Készült: 2020.09.20.20:32:45 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 102 2000.09.04. 2:22  83-188

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ami a tényekkel kapcsolatos vitát illeti, szeretném elmondani, hogy az alkotmányügyi bizottságban ismertetésre került a hódmezővásárhelyi alpolgármesterek levele. A kormány jelen lévő képviselője egy 30 perces felszólalásban tételről tételre, mondatról mondatra megválaszolta az ott felvetett kérdéseket, és cáfolta azokat az állításokat, amelyek megkérdőjelezni igyekeztek a kormány előterjesztését. Ez az egyik dolog, amit el kell mondani.

A másik dolog az, hogy szerintem a tényállás lényegi része nem ezeken a részletkérdéseken áll vagy bukik. Előttem van az alkotmány 44/B. § (1) bekezdése, amely így szól: "A helyi képviselő-testület elnöke a polgármester." Kérem, az önkormányzati törvényből azt is tudjuk, hogy a polgármester a képviselő-testület tagja. Kérdezem én, hogy 1999 márciusától érvényesül-e ez az alkotmányos rendelkezés Hódmezővásárhelyen. Nem érvényesül. Másfél éve az alkotmány 44/B. § (1) bekezdésének a rendelkezése de facto nem érvényesül Hódmezővásárhelyen, vagyis a képviselő-testület, amelynek elnöke és tagja a polgármester, úgy működik, hogy ez az alkotmányos rendelkezés nem érvényesül.

Úgy gondolom, hogy ez a döntő, és ezt a helyzetet egyébként sok tény mellett Isépy Tamás előadásából is hallhattuk, joggal való visszaélésszerű magatartással idézte elő a képviselő-testület a fegyelmi felfüggesztő döntésekkel. Úgy gondolom, hogy valóban az egyetlen helyes út a másik alkotmányos rendelkezés alkalmazása, hogy az Országgyűlés éljen a hatáskörével, és oszlassa fel ezt az önkormányzatot. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)

Egy gondolatot még engedjen meg, képviselő úr. Vastagh Pál megjegyzésével nagyon egyetértek, hogy ez precedens értékű. Legyen is az! A joggal való visszaélés következményével legyen ezentúl tisztában minden önkormányzat Magyarországon! (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 114 2000.09.04. 2:09  83-188

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én csak ahhoz a kérdéshez szólnék ismét hozzá, hogy itt a tényeket akarja tisztázni az Országgyűlés vagy nem. Szerintem az ügy eldöntése szempontjából három ténykérdést igenis meg kell vizsgálnunk és tényállást kell megállapítanunk. De én inkább azt kérdezem meg, hogy vitásak-e ezek a tények.

Az első kérdés: vitás-e az a tény, hogy a polgármester másfél éve nem tudja betölteni a funkcióját? Úgy tudom, ezt eddig senki nem vitatta.

A második kérdés: vitatja-e bárki, hogy ez a helyzet az önkormányzati képviselő-testület fegyelmi felfüggesztő határozatának eredményeként állt elő? Ezt a tényt, úgy tudom, eddig senki nem vitatta.

A harmadik kérdés, jogi természetű ténykérdés tulajdonképpen: vitatja-e bárki, hogy a fegyelmi eljárás Rapcsák Andrásra nézve leghátrányosabb lezárulása esetén sem lenne a képviselő-testületnek hatásköre másfél évre a hivatalából a polgármestert távoltartani?

Ez a három ténykérdés az, amely szerintem eldönti, hogy alkotmányosan működik-e ez az önkormányzat vagy sem, illetve, hogy ebben a működésben a felróhatóság hol áll. Hozzáteszem, én is osztom azt a véleményt, hogy alkotmányellenes helyzet esetén felróhatóságtól és vétkességtől teljesen függetlenül fel kell oszlatni az önkormányzatot.

Úgy gondolom, ez a három kérdés tisztázott, egyértelmű, senki nem vonta kétségbe, nem vitatta, ezért igenis fennállnak véleményem szerint az alkotmány 19. § (3) bekezdésének l) pontjában foglalt feltételek, amikor is az Országgyűlésnek joga, sőt véleményem szerint az adott helyzetben kötelessége az önkormányzat feloszlatása.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 124 2000.09.04. 2:19  83-188

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Arra az érvelésre szeretnék megjegyzést tenni, amit Hack Péter tett, az Alkotmánybíróság határozatának indoklásából idézve. Nevezetesen, arról is beszél az Alkotmánybíróság, hogy minden eszközt ki kell meríteni a jogsértés elhárítására. Az igaz. Csakhogy ez az alkotmánybírósági határozat, amint arra Szentgyörgyvölgyi Péter nagyon helyesen rámutatott, egy absztrakt állásfoglalás. Ez az alkotmánybírósági határozat a maga teljességében értelmezendő.

Számomra nem is az az igazi probléma, hogy ez a bírósági per várhatóan nem fog befejeződni ebben az önkormányzati ciklusban, hanem számomra az a probléma, hogy ezt a pert nem időben, nem késedelem nélkül indították meg. Tehát amiről Szentgyörgyvölgyi Péter beszél, hogy a feltételezett jogsértésekkel szemben, amelyeket most az önkormányzat feltett vagy megfogalmazott a polgármesterrel szemben, kellő időben kell a megfelelő eszközöket megtenni, ezzel az önkormányzat késedelmeskedett, mégpedig több mint egy évig, mert csak idén tavasszal tette meg ezt a lépést.

Viszont meghozta a felfüggesztő határozatokat, vagyis, amint erre rámutattunk, az egész intézkedése arra irányult, hogy valamilyen jogi furfanggal távol tartsa a polgármestert a széktől, miközben azzal az eszközzel, amely jogilag igazán tisztázhatta volna ezt a vitát, szándékosan késedelmeskedett, illetve akkor lépett, amikor az ügy tulajdonképpen már az Alkotmánybíróság elé került.

Erre mondom én azt, hogy ez közjogi értelemben joggal való visszaélés, és erre mondtam a korábbi kétpercesemben, és most is mondom, hogy nagyon fontos, hogy az ilyen magatartással szemben, éppen a jogállam védelme érdekében és éppen a jogállamiság szelleme érdekében következetesen járjon el (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az Országgyűlés, és legyen ez intő példa mindenkivel szemben, aki ilyen furfangot próbál a fejében forgatni. (Taps a Fidesz soraiban. - Dr. Szentgyörgyvölgyi Péter tapsol.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 156 2000.09.04. 2:03  83-188

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Kedves Kovács Tibor Képviselő Úr! Én inkább önt szeretném megkérni, hogy figyeljük a vitát, és figyeljük, hogy ki mit mond. Rubovszky képviselő úr nagyon világosan elmagyarázta valamennyiünknek, hogy a mentelmi megkeresés tárgyát képező ügy azoktól az ügyektől, amelyek miatt a képviselő-testület a polgármesterrel szemben eljárt, teljesen független. Ez az egyik dolog. (Kovács Tibor közbeszól.) Erre tessék már figyelni!

Még egyet szeretnék ehhez hozzátenni, kérem, engedje meg! Arra az eljárásra, amely eljárás hivatott a polgármestert felmenteni a tisztsége alól, semmiféle mentelmi jog nem vonatkozik. Tehát annak a pernek az időben történő benyújtására és lefolytatására nézve semmiféle akadály nem állott fenn.

Eljutott a vita egy olyan pontra - bocsánatot kérek, senkit meg nem akarok bántani -, mint amikor az óvodások azt mondják: de igen, de nem, de igen, de nem. Ezt a részét, könyörgöm, hagyjuk abba, mert akkor ennek már nincs tovább értelme. (Kovács Tibor: Nem mi kezdtük!) Nem tudjuk tisztázni ezekkel a dolgokkal a helyzetet. (Kovács Tibor: Nem mi kezdtük ezt, képviselő úr!)

Még egyet tessék megengedni, elnök úr, elnézést, még néhány másodpercem van (Dr. Lamperth Mónika: Az elnök úr beszélget, csak mondja nyugodtan!), Vitányi képviselő úr is elmondta már. Azért tényleg kíváncsiak lennénk, most függetlenül attól, hogy alkotmányjogilag ez a helyzet kialakult, zárójelben hozzáteszem, szerintem teljesen egyértelmű a szituáció. Nem értem, mi azzal a baj, ha egy olyan döntést hozunk, amely azt mondja Hódmezővásárhely polgárainak: hölgyeim és uraim, önök az önkormányzati jog alanyai, önök kezébe letesszük a döntést, döntsék el önök, hogy mit akarnak, milyen képviselő-testületet akarnak és milyen polgármestert. Tessék mondani, van ennél demokratikusabb megoldás? (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
162 46 2000.09.29. 5:15  43-47

DR. SALAMON LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az állami szuverenitás szükségképpeni velejárója, hogy az államok, amikor saját cselekvési mozgásterük határait önmaguknak megszabják, azt a józan ész keretein belül a lehető legtágabb mértékben határozzák meg. A szuverén államoknak ez a hajlama a nagyszámú szuverén állam viszonylatában e határok ütközését, az államok jogrendszerére vetítve a jogrendszerek kollízióját teremti meg, hozza létre. Ez a jelenség végül is természetes jelenség, és ezt az is mutatja, hogy a nemzetközi jog egyik elsődleges funkciója éppen a kollíziós helyzetek kezelése. E természetes helyzetet nagyban torzíthatja egyes államok mértéktelensége, különösen akkor tapasztalható ez a mértéktelenség, ha egy adott ország helyzetét inkább a világban való elszigeteltség, a nemzetek közösségétől való elzárkózás jellemzi. Magyarország helyzetére a nemzetközi életben a négy évtizedes diktatúra korszakában sok tekintetben ez az elzárkózás, illetve elszigeteltség volt a jellemző.

Ebből a helyzetből adódott a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet szabályozási filozófiája is. Ez a szabályozás a magyar állam joghatóságát irreális mértékben szélesre szabta, aminek természetesen az volt a következménye, hogy az így előadódó nagyobb számú kollíziós helyzetben a magyar jogalkalmazó szervek döntéseit a nemzetközi életben alapvetően csak jogsegélyegyezmények és viszonosság alapján, és csak szűk körben tudtuk elismertetni és érvényesíteni.

A kormány előttünk fekvő előterjesztése ezen a helyzeten kíván változtatni. Egy, a jelenlegi helyzetünket is tekintve már meghaladottá vált szabályozást kíván korszerűvé tenni. A magyar állam joghatóságának meghatározására vonatkozó szabályokat oly módon kívánja átalakítani, hogy az megfeleljen a józan ész nemzetközileg is elfogadott kritériumainak és a nemzetközi megoldások többségének, amelynek zsinórmértékét elsősorban a luganói egyezmény képezi.

A törvényjavaslat elfogadásának várható és reális hozadéka az lesz, hogy a kollíziós helyzetek lehetőségének nagymértékű csökkenése folytán, és az európai integrációs folyamatba történő bekapcsolódásunk eredményeként távlatilag a magyar jogalkalmazó szervek döntései is hasonlóan széles körben lesznek elismertethetők és érvényesíthetők, mint az általában más országok jogalkalmazó szervei döntésének érvényesíthetőségére jellemző. A kollíziós helyzetek ésszerű csökkentése a nemzetközileg kialakult joghatósági szabályokhoz való igazodásunkat segíti elő, ami jogrendszerünknek a más jogrendszerekhez való harmonikus viszonyának kialakítását lehetővé téve, megteremti a jogvédelmet keresők jogainak, valamint jogos és méltányos érdekeinek nemzetközi viszonylatban is megvalósuló, kölcsönös, hatékonyabb érvényesítésének feltételeit.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt a fentiekre tekintettel a törvényjavaslatot szükségesnek tartja. Szabályozási elveivel egyetért, és úgy ítéli meg, hogy a törvényjavaslatban foglalt szabályozás egészében megfelelően jelöli ki a magyar állam joghatóságának határait, fenntartva e joghatóság számára mindent, ami a racionális megfontolás szerint indokolt és szükséges, és tartózkodva minden indokolatlan és diszfunkcionális mértéktelenségtől. Ez a szabályozás egészében célszerűen rendezi a külföldi határozat elismerésének és végrehajtásának kérdéseit, és megfelelően igazítja a kialakítani szándékozott nemzetközi magánjogi szabályokhoz a polgári perrendtartás előírásait is.

Mindezekre tekintettel a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja a törvényjavaslatot általánosságban és egészében támogatja, és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 316 2000.10.17. 2:18  313-321

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt az országgyűlési határozati javaslat tárgysorozatba-vételét nem támogatja.

Kétségtelen, hogy a Szocialista Párt indítványa olyan kérdések rendezésére tesz javaslatot, melyek megoldását az Alkotmánybíróság előírta az Országgyűlésnek. Emlékeztetek arra, hogy az Országgyűlés az elmúlt időszakban - az ügyrendi bizottság előterjesztése alapján - két külön országgyűlési határozati javaslat tárgyalása keretében foglalkozott ezeknek az alkotmányos mulasztásoknak a pótlásával.

A bizottság mindkét esetben alkotmányos és korrekt javaslatot terjesztett a Ház elé, az Országgyűlés többsége azokat támogatta is, sajnos azonban éppen szocialista és szabad demokrata képviselőtársaink ellenállása folytán nem kapták meg a szükséges kétharmados többséget.

A Szocialista Párt mostani javaslata lényegében nem más, mint az ügyrendi bizottság itt említett két javaslatával szemben felkínált alternatívája, melyet az Országgyűlés annak idején ugyancsak megtárgyalt és leszavazott. Teljesen értelmetlen és felesleges kísérletnek tartjuk ezeknek a már megtárgyalt és az Országgyűlés többsége által elvetett elképzeléseknek az újratárgyalását. Mi is tartózkodtunk a mi elképzelésünk erőltetésétől, annak újratárgyaltatásától, pedig az ügyrendi bizottság javaslata sokkal nagyobb támogatásban részesült annak idején, mint a Szocialista Párt elképzelése.

Tudomásul véve, hogy a kétharmados többséget egyik elképzelés sem kapta meg, az a véleményünk, hogy az előrelépés útját nem a már leszavazott, elvetett megoldások egymásra erőltetésének meddő kísérletezésével kell keresni, hanem harmadik megoldást kell találni. Mindezekre tekintettel az országgyűlési határozati javaslat tárgysorozatba-vételét nem tudjuk támogatni.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Éljen!)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 375 2000.10.17. 3:17  369-386

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az ügyrendi bizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ügyrendi bizottság a megkeresés kapcsán először a "halaszthatatlan közfeladat" fogalmát értelmezte, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy minden közfeladat halaszthatatlan, melynek késedelmes ellátása a közérdekre hátrányos következménnyel járna. (Közbeszólások: Így van!)

Az igazi vitás kérdés tulajdonképpen az volt, hogy a kormány vagy a kormány tagjai tekintetében ki jogosult ennek megállapítására. Ez a kérdés másképpen úgy fogalmazható meg, hogy ki jogosult a kormány, illetőleg a kormány tagjai teendőiben a prioritási sorrendet felállítani. Erre a kérdésre a választ az ügyrendi bizottság a kormány alkotmányjogi helyzetének értékelése útján adta meg. A kormány, illetve a kormány tagja tevékenységét illetően az Országgyűlésnek felelősséggel tartozik. Ez a felelősség nyilvánvalóan arra is kiterjed, hogy a különböző teendőket illetően a prioritást a kormány, illetve a miniszter helyesen választja-e meg, felelősség azonban csak autonóm döntési lehetőség esetén áll fenn. Ha a miniszter határidőnaplóját a parlament átírhatná, a miniszter felelőssége teendői ellátásának sorrendiségét illetően megszűnne.

Mindebből következően az ügyrendi bizottság akként foglalt állást, hogy a kormányfeladat vagy a miniszteri feladat halasztható vagy halaszthatatlan jellegének megítélése a kormány, illetve tagjai hatáskörébe tartozik. (Közbeszólások: Úgy van!) Általános érvényű állásfoglalásában az ügyrendi bizottság megállapította, hogy vannak esetek, amikor jogi előírás szab határidőt a kormány vagy tagja számára valamely feladat elvégzésére. Ilyen például a költségvetési törvény benyújtásának határideje, illetve a kormány jogalkotási programja előterjesztésének határideje - ezek a jogi előírások az elvégzendő cselekményt az adott határidő beálltának esetére halaszthatatlannak minősítik. Ilyen továbbá az azonnali kérdésre adandó személyes válaszadás kötelezettsége, melyet a Házszabály két esetben ipso iure halaszthatónak minősít, de a harmadik ülés esetében már halaszthatatlannak.

Minthogy az SZDSZ által sérelmezett időpontokban a miniszterelnök megjelenése és személyes válaszadási kötelezettsége a Házszabály értelmében nem minősült halaszthatatlanul teljesítendőnek, ha a miniszterelnöknek joga volt arra, hogy egyéb közfeladatait mérlegelve az adott időpontokról távol maradjon, így a miniszterelnök egyetlen esetben sem sértett Házszabályt; ellenkezőleg: feladatai ellátása sorrendiségének meghatározásával Házszabályban is biztosított döntési lehetőségével élt.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 385 2000.10.17. 5:02  369-386

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az ügyrendi bizottság elnöke: Köszönöm a szót, elnök asszony. Talán egy kérdéssel kezdeném... (Moraj az MSZP soraiban.) Egy kis csendet, ha érdekes!

Egy kérdéssel kezdeném, tisztelt képviselőtársaim, hogy vajon volt-e már arra példa, hogy egy ellenzék meg akarta határozni a kormány egyes tagjainak a napi programját. Mi csináltunk-e ilyet az elmúlt ciklusban, amikor ellenzékben voltunk? (Közbeszólások az MSZP soraiból: Igen! Igen!) Nem csináltunk. Az is olcsó dolog lenne, ha arról beszélnék - mert azért ennek utánanéztünk -, hogy az előző ciklusban Horn miniszterelnök úrral az is előfordult, hogy a harmadik kérdések órájára sem tudott eljönni, mégsem tette szóvá senki. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Ennyire ügyetlenek voltunk? Nem, tisztelt képviselőtársaim, hanem valami csipetnyi alkotmányos érzék kellene (Derültség az MSZP soraiban.), ami önökben nincs meg. (Kovács Kálmán: Benned elég nagy van!)

Az ember elkeseredetten látja, hogy a politikai propaganda, az indulatok félretesznek mindent, amit esetleg meglévő alkotmányos ismereteik alapján tisztelniük kellene. (Felzúdulás az MSZP soraiban.) Mert hogy Bauer képviselő úr vagy Tóth András képviselő úr nem hallott a hatalmi ágak megosztásáról, Montesquieu-ről, a törvényhozó és a végrehajtó hatalom viszonyáról, az egyes hatalmi ágak autonómiájáról, ezt megértem, mert ők nem jogászok. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Az mondjuk, más kérdés, hogy itt sok nem jogász olyan magabiztosan magyarázza a maga butaságait - bocsánatot kérek -, hogy fáj hallgatni, tisztelt képviselőtársaim (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiból. - Szalay Gábor: Íme a példa! Ülj le! - Taps a Fidesz soraiban.), fájdalmas hallgatni! Olyan magabiztosan - senkiben nincs egy kis kétség, hogy amihez nem értek, ami nem az én kenyerem (Közbeszólás az MSZP soraiból.), arról olyan rendíthetetlen meggyőződéssel nem beszélek butaságokat össze-vissza. (Taps a Fidesz és az MSZP soraiban.)

Kóródi képviselő asszony jogász, róla nem vagyok hajlandó elhinni (Dr. Hack Péter: Most kellett volna befejezni, hogy ilyen butaságot ne mondjál te sem!), hogy ő ezt nem érti. Ő ezt nagyon jól érti - csak úgy csinál, mintha nem értené, mert a politikai propagandacélok ezt kívánják. (Derültség az SZDSZ soraiban.)

Tisztelt Országgyűlés! Nincs ennek értelme. Könyörgök, ne tegyék ezt, mert komolytalanná teszik saját magukat! (Derültség és taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

(22.00)

 

Tisztelt Országgyűlés! Még egyszer próbálom elmagyarázni. (Zaj. - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ne játszd meg magad!) De csak ha figyelnek! A megjelenés, a személyes válaszadás kötelezettsége, illetve ezek halaszthatatlansága két különböző dolog. A kötelezettség teljesítésének halaszthatóságát (Dr. Hack Péter: Ezt már a te közönséged sem bírja!) maga a Házszabály engedi meg, tisztelt Bauer képviselő úr, tisztelt Tóth képviselő úr. A feladatok prioritására nézve a Házszabály semmilyen rendelkezést nem tartalmaz, és ez így konform a hatalmi ágak megosztásával, a törvényhozó és a végrehajtó hatalom parlamentáris rendszerben fennálló viszonyával, a kormánynak a parlament irányában fennálló alkotmányos felelősségével.

Még egy mondat: ami a kormány és annak tagjai gyakorlati időbeosztását illeti, hogy mi az, amit maga határoz el a kormánytag, mi az, amit nem, ez végső fokon minden olyan országban, amely nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik, már csak a külföldi partnerekkel előforduló programokból következően is erősen determinált. Aztán ezeket a programokat szükségképpen figyelembe vevő, a belföldi feladatok ellátását szolgáló további időbeosztások újabb és újabb kötöttségeket építenek be a programok tervezésébe. Még egyszer - és ez a lényeg, kérem! -: a helyes tervezés, a feladatok megfelelő megoldását szolgáló programmeghatározás a kormány, illetve a kormány tagjainak felelőssége. Természetes, hogy ebből következően övék a döntés joga is feladataik prioritásának meghatározásában. (Kovács Kálmán: Ez szemináriumi anyag vagy micsoda?!)

Nem tudom, hogy sikerült-e megvilágítani a dolgot. (Kovács Kálmán: Valami KISZ-szeminárium!) Én mindenesetre kérem a Háztól, hogy nemmel szavazzanak az SZDSZ-es indítványra, utasítsák el azt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 30 2000.10.20. 0:44  1-323

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Pontosítani szeretném Katona Béla számszerű adatait és Kóródi Mária számszerű adatait is a rendőrséggel kapcsolatos költség-előirányzatokat illetően, mert amit mondtak, így pontatlan és torzító. Le kell bontani az adatokat a bérköltségre is és a dologi költségre is. Kérem, a rendőrség bérköltségben megközelítően évi 10 százalékos bérfejlesztésben részesül, dologi költségben pedig a két évre vetítetten 19-19 százalék.

 

 

(9.20)

 

A fejlesztés valóban igen alacsony, és az a harmadik tényező, aminek a figyelembevételével az a 6 százalékos átlag, amire önök hivatkoztak, kijön.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 243-245 2000.10.20. 18:59  1-323

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásomban három témakört kívánok érinteni. Elsőként a költségvetési törvényjavaslatnak az egyházak finanszírozásával kapcsolatos részéről kívánok szólni. A törvényjavaslat a legjelentősebb prioritások, a nyugdíjak és bérek jelentősebb emelése, a családtámogatási rendszer továbbfejlesztése, valamint a Széchenyi-tervben felvázolt gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósítása mellett az ország gazdasági helyzetének és a társadalmi igényeknek megfelelően gondoskodik az egyházak működésének, tevékenységének támogatásáról.

A költségvetési javaslatban érvényesülnek a kormányprogramban megfogalmazott egyházpolitikai célkitűzések; érvényesül a kormány azon felfogása, hogy az egyházak és az állam szétválasztása nem jelentheti az egyházak és a társadalom elválasztását; érvényesül benne az az egyházpolitikai meggyőződés, hogy nem falak építésére kell törekedni, hanem azt kell keresni, hogy miképp biztosítható az állam és az egyházak valódi együttműködése és az egymás segítése; érvényesül benne a történelmi egyházak munkájának és a nemzet életében betöltött szerepe jelentőségének elismerése, annak a szolgálatnak az elismerése, melyet az egyházak a társadalom lelki, szellemi, erkölcsi, kulturális, oktatási, nevelési és szociális állapotának, illetőleg viszonyainak javítása érdekében az adott területen kifejtenek. Ezzel kapcsolatban újra és újra rámutatunk arra, hogy az egyházak tevékenységének támogatása nem csupán a vallásos emberek különféle közösségeinek támogatását jelenti. Ez is benne van persze, de a támogatások létjogosultságát igazán az egyházak társadalmi szolgáló szerepe alapozza meg.

Az egyház nemcsak hitéleti közösség, hanem a társadalom jelentős része számára lelki támasz, erkölcsi útmutató. A keresztény kultúra, az irodalomtól az építészeten és a képzőművészet legkülönbözőbb ágain keresztül, az egyházi könyvtárakon és levéltárakon át, a legkülönfélébb közművelődési intézményeivel bezárólag, az egyetemes magyar nemzeti kultúra része, amely ezáltal nemcsak a hívő emberek, hanem az egész magyar társadalom közkincsét alkotja. Az egyházak számos neves oktatási intézményt tartanak fenn, melyek évről évre sokezer ifjú magasszintű oktatását és nevelését biztosítják. Az egyházak karitatív szerveinek kezei pedig azokhoz az elesett, reményvesztett emberekhez is elérnek, akikhez az állami gondoskodás nem feltétlenül jut el.

Megnyugvással és örömmel állapítjuk meg, hogy alapvetően rendeződtek az egyházak finanszírozásával kapcsolatos legjelentősebb kérdések. Az állam és az egyházak kapcsolatát e területen is a még fennálló problémák megoldásának őszinte és kölcsönös megértésen alapuló jó szándéka jellemzi. Alapvetően érvényesül a jogegyenlőség elvéből is következő követelmény, az egyházak a lakossági igények alapján átvállalt közfeladatok ellátásához ugyanarra a támogatásra jogosultak, mint a hasonló állami vagy önkormányzati intézmények. Ez azért is megnyugtató, mert a törvényeken alapuló, azonos módon szabályozott normatív támogatás a nem hívő emberek számára is nyilván megnyugtató megoldás. Elsősorban az átvállalt közfeladatok támogatása tekintetében igaz az, hogy itt valójában nem az egyházak támogatásáról, hanem az oktatási, egészségügyi, illetve szociális, karitatív tevékenységek támogatásáról van szó.

Az említett célokra nyújtott támogatás világnézettől függetlenül a magyar társadalmat, a szolgáltatásokban részesülő polgárokat gyarapítja. Ezzel összefüggésben kell rámutatnom arra, hogy az elmúlt évek visszatérő tapasztalatai szerint a költségvetési támogatások a kormányzat minden igyekezete ellenére sem fedezik az egyházak által átvállalt közfeladatok tényleges teljes költségeit, így feladataik ellátásához az egyházak a maguk anyagi erőfeszítésével is hozzájárulnak. Örömteljes az is, hogy a polgári kormány működése alatt megszűntek azok a konfliktusok, amelyek egyes helyi intézmények kapcsán korábban felmerültek. Ez egyaránt igazolja az alapkérdések nyugvópontra jutását, valamint az egészséges, méltányos szemlélet érvényesülését e kérdésekben.

A volt egyházi ingatlanok visszaadására még nyitva álló 11 év ütemezési lehetőségeit figyelembe véve, a mostani költségvetési javaslatból elfogadható a 2001-re, 2002-re ütemezett évi 6 milliárd 270 millió forintos költségvetési előirányzat is. Ugyanakkor nem kizárt, különösen, ha az ütemezés mértéke változatlan marad, hogy a 2011-es visszaadási határidő nem lesz tartható. És amikor emiatt aggodalmamat fejezem ki, nem egyszerűen az egyházak érdekében emelek szót, hanem legalább annyira, ha nem jobban, az önkormányzatok érdekében. Hiszen ezeket az ingatlanokat most az önkormányzatok tartják fenn, csak zárójelben teszem hozzá, ha ezt kellő motiváltság hiányában elhanyagolják, az megint mindannyiunk kára, és közismert az is, hogy az önkormányzatok által átadandó ingatlanok fejében a kártalanítási ellenérték az önkormányzatokat illeti meg.

Az ingatlanátadás elhúzódása tehát az önkormányzatok bevételeit csökkenti, ezek a bevételek pedig jelentős szerepet játszhatnak az önkormányzatok finanszírozásában. Szeretnénk, ha a polgári kormányzat ugyanolyan figyelmet fordítana erre a kérdésre, mint például a gázművek kérdésének rendezésére fordított. Amikor az ingatlanok visszaadásának jelentőségéről, és ezzel összefüggésben az önkormányzatok érdekeltségéről beszélek, egyben saját választókörzetem érdekében is szólok, példaként Fót önkormányzatának várakozását említve.

Örömmel láttam a költségvetési javaslatban, hogy a Millenniumi Vallási Alap támogatása révén a 2001. évben lehetőség nyílik a helyi közösségek számára fontos történelmi, vallási, kulturális emlékek megőrzése, felújítása érdekében költségvetési segítséghez jutni. Egyetemes nemzeti érték megőrzését szolgálja a budapesti Szent István Bazilika rekonstrukciójának folytatása is, melyre 2001-ben csupán előkészítő jellegű költségeket, 2002-re azonban a kivitelezés folytatásához szükséges egymilliárd forintos támogatást irányoz elő a törvényjavaslat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vita jellege természeténél fogva nem teszi lehetővé, hogy a részletekben elmerüljek. Úgy gondolom, hogy az elmondottakkal ugyanakkor sikerült reális áttekintő képet adni a költségvetési törvénynek az egyházak működésével kapcsolatos finanszírozási szemléletéről, és az egyházak támogatása, valamint a magyar társadalom egészének ebben való érdekeltségének összefüggéseiről. Úgy gondolom, hogy egészében véve a költségvetés az általam érintett témakör tekintetében gazdasági helyzetünkhöz, a jelentkező jogos társadalmi igényekhez igazodóan, méltányosan és az egész magyar társadalom érdekeit szolgálóan és szem előtt tartóan rendezi ezt a kérdéskört.

Amikor a képviselőtársaim támogatását kérem az egyházakra vonatkozó költségvetési rendelkezések megszavazására, hiszek abban, hogy az Országgyűlés többsége egyetért velem abban, hogy a polgári Magyarország megteremtése elképzelhetetlen az erkölcsi megújulás és a társadalmi értékrend megszilárdulása nélkül, melyhez elengedhetetlen az egyházak közreműködése és az, hogy ehhez, valamint az egyházaknak a társadalomban kifejtett, az egész ország javát szolgáló szerepének betöltéséhez az anyagi feltételrendszert is biztosítani kell.

 

 

(19.30)

 

Tisztelt Képviselőtársaim! A következő témakör, amit érinteni kívánok, a turizmus, az idegenforgalom fejlesztésének kérdése. Ennek jelentőségét mi sem igazolja jobban, mint az, hogy az előttünk fekvő költségvetési javaslat egyik fő prioritásának, a Széchenyi-tervnek is hangsúlyozott részét képezi ez a terület.

Magam is örömmel és megelégedéssel érzékelem e terület jelentőségének kormányzati elismerését, mivel meggyőződésem, hogy Magyarország gazdasági felemelkedésében adottságai folytán a turizmus és az idegenforgalom fejlesztésének kiemelkedően fontos szerepe lehet. A nyugati életformát meghatározó, egyenarcúsító technikai konformitás kényelmét és előnyeit, mellyel a fejlett nyugati országok, így szűkebb-tágabb nyugat-európai környezetünk is rendelkezik, mindazok a sajátosságok, melyeket hazánk saját arculatával, turisztikai, folklorisztikus értékeivel fel tud mutatni, csereképes módon egészítik ki. Némi túlzással talán az is mondható, hogy a turizmus és az idegenforgalom megfelelő fejlesztése olyan lendítő erőt jelenthet a magyar gazdaságnak, mint amit egy hasonló program jelentett Ausztriában az '50-es években. Saját választókerületemből több példát is említhetek ennek az okfejtésnek az igazolására. E lehetőségekről csak példálózva teszek említést: Alagról, amely komoly lehetőségekkel rendelkezik annak a hazai lovassportnak a fejlődésében, melynek jelentőségét már Széchenyi is felismerte. Vagy itt van a fóti Károlyi-kastély, melynek fenntartása és hasznosítása még nem rendeződött megnyugtatóan. Vagy ugyanígy itt van a Hungaroringgel a nemzetközi turizmusban már jelentős részt vállaló Mogyoród, mely a tervek szerint a közeljövőben egy akvaparkkal bővítheti idegenforgalmi vonzerejét.

Örömmel konstatálom, hogy a költségvetési törvény a turizmus támogatására az elkövetkezendő két esztendőben a korábbihoz képest közel tízszeres összegű támogatást irányoz elő. Kérem képviselőtársaimat, hogy támogató szavazataikkal mozdítsák elő a kormány ez irányú célkitűzéseinek megvalósulását.

Végül szólni kívánok még a közbiztonság helyzetéről és az ezzel kapcsolatos költségvetési kérdésekről. (Az MSZP képviselői felé:) Van vele valami gond? Mert mosolyognak szocialista képviselőtársaim. (Hegyi Gyula: A mezőgazdaságról nem?) Nem, én olyan kérdésekkel kívánok foglalkozni, amelyek a választókörzetem kapcsán különös jelentőséggel bírnak, de országos kihatásúak. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nagyívű, átfogó!)

ELNÖK: Folytassa!

 

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Ismeretes, hogy az elmúlt másfél esztendőben a kormány milyen erőteljes intézkedéseket tett a bűnözési hullám megállítására és a közbiztonság helyzetének javítására. Ezen a területen már egy év alatt is sikerült jelentős eredményeket elérni, a bűnözés emelkedését megállítani, és bizonyos bűncselekmény-kategóriák tekintetében a bűnözést jelentékeny mértékben visszaszorítani. Hogy csak egy példát említsek, a lakosságot joggal irritáló gépkocsilopások körét sikerült mintegy 30 százalékkal csökkenteni.

A közbiztonság javításáért folytatott küzdelem sikere igen jelentős mértékben pénzkérdés, azaz költségvetési kérdés, tekintettel arra, hogy a bűnmegelőzés és a bűnüldözés tekintetében kiemelkedő szerepet játszó rendőrség működésének személyi és dologi feltételeit megfelelő szinten csak a szűkkeblű szemléletet félretevő költségvetési finanszírozás mellett lehet biztosítani.

Ennek tükrében elfogadhatónak látszik az a megoldás, ami a rendőrség bérköltségét mind a két esztendőben 10 százalékkal, illetőleg azt közelítő mértékben kívánja emelni, és ami lehetővé teszi a rendőri létszám közel 1700 fővel történő további emelését is. Itt csak visszautalok arra, hogy délelőtt egy kétpercesben váltottunk szót szocialista képviselőtársaim egyikével ebben a kérdésben; ők 6 százalékos adatról beszéltek a rendőrség összköltségvetési előirányzatát illetően, és ezt pontosítottam. A bérköltség tekintetében ez a fejlesztés, mint mondottam volt, 10 százalék körüli, tehát az inflációs előrejelzéseket is figyelembe véve szerény reálbér-emelkedést tartalmaz. Hozzá kell tenni, hogy úgy gondolom, elégséges, de egyben feltétlenül szükséges is a dologi költségek mintegy 19 százalékos emelése. Ez viszont egy jelentősebb emelés, összegszerűen 18 milliárd forint helyett - kerekítve mondom az összeget - 21 egész valahány tized milliárd forintra emelkedik, azaz 19 százalékkal emelkednek a dologi költségek, amelyek valóban nagyon fontosak a rendőrség eredményes működése szempontjából. Úgy gondolom, hogy ez elégséges, de egyben feltétlenül szükséges is.

A rendőrség működőképességének biztosítása és javítása érdekében, amit az e területen megoldandó különböző problémák között prioritásnak tekintek, helyesnek tartjuk azt is, hogy a most tárgyalt költségvetési időszakban a fejlesztéssel szemben a bérezésre, illetve a dologi kiadások megfelelő mértékű biztosítására helyezi a költségvetés a hangsúlyt.

Külön kívánok foglalkozni Pest megye, a Budapest környéki agglomeráció kérdésével, melyhez az általam képviselt Dunakeszi és környéke által alkotott választókerület is tartozik. E terület tekintetében ugyanis az előirányzatokat illetően vannak bizonyos fenntartásaim.

Úgy gondolom, hibás az a megközelítés, ami Pest megyét a bűnözés és bűnüldözés tekintetében az ország más megyéivel veszi egy tekintet alá. Pest megye a bűnözés és a bűnüldözés szempontjából a fővárosnak mintegy háttérterülete. E terület nem egy elkövetőnek jelent meghúzódási lehetőséget, illetve gyakran szolgál bűncselekményből származó javak elrejtésének terepéül, emellett a folyamatos rendőri ellenőrzés esetleges technikai nehézségei bizonyos típusú bűncselekményfajták elkövetését a területen megkönnyíti.

Ezt a helyzetet nehezíti, hogy a rendőrség eredményes munkája következtében Budapesten viszonylagosan bizonyos fajta bűnelkövetői tevékenység kockázatosabbá vált, és bizonyos fokig ennek hatásaként is, valamint a fővárosban rendszeresebb, hatékonyabb rendőri ellenőrző tevékenység következtében a bűnelkövetői kör egy része és tevékenysége a Budapest környéki agglomerációba vonult vissza.

Ez egészében véve rontja az agglomeráció helyzetét, és a rendőrség részéről fokozottabb és hatékonyabb tevékenységet igényel, ezt pedig nem lehet elvárni és biztosítani anélkül, hogy az ehhez szükséges személyi és dologi feltételeket, illetve pénzügyi fedezetet megfelelő szinten ne biztosítsuk. Ezeket a szempontokat ebben a pillanatban nem látom kellő mértékben érvényesülni a költségvetésben, de bízom abban, hogy a módosító javaslattal sikerül a törvényjavaslatot e részkérdés tekintetében is jobbá tenni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magam hozzászólását itt zárom. Különböző területeket érintettem, de olyan területeket, amelyek a Pest megyei 3. számú választókörzet szempontjából konkrét jelentőséggel bírnak. Természetesen a költségvetés egészét is mérlegelve, magam is támogatom a költségvetési törvény elfogadását, és ezt valamennyi képviselőtársam figyelmébe ajánlom. Kérem, hogy ők is ezt tegyék.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 251 2000.10.20. 2:28  1-323

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én Hegyi képviselő úr észrevételére szeretném örömmel nyugtázni, hogy egyházak érdekében emel szót. Tőle egyébként ez nem szokatlan és nem először fordul elő, hiszen ismertek az ilyen megnyilatkozásai korábbi időkből is. Pártjára nem szokott ez jellemző lenni. Az egy külön kérdés, mennyire jellemző ez a mostani megszólalása most a Szocialista Pártéra. Nem éreztem más megszólalást még, ami ezt megerősítette volna.

Ami az általa tett észrevétel érdemét illeti, egy kicsit kapcsolódva Latorcai képviselő úrhoz, és úgy is, mint aki büszkén vállalom az elkötelezettségemet, amit képviselő úr is most megemlített, mondván, hogy átsütött a szavaimon az elkötelezettség; természetes ugyanakkor az, hogy az elkötelezettség mellett és miatt nem feledkezhetünk meg arról a helyzetről, amit a miniszterelnök úr délelőtt úgy fogalmazott meg, hogy egyszerre minden kérdést tökéletesen nem tudunk megoldani. Nyilvánvalóan ez az egyházakkal kapcsolatos támogatási igényekre is igaz, és valóban, egy elkötelezettség jegyében az ember itt sem, az ilyen elkötelezett területen sem vetheti el a sulykot.

Tehát egyetértek azzal, hogy jó lenne, ha még többet tudnánk adni az egyházaknak, de ahogyan Latorcai képviselőtársam is mondta, most ezek a lehetőségek.

Egyébként a püspöki karral én is kapcsolatban vagyok, és én úgy érzékeltem a véleményüket a törvényről, hogy egészében véve nem elégedetlenek azzal, amit ez a költségvetési törvény tartalmaz. Valóban megfogalmazódnak gondok, de nem a kifogás szintjén (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), nem a meg nem értés szintjén, nem az igények támasztása és erőltetése szintjén. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Nagyon is megérti a püspöki kar az ország általános gazdasági helyzetét, és tudomásul veszi a lehetőségek kielégítésének korlátait.

Bocsánatot kérek az időtúllépésért. Köszönöm a figyelmet.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 259 2000.10.20. 2:02  1-323

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Én igazán olyan finoman igyekeztem legelőször fogalmazni. Én azt mondtam, hogy a Szocialista Pártra nem jellemző az a fajta támogatás, amit Hegyi képviselőtársam szavaiban elismertem, és visszamenőleg is elismertem.

De ha már ezt a finom megfogalmazást sem tudták képviselőtársaim elfogadni, és ilyen vitát nyitottak, akkor ahhoz kapcsolódva, amit az államtitkár úr az imént mondott, egyet azért hadd mondjak. Kérem szépen, az elmúlt ciklusban törvénysértő módon nem kapták meg az egyházak a normatívákat. Nem utalták át azokat a pénzeket, amiket a költségvetési törvény szerint oda kellett volna adni, és az egyházi iskolák az összeomlás szélén állottak. Amikor ezt a püspöki kar sérelmezte Horn miniszterelnök úrnál, a miniszterelnök úr megígérte, hogy rendezi a kérdést, aztán nem rendezte. Ez így folyt két éven át, és ez a momentum, hogy az iskolák az összeomlás szélére jutottak, jelentős szerepet képezett abban, hogy megindult egy tárgyalás, ami aztán végül a vatikáni megállapodáshoz vezetett, amiről az államtitkár úr helyesen mondja el, hogy aztán azt se tartotta meg az akkori kormány, a Horn-kormány. Arról ne is beszéljünk, hogy a vatikáni megállapodás nagyon nagy részben a '90. évi IV. törvényben foglalt kötelezettségeket ismételte meg, tehát nagyon nagy részben nem volt több, mint hogy az állam vállalta azt a kötelezettséget, amire saját maga által alkotott törvénnyel is kötelezte saját magát.

Nos hát, ennyit egy kicsit arról, hogy a Szocialista Pártnak milyen volt az egyházpolitikája. De tessék, legalább Hegyi képviselő úr méltányolja, hogy a Szocialista Párt és őközötte én igenis disztinkciót teszek. (Hegyi Gyula: Ne tessék!) Ne tegyek... (Derültség a Fidesz soraiban.) Hát pedig ez a meggyőződésem, de győzzön meg akkor a képviselő úr, hogy ez indokolatlan. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 369 2000.11.28. 1:57  366-378

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Párt mindenféle vizsgálatot és átvilágítást támogat, ami a képviselők vagyoni viszonyainak az áttekinthetőségét lehetővé teszi, így egyetért azzal is, hogy a '98-ban tett vagyonnyilatkozatok is nyilvánosságra kerüljenek. Ebben az értelemben azzal az elképzeléssel is egyetért, amit Keller képviselő úr felvetett.

A baj azonban csak az, hogy javíthatatlanul rossz, szakmailag javíthatatlan javaslatot terjesztett elő a képviselő úr. Tudniillik azt megvalósítani, amit akar, ahhoz elsősorban a jogállási törvényt kell megváltoztatni, mert a jogállási törvény rendeli el a titkosságot, és zárja el a betekinthetőség útját. Országgyűlési határozatot addig módosítani, amíg a törvényt nem módosítjuk, nem lehet, országgyűlési határozat törvénnyel szemben nem állhat. Tehát a lépéseket fordítva kell megtenni, és miután országgyűlési határozati javaslattal törvényt módosítani nem lehet, ez a javaslat a világ végéig nem lesz arra alkalmas, hogy az itt meghirdetett célokat megvalósítsa. Ezért kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy ezzel a javaslattal nem szabad az időt tölteni. A Fidesz-Magyar Polgári Párt által, koalíciós partnereinkkel együtt előterjesztett törvényjavaslatunk alkalmas lesz ennek a kérdésnek a megoldására is.

Végül egy mondat, egy kérés: kérem képviselőtársaimat, hogy a szakmai hibákat vádaskodással ne próbálják helyettesíteni, és ne próbálják elfedni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 238 2000.11.29. 2:03  163-382

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálom, hogy Keller képviselő úr már nincs itt, mert az ő hozzászólására szeretnék válaszolni, pontosabban egy kétperces észrevételben megerősíteni azt, amit Répássy képviselőtársam, közbeszólás formájában már megtett.

Csak emlékeztetőül: Keller képviselő úr odáig megy, azzal gyanúsítja a Fideszt, hogy a kormánykoalíció a maga részéről az egész törvényjavaslatot, amelyben az évenkénti és egyetlen nyilvános vagyonbevallást intézményesítené és tenné kötelezővé, az ő interpretációja szerint csak azért találta ki, hogy ezzel késleltesse Torgyán József átvilágítását, és a '98-as vagyonnyilatkozatok képviselőknek történt visszajuttatása útján az ő borítékjának, hogy így mondjam, a nyilvánosságra hozását gyakorlatilag lehetetlenné tegyük. (Bauer Tamás: Ez így van!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Tessék módosítási javaslatot beadni, én meg fogom szavazni! Ezt a passzust, amit egyébként azért fogalmaztunk meg így a törvényjavaslatunkban, mert Majtényi adatvédelmi biztos úr véleményét figyelembe vettük, át lehet alakítani. Lehet olyan megoldást találni, hogy a '98-as vagyonnyilatkozatok nyilvánosságra kerüljenek. Szerintem ezek mellett a megfelelő adatvédelmet is biztosítani lehet. Mi ezt támogatni fogjuk, és akkor a képviselő úrnak ez az érve elesik.

A Fidesz egyetért azzal, hogy a '98-as vagyonnyilatkozatok nyilvánosságra kerüljenek. Készek vagyunk a saját javaslatunkat így módosítani, tehát ne tessenek minket a továbbiakban úgy rágalmazni, ahogy azt Keller (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) képviselő úr az előbb megtette.

Köszönöm a szót. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 246-248 2000.11.29. 2:13  163-382

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy nagyon fontos érvet szeretnék ahhoz hozzátenni, hogy miért tartjuk alapvetően lényegesnek a Fidesz-Magyar Polgári Pártban, hogy a '98-as vagyonnyilatkozatok nyilvánosságra kerüljenek, illetve, hogy '90-től kezdve minden képviselő átvilágítható legyen.

Szeretnék utalni a most tárgyalt javaslatnak az ügyrendi bizottsági vitájára, abban is Kóródi Mária képviselő asszony felszólalására, aki azt mondta, hogy itt tulajdonképpen egy ember miatt van az egész háború, Torgyán Józsefre vetül a gyanú árnyéka, és most emiatt kell itt különböző törvényeket gyártani, csinálni, Házszabályt módosítani ahelyett, hogy - mondta - Torgyán József felnyitná a borítékját.

Nos, én úgy gondolom, hogy abban a megfogalmazásban, hogy itt egy ember miatt van probléma, a képviselő asszony nagyon optimista. Én sajnos nagy szomorúsággal olyan közvélemény-kutatási adatokat olvastam a közelmúltban, hogy a magyar közvélemény 55 százaléka, tehát több mint a fele, a magyar politikai elitet, a parlamenti képviselőket sárosnak, korruptnak és tisztességtelennek tartja. Ebből pedig következik, hogy elemi érdekünk - még azt is hozzáteszem gondolatjelben, ezt a véleményt a közvélemény gyakorlatilag pártkülönbségre tekintet nélkül véli a különböző pártokban - valamennyiünknek, hogy mindenfajta átvilágítási lehetőséget minél előbb és minél gyorsabban megvalósítsunk. Ezért támogatunk mi minden olyan kezdeményezést, ami szakmailag és szakszerűség szempontjából kivihető, és úgy gondoljuk, hogy meg kell tennie ennek a parlamentnek, hogy mihamarabb tisztázza magát az alól a nagyon szomorú értékítélet alól, s minden képviselőnek is meg kell adni a lehetőséget, mert elemi érdeke, hogy személy szerint is mielőbb elháríthassa maga felől a rá méltatlanul...

 

ELNÖK: Képviselő úr, lejárt a kétperces időkeret!

 

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): ...vetülő gyanú árnyékát. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 266 2000.11.29. 1:22  163-382

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretnék emlékeztetni néhány házszabályi rendelkezésre. A vizsgálóbizottságot, ha az országgyűlési képviselők egyötöde kezdeményezi, fel kell állítani - mondja a Házszabály. (Bauer Tamás: Hányszor nem hagytátok!) Az alkotmányügyi bizottságnak az elmúlt ciklusból - (Közbeszólásra:) tessék gombot nyomni, képviselő úr, meg fogom hallgatni - pedig van egy olyan állásfoglalása, hogy az ilyen vizsgálóbizottságra a parlament csak igennel szavazhat.

Hadd tegyem hozzá zárójelben, hogy megvan a magam véleménye mind erről a házszabályi rendelkezésről, mind erről az alkotmányügyi bizottsági értelmezésről, de ez most nem tartozik ide. Azért sejtetni szeretném, az, hogy hogyan vélekedünk ezekről a házszabályi rendelkezésekről vagy állásfoglalásokról, nem ment fel minket az alól, hogy ezek kötnek minket. Magyarul, az előttünk fekvő indítványt mindenképpen meg kell tárgyalni, akár nyilvánosságra hozza itt valamelyik képviselő a vagyonnyilatkozatát, akár nem, és arról mindenképpen szavazni kell, mégpedig igennel. Ehhez képest szünet elrendelését puszta időhúzásnak tartom. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 268 2000.11.29. 2:07  163-382

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Leginkább és leghangsúlyozottabban Kuncze képviselő úr ama véleményére szeretnék reflektálni, amiben ismételten azzal rágalmazza a Fideszt, hogy tulajdonképpen a Fidesz a maga koalíciós társaival előterjesztett törvényjavaslatában pusztán Torgyán Józsefet védi. Ezt ismételten vissza kell utasítanom. Ismételten el kell mondanom, amit már elmondtunk, hogy a Fidesz azon az állásponton van, hogy a '98-as vagyonnyilatkozatokat nyilvánosságra kell hozni. És ismételten elmondom, hogy ez a Fidesz és a koalíciós társai által előterjesztett törvényjavaslat módosításával, módosító javaslat benyújtásával meg is valósítható. Tehát miután ezt most már többször elmondtuk, nagyon kérem, ne rágalmazzanak minket, mert ez most már nem vita tovább, hanem puszta rágalmazás, mert hiszen egyértelművé és világossá tettük, hogy mi a '98-as vagyonnyilatkozatok nyilvánosságra hozatala mellett állunk. (Keller László: Ez nem igaz!) Most mondom, hogy igaz. Most mondom, hogy elfogadom... Adja be a képviselő úr a módosítását, hogy változtassuk meg azt a rendelkezést, meg fogjuk szavazni. Elmondtam egyszer, a képviselő úr kisétált, a vitának abban a szakában nem volt itt.

Nagyon röviden Kuncze úr néhány észrevételére: a megfigyelési bizottság nem végzett eredménytelen munkát, Pokorni miniszter urat megfigyelték. Egy jogállamban nekem ez is sok. A Postabank konszolidációjának a vizsgálatára szerintem az ÁSZ jogosult, amely az Országgyűlés pénzügyi, gazdasági ellenőrző szerve.

Végül a háromhetes ülésezés: ha eljelentékteleníti a demokráciát, akkor úgy látszik, ez már Németországban is megtörtént, ahol kéthetente egy ülésnapot tart a parlament. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 278 2000.11.29. 3:18  163-382

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Kérem, kérek lehetőséget, hogy személyes érintettségként a két percen kívül észrevételezzem ez utóbbit, és utána szeretném a kétpercesemet is elmondani.

Kedves Keller Képviselő Úr! Van a Ház működésének egy bizonyos rendje, mégpedig az, hogy én mint bizottsági elnök, általános vitára olyan javaslatokat tűzök ki, amelyekre engem a házbizottság a bizottsági elnöki értekezlet instrukciója nyomán felkér, vagy amire az Országgyűlés elnöke felkér.

 

 

(14.50)

 

Másokat nem tűzök ki, a saját magam által előterjesztett törvényjavaslat is ott parkol a többi általános vitára váró javaslattal együtt, ez egy működési rend, ezt már illett volna a képviselő úrnak megismernie. Ez a magyarázata annak, hogy az ön által említett javaslat miért nem került a bizottság elé. Tessék a házbizottságban elérni, hogy a házbizottság felkérjen, és akkor gondolkodás nélkül ki fogjuk tűzni. Ez volt a személyes érintettség, és akkor, ha szabad, a kétperces észrevételemet is mondanám.

Kellner képviselő úrnak szeretnék... (Közbeszólások az MSZP soraiban: Keller!) - Keller képviselő úrnak szeretnék válaszolni, bár gondolkozom, hogy milyen nyelven mondjam, mert magyarul, ami itt egy általános tanácskozási nyelv, már kétszer elmondtam, és harmadszor is elmondom, képviselő úr, hogy azt a szabályt, amelyet ön idéz, készek vagyunk megváltoztatni. Teljesen mindegy, hogy ki adja be a módosító javaslatot, meg fogjuk szavazni, csak adja be valaki, és most már ne tessék arról beszélni, hogy az a javaslat nem kívánja az 1998-as vagyonnyilatkozatot nyilvánossá tenni, mert azt mondom, hogy kívánja, és nagyon kérem, hogy most már többet ne hazudtoljon meg ebben a dologban. Ez az egyik dolog.

A másik pedig, ami a vizsgálóbizottságokat illeti, tisztelt Országgyűlés, az előbbi kétpercesemben is talán érzékelhették, akkor hadd fogalmazzam meg: az alkotmánnyal szembenállónak tartom a szabad mandátum elvét sértő alkotmányügyi bizottsági állásfoglalást, és nem tartom szerencsésnek a kisebbségi jogok oly módon történő védelmét sem, ahogy azt a Házszabály jelenleg tartalmazza. Mindenesetre ezek minket kötnek, de amikor én az imént érveltem, én tulajdonképpen a jelen helyzetben akartam önöket ugyanezzel a problémával szembesíteni, tudniillik, amit elvárnak velünk szemben más vizsgálóbizottsági eljárásoknál, ugyanazt akkor a saját maguk számára is követelményként elé kell hogy tegyék, vagy pedig közösen be kell ismernünk, hogy itt valami szabályozási hiba van. Mert ahogy Tóth képviselő úr azt mondja, hogy ezt házszabályellenesnek tartja, és nyilván nem fog igennel szavazni, annak ellenére, hogy erre kötelezné önt az alkotmányügyi bizottsági állásfoglalás, én a Postabank konszolidációjára mondom azt, hogy alkotmányellenes javaslat, mert az Állami Számvevőszéknek alkotmányban biztosított hatáskörét akarja vizsgálóbizottság elé utalni (Az elnök jelzi az idő leteltét.), és ugyanúgy viszonyulok ehhez a kérdéshez.

Nos, ennyit válaszul Bauer képviselő úrnak az észrevételére is egyben.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 81 2000.12.04. 3:48  41-250

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én a 340. számú, a Pest megyei fideszes képviselők által közösen előterjesztett módosító javaslat mellett szeretnék röviden szólni, amelynek a célja az, hogy a rendőrség Pest megyei része, tehát a Pest Megyei Rendőrkapitányság előirányzatai mintegy félmilliárd forinttal, pontosan 517 millió forinttal felemelésre kerüljenek. Ennek a javaslatnak a hátterében az a megfontolás, az a tapasztalat és az a szempont áll, hogy Pest megye közbiztonsági viszonyai erőteljesebb, hatékonyabb, koncentráltabb intézkedéseket követelnek, mint ami eddig megvalósult.

Az a tapasztalat, hogy a bűnözési viszonyok alakulása - bizonyos mértékben összefüggésben a bűnüldözés Budapesten történt sikeres eredményeivel is - olyan helyzetet eredményezett, hogy a megye, elsősorban az agglomerációs részen, a bűnelkövetők búvóhelyéül szolgál, illetőleg kedvező lehetőségeket ad bizonyos fajta és bizonyos típusú bűncselekmények elkövetésére.

 

 

(15.40)

 

Ebből a szempontból az agglomerációs térség - jóformán a megye egésze - rosszabb helyzetben van, mint az ország többi megyéje. Ugyanakkor azok az eszközök, amelyek eddig a megye részére rendelkezésre álltak, nem voltak elegendők ahhoz, hogy a bűnüldözés kellően hatékony lehessen. Képviselői tevékenységem során nemegyszer érzékeltem és tapasztaltam azokat a problémákat, amelyek abból adódtak, hogy a járőrözéshez - akár az üzemanyagköltség, akár a gépjármű biztosításához - nincsenek meg a kellő és szükséges eszközök, és a terület nagysága, az ellenőrzés szükségessége által kívánt intenzívebb rendőri tevékenység fokozottabb pénzügyi támogatást igényel.

A magam személyében külön is meg kell említenem a választókörzetemben leginkább érintett településeket, Dunakeszi várost, illetőleg Fót nagyközséget, de a többi települést is. És ismétlem, a megyének, illetve a megye településeinek legnagyobb része is osztozik ebben a helyzetben, ebben a veszélyeztetettségben, ami miatt úgy gondoljuk, hogy indokolt itt pluszkiadást, plusztámogatást biztosítani. Ezért a fejezeten belüli átcsoportosítás keretében az Országos Rendőr-főkapitányság költség-előirányzatainak terhére összesen 517 millió forint átadását javasolja a megye fideszes képviselőcsoportja a Pest Megyei Rendőrkapitányság részére.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat - természetesen nemcsak a Fidesz-belieket és nemcsak a megyeieket, akik ezt maguk kérik, hanem az egész Országgyűlést -, hogy ezekre az érvekre tekintettel ezt a módosító javaslatot szíveskedjenek támogatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 388 2000.12.05. 0:34  383-393

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Csak nagyon röviden szeretnék a már egyértelműen követett, kialakult és állásfoglalásokkal is megerősített azon gyakorlatunkra utalni, hogy az elfogadott napirendtől eltérni a későbbiekben nem lehet. Arról, hogy e kérdésről ma és most szavazunk, a napirend elfogadásakor, hétfőn döntöttünk, és ezen változtatni a Házszabály értelmében nem lehet, ezért Wiener képviselő úr ügyrendi indítványa nem teljesíthető. (Szórványos taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 6 2000.12.06. 1:46  1-209

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az ügyrendi bizottság elnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ügyrendi bizottság november 30-ai ülésén a törvényjavaslatot megvitatta abból a szempontból, hogy általános vitára alkalmasnak tartja-e.

A bizottságban érdemi vita a törvényjavaslatot illetően lényegében a már itt említett 4. § (3) bekezdése kapcsán alakult ki, és abban egyetértés volt az ügyrendi bizottságban, kormánypárti és ellenzéki oldalon egyaránt, hogy a 4. § (3) bekezdését valamilyen formában át kell tekinteni, módosítani kell. Tekintettel azonban arra, hogy az általános vitára alkalmasságnak az a zsinórmértéke, hogy az Országgyűlés töretlen gyakorlata szerint minden olyan törvényjavaslatot, amely módosítással javítható, általános vitára alkalmasnak tart... (Bauer Tamás: Miért nyújtja be...?) Bauer képviselő úr, úgy látom, hogy írásban jelentkezett felszólalásra. Kérem, tartsa tiszteletben a Házszabály rendjét, és ne vágjon a szavamba! (Csige József: És amikor te szólsz közbe?) Majd nyilván el fogja tudni mondani ön is a véleményét.

Tehát az ügyrendi bizottság többségi szavazással általános vitára alkalmasnak találta a kérdést. Ehhez már csak azt teszem hozzá, hogy örvendetes fordulatnak tartom Répássy Róbert képviselő úrnak az előterjesztők nevében történt bejelentését, mely szerint támogatják Rubovszky György úrnak azt a módosító javaslatát, hogy ez a vitatott 4. § (3) bekezdés a törvényjavaslatból maradjon el.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 34 2000.12.06. 2:07  1-209

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Keller képviselő úr azt mondta, hogy a koalíció az őáltala előterjesztett javaslatot leszavazta, ugyanakkor ugyanazt a javaslatot nyújtotta be. Ez véleményem szerint nem igaz, nem felel meg a valóságnak, de ha netán így lenne, akkor azt kérdezem meg Keller képviselő úrtól, hogy ha ugyanazt a javaslatot terjesztettük be, amit Keller képviselő úr, akkor miért nem tudják megszavazni. (Derültség és közbeszólás az MSZP padsoraiban.)

A másik dolog, hogy ennek a javaslatnak egy hibás pontja valóban volt, ezt az előterjesztő is említette, az ominózus 4. § (3) bekezdés, amely arról szól, hogy a múltra nézve a vagyonnyilatkozatokat vissza kell adni a képviselőknek. Mint mondottuk, Rubovszky képviselő úr módosító javaslatot terjesztett elő az előterjesztők egyetértésével arra, hogy ez a hibás megoldás maradjon el, ami annyit jelent, hogy a vagyonnyilatkozatok, amelyeket a múltban tettek, megőrzésre kerülnek, és bármikor vizsgálat tárgyává tehetők, például a vizsgálóbizottsági eljárás tárgyává. Rosszhiszemű tehát ez az érvelés; aki erről a módosító javaslatról tudomást nem véve érvel ebben a vitában, szerintem az nem vitatkozik, hanem vádaskodik és rágalmaz.

A harmadik dolog: erre a hibára mi magunktól rájöttünk, az is igaz, hogy ellenzéki képviselőtársaim is szóltak erről. Én azt szeretném megkérdezni, - tegyük fel, hogy nekünk talán eszünkbe sem jutott ez a hiba -, miért bűn az, ha a koalíció az ellenzék egy kritikáját elfogadja, magáévá teszi és módosító javaslatban előterjeszti. Miért kell ránk ezért haragudni, miért kell ezért méregbe gurulni, ahelyett, hogy azt mondanák, hogy nagyon köszönjük, hogy megfogadták a kritikánkat, ez ellenzéki siker, elhárult az akadály attól, hogy az évenkénti átvilágítási törvény megszülessék a vagyonnyilatkozatokról, s gyorsan, közösen fogadjuk el kétharmados többséggel?

Egyszerűen nem értem! (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 52 2000.12.06. 2:02  1-209

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Hankó Faragó és Keller képviselőtársaim az előterjesztők szándékát vizsgálgatták a 4. § (3) bekezdés eredeti formáját illetően, és jutottak egy rosszhiszemű megállapításhoz.

Mi is volt a kiindulópont? Majtényi adatvédelmi biztos úrnak a véleménye, amely azt mondotta, hogy a személyi adatokat csak a képviselői önrendelkezési jog jegyében lehet nyilvánosságra hozni. Ez a megfontolás volt az, tisztelt képviselőtársaim, mely ezt a 4. § (3) bekezdést az eredeti szövegében ihlette, kétségtelenül nem a legtökéletesebb módon. Persze szándékainkról lehet rosszhiszemű feltételezéseket tenni, erre mondom, hogy ez vádaskodás és rágalmazás, és még egy magyar közmondást teszek hozzá: ki mint él, úgy ítél.

De gondoljuk tovább a dolgot! Rubovszky György képviselő úr módosító javaslata viszont megteremti annak a lehetőségét, hogy most már Torgyán József képviselő úr is köteles legyen kibontani a borítékát. Én nem tudom, hogy Torgyán József mit gondol, mit akar erről, és nem is érdekel. Én azt tudom, hogy ez a törvényjavaslat és a Fidesz által támogatott vizsgálóbizottsági javaslat együttesen biztosítja annak lehetőségét, hogy mindenki köteles legyen nyilvánosságra hozni vagyoni viszonyait, Torgyán József is.

Ha önök - és akkor most nézzük itt a szándékot, tisztelt képviselőtársaim! - valóban komolyan gondolják, hogy itt a történet Torgyán József borítékjáról szól, akkor nagyon kérem, gondolják végig, szavazzák meg ezeket a megoldásokat, mert ezek és csak ezek a megoldások teszik lehetővé, hogy Torgyán József képviselő úr borítékjába betekintést nyerhessenek mások is.

Én is nagyon kíváncsi vagyok az önök szándékára, hogy valóban arról szól-e történet, mint amiről önök itt hosszadalmasan beszélnek. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 62 2000.12.06. 0:44  1-209

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök úr, szeretném megkérdezni, hogy a tegnapi szavazás tárgya-e ennek az ülésnek, mert ha igen, akkor ilyen kérdésekre személyes érintettség címén majd szót kell adni.

Azt gondolom, abba belebocsátkozni, hogy a tegnapi szavazás tárgyát képezően ki, mikor, milyen javaslatot terjesztett elő, arról milyen bizottságnak mi volt a véleménye, mikor szavaztak, mikor nem, ez a mai napirendi ponton, az én szerény véleményem szerint, kívül esik. Jó lenne, ha az elnök úr annyit megtenne, hogy az ilyen felszólalásokat nem engedné folytatni, mert akkor valóban teljesen elmegy a vita.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 108 2000.12.06. 2:20  1-209

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Jó néhány fölszólalással előbb Hankó Faragó Miklós szakmai természetű észrevételeket tett, Csákabonyi Balázs is, és ezekre szeretnék röviden reagálni.

Hankó Faragó Miklós azt fejtegette, hogy a 4. § (3) bekezdésének elhagyása mellett sem szolgálja a törvény a kitűzött célokat. Én ezzel nem értek egyet. Tulajdonképpen a törvényi szabályozás és mellétéve a Torgyán József által javasolt vizsgálóbizottsági eljárás, együttesen egy világos logikai egységet képez, ami biztosítja mind a jövőre, mind a múltra nézve a képviselői vagyongyarapodások változását. A jövőre nézve akként, hogy a képviselők minden évben nyilvános vagyonnyilatkozatokat tesznek, amelyek a közvélemény előtt ott vannak, és amelyek összehasonlíthatók.

A múltra nézve pedig itt van a vizsgálóbizottsági eljárás, és az a javaslat, hogy a vagyoni nyilatkozatokat most már meg kell őrizni, tehát a 4. § (3) bekezdésének elhagyása melletti formában a törvényjavaslat biztosítja azt, hogy 1990-től kezdve minden vagyonnyilatkozat megőriztessék, és ezeket a vizsgálóbizottság rendelkezésére lehessen, sőt kell majd bocsátani, és itt a vagyonszaporulat, a vagyoni viszonyok változása a múltra nézve is tisztázható lesz. Tehát a törvényjavaslat ezzel a vizsgálóbizottsági felállítással együtt tökéletesen be fogja tudni tölteni a célját.

Egyébiránt, ha vannak jobbító javaslatok, amire Csákabonyi Balázs képviselő úr rámutatott, örülünk neki, meg fogjuk nézni a bizottságban, meg fogjuk vizsgálni a részletes vita keretében, és amit lehet, támogatni fogunk tudni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Én úgy gondolom, hogy ez a hatpárti tárgyalás, ami itt folyik a nyilvánosság előtt, a televízió és a rádió nyilvánosságának bevonásával, ez az a tisztességes út és eljárás (Az elnök a csengő újbóli megkocogtatásával ismét jelzi a felszólalási idő leteltét.), amiben mi korrekt rendezést tudunk elérni és ilyenre tudunk jutni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 122 2000.12.06. 1:15  1-209

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az egyik észrevételem az lett volna, amit Zsikla képviselő úr érintett. Én nem találtam ki, hogy ő a másikhoz szólt hozzá. Lehet, hogy tényleg így van. Azt gondoltam, hogy a mostani napirendi ponthoz tartozó törvényjavaslatot nem olvasta el, mert az is lehet egy másik magyarázat arra, hogy miért tett fel olyan kérdéseket, amelyek a törvényjavaslatban világosan benne vannak.

De ismételten mondom, ha valamiben hiányosnak tartják a törvényjavaslatot, kérjük, hogy terjesszék elő módosító javaslataikat, hívják fel az esetleges hibákra a figyelmet, mert ezt nagyon jó néven, nagy köszönettel vesszük, és közös akarattal az ilyen esetleges hibákat - ha vannak - ki tudjuk javítani.

A másik megjegyzésem, hogy az adatvédelmi természetű felvetések alaptalanok; a törvényjavaslat megoldja a személyi adatvédelem problémáit. Ezt egyébként Fenyvessy képviselő úr részletesen is kifejtette, úgyhogy időkímélés okából a magyarázatot nem ismétlem meg.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 134 2000.12.06. 2:14  1-209

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az imént Répássy Róbert hozzászólása kapcsán, amikor kérdéseket tett fel, többek között azt, hogy nem érti, hogy mi a baja a képviselőknek, hogy most nyilvános lesz majd a vagyonbevallás (Bauer Tamás: Most is az!), többen közbeszóltak, hogy most is nyilvános. (Béki Gabriella: Így van!) Sőt, Béki Gabriella, aki ezt most egy hangos "így van"-nal megint megerősíti, a felszólalásában azt mondta, hogy nincs semmi különbség, csak a személyi adatvédelmet illetően van különbség a két vagyonnyilatkozat között.

Ha ez így van, akkor azt nem értem, miért kellene Torgyán Józsefnek borítékot bontani. Ha a nyilvános azonos a titkossal, akkor miről vitatkozunk Torgyán úr tekintetében? Nem azonos a nyilvános a titkossal, mert vannak adatok még a titkosban, amik nincsenek benne a nyilvánosban, nem csak személyi adatbeli különbségek, tisztelt képviselőtársaim, és a hozzátartozókra vonatkozó adatok pedig - ha jól emlékszem - egyáltalán nem nyilvánosak, azok csak titkosak. Tehát ne tessék úgy csinálni, mintha ez a törvény nem tartalmazna egy minőségi előrelépést!

A másik észrevételem, talán nem is vitatkozó, talán inkább kiegészítő - ha jól értettem és jól figyeltem Wiener képviselőtársam hozzászólását -, hogy tulajdonképpen a vagyongyarapodást illetően - jogszerű vagyongyarapodásról beszélt - mi lehet egy lényeges szempont. Ezt szeretném én most megfogalmazni, mondom, talán nem is vagyunk vitában ezzel kapcsolatban, lehet, hogy csak kiegészítem a gondolatát. Én úgy gondolom, amikor majd akár a lakosság, akár a vizsgálóbizottság össze tudja vetni a vagyoni nyilatkozatokat, akkor arra nézve tud következtetést levonni, hogy legális jövedelmi viszonyaira tekintettel a képviselői vagyongyarapodás reálisnak tekinthető-e. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ha a legális jövedelmi viszonyok nem igazolják a vagyongyarapodást, akkor nyilvánvalóan baj van. És hogy mi a további helyzet, a két perc lejárta miatt most nem tudom elmondani. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és a Kisgazdapárt soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 150-152 2000.12.06. 2:03  1-209

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. (Megszűnik a hangosítás.) Elnézést kérek. Tönkrement a mikrofon. (Közbekiáltás: Kiabáljon!) Elmondom hangosan. (Közbekiáltások: Halljuk így is.)

 

ELNÖK: Egy basszusnál így is lehet hallani, de azért kap mikrofont a képviselő úr.

 

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): (Hordozható mikrofonba:) Csak az időt, ha szabad kérnem. Köszönöm, elnök úr. Az észrevételeim egyike Simon József képviselő úr felszólalásához kapcsolódik. Én kérem, hogy ne tegye a mentelmi bizottság elnökét, Isépy képviselő urat olyanért felelőssé, amiért nem ő felelős. Isépy képviselő úr, amikor először egyes képviselők kérték a lehetőséget, hogy vagyonnyilatkozatukat nyilvánosságra hozzák, tartotta magát az elmúlt ciklusban meghozott mentelmi bizottsági állásfoglaláshoz. Ha nem ezt tette volna, akkor megsérti a Házszabályt, megsérti a mentelmi bizottság korábbi döntését. Amint az adatvédelmi biztos más irányú véleményt mondott, ő volt az, aki szorgalmazta, hogy a mentelmi bizottság vizsgálja fölül a korábbi döntést, és szabad utat nyisson ennek az igénynek - ez az egyik.

A másik nagyon fontos dolog, Hegyi Gyula képviselő úrnak mondom: ennek az ügynek ez a fórum a hatpárti fóruma. Tessék tudomásul venni, hogy ebben a kérdésben nem vagyunk hajlandóak zárt ajtók mögött alkudozni! (Keller László: Ezt senki nem is mondta! Ki kérte? ) Csak a nyilvánosság előtt vagyunk hajlandók erről az ügyről tárgyalni. (Bauer Tamás: Miért vártatok tíz évig?)

Ami pedig az utolsó megjegyzésem: nagyon egyetértek Szentgyörgyvölgyi képviselő úr nyilatkozatával. Azt akarjuk és az a célunk, hogy mindenkire egyenlően, ha tetszik, a jogegyenlőség jegyében vonatkozzék az a helyzet és az a kötelezettség, hogy vagyoni viszonyai átláthatóak legyenek. Ezt célozza a Fidesz előterjesztése, és ezért kérjük ezek támogatását. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 210 2000.12.06. 1:21  209-279

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az ügyrendi bizottság elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az ügyrendi bizottság megtárgyalta az országgyűlési határozati javaslathoz benyújtott módosító indítványokat, és azokban - két módosító javaslatot kivéve - állást foglalt. Az ügyrendi bizottság állásfoglalását képviselőtársaim a H/3389/11. számú iratban ismerhetik meg; ezeket részleteiben nem ismertem.

Az általunk állásfoglalás alá nem került javaslatok tekintetében az alkotmányügyi bizottságot kértük előzetes véleménynyilvánításra, ez idáig nem történt meg. Ettől függetlenül a javaslat egészét illetően is állást foglalt az ügyrendi bizottság, tudva azt, hogy a nyitva hagyott két módosító indítvány tekintetében majd még a részletes vita lezárása után a bizottsági ülésen a kapcsolódó módosító javaslatok tárgyalása mellett állást kell foglalnia.

Az ügyrendi bizottság ez előterjesztés egészét az általa támogatott módosító javaslatokkal együtt az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlja.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 214 2000.12.06. 0:31  209-279

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Csak egy kérésem van, tisztelt Országgyűlés. Tekintettel arra, hogy öt részre tagoltuk a vitát és a pontokat megjelöltük, nem biztos, hogy mindenki - például én sem - minden pont helyét pontosan tudja; esetleg előfordulhat, hogy nem tudtam megjegyezni. Az lenne a kérésem, hogy amikor az elnök úr a vitaszakaszt megnyitja, akkor szíveskedjék - most már döntésünkkel is megerősítetten - a pontokat megjelölni, hogy valóban ahhoz szóljunk hozzá, ami a vitaszakasz tárgya.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 230 2000.12.06. 1:00  209-279

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Bocsánatot kérek, az előbb ügyrendileg azt szerettem volna kérni, hogy az elnök asszony szorítsa rá a képviselőket, hogy a pontokhoz szóljanak hozzá. S miután el tetszett ezt mondani, mielőtt én megkaptam volna a szót, el is álltam ettől az ügyrendi felszólalástól. Sőt, töröltem azt a felszólalásomat, ami nem a tárgyalt részhez tartozott volna. Ezek után feláll Géczi képviselő úr, és büntetlenül megint másról beszél, miközben én tartom magamat a Házszabályhoz. Nagy szerényen visszaléptem az ügyrendi észrevételemtől is, visszaléptem a nem e tárgyhoz tartozó hozzászólásomtól is.

Én nagyon kérem, azt javaslom, hogy ha kiderül a szavakból, hogy valaki másról beszél, szíveskedjék megvonni a szót menten, mert akkor az kerül hátrányos helyzetbe, aki tiszteletben tartja a Házszabályt, és az kerül előnyös helyzetbe, aki azt megsérti.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 236 2000.12.06. 0:30  209-279

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Ezt nem is vártam, tisztelt elnök asszony. Azt vártam volna, hogy megvonja a szót a képviselő úrtól. Mert a képviselő úr annál a módosító javaslatnál, ami úgy szól, hogy ne dátum szerint, hanem egy utaló szabállyal legyen megadva az időpont, ahelyett itt személyi adatvédelmi fejtegetésekről beszél és az általános vitára utal. Nem tartja magát a tárgyhoz, és ha ezt tetszik engedni, akkor hátrányos helyzetbe kerülnek azok a képviselők, akik tartanák magukat a tárgyhoz. (Dr. Torgyán József tapsol.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 244 2000.12.06. 0:18  209-279

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Tekintettel arra, tisztelt Országgyűlés, amit Géczi József elmondott, indítványozom, hogy a korábbi tárgyalási metódusunkat felülbírálva rendeljük el az egész törvényjavaslat egységes tárgyalását, egy vitaszakaszban.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 256 2000.12.06. 10:43  209-279

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 5. és 6. pontjaihoz szeretnék hozzászólni, és ennek kapcsán ismertetni az 5. javaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatomat, amely a H/3389/12. számot viseli.

A kérdés ahhoz a kérdéskörhöz kapcsolódik, ami valóban nagyon lényeges: mi a viszonya a képviselői jogállási törvényben foglalt rendelkezéseknek a jelen határozati javaslathoz; mi a viszonya a képviselői jogállási törvényben rendezett vagyonbevallási nyilatkozattétel és vagyonnyilatkozatokat tartalmazó nyilvántartás szabályozási rendjének ehhez a kérdéskörhöz? Hangsúlyozom, hogy ebben a pillanatban, amikor ezt a kérdést vizsgáljuk, nyilván a hatályos jogi rendezést tudjuk szem előtt tartani, és tudjuk ezt a vizsgálatot megtenni, tudniillik - bár ellenzéki képviselőtársaim nem fogalmazták meg, de hogy érthető legyen a dolog, és mert érdekünk a dilemma korrekt és teljes kibontása most itt - a probléma elvileg abból a szempontból merülhet fel, hogy ha a képviselői jogállási törvény meghatározza a vagyonnyilatkozat-tételek eseti körét, akkor ahhoz képest rendelkezhet-e úgy az Országgyűlés egy másik országgyűlési határozattal, hogy felállít egy vizsgálóbizottságot, és ennek a vizsgálóbizottságnak a működése keretében a képviselők esetlegesen további vagyonnyilatkozatok megtételére kötelesek, illetve lehetséges-e az, hogy a meglévő vagyonnyilatkozatokat egy ilyen vizsgálóbizottsághoz ki lehessen adni. Ez valóban kulcskérdés.

Talán első rátekintésre ez valóban nem könnyen eldönthető kérdés, azonban magam is úgy vélem, és már láttam meg ezt korábban is - mert ez is indított engem a csatlakozó módosító indítványom előterjesztésére -, hogy ezt a dilemmát az alkotmány 21. § (3) bekezdése oldja fel. Hogy világos legyen a dolog, legyen szabad szó szerint ismertetnem az alkotmány ominózus rendelkezését. A 21. § (3) bekezdése így szól: "Az országgyűlési bizottságok által kért adatokat mindenki köteles rendelkezésükre bocsátani, illetőleg köteles előttük vallomást tenni." Ez egy általános, mindenkire kiterjedő alkotmányos kötelezettség, amelyet az alkotmány egy normatív, közvetlenül alkalmazható szabályban fogalmaz meg. Ez bármiféle adatszolgáltatásra is alkalmazható, függetlenül attól... - már nincs itt a képviselő úr, aki azt mondta, kíváncsi arra, hogyan kötelezhető az ő titkos vagyonbevallásának egy vizsgálóbizottsághoz való áttétele, ha most itt lenne, hallaná. Az alkotmány 21. §-a alapján kötelezhető, szerintem, megkérdezése nélkül alkotmányosan arra, hogy akár személyi adatokat tartalmazó, akár - ha tetszik, más vizsgálatokra gondolva, mert a képviselői vagyonnál ez nem merülhet fel - államtitkokat tartalmazó adatokat is a bizottságok beszerezhetnek és vizsgálhatnak. Azzal a logikával, hogy ezeket a nyilatkozatokat megtettük a mentelmi bizottság részére úgy, hogy ezeket a mentelmi bizottság zártan kezeli, nem lehet megkérdőjelezni az alkotmány 21. § (3) bekezdése rendelkezésének érvényét.

Analóg példát mondok, bár már tulajdonképpen utaltam rá. Például ha valamilyen vizsgálóbizottság olyan kérdésben vizsgálódik, ami államtitok körébe esik, ott sem lehet azt mondani, hogy az államtitok körébe esik, tehát ezt a bizottságnak nem adhatom ki, hanem a bizottság működésében kell megteremteni azokat a garanciákat, hogy a titokvédelem érvényesüljön: a "C" típusú vizsgálatot megteszik, és az államtitkot ez a bizottság meg fogja ismerni. Vonatkozik rá egy kötelezettség, hogy köteles az államtitkot megtartani, tehát tulajdonképpen ő is az államtitok őrzőjévé válik, és a jogrendszerben így érvényesül egyszerre a titokvédelem - itt adott esetben a konkrét államtitok-védelem, ami példát mondtam -, és érvényesül az a szempont, hogy, mondjuk, egy parlamenti vizsgálóbizottság azokat az államtitkokat - mert egy ügy megismeréséhez szükséges - megismerheti, amihez egyébként még az országgyűlési képviselő sem férhetne hozzá azért.

 

(14.00)

 

Ugyanerről van szó, kérem szépen. A képviselők vagyonnyilatkozatára van egy intézményes rend, amit a '90. évi LV. törvény szabályoz. És az most hatályos szabályok szerint kimondja, hogy egy nyílt és egy titkos vagy zárt nyilatkozatot kell tenni a képviselőknek a ciklus elején, a ciklus végén.

Ennek a vagyonnyilatkozatnak a kezelésére megvannak a szabályok, ezeket a vagyonnyilatkozatokat a mentelmi bizottság kezeli. Hogy hogy kezelheti a mentelmi bizottság - ha Keller képviselő úr figyelne, míg szívvel-lélekkel mondom és magyarázom, de nem fogja megérteni, ha mással beszélget, tehát képviselő úr -, hogy hogyan kell kezelni ezeket az adatokat, ezt megmondja a '90. évi LV. törvény, de csak ezt mondja meg. És ez erről szól, hogy ezek a nyilatkozatok a mentelmi bizottsághoz kerülnek, és ők kezelik zárt nyilatkozatban. Mint ahogy az államtitok-védelemről szóló törvény is megmondja, hogy az államtitkokat hogyan kell őrizni a titokgazdának vagy azoknak, akik a titoknak a közvetlen birtoklói. Ettől teljesen külön kérdés az, hogyha valamilyen vizsgálat kapcsán ezeket az adatokat a vizsgáló tudomására kell hozni. Ennek tehát a személyi adatvédelem, vagy a '90. évi LV. törvény, a képviselői jogállásról szóló törvény nem áll az útjában. Nem áll az útjában!

Miért nem áll? Mert az alkotmány 21. § (3) bekezdése a parlamenti bizottságokat generálisan fölhatalmazza arra, hogy bármilyen adatot, és ebben minden adat benne van, képviselőtársaim, bármilyen adatot megismerhetnek, bármilyen adatot nekik az adatok birtoklóinak ki kell szolgálniuk - most már itt van Bauer képviselő úr, azt is megmondom, az ő megkérdezése nélkül, ha tetszik, akarata és tetszése ellenére is.

Ez lényegében az alkotmányos megoldása annak a kérdésnek, amit Keller képviselő úr is és többen bizottsági üléseken fölvetettek, és aminek örültem volna, hogyha az alkotmányügyi bizottság a megválaszolására vállalkozik, ezt nem tette. Majd, gondolom, holnap az ügyrendi bizottság ezzel a kérdéssel foglalkozni fog, de úgy érzem, elárulom, megosztom önökkel, képviselőtársaim, bennem is volt egy napig kétely, hogy hogy is vannak ezek a dolgok, milyen viszonyban állnak egymással. Nem véletlen, hogy az ügyrendi bizottságban Tóth András szocialista képviselőtársam ügyrendi felvetését támogattuk, és azt mondtuk, hogy nem fogunk most mi rögtön állást foglalni, hanem felkérjük az alkotmányügyi bizottságot. Nem hamarkodtuk el a dolgot, ha szabad így mondani, mert bizonytalanok voltunk, hogy mi a helyes válasz. Aztán elgondolkoztunk ezen, legalábbis én erre a megoldásra jutottam, és én azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó - nem jó, egy korrekt - és egyetlen lehetséges megoldása és magyarázata annak a problémának, amivel itt szembe kell néznünk.

Viszont éppen azért, mert ez bizonytalanságot keltett, bár Répássy képviselő úrnak az 5. számú javaslata az én csatlakozó módosító javaslatomban szereplő kiegészítés nélkül is elfogadható lenne, mert tartalmilag ugyanezt a rendezést tartalmazza, és ő joggal mondhatná, hogy egy országgyűlési határozati javaslat az nem tankönyv, ne tessék abba magyarázó fordulatokat belevenni, én most mégis azt mondom, hogy tegyük meg, mert az én csatlakozó vagy kapcsolódó módosító javaslatom szó szerint megegyezik az ajánlás 5. pontjában szereplő, Répássy képviselő úr által előterjesztett módosító javaslattal, azzal a kiegészítéssel, hogy tartalmazza azt a bevezető fordulatot - befejezem -, hogy az alkotmány 21. § (3) bekezdése alapján teszi meg a bizottság, amit megtesz, vagyis felhívására a képviselők kötelesek a bizottság rendelkezésére bocsátani a szükséges adatokat.

Kérem, hogy a fentiekre tekintettel az általam előterjesztett kapcsolódó módosító javaslatot és emellett az egész országgyűlési határozati javaslatot szíveskedjenek majd támogatni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 260 2000.12.06. 2:12  209-279

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Sajnos, számos példával tudnám azt cáfolni, képviselő úr nem jogász, és nyilván nem tudja elképzelni; mondjuk, bírói eljárásban hányszor kérdezi meg a bíró, ha, mondjuk, egy házassági bontóperben arról van szó, hogy kinek mi a betegsége. Legfeljebb orvosi adatokat kikérni csak a titoktartási kötelezettség alól lehet, de erre van egy speciális szabály, mondjuk, a polgári perrendtartásban. Ahol nincs ilyen speciális szabály, ott nincs ilyen titoktartási kötelezettség. Miért ne vizsgálhatná az olajbizottság, vagy vizsgálhatta volna, vagy vizsgálta esetleg, hogy valamelyik öngyilkos rendőr nem szenvedett-e depresszióban, például, ha már ilyen irányban - most ebbe ne menjünk bele, hogy ez idetartozott-e, az olajbizottság hatáskörébe vagy sem, de mondjuk, hogyha ilyen irányban - vizsgálódott.

Természetes, hogy az objektív igazság feltárása az különböző hatóságok, szervek működésénél, így a parlamenti bizottságnál is együtt jár olyan adatok megtudásával és beszerzésével, amik államtitkot, szolgálati titkot, sőt személyi titkot, netán ügyvédi titkot, orvosi titkot képezhetnek, az ezekhez való hozzáférhetőségnek megvannak a speciális szabályai. Ahol nincs tiltó rendelkezés, ott a hozzáférhetőség bizonyos keretek között szabad. Nyilván ügyvédtől ügyvédi titkot kizárólag az ügyfél hozzájárulásával lehet beszerezni, orvostól orvosi titkot kizárólag a kezelt beteg hozzájárulásával lehet beszerezni, de erre van törvény.

Arra nincs törvény, képviselő úr, hogy a mi vagyoni viszonyainkról adatokat kizárólag a mi hozzájárulásunkkal lehet beszerezni, ezt nem tetszik tudni nekem megmutatni, ilyen törvény nincs. A személyi adatvédelmünkre, arra van törvény, tehát valóban úgy kell megoldani minden vizsgálatot, hogy, mondjuk, az ön lakcíme ne legyen beazonosítható a nagyközönség számára, de nem a vizsgálóbizottság számára. A vizsgálóbizottság be tudja azonosítani, csak a nagyközönség nem, hogy önt, mondjuk, ebből eredően személyi hátrány atrocitás s a többi ne érhesse. Tehát egyszerűen téves (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) a képviselő úr ismerete e körben.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 112 2000.12.11. 2:04  98-236

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Hankó Faragó Miklósnak szeretném elmondani azt, hogy ne nevezzen minket álságosnak - már ne haragudjon -, mert azt kell mondanom, hogy az önök magatartása álságos. Együtt ültünk az alkotmányügyi bizottság ülésén, és amikor kifejtettük azt, hogy nem házszabályszerű ez a két javaslat, akkor a képviselő úr nem azt vitatta, hogy igazunk van, hanem azt mondta, térjünk el a Házszabálytól négyötöddel - ami egyébként valóban orvosság lehet arra, és akkor bármit ide lehet hozni, ha ebben megegyezünk négyötöddel. A képviselő úr ott nem tette vitássá az álláspontunkat, és még itt se hallottam jogi érveket arra, hogy az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályokat milyen alapon lehet módosító javaslattal ebbe a tárgyalásba behozni - ez az egyik.

A másik egy kicsit arra válasz, hogy mi állítólag politikai megfontolásokból szemelgetnénk, hogy valami házszabályszerű vagy nem. Kérem szépen, Hankó Faragó Miklós és Hack Péter 6. pont alatti javaslatát viszont támogatjuk! Az is összeférhetetlenségi szabályok körében elhelyezkedő kérdést érint, a jogállási törvény 16. §-át. Az valóban meg van nyitva, ott tehát fennállnak a házszabályszerű feltételek, és a képviselő urak javaslata szigorítást tartalmaz az országgyűlési képviselők által elfogadható ajándék mértékét illetően: azt javasolják, hogy kisebb legyen az elfogadható ajándék értéke. Ezt a Fidesz-Magyar Polgári Párt gondolkodás nélkül támogatja, elfogadja, és nem mondja azt, hogy házszabályellenes, mert hiszen a 16. §-nál valóban meg van nyitva a csatlakozó módosító javaslatok benyújtásának lehetősége.

Maradjunk a tényeknél, és ne vádaskodjunk egymással, annak semmi értelme az égvilágon! (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 122 2000.12.11. 2:10  98-236

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Csákabonyi Balázs képviselő úrnak mondanám: azt azért, képviselő úr, be kell látni, ha az megvalósul, amit önök javasolnak, hogy a házastárs, az élettárs, a gyermek, a hozzátartozó vagyoni viszonyai csak az ő hozzájárulásukkal hozhatók nyilvánosságra, akkor az egésznek semmi értelme nincs, akkor fabatkát sem ér az egész rendezés! Ezért nem értjük mi ezeket a módosító javaslatokat. Azt már az ősidőkben kitalálták, hogy ha valaki mentesülni akar annak ódiumától, hogy jelentős vagyona van, akkor átírja a családjára, átírja a feleségére, átírja a gyerekére, és akkor ő felmutatja, hogy neki semmije sincs. Ez szemfényvesztés lenne az emberekkel szemben! Akkor ennek semmi értelme nincs az égadta világon!

Hadd folytassam tovább egy kicsit a jogi oldaláról ezt a gondolatot! A személyiségi adatok védelme kapcsán kialakult most már Alkotmánybíróság által és más jogtudós szervek által az a vélekedés, hogy a közéletben szerepet vállalóknak többet kell tűrni, az ő jogaiknak bizonyos mérvű korlátozása elfogadható. Azt gondolom, ez óhatatlanul ki kell hogy terjedjen a hozzátartozókra is, különben ennek a szabálynak semmiféle tartalma, semmiféle érvénye, semmiféle értelme nincs az előbbiek okán.

Amúgy pedig a kérdésben az Országgyűlésnek van erre hivatott bizottsága, amelyik alkotmányjogi kérdésekben - mert ugye, abban egyetértünk, hogy a személyi adatvédelmi kérdések alkotmányjogi kérdések - véleménynyilvánításra jogosult: ez az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Természetesen az adatvédelmi biztos is véleményt nyilváníthat, de ez a törvényalkotásnak jelen esetben nem feltétlen feltétele.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 130 2000.12.11. 1:59  98-236

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én ott folytatnám, ahol Szentgyörgyvölgyi Péter befejezte, ami egyben válasz is az itt többek által, többek között Tóth András által is elmondottakra. A mi javaslatunknak az a minőségi különbsége, hogy megszünteti a kettősséget a titkos, zárt, illetve a nyílt vagyonnyilatkozat között.

Tóth András képviselő úr azt mondja, hogy minden probléma egy ember kapcsán merült fel, de ha csak egy vagyonnyilatkozata lenne annak az egy embernek - és valamennyiünknek -, akkor nem kellene azzal foglalkozni, hogy bontsunk fel valami másik borítékot. Azt akkor kell felbontani, ha feltételezhető, hogy a kettő nem fedi egymást, és mi azt mondjuk, hogy ha egy nyilatkozat van, akkor ez nem tételezhető fel, akkor egy van, és akkor a gyanú árnyékának sem kell felmerülnie egy embert illetően. Mert ha évenként - és ez a másik lényeges eleme a mi javaslatunknak - teszünk vagyonnyilatkozatot, akkor nem kell az állampolgároknak, annak, aki erre kíváncsi, mást tenni, mint az illető nyilvános évenkénti vagyonnyilatkozatait egymással összevetni.

Ez egy tiszta és világos rendszer, amelyben minden kezelhető elvi szinten, a Torgyán-boríték ügye is kezelhető ezzel a dologgal. Szóval nem értem, hogy miért kell ragaszkodni a kettősséghez, ami a módosító javaslatokban az igen tisztelt MSZP-s képviselők részéről most is ott van. Ez az egész kérdés egy teljesen világos, józan, ésszerű eljárással megkerülhető és megoldható, úgy, hogy problémamentesen nyomon lehet követni a képviselők, a közéletben részt vevők vagyoni viszonyainak az alakulását. Nem értjük, hogy miért kell ettől fázni, és miért nem lehet ezt így támogatni. (Taps az FKGP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 152 2000.12.11. 1:39  98-236

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Ne haragudjon, Keller képviselő úr, de rosszhiszeműen nyilatkozik. Különösen akkor, amikor már többször visszatérően - erre már múlt héten is rámutattunk - azzal vádolja a Fideszt, hogy Torgyán József segítségére akar sietni. Egyszerűen valótlanság!

Alkalmas ez a törvényjavaslat arra, hogy bárkit arra kényszerítsen, hogy felnyissa a borítékot? Nem alkalmas. Csak önkéntesen megtehetjük, ha akarjuk. Rákényszeríthető Torgyán József e törvény alapján a borítékja felbontására? Nem kényszeríthető rá. Kinek a törvényjavaslata akarja rákényszeríteni Torgyán Józsefet és valamennyi képviselőt arra, hogy a borítékját felnyissa? A Fidesz javaslata. Kinek a javaslata az, amelyik egyáltalán kiküszöböli azt a kettősséget, hogy zárt és nyílt vagyonbevallás legyen? A Fidesz javaslata.

Miről van szó? Elmondta Szentgyörgyvölgyi képviselő úr: jelenleg csak összeférhetetlenségi eljárás esetén tekinthet be a mentelmi bizottság a képviselő akarata ellenére a borítékba. Miért tetszik akkor Isépy képviselő urat vádolni, hogy nem teszi meg a kötelességét, amikor az összeférhetetlenségi eljárás előfeltétele, hogy konkrét, kifejezett összeférhetetlenségi okot tessenek prezentálni?! Megtörtént ez? Nem történt meg. Egyszerűen rosszhiszemű az a védekezés, az a szembenállás ezzel a törvényjavaslattal, amit ön itt tanúsít.

(19.00)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 168 2000.12.11. 2:04  98-236

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Amiért szót kértem, az Keller képviselő úr két felszólalással korábban feltett kérdése, hogy a visszamenőleges helyzetet hogyan tisztázza a koalíció javaslata. Szentgyörgyvölgyi Péter erre aztán válaszolt, én csak ismételten rá hivatkozom, hogy igenis mód van, és a mi javaslatunk az, amely ezt biztosítja, más javaslat nincs. Mód van arra, hogy a '90-94-98-as borítékokat, az azokban lévő vagyonnyilatkozatokat össze lehessen vetni.

Volt Keller képviselő úrnak egy másik kérdése is, hogy miért akarjuk mi a házastársaknak a nem tudom, milyen érzékeny adatait nyilvánosságra kényszeríteni. Nem ez van a javaslatban. Az érzékeny adatokat csak akkor kell az érintetteknek szolgáltatniuk a javaslatunk szerint, ha a vagyonnyilatkozatuk valóságával kapcsolatban aggály merül fel.

Egyébként arra a témára visszatérve, hogy hozzátartozók személyiadat-védelme, és képviselők személyiadat-védelme, a házastársak tekintetében ez már abból eredően is illúzió, hogy a családjogi törvény értelmében a fő szabály szerint, a házastársak közötti szerzés ipso iure közös vagyont, közös tulajdont képez. Tehát, amikor a képviselő arra tesz nyilatkozatot, hogy neki milyen házastársi közös vagyonba tartozó vagyontárgya van, akkor tulajdonképpen a házastársa vagyoni viszonyait az ő hozzájárulása nélkül máris nyilvánosságra hozta.

Tehát eleve így működik ez az úgynevezett adatvédelem, a helyzettel természetellenes az a merev, makacs védelme ennek a pozíciónak, amit az önök álláspontjában lehet látni.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 96 2000.12.13. 12:43  60-126

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Magam is azokhoz a képviselőkhöz tartozom, akik nem voltak az olajbizottság tagjai, akik az olajbizottság működéséről maguk is a sajtóból szereztek tudomást, illetve természetesen a bizottság jelentésének ismeretében és részben az itt hallott vita ismeretében fogalmazzák meg benyomásukat; illetőleg adalékul szolgál a véleményalakításhoz ennek a kérdésnek egy nagyon szerencsétlen és nem a Fidesz hibájából előrehozott vitája, ami az augusztusi rendkívüli ülésen jelentkezett. És ha már ezt szóba hoztam, akkor szeretném emlékeztetni a Házat vagy elmondani azt, hogy annak idején az alkotmányügyi bizottságban én azt mondtam, hogy ez a vita idő előtti, mert a vizsgálóbizottság eljárása még nem fejeződött be.

Annak ellenére, hogy a vizsgálóbizottság munkájával kapcsolatban, az ott kihallgatott egyes tanúk véleményének oly formán történt nyilvánosság elé tárásával, ahogy az megtörtént, óriási viták robbantak ki, és talán arra is emlékeztetem önöket, hogy jóformán pártkülönbségre tekintet nélkül helytelenítettük egyes tanúvallomások olyankénti kezelését, ahogy az megtörtént, annak ellenére bennem még szeptemberben voltak remények, hogy talán kerekre lehetne fogni ezt a munkát, és el lehetne jutni a lényeghez.

Most azonban mindazt, amit erről az ügyről mint országgyűlési képviselő megismerhettem, magamnak is azokhoz a szkeptikus véleményekhez kell csatlakoznom, hogy nagyon sok értelme ennek a bizottsági tevékenységnek, ennek a bizottsági munkának nem volt. Nem állítom azt, hogy ez hiábavaló volt, mert valóban - hogy így mondjam - felkavarta az állóvizet, valóban odairányította a figyelmet neuralgikus kérdésekre. Abban bízom magam is, hogy ez nyilván jótékony hatást fog gyakorolni a korrupció elleni küzdelemre, de azért egészében véve a bizottság működése nem váltotta be a hozzáfűzött reményeimet. A jelentés - magam is úgy érzem - semmi olyan igazi hozadékot nem tartalmaz, ami ebben a küzdelemben minket eligazíthatna, igazán előrevinne. Úgyhogy sajnos magam is azt gondolom, hogy egy fiaskót kell megállapítanunk és kell őszintén elismernünk.

Ami a mai vitát illeti, én tulajdonképpen azzal elégedett vagyok, hogy a felszólalásokban, úgy tűnik - ha nem is mindenki -, igyekeznek a felesleges és értelmetlen vádaskodást kerülni. Hozzátettem, hogy nem mindenki, mert itt szeretnék kitérni Kóródi Mária képviselő asszony felszólalására. Ez önmagában tartalmazott önellentmondásokat, és szinte kitapintható volt az elfogultság, a politikai prekoncepció, az a hozzáállás, amit a másik oldalon az imént Vastagh képviselő úr absztraktan, nem nevesítve, de megkritizált.

Szabad legyen rámutatnom például arra, hogy a képviselő asszony felszólalásában nagyon kemény támadásban részesítette a rendőrség munkáját. Ugyanakkor azzal kezdte, amikor erről a témáról elkezdett beszélni - talán emlékeznek rá -, hogy tulajdonképpen a rendőrség vállalkozása a korrupció elleni küzdelemben önmagában is irreális volt, és nem lehetett tőle elvárni igazán sikert. És akkor, amikor ezt mondta és erről beszélt, azt domborította ki, hogy amit igazán a rendőrségnek a szemére lehetne hányni, az az akkori időben ez ügyben kifejtett sikerpropaganda volt. Ezekután két perc múlva súlyos, terhelőnek tűnő gondolatokat sugalltak az általa elmondottak a rendőrséggel szemben, ami nagyon furcsa volt és összeegyeztethetetlen.

Most arról is nem is beszélve, hogy kérem szépen, lehet a rendőrség munkáját bírálni, lehet a rendőrség tevékenységét kritizálni, meg lehet nevezni különböző személyeket, akik különböző posztokat töltenek be a rendőrségen, akár a legfelsőbb vezetésben, akár lejjebb. De erről úgy beszélni, hogy elfelejteni, hogy a rendőrség tevékenységéért egy alkotmányos államban a mindenkori belügyminiszter a felelős, azért az mégiscsak nevetséges és mégiscsak komolytalan dolog!

Hát kérem, akinek minimális alkotmányjogi ismerete van, az nagyon jól tudja, hogy a parlamentnek felelős kormány felelősségi konstrukciójából eredően a rendőrség, amely a Belügyminisztérium alárendeltségében működik, a rendőrség tevékenységéért a politikai felelősség a belügyminisztert terheli. És miközben itt tirádákat hallottunk a rendőrség ellen - én abba nem bocsátkozom bele, hogy ezek mennyiben álltak helyt, mennyiben nem -, szó sem volt az akkori felelősről, Kuncze Gáborról. Én nem azért hozom ezt szóba, hogy most Kuncze Gábor személyét ide fölidézzem és támadást intézzek ellene. Én csak azt mondom, hogy vagy ne beszéljünk a rendőrség felelősségéről, vagy bontsuk ki a kérdést alkotmányosan. És akkor tessék a dolgot a maga egészében, a maga lényegében nézni!

Más kérdés. Itt többen elmondták és én is szeretnék hangsúlyt adni ennek: azt gondolom, hogy e bizottság működésében a fiaskó lényegét a szereptévesztés képezte. Ezt megint nem bántási szándékkal mondom, hanem ha ennek az ügynek vannak most a korrupció témáján is túlmutató, általános tanulságai, akkor az - itt feltétlenül el kell mondani -, hogy a bizottsági rendszerünk működése diszfunkcionális, nem jó, és a vizsgálóbizottságok, és konkrétan ez a vizsgálóbizottság is elképzelésében, kezdeményezésében, felállításában vagy működésében szereptévesztésben van. Kérem szépen, egy parlamenti vizsgálóbizottságnak nem lehet feladata nyomozati tevékenységek lefolytatása. Erre nincs apparátusa, nincsenek szakértői, nincsenek eszközei. Egy parlamenti bizottságnak nem lehet feladata az igazságszolgáltatás tevékenységének magára vállalása. Erre nincs szakértelme, de felhatalmazása sincs. Ez ütközik az államhatalmi ágak megosztásának a mégiscsak 250-300 évvel ezelőtt kigondolt, végiggondolt és megteremtett jogállami konstrukciójával. Nem véletlen dolgok ezek!

Nem szabad, bármennyire is csábító, a detektívregények világába beleélni magunkat, és azt gondolni, hogy most mi Agatha Christie módjára megírjuk ennek az olajhistóriának a személyes bűnösöket konkrétan megállapító regényét. Nem fogjuk tudni megcsinálni! Kacziba úr mondotta azt - megütötte a fülemet, a televízió-híradóban láttam magam is a nyilatkozatát -, hogy ezekkel az eszközökkel, amelyek ennek a bizottságnak vannak, 25 évig nem lehet ennek az ügynek a végére járni. Ennyit arról, hogy mi értelme volt ebben a megközelítésben, ebben a szereptévesztésben ehhez az ügyhöz hozzákezdeni.

 

(17.20)

 

Igenis el kell tudni választani azt a szerepet, ami egy parlamenti bizottság szerepe, attól a szereptől, ami a bűnüldözés, az igazságszolgáltatás területe. Itt véleményem szerint azt kellett volna számba venni, hogy milyen jogszabályok, milyen intézkedések azok, amelyek a visszaélésre szándéktalanul vagy szándékosan teret hagytak, kik voltak ezeknek a jogszabályoknak az előterjesztői, megalkotói vagy az intézkedések kiadói. Egyrészt ezeket a szabályokat és intézkedéseket kellett volna számba venni, az ezekkel a jogszabályokkal és intézkedésekkel összefüggésbe hozható személyeket meghallgatni. Nem biztos, hogy ez kétszáz személy, lehet, hogy csak negyven vagy harminc személy lett volna, és ebből kellett volna világos politikai képet ebben a jelentésben felvázolni. Meggyőződésem szerint erre pár hónap is elegendő lett volna, de ez az út, amit a bizottság itt végigjárt, egy vég nélküli és eleve reménytelen zsákutcát jelentett. Ha pedig a bizottság bűncselekményre utaló gyanút vagy jelet lát, akkor szignalizálási kötelezettsége lett volna azon nyomban a bűnüldöző hatóságok felé, mert az ő dolguk a konkrét büntetőjogi felelősség érvényesítése, és az ő dolguk az ehhez szükséges nyomozati tevékenységek lefolytatása is.

Hadd tegyem hozzá, nem a bizottságra akarom terhelni annak a felelősségét, hogy ez nem így történt. Amikor ezt a bizottságot felállítottuk, talán mi sem gondoltuk végig, hogy a feladatokat ilyen szempontból jól határozzuk-e, jól fogalmazzuk-e meg. Úgy gondolom, hogy az általunk megfogalmazott feladatok is magukban rejtették bizonyos mértékig a csapdát, ami bizonyos mértékig a bizottságot mentesíti attól, hogy ennek a tévedésnek, szereptévesztésnek a terhét és az ezért való - hogy így mondjam - felelősséget ők egyedül és ők maguk viseljék.

Végig kell gondolni - úgy gondolom, ez túlmutató tanulság - a vizsgálóbizottságok funkcióját. Újra kell gondolni azokat a szabályokat, amelyek megtiltják módosító javaslatok benyújtását rosszul meghatározott feladatokhoz; végig kell gondolni azt a szabályt, noha mondjuk, a jelen ügyben ennek nem volt jelentősége, de az embernek ez feltétlenül eszébe jut, hogy bizottságok felállításáról - akár alkotmányos, akár alkotmányellenes az indítvány - csak igennel lehet szavazni, ha a parlamenti képviselők egyötöde ezt így gondolja.

Ezek az intézmények így diszfunkcionálisan működnek. Jó, amit most itt említettem, nem mindegyik hozható szoros összefüggésbe a jelen vizsgálóbizottsággal, de a problémában mindez benne van.

Befejezem, tisztelt képviselőtársaim. Összegezve a véleményemet, úgy érzem, hogy sajnos az előttünk álló jelentés nem fogadható el, nem támogatható, nem vehető tudomásul, mert semmilyen olyat nem tartalmaz, ami valóban eligazítana minket azokban a kérdésekben, amely kérdésekre nézve ezt a bizottságot felállítottuk, illetőleg amely problémákat illetően ennek a bizottságnak a feladata, küldetése lett volna.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 208 2001.02.14. 10:57  147-273

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Egyike vagyok azoknak, akik az egyház-politikai kérdéseket a rendszerváltozás óta folyamatosan figyelemmel kísérem. Az első szabad választásokkal létrehozott országgyűlési ciklusban jegyzője, előterjesztője voltam annak az egyéni önálló törvénymódosító képviselői indítványnak, amely az egyházak helyzetét érintő szabályozáson módosítást kívánt végrehajtani, az egyházalapításhoz szükséges magasabb létszám és a közerkölcsiségnek való megfelelés követelményének törvényi meghatározásával. Ezt a javaslatot annak idején az Országgyűlés nem tárgyalta, de figyelmem az egyházak helyzetével kapcsolatban természetesen az elmúlt évek során mindvégig változatlant maradt.

Elöljáróban szeretném általánosan leszögezni, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslattal a legmesszebbmenőkig egyetértek, azt támogatom, és képviselőtársaim által is támogatni kérem.

A törvényjavaslat kapcsán első gondolatként szeretném felhívni a figyelmet a törvényjavaslat rendkívül mértéktartó mivoltára, arra a higgadt és korrekt látásmódra, amit szabályozása tükröz.

 

(17.30)

 

Ebben a törvényjavaslatban világosan kitapintható az a rendkívül gondos előkészítés, az a hosszas, nem konfrontatív, hanem kifejezetten a legszélesebb egyetértés kialakítását szolgáló egyeztető munka, amivel a kormány e kérdéskör megközelítése során eljárt.

Az általános indoklásban világosan megtalálhatjuk azokat a szempontokat, amelyek az európai uniós szabályozás követelményeinek kielégítéséhez szükségesek. A javaslat messzemenően figyelembe veszi az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének 1178. és 1412. ajánlásait, melyek utalnak többek között arra is, hogy a törvénytelen tevékenységet folytató kultuszok ellen a lehetséges jogállami eszközökkel kell fellépni. A törvényjavaslat meggyőződésem szerint az Európa Tanács elvárásainak is teljes mértékben megfelel; ezt különösen Fodor Gábor képviselőtársam felszólalása miatt tartom szükségesnek hangsúlyozni, aki mások mellett ezt a kérdést is vitatta.

Sarkponti kérdésnek tartom a vallás fogalmának meghatározását és az egyház vallási tanai bemutatásának kötelezettségét. Minden igazságalapot nélkülöznek azok a vélemények, amelyek a vallás fogalmának definiálhatatlanságát hangoztatják. Olyan fogalom, amit ne lehetne meghatározni, véleményem szerint nincsen; erről egy egyszerű barkochbajáték keretében bárki meggyőződhet. Az a gyanúm, tisztelt Ház, hogy azok között, akik e fogalom megfoghatatlanságát hangoztatják vagy mindenképpen a fogalom meghatározásának elkerülését szeretnék, olyanok is vannak, akik az ebből adódó zavarosban szeretnének halászni. Ha ugyanis a vallás fogalma megfoghatatlan és a vallás gyakorlásához keretet adó egyházak különböző kedvezményeket élvezhetnek, mint az jogrendszerünkben nagyon helyesen fennáll, kettős visszaélés veszélyével kell számot vetnünk. Egyrészt annak veszélyével, hogy a vallás köntösében és cégére alatt olyan tevékenységek jelentkezhetnek, mint ahogy erre sajnos példa is van, amelyeknek semmi köze mindahhoz, amit a közfelfogás valláson ért, de amelyek ugyanakkor a társadalomra különböző veszélyeket rejtenek magukban. Számomra például elfogadhatatlan, de azt gondolom, minden, e kérdés iránt érdeklődő magyar állampolgár számára is, hogy vallásnak nevezzünk olyan felfogásokat, illetve tevékenységeket, melyek szöges ellentétben állnak a társadalom egésze által elfogadott erkölcsi meggyőződéssel. A másik veszély annak a veszélye, hogy vallásnak vagy egyháznak álcázott tevékenységekkel egyesek kibújhassanak a közteherviselés alkotmányos kötelezettsége alól.

Ami az első veszélyt illeti, nevezetesen a vallás cégére alatt jelentkező alapvető társadalmi értékeket sértő tevékenykedés, működés veszélyét, szeretném hangsúlyozni, hogy amikor e veszélyek kiküszöbölésének szükségességéről beszélek, a kérdést most elsősorban nem a spirituális elkötelezettség oldaláról közelítem meg. Mostani megszólalásomban a spirituális elkötelezettség annyiban, természetesen személyemtől elszakíthatatlanul, jelen van, hogy elkötelezettje vagyok annak az erkölcsnek és értékkészletnek, melyet a kereszténység hirdet - de hangsúlyozom, nemcsak a kereszténység, hanem más világvallások is többnyire vallanak -, és amelyek az emberi együttélés mellőzhetetlen alapját alkotják. Megjegyzem ugyanakkor, hogy ezek az értékek nagyon nagy részben hatályos alkotmányunk részét is képezik. És ez utóbbi megközelítés az, ami elsősorban munkál bennem, amikor ebben a kérdésben megszólalok, vagyis nem tagadva, sőt örömmel vállalva világnézeti és hitbéli elkötelezettségemet, elsősorban nem spirituális megközelítésből, hanem a magyar alkotmányt szem előtt tartó politikusként kívánom ezt a kérdést megközelíteni.

Szeretnék rámutatni például arra az összefüggésre, ami az ember valóságos szabadságának megőrzése és az alkotmányban biztosított emberi méltósághoz való jog között fennáll. Azok a közösségek, amelyekbe bekerülve a valóságos emberi akaratszabadság megnyomorodik, amelyek tagjai a csatlakozásukat követően később nem tudnak szabadon élni a közösségből való kiválás jogával, olyan társadalmi képződmények, ahol sérül az emberi méltósághoz való jog. Vagy további példaként megemlítem az alkotmánynak a család intézményét védő rendelkezését. Ez az alkotmányos előírás egyenesen kötelező feladatunkká teszi az azokkal a jelenségekkel szembeni fellépést, melyek következtében gyermekek szakadnak el oktalanul szüleiktől vagy családok bomlanak fel értelmetlenül.

Nem vitatom, hogy jelen törvényjavaslat ezekre a problémákra nem ad teljes körű választ. Mindenesetre azáltal, hogy az erkölcsiség középpontba állításával meghatározza a vallás fogalmának kritériumait, közelebb visz a megoldáshoz, és részben orvoslást is jelent a felmerült problémákra. Az egyéb jellegű, vallási mezben jelentkező visszaélésekre pedig valóban rendelkezésre állnak más jogi eszközök, melyeket a jogalkalmazóknak kell bátran és következetesen alkalmazniuk. A vallás világához diszfunkcionális módon hozzákapcsolódó visszásságok megszüntetésére, illetve a velük szembeni fellépésre e törvény módosítására és a már meglévő jogi eszközök alkalmazására együttesen van szükség.

A vallás fogalmának meghatározása során a törvényjavaslat külön nevesítve is világosan elkülönít egyes olyan tevékenységi formákat, amelyek nemegyszer a vallás köntösében jelentkeznek, de valójában nem tekinthetők annak. Ezek a tevékenységi körök az 1990. évi IV. törvény 8. §-ának most megalkotandó új (4) bekezdésében szerepelnek. Ez a törvényi rendelkezés ugyancsak szolgálja azt a célt, hogy a vallás mezébe burkoltan ne lehessen visszaéléseket elkövetni, túl azon, hogy disztingvál olyan tevékenységi köröket is a vallási tevékenység fogalmától, melyek önmagukban nem feltétlenül járnak a visszaélés veszélyével. Az említett rendelkezések visszaéléseket elhárító funkciójából külön említésre méltónak tartom a gazdasági vállalkozási tevékenység megemlítését. Itt tulajdonképpen arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy a törvénymódosítás e területen is érvényesíteni akarja a közteherviselés alkotmányos kötelezettségének megvalósulását.

Egy gondolat erejéig külön említést kívánok tenni a törvényjavaslat 6. §-áról, különösen azért, mert Donáth képviselőtársam itt alkotmányellenességről beszél. (Bauer Tamás: Teljes joggal!) Az ebben foglalt rendelkezéseket a törvényjavaslat véleményem szerint helyesen rendezi az egyházak egyenlőségével és társadalmi helyzetével kapcsolatos jogi kérdéseket illetően.

A törvényjavaslat voltaképpen az Alkotmánybíróságnak e tekintetben több határozatában is megfogalmazott alkotmányértelmezését fogalmazza meg törvényi formában, magyarán szólva az Alkotmánybíróság állásfoglalásai, határozatai épülnek itt be; nem értem, miféle alkotmányellenességről lehet akkor szó.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sajnálatosnak tartanám, ha ez a mértéktartó és rendkívül korrekt törvényjavaslat meghiúsulna, mert rosszul értelmezett politikai presztízsszempontok áldozatává válna. A kormány mintegy kétéves, alapos előkészítéssel igyekezett megteremteni a kétharmados törvénymódosításhoz szükséges konszenzust, és már-már úgy tűnt, erőfeszítéseit siker koronázza. Ennek érdekében korábban markánsabb elképzeléseiből mindent leadott, amit leadhatott.

Én az elhangzott ellenzéki felszólalások ellenére sem szeretném feladni azt a reményt, hogy olyan minimumok, mint az egyetemes emberi erkölcs, az emberi méltóság, a család, a közteherviselés elveinek, jogintézményeinek a védelme, nem nyernek elutasítást csupán azért, mert ezeket az értékeket az Orbán-kormány által előterjesztett törvényjavaslat kívánja most biztosítani. Szeretnék bízni abban, hogy a törvényjavaslat sorsát nem az irracionális szembenállás, hanem a józan ész és a közös minimumként tisztelt értékeink jóakaratú szolgálata fogja eldönteni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 218 2001.02.14. 2:29  147-273

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én nem szeretnék olyan irányban visszavágni, hogy ki hallgatott többet vagy kire hatott jobban a marxizmus. Egyébként nyilván valamennyiünknek kellett ezt tanulni, és nem biztos, hogy azzal, hogy ezzel a tudománnyal vagy tanokkal foglalkoztunk, butábbak lettünk. Valamelyik másik vitában mondta valamelyik képviselőtársam, hogy azoknak az ideológiáknak az ismerete, amelyek nem sajátunk, nem biztos, hogy akadályozza az embert a tisztánlátásban.

De nem ezért kértem én igazán szót, hanem csupán ez onnan jutott eszembe, hogy valóban a marxista felfogás az erkölcs pluralizmusát és sokféleségét vallja, tehát azért azt kellene mondanom, ha valakinek a gondolatmenetében a marxizmust tetten lehet érni, akkor ez sokkal inkább az önében volt.

De én inkább arról szeretnék beszélni most és annak nagyobb hangsúlyt adni, hogy az erkölcs fogalma igenis világosan értelmezhető jogi kategóriaként van jelen az európai uniós országokban. Tessék megnézni a különböző európai egyezségokmányokat, például az emberi és állampolgári jogok korlátozhatóságának szempontjait meghatározó európai ajánlásokat - ezek jogi dokumentumok -, ahol pontosan a korlátozás egyik lehetséges okául szerepelnek ezekben az ajánlásokban az erkölcsre történő utalások. Tehát igenis van egyetemes emberi erkölcs, egyébként azt döntsék el a választók, hogy van-e ilyen vagy sem, döntsék el azok az állampolgárok, akik ezt a vitát most hallgatják; nekem meggyőződésem, hogy van. Még egy idézet: Jelinek mondta a jogról, hogy a jog erkölcsi minimum. Nem lenne ennek a mondatnak értelme, hogyha nem lehetne egyetemes erkölcsről beszélni.

Egyébként az egyetemes erkölcs fő vázának éppenséggel azt a tízparancsolatot tartom, amelyet a zsidó-keresztény hagyomány az európai civilizációra hagyott. Ez pedig, azt gondolom, egyetemes, nemcsak katolikus, nemcsak református, nemcsak zsidó, nemcsak valamelyik felekezet által vallott erkölcsi rendszer, hanem valamennyiünk egyetemes rendszere, aki ebben a civilizációban él. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 116 2001.02.15. 5:30  115-147

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az ügyrendi bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény megalkotása a titokvédelem korábbi rendszerét lényegesen megváltoztatta. A Házszabály jelenleg hatályos rendelkezései még a korábbi titokvédelmi jogszabály, az 1987. évi 5. törvényerejű rendelet hatályának idejében kerültek megalkotásra, melynek következtében a Házszabály hatályos titokvédelmi rendelkezései a korábbi titokvédelmi szabályozáshoz illeszkedtek.

Itt kell utalnom arra, hogy a Házszabály jelenleg tulajdonképpen csak érintőlegesen foglalkozik a titokvédelem kérdéseivel. A szabályozás lényegét illetően e kérdések rendezését részben az általános jogi szabályozásra bízza, részben pedig az Országgyűlés elnökének hatáskörébe utalja. Ez utóbbi körben az alkotmányügyi bizottság egy 1996-ban meghozott házszabály-értelmezési állásfoglalása az elnök jogkörét csupán az Országgyűlés Hivatalának működési körére szűkíti le.

A koherens jogi szabályozás kialakítása szükségessé teszi, hogy a Házszabály titokvédelmi rendelkezéseit az 1995-ben megszületett és jelenleg is hatályban levő titokvédelmi törvényhez igazítsuk, és ennek keretében a Házszabály szintjén részletesen határozzuk meg azokat a szabályokat, amelyek az államtitok és a szolgálati titok kezelése és védelme körében az Országgyűlés működésével összefüggésben szükségesnek látszanak.

 

 

(A jegyzői székben Kapronczi Mihályt
dr. Juhászné Lévai Katalin váltja fel.)

 

 

Az ügyrendi bizottság házszabály-módosító javaslata ezeket a feladatokat kívánja megoldani. A házszabály-módosítás főbb elemei a következők:

A titokvédelmi törvény új rendelkezései értelmében az államtitkot vagy a szolgálati titkot tartalmazó adat felhasználása során a felhasználó szervezet vezetője már nem hoz önálló minősítési döntést, mint az korábban volt. Az ilyen adatot minden esetben a keletkezése szerinti állami szerv vezetője minősíti, és ez a minősítés határozza meg a továbbiakban is az adat titokjellegét, függetlenül attól, hogy az adatot melyik állami szerv használja fel munkája során. Ebből adódóan az Országgyűlés működése során elsősorban a máshol titkossá minősített adatok felhasználása válik jellemzővé. Ennek következtében az új helyzetben az Országgyűlés elnökének, illetve a bizottsági elnököknek a titokvédelemmel kapcsolatos fő feladatát nem annyira a titokká minősítő döntés, hanem a titokvédelem alá eső adatok megőrzésével kapcsolatos intézkedések meghatározása képezi.

Az előttünk fekvő javaslat a korábbi szabályozás módosításával részletesen szabályozza az Országgyűlés elnökének, illetve a bizottsági elnököknek a minősített adatokat tartalmazó önálló indítvány, napirend előtti felszólalás, illetőleg bizottsági előterjesztés tárgyalásával kapcsolatos, valamint a bizottság előtti meghallgatás és a vallomástétel során közölt államtitok, szolgálati titok vagy más titok védelméhez szükséges tennivalóit.

A Házszabály módosítása során külön alfejezetbe kerülnek a nyilvános, illetve a zárt ülésre vonatkozó szabályok, valamint a zárt ülés jegyzőkönyvére alkalmazandó eltérő rendelkezések. A házszabály-módosítás lehetőséget ad arra is, hogy az Országgyűlés működésére, nyilvánosságára vonatkozó szabályokat modern technikai szabályok alkalmazásával bővítsük. A Házszabály módosítása keretében a javaslat rendezni kívánja az Országgyűlés működése során az egyes bizottságok tudomására jutott magántitok kezelését is, amelynek védelmére a személyes adatok védelméről szóló törvény kötelezi a titok birtokosát.

Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy az ügyrendi bizottság az előterjesztett házszabály-módosítás tárgyában teljes egyetértésre jutott, így az előttünk fekvő önálló indítvány mind a hat parlamenti pártfrakció közös akaratát tükrözi. A szabályozás kialakítása során a törvény előírásainak megfelelően figyelembe vettük a személyi adatvédelmi biztos véleményét. Az előterjesztés kimunkálásában kiemelkedő szerepet vállaltak e speciális jogterület szakértői, az Országgyűlés főtitkárságának és a Belügyminisztériumnak a munkatársai. Ezt az alkalmat ragadom meg, hogy mindenkinek, aki az ügyrendi bizottság munkájában segítségünkre volt, segítségüket megköszönjem.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az ügyrendi bizottság házszabály-módosító javaslatát vitassa meg, és fogadja el. Köszönöm figyelmüket.

 

 

(13.00)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 122 2001.02.15. 0:35  115-147

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Gondolom, az előterjesztői mivoltom nem zárja ki (Közbeszólás: Nem, nem zárja ki.), hogy képviselőként a Fidesz-Magyar Polgári Párt álláspontját is előadjam. Ezt nagyon röviden meg fogom tenni.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt az ügyrendi bizottság javaslatát támogatja, tartja magát a bizottságban kialakult hatpárti egyetértéshez, és azt nem kívánja sem mondvacsinált, sem más okokkal felborítani. Úgyhogy a Fidesz meg fogja szavazni ezt az országgyűlési határozati javaslatot.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 128-130 2001.02.15. 9:24  115-147

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök úr, normál második felszólalási lehetőséget kérek.

 

ELNÖK: Jó, biztosítok mindent, tehát ismételt felszólalás egy alkalommal. Tessék!

 

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Ház! Én nem gondoltam volna, hogy ebben a kérdésben is... - amiben, tessék majd megnézni és elővenni a bizottsági ülés jegyzőkönyveit, három vagy négy bizottsági ülést tartottunk, és teljes egyetértésben és békében jutottunk megállapodásra a részletszabályokban. Őszintén szólva, nagyon meg vagyok lepve, hogy ez a bizottságban vita nélkül, egyhangúlag, kormánypárti és ellenzéki képviselők által gyakorlatilag egyhangúlag elfogadott előterjesztés, amelynek a szakmai oldalát, már csak az ehhez különösen megkívánt szakértelem személyes hiánya miatti szakmai oldalát nem is igazán mi, hanem a Belügyminisztérium, a személyi adatvédelmi biztos úr munkatársai, illetőleg az Országgyűlés főtitkárságának azon dolgozói dolgozták ki, akik hivataluknál fogva kötelező pártsemleges tevékenységet folytatnak - nos ez a munka, most itt úgy tűnik számomra, értelmetlenné kezd válni, illetőleg úgy tűnik, hogy talán ez is megfeneklik.

Én ezen nagyon-nagyon meg vagyok lepődve, és meg vagyok döbbenve, mert akkor ezt meg kellett volna mondani. Nem azért, az ügyrendi bizottságnak nyilván sajnos van elég sok munkája, de akkor ezt nem kellett volna megcsinálni a főtitkár úrral, a főtitkárság munkatársaival, nem kellett volna dolgoztatni őket olyan ügyben, amely ügyben - a bizottságban persze ez nem derül ki - itt a plenáris ülésen kiderül, hogy fel fogják borítani igen tisztelt ellenzéki képviselőtársaim a megállapodást, a szakmai konszenzust. Ezt, úgy gondolom, pusztán emberségből és emberi megbecsülésből nem lehet megcsinálni olyan emberekkel, akik a politikának nem, hogy így mondjam, küzdő résztvevői, hanem szakmai, pártsemleges segítői. Nem lehet megcsinálni a személyi adatvédelmi biztos hivatalával és annak munkatársaival, és nem lehet megcsinálni a Belügyminisztérium azon köztisztviselőivel sem, akik szintén kormánytól függetlenül, az egyes belügyminiszterek politikai vezetése alatt, de szakmai munkát végeznek pártsemleges módon.

Nagyon meg vagyok döbbenve azon, hogy ez a dolog, most úgy tűnik, megint csak rossz irányba megy, és hogy egy ilyen fiaskó fog ebből az ügyből bekövetkezni, s nem tartom korrektnek egymással szemben sem, de különösen nem azokkal szemben, akik ezt a szakmai munkát elvégezték.

Mondvacsinált - mondja, kérdezi Bauer képviselő úr, hogy miért mondom én ezt így. Képviselő úr, ön gyakran állandó jelleggel szokott a más véleményének a tiszteletben tartására hivatkozni. Nagyon kérem, hogy most is tartsa magát, saját magát is a saját maga által megkívánt mércéhez, és ne minősítgessen! Mert önök itt bizonyos döntéseket állandó jelleggel minősítgetnek, mi ezt meghallgatjuk, nem értünk vele egyet, de engedje meg, hogy ha nekünk valamiben más a véleményünk, akkor ahhoz a véleményhez tarthassuk magunkat, és kölcsönösen tartsuk tiszteletben egymás véleményét. Egyikünk se jogosult arra, hogy a másik véleményét minősítgesse. Én igenis úgy gondolom, hogy azokban a döntésekben, amikre Kóródi Mária hivatkozott, nincs igaza.

Nincs igaza, és úgy gondolom, hogy azért, mert azokban a kérdésekben nem értünk egyet, azokat a kérdéseket összekötni most ezzel az üggyel, és azt a szakmai konszenzust, és amennyiben politikai tartalma van ennek a titokvédelmi kérdéskörnek - valamilyen kis politikai tartalma biztos van -, akkor politikai konszenzust is felborítani egy ilyen hivatkozással, ehhez az ügyhöz semmiféle összefüggést nem mutató hivatkozással, ez bizony, azt mondom, mondvacsinált dolog, így gondolom, így vélem. Így gondolom, ez a meggyőződésem erről a dologról, és nagyon jó lett volna, ha Kóródi képviselő asszony ezt a négy bizottsági ülés valamelyikén elmondta volna. Nem is tudom, persze lehet, hogy nem volt ott mind a négyen, vagy talán a négynek a többségén sem, de módot talált volna annak jelzésére, hogy elvileg nem hajlandó semmiféle megállapodás megkötésében részt venni.

Tisztelt Országgyűlés! Csak a megdöbbenésemet tudom kifejezésre juttatni ezeket az ellenzéki hozzáállásokat látva, itt nem tudok mit tenni. Ez beleillik abba a füzérbe, ami itt rendszeresen történik, a kormánykoalícó egymás után teszi a gesztusokat, teszi az erőfeszítéseket azért, hogy (Közbeszólások az SZDSZ padsoraiban.) - azért képviselőtársam, hogy a közös és vitathatatlan alapkérdéseket képező nemzeti minimum ügyében egyetértésekre jussunk. Itt voltak a kétharmados törvények, itt volt Szájer József kezdeményezése a Szocialista Párt felé, üljünk le, gondoljuk ezt végig, kaptunk ezzel kapcsolatban ultimátumszerű feltételeket és aztán elzárkózást, visszautasítást a tárgyalásoktól.

Nagyon kíváncsi vagyok, hová fog vezetni az, hogy most az elmúlt alkalommal a Fidesz a jogállási törvény módosításában is kész volt a szavazás, a végső szavazás, a zárószavazás előtt tárgyalásokba bocsátkozni, mert ebben is minket az vezet, hogy valamilyen közös megállapodásra tudjunk jutni. Vagy itt van ez az ügy, amiben meg tudtunk egyezni a bizottságban, amit kidolgoztak a szakértők, amit megvitattunk, részkérdéseket is végigvettünk, és végül egyhangúlag - arra most nem emlékszem, hogy Kóródi Mária jelen volt-e ezen az ülésen vagy nem -, az ott jelen levő képviselők egyhangúlag megszavaztak. Megszavazták, hogy elfogadják ezt a javaslatot, megszavazták egyhangúlag, hogy ezt az ügyrendi bizottság előterjeszti és ott képviseljük.

Nem lehet mit, nem tudok mit kezdeni ilyenkor az ilyen ellenzéki hozzáállásokkal. Mert az, hogy Tóth András képviselőtársam fölvetett egy kérdést, úgy gondolom, valóban meg kell vizsgálni, majd meg kell vitatni, és valamilyen megegyezésre kell jutni. Ez a kérdés egyébként a bizottságban is felmerült emlékezetem szerint, és nem volt olyan kardinális kérdés, nem kezelte úgy a Szocialista Párt, hogy Tóth András és a többi szocialista képviselő enélkül is ne támogassa ennek a javaslatnak az előterjesztését. Támogatta! Most ismét fölveti, ez természetesen képviselői jog és lehetőség, és úgy gondolom, hogy majd ismét végig kell gondolni. De itt ilyen megközelítésben eleve elutasító magatartásra helyezkedni, ez, kérem szépen, valóban nagyon lehangoló és nagyon szomorú.

Én kérem képviselőtársaimat az ellenzéki oldalon, hogy ne tegyék ezt. Ennek az égadta világon semmi értelme. Ne tegyék ezt, vagy akkor mondják eleve, hogy semmilyen ügyben semmiféle támogatást nem akarnak nyújtani problémáink megoldásához. Ezt is lehet, kérem, de akkor ezt tessék nyilvánossá tenni!

 

(13.30)

 

Még egyszer mondom, azokat az embereket, akik foglalkozásuknál, hivatásuknál fogva a politika szereplői, de nem politikusok, meg kell kímélni az ilyen megaláztatástól.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 136 2001.02.15. 2:09  115-147

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Csak azért, hogy ne beszólás révén maradjon fenn a közbevetett megjegyzésem: a mi problémáinkon én nem pártproblémákat értettem, képviselő úr, hanem a közös problémákat, az ország ügyeit és az ország problémáit. Ha nem tudjuk túltenni magunkat azokon az ellentéteken, minimumügyekben sem, amelyek közöttünk fennállnak, akkor nem fogjuk tudni megoldani az ország problémáit, vagy legalábbis a kormánykoalícióra hárulandóan sokkal nehezebb lesz. Miért baj az, hogy mi kérjük az önök segítségét ehhez, hogy nem utasítjuk el? Hogyan lehet odajutni ebben az ügyben?

Tóth András volt az, én emlékszem jól, aki a legerőteljesebben sürgette, hogy a titokvédelmi kérdéseket rendezzük; hogy kérjük fel a főtitkárságot, hogy soron kívül terjesszen elő megfelelő szakmai javaslatot. Nem mi erőltettük, hanem Tóth képviselő úr, a másik oldalról! De egyetértettem vele, én is támogattam, én is sürgettem. Megszületik egy megoldás, négy-öt ülésen keresztül mindenki támogatja, mindenki elfogadja, senki nem hivatkozik ilyen problémákra. Azt ne tessék mondani, hogy velünk szemben a kifogások az elmúlt héten merültek fel, és az eddigi két és fél év úgy telt el, hogy nem voltak ilyen problémák; senki nem mondta azt, hogy itt ez fog ma történni - és akkor ez történik! Hát még azok az ügyek sem alkalmasak, hölgyeim és uraim, az előrelépésre, amelyekben a bizottságban meg tudtunk egyezni? Nem itt kellene elindulni? Nem örülni kellene, hogy végre van valami, amit meg tudunk szavazni?

Ha önök ezt máshogy gondolják, tegyék! De ki-ki számoljon el a saját lelkiismeretével ezzel kapcsolatban. (Közbeszólás az SZDSZ soraiban: Ezt gondoljuk mi is!)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
194 294 2001.03.09. 5:49  287-301

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat egyik előterjesztője vagyok, de az előterjesztő képviselőtársaimmal történt munkamegosztás jegyében, miután ők vállalták az előterjesztői expozé előadását, én most a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója nevében szólalok fel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Történelmünk viszontagságos napjai megtanítottak minket arra, hogy szabadságunkat, országunk szuverenitását kellő módon értékelni tudjuk. A magyar nemzet a történelmének utóbbi fél évezredében csak ritkán és általában csak rövidebb ideig volt szuverenitása, szabad önrendelkezése teljességének birtokában. Úgy gondolom, hogy e Ház falai között nem szükséges hosszabban érvelnem arról, hogy milyen fontos, milyen különlegesen nagy érték az ország szabadsága, és hogy mennyi hátrány, mennyi baj, sőt adott időszakokban milyen tragikus következmények adódtak szabadságunk, szuverenitásunk hiányából. Mindezekről a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat preambuluma méltóképpen meg is emlékezik.

Talán valamennyien emlékszünk arra, amikor Nagy Imre és társai újratemetésén, 1989. június 16-án egy fiatal ellenzéki politikus - aki ma Magyarország miniszterelnöke - megtört egy tabut, és megfogalmazta a mindnyájunk szívében élő, de 1956 óta addig nyíltan kimondani nem mert vágyat: az idegen csapatok hagyják el az ország területét. És nyilván emlékszünk arra is, hogy két esztendő elteltével Antall József kormánya alatt ez a vágy megvalósult, ez az álom valóra vált, és eljött a nap, amikor az utolsó szovjet katona is eltávozott hazánkból.

Ezt a napot, június 19-ét kívánja egyfelől ez a törvényjavaslat a nemzet emlékezetében megörökíteni. Másfelől ennek okán és ehhez kapcsoltan emléknapot kíván állítani a magyar szabadság napjának, annak a szabadságnak, amelyért századokon át újra és újra küzdelmet folytatott a magyar nemzet.

Tisztelt Képviselőtársaim! A népet és a nép fölött a nép nevében uralkodó hatalmat sohasem szabad összetéveszteni. A hatalom, amely az ország szuverenitását korlátozta, már nem létezik, és a helyükbe lépők képviselője erről a helyről megkövette a magyar népet. Így a törvényjavaslattal megörökíteni indítványozott emléknap nem egy létező hatalommal szembeni emléknap, nem másokkal szembeni emléknap, nem negatív érzésekkel összekapcsolódó emléknap. Olyan emléknap, amely felidézi a múltat, világosan megjelölve a rosszat, az elfogadhatatlant, emléket állítva ettől való szabadulásunknak. Ugyanakkor olyan emléknap, amely egyesíti mindazokat, akik számára szent ügy a szabadság ügye, és olyan emléknap, amely a szabadságünnepen az ünnepi asztal mellett helyet ad, helyet kínál mindenkinek, aki sajátján kívül természetesnek fogadja el és tiszteletben tartja más népek szabadságát is.

A törvényjavaslat szerény; tudomásul veszi, hogy a történelem egyes eseményeinek konkrét jelzésértékét, kikezdhetetlen jelentőségét és valóságos súlyát csak hosszabb idő eltelte után lehet pontosan és tévedhetetlenül meghatározni. Ma annál többet, hogy június 19-e méltó az emlékezésre, és hogy a magyar szabadság eszméje jegyében tíz esztendeje meghonosodott ünneplés méltó a törvényi védelemre, nem lehet kimondani. A törvényjavaslat ezért tartózkodik attól, hogy eddigi hármas ünnepünket további munkaszünetinek minősülő ünnepnappal bővítse. Az emléknap törvénybe iktatása, a magyar szabadság eszményére történő emlékezés napjának kijelölése azonban történelmi önismeretünkből és önbecsülésünkből fakadó, indokolt lépés.

Ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja nevében a törvényjavaslatot támogatom, és kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot fogadja el.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
194 300 2001.03.09. 7:48  287-301

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az itt elhangzott felszólalásokból kiformálódott vita kapcsán szeretném előrebocsátani, hogy Bauer képviselő úr felszólalásából az aktuálpolitikai kérdésekre most nem kívánok reflektálni. Ez a törvény sokkal emelkedettebb ügy annál, semhogy lerántsuk a földre azzal, hogy most az ő napi politikai vádjait válaszra méltassuk. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ami a további kérdéseket illeti: amit Katona Béla képviselőtársam mondott, az nem ok arra, hogy ezt a törvényt az MSZP ne támogathassa. Nem tudom, találkozott-e vele, de figyelmébe ajánlom, hogy mintegy háromnegyed évvel ezelőtt, amikor ez a törvényjavaslat tárgysorozatba került, Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke egy sajtónyilatkozatban támogatta azt a gondolatot, hogy június 19-ét nyilvánítsuk emléknapnak. Nagyon szeretném, ha az igen tisztelt legnagyobb ellenzéki párt, elfogadva, hogy ez nemzeti ügy, függetlenül attól, hogy ki kezdeményezte, hogyan kezdeményezte - erre majd Bauer képviselő úr mondandói kapcsán azért kitérek -, ettől függetlenül felülbírálná a most elhangzott álláspontját, és mégiscsak minél nagyobb szavazattal fogadnánk el ezt a törvényjavaslatot, és - Gémesi György képviselő úr és polgármester úr szavaihoz kapcsolódva - az igen tisztelt szocialista képviselők is ott lennének majd a június végi gödöllői rendezvényen, hogy együtt emlékezhessünk a szabadság eszményére.

Bauer Tamás képviselő úr felszólalása kapcsán arra szeretnék kitérni, hogy emléktörvények alkotása nem példa nélküli a magyar politikatörténetben; számos ilyen törvény alkotására került már sor a korábbi történelmi múltban is. Anélkül, hogy az egyes események jelentőségét összehasonlítanám, csak tessék kimenni az Országház kupolájába, vannak ott például a honfoglalás ezeréves évfordulójáról szóló törvényből kőbe vésett szavak is, annak idején az oszlopba bevésték az egyik emlékező törvény szavait. Véletlenül sem gondolom azt, hogy a mi gyarló kísérletünk ilyen külsőséges megörökítésre méltó, csak azért említem ezt meg, hogy a honfoglalástól kezdve Rákóczi vagy Kossuth személyének a megörökítése visszatérő példa, és szokás volt a magyar történelemben, hogy megörökítsék nemzetünk nagyjainak az emlékét, illetve törvénybe foglaljanak nagy sorsfordulónak tekintett eseményeket is. Maga Bauer képviselő úr is hivatkozott az első szabadon választott Országgyűlés elsőként alkotott törvényére, az 1956. évi forradalom és szabadságharc jelentőségének törvénybe iktatásáról szóló törvényre.

 

(18.30)

 

Az sem példa nélküli, hogy nem az összes politikai tényező áll egy előterjesztés mögött. Az elmúlt ciklusban például, ha jól emlékszem, Nagy Imre emlékének a megörökítésére került sor úgy, hogy előterjesztőként nem jelentek meg az akkori ellenzéki pártok, momentán a törvény bizonyos megfogalmazásaival és bizonyos, a törvénnyel kapcsolatos kérdéseket illetően voltak is fenntartásaik. De az Országgyűlés azt elfogadta, tehát az sem példa nélküli, amire Bauer képviselő úr hivatkozott, és éppen abból a ciklusból tudtam most példát hozni, amikor a most igen tisztelt ellenzék volt kormányon és fogadott el kormánytöbbséggel egy ilyen törvényt. (Bauer Tamás: Mi azt sem fogadtuk el.)

Ami az állami szuverenitás és a népszuverenitás viszonyát illeti, a képviselő úr által mondottakban van igazság, de csak féligazság. Abban egyetértek, hogy az állami szuverenitás és a népszuverenitás nem azonos, és az is igaz, hogy állami szuverenitás létezik népszuverenitás nélkül is. Például a sztálini Szovjetunió, ahol nem volt népszuverenitás, nagyon is szuverén állam volt, hatalma korlátlan volt saját állampolgárai fölött, mert az állami szuverenitás fogalmának ez a belső oldala, a külső oldala pedig, hogy a nemzetközi jog viszonyaiban teljes értékű hatalomként vett részt. Ebben az értelemben tehát valóban igaza van képviselő úrnak, hogy az állami szuverenitás biztosítása - és Ceaus escu példája valóban erre ugyanilyen helytálló és jó példa - nem jelent népszuverenitást.

Fordítva azonban a dolog nem igaz. Állami szuverenitás nélkül nincs népszuverenitás sem, mert akkor ki van zárva. Ha egy állam nem szabad, egy ország nem szabad, ha egy ország államalkotó alkotmányos tényezői nem dönthetnek szabadon a sorsuk felett, akkor eleve kizárt az, hogy abban az országban a nép valóságos akarata érvényesüljön. Tehát ilyen értelemben a példája és a hivatkozása alkotmányjogilag - mert tulajdonképpen alkotmányjogi probléma, amit fölvetett, ennek alkotmányjogi olvasata van - nem helytálló. Tulajdonképpen ez a fölvetése nem szólhat a törvényjavaslat ellen, vagyis az, hogy nem volt a magyar államnak hosszú időn át szuverenitása, az bizony azzal is járt, hogy ott a nép akarata, ha tetszik, a demokrácia sem érvényesülhetett valójában.

Összességében, tisztelt Országgyűlés, úgy érzem, hogy az elhangzott felszólalásokban semmilyen olyan konkrét érv nem hangzott el, amely okot adna arra, hogy ezt a törvényt ne fogadjuk el minél nagyobb többséggel. Ismételten kérem azt valamennyi pártfrakciótól, valamennyi képviselőcsoporttól, amint egy kicsit korábban Katona Béla képviselő úrhoz - aki nyilván a Szocialista Párt nevében fogalmazott - intéztem gondolatot, szavakat, hogy tegyük félre azokat a szempontokat, amelyek nem illenek ehhez a törvényhez, nem illenek e törvény elfogadásának a kérdéséhez és ehhez az alkalomhoz, amit ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása felvet, és minél nagyobb többséggel fogadjuk el ezt a törvényt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 187 2001.03.26. 8:11  184-194

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! A Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében nagyon röviden reflektálnék Tóth András képviselőtársam felszólalására. Előrebocsátom, hogy a kapcsolódó módosító javaslatról vagy javaslatokról, amiről most a képviselőtársam említést tett, nyilván nem tudok nyilatkozni, mert ez még nem jutott el hozzánk, hiszen ezt még a vita végéig lehet beadni, és nem tudom, a képviselőtársam mikor nyújtotta be, de még eddig nem találkoztam vele.

Ami a négy módosító javaslatot illeti, az elsőt illetően az az észrevételünk, hogy az az igény, amely itt megjelenik, hogy a jegyzőkönyvek elektronikus adathordozók útján is hozzáférhetők legyenek, ez jelenleg is így van, házszabály-módosítás nélkül is, bármikor a jegyzőkönyveket a megfelelő számítástechnikai szerkezetek, gépek birtokában a képviselők, de bárki más is az országban lehívhatja, megtudhatja, hozzáférhető számára, és így a tartalmukkal bármikor megismerkedhet.

A javaslatnak az az eleme, hogy az a szokásos rend, hogy bizonyos iratok fajtáját automatikusan megkapja mindenki, úgy változzon meg, hogy ez csak kérésre legyen alkalmazandó, tehát csak kérésre járjon a képviselőknek, és másoknak - mert itt a kormányról, az Alkotmánybíróság elnökéről, a Legfelsőbb Bíróság elnökéről, a legfőbb ügyészről, az országgyűlési biztosokról, a számvevőszéki elnökről, a nemzeti banki elnökről van szó -, tehát ők csak úgy tarthassanak igényt az anyagra, hogy mindig esetenként ezt kérni kelljen, ezt nem érezzük indokoltnak, különös tekintettel arra, hogy az informatikai társadalom egyébként valóban nagyon fontos kiépítésében még nem tartunk ott, nem is annyira ezek a közjogi tisztségviselők, közjogi méltóságok, mint inkább a 386 képviselő, olyan felszereltséggel rendelkezzen, hogy lakásukon vagy más egyéb helyeken - hiszen több helyen is lehet tartózkodni, gondoljunk arra, hogy, gondolom, nem vagyok abban egyedül, hogy hétvégeken nem feltétlenül Budapesten dolgozom - ezekhez hozzáférjen. Tehát úgy érezzük, hogy egy kicsit ez a javaslat előreszaladt ahhoz képest, amire mi valójában fel vagyunk készülve, és valójában ezt ezért nem támogatjuk. Úgyhogy így az 1. számú módosító javaslattal a Fidesz-Magyar Polgári Párt nem ért egyet.

Ami a 2., 3., 4. javaslatot illeti, ezek tulajdonképpen valóban, legalábbis tartalmi értelemben, bizonyos összetartozást mutatnak. Ezekkel kapcsolatban azt gondoljuk, nagyon lényeges szempont, hogy a bizottsági ülések a Házszabály fő szabályai szerint nem nyilvánosak. A bizottsági ülések nyilvánosságáról úgy szól a Házszabály, hogy a bizottság ülései a sajtó előtt nyilvánosak. A Házszabály és ez a titokvédelmi rendelkezési kör egy olyan szabályt tartalmaz, hogy ha utóbb az derül ki egy zárt bizottsági ülésről, hogy a zártság ellenére ott államtitok vagy szolgálati titok nem hangzott el, akkor semmi akadálya nincs, sőt el kell rendelni ezeknek az anyagoknak a nyilvánosságra hozatalát, tehát a sajtó, amely egy zárt ülés esetén a bizottsági ülésen sem vehetne részt, utólag mindenképpen ezeknek az adatoknak a birtokába jut.

Éppen ezért indokolatlannak tartjuk azt, hogy a bizottsági üléseken a zárt ülés esetleges elrendelését az eddigi sokéves szabályozástól eltérően egy magasabb minősített többséggel lehessen csak megállapítani. Úgy gondoljuk, hogy ez egy olyan konfliktust építhet be a bizottságok működésébe, hogy ha ez a többség nem jön létre, akkor a bizottságok előtt a titkok felfedésére sem kerülhet esetlegesen sor. Tehát azt fogják mondani a titokgazdák vagy a titkok birtokosai, hogy nyílt ülésen nem hajlandók nyilatkozatokat tenni, mert államtitoksértés, szolgálatititok-sértés bűncselekményét nem óhajtják elkövetni.

Hasonlóképpen problematikus az a rendelkezés is, amely úgy szólna, idézem a képviselő úr módosító javaslatát: "Nem rendelhető el a bizottság zárt ülése, ha a javaslattevő nem nevezi meg konkrétan azt az államtitkot, szolgálati titkot, személyes, üzleti vagy törvény által védett más adatot, amely védelme indokolja a zárt ülés elrendelését."

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megmondja az illető, konkrétan elárulja, hogy mi az az államtitok, amely miatt zárt ülést kellene tartani, akkor nem értem, hogy minek kell már zárt ülést tartani, akkor már elhangzott az államtitok, tehát ez egy életszerűtlen szabályozás. Itt most a képviselő úr nem is így idézte a saját javaslatát, hanem titokkörre való utalásról beszélt, és arról beszélt, hogy nem a titok konkrét megjelöléséről van szó. Ha egy kapcsolódó módosító javaslat kapcsán más szöveget kapunk, azt majd nyilván megint meg kell vizsgálnunk, és annak az ismeretében lehetséges, hogy nem lesz az álláspontunk olyan egyértelműen elzárkózó a javaslat elfogadásáról, mint ennél a szövegnél. De ez a szöveg konkrétan arról szól, hogy a konkrét államtitkot, a konkrét szolgálati titkot kell megjelölni, amely miatt a zárt ülés megtartását kérné. Akkor már olyan mindegy, ha elmondta az államtitkot vagy a szolgálati titkot.

Végezetül, a 4. pont alatti módosító javaslatát illetően is, amely arról szól, hogy jegyzőkönyveknek a nem titkos részét - tehát olyan jegyzőkönyvekről beszél a képviselő úr, amelyek vegyesen tartalmazhatnak titkos és nem titkos természetű adatokat - hozzák nyilvánosságra, az a Fidesz-Magyar Polgári Párt álláspontja, szakértők véleményére is figyelemmel, hogy ebben a formában nem támogatható, nem fogadható el, azonban egy más megoldás mellett, amely jobban biztosítja az itt foglalt célok megvalósítását, nem elképzelhetetlen, hogy a képviselő úrnak ezt a javaslatát, vagy azt a gondolatot, amelyet ezzel a javaslattal tulajdonképpen szolgálni szeretne, el tudnánk fogadni.

Az ügyrendi bizottság ülésén a szakértők - itt nem pártszakértőkre utalok, hanem olyan szakértőkre, akik a törvényjavaslat kidolgozásánál is szerepet játszottak, a Belügyminisztérium részéről elsősorban -, tehát a titokszakértők el is mondták körülbelül, hogy milyen megoldás mellett lehetne ezt a gondolatot elfogadni, és itt tényleg felmerült egy kapcsolódó módosító javaslat lehetősége, nem tudom, hogy a képviselő úr él-e a részletes vita bezárásáig ezzel a lehetőséggel. Így, ebben a formában azonban a Fidesz-Magyar Polgári Párt a 4. pont alatti módosító javaslatot sem tudja támogatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az FKGP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 191 2001.03.26. 0:27  184-194

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Csak a legutolsó megjegyzés miatt kértem szót. Képviselő úr, vesse össze a bizottsági és plenáris ülés nyilvánosságára vonatkozó rendelkezést! A plenáris ülés nyilvánosságáról akként szól a Házszabály, hogy az Országgyűlés ülései nyilvánosak. A bizottsági ülés nyilvánosságáról akként szól a Házszabály, hogy az országgyűlési bizottságok ülései a sajtó számára nyilvánosak.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az FKGP soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 368 2001.03.27. 5:34  361-393

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az ügyrendi bizottság elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Gyimóthy Géza alelnök úr lemondásának értelmezésével kapcsolatosan az ügyrendi bizottság megítélése szerint döntő jelentőségű annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy lehetséges-e faxon joghatályosan lemondani.

Rögtön az elején hozzá kell tennem, hogy ezt a kérdést az ügyrendi bizottság elvi súlyú kérdésként kezelte. A kérdés megválaszolását illetően a bizottság az alábbiakból indult ki. A lemondó nyilatkozat alakszerűségét a Házszabály nem szabályozza, amiből következik, hogy a lemondás nincs előírt alakszerűséghez kötve. Ugyanakkor különbséget kell tenni a kötetlen alakszerűség és a nyilatkozat hitelessége, eredetisége között. Az alakszerűség szabadsága a lemondó nyilatkozatot tevőre bízza a lemondás formájának megválasztását. Így a lemondás nemcsak írásban, hanem szóbeli formában is érvényes lehet.

A forma megválasztásának szabadsága azonban nem mentesíti a lemondót attól, hogy lemondó nyilatkozata az általa szabadon választott formából önmagában megállapíthatóan, vitathatatlanul tőle származó, azaz hiteles legyen. Ez annyit jelent, hogy a megválasztott formának meg kell felelnie az eredetiség követelményének. Így például, ha a lemondást a tisztségviselő szóban kívánja bejelenteni, mellőzhetetlen, hogy ezt a címzett személye előtt személyesen tegye meg, vagyis például ezt az eredetiséget nem lehet pótolni hang- vagy videofelvétellel.

Ennek megfelelően, ha a lemondó írásbeli formát választ, az nem lehet az írásbeli nyilatkozat másolata. Márpedig a faxon postázott írásbeli nyilatkozat az eredeti nyilatkozat modern technikai másolata. Az eredetiség és a hitelesség követelménye, valamint annak a követelménye, hogy mindez magából a nyilatkozatot tartalmazó formából minden további vizsgálat nélkül megállapítható legyen, az alkotmányjogi viszonyokból mellőzhetetlenül következik.

A hitelesség és az eredetiség önmagában nyilván nem kíván külön magyarázatot, hiszen valamennyi jogágnak, azaz az egész jogrendszernek vitathatatlan követelménye, hogy a jognyilatkozatok eredeti és hiteles formában öltsenek testet. Eredeti okirat nélkül nincs telekkönyvi bejegyzés, mint ahogy töretlen bírói gyakorlat az is, hogy valóságos bizonyító ereje vita esetén csak az eredeti okiratnak van.

Ezen túlmenően az alkotmányjogi viszonyok sajátossága azt is megkívánja, hogy a nyilatkozat hitelessége minden további vizsgálat nélkül, önmagában a lemondó által választott formában legyen megállapítható. A közjogi jognyilatkozatok érvényességére és megtámadhatóságára a polgári jog szabályai - legalábbis teljeskörűen - nem alkalmazhatók. E nyilatkozatok érvényessége általában bíróságok előtt sem vitatható, mivel ilyen természetű vitákra a bíróságoknak nincs hatáskörük.

Az államszervezet zökkenőmentes működése nem is teszi azt lehetővé, hogy ilyen természetű nyilatkozatok érvényessége felett vita és bizonytalanság alakuljon ki. Az Országgyűlés működése elképzelhetetlen úgy, hogy a tisztségviselők lemondásának érvényessége kérdésében az Országgyűlés elnöke utólagos vizsgálatok lefolytatására kényszerüljön.

Az Országgyűlés tisztségviselőinek vagy például a bizottságok tisztségviselőinek vagy tagjainak a lemondását követően az Országgyűlésnek nyomban megnyílik a joga a megürült tisztség választásokkal történő betöltésére.

Mindezekből következik, hogy az említett tisztségekről történő lemondás is lényegében olyan helyzetet teremt, amelyen utóbb a módosítás lehetősége kétséges és bizonytalan. Megállapítható, hogy a lemondó nyilatkozattal való esetleges visszaélés esetén a reparáció lehetősége gyakorlatilag lényegében kizárható. Ezért különleges jelentőséget nyer a nyilatkozó által megválasztott forma hitelessége és annak utólagos kétségbevonhatatlansága.

Ennek a követelménynek az Országgyűlés elnöki titkárságához február 9-én beérkezett fax - amit egyébként az elnök csak február 12-én vett kézhez -, nem felel meg (Derültség és közbeszólások az SZDSZ padsoraiból: Miért nem 13-án?), függetlenül attól, hogy a konkrét esetben Gyimóthy Géza intézkedett-e a faxnak megfelelő eredeti nyilatkozat átfaxolásáról vagy sem. (Dr. Hack Péter: Ez jobb, mint a Heti hetes!)

Végezetül utalnom kell arra is, hogy az ügyben két neves, kormánypártisággal egyáltalán nem vádolható alkotmányjogász is nyilatkozott: dr. Takács Albert egyetemi tanár - a Szocialista Párt korábbi alkotmánybírói tisztre javasolt személye, most ombudsmanjelöltje -, valamint dr. Szikinger István, aki egyébként gyakorta bírálja a kormánykoalíciót, szintén úgy nyilatkozott, hogy Gyimóthy Géza alelnök megbízatása a vitatott nyilatkozat kapcsán (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) nem szűnt meg. (Dr. Pető Iván: Idő! Elfogult az elnök.)

A fentiekre tekintettel kérem képviselőtársaimat, hogy a Szocialista Párt és az SZDSZ kérelmét utasítsa el. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 380 2001.03.27. 4:00  361-393

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az elhangzott felszólalások nem igazán tartalmaztak polémiát azzal, amit az ügyrendi bizottság álláspontjaként elmondtam. Bauer képviselő úr egy hasonlatára azért szeretnék visszatérni. Ő összevetette a lemondó nyilatkozatot azzal, ha valakit bizottsági elnöknek jelöltek - pont a személyem hozta fel például. Kedves képviselő úr, különbség van a kétféle dolog között, tudniillik a bizottsági elnöki tisztség és más tisztségek... - magának magyarázom, képviselő úr, jó lenne, ha figyelne, megszoktam, ha jogi problémákat magyarázok, akkor a hallgatóim figyelnek. (Nagy zaj az SZDSZ és az MSZP soraiban. - Dr. Hack Péter: Szégyen!) Kedves Bauer képviselő úr, a lemondó nyilatkozat és a tisztségre jelölés között az a különbség (Dr. Hack Péter: Diplomát sem kaphatnál!), hogy a tisztséget nem jelöléssel nyeri el a képviselő, hanem választással. A két aktusnak, a választásnak és a jelölésnek nem egy súlycsoportban van a helye, a lemondás közjogi súlya pedig nyilvánvalóan egyértelmű.

De fontosabbnak tartanám most elmondani - Bauer képviselő úrnak címzem, mert amit ennek kapcsán megjegyzek, az személy szerint rá áll -, hogy képviselő úr felszólalásában dr. Takács Albert egyetemi tanár urat és dr. Szikinger István ügyvéd urat becsületében megsértette, mert azt mondta, hogy nem normális ember az, aki azt gondolja, amit dr. Takács Albert egyetemi tanár úr, illetve amit dr. Szikinger István erről mondott. Még egyszer Bauer képviselő úrnak is és igen tisztelt ellenzéki képviselőtársaimnak is a figyelmébe ajánlom ennek a két igen neves alkotmányjogásznak a véleményét, akik a Magyar Hírlap február 16-i számában nyilatkoztak erről az ügyről, és kifejtették azt a jogi álláspontjukat, hogy az alelnök úr megbízatása azon lemondás következtében, ami közismert és amiről tárgyalunk, nem szűnt meg. Azok a dühödt kirohanások, amiket néhány képviselőtársam személyem és négy fideszes képviselőtársunk ellen idézett, tovább görögnek, és a pofonok tovább csattannak azokon az igen tisztelt illusztris alkotmányjogászokon is, akik velünk egy véleményen vannak, és akiket - ismételten mondom - igazán nem lehet kormánypártisággal gyanúsítani.

Ez hozzátartozik a teljes képhez, hozzátartozik ahhoz a hamis és teljesen alaptalan beállításhoz, amennyiben az ügyrendi bizottság megalapozott jogi véleményét négy fideszes képviselő pártpolitikailag elfogult véleményének próbálják beállítani, hiszen - mint mondottam volt - neves alkotmányjogász tudósok nyilatkoztak meg ebben az ügyben, és fogadták el ugyanazt a véleményt, ugyanazt az álláspontot, amit az ügyrendi bizottság.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 392 2001.03.27. 1:13  361-393

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az ügyrendi bizottság elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Vitazáró észrevételként csak azt tudom mondani, hogy már fél óra is elment ezzel a vitával, de változatlanul egyetlenegy olyan érvet sem hallottam, amely az általam elmondottakat lerontaná. Személyeskedésben, gorombaságban volt részem, de erre csak azt tudom mondani, hogy gorombasággal, durvasággal, személyeskedéssel az érveket vagy a tudás hiányát nem lehet pótolni. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)

Én csak egyet kérek a tisztelt Országgyűléstől: szavazzon dr. Takács Albert egyetemi tanár, alkotmányjogtudós véleménye szerint, szavazzon dr. Szikinger István egyetemi tanár és ügyvéd véleménye szerint, és szavazzon az ügyrendi bizottság véleménye szerint, azaz szavazzon a kérelmekre nemmel.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 398 2001.03.27. 1:20  393-403

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az ügyrendi bizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Ígérem, rövid leszek. Az ügyrendi bizottság dr. Pokol Béla elnök urat az Országgyűlés február 13-ai ülésnapján a zárószavazás kérdésében tett nyilatkozata miatt elmarasztalta.

 

 

(22.40)

 

Az elmarasztalás megfogalmazásában azonban kifejezésre juttatta, hogy az elnök úr pusztán formális hibát vétett, mivel - mint az az eset körülményeiből nyilvánvaló - valójában a bizottság túlnyomó többségének akarata szerint nyilatkozott. Ehhez annyit tennék hozzá, hogy elő lehet venni a zárószavazás elhalasztásáról szóló szavazási jegyzőkönyvet, és kiderül abból, hogy a 33 alkotmányügyi bizottsági tag közül 25-en igennel szavaztak Pokol Béla indítványára, tehát valóságos bizottsági többségi akarat áll az elnök úr nyilatkozata mögött.

Az ügyrendi bizottság Gyimóthy Géza alelnök urat az ügyben teljesen vétlennek találta, kiindulva abból, hogy az ülésvezető elnöknek nem lehet kötelezettségévé tenni annak hivatalbóli vizsgálatát, hogy az Országgyűlés ülésein nyilatkozó személyek nyilatkozatukat felhatalmazáshoz kötöttség esetén formailag is beszerzett felhatalmazás alapján teszik-e meg.

A fentiekre tekintettel kérem, hogy az SZDSZ kérelmét az Országgyűlés utasítsa el. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 306 2001.04.17. 1:17  305-307

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslattal kapcsolatosan, annak érdemi tartalmát illetően tulajdonképpen vita nem alakult ki. Az önálló indítvánnyal kapcsolatosan az általános vitában csupán napi politikai természetű ellenvetések hangzottak el, amelyekre már az általános vita végén választ adtunk.

Még annyival tartozom, hogy az előterjesztők nevében köszönetet mondjak azon képviselőtársaimnak, illetve az alkotmányügyi bizottságnak, akik jobbító javaslataikkal járultak hozzá a törvényjavaslat tökéletesebbé tételéhez. A benyújtott módosító és kapcsolódó módosító javaslatokat támogatjuk.

Kérjük a tisztelt Országgyűlést, hogy a módosító és kapcsolódó módosító javaslatok megszavazása után a törvényjavaslatot fogadja el, és ezzel teljes szuverenitásunk tíz esztendővel ezelőtt történt visszanyerésének alkalmából ennek jelentőségét e törvény megalkotásával juttassa méltó kifejezésre, és a magyar szabadság napja megünneplésének teremtse meg méltó törvényes kereteit.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 351 2001.04.17. 4:59  342-366

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az ügyrendi bizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Elöljáróban szeretnék emlékeztetni arra, hogy ennek az állásfoglalásnak a meghozatalára a Magyar Szocialista Párt kérelmére került sor. Engedjék meg, hogy ebből a kérelemből idézzek! "Mint ahogy korábban számos vizsgálóbizottsági kezdeményezés megítélésekor, jelenleg is az a kérdés, hogy a 'bármely kérdés' kifejezés hogyan értelmezendő. Álláspontunk szerint e kifejezés értelmezésének legalább két természetes korlátja van, az egyik maga a Házszabály, a másik a józan ész." Az idézet eddig tart, ezt tartalmazza a Szocialista Párt beadványa.

Az ügyrendi bizottság jogosnak és indokoltnak tartotta az MSZP képviselőcsoportjának a felvetését. Egyetértett azzal, hogy a "bármely kérdés" fogalma nem jelentheti azt, hogy vizsgálóbizottságok felállítására minden tárgyi és témabeli korlátozás nélkül kerülhet sor. Az ügyrendi bizottság az általános érvényű állásfoglalásában megjelölte mindazokat az alkotmányos korlátokat, amelyek a vizsgálóbizottság vizsgálati tárgyának a meghatározásakor számba jöhetnek. A bizottsági vita során az általános érvényű állásfoglalás I. pontjában leírt korlátokat a bizottság tagjai lényegében nem tették vitássá. Vita tárgyát az képezte, hogy az általános érvényű állásfoglalással az ügyrendi bizottság nem lépi-e túl a hatáskörét, vagyis az MSZP megkeresésének a megválaszolása nem tartozik-e inkább az alkotmányügyi bizottság hatáskörébe.

E kérdéssel kapcsolatban utalnom kell arra, hogy a Házszabály értelmezése önmagában is alkotmányjogi kérdések értelmezését jelenti, mivel a Házszabály - mint a parlamenti jog legjelentősebb jogi szabályozási kódexe - maga is az alkotmányjog részét képezi, miként a parlamenti jog se más, mint az alkotmányjog egyik jelentős területe. A Házszabály néhány meghatározó súlyú rendelkezése kifejezetten az alkotmányban szereplő jogtételen alapszik.

Az egyes alkotmányjogi területek összefüggéseiből és egymástól nem függetleníthető, nem elválasztható szabályaiból önmagában következik, hogy a Házszabály értelmezése gyakran szétválaszthatatlan az alkotmányos berendezkedést meghatározó alkotmányos alapelvektől s az azokon nyugvó más alkotmányjogi szabályoktól. Mindezekre tekintettel az ügyrendi bizottság nem követett el hatásköri túllépést akkor, amikor a Magyar Szocialista Párt felkérésének eleget téve, vállalkozott a felvetett probléma megválaszolására.

A hatásköri kérdés lezárásaként csupán még arra szeretnék hivatkozni, hogy az Országgyűlés jelenlegi állandó bizottsági rendszerében tulajdonképpen négy bizottság van, mely alkotmányügyi kérdésekkel foglalkozik: általánosan az alkotmányügyi bizottság; parlamenti jogi kérdésekkel az ügyrendi bizottság; emberi jogi, kisebbségi és a vallásszabadsággal kapcsolatos kérdésekkel az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság; végül eseti, mentelmi és összeférhetetlenségi ügyekkel a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kisebb vita alakult ki az állásfoglalás II. pontjában foglaltakkal kapcsolatban is. Az ügyrendi bizottság, a szabad mandátum elvére tekintettel, hatályon kívül helyezte az alkotmányügyi bizottságnak azt a korábbi állásfoglalását, mely kötelező igenlő szavazást írt elő a képviselőknek a vizsgálóbizottságok felállítására irányuló önálló indítvánnyal kapcsolatban. A vizsgálóbizottság felállításának kötelező eseteit szabályozó házszabályi előírások, hasonlóan más, az Országgyűlést meghatározott kérdésekben való döntések meghozatalára kötelező előírásokhoz, mint például az Alkotmánybíróság által határidőre előírt törvényalkotás vagy meghatározott közjogi tisztségek betöltésére vonatkozó döntések meghozatala, nem biztosíthatóak a szabad mandátum sérelmét jelentő, tartalmát illetően kötelezően meghatározott szavazások előírásával. Ezt nyilván az MSZP frakciója is így gondolta akkor, amikor az országgyűlési képviselők vagyoni viszonyaira vonatkozó vizsgálóbizottság felállítására, általa fennállónak vélt alkotmányjogi indokokra hivatkozással, nemmel szavazott.

A fentiekre tekintettel kérem, hogy az Országgyűlés az MSZP és az SZDSZ kérelmét utasítsa el. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 357 2001.04.17. 5:20  342-366

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány olyan jogi észrevétel hangzott el, amire szeretnék a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében röviden reflektálni.

Bauer képviselő úr arra hivatkozott, azt a kérdést vetette föl, hogy az interpellációval, kérdéssel, azonnali kérdéssel megválaszolható kérdések köre miért rekedt ki az állásfoglalás értelmében a vizsgálóbizottság lehetséges tárgyi köréből. Szeretnék példát mondani arra a problémára, amire Bauer képviselő úr hivatkozik. Az egyik - napirendre egyébként nem került - vizsgálóbizottsági javaslatban arra tesz javaslatot az előterjesztő, hogy vizsgálóbizottság vizsgálja ki, hogy egy adott kérdésre milyen jogszabály vonatkozik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez abszolút komolytalan dolog, mert az, hogy egy adott kérdést milyen jogszabály alapján lehet eldönteni, mondjuk, egy jogi szakértő megkérdezésével rövid úton tisztázni lehet, de annál tovább legalább - ha nem ezt az utat választja az illető - ne menjünk már el, hogy legalább egy interpellációval, kérdéssel vagy azonnali kérdéssel próbálja meg tisztázni az illető, hogy az általa megválaszolásra kért kérdésre milyen jogszabály vonatkozik, és erre a kérdéskörre már nehogy vizsgálóbizottságot vegyünk igénybe.

Egyébként itt szeretném elmondani, hogy ez az állásfoglalás nem azt jelenti és nem azt tartalmazza, hogy az interpellációval, kérdéssel vagy azonnali kérdéssel érinthető és tisztázható kérdésekben akkor sem lehet majd vizsgálóbizottságot igénybe venni, ha ez az interpelláció, kérdés vagy azonnali kérdés megtárgyalásra került, mert ezeknek az eszközöknek az igénybevétele nem zárja ki azt, hogy ha a kérdést továbbra is megválaszolatlannak ítélik meg azok, akik az interpellációval, kérdéssel vagy azonnali kérdéssel éltek, akkor ne lehessen ezekben vizsgálóbizottságot alkalmazni.

A másik a Tóth András által elmondottakkal kapcsolatos két észrevétel. Az egyik az, hogy abban igaza van a képviselő úrnak, hogy az Alkotmánybíróság a legfőbb alkotmányértelmező. Ez az az állami szerv, amely az alkotmányt mindenkire kiterjedően, kötelező erővel értelmezheti. De ez nem jelenti azt, hogy az Országgyűlés nem értelmezheti az alkotmányt, sőt, nap nap után kénytelen is ezt tenni az Országgyűlés (Dr. Avarkeszi Dezső: Szégyen, amit vállalsz!), például amikor állást foglal abban egy kérdésben, hogy egy törvényjavaslatot kétharmados többséggel kell-e elfogadni vagy sem.

Ami pedig a hatásköri kérdéseket illeti, úgy gondolom, hogy az alkotmány 21. § (3) bekezdésének értelmezése, ha már azt vizsgáljuk, hogy az kinek a hatáskörébe tartozik, az adatvédelmi biztosnak végképp nem tartozhat a hatáskörébe; tehát ezzel a felvetéssel kapcsolatban, amit a képviselő úr az adatvédelmi biztos véleményét illetően elmondott, ez a válaszom.

Végül Csákabonyi képviselő úrnak arra a rövid kérdésére szeretnék kitérni, hogy mi történik akkor, ha az egyötödös kisebbséggel kezdeményezett vizsgálóbizottságot a többség nem szavazza meg. Én továbbra is azt mondom, hogy ez a házszabályi rendelkezés egyébként szintén megmarad, ez érintetlen marad, de a szabad mandátum elvével összeegyeztethetetlen megoldással ezt nem lehet kikényszeríteni. (Dr. Wiener György: Hat évvel ezelőtt miért nem kifogásoltad?)

Mert akkor én kérdezem meg a képviselő urat, és kérem, hogy válaszoljon rá, hogy amikor az Alkotmánybíróság határidőt szab az Országgyűlésnek, hogy meghatározott időben fogadjon el egy kétharmados törvényt, akkor elő lehet-e írni az országgyűlési képviselőknek, annak érdekében, hogy az Országgyűlés eleget tegyen az Alkotmánybíróság határozatának, hogy, mondjuk, az adott kétharmados törvényjavaslatra minden képviselőnek csak igennel lehet szavazni. Ugyanez a helyzet, ugyanaz a probléma. A szabad mandátum elve értelmében a képviselő nem utasítható; a jogállamiság és a demokrácia 250 éves alapelvéről van szó (Közbekiáltások az MSZP padsoraiból.), amit Edmund Burke angol képviselő fogalmazott meg 1774-ben bristoli választópolgáraihoz írt levelében.

Az alkotmányügyi bizottságnak ez a teljesen elhibázott állásfoglalása ezt a szabad mandátumot a képviselői szabad akaratnyilvánítás és szabad szavazás jogát próbálta, kívánta megvonni, vagy vonta meg elfogadhatatlan módon. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Még egyszer mondom: ez nem lehet eszköze semmiféle egyéb, egyébként tiszteletben tartandó és érvényesítendő házszabályi rendelkezések biztosítékának.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Dr. Avarkeszi Dezső: Szégyen! Szégyen!)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 365 2001.04.17. 4:34  342-366

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az ügyrendi bizottság elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. A vitában elhangzott politikai szitkozódásokkal nem fogok foglalkozni, ebben - mint eddig - a továbbiakban sem leszek az önök partnere. Néhány jogi kérdés azonban legutóbbi felszólalásomhoz képest elhangzott, és ezekre szeretnék válaszolni.

Wiener képviselő úr több minden mellett utalt arra, hogy az Állami Számvevőszék nem önálló hatalmi ág. Ebben igaza is van, a Számvevőszék elé tartozó ügyek nem a hatalmi ágak szétválasztásának elvéből következően nem tartozhatnak vizsgálóbizottság elé, hanem abból következően, hogy a Számvevőszék nem más, mint az Országgyűlés pénzügyi-gazdasági ellenőrző szerve. Az alkotmány a Számvevőszéket azért hozta létre, hogy az absztrakt értelemben parlamentet megillető pénzügyi-gazdasági ellenőrző funkciót a közpénzek felett a Számvevőszék útján gyakorolja az Országgyűlés. Egyébként a Számvevőszék az, amely számvevőivel, szakismereteivel - hadd utaljak csak arra, hogy milyen könyvelői és különleges számvevői ismeretekre van itt szükség - alkalmas arra, hogy ezt a feladatot el tudja látni.

Örülök annak, hogy Wiener képviselő úr - akinek a tárgyi tudását nagyra becsülöm és imponálónak tartom, többször is hallottuk már fejtegetéseit - tulajdonképpen a szabad mandátum elvében azért lényegében megerősítette az általam elmondottakat. A szabad mandátum elve azt jelenti, képviselő úr sem vitatta, hogy a képviselő nem utasítható. Ez egyébként a Házszabályban kifejezetten benne is van, két mondat a képviselő jogi helyzetéről, két bevezető, leglényegesebb mondat akként rendelkezik, hogy a képviselő a köz érdekében tevékenykedik, és képviselői tevékenységére nézve nem utasítható. Így tehát nem lehet neki előírni, hogy valamilyen ügyben csak így, csak úgy vagy csak amúgy szavazhat. Ez - még egyszer mondom - közel 250 éves elv, és ezen túllépni nem lehet. Egyébként a Szocialista Párt ösztönszerűen érzi ennek az elvnek a helyességét - mert akkor miért nem szavazta meg a Répássy-féle vizsgálóbizottság felállítását, miért szavazott nemmel? (Dr. Avarkeszi Dezső: Mert alkotmánysértő!) Mert ahogy most közbeveti képviselő úr, úgy véli, hogy alkotmánysértő. Tehát joga van az MSZP-nek úgy gondolni valamiről, hogyha az alkotmánysértő, akkor őket nem lehet arra kényszeríteni, hogy igennel szavazzanak.

 

(21.20)

 

Teljesen természetes a logikája és a gondolatmenete ennek az álláspontnak, ezt akarja elvi értelemben megerősíteni és megengedni az ügyrendi bizottság általános érvényű állásfoglalása, amelynek a megerősítését kérem most a tisztelt képviselőtársaimtól.

A hatásköri kérdésekről beszéltem, és ez az utolsó észrevételem Tóth képviselő úr ismételt felszólalása kapcsán. Csak egyet tudok még hozzátenni, képviselő úr: nem saját akaratunkból tűztük napirendre ezt a kérdést. Az igen tisztelt szocialista frakció kereste meg az ügyrendi bizottságot azzal, hogy igenis, ha bármely kérdés nem jelent végtelen, korlátlan hatáskört, akkor annak vannak alkotmányos korlátai, házszabályi korlátai, sőt - ahogy idéztem az önök beadványából - a józan ész megszabta korlátai, és a Szocialista Párt kérte azt, hogy ezeket a korlátokat írjuk körül. Most, amikor ennek eleget teszünk és a végeredmény önöknek nem tetszik, akkor a hatáskörünket vonják kétségbe. Őszintén szólva ezt a gondolatmenetet nem tudom megérteni, nem tudom követni.

Egészében, tisztelt Országgyűlés, azt kérem, hogy az MSZP és az SZDSZ kérelmét mint alaptalant a képviselőtársaim utasítsák el, és e kérelmekre szavazzanak nemmel. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
213 97 2001.06.01. 2:27  96-106

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Ismeretes, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt politikai célkitűzéseiben nagy fontosságú helyet tölt be a családok támogatásának ügye, és ezzel összefüggésben az e célt szolgáló hatékony családtámogatási rendszer kiépítése és megvalósítása.

Ebben a rendszerben az elmúlt időszakban, választópolgári jelzés alapján hiányosságot észleltünk, amely mögött még az elmúlt kormányzati ciklus alatt keletkezett, feltehetően kodifikációs hiba áll. Nevezetesen arról van szó, hogy a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint a szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény a gyermeknevelési támogatás igénybevétele alatt nem biztosítja a társadalombiztosítási jogviszony érintetlen fennmaradását.

 

(12.40)

 

A törvény 8. §-a ugyanis - amely a biztosítás szüneteléséről rendelkezik - a kivételek felsorolási körében megfeledkezett a gyermeknevelési támogatás megemlítéséről.

A gyermeknevelési támogatás bevezetésekor az volt a jogalkotó célja, hogy azoknak a három- vagy többgyermekes családoknak a támogatását sikerüljön biztosítani, amelyeknek a legkisebb gyermek életkora alapján már nem járhatott gyes vagy gyed, ugyanakkor szociális helyzetük indokolttá teszi a további állami segítségnyújtást. Maga a vonatkozó törvény indokolásában a gyes meghosszabbításaként értékeli ezt az ellátási formát.

Mindezekből következően indokolt, hogy a társadalombiztosítási jogviszony fennállása szempontjából a gyermeknevelési támogatás a gyessel egy tekintet alá essen. Az önök előtt fekvő, rövid, kétszakaszos törvényjavaslat az 1997. évi LXXX. törvény módosításával ezt kívánja biztosítani. Kérem, hogy a tisztelt Országgyűlés a törvényjavaslatot vitassa meg és fogadja el. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 160-162 2001.06.11. 7:14  157-163

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Mint a törvényjavaslat előterjesztője kértem most szót, bár nem azzal az igénnyel, hogy mintegy vitazáró hozzászólást tartsak, mert hiszen egyébként sem tudom, van-e még a vitában további felszólalásra jelentkezés...

 

ELNÖK: Képviselő úr, elnézést kérek, akkor engedje meg, hogy megkérdezzem, kíván-e valaki még felszólalni, és ha nem, akkor önnek mint... Kérdezem a tisztelt képviselőtársakat, kíván-e valaki felszólalni. (Senki nem jelentkezik.) Ha nem, akkor önnek mint a zárszó előadójának megadom a szót.

 

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, de még egyszer mondom, hogy egyébként a vitára a választ - az általános vitát is beleértve - majd a határozathozatal előtt kívánom megadni, most csak reflektálni szeretnék Erkel Tibor képviselőtársam felszólalására. Az előterjesztői mivoltomat itt most nyilván szóba kellett hozni, mert ebben a minőségemben kérem természetesen a lehetőséget a válaszadásra.

 

 

(19.10)

 

Erkel Tibor képviselő úr javaslata számomra rokonszenves, hiszen egy kodifikációs hibának a kijavítását, amit az általam előterjesztett törvényjavaslat céloz, még teljesebbé akarja tenni akkor, amikor arra az intervallumra kiterjedően is orvoslást próbál keresni, amely intervallum a Bokros-csomag következményeként ennek a '98. évi LXXX. törvénynek a megszületésétől, pontosabban hatálybalépésétől, 1998. január 1-jétől a most általam előterjesztett törvényjavaslat remélhető elfogadásáig és hatálybalépéséig terjed. Ez az az intervallum, amire tulajdonképpen visszamenőleges hatállyal próbál képviselőtársam valamilyen orvoslást keresni, és ez a gondolat számomra rokonszenves. A cél az egyetértésemmel találkozik, hiszen még teljesebbé teszi a reparációs szándékot.

Amikor az egészségügyi bizottságban ezzel foglalkoztunk, hozzászólásomban ugyanezt hangsúlyoztam, ugyanakkor számba kellett vennem a módosító javaslattal kapcsolatosan különböző nehézségeket, amelyekről beszéltem a hozzászólásomban, és amelyeket itt most részletesen nem fogok megismételni, de amelyek arra utalnak, hogy nem könnyű a jó megoldást megtalálni és ezt a feladatot ilyen értelemben is megoldani.

Egy gondolat erejéig arra is ki kell térnem, hogy most, május végén, június elején felgyorsult egy kicsit az Országgyűlés munkája, és gyakorlatilag ez idő szerint most már heti ütemezésben dolgozik a Ház. Ez is nehezíti ennek az egyébként rendkívül bonyolult jogi szabályozási rendszernek az áttekintését, hiszen ha jól emlékszem, az általános vita pünkösd előtti pénteken folytatódott le, akkor nyújtotta be képviselő úr a módosító javaslatát, és nyomban az ünnepek után, gyakorlatilag a második munkanapon kellett véleményt mondani erről.

Ezt azért tartom szükségesnek hangsúlyozni, mert a bizottságban egy aggályt vetettem fel, amit akkor nem láttam tisztán. Nevezetesen, hogy ez a visszaható hatály esetleg kötelezettségeket róhat utólag a munkáltatókra, nevezetesen: visszamenőleg járadékfizetési kötelezettséget, amelyeket úgy ítéltem meg - és ha ez netán fennállna, akkor ez nyilvánvalóan változatlanul ugyanilyen megítélés alá esik most is -, hogy alkotmányos aggályokat vet fel. Többek között ezért sem tudtam támogatni azt a módosító javaslatot, ami, még egyszer mondom: számomra elképzelésében, célkitűzésében mindenképpen rokonszenves, és irányában, törekvéseiben az egyetértésemmel találkozik.

A módosító javaslat jelen formájában, most is úgy érzem, nem ilyen irányban, hanem más irányban problematikus. Tudniillik, hogy az előző gondolatot folytassam, hozzá kell tennem az elmondottakhoz, hogy a jogszabályok tanulmányozásával most úgy tűnik számomra, hogy a helyes értelmezés szerint ilyen visszamenőleges járulékfizetési kötelezettség nem áll fenn, tehát úgy tűnik, ez nem lenne akadálya a módosító javaslat elfogadásának. Más megfogalmazási problémák azonban felmerültek.

Mindenesetre szeretnék arra utalni, hogy ez idő szerint legjobb tudomásom szerint készülőben van - talán már be is nyújtották - egy kapcsolódó módosító javaslat, amely pontosabb megfogalmazásban tisztázná azt a lehetőséget, hogy 1998. január 1-jét követően azoknak, akiknek a gyermeknevelési támogatás igénybevétele miatt az eddig hatályos rendelkezések szerint a biztosítási viszonyuk szünetelt, azoknak ezt a biztosítási viszonyt az egészségbiztosítási pénzbeli ellátások juttatásának megállapítása szempontjából változatlanul fennállónak kellene tekinteni. Úgy gondolom, hogy egy ilyen kapcsolódó módosító javaslat gyakorlatilag megoldaná azt a problémát, amire Erkel Tibor képviselőtársam is utalt.

Egészében tehát, és azt hiszem, hogy egy plenáris ülésen folytatott vita keretében, ahol nem szabad bizottság elé tartozó aprólékos részletekbe bocsátkozni, azt tartom fontosnak hangsúlyozni, hogy úgy gondolom, arra a problémára, amit Erkel képviselő úr javaslata felvetett, van esély és van remény, hogy találunk - nem pont olyan szöveggel, hanem más szöveggel - egy megoldást, amit majd nyilván most ezen a héten, a bizottsági ülésen meg fogunk tudni vitatni. Én maximálisan nyitott vagyok annak érdekében, hogy ez a törvényjavaslat a lehetőségek szerint még tökéletesebb, még teljesebb értékű legyen, és ezzel sikerüljön ezt a kodifikációs hibát és ennek a hátrányos, nemkívánatos következményeit elhárítani.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz, az MDF és a MIÉP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 260 2001.06.19. 0:46  259-261

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatot a vitában csak támogató felszólalások kísérték. Köszönöm ezt a támogatást, mint ahogy köszönöm a jobbításra vonatkozó módosító javaslatokat Erkel Tibor, Vitányi István képviselő kollégáimnak, végül a foglalkoztatási bizottságnak.

A módosító javaslatok közül a fölvetett problémát legtökéletesebben a foglalkoztatási bizottság javaslata oldja meg, ezért előterjesztőként ennek a javaslatnak az elfogadását támogatom. Kérem, hogy az Országgyűlés ezt a módosító javaslatot és vele együtt a törvényjavaslat egészét fogadja el.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 88 2001.10.17. 7:05  83-105

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény módosítása tárgyában előterjesztett törvényjavaslat alapvetően kettős célkitűzés megvalósítását szolgálja. Egyrészről eleget kíván tenni az Alkotmánybíróság 7/2001. számú határozatából következő törvényalkotási feladatoknak, másrészt az eredeti törvény elfogadása óta szükségessé vált néhány fontos módosításra tesz javaslatot.

Az Alkotmánybíróság említett határozata az Országgyűlés számára anélkül is törvényalkotási feladatot szab, hogy azt maga a határozat kifejezetten előírná. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az Alkotmánybíróság által a törvényből ez év december 15-ei hatállyal törölni rendelt részeknek helyes jogi rendelkezésekkel, illetve fogalmakkal történő pótlása mellőzhetetlen. A törvényjavaslat elsősorban ezt a feladatot kívánja elvégezni, mire is tekintettel a törvényjavaslat szükségessége, így az eredeti törvény módosításának a szükségessége aligha vitatható.

Az eredeti törvény módosítása alkalmat ad arra is, hogy az intézmény szerepének és működésének egyes tapasztalatai okán, illetve jogrendszerünk bizonyos változásai következtében szükségessé vált változásokat megfontolás tárgyává tegyük, és azokat az eredeti törvény további módosításaként megvalósítsuk.

A kormány helyesen jár el akkor, amikor az intézményrendszer átfogó felülvizsgálatát nem tűzi ki célul. Ilyen felülvizsgálatra, ha az egyáltalán szükséges, az intézmény életében eltelt rövid idő még messze nem nyújt sem kellő alapot, sem megfelelő tapasztalatokat. Ez azonban nem állhat útjában annak, hogy az eddig szerzett ismereteink alapján a szükségesnek látszó módosításokat végrehajtsuk. Ez a szempont általánosságban ugyancsak az előttünk fekvő törvénymódosítás szükségességét igazolja.

A törvényjavaslat mindkét kérdéskörben helyes, jól végiggondolt terveken alapszik. Egyetértünk azzal, hogy az országgyűlési biztosok hatásköre az Országgyűlés közhatalmi tevékenységének vizsgálatára ne terjedjen ki. Ez már önmagában következik abból az alkotmányügyi konstrukcióból, hogy az országgyűlési biztosok az Országgyűlés ellenőrző funkcióját gyakorolják, és hogy feladatuk az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságok kivizsgáltatása és orvoslása. E tekintetben egyébként az Alkotmánybíróság számunkra világos mezsgyét szab.

Egyetértünk továbbá azzal is, hogy a bíróságok, illetve az úgynevezett kvázi bíróságok - például a választottbíróságok, békéltető testületek - tevékenysége ugyancsak nem kerül ombudsmani ellenőrzés alá. Az Alkotmánybíróság döntése egyébként az eredeti törvény 29. § (1) bekezdése f) és h) pontjai megsemmisítésével megint csak a jogbizonytalanságot eredményező kodifikációs probléma kiküszöbölését célozta, azzal az előttünk fekvő javaslatban szereplő megoldás nem áll ellentétben, és megfelel az alapvető alkotmányossági és jogállami követelményeknek. Meggyőzőnek látszanak azok az érvek is, amelyek a törvényjavaslatnak az Alkotmánybíróság határozatán túlmutató részei alátámasztására, akár a javaslat írásbeli indokolásában említésre kerültek vagy akár most itt, az expozé során elhangzottak.

Támogatjuk a törvényjavaslatban jelentkező azon elvi meggondolást, hogy a jogrendszer változásainak konzekvenciáit az ombudsmani intézmény tekintetében is levonjuk. Így támogatjuk, hogy az időközben nyomozati jogkört kapott szervek tevékenységére az országgyűlési biztosok hatásköre kiterjesztésre kerüljön. Ezzel a rendelkezéssel az alkotmányos jogok védelme kap a jogi változásokra tekintettel teljesebb körű védelmet.

Támogatjuk azt az elgondolást is, hogy a jövőben tartozzanak a vizsgálható szervek közé a kötelező tagságon alapuló köztestületek is. Egyetértünk azzal, a jogvédelmet legalábbis jelzésértékűen tágító javaslattal is, hogy az ellenőrzés alá tartozó hatóságok körében a szűkebb államigazgatási jelző helyett a tágabb közigazgatási jelző jelenjen meg a törvény szövegében. Ez a rendelkezés tulajdonképpen pontosító jellegű is egyben, amiképpen hasonló a törvényben a rendőrség és a rendészeti szervek szövegrész helyett a rendészeti szervek szövegrész felvétele is. Elnézést, itt tévedtem, rendfenntartó szervek, ha jól emlékszem. (Dr. Hende Csaba: Rendvédelmi!) Rendvédelmi - köszönöm a segítséget, államtitkár úr. Tehát még egyszer mondanám, pontosító jellegű ugyancsak a törvényben a rendőrség és a rendészeti szervek szövegrész helyett a rendvédelmi szervek szövegrész felvétele is.

Üdvözöljük, hogy a törvényjavaslat a közigazgatási jogorvoslat fogalmának értelmezésénél olyan megoldást tartalmaz, amely szélesíti az országgyűlési biztosok hatáskörét. Fontosnak tartjuk annak kimondását is, hogy az országgyűlési biztos az általa nem vizsgálható szervektől is kérhet írásbeli magyarázatot, nyilatkozatot vagy más véleményt. Elvi jelentőségűnek tartjuk annak kimondását is, hogy az országgyűlési biztoshoz fordulása miatt senkit nem érhet hátrány.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmondottakból következően a törvényjavaslat azon túl, hogy eleget tesz az Alkotmánybíróság határozatából következő törvényalkotási feladatoknak, az eredeti törvényt számos ponton javítja, mégpedig az alkotmányos jogok védelmét szélesítő, erősítő irányban. Lényegesnek tartom azt is, hogy a törvényjavaslat megalkotása során a kormány - miként azt képviselője az alkotmányügyi bizottság ülésén is elmondotta, és itt az államtitkár úr többször is hangoztatta - beszerezte az országgyűlési biztosok véleményét a javaslatról, akik a törvényjavaslat megoldásaival egyetértettek, illetve, hogy az előttünk fekvő javaslat több esetben is az ombudsmanok kifejezett jelzése és felvetése alapján kívánja rendezni a felmerülő kérdéseket.

Összegezve, a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében a törvényjavaslatot támogatom, és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom.

Köszönöm figyelmüket. (Dr. Hende Csaba tapsol.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 100-102 2001.10.17. 8:35  83-105

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Nem kétperces lehetőséget kérek, elnök úr, egy ismételt szóbeli lehetőséget...

 

ELNÖK: Hozzászólásra adtam lehetőséget.

 

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): ...ami lehet, hogy egy kicsivel túl fogja lépni a kétperces keretet, bár igyekszem önmegtartóztatást gyakorolni.

Tulajdonképpen amiért szót kértem, az az, hogy az elhangzott álláspontok ismeretében némi borúlátással kell e törvényjavaslat sorsa elé néznünk, és azt gondolom, nem jó, ha szó nélkül hagyjuk és itt befejezzük az általános vitát, bár nyilván a törvényjavaslat sorsa ezzel még feltétlenül nem dőlt volna el.

Az ismételt megszólalás lehetőségével azért élek, mert szeretném arra kérni az igen tisztelt szocialista és szabad demokrata frakciókat, hogy legyenek egy kicsit rugalmasabbak e törvényjavaslat sorsának a kezelésénél. Tudniillik nem az a probléma itt most számomra, hogy a felszólalásokban megfogalmazódtak ellenvélemények, megfogalmazódtak az egyes megoldással kapcsolatban kritikák; itt jó néhány részletkérdés is fölmerül, mert hiszen egy ilyen vitának természetes része, és azt gondolom, a vita akkor jó és akkor szolgálja megfelelően a funkcióját, ha ezeket az érveket meghallgatjuk kölcsönösen, és végiggondoljuk, hogy tudunk-e egy kétharmados törvény megalkotása érdekében közelebb jutni egymáshoz. Inkább az zavart, hogy az összefoglaló vélemény egy ellentmondást nem tűrő elutasítás volt számomra, ami - ha ez valóban megingathatatlan álláspont, és nem retorika - valóban nagyon szerencsétlen dolog lenne. Fontosnak tartom rámutatni arra, hogy ha e miatt a sziklaszilárd szembenállás miatt ez a törvény nem születne meg, akkor mi minden hátránnyal járna ez együtt.

 

 

(18.00)

 

Most járjuk végig egy kicsit közösen azt, hogy ha ez a törvény nem születik meg - csak azért, hogy ne szülessen meg, teszem hozzá, amit én nagyon sajnálnék -, akkor mi történik.

Itt szóba került bizonyos nyomozati hatáskört kapó szervek - akik időközben a korábbi ombudsman-törvény megszületését követően nyomozati hatáskört kaptak - jogkörének gyakorlása, és az, hogy ezt miként gyakorolhatják, miként nem. Azt hiszem, az nyilvánvaló, hogy az ügyészség abban az esetben, ha ez a törvény nem születik meg, teljes mértékben, teljes körben és nyomozati tevékenységét illetően is kiesik az ombudsmanok felügyelete alól. Akarjuk ezt? Nem akarjuk - én legalábbis és a Fidesz-Magyar Polgári Párt nem ezt akarja.

Vagy például mi történik akkor a vám- és pénzügyőrség, mi történik akkor az APEH nyomozati tevékenységet vizsgáló cselekvőségei tekintetében? Legalábbis jogértelmezési vitává válik az, hogy az ombudsmanok ezekben az ügyekben milyen ellenőrzési jogkört gyakorolnak. Akarjuk azt, hogy ez vitakérdés legyen, vagy pedig szeretnénk, hogy ezt törvény, egy kétharmados törvény szabályozza? Mert az, ha ebből vitakérdés keletkezik, akkor az alkotmányos jogok érvényesülése fog sérülni, az állampolgárok jogkeresése fog hátrányt szenvedni, hiszen az fog történni, hogy az országgyűlési biztosok esetleg fel akarnak majd lépni ezeknél a szerveknél, és ezek a szervek különböző jogértelmezési kérdésekkel, az államtitokra vonatkozó törvényre hivatkozással adott esetben el fognak zárkózni információk adásától. Erről majd lehet vitatkozni az adott szerveknek és az ombudsmanoknak, de ebből nem lesz állampolgári jogok hathatós védelme. Nem ezt szeretnénk.

Vagy itt van a törvénynek az az eleme, amelyik a közigazgatási jogorvoslat fogalmát akarja szűkíteni, pontosítani, értelmezni. Az nem mindegy, hogy megszületik-e ez a rendelkezés ebben a törvényben vagy sem, mert most jól tudjuk, hogy nemegyszer vitára adott okot, előfordult, hogy közigazgatási szervek megtagadtak közreműködést ombudsmani ellenőrzéssel kapcsolatban arra hivatkozással, hogy az államigazgatási eljárási törvényben szereplő összes jogorvoslat nincs kimerítve, és egyes közigazgatási szervek ide értik a maguk gyakorlatában a közigazgatási határozatok bíróság előtti megtámadását is, amelyek azért évekig el tudnak húzódni, tisztelt képviselőtársaim.

Most lehet itt vitatkozni, hogy a közigazgatási szervnek ez az értelmezése, a hatóságnak ez az értelmezése helyes vagy helytelen, de mi pont azt szeretnénk ezzel a javaslattal megoldani, hogy ez sohase legyen vitakérdés, hanem egyértelműen legyen benne a törvényben, hogy ha a rendes közigazgatási jogorvoslati utat kimerítették - tehát magyarán: a fellebbezést, most leegyszerűsítem ezt a jogorvoslati rendszert -, akkor utána már a közigazgatási szerv legyen köteles lehetővé tenni az ombudsmani vizsgálatot, hogyha az országgyűlési biztos azt szükségesnek találja.

Ha ez a törvény nem születik meg, akkor ezt is bizonytalanná tesszük, ezt is vitássá tesszük, úgyhogy nem hiszem, hogy ennek a törvénynek a megtorpedózásával szolgálni tudnánk az alkotmányos jogok érvényesülését, szolgálni tudnánk az állampolgári jogok érvényesülését. Talán nem véletlen, képviselőtársaim, hogy itt többen hivatkoztak arra, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, illetve az országgyűlési biztosok támogatták, támogatják ezeket az elképzeléseket, sőt mint államtitkár úr is mondotta, az ő tevékeny közreműködésükkel fogalmazódtak meg azok a konkrét szabályok, amelyek ebben a törvényben megjelentek.

Én később kapcsolódtam be a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről ennek a törvényalkotásnak a folyamatába, nem ismerem az előzetes, az előkészítő szakaszt, nem tudom, hogy volt-e egyeztetés, elmaradt-e egyeztetés. Nyilván államtitkár úr, ha szükségesnek tartja, majd erre az észrevételre reagál. De most tegyük fel, hogy esetleg ez elmaradt, ami nem helyénvaló és nem örülök neki. Akkor is végig kellene gondolni, hogy milyen fontos érdekek fűződnek a törvény megalkotásához. Mégiscsak súlya és szerepe van, hogy az országgyűlési biztosok ezzel a megoldással, ezekkel a törvényben foglalt megoldásokkal egyetértenek, és nem lenne szabad akár ebből az úgymond sértettségi helyzetből és pozícióból ezt a törvényjavaslatot eleve elvetni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Én még egyszer azt kérem, hogy tegyük azt is mérlegre, hogy mi történik akkor, ki szenved abból kárt, hogyha ez a törvényjavaslat nem születik meg és ebből a törvényjavaslatból nem lesz törvény, és akkor ennek a mérlegelésével alakítsuk ki a végső álláspontunkat.

Azt gondolom, hogy kölcsönösen kell törekednünk egy kétharmados törvénynél a megegyezésre jutásra, és semmiképpen sem szerencsés, ha eleve leszögezzük, hogy vannak bizonyos feltételeink, amelyeket ha nem teljesítenek, akkor szó sem lehet egy törvény elfogadásáról. Ez egy kétharmados törvény megalkotásánál rossz hozzáállás.

Azt kérem a tisztelt képviselőtársaimtól, azt kérem az Országgyűléstől, hogy haladjuk meg ezt a szemléletet, haladjuk meg önmagunkat, és lehetőség szerint próbáljunk egy olyan törvényt alkotni, amely valóban előrelép, előrevisz, és biztosítja az alkotmányos jogok még kiterjedtebb védelmét, még megfelelőbb biztosítását, még megfelelőbb ápolását és megfelelő kontroll alatt tartását. Biztosítsuk azt, hogy az ombudsmani intézmény még teljesebb mértékben tudja kifejteni működését.

Köszönöm a figyelmet.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 363 2001.11.06. 5:25  358-370

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az ügyrendi bizottság elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ügyrendi bizottság most tárgyalandó általános érvényű állásfoglalása tulajdonképpen két sarkponti kérdésre kíván válaszolni. Az egyik kérdés, hogy a Házszabály 91. §-ában szabályozott kérdés voltaképpen hány kérdés. Ez azért merül fel problémaként, mert az MSZP álláspontja szerint azokban az ügyekben, amelyekben a szocialisták az ügyrendi bizottság állásfoglalását kérték, különböző kormánytagok a nekik feltett kérdés keretében számos alkérdést is kaptak, és külön-külön valóban nem mindenre történt tételes válaszadás.

A másik kérdés, amire az ügyrendi bizottságnak válaszolnia kellett, hogy az írásban feltett kérdésekre való válasz megadható-e összevontan. Az ügyrendi bizottság abból indult ki, hogy a Házszabály 91. §-ában meghatározott kérdés az országgyűlési képviselők informálódásának házszabályi eszköze. Annak eldöntésében, hogy a kérdés lehet-e egyszerre több kérdés, részben eligazít minket a Házszabály szövegezése, nevezetesen az egyes szám használata, de ennél még fontosabbak azok a rendelkezések, amelyek a kérdés tárgyalására vonatkoznak. Abból a rendelkezésből ugyanis, hogy a kérdés elmondására két perc áll rendelkezésre, és ugyancsak két perc a válaszadás ideje is, következik, hogy a Házszabály nem több kérdésben gondolkodik.

Az a további rendelkezés, amely az írásban feltett kérdés megválaszolására rövid, 15 napos határidőt szab meg, ugyancsak hasonló következtetést alapoz meg. A Házszabály 91. § (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy a kérdés tárgyát címszerűen meg kell jelölni.

Ez a rendelkezés is azt tükrözi, hogy a Házszabály kérdésenként mindig egy kérdésben gondolkodik, hiszen a tárgy megjelölésének pontosan az a funkciója, hogy a kérdezett számára összefoglalóan megjelölje a megválaszolandó problémát.

Az ügyrendi probléma értelmezése szempontjából az is mérlegelendő, hogy az országgyűlési képviselő ugyanannak a kérdezettnek külön-külön több kérdést is feltehet úgy, hogy ezeknek a kérdéseknek a feltételére és megválaszolására kérdésenként két perc áll rendelkezésre, illetve írásbeli kérdés esetén úgy, hogy külön-külön 15 napos válaszadási lehetőség keretében tudjon a kérdezett pontos és mindenben kielégítő választ adni.

Az alapos és megbízható információszerzés szempontjából is ez az út az ésszerű.

Tulajdonképpen mind a kérdést feltevő, mind a megkérdezett szempontjából garanciális követelmény, hogy a kérdések feltételére és megválaszolására a két-két perc, illetve az írásbeli kérdés megválaszolására a 15 napos határidő kérdésenként külön-külön álljon az érintettek rendelkezésére.

Mindezekből következően az ügyrendi bizottság akként foglalt állást, hogy a Házszabály 91. §-ában szabályozott kérdés egy, a kérdésnek minősülő indítvány címszerűen megjelölt tárgyára vonatkozó, azaz a Ház gyakorlata értelmében az önálló indítvány címében megjelenő kérdés. Természetesen az ügyrendi bizottság állásfoglalása nem áll útjában annak, hogy a kérdés részletes kifejtése során az érvelés keretében a kérdező további kérdéseket fogalmazzon meg. Ezek azonban a kérdés címében megjelölt tárgy szerinti kérdés részének tekintendők. Az, hogy a kérdezett a kérdésre adandó válasz során a kérdező által kifejtettekre és a kérdésben megfogalmazott részkérdésekre mennyiben tér ki konkrétan, tartalmi és nem ügyrendi kérdés. A kérdezett a kérdésből fakadó válaszadási kötelezettségének egy egységes érdemi válasszal eleget tehet.

Ami a másik problémát illeti, nevezetesen a különböző kérdésekre adandó együttes válasz lehetőségét, az ügyrendi bizottság egyrészt abból indul ki, hogy a kérdés információ szerzésére irányuló jellege - szemben például az interpellációnak az alkotmányos felelősség kérdésének felvetését magában foglaló jellegével - elvileg nem zárja ki azt, hogy az információ adására együttesen kerüljön sor. Emellett az ügyrendi bizottság vizsgálta a Házszabály eljárási rendelkezéseit is. Ebből következően a szóbeli kérdésnél az eljárási kérdések szigorúan előírt sorrendje az együttes válaszadás lehetőségét valóban kizárják, írásbeli kérdésnél azonban a Házszabály ilyen természetű előírásokat nem tartalmaz. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Befejezem, elnök úr. Ebből következően az írásban feltett különböző kérdések együttes megválaszolása nem sérti a Házszabályt, és ugyanez az irányadó arra az esetre is, ha a kérdéseket eredetileg a kormány több tagjához intézték, de azokra egy kormánytag válaszol.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 369 2001.11.06. 3:03  358-370

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az ügyrendi bizottság elnöke: Rövid leszek. A Tóth András által elmondott érvekből háromra szeretnék kitérni. Tóth András képviselőtársam többször hivatkozott arra, hogy itt az Országgyűlésben számtalanszor előfordul, hogy a kérdésnek vagy interpellációnak alkérdései vannak, és mindig tételes választ kapnak minden alkérdésre. Ezt cáfolom, és csak azt idézem a képviselőtársam emlékezetébe, hogy hányszor hangzik el a képviselői válaszban az az érv, hogy: nem fogadom el a miniszter válaszát, mert nem válaszolt az általam feltett összes kérdésre. Soha nem azt mondta a képviselő, hogy: ügyrendi felvetésem van, kérem, az elnök kötelezze a minisztert, hogy azokra az alkérdésekre is válaszoljon, amelyekre nem kaptam választ, netán keressük meg az ügyrendi bizottságot, hogy marasztalja el a minisztert, mert megsértette a Házszabályt. Mindig tartalmi kérdésként fogták fel a képviselőtársak azokat a helyzeteket és eseteket, ha egy kérdés érvelési körében feltett további alkérdéseket, további megfogalmazott kérdéseket tételesen nem válaszoltak meg. Egész egyszerűen ebben a képviselőtársam hivatkozása alaptalan és ellentétes a tapasztalatokkal.

A másik kérdés, ami itt szóba került a felszólalásában, a miniszterek helyettesítésével kapcsolatos vita. Csak arra utalok, hogy ezzel kapcsolatban az MSZP felvetése nem tartalmazott kérdést az ügyrendi bizottsághoz, az ügyrendi bizottság sem foglalkozott ezzel. Az a kérdés merül fel, hogy a Házszabály a miniszterek egymás általi helyettesítését köti-e valamilyen kritériumhoz, és azt kimondja-e ez az ügyrendi bizottsági állásfoglalás, hogy nem köti. Nem egészen értettem, hogy miről beszélt a képviselőtársam.

Végül, abba a kérdésbe nem akarok külön belebocsátkozni - mert nem ismerem a tényeket, nem tudom, hogy valós-e vagy nem valós -, hogy előfordult-e, hogy miniszternek írt levél esetleg megválaszolatlanul maradt. Elnézést kérek, ez nem a kérdés műfaja, ez megint nem házszabályi kérdés. Csak azt tudom mondani, hogy ha ilyen történt, akkor fel kell tenni egy kérdést, mert abban egyetértünk valamennyien, és ezt az ügyrendi bizottság állásfoglalása sem kérdőjelezi meg, hogy a kérdésre a miniszternek vagy a kérdezettnek - hiszen nemcsak miniszter, hanem más is lehet kérdezett - válaszolnia kell; ha szóban hangzik el itt a parlamentben, akkor szóban kell válaszolni, ha írásban történik, akkor pedig tizenöt nap alatt az írásbeli választ meg kell adni.

Mindezekre figyelemmel változatlanul az az álláspontom, hogy az ügyrendi bizottság helyénvaló és megalapozott állásfoglalást alakított ki a Szocialista Párt megkeresésére, így kérem, hogy azt a kérelmet, amelyet most tárgyalunk, az Országgyűlés szíveskedjék elutasítani.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
239 50 2001.11.09. 5:18  47-61

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az ügyrendi bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Isépy Tamás az imént tulajdonképpen már elkezdett beszélni az ügyrendi bizottság előterjesztésének az indokairól is.

Az ügyrendi bizottság az egyes országgyűlési képviselők vagyon-, jövedelem- és érdekeltségi nyilatkozatának vizsgálatára irányuló, valamint az ezekkel összefüggésben kezdeményezett összeférhetetlenségi eljárás kapcsán valóban a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság megkeresésére vizsgálta a Házszabály említett eljárásra vonatkozó szabályait.

Valóban úgy van, ahogy mondotta a képviselő úr az imént, az ügyrendi bizottság a 63/1998-2002. számú eseti állásfoglalásában, 2001. március 1-jén egyhangúlag arra a megállapításra jutott, hogy a mentelmi bizottság megkeresésében felvetett több kérdés, a Házszabály ellentmondásos rendelkezései következtében, értelmezéssel nem válaszolható meg. Az ügyrendi bizottság ezért szükségesnek tartotta a vagyonnyilatkozati eljárásra vonatkozó szabályozás módosítását. Ennek tesz most eleget a bizottság; ennek előmozdítása érdekében terjesztette az Országgyűlés elé az önök előtt fekvő, H/4998. számú országgyűlési határozati javaslatot.

A javaslat mindenekelőtt kiküszöböli azt az ellenmondást, amelynek következtében a jelenleg hatályos jogi helyzet szerint az összeférhetetlenségi, illetve a vagyon-, jövedelem- és érdekeltségi nyilatkozattal kapcsolatos eljárások nem különíthetők el világosan egymástól. Így a javaslat az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény rendelkezéseinek megfelelően, a törvény szövegének átvételével definiálja a vagyonnyilatkozati eljárás célját, rögzítve, hogy az a vagyonnyilatkozatban foglaltak valóságtartalmának ellenőrzését jelenti.

A javaslat, továbbá a Házszabály jelenlegi 131/F. § (4) bekezdésében említett, a mentelmi bizottság elnöke által elrendelendő eljárást a jövőben nem összeférhetetlenségi, hanem vagyonnyilatkozati eljárásként nevezi meg. Ezzel a jelenleg fennálló értelmezési zavar fő okát megszünteti. Az előterjesztés az előbbieken túlmenően több ponton is egyszerűbbé, ésszerűbbé és átláthatóbbá kívánja tenni a vagyonnyilatkozati eljárást. Egészében véve, a Házszabálynak az ügyrendi bizottság önálló indítványa szerinti mostani módosításával olyan eljárás kialakítását valósíthatjuk meg, amelynek segítségével maradéktalanul lehetségessé válik az országgyűlési képviselők vagyoni, jövedelmi és érdekeltségi helyzetének nyilvánosság előtti ellenőrzése.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előterjesztés arra is figyelmet fordít, hogy az összeférhetetlenségi eljárás, illetve a vagyonnyilatkozattal kapcsolatos eljárás ne legyen felhasználható alaptalan zaklatásra. Ezért a javaslat ismételt összeférhetetlenségi eljárást csak akkor enged kezdeményezni, ha a korábbi, összeférhetetlenséget nem eredményező eljárásban vizsgált tényekhez képest új tény merül fel. Hasonlóképpen, az ismételt és nyilvánvalóan alaptalan vagyonvizsgálati eljárás kezdeményezésének a javaslat ugyancsak útját állja. Így például egy lefolytatott vagyonvizsgálat alapján a már kivizsgált és valótlannak bizonyult tényállás ismételt állítása nem szolgálhat új vagyonvizsgálati eljárás alapjául.

Végezetül arra kívánok utalni, tisztelt Országgyűlés, hogy az önálló indítvány kialakítására alapos egyeztetés során került sor. Ezt követően az ügyrendi bizottság egyhangú döntéssel határozott ennek a javaslatnak az Országgyűléshez történő benyújtásáról. A pontosság kedvéért utalok arra, hogy a Magyar Szocialista Párt delegátusa egy részkérdésben a fenntartását hangoztatta ugyan, de ezzel együtt maga is támogatta az előterjesztést, így figyelemmel arra, hogy a lényegi kérdésekben az ügyrendi bizottságban a követendő szabályozást illetően egyetértés alakult ki, jó esély van arra, hogy ez a házszabály-módosítás megszülessen.

A fent előadottakra tekintettel az előterjesztő képviseletében, tehát a bizottság képviseletében kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az önálló indítványt vitassa meg, és fogadja el. Köszönöm a figyelmüket.

 

(11.30)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
239 52 2001.11.09. 2:12  47-61

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. A parlamenti szokások nem teszik lehetővé, vagy illetlen dolog, hogy bizottsági előadóként pártvéleményt mondjak, de azért gyakorlatilag mégis könnyű a helyzetünk, hiszen arra utaltam, hogy egy hatpárti egyetértést képviselünk mi itt most Isépy Tamás kollégámmal együtt, amiből következik, hogy amit mi bizottsági előadóként az imént kölcsönösen elmondtunk, azzal azonosulunk úgy is, mint a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselői. Ezért fölmentve érzem magam, hogy akár a törvényjavaslat, akár a vele együtt tárgyalandó, illetőleg most tárgyalás alatt lévő országgyűlési határozati javaslat részleteit illetően további érvelésekbe bocsátkozzam.

Egyetlenegy dologra szeretnék rámutatni. A bizottságok, amikor abból a szempontból vizsgálták egymás előterjesztéseit, hogy általános vitára alkalmasnak ítélik-e a javaslatot, ebben a vitában felmerültek észrevételek, amelyek - föltételezem - a mai vitában elmondásra kerülnek majd más felszólaló képviselőtársaink részéről, amelyek részletkérdéseket illetőek és szakmai természetűek. Én most csak jelzem előre: tudunk arról, hogy lesznek ilyen észrevételek, és szeretnék ehhez annyit rögtön hozzátenni általánosságban, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt minden, a javaslatokat jobbító módosító javaslat megfontolására és indokolt esetben való elfogadására kész, tehát ez irányban is teljesen nyitottak vagyunk.

Ezzel a megjegyzéssel és ennek előrebocsátásával együtt jelezzük azt, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója mindkét előterjesztést támogatja, és az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlja.

Köszönöm a figyelmüket.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
239 58 2001.11.09. 2:05  47-61

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Amiről Dornbach Alajos beszélt, tulajdonképpen egy valós és reális probléma, és azt sem vitatom, hogy érintkezik egy kicsit a most tárgyalt témával, mert hiszen a mentelmi bizottság a vizsgálati eljárásában szükségesnek ítélheti kvázi bizonyítás - hogy így mondjam - felvételét, ez is részét képezheti a vitás kérdések tisztázásának. Tehát ilyen értelemben van összefüggés, a probléma reális és jogos.

Amit a képviselő úr kérdésként feltesz, azt én még határozottabban alátámasztom: állampolgárokat országgyűlési határozati javaslattal, házszabályi rendelkezéssel semmire sem lehet kötelezni. Nem véletlen, hogy a Házszabály így fogalmaz. Valóban, nem kötelezhetők állampolgárok házszabályi rendelkezéssel semmire. Ez törvénynek kell hogy tárgyát képezze. Csak a teljesség kedvéért jelzem, hogy én jegyzek egy olyan törvényjavaslatot, ami a Ház tárgysorozatában van, és ami ennek a kérdésnek a rendezésére irányul. Valóban szembe kell azonban néznünk azzal a helyzettel, hogy ebben a ciklusban már nem lesz mód ennek a törvényjavaslatnak az elfogadására. Tehát mindannak a kérdéskörnek a rendezése, amiről Dornbach Alajos beszél, indokolt és jogos, de egész egyszerűen abban a keretben, ami itt most előttünk fekszik - tehát a képviselői jogállásáról szóló törvényben, illetőleg a házszabály-módosításban - ezt legjobb akaratunkkal sem tudjuk megoldani.

 

 

(11.50)

 

 

Tehát lehet erről beszélni, vagy szóba lehet ezt hozni, nem vitatom az indokoltságát, de ezekben az előterjesztésekben egyszerűen nincs lehetőség ezeknek a megoldására. De meg kell oldani, ebben egyetértünk.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 88 2001.11.26. 1:42  83-127

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt az alkotmányügyi bizottság törvényjavaslatával egyetért. Ez a javaslat mind a három pontban, az 1., a 2. és a 3. §-ban ésszerű, racionális és indokolt változtatásokat irányoz elő a választási eljárási törvényben.

Rubovszky alelnök úr az iménti expozéban egyébként részletesen ismertette is ezeket a rendelkezéseket és tulajdonképpen a rendelkezések alapjául szolgáló indokokat is, úgyhogy én most így indokolatlannak tartanám azt is, hogy még külön részletesen érveljek az egyes rendelkezések mellett. Az alkotmányügyi bizottságban és az ügyrendi bizottságban egyébként érdemi vita - mindkét bizottság ülésén részt vettem - nem merült fel. Azt gondolom, ha itt az esetleges későbbi hozzászólásokban lesznek érdemi ellenvetések, akkor inkább az ismételt hozzászólás lehetőségével élek, de most én sem merítem ki a napirendi ajánlásban szereplő ötperces vitakeretet.

Még egyszer azzal foglalom tehát össze a mondanivalómat, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt a törvényjavaslatban foglaltakkal egyetért, támogatja és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlja.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 102 2001.11.26. 1:39  83-127

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Én most csak Fenyvessy képviselő úrnak arra az észrevételére szeretnék reflektálni, hogy nem volt egyeztetés a pártok között. Ez annyiban valóban igaz, hogy külön a hat párt nem ült le egy úgynevezett hatpárti egyeztetésre, de az alkotmányügyi bizottságban minden párt képviselve van, és mi azt gondoltuk, hogy az alkotmányügyi bizottság megfelelő fóruma lesz ennek az egyeztetésnek.

Sajnálattal kell emlékeztetnem arra a képviselő urat, hogy a képviselő úr nem volt ott az alkotmányügyi bizottság ülésén, tehát ezért nem volt igazán alkalma a bizottságnak erről a kérdésről véleményt mondania, és ezért alakult ki az a helyzet, hogy valóban Balczó képviselő úr az ügyrendi bizottság ülésén ott helyben találkozott a javaslattal. Vannak helyzetek, amikor a bizottsági kereteket is el kell fogadnunk egyfajta egyeztető fórumnak, hiszen a bizottságoknak a funkciója a parlament plenáris ülésének a tehermentesítése, és nagyon sok megállapodás, nagyon sok konszenzus a bizottságban jön létre. Részt kell venni a bizottság ülésein, és akkor nem áll elő olyan helyzet, hogy valaki úgymond a bizottság kereteiben történő egyeztetésből kimaradjon.

Így én végül is furcsállom, hogy a képviselő úr erre hivatkozik, és ezt így akarja beállítani. Ott kellett volna lenni az alkotmányügyi bizottság ülésén.

Köszönöm.

 

 

(18.20)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 110 2001.11.26. 1:21  83-127

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Elnézést kérek, tisztelt képviselőtársaim, tényleg nem szerencsés dolog szavakon lovagolni, de azért ez elvi kérdés. Azt, ami történt, antidemokratikusnak minősíteni - és én fontosnak tartom, hogy erre reflektáljak -, ezt vissza kell hogy utasítsam!

A Ház törvényes működésének keretei között, a demokratikus, törvényes, alkotmányos szabályaink megtartása mellett került sor erre az előterjesztésre. Aki ezt antidemokratikusnak nevezi, az a demokrácia fogalmával nincs tisztában!

Ha korábban nem lett volna egy olyan széles körű megegyezés, amire Rubovszky képviselőtársam egyébként utalt, és amiről Fenyvessy képviselő úr vissza-visszatérően elfeledkezik, akkor legfeljebb arról lehetne beszélni, hogy itt a két legjelentősebb párt közös javaslatot terjesztett elő, amelybe őket nem vonták be, és ez nekik rosszulesik. Ezt én megértem, és ebben a megfogalmazásban nem találnék éppenséggel kivetnivalót, de ezt azért, mert netán egy előterjesztésbe minden pártot előzetesen ne vontak volna be, ezt nem tették meg, ezt ezért antidemokratikusnak minősíteni nem lehet. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 116 2001.11.26. 4:33  83-127

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A mostani normál felszólalásomban néhány vitaelemre szeretnék röviden válaszolni. Az egyik Bauer képviselő úr felvetése, nevezetesen: utalt arra, hogy az SZDSZ-nek van egy más elképzelése a kampány finanszírozásával kapcsolatosan. Én most itt csak arra szeretnék egyetlenegy gondolat erejéig röviden rámutatni, hogy mi a különbség az alkotmányügyi bizottság javaslata és az SZDSZ elképzelése között.

Az SZDSZ elképzelése - mint az a 2002-es választásokkal kapcsolatos költségvetési támogatásra irányuló országgyűlési határozati javaslathoz benyújtott módosító javaslatukból is kitűnik - arra irányul, hogy a költségvetésből fordítsanak nagyobb összeget a kampányra, tehát az valójában az adófizetők pénzéből akarja támogatni a kampányt. Itt nem erről van szó. Rubovszky alelnök úr is kiemelte, és ismételten rá kell mutatnom, hogy ez a javaslat nem a költségvetés terhére irányoz elő emelést, nem az adófizetők pénzéből akar több pénzt, több támogatást fordítani a kampányra, hanem arról van szó, hogy a pártok a magukéból fordíthassanak arra többet, amennyiben ilyen eszközökkel, ilyen forrásokkal rendelkeznek - gondolunk itt párttagok támogatására, gondolunk más, a kampányt támogató magánszemélyek adományaira is. Tehát erről van szó, nem a költségvetés terheinek növeléséről.

Ami pedig azt az érvet illeti, amit Fenyvessy képviselő úr mond, hogy ez a kis pártok számára lenne kedvezőtlen és az esélyegyenlőtlenséget növelné, ennek a cáfolatára nem is a saját szavaimmal, hanem Tóth András képviselőtársam szavaival szeretnék felelni, annak a pontos idézésével, amit ő az ügyrendi bizottságban erről a törvényjavaslatról elmondott; ez egyébként számomra azért is lényeges, mert kitűnik belőle, hogy a Szocialista Párt az ügyrendi bizottságban nagyon is karakteresen támogatta ezt az elképzelést, és gondolom, hogy ez a támogatása, érdemét illetően, a Szocialista Párt részéről most is fennáll, függetlenül attól, hogy a Szocialista Párt egyéb pártok támogatásától is függővé teszi az álláspontját.

Idézem Tóth András képviselő úr véleményét: "Ez a bizonyos 2 millió forintra emelése a kampányra fordítható pénzkeretnek, azt gondolom, életszerű, reális dolog, az Állami Számvevőszék is többször foglalkozott ezzel a kérdéssel. Ne csináljunk úgy - mondta Tóth András képviselőtársam -, mintha a valóságot nem akarnánk tudomásul venni! 386 millió forintból egy olyan párt, amely az ország minden pontján, minden egyéni választókerületben jelöltet indít, nem tud egy kampányt megcsinálni. Csinálhatunk úgy, mintha nem így lenne, de így van. Ez most 772 millióra módosul a törvényi előírások szerint."

Ezt azért tartottam fontosnak idézni - gondolom, Tóth András meg fog erősíteni, hogy érdemben ezt továbbra is így gondolja -, mert erről van szó; és miért ne lehetne ezt a gondolatot vállalni nemcsak a Parlament folyosóján, hanem itt a plenáris ülés előtt is? És ebből az következik, képviselő úr, hogy a MIÉP-re - amely párt tudomásom szerint minden választókerületben akar majd jelöltet indítani - is igaz ez; ő sem fogja tudni megcsinálni ezt a kampányt, ha Tóth Andrásnak igaza van, és én nem látok okot, hogy kételkedjem az ő szavaiban, ő sem fogja tudni ezt megcsinálni. Tehát az úgymond kis pártok vagy a kisebb pártok sem fogják tudni megcsinálni ezt a kampányt ebből az összegből.

Tehát ne tagadjuk el a közvélemény elől a valóságot, mert az egyenes út az egyetlen az ilyen, ha tetszik, kényesnek tűnő kérdésekben is, ami korrekt megoldáshoz vezethet.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 295-297 2001.11.28. 6:01  292-302

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A jogállási törvénnyel kapcsolatos itteni vitában én a felvetett kérdések közül először a hozzátartozói vagyonnyilatkozattal kapcsolatos kérdéshez szeretnék hozzászólni.

Azt gondolom, az az elgondolás, amely teljesen sommás módon egyszerűen megkerülhetővé tenné a hozzátartozói vagyonnyilatkozat megtételét, nem tűnik szerencsés megoldásnak, hiszen ebben az esetben ez a hozzátartozói vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség valójában értékét vesztené.

Van egy másik probléma is, amely itt most nem került megemlítésre, illetve Tóth András képviselőtársam utalt rá, de én talán még világosabban kimondom, hogy a bizottsági állásfoglalások alapján ebben a pillanatban nem teljesen egységes a kezelése ennek a kérdésnek, az egyes közhatalmi feladatokat ellátó, valamint közvagyonnal gazdálkodó tisztséget betöltő személyek összeférhetetlenségével kapcsolatos törvény, illetőleg a most tárgyalás alatt lévő képviselői jogállási törvény tekintetében. Mert a jelenlegi bizottsági álláspontok a közhatalmi feladatokat ellátó személyeknél - most nem mondom a hosszú címet - mereven elzárkóznak attól a lehetőségtől, hogy a hozzátartozó helyett az érintett személy tegyen nyilatkozatot, míg a jogállási törvényben engedékenyebb volt a kijelölt bizottság - egyébként nem ugyanaz a bizottsági döntés született meg -, és ott bizonyos esetre lehetővé tenné a most bizonyos értelemben favorizáltnak látszó megoldás azt, hogy a hozzátartozó helyett az érintett személy, jelesül a képviselő tehessen vagyonnyilatkozatot.

 

 

(17.50)

 

 

Egy biztos, hogy ebben a két törvényben nem lehetséges az, hogy eltérő megoldásra jussunk. Tehát az a véleményem, és ez a legfontosabb és legelső szempont, hogy amilyen mércével mérünk az egyes közhatalmi feladatokat ellátó személyek összeférhetetlenségi nyilatkozataival kapcsolatban, ugyanolyan mércével kell mérnünk az országgyűlési képviselők hasonló vagyonnyilatkozatait illetően.

Én mind a két törvényjavaslathoz egy azonos tartalmú csatlakozó módosító javaslatot terjesztettem elő, elsősorban azért, hogy azonos legyen a szabályozás, másodsorban azért, mert az én személyes nézetem szerint egy szigorúbb megkötéssel meg lehet oldani azt, hogy ha a hozzátartozó nem tesz nyilatkozatot, akkor mi történjék.

Az én kapcsolódó módosító javaslatom szerint ebben az esetben megteheti azt, hogy az érintett személy a hozzátartozó vagyonnyilatkozatát saját nyilatkozatával pótolja, ebben az esetben azonban ezt a körülményt az ok feltüntetése, megjelölése mellett a vagyonnyilatkozatban a nyilatkozó személynek fel kellene tüntetnie. Tehát olyan szigorú megszorítással és feltételekkel lenne ez lehetséges, ami, úgy érzem, korlátozná vagy visszaszorítaná annak lehetőségét, hogy tulajdonképpen a vagyonnyilatkozati szabályok értelmüket veszítenék.

Kétségtelen, hogy ez a kapcsolódó módosító javaslat, amely mindkét törvényben, még egyszer mondom, előterjesztésre került, egyfajta megoldást jelent. Lehet ezen még gondolkodni, hogy pontosan ebben a megoldásban kell-e majd a végső jogi rendezés módját megtalálni. Lesz még ebben a kérdésben bizottsági állásfoglalás, és ennek a bizottsági munkának a keretében esetleg arra is lehet lehetőség, hogy ha egy további, harmadik megoldásban gondolkodunk, akkor ez bizottsági módosító indítványként megszülessék. Egy szempont azonban nagyon lényeges, hogy a két törvényjavaslatban a szabályozás azonos legyen.

Még egyszer: elsősorban ennek a lehetőségét kívántam megteremteni a kapcsolódó módosító javaslat megteremtésével.

A másik kérdés, amire nagyon röviden szeretnék kitérni, az a szabály, amely, ha jól emlékszem, Szili Sándor képviselő úr módosító javaslatában jelenik meg, ami egy olyan változást irányozna elő... (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

 

ELNÖK: Így is majd' egy perccel túllépte az időkeretet, képviselő úr. Öt perc az időkeret, úgyhogy természetesen van mód újabb felszólalásra, de hadd tartsam be ezt az időkeretet.

 

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelettel tudomásul veszem az elnöki jelzést, és akkor ezzel a lehetőséggel fogok élni.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 301 2001.11.28. 5:17  292-302

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, és még egyszer elnézést, hogy az imént megfeledkeztem a korlátozásról.

A második témakört szeretném tehát folytatni, Szili Sándor képviselőtársam módosító javaslatát, amiben a képviselő úr arra tesz javaslatot, hogy ha a képviselő nem tesz eleget a vagyonnyilatkozatának, abban az esetben az az eddigi szankció, hogy képviselői jogait ne gyakorolhassa, kerüljön ki a törvényből.

Én ezzel messzemenően nem értek egyet. Először is, már csak azért sem értek egyet, mert ennek az egész törvénymódosításnak nem az a célja, hogy a vagyonnyilatkozattal kapcsolatos kötelezettségeket felpuhítsuk. Nem ez a célja! De nem értek egyet azért sem, mert nem osztom Szili képviselő úr érveit, amelyek röviden abban állottak, mint azt a módosító javaslat indoklásában is olvashattuk, hogy ha a képviselő nem tesz eleget ennek a kötelezettségének, akkor nem sújthatók a választói azzal, hogy képviselői jogai gyakorlásában akadályozva legyen.

Tulajdonképpen egy elvi kérdés merül fel a módosító javaslat kapcsán. Ismeri a parlamenti jog azt a lehetőséget, hogy a képviselő bizonyos magatartása következtében olyan helyzetbe kerüljön, hogy jogait nem gyakorolhatja. Azt szeretném a tisztelt Ház figyelmébe ajánlani, hogy tekintsen meg különböző házszabályi megoldásokat, tekintse meg különböző nagy tekintélyű demokráciák parlamenti jogának megoldásait.

Csak analógiaként hivatkozom a parlamenti fegyelmi jogra. Kérem szépen, számos ország, így a sok szempontból etalonnak számító angol parlamenti jog megoldásában is természetes következmény az, hogy bizonyos képviselői magatartások azzal a jogkövetkezménnyel járnak, hogy a képviselőt jogai gyakorlásában felfüggesztik. Például az angol parlamentben lehetőség van a parlament rendjét megsértő képviselővel szemben súlyos esetben olyan szankciót hozni, hogy bizonyos időre kitiltják az ülésről, és nem gyakorolhatja jogait .

Ha tehát ezt a parlamenti jog ismeri, és lehetőségként számba veszi, akkor miért ne lehetne ez alkalmazható egy olyan intézmény esetében, mint a vagyonnyilatkozat-adás, amelynek tulajdonképpen nem a puszta kíváncsiság a célja, hanem annak ellenőrzésének a biztosítása, hogy a képviselő a közéleti tisztaság jegyében gyakorolja a funkcióját. Ha a képviselő megtagadja a vagyonnyilatkozat tételét, de a képviselői jogait tovább gyakorolhatja, akkor tulajdonképpen azt teszi, mint ezt egyik képviselőtársam az ügyrendi bizottság ülésén megfogalmazta, hogy voltaképpen a tiszteletdíja ellenében megakadályozza azt, hogy ő átvilágítható legyen, és ezáltal képviselői tevékenysége követhető legyen. Tehát tulajdonképpen mérlegelvén, hogy mivel nyer többet, eleve lemond a tiszteletdíjáról, hogy egy kötelezettség alól, amelynek a célja a közélet tisztaságának a biztosítása, kivonja magát.

Ezt én elvileg elfogadhatatlannak, hibásnak tartom, és ismételten visszautalok arra, amit az imént mondottam: mivel a parlamenti jog természetével nemzetközi megoldásokat is számba véve egyáltalán nem ellentétes az, hogy bizonyos képviselői magatartások, bizonyos kötelmek megszegése azzal a következményekkel járjon, hogy a képviselőt tevékenységének, jogai gyakorlásában felfüggesztik, ezért én változatlanul amellett vagyok, hogy e tekintetben az eredeti törvényi szabályozást hagyjuk változatlanul, és ezt a jogkövetkezményt továbbra is hagyjuk érvényesülni.

Végül - rövid fél percem van hátra - csak utalok arra, hogy ami harmadik problémát itt most Tóth András felvetett, megmondom őszintén, ez számomra olyan értelemben új probléma, hogy eddig még ezzel a módosító javaslattal nem találkoztam, gondolom, ez egy kapcsolódó módosító javaslat. Meg kell hogy mondjam, hogy így, legalábbis első hallásra, bár még elolvasni nem tudtam, de magát a megoldás gondolatát nem igazán tudom támogatni, hiszen a zárt vagyonnyilatkozatok megtekintésének megteremtettük a lehetőségét és formáját, egyébként is az új ciklust illetően ennek a szükségessége felől, legalábbis jelen pillanatban nem vagyok meggyőződve.

Köszönöm figyelmüket.

 

 

(18.00)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 305 2001.11.28. 0:43  302-306

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon rövid leszek. Azt gondolom, amit Tóth András felvetett, az egy olyan speciális, apró szakmai részlet, amit bizottsági szinten biztosan meg fogunk tudni oldani. Egy mondatot mondanék, hogy a kérdésére itt válasz hangzódjék el: úgy gondolom, hogy a nyilvánvalóan alaptalan bejelentést ismételt helyzetben is el lehet követni, ezért jelenik ez itt meg. Egyébként ezzel kapcsolatban egy kapcsolódó módosító javaslatot adtam be, és úgy gondolom, hogy a bizottság ülésén módunk lesz egy kölcsönös, kétharmados támogatásra méltó elfogadást találni. Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 46-50 2001.11.30. 1:54  33-87

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Elnézést, ez tévedés. Nem ügyrendi, kétperces.

 

ELNÖK: Kétpercesben? Ez esetben is öné a szó.

 

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Akkor rossz gombot nyomtam.

 

ELNÖK: Semmi gond. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Én eredetileg nem is kívántam ehhez a vitához hozzászólni. Bauer képviselő úr valóban az általános vitában is érintette ezt az utóbbi témakört, megtette ezt az észrevételét, és most is elhangzott. Az általános vitában nem tértem rá ki, de most nem tudom megállni, hogy egy közmondást ne idézzek: ki mint él, úgy ítél.

Azt, hogy olyan lehetőségek vannak, amelyekről ő beszél, és hogy azokat olyan formában lehetséges egyáltalán kihasználni, azok tudhatják igazán, akik egy választást végigharcoltak kormánypárti pozícióból. A Fidesznek erre még eddig nem volt módja, a Fidesz most fog először kormányzó koalíciós pozícióból küzdeni.

Azt javaslom egyébként, hogy a vitába ne vigyünk bele olyan elemeket, amelyek inszinuációkat, feltételezéseket tartalmaznak, mert ez nem viszi előre a vitát, hanem csak mélyíti az ellentéteket, és elmérgesítheti. Úgyhogy azt tanácsolnám a képviselő úrnak, hogy az ilyen természetű észrevételektől tartózkodjon, mert még egyszer mondom, akkor arra gondolok, hogy ezeket a képviselő úr a saját pártja tapasztalatából tudja, mert az SZDSZ-nek már volt módja kormánypárti pozícióból egy választást végigküzdeni.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 54 2001.11.30. 2:17  33-87

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Először is azzal kezdeném, hogy bár Tóth András képviselő úr is támadó élű megjegyzést tett, de amit ő mond, az egészen más, mint amiről Bauer Tamás beszélt. Bauer képviselő úr inszinuált az imént; Tóth András képviselő úr pedig arról beszél, hogy egy kormányzáshoz hozzátapadnak óhatatlanul olyan elemek, amelyek egy kormánykoalíció munkáját népszerűsítik. Ez tényszerűen igaz. De nem volt még olyan kormány a világon, amelyik úgy tudott volna működni, hogy ehhez ne fűződött volna valamilyen megítélés. Ezt egy módon lehet elkerülni: ha a választások előtt hat hónappal beszüntetjük az állami szervek működését, mondjuk, a kormány működését is. (Dr. Kis Zoltán: Jaj! - Csige József: Ugyan már!)

Más oldalról úgy fogalmazhatnám meg ezt a kérdést, hogy a legjobb kampány a folyamatos, a választók érdekeit és az ország érdekeit szolgáló munka. (Közbeszólás a bal oldali padsorokból: Úgy van!) Ha a Fidesz kampányt folytat, akkor ilyen értelemben folyamatosan igyekszik legjobb lelkiismerete szerint kampányt folytatni, és folytatja négy év óta. Ezt nem vitatom, de azt hiszem, ez elkerülhetetlen, mert minden kormánymegjelenéshez hozzátapad.

De, hogy visszatérjek konkrétan a részletes vita tárgyához, a kétmillió forint biztosítása éppen ezért a kisebb pártok számára jelent több esélyt, mert a legnagyobb kormánypártnak és a legnagyobb ellenzéki pártnak pozíciójából eredően van meg az a lehetősége, hogy a médiában bizonyos fajta túlreprezentációt élvez, ami nincs meg a kisebb pártoknak. A kisebb pártoknak pontosan a nagyobb kampánykeret jelenthet ebben a különbségtételben valamilyen esélykompenzációs lehetőséget. Ez egy további ok a mellett, ami az eredeti javaslat elfogadása mellett szól, és Bauer (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) képviselő úr és Hankó Faragó Miklós közös javaslatának elvetését indokolja. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
247 379 2001.12.11. 0:18  378-380

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az ügyrendi bizottság elnöke: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottság nevében kérem az Országgyűlést, hogy az ügyrendi bizottság előterjesztését, a házszabály-módosításról szóló országgyűlési határozati javaslatot a szükséges kétharmados többséggel fogadja el. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
249 302 2001.12.18. 2:48  301-303

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az ügyrendi bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Kivételesen egyszerű feladatom van, amikor az ügyrendi bizottság által előterjesztett, most tárgyalandó házszabály-módosítás indokait a tisztelt Ház előtt összefoglalom.

Tulajdonképpen sokkal többet, mint amit az önálló indítvány indokolása tartalmaz, nem mondhatok. A Házszabály elfogadása óta költségvetési rendünkben bizonyos jogszabály-változásokra került sor, illetve az Országgyűlés vagyoni helyzetét illetően a Házszabályban eleve pontatlan, a valós jogi helyzetnek nem megfelelő szövegfordulatok szerepelnek. Az országgyűlési határozati javaslat egyrészt az említett jogszabályi módosításokat kívánja követni és a Házszabály rendelkezéseit ezekhez hozzáigazítani, másrészt a Házszabálynak az Országgyűlés vagyoni helyzetét hibásan tükröző rendelkezéseit kívánja kijavítani.

A javaslat érdemére áttérve: egyfelől módosítani kell azokat a házszabályi fordulatokat, ahol az Országgyűlés költségvetésének tervezetéről, illetve az Országgyűlés költségvetéséről van szó. Tekintettel arra ugyanis, hogy törvénymódosítás következtében az említett költségvetési területen a költségvetési szabályok az Országgyűlés Hivatalának címe alatt jelennek meg, a helyes és pontos jogi megfogalmazásnak az felel meg, hogy ahol a Házszabály eddig az Országgyűlés költségvetésének tervezetéről, az Országgyűlés költségvetéséről beszélt, ott ehelyett az Országgyűlés Hivatala megjelölés szerepeljen, mint akit érintően költségvetési tervezetről, költségvetésről valójában beszélni lehet.

Másfelől, miután az Országgyűlésnek sem ingatlan, sem ingó vagyona nincs, ennek az egyébként a magyar állam tulajdonát képező vagyonnak kezelőjeként a valós jogi helyzetnek megfelelően a Házszabályban is az Országgyűlés Hivatala jelöltessék meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslatban testet öltő házszabályi módosításokat a parlamenti frakciók a házbizottságban támogatásukról biztosították. Az ügyrendi bizottság egyhangú döntést hozott arról, hogy ennek megfelelően az önök előtt fekvő önálló indítványt terjessze az Országgyűlés elé.

Kérem, hogy a tisztelt Országgyűlés a határozati javaslatot vitassa meg és fogadja el.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 362 2002.02.05. 3:31  357-373

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az ügyrendi bizottság elnöke: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A H/5509. számú országgyűlési határozati javaslat, melynek házszabályszerűségét az ügyrendi bizottságnak vizsgálnia kellett, több okból sem felelt meg a Házszabály rendelkezéseinek.

Már az előterjesztés megszületésének előzményei is törvényességi problémákkal terheltek. Mint ismeretes, a szocialista és a szabad demokrata képviselők egy csoportja, válaszként arra, hogy egy vizsgálóbizottság felállítására vonatkozó önálló indítványukat az Országgyűlés nem vette napirendre, az Országgyűlés megkeresésével úgynevezett rész-vizsgálóbizottságot hoztak létre és működtettek. Ez a grémium természetesen nem minősülhetett házszabályszerűen működő bizottságnak. Vizsgálódásának eredménye nem egyéb, mint egy kizárólag ellenzéki képviselőkből álló, törvényellenesen működő alakulat elfogult és megalapozatlan véleménynyilvánítása. Az említett ellenzéki képviselők ezt a véleményt kívánták a H/5509. szám alatti országgyűlési határozati javaslat formájában az Országgyűléssel megtárgyaltatni.

Az előterjesztés tartalmából, különös tekintettel annak mellékletére, egyértelmű, hogy a határozati javaslat ténylegesen jelentés elfogadására irányul. Az előterjesztést az említett képviselők nem bizottságként, hanem országgyűlési képviselői minőségükben nyújtották be az Országgyűlésnek. Zárójelben jegyzem meg, hogy mivel az adott kérdésben bizottság jogilag nem létezett, bizottságként természetesen a képviselők nem is léphettek fel, a Házszabály 89. § (2) bekezdése értelmében azonban jelentés előterjesztésére országgyűlési képviselő nem jogosult.

További házszabályi problémát vet fel az, hogy mivel a 114. § (1) bekezdése értelmében a jelentéshez módosító javaslat nem nyújtható be, azáltal, hogy ellenzéki képviselőtársaink a jelentést az országgyűlési határozat mellékleteként fogalmazták meg - amihez viszont lehetséges módosító javaslat benyújtása -, nyitva hagyták annak lehetőségét, hogy a tartalmilag jelentésnek minősülő anyagot érintően módosító javaslatot lehessen előterjeszteni.

Az említett fogyatékosságokra tekintettel az előterjesztés nem felel meg a Házszabály rendelkezéseinek, így az tárgysorozatba nem vehető.

A teljesség kedvéért megjegyzem, hogy időközben ellenzéki képviselőtársaink az alapügyben kialakított véleményük megtárgyalására szabályszerű határozati javaslatot terjesztettek elő, melynek tárgysorozatba-vétele kérdésében az alkotmányügyi bizottság a tegnapi napon döntést hozott.

Az előadottakra tekintettel kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az SZDSZ képviselőcsoportja kérelmét utasítsa el.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 370-372 2002.02.05. 4:35  357-373

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az ügyrendi bizottság elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr.

 

ELNÖK: ...ötperces időkeretben.

 

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az ügyrendi bizottság elnöke: Előrebocsátom, hogy kizárólag a szakmai érvekre fogok röviden reagálni, és megnyugtatom képviselőtársaimat, hogy mivel ebből nem hangzott el túl sok, rövid lesz a válaszom.

Az egyik szakmai fölvetése Bauer képviselő úrnak az volt, hogy miért volt törvényellenes ezeknek az ellenzéki képviselőknek az eljárása. Azért, képviselő úr, mert önök egy olyan bizottság létezésének és működésének a látszatát keltették, amelyet az Országgyűlés soha nem hozott létre, vagyis amely grémium illegitim volt - ez az egyik. (Dr. Hankó Faragó Miklós: Ez elképesztő!)

Nem tudom azt sem megállni - bár valóban most kivételesen, előbbi ígéretemtől eltérően, mégiscsak a politikai támadásokra térek ki -, hogy az, ahogy a képviselő úr minősíti az ügyrendi bizottság működését, minősíti a házelnök működését, minden alapot nélkülöz, és a magam részéről a leghatározottabban visszautasítom. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Visszatérve a szakmai kérdésekre, Bauer képviselő úr azt kérdezi, hogy szabályszerű határozati javaslatot nyújtottak be, amely jelentéssel együtt került ide a Ház elé, egy olyan jelentéssel, amit az előterjesztő képviselők nem jelentésnek, hanem mellékletnek neveznek, és párhuzamokat vont erre a helyzetre. Azokat az eseteket, amelyeket párhuzamos, analóg esetekként említett meg a képviselő úr, nem ilyen esetek. Ott a jelentések jelentés formájában jelentek meg, nem pedig egy olyan melléklet formájában, amihez elméletileg módosító javaslatot is be lehetne nyújtani, szemben azzal a tilalommal, amely kimondja, hogy a jelentéshez nem lehet módosító javaslatot benyújtani. A jelentéstől az országgyűlési határozati javaslatot nem lehet, képviselő úr, elválasztani, és ez egy olyan képtelen jogi formai helyzetet jelentett, amely önmagában akadálya volt a tárgysorozatba-vételnek.

Eörsi képviselő úr felszólalásával kapcsolatban csak egy megjegyzést teszek: nem felel meg, képviselő úr, a valóságnak az, hogy az ellenzék valamennyi vizsgálóbizottsági indítványa az ügyrendi bizottság állásfoglalásán bukott volna el.

A képviselő úr bizonyára emlékszik arra a vizsgálóbizottságra, amit az ellenzék terjesztett elő, az Országgyűlés döntött a felállításáról, megszavazta a vizsgálóbizottság felállítását. De az azért nem állt föl, mert önt, képviselő úr, aki elfogult volt abban az ügyben, nem fogadta el az Országgyűlés ezen vizsgálóbizottság elnökének, és nem volt hajlandó megszavazni. Ahelyett, hogy önök más elnökre tettek volna javaslatot, semmilyen lépést nem tettek, és ez a vizsgálóbizottság például ezért nem állt föl. Csak a történeti hűség kedvéért tartottam szükségesnek ezt megemlíteni.

Tisztelt Országgyűlés! Semmilyen olyan jogi érvet ebben a vitában megszólaló ellenzéki képviselőtársaim nem említettek, ami megalapozná ennek az állásfoglalásnak a megsemmisítését. Balczó képviselő úr - nem jogász létére - jogászokat megszégyenítő logikával mutatott rá pozitíve is részleteiben az ügyrendi bizottság állásfoglalásának a megalapozottságára.

Ismételten kérem képviselőtársaimat, hogy az SZDSZ indítványát utasítsák el. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)