Készült: 2020.09.26.20:39:59 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

148. ülésnap (2008.05.20.), 142. felszólalás
Felszólaló Dr. Bárándy Gergely (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:11


Felszólalások:  Előző  142  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár úr utalt már arra, és a törvényjavaslat általános indokolásának (1) és (2) bekezdésében is szó van arról, hogy elméleti és gyakorlati jogászok között régóta létezett, most már talán csak az elméleti jogászok körében létezik vita arról, hogy hol kell szabályozni, ha egyáltalán szabályozni kell a jogi személy - egyelőre idézőjelbe tett - "büntetőjogi" felelősségét. Évszázadokra visszatekintve a büntetőjogi hagyományok szerint a büntetőjog dogmatikája azt teszi csak lehetővé, hogy természetes személy legyen alanya a büntetőeljárásnak, és azt gondolom, hogy ennek a fenntartása indokolt is.

Tehát kialakult két álláspont, az egyik, hogy a közigazgatási szabályok között valamilyen módon szabályozni a jogi személy felelősségét, a másik pedig, hogy a Btk.-hoz köthetően egy külön jogszabályban, de gyakorlatilag egy utaló jogszabály, egy keretjogszabály segítségével tulajdonképpen a Btk.-hoz kapcsolni, és a természetes személy felelősségével együtt kezelni a jogi személy büntetőjogi felelősségét, illetve a vele szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedés lehetőségét. Azt gondolom, és ezzel kezdtem, hogy ma már ez csak elméleti vita lehet, hiszen nemzetközi kötelezettségeink vannak arra, hogy hogyan és milyen módon kell a jogi személy büntetőjogi felelősségét megállapítani, ezért természetesen elméletben lehet vitatkozni róla, de gyakorlati jelentősége ennek már nincsen.

Természetesen a büntetőjogi felelősséget, ahogy államtitkár úr is említette, nem mondja ki a törvény, de büntetőjogi intézkedés alkalmazását lehetővé teszi. Sőt, továbbmenve, a nemzetközi illetékes szervek ajánlásai sokszor fogalmazzák meg, többek között jelen esetben is azokat a gyakorlati problémákat, amely a magyar jogalkalmazás során e témában felmerült, és javaslatokat tesznek a módosítás mikéntjére és irányára. Adná magát a tematika, hogy most erről beszéljek, vagyis azokról a részletszabályokról, amelyek a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szólnak, de rögtön rátérnék, egyrészt jelentőségét tekintve, másrészt más okból a javaslat 21. §-ában foglalt szabálysértési törvény módosítására.

Meg kell említenem elöljáróban, hogy egy kicsit sem ideillő módosítás, ami gyakorlatilag ebben a törvényjavaslatban megfogalmazásra került. Ami miatt mégis azt gondolom, hogy különleges a helyzet, és támogatni kell, az a gyakorlati probléma és az ahhoz fűződő társadalmi érdek, hogy ez a szabályozás június 1-jével hatályba tudjon lépni. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagjaként hivatalos tudomásom van arról, hogy ha nem lép ez a jogszabály hatályba, ez a módosítás hatályba, akkor ez milyen, szinte áthidalhatatlan problémát jelent és jelentene a bíróságok számára.

Államtitkár úr utalt arra, hogy a szabálysértési törvény vonatkozásában egy alkotmánybírósági döntés született. Csak utalok rá, hiszen államtitkár úr részletesen kifejtette, és a javaslat indokolásában is szerepel, hogy ennek mi a tartalma. Gyakorlatilag a problémát az jelenti, hogy a titkár tárgyalás tartására nem jogosult, az Alkotmánybíróság álláspontja pedig az, hogy a pénzbírság átváltoztatásáról mindenképpen tárgyaláson kell dönteni. Ilyenformán az átváltoztatást csak tárgyaláson és értelemszerűen az alkotmány és az egyéb jogszabályok rendelkezései alapján csak bíró teheti meg. Ez a gyakorlat pedig óriási terhet róna a bíróságokra, az amúgy is leterhelt bíróságokra, és azt gondolom, hogy ha ez a teher a nyakukba szakad, akkor ennek megoldása veszélyezteti a többi ügytípusban való időszerű eljárásnak a sikerét. Tehát aránytalanul elhúzódnának ezek az eljárások is és más eljárások is, tekintve azt, hogy a pénzbírságok java részét csak átváltoztatás után fizetik meg. Ez egyrészt néhány milliárd forint bevételt jelent évente a költségvetés számára, de talán ez a kisebb érv amellett, hogy ennek ilyen gyorsan szükséges hatályba lépnie. De úgy gondolom, a jogbiztonság szempontjából is fontos, hiszen amennyiben a kiszabott pénzbírságokat nem fizetik meg, és azt gyakorlatilag átváltoztatni sem lehet, tehát ha a jogalkotó, mondjuk, ezt az irányát és ezt az útját választotta volna a módosításnak, akkor súlytalanná válik ez a jogintézmény. Hogyha nem végrehajtható gyakorlatilag, akkor az jogbizonytalanságot okoz majd, és ez, azt gondolom, hogy senki számára nem kívánatos. Tehát nem kívánatos egy olyan szankciónak a léte, alkalmazása, ami gyakorlatilag alkalmazhatatlan, és hatékonyságát tekintve a nullával egyenlő.

Ha tehát nem hajtható be, akkor ki kell találni valamilyen megoldást. Lehetséges lett volna a bírói létszámbővítés, ami egyrészt ennyi idő alatt, azt gondolom, nem oldható meg, figyelembe véve azt is, hogy e tekintetben akkor a tárgyi feltételeket is biztosítani kellett volna, és azonkívül, hogy költséges, nem is igazán hatékony, hiszen hangsúlyozom, ennyi idő alatt ez nem valósítható meg. Ilyenformán én azt gondolom, helyesnek tekinthető az, hogy a javaslat gyakorlatilag több lépcsőt vezet be a jelenlegi hatályos szabályozáshoz képest. Először is kötelezően - és ezt a szót hangsúlyoznám -, kötelezően, az adók módjára történő végrehajtást írná elő a hatóság számára, és amennyiben ez nem vezet eredményre, akkor lehetne második lépcsőben - természetesen az eljárás alá vont beleegyezése esetén - ezt közérdekű munkára átváltoztatni. Amennyiben még ez sem vezet eredményre, legvégül kerülhet sor az elzárásra való átváltoztatásra, és azt gondolom, hogy nem alaptalan az a bizakodás, hogy eddig a harmadik lépcsőfokig ritkán fognak eljutni az ügyek, kevés ügy jut idáig.

Megjegyzem azt, hogy természetesen a bírói gyakorlat, a joggyakorlat néhány hónapos, akár féléves, éves elemzése után el lehet azon gondolkodni, hogy az adók módjára történő végrehajtás szabályain esetleg lehet majd módosítani, de ez most még mindenképpen idejekorán lévő rendelkezésnek, intézkedésnek tűnne. Csak már most felhívom a figyelmet, hogy erre, az én meglátásom szerint, érdemes volna odafigyelni. Ilyenformán tehát alappal lehet bízni abban, hogy ha ez a módosítás hatályba lép, akkor valóban kevesebb ügy jut a harmadik stádiumba, elviselhető lesz a teher a bíróságok számára, tekintve azt is, hogy a felszabaduló titkári kapacitásokat esetleg másra ki lehet majd használni, és várhatóan a pénzbírságot is az átváltoztatás nélkül be lehet hajtani. Ezért tehát úgy gondolom, hogy az első mondatomban megfogalmazott aggály ellenére indokolt, nagyon is indokolt ennek a szabálynak az elfogadása és támogatása jelen törvényjavaslat keretei között.

(16.40)

Rátérve a többi módosításra, és erre igen röviden szeretnék reflektálni, hiszen államtitkár úr a tartalmi részét ismertette, talán a leglényegesebb pontnak és kiemelendő pontnak a vagyoni előny előnyre történő változtatását gondolom. Egyébként ez az 1. §-ában került megfogalmazásra a törvényjavaslatnak. Úgy gondolom, hogy valóban indokolt az, hogy ha nem közvetlenül bizonyítható, hogy vagyoni előny céljából történt a bűncselekmény, ez motiválta, akkor is lehessen alkalmazni a jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedést.

Itt a törvényjavaslat nagyon helyesen említi meg a versenytársak kiszorításának a példáját, ami nyilvánvalóan áttételesen vagyoni előny szerzésére irányul, de nyilvánvalóan ebben az eljárásban ez nem lesz bizonyítható. Márpedig az, hogy ilyen esetben is lehessen alkalmazni a jogszabályt, azt gondolom, hogy messzemenőkig támogatható. Egyébként a fogalmat tekintve valóban ez a büntetőjogban ismert fogalom, mind a vagyoni előny, mind az előny, tehát könnyű lesz alkalmazni a bíróságok számára.

A 4. §-ban az intézkedésnek a meghatározható mértékét is helyesen taglalja az előterjesztő, tehát hogy az elérni kívánt előny helyett a jogi személy vagyoni helyzetére tekintettel kell majd megállapítani a szankció mértékét. Ezzel is egyet tudok, egyet tudunk érteni.

Egyet tudunk érteni azzal is, hogy a Gt. terminológiájához kell igazítani a pontosítás és az egyértelműség végett a vezető tisztségviselők körét, azon személyek körét, amely megalapozhatja a jogi személy büntetőjogi intézkedés alá vonását.

A jogi személy büntető felelősségre vonásával kapcsolatos szabály, és ezzel is egyet lehet érteni, hogy akkor is lehet intézkedést alkalmazni a jogi személlyel szemben, ha a természetes személy, akinek a magatartásához kötődik a jogi személy büntethetősége, később az eljárás során elmebetegség miatt nem büntethető. Egyetértek azzal is, hogy ez nem terjed ki az elkövetéskori elmebetegségre, hiszen ebben az esetben, hogy úgy mondjam, elválna már - és nem kívánt módon elválna már - a természetes személy büntetőjogi felelőssége a jogi személy büntetőjogi felelősségétől. A 7. §-ban ugyanezt a szabályt a nyomozati szak vonatkozásában is megfogalmazza a javaslat. Úgy gondolom, hogy ezzel teljes a kör.

Helyes az, hogy pótlólag a javaslat beemeli, hogy a próbára bocsátásnál és a megrovásnál is lehetőség van a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedés foganatosítására, hiszen ilyenkor - és ezt én teszem hozzá - is fennáll a bűnösség, a bűncselekmény megvalósul, hiszen ezt az ítélet, illetve a végzés meg fogja állapítani majd.

Teljesen egyetértek azzal, hogy kiveszi az ügyészség diszkrecionális jogköréből, hogy indít-e eljárást, vagy sem a büntetőjogi személlyel kapcsolatban, illetve a nyomozó hatóság részére engedélyezi-e ilyen eljárás indítását. Úgy gondolom, hogy ha van alapja, akkor a nyomozó hatóságnak kötelessége és nagyon helyesen kötelessége kiterjeszteni a nyomozást a jogi személyre, hiszen a nyomozó hatóságnak a bűnt hivatalból üldöznie kell, és azt gondolom, hogy ez nem lehet mérlegelés kérdése. Jelen esetben is ezt a jogi személlyel kapcsolatban is meg kell tenni.

Államtitkár úr is utalt a harmadfokú eljárásra. Ugyancsak technikainak, de igen fontos rendelkezésnek minősíthető az, hogy lehetővé teszi a jogi személyek részére is a harmadfokú eljárásban való részvételt, a természetes személyek esetében 2006-tól van erre lehetőség. Indokolt, hogy kiterjedjen a jogi személyekre is, hiszen a jogi személy felelőssége, ahogy ezt már többször említettem, kapcsolódik a természetes személyéhez, ez nem elválasztható tőle.

Ha a természetes személy vonatkozásában harmadfokú eljárásra kerül sor, akkor nagyon helyes az, hogy a jogi személy felelősségét is a bíróság hivatalból vizsgálni fogja, ellenkező esetben, csak egy példát hadd említsek, furcsa helyzet alakulhat ki, ha mondjuk, a harmadfokú eljárás során a természetes személyt fölmentik, a jogi személy vonatkozásában pedig marad a marasztaló rendelkezés, tehát vele szemben büntetőjogi intézkedést alkalmaznak. Azt gondolom, hogy abszurd lenne ez a helyzet. Megemlítem azt, hogy itt is érvényes a súlyosítási tilalom, abszolút érthető és jogos.

A 14-17. § a külön eljárásokról rendelkezik, illetve arról, hogy bizonyos esetekben ezek a külön eljárások nem alkalmazhatóak, ha jogi személlyel szemben is eljár a hatóság. Azt gondolom, hogy ez is egyértelműen igazolható, hiszen ezeknek az eljárásoknak a célja a büntetőeljárás gyorsítása, márpedig ha erre nincs lehetőség, hiszen a jogi személlyel szemben úgyis folyik egy büntetőeljárás, akkor ennek nincs indoka, és értelemszerűen jó, ha erre lehetőség sincs.

Megemlíti az indokolás egyébként azt, hogy e vonatkozásban ez alapvetően a természetes személyekre és nem a jogi személyekre vonatkozik, mégis itt a helye. Ez számomra egy picit aggályos és furcsa, de el tudom fogadni az indokolásnak azt az érvrendszerét, hogy a büntetőeljárás-jogba, ha ez bekerülne, akkor még nagyobb zavart okozna, mint így. Tehát bár kicsit furcsa az elhelyezése, mégis azt gondolom, hogy akceptálható az előterjesztő indoka.

Nagyon helyesnek tartom a 22. §-ban megfogalmazottakat, nevezetesen is, hogy nincs lehetőség az eljárás megindulása után arra, hogy átalakuljon a cég. Nyilván itt a vagyonkimentés vagy az intézkedés végrehajthatóságának meghiúsítását teszi nehezebbé. Biztosítja gyakorlatilag az eredményt, hasonlóan a csőd- és felszámolási eljárás szabályaihoz.

Az 5., 8., 9. és 19. §-ok technikai jellegű módosítások, abszolút indokoltak.

Mindezzel együtt tehát, tisztelt Országgyűlés, úgy gondolom, hogy a javaslat jó, támogatható, és arra kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák majd a végszavazáskor a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)




Felszólalások:  Előző  142  Következő    Ülésnap adatai