Felszólalás adatai

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Független Kisgazdapárt és annak vezérszónoka most és korábban is ragaszkodott - ragaszkodtunk - a realitásokhoz. Óvakodtunk minden túlzott optimizmustól, de határozottan elutasítjuk az ellenzék pesszimizmusát.

Tagadhatatlan tény, hogy a kormánytól, a kormányzó koalíciótól teljesen függetlenül lényeges körülmények alakultak kedvezőtlenül az eltelt egy esztendő alatt. A korábban töretlennek mutatkozó uniós gazdasági fejlődés lényeges visszaesést mutat, és volt idő, amikor az amerikai gazdaságban is megtorpanások mutatkoztak. A mértékadó elemzők szerint az Európai Unió gazdasága azonban a kilábalás állapotában van az átmeneti nehézségekből, és bár jelenleg még inkább stagnálást mutat, akkor is érzékelhető, hogy rövid időn belül akár a növekedés is bekövetkezhet. Az Egyesült Államok gazdasága - de ide számíthatjuk Észak-Amerikában Kanadát is - a kisebb megtorpanást követően ismét emelkedni látszik. Számunkra rendkívül fontos, hogy a német gazdaság változatlan húzóereje még csökkenő mutatók mellett is jelentkezik, és ez nézetünk szerint így marad a jövőben is.

A gazdasági külkapcsolatainkat egyértelműen meghatározza az Európai Unióhoz való kötődésünk, ezt különösen igazolta az oroszországi válsághelyzettel kapcsolatos hazai gazdasági reakció. Egyes elemzők az orosz gazdasági válság hatásait hazánkra messze túlértékelték, ebben a kérdésben a kormány mértéktartó és előrelátó politikája reálisnak bizonyult.

Kétségtelen tény, hogy a Balkánon folyó háború pillanatnyilag jelentős hátrányokat okoz hazánknak. A háború elhúzódása, az ebből következő hátrányok, amelyek a kereskedelemben, a szállításban, az idegenforgalomban mutatkoznak, feltehetőleg nagyobbaknak bizonyulnak, mint azt előzetesen gondolhattuk volna. Megítélésem szerint azonban a balkáni háború várható és rövidesen bekövetkező befejezését jelentős újjáépítés, gazdasági beruházás követi, és ebben Magyarországnak már komoly szerepe lehet. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy hazánk a háborúból tisztességtelen hasznot kívánna húzni, azt viszont igen, hogy az önhibánkon kívül elszenvedett hátrányokat ily módon is ki tudjuk egyenlíteni.

A valódi nehézségeket - és nem kell itt túlzottan szemérmesnek lenni - döntő mértékben megörököltük. A mezőgazdaságban jelentkező folyamatok, a vidéket alapvetően érintő súlyos gondok, amelyeket a kormány és ezen belül a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium igyekszik kezelni, nagyon komoly terheket rónak az államháztartásra. Ez nagy valószínűséggel nem fog csökkenni, a következőkben is jelentős és igen komoly anyagi beruházásokat igényel. A vidékfejlesztés, a mezőgazdaság távlatos fejlesztése mindenképpen jelentős, az egész nemzetgazdaságot érintő olyan beruházásokat igényel, és ehhez jelentős költségvetési pénzösszegeket, amelyek csak hosszabb távon térülnek meg, és azt kell mondanom, az egész kormánykoalíció hozzájárulásával mindenképpen igényeljük, a Független Kisgazdapárt igényli, hogy ezt a támogatást megkapjuk.

Azt gondolom, hogy az örökölt ügyek között nem illenék most itt a Postabankot emlegetni, ezt éppen eleget emlegették, emlegettük. Azonban valamiről mégiscsak szólni kell! Éspedig arról az ügyről, amely - úgy gondolom - bizony lényegileg befolyásolja az államháztartás helyzetét. A bécsi CW Bank ügyéről van szó, amely nem titkolhatóan olyan keleti kapcsolatok ápolására jött létre, és ennek szellemében is működött, amely nem Magyarország érdekeit, hanem kezdetben egy külső hatalom, később pedig ennek a külföldi hatalomnak és belföldi elvbarátainak a gazdasági érdekeit szolgálta. Ma már vitathatatlan, hogy a fedezetlen kihelyezések tömegére került sor. Már a kihelyezések időpontjában kétségtelen volt, hogy a visszatérülésre, pláne a banki nyereségre esély sem mutatkozik, mégis ezeket a kihelyezéseket, ezt a kihelyezési gyakorlatot a bank akkori vezetői huzamos időn keresztül folytatták.

Külön szeretnék rámutatni arra, hogy az ennél a banknál jelentkező mintegy 70-100 milliárd forint közötti veszteség a múlt olyan súlyos öröksége, amelyért valakinek vagy valakiknek felelni kell, a mi megítélésünk szerint büntetőjogilag is. Szeretném viszont tisztázni - és ezt fontosnak tartom -, hogy a bank veszteségei 1990-től 1996-ig keletkeztek, ezért súlyosan méltánytalan lenne e bank ügyét olyan személy vagy személyek terhére róni, akik ma már azon dolgoznak, hogy a veszteségek mérsékelhetők legyenek, és az egész magyarországi bankrendszerre vonatkozóan ne történjen továbbra is negatív kép kialakítása a banki világban. Ez az ügy igazolta és bebizonyította, hogy sajnálatos módon a Bankfelügyelet és az auditorrendszer itt és még számos más bank esetében tökéletesen csődöt mondott. Ezért ha meg kívánjuk előzni, hogy hasonló és az egész nemzetgazdaságot érintő veszteségek érjenek minket, akkor itt lényegi változtatásokat kell tenni.

Valamire még kénytelen vagyok kitérni, bár az időm már rendkívül rövid. Nos, egyet kell értenünk azzal, hogy a nyugdíjrendszeren belül és a nyugdíjemelések területén kizárólag szociális alapon történő emelés következett be; a Független Kisgazdapárt csak egyszer, most és egyben utoljára támogatta ezt az emelési módot. A mi nézetünk szerint ugyanis a nyugdíj megérdemelt juttatás, amelynek van ellentételezése, és amely ellentételezésnek és az ebből eredő nyugdíjösszegeknek összhangban kell lenniük. Súlyosan méltánytalan nézetünk szerint valóban az a helyzet, ha valaki tíz esztendei munka - nem is biztos, hogy szorgos munka - után lassan-lassan nagyobb jövedelemmel rendelkezik, mint az, aki kidolgozta azt az időt, amely időt egyébként a nyugdíjrendszeren belül ki kellett dolgoznia, csak éppen mindig az alsó határon mozgott. Az előbbiek az emelések következtében ma magasabb nyugdíjat élveznek esetleg, mint azok, akik 20-25 évet dolgoztak. Ez elfogadhatatlan, és azt gondoljuk, hogy ez a jövőben nem folytatható!

Végezetül határozottan ki kell jelentenem, hogy a negatív jelenségek feltárását, az azokkal való őszinte szembesülést nem tekintjük pesszimizmusnak, hanem szükségszerű magatartásnak. Ugyanakkor gazdaságunkban, az egész társadalomban meglévő és objektíven kimutatható pozitív irányultság indokolja, hogy a közeli és távolabbi jövő felé kellő optimizmussal tekintsünk. Ezt az optimizmust erősíti és alátámasztja a kormánykoalíció, a kormány következetes gazdaságpolitikája, mert mi minden elkövetett hiba ellenére ezt ilyennek tekintjük, ilyennek fogadjuk el.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)