Felszólalás adatai

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Korábban egy felszólalásomban már elmondtam, hogy álláspontom szerint nemcsak súlyosan vétenek a saját választóik ellen, de súlyosan tévednek is azok a kvázi baloldaliak, akik ma távol maradnak az új alkotmány elfogadásától, megvitatásától. Súlyosan tévednek azért, mert azt gondolják, hogy a távolmaradásukkal egyben azok a baloldali értékek és baloldali gondolatok is elmaradnak innen a Házból, amelyekre pedig meggyőződésem szerint szükség van az új alkotmány elfogadása során.

(11.10)

Világos és egyértelmű ugyanis, hogy a magyar nemzet, a magyar nép egyértelműen mind baloldali értékeket, mind pedig jobboldali értékeket a sajátjának kell hogy valljon, és a sajátjának is vall. Én azt gondolom, hogy akkor, amikor ez a vita folyik, és akkor, amikor szabadon és egyértelműen elmondjuk az álláspontunkat, erre is figyelemmel kell lenni. A mostani vita egyik része éppen arról szól, hogy a preambulum, a hitvallás vajon sokat tartalmaz vagy kevesebbet tartalmaz.

Én most arról szeretnék beszélni, ami nézetem szerint hiányzik a hitvallásból. Hiányzik meggyőződésem szerint valami, aminek a pótlása nélkül igen nehéz valamiféle történelmi alkotmányról és történelmi alkotmány folyamatosságáról beszélni. Szeretnék ugyanis arra utalni, hogy 1847 és 1848 volt az a törvényhozási időszak, amikor a magyar nép, a magyar nemzet túlnyomó többségét, döntő többségét, 92 százalékát, ahogy az akkori nagyszerű politikusok fogalmaztak, bebocsátották az alkotmányosság sáncai mögé.

Legyen ez egyértelmű és világos, hogy nekünk, magyar embereknek a történelmi alkotmány egy szent dolog. De azt is látni kell, hogy ennek a fejlődése, ennek a folyamata az egy hosszú, ezeréves történet. És hogyha ebből kihagyunk olyan szakaszokat, amelyek éppen a népnek az ide való bejutását rekeszti ki, akkor nagy tévedésben vagyunk mi is. Ezért azt gondolom, hogy erre bizony utalni kell, utalni kellett volna.

Szeretnék a reggeli fölszólalására Horváth János képviselőtársunknak utalni. Azt kell mondanom, a Jóisten sokáig tartsa még meg itt közöttünk, és mondjon el még máskor is olyan fontos dolgokat, mint amit reggel elmondott. Arról van szó ugyanis, hogy hiányzik ebből a preambulumból valami, hiányzik az az óriási demokratikus kísérlet, amely 1945 és '47 között ebben az országban végbement. Az egy olyan demokratikus kísérlet volt, amely egy megszállt országon belül azt tudta eredményezni, hogy a Független Kisgazdapárt mint gyűjtőpárt, nem mint kisgazdák, hanem mint gyűjtőpárt, több mint 57 százalékos eredménnyel tudta ezt a nemzetet összefogni. Nincs valamiféle áthallásunk, kedves képviselőtársaim, hogy az a fajta gyűjtőpárt, amelyik 52 százalékkal el tudta érni, hogy ma kétharmados többséggel itt vagyunk a parlamentben, valami olyasmifélét kellett végrehajtson, hogy egy nemzetegyesítésre volt szükség ahhoz, hogy egyáltalán ez bekövetkezzék? Ezért azt gondolom, hogy ennek az előrebocsátása nélkül nem teljes ez a preambulum.

Nekünk, kisgazdáknak már, személy szerint nekem is, azt gondolom, nem titok, az egyik alapvető kérdés volt, hogy a föld védelme benne lesz-e ebben az új alkotmányban és hogyan lesz benne. Én örömmel látom, hogy benne van, csak nem elég erősen. Örömmel látom, hogy benne van, valahol úgy együtt a termőföld, a biológiai sokféleséggel, a kulturális értékekkel. Mint korábbi jogalkalmazó is azt kell mondanom, hogy nagyon nehéz lesz erre az alkotmányos helyre hivatkozni, ha ez nem egyértelműbb annál, mint ahogyan ez a mostani fogalmazás tartalmazza.

De ezen túlmenően meggyőződésem - és erre módosító indítványokat kívánnék benyújtani -, hogy világossá kell tenni, hogy olyan speciális tárgyról van szó, a magyar nemzetnek utolsó megmaradt vagyonáról, amelynek a védelméről hangsúlyosan kell gondolkodnunk. A XII. cikk (1) bekezdésének ezért majd a kiegészítését szeretném indítványozni, amely a tulajdonhoz és az örökléshez való jognál világossá teszi, hogy sarkalatos törvénnyel a termőföldre vonatkozó szabályozók ezeken a területeken is változtathatók, szigoríthatók, illetve oly módon változtathatók, hogy az egyértelműen a termőföld védelmét jelentse.

Ezt meghaladóan azt is ki kell jelenteni - kezdettől fogva ez volt az álláspontunk, és most is az az álláspontunk -, a termőföld védelme a kistelepülések védelme nélkül nem lehetséges. Ezért világos és egyértelmű szabályozót kell bevezetni ebbe az alkotmányba, amely azt tartalmazza - erre is módosítót kívánnék benyújtani -, hogy a magyar állam különös oltalommal védi a kistelepülések, falvak, tanyákon élők népességének a létbiztonságát. Ez a létbiztonság az, amelyik megteremti azt, hogy a termőföld meg is tudjon maradni, ne csak egyfajta nemes szándék legyen a termőföld védelme.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék arról is szólni, ami, úgy gondolom, egy kicsikét már túlmegy azon a területen, mint amiről eddig szóltam. Én azt gondolom, hogy itt egy nagy vita volt korábban arról, hogy az Alkotmánybíróságnak miféle jogkörei legyenek, ezeket a jogköröket miként gyakorolja, hogy az Alkotmánybírósághoz hogyan lehessen fordulni. Egyetértek azzal, hogy az Alkotmánybírósághoz történő panaszbeadványoknak a lehetőségét korlátozni kell. A jelenlegi helyzet ugyanis hosszú távon, sőt már rövid távon is fenntarthatatlan.

De azért azon el kell gondolkodni, és úgy gondolom, azt a szabályt át kellene gondolni, hogy vajon helyes-e, hogy az országgyűlési képviselőknek, azaz a megválasztott, a nép által megválasztott képviselőknek egynegyede legyen jogosult panaszbeadványt előterjeszteni. Ez azt jelenti, hogy a frakciók egy jelentős része, adott esetben a túlnyomó része kirekesztésre kerülne az alkotmányos panaszok benyújtásának a lehetőségétől. Nem hiszem, hogy ez így helyes lenne, és úgy gondolom, hogy ezen bizony érdemes elgondolkodni. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Amit én nagyon fontosnak tartanék, és ezt pozitívnak tartom, ellentétben a Szili Katalin által előterjesztett alkotmánnyal, kezdettől fogva az volt az álláspontom és az álláspontunk, hogy az ombudsmani rendszert úgy kell fölállítani, hogy az valóban hatékonyan tudjon működni, egyértelmű és világos központi akarat, azaz az ombudsmani akarat szerint működjön. Ha ezek ágazatokra bomlanak, akkor megállíthatatlan az, hogy mindenki akar még egy ombudsmant. Csodálom, hogy még nincs nyugdíjas-ombudsman, ha már van a fiataloknak, csodálom, hogy nincs még egyéb védelmi ombudsman, mert miért ne lenne, ugyanezen az alapon. Ezért ez a javaslat, amely itt szerepel az alkotmányban, szerintem jó és szerencsés, ezt meggyőződésem szerint támogatni lehet és támogatni kell.

Hadd szóljak végezetül valamiről, ami remélem, hogy már csak utánlövés. Én őszintén megdöbbentem, meglepődtem, amikor az az ötlet előkeveredett, amely a mostani javaslatban még szerepel, a XXI. cikk (2) bekezdésében, a kiskorúak szavazati jogáról van szó. Erre az előző felszólalásomban azt mondtam, és most is ugyanazt mondom, hogy jobb lett volna ezt azonnal elfelejteni. Hiszen a kiskorúak szavazati jogára vonatkozóan eddig képviselőtársaim háromféle verziót ismerhettek meg. Volt olyan verzió, amely arról szólt, hogy ez családi ügy; volt olyan verzió, amely arról szólt, hogyha visszaemlékeznek, hogy nem is egy gyerek, hanem esetleg több gyerek esetében van a szavazati jog.

Csak egy apró dolgot, most nem a jogi részét szeretném elmondani, hogy milyen mértékű áttörést jelentene ez olyan irányba, hogy egy ember-egy szavazat, ami egy alapdolog a demokrácián belül meggyőződésem szerint. Tehát el tudják azt képzelni, kedves képviselőtársaim, hogy van olyan magyar anya, aki azért akar szülni, hogy legyen még egy szavazati joga? El tudják azt képzelni, hogy vagyunk mi olyan öregek, akik nem azokra az utódainkra gondolunk, akiket sikerült vagy már fölnevelni, akikből már sikerült 18 éven felüli, nagykorú gyermekeket a világnak és a magyar nemzetnek adni, hogy azokat akarjuk boldogítani? Hát el lehet ezt képzelni? Nyilván nem lehet.

Következésképpen én azt gondolom, hogy a nemzedékek közötti ilyesfajta ellentétnek még a felvetése is szerencsétlen meggyőződésem szerint, ezért ezt, úgy gondolom, törölni kell, ezt a szakaszt ebből az alkotmányjavaslatból. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Végül, de nem utolsósorban engedjenek meg egy rövid gondolatot: lehet-e ez az alkotmánytervezet az egész magyar nemzet alkotmánya? Szilárd meggyőződésem, hogy lehet. De ehhez nekünk, akik ezt az alkotmányt majd elfogadjuk, nyitott szívűnek, egyértelműen olyannak kell lenni, akik világosan és egyértelműen egész magyar nemzetben gondolkodnak, legyenek azok fiatalok, középkorúak, idősek, szegények vagy gazdagok.

Ezért még egy utolsó javaslatom van: a szegényekről nem feledkezhetünk meg. Ennek az országnak hárommillió szegény embere van, ebből egymillió mélyszegénységben él. A preambulum tesz egy utalást, csak éppen nem elégségest az én meggyőződésem szerint. Azt mondja, hogy segíteni kell. Én azt mondom, hogy nem elég segíteni, a karitász itt kevés, felemelni kell. Ezeknek az embereknek jövőképet, jövőlehetőséget, felemelkedést kell biztosítani. Az alkotmányba ezt be kell venni meggyőződésem szerint, és hárommillió embert megint be kell engedni, most már nem az alkotmányosság sáncai közé, hanem az egész magyar nemzet közösségébe.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a Jobbik padsoraiban.)