Felszólalás adatai

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány a földművelési miniszter útján a hatályos agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvénynek megfelelően határidőben terjesztette elő a 2007. évi agrárjelentést. A jelentésről az Agrárgazdasági Tanács véleményt készített, javaslatot tett, és azt nyilvánosságra hozta, amit ezúton én is szeretnék megköszönni. Mi, agrárosok, így tízen- tizenöten általában várjuk az agrárjelentést, ez már a tizedik, ahogy hallottuk, hiszen ezt többen is elmondták délelőtt is, illetve a mostani vitarészben a hozzászólók, hogy korrekt, tényszerű, szerkezete áttekinthető és alapos munka szokott lenni.

Azonkívül üdvözöljük azt is, hogy tulajdonképpen ez egy lehetőségünk egy agrárvitanap megtartására részben tévé előtt, részben tévéidőn kívül. Mindenről lehet tulajdonképpen beszélni, hiszen minden kapcsolódik mindennel, tehát ahogy mondtam, egy kvázi agrárvitanap agrárpolitikai kérdésekről, vagy az SPS-rendszert is érintettük, pedig azt ugye nemrég fejezte be az Országgyűlés, mármint a döntést e tekintetben. Ilyen értelemben ez egy kedvező dolog az agrárosok számára, ráadásul időkeret nélkül, tehát ha most éppen úgy gondoljuk, akkor akár - nem akarok megijeszteni senkit - reggelig is beszélgethetünk, vitatkozhatunk és érvelhetünk. Ezt azért emelem ki, mert általában ritka az ilyen esemény az agrárosoknak, ahhoz általában ténylegesen egy külön agrárvitanapot kell szervezni. Azonkívül azért is érdekes ez az egész dolog most, mert azért a korábbi évekhez képest az agráriumra irányult a figyelem, elsősorban az emelkedő élelmiszerárak miatt. Tehát most talán egy kicsit mindenkit jobban érdekel ez a téma.

Az agrárgazdasági törvény előírásaiból három tételt emel ki a tanács jelentése 2007-re, ezt is érintették többen, a nemzeti támogatás reálértékének a tartása, az agrárollóval kapcsolatos kérdések, illetve az agrárkeresetek alakulása. Ami a támogatás reálértéken való tartását illeti, ez a jelentés szerint teljesült. Itt én csak annyit szeretnék megjegyezni csendesen, amit elmondtam a ma délutáni bizottsági ülésen is, amikor a költségvetéssel kapcsolatosan folytattunk eszmecserét, hogy a nemzeti támogatási önrész folyamatosan csökken mind relatíve, tehát arányait tekintve, mind pedig abszolút értékben. Én ezt, nemcsak én, hanem nagyon sokan nem tartjuk helyesnek, és akkor még nem beszéltünk arról, amiről viszont délután nagyon sokat beszéltünk, hogy ebben a nemzeti támogatási részben, illetve ennek a szinten tartásában nincsen benne a 25 milliárdos úgynevezett top up 2006 óta, de azt hiszem, ezt délután alaposan kielemeztük.

Ami az úgynevezett agrárollót illeti, az örömhír, hogy már a második éve javul. Itt elsősorban a termelői árak, illetve a ráfordítási árak indexéről van szó, a 2006-os évben 4,6 százalék volt, és ez 7 százalékra emelkedett. Ez elsősorban a növénytermesztési emelkedő áraknak szólt. De azért itt halkan szeretném szintén megjegyezni, hogy például a műtrágya vagy egy-két ipari anyagnak az ára nagyon-nagyon durván nőtt, a műtrágyánál 100 százalékos emelkedés is történt bizonyos műtrágyatípusoknál.

(19.30)

Ami pedig az agrárkereseteket illeti: itt szintén - a korábbi évekhez hasonlóan - szomorúan tudjuk megállapítani, hogy igaz, hogy emelkedés van, de a relatív leszakadásunk folyamatos, háromnegyedét érjük el a nemzetgazdasági átlagnak, és ahogy a délutáni vitában a jövő évi költségvetésről szó volt, úgy látom, hogy nem a 2009-es év lesz az, amikor ez felzárkózás meg fog kezdődni, mármint ami a kereseteket illeti.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az agrárium szerepét többféleképpen szokás megítélni. Vannak, akik úgymond kívülről látják az agráriumot, és - hogy is mondjam - lekezelően szoktak beszélni az agráriumról, a mezőgazdaságról. Itt vannak azok a megfogalmazások általában, hogy a GDP-n belül milyen pici a részesedése - ez 3,6 százalék volt 2007-ben -, a foglalkoztatottak száma folyamatosan csökken az agráriumban - ez 4,7 százalék volt 2007-ben -, vagy a beruházásokon belül is sajnos szomorú, hogy az aránya a hozzáadottérték-termelésben folyamatosan csökken, tehát úgy általában lekezelően beszélnek erről a dologról.

Mi, akik elfogultak vagyunk, agrárosok, némiképpen nyilván másképpen látjuk ezt a dolgot. Úgy szoktunk fogalmazni, hogy a szélesebb értelemben vett agrárbiznisz súlya sokkal jelentősebb, mint az a 3-4 százalék, itt 12-13 százalékról szoktunk beszélni. Minden egyes agrárjelentésben benne van az agrárágazat, agrobiznisz multifunkcionális szerepe, tehát a környezet védelme, a kultúrállapotban tartás, az élelmiszer-biztonság, a vidéki foglalkoztatottság, egyáltalán a vidéki lét, a vidéki élet, és mint nagyon elfogultak arra is nagyon büszkék vagyunk, hogy az egyetlen termelőágazat, ahol a külkereskedelmi egyensúly pozitív egyenleget mutat. De azért arra szeretném fölhívni a figyelmet - bár a jelenlévőknek talán nem kell -, hogy én úgy gondolom, hogy Magyarországon a mezőgazdaság vagy az úgynevezett agrobiznisz súlya mindig néhány százalékponttal magasabb lesz, mint a fejlett nyugat-európai országokban, hiszen erre az adottságaink megvannak és kitűnőek. Az egy más dolog, hogy hogyan élünk vele.

Néhány szót a beruházásokról, fejlesztésekről. Úgy gondolom, függetlenül attól, hogy itt a tengelyek kapcsán nem teljesen azonos a véleményünk, de a műszaki színvonal elsősorban az Új Magyarország vidékfejlesztés program 1-es tengelyének köszönhetően nagyon sokat javult. Az új mezőgazdasági gépek forgalma 70 százalékkal nőt 2006-hoz képest, persze ebben az is közrejátszik, hogy 2006-ban nagyon alacsony volt a bázis, hiszen már mindenki 2007-re spekulált, amikor tudta, hogy majd milyen források lesznek.

Az egy hektárra jutó beruházások értéke az egyéni gazdaságokban 43 800 forint volt, amely egyharmaddal haladta meg az egy évvel korábbi értéket. Azonban még ez a nagymértékű növekedés sem volt elég ahhoz, hogy a nettó beruházás előjelét pozitívra fordítsa, mert az mínusz 2700 forint, így a befektetések 2007-ben elsősorban csak az értékcsökkenést, valamint a selejtezett vagy értékesített eszközök pótlását szolgálták, de a nettó eszközállomány - még egyszer mondom, az egyéni gazdaságokban - nem emelkedett. Tehát az egyéni gazdaságban a lemaradás üteme lassult, illetve a felzárkózás meg sem kezdődött. Most a kérdés persze az, hogy ezek az egyéni gazdaságok nem elég tőkeerősek, azért nem tudtak élni ezzel a lehetőséggel, vagy a kiírások voltak olyanok, hogy egyáltalán nem is tudtak labdába rúgni.

Ugyanez a társas vállalkozásoknál kedvezőbb képet mutat, a hektáronkénti beruházás 87 400 forint volt, ami összességében 22 000 forinttal növelte az eszközök könyv szerinti értékét. Míg egy évvel korábban csak az eszközpótló beruházásokat hajtották végre, 2007-ben már tényleges fejlesztések is történtek.

A műtrágyára az előbb utalást tettem. A forgalom több mint 22 százalékkal növekedett, de mondtam, hogy rendkívül jelentős áremelkedések voltak, ez nyilván összefügg azzal is, hogy a 2006. év viszonylag jó gazdasági év volt, és a termelők a keresletet megnövelték a műtrágyapiacon.

A növényvédő szernél is voltak áremelkedések, ha nem is olyan jelentős, mint a műtrágyánál, itt azonban nem is erről szeretnék beszélni, hanem a növényvédő szer kapcsán - nagyon óvatosan használom a fogalmat - valami reformot tervez az Unió, legalábbis a szakma szerint. Állítólag a mai hatóanyagok 65 százalékát nem lehetne fölhasználni, a rovarölő szereknél 90 százalék tiltva lenne. Ismerjük már ezeket a reformokat, a cukorágazattól kezdve sorolhatnám tovább, ez beláthatatlan hatással lenne, mondjuk, a szántóföldi növénytermesztés áraira vagy a burgonya-, szőlőárakra. Az egyébként is emelkedő élelmiszerárak mellett én úgy gondolom, hogy az agrárdiplomáciának erre nagyon oda kell majd figyelni.

Ahogy említettem, a mezőgazdasági termékek termelői árai 22 százalékkal emelkedtek, ezen belül a gabona 70 százalékkal, a gyümölcs 43 százalékkal. Nyilván ebben közrejátszottak a különböző elemi károk, az aszály és a fagykár, a növekvő élelmiszer iránti kereslet - itt Indiát és Kínát szokták említeni, a növekvő népességet, illetve a növekvő életszínvonalat -, valamint a bioetanol-termelésnek a felfutása is nyilván a gabonaárakra hatott valamilyen módon, főleg addig, amíg a gázolajárak a csillagos égig emelkedtek. Tehát mindezeknek a hatása volt az, hogy ilyen jelentős áremelkedések voltak elsősorban a növényi termékeknél.

Ennek is köszönhető, hogy a növénytermesztés aránya 55,5 százalékról 57,3 százalékra emelkedett, nyilván ezzel párhuzamosan az állattenyésztés aránya 35,8 százalékról 34,1 százalékra csökkent, tehát a sokat emlegetett - és elsősorban Gráf József miniszterségétől említett - növénytermesztés és állattenyésztés megbomlott egyensúlyának a helyreállítása finoman szólva is nem történt meg.

A növénytermesztésből szeretném kiemelni még a cukorrépát. 2007-ben 41 ezer hektáron termesztettünk Magyarországon cukorrépát, ez valamikor 70-80 ezer hektárt is elért. A miniszteri meghallgatáson én sajnos nem tudtam jelen lenni, de a jegyzőkönyvben olvastam, hogy a miniszter úr próbálkozott, hogy a termelőt és a feldolgozóipart úgymond összehozza, hogy meg tudjanak egyezni, és őszerinte mind a két fél, tehát a cukorrépa-termelők és a feldolgozóipar is felelős azért, hogy nem született egyezség, és ennek lett az eredménye, hogy az idén mindössze - ha jól tudom - 8 ezer hektáron termesztünk cukorrépát, és már csak egy cukorgyár van, a kaposvári, amely körülbelül egyharmad kapacitáson tud dolgozni. Az én véleményem szerint nem a termelők és a feldolgozóipar, hanem a feldolgozóipar és az uniós szabályozás volt az oka, hogy ez a helyzet alakult ki. Talán korábban lehetett volna lépni az FVM részéről, de az uniós szabályozás mindenképp olyan volt, hogy arra ösztönözte a termelőket, hogy fejezzék be a cukorrépa-termelést, aztán hogy ennek milyen következményei lesznek majd az országra egy-két év múlva, nem nehéz kitalálni.

Néhány további észrevételt még. Nagyon nagy gondnak látom, hogy a vertikum, tehát a feldolgozóipar, a szállító kapacitások, a logisztikai kapacitások, a kereskedelem vagy ennek jelentős része nem a termelők kezében van, azonkívül egy jelentős része viszont külföldi kézben van, tehát így az áruházláncoknak mindig is kiszolgáltatottak lesznek a termelők. Erre van az, hogy akkor tészeket, bészeket kell csinálni, ami rendben is van. Úgy gondolom, hogy ez valóban fontos lenne, főleg úgy, hogy ezek nem felülről kezdeményezett társulások lennének, hanem alulról szerveződő társulások. Az egy más dolog - talán az SPS-vitanapon merült föl -, hogy valami nyelvújítást is kéne már csinálni, egyrészt az angol kifejezésekre. Rengeteg az idegen kifejezés, moduláció meg cross compliance - lehet, hogy nem jól ejtem ki (Közbeszólásra:) köszönöm szépen a javítást -, tehát a lényeg az, hogy teli vagyunk ilyen idegen kifejezésekkel, mondtam is, hogy ha egy falugyűlésen én ezeket használnám folyamatosan, valószínűleg vasvillával kergetnének el. Ezeket magyarra kéne fordítani. Meg azokra az előítéletekre, amik a tsz-szel, a tcs-vel, tszcs-vel kapcsolatosak - ezeket össze lehet kombinálni -, lehet, hogy valami teljesen mást ki kellene találni, mert lehet, hogy ezért nem működik a dolog. (Gőgös Zoltán: Ez egy rövidítés, termelői értékesítő szövetkezet.) A rövidítésre gondolok itt.

Ami a külker dolgokat illeti: tényleg nagyon jó dolog, hogy a külker egyensúlyunk pozitív, viszont ha megnézzük az export-import szerkezetét, akkor minden elkeseredésre megvan az okunk, hiszen - ahogy korábban fogalmaztam - gyarmati jellegű a külkereskedelmünk, tehát mint annak idején a gyarmati országokból vitték a mezőgazdasági nyersanyagokat, kakaót, kávét az anyaországba, most is ez van, most a gabona az, ami gyakorlatilag az exportunkban jelentős. 2007-ben ezen még az intervenció is torzított, tehát több év eredménye volt a bevételben. Ami nagyon rossz, hogy az importban pedig a viszonylag magasan feldolgozott termékek játszanak jelentős szerepet, tehát a csatlakozás előtti magyarországi importhoz képest, amelynek az élelmiszeraránya 10-12 százalék volt, több mint a duplájára nőtt az élelmiszerimport, tehát a belföldi piacvesztés tovább folytatódik.

A morális problémákat valaki érintette: feketegazdaság, falopások, terménylopások, szerződéses fegyelem, ezek tovább rontják a helyzetet.

(19.40)

Talán amennyi időm van, az Agrárgazdasági Tanács ajánlásairól néhány dolgot. Nagyon fontosnak tartanám, hogy - az első pontban itt megfogalmazták - a termeléskorlátozás helyett a piacorientált bővítés feltételeit kellene erősíteni. Nagyon komoly agrárdiplomáciai dolog, hogy az Unió tisztázza már a WTO-val, hogy mit akarnak egymástól. Nem vagyok benne biztos, hogy jó úton megyünk, és a WTO oltárán az Unió agrárgazdaságát fel kell áldozni.

A termeléstől való függetlenítést, ami az SPS-rendszer része, nagyon veszélyes dolognak tartom. Tehát ha megnézzük, hogy az agrártámogatások lényegesen jelentősebbek vagy magasabb összegűek, mint a mezőgazdaság adózott eredménye, akkor ezt nagyon nehéz a társadalom előtt megvédeni, azok előtt, akik - mondom - csak egyszerű élelmiszer-fogyasztók, és azt látják, hogy az a rengeteg támogatás - ezt idézőjelben mondtam, mert mi tudjuk, hogy szükség van rá - egy feneketlen nagy kalapba megy. Azt persze kevesen gondolják végig, hogy milyen élelmiszerárak lennének, ha ez nem így történne.

Végezetül - most már mindenre nincs időm - úgy gondolom, agrárstratégia kellene, ezt többen is megfogalmazták, anélkül nincsen birtokstratégia, és még sorolhatnám tovább. A vízgazdálkodást nagyon fontosnak tartanánk, hogy ott valami történjen, elsősorban a Duna-Tisza közi homokhátságra gondolok (Az elnök csengetéssel a hozzászólási idő leteltét jelzi.), és a kutatás-fejlesztés is olyan terület - ezzel befejezem, elnök úr -, amiről mindig beszélünk, minden jelentésben benne van, igazából talán Indiát tudnám felhozni példának, hogy mennyit fordítottak erre a területre, és értek el eredményeket.

Minden agrárjelentés annyit ér, amennyi megvalósul belőle, mondjuk, a következő évi költségvetésben. Sajnos, én a ma délutáni költségvetési vita kapcsán úgy látom, hogy ebből a sok jó javaslatból nagyon kevés dolog fog majd megvalósulni a következő évben.

Köszönöm szépen a figyelmet.