Készült: 2020.07.12.19:12:05 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

311. ülésnap (2013.10.15.), 70. felszólalás
Felszólaló Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 7:20


Felszólalások:  Előző  70  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Érdeklődéssel figyeltem, amint egy meredek fordulattal eljutottunk a tűzoltóktól a közmunkásokig - ez majdnem egy történelmi méretű út volt. Azt kell mondanom, hogy én értem az aggodalmakat, és magam is sokszor aggódom azokért - sőt azt kell mondanom, hogy őszintén és tiszta szívvel -, akik nehéz helyzetben, szegénységben élnek. De könyörgök, most, úgy, ahogy az államtitkár úr elmondta, nem másról van szó a törvényben, mint arról, hogy a tapasztalatok birtokában egy olyan kiegészítő jogszabályt hozunk vagy kívánunk elfogadni, amely az elkövetkezendő időben a katasztrófavédelem jobb működését szolgálja. Nagyjából-egészében erről van szó.

Amiről azonban mégis szólni szeretnék, az egy fontos kérdés. A tűzoltó-tevékenység nem egyszerűen valamilyen szakma az én szememben, még csak nem is egyszerűen hivatás, hanem egy történelmi feladat.

A XVIII. századtól kezdődően Európában, de különösen az Osztrák-Magyar Monarchiában és így Magyarországon is óriási hagyományai lettek annak, hogy az önszerveződések a kistelepüléseken, településeken, még a nagyobbakon is megjelentek olyan módon, hogy az önkéntes tűzoltók, akik akkor nem így nevezték magukat, hanem csak egyszerűen helyi tűzoltóknak, átvettek olyan feladatokat, amely feladatok pótolhatatlanok voltak a térségben. Ezért én a magam részéről mindig nagy figyelemmel és időnként aggodalommal is figyelem azt, hogy az önkéntes tűzoltók helyzete miként alakul az elkövetkezendő időben.

Miközben azt világosan látni kell, hogy Magyarországon ma igen nagy számban léteznek olyan, magukat önkéntes tűzoltószervezetnek nevező szervezetek is, amelyek soha tűzhöz ki nem vonultak, de más tevékenységet folytatnak, például helyi hagyományőrzők, és sok minden másban részt vesznek, de éppenséggel nem a tűzoltással foglalkoznak, ezért a törvénynek azok a szabályozásai, amelyek szakmai területre terelik ezt a kérdést, meggyőződésem szerint hiánypótlóak. Erre feltétlenül szükség volt, és az önkéntes tűzoltószervezetek számára is nemcsak elfogadható, hanem azt kell mondanom, hogy a jövőre nézve garanciákat nyújt.

Amivel külön szeretnék még foglalkozni, az az, hogy való igaz, hogy mélységesen el kell azon gondolkodni, hogy helyes-e elválasztani az önkéntes tűzoltószolgálatokat az önkormányzatoktól, és hogy vajon ezek az összefüggések, amelyek hosszú-hosszú idő alatt alakultak ki, és nem az önkormányzatok esetében, hanem már korábban, a helyi közigazgatás és a tűzoltóság között fennálltak, ezek a szálak elszakítandók vagy inkább erősítendők. Én annak a híve vagyok, azt kell mondanom, hogy nagyon jó, ha az ilyen helyi megoldások összefüggenek, és nagyon helyes a helyi választott szervezetekkel történő olyan összefüggés, amely a település érdekeit ezeken az önkéntes szervezeteken keresztül is igen jól meg tudja jeleníteni.

(12.30)

Önmagában az a tény, hogy honnan kapja a forrást ez a szervezet, még nem jelent elválasztást az önkormányzatokkal szemben. Ez akár még lehet jó is, mert garanciát és biztonságot is nyújthat az önkéntes tűzoltószervezeteknek, ha nem a helyi, azt kell mondanom, időnkénti éghajlatnak, azaz a helyi közvélemény éppen hova húzó közösségének a döntése alapján kapja a forrásokat. Ez önmagában elfogadható és helyes. Ugyanakkor arra is rá szeretnék mutatni, hogy más tekintetben pedig az önkormányzatoknak ezekkel a szervezetekkel való összefüggése nem hanyagolható el; ellenkezőleg, ezt erősíteni kell, és ez talán a jogszabályban egy kicsit erősebben megjelenhetett volna.

Itt fölmerült a felszólalások során - és magam is elgondolkodtam ezen -, hogy helyes-e az, ha egységesen a tűzoltókat a jövőben már nem tűzoltónak nevezzük. Én azt gondolom, azt világosan látni kell, hogy a XIX. századot követően, de elsősorban a XX. század elejétől kezdődően a katasztrófavédelem igen jelentős részben már nem a tűz és a tűzzel okozott katasztrófa, hanem egyéb katasztrofális események felé irányult, innen jelentek meg a veszélyhelyzetek, és ezekre kellett megfelelő választ adni. Ezért az a központosításnak nevezett, egyes képviselők által így aposztrofált elhatározása a kormányzó többségnek, hogy a katasztrófavédelem egy egységes szervezetként jelenjen meg, meggyőződésem szerint szükséges volt és hiánypótló. Olyan helyzetet kellett teremteni, ahol az irányítás egységessége mindig és mindenkor helyénvalóan jelentkezik.

Ugyanakkor arra is szeretnék rámutatni, nem szabad ezt úgy tekintetni, hogy a helyi kezdeményezések innentől kezdve kiszorulnának. A helyi kezdeményezéseknek ezekben az ügyekben igen nagy szerepe lehet a jövőben is.

Szeretnék rámutatni még egy fontos részére a törvénynek, és ez egy nagyon helyes disztinkció, ami a törvényben megjelenik: az önkéntesen segítséget nyújtó személyek, illetve közreműködő társadalmi és karitatív szervezetek helyzetéről van szó. Helyes, hogy ezt nem mossuk össze az önkéntes tűzoltószervezetekkel. Ez egy egészen más szolgálat, más tevékenység, szabályozni kell. Ezért a szabályozásnak ez a része álláspontom szerint szintén támogatható.

Végül, de nem utolsósorban az én meggyőződésem szerint, miután maga az egész törvény és ennek a törvénynek az eredendően, a származásánál fogva változatlanul a védekezésre irányuló szándékokat összefoglaló része valami olyasmi hiánypótlást tartalmaz, ami az eredeti törvényből hiányzott, ezért, amikor ezt a törvényt benyújtották, akkor ezt azzal a céllal nyújtották be, hogy innentől kezdve egy jobb működés következzen. Következésképpen azok az észrevételek, amelyek itt megjelentek - nyilván módosítókban is meg fognak jelenni -, lehet, hogy jobbíthatnak valamit a törvényen, de maga a törvény helyes célokat követ, maga a törvény meggyőződésem szerint szolgálja a legteljesebb mértékben a megfelelő célokat.

Végezetül, de nem utolsósorban a magam részéről ismételten arra szeretnék rámutatni, hogy a törvényhozó figyelmét, de ugyanúgy mindannyiunk figyelmét arra szeretném felhívni, hogy az önkéntes tűzoltószervezeteknek a megerősítése, a helyi szervezetekben történő szerepének, szerepvállalásának a jövőbeni erősítése mindannyiunk közös érdeke. Ezek a szervezetek lehetnek egy-egy helyen olyan hagyományőrző, olyan hagyományt ápoló szervezetek, amelyek pótolhatatlanok nagyon sok helyen. Ez a törvény ezt nem gyöngíteni, hanem meggyőződésem szerint erősíteni kívánja. Ezért támogatható a törvény.




Felszólalások:  Előző  70  Következő    Ülésnap adatai