Készült: 2020.07.16.06:26:54 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

336. ülésnap (2013.12.11.), 32. felszólalás
Felszólaló Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:14


Felszólalások:  Előző  32  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előttem felszólalók már több irányból megvitatták azt a kérdést, hogy vajon a javaslatokra miért most, miért ebben az időben, miért ebben a formában került sor, mégis egy rövid adalékot magam is hozzáfűznék ehhez a kérdéshez, mert nem lényegtelen. Válaszolni kell ugyanis arra - két kérdés is felmerült itt is -, az egyik, hogy ha már igen, akkor miért nem előbb, vagy ha szükség van rá, akkor miért nem az újonnan felálló Országgyűlés.

Azt gondolom, hogy az egyik érv nyomatékos, nevezetesen, hogy a jelenlegi parlamenti többség garantálni kívánja a következő, immáron új felállásban működésbe lépő parlament számára az azonnali működési lehetőséget. Önmagában a lecsökkent létszám talán nem indokolná feltétlenül ezt, de az a körülmény, hogy a bizottsági szerepekben, a bizottságok funkcióiban jelentős változások következnek be már a létszámra visszavezethetően, indokolja azt, hogy most történjen egy javaslat.

Még egyszer hangsúlyoznám, hogy az én számomra ez nem lenne elégséges indok. Elégséges indok azonban azzal kiegészítve, hogy van három és fél év olyan tapasztalatunk, amely azt mutatja, hogy az eddigi tapasztalatok alapján bizonyos kérdésekben ennek a többségnek meg kell tudni hoznia egy olyan szabályozást, amely a következő többség számára is garantálja a fennakadás nélküli működést.

Tisztelt Ház! Amivel részletesen kívánnék foglalkozni, az éppen ezeknek a tapasztalatoknak az összegzése. Kiélezett politikai helyzetben és politikai viszonyokban természetes, hogy élesebb összecsapások vannak a parlamenten belül. Az is természetes, hogy ilyenkor, különösen akkor, ha az ellenzék szűk kisebbségben, egészen szűk kisebbségben van, keresi azokat a formákat, amelyekkel a nyilvánosságot még elérheti, és keresi azokat a formákat, ahol nagyobb hangsúllyal tud megjelenni. Ezek indokoltak lehetnek, és meg kell mondanom, hogy az én ízlésemmel számos ilyen kezdeményezés akár össze is férne.

A túlzások azonban és a túlzások szabályozása elkerülhetetlen. Láttuk, hogy ha elindul valami, ha annak nincsenek meg a szabályozott medrei, ha nincs meg a szabályozott meder, amelyben egyáltalán működhet, akkor ez mindenképpen túl fog csordulni, egy olyan helyzet következik be, amely már-már kezelhetetlenné válik, ezért azt gondolom, hogy a szabályozásra szükség van. Ez az azonban, amihez néhány gondolatot szeretnék hozzáfűzni.

(11.00)

Az elmúlt három és fél év többek között arról szólt, hogy a kormányzati politika az volt - amit jómagam is támogattam -, hogy a legfőbb szuverén ebben az országban a néptől kapott felhatalmazás alapján az az Országgyűlés, amely Országgyűlés meghozhatja azokat a szabályokat, amelyek mindenkire nézve kötelezőek. Ez a szuverenitás azonban nem egy intézményt, hanem valamennyi képviselőt megillető szuverenitás, amely 386-od részben most, 199-ed részben majd az elkövetkezendő időben a képviselőt megilleti. Ennek a korlátozása vagy az olyanfajta korlátozása, amely már a megbízatását érinti, amit minden képviselő megkapott a népfelség alapján, már erősen, azt kell mondanom, kétséges lehet, ezért a határok ezeken belül is nagyon erősen figyelembe veendők.

A javaslat meggyőződésem szerint a határokon belül igyekszik maradni, ugyanakkor pontosításokra lehet szükség. Én örömmel hallottam az alkotmányügyi bizottságban, hogy az egyik előterjesztő nyitottnak mutatkozott arra, hogy ott, ahol szükséges és még javításra szorul az előterjesztés, módosítók befogadására kerüljön sor. Ezt alapvetőnek tekintem ebben az ügyben, mert itt nem azt kell most tekintenünk, hogy mekkora a többség a kormányoldalon, és mennyi az egyébként is megosztott ellenzék létszáma, hanem azt kell tekintenünk, hogy ennek a működésnek biztosítottnak kell lennie egy új felállás esetében is. Mire gondolok elsősorban?

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Az előterjesztés 31., 32., 33. §-ában szankcionálásokról van szó, különböző megjelenési formáknak a javaslatba iktatásával tulajdonképpen ezeknek a szabályozásáról. Itt azonban meggyőződésem szerint pontosabb szabályozásra van szükség. Mit értünk az alatt, hogy valaminek megpróbál a képviselő valamilyen módon nagyobb nyomatékot adni? Vajon valóban arról van-e szó, hogy ha felmutatok egy grafikont, amelyet esetleg elérhet a televízió, ha akar, már ha egyáltalán itt van, és lehet, hogy ennek van egy erősebb hangsúlya, akkor ez valami szabályszegés lenne? Azt gondolom, hogy nem. Ezeket a lehetőségeket garantálni kell a képviselő számára, hiszen magához a felszólalásához tartozhat hozzá, hogy bizonyos jelzésértékű, de ugyanakkor a nagyobb közönség számára is jól érthető, olyan instrumentumokkal éljen, amelyek még beleférnek a Ház működésébe. És itt kell megint egy fontos kérdésre rámutatnom.

A működés rendjének fenntartása egyértelműen a levezető elnök feladata, ezért itt kettős hiba történhet: ha a képviselő esik valamiféle személyiségi zavarba és tévedésbe és a saját jogosítványainak a túlértékelésébe, vagy fordítva. Ez mindkét irányból megtörténhet. Ebből az következik, hogy ezeknek a szabályozásának egzaktnak, pontosnak, olyannak kell lenni, amivel élni lehet. Magyarul, arra gondolok, hogy azokat a körülményeket, amelyeket ez a javaslat most tartalmaz, azokat a tényeket úgy kell hogy hasznosítsa a levezető elnök is, hogy ez a képviselői szuverenitást semmiképpen ne korlátozza, csak a szükséges mértékben. Ezen nem lehet túllépni. Azért indítottam ezzel a kérdéssel, mert én ezt a felszólalást most jelentős mértékben mint a kisgazda parlamenti csoport vezetője mondom el. Azért tartom ezt szükségesnek hangsúlyozni, mert örömmel láttam a javaslatban, hogy a 6. § legalább megemlíti és fenntartja ezt a csoportot, de nincs szabályozva, a szabályozásra pedig - vagy legalábbis a szabályozás kereteire - meggyőződésem szerint mindenképpen szükség lenne. A következő a helyzet ugyanis, most már több mint húsz év gyakorlata alapján.

A parlamentben a pártok frakciót alakítanak. Ezek a pártok megmérették magukat a választás során, és megkapták azt a szavazatarányt, amellyel itt a parlamentben erre lehetőségük van. Aztán telik-múlik az idő, és a frakciókon belül bekövetkező változások odavezetnek, hogy a parlamenti ciklus végén hovatovább az egyik legnagyobb létszámú képviselői csoportosulás a függetlenek csoportosulása lesz. Itt számtalanszor elhangzott a parlamentben, hogy akkor ehetik a függetlenek nehéz kenyerét. Nem szeretem ezt a kifejezést. Az a független képviselő, aki ott ül, bármelyik oldalhoz is tartozzék mint független, ugyanazzal a szuverenitással rendelkezik, mint itt bármelyikünk, a képviselői lehetőségeinek a garantálása meg kell hogy legyen.

A parlamenti csoport lehetősége éppen ebben a tekintetben tartalmaz és tart fenn egy olyan lehetőséget, amely lehetőségnek az alkotmányos fenntartása meggyőződésem szerint egy alapkérdés. Ezért ezt egyrészt üdvözlöm, másrészt viszont úgy gondolom, hogy egyértelműbb szabályozásra itt is szükség van. Az a helyzet ugyanis, hogy egy csoport működéséhez - ez ténykérdés - bizonyos feltételek szükségesek, és itt most nem pénzre gondolok, hanem olyan lehetőségekre, amelyekkel a Házon belül tulajdonképpen mindenkinek lehetősége kellene hogy legyen élni. Ez a nyilvánosság, egy-egy sajtótájékoztató megtartása és így tovább, ezektől nem lehet elzárni a képviselőt, és nem lehet elzárni a képviselői csoportot.

Persze, felmerül az a kérdés, hogy de hát indult egy párt, lett annak egy frakciója, szétszakadtak - és akkor biztos, hogy az a frakciórész képviseli a választói akaratot, amely pillanatnyi többségbe került egy szétszakadás esetén? Erre semmiféle garancia nincs. Teljesen lehetséges, hogy épp a kisebbség az, amely ezt képviseli, és fordítva. Következésképpen a jogosítványoknak e tekintetben való garantálása és biztosítása éppen most, amikor meggyőződésem szerint hozzányúltunk egy nagyon fontos és kényes kérdéshez, szükségesnek látszik.

Hadd egészítsem ezt ki még valamivel! Igaz, ma már nagyon ritka, de nem kizárt a választói törvény alapján, hogy egy képviselő a választók akaratából függetlenként jön be ide a Házba. És ha ők vannak hárman? És ha ők azonos nézetet vallanak? És ha azonos irányba kívánnak mozdulni? Számukra garantálni kell a feltételeket. Ez a működés egyik alapvető feltétele az én meggyőződésem szerint. Lehet, hogy ez csak elmélet, és elméleti ez a kérdés, de minthogy alkotmányos talajokon állunk, úgy gondolom, ezzel foglalkozni kell, és ennek a megoldását biztosítani kell.

Én egy nagyon fontos résznek tartom azt, amiről itt már többen szóltak: a részletes vita bizottság elé kerülését. Magam is úgy gondolom, hogy ez segítheti a működést, de a nyilvánosság biztosítására több kell, mint ígéret. Valahol ennek meg kell jelennie, ami azt mondja, hogy ha például - nem akarok ötletelni, sokat gondolkodtam ezen, hogy mi lehet a megoldás - a bizottsági elnök igényli, hogy azon a fontos részletes vitán legyen nyilvánosság, akkor legalább az ő kérésére legyen nyilvánosság, nyilvánosság nélkül ugyanis a részletes viták végképp értelmüket vesztik. Igazuk van azoknak, akik ezt mondják, és az előterjesztők ezt mondják, hogy a részletes vitáknak ma is alig-alig van értelme, nagyjából a képviselők itt egymásnak beszélnek az éjszakában, már ha többen vannak, mert időnként alig-alig vannak képviselők egy-egy ilyen értelmetlen vitán, és ez nem a képviselő hibája - ha a vita értelmetlen, ugyan miért tartózkodnának itt a Házon belül? De a bizottságon belül lehetnek nagyon értelmes viták a módosító indítványokon, csak akkor ezeknek a módosító indítványok fölötti vitáknak meg kell tudni jelenni a közvélemény előtt is. Ezt én egy fontos gondolatnak tartom.

Szeretném megismételni azt, amit elmondtam, hogy ennek a javaslatnak úgy kell keresztülmennie a Házon, hogy világosan és egyértelműen, hosszú távon is érvényes szabályok kerüljenek bele, olyanok, amelyek az elkövetkezendő választást követően nem azonnali módosításokat igényelnének. Ennek pedig az a feltétele, hogy - úgy, ahogyan azt az előterjesztő elmondta a bizottsági ülésen - azokat a módosító indítványokat, amelyek illeszkednek ehhez az egész konstrukcióhoz, és amelyek jó irányba vinnék a most előterjesztett javaslat működési feltételeinek a biztosítását, támogatni kell.

(11.10)

Tisztelt Ház! Én a magam részéről azt gondolom, hogy bárki is legyen, bármelyik párt adja a többséget a választást követően, ha kap egy olyan lehetőséget, hogy a kezében egy használható házszabály van, egy olyan házszabály van a kezében, amellyel egy működést azonnal el tud kezdeni, fel tudja állítani az egyébként új intézményeket, hiszen új intézmények is megjelennek, akkor meggyőződésem szerint inkább hálás lehet a következő Ház, mintsem hogy kritikai szempontokat érvényesítsen.

Ezért én a magam részéről változatlanul azt remélem, hogy legalább az ellenzék egy része meg fogja érteni, hogy nem ellenében, nem az ő megszorítása érdekében, hanem közös érdekből került a javaslat előterjesztésre, és támogatni fogja velünk együtt ennek a javaslatnak az elfogadását.

Köszönöm szépen.




Felszólalások:  Előző  32  Következő    Ülésnap adatai