Készült: 2024.03.28.21:40:37 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

71. ülésnap (2019.06.12.), 215. felszólalás
Felszólaló Szabó Szabolcs (független)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:31


Felszólalások:  Előző  215  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm szépen a szót. Voltaképpen én hálás is lehetnék a kormánynak az elmúlt egy évéért, ugyanis sok évvel ezelőtti kutakodásunk nekem az elmúlt egy évben állt össze a fejemben. Történt ugyanis, hogy a tanszék alapításának az évfordulójára készültünk  én az ELTE Társadalom- és Gazdaságföldrajz Tanszékén dolgozom , és mivel nem nagyon voltak a tanszéken anyagok, ezért egy kollégámmal úgy döntöttünk, hogy mi elkezdünk irattárba járkálni, levéltárba, Földrajzi Múzeumba, és mindenféle gyűjteményt megpróbálunk összeszedni, és leírjuk azt a bő hét évtizedet, annak a történését, amit így személyesen nyilván mi nem ismertünk, hiszen már nem nagyon éltek a korábbi kollégák. Akkor szembesültünk, akkor részletesebben, legendaként hallottuk már, de amikor az iratokat az ember fogja a kezébe, akkor ez úgy megdöbbentő, szóval, akkor szembesültünk azzal, hogy mi történt a mi tanszékünkkel meg a tanszékvezetőnkkel a negyvenes évek végén. Mendöl Tibor, az egyik legelismertebb magyar társadalomföldrajzos úgy járt a Magyar Tudományos Tanács létrehozásának meg az MTA átszervezésének az ügyén, hogy, hogy nem, kirakták az Akadémiáról. És úgy nem nagyon lehetett megérteni, én magam nem értettem, nem állt pontosan össze a fejemben, hogy mi volt a mozgatórugója vajon ennek. És ezért lehetnék hálás, mert most megértettem, és ezt beszéljük folyamatosan most már a kollégákkal hónapok óta, hogy azért tudták akkor is megcsinálni és azért csinálták, meg most is azért csinálják, mert egyébként felállhatnak és jókedvűen, önelégültek mondhatják, hogy mert megtehetjük, csak. Nincs érv, egy se!

Itt a képviselőtársak hosszasan ezt már elemezték, úgyhogy nem is mennék bele, merthogy nincs mit, konkrétan nincsenek érveik. Amikor elindult ez az egész folyamat, akkor még jöttek olyanokkal, hogy a kormány szeretné megmondani, hogy mit kutasson az Akadémia meg a kutatóintézetei. Ha jött megrendelés, eddig is ezt csinálták. Például a paksi erőmű bővítése kapcsán, konkrétan tudom, hogy több kutatóintézet, például a földrajzosok is hosszasan készítettek tanulmányokat a kormány megrendelésére, mert viszonylag nehezen elvárható a földrajzosoktól, hogy ipari jogokat állítsanak elő, oltalmat vagy szabadalmat. Egyébként zárójeles megjegyzésem, azért mindig csodálkozom, amikor történész képviselőtársaim, mondjuk, Pósán László  ő ugye, történész, jól emlékszem, a Debreceni Egyetemen docens  hosszasan hiányolta, hogy az MTA és a kutatóhálózata nem versenyképes, meg így az ipar meg úgy a gazdaság. És akkor, mondjuk, az új nevén Eötvös Loránd Kutatási Hálózat bölcsészettudományi kutatóintézete majd levédeti a mohácsi csatát, vagy mit fog csinálni? Azért ez egy picit bonyolultabb és összetettebb kérdés. Ez így nagyon jól hangzik, Nacsa Lőrinc is, aki nyilván nem ért hozzá, nagyon ügyesen, okosan ezeket a lufikat pufogtatja (Nacsa Lőrinc: Jaj, de olcsó!), csak nyilván, akik jobban benne vagyunk, és Pósán László benne van, és pontosan tudja, hogy ezek igazából nem érvek.

Mert egyébként, ha bárki alaposan és pontosan elolvassa például az MTA beszámolóit a saját teljesítményéről, illetve a magyar kutatás teljesítményéről, amit ugye kétévente le kell neki tenni a parlament asztalára, akkor láthatja, hogy az egy kompakt anyag, elég kritikus saját magával szemben is, elég kritikus a felsőoktatással szemben is, elég kritikus a mindenkori kormánnyal szemben is természetesen, de összességében azokból a jelentésekből, beszámolókból viszonylag jól le lehet vonni azt a következtetést, hogy ez egy többé-kevésbé hatékonyan működő szervezet.

(20.50)

Nyilván mindenen lehet javítani, még azoknak a cégeknek a hatékonyságán is lehet javítani, akik a cégek hatékonyságát meg mindenféle intézetek hatékonyságát vizsgálják. Nem erről van szó. De kiragadni belőle mondatokat és azt állítani, amit egyébként Nacsa Lőrinc megtett, hogy az MTA saját magáról mondja azt, hogy ő nem hatékony és rosszul működik, az enyhén szólva ferdítés, és akkor nagyon finoman fogalmaztam. El kell olvasni alaposan azt a jelentést, nem mondatokat olvasni belőle. Tessék elolvasni! ERC-pályázatokat, publikációkat, az összes tudománymetriai mutatót, szóval ez egy kicsit bonyolultabb dolog, mint az oltalmak meg a szabadalmak emlegetése. Azt hagyjuk meg a trolloknak a Facebookon, de az nekik ilyen jól hangzó érv.

Másrészt az csak egy ilyen koncepcionális jellegű kérdés  és persze, én tudom, hogy miniszter úr ebben másban gondolkozik, mint egyébként a magyar tudomány szereplőinek a nagyobb része, ez egy élő vita, ez kétségtelen. Van egy része, és valljuk be őszintén, jelen pillanatban ez a nagyobb része a magyar tudománynak, amelyik nem hisz abban, hogy a kutatóintézeti hálózatnak alapvetően gazdasági érdekeket kell kiszolgálni, és ott ipari jogokat kell generálni, magyarul szabadalmakat meg oltalmakat.

Azért gondoljuk ezt  szerintem mi többségében , mert a kutatás-fejlesztés nem egy kizárólagosan állami feladat, abban szerepet játszanak például a magáncégek is. Mert ha szüksége van egy cégnek valamilyen új fejlesztésre, mondjuk, vasúti fékberendezésre, hogy miniszter úr területéhez valamivel már közelebbi dolgot mondjak, vagy bármilyen járműtechnikai fejlesztésre, lambda-szondára, vagy nem tudom, RGB-szelepre  mondok dolgokat, bár szerintem lehet, hogy nincs is ilyen, mert nem értek hozzá , akkor azt ki fogják fejleszteni ezek a cégek. Ezért van az a nagyvilágban, mondom ezt a képviselőtársaimnak, akik esetleg ezzel kevesebbet foglalkoztak, hogy általában egy fejlett országban a kutatás-fejlesztési ráfordítások kétharmadát a magánszféra finanszírozza, és nagyjából egyharmadát az állam. Sehol nem várják el azt az állami forrásból megvalósult kutatás-fejlesztési tevékenységtől, hogy az tartsa el magát az oltalmakból meg szabadalmakból, mert nem az a feladata.

Azt gondolom, a magyar tudományos közösség nagyobb része ezt gondolja, és persze tudjuk jól, hogy miniszter úr meg pont nem ezt gondolja, és azt gondolja, hogy mindenféle gazdasági érdeket kell elsősorban kiszolgálni. Én erre azt tudom mondani, hogy akkor pénzt kell rá fordítani. Nacsa Lőrinc mondta, hogy több pénz, több kutatás, tessék, alapítsanak olyan kutatóintézeteket, ahol oltalmakat, szabadalmakat hoznak létre, aztán majd nagyon jól elvitatkozunk itt a parlamentben, amikor jön a költségvetés meg a rákövetkezendő évben annak a beszámolója, hogy ugyan miért költ az állam olyan oltalmakra meg szabadalmakra, amiből autóipari cég gazdagodik meg, mert az az ő feladata lenne, hogy egyébként ezt megcsinálja. Ráadásul csináltak is már hasonlót, mert ez az önvezetőautó-központ is már ebbe az irányba ment, és azt is már, megmondom őszintén, egy picit nehezebben tudom elfogadni, de megcsinálták, és el tudunk rajta vitatkozni. Van ilyen, de ettől függetlenül nem feltétlenül kellene ennek az oltárán föláldozni a Magyar Tudományos Akadémia kutatóhálózatát.

Ha már a névnél tartunk, miniszter úr folyamatosan Eötvös Loránd kutatóhálózatot mondott. Direkt figyeltem, minden egyes alkalommal ezt mondta, a törvény szövegében meg nem ez van, mert ott meg kutatási hálózat van. Egyrészt akkor most melyik lesz, az érdekelne, másrészt meg nyelvész kollégák kenyerét elvéve egy kicsit, voltaképpen a magyar nyelv szabályainak egyik sem felel meg, mert Eötvös Loránd kutatóintézeti hálózat már úgy a nyelvszabályoknak megfelelne talán egy picit jobban, de azért ezt is talán figyelembe kellene venni.

Persze, most hosszasan puffoghatnék itt, és akkor jogosan mondanák, meg persze, nyilván fogják is mondani, hogy jó, persze, de te ellenzéki képviselő vagy, meg mi nem úgy gondoljuk, nem értünk egyet, nem mond igazat, viszontlátásra. Jó, oké. Ne hallgassanak rám mint ellenzéki képviselőre. Ne hallgassanak rám mint tudományos fokozattal rendelkező kutatóra. Rendben van. Hallgassanak a Magyar Tudományos Akadémiára, annak az elnökére, az elnökségére meg a közgyűlésére. Elég világos leveleket fogalmaztak meg, állásfoglalást fogalmaztak meg, határozatot fogadtak el.

Tehát a magyar tudományos közösség legitim képviselete, hiszen itt több mint tízezer köztestületi tag által megválasztott delegáltak által elfogadott határozatról és az általuk megválasztott vezetők állásfoglalásáról van szó  ennél legitimebb dolgot a világon nem lehet elképzelni , ők világosan azt mondták miniszter úrnak, megüzenték, nyilvánosan, minden úton: köszönik szépen a lehetőséget, de ők valahogy ezt most így nem kérnék. Ha van valami ötletük, javaslatuk, üljenek le, beszéljék meg, vitassák meg, hozzák az érveket. Nem vitték. Ők mondják! Hogy önök miért nem tudnak egymással beszélni, azt oldják meg egymás között, de az a helyzet, hogy ha a világ legjobb fizikusa azt állítja, hogy önök érdemben nem voltak hajlandók tárgyalni és érvet nem hoztak, én inkább hiszek neki, mint önnek. Már elnézést. Én nem vonom kétségbe természetesen az ön tudományos fokozatát, ez nem erre vonatkozott, mielőtt esetleg kapok egy figyelmeztetést.

Arra szeretném csak felhívni a figyelmét itt mindenkinek, hogy egy dolgot hallgasson csak meg, azt, hogy mit mond a Magyar Tudományos Akadémia. Világos, egyszerű dolgokat fogalmaznak meg. Egyrészt nagyon egyértelműen azt mondták, hogy nem tudják értelmezni azt, hogy ez az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat milyen feltételek mellett és hogyan fog működni. Világosan leírják, hogy szerintük az önkormányzatiságuk sérül. Világosan leírják, hogy őket korlátozni fogják a tulajdonjoguk gyakorlásában, és világosan megmondják, hogy a bérezést nem látják garantáltnak. Az a probléma  hogy ezt világosan értse az, aki esetleg még figyeli ezt a vitát , hogy az utóbbi hónapokban az ember folyamatosan olyan beszélgetésekben van benne a barátaival meg a kollégáival, akik dolgoznak ilyen akadémiai kutatóintézetben, hogy ülünk egy asztal mellett, támasztjuk a fejünket, és arról beszélünk, hogy mi lesz majd vajon, nemhogy két év múlva, hanem mi lesz egy hónap múlva.

Lesze fizetésük? Nyere majd a pályázaton most éppen, amit beadott egy valamilyen ösztöndíjra vagy külföldi pályázatra, mert ha nem nyer, akkor nem tudja, hogy hogy fogja a gyereket felnevelni, meg miből. Tehát ilyen problémákat okoztak ezzel. Gondolom, ezt érzékeli miniszter úr is, hogy van egy ilyen bizonytalanság. Ezt eltagadni semmiféleképpen nem lehet. Ezt biztos, hogy előidézték. Ezt valahogy rendezni kellene.

Ezzel a törvénymódosítóval ezt nem fogják rendezni. Ezzel azt fogják nyíltan egy tacepaóval kiragasztani, hogy győztünk. Viszont biztos nagyon fognak örülni, én ezt aláírom, de ezzel ezt a bizonytalansági tényezőt nem fogják megoldani. Ennél sokkal világosabb, egyértelműbb üzenet kellene. Szerintem viszonylag egyszerű dolgokat legalább ha megfogadnának, akkor ezt lehetne rendezni. Tehát, ha még ebben a szituációban is legalább azt mondanák, hogy mondjuk, azt megfogadják, hogy az irányító testületben legyen egyharmad, egyharmad, egyharmad az arány, már egy jelentős nyugalmat tudnának bevinni a rendszerbe.

Vagy ha a Nemzeti Tudományos Tanácsban  remélem, jól emlékszem a nevére , ami létrejön, egy picit kinyitnák a dolgot, és mondjuk, ott is azt mondanák, hogy iksz tagot delegáljon az MTA elnöke, meg ehhez hasonló apró gesztusokat, ha tennének, a győzelmet ugyanúgy ki tudják ragasztani a tacepaóra, azt a fideszes szavazók el fogják hinni, most nem erről beszélek. Én arról a nagyjából ötezer családból beszélek meg a magyar tudomány jövőjéről, ami részben ezeken az embereken nyugszik.

Ilyen apró üzeneteket ha tudnának küldeni, azzal már előrébb lépnénk. Mert azzal nagyon nem lépünk előre, hogy behívják Lovász Lászlót, majd kiküldik a teremből. Remélem, miniszter úr is megfeddte az államtitkárát, nyugtasson meg, hogy nem feltétlenül kellett volna így azt állítani, hogy nem mond igazat Lovász László, és remélem, beszélt elnök úrral, hogy nem volt a legjobb ötlet azt mondani, hogy akkor itt ezt ne folytassuk. Ez nagyon nincs rendben, ezzel megint tovább rontanak, rontanak, rontanak a helyzeten, és nem megoldják a helyzetet, ez a nagy probléma.

Ezért kérem azt, hogy legalább finom üzeneteket próbáljanak meg küldeni, mert ennek nem lesz jó vége. Nagyon egyszerű, több kollégával beszéltem az elmúlt hetekben, arról gondolkoznak pici gyerekkel, hogy hova költözzön ki.

(21.00)

Ezt sikerült elérniük. Ezen kellene egy picit változtatni. Még egy picit valószínűleg nyitottabbnak kellene lenni a nem gépésztudományok irányába. Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek sorából.)




Felszólalások:  Előző  215  Következő    Ülésnap adatai