Készült: 2024.03.29.05:58:10 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

251. ülésnap (2013.02.11.), 314. felszólalás
Felszólaló Szatmáry Kristóf (Fidesz)
Beosztás Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Előadói válasz
Videó/Felszólalás ideje 7:16


Felszólalások:  Előző  314  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Talán nem lesz módom az összes felvetődött kérdésre válaszolni, csak nagy vonalakban szeretném itt, főleg ellenzéki képviselőtársaim néhány felvetését megválaszolni.

Próbáltam az expozéban is a tárgynál maradni, ha lehet így fogalmazni, bár most hátranézek szocialista képviselőtársaimra (A jegyzői székben helyet foglaló Göndör Istvánra nézve:), igen, önnek tudok válaszolni, hogy próbáltam a tárgynál maradni, és valóban a jelentés törzsét adó időszakra, 2009-2010-re szorítkozni, még akkor is, ha az anyagban egyébként utalásszerűen, de nem tendenciózusan vannak természetesen adatok az ezt követő időszakról is.

Ennek ellenére itt a vita nagy része a 2010 utáni időszak eredményeiről szól, és e tekintetben, mivel én ezeket nem érintettem, itt annyit engedjenek meg, hogy azért azt leszögezve, hogy természetesen - ahogy itt képviselőtársam említette - akár kamarai emberként is, a vállalkozók között járva, valóban azt megállapíthatjuk, hogy nehéz helyzet van továbbra is a hazai kis- és középvállalkozások jelentős részénél, de senkitől nem hallottam, egy kis általánosítással, a vállalkozói rétegből arra vonatkozó kritikákat, hogy a mostani kormányzat irányaiban, tendenciáiban ne olyan döntéseket hozott volna folyamatosan, amivel a hazai kis- és középvállalkozói réteget megpróbálja életben tartani, megpróbál számára felemelkedési, kitörési lehetőséget biztosítani.

Azok a viták, amelyek a nagy nemzetközi szervezetekkel vagy a nagy nemzetközi cégekkel az elmúlt időszakban megvívattak, azok is mind-mind azt támasztják alá, hogy ez az egyetlen út, amin az elmúlt két-három évben mentünk, nagyon nehéz út, nagyon sok minden van még előttünk, de az egyetlen út afelé, hogy a hazai vállalkozói réteget próbáljuk megerősíteni.

A múltról annyit engedjenek meg, képviselőtársaim, hogy azért e késői órán engedtessék meg egy kicsit talán markánsabban fogalmaznom a 2002-2004 utáni időszakra vonatkozóan. Azért, ha nincs is így leírva az anyagban, mert nem erről szól az anyag, de óriási hibákat vétettünk a gazdaságpolitikában. A kereskedelmünket hagytuk külföldi kézre kerülni, iparvállalatainkat hagytuk eladni, egy-két sikeres kis- és középvállalkozást leszámítva, lényegében statisztaszerepre kényszerítette a magyar állam 2002 után a hazai vállalkozói réteget. Ebből kellett valahogy feljönni, ebből kellett valahogy kijönni, és az államnak a kkv-hoz való hozzáállását itt már Kupcsok képviselőtársam említette. Egyetlenegy jó példa arra, hogy hogyan is állt hozzá egyébként az állam, mondjuk, a legnagyobb szervén, a NAV-on vagy az akkori adóhatóságon keresztül a vállalkozókhoz. Erre mi sem jobb példa, hogy olyan ellenőrzési rendszert épített ki, amiben az akkori állami intézményeket alulfinanszírozta, a költségvetésükbe lényegében a bírságolási tételeket beépítette, anélkül nem lett volna meg a költségvetés, a revizorokat premizálta azért, hogy a vállalkozókat büntessék, és egy olyan rendszert épített ki, amiben valóban a hazai magyar kis- és középvállalkozó úgy érezte, hogy az állam fejőstehene, és semmi másra nem jó, mint hogy az állam potenciális bűnözőként kezelve, megpróbálja valahogy a felszín alatt tartva, az összes bőrt lehúzni róla. Ez volt a helyzet 2010-ig szemléletében, tendenciájában; a hazai kis- és középvállalkozói réteg tönkremenetelének folyamatát csak betetőzte lényegében a 2008-as válság.

Valóban nagyon sok apró lépéssel, de azt gondolom, hogy korszakalkotó lépésekkel próbálunk előrelépni, próbáljuk megerősíteni a vállalkozókat. Most megint csak egy példa, mert nem akarnám itt az egész vitát felidézni, de méltatlannak és az ismeretek elég nagy hiányának tudhatom be azt, hogy itt szocialista képviselőtársaim említették, hogy a munkahelyvédelmi akcióterv keretében - most csak egy példát mondok - a kisvállalkozók, kisadózók rendszerének átalányadózását bevezettük Magyarországon. Éveken keresztül azt hallottuk az előző kormányoktól, hogy ilyet nem lehet csinálni, ilyenre nincs példa Európában. Azt, hogy bevezetünk egy olyan rendszert, hogy a vállalkozók egy jelentős részének radikálisan lecsökkentjük a terheit, mind az anyagi, mind az adminisztrációs terheit, több tízezer vállalkozást érint ma már ez az adózási forma. De beszélhetnénk itt a fordított áfafizetés lehetőségének megteremtéséről is, pont a körbetartozások miatt. Göndör képviselőtársam még biztosan emlékszik azokra a vitákra a gazdasági bizottság 2010 előtti ülésén, amikor az akkori kormánypárt azt mondta, hogy ilyet nem lehet csinálni.

(23.10)

Hivatkoztak mindenre, és igen, lehet csinálni, megfontoltan, odafigyeléssel. Valóban, a hazai kkv-k helyzetének megfordítására nincs egy nagy eszköz, nincs egy nagy kard, amivel át lehetne vágni a gordiuszi csomót, apró pici lépésekkel próbáljuk erősíteni a szektort. Bízom benne, hogy ennek valóban már a '11-12. évi jelentésben megjelennek a statisztikában is az eredményei.

Köszönöm szépen a vitát. Azt gondolom, hogy akármennyire is vannak köztünk nézeteltérések, abban talán konszenzus van, és ez biztató saját magunk, de főleg a kis- és középvállalkozások számára, hogy mindannyian azt látjuk és azt mondjuk, hogy a hazai kis- és középvállalkozások megerősítése nélkül nincs tartós gazdasági növekedés. Mi, azt gondolom, hogy ezért fogunk dolgozni az elkövetkező időszakban. Köszönjük szépen a tanácsokat, úgy gondolom, hogy a cél közös, tehát a jövőben bízhatunk abban, hogy valóban komoly eredményeket tudunk elérni.

Köszönöm szépen.




Felszólalások:  Előző  314  Következő    Ülésnap adatai