Készült: 2024.03.28.11:37:32 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

159. ülésnap (2016.06.06.),  31-37. felszólalás
Felszólalás oka Interpelláció megtárgyalása
Felszólalás ideje 9:40


Felszólalások:   25-31   31-37   37-45      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: A képviselő úr nem fogadta el a választ. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e az államtitkár úr válaszát. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

A Ház a választ 117 igen szavazattal, 43 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Apáti István, a Jobbik képviselője, interpellációt nyújtott be az igazságügyi miniszterhez: „Ön szerint is totális kudarc az elszámoltatás?” címmel. Képviselő úré a szó.

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A Fidesz legfontosabb 2010-es választási ígérete az elszámoltatás volt, azonban azt látjuk, hogy ebben a választási ígéretükben is nagyon komoly kudarcot vallottak. Ugyanis a 2002 és 2010 között balliberális kormányok vezető beosztású politikusainak, kormánytagjainak elszámoltatásához, felelősségre vonásához szükséges eljárások vagy meg sem kezdődtek, vagy nagyon gyorsan megszűntek, nagyon gyorsan megszüntették ezeket az eljárásokat. Felmerül többek között az a kérdés is, hogy a nyomozó hatóság, az ügyészség a felelős, vagy netán a bíróságokban, a bírósági szervezetrendszerben kell keresni a hiba okát.

Egyik kirívó példa a Gyurcsány Ferenc-féle suko­rói telekcsere ügye, amelyben még a vádemelésig sem sikerült egyébként eljutni. Nevetséges indokkal magyarázta mindezt az ügyészség. De talán ettől is csúnyább vagy durvább példa a Hagyó-ügy, hiszen gyakorlatilag Hagyó Miklós most is szabadlábon van, élvezi a szabad élet és a megszerzett javak minden előnyét.

Ennél az ügynél érdemes kicsit lehorgonyozni, ugyanis aktuálpolitikai hibák, tévedések, rossz döntések, rossz törvényhozás is vezetett ahhoz, hogy mindez úgy történt, a helyzet úgy áll, ahogy most jelenleg mindenki tud róla. 2012-ben változtatták meg a bírósági szervezetrendszerre, a bíróságokra és a bírósági eljárásokra vonatkozó szabályokat. Ezek a szabályok ekkor léptek hatályba. Ez a csomag többek között azt is tartalmazta, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnökének lehetősége volt az ügyáthelyezésre, az ügyáttételre. Ennek volt köszönhető az, hogy nem az általános illetékességi ok szerinti fővárosi, hanem a Kecskeméti Törvényszék kezdte első fokon vizsgálni Hagyó Miklós ügyét. Majd 2013-ban jött a feketeleves, az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette ezt a szabályozást. Kialakult a patthelyzet, és megindult a huzavona a két törvényszék között, hogy ki folytassa le az eljárást, kinél maradjon az ügy, ki az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező törvényszék. Ebből kifolyólag egy fontos szabályt elmulasztottak betartani, ugyanis ilyen ügyekben legalább háromhavonta egy tárgyalást kellene tartani, ez azonban elmaradt, így 2014 júliusában újra kezdődhetett az egész. Ez arra is biztosította a megfelelő időt, hogy Hagyó Miklós időközben még ebből is jól kerüljön ki: 12 500 euró kártérítést ítélt meg neki az emberi jogi bíróság az előzetes letartóztatásbeli fogva tartásának állítólagos embertelen körülményei miatt. Végül, úgy tűnik, első fokon egy felmentéssel felérő felfüggesztettel megúszta ő is.

De sorolhatnánk hosszan a példákat, tisztelt államtitkár úr: mi a helyzet a Budapest Airport és a Malév eladásával, mi a helyzet az offshore ügyletekkel, mi a helyzet a korábban még pofátlannak minősített vezetői végkielégítésekkel, a közbeszerzések körüli túlárazásokkal? Ezek a túlárazások talán csak nekünk tűnnek fel? Önök az elszámoltatás kapcsán vagy ellenérdekeltek, vagy tehetetlenek, rosszabb esetben csendestársak vagy tettestársak és úgy tűnik, hogy a korrupciós rendszer fennmaradásához szükséges egyéni érdekek erősebbek, mint az a közérdek, amely az elszámoltatáshoz fűződik.

Kérdezem, hogyan értékelné ezt a nullával egyenlő elszámoltatást. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Völner Pál államtitkár úré a szó. Parancsoljon!

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselő Úr! A képviselő úr interpellációjában több büntetőeljárást érintett, amelyek végkimenetelét a kormányon akarja számon kérni. Valamennyien tudjuk azonban, és ön is nagyon jól tudja, képviselő úr, hogy a hatalmi ágak szétválasztására tekintettel a kormánynak semmilyen befolyása nincs az említett ügyekre. A kormánynak nincs hatásköre arra, hogy folyamatban levő büntetőügyekben döntést hozzon, vagy az ügyekben a döntés meghozatalát bármilyen módon befolyásolja.

Mit tehet a kormány, hogy a bűnösök elnyerjék méltó büntetésüket? Szigorú büntetőpolitikát folytat, és ehhez megteremti a szükséges jogszabályi hátterét. Úgy gondolom, a kormány ezt meg is tette. 2013. július 1-jével lépett hatályba az új büntető törvénykönyv, amely egy fejezetben „Korrupciós bűncselekmények” cím alatt szabályozza a közélet tisztasága elleni és a nemzetközi közélet tisztasága elleni bűncselekményeket, amelyek közül egyesek büntetési tétele emelkedett.

(14.20)

Szigorodott a hivatali bűncselekmények megítélése is. Most csak néhányat említettem az új büntető törvénykönyv rendelkezései közül, és természetesen ezek a rendelkezések csak a büntető törvénykönyv hatálybalépését követően elkövetett bűncselekményekre alkalmazhatók.

Az, hogy a képviselő úr által előhozott bűncselekmények elkövetésekor hatályos büntető törvénykönyv mennyire volt szigorú, talán az akkori kormányon kellene számon kérni. Mindannyian tudjuk, hogy a büntetőjogban nincs visszaható hatály, tehát az újonnan hozott törvényeket nem lehet alkalmazni a korábbi esetekben.

Azt hiszem, abban mindannyian egyetérthetünk, hogy az igazságszolgáltatással szemben az egyik legfontosabb elvárás az, hogy az állampolgárok ügyeiben észszerű, lehetőleg minél rövidebb idő alatt döntés szülessen. Annak idején az ügyáthelyezés lehetőségét, ennek megteremtését pont ez a cél motiválta.

A törvénymódosítás az időlegesen egy-egy bíróságon jelentkező aránytalan munkateher megszüntetésére és ezzel az ügyek minél előbbi befejezésének elérésére bevezetett egy speciális kijelölési szabályt, amellyel az eredetileg illetékes bíróság helyett egy másik bíróság kaphatta meg az ügyeket intézésre. Ez egy kivételes körülmények között alkalmazható válságkezelő intézmény volt, de az Alkotmánybíróság döntése alapján nem volt megfelelő a megoldás. Nyilvánvaló, hogy amikor ezt a parlamentben itt elfogadtuk, nem tudtuk az Alkotmánybíróság későbbi döntését prognosztizálni, tehát az egy erős összeesküvés-elmélet, hogy bármiféle módosítás azért történt volna, hogy a büntetőeljárások megakadjanak, netán furcsa kanyarokat vegyenek.

Tény azonban, hogy továbbra is jelentős társadalmi igény mutatkozik a büntető igazságszolgáltatás hatékony működtetésére, a büntetőeljárások időszerű befejezése iránt. Biztos vagyok benne, hogy a kormány a büntetőjogi reformjainak utolsó elemével, az új büntetőeljárási törvénnyel meg is fog felelni majd ennek az igénynek, várjuk majd akkor a képviselő úr támogatását is ennek a törvénynek a vitája során.

És ha már a politikusbűnözést is emlegeti a képviselő úr, először egy kicsit mindenki a saját elveinek megfelelően is eljárhatna, hiszen a Jobbik korábban több alkalommal is politikusbűnözésnek minősítette az álláshalmozást, sőt a párt alapszabályában is tiltja azt. Janiczak Dávid, Ózd jobbikos polgármestere ennek ellenére öt helyről közel 1 millió forintos fizetést vett fel. Ugyanígy említhetnénk Kovács Béla nevét, akit a végletekig védelmezett a Jobbik, és nem volt hajlandó vele szemben fellépni.

Tehát nemcsak mindig a büntetőjog normáit kellene figyelembe venni, ha politikáról beszélünk, hanem a saját pártunk háza táján is söprögetni kellene. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Viszonválaszadásra megadom a képviselő úrnak a szót. Parancsoljon!

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Természetesen nem tudom elfogadni ezt a választ, és vegyék tudomásul már, hogy önök kormányoznak, önök a kormányzó erő, nem az ellenzék ellenzéke! Nem ezekre a válaszokra meg erre a megközelítésre voltunk kíváncsiak.

Amikor 2010-ben letették a nagyesküt, illetőleg korábban megígérték az embereknek az elszámoltatást, akkor is tisztában voltak ezekkel a szabályokkal. De akkor nem azt mondogatták, hogy a bíróság számoltatja el a nyomozó hatóságot. Persze, jogászként én is tisztában vagyok ezekkel a tényekkel, csak hatásvadász módon, politikai haszonszerzés céljából önök megtévesztették a választópolgárokat. Ezeknek a bűncselekményeknek az elévülési ideje az esetek elsöprő többségében még nem állt be.

Ezek a cselekmények nem évültek el, tehát ilyen módon azért lehetőség lenne a tények és az igazság feltárására, de vagy az összefonódások miatt, vagy egyéb egyéni vagy szűk csoportérdekek miatt önök ezt nem merik megtenni, de úgy gondolják, hogy majd 2018-ban, mint annak idején Demszky a 4-es metrót, majd most belebegtethetik az elszámoltatás ígéretét (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy hátha még mindig maradt néhány megtéveszthető választópolgár. Remélem, egyre kevesebb van. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: A képviselő úr nem fogadta el a választ. Kérdezem a tisztelt Házat, hogy elfogadja-e. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

A Ház a választ 112 igen szavazattal, 32 nem ellenében, 3 tartózkodás mellett fogadta el.

Szél Bernadett és Sallai R. Benedek, az LMP képviselői, interpellációt nyújtottak be a földművelésügyi miniszterhez: „Mikor kerül végre a magyar zöldség és gyümölcs a magyar családok asztalára?” címmel. A képviselő asszonyé a szó. Parancsoljon!




Felszólalások:   25-31   31-37   37-45      Ülésnap adatai