Készült: 2021.04.10.23:13:32 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
7 50 2002.06.11. 3:10  49-55

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Önök a választási kampányban kijelentették, hogy hatalomra kerülésük esetén megszüntetik az Országimázs Központot - ez már megtörtént -, költségeit pedig az éhező gyermekek javára fordítják. Valami hasonlót a miniszterelnök úr is mondott székfoglaló beszédében. Most eltekintek attól, hogy a valóban szerencsétlen sorsú gyermekek támogatását és hazánk külföldi jó hírét így összekapcsolni bizony átlátszó demagógia.

Igen nagy kárnak és bajnak tartom, hogy talán gyűlöletek, de bizonyosan nagyon erős indulatok is vezették ezeket a kijelentéseket. Sajnos az is igaz, hogy 1994 lopakodó nyarán is egyetlenegy miniszterelnöki, szinte már II. József-i tollvonással szűnt meg még az a gyenge kezdeményezés is, amelyet az Antall-Boross-kormány idején létrehozva megpróbáltuk megtenni mindazt, amit minden, valamit is magára adó európai kormány tesz nemzete érdekében - és amit természetesen az önök új kormányának is tennie kell.

Interpellációmban most kérdezni és kérni is szeretnék öntől valamit. Kérdezem, hogy valóban fel kívánják-e számolni az Országimázs Központot. Időközben - interpellációm megfogalmazása óta - ez a kérdés sajnos költői kérdéssé vált, mégis nézzék el nekem, kérem, mert azért teszem fel, mert mindig is szívemen viseltem a "Magyarország torz tükre a nagyvilágban" kérdéskört, és azt is, hogy tegyünk valamit ez ügyben.

Kérdezem tehát, hogy ha a Miniszterelnöki Hivatalban - és azt hiszem, így keretes a fogalmazás - át is alakítják a munkamegosztást, akkor kiöntik-e majd a gyereket is a fürdővízzel. '94-ben, amikor szót emeltem a hasonlók ellen, az volt a szociálliberális válasz, hogy nem kell semmiféle iroda meg hivatal, egyszerűen csak jó politikusok kellenek, olyanok, akik jól politizálnak, és akkor majd javulni fog hazánk képe is a nagyvilágban. Hagyjuk most, hogy mindez másként lett, én inkább azt kérdezem, milyen valódi, intézményesített formája lesz majd mindannak, amit egykor Klebelsberg Kunó kezdett magyar kultúránknak a nagyvilág előtti bemutatásával. Ez a kérdés.

Amit pedig kérek, az az elmondottak folytatása. Arra kérem önt, miniszter úr mint a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert, hogy értse meg és lássa át a kormánnyal együtt: nekünk, magyaroknak is szükségünk van arra, amire a franciáknak, a németeknek, az angoloknak és más európai nemzeteknek és kormányoknak. Szükségünk van arra, hogy okosan koordináljuk, megszervezzük nemcsak önmagunkat, de a nagyvilág előtti külképünket is, mindazt, amiről már sokszor elmondtam, hogy nem elég magyarnak lenni, annak is kell látszani. És nemcsak a 10 millióért, hanem mind a 15-ért, egyszóval közös önmagunkért.

Hogy miért? Mert ez áll érdekünkben és becsületünkben Európában.

Köszönöm, elnök asszony. Miniszter úr, várom válaszát. (Taps az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
7 54 2002.06.11. 1:06  49-55

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Köszönöm a válaszát. Sajnos, amitől tartottam, bekövetkezett, hiszen magára az országkép-alakításra mint nemzetpolitikai feladatra most, ebben a hangulatban és ebben az időszakban rányomják a hatásukat, rányomják a bélyegüket, ahogy ön is mondta, bizonyos büntetőjogi ügyek és aktuálpolitikai kérdések.

Semmiképpen sem a Happy Endre, az Országimázsra és az Ezüsthajóra, nem, az én kérdésem arra vonatkozott, hogy a magyar nemzetet és a Magyar Köztársaságot érő, mondjuk úgy, információs inzultusok ellen, az azokra való reagálásban az országképet, a pozitív országképet - az "imázs" szót kerülöm is - kell-e önök szerint valamilyen módon intézményesíteni. Hitem szerint kellene intézményesíteni, mert az országképformálás, Magyarország külképe a világban több mint pusztán idegenforgalmi és turisztikai kérdés.

Az alapszándékunk közös, az intézményi megoldással nem tudok egyetérteni, ezért sajnálatomra a válaszát nem tudom elfogadni. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 127 2002.06.18. 2:14  126-133

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Úgy adódott, hogy ezt a kérdést ma már itt érintettük a parlamentben, de azt hiszem, hogy a kérdés súlya indokolja, hogy ezt ki is bontsuk. Az elmúlt hetekben a Citadella sajnos mára elbontott lődombján választókörzetem számos polgára demonstrált egy, a törvényt lábbal tipró ügyben a Gellérthegyvédő Egyesület szervezésében. A Citadella 4U Kft. építési engedély nélkül dúl szét egy közparkot, és önkényes területfoglalással, hajszolt ütemű építkezéssel teremtett kész helyzetet. Az elkészült építményt - terasz, illemhely és hasonlók - fennmaradási engedéllyel kívánja törvényesíteni. Pedig a természetvédelmi területhez csatlakozó lakóövezet a panoráma, a természeti adottságok és a csend miatt különleges nemzeti érték, és mint ilyen, építésrendészetileg is szigorúan szabályozott, kiemelt övezetként kezelendő.

A Citadella kiemelt műemlékünk, a magyar állam elidegeníthetetlen tulajdona. A tulajdonosi jogokat a Kincstári Vagyoni Igazgatóság gyakorolja, ám ügyeiben egy 2001-es törvény szerint építési hatóságként a ma már idézett Kulturális Örökségvédelmi Hivatal köteles eljárni. E botrányos ügyben a hivatal olyan határozatot hozott, amely szerencsére kimondta az építkezés leállítását és az eredeti állapot visszaállítását; kimondta, de eddig még minden következmény nélkül.

Tisztelt Miniszter Úr! A világörökségi védelem alatt álló területen gyepet, talajt letarolni, sziklákat, fákat markolókkal kirángatni, régészeti leleteket megsemmisíteni, mindez nem építészeti szabálysértés. Elképzelhetetlennek és elfogadhatatlannak tartom, hogy a magyar állam ne tudjon vagy ne akarjon érvényt szerezni a törvénynek. Politikai felhangja ugyanis úgymond nem az építkezésnek van, hanem annak lesz, ha nem történik semmi.

Kérdezem és kérem ezért a miniszter urat, mit kíván tenni a törvény tekintélyének helyreállítása érdekében, valódi példát statuálva az üzleti érdek és a személyes önkény ellenében. Nem csak választóim nevében várom a miniszter úr válaszát.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

(12.30)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 131 2002.06.18. 1:05  126-133

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Tisztelt Miniszter Úr! Köszönöm a válaszát. Örülök, hogy egyformán értékeljük, illetve egyforma módon értelmezzük közös felelősségünket. Önnek mint a kormány tagjának és nekem, mint az érintett terület egyéni képviselőjének persze más és más a jogkörünk, de mindketten elfogadjuk és úgy ítéljük meg, hogy ami ott történt, az tarthatatlan és elfogadhatatlan. Azonban a remény és a bizalom vagy annak áhítása, óhajtása, hogy talán júliusban megkezdődik a helyreállítás, kevés, de szükséges kiindulópont. Ma még csak júniust írunk, június derekán járunk, és nyilván nem mehetünk elébe sem a jogban, sem a naptárban az időnek. Önnel együtt bízom és reménykedem abban, hogy ez megkezdődik. Ha azonban mégsem kezdődik meg, akkor abban bízom, hogy az önök kormánya példát statuál, és semmilyen háttérre nem lévén tekintettel, valóban végre fogja hajtani a magyar kormány szerveinek döntését.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 127 2002.06.25. 2:27  126-129

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Államtitkár Úr! Hetek óta tart a Bartók Béla út sajnos, csupán egyik szakaszának helyreállítása, ami számtalan kellemetlenséggel, nehézséggel és például a környékbeli kereskedőknek is igen nagy veszteségekkel jár. Emiatt azonban természetesen nem a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához tennék fel kérdést, segítségért is fordulva hozzájuk, ám a Móricz Zsigmond körtér átépítése során eltűnt a helyéről a Szent Imre-szoborcsoport. A sajtóhírek szerint azért - és teljesen hihető -, mert az építkezés ideje alatt kívánják a szoboralakot restaurálni.

Ennek természetesen csak örülni lehet, ha a hír a valóságnak megfelel - márpedig úgy tűnik, több forrásból származik és meg is felel -, csak bizonyos részletekkel nem vagyunk tisztában.

A szobrok minden előzetes bejelentés nélküli eltávolítása némileg megdöbbentette Szent Imre város lakóit, választókörzetem polgárait. Nemcsak az idősebbeket, akik régi hírek és félelmek nyomán, hiszen korábban mindig lábra kaptak ilyenfajta - nem minden politikai él nélküli hírek és félelmek -, nos, tehát ők korábban is attól tartottak már, hogy az építkezés egyszer majd csak ürügy lesz, és Szent Imre többet nem jön vissza. A szobrok hűlt helye mindenkit meglepett, mivel nem tudni, kik és hova szállították Kisfaludi Strobl Zsigmond remekművének darabjait, kik végzik el a restaurálást, főként pedig azt nem, hogy mikor állítják vissza eredeti helyére a bronzból készült, mészkőtalapzatos, 1930-ban felállított emlékművet. Csak azt tudjuk, hogy a restaurálás mintegy 25 millió forintba kerül.

Tisztelt Államtitkár Úr! Szent Imre herceg emlékműve nem csupán Budapest legszebb köztéri szobrainak egyike. Dél-Budának abban a városrészében található, ahol a ciszterciták megtelepedése óta Szent Imre tisztelete ma is eleven, ahol a Feneketlen-tó partján álló templom Szent Imréről nyerte a nevét, és ahol a ciszterek Szent Imre Gimnáziuma működik, és amit ismét, egy évtized óta újra csak Szent Imre városnak nevezünk.

A szoborcsoport pedig jelkép, nemcsak az ostromot, de az '56-os körtéri harcokat is sértetlenül vészelte át.

Kérdezem tehát az államtitkár urat, hogy minisztériuma - azon túl, hogy ezúttal is köszönöm a segítséget, a 25 millió forintos támogatást - tudja-e, tudják-e önök garantálni azt, hogy a szobrok az eredeti helyükre kerülnek vissza a munkák elvégzése után.

Köszönöm válaszát.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 151 2002.06.25. 2:31  150-157

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Miniszter Asszony! Egy olyan méretű építkezésnél, mint a Bartók Béla út régóta várt felújítása, nemcsak úgymond kellemetlenségek adódnak, előfordulnak más súlyos károk is, ezeket azonban - az élő környezet dúló pusztítását, a fasorok megtizedelését - a civilizált világban nem megmagyarázzák, hanem elkerülik. Párizsban sem ritkák a hasonló átépítések, a platánok mégis túlélik ezeket, nem beszélve a német, svájci, osztrák városokról.

Budapest azonban sajnos ez ügyben is tartós és hazug kettősségben él: a propaganda a zöldövezetek, a természet, a fák, fasorok védelmétől hangos, aztán pedig suttyomban beindulnak a láncfűrészek. A természetvédők hiába küzdöttek, a Gresham előtti park ritka ősfáit jórészt elpusztították. Hiába volt minden lakossági tiltakozás, Lágymányoson az Irinyi József utcától délre épült irodaház helyén egy egész kis erdőt irtottak ki, persze engedéllyel, jól dokumentáltan. A Citadellán történt természetpusztítás botrányát e Házban már felhoztam, most pedig a Bartók Béla úti fasor egészséges fáinak a védelmében kérem a miniszter asszony segítségét.

Kénytelen vagyok önhöz fordulni, miniszter asszony, mert a Főkert Rt. szerint "azzal, hogy csak a platánok egy részét vágják ki, teljesen felborítják a fasor egységes képét". A megmaradó, télen már balesetveszélyes - miért balesetveszélyes? - fák későbbi cseréjekor pedig már megint fel kell törni az aszfaltot. A megkímélt fák gyökerét a munkagépek pedig úgyis megsemmisítik, azok aztán elsorvadnak, jobb tehát, ha egyszerre kivágják mindet.

Tisztelt Miniszter Asszony! Ezt az érvelést, amit egy lapból idéztem, kényelmes, gondatlan és ostobán felelőtlen fedőszövegnek tartom, természetvédelmi nácizmusnak, mert mi más ez, ha a Szent Gellért térről 11 fát irtanak ki, közülük csak ötöt úgymond betegség miatt, a körtéri 28 hatalmas platánt - 16-ot betegség miatt -, a körtéren 13-at, a Kosztolányi térig 58-at, a Hamzsabégi úton ötöt, összesen 410 fát, de csak 130 "elhelyezésére" van lehetőség.

 

 

(13.00)

 

 

Tudom, hogy ez a terület, az ügy maga a konkrét esetben nem a minisztérium kompetenciája. Ha azonban a miniszter asszony nem segít, a szép budai fasorunk Kosztolányi Dezső üllői úti fáinak a sorsára juthat.

Támogató fellépését kérve várom válaszát.

Köszönöm. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 155 2002.06.25. 1:26  150-157

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm szépen, miniszter asszony. Ön azzal felelt, amire én számítottam, hogy tudniillik egyeztetést és az ügy figyelemmel kísérését fogják folytatni, illetve önmaguknak előírni.

Egyetértek önnel abban is, hogy a kérdés dőljön el, és ne a fák. Persze, hogy egy oldalon állunk ebben a kérdésben, amelyben nincsen politika. Örülök annak, hogy Kiss Elemér miniszter úr múltkori válaszát követően máris konkrét intézkedések történtek az én kérdésemben pusztán szomorú illusztrációként emlegetett Citadella-rombolás ügyében.

Ez fővárosi és kerületi önkormányzati kérdés, de a főpolgármester úr nem ül itt, nem interpellálható. Azonban nemcsak a kerület ügye ez, hiszen itt a fővárosi és a kerületi tulajdonviszonyok és még nagyon sok minden - rossz térképek, oda nem figyelés - valóban nehezíti a dolgunkat. De azért köszönöm meg és kérem továbbra is a támogatását, mert ön annak a tárcának az élén áll, amelyik a természet védelméért is felelős, kicsiben és nagyban, és valóban - amint elmondottuk itt már mind a ketten - ez önkormányzati kérdés. A legtöbbet, amit kérhetek, azt ön megadja - megígérte -: határozott figyelem és egyeztetés, ha szükséges, akkor békéltető tárgyalások a fák közös védelme érdekében.

Köszönöm. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 347 2002.06.25. 4:52  346-347

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A külügyi bizottság legutóbbi ülésein sok mindenről szó esett, egy valóban nagyon fontos és aktuális kérdés azonban sajnos nem került napirendre: az, hogy július 6-án Kolozsváron ugyan miért tárgyalja újra a magyar és a román miniszterelnök a tavaly decemberben megkötött Orbán-Naš tase-féle egyetértési nyilatkozatot.

Melyik fél kezdeményezése ez, melyiknek áll érdekében, és mi az elérendő magyar cél? Ha a híreknek hihetünk, Naš tase román miniszterelnök Aradon nemrég kijelentette, idézem: "Románia elvárja, hogy az egyetértési nyilatkozatban megfogalmazott vállalásait Magyarország teljesítse, attól függetlenül, hogy ki áll a budapesti kormány élén."

 

(19.20)

 

Ez helyes és természetes igény, ámde kölcsönös is kell hogy legyen, hiszen nem Magyarország szokta kötelezettségeit nem teljesíteni. Az már csupán röpke kérdés, hogy ha Románia ennek az egyezségnek a teljesülését várja, valószínűleg elégedett vele. Az előző magyar kormány is az volt, azért is írta alá, de akkor, kérdezem, most mit kell benne újra megvitatni. Lehet, hogy itt is csak egy megfontolatlan, ámde sajnos külpolitikai kampányígéret teljesítéséről van szó?

A miniszterelnök úr a Kolozsvári Krónikában nemrég azt fejtette ki, hogy szerinte az Orbán-kormány túlszerette a romániai magyarságot. Ez sajnos már önmagában sem vall túlzott tapintatra, mi több, ízetlen üzenet. Azt hiszem, így nehéz lesz megalapozni a kölcsönös bizalmat. És nem azzal szerette túl őket, hogy segített, amiben csak tudott, nem is azzal, hogy úgymond fejlesztette magyarságtudatukat - bár szerintem a magyarságtudatot nem annyira Erdélyben, mint inkább Magyarországon kellene fejleszteni -, hanem azzal szerette túl őket, hogy segítőkészségében olyan lépéseket is megtett, amelyeket a mostani kormány nem tart helyesnek.

Kérdezhetném, melyek voltak ezek a lépések. A történtek után csupán reménykedhetünk abban, hogy a státustörvényben rögzített kedvezmények - amint azt a miniszterelnök úr megígérte - valóban meg is maradnak. De nem ezért kértem szót.

Abban ugyanis változatlanul bíznom kell - bíznom, mert mást nem tehetek -, hogy a Trianonban elszakított területek magyar nemzeti közösségeinek ügyében, az irántuk érzett cselekvő felelősség dolgában a nemzeti külpolitika alapjai változatlanok maradnak.

Arról kívánok szólni, hogy az alapvető nemzeti konszenzusnak része az az alapelv is, hogy Budapest, a magyar kormány sem a felvidéki magyaroknak, sem Kárpátaljának, sem Erdélynek, sem a Vajdaságnak, sem másnak, senkinek nem mondja meg, hogy mit akarjon. A mindenkori magyar kormány kötelessége az adott mozgástérben és erejéhez mérten a kétoldalú kapcsolatokban és a nemzetközi diplomáciában egyaránt azt és csakis azt képviselni - ez a dolgunk -, amit ők mondanak meg nekünk; azon legitim magyar közképviseleti szervek, pártok, amelyeknek mandátuma magyar közösségük stratégiai érdekeinek képviselete a magyarként való megmaradás és az egzisztenciális felemelkedés érdekében.

Ha pedig Markó Béla szenátor, az RMDSZ szövetségi elnöke - mindegy, hogy ki szereti, ki nem - többször is éppen azt jelentette ki, hogy az Orbán-Naš tase-megállapodás javára vált az erdélyi magyarságnak és a magyar-román államközi kapcsolatoknak is, akkor meg kell kérdeznem, hogy minek kell azt újratárgyalni. Ha a kétmilliós erdélyi-romániai magyar közösség képviselete úgy látja, hogy a kedvezménytörvényt és a végrehajtás tapasztalatait a Magyar Állandó Értekezletnek kell megvitatnia és nem előbb, miért kell azt megelőzően, előttem érthetetlen és rögtönzött rohammunkában belefogni egy számunkra bizonytalan kimenetelű újabb magyar-román játszmába?

Ha pedig úgy áll a dolog, hogy az MSZP-SZDSZ-koalíció szerint az elfajult túlszeretés hibás lépésekhez vezetett, nem volna-e egyszerűbb és méltányosabb mindezt előbb az érintettekkel, és itthon, velünk, az ellenzékkel megbeszélni, nem pedig a román féllel? Mert a kolozsvári tárgyalásoknak a hírek szerint az újratárgyalás lesz a célja. Még ha a kormány úgy látja is, hogy a kedvezménytörvény és az Orbán-Naš tase-megállapodás nincs egymással fedésben, vagy amint ők mondani szokták, a kormányfői egyezség felülírta a törvény szövegét, akkor is kérdezem, hogy nem a magyar-magyar közös térfélen volna-e helyes ezt az összhangot együtt megkeresni és megtalálni; például a Magyar Országgyűlés külügyi bizottságában, aztán itt, a tisztelt Ház előtt.

Elnök Asszony! Köszönöm a szót, köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 50 2002.07.02. 2:41  49-56

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Külügyminiszter Úr! "Módosítják a státustörvényt? - Bársony: Nem tájékoztattak." - és sorolhatnám a nyugtalanító sajtóhírek címeit, azokét, amelyek a kedvezménytörvény valóban tartalmi módosítását vagy csupán technikai pontosítását taglalták; taglalták, vagy inkább talán pártpolitikai meggondolásokból lebegtették, ismét fölösleges bizonytalanságot keltve a hazai és a határon túli magyar közvélemény egy részében.

Bízom benne, hogy a Külügyminisztériumban azóta megtalálták az előző kormány e tárgyban készített utolsó előterjesztését. Előterjesztést mondok, és nem határozatot, amelynek technikai pontosításai a kedvezménytörvény és a végrehajtási utasítás összhangját kívánják megteremteni.

A kormányváltás ígéretük szerint nem hoz majd fordulatot, legalábbis a nemzetpolitikában, akkor pedig az MSZP által is támogatott kedvezménytörvény érdekében kell cselekedni. Beleértem ebbe természetesen azt is, hogy mindaddig, amíg valóban nincsenek konkrét tapasztalatok a törvény hatálybalépése óta eltelt időről, addig nem a naptári dátumokat, hanem a tényleges politikai folyamatokat szükséges tekintetbe venni, még akkor is, ha ezek nem minden szomszédunknál kedvezőek. Ahol pedig akár csak viszonylagosan is kedvezőeknek mondhatók - Romániáról beszélek -, ott kifejezetten károsnak tartanám az MSZP által oly gyakran emlegetett újratárgyalást.

Természetesen az Orbán-Naš tase-megállapodásra gondolok, ezzel kapcsolatban pedig arra a fontos alapelvre, hogy nekünk itt a Magyar Országgyűlésben támogatnunk csakis azt lehet és szabad, amit az erdélyi magyarság legitim képviselői megfogalmaznak. Ha tehát az RMDSZ úgy látja, hogy az Orbán-Naš tase-egyezség segíti a kedvezménytörvény romániai érvényesülését, akkor jó volna elkerülni a kettős játékot, hogy státustörvény igen, Orbán-Naš tase-paktum pedig nem. A Magyar Állandó Értekezletnek ennél sokkal többre kell majd jutnia.

Kérdezem tehát a miniszter urat - mert ez a legfontosabb -, mikor lesz újra Magyar Állandó Értekezlet. Magukra hagyjuk-e a folyamatokat, úgymond bedobjuk-e a gyeplőt a lovak közé azzal, hogy úgymond addig is elemezzük a tapasztalatokat, vagy pedig végre határozott és egyértelmű kormánydöntés születik a teendőkről?

Érdeklődéssel várom a miniszter úr válaszát. Köszönöm. (Taps az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 54-56 2002.07.02. 1:24  49-56

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Föltettem magamban, hogy annak ellenére, hogy válasza első felében a külügyminisztériumi átadás-átvétel keretei között lezajlott anomáliák pártpolitikai, technikai megítélésében nem értünk egyet, és nem hátratekintek, hanem előre, mégpedig éppen az ön által is emlegetett több mint 92 százalékos nemzeti konszenzust tükröző kedvezménytörvény megalkotására építve, továbbá arra, hogy Strasbourgban talán egy személy kivételével, de valóban nemzeti konszenzus működik... - itt a sajtóról van szó, ha a sajtó rosszul írta, képviselő úr, akkor ez a sajtó tévedése. Komolyabb ennél azonban az, hogy a magyar státustörvényt nyugat-európai tájékozatlanságból, mondjuk így, megfúrni akarókkal szemben egységes a magyar képviselet Nyugaton is.

 

 

(11.00)

 

Feltettem tehát magamban, hogy mivel egyetértünk ezekben az alapvető kérdésekben, de a miniszter úr nem hajlandó vagy nem tud még a Magyar Állandó Értekezletre vonatkozóan konkrét dátumot mondani, akkor a válaszát (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) nem fogadom el. Mivel azonban az ország nyilvánossága előtt és a határon túli magyaroknak is garanciálisan (Az elnök a csengő újbóli megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) kimondta azt, hogy szeptember 30-áig...

 

ELNÖK: Képviselő úr!

 

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): ...ez megtörténik, a miniszter úr válaszát kénytelen vagyok elfogadni. Köszönöm. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 150 2002.07.02. 2:11  149-156

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! "Jó úton vagyunk!", ez a címe annak a prospektusnak, amit nemrég a Főpolgármesteri Hivatal juttatott el a Bartók Béla úton és környékén lakók postaládáiba.

A tájékoztató a főútvonal teljes felújítását ígéri, holott az átépítés csak a fővárosi kezelésű Szent Gellért tér és Hamzsabégi úti vasúti híd közötti szakaszra terjed ki, de ez természetesen nem a miniszter úr kompetenciája. A teljes útvonal egységes kezelése a főváros és a kerületi önkormányzat megegyezésétől függ, az én kérdésem azonban húsba és zsebbe, családi egzisztenciákba vágóan fontos gazdasági kérdés. Olyan súlyos gyakorlati kérdés, melynek rendezetlensége gazdasági egzisztenciák tömegét hozza súlyosan kritikus helyzetbe, lehet, hogy nem egyet közülük csődbe is juttatva.

A felújítás június 11-étől október 28-áig tart, ez idő alatt pedig nemcsak a munka folyik, de a Bartók Béla úton és környékén működő kis- és közepes méretű vállalkozások, a magánkereskedelem és az iparűzés is pang. Ebben a helyzetben csökken vagy épp megszűnik a virágárus és az optikus, a képkeretező és a cipőboltos forgalma, következésképpen csökken vagy éppen megszűnik a bevétele is. Az üzlet persze szüneteltethető, az iparűzési és más adókat, a közterheket azonban fizetni kell. Ha az üzletek nem szünetelnek, bizonyosan kevesebbet fognak adózni vagy egyenesen veszteségesek lesznek, ez pedig a következményeit tekintve nemcsak magukat a vállalkozásokat hozhatja lehetetlen helyzetbe, de a környék, a kerület belvárosának megszokott és jól működő kereskedelmi szerkezetét is beláthatatlanul megváltoztatja.

Kérdezem ezért a miniszter urat, hogy lát-e lehetőséget a részbeni kártérítésre, vagy akár egyszeri, méltányos, áthidaló jellegű hitelfelvételi lehetőség biztosítására, olyan ellensúly megteremtésére tehát, amely legalább a kárait képes enyhíteni a szóban forgó területen működő kereskedelmi egzisztenciáknak.

Segítségét kérve várom válaszát. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 154 2002.07.02. 1:14  149-156

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm, miniszter úr. Egyetértünk: arccal a jövő felé! Csakhogy az a jövő októberben fog kezdődni, és addig ezek a vállalkozók károkat szenvednek. Szokatlan a kérdés, persze hogy szokatlan; de azt nem hiszem, hogy szokatlan, hogy az országban az elmúlt években, évtizedekben, másfél évtizedben számos, nagy volumenű felújítás volt. Mi is örülünk annak a Bartók Béla út környékén, hogy ez végre, miután kiszabadult egy állóháború csapdájából, megindul. Évtizedek óta késve, de végre megindul a Bartók Béla út felújítása. Tehát azzal senkinek, Bartók Béla úton lakónak, Zircen, Záhonyban vagy Sopronban lakónak semmi problémája, hogy végre ez elkezdődik. Ennek együtt örülünk.

Csak arról van szó, hogy tudomásom szerint - és kérem, igazítson ki, ha rosszul tudom - Nyugat-Európában vannak ilyen készenléti, vis maior alapok, amelyek természetesen nem a becsülhetetlen, teljes kárt, de legalább részben alapokból finanszírozzák az ellensúlyt - bizonyára vannak ilyenek.

Én tehát nem azt kérdezem, hogy szép lesz-e a Bartók Béla út, és jó lesz-e majd ott nekünk laknunk. Jó lesz, a kereskedők is örülni fognak. Csak én azt szeretném megkérdezni, hogy gazdaságilag addig mi lesz, és abban tud-e segíteni a kormány.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 101 2002.09.10. 1:59  100-105

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A tűzijáték az ünnepi alkalmak csúcspontját jelentette régóta, akik készítették és akiknek szólt, azok mind örültek neki, nem pedig zavarta őket pihenésükben. Választókörzetemben azonban - sajnos már többéves megszokás szerint - az elmúlt nyáron egyre többen panaszkodtak az esti, éjszakai órák nyugalmát rendszeresen megzavaró tűzijátékokra. A Gellérthegyen lakók visszatérően panaszolják azóta is a különféle magántűzijátékokat, a petárdalövöldözést. Ezek a durrogtatások lehet, hogy önkormányzati és rendőrségi hozzájárulással - azóta természetesen utánanéztem: igen -, ám az érintett lakosság előzetes tájékoztatása nélkül, meglehetősen ötletszerűen zajlottak.

Természetesen - különösen a nyári idegenforgalmi szezonban - vannak a XI. kerületben is olyan ünnepélyes alkalmak, magam is részt vettem számos ilyenen, amelyek során - lehetőség szerint persze ritkán - tűzijátékra sor kerülhet. A nagy számú fogadóórás panaszokból azonban úgy ítélem meg, hogy a tűzijáték-rendezés a Gellérthegyen és környékén mára egyfajta újgazdag divattá fajult, minden tekintet nélkül a vele járó kellemetlenségek elszenvedőire.

Az ügyben már megkerestem kerületünk rendőrkapitányát - válasza a birtokomban van, korrekt és eligazító -, most azonban a Belügyminisztériumot és az államtitkár urat kérdezem: az újonnan meghonosodott tűzijátékdivat - amely persze társadalmi jelenség, és nem belügyi, rendőri kérdés - szabályozására alkalmasnak tartják-e a fennálló rendelkezéseket? Ha alkalmasnak, úgy tisztelettel kérem, hogy a Belügyminisztérium szerezzen érvényt az előírásoknak; ha pedig nem, úgy azt kérem, hogy tegyenek lépéseket a szabályozások megszigorítására.

Figyelemmel várom válaszát. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 103 2002.09.17. 1:53  102-109

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A baj nem jár egyedül, mert súlyos nyári balatoni idegenforgalmi és árvízi veszteségeink után most a patinás Gellért Szállót és Gyógyfürdőt, Budapest százéves jelképét érte valóságos katasztrófa. Egy ősrégi nyomócső öt emelet magasságba föltörő robbanása váratlan csapást mért a főváros idegenforgalmára és a gyógyturizmusra is. De a körzet képviselőjeként szólnom kell a világhírű műemléképületet ért károsodásokról is. Csak a Kelenhegyi úti csőtörés kártétele mintegy 100 milliós, de nagy károk keletkeztek a nappali kórházban, az inhalatóriumban, a súlyfürdőben, a női termálban, a pezsgőfürdőben, a hullámteraszon, valamint a mélyebb pincékbe telepített gépészeti és villamos szerkezetekben. A nagy bajok egyike, hogy ma is víz alatt áll a féltve óvott Gellérthegy tér alatti úgynevezett I-es gyógyforrás, és ennek kiszivattyúzása természetesen csak a villamos energia visszakapcsolása után lehetséges. A kárfelmérés a vízmentesítés sorrendjében folyik a biztosító szakemberei által. Pontos összeg ma még nem mondható, de a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Rt., valamint a szálloda összkára meghaladja a 300 milliót. Ráadásul korábban a Dagálynak és a Palatinusznak az árvízmentesítése szintén az rt. költségeit növelte.

Kérésem, államtitkár úr, egyben kérdés is és fordítva: tisztelettel kérem, segítse a kormány a Gellértet - a fővárossal együtt - közterheinek mérséklésével, iparűzési adója csökkentésével, pályázatok elbírálásakor nyújtott méltányos kezeléssel, illetve az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által a terápiás kezelésekre nyújtott térítések emelésével.

Köszönöm, elnök asszony, és várom államtitkár úr válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 107 2002.09.17. 1:19  102-109

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Nem is viszontválasz volna, amit mondanék, inkább folytatnám ezt a gondolatsort azzal, hogy természetesen ők is tudják, és mint a körzet képviselője, magam is tudom, hogy melyik területen kormánytól, fővárostól lehet segítséget kérni és kapni. Ez azonban egy természeti katasztrófa, egy vis maior, egy kormányzati felelősség is, és ha már egy számadatot hallottunk, 6 millió forint, nos, ez kevesebb, mint a Gellért Szálló - a szálló, most nem a gyógyfürdőről beszélek - egynapi kieső bevétele, még annál is kevesebb.

Pályázat: a Széchenyi-terv pályázatairól beszéltem, elsősorban a Széchenyi fürdő homlokzati rekonstrukciója, illetve a Palatinusz. Ez úgy jön ide, hogy a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Rt. hatáskörébe és kiadásainak körébe tartozik ez a dolog. Csak megismételni szeretném - és gondolom, államtitkár úr ezt folytatja -, van itt azért kormányzati felelősség, és gyors segítségre van szükség csakúgy, mint amikor annak idején a Bartók Béla út felújításánál is bizonyos terheket kellett volna a kis- és középvállalkozóktól átvállalni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), csak akkor az volt a válasz, hogy miért nem készültek föl rá időben. Nos, erre aztán igazán nem lehetett fölkészülni.

Kérem a segítségüket. Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 14 2002.09.25. 2:55  13-16

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kormány! - nem tudom, melyik tagja fog válaszolni arra az elvi kérdésre, amit szeretnék fölvetni, kérés és kijelentés formájában.

Ennek az apropóját az elmúlt időben a Bartók Béla út felújítását követő, illetve az azt kísérő vállalkozási forgalmi bevételi kiesések sorozata jelentette, amit az elmúlt időben csak súlyosbított a Gellért Szállodát és Gyógyfürdőt ért katasztrofális helyzet és állapot. Ezt a kérdést én annak idején pusztán a Bartók Béla útra vonatkozóan vetettem fel, nem téve különbséget természetesen virágárus, optikus, kocsmáros, szemfelszedő és egyéb vállalkozók között. Akkor azt a választ kaptam a kormány egyik tisztelt tagjától, a gazdasági és közlekedési miniszter úrtól, hogy az ilyen helyzeteket rendező vagy megelőző, biztosító, utólagosan kárenyhítő megoldásokra noha Nyugat-Európában lehetőség van, azonban nálunk erre kialakult rendszer nincsen. És különben is az ottani vállalkozók nagyon jól tudták, hogy a Bartók Béla utat majd fel fogják újítani, miért nem készültek rá jobban.

Nem kívánom a múltat felhánytorgatni és a konkrét eseteket ismételni, persze azokat megerősítve szeretném a kormány figyelmét felhívni - kérés, kijelentés, képviselői eljárás keretében és okán -, hogy megteremtendők azok a vis maior alapok, az esetek nyomán igénybe vehető alapok és lehetőségek, amelyek a nyugat-európai polgári demokráciákban és jól működő gazdaságokban az ilyen típusú helyzeteket ha nem is orvosolják teljes mértékben, ha nem is kárpótolják az érintetteket, de mindenképpen enyhítik a káraikat, ezáltal pedig az illető önkormányzat, város, főváros, országgyűlés s a többi adóforintjait növelik.

Arra kérem tehát a tisztelt kormányt, hogy vessen számot ezzel - azt remélve, hogy ilyen esetekre nem sokszor fog sor kerülni -, és teremtse meg az alapjait annak, hogy egy ilyen típusú vis maior alap vagy bármi más néven nevezendő alap álljon a rendelkezésére mindazoknak a kis- és középvállalkozóknak, akik erre rászorulnak Magyarországon, várostól, országrésztől függetlenül, hogy az alap lehetőségeit és kedvezményeit - adott esetben gyors kárenyhítést, méltányosabb hitelfelvételi lehetőséget, adott esetben adómérséklést, -csökkentést, -elengedést - igénybe vehessék. Erre kérem a kormányt, és érdeklődéssel várom a választ.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 173 2002.10.01. 2:12  172-179

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az uniós csatlakozásunk küszöbön áll, igaz, egyelőre sajnos idegen állampolgárságú nemzettársaink nélkül, ám a magyarság határokon átívelő egybekapcsolása nemcsak szándék, de lassan talán bontakozó valóság is. Nincs ma itt a parlamentben erő, amely a csatlakozásért kormányon vagy ellenzékben meg ne tett volna minden tehetőt, vagy majdnem mindent - de ez már pártpolitikai megítélés kérdése. Ami bizonyos, hogy a nehezén túl vagyunk, és hogy amit elértünk, azt nem rontanunk, hanem közösen erősítenünk kell. De mindez csatlakozásunknak csak az egyik, persze a legfontosabb síkja, maga a munkafolyamat.

A másik dimenzió a tájékoztatás a következményekről, az előnyökről és a hátrányokról. Előttünk tehát a kommunikációs alapséma áll, a "miről, kinek, hogyan?". Közös válaszunk persze az kell hogy legyen, hogy a csatlakozásról mindenkinek őszintén és tárgyilagosan. Ebben sem hiszem, hogy vita volna kormány és ellenzék között. A bajt magam a mulasztásokban, a behozandó, különben tragikus csalódásokhoz vezető elmaradásokban látom. Abban, hogy ha a tájékoztatás nem a lehető legszélesebb körű, akkor könnyen társadalmi gyúanyagok keletkezhetnek, és korántsem az ország legteherbíróbb területein és rétegeiben, mert például nem igaz, hogy az EU olcsóbb lesz. Nem, hiszen az OECD és az Európai Statisztikai Hivatal szerint a magyar árak ma 30-40 százalékkal alacsonyabbak az uniós átlagnál, és ez csak egy példa a sok közül.

A lényeg nem ez. Meggyőződésem, hogy az össztársadalmi tájékoztatás ma nemzeti stratégiai súlyú kormányzati feladat, és folyamatos, fokozatos, erősítendő, nem pedig csak száznapos programok dolga. Nem hallunk újabban például a hatos fogatról sem, melynek szakértő politikus tagjai ezt a munkát reményeink szerint segítenék.

Kérdezem tehát az államtitkár úrtól, hogy csatlakozásunk ügyében mikorra lesz valóban mindenkit elérő hiteles és tárgyilagos, őszinte összkormányzati stratégia és tájékoztatás.

Figyelemmel várom válaszát.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 177 2002.10.01. 1:13  172-179

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm, államtitkár úr. Mondhatnám, hogy már megérte ezt megkérdeznem, de el is marasztalhatom, hiszen ezt miért most tudtuk meg. Jó, ha a kormány nem száznapos programokban gondolkodik, hanem valóban esztendős stratégiai kérdésekben. Talán nem kelt megütközést a Házban, ha EU-csatlakozásunk tárgyában Kossuthot idézem, aki a Pesti Hírlapban 1842-ben már nemzeti érdeknek mondta Magyarország számára a nyugati szövetséget, de azt is elmondta, hogy ezt az országot ne tekintsék pusztán önvédelmükben felhasználható nyomorult szolgacsoportnak - szó szerinti idézet -, inkább olyan megbízható szövetségesnek, kinek öncélja is van, melyet az európai polgárosodásnak tisztelnie kell.

Államtitkár úr elmondta, és tökéletesen egyetértünk kormány- és ellenzéki oldalról, hogy az EU tisztel minket, még jobban fog azonban minket tisztelni, minket, akik belépni akarunk, akkor, ha ezt a bizonyos saját érdekünkben szolgáló belső tájékoztatást is elvégezzük, nemcsak korrekt megállapodásra jutunk, hanem ilyen időbontásban mondjuk, de hangsúlyozom még egyszer, a társadalom legszélesebb rétegeit elérő, jobb szó híján azt tudom mondani, okos felvilágosítással élünk.

Köszönöm szépen a válaszát. (Taps az MSZP soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 292 2002.10.01. 3:12  291-292

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Még a nyáron, a Bartók Béla úti felújítások kezdetén azt a kérdést tettem fel a kultusztárca tisztelt képviselőjének, hogy mikor kerül a helyére a körtéri Szent Imre-szobor.

Mint a körzet egyéni képviselője, sokak kérdésére kérdeztem ezt akkor, mert fogadóóráimon főleg az idősebbek gyakran vetették fel, azért, mert attól tartottak, hogy - idézem -: "az építkezés egyszer majd csak ürügy lesz, és Szent Imre nem jön vissza". Szó szerint ezt mondtam, és arra is felhívtam a kultusztárca figyelmét, hogy Szent Imre herceg emlékműve nem csupán Budapest legszebb köztéri szobrainak egyike. Dél-Budának abban a városrészében található, ahol a ciszterciek megtelepedése óta Szent Imre tisztelete és hagyománya ma is eleven, ahol a Feneketlen-tó partján álló templom Szent Imréről nyerte a nevét, ahol a ciszterciek Szent Imre Gimnáziuma működik, s amit immár egy évtized óta újra Szentimrevárosnak nevezünk. A szoborcsoport pedig nemcsak az ostromot, de az '56-os körtéri harcokat is sértetlenül vészelte át.

Akkor azt is kérdeztem a miniszter urat képviselő államtitkár úrtól, tudja-e garantálni, hogy a szobrok az eredeti helyükre kerülnek majd vissza. 2002 júniusában kérdésemre teljes mértékben pozitív választ kaptam, mi több: örömmel köszönhettem meg - és ezt is itt a parlamentben tudtam meg az államtitkár úrtól - azt a 20 millió forintos hozzájárulást is, amivel a kultusztárca a szobrok restaurálását támogatta.

Ezt követően körzetem egyik választója kedves és érezhető jóindulattal írott, mégis kissé megrovó soraival keresett meg. Azt írta, hogy még akaratlanul sem helyes olyasmit sugallni, hogy a szobrokat úgymond - idézőjelben - "a kommunisták" vitették volna el. Én ugyan semmi ilyesmit nem szerettem volna sugallni, csupán garanciát kértem és kaptam a Szent Imre-szobor visszahelyezésére.

A napokban ismét levelet kaptam. Ennek szövege: "Kedves Képviselő Úr! Ne felejtsen el szólni a parlamentben, hogy - idézőjel - 'a kommunisták' visszahozták a körtérre a Szent Imre-szoborcsoportot."

Tisztelt Országgyűlés! Most akkor szólok; nem mintha a kommunisták visszahozhatták volna azt, amit nem is ők vittek el, hanem a restaurátorok. Nem ezért kértem néhány percnyi türelmüket most, napirend után, hanem csak hogy elmondjam: sokak megnyugvására és mindenki örömére Árpád-házi Szent Imre herceg szobra ismét a helyén van, helyreállítva és megszépülve. Nem mulasztom el azt sem, hogy ezért köszönetet mondjak a restaurátoroknak, a városrészi és a fővárosi önkormányzati támogatóknak, de a kultusztárcának is. Közös örömünkben csak annyit mondhatok, hogy nagyon jó volna, ha Magyarországon minden ilyen ügy végére ilyen egyszerűen kerülhetne pont.

Végezetül, tisztelt elnök úr, tisztelt Ház, a XI. kerület lakóinak, de talán még sokkal többünknek a nevében is megköszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 14 2002.10.29. 5:26  13-16

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Elnök Asszony! A cím, amit említett, természetesen kérdőjellel értendő. Katasztrófahelyzet nemcsak akkor van, ha árvíz jön vagy tűzvész. Sajnos, akkor is benne találhatjuk magunkat a zűrzavarban, ha a választási ígéretek előre megfontolt teljesítése meghaladni látszik a költségvetés erejét, s ezért a pénzügyi vezetés újabb adóemeléseken töri a fejét. Természetesen azt az ellenzék is tudja, hogy elosztani csak a begyűlt pénzből lehet, én azonban mégis arra szeretném fölhívni - és bízom benne, hogy nem hiábavalóan - a kormány figyelmét, hogy mindig, még a legrosszabb anyagi viszonyok mellett is vannak bizonyos megtámadhatatlan területek. Ilyen érinthetetlen, ne nyúlj hozzám területnek kellene lennie a nemzeti kultúra, a magyar irodalom, jelesül a magyar könyvkiadás ügyének is.

 

 

(10.00)

 

Ráadásul azt is tudjuk, hogy nem állunk rosszul. Sőt, egyáltalában nem állunk rosszul - mondja a kormány -, csak hát szükség van a takarékosságra. Igen, ez így van, de takarékoskodni elhatározottan a könnyed pocsékolások és a kellemes túlfizetések, a szokásos és sajnos kicsit minden kormányt mindig jellemző átgondolatlanságok terén, az ezernyi költségvetési lazaság, a hagyományos kedvezmények és a ráhagyott, mert úgymond, annyiba kerül, amennyibe kerül típusú megoldások okos kiküszöbölésében kell. Itt kell takarékoskodni. Mindezt persze tudjuk, mégis gyülekeznek a fölösleges viharfelhők, ezeket pedig együtt kellene elhárítanunk, támogatva a kultusztárcát, és nemcsak egyetértésünkkel, hanem szavazatainkkal is, ha kell.

Mindezt azért mondtam el, tisztelt Ház, mert jó hónapja nagy port vert fel annak a híre, hogy a Pénzügyminisztériumnak, minden seregek urának új adótörvény-javaslata a mostani 12 százalékos áruforgalmi adó helyett 25 százalékos áfával kívánná megterhelni a könyvek, zeneművek kiadását. Igaz, hogy a kulturális bizottság által tárgyalásra alkalmasnak ítélt javaslat nem tartalmazza a 25 százalékos áfát, mégis a hírek nyomán elterjedt bizonytalanság és a zavar, az aggodalom és az értetlenség mára sajnos teljes.

Igaz, hogy csak lappangó és nyomasztó, kimondatlan ez a bizonytalanság, nem pedig valami véres és drámai, nincs a lapok címoldalán, mint a sok-sok múló botrány, pedig igazán itt, a szellemi életben, és nem az oktondi nyilvános kukkolásban kellene az a szlogen igaz legyen, hogy "itt a lét a tét". Mert tisztelt képviselőtársaim, képzeljenek el egy európai és mára már biztos EU-tagságvárományos országot, amely éppen véletlenül minekünk a hazánk, amelynek egyik íróját, és ennek a hazának az ezeréves történelmében először, Nobel-díjjal tüntetnek ki; aztán pedig képzeljék el azt, hogy ugyanennek az országnak a kormánya azt tervezi, hogy tönkretesszük a nemzeti könyvkiadást. Ugyanakkor hogyan merülhetett fel annak a rémálma egyáltalán, a magyar könyvek agyonadóztatásának akkor, amikor a magyar Nobel-díj az egész világ figyelmét ráirányítja a magyarok íróira és a magyarok könyveire?!

Nos, azért fordulok, tisztelt Ház, önökhöz, mert önökkel együtt én is fontosnak tartom a magyarok könyveit, és azért is, mert ezek nemcsak a mi könyveink. Azért, mert fontosnak tartom, hogy erről a még mindig a levegőben lebegő katasztrófaveszélyről a parlament színe előtt őszintén beszéljünk, és hacsak lehet, erről most utoljára. Hiszen amit kérek, az nem valami különleges és nem is valami rettenetes ellenzéki követelés. Azért szólok, tisztelt Országgyűlés, tisztelt államtitkár úr, hogy a kormány garanciáját kérjem arra, hogy valóban az Európai Unióba tartunk, ahol a könyvkiadás áfaterhe nem 25 százalék, hanem 5, azaz ötszázalékos.

A pénzügyi vezetésnek a kulturális területet megnyomorító adóemelési ötletét pedig semmiféle EU-csatlakozási követelmény nem írja elő. Ez is csak egy trükk, amellyel méltatlan a próbálkozás. Nem lehet tehát, és ebben sem lehet a csatlakozás kényszerével takarózni. Ellenkezőleg: az EU ajánlásában nagy hangsúllyal az szerepel, hogy a könyveket a lehető legkisebb adókulccsal kell adóztatni.

A kormányzat természetesen mindezt tudja. Ismeri a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének javaslatait is, amit én csak megerősíteni szeretnék. Ezért is kérem Görgey miniszter úr és Kocsi államtitkár úr közbenjárását, és ha kell, akkor közbelépését annak érdekében, hogy a magyar könyvkiadást ma terhelő 12 százalékos áfakulcs minimálisan 6 százalékra csökkenhessen. Miért? Azért, mert Angliában, Írországban, Luxemburgban, Spanyolországban, Németországban, Finnországban általában 0, illetve 6-8 százalékos (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ez az áfakulcs.

Ezért tehát végezetül, tisztelt Ház, tisztelt elnök asszony, azt kérem, hárítsuk el együtt a magyar nemzeti könyvkiadásra leselkedő fölösleges önveszélyt. Kérem, hogy az Európai Unió normáit magunkra is alkalmazzuk, tekintve, hogy ez érdekünkben áll.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 129 2002.11.05. 2:10  128-135

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A kertészeti és élelmiszer-ipari egyetem egyedülálló intézmény nemcsak a magyar felsőoktatásban, de az egész világon is, több mint százesztendős öröksége és munkája hatalmas szellemi tőke a magyar tudományban és az ország számára. Elképzelhetetlen tehát - remélem, hogy tényleg elképzelhetetlen -, hogy éppen ezt a párját ritkító szellemi központot építsék le, ahol, nem mellesleg, sok száz határon túli magyar, leendő szakember is a legkorszerűbb képzést kapja.

Mint a XI. kerület érintett országgyűlési képviselője, már sok alkalommal voltam kénytelen szót emelni a Villányi úti intézmény arborétumának védelmében, ami szorosan összefügg az egyetem önállóságával, hiszen a patinás intézmény botanikuskertjei az egyetem számára a tudomány szabad ég alatti műhelyét, a kerület lakóinak pedig kertet, kétezer féle fát, virágot, sétát és felüdülést jelentenek, ám sajnos vannak, akiknek csak telket, értékesíthető ingatlant, mégpedig Budapest talán legértékesebb ingatlanjait. Talán ez állna a háttérben?

A viharfelhők két éve gyülekeznek az egyetem fölött, és a bajok állatorvosi lovának a neve egyetemi integráció. Ugyanis a jelen megítélés szerint az egyetem túlságosan kicsi, ráadásul egyszerű szakegyetem, nem illik tehát bele a divatos integrált egyetemi koncepcióba. Elismerem, hogy lehetnek jól működő integrált egyetemek is, a kertészeti esete azonban nem ez. Nem, mert a kialakuló Szent István Egyetem integrációs civódásai, a kertészeti puszta létét fenyegető egyesülés, a belső feszültségek a leépüléshez vezetnek. A szervezet sajnos állandó önvédelemre kényszerül az eredménytelen, úgynevezett egyeztetések során, az egymásnak feszülő akaratok háborújában pedig mindeddig a halogató taktika és a bizonytalanság győzött, nem pedig a józan ész.

Kérdezem ezért a miniszter urat, hogy az egyetem vezetésének kérése szerint hajlandó-e a tárca felülvizsgálni a beolvasztási folyamatot. Figyelemmel várom válaszát. (Taps az ellenzék soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 133 2002.11.05. 1:20  128-135

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm szépen miniszter úr válaszát. Az én kérdésem nem is arra irányult, hogy általában az integrációs modell mennyire működőképes Magyarországon vagy mennyire nem, és a kérdésemben is elismertem, hogy vannak olyan karokból, különféle egyetemekből összeállt gigaegyetemek vagy megaegyetemek, amelyek mennek, ahogy mennek, ezt nem az én tisztem minősíteni.

Miniszter úr azt válaszolta, hogy előfordulhatnak módosulások. Ez számomra biztató, és pusztán az ÁSZ-vizsgálat befejezése utáni eredmény birtokában arra kérem a kormányt, jelesül a kormányzat döntését megelőzően az Oktatási Minisztériumot, hogy éppen az érintett egyetem vagy egyetemrész, tehát a kertészeti és élelmiszer-ipari egyetem vezetésének az érvei és kérései alapján, azokat meghallgatva mielőbb vigye dűlőre a dolgot úgy, hogy ez közmegelégedésre, az érintettek, az egyetemi vezetés és elsősorban a hallgatók megelégedésére történhessen, és esetlegesen ne vezethessen gyanús ingatlanfelélésekhez.

Amit miniszter úr válaszolt, azt elfogadom, de nem ígérem meg, hogy nem fogok rá még visszatérni. Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 6 2002.11.13. 4:05  5-8

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Államtitkár Úr! Nemrég hívő és nem hívő magyarok milliói döbbenhettek meg azon, miként hagyjuk pusztulni nemzeti kincseinket, azon, milyen állapotra jutott a budavári Mátyás-templom, a kiemelt egyházi műemlék, egykori koronázó főtemplomunk, amely ott áll a Várban, ország-világ csodájára. Aki az elmúlt években fölkereste, már láthatta rajta a rontást. Mindenki hallhatott a beázó falakról, a pusztuló freskókról, a ki-kihagyó, szikrázó villanyvezetékekről és az életveszélyes tetőzetről. Mégsem történt semmi. Vagy mégis történt? Most, hogy a világörökség részeként is ismert és elismert műemlék végképp életveszélyessé vált, egyszer csak kiderült, hogy mégiscsak megtörtént az épületdiagnosztikai vizsgálat, mert a három éve mind veszélyesebbé váló helyzetben a katolikus egyház igenis elvégeztette az állagfelmérést.

A beruházási tervek azonban mégsem készülhettek el, mert ahogy a sajtó tapintatosan írta, a NKÖM-ben tavasszal - idézem - az ügy valahol elfelejtődött. A milliókért készíttetett Zsolnay-féle majolikacserepek pedig záporoznak a tetőről, mert szétnyomják őket a rozsdásodó vasszögek, a vizes falak freskói hullanak, porlik a külső fal, a templomot pedig vaskerítés övezi, mint a töviskoszorú.

A teljes felújításhoz 4, azaz négy kilométernyi autópálya árára lenne szükség. Nagy összeg ez, tisztelt Ház? Igen, nagy összeg, de nem nagy pénz a megmentendő értékekhez képest, mert egy dolog a költségvetés megtervezése, és egy másik dolog a nemzeti önbecsülés. És még mielőtt azt mondaná bárki, hogy igen, de mondjuk Franciaország nagy ország és gazdag is, azért megkérdezem, hogy el tudnánk-e képzelni azt, hogy a reimsi dómot vagy Párizsban a Notre-Dame-ot vagy a Panteont ilyen állapotban hagynák a franciák.

De, tisztelt Ház, vissza, fel Budára! Bizonyos vagyok benne, hogy nemcsak a helyzet, hanem a teendők is világosak a kormány számára. Világosak, hiszen a Szent István-bazilika is csak állami támogatással születhetett újjá. Ezért sem értem, hogyan rongálhatja két kézzel saját kormányának egyházpolitikáját éppen az egyházügyi helyettes államtitkár, akinek a dolga talán nem az volna, hogy különféle zűrös szekták és kvázi egyházak képviselőivel lelkesen elbeszélgessen, hanem hogy saját, valódi feladatait ismerje.

Szalay István ugyanis a Mátyás-templom ügyében így nyilatkozott - idézem -: a jövő évre az előző négymilliárdról félmilliárdra csökken az egyházi kulturális örökség védelmére fordítható összeg, ami egyúttal azt jelenti, hogy jövőre biztosan nem lesz pénz a munka megkezdésére, és elképzelhető, hogy jövőre sem. De mondott ő még mást is, azt, hogy - idézem - jövőre az egyházak hitéleti, figyelem, nem örökségvédelmi, hanem hitéleti támogatása 50 százalékkal megnő, amelyet sok mindenre felhasználhatnak. A növekménynek a katolikus egyházra eső része például minden bizonnyal elegendő lenne a Mátyás-templom felújításának első ütemére is.

Nincsen tehát semmi baj, tisztelt Katolikus Püspöki Kar, mert a pénz ugyan nincs meg, de az egyházügyi felelősnek vannak ötletei. Ha tehát rá hagyatkoznak, majd beosztja ő a katolikus egyház pénzét úgy, hogy a hitéleti támogatásból tataroztatna - ha ő volna a katolikus egyház. Minthogy azonban szerencsére nem ő az, mindez csak illusztráció, annak példája, hogy ki miről mit és hogyan ne kommunikáljon, hacsak nem az a célja, hogy saját kormányát lejárassa.

Én azonban, tisztelt Ház, nem a kormányzati kommunikációért aggódom, hanem a Mátyás-templomért. Ezért az ország nyilvánossága előtt tisztelettel felkérem a kormányt az azonnali segítségnyújtásra. Felkérem a NKÖM vezetését, Görgey miniszter és Kocsi államtitkár urakat, hogy folytassák az eddig járt, bevált utat. Dolgozzák ki a kiemelt, központi rekonstrukciós támogatásnak a jól ismert menetét, mely több lépcsőben, több ütemben, reálisan számol majd a nagy munka költségeivel, de úgy - és ez a legfontosabb -, hogy a legsürgősebb állagvédelmi munkákat most és azonnal, késlekedés nélkül indítsák el! Kérem, hogy egyházügyi jó tanácsok helyett valóban kézzelfoghatóan cselekedjenek a nemzeti örökséget jelentő Mátyás-templom megmentéséért.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 6 2002.11.27. 4:31  5-8

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Néhanap úgy tűnik, hogy majdnem nyugalom van; mikor az élesebb, de korrekt szópárbajok szünetében, máskor a durva parlamenti hangvételt is feledve, ám szinte mindig feleslegesen veszekedő hangú közéletünkben néha talán mégis képesek vagyunk megállni, leülni vitatkozni és nagyjából egyet is érteni.

Ilyen alkalom volt nemrég a Magyar Állandó Értekezlet hatodik fóruma is; arra bizonyságul, hogy néhanap a kényszer, a közös magyar érdek és a kölcsönös jó szándék elvezethet néha még a közös nyilatkozathoz is. De persze ez még nem elég, mert jó volna majd a szavazáskor is nem külön a pártfenntartásokat hangoztatni, hanem voksokkal is felmutatni azt a bizonyos, több mint 92 százalékos nemzeti egyetértést, azokkal a szlovák követelésekkel szemben is, amelyek beszélnek a magyar igazolványról, de nem beszélnek a szlovák igazolványról, és amelyek minden erővel megpróbálják meggátolni a mi törekvéseinket, amelyek egyértelműen eurokonformak.

Most mégsem a hatodik Magyar Értekezlet sikerét kívánom méltatni, noha az MDF azt jó és közös teljesítménynek tekinti. Nem is a kedvezménytörvény módosításának mások által is elfogadható MDF-es indítványairól szeretnék szólni, hiszen az oktatásra, a munkavállalásra és az utazási kedvezményekre tett, nem elvevő, hanem hozzáadó javaslataink ismertek. Gyakorlatias javaslatok ezek, amelyeket a határon túli magyarság igényei szerint fogalmaztunk meg.

Most arról a magyar szolidaritásról szeretnék beszélni, ami a társadalomban erősödőben van. Arról a közös parlamenti és kormányzati feladatról, amit nemcsak érezni, de vállalni is kell; amit érezni jó, de vállalni munka. Arról a gondolatról beszélek, amit a Magyar Értekezlet legfőbb tanulságaként szűrhetünk le, arról, hogy ha nem ravaszul és orvul csökkenteni, hanem ellenkezőleg: némileg növelni próbáljuk a határon túli magyar közösségek támogatását, akkor a jövőbe, tehát önmagunkba ruházunk be. Volt vita, tisztelt Ház, hogyne lett volna, még arról is, hogy ez a támogatás csökken-e majd vagy nő, és persze arról is, hogy honnan, hová célszerű az átcsoportosítás. Amiben viszont megvolt az egyetértés, az az, hogy nemzetpolitikánknak és a belőle született, sajnos szerény kedvezménytörvénynek a lassan már termőre forduló önberuházásait mindenképpen támogatni kell; nemcsak érezni, de vállalni is azt, ami ésszerű, tisztességes és a magyarság érdekében álló.

Ezért javasolja a Magyar Demokrata Fórum a harmadik 1 százalék bevezetését a határon túli magyarság támogatására. A keret és a lehetőség már készen áll. Nem más ez, mint a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi LXXVI. törvény. Ez a törvény a civil szféra és az egyházak támogatását lehetővé téve, befizetett adónk 1-1 százalékáról szól. Vagyis arról rendelkezhetünk, hogy akarjuk-e, és ha igen, hová átutaltatni már amúgy is lerótt adónk 1-1 százalékát.

Az MDF ennek a törvénynek a módosítását fogja hamarosan a Ház asztalára tenni, annak érdekében, hogy a szomszédos államok magyar nemzeti közösségei pályázatok útján részesülhessenek majd ebből az alapból.

Tisztelt Országgyűlés! Az MDF nem pluszmilliárdokat követel, hanem lehetőséget ajánl. Lehetőséget akarunk teremteni, nem pedig kötelezettséget, és ennek a törvényes lehetőségnek az alapja a nemzeti szolidaritás, az, ami ha megvan, senkit sem állíthat szembe senkivel sem, hiszen sem az első, sem a második 1 százalékot eddig sem volt kötelező odaadni. Ma még az sem tudható pontosan, hogy ez a bizonyos harmadik 1 százalék esetleg mennyi volna.

Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum minden korrekt és tisztességes megoldást helyeselni tud a határon túli magyarok támogatása érdekében.

 

 

(9.20)

 

A mi megoldásunk azonban, lévén teljesen önkéntes, mást is megmutatna, nemcsak az adóforintokat; mert a forintokról nem mi szavaznánk itt, az Országgyűlésben, hanem maga a társadalom.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 198 2002.12.17. 2:55  193-221

DR. CSAPODY MIKLÓS, a külügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy történt, ahogy azt Hárs Gábor képviselőtársunk, a külügyi bizottság egyik alelnöke előadta. A Magyar Demokrata Fórum nem támogatta - és ennek a kisebbségi véleménynek kell most bizottsági előadóként hangot adnom - a H/1810. számú országgyűlési határozati javaslatot, mégpedig a következő indokok miatt:

Egyrészt a Magyar Demokrata Fórum álláspontja részben politikai, részben anyagi indokokkal a tisztelt Ház előtt ismert az első verzióval kapcsolatban, tehát az őrkatonákkal kapcsolatban. Azért sem támogattuk, mert - ahogy ezt éppen az alelnök úr a bizottság ülésén előadta -, ez a változat lényegileg megegyezik azzal: pusztán egészségügyi kontingens részvételéről van szó, de ez katonai egészségügyi kontingens.

Nem támogattuk azért sem, mert a Honvédelmi Minisztérium képviselője többször is igen nagy hangsúllyal a terrorizmus elleni nemzetközi küzdelemben való részvételről beszélt, érvelt ezzel, amit természetesen minden politikai erő, tehát a Magyar Demokrata Fórum is maximálisan támogat. Ugyanakkor a terrorizmus szó le sincs írva ebben az országgyűlési határozatban, pusztán az indokolásban szerepel egy helyen, és ott is a miniszter úr által emlegetett és már levert, legyőzött tálib-kormánnyal kapcsolatban.

Nem támogattuk azért sem ezt a javaslatot, mert az indokolás - nagyon helyesen, hiszen ez a valóság - mindenütt katonai kórház személyi állományáról beszél, 50 fő, orvosokból és egyéb szaktisztekből - zárójelben: tisztekből - álló kontingensről beszél, végig a fegyveres erők külföldi állomásoztatásáról beszél, illetve az utolsó előtti bekezdésben a fegyveres erők feladatai között nevesített humanitárius segélynyújtásban való részvételről beszél.

Azt is fel kell hoznom, amiről ma már több alkalommal volt szó, hogy tudniillik ez a kormány saját hatásköre, ami az eljárási rendet illeti. A legfontosabb azonban az - és ezzel szeretném befejezni -, hogy itt egy felpuhítottabb változatról van szó, ugyanakkor hozzáértők, elsősorban a honvédelem területén járatosak, katonatisztek maguk is mondják, hogy katonatisztekről van szó, csak éppen orvosokról, tehát egyenruhásokról van szó. Ebben az esetben viszont nem kívánom megismételni az MDF-nek az első változattal kapcsolatos politikai, illetve anyagi természetű érveit.

Tehát a külügyi bizottság kisebbségi véleményét ennek a két szavazatnak a kifejtése jelentette. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 28 2003.02.18. 2:58  19-70

DR. CSAPODY MIKLÓS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ezt a törvényjavaslatot - kijelölt bizottságként természetesen - az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság is megtárgyalta, mégpedig február 10-ei ülésén, és mint minden egyéb, elénk kerülő törvényjavaslatot ezt is a bizottság profiljából adódó, sajátos szempontok szerint mérlegeltük. Például örültünk annak, hogy mindjárt az 1. §-ból idézzek, hogy a munkaviszonnyal kapcsolatosan tilos hátrányos megkülönböztetést alkalmazni a munkavállalók között nemük, koruk, családi vagy fogyatékos állapotuk, anyaságuk - különös tekintettel anyaságukra -, nemzetiségük, fajuk, származásuk, vallásuk, politikai meggyőződésünk, munkavállalói érdekképviselethez való tartozásuk vagy ezzel összefüggő tevékenységük, részmunkaidős foglalkoztatásuk - s a többi, fölsorol még néhányat -, a munkaviszonnyal össze nem függő körülmények miatt.

Elhangzott, de talán nem hiba megismételni, hogy az elénk került törvényjavaslat mint csomag öt közösségi irányelv jogharmonizációját kísérli meg megvalósítani, ezen túlmenően pedig olyan, az EU-jogharmonizációhoz nem köthető, persze azzal mégis kapcsolatban lévő, ámde rég szükséges változtatásokat is ebbe a keretbe kíván illeszteni. Ez az öt irányelv egyrészt a munkavállalók jogainak védelme, itt az üzletrészekről, üzletekről volt szó; másodszor a határozott, harmadszor pedig a részmunkaidős foglalkoztatásról, illetve munkavégzésről szóló különféle konvenciókat és egyezményeket hoz be új keretbe. Itt, a harmadiknál kell megemlíteni persze a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló szabályozást, negyedszer a munkaidő megszervezésének a módját, ötödször pedig ugyanezt, de speciális területeken, úgymint a közlekedési dolgozók hatalmas nagy területét, ideértve persze a tengerészeket is.

Úgyhogy az emberi jogi, kisebbségi bizottság az ezeket az irányelveket rögzítő jogharmonizációs kerettörvényt megtárgyalta, és annak alapján, hogy ezek a változtatások éppen a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény és a vele összefüggő szabályozás keretei közé illeszkednek, én egyszerűbb helyzetben vagyok, mint azon képviselőtársaim, akik egy bizottsági álláspont megjelenítésekor többségi vagy kisebbségi véleményt kell hogy ismertessenek, mert arról tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy a bizottság megtárgyalta a javaslatot, és azt egyhangúlag támogatta.

Köszönöm szépen. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 165 2003.02.24. 1:52  164-171

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Amikor megkérdezem önt, hogy mikor ül össze a Magyar Állandó Értekezlet, akkor mindketten tudjuk, hogy igen nehéz ügyekben kell majd egyetértésre jutniuk a magyar parlament kormányzó és ellenzéki pártjainak és természetesen a határon túli magyar vezetőknek együtt.

A tavalyi MÁÉRT után teljes egyetértésre kell jutnunk például legelőször is a kedvezménytörvény módosításában. Másodszor: új, de halaszthatatlan feladat a kárpátaljai és a vajdasági magyarságot a vízumkényszer bevezetését követően szeptembertől sújtó új helyzet, illetve ennek enyhítése olyan megoldással, amely lehetővé teszi az anyaországi kapcsolatok zavartalan fenntartását. S nem utolsósorban itt van az Illyés Közalapítvány ügye, amelynek tartós és felháborító működésképtelensége igen nagy mértékben nemcsak politikai, hanem gyakorlati nehézségeket is okoz, és még ki tudja, hány ilyen ügyben kell a Magyar Állandó Értekezletnek mielőbb összeülnie.

Amikor tehát azt kérdezem, mikor hívja össze a kormány a MÁÉRT-et, akkor azért sürgetem a tanácskozást, mert a kedvezménytörvényt módosító kormány-előterjesztés a parlament március havi üléstervében nem szerepel. Nem is szerepelhet, hiszen annak tartalmát majd a MÁÉRT-en kell együtt kialakítanunk, azt pedig mindketten tudjuk, hogy milyen alapos, körültekintő előkészítést, pártközi és szakértői egyeztetések sorát igényli és kívánja meg ennek a megszervezése. Amikor pedig az előkészítést sürgetem, akkor a kedvezménytörvény ügyében a nemzeti minimum elfogadását szorgalmazom.

Ezért kérdezem tehát a miniszter urat, mikor lesz a következő Magyar Állandó Értekezlet. Figyelemmel várom válaszát.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 169 2003.02.24. 1:13  164-171

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt hiszem, inkább csak a parlamenti formák betartása miatt szükséges a viszontválasz, hiszen ez egy egyszerű kérdés volt, és egyértelmű választ kaptam rá.

Az a tanulság számomra talán, tisztelt külügyminiszter úr, hogy előbb kellett volna ezt a kérdést feltennem, és akkor előbbre hívnák össze a Magyar Állandó Értekezletet. Bár köztünk abban nincs vita, hogy nyilván addig, amíg először is a pártok közötti egyeztetés nem zajlik le a kormány véglegesnek szánt javaslatáról, másodszor nem következik egy, a határon túli magyar szakértőkkel közös egyeztetés, majd pedig a plénum, ahol már tulajdonképpen nagy és hangos vitáknak nincs helye, addig nyilván nem is lehetett ezt a következő tanácskozást összehívni.

Úgyhogy azzal fejezem be a mondandómat, a miniszter úr is említette, hogy a résztvevők, tehát a parlamenti pártok is megkapják ezt a legfrissebb tervezetet. Nyilván akkor ez már hozzánk, a Magyar Demokrata Fórumhoz is úton van, és remélem, hogy az e tervezet fölötti vitában a mi javaslatainkat is hasznosítják majd, egyetértésben a határon túli magyar vezetők kéréseivel.

Köszönöm szépen, elnök úr.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 8 2003.03.11. 4:18  7-10

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A világ összes parlamentjének törvényhozói még akkor sem hoznak létre kézzelfogható értéket, ha becsülettel teljesítik esküjüket. Lehet ugyan, ritkán, jogi remekmű egy törvény, de az is csak annyit ér, amennyi megvalósul általa.

Közvetlenül mi sem alkotunk tehát értékeket. Nem, de a tisztességes politika, a méltányos törvények és a megérdemelt tekintély mégis előírja és megszabja, sőt ösztönzi is a nemzeti értékek gyarapítását. Már meglévő kincseinket megvédeni pedig egyenesen kötelességünk. Egy elismerten jól működő, 74 éves, kissé kopott, de szeretett iskola ugyan mi más, mint nemzeti érték, mégis megint az iskolabezárások tavaszát éljük.

Elismerem, hogy nehéz dolga van az önkormányzatoknak. Tudom, hogy szűkös a költségvetés, és tudom, hogy kevesebb a gyermek - kevesebb, de nem annyival és nem mindenütt annyira kevés, hogy jó és a többi bezárása miatt szinte már túlzsúfolt iskolákat kellene megszüntetni, hogy a takarékosságot megint hol másutt, mint éppen az iskolákon kell megkezdeni. Megállt a gyermekszám csökkenése is. Igaz, ma még nincsen több gyermek, a szám csupán stagnál, de már nem a fogyatkozás a fő irány. Iskola pedig nemcsak a Ratkó-gyerekek unokáinak kell, hanem azoknak is kell, akiknek a nagyszülei minden állami népesedéspolitika nélkül is megszülettek volna, azért, mert szeretettel várták őket. Ám, ahol egy iskola megszűnik, ott többé már iskola nem lesz, esetleg egy drága magántulajdon, a fogyó gyermekszámra hivatkozva megszüntetett, eltüntetett iskola helyén, az értékes ingatlanon, ahova spekuláció vezethet.

Láttunk mi már karón varjút a XI. kerületben, illetve majdnem lakóparkot, a Kertészeti Egyetem végül mégis megmaradó gellérthegyi arborétumának a helyén. De a botanikus kert mégis megmaradt, és mégis megmaradt az egyetem is, köszönet érte minden védelmezőnek. Meg kell tehát maradnia a budai Bocskai Iskolának is; meg, mert nem lehet sem költségvetési, sem egyéb szándékból fúróval, csákánnyal és dózerrel közelíteni ehhez az iskolához sem, mert sem az iskolát, sem a szomszédos óvodát, a helyüket nem lehet csupán egy igen nagy, drága ingatlannak nézni. Nem, mert az iskola úgymond műszaki állapota nem végső pusztulásra ítélten életveszélyes, hanem csak az épület kopott, föl kell tehát újítani. Nem ledönteni kell, hanem rendbe hozni, mert a falak között nemcsak különleges minőségű, informatikai és idegen nyelvű oktatás folyik, de nehéz sorsú gyermekekkel is önzetlen szeretettel foglalkoznak olyan pedagógusok is, akiknek a Bocskai 30 éve az első munkahelyük.

És ez az iskola mégis bezárásra ítéltetett. A szülők, a tanárok és a környékbeliek megdöbbentek és elkeseredtek, ám a hangulat mégsem siralomházi. Nem, mert nem leendő áldozatok vagyunk, hanem tettre kész küzdőtársak, és mert vannak érveink, mert mindnyájan hiszünk ezeknek az érveknek, vagyis az értelemnek az erejében; abban, hogy akik döntenek az iskoláról, előbb elmennek a Bocskaiba, és megnézik, ugyan mi baj van még vele a hámló vakolaton, a kopott berendezésen, no meg a zsúfoltságon kívül.

 

(9.20)

 

Abban hiszünk, hogy az önkormányzati képviselők az iskola ügyében is választóik akarata szerint szavaznak majd. Abban, hogy - amint magam is - inkább a kormányzati támogatásért és azt európai uniós pályázati pénzekért tesznek meg mindent, vagyis a gyerekekért és a kerület legrégibb iskolájáért, abban a XI. kerületben, ahol a Szent Imre templom mellett gróf Klebelsberg Kunónak, az iskolák ezreit alapító nagy kultuszminiszternek a szobra áll.

Tisztelt Ház! A szülők, a tanárok, az iskolát pártoló, több párthoz tartozó helyi önkormányzati képviselők és a körzet egyéni képviselője, jómagam csak kérni tudunk, dönteni nem mi fogunk. Akik azonban majd a kezüket emelik, azoknak lelkiismeretük és a világosan kifejezett választói akarat szerint kell majd eljárniuk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 313 2003.03.24. 4:44  312-315

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Államtitkár Úr! Hogy kit szeret az APEH, azt nem könnyű megmondani; valószínűleg senkit, ám ha mégis, önmagán kívül csak az adófizetőket, minket szeret igazán, túlzottan is - ez azonban nem kölcsönös. Az adószedőket nálunk sem szereti senki, pedig ez nem igazság, mert nem ők tehetnek róla. De arról már igen, ha az APEH kettős mércével mér, mint abban a 2003/23. számú iránymutatásban, amely a lakásszövetkezeti tevékenységet 25 százalékos áfával sújtja, meglehetős gondolkodásbéli szűkösséggel, ellenszegülve a józan észnek, a nemzeti lakásprogramnak és a kormány által meghirdetett szociális gondoskodásnak egyaránt.

Azt pedig, hogy kit nem szeret az APEH, nemrég választókörzetem, Gellérthegy, Lágymányos és Szentimreváros lakói is megtudhatták, de rajtuk kívül még sok százezren szerte az országban; ők a lakásszövetkezeti tagok, a Létész, vagyis a Lakásszövetkezetek és Társasházak Érdekképviseleti Szakmai Szövetsége szerint 1200 házkezelő szervezet érintettjei, az a 320 ezer lakásban lakó több mint egymillió állampolgár, akiket az APEH iránymutatása az inflációt meghaladó, ráadásul értelmetlen többletköltség fizetésére kötelez.

Miért? Az áfatörvény 2. számú, módosított melléklete nyomán a lakóingatlan-kezelési tevékenység idén január 1-je után a tárgyi adómentes körből 25 százalékos adókulcs alá került. Ebből azonban még nem feltétlenül következett volna igazságtalan, sőt alkotmánysértő helyzet. Nem magától értetődő, hogy a lakásszövetkezetek is kötelesek számlázni, költségeiket 25 százalékkal megnövelve a tagok kárára, úgy, hogy mindez a lakásszövetkezetek háromnegyed részénél, vagyis a kisebbeknél a tényleges áfaalap 70-90 százalékát is meghaladja.

És honnan a kettős mérce? Onnan, hogy az iránymutatásban az APEH különbséget tesz két, azonos tevékenységet folytató forma, a lakásszövetkezet és a társasház között. Azt mondja, hogy a szövetkezeti törvény szerint a lakásszövetkezet jogi személy, a társasház pedig nem jogi személy, azért nem, mert a társasházi törvény ezt szó szerint nem mondja ki. Az APEH tehát ebből vezeti le az adózási különbséget, persze a maga javára. Azt mondja, hogy míg a nem jogi személy társasház nem nyújt szolgáltatást a lakástulajdonosnak, addig a jogi személy lakásszövetkezet az ugyancsak lakástulajdonos, ámde itt már a szövetkezeti tagnak nyújt.

Az APEH a szerencsétlen lakásszövetkezeteket jogi személyiségük hajánál fogva ragadja meg, és azt mondja, hogy a szövetkezet és tagja közt minden mozzanat igenis áfaköteles szolgáltatás.

 

 

(21.00)

 

 

Hogy ez mennyire abszurd, jól megmutatkozik, ha az APEH-logikát az agráriumban visszük végig, és azt mondjuk, a mezőgazdasági szövetkezet vezetése pusztán azzal, hogy szervezi és irányítja a tagok munkáját, 25 százalékos áfaköteles tevékenységet folytat, amit persze a tagság fizet. Mit jelent ez a nagy költséggel és fölösleges kellemetlenséggel járó kettős mérce? Negatív diszkriminációt. Azt, hogy a lakásszövetkezeteknél az üzemeltetési költség belső szolgáltatási hányada után, tehát az ügyviteli dolgozók bére, tiszteletdíj, gondnokság, takarítás, liftügyek s a többi után kell azt a bizonyos 25 százalékos pluszadót megfizetni.

De ez még nem elég: a szövetkezetnek tagjai számára az üzemeltetési költségekről is évente tételes számlát kell adnia. A következmények tapasztalhatók, mert a lakásszövetkezetek az eddig saját hatáskörben ellátott tevékenységeket, például könyvelés, gondnokság, hibaelhárító gyorsszolgálat s a többi, vállalkozásokba adják, amivel Budapesten 1600, országszerte pedig mintegy 2500 lakásszövetkezeti munkahely megszűnése várható.

Ez a hátrányos megkülönböztetés az oka annak is, hogy az eddigi tapasztalt tisztségviselők jó része lemondását fontolgatja, újak pedig nemigen vállalják, ami a már eddig is a beláthatatlan működési, házkezelési, állagvédelmi problémákat csak fokozza.

Végezetül, tisztelt Ház, ez a helyzet súlyos alkotmányos aggályokat is támaszt, illetve támasztott. A tulajdonformák különbségéből ugyanis semmiféle kára nem származhat a tulajdonosnak. Nyomatékkal hangsúlyozom tehát, hogy két azonos tevékenységről, a lakásszektor két nonprofit, közhasznú eleméről van szó.

Szerencsére, ma ezt a lehetetlen helyzetet a parlament orvosolta. És azért kértem szót így napirend után, mert a Magyar Demokrata Fórum nevében szerettem volna kifejezni efölötti örömömet.

Elnök úr, köszönöm a szót.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 46 2003.04.14. 3:09  45-51

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Külügyminiszter Úr! Interpellációm címe az imént hangzott el az elnöki pulpitusról, tehát akár le is ülhetnék azzal, hogy figyelemmel várom a válaszát. (Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

De lehet, hogy még harmadszor is meg fogom kérdezni, hogy mikor hívja össze a kormány a MÁÉRT-et, mégpedig azért, mert én ezt nagyon fontos kérdésnek tartom; nemcsak az MDF részéről, de mindenekelőtt a határon túli magyarság szempontjából, akik közül sok százezren Kárpátaljáról és a Vajdaságból hamarosan csak vízummal, és még ma sem pontosan tisztázott körülmények között - egyszerűsített vízummal, tartós vízummal, vagy milyen kedvezménnyel - érkezhetnek majd Magyarországra.

A többieket pedig vagy a kedvezménytörvény módosítása körüli tétovaság tartja kínos bizonytalanságban, vagy pedig, mint Horvátországban, másfajta felesleges zavarok kedvetlenítik el. Változatlan a szlovák álláspont a törvény ügyében, Jugoszláviában pedig Djindjic miniszterelnök halála óta felfokozódtak a magyar aggodalmak is. Minderre pedig sok más ügynek, például az észak-erdélyi autópályának, vagy a székely megyék regionális törekvéseinek, éppen az erdélyi magyarság politikai egységkérdéseinek a megbeszélésével a Magyar Állandó Értekezlet kell hogy végre már közös választ adjon.

A miniszter urat lassan két hónapja, február 24-én kérdeztem afelől, mikor hívja össze a kormány a Magyar Állandó Értekezletet. Azt a választ kaptam akkor, hogy egy-két héten belül, és mivel konkrét választ kaptam, a választ el is fogadtam. A kezdeményezésnek azonban sajnos azóta nincs híre, pedig végre túljutottunk az Illyés Közalapítvány tartós működésképtelenségén, túl vagyunk a népszavazáson, és lassan a húsvéton is. Persze tudom, nyilvánvaló, hogy az időközben zajló világpolitikai események és sok minden egyéb sok munkát ad a Külügyminisztériumnak, a diplomáciának, a határon túli magyarság dolga azonban most sem félretehető kormányzati szintű kezdeményezés; ellenkezőleg: végre igazi kezdeményezést, valódi dátumot igényel.

Miért hát a késlekedés? Pedig az Állandó Értekezlet alapos előkészítést igényel, a tanácsköztársaság... (Derültség.) - elnézést, talán nem véletlen, de lehet, hogy némiképpen a zaj is zavar. Tehát a tanácskozást, ha valóban sikerre törekszünk, pártközi és szakértői egyeztetések sorának kell megelőznie.

Tisztelt Elnök Asszony! Miniszter Úr! Amikor a Magyar Demokrata Fórum részéről az előkészítést sürgetem, a kedvezménytörvény ügyében a nemzeti minimum elfogadását is szorgalmazom. De kérem a kormányt, értse meg, hogy mondania kell már végre valamit.

Két kérdésem van tehát; először: mi a ténybeli oka az eddigi hallgatásnak, másodszor: mikor hívja össze a kormány a Magyar Állandó Értekezletet? Ezek után valóban figyelemmel várom a miniszter úr válaszát. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 50 2003.04.14. 1:24  45-51

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Köszönöm a miniszter úr válaszát. Mint látta, ez egy abszolút technikai kérdés volt.

Ha politikai vitát szerettem volna kezdeni, azt hiszem, ennek majd a MÁÉRT szakértői megbeszélései előtt lesz itt az ideje, akkor felvethettem volna azt, bizony jó-e az, hogy a szlovák és a román kormányok előbb értesülnek a kedvezménytörvény tartalmi elemeinek a magyar értelmezéséről, mint, mondjuk, a parlamenti pártok.

 

 

(14.30)

 

Az is világos, hogy a hallgatáson - amikor erről beszéltem - természetesen nem azt értettem, hogy mi a sajtóból szerettük volna megismerni a magyar parlamenti pártok véleményét, illetve megtudni a magyar-szlovák, magyar-román - tehát a belső szakmai - műhelymunka kérdéseit. Isten őrizz! Én azt hiányoltam, hogy például a Magyar Demokrata Fórum biztosan nem kapott semmilyen tájékoztatást arról, hogyan is állunk. Tehát ez volt a legnagyobb problémám.

Ugyanakkor, mint említettem, nem nyomásgyakorló, hanem sürgető kérdést akartam feltenni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Világos, hogy elmúlt a népszavazás ideje, de arra, hogy pontosan mikor kapunk időpontot a Magyar Állandó Értekezlet kormányzati összehívására, nem kaptam választ, ezért a miniszter úr válaszát nem tudom elfogadni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 18 2003.05.05. 4:58  17-20

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tegnap, anyák napján egész Magyarország megtudhatta, hogy nemcsak a baromfi lehet kendermagos. Szeretnék azonban komolyan és nagyon világosan beszélni: a Magyar Demokrata Fórum a törvény teljes szigorával tiltandónak és büntetendőnek tart minden kábítószert.

A tiltás alapkérdésében nincs jobboldal és nincs baloldal, ez ugyanis nem politika, ez létkérdés és önvédelem, ebben nincsen pártatlanság, mert ez fekete-fehér. Ez mindannyiunk közös ügye is itt a parlamentben, kormányé és ellenzéké. Kábítószerügyben nincs alku; nincs igen, de; nincs zsarolás; nincs tekintély. Nem engedjük szabadon sem a kendert, sem a többi drogot. Vitakérdés persze lehet, beszélni bármiről szabad. Tüntetni is akármiért lehet egy szabad országban, nyilvánvaló őrültségek mellett csakúgy, mint a szabadságjogok nevében ingerülten bizonygatni, hogy a lágy drog jó dolog, mert mosolyra derít. Egy szabad és független országban a politikai függőség évtizedei után a lelki függőségért is nyugodtan fel lehet lépni, szabadon, és persze csakis az autonómia és az emberi méltóság védelmében, amint Jancsó Miklós mondta.

Magam nem szoktam tüntetni járni, mivel úgy ítélem, véleményemet az MDF képviselőjeként itt a parlamentben kell elmondanom képviselőtársaimnak és a választóknak. Tegnap sem voltam tüntetni, de sajnálom a kölcsönös ingerültséget és a médianyilvános veszekedést. Egyetértek az IDF-fel és a többi ellenzővel, de nem mentem a verekedést. Mégsem csodálkozom az ellendühön, mert a kendermagos provokációra ez volt az ingerült válasz. És ne higgyék, hogy nem ez a hatalmas társadalmi többség józan véleménye, legfeljebb nem mindenki tüntet.

Azért se csodálkozzon a tisztelt Ház a tegnapiakon, mert kilenc évvel ezelőtt már találkoztunk a kendermagosokkal. Kondrád György már akkor javasolta, hogy tűzzük napirendre - nyilván, mint akkor a legfontosabbat - a vadkender ügyét. Neki - sokunk helyett is - méltán híres írótársa, Páskándi Géza válaszolt, aki együtt utasította el a hamis liberalizmust és a nyilvánvaló kártételt:

“Hogy a fű kedvelői más embernek nem ártanak? Aki másnak nem árt - írta Páskándi -, nem biztos, hogy használ. Márpedig aki és ami nem árt és nem használ, az jobbára felesleges egzisztenciának mondható. Miért szaporítani a felesleges életvitelt, a kiüresedett létezést? Marx azt mondta, a vallás a nép ópiuma. Nos, a te véleményed, Istennek hála, valóban eltér Marxétól, hiszen éppen a fordítottja, ő a vallásokat vélte veszélyes kábítószernek, te viszont a füveket nem tartod veszélyes vallásnak. Hidd el, kedves Konrád György - írta Páskándi -, a szabadságot, az ifjúság és mindenki szabadságát én is éppoly fontosnak tartom, akárcsak te, de talán a szabadságtartalmát jóval gazdagabbnak kellene vennünk, mint e marihuánaügyre hegyezzük ki. A magyar ifjúság szabadsága az is, hogy éppúgy megismerje hazája hagyományait, mint a legmodernebb információkat, mert a szabadság legalább annyira eszköz, mint amennyire cél. Eltekintve attól, mit mond a kereskedelmi, orvostudományi vagy büntetőjogi szempont, ez a véleményem a vadkender felszabadításáról, az, hogy ne jöjjön be efféle szabadság, szabadosság. Láttuk már, milyen hozománya van az olyan szabadságnak, ami éppen bejön. És egyáltalán, miért kell valaminek kívülről jönnie ahhoz, akár az országba, akár a szervezetbe, hogy szabadnak mondhassuk és érezhessük magunkat - kívülről, mint eme szer vagy mint bármely hadsereg.ö - fejezte be Páskándi.

Hozzáteszem: ahogy néhány uniós államtól sem a könnyű drog liberális kezelését kell eltanulnunk, úgy Hollandiából is inkább magyar tudást kellene hazahozni, ahogy régen Apáczai Csere János és társai.

Tisztelt Országgyűlés! Mindez még '94-ben történt, lehetne tehát dicsérni a kitartást és a kendermagos következetességet, a tegnapi provokációban azonban a küszködő magyar társadalom ingerküszöbének felesleges és érzéketlen szondázgatásában az MDF semmi dicsérnivalót nem talál. Ez az egész mégis jó volt egyvalamire, arra, amivel kezdtem, hogy drogügyben nincs és nem is lehet pártpolitika, mert amit meg kell védenünk, az nem a kémiai úton szerzett hamis boldogság szabadsága, hanem a józan észé.

 

 

(13.40)

 

 

Tisztelt Ház! Íme, a nemzeti minimumban való közös egyetértés egyik meglévő alapja: a józan ész. Lehet, hogy csak a normálisan gondolkodó magyar társadalom többségi ítéletét kellene a tisztelt Háznak követnie?

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 189 2003.05.05. 2:31  188-191

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Államtitkár Úr! Fontos-e a magyar nemzeti kultúra? Lehet-e ez egyáltalán kérdés ma? Igen, sajnos lehet kérdés, kétszeresen is. Először, mert nemzeti önazonosságunk megőrzése nélkül az Uniónak nem nemzete lennénk, hanem csak lakossága, ráadásul Magyarország anyaország is, és az össznemzeti kultúra több mint csak az országé. De fontos a kérdés azért is, mert a csatlakozás igen nagy erőfeszítéseket és költségeket igényel. Olyankor pedig, amikor egyszerre kell sok pénz sokfelé, a kultúra sajnos mindig rosszul jár nálunk.

Ezért szólok nem először nemzeti könyvtárunkról. Mi a jövő? A kulcsszó: a mélyraktár. Ennek tervei már '99-ben elkészültek, sőt akkor kormányhatározat is született arról, hogy a beruházást a tárca fedezi. 2000-ben, tehát egy évvel később, megtörtént a szükséges várbeli régészeti feltárás, 2001-ben pedig mégis elnapolták az építkezést, noha a könyvtár akkorra már 170 millió forintot ráköltött az előkészítésre. Épült ugyan távol egy raktár, azonban nem ez, hanem a mélyraktár oldaná meg a raktározási gondokat, mert az OSZK a világ legbiztonságosabb könyvtárainak egyike, lehetetlen tehát, hogy távoli és felszíni épületbe hurcolják, finomabban szólva, hordják időnként ki meg be a nemzeti könyvtár anyagait.

 

(Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Nemrég egy lap ezt kérdezte a főigazgatótól: “De ha megvan a szakma és a fenntartó részéről is az elfogadott beruházási terv, akkor ezt miért nem finanszírozzák?ö. A válasz: “Nincsenek világos politikai szándékok, nem tudják, mit is akarnak ezzel a hatalmas kulturális vagyonnal. Néha az az érzésem, mintha privatizálni akarnák.ö

 

(16.50)

 

Kérdezem tehát, mit tervez a kormány a Széchényi Könyvtárral. Megépíti-e a mélyraktárat? Nem gondolnám ugyanis, hogy privatizálni akarnák, nincs tehát okom arra sem, hogy bárkit is előre megfontolt kulturális bűncselekménnyel vádoljak. Ahhoz azonban, hogy a mélyraktár elkészüljön, szükség van a források biztosítására a kormányprogram szerint, a rég elkészült tervek és a hatályos kormányhatározat szerint. Cselekedni most a nemzeti kultúráért, éspedig nem valamikor, hanem most, mert most van szükség rá. Egyszerűen arról van szó, hogy beteltek a könyvtárak, és a kormányhatározat szerint (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a tárcának ki kell vennie, sőt vállalnia kell a részét a mélyraktárak megépítésében.

Köszönöm, államtitkár úr, várom válaszát.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 4-6 2003.05.26. 2:19  1-12

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A hetedik Magyar Állandó Értekezlet e folyamat sodrában egy nagyon fontos állomáshoz érkezett, és már a bevezetőben szeretném hangsúlyozni, hogy nem vagyunk elégedettek a módosításokkal.

Nem vagyunk elégedettek, hiszen nem értük el, nem érhettük el közös jóakarattal sem azt az optimumot, aminek ez a törvény szándéka szerint készült volna. A Magyar Demokrata Fórum támogatta, nem ezeket a hiányokat, hanem azt a közös nyilatkozatot, amelynek célja a politikai akarat viszonylagos egységének a megőrzése volt. Mondhattuk volna azt, hogy mi ezt a viszonylagos egységet is megbontjuk, mert például a Magyar Demokrata Fórum tizenhét korábbi javaslata közül csupán azok kerültek be a módosítási csomagba, amelyekkel a felvidékiek, a kárpátaljaiak és az erdélyiek, illetve a vajdaságiak egyetértettek.

Nagyon sok minden hiányzott azonban belőle. Mi azonban ebben sem a konfliktust kerestük, hanem a megoldási lehetőségeket munkáltuk. Sajnáljuk, hogy kimaradt a preambulumból a magyar nemzet egységére vonatkozó mondatszerkezet, és sajnáljuk, ha már miniszter úr említette éppen a magyar tudósokat, akkor azt, hogy korábbi javaslatunk szerint a magyar tudósok fogalomkörét tágítani javasoltuk, hiszen a Magyar Tudományos Akadémiának tiszteleti külső tagja ma az egész Kárpát-medencéből Magyarországon kívül 25 fő. Mi lesz azokkal, akik szerkesztőségekben, egyetemeken, folyóiratoknál és másutt dolgoznak, és a középiskolás tanárok és a levelező akadémikusok között a magyar kultúrát munkálják? Sok ilyen pont volt. Mi mégsem azt kerestük, hogy mi nincs ebben a törvényben, hanem, mivel a vajdaságiak egy része, az erdélyiek és a felvidékiek el tudták fogadni azt, ami maradt, ezért tehát támogattuk.

A Magyar Demokrata Fórum bízik abban, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az előttünk álló törvénycsomag módosítása során lesz még arra lehetőség, hogy az ellenzék és a kormány egyetértése…

 

ELNÖK: Képviselő úr!

 

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): …biztosíthassa a törvény további javítását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 2 2003.05.27. 4:56  1-8

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Külügyminiszter Úr! A hét végi magyar értekezlet és a tegnapi vita arról szólt, hogy a törvény elégséges-e vagy nem, s hogy vajon több-e a kevés a semminél, hogy az elszakított magyarság nagy többségének véleménye fontosabb-e az elutasítóknál.

A vád és a védelem csapott össze természetesen, ez volt a pártpolitika. A Magyar Országgyűlésnek azonban távlatosabb nemzetpolitikai feladatai is vannak, mégpedig közösek. A nemzeti kisebbségek léte és jövője akkor is Európa nagy kérdése, ha e probléma előidézője éppen a múlt század Nyugat-Európája volt; az az Európa, amelyik hatalmi érdekből a tragikus bűnt, egy európai nemzet szétdarabolását nemcsak elkövette, de szűklátókörűen meg is ismételte, és amely ennek ellenére csak a '90-es években kezdett úgymond foglalkozni a kisebbségekkel. De ez már a jelen történelme, és ezt a jelent ma már mi is alakítjuk.

Ami minket, magyarokat illet, a centrum és a periféria viszonyában könnyen belátható, hogy ha a perifériát a homogén nemzetállam idejétmúlt eszméjéből fakadóan az asszimiláció és az etnikai konfliktusok fenyegetik, a demográfiai fogyatkozás és az autonómia hiánya pusztítja, akkor mindez a centrum biztonságát is veszélyezteti. Az MDF ezért a határon túli magyarság jogainak anyaországi és európai védelmezését biztonságpolitikai kérdésnek is tekinti. Ha tehát a határon túli magyarságot uniós összefüggésben szemléljük, a kollektív kisebbségi jogok garanciáiért és uniós kodifikációjáért a nemzetközi szervezetekben is küzdenünk kell.

Nemzetpolitikai törekvéseinknek ezért a csatlakozást követően két fő iránya van. Az egyik a kisebbségvédelemnek az uniós jogrendbe való bevitele annak érdekében, hogy a kisebbségi jogok érvényesítése számon kérhető jogi kötelezettséggé váljék. A másik: szerepvállalásunk az Unión kívül, a bővítésen egyelőre kívül maradó államok magyar közösségeinek védelme.

A Magyar Demokrata Fórum nemzetpolitikájának magva a szülőföld-stratégia, és szerencsére ebben társadalmilag és itt a parlamentben is megvan az egyetértés. A szomszédságban élő magyar pályakezdő tanárt, kőművest, színészt vagy orvost azonban nem elég ráolvasásszerűen felszólítani az otthonmaradásra, mert a szülőföld igazi hazává formálása nehéz és körültekintést igénylő munka, amelyet a magyar államnak a törvényalkotási és diplomáciai, a kulturális és az anyagi támogatások teljes eszköztárával kell támogatnia. A magyar vállalkozók határon túli beruházásainak állami támogatására és az állam stratégiai beruházásaira végre hatékony és átlátható, a korrupció minden gyanújától mentes rendszert kell kidolgozni, részt kell venni a privatizációs folyamatokban a magyar bankok megjelenésének ösztönzésével, a regionális együttműködés további támogatásával. E téren a legsürgetőbb feladataink a Vajdaságban vannak, a VMSZ a MÁÉRT-en ígéretet is kapott a kormányzati segítségre.

De nemzetpolitikai feladat a vízumkényszer kárainak csökkentése Kárpátalján és a Vajdaságban is, akár lengyel-ukrán mintára is, térítésmentes magyar vízummal innen, vízummentességgel onnan. S ha már a Vajdaságról beszélek, nemzetpolitikai feladat a kettős állampolgárság kérdésének elméleti végiggondolása is, miután az intézmény az Unióban sem ismeretlen. Noha a schengeni egyezmény a problémát nem oldja meg, az MDF komolyan számol az iránta tapasztalható erős érzelmi igénnyel. Bevezetésének megfontolására a magyar állam és a szomszéd partner kölcsönös egyetértése esetén kerülhet sor.

További nemzetpolitikai feladata a Magyar Országgyűlésnek, hogy határozatban kérje fel a kormányt a magyar diplomáciai akadémia felállítására, a nemzeti érdeket szolgáló, jól képzett szakemberek utánpótlásának biztosítására. Nemzetpolitikai feladatot fogalmaz meg az MDF másik javaslata is, az, hogy a kedvezménytörvény végrehajtásának és a közalapítványok működésének figyelemmel kísérésére, de a magyar szellemi és tudományos műhelyek jelzéseinek érzékelésére is hozzunk létre itt, a magyar parlamentben egy bizottságot, a határon túli magyarok bizottságát a kormányzati oldal parlamenti megfelelőjeként.

Tisztelt Országgyűlés! Azzal kezdtem, hogy a nemzetpolitika közös. Ebben a stratégiában pedig minden józan megfontolásnak helye van, csak egynek nincsen: a marakodásnak. Hamarosan előttünk a módosított törvény, amelyik olyan, amilyen. De most már nézzünk távolabbra is, távlatos nemzetpolitikai feladatainkra!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF és a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 300 2003.06.02. 11:04  279-325

DR. CSAPODY MIKLÓS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a metrótörvény vitája SZDSZ-Fidesz fővárosi önkormányzati vitává mélyülne, szeretnék kizárólag a törvényjavaslatról, illetve a metróról szólni, mégpedig a Magyar Demokrata Fórum véleményét ismertetni, ugyanazt hármas minőségben is. Egyrészt a frakciónk tagjaként a frakciónk álláspontját, másrészt az MDF fővárosi frakciójának álláspontját, harmadrészt pedig - mint említettem, mind a három egybeesik - mint Dél-Buda érintett körzetének országgyűlési képviselőjeként az ott élők többségi véleményét.

Nem térek vissza a politikai kínkeservekre és arra, hogy ki mit akart és arra ma hogyan emlékszik itt a parlamentben, csak oda térek vissza, amire mindnyájan pontosan emlékezhetünk, jelesül arra, hogy az előző ciklusban a XI. kerületi önkormányzat összes pártja egységesen a metró megépítése mellett foglalt állást. Ezt a magam részéről változatlanul fenntartom. Véleménykülönbség annak idején kizárólag a Szent Gellért téri metróállomás helyéről volt, erről azonban később.

A XI. kerületi önkormányzatot alkotó pártok - egyetértve az MDF álláspontjával vagy a kettőt egybehozva - abból indultak ki, hogy számunkra Dél-Buda közlekedési káoszának a rendezése és ennek a dolognak a végleges megoldása nem politikai, hanem közlekedési kérdés. Mégpedig úgy közlekedési kérdés, hogy nem választható a föld alatti vagy a földfelszíni közlekedés, hanem kombinált közlekedéssel, illetve értelmes közlekedésszervezéssel megoldandó.

Ellenpélda: nem úgy, hogy ma a Bartók Béla úton ugyanaz a dögletes forgalom áll órákon keresztül, csak most éppen nem makadámúton, hanem egy gyönyörűen kisimított, elegáns aszfalton, ez azonban rajtunk nem segít, mert nincs metró és a közlekedés nincs normálisan megszervezve. Tehát az MDF álláspontja az, hogy kell metró. Kell metró, ugyanazért, amiért a XI. kerületben képviselt összes pártnak is kell metró. Hogy aztán a fővárosban másnak miért kell vagy nem kell metró, ez innentől kezdve pártpolitikai kérdés, amibe mi az MDF részéről nem vagyunk hajlandók belemenni.

Amiről ez a törvényjavaslat szól, az egy nagyon érdekes dolog, prezentációja ennek a gondolatnak, a metróépítés szükségességének, persze megfelelő árkalkulációval és a polgári törvénykönyvnek, valamint az államháztartási törvénynek a módosításával. Ha tehát azt a kérdés, hogy ezt lehet-e támogatni, természetesen lehet, mert ez vezet a metróhoz. Ha azonban azt nézzük meg, hogy milyen nyomvonalról, milyen metróról van szó, milyen ütemezésben, hol építve az első szakaszt, merre indul a fúrófej, akkor már nem ilyen optimista az MDF és ezt már nem támogatjuk teljes mellszélességgel. Mivel azonban ez még csak az általános vita és csupán az a kérdés ma este - vagy ma hajnalban -, hogy a T/4008. számú törvényjavaslattal kapcsolatban mi az álláspontunk, ahhoz hogy viszonyulunk, akkor azt mondhatom, hogy pozitívan, mert e nélkül ez a kérdés el sem indulhat.

Említettem az előbb, hogy ez két törvény négyszeres-ötszörös módosítását jelenti, de ez még nem a metró. A metró az, amit ez a törvényjavaslat elfed, betakar vagy magában foglal, ez pedig az, hogy az építendő szakasz eszerint a Kelenföldi pályaudvar és a Keleti pályaudvar között volna. Az összköltség 200 milliárd forint, a kapcsolódó létesítményekkel együtt. A hossz eszerint 7,3 kilométer, tíz állomásra, 400 ezer fővel. A költségmegosztást többen említették, 70-30 százalék, ebből a fővárosra 17,5 milliárd forint jut. A szakasz folytatásáról pedig 2005 elején dönt a kormány, a tervezett folytatás Keleti pályaudvar-Bosnyák tér.

Ezzel szemben vagy ezt részben módosítva az az MDF álláspontja, hogy egy ütemben kell megépülnie egy tizenhat állomásos szakasznak, mégpedig a budaörsi virágpiactól a Bosnyák térig. Ennek a hossza duplája, 13 kilométer, azonban az összköltsége nem a duplája, csupán 350 milliárd forint, amiből - ha érvényes a 70-30 százalékos megoszlás, akkor - a fővárosi rész 100 milliárd, a kormányzati rész pedig 250 milliárd forint volna, ami nyolc év alatt fizetendő ki. Javaslatunk szerint a második ütemre ezután kerülhetne sor, a Bosnyák tér-Rákospalota vonatkozásban. Ennek a javaslatnak az az előnye, ha a beruházás egy ütemben készül el, akkor olcsóbb, mert így a fúrópajzs is folyamatosan haladhat. A földkitermelés részben a budaörsi virágpiacnál közúti és vasúti szállítással megoldható. A harmadik előny az, hogy lényegesen több utast szállítana, mint a megállapodásban szereplő metrószakasz. Negyedszer: ez a szakasz kiszolgálja a dél-budai agglomerációt is, amelynek gépkocsiforgalma reggel és délután megbénítja a kerületet.

 

(0.10)

 

Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez nem DBR-metró, ezt el kell felejteni, ez maximum KK-metró: Kelenföld és Keleti pályaudvar. A DBR egy költői munkacím, így, utólag. Ugyanakkor arra is emlékeztetni kell a főpolgármester urat, hogy a kampányban arról volt szó, hogy a Bosnyák térig mindenképpen elkészül a metró.

A több szakaszban való megépítést nem tudjuk támogatni, mert, mint mondtam, drágább, és nem megoldható a kitermelt föld elszállítása. Ami pedig az ilyen, „ majd folytatjukö típusú metróépítkezéseket illeti, elég rosszak a tapasztalataink, mert például a 3-as metró sem ment el Káposztásmegyerig, amit joggal nevezhetünk inkább csonka metrónak.

Végezetül szeretnék visszatérni vagy kitérni a nyomvonal kérdésére. Természetes, hogy ebben a szakaszban már, amikor egy ilyen típusú, sátor- vagy ponyva-törvényjavaslat van előttünk, ami megint csak betakarja a lényeget, akkor már ízléstelennek vagy ildomtalannak tűnik visszatérni a lényegre. Igen ám, csak a lényeget a tisztelt Országgyűlés sohasem tárgyalhatta meg, mert előttünk nem volt nyomvonalvita. Ezért tehát én a nyomvonalhoz térek vissza, persze, nem fenekestül felfordítva mindent, csak bátorkodva megemlíteni azt, amit már ezerszer elmondtunk, és teljesen hiába, hogy Szent Gellért tér. Ne próbáljuk ki - könyörgöm a fővárosnak -, hogy vajon azok a szakértői vélemények helytállóak-e, hogy ott a hőforrások egyáltalában nem fognak megsérülni, és erre a főpolgármester életét, vérét és garanciáját adja! Ne próbáljuk ki, mert mi lesz, ha nem sikerül?

Éppen ezért a nyomvonal fő irányának a megtartásával ismét javasoljuk annak az állomásnak szükség szerint a délebbre hozását. A hőforrások megsértése ugyanis beláthatatlan következményekkel járhat, csakúgy, mint az a közlekedésszervezési probléma, ami a nyomvonal megtartásával, de mégis egy ilyen típusú útvonalvezetéssel a számunkra - hangsúlyozom: Dél-Buda, a XI. kerület lakói számára - előáll. Azzal együtt, hogy nálunk korántsem csupán az ott élő lakosság érintett, hanem jól tudható, kiszámítható - és ez csak a forgalomszámlálók mondhatnák meg, akár tízezres pontossággal -, hogy például a Szent Gellért téren hány százezer ember fordul meg naponta, és mindez a főváros ostoba és ésszerűtlen közlekedésszervezése miatt.

Azt egyébként Molnár Gyula képviselőtársammal, kerületünk polgármesterével együtt őszintén remélem, hogy - ide metrómese, oda metrómese, mikor épül, merre megy, fölépül, leépül -, végre a külső Bartók Béla út is csatlakozhat Európához, az Unióhoz, nemcsak a belső Bartók Béla út, ami azért van így, mert eddig a főváros 12 évig azt mesélte, hogy a Bartók Béla út felújítása a metró miatt nem lehetséges.

Végezetül, tisztelt Országgyűlés, igyekeztem számadatokkal és konkrétumokkal bizonyítani és rávilágítani arra, megerősíteni azt, hogy mi eddig sem folytattunk fővárosi belháborút és pártpolitikai vitát a metró ügyében, mert nekünk a metró kell. De ahhoz, hogy az a közlekedési nyomor, káosz, légszennyezés, rezgés megszűnjön, és mindazok a károk elkerülhetők legyenek, amelyekre még mindig nincsen kártérítési alap - és választókörzetem azon részén olyan nyugdíjasok élnek az útvonalon, akiknek, ha a háza megreped… Utalok csak az egyetemi könyvtár építésekor bekövetkezett károkra: ha ilyen nincsen, akkor majd a DBR, a főváros metróépítési cége azt fogja mondani, hogy sajnáljuk, hozzanak színes fényképeket a korábbi állapotról, akkor fogjuk majd csak téríteni a károkozást?

Nos, ezeknek az elkerülése, illetve azon garanciák hiánya miatt, hogy ezt nem látjuk rendezettnek, meglehetősen ambivalens a véleményünk. És ezek konkrétumok. Még egyszer mondom: ez nem politikai kérdés. De így, ha csak a törvényjavaslat a kérdés, akkor azt a lehetőséget kérjük és reméljük, hogy ezekre a részletes vitában visszatérhessünk együtt, hiszen ezek nem MDF-es panaszok, ezek nem MDF-es rémálmok, ezek az ott élők mindegyikének az aggályai.

Nem véletlenül nem adott ki érvényes építési engedélyt a természetvédelmi hatóság arra a körzetre, ahol a Szent Gellért téri metró épülne, mert nekik is voltak fenntartásaik. Nos, tehát ezeknek a fenntartásával fejezem be az MDF-frakció véleményének ismertetését azzal, hogy végső álláspontunkat a vita további részleteinek ismeretében fogjuk kialakítani. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 196 2003.06.16. 2:14  195-198

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A Szent Gellért téren nemrég készült el a Forráskút a pálosok sziklakápolnájának, a keresztnek és a Szent István szobornak a tövében. Ez a hely nemcsak választókörzetemnek, de egész Budapestnek is különösen szép pontja.

Amint azonban elkészült a díszkút, a Főpolgármesteri Hivatalban elcsodálkoztak, hogy nicsak, mi az ott, és hogy kerül oda. Kezdetét vette a van engedély, nincs engedély huzavona, hiszen a főváros nem találta az engedélyt a főváros metróberuházói által építtetett kúthoz. A hivatal felébredt, aztán szokatlan fürgeséggel elkezdte keresni a tetteseket, a főváros a fővároson. Felrémlett a lebontás gondolata is, mert ugye rendnek kell lenni. Ha a kút fennmarad, a nemzeti kulturális örökség része marad.

Ezért is fordulok önhöz, tisztelt miniszter úr, azért, hogy a segítségét kérjem e viszontagságos történet után a kút fennmaradásához. A miniszter urat és a közvéleményt ezért választóim többségi véleményéről tájékoztatom, én ugyanis megkérdeztem őket. Felhívásomra eddig több mint félezren válaszoltak levélben és telefonon. A mintegy kéttucatnyi bíráló pedig nem indulattal vagy körmönfont hivataloskodással válaszolt, hanem érvekkel és indokokkal. Felemlítették a Citadella terasz sok vihart kavart ügyét is, de hozzátették, hogy nem lehet azzal egy kalap alá venni a kutat. Nos, a félezer válaszadó közül mindösszesen hatan, ha mondták azt, hogy a díszkutat márpedig le kell bontani. Az általam megkérdezett választópolgároknak tehát majdnem a száz százaléka helyesli a kút fennmaradását. Nekem személy szerint tetszik, de a többség véleményét szerettem volna itt tolmácsolni.

Határozott álláspontom tehát az, hogy a Szent Gellért téri kútnak meg kell maradnia. Ebben kérem önnek, miniszter úr, a magyar kulturális örökség miniszterének hathatós támogatását. Tehát előretekintve nem a történet jogi részleteit szeretném hallani ‑ kapott engedélyt, nem kapott, milyen szögből süt rá a nap, kinek tetszik s a többi ‑, hanem ha már megvan, márpedig szép, akkor ebben kérem a miniszter úr támogatását.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 132 2003.09.15. 2:16  131-138

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Külügyminiszter Úr! Képzeljük el a következő történetet, Iliescu elnök úr után szabadon. Ő szokta ugyanis emlegetni a német-francia megbékélési modellt. Igen nehéz volna megértetni ugyanis a német választókkal, miért kéri a német kormányt egy német képviselő, hogy küzdjön egy német szabadságszobor felállításáért, mondjuk, a francia Strasbourgban; aki - mármint a német képviselő - a Bundestagban azért volna kénytelen a német kormánytól diplomáciai segítséget kérni, a saját kormányától, mert a strasbourgi városi tanács döntését a szobor újrafelállításáról, mondjuk, a párizsi kormány megvétózta volna. Ilyen eset természetesen Európában nem fordulhat elő, ott nem, és meggyőződésem, hogy a románok aradi esetét nem értené sem a német, sem pedig a francia polgár, már ha egyáltalában érdekelné őket.

Minket azonban, ellenzéket és kormányt ez a kérdés nagyon is foglalkoztat. Az aradi szabadságszobor már rég nemcsak a román kormány és az RMDSZ ügye, hanem a két ország közötti kapcsolatok kérdése is; egy zavaró tüske vagy egy zavaró momentum, ahogy ön egyszer ezt említette. Ezért kérdezem tehát a kormányt, mit tett, mit tesz a meghozott döntés érvényre juttatásáért. Mert a döntés megszületett az idén tavasszal Bukarestben, és annak idején a román miniszterelnök a fülünk hallatára mondta el, hogy a helyi önkormányzat döntésével teljes mértékben egyetért, azt tiszteletben kell tartani. Azt már nem tette hozzá, hogy a törvény Romániában az, amit a kormány annak tekint. Aztán előállt az egyik miniszter, és azt mondta, hogy ez a szoborcsoport o creaţie banală, azaz egy átlagos és középszerű, banális kreáció.

Nos, ne firtassuk, hogy a Románia-szerte látható köztéri emlékművek milyen célt szolgálnak és milyen műértéket képviselnek, mert ma már az a kérdés, hogy az aradi szoborról szólva Romániában az úgynevezett megbékélésről van-e szó, vagy pedig a közelgő választásokról.

Figyelemmel várom a miniszter úr válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 136 2003.09.15. 1:27  131-138

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm szépen, miniszter úr. Nem is annyira viszontválaszt mondanék, mint inkább a dialógust folytatnám ebben a nemzeti kérdésben. Én előzékenységből, mármint a román partner iránti előzékenységből nem mondtam el a nem esztétikai érveket, úgyhogy hadd folytassam az esztétikával. A miniszterelnök úr azt nyilatkozta, a magyar miniszterelnöknek adott válaszában azt írta, hogy “sokat olvastam erről a vitathatatlan művészi értékű emlékműrőlö. Nos, ha a miniszterelnök szerint ez egy vitathatatlan műérték, a saját kulturális minisztere szerint pedig egy vacak, akkor arra is reagálnom kell, ami ugyancsak elhangzott ebben a levélben, azt válaszolja a román miniszterelnök a magyarnak, hogy - idézem szó szerint - „ az emlékmű a múltról és nem a jövőről szólö. Egyetértünk. Csak ugye a vissza a jövőbe, meg a jövő emlékművei, ez más műfaj.

Én megértem azt, hogy a román miniszterelnök szívéhez nem áll közel az aradi szoborcsoport, azonban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) egyetértek azzal, miniszter úr, hogy ezt tisztelni kell. A helyi döntést tisztelni kell. Ezért tehát én - és elnézést a még hátralevő fél mondatért - arra kérem a kormányt, hogy az RMDSZ-szel egyeztetve a továbbiakban is tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az összmagyarság (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) szabadságküzdelmeit megjelenítő szoborcsoport mielőbb a helyére kerülhessen.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 286 2003.10.06. 5:08  285-286

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mai gyásznapon kivégzett első miniszterelnökünkre és '48-as szabadságharcunk mártír tábornokaira emlékeztünk. Az aradi tizenhármakra, akik közül 11-en a mai Romániában pihennek az aradi obeliszk alatt, Dessewffy Arisztid a mai Szlovákiában, Kiss Ernő pedig a mai Szerbia-Montenegróban - egyikük sem a mai Magyarországon.

A vajdasági magyarság hagyományos '48-as megemlékezéseinek egyik koszorús színhelye esztendők óta Kiss Ernő tábornok nyughelye. Az emlékezők mindig ide és Ómoravicára - most már ismét Bácskossuthfalvára -, Kossuth Lajos szobrához zarándokolnak el, de nem az októberi gyásznapon, hanem március 15-én. Idén is így történt volna, ha Zoran Djindjics miniszterelnök nem esik áldozatul a merénylő golyójának. A megemlékezések azonban elmaradtak, mert az országos gyászban ezt diktálta a kegyelet parancsa, a vajdasági magyarság részvéte.

Ezen a mai gyásznapon azonban nemcsak az aradiakra, de most már az újvidékiekre is emlékeznünk kell; nem a '44-es kommunista partizánterror 40 ezer legyilkolt áldozatára, hanem a tegnapiakra, a haló poruk nyugalmában megzavart ártatlanokra, azokra, akiknek sírjai az újvidéki Futaki úti katolikus temető vandál pusztításának estek áldozatul, annak a sírgyalázásnak, amely már a temetőrombolás méreteit öltötte.

Mi is történt Újvidéken? A balkáni módra gondozatlan és őrizetlenül hagyott, kidőlt kerítésű temetőkertben egy éjszaka valakik több mint 80 magyar sírt gyaláztak meg, módszeresen ledöntve és darabokra törve a köveket. A gyalázat indítékaként Újvidék szerb polgármestere egyértelműen a nacionalizmust jelölte meg, a szerb rendőrség azonban tagadja ezt. A sírrombolást szerintük két tizenéves követte el alkohol hatása alatt. Politikai, vallási vagy etnikai okokat nem találtak, sőt, azt ki is zárják. Freudi elszólással még az is elhangzott, hogy szó sincs idegengyűlöletről. Hogyan? A mai Vajdaságban a magyar nép még mindig idegen, akár élő, akár halott? Mi nem hisszük, hogy egy 17 éves fiú és egy 17 éves lány képes lett volna ilyen mértékű rombolásra.

A történtek megrázták és elkeserítették a vajdasági magyarságot, megdöbbentették az egész magyar közvéleményt. Tragikus, hogy miközben a szomszédságban változatos módszerekkel, állami segédlettel, támogatólag vagy az öntevékeny vandalizmus láttán szemet hunyva pusztítják a magyar múltat, aközben a nemzeti kisebbségek védelméről az Európai Unió egyelőre hallani sem akar. Az már a magyar kormányon múlik, hogy a tárgyalások során kitart-e majd amellett, hogy a kereszténység és a nemzeti kisebbségek védelme egyaránt bekerüljön az uniós alkotmányba.

 

 

(21.10)

 

Tisztelt Országgyűlés! A gyalázatos újvidéki temetőrombolás kapcsán azért szóltam a közvéleményről, mert a sírgyalázás merénylet az élők ellen is, mert az elhalt ősök, rokonok és testvérek nyughelyének feldúlása drámai üzenet az élő utódoknak, hogy vigyázzatok magatokra, rátok is sor kerül, tűnjetek el, olvadjatok be, de legalábbis hallgassatok, mert ez a föld nem a tiétek. Nos, ennyit az idegengyűlöletről, ami, ugye, nincs a Délvidéken, legalábbis hivatalosan.

Egyet azonban az egész magyar közvéleménynek tudnia kell: azt, hogy ahol nemcsak kiszorítják a kisebbséget a gazdasági életből, ahol a lelkek megbékélésének építése helyett minduntalan korlátokat szabnak, ahol feliratokat vernek le és kennek össze, ahol békés járókelőket bántalmaznak, aztán miniszterelnököt gyilkolnak le nem elmebeteg őrültek, hanem politikai gyilkosok, ahol temetőket rombolnak, ott nemcsak a nemzeti kisebbségek, de maga a demokrácia is veszélyben van. Veszélyben, de még nem a tragédia peremén, hiszen ma már a többségi nemzet demokratikus erői sem gyengék. A gyilkos Milosevics-korszak után is erős milosevicsisták ellen a küzdelem lassú, bizonytalan és veszélyes kitérőkkel teli. Ezért mi itt, Magyarországon a közvéleményben és a parlamentben egyaránt nemcsak az újvidéki temetőpusztítás ügyében követeljük a valódi tettesek felelősségrevonását, mert a valóságot akarjuk tudni, de bizakodunk is.

Ma még bízunk mindazokban, akik a Vajdaságban és Szerbia-szerte nemcsak Európa felé fordulva beszélnek a jogállamról és a demokráciáról, de a törvény szigorával meg is követelik a demokratikus normák betartását. Azok mellett állunk, akikkel a vajdasági magyarság annak idején összefogott, és egy hosszú, keserves, véráztatta évtizeden keresztül együtt harcolt a szerbiai demokráciáért, vagyis önmagáért. Szomorú, de igaz: a kisebbségek védelme vagy üldözése a demokrácia tévedhetetlen próbaköve.

Tisztelt Elnök Úr! Időközben az esti órákban a külügyminiszter úr személyesen és részletesen tájékoztatott a tudomására jutott újabb körülményekről. A tájékoztatót köszönettel meghallgattam, és az előadottakat elfogadtam, és köszönöm az Országgyűlés figyelmét. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 156 2003.10.13. 1:59  155-158

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Választókörzetemben, a Gellérthegyen ma sincs nyugalom a Citadella-terasz körül; nincs, mert a hónapokig tartó viták, nyilatkozatok és állásfoglalások már kellőképpen összezavarták a képet. A “lebontja, nem bontja le, mégis lebontja, mikor bontja leö vitára gondolok. Nincsen nyugalom a szó akusztikai értelmében sem, mert a zenének mondott dübörgő rengés nemcsak nyáron, de még a múlt héten is többször megzavarta az ott élők nyugalmát. Emiatt a terület önkormányzati képviselője még rendőri intézkedést is kénytelen volt kérni.

A terasz ügyében azért fordulok a minisztériumhoz, hogy a segítségüket kérjem; nem az éjszakai zenélés dolgában, hanem az egész Citadella-ügy korrekt, méltányos és végleges lezárásában. Mert unjuk már a Citadellát, no nem a világörökség részét, nemzeti történelmünk híres helyét, hanem az ügyet. Unjuk a kiskapukat és a hivatali határozatlanságot, a jogos fellépések folyamatos megkérdőjelezését. Mi a XI. kerületben nem erről szeretnénk híresek lenni, és nem érdeke mindez a vállalkozónak sem.

Arról van szó, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal határozatban rendelte el az engedély nélkül épített, tájidegen új terasz lebontását. A cég megfellebbezte ezt, mégis vállalta, hogy november 15-éig lebontja. Lebontja? A színpadon tehát ennek a régi unalmas darabnak ismét új felvonása készül, a régi szereplőkkel. A forgatókönyv is menet közben alakul, mindkét fél a másik hibáira vadászik, miközben múlik az idő, mi pedig unjuk, a nézők. Azok a nézők, akik nem maguknak választottak egy kellemes esti darabot, hanem akiknek a mások darabja jött a nyakára kéretlenül. És ez a darab nem akar véget érni.

Kérdezem tehát az államtitkár urat - és ez a kérdés a kérésem is -, hogy mikor teszi végre rendbe a magyar állam a Citadella-ügyet, mikor nem lesz már végre ügy.

Figyelemmel várom válaszát. (Taps az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 2 2003.10.14. 4:44  1-2

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves mind a kilenc Képviselőtársam! A latin konstitúció magyarul alaptörvényt jelent. Ez a közös európai szó áll majd ott az uniós alkotmány fedőlapján, minden tagállamnak kinyomtatva, kinek-kinek a maga nyelve szerint. A közös alkotmány elfogadásával az Unió velünk, mi pedig a Közösség által gazdagodunk.

Egyelőre azonban kéretik Brüsszelben ráírni a fedőlapra, hogy „ javaslatö. Javaslat, amit meg kell vitatni, a módosító indítványokról dönteni, és az alaptörvényt így véglegesíteni. A tervezetet senki érintettnek nem áll érdekében hosszasan vitatni, extrém előterjesztésekkel az időt elhúzni, sőt ez akadékoskodás, sőt szűklátókörű felelőtlenség volna. De a javaslatból csakis úgy lesz közös döntés, ha már megvitattuk, mert az a javaslat, amit vitatni nem, csak elfogadni lehet, az nem javaslat, hanem diktátum. Ha a huszonöt tagállamból legalább tizenhatan akarnak változtatásokat, akkor azokat meg kell vitatni.

Ez a kényszer az igazi kényszer, az, amit az európai demokrácia hagyományos, hogy ne mondjam - nem is mondom, nincs itt az SZDSZ -, liberális szellemisége diktál; a méltányosságnak és a jövő konfliktusok megelőzésének az a bölcs belátása, nem pedig a nagyhatalmak sürgetése, mondván, hogy az épület összeomlik, ha a vázán változtatunk. Pedig ez egy közös ház lesz, a kisebbeké is. Azoké a kisebbeké, akiknek olyan problémái is vannak, mint a nagyoknak, de ők beszélnek is róluk. Márpedig nekünk, magyaroknak igenis fontos, hogy az alkotmányba bekerüljön két kulcsszó, két alapfogalom. A közös európai szellemiség és műveltség történeti alapja a kereszténység, és a jelenkori Európa valóságának egyik fájdalmas, de annál halaszthatatlanabb emberi jogi feladata a nemzeti kisebbségek védelme.

Mi állítható szembe a keresztény értékek puszta létének, követésük emberi hasznának tárgyilagos elismerésével? Az, hogy aki nem keresztény, ne kövesse őket? Ezért kellene kihagyni azt, ami történelmi tény, a múltjára méltán oly büszke Európának és egy világkultúrának az alapja? Ha a kereszténység nem európai érték, ugyan mi marad meg: a felvilágosodás és a forradalmak? Mert azt az ellenzők is jól tudják, hogy a kereszténység elismerése, nem mellesleg több száz millió uniós polgár vallásos mivoltának tiszteletben tartása nem változtat az állam és az egyház szétválasztásán. Ezt hangoztatni nem ellenérv, hanem bornírtság, akár magyarok, akár franciák mondják.

Az pedig, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak védelme, mint a sokat emlegetett régiók Európájának alapvető emberi jogi teendője egyáltalán lehet-e uniós feladat, nos, ez már abszurd színpadra való. A kisebbségek kérdésének nem a kisebbségek léte az oka, hanem a történelem. Hogyan lehet tehát egyáltalában probléma, ha az Európai Unió az európai kisebbségeket a védelmébe veszi? Hiszen nemcsak a nagy népek nemzetek, de a kicsik is és a kisebbségek is azok: nemzetek vagy nemzetrészek. Mi, magyarok sem csak piac, lakosság és társadalom vagyunk, de nemzet is, igaz, nyolc államban.

A kollektív kisebbségi jogok biztosítása pedig csak úgy foglalható bele az uniós alkotmányba, ha előzetesen az uniós állampolgárság meghatározása is módosul, ugyanis ott a tagállamok nemzetiségéről van szó, attól teszik függővé az uniós polgárságot. De nincs nemzetiségük maguknak az államoknak sem, nemcsak Európának, hanem csakis azoknak, akik az államok területén élnek; azoknak az élő emberi közösségeknek, amelyek számszerű többségiek vagy kisebbségiek. Ha az uniós alkotmány továbbra is államok nemzetiségéről beszél, akkor nemzetállamokról beszél, a nemzetállamban pedig akkor sincs kisebbség, ha van, mégpedig sokmilliós. A kisebbségvédelem tehát csakis akkor írható be az alkotmányba, ha nem nemzetállamról és államnemzetről, hanem állampolgárságról van szó.

Az MDF ezért javasolja a 3. cikkely módosítását ekképpen: „ Az Unió állampolgára minden személy, aki valamely tagországnakö - nem nemzetiségével, hanem - „ állampolgárságával rendelkezik.ö Az európai állampolgárság csak kiegészíti a tagországi állampolgárságot, de azt - mint a szövegben máris szerepel - nem helyettesíti.

Végezetül, tisztelt Országgyűlés, az MDF nevében nagy nyomatékkal arra kérem a kormányt, hogy ne hátráljon meg. Ne hátráljon meg sem a kereszténység, sem a nemzeti kisebbségek ügyében, hanem tartson ki a magyar javaslatok mellett. Akkor is, ha nem szokás, hogy egy országnak két javaslata legyen. De miért nem szokás? Nekünk kettő van: a kereszténység és a nemzeti kisebbség. Annak örülnénk, ha egy sem volna, ha egy sem kellene, hogy legyen. Kérjük tehát a kormányt, hogy ezekhez keresse és találja meg a szövetségeseket.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 38 2003.11.03. 2:58  37-43

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm, elnök asszony. Ha azt akarom, hogy elhangozzék ez a súlyos kérdés, kénytelen vagyok elfogadni, de ez elképzelhetetlen, ennyi erővel a szociális minisztert is kérdezhetném.

Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tegnap, halottak napján elindultunk szeretteink sírjaihoz, ki-ki a maga temetőibe. De mit tegyenek azok, akik pontosan tudják, hol pusztultak szeretteik, ám akik azonban mégsem kaphatták meg a minden embernek kijáró végtisztességet mind a mai napig? '75. szeptember 29-én 23 óra 10 perckor szállt fel Ferihegyről a Malév 240-es járata Bejrút felé. Közel három óra múlva a már a leszálláshoz készülő repülőgép a libanoni főváros légikikötőjétől tíz kilométerre eltűnt a repülésirányítás képernyőjéről, és a gép a tengerbe csapódott. A finn külügyminiszter nemrég egy, a katasztrófáról szóló filmben ezt monda: “A repülőgép lelövése szándékos kegyetlenség volt. Ki és miért tette, látszólag ismeretlen, de az elég egyértelmű, hogy a célpont az a palesztin csoport volt, amelynek tagjai a gépen utaztak, és akik Budapesten kaptak katonai kiképzést.ö

A tragédiához az vezetett, hogy a Malév olyan területre indított polgári járatot civil utasokkal és ismeretlen szállítmánnyal, ahol háborús cselekmények folytak. Ez okozta a tízfős magyar személyzet - Pintér János, Kvasz Károly, Majoros László, Mohovits Árpád, Horváth István, Herczeg Miklósné, Németh Lászlóné, Fried Richárd, Kmeth Ágnes, Szentpály Mercedesz - és az egyetlen magyar utas, Glausius Gábor halálát. A katasztrófa kivizsgálására a harci események és más okok miatt a szerencsétlenség után már nem került sor. Kísérlet sem történt arra, hogy az elhunytak földi maradványait felkutassák, azonosítsák és hazahozzák.

Mindez már a múlt. De ez a múlt lezáratlan. Hiába fordultak a kegyeleti bizottsághoz, hiába a Vöröskereszthez.

Interpellációm nem politikai, sem kül-, sem belpolitikai tekintetben. Interpellációm kegyeleti ügy; azért is csodálom, hogy így kezeli ezt a kormány. Éspedig nem általánosságban az, hanem a lehető legkonkrétabban, mert ennek a sokak által hírből ismert szerencsétlenségnek a története nem talált, hanem vállalt ügyem. Olyan segítségkérés vállalása, amellyel választópolgáraim, a hozzátartozók bíztak meg. Nem politikáról van szó tehát, hanem az elemi tisztességről, a végtisztességről és a hozzátartozók lelki megnyugvásáról. Arról, hogy a halálba küldött magyar gép szolgálatteljesítés közben meghalt személyzete és utasa is végre magyar földben nyugodhassék.

Ezért is fordulok önhöz, ezek szerint, államtitkár úr, nem a közlekedési miniszterhez. Azt kérem, hogy a kormány intézkedjék róla, hogy az ország légi szerencsétlenségben elhunyt polgárainak megadassék a végtisztesség itthon, magyar földben.

Figyelemmel várom válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 42 2003.11.03. 1:09  37-43

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a lehetőséget. Erről a malévos síremlékről persze tudunk, leginkább az érintettek, a hátramaradottak tudnak, akik tegnap, tegnapelőtt meg is koszorúzták, én azonban nem ezt kérdeztem. Nem a diplomáciai szerződések felsorolását vártam, mert én ezekkel tisztában vagyok, tisztelt államtitkár úr. Nem egy ilyen gebinbe kiadott választ vártam ebben az ügyben, ez egy méltatlan válasz. Ez fölkészületlenség, ez a pont, a feladat letudása.

Tisztelt Elnök Asszony! Nemrégiben az öcsém megkereste dédapánk sírhelyét, aki az első világháborúban veszítette életét, az első világháború vége felé. Megtalálta. Megtalálta, igaz, hogy dolgoznia kellett, igaz ugyan, hogy levéltárban, Bécsben és Budapesten dolgoznia kellett, de mert akarta, megtalálta. És nem azzal állt elő a családtagoknak - akik persze örültek, hogy ez a felfedezés és ez a kegyeleti aktus megtörténhetett -, hogy sajnos nincs, pedig sokat dolgoztunk vele (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), tisztelt államtitkár úr.

Sajnos, ezt a méltatlan választ a hozzátartozók nevében elfogadni nem áll módomban. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 168 2003.12.08. 2:07  167-170

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter úr vagy Államtitkár Úr! Nem tudom pontosan, ki fog válaszolni - államtitkár úr.

A köztársasági elnök úr erdélyi látogatása után a Sapientia Egyetem eddigi támogatásának 20 százalékos növelését kérte. Kérésével a miniszterelnök úrhoz fordult, miután az egyetem alig van túl alapításkori anyagi nehézségein, és új beruházások is állnak előtte.

A költségvetési terv nemrég még csökkentést írt volna elő, a külügyi bizottságban pedig még a gondolatát is elutasították annak, hogy benyújtsunk egy olyan közös bizottsági módosító javaslatot, melynek tartalma az elnöki kérés teljesítése lett volna. Ezek után kormánypárti képviselőtársaimmal meghánytuk-vetettük néhányszor a kérdést a médiában. Remélem, hogy ezek a beszélgetések eloszlatták a félreértéseket azért, mert kormányoldalról többször is minden alkalommal elmondták, hogy a pénz meglesz.

A pénz tehát ezek szerint elvileg megvan, biztosítva van, a miniszterelnök úr keretéből vagy költségvetési tartalékból, vagy bármi más néven nevezendő költségvetési fiókból, de állítólag megvan és meg is lesz, mondták szocialista képviselőtársaim; fölösleges dolog tehát az aggodalmakat fokozni és a bizonytalanságot növelni. Ezzel teljesen egyetértek, és az is kiderült, hogy ők ezt már megbeszélték akkor, de akkor még nem került ez nyilvánosságra, megtárgyalták, nem is akarták ezt a 20 százalékos javaslatot leszavazni. Igen ám, az viszont még nem derült ki, és ezért is kérdezem most államtitkár úrtól, mert még időben vagyunk, hogy valóban megkapja-e a Sapientia Egyetem a támogatást a 20 százalékos növeléssel. Ezzel ugyanis nemcsak az államfő kérése teljesülne, hanem, azt hiszem, az erdélyi magyarság iránt is méltányos eljárás volna.

Tehát meglesz-e a Sapientia pénze? - ezt kérdezem, bízva az elhangzott ígéretek szavahihetőségében.

Figyelemmel várom államtitkár úr válaszát. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 54 2004.02.23. 2:12  53-59

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! 1975. szeptember 29-én éjszaka Ferihegyről szállt fel a Malév 240-es járata Bejrút felé. Közel három óra múlva már a leszállásra készülve Bejrúttól 10 kilométerre eltűnt a repülésirányítás szeme elől, és a tengerbe csapódott.

A finn külügyminiszter nemrég a katasztrófáról ezt mondta: “A repülőgép lelövése szándékos kegyetlenség volt. Ki és miért tette, látszólag ismeretlen, de az elég egyértelmű, hogy a célpont az a palesztin csoport volt, melynek tagjai a gépen utaztak, és akik Budapesten kaptak katonai kiképzést. Nagyon szomorú, hogy ártatlanoknak kellett szenvedniük.ö

Tisztelt Miniszter Úr! A tragédia oka az volt, hogy a Malév olyan helyre indított polgári járatot civil utasokkal és, mondjuk úgy, ismeretlen szállítmánnyal, ahol hadicselekmények folytak. A katasztrófa kivizsgálására nem került sor, arra pedig, hogy a tízfős magyar személyzet és az egyetlen magyar utas földi maradványait felkutassák, azonosítsák és hazahozzák, kísérlet sem történt.

Mindez régen volt, de ez a múlt még ma sem lezárt, mert a hozzátartozók hiába fordultak a GKM-hez, a Malévhez, a Kegyeleti Bizottsághoz és a Vöröskereszthez.

Tisztelt Miniszter Úr! Kérem, értse meg, hogy itt kegyeleti ügyről van szó, nem pedig politikáról. Az elemi tisztességről és a minden embernek kijáró végtisztességről van szó, egy alapvető emberi jogról, de a hozzátartozók lelki békéjéről is, arról, hogy a halálba küldött magyar gép személyzete és utasai is magyar földben nyugodhassanak végre.

Ebben az ügyben már interpelláltam, de hiába. Sajnos, olyan kitérő és adminisztratív választ kaptam, amely kegyeletsértő volt.

Ezért fordulok most önhöz, azt kérem, a kormány intézkedjék róla, hogy a Magyar Köztársaság légi szerencsétlenségben elhunyt polgárainak megadassék a végtisztesség itthon, magyar földben. De most már korrekt és kézzelfogható választ várok a kormánytól.

Köszönöm. Figyelemmel várom válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 58 2004.02.23. 1:13  53-59

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a választ, tisztelt miniszter úr. Csak az a baj, hogy ön cáfol, támad, ahelyett, hogy válaszolna.

A síremlék felújítása tudomásom szerint a múltkor azért kezdődött meg, mert interpellációm szándékát hírül vették. Továbbá még valami: ezt az ügyet rajtam kívül már mások is megpróbálták tisztességes lezárásra vinni, Jánosi György és Kékesi Tibor képviselőtársaim is próbálkoztak, de hiába. Én sem az eltűnt biztosítási összegeket kutatom, hanem a kegyeletért küzdök.

Amikor dr. Németh László, az egyik áldozat férje a GKM költségvetési főosztályán bejelentkezett, Csillag miniszter úrnak az üggyel megbízott munkatársa - neve és beosztása nálam - Németh úr szerint azt mondta neki, hogy Csillag miniszter úr személyes utasítására jár el, ezért kéri Németh urat, adja meg a bankszámláját, ahová bizonyos összegeket átutalnak, és ezzel az ügy le van zárva, nem kell tovább bolygatni a dolgot.

Én sem bolygatok, csak pontot szeretnék tenni az ügyre, de nem állami lefizetéssel és titkos bánatpénzzel.

Ez sajnos nem volt válasz, nem tudom, mi okuk van a titkolózásra. A választ nem fogadom el. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 90 2004.03.01. 2:15  89-96

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Azt, hogy mit jelent a tiltó lista, ebben a Házban elég sokan a saját bőrünkön megtapasztaltuk annak idején, de az még Nicolae Ceauşescunak, a Kárpátok géniuszának nemzeti szocialista Romániájában történt, illetve nem is Romániában, hanem még a határon, mert a tiltó listának éppen az a lényege, hogy aki rajta volt, az nem utazhatott be sem Romániába, sem adott esetben máshová, mert autójával visszafordították, vagy pedig leszedték a nemzetközi gyorsról.

Ez a hét végén ismét megtörtént. Persze megtörtént máskor is, ha egy beutazót terrorizmus gyanújával, ilyenszerű bűnszövetkezeti vagy kábítószeres kapcsolatokkal, esetleg hasadóanyag-csempészettel köröz az Interpol vagy valami hasonlók; tehát az illető nemzetbiztonsági szempontból az illető országban nemkívánatos személy. Ezekről nemigen szólnak a hírek, ami persze érthető, mert ez nem a sajtó, hanem az erre hivatott állami szervek feladata. Az azonban, hogy valakit, jelen esetben egy magyar állampolgárt minden indoklás nélkül, következésképpen tehát politikai okokból ne engedjenek be egy országba, amelyik állítólag az Európai Unióba tart, az elfogadhatatlan. Ez az MDF számára elvi kérdés, nem személyi.

Az Európai Parlament február 18-án a külügyi bizottságban, 26-án pedig a brüsszeli kis plenárison is elítélte Romániát az emberi jogok sorozatos megsértése és a kisebbségi normák megszegése miatt. Ezt a magyar parlament megfigyelői is megerősítik. Ez az eset egy újabb tétel ezen a listán.

Úgyhogy a történtek után, tisztelt miniszter úr, azt kérdezem tehát, mit jelent ma a tiltó lista. A XXI. században létezhet-e olyan ország Európában, amelyik bárkit is politikai okokból zár ki a szabad utazásból? Lehet-e ma bárkit hátrányosan megkülönböztetni politikai felfogása miatt? Végezetül azt kérdezem: a magyar Külügyminisztérium tett-e és ha igen, milyen lépéseket a történtek tisztázására?

Figyelemmel várom válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 94 2004.03.01. 1:37  89-96

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm. Köszönöm a válaszát, miniszter úr. Részben meg vagyok lepve, megmondom őszintén, mert persze a felsorolt vagy utalt dokumentumokat magam is ismerem, de én azt hittem, hogy ezt az esetet panasztétel követte.

A problémafelvetésem lényege az, hogy Bayer Zsoltot politikai okokból tartották vissza, és a probléma maga a tény, az, hogy politikai okból, illetve e tény tartalma, az, ha egy ország ma a régiók és kisebbségek Európájában a kisebbségek autonómiatörekvéseit terrorizmusnak tartja, és azt látja az MDF problémának, hogy ezt a kérdést a nemzetbiztonságra veszélyt jelző államellenes felforgatás vádjának tekinti. Az tehát számunkra a megdöbbentő, függetlenül a személytől, annak politikai felfogásától, véleménynyilvánításától, hogy a XXI. század Európájában lehetséges-e az, hogy az autonómia, az önrendelkezési törekvések kifejtése az állam rendjét veszélyeztető probléma lehessen.

Természetesen erre a megállapításra inkább, nem is annyira kérdésre, nem a Magyar Köztársaság külügyminiszterétől vártam felvilágosítást vagy választ (Az elnök jelzi az idő leteltét.), én pedig magyar képviselőként a román parlamentben nem is óhajtanék interpellálni (Az elnök jelzi az idő leteltét.), de azért ez a kérdés maga ilyen szempontból (Az elnök jelzi az idő leteltét.) egy politikai kérdés akkor is, ha egyedi eset.

Köszönöm, elnök úr, a türelmet. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 162 2004.03.22. 2:10  161-164

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Ahogy a címben is elhangzott, a Gellérthegy déli oldalán konkrét utca és telekszám megjelölése nélkül kérek öntől egy elvi választ egy kérdésre; arra a kérdésre, hogy lehet-e ott, a Gellérthegyen, a munkásőrlaktanya hatalmas épülettömbjének a szomszédságában egy újabb beruházásba kezdeni. Egy olyan beruházásba, amelynek eredményeképpen kétszer akkora épülettömb jönne létre, mint az említett objektum; a terület pedig emellett felszínmozgásos, amit az ott élők évtizedek óta tapasztalnak. Ez a folyamat, az elmúlt idők kíméletlen beépítéseinek a hatására, máig fokozódik.

Egy ilyen területen a tervezett mély és kritikusan hosszú terepbevágás a tervezett épület fölötti hegyoldal, illetve az alatta elterülő lejtő lakóit egyaránt veszélyezteti, egészen le, a Villányi útig. A mozgásveszélyes terület talajmechanikai vizsgálatai nem kielégítőek, és a veszélyt csak növelik a karsztvizek - ez a lényeg talán -, amelyek természetes lefolyását és felszín alatti mozgását nem célszerű a továbbiaknál is jobban akadályozni.

Tisztelt Miniszter Úr! Mielőtt egy ilyen szóvátétel hallatán bárki rosszhiszeműen arra gondolhatna, hogy valami újabb fondorlatos ingatlanszerzésről, esetleg nyomással kicsikart építési engedélyről és hasonlókról volna szó, a miniszter úrnak csak a Gellérthegy természeti és épített érdekeinek a megóvására, a városképnek, a hegyvonulat távlati képének védelmére, és ezen belül a lakókörnyezet jellegének a megóvására hívom fel a szíves figyelmét, azzal a laza hegyvidéki zöldövezeti beépítéssel együtt, ami ott mindnyájunk számára fontos; és persze az ott élők élet- és vagyonbiztonságának védelmére is, mert a laksűrűség mohó megnövelése már eddig is helyrehozhatatlan károkat okozott az indokolatlan környezetterhelés következtében.

Figyelemmel várom válaszát, köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
157 68 2004.06.07. 2:59  67-75

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A tankönyvek megjelentetéséhez a kiadók eddig olyan hiteleket vehettek fel, amelyekre az állam garanciát vállalt. Ez biztosította a tankönyvkiadás folyamatosságát, s részben minőségét is, amit a kiadók a hitelező banknak - mármint a hitelt - visszafizettek. A biztonságot tehát az állami garanciavállalás jelentette. 2004-ben azonban ez a lehetőség egy csapásra megszűnt.

A tankönyves kamara már jó fél éve leírta - tudnak róla önök is -, hogy ez a rossz döntés legjobban éppen azokat a közepes és kis kiadókat sújtja, amelyek valóban innovatívak és minőséget produkálnak. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Úgy van!) Ez a döntés teljes mértékben ellentétes - figyelem: ellentétes - a kormány által meghirdetett vállalkozóbarát politikával. Ez a döntés ahelyett, hogy megkönnyítené, megnehezíti a hitelfelvételt akkor, amikor a szerzői jogi törvény módosítása, az ingyenes tankönyvek és az új kerettanterv bevezetése, de a Nemzeti Tankönyvkiadó privatizációjából adódó bizonytalanságok is a kiadókat új helyzet elé állították. A 25 százalékos áfaterhet a kormány szerencsére korrigálta, de egyedül a postaköltség 40 százalékkal emelkedett, ami a szállítási költségekben tovább nő.

Miért történt mindez? Miért hozott a tárca ilyen döntést az érintettek megkérdezése nélkül? Azért mondom ezt, mert a minisztérium a tankönyves kamara legutóbbi két ülésén meg sem jelent.

A kiadók ősztől a tankönyvek árának 5-10 százalékos emelésére kényszerülnek tehát. Nem az eddigi gyakorlat fenntartása volna-e ésszerű? Meggyőződésem, hogy az évi 300-400 milliós állami kezességvállalású, egyéves futamidejű hitel a feltétele annak, hogy a fejlesztő pedagógiai műhelyek eredményesen működhessenek, és hogy a taneszközök fejlesztését fölösleges pénzügyi korlátok ne tegyék lehetetlenné. Logikus és indokolt tehát az eddigi gyakorlat fönntartása, hiszen a garanciavállalás a költségvetésnek nem jelent többletköltséget. Ezt mindnyájan tudjuk. A hitel kereskedelmi kamatú, a garancia beváltásának valószínűsége pedig az eddigi gyakorlat szerint mindössze 3 ezrelék. Magyarán az állam nem pénzt ad, hanem csak kezességet vállal.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ellenzéki képviselőként egy ilyen rossz ügy láttán nem, de ha csupán kibic volnék, akkor a minél rosszabb, annál jobb elve alapján akár örülhetnék is. Azért, mert ez a nyíltan vállalkozóellenes, könyvkiadó-ellenes és oktatásellenes döntés csakis rombolhatja a kormány presztízsét. Én mégsem ezért szólok, hanem a tankönyvkiadók és az oktatás érdekében. Ezért nem azt kérdezem, hogy miért történt mindez, hanem azt, hogy a kormány gazdaságpolitikáját és oktatáspolitikáját mikor követi az Oktatási Minisztérium is.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
157 72-74 2004.06.07. 1:19  67-75

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Minden ön iránt érzett tiszteletem mellett azt kell mondanom, hogy blabla és ostobaság, amit önnek leírtak a munkatársai. Az, hogy nem volt váratlan; hát lehet, hogy nem volt váratlan, a tankönyvkiadókat mindenesetre nagyon váratlanul érte. Ettől függetlenül ostobaság volt. Az pedig, hogy mivel csak 3 ezrelék a beváltás valószínűsége, ezért kellett megszüntetni az oly szükséges garanciavállalást, ez pedig maga a politikai perverzió.

Könyvszerető ember lévén ebben az ügyben megkerestem már önt, megkerestem a könyvkiadás ügyében illetékes kulturális minisztert, az oktatási bizottság elnökét, és a többi. Az oktatási bizottság elnöke azt írta az ön miniszterének: kérem, hogy tekintélyével és befolyásával törekedjék arra, hogy a tankönyvkiadás problémái megoldódjanak, ezért ebben az ügyben én is igyekszem minden támogatást megadni. Hasonló tartalmú levéllel fordultam a miniszterelnökhöz és a pénzügyminiszterhez.

Államtitkár Úr! Az én türelmem mostanra elfogyott, és ezért interpelláltam, nem azért, hogy amit eddig (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ötvenszer elmondtam már, azt a képviselőtársaimnak is elmondjam.

ELNÖK: Képviselő úr, elfogadja-e a képviselő úr a választ vagy sem?

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Ha a Ház ezt a választ elfogadja, azt üzenik a tankönyveseknek, hogy nincsen szükség rájuk. Nem fogadom el, elnök asszony, köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban. - Közbeszólások ugyanonnan: Úgy van!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 223 2004.06.21. 1:59  222-225

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! A Somogy megyei Nemesvid, amelynek híres műemlék temploma sürgős megóvásra szorul, és amelynek munkálataihoz az ön támogatását kérem, nem az én választókörzetemben van. Mégis az én választópolgáraim közül kerestek meg a nevezetes freskók miatt. A tetőzet ugyanis olyan állapotban van, hogy ha cseréje az őszi esőzések előtt nem történik meg, akkor a freskók tönkremennek. A tető életveszélyes, és még egy telet aligha bírna ki.

A nemesvidi katolikus egyházközség még 2003 decemberében fordult az előző pénzügyminiszterhez, és a 7/2003/III.13. számú PM-rendelet alapján kért rendkívüli beruházási támogatást, az előbbiekből kiderül, hogy műemlékvédelmi célból. Ezt a pályázatot a NKÖM műemléki és régészeti főosztálya messzemenően támogatta. 2004 márciusában a PM költségvetési és pénzügy-politikai főcsoportjának vezetője arról tájékoztatta a projektfelelőst, választópolgáromat, hogy a pályázat elbírálása 2004 első félévének végéig megtörténik. Nos, minden rendben halad tehát, csakhogy a jövő hét közepén zárjuk a félévet. Ezért kérdezem a tárcát a pályázat sorsa felől. Lehetséges, hogy a döntés megszületett, de erről a nemesvidi műemlék templom ügyének gondviselői nem tudnak, aggodalmuk pedig fokozódik, éppen az idő múlása és az őszi időjárási viszonyok miatt.

Nem tudjuk tehát, hogy az első ütemhez, a tetőszerkezet cseréjéhez rendelkezésre áll-e a kért összeg. Ha igen, úgy megköszönöm a Pénzügyminisztériumnak, hogy az életveszélyes műemlék templom tetőcseréjét támogatta. Ha viszont még nem született meg a döntés, akkor kérem miniszter úr, államtitkár úr, tehát a tárca támogatását az ügyben.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 95-97 2004.08.27. 2:16  94-103

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): (A hangosítás nem működik.) Tisztelt Államtitkár Úr!

ELNÖK: Hangot kérnénk a képviselő úrnak, és újraindítani az órát!

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm szépen. Államtitkár úr! Bálint Sándornak, a néprajztudomány óriásának századik születésnapját idén augusztus 1-jén ünnepeltük. Szeged Juhász Gyula óta legnagyobb fiának, a magyar vallási néprajz megalapítójának alsóvárosi szülőházában egykor Móra Ferenc és Móricz Zsigmond, Erdélyi Ferenc és Szabó Lőrinc is megfordult. A házat, ahol a nyilas időkben Szent-Györgyi Albertet rejtegették, húsz év óta arcképes emléktábla is megjelölte. A tulajdonosok mégis megkapták a bontási engedélyt a polgármesteri hivataltól, hogy hatlakásos társasházat építhessenek.

A szülőház megmentése érdekében megkerestem nemcsak őket, de Szeged összes parlamenti képviselőjét, választ egyiküktől sem kaptam. Megkerestem a szeged-csanádi püspököt és a parlament elnökét is, hiszen Bálint Sándor a koalíciós időkben e Házban a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője volt. Megkerestem miniszter urat és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt is, mindenhonnan általában megnyugtató válaszokat kaptam. Botka László polgármesternek, aki szintén mindent megtett a ház érdekében, júliusban ezt írtam: “Ha a folyamatot nem állítja meg valaki, akkor a szülőház lerombolása a város síron túli bosszúja lesz, Szeged nagy szülötte emlékének meggyalázása születése századik évfordulóján.ö

Kezdeményeztem a védetté nyilvánítást. Miniszter úrtól augusztus 6-án meg is jött az örömteli válasz, idézem: “A szegedi Bálint-házat Botka László polgármester kezdeményezésére az önkormányzat meg kívánja vásárolni. Ezzel a bontási veszély elhárult, az épület megmenekült.ö Öt nappal korábban, a századik születésnapon megnéztem az épületet: a tetőzetét már leverték.

Államtitkár Úr! Az a kérdésem: ki hagyta, hogy lerombolják Bálint Sándor szülőházát? Kik azok Szegeden név szerint, akiknek nem parancsol sem a kegyelet, sem a jóérzés, nem parancsol sem a törvény, sem a NKÖM minisztere, sem pedig a szegedi polgármester?

Figyelemmel várom válaszát. Köszönöm. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 101 2004.08.27. 0:52  94-103

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm, államtitkár úr beszámolóját, ezt részben én is ismerem, de fontosnak tartom, hogy ezt az egész nyilvánosság ismerje meg. Hogyan történhet meg ilyesmi ma Magyarországon? Ismerje meg ne csak Szeged nyilvánossága és a várost szerető polgárok, hanem mindenki!

Amit valójában nem értek, az az, hogy hogyan lehetséges a törvényes keretek között a tudatos kultúrapusztítás, és azt sem tudom, hogy mi állhat a pusztítás mögött - totális hivatali tehetetlenség vagy korrupció, gyűlölet vagy pedig egyenesen vallásellenesség? Nagy Sándor SZDSZ-es alpolgármester a szegedi közgyűlésben azt mondta, hogy nem lehet minden épületet megmenteni, ami valaha szegedi hírességek szülőhelye volt. Miért tűnik úgy, hogy a hivatalos Szeged egyszerűen nem tud gátat vetni a rombolás szellemének? (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 22-24 2004.09.06. 4:44  21-26

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A Vajdaságban dúló magyarellenes kilengések megfékezése az anyaország elemi kötelessége. Ezt nemcsak a nemzeti szolidaritás, de az alkotmány is előírja, amikor kimondja: “a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határainkon kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatok ápolásátö. Az MDF a leghatározottabban elítéli a magyarveréseket, zaklatásokat és rablásokat, a magyar nemzeti zászló elégetését. Mindezekért Szerbia-Montenegró kormányát terheli a legnagyobb felelősség csakúgy, mint a korábbi sírgyalázásokért, azért, mert ennek a magyarellenes közhangulatnak a mesterséges fölszítása vezetett az erőszakhoz. (Zaj.)

ELNÖK: Elnézését kérem, képviselő úr. Kérem képviselőtársaimat, hogy ne zavarják a fölszólalót, és tiszteljék meg azzal, hogy csendben hallgatják. Öné a szó.

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm. Az erőszak helyzete, ami előállt a Vajdaságban, súlyosan sérti a jószomszédi viszonyt, beleütközik az emberi jogokba és az európai kisebbségvédelem normáiba egyaránt. Nem néhány elcsattant pofon, hanem áprilistól mostanáig mintegy háromezer eset az, amiért szót emelek. Mégis azt kell tapasztalnunk, hogy az atrocitások elleni erélyes és eredményes föllépésre a magyar kormány máig nem volt képes a szükséges mértékben. Köszönet illeti viszont Ékes, Olajos, Tabajdi, Szent-Iványi és Németh Zsolt képviselő urakat.

Tisztelt Ház! Arra kívánom a kormány figyelmét fölhívni, amit mindannyian tudunk, hogy a magyarellenes erőszakhullám nem a véletlen műve. Szerbiában hamarosan választások lesznek, és a magyar szavazók megfélemlítése, a VMSZ-nek még ilyen eszközöktől sem visszariadó kiszorítása a politikai hatalomból a legtöbb szerb politikai erőnek nem volna ellenére. A szeptember 19-i szerbiai tartományi önkormányzati választások tétje ugyanis a nemzeti szocialista visszarendeződés megakadályozása, a milosevicsi erők restaurációjának meggátlása vagy a reakciónak a hatalomba való visszajuttatása. Egeresi Sándor, a VMSZ alelnöke nem véletlenül szólította fel a Magyarországon élő vajdaságiakat a választásokon való részvételre. Az MDF ezért követeli a kormánytól, hogy államközi szinten határozottan és eredménnyel lépjen föl a magyar nemzeti közösség védelmében, és támogatja testvérpártjának, a Vajdasági Magyar Szövetségnek az autonómiatörekvéseit is.

De nem kerülhető meg a Magyar Állandó Értekezlet összehívása sem. Az eltelt másfél, MÁÉRT nélküli esztendő áttekintése, a támogatások, a kettős állampolgárság, a kedvezményes honosítás, az autonómia és a többi valóban nemzetstratégiai kérdés megvitatása égetően szükséges. Mindez tehát elkerülhetetlenné teszi a már előkészített, de újabban - a hírek szerint - mégis lefújt tanácskozás megtartását. Nem lehet arra hivatkozni, hogy nincs semmi garancia a folytatás mikéntjére - ez végzetesen megingatná a határon túli magyarság fogyatkozó bizalmát az anyaország kormánya iránt -, nem lehet arra hivatkozni, hogy nem tudni, hogy a kijelölt kormányfő vállalja-e Medgyessy Péter szeptember 11-ére meghirdetett összmagyar tanácskozását. Nem lehet ilyesmivel előállni, először azért, mert a Medgyessy-kormány teljes jogkörű kabinet.

Miért ne nyithatná meg a MÁÉRT-et a mostani miniszterelnök, és miért ne ismerhetné meg a részvevők köre a leendő miniszterelnök nemzetpolitikai törekvéseit? És nem lehet ilyesmivel előállni azért sem, mert a határon túli magyar szervezetek nem személyesen Medgyessy Péterrel álltak, illetve nem személyesen Gyurcsány Ferenccel fognak majd privát kapcsolatban állni, hanem anyaországuk kormányával és miniszterelnökével. Az MDF szerint ez könnyen belátható.

Felszólítjuk tehát a kormányt, és kérjük, ne táncoljon el a Magyar Állandó Értekezlet szeptemberi megtartásától, és hogy azon a kijelölt miniszterelnök is ismertesse saját terveit. Az alkotmányos keretek és az eddigi kormányok hagyatéka ezt megteremthetővé teszi, mármint a konszenzust.

Végezetül, tisztelt elnök asszony, tisztelt Országgyűlés, bejelentem azt is, hogy az uniós tagságunkból fakadó új helyzet, a fölhalmozódott problémák és az előttünk álló nehézségek megvitatására annak természetes fórumaként - és ez nem új bejelentés végül is, csak elakadt korábban - a Magyar Demokrata Fórum ismét tárgyalásokat kezd az Országgyűlés határon túli magyarok bizottsága felállításának érdekében.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 70 2004.09.06. 2:37  69-74

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Költői kérdés: fontos-e a magyar nemzeti kultúra? Igen, sajnos ez kérdés lehet kétszeresen is, először, mert nemzeti önazonosságunk megőrzése nélkül az Uniónak nem nemzete lennénk, hanem csak lakossága. Ráadásul Magyarország anyaország is, és az össznemzeti kultúra nemcsak a miénk.

De fontos a kérdés azért is, mert a csatlakozás igen nagy erőfeszítéseket, költségeket igényel. Olyankor pedig, amikor egyszerre kell pénz sokfelé, a kultúra mindig csak rosszul jár. Ezt kulturális miniszterként ön tudja a legjobban. Ezért szólok - nem először - a nemzeti könyvtárunkról. A kulcsszó: a mélyraktár. Ennek tervei már '99-ben elkészültek; akkor kormányhatározat született arról, hogy a beruházást a tárca fedezi. 2000-ben megtörtént a szükséges várbeli régészeti feltárás. 2001-ben mégis elnapolták az építkezést, noha a könyvtár 170 milliót már ráköltött. Épült ugyan egy távoli raktár, azonban nem ez, hanem a mélyraktár oldaná meg a raktározási gondokat. Az Országos Széchényi Könyvtár a világ legbiztonságosabb könyvtárainak egyike, lehetetlen tehát, hogy távoli felszíni épületekbe hordják ki a könyvtár anyagát.

Tavaly egy lap ezt kérdezte a főigazgatótól: “De ha megvan a szakma és a fenntartó részéről is elfogadott beruházási terv, akkor ezt miért nem finanszírozzák?ö A főigazgató válasza: “Nincsenek világos politikai szándékok, nem tudják, mit is akarnak ezzel a hatalmas kulturális vagyonnal. Néha az az érzésem, mintha privatizálni akarnák.ö

Kérdezem tehát: mit tervez a kormány a Széchényi Könyvtárral, megépül-e a mélyraktár? Mert nem gondolnám, hogy privatizálni akarnák. Nincsen okom tehát arra, hogy bárkit is előre megfontolt kulturális bűncselekmény elkövetésével vádoljak. Ahhoz azonban, hogy a mélyraktár elkészüljön, szükség van a forrásokra a kormányprogram szerint. Ma a helyzet az OSZK-ban az, hogy egyéb, költségvetési természetű anyagi nehézségek miatt még az is felmerült, hogy a könyvtárat talán majd három hónapra be kell zárni az olvasók és a kutatók előtt.

Tisztelt Miniszter Úr! Az interpelláció kifejezetten ellenzéki parlamenti műfaj. Amit most elmondtam, mégsem pártpolitikai, hanem kifejezetten kultúrpolitikai természetű, és a nemzet közérdekét szolgálja. Azért fordulok önhöz, hogy tárcája figyelmét még inkább ráirányítsam nemzeti könyvtárunk ügyére, a legsúlyosabb gondok azonnali megoldására. Figyelemmel várom válaszát.

Köszönöm. (Taps az MDF padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 74 2004.09.06. 0:41  69-74

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm miniszter úr válaszát. Tulajdonképpen én magam csak a raktározási gondok megoldása, illetve a folyamatos működés biztosítása ügyében érdeklődtem. Amennyiben a raktározási gondok megoldásán túl - amely valóban fél évszázadig biztosítja a könyvtár ilyen típusú gondjainak a megoldását - ebbe beleérthető az is, hogy három hónapig és egyéb időtartamokig nem lesz szükség a Széchényi Könyvtár bezárására - ha miniszter úr megerősíti ezt a mondatomat (Dr. Hiller István: Igen.) -, akkor a válaszát elfogadom.

Köszönöm. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
163 122 2004.09.13. 2:06  121-128

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! A hét végén három és fél méter hosszúságban megcsúszott a Lágymányosi híd pesti töltése és annak burkolata. A hírt a munkát végző Mélyépítő Budapest Kft. területi igazgatója jelentette be. Bár közvetlen életveszély nem volt, nem állt fenn, a híd egy sávját biztonsági okokból lezárták, és a töltést 150 köbméter földdel támasztották meg. A híradókban nemcsak a hirtelen szükségessé vált földmunka képei voltak láthatók, hanem az a fából készült állványerdő is, amely már régóta az omlásveszélyes műtárgyat támogatja.

Ez a kis csúszás és a valódi megoldást elodázó aládúcolósdi a mostani stabilitásnak is szimbóluma lehetne. Hogyan végezték munkájukat a hídépítők, ha egyszer egy egyszerű, a hídra felvezető gyalogos lépcső megalapozása képes volt megrogyasztani a híd töltését? Miféle munkát vettek és adtak át a főváros illetékesei a főváros és az ország lakóinak, a nemzetközi közlekedésnek, akkor, amikor a főváros, mint azt a főpolgármester úrtól tudjuk, nemcsak hogy... - idézőjelben - „ lendületben a városö, de egyenes világvárost építünk? Hogyan építünk világvárost, amikor egy rendes hidat képtelenek vagyunk megépíteni? Egy, a választókerületemet Pesttel összekötő másik híd, a Szabadság híd műszaki állapotáról és a Margit hídról, a bedugult közlekedésről most természetesen nem szólok. Az a totális tehetetlenség azonban, ami csak a toldozás-foldozásban és a magyarázkodásban merül ki, rövidesen tényleges közlekedési, építészeti katasztrófához vezethet Budapesten. Ez nem stabilitás, hanem vékony jégen járó felelőtlen átvészelési kísérlet.

A Lágymányosi híd ügyében azért fordulok miniszter úrhoz, mert ebben az országban, ha nincs emberhalál, nem történik semmi; ha van, esetleg vizsgálat van. Ezért kérdezem a miniszter úrtól, a történtekért ki a felelős és mikorra kerül a híd kifogástalan állapotba.

Köszönöm. (Taps az MDF padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
163 126 2004.09.13. 1:19  121-128

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a választ, miniszter úr. Nem nevezte ugyan meg, hogy a történtekért ki a felelős - nyilván az, aki ott kiásta a munkagödröt -, de arra felelt, hogy mikorra kerül a híd kifogástalan állapotba.

Az egész helyzet, ahogy most ön nem figyelt és így válaszolt, ez is szimbóluma annak, hogy mondhatok én vagy bárki, ellenzéki, kormánypárti akármit, intéznek egyebet, ami nyilván nagyon fontos, de az előhúzott, kész választ azonnal felolvassa a miniszter úr. Rendben van.

Azért hoztam szóba a Lágymányosi hidat többek között, mert megszoktuk azt az esetet, hogy a Nemzeti Múzeum háta mögötti Festetics-palota is ott állt, húsz évig állványerdő borította, és aztán megszépült. Nem szerettem volna, hogy önök megszokják az állványerdőt és a földhányásokat, azonban nyilván nemcsak az én választókörzetembelieket, de a pestieket is, sőt mindenkit megnyugtat az, hogy ha jól emlékszem, miniszter úr, akkor azt mondta, hogy a jövő hétre ez a dolog helyreáll. Én csak a híd ügyében merészeltem választ kérni, de arra kérem, hogy személyemben tisztelje meg a választókat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) és a tisztelt Házat azzal is, hogy legalább úgy tesz, mint ha figyelne, miközben kérdezek.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 6 2004.09.20. 5:11  5-6

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A Nemzeti Kerekasztal tárgyalásai 15 évvel ezelőtt zárultak le. Az a néhány hónap teremtette meg a múlt és a jövő közötti vértelen átmenetet. Elindult valami, ami azóta kibicsaklott, de az alapozás időtálló maradt. Mert a Kerekasztalt nem a sorsdöntő helyzetekben oly könnyedén színre lépő politikai kalandorság és nem a haszonszerző kufárszellem mozgatta.

A fő irányt nem azok határozták meg, akik a minimális marketingköltség és a maximális politikai extra-profit kellő arányait latolgatták. Nem a hatalom megszerzésének mindent elsöprő vágya, hanem a független, demokratikus Magyarország közjogi megteremtésének felelőssége volt a húzóerő. Valami '56-os erkölcsiség, olyan nemzeti öntudat, széles látókör és tudás, ami az 1848-as törvényekre is visszatekintett, és bölcsesség, tapintat és erély. A Kerekasztal íratlan szabályok szerint volt képes működni, ész és jellem vezette a taktikát is, és ezért így volt képes döntéseket hozni, a demokratikus berendezkedés írott szabályrendszerét megalkotni.

Az történt, hogy ellenérdekű felek tudtak egymással érvelni, tárgyalni, megállapodni és dönteni. Legtöbbjük érdeme a békés átmenetben ezért elvitathatatlan. Az történt, hogy az országot sikerült megóvni az erőszaktól és a válságtól. Nézzünk vissza, előtte mi történt! '56 forradalmát Pozsgay népfelkelésnek nevezte, Grósz Károly pedig a fehérterror réméről beszélt. Ő még mindig ott tartott, hogy nincsen szükség ellenzékre. '88. október 23-án aztán az egész világ láthatta a 301-es parcellát és a Hősök terét.

Tisztelt Országgyűlés! 1990. május 23-án, kormányának alakulásakor Antall József ezt mondta: “Magyarországon forradalom zajlott le, amely ha követel is még lemondást és türelmet, mégis mindnyájunk számára az emberi jogok teljes körű szabadságát hozza el, az egyéni és nemzeti méltóság helyreállítását, a tehetség és a jobbra törekvés kibontakozását. És véget vet a kettős nyelv, a hazugság és az elhallgatott igazságok négy évtizedes országlásának.ö

És ma? Véget vetett? Milyen útra léptünk? Napjaink legégetőbb döntéseit kizárólag a rövid távú és nem is mindig közérdek diktálja. Hiába az újabb kényszer, hiába a történelmi helyzet, a pártérdekeken nehéz fölülemelkedni. Pedig még sohasem volt olyan fontos a tisztességes párbeszéd, az értékalapú politizálás, mint ma. Még sohasem volt olyan fontos, hogy a hazánk előtt álló lépéskényszerben több ciklusra szóló stratégiai megoldásokat találjunk itt, a viharos politikai négy évek országában, mint most. Ehelyett a politikai öncélúság, az acsarkodó radikalizmus, a diabolikus műmosoly és a hangoskodó kocsmapolitika növeli az érdektelenséget. Gyülekeznek a koncra éhes kalandorok és a számítgató kibicek, a választók meg csak nézik, ami itt történik.

Föltehetjük a kérdést: hol rontottuk el? Kiknek és minek köszönhető az, hogy az egykori legvidámabb barakkból emelkedő Magyarországgá vált köztársaság ma Európa egyik sereghajtója? Hol vannak a rendszerváltó pártok, azok, amelyek az első, legnehezebb négy esztendő terheit viselték? Hol vannak a kisgazdák, és hol vannak a kereszténydemokraták? Az MDF mellett a mai parlament másik három pártja ellenzékben segítette, úgymond, az Antall-kormány gigászi munkáját. Mára az akkori kormánypártok közül egyedül az MDF volt képes megmaradni, ellenállva ellenfelei és barátai nem mindig önzetlen segítőkészségének.

Tisztelt Országgyűlés! Más volt akkor a kormányzás stílusa, az akkori parlament levegője. Más volt, mert a késhegyig menő vitákban a választók érezték a tenniakarást. Persze, hogy sokat derültek is rajtunk, és joggal, a tapasztalatlanságunkon és akadozó beszédeinken. Akkor sem mindig értették, hogy pontosan mi is történik itt, a parlamenti törvénygyárban. De akkor az őrlődő kövek általában érveket morzsoltak, és a választók ezt meg is érezték. A botrány még esemény volt, és a botrányhős elpirult, de legalábbis úgy tett. Több volt még az ész a nyers erőnél, a parlamenti arányokon belül fontosabb volt még az érv a darabszámnál. Más volt a légkör, mert Antall elhivatottsága és ma már csak talán gyengeségnek látszó tisztessége vezette munkáját. Pedig itt, a nehezen és zavarosan múló négy esztendők országában nem négyesztendei kampányra van szükség, hanem négyesztendős kormányzásra, amiben a munka a felelős kormánynak és a felelős ellenzéknek egyaránt sajátja.

Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum akkor, 15 évvel ezelőtt is vállalta, és ma nem könnyebb, de biztosan más helyzetben is vállalja a maga munkarészét. A Nemzeti Kerekasztal évfordulója pedig arra is jó, hogy a kölcsönös politikai érdekű szemrehányás helyett minden képviselő erről is egy kicsit eltöprengjen.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 190 2004.09.20. 2:17  181-195

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ez a módosító javaslat a kedvezményes honosítás lehetőségeinek a kitágítását célozza. A fő törekvés az, hogy mérsékeljük, illetve ha lehet, küszöböljük ki mindazokat a hátrányokat, amelyek hazánk uniós csatlakozásával és ezen keresztül a schengeni követelmények teljesítésével hátrányt okozhatnak az anyaországi vagy a szétszakított családok közötti személyes kapcsolattartásban, illetve hogy az elszakított nemzetrészek magyarsága ne szenvedjen további hátrányokat az anyaországgal való kapcsolattartásban. Így fogalmazható meg talán az, amivel e Ház minden oldalán, minden frakciójában ülők egyetérthetnek.

A frakcióvezető úr, illetve a nemzetközi kitekintés idézett példái a lényeget már összefoglalták. Végezetül két dologra szeretném felhívni valamennyi képviselőtársam figyelmét. Először arra, hogy ha a kormányoldal azt mondta a világszövetségi népszavazásra, hogy a magyarok megsegítését nem ezzel a módszerrel kell biztosítani, akkor íme, ajánlom az MDF javaslatát, mint egy olyan javaslatot, amely viszont a kedvezményes honosításra vonatkozó meglévő törvényi szabályozást kívánja módosítani és ezzel ezt a kitágítást elősegíteni. Másodszor pedig arra, hogy a népszavazás eredménye és sikeressége bizonyos, hogy ma még teljesen bizonytalan, viszont az előttünk fekvő törvényjavaslat sorsa a Ház kezében van. Tehát egy bizonytalan népszavazási kezdeményezés sorsáról gondolkodunk és oktalan politikai vitákat folytatunk, viszont meggyőződésem - és ezt szeretném a figyelmükbe ajánlani -, hogy egy rendkívül egyszerű törvénymódosítással olyan célt érhetnénk el, ami valamennyiünk vallott érdeke.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 216 2004.09.27. 4:03  209-219

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Ez az országgyűlési határozati javaslat két részből áll: magából az egyezményből, amelynek megerősítéséről az Országgyűlés dönteni fog, illetve abból a határozati javaslatból, amely ezt előterjeszti. A határozati javaslat szövege azért is érdekes, mert az indoklás tulajdonképpen nem más, mint az egyezmény keletkezéstörténete.

Ugyanis már 14 évvel ezelőtt, 1990-ben az Országgyűlés egy külön határozatban hívta fel a kormányt, hogy kezdeményezzen tárgyalásokat a szomszédos országok kormányaival a nemzeti kisebbségek jogainak védelméről szóló kétoldalú, illetve - és ezt most külön érdemes hangsúlyozni - regionális szerződések kidolgozásáról. Ennek nyomán jöttek létre a különféle kisebbségvédelmi egyezmények Szlovéniával, Horvátországgal, Szlovákiával és Ukrajnával is.

Ami ebben az indoklásban nagyon fontos, az pedig az - és ehhez különösen most a vajdasági magyarság számára talán emlékeztető, de inkább az ő szerepüket illetően a Magyar Köztársaság Országgyűlése előtt szolgálhat tanulságul -, hogy 2000 októberében éppen a Milosevics-hatalmat leverő, legyőző belgrádi demokratikus fordulat teremtette meg a lehetőséget arra, hogy Magyarország kezdeményezze a kisebbségvédelmi megállapodás megkötését, akkor még, ahogy mondtuk, Kis-Jugoszláviával. Ez pedig azért nagyon fontos, tisztelt Országgyűlés, mert a vajdasági magyarság motorja volt a demokratikus átalakulásnak, nélkülük nemcsak hogy a milosevicsi diktatúra nem omlott volna össze olyan gyorsan, hanem ők voltak azok, akik mindig európaiként ebben a balkáni államban a demokratikus eszményeket képviselve, összefogva a szerb demokratikus erőkkel, ezek megerősítését és intézményesítését maguk is szorgalmazták. 2002-ben ugyancsak a mi Országgyűlésünk egy másik határozatban is utalt arra, hogy a szomszédos országokhoz fűződő viszony meghatározó elemét jelenti az előző években kötött szerződések végrehajtása és a többi.

A lényeg tehát az, tisztelt Országgyűlés, hogy most, ahogy az államtitkár úr és az előttem szólók, köztük a külügyi bizottság előadója is utalt rá, olyan aktuálpolitikai eseményeknek kellett hogy a tanúi legyünk a közelmúltban a Vajdaságban, amelyek olyan folyamatok, amelyek éppen a szerződésben foglaltakkal ellentétben állnak. Ha azonban abból indulunk ki, hogy előbb-utóbb déli szomszédaink is egyszer talán majd végleg az Európai Unió keretei közé kerülnek; ha abból indulunk ki például, nem abból csupán, hogy a választások második fordulója előtt állunk a Vajdaságban, hanem abból, hogy mindenütt az Unión belül és az Unión kívül is az elszakított magyar területeken élő magyar nemzeti közösségek az európai integráció motorjai, akkor a magyar Országgyűlésnek ezt az egyezményt meg kell erősítenie és ki kell hirdetnie.

A Magyar Demokrata Fórum tehát támogatja ennek az egyezménynek a megerősítését és a kihirdetését, többek között azért is, mert nemcsak a közösségi és az egyházi tulajdonról van benne szó, hanem például ebben a szövegben kerül először kifejtésre a vajdasági magyarság által oly régóta és oly hiába szorgalmazott és megfogalmazott hárompilléres autonómiakoncepció is.

A Magyar Demokrata Fórum tehát lényegileg ezekkel, de majd a vita tárgyalása során részletesebben kifejtendő elemző értékelésével támogatja ennek az egyezménynek a megerősítését.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban. - Szórványos taps az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
169 169 2004.09.29. 7:20  1-321

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormányprogramnak ebben a fékezett habzású, indulatoktól és meglehetősen mérsékelt érdeklődéstől kísért vitájában egy még kevésbé érdekes, bár létfontosságú fejezethez, az utolsóhoz, a külpolitikai fejezethez szeretnék röviden hozzászólni; ennek meg nem számozott pontjai közül csupán a bevezetővel, illetve a II. és a IV. fejezetével foglalkozva röviden.

Annyit szeretnék mondani a bevezetőmben máris, hogy azon kívül, hogy a Gyurcsány-kormány programjának a vitája zajlik most az Országgyűlésben, azon túlmenően vagy ezen inkább innen, természetesen ez a kormány a Magyar Köztársaság kormányaként fog külpolitizálni, úgymond. Különösen fontos volna tehát megnézni azt egy bővebb, de itt nem lehetséges elemzésben, hogy a külügyi bizottság régi tagjai által 14 év óta olvasgatott kormányprogramok külpolitikai fejezetei - mondjuk, az Antall-kormány külpolitikai fejezete - hogyan viszonylik ehhez, illetve fordítva, hogyan nem viszonylik ez a külpolitikai bekezdés, fejezet, néhány slágvort ahhoz. Erre azonban nincs mód, és nem is volnék igazságos, ha ennek az elemzésére, taglalására vállalkoznék.

Van azonban néhány olyan fontos pont, amelyek vagy az elnagyoltság következtében, vagy pedig azért, mert néhányan programba illőnek gondoltak ilyen szép, kerek fogalmazásokat, mindenképpen szóvá teendők. A legsúlyosabb kettő a bevezetőben található.

Az egyik az: “Az elmúlt két évben a magyar külpolitika helyreállította a nemzetközi bizalmat Magyarország iránt.ö Tisztelt Országgyűlés! Ilyet egy kormány ne mondjon visszamenőleg a kormány elődjére, mert ez a mondat tartalmilag azt jelenti, hogy nemzetközileg bizalmatlanok voltak irántunk. Tudom, hogy mire gondolnak a program készítői, csak kérdés, hogy jó-e, ha ez ilyen hangsúllyal szerepel egy európai köztársaság kezdetű fölvezetésben.

A másik talán komolyabb: “A rendszerváltozáskor megfogalmazott külpolitikai célkitűzések mára megvalósultak.ö Tisztelt Országgyűlés! De jó lenne, ha ez így lenne, akkor nem kéne külpolitikai fejezetet írnunk, akkor csak annyit kéne írnunk, hogy egyébként minden megy tovább. Ez így nem állja meg a helyét. Az Antall József-i külpolitika idején megfogalmazott célok közül talán egy teljesült maradéktalanul, mégpedig az euroatlanti integráció, a NATO-, illetve az uniós csatlakozás, hál' istennek. Ez azért fontos, mert ez az első olyan kormányprogram, amely már egy uniós ország kormányának külpolitikai fejezetével zárul vagy az is benne van.

A következő: “A szomszédos államokkal megtörtént a történelmi megbékélés, az elmúlt két évben feloldottuk a korábban kialakult feszültségeket.ö Hát hogy mit hogyan sikerült - és nem a Magyar Köztársaság kormányainak hibájából - feloldani az elmúlt időben, vagy hogyan vagy mit nem sikerült, ezt talán most nem fejteném ki, de az, hogy a szomszédos államokkal megtörtént volna a történelmi megbékélés: adná Isten, hogy így legyen! Sokkal inkább lehet arról szó, hogy mi, ahogy tudtunk, igen sokat tettünk a nemzeteink közötti megbékélés érdekében, legföljebb. A történelmi megbékélés különben sem kormányok és külpolitikák között történik, hanem mélyen a lelkekben, a történelemkönyvekben, a nemzetekben, a nemzetek elitjeiben. Én nem ezt látom.

A Magyarország az Európai Unióban című fejezettel különösebb bajom nincs, ezt elő lehet adni négy-öt féle verzióban. Én nem a kákán keresem a csomót, tehát ezt hagyom.

 

(15.10)

Viszont a Magyarország a Kárpát-medencében és a térségben című második fejezetben megtalálhatjuk azt, hogy többek között “az új kormány megkülönböztetett figyelmet fog majd fordítani Szerbiára, a Balkán más országaira és Ukrajnára isö.

Ez nagyon jó, így is kell lennie, azonban amellett, hogy örülhetünk annak, hogy az európai keretekben történő nemzeti újraegyesítés fogalma, szóhasználata felbukkan ebben a kormányprogramban, annak érdekében, hogy a magyarság egy tágabb közösségben, az Unióban boldogulhasson, azért arra is figyelnünk kell, hogy vannak olyan szomszédaink, akik velünk együtt lettek uniós tagok, ám a szomszédsági politikában vagy a határon túli magyarsággal kapcsolatos politikában, finoman szólva, nincsen minden rendben, és akkor itt nem Szlovéniára gondolok. Utalok talán csak arra, hogy meglehetősen hosszú idő után északi szomszédunk nemsokára végre nagykövetet fog küldeni Budapestre. Tehát azért a magyar-szlovák viszonyok - lásd: megbékéltünk? - korántsem olyanok, hogy erre a relációra ne kellene megkülönböztetett figyelmet fordítani.

Magyarország biztonsága, a nemzetpolitika, a honvédelmi politika ügyeiről Karsai Péter képviselőtársam már szólt az előbb.

Itt én végezetül a magyar külpolitika új céljai és hangsúlyai fejezetben felsorolt öt ponttal kapcsolatban fejtenék ki röviden egy gondolatot. Nyilvánvaló, hogy egy új kormány hivatalba lépésekor az egyébként állítólag konszenzusos külpolitika belső hangsúlyai egy kormányprogramban is megváltoznak. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a határon túli magyarság támogatása itt fontos, és a kormány azt mondja, hogy a szülőföldjén való boldogulást továbbra is támogatni fogja - erre majd még visszatérek.

Érdekes és helyes, hogy a nemzetközi politika olyan tényezői országnévként is megemlítésre kerülnek a programban, mint Oroszország, Japán, Kína és India, jó, hogy a mediterrán térség, Ázsia és Latin-Amerika államaival is milyen típusú kapcsolatokat keres a kormány vagy ápol és a többi, helyes. Azonban a határon túli magyarság támogatásával kapcsolatban le kell szögezni azt, hogy a jelölt utalt rá, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnökeként a 15 milliós magyar nemzet iránti alkotmányos kötelességeire is figyelemmel lesz.

Nos, tisztelt Országgyűlés, ennek a kijelentésnek a próbaköve a szülőföld-stratégia támogatása. Szóban, leírva itt van, nagyon fontos azonban, hogy ez ne pusztán deklarációkkal történjen, hanem egy lendületes kormány részéről lendületes cselekvéssel, például az MDF által oly sokszor és oly hiába szorgalmazott stratégiai állami beruházásokkal. Üzenni nemzeti ünnepen határon túl igen könnyű, minden jót kívánni igen könnyű, azonban beruházásokkal elősegíteni a szülőföldön maradást igen nehéz - itt most három pontot illik tenni, majd meglátjuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 197 2004.10.04. 2:38  192-198

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! Ha gazdasági jellegű törvényekről, nemzetközi megállapodásokról beszélünk, az nemritkán unalmas. Ha a Házban külpolitikai kérdések jönnek elő a nemzetpolitikában, az általában izgalmas és érdekes, holott egy ilyen típusú országgyűlési határozati javaslat, ami két szomszédos ország között, magyar részről egy olyan szomszédos országgal megkötendő megállapodás megerősítéséről szól, ahol veszélyeztetett magyar közösség él, akkor ebben a kérdésben, ebben a konkrét határozati javaslatban is meg kell látnunk a lehetőségét, sőt a parancsoló szükségét is annak, hogy a beruházások elősegítésével egy gazdasági, pénzügyi, adóztatási törvényjavaslattal kapcsolatban igazából a nemzetpolitikai szempontokra is figyeljünk.

Az MDF azért támogatja ezt a megállapodást, pontosabban e megállapodásnak a megerősítését, mert például túl a két szomszédos ország vállalkozóinak érdekein, hasznosan képviselheti a vajdasági magyarság egzisztenciális talpra állását, legalábbis gazdasági jogainak biztosítását. A 2. cikk a beruházások elősegítéséről és védelméről azt mondja, hogy mindkét szerződő fél ösztönzi a másik szerződő fél beruházóit, továbbá kedvező és átlátható körülményeket teremt számukra annak érdekében, hogy területén beruházásokat eszközöljenek, és jogszabályaival összhangban lehetővé teszi az ilyen beruházások létrehozását, védelmét és biztonságát.

A 3. cikk pedig egyenesen a nemzeti és legnagyobb kedvezmények biztosításáról tesz említést, ezért támogatjuk. Azonban ha erről szólunk, azt is el kell mondani, hogy mindez nem elég, mert ez csupán magyar-jugoszláv vonatkozásban a magyarországi vállalkozók bátorítását és a tőke odavitelét szorgalmazza. Ennek az alapja azonban - és ez természetesen nincs benne ebben a megállapodásban - csakis az lehet, ha a magyar kormány viszont stratégiai beruházásokkal, stratégiai vásárlások állami garanciavállalásával is erősíti éppen azt a gondolatot, ami részünkről, magyar részről ebben a formálisan egyszerűen csak megállapodási megerősítésről magyar szempontból benne van. Az MDF tehát támogatja, és ezért támogatja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 6 2004.10.05. 4:32  5-8

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Uniós képviselőinket azért választottuk, hogy Brüsszelben a magyar érdeket képviseljék. Uniós képviselőink nemrég biztosokat vizsgáztattak, korántsem minden tanulság nélkül. Most azonban arról kívánok szólni, hogy korábban egy európai méretű szemtelenséget is szóvá tettek; azt, amit hazánk ellen követtek el művészi alkotói szabadság jogcímén. Erről itt a parlamentben nem esett szó, az MDF azonban úgy véli, hogy ezt a pofont azért Budapestről is illik szóvá tenni, legalább a magyar sajtó tanulságaképpen. Mert ha egy a tábor, akkor az a tábor egész Magyarország, és ha egy a zászló, akkor az a közös nemzeti lobogó. Ez az MDF véleménye.

Az Európa képmása című vurstliról beszélek. A tagországokat bemutató kiállítás ugyanis nem más, mint egy erőlködve pimaszkodó információs inzultus. A magyar tabló bizonyosan az. Nem valami “Mit kell tudni Magyarországról?ö típusú, unalmas bemutatást kérek számon, csakhogy nagy különbség van művészet és lejáratás között.

Akinek nem inge, ne vegye magára, de az anettkás-cicciolinás-kulcsárattilás förmedvény sajnos rólunk szól. Akinek nem tetszik, ne nézze meg a cirkuszi attrakciót, mondhatnánk, csakhogy éppen erre a célra készült, arra, hogy vándorkiállításként Európa-szerte lelkesítse Európát; hogy tovább hevítse az állítólag értékalapú és értékelvű Európai Unió több száz milliós lakosságának örömét, hogy tessék, íme, ezek csatlakoztak hozzánk.

A tablót nehéz volna művészetnek nevezni, mert egy kezdetleges, kommersz sajtókollázst már igen régen mondtak a művészetben kísérleti alkotásnak; mert ha valamit bekereteznek és kiállítanak, az még nem feltétlenül kortárs művészet. És ha van különbség az ironikus parabola és a nívótlan szemtelenkedés között, akkor a különbség ez a kiállítás.

Annak idején az MSZMP kultúrcenzorai vádolták úgymond fekete lakkozással a szociográfiát és a valóságirodalmat. Nos, Magyarország vándorútra induló brüsszeli képe nem fekete lakkozás, nem is úgymond szubjektív, vágatlan bemutatás, hanem lejárató sajtótükör.

Tisztelt Országgyűlés! Világos, hogy minden józan ember csakis ellensége lehet mindenfajta, a politikai és a művészeti cenzúrának is. De ha mégis valakinek művészet az, amit rólunk a holland Koolhaas jóvoltából az Európai Unió szívében láthat, lelke rajta; az alkotói szabadság a szellem szabadsága, csakhogy kérdés, milyen szellem láthat így és mutathat be egy másik nemzetet.

Furcsa, hogy ez a csiricsáré nívótlanság az Európai Bizottság megrendelésére készült, az adófizetők pénzéből. Magyarországon is voltak kapcsolataink, akik elvégezték a háttérmunkát - mondja a tervező Koolhaas irodája. Azt - és igaza van Hegyi Gyulának -, hogy a nyugati sajtót olvasva így látnak bennünket, egy képviselő mondta az Unióban. Ha pedig ez igaz, ez azt jelenti, hogy a hungarista sellő, ha még időben karlendített volna, akkor a nyugati sajtó őt is bemutatja, és akkor mint hungarikum a Szent Korona és Soros György közé Bácsfi Diána is odakerülhetett volna.

A kiállítás tervezői úgymond a jellemzőt keresték. Nem a valóságosat, hanem a jellemzőt. Jellemzőnek pedig éppen azt találták, amivel a magyar sajtó a legtöbbet foglalkozott. A magyar sajtó pedig nyilván azért foglalkozott annyit Anettkával, Kulcsár Attilával és Cicciolinával korábban, mert ők a magyar élet sarkkövei. Körülöttük forog itt a világ, ők a nemzet védjegyei. És ha a saját országukban annyit írnak róluk, nyilván nem akárkik. A velünk ismerkedő Európa előtt tehát ők a jellemző Magyarország.

Tisztelt Országgyűlés! Az Európai Bizottság kiállításán más nemzetek sem jártak nálunk sokkal jobban. Egy szabad országban bármit ki lehet állítani, bármit el lehet adni bármennyiért, hogyha van rá vevő. De az, hogy ez a vevő az Európai Unió kormánya legyen, legalábbis furcsa, miközben mi boldogan cipeljük Hollandiába a “Partra magyar!ö nívós kultúrprogram óriási pirospaprika-papucsát. Nekünk ilyen ötleteink vannak, nekik meg a blamázsexpó.

És a sajtó tanulsága? Bemutatta, hogy hogyan lehet a magyar médiában a semmiből valami, hogy hogyan lehet az értéktelenből úgymond jellemző; és azt is, hogy ebből a silányságból aztán hogyan lesz sajnos Európában hungarikum.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 32 2004.10.05. 15:08  17-59

DR. CSAPODY MIKLÓS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! “Európa nem fog egy csapásra, egyszeri építés eredményeként létrejönni, hanem csak azoknak a kézzelfogható eredményeknek a révén születik meg, amelyek előbb a tényleges szolidaritást teremtik meg.ö Ez áll az Európai Unió anyakönyvi kivonatának joggal tekinthető, 1950. május 9-én született híres nyilatkozat bevezetőjében. Az alapítók kezdettől azt hangsúlyozták, hogy az egységes Európa nem a földrész államainak egybeolvasztását, nem valami szuperállam létrehozását jelenti majd. Ahogy Robert Schuman fogalmazott: “A megbékélt, erős és egyesített Európa lényege a bizalom és az összetartozás szövetsége. Mindannyiunk valóságos érdeke az - mondta -, hogy felismerjük és elfogadjuk egymástól való kölcsönös függésünket.ö

Ma pedig, 54 évvel később Magyarország nemzeti parlamentje az európai alkotmányszerződés aláírásáról szóló kormányjavaslatot tárgyalja. A máig vezető út krízisek és viták után megszületett, kézzelfogható eredményei - ez a kézzelfogható eredmény fogalmi jelentőségű Schuman után - már az Unió teljes átalakulását hozták.

(10.50)

Ez az átalakulás a korábbi hárompillérű szerkezetnek - az Európai Közösségnek, a közös kül- és biztonságpolitikának, valamint a rendőrségi és büntető igazságügy együttműködésének - a különállását megszünteti. Egységes Unió jön ezáltal létre, egy olyan szerkezet, amelyben a Közösség alkotmányszerződése különböző jogköröket biztosít.

Az alkotmány azt is lehetővé teszi, hogy a különböző politikákban és tevékenységekben - természetesen a kizárólag uniós hatáskörbe tartozó területeket leszámítva - az arra vállalkozó tagállamok külön-külön gyorsabban is haladhassanak. Ez pedig azt jelenti, hogy a tagállamok között külön együttműködések is létrejöhetnek, amelyekbe a többiek bekapcsolódhatnak. A Magyar Demokrata Fórum ezt a lehetőséget pedig azért tartja igen fontos körülménynek Magyarország szempontjából, mert hazánkat bizonyos területeken a fejlett tagállamokhoz hasonló úgynevezett gyorsabb haladásra is alkalmasnak tartja, de a külön együttműködések rendszerét is létfontosságúnak tekinti. Ezeknek a kereteit a magyar kül- és nemzetpolitikának, vagyis kulturális és gazdasági törekvéseink hatékony érvényesítésének kell majd kitöltenie, természetesen elsősorban a szomszédsági kapcsolatokban és a határon túli magyarság érdekében folytatott politikánkban.

Tisztelt Országgyűlés! Az európai alkotmány tervezete az Európai Konvent már említett és joggal elismert tevékenységének összegzéseképpen készült el. Ebből a tervezetből született a mi parlamentünk uniós nagybizottságában és az integrációs bizottságban lefolytatott viták után, valamint a kormány diplomáciai erőfeszítései nyomán az az alkotmányszerződés, amelynek aláírásáról a jelen országgyűlési javaslatot a kormány most benyújtotta.

A Magyar Demokrata Fórum szeretné tehát világossá tenni minden magyar választópolgár előtt, hogy ez a mai vita már nem az alkotmányszerződés szövegéről szól. Amint azt többen, a kormány képviselője és képviselőtársaink közül is megemlítették és megerősítették, ezen a szövegen módosítani már nem áll módunkban - magán a szövegen. A mai vita tárgya tehát kizárólag az az országgyűlési határozat, amely felhatalmazza a kormányt a szerződés aláírására. Az aláírásra néhány hét múlva, október 29-én Rómában fog sor kerülni. Ez is elhangzott már, az azonban talán még nem, hogy hatályossá 2006. november 1-jén válik, ha addig a szerződést minden tagállam már megerősítette. És a teljes rendszer, az új intézményi és döntéshozatali rend pedig 2009. november 1-jén kezd majd működni, akkor, amikor az Európai Parlament képviselőit már ennek az alkotmánynak az alapján fogjuk megválasztani.

Mivel pedig az alkotmány szövegének nemcsak a különféle jegyzőkönyvek és mellékletek, de az új tagállamok csatlakozási szerződései is szerves részévé válnak, nem mindegy, hogy az aláírást szentesítő magyar parlamenti határozat mit tartalmaz. Nemcsak az nem mindegy, hogy maga a szöveg mit fog tartalmazni, hanem az sem, hogy éppen azért, hogy a konszenzus talán pszichológiailag is nemcsak az utókor számára valóban megteremthető legyen, egyetértésünk közös jeleként szükségesnek tartjuk az eltérések és fenntartások rögzítését.

A fedőlappal együtt mindössze tizenkét oldal terjedelmű, előttünk fekvő kormányjavaslat az ilyenkor szokásos néhány rövid tényrögzítő mondattal megerősíti az alkotmányszerződés magyar elfogadását, az indoklás pedig a szöveg megszületésének történeti összefoglalója a 2000 decemberében elfogadott nizzai szerződéstől egészen máig. Ez az indoklás - amely egyébként is érdekes olvasmány és összefoglaló - részletesen ismerteti azt a három magyar alapelvet - a hatékonyságot, az egyenjogúságot és a kisebbségi jogbiztosítást -, amelyeket a magyar kormány követett. Szól ugyanakkor az intézményi reform, a döntéshozatali mód, a rotációs elvű tanácsi elnökség és a már fölhozott egy ország, egy biztos elvének érvényesüléséről is, több helyen kiemelve, hogy “a kisebbségi jogok az Unió értékei közé kerültek, a megerősített együttműködéshez való későbbi kapcsolódást az Unió saját eszközeivel is elősegíti majdö. Ez egy szép és kerek mondat, a tartalma, hála istennek, igaz, egyértelmű magyar érdeket szolgál, azonban nem éri el azt a küszöböt, amit mindenfajta idealisztikus vágy nélkül azért a Magyar Demokrata Fórum elvárt volna. Akkor sem éri el, ha tudjuk, hogy ennek a maradéktalan teljesítése korántsem a magyar kormány másokhoz hasonló törekvésein múlott.

A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok felvételét az alkotmányszövegbe, illetve az európai kisebbségvédelem gyakorlatának normatív beemelését, az ezek intézményesítésére irányuló eltökélt szándékot a vitákban annak idején az MDF is szorgalmazta. Felszólítottuk a kormányt, hogy a kulturális történeti Európa alapját alkotó keresztény értékek felvételével együtt a kisebbségvédelem, a kisebbségi jogbiztosítás elfogadását is szorgalmazza. Amikor a magyar kormány ez utóbbi téren - mint említettem - más kormányok támogatásával részleges, de fontos sikert ért el, azt örömmel ismertük el, hiszen ebben nem az MDF pártpolitikai szempontjainak, hanem az egész magyar nemzet érdekének az érvényesülését láttuk. Most azonban, amikor az aláírási határozat vitájában állást foglalunk, meggyőződésem, hogy sem a kormány, sem pedig a kormánypártok képviselői nem várhatják el az MDF-től, hogy a javaslatot fenntartás nélkül támogassa.

Az álláspontunk tehát világos és egyértelmű: igen, de nem így. Igen az aláírásra, a kihirdetésre, természetesen igen az Európai Unió közös alkotmányszerződésére, de nem erre a javaslatra abban az esetben, amennyiben ez így változatlanul kerül elfogadásra, amennyiben a csütörtöki négypárti egyeztetésen a már egyébként az államtitkár úr által lehetőségében kilátásba helyezett egyetértés, a kiegészítés ügyében előrelépés nem történik. Az elhangzottak fényében a nemet e mondat végéről talán ki is ejthetném, azonban ma még csak kedd van, de csütörtökig így is van még két nap.

Az MDF ugyanis szükségesnek tartja fenntartásainak - hangsúlyozom, hogy a szöveget általában és az aláírást önmagában támogató fenntartásainak - a rögzítését azért, mert ez így tisztességes, és azért, mert ezzel nemcsak választóinknak és önmagunknak, de elsősorban is a magyar nemzetnek tartozunk.

Képviselőtársaim jól tudják, hogy főként bizottsági üléseken, amikor nem a hálás utókorról álmodozunk, hanem inkább csak a történeti hűségnek akarnánk megfelelni, a “jegyzőkönyv kedvéértö kifejezéssel szoktunk kezdeni mondatokat, hogy jelezzük, látjuk, a változtatásra túl nagy esély nincs, de azért fontosnak tartjuk ezt kiemelni, mert magunknak tartozunk. Nos, én látok esélyt a változtatásra, mégpedig a kiegészítésben, és ez az, amire reményeink szerint csütörtökön sor is fog kerülni.

Az álláspontunk tehát világos: nem elutasító, hanem méltányosságot kívánó, hiszen sem a nemzeti és etnikai kisebbségek biztosításának európai alkotmányos garanciáival nem vagyunk maradéktalanul elégedettek, sem pedig a kereszténység, keresztyénség mellőzését nem tartjuk elfogadhatónak; azért nem, mert az MDF számára a kereszténység nem politikai kérdés. Nem tartjuk elfogadhatónak akkor sem ezt, ha a tegnapelőtt boldoggá avatott IV. Károly osztrák császár és magyar király fia, Habsburg Ottó, a páneurópai mozgalom elnöke a kereszténységre való puszta utalás elhagyását is elfogadhatónak mondta. Habsburg Ottó egyik, 2004 májusában adott nyilatkozatában a kereszténység említésének kihagyását mint a diszkrimináció mellőzését tartotta helyesnek.

Tisztelt Országgyűlés! Természetes, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat indoklásának tárgyszerű összefoglalója az alkotmányszerződés megszületésének kronológiáját, a magyar kormány képviselte álláspontot és annak lehetőség szerinti érvényesülését tartalmazza. Ennek tárgyilagosságát elismerjük, az MDF-nek azonban az a véleménye, hogy az elvileg képviselt, ám végül sikertelenül maradt kereszténységelvről is szó kellett volna hogy essen, ugyancsak a korrektség és a történeti hűség kedvéért. Az MDF annak idején - az Európai Parlamentből most konkrét lépést is említve - saját megfigyelői által, illetve a fideszes Szájer József képviselőtársunk erőfeszítésével összhangban nemcsak konzervatív kereszténydemokrata pártként szorgalmazta ezt, hanem ugyancsak a történeti hitelesség kedvéért.

(11.00)

Azt ugyanis maga Robert Schuman mondta ki, hogy a szó keresztény értelmében vett általános demokrácia megvalósításának nagyszabású terve Európa felépítésében ölt majd testet, azért, mert az európai egység gondolata keresztény gondolat, ami viszont történeti ténykérdés liberálisoknak és szociáldemokratáknak, keresztény konzervatívoknak, zöldeknek és mindenkinek. Ha ez kimarad - mint ahogy kimaradt -, akkor nehéz szolidaritásról beszélni. Lehet szó a szolidaritásról, kell is hogy legyen, van is, csakhogy ez így kissé, ha nem is erőltetett, mégis inkább afféle szorgalmazott fiktív szolidaritást jelent csak, olyat, amelyet az egyébként abszolút magától értetődő gazdasági és pénzügyi érdek mozgat. Pedig az Európai Unióval kapcsolatban értékekről szoktunk beszélni, és éppen ez az egyik fenntartásunk, aminek egy kiegészítésben való rögzítését azért szükségesnek tartjuk.

Tisztelt Országgyűlés! Amikor negyvenévi parlamenti munka után Schuman belefogott Európáért című műve írásába, könyve harmadik fejezete elé ezt írta:

“Európa a szó keresztény értelmében vett általános demokrácia megvalósulása.ö Ő a maga demokráciafogalmának tisztázása során azt mondta: “A demokráciát gyakran leszűkítik a köztársasági államformára, és kirekesztik belőle a monarchiát. Úgy vélem, hogy ez nem helyénvaló, hiszen egyes monarchiák, mint Nagy-Britannia, Belgium és Hollandia hagyományosabban és őszintébben kötődnek a demokratikus alapeszményekhez, mint egynémely köztársaság, ahol a nép csak igen kis mértékben befolyásolhatja közvetlenül az ország politikájának irányát és a döntéseket. És ez az a pont - mondja -, ahol felbukkannak a kereszténység tanai. A demokrácia a kereszténységnek köszönheti a létét. Azon a napon született, amikor az ember küldetésévé vált, hogy mulandó élete során az egyéni szabadság, mindenki jogának tiszteletben tartása és a testvéri szeretet gyakorlása révén kivívja az emberi személyiség méltóságát. Soha Krisztus előtt nem fogalmazódtak meg hasonló gondolatok. Ilyen módon a demokrácia eszmeileg és időrendben szorosan kötődik a kereszténységhez, vele együtt formálódott korszakról korszakra, sok próbálkozáson át, nemegyszer tévedések és a barbárságba való visszahullás árán is. De a demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz. Egy keresztényellenes demokrácia olyan karikatúra lesz, amely vagy zsarnokságba, vagy anarchiába süllyed.ö

Tisztelt Országgyűlés! Az idézett sorok óta több mint ötven olyan esztendő telt el az európai és a világtörténelemben, amely gyorsuló ütemben kelti föl ma is a folyamatos gyorsulás, a követhetetlenség és a rend tragikus hiányának érzetét. Éppen ezért azt, amit Európa új humánus rendje, az ezt a rendet összefüggő rendszerbe foglalni akaró alkotmány emberi eszközökkel próbál meg ellensúlyozni, az MDF támogatja. Történelmével és szenvedéseivel, európai értékeivel és teljesítményeivel éppúgy, mint reményteli jövőjével együtt Magyarország is ennek a közösségnek a tagja - tagja, részese, vagyis gazdagítója és haszonélvezője. Valamennyien egy szabad ország független parlamentjében vagyunk, nincsen tehát akadálya annak, hogy az alkotmányszerződés záradékában minden parlamenti párt kifejezhesse támogató egyetértését, de fenntartásait is.

Mint már említettem, a Magyar Demokrata Fórum a maga végleges döntését a pártok közti egyetértés remélhető létrejöttétől teszi függővé.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 156 2004.10.18. 1:58  155-158

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A választókörzetemben, a Gellérthegy és a Bartók Béla út környékén régi lakossági panasz a környezetesztétika tárgykörébe tartozó ügyek sokasága. Ami esztétikus, szép és kellemes, az persze egyúttal hasznos is. Az is része kell hogy legyen a környezet védelmének, ha egy nagy felújítást követően vissza tudjuk állítani az úgynevezett utcabútorokat, a padokat, az órákat is, nem csak a hirdetőoszlopokat. Sajnos a Gellért téri járdákon elhelyezett éles szögletkövek is balesetveszélyesek, és nem csak a gyengén látók számára.

Igaz, hogy szűkebb környezetünk, a Gárdonyi tér és a Móricz Zsigmond körtér is megszépült, legutóbb éppen Móricz Zsigmond szobrának az elhelyezésével, a sokat emlegetett Gomba azonban a legrosszabb kültelkeket idézi elhanyagoltságával. A körtéri aluljárók összefirkált falai is nagy visszatetszést keltenek. Tudom, hogy a felsorolt környezetesztétikai problémák nagyobbik része a fővárosi, másik hányada pedig a XI. kerületi önkormányzat hatáskörébe tartozik. Mint a körzet egyéni képviselője természetesen aktív kapcsolatban is állok az érintettekkel, mégis úgy tapasztalom, hogy készségük ellenére sem képesek megoldani ezeket a voltaképpen nem nagy költségigényű problémákat, nehézségeket. Nem, pedig kicsi dolgokról van szó, nem kell ehhez persze világvárost építeni.

Ezért kérdezem, mit kíván és tud tenni a Környezetvédelmi Minisztérium az esztétikusabb környezetért. Nagy kérdés, szép kérdés, hálás válaszra ad lehetőséget, de kifejezetten a Gellérthegy és a Bartók Béla út környékén élők konkrét ügyeivel kapcsolatban kérdezem - gondolom, szintén nem nehéz a válasz így sem -, mi lenne a módja annak, hogy a felsorolt problémák választókörzetemben emberi időn belül megoldhatók legyenek.

Figyelemmel várom államtitkár úr válaszát. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 36 2004.11.02. 5:00  35-38

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Valóban, a képviseleti demokrácia nem más, mint a népakarat kifejezése a parlamenti pártok, tehát állítólag általunk. A képviselők arra kaptak felhatalmazást, hogy alapos információk birtokában, megfontoltan, és ez ma még nem hangzott el, lelkiismeretük szerint alkossanak törvényeket. Kivételes esetekben, ha a kérdés társadalmi vagy nemzeti súlya indokolja, akkor népszavazásra is sor kerülhet.

Az előző körökhöz kapcsolódva elmondhatjuk, hogy egy hónap múlva két ügyben is lesz népszavazás, az elsőnek a célja az egészségügyi privatizáció megakadályozása. Azt, hogy mi lenne egy többségi igent hozó eredmény következménye, sem az aláírásokat összegyűjtő Munkáspárt és Fidesz, sem az egészségügy-irányítás, de talán még az Igazságügyi Minisztérium sem tudja pontosan. Azt sem, mi lenne a patikák vagy a háziorvosi intézményrendszer sorsa.

Az MDF szerint olyan átgondolatlan és felelőtlen politikai akcióról van szó, aminek a következménye beláthatatlan. Ez a népszavazás olyan pótcselekvés, amely az elmaradt reform kormányzati felelősségét a választókra próbálja meg áthárítani.

 

(Az elnöki széket dr. Deutsch Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

A másik decemberi kérdés pedig nem a kettős, hanem a magyar állampolgárság kedvezményes megszerzésének az ügye. Arról van szó, hogy akarunk-e segíteni azoknak a magyaroknak, akik uniós csatlakozásunkat követően a vízumkényszer miatt még nehezebb helyzetbe kerültek, mint voltak. Ez sem népszavazásra való kérdés, hanem olyan nemzeti ügy, amelyben ugyancsak nekünk kellett volna már eddig is döntenünk.

 

(14.20)

 

Bár ez is közös felelősség, eddig inkább pótmegoldásokkal kísérleteztünk, olyan mankók készítésével, amiket az ellendrukkerek nem a könnyebb járás miatt bíráltak, inkább a csonkaság elfogadását kérték számon történelmi szükségszerűségként úgymond, a mindent begyógyító, trianoni traumát oldó, uniós gyógyírt hirdetve. Pedig, tisztelt Országgyűlés, több mint egy éve itt fekszik az asztalunkon az MDF javaslata.

Önök kétszer is elutasították, pedig az állampolgársági törvény minimális módosításával - egy szomszédot leszámítva -, a honosítási eljárás egyszerűsítésével jogilag is rendezhettük volna már a kettős állampolgárság ügyét. Javaslatunk szerint a nem itthon élő magyarok úgy szerezhetnék meg a magyar állampolgárságot, hogy nem kellene elhagyniuk szülőföldjüket. Ezen megoldás száz százalékban megfelel a közös és most már többszörösen lelkesen mindenkinek a szájából elhangzott szülőföld-stratégiának, ami azért jó és helyes, mert az egyedüli természetes állapotot, a szülőföldön való megmaradást kívánja szolgálni.

Javaslatunk szerint nem lenne feltétele a magyarországi lakóhely és megélhetés sem. Miután pedig a választójog gyakorlása törvényeink szerint lakhelyhez kötött, a mai szabályozás szerint szavazati joggal nem rendelkeznének. És miután sem a költségvetéssel, sem pedig nyugellátó intézménnyel - most mondtam, hogy lakó- és munkahely híján - kapcsolatuk nincsen, pluszkiadást sem jelentenének. Elszakított honfitársaink egyszerűen magyar állampolgárnak is szeretnék vallani magukat, ugyanúgy, mint tehetik ezt a nem a hazájukban élő románok, horvátok és szlovákok. Románia, Horvátország és Szlovákia ugyanis ezt a kérdést már rég megoldotta, mindenfajta belpolitikai egymásnak feszülés, hangoskodó gyanúsítás, ostoba szöveg és lomha érzéketlenségek nélkül, és még valami: népszavazás nélkül.

De, ha már itt áll előttünk, nem kell félnünk tőle. Ha sikeres lesz, nem ad rögtön állampolgárságot - mondom azoknak, akik félnek -, hanem minket, a parlament tagjait kötelez majd arra, hogy alkossunk törvényt. Más kérdés, hogy ezt persze népszavazás nélkül eddig is megtehettük volna. Ám, ha ez a népszavazás kudarcba fúl, akkor az az egész magyarság szégyene lesz, erről is többen beszéltek már. Nehéz lesz majd megmagyarázni, hogy a mindenkori kormány jó, a mindenkori pártok szintén jók, mert egymással versenyezve dolgoznak az elszakított magyarokért, csak hát a társadalom, az a rossz, mert az nem akart segíteni. Pedig, tisztelt Országgyűlés, a társadalom is jó, ha tudja, hogy egyáltalán mit kérdeznek tőle. Ezért fontos, hogy senki se vetítsen rá erre az ügyre semmiféle politikai gyűlöletet, indulatot, ellenszenvet, mert ez nem egy párt ügye, hanem a nemzeti szolidaritásé.

Tisztelt Országgyűlés! Dönteni a társadalom akkor tud, ha érti, tudja, miről van szó. Ezért javasolja az MDF, hogy az EU-népszavazáshoz hasonlóan biztosítsa a kormány a népszavazási tájékoztató kampány kétmilliárdos költségét a tartalékalapból. A parlamenti pártoktól pedig ugyanazt kérjük, mint a többiek egymástól már eddig, hogy hasonlóan az EU-kampányhoz, dolgozzunk együtt a népszavazás sikeréért.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 76 2004.11.02. 2:30  75-81

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Bálint Sándor professzornak, a magyar néprajz óriásának nemrég ünnepeltük századik születésnapját. Bálint Sándor nemcsak a magyar vallásos néprajz megalapítója volt, hanem 1945 és '48 között e Házban a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője is. Szegeden már a centenárium előtt elkezdték szülőházának lerombolását, noha azt 20 év óta emléktábla jelölte meg. Augusztus 20-án azonban a miniszterelnök előterjesztésére a köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét adományozta dr. Szabó Lóránt bírónak, a Csongrád Megyei Bíróság tanácselnökének. Annak a bírónak, aki 1965-ben a katolikus néprajztudóst egy koncepciós perben ítélte el hat hónapi felfüggesztett börtönbüntetésre a szocialista államrend elleni izgatás vádjával.

 

(15.40)

Az ítéletet követően Bálint Sándort kényszernyugdíjazták, a politikai rendőrség pedig haláláig megfigyelte.

A megfigyelési dokumentumok másik gyakori szereplője Magyar József százados, politikai nyomozó, a szegedi III/III-as osztály titkosrendőre is. Ő volt az, aki a Bálint Sándor ellen húsz éven át folytatott bekerítő hadművelet egyik vezetőjeként számos jelentésben marasztalta el a professzort, készítette el letartóztatását és vallatását. Magyar József a rendszerváltozáskor alezredesként ment nyugdíjba. Nem tudom, melyik törvény teszi lehetővé, hogy egy nyugdíjast előléptessenek, de tény, hogy Magyar Józsefet, az exponált szegedi ávóst, akinek minden érdeme a Kádár-rendszer titkosrendőrségének szolgálata volt, az előző kormány belügyminisztere ezredessé léptette elő.

Tisztelt Államtitkár Úr! A történtekre nézve létezhet egy jóhiszemű és egy realista magyarázat. Jóhiszeműen azt gondolhatnám, hogy a kormány a felterjesztéseket megelőzően a megfelelő helyen elmulasztott utánanézni annak, hogy a kitüntetendő, előléptetendő személy nem csak méltó, de erkölcsileg is folttalan-e. Van-e egyáltalán ilyen belső előszűrés, hogy az efféle botrányos esetek elkerülhetők legyenek?

A realista magyarázat azonban sajnos ez: akár megnézték, hogy Szabó Lóránt és Magyar József urakat miféle érdemekért jutalmazzák, akár nem, a kormány két ilyen múltú embert, egy bírót és egy ávóst most, idén, 2004-ben magas állami kitüntetésre talált alkalmasnak. Miért?

Figyelemmel várom válaszát. (Taps az MDF soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 80 2004.11.02. 1:10  75-81

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Én abban a hitben voltam, hogy önök - ahogyan én is például - az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáránál megnézik azt, hogy ki nem mendemondák alapján, hanem bizonyíthatóan besúgó volt, szolgáltatott-e adatot másra nézve vagy nem.

Lehetséges, hogy Magyar József hírszerző tiszt volt, és a BM derék nyugdíjasa, de hogy besúgókat mozgatott Bálint Sándorral kapcsolatban, ezt többtucatnyi papír bizonyítja.

Azt, hogy Szabó Lóránt ügyében az Országos Igazságszolgáltatási Tanács az előterjesztő, és hogy ez nyilván nem a Belügyminisztérium illetékessége, elfogadom, azonban én a szűrőrendszerre is kérdeztem, nem csak a személyekre vonatkozóan. Én a kormány helyében vagy akár az OIT nevében utánanéznék annak, hogy akiket én kitüntetésre méltónak találok, nem a bulvársajtó meg a mindenféle mendemondák, hanem a dokumentumok is tisztának találnak-e. Ha nem, én nem terjesztenék fel ilyen - hogy mondjam? - vitatható és kétes tisztaságú, múltú embereket magas kormánykitüntetésre.

Ezért sajnos válaszát nem tudom elfogadni. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 138 2004.11.08. 2:26  137-144

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A december 5-i népszavazás nemzetpolitikai kérdésében - mert csak arról szeretnék szólni, illetve kérdezni - egyre nagyobb a tájékozatlanság. A pártok mind gyakrabban fejtik ki ellentétes álláspontjaikat, és erről a média is hírt ad. Az illúziók és a riadalmak szorításában mégis nagy a fejetlenség, mivel ezt a kérdést is sokan pártpolitikai, nem pedig nemzetpolitikai szemszögből tekintik. A politikai profitszerzés, illetve a másik oldal politikai profitszerzésének az elhárítása a fő mozgatóerő, ahelyett, hogy olyan megoldásokkal próbálkoznánk, amelyek minden népszavazástól, parlamenti kiabálástól és indulattól függetlenül valóban meg is valósíthatók.

Egy ilyen, az uniós gyakorlatból jól ismert megoldás a nemzeti vízum. Az MDF véleménye szerint nemcsak lehetséges, hanem már egy jó esztendeje égetően szükséges is volna a nemzeti vízum bevezetése, a kárpátaljai és a vajdasági magyarok azonban azóta is hiába kérik. A magyar diplomácia egyik súlyos és érthetetlen mulasztásáról van szó. A magyar vízumkötelezettség bevezetéséről szóló, Szerbia-Montenegróval és Ukrajnával kötött - vagy csak tervezett? - megállapodások lehetőséget adnának a legfeljebb ötéves nemzeti vízum bevezetésére. Ez az Unióban tagállami hatáskör.

(16.20)

A nemzeti vízum bevezetésének célja a magyar-magyar kapcsolatoknak a kormányoldal által is támogatott közvetlenné tétele - ezzel egyetértünk -, mindazon személyek beutazásának megkönnyítésére, akik - és itt egy hosszú felsorolás következhetne - oktatási, kulturális, sport, egyházi, önkormányzati és a többi szempontból fontos szerepet játszanak, illetve akik azt az igazolt közeli rokoni kapcsolatok fenntartása érdekében maguk is kérik.

Kérdezem tehát a tisztelt államtitkár urat, hogyan látja a kormány a lehetőséget - most már jó, ha jól látja, mert égető a helyzet, elsősorban Kárpátalja és a Vajdaság kérdésében -, mikor ad a kormány ötéves nemzeti vízumot a kárpátaljai és a vajdasági magyarságnak.

Köszönöm, és érdeklődéssel várom az államtitkár úr válaszát.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 142 2004.11.08. 1:20  137-144

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Felróttam közös mindnyájunknak meg a médiának ezt a zavart és tájékozatlanságot, ami egyfelől illúziókat, másfelől pedig riadalmakat kelt. Nos, hogy ez ellen tegyünk, ezért is tettem fel ezt a kérdést. Tehát tájékozódási szempontból is köszönöm az államtitkár úr tájékoztató válaszát. Magam részben természetesen ismertem a válasz várható tartalmát, de szükségesnek tartottam, hogy ez az érintettek számára elhangozzék.

Igen, a kérdés azonban ott folytatódik, hogy tulajdonképpen Schengenig a magyar diplomácia milyen vízumtechnikai megoldásokkal tudja megkönnyíteni - elsősorban én a magam részéről a Vajdaságot és Kárpátalját emeltem ki - a Magyarországra való tetszőleges számú átjárás lehetőségét, többek között a magyar-magyar kapcsolatok közvetlenné tétele érdekében, illetve, hogy hogyan lehet a jövőben elkerülni azokat a megalázó (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), megterhelő, lehetetlen és fölöslegesen nehéz helyzeteket, amelyeket például - időm lejárt - a szabadkai főkonzulátust látogató honfitársainknak el kell szenvedni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 6-8 2004.11.15. 5:37  1-14

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Annak ellenére, hogy az ön által is említett legelső magyar-magyar csúcsoktól egészen a rossz emlékű elmúlt napokig minden magyar-magyar csúcson, Magyar Állandó Értekezleten volt alkalmam részt venni, mégsem a kritikai tanulságokról szeretnék szólni elsősorban.

Ezeket a konzekvenciákat le kell vonni, azonban ma inkább a Magyar Demokrata Fórumnak az előttünk álló kérdésben megalkotott álláspontjáról szeretnék beszélni. Az igen erre a kérdésre világos, azonban miért kell igent mondanunk egy kérdésre, amely kérdés nem jó? A kérdés ugyanis csak arról szól, hogy tisztelt választópolgár, akarja-e ön, hogy ebben az ügyben a Magyar Országgyűlés törvényt alkosson? Igen, akarja; vagy nem akarja, és akkor nem látjuk be a probléma megoldásának további útját. Így is lehet erre válaszolni, azonban ez a kérdés most már előttünk áll, annak ellenére, hogy a politikai elitet, az országot, az ország szavazóit, a választókat, az egész lakosságot, sőt a határon túli magyarságot is beleértve, akadt valaki, aki mindnyájunkat fölültetett egy hullámvasútra. Most tehát nem azon kell vitatkoznunk, hogy a hullámvasút le- vagy fölmegy, hanem hogy ki tudunk-e ebből keveredni. Azt pedig, hogy belekeveredtünk, tulajdonképpen, tisztelt Országgyűlés, önmagunknak köszönhetjük, mert ez a népszavazási kérdés arra is választ kér a választóktól, hogy szeretnék-e önök korrigálni azt a mulasztást, akarnak-e valamilyen törvényt alkotni a határon túli magyarok kedvezményes honosításáról, mármint azokéról, akik szeretnék ezt igényelni, akarnak-e ilyen törvényt alkotni abban az ügyben, amiben 14 év óta nem voltak képesek.

Miniszterelnök úr utalt arra, hogy a kormányzati dimenzióban az Antall-kormánytól máig milyen intézmények szolgálják a határon túli magyarok ügyét. Én ehhez szeretném hozzátenni még a magyar társadalmat, mint olyat, tehát a civil szférát, azt a sok-sok nemzeti kezdeményezést, áldozatkészséget, rokonszenvet, cselekvőkészséget, segítőkészséget, amit egészen az 1989-es romániai puccs első napjaitól kezdve megannyian, oly sokan máig nyújtanak, függetlenül attól, hogy a vészhelyzet vagy szükség, akárcsak egy kis segítség mértéke milyen. Szeretném továbbá kiegészíteni ezt a sort azzal is, hogy a magyar társadalom szolidaritása, tehát a civil szféra mellett mit tett a magyar média az elmúlt 14 évben annak érdekében, hogy a topográfiai memóriánk helyreálljon, hogy meg tudjuk mondani, hány kilométer Kassa, hogy meg tudjuk mondani, hány kilométer Szegedtől Szabadka, Eszék és a többi, hogy helyreálljon a nemzeti tudatban valami, amit, mondjuk így, hogy topográfiai történelmi memóriának tekinthetünk. És ebben a Duna Televíziót szeretném nagyon hangsúlyosan megemlíteni és a magyar sajtó minden írott és elektronikus orgánumát és újságíróját, aki ezt a problémát az elfeledettségből a nemzeti szolidaritás körébe hozta.

 

(13.30)

 

A leghétköznapibb ember is sokat tud erről a problémáról - köszönet érte. Viszont hiányzik a parlamenti dimenzió, hiszen Trianonban már volt magyar országgyűlés, de azóta sincs a Magyar Országgyűlésnek a határon túli magyarsággal foglalkozó bizottsága, noha házelnök asszony kezdeményezésére még a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma is megalakult.

A fő kérdés most az, tisztelt Országgyűlés, hogy a kedvezményes honosítást szorgalmazó magyar demokrata fórumos javaslathoz hogyan viszonyulunk. A holnap kezdődő négypárti parlamenti egyeztetésnek két kiindulópontja lehet. Az egyik az, hogy az MDF javaslatáról képesek vagyunk-e még december 5-e előtt törvényt alkotni, a másik pedig az, hogy a lehető legjobb megoldások - ahogy azt Markó Béla elnök úr is hangsúlyozta -, a legoptimálisabb és talán a legegyszerűbb megoldások kiválasztásával meg tudunk-e állapodni december 5-ig egy olyan törvény tartalmában, amelyet négypárti egyetértéssel szeretnénk meghozni.

Végezetül, tisztelt miniszterelnök úr, a kedvezményes honosítás RMDSZ és más határon túli magyar szervezetek által is támogatott javaslata az MDF álláspontja szerint természetesen a legjobb javaslat (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), de ez nem azt jelenti, hogy az egyetlen. Mi, akik ezt a tárgyalást kezdeményeztük, azzal szeretnénk a holnapi napot megkezdeni, hogy a szülőföld-stratégia érdekében végre valami konkrétumot alkossunk…

ELNÖK: Képviselő úr, kérem, fejezze be a mondatot!

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): …és ne pusztán ebben a mókuskerékben vagy egyéb cirkuszi eszközökben tartózkodjunk.

Elnézést kérek, elnök asszony. Köszönöm. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 56 2004.11.15. 2:50  55-61

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Kedves Miniszter Asszony! Nemrég Bálint Sándor politikai üldöztetésével kapcsolatban kérdeztem: augusztus 20-án a köztársasági elnök hogyan léptethette elő a nyugdíjas titkosrendőrt, Magyar Józsefet a BM javaslatára? Akkor válaszában Juhász államtitkár úr némi éllel arra figyelmeztetett, hogy nem illene - nekem - összetévesztenem az ellenzéket akkor üldöző III/III-asokat a haza javát szolgáló hírszerzőkkel. Nos, a helyzet a következő.

1964. augusztus 13-án Bálint Sándor szegedi lakásán titkos házkutatást tartottak Dán István alosztályvezető, Bóka István és Magyar József századosok, továbbá egy fényképész és egy fő úgynevezett műszaki technikus, vagyis a betörő részvételével. Idézem: “Magyar rendőr százados és a műszaki technikus elvtárs felhatolt nevezett lakásának ajtajáig. A többi elvtársak a megbeszélt helyen vártak. Tekintettel arra, hogy az előszoba ajtajának olyan speciális zárszerkezete van, amihez nem volt megfelelő sorozatkulcs, s álkulccsal sem sikerült a zárat felnyitni, így a helyszínt elhagytuk. A fentiek után a műszaki technikus elvtárs gépkocsival felutazott Budapestre a megfelelő sorozatkulcsokért. A dolgozószoba ajtajának felnyitása után a technikus elvtárs megadta a megbeszélt fényjelet Dán István rendőr százados elvtárs és a fotótechnikus elvtársnő részére, ami jelezte, hogy feljöhetnek a lakásba. Magyar rendőr százados közben átvizsgálta a lakás helyiségeit.ö Az idézet a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság III/III-as alosztályának egyik szigorúan titkos jelentéséből való, amelyet számtalan másikkal együtt az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában meg lehet találni.

A házkutatás során Magyar által megtalált és lefényképezett anyagoknak fontos szerepe volt Bálint Sándor elítéltetésében, perbe fogásában csakúgy, mint a Magyar József és társai által foglalkoztatott besúgók jelentéseinek. Lehetséges, hogy Magyar József papíron hírszerzőként szolgálta a Kádár-rendszert - nem tudom, hogy mikor -, a valóságban azonban klasszikus III/III-as politikai titkosrendőri munkát végzett. Magyar József alezredest, a BM derék nyugdíjasát érdemei elismeréséül 2004-ben a Belügyminisztérium javaslatára, a miniszterelnök előterjesztésére ezredessé léptették elő. Jó dolog az ezredesi nyugdíj, a múltkor azért én mégis szerényebb választ vártam volna, Magyar József ugyanis ávós, vagy ha jobban tetszik: a kádári diktatúra ellenzékére vadászó politikai rendőr volt, nem pedig hírszerző.

Kedves Miniszter Asszony! Így a dolog kissé kínos, és nem értem, hogy miért mondta az államtitkár úr az ellenkezőjét. Nagyon fontosnak tartom, hogy miért nem néznek utána annak, kiket tüntetnek ki. Ilyen szűrőrendszernek lennie kellene.

Köszönöm, és figyelemmel várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 60 2004.11.15. 0:52  55-61

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Hogyan fogadhatnám el az ön válaszát akkor, amikor a titkos házkutatás biztosítója Magyar József százados volt mint III/III-as; az intézkedési terv felelőse (Felmutat egy könyvet.) Magyar József mint III/III-as; a besúgói jelentéseket, az ügyet feldolgozó elvtárs (Ismét felmutat egy könyvet.) Magyar József mint III/III-as; a lehallgató készülék elhelyezéséért felelős százados (Ismét felmutat egy könyvet.) Magyar József mint III/III-as százados; aki 1966-ban azt a javaslatot tette, hogy Bálint Sándort tovább kell megfigyelni, nem volt más, mint (Ismét felmutat egy könyvet.) Magyar József, a III/III-as századosa?

Miről beszélt ön, miniszter asszony? Hogyan fogadhatnám el a válaszát?

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 149 2004.11.17. 19:59  134-240

DR. CSAPODY MIKLÓS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sajnálom, hogy miniszterelnök úr nincs jelen, mert a négy parlamenti pártnak azért négy vezérszónoka van, bár miniszterelnök úr a múltkor azt mondta, hogy a Magyar Demokrata Fórum álláspontját már ismeri.

Az MDF úgy látja, hogy az a szó, az a fogalom, hogy nemzetpolitika, a '90-es évek óta más tartalommal telt meg, mint amiről itt beszéltünk. Persze hogy a szó nemes értelmében nemzetpolitika a hazai szétszakadt társadalom szociális egyesítésének programja, persze hogy nemzetegyesítési politika a szétszakadt családok lehetőség szerinti újraegyesítése, de, tisztelt Országgyűlés, nemzetpolitikán nem a politikát, nem az ország vezetését és kormányzását értjük, nemzetpolitikán kizárólag az anyaország és a határon túli magyarok közti sokféle kapcsolat rendszerét értjük.

Ezért tehát olyan konkrét lépésekről kívánok inkább beszélni, amelyeknek megtételét az állampolgársági népszavazás eredményétől függetlenül is szükségesnek tartjuk. Ezért szeretnék ebben a vitában, tisztelt Országgyűlés, a heves érzelmekre hatni. Nem a könnyekre és a meghatódásra gondolok, hanem egy másfajta szenvedélyre, az értelemére. Azoknak a képviselőtársaknak és azoknak a választóknak az értelmes reményére, akik nem a csodaszarvast űzik, hanem a közeli és kézzelfogható, egyszerű megoldásokat keresik; akik nem váltak áldozataivá sem a tájékozatlanság illúziókkal teli romantikájának, sem pedig az irigységnek és a kenyérféltésnek, de a százmilliárdos pluszköltségeket felröppentő riadalmaknak sem.

Az új magyar nemzetpolitikáról szóló gondolatcserében azokhoz beszélek, akik nem adták fel a józan ész szenvedélyét ebben a lassan katasztrofális méreteket öltő összevisszaságban sem.

Tisztelt Országgyűlés! Végre radikálisnak kell lenni, ez pedig illúziókkal és riadalmakkal nem megy. Radikálisnak lenni nem azt jelenti, hogy a lelkek nemzeti húrjain átszellemült arccal, ámde a pártérdek ujjával pengetve játszunk, úgy, hogy közben a nemzeti felelősségérzet rogyasztó súlya még a televízión át is meglátszik rajtunk. Radikálisnak lenni nem ezt jelenti, hanem a gondolkodás bátorságát, annak tisztességét, hogy képesek vagyunk a legjobb megoldást megtalálni, hiszen a szülőföld-stratégiában állítólag mindnyájan egyetértünk. De ha erre nem vagyunk képesek, kérem, ne mondjuk a mai politikai osztályról, hogy elit.

“A politika ma mindent helyettesít: a színházat, festészetet, irodalmat.ö - mondja a lengyel Kapuœciński. „ Helyettesít és bevezeti a bóvli, a giccs uralmát, az intrikák, az arrogancia és a tahóság uralmát. Olyan hatalmat, amelynek egyetlen célja, hogy önmagát ráerőltesse másokra, tolakodóan, erőszakosan, mindenáron.ö

Tisztelt Ház! Ha mi nem így akarunk a magyar nemzetstratégiáról gondolkodni és beszélni, ha nem önmagunkat akarjuk a másikra ráerőltetni, akkor szóljunk világosan; nem saját pártunk nevét minden mondatban legalább kétszer elsütve, viszonttámadó ötleteinket pedig újabb és újabb színes mosóporcímkékkel reklámozva, hanem végre egyértelműen. Kezdjük ezért magával a nemzetpolitikával!

Kell-e nekünk új nemzetpolitika? Meggyőződésem, hogy nem kell. Nem kell, mert Antall József stratégiai alapvetésének integrációs céljai teljesültek, a velük összefüggő szomszédságpolitikai és a határon túli magyarságot illető feladatok pedig uniós tagságunk új körülményei között is állandó, folyamatos feladatok maradnak. A magyar nemzetpolitikában nincsen tehát szükség újabb nagyívű koncepciókra és újabb körmönfont elméleti alapvetésekre, hacsak nem akarja bárki is közülünk felmondani az egyetértést; hacsak nem akarja valaki a szülőföldön maradás támogatása helyett, mondjuk, a Kárpát-medence magyarlakta területeinek kiürítését, akár saját szavazóinak összegyűjtésére, akár a munkaerőpiac hiányának pótlására, akár pedig súlyosbodó demográfiai deficitünk kiegyenlítésére.

Ez is lehetséges, de akkor ki kell mondani, hogy mi a németek példáját követjük, akik kiürítették az erdélyi szász vidékeket, fölhagyták a nyolcszáz éves falvakat, városokat, templomerődöket, temetőket, és azóta is milliókat költenek az otthagyott múlt alapos tudományos, történelmi és néprajzi feldolgozására. De mi nem ezt akarjuk.

Az is kimondható persze, hogy nemigen tudjuk, hogy pontosan mit is akarunk a határon túli magyarsággal, mert kizárólag önmagunkkal vagyunk elfoglalva, nem kell ide román, ukrán és a többi, mert azt hisszük, hogy ha segítünk, akkor csökken majd a nyugdíj, a társadalombiztosítás, csökken a családi kassza, vagy ahogyan azt korábban az egyik miniszterelnök mondta - klasszikust csak pontosan -, hogy maga “a helyzet csökkenö.

Ha már muszáj, segítgetünk, aztán lesz velük, ami lesz, az Unió pedig majd megoldja a dolgot, és hátha minden jóra fordul. Ennek kimondásához is bátorság kell, megüzenni Kárpátalja és a Vajdaság magyarságának, hogy nem kelletek, boldoguljatok, ahogy tudtok, de akkor ezt, tisztelt Országgyűlés, meg kell mondani.

Mi azonban ugye, nem így gondolkodunk? Hiszen, ugye, meghirdetett közös nemzetpolitikánk alapja az, ami egyedül természetes. Az, hogy ha mindenkinek joga van ott élni, ahol akar, akkor érdekes módon ott is van joga teljes életet élni, ahol született, és ahol nemzete több mint ezer esztendeje él. Mi, a négy párt ezt hívjuk szülőföld-stratégiának, ez pedig nemcsak méltányos és emberi, de bölcs nemzetpolitika is.

Az illúziók és a riadalmak között tétovázó magyar választóknak mondom: ha egy nemzet lakóterületét a centrum és a periféria viszonyában nézzük, akkor a megmaradt Magyarország a centrum, és az elszakított területek jelentik a perifériát. A centrum pedig akkor erős, ha a periféria is erős. A centrum akkor biztonságos, ha a perifériát nem az etnikai konfliktusok, nem a kisebbség kulturális alávetettsége, nem a szabadsághiány és nem a nyomor jellemzi, hanem a nemzeti önazonosság őrzése, a kultúra és az oktatás fejlődése, az autonómia és a biztos gazdasági egzisztencia. Ez pedig már nemcsak magyar érdek, de érdeke a többségnek, mi több, az Európai Uniónak is.

A vajdasági Keszég Károly írta a megtizedelődött vajdasági kulturális élet Végvári panoptikum című könyvének olvasóihoz. Idézem: “Mert tudd: egy eltűnő magyar sziget korrajza és kórképe van előtted. S ne feledd: a végek eltűnésével a hátországhoz lép közelebb a vég.ö

Nem új nemzetpolitikára van tehát szükségünk, tisztelt képviselőtársaim, hanem a szülőföld-stratégia új és valóságos tartalommal való megtöltésére. Ennek a politikának kell ma új lendületet adni.

 

(15.20)

Az MDF változatlanul támogatja a határon túli magyarok európai boldogulását a szülőföldön, támogatja a határokon átívelő nemzeti újraegyesítésnek az Unión belüli programját, és támogatja a magyar-magyar kapcsolatok közvetlenné tételét is mindaddig, amíg szomszédaink mindegyike tagja nem lesz az Uniónak.

Ebben eddig sem volt vita. A magyar államnak azokat a nemzetpolitikai kudarcait azonban, amelyeket az elmúlt másfél évtizedben saját kormányaink önhibájából kellett elszenvednünk, eddig sem a konszenzusos szülőföld-stratégia okozta, nem a felfogás helyessége, hanem a gyakorlat fogyatékossága, az önzések és érzéketlenségek. Mulasztásaink kezdetben a kormányzati tapasztalatok hiányából és az indokolatlan jóhiszeműségből, később pedig tehetetlenségből, pártpolitikai rövidlátásból vagy éppen megfontolatlanságból fakadtak. Az elmúlt évek tétova helyben járásai miatt mára kialakult helyzet azonban az előző kormány öröksége a leginkább, amiért a legnagyobb személyi felelősség az előző külügyminisztert terheli.

A múlt heti Magyar Állandó Értekezlet kudarca bebizonyította azt is, hogy jelenleg a rövid távú politikai profitszerzés a fő oka annak, hogy uniós tagságunk első évében a magyar közösségek fogyatkozása ellenére sincs meg sem a kellő megfontoltság, sem a politikai bölcsesség. Nincs meg köztünk, a parlament pártjai között a nemzeti szolidaritás egyebeken fölülemelkedő konszenzusa.

A tegnap megkezdett négypárti egyeztetés talán segít ezen. A nemzetpolitikát, a szülőföld-stratégiát azonban nemcsak azért kell valóságos tartalmakkal megtölteni, mert uniós tagságunk ezen a téren is új helyzetet teremt, az előrelépés azért is szükséges, mert a szülőföldön maradás támogatása - politikai eltökéltség és támogatás híján - mára csupán általános elvi egyetértéssé, kinyilatkoztatássá silányult. Minderre nemcsak az állampolgársági törvény módosításának elutasítása a bizonyíték, de a kétharmados törvényalkotást meggátló politikai rémképek és gyanakvások tömege, a két nagy párt egymástól való félelmének mindent eltorzító hatása is. A tájékozatlanság és a félretájékoztatás hamis illúziókat és felesleges riadalmakat keltett.

A félvállról vett és sajnos a kormányzati preferenciákhoz képest súlytalanul periferiális nemzetpolitika alig néhány ezrelékes költségvetési támogatása is azt mutatja, hogy ma nem az ügy viszonttámadó, verbális politikai kommunikációjára van szükség, hanem határozott kormányzati cselekvésre. Minden javaslatot kizárólag egyetlen szempontból szabad mérlegre tenni, hogy ott tart-e a szülőföldön, vagy inkább elvonz. Mert Unió ide vagy oda, ahogy azt Salman Rushdie, a Sátáni versek szerzője írta: „ Minden kivándorlónak végzete, hogy megfosztassék történelmétől, s mezítelenül álljon a megvető tekintetű idegenek előtt,ö - akkor is, ha ezek magyarok, mondom én - „ akiken látnia kell a drága kelmét, a folyamatosság brokátját.ö Ezért csakis azokkal a megoldásokkal foglalkozom, amelyek ott tartanak a szülőföldön, nem pedig elvonzanak.

Az első: javasoljuk, hogy az Országgyűlés tegye lehetővé a magyar állampolgárság kedvezményes honosítással való megszerzését. Ez a megoldás a probléma megoldását a rendes országgyűlési kerékvágásba zökkentené vissza. Ez a törvénymódosítás készen van. Ezt az elgondolást az RMDSZ és a határon túli magyarok is támogatják. A mi parlamentünk is általános vitára alkalmasnak találta, tárgysorozatba is vette, de még mindig nincsen napirenden. Miért? Pedig az elfogadásával a kérdés már december 5. előtt, egyetlen gombnyomással rendezhető lenne. A népszavazás kérdése ugyanis arra vonatkozik: alkosson-e törvényt a parlament az ügyben? Módosításunknak csak az a lényege, hogy a hatályos állampolgársági törvény csekély változtatásával küszöböljük ki mindazokat a súlyos hátrányokat, amelyek a schengeni követelményekkel a mindennapos magyar-magyar kapcsolatokban okoznak majd beláthatatlan kárt.

A vízumsorompó ugyanis, tisztelt Országgyűlést, valóságos fenyegetés. A marosvásárhelyi Kovács András Ferencnek már hét évvel ezelőtt írott versében a jótékonykodó magyarországi politikus így szól a költőhöz: “Pedig furcsállom, hogy tudsz zengeni, / Ha vízumod sincs, mondjuk schengeni?ö A költő válasza: “Fenét! Attól fogok még zengeni - / Semmint épp Schengenért esengeni!ö A magyar politikus: “Magyarnak magyar nyelven zengeni. / Sokat segítünk ebbe', nemde, mi?!ö - „ Hát hagyjatok már nyugton zengenem, / Mert sejtem én, hogy lyuk van Schengenen! / S ha tán nem érti szittya szlengemet, / Europe se mind temessen engemet - / Csókoltatom különben Schengemet!ö (Derültség a Fidesz padsoraiból.)

Igen, Románia uniós céldátuma 2007. De mi lesz a kárpátaljai, a vajdasági meg a drávaszögi magyarokkal?

A módosítás azért is különösen hasznos lenne, mert a december 5-éig hátralévő időben is elfogadható az MDF javaslata, de ha erre nincsen meg a szándék, utána már nem marad más, mindenkinek elfogadható kiindulópont. Ezzel a javaslattal ugyanis az Országgyűlés a jogalkotás eszközeivel egyszerre tehet eleget a határon túli magyarság és a népszavazás kiírását támogató több mint 320 ezer aláíró politikai akaratának is.

A második javaslatunk, szintén konkrétan: hozzon létre a kormány egy elkülönített kommunikációs alapot a népszavazás kérdésének pontos értelmezésére. A választók iránti elemi tiszteletből fakadóan ugyanis feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a pártok és a közszolgálati média fórumai egyaránt tájékoztassák a szavazókat, az európai parlamenti választások kampányához hasonlóan. Ezért tartjuk jó kezdeményezésnek azt a kormányoldali javaslatot, amely célul ugyanezt tűzi ki, de félő, hogy a hátralévő három hét már kevés. A tegnapi négypárti egyeztetésen ezért fogadtuk el egy külpolitikai nyilatkozat gondolatát, amely csupán azt mondaná ki: mind a négy párt arra kéri Magyarország polgárait, hogy a népszavazáson vegyenek részt, és szavazzanak legjobb lelkiismeretük szerint.

A harmadik javaslatunk: a VI. MÁÉRT-on már két éve felvetettük a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló '96. évi LXXXVI. törvény módosítását a határon túliak támogatására. Ezért helyeseljük azt a kormányzati elképzelést, amely az 1 milliárdos alapösszeghez hozzáadandó, önként felajánlott harmadik 1 százalékok forintösszegének megduplázásával a szülőföldalap létrehozására irányul. Igen, de az induló összeget, tekintettel a feladatok nagyságára, legalább 5 milliárd forintra javasoljuk felemelni.

Negyedszer: javasoljuk a nemzeti vízum bevezetését. A magyar vízumkötelezettségről szóló, Szerbia-Montenegróval, valamint Ukrajnával kötött megállapodások ugyanis lehetőséget adnak az uniós gyakorlatból ismert, tehát abszolút uniós, Unió-konform ötéves, úgynevezett nemzeti vízum alkalmazására. A többszöri beutazásra jogosító nemzeti vízum bevezetésének célja a magyar-magyar kapcsolatoknak a kormány által is programszerűen támogatott közvetlenné tétele, mindazon személyek beutazásának megkönnyítése, akik az államok közti gazdasági, kulturális, tudományos, egyházi, oktatási, sport-, önkormányzati vagy a felek egyéb fontos nemzeti érdekeit szolgáló kapcsolatok fejlesztésében kiemelkedő szerepet játszanak, illetve a közeli rokoni kapcsolatok fenntartása érdekében azt kérik. Ez természetesen a magyarigazolvánnyal rendelkezőkre is vonatkozik.

Ezt akkor is javasoljuk, ha a kishatáregyezmények, úgymond, kifutottak. Most a kormány ismét a kishatár-átlépési úti okmány bevezetésével foglalkozik, ez azonban csak meghatározott távolságot, körzetet érintene. A jó megoldás nem ez, tisztelt Országgyűlés, hanem a nemzeti vízum.

Ötödször: a nemzeti önazonosság fenntartását célzó kulturális, oktatási, nevelési támogatások összege nem csökkenthető. A támogatások felülvizsgálata nem irányulhat a közalapítványok megnyirbálására, sem a kedvezménytörvény lassan termőre forduló beruházásai költségeinek csökkentésére. Örömmel vesszük tudomásul a nemzeti fejlesztési tervet megelőző időszak tervezett fejlesztési elképzeléseit, ezek megalapozottságát azonban csak az azonnali kormánydöntések igazolhatják. Ezért inkább most, sokadszor, azt javasoljuk, hogy hozzunk majd törvényt a határon túli magyarok támogatásának állandó, legalább költségvetési ezrelékben való meghatározásáról. Ez jelenleg nagyjából 1 ezrelék. Ha ezt legalább 5 ezrelékben rögzítenénk, nem volna örök vita a támogatásokról, és az 5 ezrelék valódi értéke pedig már nem tőlünk, a parlamenttől, hanem a gazdaságtól és a forint erejétől függene.

Hatodszor: javasoljuk, hogy a magyar állam stratégiai vásárlásokkal, de a magyar magántőke vállalkozásait is állami garanciavállalással támogatva, fokozottabban vegyen részt a szomszédos államok gazdasági és pénzügyi életében. Sajnos erre a talán mégis meglévő törekvésre eddig csak egyetlen halovány, szóbeli utalás történt. Miniszterelnök úr ugyanis a verespataki aranybánya katasztrofális tervének elkerülésére nemrég fölvetett valami hasonlót román partnerének a magyar állam részéről a munkahelyteremtés lehetőségéről. Pedig szükségesnek tartjuk, hogy a kormány hozzon intézkedéseket olyan beruházásokról, amelyek például a vajdasági magyarok földhöz juttatására, az ipari privatizációban való fokozottabb részvételre irányulnak, illetve a kárpátaljai magyarság munkahelygondjait könnyítik. Ezek az intézkedések a magyar közösségek gazdasági egzisztenciájának megerősítésével a szülőföld-stratégiát közvetlenül is szolgálhatnák.

(15.30)

Ezért szeretnénk a tervezett és sokat hallott 20 milliárdos csomagról valamivel többet is tudni.

Hetedszer: elvárjuk a Magyar Köztársaság kormányától, hogy határozottabban támogassa a magyar autonómiatörekvéseket. A hivatalos magyar-magyar kapcsolatokban fölhalmozódott és az elmúlt heti magyar értekezleten csak tetéződött fogyatékosságok csakis a partnerség komolyan vételével és az érdemi egyeztetéssel küszöbölhetők ki.

Nyolcadszor, utolsó javaslatként: miniszterelnök úr hétfőn itt, a parlamentben áttekintette a határon túli magyarsággal foglalkozó állami intézményrendszer történetét. Válaszomban szóltam a közalapítványról, de főleg a magyar társadalom segítőkészségéről, tehát a civil szféra dimenziójáról, de kiemeltem a magyar média tiszteletre méltó teljesítményét is. Hiányzik azonban a parlamenti dimenzió. A parlament elnökének kezdeményezése után létrejött ugyan a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma, ez azonban alkalomszerű. Ezért azt javasoljuk, hogy a szülőföld-stratégia gyakorlati teendőinek ellenőrzésére és politikai kezelésére hozzuk létre az Országgyűlés határon túli magyarok bizottságát. Ezzel teljes rendszer jönne létre, hiszen így a határon túli magyarság ügye a társadalmi és a kormányzati mellett a parlamenti dimenzióban is működne.

Végezetül, tisztelt Országgyűlés, a Magyar Állandó Értekezlet úgynevezett alternatív nyilatkozatát idézem. Nem az egészet, hiszen abban nem volt egyetértés, az MDF pedig olyan megállapodásra törekszik, amelyre építve a nemzetpolitika tartalommal telítődik. Ezért korrekten csupán egy pontot idézek, azt, amelyik hitem szerint mindnyájunk által vállalható. Ez így hangzik: felkérjük a magyar kormányt, a magyarországi pártokat és társadalmi szervezeteket, hogy a népszavazási kampányban tartózkodjanak a túlzó kijelentésektől, a demagógiától, és tartózkodjanak minden olyan megnyilvánulástól, amely hangulatot próbál szítani a határon túli magyarsággal szemben.

Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 102 2004.11.22. 1:08  101-108

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy érzem, ezt a kérdést azért kell föltennem, mert idegesség, ingerültség és rengeteg egymásnak feszülő indulat tapasztalható most éppen a kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazást megelőzően, immár hónapok óta. Pedig a magyar társadalom, legalábbis a mozinézők, sok mindent megérthetnének akkor, ha a Trianon-filmet láthatnák. Ha mindenki láthatná, akkor többet értenénk a saját történelmünkből, lezárhatnánk talán a múlt egy fejezetét, hiszen mindent csak úgy lehet megérteni, ha meg is ismerjük. Trianont nem lehet meghaladni, viszont a történetét meg lehet ismerni.

A miniszter úrhoz szól a kérdés, mégis államtitkár úrtól kérdezem, de talán úgy is kérdezhettem volna, nem is azt, hogy tetszett-e, hanem hogy látta-e, hiszen ma Magyarországon ezt a filmsorozatot nem lehet látni, csupán egy televízióban, illetve egy mozikópiáról. A kérdés arra vonatkozik, hogy jó-e ez így.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 106 2004.11.22. 1:08  101-108

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Persze magam sem az esztétikai megítélésre gondoltam, hogy ezt megkérdezzem, hanem mivel egy olyan nagy vállalkozásról, egy olyan történelmi dokumentumfilm-vállalkozásról van szó, amely a magyar történelem egyik legtragikusabb fordulópontját, életünk máig meghatározó szakaszát mutatja be, ezért gondoltam megkérdezni.

Azt is tudom, az önök tárcájának ebben az ügyben semmiféle fennhatósága, beleszólása, intézkedési lehetősége nincs. Viszont amire az államtitkár úr igen helyesen utalt, hogy tudniillik az ORTT támogatta a film létrejöttét - bizony, a film költségeinek nagyobbik részével támogatta -, az az a föltétel volt, hogy ez a magyar közszolgálati televíziózásban előbb-utóbb megjelenik. Nem a reklám helye, tényleg csak a tárgyszerűség kedvéért mondom: most a Hír TV bemutatja, viszont azt sokan nem tudják fogni.

Azt szeretném tehát elérni, és ezért is szerettem volna erről beszélni, hogy minél több ember láthassa a népszavazás előtt, után és attól teljesen függetlenül.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 16 2004.11.29. 5:13  15-24

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt szeretnék az RMDSZ sikeréhez gratulálni. (Taps az MSZP soraiból.) Választási eredményük - a román politikai élet polarizálódását ismerve - belső megosztási kísérletek között és az ellenpropaganda, valamint a magyarországi politikai import ellenében értékesebb, mint volt eddig bármikor is. Az MDF azt kívánja, hogy a felvidéki Magyar Koalíció Pártja sikeréhez hasonlóan az RMDSZ a jövőben még hatékonyabban képviselje az erdélyi magyarságot mindazokban a sorsdöntő kérdésekben, amelyek megoldása előtt Románia ma áll.

Visszatérve felszólalásom címéhez, hogy “Magyar vagyok, nem turistaö, képviselőtársaim talán emlékeznek erre az öt évvel ezelőtti trikófeliratra. Ez a mondat azt akarta kifejezni, hogy ha egy határon túli magyar az anyaországba jön, még akkor sem turista, ha épp csak a Balatont vagy az Aggteleki-cseppkőbarlangot akarja meglátogatni. Nem turista, nem idegen, hanem magyar, aki otthonról épp hazalátogatott. Munkát keresni, dolgozni sem a turizmus vágya, hanem a megélhetés hajtotta ide. Arról persze hosszan beszélhetnénk, hogy itt, ebben a mostoha anyaországban sokan mégis milyen hideg tekintettel, milyen részvétlenül tekintenek rájuk, hogy mekkora a tudatlanság, újabban pedig a politika mérhetetlen kártétele. (Dr. Répássy Róbert: Most tapsoljatok!)

Csak egy példa: tegnap az egyik televízióba valaki azt az üzenetet küldte be - idézem -: “Most akkor a román papok fehéren vagy feketén miséznek?ö Hogy mindenki értse: a román papok azok az erdélyi református lelkészek volnának, akik ugyan sem így, sem úgy nem miséznek, de a néző azt szerette volna tudni valószínűleg, hogy törvényes dolog-e, ha az itteni testvérgyülekezetekben istentiszteletet tartva a híveket az igenre kérik. Ez a vaksi részvétlenség azonban szerencsére nem tömeges.

Szavazzon mindenki legjobb lelkiismerete szerint! Ez állt volna abban a közös politikai nyilatkozatban, amelyben a választókat kértük volna a népszavazási részvételre. Az MDF-nek ez a kezdeményezése azonban sajnos a kompromisszumképtelenség miatt elvetélt, ezért most csak az MDF nevében kérhetem ugyanezt. Azt kérem, és az MDF azért támogat minden józan javaslatot, mert pontosan tudjuk, hova vezet az erőpolitika, hova vezet az, ha egy jó javaslat csak azért vérzik el, mert nem X párt vezetője terjesztette be, ha csakis azért nem valósulhat meg, mert éppen más a csapásirány. Az MDF-nek ilyen javaslata volt öt évvel ezelőtt: az, hogy a kormány készítse elő a határon túli magyarok különleges jogállását mindazok számára, akiknek ez éppen azért kellene, mert az illetők nem magyar állampolgárok. Hasonló koncepciót a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség is kidolgozott, mégsem erről hoztunk törvényt.

Itt tartottunk öt évvel ezelőtt, és ugyanitt tartunk ma is. A különleges jogállás akkor elvetélt, hiába támogatta a külügyi és az emberi jogi bizottság is egyhangúlag. A népszavazás pedig ma már az állampolgárságot kéri. Az MDF az igent kéri, kér azonban mást is, azt, hogy lehetőleg ne trianonozzunk éjjel-nappal. Sütő András véleménye például az, hogy Trianon sokkal nagyobb nemzeti tragédia annál, hogysem azt népszavazással orvosolni tudnánk. Még a kedvező döntés is csak enyhíteni képes a mindennapi trianonokat, mert a kisebbségi magyarság továbbra is a régi vasmarokban marad.

Mi is volt a tényleges Trianon, tisztelt Országgyűlés? Az, hogy a felvidéki magyaroktól majdnem 1 milliárd holdnyi termőföldet raboltak el, és ezt máig nem rendezték, mert nem adták vissza. Trianon az, hogy a marosvásárhelyi magyar családok lakásainak 70 százaléka van ma román tulajdonban. Ezeket a kérdéseket, és még tízezer ilyen kérdést nem old meg egy népszavazás.

Tisztelt Országgyűlés! Mindezt azért is tartottam fontosnak elmondani, mert ebben a mai zűrzavarban úgy látszik, mintha csak két párt létezne. Hogy egyik se bántódjon meg, ezért egy történelmi példát mondok csupán. A háború utáni koalíciós években, amikor Rákosi még nem is volt birtokon belül, Bibó István szerint máris mindenben csak két álláspont létezhetett, a kommunistáké meg a kisgazdáké. Hol voltak a parasztpártiak, és hol a kereszténydemokraták? A mai média is - tisztelet a kivételnek persze - mintha csak a két párt, a két nagy párt mindennél hevesebb összecsapásáról adna hírt, más megoldás mintha nem is lenne. Pedig van: itt fekszik a parlament előtt, az MDF javaslata a kedvezményes honosításról, pont arról a törvényjavaslatról, amire válaszában az igazságügy-miniszter úr részben már utalt.

Rövidesen döntünk ennek a napirendre vételéről (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ami az ajánlásban a 19. pontban található. Az MDF nevében ehhez kérem a támogatásukat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 14 2004.12.01. 14:26  1-23

DR. CSAPODY MIKLÓS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Külügyminiszter Úr! Az Európai Unió alapító dokumentumában, amely 1950. május 9-én keletkezett, a nyilatkozat bevezetőjében ez áll: Európa nem fog egy csapásra, egyszeri építés eredményeképpen létrejönni, hanem csak azoknak a kézzelfogható eredményeknek a révén születik meg, amelyek előbb a tényleges szolidaritást teremtik meg.

Az alapítók kezdettől azt hangsúlyozták, hogy az egységes Európa nem a földrész államainak egybeolvasztását, nem valami szuperállam létrehozását jelenti majd. Ahogy Robert Schumann fogalmazott, a megbékélt, egyesített és erős Európa lényege a bizalom és az összetartozás szövetsége. Idézem: mindannyiunk valóságos érdeke az, hogy felismerjük és elfogadjuk az egymástól való kölcsönös függésünket.

Az alkotmányszerződés magyar aláírásáról szóló vitát október 5-én már mi is lefolytattuk, október 29-én pedig Rómában alá is írtuk a szerződést. Ezzel olyan egységes Unió jött létre, amelyben a Közösség alkotmányszerződése különböző jogköröket biztosít. Az alkotmány azt is lehetővé teszi, hogy a különböző politikákban és tevékenységekben - persze a kizárólag uniós hatáskörbe tartozó területeket leszámítva - az arra vállalkozó tagállamok külön-külön gyorsabban is haladhassanak, ami azt is jelenti, hogy a tagállamok között külön együttműködések is létrejöhetnek, és ezekbe a többiek bekapcsolódhatnak. Magyarország szempontjából úgy ítéljük meg, a Magyar Demokrata Fórum úgy látja, hogy ezt a lehetőséget azért kell fontosnak tekintetünk, mert hazánkat bizonyos területeken a fejlettebb tagállamokhoz hasonló, úgynevezett gyorsabb haladásra is alkalmasnak tartjuk, miközben persze a külön együttműködések rendszerét is létfontosságúnak tekintjük.

Ezeknek a kereteit a magyar kül- és nemzetpolitikának, vagyis kulturális és gazdasági törekvéseink hatékony érvényesítésének kell majd kitöltenie, természetesen elsősorban a szomszédsági kapcsolatokban és a határon túli magyarság érdekében folytatott nemzetpolitikában.

Az európai alkotmány tervezete a Konvent tevékenységének összegzése. Erről többen szóltak már, ez az összegzés ebből a korábbi tervezetből született alkotmányszerződésnek a formáját öltötte, többek között a mi parlamentünk uniós nagybizottságának, az integrációs bizottságban folytatott vitáknak és a kormány diplomáciai erőfeszítéseinek köszönhetően.

A Magyar Demokrata Fórum szeretné világossá tenni a választópolgárok előtt, hogy ez a mai vita már természetesen nem az alkotmányszerződés szövegéről szól, és természetesen nem is arról a fölhatalmazásról, aminek a birtokában a magyar kormány a szerződést aláírta. Ez a mai vita csupán a megerősítő parlamenti határozatról szól. Mivel azonban az alkotmány szövegének szerves részei lesznek nemcsak a különféle jegyzőkönyvek, a mellékletek, de az új tagállamok csatlakozási szerződései is, nem mindegy tehát, hogy az aláírást szentesítő magyar parlamenti határozat mit tartalmaz.

Az aláírásra felhatalmazó októberi határozat az ilyenkor szokásos néhány rövid, tényrögzítő mondattal megerősítette az alkotmányszerződés magyar elfogadását, az indokolás pedig a szöveg megszületésének történetét ismertette. Részletesen kifejtette azt a három magyar alapelvet, a hatékonyságot, az egyenjogúságot és a kisebbségi jog biztosítását, amelyeket a kormány a tárgyalások során követett. Szólt az intézményi reform, a döntéshozatali mód, a rotációs elvű tanácsi elnökség és az egy ország-egy biztos elvének érvényesüléséről is, több helyen kiemelve, hogy - idézem - a kisebbségi jogok az Unió értékei közé kerültek, a megerősített együttműködéshez való későbbi kapcsolódást az Unió a saját eszközeivel is elősegíti majd.

A nemzeti és etnikai kisebbségi jog fölvételét, illetve az európai kisebbségvédelem gyakorlatának normatív beemelését, az ezek intézményesítésére irányuló eltökélt szándékot a vitákban annak idején az MDF is szorgalmazta.

(9.20)

És igaz ugyan, hogy a puszta említés is számít, az MDF a kisebbségi jogok közösségi gyakorlása, ennek megfogalmazása mellett foglal ma is állást. A kisebbségvédelemben ezért a kollektív jogok támogatását szorgalmaztuk.

Amikor a magyar kormány ezen a téren - más kormányok támogatásával együtt vagy attól kísérve - részleges sikert ért el, örömmel ismertük el, hiszen ebben nem az MDF pártpolitikai szempontjainak, hanem az egész magyar nemzet érdekeinek az érvényesülését láttuk. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy itt sem pártpolitikáról, hanem nemzetpolitikáról van szó. Október elején ezért mi is támogattuk, hogy a kormány csatoljon egyoldalú értelmező nyilatkozatot a záróokmányhoz. Akkor a kormánypártok és a kormány képviselői úgy foglaltak állást, hogy bár a kezdeményezés tartalmával és céljával egyetértenek, erre nem látnak módot.

Kiderült, hogy erre a mostani előterjesztés megfogalmazása során sem láttak módot, azonban az ellenzék közös előterjesztéseinek látom még esélyét. Annak most jött el ugyanis az ideje, hogy bizonyos nyilatkozatrészleteket, bizonyos elemeket belefoglaljunk a ratifikációs határozatba. Ezért tehát azt javasoljuk, hogy a határozat két új ponttal egészüljön ki.

Az első ellenzéki közös javaslatnak a lényege a következő - három pontból áll -, először: miután az etnikai kisebbségek védelme az Unió alkotmányos alapelvévé vált, a Magyar Országgyűlés értelmezése szerint ez a cikkely a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok közös gyakorlására is vonatkozzék. Másodszor: a magyar parlament ebben a határozatban azt is kimondja, hogy a teljes egyenlőség és a diszkriminációmentesség elve nem áll ellentétben azokkal az intézkedésekkel, amelyek a kisebbségek hátrányos helyzetének megelőzésére, avagy kiküszöbölésére irányulnak. Harmadszor: a Magyar Országgyűlés támogatja, hogy induljon meg a közösségi jogalkotás a nemzeti és etnikai származáson alapuló diszkrimináció leküzdésére.

Ha mindezt elfogadjuk, nem teszünk mást, mint hogy értelmezzük a szerződés első címének második cikkét, annak is azon kitételét, amely - idézem - „ a kisebbséghez tartozó személyek jogait az Unió értékei között sorolja felö. Ennek a javaslatnak a célja kettős, először is: annak kifejezésre juttatása, hogy a kollektív jogaikat az érintett kisebbségek immár az Unió alkotmányos alapelve szerint gyakorolhatják. Másodszor pedig: az MDF szükségesnek tartja azt is kimondani, hogy a kisebbségek pozitív diszkriminációja, vagyis a méltatlan és a hátrányos helyzet kiküszöbölése nem ütközik bele a diszkrimináció általános tilalmába. Ez utóbbi is teljesen logikus következtetés, hiszen csakis akkor ütközhetne bele, ha akadna bárki, aki bármilyen változást, tehát a pozitív változást, az adott helyzet javítását is megkülönböztetésnek, vagyis diszkriminációnak óhajtaná tekinteni.

Tisztelt Országgyűlés! Annak idején a kormányt arra is felkértük, hogy a kisebbségi joggyakorlás ügye mellett a kulturális-történeti Európa alapját alkotó keresztény értékek felvételét is szorgalmazza. Azért javasoltuk, mert a történeti hűségnek is szeretnénk megfelelni. Álláspontunk tehát világos: nem elutasító, hanem méltányosságot kívánó, hiszen sem a nemzeti és etnikai kisebbségek jogbiztosításának európai alkotmányos garanciáival nem vagyunk sajnos elégedettek; sem pedig a kereszténység-keresztyénség mellőzését, az Európa keresztény gyökereire való utalás kimaradását nem tartjuk elfogadhatónak.

Az MDF annak idején, most az Európai Parlamentből konkrét lépést is említve - a saját megfigyelői által és a fideszes Szájer József képviselőtársunk erőfeszítéseivel összhangban -, nemcsak konzervatív, kereszténydemokrata pártként szorgalmazta ezt, hanem amint mondtam: a pártsemleges történeti hitelesség kedvéért is, hiszen az MDF számára a kereszténység nem politikai kérdés. Azt ugyanis maga Robert Schuman mondta ki, hogy a szó keresztény értelmében vett általános demokrácia megvalósulásának nagyszabású terve Európa felépítésében ölt majd testet, azért, mert az európai egységgondolat világosan és egyértelműen keresztény gondolat.

Akik tehát most arra hivatkoznak, hogy a keresztény gyökereknek nincsen helyük az európai dokumentumokban, azok nem mondanak mást, mint hogy éppen azon Európa dokumentumaiból kellene kihagyni a kereszténységet, amely ennek a keresztény egységnek a gondolatára épül. Ez pedig történeti kérdés, liberálisok és szociáldemokraták, konzervatívok és zöldek számára, mindenki előtt. Ha tehát kimarad, mint ahogy kimaradt, akkor igen nehéz a Schuman-féle szolidaritásról beszélni.

Lehet egyébként szó a szolidaritásról, és kell is, hogy legyen szó, van is benne szó, csakhogy ez így kissé, ha nem is erőltetett, mégis csupán inkább afféle fiktív és szorgalmazott szolidaritás. Olyan szolidaritás, amelyet az egyébként abszolút magától értetődő gazdasági és pénzügyi érdek mozgat. Mi pedig, ugye, immár sokadszor, értékekről beszélünk, az értékek Európájáról. Éppen ez az egyik fenntartása az MDF-nek, aminek az egyik kiegészítő záradékban való rögzítését szükségesnek tartjuk.

Ez tehát a másik közös ellenzéki ajánlásunk, amelynek lényege annak megfogalmazása, hogy a történeti Európa vallási hagyományában a kereszténységnek kiemelkedő szerepe van. Nem bánt ez senkit, higgyék el! Az európai keresztény gyökerekre való hivatkozás tehát történeti tényrögzítés, ami nem érinti más vallások megítélését, nem érinti az állam és az egyház viszonyát, szétválasztását, nem érinti az alkotmányos szerződésben ugyancsak rögzített vallásszabadságot sem.

Tisztelt Országgyűlés! Amikor negyvenévi parlamenti munkája után Robert Schuman belefogott az Európáért című munkába, könyve harmadik fejezete elé ezt írta: “Európa a szó keresztény értelmében vett általános demokrácia megvalósulása. A demokrácia a kereszténységnek köszönheti a létét. Azon a napon született, amikor az ember küldetésévé vált, hogy múlandó élete során az egyéni szabadság, mindenki jogának tiszteletben tartása és a testvéri szeretet gyakorlása révén kivívja az emberi személyiség méltóságát. Soha Krisztus előtt nem fogalmazódtak meg hasonló gondolatok. Ilyen módon a demokrácia eszmeileg és időrendben szorosan kötődik a kereszténységhez. Vele együtt formálódott korszakról korszakra, sok-sok próbálkozáson át, nemegyszer tévedések és a barbárságba való visszahullás árán. Azonban a demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz az. Egy keresztényellenes demokrácia olyan karikatúra lesz, amely vagy zsarnokságba, vagy anarchiába süllyed.ö

Tisztelt Országgyűlés! Végezetül még valamire szeretném felhívni képviselőtársaim és a választópolgárok figyelmét. Igaz, hogy a keresztény Európára való utalás nem került be az alkotmányba, az azonban benne van, hogy ha születik egy olyan, egymilliósnál nagyobb támogatottságú beadvány, amely ezt célozza, akkor az Európai Bizottságnak kötelessége a javaslatot a tagországok elé terjeszteni - erre mindjárt visszatérek. De fontos azt is megemlíteni, hogy az európai keresztény történeti gyökereknek a záradékba való beillesztése nemcsak a mi magyar gondolatunk és a mi magyar igényünk.

Lengyelországban a csatlakozás utáni enyhe csalódottságnak nemcsak az ottani agrárhelyzet, illetve a felemás uniós mezőgazdasági támogatások az oka. Lengyelország olyan ország, ahol nemcsak a gazdaság és a tőkepiac számít, hanem ahol a lelki-történeti szempontok is nemzeti szempontok. Ahol a közvélemény-kutatások szerint a társadalom kétharmada tartja elfogadhatatlannak, hogy a lengyel nemzettudat egyik meghatározó eleme, a katolicizmus az uniós alkotmányból kimaradt. November végén pedig arról is hírt kaptunk, hogy az Európai Parlament brüsszeli petíciós bizottsága több mint egymillió aláírással ellátott beadványt vizsgált meg. A dokumentum aláírói azt szorgalmazták, hogy az Európai Unió alkotmányos szerződésében mégiscsak említsék meg a kereszténységet és Isten nevét. Az 1 148 687 aláírással ellátott petíciót az olasz nemzetközi missziós központ küldte Brüsszelbe azzal a céllal, hogy módosítsák a Rómában aláírt alkotmányt.

Mi nem ezt kérjük. Mi nem az uniós alkotmány általunk is aláírt dokumentumának módosítását kérjük, mi pusztán a külön magyar ratifikációs záradék mellett érvelünk. A brüsszeli petíciós bizottság azonban azt állapította meg, hogy a testület az alkotmány módosításában nem illetékes. Tagjai, tehát az Európai Parlament képviselői azt javasolták, hogy a támogató országok a maguk saját ratifikációs jogszabályában tegyenek javaslatot erre, és tegyenek utalást a kereszténységre.

Tisztelt Országgyűlés! Ezt kéri a Magyar Demokrata Fórum is, nem egyebet. A ratifikációt egyebekben támogatjuk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

(9.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 233 2004.12.01. 16:22  202-348

DR. CSAPODY MIKLÓS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Honfitársaink! Ebben a Házban most képviselői által majdnem mind a 15 millió magyar jelen van. Köszöntöm önöket.

Igaz, hogy december 1-je van, de talán ez is erőt ad. Unalmas leszek, én a törvényjavaslatról fogok beszélni, ezért előre is elnézést kérek mindkét oldaltól.

Tárgyában ez a mostani vita a múltkori nemzetpolitikai vitadélután folytatása. Az MDF örül neki, hogy a kormány kézzelfogható javaslatokat hozott ide, mert a szépen hangzó bejelentések után végre van mit megvitatni. Tudjuk persze, hogy a beterjesztés időzítése propagandisztikus. Hiszen így még a népszavazás előtti tévévitákban mindenütt elmondható, hogy lám, igaz, hogy a kormánypártok, sőt maga a kormányfő is az eltökélt nemre buzdít, de íme, a parlamentnek egy másfajta igent mégis benyújtottak. Nem népszavazási igent persze, hanem olyan javaslatokat, amelyekkel valóban a nemzetpolitikának akarnak új lendületet adni. Ezt a mondatot azonban sajnos kérdőjellel is elmondhatnám. Valóban új lendületről volna szó? Mindenesetre a Magyar Demokrata Fórum minden olyan jó megoldást támogatni fog, amelyekről a határon túli magyar szervezetekkel és pártokkal is megegyeztek, vagy legalábbis megkérdezték őket róluk, és azokat ők is támogatják.

A benyújtott két javaslat sajnos nem egészen ilyen. Az RMDSZ-nek és a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának a külügyi bizottságban nemrég megjelent képviselői nehezményezték is, hogy a kormány nem kérte a véleményüket.

Azt mondtam az előbb, hogy az MDF minden jó javaslatot támogat, ezt most is megerősítem.

(17.40)

A határon túli magyarokkal való előzetes egyeztetés elmaradása ront ugyan a dolgon, de még korrigálható. Ettől még a javaslat lehet jó, csupán az a kérdés, hogy függetlenül a népszavazás eredményétől, születhet-e köztünk kompromisszum. Mert az MDF nemcsak a jó megegyezést tartja nélkülözhetetlennek - természetesen a leginkább érintetteket is beleértve -, hanem azt is feltételezi, hogy a kormány mindenképpen cselekedni akar. Feltételezzük, hogy a kormány terve nem a nemre való felszólítást akarja most, három nappal a szavazás előtt politikailag és közhangulatilag is ellensúlyozni, hanem valóban az Unió felé tartó, illetve az onnan tartósan kimaradó magyar közösségek helyzetén akar javítani. Ez pedig nemcsak politikai pontszerző, hangulatjavító intézkedés, hanem egyenesen nemzetpolitikai kényszer.

A múltkori nemzetpolitikai vita sajnos csupán színes és lelkesült magyarságversenybe torkollott arról, hogy ki jár többször a Felvidéken, ki ismeri jobban Erdélyt. Magyar szívvel beszélgettünk itt mindaddig, míg előbb az érdeklődők, aztán a vitaidő végleg el nem fogyott. A szülőföldgondolatnak nem adtunk új tartalmakat, sem egymásnak, sem a választóknak. Bár miniszterelnök úr azt mondta, hogy ismeri az MDF nyolc pontban kidolgozott konkrét cselekvési tervét, a Ház ezekről sem beszélt, csakúgy, mint ahogy a MÁÉRT-on sem, és mintha csupán két párt lenne itt a parlamentben. Mégis többször azt éreztük ezen a vitadélutánon - akár a határon túli magyarok parlamenti bizottsága felállításáról volt szó, akár a gazdasági egzisztenciális befektetésekről vagy akár a kulturális támogatásokról -, hogy az olyan sokat emlegetett nemzeti felelősségérzet minden pártban megvan. És bár az ugyancsak sokat hangoztatott szülőföld-stratégiának egy alig félnapnyi vita nem adhatott új lendületet, az MDF úgy ítéli meg, hogy a cselekvés sürgető kényszerét mindenki őszintén érzi.

Most egy parlamenti határozat van előttünk és egy olyan törvényjavaslat, amelyik a határozatból következne. Noha a határozat a nemzetpolgárság mellett egy szülőföld-programcsomag létrehozására is felhatalmazást kér az Országgyűléstől, a törvényjavaslat mégis csupán a Szülőföld Alapot, a programcsomagnak ezt az egyetlen elemét foglalja magába. Az MSZP két másik, néhány hete meghirdetett javaslatát a 20 milliárdos beruházási pénzről, illetve az 1 milliárdos alappal induló, 1 százalékos adóbefizetéseket is befogadó, majd ezeket megduplázó kormányzati hozzájárulásról szóló, részletesen kidolgozott tervet én nem találtam meg. Ezek csak a határozat indokló részében ismerhetők fel, úgy elég távolról, a speciális úti okmány bevezetésével együtt. Azt is csupán remélni tudom, hogy a korábban bejelentett, sajtó- és közvéleményszerte lelkesen fölkapott 20 milliárd nem azonos az alapba mindenhonnan összevonni tervezett költségvetési pénzek összegével. Vannak jelek arra, hogy nem azonos, más jelek az ellenkezőjét mutatják. Ebben a kormány válaszát várjuk.

A nemzetpolgárságról szóló javaslat fő szövegével akár egyet is lehetne érteni, ha az ember megtudná belőle, mit jelent a nemzetpolgárság jogilag; szegény igazságügy-miniszter ki is ment - nem is csodálom. Azt, hogy mit jelent lélekben és érzésben - hogy Antall Józsefet idézzem -, mindenki érzi, mindenki előtt világos. Hogy ez az irodalmi reformkori eredetű fogalom a magyar nemzet minden egyes tagját magába foglalja, éppen úgy, ahogyan a Szent Korona a történelmi Magyarország minden lakóját jelentette és jelképezi ma is a nemzet spirituális egységét, ezt talán már nemcsak a történészek tudják. Azt azonban, hogy e fogalomnak mi a konkrét jogi értelme, hogy van-e jogi jelentése, nem tudjuk. Valószínű, hogy sajnos nincs. Nincs, hiszen a kettős állampolgárság vitáiban éppen a kormányoldal képviselői szoktak azzal érvelni, hogy azért nem lehet külhoni vagy bármilyen más - szerintük másodosztályú - állampolgárságot adni, hanem csak egyet, a teljeset, mert az állampolgárság csak egyetlen teljes körű jogviszonyt hoz létre. Ez a jogviszony pedig - mondják egyébként helyesen - csak egy állam és az adott személy között jöhet létre. A magyar állampolgárság tehát a magyar állam és egy természetes személy közti viszonyt jelenti. A magyar nemzet és a személy között ilyen viszony nincs, mert abba az ember eleve beleszületik. A nemzet ugyanis nem jogi, hanem részint vérségi, részint pedig szellemi és kulturális fogalom.

S éppen ez a kulcsprobléma: a mi esetünkben nem fedi az állam a nemzetet. A nemzet még mindig sokkal nagyobb, mint az állam. Ezért van, hogy Magyarország mint állami entitás, úgymond, önmagával határos, mint nemzeti entitással. Ezt a problémát persze az Unióban már rég megoldották, mi azonban azóta is a hogyanról vitatkozunk. Az MDF-nek a határon túli magyarok különleges jogállásáról szóló javaslata már öt éve, 1999-ben éppen ezt az ellentmondást kísérelte meg nem feloldani, hanem valahogy oldani. Azért, mert akkor még a kettős állampolgárságot is mindenki mindenáron el akarta még valahogy kerülni, s akkor született meg a státustörvény, amiből később a kedvezménytörvény maradt. Az MDF szerint tehát a nemzetpolgárság olyan, egyébként igen rokonszenves segédfogalom, aminek nincsenek jogi tartalmai, ezért ez esetben csupán olyan mankó, amivel nem lehet túl messzire eljutni.

Furcsa ellentmondás az is, hogy a javaslat indoklása a nemzetpolgárság meglehetősen illékony kategóriájából mégis konkrét, jó megoldásokat vezet le. Pontosabban méltatlanul csak az indoklásban, és teljesen kidolgozatlanul, de világosan beszél egy majdani Szülőföld Alapról - itt bújik meg az MDF által egykor javasolt harmadik 1 százalékok kiegészítése -, és sajnos a már hiányolt 20 milliárdos terv konkrét említése nélkül, de itt esik szó a Szülőföld Alapot támogató gazdaságfejlesztési, munkahelyteremtő programról, továbbá a partner hitelprogramról is. Ez az MDF számára rokonszenves elgondolás, hiszen mindeddig hiába sürgettük az állam fokozottabb részvételét a szomszédos országok gazdasági életében, a vajdasági magyarok földhöz juttatásában, hiába sürgettük a stratégiai vásárlásokat, az állami garanciavállalásokat a magyar tőke támogatására. Itt esik szó az uniós forrásokat felhasználó, határokon átívelő regionális fejlesztési, település- és vidékfejlesztési programokról is, de sajnos csupán csak annyiban, hogy mindez oda van írva. Oda, a papírra. Kicsit olyanformán, mint amikor a beszédíró egyszerűen leírja a megadott szempontokat, ahelyett, hogy igazi feladatának eleget tett volna, és magát a jó beszédet írta volna meg. Ez így még vázlatnak is kevés, de végre konkrétum. Olyan konkrét célmegjelölés, amit az MDF helyesnek tart, ezért várja a kormánytól a kidolgozott tervet. A határozati javaslat tehát sok jó elgondolást foglal össze, de sajnos csak tömör mondatokban, minden részlet nélkül. Csak az a nemzetpolgárság, az ne volna! De legyen: ha mától úgy döntünk, hogy az állampolgárság és a nemzetpolgárság egyenjogú és létező jogi kategória, akkor legyen.

Némileg más, szerencsésebb és komolyabb megoldásnak gondoljuk a törvényjavaslatot. A Szülőföld Alapról szóló törvényjavaslat ugyanis a nemzetpolitika egyik kulcselemének, a gazdasági stratégia intézményi keretének megalkotását célozza. Ha az országgyűlési határozat esetében az elnagyoltságot bíráltam az előbb, akkor itt ennek az ellenkezőjét kell szóvá tennem. Ez a törvényjavaslat ugyanis olyan mértékben részletező, hogy miután a határon túli magyar gazdasági stratégia egyéb más elemei ma még teljesen kidolgozatlanok, félő, hogy ilyen aprólékos részletekben azt sem tudjuk, hogy hogyan tudna ez majd a többiekhez illeszkedni. Helyes dolog végre kimondani, hogy létrehozunk egy olyan alapot, amely a szülőföldön való megmaradást támogatja, mégpedig a Magyar Köztársaság alkotmányos felelőssége jegyében. Azt sem árt értékelni, hogy az adományokhoz hozzáadandó támogatásról már a 2006-os állami költségvetés tervezésénél is rendelkezni kell. Helyes dolog továbbá a kedvezményezettek körét tételesen is kifejteni, és korrekt az is, hogy az előterjesztő itt már kissé ráközelít a másik javaslatban még kidolgozatlanul maradt részletekre. Az alap pénzügyi forrásait például már egészen pontosan felsorolja, a törvényszövegnek ez a részlete tehát működőképes eljárást rögzít. Ez az a pont, ahol a már említett 1 milliárdos induló alapról is végre szó esik, a befizetésekkel és a duplázással együtt.

Az alap működési rendje is jól felépített lehet - s itt most nem részletezem az irányító tanács felépítését és az összes többit -, van azonban egy másik pont, ami sötét gyanút ébreszt. Ez a pont a 10. § (4) bekezdése a támogatási rendszer egészének koordinálásáról. Mert az természetes, hogy az alap pénzeire benyújtott pályázatokról éppen úgy pontos nyilvántartást kell vezetni, mint a bevételekről, a kiadásokról és a többiről, az internetes nyilvánosságot pedig talán bele sem kellett volna írni, mert ez magától értetődő. Ami a sötét gyanút felébreszti, talán csak egy félreértés, aminek eloszlatását a kormánytól várom. Mindeddig ugyanis én is, de a külügyi bizottságnak is még számos tagja abban a hitben élt, hogy ez egy külön alap lesz, hogy ez az alap majd annak a bizonyos 20 milliárdnak a bázisáról fog működni, arra épül; vagyis hogy ez az alap egy olyan külön intézmény lesz, ami az eddigi közalapítványokat és más támogatási formákat kiegészíti majd, nem pedig bekebelezi őket.

(17.50)

Azt gondoltuk, hogy a Szülőföld Alap majd az Illyés Közalapítvány, az Új Kézfogás Közalapítvány, a Segítő Jobb Közalapítvány mellett jön majd létre mint a nemzetpolitika gazdaságpolitikai stratégiájának új zászlóshajója. A zárórendelkezésekben azonban ez olvasható: a kormány felhatalmazást kap a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényben a határon túli magyarok támogatására szolgáló fejezeti előirányzatok átcsoportosítására az alap javára. Eszerint tehát szó sincsen új forrásokról, szó sincsen új támogatásokról, szó sincs az évi 1 ezrelék megemeléséről, hanem csupán arról lenne szó, hogy ami itt már megvan a költségvetésben itt-ott szétszórva, azt a kormány egybesöpri, elnevezi Szülőföld Alapnak, ráülteti a tanácsot, és úgy tesz, mintha többet adna?

Az indokló rész meg csak annyit mond: a kormány felhatalmazást kap a meghatározott 2005. évi költségvetéshez és a többi, és a többi, és a többi, hogy tehát maga intézkedhet. Ha ez így van, akkor ez egy olyan centralizáció, amivel az állam azt mondja, hogy a közalapítványok nem működtek jól, ezért nem újrarendezem és megerősítem őket, hanem egybeterelem őket. Ha ez így volna, akkor minden költségvetési fillérről a tanács, végső soron a felügyelő miniszter döntene. Ha ez így volna, akkor csupán egyetlen forrásbővülésről, egyetlen valódi pluszról beszélhetnénk, az egymilliárdos induló betétről, mert a többi csupán más nevet és szerkezetet, az új szerkezetben pedig csupán új helyet, vezetőnek pedig új testületet kapna.

Ha azonban egyedül a partnerprogram 20 milliárdos, akkor ezt bele kellett volna írni. Kétségtelen, hogy az egymilliárdos pluszbefizetések önálló és új forrásbővülést jelentenek, de ez nem az új szülőföld-politika, hogy tudniillik mindent egy kézbe veszek. Itt ismétlem meg egyébként az MDF-nek azt a javaslatát, hogy a feladatok és a teendők mennyiségét nézve az egymilliárdos induló pénznek ötnek kéne lennie.

Összegezve, tisztelt Országgyűlés: a Szülőföld Alapról szóló törvényjavaslatot az MDF úgy ítéli meg, hogy az számos, valóban érdemi előrelépést és konkrét elgondolást tartalmaz. Azt is meg kell állapítanom minden mostani népszavazási, vagyis nyersen bel- és pártpolitikai játszmától eltekintve, hogy megkésett intézkedések meghozatalára mutat végre elhatározottságot. Azt is örömmel mondhatjuk, mint az előbb, hogy az egymilliárdos alapnak nevezett intézmény bevezetésével új faktort teremt, ez pedig valóban a nemzetpolitika új eszköze lehet.

Amekkora érdeme azonban a gazdasági háttér, a nemzetpolitika gazdasági vetületének felvázolása, bár annak csak ez az egyetlen eleme kidolgozott máig, akkora hibája, hogy valóban csupán egy kézbe von, ha csupán átnevez, és a meglévő pénzeket összevonva és összeadva mutatja föl, hogy ennyi még sohasem volt. Pedig éppen erre volna szükség, az áttörésre, arra, hogy valóban többet adjunk, arra, hogy nemzetpolitikánk gazdasági háttérrendszerét immár ne csak felvázoljuk, hanem végre megteremtsük, nem egyetlen ezrelékben, hanem indulásként, egyelőre, mondjuk, kettőben. Az MDF ezt gondolná Szülőföld Alapnak. Ha azonban mindez, amit elmondtam, félreértés volna, mert mindez valóban újabb 20 milliárd, nem pedig összesöpört és átcímkézett pénz, akkor viszont több mint 3 ezreléknél tartunk.

Végezetül, tisztelt elnök úr és tisztelt Országgyűlés, az MDF-nek az a meggyőződése, hogy ez a törvényjavaslat jó kiindulópont a további gondolatcseréhez. Már az első olvasatban ezért úgy ítéljük, hogy megfelelő módosításával támogatását megfontoljuk. Megfontolást nemcsak körültekintő indítványokra gondolva mondok, hanem arra a koncepcionális megfontolásra is, hogy ezzel és az MDF kedvezményes honosítást célzó indítványa elfogadásával együtt elérhetnénk a közös célt.

A népszavazás után ugyanis akkor is kell majd törvényt alkotnunk a gazdasági támogatásokról és az akadálytalan kapcsolatokról egyaránt, hogyha erre a parlament nem kap parancsot a néptől. De akárhogy is lesz, a jogi és gazdasági megoldások bölcs egyeztetése a kezünkbe adja a legegyszerűbb megoldásokat, mégpedig magyarságversenyek nélkül, de csakis a határon túli magyarok megkérdezésével.

Elnézést, elnök úr. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF és a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 54 2004.12.06. 1:43  53-59

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Noha a Magyar Állandó Értekezleten nem született közös nyilatkozat, abban mégis mindenki egyetértett, hogy a határon túli magyarság gazdasági, kulturális, illetve oktatási-nevelési támogatásának összege nem csökkenthető. Ez az összeg jelenleg a magyar költségvetésnek mindössze 1 ezreléke. Ha a kormány olyan törvényjavaslatot nyújtana be, amely ezt a hányadot a következő költségvetési évre 2 ezrelékben határozná meg, meggyőződésem, hogy ezt a javaslatot az Országgyűlés minden bizonnyal támogatná, különösen a kialakult helyzetben.

Ha pedig ezt az összeget az ország gazdasági fejlődésének függvényében évről évre fokozatosan növelnénk, elérhetnénk akár az 5 ezreléket is, bár mindnyájan olyan gyarapodást és erős gazdaságot kívánunk, hogy egyszer akár százalékról is beszélhessünk. Ennek azonban természetesen, sajnos ma még nincsen meg a realitása. Ha a kormány egy ilyen javaslatot elkészítene, nem volna örök vita a “mennyi jut?ö kérdésében, mert, mondjuk, a 2 ezrelék valódi értéke nem tőlünk, a parlamenttől, hanem a gazdaság teljesítőképességétől és a forint árfolyamától függene.

Tisztelt Államtitkár Úr! Közös nemzetpolitikai alaptételünk állítólag a szülőföld-stratégia. Lehet-e sok 2 ezrelék, ha az önmagukba való befizetésekről van szó? Mert a centrum csak akkor erős, ha a periféria is erős. Kérdezem ezért, tervezi-e valamikor a kormány a határon túli magyar támogatások állandó költségvetési hányadának törvényben való rögzítését.

Figyelemmel várom válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 58 2004.12.06. 1:37  53-59

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm, elnök úr. Köszönöm szépen, államtitkár úr, a válaszát. Abban teljesen egyetértünk, hogy a szülőföldprogramban számos olyan kezdeményezés van, amit érdemes megvitatni. Az is világos, úgy érzékelem, hogy a kormány ezt szeretné a most kialakult helyzetben vagy attól függetlenül is folytatni. Persze, hogy ki fogjuk fejteni érveinket, itt a parlamentben ez a dolgunk, főleg egy ilyen fontos nemzetpolitikai javaslatcsomagnál, mint amilyen a szülőföldprogram. Annak is nagyon örülök, hogy sok helyen van pénz a határon túli magyar támogatásokra, ezt mind tudom. Azt is nagyra értékelem, hogy majdnem elfogadható választ adott államtitkár úr, rendkívül rokonszenves fordulatokkal.

Csakhogy én azt kérdeztem, hogy egyszer majd elvileg, nem is mondtam meg, hogy mikor, nem is mondtam meg, hogy milyen tartalommal, de tervezi-e a kormány a költségvetési törvény mai rendszerétől függetlenül azt, akár egy országgyűlési határozatban vagy törvényben nyilvánvalóvá tenni, hogy igen, majd a magyar gazdaság teljesítőképességének függvényében - a mostani akkor legyen 2 ezrelék, rendben van - szeretnénk ezt csúszózsaluzással följebb tolni, elvileg szeretnénk megkötni a határon túli magyar támogatások adott hányadát. Erre olyan elegáns igen is, nem is... - szóval, nem kaptam választ. Szívesen elfogadtam volna, államtitkár úr, de sajnos nem tehetem.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 174 2004.12.06. 1:56  173-176

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Kérdésemet föltételes módon fogalmaztam meg. Ennek egyik oka, hogy itt közlekedési, közlekedésszervezési, tulajdonjogi és környezetvédelmi problémák összességéről van szó, olyan problémahalmazról, amelynek rendezésében a Miniszterelnöki Hivatal segítségét kérem. A föltételes mód másik oka, hogy ezen ügyek java önkormányzati, fővárosi és kerületi természetű, s nem csak a Belügyminisztériumot érinti.

Választókerületem problémái közül szólnom kell a Gellérthegy túlzott beépítéséről. Noha a beépítés minimális mértékének meghatározása kerületi hatáskör, még sincs, aki sikerrel vethetne gátat a geodéziailag sem kockázatmentes építkezéseknek. Így jártunk a Somlói úton is egy bank építkezésével. Ebben az esetben bizonyos döntések a polgármester megkerülésével születhettek csak meg.

Szólnom kell másodszor - és ez az, amelyben a hivatal segítségét a Fővárosi Önkormányzatnál kérnem kell - a gellérthegyi támfalak ügyéről. Ezek a támfalak repedtek és veszélyesek, és bár közforgalmat bonyolító utakat védenek, nemrégiben mégis az történt, hogy ráírták őket a társasházak tulajdoni lapjaira. Ennek következményeit pedig - mármint a támfalak karbantartásának, esetleges újjáépítésének a költségeit - a társasházak nem tudják vállalni. De ez elsősorban nem anyagi képességek dolga, hanem jogi kérdés: hogyan kerülhettek közforgalmi védművek, úgymond, társasházi tulajdonba? Világos, hogy a főváros megpróbál mindentől megszabadulni, amitől csak lehet, de ennyi erővel például a Szabadság híd budai felét a XI. kerületre, a pesti felét pedig a VIII. kerületre is rá lehetne írni, úgy, hogy a híd környékén lakók még többet fizessenek, plusz a látvány ára.

Komolyra fordítva a szót, tisztelt miniszter úr, ebben a támfalügyben kérem a közbenjárását az eredeti állapot visszaállítása ügyében. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
198 213 2005.02.14. 2:12  208-216

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Ha van fontos és szükséges, ma különben sajnos nagyon aktuális kisebbségvédelmi szerződés, akkor ez az. Ezért ezt a törvényjavaslatot a Magyar Demokrata Fórum támogatja. Támogatásunknak két indoka is van. Az egyik az, hogy a kisebbségvédelmi egyezményt megerősítő jegyzékváltás már 2004. szeptember 28-án megtörtént, tehát ez az egyezmény azóta hatályos. A másik ok pedig az, hogy a VMSZ-szel, a Vajdasági Magyar Szövetséggel történt konzultáció után az MDF erre a döntésre jutott.

Az MDF azonban nyomatékkal szeretné felhívni a kormány figyelmét a következőkre. Először a 2. cikkben foglaltakra, melyek szerint a kisebbségeknek jogaik gyakorlásából semmiféle hátránya nem származhat, tilos a nemzeti kisebbséghez való tartozás miatti hátrányos megkülönböztetés minden formája, illetve, hogy biztosítják a felek a törvény előtti egyenjogúságot és a mindenkit egyformán megillető, törvényes védelmet. A másik, amire szeretnénk felhívni a figyelmet, a 4. cikk, amelyben biztosítják a kisebbségeknek az anyanyelvű képzést az oktatás minden területén és szintjén, az óvodák, az általános és középiskolák szintjén, továbbá támogatják felsőfokú intézmények, tanintézmények létrehozását. Végezetül a harmadik a 9. cikk, amelyben a felek garantálják a kisebbségek számára a már emlegetett önkormányzatiságot, illetve a kulturális és perszonális autonómia megfelelő formáit.

A Magyar Demokrata Fórum egyébként ettől az egyezménytől függetlenül is felkéri a kormányt, és elvárja, hogy hatékonyan lépjen fel a vajdasági magyarok védelmében. Az MDF tehát - mint mondtam - a törvényjavaslatot támogatja.

Köszönöm. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 6 2005.02.15. 4:26  5-6

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az SZDSZ azenorszagom.hu című kampányában 44 úgynevezett liberális kérdést tesz fel; többek között, hogy az azonos nemű párok is fogadhassanak örökbe gyereket, házasság csak férfi és nő között köttethet, a szemetelés legyen bűncselekmény, vagy hogy legalizálni kellene a könnyű drogokat.

Több kérdés érinti az egyházakat is, amelyeket a liberális állam megtűrne ugyan, de csak közpénzektől távol. „ Nincs igaza a miniszterelnöknek abban, hogy az egyházak nem politizálhatnak - mondta nemrég Horn Gábor képviselőtársunk, az SZDSZ ügyvivője, politikai államtitkár. Belefér - mondta -, ha az egyházak az egyik vagy a másik oldal mellett kampányolnak, de ezzel a híveik felé kell elszámolniuk. A probléma ott van - mondta - hogy az egyházak nem az állami költségvetéstől függetlenül működő szervezetként fejtik ki véleményüket politikai vagy közéleti témákban. Ezért meg kell szüntetni állami támogatásukat, és felül kell vizsgálni a vatikáni megállapodást.ö

Ebből pedig, tisztelt Országgyűlés - ha akár csak egy pillanatra is komolyan vennénk, amit elmondott - három dolog következne. Az első, hogy csak az politizálhat, aki közpénzt nem használ fel, mert aki közpénzt használ, mint a pártok, a parlament, a kormány és a többi, az nem politizálhat, mert költségvetésből él. Az egyházak persze szabadon politizálhatnak, feltéve, hogy egy forint közpénzt sem kapnak, tartsák el őket a hívek és a nyugdíjasok.

A másik, ami ebből következik, hogy miután az egyházakat sem a hívek, sem a nyugdíjasok, sem az 1 százalékok nem tudják egyedül fenntartani, és ha az SZDSZ valóban elvonná a támogatást, akkor ezzel azt is mondja, hogy vissza kell adni mindazokat az egyházi javakat, amelyek összes hitéleti, oktatási, szociális, kulturális tevékenységük anyagi alapjait biztosították, vagyis mindent, amivel az államosításuk előtt rendelkeztek.

Végül a harmadik dolog, ami azért némiképpen szokatlan: a koalíciós kormány államtitkára a vatikáni egyezmény felülvizsgálatát is javasolta, amely számos egyházi megállapodás mintájául szolgált. Ez pedig nemcsak a hitélet, hanem minden közszolgálati és hitéleti tevékenység finanszírozását rögzítette. Kimondta, hogy az egyházi intézmények ugyanolyan pénzügyi támogatásban részesülnek, mint a hasonló intézményeket működtető állami és önkormányzati fenntartók. Azt is kimondta, hogy az egyház kulturális öröksége, a levéltárakban, könyvtárakban, múzeumokban és másutt őrzött magyar értékek a magyar kulturális örökség részét képezik. Ezért a magyar állam részt vállal ennek az örökségnek a megőrzésében, felújításában, az állami kézben lévő kulturális örökségnek nyújtott támogatáshoz hasonló mértékben.

Ami pedig az anyagi alapokat illeti, az állam vállalta, hogy a vissza nem adott ingatlanok ellenértékét járadék forrásává alakítja át, ami az egyházi hitélet, tevékenység finanszírozását szolgálja.

Tisztelt Országgyűlés! Az MDF úgy ítéli meg, hogy bár a választási kampány még nem kezdődött el, szokásosnak tekinthető, egy kicsit lightos egyházellenes kampányfogással állunk szemben. Miután a miniszterelnök az adóügyek hálás témáját ügyesen elorozta szövetségesétől, most az SZDSZ akar erősebbnek mutatkozni egy úgynevezett Gyurcsány-témában. Azt ugyanis, hogy az állam és az egyház szétválasztása már régen megtörtént, az SZDSZ is tudja. S noha tegnap Hiller pártelnök úr nem minden él nélkül... - akinek van füle hallása, meghallhatta, hogy a két koalíciós párt mennyire egymásra van utalva, most mégis itt az újabb koalíciós perpatvar; persze, ismét egyházellenes hangütéssel, annak ellenére, hogy tegnap az SZDSZ tárcáinak száma, úgy tűnik, eggyel ismét megnőtt. Hogy kampányról van szó, azt az is bizonyítja, hogy Horn Gábor még a vatikáni megállapodást is felülvizsgálná, eddig pedig még Gyurcsány miniszterelnök úr sem ment el vatikáni tárgyalásain.

Tisztelt Országgyűlés! Ez a kis perpatvar a koalíció belvitája ugyan, az MDF mégis azt kéri, hogy ne a magyar egyházak rovására vetélkedjenek. Ami azt illeti, személy szerint nem vagyok liberális, mert szerintem házasság csak férfi és nő között lehetséges, sőt kérném azt is, hogy a homoszexualitás se legyen kötelező, mégis kérjük, hogy az egyház lehetőség szerint többé ne legyen kampánytéma.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 40 2005.02.21. 2:46  39-45

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A készülő ügynöktörvény megbélyegzi a besúgókat. Bod Péter - nem Ákos - Szent Hilariusának bölcsessége szerint “a kis kurvát a pellengérre viszik, a nagy kurvák az ablakból nevetikö. (Sic!) Ez irodalmi szöveg. Vagyis a besúgókat lehetetlenné teszik, a rendszergazdákat pedig kitüntetik. Ez történt Magyar József III/III-as titkosrendőrrel, de Szita Károly állítólagos beszervezőjével, Fenesi Lajos főhadnaggyal is, akit Lamperth Mónika a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjével tüntetett ki. Magyar József '56 előtt ávós főhadnagy volt Szegeden. A forradalom leverése után az ÁVO-tól került át a politikai nyomozó osztályhoz, és történelmünk legkegyetlenebb megtorlásában, az egyházellenes koncepciós perek felderítési és bizonyítási szakában operatív tisztként vett részt. Ekkori jelentéseiben ellenforradalmárokról, fasisztákról és huligánokról értekezett. Arról a forradalomról, melynek első napja a Magyar Köztársaság állami ünnepe lett, azé a köztársaságé, amelytől 48 év múlva Lamperth Mónika javaslatára kitüntetést és előléptetést kapott.

Magyar József, akit Lamperth Mónika ezredessé léptetett elő, nem kémelhárító volt, a politikai rendőrség tisztje, mi több, 1970-től a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság III/III-as alosztályának vezetője. Amikor ezt szóvá tettem, Lamperth Mónika ezt válaszolta: az előléptetés egy életutat ismer el. Egy ember megítélésénél az összképre kell figyelemmel lenni, nem pedig 40 évvel ezelőtti - kimondhatom nyugodtan - hibák miatt véglegesen elítélni. Éppen ez az, tisztelt államtitkár úr, amit ép erkölcsi érzékű ember nem tud elfogadni, mert az összkép, az ávós múlt, az '56 utáni megtorlásban való részvétel, a kommunista diktatúra helyi politikai osztályának vezetése Magyar József negyven évéből legalább harmincöt. Mindez a BM szerint csak hiba? És Lamperth Mónika ezt az embert még ki is tüntette?

Milyen erkölcsi alapon áll az a kormány, amelynek tagjaként a belügyminiszter ilyet megtehet? Miért hazudtolják meg a nyilvános dokumentumok tucatjait, bizonygatva, hogy Magyar József derék hírszerző volt, nem pedig politikai rendőr? Jelentéseit itt a parlamentben is bemutattam, most is elhoztam magammal, de a többség akkor 137 szavazattal a hazugságot igazolta.

Újra megkérdezem tehát: miért nem képesek önök azt mondani, hogy tévedtünk?

Köszönöm a figyelmét. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 44 2005.02.21. 1:02  39-45

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm szépen az államtitkár úr válaszát. Erre lehet azt mondani, hogy ez már langyos. (Derültség.) Ha X. tévedett, akkor én is tévedek. Én ugyan nem tévedek, de ha akiktől a tanácsot kértem, az információt, azok tévedtek, akkor esetleg én is tévedhetek.

Ez nem korrekt ügy, államtitkár úr. Szemben az ön állításával, sajnos Magyar József, aki ön szerint '69-ben nyugdíjba ment, '70-től a Csongrád megyei politikai rendőrség alosztályvezetője volt. De önöknél ott a minisztériumban sajnos tényleg nem lehet túl nagy rend, amikor a mai napig az a Császár Józsefné dönt az iratátadásról, aki egykor Vajda Tibor ávós őrnagy ügyében igazolást adott arról, hogy az ávón sohasem alkalmaztak erőszakot. Ez egy kicsikét olyan, mintha Péter Gábornak, ha élne, irodája volna még a BM-ben, mert ő a legjobb szakértő.

Sajnos, válaszát nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 150 2005.02.21. 1:49  149-156

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! - akit különben köszöntök itt a parlamentben. A kisebbik kormánypárt koalíciós kapcsolatokért felelős politikai államtitkára, Horn Gábor képviselőtársunk - aki különben sajnos nincs itt, de egyébként sem volna interpellálható - nemrég meglepő ötletekkel rukkolt elő. Azt mondta, ismerős a miniszter úrnak, hogy fölül kell vizsgálni a vatikáni megállapodást, el kell venni az egyházaktól a költségvetési támogatást, azokat az összegeket, amelyekkel vissza nem kapott javaik után részesülnek járadékban. El kell tehát választani végre az államot és az egyházat, mondja. Az egyházat távol kell tartani a közpénztől, mert állandóan politizál. Ha pedig politizál, tegye, de akkor tartsák fenn a hívek, támogassák a nyugdíjasok, az SZDSZ legfeljebb további adószázalékokat adna nekik.

Tisztelt Miniszter Úr! Meg kell kérdeznem, hogy megkérdezte-e a kormány a katolikus és a protestáns egyházakat, megkérdezték-e a Zsidó Hitközségek Szövetségét, mielőtt ezt az ötletet az SZDSZ fölengedte volna. Maguk az egyházak tudtak-e minderről, vagy csak a sajtóból értesültek arról, hogy az SZDSZ mit tervez? Harc folyik-e most akkor az egyházak ellen, vagy mindez csak játék? A figyelem elterelése valódi bajokról, vagy csak kampányfogás?

Azt kérdezem a kormánytól, hogy valóban ki kívánják-e zárni az egyházakat a költségvetésből, mert az egy százalékok korábban nem röpdöstek ilyen könnyen. A határon túli magyarok egy százalékára nemet mondtak, az nem kellett. A határon túli magyarok bizottságáról sem döntenek, úgy fest, hogy elszabotálják, most meg egyszerre háromszor is egy százalék az egyházaknak? Gyanús!

Miniszter Úr! Itt most finanszírozási reform készül, vagy pedig csak egy párt kampányhecce folyik? Figyelemmel várom fontos válaszát.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 154 2005.02.21. 1:16  149-156

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm, miniszter úr, korrekt válaszát elfogadom, nincs köztünk véleménykülönbség, annál is kevésbé, hiszen ez a megnyugtató álláspont, ennek a helyzetét magam is így ítélem meg, és változásról nem volt tudomásunk. Azt is örömmel hallom, hogy itt egy kormánypárti képviselőtársunk magánvéleményéről van szó. Ott azonban már pontosítanám, hogy én ezt az egy magánvéleményecskét túlzottan elstilizáltam vagy általánosítottam volna. Szokva vagyunk ahhoz, hogy lopakodó támadásocskák zajlanak az egyházak ellen, és az is világos, láttuk ezt, a múltkor napirend előtt elmondtam, én magam egy pillanatig nem veszem komolyan Horn Gábor képviselőtársunk álláspontját, csupán azt veszem észre, hogy ha valahol valami kis probléma van, figyelmet el akarnak terelni, akkor egyből olyan témakörhöz nyúlnak, amelyet hergelni fölösleges.

Tehát azt, hogy a kormány nem tervez változtatást, sem pénzügyi reformról nincsen szó, sem egyházpolitikai rohamról (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), semmi egyébről, csupán egy ilyen bakiról, nevezzük annak, én ezt örömmel hallom és köszönettel elfogadom. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 101 2005.02.28. 2:23  100-107

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm. Ha nem kellemetlen, elfogadom. Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A december 5-ei népszavazást követően elültek az indulatok, legalábbis itthon. Az Országgyűlés elfogadta a szülőföldcsomagot, nem foglalkozunk azóta többet nemzetpolitikai kérdésekkel. Azt sem tudjuk, hogy mikor lesz a következő Magyar Állandó Értekezlet, és úgy tűnik, hogy a parlamenti többség a határon túli magyarok állandó bizottságát is elszabotálja.

A szülőföldcsomag vitájában azonban néhány jó ötlet is fölmerült, és volt, amelyik aztán kormányzati ígéretként is megfogalmazódott. Ezek egyike az MDF által már évek óta javasolt nemzeti vízum. Ez az uniós gyakorlatból jól ismert megoldás elsősorban a kárpátaljai és a vajdasági magyarság számára tenné lehetővé a szabad beutazást. Bár a schengeni vízumrezsimet csak 2007-ben fogjuk bevezetni, addig is kell valaminek történnie, nemzeti vízumra addig is szükség van. Tavaly éppen államtitkár úrnak tehettem föl a kérdést a külügyi tárcának azzal, hogy erre mikor fog sor kerülni. Azt a választ kaptam, hogy voltaképpen minden vízumunk már nemzeti vízum, a repülőtéri tranzit, az átutazó, a rövid tartamú beutazó és a tartózkodási vízum is, hiszen csak ezekkel lehet az ország területére belépni. Vízumrendszerünkkel már tavaly novemberben is tisztában voltam, s egy más kérdés, hogy ezekhez a vízumokhoz Ungváron, Szabadkán a főkonzulátusokon milyen nehézségek árán lehet csak hozzájutni. Éppen ezért az ötéves nemzeti vízumot javasoltam.

Államtitkár úr, ahogy a múltkor erről már beszéltünk, világos, hogy 2007-ig már csak maximum kétévesről lehetne szó, erre azonban szükség van. Nemrég viszont, amiről mi beszéltünk novemberben, ezt a javaslatot maga a kormány vette elő ismét, és ő maga. Mi lesz - tehát, ez a kérdés - ennek a vízumnak a pontos tartalma, ami a szülőföldcsomaghoz csatolva jelent meg a sajtóban is, és mikor kerül bevezetésre?

Figyelemmel várom államtitkár úr válaszát. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 105 2005.02.28. 1:03  100-107

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Köszönöm az államtitkár úr tájékoztatását. Tulajdonképpen két iránya volt a kérdésemnek. Az egyik az, hogy akik az ötéves nemzeti vízumra várnak, azok a kétévessel mikor találkozhatnak szembe, ez mikor következik be. Ez elaludt, de most akkor a négypárti tárgyalásokon ez, ha jól értettem, egy fontos és nem valami távlati kérdés, aminek előbb-utóbb a végére járhatunk. A másik pedig, hogy lesz-e nemzeti vízum majd Schengen után, ugyanebbe a kategóriába tartozik, hiszen Ukrajna és Szerbia miatt ez elengedhetetlen.

Ami a Magyar Demokrata Fórumot érinti - ez ugyan egy bejelentés tárgya, és nem egy azonnali kérdés viszontválaszába illő tartalom -, bizonyos vagyok benne, hogy éppen azt az ötéves nemzeti vízumot, amit mi is fölvetettünk, kezdeményeztünk, és ami a kormányoldal kezdeményezésével találkozik, természetesen támogatni fogjuk. És köszönöm az államtitkár úr válaszát.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 94 2005.03.01. 10:17  85-131

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Vendégeink! A Magyar Demokrata Fórum nevében köszöntöm az országgyűlési biztost és a hazai kisebbségek megjelent vezetőit. Néhány pontban szeretném az MDF álláspontját magam is ismertetni, előtte azonban a jelenlegi helyzet néhány alapvető problémájára szeretnék kitérni.

Az alapkérdés, amelyet a koncepció nem tesz fel, voltaképpen az, hogy a módosítás lényegi legyen-e, vagy pedig csak apró változtatásokat tartanánk, tartana az előterjesztő szükségesnek. Felteszi a kérdést, hogy szükség van-e új kisebbségi törvényre, amelyre természetesen nem a válasz, és ezt úgy is mondom, mint aki 1993-ban az MDF részéről maga is közreműködő volt ennek a törvénynek az előkészítése során. Az új törvény és a kisebb módosítások között azonban nyilván van néhány fázis, és az előttünk lévő tervezet a kisebb módosítások útját választja. Annak ellenére, hogy sok részletszabályozás folytán terjedelmes, ezekre olyan részletességgel, mint ahogyan arra a négypárti tárgyalásokon több fordulóban is sor került vagy megtörtént, természetesen most nem térek ki.

Azonban nem világos előttünk az a probléma, hogy megkerüli a fő problémát, és nem helyezi a kisebbségi önkormányzati tevékenység központjába magát az anyanyelvnek a védelmét, és nem is definiálja, nem határozza meg a kisebbséghez tartozó személy fogalmát. Ez számunkra, az MDF számára azért különösen fontos, mert nemcsak a határon túli magyarok nemzeti identitásával, kulturális örökségének megőrzésével, hagyományvilágával, illetve a mindezt hordozó anyanyelvvel határon túli magyar vonatkozásban foglalkozunk mint rendkívül fontos üggyel, hanem természetesen az országban élő nemzeti és etnikai kisebbségek vonatkozásában is az anyanyelvet mint nem vérségi, hanem kulturális kötődést meghatározónak tartjuk.

Az eredeti törvény csak a kisebbségi közösséget definiálta, az egyént nem, ezért voltaképpen ma bárki mondhatja magát oda tartozónak. Ezt szokták rosszízű kifejezéssel etnobiznisznek nevezni, ami persze következmény. A kisebbségek anyanyelve - törvény, önkormányzatok, kiegészítő fejkvóta és a rendszerváltozás óta - összehasonlíthatatlanul megnőtt ezekben a vonatkozásokban, vagy pedig a kedvező körülmények ellenére az anyanyelv mégis pusztul. Az eredeti törvény alapvető hibája az volt, úgy is mondom, mint egyik előkészítője, utólag mondjuk persze, hogy nem az anyanyelv megőrzésére irányult, hanem arra a mechanizmusra - a kisebbségi önkormányzatok létére és működésére -, aminek fenn kellene tartania az anyanyelvet. Az eredeti törvényalkotók, tehát mi azt vártuk, várták, hogy az önkormányzatok tevékenysége természetesen az anyanyelv megőrzésére irányul majd. Azonban a jogalanyiság bizonytalansága miatt az anyanyelvet nem beszélők nagy tömege foglalta el az önkormányzatokat, vagyis voltaképpen az a kulturális identitáshordozó és -átörökítő funkció, amelyet mi oly fontosnak tartottunk és tartunk ma is, háttérbe szorult.

A kisebbségi önkormányzatoknak ráadásul nincsenek is kötelezően előírt feladatai, így még a nyelvet beszélő képviselők is sokszor - nem mondom, hogy mindig - inkább a magyar nyelven is előadható, bizonytalan tartalmú általános érdekvédelem címén tevékenykednek, nem pedig a nyelvvédelem sokkal fáradságosabb munkáját végzik. Szeretném annak még a látszatát is elkerülni, ha úgy tűnne, mintha itt magyar anyanyelvű, magyar születésű magyar állampolgárok szeretnék a kisebbségekkel szemben megvédeni a saját anyanyelvüket - ellenkezőleg. Magyar anyanyelvűként ezt rendkívül fontosnak tartjuk, és gondolom, ez így kellene hogy legyen minden nemzeti és etnikai kisebbségnél is.

Másodszor: a törvény a mai formájában azt segíti elő, hogy az anyanyelv központú identitás fokozatosan inkább egy származás központú identitássá alakul át. Persze sem a fölsoroltak, sem pedig a részletkérdésekben megbúvó, súlyos vagy kevésbé súlyos elvi és gyakorlati kritikák nem jelentik azt részünkről, hogy a módosításban foglaltak nagy részével nem érthetnénk egyet. A választási rendszer szigorítása is helyes, csak talán nem eléggé szigorú, vagy nem elég erőteljes.

Harmadszor: említhetném azt, hogy álláspontunk szerint bővíteni kell a kisebbségi önkormányzatok feladat- és hatásköreit. Ez az alapelv helyeslendő, de a tervezet túlnyomórészt inkább a hatásköröket bővíti, a feladatköröket nem. Kötelezően ellátandó feladatok nincsenek, és minden egyéb feladat önként vállalható. A hatáskörök bővítéséhez szükséges meghatározások pedig túl általánosak, olyan mértékben kiterjeszthetően alkalmazhatók, hogy azok esetleg jogvitákat is gerjeszthetnek.

Negyedszer: azt is örömmel látjuk, hogy helyesen jelöli meg célként a tervezet, hogy a finanszírozást normatív alapra kell helyezni, vagyis nem a működést, a szervezetet, hanem a tevékenységet kell támogatni, csakhogy ez a normaszövegben konzekvensen nem végig érvényesül.

Itt van a képviselőtársaim által már több vonatkozásban, többször, de néha ellentétes megvilágításokból idézett, fölhozott választói névjegyzék. Úgy ítéljük meg, hogy ennek a megoldásnak a bevezetésével egyet lehet érteni, alkotmányos akadálya nincs, a névjegyzékkel kapcsolatba hozható történelmi félelmekre való hivatkozást pedig sokszor eltúlzottnak érezzük azzal együtt, hogy természetesen érzékeny technikai megoldásokra van szükség. Elég itt egy olyan példára utalni talán, ami történelmi. A vajdasági magyarok a '45-46-os népirtás emlékével még a polgárháborús fenyegetések közepette sem szakították meg a nyílt tagsági viszonyt a Vajdaságban a magyar szervezetekkel. Azt hiszem, a kisebbségi polgároknak sincsen nagyobb fenyegetettsége semmiféle adatvédelmi szempontból, mint bármely magyar állampolgárnak, még ezekben az adatvédelmileg kényes időkben sem, amikor más természetű problémákkal szórakoztatják a közvéleményt.

Végezetül: a négypárti egyeztetésen azt is volt alkalmam elmondani, hogy a parlamenti pártok illetékessége nem a kisebbségi vélemények és álláspontok összehangolása, hanem itt az Országgyűlésben a véleménymondás és a döntéshozatal. Ennek megfelelően a Magyar Demokrata Fórum azt az álláspontot támogatja, ami a legtöbb érdekeltnek megfelel, mivel az MDF két dolgot akar. Mindenekelőtt azt, hogy 2006-ban valódi kisebbségi önkormányzati választások folyhassanak le, valódi kisebbségi önkormányzatok jöhessenek létre, másodszor pedig azt, hogy ezeket a fölálló kisebbségi önkormányzatokat valóban maguk a kisebbségek hozzák létre; még egyszer hangsúlyozom, talán senkit nem fog bántani: azt szeretnénk, ha valódi kisebbségek hozhatnák ezeket létre. Ennek megfelelően az MDF álláspontját a következő négy pontban foglalom össze.

Először: a kisebbségi önkormányzatok országos és helyi szintje közötti középső szint, a megyei rendszer nem feltétlenül szükséges.

Másodszor: az elektori rendszer tekintetében az MDF a korábbi négypárti megállapodást magától értetődő módon - mivel úgy hívták, hogy megállapodás - fönntartja.

Harmadszor: a szavazásra jogosultak állampolgárságának tekintetében az a véleményünk, hogy az Európai Unió polgárai is szavazhatnak, miután vállalt kötelezettségünk az, hogy az EU-tagállamok polgárai a nem kisebbségi, a helyhatósági választásokon is szavazhatnak.

Negyedszer és végezetül: a választói jegyzék tekintetében az MDF elengedhetetlennek tartja, hogy a szavazóknak és a jelölteknek valóban a kisebbséghez kell tartozniuk.

(15.00)

A ma kivitelezhető legjobb megoldás tehát a névjegyzék alkalmazásának és a képviselőjelöltek kisebbséghez való tartozásának igazolása és ellenőrzése, tehát a kettő egyidejű kombinációja. Ebből a szempontból az országos lengyel kisebbségi önkormányzat javaslatát tartjuk az egyik elfogadható megoldásnak, azzal együtt, hogy természetesen, mint mondtam, nem a különféle kisebbségi vélemények mindenkinek tetsző összehangolására törekszünk, hanem arra, hogy 2006-ban valódi kisebbségi önkormányzati választások folyhassanak le.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
204 171-173 2005.03.07. 2:46  170-179

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Elnézést, elnök asszony, talán nem figyeltem. Szeretném megkérdezni, hogy ki fog válaszolni. Az államtitkár úr? Mert nem volt jelentkező.

ELNÖK: Bocsánat! Csizmár Gábor.

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr... - elnézést! Miniszter Úr! Akkor mégiscsak jól írtam, és így lesz. Tehát:

Tisztelt Miniszter Úr! Budapest méltatlan, elhanyagolt állapotait látva, idősebbekkel beszélgetve gyakran hallom, hogy emlegetik az egykori Fővárosi Közmunkák Tanácsát. Budai választókerületemben, annak magjában, Újbuda legrégebbi részében, a Gellért szállótól a Műegyetemig, illetve a Szentimrevárosi templom környékéig ugyancsak sokat köszönhetünk a 10-es, 20-as, de még a 40-es évek városfejlesztéseinek is, vagyis a Fővárosi Közmunkák Tanácsának.

Igaz, hogy idősebb választóim inkább csak a szemetes utcák és parkok, az elhanyagolt terek, falfirkák láttán hozzák szóba ezt a nagy múltú intézményt, az intézménynek a fő szerepe azonban a városrendezés és a nagy fejlesztések elkezdése, végigvitele volt. Szellemi őse gróf Széchenyi István, aki célként többek között a Budapest városnév meghonosítását és olyan intézmények létesítését tűzte ki célul, amelyek gerincéül szolgálhatnak majd a nemzet fővárosának, a leendő világvárosnak. Amint éppen akkortájt Táncsics Mihály mondta: “Amily mértékben megteremtitek a fővárost nagyszerűvé, oly mértékben válik a hon hatalmassáö. De aztán sajnos később a Fővárosi Közmunkák Tanácsa Vass Zoltán kezdeményezésére 1948 nyarán megszűnt, és - ez fontos - az Országgyűlés '48. november 17-én hozott döntésével szüntette meg.

A visszaállítás gondolata '90 óta többször is felvetődött, tekintve, hogy egy ilyen profilú, modern intézményre az uniós Magyarországnak is szüksége volna, és ezt foglalkoztatási és munkaügyi szempontból is érdemes volna megfontolni.

Olyan kezdeményezésről volna tehát szó, ami pártpolitikától független kérdés, haszna pedig választási ciklusokon átívelő.

Kérdezem tehát a miniszter urat, tervezi-e a kormány, hogy a Fővárosi Közmunkák Tanácsának felállításáról törvényjavaslatot nyújtson be az Országgyűlésnek. Azért az Országgyűlésnek, mert az Országgyűlés volt az, amelyik 1948 novemberében megszüntette.

Figyelemmel várom válaszát. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
204 177 2005.03.07. 1:13  170-179

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Miniszter Úr! Örömmel hallom, hogy a kormány nevében ezt a javaslatot támogatja, és voltaképpen azt mondhatom, hogy a Magyar Demokrata Fórumnak sem az a fontos, hogy föltétlenül törvényi szabályozás keretében jöhessen létre, hanem az, hogy legyen.

Azt pedig, hogy fontos és jó, természetesen az országos hálózat működése ön által is megerősítve bizonyítja; viszont hogy Budapestnek kell legyen egy olyan, valóban az uniós korszaknak, az uniós normáknak és az uniós szellemnek, a modern európai világnak megfelelő intézménye, mint aminek a hagyományáról mind a ketten beszéltünk, ezt tehát nagyon fontosnak tartom.

Nem aggályos, ha a főváros létrehozza, csak hozza létre. És azért is mondtam, hogy ezzel most kellene foglalkozni, mert ez egy ciklusokon átívelő feladat. Mi tehát csak bízhatunk abban - én magam is mint budapesti képviselő -, hogy nem fog sem a fővárosi önkormányzatban, sem pedig a parlamentben később zajló választási csatáknak ez a gondolat áldozatul esni, hiszen bármilyen kormány következik, Budapesten közmunkatanács kell.

Köszönöm, miniszter úr. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
204 193 2005.03.07. 2:08  192-195

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Egyszerű fölvetéseknél és találós kérdéseknél azt szokták mondani, hogy a kérdésben már benne van a válasz. Az én kérdésemben azonban sajnos csak a probléma van benne, az a helyzet, amelynek rendezésében, lévén szó egy nagyon fontos budapesti közlekedési kérdésről, Budapest egyik legforgalmasabb főútvonaláról, államtitkár úron keresztül a minisztérium közbenjárását kell kérnem.

A külső Bartók Béla út ugyanis évek óta olyan állapotban van, mint egy egykori szovjet, távol-keleti tagköztársaság fővárosának a főutcája. Nem az a tragikus, hogy a járművek épségének kockáztatása nélkül csakis a villamossíneken, azokra állva lehet rajta végigmenni, ami szabálytalan, hanem a legnagyobb nehézséget régóta az okozza, hogy a tengelytörő úttest mintegy lekapcsolja Budapestről a vasúti híd utáni szakasz környékén lakókat, akik az ott uralkodó állapotokat tekintve egy távoli, sorsára hagyott úthálózatú agglomerációban érezhetik magukat. A XI. kerületnek voltaképpen ez a mégis központi része így lesz szinte mára alvóváros.

A helyzet nem a mi önkormányzatunkon áll, illetve nem rajtunk bukott meg eddig. A kerületi vezetés a szükséges egyeztetéseket lefolytatta, a terveket elkészítette. Most arra vár mindenki, nemcsak az ott lakók, hanem mindenki, aki az úton áthaladni kényszerül, hogy az úgynevezett faltól falig történő átépítésben érintett közművállalatok megkaphassák a szükséges forrásokat, aztán pedig az engedélyeket, és ami ezzel jár - de bárcsak már ott tartanánk! Addig azonban a külső Bartók Béla út Budapest másik nagy gödre, csak éppen nem gödör formájú, hanem út formájú.

Kérdezem tehát államtitkár urat, mikor és mit tud elérni a kormány a fővárosnál ebben az ügyben. Mert a kormány a fővárosnak is kormánya, tekintve, hogy Budapest is Magyarország része.

Kérem a minisztérium segítségét, és figyelemmel várom államtitkár úr válaszát.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 86 2005.03.21. 2:22  85-90

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kerületünkben, Budapest legnagyobb létszámú városrészében működik a közkedvelt TV 11 nevű közszolgálati kábeltelevízió. A XI. kerületben mégsem mindenki élvezheti, aminek egyik, de csak egyik oka a bekábelezettség hiánya, illetve az a tény, hogy nem százszázalékos. A minisztérium segítségét azonban egy másik műszaki ok elhárításában kell kérnem sokak érdekében. Ez pedig az, hogy a TV 11 50-100 százalékban hibás jelminőséget mutat ott, ahol az Antenna Hungária adótornyának sugárzása egyszerűen elszáll a vevőkészülékek fölött. A fogadóórámon engem fölkeresők közül néhányan, műszaki emberek már eljártak az IHM-nél, a NKÖM-nél, a nemzeti hírközlési hatóságnál, sőt az ORTT-nél és a fogyasztóvédelmi felügyelőségnél is, de hiába. Nemrég az üzemben tartási díj eltörlésével a lakosság és a szolgáltató közti szerződéses viszony is megszűnt. Úgy tűnik, hogy a TV 11 vételminőségének javítására sem pénz, sem ember, sem pedig törvényi kötelezettség nincsen.

A műsorszórással kapcsolatos két törvény közül a médiatörvény I. fejezetének 47. pontja szerint ott jó az ellátás, ahol nagy a térerősség és nincs rádiózavar, de a szolgáltatás minőségéről és a felelősségről nem esik szó. Az elektronikus hírközlési törvény pedig az összes rádióhullámra szóló hatáskörön túlmenően nem foglalkozik a műsorszórással. Kérdés tehát, hogy műszakilag megvalósítható-e, hogy a TV 11 jele ne az Antenna Hungáriától, hanem közvetlenül a tévéstúdióból érkezzen. Nem lévén műszaki ember, nem tanácsot kívánnék adni, ellenkezőleg, a minisztérium segítségét kérem a vételminőség adatszerű ellenőriztetésében, illetőleg a jelminőség végleges javításában. A TV 11 ugyanis nemcsak egy 150 ezer lakosú kerület mindennapjairól ad hiteles tájékoztatást, hanem művészeti, sport- és más eseményekről is.

Ebben kérem a minisztérium segítségét, illetve várom államtitkár úr válaszát. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 90 2005.03.21. 1:29  85-90

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. És köszönöm a választ, államtitkár úr. Éppen ezt szerettem volna kérni - én nem vagyok hatóság, hála istennek -, a minisztérium segítségét kérni azok érdekében, akik a 80 százalékba beleesnek, de egy töredékük mégis rendkívül rossz jelminőségben veszi a televízió adását. Annak a 20 százaléknak a XI. kerületben, akik egyáltalán nem éri el kábelcsatornán az adást, nem ilyen típusú műszaki-informatikai segítségre van szükségük, vagy a javukra nem ilyen szolgál, hanem az önkormányzat, illetőleg a kábeltársaságok, valamint a kábeltársaságok egymás közötti, továbbá az előfizető és a kábeltársaság közötti megállapodásra. Ez tehát a jogi része a dolognak.

Amit köszönök, és amiben, mondom, kérem a segítséget, az az, amiben én magam nem mertem volna kérdezni, ha nem kapok műszaki segítséget éppen azoktól, akik műszaki emberek, és ezért tudtam megfogalmazni magát a kérdést is, hogy legyen ember és pénz és figyelem arra, hogy azok, akik ezért előfizetnek, ha nem is 100, de, mondjuk, 90 százalékos jelminőségben élvezhessék a TV 11 adását. Kérem tehát államtitkár úr, illetőleg a minisztérium segítségét abban, hogy nagyobb odafigyeléssel, ne csak a hatályos előírások, rendeletek, törvények áttekintésével, hanem ezeknek a hivatalos szerveknek a közreműködésével érdemi előrelépés történjen.

Köszönöm tehát államtitkár úr válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)