Készült: 2020.09.20.00:55:29 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

160. ülésnap (2008.09.30.), 58. felszólalás
Felszólaló Dr. Bárándy Gergely (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 20:09


Felszólalások:  Előző  58  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem először, és úgy vélem, legalábbis nagyon remélem, hogy nem is utoljára beszélünk a gyűlöletbeszédről, a közösségek megsértéséről, illetve az ilyen jelenségekkel szembeni hatékony fellépés lehetőségének megteremtéséről itt a parlamentben.

Azért nem utoljára - és itt szeretném hangsúlyozni: nem azért mondom ezt, mert úgy gondolom, hogy alkotmányossági problémák lennének a most előterjesztett javaslattal -, azért nem, mert továbbra is úgy vélem, és az én véleményem jelen esetben tükrözi frakciónk álláspontját is, hogy továbbra is szükségesnek látjuk a gyűlöletbeszéddel szembeni, a büntető törvénykönyvben megjelenő szankció megalkotását. Akkor látjuk majd helyén kezelve ezt a kérdést, ha a büntető tényállás is rendelkezik a gyűlöletbeszédről, a gyalázkodásról.

Mindazonáltal - és ezt előrevetítem - mind a kormány által most előterjesztett javaslatot, mind pedig más javaslatokat - célzok itt most egészen konkrétan Kállai Ernő kisebbségi ombudsman úr javaslatára - támogatni tudunk, és meg tudunk fontolni, hiszen úgy gondoljuk, hogy nemcsak a büntetőjogi keretek között, hanem más jogágak keretei között is szükséges, hogy az ilyen jelenségekkel szemben fellépjünk. Szükséges, de ahogy szokták mondani, nem elégséges.

Rögtön a törvényjavaslattal kapcsolatban kitérnék a társadalmi szervezetek véleményeire, melyeket korábban, a korábbi próbálkozásokkal kapcsolatban, e törvényjavaslattal kapcsolatban is megfogalmaztak. Kritikaként hangzott el azonkívül, hogy egyébként érdemi észrevételeik is voltak a törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy ennek a törvényjavaslatnak nem volt társadalmi vitája, nem előzte ezt meg széles körű egyeztetés. Nos, ezek az említett társadalmi szervezetek, minden tiszteletem az övék, de nagyon jól tudják, hogy a közéletnek e kérdés megoldása része. Nem hiszem, hogy minden alkalommal külön föl kéne őket hívni, és kérni arra, hogy ugyan legyenek már szívesek részt venni ezeknek a törvényeknek az előkészítésében.

Mindig megfogalmazzák a kritikáikat a benyújtott törvényjavaslatokkal kapcsolatban, de évek óta, amióta ez a téma napirenden van, egyetlenegy olyan javaslatot nem hallottam társadalmi szervezetek részéről, hogy tudják, hogy ez folyamatosan napirenden van. És ha nem lett volna egyértelmű a folyamatokból, én magam legalább hússzor elmondtam nyilvánosság előtt, hogy addig, ameddig erről a kérdésről jogszabály nem születik, amíg ezt a problémát a büntetőjog, a polgári jog keretei között kezelni nem tudjuk, addig mi próbálkozni fogunk a megoldással. Azt gondolom, hogy ez elég egyértelmű. Le lehet tenni a javaslatokat az asztalra, úgy érzem és úgy hiszem. Nem mindig utólag megfogalmazni azt, hogy egy javaslattal kapcsolatban mi nem jó, vagy megsértődni azon, hogy nem lettek bevonva az egyeztetésbe. Eötvös Károly mondja és írja egyébként, hogy aki mindig csak bírál és csupán csak bírál, az nem kellemes lélek. Én is így gondolom, és messzemenőkig egyetértek ezzel.

Ezek az említett társadalmi szervezetek - és egyébként azt gondolom, nyugodtan elmondható, hogy az ellenzék képviselői is - körülbelül 15 éve mondják, hogy nem jogi eszközökkel kell megoldani ezt a problémát. Én meg mindig újra és újra fölteszem a kérdést, hogy tessék mondani, akkor hogyan? S erre jön egy válasz, hogy ezektől a megnyilvánulásoktól el kell határolódni, a közélet szereplőinek egyértelműen ki kell nyilvánítaniuk azt, hogy kivetik maguk közül az ilyen nézeteket hangoztató személyeket, hogy elítélik az ilyen megnyilvánulásokat, mindez igaz. Ezzel egyet is értek, hozzátéve azt, hogy néha ez egy picit, bizonyos közéleti szereplők részéről lehetne markánsabb és egyértelműbb elhatárolódás - nem általános, hanem néha a konkrét ügyek mentén konkrét elhatárolódás -, de azt gondolom, hogy nagyon sokan azok közül, akik ellenezték eddig - és itt hadd célozzak Halmay Gáborra, aki az egyik legharcosabb képviselője volt annak, hogy nem kell jogi szabályozással kezelni ezt a kérdést -, most mégis már árnyalják a véleményüket, és azt mondják, hogy lehet, hogy mégis jogi szabályozással kell kezelni. Ugyanis maga az Alkotmánybíróság mondja ki, és az Alkotmánybíróság véleményét többen ezek közül a jogtudósok közül - például az említett Halmay Gábor - osztják, hogy meghaladottá vált az a nézet, hogy a közszereplők magatartása, a közszereplők elhatárolódása, a problémának csupán társadalmi szinten történő kezelése megoldást jelenthet.

Tizenöt év alatt, azt gondolom, ez egyértelműen bebizonyosodott, hogy ez a feltételezés, ez a fikció nem igaz. (Kontur Pál közbeszól.) Márpedig ha ez nem igaz, akkor úgy gondolom, hogy a jogalkotónak kutya kötelessége, hogy megalkossa azt a jogszabályt, amivel védi ezeket a társadalmi csoportokat.

(13.10)

S bár nagyon érdekelnek, őszintén érdekelnek a társadalmi szervezetek aggályai a törvényjavaslattal kapcsolatban, de őszintén szólva, sokkal jobban érdekelnek a meggyalázott közösségek tagjainak a véleményei, az elvárása, az a jogos elvárása, hogy igenis az állam, igenis az Országgyűlés, a jogalkotók teremtsék meg a lehetőségét annak, hogy az ilyen kirekesztő, gyűlölködő megnyilvánulásokkal szemben meg tudják védeni magukat; hogy az állam biztosítsa a lehetőséget és a fórumot számukra arra, hogy lépni tudjanak, és meg tudják magukat védeni az ilyen jelenségekkel szemben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kisebbségvédelmi eszköz a gyalázkodás, sem a büntetőjogi volt módosítás - erre majd utalok, Répássy képviselő úr -, sem pedig a mostani. Nem tudom, hogy vannak vele képviselőtársaim, de én megmondom őszintén, nem szívesen tűröm el azt, hogy a saját hazánkban minket, magyarokat büntetlenül lehessen gyalázni bárki által is. Én ezt nem szívesen veszem. Én úgy gondolom, hogy ennek nem kell beleférnie a szólásszabadság keretei közé.

Ugyanis ez a törvény - sem ez, sem az előző, sem a jövőbeni, meg tudom ígérni, büntetőjogi módosítás - nem a kisebbségeket kívánja védeni - bár kétségtelen, hogy náluk csapódik le ez a leginkább -, hanem mindenkit, a teljes magyar társadalmat kívánja védeni, és nemcsak a magyar társadalmat és a magyar embereket, hanem például a szlovák, a román és egyéb külföldi állampolgárokat is.

Ha demokráciában élünk és ezt komolyan vesszük, ahol az emberi méltóságnak érvényesülnie kell, akkor annak a védelmét is komolyan kell vennünk, tisztelt képviselőtársaim. Óriási érték a szólásszabadság, óriási érték a gyülekezési jog is. A rendszerváltozás nagy eredményei között lehet sorolni azt, hogy a szólás valóban szabad Magyarországon ma, és a gyülekezés, a véleménynyilvánítás szintén. De mindennek, és ennek is megvannak a korlátai. Ez a törvény és egyébként a korábbi törvénytervezetek is, csak olyan mértékben kívánták korlátozni a szólásszabadsághoz való jogot, és egy pillanattal se többel, ami ahhoz szükséges, hogy az emberi méltósághoz való jog ne sérüljön, a közösségek emberi méltósághoz való jogának a védelmében kívánta csupán a legszükségesebb mértékben korlátozni a szólásszabadsághoz való jogot. Ez a törvénytervezet is ezt teszi.

Most rátérek az alkotmányosság kérdésére. Igen fontos ebben a témakörben, hiszen három - ha a rendszerváltozás előtt megszületett törvényt is számba vesszük és idesoroljuk, akkor négy - alkotmánybírósági határozat született ebben a témában.

Salamon László képviselőtársam az előző napirendi pont kapcsán kedvesen megemlítette azt, hogy az általunk benyújtott törvényjavaslatot nemrég alkotmányellenesnek minősítette az Alkotmánybíróság. Igen, tisztelt képviselőtársaim, annak minősítette. De ezen semmi szégyellnivaló nincsen. Sőt azt tudom mondani, hogy ez a törvényjavaslat az Alkotmánybíróság gyakorlatát egy picit kimozdította a holtpontról. Mindjárt indokolni is fogom, hogy miért.

Először fordult elő ugyanis a Btk. módosítása során, ami a gyűlöletbeszédről, a gyalázkodásról szól, hogy az Alkotmánybíróság ebben a témakörben nem egyhangú határozatot hozott. És persze lehet azt mondani erre, hogy és akkor mi van; ha van egy többségi vélemény, ha azt eggyel többen is támogatják, akkor alkotmányellenes a javaslat. Persze, ez is egy megközelítés. De ha azt nézzük, hogy mit tartalmaznak a külön- és párhuzamos vélemények, amit az alkotmánybírák megfogalmaztak, az már igencsak árnyalja a helyzetet.

Ugyanis ezek azt tartalmazzák - és kimondják -, hogy annak a kettő, illetve három alkotmánybírónak az a véleménye, hogy a közösségek méltóságának a védelme érdekében lehet, sőt azt mondják - hangsúlyozom -, kell, szükséges büntető törvénykönyvet módosítani. Ez óriási előrelépés, tisztelt képviselőtársaim, óriási!

Azt mondja a három alkotmánybíró, köztük egyébként Kovács Péter alkotmánybíró úr, aki az egyetlen nemzetközi jogász tagja az Alkotmánybíróságnak, és pont nem a baloldal delegálta a testületbe, ő azt mondja, hogy Magyarországnak nemzetközi kötelessége az - és itt továbbmegyek a polgári tényállásnál -, hogy a gyalázkodást, a korábbi törvényjavaslatban megfogalmazott magatartásokat büntetni rendelje. Vagy fölmondjuk az ENSZ-egyezményeket, vagy kilépünk bizonyos nemzetközi szerződésekből és szervezetekből, vagy hozzáigazítjuk a jogrendet; ő például az alkotmánymódosítást javasolja.

És hogy miért beszélek a büntető tényállásról, amikor egy polgári fekszik előttünk, nagyon egyszerű az oka. A többen a kevesebb benne van, tisztelt képviselőtársaim. Ha az Alkotmánybíróság egyes tagjai úgy gondolják, nagyon helyesen egyébként az ellenzéki képviselőtársaim által sokszor idézett, a Btk.-ra jellemző ultimarációs jelleget figyelembe véve, a büntetőjog ultimarációs jellegét figyelembe véve, azaz, hogy csak akkor szabad büntető tényállást alkotni, ha már semmi más eredményre nem vezet, ezzel kapcsolatban is azt mondják egyes alkotmánybírák, hogy kell tényállást alkotni, hát akkor ebbe minden bizonnyal a polgári tényállás módosítása belefér.

Méghozzá olyannyira biztos ez, hogy az Alkotmánybíróság - és most már nemcsak ebben a legutóbbi határozatában, hanem a korábbi határozatokban is - többször szinte felhívja a jogalkotót arra, hogy bár persze gondolkodhat büntető tényállás megalkotásában - sőt zárójelben: kell is abban gondolkodni -, de nézzük azt meg, hogy a közösségek méltóságának a védelmére esetleg nem megfelelő eszköz-e egy polgári tényállás megalkotása; nem megfelelő-e ezt a problémát a polgári törvénykönyvben kezelni.

A polgári törvénykönyv módosítása kapcsán, amit az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek talált tehát - és itt már rátérek konkrétan erre a javaslatra - nem lehet azt elmondani, hogy általában tiltotta vagy általában elvetendőnek tartja a polgári módosítást; azt mondta, hogy rosszul volt megfogalmazva a korábbi javaslat. Végre az Alkotmánybíróság adott iránymutatást arra, hogy hogy lehet esetleg ezt a javaslatot helyesen megfogalmazni. Úgy vélem, hogy az előttünk fekvő javaslat korrigálja azokat a hibákat, melyeket az Alkotmánybíróság a korábbi módosító javaslat kapcsán megfogalmazott. Tehát technikailag pontosítja az Alkotmánybíróság elvárásainak megfelelően a jogszabályt.

Még egy általános megjegyzés az Alkotmánybíróság határozataival kapcsolatban, ami igaz egyébként a Btk.-ra is, de ugyanúgy igaz az előttünk fekvő javaslatra. Úgy gondolja három alkotmánybíró a testületből, hogy mielőtt újra határoznak a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos módosító javaslat tárgyában, fölül kell vizsgálni az Alkotmánybíróság véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatban kialakított gyakorlatát.

Mi, akik előterjesztettük a korábbi javaslatot, ami alkotmányellenesnek bizonyult sajnos, és a jelen javaslat előterjesztői is, hangsúlyozzuk azt, hogy a társadalmi környezet változásával - és 15 év azért már nagy idő, sőt 20 még nagyobb - bizony változik a jogrendszer is. Kisebb társadalmi változások során nem kell feltétlenül jogszabályt módosítani, ezekben az esetekben elegendő az, ha a jogalkalmazó, a bíróságok, jelen esetben az Alkotmánybíróság a saját gyakorlatán változtat, árnyalja azt. Amíg a rendszerváltozáskor szükséges és üdvözlendő gyakorlat volt, hogy szinte korlátlan a szólásszabadság, hiszen ez akadályozza meg azt, hogy visszarendeződjön egy friss demokratikus társadalom diktatúrává - a szinte korlátlan szólásszabadságot kívánja meg ez az élethelyzet -, addig egy stabilizálódó demokráciában felértékelődik az embereknek az emberi méltósághoz való joga a szólásszabadsághoz képest.

(13.20)

Nincs az a veszély már, hogy bármi visszarendeződne. Nem hiszem, hogy bárki ezt komolyan gondolná. (Kontur Pál: Visszatértek a régi rendszerhez.) Parancsol, képviselőtársam? (Kontur Pál: Visszatértek a régi rendszerhez. - Az elnök csenget.) Ha pedig ez így van, akkor ezt az Alkotmánybíróságnak is fel kell ismerni. Nem én mondom ezt csupán, hanem alkotmánybírák mondják ugyanezt. Nos, tisztelt Országgyűlés, ha mindezeket figyelembe vesszük, és az Alkotmánybíróság valóban felülbírálja, mielőtt ebben a kérdésben esetleg határozatot hoz, mert beadvány biztos lesz az alkotmányellenesség megállapításának okán, ha ezt felülvizsgálja, akkor meggyőződésem, hogy ez a javaslat alkotmányosnak fog bizonyulni.

Egy megjegyzést engedjenek még meg konkrétan a normaszöveggel kapcsolatban. Azt tudom mondani - bár bevallom őszintén, nem mélyedtem el a polgári tényállás alkotmánybírósági határozatának mélységeiben és rejtelmeiben -, lehet, hogy indokolt, ami a javaslatban van, de én mégis felvetem, hogy az én meglátásom szerint az úgynevezett sértetti kör talán egy picit túl szűk. Lehet, hogy érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy ezt picit kibővítsük, de hangsúlyozva és fenntartva azt, hogy mielőtt erre konkrét javaslatot teszek, konzultálni fogok az elképzelésem alkotmányosságát illetően, mert semmiképpen nem szeretném azt, hogy ha az Alkotmánybíróság erre a megoldásra irányította a jogalkotó figyelmét, akkor esetleg egy újabb alkotmányellenes javaslatot fogadjon el az Országgyűlés.

A másik, ami tartalmi megjegyzésként felmerült nagyon sokakban, és a társadalmi szervezetek is hangoztatták: nem elég konkrétak a meghatározások, a jogi norma megfogalmazása nem elég konkrét; hogy túl absztrakt a jogi norma; az egyéni jogérvényesítések kapcsán meg kellene követelni a konkrét sérelemnek legalább a lehetőségét, hogy konkrét sérelem érheti a társadalmi csoport tagjait. Nos, tisztelt Országgyűlés, ha ezt megköveteljük, akkor elveszti a funkcióját a javaslat, alkalmazhatatlanná válik, értelmezhetetlenné és értelmetlenné válik, hiszen itt pontosan arról van szó, hogy nem az egyéni konkrét jogsértéseket kívánja szankcionálni a jogalkotó, hanem a társadalmi csoportokat ért megnyilvánulásokat, amelynél az emberi méltóságot sértő megnyilvánulások mintegy átsugároznak az egyénre.

Ilyenformán úgy gondolom, hogy ezek a megállapítások nem állják meg a helyüket, így egy olyan törvényjavaslat fekszik előttünk, amely bátran támogatható. Én azt is javaslom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy az ember méltóságát súlyosan sértő egyes magatartásokkal szembeni védelem érdekében szükséges jogérvényesítési eszközök biztosításáról szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés a végszavazáskor fogadja el.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)




Felszólalások:  Előző  58  Következő    Ülésnap adatai