Készült: 2024.03.29.02:23:33 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

201. ülésnap (2012.06.12.),  65-149. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita megkezdése
Felszólalás ideje 2:51:18


Felszólalások:   13-65   65-149   149-157      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Majd a részletes vitát követően, igen, államtitkár úr.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében elnapolom, lezárására a mai ülésnap végén kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az Európai Unió tisztviselőinek és más alkalmazottainak nyugdíj-biztosítási átutalásáról és visszautalásáról, valamint egyes nyugdíj-biztosítási tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/7414. számon kapták kézhez.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Soltész Miklós úrnak, az Emberi Erőforrások Minisztériuma államtitkárának, a napirendi pont előadójának, húszperces időkeretben.

Államtitkár úr, öné a szó.

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Mindenekelőtt szeretnék kiemelni néhány nagyon fontos gondolatot és mondatot.

A törvényjavaslat legfontosabb mondanivalója az, hogy a szocialista kormányok által végig fenntartott nyugdíjtörvény azon szabályát, miszerint 2013-tól a bruttó átlagkereset alapján kell megállapítani a nyugdíjat, amelyhez a nyugdíjak adóztatása is társult volna, megváltoztatjuk. Nem lesznek megadóztatva a nyugdíjak, azaz nem csökken azok összege. Azért ez a bejelentés a legfontosabb, mert álhírek, újabb szocialista hazugságok terjesztése miatt nagyon sokan féltik a nyugdíjukat. Őket szeretném e helyről is megnyugtatni: hiába foglalták törvénybe még 1997-ben, a szocialista-liberális kormány időszakában, nem fogja adó terhelni a nyugdíjakat.

(11.20)

A Fidesz-KDNP-kormányzat eltökélt ebben a kérdésben, s ezt az eltökéltséget önti jogszabályi formába ez a törvényjavaslat. Nem ez az első alkalom, hogy a Fidesz vezette kormányra akarják hárítani a szocialisták cselekedetei következményeit. Mint azt önök is tudják, a kormány az elmúlt két évben megkezdte azokat a jelentős rendszer-átalakító munkákat, amelyeket elődeink, bár tisztában voltak azok szükségességével, mégsem tettek meg.

Állításom igazolására hadd idézzem önöknek egy korábbi pénzügyminiszter e Ház falai között elhangzott mondatait: "Hiba az, hogy Magyarország ebben a periódusban ilyen jellegű szerkezetátalakító reformintézkedéseket a '97-es nyugdíjreformot követően sajnálatos módon nem hajtott végre. Úgy gondolom, hogy éppen ezért kell szembenézni az országnak azzal, hogy ebben a helyzetben nem kerülhetők meg ezek a bizonyos strukturális átalakítások, azaz hozzá kell nyúlni mindazokhoz a területekhez, amit ön felsorolt a holland példa alapján a nyugdíjrendszert illetően, a rokkantnyugdíj-rendszert illetően, a munkanélküli-ellátást illetően és sok minden más területét is az életnek. Meg vagyok arról győződve - hozzáteszem, mielőtt furcsán néznének rám szocialista és baloldali képviselők, nem én, hanem az önök pénzügyminisztere mondta -, hogy a következő időszakban, amikor ilyen döntésekre sor fog kerülni Magyarországon, akkor bizonyosan mindazok, akik immáron belátják, hogy az elmúlt időszak elhalasztott döntései károsak az országnak, támogatni fogják ezeket a javaslatokat."

Bizonyára a szocialista frakcióban, illetve a függetlenek között sokaknak ismerősek ezek a mondatok, hiszen mindezt Veres János képviselőtársuk pénzügyminiszterként mondta nem is olyan rég, 2009 márciusában. Ennek ellenére az említett átalakításokat nem tették meg rövid távú politikai érdekeik okán.

A polgári kormány megalakulását követően, 2010-ben azonnal megkezdte a nyugdíjrendszer átalakításának előkészítését annak érdekében, hogy az mindenki számára megnyugtató legyen, hogy a kiadások és bevételek egyensúlyban lehessenek. Mint önök is tudják, a kormány eddig is számos olyan intézkedést hozott, amelyek célja, hogy több dolgozó s így több járulékfizető legyen, ezzel biztosítva a nyugdíjrendszer fenntartását. Fontos számunkra, hogy idős és fiatal egyaránt tudja: holnap, egy év múlva, 15 év múlva és 20 év múlva is megkapja nyugdíját; hogy mindenki tudja: időskora nyugalomban, biztonságban telik majd; mindenki tudja, hogy a járulékot nemcsak szükséges, hanem fontos is befizetni, és értelme is van. Hangsúlyozzuk: ehhez járulékfizető dolgozók szükségesek.

A nyugdíjrendszer átalakításának fontos része volt a sok vitát, nem mindig építő kritikát kiváltó korhatár előtti ellátások, illetve a rokkantsági nyugdíjrendszer átalakítása is. Már a munka kezdetén tudtuk, hogy sok támadásban lesz részünk, ám az ország, az emberek hosszú távú érdekeit szem előtt tartva álltuk azokat. Fontos kiemelnem önöknek, hogy a kormányváltást követően megkezdett átalakításokkal megteremtettük a lehetőségét annak, hogy egy hosszú távon fenntartható rendszer működjön.

A most önök előtt álló, T/7414. számon benyújtott javaslattal újabb fontos lépést teszünk a megkezdett úton, hiszen ezzel a törvénymódosítással a szocialisták által tervezett nyugdíjadóztatást akadályozzuk meg. Tudjuk, hogy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvénymódosítás tartalmát sokan figyelemmel kísérik. Ezt a kiemelt figyelmet a szocialisták által a törvényben már '97-ben, de csak 2013-as alkalmazással elhelyezett, ki nem dolgozott nyugdíj-megállapítási szabályok indokolják. Ezt a figyelmet az e szabállyal kapcsolatos sok találgatás, riogatás alapozta meg, amellyel az utóbbi időben a médián keresztül nemcsak a nyugdíj előtt állókat, hanem a már régóta nyugdíjasokat is bombázták.

1997-ben a szocialista és liberális kormányzás alatt a kötelező kétpilléres nyugdíjrendszer bevezetésekor került a nyugdíjtörvénybe az a szabály, amely szerint 2013. január 1-jétől bruttó keresetből bruttó összegben kell megállapítani a nyugdíjakat. A bruttó megállapítás személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettséggel együtt jár. Nem volt tisztázott, hogy a már megállapított nettó összegű nyugdíjak sorsa mi lehetne. Továbbra is nettó összegben folyósítanák, s nem viselne adóterhet? Bruttósítani kellene egy adott évi személyi jövedelemadó-szabály szerint, majd a mindenkori adószabályoknak megfelelően kellene adózni utánuk, esetleg újra kellene számítani őket?

Csak néhány kérdést vetettem föl azok közül, amelyekre nem volt válasz. Ez a bizonytalanság alapot adott rémhírek terjesztésére. Sokan felkészültek arra, hogy még ebben az évben nyugdíjba vonulnak akkor is, ha egyébként lenne munkájuk, és azt folytatni is akarják. Ezt azzal indokolták, hogy biztos helyről tudják: jelentősen csökken a nyugdíjuk összege, ha jövőre vagy azt követően vonulnának vissza. Erre a bruttó nyugdíj-megállapításra az 1997-ben elfogadott két szolgálatiidő-skála adott alapot. Az alacsonyabb összegű nyugdíj vagy korhatár előtti ellátás miatti aggodalmukban a korhatár előtti nyugdíjba vonulást olyanok is tervezték, akiknek csökkentett összegben kellene megállapítani az ellátásuk összegét, s szívesen dolgoznának tovább. E személyek féltek, hogy még a csökkentett összegű korhatár előtti ellátásnál is kevesebb lenne az ellátásuk, illetve később a nyugdíjuk is, ha 2013-ban vagy azt követően állapítanák meg az ellátás összegét. Sietségre azonban most már nincs ok, amennyiben elfogadja a Ház a törvényjavaslatot.

Eszerint a következő területeket emelném ki, amelyeken változtat a törvényjavaslat. Továbbra is a nettó keresetből történik a nyugdíjszámítás az idén alkalmazott szolgálatiidő-skála szerint. A 2013. január 1-jétől előírt nyugdíj-megállapítási szabályok hatályon kívül helyezését javasoljuk. Akik tehát valamilyen ellátás igénybevételére jogosultak, nem kell előbbre hozniuk a tervezett visszavonulás időpontját.

Szeretném megnyugtatni a már nyugdíjasokat és a korhatár előtti ellátásban részesülőket is, hogy nem lesz személyi jövedelemadó-köteles sem a nyugdíj, sem a korhatár előtti ellátás. Arra teszünk javaslatot, hogy a nyugdíj, illetve az ellátások összegét jövőre is ugyanolyan szabályok szerint kelljen megállapítani, mint jelenleg. A nyugdíj összegének kiszámítását tartalmazó, jelenleg alkalmazott rendelkezések közül egyedül az úgynevezett degressziós számítási szabály, amely a magas keresetek csökkentett beszámítását tartalmazza jelenleg, nem marad meg. A nyugdíj összegének megállapításakor figyelembe vehető béridőszakon belül immár túlnyomó részt jelentenek azok az évek, amikor a kiugróan magas keresetek után már csak az aktuális évi járulékfizetési felső határig lehetett nyugdíjjárulékot fizetni, és ezzel automatikusan korlátozott a beszámítható kereset is. A felső korlát eredményeként a degresszív számítási szabály hatályon kívül helyezhető.

A következő fontos lépés: a magán-nyugdíjpénztári tagok 2012. január 1-jétől kötelezően nyugdíjjárulékot fizetnek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe. A nyugdíjuk összegének kiszámítási szabályait ennek megfelelően szükséges módosítani, vagyis arra az időre, amelyre teljes járulékot fizetnek, az általános szabály szerinti teljes nyugdíj jár nekik.

Tisztelt Országgyűlés! A nyugdíjrendszer alapja a megbízható és pontos nyilvántartás. Az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság az Új Széchenyi-tervben elnyert forrásból egységes nyilvántartási rendszert hoz létre. A pályázat eredményeként feldolgozott adatok alapján az egyeztetési eljárás bevezetésére teszünk javaslatot. A nyugdíjbiztosítás elsőként az 1955 és '59 között született korosztályokba tartozó biztosítottakkal kezdeményez adategyeztetést. A továbbiakban fiatalabb korosztályokat is bevonnak az egyeztetésbe, de azt a biztosított is kezdeményezheti a jövő évtől kezdve.

Az egyeztetési eljárás során az igazgatási szerv és a biztosított egyezteti a biztosítási adatokat, szükség esetén elvégzik az adatállomány módosítását.

(11.30)

Ezzel fokozatosan teljes körűvé válik a nyugdíjvárományokról vezetett nyilvántartás. A lezárt egyeztetést követően a szolgálati időről hatósági bizonyítvány adható ki. A pontos nyilvántartás alapján gyorsabb lehet a nyugdíj-megállapítás, és pontosabb is.

A magánnyugdíjpénztárból visszalépő tagok ígéretet kaptak tőlünk arra, hogy hozzátartozóik özvegyi járadékot igényelhetnek. Az özvegyi járadék alapja az elhunyt pénztártag által az állami nyugdíjrendszerbe áthozott összeg. A kormány tartja a szavát, a mostani javaslat szerint a nyugdíjbiztosítás megkapja a járadékszámítás alapjaként nélkülözhetetlen adatot arról, hogy az elhunyt pénztártag mekkora összeget hozott át magánnyugdíjpénztárából a társadalombiztosítási nyugdíjpénztárba. A járadékszámításnak így már nem lesz akadálya.

Az önök előtt lévő javaslat a nyugdíjreform eddig megtett lépéseivel kapcsolatos kisebb módosításokat is tartalmazza. Röviden utalnék ezekre is, tisztelt Országgyűlés.

A rokkantsági nyugdíjasok szolgáltatásként felvehették az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításokat. A rokkantsági rendszer átalakítása és az önkéntes pénztári elszámolási szabályok következtében azok a pénztártagok, akik tavaly a második félévben lettek rokkantsági nyugdíjasok, számukra a szolgáltatás nyújtása, így a pénzük kifizetése erre az évre áthúzódott. Az idén már nem minősülnek nyugdíjasnak, ezért a felhalmozott befizetéseiket a törvényi szabályozás miatt nem lehetett nekik kifizetni. Ezért most arra teszünk javaslatot, hogy az érintettek megkaphassák a szolgáltatást, azaz felvehessék az egyéni számlájukon felhalmozott összeget. Ezáltal a rokkantsági nyugdíjuk tavalyi megállapításának a dátumától függetlenül azonos helyzetbe kerülnek a tavaly szeptember végéig rokkantsági nyugdíjazottakkal.

A magánnyugdíjpénztár-tagok számának csökkenése miatt több pénztár megszűnhet. A törvényjavaslat azokra is gondol, akik egy végelszámolásra kötelezett pénztár tagjai lehetnek. Ennek érdekében a megszűnő pénztár tagja visszaléphet a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe, és a javaslat szerint ebben az esetben jogosult lesz reálhozamának a felvételére is. A hozzátartozói nyugdíjak megállapításához az elhunyt nyugdíjának kiszámításakor figyelembe kell venni a nyugdíjminimumot és a felsőoktatásban nappali tagozaton folytatott tanulmányok idejét, ezzel is növelve a megállapításra kerülő özvegyi nyugdíjak és árvaellátások összegét.

A szolgálati nyugdíjakat a tavaly még hatályos törvények alapján bizonyos esetekben csökkentett összegben kellett folyósítani, de a szolgálati nyugdíjakat szabályozó két törvény azt is tartalmazta, hogy mely életkortól jár a teljes összegű szolgálati nyugdíj a jogosultaknak. A szolgálati nyugdíjak ez évtől szolgálati járandósággá alakultak. Az önök előtt lévő törvénymódosítás három ponton tartalmaz kedvező változást. Így az 50 százalékos mértékben folyósított szolgálati nyugdíjból átalakult járandóság az eredeti életkorban váltson vissza teljes összegű ellátássá. E váltást a 16 százalékos csökkentés nem érinti, de annak alapja természetesen módosul. A második fontos változás: korábban az 50 százalékos mértékben folyósított szolgálati járandóság 16 százalékos csökkentésének nem volt alsó határa. Most javasoljuk az arányos alsó korlát bevezetését. Ez azt jelenti, hogy a tavaly decemberi minimálbér másfélszeresének összege alá nem csökkenhet a járandóság. E két említett szabály kedvező az érintettekre, és a különbözetet január 1-jéig visszamenőleg megkapják.

A rokkantsági rendszer átalakítása érintette a korábbi megváltozott munkaképességűek ellátásainak és az özvegyi nyugdíj együttfolyósításának a szabályait is. A javaslat haladékot ad a rendszeres szociális járadékban vagy átmeneti járadékban részesülők özvegyi nyugdíjának 30 százalékos mértékűre módosítására, amire így csak szeptember 1-jétől kell sort keríteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A törvényjavaslat további része szintén nagy jelentőséggel bír, hisz az Európai Unió tisztviselőinek nyugdíjtranszferéről szóló szabályozással régen esedékes kötelezettségünket teljesítjük. Az új törvény az Európai Unió tisztviselőinek és más alkalmazottainak nyugdíjtranszfere, amelynek az uniós csatlakozásunkat követően már meg kellett volna születnie. A nyugdíjtranszferről uniós szinten egy 1968-as európai gazdasági közösségi rendelet, egy úgynevezett személyzeti szabályzat rendelkezik. A nyugdíjtranszfer lényege, hogy hordozhatóvá teszi a megszerzett nyugdíjjogokat a hazai nyugdíjrendszer és az uniós tisztviselők nyugdíjrendszere között. Az uniós tisztviselők nyugdíjrendszerében az jogosult nyugellátásra, aki legalább tíz évig dolgozott az Európai Unió valamely intézményénél. Azok a tisztviselők, akik megszerezték az uniós tisztviselők nyugdíjrendszerében a jogosultságot, a tagállami nyugdíjrendszerekben korábban megszerzett nyugdíjjogaik átutalásával növelhetik azt. Akik kevesebb, mint tíz évet dolgoztak a személyzeti szabály hatálya alatt, az uniós tisztviselői nyugdíjrendszerben megszerzett nyugdíjjogosultságuk biztosításmatematikai ellenértékét az Európai Unió azon tagállamába utalhatják, ahol a pályájukat folytatni fogják. Az új törvény mindkét élethelyzetet szabályozza.

A kidolgozás során az okozta a gondot, hogy amíg a nyugdíjtranszfer egy pénzösszeg utalását jelenti, addig a hazai nyugdíjrendszerben a járulékfizetéssel szerzett szolgálati időből és a nyugdíjjárulék-fizetés alapjául szolgáló keresetből kell kiszámítani a nyugdíjak összegét. A két rendszer alapvető különbsége azt is jelenti, hogy mindazok a szolidaritási elemek, amelyek a hazai nyugdíjrendszernek részei, az uniós tisztviselők nyugdíjrendszerében nem érvényesíthetők. Ilyenek például a járulékfizetés nélkül elismert szolgálati idők. A magyar nyugdíjrendszerbe történt befizetések transzferálásakor a rendelkezésre álló adatokból kell kiszámítani az utalandó összeget. Azokra a biztosításban töltött évekre, amelyekre a kereseti adatok nem igazolhatók, a rendelkezésre álló keresetek átlaga alapján kell megállapítani a számítás alapjául szolgáló összeget. A magánnyugdíjpénztár-tagoknak a pénztári megtakarításukat is át kell utalni.

A nyugdíjjogok Magyarországra hozatala során az uniós tisztviselők nyugdíjrendszeréből visszaérkező összeget szolgálati idővé és a nyugdíj alapjául szolgáló keresetté kell átszámítani, hogy abból a hazai szabályok szerint majd nyugellátást lehessen megállapítani. A visszautalt összeget a Nyugdíj-biztosítási Alap fogadja, azonban csak a nyugdíjjárulék-fizetés felső határáig, hiszen a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer csak ezen összegig vállal kockázatot a jövedelempótlásra. A nyugdíjjárulék-fizetési felső határt meghaladó összeg kizárólag időskori megtakarításként helyezhető el. Erre az önkéntes nyugdíjpénztárban, foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatónál vagy nyugdíj-előtakarékossági számlán van lehetőség.

A nyugdíjtranszfer szabályainak megalkotásával együtt szükséges módosítani néhány kapcsolódó törvényt is, amelyeket a törvényjavaslat szintén tartalmaz.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Köszönöm megtisztelő figyelmüket, várom támogató észrevételeiket, és várom azt, hogy ha egyetértenek ezekkel a döntésekkel, támogassák a törvény elfogadását.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottsági álláspont ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint ötperces időkeretben. Megadom a szót Rónaszékiné Keresztes Monikának, a bizottság előadójának.

RÓNASZÉKINÉ KERESZTES MONIKA, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság megtárgyalta a T/7414. számon az Emberi Erőforrások Minisztériuma által benyújtott, az Európai Unió tisztviselőinek és más alkalmazottainak nyugdíj-biztosítási átutalásáról és visszautalásáról, valamint egyes nyugdíj-biztosítási tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot. A bizottság a törvényjavaslatot egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta és támogatta.

A téves híresztelések, vészharangok kongatását ellensúlyozandó fontos kiemelnem, hogy a kormány döntése alapján nem csökkennek a nyugdíjak 2013-tól. A nyugdíjtörvénynek még a Horn-kormány alatt, 1997-ben elfogadott szabályai 2013-tól megváltoztatták volna a nyugdíjszámítás módját.

(11.40)

Ezáltal a 2013-tól nyugdíjba vonulók nyugdíja csökkent volna, és a bruttó keresetből történő nyugdíjszámítás a nyugdíjak adóztatását is magával hozná. A kormány által benyújtott törvényjavaslat ezzel szemben fenntartja a jelenlegi számítási szabályokat, és megszünteti a magasabb keresetek mára jelentőségét vesztett csökkenő mértékű, degresszív beszámítását.

A törvénymódosítással bizonyos körben egyszerűbb és gyorsabb lesz a szolgálati idő megállapítása s így a nyugdíj összegének a meghatározása is azáltal, hogy teljessé és pontossá válik a nyugdíj-biztosítási nyilvántartás. Azokat, akik 1955-59-ben születtek, a nyugdíjbiztosítás szervei hivatalból fogják megkeresni adategyeztetésért, de 2013. január 1-jétől bárki kérhet adategyeztetést. Ezt követően a szolgálati idő igazolása vagy a nyugdíj összegének kiszámítása felgyorsul.

Az előterjesztés további célja az európai uniós tisztviselők és más alkalmazottak uniós rendeletben, kötelezően előírt nyugdíjtranszferével összefüggésben a hazai szabályozás megteremtése is, azaz megfelelő jogi hátteret biztosítson arra, hogy az EU-ban dolgozók az ott szerzett nyugdíjjogosultságukat áthozhassák a hazai nyugdíjrendszerbe. A nyugdíjtranszferrel kapcsolatos hatósági ügyekben első fokon a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság fog eljárni.

Minden képviselőtársamat csak arra tudom biztatni, hogy támogassa az előttünk fekvő indítványt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Ügyrendi kérdésben kért szót Talabér Márta, a Fidesz képviselője. Öné a szó, képviselő asszony.

TALABÉR MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Egy javaslatom lenne, miszerint a mai ülésnap végéig lehessen ehhez a törvényhez módosító javaslatokat benyújtani. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Akceptálom képviselő asszony kérését. Tehát a módosító indítványok beadásának meghosszabbítása érdekében az általános vitát nem fogom lezárni, hanem majd az ülésnap végén.

Most megadom a szót az írásban előre jelentkezett felszólalók közül elsőként Talabér Mártának, a Fidesz képviselőjének.

TALABÉR MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A most benyújtásra került törvényjavaslat részben egy 2004 óta fennálló tartozás rendezését is jelenti az Európai Unió felé, azonban nagyobb jelentőségű része a társadalombiztosítási nyugdíjjal kapcsolatos.

Ahogy már Rónaszékiné Keresztes Monika képviselőtársam is említette, a nyugdíjtörvénynek még a Horn-kormány alatt, 1997-ben elfogadott szabályai 2013-tól jelentős változásokat hoztak volna a nyugdíjszámításban. Ez azt is jelentette volna, hogy az akkor nyugdíjba vonulók nyugdíja nagymértékben csökkent volna, és a bruttó keresetből történő nyugdíjkiszámítás a nyugdíjak adóztatását is magával vonzotta volna.

Szeretnék idézni egy 1997-es parlamenti jegyzőkönyvből, ahol is a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény általános vitájában Kökény Mihály, akkori népjóléti miniszter így fogalmazott: "2009-től a bruttó keresetekből történne a nyugdíj-megállapítás, és a nyugellátás az aktívak jövedelmével azonosan adóköteles jövedelemnek minősül. A 2009 előtt megállapított nyugdíjak továbbra is adómentesek maradnak." Ezt a javaslatot végül egy módosítóval 2013-ra változtatták.

Ezt azért tartottam, illetve tartom fontosnak elmondani, mert ahogy Soltész Miklós államtitkár úr is utalt rá, baloldali képviselők vagy parlamenten kívüli politikusok előszeretettel riogatnak különböző olyan hírekkel, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. Azt gondolom, nem árt, hogyha leszögezzük, hogy az a jövedelemvesztés, ami beállt volna 2013-tól, a még '97-ben kormányon lévő szocialistáknak - illetve akkor a szabad demokratáknak is - lett volna köszönhető, és ezt próbálja most orvosolni ez a törvényjavaslat.

Egyéb módosításokat is tartalmaz a javaslat, ezekről szeretnék egy kicsit részletesebben szólni. A magánnyugdíjpénztárak átalakítása során került megalkotásra új nyugellátásként az özvegyi járadék. Az özvegyi járadék elsősorban arra hivatott, hogy az állami nyugdíjrendszerbe átlépők özvegyeinek alternatívát nyújtva, ellátás formájában mintegy örökölhetővé tegye a magán-nyugdíjpénztári megtakarítást, ha az magasabb, mint az özvegyi nyugdíj összege. Az ellátást az elhunyt jogszerző egyéni számlán nyilvántartott nyugdíjcélú befizetése alapján kell kiszámítani.

Az özvegyi járadék mostani szabályai azonban jelenlegi formájukban nem alkalmazhatók. A tervezet egyértelművé teszi, hogy az özvegyi járadék csak az átlépők özvegyeinek jár, és a számítás alapja a Nyugdíj-biztosítási Alapba áthozott összeg. A tervezet a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény módosításával lehetővé teszi, hogy az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság az özvegyi járadék kiszámításához megkaphassa a visszalépett tagok adatait.

Szintén a magán-nyugdíjpénztári átalakítás miatt fontos a magán-nyugdíjpénztári tagok járulékfizetési kötelezettségének megfelelő nyugdíjszámítási szabály pótlása a társadalombiztosítási nyugdíjtörvényben. A magán-nyugdíjpénztári tagok számára ez évtől a tagdíjfizetés nem kötelező, viszont ők is megfizetik a Nyugdíj-biztosítási Alap javára a 10 százalékos mértékű nyugdíjjárulékot. Ezért a korábbi, 2010 októberétől 2011 decemberéig tartó időszakra a teljes nyugdíjjárulék megfizetésének megfelelően a teljes összegű nyugdíj megállapítását biztosító szabályt ki kell terjeszteni az ezen túli időszakra is. Ennek megfelelően az 1. számú mellékletben található 75 százalékos és a 10 százalékos nyugdíjat meglapozó időszakok súlyozott átlagát meghatározó képlet módosítását is el kell végezni.

A rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjak kivezetése miatt az alacsony szolgálati idővel rendelkező elhunyt jogszerzők esetén megszűnt a nyugdíjminimum alkalmazhatósága, amely a hozzátartozói nyugdíj összegére nézve is minimális garanciát jelentett. A tervezet ezért 2012. január 1-jére visszamenőlegesen előírja a nyugdíjminimum alkalmazását a hozzátartozói nyugdíjak kiszámítása során. A tervezet a 2012 előtti állapothoz hasonlóan 2012. január 1-jére visszamenőlegesen elrendeli, hogy a felsőoktatási időt nemcsak a hozzátartozói nyugellátásra való jogosultság, hanem az összeg kiszámítása szempontjából is figyelembe kell venni.

A korhatár előtti ellátás, a szolgálati járandóság, az átmeneti bányászjáradék és a balettművészeti életjáradék kapcsán, a jogalkalmazás során felmerült kérdések megválaszolása érdekében a tervezet tartalmazza az érintett törvények pontosítását a jogalkalmazói gyakorlatnak megfelelően.

2012 előtt a szolgálati nyugdíjat több esetben nem teljes összegben kellett folyósítani. 2012. január 1-jétől a szolgálati nyugdíj helyébe a szolgálati járandóság lépett, amelynek összege megegyezik a decemberben kifizetett szolgálati nyugdíj 16 százalékkal csökkentett és a januári nyugdíjemeléssel növelt összegével. Mentesül a 16 százalékos levonás alól többek között az, akinek a decemberi szolgálati nyugdíja az akkori minimálbér másfélszeresét nem haladta meg, és a szolgálati járandóság összege ezen összeghatár alá a csökkentés révén sem süllyedhet. Ez a korlátozás azonban nem vonatkozott azokra, akiknek már a szolgálati nyugdíja is csökkentett összegű volt, így ők kétszeresen is rosszul jártak. A tervezet szerint esetükben is lesz a csökkentésnek arányos értékhatára. Az 50 százalékos mértékben folyósított szolgálati nyugdíjban részesülők a korábbi szabályok szerint viszonylag fiatalkorban lettek volna jogosultak teljes összegű szolgálati nyugdíjra, amelyet a határozatuk is rögzített. Esetükben méltányos, hogy az eredeti életkorban szűnjön meg a szolgálati törvények szerinti csökkentés. Ez a rendelkezés a 16 százalékos csökkentést nem érinti, az a szolgálati járandóságot továbbra is terheli.

(11.50)

És végül, ami a törvény címét nagymértékben uralja: az Európai Unió tisztviselőinek és más alkalmazottainak nyugdíj-biztosítási átutalásáról és visszautalásáról szóló résszel kapcsolatos. Az előterjesztés feladata elsősorban a hazai szabályozás összehangolása az Unióban hatályos személyzeti szabályzat feltételeivel, a hazai kötelező nyugdíjrendszerből az EU-ba történő nyugdíjjogok átutalásának biztosítása, másfelől az EU nyugdíjrendszeréből a nyugdíjjogok tőkeértékének hazai kötelező rendszerbe való befogadása, harmadsorban egyéb szükséges szabályok kialakítása annak érdekében, hogy a személyzeti szabályzat és a magyar szabályozás összhangban legyen.

Ahogy ez már elhangzott a bizottsági ülésen, egyhangúlag támogatták a különböző pártok ezt a törvényjavaslatot. Én itt most a parlamentben is erre kérem önöket.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Sós Tamás, az MSZP képviselője.

DR. SÓS TAMÁS (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Kormánypárti politikusokat hallgatva elég egyoldalúra sikeredett ez a bevezetés, de szépen ki szeretnék majd térni számos elemére ennek a kérdésnek. Amit elöljáróban szeretnék megfogalmazni, hogy ugye, önök két éve kormányoznak, és úgy gondolom, hogy erről kellene most beszélni. Ki fogok térni a korábbi időszakra is.

Gyakorlatilag fölteszem azt a kérdést, mert gondolom, sokan figyelik, hogy mi mit végzünk itt ma, mondjuk, ebben a kérdésben; gondolom, figyelik azok, akik ma nyugdíjasok, és figyelik azok, akik leendő nyugdíjasok, mondjuk, a Ratkó-korszakban születtek, vagy a Ratkó-korszakban születettek gyermekei is figyelik, mert valljuk meg, ez a kérdéskör valójában, amiről itt ma beszélünk, erről szól.

Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy itt most tárgyilagos vélemények legyenek, higgadtan, nyugodtan megközelíteni a dolgokat. Nem hiszem, hogy az vezet eredményre, hogy itt most vagdalkozik is valaki, ezért sajnálom, hogy a parlamentben eluralkodott ez a hangnem. A magam részéről ezt nem tudom elfogadni. Ilyen vonatkozásban rendkívül fontosnak tartom, hogy szakmai megközelítése legyen ennek a kérdésnek, mint számos ilyennek.

Ajánlom figyelmébe mindenkinek, aki ebben a kérdésben a mélyére akar menni a dolgoknak, hogy volt 2009-ben egy nyugdíj- és időskor kerekasztal, amely gyakorlatilag 2007 márciusától 2009 novemberéig elemezte ezeket a kérdéseket, és akit ez mélyebben érdekel, annak elérhetőek ezek az anyagok. Azt ajánlom, hogy mélyedjen el mindenki ebben, és valójában itt ötfajta variáció fogalmazódott meg akkor, amikor a későbbiek során módosításra kerültek volna, mondjuk, akár egy szocialista kormánynál a különböző kérdések.

De azért szeretném elmondani önöknek a tárgyilagosság kedvéért, mert itt nem hangzott el idáig a bevezető előadásban sem, hogy gyakorlatilag okafogyott arról beszélni, hogy 2013-ban mi volt tervezve. Miért okafogyott ez? Szeretném elmondani, hogy azért, mert a kétpillérű nyugdíjrendszer gyakorlatilag megszűnt, formálisan fönnmarad... - 80 ezer emberről beszélünk, 3 millió emberről beszéltünk korábban. Ha onnét közelítem meg, akkor gyakorlatilag ami 2013-tól volt tervezve, de természetesen ott is '97-től 15 éves időtávlatról beszélünk, biztos, hogy számos pontban lett volna korrekció, ugyanakkor okafogyott erről ma már beszélni, mert a magánnyugdíjrendszer tulajdonképpen szét lett verve.

Itt az alapvető problémát abban látom - azon túl, hogy ez egy rendkívül súlyos kérdés -, hogy például ez szembemegy mindenféle tendenciával. A napokban, talán a mai, tegnapi napon az OECD-nek megjelent egy elemzése, ami Európában a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos kérdéseket elemzi. Alapvetően két kérdést fogalmaz meg. Az egyik az, hogy öregszik Európa lakossága, ez vonatkozik ránk is, ebből adódóan bizonyos intézkedéseket tesznek Európában, a másik pedig az öngondoskodást fogalmazza meg az európai uniós tagállamok felé.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Önök ebbe vetett bizalmát kérdőjelezték meg, semmisítették meg a magyar lakosságnak, hogy nekem, neki, mindannyiunknak érdemes takarékoskodni, öngondoskodni, mert majd kiszámítható lesz ezáltal a rendszer. Önök ezt egy tollvonással, egyik napról a másikra elvették; ez ennek az elmúlt két évnek az egyik legsúlyosabb intézkedése, amivel azon túl, hogy rendkívül súlyos anyagi károkat okoztak az országnak, az adófizetőknek, az állampolgároknak, abba vetett hitükben vetették vissza az ország lakosságát, hogy bizalma legyen az ilyen tevékenység iránt, ilyen politikai iránt, amit önök tesznek. Nincs bizalma, nincs társadalmi támogatottsága ennek, amit önök tesznek.

De azért igyekszem tárgyilagos lenni. Mi az, amit mi támogatunk? Támogatjuk mi is azt, hogy gyakorlatilag számos dolgot pontosítani kell, pont azért, mert okafogyottá vált a korábbi rendszer fenntartása, hisz a magán-nyugdíjpénztári rendszert önök szétverték. Az akkor elfogadott szabályok arra a rendszerre voltak megtervezve, amely szerint 2013-tól elindul a vegyes nyugdíjak kifizetése. Mivel a magán-nyugdíjpénztári rendszer így gyakorlatilag ma már alig létezik, az államosítása során mintegy 20 milliárd forintot veszített az állam, illetve az adófizetők. Úgy gondolom, hogy erről is kellene beszélni, ezzel is el kellene önöknek számolni. Szeretném elmondani, hogy a magán-nyugdíjpénztári rendszer már majdnem teljes mértékben végigment, és gyakorlatilag ezt akasztották meg. Tehát ilyen értelemben alapvetően több olyan pontosítást mi is fogunk támogatni, amely gyakorlatilag indokolt, de nagyon sok kifogásunk, észrevételünk van.

Ugyan önök a nagy ellátórendszerek átalakítása során végzett jogalkotási szőnyegbombázást vittek végig: gondolkodás nélkül szüntettek meg különböző jogosultságokat, ezeket most finomítani kell. Igen, ami elhangzott már képviselőtársaim részéről, hogy tesznek különböző drasztikus lépéseket, és utána kiderül hónapok múlva, hogy ezeket pontosítani, finomítani kell.

Elfogadhatatlannak tartjuk egyes érintettek rokkantnyugdíjának vagy bármilyen más nyugdíjának elvételét, átnevezését, státusának megszüntetését. Úgy gondolom, hogy ezek mind-mind elfogadhatatlanok, és továbbra sem lehet tudni azt, hogy milyen fenntartható és megbízható nyugdíjrendszerben gondolkodnak önök, a kormány, garantálni tudják-e egyáltalán bármilyen rendszerben is a nyugdíjak értékállóságát és azok fedezetét. Ezt nem lehet tudni máig.

Önök riogatásról beszélnek. Szeretném önöknek elmondani, hogy a tények önmagukért beszélnek. Önöknek két tárcája valójában versenyt fut a koncepciók kapcsán. Az egyik gazdasági online-on megjelent a napokban, hogy az NGM új bébiboom-tervezeten gondolkodik - Matolcsy-féle gondolkodás. Van az Emberi Erőforrások Minisztériumának egy más típusú elgondolása. Amikor a lakosság ezzel találkozik, akkor kérem szépen, önök ne beszéljenek riogatásról, mert ez valójában a kormányzaton belüli koordináció hiányát veti föl, és felvet még egy másik kérdést is. Fölveti azt a kérdést, hogy nem volt most sem és nem először társadalmi egyeztetés. Az elmúlt két esztendőben önök gyakorlatilag nem vonják be a szakmai szervezeteket, a különböző társadalmi és érdek-képviseleti szervezeteket ebbe a közös gondolkodásba.

Most fut a kormányhoz közeli televízióban fizetett hirdetésben nemzeti konzultáció egy másik témában. Kérem szépen, korábban futott más témában, akár nyugdíjak kapcsán is. Mennyire vették figyelembe? Nem vették figyelembe.

(12.00)

Csak szeretném elmondani, hogy a most a tévében futó nemzeti konzultációs hirdetésnek is biztos ez lesz a sorsa, mert érdemben ezeket a felvetéseket önök nem veszik figyelembe. Szeretném elmondani, hogy a tegnapi bizottsági ülés anyagába is belekukkantottam, bár nem annak a bizottságnak vagyok a tagja, úgy tudom, hogy ott a kormány képviselője gyakorlatilag azt mondta, hogy a Matolcsy-féle bébiboom anyaga, amelyik pontrendszerről ír, a gyermekek számát is figyelembe venné, nem szerepel napirenden; illetve azt mondta, hogy korábban az egyéni számlát megalapozandó, akár a svéd modell volt az irány, ez sem, és marad a régi. Igen, rendben van, csak ennek egyetlenegy baja van. Ha a régi marad érvényben, akkor egy nagyon nagy dolgot ki tetszettek felejteni, hogy nagyon hiányzik a magán-nyugdíjpénztári rendszer, és ennek hiányára önök nem találták meg a választ, és ezzel önök egy nagyon, de nagyon nagy lyukat teremtettek ezen a rendszeren, egy nagyon nagy hiányt, súlyos károkat okoztak.

Ilyen vonatkozásban a kormány nyugdíj-, családügyi politikája gyakorlatilag nincs egy gondolatmenetre felfűzve. Ez nem egy koherens rendszer, ez rendkívül ellentmondásos. Szeretném kiemelni azt is, hogy arra a kérdésre nem tetszettek választ adni ebben az anyagban sem, hogy a magán-nyugdíjpénztári rendszerben bent maradt 80 ezer embernél a járadékszolgáltatás hogyan fog alakulni, milyen módon kapnak a vegyes rendszerből ellátást. Gyakorlatilag ez máig rendezetlen. Ezt komoly gondnak és komoly problémának tartom.

Sok mindenről lehetne beszélni, és majd kiderül, hogy a vitában még mi minden fog elhangozni. Ugyanakkor azt is gondnak tartom, hogy számos bizonytalansági elem van, pont az egyeztetések hiánya miatt. Egy olyan dolgot hadd emeljek ki például, hogy a jogosultsági idő, szolgálati idő igazolása iránti eljárás részletes szabályait, azt ígérik ugye, hogy rendeletbe foglalják, de pont ebből az ellentmondásosságból adódóan, az egyeztetések hiányából adódóan a különböző szakmai elemző munkára kevésbé építő módon történő intézkedések kapcsán, sokszor fiskális megközelítés alapján döntenek önök és nem szociális rászorultsági alapon, és a hosszú távú fenntarthatóság egyik elemét kiemelve gondolkodnak. Úgy gondolom, hogy azokat az embereket, akik ledolgozták akár kétkezi munkával, akár szellemi munkával az egész életüket, gyakorlatilag egy nagyfokú bizonytalanságban tartják. Ilyen vonatkozásban rendkívül kiszolgáltatottak, és kiábrándultak a kormány ez irányú politikája kapcsán.

Számos gond, számos probléma fogalmazódott meg. Csak egy példát hadd említsek önöknek, szerintem önök is találkoztak vele. Különböző cégeknél az energetikában, iparban dolgozó munkásemberek vonatkozásában, akik ma már nyugdíjasok, a különböző szakszervezeti, érdek-képviseleti szervek is megfogalmazzák, hogy a rehabilitációs és rokkantsági ellátásuk kapcsán tudomásom szerint valamilyen típusú egyeztetés van önök és a szakszervezetek között, valamilyen típusú ígéretet is tettek önök, de nem látják, hogy ezek meg fognak valósulni avagy nem. Ilyen vonatkozásban is, úgy gondolom, rendkívül komoly gondok és komoly problémák vannak.

Rendkívül fontosnak tartanám, hogy egy ilyen típusú vita visszamenjen a szakmai mederbe, és ugye, arról kellene beszélni, hogy mondjuk, a 2050-ig szóló időszakban az említett korosztályoknál milyen intézkedéseket kell még majd megtenni a fenntarthatóság érdekében. Mondanék néhány példát; például az egyik, hogy gyakorlatilag, ha megnézzük, 1,3 százalék körül van az önreprodukciós szint, és a 2-t meg kellene haladni. Úgy gondolom, hogy ezeket a kérdéseket elő kellene venni, végig kellene gondolni. Felvetődik az, hogy hogyan lehet pótolni a munkaerőpiacról kilépőket, bár ugye, most más tendenciák is vannak, és a demográfiai problémák kérdéseivel is foglalkozni kellene. És foglalkozni kellene azzal, hogy Magyarországon milyen rendkívül alacsony az aktivitási szint a foglalkoztatásban.

Tehát itt nem csupán nyugdíjkérdésről, a nyugdíjazás kérdéséről van szó, hanem egy széles körű társadalmi kérdésről van szó, a magyar lakosság jövőjéről van szó, és ilyen vonatkozásban, úgy gondolom, szakmai típusú elemzésekre volna szükség, azok alapos végiggondolására. Mert látni kell azt is, hogy azért a magyar nyugdíj európai összehasonlításban is alacsony, és ezeket hogyan lehet, hogy mondjam, folyamatosan karbantartani.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps függetlenek soraiban.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra megadom a szót Kővári Jánosnak, a Fidesz képviselőjének.

KŐVÁRI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Biztos, hogy ki fognak térni rá többen a hozzászólók, és nem szeretném az ő kenyerüket elvenni, de Sós képviselő úr hozzászólása, a tőlük megszokott módon, meglehetősen félrevezető. Amikor azt mondja, hogy a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát kellene figyelembe venni egy rendszer átalakításánál, akkor önmagával kerül ellentmondásba. Hiszen annak idején éppen az önök által meghozott intézkedések a kötelező magán-nyugdíjpénztári befizetésekről tették lehetetlenné többek között a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát. Ezért kellett meglépnie a kormánynak azt, amit megtett, mert más módon gyakorlatilag nem lett volna fenntartható a nyugdíjrendszer már most sem.

Abban igaza van, hogy a demográfiai adatok valóban fontosak, és az is talán szembetűnt önnek, hogy éppen ezért lett a családi adókedvezmény bevezetve, hogy a gyermekvállalást olyan helyeken támogassa a kormány, ahol tényleg a gyermekeket megfelelő módon fel is tudják nevelni, és azt támogatja, hogy minél több gyermeket vállaljanak a családok.

Ami pedig az aktivitást illeti, gondolom, nem kerülte el a figyelmét, hogy minden egyes intézkedés arról szól, akár az adó vonatkozásában, akár a munka törvénykönyve és egyéb törvényi vonatkozásokban, hogy minél többen aktívak maradjanak a munkaerőpiacon, aktívakká válhassanak a munkaerőpiacon. Azaz legyen elég befizető a nyugdíjrendszerbe, amiből most ki lehet fizetni nyugdíjakat, és amiből majd a jövőben is ki lehet fizetni nyugdíjakat.

Ami pedig a magánnyugdíjpénztárat illeti, lehet, hogy önnek hiányzik, de mások élnek vele, hiszen most is vannak magánnyugdíjpénztárak, csak nem kötelezően, hanem önkéntesen vehető igénybe. Ez a megtakarításokat azoknál, akiknél ez lehetséges, lehetővé is teszi. Azt viszont már nem írja elő törvény, hogy kötelezően magánnyugdíjpénztárba kell befizetni a nyugdíjakat, és ezt helyesen teszi, mert más módon az állami nyugdíjrendszer, amit ön helyesen elvár az államtól, hogy garantálja a nyugdíjakat, a nyugdíjak fizetőképességének megőrzését, ilyen módon lehet garantálni, amilyen módon a kormány ezt megtette.

Azt gondolom, amit önök mondanak, az inkább félrevezető, talán még az önök számára is. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Szintén kétperces időkeretben felszólalásra következik Soltész Miklós államtitkár úr.

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Sós Tamás szocialista képviselő úrnak szeretnék reagálni. Ön azt mondja, szakmai vita legyen. Legyen! Csak amikor kimennek innen, a Parlament falai közül, akkor ne hazudozzanak, ez az első kérésem. Mert amikor önök kimennek, ezt kezdték 2002-ben, 19 ezer forinttal verték át az embereket, ezzel nyertek választást, majd utána körülbelül a sokszorosát visszavették. Ön azt mondja, hogy a magánnyugdíjrendszer hiányzik. A kötelező magánnyugdíjrendszert önök vezették be, sehol nincs ilyen a világon. Az a pénz hiányzik a költségvetésből, azért vannak eladósodva a családok és a költségvetés, mert minden évben több száz milliárd forintot kellett betenni a kötelező magánnyugdíjpénztár miatt az adórendszerből a nyugdíjrendszerbe, hogy egyáltalán ki lehessen fizetni a pénzeket. Tehát, amit ön beszél, az megint csak csúsztatás.

Önök bejelentették, Gyurcsány Ferenc, Veres János, Szűcs Erika, aki itt ül közöttünk, Korózs Lajos, az önök szóvivője, hogy át kell alakítani ezt a rendszert, át kell alakítani a rokkantnyugdíjrendszert, a korai nyugdíj rendszerét. Önök csak dumáltak, szövegeltek, most meg, amikor mi megtettük, kritizálják, holott arra önöknek bátorságuk nem volt, hogy ezt megtegyék. Amikor ön azt mondja, hogy okafogyott ennek a törvénynek a beterjesztése, és hogy nem igaz, hogy ezt meg kell tenni, akkor beszélje meg a szóvivőjükkel, a szocialisták szóvivőjével, Korózs Lajossal, aki a következőt mondta: "Ha nem módosítja a kormány, akkor bruttó jövedelem alapján számítjuk a nyugdíjakat, és ez feltételezi a nyugdíjak adóztatását."

(12.10)

Egy sajtótájékoztatón házon kívül ezt hazudják, ezt mondják, ön pedig házon belül szakmai vitára hívja fel a kormányt és mások képviseletét. Legyenek szívesek abbahagyni a nyugdíjasok riogatását, legyenek szívesek abbahagyni a nyugdíj előtt állók riogatását, mert azokat a lépéseket, amit most megtettünk, pontosan azért tettük meg, hogy fenntartható legyen a nyugdíjrendszer.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kettőperces reagálásra következik Sós Tamás, az MSZP képviselője.

DR. SÓS TAMÁS (MSZP): Azt mondanám - mondjuk, mondom magamnak, de mondanám államtitkár úrnak is -, hogy nyugalom, türelem, mert én úgy gondolom, hogy úgy lehet beszélgetni. Ami a nyugdíjpénzárt illeti, én is azt mondom, hogy ne vezessük félre a lakosságot. Szerintem nem vagyok egyedül, és ismerve a patkónak mind a két oldalát, tudom, hogy önök között is van olyan, aki a magán-nyugdíjpénztári rendszer kidolgozásában részt vett.

Akkor egy biztosítótársaságnál dolgoztam, és részt vettem a magán-nyugdíjpénztári rendszer kidolgozásában. Szeretném elmondani, hogy az egy korszerű rendszer, és szeretném önöknek elmondani azt is, hogy Európában van azért máshol is ilyen rendszer. Természetesen azt is tárgyilagosan ide kell hozni, hogy 2008 után válság van, és sajnos ez még most is tart, és azt is hozzá kell tenni tárgyilagosan, hogy Európában számos országban sor kerül ennek a módosítására. Biztosan itt is lehetett volna módosítani, de akkor le kell ülni a szakmai szervezetekkel erről beszélni, de nem azt kell tenni, hogy az egészet megszüntetem.

Azt változatlanul fenntartom - tartok tőle, hogy nem egyedül -, hogy az öngondoskodást nyomták szét, verték szét. Úgy gondolom, hogy az embereknek azt a kis pénzüket otthon a párna alatt vagy a spázjban kell tartaniuk, mert az önök intézkedései - akár a bankrendszer, akár a biztosítási rendszer kapcsán - úgy tűnik, hogy ebbe az irányba mennek, hogy lehetőleg otthon tartsd a pénzedet, lehetőleg valutában, mert ezek az intézkedések ezeket nem igazán segítik. Amit önök mondanak, azt gondolom, hogy az is rendkívül súlyos problémákat vet fel, ami pedig az elmúlt időszakot illeti, úgy gondolom, hogy azt távlatosan lehet megítélni, de a két percem most letelt.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Következő felszólaló szintén kétperces időkeretben Babák Mihály képviselő úr, Fidesz.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt elnök úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Szeretném Soltész államtitkár úr szavait aláhúzni azzal, hogy Békés megyében jártak a baloldaliak, azaz a szocialisták, és azt híresztelték, azzal riogatták Békés megye időseit, hogy a nyugdíjakat megadóztatja ez a kormány.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mi ez, ha nem pánikkeltés; mi ez, ha nem hazugság? Nem szakad rá önökre a plafon? Ezt híresztelik az egész országban, holott önök alkottak olyan törvényt, amelynek most ez lenne a következménye.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Öngondoskodásról beszélni ma ilyen jövedelmek mellett, amit önök hagytak erre az országra, ilyen minimálbérek mellett?! Ön mondja azt, hogy a magánnyugdíjpénztár helyes és jó dolog? Persze, az önkéntes magánnyugdíjpénztár, de nem az állami nyugdíjalapot megfejve, kivive és államadósságot gerjesztve. Úgy gondolom, tisztelt Sós képviselőtársam, hogy maradjunk a tényleges, reális beszélgetéseknél és a tárgyalásnál, csak az a baj, tudja, hogy a hazug emberekkel nehéz különben az embernek tárgyalnia és beszélgetnie. (Kovács Tibor: Veletek nincs mit beszélni.) Úgy gondolom, hogy határozott céljaink vannak, mégpedig azokat a hibákat, amelyeket önök elkövettek, igyekszünk annullálni. Arról pedig irodalmat lehetne írni, hogy milyen rossz volt ez a kötelező magánnyugdíjpénztár: ebben mindenki jól jár, csak a magyar állam nem, a költségvetés nem, és az állampolgár sem járt jól benne. Tudja, ki jár itt jól? Pontosan az önök fajtája, akik a biztosítótársaságnál voltak.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy gondolom, hogy maradjunk a tényeknél és az igazságnál, és ne beszéljenek összevissza, ne riogassák az időseket, mert ők nem érdemlik ezt meg önöktől, és kérem, fejezzék be azt, hogy éjjel-nappal s minden percben hazudnak.

Köszönöm, hogy szólhattam. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Abban a reményben, hogy Józsa képviselő úrnak sikerült összeraknia a leesett mikrofont, öné a szó kettő percben, képviselő úr.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy ez a napirendi pont megérdemli, hogy érdemi szakmai vita folyjon róla. Ismerem Babák képviselőtársam vehemenciáját, amivel olykor elragadtatja magát a teremben, különösen akkor, ha engem meglát (Babák Mihály: A lényeget!), de hivatkozva arra, hogy ön száz éve tagja a költségvetési bizottságnak, nézzük a tényeket.

Az önök törvényhozási gyakorlata sajnos nélkülözi a szakmai szervezetekkel történő egyeztetést. Nagyon sok törvényjavaslatot képviselői indítványként hoznak be, ami hivatalból kikerüli a szakmai egyeztetést (Babák Mihály: Arról beszélj, amit mondtam.), és ne feledjék el, hogy jogos aggodalommal tekintetnek az önök munkájára a nyugdíjasok, mert a magánnyugdíjpénztárak államosítása egy durva lépés volt. (Babák Mihály: Kötelező magánnyugdíjpénztár!) Magyarázhatják így, úgy, amúgy, ott 2700 milliárd megtakarítást önök magánszemélyektől elvettek; teljesen mindegy, hogy az kötelező befizetés eredményeként jött létre vagy másképpen, ezt önök elvették.

Ha szakmailag Babák képviselő úr helyesnek tartja az önkéntes magán-nyugdíjpénztári rendszer működtetését, akkor azt javaslom, hogy tegyenek egy ezt támogató törvényi szabályozást, ami valamilyen módon működik. Lehetne azonban mellé olyan szabályozást rakni (Babák Mihály: Adókedvezményt kapnak.), amelynek eredményeként ezt tényleg biztosnak látják az érintettek, és nem lesz az a reflex, amire nem akarunk rájátszani, csak a reális veszélyekre szeretnénk felhívni a figyelmet; folytassanak egy olyan transzparens törvény-előkészítő munkát ezen a területen, ami megnyugtatja az érintetteket. Az MSZP ezt képviseli. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Előterjesztői minőségében kettő percben Soltész Miklós államtitkár úr következik.

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Képviselő Úr! Ez a csúsztatás, amit ön mondott, ez az, amit a szocialisták évtizedek óta betanultak, és én nem tudok mást mondani, mint hogy az önök zsigereibe nyugdíjügyben ez teljesen beleívódott. Egyszerűen nem értem, miért állít olyat, ami nem igaz. Nem igaz, hogy a kötelező magánnyugdíjpénztárak pénzét - és tegyük hozzá ezt a szót, mert ilyen Európában nincsen, nem is volt, hogy kötelező magánnyugdíjpénztár, már a szó is nevetséges egyébként, szocialista találmány - a kormány bárhova is elvette volna. Bocsánat, ugyanúgy megkapják a nyugdíjukat azok a pénztártagok, akik visszaléptek az állami nyugdíjrendszerbe. Ne haragudjon, azt pedig képviselőtársával beszélje meg, aki előbb mondta, hogy az egyik magánnyugdíjpénztár vezetőjeként vagy alkalmazottjaként számolta ki, hogy hogyan kell majd ezt működtetni (Szűcs Erika: Biztosítótársaság! Nem ugyanaz.), majd utána jöttek sorra azok az emberek, hogy nem kaptak semmi hozamot. Ezt hogy számolták ki? Ugyanúgy, ahogy az elmúlt nyolc évet kiszámolták, ahova jutottunk? (Dr. Józsa István: Két év után.) Ne mondjon, ne állítson olyat, képviselő úr, hogy ezt a pénzt eltüntette a kormány. Ez nem igaz, mert ez egyszerűen egy újabb hazugság; ugyanúgy meg fogják kapni a nyugdíjat azok az emberek, akik visszaléptek a kötelező magánnyugdíjrendszerből.

Egyébként magánnyugdíjrendszer van, most is megvan a lehetőségük az embereknek. Ha önöknek annyi pénzük van, mert annyit félretettek az elmúlt nyolc évben, ám tegyék, tegyék be magánnyugdíjrendszerbe, de ne tegyék kötelezővé. Önök nagyon jól tudják, hogy csak 2010-ben és 2011-ben már évi 370-400 milliárd körüli összeget kellett a költségvetésnek az adórendszerből a nyugdíjrendszerbe betennie. Önök is tudják, hogy hiányzott ez a pénz, önök is tudják, hogy az egész egy átverés volt, mégis még mindig ehhez ragaszkodnak, hogy ez fontos. Fejezzék már ezt be, mert nem igaz, amit mondanak!

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Wittner Máriának, a Fidesz képviselőjének, kettőperces időkeretben.

WITTNER MÁRIA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban, kicsit eltőzsdéztük a magánnyugdíjak hozamát, ugyanis nekem pontosan a baráti köreimben vannak olyanok, akik 15 éve fizetik a nyugdíjpénztárt. Most, amikor átléptek az állami nyugdíjba, mit gondol, mennyi hozamot kaptak? 15 évre 8 ezer forintot! (Babák Mihály: Jól éltek a biztosítók; tőzsdéztek.) Ez még fizetésnek is nevetséges - ez az egyik. A másik: kérdezem én, hogy akkor, amikor 2008-ban az önök pártja az áldozataitól elvette a jogos nyugdíjjal járó emelkedést, akkor önök miről beszélnek.

(12.20)

(Az MSZP-s és független képviselők sorai felé:) Nevessen! Az áldozataiktól vették el, akik maguknak fillérekért dolgoztak a börtönben, éveken keresztül, és úgy mentek nyugdíjba, hogy maguk nem számolták a ledolgozott éveket, se azt, amikor bent ültek a börtönben, se pedig a börtön előtti éveket. Mindent elvettek tőlük, és maguk vették el azt a nyugdíjemelkedést, ami a '90-es évek óta jár.

Azonkívül önök hozták meg 2008 decemberében azt a törvényt, hogy nem a bruttó jövedelemből - mert addig a bruttó jövedelemből számították le a nyugdíjakat -, hanem mindent levontak, és a nettóból jöhetett a nyugdíj. Ez mennyivel rövidítette meg az embereket? Kiszámoltuk akkor: aki 100 ezer forint nyugdíjat kapott volna, az kapott 92 ezret havi szinten. Ez havi szinten 8 ezer. Maguk nagyon dekáznak a számokkal. Miért nem tudtak elszámolni a magán-nyugdíjpénztári tagokkal? És még egy kérdést feltennék: vagy magánnyugdíjpénztár, és akkor miért fizet az állam bele, vagy pedig állami nyugdíj?

Köszönöm. Erre válaszoljon, és varrjon gombot rá! (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Szintén kettőperces felszólalásra következik Sós Tamás, MSZP.

DR. SÓS TAMÁS (MSZP): Én úgy gondolom, hogy azoknak az embereknek is a szemébe kell nézni, akik mondjuk, nehéz fizikai munkát végeztek, és olyan munkaterületen dolgoztak, hogy jelentős egészségkárosodást szenvedtek. Gyakorlatilag itt most különböző átnevezések születtek, és tulajdonképpen ma már csak kétfajta ellátás van: a rehabilitációs és a rokkantsági ellátás. Ezek az emberek most rendkívül nagy hátrányt szenvednek, tulajdonképpen azt mondják, hogy róluk lemondott az állam, pedig amikor ők tették a dolgukat, akkor mindannyiunkért dolgoztak.

A különböző felülvizsgálatok során gyakorlatilag az olyan emberek besorolása sem kedvező, akik rendkívül súlyos betegséggel rendelkeznek, nem veszik ezt figyelembe, és gyakorlatilag hiába fordulnak jogorvoslatért különböző helyekre. Én úgy gondolom, hogy ezeknek az embereknek is van egy igazsága, ezekkel a kérdésekkel is kell foglalkozni, és visszakanyarodnék azokhoz a szakmai megközelítésekhez, amelyeket már próbáltam, igyekeztem szóba hozni.

Az úgy nem vezet eredményre, hogy kölcsönösen mondjuk egymásnak ezeket a dolgokat; az vezetne véleményem szerint eredményre, ha visszakanyarodnánk mint nyugdíj- és időskori kerekasztalhoz, az vezetne eredményre, ha azok a szakemberek, akik ebben különböző elemzéseket készítettek, nyilvánosság előtt távlatosan kidolgoznák ezt a rendszert, és a politikusok ennek megfelelően hoznának döntéseket. Azt gondolom, hogy ez vezetne eredményre, és nem az adok-kapok, oda-vissza, mert így nem lehet, úgy gondolom (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), érdemi vitát lefolytatni.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban. - Megszólal egy mobiltelefon.)

ELNÖK: A győzelmi induló végét megvártuk. Kérem, hogy elektronikus berendezéseiket legyenek szívesek elnémítani. Megadom a szót Soltész Miklós államtitkár úrnak, kettő percben.

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. A mikrofon azért maradhat? (Derültség a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Természetesen. Az ön szavát nyomta volna el ez az ismeretlen zene.

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a lehetőséget. Csak azért, hogy idézetekkel is kicsit emlékeztessem önöket, hogy mit mondtak az önök politikusai, kezdem az ugyan most már távol lévő, de mégiscsak politikai államtitkárként dolgozó Korózs Lajossal, aki önöknek most is szóvivője (Dr. Józsa István: Nem szóvivőnk!): "Természetesen én azt tudom, hogy a rendszerváltás utáni években nagyon sokan belemenekültek a rokkantnyugdíjazásba. De hosszú távon nem lehet egy társadalom számára perspektíva az, hogyha a munkaerőpiacon valamilyen ingadozás van, vagy azért, mert nem konvertálható a tudása, vagy azért, mert ha valamelyest az egészségi állapota csökken, akkor az az egyetlenegy menekülési útvonal, hogy megyünk rokkantnyugdíjba. Sajnos a '70-es években Angliában ezt csinálták a munkavállalók, és az angolok rájöttek arra, hogy ez így nem jó."

De azért ne csak a távollévőket idézzem, itt van önökkel Szűcs Erika képviselő asszony, aki papíron már nem a szocialisták tagja, de lélekben abszolút együtt van önökkel: "Egyébként a rokkantság megállapítása helyett a munkavégző képesség és a foglalkoztatás helyreállítása európai trend - nem tudom, figyel-e Sós képviselő úr -, amit nem csupán a gazdaság igényei, hanem mindannyiunk napi tapasztalatai is visszaigazolnak, hogy mi is a társadalom valós elvárása a több mint 400 ezer munkaképes korú rokkantnyugdíjas esetén. Ez az elvárás világos - folytatódik az idézet -: aki munkaképes, az dolgozhasson - és dolgozzon is -, legyen több adófizető, hogy kevesebb adóból is tisztes megélhetést lehessen azoknak a honfitársainknak is biztosítani, akiknek a rehabilitáció már nem segít."

Nem tudom, hogy figyeli-e a képviselő úr ezeket az idézeteket. Ön ezeket a lépéseket nem támogatta, és nem merték meglépni, mi megtettük, most meg utólag kritizál minket ebben az ügyben, tehát egyszerűen nem is értem az önök felfogását.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Józsa Istvánnak, az MSZP képviselőjének, kettő percben.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon örülök, hogy érdemben tanulmányozza az államtitkár úr Korózs Lajos MSZP-s szakpolitikust. Szeretném pontosítani: ő nem szóvivő, hanem az MSZP elnökségének választott tagja (Soltész Miklós: Az még jobb! - Babák Mihály: Tök mindegy!) és a terület elismert szakpolitikusa.

Ahogy idézni tetszik a korábbi nyilatkozatait, én nagyon javaslom, hogy nézze meg a mai nyilatkozatait is, ugyanis nincsenek ellentmondásban a korábbi nyilatkozatok azzal, amit most képviselünk. Amit idézett Korózs Lajos szakpolitikusunktól, annak az utolsó mondatára szeretnék exponálni, hogy "aki számára a rehabilitáció már nem segít", önök ezt a részt hagyták el, hogy vannak olyanok, akiken a rehabilitáció már nem segít, önök ezeket az eseteket sem tudják emberileg méltányosan kezelni. Tehát most önök bátorságot mutatnak, hogy megléptek valamit, ami meglátásunk szerint nagyon sokszor nélkülözi a méltányos megközelítést, és egy nagyon merev és sokak számára okkal sérelmes rendszer.

A másik, ami a bizalmatlanságra okot ad, és az, hogy ki és mire varrjon gombot, tehát az, hogy önök megszüntették az egészségügyi járulékot, megszüntették a nyugdíjjárulékot, a nyugdíjjárulék mint járulék jogot keletkeztetett; a szociális adó, amibe összegyúrták, nem keletkeztet jogot, tehát mi azokat a garanciákat kérjük számon önökön, ami ennek a helyébe kell hogy lépjen. Tehát az teljesen természetes, hogy a költségvetés kiegészíti a nyugdíjkasszát, de hogy ezt milyen garanciák mentén teszi, ez tudja megnyugtatni a nyugdíjasokat.

ELNÖK: Megadom a szót kettőperces reagálásra Babák Mihálynak, a Fidesz képviselőjének.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Soltész államtitkár úrnak igaza van, az a helyzet, hogy a szocialisták mostani üléspontja határozza meg az álláspontjukat. Ez az álláspont állandóan változik, úgyhogy sosem mondanak igazat, és ne haragudjanak meg, de tárgyalni olyan szakmai kérdésekről és higgadtan, amelyekben önök csak a rosszat mondják és mindig mellébeszélnek, sőt, elfelejtik még azt is, amit korábban beszéltek, ez azért mégiscsak borzasztó, de azért maradjunk a dolgok lényegénél.

Szeretnék visszatérni arra, hogy a kötelező magánnyugdíjpénztáraknál kinek volt haszna. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az állampolgárnak semmiben sem volt haszna, ugyanis az állami nyugdíjalapját csökkentették, és nem volt törvény, hogy mit fog kapni érte. Ráadásul azok a nyugdíjbiztosítók, amelyek kezelték az állami nyugdíjalapból kötelezően kivándoroltatott részt, semmi hozadékot jóformán nem hoztak, sőt, néha eltőzsdézték ezt a pénzt, és nagyon jól éltek belőle a biztosítók.

Mi volt még az államháztartásra és az egész költségvetésre a negatív hatása? Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az, hogy eladósodott az ország, plusz még ezen felül az államkasszának hiteleznie kellett a piacról az aktuális nyugdíjkiadásokat. Ez az államadósságot növelte, ez az igazság. Ez egy rossz dolog volt, de önök ragaszkodtak hozzá, mert bizonyos csókosaik jól éltek ebből az egész ügyből.

És akkor nézzük meg, hogy kitől mit vettek el önök, és mikor voltak empátiával a nyugdíjasainkat illetően.

(12.30)

Hölgyek, Urak! Amint krízis keletkezett az önök gazdálkodásában, elsőként nyúltak a 13. havi nyugdíjhoz, és mindent elvettek az öregeinktől. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Mi adtuk a 13.-at!) Ezt megtették önök. Igen, mert megígérték (Kovács Tibor: És meg is adtuk!), és azonnal el is vették. (Derültség az MSZP és a függetlenek padsoraiból.) Ez az önök szokása: egy kézzel adnak, kettővel visszavesznek. Ez az önök szokása! Egy kézzel adnak, kettővel visszavesznek.

És kikérem magamnak, az én édesanyámat ne ijesztgessék azzal, hogy az ő megdolgozott évei után a nyugdíjából adót kell fizetnie! Tessenek békén hagyni a szüleimet, meg az időseket, többet érdemelnek!

Köszönöm, hogy szólhattam. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Szintén kétperces időkeretben felszólalásra következik Szűcs Erika független képviselő.

SZŰCS ERIKA (független): Köszönöm a szót, elnök úr, és köszönöm az államtitkár úr elismerő szavait, hiszen az én mondataimra hivatkozott. Azt gondolom, hogy ez helyes is, hiszen a szándék megvolt.

Egy dolgot nem interpretált az államtitkár úr helyesen, merthogy lépés is történt: 2008. január 1-jétől nem rokkantnyugdíjról, hanem rehabilitációs ellátásról volt szó, és elindult a rendszer átalakítása a foglalkoztatás és a munkavégző képesség visszaadása felé. Ebben nem jutott messzire, jött a válság és sok minden más.

Tehát hogyha önök ebben a dologban úgy szerettek volna továbbmenni, ahogy azt mi gondoltuk, hogy tisztességes munkalehetőség tisztességes jövedelemmel, nem pedig úgy, hogy 250 ezer embert egyszerűen kilöknek a nyugdíjrendszerből, ezek az egészségkárosodottak és a korhatár előtti nyugdíjasok, és az ezutáni járandóságukat 30-40 százalékkal csökkentik, akkor biztos, hogy nagyobb egyetértésben lennénk, mert az a szociális katasztrófa, ami nemcsak leselkedik, hanem bizony nagyon sok családnál már be is következett, talán elkerülhető lett volna.

A nyugdíjátalakításról pedig azt gondolom, hogy szintén nem volt egészen pontos az államtitkár úr expozébeli prezentációja, hiszen azt mondta, hogy mi nem csináltunk semmit, illetve az előző kormányok nem csináltak semmit. Önök nagy rendszer-átalakításba kezdtek. Az előbb bírálta meg Babák képviselő úr az előző 8 évet, azért (Babák Mihály: Én nem mondtam 8 évet!), hogy 2009-ben a válságkezelés érdekében a 13. havi nyugdíj elvételre került, megszüntetésre került.

De én tudnék más intézkedéseket is mondani, amiket önök hevesen elleneztek akkor, például a nyugdíjkorhatár fokozatos emelése; például a korai nyugdíjba vonulás megszigorítása; például a nyugdíj melletti munkavégzés járulékkötelessé tétele (Babák Mihály: És egy úgynevezett túlzottdeficit- eljárást...), amiket viszont ma érintetlenül hagynak, hiszen jól tudják, hogy ezek ésszerű, gazdaságilag racionális, társadalmilag még elviselhető és szükséges intézkedések voltak.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: A következő felszólaló kétperces időkeretben Kovács Tibor, MSZP.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az államtitkár úr figyelmét is szeretném felhívni arra, hogy ha őszintén és tárgyszerűen akarna beszélni, és nem politikai lózungokat durrogtatni itt a Házban, akkor őszintén beszélne arról, hogy a magánnyugdíjpénztárak több mint 3 millió tagja közül 2 millió önkéntesen lépett be a nyugdíjpénztárba, senki nem kényszerítette rá, senki nem írta elő nekik, hogy márpedig nektek kötelességetek belépni. Tehát a kétharmaduk önkéntesen lett a tagja. Hazugság az is, tisztelt államtitkár úr, hogy bár volt rá példa, hogy valakinek kevés hozamot hozott az a befektetés, amit a nyugdíjpénztárban ért el, de itt, a teremben is ülnek olyan emberek, akik milliós nagyságrendű hozamot kaptak a magánnyugdíjpénztárból, amikor azt megszüntették.

Nem véletlen, tisztelt államtitkár úr, azt kell mondjam önnek, hogy önök levették napirendről a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap elmúlt évi beszámolóját. Ugyan, miért vették le? Hiszen ebből a beszámolóból kiderült volna, hogy önök bizony az átvett pénzeszközökkel nem gazdálkodtak körültekintő módon, mondhatnám: egy részét eltőzsdézték, amivel vádolták... Erről beszéltek egy éven keresztül. Selmeczi Gabriella itt arról beszélt, hogy a magánnyugdíjpénztárak eltőzsdézték a tagjaik pénzét, holott ez véletlenül sem volt igaz.

Ellenben az igaz, mert önök például MOL-részvényeket vásároltak belőle, aminek az árfolyamvesztesége ma már a 100 milliárd forintot is meghaladja. Ez eltőzsdézés, tisztelt államtitkár úr! Amit a nyugdíjpénztárak csináltak, az a gondos pénzkezeléshez sokkal-sokkal közelebb áll, mint amit önök itt produkáltak az elmúlt egy évben. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Soltész Miklós államtitkár úr reagál két percben.

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Kedves Kovács Képviselő Úr! Én elhiszem azt, hogy ön a gazdasági bizottságnak évekig tagja volt, és ha jól tudom, most is a pénzügyi... (Dr. Józsa István: Alelnöke!) Alelnöke, pláne! Akkor tisztelt Alelnök Úr! Ha valaki bevitte az elmúlt időszakban a pénzét egy bankba, mondjuk 1 millió forintot, és utána 8 ezer forinttal jött ki, az ön szerint egy gondos számításnak az alapja? Az egy gondos képviselet? Az egy jó megoldás? Hiába csóválja a fejét, ön ezt állította! Volt, aki 8-10 év befizetése után alig kapott hozamot. Hiába nevetgélnek ezeken, kérdezzék meg azokat az embereket, akik alig kaptak hozamot!

És a másik, csak azért, hogy tárgyszerűek legyünk, tisztelt képviselő úr: 35 éves kor alatt önök kötelezővé tették a magánnyugdíjpénztárat. Nem a sima magánnyugdíjpénztárat (Szűcs Erika: 1 millió embernek...), mert az lehet, az önkéntes, a kötelezőt. Még egyszer mondom, annyira nevetséges még a név is: kötelező magánnyugdíjpénztár (Dr. Józsa István: Az az egyharmad.) - önök tették ezt! Tehát ne mondja azt, hogy önkéntesen csatlakoztak az emberek! (Göndör István: 3 hónap alatt 800 ezren, államtitkár úr! Ne tessék már hazudni!) Mindenki, aki 35 éves kora alatt volt, és utána az újonnan belépő fiatalok, évente 80-100 ezer fő, aki foglalkoztatásba bekerült, mind kötelező volt. Tehát legyen szíves, ne csúsztasson! (Kovács Tibor: Nem csúsztatok! Én tényszerűen mondtam el, amit mondtam!)

És ne mondjon olyanokat, amik abszolút nem igazak! Nem igazak! Ott folytatják, ahol 2002-ben abbahagyták. Ott folytatják, ahol a kormányzásuk alatt... (Göndör István: Lemezt kellene már cserélni, államtitkár úr!) Bocsánat, ne haragudjon már, akkor majd ha megnyugszik, akkor küldök át vizet... (Felmutat egy pohár vizet.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Úgy látom, be van jelentkezve kétperces felszólalásra. Kérem, kellő türelemmel várja meg, amikor házszabályszerűen reagálhat!

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tehát politikailag önök azt mondják, hogy itt folytassunk egy tárgyszerű vitát, most itt kacsingatnak egymásra. Itt ilyenkor a szakmát képviselik, önök fantasztikusan a szakmát képviselik, majd kimennek a sajtótájékoztatókra, kimennek a fórumokra, és ott egészen mást mondanak, és hazudoznak az emberek előtt. És ezért mondjuk azt, hogy ezt állítsák le, hagyják abba, és ne riogassák sem a nyugdíjasokat, sem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) az az előtt állókat.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Sós Tamás, az MSZP képviselője következik két percben.

DR. SÓS TAMÁS (MSZP): Úgy látom, hogy az államtitkár úrral alakult ki egy párbeszéd. Államtitkár úrnak szeretném mondani, hogy itt számos kérdés felvetődött. Szeretném kérni, és úgy gondolom, hogy nem egyedül, hogy legyen szíves, a következő két percekben, mert úgy tűnik, hogy egy ilyen forma alakult ki, válaszolni a következőkre: miért nem vonják be a különböző szervezeteket az előkészítésbe? És miért nem építenek mindazokra a hatástanulmányokra, amik születtek? Ez az első ilyen kérdés.

A második kérdésem az változatlanul, hogy milyen fenntartható és megbízható nyugdíjrendszerben gondolkodnak? Ön riogatásról beszél, de a nyilvánosság azzal van tele, hogy vagy a Matolcsy-féle bébiboomos rendszer lesz, vagy a korábban egyéni számlán megalapozandó, akár svéd modell. Ezzel van tele a sajtó.

Ennek kapcsán önök ezt vitatják. Azt mondják, hogy az eredeti, korábbi; jó, legyen az eredeti. De akkor arra a kérdésre nem válaszolt, hogy akkor a kieső magán-nyugdíjpénztári pénzeket mivel pótolják, és ott a hiányt hogy fogják megoldani, és a rendszer akkor hogy fog működni. Mert egy kétpilléres rendszerről volt szó. Kérem, ezekre a kérdésekre legyen szíves válaszolni, a lehetőség most öné, a lehetőség most önöké. Most tegyenek lépéseket ennek kapcsán. Nyugtassuk meg, nyugtassák meg a lakosságot!

A következő időszakról beszélünk: a Ratkó-korszakban születettekről, az ő gyermekeikről és a mostani nyugdíjasokról beszélünk. Ezekre kellene, úgy gondolom, választ adni, nem ezekben a kérdésekben oda-vissza replikázni. Erre mondja meg, van-e, amire ma tud válaszolni; ha van, amire nem, akkor mondja meg, hogy milyen típusú egyeztetések lesznek, és azokba a szakmai szervezeteket hogyan fogják bevonni a következő időszakban. A lehetőség az önöké, de ezzel együtt a felelősség is, azt gondolom, az önöké.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Pichler Imre Lászlónak, a Fidesz képviselőjének, két percben.

PICHLER IMRE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves szocialista Képviselők! Második ciklusomat töltöm itt a Parlamentben, tehát voltam én is ellenzéki képviselő. Itt ültem önökkel szemben, és mindig a tényeket próbáltuk elmondani, és a tényekhez ragaszkodtunk. (Kovács Tibor: Mi nem?)

(12.40)

Önök nem ezt teszik; mondok mindjárt egy példát is. Vidéki, baranyai képviselőként azt kell hogy mondjam, járom a településeket, főleg a hét második felében, és ilyenkor azért odajönnek hozzám, akár fiatalok, akár idősek, és elmondják, hogy milyen gondjaik, problémáik vannak. Az egyik idősebb néni, aki odajött hozzám, azzal állt elő, hogy mikor tudjuk már befogni a szocialistáknak a száját, hogy ne riogassanak, hogy a nyugdíjukat elveszik.

Nem véletlenül mondta az államtitkár úr is az előbb, sőt Babák képviselőtársam is, hogy igen, önök riogatnak, önöknek az az egyetlenegy mondatuk van az utóbbi időben, hogy ebben az országban nem érdemes élni, itt se nyugdíj nem lesz a következő időszakban, a fiatalok menjenek el netán külföldre, aztán maradjanak is ott, mint ahogy a miniszterelnökük elmondta. Én úgy gondolom, hogy nem ez volna egy ellenzéki képviselőnek a feladata itt a parlamentben.

Én nagyon tisztességesen próbálok hozzáállni azokhoz a témákhoz, amelyek tényleg az ország lakosságát érintik, de önök nem mondhatják azt, hogy önök tisztességesek. Köszönöm szépen. (Kovács Tibor: Ajjaj! - Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: A következő felszólaló kettőperces időkeretben Bana Tibor, a Jobbik képviselője.

BANA TIBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kicsit több mint fél órája követem a kétperces csatározást, bizottsági ülésről érkeztem vissza, és külső szemlélőként nagy érdeklődéssel hallgattam az itt kialakult párbajt, még hogyha nem is volt minden felszólalásnak feltétlenül köze az előttünk fekvő törvényjavaslathoz. Éppen ezért én most arra tennék kísérletet, hogy röviden néhány felvetést megfogalmazzak, és ismertessem az álláspontunkat, és a magánnyugdíjrendszer vonatkozásában egy konkrét felvetéssel is éljek a Jobbik képviselőcsoportja részéről.

Támogatjuk ezt a javaslatot, hiszen az első része, amely az Európai Unió tisztviselőinek és más alkalmazottainak nyugdíj-biztosítási átutalásáról és visszautalásáról szól, az lényegében egy kötelezettséget jelent az uniós tisztviselők és más alkalmazottak vonatkozásában, így ehhez igazán sok mindent nem is fűzhetünk hozzá a magunk részéről. A második részével is egyet tudunk érteni, ahogy azt Sneider Tamás, az illetékes bizottság ülésén is kifejtette, hiszen az egyes nyugdíj-biztosítási tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló része ennek a javaslatnak több törvénynek a módosítását is tartalmazza, amelyek alapvetően üdvözlendőek.

Itt szeretnék a 25. §-ra utalni, összefüggésben a magánnyugdíjrendszerrel. A Jobbik már számtalan alkalommal egyértelművé tette azt, hogy az egyéni számla intézményének a bevezetésére lenne szükség Magyarországon, ugyanis ennek köszönhetően az emberek mindenképpen nyugdíjtudatosabbá válhatnának, és ilyenformán tisztában lennének évről évre a felhalmozott megtakarításaikkal, ez alapján pedig pontosan tudnának kalkulálni, és pontosan ki tudnák azt számolni, hogy mikor és mennyivel mehetnek nyugdíjba. Én azt kérem az államtitkár úrtól, hogy erre a konkrét felvetésünkre adjon választ.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr, hogy a minden mindennel összefügg vita keretében igyekezett tárgyszerűen visszatérni a szóban forgó előterjesztéshez. Most megadom a szót Göndör Istvánnak, az MSZP képviselőjének, kettő percben.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Pichler Képviselő Úr! Csak a tények! Én meg vagyok győződve arról, hogy Soltész képviselő úr, államtitkár úr ugyanúgy tudja, mint én, hogy a magán-nyugdíjpénztári rendszernek három ilyen vastag kötet (Mutatja az ujjaival.) előkészítő anyaga volt, amit a képviselők tanulmányozhattak. Nem véletlenül tiltotta a törvény, hogy 47 éven felüliek nem léphetnek be a rendszerbe, mert nem fognak kellően hosszú időn keresztül tudni takarékoskodni azért, hogy a nyugdíjuk egy részét majd a magánnyugdíjpénztárból kapják. Erről csak ennyit.

A következő: ön is tudja, három hónap alatt 800 ezren léptek be. Ugye, akkor sem gondolja, ha önök azt mondják, hogy egymillió munkahely lesz, hogy ez a 800 ezer mind fiatal pályakezdő volt, amikor beléptek? Augusztus végén már több mint 800 ezer tagja volt a magán-nyugdíjpénztári rendszernek, amiről Kovács Tibor beszélt, ez folyamatosan növekedett. Tehát elfogadjuk, hogy körülbelül egyharmadnak volt kényszer, de kétharmadnak nem.

Ön egymilliós példát mondott. Én mondom a következőt: amikor a balhé kirobbant Selmeczi Gabriella nyugdíjvédelmi biztos körül, én tettem egy kísérletet, százezer forintot elhelyeztem ingatlanalapban, részvényben és állampapírban. A háromnak az együttes értéke előző hónap végén pozitív. De ha külön-külön nézem, akkor az ingatlanalapokban lévőn óriási veszteség van, a részvényen már van egy kis hozam, az állampapír, pont az önök ténykedésének következtében, egyre nagyobb hozamot hoz. Azt is elmondom önnek, nem volt itt, Selmeczi Gabriella itt a Házban ismerte el, hogy a magánnyugdíjpénztárak veszteségét az állampapír hozamához mérték. Óriási felelőtlenség!

Önök csináltak egy műbalhét, amihez próbáltak maguknak valamilyen formában ideológiát gyártani, államtitkár úr. Ez az, ami ellen mi tiltakozunk, és ez az, amiért azt mondjuk, hogy hazugság az egész állítás. Önök egy napon fölszámolták a nyugdíjpénztárakat (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), hogy milyen okból, azt most nem akarom vitatni, de olyan napon, amikor éppen mélyponton (Az elnök ismét csenget.) voltak az értékpapírok.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP és a függetlenek soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló kettő percben Kovács Tibor, MSZP.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Az államtitkár úr arra hivatkozott, hogy a gazdasági bizottság alelnökeként - akkor nézzük a gazdasági oldalát a dolognak.

Tisztelt Államtitkár Úr! Több mint 3 millió ember 15 éves megtakarításából összejött 2800 milliárd forintnyi összeg, ez állt rendelkezésre ahhoz, hogy a majdani nyugdíjasok nyugdíját ebből az összegből, illetve a költségvetés kiegészítéseiből finanszírozzák egyharmad-kétharmad arányban.

Mi történt? Önök államosították ezt a 2800 milliárd forintot, egy év alatt a nyakára hágtak, elköltötték, nincs egy fillér sem, tehát mind a 3 millió embernek, akinek a majdani nyugdíját részben ebből a megtakarításból, részben majd a költségvetési kiegészítésből kellett volna fizetni, most már az egészet a majdani költségvetési kiegészítésből vagy hozzájárulásból kell fizetni. Akkor mitől lesz biztosabb a nyugdíjrendszer, amit itt úgy interpretált Selmeczi képviselő asszony, hogy megvédték a nyugdíjasoknak a jövőjét? Mitől védték meg? Mitől nagyobb garancia az, hogy egyrészt korábban volt egy kétbázisú ellátásra lehetőség a magánnyugdíjpénztárakból, illetve az állami hozzájárulásból, most már csak egy van? Az is olyan, amilyenről az államtitkár úr beszélt, hogy évről évre csökkentik a nyugdíjasoknak a lehetőségeit, hol ez a korosztályt, hol amazt, hol a harmadikat kurtítják meg és szüntetik meg.

Teljesen kiszámíthatatlanná vált az egész nyugdíjrendszer, nem rendszerszerű átalakítást csináltak, hanem ide is belevágtak, oda is belevágtak, amoda is belevágtak, és teljesen bizonytalanná tették az egész nyugdíjellátás rendszerét. Ezt produkálták, államtitkár úr, az elmúlt két évben. (Taps az MSZP és a függetlenek soraiban.)

ELNÖK: Soltész Miklós államtitkár úr válaszol.

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Sós Tamásnak és önnek a következőt szeretném válaszolni számokkal, és talán egyértelmű lesz.

Amikor önök kormányoztak, 2007-ben 2,2 százalékkal csökkent a nyugdíjak reálértéke. Amikor önök, szocialisták kormányoztak, 2009-ben 6,9 százalékkal csökkent a nyugdíjak reálértéke. Miről beszélnek megint? Tehát pont ezt mondtuk, ezt mondtam a vezérszónokiban is, vagyis az expozémban, pont ezt mondtam, hogy ezt fejezzék be, ezt a hazudozást, mert amióta mi kormányon vagyunk, tavaly is megkapták a nyugdíjasok azt, ami teljesen jogos, és a törvényben benne van reálérték szerint. (Göndör István: Igen, át tetszettek verni őket rendesen!) Hát ez az, látja, Göndör István úr, aki nem tudja elviselni a vereséget, inkább menjen kifele, úgy látom, kimegy (Közbeszólások az MSZP soraiból: Jegyző!), és nem tudja elviselni azokat a számokat, amik igazak. Én egyszerűen nem értem, hogy miért csúsztatnak folyamatosan.

Amikor önök azt kérdezik egyébként, hogy hogy lesz fenntartható a nyugdíjrendszer, bármennyire is mosolyog Szűcs Erika képviselő asszony, bármennyire is gúnyosan mosolyog, önök alatt 2,9 millió nyugdíjas volt, önök is elismerték, hogy fenntarthatatlan. Önök is elismerik, hogy lehetetlen kifizetni, hogy az ország nem bírja ezt elviselni. Önök is tudják, hogy meg kellett lépni azokat a változtatásokat, amelyeknek eredményeképpen igenis csökkent a nyugdíjkorban és a nyugdíjban lévőknek a száma, és csökkenni fog a jövőben a korai nyugdíjazottaknak a száma, csökkenni fog azoknak a száma, akik szolgálati nyugdíjba mennek el, és csökkenni fog azoknak is a száma, való igaz, akik rokkantosítással mennek el nyugdíjba. De mindazok, akik megérdemlik, akik rászorultak, azok meg fogják kapni a támogatást a jövőben is, és még egyszer hangsúlyozom, hogy a nyugdíjasok pedig meg fogják kapni azt a reálérték-emelést, amit ez a kormány eddig is megadott nekik.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiban.)

(12.50)

ELNÖK: Felszólalásra következik kettő percben Józsa István, az MSZP képviselője.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem akarom megbántani Pichler Imre második ciklusos képviselő urat, de azzal kezdte, hogy a tények, és aztán utána mondott három szubjektív dolgot, egyetlenegy tény nem volt benne. Én nagyon tisztelem annak a nyugdíjas hölgynek a véleményét, amelyre ön hivatkozott. Ön lehet, hogy egy ilyennel találkozott, én meg nagyon sokkal.

Pont ez a probléma, hogy nem riogatás van, hanem aggodalom van, tehát komoly aggodalom van a nyugdíjasok között az önök tevékenységét illetően, és ebben - hozzáteszem - nemcsak a nyugdíjjal kapcsolatos tevékenységük van benne, hanem az általános gazdaságpolitikai tevékenység, hogy minden csúszik le ebben az országban, kivéve az Orbán-Simicska-Nyerges triumvirátus ügyeit, mert ők keményen gazdagodnak, de az a pénz azért hiányzik valahonnan. Tehát amikor Soltész Miklós államtitkár úr elemzi a költségvetés helyzetét, akkor gondoljon arra is, hogy mivel lehetne erősíteni a költségvetési pozíciót.

Valamit félreért államtitkár úr, amikor itt azt mondja, hogy a szocialisták az átalakítás ellen vannak. Mi az ellen a mód ellen vagyunk, ahogy önök ezt csinálják. Képviselőtársam, Sós Tamás világosan kifejtette, hogy lenne ennek egy transzparens módja, amivel el tudnánk azt érni, hogy ne az aggodalom növekedjen a nyugdíjasokban. Már ilyet is hallottam, hogy tényleg januártól 20 százalékkal akarják csökkenteni a nyugdíjakat? Mondtam, hogy nem, nem, szó sincs erről, de a törvényben nincs rá garancia. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból, köztük Soltész Miklós: Korózs Lajostól idéztek.) Önök az alkotmányból kivették ezeket a garanciákat, tehát ne csodálkozzanak, hogy egy súlyos aggodalom van.

Azt kérem, hogy ebben egy széles szakmai platformot alkotva (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) működjünk együtt, hogy nyugalom alakuljon ki. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Semmiképpen nem szeretnék a vitának gátat szabni, csak jelzem azt, hogy e kétperces csatározásban már általában én is tudom, hogy ki mit fog mondani (Derültség.), és közben rendes, előre bejelentett felszólalásra, a vélemények kifejtésére négyen várnak. Ezt csupán a miheztartás végett mondtam, és megadom a szót Pichler Imre Lászlónak, a Fidesz képviselőjének.

PICHLER IMRE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Igazán nem fogom kihasználni még a két percet sem, de Józsa képviselő úrnak szeretném mondani: nem tudom, hogy félrehallotta a képviselő úr, vagy pedig nem akarta meghallani. Én azt mondtam, hogy ellenzéki képviselőként igenis mindig tényeket mondtunk itt benn a parlamentben. De amit önök mondanak, azok nem tények, hanem az félrevezeti az ország lakosságát. (Derültség az MSZP soraiban.) Nem véletlenül említettem azt az idős nénit is, akinek a nyugdíját... Most azt mondja a képviselő úr, hogy ja, benne van a pakliban, hogy elvesznek majd 20 százalékot, mert törvényi garancia nincs. Hát mi ez, ha nem riogatás? Szóval, egy picit végig kellene gondolni, hogy önök egyfolytában azt mondják, hogy majd 2014-ben jövünk mi, aztán majd mi lesz. 2014-ben ilyen szöveggel nem hiszem, hogy eredményt tudnának elérni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Most visszatérünk az előre bejelentett felszólalók köréhez, s elsőként megadom a szót Iván Lászlónak, a Fidesz képviselőjének. Képviselő úr!

PROF. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Meg kell mondjam, hogy ez a vita, ami eddig zajlott, illetve ez a párbeszéd jellegű bevezető néhány megnyilatkozás jelzi azt, hogy mennyire fontos ügyről van szó, de egyébként is nagyon jól tudjuk, hogy a nyugdíjügy szerte az Európai Unióban, világviszonylatban is meghatározó ügy politikailag, szakmapolitikailag, szakmailag és egyedi, valamint generációs vonatkozásokban egyaránt.

A mindinkább nyugdíjreformot követelő ügyként is megjelenik, és ez a nyugdíjreform-követelő magatartás olyan, hogy a minősítő szemüvegektől is függ. Hiszen tudjuk nagyon jól, hogy az úgynevezett nyugdíj-kerekasztal ajánlásai között is nem egy célra irányuló, nem egy leszűrt, egy letisztult, hanem ötféle szempont is bekerült a polémiába, a megbeszélésbe. Tehát nem olyan egyszerűek ezek a dolgok, mindannyian tudjuk. Meg vagyok róla győződve egyébként, hogy az ellenzékben ülő képviselőtársak, azelőtt kormányt alakító ellenzékiek, illetve nem ellenzékiek és akkor mi ellenzékben rengeteget beszéltünk erről. Hatalmas viták, beszélgetések, oda-vissza csapások történtek tévében, az egész médiában egyaránt.

Úgy tűnik, hogy a nyugdíjreformmal kapcsolatosan viszont akárhogy is nézzük, ez a követelés és a szükséglet, hogy erre szükség van és fontos, mindenképpen összekapcsolódik azzal, hogy hogyan tudjuk a folyamatokat - mert ez folyamatelemzés mentén történik -, a folyamatelemzéseket biztosítani, és tudomásul véve azt, hogy Magyarország népessége a nagy változások mellett globális változások mellett is egyszerre ugyancsak idősödő, de közben rendkívüli módon fogyatkozó. Ebben a fogyatkozásban ugyan egy-két hónapon keresztül látszik, mintha fölvillanna valami, és bízunk benne, hogy ez jobb is lesz, de a sajnos 1,34-es mutató az mutató, és ez tényszerű: nem tudjuk reprodukálni magunkat a 2-2,1-2,2-es szintre.

De hadd mondjak néhány adatot általánosságban magyarországi viszonylatban, ezek friss KSH-adatok: a 100 éves kort meghaladók száma 1100 fölé nőtt, most már 1500 körül mozog. A 90 évet meghaladók 35 ezer embert jelentenek, tehát ez is jelzi, hogy elmozdultunk a lényegesebb kisebb ilyen legidősebb korúaktól az úgynevezett centenáriánusoktól, lényegesen többen vannak. 2010-es adatokban a várható élettartam férfiaknál 70,5 év volt, a nőknél 78,11. Harminc-negyven évvel ezelőtt, amikor nagy felméréseket csináltunk az országban, akkor ez lényegesen kevesebb volt, a 100 évesnél idősebbek száma nem volt több, mint 110-120, de nem folytatom ezt.

Ugyanakkor a 60 éves korban várható élettartam is megnövekedett. A férfiaknál 16-17 év várható, nőknél 21-22 esztendő várható. Ez nagyon hosszú, és nagy különbség van a férfiak és nők szempontjából. Ez nagyon sok olyan következménnyel is jár, ami éppen az időskori biztonságot, idősbiztonságot, az idősellátást, az idősödők életminőségét befolyásoló, ha a társadalmon belül ezzel kapcsolatosan nincsenek kellő elemzések. A 65 éves és idősebb népesség aránya - és erre figyeljünk föl - '90-ben 13,2 százalék volt, 2011-ben már 16,7 százalék, és 2050-re ez 29-30 százalék. 2060-ra - bár reméljük, még elég messze van, hogy lehessen valamelyest befolyásolni, bár nem sok remény van - 31-32 százalék lesz. Tehát óriási feladat, óriási kihívás, ezzel nekünk nagyon komolyan kell számolni már most is.

A 65 éves és idősebb népesség született gyermekeinek az arányára néhány adatot hadd mondjak; nem elkerülhető, hogy az idősekről a generációkon belül az együttműködés és a szolidáris együttműködésen belül a támasz biztonságát is ki lehessen alakítani. Nem született gyermeke - a 65 éven felülieket visszafelé minősítve - 10 százaléknak. Egy gyermeke 28 százaléknak, kettő gyermeke 42 százaléknak volt, legalább három gyermeke 20 százaléknak. Tehát úgy tűnik, hogy ebből az egyébként még gyarapodó vagy legalábbis több gyermekkel élő idősmúltnak a következménye, hogy ez a fogyatkozás és ez a megváltozott adatsor is jelzi, hogy elkerülhetetlen, hogy a nyugdíjreformról nem úgynevezetten elfogultsági minősítő szemüvegen keresztül próbáljunk beszélni és szólni, hanem valamiképpen tárgyilagosan.

Én még csak azt sem mondom, hogy ez egy ilyen egzakt dolog, hiszen rengeteg szubjektív tényező van, de az biztos, hogy Sós képviselő úr meg a többi felszólalók is sajnos - a legnagyobb problémám nekem legalábbis az - egy ilyen nagyon erősen elfogult minősítő szemüvegen keresztül minősítjük és ítéljük meg a dolgainkat. Jó lenne ebből visszafogni, és jó lenne ahhoz kapcsolódni, hogy vannak dolgok, amiket szubjektíve kell megközelítenünk, és nyilvánvaló: aggódnak, aggódunk, mindannyian aggódunk a most fiatal nemzedék idősödésével, megélhetésével kapcsolatosan, a jövő időseinek a problémáit természetszerűen most már szeretnénk úgy kezelni és befolyásolni, hogy a későbbiek során ne a szegény idősek országa legyünk, ne a nyomorult, rokkant, beteg és egyéb betegek időseinek országa legyünk.

(13.00)

De folytatnám azzal, hogy nyilvánvalóan felvetődik, mennyit tettek, mennyit teszünk, mit fogunk tenni és mit lehet tenni. Én most ebbe nem kívánok részletesen belemenni, de egyet nagyon komolyan szeretnék recitálni. 2011. január 1-jétől bevezetésre került a "nők 40" szabály - ezt így hívjuk -, mely szerint korhatártól függetlenül öregségi nyugdíjba lehet menni, de nem citálom, nem részletezem. 2012. január 1-jétől megváltozott a nyugdíjrendszer finanszírozása. Minden biztosított a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe fizeti a nyugdíjjárulékot. 2012-től ugyancsak megváltozott a nyugdíjak indexálásának a módszere. Az éves nyugdíjemelés a költségvetési törvényben tervezett fogyasztói árindexszel megegyező mértékben történik. Nyilvánvaló, hogy - amit ma tudunk és látunk - az inflációnak megfelelő emelésre kerül sor 2013-tól, és az összes többi eddigi gyakorlatból is átalakítások indultak el.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A rokkantsági nyugdíjrendszer és a korábbiakban megváltozott munkaképességűeknek tekintett személyeket érintő ellátórendszerek egységes szemléletű átalakítása valósul meg. Ez rendkívül fontossá válik, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy ezek a mai korunk jellegzetességei. Mi se vagyunk mentesek attól, hogy nagyon gyorsan rengetegféle információcunami zúdul ránk - ismeret, benyomás, inger, kihívás s a többi -, és összetolódnak, összemosódnak a fogalmaink. Nyugodtan merem mondani azt az új kifejezést, amit magamnak kreáltam, hogy hogyan is minősítsem ezt a helyzetet: az úgynevezett literméter korszakba léptünk. Bemegyek a boltba, és azt mondom, hogy boltos úr, adjon nekem egy litermétert. Nem megy! Külön-külön érvényes. Nekünk tehát a fogalmak revíziója, a fogalmak áttekintése, tisztázása, újrafogalmazása nyilvánvalóan alapvető kötelességünk és közköteles kötelességünk azért is, mert ennek a következményei rendkívül fontosak.

A másik a tutikorszakba lépésünk, amikor azt mondjuk - én legalábbis így fogalmaztam meg -, hogy mindenki annyiféle dologgal találkozik, annyiféle szakmai elkötelezett, gyakorlott, tapasztalati, ismereti mindennel rendelkezik, hogy úgy éli meg önmagát, hogy tuti mindenben. Mindenben tuti, sokkal jobban tud mindent személyesen akár mint parlamenti képviselő, akár mint egyéb tisztségviselő, akár mint kutató, ő sokkal inkább tudja a dolgokat, mint bárki rajta kívül. Ezek ütköznek. Láttam az elmúlt évek során is, és a társadalom mindennapi életében is azt látom, hogy ezek az ütközések nagyon sok elfogultsági torzítással járnak. Van, aki erre azt mondja, hogy hazugságok. Hazugság persze mindig létezett a történelem során, de a hazugságok között vannak különbségek. Én inkább azt mondanám erre, hogy jóindulatú másítások. De a jóindulatú másítások mellett meg ott vannak a célzott, sajnos manipulatív irányultságú hamisítások, másképp való kifejezések, és ezek bizony nemegyszer kiderülnek a felszólalásokból is.

Hadd folytassam azzal, hogy végül is a nyugdíjszámítások módszerének a változását ez a törvényjavaslat tartalmazza, és a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló, sokszor már idézett 1997. évi LXXXI. törvény hatálybalépésekor az akkori kétpilléres régebbi társadalombiztosítási nyugdíjrendszerre építve 2013-tól azért a jelenlegitől gyökeresen eltérő számítási szabályt épített be akkor a törvénybe. 2013-ból a jelenlegi nettó nyugdíj megállapításával szemben - elmondtuk többször - bruttó keresetből bruttó összegű nyugdíj megállapítását szabályozták, és ehhez más léptékű, lineáris mértékskálát rendeltek el. A bruttó nyugdíj megállapításához kapcsolódó jogszabályi környezet nem került kidolgozásra, a magánnyugdíjpénztárakra vonatkozó szabályozás átalakításával a 2013-as szabályok fenntartása ezek után már nem indokolt.

Ha azt nézzük, a nyugdíjreform ebben a törvénytervezetben lényegében benne van. Persze, ez egy általános vita, az általános vitában sokféle gondolat, sokféle vélemény, állásfoglalás van, csak az Isten szerelmére, ne támadó, agresszív módon közvetítsük ezt egymás felé, és ne a negatív minősítési szemüvegen keresztül nézzük. Sós Tamás képviselőtársam is azzal indított, hogy milyen jó lenne, ha itt szakmai és egyéb jellegű értelmes megbeszélések lennének. Igen, de aztán két-három mondat után már beállt a vívópástra, és sajnálatos módon ő is támadott. Aki szelet vet, vihart is arat.

De nézzük, hogy az új nyugdíjrendszer kialakításával kapcsolatosan - ami benne van a törvénytervezetben - mi a legfontosabb. A kormány döntése alapján nem csökkennek a nyugdíjak 2013-tól. A nyugdíjtörvénynek még a Horn-kormány alatt, 1997-ben elfogadott szabályai 2013-tól megváltoztatták volna a nyugdíjszámítás módját, ezáltal a 2013-tól nyugdíjba vonulók nyugdíja csökkent volna, és a bruttó keresetből történő nyugdíjszámítás - elmondtuk többen - a nyugdíjak adóztatását is magával hozta volna. A kormány által benyújtott törvényjavaslat ezzel szemben fenntartja a jelenlegi számítási szabályokat, megszünteti a magasabb keresetek mára jelentőségét vesztett csökkenő mértékű degresszív beszámítását. Ez nagyon fontos tartalmi része a törvényjavaslatnak.

A törvénymódosítással bizonyos körben egyszerűbb és gyorsabb lesz a szolgálati idő megállapítása, így a nyugdíj összegének meghatározása is azáltal, hogy teljessé és pontossá válik a nyugdíj-biztosítási nyilvántartás. Azokat, akik 1955-59-ben születtek, a nyugdíjbiztosítás szervei hivatalból fogják megkeresni adategyeztetésért, de 2013. január 1-jétől bárki kérhet adategyeztetést. Ezt követően a szolgálati idő igazolása vagy a nyugdíj összegének kiszámítása felgyorsul.

Emlékeztetni szeretném mindannyiunkat arra, számtalanszor elmondtuk, hogy mit érez a mindennapok embere, mit gondol a majd később nyugdíjba vonulók rétege, és mit tudnak a legfiatalabbak arról, mi az, hogy nyugdíj, egyáltalán mi lesz a nyugdíjakkal, lesznek-e majd nyugdíjak. De amik bekerülnek a mindennapi úgynevezett informális kommunikációba, azért azok azt sugallják és azt erősítik, hogy az emberek bizonytalanok. A fiatalok nem is nagyon törődnek vele, de ha mégis, akkor mondanak egy-két panelt, egy-két szólamot, aztán annyit. De látjuk, én is járom az országot, járják képviselőtársaim is, sokfelé elmennek, ők is látják, érzik, hogy bizonytalanná vált az emberek mindennapi életében a előregondolkodás, de még a jelenmegélési taktikák, módszerek sem tudnak igazán megvalósulni, mert az egyik azt mondja - most nem mondok neveket -, hogy 20 százalékkal csökken, megszűnik a nyugdíj és így tovább, és így tovább, nincs garancia, nem lesz, holott kijelentettük és kijelentjük, hogy a reálértéket megőrizzük, a reálérték mellett ezeket a módszereket bevezetjük, s e módszerek következtében igazságosabb is, differenciálhatóbb is és elérhetőbb is lesz a nyugdíjak reálértékének megtartása.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő előre bejelentett felszólaló Rónaszékiné Keresztes Monika képviselő asszony. Öné a szó.

RÓNASZÉKINÉ KERESZTES MONIKA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Munkából lesz a nyugdíj, ezért a kormány mindent megtesz azért, hogy legalább 5 millióan dolgozhassanak és adót fizessenek, ezáltal megforduljanak a kedvezőtlen demográfiai folyamatok. Orbán Viktor miniszterelnök fogalmazott így egy interjú kapcsán, alátámasztva ezzel azt a három fontos pillért, amely Magyarország megörökölt hibáit és a jelenlegi euróválságot együttesen követve és kezelve tűzte ki célul hazánk társadalmi és gazdasági felemelkedését.

Az első pillér a tehermegosztás szándéka volt, amely mintegy 1000 milliárd forint kifizetésétől óvta meg a már így is súlyos adóssággondokkal küszködő lakosságot. A kormány a bankok, a pénzintézetek szolidaritását igényelve csökkentette az államadósságot, így ki tudjuk védeni a kormányváltáskor ezüsttálcán kínált hitelt, amelyet a Valutaalap Magyarország működési költségeire szánt.

(13.10)

Ez hazánkat talán végérvényesen padlóra küldte volna.

A felerősítés második pillérként a családokat, kis- és középvállalkozásokat segítette az egykulcsos adórendszeren és a gyermekvállalás megbecsülésén keresztül. Az új, arányos, egykulcsos adórendszerrel együtt bevezetett családi adókedvezmény hatására 2011-ben mintegy 155 milliárd forinttal több jövedelem maradt azoknál, akik gyermeket nevelnek. A három vagy annál több gyermeket nevelő családok reálkeresete kimagasló mértékben nőtt, 19 százalékkal haladja meg a 2010-es értéket. A kedvezményt tavaly 810 ezer szülő vette igénybe, összjövedelmük 160 milliárddal nőtt, fejenként 200 ezer forinttal.

A harmadik pillér az egész országra kiterjedő szerkezetátalakításra vállalkozott, amelynek sarkalatos pontja a nyugdíjrendszer átláthatóságának és működőképességének biztosítása volt. Az Országgyűlés 2011-ben fogadta el a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló törvényt, amely garanciát vállalt a nyugdíjak reálértékének biztosítására. A nyugdíjszámokat ez alapján kalkulálta a kormány a Széll Kálmán-tervben, és nyújtja be majd a 2013. évi törvényjavaslathoz.

A mai napon tárgyalandó T/7414. számú törvényjavaslat címében jogtechnikai okokból ugyan előkelőbb helyen szerepel az Európai Unió nyugdíjtranszferét biztosító rendező szándék, ugyanakkor belpolitikai szempontból most mégis fontosabbnak tartom felszólalásomban elsőként egyes nyugdíj-biztosítási és más törvények módosításával foglalkozni.

Az egész Európában és hazánkban is napjainkra jellemző, nagyon összetett, egzisztenciális és társadalmi küzdelmek miatt az emberekben nagy a bizonytalanság. Amúgy is félelem és idegeskedés jellemzi lelkivilágunkat, ilyenkor a nyugodt, higgadt, átgondolt cselekvés a megoldás, következetesen és kitartóan a magyar emberek érdekeit képviselve. Éppen ezért nem helyes, hogy érzékeny lelkiállapotunkat meglovagolva számos kósza rémhír terjed a köztudatban a nyugdíjak 2013-ban bekövetkező csökkenéséről. Időszerű tehát hangsúlyoznunk erről a kormány valódi szándékát, álláspontját.

A Horn-Kuncze-kabinet a társadalombiztosításról, nyugellátásról szóló 1997-es törvény életbelépésekor a jelenlegitől gyökeresen eltérő, kétpilléres számítási szabályt épített be a törvénybe 2013-tól. A most életben lévő nettó nyugdíj megállapításával szemben bruttó keresetből bruttó nyugdíj megállapítását tervezték volna, amely a nyugdíjak megadóztatását is jelentené. Ennek értelmében a 2013-tól nyugdíjba vonulók nyugdíja csökkent volna. Elődeink - mint mindenhol - ezen a területen is jelentős rombolást vittek végbe, saját és gyermekeink nyugdíjbefizetései már régen a magánnyugdíjpénztárak tőzsdézéseinek eszköze lenne, ha hagynánk. Ezért nem mindegy, hogy az adott kormány rendelkezik-e stabil értékrenddel, céljait az önzés vagy a közjó biztosítása mozgatja.

Az Orbán Viktor kormánya által benyújtott törvényjavaslat ugyanis fenntartja a jelenlegi számítási szabályokat, nem csökkenti, hanem garantálja és biztosítja a nyugdíjak reálértékét, megszünteti a magasabb keresetek csökkenő mértékű beszámítását is. Egyszerűbbé és gyorsabbá teszi bizonyos körben a szolgálati idő megállapítását is, hiszen teljessé és pontossá válik a nyugdíj-biztosítási nyilvántartás. 2013. január 1-jétől bárki kérheti az adategyeztetést, de az 1955-59-ben születettek a nyugdíjbiztosítás szerveitől hivatalból kapnak megkeresést.

Magyarország Alaptörvénye szellemiségéből fakadó elvünk, hogy a járulékfizetés nem öngondoskodás csupán, hanem az előző generációval szemben fennálló kötelezettség teljesítése is, és e szemléletmódot nekünk kell továbbadnunk a következő nemzedéknek. Ezért a nyugdíjrendszer következő lépéseként országgyűlési határozatban kap felkérést a kormány egy új társadalombiztosítási, egyéni modellre épülő nyugdíjrendszer kialakíthatóságának megvizsgálására. Mivel ennek felelőssége óriási, erkölcsileg és matematikailag is komoly háttérmunkát igényel, határideje 2018. december 31-e lesz. Kiemelt szerepet játszik majd ebben a kormány ciklusokon átívelő családpolitikája is, és a tőlünk nemrégen eltávozott Kopp Mária által vezetett népesedési kerekasztal remek javaslatai is.

A gyermekvállalás a teremtés és az élet legnagyobb csodája, de az érzelmi szempontokon túl nemzetgazdasági érték is: minden gyermekkel leendő adófizető születik. Ezért egy hosszú távú, működő nyugdíjrendszernek vezérvonala kell hogy legyen a családpolitika. 2011-ben 88 050 gyermek született, 2285 fővel, 2,5 százalékkal kevesebb, mint 2010-ben. Viszont a 2011-es év második felében átlagosan 1339 gyermekkel több született, és 2012 januárjában, minimális növekedés ugyan, de 11 gyermekkel több. Világra kell segítenünk a törvényhozás eszközeivel is a kívánt és tervezett gyermekeket, hangsúlyozva a házasság, a család, a gyermekvállalás egészségvédő szerepét, az értük végzett látható és láthatatlan munka minél szélesebb értelemben történő erkölcsi és egzisztenciális megbecsülését is.

A nők munkavállalási lehetőségeinek egész tárházát kell létrehoznunk. Eszközként a célért, amelynek fókuszában a család, a gyermekvállalás biztonsága áll. Választhassa méltó módon és társadalmi értékként is elismerten, akár hivatásként is a gyermekgondozást az édesanya, ha családja számára ezt látja a legjobbnak; ugyanakkor segítsük a hivatásukat, munkájukat egyéb területeken folytatni kívánó anyákat az atipikus foglalkoztatást bővítendő lehetőségeken keresztül is.

Érdemes szembenéznünk azonban azzal a ténnyel is, hogy a gyermekvállalás még a legkörültekintőbb, a legkedvezőbb törvényhozási közeg megléte esetén is áldozatvállalással jár. Ez alól mai, egyéni ambíciókra épített világunkban bizony könnyen találunk kibúvót. Az utóbbi években hivatalból is sok 80-90 éves embert köszönthettem Erzsébetvárosban születésnapjuk alkalmából. Beszélgetéseink nyomán megdöbbentő, ugyanakkor tiszteletet parancsoló, hogy a mai, nehéznek mondott körülményeket anyagilag messze alulmúlva, tényleg komoly áldozatok árán vállalták gyermekeiket és igényes felnevelésüket, mégis tele vannak derűvel és pozitív életfelfogással. A megküzdött nehézségek, ha jó célért történtek, épülésünkre edzenek bennünket - fogalmazott így a 90 éves Zsuzsa néni, míg friss kávét tálalt nekünk, és ezt saját életem eddigi tapasztalatai alapján csak megerősíteni tudom. Nem kárba veszett erőfeszítés értékes célokért áldozatokat is vállalni.

Látszólag messze kerültünk e fejtegetéssel a konkrét törvényjavaslattól, de minden jogalkotói szándékunk, kiemelten nyugdíjrendszerünk sikere is a profi szakmai kidolgozás mellett gondolkodásunkból, szándékunkból létrejövő és felnövekvő generáció függvénye. Mindszenty József hercegprímás már évtizedekkel ezelőtt pontosan megfogalmazta, mit kell tennünk, csak figyeljünk szavaira: "Nincs helye a csüggedésnek. A mi szívünk megremeghet a nehéztől, az ismeretlentől, a lehetetlennek látszótól, Isten azonban az egyének és nemzetek jövőjét sokszor a lehetetlennek látszó holnapba rejtette el; nekünk kell nekilátnunk, hogy azt előhozzuk." Nem nézve se jobbra, se balra, mindenki ott tegye meg a magáét, ahova az élet állította.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A következő hozzászóló Szűcs Erika, független képviselő asszony.

(13.20)

SZŰCS ERIKA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Mindig érdeklődéssel tanulmányozzuk azokat a törvényjavaslatokat, ahol valami nyugdíjat érintő rendelkezés megjelenik, mert sajnos - ez már elhangzott a vitában is - a rendszeres egyeztetés a szakmai és társadalmi érdekképviseletekkel hiányzik. Márpedig ez a vita is mutatta, hogy olyan érzékeny, olyan forró téma, ami, azt gondolom, megérné, hogy többször érdemben történjen ilyen konzultáció.

Az államtitkár úr expozéjában azt állította, hogy a nyugdíjrendszer átalakítása az új kormány hivatalba lépésével kezdődött, és most egy nagyon fontos állomásához érkezett, mégpedig a 2013. január 1-jei, ma érvényes nyugdíjszámítási szabályok megváltoztatása, amely alapvetően nagyon fontos politikai és társadalompolitikai tett. Azt gondolom, hogy ehhez képest az előterjesztés szakmailag korrektül és tisztességesen fogalmaz, hiszen úgy indokol a 18. §-hoz, hogy a 2013. január 1-jétől tervezett bruttó keresetből történő nyugdíj-megállapítási szabályok a kétpilléres nyugdíjmodell megváltozása miatt okafogyottá váltak.

A javaslat a jelenleg hatályos nyugdíj-megállapítási szabályok fenntartását tartalmazza. A Demokratikus Koalíció képviselőinek véleménye szerint a magán-nyugdíjpénztári rendszer ilyen módon történő felszámolása mellett az egyetlen szakmailag tisztességes és erkölcsileg vállalható lépés az volt, hogy a 2013. január 1-jére megállapított - 1997-ben, tehát jó régen, bizonyos feltételezések mellett megállapított - nyugdíjszabályokat nem léptetjük életbe. Hiszen az azzal a feltételezéssel ment, hogy azért csökkenhet a társadalombiztosítási nyugdíj, mert az össznyugdíj nem csökken, mert a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokból az kiegészül.

Tehát képviselőtársaim helyesen, de mégiscsak megtévesztően interpretálták ennek az intézkedésnek a várható hatását, mert valóban a társadalombiztosítási nyugdíj csökkenését eredményezte volna azzal, hogy egyébként kiegészült volna magánnyugdíjpénztárból. De miután ilyen kiegészítés nincs, még egyszer mondom: szakmailag és erkölcsileg ez a helyes lépés. Hogy az-e a helyes lépés - a második helyes lépés -, hogy a jelenlegi nyugdíjszámítási szabályok megmaradnak, és csak ez az egyetlen helyes lépés, ezzel kapcsolatban már lehet vita.

Azt gondolom, hogy 2013. január 1-jétől nem lehet más megoldás, hiszen nincs előkészítve semmi más, és azt gondolom, hogy noha itt rendszer-átalakításról volt szó, azért nekem ezzel kapcsolatban, hogy valóban nyugdíjrendszer-átalakítás történt-e 2010 óta, vannak aggályaim. Lehet vitatkozni vele, de én is elmondom a véleményemet. Mi történt? A nyugdíjasok életszínvonalának befagyasztása történt 2010 óta, és ez az ígéret, hogy míg él, az életszínvonala be lesz fagyasztva; nem a nyugdíj, a nyugdíjasok életszínvonala - nehogy valaki ezzel a megállapításommal vitatkozzon.

A második intézkedés az volt, hogy 150-250 ezer embernek a kitessékelése, kizárása a nyugdíjjogosultságból és a nyugdíjrendszerből - a korhatár előtti nyugdíjasok és a rokkantnyugdíjasok -, amivel kapcsolatban Józsa képviselőtársam már elmondta, és én is szeretném megismételni, hogy ennek a rendszernek az átalakítását mi támogattuk, sőt, mi kezdeményeztük. Az adatok alapján, ha jól emlékszem, 2007-től 2011-re összesen a korhatár alatti vagy az összes rokkantnyugdíjas száma 100 ezerrel, az utolsó két évben 50 ezerrel csökkent a számuk. Tehát a szigorítások, a rehabilitációs ellátásra történő áttérés igenis az olyan rokkantnyugdíjazást, amely mögött nem volt valós egészségkárosodás, visszaszorította vagy mindenképpen korlátozta.

A mi megközelítésünk szerint azt, hogy úgy tessékelték ki ezeket az embereket a nyugdíjrendszerből, hogy elveszítették a nyugdíjas státushoz kapcsolódó jogosultságaikat, és a kormány nem győzi ezeket most helyreállítani - például a közgyógyellátást, az utazási kedvezményt vagy az önkéntes nyugdíjszámlán lévő megtakarításhoz való hozzáférést - és hogy 30-40 százalékkal csökkentette az ellátást, ezt mi akkor, amikor 500-600 milliárd forintot kapnak a legjobban keresők az adórendszer megváltoztatása miatt, teljes mértékben elfogadhatatlan lépésnek tartjuk. Tehát a módszerrel vitatkozunk, és annak az eredményét tartjuk társadalmilag tragikusnak.

A következő lépés az a bizonyos 40 év jogosultság. Ahogy én tudom, ez évi 25-30, de lehet, hogy több, nagyobb számú nőnek a nyugdíjrendszerbe történő belépését jelenti, teljesen ellentétesen az önök által ma már egyébként szerintünk helyesen képviselt nézőponttal szemben, hogy az emberek minél tovább dolgozzanak, legyenek adó- és járulékfizetők, fenntartják a megemelt nyugdíjkorhatár intézkedését. Ezzel az intézkedéssel viszont tízezerszám kerülnek be 57-58 évesen nők teljes nyugdíjjal a nyugdíjrendszerbe, és a magán-nyugdíjpénztári rendszerben megkerülhetetlen lépés volt, hogy elismerjék a volt magán-nyugdíjpénztári tagoknak, sőt, a jelenlegi magán-nyugdíjpénztári tagoknak is a jogosultságát arra, hogy ha a társadalombiztosítás rendszerébe 10 százalék nyugdíjjárulékot fizetnek - és most már a munkáltató szociális hozzájárulási adót fizet, de valószínűleg a nyugdíjrendszerbe ebből is jut valamennyi -, akkor nem lehet megtagadni tőlük azt, hogy hasonló módon számítsák ki az azokra az évekre járó nyugdíjukat, mint a korábban nem magán-nyugdíjpénztári tagoknak vagy azoknak, akik visszaléptek. Több átalakításról nem tudok.

Ha én ezeket összevetem, hogy itt mi történt, akkor őszintén szólva, én ebből nem látom azt a megoldást és nem látom azokat a számokat, amelyek alapján azt tudom mondani, hogy itt 10-15-20 év múlva is a bevétel-kiadás egyensúlyban lesz, de Rónaszékiné Keresztes Monika képviselő asszony elmondta, hogy alakul itt egy újabb tanács, ami 2018-ra majd kialakítja az egyéni számlás vagy valamilyen nyugdíjrendszert, de az is elhangzott a vitában, hogy ez a munka már jó régen elkezdődött, és eredményeket is hozott.

Azt gondolom tehát, hogy neki lehet rugaszkodni újra és újra, mindig az új kormány egy maga alakította bizottságot hozhat létre, csak az idő telik, a probléma meg ránk ég, úgyhogy azt gondolom, hogy van ám ott, a korábbi nyugdíj-kerekasztal munkáiban nagyon sok hasznosítható információ és szerintem 2018 előtt kellene arról dönteni, hogy a valódi, rendszerszerű átalakításnak mi lesz a tartalma és mik lesznek a paraméterei.

Most hozzászólnék egy olyan témához, ami itt - úgy látom - újra és újra indulatokat kavar, a magán-nyugdíjpénztári ügyekhez. Ugyanis mi azt mondjuk, hogy igenis rendszerszerű és fokozatos, tehát a változásokhoz való alkalmazkodást biztosító és alkalmasint a választás lehetőségét is biztosító változtatásokra van szükség, és a magán-nyugdíjpénztári rendszer sorsa mutatja, hogy bizony ez nem ilyen volt, ezt mi súlyos szakmai hibának tartjuk, a végrehajtását pedig erkölcsileg erősen kifogásolhatónak.

Ugyanis nem igaz az, hogy a magán-nyugdíjpénztári rendszerrel történtek a nyugdíjrendszer problematikájából indultak ki. Elég, ha önök is végignézik a 2010. esztendő kommunikációját, hogy valójában a magánnyugdíjpénztárral kapcsolatos ügyek ősszel gyorsultak fel, és vettek teljesen új irányt a korábbi megközelítéshez képest, ugyanis akkorra derült ki, hogy a 2010 nyarán hozott adó- és gazdaságpolitikai intézkedések rendkívül nagy lyukat ütöttek a költségvetésen.

Itt mindenki elmondta, hogy válság idején adócsökkentéssel próbálkozni rendkívül kockázatos, mert a növekedés vagy bejön, vagy nem, a költségvetési bevételcsökkenés viszont tuti, hogy meg fog történni. Ez így is lett, és a 2011-re fenyegető gigahiány elhárítására történt a magánnyugdíjpénztárakban tulajdonképpen 15 év megtakarításainak az államosítása, 15 év megtakarításainak ellenszolgáltatás nélkül történő elvétele.

Sajnálatos módon erkölcsileg is kifogásolható volt ennek a környezete, hiszen a magánnyugdíjpénztárakról hamis információkat terjesztettek. Itt ma elhangzott már, Göndör képviselőtársam is mondta, hogy milyen vetítési alapokat használtak akkor, amikor bizonyítani próbálták, hogy elkonfiskálták vagy eltőzsdézték a magánnyugdíjat.

(13.30)

És én is azt mondom, hogy most már értem, hogy miért nincs itt a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap gazdasági beszámolója. Azért, mert abból kiderülne, hogy 174 milliárd forint a veszteség. Csak amikor önök csinálják, az természetes, mert gazdasági válság van, ha másoknál számolnak gazdasági válság idején, akkor nem gondolják azt, hogy egy kilábalás után a későbbiekben ennek jóval nagyobb értéke lehetne, annak a részvényekben megtestesülő vagyonnak, amit a pénztárak átadtak egyébként az állam részére.

Sajnálatos módon egy megfélemlítésre alapozott kommunikáció kísérte a magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakítását. Ezt bizonyítja, hogy mintegy 40 ezer ember a VDSZ-nél jogfenntartó nyilatkozatot helyezett el, amely mellé nyilatkozott arról is, hogy nem a saját, önkéntes döntése miatt dönt úgy, hogy visszalép a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe, hanem azért, mert azzal fenyegették, és az első törvénybe az volt még foglalva, hogy aki magán-nyugdíjpénztári tag marad, az nem fog állami nyugdíjat kapni, és félt a munkahelyi konfliktusoktól, illetve ettől a következménytől.

Aztán az idő szépen, csendesen haladt, a kormány nem merte megvárni, hogy Strasbourgban ehhez az ügyhöz hozzányúljanak, és rájött, hogy ilyen típusú jogfosztással Európában jogérvényesen nem lehet élni. Az az elképzelés, hogy 10 százalékot fizethet ugyan a magánnyugdíjpénztárban maradó a magánnyugdíjpénztárba, de nem kap a munkáltatói befizetés után nyugdíjat, nem tartható, ezért gyökeres fordulat van, és a stabilitási törvényben már 2011 végén az jelent meg, hogy fenntartjuk az egyéni nyugdíjjárulék eltérítését, és azt is be kell fizetni teljes összegben a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe. És ha valaki szereti a magánnyugdíjpénztárát, akkor oda kiegészítő befizetéseket teljesíthet. Azaz most nem jogfosztással, hanem tulajdonképpen pénzfosztással él a kormányzat.

Mi azt gondoljuk, hogy miután erősen kifogásolható szakmailag és erkölcsileg az, ahogyan a magánnyugdíjpénztárakból "átirányították" a 3 millió embert a társadalombiztosítási rendszerbe, az lenne az erkölcsös, és az lenne a kötelesség, hogy gazdaságilag fenntartható módon a visszalépés szabadságát biztosítsuk azoknak, akik bíznak még abban, hogy a magánnyugdíjpénztárnak van értelme. Mi úgy gondoljuk, hogy nincs kárpótlásra lehetőség, ennek a gazdasági alapjai nincsenek meg, de aki mégis úgy dönt, hogy szeretne magáról gondoskodni, és nem csak az állami nyugdíjrendszerben látja a jövőt, annak engedni kellene.

Utolsóként egy gondolatot szeretnék önökkel megosztani, mert ilyenkor mindig azt mondják, hogy persze, mert a csókosokat támogatjuk. Nem! A magánnyugdíjpénztár mögött lehet egy teljesen más társadalomról szóló elképzelés. Önök úgy gondolják a polgárosodó Magyarországot, hogy a felső tízezret megtömik pénzzel és vagyonnal, és majd ők csinálnak valamit az országgal. Mi pedig úgy gondoltuk, hogy a polgárosodó Magyarországnak vannak pénzügyi fundamentumai is, mégpedig dolgozók millióinak a lehetősége, hogy befektessenek; befektessenek a saját jövőjükbe, például önálló lakást építhessenek, vagy vásárolhassanak, hogy magánnyugdíjpénztár keretében gondoskodhassanak a jövőjükről. Tehát a mi számunkra ezek a pénzügyi intézmények a polgárok számára a pénzügyi alapok gyűjtésének, biztonságának és későbbi felhasználásának a lehetőségét teremtik meg. Mi ezért szállunk síkra amellett, hogy akiben megmaradt még a bizalom, a hit, hogy igenis szükségesek egy polgári Magyarországon ezek a pénzügyi intézmények, akkor számukra biztosítsuk ezt a lehetőséget.

Ezért a Demokratikus Koalíció egy országgyűlési határozati javaslatot készített elő, amelyet beterjesztettünk, és szeretnénk, ha ilyen típusú kárpótlásra lehetőségük lenne azoknak, akik 2010 viharos és enyhén szólva félinformációktól nem mentes őszén végül is a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe való visszalépést választották, de úgy gondolják, hogy szívesen gondoskodnának magukról.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e még valaki hozzászólni. Igen; ha kiszuszogta magát, akkor megadom a szót a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőjének, Aradszki András képviselő úrnak, aki jelezte, hogy hozzá kíván szólni. Öné a szó, képviselő úr.

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm a türelmét. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Államtitkár Úr! Az előttünk lévő T/7414. számú törvényjavaslat igen szenzitív tartalmú, legalábbis az egyik részében. A másik részében inkább technikai jellegű szabályozást tartalmaz.

Az első része a javaslatnak az Európai Unió tisztségviselőinek, tisztviselőinek és más alkalmazottainak a nyugdíj-biztosítási átutalásairól és visszautalásairól szól, amely tulajdonképpen egy 1968 óta meglévő gyakorlat adaptálása a magyar jogrendbe. Hozzá kell tenni, hogy 2004 óta, amióta mi csatlakoztunk az Európai Unióhoz, ennek a szabályozásnak az átvétele időszerűvé vált. Ez nem sikerült, nézetem szerint már csak azért sem, mert az eltelt időszak alatt az a fajta törvényi feltétel, hogy 10 évig kell európai uniós alkalmazottnak, tisztviselőnek lenni az átutalási jogosultsághoz, illetve a nyugdíj-biztosítási jognak, a nyugdíjjognak a transzferéhez, még nem telt el. De ettől függetlenül itt az ideje, hogy ezt konkrétan és pontosan szabályozza a magyar jogalkotás is, hogy a későbbiekben ezek a nyugdíjjogosultságok, illetve azok tőkeértéke ne vesszen el az arra jogosultak részére.

Úgy gondolom, hogy a szabályozásnak, a javaslatnak ez a része megfelelő pontossággal és precizitással dolgozza ki a sajátos magyar szabályokat, figyelemmel van a személyzeti szabályzat rendelkezéseire is. Ebben, ha az előttem szólókat végighallgattuk, végighallgattam, senki érdemi ellentmondást nem talált, illetve nem vitatta ennek a szabályozásnak a szükségességét.

Sokkal élesebb és határozottabb vita alakult ki a javaslat második felével kapcsolatban, amely a nyugdíj megállapításának szabályaival foglalkozik. Engedjék meg, hogy mielőtt a javaslatnak ezt a részét elemzem, illetve véleményezem - hozzá kell tennem, nem árulok el nagy titkot, hogy támogatni fogom hozzászólásom végén a javaslatnak ezt a részét is -, egy kis kitekintést tegyek arra a nyugdíjrendszerre, annak jövőjére, annak esélyeire, amit most mi szabályozni kívánunk. A kormányváltást megelőzően a Bajnai-kormány, érzékelve ő maga is, hogy a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát biztosítania kell, hozott bizonyos szabályozásokat; nevezetesen, egyebek mellett eltörölte a 13. havi nyugdíjat, másrészt újraszabályozta a nyugdíjkorhatár mértékét, illetve a nyugdíjkorhatárt. De nem nyúlt a rendszernek ahhoz a lényeges részéhez, ami egyébként önmagában véve a jövőre nézve igen instabillá, bizonytalanná teszi vagy tette volna a nyugdíjrendszer működését.

Ezt a hiányt pótolta a Fidesz-KDNP-kormány beterjesztése alapján a mostani parlament, amikor megszüntette az államháztartás egyensúlyát végletesen felborító hárompilléres rendszerből a magánnyugdíjpénztárak rendszerét, illetőleg a szabályozás odahatott, hogy ez a kérdés okafogyottá vált. Miért kellett ezt a rendszert megszüntetni? Elsősorban azért, hogy jellemezzük a helyzetet, elmondom, hogy az első jelentős gond az volt, hogy a magyar nyugdíjrendszer finanszírozhatósága a második, a magán-nyugdíjrendszeri pillérrel tulajdonképpen nagyon kétségessé vált. Például, ha változatlan rendszer mellett maradtunk volna fönt, akkor a 2011-es költségvetésben 3000 milliárd forint feletti nyugdíjkifizetésekkel kellett volna számolni az állami nyugdíjkasszának, miközben az állami nyugdíjkassza bevételei a 2100 milliárd forintot érték el.

(13.40)

Ennek alapvető oka az volt, hogy szemben a szocialista érvekkel, ez egy vegyes rendszer volt: a magánnyugdíjpénztár-tagok az állami nyugdíjalapba történő befizetés helyett a magánnyugdíjpénztárba utalhatták, irányíthatták át a pénzüket, illetve nem az ő pénzüket, ez egy kötelezően levonandó összeg volt járulék formájában, amelyről egyszerűen azt lehet mondani, hogy teljes természetességgel azok, akik önként csatlakoztak a magánnyugdíjpénztárhoz, úgy gondolták, hogy ők kilépnek a szolidaritás rendszeréből, ők saját maguk fogják felhasználni az egyébként nyugdíj céljára kötelezően levonandó, nyugdíjjárulékból származó bevételeket. Úgy gondolom, hogy ez azért is veszélyes volt, mert egy kissé - ha nem is kissé - megbolygatta, megsértette a társadalmi szolidaritás nyugdíjra vonatkozó szövetét.

A másik, ami nagyon döntő problémája volt és maradt is még a magyar nyugdíjrendszernek, hogy hiányzik a rendszerből egymillió legális munkavállaló mind rövid, mind pedig középtávon, továbbá hiányzik egymillió gyermek is, akik hosszú távon fenntarthatóvá tennék a magyar nyugdíjrendszert. Ennek igazolására azt kell mondanom, hogy '81 óta csökkent a lélekszám, és jóval kevesebb gyermek születik, magasabb az elhalálozás. A Magyar Országgyűlés ez ellen fellépett, illetve tett ezzel kapcsolatban intézkedéseket, ugyanis arra gondolok, hogy az adórendszeren keresztül egy családi adórendszert bevezetve ösztönözte a gyermekvállalást, amelynek kicsi eredményei már azért látszanak. Azt kell mondanom az egész nyugdíjrendszer fenntarthatóságának kérdéséről, hogy nagyon csak akkor lehet hosszú távon fenntartható nyugdíjrendszerről beszélni, ha növekszik a gyerekszám, ha növekszik a foglalkoztatottak száma, ha növekszik a nyugdíjjárulékok, befizetések összege. Nem hiszem, és kétséges az - bizonyára nem is következhetne be -, hogy egy lepusztuló, lefelé menő spirálba keveredő országban egyébként gazdag, tehetős magán-nyugdíjpénztári tagok lennének, akik élveznék a magánnyugdíjukat; ez nem igaz, ők is ugyanúgy elszegényednének, mint ahogy a társadalom egésze.

Úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat kezeli ezt a problémát, lezárja a magánnyugdíjpénztárral kapcsolatos anomáliákat, és lezárja a szocialisták által a nyugdíjjogszabályok 1997-ben bevezetett és 2013-ra vállalt azon követelményét, hogy a nyugdíjakat a bruttó kereset után kell majd kiszámítani, és ebből következően a nyugdíjak is adóztatva lesznek, ennek a lehetőségét a jogszabály megszüntetné. Ez a legfontosabb üzenete a törvénytervezet 2. §-ának, amely a nyugdíj alapjának, a nyugdíjak megállapításának rendszerét írja felül, helyesebben: visszaállítja, megerősíti a régebbi rendszert, nem számol a nyugdíjak megadóztatásával, nem számol azzal, hogy a nyugdíjak alapja a bruttó kereset lesz.

Azt gondolom, hogy ez a fajta hozzáállás, ez a fajta megközelítés, amit az elmúlt két év polgári kormányzata próbál alkalmazni és átültetni a gyakorlatba, hogy egyrészt a munkahelyteremtés felé fordul, másrészt egy olyan programot próbál letenni a családok, gyermekeket vállalók részére, hogy a jövő nyugdíját megtermelők száma is növekedjen, ez az a megoldás az, ami biztossá, kiszámíthatóvá és a jövőben is kalkulálhatóvá teszi a nyugdíjak meglétét. Úgy gondolom, hogy ez egy igen keresztény hozzáállás, a növekedés mellett a társadalmi szolidaritást tudja erősíteni, amelynek a kérdésében viszont nem lehet vita. Azt a sebet, amit a magánnyugdíjpénztárak ütöttek a nyugdíjrendszeren, ez a törvényjavaslat igyekszik orvosolni, illetve orvosolni is fogja. Hozzá kell tennem, hogy mindezt persze nem lehet véglegesnek tekintetni; a nyugdíjrendszerben komoly átalakításokat kell tenni, ösztönözni kell az állampolgárokat az önkéntes megtakarításokra, a valóban önkéntes megtakarításokra, mint például az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárakba történő befizetések támogatása. Ez lesz az az igazi második pillér, amely kiegészítheti az állami pillér erejét, és kiegészítheti azt is, hogy ki milyen nyugellátásban, milyen pénzügyi ellátásban fog részesülni öregkorára.

Azt gondolom, hogy ezzel a javaslattal a kormány hitet tesz a kormányprogramban megfogalmazottakra, hogy nem hagyjuk, megvédjük a nyugdíjakat. Valóban megvédjük azt a szolidaritáson alapuló nyugdíjrendszert, amellyel szemben egy olyan alternatíva volt felállítva az elmúlt évek során, amely egyfajta magánszféra felé, a magánszféra hasznai felé tolta el a befizetéseket, azokat a befizetéseket, amelynek hiánya miatt költségvetési államadósság keletkezett, költségvetési többletkiadások keletkeztek, amely többletkiadásokat természetesen az adórendszeren keresztül tudta megszerezni az állam, és ezáltal a kevesek, a magán-nyugdíjpénztári tagok előnyét a társadalom egésze biztosította az adófizetés rendszerén keresztül. Azt gondolom, hogy gyökeresen kell szakítani ezzel a gyakorlattal, amikor szemfényvesztések történnek, amikor a lényeget eltagadva próbálkozunk különböző megoldásokkal, és a fókuszban kizárólag a magánérdekek állnak, legfőképpen az állami nyugdíjalap fizetőképességének fenntartása érdekében és a hosszú távú kiszámíthatóság érdekében.

Nem hiszem, hogy egy szolidaritási alapon működő állami nyugdíjrendszert ilyen durva módon ki lehet kezdeni a jövőben, ahogy az is igaz, hogy egyébként Európa tagállamaiban ilyen rendszer nem működik, ilyen tisztán magánnyugdíjpénztár, amely kötelező elemmel is tartozik, és egy részét lehetett vállalni önkéntesen, ezt aláírom.

Hozzá kell tenni, hogy érdemes lenne megvizsgálni, hogy akik önként léptek be a magánnyugdíjpénztárakba, azok milyen jövedelmi pozícióval, milyen jövedelmekkel és milyen társadalmi pozíciókkal rendelkeztek. Ha ezt megvizsgálnánk, nyilvánvaló lenne az az eredmény, hogy a társadalom legtehetősebb, legjobb jövedelemmel rendelkező rétege került be önként a magánnyugdíjpénztárakba, tehát ez a rendszer a legmagasabb járulékfizetőket vonta ki az állami nyugdíj alapjának a biztosításából. Úgy gondolom, hogy ez nagyon súlyos hiba volt, hozzá kell tennem - valóban elhangzott itt a hozzászólások során Göndör képviselő úrtól is -, hogy számos hatástanulmány készült a magánnyugdíjpénztárak bevezetéséről.

A színfalak mögött ezt úgy láttam annak idején, hogy jött egy lézengő ritter valahonnan Amerikából, Gere Ádámnak hívták, akinek az ötletét felkarolta az akkori kormányzat, és legyártotta a hozzá szükséges tanulmányokat. Nem számolt azonban azzal, hogy a magyar társadalom gazdasági fejlettsége, hosszú távú kilátásai milyenek lesznek húsz év múlva, nem számolt azzal, hogy ezáltal olyan lyukat üt az állami nyugdíjrendszeren, hogy egyébként bizonytalanná válik azoknak a nyugdíjasoknak az ellátása, akik az állami oldalról kapnák a nyugdíjukat, és olyan társadalmi, gazdasági, költségvetési teher rakódik a társadalomra, ami igazából megroppantja azt, főleg akkor, amikor egy hozzá nem értő gazdaságpolitikával 2002-2008 között nem sikerült tartós, megalapozott növekedést produkálnia az előző kormányzatnak. Ezt a helyzetet másképp nem lehetett orvosolni, mint a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos átalakítással, és azzal, amit ez a törvényjavaslat is tartalmaz, hogy a tartós nyugdíj-megállapítási szabályok feltételeit pontosítja, illetőleg más egyéb, korábbi nyugdíjjal kapcsolatosan a korábban nyugdíjba vonultakkal kapcsolatos ellátási intézkedéseket megteszi.

Úgy gondolom, hogy összességében mind szakmai, mind politikai, mind elvi síkon ezt a javaslatot támogatni kell, és kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy csatlakozzanak a támogatáshoz. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(13.50)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Normálban is én következem, bocsánat, elnök úr?

ELNÖK: Ha átteszi, akkor...

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Akkor csak normál.

ELNÖK: Akkor 15 perces időkeretben öné a szó, képviselő úr.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt Aradszki képviselő úr gondolataira reagálnék, először visszatérek arra, amikor az előbb bekiabáltam Soltész államtitkár úrnak: a reálérték-megőrzésre.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tudja, az idős emberek is tudják, és én tudom, hogy ön is tudja: 2011-ben, amikor el tetszettek számolni reálértékileg, módszeresen ügyeltek arra, nehogy korrigálni kelljen, nehogy hozzáadjanak a nyugdíjakhoz, hanem megtartották olyan mértéken belül, és ez a bázisukba nem épült be, ez a majdnem 1 százalék a mai napig nincs benne a bázisukban. Erre kapták azt a 4,2 százalékot, amit a költségvetésben előírtak, ezzel szemben az infláció lassan közelíti a 6 százalékot, és próbáltam kikeresni, de ha akarja, kikeresem, Matolcsy miniszter úr itt a Ház falai között mondta, hogy az alapvető élelmiszerek árának növekedése ebben az évben meghaladja a 20 százalékot.

Államtitkár úr, hol van akkor a reálérték-megőrzés? És ezek a kispénzű nyugdíjasok előlegeznek meg az állami költségvetésnek lassan egy éven keresztül kiadásokat.

Visszatérve az Aradszki képviselő úr által mondottakra: ez az, amikor valaki ügyesen játszik a gondolatokkal.

Tisztelt Képviselő Úr! Ugye, ön is tudja, hogy a járulékokat fizeti a magánember és fizeti a munkáltató? És amit a munkáltató fizet, az háromszorosa annak, amit a magánember. A munkáltatóéhoz nem nyúlt a magánnyugdíjpénztár, egyedül a magánember béréből levont járulékot utalta a magánnyugdíjpénztárba, sőt, abból is egy részt még az államiba. Tehát amikor ön azt mondja, hogy szolidaritás, a szolidaritás megmaradt az állami rendszerben, oda ment a nagy összegű befizetés. Amire én azt mondom, hogy álnokság így beállítani: 13 éven keresztül összejött ez a 2800 milliárd forint, amiből '13-tól, ahogy fokozatosan mennek az emberek nyugdíjba, kapták volna a nyugdíjuk egy részét.

Tisztelt Képviselő Úr! Ezt az államiból nem kellett volna kifizetni, viszont most, amikor visszakényszerítették ezeket az embereket, a pénzt meg valahova eltüntették, és én erről nem akarok beszélni, mert Kovács Tibor képviselőtársam erről tartósan beszélt, tehát amikor mi a fedezetet keressük, akkor azt mondjuk, hogy visszajöttek ezek az emberek az állami rendszerbe, de oda nem hoztak pénzt. A pénz eltűnt, a pénz nincs meg, és amit ön mondott, nem folytatom azt a vagylagos sort, hogy hogyan lenne, ha, meg ja.

Képviselő úr, az egymillió új munkahely álom; már eltelt két év, a munkanélküliségi ráta nem csökken, hanem sajnos növekszik. Tehát joggal mondjuk azt, hogy nincs meg a fedezet azoknak az embereknek a nyugdíjára, akik vissza kellett hogy menjenek az állami rendszerbe. Ehhez még azt is hozzáteszem, talán elfogadja, hogy ennek közvetett bizonyítéka is van - nem véletlenül emelte a kormány már korábban a járulék mértékét. Tehát miközben eltűnt az adójóváírás, és egyéb más terhek is sújtották a kiskeresetű munkavállalókat, még a befizetendő járulék mértéke is növekedett.

Itt van Rónaszéki képviselő asszony, ön beszélt a családi kedvezményről. Kedves Képviselő Asszony! Nem ön az egyetlen, a Házban már sokan mondták el, hogy mekkora összeggel nőtt a reálkeresete azoknak, akik több gyereket nevelnek - csak egyet tessék hozzátenni: ezek a nagyon magas keresetűek. Azt tessék nekem megmondani, hogy a három gyerekét egyedül nevelő családanya mit kap ebből a családi kedvezményből. Nincs rá válasz, én sem tudok neki válaszolni. Mit tudok mondani annak a pedagógusnak, akinek 200 ezer körüli jövedelme van, annak a pedagógus házaspárnak, akik három gyereket nevelnek? Képviselő asszony, lehet, ez nagyon ügyes, statisztikát annak idején én is tanultam, tehát tudom, hogy a számokat sokféleképpen fel lehet használni. Amit ön mond, az igaz, csak abban a szűk rétegben igaz. Ha megnézzük az APEH-bulletint, ahol decilisekbe be vannak osztva a jövedelemhatárok, akkor jól körül lehet rajzolni, hogy melyik az a kör, amely ezt a pluszt realizálta. Tehát azt gondolom, hogy pont azok, akik amúgy is rászorulnak, akik nehéz helyzetben vannak, ahol kellene hogy segítsünk, még nehezebb helyzetbe kerültek, mert ők elvesztették az adójóváírásukat is, tehát az egykulcsos adóval valójában nem nyertek, hanem vesztettek, de ez már a költségvetési és adótörvények vitája tárgykörébe tartozik, ott már beszéltünk erről, és fogunk még beszélni róla.

Tehát összességében: nekünk az a problémánk - és nem riogatunk, mi csak reálisan számolunk -, hogy tudjuk azt, hogy bizony most azoknak az embereknek a körében, akik az állami rendszerből kell hogy majd a nyugdíjukat megkapják, van egy hatalmas rés. Az, amit önök módszeresen és tudatosan elhallgatnak, hogy a magánnyugdíjpénztárból való kifizetésekkel csökkent volna az állami költségvetés terhe, tehát az nem maradt volna konstans, egy fokozatosan szűkülő terhe lett volna a költségvetésnek, de erről valami oknál fogva hallgatnak.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólások következnek, elsőként Révész Máriusz, Fidesz.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Régi vita a szocialista képviselőtársaink között és közöttünk a családi adókedvezmény mértéke.

A nálunk szerencsésebb országokban a baloldali pártok is teljesen természetesnek veszik azt, hogy azok a családok, amelyek gyermeket nevelnek, nem ugyanolyan mértékben vesznek részt a közteherviselésben, mint azok, amelyek nem. Németországban például - nem tudom, tudja-e, képviselő úr - külön adótábla van a gyermeket nevelő családoknak. Nem tudom, hogy tudja-e, hogy éppen, mondjuk, az önök egyik példaképe, Tony Blair volt az, aki Angliában a gyermeket nevelő családoknak a kedvezményét igen jelentősen megemelte. Azt gondolom, hogy ezzel az intézkedéssel a Fidesz teljes egészében az európai nyomvonalon halad, és tisztelt képviselő úr, önöknek kellene észrevenni, hogy önök vannak rossz pályán. Teljesen természetes, hogy a gyermeket nevelő családok adókedvezményben részesülnek Magyarországon, ugyanúgy, mint az Európai Unió országainak döntő többségében.

A magyar családtámogatási rendszer egyébként, képviselő úr, többlépcsős, tehát több sávon folyik a családok támogatása. A családi adókedvezmény egyszerűen figyelembe veszi azt, hogy valaki a jövedelméből gyermeket nevel, és mivel ezt elismeri a társadalom számára hasznos tevékenységnek a Magyar Országgyűlés, éppen ezért a közterhekhez ezen a formán, adó formájában kisebb mértékben járul hozzá. A szegényebb családok támogatását pedig más úton-módon oldja meg a költségvetés, és erre is egyébként a költségvetési források rendelkezésre állnak.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

(Dr. Stágel Bence elfoglalja jegyzői helyét.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre Rónaszékiné Keresztes Monikáé a szó.

RÓNASZÉKINÉ KERESZTES MONIKA (Fidesz): Csak egyetlen mondat: mint ahogy említettem, 810 ezer család vette igénybe a családi kedvezményt; nem tudom, hogy Göndör István számára luxusszinten élő család-e az, ha egy orvos házaspár három gyereket nevel, vagy egy pedagóguscsalád, akik itthon maradnak és gyermekeket nevelnek, mind a ketten dolgoznak, és ezzel igenis náluk maradhat a gyermekeik nevelésére az az összeg - miért sajnálja tőlük? (Göndör István: Nem sajnálom!)

Ennyit szerettem volna mondani. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki szólni. (Jelzésre:) Igen. Két percre megadom a szót Göndör István képviselő úrnak. (Jelzésre:) Képviselő úr, lehet, hogy kivette a kártyáját. (Göndör István: Benn van!) Akkor öné a szó.

(14.00)

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Világít is, rendben van.

Kedves Rónaszékiné Képviselő Asszony! Tudom, hogy értjük egymást. Csak az ön példáját hadd használjam! A pedagógus házaspár három gyerekkel a harmadik gyerek után már nem tudja igénybe venni a kedvezményt. Akiről én beszélek, az a minimálbéres, aki betanított munkásként dolgozik, neki esélye nincs arra, hogy igénybe vegye, és neki lenne a legnagyobb szüksége arra, hogy a gyerekeit emberhez méltóan nevelje. Akarja, ő is dolgozik. Tehát nem lehet elmarasztalni azért, mert gyerekei vannak, azért, mert minimálbéren dolgozik. Tehát ott kell nagyon-nagyon a segítség.

Tudom, Révész Máriusz is mondta, és én tudom, hogy ezt önök is tudják, és mi erről beszélünk. Tehát mi nem a rendszert támadjuk, hanem azt mondjuk, hogy olyan rendszer kell, ami rajtuk is segít, nem csak az elitrétegen. Köszönöm szépen.

Ezért hivatkoztam arra, hogy tessék már megnézni az APEH-kimutatásban sávosan a kereseteket. Köszönöm. (Wittner Mária: És erre most jöttetek rá?)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces hozzászólások következnek; elsőként Révész Máriusz, Fidesz.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Sajnálom, hogy Göndör képviselő úr elmegy, mert csak annyit szeretnék tőle kérdezni, hogy ha jól értem, akkor Göndör képviselő úr azt tartaná igazságos adórendszernek, ha a gyermeket nevelő családok egyébként pontosan ugyanannyi adót fizetnének, mint azok a családok, akik nem. Hát ebben van az alapvető különbség közöttünk, képviselő úr.

Még egyszer mondom, hogy nemcsak tőlünk, hanem ebben különböznek önök mondjuk, a német szociáldemokratáktól, az angol munkáspárti képviselőktől, és egyébként a francia baloldaltól, ahol egyébként szintén teljesen természetesnek veszik, hogy a gyermeket nevelő családok másképp adóznak, mint azok, akik ilyen terhet nem vállalnak.

Tisztelt Képviselő Úr! Magyarországon az a helyzet, hogy aki gyermeket vállal, ezzel egy időben nagyon jelentős életszínvonal-romlást is vállal. Tisztelt Képviselő Úr! Mivel Magyarországon most már mindenki fizet adót, ezért az a helyzet, hogy a gyerekek utáni adókedvezményt egyébként a segédmunkás is igénybe tudja venni, és igénybe tudja venni egyébként a pedagógus házaspár és mindenki más.

A mi elképzelésünk egyébként pontosan arra irányul, hogy a gyermeknevelés mellett legyen érdemes dolgozni, és mindazok, akik munkából kívánják a gyermekeiket felnevelni, részesüljenek adókedvezményben, és ezzel is járuljunk hozzá, hogy az ő életszínvonaluk egy gyerek vállalásával kisebb mértékben romoljon.

Kétségkívül egyébként képviselő úrnak igaza van, vannak olyan rétegek, akik munkanélküliek, és nem fizetnek adót, akin önmagában a családi adókedvezmény nem segít, de, tisztelt képviselő úr, a magyar szociális ellátás többlépcsős. Tisztelt Képviselő Úr! Azt szeretném mondani, az a lényeg, hogy az adókedvezmény nem segély. Az a probléma, hogy önök, szocialisták az adókedvezményt mindig összekeverik a segélyezéssel. Ez a fő különbség közöttünk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Nagy Csaba képviselő úr, Fidesz!

NAGY CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen. Én Göndör Istvánnak szeretnék válaszolni, mert ő szóba hozta a pedagógusokat, és meg kell hogy mondjam, hogy az az érvelés, amit ő itt most elmondott, szerintem a demagógia határát súrolja, sőt, túl is lép rajta.

Rónaszeginé képviselőtársam már elmondta, hogy hány tízezer, több százezer családot érint ez az adórendszer-kedvezmény, és azt gondolom, hogy a pedagógusok nem gazdagok. Ma Magyarországon ez az adórendszer igenis a gyerekes családokat támogatja, hiszen egy gyerek esetében 10 ezer forinttal, két gyerek esetében pedig 20 ezer forinttal több jut havonta a családi kasszába. Ez egy pedagóguscsaládnál például azt jelenti, hogy ha mondjuk, egy pedagógus házaspárról beszélünk - és nem egy ilyen, több száz, több ezer van így az országban -, és ha mondjuk, három gyerekkel rendelkeznek, akkor a pedagógus házaspárnak gyakorlatilag nem kell adót fizetni. Én nem gondolnám, hogy ők a gazdagok közé tartoznak.

Azt sem gondolnám, hogy a gyerekkedvezményt össze kell mosni a szociálpolitikai támogatásokkal és a szociális segélyekkel, tehát ilyen tekintetben azt gondolom, hogy teljesen rendben van ez a törvényjavaslat és a törvénytervezet, és azok a törvények is teljesen rendben vannak, és azon az úton vannak, ami a gyerekvállalást fogja támogatni, hiszen ez egy kormányprogram, amit, azt gondolom, hogy a szocialistáknak is támogatni kellene.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok.

Soltész Miklós államtitkár úr jelzi, hogy válaszolni kíván a vitában elhangzottakra.

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár az utóbbi pár perc vitája abszolút nem tartozott, legalábbis szorosan a törvényjavaslathoz, azért azt szeretném leszögezni zárásképpen, hogy önök, szocialisták semmit nem tettek a családok adóztatásának csökkentése érdekében, főleg a gyermekeket vállalók érdekében. Tehát teljesen fölösleges bármiféle mondatuk, gondolatuk ezen a területen.

A következő megjegyzésem: reálértékben továbbra is megőrizzük a nyugdíjak értékét, szemben a szocialistákkal, akik 2009-ben 6,3 százalékkal csökkentették reálértékben a nyugdíjakat.

Harmadik megjegyzésem: nem lesz adó a nyugdíjakon, sem a jelenlegi nyugdíjakon, sem pedig a jövőben megállapítandó nyugdíjakon. Miközben a szocialisták folyamatosan azt akarják mondani, hogy ők a kisemberekért akarnak föllépni, szeretném jelezni, hogy az a minimálbéres ember, aki 25 év szolgálati időt szerzett, havi 3600 forintot vesztett volna az önök javaslata alapján. Az az átlagkereseten élő ember, aki 25 év szolgálati időt szerzett, közel 9000 forintot veszített volna az önök megállapítása alapján a nyugdíján. Tehát jobb, hogyha azt is elfelejtik, hogy önök a kisemberek védelmében szólnak bármikor is, mert amikor szólnak, akkor másik oldalról a tetteik ezt mind-mind megcáfolják.

A következő, amit szeretnék megjegyezni, amit a szocialisták próbálnak itt belesulykolni az emberekbe, hogy nem tartható fenn a nyugdíj, illetve nincs fedezet. Igenis fenntartható a nyugdíjrendszer, igenis ebben az évben és a következő évben is meg fogják kapni a mindenkori nyugdíjasok a nyugdíjaikat. Sőt, van egy rossz hírem a szocialistáknak, mert úgy látszik, nekik ez rossz hír, az embereknek, fiataloknak, középkorúaknak pedig jó hír, hogy 25 év múlva is fenntartható lesz a rendszer, mert megtettük azokat a lépéseket, bármilyen nehéz is volt, bármilyen küzdelem árán is, amit egyébként ők is szóban meg akartak tenni, most el is mondták a vitában, de a gyakorlatban pedig nem mertek hozzányúlni. Bátorságuk nem volt, most pedig kritizálják ezeket a lépéseket.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én köszönöm mindazoknak a részvételét a vitában, akik tartalmasan szóltak hozzá, még a baloldali képviselőknek is a részvételét ebben a vitában. Érdekes módon egyébként az SZDSZ utódpártja, az LMP ma sem képviseltette magát ebben a társadalmilag nagyon fontos vitában, nem is érdekelte őket ez a vita. Ezt csak azért jelzem az üres padsoraik felé, hogy ha legközelebb bármikor ők a legszegényebbek meg a legelesettebbek érdekében akarnak fölszólalni, akkor vegyék figyelembe, hogy a legelesettebbek érdekében nekünk is tenni kell, vagy mindenkinek tenni kell, és nemcsak szóban, hanem adott esetben a javaslataikkal is hozzájárulni ehhez a vitához.

Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget, képviselőtársaimnak pedig a megszólalásokat. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát képviselői indítványra a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében elnapolom, lezárására a mai ülésnap végén kerül sor. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat már érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a tanúvédelem terén történő együttműködésről szóló multilaterális megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/7408. sorszámon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Kontrát Károly úrnak, a Belügyminisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának. Öné a szó.




Felszólalások:   13-65   65-149   149-157      Ülésnap adatai