A felszólalás szövege:

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! A kormány hónapok óta dolgozik a magyar vasúttal kapcsolatos kérdéseken, mellékvonalak bezárásán, szolgáltatási színvonaluk mérséklésén.

Kérdezem, hogy kinek jó ez. Nem jó a vidéken élő embereknek, mert romlanak életviszonyaik, a kisiskolák, a gyógyszertárak, a posták után elveszik a vasútjaikat is. Romlanak a lehetőségeik, tovább szűkülnek munkába vagy iskolába járási lehetőségeik. Nem jó a magyar gazdaságnak, hiszen romlik a munkaerő mobilitása, romlanak a szállítási lehetőségek, és továbbra sem lesz lehetőség a háttéripar, a közlekedésgépészet, a magyar mélyépítőipar újraélesztésére. Nem jó a költségvetésnek, hiszen nincs tényleges megtakarítás, eddig sem költöttek a mellékvonalakra, de ugyanakkor csökken a befizetett pályahasználati díj, ezért a fővonalakra fordított költségeket a költségvetésből kell fedezni. Nem jó a környezetvédelemnek, hiszen az egyéni közlekedés aránya növekszik; nem jó az energiatakarékosságnak, hiszen villanymozdonyok mellett személygépkocsik áradnak továbbra is az utakon; nem jó a közlekedésbiztonságnak. Nem jó 40 ezer vasutascsaládnak, nem jó azoknak a további tízezreknek, akik a háttériparban vagy a vasúti szolgáltatásban dolgoznak.

Igen tisztelt Miniszterelnök Úr! Kinek jó ennek a 33 mellékvonalnak a bezárása vagy szolgáltatási színvonalának csökkentése? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Szokták mondani: akinek kalapácsa van, az az egész világot szögnek nézi. Önök a megtakarítást, a megszorítást tartják az egyetlen lehetséges módszernek. Amiről ön beszél, az szükséges. Szükséges a vasút korszerűsítése, fejlesztése. A bezárásnak ehhez semmi köze, az nem növel, hanem csökkent.

Miniszterelnök úr, önt vélhetően félrevezetik, egy több mint hároméves, egyszeri felmérésre alapozzák ezeket a számokat, de megengedem, ennek nincs jelentősége. Nem az a kérdés, hogy ma egy lepusztult, rossz menetrendű, rosszul fizetett, koszos szerelvényen hányan utaznak, hanem az a kérdés, hogy mit szeretnénk, öt vagy tíz év múlva hányan utazzanak.

A kalapácsos példáért elnézést kérve, inkább talán a korhoz igazodva azt mondom, hogy akinek egy Excel-táblája van, annak a rovataiba akar mindent beleszuszakolni. Miniszterelnök úr, ezek nem rovatok, ezek emberek tíz- és százezrei, azoknak a sorsáról döntenek és kellene dönteni közösen.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Igen tisztelt Miniszter Úr! A közelmúltban sajtónyilvánosságot kapott egy levél, amelyben Antali Károly kormánybiztos arra utasítja a MÁV elnök-vezérigazgatóját, hogy a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút stratégiai elképzelései között szereplő mintegy 607 kilométer, jelenleg MÁV Zrt. által üzemeltetett vasúthálózat átvételének tervezéséhez szükséges adatokat bocsássa a GYSEV rendelkezésére. Az érintett 12 vasútvonal három megye: Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala személyforgalmát jelenti, az itt dolgozó mintegy 1200 vasutassal együtt. A vonalak között van a gyakorlatilag új Boba-Őriszentpéter szakasz, több igen jó állapotban lévő, illetve uniós pénzből felújítás alatt álló szakasz.

Az egyértelmű és világos válasz elősegítése érdekében tájékoztatom miniszter urat, hogy ismerjük a GYSEV néhány jelenlegi vezetőjének politikai és gazdasági hátterét; tudjuk, hogy kisebb vonalszakaszokat - elsősorban a határkeresztező forgalom jobb szervezhetősége miatt - mi is átadtunk a GYSEV-nek; valamint az együttműködést a jövőben is szükségesnek és fontosnak tartjuk. Ezzel együtt a magyar vasút teljes nyugat-magyarországi területének átadását érthetetlennek és megengedhetetlennek tartjuk.

Kérdezem miniszter urat: ki kezdeményezte a nyugat-magyarországi vasútközlekedés elvételét a MÁV hálózatából? Ki hatalmazta fel Antali Károlyt, hogy a MÁV vezetőjét olyan adatok kiszolgáltatására utasítsa, amely sérti vagy sértheti a MÁV üzleti érdekeit? Készültek-e a döntéshez szükséges hatásvizsgálatok, s azoknak mi az eredménye? Ha nem készültek, akkor bárki honnan veszi a bátorságot ilyen mértékű és hatású lépés akár szándékszinten történő megfogalmazásához? Amennyiben készültek ilyen számítások vagy prognózisok, azoknak mi az eredménye? Egyeztettek-e ez ügyben szakmai szervezetekkel, érdekképviseletekkel, egyáltalában van-e a tárcának felhatalmazása ilyen súlyú kérdések rapid felvetéséhez és esetlegesen pánikszerű végrehajtásához?

Köszönöm a figyelmet, és köszönöm a választ. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm miniszter úr válaszát. A választ nem fogadom el, mert sem az ön által említett hároméves koncepciót, sem ezt, a magyar vasúthálózat közel 10 százalékát érintő kérdést tulajdonképpen a tárca belső körein kívül nem ismeri senki. Ezért annak érdekében, hogy ezt a fajsúlyos kérdést a Magyar Országgyűlés illetékes szakbizottsága vizsgálni tudja, a választ nem fogadom el, s kérem képviselőtársaimat is, hogy nemleges szavazásukkal segítsenek ahhoz, hogy ilyen jelentőségű kérdéseket, és konkrétan a nyugat-magyarországi vasút esetleges átadásának a kérdését a parlament illetékes szakbizottsága képes legyen megtárgyalni.

A választ tehát nem fogadom el. Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. FÓNAGY JÁNOS, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Ahogy a bizottsági ülésen is kifejtettük, nem vitatva a magyar vasút működésével kapcsolatos tennivalókat, az előttünk fekvő normajavaslatnak mind a kiindulását, mind a szövegét, mind a vélt vagy vélelmezett hatását alapvetően hibásnak tartjuk. Nem értünk egyet azzal, hogy egy merőben költségvetési indíttatású megszorításnak bármilyen ösztönző hatása lenne műszaki tartalomra, szolgáltatási színvonalra. Egyszerűen nem állja meg a helyét az, hogy kevesebb pénzből többet lehet csinálni.

Ismétlem - mert fontosnak tartom -, hogy nem a magyar vasút és ezen belül a MÁV Zrt. jelenlegi állapotának megfelelőségét vagy a jelenlegi állapot fenntartását szorgalmazzuk, hanem azt vitatjuk, hogy az a sajnálatos tény, hogy az elmúlt években az egymást követő szocialista kormányok rendre nem adták oda a magyar vasútnak a közszolgáltatási teljesítményekért járó ellenértéket - vagy azoknak egy jelentős részét -, ennek a következményeit teljes egészében a vasútra hárítják.

(18.20)

Nem értünk egyet azzal, hogy valamilyen misztikus erővel előállított 1 százalékos finanszírozási szint... - ami meggyőződésünk szerint egy ökölszabály, mert miért nem 1,25 vagy 0,8, senki nem tudja, bár elfogadom, az 1 százalék egy jól memorizálható adat, de azon kívül az égvilágon semmilyen szakmai vagy egyéb tartalmát nem látjuk.

Az, hogy a dilemma nem csak a miénk, és a probléma nem csak az ellenzék oldaláról merült fel, mutatja azt, hogy a 2005-ben elfogadott vasúttörvénynek eddig az egyik legfontosabb részét képező melléklete, amely a törzshálózat fővonalak, mellékvonalak felsorolását tartalmazza, és amit egyébként az előttünk fekvő tervezet aztán tovább cifráz azzal, hogy regionális vasúthálózatot vezet be, egy egyébként ugyancsak nehezen megfogható egyéb kategóriát vezet be, de ennek még a megvitatását sem tartják lehetségesnek, s a vitákat megelőzendő egyszerűen kihagyják a normaszövegből azt, amiről beszélünk.

(Gulyás József elfoglalja a jegyzői széket.)

Tehát egy valami olyan, egyébként meggyőződésünk szerint kizárólag a költségvetés jelenlegi szűkös, pontosabban jövő évi megkötéseire irányuló tisztán fiskális intézkedésnek látjuk, valamilyen szakmai-szervezeti mázzal való leöntését, amelyet a vasút működése szempontjából teljes egészében irrelevánsnak tartunk. Ezért a vasúttörvény előttünk fekvő módosítási indítványát, ismétlem, mind indíttatását, mind tartalmát tekintve, egyszerűen parlamenti vitára alkalmatlannak tartjuk, és tisztelettel kérjük a kormányt, hogy vonja ezt vissza, és ha már javítani nem tud a vasút helyzetén, legalább a hátralévő időben ne rontsa a jelenlegi kondícióit a vasútnak.

Erre tekintettel a kisebbségi véleményt summázva a magunk részéről ezt általános vitára alkalmatlannak tartottuk.

Köszönöm a lehetőséget.

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Nehéz a bizottsági vélemények után önálló mondanivalót megfogalmazni, hiszen gyakorlatilag itt pró és kontra elhangzottak a legfontosabb vélemények. Ezzel együtt engedjék meg, hogy néhány szóban megkíséreljem összefoglalni a magyar vasút jelenlegi alapvető dilemmáit és helyzetét. A magyar vasút gyakorlatilag személyszállító vasutat jelent, hiszen az elmúlt két évben a szocialista kormány a Cargót, a teherszállítást eladta, a befolyt vételárat pedig gyakorlatilag a MÁV működési költségeire fordította, és az elmúlt másfél évben felélte.

Engedjék meg, hogy megismételjem abbéli határozott véleményemet, hogy attól, hogy valakitől pénzt vonunk el, attól nem lesz jobb helyzetben; attól rosszabb helyzetben lesz. Az egy más kérdés - és erre is utaltam már -, hogy a magyar vasút jelenlegi helyzete természetesen számos kritikára ad okot. E kritikák oldására, megoldására azonban ebben a tervezetben gyakorlatilag nem látunk törekvést.

Abban, hogy különböző egyeztető fórumokat hoznak létre, és 140-150 év után felismerik, mondjuk, az egyeztetett menetrend jelentőségét, én túl sok innovációt nem látok. Kérdés az, hogy eddig miért nem így történt. Annak a felismerését sem látom benne - hogy általánosabb problémára utaljak -, hogy az igazi verseny nem a közösségi közlekedés egyes ágazatai, nevezetesen a vasút és az autóbusz között van, hanem a közösségi közlekedés és az egyéni közlekedés között. Különös tekintettel arra, hogy a világ elmúlt évtizedei az egyéni közlekedést forszírozták, Magyarországon is a közútfejlesztés volt és gyakorlatilag van mind a mai napig a fejlesztés előterében, így nyilvánvaló, hogy a soron következő közös feladat a közösségi közlekedés fejlesztése, és nem annak egyes elemeinek, egyes megvalósítási ágainak egymás ellen való kijátszása; különös tekintettel arra - és erről sem szól sem az előterjesztés, sem az indokolása -, hogy a vasút effektív költségei ennél lényegesen kevesebbek, és ezért nem igaz ez a feneketlen zsák, tarthatatlan, fenntarthatatlan meg vállalhatatlan.

Kérném szépen, ma a személyszállító vasút költségeinek több mint 40 százaléka a pályavasúti díj, tehát a költségvetés gyakorlatilag a személyszállításon keresztül finanszírozza meg saját magát, hiszen a pályavasút fenntartása egy állami feladat, és 100 forintból több mint 40 forint visszamegy a költségvetésnek, amit most a vasúton kérünk számon. Nem győzöm mondani, nem a vasút jelenlegi helyzetét szeretném magasztalni, azzal természetesen számos tennivaló van.

(Gulyás Józsefet a jegyzői székben Béki Gabriella váltja fel.)

Katona képviselőtársam már utalt rá - és ez hosszú évek óta, évről évre mindig előkerül -, hogy alapvető definíciókat nem tartalmaz a tervezet. A közszolgáltatást magával magyarázza. Azt mondja, hogy közszolgáltatás az, amire ilyen-olyan eljárási rend keretében a tárca közszolgáltatási szerződést köt. De hogy a közszolgáltatásnak, a közösségi kötött pályás, vasúti személyszállító közszolgáltatásnak mi a tartalma, mi a számítási metodikája, mi a minimuma, milyen szempontok figyelembevételével kell kialakítani, arra meg sem kísérel a tervezet megoldást adni. Félreértés ne essék, nem a mértékére utalok, hiszen a mértéke valóban függ a mindenkori költségvetés helyzetétől, de a számítási metodika, a legfontosabb elvi határok, azok bizony fontosak.

Összegezve: ez a törvény egy költségvetési kényszer hatására jött létre, és lényegében annak ad technikai segítséget, hogy a jelenlegi kormány által benyújtott 2010-es költségvetés veszteségeinek egy jelentős részét kihelyezze az állami vállalatok gazdálkodási körébe, és ilyetén a MÁV gazdálkodási körébe utalja a magyar költségvetés 2010. évre prognosztizálható veszteségének egy részét.

Mindezek alapján - és ezt szeretném is bejelenteni - nem nyújtunk be módosító javaslatokat sem a törvénytervezethez, mert ezt alapjaiban tévesnek tartjuk, ezért javíthatatlannak tartjuk, és ezért megismétlem azt a kérésemet, hogy a kormánytól szíveskedjenek visszavonni, és ha már javítani nem tudnak a magyar vasút jelenlegi helyzetén és a 2012-ben várható piacnyitás előkészítésében, akkor legalább ne rontsanak rajta ezen törvény Országgyűlésen való áterőltetésével.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(18.40)

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az Emfesz gázipari cég keletkezése, működése és sorsa bizonyára érdekes témája lesz korunk gazdaságtörténészeinek, de az azonnali kérdés feltevése nem ad lehetőséget ennek a történetnek vélhetően az ön által is jól ismert kifejtésére.

Képviselőtársaim kedvéért mondom: ez körülbelül egy öt évvel ezelőtt alakult, bizonytalan hátterű cég, amely, élve az utóbb bekövetkezett gázpiaci nyitással, Magyarországon a többi gázkereskedőnél jobb ajánlatokkal, néhány év alatt a hazai kiskereskedelmi gázpiac közel egynegyedét szerezte meg, és ezzel a magyar energiaellátás, a magyar gázellátás nagyon fontos, ebből következően a biztonságot is befolyásoló szereplője lett.

(15.50)

Néhány hónappal ezelőtt látott a sajtóban napvilágot, hogy a céget, amelynek korábban egy RosUkrEnergo nevű, egyébként svájci bejegyzésű ukrán cég volt a tulajdonosa, eladták egy másik, ugyancsak svájci bejegyzésű cégnek, a RosGasnak egy, azaz egy dollárért. Az ezt követő különböző rendőrségi ügyekről a legszélesebb nyilvánosság is tudomást szerezhetett.

A lényeg az, hogy sem az ügyletnek, sem ennek a cégnek és cégeknek a hátterét a magyar közvélemény nem igazán ismeri. Ami a sajtó révén kiderült, például az egydolláros értékesítés is, ezt is zömmel az orosz sajtó híreinek átvételével tudhattuk meg. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ezzel együtt nagyon meglepett, hogy az a hír járja, hogy az MVM kívánja magát bevásárolni a cégbe. Kérdezem, hogy ez igaz-e.

Köszönöm szépen.

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha jól értettem a miniszter úr szavait, abban egyetértünk, hogy ez egy nagyon fontos dolog. S ha jól is értelmeztem a szavait, akkor a miniszter úr nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a Magyar Villamos Művek Zrt., amely majdnem kizárólagosan állami tulajdonban van, esetleg a gázüzletágat felveszi, és mint ilyen, tulajdonosként kisebb vagy nagyobb mértékben részt vállal az Emfesz tevékenységében? Tehát ön nem tartja kizártnak a bevásárlás lehetőségét? A szándékot kérdezem, tisztelt miniszter úr.

Köszönöm szépen.

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt időszakban számos olyan támogatási igény jelent meg, amelyeknek nyilvánvaló célja, hogy részben még a jelenlegi kormány regnálása alatt támogatási pénzekre zöld utat kapjon, illetve amelyek bevallottan hosszú távú stratégiát akarnak kidolgozni egy merőben más kormányzat idejére.

Ezek közé tartozik a vasúti stratégia elkészítésére vonatkozó támogatási igény, amely tudomásom szerint február 24-én kerül a KÖZOP-projekt zsűrije elé bírálatra. Hogy a tisztelt képviselőtársaim és a televízió nézői is jól értsék, 1 milliárd forintról van szó egy olyan stratégia elkészítésére, amelyről köztudott, hiszen az elmúlt két év másról sem szólt, hogy alapvetően más elveket vallunk a vasút, a közszolgáltató vasút szerepéről, mint az önök kormánya.

Nem az önök minisztériuma, ezt szakmailag tudom, hogy nem az önök körébe tartozik, de lévén, hogy a forrásgazdák önök, ezért a kérdést kénytelen vagyok önhöz intézni, hogy támogatni kívánják-e 1 milliárd forint támogatás megítélését egy olyan vasúti stratégia kimunkálására, amelynek alapelveivel vélhetően a következő kormányzat nem ért egyet, s amelynek a szakmai megállapításait mi évek óta vitatjuk.

Köszönöm szépen.

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, államtitkár úr, a válaszát. Ugyanakkor ismételten kérnem kell, hogy egy ilyen összegű támogatás megítéléséről néhány héttel egy váltás előtt ne döntsenek érdemben. Tudom, hogy a fővárosnak is voltak hasonló vitathatóságú, egyébként céljait tekintve nagyon lényeges és fontos, csak koncepcionálisan más alapokon álló igényei, és ott ez a kérés meghallgattatott akár a regionális vezető, akár a megyei vezetés kérésére, és a minisztérium elállt vagy nem támogatta ezeket az igényeket.

Én továbbra is arra kérem az államtitkár urat, hogy éppen azért, mert valóban nagyon fontos dolgok ezek; valóban, mert évtizedekre határoznak meg dolgokat; valóban, mert az uniós támogatásoknak is az alapja, ne hozzák a következő szakmai irányítást egy olyan helyzetbe, hogy egypár héttel egy kormányváltás előtt hozott határozatokat felül kelljen bírálni, vagy pedig akár a pályázókat, az esetenként szakmailag erre kellő felkészültséggel és legitimitással rendelkező pályázókat egy lehetetlen helyzetbe hozzuk és elbizonytalanítjuk.

Kérem, hogy ha eddig nem tették ezt az egyébként valóban fontos lépést meg, most már ne tegyék. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)