Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Novák és Kiss Képviselőtársam! A külpolitikát is figyelmesen nyomon követők talán még emlékeznek arra, hogy micsoda óriási botrány robbant ki 2010 augusztusában Németországban, amikor Thilo Sarrazin, a Szociáldemokrata Párt oszlopos tagja, aki civilben egyébként bankár, a Bundesbank elnökségi tagja, megjelentette a politikai korrektség pudvás falait megrengető könyvét. „Németország felszámolja magát” című, adatokkal bőségesen alátámasztott, 464 oldalas, vaskos tanulmánya provokatív brutalitással vett górcső alá olyan, egymással szervesen összefüggő és egész addig a fejét a homokba dugó strucc öngyilkosan ostoba stratégiájával elkerült témákat, mint a bevándorlók német társadalmon belül növekvő aránya és azok integrációs problémái, úgymint átlag alatti oktatási eredmények, átlag alatti munkaerő-piaci mutatók, átlag feletti bűnözés és szintúgy átlag feletti függés a szociális ellátórendszerektől.

A könyv valóságos sokkot okozott, de igen gyorsan bestsellerré is vált. Viszont Sarrazint párttársai, a polkorrekt szemellenzőt levedleni képtelen és gondolkodni túlságosan ostoba vagy gyáva, toleranciára oly kényes, dogmáikba savanyodott balliberálisok kicsinálták. A szélsőliberálisok által örökös bűnös nemzeti státusban tartani kívánt magyar társadalom esetében is hasonló jelenségek tanúi lehetünk.

Magyarország egyik legnagyobb tabuja, miszerint a magyar nemzet demográfiai leépülése és az ezzel együtt járó elöregedés és etnikai átstrukturálódás olyan, könnyen félremagyarázható, politikailag szenzitív téma, amelyről a politikai korrektség jegyében nem szabad diskurzust folytatni. Aki pedig mégis megpróbálja a bajokra legalább csak felhívni a figyelmet, azt nálunk is hamar a partvonalon kívülre szorítják a hungarofób megmondóemberek.

A népesedési trendek alapján felvázolt valós demográfiai perspektíva olyan összetett problémahalmazzal való szembesítésre kényszeríti a gondolkodni képes és merő, felelősségteljes embereket, hogy az általuk törvényszerűen felvetett kérdések és válaszok szinte determinálják a rájuk sütendő billogot: nacionalista, magyarkodó, rasszista.

Pedig ahogy Balás Béla megyés püspök fogalmazott a Somogyi Hírlap 2014. április 19-ei számában: „Száz évvel az Ormánság kipusztulása után beköszöntött a halál Somogyba is. Éveként kapom a jelentéseket, miszerint kétszer-háromszor, néha tízszer több a temetés, mint a keresztelés. Ez nemcsak az egyház meghátrálása, hanem a vidéki népesség eltűnése is.”

Ami a népesedési folyamatokban már évtizedek óta megfigyelhető Magyarországon, az példátlan egész eddigi történelmünkben. Nemzetünk tragikus fogyását nem külső erőszak, hanem a magyar édesanyák termékenységének döbbenetesen drasztikus hanyatlása okozza.

(2.50)

A Magyarország első sorskérdéséből fakadó probléma súlyával tisztában levők mára nem a népességrobbanás, hanem a demográfiai összeomlás szerteágazó s roppant pusztító következményeitől tartanak, hiszen a népesedéspolitika összetettségénél fogva kölcsönhatásban áll az egészségpolitikával, a szociálpolitikával, a foglalkoztatáspolitikával, a lakáspolitikával és az oktatáspolitikával is, ezért mélységeiben csak ezek komplexitásában szemlélhető.

A magyar nemzetre nehezedő demográfiai katasztrófa szinte megoldhatatlannak tűnik, az azonnali cselekvés mindennél sürgetőbb. A veszély súlyát érzékelve, politikusi felelősségünktől vezérelve egyetértünk nemzetünkért aggódó íróinkkal, költőinkkel. Mert hogyan is fogalmazott Illyés, Babits vagy éppen Fekete Gyula? „Beszélni kell, kiáltozni, sírni, míg valaki a védekezést meg nem találja. Nem fajvédelem ez. Egy nagyra törő és épp testvértelenségében nagyra hivatott, értékes szellem megmentése volna ez, melyet azonban csak úgy menthetünk meg, ha legelőbb eleven testét, a népet mentjük meg. Ha egyszer a magyarság elpusztul, el fog pusztulni emléktelenül, nyomtalanul. A kutya sem ugat utánunk. A varjú sem károg utánunk.”

Osztjuk a Százak Tanácsának demográfiai helyzetünkről kiadott, 2009-es állásfoglalását is, amely szerint szoros összefüggés tapasztalható a magyar gazdaság gyenge teljesítménye, sajnos, csődhöz közeli állapota és a népesedési válság között is. „A magyar népnek le kell számolnia egy illúzióval: a népesedési csőd további mélyülésével ? amin a születések számának továbbra is mélyen a reprodukciós szint alatt maradását és az öregek arányának további emelkedését és a fogyást kell érteni ? reménye sincs a gazdasági csődből való kilábalásra és egyáltalán semmi jóra. Sőt, az élet minden területén további hanyatlással kell szembenéznie.”

Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Novák Előd tapsol.)