Felszólalás adatai

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán helyesebb lett volna úgy föltenni a kérdést, hogy kíván-e egyáltalán tenni a tárca valamit, kíván-e tenni valamit az egészségügyi intézmények működőképességének fenntartása érdekében.

Sajtóhírekből tudjuk, hogy a legutóbbi felmérések szerint az egészségügyi intézmények több mint kétharmada rendelkezik egyre növekvő adósságállománnyal. Ennek nagysága a tavalyi 40 milliárdhoz képest több mint 50 százalékkal nőve, meghaladja a 60 milliárd forintot, azaz a gyógyító-megelőző ellátásokra fordított egyhavi kiadások nagyon kritikus szintre értek. Hangsúlyozom, sajtóközleményekre vagyunk kénytelenek hagyatkozni, hisz a tárca, bár közérdekű adatokról van szó, nem hozta nyilvánosságra ezen felmérés adatait.

Az intézmények működőképességük határához értek. A gazdálkodásuk legnagyobb költségtényezőjét jelentő bér- és bérjellegű kiadások csökkentésére már nem képesek, hisz további létszámleépítéseknek a minimumfeltételek meghatározta korlátok szabnak határt, illetve magának a munka hatékonysága. Sőt, a múlt év közepén életbe lépett munkajogi változások, amely szerint az ügyelet teljes egészében munkaidőnek számít, az ágazatban humánerőforrás-többletet generálnak a hozzá tartozó pénzügyi fedezettel. Az intézmények működése mára már a beszállítók jóindulatán múlik, de félő, hogy türelmük véges, és ha a jelenlegi pénzügyi válság miatt nem jutnak hitelhez, leállítják a szolgáltatást vagy a beszállítást. Intő példa a Teva Magyarország Zrt. felszámolási eljárást kezdeményező lépése a HospInvesttel szemben.

Ezért kérdezem államtitkár asszonyt, kíván-e valamit tenni a tárca az egyre feszítőbb helyzet megoldása érdekében.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MDF soraiban.)