Felszólalás adatai

DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Tisztelt Miniszter Úr! A MÁV Rt. igazgatóságának 2000. évi októberi határozata alapján értékesíteni kívánják a székesfehérvári, a miskolci és a debreceni járműjavító kft.-ket. Ez a döntés 1500 család sorsát érinti közvetlenül, és a hozzájuk kapcsolódó több száz beszállítóét is.

A szóban forgó intézkedés a MÁV teher- és tartálykocsikat javító háttériparának közel teljes leépítését jelenti. Tény, hogy a háttériparra továbbra is szüksége lenne a MÁV-nak. Amennyiben ezek a hazai lehetőségek megszűnnek, akkor majd a környező országok üzemeiben javíttatunk, mellőzve a hazai munkaerő kellő védelmét. Ez egyértelmű költségnövekedést jelent a MÁV-nak, és közvetve a költségvetésnek is. Debrecenben komplex tartálykocsi-javítást nem csupán hazai, hanem külföldi megrendelésre is végeznek, amelyből exportbevételt realizáltak és nyereséget képeznek. Az eladással ez is eltűnik.

A debreceni üzem a legrégebbi, még működő munkahelyek egyike városunkban, és egyben a város szimbóluma is, napjainkban viszont egy megbolygatott méhkassá vált, információ hiányában is bizonytalanságban él. Ez a harmadik kísérlet az értékesítésre, de a korábbi 75 százalékos meghirdetéssel szemben most a 90 százalékos üzletrész és új elemként az ingatlan értékesítésére is sor kerülne. Annak ellenére, hogy a tulajdonost több törvény is kötelezi a részletes és hiteles informálásra, hiányosan történt meg a munkavállalók tájékoztatása, és ez is csupán levélben. Tisztázatlan a hároméves továbbfoglalkoztatás, nem tudható, hogy a MÁV a fő profil megtartásához biztosít-e kapacitáslekötést a pályázó számára. Nem világos a jogutóddal vagy anélkül történő megszüntetés, a kollektív szerződés hatályának fenntartása vagy mellőzése. Az eddigi bér- és szociális juttatások garantálása sem történt meg. A legnagyobb aggodalmat egyébként mégiscsak az ingatlan értékesítésének a szándéka jelenti.

Tisztelt Miniszter Úr! Helyénvalónak tartja-e ön, hogy a szakszervezet és az üzemi tanács felé a vagyonértékesítő a vonatkozó törvényekkel ellentétben nem tartotta be a kétszer harmincnapos határidőt a véleménynyilvánításra, és nem adtak részletes tájékoztatást? Egyetért-e azzal, hogy ilyen horderejű ügyeket csak néhány soros levélben kell rendezni, hogy a kft. vezetői még annyi információt sem kaptak, mint a szakszervezetek? Lát-e lehetőséget arra, hogy személyes konzultáció során válaszoljanak a munkavállalók kérdéseire, és hogy továbbra is működhessen a járműjavító üzem? Egyáltalán, milyen igazi okai vannak a törvénytelenséget is felvállaló sietségnek a kft.-k eladásánál? (Taps az MSZP soraiban.)