Készült: 2020.07.07.22:10:42 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

251. ülésnap (2013.02.11.), 26. felszólalás
Felszólaló Dr. Semjén Zsolt (KDNP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előtti felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 3:40


Felszólalások:  Előző  26  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az európai népek története 313 februárjában fordulóponthoz érkezett. A Római Birodalom társcsászárai, Konstantin és Licinius többnapos megbeszélést tartottak, aminek az egyik hatalmi központ, Milánó szolgált helyszínül. A legfontosabb megállapodásuk, mely milánói ediktum néven vált közismertté, rendelkezés formájában fogalmazódott meg, és folytatta Galerius türelmi politikáját, a keresztények üldözésének megszüntetését jelentette az egész birodalom területén. Eddig is szünetelt időnként az ókori totalitárius államhatalom keresztényellenessége, de csak időnként, mert a békés időszakok után még nagyobb buzgósággal gyilkolták a keresztényeket a birodalom feltételezett ellenségeiként. Most azonban többről volt szó, mint az állami erőszak szüneteltetéséről.

A kereszténység elnyerte azokat a jogokat, amelyekkel a Római Birodalomban elfogadott minden más vallás rendelkezett, vagyis bevett vallássá lett. Híveit többé nem üldözték, azok szabadon gyülekezhettek istentiszteleteik tartása végett, a hitükért bebörtönzöttek visszanyerték szabadságukat, elkobzott vagyonukat, sőt maguk az egyházi közösségek is rendelkezhettek vagyonnal, elfogadhattak örökségeket. A megállapodó felek eddigre felismerték, hogy a keresztény közösségi tulajdon az egész társadalmat szolgálja, biztosabban, mint más intézmények. A kereszténység nem államvallássá lett, csak bevett vallássá. Ennek az önmagában vallási téren bekövetkezett változásnak azonban Európa történetét alapjaiban befolyásoló következményei lettek. A keresztény hit szabadsága együtt járt az e hitből fakadó erkölcs érvényesülésével legfelsőbb szinten, vagyis a birodalmi törvényhozásban. A birodalom keleti fele számára Licinius már 313 nyarán kibocsátott rendelkezését - aminek lényege nyugaton is megvalósult - a következő években fontos törvények követték. Tilossá lett a keresztre feszítés, ami addig bevett kivégzési mód volt, törvény tiltotta, hogy a bűnözők homlokára bélyeget süssenek. A véres cirkuszi játékok tartása, a rabszolgák megölése, az újszülött csecsemők kitevése, magára hagyása, megölése, a gyerekkereskedelem, csak hogy a legfontosabbakat említsük, mind szigorúan tiltottá vált, és idővel megszűnt társadalmi elfogadottsága. A püspökök jogokat kaptak a házassági szerződések és a rabszolga-felszabadítások esetére. E törvények az emberek egyenjogúságáról szólnak korra, nemre, társadalmi helyzetre való tekintettől függetlenül.

Ezért - Török József történész professzor urat követve - joggal tehetjük fel a kérdést, hogy miként alakult volna Európa történelme a fenti törvények nélkül. A népvándorlással Európába érkező új népek sztyeppei törvényei, ha találkoznak Róma embertelen törvényeivel, miként válhattak volna humánusabbá? Megszülethettek volna-e egyáltalán az ember személyi szabadságjogai, amit ma emberi jogoknak nevezünk és az erre épülő európai civilizáció? Aligha. Ezért történelmi jelentőségű Nagy Konstantin döntése, amellyel a kereszténységet bevett, állami törvények által elismert vallássá tette, és ezért méltó és helyes, hogy 1700 év múltával itt, a Magyar Országgyűlésben is megemlékezünk erről. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)




Felszólalások:  Előző  26  Következő    Ülésnap adatai