Készült: 2020.04.10.03:57:08 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

214. ülésnap (2017.04.19.),  181-196. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 1:16:46


Felszólalások:   163-180   181-196   197-208      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására pénteken 16 óráig van lehetőség.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a titkos információgyűjtés szabályainak az új bün­tetőeljárási törvénnyel összefüggő, továbbá a bírósági végrehajtás során a sértettnek megítélt polgári jogi követelések kielégítési sorrendjére vonatkozó rendelkezések mó­dosításáról szóló törvényjavaslat általános vitá­ja a lezárásig.

(18.40)

A kormány-előterjesztés T/15054. számon a par­lamenti informatikai hálózaton elérhető. Most ismét megadom a szót Völner államtitkár úrnak, az Igazságügyi Minisztérium államtitkárának, az előterjesztőnek. Parancsoljon!

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önök előtt fekvő, a titkos információgyűjtés szabályainak az új büntetőeljárási törvénnyel összefüggő, továbbá a bírósági végrehajtás során a sértettnek megítélt polgári jogi követelések kielégítési sorrendjére vonatkozó rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat két, egymástól elkülöníthető területtel foglalkozik. Egyrészt a titkos információgyűjtés szabályait kívánja megújítani az új büntetőeljárási kódex tartalmi változásaira tekintettel, másrészt a bűncselekmények sértettjeinek biztosít kedvezőbb pozíciót a megítélt polgári jogi igények végrehajtása során, az ilyen igények hatékonyabb érvényesítése érdekében.

Az új büntetőeljárásról szóló törvény tervezetének általános vitáját 2017. március 8. napján tartotta az Országgyűlés. Ahogy az akkor is elhangzott, az új büntetőeljárásról szóló törvény egyik legjelentősebb újítása, hogy integrálja a bűncselekmények felderítése és bizonyítása érdekében folytatható titkos információgyűjtés szabályait a büntetőeljárási törvénybe, és e különleges nyomozási tevékenységet egyszerű, átlátható és a többi büntetőeljárási rendelkezéssel koherens rendszerbe foglalja.

Az új büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat a hatályosnál számos kérdésben részletesebb szabályozást és magasabb fokú garanciákat biztosít. E részletesebb szabályozás célja a hatósági tevékenység átlátható, ellenőrizhető és számonkérhető szabályainak lefektetése. A koncepcionális átalakítás következményeként az új büntetőeljárási törvény elfogadását követően, a nyomozásra jogosult szervekre vonatkozó ágazati törvények alapján nem lesz végezhető valamely konkrét bűncselekményt vizsgáló, bűnüldözési célú titkos információgyűjtés. Ilyen célú tevékenységet kizárólag a büntetőeljárásról szóló törvény alapján, a leplezett eszközökre vonatkozó rendelkezések szerint lehet majd folytatni.

A büntetőeljárási szabályozás átalakítása, az új büntetőeljárási törvényben tervezett reformok mellőzhetetlenné teszik a titkos információgyűjtés végzéséről szóló ágazati törvények módosítását is, így a rendőrségről szóló törvény, a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvény és az ügyészségről szóló törvény módosítását. Tehát csak a most tárgyalt törvényjavaslatban foglalt módosításokkal együtt képes a jogalkotó a kitűzött célok megvalósítását, illetve a szándékaink szerinti hatékonyabb bűnüldözési tevékenység elősegítését támogató normatív környezet kialakítását biztosítani.

A leplezett eszközöknek az új büntetőeljárásról szóló törvényjavaslatban kialakított cél- és eszközrendszerére tekintettel a fentebb említett ágazati törvényekben kizárólag a konkrét bűncselekmény gyanújához nem kapcsolódó titkos információgyűjtés szabályrendszere maradhat. Emellett azonban a titkos információgyűjtést szabályozó egyéb törvények rendelkezéseit az új büntetőeljárási kódex rendelkezéseivel is összhangba kell hozni, ugyanis mindkét adatszerzés mögött azonos elvek húzódnak meg. Rendezni kell tehát a bűnüldözési és az egyéb célból folytatható titkos információgyűjtés kapcsolatát is.

A titkos információgyűjtés szabályozásáról a módosítással érintett két legfontosabb ágazati törvény, a rendőrségről szóló törvény és a NAV-törvény hatályos formájában nagyrészt egyezően rendelkezik, emiatt a két szabályrendszer hiányosságai is azonosak. Koncepcionális jelentőségű zavart okoz például, hogy a titkos információgyűjtés céljai között mindkét törvény olyan feladatokat határoz meg, amelyek a büntetőeljárással átfedést mutatnak, ami az alkalmazás során bizonytalanságot okoz.

Mindkét törvényről egyaránt elmondható, hogy az egyes célok és a titkos információgyűjtést folytató szervek törvényben meghatározott feladatai közötti kapcsolat szabályozottsága nem kellően kidolgozott jelenleg. Különösen igaz ez a rendőrség egyes különleges feladatok ellátása céljából létrehozott szervezeti egységei tekintetében. A jogbiztonság fenntartása és a célhoz kötöttség magasabb garanciális szintre emelése érdekében ezért nélkülözhetetlen egyrészt az egyes szervek feladatmeghatározásának pontosítása, másrészt az egyes célok olyan definiálása, amely megteremti a normatív alapokon álló mérlegelés lehetőségét.

Mindkét törvény esetén megállapítható, hogy a titkos információgyűjtés egyes eszközeire vonatkozó szabályok nem koherensek, az ugyanazon eszközökhöz tartozó rendelkezések a vonatkozó fejezeten belül szétszórva helyezkednek el. Más esetben egyes rendelkezések nem kellően cizelláltak, így például a fedett nyomozók és a titkos információgyűjtés bírói engedélyhez kötött eszközei esetén.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat legfontosabb célkitűzése, hogy kijavítsa és magasabb garanciális szintre emelje a titkos információgyűjtés szabályait, amely három főbb pontban foglalható össze. Egyrészt a bűnüldözési célú titkos információgyűjtés elválasztása a más, rendészeti vagy nemzetbiztonsági célú tikos információgyűjtéstől, másrészt az új büntetőeljárásról szóló törvényjavaslatban megfogalmazott normatív rendelkezések átvezetése az ágazati törvényekben, harmadrészt pedig a számtalan helyen meglévő következetlenség felszámolása.

Az ágazati törvényeket érintő módosítások első főbb iránya a titkos információgyűjtés folytatását megalapozó, a törvény által megengedett célokat érintő módosításokban érhető tetten. Ennek megfelelően a javaslatban foglalt módosítások eredményeként a konkrét bűncselekmény felderítése, megszakítása, a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyon felkutatása, az elkövető elfogása és a bizonyítékok megszerzése mint cél kikerül e törvényekből.

A titkos információgyűjtés ágazati törvényekben meghatározott egyes céljai a javaslat szerint igazodnak a titkos információgyűjtést folytató szervek törvényben meghatározott feladataihoz, egyben az engedélyezés során alkalmazható szempontrendszert is szolgáltatnak. A titkos információgyűjtésnek az említett törvényekben meghatározott, rendészeti jellegű egyes céljait illetően a javaslat szerinti új rendelkezések a titkos információgyűjtést folytató szervek törvényben meghatározott feladataihoz igazítva immár egyértelműen határozzák meg az egyes célok tartalmát és egyben az engedélyezés során alkalmazható szempontrendszert is szolgáltatnak. Hangsúlyozni kell, hogy a célok tekintetében a javaslat a módosítani kívánt törvényekben jelenleg is meglévő célok következetes, precíz megfogalmazásával és megjelenítésével a normavilágosság követelményének jobban megfelelő szabályozást kíván megvalósítani.

Az előzményekre tekintettel ki kell térni a bűnmegelőzési célból végezhető titkos információgyűjtés lehetőségére, szabályozására. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy azt a hatályos törvényi rendelkezések is tartalmazzák. Tehát a javaslat ebben a körben nem fogalmaz meg teljesen új titkos információgyűjtési célt. E tekintetben a probléma leginkább az a hatályos szabályozásban, hogy hiányzik annak normatív definiálása, hogy mit kell érteni bűnmegelőzés alatt, illetve mit takar az ilyen jellegű titkos információgyűjtő tevékenység. A javaslat ezt a hiányosságot kívánja pótolni.

A javaslat ebben a tekintetben egy lépcsőzetes meghatározási megoldást kíván kialakítani. Erre tekintettel a legáltalánosabb jelleggel a rendőrség mint szervezet feladatai között rögzíti, hogy mit kell általában bűnmegelőzési tevékenység alatt érteni. Ezt az általános feladatmeghatározást követi már kifejezetten a titkos információgyűjtésre vonatkozó normatív szempontrendszer, amely azt rögzíti, hogy milyen feltételek esetén folytatható általában titkos információgyűjtés bűnmegelőzési céllal. Ez a feltételrendszer szűkebb, mint a rendőrség feladatai között megadott általános bűnmegelőzési definíció. Ez a megfogalmazás általában vonatkozik a titkos információgyűjtésre, azaz a nem bírói engedélyhez kötött eszközökre is.

Végül a szabályozás utolsó lépcsője a legsúlyosabb jogkorlátozást megvalósító, bírói engedélyhez kötött eszközök alkalmazására vonatkozik. A javaslat e körben az előzőhöz képest is szűkebb és konkrétabb feltételeket állapít meg a bírói engedélyhez kötött eszközök bűnmegelőzési célú alkalmazásával szemben. Rá kell mutatni, hogy a javaslat ezen rendelkezése kizárólag a szervezett bűnözéssel szembeni fellépés során engedi meg a bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtést bűnmegelőzési céllal. E körben a javaslat szerinti célok szűkültek a korábban megismert tervezetbeli szabályokhoz képest.

A változtatások második csomópontja a koherencia megteremtése az új büntetőeljárásról szóló törvényjavaslatban szabályozott leplezett eszközök rendszerével. Az új büntetőeljárási kódex a leplezett eszközökkel együtt az egyéb célú titkos információgyűjtés szabályozásának alapjait is módosította. Emiatt a javaslat a kétféle adatszerzés során érvényesülő, ugyanolyan jellegű rendelkezések esetében az egységes terminológia kialakítása érdekében a technikai jellegű módosításokat is elvégzi. Az előbbire példa az egyes eszközök és az engedélyezési eljárás szabályainak egységes megfogalmazása.

Végül a titkos információgyűjtéssel kapcsolatos módosítások harmadik tárgykörét a technikai következetlenségek, nyilvánvaló pontatlanságok és ész­sze­rűtlen kodifikációs megoldások korrigálása jelenti.

(18.50)

Szeretném hangsúlyozni, hogy a javaslatnak nem célja az ágazati törvényekben a nem bűnüldözési célú titkos információgyűjtés hatályos kereteinek a tartalmi megváltoztatása. A javaslat semmit nem von el és semmit nem változtat az eszközök olyan megkülönböztetésén, amely a jelenleg hatályos törvényekben megtalálható. Nem változik az alapvetően titkos információgyűjtésnek nevezett eszközök két csoportja, az engedélyhez nem kötött eszközök és az engedélyhez kötött eszközök köre. Így mind a lehallgatás, a számítógép vagy a lakás titkos átkutatása és a történtek rögzítése, az elektronikus hírközlési forgalom megfigyelése ezek után is bírói engedélyhez kötött eszköz marad.

Garanciális előrelépés lesz ugyanakkor az ellenőrizhetőség magasabb foka, amellyel kapcsolatban két szabályozási kérdéskört érdemes kiemelni. Az egyik maga a titkos információgyűjtés elrendelése, a másik pedig a titkos eszközök alkalmazása. A javaslat mindkét esetet érintően előrelép, mert míg a hatályos rendőrségi törvényben a bíró mérlegelési szem­pontjai nincsenek meghatározva, a javaslat ki­ala­kítja az elrendeléskor vizsgálandó szempontrendszert. A titkos eszközök alkalmazásának folyamatát illetően pedig megnyílik annak lehetősége, hogy a bíró miután kiadta az engedélyt, bármikor bekérje az iratokat annak ellenőrzésére, hogy az engedélynek megfelelően zajlik-e a titkos tevékenység. Ha pedig a bíró azt tapasztalja, hogy az engedély kereteit túllépik, megállíthatja az általa törvénytelennek tartott titkos információgyűjtés folyamatát.

Komoly garanciális előrelépés az is, hogy a javaslat az engedélyezés határidejére minden rendészeti célhoz arányos, precízen meghatározott időtartamot rendel.

Az adatkezelés területét érintően kiemelendő, hogy a javaslat az egyes célokhoz igazodva pontos időtartamot határoz meg a titkos információgyűjtésből eredő adat megőrzésére.

A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényt illetően a javaslat a nemzetbiztonsági feladatokat, a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységét tartalmilag nem érinti, kizárólag az új büntetőeljárási törvényjavaslatban végrehajtott terminológiai változások átvezetése miatt szükséges módosításokat tartalmazza.

A titkos információgyűjtés szabályain túl a javaslat a bírósági végrehajtásról szóló törvényt is módosítja. A bűncselekmények sértettjeinek a végrehajtási kielégítési sorrendben való előrébb sorolása történik meg azáltal, hogy a javaslat szerint a sértett kártérítési igényének a kielégítése megelőzi az állami igényeket, így például a bűnügyi költség behajtását. Ezzel a jogalkotó egy régóta fennálló, a sértettekre nézve méltánytalannak minősíthető helyzetet kezelne. A javaslat ezen része kifejezetten kapcsolódik az új büntetőeljárási kódex megalkotása során is érvényesített azon kormányzati célkitűzéshez, amely alapján elvárás volt a büntetőeljárás során a sértettekre nézve kedvezőbb jogszabályi környezet kialakítása. Úgy gondolom, kijelenthető, hogy ebben a kérdésben is konszenzus alakult ki a kormány és a pártok között, mindenki egyetért ezzel a jogalkotói célkitűzéssel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elhangzottak alapján önök is megbizonyosodhattak arról, hogy a javaslat mind a titkos információgyűjtés, mind a végrehajtási eljárás tekintetében szakmai alapokon nyugszik. Az új szabályok célja a jelenleg ellentmondásokkal terhelt, jogalkalmazási bizonytalanságokkal is jellemezhető jogi szabályozás felülvizsgálata révén precízebb, pontosabb, hatékonyabb eljárást eredményező szabályozás kialakítása.

Kérem önöket, támogassák a javaslatot, hogy az új büntetőeljárásról szóló törvénnyel együtt a büntetőeljárás határterületét képező titkos információgyűjtés is rendezettebbé váljon.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most a vezérszónoki felszólalások következnek, elsőként Répássy Róbert képviselő úr, a Fidesz vezérszónoka. Parancsoljon!

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg nekem azt a szubjektív véleményt, szubjektív értékelést, hogy talán a mai napon ez a legjelentősebb törvényjavaslat, amely a Ház asztalán fekszik. (Moraj az ellenzéki padsorokban.) A törvényjavaslat a büntetőeljárási törvényjavaslattal együtt új alapokra helyezi a titkos információgyűjtés szabályait. A titkosszolgálati eszközök alkalmazásának szabályozása minden polgári demokrácia kulcskérdése, hiszen a legalapvetőbb emberi jogokat sérti vagy korlátozza az állam, amikor legitim célok érdekében leplezett eszközökkel kifürkészi a polgárok titkait. Az előttünk fekvő törvényjavaslat bővíti azokat az alkotmányos garanciákat, amelyek betartásával az állami szervek titkos információgyűjtést folytathatnak. Ezért a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség támogatja a törvényjavaslatot.

Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A törvényjavaslat az új büntetőeljárási törvényjavaslattal együtt értelmezhető, ezért helyes, hogy párhuzamosan tárgyalja ezt a két javaslatot az Országgyűlés.

A törvényjavaslat legfontosabb újítása ‑ amikor erről beszélek, mindig a büntetőeljárási törvénnyel együtt kívánom bemutatni a titkosszolgálati eszközök alkalmazásának reformját ‑, a legfontosabb reformlépés tehát a bűnüldözési célú titkos információgyűjtés, valamint a rendészeti és a nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtés világos, egyértelmű elhatárolása egymástól. Eddig ezek az információgyűjtési szabályok nem kellőképpen elhatárolva szerepeltek az úgynevezett ágazati törvényekben, nem volt teljesen világos a határvonal, hogy meddig tart a bűnüldözési célú információgyűjtés, és mikor kezdődik esetleg más szempontoknak az érvényesítése.

Az új büntetőeljárási törvény biztosítja, hogy eddig csak az ágazati törvények alapján eljáró szervek a bűncselekmények gyanújának megállapítása érdekében immáron a büntetőeljárási törvény biztosította garanciális keretek között végezzék ezt a típusú tevékenységet, ezzel egyben a valós idejű büntetőeljárás folytatására is ösztönözve az előzetes felderítést végző szerveket.

A fenti újítással érhető el az is egyebek mellett, hogy a hatályos rendszerhez képest megteremtődjön az ilyen jellegű titkos felderítési tevékenység fölött a külső ügyészi kontroll lehetősége.

A javaslatban foglalt módosítások eredményeként a konkrét bűncselekmény felderítése, megszakítása, a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyon felkutatása, az elkövető elfogása és a bizonyítékok megszerzése mint cél kikerül ezekből az ágazati törvényekből, mert az új büntetőeljárási törvényben kap helyet.

A titkos információgyűjtés ágazati törvényekben meghatározott egyes céljai a javaslat szerint igazodnak a titkos információgyűjtést folytató szervek törvényben meghatározott feladataihoz, egyben az engedélyezés során alkalmazható szempontrendszerként is szolgálnak.

A bűnmegelőzési célból végezhető titkos információgyűjtés olyan normatív meghatározást kap az új szabályok szerint, amely alapján világosan behatárolható lesz, hogy mit kell érteni bűnmegelőzés alatt, és ehhez képest mit takarhat a titkos információgyűjtő tevékenység. A módosítás a bűnmegelőzési tevékenységet bűnügyi hírszerző tevékenységként határozza meg, amelynek tárgya nem egy adott bűncselekmény, tehát nem egy konkrét bűncselekmény, hanem a Magyarország társadalmi rendjét veszélyeztető bűnözés.

A javaslat kizárólag a szervezett bűnözéssel szembeni fellépés során engedi meg a bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtést, bűnmegelőzési céllal.

Ahogyan az államtitkár úr is részletesen ismertette, a javaslat új garanciákat teremt, de nem változtatja meg alapvetően a titkos információgyűjtésnek nevezett eszközök két típusát, az engedélyhez nem kötött és a külső engedélyhez kötött eszközöket.

Garanciális előrelépés lesz ugyanakkor az ellenőrizhetőség magasabb foka, mivel mind az elrendelés során, mind a végrehajtás során az elrendelő bíróságnak nagyobb beleszólása van az ellenőrzés szempontjából, mégpedig azzal, hogy a bíró mérlegelési szempontjait, a vizsgálandó szempontrendszert tartalmazza majd a törvény. Ezzel garanciális szabályt léptetünk hatályba, hiszen az eddigi törvények nem állapítottak meg az elrendeléskor betartandó, követendő mérlegelési szempontokat.

Ugyanígy erősödik az ellenőrizhetőség azáltal, hogy a bíró folyamatában is ellenőrizheti a titkos információgyűjtő tevékenységet. Sőt, bizonyos esetben, ha azt állapítja meg, hogy nem az engedélynek megfelelően folytatják a titkos információgyűjtő tevékenységet, akkor megtilthatja majd ennek a tevékenységnek a folytatását.

(19.00)

A javaslat az eddig nem kellően szabályozott határidőkre is sokkal nagyobb figyelmet fordít, a határidők precízebben kerülnek meghatározásra az új törvény szerint.

A javaslat a nemzetbiztonsági feladatokat, a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységét tartalmilag nem érinti, ezt kizárólag csak az új büntetőeljárási törvény és ezzel egyidejűleg, tehát a bűnmegelőzési célú vagy a bűnüldözési célú titkosszolgálati eszköz alkalmazása miatt érinti csak.

Tisztelt Ház! A javaslat legnagyobb újítása tehát, ahogyan elmondtam, hogy próbál rendet tenni, hogy ki milyen felhatalmazás alapján alkalmazhat titkosszolgálati eszközöket Magyarországon, ezzel alapvetően nem változtatja meg az eddigi szabályozási rendszert. Tehát az a jelentősége ennek a javaslatnak, hogy a több mint két évtizedes ‑ több mint két évtizedes! ‑ nemzetbiztonsági törvényben meghatározott titkosszolgálati tevékenység változatlanul ugyanazokkal a garanciákkal folytatódik tovább, de a bűnüldözési célú vagy bűnmegelőzési célú titkosszolgálati eszközök alkalmazása új garanciális szabályokkal bővül.

Én nagyon remélem, hogy ellenzéki képviselőtársaim nem abban a hangulatban fogják szemlélni ezt a törvényjavaslatot, mint ahogyan ma délelőtt elhangzott, mert ma délelőtt kígyót-békát, de különösen diktatúrát kiáltottak a kormány irányába. (Dr. Szakács László: Leginkább Vejkey Imre!) Nagyon bízom abban, hogy az ellenzéki képviselők felismerik azt, hogy a titkosszolgálati tevékenység folytatásának újabb garanciákkal bővítése nemhogy gyengítené a jogállamot, hanem erősíti a jogállamot. Ezért bízom abban, hogy mind az új büntetőeljárási törvény kétharmados rendelkezéseit, mind pedig ezeknek a törvényeknek azokat a rendelkezéseit, például a rendőrségi törvény módosítását, amelyhez szükség van az ellenzék szavazataira is, nem a ma délelőtti hangulat hatja át, hanem valóban az államtitkár úr által említett szakmai szempontok hatják át, de én hozzáteszem ezt a bizonyos garanciális szempontot is. Kérem, ne fosszák meg a magyar állampolgárokat attól, hogy újabb garanciákkal bővülhessen az őket érintő titkosszolgálati tevékenység törvényi szabályozása.

Tisztelettel kérem tehát a törvényjavaslat támogatását. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mesterházy Attila képviselő úr, az MSZP vezérszónoka, parancsoljon!

MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, ez egy nagyjelentőségű törvényjavaslat, bár talán azért ehhez méltó vagy ehhez a súlyhoz méltó volt a civilügyekről szóló törvényjavaslat is a mai nap, vagy akár, azt gondolom, nem szabad leértékelni (Nevetve:) a Magyarország és a Vietnami Szocialista Köztársaság között létrejött bűnsegélyről szóló egyezményt sem (Közbeszólások és derültség a Jobbik soraiban.), de tény és való, hogy ez a mai napnak egy nagyon fontos javaslata.

A hangulatról beszélt képviselőtársam az imént mint vezérszónok. Azért azt szeretném a figyelmébe ajánlani, hogy a hangulat nagymértékben függ attól, hogy a kormány hogyan áll az ellenzékhez, hogyan viszonyul az ellenzéki jogosítványokhoz, milyen módon kooperál vagy veszi tudomásul vagy fogadja el az ellenzéki javaslatokat, észrevételeket, és ebben bizony, ha hangulatról volt szó, akkor egészen biztosan nem áll túl jól a mostani Fidesz-kormányzat.

Én azt gondolom, hogy ha ön számon kérte rajtunk, hogy miért emlegettünk diktatúrát, akkor kérje számon a KDNP-s képviselőtársamtól is, hiszen ő pedig arról beszélt, hogy Brüsszel épít ki diktatúrát. Gondolom, ha ő mondhat ilyet, akkor mi is mondhatunk ilyet Magyarországon a magyar kormánnyal kapcsolatban.

De hogy félretegyük ezt a politikai vagy pártpolitikai adok-kapokot vagy csatározást, fontos a hangulat ‑ és nem viccből hozom ezt ide ‑, mert a hangulat meghatározza a bizalmi szintet is, és valóban, ilyen szempontból nem elhanyagolható az, hogy a kormánnyal kapcsolatban milyen bizalmi szint jelenik meg az ellenzéki képviselőkben vagy akárki másban, a magyar társadalom egészében, és én úgy látom, hogy ez a bizalmi szint szintén nagyon alacsonyan van. Szeretném arra emlékeztetni az államtitkár urat, hogy volt olyan szocialista képviselő, Hiszékeny Dezső, akit tudatosan provokáltak, titkosszolgálati eszközökkel megfigyeltek, ezért bűncselekménnyel vádolták meg, majd a bíróság másodfokon is felmentette Hiszékeny Dezsőt, miközben pontosan ugyanilyen adatgyűjtés zajlott vele szemben, lehallgatták az irodáját, a különböző irodáit, több hónapon keresztül vegzálták, provokálták, köztörvényes bűnözőt is bevontak ebbe az ügybe, majd a végén hál’ istennek a bíróságok jóvoltából felmentették Hiszékeny képviselőtársamat. Tehát amikor ilyeneket tapasztal egy ellenzéki párt, akkor azt gondolom, joggal vetődik fel, hogy bizony oda kell figyelni arra, hogy mit akar és mit csinál a kormány.

Ettől függetlenül valóban igaza van Répássy képviselőtársamnak abban, hogy vannak olyan garanciális elemek, amelyek előrelépést jelentenek a korábbi vagy éppen, úgy mondanám, a jelenlegi szabályozáshoz képest, de ettől függetlenül szeretnék azért néhány problémát vagy számunkra fontos kérdést is felvetni, amiről egyébként korábban a frakcióvezetőnk már tájékoztatta az Igazságügyi Minisztériumot is.

Az egyik ilyen, amit elsőként szeretnék felvetni, hogy vajon miért nem rendezi az Igazságügyi Minisztérium a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság döntésével kapcsolatos problémát, ami arról szól, hogy miniszteri engedéllyel lehet titkos információgyűjtést folytatni, és nem bíró rendeli el ezt a lehetőséget, tehát ez nem jelenik meg, ez a módosítás nem szerepel ebben a javaslatban, márpedig szerintünk erre itt most egészen biztosan lenne hely, és szükségszerű is volna.

Aztán a második, amiben kialakult egy vita a sajtóban, amit valószínűleg egy félreértésből fakadó értelmezés okozott, de ettől függetlenül azért megkérdezném az államtitkár úrtól. A Magyar Nemzetben jelent meg egy cikk, amely úgy szólt, hogy gyanú nélkül is le lehet valakit hallgatni. Na most, itt mindenki mindenkit megvádolt, hogy mennyire szakmaiatlan az érvelés ezzel kapcsolatban, de amennyire én ismerem, jelenleg is van erre lehetőség a mostani, hatályos jogszabályok alapján, és ezután is lesz törvényes lehetőség erre. Az igaz, hogy nem ez a törvény vagy nem ez a módosítás változtat ezen a helyzeten vagy hozza be ezt a lehetőséget, de ez egyáltalán nem újdonság, hiszen ez adja a büntetőeljáráson kívül folytatott titkos információgyűjtés lényegét.

A harmadik ilyen, amit szeretnék felvetni, hogy koncepcionálisan a mi megítélésünk szerint vitatható, hogy a javaslatban szereplő módon megbontható-e korrekt módon a bűncselekmények megelőzése és a bűncselekmények felderítése, tehát hogy hol húzódik ez a határ, hogyan lehet ezt megvonni vagy garantálni, hogy ezek között érezhető és a gyakorlatban is alkalmazható különbség legyen.

Aztán a negyedik, amire már az imént is utaltunk, hogy mi a bevezetése óta ellenezzük a megbízhatósági vizsgálatnak azt a jelenlegi formáját, amelyet a kormány vagy a parlament korábban elfogadott, különös tekintettel a provokációra. Ezt szintén lehetett volna rendezni talán ennek a törvénynek a keretei között, hiszen ez is titkos információgyűjtést, leplezett eszközök használatát, akár provokációt is lehetővé tesz, akár még úgy is, hogy bűncselekményt kövessenek el a provokációt elkövető hivatalos személyek.

Az ötödik ilyen kérdés, hogy szintén súlyos szak­­mai aggályok vannak azzal kapcsolatban, hogy a Ter­ror­elhárítási Központ titkos információgyűjtése, az erre vonatkozó szabályok a megítélésünk szerint ag­gá­lyosak, és ezzel kapcsolatban sem tesz semmilyen módosító javaslatot, tehát érdemben nem módosítja ez a mostani törvényjavaslat sem ezeket a szabályokat.

Aztán a hatodik, amit szeretnék felvetni, az, hogy a tervezet nem reflektál az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Szabó Máté és Vissy Beatrix kontra Magyarország ügyben hozott ítéletére, amely szintén a Terrorelhárítási Központ nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtésére vonatkozó szabályokkal összefüggésben állapított meg egyezménysértést.

(19.10)

Tehát ezek azok, néhány olyan pontot akartam kiemelni az idő rövidsége vagy legalábbis a hosszú viták okán, amiben aggályaink vannak a mostani tervezettel kapcsolatban, vagy azért, mert valamit nem rendez, vagy azért, mert valamit adott esetben nem jól rendez ez a törvénytervezet. S még egyszer azt szeretném hangsúlyozni, amit Répássy képviselő úr is mondott, hogy valóban több garanciális elem is megjelenik ebben az új módosító javaslatban vagy ebben az új törvényben, de ezek nem elegek ahhoz, hogy az MSZP-frakció támogatni tudja ezt a mostani törvényjavaslatot. Valószínűleg, ha más bizalmi szint lenne a kormány és az ellenzék között, vagy ha a korábbi gyakorlatban azt látnánk, hogy valóban valamilyen őszinte gyakorlatot követne a kormány, és az ilyen, valóban a nemzet szempontjából, a nemzet biztonsága szempontjából vagy akár más esetekben a nemzetgazdaság szempontjából fontos kérdésekben vagy külpolitikai ügyekben lenne bármilyen típusú egyeztetés vagy konszenzuskeresés, akkor biztos, hogy ehhez a mai vitához is más hangulatban érkeztünk volna ide, de az imént is említett konkrét frakcióbeli tapasztalás okán, és amit kénytelen volt képviselőtársam elszenvedni, ez a bizalom nincs azon a szinten, hogy egy ilyen javaslatot támogatni tudnánk egyéb más garanciák és változtatások beépítése nélkül. Köszönöm szépen a figyelmet. (Dr. Józsa István tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Vejkey Imre képviselő úr, a KDNP vezérszónoka, parancsoljon!

DR. VEJKEY IMRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány 2017. február 14-én nyújtotta be az Országgyűlésnek az új büntetőeljárásról szóló törvényjavaslatot. Az új Be. teljesen új rendszer szerint kívánja átalakítani a titkos információgyűjtés és a titkos adatszerzés hatályos szabályait, átfogóan szabályozva a bűnüldözési célú titkos információgyűjtést.

Az új Be. vonatkozó szabályainak lényege, hogy integrálja és átláthatóbban szabályozza a bűncselekmények felderítése és bizonyítása érdekében folytatható titkos információgyűjtés szabályait a büntetőeljárási törvénykönyvben. A koncepcionális átalakítás következményeként az új büntetőeljárási törvény elfogadását követően a nyomozásra jogosult szervekre vonatkozó ágazati törvények alapján nem lenne végezhető valamely konkrét bűncselekményt vizsgáló, bűnüldözési célú titkos információgyűjtés. Az új Be.-ben foglalt változások akkor teljesíthetők, ha a bűnügyi titkos információgyűjtés, továbbá a nem bűnüldözési célú, azaz a rendészeti és nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtés szabályait az új rendszerhez illeszkedően alakítjuk ki.

A bűnüldözési célú titkos információgyűjtés új Be.-be történő integrálása miatt szükségessé vált a nyomozást megelőző új eljárási szakasz, az úgynevezett előkészítő eljárás kialakítása is, amely szintén az új Be.-ben szerepel. A büntetőeljárás főszabály szerint továbbra is bűncselekmény gyanúja alapján indul, azonban a büntetőeljárás proaktív képességének elősegítése érdekében az új büntetőeljárási kódex az előkészítő eljárással lehetőséget biztosít egyfajta előzetes felderítésre, amelynek célja a bűncselekmény gyanújának megállapítása, illetőleg annak a kizárása.

Az új Be. rendszere okán tehát elkerülhetetlen a vonatkozó ágazati törvények, ennek alapján a rendőrségről szóló törvény, a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvény, továbbá az ügyészségről szóló törvény módosítása, a hatályos ágazati törvények ugyan­is a titkos információgyűjtésre vonatkozóan több helyen pontatlanságokat és észszerűtlen kodifikációs megoldásokat tartalmaznak. A jogbiztonság fenntartása és a célhoz kötöttség magasabb garanciális szintre emelése érdekében nélkülözhetetlen ezért egyrészt az egyes szervek úgynevezett feladat­meg­határozó rendelkezéseinek pontosítása, másrészt az egyes célok olyanképpeni definiálása, amely megteremti a mérlegelés normatív alapon álló lehetőségét. Nem elegendő ugyanis az egyes célok nevesítése, hanem az egyes célokhoz normatív feltételrendszert és definíciót is szükséges társítani, hiszen a titkos információgyűjtés törvényességének érdemi megítélését akár az engedélyezés, akár a végrehajtás keretében csak világos fogalmak és meghatározott szempontrendszer alapján lehet elvégezni. Mind az Rtv., mind a NAV tv. esetén megállapítható, hogy a titkos információgyűjtés egyes eszközeire vonatkozó szabályok nem koherensek, az ugyanazon eszközökhöz tartozó rendelkezések a vonatkozó fejezeten belül szétszórva helyezkednek el.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvénynek a bűncselekmények sértettjeinek kielégítési sorrendjére vonatkozó rendelkezései tekintetében pedig régóta fennáll a sértettekre nézve méltánytalannak minősítendő azon helyzet, hogy a polgári jogi igényt érdemben azért nem tudják a sértettek érvényesíteni, mert a bíróság hiába ítéli meg nekik a kártérítést, de az állam például a bűnügyi költség behajtása címén a terhelt vagyonát elvonja. Ezért jogos elvárásként merült fel, hogy a sértettekre nézve kedvezőbb jogszabályi környezetet alakítsunk ki. Ezen elvárásoknak a Vht. egyes rendelkezési jelenleg nem felelnek meg.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A titkos információgyűjtésre vonatkozó rendelkezések módosításának célja az, hogy világosan behatárolható legyen, hogy mit kell érteni bűnmegelőzés alatt, és az is, hogy ehhez képest mit takar a titkos információgyűjtő tevékenység. Az Rtv. új 65. § (1) bekezdése rögzíti, hogy milyen feltételek fennállása esetén folytatható általában titkos információgyűjtés bűnmegelőzési céllal. A törvényjavaslat még ezen körülmények mellett is csak további és konkrétabb feltételek esetén engedi a bírói engedélyhez kötött eszközök bűnmegelőzési célú alkalmazását.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A titkos információgyűjtés átfogó reformjának egyik koncepciós eleme, hogy a titkos információgyűjtést szabályozó valamennyi törvény azonos módon határozza meg e különleges tevékenységet és folytatásának általános feltételeit. Az új Be. a leplezett eszközökkel együtt az egyéb célú titkos információgyűjtés szabályozásának alapjait is módosítja. A javaslat ezért az új büntetőeljárási kódexszel összhangban álló definíciót állapít meg a titkos információgyűjtésre, a szabályozás rendszerét pedig azonos szerkezetben építi fel a Be.-vel egyező, ugyanolyan jellegű rendelkezések esetében az egységes terminológia kialakítása érdekében a technikai jellegű módosítások elvégzésével.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A javaslat nem változtat az ágazati törvényekben a nem bűnüldözési célú titkos információgyűjtés hatályos tartalmi keretein, semmit nem von el és semmit nem változtat az eszközök olyan megkülönböztetésén, amely jelenleg a hatályos törvényekből megállapítható. Nem változik az alapvetően titkos információgyűjtésnek nevezett eszközök két csoportja, az engedélyhez nem kötött és az engedélyhez kötött eszközök köre. Garanciális előrelépés lesz ugyanakkor az ellenőrizhetőség magasabb foka mind a titkos információgyűjtés elrendelése, mind annak végrehajtása során. A javaslat mindkét esetet érintően előrelép, mert míg a hatályos rendőrségi törvényben a bíró mérlegelési szempontjai nincsenek meghatározva, addig a javaslat kialakítja az elrendeléskor vizsgálandó szempontrendszert. A titkos eszközök alkalmazásának folyamatát illetően pedig megnyílik annak a lehetősége, hogy a bíró, miután kiadta az engedélyt, bármikor bekéri az iratokat annak ellenőrzése végett, hogy az engedélynek megfelelően zajlik-e a titkos tevékenység, végső esetben pedig megtiltsa a tevékenység folytatását.

(19.20)

A javaslat az engedélyezés határidejére pedig minden rendészeti célhoz arányos és precízen meghatározott időtartamot rendel.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! S végül a végrehajtási törvény módosításának lényege tehát az, hogy a bűncselekmények sértettjeinek a végrehajtási kielégítési sorrendben való előrébb sorolása történjen meg azáltal, hogy a sértettek kártérítési igényeinek kielégítése előzze meg az állami igényeket, így például a bűnügyi költségek behajtását.

A KDNP parlamenti frakciója támogatja a törvényjavaslatot. Kérem, támogassák önök is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Staudt Gábor képviselő úr, a Jobbik vezérszónoka a következő felszó­laló, parancsoljon!

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A büntetőeljárási törvény vitáját már megkezdte a tisztelt Ház, még a szavazásra nem került sor, és az előzetes egyeztetéseken szóba került, hogy ez a javaslat, ami a hatálybalépéshez szükséges egyéb törvényeket módosítja, ez be fog jönni a tisztelt Ház elé, és az Országgyűlés ezt párhuzamosan fogja gyakorlatilag tárgyalni, illetve össze fog érni a két törvény elfogadása. Így biztosítható, hogy a képviselőknek teljes rálátása legyen arra, hogy miről szavaznak.

Ezt azért tartottam fontosnak elmondani, mert a büntetőeljárási törvényt hosszú viták és egyeztetések előzték meg. Többször elmondtam, hogy pozitív, hogy ebben az esetben tényleg nagyon sok egyeztetés volt, tehát ezt mintapéldaként lehet említeni ezt a javaslatot. Sajnos a kormány ezt az esetek nagy részében nem teszi meg, de nyilvánvalóan a jelen lévő államtitkár úrnak elmondható, hogy ez a javaslat ebben az esetben politikai és szakértői egyeztetési körökön átesett. Most a két javaslatról együtt beszélek, a büntetőeljárási törvényről és erről, ami előttünk fekszik. Mind a két esetben ez egyébként megtörtént. Erre ki fogok térni, hogy a végrehajtási szabályok módosítása pont egy ilyen kérésünknek, az előzetes kérésünknek megfelelően került bele a javaslatba, de erre, ahogy mondtam, majd egy kicsit később térnék ki.

Ami viszont nagyon fontos és alapelvként elmondható és a büntetőeljárási törvénynél is elmondtuk, hogy mindenképpen üdvözlendő, hogy a garanciális elemek beépítésre kerülnek, és ami a titkos információgyűjtést illeti, minél inkább a büntetőeljárási törvény, illetve a büntetőeljárás részét fogják képezni. Ezt, azt hiszem, még a vitában, a büntetőeljárási törvény vitájában Bárándy Gergely képviselőtársunk is elmondta.

Azt egyébként ennél a javaslatnál, ha itt a felvezetőben szabad megjegyeznem, nem értettem, hogy miért Semjén Zsolt a javaslat benyújtója, és csak az előadója az Igazságügyi Minisztérium. Vártam, hogy akkor itt lesz esetleg Semjén Zsolt, és elővezeti ezeket a javaslatokat, de ebben az esetben talán nyilván egy formai dologról van szó; ezt az Igazságügyi Minisztérium nyugodtan megtehette volna.

Aztán a titkos információgyűjtéssel kapcsolatosan a büntetőeljárási törvény vitája után a sajtóban meg­jelentek olyan hírek, amelyek, ellenzékből is azt kell mondjam, hogy csak részben vagy csak nagyon korlátozottan voltak igazak, tehát egy félreértésből adódtak. Örülök neki, hogy ezt egyébként Mesterházy Attila is, előttem szóló képviselőtársam elismerte.

Nyilvánvalóan, amit a sajtó mond, arra oda kell figyelni, és utána kell nézni, hogy abban az esetben, ha egy szakmai vagy szakmainak tűnő vélemény előkerül, annak van-e valós háttere vagy nincs. Az esetek többségében egyébként szokott lenni; ebben az esetben, ami a titkos információgyűjtést illeti, és nem tisztem megvédeni a kormányt, de ebben az esetben, a többfordulós egyeztetés után azt kell mondjam, hogy ami a sajtóban megjelent erről, az túlzásnak mondható.

Egyébként a sajtóhírek után kértünk ezen javaslatra, ami most előttünk fekszik, egy ötpárti egyeztetést ‑ egyébként az is létrejött, jómagam voltam ott ‑, és ezen az egyeztetésen, hangozzék el itt a tisztelt Ház előtt is, megkérdeztem azt a jelen lévő szakértőktől és államtitkár úrtól ‑ bár a választ javarészt már előre a szerény eszközeimmel megpróbáltam a javaslatból kikeresni, de megkérdeztem ott is, hogy hangozzék el ‑, a legfontosabb, hogy a bírói engedélyhez kötött, illetve a bírói engedélyhez nem kötött eszközökben történik-e változás, vagy a büntetőeljárásban megtárgyalt javaslatokhoz képest ez a törvény, ez a javaslat változást hoz-e. Ott, ezen az egyeztetésen ‑ és ezt megint csak a jegyzőkönyv kedvéért, hogy itt az Országgyűlésben is hangozzék el ‑ állam­titkár úrtól és a szakértőktől egyértelműen azt a választ kaptam, hogy nem történik változás.

Tehát ami a legfontosabb és az üzenet része, hogy a bírói engedélyhez kötött eszközök, amelyeket a büntetőeljárásban így határoztunk meg, semmilyen más eljárásban, legyen az előkészítő eljárás vagy bármilyen eljárás, az ugyanúgy bírói engedélyhez kötött marad. Tehát nem lehet ezt megkerülni, nem lehet azzal megkerülni, mert talán a sajtóhíreknek ez volt a legfőbb üzenete, hogy akár egy előkészítő eljárással, vagy nem egy konkrét személlyel, konkrét gyanúsítottal szemben folytatott eljárás esetében akkor majd lakást, járművet átkutathatnak-e esetleg vagy küldeményt kifürkészhetnek-e, és azt a választ kaptam, hogy ha egy konkrét személy képbe kerül, akkor a bírói engedély beszerzése mindenképpen indokolt, és nemcsak hogy indokolt, hanem kötelező is. Ezt, mondom, fontosnak tartom, hogy hangozzék el itt az Országgyűlésben, és nyilván államtitkár úr ezt meg tudja erősíteni vagy cáfolni a zárszavában.

Ami még fontos pontként merült fel, és korábbi, a Jobbik által is megfogalmazott javaslatokat jelentette, az a különböző engedélyhez vagy főleg az engedélyhez kötött eszközök esetében az alkalmazásának az időtartama, ami ebben a javaslatban is meghatározásra kerül. Most ezt részletesen nem fejteném ki, ezt mindenki ki tudja keresni; és ami számomra egyébként még pozitívnak mondható, az az, hogy a bíróság felülvizsgálhatja a kiadott engedélyét. Ez megint egy régi kérés volt, és nem mondom azt, hogy ezt csak mi kértük vagy csak nálunk merült fel, gondolom, ezt akár az ügyvédi kamara is megfogalmazhatta vagy a szakma is, hogy miután a bíróság kiad egy engedélyt, a körülmények változhatnak, illetve annak a betartását nyilvánvalóan, illetve a felülvizsgálatát nem árt, ha bíróság végzi.

Tehát ez üdvözlendő, és régi vágy volt, hogy bekerüljön a törvénybe, hiszen kvázi kis túlzással könnyű kikerülni azt, hogy a körülményeket indokolja a hatóság, a rendőrség, amikor a bírósághoz ez az indítvány megérkezik, de utána esetleg eltérnek ettől az engedélytől, vagy később az is lehet,hogy ennek már nem fognak fennállni az indokai, és ezután mégis alkalmazzák, és a bíróságnak korlátozottak az eszközei, hiszen már kiadta ezt az engedélyt. Tehát önmagában ez is egy üdvözlendő pont.

Azt is el kell mondjam, hogy ahogy említettem, az a javaslat, ami a végrehajtási törvény módosítását érinti, külön szívmelengető, hogy idekerült, és nem véletlenül került ide. Hiszen annak idején többször önálló javaslatként is benyújtottuk az Országgyűlés elé, hogy a kormányzat tegyen valamit azért, hogy sok esetben ‑ erre egyébként több javaslat volt, hogy mit lehet tenni abban az esetben, ha az elkövetőnek van lefoglalható vagyontárgya, de a bűnügyi költségek elég tetemesek, és a bűnügyi költségekre az állam elviszi az egész vagyont, akkor tulajdonképpen a sértettnek nem jut semmi; a sértettnek vagy a túlélő hozzátartozóinak. És ebben az esetben még a miniszter sem adhatott a korábbi, illetve még hatályos szabályozás alapján semmiféle engedélyt vagy méltányosságot a miniszter sem és senki nem tudott gyakorolni, hogy a kielégítési sorrend megcserélésre kerüljön. Akár egy egyedi ügyben sem, és nyilván­valóan a törvények teljesen egyértelműek voltak, hogy először az államnak a bűnügyi költségek irányába való kielégítési joga volt az első, és ez megelőzte a sértettet vagy a hozzátartozóinak igényét.

(19.30)

Egyébként a Cozma-ügy volt jelentős, ami bejárta a sajtót, de akár a Szögi-ügyet is mondhatom, amely esetben a lefoglalt vagyon mértéke a Cozma-gyilkossággal nem összemérhető. Tehát a klasszikus példa a Cozma-ügy volt, amikor jelentős vagyontárgyakat foglaltak le az elkövetőktől, de ezt elvitte az állam a bűnügyi költségre a hatályos jogszabályok alapján, és ez ellen senki nem tudott tenni semmit. Egyébként azt is lehetne említeni, hogy ez a cigánygyilkosságok esetében is felmerülhetett. Ott az állam egy egyedi döntéssel kárpótolta az áldozatokat, hozzáteszem, egyébként nagyon helyesen. Az a probléma, hogy ez a Cozma- vagy a Szögi-ügyben nem történt meg.

Tehát nem jó, ha az állam egyfajta méltányosságból tud bizonyos ügyekbe beavatkozni, vagy pénzt juttatni. Jobb, ha ez rendszerszinten, a törvények szintjén tud megvalósulni. Illetve, és ezt megint csak zárójelben jegyzem meg, államtitkár úr, az a régi vágyunk ‑ és ha már a költségvetés előttünk áll, be fogom nyújtani ezt a módosító javaslatot ‑, hogy ezzel együtt legyen egy felülről zárt sor vagy egy felülről zárt költségvetési keret akár az Igazságügyi Minisztériumköltségvetésében. Ez arra szolgálna, hogy a ki nem elégített igényekkel kvázi pályázni lehessen rá, és elbírálják az Igazságügyi Minisztérium szakértői vagy az erre felállított testület, hogy ki az, aki leginkább rászorul, megítélt igénye van, de nem tudta kielégíteni. De ezt most nem hoznám ide, mert ezt a költségvetési vitában újra le fogjuk folytatni.

Ami a lényeg, hogy a korábbi javaslatokkal párhuzamban már a büntetőeljárási törvény társadalmi vitára bocsátásakor szerény személyem volt az, aki a Jobbik nevében a javaslatainkat megtette, nem csak ezt, egyébként más javaslatokat is. Már akkor jeleztük, hogy az új büntetőeljárási törvénynél valamiféle megoldást szeretnénk elérni. Tudtuk azt is, hogy ez a végrehajtási törvényt is érinti. Tehát a helyzet nem volt annyira egyszerű, természetesen szorosan a büntetőeljárási törvényhez kapcsolódik, de a végrehajtási törvény módosítását igényli. Ahogy mondtam, a büntetőeljárásról szóló törvény egyeztetéseinél is előterjesztettük a javaslatainkat.

Egyébként nagyon sok javaslat, technikaiak is, érdemiek is beépítésre kerültek a büntetőeljárásról szóló törvénybe. Amit viszont nem lehetett, ez a végrehajtásról szóló törvény, hiszen nem közvetlenül a büntetőeljárási törvényt érinti, arra ígéretet kaptunk, hogy még az Országgyűlés elé kerülhet. Ebben az esetben ez meg is történt, és ennek, ahogy elmondtam, nagyon örülök. Azt is el kell mondjam, hogy pontosak legyünk a jegyzőkönyv kedvéért, hogy ez a polgári és büntetőeljárásban megítélt olyan igényekre vonatkozik, amely esetében bűncselekmény következtében került sor az igény megállapítására és természetes személy a sértett, ezek az igények meg fogják előzni az állam igényeit.

Azt is el kell mondjam, hogy a sajtóban megjelent sok felvetés, hogy miért csak a természetes személyek vagy hogy a szabálysértés esetén miért nem. Ezek persze felvethetőek. Ennyi év harc után már telhetetlen nem vagyok, nagyon örülök, hogy ebben a körben ez elfogadásra került. Természetesen a szabálysértések esetében is ezt később meg lehet fontolni, nyilván azok kisebb bűnügyi költséget termelő ügyek, tehát könnyebb általában behajtani az elkövetőn közvetlenül. Illetve a nem természetes személyek esetében, például a cégek esetében, akik sértettek, az ő érdekük hátrébb sorolódik, mint egy természetes személy sértett vagy a hozzátartozóik igénye.

Úgyhogy önmagában ezek voltak a legszükségesebbek, amit a törvénybe be kellett venni. Annak is örülök, hogy ez egy általános szabályként kerülhet be a végrehajtási törvénybe, és nem kell miniszteri engedélyt sem kérni, senkitől nem kell engedélyt kérni, hogy a kielégítési sorrend változzon. Úgyhogy ebben az esetben ez egy jó szabályozás, ami bekerül a törvénybe. Természetesen a módosító javaslatokat át fogjuk tekinteni, mert a javaslat minden oldalról változhat. Egyelőre olyan érdemi visszalépést, érdemi negatív kritikát, illetve olyan érdemi problémát nem látok a javaslatban, ami alapján a módosító javaslatokat is figyelembe véve ne lehetne támogatni.

Természetesen a zárószavazásig a Jobbik frakciója ki fogja alakítani a véleményét, de külön a végrehajtási törvény módosítását itt és ezúttal köszönjük. Azt kell mondanom, hogy egy sokéves szakpolitikai harcunkra került pont az i-re. Remélem, sőt biztos vagyok benne, hogy ez a szabályozás be fogja tölteni a célját és nagyon sok sértettnek és a hozzátartozójának, illetve azt mondom, hogy bár minél kevesebb sértett és hozzátartozója esetében lenne jelentősége, hiszen szeretnénk, ha a bűncselekmények száma csökkenne, de ahol kell, ott ez a szabályozás korrektebb viszonyokat teremtsen. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Most az LMP vezérszónoka, Ikotity István képviselő úr, az Országgyűlés jegyzője következik. Parancsoljon!

IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat koncepciójának lényege, hogy a büntetőeljárásban felhasználható bizonyítékot fedett eszközzel, tehát tényleges lehallgatással, fedett nyomozó útján vagy egyébként az érintett tájékoztatása nélkül, de konkrét személyre irányuló információgyűjtéssel csak büntetőeljárásban lehessen megszerezni. Tekintettel azonban arra, hogy számos esetben ezek az eszközök már a megalapozott gyanú tisztázásához is szükségesek lehetnek, azaz a büntetőeljárás formális megkezdése előtt szükség van rájuk, egy új előkészítő eljárási szakasz kerül a büntetőeljárásba, előkészítő eljárás néven. Ezt folytatná a nyomozati jogkörrel rendelkező rendőrség és a NAV, illetve nyilván az abba integrált pénzügyőrség, de a nyomozati jogkörrel nem rendelkező nemzetbiztonsági szolgálatok is kapnának ilyen jogkört.

Ez összességében a jelenlegi helyzethez képest előrelépés, amelyhez még az is társul, hogy a szabályozás alapvetően tisztul és precízebb lesz, illetve a hatályos szabályokhoz képest fontos pozitívum, hogy konkrétan megjelölik minden leplezett eszköz esetében azt is, hogy azt pontosan milyen célból lehet alkalmazni. Az LMP szerint önmagában azzal, hogy a jelenleg külön törvényben szabályozott, de valójában ma is büntetőeljárást megalapozó megfigyelések bekerülnek a büntetőeljárásba, nincs gond. Az új büntetőeljárási törvény ugyanis részletesebb és pontosabb garanciákat ad ezekre az eljárásokra, pontosan meghatározza a formáikat, és alapvetően ész­szerűen osztja három részre őket, tehát külső engedély nélküli, ügyészi engedélyhez kötött, illetve bírói engedélyhez kötött leplezett adatgyűjtésre.

Ami viszont az elsődleges baj a javaslattal, hogy a büntetőeljáráshoz nem kapcsolódó megfigyelési eszközöknél nem törekszik reformra, azaz deklaráltan az elrendelési célokat pontosítva, de nem szűkítve úgy hagyja, ahogy jelenleg vannak. Márpedig a status quo fenntartásával nem értünk egyet. Jelentős szűkítésre lenne szükség ahhoz, hogy a magánélet és a személyes adatok védelme megfelelő garanciákat nyerjen. Ahogy egy szakmai műhelybeszélgetéshez készült vitairat megfogalmazta nemrégiben, idézem: „A populista politikai diskurzus vonzódik a könnyen értelmezhető ellentétpárok megjelenítéséhez, a terrorizmus farvizén az alkukerülés ürügyül szolgálhat a magánszféra szükségességi-arányossági teszttel nem igazolható korlátozásaira. Ha az egyszerűsítés kísértésének engedve bizonyos rendkívüli helyzetekben eltekintünk a szükségességi-arányossági teszt alkalmazásától, számíthatunk a hasonló, rendkívüli helyzetek elterjedésére, távlatilag pedig a demokratikus intézményrendszer megroppanására.” Itt az idézet vége.

Lassan egy éve nem kapunk választ arra, hogy mi legyen a nemzetbiztonsági célú titkos információszerzéssel, amire egy még nem kezelt strasbourgi döntés, a tavalyi Szabó és Wissy kontra Magyarország ügyben született ítélet vonatkozik a TEK rendőrségi törvényen alapuló, de a nemzetbiztonsági törvényt hivatkozó jogköreivel közvetlenül összefüggésben. A döntésből az következik, hogy a jelenlegi garanciarendszer nem elégséges, a strasbourgi bíróság nem volt meggyőződve ugyanis arról, hogy a szabályozás kellően pontos, hatékony és teljes körű garanciákat biztosít az ilyen intézkedések elrendelésére, végrehajtására és esetleg jogszerűségi felülvizsgálatára.

(19.40)

Ezért a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a magyar szabályozás sérti az egyezmény 8. cikkét, azaz a magánélethez való jogot. Lényegében ugyanis bárkire kiterjedhet az intézkedések hatálya, az elrendelésre teljes egészében a végrehajtó hatalom irányítása alatt és a szükségesség szigorú vizsgálata nélkül kerül sor, valamint az új technológiák lehetővé teszik a kormányzat számára, hogy tömegesen jusson adathoz a művelet eredeti c) pontjai közé nem tartozó személyekről, mindezt a hatékony jogorvoslati lehetőségek teljes hiánya mellett.

Egyes markáns szakmai vélemények szerint a döntésből a nemzetbiztonsági célú titkos megfigyelés elrendelési okainak szűkítése és az érintetti kör pontos megjelölése, az általában előzetes kényszerítő szükségszerűség esetén utólagos bírói engedélyezés teljessé tétele, azaz az igazságügy-miniszter enge­dé­lye­zéskiváltása, illetve a nemzetbiztonsági érdek elenyészése után az érintettek azonnali utólagos tájé­koztatása következik.

Ezzel lehet vitatkozni és azt állítani, hogy a strasbourgi döntés valójában formálisan ezek egyikével vagy egy részével is teljesíthető, hiszen az összes problémaegyüttes értékelése vezetett az egyezménysértés megállapításához. De valaminek most már történnie kellene az ügyben, amihez fontos leszögezni, hogy mivel a terror elleni fellépésnek a titkosszolgálati módszerekkel végzett megfigyelés és adatelemzés fontosabb terepe jelenleg, mint bármi más, így a strasbourgi bíróság sem akarta érdemben megkötni a tagállamok kezét az alkalmazott szabályozási keretek koncepcionális elemeit illetően.

Nehéz kérdés, de ideje lenne kormányzati reakciót kapni a fenti egyezménysértésre azzal együtt, hogy jelenleg a terrorveszélyre és a külföldi szolgálatok fokozódó aktivitására tekintettel talán nem reális a szolgálatok kezét úgy megkötni, ahogyan az a magánélet szempontjából legteljesebb érdekérvényesítésből elvileg következne.

Ugyanakkor azt is nyilvánvalóvá kell tenni, hogy a szolgálatokba vetett bizalom és legfőképpen a hatékony politikai kontrolljuk még a formális bírói jóváhagyás beiktatásánál is többet segítene, ez utóbbi ugyanis ténylegesen sokszor csak a felelősséget keni el, hiszen a bírák ritkán mernek vitatkozni a szolgálatokkal, pláne úgy, hogy az ügyek jellegéből fakadóan szakmai kontroll sincs rajtuk, hiszen minősített adatokat érint az ügy. Tudomásom szerint a Nem­zeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság csinált egy célvizsgálatot az elmúlt hónapokban ezek­ről az engedélyezésekről, és nagyjából annyit lehet jelenleg tudni, hogy nem tártak fel komoly prob­lémákat, és törvényesnek találták a szakszolgálatnál a belső garanciákat. Azaz vélhetően nagyon ke­vés a bírói megtagadás, és ma is formális a kontroll.

Az LMP elvi álláspontként ettől függetlenül megfontolandónak tartja a jogorvoslatot és a minden ügyre kiterjedő bírói utat, de látni kell, hogy az igazából reális strasbourgi döntés végrehajtásához kapcsolódóan a sajátosan félig rendőri, félig titkosszolgálati szervre, TEK-re vonatkozó szabályoknak az általa elrendelhető titkos adatgyűjtések körét szűkítő és pontosító módosítása lenne.

A javaslat ennek sajnos nem felel meg. Márpedig ameddig a TEK nem tisztán titkosszolgálat, addig csak bűncselekmény gyanúja esetén az előkészítő eljárásban rendelhessen el technikai eszközzel történő megfigyelést, ilyen gyanú hiányában pedig egyáltalán ne. Arra ugyanis, hogy viszonylag szabadon kutakodjanak, ott vannak a rendes nyomozati jogkörrel nem rendelkező szolgálatok, köztük most már a kifejezetten terrorellenes feladatokat végrehajtó Tibek is.

Szintén ehhez a körhöz tartozó probléma az, hogy a javaslat a nemzetbiztonsági célú adatgyűjtésen kívül is fenntartja a bírósági engedély nélkül is végezhető, technikai eszközzel történő titkos megfigyelést, amivel elvi szinten nem értünk egyet. Függetlenül attól, hogy ez szigorúbb követelmény, mint ami az alkotmánybírósági és a strasbourgi gyakorlatból következik, számunkra csak olyan szabályozás elfogadható, ami a technikai eszközzel történő titkos megfigyelés minden formáját bírói engedélyhez köti. A tervezett korábbi változat ezzel kapcsolatban még A-, B-változatokat tartalmazott arra, hogy az informatikai rendszerekből való információgyűjtés legyen vagy ne legyen bírói engedély nélkül elrendelhető. Természetes, hogy ne legyen. De az LMP szerint ennél is messzebb kell menni, és bármilyen technikai adatrögzítéssel történő titkos megfigyelést csak akkor lehessen engedni, ha azt a bíróság előzetesen jóváhagyta. Ennek a törvényjavaslat nem felel meg.

Fontos probléma még a javaslattal a rendőrségi törvény szerinti elrendelési idő jelentős meghosszabbítása, egyes esetekben 360 napra. Az LMP szerint is hasznos lenne differenciáltabbá tenni a szabályozást, de az kizárólag rövidebb elrendelési idővel támogatható.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az LMP-nek legfőképpen azzal van baja tehát, ami nincs a javaslatban. A nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtés alkotmányos kontrolljának koncepcionális újragondolását nem úszhatja meg ugyanis a kormány. Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Független képviselő nem tartózkodik a teremben, kétperces felszólalásra nem jelentkezett senki. Ellenben Répássy képviselő úr, a Fidesz képviselője, normál felszólalási lehetőséget kért. Parancsoljon!

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Nem valószínű, hogy sokkal tovább fogom rabolni az idejüket, mintha két percre jelentkeztem volna, de szeretném összefüggően elmondani két kérdésben az álláspontomat.

Több felszólaló érintette azt a strasbourgi bírósági döntést, amely megkérdőjelezi, hogy a jelenlegi, úgynevezett külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés jó helyen és az emberi jogokkal összhangban álló módon van-e az igazságügy-miniszternél. Tehát az igazságügy-miniszteri engedélyezést kérdőjelezi meg a strasbourgi bírósági döntés. Ez valószínűleg helyes interpretációja a strasbourgi döntésnek annyiban, hogy Strasbourg nem feltétlenül azt mondta, hogy az igazságügy-miniszternél nem lehet egy ilyen döntés, hanem azt mondta, hogy egy, a végrehajtó hatalomtól független szervezetnél kell lennie a döntésnek. Nyilván az igazságügy-miniszter semmiképpen sem tartozhat ide, de ebből nem szükségszerűen következik az, hogy bírói döntéssel kellene kiváltani az igazságügy-miniszteri engedélyezést.

Sőt, azt kell mondjam, hogy a magyar alkotmányos rendszerben egyszerűen értelmezhetetlen lenne, a hatalommegosztás elvét sértené, hogy a bíró mérlegeljen nem bűnüldözési célú szempontokat. Gondoljanak csak arra, hogy a nemzetbiztonsági szempontok között például a hírszerzési tevékenység, szempont is szerepel. Vajon hogy tudná azt a bíró mérlegelni, hogy jogos-e az az igény, hogy valakivel szemben hírszerző tevékenységet folytassanak. Ez nem a bíró rendes működésébe tartozik. Ez kifejezetten egy közigazgatási vagy ha úgy tetszik, kormányzati szempontú mérlegelés. Ettől függetlenül természetesen lehetne valamilyen független szervezethez telepíteni ezt az engedélyezést, de itt szigorúan figyelembe kell vennünk a magyar Alaptörvény rendelkezéseit, tudniillik a hatalommegosztás szempontjait.

A másik megjegyzésem a strasbourgi bírósági döntéshez, hogy a magyar… ‑ leegyszerűsítem a prob­lémát, de az a lényege, hogy a magyar tit­kos­szolgálatieszköz-alkalmazásban van egy bírói engedélyköteles forma meg van egy igazságügy-miniszteri engedélyköteles forma. Tisztelt Képviselőtársaim! Kapaszkodjanak meg: az Európai Unió több tagállamában nem is kell engedély ahhoz a típusú tevékenységhez, amit mi az igazságügy-miniszter által engedélyezünk. Tehát számos olyan ország van, ahol pusztán a nemzetbiztonsági szervek, ha nem bűnüldözési célú, tehát nem bizonyítékként felhasználható titkos információt akarnak gyűjteni… ‑ mert itt ez a lényeg, hogy ha bírósági eljárásban a fair eljárás szabályai miatt bizonyítékként felhasználható titkos információt gyűjtenek, na akkor biztos, hogy bírói engedély kell.

(19.50)

De ha nem bizonyítékként felhasználható, hanem „pusztán” nemzetbiztonsági szempontok alapján, például elhárítási okból titkos információt gyűjtenek, akkor számos nyugat-európai országban az elhárításra hivatott szervezet, tehát a titkosszolgálat, a belső elhárítás nem köteles semmilyen engedélyt kérni, hanem van egy politikai felelősség az őt felügyelő miniszternél, és e politikai felelősség alapján alkotmányosan végezhetnek titkos információgyűjtést.

Tehát annyiban megkérdőjelezhető a strasbourgi bíróság döntése ‑ most persze nem azért gyűltünk össze, hogy minden napirendnél bíráljuk a strasbourgi bíróságot, de sajnos itt is megkérdőjelezhető a strasbourgi bíróság döntése ‑, hogy egyáltalán nem általánosságban vizsgálta meg azt, hogy hogy vannak az európai országokban szabályozva ezek a kérdések, hanem csak ezt a magyar esetet vizsgálta meg a TEK-re vonatkoztatva, és olyan mércét állított fel ebben a döntésben a strasbourgi bíróság, amelynek számos más tagállam sem felel meg, csak azoknak nem volt olyan remek civil szervezetük, amely kifogásolta volna azt, hogy nemzetbiztonsági célból, például terrorelhárítási célból titkos információkat gyűjtenek. Tehát hangsúlyozom, hogy nem a büntetőeljárásban használható bizonyítékról van szó, hanem arról, hogy az egyéb nemzetbiztonsági tevékenység során is keletkezik titkos információ. Magyarországon ezt húszéves konszenzussal, két évtizedes konszenzussal az igazságügy-miniszter engedélyezte, mert már akkor felismerték a törvényhozók, hogy helyes az, ha egy külső engedélyhez kötik ezt a titkosszolgálati tevékenységet. Ahogy mondtam, két útja van a titkosszolgálati információgyűjtésnek, a bírói út vagy az igazságügy-miniszteri út.

Tisztelt Ház! A strasbourgi bíróság ítéletének a végrehajtása enyhén szólva is problémákba ütközik, nevezetesen, ahogy elmondtam, a magyar hatalommegosztás szempontjába, mert ugyan vajon miért kéne a bírónak engedélyeznie az előbb általam elmondott hírszerzési tevékenységet. Hiszen például nem is magyar állampolgár ellen irányul; vagy nem is Magyarország területén, akkor miért kéne a magyar bírónak engedélyeznie, amikor arra nincs is joghatósága. Meghallgattam itt az LMP vezérszónoklatát. Azok, akik azt állítják, hogy minden titkos információgyűjtést bírónak kellene engedélyezni, azok nincsenek tisztában a magyar bíró joghatóságával. A magyar bíró joghatósága Magyarországra terjed ki. Nagyon kivételes esetekben persze van olyan, hogy Magyarországon kívülre is, például bűncselekmény esetén, de egy közigazgatási tevékenység esetén nem.

Tisztelt Ház! Nem rabolva tovább az idejüket, kétségtelenül számon lehet kérni ezen a törvényjavaslaton azt, ami nincs benne, de olyan kérdések maradtak ki ebből a törvényjavaslatból, amelyeket nem pusztán a parlamentnek kellene végiggondolnia, hanem az egész szakmának végig kellene gondolnia, hogy hogyan lehet a strasbourgi bíróság ítéletét úgy végrehajtani, hogy az beilleszkedjen a magyar alkotmányos rendszerbe. Ez nem könnyű feladat, s nemcsak ennél a strasbourgi ítéletnél, hanem más ítéletnél is előfordulhat, hogy enyhén szólva sincs összhangban a magyar alkotmányos rendszerrel.

Ebben az esetben egy több mint két évtizedes konszenzusról van szó. Nem az új Alaptörvényről, hanem egy két évtizedes nemzetbiztonsági gyakorlatról van szó. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Kíván-e még valaki élni a felszólalás lehetőségével? (Nincs jelentkező.) Megállapítom, hogy nem. Az általános vitát lezárom. Államtitkár úr, parancsoljon!

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm. Megpróbálok röviden válaszolni, de a kérdésfeltevők egy része távozott már.

Mesterházy Attila képviselőtársamnak volt egy fel­vetése a strasbourgi ítélettel kapcsolatban. Az öt­pár­tin is tisztáztuk, hogy ezek a kérdéskörök a Be. ha­táskörébe tartoznak, hogy hogyan lesz átalakítva az a rendszer a későbbiek során, amiről Répássy kép­vi­selőtársam is beszélt. A jogalkotási folyamat nem volt tárgya ennek a törvénycsomagnak, amely kimondottan a Be.-hez igazította ezeket a törvényeket.

Csak megerősíteni tudom, hogy gyanú nélküli lehallgatás természetesen a jövőben sem lesz, mint ahogy eddig sem volt. Azt is csak megerősíteni tudom, ami Staudt képviselőtársam kérdéséhez kapcsolódik: a szabályozás emelkedett garanciális szintjében semmiképpen nem történt semmilyen visszalépés.

Ami nehézséget okozott néhányaknak, akik nem vettek részt az egyeztetéseken: a bűnmegelőzés és az előkészítő nyomozati szakasz elhatárolása a Be. belépésével és az új szabályozással egyértelműen megvalósult. Tehát a megelőzés a rendőrségi törvényben és a NAV-törvényben megmaradt, míg a nyomozás-előkészítő szakasz bekerült a Be. nyomozati szakaszai közé.

Ikotity képviselőtársamnak is voltak felvetései, például a 360 napos korlátozás, ami most belépett. Szeretném megnyugtatni, ha jelen lenne, hogy ezek 90 napos szakaszokból állnak össze, tehát 90 naponként dönthet a bíró ennek a meghosszabbításáról. A 360 nap egy olyan maximum, ami eddig nem létezett a törvényben.

Összességében azt tudom megerősíteni, hogy az előttünk álló törvény lényegében azokat a módosításokat tartalmazza, hogy a büntetőeljárásba beemelt elemek után koherens maradjon a törvény szerkezete, és továbbra is a rendészeti célú, a nemzetbiztonsági, illetve bűnmegelőzési célú megfigyeléseket szabályozza véleményünk szerint garanciálisabb szinten.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:   163-180   181-196   197-208      Ülésnap adatai