Készült: 2024.03.28.21:47:06 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

166. ülésnap (2008.10.20.), 14. felszólalás
Felszólaló Harrach Péter (KDNP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előtti felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:07


Felszólalások:  Előző  14  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A közszereplők többségének házastársa politikai özvegy, ebbe az állapotba általában belenyugszanak, de néha feltesznek egy-egy kérdést - például a színházi évad végén -, hogy idén se mentünk színházba, miért van ez. Akkor mi nem tudunk mást válaszolni, mint hogy: elegem van a színházból, mert abban a műintézményben, ahol dolgozom, hetenként premierre van lehetőségem, és a főszerepet ebben mindig a társulat direktora játssza - mert ő kiváló színész. Most egy külhoni produkció magyar változatának főszerepét osztotta magára, ez pedig a válságmenedzser szerepe.

De vegyük komolyra a figurát! Akiről szó van, az valóban kiváló színész. Néha a világot jelentő deszkákat összetéveszti a valósággal. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) De nemcsak jó színész, hanem jó hatalomtechnikus is. Mindenre rárepül, amire érdemes; a célja rövid távú, egyéni politikai cél: kezdetben a hatalom megszerzése, később megtartása, most a túlélés biztosítása. Ehhez a célhoz ez esetben nem egy adekvát eszközt választott, hiszen a nemzeti csúcs néven ismert összejövetel tulajdonképpen a hosszú távú tervezés feladatát kellett volna hogy felvállalja. Ezért az eredményesség ígéretével nem is kecsegtetett, arról nem szólva, hogy a megrendezés kissé teátrális volt, a válságmenedzser szerepének eljátszását biztosította csupán. Pedig a hosszú távú tervek kidolgoztatása, az egyeztetések lefolytatása nagyon fontos feladat lenne.

A politikai egyeztetés színtere a parlament, a társadalmi egyeztetésé pedig a már kialakult, parlamenten kívüli területek. De ez sajnos nem történt meg akkor, amikor itt lett volna az ideje. Amikor a sikertelen reformok ötletelése megtörtént, akkor csak látszategyeztetések voltak, és nem történt sem politikai, sem társadalmi egyeztetés. Pedig akkor lett volna itt az ideje.

A válság valóban súlyos kérdés. Az első, amit rögtön észre kell vennünk, hogy az állami felelősségvállalás igénye hitelteleníti a neoliberális államképet. De felvet néhány kérdést is ez a válság. Felveti azt az alapvető kérést, hogy növekedési program vagy megszorító csomag - ez a hagyományos ellentét a kormánypártok és az ellenzék között.

Ha megszorító csomagról szólunk, akkor nézzük meg az új költségvetés számait az eredetihez képest: 60 milliárddal csökken a családok támogatása, 65 milliárddal a nyugdíjasoké. Ez akkor történik, amikor a családok támogatásából az évek során elvették a gyermekek utáni adókedvezményt, és gyakorlatilag a dolgozó családok helyett a nem dolgozókat támogatják. A nyugdíjasok tavaly reálértékvesztést szenvedtek el, aminek következtében 30 ezer forintos évi veszteség ért egy-egy nyugdíjast. És egy mondattal utalnom kell a frakcióvezető asszony szavaira a családi pótlékról: a fogyatékos gyermekeket nevelő szülők családi pótlékát radikálisan emeltük. Tehát nem igaz az, hogy nem emeltünk családi pótlékot (Dr. Géczi József Alajos: Na, végre valami.), és a szegények kiegészítő családi pótlékát szintén. Ezt is hozzá kell tenni az elmondottakhoz.

Aztán olyan kérdéseket is fel kell vetnünk, hogy hogyan készültünk fel a válság fogadására: 1 százalékos gazdasági növekedéssel? Vagy 9000 milliárd forintos hitelfelvétellel? És meddig finanszírozható az államadósság a drága hitelekből? Ez az alapvető kérdésünk.

(13.40)

Egy megállapítás kívánkozik még ide a végére. A válság oka a pénzvilág profitéhsége, viszont úgy tűnik, az árát itt, Magyarországon a kisemberekkel próbálják megfizettetni. Ne tegyék ezt!

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)




Felszólalások:  Előző  14  Következő    Ülésnap adatai