Készült: 2020.09.21.10:41:46 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
216 230 2009.06.09. 14:18  207-231

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először is szeretném megköszönni a hozzászólásokat, különösen azon hozzászólásokat, amelyek az előterjesztést támogatták. Szeretnék is reagálni egy-két megjegyzésre, amelyeket képviselőtársaim a vitában elmondtak.

Először is: Répássy Róbert képviselő úr azt mondta, hogy az Alkotmánybíróság kimondja, azt az álláspontot képviseli, és ők ezt az álláspontot osztják, hogy az alkotmányban a szólásszabadságnak csak kivételes esetben kell engednie. Valóban ezt mondja az Alkotmánybíróság, és ezt a gyakorlatot követi, de egyébként Szabó Zoltán képviselőtársam már utalt erre, és én ezt szeretném kibontani, hogy az Alkotmánybíróság ebben az esetben, bármilyen furcsa ezt mondani és hallani, jogalkalmazó. Ugyanis az Alkotmánybíróság, amely természetesen nem része a magyar bírói rendszernek vagy hierarchiának, de az alkotmány vonatkozásában csak és kizárólag jogalkalmazóként járhat el. Tehát ha az alkotmány úgy került megfogalmazásra, hogy abból ez a következtetés vonható le, akkor az Alkotmánybíróság csak ezt a következtetést tudja levonni.

Ha a jogalkotó, az Országgyűlés alkotmányozó hatalmával él, és ekként jár el, és az alkotmányt módosítja, a szólásszabadság vonatkozásában az arra irányadó rendelkezéseket módosítja, árnyalja, ebben az esetben ezt az Alkotmánybíróságnak követnie kell. Az Alkotmánybíróság nem erkölcsi, társadalmi szempontból fogalmaz meg tételeket, hanem csupán az alkotmányt értelmezi. Amennyiben mi, ahogyan utaltam rá, alkotmányozó hatalomként járunk el, az Alkotmánybíróság majd ekként fogja értelmezni a szólásszabadságot is, és azt is, hogy mely esetekben és milyen mértékben kell a szólásszabadságnak más alapjogokkal szemben engednie.

A képviselő úr utalást tett arra is, hogy az önkényuralmi rendszerek között nincsen különbség, ezeket egységesen kell elítélni; erre tesz javaslatot és buzdít az Európai Unió is. Mélységesen egyetértek ezzel, magam is osztom ezt a nézetet, és nemcsak azért, mert kell, hanem az én értékrendemnek is ez felel meg. Az, hogy az önkényuralmi rendszereket azonosként kezeljük, ez persze nem jelenti egyébként azt, hogy minden vonatkozását azonos módon kell kezelni. Erre szintén Szabó Zoltán képviselőtársam tért ki a kétperces megszólalása során, amely szerint a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság azt mondta ki az ítéletében, hogy nem helyes a magyar törvénynek az a rendelkezése, amely általában tiltja a vörös csillag viselését. Meg kell jegyeznem, én egyébként nem osztom ezt a nézetet, de ezt az Unió egyik szerve, az Emberi Jogi Bíróság - bocsánat, nem az Unió szerve, de Európában található nemzetközi bíróság - mondja ki.

Ugyanúgy - erre egyébként képviselőtársam is utalt - a holokauszt egyedülálló jelenség. Én is azt gondolom, hogy ez így van. Egy ugyanolyan önkényuralmi rendszerhez köthető, mint a másik önkényuralmi rendszer, de maga a holokauszt azért ettől lényegesen eltér, ilyen más önkényuralmi rendszerben nem volt. Valóban felvethető az, hogy ez külön, más jellegű kezelést igényel, ugyanis olyan, hogy államilag szervezett népirtást hirdessen valaki, amely nyíltan származási alapon egyes népcsoportok teljes kiirtására törekszik, és erre kísérletet is tesz, a világtörténelemben ilyen még egy az én tudomásom szerint nem volt, ezért nem tudom és nem is akarom semmi mással hasonlítani. De, ahogyan mondtam, elítélem az összes önkényuralmi rendszert, főleg azon megnyilvánulásait, amelyek embereket szabadságuktól, emberi méltóságuktól, illetve életüktől fosztottak meg.

(19.00)

Ezért szól az előterjesztett javaslat az önkényuralmi rendszerekről, és nem kizárólag a holokauszt tagadásáról. Persze az, hogy a holokauszt minőségileg más és egyedülálló jelenség, és minden másnál súlyosabban kell az én meglátásom szerint megítélni, az megjelenhet akár majd a büntető törvénykönyvben, ahol már majd lehet differenciálni, vagy akár megjelenhet majd a bírói mérlegelés során, ahol esetleg ezt majd súlyosító körülménynek fogja a bíróság értékelni, de nyilván az már nem a jogalkotó feladata, hogy erre javaslatot tegyen.

Megjegyzek még egy dolgot. A radikális szélsőbaloldali jelenség Magyarországon - hála istennek - ma nem ismert, nem létező jelenség. Azonban a radikális szélsőjobb annál inkább. Utalok itt a 15 százalékos európai parlamenti eredményre, és utalok itt a rendre megnyilvánuló ilyen jellegű magatartásokra, megnyilvánulásokra. Ezért hangsúlyoznám, hogy alapvetően a beterjesztett javaslatnak az a célja, hogy ezeket a megnyilvánulásokat szorítsuk háttérbe.

Szabó Zoltán képviselőtársam szintén rávilágított arra - és csak utalok rá, mert nem szeretném elismételni -, hogy miért lenne szerencsés együtt kezelni a gyűlöletbeszédet a holokauszttagadással. Pontosan azért, mert ha nem így tesszük, akkor ki lehet bújni az esetleges jövőbeni szabályozás alól.

Salamon László képviselőtársam hosszan beszélt arról, hogy az alkotmány - és az alkotmánybírósági gyakorlat is ez - a véleménynyilvánítás szabadságát annak értéktartalma nélkül védi. Biztosan elkerülte képviselőtársam figyelmét akár az, amit én mondtam a bevezetőben és hangoztattam, hogy néhány egyébként - zárójelben mondom - sablonos érvre szeretnék már előre reagálni, ez is közte volt. De nyilván az is elkerülte képviselőtársam figyelmét, hogy a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság elmondta azt, hogy ő nem így értékeli a véleménynyilvánítás szabadságát, és nemcsak e vonatkozásban, hanem más példákat is fel lehetne hozni, de ez az álláspont Európában túlhaladott már, megdőlt. Azt mondja a strasbourgi bíróság, hogy nem védi azon vélemény tartalmát, és nem védi azon véleményt sem, amelyik ellentétes az emberi jogok egyezségokmányában foglalt értékekkel és elvekkel. Ezeket nem védi. Tartalomra tekintettel korlátozza a szólásszabadságot, és ez a nézet Európában már elterjedt, és ez az uralkodó nézet. Azt gondolom, hogy Magyarországnak szintén ezt a felfogást kellene követnie.

Büntetőjogi úton az ellenkezőjét érhetjük-e el? Nekem meggyőződésem, hogy nem. Ha ez így volna, akkor szinte a büntető törvénykönyvet szüntethetnénk meg, vagy legalábbis azoknál a bűncselekményeknél feltétlenül, ahol mindössze három évig terjedő szabadságvesztéssel lehetne fenyegetni a cselekményeket. De egyet biztosan kijelenthetünk, tisztelt képviselő úr, hogy büntető törvénykönyvi módosítás nélkül - és erre már tapasztalatunk van - aggasztó a folyamat, anélkül a társadalmi helyzet rosszabbá válik. Hogy majd ezzel jobbá válik-e, azt majd meglátjuk, bízom benne, hogy igen. De hogy anélkül egyre romlik, azt, azt gondolom, bátran kijelenthetjük.

És hát azért amellett nem mehetek el szó nélkül, hogy azt említette képviselőtársam, hogy marginális antiszemita erők vannak csak Magyarországon. Hát nem. Hát nem! Azt a pártot, amelyik tegnapelőtt 15 százalékot kapott az európai parlamenti választáson, azt én nem nevezném marginálisnak, annál inkább nevezném rasszistának, szélsőségesnek és radikális jobboldali pártnak. Én ezt nem nevezem marginális csoportnak.

Három évig terjedő szabadságvesztés, nem várható börtönbüntetés kiszabása. Nos, valóban, az első esetnél általában nem, de már egy halmazati büntetésnél vagy többszörös bűnismétlés esetén igen. Igenis, várható. Másrészt mi partnerek lennénk és vagyunk abban, hogy esetleg ennél magasabb büntetési tétellel honorálja majd a jogalkotó a holokauszttagadást.

Képviselőtársam említette, hogy a vallási érzékenységet vagy a magyar nemzeti érzést ne lehessen sérteni, illetve aki ezt sérti, azt lehessen büntetni. De hozzátette azt is, hogy ő - és nyilván a képviselőtársam a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőjeként szólalt meg - ezt nem tartja követendő magatartásnak, tehát úgy gondolja, hogy ezt ne kelljen büntetni, ahogy egyébként semmilyen más vonatkozásban ne kelljen az előterjesztés szerint korlátozni a szólásszabadságot. Akkor csak azt kérdezném képviselőtársamtól, hogy ezek szerint nem osztja frakciótársának, Lukács Tamás képviselő úrnak az álláspontját, aki egyébként a módosító javaslatában támogatja nemcsak a holokauszttagadást, hanem támogatja a gyűlöletbeszédnek az alkotmányban való rögzítését, illetve tiltását is. Csak kiegészítené azzal a (6) bekezdéssel, hogy tilos alapvető jogot vallási érzékenységet vagy magyar nemzeti érzést sértő módon gyakorolni.

Őszintén szólva akkor nem tudom, mi a KDNP álláspontja, mert ön is mást mond, és a képviselőtársának a magatartásából egészen más derül ki. Őszintén remélem, hogy Lukács Tamás képviselő úr meg tudja majd önt győzni arról, hogy végül mégis támogassa az ön frakciója az előterjesztett javaslatot. Ő már áttételesen ezek szerint támogatta is.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Végül - erre szintén az expozéban kitértem -, az értelem, a jó ízlés és az erkölcs majd diadalmaskodni tud, állítja képviselőtársam. Még azt is hozzáteszi, hogy nem szabad elcsüggedni, ha ez gyorsan nem történik meg, hanem újra és újra kell próbálkozni, hogy ez így legyen. Nos, úgy gondolom, hogy húsz év után, húsz év eredménytelenség után bizony már el lehet csüggedni. Húsz év eredménytelenség után ki lehet mondani, hogy ez a tétel nem állta meg a helyét. Sokan mondták már ezt ki. Sok olyan ember is, olyan kutató és politikus, aki egyébként korábban, egy évtizeddel, másfél évtizeddel ezelőtt még ellene lett volna egy ilyen javaslatnak, és most már támogatja, pontosan ezért.

Másrészt, amit szintén említettem, hogy kíváncsi lennék arra, hogy primitív rasszista, neonáci, gyűlölködő embereknél, aki arra büszke, hogy zsidózik, aki arra büszke, hogy a romákat szidja, vajon mire alapozza tisztelt képviselőtársam azt, hogy majd az értelem, a jó ízlés és az erkölcs diadalmaskodni tud náluk. Én azt gondolom, ez egy olyan alaptalan várakozás, amit nemcsak azért kell hogy elutasítson az ember, mert alaptalan, hanem azért, mert húsz éve megdőlt.

Nos, ezek alapján úgy gondolom, hogy nem hangzott el olyan érv, ami érdemében meggátolná bármelyik pviselőcsoportot abban, hogy az előterjesztett javaslatot támogassa. Nagyon örülök annak, hogy a vitában elhangzottak alapján - bár nem ismerjük a szabad demokraták véleményét, hiszen nem vettek részt a vitában, és nem ismerjük az MDF képviselőinek a véleményét, hiszen ők sem vettek részt a vitában - kirajzolódni látszik az, hogy a holokauszttagadás tilalmának alkotmányba emelésével az Országgyűlés kétharmada várhatóan egyet fog érteni.

Nagyon kérem minden képviselőtársamat, akinek a javaslattal kapcsolatban akár még további felvetése és aggálya van, hogy ne zárkózzon el attól, hogy akár informálisan egyeztessünk erről, és végül egy olyan javaslatot tudjunk a Ház előtt hagyni végszavazásra, amelyet - reményeim szerint, és ezt még nem adtam fel - az Országgyűlés minden frakciója, az Országgyűlés minden pártja támogatni tud.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 233 2009.06.15. 4:03  228-234

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is az előterjesztők nevében szeretném megköszönni Szabó Zoltán képviselőtársam felszólalását és támogató szavait, az általa elmondottakkal teljes mértékben egyetértek.

Ugyanebben a körben kell sajnálatomat kifejezni avval kapcsolatban, hogy az Országgyűlés egyetlen más frakciója sem tartotta fontosnak azt, hogy ehhez a témához hozzászóljon. Úgy gondolom, ez megengedhetetlen, még akkor is, ha idézőjelbe téve "csak" egy részletes vitáról van szó, hiszen a Magyar Köztársaság alkotmányának a módosítására irányul ez a javaslat, nem beszélve arról, hogy milyen jelentőséggel bír. Azt gondolom, manapság nem vitatható az, hogy a holokauszttagadásnak, a gyalázkodásnak, a gyűlöletbeszédnek milyen szerepe van sajnos a társadalomban, és milyen jelentőséggel bír az, hogy megfelelő szabályozást tudjunk alkotni. Úgy hiszem, ebben a vitában illett volna részt venniük az Országgyűlés más frakcióinak is, nem csak a Magyar Szocialista Párt frakciójának.

Az ajánlási pontok vonatkozásában, illetve a vitában elhangzottakkal kapcsolatban néhány gondolatot engedjenek meg. Először is, amiről Szabó Zoltán képviselőtársam beszélt, a 2. ajánlási pontban megfogalmazott módosító javaslat, amely az önkényuralmi rendszerekkel kapcsolatban fogalmaz meg, illetve indítványoz módosítást, én úgy hiszem, értjük a módosító javaslatot benyújtók szándékát, ami, azt gondolom, arra irányult, hogy ne csak az önkényuralmi rendszerekkel kapcsolatos népirtás, hanem minden ezen felüli egyéb népirtás is tartozzon a tilalmazott magatartások körébe. Mindazonáltal egyetértek Szabó Zoltán képviselőtársammal, hogy ez szükségtelenül tágítaná ki ezt a kört, tehát nem javasolom elfogadásra a módosító javaslatot.

(20.10)

A 3. ajánlási pont vonatkozásában, amiről szintén beszélt Szabó Zoltán képviselőtársam, egyetértve vele, csak egy megjegyzést szeretnék tenni kiegészítésképpen. Az pedig az lenne, hogy akkor még mindig nem tudjuk - és sajnos a vita során sem sikerült tisztázni - azt, hogy a KDNP-nek az az álláspontja, amit Lukács Tamás fogalmaz meg a módosító javaslatában avagy az, amit Salamon László fogalmazott meg az általános vitában a felszólalásában, nevezetesen, hogy az egész javaslatot nem tudják támogatni. Továbbra is várnám a KDNP egyértelmű állásfoglalását és véleményét a javaslatunkkal kapcsolatban.

Megjegyzem azt, hogy számos egyeztetés folyik még most a parlamenti vitán felül, illetve ezen kívül is a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban, ezért Répássy Róbert képviselőtársam azon módosító javaslata, amely az 5., illetve a 4. ajánlási pontban szerepel... - ehhez kapcsolódó módosító javaslatot csatolt, ami feltétlenül jobbítja az általa eredetileg benyújtott módosító javaslatot. Azt gondolom, hogy azzal a hozzáállással, ami ezekből a kapcsolódó módosító javaslatokból tükröződik, már - ha úgy tetszik - mi is tudunk mit kezdeni. Ha azokon egy picit még finomítunk, akkor a kétharmados konszenzus megteremthető lesz.

Éppen ezért tehát az általam elmondottak tükrében javaslom támogatni, illetve nem támogatni a módosító javaslatokat.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 249 2009.06.15. 6:11  246-259

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Több ajánlási pontról is szeretnék szólni. Természetesen kezdem azzal, amit én vagy közösen képviselőtársammal én nyújtottam be az Országgyűléshez.

Az ajánlási sor 2., 5. és 14. pontjában foglalt módosítások azt célozzák, hogy a benyújtott törvényjavaslat elfogadásakor konzekvens maradjon a 2003. évi büntetőnovella szellemiségéhez, azaz széles körű bírói mérlegelést tegyen lehetővé minden olyan esetben, ahol nem erőszakos, személy elleni bűnelkövetéssel állunk szemben. Az indítványom elfogadása, illetve Balog képviselőtársammal közös indítványunk elfogadása esetén a törvényjavaslat azt a szellemiséget követné, ha úgy tetszik, vegytisztán, nagyon tisztán, ami az MSZP büntetőpolitikájának is az egyik legfontosabb eleme, nevezetesen, hogy nagyon markánsan el kell különíteni az erőszakos, személy elleni bűncselekményekre vonatkozó szabályrendszert minden más bűncselekményre vonatkozó szabályrendszertől.

Ezt valósítja meg a 2., 5. és 14. ajánlási pontban foglalt módosító javaslat. Tehát a javaslat elfogadása esetén csak az erőszakos bűncselekmények esetén lép fel valóban drákói szigorral a törvényalkotó, és kötelezi ugyanerre a jogalkotót, azonban minden más esetben meghagyja a bírói mérlegelési szabadságot és a bírónak azt a lehetőségét, hogy valóban egyéniesített büntetéseket tudjon kiszabni. Hangsúlyozom, hogy ez teszi lehetővé azt, hogy ne térjen le az MSZP arról a büntetőpolitikai irányvonalról, amit - azt gondolom most is - nagyon helyesen 2003-ban megfogalmazott és elindított.

Az erőszakos bűncselekmények elkövetőivel kapcsolatosan a novella által javasolt szabályozást alapvetően jónak tartom. Van azonban egy olyan pont, ahol mindenképpen módosítást javasolok, és ezt a 12. ajánlási pontban meg is fogalmaztam. Ez egy csupán általam benyújtott módosító javaslat. Itt úgy érzem, és úgy gondolom, hogy bár kirívóan súlyos bűncselekménynek tartom én is a rablást, na pláne a rablásnak a minősített eseteit, azokat, amelyeket például jelentős értékre fegyverrel követnek el, de úgy gondolom, hogy ezekben az esetekben sem mehet el addig a törvényalkotó, hogy a büntetési tételkerete az ilyen cselekményeknek azonos legyen az emberölés büntetési tételkeretével, tehát 5-től 15 évig terjedő szabadságvesztéssel. Ezért a módosító javaslatomban ennek a rendelkezésnek az elhagyását javasolom. Ugyanezért tartom egyébként megfontolandónak Hankó Faragó Miklós 11. ajánlási pontban foglalt javaslatát, amelyet, úgy hiszem, akár támogathatónak is lehet tekinteni és nevezni.

Balog Zoltán képviselőtársam módosító javaslatairól csak egy mondat. Az az egy mondat arról szól, hogy ha és amennyiben Hankó Faragó Miklósnak azt a javaslatát nem fogadja el az Országgyűlés, miszerint is nem kell ilyen módon megszigorítani az intézkedő rendőrrel szemben alkalmazott erőszak büntetési tételkeretét, akkor Balog Zoltán javaslatát sem kell elfogadni. Én ezt tartanám a legjobbnak, de ha nem fogadjuk el Hankó Faragó Miklós javaslatát, akkor úgy gondolom, hogy meg kell fontolni Balog Zoltán javaslatának az elfogadását.

Végül pár szót Répássy Róbert javaslatairól. Alapvetően Répássy képviselőtársam a '98-as büntetőnovella visszaállítását fogalmazza meg módosító javaslatok által. Én ezt természetesen nem javaslom, hiszen ez a mi büntetőpolitikánkkal szöges ellentétben áll, ez az a büntetőpolitika, amit 2003-ban a Magyar Szocialista Párt megváltoztatott, hangsúlyozom: úgy gondolom, helyesen. Ugyanis ez a büntetőpolitika már egyszer nem jött be. A differenciálatlan szigorítás, a nem jól átgondolt szigorítás nem vezetett eredményre, és ezt a jogalkalmazók szintén így gondolják, ezen az állásponton voltak és vannak a mai napig.

Másrészt Répássy képviselőtársam a három csapás bevezetésére tenne javaslatot módosító javaslatok formájában. Ezt a vitát nem kívánom felnyitni, mindössze utalok arra, hogy ezt a Fideszen kívül senki nem támogatja, sem a szakma, sem a tudomány képviselői, jogalkalmazók egyáltalán nem, sem a bíróságok, sem az ügyvédi kamara, sem az ügyészségek. A Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézete pedig kifejezetten alkotmányellenesnek találta ezt a javaslatot, ezért tehát nem javaslom elfogadásra, hangsúlyozva azt, hogy egyébként a novellában szereplő eredeti javaslat nagyon-nagyon sok helyen tesz nagyon markáns és drasztikus szigorításra javaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 253 2009.06.15. 1:15  246-259

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azért kértem szót, mert szeretnék reflektálni arra, amit Selmeczi képviselőtársam elmondott.

Magam is azon a meggyőződésen vagyok, és követtük ezt az elmúlt időszakban végig, minden témában és nem csak büntetőjogi témában, hogy nem lehet kettős mércével mérni. Valóban így van.

Ugyanezen okból kifolyólag támogattuk nem is olyan régen azt a KDNP-s javaslatot, amelyik a bántalmazás hivatalos eljárásban büntetési tételét valóban azonos szintre hozta a hivatalos személy ellen elkövetett erőszak büntetési tételével. Ezért emlékeztetek arra, amit elmondtam a felszólalásomban, hogy én a legjobbnak azt tartanám, ha Hankó Faragó Miklós képviselőtársam javaslatát fogadnánk el, amelyik nem változtat a jelenlegi helyzeten. Azonban, ha és amennyiben nem így dönt az Országgyűlés, akkor bizony én is megfontolásra ajánlom Balog Zoltán képviselőtársam javaslatát.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 257 2009.06.15. 1:14  246-259

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tényleg csak nagyon röviden, hiszen a hatályba léptető rendelkezésekről szól a vita e szakasza, és az ott megfogalmazott módosító javaslatok is.

Azért szeretném erre külön felhívni a figyelmet - bár talán ritkán szokás ebben a témában az Országgyűlésben felszólalni -, mert nagyon sok ellenzéki kritika érte a javaslatot azért, hogy túl későn kívánja az előterjesztő hatályba léptetni a javaslat egyes rendelkezéseit.

Akkor is elmondtam én is, és elmondta az előterjesztő is, hogy ezeknek a javaslatoknak a hatályba léptetéséhez idő szükséges, hiszen megfelelő felkészülési időt kell hagyni a jogalkalmazónak, illetve más jogszabályokat is meg kell alkotni ahhoz, hogy valóban megalapozottan hatályba tudjon lépni a rendelkezés.

Azonban a kritikát én némiképp jogosnak éreztem, és konzultációk után, úgy hiszem, hogy két hónappal az eredeti javaslathoz képest korábban a novella hatályba tud lépni. Én erre teszek javaslatot, ezen megfontolásból. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
229 34 2009.10.08. 10:55  1-185

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi bizottság tagjaként elsősorban a bíróságok, másodsorban az ügyészségek költségvetésével kapcsolatban szeretnék szólni.

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács a kormánnyal egyetértésben nyújtotta be a bíróságokról szóló költségvetést az Országgyűlésnek, ami azt jelenti, hogy a most frissen megválasztott főbíró, Baka András egyetért ezzel a költségvetési tervezettel. Ennek alapján megvalósíthatónak látja azokat a reformelképzeléseit, amelyeket megfogalmazott megválasztása előtt és után.

A bírósági költségvetés - egyébként immáron sokadik éve, mióta az MSZP-kormány regnál -, ez évben is a viszonylagos, relatív nyertesei közé tartozik a költségvetésnek. Ennek pedig az az oka, hogy kiemelt jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy az igazságszolgáltatás függetlenségét megőrizve, professzionális módon, méltó körülmények között és átlátható módon működjék.

Sajnos ki kell emelni, hogy úgy tűnik, ezzel a parlamenti frakciók közül nem mind értünk egyet, tekintve a múltat is, és tekintettel a jelen kijelentéseire is egyes ellenzéki képviselőtársaimnak. Úgy hiszem - és emellett szó nélkül nem tudok elmenni, bár nem terveztem a felszólalásomban megemlíteni, mielőtt idejöttem az Országgyűlés plenáris ülésére, Tasó képviselőtársam mondatait -, elképesztőnek, visszataszítónak és diktatórikus szemléletet sugárzónak tekintem azt, hogyha valaki az Országgyűlés falai között gyakorlatilag alig burkoltan politikai leszámolásról beszél, alig burkoltan megrendelt... (Dr. Kovács Zoltán: 2006. október 23-áról beszélj!) Képviselőtársaim, bármit kiabálnak, ettől még ez így van! (Az elnök csenget.) Alig burkoltan megrendelt büntetőeljárásokról beszél, és ha tekintetbe veszem azt, hogy mi ennek az előzménye, nevezetesen, hogy amikor az akkori miniszterelnök, Orbán Viktor és az akkori legfelsőbb bírósági elnök között nézeteltérés támadt, akkor hirtelen megfelezték a bíróságok költségvetését, és ha tekintetbe vesszük azt, hogy milyen módon, milyen rendhagyó módon került sor a legfőbb ügyész személyének a megváltozására, ez sem enged jóra következtetni.

Ezért szeretném azt hangsúlyozni, hogy ennek a Háznak a falai között, úgy hiszem, nincs helye hasonló mondatoknak (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.), és hadd mondjam azt, hogy a saját magam és a frakcióm nevében kikérem magamnak és magunknak.

De visszatérve konkrétan a bírósági költségvetésre, a költségvetésnek tehát tükröznie kell azt a célt, és biztosítani annak feltételeit, hogy függetlenül és méltó módon működhessen az igazságszolgáltatás. Ez megfelelő fejezeti támogatás biztosításával, illetve a fejezeten belüli megfelelő megosztás kialakításával érhető el. A beterjesztett költségvetés mindkét szempontnak megfelel.

A működési kiadásokon belül átlagosan 84,4 százalékot képvisel a személyi juttatás és a munkaadókat terhelő járulékok összege. Eszerint hozzávetőlegesen 46,5 milliárd forint a személyi juttatások előirányzata, ez a 13. havi juttatásokat is tartalmazza, ami azt jelenti, hogy ez előreláthatóan teljes egészében fedezi az ilyen jellegű kiadásokat, egész évben.

A külső személyi juttatások közül - ami alatt szakértő, tanú, kirendelt védő, pártfogó ügyvéd, tolmács s a többit kell érteni - a 2009. évi előirányzat került tervezésre, amely egyébként megfelelt a célnak a jelen évben. Hozzáteszem azt is, hogy reményeim szerint a jövőben sor kerülhet majd arra, hogy ezek közül nagyon sok minden átcsoportosításra kerül az Igazságügyi Hivatalhoz, nevezetesen a kirendelt védő és a pártfogó ügyvéd intézményét majd az Igazságügyi Hivatal koordinálhatja a jövőben.

(10.10)

A munkaadókat terhelő járulékok 11,4 milliárd forintos előirányzattal kerültek a költségvetésbe, részben, és hangsúlyozom, részben ezért csökken a fejezeti támogatás, mint minden fejezet esetében. A dologi kiadásoknál a támogatás mértéke 3,4 százalékkal nő, ez 350 millió forintot jelent. Az intézményi beruházások esetében, ahol egyébként kétségtelenül elférne több pénz, így is 245 millió forintból gazdálkodhatnak a bíróságok, ami a legszükségesebb gépbeszerzések biztosítását szolgálja. Hozzá szeretném itt tenni, hogy az Országgyűlés, hiszen elfogadja majd a költségvetést (Több fideszes képviselő közbeszól. - Tasó László: Le van zsírozva?), 116 millió forint önrészt biztosít még az európai uniós pályázatokhoz, amelyek a dologi kiadásokkal és az intézményi beruházásokkal kapcsolatban valósulhatnak meg. Ez még jobb helyzetbe hozhatja majd a bíróságokat, a bírósági költségvetést.

A felújítási előirányzat tekintetében az OIT által jóváhagyott középtávú felújítási tervben szereplő feladatok végrehajtása megvalósulhat. A bevételi előirányzatról azért szeretnék pár szót szólni, mert a jogszabályi változásoknak megfelelően, úgy hiszem, a költségvetési tervezetben szereplő 5,5 milliárd forintnál több is bejöhet. Emlékeztetnék itt arra, hogy a pénzbüntetés mértéke nagyságrendileg növekedett meg az elfogadott büntető törvénykönyvi módosítással, ez pedig előrevetíti azt, hogy valószínűleg több pénz fog befolyni a kiszabott pénzbüntetések kapcsán.

A fejezeti kezelésű előirányzatokról pár szót. Az igazságszolgáltatás beruházásaira közel 1 milliárd forint áll rendelkezésre, ami a folyamatban lévő központi beruházások megvalósításához megfelelő fedezetet nyújt. Nyilván nem ez az év lesz az, amikor kiemelt beruházásokat lehet majd kezdeményezni az igazságszolgáltatáson belül.

Két kiemelendő kérdés és megjegyzés végül. Sokszor hangsúlyoztuk azt, hogy az arányos munkateher biztosítása a bíróságokon belül szükséges. Szükséges egyrészt azért, mert nagyon is jogos a bíráknak az a felvetése, hogy ugyanannyi pénzért azonos munkát lehet elvárni. Márpedig látjuk azt, hogy a Fővárosi Bíróságon, illetve a Pest Megyei Bíróságon az ügyteher sokkal, nagyságrendekkel nagyobb, mint az ország más megyéiben. Másrészt az is méltánytalan az ügyfelek számára, hogyha Budapesten vagy Pest megyében lassabban tudnak az ügyei elintézésre kerülni, mint az ország más megyéiben. Ezért a költségvetési tervezet 735 forintot biztosít a Fővárosi Bíróság, illetve a Pest Megyei Bíróság ügyhátralékainak kezelésére, ami természetesen magába foglalja a személyi, illetve a dologi kiadásokat, gondolok itt elsősorban a személyi kiadásokon belül a létszámfejlesztésre.

Ellenzéki és kormánypárti körökben is többször merült fel, és itt nem részletezném ennek okait, bár igen sokrétűek, hogy a tárgyalások nyilvánosságának biztosítása technikai eszközök útján is indokolt lenne. Ez sok problémát, mind a nyilvánosság kérdését, mind a jegyzőkönyvezési problémákat meg tudná oldani. Ezt figyelembe véve, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és a Pénzügyminisztérium megállapodása alapján 220 millió forint került extra juttatásként a bírósági költségvetésbe, amely jórészt vagy legnagyobbrészt a bíróságokon a tárgyalások nyilvánossá tételének technikai felszerelését, illetve annak fedezetét hivatott biztosítani.

Az ügyészségi költségvetésről néhány mondatot. A többi fejezethez hasonló, arányos támogatási csökkentésben részesül az ügyészségi fejezet, ez azonban biztosítani tudja takarékos gazdálkodás mellett, a legfőbb ügyész úr nyilatkozata szerint is a kötelező személyi juttatások kifizetését, a szükséges dologi kiadásokat, sőt még az szükséges informatikai fejlesztéseket is. A csökkentés oka itt is a járulékfizetéssel kapcsolatban bekövetkező csökkenés, ami megtakarítást jelent majd az ügyészségi költségvetési fejezet számára is.

Egyetlen mondat még: az Alkotmánybíróság 72/2009. határozata alapján az ügyész részvétele a tárgyaláson minden esetben kötelezővé vált; azt gondolom jogászként, hogy nagyon helyesen. Ehhez azonban többletforrás szükséges. A költségvetés ezt biztosítja 346 millió forint plusztámogatás keretében. Ugyanezek a szempontok egyébként az Alkotmánybíróság vonatkozásában is elmondhatóak, nevezetesen, hogy a szükséges működési feltételeket a beterjesztett költségvetés számai biztosítják az Alkotmánybíróság számára.

Mindezek alapján, tisztelt Országgyűlés, azt gondolom, hogy az igazságszolgáltatás, illetve az azzal összefüggésben lévő fejeztek költségvetési számai átgondoltak, megfelelőek, és a hatékony és független működést biztosítani tudják.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban. - Tállai András: Nagyívű és unalmas.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
229 40 2009.10.08. 1:15  1-185

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azért kértem szót, mert úgy látom, nem érti Kovács képviselőtársam, amiről beszélek (Folyamatos közbeszólások a Fidesz padsoraiból. - Az elnök csenget.), vagy nem akarja érteni.

(10.30)

Nos, ha nem érti, akkor elmagyarázom, hogy a számonkérés folytonos emlegetését miért tartom én politikai fenyegetésnek. Képviselőtársaim, ha visszaélésekről tudnak, akkor most fel kell jelenteni. Ha nem tudnak, akkor honnan tudják, hogy van ilyen? Úgy hiszem (Dr. Kovács Zoltán: Hunvald is így kezdte.), abban egyetérthetünk, hogy a felelősségre vonás az ügyészségek és legfőképpen a bíróságok feladata, nem pedig a kormányé. Ugyanazé a bíróságé, amely most hivatalban van, és hivatalban lesz néhány év múlva is, és remélem, hogy még sok év múlva is ugyanazzal vagy hasonló összetétellel és hasonló szemléletmóddal.

Akkor miért a kormányra kerülésük idején szeretnének majd számon kérni? Gondolom, nem csak én vonom le azt a következtetést ezek után, hogy akkor éreznek nagyobb erőt arra, hogy megrendeléseket tudjanak adni. Őszintén remélem, hogy a bíróságok és az ügyészségek ellen fognak tudni állni ennek a nyomásnak. (Egy hang a Fidesz soraiból: Jaj!)

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 216 2009.10.20. 1:55  11-409

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azért itt többről van szó, mint hogy ellenzéki képviselőknek a módosító indítványait bírálnánk kormánypárti oldalról. Én azt gondolom, hogy egy felelős frakció valószínűleg összehangolja azt, hogy a képviselői milyen indítványokat nyújtanak be a költségvetéshez. Márpedig ha ez így van, akkor, bár természetesen nem vitatom el annak a jelentőségét, hogy szükség van például az Igazságügyi Hivatal rovására a Dombiratos külterületi utak fejlesztésére, avagy például a várpalotai Dúdoló óvoda felújítására - és ezt most őszintén mondom, minden cinizmus nélkül mondom -, de azért azt tessenek figyelembe venni, hogy úgy tűnik ezekből a javaslatokból, hogy a Fidesz gyakorlatilag meg akarja szüntetni az Igazságügyi Hivatalt, vagy a Fidesz úgy gondolja, hogy a szakértői intézet (Tukacs István közbeszól.), azaz a szakértők eljárása az igazságszolgáltatásban szükségtelen, mert két és félszer annyi pénzt kíván elvenni a támogatásból, mint amennyit egyáltalán szán rá a kormány.

Azt gondolom, ez egész más, mint hogy egy képviselői indítványt bírál valaki, vagy a nemtetszését fejezi ki. Én azt gondolom, hogy ez egy szemléletet sugároz. Ez azt a szemléletet sugározza, hogy mondjuk, a Fidesznek nem fontos az, hogy a rászorultak jogi segítségnyújtáshoz jussanak, nem fontos az, hogy valójában megvalósuljon a jog előtti egyenlőség, a törvény előtti egyenlőség, nem fontos az áldozatok segítése - merthogy az Igazságügyi Hivatal látja el az áldozatsegítést is az áldozatsegítő szolgálat keretein belül -, vagy nem fontos a pártfogó felügyelet működése. Ez ezt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, nem pedig azt, hogy bírálnánk egyes, mondjuk, óvodafelújításra irányuló módosító indítványokat. Úgyhogy szeretném hangsúlyozni, hogy ez egy óriási különbség.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 38 2009.10.27. 14:32  33-45

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A szabálysértési törvény előttünk fekvő módosítása két, általam helyesnek vélt elvet tükröz. Először is nem változtat azon, hogy akkor kell csak kriminalizálni, amikor az feltétlenül szükséges már. Másként fogalmazva: szem előtt tartja az Alkotmánybíróság által is oly sokszor felhívott büntetőjog ultima ratiós jellegét. Azaz akkor tesz valamit bűncselekménnyé, ha az feltétlenül szükséges, más jogágakban kielégítő megoldást az adott társadalmi problémára nem találunk.

Szem előtt tartja az eljárások gyorsítására irányuló többéves kormányzati programot, amelyet frakciónk is teljes mellszélességgel támogat. És ez, ha konkrétak akarunk lenni, akkor például ott jelenik meg az előttünk fekvő törvényjavaslatban, hogy lehetőséget biztosít továbbra is a nem költséges, vagy nagyon kevés költséggel járó, a büntetőeljárásokhoz képest nagyon kevés költséggel járó és sokkal gyorsabb lefolyású szabálysértési eljárások lefolytatására, sőt azokon belül is bizonyosféle gyorsításokat eszközöl, értelemszerűen abban az esetben, amikor a büntetőjog garanciarendszerére szükség nincsen.

Ennek a gondolatkörnek a keretében maradva kiemelném azt, amit Balogh László képviselőtársam is megtett, hogy valóban megtartja a 20 ezer forintos szabálysértési értékhatárt - nagyon helyesen -, és nem kriminalizálja általánosságban azokat a cselekményeket, amelyek - ahogy mondtam - egy egyszerűbb eljárás keretében is elbírálhatóak. Azonban emellett reagál a társadalmi változásokra. Figyel az előterjesztő a bűnözési struktúra alakulására, figyel arra, hogy az elmúlt időszakban a lakosság számára óriási problémát jelentettek a kisebb súlyú vagyon elleni cselekmények, szabálysértések, és erre keres - és talál is - egy olyan magyarázatot, egy valóban átgondolt és hatékonyan alkalmazható megoldást, ami az ilyen jellegű cselekmények felderítését, szankcionálását, és megjegyzem, megelőzését is a jelenlegi szabályozáshoz képest hatékonyabban segíti elő.

Nem általánosan szigorít a javaslat tehát, hanem ott, ahol arra valóban szükség van, ott, azon a helyen, ahol a társadalmi változások és az új bűnözési struktúra valójában megköveteli. Megfelel a tekintetben is az általunk vallott kriminálpolitikai szempontrendszernek, hogy alapvetően a sértetti érdekek szem előtt tartására összpontosít, és - ahogy említettem már - az eljárások gyorsítására. Úgy gondolom, hogy a javaslat minden eleme az alkotmányosságnak megfelel, alkotmányossági aggályokat nem vet fel.

Az egyes részelemekről esett már szó, hadd emeljek ki én is belőlük néhányat. Az érték-egybefoglalással kezdeném, úgy hiszem, hogy talán ez a legjelentősebb módosítása ennek a javaslatnak.

(11.30)

A kis értékre elkövetett lopások kétségkívül az elmúlt években megszaporodtak, nagyon sokak életét keserítették meg. Természetes, hogy a jogalkotónak választ kell találni erre a problémára. A hatékonyabb fellépés megteremtése tehát elengedhetetlenül szükséges. Amiért azt mondom, hogy jó a javaslat: nem általánosít, nem úgy reagál erre, hogy mondjuk, lejjebb szállítja a bűncselekményi vagy szabálysértési értékhatárt, kinek hogy tetszik, hanem ebben a speciális esetben a büntethetőségi küszöböt szállítja lejjebb. Itt tehát a 20 ezer forint alatti vagyon elleni szabálysértések vonatkozásában is lehetővé válik az, hogy bűncselekményként ítéljék meg az elkövető magatartását. Azaz, ahogy államtitkár úr az expozéjában említette, ha valaki egy éven belül több, ugyanolyan vagyon elleni szabálysértést követ el, akkor azt egy eljárásban kell elbírálni. Abban az esetben természetesen, ha az elkövetési összérték a 20 ezer forintot meghaladja, az bűncselekménynek minősül.

Hadd emeljem ki azt a javaslat erényei közül, hogy most is vannak ilyen felminősítő körülmények a büntető törvénykönyvben, tehát ez a megoldás egyáltalán nem életidegen a Btk.-tól, még azon felül sem, hogy erre már volt precedens korábban a büntetőjog-történet során. Ma is léteznek ilyen felminősítő körülmények. Ilyen például a dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás, ilyen, ha valaki a lopást zseblopás útján valósítja meg, ilyen, ha valaki a lopást mondjuk, álkulcs használatával valósítja meg. Ezekben az esetekben tehát, ha ez a körülmény még megállapítható az elkövetés mellett, akkor a büntető törvénykönyv a szabálysértési értékhatárra elkövetett lopást ma is bűncselekményként kezeli. Ugyanígy bűncselekményként kezeli a szabálysértésre elkövetett lopást akkor is, ha az a folytatólagos egység körébe vonható, avagy üzletszerűen követik el. Nincs tehát másról szó ebben a javaslatban, mint arról, hogy ha az Országgyűlés elfogadja az előterjesztést, akkor a hatóságnak nem kell az üzletszerűséget ahhoz bizonyítani, hogy bűncselekménnyé váljon a szabálysértésre elkövetett lopássorozat.

Azt gondolom, ez egy helyes jogalkotói hozzáállást tükröz, tekintettel, ahogy mondtam, a bűnözési struktúra alakulására. Tehát ebben a speciális esetben lejjebb szállítja az értékhatárt. Kérdés, és ezt nyilván államtitkár valamikor majd a zárszóban meg fogja válaszolni, hogy nem lenne-e célszerűbb, vagy nem kéne megfontolni azt esetleg, hogy a büntető törvénykönyv rendszerében szabályozza a jogalkotó az érték-egybefoglalást, ugyanúgy, ahogy az előbb említett példáim során a dolog elleni erőszakkal elkövetett lopást, a zseblopás útján elkövetett lopást vagy éppen az üzletszerűen elkövetett szabálysértési értékre megvalósított lopást, ami ilyenformán bűncselekménnyé válik. Azonkívül, hogy úgy gondolom, ez jogtechnikailag talán szebb megoldás lehetne vagy lenne, nagyon könnyen meg is valósítható, könnyen beépíthető a felminősítő körülmények rendszerébe. Ha pedig a fogalommal lenne probléma a Btk. rendszerén belül, akkor itt egy egyszerű értelmező rendelkezéssel a 137. §-ban ez a probléma orvosolható.

Azért gondolom ezt talán szerencsés - vagy legalábbis meggondolásra, átgondolásra érdemes - megoldásnak, ugyanis mi történik akkor, ha az érték-egybefoglalás során a felminősített szabálysértés bekerül a Btk. rendszerébe? Ha ezzel együtt üzletszerű is, akkor az üzletszerűség, hadd fogalmazzak úgy, a frissen bekerült, szabálysértésből bűncselekménnyé avanzsált magatartást még egy kategóriával följebb fogja minősíteni? Vagy pedig úgy fog működni, ahogy egyébként szerintem kéne, hogy annak ellenére, hogy több felminősítő körülmény megvalósul egy cselekmény során, ugyanúgy vétségi alakzat marad, ha a szabálysértési értékhatár alatt követik el a bűncselekményt. De mivel, hadd fogalmazzak úgy: ez kívülről érkezik majd a Btk.-ba, ezt a problémát esetleg felvetheti. Ezért talán érdemes lenne azt meggondolni, hogy jogtechnikailag érdemes-e ezt így szabályozni, vagy pedig az előttünk fekvő megoldást kell változtatás nélkül elfogadni. Azt megjegyzem, hogy a jogpolitikai célt és a konkrét eredményt illetően is pontosan ugyanoda szeretnék eljutni, pontosan ugyanaz az én elképzelésem is, mint ami az előterjesztőé volt a javaslat benyújtásakor.

Amit a továbbiakban még fontosnak tartok kiemelni: a rendőrség eljárási kötelezettségét szabálysértési ügyekben, amit a 10. § szabályoz. Ahogy itt többen elmondták, és erre nem térnék ki, hiszen államtitkár úr is, Balogh László képviselőtársam is elmondta ezt, valóban nincs meg a jegyzőknél az a szakértelem, ami az ilyen ügyek felderítéséhez szükséges. Ezért nagyon helyes az, hogy a rendőrség a halaszthatatlan eljárási cselekményeket foganatosítani köteles, akkor is, ha nála teszik a feljelentést, akkor is, ha nem. A rendőrségnek azokat a nyomozási cselekményeket kötelessége lesz a javaslat elfogadása után elvégezni, amit a jegyző nem tud, és ezzel, úgy hiszem, a felderítés és a felelősségre vonás is sokkal hatékonyabb lesz. Egyetértek azzal, hogy egyébként a jegyzői hatáskörből nem érdemes és nem kell elvonni a teljes eljárás lefolytatását, és átadni a rendőrségnek. Ez teljesen szükségtelenül róna többletterheket a rendőrségre. Ahogy Balogh László említette, és ez valóban elhangzott a bizottsági ülésen is, a többletfeladatokra, amelyek a rendőrségre hárulnak a törvénymódosítási javaslat elfogadása után, erre az anyagi hátteret a költségvetés biztosítani fogja, hiszen jelentős többletforrásokhoz fog jutni a jövő évben a rendőrhatóság. Professzionális eljárást biztosít tehát a megoldási javaslat, nem helyezi át a teljes hatáskört, a rendőrségnek túlzott leterhelést nem jelent, és a forrás is megvan rá.

Amit még fontosnak tartok kiemelni, a sértetti jogok előtérbe helyezése. Azonkívül, hogy a javaslat a hatóság kötelességévé teszi azt, nagyon helyesen, hogy ezekben az ügyekben, ahol, ne felejtsük el, a legmagasabb elkövetési érték 20 ezer forint lehet, a hatóságnak kötelező legyen arról határozni, ha megállapítja az eljárás alá vont személy felelősségét, akkor a kárt meg kell téríteni. Erről ugyanabban a határozatban köteles a hatóság rendelkezni. Ugyanakkor, ami alkotmányossá teszi ezt a rendelkezést, az az, hogy lehetősége van mind az eljárás alá vontnak, mind pedig a sértettnek arra, hogy ha megelőlegezi a szakértő költségeit, akkor szakértő állapítsa meg azt az összeget, amit a hatóság majd kárként a határozatában jelezni fog.

A másik, ami mindenképpen kiemelendő, és nagyon pozitív dolognak tartom, hogy a szabálysértési jog keretei között, amit sokan közelebb állónak éreznek a közigazgatási joghoz, én a magam részéről sokkal inkább közelebb érzem a büntetőjoghoz, a bűncselekményeknek enyhébb verzióit tartalmazza, vagy a jogellenes magatartásoknak, amelyek nem érik el azt a szintet, hogy bűncselekmények legyenek, a szabálysértési kódexben jelennek meg. Nyilván itt ezt bővebben kifejteni nem kívánom, de a lényeg az, hogy mivel én ezt az álláspontot képviselem, hogy a büntetőjoghoz áll közelebb, nagyon helyesnek tartom azt, hogy megjelenik a szabálysértési törvényben is, ha úgy tetszik, a tevékeny megbánáshoz nagyon hasonló intézményrendszer, ami a büntető törvénykönyvben néhány évvel ezelőtt hatályosult, és úgy hiszem, nyugodtan mondhatjuk, hogy bevált.

Amiről államtitkár úr is és képviselőtársam is említést tett, hogy abban az esetben, ha a határozat megszületéséig, meghozataláig az eljárás alá vont személy a sértettnek önként megfizeti a kárt, a felére csökken a büntetési tételkeret felső határa. Más szóval, a jogalkotó motiválja jogszabályi keretek között az elkövetőt arra, hogy igenis a sértett kárát térítse meg, mert egy eljárásban az állam büntetőhatalma mellett, azt gondolom, legalább olyan fontos a sértetti érdekek képviselete.

(11.40)

Az egyéb rendelkezéseket tekintve egyetértek az államtitkár úr által elmondottakkal, azzal is, amit abban a vonatkozásban közölt az Országgyűléssel, hogy szükségesek ezek a rendelkezések, ezért az általam említett jogtechnikai megoldás esetleges újragondolása mellett feltétlenül elfogadásra ajánlom a tisztelt Országgyűlésnek.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 44 2009.10.27. 6:22  33-45

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy Horváth Zsolt képviselőtársam valóban konstruktív és szakszerű hozzászólást tett előttem. Egy-két megjegyzésére szeretnék csupán reagálni és válaszolni, természetesen nem az államtitkár úr helyett, ezt ő értelemszerűen meg fogja tenni, hanem a saját véleményem kifejteni a felvetésekről.

Egyrészt abszolút megfontolandó az, amit Hankó Faragó Miklós képviselőtársam és Horváth Zsolt képviselőtársam mondott, hogy abban az esetben is tartalmazhatna rendelkezést esetleg a jogszabály, hogy mi van akkor, ha a jegyzőhöz fordul közvetlenül a sértett, és akkor milyen módon vehető igénybe a rendőrség közreműködése. Lehet, hogy ezt én tudom rosszul - és abban az esetben értelemszerűen pártolható egy ilyen módosító javaslat meglátásom szerint -, de a jegyző az eljárása során bármikor fordulhat a rendőrséghez a hatóságnak a segítségét kérve, tehát ha a sértett oda fordul, és a jegyző úgy látja, hogy szükség van a rendőrségnek a segítségére, akkor ezt ő maga kérheti meg. Ha ez nem így van, és én ebben tévedek, akkor azt gondolom, hogy Hankó Faragó képviselőtársamnak is igaza van abban, hogy e vonatkozásban érdemes még egyszer átgondolni az esetleges módosítás szükségességét.

Azzal nem értek egyet viszont, hogy a jegyzőtől teljes mértékben el kéne vonni az ilyen szabálysértések kezelését, illetve elbírálásának a lehetőségét, ugyanis a jegyzőnek... És a jogszabály sem ezt mondja, illetve az előterjesztés sem ezt mondja, hogy a jegyzőnek nincsen szakértelme az ilyen ügyekhez, hanem az ilyen ügyek egyes elemeihez nincsen szakértelme. Nyilvánvalóan nem tud motozni, nem tud igazoltatni, nem tud helyszíni szemlét foganatosítani, és még egy sor olyan eljárási cselekményt, ami szükséges lehet egy ilyen ügyben, de természetesen más vonatkozásban pedig igenis megvan a jegyzőnek a szakértelme.

Az pedig, hogy hatáskörmegosztás legyen egy eljárásban különböző hatóságok között, egyáltalán nem ritka. Hogy csak a legklasszikusabbat említsem, akár még azt tudom mondani, hogy szabálysértési ügyekben is a bíróság és a rendőrség egyébként együttműködik, mert értelemszerűen a bíróságnak sincs meg az a szakértelme, ami a rendőrségnek megvan bizonyos vonatkozásban, más vonatkozásban viszont a bíróságnak nagyobb a kompetenciája, mint a rendőrségnek, és ezt, azt gondolom, hogy a jegyző és a rendőrség vonatkozásában is érdemes szem előtt tartani és átgondolni.

A kár megtérítésének a kötelezettsége: talán ez volt az, ami a legjobban motivált arra, hogy szót kérjek. Ugyanis természetes dolog az, és tartalmazza ez az előterjesztés is, hogy az elkövető a kárt mindenképpen köteles megtéríteni, sőt kifejezetten szigorító rendelkezést tartalmaz e vonatkozásban, mert a hatóságot kötelezi arra, tehát kötelességévé teszi, hogy a határozatban arról rendelkezzen, hogy a kárt meg kell térítenie az elkövetőnek. De én úgy hiszem, és erre próbáltam utalni röviden az első felszólalásomban is, hogy az egy helyes törekvés, hogyha azt mondjuk, hogy amellett - és nagyon hangsúlyozva, hogy amellett -, hogy bűn büntetlenül nem maradhat, nagyobb hangsúlyt fektetünk egy picit a sértetti érdekekre, mint az állam büntetőhatalmi igényeinek a teljességére. Másként fogalmazva, a sértettnek elemi érdeke az, hogy minél hamarabb térüljön meg a kára, és biztosan megtérüljön a kára, mert az, hogy köteleznek valakit a kár megtérítésére, még értelemszerűen nem biztosítja azt, hogy azt mindenképpen meg is fogja fizetni, tehát lehetséges, hogy nem lehet tőle semmilyen módon a pénzt behajtani.

Erre tesz egyébként javaslatot az előterjesztés, hogy milyen módon lehet elérni azt, hogy a jelenleginél hatékonyabban lehessen ezeket az összegeket behajtani, illetve magát természetesen a kiszabott bírságot, de lehetséges, hogy ez nem vezet eredményre. Ha megfizeti, akkor biztos eredményre vezet, és egy dolog egészen biztos, hogy hamarabb jut a pénzéhez a sértett abban az esetben, ha önként fizeti meg a szabálysértés elkövetője, ugyanis ez a lehetőség, ami gyakorlatilag egyfajta enyhítést biztosít, csak akkor áll fenn, ha a határozat meghozatala előtt tesz eleget ennek a kötelezettségének. Tehát én azt gondolom, hogy főleg egy ilyen ügyben a sértetti érdekek bizony indokolttá teszik azt, hogy ha úgy tetszik, ezt a magatartását az elkövetőnek a jogalkotó, és ilyenformán a jogalkalmazó is honorálja azzal, hogy kisebb büntetést fog kapni akkor, ha a kárt egyébként megtéríti.

Tehát hangsúlyozom, arról semmiképpen nincs szó, hogy bárkinek a cselekménye, aki szabálysértést vagy bűncselekményt követ el, büntetlen maradna, arról van szó, hogy enyhébben büntethető, és kizárólag azért büntethető enyhébben, hogy a sértett érdekei érvényesüljenek. Így tehát én azt gondolom, hogy a büntetőeljárásban, ahogy mondtam, jól alkalmazott és a sértettek által nagyon kedvelt eljárás, az úgynevezett közvetítői eljárás elvei itt megjelennek, az egy helyes dolog, azon én nem tartom szükségesnek a változtatást. Én úgy hiszem, hogy a jegyző és a rendőrség párhuzamos hatáskörét sem hiba megtartani, viszont valóban feltétlenül átgondolásra érdemes a képviselőtársaimnak az a felvetése, hogy a jegyzőnél tett bejelentés esetén is tartalmazzon ez a jogszabály rendelkezést arról, hogy a rendőrség milyen módon köteles beavatkozni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
240 199 2009.11.09. 2:44  198-201

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Bár ahhoz képest, hogy milyen terjedelmű a módosítás, meglehetősen élénk vita bontakozott ki az általános vita során a frakciók képviselői között a szabálysértési, illetve a büntető törvénykönyvet módosító javaslat kapcsán. Végül csak jómagam és Balogh László képviselőtársam nyújtottunk be módosító indítványokat a törvényjavaslathoz. Ezek jó része jogtechnikai jellegű módosító javaslat, amelyek magukért beszélnek, tehát erről részletesen szót ejteni nem kívánok.

Egyetlenegy módosító, illetve pontosabban kapcsolódó módosító javaslat az, amiről pár szót szeretnék szólni, erről sem hosszan, hiszen ennek az indokoltságát, sőt magának a javaslatnak a lényegi, tartalmi elemeit is elemeztem, és szóltam róla az általános vita során. Nos, tehát ebben a javaslatban nem másról esik szó, mint hogy az érték-egybefoglalást, amely egyébként meglátásom és meglátásunk szerint egy helyes jogalkotói törekvés, nem a szabálysértési törvény, illetve az úgynevezett Btké. módosításával célszerű kezelni, illetve elérni, hanem sokkal inkább megfelel a büntetőjog-dogmatika szabályainak akkor, hogyha az úgynevezett felminősítő körülmények körében rendelkezik erről a jogalkotó, méghozzá a büntető törvénykönyvön belül.

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az egyes büntető törvénykönyvi fejezetekhez - ez két fejezetet érint - egy-egy értelmező rendelkezés kapcsolódna, továbbá a következő bűncselekményeknél - úgymint a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel való visszaélés, a lopás, a sikkasztás, a csalás, a hűtlen kezelés, a rongálás, illetve az orgazdaság - felminősítő körülményként kerülne szabályozásra az úgynevezett érték-egybefoglalás. A cél tehát ugyanaz, mint ami az előterjesztői álláspontban, illetve az előterjesztő által beterjesztett törvényjavaslatban szerepel, csupán jogtechnikai, jogdogmatikai, illetve a jogdogmatika szabályát szem előtt tartó technikai jellegű módosításról van szó.

Tehát kérem a tisztelt Országgyűlést, ezeket a módosító javaslatokat elfogadni szíveskedjék. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 88 2009.11.17. 7:28  87-91

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Többször hangoztattam már a Ház előtt, egy társadalmat bizony minősít az, hogy hogyan bánik a kiszolgáltatottakkal, hogyan bánik más élőlényekkel, különösen azokkal, amelyeknél bizonyított az, hogy szenvedésre képesek. A jogalkotó ezt felismerve több mint tíz évvel ezelőtt megalkotta az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvényt, amelyben pontosan ennek a társadalmi elvárásnak tesz eleget.

Ugyancsak ezt követte és a folyamat részeként került elfogadásra a büntető törvénykönyv módosítása, amely az állatkínzást bűncselekménnyé nyilvánította, érzékeltetve ezzel azt, hogy nem tehető egyenlőségjel az állat és egyéb tárgyak között, tehát nem rongálásnak kell innentől kezdve minősíteni ezt a bűncselekményt.

Ugyancsak ennek a folyamatnak a része, hogy ez a törvényi tényállás a büntető törvénykönyvben megváltozott, tehát differenciáltan került szabályozásra, egy minősített eset került beiktatásra. S mellékesen megjegyzem, én úgy hiszem, hogy a törvényi tényállást tovább kell majd differenciálni, illetve más törvényi tényállásokban is meg kell ennek a szemléletnek jelenni, így például azt gondolom, hogy az állatlopást esetleg később - nem is esetleg, hanem feltétlenül - másként kéne szankcionálni, mint bármi másnak az ellopását.

És elérkezünk a jelen törvénymódosító javaslathoz - amely szintén ennek a folyamatnak és szemléletváltásnak a részét képezi -, amely előttünk fekszik. Az állatvédelmi szabályozás alapját jelentő alapjogszabályt, tehát az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvényt már több mint tíz éve fogadta el az Országgyűlés. Azóta több alkalommal módosításra került, ám a napi gyakorlati alkalmazás során merültek fel további pontosítási igények, részben az egyéb jogszabályi környezet módosulása, részben a társadalmi elvárásokban bekövetkező hangsúlyváltozás miatt; erre utaltam az előző folyamat vázolása kapcsán. A jelen módosítási javaslat is részben pontosító jellegű, részben azonban az állatokkal való felelős bánásmódra való nevelés kihangsúlyozását szolgálja.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A törvényjavaslat 1. §-ában egy kiegészítésre kerül sor, amely azt célozza, hogy nemcsak a természetes ellenségeitől kell megóvni a szabadon tartott állatokat, hanem például a kóbor ebek zaklatásától és továbbá minden olyan káros hatástól, ami az egészségüket veszélyezteti.

A 2. § egy gépelési hibát javít ki, azonban ez a gépelési hiba meglehetősen nagy jelentőséggel bír, hiszen az adott rendelkezés - ami kifejezetten ebbe a törvénybe való - egy másik törvényben került szabályozásra. Ezt alakítja vissza a 2. §-ban az általam benyújtott törvénymódosító javaslat.

A 3. § gyakorlatilag fogalompontosítást tartalmaz.

A 4. és 5. §-ban pedig az ott meghatározott és vázolt eljárások tisztasága érdekében összeférhetetlenségi szabályokat állapít meg, illetve pontosít a javaslat. Az állatvédelmi törvény fogalomrendszere szerint az állatmenhely, illetve állatpanzió egy fogalom alá esnek, ez az állatotthon fogalma. Azonban céljuk, finanszírozásuk fenntartási módjuk teljes mértékben eltérő, így célszerű e javaslatban pontosítani a szöveget, különös tekintettel arra, hogy a tartós működéshez elégséges vagyoni fedezet megléte nem követelhető meg egy állatpanziótól. Ez a gyakorlatban meglehetősen sok problémát jelent. Marginálisnak tűnhet első ránézésre a probléma, de a módosítás kapcsán úgy hiszem, hogy a jogszabály alkalmazása sokkal inkább fog megfelelni a társadalmi és szakmai igényeknek és elvárásoknak.

A 7. §-ban egy korrekciót hajt végre a törvényjavaslat. Itt a törvény egy fejezet címének a módosítását végzi el. Itt szeretném megjegyezni - hiszen ez az állatvédelmi bírsághoz kapcsolódik -, hogy az én meglátásom szerint ideje emelni az állatvédelmi bírság kiszabható összegét, ez azonban nem törvényhozási aktus, hanem rendeleti úton kell hogy szabályozásra kerüljön. Ezúton is kérem tisztelt államtitkár urat, hogy ebben segítségemre lenni szíveskedjék, ha egyetért a felvetésemmel.

A 8. § talán az egyik legfontosabb ebben a törvényjavaslatban. Itt arról rendelkezne a jogszabály, amennyiben az Országgyűlés elfogadja, hogy a törvény ne a zárórendelkezések között sorolja az iskolai oktatást és az állatvédelemre történő oktatást, hanem külön fejezetben a törvényben, hangsúlyozva ezzel a kiemelt jelentőségét ennek a dolognak. Így tehát a törvényjavaslat arra tesz javaslatot, hogy az iskolai oktatás, illetve az állatvédelmi oktatás egy külön fejezetben kerüljön szabályozásra. Értelemszerűen ezt is igazi konkrét, pontos tartalommal a rendeleti szabályozás tudja megteremteni, de azt, hogy a törvényalkotó jelezze ennek az igényét, én nagyon fontos dolognak tartom. Azt ugyancsak, hogy az állatvédelmi hatóság szakmailag felügyelni tudja az állatvédelmi előírásokra vonatkozó iskolarendszeren kívüli képzést és vizsgáztatást, illetve részt tudjon venni a tartalmi követelmények kidolgozásában és a képzés szervezésében.

Röviden tehát a javaslatban ezek a felvetések szerepelnek. Hangsúlyoztam a 8. § kapcsán, de hangsúlyozom a teljes törvényjavaslat kapcsán is, hogy a legfontosabb rendelkezéseket kormányrendelet, illetve miniszteri rendelet kell hogy kiegészítse, azt konkrét tartalommal megtöltse.

Tisztelt Országgyűlés! Felvetődött a bizottsági vitában, hogy a javaslat korlátokat állít az állatokkal kapcsolatos gazdálkodók elé. Igen, tisztelt Országgyűlés, ez így van, korlátokat állít, de ésszerű korlátokat állít az állatokkal kapcsolatos gazdálkodók elé. Úgy hiszem - ezt a bevezetőmben szintén elmondtam -, hogy az állatokkal való humánus bánásmód, amely egy európai demokratikus állam sajátja kell hogy legyen, van olyan súlyú társadalmi érdek, amely indokolja a jól átgondolt és arányos korlátok felállítását.

Mindezek alapján, tisztelt Országgyűlés, indítványozom azt, hogy a végszavazásnál a javaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
246 262 2009.11.23. 4:23  261-262

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tendenciának is tekinthető már, hogy az állatvédelemmel összefüggő, azzal kapcsolatos törvényjavaslatokat a Ház valahol az utolsó napirendként, éjfélhez közel tárgyalja, és bizonyosan állítható és látható, hogy ez nem hat pozitívan a képviselői aktivitásra. Ezért parázs vita nem alakult ki most a plenáris ülésen, annak ellenére, hogy egyébként két képviselőtársam is - Bagi Béla és Demendi László képviselő urak - módosító, illetve kapcsolódó módosító javaslatot nyújtottak be az előterjesztéshez.

Az 1. ajánlási pontban Bagi Béla a "veszély esetén", illetve "az egészségre ártalmas hatásokkal" kitételt, két félmondatot kívánja a törvény szövegéből elhagyni. Úgy ítélem meg, hogy ez a törvényt nem teszi semmiképpen sem jobbá, hiszen a szabadon tartott állatokat nemcsak az időjárás káros hatásaival szemben kell megóvni, hanem például a kóbor ebek zaklatásától is, továbbá minden olyan káros hatástól, ami az egészségüket veszélyezteti. Ezért úgy hiszem, hogy ez az első ajánlási pontban szereplő módosító javaslat nem támogatható.

A 2. ajánlási pontban szintén Bagi Béla képviselő úr javasol, itt nem elhagyni, hanem beiktatni egy szövegrészt, amely az "és a tartás technológiájához igazodó megfelelő - és itt is a mozgás helyett - életteret biztosítani" fordulattal kívánja kiváltani az eredetileg "mozgásteret biztosítani" kifejezést. Nos, egyrészt - és kezdem a könnyebben és gyorsabban megválaszolhatóval - a mozgásteret élettérre lecserélni azért nem helyes, ugyanis ez szakmailag nem egy helyes terminológia, ezért a javaslatnak ezt a részét ezen okból nem támogatom.

Ami a módosítás lényegesebb vagy lényegibb részét illeti, hogyha beiktatjuk azt a szövegrészt, hogy "a tartás technológiájához köthető", akkor a képviselőtársam akár javasolhatta volna azt is, hogy a teljes rendelkezést hagyjuk el. Ugyanis ennek a rendelkezésnek pont az a lényege, hogy magának a tartás technológiájának kell olyannak lennie, amely biztosítja az állatjóléti követelményeknek való megfelelést. Ezért nem támogatható a képviselőtársamnak ez a módosító javaslata.

A kapcsolódó módosító javaslatról, amit Demendi László Bagi Béla képviselő úr javaslatához nyújtott be, azt kell mondanom, hogy amikor a javaslatot benyújtottam, nem szerepelt a jogpolitikai céljaim között annak a szabálynak az elhagyása, miszerint a kedvtelésből tartott állat ürülékét az állattartó a közterületről köteles eltávolítani. Természetesen ilyen szándékom nem volt, azonban ha már - és ebben Demendi László képviselőtársamnak abszolút igaza van - visszaemeljük ezt a rendelkezést a törvény rendelkezései közé, akkor azt nem az állattartási technológiai szabályok között, hanem az állat tartásának általános szabályai között szükséges kodifikálni.

Megjegyzem egyébként, hogy akkor sem történt volna semmi tragédia, ha ez a mondat a törvényből kimarad, ugyanis tipikusan ezek azok az élethelyzetek, amelyeket nem feltétlenül szükséges törvényi szinten szabályozni. Tehát ha ez rendeleti úton megtörténhetett volna, akkor ugyanúgy betöltötte volna a hivatását ez a szabály. Mindazonáltal ez a törvényben szerepelt, annak sincs akadálya, hogy továbbra is szerepeljék a törvényben, úgyhogy ennek a kapcsolódó módosító javaslatnak az elfogadását támogatom.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 259 2009.11.30. 3:31  256-273

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Akkor, amikor először szó volt arról, hogy Magyarországon egy ilyen hivatal alakul, és Magyarországon járt az amerikai hasonló hivatalnak a vezetője, akkor már kifejtettem azt az álláspontomat - akkor azonnal -, hogy meglátásom szerint Magyarországon egy ilyen hivatal felállítása nem szükséges és nem indokolt.

Örülök annak, hogy az egyeztetési folyamatban végül is oda jutott az előterjesztő, hogy nem egy önálló hivatal felállítását kezdeményezi, hanem a közbeszerzési hivatal elnevezésének és struktúrájának módosításával ki kívánja bővíteni ennek a már létező, meglevő hivatalnak a hatáskörét a közérdekvédelmi feladatok ellátásával. Úgy hiszem azonban, talán még ez is túlzásnak nevezhető és tekinthető, bár előrevetem - és ezt ki fogom majd fejteni, és ki is fejtettem a tisztességes eljárás védelméről szóló törvénymódosítással kapcsolatban -, hogy a korrupció elleni hatékony fellépés és küzdelem természetesen általam is támogatott folyamat.

Azonban úgy hiszem, hogy nem a külön hivatal felállítása adja a lényegét ennek a küzdelemnek és a hatékonyságnak. Ezért egyetlen módosító indítványom volt ezzel kapcsolatban, ami azonban 25 ajánlási pontban került megfogalmazásra. Ez azt indítványozza, hogy a Közbeszerzési és Közérdekvédelmi Hivatalból maradjon el a közérdekvédelmi megnevezés, azaz maradjon a hivatal megnevezése Közbeszerzési Hivatal, valamint struktúráját tekintve ne igazgatóság lássa el a közérdekvédelmi feladatokat és eljárás lefolytatását, hanem mindösszesen egy főosztály.

Ennek oka az, hogy úgy hiszem, a külön hivatal létrehozása, de még a hivatalon belül egy ilyen hatalmas meghatározó részleg létrehozása is felesleges. Én ezt egy különleges eljárási rendnek tudom tekinteni, ami természetesen elhatározás kérdése, hogy lehet-e - ahogy egyébként ellenzéki képviselőtársaim javasolták - az ügyészséghez telepíteni, és ugyanúgy lehetséges a közbeszerzési hivatalhoz telepíteni, hogy ezt az eljárást ügyészség, illetve a közbeszerzési hivatal folytassa le. De úgy hiszem, hogy gyakorlatilag majdhogynem egy új hivatalt erre létrehozni egy külön igazgatósággal semmiképpen sem indokolt.

Ezért tehát arra teszek indítványt a módosító javaslatomban, hogy a hivatal elnevezése változzon meg, illetve a hivatal struktúrája olyan módon, hogy igazgatóság helyett egy, az elnök alá közvetlenül rendelt főosztály látja el ezeket a feladatokat, körülbelül úgy, ahogy mondjuk, a vagyonosodási vizsgálatok tekintetében az APEH-en belül főosztály működik, amelyik ezt a speciális eljárási rendet lefolytatja.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 267 2009.11.30. 2:32  256-273

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Indokolni szeretném - azt gondolom, és úgy látom, kicsit talán bővebben szükséges, mint ahogy utaltam rá az első felszólalásomban -, hogy miért nem tartom szükségesnek a külön hivatal felállítását, és még azt sem, hogy megjelenjen ez egy hivatal megnevezésében.

Meglátásom szerint a javaslat azt sugallja ugyanis, hogy a korrupcióellenes küzdelemnek ez a hivatal a központja. Márpedig nem ez a hivatal a központja a korrupcióellenes küzdelemnek, hanem azt gondolom, hogy továbbra is a meglévő hatóságok, a rendőrség, az ügyészség, a bíróságok, amik ezt el fogják bírálni, és még biztos, hogy képviselőtársaim tudnak mást is mellétenni ennek.

Ennek a javaslatnak az újítása - és persze óhatatlanul át kell egy picit tekintenünk a következő javaslatra, ami az Országgyűlés előtt fekszik - maga a bejelentővédelem. A bejelentővédelmet, ha valamihez, akkor körülbelül a különösen védett tanúval kapcsolatos eljáráshoz hasonlíthatnám, ami szintén egy külön eljárási rend egyébként a meglévő hatósági keretek között a büntetőeljárásban, illetve talán még külön jogszabályban is részletezve azt, hogy mi az egyéb tanúkihallgatáshoz képest ennek a speciális rendszere.

Tehát a közérdekű bejelentővédelem, ami itt az újítás, a közérdekű bejelentővédelem pedig egy eljárás. Úgy hiszem, egy külön hivatalt erre nem érdemes felállítani, de mondom, ilyen markánsan sem érdemes éppen ezért megjeleníteni a nevét a már meglévő hivatal megnevezésében.

Egyébként - és erre csak utalni szeretnék - amikor a Transparency International képviselője felszólalt, ő példaként egyébként az ügyészséget említette, de kifejezetten azt mondta, hogy nem pártolja a Transparency International a külön hivatalt, sőt még azt sem feltétlenül, hogy egy meglévő hivatalnak ilyen módon bővüljön a hatásköre, illetve megváltozzon a megnevezése.

Ilyenformán tehát azt mondom, hogy önmagában a közérdekű bejelentővédelem mint speciális eljárási forma pártolható és támogatható, de a meglévő szervezeti keretek között.

Köszönöm szépen. (Dr. Rétvári Bence tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 275 2009.11.30. 5:48  274-280

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előző törvényjavaslat tárgyalásakor említettem, hogy tulajdonképpen ez a lényeg. Ez a lényeg, hiszen ez a törvényjavaslat tartalmazza a közérdekű bejelentő védelmének szabályait. Konkrétan a 4., 6., 9., 10., 11. és 15. ajánlási ponthoz, illetve kapcsolódó módosító indítványokhoz kívánok hozzászólni.

Azt örömmel láttam és örömmel vettem, hogy a társadalmi vita során az előterjesztő magáévá tette azt az álláspontot, miszerint is fontos az, hogy a közérdekű bejelentő akkor részesüljön védelemben, ha a bejelentése nem rosszhiszemű, ha pedig rosszhiszemű, akkor - ahogy a javaslatban szerepel - sem a munkajogi védelem, sem az adatvédelem nem illeti meg, illetve az is fontos elem, azt gondolom, hogy a rosszhiszemű közérdekű bejelentőnél bírság kiszabása lehetséges, illetve a jogkövetkezményekre az eljárás megindulásakor figyelmeztetni kell.

De én úgy hiszem, hogy az a bírságösszeg... - tekintettel arra az előnyre, amit a közérdekű bejelentő realizálhat saját maga számára egy alapos bejelentés esetén, amely lehet akár több tíz vagy száz millió forint, a bírság összege nem elégséges; nem elégséges, és jelentős emelése szükséges. Ezért teszek javaslatot a minimum 100 ezer és legfeljebb 5 millió forintos bírságösszeg meghatározására. Úgy gondolom, hogy ez a tervezetben szereplő javaslathoz képest hatékonyabban szolgálná a rosszhiszemű bejelentések számának csökkenését.

A másik jelentős módosítás, amit javasolni szeretnék, a 15. ajánlási pontban szerepel. Gyakorlatilag a büntető törvénykönyv szigorító rendelkezéseinek elhagyását javaslom. Nem azért, mert úgy gondolom, hogy a korrupcióellenes küzdelem nem lenne kiemelten fontos. De úgy hiszem hogy a büntető törvénykönyvben a ma hatályos jogszabályban is igen nagyon szigorú szabályok vonatkoznak a korrupciós cselekményekre. Említhetném például a vesztegetés legsúlyosabb alakzatát, amely gyakorlatilag az emberöléshez közeli büntetési tételkeretet fogalmaz meg.

(22.40)

Lehet azt mondani, hogy az előterjesztésben nem szerepel a vesztegetés súlyosabb eseteiről szóló javaslat módosítása, de ehhez kapcsolódó módosító javaslatok viszont szerepelnek. Ha pedig azoknak a büntetési tételkeretét emelem, akkor előbb-utóbb emelni kell a többinek is a büntetési tételkeretét. Nem gondolom, hogy abba a hibába kellene esni, amibe egyébként nyilvánvalóan a jogalkotó jóhiszeműen esett a kilencvenes évek közepén, a kilencvenes évek második felében, amikor például a különböző vagyon elleni cselekmények, illetve gazdasági bűncselekmények száma megszaporodott, illetve egészen más volument tapasztalt a jogalkotó, mint ami korábban megszokott volt. Ekkor megemelte a büntetési tételkereteket, és ma a Btk.-ban azt az aránytalanságot fedezzük fel, hogy vagyon elleni bűncselekményért lehet ma többet kapni - főleg, ha halmazati büntetést szabnak ki -, mint amennyit emberölésért lehet kapni.

Én úgy hiszem, hogy ez nem helyes. Ezen majd egyszer változtatni kell, de ezt majd a különös rész módosításával lehet csak elérni, azt gondolom, koncepcionális változtatás kell. De úgy hiszem, hogy jelen javaslatban sem szükséges azért emelni büntetési tételkeretet, hogy azt a törekvést fejezzük ki ezáltal is, hogy a korrupcióellenes küzdelem fontos a számunkra. Ráadásul úgy hiszem, hogy a törvényjavaslat pontosan azt a jogalkotói hozzáállást tükrözi, hogy elsősorban nem a büntetési tételkeretek megemelésével, hanem egy új eljárási mód, egy új eljárási rend kialakításával - noch dazu az előterjesztő szerint egy majdhogynem új hivatal létrehozásával - másként kíván föllépni a korrupciós cselekményekkel szemben, ahol természetesen, és ez köztudott, hogy a látencia igen nagy.

Tehát ahogy szokták mondani, és ez valóban triviális, hogy nem a büntetések mértéke, hanem a felderítés aránya vagy a büntetés elkerülhetetlensége jelenti az igazi visszatartó erőt, ezzel én magam is teljes mértékben egyetértek. Tehát az egész javaslat szellemisége azt tükrözi, hogy igen, itt egy más eljárási rendben gondolkodunk azért, hogy a látencia ezekben az esetekben csökkenjen, tehát sokkal nagyobb mérvű legyen a felderítettség. És pontosan azt a jogalkotói hozzáállást tükrözi, hogy ezt nem a tételkeret-emeléssel, hanem egy más módszer alkalmazásával lehet elérni. Ebbe az én számomra nem illik bele az, hogy egyébként még a büntetési tételkereteket is megemeljük. Én ezt szükségtelennek tartom, ezért ennek az elhagyására tettem javaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)