Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Az elmúlt órákban, különösen a most megelőző órákban erről a határozati javaslatról sok minden elhangzott, én azt gondolom, tartalmilag szinte minden, ezért csak néhány gondolattal szeretném kiegészíteni. Meggyőződésem ugyanis, hogy mindaz, amiről ma beszélünk, sok szempontból egyfajta hitvitához hasonlít. Ugyanis a környezet változott, változik és a jövőben is változni fog. Azokról a változásokról, amelyek bekövetkeznek, döntő mértékben nem tudni ma még, hogy mitől meghatározottak, de kétségtelenül az emberi tevékenységtől befolyásoltak. A vita ma nagyrészt olyan jellegű, amiről Immanuel Kant annak idején, aki egy kis porosz városban, Königsbergben azt találta mondani, amikor be akarták vonni egy hitvitába, azt mondta, hogy az a baj a teológiával és a hittel, hogy empirikusan nem bizonyítható, ebből következően a viták sem eldönthetők. Az adott helyzetben is erről van szó. El kell mondanom, nagyon gyakran hallom, hogy a tudósok ennyi meg ennyi százaléka ezt és ezt mondja, míg a tudósoknak csak ennyi meg ennyi százaléka mond valami mást. Nem sokra jutott volna Kepler és Galilei, ha annak idején összehasonlítgatták volna a saját meghatározásaikat és nézeteiket, véleményeiket a nagy többséggel. Ez tehát önmagában nem dönt el semmit.

Az kétségtelen tény, hogy kimutatható és érzékelhető, hogy az emberi beavatkozás a változásokat sok szempontból negatív irányba befolyásolja, ez kétségtelen, ezért helyes és alapvetően támogatható, hogy nem ma, hanem nagyon-nagyon régen, már Riótól elkezdődően elindult egy olyanfajta gondolkodás, amely ezen változtatni kíván. Én azt gondolom, a mai napnak is az a lényege, hogy ezt a gondolkodást kell folytatni. S ezt a gondolkodást oly módon kell folytatni, hogy a középpontban itt is, mint általában, mégiscsak az embernek kell állni. Hogy világos legyen, hogy azok a változtatások, amelyeket igénylünk, nem egyszerűen valamiféle tudományos célok ilyen vagy olyan igazolására, még kevésbé arra, hogy mondjuk, alapvetően olyasmit próbáljunk megváltoztatni, amit aligha tudunk, hanem arra, hogy az embert jobban szolgálja.

Ezért ennek a stratégiának egy nagyon nagy pozitív eleme, hogy bár nemcsak egy hosszú, 2050-ig terjedő időszakról lehet gondolkodni ennek alapján, hanem célokról, amely célok már érthetőek, követhetők, következésképpen reményeink szerint megvalósíthatók. Csak azok a stratégiák lesznek eredményesek, ahol a célok úgy vannak meghatározva, hogy azt követni lehessen. Azt gondolom, hogy ebben a stratégiában ez fellelhető.

Tisztelt Ház! Hadd mondjam el egy régi személyes élményem, hiszen osztom azt az álláspontot, amit köztársasági elnök úr itt elmondott: feladatunk, alapvető feladatunk Magyarországon elsősorban a levegő, a víz, a föld védelme, ennek a garantálása. A stratégiának is ezt kell szolgálnia. Szerencsés voltam 1942. október 15-én Békésszentandráson  nem én voltam a főszereplő, hanem a kormányzó és a miniszterelnök , amikor ott megnyitották a duzzasztót, és megnyitották azt az erőművet, amely akkor itt Közép-Európában példátlan volt. Szerencsés voltam azért, mert nemcsak az én hozzátartozóimnak, hanem még mintegy 20-30 ezer kataszteri holdon községek sokaságának adott valami olyat, ami az életet jelentette. Ez az az irány, aminek meggyőződésem szerint nem szabad elvesznie tudományos és áltudományos viták során. Ez az az irány, amelyet követni szükséges.

Én a magam részéről sokszor tudom, hogy szembekerülök bizonyosfajta gondolkodással, és tisztában vagyok azzal, hogy néha ezt úgy gondolják, hogy ez a maradi, az meg a haladó. Azért mégiscsak azt gondolom, hogy mindig az a haladó, amely a szolgálatot oly módon adja, hogy a lehető teljességet igyekszik nyújtani azoknak, amit tőle joggal várnak el embertársaink.

Tisztelt Ház! Meggyőződésem, hogy bátorságot kell tanúsítani a stratégia megvalósítása során. Beszéltek itt késedelemről, de azt egyértelműen világosan látni lehet, hogy a világban különböző gondolkodások alakultak ki, és amiben már-már úgy gondoltuk Párizs után, hogy valamiféle egyezség van, és valamiféle olyan irány van, amely közösen követhető, azt sem követik mindenhol; sőt, nagyon-nagyon úgy néz ki, hogy vitatják. Nekünk, magyaroknak itt Magyarországon azt a stratégiát kell ebben a kérdésben elfogadni, amely nem lehet pártviták része, hanem Magyarországon, a magyar nemzetben ennek a szolgálatát kell középpontba állítani.

Ezért azt gondolom, hogy az elkövetkezendő időben a vízgazdálkodásnál új gondolkodásra van szükség. Nap mint nap, amikor  szerencsém van, mert látom  lenézek a Dunára, és a Kis-Duna-ágat megnézem, és az év nagy részében kétségbeejtő állapotban van, mélységesen elgondolkodtat: vajon teljesen tehetetlenek vagyunk? Nincs semmilyen olyan megoldás, amely számunkra a következőkben is biztosítaná egy alvízi országban azt, hogy garantált legyen a vízellátásunk? Nincs erre megoldás? Van! Bátran lépni kell olyan irányba, amely az elkövetkezendő időben biztosítani fogja azt, hogy Magyarországon a víz, a tiszta ivóvíz, és mindaz a víz, amely szolgálja ezt az országot, rendelkezésre áll.

Szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy ma itt, Közép-Európában még eléggé tágas és szabad a mozgástér. Ez nem marad így. Az éghajlatváltozás ténykérdés. Azon lehet vitatkozni, még egyszer mondanám, én nem vitatkozom hitbéli kérdéseken, hogy mi a fő oka, de az tény, hogy ez egy létező változás. Legyünk erősek, mások is gondolkodnak ezen, mások is úgy gondolkodnak ezen, hogy a saját nemzetüknek kívánnak biztosítani lehetőségeket. Amíg ezek a lehetőségek nálunk fennállnak, amíg ezek a lehetőségek garantáltak, bűn nem megtenni azt, amire szükség van, és ami az elkövetkező időben rendelkezésünkre kell álljon.

Még egyszer: úgy gondolom, hogy ez a határozati javaslat olyan értelemben is előremutató, hogy kiegyensúlyozott akar lenni; nem föltétlenül megfelelni valamilyen iránynak, hanem föltétlenül megfelelni azoknak a magyar igényeknek, amely igényeket szolgálnia kell.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)