Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÓNAYNÉ SLABA EWA MARIA nemzetiségi szószóló: Szanowny Panie Marszalku dziekuje za udzielenie mi glosu. Panie Mardzalku, szanowni Poslowie, szanowni rzecznicy, witam wszystkich bardzo serdecznie. Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Tisztelt Szószólók! Üdvözlök mindenkit. Nagyon örülök a mostani törvényjavaslatnak. Ez nem csupán gesztusértékű Lengyelország irányában, hanem Magyarország jövőjére nézve is fontos irányvonalakat jelöl ki. Felszólalásomban ezekről az irányvonalakról szeretnék beszélni, amiket én szívem szerint még tovább erősítenék.

Az 1. § tisztelgés a lengyel függetlenség visszaszerzése előtt. Számos esemény kapcsolódott ehhez az elmúlt két hónapban: a múlt szombati konferencia az Országházban, az „Emlékezet és identitás  remény a jövőre nézve” konferencia a Pázmány Péter Egyetemen, Piłsudski-szobor avatása a Csörsz utcában, Popiełuszko-emléknap, most pénteken névadó ünnepség a leendő Miczkiewicz téren. Mindezt tovább erősíthetné, az emberek mindennapos életében is jobban jelenlévővé tehetné, ha mi, lengyelek és magyarok még jobban megismerhetnénk egymást, országainkat, a kultúránkat, a történelmünket, a hagyományainkat. Lengyelország e téren nagy lépést tett előre 2016-ban, amikor megszervezte a magyar kultúra évét. Magyarország a nemrégiben létrehozott Waczław Felczak Alapítvány révén szintén sokat tehet az ügy érdekében.

A 2. § a lengyel függetlenség visszaszerzésében és fenntartásában tevőlegesen részt vevő magyar emberekről emlékezik meg. A függetlenség visszaszerzése ugyan magyar segítség nélkül is sikerült volna, a fenntartása viszont már nem. 1920-ban létfontosságú volt a csepeli Weiss Manfréd Művekből útnak indított magyar lőszerszállítmány, hiszen megérkezésekor a Varsót védő lengyel csapatoknak katonánként már csak három töltényük maradt. Ennek hiányában a lengyel főváros bevételére készülő szovjet haderő könnyen megsemmisíthette volna a lengyel sereget és az alig két éve újjászerveződött lengyel államot.

A 3. § arról szól, hogy a jelenlegi Európán belüli magyar és lengyel nemzeti érdekérvényesítés a lengyel-magyar baráti sorsközösség szükségszerű folytatásából nőtt ki, sőt kiegészült egy közép-európai népeket egybefogó új, patrióta érdekszövetséggel is. Létfontosságú, hogy a jövő Európáját a multikulturalizmus, illetve a sovinizmus helyett a patriotizmusra alapozzuk. Az Európai Unió alapító atyáinak szeme előtt lebegő célkitűzést, a Robert Schuman-i értelemben vett keresztényi Európát jelenleg már csak a kelet-európai népek  ezen belül is mindenekelőtt a lengyelek és magyarok  összefogása és közös küzdelme révén lehet megvalósítani.

A lengyelek és magyarok pedig történelmi harcaik során soha nem egymás ellen, hanem egymásért küzdöttek. Így került például Bem apó is Magyarországra. Ő arról jutott az eszembe, hogy éppen tegnap volt a halálának az évfordulója, amiről megemlékezett a Magyar Rádió. A magyarok annyira magukénak érzik a személyét, hogy a műsorban már nem is lengyelként, hanem lengyel származású hadvezérként említették.

A 4. § az oktatás-nevelés jelentőségét hangsúlyozza. Tényszerűen kijelenthető, hogy Lengyelország és Magyarország hosszú évszázadokon keresztül közösen voltak a keresztény Európa védelmező bástyái a külső és belső veszélyek ellenében, és jelenleg is azok. Mindezt pedig tudatosítani szükséges a jövő nemzedékekben is, amire alkalmassá kell tennünk az oktatási rendszerünket. Ennek érdekében sürgetően szükségesnek tartom egy könyvecske kiadását, amely olvasmányos formában, szemelvényekkel kiegészítve dolgozná fel a lengyel-magyar sorsközösség történelmét és hagyományait, amit aztán az iskolákban is fel lehetne használni.

A 4. § kérdéskörét én az oktatáson túl kiegészíteném a múlt kutatásával is. Nagyon fontosnak tartom, hogy a történelemtudomány   számos új eredmény és felismerés tükrében  lengyel és magyar szemszögből újraértékelhesse Európa történelmét, benne a lengyelség és a magyarság őstörténetét, illetve a két nemzetnek a középkori Európában betöltött szerepét. A történészeink például egyelőre nem tudnak magyarázatot adni az újonnan felmerült kérdésre: miként lehetséges az, hogy a magyarokhoz genetikailag legközelebb álló két népcsoport a lengyel, illetve a horvát.

Előremutató lenne, ha a történelemkutatás területén szoros együttműködés jönne létre olyan lengyel és magyar történészi intézmények között, amelyek a korábbi történelemfelfogásra nem dogmaként, hanem az új tudományos eredményektől függő változóként tekintenek, meghaladva például a finnugor elmélet megkérdőjelezhetetlenségét. Nagyon izgalmas témakör lehet a szláv népek és nyelvek kialakulását a magyarok és lengyelek őstörténetével összefüggésben vizsgálni. Mindennek az elindításához kérem a magyar kormány segítségét és támogatását.

Végezetül lehetnee jobban megünnepelni a lengyel függetlenség visszaszerzését ahhoz képest, hogy Magyarország a lengyel kultúrát, a lengyel történelmet, a lengyel hagyományokat helyezné egy éven át az érdeklődésének a középpontjába? Erre pedig a legalkalmasabb apropót a visztulai csata és csoda 100. évfordulója szolgáltatná. Csodálatos dolog lenne, ha a Magyar Országgyűlés a 2020-as esztendőt lengyel évvé nyilvánítaná Magyarországon!

Dziękuję za uwagę. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

(9.30)