Készült: 2020.07.05.06:59:01 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
2 76 2010.05.17. 5:30  1-95

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai napon tulajdonképpen minden ellenzéki megszólaló azzal indította a felszólalását, hogy egyetért a kisebb parlamenttel, továbbá hogy nem vitatja, a kormányalakító az, aki felelősséggel megalakíthatja a kormányt és annak kialakíthatja a szerkezetét. Aztán persze jöttek azok az érvek, amelyek homlokegyenest ellenkezőek voltak az első mondattal.

Én a kisebb parlamentről csak nagyon röviden szeretnék szólni. Az teljesen világos, nem arról van szó - senki nem akar itt senkit félrevezetni -, hogy egy 200 fős parlament okvetlenül lényegesen sokkal olcsóbban működtethető, mint a jelenlegi. Nem erről van szó, és meggyőződésem szerint nem is ez a cél. A cél egy jobban működő parlament. Egy olyan parlament működtetése, ahol a 200 képviselőnek nemcsak lehetősége és módja, hanem tényleges lehetősége van arra, hogy a parlament munkájában részt vegyen. Megadja a lehetőséget egy kisebb parlament arra, hogy a kisebb parlament mögött egy jóval nagyobb és jóval erőteljesebb, kívánatos szakértői gárda álljon. Megadja a lehetőséget, hogy minőségi parlamenti munka folyjon. Mindehhez meggyőződésem szerint okkal és joggal ragaszkodnak ma már az emberek.

Persze van egy másik szempont is - azt hiszem, hogy Lendvai Ildikó elnök asszony felszólalásából ez derült ki -, és ez az új pártok alapításának a lehetősége. Mintha az MSZP most valami ilyen stádiumban lenne. Valaki már megpróbálkozott azzal, hogy a sárga irigység faktorral megkíséreljen előbb az Európai Unióban képviselőséghez jutni, majd ezt követően a magyar parlamentben. A magyar szavazók, a magyar választók azonban - hogy úgy mondjam - még az első faktorra talán egy kicsit kinyitják a fülüket, de amikor arról van szó, hogy felelősséggel kell valamit vállalni, akkor viszont már egészen másként döntenek. Azt gondolom, hogy nem érdemes az MSZP-nek erre alapoznia az elkövetkezendőkben a megmaradását, pláne az újjáalakulását, a sárga irigység faktor ugyanis csak nagyon szűk keretek között működik.

Amiről érdemben szólni kívánnék, az a kormányszerkezet kérdése. Érzékelhető volt az elmúlt hetekben, hogy zöldszervezetek, az LMP aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy mint mondják, megszűnik a környezetvédelmi tárca. Az átalakulás során ugyanis kialakul egy olyan tárca - meggyőződésem szerint jól és szükségszerűen -, amelyben a vidékfejlesztési, az agrár- és a környezetvédelmi érdek együtt tud és képes megjelenni. Meggyőződésem az is, hogy ez nem kizárólag egyik vagy másik ágazatot, hanem az egész összmagyar érdeket is szolgálja. A források egyesítése, azok a lehetőségek, amelyek egy tárcán belül dönthetnek el olyan kérdéseket, amelyek fontos fejlesztéseket jelenthetnek az egész magyar vidéknek, meggyőződésem szerint adottak lehetnek egy ilyen tárcán belül.

Nem vitatom persze, hogy lehetnek viták egy-egy ilyen tárcán belül, és nem vitatom, hogy lehetnek szükségtelen erőfitogtatások is. Egy példát szeretnék önökkel megosztani. Annak idején, amikor a környezetvédelmi tárcához került a vízügy nagyobbik része, a sajtóban éppen ilyen polémia folyt, és sokan azt jósolták, hogy ez az együttműködés a környezetvédelem és a vízügy között - pláne a sok évtizedes ellentét mellett - szinte lehetetlen lesz. Nem ez igazolódott. Az nyert bebizonyítást, hogy egy tárca irányításán belül ezek az ellentétek feloldhatók és az együttműködés kialakítható. Meggyőződésem tehát, hogy az ilyenfajta tárcaszerkezet kialakítása egy megfelelő összhang mentén mindegyik ágazat érdekét szolgálhatja.

A források, amelyek egyébként rendkívül hiányosak mindenhol, de különösen hiányosak voltak az elmúlt időszakban a környezetvédelem területén, lényegesen kitágulhatnak, ha figyelembe vesszük, hogy ennek az országnak a legfőbb és legnagyobb értéke a 6 millió hektárnyi termőföld, az ehhez kapcsolódó vidéki táj, az ehhez kapcsolódó teremtőerő, amely a vidéki emberben van, és amelyet az ország érdekében sokkal jobban használhat fel egy olyan egyesített tárca, amelyik ezt az erőforrást minden magyar ember céljára, minden magyar ember javára tudja hasznosítani.

Ezért azt gondolom, hogy az aggodalmaknak véget kell vetni, figyelni kell, erőteljesen figyelni kell mindenkinek, aki egy kicsit is zöldlelkületű, hogy jó irányba menjenek ezek a dolgok. De ha ezek jó irányba mennek, akkor a közös célok mentén meggyőződésem szerint eredmények és nem károk fognak keletkezni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
2 86 2010.05.17. 0:29  1-95

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Ígérem, hogy nem leszek két perc sem. Zakó László képviselő úr ugyanis sikerrel elmondta azt a beszédet, amit én nem mondtam el. Ebből következően úgy gondolom, hogy nagyon reflektálni sem kell rá. De ha Zakó László képviselő úrnál az a helyzet, hogy ilyen mértékben nem értette meg, amit elmondtam, akkor való igaz, hogy szakértőkkel kellene egyik-másik frakciót feltölteni. Törekedjenek erre a következőkben, azt tudom javasolni. (Szórványos taps és derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 268 2010.06.28. 2:01  261-277

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Bár az idő már rendkívüli módon előrehaladt, mégis szükségesnek tartanám elmondani, hogy a javaslat rendkívül jó, szükséges, de nem elégséges. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a tárca részéről több olyan nyilatkozat volt, amely kifejezetten biztató, és úgy gondolom, a jövőre nézve szükségszerűen felmerülő intézkedéseket von maga után. Nyilvánvaló, hogy ez a megoldás, amiről beszélünk, a kárenyhítés szerény lehetőségét tartalmazhatja csak. De az is nyilvánvaló, hogy azok a lépések és azok az elkövetkezendő időben meghozandó intézkedések, amelyekről a tárca szólt... - azaz hogy igénybe kell venni az Európai Unión keresztül azokat a lehetőségeket, amelyek meggyőződésem szerint elérhetőek ilyen nehéz helyzetben, mint amilyenbe most a magyar mezőgazdaság ezeknek a káreseményeknek a következtében került.

Szükséges fölmérni azt is, hogy vajon, ha van még erre lehetőség, a tartalékalapból lehet-e valamilyen lehetőséget még biztosítani, és elsősorban azoknak szükséges ezt biztosítani, akik nem több száz hektáron gazdálkodnak, hanem kisbirtokosok, kis apró birtokon szenvedték el mindazt, amit egy nagybirtok talán ki tud egyenlíteni, talán a tartalékaiból képes azt valamilyen módon kompenzálni, de amelyet a kisebbek már nem tudnak semmilyen módon kiegyenlíteni. Ezeknek az embereknek, ezeknek a családoknak további segítségre van szükségük. Meg vagyok róla győződve, hogy a kormány készen áll arra, hogy ezeket a lehetőségeket megkeresi, és az elkövetkezendő időben biztosítja. Ennek reményében gondolom azt, hogy az a mostani szükséges javaslat megkapja a parlamenti többség támogatását, és ennek reményében mondom azt, hogy bizonyos vagyok abban, hogy a kormány megtalálja a további segítség lehetőségét.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 141 2010.07.13. 2:11  21-152

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Trianon megítélése egyfelől némelyeknek történelmi kérdés, és történelmi kérdésként igyekeznek ezt kezelni, másfelől pedig megítélésem szerint alapvetően egy nemzeti érzés.

Ha a történelmi megítélésben lehetnek is különbségek köztünk, az alapvető nemzeti megítélésben nem. Határozott álláspontom az, hogy még árnyalatnyi különbségek sem lehetnek abban, hogy Trianon a magyar nemzet számára mit jelent. Egyfelől egy hatalmas traumát, de másfelől valami mást is kell jelentsen: a tanulságokat. Ha csak a traumánál maradunk, és nem vagyunk hajlandók a traumából levonni a tanulságokat is, akkor megrekedünk, megállunk.

Azt is világosan kell látni, hogy olyan, hogy egységes jobboldal, sohasem létezett, ma sem létezik. És most itt ki kell mondanom azt is, hogy a szövetségen belül is nyilvánvalóan különböző nézetek lehetnek különböző történelmi kérdésekről. Én személy szerint ott voltam a turul megvédése érdekében, nemcsak ott voltam személy szerint, hanem ott voltak azok a kisgazdák is, akik engem követnek, mert fontos ügynek tartottuk.

Fontos ügynek tartom azt is, hogy Árpád szerepe itt a történelmen belül végre úgy jelenjen meg, ami nem ellentétes Szent István megítélésével, nem ellentétben történik bizonyos történelmi figurákkal, hanem a saját nemzeti értékei mentén, értékeink mentén kell hogy ez megjelenjen, kell hogy elfogadjuk.

Az a nemzeti minimum, amelyről én beszélek, megkerülhetetlen. Meggyőződésem, hogy az a fajta Fidesz-javaslat, amely most beérkezett a Házhoz, olyan, amely minden nemzeti és jobboldali érzelmű ember számára elfogadható kell hogy legyen. Elfogadható kell hogy legyen, mert most először nem a traumára helyezi a fő hangsúlyt, hanem egy nemzeti összetartozásra. És én azt gondolom, ha van értelme újra és újra emlékezni, akkor nem a gyász elsősorban és nem is megítélésem szerint valamiféle homokszórás a fejünkre, hanem világos és egyértelmű nemzeti jövőkép kialakítása.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 147 2010.07.13. 1:49  21-152

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha már megszólíttattam, azt azért hadd mondjam el, mi tudatosan gondoltuk azt, hogy az a kard már nem idevaló, az már nem nekünk kell. A kard annak a honvédségnek a kezében legyen, amelyet szeretnénk, ha megerősödne, és valóban képes legyen arra, hogy ezt az országot úgy védje meg, hogy több ilyen trauma Magyarországot ne érhesse. Egy szövetségi rendszeren belül, de képes legyen a honvédség Magyarországot úgy megvédeni, hogy már nem arról van szó, hogy karddal kell közvetlenül kiállnunk a harci mezőre, hanem elég, ha egy belső egységet megteremtünk; amihez elég egy olyan belső egység, amely akár a turul szimbóluma alatt is nagyon erősen egymásra hajazhat sok mindenben.

Számomra ugyanis világos és egyértelmű, hogy a nemzeti jelképek védelme, azok megvédése nélkül lehetetlen olyan öntudatot teremteni Magyarországon, amely egy egységes Magyarországot jelent. Ezért tartom ezt annyira fontosnak. És - hogy is mondjam? - nem egyszerűen szellemi átalakulásnak tartom azt az indítványt, amely bekerült ide a szoborügyben, hanem olyannak, amely meggyőződésem szerint azt jelenti, hogy ez a szövetség a magyar jelképeket is világosan és egyértelműen meg kívánja védelmezni. Ebben társak kell legyenek minden oldalról azok, akik nemzeti elkötelezettnek vallják magukat, és semmiképpen nem a kardot kell megráznunk akár egymás irányában, akár más felé. Van ellenség bőven persze belülről is, de azokkal szemben ez a szövetség a rendőrségen és az ügyészségen keresztül kőkeményen fel fog lépni, és el fogja érni azt, hogy a belső egységnek már ne legyenek ilyen akadályai.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 242 2010.09.13. 3:00  217-245

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az eddigi vita alapján talán szokatlanul, én a Magyar Köztársaság kormánya és a Horvát Köztársaság kormánya között létrejött megállapodáshoz szeretnék hozzászólni. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.) Nem a Déli Áramlathoz, nem a Nabuccóhoz, hanem ahhoz, ami számomra azért különösen fontos, mert abban én a jelenlegi Fidesz-kormány külpolitikájának egy fontos elemét is vélem fölfedezni. Remélem, hogy ez valóban így is van.

Az elmúlt száz nap ugyanis számomra azt igazolta, hogy ez a Fidesz-kormány nem arra törekedett, hogy a környezetünkben lévő utódállamokkal valamilyen módon újabb vitákat, nehézségeket támasszon, hanem arra törekedett, hogy gazdasági, politikai téren a lehető legjobb kapcsolatokat építse. Számomra pedig az, hogy Horvátországgal, és éppen az Adria irányába, létrejöhet egy ilyen vezeték, többet jelent, mint azok a gazdasági tényezők, amikről itt eddig hallottunk. Többet jelent azért, mert ennek a két népnek 800 éves sorsközössége ma már ennél is több, az, ami itt, Közép-Európában megvalósult. Minden olyan lépés, ami Horvátország irányában vagy az utódállamok bármelyike irányában javít a kapcsolatainkon, ami a gazdasági összefüggéseket erősíti, meggyőződésem szerint nemzeti érdeket szolgál.

Tisztelt Ház! Számomra azért is fontos ez, mert beszélhetünk itt alternatív energiáról, hosszú távon ma még, azt gondolom, az ország biztonságos energiaellátása, az arról való gondoskodás akkor lehetséges, ha valóban többirányú és biztonságos irányból történő ellátásokat garantálunk. Meggyőződésem, hogy az a tény, hogy itt a cseppfolyósgáz-ellátással történő vagy annak kiegészítő jelleggel történő felhasználása lesz garantált, nemcsak az ország számára, hanem minden magyar ember számára nagyon fontos. Ezért a magam részéről úgy vélem, hogy miközben a felszólalások érdemi részükben nem vitatták azt, hogy erre szükség van, legalábbis a túlnyomó rész, azt gondolom, egyértelműen így gondolta, még ha nem is pontosan ezt fejezte ki, illenék, hogy azokban az alapvető, és még egyszer mondom, nemzeti alapvető ügyekben, amelyek összekötnek minket azokkal az államokkal, amelyekkel ebben a térségben együtt éltünk, élünk, és együtt fogunk élni, legalább valamiféle olyan konszenzus lenne, ami nem a vitát, hanem az előremutató, és azt kell mondanom, mindannyiunk hasznát szolgáló felszólalásokat jelentené.

Tisztelt Ház! A magam részéről úgy gondolom, hogy ez a megállapodás, amelyet a kormány most megköt, kifejezetten támogatható, és reményeim szerint az egész Ház által támogatható. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
31 181 2010.10.04. 3:16  174-186

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szomáliai viszonyokról hallottunk ugyan pár mondatot, de én azt gondolom, hogy érdemes erre egy kicsit bővebben visszatérni.

Az, hogy vajon kinek milyen segítséget lehet adni Szomáliában, ez ma teljességgel bizonytalan. Annál inkább bizonytalan, mert az is kétséges, hogy van-e és milyen kormány, és ha nincs kormány, akkor az is kétséges, hogy kinek a fegyveres ereje.

Meggyőződésem szerint nagyon nehéz kitérni egy olyan kérés elől, amely mögött az Európai Uniónak valamilyen kezdeményezése van, hiszen ezek ránk nézve is bizonyos kötelezettségeket tartalmaznak. Ami miatt mégis szót kértem, az a következő, az nem elsősorban csak ez az ügy. Emlékezetes, talán sokan emlékszünk rá, hogy az alapszabály az volt az alkotmányban, hogy a Ház kétharmados többséggel hozta meg azokat a döntéseket és adta meg azokat a felhatalmazásokat, amelyekkel külföldre - bármilyen módon és bármilyen célra - katonai erőt vagy katonákat lehetett vinni. Megszavazta akkor mind a két oldal, azóta azonban sok minden történt. És én érdemesnek tartanám ezt újragondolni. Világosan és újra meg kellene gondolni, és alaposabb megfontolás után lépni olyan helyzetekben, amelyek kapcsán kiszámíthatatlan következmények vannak.

Aki nem tanult, mondjuk, az iraki, az afganisztáni ügyekből, az már soha a büdös életben semmiből nem fog tanulni. Ezért én még egyszer azt mondanám, hogy alapos, nagyon-nagyon higgadt, megfontolt döntéseket kell ezekben az ügyekben hozni, és természetszerűen eleget tenni a szövetségi hűségből következő, a szövetségi kötelezettségből fakadó feladatainknak, de mindig és mindenkor - ne vegye rossz néven a tisztelt Ház - a minimum teljesítésével. Annak a minimumnak a teljesítésével, ami még elégséges ahhoz, hogy a szövetséget megtartsuk, fenntartsuk, de semmiképpen ne lépjünk olyan módon, amely kockázatokkal, esetleg súlyosabb kockázatokkal jár, mint amennyit eddig vállaltunk.

Meggyőződésem, hogy valamennyiünk közös érdeke az, hogy ez ügyben - bármennyire is késői időben vagyunk, és ilyenkor már nagyon nehezen tűri a Ház, ha valaki hozzászól - megfontolt és alapos lépéseket tegyünk.

Ezt az előterjesztést, amely most itt előttünk van, és amelyet, én azt gondolom, a Ház nyilván meg fog szavazni, a magam részéről azzal tudom csak támogatni, hogy a kormány részéről az eddigiekhez hasonló vagy annál még nagyobb higgadtságot és megfontoltságot várok az elkövetkezendő időben minden olyan kötelezettségvállalásnál, amely külföldre akár a legcsekélyebb katonai erőt is viszi.

Én a honvédelmi miniszter figyelmébe szeretném ajánlani, annak idején arról volt szó Irak kapcsán, hogy mi ott építkezünk. És arról volt szó, ha jól emlékszem, Afganisztán kapcsán is, hogy építkezünk. Ma már egészen másról is szó van.

Én a magam részéről még egyszer szíves figyelmébe ajánlanám a honvédelmi miniszternek, akár a kormánynak is, hogy ezt a megfontoltságot, amit az utóbbi időben tanúsított az új kormány, talán még az eddigieknél is fokozottabb mértékben kell alkalmazni. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 14 2010.10.19. 5:24  13-16

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem túlzás, hogy a magyar emberek rendkívül nagy várakozással voltak az áprilisi választás előtt. De azt gondolom, hogy az meg tény, hogy a magyar vidék, a magyar vidéken élő emberek döntő részben járultak hozzá ahhoz, hogy ennek a kormánynak, a második Orbán-kormánynak kétharmados többsége lehet.

Úgy tűnik, hogy ezek a várakozások meggyőződésem szerint a kezdeti intézkedésekkel jelentős mértékben nem voltak hiábavalók. Kivette a részét - és ezt el kell ismerni minden elfogultság nélkül - az a tárca is, amelynek a feladata a vidék és az agrárium erősítése, abból a munkából, amely mindenekelőtt az emberek sorsának a jobbítását kívánta célul tűzni.

A teljesség igénye nélkül olyan intézkedések történtek, amelyeket régen vártunk, amelyeket ellenzékből nem egyszer, nem kétszer, éppen az államtitkár úrral együtt és másokkal terjesztettünk elő annak idején a bizottságokban, próbáltuk a Ház elé hozni, sikertelenül, mindig megakadályozta a szocialista többség. Ezek az intézkedések ma valósággá váltak: a kistermelőknek az a lehetősége, hogy az élelmiszer-feldolgozásban jelentősen részt vehessenek, az a lehetőség, hogy a közintézményekhez eljuthassanak a kistermelőktől, de általában a termelőktől közvetlenül is az élelmiszerek.

Nagyon fontos döntésnek tartom, hogy a foglalkoztatás egyszerűsítése lehetővé teszi, hogy több embert és szabályszerűen lehessen foglalkoztatni. Nem vitás, hogy stratégiai jellegű döntések is születtek, mert a Nemzeti Földalappal kapcsolatos új törvény és mindenekelőtt a magyar állam elővételi joga, azt gondolom, hogy már stratégiai jellegű döntés volt, és ugyanilyen stratégiai jellegű döntés volt - különösen fontos meggyőződésem szerint a mezőgazdaságon belüli folytatás lehetőségének megteremtésére - az illetékkel kapcsolatos döntés, amely lehetővé teszi, hogy a szülőnek a földjén a gyermek ott maradhasson és folytathassa a munkát, folytathassa a tevékenységet. Ez lehet a jövő.

Mégis, ha azt mondom, hogy mindez - azt kell mondanom - csak a kezdet lehet, akkor azt hiszem, hogy ez sem túlzás. Stratégiai döntésekre van ugyanis szükség. Az elmúlt nemcsak nyolc év, amely a legnyomorúságosabb volt, de az elmúlt 30 év olyan veszteségeket okozott a magyar vidéknek, amely példátlan. Számadatok igazolják, és lehet itt kétségeket mondani, de miközben Európában 30 százalékkal növekedett a mezőgazdaság kibocsátása, ezalatt - döntően a szocialista közreműködésnek köszönhetően - 25 százalékkal csökkent a magyar mezőgazdaság kibocsátása. És még ilyen körülmények között is a szocialisták nemegyszer, a végső szükségben éppen azokból a pénzekből tudták a lyukakat betömni, amit a mezőgazdaság bocsátott a rendelkezésükre egy-egy esztendőben.

Meggyőződésem tehát, hogy ez egy olyan ágazat, amely stratégiai ágazat. Ezért hiányolom és egyben kívánom, hogy stratégiai ágazatként legyen kezelve az elkövetkezendő időkben. Azaz a nemzetstratégiának nemcsak része kell legyen a magyar mezőgazdaság és vidékfejlesztés, hanem annak az egyik alappillére. Ennek hiányában ugyanis meggyőződésem szerint az általunk tényleg elérni kívánt nagymértékű munkalehetőség-bővítés vidéken nem valósítható meg. Ehhez tehát azokat a stratégiai döntéseket, amelyek érintik a birtokszerkezetet, érintik a termelési szerkezetet, meg kell hozni, ez megkerülhetetlen.

Mindemellett persze tisztában vagyok azzal, hogy szükségesek azok a döntések, amelyek azonnali segítséget is jelentenek. Tehát azzal is tisztában kell lenni valamennyiünknek, hogy ma éppen az előző kormány közreműködése következtében egyáltalán nem lesz olyan helyzetben a költségvetés, amely korlátlan pénzösszegeket tudna bármelyik ágazat rendelkezésére bocsátani, így a mezőgazdaság részére sem.

Lehet azonban így is tenni sok mindent. Mindenekelőtt én nagy figyelemmel és nagy szeretettel hívnám fel az államtitkár úr és így ezen keresztül a kormány figyelmét a következőre: ha valóban stratégiai döntéseket akarunk hozni, ezt meg kell alapozni. Ezért azt a felmérést most már el kell kezdeni, amely tiszta helyzetet teremt a magyar földtulajdon helyzetében és a magyar földbirtoklás helyzetében. Ma nincs ilyen helyzet. A telekkönyvi állapotok távolról sem a valóságot tükrözik nagyon sok esetben. Tisztázni kell, hogy a most is hatályos, 300 hektáros felső tulajdonlási határ miként valósul meg, hányan lépik azt túl, és milyen módon, milyen mértékben? Mert ahhoz, hogy rendelkezni tudjunk azzal, ami ennek az országnak a legfőbb értéke és kincse, a magyar termőföld, tudnunk kell, hogy mivel rendelkezünk.

Ezért azt gondolom, hogy ha a kormány halad azon az úton tovább, amelyen elindult, ha a magyar agráriumot képviselők ezt fogják képviselni, akkor ezek a stratégiai döntések meg kell hogy szülessenek. Én meg vagyok arról győződve, hogy a magyar vidékben megvan az az erő, hogy a kitörési pontok között az első helyen tud lenni, ott tud lenni az élen, amelyre ennek a nemzetnek oly nagy szüksége van.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 121 2010.10.20. 1:48  80-188

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az jól érzékelhető, hogy az Európai Unió az elmúlt időszakban a válságok következtében valószínűleg jelentős változásokon megy keresztül. Hangsúlybeli, és azt kell mondanom, különösen a forrásokat érintőleg olyan változások következhetnek be, amelyek minket, magyarokat különösen érzékenyen érinthetnek. Ez az elnökségi időszak, amely meggyőződésem szerint Magyarország számára igen fontos időszak lesz, feltétlenül felhasználandó arra, hogy szövetségesek keresésével is próbáljuk megerősíteni azt az irányt, amely irány eddig is a legfontosabb kellett vagy kellett volna legyen Magyarország számára: ez a hazai termőföld megvédése, a termőföldből élők megvédése, és mindenekelőtt egy olyan rendszer kiépítése a magyar vidékfejlesztés és mezőgazdaság területén, amely hosszú távon biztosítja ennek az ágazatnak a fennmaradását, életképességét.

Ehhez azonban kell valami, és tulajdonképpen ezért kértem ezt a két perc lehetőséget: mindenekelőtt önmagunkkal kell tisztában lenni. Mindenekelőtt önmagunknak kell egy olyan stratégiát felállítani, amely az ország döntő része számára elfogadható, amelyet a magyar vidék a lehető legnagyobb mértékben támogat, és amely stratégia az elkövetkezendő időszakban egyértelművé teszi, hogy mik azok a prioritások, amelyek mentén ennek a számunkra legfontosabb ágazatnak a lehetőségét garantálni kívánja.

Meggyőződésem, hogy ebbe az irányba kell elindulni. Ennek hiányában ugyanis minden erőfeszítésünk hamvába fog halni. Stratégia kell, olyan stratégia, amelyet jobbról-balról lehetőleg, de a mi oldalunkról feltétlenül támogatni kell. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 94 2010.10.26. 2:12  17-187

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ezt az adótörvényt már sokféleképpen elnevezték, különböző jelzőkkel illették, ha szabad, akkor én is mondanék egy jelzőt, én úgy gondolom, hogy bátor. (Derültség és közbeszólások az MSZP soraiban.) És amikor azt mondom, hogy bátor, azt mondom, hogy nem is lehetett más, hiszen valami olyasmit örökölt meg a szocialista-liberális korszakból, ami után nem lehet a fal mellett osonni. Itt határozott lépéseket kellett tenni. Mégis én is azt mondom, hogy a puding próbája az evés. Az ki fog derülni, ha az elkövetkezendő egy esztendőben érzékelhetően nő a munkalehetőség, ha fehéredik a munka világa (Közbeszólás az MSZP soraiból: Adja Isten!), ha nőnek a megtakarítások, ha olyan helyzet alakul ki, amely bizonyítja, hogy az adótörvény mindezekben segített, akkor, úgy gondoljuk, fejet kell hajtson az ellenzék is.

Azt is határozottan ki kell jelentenem, és egyértelművé kell tenni, hogy mindannyian látjuk, azt gondolom, hogy minden merész nagyvállalkozásnak vannak kockázatai. De aki olyan többséggel tud kormányozni, mint a második Orbán-kormány, ha akkora felhatalmazást kapott, mint a második Orbán-kormány, akkor járna el helytelenül, ha nem élne ezekkel a lehetőségekkel, és megpróbálna lapítani egy olyan langyos vízben, amit nyolc éven keresztül próbáltak itt lubickolásra használni, próbálták azt kihasználni nyolc éven keresztül, aminek a kárát és a levét is most isszuk meg.

Ami miatt szót kértem döntően, az a következő: én mégis nagyon szeretném, ha majd végig lehetne gondolni az adótörvényt, és ezen belül azt, hogy van-e arra valamilyen lehetőség, hogy az áfatörvénynél megpróbáljuk az alapvető élelmiszerek tekintetében az áfa mértékét csökkenteni. Éveken keresztül ostromoltam ezzel a szocialista kormányt, nem tudom abbahagyni akkor sem, ha saját kormányom van. Én azt remélem, hogy az elkövetkezendő időben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ha nem most, az elkövetkezendő rövid időn belül erre is sor kerülhet, mert ez munkahelyeket fog teremteni, és mert ez erősíti a mezőgazdaságot. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
42 91 2010.11.03. 2:31  84-154

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha objektíven nézzük ezeket a rendkívül szomorú és tragikus eseményeket, akkor azért nem lehet amellett elmenni és nem lehet azt elhallgatni, hogy a tragikus eseményeket követően a kormány mindeddig példátlan gyorsasággal, példátlan eréllyel és rendkívül nagy összehangoltsággal lépett föl, olyan módon lépett föl, ami eddig Magyarországon szokatlan volt, olyan erőket összpontosított ide, ebbe a térségbe, amely meggyőződésem szerint példaértékű volt. De ezt nem csak én mondom, Európa nagy részében a szakemberek döntő része írásban és szóban ismerte el, hogy a katasztrófa méreteihez hasonló nagyságú volt az a közreműködés, amellyel a kormány azt megakadályozni, elhárítani kívánta.

Azt gondolom, hogy egy ilyen nagy szabású katasztrófánál két nagyon súlyos hibát követhetünk el. Az egyik, ha a katasztrófát nem a helyén értékeljük és mérlegeljük és azt alábecsüljük, és ennek megfelelően nem tesszük meg a megfelelő intézkedéseket. A kormány nem így járt el. A másik, meggyőződésem szerint nagyon súlyos hiba, ha az egyébként is rendkívüli traumákat elszenvedett lakosságot, népességet, ott élő embereket, akik ennek az elsőrendű szenvedő alanyai, még tovább elbizonytalanítjuk.

(14.10)

Nem azt az érzést kell az emberekben felébreszteni, hogy nem érdemes megmaradni, ott maradni, nem érdemes létezni már egyáltalán, hanem azt az érzést kell felébreszteni, megerősíteni, hogy az egész társadalom mögöttük áll. Amikor a kormány ilyen módon - számomra szokatlan, engem meglepő módon - azt mondja, hogy támogatja ennek a bizottságnak a felállítását, akkor teljes bizonyságát adta annak, hogy feltárásnak minden irányát kívánja. Én személy szerint úgy gondolom, hogy a feltárás akkor lett volna igazán reális egy bizottság részéről, ha előbb szakértőkkel, minden egyébbel - az összes, egyébként csak a kormány számára rendelkezésre álló eszközzel - kivizsgálták volna, hogy mi történt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) De a kormány - mégis azt mondom, helyesen - nem így járt el, hanem azt mondta, hogy a társadalmi igénynek engedni kíván, és miközben nyilvánvalóan teszi továbbra is a dolgát, ugyanekkor a kormány lehetővé teszi azt a fajta vizsgálatot is, amely meggyőződésem szerint mindenkit meg kell nyugtasson.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 255 2010.11.08. 2:00  232-276

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem kívántam részt venni a vitában, de mint olyan ember, aki nemcsak megéltem, hanem végig is csináltam '56-ot, mindig rendkívül érzékeny voltam minden más nép szenvedése iránt is, hiszen meg kellett tapasztalnunk azt, hogy a mi irányunkban mennyire közömbös tud lenni a világ. De mennyire jólesett az is, amikor valami kevés szolidaritást lehetett érezni. Azt hiszem, ezt az ügyet kár most ilyen mederbe terelni. Hátsó gondolatként egy kicsit talán többször kellene eszünkbe jussanak azok, akik csak mellékesen szerepeltek, azok a palesztinok, akiknek talán hoz ez valami könnyebbséget, hoz valami olyasmit, ami Ciszjordániában vagy Gázában is hozhat valamit. Ha ezt el lehet érni, akkor egy kicsi lépést tettünk.

Meggyőződésem ugyanis, hogy azok a népek, amelyek kénytelenek elszenvedni más népek megszállását, nem elsősorban valamiféle harcias kiállást igényelnek, hanem mindenekelőtt segítséget. Olyanfajta segítséget, amelyet meggyőződésem szerint akkor lehet adni, ha józanul, világosan végiggondoljuk a lehetőségeket, és a lehetőségek határain belül kísérelünk meg segíteni más népeken. Csak akkor remélhetjük, hogy velünk is szolidárisak lesznek más népek. De nem kell, hogy ezek más országok vagy más népek ellen irányuljanak. Csak akkor tudunk kiegyensúlyozottan véleményt mondani, akkor tudunk kiegyensúlyozottan fellépni, ha egyértelműen mindig a szenvedők oldalán állunk reálisan, és a reális lehetőségeink határán belül. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 180 2010.11.18. 2:23  1-287

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Így a költségvetési vita vége felé nem árt visszaemlékezni, úgy gondolom, hogy honnan is indultunk. Nem árt visszaemlékezni, hogy a miniszterelnök a felvezető felszólalásában felsorolt öt olyan ágazatot, amely öt ágazat alapvetően az elkövetkezendő években gyökeres reformon kell keresztülmenjen, és húzóágazatként fog megjelenni. Elmondta azt is a felszólalásában a miniszterelnök, hogy az elkövetkezendő egy esztendő meghatározó lehet a következő tíz évre. Kisgazdaként nem tudtam másra gondolni, mint arra, hogy valószínűleg a leírásból valami hiba folytán kimaradt az egyik legfontosabb ágazat, a mezőgazdaság.

Az a helyzet, tisztelt Ház, hogy ha húzóágazatot keresünk, és olyan húzóágazatot, amelynek nemcsak magyar gyökerei, hanem magyar alapjai is vannak, amely nélkül a magyar vidék egészen egyszerűen nem törhet ki a jelenlegi helyzetéből, akkor a mezőgazdaságról kell szólnunk.

(15.20)

Tisztelt Ház! Úgy gondolom, a mezőgazdaság jelenlegi állapotában, a jelenlegi szerkezeti viszonyok mellett valóban nem tud húzóágazat lenni, de azzá kell tenni. Az elkövetkezendő esztendő arról is szólhat, hogy bármilyen szűkösek is azok az erőforrások, azok a költségvetési források, amelyek rendelkezésünkre állnak, mégis meg kell kezdeni azokat a reformlépéseket, amelyeknek a döntő része sokkal inkább jogi, sokkal inkább előkészítő jellegű, mintsem költségvetési forrás kérdése.

Mire gondolok alapjában véve? Jelenleg a magyar mezőgazdaság szerkezete azért is alkalmatlan arra, hogy valódi húzóágazat legyen, mert sem a tulajdoni, sem a birtokviszonyok nem teszik erre alkalmassá. A tulajdoni és birtokviszonyok megváltoztatása nélkül, meggyőződésem, az alapvető funkciót sem tudja ellátni. Hosszú idő óta, az elmúlt húsz esztendő arra utalt... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Az elmúlt húsz esztendő arról szólt, hogy a kibocsátás nem nőtt, hanem csökkent.

Teleregény lesz a felszólalásom, mert folytatni kívánom. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 194 2010.11.18. 2:16  1-287

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Remélem. Tisztelt Ház! Volner képviselő úr arra a vitára utalt, ami az alkotmány-előkészítő bizottságban folyt. Az a vita ugyanis arról szólt, hogy vajon bekerüljön-e és milyen formában az új magyar alkotmányba a föld védelme. Én a magam részéről annak vagyok a híve, hogy ennek a formáját meg kell találni. Meg kell találni azért, hogy hosszú távú biztonságot tudjunk adni annak a termőföldmegőrzésnek, amely meggyőződésem szerint az egész ország, mindannyiunk érdeke. Annak azonban a formáját úgy kell megtalálnunk, hogy ne csak alkotmányos legyen majd, ne csak a hazai viszonyoknak feleljen meg, hanem feleljen meg az európai viszonyoknak is. Államtitkár úr utalt arra, hogy folyik az a munka, amely azt a célt szolgálja, hogy a háromévi moratóriumot fel tudjuk használni arra, hogy a védelem a lehető legnagyobb, ha lehet, százszázalékos legyen.

Az első felszólalásomban arra utaltam, és most szeretnék ide visszautalni, hogy mindez csak akkor lehet sikeres, ha egy olyan földbirtok-politikát hajtunk végre, amelynek eredményeként Magyarországon működőképes, eredményes, ugyanakkor nagy eltartóképességű - ez az egyik legfontosabb kitétel - mezőgazdaság alakulhat ki. Ma - és erre szeretném felhívni szíves figyelmüket - olyan helyzet van a magyar mezőgazdaságban, amely kísértetiesen hasonlít az 1910-es, a száz évvel ezelőtti viszonyokra. Azt írja ugyanis az akkori statisztika, hogy a magyar földbirtokosok száma 1 millió 600 ezer, és ebből 1 millió 63 ezer ember birtoka tíz hold alatti. Ezt sikerült húsz év alatt reprodukálni.

Úgy gondolom, az elkövetkezendőkben ennek a kormánynak az a feladata, hogy ez a helyzet megforduljon, és Magyarországon életképes, minél több ember szolgáló földbirtok alakuljon ki. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 212 2010.11.18. 2:40  1-287

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem élek vissza azzal, hogy már két kétpercest elmondtam, inkább csak összefoglalom azt, amit elmondani szerettem volna.

Teljesen világos, hogy a szűkös költségvetési források mozgáskorlátozást is okoznak egyértelműen a kormány számára olyan területeken is, mint amilyen a magyar mezőgazdaság. De az is világos, hogy a kormány szándékai szerint mindazokat a reformintézkedéseket, amelyekre óhatatlanul szükség van, meg kívánja kezdeni. Az is egyértelmű az én számomra, hogy ezek a kezdeményezések nincsenek teljesen forrás nélkül. Én azok közé tartozom, akik hosszú évek óta azt vallják és mondják, hogy a környezetvédelem, a vidékfejlesztés és a mezőgazdaság együttes kezelése nemcsak egyszerűen valamiféle technikai kérdést jelent, hanem forrásösszesítést is. Ha az elkövetkezendő idő erről szól, hogy ez a forrásösszesítés hasznosan és eredményesen kerül valamennyi ágazat számára mindig célzottan felhasználásra, akkor az eredmény nem maradhat el.

Még egy dologra szeretném felhívni szíves figyelmüket. Nem lehet a változtatásokat megkerülni, meggyőződésem szerint ebben egyet kellene értsünk minden irányból. Nem lehet a változtatásokat elkerülni azért, mert a jelenlegi helyzet tarthatatlan. Az teljesen világos, hogy amíg az európai uniós támogatások 90 százalékához 10 százaléknyi hozzáférés van, a másik 90 százalék kapja a 10 százalékot, addig a magyar vidéken fejlődés nem indulhat el. Olyan közös érdek ennek a megváltoztatása, amelyhez elsősorban most nem költségvetési források, hanem a jogi megalapozás szükséges.

Azért kértem ma szót, hogy elmondjam, hogy ez a költségvetés már annyiféle nevet kapott, de meggyőződésem szerint, és szeretném ezt hinni, hogy ez így van, ez egyfelől egyértelműen a reménység költségvetése kell legyen, másfelől a bizalom költségvetése kell legyen. A bizalmat az adja, amelyet az ország egy szavazáson adott meg, a reménységet az kell adja, hogy az elkövetkezendő egy esztendő, és ez nagyon komoly dolog volt, amit a miniszterelnök kimondott: az elkövetkezendő egy esztendő a puding próbája lesz.

(16.30)

Egy nagy kísérletbe kezdtünk, ennek a kísérletnek sikerülnie kell, és a siker meggyőződésem szerint nem a Fidesz, nem mi, kisgazdák, hanem az egész ország érdeke. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 26 2010.11.24. 2:03  1-57

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Számomra a javaslatnak talán a legfontosabb része éppen az, amit oly hevesen kifogásolnak a szocialista oldalról. Először hosszú idő óta olyan törvényjavaslat van előttünk, amelyből bátorkodnék kiolvasni azt a lehetőséget, hogy a haza védelme elsődleges lehet, ez lehet a központi cél, megelőzendően mindenféle más szövetségi kötelezettséget is. Világossá kell tenni ugyanis meggyőződésem szerint, hogy a honvédség és a magyar hadsereg elsődleges feladata a haza védelme, következésképpen minden más feladat, amely szövetségi kötelezettség, emellett és ennek alárendelten jelenhet meg. Aki ezt nem így gondolja, annak hiába is beszélünk hosszan, hiszen magát a haza, a hazafiság kérdését is úgy tekinti, mint valamiféle vitakérdést. Nehéz, azt gondolom, azokkal az emberekkel bármilyen élő szóval közvetlenül érintkezni, akik nem hallanak vagy nem akarnak hallani.

Azt hiszem, az is egy pontos magyarázata ennek persze, amely éppen Vadai képviselő asszonytól hangzott el, nevezetesen hogy ő nem tapasztalta - nem tapasztalta - azt a társadalmi igényt, hogy a magyar hadsereget ne valamiféle fizetett másik haderő védje, azaz őrző-védők védjék.

Kedves Képviselő Asszony! Nem szeretnék se pikírt lenni, se kellemetlen, de hadd jegyezzem meg, hogy talán az áprilisi eredmények éppen annak voltak köszönhetők az önök szempontjából, a nagyon gyászos eredményei, hogy nem vették észre, hogy mit akar a társadalom. A társadalom döntő része ugyanis egyértelműen meggyőződésem szerint megunta azt, hogy neki magyarázkodnia kelljen hazáról, hazafiságról, a haza védelméről. Nem magyarázkodni kell, hanem ahogy ez a törvény teszi, meg kell valósítani. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 146 2010.11.24. 5:11  139-187

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, a fenntartható fejlődés bizottsága előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A fenntartható fejlődés bizottsága megtárgyalta az előterjesztéseket - mindkét előterjesztést -, és mindkét esetben 12 igen szavazattal, 2 tartózkodás mellett azt támogatta.

Azt kell mondanom, tisztelt Ház, hogy a bizottságnak ez az ülése bizonyos tekintetben határkőhöz érkezett, hiszen a bizottság tagjainak itt kellett szembesülnie azzal - ha eddig nem tették volna -, hogy az elkövetkezendő időszakban nem egyszerűen környezetvédelmi bizottságként működik, hanem egy szélesebb körben, szélesebb kört összefogó, nemcsak a tárcarendnek, hanem a kívánalmaknak is megfelelő rend szerint, azaz vizsgálnia kell és egységesen kell vizsgálnia a következőkben a mezőgazdaság, a vidék és a környezetvédelem ügyeit.

(16.10)

A bizottság ennek szellemében hallgatta meg Ángyán József államtitkár urat, aki egy igen részletes ismertetésben tulajdonképpen föltárta mindazokat a tényeket, amelyek részben benne vannak ebben az előterjesztésben, részben pedig ezen túlmutatnak.

Fontosnak tartom elmondani, hogy az teljesen egyértelművé vált már ebből az előterjesztésből is, hogy ez nem egyszerűen csak a mezőgazdaság 2009-es évének az összefoglalója, hanem egy nyolcéves kormányzati időszak végterméke. És ez a végtermék egyértelműen mutatja nyolc év sikertelen kormányzását. Az az eredmény, amelyet föl tudnak mutatni és számszerűsíteni lehet, az világosan azt mutatja, hogy egyetlenegy igazi cél volt az elmúlt nyolc év kormányzása alatt, ezt ki merem mondani. Számtalan különböző bizonytalankodás, irányváltás mellett egyben következetes volt a szocialista kormányzás: a nagybirtok hazai megteremtésének szándékában. Ez a szándék vezérelte ezt a kormányt mindvégig, klientúráját kívánta termőföldhöz juttatni, klientúráját kívánta birtokhelyzetbe juttatni, és ezt kívánta jutalmazni nyilvánvalóan a lehetséges támogatásokkal is.

Az teljességgel elképesztő ugyanis, hogy olyan számok mutatkoznak, hogy a magyar agrártermelés szereplőinek mindössze 6,7 százaléka az, ahová eljut az a támogatás, amelynek el kellene jutnia több százezer helyre. Az is egy teljesen elfogadhatatlan és elképesztő helyzet, hogy amikor meg kellett határozni azt az Európai Unió által meghatározott egységet, amely behatárolja, hogy mekkora birtokok azok, amelyek hozzájuthatnak egyáltalán támogatáshoz, akkor 4 EUME-ban határozták ezt meg 2 helyett. Nem véletlenül, kifejezetten azért, hogy elvonják a kisebb birtok elől azt a lehetőséget, amely az életben maradást jelentette.

A bizottság egységes álláspontja volt, még a tartózkodóké is, hogy az elkövetkezendő időben új helyzetet kell teremteni. Ennek az új helyzetnek a megteremtése nem történhet másként, mint hogy immáron a kétharmados többség birtokában nagyon határozott lépéseket, egy olyan agrárreformot kell elindítani, amely magában foglalja a vidékfejlesztés lehetőségeit, és magában foglalja a környezetvédelemnek is egyfajta megújítását. A forrásegyesítés hozhatja meg csak azt a lehetőséget meggyőződésem szerint, de ez volt a bizottság meggyőződése is, hogy az elkövetkezendőkben ez a reform sikeres legyen.

Van egy alapvető igény, amelyben azt gondolom, a kormányzat szándéka találkozik az ország - meggyőződésem szerint - túlnyomó többségének a kívánalmával. A magyar vidék nem lehet a nagybirtok vadászterülete. Következésképpen meg kell erősíteni a kis- és középbirtokot. Ugyanakkor ez a kis- és középbirtok ma olyan helyzetben van, hogy ha nem tudunk új lehetőségeket, új irányokat nyitni a számára, akkor nagyon nehezen vagy alig tud életben maradni.

Az elkövetkezendő idő arról kell szóljon ezért az én meggyőződésem szerint, hogy világosan és egyértelműen el kell tudni fogadtatni a mezőgazdaság szereplőivel, különösen a kis- és törpebirtokosokkal: szövetkezés nélkül nincs igazán talpon maradás. A szövetkezés tekintetében pedig nem lehet más lehetőség, mint olyan szövetkezési formát kínálni az emberek számára, amely egyértelműen a teljes vertikumot átfogó lehetőséget garantál a termeléstől a földolgozáson és az értékesítésen keresztül az egész vertikum átfogására. Ha ezt föl tudjuk ajánlani, azt kell mondanom, még mindig van akkora megtartó erő, és van a magyar vidékben akkora lehetőség, hogy az elkövetkezendő időben a kis- és középbirtok megerősítésével valóban meg lehet teremteni a magyar vidéken azt a legalább 300 ezer új munkahelyet, amely 300 ezer új munkahely garantálhatja a falvak megmaradását, garantálhatja az egész vidék felvirágzását.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 48 2010.11.26. 1:05  1-365

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Parlagfű ügyben kénytelen voltam nagyon röviden megszólalni. Az az álláspontom ugyanis, hogy ez ügyben már a legkülönbözőbb lépések történtek parlamenti oldalról, bizottság felállításától kezdődően, albizottságok közreműködésével, és úgy vélem, hogy a parlagfű elleni küzdelmet csak központi, kifejezetten szervezett és nagyon-nagyon irányított módon érdemes folytatni. Ez egyébként sem parlagfű elleni küzdelem, hanem azt hiszem, az olyan allergén növények elleni küzdelem kell legyen, amelyek károsak és az emberek számára nemcsak kellemetlenek, hanem egészségileg is veszélyesek.

Mindez azonban meggyőződésem szerint nem a további vitákat igényli, hanem hogy azokat a központilag biztosított vagy bárhonnan származó adóforintokat célirányosan és célszerűen nem lehet másként, csak úgy felhasználni, ha ennek van egy központi kezelő része. Ez pedig, meggyőződésem szerint, nyilvánvalóan az a tárca lehet, amely ebben illetékes.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 116 2010.11.26. 1:41  1-365

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én azt gondolom, hogy komolyan kell venni azt a megszólalást, amit az előbb hallottunk, nevezetesen, hogy a magyarországi cigányok számára ma a költségvetés valóban nem biztos, hogy tudja azt az igazi anyagi hátteret nyújtani, ami a kitöréshez szükséges. De a meglévő forrásoknak az a fajta csoportosítása, amely elsősorban az oktatás irányába igyekszik terelni a magyarországi cigány fiatalokat, az közös cél kell hogy legyen. Az olyan közös cél kell hogy legyen, amely nem hiszem, hogy pótolható bármiféle közmunkával. A közmunka egy kényszerű lehetőség, a közmunkából soha nem lesz meggyőződésem szerint értelmes vagy legalábbis nagyon nehezen olyan munka, amely egyben a munkát is megszeretteti az emberrel.

Ezért én inkább hinnék abban, és ebben kérném a támogatást kormány- és ellenzéki oldalról egyaránt, hogy az a fajta módosító indítvány, amely többek között legalább elindítani kívánja a közös tulajdonban lévő egymillió hektárnyi termőföld sorsának a rendezését, az oly módon történjen, hogy egyben lehetőségek legyenek majd szociális földprogram keretén belül a magyarországi cigányság számára értelmes munkát biztosítani. A vidéken élő magyar cigányság számára a tanulás egy nagyon távoli és szerény lehetőség ma még. De a munkahelyeknek az olyanfajta megteremtése, amely jövőt garantál, jövőt biztosít és egyben a rendhez szoktat, az meggyőződésem szerint ezen az úton követhető. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 130 2010.11.26. 1:33  1-365

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Már az örvendetes, hogy egyáltalán, úgy gondolom, a cigánytársadalom ügyéről a költségvetés során legalább valamilyen vita folyik. Ezért ennek a vitának jó lenne, ha valamiféle értelmes célja és valami értelmes kimenetele is lenne.

Azt nem tartanám szerencsésnek, ha a közmunka kapcsán összekevernénk a célt az eszközzel. Nem tartanám szerencsésnek, ha azt mondanánk, hogy a közmunka legyen a cél. Lehet eszköz ahhoz, hogy átmenetileg a cigányság számára biztosítson értelmes munkát, ebben egyetértek, hiszen ez a törekvés, de semmiképpen nem lehet a cél. A cél nyilvánvalóan az, hogy a magyarországi cigányság integráns része legyen a magyar társadalomnak. Ez pedig, ez a felemelkedés csak a tanuláson keresztül, az oktatáson keresztül lehetséges. Ezért tartom én azt roppant fontosnak, hogy változás legyen. Változás legyen például abban az oktatásban, amely leginkább elérheti a cigányságot. Ez pedig a szakmaadás lehetősége, amely Magyarországon hosszú-hosszú évtizedeken keresztül háttérbe szorult. Ezen változtatni kell.

Az viszont szomorú, engedje meg, kedves képviselőtársam, hogy azt mondjam, hogy lassan, mint a viccben Mórickának, mindenről ugyanaz jusson az eszünkbe. Nem arról van szó most ebben a vitában, hogy ki akar itt valakit szegregálni, vagy ki akar itt valakit kirekeszteni, hanem arról, hogy hogyan kívánunk egy nagyon fontos társadalmi réteget a magyar társadalomba integrálni. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 68 2010.11.30. 2:15  17-171

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Hallgatva az időnként nem túl magasröptű vitát az egyébként valóban fontos törvényjavaslatnál, néhány kérdésre valóban választ kell adni, ez meggyőződésem. Például arra, hogy miért a nők és miért nem a férfiak. Erre mindjárt van is néhány válaszom. Az egyik az, hogy akárhány évesek vagyunk is, a nőket jobban szeretjük. Ez valahol benne van minden férfiember gondolkodásában, s én ezt már csak ezért is jó szívvel meg tudnám szavazni.

De benne van az is, hogy a nő negyvenévi munkaviszony után képes családösszetartó lenni, ami nem mindig mondható el a nyugdíjba kerülő férfiakról. Időnként a nyugdíjba kerülő férfiak sokkal, de sokkal nehezebben találják meg azt az élethelyzetet, amiben segíteni tudják a családot. Egy negyvenévi munkaviszony után - ki kell mondani - még életerős nő képes arra, hogy rengeteget tegyen a családjáért. Ha csak ennyit teszünk, akkor valamit már mozdítunk azon, amin eddig nem tudtunk. És most nem a demográfiáról beszélek, hanem az egészséges, jó családi életről.

Miért van az, hogy aki főiskolát meg egyetemet végzett, az úgy tűnik, hogy e törvény alapján nem azonos helyzetben van azokkal, akik nem ezt végezték? Ez azért van, mert más élethelyzet van. Az, aki egész életében nem az egyetemet koptatta, néha nagyon hosszú évekig, esetenként akár nyolc-tíz évig is, aki nem olyan módon töltötte az életét, ami könnyebb élethelyzetet jelentett mindannyiunknak, hanem egy sokkal súlyosabb munkás élethelyzetet jelentett, náluk talán indokoltabb preferálni azt, hogy 40 év után el tudjanak menni nyugdíjba.

Ha mindezeket figyelembe vesszük, és mérlegeljük azokat az érveket, amelyeket eddig hallottunk, akkor a legfontosabb érv mégiscsak az, hogy most adunk valamit egy olyan társadalmi rétegnek, amelyik eddig nem nagyon kapott semmit. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 30-32 2010.12.14. 2:46  21-346

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Érdeklődéssel hallgattam Gőgös volt államtitkár úr felszólalását, és ismételten megerősítettnek látom azt a tézist, amely szerint a lét alapvetően képes a tudatot befolyásolni. Nagyon jó lett volna, ha hasonló felszólalások vagy válaszok hangoztak volna el Gőgös képviselő úrtól akkor, amikor itt államtitkárként osztotta számunkra az igazságot, hogy miért nem kell a pénz a mezőgazdaságba.

Nos, valóban nagy bajban vannak a tejtermelők, kétségtelenül hozzájuk hasonlóan nagy bajban vannak a sertéstartók, még ha pillanatnyilag a sertés ára talán jónak is mondható, és hasonlóan nagy bajban vannak a baromfitartók, a tojástermelők, de ez nem most keletkezett, kedves képviselő úr, hanem nyolc év alatt keletkezett, amit ön most egy módosító indítvánnyal próbál megoldani. Nyolc évük volt arra, hogy ezeket az ágazatokat valamilyen módon kimozdítsák a holtpontról. De nemhogy kimozdították volna, hanem tessék megnézni, a sertésállomány az önök regnálása alatt 2 millióval csökkent. Vagy tessék megnézni a tehéntartók helyzetét az elmúlt nyolc évben! Tegyük hozzá, hogy ez európai ügy, a tejtermelés körül egész Európában óriási gondok és bajok vannak. Remény van arra, hogy ha jól dolgozik ez a kormány - és hiszem, hogy ezen dolgozik -, itt lesz egy generális megoldás is. Minden fillér kell - nem tudok mást mondani -, amit a mezőgazdaságra lehet fordítani. De minden fillérről tudnunk kell, hogy jó helyre fog menni, és nem az folytatódik, ami nyolc éven keresztül ment, hogy célzottan és nagyon meghatározottan egy-egy területre fog érkezni, és azokhoz fog elérkezni, akik már egyébként is a javak erőteljes birtokában vannak. Meggyőződésem, hogy e tekintetben változásra van szükség, és a kormány ezért dolgozik.

Végül, de nem utolsósorban azzal is egyetértek, hogy igen, a sokszínűség a civil szervezetek tekintetében feltétlenül szükséges. Nem hiszek abban, hogy egy bármilyen - mint amilyen nyolc éven keresztül regnált - civil szervezet képes lenne valamilyen módon döntően befolyásolni a mezőgazdaság ügyét. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) E tekintetben a sokszínűség fenntartása meggyőződésem szerint a kormány feladata. Úgy gondolom, hogy ebben a tekintetben nincs köztünk vita. A vita abban van, hogy ki hogyan van eleresztve ezen a területen, és hová milyen pénzek szükségesek. (Az elnök ismét csenget.)

Ezért végezetül, államtitkár úr...

ELNÖK: Képviselő úr, kettőperces...

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): ...azt kérem öntől, hogy ilyen harcosan szíveskedjék majd fellépni a következőkben is, de mindig annak ismeretében, hogy az eredmény, ahol most tartunk, az azért önöknek köszönhető. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 36 2010.12.14. 1:28  21-346

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ígérem, hogy ebben a témában, már úgy értem, hogy a Gőgös-témában utoljára szólok.

Nos, Gőgös államtitkár úr híres arról, hogy szakértelemből kioktatást tart a parlamentnek és az egész országnak. Ez a szakértelem 8 év alatt tökéletesen bizonyította, és az ön államtitkársága alatt különösen, hogy hová lehet juttatni egy ágazatot. A mélypontra. Egészen a mélypontra. És valamit még azért tisztázzunk, államtitkár úr, hogy teljesen világos legyen a helyzet. A felelősséget most nem lehet áthárítani. Majd egy vagy két év múlva lehet azt mondani, hogy történt-e és mi történt. Most önöknek ezt a felelősséget viselniük kell. (Gőgös Zoltán folyamatosan közbeszól.) Következésképpen, ha ön most követelésekkel áll elő, olyan követelésekkel, amiből semmit nem teljesítettek 8 év alatt, akkor azt kell mondanom, hogy ez bizony szemérmes követelésnek nem tekinthető.

Végül, de nem utolsósorban, hogy ki verte szét a téeszeket. Hát, drága jó volt államtitkár úr, már bocsásson meg! Hát ön még mindig kolhozokat szeretne? Mi szövetkezeteket szeretnénk, tulajdonon alapuló szövetkezeteket szeretnénk, és meggyőződésem szerint, ami rajtam múlik és gyenge erőnkön múlik, az elkövetkező évek arról is fognak szólni, hogy Magyarországon szövetkezetekre van szüksége a kisbirtoknak és a középbirtoknak. De ezt nem önök fogják létrehozni, képviselő úr. Ha valaki létrehozza, nekünk kell majd létrehozni. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 18 2011.02.16. 12:12  1-117

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az alkotmányozási folyamat meglehetősen - azt kell mondanom - méltatlanul indult, hiszen a Szocialista Párt ahelyett, hogy az alkotmányról kezdett volna vitatkozni, elindított egy olyan vitát, hogy szükség van-e az alkotmányozásra. Azt gondolom, hogy ezt a kérdést egyszer s mindenkorra lezárhatjuk. Világos és egyértelmű, hogy a választás során, akik itt kétharmados többséget kaptak, azok lehetőséget és egyben kötelességet nyertek arra, hogy azt az alkotmányos hiányosságot, amely kétségtelenül fennáll, betöltsék, kitöltsék, megvalósítsanak egy új, hosszú távon érvényes alkotmányt.

Ha a korábbi alkotmányban minden tökéletes lett volna, mint ahogy nem az, de hiányzik belőle egy olyan preambulum, amely képes arra, hogy ennek az országnak az egységét, ennek a népnek a jövőjét, egyfajta olyan egységet, amely hitet és reménységet tud adni, ha ezt hiányolja, ha ez nincs benne, akkor ez az alkotmány már nem elégséges, nem jó.

Ezért először a preambulumról szeretnék szólni. De mielőtt erről szólnék, engedjék meg, és ezt mondanám a tisztelt nézőknek is, mindenkit megnyugtatnánk, hogy az a Fidesz-szövetség, amelyhez mi, kisgazdák is tartozunk, van olyan sokszínű, olyan sokféle gondolkodású, senkinek nem kell attól tartania, hogy egyetlen gondolat, egyetlen gondolati irány fog megjelenni majd abban az alkotmányban, amelyet hitem, reményeim szerint elfogadunk kellő időben.

Ezért a preambulum tekintetében is vannak olyan nézetek - amelyeket például én is képviselek -, amelyek nem biztos, hogy mindenkinek találkoznak a nézetével, találkoznak mindenkinek a véleményével. Meggyőződésem: helyes és szükséges az a gondolkodás, amely visszautal a magyar történelemre. Helyes és szükséges megjelölni azokat a gyökereket, ahonnan a magyarság önmagát és önmaga tudatát eredezteti, és amelyből, úgy gondolom, mindig erőt és lehetőséget nyerhetünk. Ez azonban nem pusztán ezeréves, ez sokkal távolabbi. Következésképpen nem árt vagy nem ártana, ha a gondolkodásunk kiterjedne arra is, hogy azokra a keleti gyökereinkre is utaljunk, ahonnan pedig a mi magyarságunk származik.

Fontos-e a kereszténység megjelölése? Azt gondolom, hogy igen, csak nem mindegy, hogyan. Nagyon fontos, hogy a kereszténység mint keresztény kultúrkör, amely kultúrkörhöz csatlakoztunk, a preambulumban szerepeljen. Ez a kultúrkör ugyanis önmagába foglalja azt a hellén-római kultúrát is, amelynek a kereszténység itt, Európában egy új, semmihez nem hasonlítható civilizációját és kultúráját hozta létre. Meggyőződésem, hogy az erre történő egyszerű és helyes utalás senkinek nem sértheti a világnézetét, senkinek nem sértheti semmiféle elgondolását, hanem világos és egyértelmű valóságát fejezi ki annak, hogy hova tartozunk mi, magyarok.

Fontosnak tartom azt is, hogy a preambulum egyfajta nemzeti egységet jelenítsen meg. És ez nem jobbra szól és balra szól, hanem a teljes magyar nemzetre szól. Ennek a megfogalmazása nem egyszerű, de nem is lehetetlen. Azt gondolom, hogy amikor Salamon Lászlóék erőfeszítéseket tettek, és erőfeszítéseket tettünk - hiszen ennek a bizottságnak magam is tagja voltam - arra, hogy valamiféle közös elképzelést hozzunk létre, akkor hatalmasat hibázott az ellenzék, amikor az obstrukció fegyverét választotta.

Tisztelt Ház! Az obstrukció ennek az országnak egy ízben már iszonyatos károkat okozott. Talán nem véletlenül mondta Herczeg Ferenc annak idején, hogy az az obstrukció, amely a XIX. század végén létrejött és kialakult a magyar Házban, s amely egészen Tisza István házelnöki tisztségéig terjedt, Magyarország sírásója volt. Ma talán nem itt tartunk, de az kétségtelen, hogy a nemzeti egység megbontásához vezethet. Nagyon rossz utat választottak azok, akik az obstrukciót választották, akár annak azt a formáját, hogy távol maradnak, akár azt a formáját, hogy eleve elhatározzák, hogy semmit nem támogatnak. Nem lehet ez helyes, hiszen ma egy nemzeti egység gondolata mentén szeretnénk és kívánnánk alkotmányozni.

Engedtessék meg, hogy mégiscsak megmaradjak a Salamon László-féle, vagy ha úgy tetszik, a közös, annak az elképzelésnek, annak a javaslatnak, amely ide a Ház elé bekerült, a sorrendjénél. Az én számomra is alapvető és rendkívül fontos dolog a család védelme, a házasság természetes voltának a kihangsúlyozása. Ez nem sérthet senkit. Ennek a helyes megfogalmazása esetén mindössze egy természetes állapotnak a rögzítését jelenti az alkotmány, azt, amit egyébként a természet önmagában megkíván. Következésképpen azt gondolom, hogy itt sértésről senki felé nem lehet szó, nem eshet szó.

De nézzük meg ennek a 8. pontját, ahol az alapvető jogok és kötelezettségek és a felelősség és egyben a jogok egységéről esik szó. E kettő nem választható szét. Ezt világosan és egyértelműen rögzítenie kell az alkotmánynak. Ha e kettő szétválik egymástól, ebben az országban nem lehet megteremteni azt a fajta rendet és azt a fajta fellendülést, azt a fajta határozott előrehaladást, amelyet, azt hiszem, mindannyian kívánunk. A jogok és kötelességek egymást feltételezik.

Nagyon röviden szeretnék szólni, fölmerült egy ötlet, és senkivel nem akarok én itt most külön vitákat nyitni, de ezt a gyermekek utáni szavazati jogot, azt gondolom, talán el kellene felejteni. A cenzusos jog Magyarországon működött egy ideig. Hogy az milyen hatással volt a nemzettudatra, hogy az milyen hatással volt az emberekre, azt én itt nem részletezném. Nagyon határozottan azt gondolom, hogy ezt ejtsük ki a gondolkodási körünkből. (Taps a Jobbik soraiban.)

Külön szeretnék szólni a sajtószabadságról. Ez most egy olyan tétel, amely európai vizeket is zavar. Nem annyira az európai vizeket, mint az európai baloldalnak egyes prominens, már Párizsban is dicstelenül szereplő személyiségeit. Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, igen, a sajtószabadság a magyar alkotmánynak egyik sarkalatos tétele kell majd hogy legyen. De valamit azért szeretnék elmondani. A sajtószabadságot az én szilárd meggyőződésem szerint, amióta egyáltalán sajtó létezik a nyomtatás föltalálása óta, a legkevésbé talán az állami cenzúra korlátozta - szinte mindig az a fajta tőke, amelyik mozgatta.

Legyen világos: nem az jelenik meg egy sajtóban, amit az állam akar, hanem az, amit a tulajdonos akar. Legyen egyértelmű és világos, hogy az igazi sajtószabadság akkor jelenik meg, ha a sajtószabadság nem úgy tesz különbségeket, hogy kinek van sajtója és kinek nincs sajtója. Ezen bizony túl kell lépni, mert ha ezen nem lépünk túl, akkor a sajtószabadság korlátozását meg a szabadság biztosítását lehet majd hangzatosan biztosítani, de az soha nem fog érvényesülni. Gondoljuk egyszer végig, Landerer és Heckenast inkább döntötte el, hogy mi jelenik meg nála, a nyomdából mi kerülhet ki, mint amennyire azt eldöntötték az akkori cenzorok. Én ezért azt gondolom, hogy ez egy sarkalatos része annak, hogy a magyar alkotmányban igyekezzünk egy olyan helyzetet megszilárdítani, biztosítani, ahol a kisebbeknek is lehet szava. Ugye, értik, itt egy kicsit önmagunkról is beszélek.

Tisztelt Ház! Szó volt itt ma már a köztársasági elnöki jogkörökről. E tekintetben az én álláspontom és talán azoknak az álláspontja, akiknek a nevében szólok, néhányunk álláspontja világos. E tekintetben én nem látok szükségszerűséget arra, hogy itt bármiféle bővítésre kerüljön sor. Nem látnám az értelmét annak, hogy itt egyfajta olyan közjogi összeütközés alakuljon ki akár a miniszterelnöki funkció, akár a köztársasági elnöki funkció között, amely aztán az alkotmányozást tévútra vihetné.

Bármilyen nagy tisztelettel is vagyok Salamon László iránt, van valami, amiben végképp nem értünk egyet, pedig az én kisgazda hagyományaim azt diktálnák, hogy erőteljesen támogassam a kétkamarás elképzelést. Jó gondolat a két kamara ott, ahol egyrészt ennek nem olyan hagyományai vannak, mint Magyarországon, amin - én elfogadom - túl lehetne lépni, csak a magyar társadalom ma nem ebben az állapotban van. Ha a magyar társadalom mostani állapotában kétkamarás helyzetet teremtenénk, mindenkit biztosítani tudok arról, hogy nem arról lesz szó, hogy itt a szakszervezetek, meg nem tudom, milyen civil szervezetek, hanem az erőfölénnyel rendelkező társadalmi rétegek otthona, háza lehetne ez a felsőház.

(10.20)

Én nem hiszem, hogy erre ma szükség van. Ma olyan alsóházra van szükség, amely egységesen és világosan, a népakaratból és a népakaratra támaszkodva hozza meg azokat a törvényeket, a lehető legpontosabban, a lehető leggyorsabban, mert ez is nagyon fontos, nem elkapkodva, de a lehető leggyorsabban, mert az országnak erre nagyon nagy szüksége van.

Tisztelt Ház! Nem végezetül, hanem a legfontosabb mondandómra szeretnék nagyon röviden rátérni, hiszen úgy tűnik, hogy az időm már el is fogyott.

A mi számunkra, azok számára, akik népben és nemzetben gondolkodnak, tartozzunk bármikor bármilyen frakcióhoz, ebből soha nem engedhetünk, világosan szükséges az alkotmányban rögzíteni - és ezt most egyértelműen kellene kimondani -, hogy a termőföldünk, a vizeink nemzeti vagyont képeznek (Taps a Jobbik soraiban.), és a nemzeti vagyonra vonatkozóan, ezt is egyértelművé kell tenni, csak sarkalatos törvényekkel kell vagy lehet szabályozókat hozni. Ha ez nem így történik, akkor egy kettősség alakul ki, tisztelt hölgyeim és uraim. Helyes, hogy az állami vagyon tekintetében a mostani javaslat is szabályozókat tartalmaz, szükség van rá; de a nemzeti vagyon védelme minden mást, még az állami vagyont meghaladóan is szükséges és megkerülhetetlen.

Azt gondolom, hogy ha a nemzeti vagyonra vonatkozó szabályozók bekerülnek az alkotmányba, ennek semmiféle ellentéte nincs az európai uniós szabályozókkal. Jogunk van arra, hogy valamire azt mondjuk, hogy az nemzeti vagyon. Ha erre nincs jogunk, akkor kár nemzetről beszélni. Egyértelmű, hogy ez a jogunk megvan, és az is, hogy még ha küzdelem is lesz ebből, azt a küzdelmet mindannyiunknak közösen, közös erővel vállalni kell.

Tisztelt Ház! Azt gondolom végezetül, az alkotmányozás most előremozdíthat valamit. Előremozdíthat egy olyan nemzeti egységet, amelyet hitem és meggyőződésem szerint ki lehet nyilvánítani különböző nyilatkozatokkal, ki lehet nyilvánítani különböző beszédekkel, de annak a rögzítéséhez, a hosszú távon, reményeink szerint igen hosszú távon való érvényesüléséhez olyan alkotmány kell, amely a nemzet akaratából jön létre, és ezt a nemzeti akaratot minél nagyobb egységgel itt, a Házban kell majd megteremteni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 26 2011.02.16. 2:08  1-117

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Igyekszem nagyon rövid lenni. Örömmel hallottam, hogy valahol a zöldalkotmány tájékán is világosan megjelenik az a fajta nemzeti vagyon, ami természet közeli, ugyanakkor az ember elidegeníthetetlen -nemcsak tulajdona és része, hanem - szükséglete, a termőföld és a víz. Én mégis azt mondanám, és nyomatékkal kérném, hogy ezt külön kiemelten kell szerepeltetni. Ha ezt egybemossuk a természeti értékekkel, félő, hogy annak az a fajta védelme, amiről mi gondolkodunk vagy amire gondolunk, nagymértékben elveszhet. Én azt gondolom, ez nemcsak technikai kérdés, hanem ennek a kiemelése annak a fontosságát is jelenti az elkövetkező időben.

A másik dolog, amire szeretnék rámutatni: itt már több irányból szóltak, szóltunk az élethez való jogról. Egy félreértés adódik, amikor ezt nagyon sokan úgy képzelik, úgy gondolják, hogy ez önmagában csak a megszületéshez való jogot jelenti, és a születéssel kapcsolatos jogokat jelenti. A kereszténység valahol ott hozott többletet egész Európa és az emberiség számára, amikor a hellén és a római kultúra meghaladásával az élethez való azt a fajta jogot is megjelöli, amely nemcsak az életben maradást, hanem az emberhez méltó életet is garantálja és garantálnia kell. Világos ugyanis, hogy egy egészen más helyzet az, amikor a szegény és a gazdag relációját egyfajta keresztény szemszögből vagy egyfajta ókori szemlélettel, a római kultúra szerinti szemlélettel tekintjük.

Az én meggyőződésem szerint ennek az alkotmánynak azt kell tükröznie, hogy az alkotmánykészítő mindenkor és minden helyzetben, minden módon igyekszik biztosítani az életben maradás lehetőségét, és nem utolsósorban a szegény és a gazdag közötti különbözőség lehető legkisebb mértékűre való szorítását. Ez szerintem az egyik olyan alapjog, ami természetes joga minden embernek, akár szegénynek született, akár gazdagnak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 4 2011.02.17. 14:45  1-133

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A mai nappal elérkeztünk ennek az előterjesztésnek a vitája vége felé. Ez az utolsó nap, amikor még erről vitázunk, de úgy gondolom, messze nem az utolsó nap, amikor még az új alkotmányról, az új alkotmány tervezetéről, annak lehetőségeiről kell vitázni.

Annyit azért elöljáróban hadd mondjak el, hogy az alkotmány-előkészítő bizottságban az én meggyőződésem szerint élénk vita folyt számos ügyben. Az, ami ide került a tisztelt Ház elé, egyféle esszencia ugyan, de én például magam is - és ezt jegyzőkönyvben is elmondtam - számos olyan tétellel, ami ebben megjelent, csak kiegészítésekkel, módosításokkal tudok egyetérteni, és csak ily módon tudnám azt elfogadni. Következésképpen ezzel azt kívánnám megerősíteni, senkiben ne legyen az az érzés, hogy az eddigi viták, az eddigi előkészítés egyetlen párt előkészítő anyaga lett volna. Ebben számos különböző nézet jelenik már most meg, és meg vagyok róla győződve, hogy a következőkben még inkább meg kell majd ezeknek jelennie.

Sok mindenről esett szó, de egy olyan dologról, egy olyan területről, amelyet nagyon fontosnak tartok, szinte alig. Ennek az országnak 41 százaléka falvakban él; olyan falvakban él, amelyek jövője erősen kétségessé vált. Az elmúlt időszakban sok szó esett a tanyákról - ez jó dolog. De valamit világosan kell látni: a nosztalgiát és a lehetőségeket nem szabad összekavarni. A tanya ma, ott, ahol még él, megtartandó, szükséges, jó dolog. De senkiben ne legyen olyan érzés, hogy ez lehet a jövő vidéke, és hogy a jövőben a tanyák fejlesztése lehet majd az, ami valami módon is pótolná a falvakat. A falvak nem pótolhatók.

A magyar falvakat vagy meg tudjuk tartani, és ennek megteremtjük alkotmányos feltételeit is, vagy ez a Magyarország már nem lesz ugyanaz, mint ami az elmúlt ezer esztendőben volt, és kétséges az is, hogy milyen jövendője van. Azt is világosan kell látni, hogy a magyar falvakban ma nem elsősorban gazdálkodók, gazdák élnek, a magyar falvakban elsősorban nagy tömegekben idős emberek élnek, és az idős embereknek talán a segítői, akik még, hála istennek, ott maradtak. Ezekben a falvakban ma nagyon sok helyen a reménytelenség ütötte fel a fejét, amelynek valamilyen kitörési pontot, valamilyen lehetőséget, és pediglen nem a távoli jövőben, hanem a közeli jövőben biztosítani kell, ha a megmaradást akarjuk.

Én remélem, hogy nem állok egyedül azzal a véleményemmel, hogy csak egy közös nagy összefogás, a változások során hozott új szabályozók lehetnek azok, amelyek a magyar falu jövőjét megteremthetik. És ebben a magyar alkotmánynak fontos szerepe lehet az elkövetkező időben. És hogy mennyire így van ez, mennyire fontos ez, hadd mondjam, és hadd idézzem itt a számomra egyik nagyon kedves és nagyon fontos írót, Kodolányi Jánost. Kodolányi annak idején, a '20-30-as évek fordulóján bejárta az Ormánságot, bejárta Dél-Magyarországot, és kétségbeesve látta, hogy az egykézés a falvak egy jelentős részében a magyarság pusztulásához vezethet. Felemelte a szavát, nagyon kevesen figyeltek rá, és megírt egy kis pamfletet, aminek az volt a címe: "A hazugság öl".

Ma azt gondolom, hogy amikor az alkotmányról tárgyalunk, az igazat és csakis az igazat szabad mondani, és az igazat és csakis az igazat szabad az alkotmányba belefoglalni. Ha ettől eltérünk, akkor nem valamit szolgálunk, hanem valami ellen teszünk. Mit is mondott tulajdonképpen Kodolányi? Új földbirtok-politikát követelt, mert azt mondta, hogy új földbirtok-politika nélkül a magyar falu nem tartható meg. Szó szerint a következőt: "Ennek az új földbirtok-politikának egyesítenie kell magában nem csupán az egyének vagy osztályok rideg érdekeit, hanem nagy nemzeti és faji érdekeket is, Magyarország a földkérdés megoldásával áll vagy pusztul." Azt gondolom, hogy ez a tétel ma is igaz. Világosan kell látni, hogy Magyarországnak ma nincs más kitörési lehetősége a vidék döntő részén, mint egy olyan új földbirtok-politika, amely az élet lehetőségét megteremti ezekben a falvakban.

Ehhez azonban túl kell tudnunk lépni bizonyos dogmákon. De hiszen azt mondtuk, hogy a dogmákon túl akarunk lépni. Akkor túl kell tudni rajta lépni. Mit mondott Szabó Dezső a termőföldről, a magyar földről? "A sajátságosan egyetlen valóság, a föld az állam területe, örökjogon a közösségé, a nemzeté, az államé. Minden földmagántulajdon csak bizonyos feltételek mellett kapott örökbérletnek tekinthető. Az államnak joga és kötelessége földjét a nemzeti munka egyetemes tömegeinek életérdekei, tehát az egyetlen nemzeti érdek szerint megosztani."

Hogy ezek kemény szavak? Igen, ezek kemény szavak. De vajon megoldottuk-e mindazokat a problémákat, ami miatt ezt Szabó Dezsőnek le kellett írnia? Azt gondolom, hogy nem. Ezen az úton most elindultunk, ezen bátran kell továbbhaladni, ha azt akarjuk, hogy azon az úton, ahol elindultunk, siker is kövessen bennünket. A cél, az irány már nagyjából látható; a hozzá vezető eszközök még kevéssé. Ezeket az eszközöket meg kell tudni teremteni.

(9.10)

Tisztelt Ház! A magyar falvakban élő emberek döntő részének ma nincs más igazi lehetősége, a közösségi életre két hely van: az egyik a templom, a másik az önkormányzat, és ezért nem lehet úgy szólni, nem lehet úgy felszólalni, hogy e kettőről ne essék szó. A templom ma a kisfalvakban szinte kivétel nélkül pap nélkül van, a pap nélküli templom pedig épület, épület, amelyet időnként talán látogatnak, de amely a tisztségét nem tudja betölteni, hiszen ahhoz valaki kell, aki a lelkeket összefogja, aki képes arra, hogy ott, abban a faluban lelki közösséget is teremtsen.

De még létezik az önkormányzat. Az önkormányzatiságról ez az előterjesztés igen keveset szól, egészen pontosan átemelte a jelenlegi alkotmányból azokat a szabályozókat, amelyek meggyőződésem szerint is alapjában véve jó szabályozók. Valamit azonban világosan látnunk kell mindannyiunknak: az önkormányzatiság területén is, ha változik az ország, minden bizonnyal változások várhatók. Hogy milyenek lesznek ezek a változások? Azt még nyilván ki kell izzadni. De az is kétségtelen, hogy valami olyasmit kell kiizzadni, ami a helyben élő emberek alapvető közösségi érdekeit jól és pontosan tudja szolgálni. Ha ezt a közösségi lehetőséget elveszítik a helyiek, vagy ez akár csak meggyengül, akkor ezek a közösségek darabokra hullanak. Ma ugyanis a jó önkormányzat ezeken a kistelepüléseken egyben társadalmi célokat is szolgál, valódi társadalmi célokat: az emberi közösségek megteremtését. Ezért én azt gondolom, hogy a kistelepüléseken, ha változó formában is netán, de az önkormányzatiság fenntartása nagyon fontos tétel.

Lépjünk talán még eggyel tovább, hogy világosan lássunk! Az én szilárd meggyőződésem szerint a helyi önkormányzatok azok, amelyek ennek az országnak nem tehertételt, nem pluszköltséget, hanem kifejezetten hasznot jelentenek. Az utóbbi napok egyik híre, és fontos híre, azt gondolom, mindannyiunkat kellemetlenül érintett, bár meg nem lepett, az a körülmény, hogy az önkormányzatoknál jóval magasabb az a hiány, amivel számolni lehetett. De ez a hír önmagában így nagyon kevés. Azt is meg kell tudni mondani, hogy hol keletkezett az a hiány ilyen mértékben. Nem az 500 lelkes településeken, és még az ezerlelkes településeken sem, ahol néhány tízmillió forintos a költségvetés, az nyilvánvaló. Következésképpen ha jól akarunk lépni, akkor nem ezeket a településeket kell olyan helyzetbe hozni, hogy a jövőjük kétséges legyen, hanem mindenhol máshol kell olyan szabályozókat és akár alkotmányba vagy sarkalatos törvényekbe foglalt szabályozókat alkalmazni, amelyek garantálják azt, hogy a következőkben az önkormányzatok valóban a helyiekért, de valóban a nemzetért is szolgáljanak.

Igen, tisztelt Ház, azt világosan kell látni, hogy ma Magyarországon a 0-500 fő közötti települések száma 1033, az 500-999 fő közötti települések száma 688 - és most csak a legkisebbeket mondtam; a 100 fő alattiakkal a statisztika nem is különösebben foglalkozik, nem tartja nyilván. Én azt mondom, hogy minden település, lélekszámtól függetlenül, egy olyan közösség és olyan egység, amely az egész nemzetnek az alapsejtje, olyan alapsejt, amelyről nem mondhatunk le. Ezek a sejtek a következőkben ennek az országnak a tartókövei, a tartóerei lehetnek. És van még valami - nem állhatom meg, hogy ezt el ne mondjam. Tisztelt Ház, azt szintén világosan kell látni, hogy mi sokat beszélünk arról - és nagyon helyesen -, hogy a természet és a környezet védelmének is benne kell lennie a magyar alkotmányban, meg kell jelenjen. Helyes! De egyet azért lássunk egyértelműen: egyetlen környezet- és természetvédő, akármiféle sárga vagy akármilyen színes ruhát öltsön is magára, nem fog tudni annyit tenni, mint amennyit a kistelepülésen élők, azok az emberek, akik nemcsak természetközelben élnek, hanem a természetet ők maguk együtt élik meg, és azt a természetet megtartják, alakítják, éspediglen oly módon, hogy ott az értékek megmaradjanak.

Ugye világos az én meggyőződésem szerint, hogy az elkövetkezendő időben szólni kell erről is, hiszen a nagyvárosok hangja, drága barátaim, sokkal messzebbre hallatszik, ez nyilvánvaló. A kistelepülésen élők hangja alig-alig jut el ide, az országos szintre, nehezen vagy alig-alig. Hiszen azt világosan kell látni, hogy persze a nagyobb értéket, a nagy értéket valahol a nagyobb településeken termelik meg, az ott jön létre, gazdaságilag ezek talán fontosabbak is, nem vitás, de megtartóerőben, fontosságban egy nemzet nem mondhat le az alapsejtjeiről. Én azt gondolom, ennek az alkotmánynak ezt mindenképpen garantálnia kell, az elkövetkezendő időben erre hatalmas hangsúlyt kell majd fektetnünk. Senki ne gondolja, hogy lemondhatunk itt az elkövetkezendő időben nem négymillió-egyszázezer emberről, hanem csak a kisebb településeken élő mintegy másfél-kétmillió emberről, mert azok ugyanolyan magyar testvéreink, mint akik a nagyvárosokban, sokkal jobb körülmények között, boldogabban élnek. Ezért én azt gondolom, hogy amikor majd az új alkotmányt elfogadjuk, annak olyannak kell lennie, hogy a falvak népe is fellélegezhessen, és azt mondhassa, hogy igen, ez az alkotmány az enyém, ez az alkotmány engem is támogat, engem is segít.

Azért még egy gondolat ehhez: ezért, hogy ez létezzen, hogy ez létrejöjjön, hogy ez az érzés valóban kialakulhasson az ott élő emberekben, valami olyat kell tennünk az elkövetkezendőben, ami nem lesz könnyű: a falvaknak meg kell tudni adni az ott élés többi feltételét is - az erkölcsiekről már beszéltem -, és ehhez bizony föld kell; ehhez föld kell, olyan föld kell, amellyel az ott lévő önkormányzat rendelkezni tud, amelyen az ott lévő önkormányzat az ott élőknek munkát tud adni, amellyel az ott élőknek az önkormányzat egy jövőt tud garantálni. Igen, egy erőteljes, olyan földbirtok-politikára van szükség, amely a következőkben a létfeltételeket az országban mindenhol, a legkisebb településen is megteremti.

Én hiszem, hogy az az alkotmányozási folyamat, amelynek sok döccenője volt az elmúlt időszakban - némelyek egyenesen az obstrukció álláspontjára helyezkedtek, kívül helyezték magukat az alkotmányozáson, és úgy gondolták, hogy talán úgy tudnak majd új pontokat, jó pontokat szerezni a magyar népnél, ha kívül helyezkednek az egyik legfontosabb teendőnkön, az új alkotmány megteremtésén. Hogy miért van szükség új alkotmányra, erről már sokféle szó elhangzott, én most még eggyel kiegészíteném: azért van szükség új alkotmányra, hogy az az alkotmány az ország legkisebb részétől a legnagyobbig minden magyar embert az eddiginél is jobban szolgáljon.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 60 2011.03.01. 8:14  27-85

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Engedtessék meg nekem, annak ellenére, hogy a mostani kétperces vitában arról volt szó, hogy maradjunk szigorúan a tárgynál, vagy ragadjunk meg, azt is mondhatnám, a tárgynál, ha ettől egy kicsit távolabbról indítok.

Az a jelentés, amelyet most tárgyalunk, meggyőződésem szerint túlmegy azokon a lehetőségeken, határokon, hogy megragadhassunk szigorúan csak a jelentés mentén. Az egyértelmű és világos, hogy az elkövetkezendő időben a kisebb létszámú parlamentből következik egy új választójogi törvény, az is egyértelmű, hogy az önkormányzatok életében is olyan változások következnek, amelyek minden bizonnyal a választójogot is érintik. Ezért ezt a jelentést nem egyszerűen úgy kell vizsgálni, hogy mi történt, hanem úgy, hogy ami történt, abból mi következik.

Ha ugyanis nem így vizsgáljuk, akkor természetszerűleg ezt a jelentést akár most egy mondattal le lehetne zárni: ez az eddigi jelentésekhez képest egy igen jó, kiegyensúlyozott, és azt kell mondanom, mindannyiunk számára sok szempontból megnyugtató jelentés volt, különösen a kisebbségi ombudsmannak, meg kell mondanom, a számomra meglepetésszámba menő, nagyon széles körű és feltáró jellegű előadása. Ha itt megragadunk, akkor szerintem a vita itt ezzel valóban nagyjában-egészében lezárható, kár is folytatni.

Én azonban úgy gondolom, hogy ennél tovább kell tekinteni, és helyeslem, hogy képviselőtársaim, akik eddig felszólaltak, igyekeztek ezen túl is tekinteni. Következik ugyanis mindabból, amit eddig elmondtam, hogy az elkövetkezendő időben ennek a Háznak a húszéves tapasztalatokat figyelembe véve, nem csak a mostani két választásnak a figyelembevételével kell megalkotnia egy olyan választójogi törvényt, amely választójogi törvény képes lesz megteremteni egy tisztességes feltételt valamennyi ott indulni kívánó párt számára.

Ezért először azzal szeretnék foglalkozni, amivel egyébként a jelentés is foglalkozik és foglalkoztak már képviselőtársaim is: miként lehessen megteremteni annak a feltételét, hogy egy párt, egy politikai szervezet indulhasson egy választáson? Ez a vita már hosszabb ideje folyik, egész irodalma van. Vannak olyan nézetek, amelyek azt mondják, hogy a jelenlegi rendszer azért nem jó, mert hiszen itt valamiféle olyan akciókba kell kezdeni, ahol - és akár tetszik, akár nem, erről van szó - el is kell menni a választópolgárhoz, el kell érni a választópolgárt, és a választópolgártól meg kell kapni az ajánlást. Mennyivel egyszerűbb lenne, mondják egyesek, ha leteszünk egy bizonyos pénzt, egy nagyságrendű pénzösszeget, és akkor máris megvan az induláshoz szükséges... - mi is van meg? Hát a pénz van meg! - de nem a támogatás van meg.

Én nagyon határozottan úgy gondolom, hogy lehet azon gondolkodni, hogy mennyiben kell finomítani azt a fajta ajánlószelvény-begyűjtést, amiről most folyik szó, hogyan kell esetleg finomítani ezeket a szabályokat, de hogy ezt pénzzel próbáljuk meg helyettesíteni, az magát a demokrácia alapjait kezdené ki az én szememben. Mert az világossá teszi, hogy innentől kezdődően lennének olyan pártok, amelyek pénzzel bőséggel rendelkeznek, az induláshoz való feltételeket könnyedén teljesítik, és lehetnek olyan támogatott pártok, amelyek mögött éppen a szegény oldal áll, a szegényebb rétege áll ennek az országnak, amelyiknek viszont ezek a feltételek nyilvánvalóan nem adottak. Én az egyik legfontosabb lehetőségnek tartom a választások előjátékában azt, amikor el kell menni a polgárhoz, és meg kell tudni győzni őt arról, hogy támogasson. Ha ezt kirekesztjük a választási rendszerből, azt kell mondanom, mindenki veszít - már aki demokráciában gondolkodik.

A második tétel, amire szeretném fölhívni a figyelmet, azok az anomáliák, amelyekre itt többen rámutattak. Azt kell mondanom - és erről nagyon nagy hangsúllyal szeretnék szólni -, itt nem etnikai kérdésekről van szó, amikor arról beszélgetünk, hogy meg lehet-e egy-egy településen a település egyes részeinek a szavazatait vásárolni. Itt nem etnikai kérdésről, hanem a szegénységről van szó. Itt arról van szó, hogy igen, vannak az országnak olyan szegény részei, ahol lehet a választókat befolyásolni; aki ezt nem ismeri el, az behunyta a szemét húsz éven keresztül - lehet a választókat befolyásolni olyan módon is, amelyeket én magam messze nem tartanék korrektnek vagy tisztességesnek. Ezeket meg kell próbálni kiküszöbölni. Ezért az új szabályozóknak, azt kell mondanom, ilyen tekintetben szigorúbb szabályokat kell tartalmaznia. Mik lehetnek ezek a szigorú szabályok? Például hogy a büntetőjogi eljárások ne ejnye-ejnyével végződjenek, hanem példamutató módon mutassanak arra rá, hogy aki ezeket a törvényeket, a legalapvetőbb demokratikus rend fenntartásához szükséges törvényeket megszegi, annak bizony büntetéssel kell szembenézni.

(12.10)

Én azt gondolom, hogy ezeket a feltételeket meg lehet és szükséges megteremteni.

És azért itt valamiről még szeretnék szólni, hiszen többek között ezért is kértem szót. Világossá kell tenni: a demokrácia alapja az én meggyőződésem szerint az egy ember-egy szavazat. Aki ettől eltér vagy el akar térni, lehet különböző indokokat találni, de téves úton jár. Tévúton jár, mert gondoljuk végig az eddigi választási eredményeket, és most ne etnikumban gondolkodjunk, még csak nem is a szegénységben, hanem abban gondolkodjunk, hogy milyen módon lehet befolyásolni egy választást akkor, ha ettől az alapszabálytól eltérünk. Ez senkinek nem használhat. Ezért én azt gondolom, hogy e tekintetben egy megnyugtató helyzetet kell teremteni, világossá kell tenni, hogy a legalapvetőbb demokratikus szabálytól, az egy ember-egy szavazattól nem szabad eltérni.

Tisztelt Ház! Végül, de nem utolsósorban: különösen fontosnak tartom mindazt, amit itt a kisebbségi országgyűlési biztos elmondott. Amiket ő fölhozott itt anomáliákat, és amelyeket itt ismertetett, azok valós dolgok. És ha nem ezekből igyekszünk leszűrni a következtetéseket, hanem ezeket elengedjük a fülünk mellett, akkor mindenki téved, és mindenki vesztes lesz. Ugyanis egyértelmű, hogy a kisebbségi választási rendszer fenntartása és megerősítése közös érdekünk, ez az egész ország érdeke. Ha a kisebbségnek nincsenek meg azok a fórumai, ahol a saját érdekeit a saját maga közül választott személyekkel tudja képviselni, és ezt hiteles személyekkel tudja képviselni, ha ez nem áll rendelkezésére, akkor ebben az országban igen nagy zavar fog támadni, olyan zavar támadhat, amelyet aztán már nagyon nehéz kézben tartani, kezelni.

Következésképpen én azt gondolom, hogy a kisebbségi választással kapcsolatos szabályozókat is valóban át kell gondolni, és az elkövetkezendő időben arra kell törekedni, hogy ezek a szabályozók világosan és egyértelműen ne valamiféle biznisz irányába vigyék el ezt a választást, hanem világosan és egyértelműen a többségi szavazatok érvényesülése történjen.

Ezért, tisztelt Ház, én azt gondolom, hogy a mai jelentés megtárgyalásának legfontosabb célja lehet, hogy igyekezzünk az itt elhangzott, mindenekelőtt a beszámolókból elhangzott következtetéseket levonni, és az elkövetkezendő időben munkálkodni közösen - ezzel messze egyetértek - az alkotmányozás során, majd ezt követően egyértelműen akkor, amikor a választójogi törvényre kerül sor, egy olyan választójogi törvény megalkotásán, amely minden tisztességes, demokratikus pártnak az indulási feltételeit egyenlő feltételek mellett garantálja. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
77 34 2011.03.23. 10:03  1-177

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Korábban egy felszólalásomban már elmondtam, hogy álláspontom szerint nemcsak súlyosan vétenek a saját választóik ellen, de súlyosan tévednek is azok a kvázi baloldaliak, akik ma távol maradnak az új alkotmány elfogadásától, megvitatásától. Súlyosan tévednek azért, mert azt gondolják, hogy a távolmaradásukkal egyben azok a baloldali értékek és baloldali gondolatok is elmaradnak innen a Házból, amelyekre pedig meggyőződésem szerint szükség van az új alkotmány elfogadása során.

(11.10)

Világos és egyértelmű ugyanis, hogy a magyar nemzet, a magyar nép egyértelműen mind baloldali értékeket, mind pedig jobboldali értékeket a sajátjának kell hogy valljon, és a sajátjának is vall. Én azt gondolom, hogy akkor, amikor ez a vita folyik, és akkor, amikor szabadon és egyértelműen elmondjuk az álláspontunkat, erre is figyelemmel kell lenni. A mostani vita egyik része éppen arról szól, hogy a preambulum, a hitvallás vajon sokat tartalmaz vagy kevesebbet tartalmaz.

Én most arról szeretnék beszélni, ami nézetem szerint hiányzik a hitvallásból. Hiányzik meggyőződésem szerint valami, aminek a pótlása nélkül igen nehéz valamiféle történelmi alkotmányról és történelmi alkotmány folyamatosságáról beszélni. Szeretnék ugyanis arra utalni, hogy 1847 és 1848 volt az a törvényhozási időszak, amikor a magyar nép, a magyar nemzet túlnyomó többségét, döntő többségét, 92 százalékát, ahogy az akkori nagyszerű politikusok fogalmaztak, bebocsátották az alkotmányosság sáncai mögé.

Legyen ez egyértelmű és világos, hogy nekünk, magyar embereknek a történelmi alkotmány egy szent dolog. De azt is látni kell, hogy ennek a fejlődése, ennek a folyamata az egy hosszú, ezeréves történet. És hogyha ebből kihagyunk olyan szakaszokat, amelyek éppen a népnek az ide való bejutását rekeszti ki, akkor nagy tévedésben vagyunk mi is. Ezért azt gondolom, hogy erre bizony utalni kell, utalni kellett volna.

Szeretnék a reggeli fölszólalására Horváth János képviselőtársunknak utalni. Azt kell mondanom, a Jóisten sokáig tartsa még meg itt közöttünk, és mondjon el még máskor is olyan fontos dolgokat, mint amit reggel elmondott. Arról van szó ugyanis, hogy hiányzik ebből a preambulumból valami, hiányzik az az óriási demokratikus kísérlet, amely 1945 és '47 között ebben az országban végbement. Az egy olyan demokratikus kísérlet volt, amely egy megszállt országon belül azt tudta eredményezni, hogy a Független Kisgazdapárt mint gyűjtőpárt, nem mint kisgazdák, hanem mint gyűjtőpárt, több mint 57 százalékos eredménnyel tudta ezt a nemzetet összefogni. Nincs valamiféle áthallásunk, kedves képviselőtársaim, hogy az a fajta gyűjtőpárt, amelyik 52 százalékkal el tudta érni, hogy ma kétharmados többséggel itt vagyunk a parlamentben, valami olyasmifélét kellett végrehajtson, hogy egy nemzetegyesítésre volt szükség ahhoz, hogy egyáltalán ez bekövetkezzék? Ezért azt gondolom, hogy ennek az előrebocsátása nélkül nem teljes ez a preambulum.

Nekünk, kisgazdáknak már, személy szerint nekem is, azt gondolom, nem titok, az egyik alapvető kérdés volt, hogy a föld védelme benne lesz-e ebben az új alkotmányban és hogyan lesz benne. Én örömmel látom, hogy benne van, csak nem elég erősen. Örömmel látom, hogy benne van, valahol úgy együtt a termőföld, a biológiai sokféleséggel, a kulturális értékekkel. Mint korábbi jogalkalmazó is azt kell mondanom, hogy nagyon nehéz lesz erre az alkotmányos helyre hivatkozni, ha ez nem egyértelműbb annál, mint ahogyan ez a mostani fogalmazás tartalmazza.

De ezen túlmenően meggyőződésem - és erre módosító indítványokat kívánnék benyújtani -, hogy világossá kell tenni, hogy olyan speciális tárgyról van szó, a magyar nemzetnek utolsó megmaradt vagyonáról, amelynek a védelméről hangsúlyosan kell gondolkodnunk. A XII. cikk (1) bekezdésének ezért majd a kiegészítését szeretném indítványozni, amely a tulajdonhoz és az örökléshez való jognál világossá teszi, hogy sarkalatos törvénnyel a termőföldre vonatkozó szabályozók ezeken a területeken is változtathatók, szigoríthatók, illetve oly módon változtathatók, hogy az egyértelműen a termőföld védelmét jelentse.

Ezt meghaladóan azt is ki kell jelenteni - kezdettől fogva ez volt az álláspontunk, és most is az az álláspontunk -, a termőföld védelme a kistelepülések védelme nélkül nem lehetséges. Ezért világos és egyértelmű szabályozót kell bevezetni ebbe az alkotmányba, amely azt tartalmazza - erre is módosítót kívánnék benyújtani -, hogy a magyar állam különös oltalommal védi a kistelepülések, falvak, tanyákon élők népességének a létbiztonságát. Ez a létbiztonság az, amelyik megteremti azt, hogy a termőföld meg is tudjon maradni, ne csak egyfajta nemes szándék legyen a termőföld védelme.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék arról is szólni, ami, úgy gondolom, egy kicsikét már túlmegy azon a területen, mint amiről eddig szóltam. Én azt gondolom, hogy itt egy nagy vita volt korábban arról, hogy az Alkotmánybíróságnak miféle jogkörei legyenek, ezeket a jogköröket miként gyakorolja, hogy az Alkotmánybírósághoz hogyan lehessen fordulni. Egyetértek azzal, hogy az Alkotmánybírósághoz történő panaszbeadványoknak a lehetőségét korlátozni kell. A jelenlegi helyzet ugyanis hosszú távon, sőt már rövid távon is fenntarthatatlan.

De azért azon el kell gondolkodni, és úgy gondolom, azt a szabályt át kellene gondolni, hogy vajon helyes-e, hogy az országgyűlési képviselőknek, azaz a megválasztott, a nép által megválasztott képviselőknek egynegyede legyen jogosult panaszbeadványt előterjeszteni. Ez azt jelenti, hogy a frakciók egy jelentős része, adott esetben a túlnyomó része kirekesztésre kerülne az alkotmányos panaszok benyújtásának a lehetőségétől. Nem hiszem, hogy ez így helyes lenne, és úgy gondolom, hogy ezen bizony érdemes elgondolkodni. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Amit én nagyon fontosnak tartanék, és ezt pozitívnak tartom, ellentétben a Szili Katalin által előterjesztett alkotmánnyal, kezdettől fogva az volt az álláspontom és az álláspontunk, hogy az ombudsmani rendszert úgy kell fölállítani, hogy az valóban hatékonyan tudjon működni, egyértelmű és világos központi akarat, azaz az ombudsmani akarat szerint működjön. Ha ezek ágazatokra bomlanak, akkor megállíthatatlan az, hogy mindenki akar még egy ombudsmant. Csodálom, hogy még nincs nyugdíjas-ombudsman, ha már van a fiataloknak, csodálom, hogy nincs még egyéb védelmi ombudsman, mert miért ne lenne, ugyanezen az alapon. Ezért ez a javaslat, amely itt szerepel az alkotmányban, szerintem jó és szerencsés, ezt meggyőződésem szerint támogatni lehet és támogatni kell.

Hadd szóljak végezetül valamiről, ami remélem, hogy már csak utánlövés. Én őszintén megdöbbentem, meglepődtem, amikor az az ötlet előkeveredett, amely a mostani javaslatban még szerepel, a XXI. cikk (2) bekezdésében, a kiskorúak szavazati jogáról van szó. Erre az előző felszólalásomban azt mondtam, és most is ugyanazt mondom, hogy jobb lett volna ezt azonnal elfelejteni. Hiszen a kiskorúak szavazati jogára vonatkozóan eddig képviselőtársaim háromféle verziót ismerhettek meg. Volt olyan verzió, amely arról szólt, hogy ez családi ügy; volt olyan verzió, amely arról szólt, hogyha visszaemlékeznek, hogy nem is egy gyerek, hanem esetleg több gyerek esetében van a szavazati jog.

Csak egy apró dolgot, most nem a jogi részét szeretném elmondani, hogy milyen mértékű áttörést jelentene ez olyan irányba, hogy egy ember-egy szavazat, ami egy alapdolog a demokrácián belül meggyőződésem szerint. Tehát el tudják azt képzelni, kedves képviselőtársaim, hogy van olyan magyar anya, aki azért akar szülni, hogy legyen még egy szavazati joga? El tudják azt képzelni, hogy vagyunk mi olyan öregek, akik nem azokra az utódainkra gondolunk, akiket sikerült vagy már fölnevelni, akikből már sikerült 18 éven felüli, nagykorú gyermekeket a világnak és a magyar nemzetnek adni, hogy azokat akarjuk boldogítani? Hát el lehet ezt képzelni? Nyilván nem lehet.

Következésképpen én azt gondolom, hogy a nemzedékek közötti ilyesfajta ellentétnek még a felvetése is szerencsétlen meggyőződésem szerint, ezért ezt, úgy gondolom, törölni kell, ezt a szakaszt ebből az alkotmányjavaslatból. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Végül, de nem utolsósorban engedjenek meg egy rövid gondolatot: lehet-e ez az alkotmánytervezet az egész magyar nemzet alkotmánya? Szilárd meggyőződésem, hogy lehet. De ehhez nekünk, akik ezt az alkotmányt majd elfogadjuk, nyitott szívűnek, egyértelműen olyannak kell lenni, akik világosan és egyértelműen egész magyar nemzetben gondolkodnak, legyenek azok fiatalok, középkorúak, idősek, szegények vagy gazdagok.

Ezért még egy utolsó javaslatom van: a szegényekről nem feledkezhetünk meg. Ennek az országnak hárommillió szegény embere van, ebből egymillió mélyszegénységben él. A preambulum tesz egy utalást, csak éppen nem elégségest az én meggyőződésem szerint. Azt mondja, hogy segíteni kell. Én azt mondom, hogy nem elég segíteni, a karitász itt kevés, felemelni kell. Ezeknek az embereknek jövőképet, jövőlehetőséget, felemelkedést kell biztosítani. Az alkotmányba ezt be kell venni meggyőződésem szerint, és hárommillió embert megint be kell engedni, most már nem az alkotmányosság sáncai közé, hanem az egész magyar nemzet közösségébe.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 22 2011.03.24. 1:55  1-147

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt azért meg kell állapítani, hogy a XIX. század elejétől, de már a XVIII. század végétől kezdődően töretlen volt az a fejlődés, ami egyértelműen a szavazati jog és a választójog kiterjesztésére irányult. Nemre, felekezetre, fajra nézve különbözőségeket tenni nyilvánvalóan nem lehet, de soha egyetlen olyan épkézláb kezdeményezés, amely bárhol elfogadásra került volna, nem volt a világban, amely a szavazati jognak másra történő átruházását tette volna lehetővé. Szokás hivatkozni egy német kezdeményezésre, de az a német kezdeményezés oly gyorsan veszett el, amilyen gyorsan csak lehetett.

Azt gondolom tehát, hogy ha e tekintetben van is különbség a nézeteink között, azt most nem az alkotmányban kell majd elrendezni, később lehet ezen vitatkozni. Most egy nagyon jó alkotmánytervezetünk van, demokratikus alkotmánytervezetünk van, maradjunk meg emellett.

(10.00)

Még egy rövid téma, ha már az önkormányzatokról beszélünk: ismételten szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez az alkotmány nem kívánja csorbítani nyilvánvalóan az önkormányzati jogokat, és azokat a félelmeket, amelyek a kistelepüléseken felmerültek, kötelességünk eloszlatni. Egyértelművé kell tenni, hogy a kistelepülések esetében sincs semmi olyan szándék, amely szándék azoknak az önrendelkezési jogát, az ott lévő emberek rendelkezési jogát kívánná csökkenteni. Racionális változtatásokra nyilvánvalóan szükség van, ezek azonban nem érintik, nem érinthetik azokat a jogokat, amelyek a kistelepülésen élőket éppen úgy megilletik, mint ahogy megilletik a fővárosban élőket.

Én hiszem, hogy ez az alkotmány, amelyet mi most itt támogatunk és támogatni fogunk, egyértelműen ebben az irányban halad és ezt szilárdítja meg. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 6 2011.04.01. 5:16  5-8

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Engedje meg, államtitkár úr, hogy egy pici személyes közléssel hadd kezdjem azt, amit el szeretnék mondani. Mi már régi ismerősök vagyunk, és régen-régen igyekszünk közös platformot kialakítani, talán nem is kevés sikerrel, ami az agráriumot és a magyar vidéket illeti. Ezért talán nem sértődik meg államtitkár úr, sőt a kormány sem, ha most is az igazat és csakis az igazat szeretném elmondani.

Azért kértem ma szót, mert meggyőződésem szerint eljutottunk egy olyan fordulóponthoz a magyar agrárium területén belül, ahol a további halogatásoknak, további olyan lépéseknek, amelyek pótlékokat jelentenek különböző problémákra, már nincs helyük. Csak a napokban került kezembe az a bizonyos stratégia, amelyet ki tudja, miért, hozzánk, kisgazdákhoz meglehetősen későn juttattak el. Egy azonban bizonyos, hogy a stratégia elolvasása után bizonyos reménységek kétségtelenül fölébredtek bennem, ugyanakkor hiányérzeteim is vannak.

Ez a stratégia nagyon jól és helyesen határozza meg azt a helyzetet, és azt kell mondanom, hogy a helyzetértékeléssel teljes mértékben egyetértek, ahová a magyar agrárium eljutott az elmúlt nem 8, nem 10, nem 20, hanem körülbelül 40 év alatt. Eljutott egy olyan pontra, ahol, mint ahogyan már mondtam volt, a fordulópont most rajtunk múlik. A stratégia nagyon sokat jelent. Szükség van arra, hogy egy hosszabb távú lehetőséget lásson mindenki, aki a magyar agráriumból élni akar, akik a magyar agráriumban még jövőt látnak. Államtitkár úr ugyanoda tartozik, ahová én, aki úgy gondolja, hogy a stratégiai kitörési pontok között ott kell legyen a magyar agrárium, mert a magyar vidéknek más nem tud semmi olyan pótlékot adni ehelyett, nem lehet ezt pótolni sem fürdőkkel, sem semmi egyébbel, ami nem a magyar földre támaszkodik.

Ezért azt gondolom, világosan és egyértelműen ki kell mondani, hogy a stratégia mellé, nem holnap, nem holnapután, hanem ma el kell kezdeni azt a programkidolgozást, ami aktuálisan évről évre tartalmazza, mit akarunk, hogyan akarjuk megvalósítani, mi az, amit tenni akarunk, és amit tenni akarunk, milyen eszközökkel akarjuk elérni. A magyar agráriumnak nemcsak azt kell tudni megmondani, hogy milyen birtokszerkezetet akarok, hanem hogy hogyan akarom megvédeni azt a termőföldet, ami a magyar alkotmányban benne van, kultúrától kezdve mindennel összekeverve, de mégiscsak benne van. Tudni fogjuk, hogy kell ezt használni majd az elkövetkezendő időkben.

De ennél több kell. Világos, hogy ennél több kell, olyan helyzet kell, ami azt is megmondja, hogy magyar agrárium jövőjében mit akarunk majd például a szövetkezéssel. Mert a szövetkezés nélkül, ami most kimaradt a magyar alkotmányból, a kis- és középbirtok jövője enyhén szólva is legföljebb ígéret szintjén maradhat meg, de a jövő nincs biztosítva. Azt gondolom, e tekintetben súlyos felelősségünk van, aminek eleget kell tenni. Én nem tartozom azok közé, akik szeretnek visszamutogatni, mert ezzel nagyon sokat nem érünk el. Természetesen a helyzetet értékelni kell, de azért még engem is, azt kell mondanom, egy kicsit felbosszantott az a fajta gőgös megnyilvánulás, amelynek itt 8 éven keresztül voltam szenvedője és tanúja, és amely most osztja - hogy ne mondjam, nem az észt, csak - azokat a javaslatokat, amelyeket meg kellett volna valósítani.

De ezek a javaslatok, amelyek elhangzottak, azért annyiban megszívlelendők, hogy a magyar állattartók felé most olyan gesztusokat kell tenni, amelyek első lépése meggyőződésem szerint megtörtént. De a hitel, ugye, államtitkár úr, ebben egyet kell értenünk, sokat jelenthet bizonyos köröknek, de semmit sem azoknak, akiknek már nincs tőkéjük, és nincsenek tartalékaik, amivel a hitelt igénybe vehetnék. Következésképpen meg kell találnunk azokat az eszközöket és módokat, amelyekkel képesek vagyunk arra, hogy a kicsi, a legkisebb és még mindig hasznos tevékenységet folytató területen is megtaláljuk a támogatás lehetőségét. Ez a szövetkezés. Ezt a szövetkezést, meg kell mondanom, mindenáron és minden módon el kell tudnunk indítani, nélküle nincs a falvakban fejlődés.

És egy utolsó gondolat: tudom, hogy most már nem szintén 8-10-20 éve, hanem azóta, amióta 1990-ben a szövetkezetek fölszámolása megtörtént, a szövetkezésre hivatkozni sokak számára nem jó gondolat. Meg kell értetni az emberekkel, és azt kell mondanom, ezt a kultúrmissziót vállalni kell, hogy az a szövetkezés, amit mi akarunk, más. Az a szövetkezés a tulajdonon alapul. Az a szövetkezés a jövőt jelenti a kicsiknek és a nagyobbaknak.

(8.10)

Még egy dolog talán, az utolsó utáni gondolat, hiszen az idő oly rövid. Tisztelt Ház! Világosan látni kell, hogy az az elmélet és az az elképzelés, hogy a magyar agrárium és a szociális ügyek nem köthetők össze, tévedés. A magyar vidék számára (Az elnök csenget.) a szociális megoldást sem jelentheti más, csak egy agráriumra építkező, az agrárium lehetőségeit kihasználó magyar gazdaság. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 52 2011.04.04. 2:15  41-105

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kértem szót, hogy arra kérjem képviselőtársaimat, támogassák Horváth János képviselőtársunk indítványát. Azon túlmenően, amit Lázár János frakcióvezető úr elmondott, én felhívnám a szíves figyelmet a következőre. 1945-nek és az 1945-ből következő '46-os I. törvénynek a támogatása nélkül valami olyasmitől fosztjuk meg magunkat, amire pedig nagy szükségünk van. Történelmünk során talán az első olyan alkalom volt, amikor az egész nemzeti oldal súlyos elnyomás mellett is képes volt egységesen föllépni az ország érdekében.

Ha ezt a módosító indítványt elutasítjuk, egyben azt is mondjuk, hogy azt az országépítést, amely példátlan volt az egész magyar történelemben két esztendő alatt, nem mi, magyarok a magyar nemzet összefogásával, hanem mások végezték el. Ezért én azt gondolom, hogy mindenkinek, aki egy nemzeti összefogás mentén érdekelt, támogatnia kell ezt a módosító indítványt.

Én magam a vármegye kérdésében az alkotmányügyi bizottságban még úgy foglaltam állást, hogy a vármegye maradjon meg, a vármegye legyen az, amely majd szerepel az alkotmányban. Azóta súlyos aggályaim merültek fel, meg kell mondanom. Egy népnemzeti gondolkodású ember - és én ennek vallom magam - bizony súlyos dilemma elé kerül. Ma Magyarországon - és ettől félek - nem a történelmiség, hanem gyakran a nosztalgia kezd eluralkodni, olyasfajta nosztalgia, aminek nincs igazi alapja; olyanfajta nosztalgia, amely figyelmen kívül hagyja azt, hogy ennek az országnak az elmúlt ezer esztendeje döntően mégiscsak azokról szólt, akik a vármegye keretein kívül voltak rekesztve. Ezért én nagyon határozottan azt gondolom, hogy tegyük ezt még egyszer megfontolás tárgyává, és majd a megfontolást követően döntsünk bölcsen.

Mindezeket meghaladóan is én mindenkit arra kérek - és ezt nagyon fontosnak tartom -, még egyszer fontolják meg, és majd, amikor dönteni fognak, ne valamiféle nosztalgikus elképzelés, hanem a népi és nemzeti gondolkodás vezessen mindenkit. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 148 2011.04.18. 2:55  135-161

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ajánlás 7. pontjához szeretnék röviden hozzászólni. Az ajánlás 7. pontja megítélésem szerint méltatlanul nem kapott ma még méltatást - hogy némi szóképpel, zavaros szóképpel éljek -, ugyanis ez tartalmazza a következőt: alkotmányos garanciát kíván adni az egészséges élelmiszerhez és ivóvízhez történő hozzájutáshoz. Azért tartom ezt annyira fontosnak, mert sok más képviselővel, de azt hiszem, a nemzet túlnyomó többségével egyetértve alapvető kérdésnek tekintettem, tekintem ma is azt, hogy a magyar föld védelme miként szerepel az alkotmányban, milyen hangsúllyal, milyen erővel.

Meggyőződésem, hogy a nemzetközi szerződések figyelembevételével addig a határig megy el az alkotmány, ameddig ma elmehet, tartalmazza azokat a kritériumokat - ez is egy ilyen kiegészítése a szükséges kritériumoknak -, amire szükségünk van. Az is meggyőződésem, hogy ha nem tartalmazta volna ezeket a kitételeket, amelyek az élelmiszerre, az ivóvízre, mindarra vonatkoznak, amelyek a termőföld velejárói és szükségletei, igen nehezen lett volna elfogadható az alkotmánynak ez a része.

Tisztelt Ház! Az én meggyőződésem szerint ennek az országnak szüksége van arra, hogy a sarkalatos törvények világos és egyértelmű szabályokat tartalmazzanak, azaz azokat a védelmi eszközöket, amelyekre szükségünk van a termőföld megvédése érdekében, egyértelműen tartalmazzák. Én bizonyos vagyok abban, hogy ezt tartalmazni fogja, már csak azért is, mert ez egy egységes nemzeti akarat.

Ezen túlmenően nagy nyomatékkal szeretnék utalni a következőre. Nemcsak arról van szó - és ezt figyelmébe ajánlom az igen tisztelt ellenzéknek, a Jobbiknak -, hogy miként kell megvédelmeznünk a magyar termőföldet a külföldi érdekeltségekkel szemben, hanem a sarkalatos törvényekre azért is szükség van, hogy hogyan lehet megvédelmezni a magyar termőföldet azoknak a magyar embereknek, akik azt megművelik és meg akarják művelni.

Világos tehát, hogy egy olyan egységben kell gondolkodnunk, amely egységet meggyőződésem szerint majd azok a sarkalatos törvények tudják megteremteni, amelyekben a nemzeti erőkhöz tartozó minden erőnek a legjobb akarattal és a legjobb szándékkal kell részt venni. Mi a magunk részéről - és többek nevében tudom mondani - ebben a hitben és ebben az akaratban tudjuk ezt a javaslatot támogatni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 70 2011.04.27. 2:14  21-149

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt gondolom, a múlt földerítése nyilvánvalóan fontos, a visszarévedés viszont talán e pillanatban nem szükségszerű, sokkal inkább szükségszerű az, hogy egy reális körülményt próbáljunk föltárni, és ennek a reális körülménynek próbáljuk meg azokat az aspektusokat megadni, amelyek tényleg használhatók is majd a kormány által meghozandó intézkedéseknél. Azoknak, akik arra hivatkoznak, hogy eltelt egy év, sok mindenben igazuk van, de valamit világosan kell látni: egy olyan összetett problémáról van szó, amely világosan és egyértelműen nem oldható meg egyetlen huszárvágással. Itt olyan érdekek ütköznek egymással, amely érdekeket figyelembe kell venni, kiegyensúlyozottan kell kezelni.

A bankok felelőssége megítélésem szerint megkerülhetetlenül megállapítandó. Azt világosan látni kell, a magyar társadalom - és ezt tartom az egyik legfontosabb tételnek - nem volt fölkészülve arra, pénzügyileg ma sincs fölkészülve arra, hogy áttekintse, át tudja tekinteni mindazt, ami a banki kölcsönökkel kapcsolatosan fölmerülhet, tájékozatlanok voltak, voltunk, vagyunk nagyrészt ma is.

Amire szeretném fölhívni a figyelmet, hiszen ezért kértem most szót két percben: mintha elindulna ismét ugyanaz a folyamat, más módon, de szintén a bankok vagy kisebb más pénzügyi intézetek, intézmények részéről, amely már megint mintha abba az irányba csábítaná az embereket, hogy van olyan hitel, amely valamilyen módon sokkal kedvezőbb, mint a forinthitel, érdemes fölvenni. Nagyon figyelni kell, nem szabad megismétlődniük ugyanazoknak az anomáliáknak, ugyanazoknak a hibáknak, amelyek korábban már elkövetésre kerültek.

Azt gondolom, a kormánynak meg kell adni a lehetőséget arra, hogy ez alatt az egy év alatt a kidolgozott lehetőségeket, ez alatt az egy év alatt a kidolgozott megoldásokat világosan idetárja majd az ország elé, és ezeket a megoldásokat használni tudjuk. Azt hiszem, a törekvés erre irányul, ezért a mai napnak is az lehet az egyetlen igazi értelme, hogy adjunk tippeket, lehetőségeket a kormány számára.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 209 2011.05.02. 5:20  206-236

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Látszólag két rövid paragrafus az, amit ma a Ház tárgyal, azonban az a tény, hogy már a napirend előtti felszólalások és az ott lezajlott vita is szinte teljes egészében erről a két szakaszról szólt, világossá teszi, hogy itt sokkal többről van szó.

Egyértelműen arról van szó, hogy az állam igen határozottan úgy döntött, hogy a következőkben nem tűri el, hogy korlátozzák vagy bármi módon befolyásolják azt az alkotmányos alapjogát, hogy a rend és a biztonság fenntartása egy állami monopólium. Ennek a fenntartása nem törhető át semmilyen eszközzel.

Azt is egyértelműen látni kell, az elmúlt időszak arról is szólt, hogy a Szocialista Párt megpróbálta - elsősorban külföldön - azt a fajta hírt elterjeszteni, hogy a magyar állam, a magyar kormány nem képes vagy nem akar az etnikai és egyéb kisebbségek védelmére kelni, azokat megvédelmezni. Ezért tartom nagyon fontosnak, bár ezen különösebb vita ma nem is folyt, azt a bizonyos 1. §-át annak a törvényjavaslatnak, amelyet ma a törvény tárgyal. Aki mással szemben valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz - és itt van egy lényeges kiegészítés - vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása, vagy vélt tartozása miatt olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy riadalmat keltsen, bűntettet követ el, 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Van egy fél mondat benne, amelyet külön kiemeltem, mert a rettegőknek és a hivatásos félelemkeltőknek azt is tudomásul kell venni, hogy bizony azokon a magyar településeken, kis falvakban, ahol a magyar rendszerváltásnak nevezett változás legnagyobb vesztesei élnek, nagy számban élnek olyan idős parasztemberek, idős parasztasszonyok, akik maguk is rettegnek, és nekik védelemre van szükségük. Amikor a kormány ezt felismeri és belehelyezi, hangsúlyosan belehelyezi ebbe a törvényhelybe, akkor ezt a védelmet garantálni akarja, garantálnia kell.

Amikor pedig egyértelmű, hogy a kormány világosan és reményeink szerint az Országgyűlés teljes támogatásával, teljes egészében visszaveszi, teljes egészében megtartja azt a monopóliumot, amely a rend és a biztonság fenntartására irányul, akkor még valami többletet is kell hogy tegyen: helyre kell állítani azt a rendőrség iránti bizalmat, amely a 2006-os októberi szégyenletes események után megrendült. 2006 októbere után, ez nem tagadható, a rendőrséggel szemben számos olyan kifogás merült fel, amelyet ugyan csak a rendőrség egyes csoportjai követtek el, mégis az egész rendőrségre kiterjesztette a közvélemény, a közvélemény jelentős része. Ezt fel kell számolni. A rendőrségnek tekintélyre, a rendőrségnek olyan tisztességre van szüksége, amely világosan képes és akarja a rend fenntartását.

Tisztelt Ház! Én azért tartom nagyon fontosnak a mostani indítványokat, mert ezeknek az indítványoknak a támogatásával és elfogadásával reményeim szerint helyreállítható az a rend, az a biztonság, amire minden magyar embernek, bőrszínétől függetlenül, vallásától függetlenül joga és lehetősége kell legyen.

Ugyanakkor azt is látom világosan, és ne vegyék rossz néven, ha az örökös témámhoz térek vissza: ha ezekben a falvakban nem teremtjük meg az alapvető életfeltételeket, ha nem biztosítjuk a munkához való lehetőséget, ha nem biztosítjuk annak a lehetőségét, hogy az ott élők mindennapjai ne úgy teljenek el, hogy az egyik napot a másik után agyonütik az árokszélen, hanem munkába tudnak menni és munkát tudnak vállalni, ha ezt nem tudjuk elérni, meggyőződésem szerint nagyon nehéz lesz a rend fenntartása. Márpedig én most is vallom, éppen úgy vallom, mint az összes népi író, mindenki, aki a magyar nemzetért valamit is tenni akart, aki együtt érzett a magyar emberekkel, hogy két dolog az, ami Magyarországon megoldatlan, immáron több mint száz esztendeje: egyfelől a munka, másfelől a föld birtoklása.

Amíg a magyar falvakban a föld birtoklásánál az az anomália áll fenn, ami most, addig nem lesz munka. És amíg nem lesz munka, addig mindig, újra és újra fennáll annak a veszélye, hogy előkerülnek devináns csoportok, maguknak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) akarják kisajátítani az állam jogait és lehetőségeit. Ezt meg kell tudnunk akadályozni. Ezért a következő lépés már az kell legyen, hogy garantáljuk és biztosítjuk a falvak népének a tisztességes megélhetést.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 213 2011.05.02. 6:25  206-236

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Érdeklődéssel hallottam és hallgattam a Jobbik igen tisztelt képviselőjének felszólalását. Attól tartok, hogy megint valami olyan módon beszélünk el egymás mellett, hogy nem akarjuk megérteni egymást. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból.) Nem arról van szó, hogy nem értik, mert értik, meg vagyok róla győződve, csak nem akarják érteni. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Ti nem akarjátok megérteni!)

Nem arról szól ez a törvény, amiről önök most meg akarják győzni önmagukat és a saját támogatóikat. (Zaj. - Az elnök csenget.) Nem arról szól ez a törvény, tisztelt Ház - és mondanám a Jobbiknak is -, hogy valamiféle civil szerveződések felszámolására vagy megszüntetésére törekedne a kormány, hanem arra törekszik, hogy világosan és egyértelműen a rendőrségnek meglegyen az a lehetősége, meglegyen az a biztonsága, hogy az irányítás mindvégig a rendfenntartás során egyedül és kizárólag az állami szervek kezében lehet.

Szeretném fölhívni az önök szíves figyelmét egy történelmi példára. Az első világháborút követően Olaszországban, amikor a squadrák megalakultak, még sokan támogatták ezt az akciót. Ezek a squadrák nem voltak mások, mint a háborúból hazatért azon katonák, akik arra vállalkoztak, miután az állam nem tudta a rendet fenntartani, hogy rendfenntartással fogják majd segíteni az államot, és segítik az ott élő polgárokat. Aztán persze egy párt szárnyai alá vette a squadrákat, Mussolini megtalálta ezeknek a squadráknak a helyét, és használta is őket egészen addig, amíg a hatalmat meg nem szerezte. Hogy mi lett belőle, azt én most már nem mondanám tovább.

Mindenkinek tanulnia kell abból, hogy modern állam és modern államon belül az irányítás nem lehet felosztható. Nem lehet szétosztható a hatalom olyan módon, hogy a hatalom egyes lehetőségei és feladatai pártpolitikától és pártoktól függően kerüljenek megosztásra és ennek megfelelően felhasználásra. Mindenki, aki segíteni akar, nyilvánvalóan szükséges, hogy segítsen. Hiszen ma - én ezt nagy nyomatékkal mondanám - nem fogadom el azokat a statisztikákat, még akkor sem, ha megharagszanak egyesek rám, amelyek a hivatalos statisztikákban mutatják ki, hogy mennyi az a lopás, mennyi az a tettlegesség, mennyi az a garázdaság, hiszen tudom - tudom, mert ott vagyok minden héten ezekben a falvakban -, hogy ezek az idős emberek, akik meg vannak félemlítve, sokkal jobban meg vannak félemlítve, mint némelyek, akik állítják magukról, ezek nem mernek följelentést tenni. (Taps a Jobbik padsoraiban.) Ez ténykérdés.

De éppen azért akarjuk, hogy ez a törvény keresztülmenjen, akarjuk, hogy érvényesüljön, hogy az állam minden erejével és lehetőségével garantálja, hogy a félelem megszűnjön. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Ez nem erről szól!) Mert, tisztelt Ház, az is világos, hogy ma ebben az országban vannak hivatalos félők. Vannak olyan hivatalos rettegők, akiknek az a feladatuk, az a dolguk, hogy megjelenjenek egy-egy helyen zavarkeltés céljából és elkezdjenek félni mindenki helyett, és igyekeznek ezt a félelmet természetesen továbbadni azoknak is, akiket ők semmi másnak, csak eszköznek tekintenek.

Azt hiszem, hogyha végre elfogadjuk azt, hogy Magyarországon valami olyasmi történt 2010-ben, ami nemcsak ígérte, hanem reményeim szerint meg is valósítja azokat a változásokat, ami demokratikus keretek között helyreállítja az országon belüli biztonságot, helyreállítja az országon belül előbb vagy utóbb - sajnos én is úgy látom, hogy inkább utóbb -, de mégiscsak helyreállítja azt a társadalmi békét, amire a leginkább szükségünk lenne... - de ezt a társadalmi békét nem lehet helyreállítani, nem lehet megvalósítani úgy, hogyha megosztom a hatalmat, és egymással szembeállítom az egyes embercsoportokat.

Az világos és meggyőződésem szerint mindenkinek el kellene fogadnia: vannak ennek a társadalomnak olyan vesztesei, akikről ha nem tudunk valamilyen formában gondoskodni, számukra biztosítani a jövőbeni életlehetőséget, akkor újratermelődnek azok a viták, azok az ütközetek, amelyek ma sajnos egyes településeken tényleg lezajlanak.

Meggyőződésem - és engedjék meg, hogy újra elmondjam, mert nem lehet ezt elégszer elmondani -, hogy ha azt akarjuk, hogy a magyar vidék is emelkedjen, ha azt akarjuk, hogy a magyar vidéken az elkövetkezendő időben dolgos emberek legyenek, akik megtalálják a mindennapokban az életlehetőségüket, akkor nincs más mód és lehetőség, mint hogy a kétharmadot fölhasználjuk arra - itt most ki kell mondanom -, hogy termőföldhöz juthassanak azok az emberek, akik ott dolgozni tudnak és dolgozni akarnak.

El kell tudni érni, és azt gondolom, hogy ha van valami, ami értelmes dolog és amiért érdemes harcolni, akkor ez mindenképpen ilyen ügy. Ezért az ügyért meggyőződésem szerint mindenkinek, aki tényleg magyarnak, tényleg nemzetinek vallja magát, érdemes és lehet küzdeni, érdemes és lehet harcolni még akkor is, ha nézeteink sok minden másban nem egyeznek.

Ezért én azt szeretném, ha a mai nap azt eredményezné, hogy olyan törvényünk születik, amely törvény meghozza a biztonság lehetőségét, a rendőrség elindul azon az úton, ahol visszaszerzi, megszerzi azt a tisztességét, amire föltétlenül szüksége van, az embereknek pedig meg tudjuk hozni azt a nyugalmat és békességet, amire már réges-régen rászolgáltak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 182 2011.05.10. 2:11  159-352

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ezt a vitát nagyjából-egészében az alkotmányügyi, igazságügyi bizottságban már lefolytattuk. Én érteni vélem azt az aggodalmat, amely az ellenzék részéről megnyilvánul, hiszen egy rendkívüli módon nagy aránytalanság van ebben a parlamentben. Ezt mindannyian tudjuk és látjuk az erőviszonyokban. Az elmúlt 20 esztendőben nem volt példa arra, hogy kormányoldalon olyan többség legyen, mint amilyen most van. Ez kétségtelenül aggodalmakat és félelmeket is kelthet. De az, amit az ellenzék akar, az egy vizsgálóbizottság. Egy vizsgálóbizottság létrehozásának pedig megvannak a házszabályi előírásai, következésképpen egy vizsgálóbizottság felállításának, kezdeményezésének jogosítottjai is. Most nem erről van szó, most másról van szó.

Most arról van szó, hogy egy ténymegállapító bizottságot kívántunk, kívánunk felállítani. Mindenkit szeretnék olyan értelemben megnyugtatni, hogy szentül hiszem, de nem azért, mert naiv vagyok egyszerűen, hanem mert egészen egyszerűen ez a parlamenti ügymenet, hogy az lehetetlen, hogy ha feláll egy ilyen bizottság, ott ne kerüljenek elő a szociális kérdések, ne kerüljenek elő a belső konfliktushelyzetek, hogy azokat ne lehessen megvitatni, hogy azokról ne essék szó.

Nem lehet másként vizsgálni a falu helyzetét. Itt nem egy faluról van szó. Itt egy példaértékként megjelent faluról van szó. Következésképpen annak a vizsgálódásnak, amit a tényfeltáró bizottságnak majd el kell végezni, olyan megállapításokat kell tennie, amely általános érvényű. Ha ez nem ilyen, akkor én is azt mondom, hogy akkor kár a munkát belefektetni. A munkának akkor van értelme, ha ezeket az általános érvényű következtetéseket le tudjuk vonni.

Akiknek pedig konkrét vizsgálódási feladatok azok, amelyek úgy gondolják, hogy csak kielégítik az igényeiket, ott a vizsgálóbizottság az, amelynek a felállításáról lehet szó, most nem ez a napirend. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 10 2011.06.07. 5:14  9-12

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Elnök Úr! Államtitkár Úr! A vidék óriási várakozással volt, mint ahogyan az egész ország, 2010 áprilisa után, és azt gondolom, hogy ez a várakozás nagyon nagy mértékben az elmúlt időszakban talán a teljesedés irányába is fordult, mégis úgy gondolom, a mi dolgunk az, hogy arról is szóljunk, ami talán hiányosság, ami még szükséges, és amin változtatni kell.

Az a vidék, amelynek a várakozása meghozta ennek a kormánynak a kétharmados többséget, és amit nem szabad elfelejtenünk egyetlen pillanatra sem, hogy ennek a kétharmadnak az alapja a magyar vidéken született meg, ma még számos tekintetben a várakozás álláspontján van. Nem vitás, hogy olyan hagyatékot örökölt mind a kormány, mind pedig ennek az agrárágazata, amely hagyaték iszonyatos nehézségeket okoz. Hiszen az elmúlt időszakban, és most nemcsak a nyolc évről, hanem az elmúlt húsz évről beszélek, kialakult Magyarországon egy szerencsétlen birtok- és tulajdonszerkezet, kialakult egy olyan helyzet, ahol a termelési szerkezet is rendkívül rossz, és ahol - ez az egyik legsúlyosabb, amiről ma szólni kívánnék - humán területen, az emberi erőforrások területén is rendkívül rossz helyzet alakult ki.

Ezért nagy várakozással voltunk és vagyunk az iránt a tervezet iránt, amely vidék- és agrárstratégiaként ma már széles körben ismert az országban. Hálásak lehetünk azért, hogy a tárca nem egyszerűen csak ismertetéseket hajtott végre az országban, hanem vitákat folytatott le. Mi, kisgazdák kezdettől fogva azon az állásponton voltunk, hogy ebben a vitában részt veszünk, és a javaslatainkat is megtesszük, egyértelmű ugyanis a számunkra, hogy ez egy olyan közös ügy, amelyben csak közösen, az ország minden részéhez tartozó és nem utolsósorban minden oldalhoz tartozó részvételével lehet sikert és eredményt elérni.

A kormány az elmúlt egy év alatt számos olyan eredményt ért el, amelyet mi kifejezetten közérzetjavítónak érzünk, elsősorban kiemelném talán azt, hogy a piacok tekintetében megkísérelt egy olyan helyzetet teremteni - ma még csak fél sikerrel, tegyük hozzá -, amely helyben igyekszik az árunak piacokat teremteni. Ez nagyon fontos. Nagyon fontos az is, hogy az élelmiszerek területén az ellenőrzés szigorúan és nagyon nagy biztonsággal kerüljön lefolytatásra, legyen az belföldi vagy külföldi áru - nyilvánvalóan a belföldit egyszerűbb, a külföldit nehezebb, de ellenőrizni kell.

Kilenc pontban tettünk javaslatot az agrártárca irányába, amely kilenc pontban felsoroltuk azokat a javaslatokat, amelyeket vagy a stratégiában, vagy ezt követően, még inkább majd a sarkalatos törvényekben és programokban szeretnénk viszontlátni. Ma három olyan tételt szeretnék kiemelni, amelyek szorosan összefüggenek.

Az első olyan tétel, amely meggyőződésem szerint nem halasztható, a tulajdon- és birtokszerkezet rendezése. Enélkül meggyőződésem szerint nem lehet továbblépni a magyar mezőgazdaságban, de nem lehet megvédeni se a magyar termőföldet, amelyre oly sokan vállalkozunk, és amelynek a sikere oly nagy mértékben függ ettől, hogy vajon milyen tulajdon- és birtokszerkezetet hozunk létre. Erőteljesen támogatjuk, hogy a tárca a kis- és középbirtokot helyezi középpontba (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nincs is más!), de ugyanakkor azt is nagy hangsúllyal mondanánk, hogy a kis- és középbirtok megvédése nem lehetséges akkor, ha nincs társas és szövetkezésen alapuló együttműködés. Enélkül ez nem fog működni, enélkül ezek nem lesznek életképes kis- és középbirtokok, nem lehet akkor az öt és tíz hektáron megmaradni, márpedig ez sarkalatos kérdés.

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy elinduljon egy szociális földprogram. Ne úgy, hogy egy-két településen egy-két polgármester az, aki ebben kezdeményez valamit, hanem egy állami támogatással, központi akarattal és támogatással elindított, önkormányzatok bevonásával folytatott szociális földprogramot kell elindítani, mert ezzel függ össze az, amiről ma alapjában szólni szerettem volna, az idő rövidsége miatt ilyen összefogottan talán vagy egy kicsikét, azt kell mondanom, ugyanakkor sok mindenre kiterjedően is.

A humán erőforrás ma Magyarországon nagyjában-egészében úgy néz ki, hogy miközben a magyar vidéken helyenként 80 százalékos munkanélküliség van, a mezőgazdaság iránti, munka iránti fogékonyság viszont rendkívül csekély - ezen változtatni kell. Az az oktatási program, amely el fog indulni, nagyon szeretném, ha magába foglalná azt, ami valamikor nagyon jól működött: hogy helyben, faluban, településen már gyermekkorban kezdjék el megtanulni azt, hogy a mezőgazdaság nem valami lealacsonyító foglalkozás, hanem felemelő foglalkozás abban részt venni. És meggyőződésem szerint ez a szociális földprogram lehet az, amely majd kiemeli és visszavezeti a munka világába a magyar vidéket.

Végül, de nem utolsósorban azt remélem, hogy az elkövetkezendő idők olyan programokat is hoznak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amelyek a bizalom erősítését és a bizalom fenntartását hozhatják meg.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 106-108 2011.06.15. 2:13  43-164

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A vitát hallgatva kicsit úgy tűnik nekem, mintha elfelejtené az ellenzék azt, hogy ezt a helyzetet nem a kormányoldal teremtette. Egy helyzetet próbálunk orvosolni. Ez az első és alapvető tétel. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

A második tétel az, hogy amikor a bankokról meg közjegyzőkről beszélnek, félek, hogy nincsenek tisztában annak egyes vonatkozásaival. A magyar jogásztársadalomnak, azt gondolom, sokan meg tudjuk ezt itt erősíteni, van egy privilegizált része: ez a közjegyzői társaság. És azt is ki kell jelenteni egyértelműen, hogy ez az a társaság, amely a jogszabályoknál fogva képes arra, hogy akkor is nagy díjakat szedjen, amikor fölveszik, meg akkor is nagy díjakat szed, amikor nem tud fizetni, és netán akkor is, ha vissza tudja fizetni. Azt gondolom tehát, hogy valahol az igazságosság mentén lehetetlen ezzel nem foglalkozni.

Mindenképpen olyan helyzetet kell teremteni, ahol oktalan költségek legalább ne terheljék azt, aki egyébként súlyos helyzetben van. Hogy ez ellen milyen érveket lehet felhozni? Semmilyet. Teljesen világos ugyanis, hogy az, akinek záradékolás a feladata, ahol nem kell súlyos jogi munkát végezni, nem arról van szó, hogy valamin segít, vagy valamit megold, nem azt a klasszikus jogászi feladatot hajtja végre, hogy valamiféle segítséget nyújt annak, aki hozzá fordult, ott úgy gondolom, az önmérsékletnek hatalmas helye van. És ha ez az önmérséklet nem működik, akkor ezt jogszabállyal kell helyre tenni. Ez az egyik dolog.

A másik a bankok ügye. Már bocsánatot kérek, az, hogy a bankok haszonra akarnak dolgozni, valahol még csak érthető. Az meg, hogy mi ezeket a hasznokat korlátozni szeretnénk, az is érthető. De az az érv, amikor azt mondják, hogy a bankokkal szemben mi azért vagyunk elnézőek, mert íme, íme, behajtjuk a bankadót. A bankadó az egész társadalmat szolgálja akkor, amikor a költségvetéshez kerül... (Közbeszólások, zaj. - Az elnök csenget.)

ELNÖK: Képviselő úr!

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): ...hogy teljesen világos legyen. Amit meg a bankoktól most behajtunk (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.), az társadalmi érdeket szolgál, ami szintén fontos.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 34 2011.06.22. 2:00  1-199

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az MSZP vezérszónoka szóvá tette, hogy magának ennek a rendszernek a bevezetése kapcsán még az is elképzelhető, hogy többe kerül, mintha a szociális segélyt fizetnék ki egyes részeknél. (Szűcs Erika: Ilyet nem mondtam.)

Ezért gondoltam, hogy szóvá kell tenni azt is, és egyértelművé kell tenni, hogy nem pusztán arról van szó, hogy munkahelyeket létesítünk, munkahelyeket hozunk létre, vagy munkalehetőséget garantálunk, mert a munkanélküliség több annál, mint hogy kereseti lehetőség van vagy nincs. A romboló ereje nem kizárólag arról szól, hogy valaki anyagilag mennyire kerül lecsúszott helyzetbe - erről is -, de számít az is, és nagyon sokat számít, hogy vajon képesek vagyunk-e olyan helyzetet teremteni, ahol a munkának van bizonyos értéke is.

Erre persze az lehet a válasz, hogy milyen értéke van annak, ha valakinek árkot kell ásni. Én szeretnék egy példát hozni. Meg lehet teremteni, és meg kell teremteni ezt a fajta értéket. Én nagyon jól emlékszem arra az időszakra, amikor még az én településemen is, ahonnan én származom, egy egész széles társadalmi réteg tartozott az úgynevezett kubikosok világához. Megvolt a saját önbecsülésük. Tudták, hogy amit csinálnak, azzal értéket hoznak létre.

A kormány felelőssége, hogy olyan munkát kell tudnunk biztosítani, ahol érzi az, aki dolgozik - és határozottan úgy gondolom, ezt meg lehet tenni -, hogy valami olyan értéket hoz létre, ami a társadalom számára fontos. Ez sok mindenben megnyilvánulhat. És ebben az esetben már egészen másként kell összevetni azt, hogy mi mibe kerül, hiszen így egyes társadalmi rétegeket tudunk olyan helyzetbe hozni, hogy önmagukat fontosnak és a következőkben a nemzet olyan részének tarthatják, amely hasznos, értéket teremtő. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 46 2011.06.22. 2:00  1-199

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Tisztelt Ház! Én annak a reményében szólaltam meg az előbb, hogy világossá tehetjük: maga ez a törvényjavaslat az én meggyőződésem szerint a feltételrendszerét, egy jó feltételrendszerét határozza meg és fogadja el annak, hogy működhessen, jól működhessen a közfoglalkoztatás.

De magam is úgy gondolom, és ezt teljesen egyértelműnek gondolom, hogy a feltételrendszer csak akkor működhet igazán, ha megvannak azok a munkalehetőségek is, amely munkalehetőségek valóban értéket teremtenek, és egyben - és ez legalább ilyen fontos - annak, aki végzi, egyfajta eredményességérzetet is ad. Ezért vissza kell térnem a fixa ideámhoz - azt hiszem, ez már az.

(10.00)

Amíg nem teremtjük meg azokat a feltételeket vidéken, amelyek a szociális földprogram teljes körű és széles körű beindítását jelentik, addig bizony a munkahelyeket úgy kell megkeresni és azoknak a feltételeit úgy kell, sokszor talán kényszerű módon megteremteni.

Meg kell teremteni tehát azokat a jogi feltételeket is, amelyek a szociális földprogram megindítását lehetővé teszik. Ez lehet az, ami az elkövetkezendő időben már olyan munkát képes adni az embereknek, amely jövőt is garantál és biztosít. Olyan feltételrendszer mellett lehet ezeken a helyeken munkát végezni - végeztetni munkát -, amely jövőt garantál olyan értelemben, hogy aki tartósan és jól dolgozik, annak lehetősége kell legyen arra is, hogy továbblépjen. A munka nem arról szól, hogy egyik napról a másikra elvégzem a feladatom - kényszerűen -, aztán fölveszem a minimálbéremet, és valahogy tengetem az életem a következő napig.

Céloknak kell lenni! És ezeket a célokat a magyar vidéken csak úgy lehet megteremteni, ha végre megindítjuk azokat a programokat, amelyek a szociális földprogramnak elengedhetetlen lehetőségei. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 70 2011.06.22. 2:01  1-199

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Attól tartok, tisztelt Ház, tévúton vagyunk, hogyha a törvény vitájánál eltekintünk attól, hogy egy kialakult helyzetben kísérel meg a kormány valami olyan megoldást adni, amely szervezeti és szerkezeti felállást garantálna ahhoz, hogy egyáltalán a munka világába visszavezethetők legyenek széles, azt kell mondanom, talán milliós tömegek.

Ha nem ebben a kategóriában gondolkodunk, hanem megpróbálunk ettől elvonatkoztatni, és valami olyan lehetőségekben gondolkodni, amelyek ma nem állnak rendelkezésünkre, akkor teljesen tévúton vagyunk. Világos tehát az én nézetem szerint, hogy párhuzamosan kell megvalósítani ezeket az ügyeket. A szervezeti, szerkezeti felállást végre kell hajtani, el kell készíteni. Működés közben lehet azon változtatni, csiszolni, de szükség van rá. Egy olyan rendszerre van szükség, amely tartósan és kiszámíthatóan tudja biztosítani a munka lehetőségét.

Elég-e a négy óra vagy nem elég? Ebbe a vitába nem mennék bele, van róla véleményem. De abba igen, hogy ezzel párhuzamosan nyilvánvalóan meg kell indítani, és gondolom, hogy a kormánynak ez is a szándéka, meg kell indítani azokat a programokat is, amelyek tartós lehetőségeket biztosítanak, és ami átmenetinek tekinti azokat a megoldásokat, amelyekkel ez a törvény kíván most segíteni. Ha ezen túlmenőleg másban gondolkodunk, más javaslatokat próbálunk tenni, azt lehet, csak tudnunk kell, hogy azoknak a feltételeit meg kell teremteni.

A szegénység elleni küzdelem - egyetértek ezzel, már nem a szegénység, hanem a szegényvilág elleni küzdelem -, egyetértek az LMP-vel, ez egy sarkalatos, alapvető tétel és szükséglet Magyarországon, ahol 3 millió szegény ember van. Ez egy alapvető tétel, de az első lépéseket meg kell tenni, és ezek az első lépések - azt hiszem - a szervezettségben kell hogy megmutatkozzanak, amelyek most teljes mértékben hiányoznak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 96 2011.06.22. 1:46  1-199

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy nagyjában-egészében a vita eddig azt igazolta, hogy valószínűleg mégiscsak jó úton járunk akkor, amikor ezt a törvényjavaslatot előterjesztettük. Az LMP ugyanis azt állítja, hogy túl kemény, túl szigorú ez a rendszer, amelyet bevezetni kívánnánk, a Jobbik meg azt állítja, hogy túl enyhe ez a rendszer. Valószínűleg ezek szerint egy helyes középúton vagyunk, hiszen szigorra mindenképpen szükség van. Az teljesen elképzelhetetlen, hogy valamiféle ráimádkozással történjen majd meg annak az elérése, hogy azok, akik tíz éve már megszokták, hogy nem kell munkába menni, most holnaptól kezdve lelkesen elindulnak a munkába, ide nyilvánvalóan kell valamiféle ráhatás, és az is egyértelmű, hogy ez csak a demokratikus keretek között és az emberség keretein belül lehetséges.

Amiért még szót kértem, az gyakorlatilag Varga képviselő úr megszólítása volt. Szeretném egyértelművé tenni: ha van ebben az országban valaki, aki igazán szövetkezést szeretne látni a magyar vidéken, az én vagyok, és kezdettől fogva így van ez, most is meg húsz évvel ezelőtt is így volt, csak nem kolhozt, hanem olyasmit szeretnénk, amely egyértelműen az embereket visszaviszi a munkába tulajdonosként, azokat is, akik ma mélyszegénységben élnek.

Amikor én arról beszélek, hogy szociális földprogramot kell elindítani, nem arra gondolok, hogy béressé kell tenni az embereket, hanem annak a lehetőségét gondolom megteremteni, hogy valaki a munka révén eljuthasson a tulajdon világáig is, ne csak a munka világáig. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 74 2011.06.28. 5:08  69-224

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Miután megértettem az intelmet, hogy az általános vitát ne próbáljuk megismételni, nem törekszem erre, de azt mégis el kell mondanom, ha a preambulumról beszélünk, akkor nem lehet, hogy ne szóljunk az általános hitelvekről. És ha az általános hitelvekről szólunk, amelyről itt több módosító is megjelent - számosat lehetne felsorolni az 5.-től, mondjuk, Hörcsik Richárd-féle módosítókig -, teljesen világos, hogy majdnem a lehetetlenre vállalkozik a preambulumban az előterjesztő, amikor hitelvekre vonatkozóan kíván tételeket megállapítani.

És ami miatt én most szót kértem, az elsősorban arról szól, hogy vajon a hitelvek meghatározása esetén hová kerülnek azok, akik... - hadd mondjam el azt a klasszikus viccet egy kicsit átformálva, amely az Osztrák-Magyar Monarchiában történt állítólag, amikor is vasárnap felsorakoznak az istentiszteletre, és az őrmester azt mondja, hogy katolikusok, reformátusok, evangélikusok, egy ott marad középen, és akkor azt mondja neki, hogy drága barátom, most maga vagy beáll valamelyik felekezetbe, vagy bevágom az ateisták közé. Szóval, azt gondolom, világos, hogy ma, amikor hitelvekről beszélünk, akkor ott nem maradhat kívül - és ezt nem látom pontosan megfogalmazva - az egyistenhívőknek talán a legnagyobb társadalmi része, azok az egyistenhívők, akik hisznek az egy, örök és megváltoztathatatlan, könyörületes Istenben, de ugyanakkor nyilvánvalóan a vallási tételek tekintetében pedig különböző felfogásokat vallanak. Őket is valami módon be kellett volna ide vonni, hiszen az egész társadalom számára akarunk itt törvényt alkotni. Ez az egyik észrevételem.

A másik: kétféle meghatározás következik - nem tudom, hogy idetartozik-e még, úgy gondolom, igen -, a vallási tevékenységek tekintetében, az egyik kategória, amelyik pozitív meghatározásokat hoz, a másik, amelyik negatívokat; az egyik, amely azt mondja, hogy melyek azok, amelyek szerinte vallási tevékenységnek minősülnek, és van egy másik módosítósorozat, amelyik azt mondja, hogy ezek pedig nem tartoznak oda. E tekintetben megint csak azt tudom mondani, hogy iszonyatos nehéz feladatot vállalt mind az előterjesztő, mind pedig mindenki, aki ebben megpróbált valamiféle érdemi javaslatot tenni. Egy olyat szeretnék kiemelni itt, amit én személy szerint erőteljesen támogatnék, amely a vallási tevékenységek körébe be kívánja vonni - és ha jól emlékszem, Szabó Timea az, aki ezt indítványozta - a környezetvédelmet. Az egyházaknak nem is az elmúlt nem is évtizedekben, de az utolsó században e tekintetben nagyot változott az alapállása, nagyot változott a Biblia értelmezése is e tekintetben, ahol az ember és a természet viszonyát kell értékelni, és valamilyen formában elfogadni. Ezért én helyesnek tartanám azt, ha a környezetvédelmi szempontok ilyen tekintetben megjelenhetnének.

Kísérletet tett a képviselő asszony arra is, van egy ilyen mondata a módosítójának: "tekintettel az állam világnézeti semlegességére és a felekezetek közötti békés együttélésre való törekvésre". Hallatlanul fontosnak tartom mindkét felét a mondatnak, mind az állam világnézeti semlegességére törekvést, mindpediglen - és ezt legalább ennyire fontosnak - a felekezetek közötti békés együttélésre való törekvést. Ezért a magam részéről úgy gondolom, hogy ez a módosító indítvány talán nem teljesen pontosan kapcsolódik magához a törvényszöveghez, de egy kapcsolódó módosítóval olyanná tehető, amely meggyőződésem szerint hasznos lehet.

Összességében az az álláspontom, hogy a preambulum megkerülhetetlenül szükséges, és be kellett hogy kerüljön a törvényjavaslatba. Itt azonban, még egyszer hangsúlyoznám, hallatlanul nehéz feladatot vállaltak azok, akik itt arra vállalkoztak, hogy ezt a törvényt előterjesszék. Szükséges feladatra vállalkoztak, valahol, valamilyen módon mégis azt gondolom, hogy a társadalomnak az az álláspontom szerint túlnyomó része, amely az egyistenhívők nagyon széles táborához tartozik, annak meg kellene itt jelennie, és számukra is valamilyen módon az elismerésnek itt ebben a törvényben is jelen kellene lennie. Ebben az esetben látom én olyannak a javaslatot, amely betöltheti azt az egyébként feltétlenül szükséges feladatát, amely miatt elkészült.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 80 2011.06.28. 2:14  69-224

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, hogy itt abban van a különbség az előbbi felszólaló, valamint közöttem, hogy én a magam részéről világosan úgy érzékelem, hogy ez a törvény a vallásszabadságot elősegíti és nem korlátozza. Éppen ezért tartom annyira fontosnak annak a hangsúlyos megjelenítését, hogy amikor hitelvekről beszélünk, és amikor a hitelvek rendszerbe foglalásáról beszélünk, akkor hallatlanul óvatosnak kell lenni, mert aki valóban foglalkozott már valamelyest - és azt hiszem, itt jó néhányan vagyunk, akik foglalkoztak ezekkel az ügyekkel -, és netalántán még az Ó- és Újszövetséget is valamikor elolvasták, tudják azt és világosan látják e tekintetben azt, hogy hitelvek rendszerbe foglalása önmagában még nem jelenti a vallást.

(10.20)

De a hitelvek rendszerbe foglalásának az igénye sem lehet az, ami önmagában meghatározhatja a vallást.

Hadd mondjam itt a keresztény hívőknek, hogy kedves képviselőtársaim, minek tekintsük az ősegyházat? Asztalközösségnek? Hitelvek mindegyikben voltak, csak a legtöbben nem azonosak. Azonosnak kellene lenni a hitelveknek, hiszen azért nem teljesen azonosak a hitelvek meggyőződésem szerint, még az egyes keresztény vallások között sem, mert ez benne van a vallásszabadságban és a vallási szabadságban.

Azt kell még egyszer mondanom, hogy nagyon-nagyon pontosan és óvatosan kell a hitelvek esetében fogalmazni, és ezért az én álláspontom az, hogy e tekintetben - majdnem azt mondom - jobb általános szabályt elmondani, mint ha részletezni próbáljuk. Ha részletezésbe megyünk bele, akkor óhatatlanul ütközéseket is kell vállalni, és ezek az ütközések már a különböző, egyébként mély meggyőződésből fakadó hitelveknek az ütközetét is jelenthetik, és ez már nem fogja szolgálni azt a fajta békét, amely béke meggyőződésem szerint feltétlenül szükséges. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 94 2011.06.28. 0:00  69-224

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Én azt hiszem, hogy téved, Nyakó István képviselő úr. Ez a törvény, még ha én érzek is benne olyasfajta hiányosságokat, amelyeket egyistenhívőként talán jobban szeretnék benne látni, egyáltalán nem arra törekszik, hogy kizárjon egyházakat, amelyek valóban egyházak, hanem arra törekszik, hogy tiszta viszonyokat teremtsen azon a rendszeren belül, amely ma biztos, hogy nem tekinthető tiszta helyzetnek, hiszen a gazdasági előnyök érdekében a legkülönbözőbb csoportosulások ma egyháznak vallhatják magukat. Az én vitám abban van, ha szabad ezt mondanom, hogy azzal kell-e megkülönböztetni, hogy hitelveket próbálunk megfogalmazni - nem tudok jó megoldást, csak hangosan gondolkodom most itt, az egész közösség előtt -, vagy megpróbáljuk kizárni azokat a lehetőségeket, amelyek egyébként a visszaélések melegágyai.

A kettőt tudom, hogy nagyon nehéz elválasztani, de majdnem azt mondanám, hogy ahol olyan általános megfogalmazásra van szükség, mint amilyenre itt is lenne, ahol világosan és egyértelműen azt kellene kimondani, hogy azok az egyházak - és most kénytelen vagyok elmondani azt a gondolatot, amit lehet, hogy sokan nem vallanak majd, és sokan cáfolnak is -, amelyek az egy Isten felé való törekvést szolgálják, és ennek a szolgálatában áll az egész tevékenységük, és a tevékenységüknek minden más ága is ezt kívánja szolgálni, azok az egyházak álláspontom szerint, tekintet nélkül arra, hogy milyen hitelveket vallanak egyébként, bevett vallások lehetnek. Ez az én meggyőződésem. Ott ugyanis, ahol ezek nem állnak fel, tehát negatív e tekintetben a megítélés, e tekintetben vallásról nem beszélhetünk, gazdasági társaságról meg sok minden egyébről lehet beszélni.

Ezért gondolom azt, hogy téves az a fajta megítélés, még ha netán jó szándék vezetné is a képviselő urat, amikor itt valamiféle olyan kizáró körülményeket vél felfedezni, amelyek korlátoznák a vallásszabadságot. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Meggyőződésem szerint helyes alkalmazás esetén kiterjesztheti a vallásszabadságot.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 112 2011.06.28. 1:46  69-224

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Talán még annyira sincs szükségem, de azért szeretném helyreigazítani azt a felszólalást, amely értetlenül állt az előtt, hogy mit keres itt a tevékenységeknél a környezetvédelem. Azért egy gondolatot ehhez hadd tegyek hozzá: II. János Pál óta nemigen lehet a keresztény világban azt mondani, hogy a természethez való viszony nem alapvetően fontos az egyház és az egyházak szempontjából. Szeretném ezért a közvélemény előtt egyértelművé tenni, nem arról van itt szó, hogy valamiféle környezetvédelmi tevékenységet kíván olyan módon beemelni, ahogyan ezt képviselő úr az előbb gondolta, hanem az egyház, a vallás és egyáltalán a hitüket megélő emberek természethez való viszonyának a fontosságát jelenti.

Amikor erről van szó, lehet, hogy a szóhasználat nem szerencsés, de hát ezen már oly sokat lehetne vitatkozni, hogy minek nevezzük ezt, világos, hogy ennek valahol szerepelnie kell meggyőződésem szerint, és szerepel is, mint ahogyan itt az előbb már elhangzott az előterjesztők részéről, hiszen ezt befogadták ismereteim szerint, vagy legalábbis a módosító ismereteim szerint elfogadásra kerülhet.

Ebből az én álláspontom pedig az, hogy attól nem térhetünk el, hogy az elmúlt nem évtizedek, századok alapján nyilvánvalóan, ha nem is az alapvető hitelvekben, de a gondolkodásban lényegi változás van, és ezeknek a változásoknak szerepelnie kell valahol akkor is, amikor hitelvekről beszélünk. Ezért tartottam szükségesnek és fontosnak alátámasztani, hogy én támogatom ennek a megjelenését.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 132 2011.06.28. 2:19  69-224

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Attól tartok, hogy a vitának ez a része kicsit XIX. századi. Tehát azon, amin most a vita folyik, és amiről szó van, kicsit már túljutott valamennyi Magyarországon ténylegesen működő olyan egyház, amely itt egyáltalán szóba jöhet. (Nyakó István: Törvényjavaslatról van szó.) Hadd mondjam el a saját példámat: én egy református gimnáziumban katolikusként bátorkodtam nevelkedni. Soha nemhogy hátrányom nem volt, hanem kifejezett előnyöm. Hadd enyhítsem a mostani vitát azzal, hogy miután a református tanárok nem ismerik a Mária-ünnepeket, következésképpen minden nehéz dolgozatírás előtt lehetett egy Mária-ünnep.

Nem olyan borzasztó ez, ahogyan ezt most itt próbáljuk beállítani. Itt arról szól a történet, hogy akarunk-e párhuzamosan olyanfajta oktatási rendet kialakítani, ahol az én meggyőződésem szerint is az állami felelősség az elsődleges. Azt semmi más nem helyettesítheti. Az állam felelőssége az oktatásért elsődleges, és oly módon kizárólagos, hogy ha átenged ebből valamit, akkor a felelőssége ettől még változatlanul fennáll. Következésképpen, amiről itt beszélnek a szocialista képviselőtársaim, azok a feltételezett anomáliák olyanfajta anomáliák, amelyeknek meg kell legyen a reparációja is. Tehát meggyőződésem, hogy akkor, amikor olyanfajta ellentéteket próbálunk fölfedezni akkor, amikor egyházi iskolákat hoznak létre, amelyek szembenállnának az állami és az egyházi iskolák, ezek fenntartása, felügyelete tekintetében, akkor nem egységes államban gondolkodnak.

Az egységes államnak ugyanis határozott feladata, ezt vallom, soha nem szavaznék meg olyat, ahol megszűnne ez a fajta állami feladat és ez az állami kötelezettség. Ha pedig ez így van, akkor ezek, amikről beszélünk, csak anomáliaként jelenhetnek meg, és ha így jelennek meg, akkor ezek kiküszöbölésében - ebben bizonyosak lehetnek - a kormányoldalnak teljes mellszélességgel részt kell és részt is fog venni. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)

Azt gondolom tehát, hogy ezek az aggályok ilyen értelemben nemcsak fölöslegesek, hanem inkább talán nehezítik csak a helyzetet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 22 2011.06.29. 2:22  1-35

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr, nagyon rövid leszek. Arra kérem a képviselő urat, hogy gondolja meg azért, amiket itt elmondott. Nem hiszem, hogy ez a Jobbik álláspontja vagy legalábbis a párt nagy részének az álláspontja.

Az a párt, amelyik azt vallja magáról, hogy egy nemzet felemelkedésében gondolkodik, amely azt vallja, hogy a nemzet jelképeinek megjelenítésén akar és kíván munkálkodni, hogy ezeket be akarja oltani az emberek szívébe is, kell hogy egy nemzetnek akkora ereje legyen, hogy legalább az alapvető ügyeket úgy oldja meg a pillanatnyi helyzettől függetlenül is, amelyek az országnak - talán nem is tudnék mást mondani, mint azt, hogy - az arculatát oly módon tudja változtatni, ami emeli a mi jelképértékeinket, emeli az egész nemzet tudatát.

Nincs másról szó, mint arról van szó, ha végiggondoljuk, hogy rendezzünk egy olyan ügyet, amely nem maradhat már tovább hosszú ideig ilyen helyzetben, hogy le van betonozva. Ebben az országban annyi mindent lebetonoztak, zárójelben megjegyzem: aztán utána elvitték. (Nevetve:) De itt nem erről van szó.

Itt arról van szó, hogy valamit alkotni szeretnék közös erővel. Ami meg a bulvárlapokat illeti: a bulvárlapok belőlünk élnek. Abból élnek, hogy időnként olyanokat próbálunk mondani jó célok érdekében is - ne vegye rossz néven, képviselő úr, nem önről van szó, de - populista megjegyzésekkel, amit aztán a bulvárlapok éppen az ellen, az ellen a jó cél ellen használnak ki, amit pedig támogatni kellene közösen.

Az, hogy ennek az országnak legyen egy Országháza, amely méltóképpen azt szolgálja, ami a dolga, hogy legyen olyan kormányhelye, ahol a kormány valóban úgy tud megjelenni, hogy az egész világ előtt a magyarságot tudja képviselni, ez nem lehet, hogy ez ne legyen közös cél. Azt gondolom, hogy amikor meg valamiféle gyűjtésről tetszett beszélni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), azt vegye tudomásul, képviselő úr, hogy én személy szerint sem békekölcsönt, sem ötéves kölcsönt soha nem támogattam, nem jegyeztem, a jövőben sem fogok, abban nem látok megoldást.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 201 2011.07.11. 2:05  192-222

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Amikor a termőföldnek a külföldiektől történő megvédéséről van szó, akkor meglehetősen széles nemzeti egység mutatkozik. Abban a pillanatban azonban, amikor arról van szó, hogy ez a kormány változtatni kíván azon a helyzeten, hogy a 20 éve erőfölényben lévő, és az erőfölényét a földszerzésre kihasználó, szűk társadalmi réteg most már nem tudja érvényesíteni ezeket az előjogait, abban a pillanatban mindenféle törvényességi és egyéb okokat próbálnak előhozni, és próbálják megakadályozni azokat a változásokat, amelyek nélkül nem lehet a magyar mezőgazdaságban új helyzetet, új irányt teremteni.

Világos és egyértelmű számomra, hogy amíg ilyen viszonyok, ilyen erőviszonyok vannak, az államnak kiemelkedő szerepe kell legyen a földkérdésen belül. Az állam nem vonulhat vissza e területen, mert a felelősség döntő része ma igenis az államé. És ha az államé ez a felelősség, akkor törvényekkel kell olyan módon szabályozni a föld szerzését, legyen az tulajdon vagy haszonbérlet szerzése, amivel tartósan helyzetbe tudja juttatni azokat, akik mindeddig el voltak zárva gyakorlatilag a föld megszerzésétől, el voltak zárva a föld haszonbérletétől. Ezért azt gondolom, hogy ez a módosító indítvány egy első lépés lehet csak. Nem lehet más. És erre föl kell készülni a szocialistáknak, lelkileg is, testileg is, és főleg anyagilag. Föl kell készülni arra, hogy az előjogoknak itt valahol vége fog szakadni. És ha ezeknek az előjogoknak vége szakad, akkor a magyar mezőgazdaságon belül ki kell tudni alakítani azt a földbirtokrendszert, amely új földbirtokrendszer meggyőződésem szerint a falvak és a vidék megmaradását kell hogy szolgálják. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 70 2011.09.13. 12:53  29-113

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Valahol ott szeretném folytatni, ahol Balczó Zoltán képviselőtársam kezdte a felszólalását, ennek a javaslatnak egyfajta olyan méltatásával, amely először nem a tartalomról, hanem elsősorban a formáról szól. Számos támadás ért minket az elmúlt másfél esztendő alatt az előterjesztett törvények minősége miatt, s ez időnként nem teljesen alaptalan. Az idő szorításában olyan törvények kerülhetnek vagy kerülnek be a Ház elé, amelyek nem kellően kiérleltek, gyakran változtatni kell, talán időnként az egyeztetésekkel is gond lehet, de ez a törvényjavaslat nem ilyen. Ezt a törvényjavaslatot jól érzékelhetően, sok irányból egyeztették, és jól érzékelhetően ennek a törvényjavaslatnak kifejezetten olyan céljai voltak, amely célok között számosat nyitva hagyott, nyitva hagyott arra, hogy a későbbiek folyamán meggyőződésem szerint ezeken a területeken további vitákat lehessen folytatni, és akár a hangsúlyokban is bizonyos eltolódások mutatkozhassanak.

Én e javaslat egyik erényének tartom, hogy az energiafüggőséget középpontba állította. A középpontba állított energiafüggőségnek azonban meggyőződésem szerint nem lehet az egyik vagy pláne kizárólagos orvossága, hogyha az energiát több irányból nyerjük. Ennek az igazi orvossága az, ha a hazai lehetőségeinket kellően felmérjük, és ezeket a hazai lehetőségeket maximálisan ki is használjuk. Erről szeretnék néhány gondolatot megosztani a tisztelt Házzal.

Az én meggyőződésem szerint, bár ebben a javaslatban szerepel, a szén mint energianyerési lehetőség nem iktatható ki az elkövetkezendő időszakban sem a magyar energiaellátás lehetőségei közül. Mintegy 200 évre elegendő széntartalékaink vannak, ebben mindenféle szén előfordul, s aki azt mondja, hogy ezek már nem korszerű gondolatok, azoknak Lengyelországot ajánlanám a figyelmükbe, ahol az elektromos áram előállításának döntő része ma is szénnel történik. Akik az alternatív energiát helyezik első helyre, és igyekeznek ezt teljes mértékben a középpontba állítani, mindig azzal érvelnek, hogy itt határozott fejlődés van, és ami most még nem megoldott, azok majd megoldódnak.

Na de kérdezem én: a szénfelhasználásnál mutatkozó és az elmúlt évtizedben kikristályosodó lehetőségeket miért nem lehet kihasználni? Az innovációnak miért nem adhatunk itt még nagyobb helyet? Meggyőződésem, hogy ez az egyik olyan lehetőség, amely a hazai források körében nem rekeszthető ki.

A másik, amit én fontosnak gondolok, és amely szintén csak marginálisan szerepel ebben az anyagban, ez a vízi energia. A vízi energiáról Magyarországon szólni egyfajta valamiféle hitgyalázásnak tűnhet, hiszen megcsontosodott elvek jelentek meg, amelyek szerint mi mint síkvidéki ország nem tudunk vízi energiához hozzájutni. Ez egyszerűen nem igaz. Hadd mondjam azt, hogy nem Bős-Nagymarost kell meggyőződésem szerint helyreállítani, de megvannak a lehetőségek arra, hogy például Csongrád térségében, ahol a lakosságnak ez egy igen régi igénye és kívánsága, meg lehetne építeni azt a fajta gátrendszert, amely egyrészt energiát szolgáltat, másrészt pedig a mezőgazdaság számára biztosít biztonságos és tartós vízellátást.

Hogy van-e ilyen? 1942-ben Békésszentandráson kicsi gyerekként édesapámmal ott voltam, amikor Horthy Miklós felavatta a békésszentandrási gátat, és azt kell mondanom, hogy ez máig ennek az egész térségnek az áldása. Nincs ember, aki ne tudná, hogy annak a térségnek ez jólétet, a földeken pedig biztonságot hozott. Ma, úgy tudom, tervbe van véve, hogy ennek egyfajta energiaszolgáltatása is bekövetkezzék. Messzemenően támogatom, és meggyőződésem, hogy ez csak az első lehet ebben a láncszemben. A vízi energia kirekesztése, azt kell mondanom, egészen egyszerűen hitbéli ostobaság, ezen egyszer túl kell lépni. Magyarországon volt egy történelmi helyzet, amikor nyilvánvalóan a természettudományos szempontokat is fölülírták a történelmi helyzetből következő követelmények és igények. Az akkor helyes volt, de ma nem ez az idő van.

Szól, és azt kell mondanom, elég részletesen szól a biomasszáról, annak a lehetőségeiről ez a javaslat. E tekintetben vitatkoznék a javaslattal, éspedig a tőlem telhető teljes eréllyel. A magyar mezőgazdaság ugyan mélységesen rossz helyzetben, nehéz helyzetben van, de azért nem kétpólusú, annál azért ma is többpólusúbb, és azt igen szerencsétlennek tartanám, hogyha most két olyan pólus kialakításáról beszélnénk, amelyek közül az egyik nyilván élelmiszer-termelést jelenthetne, a másik meg energiatermelést, még akkor is, ha nagyon helyesen - és ezt helyesen az előterjesztés javára kell írnom - tartalmazza, hogy nyilvánvalóan a gyengébb minőségű területekről lehet szó, és azokról a területekről, amelyek ma parlagon vannak. Ezekkel nagyjából még egyet is lehetne érteni, de akkor nagyon konkrétan meg kell határozni, hogy milyen területeken, milyen mennyiségben szabad és lehet biomasszában gondolkodni.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Miért tartom ezt ennyire fontosnak? Egészen egyszerűen az emberiség elleni merényletnek tartom azt, hogyha élelmiszer-termelésre alkalmas termőföldet bárhol kivonnak az élelmiszer-termelésből, és megfeledkeznek arról, hogy a világban egymilliárd ember éhezik. Erről nem feledkezhetünk meg! Ezek kötelességeket jelentenek, termelési kötelességet és persze a gazdag országokra teherviselési kötelezettséget is. Ezt azért tartom annyira fontosnak elmondani, mert néhány gondolatot azért szeretnék önökkel megosztani a már itt vita tárgyává vált klímaüggyel, kibocsátási üggyel, egyáltalán ezekkel az egyezményekkel kapcsolatban, amelyek elindultak Rióból, és egyszer már fel kellene mérni azt is, hogy milyen eredménye van 1992-től a hovatovább egy emberöltőn keresztül megtartott konferenciáknak, kongresszusoknak, új és új határozatoknak.

(13.00)

Ezt egyszer már föl kellene mérni: mi ennek a hatása, van-e egyáltalán hatása, és milyen eredmények vannak. De hát ez most meghaladja az én felszólalásom kereteit, ezért visszakanyarodnék még egyszer oda, ahonnan elindultam.

Igen, kell egyfajta biomassza-termelés és -előállítás, de meg kell határozni, hogy mekkora kapacitás jöhet létre ennek a feldolgozására Magyarországon, mert ha új és új földolgozó üzemeket fognak létrehozni, akkor ez ki fogja kényszeríteni a termelésen belül is, létre fogja hozni azokat a lehetőségeket, amely már az élelmiszer-termeléstől fogja elvonni a lehetőséget, ezt pedig nem lehet támogatni.

Nos, szóljunk azért néhány szót arról, amit itt Balczó Zoltán képviselőtársam meglehetősen marginálisnak ítélt, a geotermikus energiáról. A geotermikus energia valóban nem olyan, ami ki tudna váltani alapvetően, mondjuk, egy Paksi Atomerőművet. De ez az energialehetőség egy-egy térségben meghatározó tud vagy tudna lenni - ha a pillanatnyi szabályozás nem olyan lenne, amilyen. A visszasajtolási kényszer ugyanis - beszéljünk egyenesen - egészen egyszerűen a magyar zöldségtermelésnek, a hazai zöldségtermelésnek az egyik legnagyobb gátja. Nem lehet hasznosan zöldséget előállítani Magyarországon fűtési energia nélkül, és ennek a fűtési energiának a legolcsóbb lehetősége, még versenyképes lehetősége a geotermikus energia.

Ezért aztán úgy gondoltam, megkeressük az Európai Unió környezetvédelmi bizottságát, és kérünk tőlük egyfajta állásfoglalást, hogy tessék már megmondani nekünk, hogy ez a visszasajtolás hol található az európai előírások között, és szíveskedjenek azt nekünk szövegszerűen is megküldeni. Az eddig kapott első válasz részletesen a víz keretirányelvet méltóztatott elküldeni. Már írtam nekik, hogy ez nekünk is megvan, köszönjük szépen, most azt kérnénk elküldeni, amiben ez benne van. Állítom, hogy nincs ilyen. (Gőgös Zoltán: Nincs ilyen, ebben igazad van.) Na, ez tipikusan az a helyzet, amikor pápábbak vagyunk a pápánál (Gőgös Zoltán: Ez pontosan így van.), amikor egészen egyszerűen olyan gátat állítunk a saját lehetőségeink elé, amely gátat, ha nem vagyunk elég bátrak kétharmaddal átlépni, akkor mikor fogjuk átlépni, a fenébe! Akkor soha. Az én meggyőződésem szerint ezért ezen a területen változtatni kell.

Egész térségek számára jelenthet megélhetést, egy jobb és boldogabb életet, hogyha garantáljuk azt, hogy hosszú távon biztosított lehet ez a lehetőség. Meg kell találni azt a módot, amely még megfelel a víz keretirányelvnek, visszasajtolás nélkül. Ez egy feladat, és hiszem, hogy ezt a feladatot egy olyan kiváló államtitkárság, mint amely ma itt képviseli ezt a tárcát, minden bizonnyal segíteni tudja, vagy akár meg is oldja. (Gőgös Zoltán: Az anyagban nincs egy szó se.)

Tisztelt Ház! Amiről én most végül szólni szeretnék, az talán látszólag nem is olyan nagyon tartozik ide, de engedjék meg, talán ezt a kis kitérőt megtehetem. Több mint tíz éve minden évben újra és újra elmondom - Gőgös államtitkár úr sokszor hallotta tőlem korábban -, és mindig ilyenkor, amikor még meleg van, hogy tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt Ház meg aktuális kormány, akár tetszik, akár nem, tél lesz. Magyarország egyik szégyene (Dr. Lamperth Mónika: Kétharmados.), hogy miközben az energiáról beszélünk - és milyen sokat beszélünk, talán jót is -, az a tél ma éppen úgy, mint az elmúlt évtizedekben, sok ember számára maga a rettegés. Egész egyszerűen azért, mert télen nem arról lesz szó egy sereg helyen, favakban, kistelepüléseken elsősorban, hogy vajon milyen energiát jó fölhasználni, elég zöld-e az energia, meg hogy az az energia, amit fölhasználunk, mennyire hatékony, meg hogy a falak azért átengedik-e a meleget vagy ki (Gőgös Zoltán: Megfagynak vagy nem fagynak.) - hát inkább ki -, hanem hogy lesz-e téli tüzelő.

A kormánynak az az intézkedése, amely szociális jellegűvé tette ezt a fajta lehetőséget, szerintem jó és szükséges lépés volt. Most azonban rajtunk, az egész társadalmon múlik, hogy képesek vagyunk-e megállítani azt a szégyenét Magyarországnak, hogy évről évre több százan halnak meg kihűlésben. Tűrhetetlen! Ezt nem lehet tovább Magyarországon fönntartani. Meg kell tudnunk szervezni úgy a társadalmat, hogy garantált legyen az, hogy idős, beteg emberek, magára hagyott emberek ne haljanak meg kihűlés következtében.

Hogy ez összefügg-e az energiával? Tisztelt Ház! Én remélem, hogy igen, mert az energiaellátásnak vannak humán oldalai, és ha valami humán oldal, akkor úgy gondolom, az emberek megmentése föltétlenül az.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
115 40 2011.10.03. 3:02  39-44

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Az a szövetség, amelyhez mi, kisgazdák is tartozunk, meg kell mondanom, keveset, de fajsúlyosat ígér. Ezek között, úgy gondolom, talán az egyik legfajsúlyosabb, a legsúlyosabb és a legkomolyabb ígéretünk volt a magyar föld, a magyar termőföld védelme, annak a megvédése mind a külföldi, mind pedig a belföldi olyanfajta spekulánsok ellen, akik ezt tőkének tekintik, és akik ezt nem a megélhetésükre, hanem tőkefelhalmozásra használnák.

Az a nyolc év, ami eltelt szocialista kormányzás alatt, olyan rendszert alakított ki, amelynél a kisebb földtulajdonosok vagy éppen azok a fiatal gazdák, akiknek földhöz kellene jutniuk, szinte reménytelen helyzetben voltak, mert hiszen a klientúra azokat a termőföldeket, amelyek az állami földekből meghirdetésre kerültek, minden további nélkül úgy vitte el előlük, hogy reményük se volt ahhoz, hogy a földhöz hozzájussanak.

Jellemző volt azonban, hogy BAZ megyében éppen a közelmúltban olyan helyzet alakult ki, amelynél komoly és szoros összefogásra volt szükség a mi kisgazdáink, a gazdák és egyáltalán az ott élő emberek számára, mert az a külföldi nagybirtokos, aki eddig ott uralta a terepet, úgy gondolta, hogy ő ott folytatja, ahol abbahagyta vagy abba se hagyta, úgy gondolta, hogy az a föld, amelyet ő eddig haszonbérelt, neki örök jogon jár. Nos, a minisztérium, a tárca segítségével ezt sikerült megakadályozni.

Mindehhez képest kifejezetten tényleg örömmel hallottuk, hogy most mintegy 65 ezer hektárnyi állami földterület használatba adásra kerül; hozzáteszem azonban, hogy örömmel, de egy kis aggodalommal is. Ez ugyanis, ami most következik, egy próba lesz, egy olyan próba lesz, amire az egész magyar vidék figyel, hogy hová kerül ez a termőföld. Azokhoz-e, akik meg akarnak élni családjukkal együtt belőle? Azokhoz-e, akik újra akarnak kezdeni, el akarnak indulni? Hová kerül? Azokhoz fog-e kerülni, akik állattartók, és az állattartás céljára van szükségük jelentősebb területekre?

Meg vagyok róla győződve, hogy az arányok most a bizalmat is jelentik, azt jelentik, hogy ha helyes arányokat alkalmazunk, a magyar vidéken megtarthatjuk a bizalmat, és ha itt valamit elhibázunk, annak súlyos következményei lehetnek.

A minisztériumnak tehát hatalmas a felelőssége, ezt egyértelműen ki kell mondanom. Azt is ki kell mondani világosan, hogy a magyar termőföld védelme az egész nemzet akaratát jelenti, következésképpen itt olyan erő áll a minisztérium mögött, hogy nem kell meghátrálnia semmilyen erőtől.

Megkérdezem ezért az államtitkár urat, hogy az állami tulajdonú földek hasznosításának az ügye hogyan áll, másodszor pedig, hogy milyen szempontok szerint kik juthatnak a termőföld használatához. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
115 44 2011.10.03. 1:09  39-44

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Nem volt kétségem, hogy államtitkár úr és jómagam a hasznosítás tekintetében egyetértünk. De abban is egyet kell értenünk, mint ahogyan államtitkár úr is utalt rá, hogy ez a 65 ezer hektárnyi termőföld az összes termőföldünknek kevesebb mint 1 százaléka. Ezért aztán ez valóban olyan próba, amely vagy tökéletesen fog elsülni és jól fog elsülni, vagy egy olyan helyzet alakul ki, amikor a bizalom után kell futnunk, mert valamit tudnunk kell, és azt hiszem, ezt itt őszintén el kell mondanunk: választást lehet nyerni bármilyen arányban, ha sok minden szerencsésen összejátszik, a bizalmat megőrizni, az a sokkal nehezebb. És mi ebben a bizalomban szeretnénk minden segítséget megadni annak a kormánynak, amelyet kormányra segítettünk. Ezért úgy gondolom, hogy az együttműködésünk a következőkben is eszerint kell hogy alakuljon.

Várjuk, és elvárjuk, tudjuk a feltételeket, biztosan tudjuk, ha észrevételeink lesznek, azt fogadják be (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mert meggyőződésem, hogy csak így lehet az egész társadalommal elfogadtatni.

Köszönöm a megtisztelő választ, elfogadom. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 129 2011.10.18. 5:16  123-192

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, a fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A korlátozott időre való tekintettel igyekszem nagyon összefogottan elmondani mindazt, amit egyébként ez a jelentés sokkal nagyobb terjedelemben is megérdemelne.

A jelentés legnagyobb erényének magam is azt tartom, hogy nem egy esztendőre vagy két esztendőre, hanem távlatosan igyekezett megadni azokat az összehasonlító adatokat, amelyekből ki lehet indulni. Ezért viszont bizonyos veszélyeket is magára vont kétségtelenül a tárca, hiszen jövőre, a következő évben az összehasonlító adatok már messze távlatosabban jelennek meg, és nyilvánvalóan a Ház veszi is majd a fáradságot, hogy ezekben a távlatokban vizsgálja a teljesítményeket.

Tisztelt Ház! Maga a jelentés tartalmilag, azt kell mondanom, hogy ha valaki tényleg alaposan elolvassa, azt kell lássa, hogy őszinte, olyan jellegű, ami viszont az őszinteségénél fogva bizony nagyon nehéz, azt kell mondani: talán alig-alig áthidalható helyzetet tár magunk elé. Mint kisgazda, nem mondhatok mást, mint azt, hogy Magyarországnak valóban az egyetlen és igazi nagy kitörési lehetősége a magyar termőföldre, az erre épülő feldolgozóiparra, az erre épülő szilárd, erős vidékre épülhetne. De ha valaki alaposan, még egyszer ismétlem, olvassa el ezt a jelentést, akkor azt is látnia kell, hogy ennek ma nincsenek meg az igazi adottságai.

Az első és legfontosabb ügy az, hogy tegyük tisztába azt, hogy mink van. Látni kell világosan és egyértelműen: mi az, ami nemzeti vagyon, ami az állam tulajdonában van, mennyi? Mennyi és hol? Mert az, amit most ismerünk, az minden, csak nem egy teljes körű lehetőség. Hol 1 millió 100 ezer, hol 1 millió, hol 900 ezer, a legkülönbözőbb számadatok jelentek meg az utóbbi években, amikkel számolgattunk. Most már biztos számok kellenek, és nem elégséges tudni, hogy mi van az állam tulajdonában, tudni kell azt is, hogy milyen birtokszerkezetben hol van a tulajdon. Ezt is egyértelműen látni kell, ellenkező esetben vágyálom marad csak az, amit mindannyian szeretnénk, én különösen szeretném, hogy a kis- és középbirtok megerősödjön, és a kis- és középbirtok a következőkben a vidék megtartó ereje lehessen.

Ehhez azonban föld kell. A földhöz pedig arányos és tisztességes földtulajdon és földbirtoklási lehetőség kell. Ennek a kormánynak kétharmados többsége van - vagy most, vagy soha. Vagy most tudunk olyan reformokat életbe léptetni ezen az alapvetően nemzeti érdeket szolgáló területen, vagy talán egy korszak megy el anélkül, hogy a megfelelő lépések megtörténnek. Meg vagyok arról győződve, hogy ez a kormány elkötelezetten akarja, hogy a magyar termőföld hasznosuljon és itthon hasznosuljon. Az egyik legnagyobb eredménye az elmúlt esztendőnek, hogy sikerült egy 3 éves moratóriumot elérni. De ne altasson ez el bennünket! Ezzel nem oldottuk meg a magyar termőföld védelmét - időt kaptunk, haladékot és lehetőséget.

Utalnom kell még néhány olyan nem elhanyagolható és a mezőgazdasági termelési szerkezetben, azt gondolom, hogy mindenképpen kijavításra szoruló - és talán az elkövetkezendő időkben erre mód is lesz - területre. A zöldség- és gyümölcstermesztés kétségbeejtően zuhant vissza, 18 százalékot egyetlen év alatt, 68 ezer hektárra. Melyik az a terület, ahol kis területen lehet elérni eredményt? Hát, többek között ez. De mi kell ahhoz, hogy kis területen zöldséget és gyümölcsöt lehessen termeszteni? Öntözni kellene. Ezért egy picit vitatkozom a mezőgazdasági bizottság előadójával, igen, van szó az öntözésről, de én ennél sokkal nagyobb hangsúllyal jeleníteném ezt meg.

És van még egy olyan területünk, amely kihasználatlan. Nem állhatom meg, hogy erről ne szóljak minden fórumon, és ez nem más, mint a magyar termálhő, a magyar termálvagyon, amely nélkül aligha lesz és lehetséges Magyarországon versenyképes zöldségtermesztés. El kell hárítani azt az akadályt, ami ma a visszasajtolásban jelenik meg. Világos és egyértelmű az Európai Unió immáron hozzám is eljutott álláspontja, amely szerint a víz keretirányelv betartását kérik, de nincs olyan előírás, hogy a visszasajtolás kötelező lenne. Ebből pedig az következik, hogy a kormánynak - és azt gondolom, ez nagyon gyorsan be kell következzen - meg kell hoznia azokat a döntéseket, amelyek ezt lehetővé teszik.

A jövő, meggyőződésem szerint itt van most a kezünkben, és ezt a jövőt csak közösen, közös erővel tudjuk elérni, úgy, ha megtaláljuk a helyét a kis- és középbirtoknak, ha megtaláljuk a kellő és kívánatos mértékű nagyüzemi gazdálkodásnak is a mértékét, mert árutermelés nélkül éppúgy nem tudunk majd létezni, mint ahogy nem tudunk létezni kis- és középbirtok nélkül. Ezt az egységet kell meggyőződésem szerint a következőkben ennek a kormánynak biztosítania.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
126 8 2011.10.28. 2:11  1-253

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azért kértem két percre szót, mert ma még egyszer valamikor a késő délutáni órákban, de az is lehet, hogy az éjszakai órákban sorra kerülök, azonban nekünk, kisgazdáknak, meg kell mondanom, hogy számos kérdésben másoktól eltérő álláspontunk és véleményünk van. Ez a költségvetés az én álláspontom szerint alapvetően ott hibás, hogy nem a stratégiai kérdéseket tekinti, és nem azt látja szem előtt, hanem a megoldásokban a pillanatnyi megoldásokat kereste; lehet, hogy kényszerűen, lehet, hogy azért, mert nem lehetett más utat választani, bár énszerintem mindig van másik út.

Az én meggyőződésem szerint itt most ma arról kellene beszélni, hogy melyek azok a kitörési pontok, amely kitörési pontok segíthetik a magyar gazdaságot, a magyar nemzetgazdaságot az elkövetkezendő években. Hitem szerint a vidékfejlesztés, a mezőgazdaság egységesen ilyen, ezért támogattuk annak a közös minisztériumnak a létrejöttét, csakhogy ez nem köszön vissza a költségvetésben. Meggyőződésem szerint ugyanis a költségvetésben vannak olyan források, amelyek közös felhasználás esetén lehetségesen adhatnának kitörési pontokat. Nem látom én ebben a költségvetésben - és ezt tartom az egyik súlyos hibának -, nem látom annak az indulását, miként lesz itt olyan hazai feldolgozóipar, amely a mezőgazdaságnak megadja azt a hátteret, amiről egyébként itt előttem a képviselőtársam is szólt. Ha ezt nem tudjuk megteremteni az elkövetkező 2012-2013-as időben, 2014 után új időszámítás következik. Nekünk tehát ez a 2012-1203 adatik meg arra, azzal a támogatási rendszerrel, amely ma még él az Európai Unióban, hogy ezt a lehető legjobban kihasználjuk.

Szeretném délután elmondani részletesen is az elképzeléseinket, de ha netalántán itt már nem sikerül, akkor felhívom (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) a tisztelt nézők figyelmét a www.kpe.hu-ra, benne lesz.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
126 188 2011.10.28. 9:34  1-253

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A költségvetési vita során többen elmondták már, de talán nem árt, ha még egyszer megismétlem: a második Orbán-kormány rendkívüli nehézségek között terjesztette elő a 2012-es költségvetést, rendkívüli külső és belső körülmények között. Az a válság, amely Európát sújtja, egyre inkább az egész világra kiterjedő, és teljesen világosan látszik, illetve egész pontosan nem látszik, hogy hol van ennek a vége. Sújtja ezt az országot egy olyan eladósítottság, amely az elmúlt nyolc esztendő eredménye döntő mértékben, és ami legalább ilyen fájdalmas, sújtja ezt az országot a lakosság eladósodása.

Mindez összességében nyilvánvalóan egy óvatos, kiszámított költségvetés előterjesztésére kellett hogy serkentse a kormányt. A bölcs kormány ilyenkor igyekszik meghatározni azokat a prioritásokat, amelyek még a legnagyobb nehézségek mentén is kaphatnak bizonyos előnyöket és lehetőségeket, mert kitörési pontok lehetnek. Kitörési pontok nélkül ugyanis talán meg lehet őrizni a stabilitást - ez az elsődleges cél -, de nagyon nehéz lesz az elkövetkezendő időben onnan aztán elrugaszkodni. Ezért a prioritások meghatározása elsődleges szempont.

Többen fölkapták a fejüket jobbról is, balról is, ki jóhiszeműen, ki kevésbé jóhiszeműen, amikor azt mondtam, hogy fájlalom és nehezményezem, hogy a prioritások között az elmúlt időszakban - és ebben a költségvetésben is - nem érzékelem a magyar mezőgazdaságot, és nem érzékelem azt a kitörési pontot, amire egyedül igazán építkezhetünk.

Szeretném nagy nyomatékkal mondani, hogy a mai körülmények között, ha biztos talajra akarunk építeni, akkor az nem lehet más, mint az, ami nekünk, magunknak, magyaroknak még megvan. Hát persze, hogy jó és számítandó az is, hogy mi lesz majd az exporttal. De nem rajtunk múlik. És persze, hogy számolni kell azzal, hogy jó lenne, ha Németország egy kicsit nekilendülne, de ez sem rajtunk múlik. És talán az is nagyszerű lenne, ha az EU-válság minél előbb megoldódna, és az EU-válság megoldódása következtében a magyar kötvények jobban kelnének, olcsóbbak lennének. De ez mind nem rajtunk múlik.

Ami rajtunk múlik, az az, hogy vajon a magyar termőföldet, amelyet megvédeni oly nagyon akarunk mindannyian - és ebben hiszek, hogy ebben tényleg egység van, hogy meg akarjuk védeni -, hogyan és miként tudjuk az ország javára leginkább hasznosítani.

(15.10)

Tisztelt Ház! Nekem szilárd meggyőződésem, hogy most nem pénzt kell kérni a XII. fejezet részére, mert pénzt tenni oda, ahol most még nincs teljes rend, nincs teljes fölmérés, azt kell mondanom, lehet, hogy hiábavaló lenne. Ráadásul, ha őszinték akarunk lenni, a vidékfejlesztési tárca az egyik nyertes. 18 milliárd forinttal több az a támogatás, amelyet majd ki lehet osztani. Igaz, nem vitatom, ennek a nagy része európai uniós támogatás, de ez mindegy a cél szempontjából. A lényeg az, hogy hova kerül ez a támogatás. Ahhoz, hogy biztonsággal azt mondhassuk, hogy jó helyre kerül, ahhoz, hogy biztonsággal azt mondhassuk, hogy amire építkezni akarunk, az hosszú távon is a miénk marad, és biztosan a miénk marad, ahhoz először el kell végezni azokat a felméréseket, amelyekkel adósak vagyunk.

Mire gondolok elsősorban? Mindenekelőtt jónak és szükségesnek tartom, hogy elindult az állami földvagyon és egyáltalán az állami vagyon fölmérése. De nem elégséges ez! El kell indulnia annak is, hogy milyen tulajdoni viszonyok vannak ténylegesen Magyarországon - mert nem tudjuk -, el kell indulnia, hogy milyen birtokviszonyok vannak Magyarországon - mert biztonsággal ezt sem tudjuk -, és világosan kell látni ettől kezdődően, hogy bizony igaz, mert ezt viszont tudjuk, hogy a területalapú támogatások 82 százaléka alig több mint 9 százalékhoz jut el. Hol van tehát a pénz, a forrás, amit meg lehet fogni? Megvan a pénz, megvan a forrás, csak nem ott, ahol éppen annak lennie kellene.

Tisztelt Ház! Hogy világos legyek, ezeknek a felméréseknek egyértelművé kell tenniük, hogy Magyarországon törvényes rend van. Ha Magyarországon törvényes rend van, akkor azt mindenkinek be kell tartani. A tulajdoni viszonyoknak a törvényekhez kell igazodniuk. Aki a törvényektől eltér, annak a törvénnyel kell számolnia. Azt gondolom, hogy ha Magyarországon 300 hektár a tulajdoni lehetőségek felső határa, akkor azt kell betartani. Ha Magyarországon meg van határozva, hogy mekkora lehet egy családi birtok, akkor ahhoz kell igazítani a birtokokat.

Tisztelt Ház! Szeretném nagy nyomatékkal elmondani: az én szilárd meggyőződésem szerint Magyarországon megvannak azok a lehetőségek és adottságok, amelyek kitörési pontként még eddig nem használt, föl nem használt magyar vidékben rejtőznek. Nem látom ebben a költségvetésben - és én ezt nem a költségvetés készítőinek hibájául rovom föl, hanem a helyzet adja -, nem látom, hogy a vidékfejlesztés legfontosabb része, a feldolgozóiparnak az a fajta támogatása, amire oly nagy szükség lenne, valahol megjelenne. Pedig ennek meg kell jelennie, mert enélkül maga a termőföld nem fog igazán az ország javára és hasznára lenni.

Szeretném még nagy nyomatékkal elmondani: ha egyszer alaposan végiggondoljuk és azt mondjuk, hogy tényleg kitörési pontként fogadjuk el a magyar vidéknek ezt a lehetőségét, ha azt mondjuk, hogy készek vagyunk rendet teremteni, és egy olyan valóságos, jogilag is megalapozott rendet teremteni, amely a jövőt építi, akkor meggyőződésem szerint az elindulás nem lehet más, mint annak a teljes és tökéletes fölmérése, hogy mink van. Azt kell először tudnunk, hogy mi az, amiből gazdálkodni akarunk ezen a területen is. Ez sem világos ma. Meggyőződésem szerint vannak ugyan összehasonlító adataink, de amíg olyanokat hallok, hogy az egyik helyen azt mondják, hogy van 1 millió 300 ezer hektárnyi állami földünk, a másik azt mondja, hogy 1 millió 500 ezer van, most hallottam 1 millió 900 ezret, addig a bizonytalanság akkora, aminek a felszámolása, úgy gondolom, közös ügy, és ezt végre kell hajtani.

Még valami, ami az elkövetkezendő időket meggyőződésem szerint alapvetően képes lesz befolyásolni: egyértelműen látni kell, hogy ma Magyarországon nem 40 ezer, nem 50 ezer, nem is a jelenleg területalapú támogatásból részesedő 240 ezer ember sorsáról van szó, hanem több mint két és fél millió ember sorsáról. Ezért úgy kell eljárnunk és olyan módon kell felhasználnunk azt a vagyont, amely rendelkezésünkre áll, mert az egy nemzeti vagyon, ami a rendelkezésünkre áll, úgy kell fölhasználnunk, hogy az két és fél millió ember sorsát szolgálja. Ez az, ami meggyőződésem szerint az elkövetkezendő idők egyik legnagyobb feladata.

De ha nincs, nincsenek most forrásaink, honnan legyenek? - okkal és joggal kérdezhetik meg. Az Európai Unió - tisztában vagyok azzal - a saját rossz szabályozóit rendkívül nehezen változtatja meg. De azért időnként kényszerűen megváltoztatja. Nota bene, most legutóbb már arról is szó volt, hogy akár a nemrég elfogadott, örökösnek szánt alaptörvényen is lehet majd változtatni. Hát, igen.

Azt gondolom, hogy Magyarország alapvető érdeke az, hogy az a területalapú támogatás, amely hozzánk beérkezik és az a teljes összegű támogatás, amely a magyar agrárium- és vidékfejlesztésre beérkezik, az a magyar kormány számára lehetőséget adjon arra, hogy súlypontok szerint lehessen azt felhasználni. Ha erre van mód és lehetőség, akkor van forrás. Ennek a megteremtése nagyon nagy feladat, de ez a mai agrárvezetés, amely bizonyított az én meggyőződésem szerint az elmúlt időszakban, hogy képes nagyon jó eredményeket elérni a tárgyalások során, el kell hogy kezdje azokat a tárgyalásokat, amelyek a forrásokat megnyithatják.

Tisztelt Ház! Nem fixa idea az, hogy én mindig újra meg újra erről beszélek, hanem az a belső meggyőződés, hogy nincs más igazi kitörési pontunk, ezt a kitörési pontot kell megragadnunk, közös erővel használnunk. A kormány meggyőződésem szerint elkötelezett a magyar nemzet, a magyar nép fölemelése iránt. Ha ez így van - és biztos vagyok benne, hogy így van -, szót fogunk érteni mindannyian abban, hogy az elkövetkezendő idő a lehetőségek megragadása, a lehetőségek fölépítése és 2013-tól kezdődően annak teljes kihasználása.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 118 2011.11.03. 10:52  21-127

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem volt kétségem, amikor a napirend sorra került, hogy ma elsősorban nem szakmai, hanem politikai vita lesz. És hadd tegyem hozzá, hogy kisgazdaként én ezt érteni vélem. Érteni vélem azért, mert ez a törvényjavaslat nagy valószínűséggel nem fogja ugyan a biztosítékot kicsapni a közvélemény, különösen a PR-ban utazó sajtó előtt, pedig egy rendkívül fontos előterjesztés, olyan, amely valóban egy hatalmi ág jövőjét fogja meghatározni. Ezért a magam részéről nem tudom azt mondani, hogy hiábavaló lenne a politikai vita. Az én meggyőződésem ugyanis az, hogy itt és most illik egymást meggyőzni bizonyos kérdésekben, hiszen ez a törvényjavaslat, én hiszem, hogy nem egy évre, két évre, négy évre, hanem hosszú időre kell hogy befolyásolja a magyar igazságszolgáltatás helyzetét.

(13.30)

Az a különleges helyzet van az én meggyőződésem szerint, hogy az igazságszolgáltatásban az is érdekelt, aki soha, egyetlenegyszer se teszi be a lábát a bíróságra, nincs semmi dolga az igazságszolgáltatással. Az is érdekelt azért, mert egy jól működő igazságszolgáltatás az egész ország, minden polgár közérzetét alapvetően befolyásolja. Az a tudat, az a tény, hogy biztonságban vagyok, mert megfelelő és jó igazságszolgáltatás áll mögöttem, fölöttem, mellettem, biztonságot ad az egész polgári rétegnek, az egész társadalomnak, az egész nemzetnek. Ezért azt gondolom, hogy a mai vita, bármeddig is húzódjon, mindenképpen értelmes.

Meg kell mondanom, hogy a szakmai rész meglehetősen nagy erővel mellőztetett az eddigi vitában. Ha volt szakmai jellegű felszólalás, az államtitkár úr részéről történt, s én nem mellőzöm annak a részbeni ismertetését, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökének mind a hozzászólása, mind pedig az írásbeli beadványa meggyőződésem szerint olyan szakmai irat és előadás, amire oda kell figyelni. Ezért jómagam először nem a politikai résszel, hanem a szakmai résszel szeretnék foglalkozni.

Megnyugtatott, hogy államtitkár úr elég világosan nyilatkozott: nyitottak arra, hogy a jó szándékú és megfelelő módosító javaslatok befogadásra kerülnek. Erre meggyőződésem szerint szükség is van. Csak példálózóan szeretném kiemelni: igaza van a Legfelsőbb Bíróság elnökének, hogy a kollégiumokra vonatkozó részeknél lehet pontosítani, és ez talán hatékonyabbá is tesz bizonyos működéseket. Azt gondolom, ott is érdemes elgondolkodni, hogy pontos-e és jó-e az a rész - bár ez már szerkezeti rész -, ahol a munkaügyi bíróságok helyzetét taglalja a javaslat. Talán lehet ott is javítani. De számos ilyen kérdés van.

A legfontosabb része azonban meggyőződésem szerint a Legfelsőbb Bíróság elnöke írásbeli előterjesztésének is az, amit az ellenzék itt teljes egészében figyelmen kívül hagyott, nevezetesen, alapvetően ő is egyetért azzal, hogy a jelenlegi helyzet nem fenntartható. Az első válaszunkat ugyanis arra kell megadni, hogy a jelenlegi rendszer vajon folytatható-e, illetve helyes és jó-e az, ami most az Országos Igazságügyi Tanácsban - vagy ahogy azt népiesen szokás mondani, a OIT-ban - testesül meg. Azt gondolom, hogy ez a szervezet már akkor, amikor létrejött, a maga részéről akár ki is múlhatott volna. Kódolva volt ebben az egész rendszerben az a fajta működés, ami aztán később kiteljesedett, nevezetesen, hogy egy belterjes ügylet, s a belterjes ügyön belül egyértelműen olyan helyzet alakult ki, hogy jószerével úgy dőltek el bizonyos dolgok, hogy azokhoz a bíróságok részeinek, tagjainak szinte semmi közük nem volt. Következésképpen azt gondolom, hogy ha csak ezen változtat ez a javaslat, akkor is egy lényeges változtatást fog eszközölni.

Meggyőződésem azonban, hogy ennél többről van szó. Az senki előtt nem lehet vitás, kétséges, hogy a Fidesz-szövetség, a második Orbán-kormány generálisan kívánja az országon belül a reformokat végrehajtani - legyen ma a reformnak bármiféle más kifejezése -, mégpedig oly módon kívánja végrehajtani, hogy az ország szerkezetileg is változni tudjon. Ebből nem maradhat ki az igazságszolgáltatás. Következésképpen az igazságszolgáltatásnak az a fajta változtatása, amely hatékonyabbá és biztonságosabbá teszi, feltétlenül szükséges.

Tisztelt Ház! Ellenzéki oldalról többek részéről nyomatékkal felmerült, hogy megvannak-e azok a fékek és ellensúlyok, amelyek az igazságszolgáltatásban - magam is osztom ezt - fontosak. Elégséges az a bírói tanács, amit a törvényjavaslat magába foglal? Azt gondolom, hogy ez egy másik filozófia, mint ami eddig érvényesült. De ennek létalapja van. Az a bírói tanács, amely nem egyfajta legfelsőbb ügydöntő szervezet, hanem olyanfajta véleményező szervezet, amelynek a véleménye széles körben, a közvélemény előtt meg fog jelenni, az hatékony, esetenként hatékonyabb lehet, mint egy belterjes szervezet működése. Ezért én azokat az aggályokat, amelyek nem látják a fékeket és ellensúlyokat, nem látom fennforogni.

Ugyanakkor azt is értem - hiszen ezen hosszú polémia folyt -, hogy vajon a kinevezési gyakorlaton belül kialakult-e olyan helyzet, amely azt igazolná, hogy itt egy túlhatalommal rendelkező kétharmados többség olyan helyzetet teremt, amely már semmilyen mozgásteret nem enged az ellenzéknek. Azt gondolom, hogy ez a fajta érzés elsősorban abból adódik - s én ezt megértem -, hogy ma az ellenzék számszerűleg - hangsúlyozom: számszerűleg és nem minőségileg - bizony gyenge, ennélfogva folyamatosan abban a félelemben él, hogy gyengeségénél fogva a túlnyomó többség valami olyan helyzetet teremt, amely hosszú távon bebetonoz egy olyan hatalmat, amely változtathatatlan. De tisztelt uraim, önök nem veszik figyelembe az emberi tényezőt. Nem veszik figyelembe, hogy hiába neveznénk ki kilenc évre alkalmatlan embereket. Ha alkalmatlan embereket kilenc évre kinevezünk - s most nem akarok jós lenni, isten ments -, a választók akaratának a megváltozásával ezeknek az embereknek úgy fordul a nézete és a világlátása, ahogy azt mi szinte el se tudjuk képzelni. Bizony ez így van! Pontosan úgy fog fordulni, ahogy azt a fordulat tőle megkívánja. Ebben tehát senki nem reménykedhet. Következésképpen hosszú távon csak a demokratikus és a demokratikusan elfogadott rendszerek működőképesek az én meggyőződésem szerint.

A most tárgyalt javaslat tartalmaz néhány olyan értéket, amelyeket az ellenzéknek is illenék elfogadni és elismerni. Ezek közül az egyik érték, ami pedig ellentétes az én alapálláspontommal, az, hogy függetlenné teszi a bírói szervezeten belül azt a rendszert, amely a bíróság szervezetét felügyeli. Szívem szerint én ezt az igazságügyi tárcához rendeltem volna, meggyőződésem szerint ugyanis akkor politikai felelősség áll fenn, és a politikai felelősség egyfajta garanciát jelent. De egy olyan átpolitizált helyzetben, mint aminek ma is szem- és fültanúi, valamint elszenvedői vagyunk, ez mégsem volt lehetséges. Én hosszú távon nem zárnám ki annak a lehetőségét, hogy előbb vagy utóbb bekövetkezik az - s azt hiszem, nem vagyok ezzel egyedül, vagyunk itt néhányan, akik így gondolják - a jó és helyes megoldás, hogy az igazságügy felel ezért, az igazságügy irányít majd, mégis azt gondolom, hogy a jelenlegi politikai helyzetben ez a megoldás talán jobb és kedvezőbb, s ami a legfontosabb, az emberek többsége számára talán elfogadhatóbb.

Tisztelt Ház! A magam részéről nem látom azt, hogy ez a törvényjavaslat bármiféle olyan veszélyeket hordozna magában, mint amiről itt az ellenzék többször és hosszasan szólt. Ha ilyen veszélyek lennének, ha ilyeneket érzékelnék, akkor azzal a történelmi tapasztalattal, amit mi, kisgazdák felhalmoztunk az elmúlt száz év alatt, én lennék az első, aki azt mondanám, hogy próbáljunk ezen nagyon gyorsan javítani. De nem látok ilyet. Meggyőződésem szerint a szükséges garanciális elemek szerepelnek ebben a törvényjavaslatban, így alkalmas lehet arra, hogy egy jobban, gyorsabban és pontosabban működő bíróság kerüljön az igazságszolgáltatásba. Azzal viszont messzemenően nem értek egyet, hogy az lenne az egyetlen cél, hogy valami gyorsabb legyen a bíróságokon. Nem szeretnék senkit megbántani, különösen nem frakciótársaim közül, de tisztelt frakciótársaim, amióta a bíróságok működnek, mindig voltak elhúzódó perek és - senkit nem akarok kiábrándítani, de - lesznek is.

Meggyőződésem szerint ennek a javaslatnak nem is ez az alapcélja, hanem az, hogy jól, igazságosan és pontosan működő bíróságokat és igazságszolgáltatást lehessen létrehozni, ezért személy szerint támogatom ezt a javaslatot. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 122 2011.11.03. 1:50  21-127

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretnék egy félreértést eloszlatni. Az én meggyőződésem szerint az a rendszer, amelyen belül a bíróságokon belül maguk a bírák lennének azok, akik önmaguk felé emelnek vagy önmaguktól leváltanak különböző vezetőket, nem működőképes. Ez egész egyszerűen azért nem működőképes, mert az a fajta rendszer, ami itt kialakult ennyi évtized alatt, olyanfajta helyzetet teremtett, amit sokan csak az orvosoknál vélnek fölfedezni, pedig itt a jogásztársadalomban is él, ahol személyekhez kötött privilégiumok jelennek meg, ahol jól lehet azt látni, jól lehet azt tudni, hogy kik azok, akik esélyesek lehetnek valamire vagy esélytelenek lehetnek valamire. Jól lehet azt látni, hogy ha szakmainak látszó döntéseket próbálunk eladni olyan módon, mintha azok független emberek között jönnének létre, ezek mindig egyfajta, azt kell mondanom, már-már félfeudális helyzeteket teremtenek.

Talán az orvostársadalomban látszik a legjobban - remélem, nem haragszanak az orvosok, ha ezt hozom föl példának -, ahol ugyanez a helyzet kialakult egy professzori társadalomban, és ami meggyőződésem szerint ugyanígy kialakulna a bírói társadalomban, rosszul mondtam, kialakult nagyrészt a bírói társadalomban. Ezért ha semmi másért, a vérfrissítésért, azért, hogy egy pontosabb és felelősségteljesebb kinevezési rendszer jöjjön létre, én a magam részéről ezt támogatom. Még egyszer mondanám, jobban támogatnám azt a fajta elképzelést, amit én elmondtam, erőteljesebben támogatnám, de annak ma a politikai feltételeit nem látom.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 78 2011.11.09. 10:03  1-229

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Mindenekelőtt, tisztelt Ház, el kell mondanom, hogy mint a Fidesz-frakció tagja, de mint mindig, egy felelős kisgazda vezető kell hogy megítéljem azt a munkatörvénykönyv-javaslatot, amelyről ma a vita folyik. Bár elhangzott itt olyan intelem, hogy próbáljunk meg szorosan a normaszöveg mentén vitát folytatni, az én meggyőződésem az, hogy a munka törvénykönyve olyan széles társadalmi érdekeket érint, olyan mély, akár filozófiai jellegű kérdéseket is felvet, ami feltétlenül túlterjeszkedik a normaszövegen.

(12.50)

Elöljáróban azt azért még el kell mondanom, szerencsétlennek tartom, hogy úgy indult ez a vita, hogy kiszivárogtatások - vagy kiszivárgott hírek - következtében a vita egy ideig olyasmikről szólt, amik nincsenek a normaszövegben, nincsenek a törvény-előterjesztésben, de amelyek most is visszaköszönnek. Azt gondolom, ez intő jel, hogy nagyon-nagyon óvatosan kell bánni egy olyan törvénnyel, amely ilyen széles körben érinti az embereknek nem csak a munkaviszonyát, az egész életét.

Nem lehet attól eltekinteni, hogy a munka törvénykönyve a munkáról, a munkásról és ezen keresztül egy olyan viszonylatról szól, amely évszázadokon keresztül mindig hátrányosabb volt a munkavállaló számára; ez a tőke és a munka ellentéte. Itt elhangzott már olyasmi, hogy itt arról van szó, hogy a szabad vállalkozás joga állna szemben a munkavállalók lehetőségeivel. Ez így nem igaz. A szabad vállalkozások döntő része Magyarországon ugyanis maga is munkavállaló. Munkavállaló abban a szabad vállalkozásban, amelyet ő vállalkozásként folytat, de valójában nem más az, mint munkatevékenység, ezért megítélésem szerint ezeknek az értékelése is egyfajta nagy-nagy empátiát igényel.

Ami egyébként magát a munka törvénykönyve előterjesztésének az indokait és céljait illeti, e tekintetben a magam részéről sok mindenben egyet tudok érteni, mert nyilvánvalóan helyénvaló célok azok, hogy a szándék szerint a hatékonyabb munkavégzést, a növekedő gazdaságot, a tőkebefektetések könnyítését, ezen keresztül a munkahelyek létesítését kívánja célozni. De azért ennél vannak még fontosabb kérdések is, ezek a munkavállaló életfeltételei, a munkavállalónak azok a lehetőségei, amelyek őt egyenlő vagy legalább megközelítőleg egyenlő pozícióba helyezik a munkáltatóval. Ezek azok a feltételek, amelyeknek itt meg kell jelennie a törvényben.

Tisztelt Ház! Vettem a fáradságot, és úgy gondoltam, hogy nem hiábavaló valamennyi olyan szakszervezetet megkeresni, amelyek hallatták a hangjukat a nyilvánosság előtt, adjanak nekem - nem nekem, a tisztelt Háznak - valami olyasfajta összefoglalókat, amelyekből látni lehet, hogy vajon az érdekképviseletek mit akarnak. Értelmes, okos, olyan javaslatok érkeztek be, amelyek, úgy gondolom, majd a módosító indítványok során vissza is köszönhetnek. A védett korban lévő munkavállaló felmondási védelme - azt gondolom -, amely szabályozás nem magát a védett korral kapcsolatos szabályokat, hanem az eljárási szabályokat igényli pontosítani, azt mondom, indokolt.

Nagyon fontosnak tartom, hogy legyen konzultáció csoportos létszámcsökkentések esetén, szélesebb körben talán, mint amelyeket most a törvény éppen garantál. A magam részéről úgy gondolom, szintén támogatható, hogy a jogellenesen megszüntetett munkaviszonyok esetén a munkáltató részéről pontosabb szabályozók kerüljenek előtérbe.

Mindenki egyetértett abban - magam is, sok éven keresztül ügyvédként egyébként számos perben vettem részt -, hogy bizony az a fajta tendencia, amely a munka törvénykönyvét a polgári törvénykönyv irányába igyekszik elmozdítani, az nagyon kockázatos lépés. A polgári törvénykönyv egészen más filozófia alapján, egészen más elgondolás alapján működik, mint a munka törvénykönyve, és ez így helyes. Ha nem így járnánk el, akkor, azt gondolom, hogy amit a XIX. század második felében nagy keservesen el lehetett érni, hogy nemcsak XIII. Leó, hanem mások is kimondták: a munka és a tőke viszonya lényegében azt jelenti, hogy ez mindkettő alapvetően fontos, de a munka mindig fontosabb, ha ez az alapvető tézis nem érvényesül, akkor meggyőződésem szerint tévúton vagyunk. Meggyőződésem szerint egyébként a törvényhozó, a törvény előterjesztője számára ez világos és érthető, legföljebb a törvényből ma még módosítók nélkül nem derül ki egyértelműen.

Fontosnak tartom azt is, hogy a kollektív szerződés, annak a megkötésének a jogosultsága miként kerül be ebbe a törvénybe. Fontosnak tartom azért, mert a kollektív szerződést ez a javaslat olyan mértékben emeli meg, hogy az eltérhet akár a törvény normaszövegétől is. Ez egy lehetőség, de hogy élni lehessen ezzel a lehetőséggel, ahhoz a szabályokat meggyőződésem szerint pontosan vagy pontosabban kell meghatározni.

Amiről végső soron én ma igazán szólni szeretnék, az az, ami nincs benne a törvényben. Valaki már szólt erről per tangentem az előzőekben, de én most szeretném ezt fölemelni olyanná, amely meggyőződésem szerint múlhatatlanul szükséges az elkövetkezendő időben. Sem a jelenlegi munka törvénykönyvében, sem a most előterjesztett munka törvénykönyvében nincsenek meg azok a garanciák, amelyekkel annak a 2-2,5 millió embernek a sorsát kellene a munka világába igazán visszavezetni, és a munka világán belül szabályozott rendbe hozni, akik a magyar vidéken ma úgy dolgoznak, idénymunkákban, egyéb munkákban, amelyek teljesen szabályozatlanok és áttekinthetetlenek.

Ezek vezetnek aztán el odáig, hogy itt, ezeken a helyeken példátlan kizsákmányolás jelenhet meg, és olyan kiszolgáltatottság a munkavállaló részéről, amelyre most nincsenek garanciák, hogy ezeket meg lehetne akadályozni. El kell ezen gondolkodni, hiszen az én meggyőződésem szerint ez a kormány azon kívül, hogy az ország gazdasági fölemelkedését kívánja, legalább ilyen mértékben kívánja azt is elérni, hogy a szociális viszonyokban is létrejöjjön az a fajta egyenrangú kapcsolatrendszer, ami nélkül meggyőződésem szerint a gazdasági emelkedés is elképzelhetetlen.

Tisztelt Ház! Úgy gondolom, ezen a területen komoly, olyan erőfeszítéseket kell tenni, amelyekbe be kell vonni azokat a még meglévő, megmaradt vidéki, kisebb-nagyobb érdekvédelmi szervezeteket, amelyek tudnak ebben nekünk tanácsokat adni, amelyek alapján képesek lehetünk arra, hogy ezeket a szükséges javításokat végrehajtsuk.

Nagyon fontosnak tartom az indítványok között azt is, amely a szakszervezetekre vonatkozik. Számomra a szakszervezet értelemszerűen nem ellenfél, nem ellenség, hanem a szakszervezet valaminek a kiteljesítője, nevezetesen: érdekvédelmi szervezetként az általa védeni kívánt, általa képviseltek érdekeit kell kiteljesítse. Az másik kérdés, és szeretném, ha itt nem tévednénk, hogy a jelenlegi viszonyokat vesszük-e alapul, vagy azokat a viszonyokat, amelyeket meg kívánunk teremteni. Ez alapkérdés. Ha abból indulok ki, hogy az elmúlt 20 esztendő alatt a szakszervezetek teljesítménye milyen volt, akkor persze igen szigorú kritikát lehet gyakorolni. Ha azonban abból indulok ki, hogy a munka és a tőke viszonylatában fenntartom - legalább én, személy szerint föltétlenül fönntartom - a Rerum novarum alapvető téziseit, akkor azt kell mondanom, hogy e tekintetben a szakszervezeteket társnak kell tekinteni, és a lehető legnagyobb mértékben el kell érni, hogy azok tényleg a munkavállalókat tudják teljes erővel képviselni.

E tekintetben tehát nem föltétlenül a fékek beépítése szükséges, hanem azoknak a szabályozóknak a beépítése szükséges, amelyek lehetővé teszik, hogy a szakszervezeteken belül az a kívánatos módosulás, változás végbemenjen, amely elsődlegessé már nem a szakszervezeti vezetők kiszolgálását, hanem a szakszervezeti tagok érdekképviseletét jelenti. De ez - még egyszer hangsúlyoznám, és nagyon szeretném, ha nem csak a kritikai élét látnák annak, amit mondok - nem azzal érhető el föltétlenül, hogyha a szakszervezeti vezetők ilyen-olyan jogosítványait visszanyesem - ahol szükséges, meg kell tenni -, hanem azzal, hogyha ezeket a jogosítványokat úgy határozom meg, hogy ne lehessen másként jól gyakorolni, csak olyan módon, hogy az egyben a tagsága érdekeit is képviselje.

Tisztelt Ház! A magam részéről tehát úgy gondolom, hogy ez a javaslat támogatható. Úgy gondolom, ez a javaslat az elkövetkezendő időben minden bizonnyal a Ház részéről elfogadásra kell hogy kerüljön, de módosító indítványokra, éspedig ésszerű módon a módosító indítványok befogadására sor kell majd kerüljön.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 202 2011.11.09. 2:12  1-229

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Elnök úr, én örömmel hallottam Kara Ákos képviselőtársamnak egy higgadt, nyugodt felszólalását, amely szerint bizony azt talán megnyugvással lehetne hallani, ha egy picit tárgyszerűen, egy kicsit, azt kell mondanom, a témához illően is nyugodtabban, higgadtabban folyna ez a tárgyalás.

Ez az egész törvény, amit mi most tárgyalunk, messze nem arról szólhat, hogy miként lehetne egy egyre nagyobb társadalmi konfliktust, egy minél nagyobb munka világán belüli konfliktust létrehozni, mert az senkinek nem lenne jó. Azt gondolom tehát, hogy a törvénynek valahol ott kell megtalálni a helyes középutat, mindig és mindenkor - ezt hangsúlyozom, és ezért is kértem szót - a munkavállaló oldalán, sokkal erősebben, meggyőződésem szerint, mint a munkáltató oldalán, mert ő a gyengébb. Ugyanakkor ennek a figyelembevételével is egy kiegyensúlyozott olyan törvényre van szükség, amely a gazdasági érdekeket is képes megjeleníteni.

Még azért szintén idézném Kara Ákos képviselőtársamat. Én azt hiszem, hogy a képviseleti jog arra terjed ki nagyjából-egészében most, amire egy szakszervezetnek az érdekköre elsősorban ki kell hogy terjedjen. Nem hiszem, hogy helyes lenne az a fajta mód, amire én nagyon jól emlékszem még negyvenéves ügyvédi pályám alatt, amikor megjelentek szakszervezeti képviselők olyasféle ügyekben, ahol halovány lila gőzük nem volt arról, hogy mi az, amit éppen tárgyalunk, és hogy mi az, amit éppen tárgyalni kellene. Ennek nincs értelme, a dolgozó csak annak a rosszabbik levét issza meg. Következésképpen azt gondolom, hogy itt ez a törvény nem tekinthető szűkmarkúnak.

Egy helyre felhívnám a figyelmet, ami viszont, azt gondolom, egy módosítóval majd orvosolható lehet. Azt gondolom, hogy a kollektív szerződések megkötésének esetében át kell ismét gondolni azt, hogy a létszámhoz kötöttség miként kell érvényesüljön, illetve ha az érvényesül, akkor hogyan lehet azt mégis garantálni, hogy a kollektív szerződés megkötése adott helyzetben, ha a dolgozók döntő többsége azt igényli, létrejöhessen. Azt gondolom, ez egyfajta jogtechnikai kérdés is, de szándék is. Én a magam részéről ezt támogatnám.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
135 26 2011.11.16. 8:59  1-38

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttem megszólalók, ellenzéki és kormánypárti képviselők egyaránt hangsúlyozták, hogy elsősorban szakmai törvényről van szó. Osztom ezt az álláspontot, ugyanakkor azt kell mondanom, hogy csak részben tudom osztani. Ugyanis meggyőződésem szerint ez a törvény túlmutat a szakmaiságon, itt arról van szó, hogy egy paradigmaváltás során egy olyan helyzetet kell teremteni, amelynél az államigazgatás képes lesz annak a feladatának megfelelni, amely egy gyökeres, és azt kell mondanom, a társadalom szinte minden rétegét érintő változás esetén ki tudja szolgálni mind az államhatalmat, de elsősorban a jogkereső közönséget.

Ezért, ha megengedik, egy szívemhez közel álló történelmi példával szeretnék indítani. Azt szeretném elmondani, hogy mit jelent a közigazgatás, egy jó közigazgatás mit jelenthet egy ország, egy nép életében. 1879. január 1-jén, amikor Bosznia okkupációja megtörtént, a világ egyik legrendezetlenebb országát vette át az osztrák-magyar közösség. Az a monarchia akkor egy olyan területre lépett be, ahol még a házszámozást sem ismerték. És ahhoz, hogy el lehessen indítani egy gazdasági föllendülést, hogy meg lehessen indítani egy társadalmi mozgást, egy helyes irányú társadalmi mozgást, ahhoz egy államigazgatást kellett megteremteni. És 1905-re ez a terület - nem utolsósorban egy jó, és azt kell mondanom, kipróbált államigazgatás következtében - eljutott odáig, hogy gazdaságilag és társadalmilag a Balkán egyik leggyorsabban fejlődő területévé vált.

A példát azért tartottam szükségesnek elmondani, mert számos aggály és kétely is fölmerült persze, hogy vajon helyes-e, hogy az önkormányzati törvény elfogadása előtt kerül sor ennek a törvénynek a tárgyalására - az nem biztos, hogy elfogadására is, de a tárgyalására -, hogy vajon ezek majd összhangban lesznek-e egymással. Az én meggyőződésem szerint az összhang biztosítása mindkét oldalról szükséges, mind az államigazgatás vonatkozásában, mind pedig az önkormányzat tekintetében. A törvényben már látszik az erre való törekvés, hiszen számos területen figyelembe veszi az elkövetkezendő változásokat az önkormányzat területén.

Kiemelten szeretnék foglalkozni azzal, ami talán koromnál fogva egy kicsit szokatlan, az elektronikus elérhetőség kérdésével. Az én meggyőződésem szerint ugyanis az, ami sokakat aggaszt - köztük vagyok én is -, hogy az az önkormányzati átszervezés, amely a kétezer lakos alatti települések esetében a hivataloknak a megszüntetése vagy korlátozása tekintetében kíván rendelkezéseket hozni, miként lesz áthidalható oly módon, hogy az ott élők ne érezzék magukat hátrányosabb helyzetben, mint amilyenben eddig voltak.

Ennek az egyik eszköze - meg kell mondanom, hogy szerintem az egyik kiváló eszköze - lehet; számos helyen, Svédországban, Dániában, más helyen, különösen Svédországban, ahol igen nagy területek vannak, és a nagy területeken meglehetősen csekély számú önkormányzat, kitűnően működő elektronikus rendszer épült ki. Van-e erre esélyünk? Meggyőződésem szerint igen. Azt szokták mondani, hogy igen, de hát az idősek, és főleg a falvakban élők hogy fognak hozzáférni ehhez az eszközhöz.

Megint hadd mondjak egy példát, mint kisgazda képviselő. A www.kpe.hu, amely folyamatosan működik, azt hittem, hogy az idős gazdálkodók számára elérhetetlen - de elérhető. Mert mindenkinek van unokája vagy legalábbis reményeim szerint a legtöbb embernek, mert vannak gyerekei, mert ott vannak azok, akik értenek hozzá, és amikor kell, akkor használják is. Ezért azt gondolom, hogy hatalmas propagandát kell ugyan majd kifejteni, de meg kell értetni az emberekkel meggyőződésem szerint, hogy ez a módszer nem hátrányt, hanem esetleg előnyöket is hordozhat magában.

(9.50)

A másik kérdés, amivel szeretnék kiemeltebben foglalkozni, tulajdonképpen a vízügy szétválasztása. A hányatott sorsú vízügy most már nem tudom, hányadik átszervezését kénytelen elszenvedni, pedig a vízügy, amit sokan valamiféle bolsevista hagyománynak tekintenek, Magyarország egyik erőssége volt és marad. Magyarországnak ugyanis a két természeti kincse, a termőföld és a víz, valami olyasmi, aminek a kezelése és jó kezelése megkívánja, hogy minden területen a lehető legjobbat kapja.

Az én álláspontom szerint az érthető, hogy igazgatási hierarchia szempontjából a szakmai kérdéseknek változniuk kell, és a vízügyi feladatok és nem utolsósorban az alkalmazott technológiák végrehajtási módja különböző rendszereket igényelhet. Ebből is fakad persze, hogy a hatósági engedélyezési eljárás nyilvánvalóan továbbra is a Vidékfejlesztési Minisztérium irányítása alatt kell hogy maradjon, ugyanakkor viszont, és itt már egy nagyobb lélegzetet kell vennem: amikor arról van szó, hogy a vízkárelhárítás és főleg a vízkészlet-gazdálkodás - mert még a vízkárelhárítás... - átkerül a Belügyminisztérium hatáskörébe, hogy miként és hogyan fognak ezzel megbirkózni, az a jövő feladatai között van. Én azonban azt gondolom, hogy rugalmasnak kell lenni, és e területen a két területnek nagyon erőteljesen együtt kell működnie, mert ennek hiányában súlyos konfliktusok adódhatnak, olyanok, amelyek bizony egy-egy térség számára erősen hátrányosak is lehetnek. Ezt pedig, azt gondolom, senki nem akarja.

Az igazgatási feladatok az én meggyőződésem szerint egyértelműen megint olyanok, amik akkor a legjobbak, ha a lehető legegységesebbek. És ha ezekben valamiféle megosztottság mutatkozik, akkor ennek mindig az ügyfél látja a kárát, amikor végül is nem tudja, hogy ki is az, aki itt fölötte majd különböző döntéseket fog hozni. A vízgazdálkodásnak egyébként is különböző szintjei vannak. Van egy európai szabályozási szintje, van egy országos szabályozási szintje és van egy helyi szintje is, ahol éppenséggel azok a kérdések dőlnek el, amelyek a legközvetlenebbül érintik azokat, akik ott gazdálkodnak, azokat, akik ott élni akarnak, és akiket mondjuk, egy belvíz a legközvetlenebbül érint. E tekintetben az én meggyőződésem szerint nem szabad, hogy megosztottság legyen az irányításban. Itt az irányításnak egyértelműen közösnek kell lennie.

Tisztelt Ház! Elhangzott itt a Jobbik képviselője részéről, szeretném pontosan idézni, hogy mennyiben lesz kezelhető majd ez a törvény az elkövetkezendőkben, elsősorban az önkormányzati törvény későbbi ismerete birtokában. Az én meggyőződésem szerint a törvényhozó éppen azért hozta előre, vagy legalábbis remélem, hogy azért hozta előre ezt az államigazgatásról szóló törvényt, hogy ahol majd netalántán olyan összeigazításra lesz szükség, ami az önkormányzati törvény végleges elfogadása után szükséges, egy már rendelkezésre álló rendszeren belül lehessen ezt végrehajtani. Ha ugyanis így történik, és rendszeren belül maradunk, akkor nincs olyan anomália, amely végső soron veszélyeztetné a legfontosabbat, a közönség által történő legjobb elérhetőséget.

Tisztelt Ház! Végezetül még egy utolsó gondolatot engedjenek meg! Ez a változtatás, és szeretnék visszatérni az eredeti gondolathoz, túlmutat a szakmaiságon, és ezért így is kell kezelni. Ez a változtatás ugyanis a lehető legközvetlenebbül érinti az embereket, a polgárokat, a helyben élő embereket. Következésképpen hogy mit kapnak és milyet kapnak, az valamennyiünk felelőssége.

Ezért egy kicsit megnyugtatott, hogy az én meggyőződésem szerint a szakmai kérdésekben itt, a Házon belül, úgy tűnik, döntő mértékben azonos irányvonalat gondol mindenki, vagy legalábbis közel azonosat. E tekintetben pedig én úgy vélem, hogy a kormány pedig kellően rugalmas, hogy ott, ahol valami olyan változtatás szükséges, elsősorban a vízügyre gondolok, amely a jobb működés lehetőségét garantálja, minden bizonnyal készen fognak állni arra, hogy ez megtörténjen.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
140 100 2011.11.23. 5:34  1-165

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz). Köszönöm a szót, elnök úr. Czomba Sándor államtitkár úr expozéjában helyesen mutatott arra rá, hogy a szakképzési törvénynek számos olyan hiányossága, fogyatékossága van, amit módosítókkal már nyilvánvalóan nem lehetett volna megoldani, új szakképzési törvényre van szükség. Ezen belül is fontos megállapítása volt, hogy miközben a jelenlegi szakképzés során egyes területeken olyan szakképzés folyik, ahol hiány mutatkozik, azaz a szakképzés nem tudja betölteni a feladatát és a hiányt pótolni, más helyen pedig túljelentkezések folytán vagy akár a szakképzés túlzott lehetőségei folytán munkanélkülieket állítanak elő.

Ez a megállapítás, és ezért kértem ma szót, különösen igaz az ország bizonyos részeire. Azt ugyanis tudomásul kell venni, hogy Magyarország történelme során fájdalmasan oszlott meg fejlettebb és kevésbé fejlett területekre. Azt is világosan kell látni, hogy az elmúlt 20 évben ezek a különbségek nem csökkentek, hanem erőteljesen nőttek. Más és más lehetőségek vannak a Dunántúl bizonyos területein, más és más lehetőség Magyarország keleti felén. A szakképzésnek tehát igazodnia kell meggyőződésem szerint azokhoz az igényekhez és lehetőségekhez, amelyeken belül ki tudja fejteni azt a fajta lehetőségét, amely az embereknek nemcsak megélhetést, nemcsak szakmát, hanem egy életutat is képes biztosítani.

A szakképzésen belül ugyanis, azon kívül, hogy egyetértek azzal, amit államtitkár úr mondott, hogy bizony maga a kiválasztás is már olyan, ahol, hogy is mondjam, ő valahogy úgy fogalmazott, hogy két egész nem tudom, hány tized alatti felvételek vannak, mert aki afölött van, az már valahová máshová fog kerülni, azt gondolom, szintén csak az ország bizonyos területeire igaz. Azokon a területeken, ahol a két egész egynéhány tized százalék elérése is nagyon nagy nehézségekbe ütközik, ott bizony egészen más a helyzet.

Én a magam részéről azért a következőkre szeretném külön felhívni a figyelmet. Ennek a törvénynek van egy olyan része, amely meggyőződésem szerint új lehetőségeket és kitörési pontokat képes biztosítani. És ez a felnőttképzésre vonatkozik. Azokon a területeken, amelyekről én beszélek, elsősorban arról van szó, hogy a felnőttek esetében olyan lehetőségeket kellene biztosítani, amelyekkel szakmát tud adni, széles körben tud szakmát adni embereknek, felnőtt embereknek. Ennek az előmozdításában viszont, és itt van az, ahol én nagy lehetőséget látok, a kamaráknak jelentős szerepe lehet.

A kamarák szerepénél, és gondolom, most néhányan úgy gondolják, hogy olyan vagyok, mint Móricka, hogy mindenről az jut az eszembe, azt kell mondanom, hogy a magyar agrárvidéknek, a magyar agrárkamaráknak nem föltétlenül a jelenlegi felállásukban, igen nagy szerepet kellene vállalniuk. Az ugyanis a helyzet, hogy ma a magyar vidéken bizonyos területeken a szakképesítés éppen ott hiányzik, ahol a legnagyobb lehetőség van. Hiányoznak azok a lehetőségek, hogy egyáltalán az emberek, az ott élő emberek önhibájukon kívül olyan helyzetbe kerülve, hogy nincs meg a megfelelő tapasztalatuk és ismeretük, hozzájussanak azokhoz az ismeretekhez, amelyek legalább arra képessé tennék őket, hogy állattartással tudjanak foglalkozni, hogy hatékony mezőgazdasággal tudjanak foglalkozni. Ez mind olyan, amelynek szakmai elismerése és elismertsége meggyőződésem szerint egy-egy térség felemelkedését hozhatja.

Ezért meggyőződésem az, hogy ennek a területnek a kiemelésével és ezeknek a területeknek a segítésével Magyarországon azokon a helyeken, ahol éppen a legnagyobb a munkanélküliség, új lehetőségeket lehetne biztosítani. Azt remélem, hogy nemsokára a felnőttképzésről szóló törvénnyel összefüggésben is meg tudja teremteni a kormány azokat a lehetőségeket és feltételeket, amelyek garantálják és biztosítják, hogy azok a felnőttek, akik nem tudtak vagy talán nem is nagyon akartak korábban tanulni, szakmához jutni, bizonyos területen, és itt elsősorban az agráriumhoz kapcsolódó élelmiszeriparra is gondolok, lehetőséget kapjanak, szakképesítést kapjanak, és ezért társadalmilag is előre tudjanak lépni.

Ez lehet meggyőződésem szerint az egyik fontos célja, nem pusztán az, hogy majd azokon a helyeken, ahol létrejönnek egyébként nagyon hasznos olyan gyárak, amelyek európai színvonalú termékek előállítására képesek, ott lesznek jelentkezők, meg vagyok róla győződve. Ha a feltételeket megteremtjük, elég jelentkező lesz. Azokat a feltételeket kell most majd megteremtenünk azokon a helyeken, ahol még arról is meg kell majd győzni az embereket, hogy érdemes és szükséges szakmát tanulni olyan területeken, amelyeket most alig-alig vesznek számításba.

Azt kérem a kormánytól, hogy azt az összhangot, amire szükség van a felnőttképzésben, ennek a törvénynek a felhasználásával is szíveskedjék megteremteni, és ezeket a lehetőségeket minél előbb elvinni azokra a területekre, ahol ma az életlehetőség roppant nehéz, a jövő nagyon sötét, nagyon nehéz, és kitörni csak akkor lehet, ha az ott élő embereknek valamiféle jövőképet tudunk garantálni, nyújtani az elkövetkezendő időre.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 953 2011.11.30. 2:02  938-1084

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kezdetektől fogva sokszor elhangzott a javaslattal kapcsolatban, hogy avíttas, sokszor elhangzott, hogy erőteljesen visszapillant a Horthy-korszakra, sokszor elhangzott, hogy a szegényeknek megszűnnek a lehetőségei, vagy erősen korlátozódnak. Ha ezek az elhangzott érvek valóban igazak lennének, én biztos nem szavaznám meg.

Azt gondolom azonban, hogy a vita jelentős része, amikor ezekkel vitatkoznak az ellenzék oldaláról, még valahol a javaslatok kezdeténél tartanak. Sokat változott ez a javaslat a kezdetektől. Én azt remélem, és nagyon határozottan ezért is kértem ma szót, hogy amin még változtatni kell, a módosítókkal változtatni kell. Az egyik ilyen tény az én számomra: mindenképpen figyelembe kell venni azt, hogy Magyarországon olyan szociális helyzet van, olyan összetétele van ennek a társadalomnak, amilyen kialakult húsz vagy akár az elmúlt száz esztendőben. Látni kell, hogy Magyarországon van olyan réteg, amely ha nem kap megfelelő segítséget, akkor hiába mondogatjuk, hogy majd utóbb hogyan fizet vissza, mit fizet vissza, sem akkor nem lesz rá képes, sem most, mert az indulásnál már elakad.

Én tehát azt szeretném látni és azt szeretném kérni, s meg kell mondanom, kisgazdaként igazából csak akkor tartom támogathatónak a javaslatot, ha érzem benne azt a fajta segítőkészséget, amire ennek a társadalomnak, a társadalom egy igen nagy részének szüksége van. Az elmúlt hetekben-hónapokban jelentős mértékben éreztem azt, hogy van olyan pozitív irányú változás, amely már a szakmaiságon túlmenőleg ezeket a szempontokat is figyelembe veszi. Szakmai tanácsot én jogászként nyilvánvalóan nem tudok adni ebben az ügyben.

(13.50)

Azt azonban kérni tudom, hogy olyasfajta változtatások még hadd történjenek, amelyek segítik, elősegítik, hogy a szegényebb társadalmi rétegek végül is tanulni tudjanak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 1021 2011.11.30. 2:02  938-1084

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon rövid leszek. Rendkívül szomorú lenne, ha beszorulnánk a költségvetés, a felsőoktatás, nota bene, ami nyilván nem választható el egyébként a közoktatástól... - ha ebbe a körbe szorulnánk be, és nem vennénk figyelembe kellő súllyal, kellő mértékben azt, hogy bizony szociális kérdések vannak, amely szociális kérdéseket nem lehet a tandíj keretein belül sem megoldani, sem feloldani.

Azt azért szeretném mondani - és mindenkivel vitatkoznék ezen a területen, ha szükséges -, világosan kell valamit látni. Magyarországnak azok a vidékei, amiket, én azt gondolom, nagyon sokan szeretnénk fölemelni, azok a vidékek nem tudnak kellő számban elküldeni olyan embereket a felsőoktatásba, akik igazi riválisai tudnak lenni azoknak, akik von Hause aus, ahogy ezt mondják, hozzák már azokat a lehetőségeket, amely lehetőségekkel aztán mértéktelen előnyöket tudnak élvezni.

Én hiszem azt, hogyha szükség van a teljes átalakításra, akkor annak az egyik fő iránya az kell hogy legyen, hogy abból a merítési lehetőségből, amely a magyar nemzetnek még rendelkezésére áll, a lehető legszélesebb körből merítsünk. Egyetértek azzal, hogy igen, a tehetségeket kell elsősorban az egyetemre eljuttatni, de azokat el kell juttatni. Úgy gondolom, hogy ha nem ebben a körben gondolkodunk, hanem folyamatosan csak éppen az aktuális költségvetés keretein belül, akkor nagyon súlyos hibát fogunk elkövetni.

Én a magam részéről azt támogatom, nem tudok mást támogatni, mint azt, hogy az elkövetkezendő idő arról szóljon, hogy a lehető legtöbb tehetséges fiatalnak adassék meg az a lehetőség, hogy eljusson az egyetemre, és ott aztán a saját erejéből, amennyire csak lehet, boldoguljon. De ehhez olyan alapképzést kell kapjon, amely, ha nem is tudja eltüntetni, legalább csökkenti azokat a különbözőségeket, amelyek már otthonról magukkal hozottak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 166 2011.12.09. 7:15  1-179

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt kell mondanom, hogy az előterjesztésnek a preambulum részével nagyjában-egészében, azt hiszem, csaknem mindenki egyetérthet. Nagyon kevés olyan rész van benne, amelyen igazán vitatkozni kellene, hiszen ezek olyan alaptézisek, amelyek meggyőződésem szerint a történelem folyamán kialakult és az emberiség által általánosan elfogadott nézetek, az emberiség által általánosan követett vagy legalábbis célul kitűzött lehetőségek, ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy a preambulumban lévők némileg hiányosak is. Ezt aztán a törvényjavaslat további részeiben a preambulumba elég jól beilleszthető megállapításokkal lehetett volna vagy lehetne kiegészíteni, és ezzel már sokkal inkább eleget tudnánk tenni annak az alaptörvényben szereplő kötelezettségnek, hogy sarkalatos törvény legyen az, amely a családok védelméről szól.

Ne vegyék rossz néven, ha kritikai észrevételeket is teszek. Ennek az az oka, hogy számunkra, kisgazdák számára a család bizony legalább olyan fontos, mint a kereszténydemokratáknak, hiszen azt gondolom, hogy a mi számvetésünk, amely az Istenről, hazáról, családról szól, több mint jelszó, az egy hitvallás, és ezt a hitvallást következetesen az elmúlt száz évben mindig igyekeztünk érvényesíteni, de sohasem jogszabályokon keresztül, hanem elsősorban a társadalom meggyőzésén keresztül. Ha most jogszabályban jelenik meg valami, akkor ennek akkor van értelme és súlya, ha képes arra, hogy úgy vitatkozzon, hogy híveket szerezzen a család gondolatának, és ne további megosztottságot eredményezzen.

Nem tartom igazán szerencsésnek ugyanis, hogy konkrét javaslatok kerültek be ebbe a törvényjavaslatba, hiszen ez a mai vita éppen azt igazolta, hogy miközben van egy hatályos családjogi törvény, amely úgy-ahogy agyon van ugyan toldozva-foldozva, de amely helyett majd a Ptk. be fogja emelni a családjogi törvényt, így abban a törvényben, amely iránymutató kíván lenni, és bizonyos vonatkozásokban az is, nem kell nekünk belemenni olyan részletekbe, amely részletek majd a családjogi törvényben kerülnek szabályozásra. Következésképpen azt gondolom, hogy a mai vita nagy része megspórolható lett volna, ha egy picikét - még egyszer mondom, ne vegye ezt senki bántásnak - elvibb jelleggel kerülnek megfogalmazásra az egyes tételek.

Szeretném elmondani és ezt is egyértelművé tenni - hiszen az egyik LMP-s, "lehet még párt is" című alakulat képviselője a múltkor már úgy idézett, mint aki kibeszél a pártból -, hogy ha én megszólalok, akkor kisgazdaként szólalok meg. Nem beszélhetek ki más pártból, ha én valamit mondok, akkor azt azokért mondom, akiket itt képviselni igyekszem. Fontosnak tartom ezt elmondani, mert egy elvi jelentőségű megjegyzésem is van a javaslathoz. Ez a javaslat - és ezt Bagdy képviselő úrnak mondom - nem négy képviselőnek a javaslata, nem egy koalíciós pártnak, vagy ne nevezzük annak, nem egy szövetségesnek az előterjesztése, hanem meggyőződésem szerint mindazok előterjesztése kell hogy legyen, akik a családot mint a társadalom alapját támogatni és megőrizni kívánják; minden más megosztó lehet.

Még azt is el kell mondanom - és azt gondolom, hogy ez nem hiábavaló -, hogy ne álljunk szilárdan, a hitünk legyen szilárd, egyébként pedig a nézeteink legyenek nyitottak, és a társadalmi valóságra is legyenek nyitottak. Számtalanszor elmondták már ebben a teremben, hogy nagyjából mi is a mai magyar valóság a házas és nem házas, a házasságban született és nem házasságban nevelkedő gyermekek tekintetében, amelyeknek mind a magyar nemzet részeinek kell lenniük. Oly módon kell befogadóvá lennünk, hogy a család intézményét számukra felajánlani tudjuk mint lehetőséget, azzal, hogy élni tudjanak ezzel a lehetőséggel, mert bevonni szeretnénk őket és nem kirekeszteni a család gondolatából. Ezt nem lehet másként tenni, csak úgy, ha minden gondolatunk arra irányul, hogy azt is megpróbálom megérteni, amit ő gondol, amit ő akar.

Hadd mondjak el egy konkrét esetet nagyon hosszú, sok évtizedes ügyvédi pályámról.

(14.00)

Az egyik alkalommal, amikor az ügyfelemmel ballagtunk fölfele a Markó utcába, a tárgyalóterem irányába, jött egy helyes, bájos fiatal bírónő, és ránéz az illetőre, most nem mondom a nevét, és azt mondja, hogy ... úr, hát, maga már megint válik? Mire azt mondja, hogy ó-ó-ó, tisztelt bi-bírónő - hebegett az ügyfelem egy kicsit -, é-é-én most csak hamis tanú vagyok, mert eddig még csak négyszer váltam.

Szóval, azért beszéljünk világosan. A házasság szentsége sokunknak azt jelenti, hogy egy életre szóló - s ezt is hiányolom egy kicsit a fogalmazásból -, két ember, egy férfi és nő közötti, egy életen át tartó szerelmi, majd szeretettel teljes kapcsolatot kell jelentsen. Rá kell mutatnom arra is, hogy végtelen jó szándékúnak látom, ahogy a gyermeket a családon belül előtérbe helyezik. De ez az előtérbe helyezés egyben mellőzést is jelent. Jelenti azt is, amellyel pedig mindenkinek számolni kell, akinek az Úristen kellő időt ad, hogy a házasság már csak olyan, hogy az később idős emberek kapcsolata is, és nemcsak a gyermeket nevelő ifjak kapcsolata. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Így van.) A házasságnak arról is szólnia kell, és a házasság intézményének arra is adnia kell válaszokat, amelyek valamikor egyszer akkor következnek be, amikor már egy új helyzet van, az életnek egy másik szakasza.

Nem látom kellő súllyal ebben a javaslatban, talán lehet rajta még változtatni, és talán lehet majd még ebben olyan módosításokat is eszközölni, amelyek ezekre is adnak a következőkben választ. Nem akarok visszaélni így a vita végén már a türelmükkel, de én ezt a javaslatot egy alapvetően fontos, valamennyiünk helyzetét lényegileg befolyásoló törvényjavaslatnak tartom, következésképpen azt gondolom, hogy akkor fog igazán érvényesülni, ha a társadalom lehető legnagyobb és legszélesebb körében úgy tudjuk elvinni, hogy az senkit nem taszít, hanem mindenkit vonz.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 136 2011.12.16. 2:15  51-139

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Eddig megálltam, hogy nem szólok hozzá, de tisztelt Ház, azt gondolom, most, a legvégén azért talán megengednek nekem egy gondolatot.

A magyar kormánynak nem az a dolga, nem az a feladata, és reményeim szerint nem is azt teszi, hogy huszáros sturmokkal próbáljon az Európai Unión belül az IMF irányában és különböző irányokban különböző rohamokat intézni, azután sebeket kapni, és sebeket osztani, hanem az az ésszerű, ha határozott, kemény fellépéssel a Nemzeti Bank irányába is, és amikor kell, más irányba is megteszi mindazt, amit várunk tőle, várnak tőle az országban, mert amikor ésszerű lépéseket kell tenni bármilyen okból, akkor meg kell tenni az ésszerű lépéseket.

Beszéljünk világosan és egyértelműen! - jobbikos képviselőtársaimnak mondom. Beszéljünk világosan! Ellenzékből minden további nélkül lehet kőkemény előadásokat tartani arról, hogy mit is kellene csinálni a Magyar Nemzeti Bankkal. Kormányoldalról pedig, úgy gondolom, azt kell tenni, hogy a lehető legjobban az ország szolgálatába állítani, miközben semmilyen kárt nem okozunk az országnak. Én azt gondolom, ebben az irányban haladunk, nagyjából, egészében ez a törvényjavaslat is ezt szolgálja.

Amikor azt mondja a frakcióvezető - szívem szerint mondja -, hogy lehet ezeken, amelyeket előterjesztettünk, módosítani, más törvényeken is érdemes, mert ha jó módosító javaslatok vannak, akkor nyitottnak kell lenni azok befogadására, ha azok tényleg nemzeti és tényleg a kormány által, a Jobbik által, miáltalunk, az egész ország által elfogadott célokat szolgál.

Tehát én azzal szeretném zárni rövid felszólalásomat, hogy végighallgattam jobbról és balról a felszólalókat, s az volt a határozott érzésem, hogy egy idő után már nem a Nemzeti Bankról, még csak nem is arról szólt a történet, hogy mit kellene csinálni a Nemzeti Bankról, hanem megrögzött, azt kell mondanom, politikai szólamokat mondott (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) mindenki. Próbáljuk meg a Nemzeti Bankot is a nemzet szolgálatába állítani!

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 140 2011.12.16. 8:41  139-225

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Már a délelőtti kisebb vita során, amikor a napirendrevételről volt szó, számos észrevétel hangzott el, és ezek az észrevételek érdemiek voltak. Az észrevételek során történelmi visszapillantó is elhangzott, és én magam is osztom azt az álláspontot, hogy valóban, egy kicsit hajazik a dolog, a jelenleg kialakult politikai viszonyok és helyzet nem kevéssé hasonlít ahhoz, amikor 1890 - pontatlanul idézték délelőtt, 1890 - és 1905 között Magyarországon 15 éven keresztül folyt obstrukció. Az az obstrukció, amely 15 éven keresztül megbénította ezt az országot, és amely nem csak Magyarországot, az egész Monarchiát tulajdonképpen végső elkeseredésbe, nagyon nehéz helyzetbe hozta. Osztom Herczeg Ferencnek az álláspontját, aki úgy tartotta, hogy Trianonnak egyik oka, az első világháború elvesztésének egyik oka a 15 éves obstrukció volt. Ez a 15 éves obstrukció akasztotta meg ugyanis Magyarországot egy fejlődésben.

Tisztelt Ház! Nem gondolom, hogy ilyen méretű lenne a baj, de azt mindenképpen érzékelni kellett mind jobboldalon, mind baloldalon, hogy az egyébként megosztott, kis létszámú ellenzék ahhoz a fegyverhez nyúlt az elmúlt időszakban, amit mégiscsak úgy kell hívni, hogy obstrukció. Az, hogy csak ilyen mértékben sikerült, és hogy csak ilyen kiterjedésű volt, még egyszer mondanám, valószínűleg az ellenzék megosztottságán múlott, és nem föltétlenül a mi ügyességünkön. Azt világosan kell ugyanis látni, hogy az obstrukció egy olyan fegyver, amely az ellenzék számára nem tilos. Éppen ezért a kormányoldalnak kötelessége e tekintetben megtenni azokat a lépéseket, amelyek a törvényhozást folyamatos és rendszeres törvényhozásra tudják serkenteni, képesek ezt a feltételt biztosítani.

A napról napra változó európai és világpolitikai helyzet - különösen Magyarország helyzetét is figyelembe véve - tényszerűen írja elő, hogy olyan helyzetet próbáljunk teremteni, amikor a szükséges törvénykezés nem marad le a napi kívánalmaktól és eseményektől. Itt ma nem lehet olyan helyzetet teremteni, ami számomra ideálisnak tűnne, mint ami éppen az általam oly nagyon kedvelt kiegyezés utáni időszakban, amikor egy családjogi törvényt lehetett két évig tárgyalni. Volt rá lehetőség, idő, mód. Ma ilyen lehetőség nincs. Ma egyetlen dologra van igazán lehetőségünk: arra, hogy a lehető leggyorsabban, legpontosabban és a lehető legjobb törvényeket próbáljuk behozni. Hozzáteszem, ez nem mindig sikerül. De éppen azért, mert nagyon-nagyon sietni kell, mert nagyon-nagyon igyekezni kell, valóban, igen gyakran fordul elő, hogy zárószavazás előtti módosítókat kell beadni. Az azonban már egy igaztalan vád az ellenzék részéről, hogy ez most kezdődött volna, 2010-ben. Nem. 1994 óta, amióta a Házszabály hatályban van, minden egyes alkalommal előfordult, nem egyszer, nem kétszer, nagyon sokszor, hogy a kormány vagy a képviselők zárószavazás előtti módosítókkal próbálták meg helyretenni mindazokat a hibákat, amelyeket esetleg a beterjesztett törvény tartalmazott.

Az én meggyőződésem szerint a most javasolt módosítások nem mennek túl azokon a határokon, amelyeket még a parlamentáris demokrácián belül meg lehet és időnként meg kell tenni. A javasolt 107. § (1) bekezdés, vitán felül áll, hogy megnöveli a zárószavazás előtti módosítók benyújtásának a lehetőségét, ez kétségtelen, viszont az is kétségtelen, hogy ugyanez a jogszabály a gátakat és fékeket is beépíti. Hogy elégségesek-e ezek, ezen lehet vitatkozni, és én magam úgy gondolom, hogy módosítókkal ezeken még lehet változtatni. Ugyanis az egyik gát és fék, hogy az alkotmányra vonatkozóan nem lehet ilyen zárószavazás előtti módosítót beadni. Végig kell gondolni, van-e még olyan törvény, amihez szintén nem lehet vagy ne lehessen benyújtani ilyen módosítót.

A tárgysorozatba-vételhez törvényjavaslat esetében a képviselők egyötödének támogatását igényli a törvény. Hogy ez sok vagy kevés, ezt nehéz megmondani, de azt gondolom, nem méltánytalan, tehát e tekintetben azt hiszem, hogy nincs túlzás a törvényben.

Az új korlátozás, amely most kerül be a törvénybe, tartalmazza, hogy ülésszakonként legfeljebb hat alkalommal kerülhet sor arra a rendkívüli lehetőségre, amit új fejezetként a kivételes sürgős eljárásban hoz be a javaslattevő. A kivételes sürgős eljárás az én meggyőződésem szerint nem azért került be ide a javaslatba, mert kétharmada van a kormányoldalnak, de nincs négyötöde, hanem azért került ide be, mert nyilvánvalóan a kétharmadnak elégségesnek kell lenni azoknak a törvényjavaslatoknak az elfogadtatásához és kellő időben történő tárgyalásához, amelyek egyébként nemcsak a kormány számára, hanem úgy gondolom, az ellenzék számára is fontosak.

Tisztelt Ház! El kell mondanom még, hogy én értem azokat a nagyon erős, azt kell mondanom, szinte már-már tragikusnak tűnő felhangokat, amelyek az ellenzék részéről elhangoztak - parlamentarizmus vége, innentől kezdve nem beszélhetünk parlamentáris demokráciáról -, de én ezt nem így gondolom. Meg vagyok ugyanis arról győződve, hogy alkalmas módosítókkal például mindenképpen érdemes azon elgondolkodni, hogy a viták során - és ez talán bővítené is a lehetőséget - a most javasolt 15 perces frakciónkénti felszólalási lehetőséget lehetne bővíteni. Személy szerint azt kell mondanom, támogatnék minden olyan módosítót, ami ilyen módon finomítaná, elfogadhatóbbá tenné az egész Ház számára ezt a javaslatot. Ugyanakkor, tisztelt Ház, arra kérem még egyszer a Házat, hogy vegye figyelembe: nem lehet ma olyan törvénykezést alkalmazni, amely törvénykezésnél - az én szívem szerint is nagyon szép lenne - minden ügyet úgy tárgyalnánk ki, hogy azok ide visszakerülnek, újra megtárgyaljuk, aztán újra megfontoljuk, és aztán majd egyszer döntést hozunk. Ellenkezőleg: ma olyan helyzet van, hogy akár napi feladat az, hogy válaszokat adjunk a kihívásokra.

(A jegyzői székben dr. Lenhardt Balázst
Szilágyi Péter váltja fel.)

(17.10)

Ez a törvényjavaslat jószerével ezt a célt szolgálja.

Még egyszer mondanám, és nem valamiféle megváltozott politikai körülmény kényszerít erre, mert délelőtt is ugyanezt mondtam az alkotmányügyi bizottságban, személy szerint úgy vélem, hogy ennek akkor lesz igazi elfogadottsága és értelme, ha az ellenzék elfogadható, támogatható módosító indítványokat nyújt be hozzá, amelyek ha elfogadásra kerülnek, gyorsíthatják, egyszerűbbé tehetik a következőkben az eljárást.

Végezetül, de nem utolsósorban a magam részéről úgy vélem, hogy ez a módosítás addig kell éljen, amíg az új parlament majd föl nem áll, és az új parlament az új feltételeknek megfelelően létre nem hozza a saját új Házszabályát, amelynek alapján majd működni kíván.

Én kérem az ellenzéket, fontolja meg még egyszer, hogy a puszta ellenzés helyett módosító indítványokkal próbálja meg jobbá tenni, és támogassa az elfogadását ennek a javaslatnak. (Ékes József tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 122 2011.12.22. 2:16  77-207

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Elnök úr, nem lesz két perc, rövidebb leszek. Szerettem volna ehhez a javaslathoz hozzászólni mint előzetesen bejelentkezett felszólaló. Meg kell mondanom azonban, a mai napon arról győződtem meg, hogy a Házszabály módosítása már nem késhet sokáig.

Az ugyanis egy teljesen elképesztő helyzet, hogy a vezérszónoklat befejezését követően ebben a Házban mindig elkezdődik egy olyasfajta vita, aminek gyakorlatilag túl sok értelme nincs. Kettő percben ugyanis gondolatokat nem lehet elmondani, legfeljebb gondolattöredékeket. Kettő perc alatt sok mindent lehet, csak értelmes vitát nem lehet folytatni. Ezért én azt gondolom, hogy ha erre kényszerülök, akkor el fogom mondani majd sok két percben, amit éppen el akartam mondani, ami egyébként házszabályellenes, már most mondom, mert hogy összefüggő beszédet nem lehetne elmondani két percekben. (Szilágyi György: Bocsánat, hogy megszólaltunk!)

Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy az első kétperces felszólalásomból még maradt durván egy percem, el kell mondanom, hogy a törvénnyel kapcsolatban nekem is számos észrevételem van. Miközben előrebocsátom, hogy támogatni fogom a törvényt, mert e pillanatban nem látok jobbat (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Jaj, de meglepő!), de valamit világossá kell tenni: azt, hogy akik arra vállalkoztak, hogy az egyházakra vonatkozó, és ennél is fontosabb, hogy a vallásokra vonatkozó, de ennél is fontosabb, hogy az embernek az Isten felé vezető útjáról próbálnak valamiféle jogba öntött megoldásokat keresni, azok majdnem a tengerből próbálják - azt hiszem, Szent Ágoston mondotta volt - kimeregetni a vizet. Ez roppant nehéz feladat, ezért nyilván mindig számos hiba is becsúszik azokba a törvényjavaslatokba, amelyek elénk kerülnek. Hogy melyek ezek, azokat azért kívánnám elmondani - majd ha sikerül, összefüggően, ha nem, akkor két percekben -, mert meggyőződésem szerint a jobbítás lehetősége nem zárul be. Születni fog egy törvény, most már meggyőződésem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amelynek a jobbításán el kell kezdeni gondolkodni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 140 2011.12.22. 2:13  77-207

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Mindenekelőtt szeretnék tisztázni valamit, Szilágyi képviselő úr, Szabó Timea képviselő asszony irányába: én vagyok az utolsó, aki a képviselői felszólalások korlátozása ügyében próbálna megszólalni; ellenkezőleg, a lehető legszélesebb körben tartom szükségesnek a viták lefolytatását, az ésszerűség határain belül. Másról beszéltem, de ezt most nem fogom megmagyarázni.

Azt azonban igen, hogy az igaz, hogy amit egy vezérszónoklatban nem lehet elmondani, azt esetleg meg kell próbálni két percben.

Ezért én azt gondolom, most azt kell elmondjam önöknek, amit ebben a törvényben én magam is úgy gondolom, hogy majd javítani kell. Javítani kell az én meggyőződésem szerint azt, hogy a 6. pont - és ebben vitatkoznék mindenkivel -, amely a vallási tevékenységeket írja körül, az én szerény nézetem szerint ha ebbe belefér és bele kell hogy férjen, hogy a vallási tevékenység olyan világnézethez kapcsolódó tevékenység, amely természetfelettire irányul - tehát természetfelettire irányul -, akkor ebből nem lehet Istent kihagyni.

Hogy világos legyen: a vallási tevékenységnek nincs fontosabb feladata, mint az Istenhez vezető útnak a megkeresése és az e felé való irányítás. Amelyik vallás nem ezzel foglalkozik, az sok mindennel foglalkozhat, de nem azzal, amivel föltétlenül kell. Én ezt idevalónak tartom.

A második észrevételem: az egyház meghatározása. Ebben semmi hátsó szándékot nem látok. De amikor azt mondja a II. fejezet 2. pontja, az egyház rész, hogy az egyház vallásfelekezet, vallási közösség, továbbiakban együtt: egyház, akkor ezzel az a gondom - már csak a következő két percben tudom elmondani -, hogy jó néhány olyan vallási közösség van, amely nem tartja magát egyháznak, de milliárdos nagyságrendben létezik a földön. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ezért valahol ezt a részét ennek a javaslatrésznek pontosítani gondolom.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 146 2011.12.22. 2:06  77-207

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Eredendően azzal szerettem volna kezdeni a mondanivalómat, hogy világossá tegyem: az a széles körű egyeztető munka, amit Szászfalvi államtitkár úr végzett hosszú időn keresztül, azokat a vádakat, hogy nem volt elég idő a felkészülésre, értelmetlenné teszik. Szászfalvi államtitkár úr számos olyan kisegyházzal egyeztetett, amely most nincsen benne ebben a 14-es körben. És ha én valamit fájlalok, akkor azt fájlalom, hogy némelyek nincsenek benne a 14-es körben. Vagy - ha nagyon őszinte akarok lenni - azt fájlalom, hogy egyáltalán van 14-es kör.

Én ugyanis úgy gondolom, hogy a legnagyobb egyházak talán azzal érezhetnék magukat leginkább sértve, ha őket nem tartanánk kellően nagynak, erősnek ahhoz, hogy mindenki mással szemben ők világosan, egyértelműen egyházaknak minősülnek az emberek gondolkodásában, az emberek hitvilágában és az emberek kapcsolati rendszerében. De ez egy másik kérdés.

Amiről alapvetően szólni akartam, az az, amit többen feszegetnek. Azt gondolom, az eredeti javaslatban bölcs gondolat volt az, hogy ha az Országgyűlés hozza meg a törvényt, mert ez a dolga - és ez politikai döntés, ez mindig politikai döntés, ezzel azt hiszem, egyet kell értenünk, hiszen ez egy politikai szervezet -, bölcs dolog-e, hogy ugyanaz a szervezet, amely politikai döntést fog hozni akkor is, amikor eldönti, hogy ki az egyház, ki nem egyház.

(15.20)

Ez egy alapvető kérdés, amin érdemes lett volna vagy érdemes lenne elgondolkodni. Most is azt mondom ugyanis, hogy az Országgyűlés alkalmas lehet erre, de akkor nagyon-nagyon körülhatárolt szabályozókat kell majd beiktatni, amelyek kizárják belőle a politikai felhangokat, mert ezek a politikai felhangok menthetetlenül meg fognak jelenni, ha nem tudunk erre kellő garanciákat biztosítani, és ez mindannyiunknak súlyosan árthat. (Taps az MSZP és a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 172 2011.12.22. 9:50  77-207

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. (Dr. Józsa István: Skandalum.) Sajnálom, hogy Mirkóczki képviselő úr - nem tudom, itt van-e most (Mirkóczki Ádám: Igen.), igen - félreértette azt, amit mondtam. Meg kell ismételnem, hogy én leszek az utolsó ebben a parlamentben, aki a felszólalások olyan korlátozását kívánná, amely a Ház rendjével, a Ház elkötelezettségével bármi módon ellentétes lenne. Ha félreérthető volt, amit mondtam, akkor még egyszer mondom, sajnálom. Nem akartam megbántani senkit, azt talán nem is kell mondanom.

Tisztelt Ház! Világos, hogy egy olyan törvény áll előttünk, amelynél - és erre már utaltam kétperces felszólalásban - hihetetlenül nehéz feladatot vállalt az, aki ezt, azt kell mondanom, kötelező teherként próbálja teljesíteni.

Amikor ennek az útnak nekiindult a kormány és a kormány képviseletében Szászfalvi államtitkár úr, nyilvánvalóan tudta, hogy valami olyasmire kell vállalkozni, ahol szellemi tevékenységekkel összefüggő, de materiálisan és jogilag szabályozott körülményeket kellene biztosítani és garantálni. Hallatlanul nehéz. Gondoljanak bele, olyan ez, mintha a művészetet próbálnánk valahogyan úgy jogszabályba foglalni, amelyben megmondjuk, ki a művész, ki az, aki a művészettel foglalkozik vagy foglalkozhat. Hihetetlenül nehéz. Mégis azt kell mondanom, hogy a törvény, ami most itt van előttünk, arra föltétlenül alkalmas, hogy az elkövetkezendő időkben egy nyugalmat, egy nyugodalmasabb időszakot tudjon biztosítani ahhoz az időszakhoz képest, amelyet meg kellett élnünk az elmúlt évtizedekben. Az elmúlt évtizedekben ugyanis - és ez ténykérdés - valóban igen nagy számban jelentek meg, és ez egy fájdalmas dolog, olyan szervezetek, amelyek egyháznak álcázott módon, egyházként igyekeztek megjelenni a külvilág előtt, miközben semmi mást nem tettek, mint gazdasági előnyöket, adóelőnyöket, vagyoni előnyöket igyekeztek szerezni. Ezért azt gondolom, ennek valamilyen úton-módon, éspedig nyilvánvalóan törvénnyel, véget kellett vetni, véget kell vetni.

Az sem vitás énelőttem, hogy ennek bizonyára nem az a módja, hogy vajon hányan követnek egy felekezetet. Engedjék meg, nem szívesen teszem politikai viták során, hogy az evangéliumra hivatkozom, de azt hiszem, mindannyian ismerjük a mustármag gyönyörűséges példabeszédét vagy a kovászt, amely ugyanolyan szépséges Máténál és Márknál is. Mindkettő világossá teszi, hogy bizony, a picinyke mustármagból is lehet olyan gyönyörűséges nagy növény, ahová elférnek a madarak is.

Ezért én azt gondolom, meg kell találni azt a helyes arányt, amelyben a meglévő, működő és már kétségtelenül a köztudatban megjelent egyházaknak biztosítjuk a jövőt és a lehetőséget, miközben semmiképpen nem zárjuk el annak a lehetőségét, hogy az Istenhez vezető utat - és ebből nem tudok engedni - mások is, más módon szabályozottan igyekeznek keresni.

Tisztelt Ház! Én éppen azért tartom olyan nagyra Szászfalvi államtitkár úr tevékenységét, mert nemcsak a nagy egyházakkal egyeztetett, hanem ugyanolyan egyenrangú módon egyeztetett a kisegyházakkal is. Eljutottak hozzám olyan jelzések, amelyek, azt kell mondanom, talán a legpozitívabbak, amit az elmúlt másfél esztendőben hallhattam és tapasztalhattam. Ezekből az világosan kiderül, hogy semmiféle elzárkózás, semmiféle valami hitbéli különbségek miatti ellenérzés nem volt érezhető. A különbségtétel legfeljebb abban történt és kellett hogy történjen, hogy melyek azok, amelyek egy törvény keretébe beleférnek, és melyek azok, amelyek egy törvény keretében ugyanilyen kategóriában nem jelenhetnek meg.

Amit én nehezményezek: nem tartom szerencsésnek, hogy azok a kisegyházak, amelyek most ebben a 14-es körben nincsenek benne, egyesületi megnevezéssel kerülnek bele a törvénybe. Miért nem kerülhettek be, mondjuk, vallási közösségek néven? Nem jó érzés az egy kisegyházhoz tartozó embernek, ha ő innentől kezdve olyan néven szerepel, mint mondjuk, a sakk-kör vagy a madarászok egyesülete. Nem jó érzés ez, mert ő valahol mást tesz, mást akar tenni ott, abban a közösségben, ahova tartozik. Ezért én sokkal szerencsésebbnek tartottam volna, ha a 14-es kör megtartása mellett, akik ezen kívül maradtak, például vallási közösség megjelöléssel folytathatták volna egyesületi jogosítványok mentén a tevékenységüket. Picinyke gesztusnak látszik, mégis azt kell mondanom, szerintem jelentős gesztus lehet.

Hadd értékeljem nagyra azt, hogy az átmeneti törvényen belül - és ez megint azt igazolja, hogy nyitottság volt és nem elzárkózás a törvényhozás során - még aktuális problémákon is igyekezett segíteni a törvény előterjesztője. A földtörvény módosítása, mindannyian tudjuk, nagyon konkrét okok miatt vált szükségessé. Az már egy másik kérdés, jogászként el kell mondanom: arról nem vagyok teljesen meggyőződve, hogy egy alkotmányossági próbát is kiáll-e ez a forma. Mert az egy hatalmas kérdés, hogy civil szervezet és civil szervezet között lehet-e olyan különbséget tenni, hogy az egyik szerezhet földet, a másik nem. Ennélfogva én azt gondolom - egyelőre halkan, csöndben mondom az észrevételemet -, azt remélem, hogy ez így meg tud állni, és ennélfogva ezt a problémát ezzel megoldottuk; de ha nem, bizonyos vagyok abban, hogy a törvényhozó nyitott arra, hogy megtalálja azt az utat-módot, amely lehetővé teszi annak a folytatását, ami jó, hasznos és szükséges.

(15.50)

Összességében, tisztelt Ház, az én meggyőződésem szerint ez a törvényjavaslat - ha már olyan nagyon megkérdezik, hogy miért volt olyan sürgős - szolgálja azt is egyértelműen, hogy az általunk elfogadott alaptörvény gond nélkül január 1-jét követően hatályba léphessen. Igen, el kell ismerni, hogy ez szorított bennünket, egyfajta időkeretbe szorított bennünket. Nem kell ezt röstellni, mert hiszen ha akarjuk, hogy az alaptörvény hatályba lépjen, akkor meg tennünk, és biztosítani kell azokat a feltételeket, amelyek mentén az valóban hatályba is léphet. De a gondolkodás lehetőségét sem vezérszónoklatban, sem utólagos megrovásokban nem lehet korlátozni és nem is szabad, azok folytatódnak; folytatódnak mindaddig, amíg van hitélet, amíg létezik hitélet.

Gondolataimat azzal szeretném végezni, amit oly szépen foglalt össze Demeter Zoltán képviselőtársam, egyfajta történelmi visszapillantóval. Ő áttekintette Európában azokat az országokat, ahol az állam és az egyház összefonódása törvényi úton ma is létezik. Érdemes elgondolkodni azon mindenkinek, érdemes elgondolkodni, hogy vajon hol erősebb a hitélet. Azokban az országokban, ahol megmaradtak ezek a fajta összefüggések? Sehol nem olyan gyenge ma a hitélet sajnos, mint amilyen például Nagy-Britanniában, pedig állami egyház van. Ezért azt gondolom, hogy az a mértéktartás, ami az állam és az egyházak kapcsolatát kell jellemezze, ebben a törvényben meg kell hogy jelenjen, álláspontom szerint jelen is van, és azt a fajta együttműködést, egyben távolságtartást a jövőben is garantálni és biztosítani kell. Az egyház akkor lehet erős, ha önmagában is tud, képes működni, és tud, képes önmagáért is kiállni, helytállni, és a híveiért is helytállni, és az állam is akkor erős, ha olyan egységet tud képezni, amelyen belül az egyház megtalálja ezt a helyét.

Én is egyházról beszéltem, pedig talán nem jól tettem, mert vallási felekezetekről kell beszélnünk, hiszen abban a 14-es listában, valljuk meg, nem mindenki egyház. Hogy világos legyen - ez persze van, akinek fájdalmasabb, van, akinek kevésbé -, az én számomra egyértelmű, hogy minden olyan kompromisszum, amelyet meg kellett kötnünk a törvényhozás mentén, nem szolgálhatott mást, mint azt, hogy stabilitást, biztonságot próbáljunk nyújtani arra az időszakra, amely alkalmas kell legyen arra, hogy azok a vallási közösségek, amelyeket most befogadtunk, be tudjanak fogadni további vallási közösségeket, olyanokat, amelyek világosan és egyértelműen a nemzetet, a hazát és természetesen a Mindenhatót kívánják szolgálni.

(Taps a kormánypártok és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 183 2011.12.28. 1:57  158-289

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az álláspontom majd egy felszólalásban szeretném kifejteni, de a vita eddigi részéhez mégiscsak nagyon röviden hozzá kell szólnom.

Engem mélységesen bántana és erőteljesen fájlalnám, ha ez a vita úgy nézne ki, hogy politikai hovatartozás, politikai párthoz tartozás az, ami megmondhatja, hogy vallási, lelki, kifejezetten lelki ügyekben ki miként nyilvánulhat meg.

Meg kell mondanom, én Gaudi képviselő urat rendszerint szívesen hallgatom, de vannak bizonyos esetek, amikor úgy gondolom, hogy uralkodni kell a saját pártbéli meggyőződésünkön, mert ez a vita nem erről szól. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Nekem nincs pártom! Én nem vagyok párttag!) Azt, hogy én miként vélekedek arról, vajon mennyi szerepe lehet a teológiának, a teológusoknak, az úgynevezett szakértőknek ebben a kérdésben, majd elmondom a saját felszólalásomban. Ebben is különvéleményem van, erőteljes különvéleményem van, mert szilárd meggyőződésem, hogy kapaszkodók feltétlenül kellenek, és a szakszerűség is kell, de azért hadd mondjam el, s talán majd meg is fogom ismételni, hogy én egész életemben nagyon kevés teológiát olvastam, többnyire megelégedtem az evangélium rendszeres olvasásával, és amit merítettem, nagyjából abból merítettem. Hogy a teológusoknak mi az álláspontja, mi a véleménye, őszintén mondom, engem meglehetősen hidegen hagyott és hidegen hagy a jövőben is.

Az én meggyőződésem az, hogy most olyan törvényt kell alkotnunk, amely valóban mindenkire igaz, de annak majd az indokolását egy külön felszólalásban szeretném elmondani. (Taps az MSZP és a függetlenek soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 240-242 2011.12.28. 14:14  158-289

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Sok minden elhangzott már ebben a vitában ma is, és korábban is. Őszinte szomorúsággal hallottam azt, hogy ez a vita igen gyakran nem arról szól, amit egyébként, úgy gondolom, hogy a törvény, a javaslat előterjesztői, különösen az első variánsának az előterjesztői komolyan gondoltak. Sok minden változott, vannak, amelyek jó irányban, vannak, amelyek kevésbé jó irányban.

Hogy mindjárt mondjak egyet: én a magam részéről azt a módosító indítványomat, amely a III. fejezet 14. § (2) bekezdés c) pontjára irányult, visszavonom, mert ennél valóban jobb a bizottság által előterjesztett indítvány, amely ugyan húsz évben határozza meg, de legalább elhagyja, illetve, bocsánat, legalább beemeli vagylagosan a nemzetközi lehetőséget. Fenntartom azt az álláspontomat, hogy a húsz év is szükségtelenül hosszú, szükségtelenül olyan idő, amelyet nagyon nehéz, azt kell mondanom, istenhívő embernek csak így, egyszerűen elfogadni. De elfogadom, mert valamilyen szabályt be kell építeni, és elfogadom, hogy ez jobb, mint az enyém. De nem tudok eltérni a következőtől.

Az én indítványom a II. fejezet 6. § (1) bekezdésére irányul, amelyet én sarkalatos kérdésnek tekintek, aminek a helyes elbírálása és eldöntése nélkül meggyőződésem szerint ez a törvény üres és kizárólag, azt kell mondanom, egyfajta civil szervezetekre vonatkozó szabályozó lesz, de nem az, aminek szeretnénk sokan látni. Most úgy szól: a vallási tevékenység olyan világnézethez kapcsolódó tevékenység, amely - itt álljunk meg egy pillanatra - természetfelettire - és folytatja - irányul, rendszerbe foglalt hitelvekkel. Én azt mondom, hogy ide, a "természetfelettire" után egy vessző következik, "és Isten felé irányul". Ennek az elhagyása ugyanis, megkérdezem: nem éppen hogy, mondjuk, a Szabó Timea-féle indítványt támasztja-e alá, amely már a természetfeletti elhagyását is akarja?

Ha nagyon teológusok akarnánk lenni, és mondom ezt Mirkóczki képviselő úrnak is, vajon akkor Szabó Timeának lenne igaza? Nyilván nem. Ebből pedig az következik, hogy semmiféle indok nem lehet arra, hogy egy olyan törvény, amely mindenekelőtt és elsősorban nem katolikusoknak, reformátusoknak, evangélikusoknak és egyéb vallási felekezethez tartozóknak, hanem elsősorban az Istenben hívőknek szól, akiknek a vallásokon belüli választása teljesen szabad. Tisztelt Ház! Én nagy nyomatékkal szeretném mondani, hogy az én számomra Isten nélkül ez a törvény elfogadhatatlan, és már most mondom, hogy itt még a frakciófegyelem sem tud változtatni az elhatározásomon.

Világosan szeretnék beszélni: itt teológiáról eddig csak burkoltan esett szó, utalások voltak. Mirkóczki képviselő úr kifejezetten teológiai hivatkozásokkal élt. Helyes ez? Meg kell kérdeznem: melyik teológiára tetszenek gondolni? Mert én katolikusnak születtem, ezt nyugodtan megmondhatom, de rendkívüli módon szeretem és tisztelem a református egyházat, az evangélikus egyházat és még jó néhány egyházat, és nem befolyásol annak az eldöntésében, hogy a hitvilágomat miként alakítsam, az Istenhez vezető utat miként keressem. Ebből pedig, hogyha ezt teológiai kérdéssé tesszük, azt kell mondanom, hogy már nem arról szól a törvény, amiről szólnia kellene, már nem azokról a szervezetekről szól, amelyeknek megvan a maguk hivatása ebben a világban, hanem valami egészen másról, olyanfajta vitákról szól, amelyek eldönthetetlenek az én nézetem szerint.

Én szeretnék - volt már itt püspökre hivatkozás, nagyon helyesen - Bölcskei püspök úrra hivatkozni, aki a karácsonyi beszédében, azt kell mondanom, nem véletlenül, alázatosságra intett mindenkit, aki őt meghallgatta. Erre az alázatosságra igen nagy szükség van, amikor ezt a törvényt tárgyaljuk, és igen nagy szükség van arra, hogy amikor az alázatosságról beszélünk, akkor próbáljunk meg lélekben is keresztényekké lenni.

(14.50)

Tisztelt Ház! A másik, talán nem ekkora, de mégis fontos kérdés: nagy örömmel olvastam, hogy az ezer már nem tagról, hanem ajánlásról szól, de azért mégiscsak megkérdeztem magamtól, hogy ha már egy ilyen számot mondunk, akkor miért nem maradunk meg mondjuk, Máténál, Márknál 12-nél, vagy ha úgy tetszik, akkor legyen nagyobb, Lukácsnál 72-nél vagy a protestánsok szerint 70-nél? Mitől az ezer? Miért pont ezer? Miért nem 500? Miért nem 1500? Azt gondolom, hogy ennek valami alapjának kell lennie, és úgy gondolom, hogy itt nem a megszorítást kell alkalmazni, hanem a lehetőséget biztosítani. A vizsgálatoknak nem erre kell irányulni, hanem arra, amiről államtitkár úr többször nagyon pontosan beszélt: azoknak a magukat egyháznak nevező szervezeteknek a kiszűrésére, amelyek a valóságban nem egyházként, hanem kifejezetten üzleti tevékenységként működnek (Babák Mihály: Biznisz.), tehát döntően erre kell irányulnia.

Egész őszintén mondom - elolvastam figyelmesen még egyszer a most hatályos, 1990-ben hatályba lépett törvényt, csak azért, hogy ne a levegőbe beszéljek -, tegyük a kezünket a szívükre: számos jó és közös egyezségen alapuló döntés van benne. Ha ezt jobbá akarjuk tenni, akkor azt keressük, hogy mi az, ami jobb. (Dr. Lukács Tamás: Kivel egyeztek meg?) Nem értem, de majd el tetszik mondani, és majd válaszolok is, ha tudok, mert nem hallok rosszul, csak nem volt elég hangos.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet, hogy a közvetlen dialógus vezet sokszor eredményre, de a Házszabály szerint nem tudom kihagyni magamat ebből a párbeszédből, tehát engedjék meg, hogy én adjak szót. Elnézést, képviselő úr, folytassa.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Még egyszer mondanám, én a magam, illetve azt kell mondanom, hogy sokunk nevében beszélek, és amikor azt mondom, hogy keressük a jobbat, akkor nemcsak a jó szándék vezet, hanem azt kell mondanom, hogy az a fajta szándék is, hogy látom, hogy ennek a törvénynek a most következő időszakra, nem öt évre, nem tíz évre, hanem hosszú időre kellene szólnia. A viták arról győztek meg engem, hogy számos kérdésben még mindig nem jutottunk elég közel egymáshoz, pedig közel kell tudni jutnunk, ilyen alapvető kérdésekben mindenképpen közel kell hoznunk egymáshoz azokat a nézeteket, amelyek legalább azokat összekötik, akik világosan és egyértelműen, még egyszer mondanám, az egyistenhit talaján állnak szilárdan.

Tisztelt Ház! Még egyszer mondanám, az én módosító indítványom ezt szeretné olyanná tenni, hogy azt jó szívvel elfogadhassa mindenki, aki bármelyik felekezethez tartozónak vallja magát. A teológiát, a teológiai megállapításokat, a teológiai vitákat ennek a törvénynek az elfogadásából kívül kell hagyni; egyértelműen kívül kell hagyni. Gondolják már egyszer végig - mondom megint Mirkóczki képviselő úrnak -: melyik teológiai álláspontot tetszik képviselni? A holland teológusokét, akik meglehetősen liberálisak? Mondjuk, esetleg az olasz teológusokét, akik, azt gondolom, hogy a pápa hatására most éppen egy szigorúbb, határozottabb álláspontot képviselnek? Melyiket?

Számunkra nem ezt kell eldönteni; a mi számunkra az a feladat, hogy olyan törvényt alkossunk, amely az embereket nem elidegeníti - ez a legfontosabb - a felekezetektől, hanem odavonzza azokat, és a felekezeteken belül az Istenhez vezető úton segíti, támogatja őket. Ennél fontosabb nincs, és ezért azt gondolom, hogy akik itt ezt a mai napot és az előzőeket valamiféle olyannak gondolják, hogy ezt el lehet tudományos alapokon dönteni, azoknak azt ajánlom, hogy ezt legfeljebb jogászként, a társadalom ismeretében, de semmiképpen nem valamelyik felekezet teológiai hitvallása alapján tegyék.

Tisztelt Ház! Még valamit azért szeretnék megosztani önökkel. Itt mindenfélék elhangzottak - nyilván jószándékúan -, különböző politikai megnyilvánulások, hogy mikor mi történt. Nem szeretem a saját személyes példámat mondani: úgy nőttem fel egy református nagyvárosban, akkor még nagyvárosban az Alföldön, hogy katolikus voltam, és egy nagyszerű egyházhoz tartozhattam, de köztünk azokban a legnehezebb időkben soha sem volt olyan, hogy teológiai vitákon szembekerülhettünk volna egymással. A legsúlyosabb atrocitások mindig a katolikusok és a reformátusok közötti futballmeccsen voltak, amely ugyan lábra ment, de soha nem fejre, amely, azt kell mondanom, hogy küzdelmet jelentett, de nem egymást akartuk legyőzni, hanem csak a győzelmet akartuk megszerezni.

Ezért én azt javaslom, tisztelt Ház, hogy gondoljuk végig még egy olyan részét ennek a törvénynek, amelyet én nagyon jónak tartottam az eredeti javaslatban, hogy hol dőljenek el a dolgok: itt, a politikai viták tüzében vagy netán a bíróságon. Érdemes ezt még egyszer végiggondolni; érdemes ezt úgy végiggondolni, hogy annak minden vetületét próbáljuk megállapítani, és minden vetületét próbáljuk végiggondolni.

Ez nem egy napra szóló törvény, ez a törvény nem arról szól, hogy még egy hétig, kettő hétig él, hanem arról szól, hogy ennek szolgálnia kellene az unokáinkat is, ennek világosan és egyértelműen útmutatást kellene adnia. De milyen ellenérzéseket kelthet az, ha mondjuk, politikai jellegű döntésnek fogják minősíteni egyik-másik kisegyházat, ha éppen a parlament így vagy úgy dönt?

Azt gondolom, tisztelt Ház, érdemes ezt még egyszer végiggondolni, és érdemes még egyszer azon elgondolkodni, hogy nem lenne-e szerencsésebb - államtitkár úrnak is mondom - majd egy bizottsági módosító indítvánnyal e tekintetben is előrébb lépni. Sok mindenben léptünk előre, ebben azonban még nem sikerült. Lehet, hogy így is működni fog ez a törvény, s reményeim és hitem szerint miért ne működhetne, bár amikor Mirkóczki Ádám képviselő úr 7. pontban megjelent módosítóját olvasom, akkor mélységesen elgondolkodom: "Az Országgyűlés jelen törvény hatálybalépésével egyidejűleg felállítja a magyar vallásügyi tanácsadó testületet." (Mirkóczki Ádám: Mi a gond?) Milyen testület lenne ez? Hogy hogyan lenne ez kiosztva, nem mondom el a klasszikus viccemet; a k. u. k. idejében, amikor vasárnap gyülekeztek a katonák, és mindenkinek valamelyik felekezethez kellett menni, a káplár azt mondta az egy embernek, középen maradt, hogy különben úgy odavágja valamelyik felekezethez, hogy ott ragad. Nem hiszem, kedves barátaim, hogy ilyesmiben kellene feltétlenül gondolkodnunk.

Még egyszer mondom, elhiszem, Mirkóczi képviselő úr, hogy önnek itt ebben biztos van támogatottsága, de én nem tartozom ezek közé. Az én határozott véleményem ugyanis az, még egyszer mondanám, hogy a vallási, felekezeti, belső teológiai kérdéseket nem szabad behozni a Házba, az senkinek nem jó, legkevésbé az egyházaknak. (Gyöngyösi Márton: Azzal helyezné ki! Jézus Mária!)

Ezért, tisztelt Ház, javaslom, hogy mindannyian alaposan fontoljuk meg még egyszer, van még lehetőségünk, és próbáljunk meg egy tartós, időtálló, valamennyi istenhívő ember számára elfogadható törvényt hozni. (Taps a kormánypárti padsorokban, valamint az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 252 2011.12.28. 2:09  158-289

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Sajnálom, hogy... - de már jön, Lukács képviselő úr most jön be, talán akkor elmondanám. Az Apcselnek az a része, amelyre volt szíves utalni, képviselő úr, a pünkösdi történetre - én nem szeretnék hosszan elmélyedni abban, hogy az hol, miként és milyen körülmények között történt, aki időnként olvassa a Szentírást, az pontosan tudja -, nos én nem azt mondtam, hogy Jézus vallást alapított, mert abban igen sokan egyetértenek, hogy ő a vallásalapítót jelölte ki, amikor azt mondta Péternek, hogy e kősziklára fogom alapítani az egyházam. Sok mindenen el lehetne vitatkozni, de azon biztosan nem, hogy az ezer nem szent szám. (Varga László: Szentek a 3 ezer, az biztos!) A protestánsok azért ennél lehetnének egy kicsit nagyvonalúbbak is. Ha valakinek, nekik igazán illenék ennél nagyvonalúbbnak lenni pont azokkal az egyházakkal szemben, amely egyházak éppen azt az utat járják, amelyek a protestánsok kínkeservesen jártak végig.

De nem utolsósorban végül is arról kell szólnom, ami az én számomra igazán fontos. Félreérti képviselő úr mind a mondandóm, mind pedig a javaslatom. Én nem azt mondom, hogy a '90-es törvény helyett nem kell most egy új törvény. Ezt egy szóval sem mondtam, ezt kár lenne belemagyarázni, mert ez már egy kicsit afféle szófacsarás lenne. Én azt mondom, hogy ezt a törvényt kell a lehető legjobbá tenni. Ez a törvény a mostani formájában is elfogadható számomra, még azzal együtt is, hogy nem a bíróság fog dönteni, hanem egy elég alapos indokolás alapján - jó volt ez az indokolás, sok mindent el is tudok belőle fogadni - egy kétlépcsős elfogadás legyen. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Elnézést kérek, majd folytatom.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 254 2011.12.28. 2:14  158-289

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót. Hogy befejezzem: az én számomra az igazán fontos az a bizonyos 6. § (1) bekezdés. Itt súlyos félreértés van köztünk. Természetesen nem gondolom, hogy egyetlen világvallást is ki lehetne vagy ki kellene zárni a lehetőségekből. De az én javaslatom nem zárja ki. Nem kiveszem a természetfelettire, hanem vesszővel folytatom az Istenre irányulóval. Ha fordítva lenne, akkor mi történne? Ha ezt hagyom ki, akkor önmagam hagyom ki! (Szászfalvi László: Ez felsorolás!) Pontosan erről van szó, képviselő úr, hogy az egy felsorolás. Ettől fogva ez is igaz és mindkettő igaz. Irányulhat bármelyikre, nem zárja ki egyik a másikat. Nem zárja ki! Ha egy nagy világvallás a természetfelettire irányulót akar és ez az ő hite, miért ne tenné? Elfogadom. De azok a nagy világvallások, amelyek Isten felé törekszenek, talán ők is benne lehetnek ebben a törvényben.

Itt van köztünk a sarkalatos különbség. Úgy gondolom, ez valóban csak úgy hidalható át, ha mindenki átgondolja az álláspontját, és végiggondolja, az lehetetlen, hogy azért, hogy ne sértsek meg egy másik nagy világvallást, kihagyom a saját hitem alapját. Ez így nem megy, következésképpen gondolják végig még egyszer ezt az álláspontot. Úgy van, ahogy államtitkár úr mondta, ez egy felsorolás. Mindkettővel lehetséges az egyházalapítás. Mindkettővel, de magunknak nem ajánlanám a természetfelettit, mert képviselőtársam igen jól mondta, innentől kezdően aztán valóban az ufóhívők is előkerülhetnek - azokból van elég sok -, elég természetfelettik, és innentől kezdve gyakorlatilag azt kell mondanom, nagyon nehéz lenne gátat szabni arra, hogy az éppen miért nem az a természetfeletti, amire mi gondoltunk. Következésképpen azt gondolom, hogy ez az utolsó nagy téma, amiben azért jó lenne szót érteni.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 49-51 2011.12.30. 2:21  44-92

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Több módosító indítványt nyújtottam be, ezek a módosító indítványok részben támogatást kaptak a bizottságban, részben megkapták az egyharmadot. Mégis azt gondolom, hogy az a módosító indítvány, amelyet most az alkotmányügyi bizottság benyújtott - összefoglaló jelleggel tett olyan javaslatokat, amelyek számomra is elfogadhatóak -, meggyőződésem, hogy ez a módosító indítvány támogatható, az alkotmányügyi bizottság által benyújtott bizottsági módosító indítvány sok mindent korrigál. (Novák Előd: Melyik?)

Mindenekelőtt az a szabály - és én ezt tartom talán a legfontosabbnak... (Novák Előd: Nincs ilyen! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hogyne lenne!) Ha az előttem lévő papír nem csal, akkor mégiscsak létezik. (Novák Előd: Hányas pont? Melyik törvény?)

ELNÖK: Megkérem, képviselő úr... (Lázár János: Papcsák Ferenc által beterjesztett! - Novák Előd: Hányas pont?)

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Nem olvasom fel, mert az időt nem kívánnám húzni, de szeretném, ha a képviselőtársam majd tájékozódna ebben az ügyben.

A Papcsák Ferencék által benyújtott módosító indítvány, amelyet az alkotmányügyi bizottság támogatott, világos szabályokat alkalmaz. Ez a szabály meggyőződésem szerint eleget tesz annak is, amit én szerettem volna elérni, nevezetesen: ne csak az alkotmány tekintetében történjen korlátozás, hanem a sarkalatos törvények esetében is. Én ezt nagyon fontos szabálynak érzem, olyannak, amely garanciális jellegű a következőkben.

Fontosnak tartom azért, mert igazolja egyben azt is, hogy nem valamiféle többségi olyan lerohanás történik a Házzal szemben, mint amire itt a Jobbik utalt, hanem inkább arról van szó, hogy gyorsítani kívánunk bizonyos eljárásokat, de ezeknek a korlátait is ismerjük. Én mindvégig ahhoz tartom magam majd - ehhez tartottam magam az egyházügyi törvénynél, ehhez tartom magam ezeknél a módosítóimnál is -, hogy nem az a fontos, hogy ki nyújtotta be, nem az a fontos, hogy kinek a neve van alatta, hanem az a fontos, hogy elfogadható és az ügyet szolgáló legyen. Azt gondolom tehát, hogy ez a módosító ilyen.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 67 2011.12.30. 1:39  44-92

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon rövid leszek. Először a saját tévedésem akarom korrigálni. Igaza van Balczó képviselő úrnak, alelnök úrnak, az alkotmányügyi bizottság elé ez valóban dr. Papcsák Ferenc előterjesztésében került be. Nem lett bizottsági határozat belőle, de tény, hogy itt van előttünk, és tény, hogy most ezt tárgyaljuk.

Az is tény, és ezért utaltam erre, hogy én három szakaszban nyújtottam be korábban módosító indítványokat, amelyek ennél szélesebb körben jelentettek volna korlátozást, s nem a képviselők számára, hanem a vita kiterjesztése érdekében. Mégis azt mondom, és ma már ezt mondom - aki ismer, az tudja, hogy én nem nagyon szoktam visszavonulni az eredeti álláspontomtól -, hogy az adott helyzetben egészen addig elment a Papcsák-féle javaslat, ameddig meggyőződésem szerint az eredményes tárgyalások érdekében még el kellett menni. Világos ugyanis az én számomra az, hogy az eddigi másfél esztendős gyakorlat azt igazolta, hogy a záróviták már messze nem a záróvitában egyébként terítékre kerülő ügyekről szóltak, hanem az égvilágon mindenféle ügyek előkerültek, és ezek aztán a végkimerülésig folytathatók voltak. Azt gondolom, ez a gyakorlat nem folytatható, ebből következően ez egy még mindig mérsékelt, az adott szituációhoz képest elfogadható javaslat. Én azt javaslom, fontolja meg még a Jobbik is, hogy ez egy olyan javaslat, amellyel lehet élni és lehet jól élni, következésképpen egy támogatható javaslat.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 91 2011.12.30. 0:43  44-92

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Csak egy rövid mondat, amit el szeretnék mondani.

Valamit az ellenzéknek is figyelembe kell vennie. Hatalmasat léptünk előre akkor, amikor a kivételes szabályok esetében visszaállítottunk, megtartottunk egy olyan kétharmados szabályt, amely pedig nagyon kétséges volt, hogy megtartható-e egyáltalán, annak érdekében, hogy gyorsítsuk az eljárást, mégis egy olyan önmérsékletet gyakorolt a többség, amelyet helyes lenne értékelni.

Ezért az én álláspontom szerint itt ma olyanról szavazunk, amely meggyőződésem szerint nem korlátozza, csak gyorsítja az eljárást. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 44 2012.02.21. 2:04  19-107

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, az egész vita során nem árt figyelembe venni a következőket. Teljesen világos, hogy ez a fajta adósság az egész ország adósságának egy része. Ezt nem lehet úgy kezelni, ahogyan ezt az LMP-s képviselő asszony elmondta, aki tulajdonképpen egyfajta szociális jellegű megoldásokat helyezne előtérbe. Ez egy adósságcsapda, amely adósságcsapda az országot terheli.

Itt a kormánynak épp az a felelőssége, és azt a felelősséget kell tudnia vállalni, hogy az arányokat helyesen állapítja meg. Meggyőződésem tehát, hogy ezek a korlátok, bármilyen kormány lenne, minden kormány előtt ott állnak. Nem lehet olyan megoldásokat keresni és találni, amelyek egyértelműen áttolják mindazon felelősséget, amely felelősség nyilvánvalóan döntően a bankoké, de amelyeknél semmiképpen nem lehet azt mondani, hogy a hitelfelvevők pedig teljes mértékben minden felelősség alól mentesülnek. Ez egy abszurd elképzelés lenne azokkal szemben, akik nem vettek föl hitelt, még inkább azokkal szemben, akik forinthitelt vettek fel, és tisztességgel törlesztenek.

A kormánynak ezeket mind értékelnie kell, és az a javaslat, amely most végül is bekerült a Ház elé, meggyőződésem szerint ennek az eredménye. Ennek a kiegyensúlyozott és egyfajta mindegyiket értékelő lehetőségnek a szublimációja az, ami együtt jelenik meg. Ha nem ebben gondolkodunk, akkor valamelyik csoporttal, valamelyik társadalmi csoporttal szemben mindenképpen méltánytalanul járunk el.

A megoldás tehát meggyőződésem szerint az ország érdekében annak a fajta lehetőségnek a megkeresése, amely enyhít ezen a helyzeten, de ugyanakkor nem súlyosbítja azok helyzetét sem, akik az elmúlt hosszú időszak alatt nem estek kísértésbe akkor, amikor olcsó hitelhez lehetett jutni, hanem kifejezetten igyekeztek tisztességgel a forint keretein belül maradni. Meggyőződésem, hogy ennek a kiegyensúlyozott értékelése lehet csak eredményes.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 130 2012.02.21. 2:16  107-177

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nehéz olyan ügyben megszólalni, amelyben az ember családilag, önmagában valamilyen módon érintett, és talán nem is mindig szerencsés. Nehéz ezekben megszólalni, mert olyan időkre kell emlékezni, amely időkre az ember nem is nagyon szívesen emlékszik (Mágori Józsefné: Az biztos!), vagy ha igen, akkor nagyon kevés jó emléke van.

Kétségtelen és az is nyilvánvaló, hogy a legnehezebb az volt az elmúlt évtizedekben, hogy miközben sokféle visszaemlékezést, sokféle megemlékezést hallottunk, mások fájdalmában igyekeztünk minden erőnkkel osztozni, eközben a saját fájdalmunk nem kerülhetett elő. Hallgatni kellett, mert hallgatásra voltunk kötelezve. És azt kell mondanom, tisztelt Ház, ami miatt ma mégis megszólaltam, az a következő. Előbb vagy utóbb persze el kell jussunk odáig, hogy egy olyan nemzet, mint a magyar, eljut a megbékélés időszakáig, de ehhez kell valami, ehhez őszinte megbánás kell az egyik oldalon, ott, ahol elkövették mindazokat a bűnöket, amelyekre emlékezünk, és kell valami a mi oldalunkról is, hogy olyan erősek legyünk, hogy szembe tudjunk nézni a saját és mások szenvedéseivel.

Világosan szeretném magam kifejezni, régen nem a tapsokra törekszem, mindig azt mondom el, amit gondolok, amit érzek, most is ezt fogom elmondani. Igen, akkor lesz ez egy nagyon erős magyar nemzet, ha az az oldal, amelyiknek be kell ismerni a bűneit, ezt megteszi, és ha a másik oldal eljut odáig, hogy bűnök és bűnök között tényleg nem tesz különbséget, hanem azt mondja, hogy a XX. századot lezárjuk, és nem követelünk semmit a harmadik nemzedéktől, mert a harmadik nemzedék nőtt fel, se a mieink oldaláról, se mások ne követeljenek.

(15.00)

Mert éppen úgy tartom igazságtalannak azt, hogyha szembemegyünk azzal a fiatal nemzedékkel, amely most küszködik ezzel a szörnyű válsággal, amiben vagyunk, és tőlük követelünk, mint amiket tőlünk követeltek, akik pontosan úgy nem tehettünk a mások fájdalmairól, mint ahogy állítják most a fiatalok, hogy nem tehettek a mienkről.

A megbocsátáshoz meggyőződésem szerint a bűnbánat elengedhetetlen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
169 14 2012.03.06. 5:17  13-16

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Államtitkár Úr! Ritka a jó hír a gazdaságban, azt kell mondani, talán a fehér hollónál is ritkább Európában is, Magyarországon is, az elmúlt hetekben azonban volt egy jó hír, amely úgy szólt, hogy a GDP, ez a bűvös összehasonlítási szám Magyarország esetében magasabb eredményt mutatott, mint amit terveztünk: 1,7 százalékot. Lehet azt mondani, hogy nohát, ez aztán nem egy nagyon magas szám; ez igaz - de nem recesszió, hanem emelkedés. És ha utánanézünk, hogy mi áll e mögött a szám mögött, akkor a kisgazda szívek meg különösen átmelegszenek, mert e mögött bizony nagy százalékban ott áll a magyar mezőgazdaság. Ha az elmúlt évi mezőgazdasági teljesítmény nem lett volna olyan sikeres, mint amilyennek bizonyult, akkor ez a szám nagyjából és egészében 1,4 százalék körül landolt volna, és az már nem lett volna ilyen gyönyörű. Azt kell mondanom tehát, hogy ennek örülhetünk.

De azt is látnunk kell és egyértelműen tudomásul vennünk, hogy tavaly jó termés volt, s a következő esztendőkben, az ezt követő években nemcsak a jó termésre, hanem egy stabil, biztos mezőgazdaságra kell számítanunk. Ez az eredmény reményeink szerint felnyitja a szemét azoknak is, akik nem vagy csak nagyon nehezen veszik tudomásul, hogy Magyarország kitörési pontja, leginkább kitörési pontja az a magyar agrárium lehet, amelyre felépülhet az egész magyar vidék. Ha ezt nem veszik tudomásul a hatalom és a hatalom birtokosai, akkor ott fogunk toporogni, hogy melyik évben van jó termés, melyik évben van rossz termés. Nem ezt kell várni, meg kell teremteni a szilárd, biztos alapokat.

De mi ez a szilárd, biztos alap? Elsősorban a magyar termőföld, elsősorban az a magyar termőföld, amely meggyőződésem szerint most mindannyiunk védelmére szorul. A magyar termőföldet ugyanis súlyos veszély fenyegeti. Én időnként meghallgatom a baloldali sajtót is, mert tájékozódni kell. Az Antall-kormány volt államtitkára, utóbb pedig, azt kell mondanom, hogy nagybirtokos, legutóbb egy olyan nyilatkozatot tett, amellyel egyet kellett értenem. Azt mondta ugyanis, hogy a tőke ugrásra készen áll, és azt várja, hogy beruházzon a magyar mezőgazdaságba. És ez így van! A külföldi és belföldi tőke készen áll arra, hogy a magyar mezőgazdaságba beruházzon, na, nem úgy, hogy a kisparasztot fogja majd tőkével segíteni, hanem úgy, hogy a termőföldet meg fogja szerezni.

Ezért, tisztelt képviselőtársaim, akár tetszik egyeseknek, akár nem, világosan meg kell mondani: 2012 és 2013 cezúra a magyar történelemben. Ha most nem teremtjük meg azokat a törvényeket, amelyek garantálják és biztosítják, hogy a magyar termőföld magyar kézben és elsősorban azok kezében maradjon, akik ebből élni akarnak a családjukkal együtt, akkor ezt többet már nem tehetjük meg. Vegyük tudomásul, hogy ahogyan most súlyos támadások érték a kormányt és ezen keresztül Magyarországot az Európai Unió részéről, ezek a támadások a föld esetében fokozottak lesznek, sokkal erőteljesebbek lesznek, mert még súlyosabb érdekeket sértenek. Persze, az Európai Unió fellép a bírák érdekében, fellép különböző érdekekben - de amikor a tőkéről van szó, akkor teljes súllyal fog megjelenni itt Magyarországon. Ezért azt mondom, most össze kell fognunk, és a magyar föld védelmében el kell indítanunk egy olyan mozgalmat, amely átível a pártokon, amely az egész nemzetet képes mozgósítani. Világos és egyértelmű törvényeket kell hozni még ebben az évben, olyan törvényeket, amelyeket a következő évben meg tudunk védeni, merthogy az Európai Uniónál meg fogják támadni, ebben biztos vagyok! Abban is biztos vagyok, hogy ha mi, magyarok egységesen, egy nemzetként kiállunk ennek a védelmében, akkor ezeket a törvényeket meg tudjuk védeni.

Ezért mi, kisgazdák - és most hívunk és várunk mindenkit - most e hónap 10-én a Bajcsy-Zsilinszky-szobornál, a Deák téren elindítunk egy mozgalmat, ott összejövünk, kisgazdák, remélem, sokan, remélem, hogy olyanok is, akik nem kisgazdák, és meghirdetjük a magyar föld védelmét, meghirdetjük, hogy ott állunk, mert nincs más lehetősége ennek az országnak, teljes súllyal és erővel a magyar kormány mögött, ha meghozza ezeket a törvényeket, ha ezeket a törvényeket idehozza a parlament elé.

(Dr. Budai Gyula felé:) És végül, de nem utolsósorban tisztem talán az is, hogy köszöntsem államtitkár urat örömmel, jó szívvel. Az államtitkár úrnak hatalmas tapasztalata és gyakorlata van a bűnüldözés területén. Azt tudom mondani, államtitkár úr, hogy a tiszta mezőgazdaság megteremtésében erős jogi eszközöket kell alkalmazni, önnek ezek most a kezében lesznek, kívánjuk és hisszük, hogy ezzel élni is kíván. Azok a visszaélések és anomáliák, amelyeket most jeleztek, meggyőződésem szerint létezők. Ha a szabályok rosszak, azt kell megváltoztatni, ha a végrehajtás rossz, azt kell megváltoztatni, mert a nemzet egységét a föld védelmében fenn kell tartani (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.),meg kell erősíteni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 204 2012.04.02. 2:16  195-207

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint a Fidesz-frakcióhoz tartozó kisgazdáról, eléggé köztudott, hogy soha nem szoktam visszafogni magam, ha valamilyen kritikát kell elmondani akár a kormányról, akár másról. (Felzúdulás, közbeszólások a Jobbik soraiban.) De már engedtessék meg, ennél tisztább és világosabb és - azt kell mondanom - becsületesebb határozat, mint ami most elő van terjesztve, ritkán kerül a Ház elé. Végre valami olyan, ami ezer szép szónál többet jelent. Valami, ami valóságos, és ami összekötni kíván és nem szétválasztani, ha nem ezzel foglalkozunk, és nem azzal, hogy végre rájöjjünk arra, hogy a Kárpát-medencén belül az összekötő kapcsokat kell megtalálnunk, és nem azt kell állandóan erősítenünk, ami szétválaszt.

Megerősítem azt, amit Harrach Péter képviselőtársam mondott 1998-ban. Volt szerencsém ott indulni, ebben a választókerületben, és tudom, hogy ott minden magyar embernek - minden magyar embernek pártállástól függetlenül - kívánsága, óhaja, reménye volt, hogy majd fölépülnek a hidak. Alaposan elvert engem akkor Harrach képviselő úr - jól is esett, mert jó helyre került a mandátum -, de hadd mondjam el, hogy máig tanulság számomra az, hogy azok a lépések, azok a kisebb lépések - és ezért kértem ma szót -, amelyek közelítik az embereket egymáshoz a határokon keresztül, azok azok, amelyek igazán megbékélést, tisztességes együttélést hozhatnak.

Ezért arra kérek mindenkit, hogy a nemes indulatokat is valahol ott hozzuk elő és ott vezessük le, amikor azoknak helye van. Itt most azt kell megtalálnunk, azokat a kapcsokat, amelyek összekötnek. Itt most annak kell örülnünk, hogy elindult valami. Hogy majd Európai Unióval vagy magyar pénzből? Hát ez egy kérdés. Én is amellett vagyok, ha nincs európai uniós pénz, akkor kell legyen magyar pénz. Talán lassabban fog menni egy kicsikét, de reményeim szerint lehet európai uniós pénz is. Nem az a kérdés, hogy miből épült a híd, hanem az a kérdés, hogy működjön, hogy összekössön, hogy kapocs legyen.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 10 2012.04.03. 5:14  9-10

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Március 10-én a kisgazdák, a Kisgazda Polgári Egyesület és a Kisgazda Polgári Szövetségpárt a Deák téren egy földvédelmi mozgalmat indított el. Szükség volt erre és szükség van erre, mert a föld, a magyar föld bizony védelemre szorul, nemcsak a külföldiek agresszív felvásárlásával szemben, hanem a hazai nagytőkével szemben is.

A világos és egyértelmű kezdeményezésünk nem arra irányult, hogy valamely párt kisajátítsa, így akármelyik, amelyikhez én is tartozom, a kisgazdák vagy mások, ezt az ügyet, hanem arra irányult, hogy nemzeti ügyet tudjunk, az egész nemzet számára hasznos ügyet tudjunk ebből elindítani.

A reakciók meglepően kedvezőek voltak. A reakciók ugyanis nem feltétlenül a médiában, nem is az egyenes kormánymegnyilvánulásban jelentkeztek, hanem közvetett módon. Jól érezhető módon ugyanis, miután mi egy petíciót nyújtottunk át, amelyben hét pontban kértük a törvényhozás felgyorsítását ezekben az ügyekben, mintha mégiscsak elindult volna valami a kormányoldalról. Mintha a kormányoldalon észrevették volna, hogy a magyar föld ügye nem tűr halasztást, a magyar föld ügyét elsőrangú helyre kell emelni.

Tisztelt Ház! Tegnap a miniszterelnök felé számos kérdés hangzott el azokról a haszonbérbe adott vagy haszonbérbe adni szándékolt földterületekről, ami eredetileg 65 ezer hektár lett volna, de aztán valahogy 34 ezer hektárra csökkent, amely 34 ezer hektárból, a mai adatok szerint, 4059 darab benyújtott pályázatból 977 darab van elbírálva, és amelyből szerződést 276 darabra kötöttek.

Ezért tegnap joggal és okkal kérdezték meg többen, hogy vajon mi is a szándék, hogyan fog ez az egész eljárás befejeződni. A miniszterelnök úrnak volt néhány nagyon fontos megnyilvánulása, többek között azt mondta, és ezzel messzemenőleg egyet kell értenem, hogy ez nem földbirtokrendezés - így igaz. 34 ezer hektár haszonbérbe adása messze nem földbirtokrendezés. De földbirtokrendezésre, mondjuk mi, kisgazdák, szükség van. Olyan földbirtokrendezésre van szükség az én meggyőződésem szerint, amely egyértelműen világossá teszi, hogy Magyarországon az a fajta egyensúly, amelyet, úgy tűnik, tulajdonképpen mindannyian megértettünk, hogy szükség van egy nagyüzemi termelést garantáló, de behatárolt nagybirtokra, hogy szükség van egy erős középbirtokra, és biztosítani kell a kisbirtok számára is, elsősorban szövetkezéseken keresztül, a túlélés lehetőségét. Ehhez azonban földbirtok-politika kell, és még valami, ami, azt gondolom, nem mellőzhető. Mi ezt tartjuk a legfontosabbnak.

Világos és egyértelmű üzenetünk a következő: ma Magyarországon érvényes törvények vannak, amelyek 300 hektárban határozzák meg a tulajdonlás lehetőségét, egy család esetében pedig 1000 hektárban. Ez elég bőséges lehetőség. Soha ilyen ajánlat még földbirtokrendezés előtt nem volt, mert a legmagasabb ajánlat is Bajcsy-Zsilinszky Endrééktől 500 holdra vonatkozott.

Hogy világos legyen: ezt azonban ma Magyarországon csak igen kevesen tartják be azok közül, akik egyébként földbirtokot szereztek vagy szereznek, ki tudja, milyen úton-módon, miféle szerződések útján-módján. Mi tehát azt mondjuk - és ez az elsőrangú igényünk és kérésünk, és nagyon-nagyon egyértelművé szeretnénk tenni, hogy ebből nem lehet engedni -, ma Magyarországon csak úgy lehet földbirtok-politikát folytatni és elindítani, ha először elvégezzük azt a világos, egyértelmű fölmérést, hogy kinek mennyi tulajdona van. Bolond, hülye háziasszony az, aki elkezd úgy gazdálkodni, hogy fogalma nincs arról, hogy mi van a kamrában, miből akar gazdálkodni.

Egyértelmű az én számomra, hogy ez a fölmérés egy önbevallási rendszeren kell alapuljon. Ahol az önbevallásnál nem vallják be a saját tulajdonukat, állítólagos tulajdonukat, nem jelölik meg annak a származását, ha nem jelölik meg azt, hogy milyen jogcímen szerezték, ez azt jelenti, hogy az nem az övék. Ebből következően le kell vonni a konzekvenciákat. Hogy ez súlyos dolog? Igen, ez súlyos dolog. De ha ebben az ügyben tovább akarunk lépni, akkor ezen az úton kell elindulni.

Mélységesen sajnálom, hogy ma a kormány nincs itt, a kormány képviseletében nincs itt senki olyan, aki erre érdemben tudna választ adni. (Szilágyi László: Szégyen!) A magam részéről azonban azt kell mondanom, hogy ez semmitől nem rettent vissza minket.

Mi egyértelműen és világosan a következőkben is azt a következetes politikát kívánjuk folytatni, amelynek az eredményeként Magyarországon meg kell tudnunk valósítani azt az igazságos földbirtokrendszert, amelyért ez az ország, ennek az országnak a népe nem most, nem száz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) éve, hanem ezer éve küszködik.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok, valamint az LMP és a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 68 2012.04.17. 2:14  27-159

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Mindenkit megnyugtatok, hogy a frakciómtól kaptam kettő percet, én ezt most beszélem le, azon egyszerű oknál fogva, mert hálás vagyok azért, hogy mint az egyik előterjesztő a kormányoldal részéről kaptam kettő percet, ezt most kihasználom.

Tisztelt Ház! Világossá szeretném tenni, hogy a magam részéről én is azzal értek egyet, ezt ki kell mondanom, hogy nincs én jó kommunista, te rossz kommunista, nincs én jó besúgó, te rossz besúgó, szilárd meggyőződésem, hogy ez ügyben tiszta helyzetet kell teremteni, ez a kötelezettségünk.

Az is meggyőződésem, és az is teljesen világos az én számomra, hogy azok, akik hosszú időn keresztül védték a nemzetbiztonságot, helyesen tették. Éppen azonban a legutóbbi idők eseményei azt igazolják, hogy e területen is tiszta helyzetet kell teremteni, és a tiszta helyzet megteremtése kívánja azt, hogy világos és egyértelmű válaszokat adjunk a föltett kérdésekre.

Az is világos az én szememben, hogy ma csak azt tudhatjuk ajánlani azoknak, akiket tényleg érdekel ez az ügy, hogy vegyék elő az interneten ennek a történetét, és rájönnek, hogy milyen is a mi rendszerváltásunk nyomorúsága az elmúlt húsz esztendő alatt, ami alatt nem tudtunk előrehaladni e területen. Most megvan a szándék - meggyőződésem szerint - a kétharmadban ennek a megoldására. Ezt a szándékot kell felhasználni, és ezt a szándékot kell végre odáig végigvinni, hogy ne mosolyogjanak az ember képébe különböző helyeken azok, akikről biztosan tudjuk, hogy kik voltak; hogy ne történjen olyan helyzet, amikor az embernek azon kell elgondolkodni, hogy vajon ki az, aki honnan és miképpen került oda, ahova éppen került, hanem egyértelmű, tiszta helyzet legyen.

Ez a tiszta helyzet arról kell elsősorban szóljon, hogy tegyük lehetővé, hogy ahogyan Csurka István meg tudta tenni, hogy kiállt a napra, és azt mondta, hogy aláírtam, de soha nem jelentettem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.); várom, nagyon várom, hogy azok, akik elkövettek dolgokat, most álljanak ki a napra, és lássuk világosan: merik-e vállalni azt, amit tettek? (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 62 2012.04.24. 2:04  49-85

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Gyimesi Endre képviselőtársam alapos és azt kell mondanom, a történelmi visszapillantásra is kiterjedő összefoglalója után talán periferikusnak tűnik az a kérdés, amiben én szót kértem.

Az immáron több mint százéves és ma már inkább csak virtuálisan létező Független Kisgazdapártnak van egy levéltára, egy olyan levéltára, amelyet egy nagyon értékes ember hosszú-hosszú munkával, egy élet munkájával hozott létre, és amely olyan politikai visszatekintőket, olyan politikai tényeket tartalmaz, amelyek nézetem szerint nem pótolhatóak a jövőre nézve. Ezek nem pártfüggőek, hanem kifejezetten a politikatörténethez tartozó nagyon fontos iratok. Ez a levéltár ma néhány ember áldozatos munkája következtében maradhatott fenn és maradhat fenn. Az a véleményem, hogy át kell tekinteni azokat a lehetőségeket, hogy ennek a levéltárnak vagy hasonló helyzetben lévő levéltáraknak az ügyét a nemzeti levéltár ügyének a megoldásával össze lehessen kapcsolni.

Közös érdekünk ugyanis, hogy megmaradjanak ezek a levéltárak, közös ügyünk az is, hogy azok, akik eddig áldozatot vállaltak azért, hogy létezzen ez a fajta összefoglalása a politikának, ez a fajta áttekinthetősége az eddigi politikai életnek, az ne vesszen kárba, hanem ez a jövő számára is rendelkezésre álljon. Nem pártügy, nem valamely, ma már - még egyszer hangsúlyoznám - inkább virtuálisan létező pártnak az ügye, hanem a párttörténetnek és Magyarország történetének is egy szerves része. Ezért én arra kérem azokat, akik itt ügydöntőek, azokat, akik előterjesztők vagy azokat, akik ennek az egész törvénynek az ihletői, gondolják végig, miként lehet ezt a problémát megoldani oly módon, hogy megmaradjanak a lehetőségek azoknál, akik ezt nagy gondossággal látták el eddig is, de az anyagi biztonságot garantálni kell.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

(11.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 42 2012.05.30. 6:36  23-77

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azzal egyetértek, hogy ha a kormány vagy a kormánypárti oldal előterjeszt egy törvényt, akkor arról nemcsak érdemes, hanem kell is vitatkozni. Szó nincs arról tehát bármikor, hogy elzárkózna a kormányoldal attól, hogy értelmes vitát folytasson.

Meggyőződésem azonban, hogy ha ma adóról, illetékről, közteherről beszélünk, akkor arról nem érdemes szűken, hanem csak szélesebb kitekintésben gondolkodni. Azt valamennyien tudjuk itt, ha őszinték vagyunk és a szívünkre tesszük a kezünket, hogy egy olyan európai válság közepén vagyunk, ahol nincs olyan ország, ahol ne lenne arra szükség, hogy bizonyosfajta pénzügyi intézkedések történjenek, olyan intézkedések történjenek, amelyek nem kellemesek, és amelyekre, úgy gondolom, békeidőkben, gazdasági békeidőben nem föltétlenül kerülne sor. De azt is világosan kell látni: azt, hogy milyen legyen ez az intézkedés, milyen terheket hordoz, kiket sújt, azt nagyon-nagyon alaposan, mindig újra és újra át kell gondolni.

Ezért, amikor ennek a kormánynak a pénzügyi politikáját bíráljuk - időnként magam is -, akkor az azt jelenti, hogy ezeket a szempontokat próbáljuk érvényesíteni, ezeket próbáljuk értékelni. De az azért elvárható, hogy itt egy még szélesebb szempont, a nemzeti szempont is megjelenjen.

Előttünk vannak azok a példák, ahol kellő időben nem lépték meg azokat a szükséges pénzügyi lépéseket, amelyek megakadályozhatták volna, hogy egyes országok - Görögország, Spanyolország, Olaszország, lehetne sorolni ezeket az európai országokat - ne kerüljenek olyan helyzetbe, amikor már az intézkedések valóban húsbavágóak, és amikor az egész társadalom számára jelentenek olyasfajta veszélyt, ami az elkövetkezendő időkre, nem egy évre, nem két évre, hanem akár évtizedre kiterjedő hátrányokat hozhat.

Ezért a kormánynak azok a lépései, amelyekkel apróbb pénzügyi intézkedésekkel igyekszik és próbálja a terheket arányosan szétosztani, meggyőződésem szerint minden oldalról támogatandók. Hogy pont egy-egy célba vett ügy éppen az adott helyzetben olyan-e, amelyet mindenki számára el lehet fogadni, az egy vitatható kérdés. Ezért vagyunk itt. Az adott helyzetben azonban arról meg vagyok győződve, hogy ha csak arról van szó, hogy ezeknek a terheknek, amelyekről ma tárgyalunk - nevezzük illetéknek vagy adónak -, ezeknek a terheknek csak egy részét sikerül azokra áthárítani, akiknél a teherviselés jóval nagyobb, mint általában a magyar embereknél, akkor ez egy siker, akkor ez egy jó ügy; messze jobb, mintha egy olyan pénzügyi intézkedést vezetnénk be, amely éppenséggel a polgárokat sújthatná teljes egészében. Ezt értékelnie kell az ellenzéknek is.

Azt is értékelnie kell az ellenzéknek meggyőződésem szerint, hogy amikor a kormány arra törekszik, hogy legalább kordában tartsa azokat a költségvetési vonulatokat, amelyek óhatatlanul megterhelik az elkövetkezendő időben a büdzsét, jó előre igyekezzünk megteremteni ezeknek a pénzügyi hátterét és föltételeit, hogy ezeket ki lehessen védeni. De továbbmegyek: minden olyan lépés, amely lépés azt eredményezi, hogy stabilabb, szilárdabb pénzügyi helyzete van Magyarországnak, az egyben a válságelhárításnál is a segítségünket jelenti. Nem állítanám és nem merném azt állítani, hogy minden adónem, amely ma Magyarországon megvalósul, az az én szívem, vagy azt kell mondanom, talán eszem szerint is föltétlenül a legjobb. De a törekvés az, hogy a lehető legjobb, és a törekvés az, hogy a lehető legszélesebb körben jelenjen meg olyan módon, hogy az egyes társadalmi rétegeken ne jelentsen elviselhetetlen sújt. Erről van szó itt is.

Én abban nem hiszek - őszinte vagyok -, hogy egy az egyben át lehet hárítani, amiről itt szó van. De abban igen, hogy jó módszerekkel és megfelelő kormányzati lépésekkel elérhető, hogy ezeknek a terheknek egy jelentős része ne jelenjen meg a polgárok oldalán. Ha ezt el lehet érni, akkor a kormány már elért egy nagyon fontos célt.

(10.50)

Fontosnak tartanám elmondani az illeték és az adó kérdését. Én a közgazdasági részhez jogászként nem kívánnék hozzászólni, hogy a tankönyvben mi van, azt nyilvánvalóan az előttem felszólaló Nyikos képviselőtársam sokkal jobban tudja.

De valamit azért látni kell: nem az az érdekünk - és ez most nem Fidesz-érdek meg kisgazdaérdek meg egyáltalán kormányoldali érdek, hanem kifejezetten országérdek -, hogy azokat a pénzügyi intézkedéseket, amelyeket egyébként jónak tartunk, és amelyeket meg kell tudnunk védeni időnként... - hogy azoknál olyan helyzeteket teremtsünk, ahol eleve mi magunk a támadásra okokat szolgáltatnánk. Én ezért úgy gondolom, hogyha ez valahol billeg esetleg az adó és az illeték oldalán, mi nagyon határozottan kiállhatunk amellett, hogy ez illeték. Valóban egyszerűbb az Európai Unió felé tisztázni azt, hogy egy illetéket milyen okból és miért vezettünk be, és más indokok is szükségesek hozzá.

Következésképpen és összességében: egyetlen adónemet sem könnyű támogatni, ezért egyáltalán nem érzem úgy, hogy a képviselőtársaim a kormányoldalon lelkesen fölpattannak, és azt mondják, hogy igen, igen, adó és még több adó, és még több adó. De mégis azt el kell mondani - nem a saját választóinknak, az egész országnak -, hogy ha azokat a közterheket, amelyeket feltétlenül szükséges, nem tudjuk előteremteni, nem tudjuk biztosítani, akkor Magyarország ma, amely minden európai országgal a válság határán billeg, nagyon-nagyon nehéz helyzetbe kerülhet.

Ennek az elkerülése meggyőződésem szerint csak egy egységes akarattal lehetséges és legalább azok az intézkedések, amelyek nem jelentenek túlzott terhet a polgárokra nézve, nem jelentenek olyan terheket, amelyek elviselhetetlenek lesznek, és amelyek talán kisebb-nagyobb ügyeskedések útján is, de valami módon megosztják ezeket a terheket, meggyőződésem szerint támogathatók.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 10 2012.06.20. 6:50  1-43

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Két minőségemben kértem ma szót ebben az ügyben: egyfelől a mezőgazdaság átfogó reformját sürgető, a Fidesszel szövetséges kisgazdák részéről, másfelől pedig mint borszerető és borivó magyar ember. Azt kell mondanom, tisztelt Ház, hogy ezt a törvényjavaslatot én olyannak tartom, amely egy jó irányba tett, de természetszerűleg nem elégséges, nem teljes körű lépés. Ha világosan szeretnénk vagy legalábbis világosabban szeretnénk látni a magyar mezőgazdaságon belül a területi arányoktól függetlenül fontossági sorrendben igen fontos szőlő- és bortermelés területén, akkor, azt gondolom, nem árt egy picit szélesebb kitekintésben nézni ezt a javaslatot.

Magyarországon, ezt látni kell, az EU-csatlakozás 2004. éve óta 93 ezer hektárról 62 ezer hektárra csökkent a szőlőtermelés területe. Ezen belül a területen belül, és erre szeretném felhívni a képviselőtársaim és a nézők figyelmét is, egy igen-igen nagy eltolódás és arány mutatkozik a következők szerint. A kunsági borvidék önmagában 25 600 hektár, ha igaz a mostani statisztika, hiszen ezt majd csak egy felmérés tudja igazolni, és a hajós-bajai borvidék önmagában 14 873 hektár, még egyszer mondom, ha igaz a statisztika. Ezzel szemben azok a borvidékek, ahol ma úgy tartjuk, hogy a minőségi bortermelés folyik, a villányi terület 1900 hektár, a soproni 1374 hektár, a Badacsony 1800 hektár és Tokaj 5800 hektár.

Miért tartom ezt nagyon fontosnak? Azért, mert álláspontom szerint minden olyan törvénynek, amelyet a szőlő- és bortermelés tekintetében elfogadunk, külön és hangsúlyosan kell figyelembe vennie nemcsak a különböző érdekeket, hanem a lehetőségeket is. Az én meggyőződésem az, hogy Magyarországon mind a minőséginek mondott bortermelésnek, mind a szintén minőségi, de a hazai igényeket jól kielégítő bortermelésnek is helye és lehetősége kell hogy legyen.

(9.30)

Nem lehet azt mondani, hogy számoljunk fel bizonyos területeket azért, mert azoknak a minősége nem éri el netán azt a fokot, amit mondjuk, egy nyugati exportnál a bortól megkívánnak.

Engedjék meg, hadd hozzak egy példát! Ha önök bárhol Olaszországban bemennek egy vendéglőbe, legyen az a legkisebb vendéglő, minden vendéglő étlapján ott van a házi bor, amely házi bor ára sehol nem magasabb, mint a sör ára. És ahol ez a házi bor igaz, hogy nem nehéz, nem súlyos bor, nem olyan bor, amire azt mondhatnánk, hogy ez mondjuk, a tokajival vagy a villányival vetekszik, de jóízű, jól fogyasztható, és azt kell mondanom, az éghajlatnak, az emberek igényeinek teljes mértékben megfelelő.

Ezért megkérdezem, hogy azon bizonyos átfogó reform kapcsán, amely a mezőgazdaságban elkerülhetetlenül be kell hogy következzen az elkövetkezendő időkben, és nyilván akkor érintenie kell a szőlőtermesztőket és a bortermelőket, nem kell-e alaposan végiggondolnunk azt is, hogy azok a területek is védelmet és lehetőséget kapjanak, amelyek Magyarországon megtermelik azt a bort, amelyet egyébként a magyar emberek fogyasztanak. Meg kell vallanom önöknek, kivéve egy-két olyan meghívásos helyen, ahol nem én fizettem a bort, nemigen ittam olyan borokat, amely borok úgy vannak kirakva, hogy mondjuk, 8-10 ezer forintba kerül egy flaska belőlük. Nemigen, mert a magam részéről borfogyasztó ember vagyok, miért is tagadnám, boldogan megiszom akár mindennap egy-két fröccsöt, de olyan borból tudom ezt meginni, és olyan borból is szeretem, amelyik könnyű; amely olyan bor, amelyikre azt mondom, hogy az étkezéshez nekem tökéletesen megfelel, hiszen nem kaviárt eszem, és nem olyasmiket, amik között talán ezek a nehéz borok nagyon jók. Ezért meggyőződésem szerint Magyarországon e kettőnek egymás mellett, párhuzamosan a feltételrendszerét biztosítani kell.

Nem vitatom, hogy azok a területek, amelyek kiemelkedően jó minőségű bort termelnek, és amelyek ma csak éppen hogy igyekeznek az európai piacon elhelyezkedni és ott helyeket és területeket szerezni, támogatásokat kell hogy élvezzenek. Hiszen fontos érdekünk, hogy ezek az exportban úgy jelenjenek meg, hogy a magyar bornak meghozzák azt a fajta, ma még csak nálunk megjelenő hírnevet, amit még csak szeretnénk, ha a világban is hírnév lenne, amire törekszünk.

Ezért ez a törvény, amelyet most tárgyalunk, az én meggyőződésem szerint egy nem nagy, egy kicsinyke, de olyan lépés, amely segíti ezeknek a lehetőségét, de csak akkor fog kiteljesedni - és ezért kértem ma szót -, ha világosan meghatározzuk azt a stratégiát, ami mentén Magyarországon azokat a lehetőségeket, amelyekről az előbb már bővebben szóltam, meg tudjuk teremteni.

Hiszem, hogy ezeknek a feltételei megvannak. De ettől kezdődően, azt gondolom, nagyon alaposan át kell gondolni azt, hogy vajon helyes-e az Európai Uniónak a szőlőkivágásra vonatkozó szabályozása, és vajon nem kell-e azt hozzánk úgy átültetni, ami a hazai viszonyoknak sokkal-sokkal jobban megfelel. Megvannak erre a lehetőségek. Majd a víznél el fogom mondani, most itt még talán nem annyira aktuális, hogy nem kell mindig a legszigorúbban értelmezni bizonyos szabályokat, hanem ezeket a szabályokat olyan határok között kell értelmezni, amelyek a mi számunkra nemcsak megfelelnek, hanem ugyanakkor az uniós szabályokat sem sértik olyan módon, hogy annak szankciói legyenek.

Én ezért a következőkben azt várom és remélem, hogy a jó lépést követően az agrártárca, ezen belül az agráriummal foglalkozók meghozzák azokat a törvényjavaslatokat is, amelyek a magyar ember számára biztosítják majd, hogy a jóízű, egészséges és főleg elérhető árú bor ott legyen a magyar piacon. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 22 2012.06.20. 2:05  1-43

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azzal kezdtem a korábbi felszólalásomat és most is fenntartom, hogy jó irányba tett, de meggyőződésem szerint nem elégséges lépés a javaslat, amelyben további törvényhozási feladatok vannak, amelyeket meg kell valósítani. Maga a javaslat a 19. §-hoz fűzött indokolásában úgy fogalmaz, hogy további kormányzati rendelkezésekre lesz szükség, éspedig szép számú rendelkezésre. Nyilvánvalóan ezek a tartalmat kiegészítik. Fontos és fontos lenne, hogy a törvényhozási szabályainknak megfelelően minél előbb - persze lehetőleg a törvény elfogadása előtt kellett volna - ismerjük, hogy milyen kormányzati lépések követik a most elfogadásra kerülő törvényt.

Még egy dologra szeretném fölhívni a figyelmet. Van egy fontos ellentmondás, és ez Font Sándor képviselőtársam felszólalásából világosan kiderült. Szeretnénk, ha minél inkább hazai borok fogyasztása történne Magyarországon. Erre törekszünk. Ugyanakkor tudjuk, hogy jelentős importra szorulunk. Ennek a feloldása nem lehetséges másként, csak olyan módon, ha történik olyan telepítés, amely telepítés kielégíti ezeket az igényeket.

Ezért én nem arról szóltam és most sem arról szólok, hogy a minőségi bortermelésnek nemhogy hátránya, hanem akár az előnyökből, a még esetleg meglévő előnyökből történő lecsippentésekre kerüljön sor, mert arra szükség van, hogy a minőségi bortermelés húzza az egész magyar borvidéket, az összes magyar borvidéket és bortermelést, de ugyanakkor úgy gondolom, hogy gondolkodnunk kell és megoldást kell találnunk arra is, hogy a hazai borigények kielégítése lehetőleg hazai bortermelésből történjen, ehhez viszont telepítési szükséglet van. (Taps a kormánypárti és a jobbikos padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 38 2012.06.20. 2:04  1-43

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Előre szeretném bocsátani, hogy nem akarnék és nem is tudnék vitatkozni tanult barátaimmal, hiszen az olyan lenne, mintha az orvosnak próbálnám megmondani én, a laikus, hogy mi a diagnózis, de azért az engedtessék meg a számomra, mert egy nagyon fontos dolog hangzott el, a marketing ügye. És most nézzünk valamennyien azért őszintén a saját szívünkbe, és picit gondoljuk át, hogy létezik-e az alföldi bor számára marketing, amely el is jut a hazai közönséghez valójában. Van-e olyan marketing, amely azt is el tudná juttatni az emberekhez, hogy nemcsak azért kellene inni ezt a bort, mert olcsó, hanem azért is, mert jó? És én azt gondolom, hogy ha én nem ismerek ilyet mint alföldi ember - biztos van, csak nem jutott el hozzám -, akkor valamit tenni kellene azért, hogy legyen. És ebben az én meggyőződésem szerint azok tudnak igazán segíteni, akiknek már kialakult vagy legalábbis kialakulóban lévő rendszere van ezen a területen.

A másik dolog, amit én fontosnak gondolok: azt azért világosan kell látni, hogy az a bor, amely nem jelenik meg a piacon, az nincs. Az a bor csak ott van helyben, eladatlanul, ott van helyben, amellyel számolni kell, de a piacon nem létezik. Következésképpen ha azt akarjuk, hogy kiszoruljon innen az a fajta borimport, amelyet szeretnénk, ha magyar borral váltanánk ki, akkor nyilván azokat a lépéseket kell megtenni. Én sem beszéltem másról többek között, mint amit Tiffán képviselőtársam is mondott, magyarul: meg kell hozni azokat a szabályozókat, létre kell hozni azt a rendszert, amely alkalmassá teszi, hogy ezek a borok kijussanak a piacra. Ezért mondom én azt, hogy ez egy első és fontos lépés, de ezek a lépések - és ezért nem hiábavaló a mai vita, ami itt elhangzott - szükségszerűen be kell hogy következzenek, akkor teljes körű az, amit szeretnénk elérni.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 56 2012.06.20. 6:07  43-75

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Farkas Sándor képviselőtársam egy személyes vallomással kezdte, egy személyes történettel a felszólalását. Engedjék meg, hogy magam is így kezdjek. Én hittem és ma is hiszek a Németh László-i kert-Magyarországban, sőt az a meggyőződésem, hogy ennek hiányában Magyarországon nem lehet olyan mezőgazdaságot működtetni majd és üzemeltetni, amelyben nincs megfelelő helye és szerepe a kertgazdálkodásnak, hiszen tudott tény, hogy 5 hektárnyi mezőgazdasági foglalkoztatású és felhasználású kertgazdálkodás több száz hektárnyi, egyébként gabonatermesztő területtel ér fel akkor, amikor a kibocsátásról beszélünk.

És az is egy tény, hogy ezt nem lehet másként megoldani Magyarországon az itteni éghajlati viszonyok mellett, csak úgy, ha olyan energiát biztosítunk, amely energia versenyképessé teszi ezt az ágazatot. Ebben a globalizált világban ugyanis csak a szabad ég alatt végzett kertgazdálkodás - meggyőződésem szerint - tartósan és hosszú távon nem tud versenyképes lenni. Ezért itt egy olyan kérdésről van szó, amely az én meggyőződésem szerint messze túlmutat azon, mint ahogyan ez ma a közvélemény előtt megjelenik.

2011. június 27-én Farkas Sándor képviselőtársammal és Vincze László képviselőtársammal készítettünk egy olyan önálló indítványt, amely akkor nem nyerte el a támogatást. Az volt akkor az indok, hogy a víz keretirányelv szerint a visszasajtolás egy kötelezettség. Nem voltam rest, megkerestük az európai uniós bizottságot, ahonnan írásban megkaptuk azt a választ, amelyből világosan kiderül, hogy nincs ilyen kötelezettség. Nemzeti kötelezettség annak a megoldása, hogy a víz keretirányelvnek megfeleljen. De az az előírás, amely a visszasajtolást írná elő, nem létezik.

Azt gondolom, hogy ez egy igen jelentős mozzanat volt, mert ez a mozzanat volt az, amely mindenkit meg kellett arról győzzön, hogy kell keresni olyan másik, másfajta megoldást, amely egyértelműen meg tud felelni a víz keretirányelvnek, amely meg tud felelni egyértelműen azoknak a gazdasági igényeknek is, amelyek nélkül meggyőződésem szerint a kertészeti ágazat nem tud talpon maradni.

A minisztérium most tett egy igen jó lépést, egy olyan lépést, amely adott egy reményt és egy esélyt azoknak, akik ebben az ágazatban kívánnak a jövőben is gazdálkodni. Azonban egyetértek azzal, amit Farkas Sándor elmondott, amely szerint a 2015 utáni időszakra ma kell, hogy valamilyen olyan garancia megjelenjen, amely azt biztosítja, hogy ezt követően is van lehetőség a hasznosításra. Ha ez nem így van, nem várható el, hogy bárki beruházzon, hogy tartósan olyan helyzetet teremtsen, amely anyagi és egyéb energiák lekötését jelenti, és nem lehetséges a biztonságos termelés fenntartása.

Ezért szándékomban áll - és úgy gondolom, hogy talán ehhez a kormánytámogatást is meg lehet nyerni - olyan módosító indítvány előterjesztése, amely azt kell hogy tartalmazza, hogy 2015-öt követően az addig kidolgozott és tudományosan is alátámasztott eredmények alapján olyan szabályozást kell bevezetni, amely megfelel a környezet- és természetvédelmi feltételeknek, de amely a gazdasági feltételeket is tudja biztosítani, azaz a gazdaságos termelés lehetőségeit fenn tudja tartani. Ez lehet egy olyan garancia és biztosíték a kertgazdálkodásban érdekeltek számára, amely azt jelenti, hogy 2015 után is folytatni lehet ezt a termelési módot, amelyre már építeni lehet, építkezni lehet, és amely az elkövetkezendő időben garantálhatja, hogy ezzel biztonsággal számolni lehessen.

Szeretnék valamire rámutatni. A magyar Alföldnek egy nagyon jelentős részén ma kihasználatlan ez a lehetőség. Van egy terület, ahol hagyománya van, ahol ennek egy önálló kultúrája van, ez éppen az a terület, amelyről Farkas Sándor képviselőtársam beszélt. De az Alföldnek az a része, ahová például én is tartozom, ahol ha bárhol lefúrnak, akkor termálvizet találnak, hasznosítható termálvizet, amely nagyrészt és sok helyen a próbafúrások után ott folyik el nem messze attól a területtől, ahol jómagam is sokáig éltem, és ahova tartozónak vallom meg... - ezt nem engedhetjük meg magunknak. Ez olyanfajta luxus, amely abban a világban, amelyben ma élünk, azt kell mondanom, hogy a nagyon gazdag országok számára sem lehetséges, hát még nekünk. Ezért bizonyos vagyok benne, hogy ha a jogi feltételeket megteremtjük, akkor ezeken a területeken, elsősorban az Alföldnek ezeken a területein egy új lehetőség nyílik meg az ott élők számára az olyan kertgazdálkodásra, amely nemcsak versenyképes, hanem hosszabb távon az ott élők számára biztonságos életlehetőséget biztosít.

Arra kérem a tárcát és a tárca képviselőit, hogy gondolkodjunk közösen, tegyünk meg mindent azért, hogy tudományosan is alátámasztott lehetőségeket garantáljunk, amely garanciák egyben arra is biztosítékot adnak, hogy a gazdaságos termelés hosszú távon fennmaradhasson.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 93 2012.06.28. 2:09  1-336

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A valóban szokatlan időpontban előterjesztett költségvetés az ellenzék részéről heves kritikai észrevételeket von maga után. Az én meggyőződésem szerint nem ördögtől való megvizsgálni azt, hogy mik az előnyök, és mik a hátrányok. Meggyőződésem szerint az előnyök messze meghaladják a hátrányokat. Az előnyök közé sorolnám azt, hogy a sarokpontok leszögezése a jelenlegi helyzetben mind az európai, mind a világgazdasági helyzetben, mind a magyar gazdasági helyzetben is alapvető feltétel, márpedig a sarokpontok leszögezése itt, ebben a költségvetésben egyértelmű: a hiánycél megtartása, az adósság csökkentése az egyik sarokpont, a másik, amely ezt kiegészíti, a növekedés beindítása, a harmadik, amely a növekedésbeindítás alapfeltétele, hogy értelmes munkahelyek létrehozására kerüljön sor, amely értéktöbblet teremtésére alkalmas.

És idejön az, amit én hozzátennék, ami meggyőződésem szerint ebből a költségvetésből következhet: bizonyos prioritások felülvizsgálata, meggyőződésem ugyanis, hogy az értelmes munkahelyek megteremtésének, a jövőben azon lehetőség megteremtése, hogy a kívánt sarokpontok teljesedjenek, szükségessé teszi, hogy olyan beruházásokat is eszközöljünk majd, amelyek tartósan, mindenekelőtt a magyar vidéken meg tudják teremteni azokat a lehetőségeket, amelyek a feldolgozó-, éspedig a kis- és közepes feldolgozóipar tekintetében elmozdulást okozhatnak.

Az is meggyőződésem, hogy ha vannak is bizonyos hátrányok, hiszen a szavahihetőség is múlik egy-egy költségvetésen, az ésszerűség egyértelműen azt diktálja, hogy az egyes ágazatok irányai meg legyenek határozva. Ha ezek az irányok meghatározottak, a lobbitevékenységek jórészt kizárhatók, világos, hogy ezt követően már azok az irányok kell hogy érvényesüljenek, amelyek ebben a költségvetésben megjelentek. Ez pedig a bizalom helyreállításához vezethet, aminél nagyobb szükséglete Magyarországnak pillanatnyilag nincs. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 109 2012.06.28. 2:06  1-336

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tévedés azt gondolni, hogy a kormány, az a szövetség, amelyhez mi, kisgazdák is tartozunk, nem érzékeli azt, hogy munkahelyekre, munkahelyekre, munkahelyekre van szükség. Tévedés azt gondolni, hogy ez a költségvetés ez ellen akar dolgozni vagy ez ellen kíván fellépni. Tévedés azért is, mert ha még nem is elégséges az első etapban látható és a költségvetésben megjelenő főszámoknál mindennek az előmozdítása, azt gondolom, világos üzenetet küldött mind a kormány, mind pedig a frakció, hogy e célt központi célnak tekinti. Ebből következik az, hogy az eszközöket kell megtalálnunk. Azokat az eszközöket kell megtalálni, amelyek a lehető legtöbb munkahelyet a lehető legkisebb befektetéssel, ugyanakkor a lehető legnagyobb szellemi tőkével képesek megvalósítani. Ez a cél meggyőződésem szerint közös nemzeti cél kell legyen. Ez nem egyik vagy másik párt célja, hanem az egész ország célja. Ha azt akarjuk, hogy a magyar fiatalok itthon maradjanak, akkor valóban jövőt kell nekik biztosítani. Ha jövőt akarunk nekik biztosítani, akkor azt gondolom, hogy központi akarattal el kell tudni indítani azokat a lehetőségeket, amelyek ott vannak elsősorban a magyar vidéken. Következésképpen azt gondolom, ha valaki jól megnézi ezt a költségvetést, akkor látnia kell, hogy a vidékfejlesztésen belül megjelennek - nem biztos, hogy elégséges módon még, de megjelennek - azok a lehetőségek, amelyek a magyar fiatalok számára új lehetőségeket tudnak majd biztosítani a munkahelyteremtés területén is.

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ebben a perspektívában is nézni kell ezt a költségvetést. Meglehet, sokan azt gondolják, hogy túl korai - erről már szóltam - a költségvetés előterjesztése. De éppen arról van szó, hogy a kihívásoknak folyamatosan, újra és újra meg kell felelni, a sarokpontok megtartása mellett pedig ezekre a kihívásokra a megfelelő válaszokat meg kell tudni adni. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 137 2012.06.28. 2:07  1-336

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Aki ma Európában, de talán a világban úgy gondolja, hogy lehet olyan költségvetést csinálni, amelyben nem lesz mozgás az elkövetkezendő egy-másfél esztendő alatt, az, úgy gondolom, nem a realitásokkal számol.

Ennek a költségvetésnek nyilvánvalóan nem az a célja és szándéka, hogy olyanfajta számokat véssen kőbe, amely számok aztán ezt követően a világban vagy akár Magyarországon történő mozgásoknak nem képes eleget tenni, az a szándéka, hogy a fő irányokat megjelölje. És az a szándéka, hogy ezeket a fő irányokat be is tartassa.

Következésképpen azt gondolom, hogy világos kell hogy legyen szocialista képviselőtársaim előtt is, hogy az alkalmazkodás lehetőségének mindig benne kell lennie egy költségvetésben, de a jelen helyzetben ennek sokkal inkább, mint egyébként.

Még valami, amit azt gondolom, nem felejthetünk el, és ezt világosan kell szintén látni: az, hogy az elkövetkezendő idők nemcsak nekünk, hanem Európa nagy részének igen nehéz gazdasági időszakot jelent, az nem titok. Az sem titok, hogy itt bizonyos költségeket, bizonyos terheket viselni kell.

Ennek a kormánynak az volt a szándéka kezdettől fogva - és ezt, úgy gondolom, nem lehet cáfolni -, hogy azokat a terheket, amelyek elkerülhetetlenül megjelennek, elsősorban ne az emberek oldalán jelenítse meg. Az volt a szándéka kezdettől fogva, és meggyőződésem szerint ennek a költségvetésnek is ez az egyik fő mondanivalója, hogy a terheket döntően azoknak kell viselniük, akik ezt a teherviselést képesek teljesíteni.

Nem ott jeleníti meg a költségeket és a terheket, ahol ez már elviselhetetlen terheket jelentene, hanem ott, ahol a teherbíró képesség ezt még lehetővé teszi. Ezt meggyőződésem szerint az ellenzéknek is értékelnie kell. Következésképpen csak megismételni tudom, de nagyon nagy határozottsággal, hogy ez a költségvetés az irányok meghatározása mentén föltétlenül támogatható. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Göndör István: Ha a szocik csinálják ezt, azt mondják, ez trükközés.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 255 2012.06.28. 2:04  1-336

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Örömmel hallottam, hogy a fenntartható fejlődés végre mégiscsak előkerült a Házban, és olyan méltatást hallottunk itt képviselőtársunktól, amire szükség volt. Ugyanakkor hadd mondjam el, hogy a költségvetésen belül én eléggé fájlalom, hogy bizony nagyon-nagyon nehéz kiolvasni azt, hogy mi az, ami környezetvédelem, mi az, ami agrár, mi az, ami víz. Nagyon jó lenne, ha egy költségvetés végre úgy születne meg, amiből világosan és egyértelműen lehet látni azokat a célokat és irányokat, amelyekre a források felhasználhatók.

Én azok közé tartozom, aki támogatta és egyetértett azzal, hogy egy tárca alatt jelenjen meg a környezetvédelem és az agrár-vidékfejlesztés. De ennek csak akkor látom igazán értelmét, ha a vízügy is ott van. Akkor látom az értelmét, ha egységes, az egész vidékfejlesztést egyébként szolgálni képes rendszer tud kialakulni. Ez a költségvetés lehet egy kicsi lépés ebbe az irányba, és minden kicsi lépést meg kell becsülni, ami ebbe az irányba viszi a lehetőségeket. Meggyőződésem az is, hogy azok a számok és számadatok, amelyeket sokan kifogásoltak a bizottságban és azon kívül is, hogy elégséges-e a környezetvédelemre fordított összeg, azt kell mondanom, hogy lehet, hogy nem elégséges, de elégséges kell hogy legyen. Mert megvannak azok a források, amelyek az agráriumon belül, amelyek a vidékfejlesztésen belül, amelyek még a vízügyön belül szolgálni tudják ugyanezeket a célokat.

Azért kértem most röviden szót, mert az a meggyőződésem, hogy közös felelősségünk, hogy a környezetvédelem céljaira tudjuk fölhasználni, arra a célra is tudjuk felhasználni azokat az eszközöket, amelyek esetleg nem így vannak most nevesítve a költségvetésben. Megvan erre a lehetőségünk, csak a szándék, az szükséges. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 269 2012.06.28. 2:11  1-336

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést kérek, de én a mostani költségvetésről szeretnék néhány gondolatot megosztani a tisztelt Házzal.

Az a helyzet ugyanis, hogy ha már szóba jött az agrárium, szóba jött az állattartás, és szóba jött az, hogy sok vagy kevés, akkor engedtessék meg azt mondanom, hogy amikor 2002-ben egy balszerencse és véletlen folytán át kellett adnunk a kormányzást, akkor több mint ötmillió sertés volt, - azt hiszem, ezt megerősíti a volt államtitkár úr is. Azt is meg kell hogy erősítse, hogy amikor mi átvettük, akkor, ha már a sertésekről volt szó, az bizony hárommillió körüli volt. Azt is el kell viszont ismernem, mert én nem szeretek smúzolni, hogy bizony ezen nem sokat tudtunk változtatni az elmúlt intervallumban.

De most elindult valami. Sok-e a 2,5 milliárd? Nem sok. De, tisztelt képviselőtársaim, még békeidőben sincs olyan költségvetés, amely ne a módosítók alapján alakulna. Bizony, szent meggyőződésem, hogy ennek a költségvetésnek is a módosítók alapján kell alakulnia. Az, amit a kereszténydemokratáktól hallottam, egy dolog, és ott is kell hogy alakuljon.

De ugyanez a helyzet az agráriummal is, ezen belül is vannak olyan területek, ahol akár a fejezeten belüli átcsoportosításokkal, a fejezeten belüli fajsúlyok megadásával meg kell adni azt a súlyt, amit egyébként állítunk, hogy szükséges. Maga a költségvetés is azt állítja, hogy ez szükséges. Ha az állattartást föl akarom emelni, azt nyilván nem 2,5 milliárdból kell megcsinálni, ezt mindannyian tudjuk. Következésképpen azok a módosítók, amelyek e területen megjelennek, meggyőződésem szerint meg kell kapják a támogatást.

Még egyszer mondanám, a fix pont az az én számomra is, hogy a költségvetési hiány nem mehet 3 százalék felé. Nem azért, tisztelt jobbikos képviselőtársaim, mert meg akarunk a bankoknak meg Európának felelni, hanem a magyaroknak akarunk megfelelni, mert úgy akarunk megfelelni, hogy Magyarország (Az elnök csenget.) az elkövetkezendő időben is partiképes legyen mindenki számára. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 277 2012.06.28. 2:11  1-336

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Előbb egy konkrét megjegyzésre szeretnék reflektálni. Azt gondolom, a köztársasági elnök úr irodájának, az őt kiszolgáló iroda költségvetésének a megemelése nemcsak indokolt, de szükségszerű. Ha hiszünk abban, hogy a fékek és ellensúlyok működésére Magyarországon szükség van, én azok közé tartozom, aki hisz ebben, ha úgy gondoljuk, hogy a fékek és ellensúlyok működtetésénél a köztársasági elnöknek jelentős szerepe van, akkor oda egy megfelelő háttér is kell, egy olyan megfelelő háttér kell, amely képes kiegyensúlyozni azt az egyébként messzemenő túlsúlyt, amely egyébként a kormányzati oldalon óhatatlanul megjelenik. Következésképpen az én szilárd meggyőződésem, hogy sok minden kifogásolható egy költségvetésben, ebben is, de ez a tétel biztosan nem. Meggyőződésem ugyanis, hogy ezt a köztársasági elnök úr a lehető legjobban fogja felhasználni.

A másik dolog, amire reflektálni szeretnék: én értem, a panaszok egy jelentős része, illetve a kifogások egy jelentős része az én oldalamon bizonyos vonatkozásokban nyitott fülekre talál, mert tudom, látom, benne élek a valóságban, hogy nem könnyű a helyzet, de valamit azért el kell tudnunk fogadni. Ha teljes pesszimizmust sugallunk ennek az országnak, és ha szünet nélkül állandóan mindig a szakadék irányába történő sodródást próbáljuk elhitetni, akkor nincs kitörés. Nem szeretnék nagyon régi dolgokra hivatkozni, de azért engedjék meg, hogy kivételesen és most az egyszer egy nagyon régi dologra hivatkozzak. Magyarország 1945-öt követően messze nagyobb katasztrófában volt, mint amilyenben ma van. Ez egy lerombolt ország volt. Ez egy második Trianont élt meg, de volt egy szilárd hit az emberekben abban, még ha tévhitnek is bizonyult is utóbb, hogy érdemes és lehet országot építeni. Hát ezt a hitet nem szabad elvenni. Ezt a hitet meggyőződésem szerint erősíteni kell, a kritikát meg el kell mondani. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

(17.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 26-31 2012.07.03. 9:40  19-36

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): A tisztelt Ház általában, amikor egy-egy egyezménynek az elfogadásáról van szó, ezt úgy tekinti, mint amely egyfajta kötelező penzum, ahol az egyezmény elfogadása körül megjelennek ilyen-olyan gondolatok, aztán az egyezményt becikkelyezzük, és ezt követően gyakran elfelejtjük. Itt azonban én arról győződtem meg ennek az egyezménynek az átolvasása, tanulmányozása és különösen az eltelt majdnem hét esztendő alapján, hogy többről van szó. Ez az egyezmény olyasmit tesz lehetővé, olyasmikre nyit utat és kaput, aminek a kihasználása Magyarország számára igen fontos.

Államtitkár úr igen fontos, és azt kell mondanom, a megvalósítás esetén az egész ország céljait és lehetőségeit szolgáló olyanfajta javaslatokkal élt, amelyeket a Háznak támogatnia kell.

Ez az egyezmény elsőként meghatározza azt, hogy a célkitűzései olyanok, amelyek széles körben mind az egyén, mind pedig társadalmi szervezetek részvételét igénylik, és ez az igény meggyőződésem szerint érvényesül is, vagy érvényesülnie kell. Arról van ugyanis szó, hogy itt nem pusztán építészeti értékek megvédéséről, sőt elsősorban nem erről van szó, hanem olyan kulturális értékek megvédéséről van szó, ami egy népnek, nemzetnek, vagy akár egy nemzetiségnek az egész történelmét átfogó lehetőségeket garantál hosszú távon. Az egyezménynek ez a része az én meggyőződésem szerint Magyarország számára különösen fontos. Ki merem jelenteni, hogy nemcsak az elmúlt húsz évben, hanem Magyarország nagyon-nagyon hosszú ideje, történelme során döntő részben oly módon járt el a kulturális értékek tekintetében, amely figyelembe vette és értékelte a Kárpát-medencében élő, velünk együtt élő népek és nemzeteknek, nemzetiségeknek azokat az értékeit, amelyeket közös értékeknek tekintünk.

Nincs ez mindenben így a magyar értékek tekintetében. Ez az egyezmény egyfajta lehetőséget is nyit, ez a lehetőség azonban - államtitkár úr utalt erre - akkor érvényesülhet, ha a szomszédos országokban is ez a bejegyzés megtörténik. Következésképpen mind a kulturális kormányzatnak, de a külügyi kormányzatnak is elsőrangú érdeke kell hogy legyen, hogy pont azok a szomszédos országok, amelyek számunkra oly fontosak e tekintetben, fogadják el ezt az egyezményt, jegyezzék be, hirdessék ki és léptessék életbe.

Egyetértek államtitkár úrral abban, hogy nekünk e tekintetben a jövőben is példát kell mutatni. Hadd mondjak egy konkrét példát! A mi számunkra, a magyarok számára a pilisi vidék egy olyan terület, ahol egészen a honfoglalástól kezdődően nagyon komoly magyar értékek vannak, de ez a pilisi vidék ugyanakkor egy nálunk fontos nemzetiség, a szlovák nemzetiség számára is egy nagyon fontos terület.

A kulturális értékek itt mindkét nép, nemzet számára fontosak és megtartandók. Meggyőződésem, hogy nagyon sokat tettünk az elmúlt időszakban azért, hogy ez így is legyen, de nem eleget. Következésképpen az én álláspontom az, hogy be kell vonni ezeket a területeket éppen az egyezmény alapján is, tevőlegesen.

Az ott élő embereket, szervezeteket be kell vonni, és rajtuk keresztül is el kell érni, hogy például Szlovákia hirdesse ki szintén ezt az egyezményt, ne maradjon távol ettől a lehetőségtől. Nem másról van szó, nem egyféle politikai jellegű nyomásról, erre nem is lennénk képesek, hanem egy kulturális nyomásról, olyan kulturális nyomásról, amely megengedhető, és amely meggyőződésem szerint célravezető.

Van ennek az egyezménynek még egy olyan része, amellyel ma itt még nemigen foglalkoztunk. Az egyezmény kiemeli az örökség szerepét a fenntartható gazdasági fejlődésben; ezt én nagyon fontosnak tartom. Nem önmagáért való cél az, amiről beszélünk, hanem azoknak a népeknek, nemzetiségeknek, amelyeket ez közvetlenül érint, a fenntartható fejlődését segíti elő, ezt kell megértetni egy-egy tájegységnél, területnél. Nem öncélú dolog az, amikor egy-egy ilyen helyen, vagy egy-egy ilyen területen az állam bizonyos erőfeszítéseket tesz, hanem ezek az erőfeszítések hosszú távon megtérülő, a fenntartható fejlődést szolgáló mindenkori beruházások. Ezért gondolom azt (Hangosítási hiba, zúgás.), hogy amiket államtitkár úr itt célként kitűzött, azok nemcsak támogathatók, hanem nem szabad elfelejteni, nem szabad, hogy egyszeriek legyenek, és maiak legyenek, hanem meggyőződésem szerint az elkövetkezendő időben...(Erősödő zúgás. - Az elnök csenget.)

Lehet, hogy begerjedt. Befejezem, mert úgy látszik, hogy a technika nem engedi, hogy ennél sokkal többet mondjak.

ELNÖK: Képviselő úr, egy kis technikai szünet.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Tisztelt Ház! Összességében tehát végül is azt szeretném mondani, elmondtam azt, amit szerettem volna... (Az elnök csenget.)

ELNÖK: Képviselő úr, megvárjuk, amíg intézkednek.

(Szünet: 10.18 - 10.33

Elnök: Lezsák Sándor

Jegyzők: dr. Lenhardt Balázs és dr. Tiba István)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. A technikai hibáért elnézést kérünk. Köszönöm a munkatársaknak a gyors segítséget.

Megadom a szót Turi-Kovács Bélának, hogy fejezze be gondolatsorát.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azzal szeretném befejezni a felszólalásom, hogy szeretnék még egy fontos kérdésben rámutatni arra, ami tanulsága annak, ami a világörökség résszel kapcsolatosan történt. Sokan úgy gondolták, amikor egy-egy tájegység, egy-egy magyar valósághoz tartozó és valóban a világörökség méltó részévé vált kulturális lehetőségünk vagy akár tájunk megjelent a nemzetközi életben, hogy ez önmagában jelent valamiféle pozitívumot, olyat, amely majd a gazdasági életben is mindenféle hozadékot jelent. Az adott esetben is arra hívnám fel a figyelmet, hogy ez nem így van.

Ez önmagában egy olyan lehetőség, amellyel lehet élni, olyan lehetőség, amelyre lehet építkezni, de az, hogy ebből mennyi lesz az, ami a nemzet számára valódi hasznot hoz, az kifejezetten rajtunk, az általunk elvégzett munkán fog majd múlni. Reményeim szerint az, amit itt államtitkár úr elmondott, az a szándék, amely a kormánynál a csatlakozás mögött megjelent, azt fogja eredményezni, hogy az elkövetkezendő időben szívós, kitartó munkával elérhetjük, hogy ennek a csatlakozásnak valóságos, mind a fenntartható fejlődés, mind a kultúrát érintő lehetőségeit nyitja meg.

Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 69 2012.07.03. 2:15  56-208

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én azt gondolom, hogy Puch László képviselő úr tulajdonképpen megnyitotta azt a még le sem zárt vitát, hogy vajon érdemes-e és egyáltalán lehetséges-e a magyar költségvetésnek az a fajta tárgyalása, az a fajta előterjesztése, amely eddig kétségtelenül szokatlan volt, nevezetesen, hogy nem az év végén, hanem most év közben kerül ide a Ház elé.

Ebben a vitában már számos érv hangzott el. De most szeretném megerősíteni, hogy az én meggyőződésem szerint mindazon érvek is, amelyeket Puch László képviselő úr elmondott, azt erősítik, hogy érdemes, sőt azt kell mondanom, hogy majdnem szükségszerű a jelenlegi helyzetben, hogy Magyarországnak legyen olyan iránymutató, a következőkben az ágazatokat eligazító, és talán majd változó, de mindenképpen eligazító jellegű adatsora, amire építkezni lehet. Ha ezek hiányoznak, akkor a bizonytalanság marad fenn egészen ez év végéig. Nem a bizonytalanságot kívánja az állam erősíteni, hanem azt kívánja megszilárdítani, hogy építkezni lehessen bizonyos adatokra és számokra.

Amikor leszögezi a kormány a költségvetés előterjesztésénél, hogy melyek azok a sarokpontok, amelyektől nem kíván eltérni, ezek egyben behatárolják azokat a lehetőségeket is, amelyeken belül az esetleges változások bekövetkezhetnek.

Meggyőződésem tehát, hogy ez a fajta előterjesztése most ebben az időszakban, ebben az intervallumban szükséges, sőt szükségszerű. Következésképpen talán a kritikáinkat és mindazt, ami a kritikusok részéről elhangzik, a javaslatokat is ahhoz kellene igazítani, azt kellene világosan látni, hogy az adott helyzetben az egész magyar költségvetésnek a sarokpontokon túlmenő változásai döntően fognak függeni - akár tetszik ez nekünk, akár nem - bizonyos nemzetközi mozgástól, nemzetközi lehetőségektől. De itt ebben Magyarországnak azokat a sarokpontjait, amelyeket már emlegettem, le kell tudnia szögezni, mert csak akkor tudunk az elkövetkezőkben (Az elnök csenget.) ezekre majd építkezni. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
219 48 2012.09.18. 2:10  23-55

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Miután hosszabb megszólalásra nemigen lesz lehetőségem, én egy rövid kéréssel szeretnék az elnök úrhoz fordulni. Az elkövetkezendő időszak egyik legfontosabb, azt hiszem, Magyarország szempontjából döntő jelentőségű kérdése lesz, hogy meg tudjuk-e és miként tudjuk megoldani azokat a vízgazdálkodási problémáinkat, amelyekben az Akadémia korábban már végzett és meggyőződésem szerint igen jó eredménnyel végzett kutatásokat. Ezek a kutatási eredmények azonban különböző ideológiai, megrögzött, azt kell mondanom, identitásbeli elképzelések miatt sajnálatos módon nem érvényesültek.

Én mégis arra kérném és biztatnám az Akadémiát az Akadémia elnökén keresztül, hogy folytassák ezeket a kutatásokat, adják meg azokat a paramétereket, amelyek mentén a politikusok is képesek akár egy-egy komolyabb ellenállást is leküzdeni, nevezetesen: azt a helyzetet megteremteni, hogy Magyarország élni tudjon az édesvízkészletével, azzal az édesvízkészlettel, amely szinte példátlan mértékben áll itt Európa közepén rendelkezésünkre, és amelyet nem hasznosítunk.

Ha e tekintetben történne valamilyen előrelépés, és ha az Akadémia e területen cáfolhatatlan tényeket tud majd a rendelkezésünkre bocsátani, akkor fel lehet venni a küzdelmet azokkal a megrögzött, és azt kell mondanom, már a kezdetek kezdetén is elavult nézetekkel, amelyek akadályozzák, sokszor lehetetlenné teszik, hogy a vízgazdálkodás abba az irányba induljon el, amely az egész magyar nemzetet szolgálhatná.

Nem akarok túl nagy szavakat használni, de nekem mégis az a szilárd meggyőződésem, hogy ha e tekintetben megint csak olyan apró lépések történnek, amelyek egy-egy kisebb problémának a megoldására koncentrálnak, akkor félő, hogy majd eljutunk egy olyan pillanathoz, amikor már nem rendelkezünk ezekkel a lehetőségekkel, és amikor majd a nemzetközi jog fogja megmondani, hogy meddig terjednek a lehetőségeink. Ezért azokat a lehetőségeket, amelyek ma még rendelkezésünkre állnak, nemzeti kötelesség kihasználni.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 24 2012.10.03. 15:46  3-113

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Számosan méltatták azt a munkát, amelyet, azt gondolom, professzor úr közreműködésével egy egész nagy team több mint egy évtizeden keresztül végzett, és amelyet én magam is nagyra értékelek. Ugyanakkor nem osztom azt az álláspontot, hogy az elénk került és most vitára bocsátott törvénykönyv tekintetében ne lenne helye annak, hogy különböző módosítások vagy akár lényegi módosítások is helyenként ne következzenek be.

A felelősség ugyanis, azt kell mondanom, a törvényhozóé. Ami elénk került, az tudományos munkaként is nyilvánvalóan megállja a helyét. Azt is egyértelműen kell látni, hogy a törvényhozónak pedig olyan törvényt kell elfogadnia, olyan polgári törvénykönyvet kell elfogadnia, amely a társadalom egészét fogja szolgálni, amely a társadalom egészének nyújthat a következőkben támpontot, segítséget az együttéléshez.

Annak megfelelően, ahogy a Ház elfogadta, azokhoz a könyvekhez kívánok hozzászólni, amelyeket előírásszerűen megjelöltünk. Úgy kellene kezdenem, hogy a bevezető rendelkezésekkel indulok, hiszen majd szeretnék erről is szólni, mégis rendhagyó módon először a családjogi könyvhöz szeretnék hozzászólni.

A házasságok, mint tudjuk, ugye, alapjában véve gyakran az égben köttetnek, és itt a földön történik az elválás, aminek az egyik leglényegesebb része a családjogon belül is a házastársi vagyonközösség, a házastársi vagyonközösségből következő viták. Az a kérdés, hogy ez a könyv e tekintetben milyen fogódzókat, milyen lehetőségeket biztosít.

Meggyőződésem az, hogy a házastársi vagyonközösséggel kapcsolatos vitákra olyan szabályozókat, amelyek minden esetre érvényesen jelennek meg, gyakorlatilag nem lehet hozni, csak olyan általános szabályokat lehet, amelyeket lehet alkalmazni. Azt hiszem, hogy a javaslattevő erre törekedett. Ha azonban azt akarjuk elérni, hogy ezek a házassági bontóperek legalább igazságosan fejeződjenek be - ha méltányosan nem is lehet -, ebben az esetben előtérbe kell helyezzük a házastársi vagyonközösség szabályai esetében a házastársi vagyonjogi szerződést.

A házastársi vagyonjogi szerződés az, amellyel, úgy gondolom, az egyéni élethelyzetekre vonatkozóan meg lehet határozni azokat a lehetőségeket és szabályozókat, amelyek egy nem kívánt házassági bontóper esetén segítik a feleket abban, hogy egyáltalán házassági bontóper ne a gyűlölettel, ne a gyűlölködéssel, hanem - amennyire lehet - a megnyugvással fejeződjön be. Ezért én a magam részéről úgy gondolom, hogy e tekintetben szükség lenne arra - és nem árt, ha itt azt mondom, hogy akár át is lehet venni egyes egyházaknál szokásos fölkészítés tekintetében -, hogy minden házasság megkötése előtt külön felhívást és kioktatást kapjanak a felek abból, hogy van lehetőségük ilyen szerződést kötni. Az esetek többségében a felek vagy nem tudnak erről, vagy - azt kell mondanom - a pillanatnyi érzelmi hevületben meg is feledkeznek erről.

Ha segíteni akarjuk a jövőt ebben az esetben, éspedig ezeknek a házastársaknak, minden házastársnak a jövőjét, azt gondolom, el kell gondolkodni egy olyan lehetőségen, amely a házastársi vagyonközösség megszüntetése esetére a vagyonjogi szerződéseket előtérbe helyezi. A közös szerzeménytől ugyanis eltérhet a házassági vagyonjogi szerződés, de ezt a szabályt nagyon kevesen tudják. Itt és ekkor lehetne rendezni azokat a vitákat, amelyek éppen a mai társadalmi helyzetben igen gyakran, azt kell mondanom, utóbb akár a házasság megromlásához vezethetnek. Hiszen arról van szó, hogy ma egyetlen fiatal sem tud úgy elindulni a házasságra, hogy ne lenne abban szülői segítség, amely az indulást elősegíti; különböző mértékben, nyilván, ki milyen mértékben képes. De ezek a segítségadások mindig valahova célirányosan történnek: a fiamhoz, a lányomhoz, a közvetlen leszármazómhoz. Ezeket tehát föloldani úgy, hogy a jövőben erre általános és egyértelmű szabályok legyenek, nagyon nehéz. A szerződés erre szolgál. Ezért én szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy e tekintetben van lehetőség egyfajta előrelépésre.

A IX. cím az, amelyik a házasságra vonatkozó fő szabályokat tartalmazza, és egyértelműen úgy fogalmaz: a házasságra vonatkozó szabályoktól eltérően az élettársak együttélése alatti önálló vagyonszerzést helyezi előtérbe. Ez így helyes.

(10.30)

Amíg a házastárs esetében a közös szerzemény dominál, az élettárs esetében ez nem így van. Ebben az esetben, azt kell mondanom, hogy a szerzemény mértékétől lényegesen függ, hogy a vagyon miként fog majd alakulni.

Az (1) bekezdés azt tartalmazza, hogy ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a bejegyzett élettársi kapcsolatra, a házasság érvénytelenségére, megszűnésére, a házastársak jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell, azzal az eltéréssel, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatot közös kérelem alapján a közjegyző is megszüntetheti.

Hát ez az, ami, úgy gondolom, az egyik komoly vitaforrás. A magam részéről előre kell bocsánatom, hogy messzemenően egyetértek a KDNP részéről itt már elhangzott néhány olyan felszólalással, amely ezt jogi és erkölcsi kérdésnek egyaránt tekinti, hiszen e kettő az én meggyőződésem szerint éppen a házasságok esetében és ugyanígy az élettársi kapcsolat esetében nem választható szét. Ha a kettőt külön-külön kívánnánk elbírálni, akkor persze juthatunk olyan eredményre, ami a jelenlegi javaslatban van, de meggyőződésem szerint ez élesen szembemenne azzal a fajta erkölcsi gondolkodással, amelyhez, úgy gondolom, mind a KDNP, mind mi, kisgazdák, tartozunk. Ebből egyértelműen következik az, hogy e tekintetben tehát az én meggyőződésem szerint módosításra szükség van. Ezen a területen ugyanis módosítás hiányában nem lehet elérni azt az eredményt, amely legalább közelíti az erkölcsi igényeket a jogi normákhoz.

Tisztelt Ház! Különösen furcsának, sőt különlegesnek tartom a magam részéről, hogy ez a most szándékosan gyakorlatilag szó szerint idézett szövegrész csaknem azonossá teszi az élettársi kapcsolatnak ezt a formáját a házassággal. Magam is úgy vélem, hogy ez mind az alkotmánnyal, mind pedig a közfelfogással, legalábbis a többségi közfelfogással ellentétes. Következésképpen ennek az összhangnak a megteremtése az elkövetkezendő időszak feladata.

Én a magam részéről azok közé tartozom, akik megértik az egyneműek együttélése szabályozásának a szükségességét, de határozottan azon az állásponton vagyok, hogy ezek a szabályozások nem moshatják össze a család fogalmát ezzel a fajta együttéléssel. Ez egy más kategória. Az is egy nagy kérdés, hogy vajon egyáltalán bizonyos szabályozóknak, amelyek itt megjelennek, a családjog keretében kell-e megjelenniük vagy esetleg valahol máshol, a Ptk. más fejezeteiben.

Lehet, hogy ez egy kicsit már messzire megy, de meggyőződésem, hogy a korábbi polgári törvénykönyvnek jó szabályozói voltak az élettársi kapcsolatra vonatkozóan, amelyeket nem feltétlenül úgy kell meghaladni, hogy átvisszük a családjog területére azt a fajta kapcsolatot, amelyből hiányzik egy alapvető cél. Ez az alapvető cél ugyanis bizonyos élettársi kapcsolatok esetében kizárt. Ebből következik az, hogy az azonos elbírálás adott esetben meggyőződésem szerint csak rossz irányba vihet. E tekintetben tehát megismétlem: a magam részéről úgy vélem, hogy elkerülhetetlenül szükség van bizonyos módosító indítványokra.

Az öröklési joghoz szeretnék még hozzászólni röviden. Itt is vannak komoly aggályaim. A VIII. cím 7:58 §-a a házastárs öröklését szabályozza a leszármazó mellett. Szerencsés-e az a fajta változtatás, amely a korábbi szabályozáshoz képest behelyezi a házastársat egy örökösként a leszármazók közé, de ugyanakkor korlátozza a haszonélvezeti jogát? Életszerű-e ez?

Megint vissza kell oda térnem, hogy az én meggyőződésem szerint ezt a szabályozót az ági vagyonra vonatkozó szabályok figyelmen kívül hagyásával nem lehet helyesen rendezni. Az adott szituációban ugyanis éppen az életszerűség is egyértelműen azt diktálja, hogy olyan világos szabályok legyenek, amelyek az ági vagyon érvényesülését egy olyan szerencsétlen helyzetben, ahol az egyik házastárs egyedül maradt, maximálisan figyelembe vegye. Ezen belül természetszerűleg az önkéntes megoldások szinte korlátlanul lehetőségeket biztosítanak, de a szabályozóknak ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Egyetértek azokkal, akik előttem már utaltak arra, és magam megerősíteni kívánnám, hogy ez a perek tömegét hozhatja adott esetben, és nemkívánatos perekét, olyan perekét, ahol családon belül olyan konfliktushelyzetek alakulhatnak ki, amelyek sajnálatos módon messzemenően visszahatnak a leszármazottra is. Nekem meggyőződésem, hogy ezen a területen is meg kell találnunk módosítókkal azt a lehetőséget, hogy ezeket a konfliktushelyzeteket kiküszöböljük.

És végül most visszatérnék a bevezető rendelkezésekhez. Tisztelt Ház! Többen kifogásolták a bizottsági vita során, nem is kifogásolták, észrevételezték, hogy részese, és igen nagy mértékben részese a közjognak az új Ptk.-ban a gazdasági jog. Én ezt helyesnek gondolom. Én nem azt kifogásolom, hogy a gazdasági jog részese a polgári törvénykönyvnek, inkább azt, ami hiányzik belőle.

Talán nem lesz meglepő, ha olyasmire szeretnék rámutatni a bevezető rendelkezések alapján, ami nekem nagyon hiányzik a Ptk.-ból. Az 1. § szerint ugyanis e törvény szabályozza a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyait. Tehát az alapvető személyi és vagyoni viszonyait általánosságban, mondja a bevezető egészében. Fel kell tennem a kérdést: hol van ebben a szabályozásban, ebben a törvénykönyvben a földre vonatkozó tulajdoni viszonyok szabályozása? Sehol! Hol van a földre vonatkozó birtoklás szabályozásának az a rendszere, amire szükség van? Nincs! Miért? Mondhatják, mert ez egy külön törvényben kerül szabályozásra. Helyes ez? Ki lehet emelni a polgári törvénykönyv alapvető szabályai közül a földre vonatkozó szabályokat úgy, hogy ne az egységes és egész polgárjogi rendszerbe illeszkedjék?

Az én meggyőződésem szerint szükség van egy jó földjogi törvényre, és ezt követően szükség van arra, hogy ez a jó földjogi törvény beillesztésre kerüljön a magyar polgári jogba. Ennek hiányában ugyanis, tisztelt Ház, ezért vállalkoztam tulajdonképpen a mai felszólalásra, mindenkor a termőföld kérdése, a termőföld tulajdonlásának, birtoklásának a kérdése, annak az öröklési kérdése, ami súlyos kérdéseket fog felvetni a jövőben - éppen a birtokok elaprózódása miatt, szabályozók hiányában -, azt gondolom, megkerülhetetlenül be kell hogy kerüljön majd a stabil és hosszú távon történő szabályozás keretei közé. Ha ez nem így történik, mindenkor politikai játszmák, politikai pártok ügyeiként jelenik meg a termőföld, és ennek megfelelően a szabályozók biztonsága nem garantálható, hiszen akár kurzusonként változhat. Márpedig éppen a legalapvetőbb tulajdont, a termőföld esetét úgy kell szabályozni, hogy az hosszú távon, kiszámíthatóan, nagy biztonsággal garantálja azt a fajta tulajdont, birtoklást, ami nélkül nem lehet Magyarországon felépíteni egy olyan jövőt, amelyben a vidéknek is lehetősége és jövője lesz.

Lehet, hogy most mindenki úgy gondolja, hogy együgyű felszólalás az enyém, hiszen mindig visszakanyarodok, vagy legalábbis úgy érzik sokan, gondolom, ahhoz a kiskapuhoz vagy nagykapuhoz, mindegy, hogy mekkorának tekintjük, amiről mindig szólni szoktam, de itt és most el kell mondanom, hogy olyan időszakot élünk, olyan történelmi időszakot, amikor módunkban áll hosszú távú szabályozókat elfogadni és meghatározni. Ez a mód és lehetőség kötelesség is. Ebből az következik, szeretném egyértelművé tenni, hogy ha van egy jó - megismétlem: van egy jó - földre vonatkozó törvényünk, amely széles körben szabályozza ezt a kérdést, annak nem utóbb, hanem előbb magában a polgári törvénykönyvben van a helye.

Tisztelt Ház! Tehát én a magam részéről úgy gondolom, hogy a most vita alá vett polgári törvénykönyv kapcsán, szeretném megismételni, mert ezt nem az illendőség mondatja velem, nem is a kötelesség, hanem a meggyőződés, egy nagyon alapos, kidolgozott munkával állunk szemben.

(10.40)

Ezért azt osztom, hogy nagy megfontoltsággal kell a módosító indítványokkal hozzányúlni, de az én meggyőződésem szerint módosítók nélkül ez a törvény nem lesz teljes, nem lesz kerek, szükség van arra, hogy még teljesebbé, még elfogadhatóbbá tegyük az egész társadalom számára.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 78-80 2012.10.30. 16:18  77-353

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Fazekas Sándor miniszter úr az expozéjában utalt arra, hogy történelmi jelentőségű ügyekben, a magyar föld ügyében kellene megfelelő olyan megoldást találnunk, amely hosszú távon megoldja azokat a feszültségeket, amelyek nem húsz éve keletkeztek, hanem a magyar vidéken élnek immáron évszázadok óta.

A jelenlegi helyzet azonban történelmileg egyáltalán nem hasonlítható a korábbiakhoz. Ha megengedik, egy nagyon rövid kis történelmi kitérőt én is szeretnék adni. Az világos, hogy a jobbágyság megszűnését követően állandó jelleggel jelen volt - egészen a XX. század második feléig - egyfajta földéhség, éspedig egy jogos földéhség a magyar vidéken.

(13.00)

Ezt a földéhséget nem lehetett kielégíteni, mert egy nagybirtok rátelepedett a vidékre. Egy olyan nagybirtok telepedett rá, amellyel szemben a kisebbek tehetetlenek, kiszolgáltatottak voltak.

A változás sokkal kedvezőtlenebb, mint ahogy azt gondolnánk. Az én hitem és meggyőződésem szerint mára, leszámítva persze a nagyon tisztességes földet akarók nem túl nagy táborát, igen sokan ma úgy tekintenek a termőföldre, mint ahogyan a nyugat-európaiak, ahogyan az Európai Unió, mintha az a tőkefelhalmozásnak eszköze lehetne.

Itt áll előttünk az az immáron elérhető közelségbe került időpont, 2014. április 30-a, amikortól kezdődően a magyar föld ki lesz szolgáltatva a külföldieknek. Ezért tehát nyilvánvaló volt, hogy a kormánynak meg kell tennie azokat a lépéseket, amelyek védelmet, minél szélesebb körű védelmet tudnak biztosítani a mi termőföldünknek, a magyar termőföldnek.

Ezért föl kell tennem a kérdést még akkor is, ha kormányzati oldalon ülök, alapkérdés: vajon ez a törvény megfelel-e azoknak a feltételeknek és kívánalmaknak, amelyeket oly sokan szeretnénk a törvényben látni? Azt kell mondanom, hogy a külföldiek földvásárlásával kapcsolatos lehetőségek beszűkítésében csaknem a végső határig elment a törvény - ez az én álláspontom -, megteremtette azokat a feltételeket, amely feltételek még nézetem szerint az uniós szabályokon belül vannak, de amelyek már a védelmet igen nagy mértékben képesek garantálni a termőföldnek.

És van egy második kérdés. Megteremtette-e a védelmet a magyar termőföldnek az itt most is jelen lévő, egyre inkább terjeszkedő nagybirtokkal szemben? Ez a második kérdés az, amely nézetem szerint most nyitva van. Erre kell olyan választ, válaszokat adni az elkövetkezendő időben, amelyek alkalmasak lesznek arra, hogy a magyar vidéken ne alakuljon ki olyan helyzet, amely visszaköszönt hosszú-hosszú évszázadokon keresztül. Meg kell teremteni a feltételét annak, hogy a magyar emberek meg tudják szerezni azt a termőföldet, ami számukra az életet jelenti. Garantálja-e ez a szerződés?

Tisztelt Ház! Az én meggyőződésem szerint a magyar alkotmány és az abból következő, meg nem kerülhető következtetés azt mondja, hogy a magyar termőföldre minden magyar embernek születésétől kezdődően joga van. Következik az alkotmányból persze az is, hogy a kormánynak - ami csak korlátozottan állhat rendelkezésre - jogában áll bizonyos korlátozásokat, bizonyos olyan eszközöket alkalmazni, amelyekben a földnek akár a térmértéke, akár a megszerezhetőségének más része szabályozott.

Van azonban egy alkotmányos szabály, amelyet átlépni nem lehet: ez nem lehet aránytalan. Nem támaszthat az állam sem olyan feltételeket, amely feltételeket egy igen nagy réteg, akár kétmilliónyi magyar ember nem tud teljesíteni. Mire gondolok?

Arra, amit a törvényből mindenki kiolvashatott: a végzettségekre. Én annak vagyok a híve, hogy a magyar földműves az szakma, az szakmát gyakorol. Elfogadom, hogy ez több, mint amit itt sokan gondolnak vagy gondoltak, ez nem egyszerűen a földtúrás, ezt tudni kell, ezt ismerni kell. De ha ezt betesszük a törvénybe, azt is garantálni kell, hogy minden magyar ember számára nyitott legyen ennek a tudásnak az elérése.

Benne van-e ez most a törvényben? Úgy gondolom, hogy nincs. Ezért - bár ez nem a részletes vita - a törvény jobbítása és javítása érdekében szükségesnek tartottam egy olyan módosítót előterjeszteni, amely világossá teszi, hogy meg kell teremteni minden olyan helyen, ahol egyáltalán a földművelés szóba jöhet, de lehetőleg az egész országban a mezőgazdasági ismeretek oktatását. Meg kell teremteni azt a feltételt, hogy az első elemitől a nyolcadikig mindenki megismerhesse az alapvető szükségleteket a mezőgazdaság tekintetében.

Azt végképp nem tudom elfogadni, amikor térmértékhez hozzácsatoltan különböző végzettségek jelennek meg: középfokú, felsőfokú végzettség. Hova szűkül így le az a lehetőség, ahol meg lehet szerezni a termőföldet? Kiknek szűkül le ilyen mértékben?

Itt össze van keverve valami, tisztelt hölgyeim és uraim! Az üzem és a tulajdonszerzés. Össze van keverve, hogy egy üzem működtetéséhez igen, szakember kell. Ahhoz, hogy 300 vagy 500 hektár jól működjön, ahhoz kell a szakember - de nem a tulajdonos kell hogy legyen! Ganz Ábrahám amikor idejött, akkor még egy egyszerű kopácsolós ember volt, akinek volt egy szakmája, amit gyakorolt, és lett belőle valami. Vajon nem lehetett volna belőle egy akkora üzem tulajdonosa, mint amilyen lett? Vagy most azt tudjuk mondani egy kisiparosnak, hogy drága barátom, te fejlődhetsz, de akkor először menj el a Műegyetemre, végezd el a Műegyetemet, aztán ha van neked egy egyetemi diplomád, akkor majd folytathatod tovább. Ez teljesen elfogadhatatlan, mi több, meggyőződésem szerint az alkotmánnyal is ellentétes.

Az a helyzet, tisztelt Ház, hogy ha olyan törvényt akarunk, amely megfelel mindazon igényeknek, amelyek elé állítottuk, akkor nem lehet megkerülni azt a lehetőséget, amire föltétlenül szükségünk van, nevezetesen, az üzemtörvényt minél előbb látnunk kell.

Van még egy nagyon-nagyon fontos része, ami szintén hiányzik a törvényből. Ez a törvény - és ezt magam is támogatom - preferálja a családi gazdaságot. Azért valamit ne felejtsünk el! A családi gazdaság maga a törvény szerint is egy üzem. Az egy üzem, amelyet működtetni kell. És itt olyan különbségek jelennek meg a vállalkozásban működtetett üzem, a társas gazdálkodásban működtetett üzem és a családi gazdaság között, amelyeket semmivel nem lehet indokolni.

Meg kell ugyanis kérdeznem: vajon ha én úgy alapítok egy családi gazdaságot, hogy abban benne vagyok én, a feleségem meg négy unokám, akkor ezt azt jelenti, hogy mi ellátjuk a 300 hektárnyi területet? Nyilván nem. Következésképpen teljesen egyértelmű, hogy ezeket az ügyeket át kell tudnunk hidalni. Üzemként kell kezelni, és az üzemkénti lehetőségeken belül a családi gazdaságoknak meg kell adni azokat az előnyöket, amiket szeretnénk. Ez azonban már a támogatási rész és a működtetési rész. Ha e kettőt összekeverjük, és a tulajdonlással próbáljuk ilyen módon összhangba hozni, akkor nagyot hibázunk.

Visszatérve a külföldiek tulajdonszerzésére, mert ez az egyik alfa-ómega, hogy ezt ki tudjuk zárni. És itt szólnék a zsebszerződésekről. A zsebszerződések tekintetében néha az az érzésem, hogy mindenféle talán még olyanok is vannak, amelyek eltúlzott mesék, de azért az egy reális veszély. Egy azonban bizonyos: mind ez idáig a zsebszerződések tekintetében senki nem tudott olyan eredményes munkát végezni, aminek az eredményeként ezek visszaszorulhattak volna.

Mi kell hozzá? Az kell hozzá, ami a törvényhez is kell vagy kellett volna, és amit én nem most kezdtem el mondani, hanem hosszú évek óta mondok. Magyarországon a tulajdon-nyilvántartás, azon keresztül az, hogy ki mit tulajdonol és birtokol, egészen egyszerűen ma felderíthetetlen. Ezért nagyon örültem, amikor a miniszter úr az egyik alkalommal elmondott indítványom alapján azt mondta, hogy lehetséges, hogy el fogják rendelni az önkéntes földbevalláson alapuló felmérést. Ez az egyetlen megoldás.

Szankciója: aki nem tudja, hogy neki van földje, annak nincs is. Ez ilyen egyszerű. Ha nem tudom, hogy nekem 400 hektárom van, és bevallok 300-at, akkor 100 nyilván nincs. Ha nem tudom, hogy ennyit birtokolok, és ahelyett mást mondok, akkor az nincs.

Tisztelt Ház! Szeretném egyértelművé tenni, hogy azok a kategóriák - hiszen ebben kategóriák vannak, amelyek megjelennek a törvényben, és amely az őstermelőtől valami rangsor szerint, vagy nem tudom, mi szerint besorolja a földműveseket, ezek az én számomra nem nagyon szimpatikusak, ezt őszintén meg kell mondanom. De azt meg végképp nem értem, hogy mondjuk, egy 50 hektáros gazda mitől őstermelő.

(13.10)

Tetszik tudni, mennyi az az 50 hektár? 80 kataszteri hold. Valami nagy baj van itt a fejekkel, mégpedig azért, mert mi, idősebbek - és talán a falvakon élők döntő többsége - még pontosan tudjuk, hogy akinek annak idején volt 1000 kataszteri holdja, az nagybirtokos volt. Mennyi az az 1000 kataszteri hold? Alig haladja meg az 500 hektárt. Én jól emlékszem a saját településemre, ahol fájdalmasan különült el a falu egyik vége - én a jobbik végére születtem, ezt itt el kell mondanom, nehogy utóbb vád érjen -, ahol azok laktak, akiknek földjük volt, no nem olyan sok, mint amire itt önök gondolnak, hanem 50 és 100 kataszteri hold közötti középparasztok voltak, ahogy ezt Sztálin alatt mondták, a falu másik végén meg a nincstelenek. Ez a fajta világ soha ne jöjjön vissza! Ádáz gyűlölködés a falu két vége között, ami előbb vagy utóbb olyan konfliktusokhoz vezet, amit én megéltem 1944 őszén.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azért kértem ma szót, mert szilárd meggyőződésem, hogy olyan törvényt, amire szüksége van ennek az országnak, csak olyan többség hozhat, amivel most rendelkezünk. Ha ez a többség eltűnik, ha itt nincs olyan határozott és egységesen fellépő képviselőkből álló, nagyon erős akarattal a nemzeti oldalhoz kötődő politikai erő, akkor Magyarországon a földkérdés nem lesz megoldva. Ezt a kérdést tehát - hic Rhodus, hic salta - most kell megoldani, de nem azonnal.

Az én javaslatom lényege a következő: semmi nem sürget minket abban, hogy ne érleljük ki kellő módon azokat a javaslatokat, azokat az elképzeléseket, amelyek már nagyrészt megszülettek vagy majd megszületnek. Semmi nem indokolja, hiszen ez a törvény 2014. május 1-jén lép hatályba, és 2014. április 30-ig moratórium van. Ha lehetővé tesszük, hogy az elkövetkezendő idők azokról az egyeztetésekről szóljanak, amelyek nélkül nem lehet Magyarországon a földkérdést megoldani, mert ahhoz tényleg konszenzus kell, nos, ha ezt meg fogjuk tenni, akkor születhet egy nagyon jó földtörvény.

Még egy témáról feltétlenül szót kell ejtenem. Kevesen tudják, hogy Magyarországon ma is a nagyon félresikerült, azt kell mondanom, szerencsétlen, annak idején sokak által persze örömmel fogadott kárpótlás után kialakult egy olyan birtokrendszer, amit át kell alakítani. Ez az átalakítás nem megy könnyen és nem megy fájdalom nélkül, de ezt fel kell vállalni. Az is világos, hogy 2002-ben - sajnos csak ilyen régi adatokat leltem fel - még 24 százalék volt azoknak a gazdálkodóknak a száma, akik 1 és 10 hektár között gazdálkodtak. Ez teljesen elfogadhatatlan az én álláspontom szerint is, mert ez már tényleg a termelés kárára megy.

De van-e megoldás? Hát van! Ki se mondom azt a szót, hogy szövetkezet, mert rögtön rám ordítanak, hogy ez egy kolhoz. Nem! Társas gazdálkodást kell garantálni és biztosítani, és ehhez a támogatásokat megadni a kisebbek számára, mert csak az az élet számukra. Nagyon komolyan kérdezem, miért gondolja bárki, hogy a menyemmel, az ipammal én jobb gazdálkodást fogok folytatni, mint egy már általam régen nagyon jól ismert falumbéli kis társasággal, akikkel együtt van, mondjuk, 200 hektárom, amin már tudunk gazdálkodni, mert lehet rajta sok mindent tenni.

S végül egy utolsó gondolat, ami hiányzik a törvényből.

ELNÖK: Képviselő úr, akkor egy perccel meghosszabbítom a felszólalás idejét, mert erre van lehetőség.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Nagyon köszönöm, ezzel be is fogom fejezni. Nagyon örülök neki, hogy vannak behatárolt térmértékek, no de ki mondja azt meg, hogy a 300 hektárnyi, amúgy értéktelen, 5-6 aranykoronás föld birtoklása ugyanolyan, mintha 300 hektár 40-50 aranykoronás földet értékelek. Ez a törvény egy helyen, a cserénél - erre felhívom képviselőtársaim figyelmét - használja az aranykoronát. Akkor miért nem használjuk máshol? Hogy az Alkotmánybíróság miatt? De hát akkor a cserénél se jó! Van jobb, amihez mérhetnénk? Nincs. Ezért azt javaslom, hogy a törvényhez valamennyien próbáljuk meg hozzátenni mindazt, ami jobbító, és ezeket a jobbító indítványokat igyekezzünk elfogadni.

A részletes vitát pedig az én nézetem szerint akkor kell lefolytatni, amikor arra a kellő idő eljött, amikor létrejött az az egységes szerkezet, amelyet majd a minisztérium reményeink szerint elénk terjeszt.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps.)