Készült: 2020.03.28.10:25:15 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

170. ülésnap (2016.09.27.),  152-169. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 1:10:12


Felszólalások:   138-151   152-169   170-185      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség.

Most soron következik a Habsburg Ottó Alapít­ványról szóló törvényjavaslat, valamint az állam­háztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. tör­vény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi LXV. törvény, valamint a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája a lezárásig.

(16.50)

A Lázár János, Semjén Zsolt, Vejkey Imre és Rubovszky György képviselők által benyújtott előterjesztések T/12176. és T/12177. számokon a parlamenti informatikai hálózaton elérhetők.

Elsőként megadom a szót Vejkey Imre úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének.

DR. VEJKEY IMRE (KDNP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Habsburg Károly főherceg - a Habsburg-család szándékát kifejezve - felajánlotta Magyarország Kormánya számára az utolsó osztrák-magyar trónörökös, Habsburg Ottó hagyatékát. Magyarország Kormánya örömmel és megtiszteltetéssel fogadta a felajánlást, és fontosnak tartja, hogy a hagyaték méltó helyen és méltó módon kerüljön elhelyezésre.

Habsburg Ottó hagyatékának Budapesten történő elhelyezése korszakos jelentőséggel bír, egy egész évszázadot ölel át, méltó emléket állítva az utolsó magyar király, Boldog IV. Károly számára is, ugyanakkor kifejezi a Habsburg család kötődését is Magyarországhoz. E tiszteletadás céljából, továbbá méltatva Habsburg Ottó életművét, különösen Magyarországért és a magyarság ügyéért kifejtett kiemelkedő teljesítménye alapján kerültek előkészítésre a tárgyi törvényjavaslatok.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tudniuk kell, hogy Habsburg Ottó élete gyermekkora óta egybefonódott a magyar szabadság és függetlenség, valamint a keresztény Európa sorsával. Habsburg Ottó 1912. november 20-án született Reichenauban, az utolsó magyar király, Boldog IV. Károly, valamint Zita Bourbon-pármai hercegnő elsőszülött fiaként. Egy nappal 4. születésnapja után már a Szent Korona várományosává lépett elő, majd az 1918-as nagy politikai átrendeződésben az ifjú trónörökös teljesen új helyzetben találta magát: véget ért a Monarchia és ezáltal az a tisztség is, amelyet hivatott lett volna betölteni. Életműve azért is tanulságos a ma élő generációk számára, mert példaértékűen rámutat arra, hogy bármi történhet is az emberrel, kerülhet teljesen más környezetbe, akkor is hű kell hogy maradjon hazájához és hitéhez.

Az első világháború után elszegényedett, hiszen családja vagyonát elvették az úgynevezett Habsburg-törvények által. Hétévesen menekülni kényszerült Ausztriából, így 1919-től Svájcban, 1921 őszétől Madeirán, 1922-től Spanyolországban élt. A harmincas éveket Belgiumban, a negyvenes évek első felét az Egyesült Államokban töltötte, a második világháború után pedig a bajorországi Pöckingben telepedett le. Ausztriába 1966-ban, Magyarországra pedig csak 1989-ben látogathatott vissza először.

Fáradhatatlanul próbálkozott jóvátenni a Ferenc József császár által 1914. július 28-án elkövetett fatális hibát, amely ahhoz vezetett, hogy Európa politikai térképét, s benne Magyarország határait nagyhatalmi szinten átrajzolták. A magyarországi rendszerváltoztatás idején is számos kérdésben igyekezett támogatni a nemzetközi politikai életben a magyarságot, mindvégig kiállva az elcsatolt területek magyarságáért, autonómiatörekvéseinkért, szabad nyelv- és vallásgyakorlásunkért.

Az európai egység gondolatának rendíthetetlen híveként 1936-tól a Páneurópai Unió tagja, 1957-től alelnöke, 1973-tól pedig már elnöke lett. 1979 és ’99 között a CSU-frakció mandátumával tagja volt az Európai Parlamentnek, ahol azt tapasztalta, hogy míg az Európai Unió egyre inkább megerősödik, addig az alapját képező keresztény gyökereket pedig egyre inkább megkérdőjelezik. Úgy gondolta, hogy a kontinensünk és ezáltal az úgynevezett nyugati világ jövője nagyban azon áll vagy bukik, hogy sikerül‑e Európának kilépnie a krisztofóbiából. Mély fájdalommal élte át, hogy az a kísérlet kudarcot vallott, mely az EU alkotmányának a preambulumában az európai azonosság fontos elemeként kívánta elismerni a keresztény gyökereket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tudniuk kell azt is, hogy Habsburg Károly főherceg, aki Habsburg Ottó elsőszülött, legidősebb fia, azzal kereste meg Magyarország Kormányát, hogy a család és a hozzátartozók készek egy együttműködést kialakítani a magyar állammal annak érdekében, hogy Habsburg Ottó szellemi hagyatéka Bécsből Budapestre kerüljön, és Habsburg Ottó Intézet elnevezéssel egy szellemi műhely létesülhessen, nevesül olyan, amely alkalmas lesz a szellemi és írásos hagyaték ápolására, a könyvtár megőrzésére, továbbá a kutatásra. Ez az intézet a budai királyi palotába kerülne elhelyezésre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tudniuk kell, hogy a 2006. évben megszűnt a közalapítványok létrehozásának lehetősége, továbbá annak lehetősége is, hogy a kormány alapítványt hozzon létre, alapítványokhoz csatlakozzon. Az eddigi tapasztalatok - ahogy azt a jelen eset is jól példázza - azt mutatták, hogy kivételes esetekben azonban mégis szükség van a kormány által alapított alapítványok létrehozására.

Tisztelt Képviselőtársaim! A pártpolitikai érdekeken túllépve, hazánk gazdasági és kulturális érdekeinek előmozdítása céljából egyes esetekben kivételesen szükséges a létrehozandó alapítvány jelentőségét kifejezni azáltal is, hogy az Országgyűlés felhatalmazását bírja a kormány által történt alapítványi alapítás. A Habsburg Ottó-hagyaték Budapesten történő elhelyezése kiemelkedő lehetőséget ad a fő­herceg és munkásságának megismertetésére a nagyközönség számára, egyidejűleg a szakemberek történelmi és politikai kutatásaihoz is jelentős segítséget nyújtana. Történelemfilozófiai kérdés is egyben, hogy itt kerüljön elhelyezésre a hagyaték, emlékeztetve a magyar embereket arra, hogy Magyarország Közép‑európa vezető hatalma volt, amely szerep napjainkban is erősödni látszik.

Ezen elvi, ám gyakran annál nagyobb jelentőségű alapítványok alapítására a törvényjavaslatban foglaltak adnak a jövőben lehetőséget. A fentiekben elmondottak alapján a törvényjavaslatok célja kiterjed a közalapítványokra, alapítványokra vonatkozó részletszabályok módosítására, mellyel felhatalmazást kapna a kormány, hogy külön törvényben rendelkezve alapítványokat hozhasson létre. A módosítás továbbá kiterjed a civil szervezetek eljárási szabályaival összefüggő törvény módosítására, melyben meghatározásra kerülnek a kormány által alapított alapítványok nyilvántartásba vételével kapcsolatos eljárási szabályok, továbbá felhatalmazást tartalmaz a kormány számára az alapítói jogok gyakorlására jogosult személy kijelölése vonatkozásában.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindezek alapján kérem önöket, hogy támogassák úgy a Habsburg Ottó Alapítványról szóló T/12176. számú törvényjavaslatot, mint az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és az egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi LXV. törvény, valamint a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvény módosításáról szóló T/12177. számú törvényjavaslatot.

Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy a KDNP parlamenti frakciója mindkét törvényjavaslatot támogatja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

(17.00)

ELNÖK: Most megadom a szót Völner Pál államtitkár úrnak.

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Magyarország Kormánya örömmel tesz eleget Habsburg Károly főherceg felajánlásának, tesszük mindezt azért, mert álláspontunk szerint Habsburg Ottó életműve példaértékű minőséget képvisel az európai politika térképén. Habsburg Ottó többek között a Páneurópai Unió elnökeként, az Európai Parlament tagjaként, valamint a Páneurópai Piknik fővédnökeként kitüntető szerepet töltött be egy erős, keresztényszociális gyökerekre épülő Európa megteremtésében, valamint a magyarországi rendszerváltás megvalósulásában.

Habsburg Ottó mindig is büszke volt Magyarországhoz való kötődésére. Egy 2005-ös interjúban úgy fogalmazott: „Három nyelven születtem, magyarul, németül és franciául.” Egész életében kiállt a keresztény alapokra épülő Európáért, sajnálatát fejezte ki, hogy a 2005-ben tervezett európai alkotmányból kimaradt közös örökségünkre, a keresztény hitre való hivatkozás. Ennek a közös örökségnek a megóvása a mai Európa egyik legnagyobb kihívása.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat előzménye, hogy 2016 márciusában Magyarország Kormánya és Habsburg Károly főherceg között együttműködési szándéknyilatkozat került aláírására, amely az alábbiakat tartalmazza: az együttműködési szándéknyilatkozattal a felek kifejezték szándékukat egy olyan tudományos, kutató- és konferencia-központ, Habsburg Ottó archívum létrehozására, amely Habsburg Ottó teljes hagyatékát egységes gyűjteménybe rendezve méltó módon kezeli, gondozza, kiemelt tevékenységének tekintve a hagyaték tudományos kutatásának elősegítését. A hagyaték, egyben a létrehozandó archívum elhelyezésére a nemzeti Hauszmann-terv részeként a Budavári Palota szolgál. A hagyaték kezelését 99 évre a létrehozandó archívumnak engedik át a tulajdonosok. Magyarország Kormánya a hatályos jogszabályokkal és költségvetési lehetőségekkel összhangban vállalja az archívum létrehozásának és működtetésének finanszírozását.

A hagyaték egyébiránt a következő részekből tevődik össze: Habsburg Ottó különböző nyelven megjelent politikai cikkei, kiadott könyvei, könyvgyűjteménye, államfőkkel, meghatározó politikusokkal történt beszélgetései alapján készült tanulmányok és munkák, az Európai Parlamentben végzett 20 évnyi munkájának beszámolói, újságcikkek az Ausztriába történő visszatérés időszakából, levelezése, személyes tárgyai, kitüntetései, köztük 2 ezer darab díszpolgári cím, film- és fényképarchívum, továbbá egyéb dokumentumok és tárgyi emlékek, amelyeket a jövőben a főherceg a hagyatékhoz kíván adni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország számára hatalmas megtiszteltetés és lehetőség, hogy Habsburg Ottó hagyatékát hazánkban őrizhetjük. A fenti célok elérése érdekében kérjük, hogy támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Most a képviselői felszólalások következnek, első körben a vezérszónoki felszólalások. Megadom a szót Vas Imrének, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. VAS IMRE, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Habsburg Ottó Alapítványról szóló T/12176. számú törvényjavaslat nemzeti hitvallásunk egyes mondatainak idézetével kezdődik: „Magyarország Alaptörvénye nemzeti hitvallásunk részeként vállalja, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk; továbbá hisszük, hogy a nemzeti kultúránk gazdag hozzájárulás az európai egység sokszínűségéhez.” E sorok nagyon is rímelnek a Habsburg Ottó által olyan sokszor szorgalmazott páneurópai eszmevilágra. A páneurópai mozgalom úgy kívánja ugyanis megteremteni az egységes az Európát, hogy a kontinens népei közben megőrizzék nemzeti kulturális önazonosságukat, hogy a megőrzött nyelvükkel, kultúrájukkal gyarapítsák, színesebbé, értékesebbé tegyék a földrész kul­túr­kincsét. A páneurópai mozgalom által megvalósítandó egységes Európa tehát semmiképpen sem jelenti a népek, kultúrák valami olvasztótégelyét. Ebben a - ha úgy tetszik - filozófiai, ám mégis gyakorlati kérdéseket felvető vitában egyértelműen a nemzetek Európája mellett tette le a voksát, és harcolt élete végéig ennek megteremtése érdekében.

Habsburg Ottó életét az egységes Európa létrehozása eszméjének szentelte, de a politikában rendkívül aktív Ottó főherceg nem mindenáron akarta visszaszerezni édesapja császári trónját. Adolf Hitler kínálta fel az osztrák restauráció lehetőségét, amennyiben hajlandó lett volna csatlakozni a nácizmushoz - az ifjú főherceg határozottan és egyértelműen elutasította az ajánlatot. Nem véletlen tehát, hogy már igen korán megfogalmazódott benne a dunai konföderációról szóló elképzelést. Vallotta, hogy a hajdani Osztrák-Magyar Monarchia országai egy államszövetség keretében kellő garanciát jelentenének Közép‑európában mindenfajta totalitárius rendszer, a nemzeti és nemzetközi szocializmus, a barna és vörös diktatúra ellenében. A konföderációs terv lényegében annak a kiegyensúlyozó szerepnek a visszaállítását jelentette volna, amely az Osztrák-Magyar Monarchia szétverésével megszűnt, hiánya pedig egyértelműen világos volt a két világháború közötti időszakban.

Habsburg Ottó szellemi és lelki nagyságát bizonyítja, hogy üldöztetése, kiutasítása, számos megaláztatása után sem tántorodott el hazája, Magyarország és Ausztria érdekei védelme ügyétől. Miután 1978-ban német állampolgárságot kapott, 1979-ben a CSU európai parlamenti képviselőjének jelölte. Jelkép értékűnek tekinthetjük azt a gesztust, amellyel 1982. július 8-án határozatot fogadtatott el egy üres széknek az Európai Parlament üléstermébe történő elhelyezéséről, melynek az volt a feladata, hogy a vasfüggöny mögött élő leigázott nemzetek akkor még üres, az Európai Parlamentben még el nem foglalt helyére emlékeztesse a világot. Szívesen vállalta az Európai Parlament egyetlen magyar képviselőjeként, hogy a magyar ügy előadója, Magyarország szószólója legyen, hiszen többször kijelentette, hogy egyik legszebb álmának, élete egyik legfontosabb céljának tekinti Magyarország európai uniós tagságának előmozdítását, illetve elérését.

Az 1989‑es Páneurópai Piknik eseménysor szorosan összeforrott a nevével. Európa belső határainak lebomlásában elévülhetetlenek az érdemei. Károsnak, sőt veszélyesnek tartotta a kis államok Európáját. Az európai integráció előnyét nem elsősorban a gazdaságban, a gazdasági fejlődés kitágult lehetőségeiben látta, hanem a politikában, a kultúrában és mindenekelőtt a földrész biztonságában, a nemzetközi terrorizmus és a regionális konfliktusok elvi lehetőségének felszámolásában, illetve kizárásában. Ezek a gondolatok az üldöztetésből, a két világháborút megélt tapasztalataiból is fakadnak; jó lenne, ha nemcsak Magyarországon, hanem az Európai Közösség minél több tagállamában kellő táptalajra találnának. A dunai konföderációról szóló elképzelését napjainkra, ha jól érzékeljük, a visegrádi négyek megértették, ugyanis hinnünk kell a közép‑európai összefogás erejében.

Ne feledjük, hogy Habsburg Ottónak hét évtizedes kényszerű távolléte ellenére sikerült megőriznie, életben tartania igényes, magyar nyelvű felkészültségét, Magyarország ügyét mindig alázattal és mindig a szívén viselte.

(17.10)

Az elhangzottakra is tekintettel éppen ezért tartom méltányolhatónak, sőt ha lehet, szorgalmazandónak az előttünk fekvő törvényjavaslatot, amely a magyar kormányt felhívja a Habsburg Ottó Alapítvány létrehozására. Csak azonosulni lehet azzal, ahogyan az 1120/2016. kormányhatározat is rendelkezik. A kormány örömmel fogadja Habsburg Ottó hagyatékát, és fontosnak tartja a hagyaték méltó helyen és módon történő elhelyezését, amely érdekében felhívja a miniszterelnök általános helyettesét és a Miniszterelnökséget vezető minisztert, hogy folytassák le a szükséges egyeztetéseket, és tegyék meg a szükséges intézkedéseket Habsburg Ottó hagyatékának budai Várban történő elhelyezése érdekében.

Mint ahogy már korábban is elhangzott, a T/12177. törvényjavaslat teremti meg azt a jogszabályi környezetet, amely alapján a kormány alapítványt hozhat létre. Erre azonban csak kivételes esetekben lehet szükség, mint amilyen a mostani is. Éppen ezért kérem az ellenzéki frakciókat is, hogy pártpolitikai érdekeken felülemelkedve támogassák Habsburg Ottó évszázadot átölelő hagyatékának Budapesten történő elhelyezését. Meggyőződésem, a hagyatéknak méltó helye a budai Várban kell hogy legyen. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Heringes Anita képviselő asszonynak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.

HERINGES ANITA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Habsburg Ottó szellemi nagyságát és tetteinek nagyságát szerintem ebben a Házban senki nem kérdőjelezi meg. Az eddigi felszólalások pátosza is érthető lenne Habsburg Ottó neve hallatán, hogy ezt a nevet kívánják adni az alapítványnak, mégis bennünk nagyon-nagyon sok kérdés merül fel ezzel a javaslattal kapcsolatban, hiszen pont 2006-ban az MSZP-kormány pont az átláthatóság miatt döntött úgy, hogy megszünteti azt a lehetőséget, hogy az Országgyűlés, a kormány közfeladat ellátásának folyamatos biztosítása céljából közalapítványokat hozhasson létre. De éppen ezért és ezzel összefüggésben akkor megteremtette azt a lehetőséget, az államháztartási törvény módosításával az úgynevezett támogatási célú fejezeti kezelésű előirányzat intézményét. A támogatási célú fejezeti kezelésű előirányzat konstrukciója teljes mértékben képes helyettesíteni a közalapítvány intézményét. Az ilyen speciális előirányzatra vonatkozó előírások lehetővé teszik a közpénzek átláthatóbb, hatékonyabb és olcsóbb felhasználását.

Pont azért, mert ezen Parlament falai között állunk, és hogy az elmúlt 6 évben önöktől nagyon sok mindent láttunk, éppen ezért rossz érzéssel teli ez a kezdeményezésük, és pont, ahogy említettem, nem Habsburg Ottóval kapcsolatban, mert azt gondoljuk, hogy tényleg tettei és szellemi nagysága megérdemel nagyon sok mindent a Parlament falai között, csak önöktől ez a kezdeményezés nem hiteles és rossz érzéssel teli. Pont azért, mert nem értjük, hogy miért mennek szembe ezzel a 2006-os kormányzati döntéssel, hogy egyébként a kormány ne hozhasson létre közalapítványokat, miért nem a másik módozatát választják, ami sokkal átláthatóbb lenne, sokkal nor­málisabban lehetne felügyelni a közpénzeket. Hacsak nem az lehet az oka, hogy ugyanúgy akarja a közpénzek közpénz jellegét megszüntetni majd a kormány, mint a Magyar Nemzeti Banknál.

Pont ezért, mert láttunk már ilyet, és pont azért, mert egyébként az indoklásukban is alapítványok létrehozásáról beszélnek önök, szóval, valószínűleg jó pár ilyet kívánnak majd a jövőben még létrehozni, amelynek már nem biztos, hogy ilyen nagy és neves ember lesz a névadója, hanem majd olyan embereket is idehozhatnak elénk, aki nem mindenki számára elfogadható. Éppen ezért nem értjük, hogy miért így és ebben a formában teszik meg ezt a lépést.

Nyilvánvaló, hogy ezt az akciót nem véletlenül teszik. Nyilvánvaló, hogy a kormánytöbbség jól átgondolta ezt a lépését, és azért Habsburg Ottó nevéhez kötik ennek az alapítványnak a létrehozását, mert tudják, hogy így az ellenzék is kevésbé tud ellene szólni, ellenállni ennek a javaslatnak, hiszen Habsburg Ottó nevével és egy ilyen nagy névvel min­denki csak egyetérteni tud. Éppen ezért félünk attól, hogy a későbbiekben az önök tervei alapján majd létrehoznak más nevekkel, kevésbé elfogadható nevekkel is hasonló alapítványokat.

Nem ellenezzük ugyanakkor a Habsburg Ottó emlékének megörökítéséről, hagyatéka ápolásának átlátható támogatásáról szóló törvényjavaslat megalkotását, ezért pont hogy módosító javaslatot fog az MSZP-frakció benyújtani a Habsburg Ottó Alapítványról szóló törvényjavaslathoz.

Kérem, gondolják át, hogy ez a megfelelő módja‑e ennek a döntésüknek. A hagyatékot mindenképpen meg kell őrizni, a szellemiségét Habsburg Ottónak mindenképpen meg kell őrizni, de egy olyan formát választottak, hogy ha nem önök lennének kormányon, és nem tettek volna az elmúlt időszakban olyan lépéseket, amilyeneket, akkor még hinnénk is abban a pátoszban, amit képviselőtársaim elmondtak. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Most megadom a szót Szávay István képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának, aki a pulpitusról fogja elmondani a vezérszónoki beszédét.

SZÁVAY ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár úr! Kedves Képviselőtársaim! Két törvényjavaslat fekszik előttünk, az egyik a 2011-ben elhunyt Habsburg Ottó, az utolsó magyar király, IV. Károly fiának örökségét kívánja egy, a kormány által létrehozandó közhasznú alapítvány tevékenységi körébe utalni. A másik az ehhez szükséges jogszabályi feltételeket kívánja megteremteni, hiszen, mint ahogy azt már hallhattuk, egy 2006-os törvénymódosítás óta a kormány nem hozhat létre Magyarországon ilyen alapítványt. E törvényjavaslat a kormány által a jövőben létrehozandó alapítványok - és úgy gondolom, hogy indokolt sajnos a többes szám - bejegyzésével, illetve közhasznúvá minősítésével kapcsolatban speciális, rövid határidőket ír elő a bíróságok számára.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem, úgy véljük, hogy Habsburg Ottó életét, munkásságát keveseknek kell bemutatni, illetve ezt, azt hiszem, hogy nagyon szépen és ünnepélyesen megtették az előttem szóló képviselőtársaim is, természetesen ezzel magam sem maradok majd teljesen adós.

Habsburg Ottó személyének a megítélése messze nem olyan megosztó, mint családja történelmi szerepének értékelése, és e helyt persze erről is kell néhány szót szólni. Kétségtelen egyrészről, hogy annak az uralkodó családnak a sarja, amely az évszázadok során számos esetben szenvedést és pusztulást hozott hazánkra, amelynek tagjai kivégeztették Batt­hyányt és az aradi tizenhármakat, száműzetésbe kényszerítették a nagyságos fejedelmet, üldözték a protestáns hitre térőket, leverték forradalmainkat és szabadságharcainkat, elnyomták népünket, gyarmatosították és kizsákmányolták hazánkat.

Ugyanakkor ne feledjük el azt sem, hogy a kiegyezést követően Habsburg-uralom alatt valósult meg nemzetünk szédületes gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődése is, amelynek következtében gyárak, iparvállalatok, kereskedelmi bankok, múzeumok, színházak és modern városok nőttek ki szinte a semmiből, számban és vagyonban is gyarapodásnak indult a magyar népesség, vasútvonalak hálózták be hazánkat, és ugrásszerű növekedésnek indult a magyar mezőgazdaság is, amelynek termékei távoli földrészekre is eljutottak.

Magyarország a dualizmus évtizedeiben, államközösségben Ausztriával európai nagyhatalommá vált, az évek és az évtizedek múlásával pedig Kossuth Lajos arcképe mellé sok család falán odakerült a nép nyelvén Ferenc Jóskává szelídült uralkodó portréja is. Sikeres felzárkózásunknak a fejlettebb Nyugathoz a négy fronton tisztességgel végigküzdött, ám végül mégis elveszített I. világháború, Európa második kommunista diktatúrája, a Magyar Tanácsköztársaság, valamint a XX. század páratlan igazságtalansága, a trianoni országcsonkítás vetett véget. Habsburg Ottó 1918-ban alig 6 éves volt, apja forrongó birodalmából pedig családjával együtt Svájcba, illetve Madeira szigetére menekült, ahonnan Ausztriába csak 1968-ban, Magyarországra pedig csak a rendszerváltás után térhetett haza.

Tisztelt Országgyűlés! Habsburg Ottó idegen országokban töltött száműzetésében sem feledkezett meg azonban rólunk, magyarokról, de egykori birodalmának más, sajnálatos módon ma egymással acsarkodó népeiről sem. Kétségtelenül egy egyesült Európáért küzdött, de az egyes nemzetek közötti szabad és őszinte együttműködésben, valamint a keresztényi alapokon nyugvó Unióért küzdött, amely sikerrel veszi, veheti fel a küzdelmet a XXI. század kihívásaival is. Jó lenne ma egy ilyen Európai Unió tagjának lenni.

(17.20)

Munkásságával számos esetben hatékonyan támogatta hazánk különféle törekvéseit, Magyarországhoz való ragaszkodását pedig mindennél jobban bizonyítja az a tény, hogy szívét kérésére a pannonhalmi főapátságban helyezték örök nyugalomra. Az idén májusban arról szóltak a hírek, hogy a család és a kormány megállapodásának értelmében a Habsburg Történeti Intézet rendszerezheti és gondozhatja a hatalmas és szerteágazó tárgyi és szellemi hagyatékot. Ezt a feladatot venné át a jövőben létrehozandó Habsburg Ottó Alapítvány. A magunk részéről az alapítványi formában történő hagyatékgondozást elvileg jó ötletnek tartjuk, főleg úgy, hogy tudjuk, az intézeti formában folyó Habsburg-kutatás egy jól körülhatárolható szellemi kör kezébe került.

Kérdés tehát, hogy a létrehozandó alapítvány kuratóriumába, vezetőségébe pontosan kik is fognak majd beülni, mert a javaslatból az derül ki, hogy a kormánynak esze ágában sincsen széles alapokra helyezni ennek az alapítványnak a működését, sem a politikai szféra, sem a civilek irányába. Ebből is az lesz, tartok tőle, államtitkár úr, mint a Nemzeti Emlékezet Bizottságából: elmondja a kormány, elmondják önök, a Fidesz, hogy milyen fontos össznemzeti ügy az, aztán meg majd nem engednek oda senkit a saját embereiken kívül. Úgy véljük, hogy olyan struktúrát kell kialakítani ezen alapítvány esetében is, mint a Tom Lantos Intézet és a Demokratikus Átalakulásért Intézet mögött álló Demokrácia Központ Közalapítvány esetében. Vagy éppen hozhatom példaként a brüsszeli Hunineu Irodát működtető Magyar Nemzeti Közösségek Európai Érdekképviseletéért Alapítványt, amelynek kuratóriumába a külhoni és a magyarországi politikai pártok egyaránt delegálnak tagokat. Arra most nyilván nem térnék ki, hogy ez utóbbi alapítvány botrányosan működik, Kövér László és határon túli embereinek nemzetpolitikai hobbijait szolgálja ki csupán, a források többségét pedig kvázi fideszes kampányrendezvényekre meg erdélyi falunapokra költi ahelyett, hogy valódi lobbiszervezetként megjelenítené és európai szintre emelné az elszakított magyar közösségek problémáit és sérelmeit.

Magának az alapítványnak a létrehozását tehát a Jobbik elviekben támogatni tudja, szeretnénk azonban világosan látni abban a tekintetben - s remélem, államtitkár úrtól valamilyen választ ezzel kapcsolatban kaphatunk -, hogy pontosan hogyan és kikkel is fog ez a szervezet majd működni.

Tisztelt Országgyűlés! A Habsburg Ottó Alapítványt létrehozandó törvényjavaslattal összefügg az a jogszabálytervezet, amely lehetővé tenné a kormány számára alapítványok létrehozását, amely alapítványokat pedig speciális, rövid határidőkkel kell bejegyezni, illetve közhasznúvá minősíteni. E javaslattal viszont súlyos fenntartásaink vannak. A magyarországi civil szektor ugyanis problémák tömkelegével küzd, amelyek közül csak az egyik a bíróságokhoz kapcsolódó döntések és adminisztratív tevékenységek botrányos elhúzódása. A kormánynak pedig erre csupán annyi a válasza, hogy önmagának nyit egy menekülő utat a számára fontos alapítványok bejegyzésének felgyorsításával ahelyett, hogy hozzálátna a problémakomplexum egészének megoldásához és beterjesztene végre egy civil törvényt vagy annak átfogó módosítását, természetesen úgy, hogy ezt megelőzően kikéri az érintettek véleményét és széles körű egyeztetéseket folytat a civil szféra képviselőivel. Ezt kéne a Jobbik szerint csinálni, nem pedig ismét csak önös érdekből megnyitni egy olyan törvényt, amelyről egyébként az elmúlt évek során bebizonyosodott, hogy ezer sebből vérzik, és igencsak időszerű lenne az abban foglaltak tapasztalatok szerinti alapos felülvizsgálata.

Nem arról van szó tehát e javaslat kapcsán, kedves Vejkey képviselőtársam, amit ön említett, hogy az alapítvány rendkívüli fontosságát kell most hangsúlyozni ezzel a törvénymódosítással, hanem pontosan arról, amire előttem szóló képviselőtársam is utalt, hogy ennek a javaslatnak az ürügyén önök megnyitnak egy kiskaput, eltörölnek egy eddig, egyébként valószínűleg nyilván nem véletlenül meglévő korlátot, és a jövőben már mindenféle ellenőrzés és kontroll nélkül szabadon, kényük-kedvük szerint alapíthatnak bármilyen alapítványt.

Egyébként persze tudjuk, hogy a helyzetre vagy az egyénre szabott törvényhozás gyakorlata a Fidesz részéről messze nem új. Az elmúlt években sajnos számos szomorú példáját láttuk már annak, hogy egyik vagy másik fideszes képviselő saját kicsinyes céljaira használta az Országgyűlést. Csak hogy a szűken vett témánál maradjunk: 2015 júniusában tárgyaltuk Németh Szilárd törvényjavaslatát, amely a Csepelt 2014-ben elbukó rezsibiztos és a helyi Fidesz számára tette lehetővé, hogy rátegyék a kezüket a helyi baloldal által még a rendszerváltás után megkaparintott Munkásotthon Alapítványra, ezáltal pedig az alapítvány által fenntartott művelődési házra, valamint annak gyönyörű színháztermére. A civiltörvényhez akkor is hozzányúltunk, a kormány és a kormánypártok számára akkor sem volt fontos, hogy átfogó módosításokat tegyenek és hozzanak a Ház elé, akkor is pusztán annyi történt, hogy valamely képviselő számára fontos ügy kedvéért egy bizonyos ponton a civiltörvényt megnyitottuk, illetve átírtuk, vagy pontosabban: önök átírták.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat vagy annak legalábbis általam az előbbiekben elemzett része is pontosan bizonyítja azt, hogy Magyarországon legkésőbb a menekültválság kirobbanása óta nem folyik érdemi kormányzás, csupán olcsó politikai kommunikáció zajlik a szemünk előtt. Ennek célja pedig nem más, mint bugyuta plakátokkal elterelni a közfigyelmet a mindennapok szomorú tapasztalatairól, az oktatás, az egészségügy válságos helyzetéről, több százezer tehetséges és szorgalmas magyar külföldre távozásáról, a Fideszhez kötődő maffiaállam kiépüléséről és a kormánypárti oligarchák látványos gazdagodásáról vagy éppen a média, a kultúra és akár a civil szféra teljes gleichschaltolásáról.

Ahelyett ugyanis, hogy a kormány világos koncepciót dolgozott volna ki a sokszor állami vagy önkormányzati feladatokat is átvállaló, vitán felül hasznos munkát végző magyarországi civil szféra támogatására és problémáinak megoldására, minden súlyával rátelepedett a területre és főleg annak finanszírozására. Ennek eredményeképpen például a nem barátinak minősített szervezetek ma is az esélytelenek nyugalmával indulnak a civil szféra állami forrásait osztó Nemzeti Együttműködési Alap pályázatain.

De ennek következtében működhet ma is minden probléma nélkül a Hegedűs Zsuzsa miniszterelnöki főtanácsadó által vezetett „Minden Gyerek Lakjon Jól” Alapítvány, amely törvénysértő módon a tevékenységéről éveken keresztül nem volt hajlandó beszámolni, miközben más szervezetek már pár napos késés esetén is retteghetnek a következményektől. Bár az alapítvány ügyeinek kivizsgálására annak idején Kovács Zoltán államtitkár úr többször is ígéretet tett, tudtommal ez ügyben azóta sem történt semmi, annak ellenére sem, hogy a visszaélések tömkelege miatt Magyar Zoltán képviselőtársam fel is jelentette Hegedűs Zsuzsát.

S továbbmenve a példák sorában, nyilván nem nélkülözi az összefüggést az egykor szebb napokat megélt, mára azonban fideszes rendezvényszervező céggé vált Rákóczi Szövetség idei 50 millió forintos rendkívüli költségvetési támogatása, illetve az a tény, hogy Németh Zsolt fideszes képviselő nemrégiben a szervezet elnökségének tagja lett. Arról már nem is szólva, hogy egyes információk szerint nem mindenki gondolja úgy, hogy ezt az összeget valóban a Rákóczi Szövetség által működtetett külhoni célokra és programokra kellene elkölteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány szándéka tehát sajnos nem az, hogy széles körű egyeztetésekkel és egy új civiltörvénnyel megpróbálná orvosolni a szektort érintő problémákat, hanem annyit tesz, hogy képviselői indítvány mögé bújva csupán a saját érdekében nyit menekülő utat a csigalassúságú adminisztráció, a túlburjánzó bürokrácia és a többszörösen túlterhelt bírósági rendszer Bermuda-há­rom­szögéből. Mindehhez sajnos bőségesen tudunk ötleteket szolgálni. Magam az elmúlt évek során számos alkalommal szólaltam már fel vagy sürgettem írásbeli kérdések formájában a kormányt a civil szférát érintő problémák megoldása érdekében, sajnos kevés eredménnyel. Gond pedig akad bőven.

Nézzünk néhányat, hogy például miről kellene szólnia az előttünk fekvő javaslatnak a kormányzat számára fontos kérdések megnyitásán túl! Bár az elektronikus ügyintézés a civil szervezetek bejegyzése tekintetében az elmúlt két évben nagyot fejlődött, még mindig túlbürokratizált a rendszer. Hiába vezették be ugyanis az egyszerűsített eljárásokat az egyesületek bejegyzésénél, ott sem tartják be a 15 plusz 15 napos határidőt, mert a bíróságok leterheltek, nemegyszer megosztottan foglalkoznak a témával a bírók, vagy csak egyszerűen kevesen vannak. Mindamellett eltérőek a bírói jogértelmezések, például az egyik bíró szerint nem mindegyik oldalt kell szignózni, egy másik szerint pedig igen. Nem egyértelmű az sem, hogy állásfoglalást kell‑e kérni egy adott korszak társadalmi vagy tudományos nevének használatakor a Magyar Tudományos Akadémiától, vagy ha igen, pontosan mely esetekben is szükséges ez.

Rendkívül nehézkes a szervezeti változtatások átvezetése is. Míg például a Kaposvári, a Kecskeméti vagy a Győri Törvényszék általában egy-másfél hónap alatt válaszol egy változással kapcsolatos megkeresésre, addig az Egri Törvényszék két és fél hónap alatt, a székesfehérvári általában négy hónap alatt, a fővárosi pedig nemegyszer több mint fél év alatt sem képes minderre.

(17.30)

Eljutott hozzám számos civil szervezet panasza, amelyek adatmódosításait több mint másfél év alatt jegyezte be csak a bíróság úgy, hogy ők az előírt módosításokat minden esetben követték, csak a bírósági határozatok között teltek el hónapok. Ez ma egy civil szervezet feladata, problémája és nehézsége, és ebben a helyzetben önök úgy látják, hogy teljesen rendben van és korrekt az, hogy a civiltörvényt úgy nyitják meg, hogy a kormány számára létrehozandó alapítványokat viszont egy bíróságnak 20 napon belül be kelljen jegyeznie. Ezt ebben a formában természetesen nem tudjuk elfogadni.

De menjünk tovább, ha már itt járunk, és lehetőségünk van erről beszélni. Az éves pénzügyi zárások nyilvánosságra hozatalát mindenképpen üdvözöltük. Ugyanakkor az is komoly, éves szinten több tízezer forintos többletköltséget jelent annak a szervezetnek is, amelynek éves bevétele nem haladja meg még a tízezer forintot sem.

Arra is megoldást kellene keresni, államtitkár úr, hogy ne az állam nyelje le azon adózók 1 plusz 1 százalékos személyi jövedelemadó-felajánlásait, akik 200 ezer forint feletti szja-befizetési kötelezettségüket késve teljesítik. Ebben az esetben ugyanis a jelenleg hatályban lévő és véleményem szerint súlyosan korlátozó törvények nem a késedelemben lévő adózót, hanem a kedvezményezett civil szervezetet büntetik. Csak tavaly több mint 30 ezer ember összesen majdnem 160 millió forintját nyúlta le így az állam, ez a pénz pedig számos civil szervezet kasszájából fájóan hiányzott. A Jobbik azt mondja, hogy amennyiben egy adózó teljesíti az elmaradt adófizetési kötelezettségét, akkor ezt követően az állam is utalja el az általa fölajánlott 1 plusz 1 százalékot a kedvezményezett egyház, illetve civil szervezet számára, és ne nyúlja le azt.

És ha már 1 százalék, sajnos a mai napig nem tudjuk, hogy a kormány tervezi‑e ennek az adó­fel­ajánlási rendszernek a megszüntetését. Tállai András államtitkár úr ugyanis egy ezzel kapcsolatos írásbeli kérdésemre csupán annyit válaszolt, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium nem tesz javaslatot a jelenlegi rendszer módosítására, ami azt is jelenti, hogy ettől még más minisztériumok javasolhatják az 1 plusz 1 százalékok eltörlését. Figyelembe véve a valóban független civil szektor egyre szűkülő forrásszerzési lehetőségeit, egy ilyen döntés óriási érvágás lenne. Önök ugyanis az idei évre vonatkozóan csökkentették a Nemzeti Együttműködési Alap költségvetési támogatását, amely tavaly még 5,4, idén azonban csak 4,8 milliárd forint volt.

Csak a miheztartás végett jelzem egyébként, hogy a sokat átkozott, és nyilván joggal átkozott Gyurcsány- és Bajnai-kormányok reálértéken számolva több mint dupláját költötték a civilek támogatására, mint a közösségeket és a polgári önszerveződéseket elvileg kiemelten támogató nemzeti és polgári kormányzat. Magam minden évben nyújtottam be egyébként módosító javaslatot a költségvetéshez, a Fidesz azonban soha nem támogatta a civileknek szánt összegek emelését.

A forrásszerzésre és a szabályos forrásfelhasználásra visszatérve, jobban oda kellene figyelni a civil szféra működésének, valamint a céges szektor és a civil szféra együttműködésének támogatására is. Elvben ezt segítenék a civil információs centrumok, de gyakorlatban a 20 CIC 20-féleképpen működik; CIC, igen, ez a rövidítése. Vannak példaértékűek, mint például Bács-Kiskun megye, ahol a helyi civilek rendszeresen kapnak hírleveleket a pályázatokról, a CIC munkatársai különböző képzéseket tartanak, meglátogatják a nem saját szervezésű szakmai rendezvényeket, és aktívan részt vesznek például a Nemzeti Együttműködési Alap választásaiban is.

De sajnos tudunk számos, pusztán formálisan létező, csak az ezzel járó támogatások megszerzésével foglalkozó civil információs centrumról is, de ezeket a pozitív példákkal ellentétben egyelőre még nem nevesíteném. A vonatkozó jogszabály szerint e centrumok feladata a civil szervezetek működésének szakmai támogatása, fenntarthatóságuk erősítése, továbbá az államháztartás alrendszeréből nyújtott támogatások szabályszerű felhasználásának elősegítése. A 19 megyében és a fővárosban létrehozott centrumok éves működtetésére különböző civil szervezetek pályázhatnak, ami örvendetes irány lenne. Ugyanakkor az elvégzett munkával kapcsolatos visszacsatolás hiánya és a források szűkössége sokban hátráltatja ezek megfelelő működését. Tevékenységük így sajnos általában nem lép túl az illetékes megyeszékhelyeken, illetve egyes járásközpontokon.

Tisztelt Országgyűlés! Számos probléma terheli tehát a magyarországi civil szektor működését, amelyek orvoslása kapcsán fájóan hiányzik az egyértelmű kormányzati szándék. Önök láthatóan legalább részben tisztában vannak a jelenlegi realitásokkal, és Habsburg Ottó örökségének ápolása kapcsán nyilván nem kívánnak felsülni, valamint a Habsburg-család előtt kínos helyzetbe kerülni azzal, hogy egy alapítvány bejegyeztetése vagy közhasznúvá minősítése túlzottan elhúzódjék. Ezért inkább nyitnak maguknak a rendszeren egy hátsó kaput, egy vészkijáratot. Ezzel pedig tulajdonképpen elismerik a magyarországi civil szektorra ránehezedő adminisztratív és bírósági rendszer sok esetben emberi és anyagi erőforráshiány miatti lomhaságát és túlbürokratizáltságát.

Önök ezzel a törvényjavaslattal, amely konkrétan előírja a kormány által létrehozott alapítványokkal kapcsolatos rövidebb ügyintézést, elismerik azt, amit a Jobbik már évek óta mond, miszerint a jelenleg működő magyarországi civil keretrendszer élhetetlen, így az sürgős változásokért kiált. E törvény toldozgatása és csak a kormányzati érdekeknek megfelelő módosítása helyett azt javasolnám önöknek, hogy járják csak végig azt az utat, amin minden más civil szervezetnek végig kell mennie, akárcsak a bejegyzéssel kapcsolatban. Tapasztalják csak meg, államtitkár úr, Vejkey képviselő úr, tapasztalják meg azt, hogy húsz törvényszékből három rögtön átengedné, a többség hiányt pótoltatna, míg, mondjuk, egy-kettő helyből elutasítaná az önök által létrehozni szándékozott Habsburg Ottó Alapítványt.

Jó lenne tehát, ha a kormány a saját bőrén is megtapasztalná, hogy milyen katasztrofálisan működik a rendszer, hogy az őrült és értelmetlen bürokrácia és a bíróságok lomhasága hogyan lehetetlenítenek el nemes szándékokat és kiváló kezdeményezéseket. Akkor talán végre hajlandóak lennének arra, amit jelen felszólalásomban alaposan igyekeztem megindokolni, sokszorosan is alátámasztottam, és kellő társadalmi egyeztetést követően végre beterjesztenék a civiltörvény átfogó módosítását.

Tisztelt Országgyűlés! Az eddig elmondottak szerint a Jobbik tehát támogatni tudja a Habsburg Ottó Alapítvány létrehozását, azzal együtt, hogy szeretnénk bizonyosságot nyerni ezen szervezet működésének széles alapokra helyezéséről és meggyőződni arról, hogy nem egy újabb fideszes pártalapítványt gründolunk csupán. Ugyanakkor határozottan elutasítjuk, hogy a kormány rövid határidőkkel, kiemelve magát a magyarországi bürokrácia fojtogató karjaiból, ilyen formában hozhasson létre alapítványt. Ehelyett javasoljuk a civil szektor működését érintő jogszabályok közös és alapos áttekintését. E munkához szívesen ajánlom a Jobbik segítségét és szakértőink tapasztalatát.

Kormányra készülő politikai közösségként mi ugyanis olyan Magyarországot szeretnénk, ahol a kormány nem akadályozza, hanem minden lehetséges módon segíti és támogatja a civil szféra hatékony, közérdeket szolgáló, a társadalmi egyenlőtlenségeket megszüntető, nemzeti kultúrát felemelő működését. Ennek megvalósítása pedig még 2018-is sem tűr halasztást.

Ha látjuk a kormányzat világos szándékát arra, hogy a megoldást keresi a civil szférát sújtó legégetőbb problémákra, és nemcsak önös érdekei szerint nyúl hozzá a vonatkozó törvényhez, akkor majd visszatérhetünk erre a kérdésre, addig azonban a törvényjavaslat ezen részét nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Ikotity Istvánnak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának.

IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az LMP egyetért azzal a célkitűzéssel, hogy Habsburg Ottó hagyatékának gondozását egy alapítvány lássa el. Habsburg Ottó életművét, a magyarság ügyéért tett kiemelkedő erőfeszítéseit mindannyian nagyra becsüljük. Habsburg Ottó segített az Európai Uniót létrehozni, bővíteni. Keresztényszociális meggyőződése mentén tevékenykedett az Európai Parlament tagjaként, korelnökeként. Mindig voltak távlati céljai, mindig talált magának feladatot. 1979-ben az Európai Parlament újonnan választott tagjaként jelképesen üres széket állíttatott fel a vasfüggönyön túli, kelet‑európai országok számára.

1989. július 22-én azt üzente a Páneurópai Piknik résztvevőinek: „Biztosítom honfitársaimat, hogy minden tőlem telhetőt megteszek az Európai Parlament és a Páneurópai Unió keretén belül, hogy egy szabad és demokratikus Magyarország minél előbb teljes jogú tagja legyen az Európai Közösségünknek.” Így is tett, támogatta Magyarország, Szlovénia és Horvátország uniós tagságát. Törökország csatlakozásáról viszont elutasítóan nyilatkozott.

Ismét egy idézet következik: „Elsősorban Horvátországot említeném meg. Ők tulajdonképpen honfitársaink. Olyanok, akiknek történelme összefügg a magyar történelemmel. Ha az ember ma Horvátországba látogat, a legtöbb templomban csak magyar szentek vannak. Szlovéniában csak osztrák szenteket találni. Voltak nehézségek a két ország kapcsolatában, de ez a jó házasságban is előfordul. A törökök más probléma. Ők önmagukban is nagyhatalom. Törökországnak más feladata van. Nem akarom azt, hogy Törökország, mint Írország vagy Portugália, belépjen az EU-ba.

(17.40)

Itt, Németországban a CDU álláspontja is az, hogy Törökországgal egy külön kapcsolatot kell létesíteni.”

Noha Habsburg Ottót édesanyja gyerekként azért taníttatta nyelvekre, hogy később, uralkodása során hasznát vegye, nagy nyelvtudását azonban politikusként kamatoztathatta. A francia és a német mellett a magyart nevezte még egyik anyanyelvének. Több nyelven írt könyveket történelmi, politikai, társadalompolitikai témában. Antikommunista és antifasiszta volt. Népes családja volt, hét gyermeket nevelt fel.

A rendszerváltás környékén Magyarországon nagy lelkesedéssel fogadták őt. Néhányan ugyan ag­go­dalmaskodtak, mert a királyság visszatértének rém­képét látták benne, de a valós okok a korábbi el­hall­gatás, a kommunizmus évei alatt a történelmi múlt­hoz, a császársághoz való ellenséges hozzáállás volt, és nem utolsósorban egy igazán európai, magyarul szépen beszélő ember intelligens szavai voltak.

Habsburg Ottó 60 magyarországi településnek a díszpolgára volt. Emlékét eddig is sokan őrizték. Jöjjön létre Habsburg Ottó Alapítvány is, amely kizárólag erre a feladatra koncentrálhat! De álljunk meg egy pillanatra! Miért a kormány hozza létre, módosítva ezzel az államháztartási törvényt, a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról szóló törvényt és egyéb jogszabályokat is? Csak nem arról van szó, hogy Habsburg Ottó valóban fontos és nemes ügyét kihasználva akarnak alapítvány-létrehozási jogot adni a kormánynak, amellyel később vissza is élhet?

Kezdjük ott, hogy miért nem hozhat létre a jelenlegi kormány alapítványt, és mindez miért jó. 2006 óta nem lehet ugyanis új közalapítványt létrehozni. Ez a speciális forma olyan alapítványt takar, amit az Országgyűlés, a kormány, valamint a helyi önkormányzat képviselő-testülete közfeladat ellátásának folyamatos biztosítása céljából hozhatott létre. Ez a szervezeti forma azonban egyértelmű zsákutcának bizonyult az állami, önkormányzati feladatok ellátásában.

A közalapítvány megszüntetése, egészen pontosan az újak létrehozásának a kizárása, a régiek megtizedelése és a szabályok szigorítása azért volt indokolt, mert a közalapítvány intézménye a közpénzek elfolyatásának egyik fő csatornájává vált. A közalapít­ványok túlnyomó része ugyanis csak nevében volt alapítvány. Nem a részére elkülönített célvagyonból működött, hanem minden évben rendszeres költségve­tési támogatást kapott - mint ahogy gondoljuk, most ezek után majd a Habsburg Ottó Alapítvány is ‑, és ezt nehezen áttekintően, korlátozott ellenőrzés mellett újraoszthatta. Valójában azért jöttek létre, hogy az alapítóval érdekazonosságban élvezzék az alapítványi formával járó előnyöket, például az alapítótól való vagyoni elkülönültséget. Ez azonban éppen hogy teljesen elzárta az államot attól, hogy bármi befolyása legyen az adott célra elkülönített pénzre, ami rendszerszinten a demokratikus kontroll szempontjából teljesen elfogadhatatlan.

Gyönyörű példája volt a jogintézmény visszaélésszerű alkalmazásának, hogy amikor a 2002‑es kormányváltás előtt az akkori és a jelenlegi kormánypárt veszélyben érezte a Terror Házát, akkor a fenntartó hirtelen egy debreceni, megyei jogú város által alapított közalapítvány lett, ami rögtön duplán védte az államtól az intézményt. Ez a fajta pénzügyi függetlenség közpénz esetén vállalhatatlan. Így az LMP elvi síkon egyetért a 2006 óta érvényesülő közalapítványi tisztogatással.

Az elmúlt ciklusban sem az volt a baj, hogy a Fidesz hozzányúlt a megmaradt közalapítványokhoz, hanem hogy ezt rendre tisztán politikai káderek beültetésével tette. Annak érdekében, hogy a közalapítvány mint szervezettípus megszüntetése következtében előálló lehetőséget, az alapítványok létrehozásának, illetve az azokhoz való csatlakozásnak a lehetőségét a jövőre nézve is kizárja a jog, a 2016-os módosítás kimondta, hogy mindazok a szervezetek, amelyek közalapítvány létrehozására a törvény hatálybalépése előtt jogosultak voltak, alapítványt a törvény hatálybalépését követően sem alapíthatnak és azokhoz nem csatlakozhatnak. Ezt lazítja most fel a törvényjavaslat a kormány számára. A közalapítványok államháztartásból történő támogatása helyett speciális fejezeti kezelésű előirányzat alakítható ki – in­dokolta a megszüntetést a jogalkotó annak idején. És valóban, ez azóta is a mindenkori kormány lehetősége, például arra, hogy az aktuális emlékezetpolitikai elképzeléseit megvalósítsa.

Mi indokolja most mégis az alapítványi forma szükségességét? És ez a történet nemcsak a Habsburg Ottó Alapítványról szól, hiszen ha Pandora szelencéje kinyílik, a kormánypártoké, a kormányalapítványoké a jövő. Újra a közpénzelfolyatás csatornája lesz ez az alapítványtípus talán. 2006-ban, amikor a közalapítványoknak megálljt parancsolt a jog, a régiek működését, elsősorban gazdálkodását szigorú rendelkezések korlátozták be. Ezek az új kormányalapítványok esetén nem kötelezőek, hiszen azok csak a módosítás hatálybalépése előtt nyilvántartásba vett közalapítványokra vonatkoznak.

Összeszedtem, hogy mik is azok a korlátozások, amelyek alól ez az új típusú kormányalapítvány mentes lesz. Elsőként: a közalapítvány csak olyan gazdálkodó szervezetben vehet részt, amelyben legalább többségi befolyással rendelkezik, és amelyben felelőssége nem haladja meg a vagyoni hozzájárulása mértékét. Közalapítvány által létrehozott gazdálkodó szervezet további gazdálkodó szervezetet nem alapíthat, és gazdálkodó szervezetben részesedést nem szerezhet.

Aztán: a közalapítvány alapítványt nem hozhat létre, ahhoz nem csatlakozhat, azzal nem egyesíthető. A közalapítvány alapítvány alapító jogainak gyakorlására nem jelölhető ki. A közalapítvány pályázat kiírása nélkül évente a vagyona 5 százalékának mértékéig, de legfeljebb összesen egymillió forint közvetlen vagy közvetett támogatást nyújthat az alapító okiratban foglalt célokra. Meghívásos pályázat kiírására kizárólag akkor kerülhet sor, ha törvény vagy kormányrendelet lehetővé teszi és a pályázati kiírás tartalmazza a támogatási célt, a támogatás feltételeit és az elszámolás részletes rendjét.

Eddig hármat soroltam fel, és még kettőt fogok, de egy pillanatra megállok. Tehát ezek azok, amelyektől mentesek lesznek az ezután létrejövő kormányalapítványok.

Folytatom a sort a negyedikkel: a közalapítvány alapító okiratában megjelölt ügyvezető szerv a közalapítvány működéséről az alapítónak évente beszámolni és gazdálkodásának legfontosabb adatait nyilvánosságra hozni köteles. Ez alól is mentes lesz.

A közalapítvány alapító okiratának módosítását, illetve a módosítással egybeszerkesztett szövegét a Magyar Közlönyben, illetve az önkormányzat hivatalos lapjában, ennek hiányában a helyben szokásos módon közzé kell tenni. Ez alól is mentes lesz.

Van még egy fontos megjegyzésünk, ez pedig, hogy semmi sem indokolja a törvényjavaslat által biztosított eljárási kedvezményeket. Az alapítványok nyilvántartásba vétele elég nehézkes, lassú, számtalan gyakorlati példát, problémát lehetne felsorolni. Az előző felszólaló meg is tette ezt, külön kitérve arra, hogy egyes megyékben ez milyen lassú, milyen hosszú időnként. A most létrehozott speciális forma esetén gyorsulna a rendszer. Rendben van a gyorsulás, mi egyetértünk vele, nagyon sokat bajlódnak a civil szervezetek ezzel, de vajon miért csak ezeknek a kormányalapítványoknak az esetében gyorsul? Mi végre ez a kiemelt státusz? Miért nem adnak az összes alapítvány esetében egy ilyen könnyítést?

Sima alapítványoknál a kérelem benyújtásától számított 30 napon belül kell megvizsgálni a bíróságnak, hogy nincs‑e helye az ügy áttételének, a kérelem hivatalból történő elutasításának vagy a hiánypótlásnak. A kormány által létrehozott alapítvány esetében a törvényjavaslat szerint elég lenne a benyújtástól számított 5 napon belül ezt megtenni. A bírósági nyilvántartásba vétel is jelentősen gyorsulna, a mostani 60 napról a kormány által létrehozott alapítványok esetében 20 napra. Hogyha önök beszélgetnek civil szervezetek vezetőivel, akkor nagyon gyakran elhangzik részükről ez a panasz, hogy rettenetesen nehéz az alapítványoknak, ahogy más civil szervezeti formáknak, egyesületeknek is a bejegyzése, roppant méltánytalan ez a megkülönböztetés.

(17.50)

Az egyszerűsített nyilvántartásba vétel nem olyan régen gyakorlattá vált, és itt is tapasztalható az, hogy bizony nem mindig tartják ezeket a határidőket.

Tisztelt Ház! Nem vagyunk benne biztosak, hogy maga Habsburg Ottó ilyen körülmények között támogatná, hogy a kormány alapítványokat hozhasson létre. A törvénymódosítási csomag kapcsán nehéz helyzetben vagyunk, mert az elsődleges célt, miszerint Habsburg Ottó néven alapítvány jöjjön létre, támogatjuk. De ahogy a kormány ezt csinálja, és azzal, hogy megnyitja ezzel, előreküldve Habsburg Ottó nevét, és visszaélve feltételezésünk szerint ezzel, ahogy számos nagy ember nevével visszaéltek már az elmúlt hat évben, ezen a módon nem értünk egyet. Nem tartjuk jó ötletnek azt, hogy Pandóra szelen­cé­jét megnyissák, és kormányalapítványokat hozzanak létre ezután, ezzel a politikai hatalmukat tovább ment­ve gazdasági hatalommá.

Azt gondoljuk, hogy ez a folyamat - amelyet 2006-ban megszüntettek, amely megállította 2006‑ban ezeknek a közalapítványoknak a köz­pénz­elfolyatását - nem elfogadható. Azt gondoljuk, a Lehet Más a Politika frakciója azt gondolja, hogy ebben nem szeretnénk partnerek lenni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kérdezem képviselőtársaimat, kíván‑e valaki hozzászólni még a vitához. (Jelzésre:) Igen, Szávay István képviselő úr jelentkezett, öné a szó.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Úgy gondolom, túl azon, hogy roppant megtisztelő lenne, talán gyakorlati szempontból is hasznos lenne, ha államtitkár úr vagy Vejkey képviselő úr, aki ezt a javaslatot jegyzi, érdemben is válaszolna az itt elhangzottakra, ezekre a felvetésekre, és mondjuk, nemcsak egy államtitkári zárszót hallhatnánk. Szerintem jó és hasznos lenne, ha erről az ügyről egy kicsit tudnánk itt most tényleg vitatkozni a Házban.

Nagyon kíváncsi lennék Vejkey képviselő úr álláspontjára, bízva abban, hogy önnek ehhez a törvényjavaslathoz annál azért talán egy kicsivel több köze is van, mint csak hogy ön elé rakták és aláírta volna. Amennyiben ez így van, akkor önnek bizonyára van véleménye azokról a problémákról és azokról a felvetésekről, amelyeket ellenzéki képviselőtársaimmal itt megtettük. Ha ez így van, akkor ön talán tud válaszolni arra a kérdésre, hogy mi indokolja a kormány részére ennek a rendkívüli kedvezménynek a megnyitását.

Talán akkor tudnak válaszolni arra a kérdésre, hogy egyébként tervezi‑e a kormány, vagy akár Vejkey képviselő urat is biztatom erre vagy akár Vas Imre képviselő urat - a mai napon is meglehetős széles körű polihisztor szakértelméről tett tanú­bi­zonyságot, a különböző témák között itt Super Mario módjára ugrálva -, jó szívvel biztatom önöket arra, nem is biztatom, biztatni már megtettem a fel­szólalásomban, hanem kérdezem, várhatja‑e a civil szféra azt, hogy ezekhez a kedvezményekhez legalább csak nyomokban hasonlító módon önök megoldják azokat a kérdéseket és problémákat, amely bürok­ratikus akadályokat egyébként nyilvánvalóan jól érzékelnek önök is, hiszen ezért kezdeményezték egyelőre csak a kormány számára megfelelő módon ezen akadályok lebontását, illetve ezen problémák feloldását ebben a törvényjavaslatban. Ha erről a kérdésről tudnánk egy kicsit beszélni vagy ezzel kapcsolatban bizonyos garanciákat kapni, akkor ez a mi álláspontunkat is ennek a kérdésnek a megítélése kapcsán nyilvánvalóan tudná formálni.

Ugyanis most sajnos azt látjuk, és úgy látom, hogy kényszerű módon egyet kell hogy értsek a má­sik két ellenzéki felszólalóval, a másik két kép­vi­selőtársammal, hogy itt valójában egyelőre nincsen szó másról, mint hogy önök egy olyan személy, egy olyan ember neve mögé bújnak, és ezt képviselő úr a felszólalásában is hangsúlyozta és kérte erre való hi­vat­kozással az ellenzék együttműködését, egy olyan ember neve mögé bújnak, akivel kapcsolatban úgy gondolják, hogy olyan különösebben nagy vitára majd itt a Házban nem fog sor kerülni, és ennek kapcsán szépen lebontanak egy újabb adminisztratív akadályt, ismét adnak egy újabb lehetőséget, egy újabb fegyvert a kormány kezébe, ezúttal a kul­túr­politika tekintetében.

MSZP-s képviselőtársam úgy fogalmazott, hogy majd esetleg valamilyen megosztó történelmi sze­mé­lyiségről szeretnének majd a jövőben közalapítványt elnevezni. Az, hogy ki a megosztó ebből a szem­pont­ból, egyáltalán nem biztos, hogy mi majd a Szocia­lista Párttal fogunk egy platformra helyezkedni, tehát én nem föltétlenül ettől félek, de kétségkívül igaz az, hogy úgy gondoljuk, hogy ez igenis egy helyes eszköz és egy helyes korlát volt, hogy a kor­mány eddig nem tehette meg, hogy kénye-kedve sze­rint ilyen formában is vagy ilyen módon is formálja az emlékezetpolitikát, hogy egyáltalán alapítványt, közalapítványt hozhasson létre, és ahhoz még rá­adásul saját maga számára ilyen speciális sza­bá­lyokat is tudjon biztosítani. Kapunk‑e ezzel kap­cso­lat­ban megnyugtató vá­laszt, államtitkár úr, képviselő úr? Vagy pedig akkor tudomásul kell venni, hogy amit itt elmondtunk vagy feltételeztünk, az sajnos eb­ben a formában igaz, és önök­nek a hátsó szándéka ennek a tör­vény­ja­vas­lat­nak a benyújtásával való­jában ez, és egyébként pedig egyáltalán nem célja a kormánynak, legalábbis az el­kö­vetkezendőkben nem, hogy egy átfogó törvény­mó­do­sítást benyújtson a magyarországi civil szer­ve­ze­te­ket sújtó ad­mi­niszt­ra­tív és bürokratikus terhek egy­szerűsítése ér­de­kében, hanem csupáncsak saját ma­gára gondol akkor, amikor egyébként nem első al­ka­lommal egy konkrét ügyben ezt a törvényjavaslatot megnyitja.

Várom megtisztelő válaszukat, beszéljünk erről a kérdésről, ha kérhetem. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Most kétperces hozzászólásra Heringes Anita képviselő asszonynak adom meg a szót.

HERINGES ANITA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm a szót. Államtitkár úr, kérem, álljon föl, és válaszoljon még a vitában a kérdéseinkre, mert ne a zár­szóban mondja el majd véleményét, hanem mondja azt ki itt mindenki előtt, hogy nem azért hoz­nak önök létre és nyitják meg a lehetőséget egy köz­alapítvány létrehozására, hogy majd a köz­pénz­jel­le­gét itt is elveszítse, ahogy az MNB-alapítványoknál láttuk. Mondja ki azt, hogy nem azért többes szám­ban alapítványokról beszélnek, mert a későbbiekben sokkal másabb dolgokra kívánják felhasználni ezt a módosítást! Ez itt a vita helye, itt vagyunk a Par­lament üléstermében, kérem, ne a zárszóban, hanem most mondja el véleményét, mire készülnek ezzel a javaslattal. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kérdezem, kíván‑e valaki még hoz­zá­szólni a vitához. (Nincs jelzés.) Így valószínűleg ma­rad a vége, tehát a zárszóban lesznek majd meg­vá­la­szolva ezek a kérdések.

Megadom a szót Vejkey Imre képviselő úrnak, az előterjesztőnek. (Szávay István dr. Vejkey Imre felé: Gyáva vagy.)

DR. VEJKEY IMRE (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Kép­vi­selő­társaim! Mindenekelőtt köszönöm, hogy úgy a kor­mány, mint a kormányzó pártok mindkét tör­vény­javaslatot támogatják. Figyelemmel pedig arra, hogy az MSZP, a Jobbik és az LMP nem támogatja mind a két törvényjavaslatot, ezért zárszóban nyo­ma­tékosan kívánom előadni, hogy Habsburg Ottó élet­művét és emlékét az egész nemzet meg­be­csü­lés­sel őrzi. Habsburg Ottó neve olyan minőséget kép­visel (Szávay István: Ezt elmondtuk.) Európa és a világ szabadságot szerető politikai térképén is, amely megkérdőjelezhetetlen. Magyarország számára ezért kitűnő lehetőség, hogy Habsburg Ottó életművét a csa­lád döntése alapján ne Bécsben, hanem Bu­da­pes­ten kialakított alapítványi keretek között mél­tat­hassuk. (Szávay István: Előre meg van neki írva.)

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénymódosítás célja tehát nem más, mint az, hogy az Országgyűlés lehetőséget biztosítson a kormány részére arra, hogy külön törvényben kapott felhatalmazás alapján alapítványt hozzon létre, vagyis az Országgyűlés kiemelt esetekben felhatalmazást kaphatna a kormánytól alapítvány létrehozására.

Tisztelt Ellenzéki Képviselőtársaim! Tehát nem automatizmusról van szó, hanem kifejezetten csak arról, hogy az új törvény elfogadásával az Országgyűlés külön törvényben felhatalmazná a kormányt, hogy alapítványt hozzon létre, amely jelen esetben a Habsburg Ottó Alapítvány létrehozását hivatott rendezni (Szávay István: A jelen esetben!)a létrehozásához szükséges jogszabályi keretek meghatározásával.

Mindezek alapján kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák úgy a T/12176. számú törvényjavaslatot, mint a T/12177. számú törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban. - Szávay István: Bravó! Vastaps!)




Felszólalások:   138-151   152-169   170-185      Ülésnap adatai