Készült: 2020.06.03.09:20:44 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
3 130 2006.06.08. 6:07  29-183

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A környezetvédelmi bizottság alelnökeként a kormányprogramnak ahhoz a részéhez kívánok hozzászólni, amely a környezetvédelemmel foglalkozik. Mintegy négy perc áll rendelkezésemre, tehát a teljesség igénye nélkül fogom ezt megtenni.

Egy idézettel szeretném kezdeni a mondandóm, amely úgy hangzik, hogy "a kormány nem old meg problémákat, csak pénzeli őket". Sajnos, ez nem nekem jutott eszembe, hanem egy olyan embernek, aki a politikában jóval hosszabb időt töltött el, mint én, valamikor az Egyesült Államok elnöke volt, és Ronald Reagannek hívják. Biztos tudott valamit az életről. Amikor rátaláltam erre az idézetre, arra gondoltam, hogy megvizsgálom a kormányprogramot, legalábbis azt a részét, amely a környezetvédelemmel foglalkozik ebből a szemszögből, vagyis hogy a kormány megoldja-e a környezetvédelmi problémákat, vagy csak pénzeli azokat.

Mielőtt azonban ezt megteszem, szeretnék két megjegyzést tenni. Az egyik a következő: bizonyára önök is tudják, hogy ma Magyarországon közvélemény-kutatók szerint a lakosságnak mindössze 3-4 százaléka tekinti a környezetvédelmet, a környezetszennyezést fontos problémának. Annak ellenére van ez így - tehát az, hogy nem éri el a politikai ingerküszöböt a környezetvédelem ügye -, hogy például a globális felmelegedés okozta éghajlati változásokat már naponta érezhetjük a bőrünkön, akár egy természeti katasztrófa, árvíz, esőzések vagy az aszály miatt. Ezért örülök különösen annak, hogy miniszterelnök úr végül is úgy döntött, hogy megtartja a tárca önállóságát, és a környezetvédelmet meg a vízügyet egyben tartva Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumot hoz létre ebben a ciklusban is.

A másik megjegyzésem az, hogy amikor olvastam a Tisztább és egészségesebb környezet címszó alatt a környezetvédelemmel kapcsolatos megállapításokat, ott találtam számos pozitív dolgot. Ezeket is szeretném most megemlíteni. Ki ne örülne ebben az országban annak, hogy zöldfejlesztések lesznek, 2007 és 2013 között mindenképpen? Ki ne örülne annak, hogy naponta akár 750 millió forintot is el lehet költeni Magyarországon környezeti célokra? Ilyen ebben az országban még soha nem volt, ez óriási lehetőség, de egyben óriási felelősség is. Ennek a rengeteg pénznek jó helyre kell mennie, s mindent meg kell tenni egy alkotó ellenzéknek azért, hogy ez a pénz jó helyre kerüljön, és ha nem kerül jó helyre, vagy valakik megpróbálják ezeket illetéktelenül eltávolítani a megfelelő helyekről, azt rögtön jelezni kell. Ki ne örülne annak, hogy ivóvízminőség-javítás is lesz majd például az északi vagy a déli Alföldön, és ki ne lenne attól boldog, hogy lesznek szennyvíztisztítók, regionális hulladékgazdálkodási rendszerek?

Ki ne örülne annak, hogy az új energiastratégiában a megújuló energiák - különösen a biomassza és a bioüzemanyagok - kiemelt szerepet kapnak? Nagyon örülhetünk annak is, hogy rendezni próbálják a vízi közművek sorsát. Itt szeretném megjegyezni, hogy ha a vízi közművek reformja alatt mindösszesen csak privatizációt értenek, akkor rossz úton járnak. Ebben az országban mintegy négyszáz víziközmű-társulás van, ezek jó része anyagilag rossz állapotban van, valóban rendezni kell a sorsukat, de ha csak a magántőke bevonásával követünk el reformot, azt nem reformnak hívják, hanem - mivel ezzel olyan vagyontárgyakhoz is jutnak magántulajdonosok, amelyek nem feltétlenül őket illetik meg - nevezhetjük akár szabad rablásnak is.

A pozitívumok után szeretnék áttérni arra, hogy vajon ez a program a lényeges dolgokkal foglalkozik-e.

(18.10)

Vagyis sikerül-e megtalálni azokat a szerintem a hazánk jövője szempontjából lényeges kérdéseket, amelyek valóban égetőek? Én azt állítom, hogy nem feltétlenül. Nem mondom azt, hogy azokra, amiket felsoroltam, nincs szükség, de van két olyan lényeges dolog, amely szerintem kimaradt a kormányprogramból, és azt szeretném, ha foglalkoznának vele.

Mi ez a két dolog? Az egyik a nagyvárosok környezetszennyezésének az ügye. Itt van például Budapest, és nem nagyon látom a kormányprogramban azt, hogy kívánnak-e ezen a téren valamit tenni. A rosszmájúak azt mondják, ha ma Budapesten valaki reggel felébred, akkor hallhatja, ahogy a kismadarak köhögnek a fákon. Bízom benne, hogy több energiát szánnak például ennek a problémának a megoldására, mint amennyit olvasni lehet a környezetvédelmi programjukban.

De itt van egy másik jelenség, ami szerintem szinte hasonló mértékben fontos. Ez nem egy magyar jelenség, nem is európai, hanem világméretű, nevezetesen az, hogy az utóbbi időszakban az úgynevezett környezetszennyezés lassan áttevődik a termelői szektorból az úgynevezett fogyasztói szektorba. Vagyis ma már nem egyszerű dolog az, hogy megakadályozzuk, mondjuk, egy termelőegység környezetszennyezését, és bezárjuk; szükség van arra is, hogy valamit a fogyasztással kapcsolatban is tegyünk, hiszen amikor műanyag dobozokból fogyasztunk el például üdítőitalokat, és azokat eldobjuk, akkor mi magunk szennyezünk. Persze nem könnyű a kormány dolga, mert nem könnyű a fogyasztókkal szembemenni, de lehetne valamit tenni például a környezettudatos szemléletformálással.

Az időből ennyire futotta. Én úgy gondolom, hogy ha Ronald Reagan szavait vesszük figyelembe, vagyis azt, hogy egy kormány nem megoldja, hanem pénzeli a problémákat, akkor ez nagyon igaz erre a programra, ezért nem is tudom azt jó szívvel megszavazni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 99 2006.07.03. 2:06  98-103

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Tisztelt Miniszterelnök Úr! A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőjeként komoly aggodalommal nézem a környezet- és természetvédelmi területi szerveket érintő megszorításokat.

A napokban derült fény arra, hogy a kormány a környezetvédelmi felügyelőségeknél és nemzeti parkoknál összesen 284 főt tervez elküldeni, ami több mint 10 százalékos létszámcsökkentést jelent. Teszi mindezt úgy, hogy a 2006 júniusában megjelent ÁSZ-jelentés szerint a környezet- és természetvédelem területén az uniós követelmények teljesítése létszámfejlesztést indokolna.

Bizonyára tudja, hogy a környezet- és természetvédelmi felügyelőségeken egy-egy ügy elintézésére jelenleg átlagosan kevesebb, mint fél óra jut. Ebbe a helyszíni szemle általában nem fér bele, a hivatalban dolgozók többnyire a benyújtott papírok alapján döntenek. A jelenlegi helyzet csak a tisztességtelen vállalkozóknak és azoknak az önkormányzati ügyintézőknek kedvez, akik igyekeznek a jogszabályokat megkerülni.

A leépítések azért is megdöbbentőek, mert ezek érdemben nem mérséklik az államháztartás hiányát, kockázatuk viszont beláthatatlan. Tudja, miniszterelnök úr, ami itt történik, az a fejlődésben elmaradt országok sajátja. Ezzel szemben a világ legversenyképesebb országaiban a legszigorúbbak a környezetvédelmi előírások, és az ellenőrzés feltételei olyanok, hogy azokat be is tartatják. Tisztelettel kérem önt, hogy ne Etiópiát, hanem Svédországot tekintsük követendő példának.

Mindezek fényében kérdezem a miniszterelnök urat, egyrészt a bejelentett létszámleépítést megelőzte-e a feladat- és hatáskörök előzetes, teljes körű felmérése. Készült-e hosszabb távú hatástanulmány? Másrészt a tervezett kisebb létszámmal a minisztérium eleget tud-e tenni a megnövekedett hatósági és egyéb feladatainak?

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 103 2006.07.03. 1:06  98-103

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Sajnálom a miniszterelnök urat, hogy ilyen helyzetbe hoztam, de ez (Derültség a Fidesz padsoraiból.) legyen az ön szociális problémája, nem az enyém. Meg fogom kérdezni majd a miniszter úrtól is természetesen, és az azonnali kérdésnél nem kötelezett a képviselő többet megadni... (Gyurcsány Ferenc: Nem is mondtam! - Gőgös Zoltán: Akkor már érdemes volt!)

Azért tettem szóvá, amit szóvá tettem, mert bizonyára önök is olvasták az újságokból, hogy nemrég Gyulán még tüntettek is azok a munkatársak, akiket elbocsátottak a felügyelőségtől. Baján ugyan tüntetés nem volt, de az önök szocialista polgármestere egy levélben arról tájékoztatta képviselőtársamat, hogy persze minden kormánynak joga van leépíteni, és gondolom, szükség is van egy karcsúbb és olcsóbb államra, de annak a leépítésnek a módja és a mértéke azért túlzó. Gondolom, hogy Gyulán ez az elégedetlenség váltotta ki a tiltakozást is.

Mivel az időm letelt, én többet nem kívánok ehhez hozzátenni, majd próbálkozom a miniszter úrnál is. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból. - Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Ne is! - Ez helyes! - Sok sikert!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 129 2006.07.10. 2:15  128-135

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Nógrád megyében, a szécsényi választókörzetben vagyok egyéni képviselő, és azért kértem szót, mert az utóbbi hónapokban, különösen az utóbbi hetekben az én választókörzetemet is sújtották a rendkívül heves esőzések és az azt kísérő viharok, valamint áradások. Az eső után több faluban a lezúduló víz hihetetlen károkat okozott, van, ahol hidakat sodort el, az egyik településen, Nógrádszakálon például a vasúti töltést is kimosta, és rengeteg házban keletkezett kár, volt, ahol a szennyvizet az ivóvízbázisba is bemosta.

Tisztelt Miniszter Asszony! Szeretném önt a települések polgármesterei, önkormányzati képviselői által felvetett, szerintem jelentős problémára emlékeztetni. A természeti csapások által sújtott települések a jelenlegi hatályos jogszabályi előírások szerint a közvetlenül védekezésre fordított összegek 100 százalékát igényelhetik az államtól, míg a mentesítési vagy utómunkálatoknak csak a 70 százalékát. Ez szerintem igazságtalanság. Konkrét példát is tudnék hozni: az egyik településen, Nógrádszakálon a két héttel ezelőtti esőzés a hidakban, utakban, épületekben, közművekben mintegy 300-400 milliós kárt okozott, a település 660 fős és mintegy 130 millió forintos a költségvetése. El tudja képzelni ön, hogy ez a község a teljes évi költségvetésének megfelelő összeget tud majd fordítani a helyreállításra?

Tisztelt Miniszter Asszony! A kérdéseim a következők: mit kíván tenni a károk mielőbbi megtérítése, a lakosság és a települések terheinek megkönnyebbítése érdekében? Ön szerint mikor fizetik ki a vis maior keretből a településeknek a jogos védekezésükre fordított összeget? Kíván-e fellépni az ügyintézés lassúsága ellen? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Terveznek-e módosítást a jelenlegi szabályozáson, hogy megkönnyítsék a természeti csapás által sújtott kistelepüléseken a helyreállítási munkák finanszírozását?

Várom válaszát. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 133 2006.07.10. 1:10  128-135

DR. NAGY ANDOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Kedves Miniszter Asszony! Az, hogy méltányos-e a cím, hogy magukra hagyott települések, nem tudom. Én személyesen öt-hat településen jártam, és mindenhol az volt az érzésem, hogy ott a polgármesterek, az ott élő emberek nem tudják, hogy mi lesz velük, nem tudják, mikor kapnak pénzt, s nem tudják, hogy mikor fognak nekik segíteni.

Valóban választhattam volna az írásbeli kérdést is, ezt majd meg fogom tenni, ahol konkrét településeket is megjelölök. Az egyik faluban, Litkén például április óta nem kaptak meg egy akkor megítélt pénzt a megyei vis maior keretből. Én azért gondoltam, hogy szóvá kell ezt tenni, mert szerintem nem csak Nógrád megyében van ez probléma; a vihar más megyéket is sújtott. Én nem hiszem, hogy csak az én településeimen éreznék a települések úgy, hogy magukra hagyták őket.

Mivel elég kevés idő van már hátra arra, hogy kiegészítsem, amit mondani szeretnék, a munkatársa felhívott ma délelőtt, neki elég sok mindent elmondtam. Sajnálom, ha ezt nem adták tovább.

Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
20 124-130 2006.10.10. 14:47  19-239

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm szépen. Hallatszik? (A mikrofonja nem működik.)

ELNÖK: Mindjárt, egy pillanat, a kijelzőn látszik. Tehát Nagy Andor, Kereszténydemokrata Néppárt. (Jelzésre:) A kártya nincs bedugva, képviselő úr! (Dr. Nagy Andor csipkártyáját az olvasóba helyezi.) Mindjárt visszaszámolunk és rögtön... Izgulunk, hogy nem fordítva dugta-e be esetleg a kártyát. (Derültség, zaj.)

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Jól van benne a kártya.

ELNÖK: Most, megvan, ismét győzött az ember!

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Tökéletes.

ELNÖK: Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr, és köszönöm a lehetőséget, el kellett mennem bizottsági ülésre, elnézést kérek attól, aki sorra következett volna. A környezetvédelmi bizottság alelnökeként szeretném a környezetvédelmi bizottság kisebbségi álláspontját ismertetni a Kereszténydemokrata Néppárt nevében.

A 2005-ös költségvetési törvény végrehajtásának vizsgálata alkalmat ad arra is, hogy a tárca munkáját értékeljük. Feltenném a kérdést, hogy fontos ügy-e a környezetvédelem. Természetesen nem olyan fontos, mint az egészségügy, az oktatás, az államigazgatás átalakítása vagy éppen a nyugdíjak kérdése. A környezetvédelmet akkor tekintjük fontos ügynek, amikor valamilyen probléma van, esetleg egy természeti katasztrófa vagy ehhez hasonló ügy. Nem is tekinthető tehát ebben az értelemben fontos ügynek.

A képviselőtársamat szeretném megnyugtatni, hogy én be voltam jelentkezve írásban, csak nem voltam itt időben, és azt a lehetőséget kaptam meg, hogy ha megérkezem, akkor felszólalhassak.

A tárca munkájának értékelését szeretném három általános szempont alapján elvégezni, kitérve négy konkrét részterületre. A három általános szempont a következő. Úgy látjuk, hogy a környezetvédelmi tárca költségvetése átláthatatlan, ráadásul úgy ítéljük meg, hogy szándékos ez az átláthatatlanság, ráadásul a pénzhiány, a pénzszűke határozza meg a költségvetés összetételét, az alakítását, nem pedig szakmai és ágazati szempontok. A véleményemet később majd részletesebben is kifejteném.

A másik általános szempont, amely alapján a költségvetést vizsgálom, az úgynevezett maradványelv érvényesülése. A maradványelven azt értem, hogy gyakorlatilag a tárca igyekszik a költségvetésében megoldani azt, hogy működni tudjon, és a maradékot fordítja szakmai és ágazati szempontok érvényesítésére.

A harmadik általános szempont pedig az, hogy véleményem szerint az EU-elvárások túlságosan fontos helyet kapnak a költségvetés elveinek érvényesítésében, ezért a nemzeti környezetpolitika nem tud érvényesülni.

A négy konkrét részterület, amelyet pedig vizsgálnék, a következő: a nemzeti környezetvédelmi program II. érvényesülése, a második az intézményrendszer szervezetátalakítása, az úgynevezett reformok ügye, szeretnék kitérni a Vásárhelyi-tervre, és végül nagyon röviden az úgynevezett KÖVICE, a környezetvédelmi és vízügyi célelőirányzat megszüntetésére.

Nézzük az általános szempontokat! A költségvetés vizsgálatakor szembetűnő, hogy a 2004-es állapothoz képest 2005-ben mennyivel kevesebb pénz áll a tárca rendelkezésére; körülbelül egyharmadával kevesebb összeg, mint amennyit 2004-ben elkölthettek. Tehát jóval kevesebb a pénz, nem áll rendelkezésre elég pénzösszeg, ezért úgy kell a költségvetést véleményem szerint összeállítani, hogy ne nagyon lehessen a 2004-es állapotokkal összehasonlítani. Tudomásom szerint fogalmazódtak is meg ilyen elvárások, hiszen akkor nehezebb összevetni a 2004-es meg a 2005-ös adatokat.

Mivel 2004-ben 99 milliárd, 2005-ben pedig csak 69,3 milliárd forint állt a tárca rendelkezésére, a hiányzó összeget úgy próbálták megoldani, hogy mintegy 47 milliárd forintot a KIOP-ból, valamint a kohéziós alapból EU-társfinanszírozásként beraktak a tárca költségvetésébe úgy, hogy valójában a tárca ezt felhasználni önállóan igazából nem is nagyon tudta.

Mit jelent az átláthatatlanság véleményem szerint? Három dolgot; három ágazatnak a területi szerveit, intézményeit, azoknak a kiadásait teljesen összevonva szerepeltetik, és nem találtam meg a zárszámadási törvényjavaslatban sem azt, hogy ezeket kibontanák, tehát nem láthatóak át. A kaotikus évközi változásokkal pedig valójában arra hívják fel a figyelmet, hogy elvonások voltak, és ezt próbálják elleplezni.

A harmadik, ami miatt azt mondom, hogy ez a költségvetési törvény átláthatatlan, a következő. A költségvetésben számos olyan tétel van, amelyhez a tárca nem is nagyon szólhat hozzá. Említettem már az EU-társfinanszírozás átcsoportosítását, de itt szerepeltetik az úgynevezett termékdíj-visszaigénylést is, ami úgy történik, hogy valójában az APEH szedi be, a központi költségvetésbe folyik be, de a tárca költségvetéséből történik a visszaigénylés.

A második általános szempont az úgynevezett maradékelv, ahogy említettem, az tovább növeli a bizonytalanságot, hiszen a tárca csak arra koncentrál, hogy hogyan tud működni, és nagyon kevés pénze marad arra, hogy a tényleges ágazati és a szakmai feladatokat érvényesíteni tudja. Ez a vízügyben meglehetősen kritikus, maga az ÁSZ-jelentés is ír arról, hogy nincs elegendő pénz arra, hogy például a harmadfokú árvízvédelmi készültséget megoldják.

A harmadik általános szempont, amelyet szóba hoznék, az EU-s elvárások érvényesítése. Az ágazati célok finanszírozásánál az EU-s kötelezettségek kapnak elsősorban prioritást. Ezért a nemzeti programokat finanszírozó előirányzatok évről évre háttérbe szorulnak.

(15.50)

Valójában az uniós támogatások nem kiegészítik, hanem felváltják a hazai fejlesztéseket. Ezért mondtam azt már korábban is, hogy nem látszik, hogy lenne magyar környezetpolitika.

Most az általános szempontok után térjünk át az egyes konkrét részterületekre! A nemzeti környezetvédelmi program II-vel kezdeném, amely egy, a 2003 és 2008 közötti időszak középtávú környezetvédelmi stratégiai terve. Ez a környezetvédelmi program a középtávú gazdaságpolitikai tervvel összhangban készült, és mindösszesen 2100 milliárdos forrásigényt tartalmaz. Ezek a forrásigények azonban sajnos a költségvetésbe nem tudtak beépülni, 2005-ben mindösszesen 262 milliárd forintot tudtunk erre a célra fordítani. Ezért tehát azt lehet mondani, hogy a környezetvédelmi célok, amelyeket ebben a nemzeti környezetvédelmi programban megfogalmaztunk, nem tudnak érvényesülni.

Melyek ezek a célok? Például gazdasági növekedés és szociális jólét, úgy, hogy közben csökkenjenek a környezetterhek. Ilyen cél például akár a levegőtisztaság védelme, akár a vízminőség, a vízbázisok védelme, a hulladékgazdálkodási rendszerek kiépítése, a kármentesítés, a természeti értékek védelme. Mivel nincs elég pénz ezeknek a céloknak az elérésére, valójában ki lehet jelenteni, hogy a programban megfogalmazott célok jelentős része ezért nem is tud teljesülni. Mindössze a GDP 2,2 százalékát fordíthattuk közvetlen környezetvédelmi beruházásokra, úgy, hogy a nemzeti környezetvédelmi programnak a fejlesztési kiadásait valójában négyötöd részben EU-s kötelezettségvállalások alkották.

A másik részterület, amelyre szeretnék kitérni, az intézményrendszer, az ezzel kapcsolatos átszervezés, a reformok ügye. 2002 és 2006 között a tárcánál valójában három "reformot" is végrehajtottak. Az első még 2002-ben indult el, a Budapest Economics Kft. készített egy tanulmányt arról, hogy milyen módon lehetne a környezetvédelmi irányítást megreformálni. Túl azon, hogy ez a tanulmány elég sokba került, valójában a megállapításaiból nagyon keveset tudtak megvalósítani. Nagyon leegyszerűsítve azt szerették volna elérni, hogy egy kis minisztérium legyen, amely szabályozással foglalkozik, magukat az intézményeket pedig középirányító szervezetekhez tették volna be. Ez a reformfolyamat azonban valójában 2003-ben le is zárult.

A következő reform 2005-ben volt, tehát abban az évben, amelynek a költségvetését vizsgáljuk. Itt pozitívumként mindenképp ki lehet emelni azt, hogy létrejöttek a zöldhatóságok, és megvalósult az egyablakos rendszer. A reform következő lépése már idén történt meg, amikor közigazgatási szakemberek helyett politikai kinevezetteket vittek oda a minisztériumhoz. Megszűnt többek között a Környezetvédelmi Hivatal, a területi szerveknél pedig jelentős leépítések történtek.

Nincs szerencséje a szakmai igazgatásnak, ugyanis alig volt olyan év, amikor hagyták volna őket nyugodtan dolgozni. Vállalatvezetői tankönyvek írják, hogy ha egy szervezetet meg akarunk bénítani, annak két hatékony módja van: az egyik az átszervezés, a másik pedig a költöztetés - átszervezésben a minisztérium nagyon jól áll. Ez az egész intézményi reform, amely a tárcánál történt, valójában olyan egy kicsit, mint egy kirakós játék; kirakós játék abban az értelemben, hogy ide-oda rakosgatnak embereket meg szervezeteket, újabb és újabb neveket találnak ki szervezeteknek, és még mielőtt kiderülne egy új szervről, hogy nem működik, gyorsan meg is szüntetik, vagy éppen átszervezik. Legyen erre példa a 2002. év: akkor egy új középirányító szervet hoztak létre, az OKTVF-et, ez volt a központi eleme az akkori reformelképzeléseknek, majd 2005-ben meg is szüntették. A területi szervek munkatársai hat éve nem tudnak nyugodtan dolgozni, a személyi ellátottság valahogy mindig csökken. Ahogy említettem már, az ÁSZ különösen kritikusnak látja a harmadfokú árvízi védekezés helyzetét.

A harmadik részterület, amelyre szeretnék kitérni, a Vásárhelyi-terv. Még Medgyessy Péter mondta azt 2002-ben, hogy 2004-ben befejezzük a Tisza és mellékfolyóinak teljes körű árvízvédelmi rendszerét. Ez nemhogy nem történt meg, egyesek véleménye szerint lehet, hogy húsz évnek is el kell telnie ahhoz, hogy a Vásárhelyi-tervben figyelembe vett építmények elkészüljenek. 2005-ben 8 milliárd forint lett csak előirányozva a Vásárhelyi-terv végrehajtására, úgy, hogy 2004-ből 6,165 milliárd forintot maradványként figyelembe tudtak venni, de ebből 6 milliárd forintot nem használtak fel, mindösszesen tehát csak 8 milliárdot; a tárca tájékoztatása szerint azért, mert ezek olyan pénzösszegek, amelyeket szerződésekben lekötöttek, és jövőre, illetve az azt követő években fogják majd azokat kifizetni. Ha a Vásárhelyi-tervnek az első fázisa már elkészült volna, nem kellene helyreállításra és kártalanításra annyi pénzt költeni, amennyit költünk - csak a 2006. árvízi védekezés 20 milliárd forintba került -, ezért a Vásárhelyi-tervvel kapcsolatos minden takarékosság elfogadhatatlan és egyben ésszerűtlen is.

Végezetül a KÖVICE megszüntetésére térnék ki. Itt egy 1,2 milliárdos fejezetről van szó - ez a rövidítés a környezetvédelmi és vízügyi célelőirányzatot takarja. Ezt olyan célra használta a minisztérium, hogy gyakorlatilag a KÖVICE kapcsán rendelkezett olyan mobil pénzekkel, amelyeknek a segítségével be tudott avatkozni a gazdaságba, és olyan kedvező folyamatokat tudott indukálni, amelyek jót tettek Magyarország környezeti állapotának is. Ezt a KÖVICE-t 2005. január 1-jén megszüntették, jobban mondva: átcsoportosították területfejlesztésre, mert az európai uniós pénzek megnyeréséhez szükség volt önrészre.

Összegzésképpen tehát azt tudnám mondani, hogy a zárszámadási törvényt nem tudjuk elfogadni, mert továbbra is hiányzik egyrészt a költségvetési ráfordítások és az intézményi átalakítások szakmai megalapozása, ezért aztán valójában nem olcsóbb, hanem drágább környezetvédelmi igazgatás jön létre. Nem tudjuk elfogadni másodszor azért, mert az ÁSZ célvizsgálatának megállapításait nem építették be a zárszámadásba sem, harmadrészt pedig azért, mert hatékony reform helyett hosszú távon drága, megszorító csomag megalapozását elősegítő zárszámadást terjesztettek elénk, képviselők elé.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 137 2006.11.06. 2:23  136-143

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tudom jól, hogy olyan kérdést fogok feltenni, amely az október 23-ai események kapcsán kialakult szócsatározáshoz képest kevésbé lesz érdekfeszítő - ráadásul nem is aktuális most, hiszen a miskolci ivóvízszennyezésről fogok beszélni, amely valamikor június elején történt -, az ügynek azonban olyan tanulságai vannak, amelyek szerintem legalább egy kérdést most is megérnek.

Mi is történt pontosan? Június elején heves esőzések voltak a Bükk hegységben, és egy előre nem látott haváriaesemény miatt valószínűleg szennyvíz került a miskolci ivóvízbe, majdnem 3200 ember meg is betegedett. A minisztérium elrendelt egy vizsgálatot, amelyet lefolytatott a helyi víziközmű-társulat. A bizottságunk megtárgyalta ezt a jelentést, és azt állapítottuk meg, hogy maga a jelentés eléggé általános, nem tartalmaz elég konkrétumot, és úgy tűnt nekünk, hogy a minisztérium nem tapintott rá az ügy lényegére, megpróbálta elkenni a saját felelősségét. Ezért kívánok most a parlament nyilvánossága előtt beszélni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Talán egy kicsit furcsa lesz, amit mondok, de bizonyos szempontból még jó is, hogy megtörtént ez a nagymértékű vízszennyezés, mert fel tudta hívni a figyelmet olyan problémákra, amelyek egyébként már léteztek, de mivel ezt a nagyságrendet a korábbi füredi vagy akár esztergomi vízszennyezés nem érte el, a megoldások majdhogynem elsikkadtak, valójában tehát itt egy precedensről van szó.

A víziközmű-rendszer - ahogy azt államtitkár úr is tudja - több sebből is vérzik, a vízi közműveknél helyben tőkekivonás történik, a minisztériumnál pedig a beruházások késleltetésével akaratlanul ugyan, de pazarlás van. A vízbázisvédelem kapcsán fontos tudni, hogy Magyarországon a karsztvizekből nyerjük a legjobb minőségű vizet, s még mindig olcsóbb ennek a vízbázisnak a megvédése, mint az egyéként rosszabb minőségű vizek technológiai megszűrése. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Kérdésem röviden: biztosítják-e azt a pénzt, ami a vízbázisvédelemhez szükséges? Valamint: van-e bármilyen összefüggés a vízbázisvédelmi program késleltetése és a vízi közművek közelgő privatizációja között? (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 141 2006.11.06. 1:14  136-143

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Némi ellentmondás van az államtitkár úr egyik kijelentése és a Magyar Víziközmű Szövetség elnökének a kijelentése között, ő ugyanis azt mondta, hogy ha 2004-ben nem állították volna le a vízbázisvédelmi programot, akkor lehet, hogy a miskolci vízszennyezés nem is következik be. Pénzprobléma van, ez világos mindenki számára, és biztosan tudja államtitkár úr is, hogy 2002-ben született még egy olyan határozata a kormánynak vagy talán a minisztériumnak, amely szerint 2009-ig évente 2,47 milliárdot kellett volna vízbázisvédelemre fordítani, ehelyett például 2005-ben csak 230 millió állt rendelkezésre, alig az egytizede.

Arra szeretném bátorítani az államtitkár urat, hogy a parlament minél hamarabb kezdjen el foglalkozni a víziközmű-törvénnyel, mert látható, hogy a pénzszűke miatt előbb-utóbb privatizáció lesz mind az öt regionális vízmű, mind az önkormányzatok tulajdonában lévő vízművek kapcsán. Nem mindegy persze, hogy ki a tulajdonos, de ha a szabályokat, legyen a tulajdonos akár az állam, az önkormányzat vagy magánszemély, betartja, akkor nem tartunk ott, nem tartanánk ott, ahol most tartunk.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 43 2006.11.20. 3:11  42-48

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! 2006 júniusában a szentgotthárdiakat szinte hideg zuhanyként érte a hír, miszerint az osztrák illetőségű BEGAS Kraftwerk Gmbh. 2007-ben hulladékégető építését tervezi mindössze 100 méterre a határtól, annak osztrák oldalán, közvetlenül Szentgotthárd szomszédságában. A hulladékégető tervezett helye ráadásul 300 méterre lenne az Őrségi Nemzeti Parktól is. Az égetőműben évente 200 ezer tonna újra nem hasznosítható hulladékot és szennyvíziszapot terveznek elégetni, az uralkodó északnyugati széljárás miatt azonban számolni kell azzal a veszéllyel, hogy az égetőmű összes káros hatását a határ magyar oldalán fogja kifejteni.

Az ilyen hulladékégetők legfőbb veszélye, hogy a környezetkárosító anyagok koncentrációja jelentősen megnő környezetükben. Ilyen anyagok például a dioxin és a furán is, amelyeknek rákkeltő, az immunrendszert gyengítő, születési rendellenességeket és viselkedési zavarokat okozó hatásai vannak. Ezen vegyületek különösen veszélyesek, mert a szervezetben felhalmozódva hosszú távon fejtik ki kedvezőtlen hatásukat, és nemcsak az égetőmű közvetlen közelében károsítják a környezetet, hanem messzebbre is eljutnak; a távolabbi legelőkön például a szarvasmarhák szervezetébe is, ezen keresztül a tej- és hústermékekbe, és általuk a fogyasztók szervezetébe is bejuthatnak.

Tisztelt Miniszter Úr! Az előbb említett káros hatások mellett jól tesszük, ha rövid időre felidézzük az elmúlt években a térséget érintő egyéb negatív környezeti hatásokat is. A sorozat a habzó Rábával kezdődött, amit egy osztrák bőrgyár okozott, majd a Lapinccsal folytatódott, amelybe napi 71 tonna só került egy szintén osztrák geotermikus erőműből. Mindezek fényében lassan ott tartunk, hogy a Hármashatár vidékét átkeresztelhetjük a hármashatás vidékének.

Tudomásom szerint 1997 óta létezik az az ENSZ-egyezmény, amely az ilyen környezetvédelmi konfliktusokat hivatott kezelni. Ez alapján az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatában a szomszédos ország is részt vehet, ha feltételezhető, hogy az adott létesítmény környezeti károkat okozhat a határ túloldalán.

Mindezek alapján tisztelettel kérdezem a következőket a miniszter úrtól. 1. Folytat-e egyeztetést a környezetvédelmi tárca az osztrák szervekkel az égetőmű megépítéséről? 2. Készített-e a minisztérium hatásvizsgálatot az égetőmű esetleges káros hatásairól, és ha igen, milyen eredményre jutottak? 3. Mit kíván tenni a szaktárca az égetőmű esetleges káros hatásainak kiküszöbölése érdekében, hogy a Hármashatár vidéke ne váljon a hármashatás vidékévé?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 47 2006.11.20. 0:46  42-48

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Szeretjük az osztrák sógorokat, azzal nincs is probléma, de az már egy kicsit sok, hogy az országunknak ezen a vidékén ennyi környezetszennyezés történik. Persze, a miniszter úr joggal mondta azt, amit mondott, hiszen a magyar kormány bizonyos szempontból, így mi is kiszolgáltatottak vagyunk, a környezetszennyezés nem ismer határokat. Még akár hajlanék is arra, hogy elfogadjam azt a választ, amit ön mondott, de mégse teszem meg, nem tehetem meg azoknak az embereknek az érdekében, akik ott élnek és akik nyugtalanok. Az utcára vonulnak, és próbálnak tájékozódni, mert félnek attól, hogy ha megépül ez az égetőmű, az rájuk nézve kellemetlen hatásokkal jár.

Sajnos, a választ emiatt nem tudom elfogadni. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 117 2006.11.27. 2:20  116-123

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A létszámleépítés lassan már az egyik kedvenc témámmá válik. A 2007-es költségvetési törvény vizsgálata kapcsán azt állapítottuk meg, hogy a tárcánál a következő évben jelentős létszámleépítés lesz, információim szerint talán a 300 főt is meghaladhatja a 2007-ben elbocsátandó munkatársak száma. Ugyanakkor azt is látjuk a költségvetésben, hogy a tárcának a minisztérium igazgatására fordítható összege növekszik, annak ellenére, hogy létszámleépítést meg megszorításokat terveznek.

Helyesnek tartom, hogy a fejlesztési igazgatóságnál egyébként vesznek fel embereket, hiszen mindannyian tudjuk, hogy 2007 és 2013 között jelentős európai uniós pénzeket kaphatunk, és meg kell erősíteni ezt az igazgatóságot. Csak nem értem, hogy ha oda fölvesznek 51 embert - ha jól olvasom, akkor körülbelül ennyi emberrel gyarapszik a munkatársak száma -, akkor miért kell elbocsátani egyidejűleg a felügyelőségektől meg más helyekről a tárcától munkatársakat, nem lenne-e egyszerűbb átszervezéssel, átcsoportosítással megoldani az ottani problémákat. Ráadásul az is kiderül a költségvetésből, hogy a központi szervnek a létszáma növekedni fog.

Tehát arra akarok rávilágítani, én ellentmondást látok abban, hogy egyrészt leépítenek, megválnak mintegy 300 embertől, de van olyan szervük - ilyen a fejlesztési igazgatóság meg maga a minisztérium is -, ahol nemhogy csökken a munkatársak száma, hanem éppen növekszik. Számomra, aki kívülálló vagyok, logikus lenne a következtetés, hogy miért nem csoportosítanak oda át embereket.

Az utóbbi időben azt az információt is hallottam - és kérem az államtitkár urat, cáfoljon meg -, hogy a meteorológiai szolgálattól is elbocsátanak körülbelül 60 embert. Ez majdnem az egyharmada az ott dolgozó embereknek. Azt szeretném kérdezni öntől, hogy ezek után a meteorológiai szolgálat működőképes lesz-e; és arra a kérdésre is kérem, adjon választ, hogy nincs-e ellentmondás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a létszámleépítés és a létszámnövekedés között. (Taps a KDNP és a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 121 2006.11.27. 1:13  116-123

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Abban nincs vita, hogy hatékonyabb és karcsúbb állam kell, csak szeretném öntől megkérdezni, hogy ez valóban így van-e a tárcánál. Emlékszem én arra a bizottsági ülésünkre, amikor a tárca munkatársától az ÁSZ jelenlétében megkérdeztem, hogy a létszámleépítések, az átszervezések kapcsán kijelenthető-e az, hogy ez így kevesebbe kerül, és valóban hatékonyabb-e a környezetvédelmi igazgatás, és erre nem tudtak olyan egyértelmű választ adni, mint ami az ön hozzászólásából kiderült.

Úgyhogy én úgy látom, hogy egyrészt van leépítés, de azzal a jogszabályi háttérrel, amiről ön beszél, hogy ha leépítek valamit, és nem megyek utána jogszabályokban, hogy ott kevesebb feladat is legyen, akkor valójában nem oldok meg semmit. Ha egyre több és több embert küldünk el a tárcától, akkor eljuthatunk oda, amit épp a napokban hallottam a sajtótól - bár ne legyen igaz! -, hogy esetleg az is fölmerül, hogy maga a minisztérium önállósága is megszűnik. Örültem neki, hogy a tárca megmaradt önálló minisztériumként, és remélem, a létszámleépítések nem vezetnek oda, hogy ezt a vívmányt, amit én pozitívumnak tartok, sajnos meg fogják szüntetni.

Köszönöm. (Taps a KDNP és a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 153 2006.11.27. 2:16  152-155

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Most felteszem a másik sapkámat; az előbb, fél órával ezelőtt egy környezetvédelmi kérdésben szóltam, most pedig a Nógrád megyei 3. számú választókörzet képviselőjeként. Azért kívánok kérdést intézni az államtitkár úrhoz, mert az elmúlt héten szerdán és csütörtökön is számtalan, a választókörzetemben élő állampolgár hívott föl meglehetősen mérgesen, hogy úgy mondjam, dühösen, ugyanis a balassagyarmati földhivataltól Bercel környékén rengeteg termőföld-tulajdonos kapott egy olyan levelet, amelyben a termőföld földhasználatával kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt rögtön bírságot szabtak ki rájuk, aranykoronánként ezer forintot, anélkül, hogy bármilyen előzetes felszólítást kaptak volna.

Arra hivatkozva történt ez a bírságolás, hogy az 1994. évi LV. törvény a földhivatalok hatáskörébe utalta az úgynevezett földhasználati nyilvántartások vezetését. Kértem egy ilyen határozatot az egyik állampolgártól, hogy értsem is, hogy miről beszélek, megnéztem a jogszabályt is, és tudom, hogy alapvetően két személyi kört érint az LV. törvény hatásköre: olyan embereket, termőföld-tulajdonosokat, akiknek a saját tulajdonukban van a termőföld, illetve velük közös háztartásban élő személy, közeli hozzátartozó tulajdonában van, valamint olyan termőföld-tulajdonosokat, illetve -használókat, akik szerződés alapján használnak termőföldet, és ennek a mérete meghaladja az egy hektárt. Elég sok ilyen ember van, mint ahogy ez a telefonhívásokból is kiderült.

Azt szeretném megtudni öntől, államtitkár úr, hogy miért történik most tömegével ez a bírságolás. Nem tartja-e emberibbnek azt, ha a földhivatal ilyen esetben ezeket a többnyire egyszerű embereket egy levélben felszólítja az egyébként valóban jogszabályi kötelezettségük betartására, mielőtt ilyen bírságokat kiszab rájuk? Joggal válnak dühössé az állampolgárok az ilyen pénzbehajtás láttán. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 175 2007.02.19. 4:20  168-182

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Most egy olyan törvényt tárgyalunk, amelyet az ellenzéknek bírálni, illetve kritizálni nem szükséges. Én magam azért kértem szót, mert szeretném annak a nemzetközi megállapodásnak a jelentőségére felhívni a figyelmet - ahogy az előttem szólók is tették -, amely véleményem szerint az elmúlt ötven évnek az egyik legjelentősebb nemzetközi megállapodása volt.

Mindenekelőtt azonban engedjenek meg egy személyes megjegyzést: a hét végén a tévéhíradókat nézve talán a szombati napon volt tudósítás az úgynevezett mohácsi busójárásról. Tudjuk a busókról azt, hogy ők birkaszőrbe öltözött, ijesztő álarcokat viselő legények, akik eredetileg a törököt voltak hivatottak kikergetni ebből az országból, elijeszteni Magyarországról, most pedig az a dolguk, hogy a telet kergessék el. Szimbolikusan a busójárás végén még egy szalmabábut is elégetnek. Csak az idén az volt a probléma, hogy nem nagyon lehetett a telet elkergetni, merthogy nem nagyon volt telünk, a hó nyomát szinte alig láthattuk. 1880 óta, amióta meteorológiai adatgyűjtés van, a 2007-es januári hónap volt ugyanis a legmelegebb januárunk, de nemcsak Magyarországon, így volt ez Szibériában, az Egyesült Államokban és Kanadában is.

Ma már senki sem vitatja - ahogy ez a korábbi hozzászólásokból is kiderült -, hogy van úgynevezett globális felmelegedés vagy ahogy mások fogalmaznak, klímaváltozás. Abban is egyetértés van, hogy ennek közvetetten az emberi tevékenység a fő oka. Ha nem cselekszünk időben, akkor a föld éghajlata végérvényesen megváltozhat, és ennek nemcsak éghajlati, hanem szociológiai, társadalmi, gazdasági következményei is lehetnek, és ebből Magyarország sem maradhat ki.

A kiotói egyezmény egyébként pont ezt igyekszik megállítani. A rendszer maga nem tökéletes, a legnagyobb szennyezők jó része, így az Egyesült Államok, Kína, India, Ausztrália például még alá sem írták, mégis, miután Oroszország csatlakozott a kiotói egyezményhez 2005-ben, legalább a megállapodás maga hatályba léphetett, és tettünk egy jelentős lépést a felelőtlen természetkárosítás helyett a környezeti értékekért felelős gondolkodás, mi több, cselekvénymód irányába. A környezet és a gazdaság érdekeit ugyanis a véleményem szerint össze lehet egyeztetni, ez már egyáltalán nem lehetetlen mára, sőt szükségszerű is egyben.

Ennek a problémának a megoldása lesz véleményem szerint a XXI. század egyik legnagyobb kihívása és egyben feladata is, a világ vezető politikusai jól tudják ezt. Aki hallotta George Bush-nak a szokásos januári beszédét, a State of the Union-beszédet vagy Angela Merkelnek, az EU soros elnökének a beszédét az Európai Parlamentben, Barrosót, amikor az új EU-s energiastratégiáról beszélt, az ENSZ új dél-koreai főtitkárát az első beszédében vagy akár Tony Blairt, aki ennek az egész ügynek az egyik európai élharcosa, láthatta, hogy valamennyien az emberiség előtt álló egyik legnagyobb kihívásként beszéltek a globális felmelegedés ügyéről, valamint a teendőkről, valamennyien érzik ugyanis, hogy eljött a cselekvés ideje, mielőtt még a folyamat visszafordíthatatlanná válik.

Azzal, hogy a mai napon törvényben hirdetjük ki a kiotói jegyzőkönyvet, mi, magyarok is teszünk egy kis lépést ebbe az irányba. Teendőnk van még elég, erre képviselőtársam, Bencsik János is utalt, nem dőlhetünk nyugodtan hátra a karosszékben. A helyzet egyáltalán nem olyan egyszerű, mint gondolnánk, de erről nem ennek a felszólalásnak a keretében, hanem majd egy másik alkalommal szeretnék részletesebben szólni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 156 2007.02.26. 2:20  155-158

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Egy régi-új ügyben szeretném önt ma megszólítani. Régi az ügy, mert már 2004 decemberében akkori képviselőtársam, Németh Szilárd, aki egyben a csepeli önkormányzatnak is képviselője volt, felhívta az ország közvéleményének a figyelmét arra, hogy a volt Csepel Művek területén, alig 100-150 méterre a Dunától rozsdás, korrodáló hordókban 1200 tonna galvániszapot tárolnak.

A galvániszapról tudni kell, hogy ez egy nagyon veszélyes rákkeltő anyag, amelyet ha nem megfelelő körülmények között tárolnak, akkor azzal komoly problémát lehet okozni. Joggal váltott ki akkoriban ez felháborodást a csepeli lakosság körében.

Új az ügy, mert nemrég újra foglalkozott vele a sajtó. S hogy a dolog pikantériájáról beszéljek, az egyik volt képviselőtársamat a tárca egyik hatósága fel is jelentette.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az önök által felügyelt környezetvédelmi hatóságok már 2004-ben és 2005-ben is eljártak az ügyben. 2005. január 21-én született egy jogerős határozat, amelyben az érintett céget arra is kötelezték, hogy szállíttassa el és ártalmatlanítsa is a területen lévő veszélyes anyagot. Ennek a határozatnak azonban mind a mai napig nem sikerült érvényt szerezni. A galvániszap tonnái időzített bombaként továbbra is ugyanúgy állnak a lassan szétrohadó hordókban. Több mint két év után a lakossági tiltakozások hatására indult el a környezeti terhelés vizsgálata, és tettek intézkedést az ügy megnyugtató lezárására.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ezek alapján a következőket kérdezem öntől.

1. Mit gondol, az ön által felügyelt környezetvédelmi szervek a kötelező határozatok meghozatalán túl miért nem intézkedtek mindeddig a csepeli lakosok és a Duna mellett élők érdekében?

2. A környezetszennyezés esetleges megállapítása esetén megtörténik-e az ügyben érintettek felelősségre vonása, a galvániszap elszállítása, ártalmatlanítása (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), valamint az érintett terület kármentesítése?

Tisztelettel várom a válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 194 2007.02.26. 5:06  188-235

DR. NAGY ANDOR, a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbbiekben Orosz Sándor azt mondta, hogy a bizottsági ülésen tárgyaltuk ezt a jelentést, és ott mi hatan tartózkodtunk. Az én emlékezetem szerint nem szavaztuk meg ezt a jelentést, és most röviden szeretném indokolni, hogy miért döntöttünk így.

Ambivalens érzések vannak bennem, mert nagyon jónak tartom azt, hogy van Magyarországnak nemzeti környezetvédelmi operatív programja, és ki ne örülne azoknak az eredményeknek, amelyeket a miniszter úr is joggal felsorolt. De azért vannak bennem vegyes érzések, mert részben bajom van azzal, hogy miért 2007-ben tárgyalunk egy 2003-2004-es időszakról szóló jelentést. A miniszter úr említette, hogy a környezetvédelmi törvény szabályozza azt, hogy ezt a parlament elé kell vinni. Nem néztem annak utána, hogy abban vajon szerepel-e az is, hogy mikor kell ezt a jelentést a parlament elé vinni.

Nem bántó szándékkal mondom, a jó szándék beszél belőlem, véleményem szerint ez a gyakorlat nem jó. Én megfontolásra javasolnám azt, hogy ahogy a kormány tájékozódik, a parlament is évente vizsgálja meg egy-egy ilyen programnak a végrehajtását. Azért is nehéz egy öt-hat éves programról, annak első két évéről beszélni, mert olyan ez egy kicsit, mint amikor egy betegnek előírnak egy gyógyulási időszakot, jelen esetben hat évet, és az első két évben nem biztos, hogy látszik, hogy az a beteg öt-hat év múlva majd hol fog tartani.

Emlékezetem szerint a nemzeti környezetvédelmi programban megfogalmazott célokra mindösszesen 2100 milliárd forintot irányoztak elő annak idején, amikor ez a program megszületett. Ha jól emlékszem, a bizottsági ülésen az hangzott el, hogy ebből 900 milliárd közvetlenül környezetvédelmi beruházásokra megy, 800 milliárd közvetett módon kerül felhasználásra, és 400 milliárd ebből a 2100-ból megy működési költségekre. A minisztériumnak az volt a szándéka, hogy ezt a 2100 milliárdot egy hasonló összeggel, újabb 2100-zal kiegészítve európai uniós forrásokból, talán 4200 milliárdból megvalósítható az a hatéves program, amely szerepel a nemzeti környezetvédelmi operatív programban.

(18.00)

Ha összeadjuk az összegeket, és megnézzük azokat a programokat, amelyek bele vannak írva, akkor bennem erős a kétség, a gyanú, hogy a rendelkezésre álló pénzek és a megfogalmazott célok nincsenek összhangban.

Mi következik egy ilyen helyzetből? Valljuk-e be, hogy mindaz, ami a programban szerepel, nem megvalósítható? Vagy mindig ismerjük el, hogy majd meg lesz csinálva valahogy, megpróbálunk az Európai Unióból pénzeket szerezni, és akkor azok az elhatározások, amelyek - még egyszer hangsúlyozom - szerintem jók, kapnak elég pénzügyi támogatást is? Úgy érzem, nem merjük kimondani, hogy ez a nemzeti környezetvédelmi operatív program nem valósítható meg. Mindig lesznek majd ilyen kétéves jelentéseink, amelyekben el fogjuk ismerni, hogy nagyon sok mindent megcsináltunk - ha jól emlékszem, most is 80 százalékos a megvalósíthatósági arány, ami egyébként nem egy rossz arány -, de miért játsszuk azt a játékot, hogy mindig defenzívában vagyunk, miért nem vállalunk inkább kevesebbet, és akkor elmondhatnánk magunkról, hogy jól dolgoztunk.

Általánosságban mondom azt is, hogy azt látom, a minisztérium ebben az operatív programban túlságosan nagy mértékben koncentrál infrastrukturális beruházásokra. Biztos szükség van hulladékgazdálkodási rendszerekre, fontos az is, hogy Magyarországon - igaz, hogy derogációval - előbb-utóbb megvalósuljon a szennyvíztisztítás az egész országra kiterjedően, de felvetném azt is, vajon nem feladata-e a tárcának vagy egy ilyen operatív programnak a környezetvédelmi károk megelőzése vagy a gazdaságfejlesztésnek a fenntarthatóság érdekében a környezetvédelmi szempontokból történő vizsgálata. Erre én nem látok ebben az operatív programban pénzt, úgy, ahogy ez az első kétéves jelentésből sem derül ki számomra.

Részletekbe is belemehetnék, de mivel csak fél percem maradt, röviden a Vásárhelyi-tervet említeném meg. Ez egy állatorvosi ló, az ellenzék mindig szívesen hivatkozik arra, hogy ez éppen hol tart. Medgyessy Péter 2002-ben még azt mondta, hogy 2004-ben ez teljes mértékben megvalósul, miniszter úr meg 2006-ban járt Csongrád megyében, és ha ott mondott is dátumot - erre nem emlékszem -, az nem a 2010-es év előtti időszakra vonatkozott. (Dr. Persányi Miklós: Nem így van.) Rosszul emlékszem.

Az időm lejárt. Ha lesz rá lehetőség, később még szólni kívánok.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 64 2007.03.05. 1:11  59-65

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Tisztelt Miniszter Úr! Tudom, hogy a mocsár lecsapolása előtt a békákat nem szokás megkérdezni, de mint a szüneteltetés által érintett térség másik országgyűlési képviselője, hadd mondjak én is valamit viszontválaszban.

Nem én mondom, hanem Ipolytarnóc polgármestere, hogy a Balassagyarmat és Ipolytarnóc közötti szárnyvonalat nem szüneteltetni kell, hanem továbbfejleszteni. Továbbfejleszteni kell, mert ez egy elmaradott térség, ahol az emberek keresik a kiutat ebből az elmaradottságból, és ez nem szüneteltetést, hanem továbbfejlesztést jelentene.

(15.10)

Fejlesztik a turizmust, nemrég kapott 300 millió forintot a nemzeti park arra, hogy a palóc Pompeinek nevezett ősleletet be tudja mutatni, de 23 ezer ember jár el, ezek egy része osztálykirándulásra jön vonattal, fiatalok pedig biciklivel. Ezek nem fognak autóbuszra szállni, hogy ide eljuthassanak. És ott van nem messze Losonc, amely adja magát, hogy összekapcsoljuk a Trianon által elválasztott térségeket, és ehhez is szükség lenne az önök közreműködésére.

A választ ezért nem tudom elfogadni. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 34 2007.03.20. 5:34  21-73

DR. NAGY ANDOR, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Csak egy rövid felszólalásra vállalkozom, mert nem kenyerem az időhúzás, és nagyon sok minden elhangzott már abból, amit szerettem volna megosztani önökkel. Igazából egy lényeges észrevételt szeretnék tenni, ami egy úgynevezett rendszertani észrevétel lesz. Én valamikor jogi egyetemet végeztem, és ennek kapcsán lenne véleményem arról a módszerről, ahogy ehhez a szabályozáshoz hozzányúltak. De mielőtt ezt megteszem, szeretnék néhány észrevételt tenni.

Csak egyetérteni lehet államtitkár úrral abban, hogy a környezeti felelősség ügye súlyos és fontos ügy, és nagyon is indokolt az, hogy pontos, jól fogalmazott, szigorú és egyben betartható szabályozásunk legyen. Indokolt, mert - ahogy több képviselőtársam és ön is mondta - akár csak a német szemétdömping vagy a csepeli galvániszap ügyét vesszük, ha az államnak nem kellene megvárnia, hogy valamely hatóság kimondja valakinek a felelősségét, akkor sokkal hamarabb cselekedhetett volna. Ez a szabályozás kísérletet tesz arra, hogy ez lehetővé váljon. Az indokoltság tehát mindenképpen adott. Nagyon örültem volna annak - s ebben egyetértek Kékkői képviselőtársammal -, ha nem 2007-ben, hanem 2006-ban került volna sor a 2004-ben elfogadott EU-irányelv jogharmonizációjára, akkor lehetséges, hogy a német szemétdömpinget is egészen másképp élhettük volna meg, nagyobb lett volna az állam mozgástere.

Mi az az úgynevezett rendszertani észrevétel, amire szeretném felhívni államtitkár úr figyelmét? Ha jól értem, a szaktárca azt a megoldást választotta, hogy a környezeti felelősség szabályozását általános szabályként a környezetvédelmi törvénybe - mint egy kerettörvénybe - foglalta bele, az úgynevezett speciális szabályokat pedig a másik három fontos törvénybe - a hulladékgazdálkodásról, a vízgazdálkodásról és a természetvédelemről szóló törvénybe - tette. Ez is egy megoldás, de felvetném azt a gondolatot, hogy ha már ennyit vártunk, akkor nem lett volna-e célszerűbb és egyben szigorúbb meg komolyabb is, ha a környezetvédelmi törvény mint kerettörvény helyett a polgári törvénykönyvbe tettük volna bele ezt az általános szabályozást.

A mai magyar jogrendszerben mind a Ptk., mind a büntető törvénykönyv, mind az államigazgatási eljárási törvény foglalkozik környezeti felelősséggel, mindegyikben van erre utalás, de igazából egyikben sincs. Amikor a bizottsági ülésünkön a legfőbb ügyész volt a vendég, ő maga is azt javasolta, hogy minél hamarabb kerüljön sor a büntető törvénykönyv módosítására abban az értelemben, hogy legyen annak egy külön fejezete, amely kizárólag környezetvédelmi bűncselekményekkel foglalkozik. Felvetném tehát még most is, ahelyett, hogy a környezetvédelmi törvényt használjuk általános szabályzóként kerettörvény jelleggel, nem lenne-e indokoltabb a polgári törvénykönyvet használni erre a célra.

Csak üdvözölni tudom, hogy - ha minden jól megy - végre lesz Magyarországon környezetvédelmi ügyekben is biztosítékadási kötelezettség, sőt ha jól értem, ezentúl környezetvédelmi biztosítás kötésére is kötelezhetnek hatóságok olyan vállalkozásokat, amelyek környezetvédelmi tevékenységet folytatnak. Örvendetes az is, hogy lehetőség van széljegyként jelzáloggal terhelni annak a gazdasági társaságnak vagy magánszemélynek az ingatlanvagyonát, aki környezetvédelmi tevékenységet folytat. Az is jó dolog, hogy ha előre látható, hogy az állami költségek az ingatlanvagyonból nem elégíthetők ki, akkor akár az ingóra is lehet ilyet terhelni. S az is pozitívum, hogy van úgynevezett értékklasszifikáció - ahogy ön említette - a védett természeti értékekkel kapcsolatban. Ez is megnöveli majd az állam, a környezetvédelmi hatóságok mozgásterét.

Mondtam tehát számos olyan dolgot, ami szerintem pozitív, a szándékot is pozitívnak tartom, és mi sem akarunk mást, mint egy tisztább és szebb Magyarországot, mégsem tudom teljes szívvel támogatni ezt a javaslatot, elsősorban amiatt, amit az előbb mondtam, hogy én másképp nyúltam volna hozzá a rendszerhez abban az esetben, ha erre lehetőségem lett volna. Nem tartom ellentmondásnak azt, amit Kékkői Zoltán mondott - tehát nem értek egyet Gusztos Péterrel - a késlekedés kapcsán, mert van jelentősége annak, hogy mikor kerül jogharmonizációra a 2004-es irányelv, mert - mondom még egyszer - ha 2005-ben vagy 2006-ban ez megtörtént volna, akkor talán a német szemétdömpinggel is egyszerűbben el tudtunk volna bánni.

A KDNP a Fideszhez hasonlóan ellenezni nem fogja, de teljes szívvel támogatni sem tudja a törvényt, ezért tartózkodni fogunk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 36 2007.04.02. 2:42  35-41

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönöm a szót, elnök asszony. A világméretűvé váló környezeti problémák már 1983-ban arra késztették az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy megalakítsa a Környezet és Fejlődés Világbizottságot. Az úgynevezett Brundtland Bizottság neves tudósokból és közéleti szereplőkből állt. Közép- és Kelet Európából a magyar Láng István akadémikus is tagja lett ennek a világbizottságnak. A bizottság munkájának eredményeként látott napvilágot a "Közös jövőnk" című jelentés, amely bevezette a fenntartható fejlődés fogalmát.

Az Európai Unió, melynek 2004-től kezdődően mi, magyarok is tagjai vagyunk, kezdettől vezető szerepet vállalt a fenntartható fejlődés nemzetközi folyamatában, és elkötelezett lépéseket is tett ebben az irányban. Ennek bizonyítéka a 2001-ben Göteborgban elfogadott fenntartható fejlődés stratégia. A stratégia lényege a környezeti szempontok beágyazása volt a különböző szakpolitikákba, belátva, hogy a környezet állapotát a különböző szektorok környezeti teljesítménye is befolyásolja.

(14.10)

Az Unió a fenntartható fejlődés stratégiájának a jegyében felkérte a tagországokat, hogy készítsék el saját nemzeti stratégiájukat, illetve ezt ajánlotta a társult országoknak is. A felszólítás hatására rövid időn belül elkészültek a nemzeti stratégiák. Bár 2004-ben Magyarország is tagja lett az Uniónak, a nemzeti stratégia ügye itthon nem nagyon haladt előre. Időközben az Unió felülvizsgálta göteborgi stratégiáját, azt kiegészítette, és 2006 júniusában elfogadta az új, megújult fenntartható fejlődés stratégiát. Egyúttal felszólította a nemzeti stratégiával még nem rendelkező országokat a dokumentum 2007 közepéig történő elkészítésére. A 25 tagállam közül ez a felszólítás csak Magyarországra vonatkozik, lévén egyetlen tagország, amelyik még nem rendelkezik nemzeti stratégiával.

Tisztelt Államtitkár Úr! A fentiek alapján kérdezem önt, átérzik-e a felelősségét annak, hogy a jövő nemzedékeivel is törődniük kell. Kérdezem továbbá azt is, hogy Magyarország meddig marad még egyedüliként adós a fenntartható fejlődés nemzeti stratégiájával.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 40 2007.04.02. 1:03  35-41

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Nem tudom elfogadni ezt a választ. Én egy elég egyszerű kérdést tettem fel, azt, hogy elkészül-e határidőre Magyarország nemzeti fenntarthatósági stratégiája. Én úgy látom, hogy ez nem fog elkészülni. Nem helyes szerintem, ha Magyarország úgy lóg ki a sorból, hogy bizonyos dolgokat nem csinál meg egyszerűen határidőre. Nem kell ehhez olyan nagy képesség, szerintem megoldható lenne ez. Persze, nem könnyű egy olyan kormány tagjaként egy ilyen stratégiát megfogalmazni, amely kormánynak az én tudomásom szerint nincsen elfogadott hosszú távú gazdasági stratégiája, és nincsen elfogadott energiastratégiája sem. Nehéz is úgy egy fenntarthatósági stratégiát megfogalmazni.

Én hallottam még Baráth Etelétől 2005 márciusában egy olyan sajtónyilatkozatot, hogy 2005 őszén el fog készülni ez a nemzeti stratégia. A mai napig nincs meg. Ezért nem tudom elfogadni államtitkár úrnak a válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 69 2007.05.07. 3:08  68-74

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt hónapokban az Európai Unió sokat foglalkozott egy egységes energiastratégia szükségességével. Az Európai Bizottság világos álláspontra helyezkedett a megújuló energiaforrások terén is. A Bizottság megújuló energia útitervében kötelező célként jelölte meg 2020-ig a megújuló energiaforrások részarányának jelenlegi kevesebb mint 7 százalékról 20 százalékra növelését az EU teljes energiafelhasználásában.

A Bizottság jelentése azt is kifejezésre juttatta, hogy figyelembe kell venni a tagállamok eltérő kiindulási feltételeit és nemzeti adottságait is, többek között energiaszerkezetük jellegét. Ebből kifolyólag minden tagállamnak el kell készíteni az úgynevezett nemzeti cselekvési tervét, amelynek végrehajtása során konkrét célokat kell kitűzni a villamosenergia-termelés, a bioüzemanyagok előállítása és a fűtési technológiák terén.

Mindezeket azért elevenítem fel, mert az elmúlt hetekben ellentétes álláspontot fogalmazott meg a gazdasági és a környezetvédelmi tárca a megújuló energiaforrások tekintetében. Felsmann Balázs, a GKM szakállamtitkára nemrég egy konferencián kijelentette, hogy a 20 százalékos EU-s cél teljesíthetetlen Magyarország számára, míg Persányi Miklós miniszter úr ezen állásponttal szemben megvalósíthatónak tartotta az átlagos 20 százalékos arányt.

Meg kell említeni, hogy Magyarország a 2010-re vállalt 3,6 százalékos kötelezettségét már 2005-ben teljesítette. Ugyanakkor tavaly a zöldenergiának az áram- és energiatermelésen belüli aránya némileg visszacsúszott az egy évvel ezelőtt már egyszer átlépett 5 százalék alá. Látnunk kell, hogy a fokozódó energiafogyasztásra tekintettel a beruházók szívesen fektetnének be a megújuló energiákba. Erre pedig hazánkban megvan a lehetőség, legyen az bioüzemanyag vagy szilárd biomassza, biogáz, de akár geotermális vagy napenergia. Nagy hiányosságok tapasztalhatók azonban a szabályozók területén. El kellene végre dönteniük, hogy mit is akarnak. Támogatjuk-e a megújulókat, vagy nem? Ha támogatjuk, akkor viszont a szabályozási rendszerünknek ezt vissza kellene tükröznie.

Ezekre tekintettel a következő kettő kérdést szeretném feltenni az államtitkár úrnak. Az egyik így hangzik: mi az oka annak, hogy a kormányon belül egymásnak ellentmondó vélemények létezhetnek a megújuló energiaforrások tekintetében? A másik kérdés pedig: mikor lesz végre Magyarországnak megújulóenergia-stratégiája?

Várom válaszát. Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 73 2007.05.07. 1:08  68-74

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Titokban abban reménykedtem, hogy a nemrég esküt tett Fodor Gábor benn lesz a teremben, és neki tehetem fel ezt a kérdést. Megmondom azt is őszintén, hogy ha ő válaszolt volna, szerettem volna elfogadni a válaszát, mert előre várom azt a vitát, amit az SZDSZ elnöke, Kóka János és az elnökválasztáson alulmaradt Fodor Gábor fog majd ebben a témában egymással megvívni. Azért készültem elfogadni a válaszát, mert azt szeretném, ha ezt a vitát Fodor Gábor nyerné meg.

Azt a választ, amelyet öntől kaptam, nem fogom tudni most elfogadni. Értem, hogy viták vannak a kormányon belül, de én azt gondolom, hogy ez egy olyan fontosságú ügy, amit nem lehet csak költségoldalról megközelíteni. Aki ma nem ruház be a megújuló technológiákba, az le fog maradni az egész világgazdaságban és az Európai Unióban is abban a versenyben, amely ezen a területen kibontakozott. Nem véletlen az, hogy az Európai Unió energiastratégiájában ennek ilyen kiemelt jelentősége van. A választ tehát emiatt nem tudom elfogadni. (Taps a KDNP és a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 254 2007.05.07. 4:42  243-263

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Örvendetes és egyben jelentős előrelépésnek értékelem, hogy a Magyar Országgyűlés a kiotói jegyzőkönyv törvénybe foglalása után megalkotja a keretegyezménnyel és a jegyzőkönyvvel kapcsolatos hazai jogi és intézményi keretrendszer felállításával, valamint az annak megfelelő és ahhoz szükséges jogszabályok meghatározásával foglalkozó törvényt. Az üvegházhatású gázok nyilvántartását végző nemzeti nyilvántartási rendszer és a kiotói egységek nyilvántartását végző nemzeti forgalmi jegyzék létrehozása és működtetése is harmonizál az európai uniós előírásokkal és a nemzetközi egyezménnyel. Ennek megfelelően a törvényjavaslatot az általános vita során a KDNP-frakció támogatni fogja.

Ugyanakkor a jelen törvényjavaslat vitájában - sajnos már nem első alkalommal - a kormányt ahhoz az egyszeri szabóhoz szeretném hasonlítani, aki a gombhoz varrta a kabátot. Miért is mondom ezt? Először is álláspontom szerint a törvényjavaslat benyújtásával a kormány jelentős késésben van. 2006. december 20-án benyújtották az Európai Bizottsághoz az új nemzeti fejlesztési tervet és a kapcsolódó operatív programokat, így a környezetvédelmi és energia operatív programot is. Ez tartalmazza a környezetvédelem területén 2007 és 2013 között megvalósítani tervezett fejlesztéseket. A helyes eljárás az lett volna, ha előbb elkészítjük a hosszú távú, a fenntartható fejlődésre, az éghajlatváltozásra, valamint az ország energiapolitikájára vonatkozó stratégiákat, majd a KEOP-pal és a többi érintett operatív programmal párhuzamosan megalkotjuk a 2008 és 2012 közötti időszakra kiterjedő nemzeti éghajlat-változási programot. A törvényjavaslat szerint a létrehozni kívánt éghajlat-változási stratégia és program lényegében majdnem hogy fölöslegessé vált, hiszen az ország fejlesztésre szánt pénzeszközei már egyéb célok mentén le vannak kötve. Számunkra ezek után erősen kétséges, hogy egyáltalán lehetséges-e a finanszírozás oldaláról megalapozott, szakmailag releváns, a globális felmelegedés kérdéseire valódi, érdemi válaszokat adó stratégiákat és programot alkotni.

Másodszor: Magyarországnak a kiotói jegyzőkönyvvel kapcsolatos vállalásai nem fogalmaztak meg ambiciózus célokat. A vállalt 2008 és 2012 közötti 6 százalékos CO2-kibocsátáscsökkentési kötelezettség az 1985-87-es időszakhoz képest a jelenleg ismert kibocsátási előrejelzések szerint az 1990-es évek elején történt gazdasági szerkezetváltásra való tekintettel nem jár túlontúl nagy megszorításokkal. A jelenlegi, a 2005-ös szén-dioxid-kibocsátásunk a kiotói egyezményben előírt mértéknél 24 százalékkal kevesebb, amely 25-28 millió tonnát jelent évente. A most létrejövő hazai nyilvántartási és kibocsátáskereskedelmi rendszernek az lenne a célja, hogy az energiatermelés és az ipar azon ágazataiban, amelyekre vonatkozik, úgy csökkentse az üvegházhatást okozó gázok környezetbe jutó mennyiségét, hogy ez a lehető legkevesebbe kerüljön a gazdaságnak, és ezáltal a tagállamok könnyebben teljesíthessék a kiotói jegyzőkönyvben tett vállalásaikat. Magyarországon jelen esetben erről szerintem nem lehet szó.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Összefoglalva még egyszer: a kormány által benyújtott és most előttünk lévő, a globális felmelegedésre adandó nemzeti válaszainknak egyfajta keretet adó törvényre szükség van, és azt támogatjuk is. A kérdés már csak az, hogy sikerül-e a törvény általános céljának megfelelni, de ez majd kiderül.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 131 2007.05.21. 2:02  130-137

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium a reformnak álcázott leépítések során 2006. január 1-jei hatállyal létrehozta a részben önálló jogkörű, Vízügyi Központ és Közgyűjtemények nevű szervezetet. Ennek az intézménynek a gazdasági és egyéb, nem szakmai ügyeit a minisztérium látta el; pontosabban: látta volna el, hiszen érdemi munkát alig végeztek, tudomásunk szerint még a 2006. októberi számlák sincsenek kifizetve.

A közvetlen minisztériumi függés eredményeként az intézménynek sem szervezeti és működési szabályzata, sem közalkalmazotti szerződése nem volt. A törvénytelen állapot miatt nem lehetett álláshelyeket betölteni, a szakmai munka ezért több helyen ellehetetlenült. Az idei év márciusának fejleménye, hogy a szervezetet a 39/2007. (III. 13.) számú kormányrendelettel átalakították Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatósággá. Ezzel az intézkedéssel a probléma legalább részben megoldódni látszott, hiszen az intézmény ismét megkapta az önálló költségvetési szerv státusát. Csakhogy a minisztérium az átszervezést 2007. január 1-jétől tervezte, ezért hát nem végzett a központnak semmilyen - úgymond - nem szakmai kiegészítő munkát. A számlákat nem fizették, a szerződéseket nem szignálták; nem intézték a tárgyi eszközök beszerzését sem.

A 2007. április 1-jével újonnan létrejött Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóságnak sem kinevezett főigazgatója, sem szervezeti sémája, sem gazdasági szervezete, sem szmsz-e, sem közalkalmazotti szabályzata nincs. A dolgozók levélben, ráadásul utólag értesültek a változásról. Ez az állapot így teljességgel törvénytelen.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ezt nevezik önök közigazgatási reformnak? Tisztelettel várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 135 2007.05.21. 0:43  130-137

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Ha ez így van, akkor örömmel elfogadom ezt a választ. Kár, hogy nem a miniszter úr mondja el személyesen, de valóban ő tett egy ilyen ígéretet a meghallgatásakor, és jó hallani, hogy ha valaki ígérget, azt be is tartja. Ezt a választ el tudom fogadni, nagyon bízom abban, hogy az új tárcavezető nem követi a korábbi gyakorlatot. Van a szervezéselméletnek egy olyan irányzata, amely azt mondja, hogy amikor van egy problémád és nem tudod megoldani, akkor szervezd át azt az egységet, vagy hozz létre egy újabbat.

Kicsit ehhez hasonló az a történet, ami az egykor egyébként szerintem jól működő igazgatósággal történt, de ha az úgy lesz, ahogy ön mondta, akkor én örömmel fogadom el ezt a választ.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
77 6 2007.05.30. 5:18  5-8

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem árulok el titkot, ha azt állítom, hogy ma Magyarországon a környezetvédelem ügye - egyelőre legalábbis - a politikailag marginális és nem a jelentős ügyek közé tartozik. Az embereket ugyanis jobban érdekli, hogy lesz-e munkájuk, hogy el tudják-e tartani a családjukat, hogy biztosított-e a gyermekeik jövője, hogy megkapják-e az őket megillető egészségügyi ellátást, hogy meg tudnak-e élni a nyugdíjukból, semmint hogy a környezet- és természetvédelem ügyével foglalkozzanak.

Mindaddig így van ez, amíg nem történik valamilyen kisebb-nagyobb környezeti katasztrófa, mint például egy árvíz vagy egy tiszai ciánszennyezés, egy országos méretű aszály vagy éppen egy, a környezet szennyezésével járó szemétégető építése. Napirenden van most egy olyan környezetszennyezési ügy, amely szerintem már kilépett a politikai marginalitás medréből, és akár politikailag is jelentős országos üggyé válhat, és erről kívánok most napirend előtt beszélni.

Az elmúlt hetekben a médiában gyakran elhangzott Szentgotthárd, valamint a Rába folyó neve. A Rába folyó vize évek óta habzik, a Lapincs folyón pedig a megengedettnél jóval nagyobb mennyiségű só jön át egy osztrák geotermikus erőműből Magyarországra. Tudjuk, az ott élők jelentős környezeti ártalmaknak vannak, illetőleg lesznek kitéve. Meg kell ugyanis a Rábába és a Lapincs folyóba engedett szennyezéssel birkózniuk, ráadásul a közeljövőben az osztrák sógorok által a határon lévő ipari parkba tervezett szemétégető füstjét is beszívhatják. Ezért is illik erre a térségre a "hármas határ" elnevezés helyett sokkal inkább a "hármas hatás" elnevezés.

Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, itt az idő, amikor minden, a környezetvédelem ügyéért elkötelezetten dolgozó politikusnak azt kell mondania: állj, a jelenlegi helyzet tarthatatlan, lépni kell! Azt gondolom, hogy a Rába és Lapincs folyót érintő osztrák eredetű szennyeződés ügyének kezelése alapvetően meghatározza majd Fodor Gábor miniszter úr munkájának megítélését is. Az ügy kapcsán a következő időszakban eldől, hogy komolyan gondolta-e a 2007 áprilisában az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága előtt a miniszteri meghallgatáson, majd azt követően a beiktatásakor mondottakat. Ez lesz az első olyan ügye, amelyben bizonyíthatja, új szelek fújnak-e a környezetvédelemben.

Meggyőződésem, a következő időszakban eldől, hogy igaz-e, hogy az általa átvett minisztérium valóban megújul és megerősödik, hogy igaz-e, hogy képes egy, az ország érdekeit karakteresen megjelenítő, határozott környezetpolitikát folytatni, és hogy igaz-e, hogy az országos jelentőségű ügyekben felelős politikusként viselkedve, párbeszédet kezdeményez, és számít az ellenzék együttműködésére.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mi, ellenzékiek, de nyugodtan kijelenthetem, hogy az ország és különösen az osztrák környezetszennyezéssel érintett területek lakossága azt várjuk az új minisztertől, hogy a lehető leghatározottabban fellépve kényszerítse az osztrák felet a szennyezés haladéktalan abbahagyására.

Az általa megtett első lépések egyszerre biztatóak és egyúttal kételyeket ébresztőek is. Miért mondom ezt?

Örömmel láttuk, hogy Fodor Gábor hivatalba lépése után haladéktalanul felvette a kapcsolatot az osztrák féllel. Üdvözöltük, hogy az ügy súlyosságának az osztrák kollégájával való személyes tárgyalása során is nyomatékot adott. A legmesszebbmenőkig támogatjuk abban, hogy visszavonta a szennyezésért felelős jennersdorfi bőrgyár vízjogi engedélyét. Ugyanakkor aggódunk amiatt, hogy ezzel párhuzamosan belement egy közös akciócsoport felállításába.

Az akciócsoport egyébként ismert és szakmailag nagyra becsült szakértőkkel ebben a hónapban megalakult, vizsgálatokat folytat, jelentéseket készít, és a javaslatait le is rakja majd, gondolom, valamikor szeptemberben. Addig a Rába habzásának hosszú-hosszú évek óta tartó ügye megint csak nyúlik majd, mint a rétestészta.

A politikában bevett gyakorlat, miszerint ha egy ügyet nem tudsz megoldani, hozz létre a kezelésére egy bizottságot. A miniszter úr bizonyára jól tudja, hogy a szennyezést már 2003 óta vizsgálja az osztrák-magyar határvízi bizottság. Ülések, vizsgálatok, jelentések, felszólítások követték egymást, de a fránya Rába egyre csak habzik. Az osztrák fél felelősségét a közös bizottság 2006. májusi ülésén maguk a bécsi műegyetem szakértői állapították meg - s történt azóta valami?

Talán furcsán hangzik, kedves képviselőtársaim, egy ellenzéki politikus szájából, de én nagyon drukkolok Fodor Gábor miniszternek, hogy ezt a problémát meg tudja oldani.

(9.20)

Azért szurkolok neki, mert ez a Rába partján élőknek, egyben az ország lakosainak is az érdeke, és meg kell végre mutatnunk, hogy képesek vagyunk megvédeni a magyar határon belül élőket.

Tisztelt Államtitkár Úr! Szurkolok és egyben támogatom is a miniszterét, amennyiben meghirdetett terveinek megfelelően felelős, határozott, a magyar lakosság érdekeit szem előtt tartó környezetpolitikát folytat, és drukkolok neki, hogy ne engedje magát önző gazdasági vagy politikai érdekektől befolyásolni, hogy lépjen fel határozottan Szentgotthárd térsége érdekében, hogy seperjen jól az új söprű.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 50 2007.06.12. 2:01  29-56

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak nagyon röviden mint társelőterjesztő én is szeretném összefoglalni, hogy hol tartunk. Bennünket V. Németh Zsolt és Katona Kálmán képviselőtársaimmal a segítő szándék vezetett, amikor úgy döntöttünk, hogy még április elején egy országgyűlési határozati javaslatot fogalmazunk meg; segíteni akartunk a helyben élőknek, és segíteni akarunk a kormányunknak is, hogy ahogy itt is elhangzott, egy határozott álláspontot tudjon képviselni Ausztriával szemben. A három ügyből kettő olyan, amelynek múltja van, a szemétégető mű ügye az egyetlen olyan, amelynek remélhetőleg számunkra kedvező jövője lesz.

A határozati javaslat kapcsán ott tartunk, ahogy Katona Kálmán az előbb is elmondta, hogy úgy tűnik, Orosz Sándor képviselőtársunkkal sikerül egy olyan kapcsolódó módosító indítványt benyújtanunk, amely valamennyi frakciót segíteni fogja abban, hogy egyhangúlag el tudjuk fogadni ezt a határozati javaslatot. Erre vonatkozóan ma délelőtt tárgyalásokat folytattunk, és ahogy a környezetvédelmi bizottság elnöke mondta, a mi környezetvédelmi bizottságunk mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy Magyarország pozícióit akár a Rába, akár a Lapincs, akár a szemétégető mű kapcsán javítani tudja. Ez egy olyan ügy, amelyben az önkormányzatok, a kormány, a politikai pártok szerencsére azonos platformra tudnak helyezkedni.

Azért van erre szükség, mert helyben elfogyott a bizalmi tőke. Az osztrákok annyiszor megígérték azt, hogy megszüntetik a Rába szennyezését, illetve abbahagyják a Lapincs folyó terhelését, ami nem szűnt meg, hogy úgy ítéljük meg, hogy egy nemzeti összefogásra van szükség, és minden esélyünk megvan arra, hogy ez meg is történjen. Bízunk benne, hogy a hétfői bizottsági ülésünkön ezzel a kapcsolódó módosító indítvánnyal pontot tudunk tenni az ügy végére, valamennyiünk, a Szentgotthárdon és térségében élők, illetve az országban élők érdekében.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 143 2007.06.25. 2:16  142-149

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kérem, engedje meg, hogy mielőtt elmondom a szövegem, röviden hadd köszöntsem a választókörzetemből, Kutasóról érkezetteket, akik a karzaton foglalnak helyet. (Taps.)

Tisztelt Miniszter Úr! Az Ipoly két partját azon a szakaszon, amelyet 1920-ban mintegy 160 kilométer hosszúságban államhatárrá minősített az első világháborút lezáró békeszerződés, eredetileg 47 híd kötötte össze. A hidakat a békeszerződés aláírása után egytől egyig lerombolták. Az azóta eltelt időszakban csak három hidat sikerült újjáépíteni, így az Ipoly nem csupán határfolyóvá lett, de - legalábbis részben - a természetes emberi életet megbénító tényezővé is vált. A hidak korábban a folyó két partján élő családokat, azonos kultúrájú és azonos nyelvű embereket, a gazdasági és üzleti életet kötötték össze. Ezek a hidak teremtették meg ebben a térségben a normális, emberhez méltó élet feltételeit, a közlekedést, a gazdasági fejlődést, az emberek közötti kapcsolatot, a kultúrák nagy találkozását. Régen a folyó két átelleni partján egymástól két-három kilométerre lévő községek lakói a hidakon át látogatták egymást, ma esetenként hatvan kilométert is utazniuk kell, hogy találkozhassanak.

Az Ipoly-hidak újjáépítésének gondolata több mint öt éve, a 2000-es évek elején vett új lendületet, párthovatartozástól függetlenül minden oldalról, a civil szervezetek és a lakosság köréből is talált az ügy támogatókat, államközi tárgyalások kezdődtek, szlovák-magyar közös bizottság alakult, majd aztán, amikor a konkrét lépéseket kellett volna megtenni, magyar részről az Ipoly-hidak újjáépítése nem kapott megfelelő támogatást. Felesleges mondanom, hogy a folyton-folyvást változó határidők, az újabb és újabb tárgyalások, menetrendek milyen visszatetszést szültek a határon túli magyarság és az itt élők között.

Legutóbb Gyurcsány Ferenc találkozott Robert Ficóval, és azt kérdezném miniszter úrtól, igaz-e, hogy kilenc Ipoly-híd újjáépítéséről tárgyaltak. Várom megtisztelő válaszát. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 147 2007.06.25. 1:04  142-149

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm a választ. Jó hallani, hogy ez kiemelt prioritás, ennél már csak az lenne jobb mind a kettőnknek, ha minél előbb át lehetne menni ezeken a hidakon.

Még egyszer szeretném megkérdezni, és kérem, hogy a viszontválaszában ha tudja, mondja meg nekem, úgy néz ki, hogy az a két híd, a szécsényi, illetve a rárósi nagy valószínűséggel hamarosan megépülhet, illetve jól tudom-e, hogy van még ezen kívül hét. Örülnék, ha megnevezné azokat a településeket, amelyeket ez a hét híd érint. Köztük van-e például Hugyag, ahol akárhányszor ott vagyok rendezvényen, mindig megkérdezik, van-e lehetőség arra, hogy az egykori hidat újjáépítsék. Fontos lenne tudnom, hogy mit válaszolhassak nekik.

Tudja, ott a környéken élőknek ugyan nem a legnagyobb problémájuk az Ipoly-hidak ügye, de ennek egyfajta szimbolikus jelentősége van. Ha ezek egyszer elkészülnek - és kívánom, hogy akár ebben a ciklusban legyen ez meg -, az ott hihetetlen áttörést fog a környéken okozni.

Várom a válaszát, miniszter úr. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 106 2007.09.17. 0:07  105-106

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Szeretném megélni azt, hogy a miniszter úrnak mondjam el az azonnali kérdést, úgyhogy megvárnám a miniszter urat. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

(16.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 94 2007.09.24. 2:08  93-100

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! 2007 májusában a Rába és Lapincs folyókat ért szennyezést követően a nemzetközi figyelmet is kiváltó felháborodás és a lakossági tiltakozások eredményeként megalakult a két ország szakértőit magába foglaló, úgynevezett akciócsoport. Az akciócsoport azt a célt tűzte ki maga elé, hogy legkésőbb 2007 szeptemberéig végleges és megnyugtató megoldást dolgoz ki a Rába és a Lapincs folyókat ért környezetszennyezés ügyében.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mindannyian emlékszünk rá, hogy amikor Fodor Gábor hivatalba lépett, az, ahogy akkor az ügyet kezelte, a határozott fellépése sokak szimpátiáját felkeltette. Miniszter úr az akciócsoport felállításakor azt nyilatkozta, hogy a magyar-osztrák közös akciócsoportnak a Rába szennyezettségével kapcsolatban nem további papírokat kell gyártania, hanem konkrét javaslatokat kell tennie, legkésőbb szeptemberig a szennyezés megszüntetésére.

Akkori magatartását valamennyien helyeseltük, támogattuk, és kíváncsian vártuk a pozitív fejleményeket. A nyár folyamán azonban csak a Rába újbóli habzásáról lehetett hallani a magyar szakaszon, a tehetetlen ottani lakosságtól.

Tisztelt Államtitkár Úr! 2007 szeptemberének vége van. Elérkezett a kérdések feltevésének és megválaszolásának ideje. Kérem, a parlament nyilvánosságán keresztül tájékoztassa az ország közvéleményét, de különösen a Rába mellett élőket az akciócsoport által végzett munkáról. Kérem, válaszoljon arra is, hogy milyen akciótervet, milyen megoldást dolgoztak ki a súlyos környezeti szennyezés felszámolására. Érdekelne az is bennünket, hogy milyen időpontra sikerül véglegesen és megnyugtatóan rendezni a Rába és a Lapincs folyók habzását. Tisztelettel várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 138 2007.09.25. 6:40  71-189

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Jómagam a környezetvédelmi tárca zárszámadásához szeretnék hozzászólni. Tennék néhány általános megállapítást, majd, ha elég idő lesz rá, akkor három-négy konkrétumot is kiemelnék.

Az egész felszólalásomat egy dicsérettel szeretném kezdeni, hogy mindaz a kritika, amit majd utána mondok, ne essen annyira rosszul a kormánypárti képviselőknek. A dicséret pedig úgy hangzik, hogy szerintem az a szöveges indokolás, amelyet a tárca készített a 2006-os zárszámadáshoz, az egy jó és alapos munka, és dicséri a szerkesztőket. Talán túlságosan alapos is, ezért nem segít abban, hogy meg tudjuk különböztetni, mi volt a fontos és mi volt a kevésbé fontos a 2006-os évben. Néha az az érzése támadt az embernek, mintha el akartak volna titkolni ezzel bizonyos dolgokat.

Ez a zárszámadás igyekszik azt bizonygatni, hogy a 2006-os év kizárólag a szakmai feladatok ellátásának a jegyében telt, és nem is említi meg, hogy 2006-ban volt egy kormányátalakítás, majd azt egy szerintem minden logikát és koncepciót nélkülöző átalakítás követte, az egységes környezetvédelmi szakmai irányítást gyakorlatilag felszámolták, és környezetvédelmi főosztályokat szinte ész nélkül szakállamtitkárok között osztottak föl.

A környezetvédelmi tárca az egyik olyan tárca, amelynek kapcsán az Állami Számvevőszék egy úgynevezett financial audit módszerrel elvégzett megbízhatósági vizsgálata legalábbis a pénzügyi fejezetet nem fogadta el, azt elutasította, és ezt azzal indokolta, hogy a számviteli fegyelmet olyan súlyosan megsértették, hogy nem áll módjukban ezt a fejezetet elfogadni.

Szeretnék néhány olyan szempontot kiemelni, amelyekre hivatkozott az ÁSZ, amikor így fogalmazott. Az egyik ilyen, hogy az ingatlanok, a vagyoni értékű jogok és szellemi termékek könyvelése keveredett az egyes fogalmak megfelelő ismeretének a hiánya miatt. Egyes ingatlanok teljesen kimaradtak a nyilvántartásból, idegen szervezetek részére átadott egyes ingatlanokat saját üzemeltetésben és használatban levő ingatlannak mutattak ki. A tárca által készített beszámolóban ezekre a megállapításokra még csak utalás sem történik, ezért nem is állapítható meg, hogy a tárca részéről történt-e egyáltalán konkrét intézkedés a számviteli fegyelem megerősítésére.

Rátérnék a részletes megállapításokra. A zárszámadási jelentésben egyáltalán nem említik meg, hogy az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatóságot 2006. január 1-jén megszüntették, szintén átgondolatlan módon szerintem, a feladatait a Vízügyi Múzeum, Levéltár és Közgyűjtemény, új nevén Vízügyi Központ és Közgyűjtemények nem tudta betölteni, nem tudta ellátni a megszűnt középirányító szerv funkcióit. Ezért 2007 elején, már amennyire ez lehetséges volt, vissza is kellett állítani, igaz, más néven, de az eredetihez nagyon közel álló funkcióval ezt a megszűnt intézményt. Ezeknek a döntéseknek az elhallgatása felér a hibák beismerésével.

Másodsorban a beszámoló szerint 2006-ban a 12 regionális hatósági szervezetet 10-re csökkentették, ennek az okát azonban ebben a beszámolóban nem kommentálják. Valójában azért került sor erre a megszüntetésre, mert a 2007-es költségvetéshez igazítani kellett a szervezetrendszert, ezért kellett két felügyelőséget, illetve regionális hatósági szervezetet megszüntetni, és ezért a feladatellátásban keletkező problémák aztán nehezebben megoldhatóvá váltak. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy mivel a Duna-Tisza közén megszűnt a közvetlen környezetvédelmi ellenőrzés, a Németországból származó hulladékbálákat ezeken a területeken könnyedén elhelyezhették. A megszüntetett alsó-Duna-völgyi és a Körös-vidéki felügyelőségek feladatait a kijelölt intézmények azzal az ígérettel vették át, hogy a többi felügyelőséggel arányos területi hatásköri átrendezésre majd sor kerül. Ezt az ígéretet a mai napig nem tartották be, így például a dél-dunántúli felügyelőség szinte négy és fél megyényi illetékességi területtel rendelkezik.

A Vásárhelyi-terv kapcsán szeretném megjegyezni, hogy nem szerepel a beszámolóban, hogy ehhez az előirányzathoz és a korábban megszüntetett felső-tiszai és közép-tiszai árvízvédelmi rendszerek fejlesztése előirányzatokhoz nemzetközi hiteleket vettek fel, és hogy mi történt ezekkel a hitelekkel, mekkora volt a hitelek tényleges felhasználása, hol tart a visszafizetés, hogyan fordulhatott elő az, hogy a kormány a felvett hitelek egy részét más célra fordította, nem pedig arra, amire felvette.

A szakapparátusnak a Pénzügyminisztérium részére a beruházások állásáról a felvett hitelek alátámasztására előrehaladási jelentéseket kell előállítani, ami elég kínos akkor, amikor konkrét beruházás éppen nem mutatható fel.

Végül szeretném megemlíteni, hogy a víz- és környezeti kárelhárítás előirányzatának felhasználása a tervezett 1 milliárd forinttal szemben 26,3 milliárd forint volt, amelyet a 2006. évben minden eddigit meghaladó ár- és belvízi védekezés miatt szükségessé váló, felülről irányított előirányzattá való átminősítés tett csak lehetővé. A vízügyi szakemberek helytállása, a tárca nehéz helyzete a korábbi radikális leépítések ellenére sikeres volt, melyért tisztelet és köszönet illet meg mindenkit, aki a védekezésben közreműködött, de ezzel egyidejűleg kijelenthető, hogy minderre nem került volna sor, legalábbis ilyen mértékben a Tisza vonatkozásában, ha a Vásárhelyi-terv fejlesztései határidőre megvalósulnak.

A fentiek alapján a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 2006. évi zárszámadása nem elfogadható.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 40 2007.10.29. 3:09  39-45

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt években sok szó esett az arzénnal szennyezett ivóvíz minőségének javításáról az országban. Azonban sokáig csak azt láthattuk, hogy a kormány csak beszél és beszél az ügyről, a tettek valahogy mindig elmaradtak.

A kormány ezen hozzáállásán már nem is lepődne meg az ember, de nem mehetünk el szó nélkül egy ilyen, sokak életminőségét befolyásoló ügy mellett. Ha közelebbről szemléljük a dolgot, azt láthatjuk, hogy a program indulása még 2001-re, az Orbán-kormány idejére tehető. Ekkor tett ugyanis hazánk vállalásokat az arzénnal és más, egészségre káros anyagokkal szennyezett ivóvíz minőségének javítása érdekében, hogy megfeleljen az európai uniós előírásoknak.

Ezt követően már a szocialista kormányzat idejére tehetők azok a hangzatos ígéretek, amelyekből aztán semmi nem valósult meg. A Gyurcsány-kormány 2006 decemberéig 147 település 400 ezer polgára számára tett ígéretet, hogy az arzénnal szennyezett ivóvíz minőségét környezetükben javítja. Ezzel szemben a szomorú valóság az, hogy 2006 végéig nagyjából 32 településen sikerült valamilyen programot elindítani, de befejezni egyet sem. Mint már annyiszor, újból becsapták és megtévesztették az embereket.

Nemrég Bajnai Gordont láthattuk a médiában, amint újabb bejelentést tett: az arzénnal szennyezett ivóvíz minőségének javítására is újból gyors és operatív intézkedést ígért. Az eredeti, 2009-es határidő helyett viszont kitolta a beruházások befejezésének várható időtartamát 2013-ra. Szép dolog a médiában győzelemnek beállítani a tehetetlenség beismerését, de az a tényeken sajnos nem változtat.

(14.20)

A kormányzat cselekvésképtelensége azonban csak a probléma egyik része. Nagyobb problémát okoz az ivóvízminőség-javító program elmaradásának közegészségügyi hatása. Önnek is tudnia kell róla, hogy egyes térségekben a megengedettnél magasabb szintű az arzén és más, egészségre káros anyag az ivóvízben. Ez azt jelenti, hogy az adott térség egészségügyi mutatói romlanak, több a rákos megbetegedés, magasabb a halálozási arány. Sajnálatos, hogy egy ilyen fontos kérdést a kormányzat nem tud hatékonyan kezelni, megsértve ezzel a polgárok egészséghez fűződő alkotmányos jogát.

Mindezek fényében tisztelettel kérdezem államtitkár urat: 1. Mi volt az oka a kormányzat késlekedésének az arzénnal szennyezett ivóvíz minőségének javításában? 2. Véleménye szerint tartható lesz-e a kormányzat által most meghirdetett céldátum, vagy ismét csak kormányzati marketingfogásról beszélhetünk? 3. Nem gondolja-e, hogy a kormányzat cselekvésképtelensége rombolja, rombolhatja az emberek egészségét? Tisztelettel várom a válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 44 2007.10.29. 0:59  39-45

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nézze, államtitkár úr, ahogy engem, szerintem azokat se nagyon tudná megnyugtatni azzal az érveléssel, amit most mondott, akik éppen azokon a településeken élnek, ahol arzénes lehet a víz. Én nem arról beszéltem, hogy milyen az ivóvíz minősége Magyarországon, mert persze, hogy örülünk annak, ha turisták jönnek ide, és mondjuk, ihatnának csapvizet a szállodai szobákból is, de ez az interpelláció nem erről szólt.

Azt ugyan üdvözölném vagy üdvözlöm, hogy 230 milliárdos, ahogy ön fogalmazott, egy teljes értékű csomag áll rendelkezésre arra, hogy ez végre elinduljon. Nagyon szeretném elhinni, hogy ez így van, csak ne felejtsük el, hogy 2005-ben már egyszer kijelöltek egy határidőt, hogy 2006 végére 140 települést arzéntalanítanak, majd 2009-ig pedig a maradékot. Most egy újabb határidőt jelöltünk ki - hol van a garancia arra, hogy ez meg is fog történni?

Én ezt a választ nem tudom elfogadni, államtitkár úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 62 2007.10.29. 1:17  57-63

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Hiába mondta ön, hogy csak szüneteltetésről van jelenleg szó, és hogy nincs végleges döntés, szeretném önnel tudatni, hogy bármilyen más megoldás, mint hogy az állam fejleszti a vasútvonalakat, elfogadhatatlan. És nemcsak én mondom ezt, ezt mondják a helyben élők, ezt mondják a civil szervezetek, a polgármesterek és a politikusok is, függetlenül attól, hogy melyik padsorban ülnek.

Felhívnám a figyelmét arra is, hogy az érintettek ezeket az úgynevezett hatástanulmányokat csak részben látták, nem mindenki kapta ezeket meg, ezért sokan kétségbe vonják azt is, hogy ezek vajon hitelesek-e. És tudja, államtitkár úr, azon a környéken jelentősége van annak, hogy mit látnak az emberek. Nagyon sokat szenvedtek az elmúlt évtizedekben is, és ott nem rombolni kell, hanem éppen ellenkezőleg, fejleszteni. Kapcsolják be például Losoncot a nemzetközi forgalomba, és az talán megoldást hoz!

Van még egy dolog, amit el szeretnék mondani. 1919-ben vasutasok védték (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ezeket a vonalakat az akkor Magyarországra benyomuló csehszlovák katonákkal szemben. Nem tudják megemészteni, hogy most valamilyen (Az elnök ismét csenget.), számukra elfogadhatatlan megoldás születik. Ezért sem tudjuk a választ elfogadni. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 28 2007.10.30. 7:34  13-31

DR. NAGY ANDOR, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Kicsit nehéz dolga van annak, aki a végén kerül sorra, mert nagyon sok mindent elmondanak az előtte szólók. Egy ellenzéki képviselőtől általában azt várják el, hogy mivel nem ért egyet. Most nehéz olyan dolgokat felsorolni, amivel nem lehet egyetérteni, hiszen egy ötpárti egyeztetést tárgyalunk.

Én is örülök annak, és egyet is értek az előttem szólókkal abban, hogy ez a törvényjavaslat végre az Országgyűlés elé került. Én magam is úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat talán ennek a politikai évadnak az egyik, ha nem a legfontosabb törvényjavaslata. Azzal is egyetértek, amit talán Orosz Sándor fogalmazott meg úgy, hogy itt nem egy zöldombudsmanról beszélünk, hanem a fenntarthatóság szempontjait, nemzeti szempontjait próbáljuk érvényesíteni ennek az intézménynek a létrehozatalával. Bőhm Andrásnak is igaza van abban, hogy ne tágítsuk túl messzire ezt a kört. Mert ha egy olyan intézményt hozunk létre, amelyik nagyon sok mindennel akar foglalkozni, akkor egyrészt rossz úton járunk, és nem biztos, hogy sikerülni is fog.

Az általános vitában vagyunk. Én a részletes vitában is hozzá fogok szólni, és akkor beszélnék inkább a hatáskörökről, a jogosítványokról. A hozzászólásom elmondásakor - mivel egy jó része elhangzott annak, amit mondani akartam - azt a megoldást választom, hogy szeretnék egyfajta nemzetközi kitekintést tenni, amit eddig talán csak Szanyi Tibor tett a felszólalásában, mert ami itthon történik ebben az ügyben, azt nagyon sokan már elmondták. Azért szeretnék egy nemzetközi kitekintést adni, mert úgy gondolom, hogy a magyar parlament bizonyos értelemben úttörő szerepet játszik abban a tekintetben, hogy egy olyan intézményt vezetünk be, amely ilyen formában máshol, legalábbis az Európai Unióban nem nagyon van jelen. Ezt kevés alkalommal mondhatjuk el magunkról, erre büszkék is lehetünk. Azért akarok nemzetközi kitekintést tenni röviden, mert úgy gondolom, mi most elindulunk egy olyan úton, amely remélhetőleg bele fog illeszkedni abba a folyamatba, amelyet több képviselőtársam is jelzett a felszólalásában, amely arról szól, hogy ma a nemzetközi politika, a nemzetközi közvélemény jó része a fenntarthatóságról beszél, hiszen van globális felmelegedés, vannak környezeti problémák, és ez az intézmény, amit mi most itt létrehozunk, ebben a folyamatban, legalábbis az elejébe jól beleilleszthető.

Többen említették azt, talán ketten is a felszólalásukban, hogy nemrégen a Nobel-békedíjat egy volt amerikai elnök kapta meg, nem egyedül, hanem az ENSZ kormányközi éghajlat-változási bizottságával együtt. Ez az Al Gore nevű alelnök azért kapta a Nobel-békedíjat a tudósokkal együtt, mert többéves küzdelmet folytattak azért, hogy bebizonyítsák tudományos érvekkel, hogy a klímaváltozást nem lehet elbagatellizálni. Készült egy film is erről, az Oscar-díjat kapott. Én nemcsak ezért említem meg, hanem azért is, mert nem tudom, mennyien tudják, de négy magyar tudós is közreműködött abban a bizottsági jelentésben, ami végül is Nobel-díjat kapott. Említsük már meg legalább a nevüket itt a közvélemény előtt, hogy kik ezek, mert én magam is csak most értesültem erről. Legyünk büszkék magyarként arra, hogy részben magyarok is - legalábbis bizonyos szempontból - Nobel-békedíjat kaptak. No, ki ez a négy tudósunk? Az egyikük a Közép-európai Egyetemen dolgozik, őt úgy hívják, hogy Ürge-Vorsatz Diána. Ő volt a jelentést készítő tudóscsoport egyik kiemelkedő tagja, mint ezt a sajtóból megtudtam, vezető koordináló szerzője volt egyébként ennek a jelentésnek. A másik Somogyi Zoltán, aki az Erdészeti Tudományos Intézet munkatársa, a harmadik Nováky Béla a Szent István Egyetemről, Tóth Ferenc pedig a Corvinus Egyetemen oktat. Ők négyen ebben a bizottságban jelentős szerepet játszottak, és örülök neki, hogy megemlíthetem a nevüket itt, a parlament nyilvánossága és talán az ország nyilvánossága előtt.

A Nobel-békedíj mellett szeretném megemlíteni azt is, hogy az ENSZ környezetvédelmi programja az elmúlt héten került nyilvánosságra, ez a globális környezeti kitekintés nevet viseli. Ez az anyag figyelmeztet arra, hogy milliók egészsége és jóléte kerülhet veszélybe abban az esetben, ha a jelenlegi ütemben folytatódik földünk erőforrásainak kiaknázása, valamint a természeti környezet rombolása. Nem sorolom fel most ezt a jelentést, mert nem tartozik ide. Csak azt akarom érzékeltetni, hogy van egy olyan folyamat a világban, amit, örülök neki, hogy mi, magyarok is végre érzékelünk, és elindulunk azon az úton, hogy talán majd Magyarországon is előbb-utóbb érvényesülni fognak akár a fejlesztési tervekben is, ami nem egy egyszerű feladat: a fenntarthatóság szempontjai.

Nem vagyok illuzionista, és nem kergetek olyan álmokat, amelyeket aztán nehéz megvalósítani, s nem mondom azt, hogy legyen olyan Magyarország, mint mondjuk, amilyen szeretne Svédország lenni, amely néhány évvel ezelőtt azt a célt tűzte ki, hogy hogyan lehet egy nemzeti gazdaságot például az olajtól függetleníteni. Nem tudom, hogy ez sikerül-e nekik, de nagyon érdekes dolgok történnek Svédországban. Nem tudom, tudják-e, hogy ott már a villamosenergia-ellátás 55 százaléka megújuló energiából történik, és már a gépjárművek egyharmada megy bioetanollal vagy biogázzal. Portugáliában, Spanyolországban felépültek a világ legnagyobb naperőművei, Németország látható módon az atomerőmű helyett inkább a megújuló energiákra tesz. Én nem azt mondom, hogy Magyarországnak ezt az utat kell követni, csak azt mondom, hogy figyelni kell arra, hogy mi történik a környezetünkben, és Magyarországnak is, ahogy Szanyi Tibor említette, tudom én is jól, hogy az energiaellátás az egyik legnagyobb problémánk, előbb-utóbb le kell folytatnunk például azokat a vitákat, hogy a magyarországi energiaszükségletben mi az atomenergia szerepe, mi a megújuló energiák szerepe, és hogyan lehet az energiadiverzifikációt elérni a hagyományos energiák, a fosszilis energiák terén.

Végezetül azt szeretném csak mondani, örülök annak, hogy végre megtárgyaltuk, illetve hozunk egy parlamenti határozatot a fenntartható fejlődésről. Hamarosan létrejön a fenntartható fejlődés nemzeti tanácsa, megalkotjuk a jövő nemzedékek ombudsmanjáról szóló törvényt. Tehát olyan dolgok kerülnek a parlament elé, amelyek Magyarországot is a fenntartható fejlődés irányába viszik. Örülök annak, hogy parlamenti képviselőként, a KDNP-frakció tagjaként ezt a törvényjavaslatot támogathatom. Valamennyi képviselőtársam velem hasonlóan így fog tenni. Valamennyiünknek jó munkát kívánok, s még egyszer: örülök annak, hogy végre ezt a törvényt el fogjuk fogadni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 48 2007.11.12. 3:02  47-54

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Egyéni országgyűlési képviselőként a választókörzetemben lévő fontos problémára szeretném felhívni a figyelmét. Az úgynevezett egészségügyi reform kapcsán megtörtént átszervezések ugyanis Nógrád megyét sem kerülték el. Van a körzetemben öt olyan település - Bercel, Becske, Galgaguta, Nógrádkövesd és Szécsénke -, amelyek számára súlyponti kórházként a járóbeteg-szakellátás, valamint a kórházi fekvőbeteg-kezelés tekintetében a salgótarjáni Szent Lázár Megyei Kórházat jelölték ki.

(14.20)

A probléma ott jelentkezik, hogy ezek a települések 80-85 kilométer távolságra esnek az említett kórháztól, míg a térség Váctól és az ott működő Jávorszky Ödön Kórháztól meg csak mintegy 25-30 kilométerre. Persze, Vác nem Nógrád, hanem Pest megyében van. Tehát egy másik megye kórházát kellene súlyponti kórházként megjelölni a számukra. Ennek érdekében, mármint hogy Vác és ne Salgótarján legyen a súlyponti kórház, az érintett polgármesterek levelet is intéztek önökhöz 2007 áprilisában. Egy kérelemmel fordultak miniszter asszonyhoz, de válasz, döntés tudomásuk szerint a mai napig nem született.

Tisztelt Államtitkár Úr! A térség képviselőjeként nemcsak a súlyponti kórház ilyen módon történt kijelölése ellen emelek szót, hanem az embertelen, bürokratikus ügyintézés, a helyben élők érdekeinek ilyen módon történő lekezelése ellen is. Az itt élők fájlalják, hogy ezt a döntést hozták a fejük felett, azt pedig végképp nem tudják elfogadni, hogy semmibe vegyék őket.

Tisztelt Államtitkár Úr! Utazott ön már több óra hosszat beteg gyerekkel, vagy szinte mozgásképtelen nyugdíjassal? Bele tudja magát képzelni abba, hogy egy fülfájással, mondjuk, 30 perc helyett, akár autóval, akár tömegközlekedéssel több órán át utazzon, és így jusson el egy rendelőintézetbe? Tisztelt államtitkár úr, én tudom jól, hogy az Észak-magyarországi Regionális Egészségügyi Tanács döntött úgy, hogy ezeknek a településeknek Salgótarjánt jelöljék ki súlyponti kórházként, aminek természetesen ennek a kórháznak az igazgatója és a fenntartó megyei önkormányzat is kénytelen volt örülni, hiszen nekik létérdekük, hogy növeljék az ágyszámot. Csak éppen az általam említett településen élők, az emberek maguk látják ennek az átszervezésnek, ennek a kijelölésnek a kárát.

Tisztelt Államtitkár Úr! A fentiekre tekintettel a következő két kérdést szeretném önhöz intézni. 1. Megalapozott és igazságos döntésnek tartja-e, hogy Bercel, Becske, Galgaguta, Nógrádkövesd és Szécsénke lakói számára Salgótarjánt jelölték ki súlyponti kórházként? 2. Van-e akadálya annak, hogy a miniszter saját hatáskörben, mert úgy tudom, ezt megteheti, a helyben élők érdekében megváltoztassa ezt a döntést? Tisztelettel várom a válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 52-54 2007.11.12. 1:04  47-54

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Tisztelt Államtitkár Úr! Nálam van két olyan levél, amelyet a polgármesterektől kaptam, amelyet ők írtak: az egyiket az Egészségügyi Minisztériumnak, a másikat pedig az Észak-magyarországi Regionális Egészségügyi Tanács elnökének. Én nem tudtam, hogy ez a levél nem érkezett be, lehet, hogy ennek adminisztratív akadályai vannak.

Természetesen szólni fogok nekik, hogy érkezzen be a levél. Ha jól értem, ön lát megoldást arra, hogy ez a probléma megoldódjon, és a harmadik opciót tekinti a legvalószínűbbnek, hogy ellátási érdekből az ÁNTSZ bírálja felül az eddigi döntést. Nem tudom, hogy erre mennyi esély lesz, mert nincs egyszerű helyzetben a fenntartó megyei önkormányzat, mármint a salgótarjáni kórházat fenntartó megyei önkormányzat, és nem tudom, hogy az ÁNTSZ hogyan reagál rá. De természetesen meg fogják keresni az érintett polgármesterek az ÁNTSZ-t annak érdekében, hogy a döntést meg tudják válaszolni.

ELNÖK: Elfogadja-e képviselő úr a választ?

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm szépen. Ezt a választ elfogadom. (Szórványos taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 208 2007.11.26. 2:43  207-211

DR. NAGY ANDOR, a külügyi és határon túli magyarok bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint a politikai nyilatkozat egyik előterjesztője, röviden szeretném ismertetni, hogy miért is kell a Magyar Országgyűlésnek egy ilyen tőlünk távoli országban történt eseményekkel foglalkoznia.

Ahogy azt önök is tudhatják, Mianmar, az egykori Burma katonai rezsimje brutálisan lépett fel az emberi jogokért, a vallásszabadságért, a kisebbségek jogaiért küzdő buddhista szerzetesek és más civil személyek ellen. Ez a fellépés emberéleteket is követelt, rengeteg szerzetest be is börtönöztek. Szintén ismert az a tény is, hogy a demokratikus Burma megteremtéséért folytatott küzdelemért Nobel-békedíjjal kitüntetett Aung San Suu Kyi asszonyt több évtizede házi őrizetben tartják.

Tisztelt Képviselőtársaim! Talán joggal vetődik fel valamennyiünkben a kérdés, hogy kell-e egyáltalán nekünk, a magyar parlament képviselőinek mindezzel foglalkoznunk, illetve az is, hogy van-e egyáltalán még aktualitása két hónappal az események után egy ilyen politikai nyilatkozatnak. Nos, a válasz erre egyértelműen az, hogy kell. Azért kell, mert az emberi jogok egyetemes érvényűek, azok egyformán vonatkoznak mindenkire, minden államra, bárhol legyenek is azok, legyen szó akár Burmáról, akár Kínáról, Tibetről, Észak-Koreáról vagy a határon túli magyarok esetében akár egy szomszédos országról, de akár Magyarországról is.

Nekünk ezek védelmében, az emberi jogok védelmében fellépni nemcsak feladatunk, hanem egyben morális kötelességünk is. A nyilatkozatunk sajnos, nagyon is aktuális még ma is, hiszen a mianmari katonai rezsim, bár az ENSZ-szel folytatott tárgyalásoktól nem zárkózott el, nem mutat semmi hajlandóságot lényegi változásokra. Elfogadhatatlan, hogy a buddhista szerzeteseket bebörtönzik (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), olyan papokat, akik az erőszakmentes ellenállás Mahatma Gandhi által meghonosított eszközével élve próbáltak kiállni az emberi méltóság, a véleménynyilvánítás, a vallásgyakorlás szabadsága mellett. Elfogadhatatlan az is, hogy házi őrizetben tartsanak egy olyan asszonyt, aki semmi mást nem tesz, mint védeni próbálja az emberi jogokat Burmában.

Ezzel a politikai nyilatkozattal, amelyet a bizottságunk egyhangúlag támogatott, a magyar parlament is csatlakozik ahhoz a nemzetközi akcióhoz, amellyel a szolidaritásunkat fejezzük ki a burmai néppel, azt üzenve nekik innen, a távolból is: nincsenek egyedül. Kérem képviselőtársaimat, támogassák önök is ezt a nyilatkozatot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
124 50 2008.02.19. 5:11  23-65

DR. NAGY ANDOR, a külügyi és határon túli magyarok bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én azok közé tartozom a külügyi és határon túli ügyek bizottságában, akik nem tartották alkalmasnak sem a határozati javaslatot, sem a koncepciót általános vitára. Szeretném megindokolni a véleményemet a hozzászólásomban, de nem ezzel kezdeném, hanem azzal, hogy mi az, amivel egyetértettünk, mert mind a határozati javaslatban, mind a koncepcióban vannak dolgok, amelyekkel igenis egyet lehet érteni.

Én azok közé tartozom, akik helyesnek tartják azt a megoldást, amelyet a kormány követett az energiapolitikai koncepció időtávjának a meghatározásában. Voltak, akik vitatták, hogy miért ilyen hosszú időre tervez a kormány energiastratégiát. Én azt gondolom, hogy ebben a kormány helyesen jár el, hiszen ha megnézzük a január 23-án a bizottság által elfogadott úgynevezett klímavédelmi és zöldenergia-csomagot, akkor mind a CO2-kibocsátásban, mind az energiahatékonysági célkitűzésekben, de akár a megújuló energiák részarányában is az Európai Bizottság is a 2020-as dátumot tekinti mérvadónak.

Egyetértek azzal is, ami ennek a koncepciónak az úgynevezett külügyi dimenzióját jelenti. A koncepcióban a következőket látjuk: legyen Magyarországnak egy erős tranzitszerepe az energiaszállításban. Persze, hogy ezzel egyet lehet érteni; és azzal is egyet lehet érteni, hogy legyen Magyarország része annak az egységes európai villamosenergia- és földgázpiacnak meg annak az egységes európai szintű energetikai infrastruktúrának, ami most van kialakulóban. Ezért is mondom azt, hogy most tárgyaljuk ezt a kérdést, ez fontos is Magyarországnak, meg időszerű is.

Vannak azonban dolgok, amelyekkel nem értettünk egyet, és szeretnék a hátralévő időben a részletesség szándéka nélkül most ezzel foglalkozni. Az energiapolitikai koncepció három alappilléren nyugszik, ahogy ezt államtitkár úr is elmondta a bevezető előadásában. Ez a három pillér az ellátásbiztonság, a versenyképesség, illetve a fenntarthatóság. Az volt a véleményünk erről a három célkitűzésről általánosságban, hogy ha végigolvassuk a határozati javaslatot, akkor igazán megnyugtató megoldást, igazán konkrét megoldást sem a határozati javaslat, sem a koncepció nem nyújt. Sokkal inkább azt az utat követi a kormány, hogy egy általános jellegű megfogalmazást, inkább általános felhatalmazásokat ad saját magának, és túlságosan tág mozgásteret engedélyez ezzel, és megakadályozza a parlamentnek, hogy ezeknek a céloknak a végrehajtásában a kormányt igazán ellenőrizni tudja, igazán számon tudja kérni.

Ha egyenként megnézem a három alappillért, vegyük elsőként az ellátásbiztonságot, a koncepció nem megfelelően, illetve nem kielégítő módon ad választ hazánk egyik legnagyobb problémájára, amit szintén jelzett államtitkár úr, nevezetesen a földgáz importfüggőségére. A határozati javaslat 7. pontja foglalkozik az ellátás diverzifikációjával összefüggésben megfogalmazott általános jellegű felhatalmazással. Igazából konkrét kötelezettség a kormányra vonatkozóan nem lelhető fel sem a koncepcióban, sem a határozati javaslatban. Azt gondolom, hogy bátran lehetne követni az Európai Unió közös energiapolitikáját célzó törekvéseket mind az ellátásbiztonságban, de akár a diverzifikációban is, és igenis meg lehetne azt is kifejezetten említeni, hogy a Nabucco-gázvezeték megépítése fontos dolog, nem kell ettől félni, nem fog ez fájni. Ezzel kapcsolatban egyébként egy módosító indítványt is szeretnénk majd benyújtani.

A versenyképesség esetében a következőket írják a 2. pontban, hivatkoznak arra, hogy egy új működési modellt kívánnak bevezetni. Nem igazán világos, hogy ez az új működési modell hogyan néz ki, mire is vonatkozik a versenyképesség, magára az energiaszektorra vonatkozik-e vagy a gazdaságra. Ha az utóbbira, akkor hogyan lehet versenyképes úgy a gazdaság, hogyha a nagyfogyasztókra, illetve az úgynevezett szabadpiaci fogyasztókra terhelik rá a létesítendő új erőműveknek meg a szükséges beruházási terheknek egy jó részét?

Az energiahatékonysággal - ezt több képviselőtársam említette - jelentős lemaradásban vagyunk, egy kötelességszegési eljárás is indult Magyarországgal szemben, mert már 2007. június 30-án be kellett volna nyújtanunk... (A képviselő mikrofonja leesik.) Úgy látom, a mikrofon is azt akarja, hogy befejezzem, mert letelt az öt perc. (Derültség.) ...be kellett volna nyújtanunk egy cselekvési tervet, és azt nem tettük meg.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 190 2008.03.03. 5:42  179-198

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Előzetesen szeretném elmondani, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja támogatja ezt az országgyűlési határozatot. Szeretném Eörsi Istvánnak megköszönni, hogy felvilágosított bennünket, és szeretném a nyilvánosság előtt Szili Katalint, Kozma Józsefet és Németh Zsoltot megvédeni, s egyben megnyugtatni Eörsi Istvánt (Közbeszólások: Mátyás!) - bocsánat, Eörsi Mátyást, elnézést kérek -, hogy nincs ezzel az előterjesztéssel semmi baj, ez nem érinti más államok szuverenitását. Furcsa az is, hogy ön azt gondolja, a határon túli magyaroknál jobban tudja, hogy nekik mi a jó.

Azt gondolom, hogy ez az országgyűlési határozat támogatható, egyetértünk vele. De egyetértünk azzal is, hogy a KMKF az Országgyűlés saját állandó intézménye legyen, vagy ahogy az előterjesztés fogalmaz, konzultatív testület legyen. Egyetértünk azért, mert a MÁÉRT megszüntetése óta gyakorlatilag ez az egyetlen olyan fórum, amely egyáltalán teret ad a magyar-magyar párbeszédnek. Ez ma egy érték, olyan érték, amit meg kell becsülni, meg kell becsülni ilyen formában is.

Szeretném megköszönni azoknak, akik mindent megtettek azért, és nem engedték leírni a nemzetpolitika ügyét Magyarországon a 2004. decemberi népszavazás után. Szeretném akár Szili Katalinnak is megköszönni azt a hangnemet, ahogy ezt az előterjesztést felvezette, illetve amit használ a magyar-magyar együttműködésben. De jogosan merül fel bennünk az a kérdés, hogy vajon önmagában ezzel a parlamenti intézménnyel megtettünk-e mindent, elégséges-e az, amit ma itt el fogunk dönteni. Ez persze költői kérdés, mert nem elégséges. Arról a helyzetről, amiben vagyunk, tegnap eszembe jutott egy orosz humorista mondása. Bennünket, ellenzéket gyakran vádolnak oroszfóbiával, lehet, hogy ezért jutott eszembe ez a Rajkin nevű humorista. Neki volt egy olyan szófordulata, amikor bizonyos helyzeteket leírt, hogy - ha jól idézem - "valami van, de nem az igazi". Olyan ez a mai nap is, amit Rajkin szokott jellemezni, hogy van valami, van egy parlamenti intézményünk, de a helyzet azért nem az igazi.

Miért mondom ezt? A magyar-magyar együttműködés 2004. december 5-én olyan gellert kapott meggyőződésem szerint, amelynek következtében megbillent, megingott az anyaországi és a külhoni magyarok közti bizalom. Ezt a bizalmat helyre kell állítani, ez közös magyar érdek. A Gyurcsány-kormány véleményem szerint akkor hibázott, rossz lóra tett, és ezt jóvá kell tennie.

Tisztelt Ház! Egyetértek az előttem szólókkal abban is, hogy az európai integráció keretében történő nemzetegyesítés folyamata egyfajta korszakváltáshoz érkezett. Azzal, hogy Magyarország, Szlovákia és Szlovénia már 2004-ben, Románia 2007-ben európai uniós tagország lett, és valószínűleg Horvátország is az lesz, sőt, Szerbia előtt is lehetőség nyílik a csatlakozásra, kijelenthető, hogy az európai integráció folyamata ma már a Kárpát-medence összes magyar közösségére kiterjedhet. Reméljük, így lesz ez majd Kárpátalján is.

Helyesnek és támogatandónak tartom azt a törekvést is, amely a nemzetpolitika központi kérdését a magyar közösségi érdekeket szolgáló fejlesztéspolitikában látja. A Kereszténydemokrata Néppárt szívesen támogat egy olyan fejlesztésközpontú nemzetpolitikát, amely egyrészt ellensúlyozza a határon túli magyarság kisebbségi létéből eredő hátrányos helyzetét, másrészt pedig segíti kihasználni azt az előnyt, ami abból fakad, hogy a magyar nemzet immár nyolc országban van jelen a Kárpát-medencében.

Összegezve: támogatjuk Szili Katalin képviselői indítványát, de elengedhetetlennek tartjuk, hogy a kormány tegye jóvá a 2004-es hibáját.

Szeretném megismételni azt, amit Németh Zsolt mondott. A Kereszténydemokrata Néppárt is elvárja a kormánytól, hogy hívja össze a MÁÉRT-et vagy egy hasonló formájú, hasonló nevű más szervezetet, és elvárjuk azt is, hogy a kormány éljen a magyarság érdekérvényesítésében a nemzetpolitikában megnyíló új lehetőségekkel. Nehogy azt gondolják, hogy ezzel az országgyűlési határozattal minden el van intézve, nehogy azt higgyék, hogy a parlament elvégezheti önök helyett azt a munkát, amelyet önöknek kellene elvégezniük!

Végezetül szeretném tájékoztatni képviselőtársaimat, a Kereszténydemokrata Néppárt ötpárti tárgyalásokat kezdeményezett arról, hogy a Vajdaságban élő magyaroknak is adjuk meg az állampolgárságot. Ukrajnával nehezebb a helyzet, de Szerbia ez elől nem zárkózott el.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 62 2008.03.04. 17:18  47-67

DR. NAGY ANDOR, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Ha stílszerű akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy dicsérni jöttem a klímastratégiát, nem temetni. Tényleg jó lelkiismerettel mondhatom ellenzéki képviselőként is, hogy ezt a stratégiát végre dicsérni is lehet. Ez egy jó színvonalú munka. Ahogy az előttem szólók is megemlítették, talán könnyebb dolga is volt a környezetvédelmi tárcának, mint a gazdasági tárcának az energiastratégia esetében, hiszen itt volt egy VAHAVA-program, amely egy kiváló munka, s ha megnézzük, akkor ennek a stratégiának a vázát, az alapját valójában ez a program adja. Jó lelkiismerettel lehet egyetérteni e stratégia hármas célkitűzésével, mind a CO2-kibocsátás, mint az alkalmazkodás, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás, mind a klímatudatosságnak a stratégiába való beemelése kérdésével.

Ma egy fontos és időszerű témát tárgyalunk. Időszerűnek mondanám azért, mert mindannyian tudjuk, hogy január 23-án az Európai Bizottság elfogadta azt az úgynevezett harmadik energiapolitikai csomagot, amelynek már a neve is nagyon beszédes, ugyanis ennek az a neve, hogy klímaváltozási és energiacsomag. Az Európai Bizottság már összekapcsolja a két ügyet, amit mi még nem tettünk meg. Én is azt mondom, hogy aki komolyan gondolkozik Magyarország jövőjéről, akár a gazdaság, akár a környezet, a természet jövőjéről, az akkor jár el helyesen, ha ezt a kettő ügyet egyben szemléli. Időszerű ezzel foglalkozni, mert ezekben a hónapokban, hetekben dől el, hogy az egész Európai Unió gazdaságfejlesztése milyen energiastratégiára fog alapulni, ebben a bizniszben kik vehetnek részt, mekkora lesz a megújuló energia részesedése, milyen CO2-kvótákat kapnak majd az egyes iparágak - ugye, nem nemzetállamok, mert a rendszer meg fog változni, és Brüsszel fogja kiosztani a kvótákat, nem az egyes tagállamok.

Fontos az ügy, és egyetértek a miniszter úr helyzetértékelésével. A világpolitikában ma ez az egyik slágertéma. Komoly politikusok ma már nem kérdőjelezik meg azt, hogy van klímaváltozás; vannak politikusok, akik ezt vitatják. Innen nem messze, Csehországnak van egy olyan köztársasági elnöke, aki szellemesen, néha szórakoztató módon cáfolja ennek a tényét is, és közgazdászként hoz fel nagyon érdekes érveket, hogy mi is ez az egész humbug.

(13.10)

Vannak emberek, akik azt mondják erre a témára: nem is bizonyított az, hogy ez az egész globális fölmelegedés az ipari forradalomnak, az emberi tevékenységnek köszönhető, de azt gondolom, hogy ezek az emberek kisebbségben vannak. Érdemes meghallgatni a véleményüket, de azt hiszem, hogy ma a tudomány is és a politika nagy része is - legalábbis aki erről felelősen gondolkodik - egyetért abban, hogy a globális felmelegedés létezik. Nem szerencsés, ha ez 2 százalék fölé megy, és meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy ez ellen lehessen védekezni.

Azonban azt is érdemes itt elmondanunk, és látnunk kell, hogy talán azoknak is igazuk van, akik megkérdőjelezik az egész kiotói folyamat hasznosságát, illetve hatékonyságát. Azt láthatjuk, hogy az Európai Unió próbál éllovas lenni a klímaváltozás elleni küzdelemben, de erre a globális problémára egyelőre lokális válaszokat tudott adni.

A kiotói egyezmény is egy lokális válasz bizonyos szempontból, hiszen jelentős államok nem írták alá, tehát nem voltak az egyezmény hatálya alatt, akár az Egyesült Államok vagy Kína, India. És ha megnézzük, hogy a kiotói rendszer bevezetése óta csökkent-e a világ CO2-kibocsátása olyan mértékben, ahogy ezt szerettük volna, akkor csalódottnak kell lennünk, mert nem csökkent. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell valamit tennünk, de érdemes azért megfontolni azt is, hogy ha már 2012-ben lejár a kiotói rendszer hatálya, és át kell állnunk egy teljesen új rendszerre, akkor figyelembe vegyük azt, hogy például a közlekedést vagy a lakosságot hosszú távon nem kell-e ebbe a rendszerbe bekapcsolni, jelenleg ugyanis kívül van, miközben a CO2-kibocsátás nagy részéért a közlekedés is és a lakosság is - ahogy ezt talán Orosz Sándor említette - Magyarországon talán egyharmadnyi arányban felelős.

Szeretnék reagálni néhány dologra, amit a miniszter úr mondott. Kezdeném, ahogyan fölvezettem, hogy mi az, amit érdemes dicsérni ebben a stratégiában. Hadd emeljek ki néhány, szerintem tényleg pozitív dolgot: ilyennek tartom az úgynevezett integráció elvét. Végigolvasva ezt a stratégiát, az én fejemben az integrálás elve két dolgot jelent. Az egyik az, hogy attól integrál a stratégia, vagy azt célozza meg az integrációval, hogy a stratégiában megfogalmazott szempontokat vetítsük rá az összes kormányzati stratégiára. Milyen jó lett volna, ha lett volna éghajlat-változási stratégiánk már akkor, amikor például az Új Magyarország fejlesztési tervet elfogadtuk, mert mennyivel egyszerűbb lenne ma dönteni a regionális fejlesztési tanácsoknak programokról, például az éghajlatváltozás szempontjából, ha lett volna ilyen stratégiánk. Ezért, ha ezt elfogadjuk, akkor óhatatlanul felmerül majd az igénye annak, hogy legalább 2013-tól érvényesítsük a fejlesztési programokban is ezt a szempontot. Ez szerintem egy helyes dolog. Ez tehát az egyik része az úgynevezett integráció elvének.

A másik, ha jól értem, akkor az az, hogy a klímaváltozást ne ágazati problémaként fogjuk fel, hanem legyen úgymond integrációként jelen valamennyi tárcának, így a gazdasági, a földművelésügyi, a környezetvédelmi tárcának, de egyéb tárcáknak is a gondolkodásában.

Itt megállnék egy pillanatra, mert azért ez nem olyan egyszerű dolog. Ahhoz, hogy ennek legyen hatása is, ez a stratégia kitalált egy szervezetrendszert. Két bizottságot említenek meg a stratégiában. Az egyik az úgynevezett éghajlat-változási bizottság, amely, ha jól értem, akkor egyfajta talán tanácsadó szerv is, de akár lehetne ellenőrző szerv is, a másik pedig maga az éghajlat-politikai munkacsoport, amely a tárcavezetőket foglalja magába, és ezek között mintegy primus inter pares, a környezetvédelmi miniszter képviseli az éghajlatváltozás szempontjait.

Látom a nehézségeket abban, hogy ez a rendszer jól működjön, de lehet egy kísérletet tenni arra, hogy ilyen formában próbáljuk meg a kormányzati logikába beépíteni az integráció elvét. Itt szeretném fölvetni azt, hogy ha már úgyis létrejön a fenntartható fejlődés nemzeti tanácsa, fontoljuk meg, hogy ennek az elnökét nem célszerű-e bevonni valamilyen formában a stratégia végrehajtásába is, nehogy az a helyzet álljon elő, hogy létrehozunk rengeteg bizottságot, és ezek egymás mellett dolgoznak, és ezek a rendszerek nincsenek összetolva. Úgyhogy igyekszem is majd még a részletes vita előtt egy olyan módosító indítványt benyújtani, ami a fenntartható fejlődés nemzeti tanácsának a szerepét valamilyen módon beteszi ebbe a rendszerbe, mert azt gondolom, érdemes lenne ezt megtenni.

Pozitívumként emelném ki a harmadik célkitűzést, ami a klímatudatossággal kapcsolatos. Ha belegondolok abba, hogy mennyi feladat vár ránk, politikusokra abban is, hogy érthető módon tudjuk ezt az ügyet eladni a lakosságnak - mert az a nyelv, amit akár mi is beszélünk, nehezen érthető. Sokszor még maguk a képviselőtársaink sem értik azt a nyelvezetet, amit használunk, sokan nem is tudják, hogy mi az, hogy klímaváltozás, mik az összefüggések. És ahhoz, hogy a klímatudatosság hatékony legyen, rengeteg teendőnk lesz, és külön örülök annak, hogy ezt egy külön célkitűzésként ez a stratégia megcélozza, mert ezt le kell fordítani a mindennapi gyakorlatok nyelvére ahhoz, hogy ez igazán hatékonyan tudjon működni.

Mi az, amit a dicséret mellett azért szeretnék kritikai éllel megemlíteni? Az egyik ilyen téma maga a megújuló energiának a részaránya. Azzal szeretném kezdeni, hogy az én ismereteim, információim szerint a világ ma az energiagazdálkodásban egyfajta átmeneti állapotban van. Útban vagyunk az úgynevezett hidrogénalapú gazdaság felé, de a jelenlegi gazdasági fejlődés, illetve a tudomány technikai színvonala a becslések szerint ezt 2050 előtt nem tartja reálisnak. 2050 körül várható az, hogy a világ átállhat, legalábbis bizonyos százalékban egy hidrogénalapú gazdaságra.

Tudjuk azonban azt, hogy 2050-ig a rendelkezésre álló fosszilis energiák aránya csökkenni fog. Azt vitatják sokan, hogy meddig lesz kőolaj, kőszén meg gáz, de az biztos, hogy ezeknek a rendelkezésre álló mennyisége csökkenni fog. És a megújuló energiáknak az a szerepük, hogy azt az átmeneti állapotot meg tudják könnyíteni. Hogy ez most egy adott gazdaság esetében hány százalék, arról lehet vitatkozni. Ha jól tudom, akkor Magyarországra - és ezt nem is vitattuk - az Európai Bizottság 13 százalékot jelöl ki. Azt gondolom, a magyar gazdaság ennyit elbír, még érdekünk is, hogy ilyen arányban legyen jelen a megújuló energia Magyarországon. Hogy jelen lesz-e, azt majd meglátjuk, mert ha összevetjük a rendelkezésre álló pénzeszközöket meg a célkitűzéseket, akkor az én tudomásom szerint ott van némi disszonancia.

Miért állítom ezt? Olvastam a Gazdasági Minisztériumnak egy olyan számítását, amely az úgynevezett energiahatékonysági programokkal kapcsolatban úgy becsüli meg az energiahatékonyságra fordítandó összegeket, hogy az Európai Unió előírja nekünk, hogy 9 éven keresztül évi 1 százalékkal növeljük az energiahatékonyságot. Ez a minisztérium számításai szerint erre a 9 évre olyan 2300-2800 milliárd forint; remélem, hogy jól idézem a számokat. Ha 30 százalékos támogatásintenzitással számolunk, és mondjuk, vesszük a 2300 milliárdot, vagy vegyünk egy középértéket, tehát mondjuk, harmadoljuk a 2700 milliárdot, akkor is kijön 90 milliárd forint 9 évre. Ez egy nagyon jelentős összeg. A miniszter úr elmondta, hogy 110 milliárd áll rendelkezésre a KEOP-ból, 42 milliárd az Új Magyarország fejlesztési tervből, a zöldberuházási rendszerből, ha jól emlékszem, 7,2 milliárd. És ő nem említette, de az anyagban benne van, hogy olyan 3-3,2 milliárdot szintén zöldberuházásokra fordítanának a kvótakereskedelmi rendszerben keletkezett többletekből.

Ha ezeket összeadom, és figyelembe veszem, hogy jelenleg körülbelül 5,6 százalék Magyarországon a megújuló energia részaránya, hogy fogunk mi 13 százalékra feljutni, plusz megfelelni az energiahatékonysági elvárásoknak? Én úgy érzem, hogy itt a rendelkezésre álló pénzek meg a megfogalmazott célkitűzések egyelőre nincsenek egymással szinkronban.

(13.20)

A következő észrevételem nem is a stratégiával kapcsolatos, de arra vonatkozik. 2007 és 2013 között az Európai Unióban 9 milliárd eurót fogunk elkölteni, részben energiahatékonyság-növelésre, részben pedig megújuló energiaforrásokra. A 9 milliárdból 4,2 milliárd megy energiahatékonyságra, 4,8 milliárd pedig megújuló energiákra. Csehországnak sikerül az én információim szerint 2007 és 2013 között 1,19 milliárd eurót lehívni megújuló energiaforrásokra; Magyarországnak 359 milliót, jó esetben. Szerettem volna, ha ez az arány pont fordítva lenne. Csehország hasonló adottságokkal rendelkező ország, mint mi vagyunk, itt van, ebben a régióban, és mennyivel jobb lett volna, ha Magyarország lenne az az egykori szocialista tagország, új tagállam, amely mondjuk, 1,19 milliárd eurót hív le a 359 millió helyett! A 359 millió is sok pénz, félreértés ne essék, csak azt akarom ezzel üzenni, hogy ha mi komolyan gondoljuk azt, amiről beszélünk, akkor egy olyan szabályozórendszer kell, és olyan gazdaságpolitikát is kell folytatni, ami ebbe az irányba viszi az országot. S az a tény, hogy Csehország majdnem háromszor annyit fog lehívni megújuló energiára, azt üzeni, hogy ez a kormány kevésbé fokuszál a megújuló energiákra, mondjuk, Csehországhoz képest.

Végezetül még szeretnék reagálni arra a fejezetre, amely a nemzeti kötelezettségek végrehajtásával foglalkozik. Prioritásként kezeli a stratégia azt, hogy az úgynevezett európai uniós, mondjuk úgy, nemzetközi kötelezettségeknek Magyarország tegyen eleget. Szeretném megjegyezni azt, hogy van két olyan program is, amely esetében ez a célkitűzés, ez a szándék nem valósult meg. Ilyen az országos ivóvíz-ellátási program, meg az úgynevezett nemzeti cselekvési terv az energiahatékonyság kapcsán. Vegyük az elsőt. Magyarország haladékot kért az Európai Uniótól, kapott is, hogy 2009 helyett 2014-re kelljen megvalósítania az országos ivóvíz-ellátási programot. Ez azt jelenti, hogy ha jól emlékszem, majdnem 2,5 millió ember ivóvizét kell EU-szabványok szerint megtisztítanunk, addig, tehát 2014-ig ezek az emberek részben arzénos, nitrites, magas fluortartalmú vizet fognak fogyasztani. Ha prioritás a nemzetközi kötelezettségek átvétele, akkor arra is oda kell figyelnünk, hogy az ilyen, ennyi ember életét meghatározó programokat időben be kellene tudnunk fejezni.

A másik az úgynevezett energiahatékonysági nemzeti cselekvési terv. 2007. június 30-áig le kellett volna adnia Magyarországnak ezt a cselekvési tervet. Kötelességszegési eljárást indított az Európai Bizottság Magyarország ellen. Kaptunk persze haladékot erre is, de azt szeretném üzenni a kormánynak, hogy ha elfogadunk egy ilyen stratégiát, márpedig ez mind az öt párt támogatását élvezi, akkor vegyük komolyan azt, ami abban le van írva, s vegyük komolyan a határidőket is. Ezeket nem véletlenül szabja meg az Európai Bizottság. És ha olyan célkitűzések betartásáról van szó, amelyeknek betartása érdeke Magyarországnak, akkor azokat tartsuk is be.

Összefoglalásképpen tehát: ez egy jó stratégia, nemcsak általános vitára való alkalmasságát, hanem magát a stratégiát is támogatni fogja a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója. Igyekszem magam is, frakcióm is építő jellegű módosító indítványokkal ezt a stratégiát még jobbá tenni, de szerencsére azért ilyet is megélhetünk a magyar parlamentben, hogy vannak olyan stratégiai anyagok, amelyek mögé valamennyi párt fel tud sorakozni, felvállalhatja azt, és örül annak, hogy ilyet a Magyar Országgyűlés elfogadhat.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
145 42 2008.05.13. 3:12  41-47

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A mi területünkön, a környezetvédelemben egyelőre nincsenek mentorok, itt valamivel könnyebb a helyzet, de vannak ügyek. Az egyik ilyen ügyben szeretnék interpellálni önhöz. Egy olyan ügyről van szó, amely nem először szerepel a tisztelt Ház előtt.

Valamikor tavaly, 2007 novemberében az egyik képviselőtársam, Farkas Sándor az ön elődjéhez, Fodor Gáborhoz már intézett a csepeli galvániszap ügyében egy szóbeli kérdést. Azért foglalkozott akkor a csepeli galvániszap ügyével, mert általános tanulságokat próbált megfogalmazni, még konkrét jogszabály-módosításokat is javasolt. Képviselőtársaimnak mondom, hogy ez az az ügy, amikor - hogy végre elkerüljön Csepelről a galvániszap - kénytelen volt a környezetvédelmi tárca 100 millió forintot is meghaladó összeget kifizetni azért, hogy a kármentesítés megtörténjen.

Farkas Sándor felhívta arra a figyelmet már akkor is, hogy a csepeli galvániszap ügyét nem lehet önmagában elvonatkoztatva értékelni. Sajnálatos módon ugyanis a probléma gyakorlatilag már országos jelentőségű. Nemcsak Csepelen, hanem máshol is raknak, illetve raktak le illegális módon szabálytalanul hulladékot. Legutóbb például a Németországból tonnaszámra Magyarországra érkezett illegális hulladék kavart fel nagy port Magyarországon. Gyakran találkozunk ezekben az ügyekben olyan cégekkel, amelyek szinte kizárólag azért jönnek létre, hogy szennyezzék a környezetet, majd amikor a probléma fölmerül, akkor köddé válnak, kiderül, hogy nincs vagyonuk, a menedzsmentjük, az igazgatóik gyakran strómanok, a tulajdonosok olyan hajléktalanok, akiknek fogalmuk sincsen semmiről. 2007 novemberében és most is az volt az álláspontunk, hogy mielőbbi jogszabályi változásokra van szükség, amelyek alapján a valódi károkozók már nem bújhatnának ki a felelősségre vonás és a környezetet ért károk fedezése alól.

Korábbi esetben a minisztert képviselő Kovács Kálmán államtitkár arról tájékoztatott bennünket, hogy képviselőtársam nyitott kapukat dönget, és 2008-ban a tavaszi ülésszakon a Magyar Országgyűlés elé fog kerülni a környezetvédelmi biztosítékadásról és céltartalékképzésről szóló jogszabály, amely a tevékenységhez már eleve hozzáköt egy garanciális elemet, azaz, ha a tevékenység során károkozás történne, nem mivelünk kell majd megfizettetni a károkat, hanem magával a károkozóval.

Őszintén mondom, hogy az államtitkári válasznak a magam részéről nagyon örültem, és az a ritka pillanat volt a Magyar Országgyűlésben, amikor valamilyen ügyben egyetértettünk, és úgy éreztük, egy komoly jogszabályi kezdeményezés részesei lehettünk.

Hol van ez a jogszabály? - kérdezem tisztelettel a miniszter urat. Várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
145 46 2008.05.13. 1:02  41-47

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Próbáltam a nagy zajban megérteni, meghallani azt a választ, amit a miniszter úr mondott, már majdnem olyan választ kaptam, amit el lehetne fogadni. Említette a miniszter úr is, hogy "a szennyező fizet" elve gyakorlatilag nem érvényesül, hiába van '95 óta erre törvényünk. Ha azt látja egy károkozó, hogy majd a költségvetés úgyis állja az ő kárát, akkor veszélyes gyakorlatot honosítunk meg, ezért ezen a téren változtatni kell.

Azt kívánom, miniszter úr, hogy tüsténkedjen, és minél hamarabb fogadják el ezt a rendeletet, mert nem lehet tudni, hogy milyen hosszú ideig lesz még ez a kormány működőképes, és ha nem sietnek, akkor nem tud majd sikert felmutatni. Arra a válaszra tudtam volna egyedül igent mondani, hogy már elfogadtuk, és ezentúl megakadályozzuk a károkozókat abban, hogy velünk, állampolgárokkal fizettessenek. Ezért ezt a választ ilyen módon nem tudom elfogadni.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 22 2008.10.14. 5:07  17-59

DR. NAGY ANDOR, a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A bizottsági ülésen 9-en nem támogattuk ezt a törvényjavaslatot, és én most az elkövetkező öt percben megpróbálom röviden megindokolni, hogy miért nem tudjuk jelenlegi formájában ezt a törvényt támogatni.

Mi az, amivel egyetértünk? Ezzel szeretném kezdeni, mert vannak pozitív dolgok is. Szerintem azt az elvet, hogy a szennyező fizessen, azt senki sem kérdőjelezi meg. Ha valaki hozzájárul ahhoz, hogy hulladék keletkezzen, termékdíjat kell hogy fizessen, ha nem tudja bizonyos mértékig megoldani azt, hogy a termékét vagy azt a hulladékanyagot újrahasznosítani lehessen. Az is egyértelmű, hogy 2006-ban Magyarországot az Európai Bizottság a kötelezettségszegési eljárás miatt felszólította, hogy a diszkriminatív részét ennek a törvénynek szüntesse meg. Érthető, hogy ehhez hozzá kell nyúlni, de az már kevésbé érthető, hogy miért olyan módon nyúlunk hozzá ehhez a törvényhez, ahogy ezt az államtitkár úr említette.

Az ön szavaiból az is kiderült, tudatában vannak annak, hogy az elmúlt 13 évben - ugye, '95-ben keletkezett a termékdíjtörvény - jelentős változások történtek, egyrészt beléptünk az Európai Unióba, az EU elfogadott egy csomagolási direktívát, Magyarországnak lett egy hulladékgazdálkodási törvénye, egy hulladékgazdálkodási terve. Ezt '95-ben, annak idején a törvényalkotó még nem tudhatta. A szabályozás bonyolulttá vált, rengeteg panasz fogalmazódott meg, de ahogyan ezt elmondta, önök is tudnak erről.

Számomra az nem világos, hogy ha már hozzányúlnak ehhez a törvényhez, hiszen a diszkriminációt meg kell szüntetni, akkor miért nem választjuk azt a megoldást, amit sokan szeretnének ebben az országban látni, hogy gondoljuk újra ezt az egészet, varrjuk újra a kabátot. Mert amit most önök műveltek, ön úgy fogalmazott, hogy megpróbáltak középúton menni, az nem középút, hanem véleményem szerint egy átláthatatlan valami, amit ráadásul ideiglenesen kívánnak bevezetni, hiszen a bizottsági ülésen a jelen levő szakállamtitkár azt mondta, hogy ez a rendszer ideiglenesen fog működni, amennyiben a törvény átmegy, és az elkövetkező egy-két évben a szakmának, valamint a társadalomnak a bevonásával egy teljesen új termékdíjtörvényt fognak elfogadni. Ha már ez így van, akkor miért nem lehetett az elmúlt két évben eljutni odáig, hogy mondjuk, most arról beszélünk, hogy a két év múlva esedékes termékdíjtörvényt már most megpróbáljuk bevezetni, mert az a rendszer, amire most készülünk, az nem lesz jó.

Ön azt mondta, hogy kettős célkitűzése van a kormánynak a jelenlegi módosítással. Az egyik az, hogy legyen áttekinthetőbb és egyszerűbb a rendszer, a másik pedig az, hogy az egységes díjtétel bevezetésével csökkenjenek a terhek. Véleményem szerint a jelenlegi törvényjavaslat egyik célkitűzésnek sem felel meg, bevezetik ugyanis azt az úgynevezett E1 és E2 kategóriát, az egységes 1, egységes 2-t, de ember legyen a talpán, aki majd kisvállalkozóként meg tudja ítélni, hogy ő melyik kategóriába tartozik. Ez ebből a törvénytervezetből véleményem szerint nem derül ki.

A mellékletben levő díjtételekben pedig általában egy 10 százalékos díjtételemelést látunk, és nem igaz, hogy az ipar meg a lakosság jobban jár ezzel a változattal, hiszen az ipar majd kénytelen lesz persze a magasabb díjtételt kifizetni, ezt át fogja hárítani a lakosságra, a lakosság fogyasztása csökkenni nem fog, drágábbak lesznek a termékek, és az az eredeti célkitűzés, hogy ez az egész termékdíjrendszer egy környezetvédelmi célú gazdasági szabályozás legyen, egyáltalán nem fog megvalósulni.

Nem én mondom, az Országos Környezetvédelmi Tanács írta a törvényjavaslatról megfogalmazott véleményében, hogy a '95-ös törvény preambulumának sem felel meg a jelenlegi módosítás, nevezetesen annak a célnak, hogy ezt az egész termékdíjrendszert a környezetvédelem érdekében használjuk fel. Hiszen ma azt látjuk, hogy a mostani év januárjától a VPOP gyakorlatilag adóként szedi be a termékdíjat, az bekerül a költségvetésbe, környezetvédelmi célokra egyáltalán nem használható fel.

Azt mondom tehát, hogy ez a törvény ebben a formájában egy rossz törvény, nem szabad támogatni. Valamilyen módon eleget kell tenni az Európai Bizottság kérésének, de egy teljesen új törvényt kell csinálni. Én attól tartok, hogy módosító indítványokkal nem lesz lehetőségünk ezt a törvényt megjavítani. Sokkal jobban örülnék annak, ha közösen végiggondolnánk azt, hogyan lehet egy jó törvényt csinálni, amivel többé-kevésbé mindenki elégedett, és akkor nem okoznánk senkinek sem átláthatatlanságot, pluszterheket, adminisztrációs terheket.

Tehát menjünk vissza az alapokhoz, fogadjunk el egy új törvényt, és arra kérem képviselőtársaimat, hogy ezt a törvényt ebben a formában ne támogassák.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz, a KDNP és az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 30 2008.10.14. 3:22  17-59

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én nem fogom a rendelkezésre álló 15 percet most kihasználni, mert szeretnék kíméletes felszólalást tenni, és tekintettel lenni másokra is.

Az államtitkár úrnak és Orosz Sándor képviselőtársamnak mondom még egyszer, hogy nekem az a meggyőződésem, hogy ha ezt a törvényt most át fogják vinni itt a parlamentben, akkor nem lesz olyan cég, intézmény, önkormányzat Magyarországon akár, amelyet a törvény alapján ne lehetne törvényszegés miatt megbüntetni. Szerintem ez egy betarthatatlan törvény.

Én nem is megyek bele a módosító indítványokba, mert azt gondolom, hogy rossz úton járunk. Az előző öt percben azt próbáltam indokolni, hogy miért rossz ez az út, amit önök választanak. Az a félelmem, hogy a jövőben, mondjuk, tíz év múlva úgy fognak erre a törvényre majd visszatekinteni, hogy ez gyakorlatilag két problémát oldott meg. Az egyik: eleget tettünk az Európai Bizottság elvárásainak, nem kell 20 milliárd forint büntetést kifizetnünk, a másik pedig, hogy úgy tűnik, hogy mivel jelenleg olyan 8-9 milliárdos adóbevétel van a termékdíjból, ezzel a módosítással talán 15-16 milliárdos bevételre lehet szert tenni - ezt mondják a szakemberek -, ami, ahogy többen is mondták, egyfajta burkolt adóemelés. Ez meg szembemegy az épp most meghirdetett nemzeti csúcs törekvéseivel, nevezetesen azzal, hogy nem nyúlnak hozzá az adórendszerhez, nem lesz adócsökkentés sem ugyan, de nem akarnak adóemelést sem. Tehát egyszerűen nem koherensek a dolgok. Én ezt érzem, és ezt akarom itt jelezni önöknek.

Még egy záró érvet engedjenek meg, aztán be is fejezem. Azt gondolom, hogy nekünk, törvényhozóknak, akik itt ülünk ebben a parlamentben, az a dolgunk, hogy az emberek életét, ha már azt szabályokkal befolyásoljuk, mindig könnyebbé próbáljuk tenni, és ne nehezebbé. Vonatkozik ez az emberek egyszerű életére, de a gazdaságra is. És amire most önök készülnek, az nem ebbe az irányba megy. És ez a gazdaság, ez a társadalom nem visel már el újabb szükségtelen terheket, adminisztrációs macerálást. Már elnézést, hogy ezt a szót használom, de azok a kis- és középvállalkozók, akik bennünket, képviselőket megkeresnek a termékdíj kapcsán, macerálásnak fogják fel, amit velük a VPOP művel.

Környezetvédelmi bizottsági alelnökként pedig még egyszer megismétlem azt, hogy ezzel a módosítással egyáltalán nem érjük el a környezetvédelmi célokat. Két évre fogadunk el egy törvényt, aminek sok értelmét nem látom. Nem is tudom, hogy volt-e egyáltalán a Magyar Országgyűlés történetében ilyen helyzet, hogy két évre hatályos törvényt tárgyalunk. Két év alatt nem is lehet igazán egy új rendszerhez alkalmazkodni.

Ezért én még egyszer megismétlem azt, hogy mivel ez egy burkolt adóemelés, a környezetvédelmi célokat nem elégíti ki, az adminisztrációs terheket nem csökkenti a véleményem szerint, ezért ezt a törvényjavaslatot ilyen formában kérem, hogy ne fogadjuk el.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
169 68 2008.10.28. 15:08  65-99

DR. NAGY ANDOR, a környezetvédelmi bizottság alelnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A környezetvédelmi bizottság, ahogyan ön is mondta, valóban megtárgyalta ezt a jelentést, és a jelen lévő képviselők egyhangúlag támogatták, hogy kerüljön ide a parlament elé ez a jelentés, legyen erről általános vita. Ugyanakkor a bizottsági ülésen azt a javaslatot is megfogalmaztuk, hogy készítsen a környezetvédelmi bizottság egy önálló országgyűlési határozatot. Ezt most nagyon röviden szeretném ismertetni.

A határozat szövege úgy szól, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése tudomásul veszi a második nemzeti környezetvédelmi program 2005-2006. évi végrehajtásáról szóló jelentést. Ugyanakkor felkéri a kormányt, hogy a 2003-2008 közötti időszakra szóló nemzeti környezetvédelmi programot újítsa meg. A megújított, 2009-2014 közötti időszakra szóló programot 2008. december 31-éig nyújtsa be az Országgyűlésnek. Továbbá arra is felkéri a kormányt, hogy a megújítás során az Európai Unió környezetvédelmi tervezésre vonatkozó irányelveinek a figyelembevételével korszerűsítse a program készítésének a módszertanát a végrehajtás figyelemmel kísérhetősége érdekében. Készítse el az ellenőrzés rendszerét, a végrehajtásról szóló kétévenkénti országgyűlési jelentések tartalmi követelményeit.

Hogyha megnézzük ezt az országgyűlési határozatot, ebben gyakorlatilag két javaslat fogalmazódik meg. Az egyik: ha már egy olyan ötéves programról szóló jelentést tárgyalunk, amely program 2008. december 31-én lejár, akkor azt gondolom, jogos igény, hogy egyidejűleg megnézhessük azt is, hogy a következő, tehát a harmadik nemzeti környezetvédelmi programban mi lesz.

A jelentések módszertanával kapcsolatban többször fogalmazódtak meg észrevételek. A jelen lévő kollégák is elismerték, hogy abban a struktúrában, ahogyan a jelentések készülnek, nehezen követhetők nyomon a célok, a célkitűzések, az, hogy hol tartunk, hiszen nem egyszerre vizsgálunk hat évet, hanem mindig két-két évet, de nem nagyon tudnak olyan táblázatokat készíteni, illetve a rendelkezésünkre bocsátani - mivel az információhoz jutás nem mindenhol megoldott -, amiből ezt az igényt meg lehetne valósítani, mégis azt kérjük, tegyünk erre kísérletet, mert egyszerűbb lenne nekünk, képviselőknek is a dolgunk.

Említettem, hogy egyhangúlag támogattuk, hogy ez a jelentés általános vitára kerüljön, ugyanakkor többen kritikai észrevételeket fogalmaztunk meg. Én elismerem azokat a pozitívumokat, amelyeket az államtitkár úr is elmondott, de szeretnék két olyan általános megjegyzéssel vitázni, ami egyébként a jelentésben szerepel.

Az egyik kijelentés úgy hangzik, hogy a környezeti célú ráfordítások szintje stabil maradt. A másik kijelentés, amit ön is idézett a felszólalása végén, hogy Magyarország környezeti állapota a vizsgált két évben, legalábbis néhány környezeti elem, illetve tényező tekintetében javult. Szeretnék néhány olyan konkrétumot kiemelni ebből a két évből, amelyek nem feltétlenül támasztják alá ezt a megállapítást. Szeretném azzal kezdeni, hogy megvizsgálnám a program pénzügyi finanszírozását, hogy hogyan nézett ez ki akkor, amikor a programot tervezték, majd hogyan nézett ez ki a valóságban, amikor végrehajtották.

2002. évi árfolyamon erre a programra annak idején 2100 milliárdot szántak a költségvetésből, összességében 4200 milliárdot költene el a kormány, legalábbis a tervek szerint 2008 végére. A mellékletben csatolt táblázatban - ami itt van a kezemben - viszont az szerepel, hogy 2003 és 2007 között körülbelül 1,4 milliárdot (Sic!) fognak erre a célra felhasználni. Ez még a fele sincs a tervezett 4200 milliárdnak. Amikor erre rákérdeztem a bizottsági ülésen, akkor azt a választ adták, hogy azért, mert amikor a programot tervezték, nem tudták, hogy európai uniós tagok leszünk-e vagy sem. Én mégis azt mondom, ezt azért már lehetett sejteni, a tervezés során figyelembe lehetett volna venni, és akkor most nem adtak volna olyan támadási felületet az ellenzéknek, amit természetesen kihasználunk, hiszen azt tudjuk mondani, hogy ennyit terveztek, ennyit hajtanak végre - hol van a pénz?

A másik észrevételem, ami a környezet állapotának a javulásával kapcsolatos, az OECD tízéves jelentésére alapul. Pont az a szerencse ért bennünket, hogy amikor én is készültem a bizottsági ülésre, kiderült, hogy az OECD éppen a 2008-1998 közötti időszakról írt egy jelentést, és én most ebből a jelentésből szeretnék idézni. Az OECD azt írja: "Magyarország környezeti teljesítménye még nincsen teljesen összhangban az OECD európai tagállamainak normáival és az EU célkitűzéseivel. A '90-es évek néhány pozitív tendenciája az elmúlt években lelassult, sőt, esetleg megfordult. Egyes egészségügyi mutatók szintén aggodalomra adnak okot. Késlekedik a második nemzeti környezetvédelmi program végrehajtása, s úgy tűnik, Magyarország számos területen, például a vízminőség és a hulladékhasznosítás területén valószínűleg nem teljesíti a célkitűzéseket. A vizsgált időszakban a pénzügyi források és az emberi erőforrások hiánya korlátozta a felügyelőségek ellenőrzési és jogszabály-érvényesítési lehetőségeit."

Mi következik ebből? Ebből több dolog következik, én hármat említenék meg. Az egyik: a minisztérium gyakorta nézte úgy a környezetvédelem ügyét, hogy infrastrukturális fejlesztési kérdésként kezelte, és lényegében néhány nagy környezetvédelmi beruházásra szűkítette le, amelyeket ráadásul EU-s forrásokból lehet finanszírozni, és nem törekedett - legalábbis a programból, a jelentésből ez nem látszik - arra, hogy a környezeti ártalmakat meg is előzzük, illetve a gazdaságfejlesztéssel összefüggésben csökkentsük ezeket az ártalmakat. Következik az is, és ez számokkal kimutatható, hogy a környezet- és természetvédelem ügyének kiemelt fontosságú szerepe ellenére az elmúlt hét esztendőben reálértékben csökkent a szakmai feladatokra országosan fordítható forrásháttér.

Már többször szóvá tettük azt, hogy véleményünk szerint hiba volt a KÖVICE-nek, a környezetvédelmi és vízügyi célalapnak nem is a megszüntetése; mert nem megszüntették, hanem átcsoportosították az európai uniós források igénybevételéhez szükséges önrész biztosítására. Ez így, utólag azért minősül hibának, mert ezzel főleg a kisebb településeket megfosztották attól, hogy a számukra fontos, de egyébként valóban kisebb jelentőségű programokhoz a KÖVICE-t vegyék segítségül, hogy ezeket a környezetvédelmi problémáikat megoldhassák.

(14.00)

Következik még az OECD által leírtakból az is, hogy a magyarországi környezetpolitika elégtelen pénzügyi finanszírozása nemcsak a környezetvédelmi programban megjelenített célkitűzésekre hatott ki, hanem az egész környezetvédelmi intézményrendszert is érintette. Ennek következtében el lehet mondani, hogy a magyar környezetpolitika valójában csak kevésbé képes már megfelelni az előtte álló kihívásoknak - és ezt is az OECD-jelentésből olvasom.

Most engedjenek meg három olyan területet kiemelni, amelyek kapcsán szintén cáfolni szeretném azt, amit államtitkár úr mondott, nevezetesen azt, hogy a környezet állapota javult. Ez a három terület a víz, az ivóvízminőség, a második a levegőszennyezés, a harmadik pedig a hulladékgazdálkodás lesz.

Nézzük a vizet; itt most csak a vízminőség-védelemmel kívánok foglalkozni, mert abban igaza van, hogy a vízi közművekkel kapcsolatos változásokat nem tárgyaljuk, az majd egy másik napirendi pont lesz. Az ivóvízminőség-javító programban is az Állami Számvevőszéktől, tehát nem az OECD-től ugyan, de egy másik állami szervtől szeretnék idézni: "Az országos ivóvízminőség-javító program, amelynek a megvalósításához szükséges forrásigény 252 milliárd forint, tekintettel a nemzeti források korlátozott mértékére, 2006-ra várhatóan nem valósulhat meg, emiatt az EU felé vállalt kötelezettség sem fog teljesülni."

A magyar kormánynak, vagyis a tárcának nem volt más lehetősége, mint hogy derogációt kérni az arzénmentesítés kapcsán - legalábbis néhány település esetében - 2009 végéig. Nagyon bízom benne, hogy sikerül 2009 végére a 2006-ban nem megvalósítható arzénmentesítési programot végre elvégezni. 140 településről és 400 ezer emberről beszélünk, ezek közül 129 települést érintett a derogáció.

Az arzénmentesítésnek azért van jelentősége, mert statisztikák mondják azt, hogy azokon a területeken, ahol az ivóvíz arzénnal szennyezett, ott a máj- és epedaganatos betegségek száma jelentősen, 30-40 százalékkal magasabb, mint azokon a helyeken, ahol egészséges ivóvizet ihatnak. Egyébként az EU-normáknak való meg nem felelés összességében mintegy a lakosság egynegyedét, tehát két és fél millió embert érint; ha nem tudjuk az európai uniós elvárásokat teljesíteni, akkor mintegy két és fél millió ember egészséges ivóvízhez való jutási jogát veszélyeztetjük. És ugye, milyen az élet: pont azokon a területeken sújtja az embereket ez leginkább, amelyek egyébként is szegény területek, hiszen csak ha az arzénmentesítést nézzük, egyrészt a Dél-Alföldön, másrészt az Észak-Alföldön van a legnagyobb számú település, amelyet érint ez a program, a Dunántúlon van körülbelül 10 százalék, a többi meg elszórt, de 40-50-60 százalékban pont a szegény területeken sújtja ez leginkább az embereket.

Aztán térjünk át a levegőszennyezésre! Igaza van az államtitkár úrnak abban, hogy Magyarország jelentős mértékben csökkentette a légszennyező anyagok kibocsátását, és jelentősen javult a környezeti levegőminőség. Ez azért igaz, mert Magyarországon a rendszerváltás miatt jelentős gazdasági szerkezetátalakulás történt, számos iparág leépült, be kellett zárnunk gyárakat, és ezek a bezárások vezettek oda, hogy a korábban erősen szennyezett területeken - így például Észak-Magyarországon, de akár a Közép-Dunántúlt is említhetném, megszűntek ipari létesítmények.

2000 óta 11-ről 6,3 százalékra csökkent az országban azoknak a területeknek az aránya, ahol kifejezetten rossz a levegő minősége, a légszennyezés által érintett lakosság részaránya pedig 40-ről 36 százalékra csökkent. Pozitívum továbbá az is, hogy Magyarországnak sikerült az ólom-, a benzol- és a szén-monoxid-koncentrációt a határértékek alatt tartani.

A helyzet azonban nem ennyire rózsás mindenhol, mert az erősen szennyezett ipari területek még mindig jelentős problémát okoznak. A közlekedésből származó légszennyezés erősen érinti a városi régiók lakosságát, különösen Budapestet meg azokat a városokat, amelyek a főbb közlekedési csomópontok mentén helyezkednek el. Országszerte nagyon jelentős a szilárdanyag-szennyezettség szerepe, 2006-ban az értékek egy kivételével - ez Székesfehérvár-Veszprém viszonylata - minden zónában meghaladták a 24 órás határértéket, a mérőállomások körülbelül egyharmadánál. Ennek eredményeként a lakosság mintegy felét határértéket meghaladó PM10-szennyezettség érintette.

Szeretnék röviden Budapestről is szólni, hiszen ez a legnagyobb városunk. Az agglomerációt is figyelembe véve mintegy két és fél millió ember él itt. Korábban végeztek felméréseket a budapesti levegőminőséggel kapcsolatban - a nitrogén-dioxid-, illetve a benzolszintet vizsgálták -, és az derült ki, hogy a belvárosi területeken, valamint a főutak mentén ennek a szintje - mind a nitrogén-dioxid-, mind a benzolszint - elérte az egészségügyi határérték másfél-kétszeresét, és 50 százalékkal haladta meg a városi háttérterületekre vonatkozó megengedett terhelést. A mérési eredmények alapján a budapesti lakosság 20 százaléka nitrogén-dioxiddal, 10 százaléka pedig benzollal szennyezett területen él.

Úgy tűnik, a 65 év feletti lakosokat érinti leginkább a közlekedéssel kapcsolatos légszennyezés. A 65 év feletti lakosok 30 százaléka lakik a város azon területein, ahol a nitrogén-dioxid koncentrációja meghaladja a határértéket, 13 százalékuk pedig olyan városrészekben, amelyekben a benzolkoncentráció meghaladja a megengedett értéket.

(A jegyzői székben Török Zsoltot Béki Gabriella
váltja fel.)

Mivel egy percem van hátra, nagyon röviden a hulladékkezelésről, hulladékhasznosításról. Megtudhattuk a tárca felkészült képviselőjétől, hogy 2009 júliusáig - ha jól emlékszem, ez a dátum július 15-e (Jelzésre:), igen - Magyarországnak fel kell számolnia az összes nem EU-konform hulladéklerakóját. Az ilyenek száma jelenleg - ha jól emlékszem -, 2008 végére 137 darabra csökkent, 71-ig akarunk eljutni, tehát mintegy 70 hulladéklerakónak kell megoldanunk a rekultivációját a hátralévő alig 6-7 hónapban. Nem tudom elképzelni, hogy ez meg fog történni. Ez is egy olyan tényező, amely azt bizonyítja, hogy nem tudjuk az Európai Unió számára vállalt kötelezettségeinket teljesíteni.

Az időm lejárt, de azt gondolom, a legfontosabb dolgokat el is mondtam. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz, az MDF és az SZDSZ padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 54 2008.11.24. 3:13  53-59

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. A csepeli szennyvíztisztító kapcsán szeretnék interpellálni. Képviselőtársaimnak mondom, hogy egy olyan beruházásról van szó, amely Közép-Kelet-Európa legnagyobb környezetvédelmi beruházása (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), 62 milliárd forint. Ennek a pénznek a jelentős része egyébként európai uniós támogatásból jön. A budapestiek számára azért fontos ez a projekt, mert amennyiben megépül ez a szennyvíztisztító, akkor Budapest szennye végre nem úgy ömlik bele a Dunába, ahogy most is, megtisztítatlanul, hanem megtisztítva.

A kormányzatnak óriási a felelőssége ennek a beruházásnak a kapcsán három szempontból is. Az egyiket már említettem: ez az úgynevezett ökológiai szempont, hogy amennyiben Budapest szennyvizét megtisztítjuk, akkor a Budapesttől délre lévő települések nem kapják meg a Duna szennyét, és tisztított vizet kapnak. A másik jelentősége az, ami szintén a környezetvédelemmel függ össze, hogy még annak idején, a csatlakozási tárgyalások során Magyarország kötelezettséget vállalt arra, hogy egy bizonyos határideig csatornázza az ország egész területét. Amennyiben ez a tisztítómű megépül, akkor jelentős mértékben eleget tudunk tenni ennek a kötelezettségvállalásnak is. A harmadik szempont, ami miatt felelőssége van a kormányzatnak, az a következő: ha Közép-Kelet-Európa legnagyobb környezetvédelmi beruházását Magyarország sikeresen valósítja meg, ha hatékonyan használja fel a pénzeket, és főleg átlátható módon, tisztán költi el a pénzt, akkor Magyarországnak sikerül egy jó bizonyítványt kiállítani magunkról.

A helyzet azonban az, tisztelt képviselőtársaim, hogy az utolsó szempontban nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy kellene. Ezt a beruházást már a kezdetektől fogva körülöleli a szabálytalanságok gyanújának az árnyéka. 2007-ben a KEHI felhívta erre a kormány figyelmét is, néhány héttel ezelőtt pedig a sajtóból értesülhettünk róla, hogy az Európai Bizottság bírságot kíván kiszabni a magyar kormány számára, ráadásul 40 millió euró értékben, ami mai áron számítva több mint 10 milliárd forint. Óriási összegről van tehát szó. Ráadásul az én tudomásom szerint az európai számvevőszék is vizsgálódik, és felmerült az is, hogy az európai uniós támogatás nagy részét megvonnák Magyarországtól. Ezek nem jó hírek. Ezek aggodalommal töltenek el valamennyiünket, azért, mert ha az Európai Bizottság egy ekkora nagyságrendű bírságot szab ki, ott valaminek lennie kell. Ezért a következőket kérdezném:

Hogyan látja a kormány a csepeli szennyvíztisztító-beruházás helyzetét? Igaz-e, hogy az Európai Bizottság már a közbeszerzés lefolytatása előtt jelezte aggályát a közbeszerzési eljárással kapcsolatosan? Mit gondol az Európai Bizottság által szabálytalannak talált közbeszerzési eljárásról és a kiszabott bírságról az államtitkár úr?

Várom válaszát. Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 58 2008.11.24. 0:50  53-59

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Engem nem sikerült megnyugtatnia. Én úgy tudom, hogy amikor a Bizottság 2005-ben ellenőrizte ezt a projektet, azt írta, hogy a közbeszerzési eljárás nem volt kellően versenybarát. De hogy is lehetett volna, amikor öten indultak ezen a tenderen, három indulót kizártak, egy ajánlatot érvénytelennek minősítettek, és csak egyetlen jelölt maradt, aki aztán mellbedobással megnyerte a versenyt? Hogy lehetett volna ez kellőképpen versenybarát? Egyébként pedig úgy tudom, a KEHI azt írta, hogy a győztes ajánlata sem felelt meg az érvényességi feltételeknek.

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Nem tudok mást mondani, mint amit annak idején már Shakespeare megírt a Hamletben, hogy valami bűzlik Dániában. Ezt a választ nem tudom elfogadni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
186 206 2008.12.15. 2:59  197-207

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. A kereszténydemokrata frakció jó lelkiismerettel támogatja ezt a politikai nyilatkozatot. Támogatjuk, mert úgy gondoljuk, hogy ez az erkölcsileg is és politikailag is helyes álláspont, hiszen mi is felelősséget érzünk a határon túl lévő magyar kisebbségek iránt.

Támogatjuk azt is, hogy az Országgyűlés ne halogassa tovább azt, hogy megszólaljon a szlovák-magyar konfliktusban. Támogatjuk azt, hogy végre szóvá tesszük, hogy felháborító az, ami Dunaszerdahelyen magyar szurkolókkal történt. Támogatjuk azt is, hogy szóvá tesszük végre, hogy nem helyes, ha magyar nyelvű tankönyvekben szlovák nyelven akarnak szerepeltetni földrajzi neveket. És támogatjuk azt is, hogy végre szóvá tesszük itt, a Magyar Országgyűlésben, hogy elegünk van a szlovák kormánykoalícióhoz tartozó bizonyos politikusok magyarellenes kirohanásaiból. Mi, magyarok ugyanis ezekre nem szolgáltunk rá.

Magyarország elismeri azokat az eredményeket, amelyeket Szlovákia az utóbbi években elért. Sőt, gratulálunk is szomszédainknak a példás gazdasági sikereikhez. Respektáljuk őket ezért. De elvárjuk tőlük azt is, mindenkitől Szlovákiában, hogy bennünket, magyarokat ők is respektáljanak és tartsanak tiszteletben. Csak a kölcsönös tisztelet teremtheti meg ugyanis a párbeszéd sikerét, mert párbeszédre szükség van, a kapcsolatokat rendezni kell, ezt kívánják a Szlovákiában élő magyar kisebbség érdekei, de ezt kívánják Magyarország érdekei is.

Végezetül, szeretnék röviden reagálni arra, amit Eörsi Mátyás képviselőtársam az előbb elmondott. Pontosabban, azokhoz a liberális parlamenti képviselőkhöz szeretnék szólni, akik talán nincsenek meggyőződve arról, hogy ebben az ügyben felzárkózhatnak a többség mögé. Azt kérem tőlük - és nem meggyőzni akarom őket, tiszteletben tartom azt, ahogy erről az ügyről gondolkodnak -, hogy vegyék figyelembe, ez egy szimbolikus ügy. Ne az időzítéssel, ne a veszélyekkel foglalkozzanak, lehet, hogy ezek is szempontok, de nem ez a legfontosabb szempont. A legfontosabb szempont az, hogy ebben a nyilatkozatban egy nemzeti egység formálódik. Ne maradjanak ki ebből!

Ne maradjanak ki ebből a nemzeti egységből, ahogy kimaradtak a státustörvényből, a KMKF támogatásából. Arra kérem őket, akik még ingadoznának, hogy nyugodt lelkiismerettel szavazzanak a többséggel.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 148 2009.04.20. 2:12  147-154

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Sajnos közismert, hogy az országos válsághelyzet közepette különösen nehéz helyzetben van a magyar építőipar. Ennek helyzetét indokolatlanul megnehezítik azok a széles körben alkalmazott közbeszerzési eljárási rendek, amelyeket sem az uniós, sem pedig a magyar törvényi előírások igazából nem indokolnak. A jelenlegi hazai gyakorlat ellentétes azokkal a kormányzati elképzelésekkel is, amelyek a válságot az uniós pénzek hatékony és gyors felhasználásával kívánják kezelni. Az esetenként túlzott követelményrendszer lehetetlenné teszi a magyar építőipari kis- és középvállalkozások közvetlen részvételét az uniós pályázatokon.

Napjainkra feltűnő az az ellentmondás, hogy miközben a magyar vállalkozások az uniós tagállamokban a pályázati lehetőségek közelébe sem kerülnek, addig a magyar piacokon a nagyobb tőkeerővel rendelkező külföldi vállalatok, érdekeltségek térnyerése folytatódik.

(16.40)

Tisztelt Miniszter Úr! Örömmel tapasztaltam, hogy a közelmúltban - bár némi késéssel - már megjelentek a környezetvédelem és a vízgazdálkodás területén is az úgynevezett nagyprojektek. Így a Vásárhelyi-terv kapcsán két projekt is, de egyéb térségi kihatású beruházások esetén is elindultak projektek. Ezek megvalósítását azonban a magyar vállalkozások szempontjából beárnyékolják azok a kiírási feltételek, amelyek túlterjeszkednek a törvényi előírásokon.

Mire gondolok? A legutóbbi három vízügyi pályázat kiírásán azok a vállalkozások indulhattak, amelyek már minimum 5 milliárd forint értékben építettek árvízi művet, amelyeknek az utóbbi három év nettó pénzügyi forgalma meghaladta a 15 milliárd forintot. Mindezt megfejelték egy 80-170 millió forint közötti pályázati ajánlati biztosíték megkövetelésével, valamint 250-500 millió forint közötti jó teljesítésű biztosíték adásának követelményével.

Hány magyar vállalkozást ismer a miniszter úr, amely ezeknek a feltételeknek megfelel? (Taps a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 152 2009.04.20. 1:06  147-154

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Bajnai Gordon miniszterelnök úr ma azt mondta a bevezetőjében, hogy a válságkezelő kormánynak az a célja, hogy gyors és határozott cselekvéssel kivezesse az országot a válságból. Négy pillért említett meg, az egyik a védelem pillére volt.

Itt mondta nekünk ma azt, hogy a védelem pillérének az az egyik szerepe, hogy a magyar munkahelyeket meg kell védeni. Azért intéztem ezt a kérdést a miniszter úrhoz, mert azt gondolom, hogy az a gyakorlat, amely meghonosodott Magyarországon, nem felel meg a magyar építőipar érdekeinek. Olyan helyzetbe hoz bizonyos cégeket, amely különböző mendemondákra adhat esetleg alapot. Nem hiszem, hogy ez a kormányzati szándékokkal megegyező lenne. Összességében pedig úgy érzem, hogy nem felel meg a magyar érdekeknek.

Ez a szándék vezérelt engem, amikor ezt a kérdést föltettem önnek, nem feltétlenül a konkrétumok. Válság van, új helyzet van, és át kell értékelni jó néhány dolgot ahhoz, hogy a magyar munkahelyeket meg lehessen védeni az országban.

Köszönöm. (Taps a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 36 2009.04.27. 5:06  35-39

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Azért kértem szót, mert valamikor húsvét után szinte bombaként robbant a hír, hogy Bolíviában, egy Santa Cruz nevű településen a bolíviai rendőrség kommandósai hidegvérrel kivégeztek, meggyilkoltak három külföldi személyt, és letartóztattak további két külföldit. Kiderült, hogy a három meggyilkoltból kettő volt magyar, és azóta is börtönben van Tóásó Előd magyar állampolgár.

Ha az emlékezetem nem csal, utoljára Bolíviával a '70-es években foglakoztunk (Zaj. - Az elnök csenget.), amikor a magyar csapat 6:0-ra megverte Bolíviát itt Budapesten, illetve 3:2-re nyertünk La Pazban is, és kijutottunk az argentínai világbajnokságba. Azóta tudomásom szerint Bolíviával nem kellett a magyar nyilvánosságnak foglalkoznia.

Azért beszélek napirend előtt erről az ügyről, mert szóvá kívánom tenni azt, hogy végzetes hibának tartom, hogy a külügyminiszter úr túl későn kapcsolódott be az eseményekbe. Az a négy-öt nap késlekedés, amit tapasztalhattunk, úgy gondolom, hiba. Túl későn reagált a külügyminiszter, túl későn hívta át a Buenos Aires-i nagykövetet Bolíviába. Kiderült a sajtóból, hogy a tiszteletbeli konzulunk nem állt a helyzet magaslatán, nem is beszélt rendesen magyarul, és mivel Tóásó Elődöt az ártatlanság vélelme megilleti, ha ő nem terrorista, akkor megillette volna őt a hatékony védelemhez való jog is.

De ne szaladjunk az események elé! Szeretném nagyon röviden felidézni, hogy mi történt. Ha nem Magyarország jó hírnevének a tétje forogna kockán, akkor azt is gondolhatnánk, hogy egy olyan szappanopera tanúi vagyunk, amiből majd valaki egyszer jó filmet fog csinálni - vagy az amerikaiak, vagy a magyarok.

Az egyik főszereplő, Eduardo Rózsa-Flores olyan kalandos életúttal rendelkezik, hogy önmagában az ő élete - ahogy már filmet korábban is készítettek róla - biztos, hogy ezzel a történettel megér egy újabb filmregényt. Ez az Eduardo - vagy ahogyan sokan hívták, Edu - Santa Cruzban született, az édesapja egy magyar képzőművész volt, az édesanyja pedig egy tanítónő, aki katalán származású. Ők először Chilébe, majd Svédországba menekültek el Bolíviából, és '75-ben jöttek át Magyarországra. Edu itt végezte a tanulmányait, itt járt katonai főiskolára is egy darabig, és érdekes módon ő volt az ELTE bölcsészkarának utolsó KISZ-titkára. A politikai élete is nagyon érdekes. Az életrajzából az derül ki, hogy tanulmányai során rövid ideig Minszkben is tartózkodott, ahol a szovjet kémelhárítás taníttatta őt. Állítólag kapcsolatban volt - a '80-as években legalábbis - a magyar elhárítással.

A másik szereplő, Magyarosi Árpád hosszabb ideje élt Magyarországon, ő Erdélyben született, nem magyar állampolgár, de szülei nagyon régóta itt élnek, ő maga is. Szovátán végezte a tanulmányait, valamint Magyarországon, és itt is dolgozott. A harmadik személy, Tóásó Előd szintén Erdélyben született, szintén Szovátán tanult, ő már magyar állampolgárként vett részt ezekben az eseményekben.

Bolíviában magyarellenes hangulat van. Sokan azt feltételezik (Zaj. - Az elnök csenget.), hogy mivel három magyar is érintett az ügyben, köze van a magyar kormánynak valamilyen módon az eseményekhez. Evo Morales úgy állítja be, mintha a személye elleni összeesküvésre mentek volna ki ezek a terroristák, a trinidadi latin-amerikai csúcson még Obama elnököt is rávette arra, hogy ítélje el az őellene szőtt összeesküvést. Obama ezt meg is tette.

Érdekes mellékszálak vannak a történetben. 15 ezer amerikai dollár ügyvédi költség összegyűjtésére kezdett akciót egy nagyon érdekes lovagrend, a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségek Szövetsége.

(14.00)

Azért zavaró az ő jelenlétük, mert van egy szuverén máltai lovagrenddel diplomáciai kapcsolata Magyarországnak, de ezzel az állovagrenddel nincs.

Mi az ő szerepük ebben az ügyben? - kérdezem az államtitkár urat. A Kelet-Timorban lévő nagykövetüket hívták fel, hogy működjön közre. Az egész már olyan, mint egy Rejtő-regény. Hogyan jön Kelet-Timor La Pazhoz, illetve Bolíviához?

Azután itt van Kepes András videója, amit nemrég a televízió mutatott be. Ebből az derül ki, hogy egy védelmi alakulat megszervezésére ment Edu Bolíviába, de a videó kapcsán a bolíviai kormány Kepes Andrást akarja beperelni terrorista összeesküvés eltitkolásának a vádjával.

Mi történik itt, államtitkár úr? Tájékoztassanak már bennünket, és kérem, tegyenek rendet végre ebben az ügyben! (Derültség az MSZP padsoraiban.)

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
218 221 2009.06.22. 0:27  216-224

DR. NAGY ANDOR, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. A teremben uralkodó hangulatra tekintettel én sem mondanám el a hatperces beszédemet, amelyet egyébként megírtam.

A környezetvédelmi bizottság egyhangúlag támogatta módosító indítványt is (Taps az MSZP soraiban.) meg az előterjesztést is. Azt kérem képviselőtársaimtól, hogy ezt az előremutató országgyűlési határozatot 8 óra 6 perckor szavazzuk meg. Köszönöm. (Derültség és taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
229 128 2009.10.08. 6:33  1-185

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. A felszólalásomban a környezetvédelmi bizottság elnökeként a környezetvédelmi tárca költségvetéséről szeretnék beszélni.

Bizottsági ülésünkön meghallgattuk az ÁSZ képviselőjét, valamint a tárca képviselőit is a költségvetésről. Az ÁSZ jelen lévő képviselője fogalmazott úgy, hogy a környezetvédelem nem tartozik a prioritások közé. Kling István államtitkár úr ezt már finomította, és annyit mondott, hogy megoldható a költségvetés. Ha lefordítom, ez azt jelenti, hogy gáz van, mert nagyon kevés a pénz. Persze belátom, hogy a gyermekétkeztetés, a szociális problémák, az egészségügy jóval fontosabb területek, de a környezetvédelem, a kellemes környezethez való jog az életminőség fontos része, az egészséges élelmiszer, a jó ivóvíz mind hozzátartozik ahhoz, hogy jól éljünk ebben az országban. Ha megnézem azt, hogy mennyi pénzt fordítanak évről évre a környezetvédelemre, az látszik, hogy az rohamosan csökken, és ez így lesz 2010-ben is. Nemcsak a hazai forrásokról van szó, hanem még az európai uniós támogatásokról is.

Szeretnék néhány megjegyzést tenni a költségvetési javaslattal kapcsolatban, szám szerint hatot. Az első megjegyzésem a következő. A környezetvédelemre fordított költségvetési források nagy része valójában az európai uniós vállalásokat célozza meg. Saját és hazai forrásokból finanszírozható környezetvédelmi fejlesztésekre, valamint arra, amire nagyon nagy szükség lenne, tehát állagmegóvásra, karbantartásra, pénz és költségvetési forrás híján, véleményem szerint alig kerülhet sor. A minisztérium és a költségvetési szervek költségvetését, nem tudok rá jobb szót, kozmetikázzák. A dologi kiadásokat lényegében nullára tervezik, ami nyilvánvalóan nem lesz tartható. A bevételeket is jelentősen alultervezték.

A második megjegyzésem a költségvetési törvényjavaslattal kapcsolatban a következő. Normális esetben úgy kellene költségvetést tervezni, hogy előtte az Országgyűlés elfogadja a környezetvédelmi tervezésnek egyébként az alapját képező, úgynevezett hatéves nemzeti környezetvédelmi programot. Ezt a kormány csak október 21-én fogja tárgyalni, tehát úgy készítették el a mostani költségvetési törvényjavaslatot, hogy valójában azt, ami ennek az alapját képezné, csak októberben tárgyalja meg a kormány. Ez egy vicc. Ez azt jelenti, ha lefordítom, hogy Magyarország nem rendelkezik az új, a környezetvédelmi célokat, feladatokat, az azok teljesítéséhez szükséges finanszírozási eszközöket magában foglaló nemzeti környezetvédelmi programmal. Enélkül a tárca nem is tehetett mást, mint rövid távú, a minimális túlélési szempontokat követő költségvetést készített, utánam az özönvíz jelszóval.

A harmadik megjegyzésem az ÁSZ-jelentésben is szereplő ökoadókkal kapcsolatos. Sem a környezetterhelési díj, sem az energiaadó vonatkozásában, írja az ÁSZ, a rendelkezésre álló információk alapján és részletes indoklás hiányában nem áll módjukban az előirányzat-tervezet megalapozottságát, valamint teljesíthetőségét megítélni. Ez egy nagyon bonyolult pénzügyi nyelv, lefordítom: ez azt jelenti, hogy a tervezett bevételek realizálásának igen nagy a kockázata. Mivel 25 milliárd forintról beszélünk, kérdezem én, hogyan lehet így felelősséggel tervezni.

A negyedik észrevételem a CO2-kvóták értékesítésével kapcsolatos. Bácskai János képviselőtársam, úgy tudom, beszélt már erről, én csak röviden térek ki erre, megpróbálok világosan fogalmazni. Most is megkérdezem, hová lett az a 28,2 milliárd forint, ami a költségvetésbe befolyt, de a környezetvédelmi tárcánál nem lett feltüntetve. Jóllehet, egyszer ígéretet kaptunk arra, és talán még elképzelhető, hogy 2010-re ez meg is valósul, hogy legyen egy olyan költségvetési sor a környezetvédelmi tárca költségvetésében, ahol az eladott CO2-kvótákból befolyó bevételeket láthatjuk. Egyébként a kiotói egyezmény erre kötelezne bennünket. A 10. § ugyan utal erre, az (5) bekezdés úgy hangzik, hogy a 2010-ben várható kibocsátási egység értékesítéséből a költségvetési bevétel kormány által meghatározott hányada felhasználható. Szerintem úgy kellene fogalmazni, hogy felhasználandó, hiszen erre kötelez bennünket a kiotói szerződés. A kiotói szerződés világosan előírja, hogy ha értékesítés történik, azt zöldberuházási célokra kell fordítani. Jogunk van tudni azt, hogy hová lett az a 28,2 milliárd forint, mire lett felhasználva, és ha eladunk újra CO2-kvótát, akkor azt vajon zöldberuházási célokra fogjuk-e fordítani.

Az ötödik megjegyzésem úgy hangzik, hogy a 2011-es európai uniós soros elnökség kapcsán a költségvetési törvény a Külügyminisztérium fejezetében fogalmazza meg azokat a feladatokat, amelyek a soros elnökséggel kapcsolatosak, odatelepíti azokat a pénzeket, amelyekből a teendőket el tudjuk látni. Kérdezem én, nem lenne-e célszerűbb, tekintettel arra, hogy nagy valószínűséggel olyan magyar prioritásokat fogunk meghatározni, megfogalmazni, amelyek jó része, akár az éghajlat védelméről, akár a vízzel kapcsolatos stratégiai dolgokról beszélek, a környezetvédelmi tárcát fogják érinteni; nem lenne-e tanácsosabb a környezetvédelmi tárcánál feltüntetni a pénzek egy részét, hogy az a felkészülést jobban szolgálhassa.

Végezetül az utolsó megjegyzésem egy pozitív megjegyzés lesz. 2009-hez képest mondok egy pozitívumot is: a személyi jövedelemadó 1 százalékát lehet majd parlagfű-mentesítési célokra felajánlani; igaz, ezt a pénzt majd csak 2011-ben lehet felhasználni, hiszen 2010-ben folyik be.

Ezen indokok alapján a KDNP-frakció ezt a költségvetést nem tudja támogatni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 86 2009.11.16. 2:10  85-92

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Egypár héttel ezelőtt jelent meg a REKK-nek, az Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontnak egy tanulmánya, amely a magyarországi fakitermeléssel foglalkozott, és ott olyan adatokat hoztak nyilvánosságra az illegális fakitermeléssel kapcsolatosan, amely joggal váltotta ki nemcsak a természetvédők, hanem minden jóérzésű magyar állampolgár felháborodását, és én most az azonnali kérdésem kapcsán ezzel kapcsolatban szeretnék néhány kérdést önnek feltenni.

A tanulmány azt mondja, hogy az úgynevezett hivatalos adattári nyilvántartásba évente 6,5-7 millió köbméter fa kivágását vezetik át. Azt állítják azonban, hogy mintegy 3-3,5 millió köbméternyi fát Magyarországon illegálisan vágnak ki. Tehát a kivágott magyarországi famennyiségnek majdnem a fele, de harmada biztosan ilyen feketeforrásból származik. Azt hiszem, mivel ez a tétel olyan magas, azt is meg lehet kockáztatni, hogy a magyarországi erdők megújulóképességét is veszélyeztetheti a folyamat, ha nem teszünk valamit.

A tanulmány becslése szerint 50-75 milliárd forintról van szó, ennek már az áfavonzata is jelentős. Az illegális kitermelésből származó faanyag legnagyobb része egyébként tűzifaként jelenik meg feketén a piacon. Ez egy óriási üzlet. Az illegális fakitermelők letarolják és tönkretehetik az erdőinket, az állam s azon keresztül az állampolgárok meg jelentős adóbevételtől eshetnek el.

Az ügynek több tanulsága is van, az egyik megdöbbentő tanulsága emellett az, hogy a legjobb szándékkal meghozott jogszabályok, a legintenzívebb kormányzati PR-stratégia se feledtetheti egy idő után az állam és a közigazgatási rendszer gyengeségét, és valahol törvényszerű az, hogy ha nem megfelelő az ellenőrzés, akkor ilyen esetek előfordulnak.

Azt kérdezem miniszter úrtól, hogy mit tehetünk az illegális fakitermelés megakadályozása érdekében. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 90 2009.11.16. 1:01  85-92

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Én nem kétlem azt, hogy esetleg a statisztikai adatok nem stimmelnek, egy biztos, hogy van illegális fakitermelés Magyarországon, feketén vágják nagyon sok helyen a fát. Ennek a mennyiségét lehet vitatni.

Példaként említhetném azt, hogy nemrég Kiskunhalason az évtized természetkárosító pere kapcsán 51 vádlott ügyét tárgyalták, 126 millió forint értékben vágtak ki illegálisan fát, természetkárosítás, adócsalás bűncselekményével vádolják az elkövetőket. Olyan erdőket irtottak ki, vágtak tarra, amelyeket még a XVIII-XIX. században éppen azért építettek, hogy fogják meg a homokhátságon a futóhomokot. Óriási károkat okozhatnak, ha ezzel nem foglalkozunk.

Szeretném miniszter urat megkérni arra, hogy ezt ne csak statisztikai ügyként kezelje. Lehet, hogy nem a legfontosabb ügyei közé tartozik, de javasolom, hogy fordítson rá kellő figyelmet, egyébként olyan károkat okozhatunk magunknak, amelyeket aztán nehéz lesz a későbbiekben orvosolni.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 221 2009.11.30. 3:21  214-241

DR. NAGY ANDOR, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Az előbb némi zavar keletkezett, nem tudtam, hogy mi a helyzet, azt hittem, hogy két percben kell készülnöm, mert nem adták le a nevemet a bizottság előadójaként, de örülök neki, hogy ez megtörtént. Bár látva azt, hogy még mennyi napirendi pont van ma hátra, önmérsékletre szólítottam fel magam, és egy nagyon rövid hozzászólásra készülök, tekintettel arra, hogy itt egy konszenzusos ügyet tárgyalunk, igazából olyan nagy vitára úgysincs szükség.

Ha most közvélemény-kutatást végeznék ebben a teremben, és megkérdezném azokat a képviselőtársaimat, akik nem foglalkoznak annyit ezzel az üggyel, mint mi, hogy mi is az a fenntartható fejlődés, néhányan bajban lennének, de ez egyébként nem meglepő, mint ahogy a magyar társadalom jó része sem tudja pontosan, hogy miről van szó.

(20.00)

Ez egy régi keletű ügy, de igazából nem beszéltük ki rendesen, nem tudjuk, hogy pontosan miről szól ez, ezért fontos az, hogy ez a határozati javaslat kezdeményez egy társadalmi vitát, amelyet az a Fenntartható Fejlődési Tanács fog lefolytatni, amelynek szerencsém lett a társelnökévé válni.

Az előbb idejött hozzám az egyik képviselőtársam, és megkérdezte tőlem, hogy mondjak már egy dolgot, ami fenntartható és létrehoztuk, és kínomban azt mondtam, hogy itt a tanács (Derültség.), legalább van egy tanácsunk, amit létrehoztunk, és így legalább beszélhetünk erről az ügyről. Megkérdezném például azt is, hogy az a költségvetés, amit most elfogadtunk, az vajon fenntartható-e. Vizsgálta-e valaki, mondjuk, ennek a logikának az alapján azokat a döntéseket, amelyeket a költségvetés tartalmaz? Valószínűleg nem. Ebből is látszik, hogy nemcsak társadalmi párbeszédre van szükség, hanem szükség van arra a fajta gondolkodásra, amelyet pont ez a fenntartható fejlődés hozna be egyébként a magyarországi közgondolkodásba.

Én azt gondolom, hogy az egész gazdasági válság egy áttörést jelent ennek az egyébként tényleg ismeretlen meg újszerű gondolkodásnak a meghonosításában, mert kiderül, hogy nem lehet ezt úgy tovább csinálni, ahogy eddig csináltuk; a növekedésnek vannak határai, ahogy ezt már a hetvenes években megtudtuk egyébként.

Szüksége van Magyarországnak egy jövőképre, egy olyan vízióra, amelynek szerintem szintén helyes, hogy a fenntarthatóságon kell alapulnia. Ahogyan Orosz Sándor előbb említette, igazából a tartalmat, a célt tekintve nincsen vita a parlamenti pártok között abban, hogy ez egy fontos ügy, jó is, hogy erről születik egy parlamenti határozat, de hogy ezt az egészet komolyan lehessen venni, meg legyen valami gyakorlati haszna, azt ugyan még nem látjuk, az majd ránk hárul, politikusokra, illetve azokra a tudósokra, tanárokra, civilekre, akik ezt az ügyet ugyanúgy fontosnak tekintik, mint mi.

Úgyhogy - még egy interpellációs keretben benn maradva van 5 másodpercem - azt kérem képviselőtársaimtól, hogy támogassák ezt a határozati javaslatot. Ez egy jó javaslat. A bizottsági ülésünkön a módosító indítványunk megkapta a többségi szavazatot. Úgy gondolom, hogy mérföldkő lesz a parlament életében, ha a Jövőkeresőt is elfogadjuk, meg ezt az országgyűlési határozatot is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 20 2010.02.16. 5:08  15-43

DR. NAGY ANDOR, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Nekem lehetőségem nyílik majd arra is, hogy a KDNP vezérszónokaként hozzászóljak, úgyhogy nem mondanék el minden szempontot a törvénnyel kapcsolatban, inkább ismertetném azt, ahogy a bizottsági ülésen a klímatörvényt tárgyaltuk. Nemcsak a bizottság elnökeként, hanem a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács társelnökeként is szólok, az egyik előterjesztője vagyok egyébként ennek a törvénynek, és ebből következik, hogy az ügy apostola, élharcosa, képviselője is egyben, emiatt elfogult.

A bizottsági ülésünkön - érdekes módon - fogalmazódtak meg aggályok is. Mert azért ne tegyünk úgy, mintha ez az ügy teljesen rendben lenne, és azt gondolom, nekünk, politikusoknak kell az aggályokkal is foglalkoznunk ahhoz, hogy jó lelkiismerettel aztán magát az ügyet, a törvényt is támogatni tudjuk.

Két ilyen aggályt szeretnék felsorolni, és ezekre rögtön reagálni, illetve válaszolni is.

Az egyik, szerintem megalapozott aggály az volt, hogy ez a törvény nem minden szempontból elégíti ki a törvénnyel kapcsolatos formai követelményeket, és valljuk meg, ha több időnk van, meg ha alaposabb munkát végzünk, lehet, hogy egy jobb kerettörvényt alkottunk volna. Valaki azzal érvelt, hogy inkább egy országgyűlési határozatot kellene megfogalmaznunk, mert ahogy ez a törvény szól, nem meríti ki minden tekintetben a törvényi követelményeket. Azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy nem elég az országgyűlési határozat, ez annál sokkal jelentősebb ügy, és itt egy kerettörvényről van szó. Lehetett volna jobb ez a törvény, de véleményem szerint nem szól annyi érv az ellen, hogy törvényt alkossunk, és amellett, hogy legyen országgyűlési határozat, úgyhogy úgy gondolom, nyugodt lelkiismerettel meg lehet szavazni ezt a kerettörvényt.

A másik aggály, ami felmerült a bizottsági ülésünkön, az egyik ellenzéki képviselőtársam véleménye volt. Jómagam is ellenzéki pártot képviselek, tehát ezt is - ha úgy tetszik - nyitott fülekkel hallgattam. Ez pedig úgy hangzott, hogy helyes-e ennyire a ciklus végén akár meghatározni, bekorlátozni a következő kormány mozgásterét. Miért fogadunk el most kapkodva, az utolsó előtti napon - sőt az utolsó napon - egy ilyen jelentőségű törvényt? Azt gondolom, ez is megalapozott kifogás, nem szokott ilyesmi történni. Mégis azt mondom, a Kereszténydemokrata Néppárt frakciójának tagjaként és a Fidesz-KDNP környezetvédelmi kabinetjének vezetőjeként - és olyan politikusként, aki arra számít, hogy 2010-ben változás lesz az országban, most nagyon úgy néz ki, hogy a Fidesz-KDNP fogja kormányozni Magyarországot 2010-től, ennek ellenére vagy ennek figyelembevételével - mondom azt, hogy nem látok problémát abban, hogy ennek a ciklusnak a végén fogadunk el egy ilyen kerettörvényt. Sőt, azt gondolom, hogy ez segítheti a következő kormány munkáját, lerak bizonyos alapköveket, amelyek mentén majd a következő kormány is tevékenykedhet.

Fogalmazódtak meg egyébként a gazdaság szereplői részéről is aggályok, ezt Szili Katalin is említette hozzászólásában. A 40 százalékos teljesítéssel kapcsolatban is merültek fel aggályok, talán a klímaalappal kapcsolatban is, hogy azt majd arra fordítják-e, amire kell. Itt nagyon röviden azt szeretném mondani, hogy ezeket az aggályokat is meg kell hallgatnunk, de el kell mondanunk azokat az érveket, amelyek talán megnyugtatják az ipar szereplőit, és egyetértek Szili Katalinnal abban, hogy az iparnak ebben a klímatörvényben, ebben a kerettörvényben nem veszélyt kell látni, hanem lehetőséget; egy olyan lehetőséget, amivel vagy tudunk élni, vagy nem. Azt gondolom, élnünk kell vele, a 40 százalék merész célkitűzés, de ha figyelembe vesszük azt, hogy gyakorlatilag '90-hez képest a 30 százalékot már teljesítettük, ezt a 10 százalékot 2020-ig szerintem jelentősebb véráldozatok nélkül is meg lehet csinálni.

A klímaalappal kapcsolatban meg azt gondolom, hogy mivel a CO2-kvótából befolyt bevételeket úgyis zöldberuházási célokra kell használni, ehhez a klímaalap még akár segítségül is szolgálhat.

Összességében azt is szeretném tehát elmondani, hogy bár voltak aggályok, a bizottsági ülésünk azonban egyetlen tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta ezt a klímatörvényt. Nagyon bízom benne, hogy nem lesznek módosító indítványok, amelyek ezt a törvényt, ha nem is szétverik, de megakadályozzák, hogy elfogadjuk ebben a ciklusban.

A Fidesz és a KDNP nem ad be módosító indítványt, és támogatjuk, hogy ezt a kerettörvényt még ebben a ciklusban elfogadjuk.

Köszönöm. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 30 2010.02.16. 10:39  15-43

DR. NAGY ANDOR, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. A jövő zöld - olvasom rengeteg helyen a világsajtóban, és ha vicces akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy mi, politikusok is előbb-utóbb majd nem rózsaszín, hanem zöld szemüvegen keresztül fogjuk látni a világot.

Egy zöldforradalom kezdetén vagyunk - mondják sokan. Vannak országok, amelyek elkezdték a zöldgazdaság fejlesztését, kiépítését, sok helyen megindult a zöldalkotmányozás, egyébként Magyarországon is. Ennek az eredménye az, hogy Magyarországon van a jövő nemzedékeknek ombudsmanja - sokan azt mondják, hogy ez egyfajta zöldombudsman -, hogy van Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács, kezdeti lépéseket tettünk a zöldközbeszerzés irányába, tehát valami megindult.

Azt gondolom, hogy egy folyamatnak vagyunk az elején, ahogy sok képviselőtársam mondta. Ha figyeltük az eltelt időszak választási kampányait, néhány kormány miniszterelnökének a gazdaságpolitikáját, akkor látható akár az Egyesült Államokban, Barack Obama személyes példáján keresztül, vagy mondhatnám a korábbi angol miniszterelnököt, Tony Blairt, a német kancellárt, Angela Merkelt vagy a francia elnököt, Nicolas Sarkozyt, valamennyiüknek ott van a zászlaján a zöldügyek képviselete, a zöldgazdaság, a megújuló energiák és a többi.

Elindult egyfajta zöldvonat, és azt gondolom, hogy Magyarországot nekünk, politikusoknak egyszerűen fel kell tenni erre a zöldvonatra. Nem várhatunk tovább, és együtt kell mennünk azokkal, ráadásul jó irányba végre, akik erre a zöldvonatra már felszálltak.

Többen hivatkoztak a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács Jövőkép című írására, tanulmányára. Azt gondolom, hogy az az ügy, amiről ma beszélünk, ez a klímatörvény, az a zöldforradalom, a zöldjövő adhat Magyarországnak is egy olyan jövőképet, amire büszkék lehetünk, és ami mögé nagyon sokan fel tudnak zárkózni, nagyon sokan csatlakozni tudnak hozzá.

Ennek az országnak a rendszerváltás előtti időszakban, meg még a rendszerváltás kezdetén is volt két olyan komparatív előnye, amit szép lassan kezd elveszíteni, de akkoriban még mind a kettő megvolt. Az egyik a magas színvonalú oktatási rendszerünk, a másik pedig az, hogy ebben az országban még létezett, és hála istennek azért még most is létezik természeti sokféleség, úgynevezett biodiverzitás. Meg kell ezeket becsülni, mert ezek a jövő zálogai. Magyarországnak szüksége van egy jövőképre, és ha elfogadunk egy ilyen klímatörvényt, amit most is tárgyalunk, akkor azt gondolom, hogy nagyon nagy lépést tehetünk egy ilyen jövőkép kialakításának az irányába.

Többen beszéltek az energiafüggés problémájáról. Ha lesz Magyarországnak klímatörvénye - és én nagyon bízom benne, hogy ezt el tudjuk fogadni -, akkor ez egy újabb jelentős lépés abba az irányba is, hogy Magyarország egyik legnagyobb strukturális problémáját orvosoljuk, ezt úgy hívják, hogy energiafüggőség. Ha valaki ma megnézi az elfogadott energiastratégiát, még a vak is láthatja benne, hogy az nem jó, azt újra kell írni. Nem lehet Magyarországot hosszú távon egyetlen beszerzési forráshoz kötni. Nem helyes az, ha a magyar gazdaság gázszükségletét gyakorlatilag egyetlen forrásból akarjuk kielégíteni. Nem lehet arra építeni, hogy mindig jóban leszünk az oroszokkal. És itt nem oroszellenesség beszél belőlem, hanem a gazdasági ésszerűség. Diverzifikálni kell, más forrásokat is igénybe kell venni ahhoz, hogy a magyar gazdaság energiaigényét meg tudjuk teremteni.

Merész dolgot mondok, de Magyarországnak - dátumot nem teszek hozzá - igenis meg kell céloznia egyfajta energiaautonómiát, energiafüggetlenséget, és ebben hihetetlen szerepe van a megújuló energiaforrásoknak, hiszen azok itt vannak helyben, azokat nem kell külföldről Magyarországra importálni.

Említettem, hogy egyfajta zöldforradalom indult el a világban. Ennek jelentős részét a zöldgazdaság fejlesztése jelenti. Mit is jelent az én fejemben ez a zöldgazdaság? Véleményem szerint ez egy olyan gazdaság - és látszik az is, hogy a világgazdaságban van egy paradigmaváltás, ami úgy szól, hogy próbáljuk meg előállítani ugyanazt a terméket kevesebb anyag- és kevesebb energiafelhasználással, mert akkor leszünk igazán versenyképesek, akkor teszünk jót igazán a természettel. Az én fejemben a zöldgazdaság fejlesztése három pilléren alapul. Az egyik - ezt is többen említették itt - az energiatakarékosság, energiahatékonyság, a másik a megújuló energiák térnyerése. Én azt állítom, hogy az elkövetkező időszakban 2020-ig meg lehetne akár négyszerezni is a magyar megújuló energiaforrások részarányát, és ez még ráadásul a magyar gazdaság érdekeivel sem ellentétes. A harmadik pillére pedig az energiatakarékosság, a megújuló energiák mellett a környezetipar, a környezetgazdaság fejlesztése, ugyanis az egész gazdaság-környezetvédelem viszonyrendszer egy óriási átalakuláson megy keresztül. Korábban mindig szembeállították egymással a gazdasági fejlődést meg a természetvédelmet, a természet érdekeit, a környezetvédelmet.

(10.50)

Ez is változóban van, a fenntarthatóságnak pont ez a lényege, hogy úgy fejlesztjük a gazdaságot, hogy közben jót teszünk az embereknek is, és nem éljük fel a jövőt, nem tesszük tönkre a természetünket.

Minden gazdaságnak alapvetően három erőforrása van, amiből fejleszteni lehet egy-egy gazdaságot. Ez a három dolog a következő: az energia, a víz és a termőföld; a termőföld, az azon megtermelt élelmiszer. Ha lesz klímatörvényünk, akkor mind a három erőforrásunkkal ésszerűen fogunk bánni, szükségünk lesz arra, hogy egyfajta zöldenergia-politikája legyen Magyarországnak, felelős vízkormányzásra van szükség, és teljesen egyetértek Ékes József képviselőtársammal, nemzeti befolyás alatt kell tartanunk a nemzet vízvagyonát is, a vízi közműveket is, mert ez a záloga a magyar gazdaságfejlesztésnek, vagy legalábbis ez az egyik záloga. A harmadik terület pedig a termőföld, szerencsére Magyarország ilyen szempontból szerencsés, de oda kell figyelnie a mindenkori kormányoknak arra, hogy azt a termőföldet is meg tudjuk becsülni, és azon egészséges élelmiszert termeljünk, olyan élelmiszert, ami versenyképes és ráadásul egészséges is.

Azok a dolgok, amiket elmondtam... - az én választókörzetemben, ami Nógrád megyében van, 49 faluba járok, főleg most, a választási kampány idején meglehetősen intenzíven. Ha én ezekkel a témákkal az ott élő embereknek előjövök, akkor értetlenül néznek rám, és meg kell nekünk próbálni, politikusoknak ezt az egész, egyébként rendkívül haladó, rendkívül pozitív ügyet lerángatni onnan a magasból a földre, és elmondani az embereknek, hogy ettől nekik miért lesz jobb az életük. Amikor én ezeket a dolgokat így végiggondolom, akkor két dolog mindig eszembe jut, amit nekik is elmondok. Azt mondom nekik, hogy azért kell ebbe az irányba menni, mert nektek jobb lesz, hiszen kevesebb lesz az energiaszámlátok. Abban az esetben, ha az energiatakarékosság ebben az országban kormányprogram lesz, akkor kevesebbet kell majd fizetni a fűtésszámlára, a villanyszámlára, tehát kevesebb pénzt kell erre kiadni. Egyébként is agyonterheltek a magyar háztartások az energiaszámlákkal, Nyugat-Európához képest a többszörösét fizetjük ki az energiaköltségekre, tehát mindenképpen jobban járnak, ha azt az utat járjuk, amelyről most itt beszélünk és amelyet a klímatörvény is megcéloz.

A másik dolog, amit el szoktam mondani, az pedig az, hogy lesznek ezzel kapcsolatban is munkahelyek, mégpedig olyan módon, hogy át kell alakítani majd Magyarországot is a lokális, úgynevezett bioenergia-központok irányába, tehát meg kell próbálnunk helyben minél több energiát előállítani, és azt helyben felhasználni. Ez majd munkahelyeket tud teremteni a mezőgazdaságban is meg egyéb módon is. Tehát az energiatakarékosság, hogy kevesebb számlát kell fizetniük, kevesebb pénzt kell kiadni az energiaköltségekre, valamint az, hogy számos embernek lesz munkahelye, teheti ezt a témát az emberek számára is érthetőbbé, megfoghatóbbá.

A Kereszténydemokrata Néppárt teljes mellszélességgel támogatja azt, hogy legyen klímatörvény még ebben a ciklusban. Adjunk zöld lámpát, zöld utat, azt javaslom képviselőtársaimnak, ennek a törvénynek. Összhangban vagyunk egyébként a történelmi egyházakkal is. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsban - ezt eddig nem említette senki, de - mind a katolikus püspöki kar, mind a református egyház, az evangélikus egyház teljes mellszélességgel kiáll az ügy mellett, ugyanis ez egy társadalmi ügy. Ez mindenkit érint, érinti a híveket, akik templomba járnak, akik hiszen a Jóistenben, és ezek a történelmi egyházak ezt azért teszik, mert nagyon jól tudják, hogy a Jóisten teremtényeinek, az embernek mindent meg kell tennie azért, hogy ez a Föld megmaradjon az utódainknak, ugyanis mi ezt nem örököltük, hanem kölcsönkaptuk az unokáinktól. Tehát egy olyan világot kell teremtenünk, erről szól a teremtésmítosz, erről szól az is, hogy a Jóisten teremtette ezt a világot, hogy meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy az unokáinknak olyan állapotban tudjuk ezt a Földet majd továbbadni, amilyen állapotban mi kaphattuk.

Az energiatakarékosság jegyében én az idővel is takarékoskodnék, úgyhogy be is fejezem a hozzászólásomat. (Derültség.) Összességében tehát azt mondom, hogy támogatjuk a klímatörvényt, csodálkozom rajta, hogy a szocialisták módosító indítvánnyal éltek. Itt eddig egy konszenzus volt ebben az ügyben. Én nem azt mondom, hogy mindenkinek egyet kell érteni azzal, hogy itt klímatörvény legyen, meg kell hallgatni a kifogásokat, az aggályokat, de ne verjük szét ezt a törvényt, és fogadjuk el ebben a parlamenti ciklusban. Én erre szólítom fel képviselőtársaimat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)