Készült: 2021.04.17.00:36:09 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 119-121 2005.04.04. 2:14  118-127

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Elfogadom.

ELNÖK: A képviselő urat illeti a szó.

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Gróf Esterházy János, a felvidéki Egyesült Magyar Párt elnöke, kereszténydemokrata politikus volt. Kisebbségi magyarként a prágai parlamentben már 1935-ben Szlovákia autonómiáját követelte, miközben a magyar kisebbségért küzdött. Idézem: “Én ebben az országban adót fizetek magyar testvéreimmel együtt, és így nem hagyhatom, nem tűrhetem azt, hogy a többségi pártok egyszerűen lábbal tiporják emberi jogainkat. Nem azért csatoltak bennünket megkérdezésünk nélkül a Csehszlovák Köztársasághoz, hogy a mi kisebbségi, kulturális, nyelvi és gazdasági jogainkat a mindenkori kormányok ne tartsák be száz százalékig.ö

Harmincnyolcban, a Felvidék visszacsatolása után is a szülőföldjén maradt, mert ezt mondta: “Mi, itt maradt magyarok ígérjük, hogy kezet adunk az itt élő szlovák testvéreinknek. A magyaroktól azt kérem, hogy az átcsatolt szlovákok nemzeti érzéseit tartsák a legmélyebb tiszteletben, engedjék meg, hogy ugyanúgy élhessenek, mint ahogy azt mi magunknak követeljük. Nekünk éppen úgy, mint nekik, a keresztény nemzeti gondolat a kiindulási alapunk, ami nem tűrhet meg bizalmatlanságot vagy túlzást, ami veszélyeztethetné e két nép békés együttélését és munkáját.ö

Tisztelt Országgyűlés! Esterházy János volt az, aki Tiso fasiszta szlovák államában egyedül szavazott a zsidótörvények ellen. Negyvenötben mégis letartóztatták, azonban az oroszok elengedték. Ekkor Gustav Husák átadta a KGB-nek, és a gulágra hurcolták, ám a fasizmus vádjában ártatlannak ítélték, kinn a Szovjetunióban, a háború után, és hazaengedték onnan, miközben távollétében halálra ítélték. Hazatérése után tizenkét évig raboskodott '57-ben bekövetkezett haláláig.

Esterházyt Szlovákiában ma háborús bűnösnek tartják.

Kérdezem a miniszter urat mint a miniszterelnök úr képviselőjét és megbízottját, megvizsgálja-e a magyar kormány Esterházy János jogi és politikai rehabilitációjának kezdeményezését.

Köszönöm, és figyelemmel várom válaszát. (Taps az MDF soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 125 2005.04.04. 1:27  118-127

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Azt én is tudtam, hogy mi a jogi helyzet, és éppen azt kérdeztem, hogy mi a magyar kormány álláspontja ebben az ügyben. Ha jól értettem, akkor az, hogy passz tovább Szlovákiába, majd a Magyar Koalíció Pártja fog onnan kezdeményezni egy magyar szaktörténész vitát. A szaktörténeti viták lezajlottak. Egy hét évvel ezelőtti monográfia végén olvasható a magyarországi történészek vitaeredménye.

Egyértelmű, hogy az ön véleményével és az én véleményemmel megegyező módon Esterházy János nem volt háborús bűnös. Én tehát azt kérdeztem, hogy a magyar kormány, ez itt, a Magyar Köztársaság kormánya hajlandó-e lépéseket tenni a szomszéd állam irányában, amelyik éppen úgy az Európai Unió tagja, mint ahogy mi, és ahol éppen úgy az uniós közös értékek közé tartozik az emberi jogok védelme, a rasszizmus és a kirekesztés elleni fellépés, a kisebbségek és a vallásszabadság védelme.

Én nem azt kérdeztem, hogy milyen virtuális lehetőségek vannak, hanem azt, hogy a Magyar Köztársaság kormánya hajlandó-e politikai és jogi rehabilitációt kezdeményezni egy olyan európai uniós országban, ahol ugyanaz a bíróság ítélte el és utasította vissza ezt a rehabilitációt, amelyik '94-ben egykori magyar ellenzékieket zárt börtönbe a Husák-időkben. (Taps az MDF soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 175 2005.04.11. 2:12  174-177

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr, elfogadom az államtitkár urat válaszolónak. Tisztelt Államtitkár Úr! Az ötletes és szép kiállítású hirdetések környezetesztétikai szempontból is előnyösek, mégis a kulturált környezet kialakítására tett kísérletek mindaddig hiábavalóak maradnak, amíg az óriásplakátok és a különféle, engedély nélkül kihelyezett hirdetési felületek megtörik az utcaképet. Így van ez a XI. kerületben, választókörzetemben is, főleg a főútvonalak mentén.

A rendszerváltozást követő években megfelelő szabályozás híján mindenki kedve szerint használta a közterületeket, s bár ez azóta megváltozott, az eredmény még mindig nem mutatkozik. Az óriásplakátok mintegy 80 százaléka az előírt építési engedély nélkül kerül ki a házfalakra, ezeket pedig az önkormányzatoknak nem áll módjukban lebontani - a miénknek sem -, az illegális reklámhordozóknak az önkormányzat csak felszólításokat küldözgethet. Ez pedig nemcsak környezetesztétikai téren okoz problémát, de az önkormányzatoknak is súlyos anyagi veszteség, nálunk a XI. kerületben is. Közterületi reklámról lévén szó, építési engedélyhez kötöttek a panelházak oldalán függő óriásplakátok is, ezek azonban zömmel a főváros által fenntartott főutak mentén találhatók. Ezért volna végre szükség egy egységes, világos és olyan szankciókat is magában foglaló szabályozásra, amely által a kiszabott büntetés mértéke már nem érné meg az illegális reklámozást.

Természetesen mindez elsősorban a fővárosnak jelent teendőket. S az is igaz, hogy nem lehet ráolvasásszerűen a Reklámszövetség elvileg valóban irányadó és szakmailag megalapozott etikai-szakmai kódexére hivatkozni, ám meggyőződésem, hogy ezt a súlyos gazdasági és reklámpiaci, de szabályozási problémát illetően a kormányzatnak is vannak teendői.

Kérdezem tehát államtitkár úrtól, illetve a tárca alá eső területek képviselőitől, hogy mit tervez a tárca a jellemzett állapotok felszámolására.

Figyelemmel várom válaszát. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 6 2005.04.18. 1:54  1-6

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Mai munkánkat az elpusztított élőkre való emlékezéssel kezdtük, de a nemzeti identitás és a nemzeti történelem hagyományában és hagyatékában hasonlóan fontosak az épített környezet emlékei; azok az épületek, amelyeket az évszázadok hagytak ránk, és amelyekre legalább ilyenkor, legalább a mai napon az ország közvéleményének és a szakmai nyilvánosságnak a figyelme talán odafordul.

Ilyenkor, miniszter úr, amikor a Parlamentet említette, ezt a gyönyörű Országgyűlést, amely a világ három legszebb - és nekünk, magyaroknak nyilván a legdrágább - országgyűlésének egyike, akkor az jutott eszembe, hogy ezt az épületet ma különféle falfirkák, graffitik és egyéb szennyeződések csak azért nem borítják be, mert kordon és őrség védi.

(13.10)

Mikor tudunk eljutni oda - nem csak az ilyen kiemelkedő ünnepnapokon, mint a mai emléknap -, amikor olyan közízlés, olyan közfelfogás, olyan köztudat alakul ki - és ebben a kulturális kormányzatnak rendkívül fontos a felelőssége az Országgyűlés teljes tevékenységével együtt -, amikor ezeknek a vizuális gyalázkodásoknak az elítélése valóban a közvélemény szerves részévé válik?

A miniszter úr említette, hogy rövidesen az Országgyűlés elé kerül a műemlékek védelméről szóló törvény módosítására irányuló kormányjavaslat. Azt mondhatom, hogy a Magyar Demokrata Fórum mint minden olyan ügyben, ami nemzeti ügyeket érint - legyen az a határon túli magyarság ügye vagy a nemzeti kultúra kérdése -, ebben a törvényjavaslatban jó javaslatokkal partner lesz.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 52 2005.04.18. 2:40  51-56

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Van egy 111 esztendős törvényünk, az 1894. évi XXVIII., amely szerint képzőművészeti célokra Budapesten kiállítási épület emeltetik a Városligetnek a Stefánia út, Aréna út és Nagy János utca által határolt részén. Nem idézem tovább hosszan ezt a szép, veretes, akkori törvényszöveget; tény az, hogy a Műcsarnok alapító okirata 2000 júliusában jelent meg a Kulturális Közlönyben, és ez az államilag ellátandó feladatokat sorolva kimondja, hogy az idézett törvénnyel felállított Műcsarnok mint reprezentatív intézmény a képzőművészet és a kapcsolódó művészeti ágak bemutatóhelye, amelynek feladata a kortárs magyar képzőművészet, iparművészet, fotóművészet, valamint a vizuális és tárgykultúra egyéb ágazatainak és intermediális műfajoknak reprezentatív és rendszeres bemutatása.

Tisztelt Miniszter Úr! Ma, amikor az Európai Unió tagállamaiban a piacgazdasági alapon működő galériák tartják el a kortárs képzőművészetet, és amikor a műkereskedelmet Ausztriában 10 százalék, Németországban 7 százalék áfa terheli, nálunk ez nem a szokásos áfa fele, hanem 25 százalék, de ez egy másik probléma, amelynek a gazdája a Pénzügyminisztérium, rendeznie neki kell.

Az is igaz azonban, hogy az állam nem szegheti meg egy állami intézmény alapító okiratában foglaltakat sem, ezért kérdezem, hogy a Műcsarnokban több mint másfél évtizede miért szünetel a magyar képzőművészeti országos tárlatok sorozata. Ez a kérdésem természetesen egyben kérés is: miért nem tesz eleget a Műcsarnok a 2000-ben elfogadott alapító okiratban foglaltaknak? Tervezi-e a kulturális kormányzat, hogy - szakítva a méltatlan gyakorlattal - folytatja a tárlatokat?

És a kérés: mint említettem, az áfaügy rendezése a Pénzügyminisztérium területe, de az évenkénti tárlatok megrendezése a NKÖM közreműködését igényli. Ebben szeretném az ön segítségét kérni, miniszter úr, annál is inkább, mert szeretnék egy olyan választ kapni, amit jó lelkiismerettel elfogadhatok, tekintettel arra, hogy a kérésem a kortárs magyar képzőművészet szinte minden alkotóját érinti.

Köszönöm, és figyelemmel várom válaszát. (Taps az MDF padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 56 2005.04.18. 1:19  51-56

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Köszönöm miniszter úr válaszát. Tulajdonképpen már a válasza elejéből kiderülhetett, hogy ugyanazokkal a dokumentumokkal dolgozunk, tehát fölolvastuk egymásnak a Műcsarnok alapító okiratát.

Mégis két irányban indult el a tárca, illetve az én kérdésem. Amiért mégis elfogadom a válaszát 51 százalékban - persze ilyenkor igent és nemet lehet mondani -, az az, hogy a tárca vezetése és személy szerint a miniszter úr jó szándékát érzékelem, el is fogadom, amit mondott, csak én nem ezt kérdeztem. Amit szerettem volna megkérdezni, az az, hogy folytatódik-e e mellett a sok fölsorolt rendkívül értékes kiállítás mellett az országos nemzeti tárlatok sorozata, ugyanis ott derül ki - ha kiderül - egy tehetség valódi súlya a divatok fényében vagy árnyékában.

Igen nagyra értékelem tehát az elmondottakat, mégis azt szeretném, ha visszatérhetnénk majd, visszatérne a kulturális tárca a Műcsarnok alapító okiratában foglaltak szerint az országos nemzeti tárlatok, Műcsarnok-tárlatok sorozatához.

Köszönöm. (Taps az MDF padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 155 2005.04.25. 1:40  154-157

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem is új zajvédelmi fal építése, hanem egy kész falrész folytatása az, amiről kérdezni szeretném. Választókörzetem déli részén, a Hamzsabégi úti vasúti töltés északi, Duna felőli végén elkészült ugyan egy faldarab, ennek továbbépítése azonban annak ellenére sem történt meg, hogy nemcsak a Szerémi sor tömbházaiban élnek emberek, hanem a lakótelep egészen a Fehérvári úti vashídig is húzódik.

A XI. kerületi önkormányzat tájékoztatása szerint a terület, illetve a zajvédelmi fal a MÁV illetékességébe tartozik. A Szerémi sor és a Fehérvári út közötti területen élők közül többen is megkerestek ezért azzal a kérdéssel, hogy mikor fog továbbépülni a zajvédelmi fal. Az ügy rendkívül fontos, mert nem pusztán kényelmi kérdés, hanem valóban emberek ezreinek életminőségét befolyásolja, olyanokét, akiknek sem módja, sem anyagi tehetsége nincsen zajvédelmi méréseket megrendelni, és a költségeket kifizetni, olyanokét, akik teljes joggal érzik úgy, hogy a műszakilag elhárítható, fölösleges zajártalmak elkerülése alkotmányos joguk.

Kérdezem ezért a tisztelt államtitkár urat: milyen lépések történtek a vasúti zajártalmak elhárítására korában épült védelmi fal meghosszabbítása érdekében? És amire egyszerű a válasz, és választóim nevében is remélem, hogy pozitív, konkrét felelet adható rá: mikor épül tovább a zajvédelmi fal a Szerémi sor és a Fehérvári út közötti szakaszon?

Figyelemmel várom az államtitkár úr válaszát. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
218 10 2005.04.26. 4:26  9-12

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Tisztelt Ház! Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Van Magyarországon egy jelképes sírhely. Nyolc éve avattuk Bácsalmáson, a neve: a szülőföldjükről elüldözött népek emlékműve. Ez Európában az egyetlen ilyen emlékhely, azok jelképes sírhantjaként, akik magyarok, svábok, szudétanémetek, lengyelek, zsidók vagy bármely más nemzetbéliek voltak, és akiknek ezért kellett elhagyniuk őseik szülőföldjét. Ez a síremlék azoké, akiket nemzeti hovatartozásuk, fajuk vagy vallásuk miatt nemzetekként sokmilliós tömegben deportáltak, öltek meg vagy üldöztek el a bizonytalanságba a különféle tomboló, úgynevezett nemzeti őrületek terrorista hatalmai, az emberirtó eszmék állami keretlegényei, a magyargyűlöletre is mindig kész náci és kommunista bosszúállók, néha nem is a nemzetek közösségének, a nagy nemzetek segédlete nélkül.

Ki beszél ma már az örmények kiirtásáról? - kérdezte Hitler, a holokausztra készülődve. Akkor, Bácsalmáson egy Erdélyből Magyarországra települt szamosújvári örmény magyar állt mellettem, kezében egy szál virággal. Azt mondta: ez a megölt, megtizedelt népek emlékműve is, így tehát az örményeké is, a keresztény örményeké, akiket a török hatóságok az I. világháborúban, 1915 tavaszán deportáltak az Oszmán Birodalom keleti vilajetjeiben és másutt is.

Közöljétek az orosz parancsnokkal - mondta Sakir kormányzó Erzerum orosz elfoglalása előtt -, hogy ha a város török lakóinak csak egy haja szála is meggörbül, valamennyi életben maradt örményt felkoncoljuk. A mi szent célunk, hogy Isztambultól Indiáig és Kínáig kizárólag muzulmán népek uralkodjanak.

Az úgynevezett ifjútörökök már 1910-ben kiadták a jelszót Szalonikiben: “Törökország a törököké!ö. Azt pedig az albánok, de mi, magyarok és horvátok is nemrég, a véres délszláv háborúk évtizedében megtapasztaltuk, mit jelent a mondat: “Szerbia csak a szerbeké!ö. 1910-ben a törökök azt mondták az örményekről: megpróbáltuk a gyaurokat - azaz minket, magyarokat - oszmánokká gyúrni, de nem sikerült, így most kénytelenek vagyunk a végső eszközhöz, a fegyverrel való megsemmisítésükhöz folyamodni.

Tíz évvel ezelőtt magam is láthattam, mit jelentett a pusztítás, nyolcvanévnyi szovjet uralommal súlyosbítva. A Szevan-tónál és Ecsmiadzinban, az örmény katolikusok Esztergomjában megfordulva tanúja voltam harminc évszázad örmény kultúrájának, mint ahogy annak is: a táj, ősi városok és várak, templomok és kolostorok kereszteskövek romjaival van teleszórva.

Tisztelt Országgyűlés! Kilencven évvel ezelőtt másfél millió örmény esett áldozatul a tervszerű, kegyetlen mészárlásoknak. Ez volt a Musza Dagh negyven napja, amit az idősebbek Franz Werfel világhírű regényéből is ismerhetnek. Most, ezekben a napokban nem csak Örményország népe, nem csak az erdélyi és a magyarországi örménység az ősi örökség ápolói, és nem csak a világ minden országában élő örmények emlékeznek az áldozatokra.

A berlini parlament pártjai ritka egyetértésben szólították föl a török kormányt, hogy fenntartások nélkül tisztázza szerepét az ártatlan örmények elleni népirtásban. Nem egy német képviselő a németek felelősségére is felhívta a figyelmet, mivel Berlin annak idején, tekintettel az Ankarával megkötött katonai szövetségére, az I. világháborúban nem vetette fegyvertársa szemére a deportálásokat és a vérengzéseket.

Most, amikor a Magyar Demokrata Fórum nevében kegyelettel emlékezem meg az örmény holokausztról a Magyar Országgyűlésben, természetesen nem Törökországról beszélek, hanem a másfél millió áldozatról szólok, mint ahogyan a Terror Háza sem a náci és a kommunista gyilkosok emlékműve, hanem azok emlékét idézi, akiket elpusztítottak.

Mi, magyarok tudjuk, mit jelent megtizedeltnek, kitelepítettnek, deportáltnak, elhurcoltnak, megsemmisítettnek, halálba küldöttnek lenni. Ezért nemcsak az elpusztított népek emlékműve előtt lélekben, hanem itt, a parlamentben is részvéttel emlékezünk az örmények ellen elkövetett népirtásra a genocídium kezdetének kilencvenedik évfordulóján.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 30 2005.05.03. 4:52  17-45

DR. CSAPODY MIKLÓS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elnézést kérek a késésért és azért külön is, hogy a tegnapi külügyi bizottsági ülést követően a külügyi bizottság nemsokára ismét ülésezni fog, egy időben a plenáris ülésünkkel.

Ami az előttünk fekvő két törvényjavaslatot, illetve módosítást illeti, a Magyar Demokrata Fórum abból indul ki, hogy minden olyan megközelítést és enyhítést, célszerű, praktikus enyhítést, amely nem növeli a határon túli magyar területek elhagyását, nem növeli a Kárpát-medence kiürítését és a magyarországi demográfiai deficit pótlását, nos, minden ilyen megfontolt javaslatot támogatni tudunk. Egyszerűbben megfogalmazva azt is elmondhatom, hogy a megfelelő módosítások után minden olyan javaslattal egyet tudunk érteni, amelyek az eddigi, sokszor nemcsak bürokratikus, hanem emberi, nemzeti szempontból is rendkívül méltánytalan helyzetet fönntartották.

A törvényjavaslathoz való viszonyunkat talán a legrövidebben azzal jellemezhetem, hogy ha annak idején, december 5-ét megelőzően az Országgyűlés elfogadta volna az MDF-nek azt a törvényjavaslatát, amely hasonló irányú egyszerűsítést javasolt végigvinni, akkor nemcsak erre a meglehetősen nagy és kiterjedt munkára nem lett volna szükség, hanem bizonyos, a nemzeti szolidaritás súlyos sérülését előidéző konfliktusokat, máig tartó hatásokat is elkerülhettük volna.

A külügyi bizottság tegnap egyöntetűen és jól fogadta ezt a javaslatot. Az MDF álláspontjaként tudom megismételni a törvény egyes artikulusainak, passzusainak a felolvasása helyett: amennyiben az Országgyűlés, illetve a pártok többek között ma délután külön bizottság keretében képesek megállapodni olyan döntő részletkérdésekről, hogy amikor a családnév, illetve a születési hely magyar vagy magyarul is írható - az MDF amellett volna, hogy Baia Mare nem Baia Mare, hanem Nagybánya, még akkor is, ha ez a magyar számítógéprendszernek problémát okoz -, tehát ha olyan típusú technikai egyszerűsítéseket is sikerül a törvényjavaslat szövegébe beépíteni, amelyeknél a külügyi bizottság tegnapi ülésén megmutatkozott a pártok közötti egyetértés, akkor a Magyar Demokrata Fórum ezt az egy, másfél vagy kettős törvényjavaslatot támogatni fogja. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy ennek ellenére ez a jogalkotási munka, bármilyen körültekintéssel igyekezett részben sajgó hiányokat pótolni, részben elképesztő gyakorlati nehézségeket korrigálni, nem tudja a helyzetet ideálissá tenni vagy akár olyanná is, amely helyzet a legtöbb érintett számára megfelelő volna.

Ennek ellenére, tudatában annak, hogy ez a törvényjavaslat természetesen elsősorban a határon túlról átköltözni, áttelepedni kívánókat, de a világban másutt élő, a magyar állampolgárságot honosítással, visszahonosítással és más módszerekkel szerezni kívánó magyarokat is érinti - sőt nem csak a magyarokat -, akkor és ebben az esetben az MDF támogatni fogja, azzal együtt, ami tegnap a külügyi bizottságban is elhangzott, hogy tudniillik nem hunyhatjuk be a szemünket azok előtt a jelenségek előtt, amelyek látható különbséget tesznek az Európai Unión belüli kérelmezők, Magyarországon letelepedők, magyar honosságot szerezni kívánók, illetve az Európai Unión kívülről ilyen igényt bejelentők között.

Tisztelt Országgyűlés! Az MDF jórészt még a mai 2 órára tett egyeztető szakmai konzultáció függvényében, ha szükségesnek látja, újabb módosító indítványokat fog tenni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
222 53 2005.05.09. 1:54  52-58

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Miniszter Úr! A kormány, elődeihez hasonlóan, erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a magyar kultúra és a sport legkiemelkedőbb teljesítményeit, eltérő formai keretek között, de a minőséget elismerve, rangot adóan díjazza. Így történt ez korábban a nemzet színésze, nemrégiben pedig a nemzet sportolója elnevezésű kitüntető címek megteremtésével, és a velük járó anyagi elismerések fedezetének a biztosításával.

A Magyar Demokrata Fórum nemrég a nemzet képzőművésze cím létrehozását kezdeményezte, miután a javaslatot azonban - és erre külön felhívom mindnyájuk figyelmét - a kormány nem támogatta, a parlament kulturális bizottsága 10:10 arányban vetette el. A kormány álláspontja az volt, hogy előbb a létező formák koncepcionális, stratégiai áttekintése szükséges - remélem, hogy pontosan fejezem ki és foglalom össze ez ügyben az enyémtől eltérő véleményt -, a nemzet képzőművésze cím megalapítására csak ezt követően nyílhat elvi lehetőség.

Kérdezem ezért a miniszter urat, konkrét és egyértelmű támogató vagy elutasító válaszát várva, hogy támogatja-e a kormány a nemzet képzőművésze cím megalapítását; közelebbről azt, hogy hajlandó-e egy ellenzéki javaslat nyomán, amely hangsúlyozottan nem pártpolitikai természetű, a nemzet színésze és a nemzet sportolója mintájára a nemzet képzőművésze címet is létrehozni. Hiszen amikor ezek megszülettek, akkor még nem hangzott el az az érv, hogy várjuk be a többit, és úgymond egységes koncepcióba rendezve legyenek majd ilyen nemzeti elismerések.

Válaszát várom. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
222 57 2005.05.09. 1:21  52-58

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Legutóbb a Műcsarnok éves tárlatainak hiánya kapcsán volt alkalmunk itt az Országgyűlés előtt szót váltani a kortárs magyar képzőművészek helyzetéről, általában a képzőművész-társadalom helyzetéről.

Valóban nem szociális juttatásra gondoltam, hanem nemzeti elismerésre. Miképpen nemrég a Fidesz javaslatára a nemzet sportolója javaslat és cím megszületett - igen helyesen -, úgy igen helytelennek tartom azt, hogy egy másik ellenzéki javaslatra, a Magyar Demokrata Fórum javaslatára ilyen típusú rugalmas elutasítás érkezik.

Az a benyomásom, hogy a kormányprogram vagy a kormányprogram hiányában meghirdetett száz lépés egyikeként a művészetpolitika első, második, harmadik lépése lehetne egy ilyen típusú kitüntetés, díj megszületése.

(15.50)

Én természetesen nem “a nemzet porcelánfestőjeö vagy “a nemzet lóvakarójaö kitüntetés megalapítására tettem javaslatot (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), éppen ezért azt vártam volna, hogy ezt majd vizsgálják. Ezt a kérdést újra föl fogom tenni a miniszter úrnak. Remélem, akkor a válaszát elfogadhatom, most azonban sajnos nem.

Köszönöm. (Taps az MDF padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 25 2005.05.17. 5:05  24-27

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Május 9-én éjszaka a választókörzetemben, a Karinthy Frigyes úton ismeretlen tettesek rövid időn belül másodszor verték be az Éghajlat Könyves Kávézó kirakatát. Történt mindez azok után, hogy a könyvesboltban a történettudomány kiváló művelői tartottak előadássorozatot egy, a magyar Himnusznak emléket állító szoborkompozíció felállításának támogatására.

A XI. kerület rendőrkapitányával magam is beszéltem, a rendőrség nyomoz, és mindent megtesz a tettes vagy tettesek kézre kerítésére, ám ez az eset mégsem csupán rendőrségi ügy. Ami történt, egyértelmű provokáció a kulturális közéletnek egy olyan találkozóhelye ellen, ahol Németh Lászlóról tartottak előadást, nemrég Márai Sándor és Wass Albert munkásságát mutatták be. Az a hatalmas kődarab, amelyik nemcsak az utcai kirakat vastag portálüvegét törte be, röptében még a belső üveget is átütötte. Kellett hozzá némi erő és elszántság. A kő éppen Wass Albert könyveit érte, a Romániában még ma is háborús bűnösnek tartott Wass Albert műveit, akinek magyar állampolgárságát az előző baloldali kormányzat utasította el, és akinek szobrát - nem a főváros költségére - a városvezetés máig sem engedte felállítani.

Volt az üveg mögött más is, a szent koronás magyar címer - csak emlékeztetőül: a Magyar Köztársaság állami címere -, Mária-szobor, egyházi könyvek is. Ez a harc azonban, amely talán még mindig nem a végső, most nem az átkos nacionalizmust és nem is a klerikális reakciót vette célba, hanem Wass Albertet találta el. A könyvre támadó barbárság azt vette célba, amit ennek az írónak a munkássága jelent a mai Magyarországon, azt a szellemiséget, ami egy politikai oldalhoz vagy egy adott párthoz köt, pedig egy igazi író sohasem lehet pártkatona, mert az igazi magyar író hagyatéka az egész nemzet öröksége.

Tisztelt Országgyűlés! Amit a betört kirakat esetéből levonni érdemes, azt a kirekesztőknek, a kirekesztéstől rettegőknek és a közömbösöknek, mindenkinek tudnia kell: megesett már az európai történelemben, alig több mint hatvan éve, hogy valami a gyűlölt könyvek kirakatának betörésével kezdődött, aztán a könyvégetéssel folytatódott. Egy polgári demokráciában azonban az ilyesminek a leghatározottabban ellenállni nemcsak a rendőrség dolga, hanem mindenkinek. Ettől is el kell határolódni, ez ellen is föl kell lépni, és nemcsak rendőrségi eszközökkel, hanem mindenekelőtt a közszellem megváltoztatása által.

 

(14.20)

Mert egy normális országban, a normális Magyarországon nem fordulhat elő, hogy akár Móricz Zsigmond vagy Kosztolányi Dezső, József Attila és Tamási Áron könyveire, akár pedig Esterházy Péter, Kertész Imre vagy bárki más könyveire támadjon rá bárki bármilyen okból. Ha ez mégis megtörténhetett, akkor nem a gyönge utcai közvilágítással és nemcsak a közrenddel van baj, hanem mással is: a politikával, amelynek szelleme a kútmérgezők mellett a józan avagy a részeg elkövetőket is ilyen tettekre bátoríthatja.

Mindezt azért kell szóvá tenni itt az Országgyűlésben ilyen felfokozott érdeklődés mellett, mert úgy tűnik, úgy látszik, hogy a választások közeledtével az előrehozott idegháború egyoldalú, de tettleges összecsapásai máris elkezdődtek.

Ami történt, az nemcsak az egyre alacsonyabb színvonalú magyar közélet primitív eldurvulásának a következménye, nemcsak a szélsőségek aktivizálódását vetíti előre, hanem arra is figyelmeztet, hogy már a könyv, a szellemi érték és a kultúra közvetítői is támadások célpontjaivá váltak.

Tisztelt Országgyűlés! Ma még nincs későn! Nincs késő az ádáz politikai egymásnak feszülést itt tartani a Parlament falai között; nincs késő a nagyok totális háborúját a politikai vitatérben olyan mederbe szorítani, hogy az a politikai kultúra írott és íratlan szabályainak megfeleljen úgy, hogy elhangzó szavainkkal és magatartásunkkal sem a durvaságra, hanem a kultúra megbecsülésére adunk példát. Ez persze minimális megbecsüléssel kellene hogy elkezdődjék, amire ma egymás között ebben a teremben biztos, hogy csekély a remény.

Mégis arra kérem képviselőtársaimat, gondolják el, mi lesz ebben az országban jövőre, ha a szellem elleni támadások ellen nem lépünk föl együtt! De nemcsak úgy, hogy a történteket szép szavakkal elítéljük, hanem úgy is, hogy egyikünk sem, soha, semmilyen körülmények között még annak látszatát sem idézi magára, hogy a politikai ellenféllel szemben minden eszköz megengedhető.

Betörtek egy kirakatot, de a könyvet nem vitték el. Nem azért törtek be, a könyv nem kellett nekik. A történtek után az államtitkár úron keresztül kérem a belügyminiszter asszonyt, hogy kísérje fokozott figyelemmel a nyomozást, és tegyen meg mindent a hasonlók elkerülésére.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 159 2005.05.17. 2:11  158-161

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! A probléma általános, én azonban választókörzetemből, Dél-Budáról, közelebbről Lágymányosról és a Baranyai téri lakótelepről hozzám fordulók érdekében kérem szíves segítségét. Ez az ügy több ezer embert érint, akik közül a pihenésre szánt hétvégén nem mindenkinek áll módjában a kiskertbe vagy a hétvégi házába menekülni az elszabadult tombolás elől. A Petőfi híd budai hídfőjének két oldalán működő szórakozóhelyekről van szó, amelyeknek zenének nemigen mondható basszus dübörgése minden hétvégén megrengeti az épületeket a Baranyai tértől a Kruspér utcáig. Az ott lakók először nem tudnak elaludni, aztán, ha mégis sikerül nekik, az éjszaka közepén gyorsulásos motorverseny veszi kezdetét a Petőfi híd és a Lágymányosi híd közötti rakparti szakaszon, ráadásként pedig ennek az eredményhirdetésére kerül sor.

Két különböző, bár egymással a jelen esetben összefüggő problémáról van szó, egyik vonzza a másikat. Sem a lakók, sem én magam nem értem, hogy miután a motorosokat a rendőrség a főváros számos pontjáról sikerrel kiszorította, hogyan lehetséges a folytatás a XI. kerületi Duna-parton.

Visszatérve a két szórakozóhelyre: az éjszakai tombolások másnapjain a környéket a drogosok fecskendői, üvegek és itt most nem részletezhető sokféle szemét mérhetetlen mennyisége lepi el, amit aztán valakik vagy eltakarítanak, vagy nem. Ma Budapesten ez az úgynevezett kulturált tömeges szórakoztatás.

Kérdezem ezért az államtitkár urat, hogy az eddigi fáradozások után, tehát a Belügyminisztérium eddigi rendeleti tevékenysége folytatásaképpen hogyan lehet végre egyszer s mindenkorra rendeletileg véget vetni ezeknek a tombolásoknak, ami nem mellesleg alkotmányos alapjogokat is sért. Milyen intézkedéseket tervez a belügyi tárca a hasonló jelenségek elviselhető korlátok közé szorítása érdekében?

Mint talán kitetszett az elmondottakból, semmiféle pártpolitikai kérdés ebben nincsen, hiszen a nyugodt pihenéshez való jog nem pártpolitikai, hanem alkotmányos jog.

Figyelemmel várom államtitkár úr válaszát. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 96 2005.05.23. 2:24  95-102

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A PET, vagyis a pozitronemissziós tomográf olyan berendezés, amellyel onkológiai vizsgálatok végezhetők. A betegről egyetlen, alig negyedórás vizsgálattal az egész testet ábrázoló anatómiai és funkcionális képek készíthetők - ezt nem a miniszter úrnak mondom természetesen, hanem a szélesebb közvélemény tájékozódására, bár magamnak is utána kellett azért néznem -, és ezen képek egymásra vetítésével elvégezhető a rákos folyamatok felismerése és lokalizálása. A PET-tel nemcsak az elsődleges tumor, hanem a szervezet bármely részén keletkezett áttételek is azonnal láthatóvá válnak, ezáltal a további vizsgálatok elkerülhetők, a beteg útja lerövidíthető, vagyis az ellátás gyorsabbá és hatékonyabbá válik.

Jelenleg az országban egy olyan speciális kamera, egy gamma-kamera van, amelyet PET-vizsgálatokra is alkalmasan lehet működtetni, és négy helyen van olyan, ahol a PET-üzemmód lehetősége biztosított. Nemzetközi adatok alapján 2-2,5 millió lakosra számítanak egy úgynevezett PET-centrumot, hazánk lakosságának igényeit tehát minimum négy ilyen központ tudná kielégíteni. Tavaly két-három ezer helyett mégis csupán alig kétszáz beteg jutott el a Dél-Alföldről a debreceni kivizsgálásra, indokolt tehát, hogy minden régióban működjön egy, a rákbetegség korai kimutatását szolgáló berendezés.

Amiért a kérdést föltettem: a vizsgálatok finanszírozása helyett politikai kérdésről van szó. Tehát nem akarok belemenni abba, hogy társadalombiztosítás, ki állja, hogyan, bár ez egy nagyon lényeges kérdés, de a kérdésem címéhez térek vissza, nevezetesen: következik-e a miniszterelnök úr rákellenes programjából, hogy az elmondottak szerint több PET-centrumra és a hozzáférés valódi esélyegyenlőségére van szükség?

 

(16.30)

Nyilvánvalóan igen, hiszen a miniszterelnök úr május 9-én ezt mondta: jelentős a különbség a rákos megbetegedések arányában Magyarország, Ausztria és a többi ország között. Olyan intézkedéseket kell tenni, amelyekkel a mellrákszűrésben 53 százalékról legalább a következő évben el tudunk jutni a 65 százalékig, aztán menni kell majd tovább.

A kérdésem költői kérdés ezek után. Azt szeretném tehát kérdezni, hogy hogyan áll ez a program, és a száz lépés egyikeként milyen intézkedéseket tesz a kormány a rák ellen.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 100 2005.05.23. 1:07  95-102

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm szépen, miniszter úr. Örömmel hallom a háromhetes várakozási időt, és azt is, hogy a főváros - ami elvileg kétmilliós, de hát apadunk rendesen az agglomeráció növekedése miatt -, tehát a bőven másfél milliós főváros is kap egyet. Nem visszakérdezek, csak szeretném magamat kontrollálni, hogy jól értettem-e: ez 2005-re, 2006 elejére vonatkozik?

A másik, amit szeretnék megkérdezni, amit idő hiányában az előbb nem tettem föl, a kérdésem második fele a hozzáférés esélyegyenlőségére vonatkozott. A miniszterelnök úr nyilván a két szélső kategória fölvillantása érdekében a szabolcsi és a rózsadombi hozzáférők kívánatos esélyegyenlőségéről beszélt. Ez álom, de közelíteni mindenképpen szükséges. Azt szeretném megkérdezni, hogy részben függetlenül a PET-centrum ügyétől, milyen lépéseket tesznek annak érdekében - a háromhetes mindenkire vonatkozik -, hogy csökkenjen az e két szélső pont közti különbség vagy távolság.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 10 2005.05.24. 4:49  9-12

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nincs egyetlen kulcs, amely nyitja a sikerhez vezető utat, nincsen egyetlenegy reform, ami hiányzik, hanem sok-sok lépés van, tucatnyi, biztos, hogy több mint száz, jelképesen mondjuk azt, hogy száz - mondta május 2-án itt, a parlamentben a miniszterelnök úr. Az MDF szerint ugyan nem egyetlen, de több nagy, sőt elkerülhetetlen reform is hiányzik, abban azonban egyetértünk, hogy: “Intézkedések sokasága van, amelyeket meg kell hozni, hogy megérje dolgozni, és lehessen dolgozni. Elsőként azt javaslom - mondta a miniszterelnök úr -, hogy bontsuk le azokat az akadályokat, amelyeket maga az állam teremtett, azokat az akadályokat, amelyek ma akadályozzák a munkavégzést, éppen azokon a területeken, ahol az állam maga is ott van.ö Idevág az a minden párt által való törekvés is, hogy a korrupcióellenes küzdelem nem merülhet ki szép parlamenti beszédekben. Korrupcióellenes küzdelem például a feketemunka kifehérítése is, nem túlzottan bonyolult, de határozott kormányzati intézkedésekkel.

Tisztelt Országgyűlés! Az MDF most éppen az állam által emelt, a fejlődést már gátló, fölösleges akadályok egyikének a lebontására tesz javaslatot. Nem jelképes százegyedik lépést, hanem nagyon is konkrét javaslatot fogalmazunk meg. A lakásfelújítások után fizetendő áruforgalmi adó abszolút eurokonform csökkentését javasoljuk. A lakásfelújítás ugyanis több uniós tagállamban nem más, mint adókedvezménnyel, áfakedvezménnyel támogatott beruházás. Belgiumban és Franciaországban például a lakásfelújítási munkákat terhelő forgalmi adó nem több mint 7 százalék.

Ezzel szemben Magyarországon mi a helyzet? Nálunk semmiféle kedvezmény nincs, tehát a lakásfelújítást is 25 százalékos áfa terheli. Nem csoda, hogy az itt elvégzett munka döntő többsége feketemunka. Fekete, mert természetes, hogy a felújítási munkákról csak kevesen akarnak számlát kérni, vagyis a felújítási munkákért negyedével többet fizetni. Ami nem meglepő, hiszen a legtöbb család évek alatt gyűjtögette össze a lakásfelújításhoz szükséges nem kevés pénzt. A számla nélküli munkának és foglalkoztatásnak azonban az a következménye, hogy a megrendelő semmilyen garanciát nem kap a felújításra.

A 7 százalékos lakásfelújítási áfa három jó célt bizonyosan szolgálna. Először is kifehérítené a feketemunkát, legalábbis részben, ezen a területen teljes egészében. Másodszor legális munkahelyeket teremtene, miközben magát a munkanélküliséget is csökkentené. Harmadszor pedig biztonságot jelentene. Biztonságot a felújítónak, mert a feketén végzett munka nem számon kérhető, és biztonságot a vállalkozónak, aki az esetleg kifizetetlen munkadíjat törvényes úton követelhetné. Végezetül a kedvezményes áfa nem jelentene kisebb bevételt a költségvetésnek, mert a kevesebb több volna, hiszen a 7 százalékot biztosan megkapná az állam az APEH megfelelő működése esetén.

Erre bizonyíték az uniós tapasztalat is. Azokban a nyugat-európai államokban, ahol a 7 százalékot bevezették, az volt a cél, hogy kicsi legyen a különbség a csupán néhány százalékkal terhelt, de számon kérhető munkadíj és a csak rövid távon olcsó feketemunka között, vagyis az volt a cél, hogy a lakásfelújítónak megérje a törvényes utat választani.

Más összefüggésben a miniszterelnök úr tegnap azt mondta - szociálpolitikai kérdésben -, hogy ne kelljen hazudni. Itt a cselekvés a hazugság, azt kellene elkerülni, hogy a törvényes utat válasszuk, ami egyébként az adómorál és általában a közmorál pedagógiai szempontú megközelítése ügyében sem hátrányos, hogy finoman fogalmazzak.

Nem lehet tudni, hogy a feketemunka miatt a költségvetés mennyitől esik el évente a ki nem fizetett áfa miatt, de az tény, hogy ma Magyarországon évente legalább 250 milliárdot fordítanak lakásfelújításra. Ebből pedig az következik, hogy a 7 százalékos áfa bevezetésével az állam évente a mi számításaink szerint 15-21 milliárd forint befizetett, tehát biztos jövedelemhez, bevételhez jutna.

Kormányoldalról többször is elmondták, hogy az ellenzéktől konkrét, tényleges, megvalósítható javaslatokat, nem parlamenti riposztokat, álmokat és ötleteket várnak. A Magyar Demokrata Fórum javaslata, amit elmondtam, konkrét és megvalósítható, olyan javaslat, ami jó a családoknak, jó a munkaerőpiacnak, jó a vállalkozásnak és jó a mindnyájunk számára fontos költségvetésnek. Erre várjuk a kormány válaszát a lakásfelújításokat terhelő kedvezményes áfa mielőbbi bevezetésével.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
230 159 2005.05.30. 2:14  158-161

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az összefirkált Budapest régi, kedves sajtótéma. Időnként fölbukkan a kérdés, ilyenkor heves küzdelem kezdődik a graffitik ellen, aztán kifullad a dolog. A sajtó, főleg a napilapok Budapest-mellékletei, illetve a kerületi tévék és újságok felhívásai sokat segítenek, a városlakókat azonban a valóságos utcakép érdekli. Ez minősíti a falfirkák elleni küzdelmünk sikerét, illetve kudarcát is. A vizuális környezetszennyezés pedig amellett, hogy az elhanyagolt, ápolatlan város benyomását tovább erősíti, rengeteg friss felújítás eredményét is tökreteszi, és kidobott pénzzé teszi a befektetett munka nem kis költségeit.

Választókerületem, Lágymányos, Gellérthegy és Szentimreváros polgárait a Móricz Zsigmond körtéri aluljáró piszka és a gyönyörűen fölújított Bartók Béla út összefirkált házfalai foglalkoztatják, de a vizuális szemetelők működése sajnos az egész kerületre kiterjed. Ez most, az idegenforgalmi szezon kezdetén újra egyre nagyobb gondot jelent.

Újbuda önkormányzata ugyan kiemelt feladatként kezeli a graffitimentesítést, az erre fordítható összeg azonban nem elegendő. A lakóház-felújítási pályázatok keretében mód van rá, hogy a társasházak és a lakásszövetkezetek a falfirkák eltávolítására is kérjenek támogatást, sőt odáig megyünk el, hogy az önkormányzat még a 40 százalék önrész, 60 százalék támogatás arányától is eltér, ráadásul ez a munka mint vállalkozás is megéri, mindez azonban folyamatos feladatot jelent, következésképpen nagyobb a forrásigénye is. Alapvetően több technikai megoldás kínálkozik a falfirkák eltüntetésére. Mindenesetre a XI. kerületben jó példákkal is szolgálhatunk.

Azt kérdezem államtitkár úrtól, hogy a szezon kezdetén lát-e lehetőséget arra, hogy legalább az olyan, idegenforgalmi szempontból kiemelkedő területek önkormányzatai, mint például a Gellérthegy és környéke - persze van más is - a falfirkák eltüntetésére nagyobb forráshoz juthassanak.

Köszönöm, és figyelemmel várom válaszát.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 79 2005.06.06. 2:17  78-85

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tegnapelőtt emlékeztünk Magyarország földarabolásának 85. évfordulójára. E nemzeti gyásznap nemcsak a kerek évforduló miatt maradt nevezetes, de december 5-e miatt is. Trianon megtörtént, a magyar nemzetet nyolc részre szakították. Ennek az európai nemzet ellen elkövetett európai bűncselekménynek az orvoslását mégis önsorsrontó módon mi magunk is gátoljuk, mert kevés ilyen békétlenül összeférhetetlen, mégis békevágyó nép van a világon, mint mi magyarok, de nincsen nemzet, amelyiket ekkora veszteség ért, mégis részvétlenül tűri, hogy elszakított tagjaival bármi megtörténjen.

Természetesen a palicsi magyarverésekről, Szikora Csaba Magyar Szó-szerkesztő életveszélyes megfenyegetéséről és a Kasza József VMSZ-elnököt ért politikai támadásokról beszélek. Együtt ez már sok egy kicsit; olyan sok, hogy azt még a magyar kormánynak is észre kellene vennie. A Magyar Szó szerkesztője ilyen üzeneteket kapott: “Fasiszta disznó! Elvágjuk a torkodat! Kifüstöljük a fasiszta fészket!ö Szóvá tettem már Horgost, azelőtt az újvidéki temetőrombolást és a többi durva atrocitást.

Az MDF szóvá tette: nem járja az, ami Szerbiában történik. Nem megoldás, hogy a médiavihar után ímmel-ámmal végzett szerb rendőrségi ügyködés következik, és a végén mindig kiderül, hogy a szerbek sohasem azért verték meg a magyarokat, mert magyarok.

(16.10)

Etnikai oka soha sincsen annak, hogy a véletlen utcai vagy vendéglői, úgymond, interetnikus találkozásnak mindig az a vége, hogy a magyarokat kórházba viszik. Mi, a Magyar Köztársaság úgy teszünk, minthogyha ez fájna, a szerbek úgy tesznek, mintha kivizsgálták volna, amire mi teszünk úgy, minthogyha ezt elhinnénk - és ezzel a dolog a diplomácia szabályai szerint le van zárva.

Itt, a parlamentben általában a “mit tesz a Külügyminisztérium?ö kezdetű kérdés hangzik el, már ha egyáltalán elhangzik. Szép és megnyugtató válaszokat kapunk, én is kaptam már eleget tizenöt év alatt.

Most azt kérdezem a miniszter úrtól: megelégszünk-e a jó szándékú toleranciatáborokkal, vagy akarja-e, képes-e elérni az EU-tag Magyarország, hogy az állítólag az Európai Unióba tartó Szerbiában megfékezzék végre Milosevics öldöklő szellemét?

Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 83 2005.06.06. 1:19  78-85

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! A Magyar Demokrata Fórum biztosan, de szerintem mások is csak azt látják, hogy nincs eredmény. Nincs eredmény, nem történnek olyan intézkedések, vagy ha történnek, akkor ezeknek nincsen olyan eredménye, amely elrettentő erővel, visszatartó hatással lehetne a hasonló atrocitások elkerülésére.

Most összesűrűsödtek ezek a kérdések, és éppen ezért kell azt megkérdeznünk, hogy - amire a miniszter úr utalt - mik a lehetőségek határai. Ezeket a válaszában részben érintette, úgymint a bilaterális kapcsolatokat magyar részről, illetve mint az Európai Unió különféle tényfeltáró és egyéb miniszteri értekezletei tekintetében. Mindezt elmondhatjuk a választóknak, elmondhatjuk a vajdasági magyaroknak, aminek a vajdasági magyarok feltehetően nagyon örülnek - de azt fogják mondani, hogy nincs eredmény.

A miniszter úr azt mondta, a Magyar Köztársaság akarja és képes is elérni, hogy hasonló atrocitások a jövőben ne történjenek. Ezen a jó reménységen kívül semmi egyebünk nincs, ezért az MDF részéről nagyobb aktivitást és határozottabb kiállást szeretnénk kérni és várni a kormánytól a vajdasági magyarok ügyében is.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 160 2005.06.06. 2:07  159-162

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A '90-es évek közepén a főváros fő közlekedési útvonalait a XI. kerületi Andor utcán át kötötték össze; európai főútvonalakat egy lakótelepi utcán keresztül. Az a helyzet, amely ennek a katasztrofális ötletnek a következtében ma is fönnáll, mérhetetlen károkat okozott, és ezért Budapest főváros vezetése, a főpolgármester a felelős. A valódi megoldás, egy elkerülő út megépítése azóta is halasztódik, így az ott élőknek nemcsak a zaj- és légszennyezést kell elszenvedniük, hanem ingatlanaik értékcsökkenését is a forgalom megnövekedése miatt.

Az ÁNTSZ okmányai szerint a nyomvonal két oldalán 120 méter széles sávot kell kialakítani, amelyen lakóépület nem állhat. Ebben a sávban ma mégis több ezer lakás és bennük közel tízezer élő ember található. A lakások értékcsökkenését az utóbbi években megtízszereződött járműforgalom okozza, ezek száma csúcsidőben eléri az óránként négyezret, amelyeknek 15 százaléka nehézgépjármű.

A főváros közgyűlése '98-ban döntött a kártalanításról, mégsem történt semmi. Három hete pedig a főpolgármester ezt mondta: “Ez nagy adóssága a fővárosnak, hiszen lényegében rávezetünk egy autópályát egy ösvényre. Ez megoldásért kiált. Itt csupán pénzügyi korlátok vannak.ö Amit most mondok, szintén idézet, de csak szabadon: az akadályok pedig azért vannak, hogy legyőzzük őket - mondták a bolsevikok. Rajta hát! Talán nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy a budapestiek legnagyobb része ma már mindenféle politikai meggyőződéstől függetlenül, enyhén szólva, unja az alkalmatlan fővárosi vezetés kártételeit.

Ezért vagyok kénytelen a közlekedési kormányzathoz fordulni az érintett XI. kerületi lakók érdekében. Ezért kérdezem: mit tehet, mit tesz a kormány a helyzet megszüntetésére és a lakók kártérítési ügyeinek haladéktalan rendezése érdekében?

Figyelemmel várom államtitkár úr válaszát. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 51 2005.06.13. 2:56  50-56

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! A 45 éven felüliek, a rugalmas foglalkoztatásúak és a pályakezdő munkanélküliek foglalkoztatását a Magyar Demokrata Fórum a munkaerőpiac stratégiai kérdésének tekinti. Interpellációmban a három csoport közül kettővel: a 45 év fölöttiek, illetve a pályakezdők helyzetének enyhítésével kívánok foglalkozni, rámutatva az MDF-nek arra az aggodalmára is, amit a két ellentétes irányú folyamat láttán kell megfogalmaznunk.

Mivel stratégiai kérdésről van szó, örömmel értesültünk arról a kormányzati kezdeményezésről, amely a pályakezdőknek kíván segítséget nyújtani azáltal, hogy foglalkoztatásuk esetén a munkaadók az első három évben lépcsőzetes járulékfizetési kedvezményben fognak részesülni. Nem csodaszer ez a megoldás sem, de olyan - remélhetőleg sikeres és számon kérhető - intézkedésről lesz majd szó, amellyel a pályakezdő, friss tudással rendelkező fiatalok munkába állása és egzisztenciájuk megalapozása valóban elősegíthető.

Aggályos azonban, hogy ez az irány nem vált-e ki ellentétes hatást éppen a 45 év fölöttiek alkalmazásában. Ez a korcsoport ugyanis - feltételezve, hogy a pályakezdőknek a munkaadót előnyösen érintő alkalmazása meghozza az eredményét - éppen a fiatalabbakkal szemben van súlyos versenyhátrányban. A 45 fölöttieket jellemző tapasztalati tőke társadalmi megbecsültsége sajnos csekély, és félő, hogy a másik oldal előnye ezt még csak növelni fogja. A 45 fölöttiek esetében az életkori határ még égetőbb problémát jelent a diplomások esetében, amit fogadóóráimon és a statisztikákban egyaránt tapasztalok. A szakmunkások és a betanított munkások esetében a munkaadóknak kevésbé számít az életkor, de ők is kisebb eséllyel indulhatnak a munkaerőpiacon, mint fiatalabb versenytársaik. A 45 év fölötti diplomás munkanélküliek számát ráadásul a statisztikák még alá is becsülik, hiszen ők a munkanélküliség stigmájától tartva gyakran nem is regisztráltatják magukat. Számukra az álláskeresésben a Fővárosi Munkaügyi Központ sem tud segítséget nyújtani, mert az oda érkező állásajánlatok nagy többsége az alacsonyabb iskolai végzettségű munkavállalóknak szól.

Mindezek fényében tehát két kérdést intézek miniszter úrhoz. Az első: a kormánynak milyen programja van a 45 év felettiek munkaerő-piaci esélyegyenlőségét biztosítandó? A második: hogyan fogják kiküszöbölni azt az egymást közömbösítő - mert ellentétesnek látszó - munkaerő-piaci hatást, amit a pályakezdők üdvözlendő támogatása egyfelől és a 45 év fölöttiek foglalkoztatása másfelől jelenteni fog?

Figyelemmel várom miniszter úr válaszát. (Taps az MDF padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 55 2005.06.13. 1:17  50-56

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr, és köszönöm a miniszter úr válaszát. Az MDF nagyra értékeli a kormánynak azokat a kifejtett próbálkozásait és azokat a tevékenységeit, amelyek a munkaerőpiac javítására, pontosabban, a kérdésemben említett két nagy korcsoport esélybe hozására, helyzetbe juttatására vonatkoznak. Azonban egyrészt úgy tapasztaltuk, legalábbis én most miniszter úr beszámolójában úgy láttam, hogy válasza kerek képet adott ezekről a kísérletekről. Tehát akit ez érint - márpedig a társadalomból a nézők túlnyomó részét még nem vagy már esetleg részben most is érinti -, ennek megfelelt, de azt hiszem, hogy az emlegetett javulások látszólagosak. Másrészt pedig: a kedvezmények egy része utólagos. Azonban ennél is fontosabbnak tartjuk azt, hogy a munkáltatók véleménye ezekben a konzultációkban ritkán jelenik meg.

Összességében tehát azt látom, hogy az aggályunk jogos, félünk attól, hogy a fiatalok és a 45 év fölöttiek közti konfliktus éleződni fog, ezért a miniszter úr válaszát nem áll módomban elfogadni.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 183 2005.09.12. 2:07  182-185

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm a miniszter úrnak a választ.

A nyáron a sajtó hírül adta, bárki meggyőződhetett róla, én magam is, hogy a Citadellán belépődíjat szednek. A szervezők, úgymond, fesztivált rendeztek “Citadella kulturális fesztivál 2005ö címmel, a sajtó azonban nem elsősorban ennek minőségével fogalmazott, hanem a belépti díj tényét tette szóvá. A Gellérthegy kedvelőjeként, de főként a körzet országgyűlési képviselőjeként ezen én magam is kellőképpen fölháborodtam, úgyhogy utánajártam a dolognak.

2004 októberében kelt engedélyében a Kincstári Vagyoni Igazgatóság a fesztivál ellen nem emelt kifogást, mert mint írta - idézem - “...fontosnak és támogatandónak tart minden, a magyarországi műemlékeket népszerűsítő, azokhoz méltó rendezvényt, így az önök - mármint az illető holding - által megrendezni kívánt programot isö. A levélben belépődíjról nem esik szó. Július végén a KVI a belépti díjat jogellenesnek nyilvánította. A KVI ügyvédje azt mondta: mindent megtettek, hogy lebontassák a sorompókat, illetve hogy a fesztivál rendezéséhez elvi hozzájárulást adtak, ez azonban csak a programok rendezésére jogosította fel a szervezőket, de belépődíj szedésére nem.

Választókörzetemben a belépődíj nagy felháborodást váltott ki, mert senki sem tudja, hogy van-e joga vagy volt-e joga erre a szervező kft.-nek. És az ügy, lévén Magyarország egyik legismertebb idegenforgalmi gócának kérdése, természetesen a kormányt is kell hogy foglalkoztassa.

Ezért is kérdezem a miniszter urat a jövőre nézve, de szabályozási tekintetben is, hogy egy ilyen rendezvény érvényes engedélye a belépődíj szedését is automatikusan magában foglalja-e, vagy azt külön kérni kell, és ha igen, kitől. Jogszerű volt-e a nyáron pénzt kérni a Citadella látogatóitól azért, hogy a sorompón áthaladva akár a fesztivált, akár Budapest panorámáját nézhessék? Vagy azért volt fesztivál, hogy a panorámáért pénzt kérhessenek? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Figyelemmel várom a miniszter úr válaszát. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 282 2005.09.12. 13:44  261-287

DR. CSAPODY MIKLÓS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Államtitkár Úr! Lévén az MTI Rt. az egyetlen részvénytársaság, sajnos, amelyiknek képviselői mivoltomban tagja vagyok, ígérem, hogy illő tisztelettel fogok róla nyilatkozni.

Az MTI most tárgyalt beszámolóját a többszörösen elhangzott jelentés szerint a kulturális bizottság tudomásul vette, a benne foglalt közel százmilliós veszteség elszámolását jóváhagyta, és határozati javaslatában ezt kéri az Országgyűléstől is. A 2004. évi tevékenységről szóló saját beszámolót, illetve az ÁSZ gazdasági jelentését mindnyájan jól ismerjük, ezért nem az általános jogi környezettel, a marketinggel és az értékesítéssel vagy a vezetés lehangoló szakmai munkájával kívánok foglalkozni.

A Magyar Demokrata Fórum egyetért a bizottsági javaslattal, képviselőink tehát a beszámoló elfogadását támogatni fogják. Miért? Ennek két oka van. Az egyik az, hogy nem tehetünk másként. Nem tehetünk másként, de nem technikai értelemben, hiszen természetesen szavazhatnánk nemmel vagy a beszámolót tartózkodással is elutasíthatnánk. Ettől azonban az MTI közel százmilliós hiánya még hiány maradna, szolgáltatásainak a minőségén semmivel sem javítanánk, egyre fokozódó piaci versenyképtelenségén nem segítenénk, és nem tűnnének el az ÁSZ által föltárt súlyos visszásságok sem.

Elmarasztaló véleményünket tehát az elutasítással is kifejezhetnénk, ez azonban nem volna tisztességes. És ez a másik ok, amiért a beszámoló elfogadását támogatnunk kell. Az elutasítás ugyanis az MDF szerint nem volna tisztességes sem erkölcsi, sem politikai értelemben - legfeljebb jogi és parlamentáris szempontból volna csak szabályos - arra, hogy mind nagyobb bajok vannak a nemzeti hírügynökséggel, főként ellenzékből egy jól megindokolt nemmel is fölhívhatnánk a figyelmet. Az MDF azonban úgy látja, hogy az elutasítás - mint mondtam - erkölcsileg semmivel sem indokolható. Miért? Mert az MTI Rt. tulajdonosa nem más, mint az Országgyűlés. Az MTI részvénytársasági közgyűlési jogait az Országgyűlés gyakorolja.

És ha az Állami Számvevőszék már többször is rámutatott arra, hogy először is a parlamentnek, másodszor a tulajdonosi tanácsadó testületnek, harmadszor a felügyelőbizottságnak, negyedszer pedig az MTI elnökének nem Bermuda-háromszögében, hanem tragikus négyszögében eltűnik a felelősség, ha évek során többszörösen bebizonyosodott, hogy ez a megoldás egyszerűen működésképtelen, mert konstrukcióhibás, ahogy az ÁSZ mondja, a speciális tulajdonosi megoldás célszerűtlen, ha nő a veszteség, fogyatkozik a vagyon és csökken a szolgáltatás színvonala, akkor már évekkel ezelőtt módosítanunk kellett volna a hírügynökségi törvényt, mégpedig az első szóra. Mi azonban nem tettük meg. Ha pedig az Országgyűlés nem tette meg, nincs erkölcsi alapja az elutasításnak sem. Nincs alapunk sem arra, hogy ezt a mulasztást az MTI-re hárítsuk át, de arra sincs okunk, hogy minden egyes föltárt, a rossz törvénnyel takarózó gazdálkodási és vezetési visszásságot szó nélkül tudomásul vegyünk.

Tisztelt Ház! Ahogyan a '96. évi LXXVII. törvény és az alapító okirat az akkori politikai érdekek és játszmák függvényében nyerte el törvényi formáját, ugyanúgy az elmúlt évek során az időhiány és a nagy munkateher miatt, de nyilván nem minden politikai megfontolás nélkül nem jutott el a parlament odáig, hogy ez ügyben a maga nem botrányoktól hangos, mégis lassan végzetessé váló mulasztását orvosolja.

 

(21.30)

Most sem fogjuk orvosolni. Nem, mert a folyamatos politikai kampányok állóháborúja közepette egyik kampányból esünk a másikba. Az tehát bizonyos, hogy ebben a ciklusban érdemben már nem látunk hozzá; vagy ha hozzálátunk, mert az indoklás azt is kimondja - mármint a bizottságé -, hogy megkezdődött a jogi szabályozás és a kívánatos módosítás szakértői áttekintése - olyannyira meg, hogy a jövő héten elkezdődnek már az érdemi négypárti egyeztetések is -, nos, úgy látjuk, hogy a törvényt már csak az új parlament fogja módosítani. Pedig már rég nem arról van szó, amit az MTI-vel kapcsolatban, de az országgyűlési biztosok beszámolóinak tárgyalásakor is néha olyan bensőséges melegséggel szoktunk emlegetni, hogy tudniillik ők a Magyar Országgyűlés saját intézményei, ezért különös, ha tetszik, alapítói, tulajdonosi gonddal kell kezelnünk őket. Hogy a Magyar Országgyűlés a nemzeti hírügynökség ügyében milyen alapítói gonddal volt képes kezelni az MTI problémáit, azt az előttünk álló helyzet mutatja.

Bár ez a gond - mármint a gondosság - elvileg ma is áll, most mégis inkább arról van szó, hogy a nemzeti hírügynökség mindegy, hogy milyen okokból fakadó leromlása következtében, de a köztájékoztatás információs perspektívája nem tágul, hanem szűkül. Arról van szó, hogy például az országban az Axel Springer-lapok csak csökkentett MTI-kiadásra fizetnek elő. Hogy a magas ár vagy más miatt, az nekünk most mindegy, mert ennek a vidéki újságírás további provincializálódása, a köztájékoztatás beszűkülése és elszürkülése lesz a következménye, ma, Magyarország uniós történetének kezdetén, az állandóan hangoztatott információs és tudásalapú társadalomban, a friss információk, a hiteles tájékoztatás és a megalapozott tudás egyre kiélezettebb versenyében. Arról van szó, hogy összességében erősen romlott az MTI színvonala, az elmúlt években csökkent a szövegek tartalmi és nyelvi minősége, exkluzivitása, használhatósága, hogy ne mondjam, elemi helyesírása. Arról van szó, hogy a vidéki - ami nem minőségi minősítést jelent, csupán helyhez kötöttséget - újságírás színvonala is sajnos provincializálódik, néhány év múlva már nem lesz a vidéki lapoknál ember, aki az országos újságíró-utánpótlásba is be tudna kapcsolódni, mert nem tud lépést tartani az információkkal. Ők a vidéki olvasókat sem képesek mindig jól tájékoztatni, és bár igaz, hogy az internet igen jó dolog, a sajtót, az újságot és benne a friss hírt éppúgy nem képes semmi sem pótolni, mint a kinyomtatott könyvet.

Külön probléma a már többek által említett határon túli magyar tájékoztatás kérdésköre. Csak emlékeztetem képviselőtársaimat arra, hogy amikor a nemzeti hírügynökségről szóló törvény megszületett, akkor az Országgyűlés tulajdonosi mivolta éppen azért került bele, mert az MTI-t kiemelt nemzeti intézménynek tekintettük, különös fontosságú szervnek, olyan, mással nem pótolható intézménynek, amelynek vagyona, archív anyagai a nemzeti vagyonnak, a nemzeti kulturális örökségnek nem csupán a részét képezik, de olyan arany alapot is, amelyen a modern magyar nemzeti hírszolgálat monopóliuma felépíthető és jól is működtethető. Sajnos ma nem ez a helyzet, sőt, éppen ezért teljes reformra van szükség.

Tisztelt Országgyűlés! Nemrégiben az egyik nagyiparos vállalkozó úgy nyilatkozott, hogy “Az alkotmányos berendezkedésünk kereteit megteremtő Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásait, úgymond, senki sem vette komolyan, később azonban a rájuk épülő törvények elkezdtek működni, és ez lett a baj.ö Tény, hogy a rendszerváltoztatás kezdete óta eltelt másfél évtizedben megérett a helyzet a rendszer átépítésére. Az MDF ezért is szorgalmazza nemcsak a négyéves ciklusokon átívelő, nemzeti érdekek szerinti stratégiai tervezést, hanem az alkotmány, az államrendszer és a parlament reformját is. Tény azonban az is, hogy még ha, úgymond, komolyan is vettük az általunk meghozott törvényeket, nem mindig láttuk be a szükséges változtatások kényszerét. Ha pedig beláttuk, mint a teljes joggal agyonszidalmazott médiatörvényét, akkor a rutin és a lassúság, a kényelem, leginkább pedig az ellentétes politikai érdekek elkeseredett szembenállása tette és teszi ma is lehetetlenné a változtatást. Már a 2001-es beszámolót is azzal fogadtuk el - az ÁSZ kezdeményezésére -, hogy át kell tekinteni a törvényt és az MTI alapító okiratát, mégpedig a teljeskörűen összehangolt szabályozás kialakítása, a közszolgálati feladatok és az ellátásukhoz szükséges állami támogatás egyértelmű és pontosabb meghatározása érdekében. Az MDF úgy ítéli meg, hogy a nemzeti hírügynökség esetében a helyzet politikailag nem kiélezett, ezért van rá esély, hogy a róla szóló törvény szakszerű és szakmai módosítására a következő időben mégis valahogy sor kerülhessen.

Melyek azok a problémák, amelyek javarészt a ma hatályos szabályozásból erednek?

1. “A korábbi szabályozási és társasági gazdálkodási hiányosságok tavaly megismétlődtek, az együttműködésben meglévő korábbi zavarok mellett újak keletkeztek, szükségtelen feszültséget és felesleges többletkiadásokat okozva.ö

2. “A közszolgálati feladatok pontos meghatározása, a támogatások odaítélésének és felhasználásának átláthatósága, hatékony ellenőrzése uniós követelmény. Az állami támogatás, működési céltámogatás, a társaság igénylése felhasználásának szabályozása tavaly sem készült el. Mindezen követelményeknek való megfelelés is feltételezi a nemzeti hírügynökségi törvény felülvizsgálatát. Emellett változatlanul aktuális feladat a hírügynökségi törvényben jelzett, a változtatási időszakban végzendő feladatokról szóló törvény megalkotása.ö Természetesen az ÁSZ-tól idézek.

3. “A társaság 2004 nyarán életbe léptette a 2004-2007 közti évekre vonatkozó stratégiai tervét, a stratégiai terv azonban nem határozza meg azokat a konkrét célokat és eszközöket, amelyek a közszolgálati feladatok ellátásának, javításának érdekét szolgálják, határidőhöz kötött feladatokat nem tartalmaz, és nem alkalmas a feladatokhoz rendelt döntéshozói felelősség meghatározására. A stratégiai terv a középtávra kidolgozott üzleti terv hiányában nem alkalmas az éves üzleti tervek kialakításához szükség irány meghatározásához, valamint nem érzékelhető a stratégiában vállalt gazdasági célkitűzések megvalósulása sem. A stratégiai terv véleményezése jogszabályi hivatkozás hiányában elmaradt, így a középtávon megfogalmazott célok teljesülésének elmaradása, az esetlegesen rosszul választottö - ilyen az ÁSZ nyelve, finom és tapintatos: az esetlegesen rosszul választott - “stratégia felelőssége egyedül a tulajdonosi jogokat gyakorló Országgyűlést, kedvezőtlen következménye viszont egyedül a költségvetést terheli.ö

S végül 4. “A társaság a személyi jellegű költségek csökkentése érdekében csoportos létszámleépítést hajtott végre tavaly, amelyhez a 2004. évi költségvetésből likviditási helyzetének javítása céljából kapott céltámogatást. A támogatás által kitűzött cél nem érvényesült maradéktalanul, és a létszámleépítéshez nem társítottak komplex, a létszámgazdálkodás egészét középtávon meghatározó, teljesítményelvű szabályozást, annak ellenére, hogy a veszteséges gazdálkodás fő oka a bevételek csökkenése mellett a személyi jellegű ráfordítások inflációt meghaladó, túlzott mértékű növekedése, konkrét feladatok meghatározása, teljesítmény- és hatékonyságjavulás nélkül.ö Ez utóbbit más szavakkal úgy is el lehetne mondani, és csupán annyit teszek hozzá költői kérdésként, hogy vajon van-e képviselőtársaim között olyan valaki, aki mindezt el tudná képzelni a magánszektorban; el tudnák-e képzelni, hogy egy menedzsment egy kft.-nél egy hétnél tovább dolgozhatna úgy, hogy utána munkát ne kelljen keresnie?

Tisztelt Országgyűlés! Az MDF úgy ítéli meg, hogy nemzeti hírügynökségünknek, a nagy múltú Távirati Irodának nemcsak hogy meg kell maradnia, hanem a talpra állítása rajtunk, a parlamenten múlik. Ma az MTI nem versenyképes gazdálkodásáról az ÁSZ megtette a maga jelentését. Azt is tudjuk, hogy a mulasztásos alkotmánysértés nem olyan nagy dolog, benne vagyunk már jó néhányban, hogy csak a kisebbségek parlamenti képviseletét említsem. Az MTI-ről szóló törvény nem módosítása nem is jelentene alkotmánysértést; nem - csakhogy az információ korában a korrekt köztájékoztatás katasztrófájához vezethet. A helyzet és a világos helyzetkép négy év után legyen végre minden parlamenti párt végső figyelmeztetése arra, hogy a nemzeti hírügynökség kérdésében egyetértésre kell jutnunk. Erre van szükség a teljes átalakításhoz.

Tisztelt Országgyűlés! A kulturális bizottság H/17376. számú országgyűlési határozatát a Magyar Demokrata Fórum támogatja.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 12 2005.09.13. 5:26  11-14

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Még bőven a rendszerváltozás előtt történt, hogy az akkori egyházpolitika úgynevezett kis lépéseiről szólva, Gyulai Endre szeged-csanádi püspök azt mondta, hogy nincsenek ellenére a kis lépések, csak több ezer valóságos kis lépésre volna szükség. Az idősebbek jól emlékeznek rá, hogy akkor ez a mondat meglehetősen botrányt keltett a nagypolitika és az Állami Egyházügyi Hivatal köreiben. Hogy aztán mégis mi történt ’90-ben, azt tudjuk.

Erre a mondatra rímel Kasza Józsefnek, a Vajdasági Magyarok Szövetsége elnökének az a gondolata, amelyik a magyar miniszterelnöknél a határon túli magyar vezetők részvételével lezajlott találkozó után hangzott el. Eszerint is kellenek a kis lépések, és ha már ez a hivatalos stratégia, akkor csak sok apró és gyorsan megteendő lépéssel lehet eljutni a határon túli magyarság közös nagy céljáig.

Tisztelt Országgyűlés! Aki ma a kormánytól azt várja, hogy a miniszterelnök jelenlegi álláspontját megváltoztatva, egy verőfényes reggelen majd selyemvirágos dísztáviratban értesíti a határon túli magyar vezetőket arról, hogy mindent meggondolt és mindent megfontolt, úgyhogy tárgyhó elsejétől visszamenőleg minden külhoni magyar kettős állampolgárnak tekintheti magát, amellett, hogy a miniszterelnök elintézte a szerbekkel, a románokkal, az ukránokkal és a szlovákokkal a magyar autonómiát is, nos, aki ezt várja, mert ebben hisz és ezt az általa képviselt közösségekkel is elhiteti, az sajnos nem reálpolitikus.

(9.30)

Nem, mert december 5-e után ez nem lehetséges. Nem örülünk ennek, nem örülünk a köztársasági elnök úr kifejezésével élve a fájdalmasan félresiklott népszavazásnak, de már régen nem ez a fő kérdés.

Akkor mi tehát a reálpolitika? Az MDF szerint ez: nem lebecsülni a kis lépések sikereit, de közben nem elfeledni a legfőbb célt, mert ez az, amit Max Weber A politika mint hivatás című munkájában így fogalmazott meg: “A politika kemény deszkák erőteljes és lassú átfúrása szenvedéllyel és szemmértékkel.ö

Azt, hogy ez az igazi reálpolitika, legjobban éppen a szomszédos államokban élő magyar nemzeti közösségek szervezetei, az ő másfél évtizedes működésük sikerei bizonyítják. Az a reálpolitika, ha nem mondunk le a vastag deszka átfúrásáról, de 5 milliméterre sem mondjuk azt, hogy semmi, mert egyetlen látványos csapással nem ütöttük át az egész állványzatot. S ehhez a reálpolitikához mindig sokkal nehezebb a választók bizalmát kérni, mint a hősies, jól hangzó ügyekben a politikai sikerdíjat bezsebelni.

Mi, a Magyar Demokrata Fórum december 5-én igent mondtunk. Igent mondtunk, jogunk van tehát pozitívan értékelni a határon túli magyarok bizottságának felállítását éppen úgy, mint az alkotmánymódosítást. Azt talán kár lenne bizonygatni, hogy Trianon után 85 évvel a jól ismert viszonyok között mekkora szükség van a bizottságra, arra, hogy a határon túli magyarok ügye a civil társadalmi és a kormányzati mellett végre a parlament dimenziójában is megjelenjen. És az sem kérdéses alkotmánymódosítás, hogy érezni bármit lehet, de viselni már nehezebb.

Hogyne értékelnénk ezeket a kis lépéseket, és nincsen olyan párt a világon, talán még nálunk sem, amelyik ne üdvözölné saját javaslatainak parlamenti megvalósulását. Márpedig a határon túli magyarok bizottsága és a határon túliak iránti felelősségnek immár nemcsak az érzése, hanem annak anyaországi viselése, vállalása ugyancsak az MDF kezdeményezése.

Ezt a deszkát átütöttük. Mi lehet a reális nemzetpolitika további lépése? Hamis vágány és álvita volna arról értekezni, hogy a lezajlott miniszterelnöki találkozó ugyan pótolja-e a Magyar Állandó Értekezlet. Nem pótolja, nem helyettesíti, kár lenne ezt elhitetni az anyaországgal okkal-joggal elégedetlen határon túli magyarokkal. Az Állandó Értekezlet a magyar-magyar kapcsolatok legmagasabb intézményesült formája. Aki ezt megpróbálja kicselezni vagy másokat a kicselezéssel riogatni, az nem jár el tisztességesen.

Éppen arról van szó, hogy a MÁÉRT bizottságainak és mindhárom alkotóelemének - a kormánynak, a hazai pártoknak és a határon túli szervezeteknek - olyan működésére van szükség, ami lehetetlenné teszi, hogy a MÁÉRT otromba vitáktól sem mentes szócséplés, közös nyilatkozat nélküli politikai médiacirkusz legyen. Ennek ugyanis, az engesztelhetetlen elvi és a pártpolitikától sem mentes szembenállásuk örökös demonstrálásának sok értelme nincs. A MÁÉRT-re tehát vitán felül szükség van, és szükség van a MÁÉRT reformjára.

Végezetül a kis lépések közepette a nagyokat se tévesszük szem elől! A főbbek egyike a határon túli magyarok autonómiája. Sok minden elhangzott az elmúlt napokban, a sajtóban mégis hiába kerestem ezt a szót, mármint hogy lett volna szó a találkozón erről: autonómia. Márpedig a magyar kormánynak, az Országgyűlésnek és a határon túli magyar szervezeteknek ez olyan közös és reális célkitűzése, amihez nemcsak szenvedély és szemmérték kell, hanem erő és eltökéltség is. Más szóval: nemzetpolitika és nem pártpolitika.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 134 2005.09.26. 2:14  133-140

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm, elnök úr, elfogadom az államtitkár urat.

Tisztelt Államtitkár Úr! Lesz-e vagy sem privatizáció, a magyar nemzeti légitársaságnak akár így, akár magánosítás, akár másfajta tőkebevonás útján, de mindenképpen működnie, sőt fejlődnie kell. És ezt a fejlődést természetesen nemcsak a beruházásokkal, anyagi beruházásokkal kell biztosítani, hanem a járatok számának, a desztinációk sokféleségének a bővítésével is.

Ez a bővülés akkor igazán eredményes és gazdaságos, ha a Malévvel nem csupán egzotikus helyekre lehet eljutni, hanem például a szomszédba is. Például Erdélybe. Létezik ugyan Budapest és Kolozsvár között egy nem túlzottan olcsó román légi járat, aki azonban ismeri a Kolozsvárról a Székelyföldre vezető utak minőségét, tudja, hogy ez nem segítség. Szükség van tehát egy Budapest-Marosvásárhely közötti járatra is, ennek gazdaságosságát tudomásom szerint a Malév már vizsgálja. A marosvásárhelyi, pontosabban a Vásárhelyhez közeli nyárádtői repülőtér nem valami füves leszállópálya, hanem komoly nemzetközi repülőtér.

Az utakról az előbb azért beszéltem, mert sajnos ma az a helyzet, hogy az észak-erdélyi, a Bechtel-féle autópálya, úgy tűnik, nem épül meg az RMDSZ ilyen irányú szándékai ellenére sem.

 

(16.40)

 

Ha nincs autópálya, akkor a térségbe - esetünkben a Székelyföldre - nem megy be a tőke. Ha nincs gazdasági fellendülés, akkor pedig mi itt a Magyar Országgyűlésben hiába beszélünk az erdélyi magyarság boldogulásáról a szülőföldön. Vagyis, ha nincs autópálya, akkor legalább egy magyar légi járatra szükség van. Így függ össze tőke, gazdasági fejlődés és Magyarország nemzetpolitikai érdeke. És ha mindez igaz, akkor igaz az is, hogy a Budapest-Marosvásárhely közötti Malév-járat gazdaságos lehet, hiszen az a hazai vállalkozó, aki nem ül be az autójába, hogy a maga számára, a saját tőkebefektetéséhez a terepet földerítse, elmehet a Malévval be a Székelyföldre. Ez tehát az első lépés.

Kérdezem ezért államtitkár urat - és persze várom pozitív válaszát -, hogy mikor indul meg a Marosvásárhely és Budapest közötti magyar légi közlekedés.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 138 2005.09.26. 1:17  133-140

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Nem vagyunk vitában egymással, mondanivalónk egymásra épül, sőt kiegészíti egymást. Az ön által elmondottak előttem világosak, és teljesen természetes, hogy a magyar kormányzat kézi vezérléssel nem létesíthet desztinációkat. Amire én gondoltam, és amit szeretnék szorgalmazni az ország nyilvánossága előtt, és itt az Országgyűlésben az, hogy szükségesnek tartom, hogy kedvező fölmérések, gazdaságossági kimutatások reményében ez a járat, a Marosvásárhely-Budapest járat az első évre kapjon állami támogatást.

Ahogy államtitkár úr is mondta, itt elsősorban üzletpolitikai érdekek játszanak szerepet. Van azonban nemzetpolitika is és gazdaságosság is, és hadd mondjam el azt is, hogy a magyar fél már júniusban megkapta a román fél engedélyét. Nem volt könnyű meccs. Szerintem a magyar félnek élnie kell ezzel a megszerzett joggal, hiszen egy régiót képes fölfuttatni egy ilyen járat, esetünkben három megyét, illetve három székely megyét - Maros, Hargita és Kovászna, valamint Beszterce-Naszód és Hunyad megyét -, közel 3 millió ember vonzáskörében. Romániában ötezer magyar gazdasági vállalat működik.

Köszönöm, államtitkár úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
250 26 2005.10.03. 4:48  25-28

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Csütörtökön az Európai Parlament kimondta, hogy Szerbia uniós csatlakozása múlhat azon, tiszteletben tartja-e az emberi jogokat a Vajdaságban, és hogy az Európai Bizottságnak, de a tagállamok tanácsának is nagyobb figyelmet kell fordítania a délvidéki zaklatásokra. Ugyanaznap a külügyi bizottság úgy döntött, hogy határozati javaslatot hozunk ide a Ház elé a vajdasági magyarok védelmében.

Ez eddig két szép határozat, de közben Doris Pack asszony, a tényfeltáró bizottság elnöke, egyéb baj nyilván nem lévén, a vajdasági magyarok szerb nyelvtudását firtatja, Carla del Ponte főügyész pedig - idézem a sajtót - Belgrádban váratlanul és indokolatlanul elégedettnek mutatkozott Szerbia együttműködési készségével, noha érdemben semmi sem történt. Semmi - ez azonban csak a háborús főbűnösök kiadására nézve igaz, mert a szervezett aktivitás a magyarok ellen egyre fokozódik. “Előre, magyarok, rajta, rajta, vár benneteket a sírgödör aljaö - az egyik sajtófotón ez az újvidéki falfirka olvasható, miközben a szerb illetékesek még a temetőrongálásoknak és a súlyos testi sértéseknek évek alatt ezerre menő ügyei, a kézigránát-robbantás és a jogi eszközök sajátos felhasználásának szinte apartheid esetei után is folyton azt bizonygatják, hogy etnikai oka egyiknek sem volt.

Akkor hát mi áll a vajdasági magyarüldözések hátterében? Milyen erőknek érdeke a vajdaságiak és a betelepültek közötti etnikai feszültségek kiszámított fönntartása? Milyen erőknek érdeke, hogy közvetett etnikai tisztogatással próbálják meg rákényszeríteni a magyarok szülőföldjük elhagyására vagy a beolvadásra? Milyen erőknek érdeke kockáztatni Szerbiában saját hazájuk uniós tagságát? Melyik az az erő, amit Szerbia-Montenegró igazságszolgáltatása, kormánya és rendőrsége nem tud vagy nem akar megfékezni? Miért kényszerül egy uniós szomszéd ország arra, hogy kisebbségi elnyomásban élő honfitársai nyugalma érdekében nemzetközi segítséget kérjen, mint Magyarország, amikor 2004 nyarán végre az Európai Unióhoz, az Európa Tanácshoz és az Egyesült Államok kormányához fordult?

Emlékezhetünk: a kilencvenes évek háborúiért felelős Milosevics-rezsim bukása után átmenetileg a Vajdaságban is enyhültek az etnikai feszültségek. 2000-ben a tartományi autonómia került a helyi politika központjába, 2004-ben azonban - párhuzamosan a nacionalisták egész Szerbiára kiterjedő térnyerésével - a Vajdaságban is a magyargyűlölő, féktelen nacionalista radikalizmus vált uralkodóvá.

Tisztelt Országgyűlés! A nemzetközileg oly elegánsan hangzó zéró toleranciát ma azokkal szemben kell alkalmazni, akik államhatalmi segédlettel vagy anélkül üldözik a másik állampolgárt. A zéró toleranciát azonban nem úgy kell bevetni, hogy minél több magyart versz meg, annál több pénzt kapsz Brüsszelből mindenféle toleranciaakciókra, mert minél kisebb a tolerancia, annál többe kerül a fokozása. Nem, ez csupán néhány felhőtlenül naiv vagy mélyen cinikus EU-bürokrata rózsaszínű álma. Az igazi toleranciához a jó szándék mellett erő kell, ami mögött közös érdek áll. A kisebbségek zaklatása nemcsak az emberi jogok mindennapos lábbal tiprása, hanem súlyos biztonságpolitikai veszélyforrása is Európának. Ugyan mi az érdek, ha nem ennek a fölismerése végre valahára?

Tisztelt Országgyűlés! Amikor a magyar értelmiség legjobbjai annak idején szót emeltek az erdélyi magyarok érdekében, az akkori politika azzal próbálta meg csendesíteni őket, hogy túszokkal teli repülőre nem lövünk. Azok az idők elmúltak, ma már se Ceauşescu, se Husák, se Milosevics, mégis ma a Vajdaságban etnikai túszszedés folyik. A túszokért pénzt nem kérnek, inkább a közülük kiszemelt áldozatokkal próbálnak meg nyomást gyakorolni azok tömegére, akiket még nem ért bántalmazás. A zéró toleranciának ezzel az embertelen és keresztényietlen, értelmetlen és kegyetlen felfogással kell leszámolnia; nem eurokrata politikai turizmusok keretében, nem fölemelt mutatóujjal, néha elkomorodó tekintettel, hanem a tétova lassúság helyett szankciókkal.

Az Unió a Vajdaságban történteket nem nézheti tovább. Határozott föllépés kell ahhoz, hogy végre rend legyen, ahhoz, hogy ígéreteit Szerbia beváltsa, ahhoz, hogy autonómia legyen, és hogy egyszer végre elkezdődhessen a kiengesztelődés. Ehhez pedig a magyar kormánynak is lépnie kell.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
250 172 2005.10.03. 1:56  171-174

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Választókörzetem déli részén, a Hamzsabégi úti töltés északi, Duna felőli végén régóta áll egy darabnyi zajvédelmi fal. Ennek továbbépítése azonban annak ellenére sem történt meg, hogy nemcsak a Szerémi sor tömbházaiban élnek emberek, hanem hogy ez a lakótelep bizony egészen a Fehérvári úti vashídig húzódik.

Ebben az ügyben április 25-én kértem a közlekedési kormányzat segítségét, tekintve, hogy reménykedtünk abban, hogy a helyzet hamarosan rendeződik. Joggal reménykedtünk, mert Szanyi államtitkár úr válasza is igazolta: hatósági határozat kötelezi a MÁV-ot, hogy elvégezze a zajszintméréseket, és amint - szó szerint az államtitkár úr mondta - “Aki aludni akar, az nem a határértékeket nézi, hanem a zajt kénytelen elviselni azon a környéken. Tehát mi is azon vagyunk - mondta -, hogy minél hamarabb születhessen megoldás.ö

Miután a kérdés megnyugtató és végleges megoldásában egyetértettünk, most a tényleges teendőkre szeretnék visszatérni. Az említett hatósági határozat ugyanis ez év június 30-áig adott határidőt a zajszintek megmérésére. Most, október elején kérdezem tehát az államtitkár urat, hogy a MÁV eleget tett-e a hatósági határozatnak, megtörténtek-e a mérések, és azok milyen eredménnyel jártak, ezekből az adatokból mi következik.

Miután a kérdés maga - mármint a vasútnak az ott élők életminőségét régóta és súlyosan rontó zaja - valóságos probléma, a megoldásnak is valóságosnak kell lennie, ez pedig szerintünk nem más, mint a zajvédelmi fal továbbépítése.

Kérdezem tehát az államtitkár urat, hogy a MÁV mikor lát neki a zajvédelmi fal megépítésének. Köszönöm, figyelemmel várom válaszát. (Taps az MDF és az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 118-120 2005.10.04. 7:33  17-179

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Nem kétperces hozzászólásra jelentkeztem.

ELNÖK: Normál hozzászólásra jelentkezett, és normál hozzászólásra adtam meg a szót.

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm, akkor jó. A külpolitikai események fordulatos, ám kalendáriumszerű felsorolása, egyes diplomáciai lépések elismerő nyugtázása vagy gunyoros kommentálása egy ilyen parlamenti vitanapnak hálás és csábító lehetősége lehetne. Különösen, ha uniós csatlakozási szerződésünk athéni, fejedelmi külsőségek közt lezajlott aláírása óta ilyen eseményről nem szólhatunk.

Gúnyra sincsen szükség, hiszen néhány balfogásunk és tétovaságunk inkább szomorú volt, mintsem nevetséges, és azt már Antall József is megállapította, hogy korunkban sajnos világszerte a követő külpolitika, a regisztráló külpolitikai és biztonságpolitikai gondolkodás az uralkodó. A néha túlzottan is nyom- és mintakövető, reflexszerűen alkalmazkodó külpolitika a ritkán szellemdús, inkább ötletszerű, hogy ne mondjam, fantáziátlanul gépies diplomáciai tevékenység néha az elmúlt évre is sokszor rányomta bélyegét.

A kormányváltás óta eltelt idő külpolitikájáról szólva, mérlegre téve 13 hónap működését, megvizsgálhatjuk, hogy ez a működés mennyiben folytatás, hogyan érvényesültek benne a rendszerváltozáskor megjelölt prioritások, vagy azt nézzük, mi teljesült abból, amit a “Lendületben az országö című kormányprogram sajnos szerény külpolitikai részének 77 sora rögzített. Magam ezt a megoldást választottam. Nem mintha sokszor érezhettük volna, amit miniszterelnök úr könyvéről Tamás Gáspár Miklós írt le tegnap, hogy tudniillik: “Ez nem rossz, Gyurcsány, ez ígéretes, fog ez menni, csak így tovább.ö Ezt inkább érezni szerettük volna többször, és egy kicsit jobban is, mint annyiszor emlegetett, a határon túli magyarokért legalábbis alkotmányosan oly nagyon érzett felelősségünket. Néha mégis azt éreztük, főként decemberben, hogy ezt ne tovább.

Ha tehát ezt az évet a kormányprogramra vetítjük, külpolitikánkról is valódi képet kaphatunk. Az MDF értékelését azzal kezdem, hogy egymással ellentétes külpolitikákat nem folytathat Magyarországnak egyetlen kormányra került pártja sem. Nem, mert hazánk és az elszakított nemzetrészek történelmi, kulturális, geopolitikai, gazdasági adottságai egy meghatározott erőtérnek, az európai uniós és transzatlanti kapcsolatrendszerünknek az adottságai. A három antalli fő elem tehát: uniós csatlakozásunk, jószomszédi politikánk és a határon túli magyarok, ma is mindenkinek olyan feladatokat jelentenek, amelyeknek előnyös vagy korlátozó adottságait egyikünknek sem áll hatalmában megváltoztatni.

(12.30)

A célokban meg is van az egyetértés; a hangsúlyok egyensúlya, a sokat emlegetett külpolitikai konszenzus azonban sajnos régóta felbomlott. Külpolitikát természetesen a kormányfő csinál, mégis, csupán emlékeztetőül, annak idején Antall József minden fontos diplomáciai lépését előzőleg a parlament minden pártjával megkonzultálta. Nem azért, hogy megelőzze a hátbatámadást, hiszen voltak, akik nemcsak kivonulással tüntettek ellene, hanem azért, hogy föllépve a parlament egészének támogatását tudhassa maga mögött. E hagyomány méltó a folytatásra.

A kormányprogram azt írja kétszer is, hogy tizenhat éve “megfogalmazott külpolitikai céljaink mára megvalósultak, hazánk az Európai Unió tagja lett, ezzel teljessé vált beilleszkedésünk a kontinens fejlett, demokratikus országainak közösségébeö. Ez igaz, de az már illúzió, hogy “a szomszédos államokkal megtörtént a történelmi megbékélés, az elmúlt két évben feloldottuk a korábban kialakult feszültségeketö.

Hogy mennyire illúzió, azt a fagyos magyar-szlovák kapcsolatok is bizonyítják, példájaként annak, hogy az Unió sem képes a kisebbségi kérdés automatikus megoldására. És mivel a nemzetpolitika terén a határok feletti békés nemzetegyesítés is közös platformunk, komolyan szembe kellene végre néznünk a kárpátaljai magyarság helyzetével, az erdélyi magyar autonómia hiányával, legújabban az államok közötti szabad közlekedés jogának durva romániai megsértésével, de az elszabadult vajdasági magyarüldözésekkel is.

Amikor az MDF felelős kormányzásról beszél, kezdeményező, aktív nemzeti külpolitikáról is beszél, arról, hogy a fájdalmasan félresiklott népszavazást követően cselekvésre volna szükség. Mikor kerül a Ház elé az alkotmánymódosítás? Mikor éri végre kevesebb kritika a szülőföldprogramot? Mikor lesz állandó magyar értekezlet, és mikor lesz itt, a parlamentben határon túli magyarok bizottsága? Hol van a bátorság? Ma ott tartunk - és ez már jelképes -, hogy a Fidesz és az MSZP épp most huzakodik az elnöki posztért. Ez nem nemzetpolitika, hanem erőpolitika, ez pártküzdelem, választási kampány, időhúzó tétovaság, határozatlanság, olyan koncküzdelem, amelyikben nem a közös érdek, hanem az ügy, a bizottság kisajátítása mozgatja a küzdő feleket.

Pedig a népszavazás óta ott a lehetőség, kényszerűen is, mégis az a helyzet, hogy ma minden határon túli magyar kizárólag a kettős állampolgárságot várja, minden vezetőjük ezt követeli - hiába. És miközben mindent ehhez mérnek, mi, a Magyar Köztársaság még azt sem adjuk meg, amit ugyan páran lefitymálnak, mégis több lenne, ha lenne, mint a semmi. A nemzeti felelősség öt pontja után a kormány már legalább ötször bejelentette, amit a miniszterelnök úr a határon túli vezetőknek ígért, mégse látjuk őket, mégse szavazhatunk róluk, pedig a kormányprogram új céljai és hangsúlyai között a nemzeti újraegyesítés gondolata valóban stratégiai fontosságú tétel.

Miközben uniós kapcsolatainkról már annyit beszéltünk, hogy pontosat szinte alig tudunk róluk, aközben balkáni politikánk általában eredményes, konkrétan pedig kényelmes. Ukrajnával a kapcsolataink jók, bár az elnökválasztáskor egy kicsit tévedtünk; oroszpolitikánk reményt keltő, de alig több ennél, hasonlóan a Közel- és Távol-Kelethez; és mediterrán, valamint latin-amerikai kapcsolataink is lehetnének erőteljesebbek. A terrorizmus elleni küzdelemből is részt vállalunk, bár a Magyar Demokrata Fórum sem ezt, sem pedig biztonságpolitikai stratégiánkat nem tartja kielégítőnek.

Tisztelt Országgyűlés! Annak idején Helmut Schmidt azt mondta, hogy a politika nemcsak szakma, hanem erkölcsi feladat is. De a piac nem tud erkölcsöt teremteni, mert az erkölcs nem versenyben jön létre, hanem neveléssel, mintaképpel, kultúrák és intézmények útján. Nos, hasonló a helyzet a külpolitikával is: nem elég a rutin, hanem erkölcs, kultúra és elhatározottság, bátorság kell hozzá, mert ez a nemzeti érdek.

Egy vitanapon hálás dolog lehet akár vadakat beszélni, akár finom, desztillált szövegeket felolvasni, az MDF azonban nem tekinti feladatának a magyar külpolitika nyílt színi megtámadását. Nem tekintjük annak, mert ugyanazok a céljaink, bár mások a hangsúlyaink. De egy dolog biztos: nem a jóindulat, hanem csak a politikai siker, a külpolitikai eredmény minősít.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 26 2005.10.17. 3:25  25-28

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Három kérdésről kívánok szólni, és a Ház, az ország nyilvánossága előtt is az MDF értetlenségét és mély felháborodását kifejezni. Egyikük sem álom, annak azért szerények volnának, nem kósza ötletek, nem is javaslatok. Mind a három a miniszterelnök úr ígérete, melyeket ő maga, a külügyminisztere, a Ház elnöke és az MSZP vezetői az elmúlt időben hetente többször is már kész tényként jelentettek be.

Az első: az alkotmánymódosítás. Miért nem látta még a parlament azt a tervezetet, amely a határon túli magyarokért viselt-vállalt felelősségről szól? Taktika vagy tehetetlenség az oka, hogy a kormány ez ügyben nem adott még életjelt magáról? Miért képtelenek összegezni egy tisztességes normaszöveg-javaslatot, és azt a pártokkal, a határon túli vezetőkkel megvitatni? Mert az ilyen tárgyalásra az MDF eddig meghívót még nem kapott.

A második: a Magyar Állandó Értekezlet. Lesz, ha utána közös nyilatkozat is lesz, ígérte a miniszterelnök úr. Az MDF viszont azt kérdezi, mitől fél a kormány. Miért gondolja bárki is a kormányoldalon, hogy az autonómia támogatásában, a vajdasági magyarüldözések elleni összehangolt fellépésben, a támogatások tisztességes folyósításában ne lehetne megegyezni? Taktika vagy tehetetlenség az oka, hogy abban sem lépünk tovább, amiben a kényszer végre eredményt parancsolna, még a kettős állampolgárságon innen? A Magyar Állandó Értekezleten nyilván érné kritika a Szülőföld Alap és a HTMH működését, de a nemzeti vízumot valószínűleg kevesen szidnák.

A harmadik: a határon túli magyarok bizottsága. Miniszterelnök úr ezt is megígérte, a helyzet mégis az - magyar szokás szerint -, hogy általában kell, konkrétan meg nem kell. Miért nem képes a kormányoldal a miniszterelnök ígéretének érvényt szerezni? Miért nem tudja a magyar parlament eldönteni végre, hogy Trianon után 85 évvel és a decemberi népszavazás után is lassan egy évvel felállítja-e ezt a bizottságot? Miért nem tud a Magyar Országgyűlés erről egyetlen szavazással határozni? Taktika vagy tehetetlenség az oka annak az állóháborúnak, amelyben a két nagy párt nem hajlandó megállapodni?

Ha nem, hát nem. És az Országgyűlés? Miféle ostoba szokásjog akadályozza meg állandóan, hogy közös nemzeti felelősségünknek eleget tegyünk, miközben az MSZP vezetői pártjuk nemzeti identitásáról értekeznek, a pártelnök és a házelnök a nemzeti identitásról oly gyakran beszél? Vagy ez is identitáskampány, miközben itt az Országgyűlésben még erre sem vagyunk mindnyájan képesek?

Végezetül, tisztelt Országgyűlés, a határon túli magyarság vezetői állandóan azt kérik tőlünk, hogy a határon túli magyarok ügyét ne tegyük választási kampánytémává, ne csináljunk ebből az ügyből is silány pártpolitikát, ahogy szoktuk. Azt kérik, hogy ne magyarságversenyt tartsunk, mint némelyik parlamenti vitanapon. Azt kérik, hogy végezzük végre el, amire képesek vagyunk, vagyis amit megígértünk. Az MDF pedig azt kéri a kormánytól, hogy a kormányoldal váltsa be végre a miniszterelnök úr ígéreteit.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
259 168-170 2005.11.02. 2:31  167-176

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Megtisztel, elfogadom, köszönöm.

ELNÖK: Öné a szó.

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Tisztelt Miniszter Úr! “A sajtó hetek óta arról ad hírt, hogy a magyar-ukrán határon 10-12 óra a várakozás.ö - írtam és mondtam ezt akkor, amikor az azonnali kérdésemet benyújtottam. A legfrissebb adatok szerint ez körülbelül a felére csökkent, de még ez is sok. Ez az eljárás a 80-as években a magyar-román határon megszokott körülményeket idézi, azzal a különbséggel, hogy most a veszteglés ideje háromszoros - az előzőhöz képest kétszeres -, és ennek oka a magyar oldalon történő visszatartás.

Megértem és helyeslem a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának azt a döntését, hogy a madárinfluenza elleni igen szigorú ellenőrzéssel párosult védekezést keleten nem korlátozzák a román határszakaszra, hiszen elképzelhető, hogy bizonyos szállítmányok Törökország és Románia felől inkább a magyar-ukrán átkelőket választják. Megértem és helyeslem, mondom, hogy a magyar állategészségügy mellett a vámigazgatás is mindent megtesz a veszélyforrások kiküszöbölésére, és ugyanígy helyeslem természetesen a hatályos vámszabályok betartatását, a csempészet visszaszorítását, nem beszélve a kábítószerről. Az MDF támogatja a törvényes szigort, két dolog azonban elfogadhatatlan.

Az egyik, hogy a madárinfluenzát használják fel ürügyként - vagy nem tudom, milyen hivatkozási jogcímként - a Kárpátaljáról érkező személygépkocsik - vagyis nem a nemzetközi teherforgalom - körülményes ellenőrzésére, magánemberek föltartóztatására.

A másik, ami nem elfogadható, hogy minden csomagtartó persze átvizsgálható, ha van rá elég vámos. Az azonban nem megy, hogy madárinfluenzát mondok, de csempészt keresek, hogy megháromszorozom - most már csak megkétszerezem - a várakozást, és akaratlanul bár, mégis a végeredmény számít, teljes erővel akadályozom a magyar-magyar kapcsolatokat, ugyanakkor a vámszemélyzet agyonterhelésével. A két vasúti és öt közúti magyar-ukrán határátkelőhely közül ráadásul csak Záhony bonyolít teherforgalmat, és három - Záhony, Beregsurány, Tiszabecs - 24 órás.

A kérdésem az volt, és most is az, csak rövidebb intervallumon belül, hogy meddig kell, meddig óhajtják fönntartani ezt az állapotot. A kérdés lényege: mikor vezényelnek a határra a kijelölt feladatnak megfelelő, azt jól ellátó vámszemélyzetet?

Figyelemmel várom a miniszter úr válaszát. (Taps az MDF padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
259 174 2005.11.02. 1:19  167-176

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Azzal a kivételes helyzettel állunk szemben, amikor az interpelláló vagy kérdező képviselő ugyanazt mondja, amit a válaszoló miniszter.

 

(16.10)

 

Hasonlóképpen ítéljük meg a körülményeket is. Nekem az ellen nincsen kifogásom, hogy miközben a madárinfluenza ellen hatékonyan föllépnek, és természetesen az egyébként a madárinfluenza előtti vámigazgatási eljárásokat is folytatják, csempészet, kábítószer, s a többi, ez természetes. Az volt a probléma, és miniszter úr ezt elismerte, és azt kérem csak, hogy ez az orvoslás ne legyen átmeneti. Miniszter úr azt is elmondta, hogy a megnövekedett terhekhez megnövekedett személyzet kell. Ezt a személyzetet száz főben jelölték meg. Én csak azt kérem, hogy a megnövelt terhelés, amit a halottak napja jelentett, a madárinfluenza, a halottak napja múltán is vélhetően fönn fogja tartani a közösen megítélt problémák miatt. Ezért ne kerüljön elvonásra a pluszszemélyzet mindaddig, amíg ezek a körülmények fönnállnak, mert nem célja a magyar kormánynak, a magyar parlamentnek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), kormányoldalnak, ellenzéknek sem a magyar-magyar kapcsolatok gátlása, a várakozási idő meghosszabbítása.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
259 256 2005.11.02. 1:54  255-258

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Budapest közlekedési káosza már régóta tragikus, nincs rá idő, hogy itt most a Fővárosi Önkormányzat, illetve Demszky Gábor főpolgármester személyes felelőssége mellett a kormányét is kutassam. Inkább Gellérthegy, Szentimreváros és Lágymányos képviselőjeként egy valóban polgári, ám egyben közlekedési, tudományos és művészi kezdeményezésre hívnám fel a tárca figyelmét. Arra a gondolatra, amit júniusi látogatásakor Oláh György Nobel-díjas professzor vetett fel, a tizedik pesti Duna-hídra, amely a Petőfi és a Lágymányosi híd között épülne fel, 300 méteres hosszúságban és 50 méteres szélességben. Ez a híd gyaloghíd volna, és olyan szimbolikus, egyben valóságos kapcsolatot is jelentene, amelyen galériák, klubok, kávéházak, sőt könyvesboltok is helyet kapnának. Szerepel a tervek között a Nobel-díjasok múzeumának létrehozása és más intézmények idetelepítése is.

Amint nemrég egy tanácskozáson Finta József építész elmondta, világszínvonalú budapesti különlegességet kellene létrehozni, olyan építményt, amely Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke szerint egyesítené a kultúrát a tudománnyal, közben egyedülálló jelképe volna Budapestnek. Mivel pedig nem mellesleg közlekedni is lehetne rajta, mégpedig kizárólag gépkocsi nélkül, kérdezem államtitkár urat, hogy ismeri-e ezt az elképzelést. Van-e ma a fővárosnak olyan közlekedésfejlesztési, -szervezési koncepciója, amely ugyan eddig sajnos nem valósult meg, ám amelyikbe a lágymányosi gyaloghíd gondolata beleillik? A tervet a tudományos és a művészeti élet jelesei is támogatják. Ismeri-e a kormány, államtitkár úr, ezt az elképzelést, és támogatja-e?

Köszönöm a figyelmét és várom válaszát. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
260 12 2005.11.03. 5:31  11-14

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A törvényt az egyházakkal szemben is be kell tartani, az MDF-nek ez a véleménye. Vannak olyan területek ugyanis, amelyek működését nemzetközi szerződések is szabályozzák, nem szólva az annyit hangoztatott esélyegyenlőségről.

Az egyházi oktatást tekintve a mostani költségvetés tervezete nem az esélyegyenlőség, hanem sajnos inkább a jogegyenlőtlenség költségvetése. Arra, hogy valami készül, már az ősz elején felfigyelhettünk, amikor Göncz Kinga, tárcájának neve szerint az esélyegyenlőség minisztere felröppentette, hogy úgymond újra kellene gondolni a Horn Gyula által 1997-ben megkötött vatikáni megállapodást. A könnyelműnek tűnő kijelentést aztán számtalan magyarázkodás követte, egyértelmű cáfolat azonban nem hangzott el. Arra, hogy sajnos ebben is az SZDSZ győzött, az egyházakat törvény szerint megillető közoktatási kiegészítő támogatás összege a bizonyíték.

Tisztelt Ház! Ez nem maradhat így, mert a tudatos törvénysértést semmilyen pénzügyi nehézség nem igazolhatja. Az MDF azt sem érti, hogy miért kell az egyházakkal minduntalan ujjat húzni. Milyen politikai érdekből fakad, hogy ez az úgymond bátor és állítólag egyáltalán nem választási költségvetés újabb egyházi jogsérelmet okoz? Mi áll inkább érdekében a koalíciónak, az egyházak megfegyelmezése, netán megbüntetése működésük törvénytelen megnehezítésével vagy a törvény elfogulatlan betartása velük szemben is? Vagy az egyházak hivatalosan elismert és áldozatosnak mondott tevékenységéről elhangzó szép szavak csak az ünnepi beszédek kötelező kellékei?

Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységéről szóló, 1997-ben elfogadott törvény kimondja: “A kiegészítő támogatásra vonatkozó önkormányzati tervezett és tényleges adatok ismeretében az eltérés az érintett egyházzal történő egyeztetésnek megfelelően, az éves költségvetés végrehajtásáról szóló törvényben előírtak szerint kerül rendezésre.ö Erre az egyeztetésre azonban a 2004. évi zárszámadásról szóló törvényjavaslat megtárgyalása során nem került sor.

A Magyar Katolikus Egyházzal a vatikáni vegyes bizottságban folytatott, ez idáig utolsó egyeztetés során a 2004. évről 1 milliárd 954,2 millió forint egyszeri kiegészítő támogatás illeti meg az egyházakat. Az Oktatási Minisztérium és a Pénzügyminisztérium az egyházakkal való egyeztetés nélkül - emlékszünk rá - 112 millió forintos összeget terjesztett az Országgyűlés elé, amit a költségvetési és pénzügyi bizottság - szintén egyeztetés nélkül - 912 millió forintra, de hát legalább felfelé módosított. Ez az összeg azonban még mindig messze alatta marad a vatikáni vegyes bizottságban korábban elfogadott és az ÁSZ által felülvizsgált zárszámadási adatokon alapuló 1,9 milliárd forintnak. Abban az esetben, ha az Országgyűlés érdemi egyeztetés nélkül, törvénysértő módon fogadja el a 2004. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényt, akkor megsérül az állampolgári jogegyenlőség elve, mert különbséget tesznek a diákok, a szülők, az iskolák és a fenntartók között.

Tisztelt Országgyűlés! Az állam akkor képes teljesíteni azt a kötelességét, amit a művelődéshez és az ingyenes oktatás biztosításához való alkotmányos jogok területén magára vállalt, ha a közoktatás költségeinek fedezetét a gyermekhez, illetve a tanulóhoz telepíti. Ezt az elvet követi az Alkotmánybíróság 1997. évi állásfoglalása, amelyre a kiegészítő támogatások egész rendszere ráépül. Eszerint: “Alkotmányos követelmény, hogy az állam vagy a helyi önkormányzat az egyházi jogi személyek által fenntartott közoktatási intézmények működéséhez a hasonló állami és önkormányzati intézményekével azonos mértékű költségvetési támogatáson kívül olyan arányú kiegészítő támogatást nyújtson, amilyen arányban ezek az intézmények állami vagy önkormányzati feladatokat vállaltak át.ö

A kiegészítő támogatás rendszerére a vatikáni egyezmény is nemzetközi garanciát nyújt. Ennek megkötése után lépett hatályba az az 1997. évi törvény is, amely kimondta, hogy “az egyházi intézményfenntartók által ellátott nevelési, oktatási, felsőoktatási, sport-, kulturális, szociális, egészségügyi, illetőleg gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységnek a központi költségvetési finanszírozása az állami és önkormányzati intézményekre vonatkozó általános szabályok alapján, azokkal azonos mértékben történikö. Ezzel szemben a valóság sajnos az, hogy az egyházi óvodába járó gyerek 31 ezer forinttal, a bejárók további 46 ezerrel kapnak kevesebbet. Az egyházi óvoda normatív támogatása 10 720 forinttal csökken, az egyházi alsó tagozatosoké 13 020 forinttal. Az egyházi idősotthon gondozottja 59 200 forinttal, az emelt szintű gondozott 263 300 forinttal kap kevesebbet. Az egyházi idősotthon normatív támogatása 200 ezer forinttal, az egyházi kollégium normatív támogatása pedig fejenként 58 ezer forinttal csökken. Ez nem a számháború része, abban mi nem veszünk részt, ezek konkrét adatok, mindez viszont valóságos alkotmánysértés; nem tudjuk, hogy kinek áll érdekében.

Köszönöm elnök úr, és remélem, hogy pozitív választ kapok a felvetésre. Köszönöm, államtitkár úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
261 30 2005.11.04. 18:59  1-145

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az egyházi oktatás jövő évi finanszírozásáról tegnap már elmondtam, hogy ennek tervezete sajnos a jogegyenlőtlenségnek a költségvetése. Nemcsak a jól működő magángazdaság és a rosszul működő állam kiáltó ellentétét nem képes áthidalni, de törvénysértéseket is kodifikál, erre pedig semmilyen pénzhiány nem adhat alapot. Az MDF úgy ítéli meg, hogy nem annyira az MSZP törekvései, mint inkább az SZDSZ szándékai jelennek meg benne, ami nemcsak a magyar egyházakra, de magára a koalícióra nézve is fölöttébb káros. Az MDF és a magam álláspontját három fő kérdésben kívánom ismertetni.

Először is a finanszírozás alapelveiről. Az egyházi közoktatás finanszírozása '97 óta úgy történik Magyarországon, hogy minden egyházi intézmény fönntartója növendékei után megkapja azt az alapnormatívát, amelyet az ugyanazon korosztályú, típusú intézményfenntartó önkormányzat is megkap. Az egyházi fenntartó ugyanígy jut hozzá az úgynevezett kiegészítő hozzájárulásokhoz - napközi, iskolaotthon, felzárkóztatás, kisebbségi oktatás, diáksport és a többi -, valamint a kötött felhasználású támogatásokhoz, amelyek a pedagógus-továbbképzéshez, az informatikai fejlesztésekhez szükségesek. Mindezeken kívül, az önkormányzati saját ráfordítást helyettesítendő, az egyházi fenntartók hozzájutnak még a közoktatási kiegészítő támogatáshoz is. Ennek előlegét a kormány javaslatára az Országgyűlés állapítja meg a költségvetési törvényben, úgy, hogy megbecsülik azt az összeget, amelyet az előző évben, vagyis a tárgyalandó költségvetés előtt két évvel az önkormányzati intézmények átlagban országosan egy-egy ellátott személy után kaptak, és ezt az átlagot kapják az egyházi fenntartók is kiegészítésül. A kiegészítő támogatás pontos összege az alapnormatíva változásától is függ; ha a normatíva nagyobb mértékben nő, a kiegészítő támogatás kisebb lesz, sőt még csökkenhet is.

Az alapnormatíva a működési költségeknek csupán 40-70 százalékát fedezi iskolatípustól és a helyi feltételektől függően. Az önkormányzatok egy részének vannak saját bevételei is, és további jogcímeken is kaphatnak további normatív támogatást a költségvetésből, ezért lényegesen többet fordíthatnak intézményeikre, mint az azokra kapott alapnormatíva. Erre azonban az egyházaknak nincs lehetőségük, ráadásul az egyházak nem kaphatták vissza eltulajdonított infrastruktúrájukat, sőt azokat az ingatlanokat sem, amelyek a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló '91. évi XXXII. törvény hatályba léptekor, vagyis '97. június 30-án már nem voltak állami vagy önkormányzati tulajdonban. A kiegészítő támogatás rendszere az Alkotmánybíróság '97. április 25-ei állásfoglalása nyomán, valamint a kormány és az Apostoli Szentszék közt kötött megállapodás alapján jött létre, vagyis - és ez a lényeg - alkotmányos és nemzetközi garanciák is biztosítják.

Másodszor az alapnormatívákról, a kiegészítő hozzájárulásokról és a kötött felhasználású támogatásokról szólok. A tervezet szerint a kormány minden óvodás és általános iskolás gyerek után jövőre 10 ezer forinttal kevesebb támogatást ad. Ennek oka, hogy megszűnik az idén szeptembertől decemberig nyújtott kiegészítő támogatás. Más kérdés, hogy a kis létszámú intézmények ezt az idén sem kapták meg, miközben őket sajnos más elvonások is érintették.

Az alapnormatívák többsége jövőre egy fillérrel sem nő, változatlan marad az óvodai nevelés, az általános iskolai oktatás, a középiskolai képzés és a szakképzés alaptámogatása. Hogy ez mire volt elegendő, azt jól mutatta már a nyáron megszüntetett több mint kétszáz intézmény sorsa. Nyilvánvaló, hogy a befagyasztott normatívák, a jelentősen emelkedő energiaárak és az emelkedő bérek miatt 2006-ban sem képesek biztosítani a működés feltételeit.

A jövő évi költségvetés tervezetében legszerényebben számolva is 13,45 milliárd forinttal jut kevesebb az oktatásra. 14 normatíva megszűnik, 26 normatíva változatlan marad vagy épp csökken. Az egy gyermekre számított elvonás 10 928 forint.

A kormány az előző ciklusban kiemelten támogatta az esélyteremtés intézményeit, a kistelepülések óvodáit, iskoláit és a kollégiumokat, mert tisztában volt azzal, hogy az esélyegyenlőség biztosítása nem azt jelenti, hogy mindenkinek ugyanannyi támogatást adunk, hanem azt, hogy mindenkinek annyi támogatást kell kapnia, amennyi tehetsége kibontakoztatásához, a sikeres előrehaladáshoz szükséges.

Ez a kormány nem támogatta a falvak, közösségek oktatási intézményeit. Különböző ürügyekkel, de mindig az erőszakos körzetesítésre, az óvodák, iskolák bezárásának valamilyen úton-módon történő kikényszerítésére törekedett. Nem lesz másként 2006-ban sem, hiába mondják, hogy támogatják - igen helyesen -, hogy minden településen legyen óvoda és alsó tagozatos oktatás.

 

(10.50)

2005-ben 12 500 és 50 ezer forint között alakult a támogatás. 2006-ban a törvényjavaslat szerint a települések egy része kiesik a támogatott körből, más részük támogatása változatlan marad, míg az 1100 fő alatti intézmények esetében a támogatás a felére csökken. A terv szerint a 3500-30 000 fő közötti települések jövőre nem kapják meg a kiegészítő támogatást, azaz januártól 12 500-zal kapnak kevesebbet gyermekenként, mint az idén. A terv szerint az 1100-3000 fő közötti településeken a támogatás összege nem változik, tavaly is, idén is ez 25 ezer forint volt gyermekenként. De míg ez a támogatás az idén még valamennyi általános iskolás diák után járt, jövőre az 5-8. évfolyamosok után a fenntartók már semmilyen támogatást sem kapnának. Azok az 1100 fő alatti települések, amelyek nem társulnak, 25 ezer forintot fognak kapni, ez változatlan marad. Ám erre az intézményi körre is igaz, hogy 2006-ban az 5-8. évfolyamra járók után semmilyen támogatás nem jár.

A kormány javaslata azokat az 1100 fő alatti településeket sújtja a legnagyobb mértékben, ahol az óvoda és az alsó tagozat helyben működik, a felső tagozatos oktatást pedig más településekkel közösen, társulással oldják meg. Ezen településeken a tavalyi 50 ezer forint/fő helyett csak 25 ezer forint/fő támogatás az, amit a fenntartók igényelhetnek, így tehát a normatíva a felére csökken. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a társulási normatíva is jelentősen, 45 ezer forintról 30 ezerre csökken, ami összességében gyermekenként a legkisebb, leginkább rászoruló települések esetében akár 40 ezer forintos elvonást is eredményezhet.

A tanév közbeni normatívacsökkenés önmagában is aggályos, hiszen az előre nem látható változás olyan évfolyamokat is érint, amelyek indításáról korábban már megszületett a döntés, vagyis a javaslat bizonyos tekintetben sajnos visszamenőleges hatályú. Az egyházi oktatás sohasem juthatott hozzá közvetlenül, tehát normatívaként az úgynevezett településtípusú támogatások közül a társulások és a kistelepülések támogatásához, valamint a középiskolák, a bejárók támogatásához. Ehhez járult, hogy 2005 óta az általános iskoláktól is megvonják a bejárói támogatást.

A 2004. évi költségvetés elszámolásakor történt meg először az is, hogy ezeket az egyházi fenntartók részéről el nem érhető támogatási formákat még közvetett módon sem, tehát a közoktatási kiegészítő támogatáson keresztül sem érvényesítették. Két kistelepülési intézmény közül az egyházi a hátrányos helyzetű, bár igaz, hogy számára a közoktatási kiegészítő támogatást saját egyháza biztosan eljuttatja, míg az önkormányzat részéről a hozzájárulás mértéke bizonytalan.

A kollégiumok fenntartásával egy-egy fenntartó más települések oktatási feladataiból is részt vállal. Az előző kormány arra törekedett, hogy a kollégiumokat bekerülési költségen támogassa, vagyis az e címen igényelhető normatíva lehetőség szerint az ellátás teljes költségét fedezze. A 2006. évi költségvetés viszont jelentősen csökkenti a kollégiumok támogatását, olyannyira, hogy idén egy tanuló után 350 ezer forintnyi támogatás jár, jövőre ez az összeg már csak 292 ezer lesz, a támogatás csökkenése tehát 17 százalékos.

Még nagyobb összeget, gyermekenként csaknem 200 ezer forintot vonnak el a sajátos nevelési igényű, fogyatékos gyermekekkel foglalkozó intézményektől. Itt a támogatás összege 770 ezer forint/főről 584 ezer forintra csökken.

Az egyházi oktatás rendszerében központi helyet foglal el a szakközépiskolai oktatás, és a tanulók jelentős része is kollégiumi nevelésben részesül.

Arról már többen szóltak, hogy 2006-ban megszűnik az iskolai sporttámogatás, drámai mértékben csökken a művészetoktatás támogatása, és nincsen fedezet az erdei iskolák finanszírozására sem. Holott a statisztikák szerint a magyar gyerekek jelentős része elhízott, túlsúlyos, a tervezet mégis azt javasolja, hogy szűnjön meg az iskolai sport 1300 forint/fős támogatása. Miközben az ijesztő statisztikák szerint egy gyermek átlagosan napi 3 óra 22 percet nézi a tévét, aközben 2006-ban folytatódik a művészetoktatással foglalkozó intézmények támogatásának csökkentése.

A zenét tanulók esetében az idei 105 ezer forintos normatíva több mint 24 százalékkal, 80 ezer forintra csökken, a többi művészeti ág esetében 40 ezer forint jut egy-egy gyermekre, ami harmadával, 19 ezer forinttal kevesebb, mint az idei, és több mint 40 százalékkal, 28 ezer forinttal kevesebb, mint a 2004. évi támogatás volt. Mindeközben a zeneművészeti képzés során a kötelező órák száma 50 százalékkal nőne, így az egy órára vetített támogatási összeg e képzések esetében jövőre tehát a felére csökken. Mindez azt is előrevetíti, hogy a 2005-ben kötelezővé tett tandíj a következő évben jelentősen megnő, ami egy átlagos vagy annál alacsonyabb keresetű családban élő diák számára könnyen a művészeti tárgyak tanulásának végét jelentheti.

A Magyar Református Egyház a 2005-2006. tanévben 11 művészeti oktatási intézményt tart fenn, ráadásul olyan mostoha sorsú régiókban, ahol a tandíj mértéke nem növelhető, ahol már a bevezetés is a szegény családok elleni vétek volt. A művészetoktatási intézmények további fenntartása ilyen finanszírozás mellett 2006-ban valóban ellehetetlenül.

Harmadszor: a közoktatási kiegészítő támogatás jövő évi tervezéséről. A költségvetés tervezetének 30. § (2) bekezdése a közoktatási kiegészítő támogatás összegét nem tartalmazza. A 2004. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvény előkészítése során a kormány az egyházakkal szembeni egyeztetési kötelezettségének sajnos nem tett eleget. Az önkormányzati intézményekben az egy gyermek oktatására, nevelésére szánt pénznél a 2005-2006. évi számítások figyelembe veszik az önkormányzati források bővülését, de a tanulói létszám csökkenését illetően csak a művészetoktatás figyelmen kívül hagyásával számolnak. A számítás alapján - ezek PM-adatok - a közoktatási kiegészítő támogatás normatívájának legalább 144 158 forint/tanuló összegnek kell lennie.

Szólni kell a közoktatási kiegészítő támogatás jogcímeiről is. A 30. § (2) bekezdése szerint, idézem: “A közoktatási feladatot ellátó egyház a normatív hozzájáruláson és támogatáson túl az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló '97. évi CXXIV. törvény - ez az egyházi támogatási törvény - 6. §-ában meghatározottak szerint kiegészítő támogatásra jogosult. A (3) bekezdés alapján kiszámított támogatási összeg - függetlenül az igénybe vett közoktatási szolgáltatás számától - x forint/év minden valós ellátott gyermek, illetve tanuló után, amely a fenntartó egyházat illeti meg óvodai ellátottak, iskolai közismereti oktatásban, szakképzési elméleti oktatásban, gyógypedagógiai oktatásban részt vevők - felsorolja a melléklet, hányadik pontban kire vonatkozik - létszáma alapján. E kiegészítő támogatásra az egyház a felsőoktatási intézmény gyakorló intézményében oktatottjai után nem jogosult.ö

A 2005. évi költségvetés két területen szűkítette a kiegészítő támogatásra jogosultság jogcímeit, a művészetoktatást, valamint a korai fejlesztést és a fejlesztő felkészítést vette ki a jogcímek közül. A művészetoktatás esetében nincs összhang az egyházak között a számításba vételtől, jobbára a Katolikus Egyházról szóltam, de a Magyarországi Református Egyház a korai fejlesztés és a fejlesztő felkészítés tekintetében ragaszkodik az igényjogosultság rögzítéséhez.

A 3. számú melléklet 17/b és 17/c pontjaiban rögzített korai fejlesztés és fejlesztő felkészítés nyilvánvalóan közoktatási közfeladat. Ez esetben az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének feltételeiről szóló már idézett törvény 6. §-a alapján e két feladat után is igénybe vehetik az egyházak a közoktatási kiegészítő támogatást, hiszen - idézem - öAz egyházak további támogatásra jogosultak, amelynek alapja a közszolgáltatásokban részesülők azon döntése, ahogyan az egyház által fenntartott intézmények közszolgáltatásait igénybe veszik.ö

A közoktatásról szóló '93. évi LXXIX. törvény megfelelő bekezdése megadja a lehetőséget a sajátos nevelési igényű tanulóknak, hogy a különleges gondozás - óvodai nevelés, iskolai nevelés s a többi -, elméleti oktatás, gyógypedagógiai nevelés mellett a korai fejlesztés vagy a fejlesztő felkészítés keretében is igénybe vehessék ezt a támogatást.

Néhány szót sajnos a bejárók támogatásáról is ejtenünk kell. A költségvetési tervezet IV. fejezete “A központi költségvetésen és az államháztartáson kívüli szervezetek kapcsolataö címet viseli, az alcím pedig az, hogy “Az egyházak és a társadalmi önszerveződések támogatásaö több paragrafusban. Ezek meghatározzák, hogy mely állami hozzájárulások, pontosabban alapnormatívák, kiegészítő hozzájárulások és kötött felhasználású normatív támogatások illetik meg a nem állami - világos, hogy ez esetben egyházi - intézmények fenntartóit. Az alapnormatívák és a kiegészítő hozzájárulások most is a törvény 3. mellékletében találhatók, a támogatás a 15-20., illetve a 22. pontokkal azonos jogcímeken jár az egyházi intézményeknek.

 

(11.00)

A központosított előirányzatokat az 5. melléklet tartalmazza. Itt is fel van sorolva, hogy mely pontok érvényesek a nem önkormányzati fenntartókra. A kötött felhasználású normatív támogatások a 8. mellékletben találhatók. Itt is az első rész 1. és 3-4. pontjaiban meghatározott jogcímek azok, amelyek - még egyszer mondom - az egyházi fenntartókra is érvényesek.

A szektorsemleges finanszírozás elve megköveteli, hogy az úgynevezett településtípusú támogatások közül a bejáró hallgatók támogatásához a nem önkormányzati intézmények fenntartói közvetlenül hozzájuthassanak, a társulások, a kistelepülések és a többcélú kistérségi társulások oktatási célú támogatása pedig közvetetten a közoktatási kiegészítő támogatáson keresztül jusson el az intézményfenntartókhoz. A tervezet ezeket a jogcímeket kiegészítő támogatásban tervezi részesíteni. Azonban fontos, hogy a bejárók támogatása közvetlenül illesse meg a nem önkormányzati fenntartókat is.

A közalkalmazottakat megillető munkaidőről, a pihenőidőről és az illetményről is szólni kell az egyházi fenntartású intézmények esetében. A költségvetési törvény tervezetének 30. §-a sajnos nem tartalmazza az előző évek költségvetési törvényeinek azt a bekezdését, amelyik az egyházi oktatási intézmények dolgozói számára a hasonló közfeladatokat ellátó munkavállalókra vonatkozó munkaidőt, pihenőidőt és illetményszabályozást biztosítja. Ez a szakasz így szól: “A normatív hozzájárulásban és támogatásban részesülő nem állami fenntartású intézmény, valamint a működéséhez rendszeres központi költségvetési támogatásban részesülő, jogi személyiséggel rendelkező közgyűjtemény a munkavállalók számára legalább a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény meghatározott paragrafusaiban megállapított, a munkaidőre, pihenőidőre, előmeneteli és illetményi rendszerre vonatkozó feltételeket köteles biztosítani. A közfeladatokat ellátó normatív állami támogatásból részesülő nem állami, nem önkormányzati, vagyis egyházi intézmények alkalmazottjainak munkaideje, pihenőideje és illetménye megállapításának szabályai természetesen nem különbözhetnek a hasonló közfeladatokat ellátó intézmények alkalmazottaira vonatkozó előírásoktól.ö

Mindez a nem állami, nem önkormányzati intézményekben dolgozó munkatársak hátrányos megkülönböztetését jelenti, mármint az, ha ez így marad.

Ott vannak aztán még a szaktárcák támogatásaihoz, a pályázatokhoz való hozzáférés lehetőségei is. Itt az a fontos, hogy már a 2005. évi költségvetés sem tartalmazta a korábbi éveknek ezt a normaszövegét: “A közfeladatot ellátó egyházi szervezet az önkormányzati intézményekhez hasonlóan a feladata ellátásához kapcsolódóan fejlesztési, ingatlanfelújítási és egyéb támogatásban részesülhet a szaktárcák költségvetéséből.ö Ez a passzus tehát hiányzik. A közfeladatot ellátó nem állami, nem önkormányzati, tehát egyházi intézmények számára a szektorsemleges finanszírozás biztosítása érdekében igenis biztosítani kell a feladatellátáshoz kapcsolódó források hozzáférhetési jogát. Ezért az MDF szerint ennek a szabályozásnak vissza kell kerülnie a jogszabályba.

Tisztelt Országgyűlés! Ha a költségvetés így kerül elfogadásra, akkor a kormánytöbbség a valódi liberalizmus szellemétől merőben idegen, alkotmánysértő és nemzetközi szerződést megszegő törvényre mond igent. Az MDF azt kéri önöktől, hogy ne szentesítsék a magyar egyházak jogegyenlőtlenségét.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
262 162 2005.11.07. 2:01  161-164

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Nem ígérem, hogy több maléves kérdésem nem lesz, de a Marosvásárhely-Budapest légijárat ügyében természetesen ez az utolsó, hiszen lesz légijárat.

Szeptemberben a kérdést már feltettem, és akkor elmondtam azokat az összefüggéseket, hogy a tőke bevonulása milyen módon függ össze Székelyföld felemelkedésével, illetve, hogy ezt autópálya híján hogyan lehet elősegíteni. Természetesen szükség van egy ilyen légijáratra, mert ez Magyarországnak nemzetpolitikai érdeke is.

Ma már örömmel mondhatom, hiszen éppen ezt szerettem volna magam is elősegíteni, hogy 2006. január 16-ától március végéig heti három - ha jól tudom -, később pedig nyártól heti négy járat lesz. Nagy öröm ez a gazdaság, a kereskedelem és a befektetési élet szereplőinek, nemkülönben az egész Székelyföldnek és vonzáskörzetének. Erről a helyről köszönöm meg én is a Malév döntését. Egy jó dolog tehát, amivel megvolnánk.

Azt azonban meg kell kérdeznem, hogy amikor ezt sürgettem, miért nem jött erre válasz, amikor a román légügyi hatóságok engedélye már június 30-án megérkezett a Malévhez a járat ügyében. Amikor a magyar-román kormányülésen is napirenden volt, a tervekről és az eredményekről miért nem tájékoztattak engem, a pont erről érdeklődő parlamenti képviselőt? Akkor olyan válaszokat kaptam, hogy ki gyakorolja a tulajdonjogot, ki a szakmai felügyeletet, és hogy a GKM nem szól bele a dologba. Most a Malév honlapján azt olvastam, a járatengedély megszerzésében nagy segítséget kapott a minisztériumtól, amit megköszön ott is, nyilván teljes joggal.

 

(17.00)

Természetesen ezt én is köszönöm, és most, hogy már az ügyön túl vagyunk, mégpedig pozitívan, némi könnyebbséggel, de mégiscsak meg kell kérdeznem, hogy mindez miért volt titok akkor, amikor kérdeztem.

Köszönöm, államtitkár úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
266 6 2005.11.15. 4:21  5-8

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Amint a sajtó is hírt adott róla, többen is tiltakoztunk bizonyos rajzfilm miatt, amit a Cool TV sugárzott. Ez a South Parkot másoló, de még a hazai, legpocsékabb tömegfogyasztású médiában is csatornaszintű kis munka a magyar történelem jeles alakjait vonultatja föl, Jáksó László médiagéniusznak, közös nemzeti kincsünknek tárgyhoz illő magyar hangjával. A színes kis rémálom nívóját az is jól jellemzi, hogy a Hungarikum vidám, mégis oly - idézek - “korszerű, bátorö jeleneteiben gróf Széchenyi István a lovaival fajtalankodik. Azt azonban már, hogy Szűz Máriát pornófilmhősnőként szerepeltetik, akin a vatikáni pápai gárda tagjai töltik kedvüket, ez már sajnos ugyanaz a fajta jókedvű provokáció, mint amilyen nemrég az a rádiós szöveg volt, amelyik a keresztények kiirtására szólított föl. Természetesen az sem volt kirekesztő, sem pedig gyűlöletkeltő, csupán humoros volt, keresztény magyar állampolgárok milliói jólesőt nevettek rajta.

Hiába nem számít, ez az olcsó játék már olyan bőszítően primitív és alantas nívótlanság, mi több, beteges aljasság, amit nemcsak a hívő emberek, de senki sem köteles eltűrni, még a médiaszabadság szent nevében sem. Ez ugyanis nem a fölvilágosult szabadság, hanem az agresszív tisztátalanságnak az üzenete. Az ilyen, úgynevezett korszerű nemzettudat-formálás nem valami sajátos radikális, ironikus, művészi történelemértelmezés, hanem csak primitív szégyen. A tehetségtelenségnek különben számtalan más útja is van, különösen pályázattal, de nem kell minden szennyet képernyőre vinni, elég, ha csak kifizetik.

Nos, hogyan vélekedik a kormányzat erről? Fellép-e ez ellen a kulturális minisztérium? Ezt a kérdést azért kell föltennem, mert amikor tavaly ősszel, az ugyancsak a Cool TV-ben sugárzott egyik adásban egy idősebb férfi barát, úgymond, egy 17 éves fiút vezetett be a homoszexualitás oly népszerű örömeibe, akkor a panaszbizottság a tiltakozókat elutasította, az indokuk az volt, hogy nincs semmi probléma, mert a műsorszolgáltató a törvényi előírásoknak eleget tett.

Tisztelettel kérem itt is, hogy a megtűrt deviancia ne legyen nemzeti norma, mert hogyha valamit, akkor az oly nagyon megszeretett garanciatörvénynek azt is tartalmaznia kell, hogy minden, ami némelyeknek kívánatos, a többieknek kötelező. A kérdést azért kell föltennem, mert a Szűz Máriát pornószínésznőként beállító rajzfilm most folyó ügyében hasonló tárgyilagosságra számíthatunk. Miért? Mert, idézem: “A csatorna illetékesei nem tartanak attól, hogy letiltják a műsort, mivel ők - úgymond - betartják a jogszabályokat.ö

A múlt csütörtökön pedig megjött a turul, a nemsokára lezárandó Szabadság híd és az SZDSZ közös kedvenc jelképe is. A mítoszi madár jó vastagon ráplöttyintett a térképre, ez lett a térképen a rajzfilmben Magyarország. Ez a turul persze körültekintő volt, és óvatosan jelölte meg a Kárpát-medencét, nehogy bárki is a szomszéd népek nemzeti érzékenységére hivatkozhasson. Aztán jött még Szent István és Mátyás király is, a jelenet végén pedig a Magyarok Nagyasszonya zuhant le széttárt ágyékkal, a magyar ifjúság épülésére. Talán erre kéne hogy figyeljen Magyar Bálint is.

Tisztelt Országgyűlés! Miféle ország az, ahol a jogszabályok állítólag megvédik a vallásos embereket is, hogy ne beszéljünk Európa kétezer éves keresztény kultúrájáról?! Csakhogy úgy látszik, nem jó helyen védik meg, mert a média az egészen más, ott mindent lehet, mert a művész szabadságának nem lehet korlátot szabni. Ma bizonyos médiacsatornák bizonyos adásai joggal viselik a “csatornaö nevet, csakhogy a szó latin “kloákaö értelmében.

Mégis mit mond az ügyben a kulturális minisztérium? Ugye nem azt, hogy az erkölcsrombolás nézettsége kicsi, és ha kevesen eszik a csirkét, akkor a madárinfluenzát sem kapják el annyian, ahányan megnézik a híradókat? Ugye nem az lesz a válasz, tisztelt államtitkár úr, hogy ez nem a minisztérium hatásköre, mert ott van az ORTT, az majd elintézi? Nekik lehet, de nekünk semmiképpen sem fér bele, ahogy mondani szokták.

Köszönöm a figyelmet, és várom a kormány válaszát. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
268 130 2005.11.21. 1:58  129-136

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Megérett a helyzet a kor követelményeinek megfelelő, modern, radikális, liberális oktatási reform bevezetésére, egy olyan reformra, amely a két ciklussal ezelőtt elkezdett és azóta egyre vadabb átalakítás során végre kishitűség nélkül hagyja figyelmen kívül a pedagógust, a gyereket, a szülőt és a tankönyvkiadókat.

Igaz, hogy az anyanyelvi kompetencia hiánya védtelenné teszi a felnövekvő generációkat, de ma a korszellem az, hogy aki négyszáz szót ismer, az tízszeres hátrányba kerül azokkal szemben, akik negyven szót használnak, ezt az esélyegyenlőséget pedig ki kell egyenlíteni. Szakítani kell minden értelemmel és hagyománnyal, hogy az SZDSZ legalább a magyar közoktatást legyőzhesse egyszer s mindenkorra.

Szakítani kell a tankönyvek méretének, súlyának és szótagszámának vizsgálgatásával, itt az ideje, hogy méretre vágjuk a mondatokat, és kiirtsuk a fogalmakat. Mert a gyerekek nagy része nem érti meg, amit olvas, ez pedig nyilván a százötven betűhelynél hosszabb mondatok hibája, a hibát pedig úgy lehet csak teljesen kiküszöbölni, hogyha semmi szöveg nincsen. Kép meg ugye nem kell, ott van az internet, úgyhogy tankönyv sem kell. Ezért nincs szükség a tankönyvkiadásra sem, leszámítva azokat a baráti cégeket, amelyekről a költségvetésben mindenképpen gondoskodni illik. Nincs messze az idő, amikor a magyar oktatás teljes felszámolására is sor kerülhet, de ha mégsem, akkor csak az védheti meg, hogy az MSZP ezt a tárcát mindig biztos járandóságként adhassa oda a szabad demokratáknak.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdezem: szabad-e az úgynevezett tankönyvelméleti kutatások friss laboratóriumi eredményeivel ilyen agresszíven végigkísérletezgetni a közoktatást? És mi lesz a kiadókkal, a már fölhalmozott, milliárdos értéket jelentő, tartós tankönyvekkel?

Figyelemmel várom válaszát. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
268 134 2005.11.21. 1:05  129-136

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Amit ide nem kell behozni, ön szerint az a pártpolitika kérdése. Mit ad isten, a parlamenti demokráciában pártok szoktak a parlamentben megszólalni! De egy dologgal mindenképpen meglepett: engem még fideszesnek senki sem nézett, mint ahogy önt én nem SZDSZ-esnek nézem. Ennyit a kormányösszetételről.

Én azonban a tankönyvekről beszéltem, tankönyvekről és használható tankönyvekről; nem ilyen agyatlanul leredukált, állítólagos kutatási eredményekre hivatkozó, gyakorlatilag méretre vágott tankönyvekről, amelyekből - az ön kifejezésével élve - majd a tanulók meg a pedagógusok kiemelik a tudást.

Szerintem a magyar oktatás valódi hibáin kellene javítani, nem pedig mindenféle eszement ötletekkel - ilyet én mondhatok mint parlamenti képviselő, akit lehet bírálni a kormánynak, de pillanatnyilag a helyzet fordított -, ilyen eszement ötletekkel előállni, és kegyetlenül, agresszívan végigkísérletezni a magyar oktatást ezekkel az ötletekkel.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
272 159 2005.11.28. 2:01  158-165

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Azt persze, hogy hol a határ, sajnos Trianon óta pontosan tudjuk.

A kérdésem arra vonatkozik, hogy hol van a határa annak a jelenségnek, ami hetek óta tapasztalható a magyar-ukrán határ közúti átkelőhelyein. Erről mi már beszéltünk, és akkor nagyjából egyet is értettünk a teendők megítélésében és az intézkedésekben. A súlyos jelenség lényege közismert, a vám- és pénzügyőrség közleményeivel együtt, a beregsurányi demonstrációban kifejeződött elkeseredett tiltakozásnak az oka az átkelés rendkívüli megnehezedése volt. Korábban a VPOP ezt a madárinfluenza elleni védekezéssel indokolta. Magát a körültekintő védekezést - múltkor is mondtam - magam is helyeslem, ürügyként való felhasználásával azonban nem tudunk egyetérteni. Később aztán megjelent a csempészmotívum.

A hatályos vámszabályok betartásával ugyancsak teljes mértékben egyetértünk, az azonban elfogadhatatlan, hogy a panaszosok szerint egy óra alatt még mindig csak 3-4 gépkocsit engednek át Kárpátaljáról, miközben egyes vámtisztek kávéznak és cigarettáznak. Ez nem vád, ez az érintettek helyszíni tapasztalata, amiről minden híradó beszámolt.

Nade életképek helyett a lényegre térek: a VPOP szóvivője szerint, amióta bevezették a szigorú ellenőrzéseket, a magyar-ukrán határállomásokon megszűnt a várakozás. Azt mondta, hogy miután a csempészek elmaradtak, a családtagok, turisták gyorsan átjuthatnak. Hogy ez mennyiben felel meg a valóságnak, elegendő a sajtó és a televízió híreivel ugyancsak összevetni. A szóvivő korábban azt is elmondta, érdemes volna megnézni, hogy a demonstrálók között mennyi lehet a csempész.

Talán azt is érdemes lehetett volna megnézni, hogy a hírek szerint miért részben új állomány teljesíti a vámszolgálatot - amennyiben ez igaz. De a lényeg, és azt szeretném kérdezni a miniszter úrtól: mikor állhat helyre a normális átkelési rend?

Figyelemmel várom válaszát. (Dr. Csáky András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
272 163 2005.11.28. 1:19  158-165

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Miniszter Úr! Vitán fölül, jót akar a kormány, jót akar a képviselő, és jót akarnak a vámszervek is, ebben nincsen közöttünk konfliktus. Sőt, egyébben sincsen, csak az a probléma, hogy ezt a képet, ezt a beállítást, amit én elhiszek természetesen, ezt nem nekem kell tudnom vagy éreznem, hanem azoknak, akik panaszkodnak, és akik nemcsak úgy járatják a szájukat, hanem akik megszenvedték, hetek óta, hónapok óta megszenvedik ezt a dolgot. Ha ők ugyanazt érzik, hogy a miniszter úr helyzetképe, amit a szervektől kapott tájékoztatás alapján fölrajzolt, helytálló, semmi probléma.

A normális átkelési rendhez hozzátartozik még természetesen a civilizált körülmények biztosítása, amiről eddig beszéltünk, a rövidebb átkerülési, átjutási idő, illetve az az emberi bánásmód, ami egy határállomáson a magyar szervektől, különösen amikor határon túli magyarokról, szemköztiekről van szó, elvárható, ezekben foglalható össze. És mondom, ha a rend ilyen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) értelemben, ahogy miniszter úr említette, helyreáll, akkor én megígérem, többet interpellációt, kérdést ebben az ügyben nem fogok feltenni (Az elnök ismét csenget.), de akkor nem nekem kell megelégedettnek lennem, hanem a kárpátaljai magyaroknak elsősorban.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
276 178 2005.12.05. 2:09  177-180

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A XI. kerületben működő Őrmezői Közakarat Egyesület mint a Levegő Munkacsoport tagszervezete, területi népi kezdeményezés kitűzését indítványozta a 4-es metró dél-budai végállomásáról. Ennek a kezdeményezésnek a célja az, hogy a 4-es metró végállomása az Etele tér helyett a mindannyiunk által jól ismert budaörsi virágpiacnál kerüljön kialakításra már az építkezés első ütemében. Sokéves, kiérlelt elgondolásról van szó, amely voltaképpen lényege szerint nem is szorul magyarázatra, hiszen ezzel a megoldásával, vagyis a vonal meghosszabbításával tulajdonképpen a metróközlekedés lényege teljesül: minél hosszabb pályával minél nagyobb területet bevonni a tömegközlekedésbe. Ezáltal volna lehetséges az őrmezei, a kelenföldi és gazdagréti lakótelep közlekedésének tehermentesítése, illetve a budaörsi agglomeráció fejlődésének elősegítése.

Az indítványozók a kerületi önkormányzat képviselőit kérték fel arra, hogy a határozatuk nyomán a polgármester a nyomvonal módosítását kezdeményezze a Fővárosi Közgyűlésnél. A javaslattal a Magyar Demokrata Fórum és magam is mint a kerület egyik parlamenti képviselője természetesen régóta - minden politikától függetlenül - egyetértünk, egyetértek egyszerű észokok miatt, hiszen a nyomvonal-hosszabbítást az MDF évek óta szorgalmazza, lévén, hogy elegünk van abból, hogy a pártpolitikának még a közlekedés tervezése is áldozatul essen.

A területi népi kezdeményezés a terület jegyzője által hitelesíttetett, a támogató aláírások összegyűjtése megkezdődött.

Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarország fővárosának tömegközlekedése nem csupán a Fővárosi Közgyűlés ügye, amelyhez a kezdeményezők fordultak, hanem értelemszerűen a kormányé is. Kérdezem tehát, mi az álláspontja, támogatja-e a kormány a 4-es metró meghosszabbítását és a budaörsi végállomás majdani megépítését.

Köszönöm, és figyelemmel várom válaszát. (Taps az MDF soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
279 198 2005.12.12. 5:18  197-198

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ez az alkotmánymódosítási javaslat két mondatból áll, pontosabban az első mondatot egy másodikkal toldja meg. A kettő együtt így hangozna: “A Magyar Köztársaság zászlaja három, egyenlő szélességű, piros, fehér és zöld színű vízszintes sávból áll. A Magyar Köztársaság címere a fehér színű sáv közepén helyezkedik el.ö

Az alkotmány módosítását a címerrel ékesített zászlónak az a másfél évtizedes és az általános társadalmi, valamint állami, közhivatali gyakorlatban is széles körben elterjedt használati módja indokolja, amely az alkotmány írott szövegével máig ellentétes. Elég csupán arra utalnom, hogy a Magyar Köztársaságnak nem egy miniszterelnöke tette le az esküt az alkotmányellenes zászlóra, tudniillik arra a zászlóra, amelyen a fehér sávban a szent koronás címer volt látható.

A nemzeti jelképek egyesítésének elvi és gyakorlati kérdéseire rátérve el kell hogy mondjam, elvi tekintetben a jelen alkotmánymódosítás a címeres zászló használatát a rögtön felsorolandó indokok alapján tartja szükségesnek. És akkor is a Magyar Köztársaság címerének és zászlajának egyesítésére tennék javaslatot, ha a címerről egykor meghozott parlamenti döntés az úgynevezett Kossuth-címert kodifikálta volna, tekintettel arra, hogy mint mondtam, elvi kérdésről van szó, arról, hogy a két nemzeti jelképet helyezzük egymásra, a címert a zászlóra.

Gyakorlati tekintetben arról van szó, hogy a magyar nemzeti színek, sávok alkotta hagyományos nemzeti zászlónak és a Magyar Köztársaság címerének, nemzeti identitásunk e két jelképének régóta szorgalmazott egyesítése nem volna más, mint csupán a mindennapos gyakorlat törvényesítése. A címeres zászlót a sima trikolór mellett nemcsak magánszemélyek és az egyházak, társadalmi szervezetek, önkormányzatok, illetve az állami közintézmények alkalmazzák mindennaposan, hanem a Magyar Köztársaság külképviseleteinek, nagykövetségeinek, főkonzulátusainak és más kirendeltségeinknek jelentős része is. A címeres zászló használatának törvényesítését a magyar történelmi hagyományok mellett esztétikai, sőt marketingszempontok is igazolják, emellett még a jól megkülönböztethetőség, amelyen túlmenően az Európai Unió egyes tagállamainak hagyományos gyakorlata is alátámasztja azt. A nemzeti címer például a Görög Köztársaság, a Portugál Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Szlovák Köztársaság és a Szlovén Köztársaság zászlajának is részét képezi. Nem igaz tehát az a vád, megállapításnak álcázott észrevétel, hogy nincsen olyan zászló az Európai Unióban, amelyen a nemzeti címer szerepelne. Emellett az állami címer alapszíneiből ered, azokat hordozza a Lengyel Köztársaság, a Magyar Köztársaság, Málta, Németország, Olaszország és a Svéd Királyság nemzeti zászlaja, címerének egy eleme pedig még a Ciprusi Köztársaság zászlaján is megtalálható. Végezetül a javaslatot Glatz Ferenc akadémikus, a kormány megbízásából működő, úgynevezett jelképbizottság elnöke is támogatta.

Azt a körülményt sem hagyhatom említés nélkül, hogy a címerrel egyesített zászló, a címerrel ékesített zászló volna ebben az összefüggésben a Magyar Köztársaság állami zászlaja, míg a sima trikolór, a nem címeres nemzeti zászló, amit ugyancsak szabadon lehetne természetesen használni, volna pedig a nemzeti zászló. Erre a különbségtételre azért kell hangsúlyt helyezni, mert vannak államok a világban, hogy ne a szomszédság néhány országát mondjam, ahol a nemzeti zászló használata esetleg megengedett, míg a baráti Magyar Köztársaság zászlaja hallgatólagosan tiltott.

Alkotmányunknak a határon túli magyarokért való felelősségvállalás kodifikálására irányuló közös szándékát követve, a parlamenti pártok nemrégiben megkezdték a tárgyalásokat, és miután ennek legfőbb tartalma annak kinyilvánítása, hogy a határon túli magyarság a nemzet szerves részét képezi, e közösségek egyetértésével találkozik, nemcsak szükség van rá, de módunk is nyílhat elvileg arra, hogy az alkotmányt módosítsuk. A fenti javaslat elfogadása ezzel az alkotmánymódosítással egy időben lehetséges.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előbbiekben szerettem volna összefoglalni alkotmánymódosításom indokát, annak tudatában, hogy az az alkotmányügyi bizottság, illetve az alkotmányügyi bizottságnak az az ülése, amelyen az MSZP, az SZDSZ és a Fidesz elutasítólag, illetve tartózkodással ezt a javaslatot elutasította, alig volt nagyobb létszámú, mint a teremben jelenleg tartózkodó képviselőtársaink összlétszáma. Tehát az esélytelenek nyugalmával és voltaképpen a széles magyar nyilvánosság tájékoztatására kívántam csupán az elmondottakat előadni, tekintettel arra, hogy a szíve mindenkinek vérzik a címeres zászlóért, támogatni viszont senki sem hajlandó.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
280 4 2005.12.13. 4:36  3-6

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves kormánypárti Képviselőtársaim! Három hónappal ezelőtt a miniszterelnök úr három kis lépés megtételét ígérte a határon túli magyarság vezetőinek: az első a nemzeti vízum bevezetése január 1-jétől - ez a kormány saját hatásköre, ami két év után az MDF javaslatára teljesülhetett. A második az alkotmánymódosítás, amely a határon túl élő magyar milliókat végre az egységes magyar nemzet elidegeníthetetlen részének ismerné el. Végül a harmadik a határon túli magyarok parlamenti bizottságának felállítása. E kettőhöz parlamenti döntés szükséges, és itt a baj, mert ma sajnos úgy látszik, hogy e kettő nem teljesül.

Miért? Nincs meg a kormányzó pártok parlamenti többsége, vagy a kormánypártok nem hajlandók beváltani a miniszterelnök ígéreteit, vagy a miniszterelnök úr nem is kérte tőlük? Kérdés, hogy áll-e az adott szó. Az alkotmánymódosítás egyeztetése elkezdődött, de már az első megbeszélésen kiderült, hogy az SZDSZ, de a Fidesz sem hajlandó támogatni a határon túli magyarok érdekében teendő alkotmánymódosítást. Ott tartunk, hogy ez a Magyar Országgyűlés nem képes még arra sem, amit azért felsőbb iskolákban már régóta tanítanak, hogy különbséget kell, különbséget lehet tenni a politikai nemzet és a kulturális nemzet fogalma között.

Mi az oka annak, hogy december 5-e után egy évvel sem vagyunk képesek beleírni a magyar alkotmányba, hogy az elszakított magyar is magyar? Elképzelhetőnek tartják-e önök azt, kedves kormánypárti képviselőtársaim, hogy a szlovák, az ukrán, a román, a szerb vagy a horvát parlamentben vita legyen arról, hogy a határon kívül élő szlovák vagy román része-e az illető nemzetnek? Ezt önök sem tartják elképzelhetőnek, de a sajátjainkkal mégis így bánnának. És a határon túli magyarok bizottsága: taktika vagy tehetetlenség, netán a kormányfővel való halogató szembefordulás az oka, hogy önök még egy bizottság felállítására sem képesek? Ha én kormánypárti volnék, nekem kínos lenne, hogy a bizottságot, azt a bizottságot, amit a miniszterelnököm, a külügyminiszter, a házelnök, aztán az MSZP vezetői az elmúlt három hónap során kész tényként jelentettek be a magyarországi médiában és a határon túl, egyszerűen elfelejtem; elfelejtem, miközben mondogatok mindenfélét amúgy nemzetileg, a legalább bennem bízók megnyugtatására.

Önök jókedvű látogatásaikon mindent megígértek a meglátogatottak jól kimutatott örömére. Megjegyzem, igaz, hogy miután december 5-e óta minden határon túli magyar a kettős állampolgárság követelésével kel és fekszik, azóta a magyar szervezetek sem verik az ajtót azért, amit önök nekik megígértek - mi több, előfordul, hogy egy szervezetnek más a véleménye, ha a kormány kérdezi, és megint más, ha mások kérdezik. De megvallom, én is elkövettem azt a hibát, hogy elhittem; el, mert talán nem minden logika nélkül arra gondoltam, hogy van önökben bizonyos politikai lelkiismeret-furdalás december 5-e miatt. Arra gondoltam, hogy megtörténik legalább a lelki jóvátétel minimális kísérlete, vagy hogy a jól felfogott érdek vezet majd el oda, hogy ami nem költségvetési tétel, pénzbe nem kerül, ami a parlamentben elintézhető, az valóra is válik.

Nem lehetett feltételezni, hogy ez a javaslat is megáll majd ott, hogy egy többször módosított állásfoglalás miatt, amit a miniszterelnök ígérete érdekében nyilván lehetetlen kormánypárti többség birtokában módosítani, a házelnöknek nincsen joga szavazásra bocsátani. Nem fontos a nemzeti ügy, mert van más szabály.

Taktika vagy tehetetlenség az oka annak az állóháborúnak, amelyben a két nagy párt máig nem hajlandó megállapodni? Miféle szokásjog akadályozza meg, hogy közös nemzeti felelősségünknek eleget tegyünk? Az MSZP vezetői pártjuk nemzeti identitásáról értekeznek, de nem hajlandók megkérdezni a parlamentet, akarja-e vagy sem. Nem is érzékelik önök, mi a különbség egy újabb, Magyarok Világszövetsége-féle népszavazási kísérlet és a közös nemzeti akarat között?

Tisztelt Országgyűlés! A tavalyi népszavazás világossá tette, hogy a tévesen kettős állampolgárságnak mondott intézmény bevezetésére nem kerülhet sor. Kampányolni persze lehet vele, és lehet az ellenkezőjével is, annak ellenére, hogy a határon túliak azt kérték, hogy legalább az ő ügyüket ne tegyük kampánytémává. Hogy a határon túli bizottság ráér, meglesz majd az új ciklusban? Igen, de mi a garancia arra, hogy jövőre éppen az a két párt lesz majd képes megállapodni, amelyik ma elszabotálja? Ám a kérdés ettől még kérdés marad: miért nem képes a kormányoldal beváltani a miniszterelnök úr ígéreteit?

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
282 116 2005.12.19. 2:11  115-118

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Konkrét kérdéssel fordulok önhöz, remélve, hogy világos kérdésemre rövid választ kaphatok. Kérdésem nem a költségvetésre, hanem annak egyik kiszámíthatóan szomorú következményére vonatkozik.

Előrebocsátom azt is, hogy bár államtitkár úr az oktatási tárca működését illető, súlyosan elmarasztaló véleményemet jól ismerheti, a jelen ügyben pártpolitikai szempont nem vezet, illetve ebben az ügyben sem vezet pártpolitikai indíttatás vagy támadási szándék. Nem kívánok foglalkozni azzal sem, hogy milyen érzelmek, milyen választási megfontolások vezethetik az SZDSZ-t kormányzati működésében. Engem pártpolitikai meggondolás azért sem vezet, mert két nevezetes, nagyhírű gimnáziumról van szó, amelyek érdekében a kerület országgyűlési képviselőjeként kötelességem szót emelni.

A Budai Ciszterci Szent Imre és a hozzá földrajzilag is közel álló Szent Margit Gimnázium alkalmazottairól van szó, arról, hogy az egyházi fenntartású oktatási intézmények dolgozói ezután nem a közalkalmazotti bértábla szerint kapják majd a fizetésüket. Nem világos az sem, hogy miután az oktatási normatívák egy részét a kistérségi normatíva részévé tették, mit jelent ez majd a két egyházi iskola esetében. A kistérségi normatívát ugyanis csak az önkormányzatok kaphatják meg, és ezzel a megoldással az egyházi iskolák is kevesebbet kaphatnának jövőre, mint önkormányzati fenntartású társaik. Ha ez így lesz, az egyházi fenntartók sajnos arra kényszerülhetnének, hogy minden jó szándék ellenére kevesebb fizetést adjanak saját munkatársaiknak, vagyis ott vagyunk a kerületi önkormányzatnál, hogy tudniillik a különbség pótlása őket terhelheti. Ezért igazságtalannak, jogtalannak és alkotmányellenesnek tartom az egyházi alkalmazottak hátrányos megkülönböztetését. És nem csupán méltánytalannak, hanem egyházellenesnek is.

Visszatérve a tárgyhoz: tisztelt államtitkár úr, hogyan fog majd pontosan működni a Szent Imre és a Szent Margit Gimnázium, az országnak ez a két elismert, minőségi egyházi iskolája?

Figyelemmel várom válaszát. Köszönöm. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
283 178 2006.01.30. 2:22  177-180

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A '90-es évek elején az önkormányzati lakásprivatizáció során számtalan társasház műszaki, statikai, épületgépészeti és más dokumentuma sajnos elveszett. Ez a helyzet választókörzetemben, a lágymányosi lakótelep házainál is vagy beljebb nem egy Villányi úti régi, nagy tömbháznál is, de a kérdés országszerte milliókat érint.

Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi XXVI. törvény előírja ugyan az összes okirat megőrzésének kötelezettségét, miután azonban a lakásprivatizációban az önkormányzatok eladóként szerepeltek, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának állásfoglalása szerint az eladást követően nem voltak kötelesek megőrizni a megalakult társasházak műszaki dokumentációját.

Az engem felkereső választók a Fővárosi Kerületek Földhivatalának okirattárában is sikertelenül nyomoztak. A társasházak dokumentumai természetesen utólag is pótolhatók persze, de ennek többmilliós költségét a lakók nem képesek előteremteni.

Miért van szükség ezekre a régi papírokra? Azért, mert felmérési terv és az összes műszaki paramétert tartalmazó egyéb okiratok nélkül a társasházak nem vehetnek részt az önkormányzati pályázatokon. Városnyi területek lakóépületeinek adatai hiányoznak, az itt lakók ezért automatikusan szorulnak ki mindazokból a lehetőségekből, amelyek pedig a felújításokhoz elvben nálunk, a XI. kerületben is rendelkezésükre állnak.

Nem színes és látványos, ellenkezőleg, aprólékos és fáradságos, drága munkáról van szó, de a nyilvántartások pótlása elkerülhetetlen. Ezért kérdezem az államtitkár úrtól: kinek a feladata az elveszett okiratok pótlása? És azt is, hogy elkészíti-e a kormány azt a törvényjavaslatot, amelyik első lépésben a földhivatal és Budapest esetében a Fővárosi Önkormányzat feladatává tenné először a hiányleltár elkészítését, mi, honnan hiányzik, második lépésben pedig előírná, kinek - remélhetőleg természetesen nem a társasházaknak - lesz, lenne majd törvényileg előírt feladata a dokumentumok pótlása.

Köszönöm, és figyelemmel várom válaszát. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
285 18 2006.02.06. 4:54  17-20

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Öt évvel ezelőtt Kiszely Gábor félezer oldalas könyvének, Az állambiztonság '56-tól '90-ig című könyvnek alig volt visszhangja, pedig bemutatta a kommunista restauráció politikai rendőrségét, a Nagy Imre-per koncepciójának realizálását és az egyházba is beépített ügynökhálózatot. A szerző néhány fenyegető névtelen levélnél többet nemigen kapott, igaz, hogy a könyvben képek nem voltak, hanem csupán sok-sok betű, meg a végén egy beszédes lista, és az is igaz, hogy nem színes szórólapon terjedt kampányhadjáratban.

Most azonban ismét szivárog a rendszer, minden hétre jut egy leleplezés, nem is akárkik. Nem szóbeszéd útján, hanem dokumentumokkal, és nem találomra, hanem célzottan; jó esetben hivatásos történészkutatók munkájának eredményeként, az egész mégis azonnal átalakul politikává. Miért? Mert nem zártuk le még a múltat, ezért ezt az egészet vagy a politika kezdi el használni, vagy csak botrányt, riadalmat, érzelmeket vált ki, ami persze megint nem más, mint politika, mert így bosszulja meg magát a legvidámabb barakk.

Idézek: "A közélet hónapról hónapra újabb és újabb ügynökbotrányoktól volt hangos, miközben esetleges volt, kinek az ügynöki tevékenységéről értesült a közvélemény. Egyféleképpen érhető el az, hogy a jövőben ne lehessen szelektíven a nyilvánosság elé tárni egyes személyek ügynökmúltját, ha nyilvánosságra kerül valamennyi, az állambiztonsági szervekkel egykor együttműködő vagy azok alkalmazásában álló személy kiléte." Csak emlékeztetőül: ez a mondat az MSZP 2005 februárjában benyújtott, el nem fogadott törvényjavaslatából származik.

Az MDF ma is azt mondja, amit akkor mondtunk, hogy a megfigyelt áldozatnak nem lehet kevesebb joga, mint azoknak, akik megfigyelték, vagyis nem a besúgót kell úgymond személyiségi jogilag megvédeni. Egy lépcsővel följebb lépve: nem a megzsarolt, megfenyegetett beszervezettek az igazi bűnösök, hanem a rendszer működtetői, például az a politikai rendőr, akit egy hosszú életút elismeréseként Bálint Sándor évtizedes üldözéséért tavalyelőtt kitüntettek és előléptettek; azok az önkéntes, szigorúan titkos tisztek, akik a legképzettebb és legjobban fizetett tagjai voltak a titkos hálózatnak. Míg a leleplezett ügynökök száma mára százon felüli, a többezres szt. tiszti állományból csak három személy vált ismertté. Mikrofilmen és mágnesszalagon is létezik a teljes lista a hálózati személyekről, ezt azonban nem adják át a szaklevéltárnak. Nem igaz, hogy ha átadnák, az sértené a kémelhárítás, a hírszerzés és a terrorelhárítás érdekeit. A kémelhárítás és a hírszerzés szt. állományának kinevezési okmányai ugyanis rég szabadon kutathatóak.

Az igazi bűnösök azok, akik az elnyomó rendszert működtették. Kik? A Magyar Szocialista Munkáspárt vezetői, a Politikai és a Központi Bizottság egykori tagjai, de ők ma, úgy látszik, a törvényen felül állnak, pedig nem igaz, hogy nem tudjuk, kik ők. A tömeges iratmegsemmisítéskor, a zsilettpengés ügykezeléskor maradt, ami maradt, de nem kell hozzá lexikon, hogy tudjuk, kik voltak a Magyar Népköztársaság politikai vezetői '57-től '90-ig. Az MDF azt is javasolta, szabjunk határidőt az ellopkodott papírok visszaadásának, és aki azután is újabb leleplezésekkel sompolyog elő, a törvény büntesse meg. Sajnos, hiába.

Tisztelt Ház! Nem az állambiztonsági szaklevéltár példamutató tudományos munkájával vagy a törvénnyel vannak nehézségek. Nem a történésszel van baj, aki tudja, miről beszél, nem az engedélyezéssel meg az adatvédelemmel, vagy megint a történésszel, aki nyilván azért kutat, hogy a munkáját publikálja. Az a baj, hogy elmaradt a történelmi szembenézés. Ráadásul most még kampány is van. Most talán még az is elég, hogy épp azok, akik megakadályozták a nyilvánosságra hozatalt, álljanak aggodalmasan elénk, mondván, hogy ami van, az tűrhetetlen, nosza rajta, oldjuk meg a kérdést a ciklusból hátralévő nem egészen két hét alatt. Odáig süllyedtünk, hogy már egy ilyen ígéret is lehet jó kampánytéma, vietnami balzsam múló rosszullétre. Ettől azonban a rendszer még bűzösen szivárog tovább, és senki sem tudhatja, mikor mi kerül még elő. És mivel kampány van, világos, hogy jó időre minden marad a régiben, hogy még meddig, nem tudható.

Addig azonban nézzék meg minél többen a Rokonokat. Ha valaki nem szeretné Szabó Istvánt, Móriczot meg még úgysem olvas, higgyen legalább a tulajdon szemének: rokonok itt, rokonok ott. De mikor jut el végre a politika odáig, hogy meghallgassa a történészeket is? Hogy fölismerje végre, hogy ez a szivárgás mindenkinek csak árt? Addig meg ne tessenek csodálkozni! Tetszettek volna törvényt alkotni!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
285 56 2006.02.06. 2:05  55-61

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! - mert a miniszter úr sincs itt, tehát egy emelettel lejjebb. Évértékelő beszédében a miniszterelnök úr nemcsak terveiről, de súlyos adósságokról is beszélt.

(15.30)

Ezek egyike a kitelepítettek, elhurcoltak ügye. Úgy tudom, hogy az egyes, tartós időtartamú szabadságelvonást elszenvedetteknek járó juttatásokról új törvénycsomag van készülőben. Ezzel kapcsolatban szeretném a kormányzat figyelmét felhívni a hortobágyi zárt kényszermunkatáborok ma is élő kárvallottjaira.

Az 1950-53 között elhurcolt mintegy tízezer fő közül alig ezren vannak már csak életben, és jelentős részük sajnos a mai napig nem részesült nyugdíj-kiegészítő juttatásban. Ennek oka az, hogy a kormány 267/2000. (XII. 26.) számú rendelete, illetve ennek 314/2001. (XII. 26.) számú rendeletmódosítása a kedvezményezettek köréből kizárta mindazokat, akik három évnél rövidebb ideig végeztek kényszermunkát zárt táborszerű körülmények között, rendőrhatósági őrizet alatt. Ez annál is inkább méltánytalan, mert a rövidebb időt rabságban töltöttek is teljes vagyonelkobzást szenvedtek, s ezek az emberek a táborok megszűnése után, a teljes három évre kényszermunkára hurcoltakhoz hasonlóan, egy életen át viselték deportálásuk anyagi, erkölcsi és minden egészségügyi következményét.

Miután eredeti lakhelyükről szabadulásukat követően kitiltották őket, nem végezhettek képzettségüknek megfelelő munkát, és családjuk, gyermekeik sorsa is megpecsételődött. Ezeket a minden ítélet nélkül meghurcoltakat ma a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete képviseli.

Kérdezem tehát reménykedve államtitkár urat, sor kerülhet-e hamarosan a mintegy 900 ember nyugdíj-kiegészítésére. Mi van abban a tervezett csomagban?

Figyelemmel várom válaszát.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
285 60 2006.02.06. 0:48  55-61

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Nem. Bővebben: azért nem, mert a kérdésemre nem kaptam választ, hogy tudniillik van-e erkölcsi különbség a felsoroltak között. Említettem azt is, hogy az említettek teljes vagyonelkobzást szenvedtek. Egyébként az államtitkár urat megbántani nem akarva természetesen, a helyzet műszaki leírását köszönöm, ez tudományos ismeretterjesztésnek tökéletesen megfelelt, de, államtitkár úr, akárhogy hegyeztem a fülem, azért csak meghallottam, hogy mivel az általam emlegetettek kiegészítő nyugdíj-jutattására a kormányzati szándék szerint nincs mód, ezért számomra magától értetődő, hogy semmi okom arra, hogy a választ elfogadjam.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
287 20 2006.02.13. 4:19  19-20

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! 1992 karácsonya óta működik a Duna Televízió, Antall József időtálló alkotása. Ezt a ciklust az MDF nem zárhatja le másképpen (Zaj, közbeszólások. - Az elnök csenget.), mint hogy a Dunáról és az autonómiáról szóljon. Európa területén 337 nemzeti kisebbség él, több mint százmillió ember. Anyanyelvük, ősi kultúrájuk, közösségi megmaradásuk egyedüli garanciája az autonómia. Szégyen, de igaz, a kollektív kisebbségi jogok az Unióban még ma sincsenek kodifikálva. A szubszidiaritás, az önkormányzatiság és a regionalizmus valóságos keretei azonban - a működő autonómiák - mégis példát adnak az egész világnak; még a kapálózva tiltakozó úgynevezett nemzetállamoknak, az anakronisztikus XIX. századi nacionalizmussal megmérgezett Kelet-Európának is, és az idő a kisebbségeknek dolgozik.

Ezekről a kérdésekről tartottak konferenciát nemrég a Magyar Tudományos Akadémia és a Duna Televízió rendezésében. Cselényi László, a tévé elnöke itt jelentette be az autonómiacsatorna húsvéti elindulását. Olyan ügyről van szó, amelyben nemcsak az írek és a walesiek, az land- és a Faröer-szigetiek, a katalánok értettek egyet, de még a néppárti, szocialista és liberális magyar képviselők is, igaz, hogy nem ebben a parlamentben egyelőre, hanem csak Brüsszelben.

Európai képviselőink mindnyájan értik, miért fontos az autonómia, hiszen tudnak különbséget tenni politikai és kulturális nemzet között. Olyan ügyről van tehát szó, amely végre közös, mert az autonómia és a határon túli magyarok sorsa, az összmagyarság ügye nem lehet pártkérdés. Nem, hiszen a nemzeti ügy nem jobb- és baloldal kérdése. Az autonómiacsatorna egy olyan műholdas (Zaj.) digitális csatorna lesz, amelyik elsőként kapcsolja majd össze Európa kis népeit és kisebbségeit, azokat a sajátosságuk méltóságára büszke regionális közösségeket, amelyek működő autonómiákban élnek. Így lesz a Duna Televízió kisebbségi információs háló, egyben magyar központ Budapesten.

Az autonómiacsatornán nem tudományos kisebbségvédelmi dolgozatokat fognak majd felolvasni, hanem a kis népek mindennapi valóságát mutatják be, a finnországi svédek, a dániai németek, a dél-tiroliak és a többiek életét híradóval és elemzésekkel. Ezért lesz az autonómia a nemzetek közötti párbeszéd segítője is, az etnikai konfliktusok okainak kutatásával és a nemzeti kultúrák bemutatásának csillapító hatásával.

Tisztelt Országgyűlés! Az új kezdeményezéssel a Duna Televízió eredeti hivatását teljesíti be. A Duna TV ezért hungarikum, amelyet védeni, támogatni kell. Nem a színes médiamocsok, nem a médiaszenny a hungarikum, hanem az a vállalkozás, amelyik a feladatát a magyarság érdekében teljesíti. Az autonómiacsatorna ráadásul jól szolgálja a magyar külpolitika mindhárom pillérét, uniós beilleszkedésünk, szomszédsági politikánk és a határon túli magyarok érdekeit is.

Az autonómiacsatorna nemcsak témáját tekintve különbözik számos digitális csatornától, hanem véletlenül még abban is, hogy amíg azokat csak tervezték, ígérték, beharangozták, bejelentették, az autonómiacsatorna meg is valósul. Mégis a Duna TV egyéves költségvetése 8,5 milliárd forint; annyi, mint az ugyancsak közszolgálati Magyar Televízió Részvénytársaság eddigi hiánya. A Duna TV határon túli nézettségére vonatkozóan a kimagasló, frissen mért adatok mindent elárulnak.

Az autonómia azonban sok pénzbe kerül, nemcsak Katalóniában, hanem még egy magyar televíziós csatorna esetében is.

A Magyar Demokrata Fórum ezért azt kéri Magyarország kormányától, hogy másfél milliárd forinttal növelje meg a Duna Televízió támogatását annak érdekében, hogy az autonómia a valóságban is célt érhessen.

Köszönöm, elnök asszony, és figyelemmel várom a kormány válaszát. (Taps az MDF soraiban.)