Készült: 2020.04.07.22:16:25 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

190. ülésnap (2016.11.23.),  115-134. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 48:54


Felszólalások:   103-114   115-134   135-154      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség.

Most soron következik az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény, valamint a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A Völner Pál fideszes képviselőtársunk által benyújtott előterjesztés T/12920. számon a parlament informatikai hálózatán elérhető.

Most megadom a szót Völner Pál úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének, 30 perces időkeretben. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

DR. VÖLNER PÁL (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat célja, hogy az úgynevezett életpálya-különbözet változatlan mértékben továbbra is megillesse az igazságügyi alkalmazottakat, valamint a nem ügyészként dolgozó ügyészségi alkalmazottakat. Az életpálya-különbözet jogintézménye a jogalkotó számára nem újdonság, hiszen annak a kiszámítási módjára, illetve a kifizetésére vonatkozó szabályozás 2001-ben került bele a két érintett jogállási törvénybe, nevezetesen az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvénybe, valamint az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvénybe, amelynek helyébe 2012. január 1. napjával a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény lépett.

Az igazságügyi alkalmazottak jogállásáról szóló törvény olyan személyek jogállását határozza meg, mint például a bírósági fogalmazó, a bírósági titkár, a tisztviselő vagy az írnok. Az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról szóló törvény az ügyészek mellett ‑ akiket az életpálya-különbözet jogintézménye és így jelen törvényjavaslat sem érint ‑ szabályozza például az alügyész, az ügyészségi fogalmazó, a tisztviselő és az írnok jogállását. Az igazságügyi alkalmazottak jogállásáról szóló törvényben, valamint az ügyészek és ügyészségi alkalmazottak jogállásáról szóló törvényben meghatározott elnevezések hasonlósága hasonló képzettségeket, képességeket, illetve feladatköröket is jelent.

Az életpálya-különbözet jogintézménye az elmúlt mintegy másfél évtizedben, azaz valamennyi parlamenti ciklus alatt az eredeti céljának megfelelően működött. A cél mindig az volt, hogy biztosítsa a köztisztviselőkre és a túlnyomó részben azonos megítélés alá eső más állami alkalmazottakra vonatkozó szabályozás közötti összhangot.

Ez azt jelentette, hogy a bíróságokon, illetve az Országos Bírósági Hivatalnál dolgozó igazságügyi alkalmazottak illetménye, valamint a nem ügyész ügyészségi alkalmazottak illetménye nem lehetett kevesebb, mint a köztisztviselők illetménye. Ha a különböző illetményszámítási módok alapján mégis alacsonyabb illetmény járt volna az igazságügyi alkalmazottnak, illetve az ügyészségi alkalmazottnak, úgy a különbséget életpálya-különbözet jogcímén kellett kifizetni.

A hatályos szabályozás alapján az életpálya-különbözet számítási alapja a kormánytisztviselőknek a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény szerinti illetménykiegészítéssel növelt alapilletménye.

(13.50)

Ugyanakkor a törvényjavaslattal módosítandó két törvénynek a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény rendelkezésére utalása kiüresedik 2017. január 1. napjától, tekintettel arra, hogy az állami tisztviselőkről szóló 2016. évi LII. törvény alapján a fővárosi, megyei kormányhivatalok állománya 2017. január 1-jei hatállyal állami tisztviselővé válik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenki egyetérthet abban, hogy mind az igazságügyi alkalmazottaknak, mind az ügyészségi alkalmazottaknak az eddigi illetménykiegészítésüket továbbra is meg kell kapniuk. Az önök előtt fekvő törvényjavaslat ezt kívánja orvosolni azzal, hogy az abban foglalt módosító rendelkezések egyértelművé teszik az igazságügyi alkalmazottak jogállásáról szóló és az ügyészségi alkalmazottak jogállásáról szóló törvények szerinti illetményszámítás 2017. január 1. napjától alkalmazandó módját; ezzel a törvényjavaslat egyértelművé teszi, hogy az érintett alkalmazottaknak járó életpálya-különbözet fennmarad.

Tisztelt Ház! Megítélésem szerint a törvényjavaslatom az esetleges jogalkalmazási bizonytalanságokat szünteti meg azzal, hogy az életpálya-különbözet jogintézményét változatlanul megtartja. Ajánlom ezért a törvényjavaslatot a tisztelt képvi­selőtársaim figyelmébe, és kérem támogatásukat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most tisztelettel megkérdezem Vízkelety Mariann államtitkár asszonyt, akit nagy tisztelettel köszöntök itt a Házban, hogy kíván‑e a kormány részéről felszólalni. (Jelzésre:) Igen, kíván. Vízkelety Mariann állam­titkár asszonyé a szó, parancsoljon!

DR. VÍZKELETY MARIANN igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Az előterjesztés céljával maximálisan egyetértünk, ugyanakkor a probléma komplexitása és hordereje miatt további vizsgálatra van szükség. Minderre tekintettel a kormány a képviselő úr által megfogalmazott indokok alapján is soron kívüli megoldást tart szükségesnek. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Most a vezérszónoki felszólalások következnek. A Fi­desz képviselőcsoportjának vezérszónoka Répássy Ró­bert képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselő­csoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat világos és egyértelmű, hiszen egy olyan jogi helyzetet szeretne rendezni a javaslat, amely azáltal állt elő, hogy megváltozott a kormánytisztviselői és az állami tisztviselői jogi környezet, a jogszabályok megváltoztak, és mivel az igazságügyi alkalmazottak illetménye ehhez igazodott, ezekhez a törvényekhez volt hozzáigazítva, ezért nyilvánvaló, hogy módosítani kell az igazságügyi alkalmazottakról és az ügyészségi alkalmazottak jogállásáról szóló törvényeket is.

Azt viszont szeretném leszögezni, hogy ahogyan az államtitkár asszony az imént elmondta, valóban érdemes az igazságügyi alkalmazottak és az ügyészségi alkalmazottak illetményéről egy komplex megoldást az Országgyűlés elé hozni, hiszen az Országos Bírósági Hivatal és az ügyészség beszámolójából is kiderül, hogy az igazságügyi és az ügyészségi alkalmazottak, de különösen a bírósági alkalmazottak körében meglehetősen veszélyes fluktuáció indult el.

Tehát elgondolkodtató, hogy miközben az állami tisztviselők körében egy nagyobb bérezést jelentő életpályamodell került bevezetésre, és folyamatosan fejleszti a kormány ezt az életpályamodellt az igazságügyi alkalmazottak esetén, mivel az ő esetükben nincs annyi beosztás és nincs annyi grádics, amiben lehetne fizetéskiegészítéseket, illetménykiegészítéseket adni, ezért az igazságügyi alkalmazottak, még a legjobban kereső igazságügyi alkalmazottak is abban a helyzetben találják magukat, hogy a közszolgálat más területein jobb karriert tudnak befutni, vagy magasabb bérhez tudnak hozzájutni.

Összefoglalva tehát, mind a Völner képviselő úr, államtitkár úr által elmondott megoldási javaslatot, mind egy ennél sokkal komplexebb és ezen túlmutató megoldási javaslatot is támogat a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka Bárándy Ger­gely képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szeretném azzal kezdeni, hogy a tisztelt állam­titkár úr rossz helyen ül. (Dr. Völner Pál a képviselői helyén foglal helyet.) Mert önnek, ha jól tudom, ott kéne ülni most, ahol államtitkár asszony, és államtitkár asszonynak meg adott esetben valami mást csinálni a minisztériumban, ugyanis ezt jó lett volna kormányjavaslatként előterjeszteni. Már csak azért is, mert azzal, hogy önálló képviselői indítványként terjesztette elő, ez nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, bár cáfolni fogja és mondja, hogy ez csak a folyamat gyorsítása miatt van; nem, én azt gondolom, hogy nem emiatt van, hanem amiatt van, ehhez le kellett volna egyeztetni, mondjuk, az OBH-val, akkor erős és kemény viták vártak volna önre, államtitkár úr ‑ mint államtitkár.

Azért vártak volna kemény viták önre, mert való­színűleg az OBH és a bírói kar nem ilyen módon és nem ilyen mértékben képzeli el az igazságügyi alkalmazottak rendezésének a bérét. Mindenhol Európában fölismerték már azt ‑ nekünk még nem sikerült, úgy tűnik ‑, hogy az igazságszolgáltatásnak a megfelelő, a naprakész és minőségi működése az alapja a demokráciának, éppen ezért számos olyan rendelkezés van, ami, ha úgy tetszik, ezt az álláspontot igazolni látszik.

Például sok helyen a bírósági költségvetés törvény alapján nem lehet kevesebb, mint az előző évi. Ezt javasoltuk, és egyébként Magyarországon máshol bevezették ezt a rendszert. A bíróságoknál érdekes módon nem vezették be. (Dr. Répássy Róbert: De igen! Ez a törvény. ‑ Az elnök csenget.)

Aztán azt is felismerték, hogy a bíróságok hatékony és jó működése nem lehet pénzkérdés. Nem olyan létszámról beszélünk, mint mondjuk, egy rendvédelmi szerv esetében vagy akár egyébként ‑ és ezért mondom, mert nem kívánok minőségi különbséget tenni, mondjuk, egy egészségügyi rendszerben ‑ nagyságrendekkel kisebb számokról, még akkor is, ha ehhez hozzászámoljuk a most előttünk lévő kört is, akit érint ez a törvényjavaslat, az igazságügyi alkalmazottakat, ha meg kifejezetten a bíráknál maradunk, akkor ott 2800 bíróról beszélhetünk. Itt pénz, azt gondolom, nem lehet kérdés. Egy lehet cél: az igazságszolgáltatás hatékonyan és jól működjön.

Hiába fekszik előttünk az igazságügyi alkalmazottak bérezéséről szóló javaslat, egy rövid gondolatkör erejéig, azt gondolom, hogy e témánál muszáj kitérni arra, hogy mi a helyzet a bírák fizetésével, hiszen egyébként részben összefügg, részben összefügg a bírósági alkalmazottakéval. Az a helyzet, tisztelt államtitkár úr, hogy önök három lépcsőben ígértek 5-5-5 százalékos bérfejlesztést azután, hogy egyébként 2003-tól a bírák egy fillér fizetésemelést nem kaptak. Majdnem másfél évtizeden keresztül ugyanazt a fizetést kapják, és ezek után szúrják ki önök a szemét a bírói karnak háromszor 5 százalékos béremeléssel. És önnek címzem ezt, elsősorban ön nyújtotta be ezt a törvényjavaslatot, tehát végül is önnel kell vitatkoznom, de azért azt az igazság és a korrektség kedvéért hozzáteszem, hogy sokan az igazságügyi tárca részéről is próbáltak ennek elébe menni és egy nagyobb mértékű béremelésről beszélni. Az a helyzet, és ezt címzem annak, aki nincs itt, hogy Orbán Viktor miniszterelnök személyesen utálja a bírói kart. Utálja a bírói kart azért, mert erre a társaságra neki nincs ráhatása, nem sikerült begyűrni maga alá, és itt olyan döntések születnek, amelyek nem tőle származnak, sőt adott esetben olyanok, melyeknek ő nem is örül. Én ezt megértem, hogy ez egy olyan személyiségnek, amilyen ő, egy olyan rendszerben, amit most élünk, zavaró.

Mindazonáltal azt gondolom, hogy kicsinyes és pitiáner az, hogy ha még ilyen érzésvilága is van a miniszterelnöknek, ezt azzal fejezi ki, hogy egyébként nem ad normális béremelést és fizetésemelést a bíráknak.

De ami ezzel összefügg ‑ és hogy egy picit érzékeltessem azt, hogy milyen a bírói fizetéseknek a helyzete, ha jól tudom, még mindig a 40 százaléka, de ha nem, akkor nagyságrendileg hasonló lehet -: a bírósági fogalmazóknak, titkároknak a fizetése a bíróihoz igazodik, tehát annak egy bizonyos százaléka, mondom, ha jól emlékszem, 40 a fogalmazók esetén. És most szükség van egy olyan korrekcióra, és azt gondolom, hogy ez mindennél többet elmond, hogy följebb kell valamilyen technikai módon ‑ és erre is tesznek javaslatot ‑ tornászni a bírósági fogalmazóknak a bérét, mert egyébként nem érné el a minimálbért. Képviselőtársaim, ha egy bíró fizetésének a 40 százaléka kevesebb, mint a minimálbér, akkor sokat lehet mondani, de azt nem, hogy ez a fizetés biztosítja az ő integritásukat, vagy legalábbis elősegíti a bírói integritást, aminek az egyik pillére az, hogy olyan fizetést kapjanak ‑ mivelhogy máshonnan nem tudnak jövedelmet szerezni, kizárja a törvény, nagyon helyesen kizárja egyébként ‑, hogy abból jól meg tudjanak élni, és biztosítsa és elősegítse, még egyszer mondom, a bírói függetlenséget.

(14.00)

(A jegyzői székben Gúr Nándort
Hegedűs Lorántné váltja fel.)

Nincs elég jelentkező bírósági fogalmazói helyre, annak ellenére, hogy én azt gondolom, hogy a bírói pálya a jogi pályának az egyik csúcsa. Nagyon sok ember, aki jogi egyetemre megy, szeretne bíró lenni, és hogy van az, hogy nem a versenyvizsga miatt csökken a felvett fogalmazói státuszoknak a száma, hanem azért, mert nem jelentkeznek elegen? Ez is egy sokatmondó dolog, és ez is az igazságszolgáltatásban uralkodó fizetési állapotokat, azt gondolom, hogy jól jelzi.

Persze, eljutunk az egyéb igazságügyi és ügyészségi alkalmazottakig, ahol, ha az ember kicsit érdeklődik ebben a szférában, akkor azt hallja, hogy sok esetben már egy segédmunkási állás vonzó tud lenni egy ilyen embernek, mert jobban keres ott, mint mondjuk, leíróként a bíróságon. Azért ez is elég szégyenletes.

Az, hogy ha nem módosítanak ezen gyorsan ‑ és e tekintetben megértem a sietségüket ‑, akkor előállhat az a helyzet, hogy tömegesen fognak felmondani a bíróságokon, erre talán expozéjában utalt ön is, képviselőtársam, akkor nagyon nagy bajok lesznek a bíróságokon, ugyanis, ha a bírónak nincs megfelelő kiegészítő személyzete, ha nincsenek leírói, ha nincsen asszisztenciája, akkor dolgozhat ő bárhogy, az ügyek nem fognak menni, és az az időszerűségi statisztika, amire oly büszke az OBH elnöke, az nem így fog kinézni a jövőben, ha ezt nagyon gyorsan valóban nem rendezzük.

De azt gondolom, hogy ez nem egy jó módszere annak, amit ön itt javasol. Először is, nem tudom, hogy nézték‑e azt, hogy megfelelő törvényhez kívánják‑e kötni az igazságügyi alkalmazottaknak a bérét, mert én azt is hallottam vissza több helyről, hogy elég nehezen lesz ez alkalmazható, tehát hogyha már hozzákötik valamihez, akkor egy másik törvényhez, a 2016. évi törvényhez kellene hozzákötni és nem ahhoz, ami előttünk van. De ez egy technikai történet, a kérdés az, hogy egyébként szerencsés‑e elválasztani a bírói fizetésektől az igazságügyi alkalmazotti fizetéseket, főleg azokat az igazságügyi alkalmazotti fizetéseket, amikor abból később ‑ a rendszer logikája alapján ‑ bíró lesz, vagy jó esetben bíró lesz. Tehát itt gondolok elsősorban a fogalmazói és a titkári álláshelyekre.

A rendszer termelt ki egy bizonyos problémát, amit, én azt gondolom, nem a fizetési oldalon kellene rendezni ‑ rendezni kell ‑, hanem a felfogásnak kellene másnak lennie. Ugyanis ma az, hogy egy titkár hat-nyolc évig titkár, az egy normális állapot, holott nem erre találták ki a titkári intézményt, arra találták ki, hogy kvázi szakvizsga után a bírói pályának egyfajta előszobája legyen, bevezetője, egyévi, maximum kétévi titkárság után valakit kinevezzenek bírónak. Egyébként nagyságrendileg ehhez igazodik az Alaptörvény rendelkezése is, azon kevés rendelkezései, amivel egyébként egyet tudok érteni, hogy 30 éves kor alatt ne nevezzenek ki senkit bírónak. Valóban, egyfajta élettapasztalat kell hozzá, lehet, hogy még ennél több is. Ez viszont azt eredményezi, hogy ma körülbelül egy diák, vegyük azt, hogy 24 éves korában kerül ki az egyetemről, mondjuk, nincs megszakítás, rögtön fogalmazó lesz belőle, ha három évig ezt csinálja, akkor 27 éves, nagyjából egy év alatt leteszi a szakvizsgát, akkor 28, és akkor van még két év titkári időszaka, utána kinevezik bírónak. Ez a rendszer így rendben van, de hat-nyolc évig titkár valaki, és van, aki most már ennél tovább is, sőt olyanok is vannak, akik tudomásom szerint nem is pályáznak bírói álláshelyre, hanem úgy gondolják, hogy titkári munkakörben szeretnének tovább dolgozni.

(A jegyzői székben Móring József Attilát
dr. Tiba István váltja fel.)

Hét év után megáll a fizetésemelkedés, ha én jól tudom, de javítsanak ki, ha nem. Tehát ez azt jelenti, hogy ha valaki három-négy évig titkár, onnantól kezdve már nem emelkedik tovább a bére, teljesen mindegy, hogy egyébként hány évet tölt el a szolgálati jogviszonyban, amit nyilván azért találtak ki, hozzáigazítva a bírói fizetésekhez, hogy ne mehessen a titkári fizetés, mondjuk, egy bírói fizetés fölé. Ez helyes, de én azt gondolom ‑ és most térek rá arra, hogy miért nem a fizetési szabályokon kellene változtatni, hanem a hozzáálláson.

Elmondtam sokszor, de ide is idekívánkozik, a titkárra olyan jogköröket telepíteni, amit most önök tettek, hiba. Önök úgy számolnak, hogy egyrészt olcsóbb munkaerő, másrészt könnyebben utasítható és áthelyezhető s a többi, tehát a státuszbeli függetlensége lényegesen a bíróké alatt marad a titkároknak, tehát praktikusabb. És ehhez a státuszhoz rendeltek hozzá olyan jogköröket, amiket korábban bírák láttak el, és nagyon helyesen, mert azoknak a jogköröknek az ellátásához az én meglátásom szerint sokkal szerencsésebb ‑ azért nem mondok alkotmányosságot, mert néhol ez alkotmányellenes, néhol meg nem, volt ebben is vita és Ab-határozat, de a lényeg az, hogy a titkárok olyan munkakört látnak el, amit bírónak kellene ellátni az én meglátásom szerint, vagy sok olyan munkakört, és sokkal egyszerűbb és jobb lenne és jogállamibb megoldás, ha a bírói létszámot növelnék, hogyha ezek a feladatok megnövekedtek, és bírák látnák el ezt a tevékenységet, akár, mondjuk, az alügyészhez hasonlóan albíróként. És ez nem játék a szavakkal, mert egy albíró ‑ de felőlem maradhat az elnevezése titkár is ‑ a Bjt. hatálya alá tartozó személy kell hogy legyen, tehát a bírák jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó. Azaz nemcsak a döntéseiben kell hogy független legyen ezekben az ügyekben, hanem a státuszában is meg kell kapnia azt a függetlenséget, ami egy bírónak jár. Ekkor lehet jogállami módon ezekben az ügyekben szerintem döntést hozni. És ha albírónak nevezem ki, és a Bjt. alá tartozik az ő státusza, akkor ezek a fizetési problémák, én azt gondolom, kevésbé merülnek fel, mert az, hogy egy hosszú ideje albíróságot betöltő ember, aki szeretne ebben a státuszban maradni, többet keres, mint egy kezdő bíró, aki negyedannyi időt töltött el a szervezetben, ez egy normális dolog, de az nem, hogy a bírósági alkalmazott keres többet, mint egy bíró. Tehát azt gondolom ‑ még egyszer ‑, hogy ezt nem a fizetési rendszer átalakításával, hanem egyfajta szemléletmódnak a megváltoztatásával kell elérni.

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, én azt gondolom az előttünk fekvő törvényről, hogy értem, hogy a nagy bajt akarja nagyon gyorsan megakadályozni, és valamiféle fizetésemelést szeretne az igazságszolgáltatásban elérni, ez dicséretes, de én azt szeretném kérni, hogy ez legyen a tűzoltás, ez a törvény arról szóljon, hogy tüzet oltunk, arról szóljon, hogy ne menjen el segédmunkásnak az igazságügyi alkalmazottak fele. És utána nagyon hamar üljön le az OBH, nagyon hamar üljön le a minisztérium, és dolgozzanak ki egy olyan rendszert, ami jogállami szempontból is és a fizetéseket tekintve is európai. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

(14.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Staudt Gábor képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr! Öné a szó.

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Természetesen az előttünk fekvő javaslattal egyet lehet érteni, hiszen egy bérkorrekciót irányoz elő. Azt hiszem, nincs vita abban, hogy ez szükséges, viszont nagyon sokban egyetértek Bárándy Gergellyel is, hogy ez egy olyan lépés, ami egy szükséges lépés, államtitkár úr, illetve államtitkár asszony, de nem elégséges.

Azt kell látnunk, hogy a bírák fizetése is valóban nagyon alacsony, és az a társadalmi súly és a társadalmi elvárás, ami rájuk nehezedik, meg sem közelíti azt a bérezést, amit ők kapnak. Való igaz az is, hogy nagyon hosszú az az időszak, ameddig titkárként kell tevékenykednie sok jogvégzett embernek, miközben adott esetben szívesen lennének bírák, vagy más esetben ‑ és ezt is hallhattuk ‑, lehet, hogy azért, mert annyira telített a pálya vagy megelégszenek ezzel, de lehet, hogy meg sem pályázzák sokan a titkárok közül a bírói pozíciót. Ami viszont biztos, hogy az igazságszolgáltatás nem egy akkora létszámmal foglalkoztatott terület, hogy ne lehetne néhány milliárd forint bevonásával óriási változásokat elérni.

Ez azért is fontos, mert ‑ és itt nyilván a bíráknak, bár itt most nem közvetlenül a bírói fizetésekről van szó, de amikor egy ilyen előterjesztés elénk kerül, akkor az igazságszolgáltatás egészéről is azért néhány gondolatot vagy a bírósági rendszerről is néhány gondolatot ejteni kell. Szóval, még az ő fizetésük is messze elmarad a piaci viszonyoktól. Itt a piaci viszonyt még egy középkategóriás ügyvédhez hasonlíthatjuk és nem a sztárügyvédekhez, hanem mondjuk, egy átlagos középkategóriás ügyvédhez, aminek a szintjét azért el kellene érni. Nyugaton is eléri, és nemzetközi összehasonlításban is nagyon alacsonyak a bírói fizetések, de ami az egyéb alkalmazottakat illeti, ott meg egészen elborzasztó a helyzet. Gyakorta a feladat, ami ezekre az ügyintézőkre hárul, mindenkire, aki ebben a státuszban dolgozik, az óriási ugyanúgy, tehát a tárgyalásokon pontos jegyzőkönyvet készíteni, a háttérmunkákat ellátni. És az is igaz, hogy ha jól tudom, nemzetközi példák alapján egy bíróra sokkal nagyobb kisegítő személyzet jut, mint Magyarországon. Ebben is lehetne változtatni.

Inkább legyenek egyrészt jól megfizetve a bírák, és nem feltétlenül azt mondom, hogy növeljük a bírák létszámát jelentősen, valamennyire növelni kellene, de lehet, hogy egy jelentősebb növeléshez képest megoldás lenne az is, ha az ő asszisztenciájukat, és ez az asszisztencia sok esetben még nem is feltétlenül jogvégzett embereket jelent, hanem ügyes és a kezük alá dolgozó ügyintézőket, illetve természetesen jogászokat és tanácsadókat fel lehet venni melléjük, de sok esetben nem is a legmagasabban képzett jogászokra kell gondolni, hanem alapvető feladatok ellátására képes asszisztenciára. Enélkül hiába a vágy, hogy megreformáljuk a bíróságokat, az igazságszolgáltatást.

Nyilvánvalóan lehet pakolgatni az ügyeket, lehet vidéki bírókat bevonni a budapesti ügyteher csökkentésébe, de akkor tulajdonképpen a vidéki bírókra rakunk egy nagyobb terhet. Nem azt mondom, lehet, hogy voltak olyan területei az országnak, ahol kisebb volt a terheltsége a bíróságoknak, de azért én azt látom, hogy valahol volt egy normál terheltség, illetve sok helyen, ez főleg korábban volt jellemző, hogyha a statisztikákat nézzük, akkor a budapesti bíróságokon meg egy extrém, elviselhetetlen terheltség volt. Ezt csupán az ügyek átcsoportosításával nem feltétlenül lehet igazságosan rendezni. Persze azt látjuk, hogy az OBH próbál, legalábbis a beszámolója szerint próbál úrrá lenni a helyzeten, a budapesti statisztikákat sikerült is javítani, de megfelelően képzett és megfelelően megfizetett asszisztencia nélkül ez nem fog menni.

Azt kell mondjam, való igaz, hogy egyáltalán nem a pénzről szól a dolog, lévén, hogy ezt az összeget meg lehet találni a költségvetésben. Ha összehasonlítjuk ‑ és ez is egy fontos szempont ‑ az ügyészség lehetőségeivel, azt láthattuk, hogy az ügyészség egyre több pénzt kapott a bíróságokhoz képest is. Az ügyészség valahogy kedvesebb volt azért a kormányzatnak.

Nyilvánvalóan ezt beismerni nem fogják, tehát nem is azért mondom, hogy kormányzati beismerést várok erre, de akik benne dolgoznak a rendszerben, azok tökéletesen tudják, hogy így van. Aztán lehetne azt mondani, hogy ez esetleg azért van így, mert az ügyészség az önök szempontjából jobban elvégzi a feladatát vagy nem. Ez már megint csak nyilvánvalóan nézőpont kérdése. Meggyőződésem, hogy ez is benne lehet, hogy az ügyészségre önök kedvesebbként tekintenek, és sajnos abban is van igazság, hogy Orbán Viktornak voltak olyan nyilatkozatai, amelyek nem azt vetítették előre, hogy a bírói kart oly mértékben tisztelné, hogy szeretné ezeket az anyagi viszonyokat is rendezni.

Aztán, hogy ez megint miért van így, arra lehetnek ötleteink és tippjeink, de az biztos, hogy a bíróság az az egyetlen szervezetrendszer Magyarországon, amely még a leginkább meg tudta tartani a függetlenségét, annak ellenére egyébként, hogy az OBH rendszerén keresztül az OBH-elnök nagyon jelentős jogokat kapott, amely sok esetben úgy gondoljuk, hogy már-már ‑ és ez a mindenkori elnökre is igaz lehet ‑ a bíróságok függetlenségét is veszélyeztetheti, főleg úgy és azzal a kiegészítéssel, hogy a pályázatok eredménytelenné nyilvánításával tulajdonképpen, ha nem kíván vagy nem tud eltérni a felállított rangsortól egy vezetői kinevezés esetében, akkor megteheti a mindenkori elnök ‑ és a mostani elnök, Handó Tünde él is ezzel a lehetőséggel, ezt egyébként már a bizottsági meghallgatásán is megtettük, és itt, a parlamentben is részletesen ki fogjuk majd fejteni ‑, hogy eredménytelenné nyilvánítja a pályázatokat, és így a kinevezésnél az eredménytelenné nyilvánított pályázat esetén adhat egy megbízást, nevezzük így: átmeneti időre. Természetesen, ha valaki külső emberként egy megbízást elnyert, akkor utána már könnyebben tud arra a bíróságra támaszkodni, amikor megírja a pályázatát. Nyilván a helyismeret meglesz, és ahogy telnek a hónapok vagy akár az évek, akkor nyilvánvalóan már egy eredményes, érvényes pályázat is lehet ebből. Tehát a trükkök benne vannak a rendszerben.

Ezt önök nagyon nem szeretnék kivezetni, mi meg nagyon szeretnénk, ha ez megváltozna, és legalább az OBT szintjére fel tudnánk tolni ezt az eredménytelenné nyilvánítási jogkört. És hozzáteszem, még az sem jelentene tökéletes megoldást, hiszen a mindenkori OBH-elnök az OBT tagjainak is bizonyos szempontból a munkáltatója és a jövőbeli előmenetelük meghatározója. Tehát még erre sem lehet azt mondani, hogy teljesen független rendszer alakul ki, de mindenképpen egy előrelépést jelentene.

Visszatérve, ha már a pénzekről van szó, akkor azt is el kell mondani, hogy ha jól tudom, akkor a bírák és ügyészek fizetése szinkronban van. Ha rosszul tudom, akkor javítsanak ki. Én ezt, bár kövezzenek meg, igazságtalannak tartom. Egy bíróra sokkal nagyobb nyomás nehezedik, sokkal inkább a függetlenséget szem előtt tartva és valóban függetlenül kell eljárnia, akár a bírósági rendszeren belül is, hiszen a bírósági rendszeren belülről sem fogadhat el utasítást. Az ügyészek esetében én ezt a független eljárást nem látom. Ő eljár egy tárgyalásra, megteszi a dolgait, és amikor egy markáns döntést kell hozni, pláne egy politikai döntést, vagy amiben a politika valamilyen formában érintett lehet, akkor bizony a vezető ügyészeknek ki kell kérni a véleményét, vagy ha nem kéri a véleményét, akkor jelentkeznek nála, és el fogják mondani, hogy mit kellene csinálni. Ez a rendszernek egy természetes működése sajnálatos módon az ügyészségnél.

Tehát szerintem nemcsak az ügyészség rendszerére kellene azt mondani, hogy független, hiszen a legfőbb ügyészt megválasztja az Országgyűlés, aztán ha úgy sikerül, ahogy, és mondjuk, egy korábbi fideszes képviselőjelöltet sikerül, mondjuk, legfőbb ügyésznek megválasztani, akkor ez az egész rendszer függetlenségét kezdi ki. De hozzáteszem, ebben az esetben is, ha nem egy ennyire hierarchiális rendszer lenne az ügyészség, mint amilyen ma, akkor még egy politikailag valakivel szimpatizáló legfőbb ügyész sem tudná az akaratát oly mértékben a rendszerre ráerőltetni vagy érvényesíteni, ha egyébként nem adhatna egyértelmű olyan utasítást, amit a tárgyaló ügyésznek végre kellene hajtania.

(14.20)

Tehát amikor mi az ügyészi függetlenségről beszélünk, akkor a tárgyaló, az ügyeket vivő ügyészek függetlenségéről beszélünk, és arról, hogy ők eldönthessék, hogy egy ügyben fellebbeznek, nem fellebbeznek, súlyosbításért fellebbeznek, adott esetben ‑ ilyen is megesik néha ‑ enyhítésért fellebbeznek, vagy egyébként az ügyet merrefelé terelik, és ha ezt nem jól teszik meg vagy szakmai hibákat vétenek, akkor a felettes ügyészek levonhatják a megfelelő konzekvenciákat, ahogy a bíráknak is megvan a fegyelmi felelősségük, de aki végigvisz egy ügyet, részleteiben az ismeri, és ennélfogva ő tudja a leghelyesebb döntést meghozni, nem pedig valahol fönt a közvetlen vezető ügyészi vagy még az afölötti szinteken. Én tehát azt mondom, hogy egy bíróra nagyobb súly nehezedik, a bírótól többet várunk el, és egy bírótól a rendszer is többet vár el, mint egy ügyésztől, aki a legtöbb esetben parancsot teljesít. Az ügyészségi szervezeti rendszer így épül fel. Én amellett török lándzsát, hogy egy bírónak magasabb javadalom jár, mint egy ügyésznek, ami természetesen nem azt jelenti, hogy az ügyészeket ne kellene megfizetni, de ha mérlegre rakjuk a két pozíciót, akkor számomra a bíró még mindig egy fajsúlyosabb, a vállán nagyobb terhet hordozó pozíció.

Visszatérve még egy gondolat erejéig az ügyintézőkhöz: nem tudom, mi kell ahhoz, hogy ne csak ilyen bérkorrekciók kerüljenek bele a rendszerbe, hanem egy valódi létszámbővítés, ami egyébként a technikai bővítéssel együtt hozná meg a megfelelő eredményt. Handó Tündétől hallhattuk, hogy vannak előremutató ‑ ő legalábbis úgy állította be, hogy előremutató ‑ lépések, de a XXI. században már az lenne az elvárható, ha a tárgyalótermekben rövid időn belül hang- és képrögzítés lenne, és akár a jegyzőkönyvvezetés is egy automatizmusként működhetne, az elmondott szóbeli szöveg alapján ‑ Nyugaton sok helyen már így működik ‑ a jegyzőkönyv megíródna, és azt már csak le kell kontrollálni, le kell ellenőrizni. Bízunk benne, hogy ez nem a nagyon sokára bekövetkező jövő, hanem ez néhány éven belül bekövetkezhet. Ehhez természetesen olyan ügyintézők kellenek, akik meg vannak fizetve, elkötelezettek, eltökéltek az igazságszolgáltatás mellett, ehhez viszont pénz kell.

Még egy fontos téma a végére, ha már a bíróságokról beszélünk; szoktunk beszélni róla, de ez mindig kimarad. Tudomásom szerint a korábban nyugdíjba ment bírák nyugdíjpótlékainak az ügyét is rendezni kellene. Arról van szó, tisztelt államtitkár asszony, hogy vannak, akik korábban különböző pótlékokban részesültek. Ha jól tudom, korábban a bírák a fizetésüknek csak egy részét kapták meg olyan jogcímen, hogy fizetés, a többi mindenféle kiegészítő juttatás volt ‑ állítólag több juttatás is, engedje meg, hogy ezeket most ne soroljam fel ‑, viszont amikor nyugdíjba mentek, akkor ezeket nem vették figyelembe, és nem úgy számolták ki a nyugdíj összegét, hogy valójában mennyi érkezett meg egy, kettő, öt év átlagában az adott bíró számlájára, hanem a fizetéséből, ami egy nevetséges összeg volt, akár a fele is lehetett annak, amit ő valóban megkapott. Így lehet az, hogy akár komoly bírósági vezetők is olyan összegből kénytelenek megélni, amiből nem lehet, és ami teljesen megalázó és nem teszi lehetővé, hogy ők megéljenek, ezért mindenféle mellékállást kell vállalniuk úgy, hogy valaki akár 30-40 évet is bírósági vezetőként a pályán eltöltött. Azt kell mondjam, hogy ez is megalázó.

Nem egy nagy összegről lenne szó, ha ezt a kompenzációt be akarnánk vezetni. Arra kérem államtitkár asszonyt, hogy esetleg ezt is tekintsék át, és tegyenek egy olyan javaslatot, hogy ne csak az aktív rendszerben, hanem a korábban nyugdíjba vonult bírók esetében is egy korrekciót lehetne tenni. Ha érdekli önt, akkor eljuttatom az erre vonatkozó tapasztalatokat, és meg tudják vizsgálni, hogy ezek igazak-e, minden pontjukban helyesek-e, de ezt a rendszert is mindenképpen rendezni kellene.

Ezzel a javaslattal természetesen egyet tudunk érteni, de azt kell mondjam, hogy ez egy nulladik lépés és egy törvényi probléma kiküszöbölése vagy a minimumszint elérése, de előrelépést majdnem hogy nem is tartalmaz. Ettől függetlenül fontos, hogy bejött a Ház elé, de ahogy mondtam, a további lépéseket elvárjuk. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván‑e valaki felszólalni a vitában. Kettőperces felszólalásra jelentkezett Répássy Róbert képviselő úr. Parancsoljon!

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt ellenzéki Képviselőtársaim! Csak a tények kedvéért szeretném elmondani önöknek, hogy a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 169. § (2) bekezdése szerint a bírói illetményalapot évenként a központi költségvetésről szóló törvény határozza meg úgy, hogy annak összege az előző évi összegnél nem lehet alacsonyabb. Ez egyébként 2016-ban, tehát ebben az évben 391 600 forint volt, jövőre pedig 431 740 forintra emelkedik.

Ami a bíróságok költségvetését illeti: míg 2010-ben 70,4 milliárd forint volt a bírósági fejezet költségvetése, addig 2017-re meghaladja a 100 milliárd forintot a bírósági fejezet költségvetése, tehát több mint 50 százalékkal nőtt a kormány 2010-es megalakulása óta a bírósági költségvetés. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény szerint az OBH elnöke, tehát a fejezet költségvetési felelőse összeállítja a bíróságok költségvetését a Kúria elnöke véleményének kikérésével, majd a központi költségvetésről szóló törvényjavaslat és annak végrehajtására vonatkozó törvényjavaslat részeként a kormány változtatás nélkül terjeszti az Országgyűlés elé.

Tehát minden törvényi garanciája megvan annak, hogy a bíróságok költségvetésén keresztül ne lehessen a bíróságokra nyomást gyakorolni. A bíróságok költségvetése évről évre nő, a bírák illetményének pedig a törvényben meghatározott legkisebb összege is az előző évi illetmény, de még ennél is ma­gasabb lesz a jövő évi illetmény. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk a kettőperces felszólalásokat. Bárándy Gergely képviselő úr következik, az MSZP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Valószínűleg félreértett Répássy képviselőtársam, én ugyanis nem a bírói illetmény megtartásáról, illetve csökkentésének a tilalmáról beszéltem, hanem a teljes bírósági költségvetésről. Ott nincs meg ez a garancia, annak ellenére, hogy egyébként máshol megadták. Ha jól emlékszem, az ÁSZ-nál van, hogy nem lehet kevesebb az előző évi költségvetésnél, vagy az Alkotmánybíróságnál, lehet, hogy mind a kettőnél, de a bíróságoknál kifejezetten nincs meg, holott ha úgy tetszik, ez a tendencia alapvetően innen indult, és pontosan az igazságszolgáltatás függetlensége miatt.

Az, hogy pluszforrásokat biztosítottak a bíróságok, illetve az ügyészségek számára, önmagában persze dicséretes, de tegyük mellé azt is, hogy ez miért történt. Ha a tárgyi fejlesztésekről és az e-ügyintézésre való átállás kötelezettségéről beszélünk, akkor messze nem állunk olyan jól. Pluszfeladatokat adnak a bíróságoknak, és ehhez rendelik hozzá azt a pluszt. Még egyszer mondom, tehát nem a normális működést teszik ezzel jobbá, hanem az új feladatokat kell finanszírozniuk a bíróságoknak ebből az összegből. Ha jól tudom, de cáfoljanak meg, ha nem így van, még így sem elég rá a biztosított összeg. Tehát az e-ügyintézéssel a bíróságokon csak a probléma és a gond van.

Az pedig, hogy törvényben szavatolják, hogy nem lehet kevesebb a bírák fizetése, egy jottányit sem változtat azon, hogy szégyenteljes az, hogy 13 éve nem emelkedik egy fillérrel sem. A bírák fizetése 13 éve forintra ugyanannyi! (Dr. Répássy Róbert: Most mondtam el, hogy mennyivel emelkedett!) Ez így van, képviselőtársam. Az lehet, még egyszer mondom, hogy rögzítették azt, hogy nem lehet kevesebb, de ez nem biztosítja azt, hogy olyan mértékű legyen a bírói fizetés, amelyik a függetlenséget ilyen szempontból is szavatolja és garantálja. 13 éve nem volt bíróibér-fejlesztés, államtitkár úr, képviselő úr. Ha ezt tagadja, akkor tegye meg, kíváncsi leszek rá. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

(14.30)

ELNÖK: Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván‑e még valaki felszólalni a vitában. Répássy Róbert, kettő percre.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Ház! Elmondta Bárándy képviselő úr, hogy az előző évben 391 ezer forint volt a bírói illetményalap, most pedig 2017-re 431 ezer forintra emelte fel a tisztelt Ház az illetményalapot. Tehát emelkedik a bírói fizetés. Egyébként ehhez mérten igazodik a tisztviselők, az igazságszolgáltatási tisztviselők illetményemelkedése is, mivel a bírói illetményalaphoz kötődnek az igazságszolgáltatási illetmények.

ELNÖK: Bárándy Gergely képviselő úr, kettő percre. Igazság szerint nem adhatnék szót, ugye, mert… (Dr. Bárándy Gergely: Akkor normált nyomok.), mert rendes felszólalásra tudok. (Dr. Bárándy Gergely: Jó. Normált nyomtam.) Köszönöm szépen. Parancsoljon!

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr; akkor maradjunk a normálnál. Államtitkár úr, pont ezt mondom, hogy most a következő évről beszél. Ezt is elmondtam, most megállapítanak három részletben 5 százalékos béremelést. Akkor ne mondja azt nekem, hogy az elmúlt 13 évre nem igaz, amit mondok! Mert eddig nem emelkedett semmit. Ön arról beszél, hogy 13 év után önök képesek kiszúrni 3-szor 5 százalékkal a bírák szemét. (Dr. Völner Pál: Ebből 7 a tiétek.) Erről beszélek! Pontosan erről beszélek! Azt gondolom, nem mondunk ebben egymásnak ellent. Ha megnézi nominálisan ezt a fizetést, akkor még mindig nem az, aminek lennie kéne. Vagy ön szerint ez kielégítő? Akkor hadd kérdezzek vissza. Ön szerint ez a fizetés ma Magyarországon, a mai árak mellett, s a többi, tudja garantálni a bírói függetlenséget? Ez megfelelő? Magyarországon, és ebben nem hiszem, hogy meg fog cáfolni képviselőtársam, az Európai Unióban Magyarországon a legrosszabb a bírák fizetése. Sehol máshol Európában ilyen alacsony fizetése bírónak nincs. (Boldog István: A szakmunkásoknak sincs.)

Lehet, tisztelt képviselőtársam, hogy a szakmunkásnak sincs. De azt gondolom, ezzel még nem mondott sokat. Akkor az is szégyenletes. De ha hozzánézem azt, hogy egyébként az állami szektorban milyen fizetések vannak, és még a privát szféráról nem beszélek, csak az állami szféráról, akkor azt gondolom, hogy megint csak ott tartunk, hogy ha összevetjük azzal, hogy más államokban mi az arány a bírói fizetések és az állami szféra fizetései között, akkor nem fog Magyarország jól állni. És amit egyébként mondott Répássy képviselő úr, hogy ehhez a kiváló és remek fizetéshez van kötve az igazságügyi alkalmazottak bérezése is, erre mondtam azt, hogy ez helyes. Ez önmagában helyes, és nem ezen kell változtatni, hanem a bírói fizetésen. És ha a bírói fizetést megemeljük tisztességes módon, legalább 50 százalékkal minimum, akkor valószínűleg az igazságügyi alkalmazottak is elégedettebbek lesznek. De önök éppen ezzel a törvényjavaslattal, ami előttünk van, ezzel választják el a bírói fizetésektől az igazságügyi alkalmazottak fizetését. Ha ön szerint ez helytelen ‑ szerintem is ‑, akkor miért támogatja ezt a javaslatot? Köszönöm szépen. (Dr. Varga László tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mivel felszólalásra senki nem jelentkezett, az általános vitát lezárom.

Megkérdezem Völner Pál képviselő urat mint előterjesztőt, kíván‑e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Igen, kíván. Parancsoljon, képvi­selő úr! Öné a szó.

DR. VÖLNER PÁL (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak röviden. Köszönöm egyrészt képvi­selőtársaimnak, hogy a céllal egyetértenek, hogy ezt az illetménykiegészítési kérdést rendezni kell. Másrészt sajnálom, hogy elmentünk mindenféle más irányba, akár a következő napirendi pontokhoz, munkaerőpiachoz kapcsolódóan is. És köszönöm, hogy elismerték, hogy a 3-szor 5 százalékos béremelés meg fog történni ebben a szektorban is, ami szintén annak a kormányzati munkának az eredménye, ami az elmúlt években zajlott, és abból a válságból ki tudtuk hozni az országot, ami a szocialista érát jellemezte.

Azt hiszem, azon lehet vitatkozni, hogy most ez‑e a legmegfelelőbb javaslat, ami a Ház elé került, de mindenképpen el kell érnünk azt, hogy ne érje sérelem az ott dolgozókat, és a bérüket megkapják a korábbihoz hasonló számítási mód alapján. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)




Felszólalások:   103-114   115-134   135-154      Ülésnap adatai