Felszólalás adatai

DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt jelen lévő Képviselők! Először is én is szeretném megköszönni a kezdeményezőknek a kezdeményezésüket és ezt a vitanapot. Azt gondolom, mindannyiunk számára nagyon tanulságos volt.

Mivel azt hiszem, a dolgok felszínéről vagy felszín közeli rétegeiről már elég sok szó esett, én most egy picikét mélyebb összefüggésében szeretném megragadni a rendelkezésemre álló rövid időben azokat a tanulságokat, amelyek a mai napból levonhatók.

Bennem az önök kezdeményezése, tisztelt MSZP-s képviselők, egy regény kezdő mondatait idézi fel. A regény szerzője Stephen Leacock - (Keller László: Előre megírta?) nem, nem egészen -, a regény címe "Matild, a nevelőnő, avagy a rejtély kulcsa". Ez egy fergeteges paródia, amely talán attól vált azzá, ami, hogy Karinthy Frigyes fordította le. Nos, ez az opus az alábbi mondatokkal kezdődik: "Történetünk kezdetén Skócia észak-nyugati partjainál vad vihar tombolt. Történetünk szempontjából ugyan ennek csekély jelentősége van, mert történetünk Anglia délkeleti partjainál játszódik (Derültség a Fidesz soraiban.), de azért ott is eléggé rossz idő volt." Valahogy önök is így vannak vele; mindegy, hogy térben és időben milyen távol is esnek egymástól a tárgyak és történések, mindig csak egy a fontos: a rossz idő. És hogy mitől rossz egy idő? Természetesen attól, hogy nem önök kormányoznak benne. Bezzeg, ha önök kormányoznának...!

Nem tudom, hogy időnként gondolatban, csak úgy nagyon óvatosan, a lelkük mélyén képesek-e elemelkedni rosszkedvük telének e ködös, borongós síkjából, és képesek-e egy kicsit reflexív módon, kívülről is szemlélni önmagukat, látják-e saját imázsukat. Én tudom - ez az "öhöm"-ből is kiderült - , hogy komoly megpróbáltatás volna az önök számára egy ilyen mutatvány, de mégis tiszta szívből tudnám kívánni. Egyszer próbálják ki, higgyék el, megéri!

Tegnap Szalay Gábor napirend előtti felszólalására válaszolva már utaltam rá - de jellemző módon akkor is inkább saját prekoncepciójukra figyeltek és azzal igyekeztek elnyomni az én hangomat -, hogy számos jellegzetes szociálpszichológiai csapda foglyai. És mivel sajnos ez a mai vita is jórészt - tisztelet a kivételeknek, neveket most azért nem mondok, mert az személyes érintettség volna (Derültség. - Dr. Takács Imre: Mondjál!), voltak azért kivételek -, összességében visszaigazolta tegnapi feltevéseimet, így részben most megint ugyanazokból indulnék ki. Talán most egy kicsit több szerencsém lesz és meghallgatnak, hiszen most már tényleg csak néhány percről van szó.

Nos, ha egy kicsit magukba néznek, átérezhetik, hogy a reakcióik mélyén valójában nagyon sokszor egyszerűen irigység, szorongás, belső bizonytalanság és bizony időnként, hellyel-közzel lelkifurdalás is munkál, vagyis csupa meglehetősen görcsös és negatív tudattartalom, ami aztán persze - ezt nagyon jól ismerjük - önteljesítő jóslatként tényleg meg is hozza azokat a negatív fejleményeket, amelyeket igen szépen láthatunk.

Ma is kiderült, hogy önök közül sokan csak arra tartották alkalmasnak ezt a vitanapot, hogy újra elmondhassák, mely szörnyű állapotban is sínylődik a magyar nép (Szabó Sándorné: Nem igaz! Nem erről beszéltünk! - Közbeszólások az MSZP soraiból: Nem igaz!), és önök bezzeg a jövő verőfényes bércei felé vezetik majd ezt az egyébként jobb sorsra érdemes derék népet. Nos, ebben egyetértünk: ez valóban egy jobb sorsra érdemes derék nép, amely már nem képes minden gyanakvás nélkül önökre tekinteni, hiszen '94 és '98 között történt már egy és más, amely egészséges gyanakvás lelki szerkezeteit alakította ki ebben a jobb sorsra érdemes népben.

A köznapi gondolkodás mindezt - ahogy már említettem - a "savanyú a szőlő" metaforával szokta szemléltetni, vagyis: tudom én azt nagyon jól, hogy mily édes is ez a szőlő, de mégse vallhatom be, hogy csak az a bajom, hogy nem érem el.

Érthető, hogy önöket nagyon bántja - és ez a közbeszólásokból is kiderül -, hogy nem az önök kormányzása alatt válik érzékelhetővé az ország felemelkedése. Az azonban veszélyes félreértés az önök részéről, hogy akkor az az egyetlen ésszerű magatartás, hogy úgymond, lekutyázom mindazt, ami van, ezzel ugyanis valójában - és nagy tévedésben vannak - nem a kormánynak ártanak, amit persze annyira szeretnének, hanem az emberek önérzetét sértik fel (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van!), és paradox módon, akaratuk ellenére, de ezzel elsősorban a kormány népszerűségét növelik.

Erre mondja egyébként Festinger nyomán Aronson, hogy az ember valójában - és ez nagyon jól kiderül az önök magatartásából - nem racionális lény, hanem racionalizáló lény, vagyis nem ésszerűen cselekszik, hanem emocionális, indulati alapon, és csak aztán igyekszik megideologizálni, hogy miért is nagyon logikus a döntése, hiszen - érthető módon - súlyosan károsulna a pozitív énképe, ha be kellene látnia, hogy nem a valóság, hanem a saját indulatos előítéletei alapján próbál véleményt alkotni a világról. Olvassák el - nagyon sokan biztosan meg is tették - a "Társas lény" című könyvét Aronsonnak, és majd rájönnek, hogy szinte laboratóriumi tisztasággal igazolják vissza Aronson ötvenes évekbeli kísérleteit. (Derültség és taps a Fidesz és az FKGP soraiból.)

Azt gondolom, az e folyamatok mélyén alapmotívumként megbúvó irigység aztán persze elindítja az ellenfél démonizálásának önmagát erősítő folyamatait is, hiszen ha kényszerűen egyre sötétebbnek igyekeznek láttatni a valóságot, akkor emögött egyre nagyobb erejű démonokat, már-már apokaliptikus gonosz szándékot sejtenek, és így lesz az önök hamis ellenfényében a szerény fürge gyík árnyképéből dinoszauruszt sejtető szörnyeteg. Ehhez bátorkodtam segítségül hívni az élő klasszikus Esterházy Pétert tegnap, aki a Kis magyar pornográfiában írja, hogy "Egyszer Rákosi elvtárs úgy megharagudott az imperialistákra, hogy maga is megbánta." (Derültség a Fidesz soraiban.) Körülbelül ez az a lelki fenomenon, amelyre itt célozni próbáltam.

Démonok, fantomok, baljós árnyak: ezek voltak a mai nap során előre megkonstruált ellenfeleik, és csak elvétve tettek kísérletet arra - azért tettek szerencsére; megint nem mondok neveket -, hogy derűs természetességgel megpróbálják a világot annak látni, ami.

(14.20)

Az irigység és a démonizáló félelem közös gyökere valószínűleg, tisztelt hölgyeim és uraim, az énkép bizonytalansága, egyfajta állandóan kísértő azonossági zavar, méghozzá '95 és '96 óta most már kettős értelemben is. A kormányra jutásuk előtt "csak" a régmúlttal kapcsolatban kellett - volna - valahogy az indentitásukat tisztázni. (Keller László: Neked is!)

Például eldönteni, hogy Kádár (Szalay Gábor: Lacikám, hogyan volt azzal az MSZMP-tagsággal?), Aczél vagy Pozsgay örökségét vállalják-e. (Perlaki Jenő: Ne zavarjuk az előadót! - Szalay Gábor: Elképesztő! - Dr. Kis Zoltán: Hogyan hordtad az aktatáskáját! Hoztad a dipiben a szendvicset!) Fontos lenne tudatosítani, hogy nem mindegy, milyen választ adnak ezekre a kérdésekre, és hogy nem játszható a végtelenségig, hogy igyekeznek elfojtani ezen létminőségükben is eltérő válaszlehetőségek különbözőségeiből máig is feldolgozatlan belső feszültségeiket. (Folyamatos zaj. - Szalay Gábor: Te könnyen leküzdötted! - Perlaki Jenő közbeszól.)

1995 óta e nagy erejű elfojtások, az imént vázolt elfojtások sajnos - és tényleg szomorúan mondjuk, hogy sajnos - egy újabbal bővültek. A Bokros-csomag valójában ugyanazzá vált az önök számára, mint ami Kádárnak volt '56. (Zaj az MSZP és az SZDSZ padsoraiból. - Bauer Tamás: Ez szégyen! Szégyenletes!) Persze, önök is ragaszkodhatnak a konszolidáció, a rend helyreállításának hamis mítoszához, akárcsak ő annak idején. (Szalay Gábor: Hiteles előadó... - Dr. Kis Zoltán: Hétpettyes bogár!) Önök is felhasználhatják a külső szuverenitásgazdák tekintélyét, akárcsak ő; önök is bízhatnak a maguk mögött álló nagy erejű értelmező- és véleményhatalmak mindent elsöprő befolyásában, akárcsak ő. És persze megbélyegezhetik és kitaszíthatják soraikból azokat, akikben mégis megszólal a lelkiismeret, akárcsak ő tette annak idején.

Ám az írás, tisztelt uraim, immár visszavonhatatlanul a falon van: mene, tekel, ufarszin - megmérettél, és könnyűnek találtattál. (Keller László: Most bizonyítottad be!) És persze innen már szintén a klasszikus sors pszichológiája érvényesül (Bauer Tamás: A pártbizottságon...), akárcsak nála annak idején: az elfojtott bűntudat szüli az agresszivitást, majd ez a bűntudat újabb agresszivitást, és így tovább a végtelenségig (Csige József: Nagyon jó az elemzés!), amíg nem képesek valóban kilépni ezekből az önmagukba visszatérő bűvös és roncsoló körökből.

Így vált ez a mai nap, tisztelt urak, tudtukon és akaratukon kívül, önleleplező módon, a kezdeményezők feldolgozatlan lelki tartalmainak kivetülésévé (Keller László: Idáig süllyedtünk!), önnön rossz közérzetük imázsává, és a várt és hamis diadal helyett ezzel a most önmagukról kiállított képpel kell szembenézniük. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Szegény Laci! - Csige József: Ez már összeomlás!)

Higgyék el, jogukban áll együtt örülni velünk Magyarország sikereiért - mindez csak önökön múlik! Köszönöm a figyelmet. (Nagy taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Bauer Tamás: Tisztességes emberből ezt tudtátok csinálni! - Dr. Takács Imre: Most rosszul dolgozott a píármenedzser!)