Készült: 2024.03.28.21:07:04 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

49. ülésnap (2018.12.11.), 168. felszólalás
Felszólaló Bodó Sándor (Fidesz)
Beosztás Pénzügyminisztérium államtitkára
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:27


Felszólalások:  Előző  168  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BODÓ SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt napokban a napirend tárgyát képező munkajogi törvénnyel összefüggésben az Országházban is és azon kívül is elhangzott nagyszámú felszólalás egyértelműen azt bizonyítja, hogy a javaslatban szereplő módosítások kiemelkedően fontosak valamennyi képviselőtársam számára, pártállástól függetlenül is. A munka világának szabályai valóban igen eltérőek, igen színesek, s ezek közvetlenül érintik az állampolgárok széles körét, és közvetve pedig mindenkire hatással vannak. A hozzászólások jórészt kritikát tartalmaztak, amelyek alapvetően a törvénytervezet félreértéséből eredhetnek.

A felszólalásokból az is kitűnik, hogy a jogszabálytervezet egyik része, a munkaerő-kölcsönzés szabályozása kevésbé vonta magára a figyelmet, pedig a javaslat erre nézve igen fontos, és a munkavállalók érdekeit támogató garanciális szabályokat vezet be egyébként. Számomra a képviselőtársak erre vonatkozó hallgatása beleegyezést jelenthet, amelyet a munkavállalók nevében csak üdvözölni lehet.

A munkaerő-kölcsönzés az általános munkaviszonyokhoz képest egy atipikus foglalkoztatási forma. Korunk termelési trendjei mellett egyre nagyobb igény van rá a munkaerőpiacon, ezt látjuk, mivel a munkáltatók számára hirtelen felmerülő feladatok ellátásához lehetővé teszi a gyors munkavállalói létszámbővítést. Fel kell hívnunk a figyelmet azonban arra is, hogy a kölcsönzők esetenként visszaélhetnek a munkavállalók helyzetével. Számos esetben előfordult ugyanis, hogy a kölcsönbe adó cég beszedte a szolgáltatásért a díjat, a vele szerződött munkavállalók mégsem jutottak hozzá a megfelelő munkabérhez. Ezt a helyzetet nem fogadhatjuk tehát el, és a kialakult gyakorlatot vissza is kell szorítani, ehhez a hatályos jogi szabályozás módosítása szükséges.

A javaslat ezért a munkaerő-kölcsönzők működésének a jogszerűségét célozza tehát javítani. A munkavállalók bérének garantálása érdekében arra ad felhatalmazást a kormánynak, hogy rendeletben írja elő a munkaerő-kölcsönzésért fizetendő legalacsonyabb összeget. Mindezek mellett, tisztelt Országgyűlés, a kormány tehát támogatja a munkaerő-kölcsönzés szabályaira vonatkozó törvénymódosítást, amely úgy a dolgozók, mint az állam érdekeit is egyértelműen szolgálja.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslattal összefüggő viták középpontjában egyértelműen a munkaidőre vonatkozó szabályok állnak. Egyetértünk abban, hogy a munkaidő az egyik legfontosabb a munkakörülmények közül. Mindenki, aki nem a saját vállalkozásában, saját gazdaságában dolgozik, az életének napjaiból ad át meghatározott számú órát az őt foglalkoztató vállalkozásnak, hivatalnak, szervezetnek. Minden munkavállalónak fontos tehát, hogy mennyi időt tölt a munkahelyén. A munkaidő megszervezésére ezért törvényt alkot minden ország, és a nemzetközi szervezetek is szabályozzák ezt a kérdést. Ezek a szabályok nem a munkáltatók érdekében, hanem pontosan a munkavállalók védelmében kerülnek rögzítésre szerte a világon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt napokban a rabszolgaságra emlékeztető jelzőkkel illették a javaslatot, amit önöktől hallottunk, de saját felszólalásaik mellett nem akarták meghallgatni a kérdésekre elhangzott válaszokat. Engedjék meg, hogy a törvénytervezet kapcsán ismételten reagáljak néhány konkrét felvetésre!

Az önök előtt fekvő törvényjavaslat felemeli az elrendelhető túlórák számát és a kollektív szerződéssel kialakítható munkaidőkeret hosszát; még egyszer aláhúznám: kollektív szerződéssel kialakítható munkaidőkeret hosszát.

(13.20)

A javaslat két lehetőségről rendelkezik a törvénykönyv szabályai szerint; bárhogy is forgatják a törvénytervezet szövegét, ez semmilyen kötelezettséget nem ír elő. A munka törvénykönyvének a rendes munkaidőre vonatkozó alapvető szabályai nem változnak meg, főszabály szerint a munkaidőt heti 40 órában, hétfőtől péntekig öt napra kell beosztani. A javaslat egyik eleme a rendkívüli munkaidő hossza. Ennek kapcsán megállapíthattuk, hogy a rendes munkaidőn túl a munkáltatónak eddig is lehetősége volt rendkívüli munkaidőt elrendelni, de azt csak bizonyos feltételek megléte esetén teheti meg, például a heti beosztás szerinti munkaidő nem haladhatja meg a 48 órát. Ez eddig is így volt, és ezután sem fog megváltozni.

Mi változik tehát? Jogos a kérdés. A lehetőség arra, hogy a munkavállaló számára több alkalommal rendeljenek el túlmunkát, ezt azonban nem korlátlanul, hanem a meglévő heti maximum betartásával lehet megtenni. Meghallgatva a viták során elhangzott javaslatokat, az előterjesztő az eredeti tervezetet a munkavállalókat védő garanciákkal egészítette ki.

A módosító javaslat, amely beadásra került, azt tartalmazza, hogy a törvényben már eddig szabályozott túlmunka felett a munkáltató csak a munkavállaló írásos beleegyezésével rendelhet el rendkívüli munkavégzést. Az önként vállalt túlórák eszközével a munkavállalók számára plusz kereseti forrás nyílik. Akinek több pénzre van szüksége, az biztosan szívesebben marad a saját munkahelyén, mint hogy esetleg a főállása után (Közbeszólás az MSZP soraiból.) egy második munkahelyen álljon sorba. Ha a javaslatnak az említett módosított szövegét elfogadja a tisztelt Országgyűlés, akkor egy ilyen lehetőséget ad minden munkavállaló kezébe. A módosítással kiegészített javaslat szerint a munkavállaló, ha már nincs szüksége a többletkeresetre, akkor az erre vonatkozó megállapodást felmondhatja, amiért őt hátrány nem érheti. Egy ilyen rendszerben a munkáltató, ha jogszerűen foglalkoztatja tovább a munkavállalókat, ezt nem fogja eltitkolni, nyilvántartást vezet majd róla, és pótlékokkal együtt kifizeti a túlórát.

A módosított javaslat tehát tiszta helyzetet teremt, lehetőséget ad mindkét fél kezébe. Kérem, gondolják át ezt az egész rendszert, mielőtt még szavaznak erről.

Hadd térjek most rá a munkaidőszabályok másik csoportjára, amelyek a törvénytervezet módosítását tartalmazzák! A javaslatban felvázolt hosszabb munkaidőkeret szintén csak a munkavállalók és a munkáltatók megállapodása alapján alakítható ki. Az általánostól eltérő beosztás szerinti munkaidőrendszereket a nagyobb üzemek működéséhez igazítják, ezért itt az egyéni megegyezés helyett kollektív szerződések útján kötnek megállapodást a munkáltatóval a munkavállalók. Nem igaz tehát az az állítás, hogy a hosszú termelési időszakokra alkalmazható rendszer kialakítására korlátlan eszközt ad a munkaadók kezébe ez a törvény, vagyis kollektív szerződés szükséges.

Nem igaz az sem, hogy a javaslat elfogadását követően a munkaidőkeret 36 hónapra emelkedik, hiszen az az adott munkahelyen a szakszervezettel közösen kialakításra került kollektív szerződés szerint lesz rögzítve. A törvény itt is lehetőséget biztosít a felek megállapodására, de a munkavállalók védelme érdekében határidőkkel korlátozza annak lehetséges időtartamát. A javaslat alapján a legfeljebb 36 hónapos munkaidőkeret ideje alatt sem lehet korlátlanul túlórát elrendelni.

A pihenőidőkre vonatkozó szabályokat be kell tartani, és a hatályos törvény szerinti rendkívüli munkavégzés feletti túlórák elrendeléséhez minden esetben szükség lesz a munkavállaló hozzájárulására. Ráadásul bármilyen hosszú keretet is állapít meg a kollektív szerződés, 12 havonta mindenképp át kell tekinteni a munkaidő-beosztás rendszerét, és erre a referencia-időszakra érvényesülnie kell annak a főszabálynak, hogy a heti munkaidő átlagban nem haladhatja meg a 48 órát.

Végezetül, hadd cáfoljam meg azt az állításukat is, hogy a munkavállalók a 36 hónapos rendszerben nem kapják meg a nekik járó pótlékokat. A műszakpótlékot, az éjszakai pótlékot, valamint a munkaidő-beosztáson felül elrendelt rendkívüli munkaidőre járó díjat az adott hónap végén el kell számolni. A keret teljes hossza során esetleg felhalmozódó túlmunka díjazását pedig a keret lezárásakor kell a munkáltatónak kifizetnie. Itt újra felhívom a figyelmet a 12 hónapos referencia-időszak szabályára, amit a munkáltató köteles betartani. Látható, hogy a harmadik év végén is csak az adott évre vonatkozó maximum rendelhető el, és a ki nem egyenlített túlórák elszámolásáról lesz a teljes keret végén szó.

A kormány részéről változatlanul az az álláspontunk, hogy a munkaerő-kölcsönzésre és a munkaidő-beosztásra vonatkozó szabályozás hozzájárul azon kormányzati törekvéshez, hogy a termelésben felmerülő munkaerő-szükséglet minél rugalmasabban legyen kielégíthető. A törvényjavaslat továbbá hozzájárul ahhoz is, hogy a munkavállalók saját igényeik szerint, de jogszerűen végezhessenek saját munkahelyükön több munkát, amiért a törvény szerint magasabb díjazásban is részesülnek.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem tehát a kormány által támogatott törvényjavaslat önök általi támogatását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(Gelencsér Attilát a jegyzői székben dr. Vinnai Győző váltja fel.)




Felszólalások:  Előző  168  Következő    Ülésnap adatai