Készült: 2024.03.29.16:41:41 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

160. ülésnap (2016.06.07.),  232-239. felszólalás
Felszólalás oka Bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája
Felszólalás ideje 17:55


Felszólalások:   220-231   232-239   240-249      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a határozathozatalokra a hétfői ülésnapon kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája. A kormány-előterjesztés T/10528. számon és az ahhoz érkezett bizottsági nem önálló irományok a parlamenti informatikai hálózaton elérhetők.

A vitában elsőként a Törvényalkotási bizottság álláspontjának, valamint a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, 15 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Vas Imre képviselő úrnak, a bizottság előadójának. 8 perce van. Parancsoljon!

DR. VAS IMRE, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tájékoztatom az Országgyűlést, hogy a Törvényalkotási bizottság 2016. június 2-án megtárgyalta a polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény módosításáról szóló T/10528. számú törvényjavaslatot, és ahhoz a bizottság 24 igen, 7 nem és 4 tartózkodás mellett összegző módosító javaslatot és összegző jelentést nyújtott be. Az összegző módosító javaslat tartalmazza egyrészről az Igazságügyi bizottság indítványát, továbbá a Törvényalkotási bizottság saját javaslatait, mely két ponton felülírja az Igazságügyi bizottság előterjesztését.

A vita során a legnagyobb hangot vagy legnagyobb vitát a szülőtartásra vonatkozó szabályok váltották ki. A módosító javaslat egyértelművé teszi, hogy azokban az esetekben nincs helye megtérítési igény érvényesítésének, ha a tartásra rászorult szülő szükségleteinek ellátása az érintett személynek, intézménynek egyébként is jogszabályon vagy szerződésen alapuló kötelezettsége. Így például nyilvánvalóan nem kötelezhető az ellátás megtérítésére, ha tartási vagy életjáradéki szerződés alapján nyújtja azt.

Úgy gondolom, hogy az ellenzék teljesen rossz nyomon jár akkor, amikor arról beszél, hogy az állam magáról kíván lerázni terheket, és a szociális és nyugellátásokat akarja állampolgárokra hárítani. Jelen esetben valójában arról van szó, hogy egy korábban is létező szabályt, amit az Alaptörvény is rögzít, tartalommal kíván megtölteni a jogalkotó, ezáltal kikényszeríthetővé tenni, hogy akinek körülményei megengedik, gondoskodjon szüleiről.

Tekintettel arra, hogy a javaslat benyújtását négypárti egyeztetés előzte meg, és számos ellenzéki javaslat befogadásra került, kérem, a törvényjavaslatot támogassák. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm. Kisebbségi vélemény következik, maximum 7 percben. Bárándy Gergely képviselő úr!

DR. BÁRÁNDY GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy Vas Imre képviselőtársam is elmondta a többségi vélemény ismertetésekor, valójában sok mindenről szólt a törvényjavaslat, sok mindenféle rendelkezés szerepel benne, és a módosító javaslatok is tágabb körben jelentek meg, mint amilyen körben maga a vita folyt.

A vita, amely egyébként a TAB-on egy komoly vitának minősült, valóban a szülőtartás körül bontakozott ki, és az általános vitához képest talán még újabb érvek is előjöttek a bizottsági vita során.

A szembenálló vélemények nagyjából megegyeztek tartalmi szempontból azzal, amit már a plenáris ülésen is elmondtak az egyes frakciók képviselői. A kisebbségi álláspontot képviselő bizottsági tagok azon véleményüknek adtak hangot, hogy nem szerencsés, sőt igencsak szerencsétlen dolog az, amikor az állam a szociális szférából egyre kijjebb kíván vonulni.

Vas Imre képviselőtársam az imént úgy fogalmazott, hogy tartalommal tölti ki ez a jogszabály az Alaptörvény hasonló rendelkezését. Én egy picit fordítva fogalmaznék. Mi annak idején, amikor az Alaptörvény elfogadásáról egyáltalán még vita zajlott ‑ ez nem történt meg ‑, akkor jeleztük már az alkotmány-előkészítő eseti bizottságban is, hogy nem tartjuk elfogadhatónak azt, hogy főleg a szociális területen bizonyos témákban bizonyos alapjogok államcéllá válnak. Ilyen például az időskori ellátáshoz való jog, ami szintén alapjogból államcéllá devalválódott.

Éppen ezért én nem így fogalmaznék, ahogy Vas Imre képviselőtársam tette, hogy tartalommal töltik ki a rendelkezést, hanem úgy fogalmaznék, hogy azok a fenntartásaink, amelyeket akkor megfogalmaztunk az Alaptörvény kapcsán, és a fideszes képviselők akkor azt mondták rá, hogy ó, ezek csak deklaratív szabályok, ezeknek nincs normatív ereje, hát most látjuk, hogy mennyire van. Látjuk, hogy pontosan erre alapozva hozták meg azokat a rendelkezéseket a szülőtartással kapcsolatban, amelyek bizony már érdemi többletterhet jelentenek a leszármazók részére, és érdemi könnyebbséget jelentenek az állam számára.

Nem az a probléma, és hangsúlyozták ezt a kisebbségi véleményt megfogalmazó képviselők is, hogy vitatná bárki azt, hogy a leszármazónak lenne olyan erkölcsi kötelezettsége, kötelessége, hogy azokról a szülőkről, nagyszülőkről, akik őket felnevelték, akik nekik életet adtak, azokról gondoskodjanak. Ezt a gondoskodási kötelezettséget, ezt az erkölcsi kötelezettséget senki nem vitatja, én sem teszem most. Mindössze azt kifogásoltuk, hogy ennek az erkölcsi szabálynak az eszközként való használásával próbálják meg indokolni azt, hogy az állam gyakorlatilag miért vonul egyre kijjebb a szociális szférából, a szociális területről.

Senki nem vitatta azt, hogy bizonyos alapjai a kötelezettségnek már léteztek korábbi jogszabályokban is, hanem azt kifogásoltuk és kifogásolom most én is, hogy ehhez képest olyan helyzetet teremt most ez a jogszabály, ami többletterhet ró a leszármazókra, és könnyebb helyzetbe hozza az államot. Márpedig mi úgy gondoljuk, hogy egy szociális jogállam akkor működhet, hogyha az állam az ellátásoknak bizonyos szintjét alapjogi szinten biztosítja az állampolgárainak. Ilyen például a minimális időskori ellátáshoz való jog. Ezt a jogot akkor is biztosítja az állam, amikor vannak egyébként tartásra kötelezhető leszármazók is.

Hadd emlékeztessek egyébként arra is, hogy túlnyomó többségében ezek az emberek végigdolgozták az életüket, járulékokat és adót fizettek az államnak, éppen ezért az államnak kutya kötelessége ezekről az emberekről gondoskodni. De ha csak szociális jogállamot nézünk, és egy minimális szociális védőhálót, akkor is el tudunk oda jutni, hogy az államnak egy minimális gondoskodási szintet akkor is biztosítania kell, hogyha egyébként ez az illető életében nem fizetett egy fillér járulékot és egy fillér adót sem abban az államban. De még egyszer mondom, nem erről van szó. Arról van szó, hogy olyan emberek vonatkozásában is érvényesíteni kívánják ezt, akik adókat és járulékokat fizettek életük során, munkájuk során hosszú évtizedeken keresztül. Ezeket a kötelezettségeket kívánják most önök áthárítani a leszármazókra, lényegesen jobban, lényegesen nagyobb körben, mint korábban ez történt.

Mi ezt elfogadhatatlannak tartjuk a továbbiakban is, és a bizottság kisebbségi véleményt megfogalmazó képviselői körülbelül ebben a körben adtak hangot nemtetszésüknek, és ezért szavaztak nemmel az összegző módosító javaslatra, és hozzáteszem, hogy ezért fogunk legfőképpen és elsősorban nemmel szavazni a teljes törvénycsomagra is. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem az előterjesztőt, államtitkár urat, kíván-e most reagálni. (Dr. Völner Pál: Majd a végén.) Mondja, hogy majd a végén. (Dr. Bárándy Gergely: Hát, pedig beszállhatnál a vitába!) Reménykedjünk, hogy ez itt nagyon gyorsan bekövetkezik.

Most akkor a helyzet a következő. Tájékoztatom önöket, hogy a kijelölt Igazságügyi bizottság nem állított előadót, és képviselői felszólalások következnek. A remény hal meg utoljára ‑ Schiffer András képviselő úr meg szót kért, így aztán a kettőt összehozzuk. Parancsoljon!

(20.10)

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Vas Imre képviselőtársamnak azt szeretném elmondani, hogy igen, továbbra is fenntartjuk, hogy az egész szülőtartás intézményének átvezetése a polgári törvénykönyvön azt készíti elő, hogy az idősgondozásból is, mint általában a jóléti szférából, az állam kivonuljon. Ez annak a neoliberális, neokonzervatív politikának a célja, amit egyébként az Orbán-kormány 2010 óta rendületlenül képvisel. Hiszen mi más lenne egyébként a cél, amikor az alkotmányozási folyamatban önök a szociális jogokat… (Dr. Vas Imre dr. Völner Pálhoz beszél.) ‑ megvárom, Vas képviselőtársam, vagy esetleg nyomjon gombot, az is egy megoldás ‑, a szociális jogokat úgy, ahogy van, kiseprűzték, a szociális jogállamot felszámolták. A szülőtartás intézményének a polgári jogba történő átültetése pedig egész egyszerűen azt jelenti, hogy önök lovak közé dobják a gyeplőt, és az egyszerű emberek számára írják elő kötelezettségként azt, amit egyébként jóléti államokban az állam szokott biztosítani.

Ezen a téren, ha már valami teendője lenne az igazságügyi tárcának, leginkább az, erre az ötpárti egyeztetésen meg is fogalmaztam javaslatot, hogy nyilvánítsa semmisnek azokat az ingyenes juttatásokat, illetve öröklési megállapodásokat, amelyeket különböző idősgondozó szociális intézményekkel, azoknak a fenntartóival kötnek idős emberek. Az elmúlt 10-20 évben rengeteg olyan gyalázatos esetet lehetett látni, ahol ezek az intézmények úgy semmiztek ki rászoruló embereket, hogy ők minden vagyonukat ezekre az intézményekre íratták rá. Szerintem ezt nem lehet megengedni, és ahol lenne szabályozási felelőssége az államnak, az pontosan az, hogy ha egyszer kötnek egy gondozási szerződést, tehát itt nem valami ingyenes juttatásról van szó, hanem pénzért vállalja egy fenntartó intézmény egy idős ember gondozását, akkor utána a polgári törvénykönyv zárja ki, hogy a megfizetett díjazás mellett érvényesen lehessen ugyanezen személyek között egy ajándékozási, illetve öröklési megállapodást kötni.

Viszont van még egy neuralgikus pontja ennek a törvényjavaslatnak, amiért az LMP nemet fog mondani a zárószavazásnál, éspedig az önálló zálogjog visszavezetése a magyar polgári jogba. Annak idején a Vékás professzor úr által az asztalra letett Ptk.-tervezet nem véletlenül szakított az önálló zálogjog intézményével. Az önálló zálogjog, mint egy ilyen elkülönült zálogjogi intézmény, pontosan alkalmas arra, hogy újraélesszen olyan ingatlanbuborékokat, amelyek egyébként a 2008-as pénzügyi válság keletkezését is előidézték. A vitákban elmondtam, hogy például Szlovéniában egyenesen a pénzügyi rendszer összeomlásával fenyegetett ugyanez a jogintézmény.

Erre nem válasz önmagában az, hogy de itt most a kodifikáció során próbálták a fogyasztókat is védeni. Nem pusztán fogyasztóvédelmi aggályok vannak az önálló zálogjog intézményével kapcsolatban, hanem a legfőbb probléma az, hogy ha a pénzpiacokra, az üzleti forgalomba bekerülnek fiktív jószágok, tehát virtuális jogtárgyak, amelyekkel kapcsolatban lehet üzleti megállapodásokat kötni, ami mögött nincs megfogható teljesítmény, jog, valami vagyoni értékű dolog, akkor az nagyon könnyen segítheti a spekulatív gazdaság elburjánzását.

Tehát miközben a székfoglalójában a miniszterelnök 2010-ben épp a spekulatív gazdaság ellen is üzent hadat ‑ meg persze a nihilizmus és a cinizmus ellen is; tudjuk, mekkora eredménnyel ‑, ehhez képest az önálló zálogjog tipikusan egy olyan jogintézmény, amely segíti a spekulatív gazdaság virágzását. Olyan bizonytalanságot visz be a rendszerbe, ami nagyon könnyen alááshatja a pénzügyi stabilitást Magyarországon. Tehát az önálló zálogjoggal az egyik aggály egy fogyasztóvédelmi aggály, amit jól-rosszul kezelni próbál a tervezet, a másik aggályunk viszont az, hogy valójában egy duplikátumot hoz létre, ugyanarra az ingatlanra tulajdonképpen többféle értékesíthető vagyoni értékű jog is létrejöhet, és innentől kezdve ott van a rendszerben a lehetősége annak, hogy újra-újra megnőjenek olyan pénzügyi buborékok, olyan ingatlanbuborékok, amelyek egyébként például az Egyesült Államokban elindították a pénzügyi válságot, vagy például Szlovéniában, tőlünk nem messze lévő szomszédos országban majdnem pénzügyi katasztrófába torkolltak. Éppen ezért óva intem a törvényhozást attól, hogy ezt az intézményt visszavezesse. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Megállapítom, hogy nem. A vitát lezárom.

Völner államtitkár úr kíván reflektálni, parancsoljon!

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak szeretném Bárándy képvi­selő urat megnyugtatni, ahogy az eddigiek során is megpróbáltam a vita folyamán. Az adó és járulékok fejében az állam természetesen továbbra is nyugdíjat, egészségügyi ellátást biztosít.

Ami pedig a szociális juttatásokat illeti, ez nem kivonulást jelent az állam részéről. Elég precízen meg van fogalmazva a Ptk.-ban, és azt hiszem, ha azokra a módosításokra vagy az egyéves elévülési időre gondolunk, az mind-mind azt támasztja alá, hogy nem a kivonulást készíti elő az állam, hanem egy meglévő, természetjogon alapuló kötelezettségnek a megjelenítését, pontosítását szolgálja a Ptk.-ban, a korábbi rokontartási szabályokhoz képest precízebben.

Schiffer képviselő úr említette egyrészt, hogy neoliberális politikát folytatna a kormány, és ezért kerülne be ez a módosítás. Talán az előbb elmondottak is alátámasztják, hogy nem értünk egyet, hiszen ennek semmi köze a gazdaságpolitikához, és egyébként általában véve is vitatnám, hogy neoliberális gazdaságpolitika lenne a Fidesz-KDNP-kormány gazdaságfilozófiai hajtóereje.

Az önálló zálogjoggal kapcsolatban pedig csak megismételni tudom: gyakorlatilag olyanfajta szabályozás került bevezetésre, amely a német mintára megadja a biztosítékokat. Egyrészt nem lehet kétszeresen érvényesíteni a követelést azért, mert felhasználták ezt jelzáloglevél formájában és az önálló zálogjog keretében. Másrészt pedig a bankfelügyelet működése biztosítja azt, hogy nem alakulhatnak ki azok a fajta buborékok, amelyektől a képviselő úr is tart, és amelyek az amerikai piacon éppen a 2008-2009-es évek válságát okozták. De ezek Európában nem is jellemzőek. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)




Felszólalások:   220-231   232-239   240-249      Ülésnap adatai