Készült: 2024.03.28.21:12:24 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

54. ülésnap (2019.02.19.), 54. felszólalás
Felszólaló Szabó Szabolcs (független)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:03


Felszólalások:  Előző  54  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tehát akkor nem Szegedről, hanem Csepelről. (Derültség.)Az előttünk fekvő voltaképpen három törvényjavaslat összefüggésben kezeli azt a problémát, amit miniszter úr az expozéjában is felvezetett és a képviselőtársaim is hosszasan beszéltek már erről, a Corvinus működésének átszervezéséről. Voltaképpen nemcsak a felsőoktatásról szóló törvény módosítása és a Corvinus Alapítvány létrehozásáról szóló törvény kapcsolódik ehhez, hanem a vagyonkezelő alapítványokról szóló törvény megszavazása is. Csak most azt nem tárgyaljuk egyben. Emiatt picit értetlenkednék, mert voltaképpen ez összefügg. Értem, hogy annak van egy külön alpontja is, ami a családi vagyonkezelő alapítványokat is engedi majd létrehozni. Zárójelben megjegyzem: értem én a Mészáros család vagyonkezelő alapítványa létrehozásának indokát is, de mégiscsak ez így függ össze. De mivel nem együtt tárgyaljuk, azt én most nem is tárgyalnám, maradnék ennél a kettőnél.

Elöljáróban azt szögezzük le, hogy a magyar felsőoktatásnak a legnagyobb problémája jelen pillanatban a pénzhiány. Ezt mindenki tudja, aki benne van a felsőoktatásban. Mit csinál ez a törvénymódosítás? Kiemel a hazai felsőoktatási rendszerből egy intézményt, ennek az intézménynek valamilyen módon próbál a jelenleginél több pénzt adni  előzetesen leszögezve nekem az erről a véleményem, hogy nem stabilan tudja ezt hosszú távon biztosítani, de majd mindjárt erről részletesen beszélek , az összes többi egyetemet meg otthagyja a slamasztikában. Ez a probléma ezzel a rendszerrel.

(11.50)

A másik probléma: ha valaki úgy nyúl hozzá a felsőoktatáshoz, hogy nem rendszerben gondolkozik, hanem kiemel egy intézményt, azzal sok mindent elérhet, de hogy jót nem fog vele tenni, azt határozottan merem állítani.

Pósán László hivatkozott erre, hogy ezt most csak kipróbáljuk, és akkor majd ha beválik, akkor az milyen jó, merthogy a többi egyetemre is alkalmazható lesz. Mondjuk, akkor visszakérdeznék: és a kancellárok meg a konzisztóriumok esetében miért nem próbáltuk ki? Persze, mert akkor nem volt érdek. Itt sem az az érdek, mert ebből nem lesz nemzeti modell.

Miniszter úr is pontosan tudja, mert ha megnézzük, hogy ez mennyi nemzeti vagyon átadásával jár egy egyetem esetében, akkor az összes állami egyetem és főiskola esetében  nagyrészt ezek ma már egyetemek  ez olyan irdatlan mennyiségű összeg, ami nem áll rendelkezésre. Tízezer-milliárd forintos nagyságrendről kellene beszélnünk. Ha az összes, több mint 2 millió hektárnyi állami erdővagyont átadom, akkor sem jön ki a szám. Tehát ebből ilyen értelemben nyilván nemzeti modell nem lesz.

Jelen pillanatban a nemzeti modell a pénzhiány. Én is csak arra tudok hivatkozni, amit Hiller István is mondott: én is az ELTE-n vagyok egyetemi oktató, ráadásul pont egy ugyanolyan karon, csak a másikon, a TTK-n, ahol éppen tucatszámra rugdossák ki a kollégákat. Tehát lehet, hogy ezzel kéne első nekifutásra foglalkozni, ezért ezt csak szeretném jelezni.

Azt, hogy az átalakításnak mi a lényege, nagyrészt az előttem szólók már elmondták. Tehát létrejön egy alapítvány, az alapítvány kap vagyont, részben ingatlan vagyont, részben vagyonkezelőként állami tulajdonban lévő részvényeket kap, és az ezekből keletkező bevételekből meg saját bevételekből meg magánadományokból működne 2020-tól ez az intézmény.

Mi ezzel a probléma? Határozottan merem állítani, hogy ez a stabil és hosszú távú fenntartható gazdálkodásnak az alapjait nem biztosítja. Nagyon egyszerű ennek az oka. Ha megnézzük, hogy mennyi hozamot  esetünkben osztalékot  lehetett elérni ebből a MOL- és Richter-részvényekből álló pakettből az elmúlt tíz lezárt évben, akkor azt látjuk, hogy egy darab év volt a tízből, amikor annyit vagy többet értek el hozamként, mint amit a Corvinus állami támogatásként kap. Tízből kilenc évben kevesebbet kapott. Három év volt, amikor például a MOL-részvények után nulla forint osztalék járt.

Tehát az elmúlt tíz lezárt év adatai alapján biztosan állítható, hogy ez nem tekinthető stabilnak. Hogy a jövőben mi lesz, azt nem tudjuk. A gazdaságra az a jellemző  corvinusos kollégák jobban értenek hozzá, mint én geográfusként , hogy vannak konjunktúraciklusok, főleg az olajipar az, amely ennek a leginkább kitett. Lehet, hogy öt év múlva egyébként megint nulla forint lesz a MOL-osztalék. Hogy lehet akkor ezt kezelni? Pontosan tudja az előterjesztő is, hogy ez ilyen probléma, ezért hogy reagált rá? Beleírta a módosítóba, hogy persze, állami támogatás nem jár, de egyébként a minisztérium éppen valamilyen, a kettejük által megállapított feltételrendszer mentén mégiscsak adhat támogatást pont olyan célokra, mint amilyen célokra alapesetben az egyetem, egy állami egyetem megkapja az állami támogatását. Mert tudja nyilván az előterjesztő is, hogy előfordulhat olyan év, amikor ez nem lesz így.

Az ingatlangazdálkodásból meg nagyon vagyon nem fog bejönni, ez viszonylag egyértelmű. Az is egyébként egy nagy vagyonelem, merthogy ez a részvénypakett a február 4-ei névértéken 380 milliárd forintot ért, az ingatlan vagyon értéke nehezebben megbecsülhető, de mindenféleképpen százmilliárdos nagyságrend.

És akkor még egy dolgot ne felejtsünk el! Az ilyen, vagyongazdálkodással foglalkozó gazdasági szakemberek egy dolgot mindig meg szoktak említeni: ne feledkezzünk meg az inflációs hatásról! Azt szokták mondani, hogy meg kell nézni, hogy mennyi a maginfláció, és plusz 2-3 százalékot rá kell számolni éves szinten. Tehát tavaly 2,8 volt a maginfláció  bólogat Mellár úr, és örülök neki, mert ez az ő szakterülete inkább, mint az enyém , plusz ráteszem a 2-3 százalékot. Ez azt jelenti, hogy 5-6 százalékos éves hozamnövekedési ütemmel kell számolni, plusz az infláció most növekedési pályán van, tehát hosszabb távon még egy nagyobb hozamnövekedési ütemmel kell számolni. Ekkor lenne stabilan működő ez a rendszer  csak ezt nem tudjuk garantálni, ugye? Ez a probléma lényege. Tehát hogy igazából szerintem a hosszú távú stabilitás szempontjából ez nem kielégítő, és az egyetemek működésének ez egy nagyon fontos eleme, hogy stabilitást tudjon biztosítani, mert itt nem egyik hónapról a másikra születnek meg a döntések, mint mondjuk, az autóiparban. Mert egy autógyárban le lehet állítani a termelést, le lehet állítani egy műszakot, kevesebb autót lehet gyártani, el lehet bocsátani embereket, s a többi. De a felsőoktatás nem így működik. Ott előre kell gondolkozni, méghozzá évtizedekkel. Éppen ezért merem azt határozottan állítani, hogy ez a gazdálkodási modell nem jó, és rossz irányba viszik el szerintem a Corvinus működését.

A másik, hogy abból a szempontból is jelentős instabilitást visznek be a hazai felsőoktatási rendszerbe, hogy azt értem persze, hogy a Corvinusszal ezt önök nagyon jól leegyeztették, csak senki mással nem. Egy ilyen típusú átalakítást érdemes lett volna érdemi szakmai-társadalmi vitának kitenni. Az nem szakmai meg társadalmi vita, hogy önök leegyeztetnek valamit, és amikor bemegy a törvénymódosítás, akkor kiküldik egy e-mail-listára, hogy na, most hozzá lehet szólni. Ez egy olyan fajsúlyú átalakítás, amit a hazai felsőoktatás szereplőivel, meg azokkal a szakemberekkel, akik benne vannak, meg  ezt sokszor elmondtam már, de mindig kinevetnek ezért  a mindenkori ellenzékkel is érdemes lenne egyeztetni. Mert mint említettem, itt több évtizedre előre kell gondolkozni a felsőoktatásban, és azt, gondolom, önök sem gondolják, hogy harminc év múlva is önök lesznek kormányon, már csak formállogikai alapon sem.

A másik fő probléma ezzel az előterjesztéssel, hogy semmiféle garanciát nem nyújt arra vagy nem kínál, nem ír elő, hogy mit várunk el a Corvinustól annak fejében, hogy kap 380 milliárd forintnyi állami tulajdonú részvényt vagyonkezelésbe, és kap, mondom, pontosan nehéz ezt megmondani, de mindenféleképpen százmilliárdos nagyságrendű ingatlan vagyont. A probléma az, hogy ha egyszer ennyi pénzt meg vagyont odaadok egy egyetemnek, és azt mondom, hogy működj  idézőjelbe téve magánegyetemként, de én ezt nem tekinteném magánegyetemnek, mert az én adófizetői pénzem is ebben benne van, szóval, ez olyan nemzeti vagyon, amit így átadunk, tehát ez a nem tudom, minek nevezzem. Ez az állami magánegyetem, ilyen unortodox megnevezéssel. Az teljesen elvárható lenne szerintem, hogy valami követelményt írjunk elő. Mondjuk, azt például, hogy olyan arányban legyenek jelen az ösztöndíjas hallgatók, mint az előző félév felvételijén az egész országban a felsőoktatásban volt. Vagy írjunk elő egy konkrét számot. Nem tudom én, 1225  most hasamra ütöttem és mondtam egy számot , tehát valami garanciát azért illett volna beletenni, ugyanis nyilvánvaló, hogy az fog történni a Corvinuson, hogy a gazdasági kényszer miatt  hiszen bevételt kell termelnie az egyetemnek, főleg olyan évben, amikor az osztalék miatt a hozam alacsonyabb lesz  neki plusz, plusz, plusz tandíjas hallgató kell. Mit fog csinálni? Elkezdi növelni a tandíjas hallatók számát és arányát, az ösztöndíjasokat meg majd szépen elkezdi visszaszorítani. Ez mindenhol így működik az alapítványi iskolák esetében. Semmiféle garancia nincs, hogy hány százaléknak kell lenni. Megteheti. Maga a kancellár asszony be is jelentette, hogy a mostani 60-40 százalékos arányt ő meg akarja fordítani 40-60-ra. Ezt meg lehet tenni több módon: növeli a számát a tandíjas hallgatóknak, meg meg lehet úgy tenni, hogy csökkentem az ösztöndíjasokét. Plusz arra sincs semmiféle garancia, hogy amit ő vállalt, hogy nyújt majd ösztöndíjat hallgatóknak, hogy tandíjmentesen tanulhassanak, hogy azok mondjuk, magyar állampolgárok legyenek. Mert nyilván az ő helyükben én is azt csinálnám, hogy a legjobb külföldi hallgatókat ösztöndíjjal idehoznám a Corvinusra, mert ez a működés logikája. Így növeli az ő saját presztízsét hosszú távon, mert így tudja kitermelni az új feltörekvő tudósgenerációból a saját munkatársi bázisát, és így lesz még elismertebb, még elismertebb az egyetem. Sajnálatos módon ezt is megspórolták maguknak.

Aztán nagyon érdekes az, ahogy érvelt a miniszter úr meg a kormánypárti hozzászólók is, hogy az autonómiájukat még jobban biztosítjuk, merthogy szabadon alakíthatja a struktúráját az egyetem. És akkor a többi egyetem miért nem teheti ezt? Akkor ez logikusan fölmerül, hogy akkor a többi egyetemnél is el kellene kezdeni ezen gondolkodni.

(12.00)

Ráadásul itt tényleg nem valósul ez meg teljes mértékben, mert valóban  itt több előttem hozzászóló már elmondta , az egy dolog, hogy a kancellár helyett lehet gazdasági vezető is, ezt egyébként meg lehetne tenni a többi egyetem esetében is, de a rektor felé meg odaültetik ezt a bizonyos elnököt. Elvesznek rektortól döntési jogköröket, odaadják az elnöknek, a rektorkinevezésnél a személyi anyagokat majd az elnök fogja véleményezni, hogy kit nevezzenek ki rektornak, ahhoz mindig be kell adni egy anyagot, azt egyébként nem a miniszterelnök fogja kinevezni, mint a mostani rendszerben a Corvinusnál. Miért problémás ez? Mindenben egyetértési joga lesz az elnöknek, tehát nélküle semmit. Valóban, egyszerre három olyan ember lesz, aki képviselni tudja majd az egyetemet. Az egy vicces megoldás lesz jogi szempontból.

Visszatérve a lényegre: miért problémás az, ha a rektor jogköreit csökkentik? Azért, mert az egyetem egy oktatási, kutatási intézmény, az nem vállalkozás, nem arra jött létre, hogy pénzt termeljünk. A tudást kell valahogy bővíteni meg terjeszteni, ezért szokás az, hogy a rektorokat megválasztja az oktatók, kutatók közössége saját magából, abból a testületből, abból a közösségből, akik ott vannak, az egyetemi polgárságból, és ő irányítja így az egyetemet rektorként. Na most, ha a nyakára ültetek egy elnököt, akkor ennek a logikája meg fog változni, mert ott a pénztermelés lesz a lényeg.

Ha már itt sokat suzukiztunk, eszembe jutott egy japán példa ezzel kapcsolatban. Egyszer elment egy magyar forgatócsoport az Oszakai Egyetem magyar tanszékére, ha jól emlékszem, ’93-ban jött létre, és megkérdezte a riporter az ottani magyar tanszék vezetőjétől, hogy mondja már meg nekem őszintén, minek magyar tanszék Japánban, olyan messze vagyunk, nem sok közünk van egymáshoz. Elkerekedett szemmel nézett a tanszékvezető, mert látszódott, hogy nem érti a kérdést, és mondta, hogy de hát, jó napot, hát ez egy egyetem, itt mi mindennel foglalkozunk, hát ez a lényege az univerzitásnak. Tehát ez fog elveszni akkor, ha a rektor egy ilyen papucs orrán pamutbojt lesz, és egyébként mindent az elnök, a kancellár vagy a gazdasági vezető fog eldönteni.

Persze, itt szóba került az, hogy igen, a közalkalmazotti státusz megszűnik, a jubileumi jutalmak ötéves átmenet után megszűnnek s a többi, kap egy rugalmasságot. Persze, hosszú távon ez az egyetemnek jó lesz, hogy ő szabadon tud munkavállalói szerződéseket kötni, csak azért jelezném, hogy amikor a Corvinus kapcsán itt beszélgettünk, akkor önök mindig ezt hozták elő elsőként, hogy az milyen dolog, elszipkázza a jó magyar oktatókat, meg külföldről idehoz mindenkit magas fizetésért. Mert így működik egy jó egyetem, csak ezt minden egyetem esetében megvalósítható rendszerben kéne kidolgozni, és nem úgy, hogy a haverok egyetemét emelem ebből ki. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)




Felszólalások:  Előző  54  Következő    Ülésnap adatai