Készült: 2021.04.18.19:17:27 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
20 166 2006.10.10. 2:16  19-239

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök úr, én az előző felszólaláshoz, a Jakab István képviselőtársam által elmondottakhoz szeretnék hozzászólni, és természetesen reagálni a Gőgös Zoltán államtitkár úr által elmondottakra. Ebből szeretném kiemelni az intervenciós készlettel kapcsolatos részt.

Jakab István képviselőtársam felhívta a figyelmet arra, hogy nagyon magas a magyarországi intervenciós készlet. Gőgös Zoltán képviselőtársam pedig azt mondta, hogy ezt a problémát ők megoldották, nincs akkora gond, mint amiről mi beszélünk. Államtitkár úr jól tudja, hogy jelenleg közel 8 millió tonna gabona az intervenciós készlet. Ennek nagy része, közel 5 millió tonna kukorica. Tudjuk jól, hogy a kukorica élelmezési célra nem használható fel. Ez a szám még változhat - látom, hogy Gőgös Zoltán államtitkár úr nem ért egyet velem -, mert az intervenciós felvásárlás november 1-jén kezdődik. Tehát ez a szám még növekedhet, mivel a kukorica betakarítása most van folyamatban.

Mire szeretném felhívni a figyelmet? Arra, hogy az Európai Unió rövidesen módosítani fogja a kukoricára előírt szabványt, mégpedig szigorítani fogja. Mint tudjuk, ezt a nagy készletet még az előző szabvány szerint vásároltuk fel. Ennek az értékesítése a későbbiekben komoly problémát fog jelenteni.

Ugyanakkor Gőgös Zoltán államtitkár úr is a gyakorlatból tudja, hogy a kukorica takarmányozás szempontjából való felhasználása annál nehezebb, minél hosszabb ideig van raktározva. Gondoljunk csak például a fuzáriumra. Olyan arányú fuzáriummennyiség szaporodik fel a kukoricában, a kocával való etetése is már problémát jelent. Általában higított formában szokták javasolni a takarmányozási célú felhasználását. Tehát ez a probléma még mindig nem oldódott meg, és ez a mennyiség még növekedni fog. Nem véletlenül akarja az Európai Unió a szabványt szigorítani.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
20 208 2006.10.10. 4:43  19-239

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2005. évi költségvetés végrehajtásáról szóló T/881. számú törvényjavaslat általános vitája során én elsősorban a környezetvédelmet érintő költségvetési részekhez szeretnék hozzászólni.

Azt, hogy a kormány 2005-ben sem tett szinte semmit, mi már korábban többször is kifejtettük, csak ezt akkoriban még tagadták. Most csak egy kormányrendelet, illetve kormányhatározat kapcsán szeretnék rávilágítani ennek alátámasztására, az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001. (X. 25.) számú kormányrendelet, valamint az ivóvízbázis-védelmi program végrehajtásáról szóló 2052/2002. (II. 27.) számú kormányhatározat vonatkozásában. Az ivóvíz minősége területén az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal kapcsolatos jogharmonizáció az említett kormányrendelet hatálybalépésével teljesült. Az emberi fogyasztásra szolgáló ivóvíz minőségéről szóló 98/83. EK-irányelvben biztosított meghosszabbítási lehetőséggel élve Magyarország ebben a kormányrendeletben határozta meg a 2006. december 25-ei és 2009. december 25-ei határidőre teljesítendő feladatokat.

A rendelet 6. számú melléklete sorolja fel az ivóvíz minőségének javítása szempontjából érintett településeket. A kormányrendeletet még a polgári kormány hozta, és a szocialista kormány 2005-ben a 47/2005. (III. 11.) számú kormányrendeletben módosította, mivel a hivatkozott jogszabályi mellékletben szereplő települési kört az ÁNTSZ-hálózat felülvizsgálta. A kormányrendelet új 6. számú mellékletet hagyott jóvá, ami a 2006. december 25-éig teljesítendő feladatok szempontjából Magyarországon 197 települést és több mint 400 ezer lakost érint. Tenni kellene végre valamit a minisztériumnak ahhoz, hogy ez a vállalt határidőre teljesíthető legyen.

Ha ezt a mellékletet megnézzük, láthatjuk, hogy Baranyában elsősorban ormánsági települések szerepelnek a felsorolásban, amelyeket a kórház-, a posta-, illetve iskolabezárások, a vasútvonal megszüntetése az amúgy is magas munkanélküliség mellett már eddig is lehetetlen helyzetbe hoztak. Most úgy tűnik, hogy az EU-s előírásoknak megfelelő ivóvizük sem lesz még egy ideig. Zalátán például azon kívül, hogy magas a nitrit- és az arzéntartalom, fogmosásra sem alkalmas a víz, mert olyan orrfacsaró. Az éves tervezett ráfordítások összege 2004-ben 3,7 milliárd forint, 2005-ben 9,55 milliárd forint, 2006-ban 11,95 milliárd forint lett volna. A fejezetnek a 2005. évi költségvetésében ivóvízminőség-javítás jogcímen 531 millió forint volt biztosítva, amiből mindössze 23,3 millió forintot használtak fel. A pénz részben megvolt, csak a tett hiányzott. Ezzel kapcsolatban az Állami Számvevőszék a következőt állapítja meg - idézem -: az országos ivóvízminőség-javító program, amelynek a megvalósításához szükséges forrásigény 25,2 milliárd forint, tekintettel a nemzeti források korlátozott mértékére az előzetesen tervezett 2006-ra várhatóan nem valósulhat meg, emiatt az EU felé vállalt kötelezettség sem fog teljesülni.

A költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatból az is kitűnik, hogy az ivóvízbázis-védelmi program végrehajtása is elmaradt a határozatban vállaltaktól. Csupán 318 vízbázison kezdték meg a diagnosztizálást és 243 esetben pedig a kijelölt területek védelem alá helyezését.

Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 132 2006.11.07. 4:49  127-255

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF, a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A környezetvédelmi bizottság 2006. november 6-án, hétfőn megtartott ülésén megtárgyalta az agrárgazdaság 2005. évi helyzetéről szóló J/1026. számú jelentést és a jelentés elfogadásáról szóló H/1136. számú mezőgazdasági bizottsági határozati javaslatot.

A jelentés éppen csak határidőre készült el, ezért - mint azt kifogásoltuk is a bizottsági ülésen - rövid idő maradt annak tanulmányozására, másrészt az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény előírja a következőt: "A központi költségvetés évenkénti elfogadása során az Országgyűlés biztosítja, hogy a 2005. évi költségvetési törvény szerinti támogatási összeghez képest az agrárgazdaság nemzeti hatáskörben nyújtandó támogatás - beleértve az Európai Unió által biztosított közvetlen termelői támogatás nemzeti kiegészítését is - (a továbbiakban: nemzeti agrártámogatás) reálértéke a támogatások kiegyenlítődésének időpontjáig megőrzésre kerül." Ebbe az agrárgazdasági jelentésről szóló határozati javaslatba illett volna beleírni ezt az összeget. Erre lehetőség is volt, mivel a 2005. évi költségvetési zárszámadást már megtárgyaltuk, hogy a törvénynek megfelelően legyen mihez viszonyítani az elkövetkező évek nemzeti agrártámogatását.

A határozati javaslatban olvasható a következő is: "Rendkívül kedvező folyamatok indultak el a magyar mezőgazdaságban, az élelmiszer-gazdaságban." A jelentésből ennek éppen az ellenkezője olvasható ki, de ezt részletesen majd az általános vita során fogjuk ismertetni. A határozati javaslatot már csak ezek miatt sem tudjuk elfogadni.

A jelentés környezetvédelmi bizottságot érintő részével kapcsolatban felmerült több kérdés is, az egyik kérdés az agrár-környezetvédelemmel kapcsolatos. A jelentés megfelelő részében az olvasható, hogy az agrár-környezetgazdálkodási intézkedésekre 32 685 támogatási kérelem érkezett be, és december 31-ig 21 672-t fizettek ki, tehát a kérelmek közel egyharmada nem került kifizetésre. Vajon miért? Annak ellenére, hogy a minisztérium részéről ígéretet tettek arra, hogy még a nyár folyamán kifizetik a kért támogatási összegeket, sok esetben ez máig sem történt meg.

A jelentés ökológiai gazdálkodással kapcsolatos részében a következő olvasható: "Az ellenőrzött mezőgazdasági terület 3 százalékkal, az ellenőrzött mezőgazdasági termelők száma pedig 59-cel csökkent az előző évhez képest 2005-ben." Tudjuk jól, hogy az ökológiai gazdálkodással tudnánk igazán versenyképesek lenni az Európai Unióban, a leírt tendencia pedig ennek éppen ellentmond. Mi lehet ennek az oka?

A bizottsági ülésen felmerült az osztatlan földtulajdonok rendezésének kérdése is, ami egyúttal a természetvédelmi területek rendezésének is egyik akadálya. Erre a célra 2005-ben több mint 1,2 milliárd forint állt rendelkezésre, mégis csak 507 millió forintot használtak fel. Miért? Ezekből a számokból az olvasható ki, hogy a természetes földtulajdonosokat egyszerűen továbbra sem engedték hozzájutni a földtulajdonukhoz, vagyis a tulajdonosok nem élhettek szabadon tulajdonjogukkal.

Felmerült továbbá az a kérdés, hogy a jelentésben rögzítettekkel kapcsolatban milyen teendők vannak, mert magában annak a ténynek a megállapítása, hogy például az állatállomány csökkent vagy hogy a kertészeti termelés szintén csökkent, értelmetlen, ha nem vonunk le következtetéseket belőle.

Ellenzéki oldalról elhangzott az is, hogy fel kellene hívni a minisztérium figyelmét arra, hogy a jelentésben célszerű lenne talajszennyezéssel kapcsolatos kimutatásokat is készíteni annak érdekében, hogy valós képet kapjunk ebben a tekintetben is.

Az elmondottak alapján a jelentés és a határozati javaslat általános vitára való alkalmasságának szavazásánál 9 nemmel szavaztunk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 146 2006.11.07. 1:44  127-255

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Kis Zoltán képviselőtársam fölhívta a figyelmet arra, hogy az agrár-környezetgazdálkodással kapcsolatban inkább örülni kellene, hogy 22 ezren kaptak támogatási lehetőséget, de én nem ezt hangsúlyoztam. Azt akartam hangsúlyozni ezzel a bizottsági kisebbségi véleménnyel, hogy 32 ezren adtak be ilyen igénylést. Tehát nem a gazdálkodókkal van a baj, és ezt képviselőtársam is mondta, hogy az előző vezetés hibája volt az, hogy 2004-ben nulla kifizetés történt. Én arra akartam fölhívni a figyelmet, hogy igenis a gazdálkodók váltani szeretnének: olyan termékeket szeretnének termelni, amivel versenyképesek lehetnének az Európai Unióban, ehhez képest keveslem én, hogy 32 ezerrel szemben csak 21 ezernek fizették ki.

Felhívtam a figyelmet arra is, hogy közben 24 ezer pályázatot el is bíráltak, el is fogadtak, tehát több mint 2500-3000 pályázat máig sem lett kifizetve. A nyár folyamán írásos kérdést intéztem a miniszter úrhoz Abban ígéretet kaptam, hogy ki fogják fizetni, és a mostani visszajelzések alapján arról értesültem, hogy máig sem történt meg ez a kifizetés. Felvetődik a kérdés, hogy mi az oka. Akkor mondhatjuk azt, hogy lehet, hogy ennyire volt csak pénz. De ha a jelentést tovább nézem, akkor a három évre rendelkezésre álló összegnek csak 25 százalékát fizették ki; tehát első évben nulla, most 25 százalék. Tehát majdnem 75 százalék áll rendelkezésre a következő évben. Azt kellene szorgalmazni, hogy a beadott igényléseket valóban próbáljuk meg kielégíteni, persze csak akkor, ha törvényes.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 174 2006.11.07. 1:54  127-255

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Ígérem, nem fogok több kétpercest nyomni a normál felszólalások előtt.

Demendi képviselőtársamnak a figyelmét szeretném felhívni, hogy én is arról beszéltem: agrár-környezetgazdálkodási támogatás. Ezeket a támogatásokat az Európai Unió biztosítja, és ha lehetőséget ad rá, igenis, használjuk ki, és ezeket a támogatásokat sem használtuk ki - mint egyéb más támogatásokat sem - olyan mértékben, amennyire az Európai Unió lehetőséget biztosított. Tehát én most egyetértek önnel teljesen ebben a témában, de itt különböző statisztikai számok hangzottak még el a KSH részéről is, Kis Zoltán képviselőtársam részéről is, a másik oldalról, az MSZP részéről is.

Engedjék meg, hogy akkor hadd ismertessem, mielőtt sikeres évről beszélnénk 2005-ben a mezőgazdaság területén: 2001-ben a termékek felvásárlási átlagára - és azért mondom a 2001-et, itt van a jelentésben, mert ugyanannyi gabonatermés volt, mint 2005-ben, ha megnézik, az össztermésmennyiség ugyanannyi volt -, 2001-ben a felvásárlási átlagár búza esetében 22 927 volt, 2005-ben csak 20 458; vagy az árpa esetében 2001-ben 25 746 forint volt a felvásárlási ár, 2005-ben 21 272; ha a napraforgót nézem, 60 136 forint volt, 2005-ben 50 232; ha a burgonyát nézem, a 34 134-gyel szemben a felvásárlási átlagár 25 584. Hogy a gazdaságok nem lettek annyira veszteségesek - akkor visszatérek arra, amivel kezdtem is -, a támogatásoknak volt köszönhető, tehát a támogatásokat igenis igénybe kell venni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 238 2006.11.07. 6:49  127-255

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az agrárgazdaság 2005. évi helyzetéről szóló agrárjelentésből tételesen bizonyítható, hogy az Európai Unióban jellemző, a hagyományos mezőgazdaság szerepének az ökoszociális piacgazdasági modellhez jobban illeszkedő, multifunkcionális agrárgazdaságra történő kibővítésének nálunk sajnos a jelei sem mutatkoznak még 2005-ben sem. Nemhogy multifunkcionalitás, de még a hagyományos mezőgazdaságnak a nemzetgazdaságon belüli aránya is tovább csökken. Ez a csökkenés tükröződik a mezőgazdasági termékek felvásárlásában, amelynek volumenindexe 7,6 százalékkal marad el a 2004. évitől, de ugyancsak csökkenés mondható el az agrárfoglalkoztatás tekintetében is: a mezőgazdaságban 5,3 százalékkal kevesebbet foglalkoztattak, mint az előző évben.

A hagyományos termékpályák összhangja tovább torzult 2005-ben: a feldolgozóipar termelése 4,4 százalékkal maradt el az előző évitől - a 7. táblában látható -, míg az állattenyésztés teljesítménye 1,7 százalékkal, a növénytermesztés pedig 17 százalékkal csökkent. Az állattenyésztési ágazat esetében ez immár folyamatosan csökkenő trendet mutat nem csupán az alapanyag-kibocsátásban, hanem az állatállomány létszámában is.

A negatív trendet még súlyosbítja az anyaállományon belüli csökkenés, továbbá hogy az állománycsökkenés mind a gazdasági szervezeteknél, mind az egyéni gazdálkodóknál jelentkezik. Idézem a jelentés erre vonatkozó részét: "2005. december 1-jén 206 ezerrel - 5 százalékkal - kevesebb sertést tartottak nyilván a megelőző évhez képest. Az anyakocák számának mérséklődése - 6 százalék - némileg felülmúlta az összes sertéslétszámét. Az anyakocák száma nem csupán az egyéni gazdaságokban csökkent számottevően - 10 százalékkal -, hanem a gazdasági társaságokban is 4 százalékkal. Ez a következő évre az állomány további mérséklődését valószínűsíti."

Az ország ökológiai adottságainak kedvezőbb kihasználását a termelési diverzifikáció jelentené, ezzel szemben a termelés spektruma egyre szűkül. A két fő ágazat bruttó kibocsátásának egyre nagyobb mértékű szétválása folyamatos piaci zavarok előidézője. A hatalmas gabonafelesleg ellenére az abrakfogyasztó ágazatok közül a sertéslétszám történelmi mélypontra zuhant 2005-ben: a 3 millió 853 ezer összes sertésen belül az anyakoca-állomány csupán 277 ezret tett ki.

A jelentés a földtulajdon és földhasználat kapcsán megállapítja: "Az elmúlt időszakban a tulajdonlással szemben a földhasználat, a tartós bérleti rendszer kialakítása került előtérbe." Ennek a kijelentésnek a tükrében szinte érthetetlen, hogy a 2005. évi költségvetésben az osztatlan földtulajdonok kimérésére eredetileg beállított 1,2 milliárd forintból a módosítások után mindössze 507 millió forint került felhasználásra.

A jelentésből kitűnik: "A kormány a 63/2005. (IV. 8.) kormányrendeletben rögzítette az egységes földhivatali eljárás részletes szabályait. A rendelet hatálybalépése után közel 240 ezer tulajdonostárs kérte az önálló ingatlan kialakítását. Az érintett földrészletek száma 82 ezer, összterülete 1,1 millió hektár.

Az FVM előrejelzése szerint a földhivatalok körülbelül öt év alatt tudják teljes egészében végrehajtani a feladatot." Ezekből a számokból egy tendenciózus folyamat érződik, miszerint a természetes földtulajdonosokat még hosszú ideig - arányos időtartamot feltételezve még tíz évig - nem engedik hozzájutni a földtulajdonukhoz, vagyis a tulajdonosok nem élhetnek szabadon tulajdonjogukkal.

A mezőgazdasági földhasználatban 2005-ben a gazdasági szervezetek javára következett be változás: földterületük 31 ezer hektárral nőtt az előző évhez képest - 3. számú táblázat -, míg az egyéni gazdálkodók által használt földterület 63 ezer hektárral csökkent. Ez a folyamat bontotta meg az ágazatok egyensúlyát, és Magyarországon a most még csak bérlőként megjelenő pénzügyi befektetők, a gazdálkodási formák komplementaritását is megbontva, az ökológiai adottságokkal ellentétben a monokulturális övezeti gazdálkodás kialakításában érdekeltek. Ezt a torzulást az Agrárgazdasági Tanács is szóvá teszi az agrárjelentéshez fűzött állásfoglalásában: "2005-ben a szántóföldi növénytermesztés vetésszerkezetében jelentős változás nem történt, a szántóterület 67 százalékán továbbra is gabonatermelés folyt." A növénytermesztés szerkezete tehát tényleg lényegileg nem változott, sőt az EU cukorreformja további koncentrációt hozhat, amennyiben ez vélhetően csökkenteni fogja a cukorrépa-területet.

A 2005. évi agrárjelentés bevezetésében olvashatjuk: "Az ágazat a kedvező ökológiai adottságok kihasználásában, a vidék fejlesztésében és a vidéki lakosság foglalkoztatásában, életminőségének befolyásolásában ma is fontos szerepet játszik." Köszönet a jelentés készítőinek a tárgyilagos előterjesztésért, hiszen éppen az anyag tárgyilagossága adja meg a választ a bevezetésben megemlített ágazati kritériumokra. Sem a kedvező ökológiai adottságok kihasználásában, sem a vidékfejlesztésben, sem a vidéki lakosság foglalkoztatásának, életminőségének javítása terén 2005-ben nem történt előrelépés, sőt.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

(16.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 166 2006.11.13. 2:10  165-168

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! 2001-ben az ivóvíz minőségének javításával kapcsolatos, nagy jelentőségű, mintegy 908 települést és 2,5 millió főt érintő rendeletet alkotott az Orbán-kormány. Miről is szólt ez a rendelet? Arról, hogy ivóvizeink egy jelentős része arzénnal, nitrátokkal, bórral, jóddal és fluoriddal szennyezett, vagyis nem felel meg az EU erre vonatkozó előírásainak, fogyasztása az egészségre ártalmas.

(16.50)

Magyarország e kormányrendeletben állapította meg 2006. december 25-ei és 2009. december 25-ei határidőre az emberi egészség védelme és megőrzése érdekében teljesítendő feladatokat.

A kormányrendeletet 2005-ben a Gyurcsány-kormány is felülvizsgálta. Megállapítható tehát, hogy a kormány és annak illetékes szakminisztere előtt a feladatok régóta ismertek és világosak voltak. A miniszter úr egy írásbeli kérdésre adott válaszából viszont egyértelműen kiderül, hogy a 2006. december 25-éig vállalt, 147 települést és több mint 400 ezer lakost érintő ivóvízminőség-javító intézkedéseket mindössze 32 településen tudják határidőre végrehajtani.

Mi következik ebből? Az, hogy a Gyurcsány-kormány 2005-ben hozott saját rendeletében 2006. december 25-éig olyan feladatokat írt elő, amelyek teljesítését már akkor sem gondolta komolyan, és ezzel szándékosan félrevezette és megtévesztette több mint száz település több százezer polgárát.

Ezután kérdezem az államtitkár urat: ki a felelős azért, hogy a fenti, jogszabályban meghatározott kötelezettségeit az állam nem teljesíti állampolgáraival szemben? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 210 2006.11.17. 5:16  1-431

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A jövő évi költségvetésnek egy kisebb, de annál fontosabb fejezetéhez, a környezetvédelmi előírásokhoz kívánok hozzászólni. Sőt, a környezetvédelmen belül is csupán létfontosságú kötelezettségnek, az ivóvízzel kapcsolatos költségvetési feladatnak, vagyis a költségvetési létminimumnak a teljesítését kérem. Hiszen ahogy Saint-Exupéry írta a vízről: "nem szükséges vagy az életben, maga az élet vagy".

Nos, nézzük, magának az életnek van-e helye ebben a költségvetésben, amelyben az ivóvízbázis védelmére és az ivóvíz minőségének javítására történő konkrét költségvetési források beállítására érvényes kormányrendelet és érvényes kormányhatározat is kötelezi a mindenkori kormányt. A Gyurcsány-kormány saját kormányrendeletében 2006. december 25-ei határidővel vállalta, hogy az európai normáknak megfelelő ivóvíz lesz annak a 147 településen élő több mint 400 ezer embernek, akik nélkülözik az egészséges ivóvizet, mivel a bór, a fluorid, az arzén és a nitrit határértéke magasabb a megengedettnél, és ezért évek óta várják már a kormányrendeletben az idei karácsonyra ígért iható vizet.

Most már a tárca is elismeri, hogy 147 településből 115 csalódni fog, mivel a települések 78 százalékánál késik a teljesítés, de úgy is fogalmazhatunk, hogy a kormány teljesítménye csak 22 százalékos. Ennek a gyenge teljesítésnek természetesen költségvetési okai vannak. Hiszen az előirányzatoknál nagyságrendileg kevesebb került évente beállításra, de felhasználásra még ennél is kevesebb. Az országos ivóvízminőség-javító program tervezett éves ráfordítása 2005-ben például 9,5 milliárd forint lett volna, a jogcímre 531 millió forint került beállításra, amiből mindössze 23 millió forintot használtak fel.

Sajnos, ugyanez mondható el az ivóvízbázis-védelmi program végrehajtásáról szóló kormányhatározattal kapcsolatban is. Pedig az 52/2002. számú kormányhatározat e) pontja előírja, idézem: "a meglévő központi támogatási rendszerek odaítélésénél, az országos programok végrehajtásáról az ivóvízbázis-védelmi szempontok továbbra is elsőbbséget élveznek". Ezen a héten hétfőn kérdést intéztem a környezetvédelmi miniszter úrhoz: "Miért nem valósul meg az országos ivóvízminőség-javító program?" címmel. A tárca államtitkára válaszában úgy fogalmazott, idézem: "A tiszta ivóvíz kérdése azért fontosabb annál, hogy ilyen felületes kérdést tegyünk fel ebben az ügyben." A stílus, az már megszokott. Kívánom államtitkár úrnak, hogy fogyasszon az Ormánságban lévő ivóvizekből.

De hogy a kormány számára mennyire fontos az állampolgárok tiszta ivóvízhez való jogának biztosítása, azt az előttünk fekvő költségvetési tervezet félreérthetetlenül bizonyítja, ugyanis a már amúgy is halasztódó programra a költségvetési forrást drasztikusan 253 millió forintra csökkentette. A meglévő központi támogatási rendszerek odaítélésénél elsőbbséget élvező távlati ivóvízbázisok fenntartására, fejezeti előirányzatra pedig nulla forintot szán 2007-ben a kormány. Az egzakt számok tükrében tehát láthatjuk, hogy a tiszta ivóvíz kérdése, ezáltal maga az élet nulla fontosságú a jelenlegi kormány számára.

Az Állami Számvevőszék már 2006-ra vonatkozóan megállapította, hogy ezzel kapcsolatban sem teljesül az EU felé vállalt kötelezettségünk. Elgondolkodtató, hogy a magyar költségvetésből már az ivóvízre sem futja. A jelenlegi költségvetési előterjesztést látva az ember elbizonytalanodik. A kormánypártok talán nem tudják, hogy az ország ügyeinek a parlamentben történő intézéséhez szabályos, transzparens költségvetés beterjesztésére lenne szükség. Ez idén nem valósul meg, hiszen az Állami Számvevőszék jelentése szerint is csupán a PM által adott keretszám visszatervezése történt. Idézem: "A javaslathoz részletes számítási megalapozás, kiadási, bevételi, egyéb kalkuláció, önköltségszámítás nem készült."

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 168 2006.11.18. 2:02  85-237

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Orosz képviselőtársamnak szeretném elmondani a felszólalásához, hogy beszélt a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló törvény módosításáról, és egyszerűen elintézte azzal, hogy lényegében 2010. december 31-ig kitolták, és említette azt, hogy ez egy 1995-ös törvény. Amikor ezt az 1995-ös törvényt megalkották, 250 ezer hektár védett terület állami kezelésbe vételéről szólt. A polgári kormány ideje alatt 132 ezer hektár rendezése megtörtént, tehát több mint a fele, a 2003-2004. évben csak 9 ezer hektár területnek a rendezése történt meg.

A nyár folyamán, 2005 nyarán az Állami Számvevőszék ellenőrizte ennek a törvénynek a végrehajtását, és megállapította, hogy ezt a törvényt nem tudják határidőre teljesíteni. 2006. december 31-ét akkor módosították egy újabb törvénnyel 2007. december 31-ére, de úgy látszik, hogy most se tudják ezt végrehajtani, mert a 2005-ös költségvetésben csak 150 millió forintot terveztek be. Ebből 92,5 milliót használtak fel, holott ők annak idején megállapították, hogy a maradéknak a rendezésére 15 milliárd forintra lenne szükség, tehát két nagyságrenddel nagyobb összegre lett volna szükség, mint amennyit beterveztek. Most erre föl ezzel a törvénnyel módosították újból 2010. december 31-re, és ha megnézzük egy pillanatra, a 2007. évben pedig csak 100 millió forintot terveztek be. Most se fogják tudni végrehajtani, még 2010-ig se.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 308 2006.11.28. 5:55  149-317

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénytervezet preambulumában a törvény meghozatalának indokoltságát alátámasztandó van egy érdekes kitétel, ma már többször hallottuk, idézem: "a lakosság számára az egészségügyi szakellátáshoz való egyenlő hozzáférés biztosításának érdekében". Amennyiben ebből az előterjesztő által támasztott követelményből vizsgáljuk a tervezetet, hamar megállapítható, hogy éppen a társadalmi egyenlőség elve sérül, amennyiben a jelenlegi előterjesztés elfogadásra kerül.

Ugyanis az előterjesztés figyelmen kívül hagyja az egyenlő hozzáférés elvéhez elengedhetetlen infrastrukturális, településszerkezeti, szociológiai és népegészségügyi régiós adottságokat.

(21.30)

Az összes régiót egyenlő adottságúként kezelő törvénytervezetben lehetetlen érvényre juttatni az általános indoklásban megfogalmazott elvárást, miszerint - idézem - "méltányos, igazságos hozzáférést biztosít a betegeknek az ország egész területén."

Az elmondottak miatt egy, az országos átlagtól eltérő térség számára már magának a törvénytervezetnek a címe sem helytálló, mivel esetében nemhogy az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről nem beszélhetünk, de a még meglévő egészségügyi ellátás színvonala is drasztikusan romlik a törvény következtében. Bizonyára nem csalódnak benne, amennyiben a törvény nyomán az egészségügyi ellátás terén körvonalazódó tragikus következményeket az Ormánság, pontosabban a siklósi és a sellyei kistérség példáján mutatom be.

Az itt élő több mint 50 ezer ember szomorú jövő elé néz. A törvény nyomán a dél-dunántúli régióban biztosított kijelölt aktív ágyszámba a siklósi kórház aktív kórházi ellátásának biztosítása nem fér bele, és struktúraváltás nyomán a továbbiakban csak krónikus, magyarul elfekvőellátást biztosít. Vagyis az ország legrosszabb közegészségügyi mutatóival rendelkező, legszegényebb kistérsége lakóinak ezentúl naponta egyszer közlekedő autóbuszjárattal Pécsre kell utazniuk, amennyiben kórházi ellátásra szorulnak.

Az egészségügyi szakellátáshoz való egyenlő hozzáférés jegyében hozandó törvény a térség 83 településének polgára számára kétszer-háromszor nagyobb út megtételét jelenti betegen és áldatlan közlekedési viszonyok között. Talán ezért is az utóbbi időben többen inkább a malmői járatot választják.

A jelenlegi törvény-előterjesztés azért is okozott meglepetést a térségben, mivel a törvény-előterjesztő egészségügyi miniszter ez év nyarán, augusztus 11-én még azt írta nekem Mi lesz a siklósi kórház sorsa? című írásbeli kérdésemre: "A rehabilitációs kapacitás fokozásával azonban nem lenne célszerű az aktív osztályos ellátást teljes mértékben felszámolni." Valamely nem célszerű intézkedés csupán egyetlen módon válhat három hónap elmúltával célszerűvé: amennyiben időközben változás állt be a kormány célkitűzéseiben. Ezek szerint az általános indoklásban még az egészségügyi reform és fejlesztési program céljaként az emberek élettartamának növelése és egészségi állapotának javítása szó szerinti megfogalmazás menet közben az ellenkezőjévé változott. Az amúgy is korai halálozási mutatókkal rendelkező Ormánság esetében így az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről címet viselő törvénytervezetből a térség halálát jelentő törvény válhat, amennyiben az Országgyűlés kormánypárti többsége megszavazza.

Az emberek félnek. Egyes családok már most külföldre menekülnek. A kormány és a kormánypártok kezében van a sorsuk és az egész ország sorsa, hiszen még nem késő, még vissza lehet vonni ezt az egészségügy privatizációját előkészítő törvényt. Még most is fülemben cseng, amit az SZDSZ egészségügyi referense a kórházak privatizációját is magában foglaló, ominózus 2004. december 5-ei népszavazás parlamenti vitája kapcsán az SZDSZ álláspontjaként mondott: "Nem szabad megakadályozni az önkormányzatokat és az ott élő emberek által kinevezett képviselőket azon döntésükben, hogy az ő számukra a legoptimálisabb megoldást válasszák." Majd így folytatta: "Mondjuk, a siklósi önkormányzatnak vagy a siklósi önkormányzati képviselő-testületnek valószínűleg nem tetszett volna az, ha az ország bármely más részén lévő képviselők, választópolgárok döntötték volna el helyettük, az ő nevükben, hogy legyen nekik kórházuk vagy ne legyen." Világos beszéd, egyetértek vele. Döntsön a siklósi önkormányzat a siklósi kórházról, vagyis kérem, legyenek konzekvensek! Tehát saját miniszterük vonja vissza ezt a Magyarország Országgyűléséhez méltatlan színvonalú és szándékú törvénytervezetet!

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 76 2006.12.04. 3:05  75-83

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gyurcsány Ferenc 2006 szeptemberében nyilvánosságra került emlékezetes balatonőszödi beszéde, amelyben nekünk, mezei állampolgároknak is betekintést enged a gátlástalan hatalomgyakorlásba, erkölcstelenségbe és hazugságba, úgy látszik, az államapparátusban is követendő mintává vált. A demagóg, minden alapot nélkülöző sikerpropagandát mára ugyan felváltotta a reformok végrehajtásáért, a takarékos állam megteremtése iránt maradéktalan elkötelezettséget érző, felelős politikusok álarca, de közben a mélyben minden változatlan maradt.

Folyik a mutyizás, az állami ingatlanok, cégek, a vagyon gátlástalan kiárusítása, a vállalkozó kliensek állami megrendelésekkel való kiszolgálása, a minisztériumi szakapparátusok képzetlen, de elkötelezett politikai megbízottakkal való feltöltése.

(14.40)

Miniszter Úr! Miközben az ön tárcájánál a 2006. és 2007. években álszent módon, az államreformra és takarékosságra hivatkozva több mint 600 embert bocsátottak el állásából, addig a minisztériumban szemérmetlenül, pazarló módon kótyavetyélik el a rájuk bízott ingatlanvagyont.

A napokban nyilvánosságra került hírek szerint 2006 júliusában a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium azóta a takarékosság jegyében elbocsátott helyettes államtitkári besorolású dolgozója, Huber Miklós számára 3 millió 40 ezer forintért értékesítették a szolgálati lakást. A baji lakosként nyilvántartott Hubernek a 71 négyzetméteres társasházi lakást teljesen felújítva adták el, még az ajtókat is kicserélték. A felújítás költségeit a minisztériumnál végzett munkaként számolták el. Az önmagában is nevetséges vételár alapján kiszámítható, hogy Huber úr a piaci érték töredékéért, 43 ezer forint/négyzetméteres árért jutott hozzá a IV. kerületi társasházi ingatlanhoz.

Miniszter Úr! A következő kérdésekre várjuk a válaszát. Ön szerint ezt jelenti a gyakorlatban a közigazgatási reform és takarékos állam modellje? Hogyan lehetséges az ön által felügyelt minisztériumnál ilyen gyalázatos visszaélés? Indított-e miniszterként vizsgálatot az ügy felderítésére? Voltak-e hasonló esetek az ön által irányított minisztériumban az elmúlt évek során? Tervez-e a jövőben bármilyen intézkedést, hogy hasonló esetek soha többé ne forduljanak elő? S végül, mondja, nem érez személyes felelősséget? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 80-82 2006.12.04. 1:01  75-83

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Kérdéseimre nem kaptam teljesen elfogadható választ. (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiból. - Burány Sándor: Miért, hol voltál?) Öt kérdést tettem fel, abból csak két kérdésre kaptam választ. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból.) Nem kaptam. S ne haragudjon, miniszter úr, miniszterelnök úr balatonőszödi beszéde után én kételkedve fogadom az ön ez irányú válaszát. És továbbra sem látok garanciát arra, ahogy ön elmondta, hogy majd vizsgálatokat fognak folytatni, hogy a későbbiekben hasonló eset nem fog előfordulni.

Miniszter Úr! Ezeket a megszorításokat önökön kellett volna kezdeni, már a kormány megalakulásakor, és nem most, utólag. És ha nem került volna nyilvánosságra ez az eset? Ön akkor is lefolytatta volna a vizsgálatot? (Dr. Persányi Miklós: Ezt mondtam!) Hogyan? Ön mondta, hogy nem is jutott a tudomására, nem is tudta volna lefolytatni!

ELNÖK: Képviselő úr, kérem, nyilatkozzon, elfogadja-e vagy sem a választ.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Nem fogadom el a választ. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 261 2007.02.19. 4:47  260-261

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint minden évben, úgy a mögöttünk hagyottban is valójában két titok körül zajlottak az események. Ez a két örök titok a szeretet titka és a bűn vagy a gonoszság titka. Sajnos, a 2006-os év eseményeinek forgatókönyve többnyire a gonosz szándéka szerint íródott, ráadásul leplezve, reformnak álcázva.

A gonoszság lényegéhez tartozik ugyanis a rejtekben, a titokban, a lesből történő cselekvés. Ezért is volt a nemzetközi kommunista mozgalom nagy vívmánya, amikor 1989-ben elhitették a mozgalom megszűnését. Pedig ugyanúgy tovább tombol az immár szocialista utódpárt által vezetett osztályharc. A név változott, a módszer maradt.

2006-ban szinte végső rohamra indult a gonosz a nemzet ellen, mint ahogy ezt megelőzően 1920-ban, 1948-ban és az 1956-os forradalom megtorlásakor tette. A gonoszság tobzódó gyűlöletének okára valószínűleg Márai adta meg a helyes választ: "Kérdik, hogy ez mi végre kellett. Miért nem pusztult ki, ahogy kérték? Miért nem várta csendben a végét?".

Hogy egyre aljasabb módszerek kerülnek bevetésre a magyarság ellen, arra egyszerű a magyarázat. A gonoszságban ugyanis nem lehet szintet tartani, szinten maradni, a gonoszságban csak egyre mélyebbre lehet süllyedni. Ezzel magyarázható, hogy elhagyva a diktatúrák századát - a XX. századot -, a harmadik évezred Magyarországán 2006-ban újraéled a már elfeledni óhajtott totalitarizmus.

Csendben, minden közjogi kihirdetést mellőzve beléptünk a negyedik Magyar Köztársaságba. Hiszen nem a kihirdetésen, hanem a megvalósításon volt a hangsúly. Ez már a Weimar utáni köztársasági forma, és mindnyájan tudjuk, mi következik Weimar után. Pontosan az, amit József Attila, a költővátesz már 70 évvel ezelőtt megjövendölt, idézem: "Talán dünnyögj egy új mesét, fasiszta kommunizmusét."

Most, amikor a prófécia valóra vált, eszünkbe jut: mutatkoztak baljós előjelei a negyedik Magyar Köztársaság ilyetén bekövetkeztének. A folytatólagos köztársaságra, emberekre történő hivatkozás például a diktatúrában gondolkodóknak tipikus ismérve. Ahogy a szocializmusban, akkor is minden rosszat az emberek maguk kértek - állítólag.

De történt egy önleleplező elszólása is a gonoszságnak. Ugyanis még hatalmának tetőpontján hiún felfedte magát. Az önleleplező hibát akkor követték el a gonoszság vazallusai, amikor egyetemi tanszékekről, kutatóintézetekből és akadémiai stallumokból hirdették: ez a tudományos szocializmus.

Ma már kimondhatjuk, a világtörténelem első tudományos diktatúrája lett megvalósítva. Mivel a tudomány örök, ezért 1990 óta is - rövid megszakításokkal - csupán a diktatúra újabb és újabb tudományos kísérleteit éljük. Ezzel a régi-új diktatúrával az is baj, hogy ma is azok az ifjúkommunisták vezetik az országot, akik az egyetemi felvételi bizottságokban származás alapján ítéltek a jelentkezőkről.

Hogy mindezek mellett mégis van reménységünk, azt csak a szeretet titkának fényében ismerhetjük fel. Hiszen nemcsak a tudomány, hanem Isten is örök. Prohászka Ottokár éppen e titok kapcsán írta: "Ha Isten elhatározta, hogy megváltja a világot, akkor őt abban az emberek minden gonoszsága sem tudja megakadályozni." A megváltáshoz az első lépés: ellene mondani a gonosznak; de minimum polgári engedetlenség, ahogy azt Göncz Árpád elnök úr jogilag bevezette a taxisblokáddal.

És hogy mindennek komoly aktualitása van, azt környezetemből hozom: folytatódnak az iskola-, a posta- és a kórházbezárások, és hamarosan a vasúthálózat is megszűnik - az Ormánság halálra van ítélve.

Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 202 2007.02.26. 5:59  188-235

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Most, hogy már 2007-et írunk, az ember elírásnak gondolná a jelentés címében szereplő 2003-as, 2004-es évet. Megnyugtatok mindenkit, nem erről van szó, csak biztos, ami biztos, így a 2003-ra, illetve 2004-re vonatkozó megállapítások szocialista módon még változhattak 2005-ben és 2006-ban is. Ellentmondásos a kései jelentés azért is, mert az abban foglalt következtetések most már nyilván nem érvényesíthetők sem 2005-re, sem 2006-ra.

A bevezetésben az olvasható, hogy az előrehaladás értékeléséről és a környezetpolitikai célok teljesüléséről a kormány a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 41. § (3) bekezdése szerint kétévenként, majd a program lezárása után átfogó módon számol be az Országgyűlésnek.

Valóban, az említett bekezdés így szól pontosan - idézem, én utánanéztem, megnéztem ezt a részt -, a (3) bekezdés pontosan így szól: "A kormány a programra vonatkozó javaslatot hatévente jóváhagyásra az Országgyűlés elé terjeszti, kétévente összefoglaló jelentést nyújt be a környezet állapotáról és a program végrehajtásának helyzetéről, továbbá irányítja és összehangolja a programban meghatározott feladatok végrehajtását."

Ha jól olvasom, nem arról van szó, hogy a jelentéseknek kell kétéves ciklusokat átfogni, hanem azok elkészítését kell kétévente elvégezni. Ugyanis, ha valóban érdemben szeretnénk a nemzeti környezetvédelmi programról, a program teljesítéséről beszélni, akkor bizony már a 2005-2006-os évet kellene most itt tárgyalnunk a parlamentben.

Hogy mennyire ellentmondásos ez az előttünk fekvő jelentés, azt két példával szeretném alátámasztani: az ivóvízminőség-javító program és az ivóvízbázis-védelmi program megvalósítását taglaló részeken keresztül. Mindkettő esetben konkrét költségvetési források beállítására érvényes kormányrendelet és érvényes kormányhatározat is kötelezi a mindenkori kormányt.

A Gyurcsány-kormány saját kormányrendeletében 2006. december 25-ei határidővel vállalta, hogy az európai normáknak megfelelő ivóvize lesz annak a 147 településen élő több mint 400 ezer embernek, akik nélkülözik az egészséges ivóvizet, mivel a bór, a fluorid, az arzén és a nitrit határértéke magasabb a megengedettnél, ezért évek óta várják már a kormányrendeletben ígért iható ivóvizet. Maga a tárca is elismeri, hogy a 147 településből 115-nek csalódnia kellett, mivel a települések 78 százalékánál késik a teljesítés, de úgy is fogalmazhatunk, hogy a kormány teljesítménye csak 22 százalékos volt. Ennek a gyenge teljesítésnek természetesen költségvetési okai vannak, hiszen az előirányzatoknál nagyságrendileg kevesebb került évente beállításra, de felhasználásra még ennél is kevesebb.

Az országos ivóvízminőség-javító program tervezett éves ráfordítása 2005-ben - mint ahogy a bizottsági ülésen is elmondtam - például 9,5 milliárd forint lett volna, a jogcímre 531 millió forint került beállításra, amiből mindössze 23 millió forintot használtak fel.

Miért is érdekes ez? Azért, mert a 201/2001. (X. 25.) számú kormányrendelet a 6. számú mellékletében felsorolja a 2006. december 25-éig teljesítendő, egyébként az európai uniós elvárások miatt is szükséges feladatokat. Ezen felvetésemre a Környezetvédelmi Minisztérium illetékese elmondta, hogy az Európai Bizottsághoz kiküldött halasztási kérelmükkel kapcsolatban arról tud beszámolni, hogy az Európai Bizottság még nem válaszolt a magyar kormány által október elején kiküldött halasztással kapcsolatos kérelemre, vagyis még három hónap elteltével sem tudjuk az Európai Unió ezzel kapcsolatos állásfoglalását.

Sajnos, az ivóvízbázis-védelmi program végrehajtásáról szóló kormányhatározattal kapcsolatban is meg kell állapítani, hogy a tervezetthez képest jelentős a lemaradás. Pedig a 2052/2002. számú kormányhatározat e) pontja előírja - idézem -: "A meglevő központi támogatási rendszerek odaítélésénél, az országos programok végrehajtásáról az ivóvízbázis-védelmi szempontok továbbra is elsőbbséget élveznek".

Összefoglalva elmondható, hogy szinkronban a jelentésben foglaltakkal, maga a jelentés is késik két évet, ami egyúttal lehetőséget nyújt arra, hogy a következő évekre tervezett átütemezések megvalósulását is azonnal ellenőrizni lehessen. Ezáltal könnyen megállapítható, hogy még azok sem teljesülhettek.

Mindezek után a Fidesz frakciója a határozati javaslatot és a jelentést nem támogatja elfogadásra. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 236 2007.02.26. 4:55  235-238

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen. Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszter úr pár hónappal ezelőtt bejelentette: az egészségügyi reform keretében a gyógyszertörvényt is módosítani kell. A társadalom gyógyszerfogyasztását mesterségesen kell szabályozni, hiszen a gyógyszerkasszát is elérte a spórolás szele. Ennek érdekében az orvosoknak, a betegeknek, gyógyszerészeknek kötelezően előírja, hogy adott betegség esetében mely gyógyszereket lehet felírni. A listán a legolcsóbb készítmények vannak, lesznek felsorolva, így kímélve az állami pénztárcát. Mára már természetesen további reformokkal is kénytelenek vagyunk szembenézni, de engedjék meg, hogy én az említettet boncolgassam.

Egy konkrét eset: ötgyermekes család, influenzaszerű megbetegedés, torokgyulladás, láz, köhögés. Az édesanya elvitte három gyermekét a gyermekorvoshoz: egyéves kislányát, illetve a négy és féléves ikreket. Diagnózis felállítva; a kezelés a következőképpen alakul. Lássuk, mit is írhatunk fel... - latolgat az orvos. Az jelenleg nincs a patikában, doktornő - mondja az asszisztens. Akkor mi is van még a listán? - kérdezi a gyermekorvos, majd az asszisztens válaszába beletörődve nyugtázza: - Jó, rendben, akkor legyen az. Az édesanya rákérdez: a bevált gyógyszerek? - Sajnos azokat nem írhatom fel.

Patikai számla: 5342 forint. Mindössze két napig szedték a gyerekek az új készítményeket, és olyan hasmenést kaptak az eddigi tünetek mellé, ami egy felnőttet is igencsak megviselt volna, nemhogy egy egyéves apróságot.

Milliók folytak ki reklámra. Az államtitkár többször hangoztatta: az olcsóbb gyógyszerektől is ugyanúgy lehet gyógyulni. Azt viszont elfelejtette hozzátenni, hogy gyakran kellemetlen mellékhatásokkal, szemben a már kipróbált, bevált gyógyszerekkel. A konkrét esetben egyébként hasmenésre újabb gyógyszert ajánlott a gyermekorvos, ami még az olcsóbbságot is megkérdőjelezi.

Szerintem számtalan hasonló eset fordul majd még elő. Kérdezem: kísérleti alanyoknak tekintik az embereket, a beteg gyermekeket? Arcátlan módon a jobb készítményeket helyettesíttetik, és az olcsó, kellemetlenebb mellékhatással bíró készítményekre kényszerítik rá a családokat, az apró gyermekeket.

Kíváncsi lennék, hogy a miniszter úr orvosként nyugodtan alszik-e. Jól ismerjük már a mentegetőzés sztereotip formáját, mely szerint mindenkinek jogában áll a jobb készítményt felíratni, ha recepten ezt aláírásával vállalja. Megjegyzem: az említett esetben így az 5342 forintból 7452 forint lett volna. Sajnos ezt különösen többgyermekes családok, illetve alacsony nyugdíjból élők nem feltétlenül engedhetik meg maguknak. Hiszen a családi kasszákat már más, szintén reformnak nevezett kormányzati intézkedésekkel eddig is nagymértékben megterhelték.

Kérem, gondolják át az egészet! Ne kísérletezzenek az embereken, a gyerekeken íróasztal mögül! Vonják be az orvosokat, gyógyszerészeket a kérdés megoldásába a betegek zökkenőmentes gyógyulása érdekében. Konzultáljanak velük, hiszen nekik kell a betegek szemébe nézni nap mint nap. Vagy pedig ismerjék be: nincs szó másról, mint hogy most nem a gyógyszergyártók, nem a forgalmazók, hanem a kormány zúdított az emberekre az inflációt többszörösen meghaladó gyógyszeráremelést azzal, hogy a gyógyszertámogatást nagymértékben csökkentette a spórolás jegyében. Ezt nyíltan fel kellene vállalni, hiszen a betegek egyébként is megtapasztalják, mivel ugyanazért a gyógyszerért egyik napról a másikra akár többszörösét kell fizetni.

Nem mondhatják, hogy önöknek ehhez semmi közük, ugyanis - mint a reformoknak nevezett megszorításokra ez általában igaz - könnyen kiderül: megint csak az emberekkel fizettetik meg az elmúlt évek rossz kormányzati munkájának az árát.

Köszönöm figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 157 2007.02.27. 7:58  154-196

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A salátatörvényekkel az egyik legfőbb probléma, hogy azokba a kormányzat rendszerint érdemi, súlyos törvényi változtatásokat is beletesz, ahogyan most is tette. Miközben az előterjesztést a kormány a jogharmonizációs feladatok végrehajtásával indokolja, olyan tulajdonjogi és birtokpolitikai törvényi változásokat eszközöl, amelyeket az európai uniós joggyakorlattal és a tulajdonjog gyakorlásának alkotmányos alapjogával egyszerre ütköztet.

Hogy itt bújtatott törvénymódosítási szándékkal állunk szemben, azt bizonyítja, hogy múlt kedden a törvényt előterjesztő FVM-államtitkár úr ezeket a tulajdonjogot érintő súlyos változásokat még csak meg sem említette. Pedig két törvénymódosításban, az erdőről és az erdő védelméről, tovább a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényben is szerepel a tulajdonosokat közvetlenül érintő lényegi módosítás. Az erdőtörvény kapcsán az általános indoklásban szó szerint ez szerepel: "Az erdészeti birtokpolitikai koncepció részét képezi, hogy az erdészeti hatóság szakhatóságként elvárja, milyen feltételekkel adja meg az erdőterület megosztásához a hozzájárulását."

Nos, a jelenleg hatályos 1500 négyzetméteres birtokméretet a mostani törvénymódosítás hússzorosára, 3 hektárra növeli, de még ültetvény esetén is tízszeresére, vagyis 1,5 hektárra változik a limit. Ezzel a módosítással az a legfőbb probléma, hogy lobbiérdekeket képvisel, hiszen a limit alatti tulajdonhányaddal rendelkezők - ne feledjük, osztatlan közös tulajdonformáról van szó - a módosítás hatálybalépésének pillanatától tulajdoni értéksérelmet szenvednek. Még pontosabban fogalmazva: a részleges kárpótlásként kapott erdőbirtok elértéktelenítéséről, a kárpótlás visszavételéről van szó. Ez a gyakorlat az Unió más országaiban elképzelhetetlen, mivel ott a birtokkoncentráció, vagy a mi megfogalmazásunkban birtokpolitikai koncepció úgy megy végbe, hogy a kisebb tulajdonnal rendelkezők érvényesíteni tudják a földpiaci árat. Vagyis a birtokpolitikai koncepció nem a tulajdonjog sérelmére történik.

Tudjuk, látjuk, hogy a mostani 1500 négyzetméteres limit alatti résztulajdont sokszor egy-két kosár fáért veszik el attól a tulajdonostól, aki nem tehet arról, hogy az erdőkárpótlást aranykoronában és osztatlan közösben kapta. A jogalkotónak a meglévő sajátosságokat figyelembe kell vennie, sok-sok tulajdonos elértéktelenedését nem szabad egy szűk lobbi érdekei szerint kodifikálni. A törvényalkotás ennél a szocialista-szabad demokrata előterjesztésnél azért bonyolultabb dolog. Egy törvénynek a többféle érdek egyidejű érvényre juttatását kellene szolgálnia. A mostani törvénymódosítás csupán egyetlen szempont mentén született, az erdők privatizációjának előkészítését szolgálja. Először koncentrálni a tulajdont, azután lobbinak átjátszani, mint ahogy ezt a "földet életjáradékért" program kapcsán keserűen megtapasztalhattuk.

Pedig akkor is előre láttuk és néven neveztük a bújtatott szándékot. Itt ülnek azok, akik akkor hevesen tagadták felismerésünket, és ugyanők most éppen a NFA-nál koncentrált nemzeti földvagyon elorozásán ügyködnek. Ugyanakkor már készítik elő az állami erdők átjátszását is, miközben a kistulajdonosoknak mindig csak a piaci érték töredékét fizetik, természetesen jogszerűen, hiszen mindig a jogalkotással kezdődik a kifosztás. Akkor életjáradék helyett segélyt folyósítottak, most pedig az erdő piaci ára helyett tűzifát adnak majd. A tulajdonosi jogok érvényesítése a szocialista-szabad demokrata jogalkotásban privatizáció előtt valahogy mindig sokadlagos szemponttá silányul. Nálunk csak privatizációt követően válik a tulajdonos joga sérthetetlenné.

Egyébként az aranykorona-értékben nyilvántartott magyar földjogi sajátosság a törvénymódosítás más helyein is elkerülte a törvény-előterjesztő figyelmét.

Üdvözlendő az a módosítás, miszerint a fás szárú energetikai ültetvények kikerülnek az erdőtörvény hatálya alól. Viszont a fás szárú energetikai ültetvények önálló jogi szabályozása még nem készült el, de az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény végrehajtását szolgáló rendelet módosítására már sor került, miszerint "fásított terület" művelési ágban kell nyilvántartani az energetikai célra létesített ültetvényt. Ez a művelésiág-változás az Unióban nem okoz gondot, de nálunk az AK-érték miatt a föld értéke akár tizedére csökkenhet ezáltal, vagyis a földtulajdonos tízszeres értékvesztést szenved el. Mindeközben a föld használója számára folyósítható kiegészítő támogatásokról már megjelent a rendelet.

Egy minden szempontot és minden érdekelt felet szem előtt tartó jogalkotói magatartástól elemi elvárás lenne, hogy a művelésiág-változás előtt be kelljen terjeszteni a fás szárú energetikai ültetvények telepítésével, annak nyilvántartásával és megszüntetésével kapcsolatos önálló szabályozást. Sőt továbbmegyek: az erdők telepítésére felvehető uniós támogatások elfogadása előtt nem lett volna szabad birtokpolitikai kihatású módosításokat belevinni a törvénybe, mivel a mostani törvénymódosítás veszélyezteti az uniós pályázást és a pályázati pénzek elnyerését. Mivel az előterjesztő ezt ugyanolyan jól tudja, mint én, ezért ezzel a birtokpolitikai koncepcióra hivatkozó módosítással az állami erdők privatizációjának előkészítése mellett valójában a magán-erdőtulajdonosok jelentős köre számára az uniós pályázati esélyek tudatos ellehetetlenítése érhető itt tetten.

Sajnos a földtulajdonosok tulajdonhoz kapcsolódó joga egy másik törvény-előterjesztésben, nevezetesen a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslatban is sérül. A 12. § (5) bekezdéssel történő kiegészítése ugyanis tíz évre kizárja a földtulajdonosokat a tulajdonukhoz kapcsolódó önrendelkezési joguk gyakorlásából. Ennek a tulajdonjogot sértő bekezdésnek a részletes indoklásában felfedi sanda szándékát az előterjesztő: "Kizárja azt, hogy a tulajdonosok hosszú távra szóló, másokat hátrányos helyzetbe hozó döntéseket hozzanak." Még egyszer mondom: a tulajdonosok. Az idézett részből nyilvánvalóan következik, hogy ma Magyarországon csak a földtulajdonosokkal szemben lehet hosszú távra szóló, hátrányos helyzetbe hozó döntéseket, sőt törvényeket meghozni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 165 2007.02.27. 1:29  154-196

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Szeretném ismertetni önnel az erdőről és az erdő védelméről szóló törvénymódosítást, amelyik a 74. § (3) bekezdését módosítja. Abban ez áll - az utolsó mondatot olvasom -: "Ültetvényszerű erdők esetében 1,5 hektárnál, egyéb esetekben 3 hektárnál kisebb földrészlet nem keletkezhet." Ez eddig - 2006 decemberében módosították a törvényt és ezt a paragrafust is - 1500 négyzetméterről szólt. (Gőgös Zoltán: Ez újra vonatkozik, nem a meglévőre!) Igen, de ez több mint harmincszoros módosítás, tehát óriási módosítás a területhez képest, ha tudjuk jól, hogy aranykorona-értékben kapták annak idején a kárpótláskor a földet, az erdőt, és tudjuk jól, hogy a földkiadó bizottságok is aranykorona-értékben adták ki az erdőket azért, mert osztatlan közös tulajdonban voltak. Ezek a földterületek a kárpótlás során is és a földkiadó bizottságok által kiadott földek is osztatlan formában kerültek kiosztásra, tehát itt sérülnek a jogok. Ha ezt most felemeljük 3 hektárra az 1500 négyzetméterrel szemben, a kisebb erdővel rendelkezők tulajdonjogai sérülnek.

Köszönöm szépen. (Gőgös Zoltán: Ez a telepítésre igaz, nem a régire.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 183 2007.02.27. 2:15  154-196

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Felolvasom azt a mondatot, amely kiváltotta ezt a vitát, hogy aki nem hallotta, az is tudja, hogy miről van szó: "Először is koncentrálni a tulajdont, azután lobbinak átjátszani, mint ahogyan ezt a földet életjáradékért program kapcsán keserűen megtapasztalhattuk." (Gőgös Zoltán: Nem az váltotta ki!) Ez a mondat volt az, amely kirobbantotta ezt a vitát.

Sajnálom, hogy Göndör képviselőtársunk időközben elment a parlamentből... (Herbály Imre: Nem ment el!) De nincs bent, nem tartózkodik bent, így neki nem tudok válaszolni. De Herbály Imre képviselőtársamnak szeretném felhívni a figyelmét, hogy amikor azt mondta, hogy addig nyújtózkodunk, ameddig a takaró ér, meg kellene fordítani azt a takarót, hátha elég az a takaró, lehet hogy rosszul takaróztunk be. Miért? Elmondta a képviselőtársam az előbb, hogy van erre európai uniós jogszabály. De ha már nem is az európai uniós jogszabályra hivatkozunk, akkor hivatkozzunk a kormányrendeletre. A kormányrendelet előírta, hogy 2006-tól be kellett volna vezetni a korengedményes nyugdíjat. 2004-től lehetett volna, ahogy képviselőtársam mondta, de 2006-tól be kellett volna vezetni. Tehát nem is tettek eleget, és azóta se módosították ezt a kormányrendeletet. Hogy mi az oka, nem tudjuk. Gondolom, majd államtitkár úr megválaszol rá, hogy miért nem lett bevezetve. De ha ezt bevezettük volna, nem biztos, hogy szükség lett volna a "földet életjáradékért" programra.

De ha visszább megyünk egy kicsit az időben, valamikor volt így, amikor az állam szeretett volna hozzájutni a földhöz, de akkor is voltak olyan emberek, akik nem akarták odaadni, akkor nem úgy hívták, hogy "földet életjáradékért", hanem földjáradéknak. Ön idősebb, biztosan emlékszik rá, földjáradékot fizettek azoknak, akik nem vitték be a szövetkezetbe a földet vagy nem adták át. Tehát még mindig tisztességesebb lett volna nem elvenni a földet, hanem esetleg egy olyan földbérletet adni ezeknek az embereknek, amiből tényleg esetleg ki tudták volna egészíteni a megélhetésüket. (Gőgös Zoltán: Nem vettünk semmit el, ők adták!)

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 275 2007.02.27. 5:12  274-277

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy riadalmat keltett az ormánságiak körében a napvilágra került kormány-előterjesztés, amelyben etnikai átalakítással tervezi megoldani a kormány a látszólag demográfiai problémákból adódó gondokat.

Az elsődleges megdöbbenést a nyilvánvaló anyag létének a letagadása keltette, no meg a tíz évre szóló titkosítás. Az Ormánságban - az egykori határsávban - élő emberek tudják, az ilyen anyagot nagyon komolyan kell venni. Ugyanis a kísérő körülmények egy titkosított, gyors akciót feltételeznek.

Talán már erre az etnikai átalakításra alapozódik a 2010-es választás is. Bizonyára, hiszen a kommunista előd- és utódpártok minden választás alkalmával hasonló eszközökhöz folyamodnak. Most a lakosság etnikai átalakítását tervezik, amelyet pedig nemzetközi törvények és emberi jogi normák egyaránt tiltanak. Ilyen jellegű tervek utoljára a náci Harmadik Birodalomban és a sztálini Szovjetunióban készültek. Még a terminológia is azonos, például az "áttelepítési program" kifejezés.

Ezzel az anyaggal a Gyurcsány-kormány a diktatúrák és a diktátorok útjára lépett. Még az igazságügyi államtitkár is így vélekedett: "amiről Semjén Zsolt beszél, legfeljebb diktátorok agyában fogalmazódna meg". Mivel a frakcióvezető úr az igazságügyi és rendészeti tárcánál készült anyagból idézett, ezért az államtitkári szavak túllépték az önleleplezés határát.

Nálunk, az Ormánságban pontosan emlékeznek az emberek, hogy ennek a megdöbbentő kormány-előterjesztésnek konkrét előzményei voltak. Hogyne emlékeznének arra a megalázó jelenetre, amikor az iparmágnás-miniszterelnök, de leginkább egykori kommunista ifjúsági vezető a magyar fiatalokat külföldre küldte. Ma már tudjuk, miért: hogy helyet készítsen a betelepítendőknek. És amikor a derék ormánságiak szót fogadtak az egykori KISZ-vezérnek és felültek a malmői járatra, akkor a sajtó őket pellengérezte ki. Őket, és nem az őket elküldőt.

Vagyis a tanulmányban szereplő áttelepítési program nem csupán betelepítést, hanem azt megelőzően szervezett kitelepítési programot is takar. Mert mi másnak lehetne nevezni, amikor az ország leghátrányosabb kistérségében a szocialista-szabad demokrata kormányzat még azt a keveset is felszámolta, ami megvolt: a helyi vállalkozásokat, az óvodákat, az iskolákat, az önkormányzatokat, a postákat, a buszjáratokat és most a helyi vasutat és a Siklósi Kórházat is? Persze törvényesen, mert korábban meghozták az elűzés és kipusztítás törvényeit. Ha valaki új házat épít, először a régit eltünteti. Az ormánságiak látják, hogy ezek a törvények az ő felszámolásukra születtek, helyet készítve a betelepítendőknek. Hiszen mi mást szolgálna a jelenlegi kórháztörvény, a jelenlegi földtörvény, a sterilizációs törvény és a pedofiltörvény?

Abból is kitűnik, hogy nem a munkaerő-betelepítésről szól a történet, hogy egy tartósan, 40 százalék feletti munkanélküliséggel sújtott régióba nem munkaerő, hanem munkahely betelepítésére lenne szükség. A 2010-es szavazatok ilyen lakosságcserés megvásárlásáról, nem pedig munkavállalók betelepítési programjáról van tehát szó.

Ebben a kormány-előterjesztésben implicite minden emberi jogi bűntett benne foglaltatik, mivel az nem más, mint a lakosság etnikai átalakítására, a helyi lakosság kitelepítésére tett kormányzati kísérlet. Ma még talán csak az ormánságiak érzik a tudatos kipusztításukra irányuló szándékot, de nem sok idő kell a közös felismerésre, hogy mindenkinek ezt szánják. Történelmi tapasztalataik alapján jól tudják az ormánságiak: egy faji jellegű kormány-előterjesztés után nem szabad megvárni, amíg abból faji jellegű törvény-előterjesztés születik.

Fölmerül a kérdés: 62 évvel a fasiszta és 17 évvel a kommunista diktatúra lezárását követően Európa közepén van-e létjogosultsága egy olyan kormánynak, amelynek kezéről még le sem száradt az októberi vér, de máris népirtó és totalitárius hatalmi terveket melenget?

Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 176 2007.03.05. 2:20  175-178

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Robert Owen, az első szocialisták egyike már a XVIII. században kijelentette: megfelelő eszközöket kell teremtenünk a kedvünk szerinti utazáshoz. Kétszáz évvel Owen után a mi úgynevezett szocialistáink egyes térségekben már a közlekedést is alapjaiban verték szét.

A hátrányos helyzetű Ormánságban az elmúlt öt évben az MSZP-SZDSZ-kormányzás idején még azt is felszámolták, ami megvolt: munkahelyeket, vállalkozásokat, óvodákat, iskolákat, önkormányzatokat, postákat, egészségügyi intézményeket, buszjáratokat és most március 3-án a vasúti személyszállítást. A teljes kifosztás okozta szegénységre népi mondás született, miszerint errefelé még a madár is tarisznyával jár. Mivel semmi sem maradt helyben, így az óvodásoktól az aggastyánokig mindenki utazni kényszerül, illetve kényszerülne, mivel a számukra megfizethetetlen buszjáratok a legtöbb helységben napi egy járatra lettek csökkentve; talán ez is közrejátszik a 80 százalékos munkanélküliségben.

Az immár megszűnt vasúti személyszállítást követő napokban a háború alatti, utáni jelenetek ismétlődhetnek meg: marhavagonokra felkapaszkodó, meggyötört emberek. Igen, hiszen a meghirdetett vonatpótló járatok az év háromnegyedében meg sem tudják közelíteni a falvakat. A lakosság be lesz zárva a térségbe, mint egykor a határsáv lezárása idején.

Ez a kormány hirdette meg az öngondoskodó állampolgár, az öngondoskodó térségek fogalmát - Magyarországon a kormányt kivéve ma már mindenki öngondoskodó. Hogyan gondoskodjanak magukról a polgárok, ha a kormány a nemzedékek alatt felhalmozott értékeikből folyamatosan kifosztja őket? Hogyan gondoskodjanak magukról, ha önök a térséget országos mértékben sújtó adóból egy fillért sem osztanak vissza, csak eladnak, megszüntetnek, elvisznek és elvesznek?

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 30 2007.03.20. 8:15  21-73

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint már az előttem felszólalók kifejtették, a T/2425. számú törvényjavaslat lényegében az európai uniós jogharmonizáció megvalósítása érdekében született. Ennek keretében módosítja a környezetvédelem általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvényt, a természetvédelemről szóló 1996. évi LIII. törvényt, a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvényt, valamint a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvényt.

Első hallásra azt mondhatnánk, hogy ez egy salátatörvény, de nem erről van szó, az előttem felszólalók egyike sem beszélt ilyen megközelítésben. Mint az általános indoklásban olvasható, az irányelvben foglalt alapvető rendelkezések ma is élnek a hazai környezetvédelmi jogban, egyes esetekben szélesebb körben szabályozva "a szennyező fizet" elvét, más esetben, tipikusan a természetvédelem területén, szűkebben.

(10.40)

Így ismeri a hazai jog a környezetkárosodás fogalmát, a környezetvédelem veszélyeztetéséért, szennyezéséért, illetve károsításáért való büntetőjogi, polgári jogi, közigazgatási jogi felelősséget. Ez azt sugallja, mintha csak kisebb formai kiigazításokról lenne szó. Szerintem ez nem egészen így van.

Nézzük az Európai Parlament és a Tanács 2004/35/EK irányelvét, ami a környezeti károk megelőzése és helyreállítása tekintetében a környezeti felelősséget határozza meg. A 2004. március 10-én jóváhagyott közös szövegtervezetben 31 pontban sorolja fel azokat az okokat, amelyek szükségessé tették az említett irányelv elfogadását. Már maga ez a tény is arra utal, hogy nálunk sem lehet csupán formai kiigazításokkal elintézni a jogharmonizációt. Tekintsünk csak egy-két okot az említett 31 közül.

Az 1. pontban: "Sok a szennyezett természeti terület a Közösségen belül, amelyek lényeges egészségügyi kockázatot jelentenek, a biológiai sokféleség csökkenése pedig drámai módon felgyorsult az utóbbi évtizedekben. A cselekvés elmulasztása növeli a szennyezett természeti területek számát, és a biológiai sokféleség még jelentősebb csökkenését eredményezheti a jövőben."

Már ez az egy pont is, mint látható, igen körültekintő jogalkotást igényel. De nézzük tovább a 2. pontban: "A környezeti károk megelőzését és helyreállítását a szennyező fizet elvének előmozdításával kell végrehajtani a szerződésben leírt módon, a fenntartható fejlődés elvével összhangban." Végiggondolták önök, hogy a jelenlegi törvénymódosítással a már meglévő törvény valóban garantálja ezt az összhangot?

Vagy a (4) bekezdés: "A környezeti károk fogalma magában foglalja a levegőben lebegő részecskék által okozott károkat is, amennyiben a vizek, a talaj, a védett fajok vagy a természetes élőhelyek károsítását eredményezik." Gondolják, hogy az említett károk megelőzésére kellő garanciát nyújt a jelenlegi törvénymódosítás?

Más megközelítésben még egy pontot idézek, a 29. pontot: "Ez az irányelv nem korlátozza a tagállamokat abban, hogy szigorúbb rendelkezéseket hozzanak, vagy azokat megtartsák a környezeti károk megelőzésével vagy helyreállításával kapcsolatban." Az irányelv tehát csak kötelező alapot ad, de a tagországoknak egyúttal lehetőséget biztosít szigorúbb szabályozásra is, a környezeti károk megelőzése és helyreállítása tekintetében.

Mivel ezt az európai uniós irányelvet már 2004. április 21-én elfogadták, bőven lett volna időnk ebben a tekintetben is átgondolni a jelenlegi törvényt. Így talán megelőzhető lett volna az illegális, kétes eredetű, külföldről érkező szemét lerakása is.

Az Európai Parlament és a Tanács 2004/35/EK irányelvének végrehajtását illetően többek között ezt olvashatjuk az (1) bekezdésben. "A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2007. április 30-áig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot."

Mi indokolja azt, hogy három év elteltével az utolsó pillanatban sürgősségi tárgyalással vitatjuk meg az idén április 30-áig vállalt törvénymódosítást? Ha korábban benyújtották volna, talán már jobban, több szempontból is átgondolt, körültekintőbb módosítását tárgyalhatnánk most.

A törvénymódosítás érinti a környezetvédelmi törvény fogalomrendszerét is; többek között ilyeneket, mint a megelőző intézkedések, a helyreállító intézkedések, szolgáltatások, eredeti állapot, költségek s a többi. Ebben a tekintetben sem érzem, hogy már teljesen szinkronban lennénk az EU-s irányelvekkel. Például a helyreállító intézkedésekkel kapcsolatban az irányelv 2. mellékletében előírtakra hivatkozik, amely a környezeti károk helyreállítása címet viseli, és amelyben egyrészt a vizekben védett fajokban, illetve természetes élőhelyekben okozott károk helyreállítása, másrészt a talaj károsodásának helyreállítása tekintetében állapít meg közös keretrendszert. Ennek szerintem a jelenlegi törvénymódosítás után sem fog kifogástalanul megfelelni a környezetvédelmi törvény. Pedig Garé tekintetében például a talaj károsodásának helyreállítása kellő szabályozás híján még mindig hátravan. Az uniós irányelveket követve már régen intézkedni kellett volna ezzel kapcsolatban is.

A 12. cikk foglalkozik az intézkedés iránti kérelemmel, amiben többek között ez olvasható: "A tagállamok határozzák meg, hogy mit jelent a kellő érdekeltség és a jogsérelem fogalma." A törvénymódosítás erre a cikkre hivatkozva módosítja a környezetvédelmi törvény 90. §-át a következő (2) bekezdéssel: "Környezetveszélyeztetés, valamint környezetkárosítás esetén a környezetveszélyeztetés, illetve környezetkárosítás hatásterületén lévő ingatlan tulajdonosa, valamint jogszerű használója ügyfélnek minősül." Valóban ennyire tömör a magyar nyelv, hogy a három pontban felsorolt meghatározást magyarul ilyen röviden meg lehet fogalmazni? Mennyire pontos ez a definíció? És még sorolhatnám az ehhez hasonló észrevételeinket.

Összefoglalva: korábban benyújtott, jobban átgondolt törvénymódosításra lett volna szükség, és akkor több idő maradt volna a pontosításokra is. Ezért a zárószavazásnál valószínűleg tartózkodni fogunk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 256 2007.05.07. 9:56  243-263

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kijelölt bizottságok jegyzőkönyveiből, valamint az eddig elhangzottakból is kitűnik, hogy az ENSZ éghajlat-változási keretegyezménye és annak kiotói jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről szóló T/2716. számú törvényjavaslatot minden frakció támogatta. A törvény célja - mint ahogyan az általános indoklásban is olvasható - ugyanis a keretegyezménnyel és a jegyzőkönyvvel kapcsolatos jogi és intézményi keretrendszer felállítása, valamint az annak megfelelő működéséhez szükséges szabályok meghatározása, vagyis a vállalt nemzetközi kötelezettségek betartása.

Azon túlmenően, hogy általánosságban az éghajlati rendszerre gyakorolt veszélyes emberi hatás megakadályozását tűzzük ki elsődleges célként, a kibocsátások hiteles nyilvántartását és az ezzel kapcsolatos jelentéstételi kötelezettséget is tartalmazza a törvényjavaslat. Mivel a jegyzőkönyv 2005. február 16. óta hatályban van, az abban vállalt kötelezettségek Magyarország szempontjából is jogilag érvényesek, tehát az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésén kívül már a 2008-2012-es vállalási időszak előtt is vannak kötelezettségeink. Ilyen például a kiotói egységek mint kincstári tulajdonban lévő vagyoni értékű jogok létrehozása és a velük való gazdálkodás megalapozása, a nyilvántartást végző nemzeti forgalmi jegyzék, valamint egy, az üvegházhatású gázok nyilvántartását végző nemzeti nyilvántartási rendszer létrehozása és működtetése.

Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről szóló 2005. évi XV. törvény rendelkezéseit is kiegészíti a törvényjavaslat a jegyzőkönyv alapján létrehozott úgynevezett rugalmassági mechanizmusok hazai működésével kapcsolatos alapvető rendelkezésekkel. Ugyanakkor a törvényjavaslat a nemzeti jelentéstétel címet viselő 7. §-a így szól: "Az üvegházhatású gázok kibocsátásával, illetve nyelőkkel történő eltávolításával és egyéb éghajlatváltozással kapcsolatos jelentéstételt a miniszter teljesíti a 280/2004/EK határozat rendelkezéseinek, illetve a nemzetközi kötelezettségeknek megfelelően." Ez a kötelezettségünk eddig is megvolt, mégis az Európai Parlament honlapján ez olvasható: "A bizottság első írásbeli figyelmeztetésben részesít nyolc tagállamot, amelyek elmulasztották leadni az EU-kibocsátáskvóta kereskedelmi rendszerének második időszakára vonatkozó nemzeti kiosztási tervet. A leadás határideje a kibocsátáskereskedelemről szóló irányelv értelmében 2006. június 30. volt. Az érintett tagállamok a következők: Ausztria, Cseh Köztársaság, Dánia, Magyarország, Olaszország, Portugália, Spanyolország és Szlovénia. Ezek a tagállamok ugyan dolgoznak az nkt-n, de még nem küldték el a dokumentumot a bizottságnak." Vagyis kötelezettségvállalásunk ellenére azt nem teljesítettük maradéktalanul. Vajon jelent-e a jelen törvényjavaslat erre vonatkozólag erősebb garanciát?

Az Európai Unió környezetvédelmi biztosa így nyilatkozott: "A tagállamok megbízható beszámolói kulcsfontosságúak ahhoz, hogy megnyerhessük az éghajlatváltozás elleni harcot." Ezt nekünk is komolyan kell vennünk, ezért felhívom az újonnan kinevezett miniszter úr figyelmét arra, hogy a törvényekben is szereplő tájékoztatási és jelentési kötelezettségünknek maradéktalanul tegyünk eleget. Így nem fordulhatna elő például az sem, hogy az Európai Bizottság ugyan csak 2007. április 16-án zárta le a Magyarország által a szén-dioxid-kibocsátási egységek kiosztásáról benyújtott európai kibocsátási kereskedelmi rendszer 2008-tól 2012-ig terjedő kereskedelmi időszakára vonatkozó nemzeti terve értékelését, mégis a jelen törvényjavaslatot már április 6-án benyújtotta a magyar kormány, mintegy megelőlegezve az Európai Bizottság jóváhagyását.

(20.10)

A törvényjavaslatnak vannak költségvetési vonzatai is, amire szintén szeretném felhívni elsősorban a kormánypárti képviselők figyelmét. A 13. §-ban például ez áll: "A Magyar Köztársaság területén megvalósítandó együttes végrehajtásban részt vevő jogi személyek az együttes végrehajtási projekttevékenység kibocsátás csökkentése megkezdésének a napján egyszeri felügyeleti díjat kötelesek fizetni. A környezetvédelmi hatóság a felügyeleti díjat a nemzeti nyilvántartási rendszer működésével kapcsolatos tevékenységének fedezetére fordítja. A felügyeleti díj mértékét az adott évre vonatkozó költségvetési törvény határozza meg." Tehát a megvalósulás nagymértékben függ a költségvetésben erre szánt összegtől, amit a 2007. évi ÁSZ-jelentés is alátámaszt.

A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium gazdálkodására vonatkozó fejezetben az áll, hogy arra 2004-től döntően a központi források szűkülése hatott. Idézem az idevonatkozó részt: "A források szűkítése miatt késik a törvényekben rögzített, illetve az EU felé vállalt programok teljesülése." Szeretnénk, ha a 2009-es ÁSZ-jelentésben nem találkoznánk hasonló megállapításokkal.

A miniszter úr a bizottsági meghallgatás során hasonló tárgyú felvetésemmel kapcsolatban kifejtette, hogy az ÁSZ jelentésében foglaltak nagyon fontosak, azokkal egyetért, de miniszterként abból tud gazdálkodni, amit a képviselők megszavaznak. Idézem: "Tessék megszavazni, tessék odatenni, odaállni, segíteni abban, hogy a költségvetés jó irányban változzon!" Ez viszont elsősorban a kormánypárti képviselőkön múlik.

Azt, hogy kiemelten nagy fontosságú és tovább nem halogatható ügyről van szó, talán nem kell külön hangsúlyozni. Szintén az Európai Parlament honlapján olvasható, hogy ha így folytatjuk, ötven éven belül új bolygóra lesz szükségünk. Sigmar Gabriel német környezetvédelmi miniszter jutott erre a megállapításra az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport előterjesztése alapján, amiből kiderül, hogy az évszázad végére Földünk átlaghőmérséklete várhatóan 4 Celsius-fokkal, a tengerszint pedig 28-43 centiméterrel fog emelkedni.

A közlekedés szerepe sem elhanyagolható, amire Hegyi Gyula szocialista képviselő hívta fel a figyelmet, idézem: "A közlekedés az éghajlatváltozás egyik fő okozója. A közúti közlekedés ötször annyi energiát használ fel ugyanannyi utas szállítására, mint a vasúti közlekedés." A szándék és a megvalósítás tekintetében itt sem teljes az összhang. Gondoljunk csak a hazai aktualitásokra: vasútvonalak szüneteltetése vagy teljes megszüntetése. Javaslom egyébként a kormánypárti képviselőknek a Magyar Természetvédők Szövetségének honlapján található karbonkalkulátor kibővítését egy olyan funkcióval, amely kiszámítja, hogy mennyi többlet-szén-dioxid kibocsátásával jár például egy vasútvonal megszüntetése vagy menetjegyek árának emelése, de említhetném a kórház- és az iskolabezárások következtében jelentkező forgalomnövekedés követését is ebben a tekintetben.

Mi lehet az oka annak, hogy az utóbbi időben szinte teljesen eltűntek a diákok azokról a vonatokról, amelyek korábban túlzsúfoltak voltak? Csak nem az ötször annyi energiát felhasználó közúti közlekedést részesítik előnyben a vasúttal szemben? Hangsúlyozom, hogy nemcsak nemzetközi kötelezettségünk teljesítéséről van szó. Saját érdekünk is azt diktálja, hogy fontoljuk meg a német környezetvédelmi miniszter úr szavait, és mivel egy sokösszetevős témáról van szó, a legapróbb részletekig át kell gondolni minden döntést környezetvédelmi szempontból is. Azt pedig már talán mondanom sem kell, hogy a törvény költségvetési fedezet nélkül semmit sem ér.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 267 2007.05.21. 4:15  266-267

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A napjainkban talán már nem olyan népszerű Bertolt Brechtnek van egy, a mai magyar történésekre is vonatkoztatható színműve.

(20.40)

Brecht persze nem a harcos baloldalisága miatt vesztett ázsiójából az utóbbi időben, ettől még nálunk éppen fénykorát is élhetné; kegyvesztettségét, gyanítom, éppen egy jellegzetes szocialisztikus, ma már elvbarátai számára is kellemetlenné váló mondása okozta, miszerint: "Nagyobb bűn bankot alapítani, mint bankot rabolni."

Visszatérve a színművére, a Kurázsi mama gyermekeire, annak abszolút áthallásos jelenete a követező: két garázdálkodó katonát halálra ítélnek. A két katona nem érti a velük történteket, hiszen ugyanilyen jellegű tettükért hónappal korábban kitüntetésben részesültek. Lám, a mai magyar politikai eseményekben mintha betűről betűre megismétlődne a brechti jelenet. Előttünk vannak a tavaly őszi tragikus képsorok: a forradalom ötvenéves évfordulóját méltósággal ünneplő emberekre - minden írott és íratlan törvényt megszegve - brutálisan rárontott a törvények fölé helyezett rendőrség. És ezzel a történet még nem ért véget. Hogy az állami törvénysértést jogilag elfedjék, a rendőrségi terror áldozataiból még vádlottakat is kreáltak, sorozatosan hamisan tanúskodó rendőrök közreműködtetésével. Ez ma már a bírósági szakaszban sok esetben igazolást nyert.

De még ennél is tovább folytatódott a brechti történet. Az írott és íratlan törvények áthágására ősszel feljogosított rendőrségi erők körében ez a törvények fölé helyezettség érzés tartósnak bizonyult. A felsőbb szinten csupán egyszeri alkalomra gondolt törvényi és erkölcsi menlevéllel a beosztottak továbbra is éltek. És nem értik a különbséget - ők sem tudnak disztingválni, akárcsak a brechti jelenet katonái. Persze, aki a törvények alól ősszel mentességet adott, annak ezzel is számolni kell, hogy a törvények fölé helyezett rendőrség nem képes visszatérni a jogállami keretek közé. A folyamat azóta vezérelhetetlen, amióta a törvénytelenség szellemét kiengedték a palackból. Magyar közmondás szerint, aki a tűzzel játszik, megégeti magát. Ezzel szemben nálunk már az egész ország lángokban áll, miközben a gyújtogató, köszöni, jól érzi magát.

A rendőrség morális válsága még az őszi eseményeknél is régebbi keletű, talán akkor kezdődött, amikor a rendőrségnek nem volt szabad felfednie, ki is az a titokzatos ember, aki mindent el tud intézni. Azóta nincs megállás. Ha akkor a rendőrségnek szabad lett volna beazonosítania ezt a titokzatos bűnözőt, akkor talán ma a rendőrpalota támadóját és a Kádár-sír gyalázóját is ismernénk, hiszen a folyamatok szoros összefüggésben vannak egymással. Ez akkor is igaz, ha most, több mint fél évvel az események után sem szabad kimondani az őszi és a tavaszi rendőrségi törvénysértések közötti szoros összefüggéseket, nem szabad, mert akkor az őszi törvénysértések legfőbb felelőse is számon kérhető.

Persze, a most leváltott miniszter és a leváltott rendőrségi vezetők pontosan tudják, hogy az őszi törvénytelenségekért bűnhődnek, amennyiben ez bűnhődésnek nevezhető. Most, ezen a szinten kell elvarrni a szálakat, legalábbis, amíg nem tudhatjuk, kicsoda is az a titokzatos ember, aki eddig még mindent és mindenkit el tudott intézni.

Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 173 2007.06.04. 2:05  172-175

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ismeretes, a Budapesti Vegyiművek az 1968-tól 1978-ig gyártott tetraklór-benzol gyártási folyamata során keletkezett mellékterméket egy Mecseknádasd, Bonyhád és Hidas határában álló telephelyen helyezte el. A mintegy 8 ezer tonna veszélyes hulladékot tároló hordók megsérültek, korrodálódtak, és a mérgező anyag a környezetbe jutott. Gondoljunk csak bele, a hordók tartalma 200-250-szeresen meghaladta az egészségügyi határértéket. Súlyosbította a helyzetet, hogy ezeket a hordókat később Garéba szállították, ezzel ott is beszennyezve a környezetet.

Közel egy hónapja kiderült, hogy leállt Garéban az utóbbi években központi forrásokból végzett kármentesítés ugyanúgy, mint a három település, Mecseknádasd, Bonyhád és Hidas határában álló telephelyen folyó talajvíztisztítás. Különösen nagy problémát okoz ez Bonyhád esetében, ahol 2001-ben új ivóvízbázist létesítettek, de a január óta szünetelő talajvíztisztítás miatt az új bázis is veszélybe került, az élővilágot, illetve a térségben élő 20 ezer ember egészségét nem is említve.

Kérdezem az államtitkár urat: hogy áll a mecseknádasdi, bonyhádi, hidasi, garéi tetraklór-benzol-szennyezés környezeti kármentesítése jelen pillanatban? Miért állt le a kármentesítés a szennyezett területeken? Hogyan fordulhat elő az, hogy tavaly nyáron még a tárca mindent megnyugtatónak talált a környezeti kármentesítés terén, mára pedig odáig jutottunk, hogy leáll a kármentesítési program anyagi erőforrások hiányában? Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 244 2007.06.04. 5:32  241-274

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A részletes vitában a 19. számú módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni.

A 19. számú módosító javaslat a törvényjavaslatnak a kistérségek, a kistérségekbe tartozó települések és a kistérségek székhelye című mellékletében szereplő Baranya megyei siklósi kistérségből 26 településnek egy új, harkányi kistérség nevet viselő kistérségbe történő átsorolását javasolja.

Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumnak benyújtott kezdeményezés tartalmazza az érintett 26 település képviselő-testületének önálló kistérség kialakítására irányuló határozatát a siklósi többcélú kistérségi társulás tanácsának határozatát, valamint a Baranya Megyei Területfejlesztési Tanács határozatát.

Harkány város és 25 kistelepülés Harkány központtal egy új kistérség kialakítását kezdeményezte. Ezt a kezdeményezést a siklósi kistérség településsoros szavazással, 29 igen, 13 nem szavazattal, 6 tartózkodás mellett támogatta. A Baranya Megyei Területfejlesztési Tanács támogatta a harkányi kistérség kialakításának kezdeményezését. A Dél-dunántúli Regionális Területfejlesztési Tanács 16 igen, 1 nem szavazattal, 1 tartózkodás mellett, vagyis nagy többséggel szintén támogatta a kezdeményezést.

Mindezek után a törvényjavaslatban az alábbi indokokkal utasították el az indítványt. "A kezdeményezést több szempontból nem indokolt támogatni, különös figyelemmel arra, hogy Siklós mint a jelenlegi kistérség székhelye és Harkány között a földrajzi távolság igen csekély. Továbbá Harkánynak még mikrotérségi szerepe is csak kevés területen van."

Valóban, maguk a javaslatban szereplő kistérségi települések - Siklós és Harkány - közel vannak egymáshoz, de ez nem lehet meghatározó, mivel a hozzájuk sorolandó települések viszont két elkülöníthető földrajzi egységet alkotnak, más jellegű problémákkal küszködnek.

A harkányi kistérségbe javasolt települések zöme ormánsági, amelyeknek teljesen más jellegű gondjaik vannak, mint a többieknek. A munkanélküliség több helyen 80 százalék fölött van, az elnéptelenedéssel küszködnek. Az óvoda-, iskola- és postabezárások, legutóbb pedig a vasúti közlekedés megszüntetése is ezeket a településeket sújtotta leginkább. Ezeket a problémákat Harkány a helyzetéből adódóan jobban ismeri, mint Siklós. Ezért kezelni is jobban tudja.

Ezek mellett Harkánynak az adottságai is megvannak ahhoz, hogy kistérségi székhely legyen; ilyenekre gondolok, mint kistérségi közlekedés. A sellye-villányi vasúti szárnyvonal megszűnt a közelmúltban, vagyis közlekedés szempontjából máris leszakadtak az új kistérségbe sorolandó települések, aminek következtében éppen a harkányi Volán-járatokra hárul a tömegközlekedés.

Második: oktatás-nevelés. Harkány két ilyen intézménnyel rendelkezik. Ezek a harkányi napközi otthonos óvoda és a Kitaibel Pál Általános Iskola és Zeneiskola. A település több iskolajáratot is üzemeltet, amelyek segítik a bejáró tanulók iskolába, illetve óvodába járását.

Harmadik: szociális gondoskodás. Harkányban két idősotthon is van: az idősek szociális otthona és az idősek napközi otthona.

Egészségügyi ellátás. Harkány egészségügyi ellátását az 1989-ben átadott egészségházban végzik. Itt kapott helyet két felnőtt-háziorvosi, gyermekorvosi szolgálat, valamint két fogászati szakrendelő, ezenkívül gyermek fül-orr-gégészeti szakrendelés is van; továbbá védőnői szolgálat is működik az intézményben.

(19.00)

Közigazgatás. A harkányi okmányiroda alkalmas kistérségi székhely okmánykezelésére is.

Család- és gyermekvédelem. Harkány központtal 13 település együttműködésével működik a családsegítő, gyermekjóléti és házi gondozó szolgálat, ami 26 település ellátását is koordinálni tudná.

Biztonság. A harkányi rendőrőrs 1990 óta működik, jelenleg 20 település területén, amelyek közül 18 szintén az új kistérségbe sorolandók közé tartozik. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Összefoglalva - befejezem, elnök úr -, szükségesnek látom a siklósi kistérség megbontását két kistérségre az eltérő adottságok miatt. Másrészt Harkányt alkalmasnak tartom az új kistérség székhelyi szerepének betöltésére.

Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 177 2007.06.11. 2:11  176-179

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Annak idején - nincs ennek még fél éve sem - megdöbbenve vettem tudomásul, hogy a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium az idei, 2007-es költségvetésében picinyke, alig 9,8 milliárd forintnyi összeget jelölt meg a környezet és energia operatív programban megfogalmazott feladatok finanszírozására. Megdöbbentem, mert az ön elődje a második Gyurcsány-kormány beiktatása után úgy nyilatkozott, hogy a környezetvédelem lesz az uniós források felhasználásának egyik legfőbb célterülete. Azt ígérte, hogy az Új Magyarország nemzeti fejlesztési tervből minden ötödik fejlesztésre szánt forint környezetvédelmi célokat szolgál majd. Ehhez a mintegy 1400 milliárd forintnyi összeghez, valamint a tárca éves költségvetéséhez képest ez a 9,8 milliárd forint valójában csak cseppnek tűnt a tengerben.

Fél év távlatában azonban a legnagyobb sajnálattal kell megállapítanom, hogy a miniszter elődjének bizony igaza volt. Hogy miért? Azért, mert a 2006 decemberében benyújtott, a környezetvédelmi fejlesztéseket megalapozó operatív programot - annak hiányos benyújtása miatt - az Európai Bizottság azóta sem fogadta el. Ennek hiányában pedig az akcióprogramok kidolgozása, a pályázatok kiírása még el sem kezdődött.

Ezért két kérdéssel fordulok államtitkár úrhoz: nem tartja-e komolytalannak a környezet és energia operatív program meghatározott forrásösszeg célirányos felhasználását konkrét projektek megvalósítására? Ön szerint meg lehet-e valósítani a pályázatok kidolgozását, a hatástanulmányok elvégzését a rendelkezésre álló rövid idő alatt?

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 60 2007.06.19. 9:17  43-127

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Bizottsági ülésen felmerült, hogy június 19-én lesz a szóban forgó T/3094. számú törvényjavaslat általános vitája a parlamentben, a törvényalkotási ciklus pedig valószínűleg 25-én befejeződik. Többen úgy látjuk - és már ma is többször elhangzott -, hogy ésszerűbb lett volna az általános vitát őszre halasztani, különösen annak tudatában, hogy a részletes vitára már mindenképpen csak az őszi ülésszak alatt kerülhet sor. Vagyis javaslatunk szerint egyelőre le kellett volna venni a napirendről, és az egészet ősszel visszahozni úgy, hogy akkor legyen az általános vita is és azt követően a részletes vita, ne legyen közben egy két hónapos szünet. De azt a megoldást is elfogadhatónak találtuk volna, ha az általános vitát a mai nappal nem zárjuk le. Ha a napirend elfogadásával az általános vitát még ma le is zárjuk, az azt vonná maga után, hogy a módosító javaslatokat még ma be kellene nyújtani. Közben volt egy szavazás és született egy határozat, amely szerint augusztus 29-ig lehetőségünk van a részletes vitához módosító javaslatokat benyújtani.

(A jegyzői székben dr. Kis Zoltánt Béki Gabriella váltja fel.)

De van egy ellentmondás magában a törvényjavaslatban is. A 11. § egyértelműen azt írja le, hogy a törvény - 7. és 8. §-ainak kivételével - a kihirdetést követő 46. napon lép hatályba, a 7. és a 8. § pedig 2008. január 1-jén. A kettő majdnem egybe fog esni, számolás kérdése az egész. Ebben az esetben viszont ezt felesleges külön meghatározni. Az egész törvény január 1-jén léphetne életbe.

A 3. oldalon az 5. § (4) bekezdésében olvashatunk a földhasználó bejelentési kötelezettségéről, amely pontosan így szól: "A földhasználó a bejelentéssel egyidejűleg köteles nyilatkozni arról, hogy termőföldhasználata a törvényben foglalt korlátozásokat nem sérti. A földhasználó a használatban bekövetkezett külön jogszabályban meghatározott változásokat harminc napon belül köteles az ingatlanügyi hatósághoz bejelenteni." Ez egy nagyon fontos rész a törvényben, mert tudjuk jól, hogy a törvényben nagyon sok korlát van, csak azokat soha nem juttatjuk érvényre. Ilyen korlát például a belföldi magánszemély tulajdonszerzésének feltételét szabályozó, a 300 hektár nagyságú vagy 6 ezer aranykorona értékű termőföld-tulajdonlás, vagy hogy gazdasági társaság és szövetkezet legfeljebb 2500 hektár nagyságú vagy 50 ezer aranykorona értékű termőföldet haszonbérelhet. Feleslegesnek érezzük a további szigorítást addig, amíg a meglévő korlátoknak sem szerez érvényt a hatóság, noha a mai adatszolgáltatási kötelezettség mellett azok jól ellenőrizhetők lennének; számítógépes nyilvántartás.

Ugyanide tartozik, hogy a 10. § egy alcímet változtat meg. Az új alcím az lenne, hogy "külföldiek tulajdonszerzésére vonatkozó átmeneti szabályok". A eredeti alcím úgy szólt, hogy "állami tulajdonra és külföldi tulajdonszerzésre vonatkozó átmeneti szabályok". Vagyis az "állami tulajdonra" részt elhagyják. Az állami vagyonról szóló törvényjavaslat általános vitája épp most zárult le, és kiderült, hogy a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet 2007. december 31-ei hatállyal megszűnik, jogai és kötelezettségei ezen időponttól az NVK Zrt.-re szállnak át. Nyilván ezért törölték az alcímből az állami tulajdonra utaló részt. Ezt mi elfogadhatatlannak tartjuk, szerintünk az állami tulajdonú termőföld feletti tulajdonosi joggyakorlást továbbra is a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium felügyelete alatt kellene tartani.

A 11. § azzal foglalkozik, hogy a földtörvényben változik annak a megjelölése, hogy ki kap felhatalmazást. Eddig ez így szólt: "a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter", most pedig "a földügyért felelős miniszter" lesz. Ezt abban az esetben tudnánk elfogadni, ha a földügyért felelős miniszternek pedig a mindenkori földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert jelölnénk meg. De akkor mi szükség van az egészre?

Nem tartottuk általános vitára ezt a törvényt.

Pár szót a másik törvényről is szeretnék mondani, a 3094. számú törvényjavaslatról. Szerintünk itt is ésszerűbb lett volna az általános vitát őszre elhalasztani, és utána rögtön lehetett volna a részletes vita, nem pedig két hónapos szünet után.

Ami azonban számunkra különösen érdekes, azt az előterjesztőtől hallottuk: "Lényegében alapvetően három nagy részterületet szabályoz a törvény: a termőföld mennyiségi védelmét, a talaj védelmét, illetve a gyümölcsültetvény-telepítés engedélyezését és nyilvántartását." Ma már több képviselőtársam is elmondta, hogy nem itt kellett volna szabályozni a gyümölcstermesztésről szóló részt; említette ezt Kis Zoltán és Bagi Béla képviselőtársam is. Még szerencse, hogy a szőlőtermesztés és a borgazdálkodás szabályozását nem tették bele az új törvénybe. Mint ahogy a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról külön törvény szól, mégpedig a 2004. évi XVIII. törvény, ugyanígy megérdemelt volna a gyümölcstermesztés is külön egyet.

2003-ban szintén a balliberális kormány hozott egy olyan döntést, hogy a gyümölcstermesztést - Kis Zoltán képviselőtársam figyelmét hívom fel arra, hogy hogyan is volt ez - az 1970. évi 36. törvényerejű rendeletben szabályozták. Utána 2006-ban egy újabb törvénnyel 2007. január 1-jéig szabályozta a földtörvény. Azóta egy év sem telt el, s máris egy új törvénybe kerül minden bizonnyal, ha ezt megszavazzuk. Tudjuk, hogy szőlőterület 95 ezer hektáron van ma Magyarországon, míg a gyümölcsösök összterülete 103 ezer hektárt tesz ki. Vagyis ha a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról külön törvény szól, akkor a gyümölcsösökre legalább annyira indokolt lenne külön törvényt alkotni. Ebben az esetben a jelenlegi gyümölcsösöket érintő fagykár körüli anomáliák is elkerülhetők lettek volna.

Ugyanakkor a 4. oldalon van egy érdekes dolog. Az 5. §-ban az olvasható, hogy "a földhasználó köteles a termőföldnek nem minősülő ingatlanon a növényzet gondozását rendszeresen elvégezni". Mit tekintünk termőföldnek nem minősülőnek?

(12.50)

Megnéztem a 2. §-t, amelynek c) pontjában ez áll: "termőföldnek nem minősülő ingatlan a termőföldről szóló törvény 3. § q) pontjában meghatározott földrészlet". Lehet, hogy célszerű lett volna itt, a törvényben meghatározni és nem visszautalni, így viszont megint elő kell venni a termőföldről szóló törvényt, amelyben ez a meghatározás szerepel a q) pontban: "termőföldnek nem minősülő ingatlan, termőföldnek nem minősülő földrészlet, egyéb önálló ingatlan". Itt már az ember elveszti a fonalat. Tehát egy kis utánajárással megtudhatjuk, hogy a termőföldnek nem minősülő ingatlan meghatározása így szól: "termőföldnek nem minősülő földrészlet". Nem ragozom tovább.

A szándék talán egyértelmű: ha például a földutakra céloznak a termőföldeknek nem minősülő ingatlan meghatározásával, akkor azoknak a gyommentesítése is természetesen valakiknek kötelessége, csak az a kérdés, hogy kinek a kötelessége. Tudjuk jól, hogy nem mindig a termőföldhasználók tulajdonában vannak az utak, ami magában is bonyolítja a dolgot, de ilyen pongyola megfogalmazás mellett szinte előre borítékolható, hogy nemigen fog akadni olyan, aki ezt a feladatot kötelességének érezné. Így annak idején ezt a törvénymódosító javaslatot sem támogatta a környezetvédelmi bizottság.

Köszönöm, elnök úr. Majd az általános vita további részében fogok felszólalni. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 80 2007.06.19. 7:18  43-127

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Többünk véleménye, mint ahogy a mai napon is már több képviselőtől hallottuk, hogy a termőföldről szóló törvényt teljesen át kellett volna dolgozni, vagy pedig egy teljesen új termőföldről szóló törvényt kellett volna alkotni.

Hogy miért mondom ezt? Az indokolja, hogy nemrég tárgyaltuk a termőföldet érintő törvényjavaslatokat, amikről tegnap részben már szavaztunk is. Ilyen volt a T/3168. számú, Herbály Imre országgyűlési képviselő úr által benyújtott törvényjavaslat is. Ennek indoklásában a következő olvasható, idézem: "A részarány-földkiadással kapcsolatos, folyamatban lévő peres ügyek elhúzódása miatt valószínűsíthető, hogy több tízezer hektár területnagyságú és több százezer aranykorona értékű részaránytulajdon kiadása, azaz a részarány-tulajdonosok tulajdonjogának földrészletekben történő nevesítése 2007. július 1-jéig nem kerül befejezésre."

(13.40)

Az elképzelés helyes lenne, de az így megmaradt régi típusú szövetkezetek tagjainak jogait, kötelességeit és felelősségét 2007. július 1-je után már nem szabályozza semmi, mivel az erre vonatkozó szövetkezetekről szóló I. törvény megszűnik. Nemrég tárgyalta a parlament a T/3087. számú, az államai vagyonról szóló törvényjavaslatot is. Az 57. § (3) bekezdésében ez áll: "A Nemzeti Földalapkezelő Szervezet - továbbiakban NFA - 2007. december 31-ei hatállyal megszűnik, jogai és kötelezettségei ezen időponttól az NVK Zrt.- re szállnak. A jogok és kötelezettségek átszállása nem minősül az NFA által kötött szerződések módosításának. A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter mint alapító az NFA megszüntetése érdekében megteszi az Áht. 91/A. §-ában előírt intézkedéseket." Vagyis a miniszternek megszűnik az állami tulajdonú földek feletti rendelkezési joga, közel másfél millió hektárról van szó, és ezt saját magának kell saját maga ellen végrehajtania.

A jelenleg tárgyalt T/3093. számú törvényjavaslat általános indoklásában pedig a következő olvasható: "A törvényjavaslat - továbbiakban javaslat - tartalmilag nem változtatja a tulajdonszerzésre és a haszonbérletre vonatkozó szabályokat, beleértve az elővásárlási és elő-haszonbérleti jog gyakorlására vonatkozó rendelkezéseket. A javaslat csupán a földhasználati nyilvántartás vezetésére mint hatósági nyilvántartásra vonatkozó eljárási szabályok szakmai felülvizsgálatát tartalmazza." Még sok mást sem változtat a törvényjavaslat, mégsem szerepel az indoklásban. Ez valamiféle üzenet lenne valakiknek. Mi több, képviselőtársammal együtt adtunk be éppen erre vonatkozóan egy képviselői önálló indítványt, míg a jelenlegi törvényben a haszonbérlőnek van elővásárlási és előbérlési joga, addig javaslatunk szerint a családi gazdálkodót és a helyben lakót illetné meg ez a jog.

Látható, hogy az eddig tárgyalt és a jelenlegi törvényjavaslatok is indokolttá tennék egy új, átgondolt termőföldről szóló törvény megalkotását, a jelenlegi toldozása-foldozása helyett. De még inkább az tenné indokolttá ezt, hogy rövidesen Magyarországon is bevezetésre kerül az összevont gazdaságtámogatási rendszer. Miniszter úrnak feltettem egy írásbeli kérdést erre vonatkozóan: "Vannak-e változások a területalapú támogatások igénylésének szabályozásában?" címmel. Miniszter úr válaszában kifejtette, hogy Magyarország is kénytelen volt átdolgozni a top up rendszerét, mivel megszűnik a teljes mértékben termeléshez kötött támogatás, és jelezte, hogy Magyarország a termeléstől elválasztott támogatásokat történelmi referencia alapján kívánja az érintett termelői kör részére nyújtani. Történelmi referenciaként pedig a 2006-os évet jelölte meg. Jelezte azt is, hogy 2008-tól már teljes mértékben termeléstől elválasztott módon és a 2006. évi referencia-időszakot figyelembe véve történik a top up kifizetése.

Az összevont területalapú támogatási rendszer lehetséges változata című, KAP-reformról szóló, tudtommal az AKI által készített anyagban a következő olvasható. Idézem, ez egy kicsit hosszabb lesz, de érdemes meghallgatni: "Az SPS bevezetését közvetlenül követő időszakban Magyarországon relatív földbőség, esetleg két tényező egyensúlya valószínűsíthető. Egyrészt minden hektár referenciaterület jogosult lesz támogatásra, másrészt Magyarországon jelenleg mintegy 700 ezer hektár mezőgazdasági terület, ültetvények nélkül, nincs regisztrálva, vagyis ha az SPS most kerülne bevezetésre, akkor e területekhez nem lehetne támogatási jogosultságokat hozzárendelni. Ennek egy része az SPS bevezetése után is megjelenhet a földpiacon, ami földbőséget idéz elő. Ez azzal jár, hogy a jelenleginél alacsonyabb földbérleti alapdíjak alakulnak ki, és a közvetlen kifizetések nagy hányada a gazdálkodónál marad. A lejáró bérleti szerződések esetében a bérlők valószínűleg támogatási jogosultságok nélkül fogják a földet visszaadni a tulajdonosoknak, mert azokat esetleg saját fölös területekre is átvihetik, vagy az ilyen területtel rendelkezőknek eladhatják." Itt jegyzem meg, hogy talán nem véletlenül születik új törvény az állami földek értékesítéséről. Tovább idézem: "Feltételezhető, hogy ezek az értékes támogatási jogosultságok hosszabb távon a legtőkeerősebb gazdálkodókhoz vándorolnak."

Valóban ez lenne a célja az SPS támogatási rendszernek? Az egyáltalán nem mellékes, hogy az állami tulajdonban lévő földek kik tulajdonába fognak kerülni. Remélem, sikerült rávilágítanom arra, hogy miért lenne ésszerű ezeket a törvénymódosító javaslatokat most visszavonni és egy új földtörvényt alkotni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 215 2007.06.25. 5:26  214-223

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim!

"- Főhadnagy úr! - szól közbe Öcsi. Próbáljunk meg valamit! Rohammal törjünk előre! Vagy sikerül, vagy nem. Szebb dolog rohamban meghalni, mint itt lapulva. Átmegyek a balszárnyra, főhadnagy úr vezesse a jobbszárnyat. Zöld rakétára indulunk. Ha a roham sikerül, középen találkozunk. Katonaszerencsét!

Már rohan is a balszárnyra, bukdácsolva a halottak és a sebesültek között. Szinte csodával határos, hogy még meg sem sebesült."

"Olyanok vagyunk, mint az ámokfutók. Senki és semmi nem állíthat meg. Nem érezzük a halálfélelmet... Természetfeletti hatalom taszít előre: a roham szelleme."

"Tudom, Öcsi érdeme az egész. Életemet is neki köszönhetem. Ha ő nem hozza a bevonási parancsot, és nem forszírozza ennek végrehajtását, már rég halott lennék a Ridó valamelyik gödrében."

Olvasható édesapám "Tűzözön" című visszaemlékezésében a Torda-kelet Ridó birtokban tartásáért folytatott 1944-es harcokról. Az emlegetett Öcsi nem más, mint a későbbi világhírű szobrászművész, a nagyváradi születésű Wagner Nándor. Sajnos, vele kapcsolatban is elmondható, hogy külföldön talán jobban ismerik, mint itthon. 1922-ben született. Fiatalságuk - mint generációjuké általában - a második világháborúval kezdődött. A túlélőknek a családalapítás éveire a kommunista diktatúra jutott. Sokuknak kellett elhagyni hazájukat 1956 után. Így került ő is először Svédországba, majd Japánba, ahol 1997-ben halt meg. Kárpát-medencei, svédországi és Japánban található köztéri alkotásai termékeny évekről tesznek tanúbizonyságot.

Nemzeti elkötelezettsége hazájától távol is, haláláig megmaradt, amit Japán földjén alkotói hitvallásában így fogalmazott meg: "Működésem itt is a magyarság hitelképességére törekszik. Én hiszek munkám fontosságában. Biztos vagyok abban, hogy hazám javát szolgálom munkámmal. Széchenyi István útját kell járni, ha élni akar a Nemzet".

Hitvallását többek között alátámasztja Székesfehérváron felállított "Corpus Hungaricum" elnevezésű kompozíciója, valamint a Gellért-hegyet 2001. október 18-a óta ékesítő "Filozófiai kert" című szoborkompozíciója, amely - a művész megfogalmazása szerint - "Magyarország történelmi jelentőségére figyelmezteti az embereket. Mi vagyunk a kapcsolópont Kelet és Nyugat között."

A szoborcsoport három példányban készült el, a másik kettő New Yorkban és Japánban található.

Ábrahám, Ehnaton, Jézus Krisztus, Buddha és Lao-ce, valamint Assisi Szent Ferenc, Dharma és Mahatma Gandhi szoboregyüttesének üzenete ez: "Együttműködés egymás jobb megértésére. Hogy a különböző kultúrák és vallási irányzatok képesek legyenek közelebb kerülni egymáshoz, vissza kell térni a közös eredethez. A mindnyájunkban élő, közös isteni eredethez, amely összeköt, és nem elválaszt." - fejtette ki egykor Wagner Nándor a szoborkompozícióval kapcsolatban.

A nyolcalakos "Filozófiai kert" látványa, mondanivalója sok látogatót vonzott a Gellért-hegyre. Ma három szobor helyén ez olvasható: "...Itt állt Mahatma Gandhi, Bodhi Dharma és Assisi Szent Ferenc szobra a Filozófiai Kert részeként. Wagner Nándor alkotását ismeretlen tettesek 2007. április 27-én virradóra ellopták."

A Kiss Sándor elnökletével működő, a művész szellemi és művészeti örökségének gondozását végző Academia Humana Alapítvány honlapján megtudhatjuk azt is, hogy már tavaly október 17-ére virradó éjjel is megrongálták egyszer a szoborcsoportot. Az ellopott elemeket február 4-ére pótolták.

Sajnos, a művész elgondolása - miszerint szobrai megvédik magukat - nem vált valóra. Áprilisban a három bronzszobor ellopásával keletkező mintegy 30 millió forintos kárt valaki vagy valakik valószínűleg pár tízezer forint haszon reményében okozták. A kár nemcsak anyagi, hanem erkölcsi is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hiszen lehet, hogy tolvajok és segítőik egykor majd arra hivatkoznak, hogy gazdasági sikereiket annak köszönhetik, hogy jókor jó helyen voltak.

Egy mondatot szeretnék még felolvasni. (Jelzésre:) Kíváncsi vagyok, hogy Japánban vagy New Yorkban mindez hogyan nem fordulhatott elő.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 288 2007.09.10. 3:51  287-340

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A részletes vitában a 7. számú módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni. A 7. számú módosító javaslat a törvényjavaslat 5. §-ának (5) bekezdését érinti, ami így szól jelenleg: "A bejelentést elmulasztó földhasználót az ingatlanügyi hatóság bírsággal sújtja, aminek mértéke a termőföld AK-értékének ezerszerese, azzal, hogy nem lehet kevesebb annál, amelyet külön jogszabály a behajtható köztartozás minimális összegeként meghatároz. A meg nem fizetett bírság adók módjára behajtandó köztartozás. A bírság az ingatlanügyi hatóságot illeti meg."

A módosító javaslat értelmében a bírság nem a termőföld aranykorona-értékének ezerszerese lenne, hanem hektáronként 25 ezer forint. A módosítást az indokolja, hogy az AK-érték mint a föld értékének meghatározója ebben az esetben értelmetlen, és gyakran nehezen számítható. A módosító javaslat szerint megállapított bírság mértéke viszont mindenki számára könnyen meghatározható. Tegyünk egy kis történeti visszatekintést az aranykorona-érték kialakítására vonatkozóan!

Az 1875. évi VII. törvénycikk a földadó szabályozását hozta létre, és a rendszer a mai napig is a hivatalos minősítés alapja. Egy adott terület aranykorona-éréke az az adó volt, amelyet a földterület tiszta jövedelme után vetettek ki. Idézem az ide vonatkozó törvényt. Az akkori 8. § így szólt: "A föld tiszta jövedelmének vétetik a közönséges gazdálkodás mellett tartósan nyerhető középtermésnek értéke, levonván belőle a gazdálkodási rendes költségeket." Ugyanezen törvény 16. §-a így szól: "A föld tiszta jövedelmének kiszámításánál a termés és a gazdálkodási költség következő módon veendő fel: a szántóföldek terméséül vétetik a közönséges gazdasági vetésforgások alatt termelt összes termények és ezekből vett haszon értéke, amiből a gazdálkodási költség fejében a trágya értéke, s ennek kihordására, továbbá a felügyeletre, szántásra, kapálásra, boronálásra és a hengerelésre, a termények le- és betakarítására, cséplésére megkívántató költség, illetőleg szükséges kézi és igás napszám, vagy ezek egyenértéke, s ott, hol az rendszerint előfordul, a gyomirtás költsége, továbbá a vetésre, vetőmagra szükséges kiadás vonandó le."

Láthatjuk, hogy a XIX. század végén mezőgazdaságunk mennyire más volt, mint a jelenlegi, és az aranykorona-érték meghatározása pedig arra épült. Talán célszerű lenne a törvényjavaslatban a bírság mértékének meghatározásánál mellőzni az erre való hivatkozást. Vagy ha a hektáronkénti mérték nem megfelelő, akkor inkább az EU-ban érvényes mértékegységet, az EUME-t kellene figyelembe venni.

Az elmondottak alapján kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a 7. számú módosító javaslatomat.

Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 326 2007.09.10. 2:13  287-340

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök úr már kétszer helyre tette itt a parlamentben ülő képviselőknél azt a dolgot, hogy lényegében részletes vita folyik most, és nem jelölték meg képviselőtársaim, hogy melyik módosító javaslathoz szeretnének hozzászólni.

Érdekes vita alakult ki, és ha megengedi, elnök úr, lezárnám az előző vitát azzal, hogy Czerván György képviselőtársam tett egy javaslatot, hogy vonják vissza az egész törvényt - erre van lehetőség -, és kezdjük meg újra a tárgyalást. Amikor annak idején az általános vita tárgyalása folyt, tettem egy javaslatot, hogy ne kezdjük meg az általános vita tárgyalását, hanem halasszuk el őszre. Nem járultak hozzá. Kértük, hogy a részletes vitát ne zárják le a nyár végén, mégis lezárták a nyár végén. Ha visszatekintenek az akkori felszólalásomra, elnök úr még ki is javított akkor, mert hibásan idéztem az előző állásfoglalást; akkor nem alakult volna ki az a helyzet, ami most van.

Nem értem az egész javaslatot. Hogy lehet most egy törvényjavaslatot, az egyiket, bizonyos fokig bizottsági javaslattal elhúzni? Itt két törvényjavaslatot tárgyalunk egyszerre, és ez a két törvényjavaslat összefügg. A másiknál nem is hallottam ilyen javaslatot.

Göndör képviselőtársamnak röviden szeretnék válaszolni, aki kifogásolta, hogy csak tizennégy módosító javaslat érkezett. Nos, egy hatoldalas törvényjavaslathoz túl sok módosító javaslatot nem lehet benyújtani.

Hadd idézzek az általános indoklásból: "A törvényjavaslat tartalmilag nem változtatja meg a tulajdonszerzésre és haszonbérletre vonatkozó szabályokat, beleértve az elővásárlási és elő-haszonbérleti jog gyakorlására vonatkozó rendelkezéseket. A javaslat csupán a földhasználati nyilvántartás vezetésére mint hatósági nyilvántartásra vonatkozó eljárási szabályok szakmai felülvizsgálatát tartalmazza." Erről kellene most vitatkoznunk.

Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 342 2007.09.10. 3:21  341-356

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A részletes vitában a 39. számú módosító javaslatomhoz szeretnék hozzászólni.

A 39. számú módosító javaslatban a termőföld védelméről szóló törvényjavaslat "A gyümölcsültetvény telepítésének engedélyezése, nyilvántartása" című IV. fejezete 54-64. §-ának elhagyását javaslom. Lényegében alapvetően három nagy részterületet szabályoz a törvényjavaslat: a termőföld mennyiségi védelmét, a talaj védelmét, illetve a gyümölcsültetvény-telepítés engedélyezését és nyilvántartását.

Érthetetlen, hogy a gyümölcsültetvény telepítésének mi köze van a termőföld védelméhez. Az általános vita során több képviselőtársam is szóvá tette, hogy nem itt kellett volna szabályozni a gyümölcstermesztésről szóló részt; még szerencse, hogy a szőlőtermesztés és a borgazdálkodás szabályozását nem tették bele az új törvénybe. Ahogy a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról külön törvény szól, a 2004. évi XVIII. törvény, ugyanúgy megérdemelt volna a gyümölcstermesztés is külön egyet.

2003-ban szintén a balliberális kormány hozott egy olyan döntést, hogy a gyümölcstermesztést az 1970. évi 36. törvényerejű rendeletben szabályozták, utána 2006-ban egy újabb törvénnyel, 2007. január 1-jéig szabályozta a földtörvény. Azóta egy év sem telt el, s máris egy új törvénybe kerülne, ha a törvényjavaslatot a 39. számú módosító javaslat nélkül megszavaznánk.

Az általános vitában már említettem, hogy ma Magyarországon szőlőterület 95 ezer hektáron van, míg a gyümölcsösök összterülete 103 ezer hektárt tesz ki, vagyis ha a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról külön törvény szól, akkor a gyümölcsösökre legalább annyira indokolt lenne külön törvényt alkotni. Ebben az esetben a jelenlegi, gyümölcsösöket érintő fagykár körüli anomáliák is elkerülhetők lettek volna.

A bizottsági ülésen a kormány azzal az indokkal nem támogatta a módosító javaslatomat, hogy annak elfogadásával a gyümölcstermesztés sehol nem lenne szabályozva. Ez valóban így van, de ennek az az oka, hogy nem a jelen törvényjavaslat rendelkezett a termőföldről szóló törvény gyümölcstermesztésről szóló részének törléséről, vagyis ennél a törvényjavaslatnál módosító javaslattal nincs lehetőség a törlés visszavonására. Nem én tehetek róla, de elméletileg előfordulhat is, hogy csak az egyik törvényjavaslat kerül elfogadásra, ami azt eredményezné, hogy vagy az egyik helyen sem lesz szabályozva, vagy két helyen is szabályozva lesz a gyümölcstermesztés.

Az elmondottak figyelembevételével kérem a képviselőtársaimat, hogy a 39. számú módosító javaslatomat támogassák.

Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 358 2007.09.10. 1:38  357-366

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A részletes vitában a 4. számú módosító javaslatomhoz szeretnék hozzászólni. A 4. számú módosító javaslat értelmében a törvényjavaslat 3. §-ának (1) bekezdése egy új c) ponttal egészül ki, a többi pont alfabetikus jelölése pedig értelemszerűen változik.

A törvényjavaslat 5/B. § (1) bekezdése a szakértői vagy szaktanácsadói névjegyzékben nyilvántartott adatok közül közérdekből nyilvánosnak minősíti jelenleg a következőket: nyilvánosságra hozható a név, az értesítési cím, az érintett írásbeli hozzájárulása esetén az elérhetőség, telefonszám, e-mail, faxszám, a szakterület megnevezése, a bejegyzés időpontja, a minősített szaktanácsadói cím.

A szakértői tevékenységet végző személy szakmai kompetenciájának megítélését véleményem szerint jelentősen megkönnyíti, ha ismert az illető iskolai végzettsége, valamint az oklevelet kiállító intézmény, ugyanis annak szakmai színvonala szintén döntést befolyásoló tényező lehet. Erre való tekintettel nyújtottam be a módosító javaslatomat, és így egy új c) ponttal egészülne ki, ami így hangzik: "iskolai végzettség, oklevelet kiállító iskola megnevezése".

Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 368 2007.09.10. 5:04  367-370

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Ormánság tisztességben, éppen ezért szegénységben élő népét felzaklatták a szélsőségesveszéllyel kapcsolatos riogatások. Felzaklatták, mivel az ő tisztességben, ezért szegénységben leélt életük alapján képesek tárgyilagosan és széleskörűen megítélni a körülöttük élő világot. Hiszen találkoztak ők is szélsőséggel az elmúlt évtizedekben, főleg Pécsett, a megyeszékhelyen, csak éppen a baloldali szélsőségektől zengett a város és környéke.

Az ormánságiak pontosan emlékeznek, hogy az 1990 előtti egypárti diktatúra egyik sajátossága volt, hogy csak éppen a regnáló szélsőbalról nem volt szabad beszélni. Az 1990 utáni idők furcsaságaként a köztünk élő szélsőbal intézményes továbbélésének feltárásáról továbbra is tilos beszélni. Negyvenöt év szélsőbalos diktatúra után vajon miért él ez a tabu a még mindig virulens szélsőballal kapcsolatban? Talán mert a szélsőségek találkozása éppen a szélsőbal jogutódpártjában érhető tetten? Hiszen a Zuschlagok nem a semmiből nőttek ki. Az értelmiségünk jelentős részénél megfigyelhető szelektív emlékezetnek valószínűsíthetően lélektani okai vannak, hiszen egykori karrierépítésük feltétele volt az állampártba való belépés.

Ezzel az előzménnyel érthető a hetente hallható mentegetődzés: azért az eszme szép volt. Nézzük csak azt a szép eszmét, amely így szólt: "a marxizmus-leninizmus alapja az osztályharcra épül". Az osztályok likvidálását jelentő osztályharc valójában a rasszizmus egyik faja volt akkor is, és ezt még szépnek nevezni a XXI. században több mint furcsa. Egyébként is, aki egykor az egyetemi felvételi bizottságban a KISZ képviselőjeként származás alapján ítélte meg a felvételizőket, az a rasszizmust magánál és a maga háza táján keresse, üljön ma akármilyen magas pozícióban. Hogy mégis másoknál keresik? Lélektanilag ez is érthető. Ezt hívják projekciónak, ami a saját belsőnek másokra történő kivetítése.

Az Ormánságban még emlékeznek arra, amikor sok mai politikai felsővezető szélsőséges gárdista egyenruhában masírozott Pécsett, Budapest utcáin és másutt. Ez a szovjet típusú Ifjú Gárda szélsőséges eszközökkel és szélsőséges propagandával védte az akkori diktatúrát. És ezek az elemek most ott ülnek a közigazgatás csúcsain. Hasonlóan a másik szélsőséges, diktatórikus gárdához, a munkásőrökhöz, akikkel ugyanez a helyzet.

'56 kudarca után a mindenható párt megszervezte a törvénytelen, irreguláris párthadsereget. Ugyanilyen paramilitáris seregek gyártották a hullahegyeket legutóbb is a Balkánon. De míg azokat a felfegyverzett pártkatonákat most Hágába idézik, addig nálunk ugyanezek jelenleg is a közigazgatásban ülnek. Jóllehet, a Ktv. alapján ezek a paramilitáris elemek jelenleg sem lehetnének köztisztviselők és állami vezetők, a kezdeményezett másik törvénymódosítás alapján ez a nemzetbiztonságilag is tarthatatlan állapot remélhetőleg felszámolódik. Mert amíg ez a szélsőség az állam testében él, addig nem beszélhetünk Magyarországon valódi demokráciáról.

(23.50)

Az egykor a terrorista Carlost bújtatók jogutódai és a ma is egykori terroristák kultuszát - például a Che Guevara-kultuszt - ápoló, szélsőséges, anarcho-terrorszimpatizánsok tartanak kiselőadást szélsőségről, terrorveszélyről és demokráciáról, vagyis olyan dolgokról, amikről szélsőségben szocializálódott életük folyamán fogalmuk sincs. Ezekre a politikai kalandorokra leginkább talán a mintegy 1800 évvel ezelőtt élt jogász-ügyvéd, Tertulliánusz megállapítása a legtalálóbb: "A Sátán változatos módokon versengett már az igazsággal. Néhányszor megvédése látszatát keltve zavarta össze." Igen, beszélni kell a szélsőségről, mert a szélsőség és a rasszizmus minden formája és minden színe mélységesen elítélendő.

Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 80 2007.09.11. 4:53  73-91

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint már hallottuk, a mezőgazdasági bizottság 2007. szeptember 5-én, szerdán megtartott ülésén megtárgyalta a kisajátításról szóló T/3328. számú törvényjavaslatot. Államtitkár úr is elmondta, hogy az Alkotmánybíróság 2005. szeptember 29-i határozata megállapította, hogy az alkotmányban szabályozott tulajdonhoz való jogot sértő, alkotmányellenes helyzet jött létre annak következtében, hogy az Országgyűlés a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet szabályait nem hozta összhangba az alkotmány 13. § (2) bekezdésében a kisajátítással szemben megállapított követelményekkel.

A határozat értelmében az Országgyűlésnek 2007. június 30-áig kellett volna ezt az alkotmányellenes helyzetet megszüntetnie. A kisajátításról szóló T/3328. számú törvényjavaslat ezt a mulasztásos alkotmánysértést hivatott megszüntetni. A bizottsági ülésen kifogásoltuk, hogy a csaknem kétéves határidő ellenére már a bizottsági tárgyalás megkezdéséig 15 módosító javaslatot nyújtottak be a törvényjavaslathoz - köztük kormánypárti képviselőé is volt -, ez azt tükrözi, hogy az nem volt kellőképpen előkészítve, valamint azt is, hogy az Alkotmánybíróság által kiszabott határidőt nem sikerült betartani, hiszen az előterjesztő csak 2007. június 14-én nyújtotta be.

Az általános vitára való alkalmasság szavazásánál tartózkodásunkkal egyelőre megkérdőjeleztük, hogy az Alkotmánybíróság elvárásának, illetve a közérdeknek teljes egészében megfelelően került-e benyújtásra a törvénytervezet. Az általános indokolás 8. §-ában többek között az olvasható, hogy az elővásárlási, visszavásárlási, vételi jog jogosultja, továbbá az ingatlanra bejegyzett jelzálogjog, végrehajtási jog, életjáradéki jog jogosultja nem lesz jogosult kártalanításra. Nem értettünk egyet azzal, hogy az életjáradéki jogra jogosultat a törvényjavaslat értelmében nem illeti meg a kártalanítás.

A törvénytervezet ugyan célként tűzi ki azt, hogy az önkormányzatok jogai erősödjenek, és hogy a feladataiknak valóban maradéktalanul meg tudjanak felelni, de hiányoljuk a településekhez tartozó területek rendezésének előkészítését. Ehhez azonban megfelelő földtörvényt is kellett volna alkotni.

Még kormánypárti képviselő részéről is kritika hangzott el a jelenlegi törvényjavaslattal kapcsolatban, ugyanis bizonyos infrastrukturális létesítmények kapcsán történő kisajátítás során a szántóföldi tulajdonos méltánytalan helyzetbe kerülhet, hiszen például a villanyoszlopok környékének gyommentesítése nehézkessé válik, ami költségnövelő tényező is. A törvényjavaslatból általában hiányoljuk a tulajdonos védelmét. Tisztában vagyunk azzal, hogy egy kisajátítás lehet jogszerű, lehet közérdek, de a tulajdonos védelme szintén fontos lenne.

Különösen érdekes, hogy a termőföld védelméről szóló T/3094. számú törvényjavaslatban az éppen megszűnő törvényerejű rendeletre vonatkozóan még ezt olvassuk: "e törvény hatálybalépésével egyidejűleg a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló 33/1976. Mt. számú rendelet 32. § (1) bekezdése az alábbi mondattal egészül ki". Az, hogy mivel, talán mellékes is. Mindenesetre most izgulhatunk, hogy melyik törvényjavaslatból lesz előbb törvény. Talán jobb lett volna az előterjesztőknek gondolni erre a lehetséges anomáliára.

Az általános vitára való alkalmasság szavazásánál 8 tartózkodással fejeztük ki aggályainkat azzal kapcsolatban, hogy a törvényjavaslat megfelel-e teljes egészében az Alkotmánybíróság elvárásának, illetve a közérdeknek.

Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 158 2007.09.25. 2:19  71-189

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Demendi László képviselőtársam a következőket mondta: az FVM fejezetén belül a 2006-os költségvetésnél számukra pozitív szót lehet említeni. Én szeretném ezeket megcáfolni.

Engedje meg, képviselőtársam, hogy megemlítsem, hogy az "Igyál tejet" címet viselő program esetén a 2006. évi költségvetésbe beállított forrásoknak csupán 68 százaléka került felhasználásra. (Folyamatos moraj.)

Mint az Állami Számvevőszék jelentésében is olvasható, az "Igyál tejet" program előirányzata az iskolai tejfogyasztás fellendítését, az általános iskolai korú gyermekek egészséges étkeztetését szolgálja. Megjegyzem, az európai uniós jogszabályok középiskolai tanulók számára is engedélyezik. A jelenlegi megszorító intézkedések mellett nemhogy teljesíteni kellett volna az előirányzatot, hanem a keret túllépésével is biztosítani kellett volna további tanulók számára is ezt a lehetőséget.

De engedje meg, hogy egypár szót említsek a parlagfűvel kapcsolatban is! Szintén az ÁSZ is kifogásolta, hogy először csökkentették a parlagfűre felhasználható összeget 20 százalékkal, utána 50 százalékkal, végül csak a maradék került felhasználásra. De említhetném önnek az osztatlan közös tulajdonú földek megszüntetését - 50 százalékos felhasználás volt. Tudjuk jól, hogy 1,5 millió hektár van, amit meg kellene szüntetni az osztatlan közös tulajdon kapcsán.

De ön pozitívumként említette azt, hogy a top-up az előző évben, 2006-ban, nemzeti támogatás címszó alatt, területalapú támogatásként kifizetésre került, az országgyűlési határozatnak megfelelően. Ez valóban igaz, de választási év volt, valóban 19 420 forintot fizettek ki hektáronként.

(17.50)

De ehhez hozzá kell mondani, hogy rögtön a választások után már csak 12 765 forintot jegyeztek és írtak elő a rendeletben, és az idei évben már csak 12 ezer forintot. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Hát milyen fejlődés ez? Ez kimondottan nem támogatás, hanem a támogatás elvonása.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 302 2007.10.01. 4:11  299-308

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A részletes vita e szakaszában a 30., 34. és 35. számú módosító javaslataimhoz szeretnék hozzászólni.

A 30. számú módosító javaslat értelmében a törvényjavaslat 17. §-ának (2), (3) bekezdései módosulnának. A (2) bekezdés a haszonélvezeti joggal terhelt ingatlan kisajátítása esetén a megszűnt haszonélvezeti jog értékének meghatározásánál figyelembe veendő szempontokat sorolja fel, köztük a jogosult személy körülményeit is, ami véleményem szerint túlságosan tág határt szab a mérlegelésnek. A többi szempont bőven elegendő a haszonélvezeti jog értékének eldöntéséhez. A bizottsági ülésen is csupán az az érv hangzott el ennek a szempontnak a szerepeltetése mellett, hogy minél több mérlegelési lehetőség legyen. A (3) bekezdés a haszonélvezeti jogért járó kártalanítás mértékét korlátozza a tulajdonos részére járó kártalanítás összegével, amivel szintén nem értek egyet, mivel félreértésre adhat okot. Ugyancsak ezt a félreérthetőséget küszöbölné ki a 31. számú, a kormány és a bizottságok által is támogatott módosító javaslat.

A 34. számú módosító javaslat értelmében a törvényjavaslat 19. §-ának (2) bekezdése módosul, amely bekezdés a törvényjavaslat szerint így szól: "(2) A lábon álló és függő termés értékéből, illetőleg a folyó gazdasági év várható termésének értékéből le kell vonni az elmaradt mezőgazdasági munkák költségét." A módosító javaslatban a "költség" helyett "költségarányos" rész szerepel, ami viszont pontatlan lenne, ezért azt egy kapcsolódó módosító javaslattal "költségének arányos részére" szeretném módosítani.

Egy konkrét példával szeretnék rávilágítani ennek a módosításnak a szükségességére. Tekintsünk egy olyan esetet, hogy a kisajátítás aratás előtt történik. A jelenlegi törvényjavaslat szerint a várható termés értékéből a kombájnolás, szárítás, tisztítás, raktározás és a többi költségeit le kell vonni, amit méltánytalannak érzek több okból is kifolyólag. Például ha már szerződést kötött a tulajdonos ezekre a munkákra, az elmaradt munkák után kötbért kell fizetnie, ami szintén az ő kára. Módosító javaslatommal ezt a méltánytalanságot szeretném kiküszöbölni.

A 35. számú módosító javaslat értelmében a törvényjavaslat 20. §-ának a) pontja módosul, amely a törvényjavaslat szerint arra vonatkozik, hogy a kisajátítással kapcsolatos költségként mit kell megtéríteni. A törvényjavaslatban ez a pont így szól: "a) mező- és erdőgazdasági művelés alatt álló ingatlan esetében a folyó gazdasági évben elvégzett mező- és erdőgazdasági munkák költségét és az egyéb ráfordítások költségét, ha a költségek az ingatlanért járó kártalanításban nem térülnek meg". A paradox feltétel, amit egyébként a módosító javaslatom elhagyna, az, hogy "ha a költségek az ingatlanért járó kártalanításban nem térülnek meg". Viszont ha a törvényjavaslat értelmében megtérülnek, akkor mégsem kellene ezeket megtéríteni. Ebben az esetben viszont mégiscsak meg kellene téríteni. Hogyan is van ez? Ezt a módosító javaslatot egyébként egy bizottság kivételével mindegyik bizottság és maga a törvényjavaslat előterjesztője is támogatta.

Az elmondottak figyelembevételével kérem módosító javaslataim támogatását. Köszönöm, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 310 2007.10.01. 5:03  309-312

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Gyermekeink egészséges életmódra nevelése mindannyiunk feladata. A betegségek megelőzésében kiemelt jelentősége van az egészséges táplálkozásnak. A tej, mint az egyik legértékesebb élelmiszerünk fogyasztásának támogatása érdekében az Országgyűlés határozatot fogadott el, mégpedig a 135/2003. (XII.17.) OGY határozatot. Ebben ez áll, hogy az "Igyál tejet" programot az általános iskolák alsó és felső tagozatos vagy ennek megfelelő korosztályú gyermekek részére kell biztosítani, a program az egész országra terjedjen ki, az iskolában fogyasztott tej alanyi jogon illesse meg a gyermekeket, és a többi.

És hogy miért hozom elő ezeket a szinte már közhelynek számító megállapításokat a tejre és a tejfogyasztásra vonatkozóan? Ennek az az oka, hogy még mindig vannak olyan kormánypárti képviselőtársaim, és még az államtitkár úr is azok közé tartozik - az FVM-államtitkár úr -, akik üzleti megfontolások tárgyává teszik ezt a témát, mint ez számomra a 2006. évi zárszámadásról szóló törvényjavaslat általános vitája során kiderült.

Talán ezért kapom több helyről azt a visszajelzést, hogy nem igazán működik az iskolatejprogram, és van, ahol egy ideig kaptak iskolatejet az iskolások, most pedig már nem. Több helyen látják úgy, hogy a bürokrácia miatt egyszerűbb és olcsóbb is lenne az önkormányzatoknak megvenni a tejet, mint az "Igyál tejet" programban részt venni. Mint említettem, van olyan kormánypárti képviselőtársam, aki az iskolatejprogramban még mindig a többletkereslet teremtésének lehetőségét látja csupán, azért, mert az az FVM-hez köthető. Hogy miért kellene az államnak az adófizetők pénzéből keresletet teremteni a lengyel gazdák tejére, ezt, tisztelt képviselő úr, föl nem foghatom - intézte hozzám árulkodó kérdését kormánypárti képviselőtársam, annak tudatában, hogy már nem lesz lehetőségem a válaszadásra.

Ezt az indulatot az a megállapításom váltotta ki belőle, hogy az "Igyál tejet" címet viselő program esetében a 2006. évi költségvetésbe beállított forrásnak csupán 68 százaléka került kifizetésre. Az államtitkár úr is hasonló gondolkodásmódról adott számot a kínai iskolatejprogrammal kapcsolatos sejtelmes fejtegetésében.

Az Európai Unióban a tej- és tejtermékfogyasztás ösztönzése, illetve a diákok táplálkozásának javítása érdekében vezették be már 1977-ben az iskolatej-támogatást. Az Európai Közösségek Bizottságának 2000. december 11-ei 2707/2000/EK rendelete az iskolai tanulók tejjel és egyes tejtermékekkel való ellátására irányuló közösségi támogatás tekintetében már azt állapítja meg, hogy a támogatásnak az óvodákra és az általános iskolákra kell irányulni, és a tagállamok döntik el, hogy a középiskolák részesüljenek-e a támogatásból.

Az FVM honlapjában olvasható, hogy 2005-ben az akkori államtitkár úr már nyilatkozott is, hogy abban az évben nemcsak az óvodások és általános iskolások, hanem a középiskolások is kaphatnak iskolatejet, és hogy 1,9 milliárd forint áll rendelkezésre az iskolatejprogram megvalósítására.

Mi az oka annak, hogy a szándék megvan, de a program a mai napig sem úgy működik, ahogy a hangzatos nyilatkozatok alapján az várható lenne? Vagy már a szándék sincs meg igazán? Kormánypárti képviselőtársaim említett megállapításai már ezt is kérdésessé teszik.

Az elszegényedés tovább folytatódik, a rászorultak száma jelentősen növekszik. Elég csak az Ormánságot említenem.

Az Európai Unió mezőgazdasági miniszterei intézkedéscsomagot hagytak jóvá, amely többek között fejleszti az iskolatejprogramot is. A támogatás mértéke egységes lesz a tej minden kategóriája esetében, és az iskolák maguk dönthetik el, hogy milyen tejet osztanak szét. Uniós szinten tehát továbbra is fennáll a szándék, a kivitelezésre pedig az adófizetők pénzét kezelő kormánynak van lehetősége. Nem létezhet olyan egyéb kormányzati cél, ami az éhező gyermekek ügyénél nagyobb fontossággal bírna.

Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 262 2007.10.02. 11:23  109-277

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2006. évi zárszámadásról szóló törvény mezőgazdasági és vidékfejlesztési fejezetéhez szeretnék hozzászólni. Mint már a korábbi évek során megszoktuk, a 2006. évi agrár-költségvetési fejezet is számos olyan tételt tartalmazott, amely esetén a kifizetés végül is jelentősen elmaradt az előirányzottól.

Nem csupán mezőgazdasági dolgozóinkat érinti az "Igyál tejet" program, vagy említhetjük a parlagfű elleni védekezés támogatását is. Az "Igyál tejet" címet viselő program esetén a 2006. évi költségvetésbe beállított forrásnak csupán 68 százaléka került kifizetésre. Mint az Állami Számvevőszék jelentésében is olvasható, az "Igyál tejet" program előirányzata az iskolai tejfogyasztás fellendítését, az általános iskolás korú gyermekek egészséges étkeztetését szolgálja. Megjegyzem, az európai uniós jogszabályok szerint ez a program középiskolásokra is kiterjeszthető. A jelenlegi megszorító intézkedések mellett nemhogy teljesíteni kellett volna az előirányzatot, hanem a keret túllépésével is biztosítani kellett volna további tanulók számára is ezt a lehetőséget.

Az ÁSZ-jelentésben erre vonatkozóan azt olvashatjuk, hogy az eddigi tapasztalatok szerint az ellátottak száma lényegesen nem módosult, ami elég erős kritika, ha azt tekintjük, hogy a rászorultak száma viszont jelentősen növekedett. Szintén az FVM-fejezetben esik szó a parlagfű elleni védekezés támogatásáról is, ami ugyancsak szinte mindnyájunkat érint. Ebben a tekintetben is elmarasztalja az Állami Számvevőszék a minisztériumot. Idézem: "Parlagfű elleni közérdekű védekezés végrehajtásának támogatása előirányzat pénzügyi lebonyolítását a Földművelésügyi Költségvetési Iroda, FKI végzi, amely rendszeresen, de legalább negyedévente köteles elszámolni a minisztériumnak a felhasznált forrásokról. A 2006. évben átutalt 260 millió forintról készített elszámolást csak többszöri felszólításra, 2007. február 12-én küldték meg."

Jogos kritika érte a minisztériumot a parlagfű elleni védekezés tekintetében a 2006. évi kötelezettséget illetően az elszámolás elmaradása mellett a felhasználásra vonatkozóan is. A "Parlagfű elleni közérdekű védekezés végrehajtásának támogatása" címet viselő részben például azt találjuk, hogy a 2006. évi 500 millió eredeti előirányzattal szemben csupán 235,3 millió forint került felhasználásra.

Némi javulás mutatkozik a földtulajdonosok által már évek óta kérelmezett, osztatlan közös tulajdon megszüntetését szolgáló költségvetési forrást illetően, de a forrásbeállításnak körülbelül 20 százaléka a kormányhatáskörű módosítással elvonásra került, fejezeti hatásköri módosítással pedig még ebből is mintegy 40 százalékot elvontak. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium a 2006. évi költségvetés végrehajtásáról készített beszámolójában a következőket írja az osztatlan földtulajdon kimérésének költségeiről. Idézem: "Ennek keretében 13 540 földrészlet kimérésének előkészítését hajtották végre. Ezek összterülete 345 409 hektár. 7707 földrészlet esetében hozták meg a határozatot, elkészítettek 7075 sorsolási jegyzőkönyvet."

Megjegyzem, 2006-ig összesen körülbelül másfél millió hektár osztatlan közös tulajdonú földterület volt. A korábbi években kimérés egyáltalán nem történt, noha pénzügyi előirányzat volt erre vonatkozóan a költségvetésben, és már rég rendezni kellett volna ezeket a földterületeket. Úgy tűnik, ez a fellángolás csak a választási kampány része volt.

A 2006. évi költségvetést lezáró törvénytervezet ismét rámutat egy nagyon súlyos szakmai-módszertani költségvetési hiányosságra, amelyről a tervezet tárgyalása kapcsán beszélnünk kell. Az Országgyűlés az 50/2003. (IV. 30.) OGY-határozatban kellő időben felkérte a kormányt, hogy a költségvetési törvényjavaslatban biztosítson fedezetet a közvetlen EU-s agrártámogatások 30 százalékos nemzeti kiegészítésére. Mint tudjuk, az OGY-határozat ellenére 2004-ben ez nem történt meg, 2005-ben viszont megtörtént, nyilvánvalóan a választási kampány részeként. 2006-ban a választások után derült ki, VII. hó 24-én, hogy ismét nem történt meg ez a kiegészítés, és 2007-ben sem.

Éppen az évről évre lezajló hitviták elkerülése végett mindenki kérte, hogy a 30 százalékos nemzeti kiegészítő támogatás külön törvényi soron kerüljön megtervezésre. Ugyanis az egyéb kiegészítő támogatások közötti szerepeltetés nehezíti a mindenkori tisztánlátást. Nem értelmezhető másképpen, mint a költségvetési áttekinthetőség és a tisztánlátás tudatos akadályoztatásának, hogy a jogcímnek ez az ÁSZ által is kifejezetten megkövetelt, külön törvényi soron szerepeltetése nem történt meg. Pedig az Állami Számvevőszék már 2004-ben is javasolta, hogy a top up önállóan, egy törvényi soron jelenjen meg. És most, 2007-ben is még csak ott tartunk, hogy az ÁSZ a minisztérium vezetése számára a következő javaslatot tette - idézem -: "Kezdeményezzék, hogy a 2008. évi költségvetési tervezés során a top up önálló törvényi soron jelenjen meg."

Az FVM valami miatt ennek a költségvetési homálynak a fenntartásában ezek szerint érdekelt. De akkor hogyan teljesül az Állami Számvevőszéknek a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez intézett intézkedési javaslata? Mivel eddig nem sikerült elérni, hogy a top up önálló törvényi soron jelenjen meg, az FVM minden évben külön rendeletben szabályozta a kiegészítő nemzeti támogatás mértékét. A 28/2005. (IV. 1.) FVM-rendeletben az "Egyes szántóföldi növények termesztésének támogatása" cím alatt ez áll - idézem -: "40. § (2) A 2. § g) pontja szerinti szántóföldi növénytermesztési támogatás jogcímen - rizs kivételével - hektáronként 80,9 euró, de legfeljebb 19 420 forint."

A következő évben az 53/2006. (VII. 24.) FVM-rendeletben ugyanezen cím alatt ez áll - idézem -: "8. § Az R. 39-43. §-a alapján a szántóföldi növénytermesztési támogatás jogcímen hektáronként legfeljebb 12 765 forint vehető igénybe."

(20.00)

Emlékeztetőül: a választás évében 19 420 forint volt. Az idén pedig az 54/2007-es FVM-rendeletben ezt találjuk: "A 8. § a rendelet 39-44. §-a alapján a szántóföldi növénytermesztési támogatás jogcímen hektáronként legfeljebb 12 000 forint vehető igénye."

Összefoglalva: a 2006-os, vagyis a választások évére vonatkozó kifizetést rendező rendelet még 19 420 forint támogatást engedélyez, ami megfelel az 50/2003. OGY-határozatnak. A választások után 2006. július 24-étől érvényes rendelet már mindössze 12 765 forint támogatást, az idén pedig ennél is kevesebbet engedélyez, tudniillik kereken 12 000 forintot hektáronként. Megjegyzem, az idén még az intervenciós felvásárlásra való hivatkozás sem állja meg a helyét az aszály miatt, vagyis nem lehet arra hivatkozni, hogy amiatt nem teljesítik az OGY-határozatot.

Az ÁSZ-jelentés 209. oldalán "Kiegészítő nemzeti támogatás (top up)" cím alatt ezt találjuk: "A GOFR (gabonafélék, olajos magvak, fehérje- és rostnövények) bázisterülete 3 528 916 hektár, az igényelt támogatás területe 3 629 683 hektár, a visszaosztási mechanizmussal a fajlagos támogatás 12 405 forint/hektár." Ez visszaszorozva 45 milliárd 26 millió forintot tesz ki. Két bekezdéssel lejjebb már azt olvashatjuk az ÁSZ-jelentésben, hogy "a 2006. évben top up címén 89 milliárd 912 millió forintot fizetett ki a fejezet, melyből 73 milliárd 643 millió forintot a területalapú támogatásra, és 16 milliárd 268 millió forintot az állatlétszám alapú támogatásra". A több mint 28 milliárd forintos eltérés is azt támasztja alá, hogy valóban külön soron kellene szerepeltetni a top upot, és akkor talán az ÁSZ-jelentésben sem lenne egy ilyen égbekiáltó számszaki hiba.

Az FVM már említett beszámolójának 50. oldalán erre vonatkozóan pedig egy harmadik számot említ, vagyis azt, hogy a kiegészítő területalapú támogatásra 89 milliárd 912 millió forint kifizetés történt. Ember legyen a talpán, aki eldönti, hogy a három szám közül melyik a helyes. Vagy szabad a választás? Akkor nekem például az ÁSZ-jelentésben szereplő két szám tetszik, azok különbsége ugyanis éppen azt árulja el, hogy mennyivel rövidítik meg évente a gazdákat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 52 2007.10.09. 5:24  19-171

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy hallottuk, a mezőgazdasági bizottság 2007. október 2-án, kedden megtartott ülésén megtárgyalta az egyes adótörvények módosításáról szóló T/3892. számú törvényjavaslatot.

A bizottsági ülésen elsősorban természetesen a mezőgazdaságot érintő adótörvények módosításáról esett szó. A törvényjavaslatban a 102. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében a kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben határozza meg a szántó, a kert, a gyümölcsös, a szőlő, a gyep, a halastó művelési ágban, valamint az erdőfelújításban felhasznált, de évente hektáronként legfeljebb 97 liter gázolaj jövedéki adója 80 százalékának a mezőgazdasági termelő részére történő visszatérítését, a visszatérítés feltételeit és szabályait. Eddig törvényileg ez a művelési áganként eltérő mértékkel volt szabályozva. A 2007-2013 időszakra vonatkozó agrár- és erdészeti ágazatban nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatások értelmében úgy kell módosítani a mezőgazdaságban felhasznált gázolaj utáni jövedékiadó-visszatérítés jelenlegi szabályait, hogy ne tegyünk különbséget a mezőgazdaság alágazatai között.

Gondunk a törvényjavaslatban szereplő "legfeljebb" szóval van, ami gyakorlatilag semmi garanciát nem jelent a visszatérítés kormányrendeletben meghatározandó mértékére vonatkozóan. Sőt, öntözés és intenzív kultúra művelése esetén már törvényi szinten is méltánytalanul kevés lenne a 97 liter felső korlát, ami rendeletben annál jóval kevesebb is lehet. Szívesebben látnánk a törvényjavaslatban a "legalább" szót, ami mégis valamiféle garanciát jelentene, vagy pedig egyszerűen százalékos mértékben kellene szabályozni a visszatérítés mértékét.

Szerettünk volna látni egy kimutatást a többi uniós országra vonatkozóan a jövedéki adó visszatérítése tekintetében, versenyképességünk ugyanis annak mértékétől is függ. Kormánypárti képviselőtársaim - akik még az iskolatejprogramban is a lengyel gazdák helyzetbe hozását látják - effajta aggályait most nem igazán lehet érzékelni. A törvényjavaslat 396. §-ának 29. pontja az szja-törvény 3. számú melléklet I. fejezetének 12. pontját változtatja meg. A "legfeljebb évente 60 ezer forint" szövegrész helyébe az "elektronikus bevallás adására kötelezett mezőgazdasági őstermelő esetén 50 százalék" szövegrész kerül. Elektronikus bevallás adására kötelezett mezőgazdasági őstermelő esetén ezt az 50 százalékot keveselljük, hiszen ők azok, akik tipikusan a kötelezettség miatt fizetnek elő internetes szolgáltatásra, mivel idejük nemigen van internetezésre, másrészt költségük is magasabb az esetükben jellemző gyér lefedettség miatt.

Az állattenyésztés támogatásával kapcsolatban nagyon sokan hozzászóltak. Az állattenyésztési alapokat eltűnni látjuk a tervezet szerint. A genetikai alap fenntartása nem látszik biztosítottnak, és az álletenyésztési ágazatnak ebben az iszonyatosan válságos helyzetében ez még tovább növeli a tragédiáját. Az Új Magyarország vidékfejlesztési program, illetve európai vidékfejlesztési rendelet lehetőséget adna arra, hogy az ökológiai állattartás és az őshonos állatfajok, fajták termelési célú tartását támogassuk, a törvénytervezetből viszont hiányoljuk ezt a szándékot.

Nem igazán értjük, hogy az ökológiai állattartás támogatása miért nem szerepel a kormány által preferáltak között. Az őshonos fajtáknál pedig a génmegőrzést és a fajtafenntartást támogatják, de a gazdasági célú tartást nem. Hogyan tudnak ezek a fajták elterjedni, ha a gazdasági célú tartásukat nem támogatjuk? A már említett közösségi iránymutatások szerint pedig a tagállamok számára állami támogatást még önmagában az állat- vagy növénybetegségekre is lehetővé kell tenni, amit szintén hiányolunk a törvényjavaslatból.

Sajnálatos módon azt látjuk, hogy ez az adótörvény egyelőre az egész gazdaságra tekintettel egy stagnáló állapotot konzervál, mégpedig azt, ahogy a tavaly indított második Gyurcsány-csomag minden vállalkozást megbénított. Ezzel az adótörvénnyel még esély sincs arra, hogy kimozdítsuk a magyar gazdaságot ebből az állapotból. Ezért a mezőgazdasági bizottság ülésén 10 nem szavazattal az ellenzék nem támogatta ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 130 2007.10.09. 6:43  19-171

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elénk tárt törvényjavaslat kapcsán kizárólag annak agrárvonatkozásaira kívánok reflektálni.

Az a baj az ebben a törvénytervezetben tükröződő adópolitikával, hogy sem a termelők, sem a feldolgozók, sem a kereskedők, sem a fogyasztók javát nem szolgálja igazán. Pedig a kormány ugyanúgy tudja, mint mi, mezőgazdászok, hogy az eszközhiányos, tőkehiányos, rendezetlen tulajdonviszonyok közötti, piacrajutási gondokkal küszködő, egyenlőtlen versenyhelyzetnek kitett mezőgazdasági vállalkozásoknak egy ilyen jövedelem nélküli, de inkább ráfizetéses év után több, az Európai Unió által is lehetővé tett támogatásban kellene részesülniük. Ezekre később bővebben kitérek majd. Ha nem élünk ezekkel a lehetőségekkel, az élelmiszerár-emelkedés és az inflációnövekedés ismert terhe mellett az olcsóbb külföldi termékek versenyelőnye megsokszorozódik, a magyar agrártermékek piaci forgalma és piacra jutása pedig tovább romlik. A magas költségek miatt megemelkedő fogyasztói árak következtében a lakosság legnagyobb hányada kalóriavásárlásra kényszerül, és ezáltal a kormány silány minőségű, olcsó külföldi termékek elsődleges támogatójává válik. Nem elfogadható számunkra egy olyan szemlélet, amelynek következtében rövid időn belül a gyógyszerét kiváltani nem tudó nyugdíjasok, a hiányosan táplálkozó gyermekek és az agyondolgoztatott, agyonadóztatott középnemzedék országává leszünk.

A törvényjavaslatban a 102. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében a kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben határozza meg a szántó, kert, gyümölcsös, szőlő, gyep, halastó művelési ágban, valamint erdőfelújításban felhasznált, de évente hektáronként legfeljebb 97 liter gázolaj jövedéki adója 80 százalékának a mezőgazdasági termelő részére történő visszatérítést, a visszatérítés feltételeit és szabályait. Eddig törvényileg ez művelési áganként eltérő mértékben volt szabályozva. A 2007-2013-as időszakra vonatkozó, agrár- és erdészeti ágazatban nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatások értelmében úgy kell módosítani a mezőgazdaságban felhasznált gázolaj utáni jövedékiadó-visszatérítés jelenlegi szabályait, hogy ne tegyünk különbséget a mezőgazdaság alágazatai között.

Abban tehát egyetértünk, hogy szükség van a módosításra. A gondunk a törvényjavaslatban a visszatérítésre vonatkozó "legfeljebb" szóval, valamint a "hektáronkénti 97 literes" és a "80 százalékos" mértékkel van. A tagállamok közül például Ausztriában a teljes adót visszaadják, mint megtudtuk a mezőgazdasági bizottság ülésén a kormány képviselőjétől.

(15.30)

Versenyképességünk érdekében ezekre az értékekre oda kellene figyelni. A "legfeljebb" szóval azért nem értünk egyet, mert tapasztalatból tudjuk, hogy annyit sem fognak visszakapni a termelők. A top up, vagyis a nemzeti kiegészítő támogatás mértékét az FVM minden évben külön rendeletben szabályozza, amikből ez - legalábbis a két utóbbiból - egyértelműen kiderül.

Az egyes szántóföldi növények termesztésének támogatása cím alatt 2006-ra vonatkozó FVM-rendeletben még 19 420 forint támogatás szerepel hektáronként; a 2006 júliusában meghozott rendeletben már csak legfeljebb 12 765 forint támogatásról, 2007 júliusában pedig legfeljebb 12 000 forintról van szó hektáronként. Vagyis a választást követő években legalább 28 milliárd forinttal rövidítik meg a gazdákat. Ebben még nincs is benne a törvénytervezetben szereplő, a gázolaj jövedéki adójának visszatérítésére vonatkozó, hektáronkénti legfeljebb 97 literes kitétel miatt borítékolható megrövidítés.

Mint már említettem, az Európai Unió közösségi iránymutatásai sokféle támogatást tesznek lehetővé, amelyekkel jelenleg mi nem élünk. Ezekből sorolnék fel párat. Ilyen például a mezőgazdasági termelők részére a kedvezőtlen időjárási körülmények által okozott veszteségek ellentételezésére nyújtott támogatás. Idén élhetnénk ezzel.

"Az ilyen események tekintetében nyújtott kompenzáció hozzájárul a mezőgazdasági ágazat fejlődéséhez, és azt a szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján engedélyezni kell." - olvashatjuk az irányelvek között. De említhetném azt is, amiről az iránymutatások szintén említést tesznek, hogy számos esetben a biztosítás a helyes kockázat- és válságkezelés leghasznosabb eszköze. Emiatt a bizottság továbbra is pozitívan áll az elsődleges termelés számára a biztosítás vonatkozásában nyújtott állami támogatásokhoz.

Olvashatunk arról is, hogy a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy állami támogatást ajánlhassanak önmagában az állat- vagy növénybetegségekre is. A 2003/96. EK-irányelv 15. cikkének 3. bekezdése előírja, hogy a tagállamok mezőgazdasági és kertészeti célokra és az erdőgazdaságokban felhasznált energiatermékekre és villamos energiára akár nulláig is csökkenthető adómértéket alkalmazhatnak. Még hosszan folytathatnám azon lehetőségek felsorolását, amiket nem használunk ki. Összességében úgy érezzük, hogy a benyújtott törvényjavaslat a mezőgazdaság részére semmilyen pozitív változást nem hoz, sőt inkább nehezíti a gazdálkodás feltételeit.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 40 2007.10.16. 5:11  21-157

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy hallottuk, a mezőgazdasági bizottság 2007. október 2-án, kedden megtartott ülésén megtárgyalta az általános forgalmi adóról szóló T/3893. számú törvényjavaslatot.

A bizottsági ülésen elsősorban természetesen a törvényjavaslat mezőgazdaságot érintő fejezetéről esett szó. Az adótörvények vitájánál már javarészt érintettük azokat az áfatörvényekhez kapcsolódó indokainkat, amelyek miatt nem tudjuk támogatni a benyújtott törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát.

Az általános forgalmi adóról szóló előterjesztés mezőgazdaságot érintő speciális része az őstermelőkre vonatkozó kompenzációs felár rendszere.

(9.40)

Az előterjesztés szerint annyi változás áll be, amennyi az EU-csatlakozás következtében kötelem, azaz a jogalanyiság kiterjed a közösségi állampolgárokra is. A kompenzációs felárral kapcsolatban nem az a gondunk, hogy milyen eljárással kell azt megigényelni, és nem is az, hogy hogyan lehet adóalanynak vagy nem adóalanynak értékesíteni. A problémánk a százalékos mértékkel van, azzal viszont most már több éve. Ugyanis a 12 százalékos kompenzációs felár nem változott akkor sem, amikor a Medgyessy-kormány felemelte az élelmiszerek áfáját 12 százalékról 15-re, és akkor sem, amikor a Gyurcsány-kormány azt 15 százalékról 20 százalékra növelte. Az érintett kört, az őstermelőket komoly, mintegy 60 milliárd forintos veszteség érte ennek következtében.

1993. január 1-jétől a kompenzációs felár növénytermesztési termékek és elsődleges feldolgozásai tekintetében 10 százalék, élőállatokra és állati termékekre 6 százalék volt, ami már 1993. augusztus 1-jétől 12 százalék, illetve 7 százalék. A tervezet szerint pedig még 2008-ban is megmarad ez a mérték. Mivel a kompenzációs felár az őstermelők által értékesített mezőgazdasági termékek után vissza nem igényelhető, de továbbértékesítés után befizetendő áfa miatti, a felvásárlási árat csökkentő hatást hivatott kompenzálni, van egy másik módja az egyensúlytalanság megszüntetésének: az áfa csökkentése. Noha az Európai Unió 2006 márciusa óta lehetővé teszi az élőmunka-igényes szolgáltatások 5 százalékos áfakulcs alá sorolását, egyetlenegy ilyennel sem találkoztuk a törvényjavaslatban.

A bizottsági ülésen elhangzott az is, hogy hosszabb távon egyébként még a lakásépítéshez kapcsolódó szolgáltatásokat és termékeket is célszerű lenne 5 százalékos áfakörbe sorolni, hiszen ezáltal komoly szociálpolitikai problémákat lehetne kezelni az áfatörvénnyel. Más tagországoknál ez meg is történt. De visszatérve a szakterületünkhöz, sérelmezzük, hogy Gráf József miniszter úr most már sajnos, többedszer is megfutamodott saját javaslata elől, hogy esetlegesen újraértékelné a sertéstartók szakmai szervezetének azt a javaslatát, miszerint a tőkehúsok áfáját az 5 százalékos körbe kellene sorolni. Miniszter úr még tegnap is hivatkozott, igaz, más vonatkozásban, a feketegazdaság elleni küzdelem kapcsán az alapvető élelmiszerek esetleges 5 százalékos áfájára. Itt lett volna az alkalom, hogy lépjenek is ebben a tekintetben.

Az élelmiszerár-emelkedések ellensúlyozására tehát, ha valódi szándék lett volna, a törvényjavaslat elkészítésekor lehetett volna többféle módot is találni, de még a szándékot sem érzékeljük a törvényjavaslatban. Arra természetesen oda kell figyelni, hogy az agráriumnak szánt pénz valóban célba érjen, és ne bizonyos beszállítói kör fölözze le azt.

Összefoglalva tehát: nincs szó a törvényjavaslatban a korábban beharangozott, az élelmiszerár-emelkedést fékező áfacsökkentésről. Pedig itt volt a lehetőség, hiszen az élelmiszerek drágulása minden előrejelzés szerint tartós lesz, a kormány azonban semmit nem tesz ennek megfékezésére. Úgy tűnik, nem is érdeke, mivel a magasabb élelmiszerár magasabb áfabevételt jelent a költségvetésnek, noha az élelmiszerek ára várhatóan többszörösével emelkedik, mint az előre jelzett infláció.

Az általános vitára való alkalmasság szavazásánál 10 nem szavazattal fejeztük ki aggályainkat a törvényjavaslattal kapcsolatban.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 108 2007.10.16. 8:49  21-157

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elénk tárt törvényjavaslat kapcsán elsősorban annak agrárvonatkozásaira kívánnék reflektálni. A mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyra vonatkozó különös szabályok címet viselő XIV. fejezet foglalkozik a kompenzációs felárral. Az előterjesztés értelmében annyi változás lesz mindössze ebben a tekintetben, amennyi, mivel európai uniós tagállam vagyunk, a tanács 2006/112/EK irányelve szerint egyébként kötelező is, vagyis hogy a jogalanyiság kiterjed a közösségi állampolgárokra is.

Az a problémánk ezzel a törvényjavaslattal, hogy sem az őstermelők, sem pedig a fogyasztók érdekét nem szolgálja. Az egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája során is említettem, hogy az eszközhiányos, tőkehiányos, rendezetlen tulajdonviszonyok közötti piacra jutási gondokkal küzdő, egyenlőtlen versenyhelyzetnek kitett mezőgazdasági vállalkozásoknak egy ilyen jövedelem nélküli, de inkább ráfizetéses év után több, az Európai Unió által is lehetővé tett támogatásban kellene részesülnie. Ha nem élünk ezekkel a lehetőségekkel, az élelmiszerár-emelkedés és inflációnövekedés ismert terhe mellett az olcsóbb külföldi termékek versenyelőnye megsokszorozódik, a magyar agrártermékek piaci forgalma és piacra jutása pedig tovább romlik. A magas költségek miatt megemelkedő fogyasztói árak következtében a lakosság legnagyobb hányada a silány minőségű, olcsóbb külföldi termékek fogyasztóivá válik. A kormány részéről pedig, úgy tűnik, indifferens, hogy az áfa bevételi előirányzatát milyen relációjú áruk által teljesíti. Az agrártermékek áfájának tavalyi 5 százalékos emelése is a kormány számára elsődlegesen költségvetési áfabevételt jelent.

Hogy miért is mondjuk mindezt? Az általános indoklásban olvashatjuk, hogy az új áfatörvény egyrészt lehetőséget teremt jogharmonizációt érintő fogyatékosságok és hiányosságok maradéktalan kiküszöbölésére, másrészt egy korszerű szabályozási környezetben tartós egyensúlyt hoz létre az adózókkal szembeni elv érvényesítése, illetve az adóértékek védelme között. És éppen ez az, amit nem tapasztalunk, legalábbis a mezőgazdaság vonatkozásában.

(12.50)

A Tanács 2006/112/EK irányelvének 98. cikke foglalkozik a kedvezményes adómértékkel, amelyet a 3. mellékletben szereplő kategóriák termékértékesítéseire és szolgáltatásnyújtásaira lehet alkalmazni. Ennek a mellékletnek az 1. pontja így szól: "Emberi és állati fogyasztásra szolgáló élelmiszerek, beleértve az italokat is, de az alkoholos italok kivételével, általában élelmiszer készítésére szolgáló élőállatok, magvak, növények és összetevők, általában élelmiszer kiegészítésére vagy helyettesítésére szolgáló termékek." A 99. cikk pedig azt tartalmazza, hogy a kedvezményes adómérték az adóalapra vonatkoztatva akár 5 százalék is lehet.

Kovács László adóügyi biztosnak egy közelmúltban elhangzott nyilatkozata szerint a kormánynak több szempontból is mérlegelnie kell egy olyan lépést, amely Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter javaslatának megfelelően a kedvezményes 5 százalékos kulcsba rakja például a tőkehúst. Az adóügyi biztos elmondta, jelenleg az Európai Unió 21 tagállama él azzal a lehetőséggel, hogy a kedvezményes kulcsba rakta az élelmiszereket, Magyarország viszont ragaszkodott az általános 20 százalékos forgalmiadó-kulcshoz, elsősorban bevételi megfontolásokból. Megjegyezte ugyanis, és ez érdekes, hogy az esetleges kieső áfabevétel veszélybe sodorhatja a konvergenciaprogramot. Nos, ez az a gyarmati szemlélet, amivel nem tudunk egyetérteni, és ami szerint, kicsit sarkítva, a gyógyszerét kiváltani nem tudó nyugdíjasok, a hiányosan táplálkozó gyermekek és az agyondolgoztatott, agyonadóztatott emberek érdekeinek képviselete veszélyeztetné a konvergenciaprogramot?

Mi, kisgazdák egyébként elengedhetetlennek tartjuk egy olyan élelmiszerkosár összeállítását, amelyben a termékek áfája, összhangban az EU-s irányelvekkel, átgondoltan, az őstermelők és a fogyasztók érdekeit is szem előtt tartva van meghatározva. Mivel a kompenzációs felár az őstermelők által értékesített mezőgazdasági termékek után vissza nem igényelhető, de továbbértékesítés után a befizetendő áfa miatti, a felvásárlás árát csökkentő hatást hivatott kompenzálni, az áfacsökkentés mellett van egy másik módja az egyensúlytalanság megszüntetésének, ez pedig a kompenzációs felár növelése.

A kompenzációs felárral kapcsolatban tehát nem az a gondunk, hogy milyen eljárással kell azt megigényelni, és nem is az, hogy hogyan lehet adóalanynak vagy nem adóalanynak értékesíteni. Problémánk már több éve a százalékos mértékkel van. Mint ahogy említettem, 1993. január 1-jétől a kompenzációs felár növénytermelési termékek és elsődleges feldolgozásai tekintetében 10 százalék, élőállatokra és állati termékre pedig 6 százalék volt, ami már 1993. augusztus 1-jétől 12 százalék, illetve 7 százalék. A 12 százalékos kompenzációs felár nem változott akkor sem, amikor a Medgyessy-kormány felemelte az élelmiszerek áfáját 12 százalékról 15 százalékra, és akkor sem, amikor a Gyurcsány-kormány azt 15 százalékról 20 százalékra növelte. Az őstermelőket mintegy 60 milliárd forintos veszteség érte ennek következtében. A jelenlegi törvénytervezet szerint pedig továbbra is megmarad a 12 százalékos, illetve a 7 százalékos mérték.

De visszatérve az áfakulcshoz, sérelmezzük, hogy Gráf József miniszter úr most már sajnos többször, többedszer is megfutamodott a saját javaslatától, hogy esetlegesen újraértékelné a sertéstartók szakmai szervezetének azt a javaslatát, miszerint a tőkehúsok áfáját az 5 százalékos körbe kellene sorolni. Miniszter úr még tegnap is hivatkozott, igaz, más vonatkozásban, tudniillik a feketegazdaság elleni küzdelem kapcsán, az alapvető élelmiszerek esetleg 5 százalékos áfájára. Itt lett volna az alkalom, hogy lépjenek ebben a tekintetben is.

Az élelmiszerár-emelkedések egyensúlyozására tehát, ha valódi szándék lett volna, a törvényjavaslat elkészítésekor lehetett volna többféle módot is találni, de még a szándékot sem érzékeljük. A törvényjavaslatban a korábban beharangozott, az élelmiszerár-emelkedést fékező áfacsökkentésről szó sincs, pedig itt volt a lehetőség. Az élelmiszerek drágulása minden előrejelzés szerint tartós lesz, a kormány azonban láthatóan semmit nem tesz ennek megfékezésére, úgy tűnik, nem is érdeke, mivel a magasabb élelmiszerár magasabb áfabevételt jelent a költségvetésnek.

Összességében úgy érezzük, hogy a benyújtott törvényjavaslat a mezőgazdaság részére semmilyen pozitív változást nem hoz, az élelmiszerárak tovább növekednek, az őstermelők pedig teljesen ellehetetlenülnek.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 114 2007.10.16. 1:05  21-157

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Demendi László képviselőtársamnak szeretnék válaszolni, aki azt mondta, hogy hát azért pozitívum is van ebben az áfatörvényben. Valóban, az alanyi adómentesség értékét, mint ahogy mondta is, 4 millióról 5 millióra felemelték. Akkor ki is fejtette, hogy ez egy 25 százalékos emelkedésnek felel meg. De ha előveszem az irányelveket, és megnézem az irányelvekben a 287. cikkben lévő lehetőséget, ott az olvasható, hogy Magyarországnak 35 ezer eurónak megfelelő összegig lehetne alanyi adómentességet biztosítani. Az pedig, ahogy Dancsó képviselőtársam is már elmondta a vezérszónoki beszédében, közel 9 millió forintnak felel meg. Hasonlót alkalmaznak Szlovákiában, hasonlót alkalmaznak Ausztriában, ugyanennyit alkalmaznak Csehországban. Ehhez képest a mi 5 milliónk azért jóval kevesebb, tehát én pozitívumnak igazán nem tudnám mondani.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 201 2007.10.29. 5:28  198-210

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A részletes vitában az 54. számú módosító javaslathoz szeretnék először hozzászólni, majd később a 36. és a 37. számú módosító javaslathoz.

(18.30)

Az 54. számú módosító javaslat értelmében a törvényjavaslat 3. számú melléklete új 18. ponttal egészül ki. Az általános forgalmi adóról szóló törvényjavaslat általános vitája során is említettem, hogy az eszközhiányos, tőkehiányos, rendezetlen tulajdonviszonyok közötti, piacra jutási gondokkal küzdő, egyenlőtlen versenyhelyzetnek kitett mezőgazdasági vállalkozásoknak egy ilyen jövedelem nélküli, de inkább ráfizetéses év után több, az Európai Unió által is lehetővé tett támogatásban kellene részesülniük. Ha nem élünk ezekkel a lehetőségekkel, az élelmiszerár-emelkedés és az inflációnövekedés ismert terhe mellett az olcsóbb külföldi termékek versenyelőnye megsokszorozódik, a magyar agrártermékek piaci forgalma és piacra jutása pedig tovább romlik.

Nincs megállás. Folytatódik az élelmiszerárak emelkedése. A következő hetekben átlagosan mintegy 10-15 százalékos rendkívüli élelmiszerár-emelkedésre lehet számítani a szeptemberi árakhoz viszonyítva - jelezte szakértői elemzésében az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége október végén. A magas költségek miatt megemelkedő fogyasztói árak következtében a lakosság legnagyobb hányada a silány minőségű, olcsó külföldi termékek fogyasztójává válik, a kormány részéről pedig úgy tűnik, indifferens, hogy az áfa bevételi előirányzatát milyen relációjú áruk által teljesíti, az agrártermékek áfájának tavalyi 5 százalékos emelése is elsődlegesen a költségvetési áfabevételt jelentette a kormány számára.

A Tanács 2006/112/EK irányelvének 98. cikke foglalkozik a kedvezményes adómértékkel, amelyet a 3. mellékletben szereplő kategóriák termékértékesítéseire és szolgáltatásnyújtásaira lehet alkalmazni. Ennek a mellékletnek az első pontja tartalmazza az emberi és állati fogyasztásra szolgáló élelmiszereket, az élelmiszer készítésére szolgáló élőállatokat, magvakat, növényeket és összetevőket, valamint az élelmiszer kiegészítésére vagy helyettesítésére szolgáló termékeket. A 99. cikk szerint pedig a kedvezményes adómérték az adóalapra vonatkoztatva akár 5 százalék is lehet. Jelenleg az Európai Unió 21 tagállama élt azzal a lehetőséggel, hogy a kedvezményes kulcsba rakta az élelmiszereket.

Magyarország viszont ragaszkodott az általános, 20 százalékos forgalmi adókulcshoz, elsősorban bevételi megfontolásokból. Mi, fideszes kisgazdák egyébként elengedhetetlennek tartjuk egy olyan élelmiszerkosár összeállítását, amelyben a termékek áfája, összhangban az európai uniós irányelvekkel, átgondoltan, az őstermelők és a fogyasztók érdekeit is szem előtt tartva lenne meghatározva. Ennek megfelelően egyébként egy kapcsolódó módosító javaslatot is benyújtottunk az 54. számú módosító javaslathoz.

A finn mezőgazdasági bizottság nemrégiben látogatást tett hazánkban, többek között a mi mezőgazdasági bizottságunk ülésén is részt vettek. A tőlük kapott kiadványban azt olvashatjuk, hogy az élelmiszerek áfamértéke 2005-ben Franciaországban 5,5 százalék, Csehországban 5 százalék, Portugáliában 5 százalék, Litvániában 5 százalék, Olaszországban 4 százalék, Spanyolországban 4 százalék, Luxemburgban 3 százalék, Lengyelországban 3 százalék, Angliában és Írországban pedig 0 százalék. A többieket nem is olvasom fel. Gráf József miniszter úr korábbi felvetése szerint amúgy is meg kellene fontolni a sertéstartók szakmai szervezetének azon javaslatát, miszerint a tőkehúsok áfáját az 5 százalékos körbe kellene sorolni. Itt az alkalom, hogy lépjenek is ebben a tekintetben.

Az élelmiszerek drágulása, mint már jeleztem, várhatóan tartós lesz, a kormány azonban láthatóan semmit nem tesz ennek megfékezésére. Úgy tűnik, nem is érdeke, mivel a magasabb élelmiszerár magasabb áfabevételt jelent a költségvetésnek. (Az elnök csengetéssel jelzi a felszólalási idő lejártát.) Módosító javaslatom értelmében - mindjárt befejezem - a törvényjavaslat 5 százalékos mértékű termékeket tartalmazó, 3. számú melléklete egy új 18. ponttal egészül ki, amely magában foglalja az élelmezési célra alkalmas húst, vágási melléktermékeket és a belsőségeket is.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 209 2007.10.29. 3:19  198-210

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Mint ahogy már jeleztem, még a 36. és a 37. számú módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni. A 36. számú módosító javaslat értelmében a törvényjavaslat 201. § (2) bekezdésének a) pontja módosul. Mivel a kompenzációs felár az őstermelők által értékesített mezőgazdasági termékek után vissza nem igényelhető, de a továbbértékesítés után befizetendő áfa miatt felvásárlásiár-csökkentő hatást hivatott kompenzálni, az áfacsökkenés mellett van egy másik lehetősége - mint ahogy már említettem az előbb is - az egyensúlytalanság megszüntetésének: a kompenzációs felár növelése.

A kompenzációs felárral kapcsolatban problémánk már több éve elsősorban a százalékos mértékkel van. 1993. január 1-jétől a kompenzációs felár növénytermelési termékek elsődleges feldolgozásai tekintetében 10 százalék volt, élőállatokra és állati termékekre pedig 6 százalék, ami már 1993. augusztus 1-jétől 12 százalék, illetve 7 százalék, tehát már fél éven belül szükségesnek látták az akkori kormány tagjai a százalékos mérték korrekcióját, viszont azóta változatlan. A 12 százalékos kompenzációs felár nem változott akkor sem, amikor az élelmiszerek áfája 12 százalékról 15 százalékra emelkedett, és akkor sem, amikor a Gyurcsány-kormány azt 15 százalékról 20 százalékra növelte. Az őstermelőket mintegy 60 milliárd forintos veszteség érte ennek következtében. A jelenlegi törvénytervezet szerint pedig még 2008-ban is megmaradna a 12 százalékos, illetve 7 százalékos mérték. A módosító javaslatom értelmében a kompenzációs felár mértéke a kompenzációs felár alapjának 15 százaléka a 7. számú melléklet első részének a) pontjában felsorolt termékek esetében.

A 36. számú módosító javaslat a törvényjavaslat 201. § (2) bekezdésének b) pontját módosítja. Szintén az előbb elmondott indokok alapján módosító javaslatot nyújtottam be arra vonatkozóan, hogy a kompenzációs felár mértéke a kompenzációs felár alapjának az eddigi 7 százalékról 10 százalék legyen a 7. számú melléklet első részének b) pontjában felsorolt termékek, valamint a 7. számú melléklet második részében felsorolt szolgáltatások esetében. Furcsának tartom, hogy a vissza nem igényelhető áfa és a kompenzációs felár százalékos mértéke közötti különbséget csökkentő módosító javaslataimat a mezőgazdasági bizottság kormánypárti képviselői nem támogatták, holott a ma különösen nehéz helyzetben lévő őstermelők helyzetét ez valamelyest javította volna.

Kérem képviselőtársamat, hogy a két módosító javaslatomat támogassák.

Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 215 2007.10.29. 2:00  210-274

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ígérem én is, hogy röviden fogok szólni. A részletes vita e szakaszában a 129. számú módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni. A 129. számú módosító javaslat értelmében a törvényjavaslat 396. §-ának 29. pontja módosul. A törvényjavaslat 396. §-ának 29. pontja az szja-törvény 3. számú melléklet I. fejezetének 12. pontját változtatja meg. A "legfeljebb évente 60 ezer forint szövegrész" helyébe az "elektronikus bevallás adására kötelezett mezőgazdasági őstermelő esetén 50 százalék" szövegrész kerül. Az elektronikus bevallás adására kötelezett mezőgazdasági őstermelő esetén ezt az 50 százalékot keveselljük, hiszen ők azok, akik tipikusan a kötelezettség miatt fizetnek elő internetszolgáltatásra, mivel idejük nemigen van internetezésre, másrészt a költségük is magasabb az esetükben jellemző gyér lefedettség miatt.

Ezért a módosító javaslat az elektronikus bevallás adására kötelezett mezőgazdasági őstermelő esetében a törvényjavaslatban szereplő 50 százalékot 80 százalékra emeli. A mezőgazdasági őstermelő az a réteg, akinek az elektronikus bevallás elkészítése tényleges problémát okoz. Az őstermelők jelentős része erre önerejéből képtelen, ezért indokolt akár a technikai felkészülés megvalósítására, akár a külső vállalkozó bevonására szolgáló támogatás növelése.

Az elmondottak figyelembevételével kérem a képviselőtársaimat módosító javaslatom támogatására. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 221 2007.10.29. 3:59  210-274

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. A részletes vita e szakaszában a 38. és a 39. számú módosító javaslatomhoz szeretnék hozzászólni.

A 38. számú módosító javaslat értelmében a törvényjavaslat 102. §-ának (1) bekezdése módosul. Ez a bekezdés a mezőgazdasági ágazatban a szántó, a kert, a gyümölcsös, a szőlő, a gyep, a halastó művelési ágban, valamint az erdőfelújításban felhasznált, egységesen évente hektáronként legfeljebb 97 liter gázolaj jövedéki adójának a termelő részére történő visszatérítését tenné lehetővé. A 38. számú módosító javaslatom ezt a határt 120 literre növeli.

Ahhoz, hogy megértsük, miért szükséges ez a módosítás, nézzük meg, jelenleg hogyan is néz ki ez a korlát az ágazatok esetében. Szántó művelési ágban 95 liter/hektár/ év, kert, gyümölcsös, szőlő művelési ágban 200 liter/ hektár/év, gyep művelési ágban 12 liter/hektár/év, halastó esetében 55 liter/hektár/év, erdőfelújításhoz 90 liter/ hektár/év, szarvasmarha-ágazatban 85 liter/darab/év. Látható, hogy a törvényjavaslat kárvallottjai elsősorban a kert, gyümölcsös, szőlő művelési ágban, valamint a szarvasmarha-ágazatban érintettek. Noha első ránézésre például a gyep művelési ágban érintettek jól járnak a törvényjavaslat szerint, azonban ha figyelembe vesszük a jelenleg érvényes 216/1997. számú kormányrendeletet, láthatjuk, hogy aligha tudnák visszaigényelni a 97 liter gázolaj jövedéki adóját, hiszen mindössze 12 liter gázolajmennyiség vehető figyelembe ebben a művelési ágban. Ennek a megoszlása - ha megnézzük a táblázatot - a következő: növényápolás-növényvédelem esetén 2 liter/hektár/év, betakarításnál 8 liter/hektár/év és betakarításhoz kapcsolódó közvetlen szállítás esetében 2 liter/hektár/év. Így teszi ki a 12 litert. Nem hiszem, hogy a kormányrendeletben ezt a mennyiséget olyan mértékben tudnák majd módosítani, hogy a 97 liter visszaigényelhető mennyiséget igénybe tudják majd venni.

A 39. számú módosító javaslat értelmében szintén a törvényjavaslat 102. §-ának (1) bekezdése módosulna. Ez a bekezdés - mint már említettem - a mezőgazdasági ágazatban a szántó, a kert, a gyümölcsös, szőlő, gyep, halastó művelési ágban, valamint erdőfelújításban felhasznált gázolaj jövedéki adójának a termelő részére történő visszatérítését annak 80 százalékában korlátozná továbbra is. A 39. számú módosító javaslatom ezt a 80 százalékot 90 százalékra emeli. Megjegyzem, a 2007-2013-ig szóló időszakra vonatkozó agrár- és erdészeti ágazatban nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatások akár 100 százalékot is engedélyeznek. A tagállamok közül például Ausztriában a teljes adót visszaadják, mint megtudtuk a mezőgazdasági bizottsági ülésen a kormány képviselőjétől. Versenyképességünk érdekében ezekre az értékekre oda kellene figyelnünk.

Az elmondottak alapján kérném képviselőtársaimat, hogy módosító javaslatomat támogassák. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 279 2007.10.29. 4:31  278-279

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A diszkrimináció elleni küzdelem során nagyon kell ügyelnünk arra, nehogy éppen a nagyon fontos vallási, etnikai, elvi és egyéb kisebbségi jogokkal kapcsolatos sérelmek, visszaélések szankcionálásával diszkrimináljunk.

Minden civilizált ország, ergo minden európai uniós tagország számára magától értetődő a vallási, etnikai és egyéb kisebbségi jogok egyetemes védelme s az ezen csoportokkal szembeni bárminemű megkülönböztetés szankcionálása. A bárminemű megkülönböztetés szankcionálásán van tehát a hangsúly. Egy civilizált jogállamban az emberek, csoportok társadalmi egyenlőségének kérdése nem képezheti vita tárgyát. Ezen alapjogok kodifikálásában Magyarország élen jár, hiszen történelmileg elsőként Magyarországon - a tordai országgyűlésen - született vallási egyenlőséget kimondó határozat. Magyarország közismerten toleráns, továbbá befogadó ország jellege abból is adódik, hogy az ország lakosságának nagyobb része nem származása, hanem identitása alapján vallja magát magyarnak.

A világ civilizált országainak jogalkotói mindig számoltak és számolnak azzal a lehetőséggel, hogy bárminemű kisebbségi jogokkal - mint a világon mindennel - vissza is lehet élni. Az emberek, csoportok, felekezetek társadalmi egyenlőségéhez ugyanis az is hozzátartozik, hogy ne csupán hátrány ne érhesse őket, de a társadalmi, gazdasági és politikai előny se lehessen bárminemű kisebbséghez való tartozás.

Egyébként a világtörténelmi és irodalmi példák - lásd Állatfarm, 1984 - is óvnak ettől a jogalkotói mulasztástól, ugyanis amennyiben a vallási, az etnikai és bármilyen kisebbségi csoporthoz való tartozásból, beleértve a világnézeti csoportosulást is, előnye származik valakinek, az a társadalom többi tagja számára hátrányos megkülönböztetést jelent. Ennek a visszaélésnek fájdalmas példáját mutatta a világtörténelem eddig legnagyobb kisebbségi visszaélése, amikor egy arrogáns, erőszakos kisebbség magát többségnek, vagyis bolseviknak kiáltotta ki. Ekkortól szabadult el a világ egyhatodán a pokol, mivel ennek a magát bolseviknak nevező kisebbségnek többletjogai voltak, és vannak a mai napig. Hiszen ezek a többletjogok megmaradtak '90 után is, hogy csak egyet említsünk, ennek a bolsevik kisebbségnek többletjogai lettek a privatizációban.

Ilyen többletjognak tűnik többek között az is, hogy a nagyobbik kormányzó párt még esetleges tisztázás céljából sem reszkírozza meg a frakciótagok mentelmi jogának felfüggesztését, amit egyébként több ízben a kisebbik koalíciós partner is kifogásolt. Ezek a többletjogok a legfőbb akadályai a demokratikus közéletnek, és egyben bizonyítékai annak, hogyan válhat egy világnézeti kisebbségi előny a diktatúra táptalajává. A világnézetéből való haszonszerzés és abból való megélhetés neves értelmiségiek véleménye szerint a szellemi prostitúció egyik legaberráltabb formája. Az elmondottak miatt nagyon fontos a többiek kárára elkövetett előnyszerzést is szankcionálni. Ellenkező esetben sohasem keveredünk ki a maguknak többletjogokat fenntartók diktatúrájából.

Kérem, fogadják el a történelmi, irodalmi és szakirodalmi példákkal alátámasztott javaslatomat: mind a hátrányos, mind az előnyös megkülönböztetés kerüljön szankcionálásra. Nem feledhető, hogy a pozitív diszkrimináció fogalmát éppen Lenin, a diktatúra és a terrorizmus ősatyja vezette be a közéletbe. A mindmáig virulens tudományos szocialista diktatúrának csak a tudományosan megalapozott, pontos és teljes körű törvényalkotással lehetne véget vetni, amely törvénykezés ezeket a még fennálló előjogokat is szankcionálná végre.

Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 84 2007.11.13. 6:25  21-87

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az agrárgazdaság 2006. évi helyzetéről szóló J/4015. számú jelentés a bevezetőjében, egyébként teljesen helyesen, ahogy az államtitkár úr is mondta, az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény 2. §-ában szereplő kitételeket idézi, miszerint a kormány kialakítja a KSH-val közös felelősségben, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter útján az Országgyűlés elé terjeszti jelentését az agrárgazdaság helyzetéről, a mezőgazdasági termelők jövedelemviszonyairól, a főbb agrárpolitikai célok megvalósulásáról, a megtett intézkedésekről, valamint a költségvetési támogatások felhasználásáról.

Szintén az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény 1. §-ának (1) bekezdésében viszont ez áll, idézem: "A központi költségvetés évenkénti elfogadása során az Országgyűlés biztosítja, hogy a 2005. évi költségvetési törvény szerinti támogatási összeghez képest az agrárgazdasági nemzeti hatáskörben nyújtandó támogatás - beleértve az Európai Unió által biztosított közvetlen termelői támogatás nemzeti kiegészítését is, továbbiakban nemzeti agrártámogatás - reálértéke a támogatások kiegyenlítődésének időpontjáig megőrzésre kerül." Ezt a bekezdést én legalább olyan fontosnak tartom, mint a jelentésben idézettet. Abban pedig, hogy a jelentés éppen erre nem hivatkozik, némi szándékosságot érzek.

Mint tudjuk, ma kezdődik a költségvetés részletes vitája. Itt a lehetőség, hogy összevessük a jelentésben foglalt következtetéseket a 2008. évi költségvetésben biztosított nemzeti agrártámogatások mértékével. Nézzünk példát a jelentés 20. számú táblázatából, amelyik az agrár- és vidékfejlesztési támogatásokkal foglalkozik! Ha ezt összevetjük a költségvetés agrár- és vidékfejlesztési támogatásokat tartalmazó 2. számú táblázatával, érdekes következtetésekre jutunk, ami koránt sincs összhangban az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvénynek a jelentésben mellőzött 1. §-ával.

Fejlesztési típusú támogatások: a 2005. évben teljesített 15 309 millió forinttal szemben a 2006. évben már csak 7825 millió forint, a 2007. évi tervben már csak 3000 millió forint, a 2008. évi tervben pedig már csak 1000 millió forint van. Folyó kiadások és jövedelemtámogatások címszó alatt 2005-ben 131 451 millió forint, a 2006. évben 125 417 millió forint, a 2007. évi tervben már csak 98 672 millió forint, a 2008. évi tervben pedig csak 94 964 millió forint szerepel. Látható, hogy a fejlesztési típusú támogatások és a folyó kiadások, a jövedelemtámogatások mértéke számottevően csökken. Folyó kiadások és jövedelemtámogatások jogcímén a 2006. évben, mint ahogy a jelentésben is olvashatjuk, 125,7 milliárd forint keret állt rendelkezésre. Ebből 89 milliárd 212 millió forintot fizettek ki kiegészítő területalapú támogatásra.

Nézzük, hogy hogyan néznek ki folyó kiadások, jövedelemtámogatások jogcímén a top up kifizetéshez tartozó FVM-rendeletek! Nézzük a 28/2005-ös rendeletet! Itt 19 420 forint szerepel. A következő évben a rendeletben már csak 12 765 forint szerepel top up címén. A jelenlegi rendeletben már csak 12 000 forint vehető figyelembe. Mekkora a csökkenés? Megvan a 25 milliárd forint, amiről Font Sándor vagy Czerván György képviselőtársam is beszélt.

Összefoglalva: a 2006-os, vagyis a választások évére vonatkozó kifizetést rendező rendelet még 19 420 forint támogatást engedélyezett, ami megfelel az 50/2003-as OGY-határozatnak. A választások után, 2006. július 24-étől érvényesen - mint ahogy említettem - már jóval kevesebb összeg van biztosítva, az idei évben ez 12 000 forint/hektár.

Tehát szó sincs arról, amit az 1997. évi CXIV. törvény 1. §-a az Országgyűlésnek előír, vagyis hogy a nemzeti agrártámogatások reálértékét a támogatások kiegyenlítődésének időpontjáig meg kell őrizni. Ahhoz, hogy ennek valóban megfeleljünk a költségvetés részletes vitája során, kormánypárti képviselőtársainknak is támogatniuk kellene azon módosító javaslatainkat, amelyek ezt célozzák.

Lehet, hogy kormánypárti képviselőtársainknak presztízskérdést jelent, hogy az ellenzéki képviselők véleményét elfogadják, ezért az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalásából idézek: "A magyar mezőgazdaság nemzetgazdasági szerepe, főbb makrogazdasági mutatói az európai mezőnybe illeszkednek, de a területegységre jutó jövedelemtermelésben e lemaradásunk még mindig riasztóan nagy. Az Unió lehetőségei és szabályozási keretei közt fejlesztési és támogatási politikánkban a hozzáadott érték növelését ajánljuk prioritásnak tekinteni."

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 254 2008.03.17. 3:52  253-256

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A parlament az elmúlt évben elfogadta a hegyközségekről szóló törvény módosítását. A módosítás jelentősen érintette a hegyközségek alakításának a szőlőültetvények területére vonatkozó feltételét: az 50 hektáros minimumot tízszeresére, vagyis 500 hektárra növelte, és csak bizonyos esetekben engedi meg a 300 hektáros alsó határt.

Mivel ugyanezen törvény értelmében a hegyközség köteles egyesülni a szomszédos hegyközséggel, ha területén a hegyközség alakításának feltételei utóbb megszűnnek, így a baranyai Hegyszentmárton is érintettnek tűnik ebben a tekintetben, jóllehet a hegyközség alakításának feltételei a törvénymódosítás miatt szűnnek meg. Vagyis Hegyszentmárton község hegyközsége is kénytelen lenne a siklósi hegyközséggel összeolvadni a törvény előírásainak betartása érdekében. Bízunk abban, hogy csak lenne, mert az összeolvadás olyan terheket róna a gazdákra, melyeket nehezen tudnának elviselni.

A törvény azt írja elő, hogy a hegyközségek települései közötti távolság nem haladhatja meg a 30 kilométert, amely jelen esetben teljesül is. Nem hagyható azonban figyelmen kívül az, hogy a térségben teljesen ellehetetlenült tömegközlekedés miatt Hegyszentmártonból Siklósra csak egész napos utazás árán, Pécsen keresztül lehet eljutni. Megjegyzem, gépkocsival is nehézkes Siklósra eljutni az utak rossz minősége miatt.

A hegyszentmártoni hegyközségben a telepítésre alkalmas, regisztrált terület nagysága 301 hektár, amelynek 98 százaléka első osztályú kataszteri besorolású, a jelenlegi telepítés 140 hektáron valósult meg. A szőlőtelepítési kedv nagy, így a terület minden évben növekszik. A hegyközség tagjai kinyilvánították szándékukat az önállóság megtartására, nem azért, mintha nem lennének törvénytisztelő állampolgárok, hanem azért, mert képtelenség a törvény rendelkezéseit betartani, s minden ügyes-bajos dologgal Siklósra utazni.

A törvény 5. § (2) bekezdése lehetőséget nyújt az (1) bekezdésben foglalt feltételektől való eltérésre. Idézem: "a) a hegyközség települései közötti távolság közúton több lenne mint 30 kilométer, vagy b) az ötszáz hektárnál kisebb szőlőültetvénnyel alakítandó hegyközség hosszú távú működőképessége megalapozott. Megalapozottnak tekinthető a hegyközség hosszú távú működőképessége különösen akkor, ha a hegyközségnek a kérelem benyújtását megelőző két évben köztartása nem volt, és adatszolgáltatási kötelezettségeinek eleget tett."

Ugyanezen paragrafus (3) bekezdésében ugyan van egy 300 hektáros minimumkorlát, azonban - mint már korábban említettem - ennek megfelel a hegyszentmártoni hegyközség. A hegyszentmártoni hegyközség hozzám eljuttatott dokumentumából egyértelműen kiderül, hogy a hegyközség tagjai szeretnék önállóságukat megtartani, gazdasági és szervezeti függetlenségüket megőrizni.

Kérdezem államtitkár urat, hogy milyen lehetőségei vannak a hegyszentmártoni és a hozzá hasonló helyzetben lévő szőlősgazdáknak. Mit javasol a jelen körülmények között betarthatatlan vagy csak nagy áldozattal betartható törvényi előírás végrehajtására?

Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 185 2008.04.28. 2:04  184-187

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A fenntartó Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium tervei szerint a létrehozandó dunántúli agrár szakképző központba tagintézményként kívánja integrálni a villányi szakképző iskolát. A szakképző intézményben folyó színvonalas borászképzés és a Villányhoz fűződő borászati tevékenység egymást jól kiegészítő, méltán híres szakmaiságot jelent, amely szakmai munka töretlen fejlődését elsősorban teljes önállóságának megőrzése tudja biztosítani a jövőben is.

Az integráció keretei közötti működés a kistérséghez kötötten is megvalósítható követelmény, amely éppúgy lehetővé teszi a szakképzési hozzájárulásokban, a szakképzést támogató hazai és uniós pályázatokban való részesülést, mint a tervezett átszervezés. A gazdasági és szakmai önállóság azonban elengedhetetlen feltétele annak, hogy a Teleki Zsigmond Szakképző Iskola és Kollégium hosszú távon is a borászképzés kiemelkedő intézménye legyen. Villánynak, a méltán híres borvidéknek minden adottsága megvan ahhoz, hogy itt továbbra is indokolt legyen a minőségi borászképzés hosszú távú megtartása, fejlesztése, amit viszont az intézmény önállóságának megtartása segítene elő leginkább. Ezért kérdezem az államtitkár urat: lát-e lehetőséget arra, hogy a kiváló hagyományokkal rendelkező és az egyik legsikeresebb, legismertebb magyar borvidékhez köthető Teleki Zsigmond Szakképző Iskola és Kollégium megőrizze önállóságát, illetve esetleges átszervezése kistérségi keretek között valósuljon meg?

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
150 262 2008.05.26. 4:26  241-265

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A részletes vita e szakaszában a 68. számú módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni, azt nyújtottam be. A 68. számú módosító javaslat a törvényjavaslat fogalommeghatározások című mellékletét módosítja. Ez a melléklet több esetben az Európai Unióban érvényes jogszabályi helyekre hivatkozik. A jogalkalmazó állampolgároknak nehézséget okoz ezeknek a jogszabályi helyeknek a felderítése és értelmezése, ezért indokolt, hogy a törvény legalább a mellékletben tartalmazza a jogszabályi hivatkozások szövegét, ezzel is elősegítve a könnyebb jogalkalmazást.

Az általános vita során kormánypárti képviselők arra hivatkoztak, hogy a hivatkozott EK-rendeletek későbbi módosítása esetén a jelenlegi törvényt is módosítani kell. Első hallásra ez elfogadható érv lehet, azonban tudni kell, hogy azok módosítása esetén nemcsak a tartalmuk, hanem pontjaik számozása is változhat, ami teljesen értelmezhetetlenné teszi, legalábbis egy időre a jelenleg tárgyalt törvényt. Példaként említem a 18. pontot, ami az élelmiszer-ipari vállalkozó fogalmát a következőképpen határozza meg: "A 178/2002/EK rendelet 3. cikkének 3. pontjában meghatározott fogalom." Mit értünk ezen? Ha egy módosítás után ugyanez a meghatározás egy másik helyre kerül, máris zavarossá válik a törvényjavaslat melléklete. Nagyrészt ugyanez a módosítási igény tükröződik a dr. Medgyasszay László képviselőtársam által benyújtott módosító javaslatban is, amely lényegileg csupán a 9. pontban a behozatal meghatározásában tér el az általam benyújtottól. Ha az általunk benyújtott módosító javaslatokat presztízsből nem tudják támogatni, azt javaslom, hogy legalább egészítsék ki a mellékletet egy további melléklettel, amely a hivatkozott EK-rendeleteket tartalmazza kivonatosan. Ezáltal némileg megkönnyítenék a jogalkalmazó állampolgárok számára a törvény értelmezését, ugyanis az európai uniós rendeletek nem állnak mindenki rendelkezésére.

A melléklet már említett 9. pontja összhangban kell álljon a 32. ponttal, ezért indokolt azt módosítani. Jelenleg így szerepel: "9. Behozatal: áru Európai Unión kívüli országból a Magyar Köztársaság területére történő behozatala, beleértve az importot is." A 32. pontban ez olvasható: "A harmadik ország: az Európai Unión kívüli ország." Vagyis az Európai Unión kívüli ország már szerepel a meghatározások között, éspedig harmadik ország formában. Így célszerű lenne arra hivatkozni. A módosító javaslat ezen részét a kormány is támogatja, amennyiben azt egy kapcsolódó módosító javaslatban benyújtjuk.

Egy másik, előreláthatólag a kormány által szintén támogatható kapcsolódó módosító javaslatot is be fogok nyújtani, ami a melléklet címében elkövetett helyesírási hibát javítaná ki. A külön írt "fogalom meghatározások" szó ugyanis egybe írandó az összetett szavak helyesírási szabályai szerint, mivel az csak két tagból áll, és nincs benne egy szótagnál hosszabb igekötő. Egyébként is csak a kötőjeles írás jöhetne szóba, a különírás egyáltalán nem. Mivel a törvényjavaslatban több helyesírási hiba is előfordul, javaslom, a végleges forma kialakítása előtt ilyen szempontból is nézesse át az előterjesztő.

Az elmondottak figyelembevételével kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák módosító javaslatomat.

Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
150 316 2008.05.26. 5:00  315-318

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! "...Néhány emberemmel előremegyek arra a területre, ahol a 17-ei véres rohamok voltak. Valósággal iszonyodom ettől a helytől, az átélt borzalmak miatt.

Halottainkat vizsgálom. Az egyik gödörben megtalálom Hajnal Pistát. Már sötét van. Villanylámpa fényét villantom rá. Ülő helyzetben, fakó arccal mered rám, alatta Képíró honvéd géppuskás. Pista egyik keze térdén nyugszik. Másikkal haját markolja. Arca nyugodt. Nem látszik rajta a halál borzalma. Ahogyan megérintem, mintha bólogatna, és azt mondaná: Miért volt mindez? Inge szétgombolva, rangjelzése letépve, térképtáskája szétdúlva. Otthoni levelek hevernek szanaszét, mindenéből kifosztották. Lágyékát roncsolta szét a kézigránát. Meghatódottan állok mellette, összekulcsolom a kezem. Imádkozni próbálok, de inkább beszélek hozzá.

Embereim leveszik a sapkájukat. Látod, Pista, minden élet idetorkollik. Te már túl vagy a nagy pillanaton, amelynek közelsége annyiszor szorongatta torkunkat. Mennyi szenvedés vár még ránk, hogy aztán követhessünk téged és benneteket, névtelen milliókat ezen az úton!

Láttalak, amint önkívületben rohamoztál. Szép és felemelő látvány volt. Mégis, mi lett a nagyszerű haditettből? Arcodra már napokkal előbb rá volt írva a halál. Én megláttam rajtad, mint ahogyan megláttam Kiss őrmesteren is. De hiába szóltam volna, itt nincs szabad akaratunk. Katonák vagyunk.

Emléked és példád előttem marad. Ha majd valamikor kisfiamnak vagy apró barátaimnak mesélni fogok, szeretetvirágokkal övezem fel emléked."...

"Isten veled, kedves barátom!

Hangulatomat sokáig deprimálta szegény Pista halála. Álmaimban azóta is többször látom, és folytatom vele azt a vég nélküli beszélgetést, amelyet ott, halotti gödre fölött kezdtem el.

Hősi halottaim tisztességes eltemetése után hozzálátok zászlóaljam megszervezéséhez..."

Így ír édesapám "Tűzözön" című visszaemlékezésében. Ezeknek a gondolatoknak különös aktualitást ad, hogy tegnap volt a magyar hősök emlékünnepe. A hőseinkre való méltó emlékezés nem merülhet ki szavakban, a szavakat tetteknek is kell kísérni: egy háborúnak csak akkor van igazán vége, ha a hősi halottakat tisztességesen eltemetik.

Az elcsatolt területeken szerencsére még akadnak magyarok, akik elszántan fáradoznak azon, hogy hősi halottaink megkaphassák a végtisztességet. Kiemelkedő szerepet tölt be ebben a Tordán élő Pataky József, akinek éppen a múlt héten adományoztak a honvédelem napja alkalmából a magyar hadisírok, hadi emlékművek és kegyeleti helyek ápolása és gondozása érdekében végzett munkája elismeréséül "II. osztályú magyar hadisírgondozásért" kitüntető címet. Ő egyébként a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság elnöke, amit Magyarországról dr. Cech Vilmos támogat, szintén fáradtságot nem ismerő, áldozatos munkával.

Örömmel fogadtuk a 94/2008. (IV. 23.) kormányrendeletet, amely a Magyar Köztársaság kormánya és Románia kormánya között a romániai magyar hadisírok és a magyarországi román hadisírok jogi helyzetét rendezi. Ez azért különösen fontos, mert sok magyar hősi halott nyugszik a mai Románia területén.

Úgy érezzük azonban, hogy sok múlik a végrehajtáson. Szeretnénk, ha mostanáig a megállapodás hiányában jelentkező problémák végre megoldódnának. Úgy gondolom, hogy a már említett, a hadisírgondozásokban jártasságukat és alkalmasságukat több alkalommal is bizonyító Pataky József és dr. Cech Vilmos véleménye mindenképpen megfontolandó ebben a tekintetben. Ők elvárják, hogy a végrehajtási utasítás pontosan és egyértelműen határozza meg a hatás- és feladatkörök, a végrehajtás során felmerülő költségek viselésének helyét, módját, mértékét és felelősét. Sok esetben kevés az elhatárolás, hiszen jelentős anyagi ráfordításra is szükség van.

Szerencsére még vannak a hősök végtisztességének megadása iránt elszánt, áldozatkész emberek. Jó lenne, ha önfeláldozó munkájukat megkönnyítené egy alkalmas végrehajtási rendelet.

Köszönöm a figyelmet. (Koszorús László tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 166 2008.09.23. 1:05  57-201

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Elnök úr is elővette a törvényt, én is elővettem, és a törvényből felolvasom államtitkár úrnak a következő részt: "A kiosztott támogatási jogosultság a gazdaság tulajdonába kerül, amit évente a használatban lévő jogosult terület alapján lehet támogatásként érvényesíteni. Amennyiben a jogosult terület hiányában az üzem jogosultságát vagy annak egy részét három évig nem képes támogatásként igénybe venni, úgy a nemzeti tartalékba kerül, vagy az adott gazdaság számára elvész." Mit kért Font Sándor? Azt, hogy ne várjunk három évig, hanem azonnal kerüljön oda, abban az évben. Mert mit tud kezdeni ezzel a jogosultsággal? Átruházható, értékesíthető, tehát spekulációra alkalmas. De van egy érdekesség is benne: ideiglenesen átengedhető. (Gőgös Zoltán: Persze, bérbe adható.) Micsoda spekulációra ad ez lehetőséget! (Gőgös Zoltán: Semmilyenre.) A harmadik már elfogadható lenne, hogy természetes személy esetén örökölhető.

Köszönöm a figyelmet, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 194 2008.09.23. 5:30  57-201

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitához való hozzászólásomat az Európai Parlament 2007-2008-as ülésszakának 2007. március 29-ei üléséről készült jegyzőkönyvből, a 22. pont idézésével kezdem, ami az új tagállamokban a közös agrárpolitika alkalmazására vonatkozik. Idézem: "Megállapítja, hogy az új tagállamok többsége, ameddig lehet, folytatni szeretné a SAPS alkalmazását, mivel az egységes gazdaságtámogatási rendszerre - SPS - való átállás igen jelentős adminisztratív és technikai terhekkel jár, valamint hogy ez jól illeszkedik a szétválasztott kifizetések jövőbeni politikájához."

Jelen törvényjavaslat benyújtásából arra a következtetésre jutunk, hogy az adminisztratív és technikai terhekkel már nem kell bajlódnunk, vagyis a többi újonnan csatlakozó állam között élen járunk. Ángyán József képviselőtársam ezzel kapcsolatban a mai nap folyamán tett fel egy kérdést, még nem kapott rá választ, úgy tudom.

A miniszter úr szerint az SPS-sel mindenki jól jár, a földtulajdonos, a gazdálkodó és a fogyasztó egyaránt - ahogy Örvendi László képviselőtársam is mondta. Engedjék meg, hogy én ebben egy kicsit kételkedjem. Nézzük sorban a miniszter úr érveit!

A földtulajdonosok a biztos, stabil földbérleti piac és az adómentes jövedelem miatt járnak jól. A stabilitás szerintem olyan értelemben prognosztizálható, hogy a tulajdonos nem igazán tud majd rendelkezni a saját földje felett, hiszen a kiosztott támogatási jogosultság a bérlőt fogja illetni, amivel a tulajdonos nem feltétlenül jár jól. Akkor sem, ha ő maga szeretné a továbbiakban művelni a földjét, de még akkor sem, ha olyan új bérlőt keresne, aki inkább jár el a jó gazda gondosságával. A tulajdonos szempontjából egy stabil dolog látszik, mégpedig az, hogy a földje lassanként elértéktelenedik, és előbb-utóbb a földbérlő tulajdonába megy át.

Az 1945-ös földosztáskor szállóigévé vált "a föld azé, aki megműveli" jelmondat lassanként visszanyeri aktualitását. Ennyire talán nem kellene siettetni. Már csak azért sem, mivel másfélmillió hektár föld osztatlan közös tulajdonban van, vagyis rendezetlen másfélmillió hektár tulajdonlása. Az adómentes jövedelemmel kapcsolatban pedig meg kell jegyeznem, hogy ez csupán addig érvényes, amíg az adótörvény erre vonatkozó részét nem változtatják meg. Ezzel kapcsolatban még csak ígéret sem hangzott el, mint a jól ismert gázáremelésre vonatkozóan.

A miniszter úr szerint jól járnak a gazdálkodók is. Biztos jövedelemtámogatások öt évre, a gazdálkodás stabilitása. Engedjék meg, hogy ismertessem a következőt. A 28/2005. FVM-rendelet értelmében az Európai Mezőgazdasági Orientációs Garancia Alap garanciarészlegéből finanszírozott egységes területalapú támogatásokhoz kapcsolódó kiegészítő nemzeti támogatás összege szántóföldi növénytermesztés támogatása végett hektáronként 19 420 forintban volt maximálva. Két évvel később az 54/2007. FVM-rendelet szerint szántóföldi növénytermesztési támogatás jogcímen hektáronként legfeljebb 12 ezer forint volt igénybe vehető - tehát több mint 7000 forinttal kevesebb -; a 107/2008. - az idei - FVM-rendelet szerint már csak maximum 11 200 forint hektáronként. Mi a biztos a jövedelemtámogatásban? Az, hogy folyamatosan csökken hektáronként a kiegészítő nemzeti támogatás.

Hasonló tartalmú írásbeli kérdésemre miniszter úr úgy válaszolt, hogy az idevonatkozó rendelet a nemzeti kiegészítést csak lehetővé teszi, de nem teszi kötelezővé, a gazdálkodás stabilitását pedig szántóföldi növénytermesztésnél még a jó gazda gondossága mellett is elsősorban az időjárás befolyásolja. Azt, hogy az SPS bevezetésével mi garantálja azt, hogy biztonságosabb, egészségesebb, olcsóbb mezőgazdasági termékeket vásárolhatunk, elképzelni sem tudom.

Összefoglalva, a közös agrárpolitika keretében a Bizottság által nyilvánosságra hozott jogszabály új helyzetet teremtett az SPS magyarországi bevezetésével kapcsolatban is.

(20.30)

Vagyis 2013-ig tovább alkalmazhatnánk az egyszerűsített területalapú támogatást, a SAPS-ot. Nekünk is élnünk kellene ezzel a lehetőséggel. Nem véletlen, hogy ezt megengedik. Ennek megfelelően olyan módosító javaslatot nyújtottunk be, ami csak 2013 után tenné kötelezővé az SPS bevezetését. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 221 2008.10.06. 4:35  218-318

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A részletes vita e szakaszában Velkey Gábor képviselőtársam 7. számú módosító javaslatához szeretnék hozzászólni.

A 7. számú módosító javaslat a törvényjavaslat 2. §-át egy új m) ponttal javasolja kiegészíteni a törvény, valamint a törvény végrehajtására kiadott jogszabályok alkalmazására vonatkozóan. Idézem: "m) jogosultsági kvóta: jogosult számára e törvényben meghatározott támogatás egy hektár felett és maximum 300 hektárig terjedő terület". Az indoklásban az áll, hogy a 300 hektár maximális terület ugyanakkor a jelenleg hatályos földtörvénnyel is koherens, mert az az egy magánszemély által megszerezhető földtulajdont is 300 hektárban maximálja.

Meg kell jegyeznem, hogy a jelenleg hatályos földtörvénnyel mégsem teljesen koherens a módosító javaslat, ugyanis abban a belföldi magánszemélyek tulajdonszerzésére vonatkozóan ilyen kitétel szerepel. Idézem: "5. § (1) Belföldi magánszemély termőföld tulajdonjogát csak olyan mértékben szerezheti meg, hogy a tulajdonában legfeljebb 300 hektár nagyságú vagy 6000 aranykorona - továbbiakban: ak - értékű termőföld legyen." Tehát a tulajdonszerzés nemcsak a 300 hektárra, hanem a 6000 aranykoronában is limitálva van, míg a módosító javaslatban csak a terület nagyságára vonatkozik a kvóta.

A földtörvény a tulajdonszerzés ellenőrzésére a következő, a gyakorlatban mégsem működő garanciát fogalmazza meg. Idézem: "9. § (1) A tulajdonszerzési korlátozásba ütköző szerződés semmis. Ha az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel az e törvényben meghatározott tulajdonszerzési korlátozásba ütköző módon, illetőleg a megengedett szerzési mértékeket meghaladóan termőföld vagy védett természeti terület tulajdonjogának megszerzésére kerülne sor, az ingatlanügyi hatóság az okirat nyilvánvaló érvénytelensége esetére irányadó szabályok szerint jár el." Szerintem ennek ellenére sok olyan földvásárlás történt, ami nem felel meg a jelenlegi hatályos törvényeknek. Ez a módosító javaslat viszont egy újabb ellenőrzést tenne lehetővé, ami kiszűrné a visszaéléseket. Ebben a vonatkozásában támogatandónak tartom.

Szintén jelenleg a hatályos földtörvényben a haszonbérelhető terület nagyságára vonatkozóan ez áll. Idézem: "22. § (1) Belföldi magán- és jogi személy, illetőleg jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet - a magyar állam, az önkormányzat és a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - legfeljebb 300 hektár nagyságú vagy 6000 aranykorona értékű termőföldet vehet haszonbérbe. (2) Gazdasági társaság és szövetkezet legfeljebb 2500 hektár nagyságú vagy 50 000 aranykorona értékű termőföldet haszonbérelhet. 23. § Külföldi magán- és jogi személy legfeljebb 300 hektár területnagyságú vagy 6000 aranykorona értékű termőföldet vehet haszonbérbe."

A fentiekből következik, hogy belföldi magán- és jogi személy, illetőleg jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet legfeljebb 1 kvótányi, gazdasági társaság és szövetkezet legfeljebb 9 kvótányi, külföldi magán- és jogi személy pedig szintén legfeljebb 1 kvótányi termőföldet vehet haszonbérbe a módosító javaslat értelmében. Ebben a vonatkozásban is támogatandónak tartom a módosító javaslatot, hiszen ezáltal egyértelművé válik, hogy történnek-e továbbra is jogosulatlan földszerzések, illetve bérlések.

Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 301 2008.10.06. 4:40  218-318

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A részletes vita e szakaszában a 45. számú módosító javaslatunkhoz szeretnék hozzászólni. A 45. számú módosító javaslat értelmében a törvényjavaslat 20. § (1) bekezdése módosulna, valamint azzal összefüggésben, annak elfogadása esetén bizonyos határidők is. Már az általános vita során is említettem, hogy olyan módosító javaslatot nyújtottunk be, amely csak 2013 után tenné kötelezővé az SPS bevezetését. Az Európai Parlament 2007. március 29-i üléséről készült jegyzőkönyvből kiderül, hogy az új tagállamok többsége ameddig lehet, folytatni szeretné a SAPS alkalmazását, mivel az egységes gazdaságtámogatási rendszerre, az SPS-re való átállás igen jelentős adminisztratív és technikai terhekkel jár. Úgy gondolom, ez nálunk sincs másképp.

Az Európai Unió honlapján pedig a következő olvasható: "Elmozdulás a történeti alapú kifizetésektől. Egyes tagállamokban a mezőgazdasági termelők számára nyújtott támogatásokat a számukra egy adott referencia-időszakban kifizetett támogatások alapján számítják ki. Más tagállamokban a kifizetések regionális alapon meghatározott hektáronkénti összegek. Az idő múlásával a történeti alapú modell alkalmazása egyre nehezebben indokolható. Ennek megfelelően a Bizottság javasolja a tagállamoknak, hogy biztosítsák a lehetőséget egy nagyobb mértékben átalányalapú rendszerre való áttérésre." Az egységes területalapú támogatási rendszer, a SAPS meghosszabbításánál a következőket írja: "Az EU tizenkét új tagállama közül tíz az egyszerűsített egységes területalapú támogatási rendszert alkalmazza. Ez az eredeti elképzelések szerint 2010-ben hatályát vesztené, de a Bizottság a rendszer 2013-ig való meghosszabbítását javasolja." Ezek a megállapítások teljesen összhangban vannak az általunk benyújtott módosító javaslattal. Egyúttal felmerül a kérdés, kinek az érdeke, hogy nálunk már 2009-től áttérünk az SPS-re.

Egy másik dolog, ami szintén indokolttá teszi módosító javaslatainkat, az osztatlan közös földtulajdon problémája; ma már szó volt róla. Hamarosan tárgyaljuk a 2007. évről szóló agrárjelentést, ami kárpótlás, részarány-földtulajdon kiadása, osztatlan földtulajdonok kimérése alcím alatt megállapítja, hogy 2007-ben 1324 darab, 24 984 hektár összterületű földrészlet földmérési és mezőgazdasági szempontú előkészítése történt meg csupán. Ilyen tempó mellett a másfél millió hektárnyi osztatlan közös tulajdont körülbelül hatvan év alatt lehet megszüntetni. Márpedig célszerű lenne az SPS bevezetése előtt ezt a dolgot is rendezni. Font Sándor képviselőtársam egyik módosító javaslata is éppen az osztatlan közös földtulajdon kimérését gyorsítaná fel, de még az ő elgondolásával is több évet venne ez igénybe.

Kormánypárti oldalról gyakran elhangzik az az érv, hogy ezzel elaprózódnak a gazdaságok, ami szerintük nemkívánatos. Viszont ellentmond ennek az a tény, hogy a 27 tagú EU gazdaságainak átlagos mérete mindössze 11,5 hektár. Az EU gazdaságainak csupán 5 százaléka nagyobb ötven hektárosnál, és az EU fogalmai szerint ezek már nagygazdaságok. Összefoglalva: az EU-ban túlnyomó többségben vannak a családi gazdaságok. Szerintünk célszerű lenne minél előbb megszüntetni az osztatlan közös földtulajdonokat, nem kellene félni annyira a családi gazdaságoktól, és csak azután bevezetni az SPS-t.

Az elmondottak figyelembevételével kérem képviselőtársaimat módosító javaslatom támogatására. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 319 2008.10.06. 4:40  318-321

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy gazdálkodó keresett meg a napokban azzal a kérdéssel, hogy milyen feltételek mellett részesülhetne korai agrárnyugdíjban.

Már a fogalommal is bajban voltam, hiszen eddig csak európai uniós rendeletben találkoztam ezzel a fogalommal. Némi keresgélés után azonban megtaláltam a magyar megfelelőjét, ami a címből nem derül ki elsőre, az ugyanis így szól: 83/2007. (VIII. 10.) FVM rendelet az európai mezőgazdasági-vidékfejlesztési alapból a mezőgazdasági termelők gazdaságátadásához nyújtandó támogatás részletes feltételeiről. De nemcsak a címben, hanem az egész rendeletben nem fordul elő még csak a "korai" szó sem.

Az ad egyébként mások számára is aktualitást a kérdésnek, hogy sürget a határidő. Az FVM-rendelet ugyanis a 7. § (1) bekezdésében ezt tartalmazza: "A támogatási kérelmet első ízben 2007. december 3. és 2008. január 15. között, ezt követően pedig minden év szeptember 15. és október 15. között lehet benyújtani."

Az Európai Bizottság 2005-ös adatai szerint amíg Lengyelországban 15,4 százalék, Ausztriában pedig 12 százalék körüli a 35 évnél fiatalabb gazdálkodók aránya, addig Magyarországon mindössze a földből élők 6,8 százaléka fiatalabb 35 évesnél. S valami miatt nálunk továbbra sem várható javulás ebben a tekintetben, ugyanis úgy tűnik: egyrészt nem érdemes, másrészt túlságosan szigorú feltételek miatt nehéz ezt a lehetőséget kihasználni.

Az Európai Parlament által javasolt irányelvek szellemében bevezetett korkedvezményes nyugdíjba vonulási lehetőséggel az amúgy is a várakozásokat jócskán alulmúló számú pályázatokból mindösszesen tízen feleltek meg a pályázati feltételeknek. Ahhoz képest, hogy az agrártárca szakértői tízezres tömegre számítottak, ez az eredmény több mint siralmas.

Az a kevés sikeres pályázat pontosan mutatja azt, hogy túlságosan szigorúak az eredményesség feltételei. Az egyik komoly hátránya a jelenlegi szabályozásnak, hogy ezzel a lehetőséggel nem élhetnek családi gazdaságokban. Az állattenyésztéssel foglalkozók helyzetét az nehezíti, hogy csak a termőföldalapú gazdaságok átruházása illetékmentes.

Amennyiben csekély számú gazdálkodó tud csak élni a korai nyugdíj lehetőségével, a jövőben is alacsony lesz a fiatal hazai gazdálkodók aránya, ráadásul számos európai uniós forrást hagyunk kihasználatlanul, hiszen a gazdák korkedvezményes visszavonulásának lehetőségét és anyagi hátterét a brüsszeli és a hazai költségvetés közösen teremti elő, nagyjából 80:20 százalékos arányban.

Tisztában vagyok azzal, hogy a korai agrárnyugdíj intézménye alacsony igénybevételének az is az oka, hogy a fiatal generációk számára nem elég vonzó a mezőgazdasági termelésben való részvétel. Ebben viszont a tárca alapvető felelőssége elvitathatatlan, hiszen a termelés közgazdasági, piacra jutási feltételei az elmúlt hat évben drasztikusan romlottak.

A támogatás összege szintén okozhatja az érdektelenséget. Ha az átadott gazdaság mérete 1 EUME, az ez után folyósított összeg havonta a minimálbér - jelenleg 69 ezer forint - 25 százaléka, és ez egységenként további 10 százalékkal nő. A havi összeg azonban nem haladhatja meg az aktuális minimálbér dupláját, tehát jelenleg 138 ezer forintot. Az uniós szabályozás egyébként éves szinten 18 ezer eurót, azaz körülbelül 4,3 millió forintot, havi szinten pedig 360 ezer forint kifizetését tenné lehetővé.

Kérdezem ezért az államtitkár úrtól: valóban eltökélt szándéka az agrártárcának a földből élők fiatalítása?

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 164 2008.10.20. 2:04  163-167

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A hazai tejfogyasztás évről évre növekszik, a magyar tejtermelők helyzete mégis folyamatosan romlik. A fogyasztásban ugyanis egyre nagyobb az import szerepe, miközben a hazai termelők számára - többek között az alma- és a szőlőtermelőkhöz hasonlóan - egyre kisebb felvásárlási árat állapítanak meg.

A hazai tejtermelők helyzetének javítására kitűnő eszköz lehetne az iskolatejprogram. De az sem mellékes szempont, hogy az iskolatej-akcióra kifizetett összeggel arányos mértékű támogatást kapunk erre uniós költségvetési forrásból is, többek között az Európai Közösségek Bizottságának 657/2008. EK-rendelete alapján.

2006-ban a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium még 1066,7 millió forintot irányzott elő. 2007-ben már csak 342,5 millió forintot fordítottak az "Igyál tejet" programra, tehát jelentős összegű európai uniós támogatástól estünk el. Az iskolatejprogram fokozatos elsorvasztása amellett, hogy csökkenti a magyar tejtermelők piaci lehetőségeit, egészségpolitikai szempontból is felettébb káros, hiszen a tej- és tejalapú készítmények mindennapi fogyasztása kifejezetten ajánlott a gyermekek számára.

Kérdezem tehát az államtitkár úrtól, miért van az, hogy az "Igyál tejet" program megvalósításával a kormányzat európai uniós támogatást, a hazai tejtermelők állami megrendeléseket, az iskolások pedig mindennap friss tejet kaphatnának, önök pedig mindezek ellenére csökkentik az arra fordított összeget.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 173 2008.10.20. 2:07  170-220

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a módosítás a zárószavazás előtt, lényegében, ahogy Font Sándor képviselőtársam is ismertette, arról szól, hogy a törvény 2009. január 1-jén lép hatályba.

Az általános vitában elmondtam a következőt. Az Európai Parlament 2007. március 29-ei üléséről készült jegyzőkönyvből kiderül, hogy az új tagállamok többsége, ameddig lehet, folytatni szeretné a SAPS alkalmazását, mivel az egységes gazdaságtámogatási rendszerre, SPS-re való átállás igen jelentős adminisztratív és technikai terhekkel jár.

(17.10)

Az Európai Unió honlapján pedig a következő olvasható: "Elmozdulás a történelmi alapú kifizetésekről. Egyes tagállamokban a mezőgazdasági termelők számára nyújtott támogatásokat a számukra egy adott referencia-időszakban kifizetett támogatások alapján számítják ki. Más tagállamokban a kifizetések regionális alapon meghatározott hektáronkénti összegek. Az idő múlásával a történeti alapú modellek alkalmazása egyre nehezebben indokolható. Ennek megfelelően a Bizottság javasolja, hogy a tagállamoknak biztosítsák a lehetőséget egy nagyobb mértékben átalányalapú rendszerre való áttérésre."

Az egységes területalapú támogatási rendszer - SAPS - meghosszabbításával kapcsolatban a következő olvasható: "Az EU 12 új tagállama közül 10 az egyszerűsített egységes területalapú támogatási rendszert alkalmazza. Ez az eredeti elképzelések szerint 2010-ben hatályát vesztené, de a Bizottság a rendszer 2013-ig való meghosszabbítását javasolja."

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 273 2008.10.20. 4:48  222-286

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A részletes vitához szeretnék hozzászólni, a részletes vitában a 28. számú módosító javaslathoz.

A 28. számú módosító javaslat a törvényjavaslatot egy új szolgáltatások címet viselő 2. melléklettel egészíti ki, amelynek első pontja alatt a gőz- és melegvízellátás szolgáltatását sorolja kedvezőbb áfakulcs alá. Az indoklásban többek között az áll, hogy Magyarországon különösen a jellemzően alacsony jövedelemmel rendelkező, távfűtéses lakásokban élőknek okoz komoly problémát az energiaárak emelkedése, mivel ők az átlagosnál is kiszolgáltatottabbak. A módosító javaslat a távfűtés áfájának 20 százalékról 5 százalékra történő csökkenését célozza.

Hogy erre van lehetőség, azt a nyár folyamán Christiane Lytridis, az EU adó- és vámügyekkel foglalkozó főigazgatóságának igazgatója egy hasonló témájú kérdésre adott válasza erősíti meg, amiből most idézek: "A III. függelék nem tartalmazza az enerigahordozókat. A tagállamok azonban használhatnak csökkentett kulcsot földgáz, elektromosenergia- és távhőszolgáltatás esetén, de csak abban az esetben, ha ez nem okoz versenytorzulást, és a bevezetés előtt tájékoztatni kell a bizottságot. Van még egy átmeneti derogációra lehetősége a tagállamnak, ha tűzifánál akar csökkentett kulcsot alkalmazni. Az alapszerkezeten belül a tagállam rögzítheti a kulcsait anélkül, hogy módosítani vagy engedélyeztetni kellene az áfadirektívát. A szubszidiaritás elvével egyezve a tagállamok hatásköre az, hogy a költségvetési politikájához illeszkedően döntsön ebben a kérdésben."

Mivel a válaszból egyértelműen kiderül, hogy lehetőség van a tűzifára vonatkozóan csökkentett kulcsot alkalmazni, egy kapcsolódó módosító javaslattal mi a tűzifát is az 5 százalékos áfakulcs alá sorolnánk. Már nyújtottunk be egyszer a tűzifa áfájára vonatkozóan módosító javaslatot a T/6340. számon, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi törvényhez, de sajnos a költségvetési bizottság október 1-jei döntése alapján a javaslatot nem vette tárgysorozatba, és ezzel a bizottság az ügyet tárgyalás nélkül lezárta.

Dr. Turi-Kovács Béla képviselőtársam "Miért a legszegényebbeket hagyja magára az állam a fűtési szezon során?" címmel kérdést is intézett Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszterhez a fűtéstámogatások ügyében. Mert nagyon szépen hangzik ugyan a Szociális és Munkaügyi Minisztérium honlapján szereplő állítás, miszerint várhatóan a háztartások 60 százaléka részesül idén fűtéstámogatásban, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a háztartások 60 százaléka nem jelenti automatikusan a lakosság 60 százalékát is. Ugyanis épp a gáz-, illetve távhőszolgáltatással nem rendelkezők azok, akik kistelepülésen, sokszor mélyen a szegénységi küszöb alatt élve az országos átlagot jóval meghaladó számú gyermeket nevelnek. A KSH adatai szerint is több mint 900 ezer háztartás használ tűzifát tüzelőanyag céljára.

A nehéz anyagi körülmények között élők számának drasztikus növekedésére jellemző, hogy például Hódmezővásárhelyen a tavalyi 334 igényhez képest már több mint 700 kérelem érkezett be a polgármesteri hivatalba ingyenes tüzelőanyagra. Meg kell jegyezni, hogy az erdőgazdaságból vásárolt ingyenes tűzifára november 30-áig azok a családok pályázhatnak, amelyeknél az egy főre jutó jövedelem nem éri el a 42 775 forintot, illetve azok az egyedül élők, akik havi juttatása nem haladja meg az 57 ezer forintot.

Az elmondottak figyelembevételével kérem képviselőtársaimat, ha nem vonják vissza a törvényt, hogy támogassák a 28. számú módosító javaslatot, valamint az ehhez benyújtott kapcsolódó módosító javaslatot is, amellyel a tűzifát is 5 százalékos áfakulcs alá sorolhatnánk.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 313 2008.10.20. 4:02  312-315

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ország hátrányos helyzetű térségeiben, ahol számos kistelepülés található, az utóbbi években a kormány még azt is felszámolta, ami megvolt: munkahelyeket, vállalkozásokat, óvodákat, iskolákat, egészségügyi intézményeket, a vasúti közlekedést és a postaszolgálatot is.

Az ormánságiak számára már ismerős a gazdaságosságra és a fejlődésre hivatkozó módszeres elsorvasztás. Ezt tette az elődpárt is. A fejlődés jegyében zajlott a teljes tulajdonfosztás, a fejlődés indokolta a határsávba internálást, és ugyancsak a fejlődést szolgálja állítólag ez a mostani végső felszámolás is.

Az egészben csak az a furcsa, hogy a határon átnézve a horvát, a szlovén, az osztrák oldalon az ottani ugyancsak aprófalvakban jár a vonat, működnek az iskolák, kinyit a posta, helyben van az önkormányzat, természetesen szintén gazdaságossági alapon. A jelenlegi vezetékestelefon- és internetszolgáltatás megszüntetésében érintett ormánsági települések ezért is tudnak nehezen elfogadni bármiféle érvelést.

(21.00)

Az ormánságiak a szavak paravánja mögött valódi kormányprogrammal találkoznak nap mint nap; az iskolát, önkormányzatot körzetesítő, a vasutat felszámoló, a postát bezáró kormány programjával. Pedig humánusabban is lehetne ezt a drasztikus programot végrehajtani.

Amint azt képviselői fogadóórámon egy kákicsi lakos elém tárta, attól tartanak, hogy most már a vezetékestelefon- és ezzel együtt az internetszolgáltatás is végveszélybe kerül. A szolgáltató ugyanis körlevélben hozta előfizetői tudomására, hogy a frekvenciasávok nemzeti felosztásának megállapításáról szóló, 346/2004. kormányrendelet 2. számú melléklete alapján kötelezettsége van arra, hogy bizonyos frekvenciasávban üzemelő berendezések további működését 2008. december 31-i hatállyal megszüntesse. Ez pedig bennük már egyébként érthető módon azt vizionálja, hogy immár a vezetékestelefon- és vezetékesinternet-szolgáltatás is végóráját éli.

Az Ormánság hátrányos helyzetű térségében lakók úgy érzik, hogy számukra a vezetékes telefon és az ahhoz kapcsolódó internet a postabezárások után az utolsó utáni kapocs a külvilág felé, hiszen térerő híján még mobilszolgáltatás sem vehető igénybe. Ráadásul internet nélkül a helyi önkormányzatok és más közszolgáltatást végző intézmények és személyek - például háziorvosok - is képtelenek lennének ellátni feladatukat. Az utóbbi időszakban az ormánságiak azt tapasztalták, hogy a kormányrendeletek megalkotói minimális ismeretekkel sem rendelkeznek a kistelepülésen élők hétköznapjaira vonatkozóan, így azt sem tudják elképzelni, milyen nehézségeket tud okozni a vezetékes telefon és az internet nélkülözése. Ezért az érintett települések lakói úgy érzik, hogy az említett rendelet a külvilágtól való teljes elzárással fenyegeti őket.

Kérdezem ezért az államtitkár úrtól, jogos-e az Ormánság hátrányos helyzetű térségében lakók aggodalma a vezetékestelefon- és az ahhoz kapcsolódó internetszolgáltatás megszüntetése miatt, és lát-e esélyt a külvilágtól való teljes elzárás elkerülésére.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
169 18 2008.10.28. 10:25  13-39

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdasági bizottság 2008. október 21-én, múlt kedden megtartott ülésén megtárgyalta az agrárgazdaság 2007. évi helyzetéről szóló J/6446. számú jelentést, valamint a jelentés elfogadásáról szóló H/6622. számú határozati javaslatot. Mint ahogy hallottuk már, a 2005. évi XXVII. törvénnyel módosított 1997. évi CXIV. törvény 2. §-a kötelezően írja elő, hogy a kormány a földművelésügyi miniszter útján évente számoljon be az Országgyűlésnek az agrárgazdaság helyzetéről, a mezőgazdasági termelők jövedelemviszonyairól, a főbb agrárpolitikai célok megvalósulásáról, a tett intézkedésekről, valamint a költségvetési támogatások felhasználásáról.

Az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalásában többek között megfogalmazza, hogy az EU-alapokból és a központi költségvetésből rendelkezésre álló források felhasználásával 2007. év végéig összesen 435,7 milliárd forint támogatás került kifizetésre, ami a 2006. évit több mint 5 milliárd forinttal haladja meg. Ez így szépen hangzik, de ha figyelembe vesszük, hogy az egyszerűsített területalapú támogatás - a SAPS - a 2006-os 93 milliárd forintról 2007-ben 120 milliárd forintra, vagyis majdnem 27 milliárd forinttal emelkedett, akkor az említett 5 milliárd forint igen szégyenletesnek bizonyul. Mi lett 22 milliárd forint sorsa?

A jelentésben az áll, hogy az állattenyésztés aránya 35,8 százalékról 34,1 százalékra mérséklődött, vagyis nemcsak hogy nem erősödött, hanem kifejezetten gyengült az állattenyésztés mezőgazdaságban betöltött szerepe, ami a színlelt kormányzati szándékkal ellentétes. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a mezőgazdasági társas vállalkozásokban és az egyéni gazdaságokban is rendkívül alacsony az élelmiszer-feldolgozás, a fuvarozás, a helyi vagy piaci értékesítés aránya, vagyis éppen a megélhetéshez és a kiszámíthatósághoz szükséges, nem mezőgazdasági tevékenységeké.

A jelentésből kiderül, hogy 2007-ben ismét visszaesett az élelmiszer-ipari termelés és a belföldi értékesítés. Csupán az élelmiszerválság negatív hatásaival azonban nem magyarázható az élelmiszeripar hihetetlen mértékű profitvesztése. Az adózott eredmény a 2006. évi 43,8 milliárd forintról egy év alatt 14 milliárd forintra, az előző évinek alig 32 százalékára esett vissza.

A hazai élelmiszer-termelés itthoni nagyfokú piacvesztésére jellemző, hogy 2007-ben az importtermékek aránya mintegy 20 százalék volt, de az alapvető termékek - tejtermék, sertés, baromfi - esetében még a 30 százalékot is meghaladta. Ez szégyen.

Az osztatlan közös földtulajdon problémája továbbra is megoldatlan marad jó időre, ha az agrárjelentés "kárpótlás, részarány-földtulajdon kiadása, osztatlan földtulajdonok kimérése" alcíme alatti megállapítást vesszük alapul, miszerint 2007-ben 24 984 hektár összterületű földrészlet földmérési és mezőgazdasági szempontból való elékészítése történt meg csupán. Ilyen tempó mellett a 1,5 millió hektárnyi osztatlan közös tulajdont körülbelül hatvan év alatt lehetne megszüntetni. Kormánypárti oldalról gyakran el is hangzik az az érv, hogy ezzel elaprózódnak a gazdaságok, ami szerintük nemkívánatos. Viszont ellentmond ennek az a tény, hogy a 27 tagú Európai Unió gazdaságainak átlagos mérete mindössze 11,5 hektár, és az EU gazdaságainak csupán 5 százaléka nagyobb 50 hektárnál. Az EU fogalmai szerint pedig ezek már nagy gazdaságoknak számítanak. Megállapíthatjuk, hogy az Európai Unióban túlnyomó többségben vannak a családi gazdaságok, és az osztatlan földtulajdonok kimérését már nem kellene az előbb említett ürüggyel tovább húzni.

Mint már említettem, szerepel a jelentésben is, hogy 2007-ben az alapvető importtermékek közül a tejtermékek aránya még a 30 százalékot is meghaladja. 2006-ban a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium még 1 milliárd 66,7 millió forintot, 2007-ben már csak 342,5 millió forintot fordított az "Igyál tejet" programra, amivel jelentős összegű európai uniós támogatástól is elestünk. Ehhez az összeghez ugyanis 246 millió forintot kaptunk az Uniótól. Az iskolatejprogram fokozatos elsorvasztása mellett - amely egészségpolitikai szempontból felettébb káros, hiszen a tej és a tejalapú készítmények mindennapi fogyasztása kifejezetten ajánlott a gyermekek számára - csökkenti a magyar tejtermelők piaci lehetőségeit is, egyúttal növeli az import részarányát.

Az agrárjelentés megállapítja, hogy a folyó kiadások és jövedelemtámogatások előirányzata meghatározó szereppel bír. Ezen belül a kiegészítő területalapú támogatás célja az európai mezőgazdasági garanciaalapból finanszírozott egységes területalapú támogatásokhoz - SAPS - kapcsolódóan kiegészítő nemzeti támogatások - top up - nyújtása. Top upra 2007-ben 74 milliárd 109,4 millió forint kifizetése történt, 2006-ban még 89 milliárd 212 millió forint jutott erre. Mi az oka annak, hogy 2007-ben 15 milliárd 802,6 millió forinttal csökkent a top up?

(10.10)

Sérelmezzük, hogy a kiegészítő területalapú támogatás továbbra is a folyó kiadások és jövedelemtámogatások között szerepel, több támogatási formával összevontan. Ez nem felel meg a tervezési köriratban foglaltaknak, amely 2004 óta minden évben előírja, hogy a top up előirányzatát külön törvényi soron kell tervezni. Ha ugyanis ez az előirányzat külön soron szerepelne, akkor talán nem is csökkenne ilyen mértékben egy év alatt a nemzeti támogatás.

Érdemes az agrárjelentés II. kötetéből azt a táblázatot szemügyre venni, amelyik a termő- és szántóterület-használó gazdasági szervezetek számát és területét tartalmazza nagyságkategóriánként. A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 22. § (2) bekezdésében ugyanis ez áll: "Gazdasági társaság és szövetkezet legfeljebb 2500 hektár nagyságú vagy 50 ezer aranykorona értékű termőföldet haszonbérelhet. E korlátozás szempontjából figyelmen kívül kell hagyni azt a termőföldet, amelyet a szövetkezet tagjától, illetve gazdasági társaság tagjától vagy névre szóló részvénye tulajdonosától, illetve földalapkezelő szervezettől haszonbérel." Az említett táblázatból kiolvasható, hogy 2007-ben 97 szervezet gazdálkodott 2500 hektárnál nagyobb szántóterületen. A kimutatás egyébként egyéni gazdálkodók nélkül 1 842 904 hektárnyi területet összesít. Talán érdemes lenne valamilyen formában utánanézni annak, hogy az említett szervezetek eleget tesznek-e a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvényben foglalt kitételeknek.

Most pedig nézzük a jelentésben szereplő 38. táblázatot, ami a foglalkoztatásra vonatkozik. A mezőgazdaságra, a vad- és halgazdálkodásra vonatkozóan azt látjuk, hogy 2003-ban még 199 700 fő, 2004-ben már 189 400, 2005-ben 178 400, 2006-ban 175 800 és 2007-ben már csak 168 600 fő foglalkoztatott volt. Talán nem kell ecsetelni, hogy ez a tendencia a vidéki lakosság nagy részét kitevő csoport foglalkoztatására nézve katasztrofális. Szinte minden évben 10 ezer fővel, több mint 5 százalékkal csökkent az arányuk. Ahol az állattenyésztés és a kertészet részaránya csökken, ott ez a tendencia egy velejáró folyamat. A folyamat katasztrofálisnak való minősítése pedig sajnos nem túlzás, mivel az agrárfoglalkoztatottak tudatos leépítése az országos munkanélküliségi ráta növekedése mellett következett be. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Befejezem, elnök úr.

Az általános vitára való alkalmasság szavazásánál a jelentés esetében 10 nem szavazattal, a határozati javaslat esetében pedig 10 tartózkodással fejeztük ki aggályainkat.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 137 2008.11.06. 5:14  1-156

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2009. évi költségvetés agrárfejezetének tárgyalása kapcsán természetesen elsődleges kérdés a támogatási összeg nagysága és a kifizetések várható időpontja. Mégis engedjék meg, hogy némiképp formabontó módon egy másik irányból közelítsem meg a kérdést; nevezetesen, hogy kik juthatnak ezekhez a támogatásokhoz, és kik lettek kirekesztve a támogatásokból. Véleményem szerint ugyanis ebből a szempontból is nagyon érdekes megállapításokat tartalmaz az előttünk fekvő előterjesztés. Például továbbra is SAPS és top up elnevezés alatt szerepelnek a 2009-es irányszámok, noha minden tiltakozásunk ellenére már 2009. január 1-jétől bevezetésre kerül az SPS.

Az előttünk fekvő költségvetésből az is egyértelműen kitűnik, hogy a földtulajdonosok igen jelentős számban 2009-ben sem juthatnak hozzá jogos tulajdonukhoz, és ezáltal mindennemű támogatásból kirekesztődnek. Mintegy másfél millió hektár osztatlan közös tulajdonról van szó, amely tulajdonosainak tulajdonba helyezését már 2004-re ígérte a kormány. Ez a másfél millió hektárnyi visszatartott tulajdonban a művelhető szántóterület egyharmadát jelenti. Hogy ez milyen hatalmas nemzetgazdasági vagyont jelent, azt abból is érzékelhetjük, hogy szerte a világban néhány négyzetméter tulajdonjogért harcolnak évtizedek óta.

De felmerül az a kérdés is, hogy kiknek szánja a kormány ezt a természetes személyek jogos tulajdonát képező hatalmas földvagyont. A jelenleg is hatályos "földet életjáradékért" rendelet, a 210/2004. számú kormányrendelet tanúsítja, hogy a gátlástalan földszerzés az elsődleges cél, hiszen már a rendelet címében is a termőföld állam által életjáradék fizetése ellenében történő megszerzéséről beszél. Véletlenül sem a piacgazdasági viszonyok között honos "megvásárlás" vagy "megvétel" fogalmakat használja. Még egyszer mondom: megszerzésről beszél. Hogy mit értenek a szocialisták megszerzés alatt, azt volt módunk megtapasztalni.

Persze a föld megszerzésének egyéb eszközeit is alkalmazza a kormány. Ezt az alantas célt szolgálja a támogatások visszatartása, de ezt szolgálja a mesterségesen előidézett piaci zavarok, továbbá az SPS 2009. január 1-jei bevezetése is. De mint említettem, továbbra is a SAPS és a top up szerepel a költségvetés irányszámainál, bár az általános indoklás már megemlíti az SPS-t is. Javaslom miniszter úrnak, hogy akár országgyűlési képviselőként erre vonatkozóan is adjon be módosító javaslatot.

A törvényjavaslatban olvasható, hogy osztatlan földtulajdon kimérésének költségeire csupán 200 millió forint a 2009. évi előirányzat. Ráadásul az FVM egészen 2012-ig évente mindössze ennyit szán erre. Az osztatlan közös földtulajdon problémája tehát továbbra is megoldatlan marad még jó időre. Ha az agrárjelentés "kárpótlás, részarány-földtulajdon kiadása, osztatlan földtulajdonok kimérése" alcím alatti megállapítását vesszük alapul, a másfél millió hektárnyi osztatlan közös tulajdont akkor is körülbelül hatvan év alatt lehetne megszüntetni, ha viszont a tervezett költségvetésből indulunk ki, nyolcvan év is kevés lenne.

A 2007. évi agrárjelentésből kiderül, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma 2003-tól szinte minden évben 10 ezer fővel, több mint 5 százalékkal csökken. 2003-ban még 199 700 foglalkoztatott volt, 2007-ben pedig már csak 168 600. Ahol az állattenyésztés - amit ma már említettek - és a kertészet részaránya csökken, ott ez a tendencia egy velejáró folyamat. Ez a folyamat pedig katasztrofális, mivel az agrárfoglalkoztatottak tudatos leépítése az országos munkanélküliségi ráta növekedése mellett következett be. Ez is a földtörvény 2002. évi módosításának a következménye, hiszen először a földtulajdonuktól, majd a foglalkoztatásból kerülnek kiszorításra a gazdálkodók. A kormány még a rendelkezésre álló eszközökkel sem segítette a szerencsétleneket. A most tárgyalt törvényjavaslat pedig szerintünk továbbra sem ad kielégítő választ az említett alapkérdésre, se az osztatlan közös földtulajdon problémájára, se pedig a mezőgazdasági foglalkoztatásból kiszorultak számának visszaszorítására.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 152 2008.11.10. 1:12  147-154

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ha jobban odafigyelt volna a képviselőtársam válaszára, akkor nem ilyen semmitmondó választ mondott volna.

Mi sérelmezzük azt, hogy az osztatlan közös tulajdont bérlők diktálják ma már a feltételeket, önök pedig ehhez alkotják meg a különböző törvényeket. Szándékosan késleltetik a földek kimérését is. A kormány által benyújtott és már nem is tudom, hányadszor módosított 2009. évi költségvetés is abban konzekvens, hogy a kimérésre szánt összeg irreálisan csekély. Így nyolcvan év is kevés lenne az osztatlan közös földtulajdon megszüntetésére!

Egyértelmű a kormányzati szándék: a tulajdonosok kisemmizése. Ezt az alantas célt szolgálja a "földet életjáradékért" kérdésről szóló kormányrendelet címében szereplő föld megszerzése. Vagy épp az SPS EU által elfogadott idő előtti bevezetése is. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Felmerül azonban az a kérdés, hogy kiknek szánja a kormány ezt a természetes személyek (Dr. Magda Sándor: Idő!) jogos tulajdonát képező hatalmas földvagyont. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 170 2008.11.10. 2:07  169-173

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amint azt már az Országgyűlés október 20-i ülésén napirend utáni felszólalásomban elmondtam: az Ormánságban a vidék ellehetetlenítésének utolsó lépéseként a vezetékes telefon és ezzel együtt az internetszolgáltatás is végveszélybe került.

Keller László államtitkár úr válaszában kifejtette: a kormányzat célja az, hogy a szolgáltatások a megváltozott körülmények közepette is jobb minőségben érjék el az embereket a hátrányos helyzetű térségekben is. Szinte érdemként említette, hogy egy kormányrendelet eredményeképpen a felszámolás alá kerülő vezetékes telefon és internet helyett a szolgáltató 9600 bit/szekundumos sebességű adatátvitelt biztosító GSM-készülékeket telepít az előfizetők számára.

Ma a 9600 bit/szekundum használhatatlanul kis sebesség, a sok helyen elérhető szélessávú kapcsolatnak mindössze egyezred része. Ilyen adatátviteli sebességgel érdemi munkát végezni sem háziorvosok, sem önkormányzatok nem tudnak. Ha az amúgy is magára hagyott vidéken a közlekedés és a posta felszámolása után a korszerű internet-hozzáférés lehetőségét is megvonják, teljesen elzárják azt a külvilágtól, ami az utolsó szög lesz a koporsójában.

Megtudtuk azt is, hogy híváskorlátozás jelszóval, belföldi zöldszám, belföldi kékszám, hívószámkijelzés, segélyvonal-szolgáltatás és intelligens hívásátirányítás egyáltalán nem vehető majd igénybe. Kérdezem tehát az államtitkár úrtól: mit kívánnak tenni annak érdekében, hogy az Ormánságban lakók se legyenek másodrangú állampolgárok az információáramlás terén?

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 150 2008.11.17. 2:11  149-152

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon számos olyan kistelepülés található, ahol sem csatornázás, sem szennyvízkezelés nincs. A legtöbb kistelepülési polgármester a kommunális szennyvizek gyűjtését és szennyvízkezelő telepre szállítását, majd tisztítását fontos jövőbeni célnak tartja.

Egy példa erre a sok közül Lapáncsa önkormányzata, amely saját forrásból, hitelfelvétellel, illetőleg lakossági forrásból kívánja a fent vázolt célokat megvalósítani. Az ott alkalmazni kívánt, Magyarországon eddig még nem elterjedt technológia üzemeltetési költsége rendkívül kedvező, az elvezetés és tisztítás költsége amortizáció nélkül 150-200 forint/köbméter.

(16.30)

A beruházás értéke a tervezett megoldással 65 millió forint lenne. Ugyanez a beruházás a hagyományos technológiával - gravitációs csatorna, eleveniszapos telep - és pályázati megoldással mintegy 120 millió forintba kerülne. A kistelepülési önkormányzatok döntő többségének azonban még erre a költségkímélő beruházásra sincs elegendő forrása. Baranya megyei országgyűlési képviselőként azonban hiába fordultam írásbeli kérdéssel miniszter úrhoz a lapáncsai szennyvíztisztító beruházásával kapcsolatban, elutasító választ adott a lehetséges minisztériumi hozzájárulást firtató kérdésemre. Ez minden kétséget kizáróan annak a jele, hogy a minisztérium nem tartja fontosnak a tervezett beruházás megvalósulását, ezért utasítja el az anyagi támogatásra vonatkozó kérelmet.

Kérdezem államtitkár úrtól, miért nem tartja fontosnak a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium egy költségkímélő szennyvíztisztítási technológia bevezetésének anyagi támogatását.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 193 2008.11.17. 4:21  190-240

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A részletes vita e szakaszában a 3. számú módosító javaslatunkhoz szeretnék hozzászólni.

A 3. számú módosító javaslat értelmében a törvényjavaslat 4. §-a módosul úgy, hogy az szja-törvény 35. §-ának (3) bekezdése egy új i) ponttal egészül ki. Ezek szerint az (1) bekezdésben szereplő összevont kedvezményalapba, a 36-38. § rendelkezéseit figyelembe véve, az adóévben felmerült következő igazolt kiadás alapján megállapított kedvezményalap is beszámítható lenne - idézem - "a háromnál több tíz éven aluli gyermekkel bíró családok szabályszerű együttes szállítását lehetővé tevő nagyobb és drágább gépkocsi vételárának 50 százalékára".

A közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendeletét módosító 58/2007. (III. 31.) kormányrendelet előírja, hogy - idézem - "Két tíz éven aluli gyermeket - ha az általuk elfoglalt ülésen a gyermekbiztonsági rendszer használata a 48. §-ban foglaltak alapján nem kötelező - egy személynek kell tekinteni." Ez a rendelkezés hátrányosan érinti azokat a nagycsaládosokat, ahol esetenként négy vagy több gyermek is él a családban.

(18.30)

Ezeknek a szülőkkel történő együttes szállítása a kisebb, maximum öt személyre vizsgázott személygépkocsiban nem oldható meg. Egy család általában együtt szokott utazni, ez azonban csak úgy oldható meg, ha nagyobb férőhelyű gépkocsit vásárolnak. A nagyobb, tehát drágább gépkocsi megvásárlása nagyobb terhet jelent a családnak.

Hazánkban, ahol a demográfiai mutatók jelentős népességfogyást mutatnak, elsőrendű fontosságú lenne a gyermekvállalási kedv fokozása. Ennek elősegítésére a nagycsaládosokat minden lehetséges módon támogatni kell, hogy bátran vállaljanak akár háromnál is több gyermeket. A módosító javaslattal azt kívánjuk elérni, hogy egy nagyobb létszámú család esetében a nagyobb értékű gépkocsi vételárának 50 százaléka a személyi jövedelemadóból leírható legyen.

Kellemetlen helyzetbe kerülhetnek ugyanis a nagycsaládosok, ha autóval indulnak útnak, mint azt egy konkrét eset is szemléltet, amit egy érintettől hallottam. Két szülő és négy, tíz éven aluli gyermek utazott a kocsiban, amikor igazoltatták őket. Minden rendben volt, attól eltekintve, hogy az új típusú autóban az éppen megváltozott rendelet szerint túl sokan voltak. Az igazoltató rendőr azonban arra a kérdésre, hogy szerinte melyik gyermeket kellett volna otthon hagyni, nem tudott válaszolni, és átérezve a helyzet visszásságát, továbbengedte őket. A helyzet valóban visszás, egyrészt amiatt is, hogy tíz éven aluli gyermeket nem lehetett volna egyedül otthon hagyni, de abból a szempontból is, hogy ugyanez a család egy elavult, húszéves gépkocsiban szabálysértés nélkül utazhatott volna, ami természetesen egy cseppet sem lett volna biztonságosabb.

Szerintünk ezen a fonák helyzeten jelentősen javítana, ha a háromnál több tíz éven aluli gyermeket nevelő szülők legalább személyi jövedelemadójukból a gépkocsi vételárának 50 százalékát leírhatnák, és ezáltal megfelelő gépkocsit tudnának vásárolni. Az elmondottak figyelembevételével kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák módosító javaslatunkat.

Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 233 2008.11.17. 4:04  190-240

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A részletes vita e szakaszában a 32. és a 33. számú módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni.

A 32. számú módosító javaslat értelmében a törvényjavaslat 42. §-a egy új (1) bekezdéssel egészül ki, amely a jövedéki törvény 129. § (1) bekezdésének a) pontját módosítja. Ennek értelmében arra kapna felhatalmazást a kormány, hogy rendeletben határozza meg - idézem - "a mezőgazdasági ágazatban a szántó, kert, gyümölcsös, a szőlő, a gyep, a halastó művelési ágban, valamint az erdőfelújításban felhasznált, de évente hektáronként legfeljebb 97 liter gázolaj jövedéki adója 90 százalékának a külön jogszabály szerint nyilvántartásba vett mezőgazdasági termelő részére történő visszatérítését, a visszatérítés feltételeit és szabályait".

Az eredeti törvényjavaslat a visszatérítés mértékét továbbra is 80 százalékban hagyná. Megjegyzem, a 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó agrár- és erdészeti ágazatban nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatások akár 100 százalékos jövedékiadó-visszatérítést is engedélyeznek, amivel tudomásom szerint egyes tagállamok a mai napig is élnek. A teljes adót visszaadják továbbra is. A versenyképességünk érdekében ezeket a lehetőségeket nekünk is ki kellene használnunk.

A 33. számú módosító javaslat értelmében is a törvényjavaslat 42. §-a egészül ki egy új (1) bekezdéssel, amely szintén a jövedéki törvény 129. § (1) bekezdésének a) pontját módosítaná, de ebben az esetben úgy, hogy a mezőgazdasági ágazatban a szántó, a kert, a gyümölcsös, a szőlő, a gyep, a halastó művelési ágban, valamint az erdőfelújításban felhasznált egységesen évente hektáronként legfeljebb 120 liter gázolaj jövedéki adója termelő részére történő visszatérítését tenné lehetővé. Az eredeti törvényjavaslat ezt az értéket sem változtatná, vagyis maradna a 97 literes határ.

Tudnunk kell, hogy a kert-, gyümölcsös, szőlőművelési ágban 200 liter/hektár/éves korlát volt meghatározva korábban, vagyis a jelenleg érvényes törvény kárvallottjai elsősorban ezen művelési ágban érintettek. A mezőgazdasági bizottság ülésén a kormány képviselője azzal érvelt a 32. és a 33. számú módosító javaslatunk ellen, hogy az előbbi 2,7 milliárd forint, míg az utóbbi 5,1 milliárd forint többletkiadást jelentene a költségvetésből. Meg kell azonban említenem, hogy a kert-, gyümölcsös, szőlőművelési ágban már idén jelentős kiadáscsökkenés jelentkezett a tavalyi törvénymódosítás következtében, és azt is, hogy a gázolaj árának tekintélyes mértékű növekedése folytán szintén számottevő a többletbevétel. Az APEH hivatalos honlapján ugyanis az áll, hogy a törvény megalkotásakor 272 forint/liter volt a gázolaj elszámolóára, míg éppen a legtöbb talajmunkát igénylő hónapban 337 forint/liter. Úgy érezzük, elszántság kérdése, hogy megtalálható-e a fedezet mind a 32. számú, mind pedig a 33. számú módosító javaslatunk elfogadása esetén.

Az elmondottak figyelembevételével kérem a képviselőtársaimat, hogy módosító javaslatunkat támogassák. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 338 2008.11.18. 5:04  333-375

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy hallottuk, a mezőgazdasági bizottság 2008. november 12-én, múlt szerdán megtárgyalta a mezőgazdasági, agrár- és vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény módosításáról szóló T/6753. számú törvényjavaslatot.

A javaslat indokolásában több ízben találkozunk az egységes támogatási rendszer bevezetésére való hivatkozással, például a 15., a 16. vagy a 34. § esetében. Azonban, mint tudjuk, az SPS bevezetésével kapcsolatban alkotmányossági aggályok merültek fel, amit mi már a törvény tárgyalása során is jeleztünk. Az egységes mezőgazdasági támogatási rendszer bevezetéséről és működtetéséről szóló törvényt a köztársasági elnök úr sem írta alá, hanem véleményezésre megküldte az Alkotmánybíróságnak.

Tehát most egy olyan törvényt tárgyalunk, amely hivatkozik egy másikra, aminek - egyelőre legalábbis - bizonytalan a sorsa. Még az is lehet, hogy újra kell tárgyalni. Ennek pedig igencsak megvan az esélye, ugyanis - mint a köztársasági elnök úr indokai között is szerepel - a törvény 15. § (3) bekezdése azokat a bázisidőszakokat jelöli ki, amelyeket a történelmibázis-alapú támogatási mérték számításánál figyelembe kell venni. Ezen belül főszabályként a 15. § (3) bekezdés a) pontja a 2006. naptári évet jelöli ki bázisidőszaknak. Álláspontja szerint a bázisidőszaknak ez a meghatározása ellentétes a jogállamiság elvéből következő jogbiztonság elvével, így alkotmányellenes. A törvény ugyanis úgy változtatja meg a támogatásban való részvétel feltételeit, hogy az érintettek korábbi döntéseiknél nem számolhattak az azokból adódó következményekkel. Különösen hátrányos helyzetbe kerülhetnek azok a földtulajdonosok, akik 2007 előtt haszonbérbe adták a termőföldjüket, ugyanis akkor még nem tudhatták, hogy a haszonbérlő fogja megszerezni a támogatási jogosultságot. Ez viszont jelentősen megnehezíti a más haszonbérlővel történő szerződéskötést, de még az ingatlan eladását is. Sérül tehát a tulajdonhoz való jog, de azok a termelők is hátrányt szenvednek, akik 2007 után kezdték meg tevékenységüket, vagy növelték az általuk megművelt támogatásra jogosító területet. Reális esélye van annak, hogy az Alkotmánybíróság is helyt ad a köztársasági elnök úr aggályainak.

A bizottsági ülésen a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium főosztályvezető-helyettese kijelentette, hogy ők is érdeklődéssel várják a köztársasági elnök úr - akkor még csak sejthető - döntését, és természetesen tudomásul veszik azt. Az SPS bevezetésével kapcsolatban azonban azzal érvelt, hogy noha annak egyik előfeltétele a kölcsönös megfeleltetés, de kölcsönös megfeleltetés SPS nélkül is van, így januártól kilenc darab közösségi irányelv átvételére sort kell keríteni. Szerintünk azonban nem mindegy, hogy egy 2009. január 1-jén bevezetendő vagy pedig egy 2013. január 1-jével bevezetendő SPS-rendszerről van szó.

Másik aggályunk a törvényjavaslat 5. § (6) bekezdésével kapcsolatos, amelyik így szól: "Jogszabályban meghatározott esetben az ügyfélnek elektronikus úton kell a kérelmet, pályázatot benyújtania, illetve adatszolgáltatási kötelezettségét teljesítenie". Éppen a napokban szólaltam fel azzal kapcsolatban, hogy az Ormánságban, de másutt is a vidék ellehetetlenítésének utolsó lépéseként a vezetékestelefon- és ezzel együtt az internetszolgáltatás is végveszélybe került, ugyanis a szolgáltató mindössze 9600 bit/szekundumos sebességű adatátvitelt biztosító GSM-készülékeket telepít. Főosztályvezető-helyettes úr azt az érvet hozta fel, hogy az önkéntes alapon működés is már közel 95 százalék fölötti elektronikus kérelembenyújtási lehetőséget biztosít. Azonban az általam említett helyeken 2009-től lesz a sávszélesség a jelenlegi lassú internetelérésnek is csupán a harmada, vagyis teljesen használhatatlan.

A törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának szavazásánál 10 nem szavazattal fejeztük ki aggályainkat.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 364 2008.11.18. 12:10  333-375

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt a felszólalásomat elkezdeném, nem nyomtam külön gombot, de Velkey Gábor képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy én elolvastam a törvénytervezet címét is. Ő arra hivatkozott, hogy biztos csak az általános indoklást olvastam el, én a címét is, és szeretném neki felolvasni, hogy mi van a címben: mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről.

Az SPS-törvény címe az egységes támogatási rendszer bevezetéséről szól. Miért? Mert eddig mi volt érvényben? Egyszerűsített területalapú támogatás. Tehát ezek nagyon is összefüggnek, csak a címeket kell elolvasni, és akkor már a részletekről, azt hiszem, nem is kell külön vitatkoznunk.

Elkezdeném a felszólalásomat. A törvényjavaslat az alig több mint egy éve elfogadott 2007. évi XVII. törvény módosítását és kiegészítését jelenti. Mi már a törvény tárgyalásakor is jeleztük, hogy igen terjedelmes törvény, sok olyan dologra tér ki, amit egy rendeletben vagy végrehajtási utasításokban szokás szabályozni. Jeleztük azt is, hogy a szövegezés rendkívül bonyolult, és azok számára, akik mezőgazdasági termelőként alkalmazni lennének kénytelenek, gyakorlatilag érthetetlen. Fenntartásainkat igazolja, hogy alig több mint egy évvel a törvény elfogadása után a tárca máris 49 paragrafust tartalmazó módosításban látta szükségesnek a törvény pontosítását, illetve kiegészítését. Az összesen 82 paragrafusból álló törvény esetében ez még akkor is nagyon sok, ha az előterjesztést bizonyos megváltozott körülmények is indokolják. Megjegyzem, a módosítások közt sok olyan szerepel, aminek szükségességét már a törvény megalkotásakor is tudni lehetett. De ha már így van, véleményünk szerint célszerűbb lett volna egy új törvényt alkotni, mint a tavalyit toldozni-foldozni, s még azzal is meg kellene várni az SPS bevezetéséről szóló törvény sorsát, de erre majd megint később kitérek.

Az előterjesztés tartalmi része két nagy csoportra osztható. Az egyik azért került a javaslatba, mert az időközben megszavazott, de a köztársasági elnök úr által alkotmányellenesnek tartott SPS-törvény végrehajtásához szükséges volt az idevonatkozó jogszabály kiegészítése. A módosítások másik részét az indokolja, hogy a végrehajtás tapasztalatai során olyan körülmények merültek fel, amelyek az előterjesztő szerint jogi szabályozást igényelnek. Megjegyzem, ez az előterjesztés is illeszkedik az eredeti jogszabály alapgondolatához, vagyis olyan szabályokat emel törvényi erőre, amelyeket alacsonyabb rendű, az említett kategóriáknak megfelelő szinten szokás szabályozni.

Rendkívül aprólékosan, mondhatni: ügyintézők napi munkáját meghatározó módon egészíti az eredeti törvényt ez a javaslat. Például tíz új fogalommeghatározást vezet be, amelyet a törvény alkalmazása során használni kell. Feltűnően nagy gondot fordít a szabályozás a monitoringrendszer működtetésére, azaz a támogatást igénybe vevők minél szélesebb körű, minél alaposabb ellenőrzésére, illetve a támogatást igénylők adatainak kezelésére.

Hasonlóan hangsúlyos része a szabályozásnak a támogatások igénybevételének ellenőrzése során alkalmazható szankciók leírása és azok feltételeinek pontosítása. Természetesen elmondható, hogy ezek a pontosítások mintegy szigorítást jelentenek, és lehetővé teszik a támogatottak még szélesebb körű ellenőrzését. A 11. § (3) bekezdés f) pontjának módosításával beemelik a LEADER helyi akciócsoportot a törvény végrehajtási feladatait ellátó szervei közé, ami azért érdekes, mert az Új Magyarország vidékfejlesztési terv pályázatainak elbírálásában jelentős szerepet szánnak ezeknek a többnyire kormány iránt lojális többségű helyi csoportosulásoknak.

(19.50)

A javaslat indoklásában szerepel és egyúttal a beterjesztés alapjául szolgál az SPS-hez kapcsolódó kölcsönös megfeleltetés szabályainak a magyar jogrendszerbe történő beemelése. Ezért érdekes helyzetben vagyunk most, amikor kiderült, hogy az SPS-törvénnyel kapcsolatos aggályaink megalapozottak voltak. A köztársasági elnök úr álláspontja szerint alkotmányellenes, mint tudjuk, véleményezésre megküldte azt az Alkotmánybíróságnak. Most tehát egy olyan törvényt tárgyalunk, amely hivatkozik egy másikra, aminek egyelőre legalábbis bizonytalan a sorsa, még az is lehet, hogy újra kell tárgyalni.

Ennek pedig reális esélye van. Ugyanis mint a köztársasági elnök úr indokai között szerepel, és olvasta Velkey Gábor képviselőtársam is, a törvény 15. § (3) bekezdése azokat a bázisidőszakokat jelöli ki, amelyeket a történelmibázis-alapú támogatási mérték számításánál figyelembe kell venni. Ezen belül főszabályként a 15. § (3) bekezdés a) pontja a 2006. naptári évet jelöli ki bázisidőszakként. Álláspontja szerint a bázisidőszaknak ez a meghatározása ellentétes a jogállamiság elvéből következő jogbiztonság elvével, így alkotmányellenes. A törvény ugyanis úgy változtatja meg a támogatásban való részvétel feltételeit, hogy az érintettek korábbi döntéseiknél nem számolhattak az azokból adódó következményekkel, így a támogatási pénzekkel sem, hiába szabályozzuk azokat.

Különösen hátrányos helyzetbe kerülhetnek azok a földtulajdonosok, akik 2007 előtt haszonbérbe adták a termőföldjüket, ugyanis akkor még nem tudhatták, hogy a haszonbérlő fogja megszerezni a támogatási jogosultságot. Ez viszont jelentősen megnehezíti a más haszonbérlővel történő szerződéskötést, de még az ingatlan eladását is. Sérül tehát a tulajdonhoz való jog, de azok a termelők is hátrányt szenvednek, akik 2007 után kezdték meg tevékenységüket, vagy növelték az általuk megművelt, támogatásra jogosító területet. A köztársasági elnök úr véleménye szerint a jogbiztonság és a bizalomvédelem elve megköveteli, hogy a tulajdonosok és a később piacra lépő haszonbérlők érdekeit érintő szabályozás csak megfelelő felkészülési idő után legyen alkalmazható. Az átmeneti idő tudná csak alkotmányosan biztosítani, hogy az érintettek szerződéses viszonyaikat a megváltozott körülményekhez igazítsák. Álláspontja szerint a törvény 15. § (3) bekezdés a) pontja ellentétes az alkotmány 2. § (1) bekezdésével.

Tehát, mint már említettem, az SPS 2009. évi bevezetése enyhén szólva bizonytalan. Mint a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetése során utaltam rá, a jelen lévő főosztályvezető-helyettes úr azt hozta fel, hogy az SPS bevezetésének egyik előfeltétele a kölcsönös megfeleltetés, de a kölcsönös megfeleltetés SPS nélkül is van. Miniszter úr tavalyi expozéjában - és itt felhívnám Velkey képviselőtársam figyelmét, hogy vegye elő miniszter úr tavalyi felszólalását - azonban még nem így látta. Véleménye szerint az SPS bevezetésének az a lényege, hogy elválasztják a termeléstől a támogatásokat. Magyarország esetében ezen a téren teljes áttérés 2009. január 1-jétől lesz - mondta. Ezért kell gyökeresen átdolgozni a támogatási rendszerünket ahhoz, hogy megfeleljünk az európai uniós lehetőségeknek, és a lehető legkisebb gonddal tudjuk végrehajtani az átállást. A törvényjavaslat indoklásában az SPS bevezetésére való hivatkozás azonban csak az egyik érv a javaslat benyújtására. A másik az, hogy az egy évvel ezelőtt elfogadott, általunk akkor is kifogásolt, pontatlannak és elhamarkodottnak nevezett törvényt rendbe kell végre tenni.

A bizottsági kisebbségi vélemény ismertetésekor szintén utaltam már arra, hogy aggályaink vannak a kérelmek elektronikus úton történő benyújtásának kötelezővé tételével kapcsolatban. A jelen törvényjavaslat előírja az elektronikus ügyintézés kötelezővé tételét, amely, ismerve a gazdálkodók ilyen irányú felkészültségét, enyhén szólva is elhamarkodottnak nevezhető; még akkor is, ha a falugazdászok, illetve hivatali ügyfélszolgálatok segítséget tudnak e tekintetben nyújtani. Aggályunk egészen pontosan a törvényjavaslat 5. § (3) bekezdésével kapcsolatos, amelyik így szól: "Jogszabályban meghatározott esetben az ügyfeleknek elektronikus úton kell a kérelmet, pályázatot benyújtania, illetve adatszolgáltatási kötelezettségét teljesítenie."

Ahogy mondtam már, éppen a napokban kérdést intéztem dr. Szabó Pál közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter úrhoz: "Mire elég a 9600 bit/szekundum?" címmel, azzal kapcsolatban, hogy az Ormánságban, de másutt is a vidék ellehetetlenítésének utolsó lépéseként a vezetékestelefon- és ezzel együtt az internetszolgáltatás is végveszélybe került, ugyanis a szolgáltató mindössze 9600 bit/szekundumos sebességű adatátvitelt biztosító GSM-készülékeket telepít. Itt kérném szintén Velkey képviselőtársamat meg arra, hogy az ilyen irányú módosító javaslatunkat, hogy ne a 9600 bit/szekundumos sebesség legyen a különböző vidékeken, amivel az internetszolgáltatást nem tudják használni, támogassa, akkor biztos, hogy sikeresebb lesz. Megnéztem a tavalyi szavazást, tavaly az ilyen irányú módosító javaslatomra nemmel szavazott képviselőtársam.

A főosztályvezető-helyettes úr azt az érvet hozta fel, hogy az önkéntes alapon működés is már közel 95 százalék fölötti elektronikus kérelembenyújtási lehetőséget biztosított, azonban az általam említett helyeken 2009-től lesz a sávszélesség a jelenlegi lassú internetelérésnek csupán a harmada, vagyis teljesen használhatatlan. Elengedhetetlennek tartjuk, és nemcsak ezzel a törvénnyel kapcsolatban, hogy az elektronikus ügyintézést kötelezővé tevő jogszabályok esetén legyen valamilyen formában garancia az azok betartásához szükséges technikai feltételek biztosítására is. A hátrányos helyzetű térségekben internet nélkül ugyanis a helyi önkormányzatok és más közszolgáltatást végző intézmények és személyek, például a háziorvosok, falugazdászok is képtelenek ellátni feladatukat.

Nehezményezzük azt is, hogy míg a 26. §-hoz fűzött indokolás az ügyintézés egyszerűsítéséről beszél, teljesen nyilvánvaló, hogy ez és egyébként az eredeti törvényben is található jogi szabályozás földi halandók, azaz egyszerű gazdálkodók részére teljességgel átláthatatlan, érthetetlen és használhatatlan. Összefoglalva, mint ahogy annak idején az eredeti jogszabályt sem támogattuk, a jelenlegi törvényjavaslatot sem tartjuk elfogadhatónak az elmondottak alapján.

Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 135 2008.12.08. 2:04  134-141

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy jobboldali elfogultsággal egyáltalán nem vádolható napilapban jelent meg az a hír, hogy az Európai Unió döntése értelmében azok az új tagországok, amelyek még nem tértek át a területalapú támogatásról - a SAPS - az egységes támogatásra - SPS -, egy kiegyenlítő számítás alapján összesen 90 millió euró többletforráshoz jutnak, ezen belül pedig Magyarország éves szinten 13 millió euróhoz.

Mellesleg kiderült, hogy az SPS-törvénnyel kapcsolatos, többször megfogalmazott aggályaink megalapozottak voltak. Az ugyanis a köztársasági elnök úr álláspontja szerint is alkotmányellenes, mint tudjuk, véleményezésre megküldte az Alkotmánybíróságnak. Szerinte a törvényben a bázisidőszak meghatározása ellentétes a jogállamiság elvéből következő jogbiztonság elvével. A törvény ugyanis úgy változtatja meg a támogatásban való részvétel feltételeit, hogy az érintettek korábbi döntéseiknél nem számolhattak az azokból adódó következményekkel. Úgy tűnik tehát, hogy az SPS 2009. évi bevezetése értelmetlen, a bevezetését lehetővé tevő törvény pedig minden bizonnyal alkotmányellenes.

Kérdezem ezért az államtitkár urat: miért kizárólag a nagybirtokok érdekeit tartja szem előtt, államtitkár úr, az SPS kierőszakolt, minél előbbi bevezetésével? Mivel kívánná pótolni az évi 13 millió euró elveszett támogatást? Végül: megéri-e alkotmányossági szempontból kifogásolható javaslatokkal bombázni a parlamentet, csak azért, hogy a klientúra a termőföldet minél olcsóbban megszerezhesse?

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 155 2008.12.08. 2:07  154-157

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amint azt már korábban az iskolatej-akcióval kapcsolatos egyik felszólalásomban is említettem, a hazai tejtermelők helyzete - dacára az egyre növekvő hazai tejfogyasztásnak - folyamatosan romlik, ennek pedig elsődleges okozója a tejtermékek importjának növekedése, valamint a tejtermelőknek a külföldi tulajdonú bevásárlóközpontokkal szembeni teljes kiszolgáltatottsága.

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium felelősségét is felveti az a kérdés, hogy miként lehetnek a szlovák, a lengyel, az osztrák tejtermékek az importköltségekkel együtt is olcsóbbak magyar versenytársaiknál. Megad-e minden lehetséges támogatást a minisztérium a hazai gazdák versenyképességének biztosításához? És az a kérdés is felmerül: valójában megtesz-e mindent az agrártárca a külföldi cégekkel szemben kiszolgáltatott hazai gazdák védelme érdekében?

A már említett iskolatej-akció kapcsán is kiderült az, hogy az FVM nemcsak a külföldi cégekkel, árukkal szemben nem védi a hazai tejtermelőket, de abban is közreműködik, hogy belföldi piaci lehetőségeik tovább szűküljenek. Ezt támasztja alá az is, hogy a 2006. év óta csökken az "Igyál tejet" programra szánt költségvetési előirányzat, ezáltal pedig tovább gyengülnek a hazai tejtermelőknek az importtermékek miatt amúgy is vészesen beszűkült lehetőségei.

Kérdezem államtitkár urat: miért nem tesznek semmit az agrártárca a hazai tejtermelők áruházláncokkal szembeni kiszolgáltatottsága ellen? Miért nem tesz meg mindent a hazai tejtermékek piacának bővítése érdekében, például az iskolatej-akcióra fordított költségvetési előirányzat növelésével?

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 184 2009.01.29. 1:52  183-186

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az utóbbi évben drasztikusan visszaesett a tej felvásárlási ára. Tavaly januárban még 105 forintot fizetett a termelőknek egy liter tejért a tejipar, mostanra ez az összeg kevesebb, mint a felére esett vissza. Egy liter tej előállítása nagyjából 70 forintra rúg, így a jelenlegi tejfelvásárlási ár a termelők önköltségi árát sem fedezi, a hazai tejfeldolgozók helyzete válságosra fordult. Miniszter úr múlt heti bejelentése szerint az agrártárca intézkedéscsomagot dolgozott ki a tejtermelők megsegítésére, de ez igencsak megkésett. Hiszen a tejtermelő ágazat válsága nem most kezdődött.

A híradások szerint egy törökszentmiklósi tejtermelő társaság például már a múlt héten megkezdte az állatok levágását, több mint 2 ezer tehenet visznek a vágóhídra. És ez az eset nem egyedi. Miként lehetnek a szlovák, a lengyel, az osztrák tejtermékek, importköltségekkel együtt is, olcsóbbak magyar versenytársaiknál? A hazai tejtermelők belföldi piaci lehetőségei folyamatosan szűkülnek, mégis, mint már több alkalommal szóvá tettem itt a parlamentben, az iskolatej-akcióra fordítható költségvetési előirányzat évről évre csökken.

Kérdezem államtitkár úrtól, mivel indokolja a tejtermelőket sújtó roppant alacsony felvásárlási árakat. Miért nem akadályozta meg már eddig is az országba áramló gyenge minőségű tej és tejszerű termékek behozatalát?

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
194 166 2009.03.09. 2:08  165-168

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter úr bevallása szerint a 2009. évben az agrárium működésének támogatása mintegy 33 milliárd forinttal csökken, és további 4 milliárd forintot zároltak az FVM költségvetési fejezetéből.

A megszorítások jegyében a tavaly még 25,1 százalékos top up támogatás idén maximálisan adható 30 százalékos arányának alig a fele, mindössze 15 százalék lesz. A 28/2005. FVM-rendelet értelemében a top up összege szántóföldi növénytermesztés esetén hektáronként még 19 420 forintban volt maximálva, az 54/2007. szerint már legfeljebb 12 000 forint, a 107/2008. értelmében pedig már csak 11 200 forint vehető igénybe.

2008 folyamán a SAPS- és a top up keret együtt 233 milliárd forint volt. Ebből a kiegészítő nemzeti támogatás 78 milliárd forintot tett ki. 2009-ben a tervek szerint a SAPS és top up együtt ugyan 258 milliárd forint lesz, köszönhetően annak, hogy az uniós forrású SAPS-támogatás évről évre jelentős mértékben növekszik. A kormány a top up támogatást mégis csökkenti 33 milliárd forinttal, vagyis az mindössze 45 milliárd forint lesz. Az EU által engedélyezett nemzeti kiegészítő támogatáshoz viszonyítva pedig 33 milliárd forintnál is nagyobb mértékű a csökkenés.

Kérdezem tehát államtitkár urat: miért nem használja ki az agrártárca évek óta a maximálisan adható támogatási arányt a top up esetében? Miért csökkenti évről évre az FVM a nemzeti kiegészítő agrártámogatások mértékét?

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
194 221 2009.03.09. 3:53  218-254

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A részletes vitában a 7. és a 8. számú módosító javaslatomhoz szeretnék hozzászólni.

A 7. számú módosító javaslatom a törvényjavaslat 4. §-át új (6) bekezdéssel egészíti ki. Ennek értelmében a vadászati törvény 16. § (1) bekezdés c) pontja szerint a vadászati jog haszonbérlője lehet "kizárólagosan belföldi tulajdonban lévő mezőgazdasági, illetve erdőgazdálkodási ágazatba sorolt, Magyarországon bejegyzett gazdasági társaság, szövetkezet, továbbá az erdőbirtokossági társulat, feltéve, ha a vadászterület több mint a felét mezőgazdasági, erdőgazdálkodási vagy természetvédelemmel összefüggő gazdasági tevékenység céljából használja". Itt a kizárólagosan belföldi tulajdonban lévő, az érintett gazdasági társaságokra, szövetkezetekre s a többi vonatkozó kitétel új a hatályos törvény szövegéhez képest. Az pedig, hogy a vadászterület több mint felét a megadott gazdasági tevékenység céljából használja, a legalább 25 százalékos feltétel helyébe kerül.

A bizottsági ülésen elhangzott, hogy az EU-hoz történő csatlakozásról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától ilyen kitétel nem tehető, amit én sajnálok ugyan, de kénytelen vagyok elfogadni. Mivel ugyanez a c) pontra vonatkozik - a másik említett módosítás is -, így valószínűleg egy kapcsolódó módosító javaslatot nyújtok be, ami már csak azt tartalmazza. Ez pedig - mint már említettem - arra vonatkozik, hogy a vadászterületek több mint felét vagy legalább 25 százalékát kell a megadott gazdasági tevékenység céljából használni a vadászati jog haszonbérléséhez.

A komplex jogtárban az érintett szöveg változásait követve ezt látjuk - érdemes figyelni -: 2007. III. hó 31-ig több mint a felét, 2007. IV. hó 14-től V. hó 14-ig legalább 25 százalékát, 2008. IX. hó 1-jétől 2009. VI. hó 30-ig megint legalább 25 százalékát, és 2009. VII. hó 1-jétől már több mint felét. Érdekes, hogy az időgép júliustól már prognosztizálja a módosító javaslatomat, de jó lenne, ha az már korábban is életbe lépne, ehhez azonban meg kell ezt szavazni.

A 8. számú módosító javaslatom a törvényjavaslat 4. § (6) bekezdését módosítja. Ennek értelmében a vadászati törvény 16. § (2) bekezdése a következőképpen módosulna: egy haszonbérlő legfeljebb egy vadászterület vadászati jogára köthet érvényes haszonbérleti szerződést. Ebben az esetben az (1) bekezdés c) pontja szerinti haszonbérlő sem lenne kivétel ez alól a feltétel alól. Véleményem szerint a vadászterület haszonbérlőjére egységes szabályozást kell alkalmazni. A kivétel nem indokolt, és az diszkriminatív lenne a többi szereplőre nézve.

Mivel módosító javaslatomat a környezetvédelmi bizottság támogatta, remélem, hogy a képviselők is támogatni fogják azt.

Köszönöm a figyelmet, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
194 231 2009.03.09. 0:26  218-254

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Godó Lajos képviselőtársamnak szeretném fölhívni a figyelmét, hogy a 7. és a 8. számú módosító javaslatomat a környezetvédelmi bizottság támogatta, tehát megkapta a támogatást egy bizottságtól. Azért kértem a képviselőtársaimat, hogy így a többi bizottságban lévő képviselőtársak is támogassák a végszavazáskor ezt a módosító javaslatomat.

Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
194 255 2009.03.09. 4:45  254-257

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy volt igazgatónő, egyéni érintettségén túllépve, tárgyilagosan, szakmai oldalról megközelítve hívta fel a figyelmemet a közoktatási intézmények összevonásának visszásságaira. Sajnálatos az a tény, hogy a gyerekek száma évről évre csökken. A fokozatosan kiürülő kisiskolák fenntartása egy határon túl valóban ésszerűtlen lehet. De hol van ez a határ? Lehet, hogy egy távoli iskola felszereltsége jobb, de vajon nem akkor jár-e jobban az a 6-10 éves gyerek, ha az utazással töltött időt játszással tölthetné, és tanítója, éppen a kis létszám okán, másrészt abból adódóan, hogy a gyermekek családi körülményeit is ismeri, személyre szóló nevelésben, oktatásban részesíti?

Reményik Sándor "Templom és iskola" című versének gondolatai nagyon idevágnak: "S gyermeketek az iskolában ne hallja szülője szavát?! Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát!" A nagy létszámú iskolák összevonása viszont teljesen értelmetlen. Talán hihetetlen, de Siklóson a bölcsődések is gimnáziumba járnak vagy fordítva: a bölcsődéből jelentkeznek felsőoktatási intézménybe az érettségizők, hiszen az, ahová járnak, gimnázium, szakiskola, általános iskola, óvoda, bölcsőde és mindezek mellett még alapfokú művészeti oktatási intézmény is. Mivel bölcsődébe gyakran már magzati időszakban be kell íratni a gyereket, kicsit cinikusan elmondhatjuk, hogy a sikeres felvételi feltétele a megszületés.

És nem Siklóson van az egyetlen ilyen. Némileg elfogadhatóbb az, amikor hasonló oktatási intézményeket vontak össze, például csak általános iskolákat vagy csak középiskolákat. Arra hivatkoznak, hogy olcsóbb a működtetés. Vajon miért? Az összevont iskolák élén főigazgató áll, általában van helyettese, titkárnője, s a többi. De a tagiskolákban is megmarad a vezető és helyettese, hiszen azok maguk is nagy intézmények. Az is hivatkozási alap, hogy így lehet előnyhöz jutni a dél-dunántúli operatív program pályázatán, de akkor meg a kiírás volt rossz. Azzal is szoktak érvelni az összevonást forszírozók, hogy így át lehet tanítani a különböző iskolákba, azonban ez ugyancsak megoldható összevonás nélkül is. A karbantartók munkája sem csökken az összevonással, hiszen a különböző épületek ettől nem lesznek közelebb.

Siklóson létrejött egy majdnem 2 ezer fős intézmény. Hogyan látható ez át? A szabad iskolaválasztás korában az is gyenge érv, hogy a bölcsődébe beíratott gyerek majd ugyanott érettségizhet. Az iskolák elveszítik egyéni arcukat, veszélyben vannak a hagyományok, a múltjuk. Ha pedig nem, vagyis mindenki megtartja eredeti arcát, akkor mire volt jó az egész? Sajnos úgy tűnik, álérvek hangoztatásával az egyéni ambíciók most is felülírják a közösségi érdekeket. Nehéz időszakokat élünk. Nem véletlen a sok agresszió, amit a gyerekek követnek el egymás ellen, de a tanárverés sem ritka. Most igazán szükség lenne az átlátható, családias légkörű iskolákra. A gyerekek és a tanárok egyaránt nem érzik jól magukat ezekben a mamutiskolákban.

Az oktatásnak állami feladatnak kellene lennie. Nem szerencsés, ha az önkormányzatok anyagi helyzetétől függnek, és esetleg politikai hatalmi csatározások eszközei az iskolák. Ezen változtatni kellene, akár az önkormányzati törvény módosításával is. Hogyan beszélhetünk a gyerekek esélyegyenlőségéről, ha az önkormányzattól az iskola működtetéséhez az egyik iskola tized akkora támogatást kap, mint a másik hasonló adottságú és méretű? Az állami finanszírozás, mint tudjuk, nem elég. Visszatérve az összevonásokra: nem kérhetné esetleg számon az oktatási tárca azok okát, értelmét? Vagy jogos a címben szereplő felvetés, hogy a nevelési, oktatási intézmények összevonása mindenáron ajánlott?

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 163 2009.03.16. 2:03  162-165

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyarországi gazdálkodóknak mindössze 6,8 százaléka fiatalabb 35 évesnél. Az Európai Bizottság 2005-ös adatai szerint ugyanez az arány Lengyelországban 15,4 százalék, Ausztriában pedig 12 százalék.

Sajnos a közeljövőben nem várható, hogy a 35 évnél fiatalabb gazdák számaránya növekedjék. Egyrészt ugyanis az Európai Parlament által javasolt irányelvek szellemében bevezetett korkedvezményes nyugdíjba vonulási lehetőség feltételeinek mindössze tízen feleltek meg. Ez az eredmény ahhoz képest, hogy az agrártárca szakértői több tízezer érdeklődőre számítottak, több mint siralmas.

A korai agrárnyugdíjjal érdemes párhuzamba állítani egy másik hazai támogatási formát, a szőlőültetvények kivágásához nyújtott támogatást. Ezt a lehetőséget az agrártárca azoknak az idős gazdálkodóknak kínálta, akik befejezik a szőlőművelést. Erre vonatkozóan 5420 kérelmet nyújtottak be a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz. A magyar agrárium siralmas állapotát tükrözi, hogy a gazdák közül lényegesen többen választanak a nyugdíj közelébe érve egy olyan utat, amely a mezőgazdasági tevékenység teljes felszámolásával jár, mint egy olyat, amely a tevékenység átörökítésének lehetősége mellett garantálja a nyugdíjat.

Kérdezem államtitkár urat, javítja-e a magyar agrárium helyzetét, ha a nyugdíj küszöbére élő szőlősgazdák ezrei hagyják abba a szőlőtermesztést a tevékenységük átörökítése helyett. Hogyan kívánja orvosolni a korai agrárnyugdíj nyilvánvaló kudarcát?

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 158 2009.03.17. 2:55  147-209

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdasági bizottság 2009. február 11-én, szerdán megtárgyalta "Az ÁPV Zrt. és jogelődei - mint a privatizáció lebonyolítására létrehozott célszervezetek - tevékenységéről és a teljes privatizációs folyamatról (1990-2007)" szóló J/8582. számú jelentést. Kifogásoltuk többek között, hogy a jelentés mindössze bő fél oldalt szán a spontán privatizációnak.

(16.00)

Abból is kimarad a lényeg, a tanulság, amit a KISZ KB utolsó első titkára annak idején cinikusan ugyan, de lényegre törően a következőképpen foglalt össze fiataloknak szánt tanács helyett arra a kérdésre, hogyan lehet valaki olyan sikeres a gazdaságban vállalkozóként, mint amilyen ő volt, amikor például a Caola tulajdonosaként jelent meg: jókor jó helyen kellett lenni. És mint tudjuk, nem elszigetelt véleményről van szó.

Ezek a szavak már ismerősen csengenek a Ház falai között, és akik hangoztatják, autentikusak ebben a témában. Ők már csak tudják, hogyan is volt ez annak idején. A jelentés továbbá kínosan ügyel véleményünk szerint arra, hogy ne ciklusokra bontva elemezze az adott időszakot. Ennek nyilván az az oka, hogy a baloldali kormányokra vonatkozó negatív következtetést ne kelljen levonnia. Ezért ilyen sommás megállapításokkal találkozunk benne, hogy 1998-ig a privatizáció volt túlsúlyban, majd 1998-2000 között a privatizáció aránya csökkent, és előtérbe kerül a vagyonkezelés, az állami vagyonnal való gazdálkodás.

Egyébként pedig mindegy, hogy mi mellétesszük, vagy nem, de tudjuk, hogy kik kormányoztak 1998-ig, ismerjük az élelmiszer-ágazat nem szerencsés privatizálását, de azt is tudjuk, hogy 1998-2002 között egy vagyongazdálkodás kezdődött el az állami vagyonnal, és Orbán Viktor miniszterelnök azt mondta, hogy nagy értékű közkincset nem adunk el. Letiltott minden ilyen tevékenységet.

A törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának szavazásánál éppen ezért 10 nem szavazattal fejeztük ki aggályainkat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 168 2009.03.17. 1:55  147-209

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Keller László államtitkár kifogásolta először a bizottsági véleményről szóló ismertetésemet. Amikor '98-ban idekerültem a parlamentbe, először mondtam bizottsági véleményt, MSZP-oldalról kritizálták, hogy nem azt mondom el, ami a bizottsági ülésen hangzott el. Én most azt mondtam el, ami ott elhangzott, és sajnálom, hogy államtitkár úr akkor se figyelt oda, és úgy látom, hogy most se figyelt oda, hogy mit mondtam el. Szégyen ez államtitkár úrra nézve, hogy ott volt a bizottsági ülésen és nem figyelte. Utólag azért el lehet olvasni a jegyzőkönyvet, és utána lehet nézni, hogy mi hangzott el.

Az állami gazdaságokra pedig a beszédemben majd ki fogok térni, de előrehozatta velem államtitkár úr. Az Állami Vagyonügynökség agrár-portfóliójába tartozó 124 állami gazdaságról szó se esik. 124 állami gazdaság volt. Mit ír a jelentésben? "A 2001. évben kezdődött, és teljesen 2002 első felében fejeződött be a megkérdőjelezhető módon lebonyolított tizenkét nagy múltú állami tulajdonú agrárcég privatizációja is". - erről szól. Utána mit ír később a jelentés? A 2004. év elemzésénél pedig azt találjuk: "Az agrártársaságok privatizációja nem összegszerűségben jelent kimagasló eredményt. A tranzakció elsődleges célja a nehéz piaci körülmények között működő agrártársaságok megsegítése." Melyik agrártársaságok voltak ezek? Bólyi Mezőgazdasági Rt., Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok, Szerencsi Mezőgazdasági Rt. Soroljam? Soroljam föl mind a 124 állami gazdaságot? (Keller László: Ha van ideje?) Államtitkár úr, utána kellene ezeknek nézni, amikor erről kezd beszélni, de majd az általános felszólalásomban elmondom.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 186 2009.03.17. 1:25  147-209

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Szeretném felhívni az államtitkár úr figyelmét a Magyar Elektronikus Könyvtár "Magyarország a XX. században" című kiadványára, majd az általános felszólalásomban erre jobban kitérek, de ebből hadd idézzek önnek; s akkor a vitát megérti, ami ma itt folyik a parlamentben. "1996 végéig a Horn-kormány 720 milliárd forint értékű vagyont privatizált, közel két és félszer annyit, mint az Antall- és a Boross-kormány. A hét év alatt befolyt privatizációs bevételeknek már 86 százaléka származott külföldi befektetőktől. A hazai részesedés 14 százalékra zsugorodott, ami nagyon rossz arány."

Egy kicsit később írja: "Külföldi kézbe került öt regionális gázszolgáltató társaság, eladták a hat áramszolgáltató társaságot." De még egy érdekességet hadd mondjak: "Nagy botrányt és parlamenti vizsgálatot váltott ki a Budapest Bank Rt. privatizációja. Egyrészt a titkos, szabálytalan és túlzott állami tőketámogatás miatt, másrészt azért, mert a bank 1992. és 1993. évi konszolidációja ellenére gyakorlatilag ingyen, rossz garanciális feltételekkel került külföldi kézbe."

Köszönöm a figyelmet, elnök úr. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 198 2009.03.17. 9:40  147-209

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Általánosságban megjegyezhetjük, hogy a jelentés elkészítése során inkább csak a törvényi kötelezettségnek való formai megfelelés volt a szándék a tartalmi helyett, bár azt is meg kell jegyezni, hogy az előírt határidőhöz képest némi késéssel került a Ház elé. Megállapíthatjuk többek között, hogy a spontán privatizációval foglalkozó rész igen rövidre, mégsem igazán lényegre törőre sikerült, és sajnos ténybeli megállapításai enyhén szólva is kétségesek.

Ezt olvashatjuk a jelentés 9. oldalán: "Az uralkodó vélemény szerint a spontán privatizáció 1988 végétől egészen 1990 márciusáig, az ÁVÜ megalakulásáig tartott. Ebben az időszakban elemzések szerint több mint száz állami nagyvállalat használta fel a vagyonkezelőre épülő társasági modellt részben vagy egészben." Ezzel szemben a Magyar Elektronikus Könyvtár "Magyarország a XX. században" című kiadványának 2. kötetében a gazdaságról szóló VII. fejezetben ezt olvassuk: "A spontán privatizációban erősen érintett állami vállalatok száma 250 volt, de kisebb-nagyobb mértékű megjelenésével, ilyen társaságok létrehozásával majdnem minden hazai vállalat esetében találkozunk. A spontán privatizációban becslések szerint - azért kell becsülnünk a vagyont, mert erről pontos adatok nem állnak rendelkezésre, és a vagyonértékelés többnyire önkényes volt -, 130 milliárd forintra tehető vagyon cserélt gazdát akkori árfolyamon." Ez utóbbi állítás arra utal, hogy nem illene egy bő fél oldallal túllépni ezen az időszakon.

A jelentéssel szemben ugyancsak a MEK kiadványában találkozunk azzal az elgondolkodtató megállapítással is, miszerint, idézem: "Még azokban a kivételes esetekben is, ahol a privatizációt az állam menedzselte, a Németh-kormány egy 50 vállalatból álló csomagot ajánlott 1989-ben megvételre, kifejezetten külföldi befektetők részére, átgondolt pályáztatás nélkül történt az eladás, tehát spontán módon, szabályok nélkül. Ez a folyamat a lakosság számára elfogadhatatlan, megmagyarázhatatlan volt." És ha már itt vagyunk, megállapíthatjuk, hogy a jelentésben említett egyszerűsített privatizáció, de a felgyorsított privatizáció is nagyon hasonlít a spontán privatizációhoz.

Korábban egy felszólalásomban kifejtettem a privatizációval kapcsolatos véleményemet, amit most is aktuálisnak érzek.

(17.30)

A történet az 1980-as évek végén kezdődött, amikor is a magyar gazdasági infrastruktúra, a gyárak, az üzemek, a termelőszövetkezetek túlnyomó részét a termelő folyamatokhoz nem értő, a termelésben részt nem vevő, kommunista pártelit privatizálta el magának, az erre a célra a pártállami parlament által meghozott, alkotmányellenes tulajdontörvények segítségével.

Ezt követően senkinek sem okozott meglepetést, hogy ezek a pártmunkában kitűnt elvtársak ezt az ebül, de legalábbis alkotmányellenesen szerzett termelői-gazdasági potenciált nem voltak képesek működtetni. Vagyonarányos jövedelemre azonban természetesen igényt tartottak. A nem működtetett vagy csupán virtuálisan működtetett gazdasági termelésért valós nyereséget kívántak maguknak. Ezt a nyereséget a piac helyett az állami költségvetésből és az államilag átvállalt hitelekből kívánták maguknak biztosítani. Ebből a szocialista időket idéző virtuális gazdasági életből csak egy szűk elit tudott megélni, az ország pedig belerokkant.

Mindez talán a bonyolult gazdasági folyamatok leegyszerűsítésének tűnhet - kissé -, ezért érdemes a mögöttes konkrét célt is megismernünk. Miféle célt is szolgálhat a vállalkozásoknak a horribilis állami pénzeket felemésztő virtuális működtetése?

Szerencsénkre egy, az 1980-as évekből származó szamizdat kiadványból választ kapunk a történelmi előzményekre. 1986-ban stencilezett példányban adta ki az AB Kiadó Böhm Vilmosnak, a Szociáldemokrata Párt köztiszteletben álló nagy öregjének "Másodszor emigrációban" című visszaemlékezéseit. A könyv 67-70. oldalain tesz említést a szerző a koalíciós időkben a pártok által működtetett pártvállalatokról és pártvállalkozásokról. Úgy illik, hogy szó szerint idézzek a kiadványból.

"Egyébként a Szociáldemokrata Párt megszüntetése árán fúziónak nevezett fordulat után a Kommunista Párt valóban államosította a pártvállalatokat. Mert immár nem volt értelme, hogy a párt ilyen módszerekkel is pénzt szerezzen, mert hiszen a Kommunista Párt lett az uralkodó párt, a minden javak fölött rendelkező hatalom. A koalíció e vonatkozásban is csak álcázza a Kommunista Párt egyeduralmát. Ami egyértelmű azzal, hogy a párt az állam és az állam a párt. Tehát rendelkezésre áll minden pénzforrás, azzal a könnyebbséggel, hogy az összes államosított ipar és vállalat segítségét igénybe lehet venni. A pártvállalatok államosításával a többi koalíciós párt alól is kihúzták a pénzforrások talaját, ami a következő választások szempontjából eleve jelentős sikert biztosít a Kommunista Pártnak."

Amint hallottuk a történelmi visszaemlékezésből, az állampárt korlátlan anyagi forrással rendelkezett, pedig - mint tudjuk - az ország akkor is nélkülözött. Nem botorság feltenni a kérdést: az 1990 előtt meghozott és végrehajtott alkotmányellenes tulajdontörvények csak nem ugyanezen alkotmányellenes célt szolgálták?

Ha a jogelőd párt - tudományos alapon kidolgozott és működtetett diktatúra keretében - évtizedekig ilyen anyagi bázissal működött, akkor az illegitim parlament által alkotmányellenesen előprivatizált gazdasági vállalkozásokkal kapcsolatban minden rendben van? Egyébként választások idején, a választási költekezést figyelemmel kísérve sok kérdésünkre választ szoktunk kapni. Ezen gondolatok mind azt erősítik meg bennem, hogy a spontán privatizáció nem egy bő fél oldalban letudható téma.

Mezőgazdászként nehezményezem, hogy a jelentés nem foglalkozik a privatizáció mezőgazdaságot érintő részével sem kellő terjedelemben. Alig beszél a jelentés a mezőgazdasági privatizáció folyamatairól, csak érintőlegesen, tényszerűen közli a feldolgozóipar eladását. Csak a vevők nevéből lehet következtetni a külföldi tulajdonlás túlsúlyára, és gyakorlatilag semmit nem tudhatunk meg az Állami Vagyonügynökség agrárportfóliójába tartozó 124 állami gazdaság sorsáról.

Mint ma már elmondtam, most is elmondom, a jelentés ezzel szemben tartalmaz egy sommás megállapítást a 2001. év taglalásánál: "A 2001. évben kezdődött és teljesen 2002 első felében fejeződött be a megkérdőjelezhető módon lebonyolított 12 nagy múltú, állami tulajdonú agrárcég privatizációja is."

A 2004. év elemzésénél pedig azt találjuk, hogy az agrártársaságok privatizációja nem összegszerűségében jelentett kimagasló eredményt. A tranzakció elsődleges célja a "nehéz piaci körülmények között működő agrártársaságok" megsegítése.

Érdekes módon a jelentés nem említi nagy múltúnak az ekkor privatizált Bólyi Mezőgazdasági Rt.-t, a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok Rt.-t, de a Szerencsi Mezőgazdasági Rt.-t sem. Megjegyzem, a polgári kormány tartós állami tulajdonban akarta tartani ezeket az agrárcégeket, abból az elgondolásból, hogy a biológiai alapok - vetőmag-előállítás, tenyészállat, szaporítóanyag s a többi - állami kézben maradjanak.

Megállapítható, hogy azzal a kormányzati ajánlással szemben, miszerint nem célszerű parlamenti ciklusokra bontva elemezni a jelentésben foglalt időszakot, azt tapasztalhatjuk, hogy a jelzők erősen függnek attól, hogy jobbos vagy balos kormányt érintett-e az adott privatizáció.

Összefoglalva, a privatizációs folyamatról szóló J/8582. számú jelentést tendenciózusnak és hiányosnak, ennélfogva elfogadhatatlannak tartjuk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 180 2009.04.27. 1:53  179-182

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Becslések szerint a tavalyi év során megtermelt 670 ezer tonnányi almából 100 ezer tonna alma maradt a fákon. Ez nagyjából a 2008. évi termés 15 százalékát teszi ki. Ennyi alma elpazarlása azért is különösen érthetetlen, mert az Európai Parlament november közepén fogadta el az Európai Bizottság által bevezetni kívánt úgynevezett iskola-gyümölcsprogramot, amelyre Brüsszel 500 millió eurót szánna. Az EP tervei szerint így lehetővé válna, hogy az európai iskolás és óvodás gyermekek minden nap friss gyümölcsöt kapjanak. Az EP a program részeként előnyben szeretné részesíteni a helyi termelőktől származó és szezonális gyümölcsöket. Ez azért is fontos, mert az Egészségügyi Világszervezet szerint egy 11 év alatti gyermeknek legalább 400 gramm gyümölcsöt vagy zöldséget kellene fogyasztania naponta. A fentiek alapján érthetetlen, hogy miközben Brüsszel prioritásként kezeli a gyermekek napi étkezésének hazai termesztésű gyümölcsökkel és zöldségekkel való kiegészítését, addig Magyarországon hagyják kárba veszni a feleslegesnek mondott almát.

Kérdezem tehát államtitkár úrtól: miért pazarolta el az agrártárca az idei almatermés 15 százalékát ahelyett, hogy azt az EU elveivel megegyezően az iskolás gyermekeknek juttatta volna? Szándékozik-e a tárca az EU iskola-gyümölcsprogramjának mintájára a magyarországi gyermekek számára mindennap friss gyümölcsöt és zöldséget biztosítani az egészséges táplálkozásra való nevelés jegyében?

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 178 2009.05.04. 2:02  177-180

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint már Molnár Csaba miniszter úrnak is jeleztem, a Pécs és Budapest viszonylatában közlekedő vonatok jegyértékesítési rendszerében számos megmagyarázhatatlan furcsaság tapasztalható. Érthetetlen és logikátlan, hogy miképpen lehet drágább egy gyorsvonatra szóló jegy az intercityre szóló jegynél, pedig előbbi lényegesen hosszabb menetidő alatt teszi meg ugyanazt a távolságot.

Ennél is ésszerűtlenebbnek tűnik az a tény, hogy több Pécs és Budapest között közlekedő IC-járatra nem értékesítenek helyjegyet, csak pótjegyet, ami sok kellemetlenséget és sok fölösleges bonyodalmat okoz. Csak a nyomaték kedvéért megismétlem: helyjegy nélküli intercityjáratokról beszélek. Pótjegyből viszont többféle is létezik, amiket még a jegykezelők sem tudnak értelmezni, hogy melyik melyik kocsiba szól. A másodosztályra jegyet váltó utasok egy részének kizárólag az első osztályon jut ülőhely, amiről egyébként nem is derül ki egyértelműen, hogy az nem másodosztályú. Mindamellett a szűk vasúti kocsikban helykeresés céljából közlekedni - főleg csomagokkal megrakodva - szinte lehetetlen. Ezáltal, ha elegendő ülőhely is áll rendelkezésre, akkor sem biztos, hogy az utasok keresztül tudnak törni a zsúfolt vasúti kocsikon az ülőhelyek megtalálása végett.

Kérdezem tehát államtitkár úrtól: mivel magyarázza, hogy egy pótdíjas gyorsvonatra szóló jegy drágább az ugyanazon szakaszon közlekedő IC-re érvényes, helyet is biztosító jegy áránál. Az említett kellemetlenségeket elkerülve miért nem helyjeggyel lehet utazni bizonyos IC-ken?

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 164 2009.05.11. 2:06  163-167

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miképpen a legtöbb mezőgazdasági ágazat, így az állattartók, azon belül is a juhtenyésztők nehéz helyzetbe kerültek az elmúlt évek folyamán. Miközben Magyarországon a juhtenyésztők száma öt év alatt a tizedével csökkent, a hazai juhállomány maga is redukálódott. A magyar juhállomány 1,2 millió körüli, az anyajuhok száma 950 ezer, és számuk folyamatosan csökken. Az idei mintegy 800 ezer magyar bárány közel 40 százaléka kerül külföldi piacokra, elsősorban Olaszországba, de Németországba és Ausztriába is. Sajnos, idén a magyar bárányok értékesítési árai az európai uniós átlagnál 15-20 százalékkal alacsonyabbak. Karácsony táján még 700-750 forint körül mozgott a bárány kilónkénti ára, a húsvéti ünnepeket megelőző időszakban ez az ár már többnyire 600 forint alá zuhant.

Romániában, szemben a hazai tendenciával, a tavalyi évben 11 százalékkal nőtt a juhállomány. Tekintettel az állatállomány növekedésére, a magyar bárányexport legfőbb riválisának Románia számít, a hazánkon keresztül Olaszországba exportált bárányoknak ugyanis a hazainál olcsóbb a felvásárlási ára. A magyar piacra beérkező román bárány jelentéktelen mennyiségű, a Romániából Magyarországon keresztül az olasz piacra szállított bárány viszont rontja az exportlehetőségeinket.

Kérdezem tehát államtitkár úrtól: milyen lépéseket tesz a juhtenyésztő ágazat fellendítése, valamint a hazai juhállomány gyarapítása érdekében? Hogyan tudja erősíteni a magyar bárányexportot külföldi vetélytársaival szemben?

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 187 2009.05.18. 2:12  186-190

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt időszakban bekövetkezett aszály sorscsapásként érte a növénytermesztőket. Az aszálykárok mértéke óvatos becslések szerint is több tíz milliárd forintra rúg. Ennek következtében az ország egyes részein - így elsősorban az Alföld középső és déli részein - az előző évhez képest akár 30-50 százalékos terméskiesés várható. Államtitkár úr is úgy nyilatkozott, hogy a piacon már érzékelhető a rendkívüli időjárás hatása, megélénkült a kereslet a tavalyi készletek iránt.

Az aszály miatt súlyos gondokat fog okozni a gazdák számára a kukorica és a napraforgó gyomosodása is, mert a csapadékihány következtében a kijuttatott gyomirtó szerek nem tudták kifejteni hatásukat. A 2008. évi CI. törvény alapján az idei évtől a gazdálkodó szervezeteknek vagy egyéni vállalkozónak minősülő mezőgazdasági termelőknek, valamint azoknak az őstermelőknek, akik a kárenyhítési hozzájárulás fizetésére kötelezettséget vállaltak, kötelezően be kellett lépniük a Nemzeti Kárenyhítési Alapba. Az, hogy ez a rendszer mennyire lesz hatékony a gyakorlatban, az aszálykárok rendezése kapcsán derül majd ki.

A természet szeszélye mellett azonban pénzpiaci folyamatok is nehezítik a növénytermesztő gazdálkodók helyzetét. Mint ismeretes, az agrártárca a gyenge forintárfolyamra való hivatkozással idén megvonta a kiegészítő nemzeti támogatást a növénytermesztőktől.

Kérdezem az államtitkár urat, lát-e garanciát arra, hogy a Nemzeti Kárenyhítési Alapon keresztül megtérül a gazdákat ért aszálykár. Megváltoztatja-e az álláspontját az agrártárca a növénytermesztő kiegészítő nemzeti támogatás ügyében?

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
219 170 2009.06.29. 2:00  169-172

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A mezőgazdasági termelők gazdaságátadásához nyújtandó támogatás, közismert nevén az agrárnyugdíj ügyében már többször felszólaltam a tisztelt Házban. Meggyőződésem szerint ugyanis a hazai mezőgazdaság jövője szempontjából tragikus az a tény, hogy Magyarországon az európai uniós átlaghoz képest elképesztően alacsony a 35 évnél fiatalabb gazdálkodók aránya. A korai agrárnyugdíj esetében mindössze 61 kérelem érkezett 406 millió forint támogatási igénnyel, és csupán 36 darab került kedvező elbírálás alá, összesen 320 millió forint támogatási végösszeggel, ami arra utal, hogy túlságosan szigorúak a feltételek.

Az egyik komoly hátránya a jelenlegi szabályozásnak, hogy ezzel a lehetőséggel nem élhetnek a családi gazdaságokban. Az állattenyésztéssel foglalkozók helyzetét az nehezíti, hogy csak a termőföldalapú gazdaságok átruházása illetékmentes. A másik, a korszerkezetváltást elősegíteni kívánó támogatási forma a fiatal mezőgazdasági termelők számára nyújtandó támogatás esetében némileg több sikeres pályázó volt. A birtokátadási támogatást, azaz a korai agrárnyugdíjat tehát újra kell gondolni, de említhetném akár a tejágazatot, a területalapú támogatást vagy az agrárkárok enyhítését érintő kérdéseket is, hogy az európai uniós pénzeket, szemben a mostani gyakorlattal, a lehető legjobb arányban hívjuk le.

Kérdezem az államtitkár úrtól: milyen intézkedésekkel kívánja elősegíteni az FVM a hazai gazdálkodók korfájának optimális irányba történő megváltoztatását?

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
219 262 2009.06.29. 5:55  261-264

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tizennyolc éve annak, hogy hazánk területét elhagyta az utolsó orosz katona is, véget ért a több mint négy évtizedes "ideiglenes" szovjet megszállás, ami a felmérhetetlen szenvedéseket, erkölcsi és anyagi károkat okozó kommunista diktatúra fenntartásának feltétele volt. Mondhatjuk, egy korszak zárult le azon a napon. Ennek jelentőségét az Országgyűlés törvénybe is foglalta.

Az ország szabadsága visszaszerzésének jelentőségéről és a magyar szabadság napjáról szóló 2001. évi XVII. törvény 1991. június 19-ének, az utolsó idegen megszálló katona hazánkból történt eltávozása napjának emlékére június 19-ét nemzeti emléknappá, szabadságküzdelmeink vívmányának, a kivívott szabadság tiszteletére, június hó utolsó szombatját pedig a magyar szabadság napjává nyilvánítja.

A magyar nép függetlenség és szabadság iránti vágya történelmünk során számtalanszor megmutatkozott. Elődeink önfeláldozásának és elszántságának köszönhetően jutottunk el addig, hogy idegen megszállás nélkül, szabad országban élhetünk. Nagy kincset kaptunk ezzel vissza, amiért az illetékesek főhajtást érdemelnek.

Lezárult tehát egy korszak, de mondhatjuk-e, hogy az utolsó orosz katona távozásával befejeződött Magyarországon is a második világháború? Egy háborúnak ugyanis csak akkor van igazán vége, ha a hősi halottakat tisztességesen eltemetik, emléküket méltóképpen őrzik, hiszen ők a hazáért, a szabadságért életüket áldozták. Ebben a tekintetben még van feladatunk bőven, különösen a mai határainkon túl hősi halált halt honfitársaink esetében. És a hőseinkre való méltó megemlékezés nem merülhet ki szavakban, a szavakat tetteknek is kell kísérniük.

Még vannak a hősök végtisztességének megadása iránt elszánt emberek. Itt a hangsúly inkább a "még" szócskán van, hiszen ők azok, akik a bajtársi, testvéri vagy gyermeki kötődés okán is kötelességüknek érzik a hősök kilétének felderítését, sírjaik megjelölését, emlékmű állítását. De az ő erőfeszítéseik 70-80 évesen már inkább makacs elszántságuknak, semmint fizikai erőnlétüknek tudható be.

Oda kellene figyelni az illetékeseknek arra, hogy ezt az áldozatkész munkát támogassák anyagilag is, hiszen ennek a munkának jelentős financiális vonzata is van az adatgyűjtés, kétkezi munka, megemlékezések szervezése mellett, amit civil adózásokkal nem lehet teljesen lefedni. Örömmel fogadtuk a 94/2008-as kormányrendeletet, amely a Magyar Köztársaság kormánya és Románia kormánya között a romániai magyar hadisírok és a magyarországi román hadisírok jogi helyzetét rendezi. Sok múlik azonban a végrehajtáson, a román és magyar félen egyaránt, ami egyelőre még nehézkessé teszi a korábbi problémák tényleges kiküszöbölését. Ilyen gondokkal küzd a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság is, élén tordai vitéz Pataky Józseffel, illetve budapesti képviselőként dr. Cech Vilmossal pedig alkalmasságukat, tenni akarásukat már számtalanszor bizonyították.

(19.10)

40 emlékhely szerepel a nyilvántartásukban, ahol a tordai csata több mint 2500 áldozata nyugszik.

Ha csak az utóbbi éveket említjük, 2004-ben, a tordai csata 60. évfordulóján állítottak emléket az ótordai honvéd sírkertben nyugvó hősi halottaknak: 2005-ben Aranyosegerbegyen, Aranyosgerenden, Aranyosgyéresen, Felsődetrehemben; 2006-ban Kolozsboson, Nyírmezőn, Torockószentgyörgyön; 2007-ben ismét Aranyosgerenden, továbbá Magyarszováton, Nagyenyeden és Tordatúrban; 2008-ban Bonchidán, Krasznán és Tordaszentlászlón, az idén pedig Komjátszegen, Margittán, Mészkőn és Sinfalván állítottak, illetve állítanak emléket hősi halottainknak.

Idén került sor a tordai csata kezdetének 65. évfordulója alkalmából ismét Tordán egy megemlékezésre a honvéd sírkertben szeptember 12-én. Ennek példája jól mutatja, hogy az emlékhelyeket nem elég létrehozni, azokat gondozni is kell; esedékes a vésett betűk, a kerítés újrafestése, virágok, növények gondozása, újak ültetése. Ez szintén igényel anyagi erőforrásokat is a helybéliek áldozatvállalása mellett. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Egy pillanat, ezt még befejezem!

"Ott voltam mellette. / A nagy harci zajban / Feje felett fán / Megszólalt egy kuvik. / 'Bolond babona' - mondom, / Ő azonban rálőtt / A géppisztolyával, / Hogy annak hangjával / Némítsa magában / Amit úgyis tudott: / Ma lesz hősi halott. / ... / Lehet, elkorhadt már /Kicsi fakeresztje, / Nevét elfeledték, / Elporladt a teste. / Azonban gyakorta, / Nehéz éjtszakákon, / Mikor a szememet / Kerüli az álom, / Hajnal főhadnagyot / Magam előtt látom."

Így emlékezett meg édesapám a hősi halált halt Hajnal István főhadnagyról, aki sok bajtársával együtt adta életét a hazáért, szabadságunkért. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
224 167 2009.09.28. 2:08  166-169

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! 2008. október 7-én "Mit kíván tenni annak érdekében, hogy az Ormánság ne legyen elzárva a külvilágtól?" című, K/6479. számú, írásbeli kérdésemben már jeleztem a közlekedési tárca akkori minisztere felé, hogy a vezetékes telefon- és ezzel együtt az internetszolgáltatás végveszélybe került az Ormánságban. Miniszter úr így válaszolt írásbeli kérdésemre: "A szerződések meghosszabbításával egyidejűleg külön megállapodást írtunk alá a szolgáltatókkal, amelyben a szolgáltatók kötelezettséget vállaltak arra, hogy az ország hátrányos helyzetű településein is fejlesszék a szélessávú szolgáltatást."

Dr. Szabó Pál miniszter úr ígérete azonban pusztába kiáltott szó maradt, hiszen az Ormánságban a szélessávú szolgáltatások fejlesztésére nem került sor, az internet-hozzáférés több helyen megszűnt. Emellett immáron több településen, így például Kákicson még a vezetékes telefonszolgáltatás sem elérhető. A Gyurcsány-Bajnai-korszak kirívóan vidékellenes lépései, vasúti szárnyvonalak felszámolása, a kisiskolák, a kistelepülési posták megszüntetése már eddig is felért egy hadüzenettel a magyar vidék számára. Kérdezem államtitkár úrtól: ön szerint az Ormánságban már a telefonálás is felesleges luxus? Ha nem, akkor mit kíván tenni annak érdekében, hogy elérhető legyen mindenki számára a vezetékes telefon és az internet? Mielőtt szóvá tenné államtitkár úr, hogy egyszer már írásban válaszolt ezekre a kérdésekre, el kell mondanom, az ismételt kérdésfeltétel oka az, hogy az érintettek tiltakoztak a miniszteri válasz ellen, amit mintegy 150 aláírással is kifejeztek.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
226 67 2009.10.05. 3:04  66-72

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel a nyerstej felvásárlási ára egy év alatt 50 százalékkal esett vissza, így az már a tejtermelők önköltségi árát sem fedezi. Magyarországon gondot jelent a tejágazat számára többek között az is, hogy nagy mennyiségben érkezik külföldről a hazainál javarészt gyengébb minőségű tej, illetve tejtermék. Szakértők már 30 százalék körülire teszik az import részesedését. Ez a tény tovább szűkíti az amúgy is válságos helyzetben lévő magyar tejtermelők piaci lehetőségeit. Az agrártárca nem szigorítja a külföldről hazánkba áramló tejtermékek minőség-ellenőrzését, holott egy írásbeli kérdésemre adott válaszában miniszter úr maga ismerte el, hogy a külpiacról érkező termékek elenyésző része tartozik a prémium kategóriába, döntően a kommersz, alacsony árfekvésű termékek képezik a behozott termékek többségét.

Az FVM kizárólag az EU illetékes bizottságára mutogat, saját felelősségét nem ismeri el. Pedig a szaktárca felelősségét is felveti az a kérdés, hogy miképp lehetnek a szlovák, a lengyel, az osztrák tejtermékek az importköltségekkel együtt is olcsóbbak magyar versenytársaiknál. Kérdés, hogy megad-e minden lehetséges támogatást a minisztérium a hazai gazdák versenyképességének biztosításához, megtesz-e mindent az FVM a külföldi cégekkel szemben kiszolgáltatott magyar tejtermelők védelmében.

Miközben e kérdésekre keressük a választ, 126 millió forintos közbeszerzési eljárás keretében a hazai tejfogyasztást ösztönző marketing-akciósorozatot indított az agrártárca. Az ebből a pénzből létrehozott honlapon egyebek mellett egy bájos tehénkével lehet trambulinon ugrálni, továbbá megtudhatjuk a Böbének hívott állatkáról, hogy attól lesz különösen friss a hazai tej, ha a tehenek is frissek. S ha ez még mindig nem lenne elég, játszhatunk a bociamőba, a tehénboksz vagy az űrtehenek fantázianevű online játékokkal is.

A hazai tejágazat problémáit valószínűleg Böbe tehén és a kissé infantilisre sikerült honlap sem fogja megoldani. Amennyiben a hazai tejtermelők helyzete nem javul, akkor Böbe tehén és magyarországi társai is a vágóhídon fogják végezni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Milyen érdemi lépéseket kíván tenni az agrártárca a hazai tejipar teljes összeomlásának megakadályozása érdekében?

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
226 71 2009.10.05. 1:04  66-72

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Kérem, vegyék komolyan ezt az ügyet. Azzal, hogy a honlapon szereplő tehénkétől "tejminátor" koktélt lehet rendelni, egészen biztosan nem fog megoldódni az ágazat problémája.

Engedje meg, hogy szó szerint idézzek az idei költségvetés törvényjavaslatából: "Az 'Igyál tejet' program piacszabályozó jellege mellett a hátrányos helyzetű gyermekek étkeztetését elősegítő szociális intézkedésnek tekinthető. Az iskolatejprogram az EU-n belül is támogatott tevékenység. A nemzeti kiegészítő támogatás 2010. évi összege 400 millió forint." Zseniális! Úgy vesznek el, mintha adnának, ugyanis a 2009. évi támogatás 900 millió forint volt.

Államtitkár Úr! Csak emlékeztetni szeretném, hogy az Orbán-kormány ideje alatt erre egymilliárd forintot biztosítottunk. Válaszát nem tudom elfogadni. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
229 152 2009.10.08. 3:27  1-185

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A 2010. évi költségvetés agrárfejezetének tárgyalása kapcsán természetesen elsődleges kérdés a támogatás összege, nagysága és kifizetésének várható időpontja. Mint már előttem felszólaló képviselők is jelezték, az FVM költségvetésének főösszege az elmúlt négy évben folyamatosan csökkent. 2007-ben 384 milliárd forint volt, 2008-ban 344 milliárd forint, 2009-ben 331 milliárd forint, 2010-ben 269 milliárd forint várható. Azt hiszem, ezzel választ adtam Szabó Lajos képviselőtársam felvetésére.

A nemzeti támogatások 2009-es 88 milliárd forintjával szemben 2010-re 49 milliárd forint az előirányzat. Megjegyzem, már a 88 milliárd forint sem érte el az EU által engedélyezett értékeket. Hasonló a helyzet az "Igyál tejet" program esetében. A 2009-es 900 millió forinttal szemben 2010-re 400 millió forint az előirányzat.

A korai nyugdíjba vonulásra a 2009. évi előirányzat még 324 millió forint volt, ez 2010-re még a tizedét sem éri el, 30 millió forint lesz. Itt megjegyzem, hogy a 2011. évi irányszámra 15,6 millió forintot írtak be. Nem tudom, honnan vették ezt a számot. Volt régen egy olyan mondás, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék. Remélem, nem a nyugdíjasokra gondoltak az MSZP-sek. Az EMGA-ból finanszírozott számlaelszámolásból kiderül az is, hogy míg a Cseh Köztársaságban korengedményes nyugdíjazásra több mint 1,5 eurót használtak fel, addig Magyarország esetében ezen a soron nulla forint szerepel. Teljesen egyértelmű, hogy még az EU által engedélyezett nemzeti részt sem használjuk fel. Nem tudom, kinek az érdeke ez.

Idő hiányában - ugyanis idén már az SZDSZ is ellenzéki szerepben tetszeleg - csak egy konkrét esetben világítok rá, mennyire tehetetlen a jelenlegi kormány az EU-s lehetőségek kihasználásában. Az iskolagyümölcs-program esetében az EU-keret teljes kihasználásához látszólag 260 millió forint szükséges. Azonban jó volna tudni az illetékeseknek, hogy a más tagállamok által fel nem használt támogatások felosztásra kerülnek azon tagállamok között, amelyek jelezték, hogy szándékukban áll többet felhasználni a számukra eredetileg kiutalt támogatásnál. Az alma esetében igencsak indokolt lenne valóban minden lehetőséget kihasználni, és nem arra hivatkozni, ráadásul tévesen, hogy a 260 millió forinttal már kihasználjuk a teljes EU-keretet.

Mint ahogy az előttem felszólalók, ellenzéki képviselők, a törvényjavaslatot én sem támogatom. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

(15.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
230 84 2009.10.09. 5:53  1-163

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló T/10679. számú törvényjavaslat kapcsán én idő híján mindössze két, mezőgazdaságot érintő módosítás visszásságára hívom fel a figyelmet.

Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény 82. és 110. §-ának módosítása a részletes indokolás szerint - idézem - "az erdővédelmi járulék, az erdőgazdálkodási bírság és az erdővédelmi bírság bevételek költségvetési törvény szerinti központosított bevételként történő elszámolásáról rendelkezik, a hatályos törvények közötti összhang megteremtését szolgálja".

(11.40)

Igen, ezt viszont éppen a 2010. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat teszi szükségessé. Annak ugyanis az első számú melléklete a központosított bevételek között sorolja föl az erdőfenntartási járulék áthúzódó befizetését - mintegy 50 millió forintot -, az erdővédelmi és erdőgazdálkodási bírságot - 100 millió forint - és az erdővédelmi járulékot - 50 millió forint - mint erdészeti bevételt. A módosítással érintett járulék és az említett bírságok a jelenlegi törvény szerint az erdőgazdálkodásban maradnak, az erdő védelmét, az erdőgazdálkodást szolgálják, nagyon helyesen. Hangsúlyozom, ez a törvény idén született, és az eredeti szándéka szerint nyilván nem véletlenül fogalmazott így.

A 110. §-t idézem, ami módosításra kerül majd: "Az erdőgazdálkodási és erdővédelmi bírság a miniszter által vezetett minisztérium költségvetési fejezetének bevétele. A befolyt erdőgazdálkodási és erdővédelmi bírságot felerészben az elrendelt erdőgazdálkodási tevékenységek finanszírozására, felerészben nyilvános pályázat útján a biotikus és abiotikus erdőkárok megelőzésére, felszámolására, erdészeti szakmai továbbképzések, szakmai és tájékoztató kiadványok támogatására kell fordítani." Talán célszerűbb lett volna a költségvetési törvényt olyan formában elfogadni, hogy koherenciazavar ne keletkezzen, és akkor az említett módosításokra nincs is szükség.

A törvényjavaslat módosítja a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvényt is. A termőföldről szóló törvény értelmében jelenleg a földvédelmi járulék felét kell fizetni, ha a termőföldet engedély alapján, és annak megfelelően a) mezőgazdasági tevékenység céljára, b) haltenyésztésre is alkalmas víztározó létesítésére hasznosítják, és a járulék 50 százalékkal növelt összegét kell megfizetni, ha öntözésre, illetőleg talajvédelmi létesítményekkel berendezett termőföldet hasznosítanak más célra.

A törvényjavaslat ezt kiegészítené azzal, hogy a járulék negyedét kell fizetni, ha a belterületbe vonást a helyi önkormányzat legalább 15 új munkahely megteremtését eredményező beruházás megvalósulása érdekében kezdeményezi. Nagyon ügyes! Kicsit azért átlátszó. Nekem a sukorói ügy jut ezzel kapcsolatban eszembe. Fontos dolog a munkahelyteremtés, de éppen a termőföld védelméről szóló törvénybe egy olyan kitételt tenni, ami annak fogyását szolgálja, nem túl elegáns. Egy kis jó szándékkal lehetne a munkahelyteremtést és a föld védelmét is támogatni egyszerre, nem pedig egyiket a másik rovására. Tudomásul kellene venni, hogy a termőföld az ivóvíz után a legértékesebb kincsünk. Ennek megfelelően kellene megbecsülnünk is, vagyis megtartanunk. Sőt, lehetőség szerint pótolni kellene az elveszett külterületeket, és mondjuk, azt támogatni, aki ilyen céllal teremt munkahelyet.

Még egyszer mondom: a termőföld védelméről szóló törvény elnevezésének megcsúfolása az, hogy a törvényjavaslat értelmében a 23. § éppen egy olyan bekezdéssel bővülne ki, ami a termőföld csökkenésének felgyorsulását eredményezné. Ezt támasztja alá az Agrárgazdasági Tanács ajánlásai között szereplő 5. pont, amit szó szerint idézek: A termőfölddel való célszerű gazdálkodás nemzeti ügy. A túlzott mértékű földkivonás veszélyezteti az agrárgazdaság termelő alapjait, a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek exportját. Fontosnak tartjuk tehát, hogy az agrárkormányzat a többi érintett tárcával együttműködve tegyen meg minden lehetséges szabályozási, jogi lépést annak érdekében, hogy a termőföldkivonások, művelésiág-változások csak a távlatos nemzetgazdasági érdekek figyelembevételével történhessenek.

A Bajnai-csomagot megalapozó törvényjavaslatot nem támogatjuk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
230 108 2009.10.09. 0:18  1-163

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Herbály Imre képviselőtársamnak mondom: tudomásul kellene venni, hogy a termőföld az ivóvíz után a legértékesebb kincsünk, ennek megfelelően kellene megbecsülnünk is - vagyis megtartanunk.

Köszönöm elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 162 2009.10.12. 1:58  161-164

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint a "Kérdések a vízgazdálkodás kapcsán" címmel Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez intézett írásbeli kérdésemre adott miniszteri válaszból is kiderül, hazánk mezőgazdasága jelentős hátrányt szenved természetes vízkincsünk csekély mértékű kihasználtsága miatt.

(16.30)

Gráf miniszter úr a válaszában többek között kifejtette, hogy a versenyképes hazai agrártermelés érdekében célszerű lenne az öntözött területeket 180 ezer hektárra növelni. Ehhez képest a vízjogilag engedélyezett közel 207 ezer hektárnyi öntözhető területből idén mindössze 78 ezer hektáron folyik öntözéses gazdálkodás, ami még a tavalyihoz képest is 9 ezer hektárnyi csökkenést jelent, pedig megfelelő vízgazdálkodási tervvel az idei aszály okozta károk is mérsékelhetők, megelőzhetők lettek volna.

Szabó Imre miniszter úr figyelmét is erre hívtam fel egy írásbeli kérdésemmel. A miniszter úr többek között így válaszolt: nem mulaszthatom el megjegyezni, hogy az öntözésre berendezett területek, az öntözési kapacitások kihasználhatósága jelentősen alatta marad a lehetőségeknek.

A hazai növénytermesztők helyzete már amúgy is válságos, hiszen a megszorítások jegyében az úgynevezett gofr-növények esetében mintegy 33 milliárd forinttal csökkent a kiegészítő nemzeti támogatás keretösszege.

Kérdezem ezért az államtitkár urat: milyen tervei vannak a környezetvédelmi és vízügyi tárcának arra nézve, hogy hazánk természetes vízkincsét felhasználva növekedjen az öntözött termőföldek összterülete?

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 150 2009.10.13. 1:18  135-215

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Paizs József képviselőtársam hozzászólása után szerettem volna nyomni kétpercest, de késtem egy kicsit. Neki szeretnék válaszolni. Ő a világválságra hivatkozott, hogy nagy gazdasági válság van, és úgy nézzük ezt a jelentést. De ha visszanézünk, mondjuk, 2007-re, akkor még ez a válság nem volt. A bizottság 2008. április 30-i határozatában, amely arról szól, hogy az EMGA által finanszírozott vidékfejlesztési intézkedések terén tett kiadásokra 2007-ben mennyi forint vagy euró számolható el, ha ezt nézzük, és megnézzük a Cseh Köztársaságot, ott azt látjuk, hogy 188 millió eurót használtak fel, míg Magyarországon 178 millió eurót. Vagyis mi 10 millió euróval kevesebbet használtunk fel akkor. Tehát ezen igenis el kellene gondolkodnunk, hogy mi az oka. És Magyarország szerintem sokkal inkább mezőgazdasági jellegű, mint Csehország. Ha belemegyünk a részletekbe, és csak egyet szeretnék kiemelni, a korai nyugdíjazást, míg Csehországban felhasználtak 2 millió eurót, nálunk ez nulla forint volt.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 176 2009.10.13. 9:23  135-215

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaink! Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény 2. §-ában szereplő kitételeknek megfelelően a kormány kialakítja és a KSH-val közös felelősségben a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter útján az Országgyűlés elé terjeszti az agrárgazdaság helyzetéről, a mezőgazdasági termelők jövedelemviszonyairól, a főbb agrárpolitikai célok megvalósulásáról, a megtett intézkedésekről, valamint a költségvetési támogatások felhasználásáról szóló jelentést.

A jelentésről az Agrárgazdasági Tanács is véleményt készít, amit a beterjesztéssel egyidejűleg nyilvánosságra is hoz. Az agrárgazdaság 2008. évi helyzetéről szóló J/10528. számú jelentés ennek a törvényi elvárásnak felel meg, ennek az általános vitája folyik most. Szintén az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény 1. § (1) bekezdésében ez áll: "A központi költségvetés évenkénti elfogadása során az Országgyűlés biztosítja, hogy a 2005. évi költségvetési törvény szerinti támogatási összeghez képest az agrárgazdaság nemzeti hatáskörben nyújtandó támogatása - beleértve az Európai Unió által biztosított közvetlen termelői támogatás nemzeti kiegészítését is; továbbiakban a nemzeti agrártámogatás - reálértéke a támogatások kiegyenlítődésének időpontjáig megőrzésre kerül." Eddig az idézet.

Az Agrárgazdasági Tanács véleményében pedig ez olvasható. "A kormány a korábbi évekkel szemben 2008-ban nem biztosította a nemzeti agrártámogatások reálértékének megőrzését". Paizs József képviselőtársam figyelmét is szeretném erre fölhívni - meg arra, amit most fogok mondani.

Ez a KSH által megadott fogyasztói árindexből számított 23,34 százalékos korrekciós tényezővel számítva 2008. évben minimálisan 196,1 milliárd forint kifizetésével valósult volna meg, ezzel szemben csupán 153,87 milliárd forint került kifizetésre. Ugyanakkor megállapítható, hogy az agrár- és vidékfejlesztésre fordítható támogatási előirányzatok bruttó értéke, az EU által finanszírozott összeget is figyelembe véve a 2005. évi 328,36 milliárd forintról 2008-ra 442,95 milliárd forintra nőtt. Meg kell jegyezni, hogy az említett 153,87 milliárd forint még a bázishoz viszonyítva is - ami 159 milliárd forint - csökkenést mutat az egyébként elvárt növekedéssel szemben; tehát csökkent, és nem növekedett. 2009-ben ez várhatóan 134,5 milliárd forint lesz, 2010-ben már csak 87,4 milliárd forint a költségvetésben betervezett összeg, vagyis az adott időszakra előírt növekedés helyett folyamatosan csökken a nemzeti agrártámogatások értéke. Még egyszer visszatérek a kitételhez. Mit ír? "A nemzeti agrártámogatás reálértéke a támogatások kiegyenlítődésének időpontjáig megőrzésre kerül." Nem hogy reálértéke, a rendes összege, tehát a 159 milliárd forinthoz képest lecsökken 87,4 milliárd forintra - közel 50 százalékos a csökkenés.

Az agrár- és vidékfejlesztésre fordítható támogatási előirányzatok tényleges bruttó értéke egyébként 426,25 milliárd forint, szemben az Agrárgazdasági Tanács véleményével - tehát hibásan írta - szereplő 442,95 milliárd forinttal, ami a tervezett volt. Az iskolatej, a korai nyugdíjazás s a többi tekintetében a jelentésből is kitűnik, hogy valóban nem használjuk ki az Európai Unió által biztosított lehetőségeket, hiszen nemhogy nem növekszik, hanem drasztikusan csökken a nemzeti agrártámogatás reálértéke.

Két agrárjelentés összehasonlítása is tanulságos lehet, például az osztatlan közös tulajdon esetében. A 2006. évi agrárjelentésben ez áll, érdemes figyelni: "Az osztatlan közös tulajdon megszüntetésének földhivatali végrehajtásáról szóló 3/2006. FVM-utasítás részletesen szabályozta a földhivatalokhoz érkező tárgybeli kérelmek egységes intézésének lépéseit. A feladat megoldására a 2006. évi költségvetési törvény 1080 millió forintot irányzott elő, amelyből 200 millió forint zárolásra került, így 880 millió forint, valamint a kommunikációs költség címén keletkezett 3,8 millió forint maradvány és a 2005. évben kötelezettséggel terhelt maradvány 502,6 millió forint, összesen 1386,4 millió forint állt a földhivatalok rendelkezésére.

A földhivatalok 2006. január 1-jétől december 31-éig 13 540 földrészlet előkészítését hajtották végre. Területe - és ez a szám érdekes, tehát 2006-ról beszélünk - 345 409 hektár. A 63/2005. számú kormányrendeletben meghatározott egységárakon 1421,9 millió forint értékben - 103 százalék - teljesítették a feladatot a földhivatalok. Az öt évre tervezett munka készenléte időarányos. Tehát 2006-ban, két évvel ezelőtt még úgy volt, hogy az osztatlan közös tulajdont öt év alatt meg tudjuk szüntetni.

Nézzük, hogy az idei agrárjelentésben mi áll: "A földhivatalok a 2008. évben is folytatták a földrendező és földkiadó bizottságról szóló 1993. évi II. törvény 12/F. §-ában az annak végrehajtására kiadott 63/2005. számú kormányrendeletben foglaltak szerint a részarány-földkiadás során keletkezett osztatlan közös tulajdonok megszüntetésére irányuló eljárásokat. Ennek keretében a 2008. évben elvégzett feladatok a következők voltak. 2248 darab, 40 017 hektár összterületű - még egyszer fölolvasom, hogy 2006-ban 345 409 hektár volt - földrészlet földmérési és mezőgazdasági szempontú előkészítése." Az időarányos kifejezés nem véletlenül maradt ki az idei jelentésből, körülbelül 12 százalékot kitevő területű földrészlet esetében. Itt ugyanis ez mintegy 42 évet jelentene az 5 évvel szemben.

A 2010. évi költségvetést megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája során Herbály Imre képviselőtársam arra hívta fel a figyelmemet, hogy az Agrárgazdasági Tanács ajánlásainak ott idézett 5. pontját inkább az agrárjelentés általános vitája során mondjam el. Így az ő kérésének is eleget téve itt idézem. (Herbály Imre: Nagyszerű! - Gőgös Zoltán: Nagyon rendes vagy!) "A termőfölddel való célszerű gazdálkodás nemzeti ügy. A túlzott mértékű földkivonás veszélyezteti az agrárgazdaság termelőalapjait, a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek exportját. Fontosnak tartjuk tehát, hogy az agrárkormányzat a többi érintett tárcával együttműködve tegyen meg minden lehetséges szabályozási, jogi lépést annak érdekében, hogy a termőföldkivonások, művelésiág-változások csak a távlatos nemzetgazdasági érdekek figyelembevételével történhessenek."

Erre föl én azt mondtam neki: "Tudomásul kellene venni, hogy a termőföld az ivóvíz után a legértékesebb kincsünk, ennek megfelelően kellene megbecsülünk is, vagyis megtartanunk. Sőt, lehetőség szerint pótolni kellene az elvesztett külterületeket." És hogy miért mondtam mindezt el? Mert az osztatlan közös tulajdon problémájáról beszéltem.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

(17.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 220 2009.10.13. 4:53  220

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! "A béke bőséget terem, a bőség büszkeséget, a büszkeség megvetést, a megvetés háborút, a háború nyomort, a nyomor alázatosságot, az alázatosság békét." Nem véletlen választotta mottónak édesapám "Tűzözön" című második világháborús visszaemlékezésének az újtordai vártemplom márványtáblájára vésett gondolatokat. Voltak, akik ennek a körforgásnak a könnyebb, és voltak, akik a nehezebb szakaszaiból vállaltak részt. Az ő generációjuknak inkább a háborúkból s az azokat követő nyomorból jutott.

Október van. A magyar nemzet gyásznapján a magyar szabadságharc százhatvan éve, 1849. október 6-án Aradon kivégzett tizenhárom honvéd tábornokára, illetve a Pesten vértanúhalált halt Batthyány Lajosra, az első magyar felelős kormány miniszterelnökére emlékeztünk.

Az 1956-os forradalmunk is októberhez köthető. Mintegy két és félezer személy veszítette életét, a sebesültek száma pedig közel húszezer volt. A bukást követő megtorlások elől körülbelül negyedmillió magyar menekült Nyugatra. A forradalom itthon maradt résztvevőit tömegesen börtönözték be, sokukat kivégezték.

És éppen hatvanöt éve, 1944. október 8-án ért véget a tordai csata, ami szintén mintegy két és félezer áldozatot követelt. A hatalmas szovjet birodalom egész Európát le akarta rohanni. Mi, magyarok ebben a reménytelen helyzetben is felvettük a harcot, és áldozatokat hoztunk azért, hogy Európa ne bolsevizálódjon. A tordai csata érdeme az volt, hogy huszonöt napra leállítottuk ezt az előrehaladást, és Kárpátalján visszavonuló egységeink elkerülték a bekerítést és megsemmisítést. Egyedülálló teljesítmény volt a második világháborúban, hogy ha csak egy szűk hónapra is, de sikerült leállítani az akkori leghatalmasabb sereget. A szülőföld és a haza szeretete csodákra képes! Erről tanúskodik az a kollektív kitüntetés is, amelyik mind az első, mind a második világháborúban példa nélkülinek jelezte a Magyar Honvédség tordai teljesítményét: az egész zászlóalj nem hivatásos legénységi állományát egy rendfokozattal előléptették.

"Európa nyugata nagy hálával tartozik nekünk, mert ő nyugodtan fejlődhetett, művelődhetett, általunk védve és fedezve lévén szabadsága, vallása és polgárosodása. Mongol, kun, tatár, török, kozák, mind a mi keblünkbe meríté nyílját, kopjáját, golyóját, szuronyát. Történelmünk gygási alakban tünteti fel e csodás harczokat, melyeket a többi népek biztonságáért, a gyengék védelmeért, a hit és polgári szabadságért igazán cidi és rolandi hősiességgel folytatott nemzetünk.

(19.00)

Ezredéves történelmünk e nagy világérdekek védelmeért szenvedett vértanúság folytonosságában tündöklik. Alig van a világegyetemben nemzet, mely a közérdekekért és a népek üdveért, a közszabadság és hit biztonságáért annyit áldozott volna, mint a magyar."

Így ír Orbán Balázs Torda város és környéke című munkájában múltunkról, s mintegy látnokként akkori jövőnkről.

A Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság idén, a tordai csata 65. évfordulóján is méltó megemlékezést szervezett Tordán, a központi magyar temető honvédsírkertjében a hősi halottak emlékére, akik Döbrentei Kornél szavai szerint "nem haltak meg, válságos órán előjönnek, mert utóvédként előőrsei jövendőnknek".

"Lassan rám sötétedik az októberi est. Három év távlatában világítanak emlékeim. Még tiszták, élesek. Itt vannak körülöttem harcaink szereplői. Szinte fizikailag érzem őket, és folytatom velük abbamaradt beszélgetéseinket. Ők a leghűségesebb barátaim! A végső nagy útra is elkísérnek majd, hogy megkönnyítsék azt a számadást, amelyen ők már túljutottak.

Mind lassabban mozog a tollam. Sötétedik. Szobám árnyakkal van tele. Éjszaka lesz, a mi időnk. Elönt az emlékek fájó áradata. Befelé hullanak könnyeim.

Isten veletek, bajtársaim! Nyugodt álmotok legyen, jó éjszakát!"

Köszönöm.