Felszólalás adatai

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! 2000 decembere óta mindenki látta, érezhette, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium azon dolgozott, hogy az uniós csatlakozáshoz szükséges és kétségtelenül jelentős elmaradást a jogharmonizáció területén megpróbáljuk behozni. Úgy gondolom, ennek a jelentős részét sikerült, de egy nagyon fontos állomása, azt kell mondanom, talán meghatározó állomása, hogy ez a törvényjavaslat, amely több törvény módosítását tartalmazza, a tisztelt Ház előtt elfogadásra kerüljön. Az uniós környezetvédelmi joganyag átvételében és annak alkalmazását biztosító jogi szabályozásban az utóbbi időben ez a fajta jelentős előrehaladás közös erőfeszítések eredménye volt. Most azt kérem, hogy a tisztelt Ház ezt az erőfeszítést maga is honorálja azzal, hogy támogat minket.

Az erőfeszítések eredményét tükrözi, hogy a mostani előterjesztés, amely lényegében öt törvény módosítására tesz indítványt, a lehető legnagyobb többséggel kerüljön elfogadásra. Ezek a törvényjavaslatok, amelyeket előterjesztettünk, alapjában véve az 1995. évi LIII. törvény módosítását szolgálják, de kétségtelen, hogy van olyan része - szeretném, ha nem neveznénk ettől salátatörvénynek -, amely csak közvetett összefüggésben van ezzel a törvényhellyel, azonban az összefüggés vitathatatlan és kétségtelenül szükséges.

A laboratóriumok, a tanúsító és az ellenőrző szervezetek akkreditálásáról szóló 1995. évi XXIX. törvény, a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény, továbbá a jogalkalmazási, jogtechnikai módosításra kerül sor: a természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény, és ami a sorból látszólag erősen kilóg, a földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény - ezekről nagyon röviden igyekszem szólni, hiszen az idő erősen előrehaladt, és úgy gondolom, a törvényjavaslat lényegében és a lényegét tekintve a jelen lévő képviselők előtt bizonyára ismert.

A hat éve hatályban lévő, a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény hatálybalépése óta bebizonyította, hogy korszerű rendelkezéseket tartalmaz, ugyanakkor nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy teljesítenünk kell ezzel kapcsolatban az uniós jogközelítési kötelezettségünket.

A javaslat elsősorban az integrált szennyezésmegelőzésről és -ellenőrzésről szóló 96/61-es EK-tanácsi irányelv, az úgynevezett IPPC-irányelv harmonizálásához szükséges alapvető törvényi rendelkezéseket, új jogintézményeket, jogalkotásra vonatkozó felhatalmazásokat, illetőleg az új rendelkezéseket mint szükségessé váló módosításokat tartalmazza. A törvényjavaslat bevezeti az egységes környezethasználati engedélyt, amely egyrészt kiegészíti és összehangolja a hatályos és a gyakorlatban már bevált, uniós követelményekkel is összhangban álló, környezeti hatásvizsgálaton alapuló környezetvédelmi engedélyezés rendszerét, továbbá érvényesíti az egyes környezeti elemekre vonatkozó követelményeket, beleértve többek között az anyag- és az energiatakarékosságot is. Szeretném megjegyezni, áttörést jelent ez a fajta javaslat, hiszen arról van szó, hogy ahol eddig szakhatóságként működtünk közre, ott most valódi hatóságként fogunk eljárni, és azt gondolom, ez lényeges különbség, a környezet-, természetvédelem egy sikere.

Itt kell hangsúlyoznom, hogy az egységes környezethasználati engedély megadására irányuló eljárás mint integrált rendszer jól beilleszthető a hazai közigazgatási rendszerbe. Azért kell ezt elmondanom, mert többeknek az volt az észrevétele, elsősorban azoknak, akik nyilvánvalóan valamilyen ellenérdekeltséget képviseltek, hogy nem illeszthető ebbe a rendszerbe. Ez természetesen nem felel meg a valóságnak, mert ha jól beilleszthetők voltunk szakhatóságként, akkor nagy valószínűséggel az immáron szakhatóságként megjelenő további hatóság is jól beilleszthető lesz a környezetvédelmi határozatok meghozatalába. Ez tehát - azt gondolom - nem komoly ellenérv.

Egy nagyon fontos érv: az a megközelítés, amelyet ez a javaslat tartalmaz, az államigazgatás egyszerűsítését és ügyfélbarát átalakítását jelenti. Ezt hívjuk egyablakos rendszernek. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag az egy helyen történő beadást követően lehet az ügyfélnek elvárnia, hogy a végén az engedélyt megkapja; nagy különbség, mint ha elkezd különböző hatóságoknál eljárni. A javaslat beépíti továbbá az uniós irányelv által meghatározott legjobb elérhető technika fogalmát. Ez egy nagyon fontos rész. A hazai környezetvédelmi szabályozás olyan rendszer, amelyben erre feltétlenül szükség van. A kötelezettek széles köre, valamint a kötelező jelleg miatt ezt csak törvényben lehetett szabályozni.

Miről van szó? Alapjában véve arról van szó, hogy nemcsak engedélyezni kell, hanem a hatóságnak azt is vizsgálnia kell, hogy a lehető legjobb technika, amellyel megvalósítják azt, amiről az engedély szól. És van még egy nagyon fontos része, hogy az, amit engedélyeztek, az utóbb felülvizsgálandó, öt éven belül mindenképpen. Ebből pedig az következik, hogy ez a rendszer egy biztosítékot tartalmaz, éspedig olyan biztosítékot, ami eddig nem létezett. Igaz, ez ma még csak egy meghatározott körre érvényesül, de meg vagyok róla győződve, hogy ez a kör a következőkben még bővülni fog.

Az integrált szennyezésmegelőzés elvének érvényesítése érdekében szükség van arra is, hogy a környezetvédelmi hatóság naprakész információval rendelkezzen. Ezért fontos, hogy a jelentősebb környezeti hatást kifejtő környezethasználók rendszeresen tájékoztassák a hatóságot. A törvényjavaslat erről is gondoskodik. Ennek hiányában, információk hiányában ugyanis éppen az nem érvényesülne, amit a törvény el akar érni, azaz hogy egyfajta megelőzési lehetőség is legyen.

A tanúsító és az ellenőrző szervezetek akkreditálásáról szóló 1995. évi XXIX. törvény módosítása lehetőséget ad arra, hogy a nemzeti akkreditálás rendszerében kiemelt szerepet kapjon a környezetvédelem. A környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszereknek - ezt ma úgy hívják, hogy EMAS - az EU környezetvédelmi vívmányaiban is kiemelkedő szerepük van. A gazdálkodó szervezetek működése társadalmi megítélésében, a környezet érdekeinek a védelmében az új szabályozás értelmében a szervezetek mellett természetes személyek is akkreditálhatók lennének. Itt egy pillanatra meg kell állnom. Ez megítélésem szerint fontos, hiszen az akkreditáció kérdése körül különböző viták merülnek fel, igaz vagy nem igaz, elfogadható vagy nem elfogadható, jó az intézmény vagy nem jó az intézmény; erről nap mint nap olvashatnak a sajtóban. Én azt gondolom, határozott és egyértelmű, az akkreditáció jogszerűségét biztosító törvényjavaslat sokat segíthet ezen az anomálián is.

Tisztelt Ház! A további jogharmonizációs célú módosítási javaslat a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről, a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvényt érinti, miután a kormány 2001. február 20-i ülésén a Seveso II direktívával kapcsolatos derogációs igény visszavonásáról döntött.

Miről van szó? Ez így eléggé tohubavohu előadás lenne. Arról van szó, kérem szépen, hogy abban nem enged az Unió a csatlakozás során - és milyen jól teszi, hogy nem enged -, hogy bizonyos területeken és éppen a balesetek elleni védekezés területén valamiféle átmeneti időszakokat próbáljanak kérni a csatlakozók. Nem szabad ennek bekövetkeznie, mert azt gondolom, itt súlyos dolgokról van szó. Saját érdekünk, hogy ez megvalósuljon, és úgy gondolom, ebben egyet kellene értenünk, hogy ezért erőfeszítéseket is kell tenni.

Jogalkalmazási, jogtechnikai célú módosítást tartalmaz a javaslat a tekintetben, hogy a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló, többször módosított 1995. évi XCIII. törvény végrehajtása érdekében az állam javára kisajátítandó földterületeket a nemzeti park igazgatósága kezelésébe kell adni, amely kisajátítást az igazgatóság köteles kezdeményezni, illetőleg kérni.

(21.20)

Így azokat a földterületeket, amelyek az utóbb alkotmányellenesnek minősített törvényi rendelkezések alkalmazásával magántulajdonba kerültek, fő szabályként az állam javára ki kell sajátítani és a Nemzeti Park Igazgatóság kezelésébe kell adni. A kisajátítás kezdeményezésére a Nemzeti Park Igazgatóság köteles. Erre a tételre még szeretnék az utolsó módosításánál visszatérni.

A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 94. §-a 2001. január 1-jei hatállyal módosította ezt a rendelkezést, ezáltal kimarad belőle az a szabály, hogy a területeket a Nemzeti Park Igazgatóság kezelésébe kell adni, továbbá az is, hogy a kisajátítás kezdeményezése az igazgatóság kötelezettsége. A módosítás miatt végrehajthatatlanná vált a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállítására vonatkozó állami kötelezettség teljesítése. Ez a helyzet nemcsak az európai uniós csatlakozási pozíciónkat hátráltatja, hanem súlyos helyzetet eredményezhet a védett területek szükséges tulajdoni váltásában is.

S akkor most vagyunk itt, ami nemcsak látszólag, hanem a valóságban is eléggé testidegennek látszik ebben az egész módosításban: a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvénnyel kapcsolatos módosítási indítványnál. Miért vált ez szükségessé? Azért, mert a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvény 21/C. § (5) bekezdése az, amely gyakorlatilag lehetőséget adott arra, hogy az igazgatóság élhessen azzal a lehetőséggel, hogy a szövetkezetekkel szerződést kössön. Igen, de erre jött az évszázad bűnügye, amiből következően egy olyan helyzet alakult ki, amikor az igazgatóságok ellehetetlenültek, éppenséggel a nagyszabású, és azt kell mondani, utóbb nem egészen törvényesen előadott indokok miatt, ezért ezek a földterületek nem kerülhettek kellő időben és kellő módon védettség alá. A rendelkezés visszaállítása, vagyis a jelzett módosítás nélkül szintén nem lehetne eleget tenni a védettségi szint helyreállítására vonatkozó kötelezettségeknek.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Gondos előkészítés után került ez a törvénymódosítási csomag a tisztelt Ház elé. A törvények tervezett módosítását széleskörűen, folyamatosan egyeztettük más tárcákkal és az érdekelt civil szervezetekkel. Részletesen megvizsgáltuk a törvénymódosítások bevezetésének hatásait, amely a javaslat általános és részletes indokolásából is nyomon követhető. Az általános vitára való alkalmasságot eldöntő országgyűlési bizottsági viták során a bizottságok támogatták a kormánynak ezt az elképzelését.

Három olyan indok került a környezetvédelmi bizottság részéről a tárcánk elé, amelyek lényegében azt tartalmazzák, hogy az önkormányzati feladatok tekintetében is tartalmazzon bizonyos változtatásokat a módosítás. Erre két okból nem volt lehetőség. Egyfelől azért, mert a javaslatok egy része jelenleg is él, tehát nincs mit ide beemelni. Másfelől pedig azért, mert ha ezek kötelezettségeket tartalmaznának az önkormányzatok felé, akkor ennek egyik, a jogtechnikai része a kétharmados szabályok módosítása lenne, ami lehetetlen, a másik pedig az, hogy forrásokat kellene odarendelni a kötelezettségek mellé, de erről nem szólt az az indítvány, amely a kezünkbe került. Ezért úgy gondolom, hogy a jelenlegi körülmények között - függetlenül attól, hogy jó szándékú és talán alkalmas is lenne sok szempontból a bizottsági előterjesztés a változtatásokra - nincs realitása, ezért a tisztelt Háztól azt kérem, hogy támogassák ezt a törvénymódosítási csomagot, mert ez egyrészt az uniós csatlakozásunkat segíti, de legfőképpen egy jobb törvényes és egy jobb környezetvédelmi állapotot hozhat létre ebben az országban.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)