Felszólalás adatai

DR. WIENER GYÖRGY, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Jelen levő Képviselőtársaim! Az alkotmányügyi bizottság ma délután megtárgyalta az előterjesztett törvényjavaslatot, és azt általános vitára alkalmatlannak nyilvánította.

Az alkotmányügyi bizottság többségi álláspontja szerint az a cél, amelyet a költségvetési tanács létrehozásával az előterjesztők el akarnak érni, támogatandó. Ebben a kérdéskörben tulajdonképpen a parlamenti pártok között már régóta konszenzus áll fenn. Az előterjesztett javaslat azonban, noha alkotmánymódosítás, mégsem felel meg az alkotmányosság alapvető elveinek. Noha nem tárgyalt az alkotmányügyi bizottság szocialista tagsága Keller államtitkár úrral a mai nap folyamán az előterjesztett javaslatról, az elhangzott többségi álláspont lényegében megegyezett azzal, amit az államtitkár úr az előbb kifejtett.

A költségvetési tanács összetételével vannak mindenekelőtt alapvető problémák, tudniillik a Magyar Nemzeti Bank elnökét olyan pozícióba helyezi, amely a jegybankok funkcióival teljes mértékben ellentétes. Mint ezt az államtitkár úr is kifejtette, a jegybank döntően a monetáris politikáért felelős, és emellett feladata az, hogy a kormány gazdaságpolitikáját támogassa, azonban nem vehet részt érdemben a fiskális politika alakításában. Ha ez megtörténne, abban az esetben a kormányzati gazdaságpolitikáért való felelősség a kormányról és a parlamentről valójában a Magyar Nemzeti Bank elnökére szállna át. Nem véletlen, hogy azon országokban, amelyekben a költségvetési hivatalhoz hasonló vagy ugyanilyen nevű intézményeket hoztak létre vagy kívánnak majd létrehozni, fel sem merült az a gondolat, hogy ennek az intézménynek bármiféle kapcsolata lehet a monetáris hatósággal.

Alapvető probléma az is, hogy a Számvevőszék elnökét is sajátos pozícióba helyezi az előterjesztés, a javaslat ugyanis olyan funkciót szán az Állami Számvevőszék elnökének, amely ellentétes az Állami Számvevőszéknek az alkotmányos rendben betöltött szerepével. Az Állami Számvevőszék az Országgyűlés pénzügyi-gazdasági ellenőrző szerve, ebből következően nem kontrollálhatja azt a tevékenységet, amelyet a kormány, illetőleg a parlament a döntéseivel megteremt. A kormány előterjesztéséhez természetesen a ma hatályos törvény szerint, illetőleg az alkotmány szerint is fűz véleményt, de ez előzetes vélemény, utólagos szerepkört viszont már egyáltalán nem kaphat, ebben az esetben a Számvevőszék bizonyos értelemben akár a parlament felettesének pozíciójába is kerülhet.

Problémát okoz az is, hogy az Állami Számvevőszék, illetőleg a költségvetési tanács feladatainak az elhatárolása nem valósult meg. Jobb megoldásnak tűnik a törvényhozási költségvetési hivatal abból a szempontból is, hogy ez egy olyan intézmény, amelynek apparátusa van, nem egy kis létszámú hivatal, hanem egy komoly, közgazdász szakértőkből álló köztisztviselői kar.

(20.30)

Amennyiben garantálni kívánjuk azt, hogy az államháztartási folyamatok előrejelzése megfelelő legyen, és a kormány ilyen jellegű tevékenysége kontroll alá essen, akkor az ennek az intézménynek a létrehozására szánt 1,2 milliárd forintot semmiképpen sem tekinthetjük soknak.

Végezetül: felmerült a többség részéről az az ellenérv is, melyet Keller államtitkár úr szintén kifejtett, hogy a jelenlegi menetrend szerint az a lehetőség, hogy a köztársasági elnök visszaküldje a parlamentnek a már elfogadott, de még ki nem hirdetett költségvetési törvényt, azt a veszélyt hordozza magában, hogy az új évben az államnak nincs költségvetése, ez pedig pontosan az ellenkező hatással jár, mint amit a javaslat szerzői elérni kívánnak. Egy ilyen szituációban felmerül annak az esélye és veszélye, hogy a külföldi és a belföldi befektetők bizalma is megrendül az állammal szemben, és ez épphogy nem az állami kamatkiadások csökkentése, hanem növelése irányába hat. Ugyanakkor a többségi álláspont szerint nyitottak vagyunk arra, hogy megfontoljuk, a költségvetési hivatal fölé vagy mellé helyezzünk-e el egy költségvetési tanácsot, amely akár kontrollálhatja a költségvetési hivatalt, akár a hivatal vezetését is elláthatja. Ilyen értelemben tehát a többség a kompromisszumkészségét fejezte ki, a kisebbség nem mondott véleményt.

Köszönöm a figyelmet.