Készült: 2020.02.27.00:33:14 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

20. ülésnap (2014.10.20.), 261. felszólalás
Felszólaló Dr. Völner Pál (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka előterjesztő nyitóbeszéde
Videó/Felszólalás ideje 7:00


Felszólalások:  Előző  261  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. VÖLNER PÁL (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatra azért van szükség, hogy hazánk maradéktalanul megfeleljen a 2004/49/EK tanácsi irányelvnek a vasúti infrastruktúra kezelése terén, az Unió ugyanis néhány jogértelmezési vita miatt kötelezettségszegési eljárást indított hazánk ellen.

Mint önök is tudják, az Európai Unió kiemelten kezeli és támogatólag ösztönzi a vasúti közlekedést, ezt egyébként a 2014-2020-as költségvetési periódus közlekedési pályázata is tükrözi. Az integrált közlekedésfejlesztési operatív programon belül hazánk több mint 500 milliárd forintot költhet vasútfejlesztésre az évtized végéig. A határokon átívelő, zökkenőmentes vasúti közlekedés biztonsága és biztosítása valóban létkérdés olyan országok esetében, amelyek között fizikai valójában megszűntek a határok, és olyan szoros gazdasági kapcsolat alakult ki, mint az uniós országok esetében.

Az Európai Tanács szinte pontosan egy évvel ezelőtt, 2013. október 11-én fogadta el az új vasútbiztonsági szabályokra vonatkozó, általános megközelítését. A negyedik vasúti csomag néven ismert, felülvizsgált irányelv, amely a 2004-es vasútbiztonsági irányelv átdolgozása, központosított biztonsági tanúsítási rendszert irányoz elő az uniós vasúttársaságok számára. A Tanács ezzel szemben egy olyan kettős tanúsítási rendszert javasolt, amelynek keretében egységes biztonsági tanúsítványt állítanának ki. Az egységes európai vasúti térség létrehozásáról szóló uniós szabályozás 2015. június 16-ig adott időt arra, hogy a tagállamok átültessék saját jogszabályi környezetükbe, ezért is van szükség a vasutat szabályozó hazai jogszabályok frissítésére is.

A megmaradó elemek mellett olyan újdonságok kerülnek be, mint például a pályahálózat-működtetői alapvető funkció függetlensége, pályahálózat-mű­köd­tető pénzügyi egyensúlya, a határforgalmi egyezmények bizottsági ellenőrzése és a pályahálózat-működtetői szerződés öt évre történő megkötése. Szem előtt kell tartani, hogy az uniós alapelvektől eltérni nem lehet, de bizonyos koncepcionális elemeket lehet módosítani.

A későbbiekben további feladatot jelent majd a vasúti csomag megalkotása körüli feladat. Ennek főbb elemei az átjárhatósági irányelv és a vasútbiztonsági irányelv módosítása, az Európai Vasúti Ügynökség szerepvállalása, a személyszállítási liberalizáció, valamint a pályahálózat-működtető és vállalkozó vasúti társaságok szervezeti szétválasztása.

Az uniós jogalkotók és a tagállamok között a csomaggal kapcsolatban már születtek kompromisszumok, de a munka oroszlánrésze még hátravan. Mint látható, zajlik egy jogharmonizációs folyamat a tagállamok eltérő, vasutat szabályozó jogrendszerei között, amelynek egy része a fenti irányelv is, amely a vasútbiztonsági hatóság helyét és feladatait taglalja. Az irányelv szerint a tagállamok eddig a nemzeti műszaki és üzemeltetési megközelítések alapján dolgozták ki saját biztonsági szabályaikat és szabványaikat, elsősorban a nemzeti iránymutatásaik szerint. Ugyanakkor az elvek, módszerek és kultúrák eltérései megnehezítették a műszaki jellegű akadályok megszüntetését, a nemzetközi szállítási szolgáltatások létrehozását.

A félreértések eloszlatására három területen van szükség. Az első vitás pont a vasútbiztonsági felügyelet függetlenségére vonatkozik. Az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése előírja a tagállamoknak, hogy egy, a vasúti közlekedést felügyelő biztonsági hatóságot kell létrehozniuk, amelynek mind jogilag és a döntéshozatal szempontjából is függetlennek kell lennie a vasúttársaságoktól, az infrastruktúra működtetőitől és a beszerzőegységektől. Magyarországon a beszerzőegység jogintézménye ismeretlen, de a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium korábbi érvelése szerint a vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény módosított, 2012. augusztus 7. napjától hatályos 4. § (4) bekezdése az úgynevezett beszerzőegységeket is lefedi, tekintettel arra, hogy az irányelv 16. cikk (1) bekezdésében foglaltaknál bővebb kört határoz meg.

Ezt az érvelést azonban a Bizottság nem fogadta el, ezért van szükség konkrétabban is jogszabályi szinten kimondani, hogy a nemzeti vasútbiztonsági hatóság a beszerzőegységektől is független. A rendelkezést Magyarországon abban az esetben kellene alkalmazni, ha Magyarországon létrejönne az állami tulajdonú MÁV szétválasztása nemzeti pályahálózat-működtetőre, s létrejönne egy holdingstruktúra, amelynek része egy központi szolgáltató szervezet. Ez a szabály azt is kizárná, hogy a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság elláthassa a MÁV beszerzéseit.

A második korrekció tárgya a bizottsági irányelv azon előírása, amely szerint a biztonsági hatóság feladatainak ellátása során bármikor kérheti az infrastruktúra működtetői, vasúttársaságok vagy más minősített testületek technikai segítségnyújtását. A Bizottság szerint a vasúti törvény 81. § (1) bekezdése erről nem rendelkezik kellő pontossággal, mert csak a hatóság ellenőrzési jogköréhez csatoltan írja elő a segítségnyújtási kötelezettséget, holott az irányelv a „bármikor” szót használja. Ezért a javaslat a fenti észrevételeknek megfelelően egészíti ki a vasúti törvényt.

A Bizottság hivatalos felszólításában vizsgált harmadik probléma az irányelv balesetek és váratlan események kivizsgálását szolgáló bejelentési kötelezettségeire vonatkozó előírásának való megfelelést érinti.

(19.20)

A Bizottság álláspontja szerint nem kötelezi a biztonsági hatóságot egy ilyen bejelentés megtételére a törvény, ezáltal a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a magyar biztonsági hatóságra nem vonatkozik a feladatvégzése vagy felügyeleti tevékenysége során tudomására jutott baleseti információ vizsgálótestületnek történő bejelentésére vonatkozó kötelezettség. A javaslat ezért a Bizottság kérésének megfelelően kiegészíti a törvényt.

Szeretnék emlékeztetni, hogy ebben az esetben nemcsak hazánk, hanem Észtország és Görögország felé is történt az Unió részéről hasonló felszólítás. Véleményem szerint ezzel a törvényjavaslattal egy jogértelmezési félreértést tisztázunk, amely egyébként nekünk is érdekünk, mert számunkra is gazdasági előnyt jelent, ha a külföldi vasútforgalom nem ütközik eltérő szabályozásból fakadó problémákba.

A fentiekre tekintettel kérem a tisztelt Házat, hogy támogassa a javaslatomat. Köszönöm a figyelmet.




Felszólalások:  Előző  261  Következő    Ülésnap adatai