Készült: 2019.10.14.04:18:18 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 18 2016.04.13. 7:21  17-50

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény módosításáról szóló T/9894. számú törvényjavaslat a népszavazási kérdés benyújtásának szabályait módosítja. A hatályos szabályozás szerint egy adott kérdés benyújtását követően nem nyújtható be azonos tárgyú kérdés a népszavazási törvényben meghatározott időpontig és esetekben. Ez az úgynevezett benyújtási moratórium.

2016. február 23-án két párhuzamos népszavazási kezdeményezés is benyújtásra került, amelyekkel kapcsolatban több jogorvoslati eljárás is indult.

Azért, hogy a benyújtással kapcsolatos események ne ismétlődjenek meg, a kormány kérte a Nemzeti Választási Bizottság javaslatait a népszavazási törvény módosítására. A Nemzeti Választási Bizottság benyújtási moratóriumra vonatkozó javaslatát figyelembe véve a kormány 2016. április 1-jén benyújtotta a népszavazás kezdeményezéséről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslatát.

(10.00)

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A benyújtási moratórium időbeli problémája abból ered, hogy míg a korábbi szabályozás szerint a kérdés hitelesítésének időpontjától nem volt benyújtható azonos tárgykörű kérdés, addig a hatályos szabályozás szerint a kérdés benyújtása a kezdő időpont. Mivel a népszavazási kezdeményezést hitelesítő vagy a hitelesítést megtagadó nemzeti választási bizottsági döntéssel szemben a népszavazási törvény alapján a Kúriához lehet fordulni jogorvoslatért, ezért egy kérdésben az eljárás akkor zárul le, ha a jogorvoslati határidő eredménytelenül eltelt vagy jogorvoslat esetén a Kúria meghozta a jogerős döntést. Ekkortól kezdve nyújtható be új kérdés, ami így kihat a moratórium kezdetére is.

A megtapasztalt méltatlan helyzet megismétlődésének elkerülése érdekében szükséges a népszavazási törvény egyes rendelkezéseinek módosítása. A probléma gyökere a benyújtási moratórium miatt áll fenn, ezért indokolt a kezdő időpont későbbi meghatározása az eljárásban, így az azonos tárgyú kérdésekben a párhuzamos aláírásgyűjtés megengedése, ezáltal az azonos tárgyú kérdések között nem a benyújtás sorrendje döntene, hanem az aláírásgyűjtés gyorsasága és sikeressége. Így biztosítható a nagyobb társadalmi támogatottsággal rendelkező kezdeményezés primátusa.

A fentieknek megfelelő, legészszerűbb időpont a párhuzamos aláírásgyűjtés megengedése esetében az aláírások ellenőrzéséről hozott, jogerős nemzeti választási bizottsági határozat. Ez azt teszi lehetővé, hogy az azonos tárgyú népszavazási kezdeményezések aláírásgyűjtése párhuzamosan történhetne, a moratórium tehát a kérdés benyújtása helyett meg­felelő számú aláírások meglétéről hozott jogerős nemzeti választási bizottsági határozattal állna be. Ebben az esetben szükséges annak meghatározása, hogy a Nemzeti Választási Bizottság mikor dönt az azonos tárgykörről. Legcélszerűbb, ha ezt a döntést már a kérdés hitelesítésekor meghozza.

Az azonos tárgyú kezdeményezések közül az elsőként hitelesített kérdés kezdeményezőjét ‑ mivel első benyújtóként az azonos tárgykör megléte fogalmilag kizárt ‑ a későbbi azonos tárgyú kérdések hitelesítése esetén személyes értesítés alapján tájékoztatni szükséges, hiszen további kérdések hitelesítése esetén a kezdeményezések egymással versengenek. A választópolgárok tájékoztatása céljából szükséges a valasztas.hu oldalon az azonos tárgyú kezdeményezésekről táblázat, nyilvántartás vezetése.

A javaslat a Nemzeti Választási Bizottság által megküldött javaslat alapján a párhuzamossági moratórium jelentős szűkítését tartalmazza a következők szerint. Választópolgári kezdeményezés esetén mind­addig van lehetőség azonos tárgyú kérdés benyújtására, amíg nem válik jogerőssé a Nemzeti Választási Bizottság másik azonos tárgyú kérdés kapcsán a megfelelő számú érvényes aláírás meglétéről hozott határozata. Ezt követően újabb azonos tárgyú kérdés benyújtására nem kerülhet sor. A már folyamatban lévő aláírásgyűjtéseket be kell szüntetni, az aláírásgyűjtő lapokat vissza kell adni a Nemzeti Választási Iroda részére.

A szabályozás értelmében a kormány és a köztársasági elnök nem kezdeményezhet olyan tárgykörben népszavazást, amelyben már jogerősen hitelesítették a népszavazási kezdeményezést.

Tisztelt Országgyűlés! A moratórium szabályainak megváltoztatása mellett a javaslat a következő módosításokat is tartalmazza. Ahogy már említettem, a javaslat szerint az azonos tárgykör fennállásáról a Nemzeti Választási Bizottság a kérdés hitelesítésekor dönt. Több azonos tárgykörű kérdés hitelesítése esetén a Nemzeti Választási Bizottság az elsőként benyújtott kérdés szervezőjét erről írásban tájékoztatja, az azonos tárgyú kezdeményezésekről a választópolgárokat a hivatalos honlapon ‑ ahogy em­lítettem ‑ szintén tájékoztatni fogja.

A javaslat az aláírásgyűjtő ívek tekintetében az országgyűlési választásokon használt ajánlóívek kezelésére vonatkozó szabályokhoz hasonló módon rendelkezik. Ennek eredményeképpen a népszavazás szervezői a választási iroda által kiadott, egyedi azonosítóval ellátott aláírásgyűjtő íveken gyűjthetik a támogató aláírásokat. Ezzel a választási irodáknak egységes formátumú, szkenneléssel könnyen feldolgozható íveket kell ellenőrizniük, adatvédelmi szempontból pedig előnyt jelent, hogy a gyűjtési időszak végén valamennyi ívvel el kell számolniuk a szervezőknek.

A javaslat egyértelműsíti, hogy az aláírások ellenőrzésének eredményét a Nemzeti Választási Bizottság határozatban állapítja meg. A javaslat által megállapított moratóriumra vonatkozó új szabályokat a hatálybalépéskor folyamatban lévő népszavazási kezdeményezésekre is alkalmazni kell.

Tisztelt Ház! Az előzőekben ismertetett módosítok egy kiemelt kérdésben jelentenének fontos előrelépést a népszavazás intézményének szabályozásában. Kérem ezért, hogy a törvényjavaslatot annak megvitatását követően a szavazás során támogatni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 50 2016.04.13. 3:51  17-50

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány adatot szeretnék csak pontosítani, és ezeket nem vitának szánom, azért is gondoltam, hogy a végén tisztázhatjuk ezeket a dolgokat. Elhangzott, hogy nem volt az utóbbi időszakban érvényes és eredményes népszavazás. Egyetlen egyszerű oka van: a 200 ezer aláírást senki nem gyűjtötte össze az elmúlt időszakban, ami ennek az elindításához szükséges lett volna. Tehát neheztelni amiatt, merthogy a szabályozás nem lenne jó… ‑ meg kell ugrani ezt a küszöböt, ezt viszont senki nem vitatta. A kúriai döntéssel kapcsolatban hangzottak el észrevételek. Szerintem a Kúria most is hamarabb döntött, mint 90 nap, tehát igazából egy hosszabb vita után lehetne eldönteni ennek az időtartamnak a lerövidítését.

A Nemzeti Választási Iroda és a Nemzeti Választási Bizottság kapcsán is elhangoztak kritikák. Gyakorlatilag ezek nem a kormány alárendeltségébe, a kormány által befolyásolt szervezetek, úgyhogy ezzel kapcsolatban ennyit tudnék megemlíteni.

Dúró Dóra képviselőtársam említette, hogy a tavaly nyári nemzeti választási irodai javaslatcsomag ötpárti egyeztetésre is került az ősz folyamán, én magam hívtam meg a pártok képviselőit. Ez később lett bővítve azzal a fajta javaslattal, ami már a beadásra is vonatkozott. De akkor, jól emlékszünk rá, az MSZP elutasította az ötpárti egyeztetőn való részvételt, és a pártok képviselőivel folytatott tárgyalások során csak egy technikai módosító csomag került elfogadásra. Tehát érdemben a választási eljárással, a választójoggal kapcsolatos kérdések köre nem került szélesebb körben megvitatásra, ezért ezt a kérdést sem tudtuk megbeszélni. (Dúró Dóra: Tavaly június óta nem tudták megbeszélni?) Ezek kétharmados törvények, ehhez kellenek a pártok.

A mostani javaslat is azért egy szűk körű javaslat, mivel ebben bizonyosfajta konszenzus elérhető, amit köszönök is a pártok képviselőinek, akik a vitában felszólaltak. Tehát ez elfogadható. Minden további kérdés, amit megnyitunk, a javaslat elfogadását nehezítené, és a vitát hosszabbítaná.

(11.40)

De az NVI által, a Választási Bizottság által beküldött javaslatok természetesen ott vannak az Igazságügyi Minisztériumban, ezeket felül fogjuk vizsgálni, és amennyiben ebből kialakítható egy konszenzusos, öt párt által elfogadható újabb módosításcsomag, akkor ez a későbbiek során a Ház elé tud majd kerülni, tehát nyitottak vagyunk ebben a kérdésben.

Az ívekkel kapcsolatban, hogy miért ilyen szigorúak: gyakorlatilag jogilag ugyanazt a sorsot osztják, mint a választásokon forgó ívek, így nyomon követhetőek, és mindenféle vitás kérdés esetén ezek lezárhatóak. És gyakorlatilag azt hiszem, hogy a közbeszerzési ügyeket Répássy képviselőtársam is említette, nem a minisztérium hatáskörébe tartoznak, és ilyen egyedi ügyekkel, azt hiszem, ennek a törvényjavaslatnak a vitája során nem tudunk foglalkozni.

Ezekre van interpelláció és egyéb más számtalan lehetőség, hogy akik ebben sérelmet vélnek felfedezni, akár más hatósági eljárásokat is kezdeményezhetnek. Még egyszer köszönöm a támogató hozzászólásokat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
143 12 2016.04.18. 5:05  9-12

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Képviselő úr érintett egy folyamatban lévő büntetőeljárást, ami a Quaestor-ügyben zajlik, de valamennyien tudjuk, ön is nagyon jól tudja, képviselő úr, hogy sem a kormányzatnak, sem az Igazságügyi Minisztériumnak nincs olyan jogköre, de még a parlamentnek sem, hogy folyamatban lévő jogértelmezési vitában, ami a bíróság és az ügyészség között zajlik, állást foglaljon vagy bármilyen döntést hozzon. Tehát ha képviselő úr tájékozódni akar ezekben az ügyekben, ugyanolyan jogköre van eljárni, mint a kormányzatnak, tehát közölheti a véleményét, kérhet tájékoztatást.

A hatalmi ágak szétválasztására tekintettel, és mivel folyamatban lévő ügyről van szó, a kormányzatnak semmilyen befolyása nincs erre. Amennyiben képviselő úr azt szeretné, hogy a kormány felelősséggel tartozzon az ilyen esetekben, akkor indítványozza, hogy az ügyészség, más államok mintájára, a kormány ellenőrzése alá kerüljön. Akkor természetesen felelősen tudunk majd nyilatkozni ezekben a kérdésekben. Felhívom ugyanakkor képviselő úr figyelmét, hogy az Alaptörvény 7. cikke szerint most is kérdést intézhet a legfőbb ügyészhez a feladatkörébe tartozó bármilyen ügyben, ő talán részletesebb felvilágosítással tud majd szolgálni.

Jól tudható, hogy a Quaestor-ügyben eltűnt összegek nyomában a felszámoló, a nyomozó hatóságok, az ügyészség és a bíróság is mindent meg fog tenni, hogy kiderüljön az igazság, és milyen jogi keretek között milyen büntetések alkalmazhatók. De a konkrétan fölmerült jogértelmezési vitának az a lényege, hogy az ügyészség által benyújtott, több mint ezeroldalas vádiratból a bíróság bizonyos felsorolásokat hiányol, amelyeket az ügyészség jogértelmezése szerint nem kell beletennie. De ebben az ügyben, mint említettem, nem kívánunk véleményt nyilvánítani. Több mint 6 millió adatról van szó, ennek kezelése az ügyészség szerint a hatékony és gyors ügyintézést gátolná.

Ugyanakkor valóban elvárható, önmagában a kár nagysága indokolja, hogy megfelelő büntetés kerüljön majd kiszabásra, hiszen itt bűnszervezetben elkövetett sikkasztás, csalás és más bűncselekmények miatt folyik a nyomozás. Az ügyészség értelmezé­se szerint nem visszadobta a vádiratot a bíróság, hanem hiánypótlásra adta vissza, bizonyos kiegészíté­seket kért, amelyeknek az ügyészség remélhetőleg majd eleget tud tenni, amennyiben indokolt, és a vád­irat keretei közé ez belefér. 132 ezer oldalnyi nyo­mo­zati iratról beszélünk, amelyből 1500 oldal az, ami a vádiratba belekerült. Ne felejtsük el, hogy itt a pilótajáték egyfajta formájáról volt szó, ahol fiktív alapon fizettek ki hozamokat. Ha az eltűnt összegekről beszélünk, nyilván ezeket is figyelembe kell venni. A bírói függetlenségről és az ügyészség különállásáról már beszéltem, tehát itt a kinevezések kapcsán minden esetben a parlament nevezte ki ezeknek a szervezeteknek a vezetőit. Tehát visszautasítom a bármilyen pártalapon történő befolyásolásra vonatkozó utalásokat, amelyeket képviselő úr megtett.

Az offshore cégek is szóba kerültek, és az, hogy hogyan viszonyulnak a pártok tagjaik tevékenységéhez az üzleti életben és más területeken. Feltenném a kérdést, hogy Kovács Béla a Jobbik tagja-e még, akiről tudjuk, hogy az Európai Parlament képviselője, és a mai napig nem tisztázta azt az ügyet, amiben önök kiállnak mellette, és a mai napig védik. (Közbeszólások a Jobbik soraiból.)

Az offshore cégekről annyit, hogy az Alaptörvény 38. cikke most is rendelkezik arról, hogy a nem­zeti vagyon átadásáról vagy hasznosításáról csak­is olyan szervezetekkel köthető szerződés, amely­nek tulajdonosi szerkezete átlátható. Ugyanez szerepel a nem­zeti vagyonról szóló törvényben, az államháztartásról szóló törvényben és a közbeszerzési törvényben. Még azt is megemlíteném, hogy mindezek a változások 2010 után kerültek bele, tehát a korábbi offshore lovagok kora, amikor, tudjuk, Simor Andrástól kezdve Boldvai Lászlón keresztül a baloldal erősen gyakorolta ezt a műfajt, ezzel erősen korlátozásra került, és ma tényleg csak olyan céggel szerződik az állam, ahol tudhatjuk, hogy kik a tulajdonosai. Önmagában az offshore-t betiltani nem lehet, de a közhatalmat gyakorló személyekkel szemben valóban érvényesülhet egy olyan fokozott elvárás, hogy ezen a területen önmérsékletet tanúsítsanak.

Elhangzott egy volt fideszes képviselő neve. Itt hangsúlyoznám, hogy ő volt képviselő; a másik képviselő úrnál, akit ön említett, mint tudható, a családtagok érintettsége merült fel. Ő úgy nyilatkozott, hogy ez nyilvános adat volt eddig is, és a jövőben is ezt vállalja. (Dúró Dóra: Nem baj, hogy offshore?) Nyilvánvalóan ezen az ügyön még majd különböző polémiák fognak kialakulni.

Összességében azt szeretném tehát hangsúlyozni, hogy a fokozott elvárásnak mindenkinek meg kell felelni, így Kovács Béla esetében önöknek is. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 12 2016.04.25. 4:55  9-12

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Valóban ötéves az Alaptörvény, és valamennyien jól emlékszünk, akik itt ültünk akkor ennek a Háznak a padsoraiban, az Alaptörvény elfogadásának folyamatára. Arra, hogy felváltott egy pártállami időkből eredő Alkotmányt, amit ’89-ben ideiglenes jelleggel toldoztak-foldoztak, hogy az átmenetet biztosítsák, ahogy házelnök úr itt a délelőtt folyamán is elmondta, a pártállami elit a büntetlenségét és javainak átmentését biztosítsa. Ennek valóban megfelelt a korábbi alkotmány, azonban új korban élünk, új kihívásokkal kellett szembesülni, és ennek mentén kellett megalkotni azt az időtálló Alaptörvényt, ami olyan értékeket, mint a család vagy éppen a nemzet tradíciói, be tudott emelni alaptörvényi szintre. Hiszen a liberális világban, a globalizálódó világban ezek az értékek szinte mintha nem léteznének, mintha nem érdemelnének említést. Ugyanakkor sikerült olyan értékeket is beemelni, ami éppen az önök idején nem volt jellemző, például a cégek átláthatósága, amelyekkel az állam szerződik, közérdekű adatok, amikről most vitatkozunk. Éppen ez az Alaptörvény tette lehetővé, hogy ezekről vitákat folytassunk, és ezek kikövetelhetők legyenek. Vagy éppen a lefolytatott nemzeti konzultáció keretében megérkezett válaszokból sikerült azt elérni, hogy az államadósságnak csökkennie kell, nem úgy, mint az önök idejében, amikor az egekbe szökött. Alkotmányos elvárás a mindenkori kormánnyal szemben, hogy az államadósság nem emelkedhet, nem lehet a jövő nemzedékeinek kárára adósságokat felhalmozni.

Ennek az Alaptörvénynek a szellemiségéből, a kormányzat teljesítményéből ered, hogy sikerült megfékezni az inflációt. Nem kell ma már elvenni a nyugdíjasok 13. havi nyugdíját, hogy stabilizáljuk a költségvetést. És annak, hogy a nyugdíjak értékállósága ilyen inflációs szint mellett, ekkora emelés mellett is biztosítható, annak inkább örülni kell. (Tóbiás József: Kérdezd meg a nyugdíjasokat!) Főleg, ha mellé­vesszük a rezsicsökkentés hatásait; amikor önök nyolc éven keresztül 2-3-szorosára emelték a rezsidíjakat, vagy éppen a mostani áfacsökkentési akciók, amelyek szintén a nyugdíjasok, az idősebb, a szegényebb rétegek védelmét szolgálják.

Nem áfacsökkentési trükkökről beszélünk, mint a 2006-os választások előtt, amikor önök februárban csökkentették, majd a választások után rögtön megemelték az áfát. Nem tudom, honnan van erkölcsi alapjuk felvetni ilyen kérdéseket egyáltalán. Először egy kicsit a tükörbe kellene nézni. Szociális jogokról beszélnek, oktatásról, egészségügyről, amit fizetőssé akartak tenni, és éppen a népszavazás akadályozta meg önöket abban, hogy elvegyék a szélesebb tömegektől ezeknek a szolgáltatásoknak az ingyenességét. Teljes ellentmondás van az önök felszólalásaiban, amit ezekben az ügyekben tanúsítanak. Ugyanakkor, ha belegondolunk abba, hogy ez az Alaptörvény tudta megteremteni azt a jövőre nézve is, hogy szilárd alapokon nyugszik öt éve a magyar jogrendszer, hogy ugyanúgy biztosított a hatalmi ágak különállása, ahogy korábban volt, hogy az emberi jogok, az emberi méltóság védelme nemzetközi fórumok által megvitatottan is helyére került az Alkotmányban, mind-mind azt támasztja alá, hogy azok a rágalmak, amiket ezzel kapcsolatban akkor is és azóta is hangoztatnak, nem helytállóak. Természetesen önöknek megvan a joguk, hogy vitassák azt, hogy ami ebben az Alaptörvényben benne foglaltatik, az önök számára kedvező vagy nem, hogy ez önöknek tetszik vagy nem.

(Móring József Attilát a jegyzői székben
dr. Szűcs Lajos váltja fel.)

Azt mondják, hogy az Alaptörvény miatt meg fog bukni ez a kormányzat. Kérem, 2011-ben fogadtuk el ezt az Alaptörvényt, ’12-ben lépett hatályba, öt éve működik, és 2014-ben voltak országgyűlési választások, voltak önkormányzati választások; mindazok a jóslatok, amiket ezekkel kapcsolatban emlegettek, módjuk lett volna meggyőzni azokat a választókat, akik a választásokon részt vettek vagy éppen nem vettek részt, hogy válasszák önöket. Mert önök szeretnének egy alkotmányos felhatalmazást kapni, amit 2010-ben megkapott a Fidesz-KDNP-kormány­többség, és nem kapták meg ezt az alkotmányozó többséget, sőt a kormányzó többséget sem.

Ezen kellene gondolkodniuk. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban. ‑ Kunhalmi Ágnes: A második kétharmadot elloptátok.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 292 2016.04.25. 2:46  281-292

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Urak! Csak röviden, elhangzott néhány kérdés, ezekre reagálnék. A regionális kamarai javaslatot mi úgy értelmeztük, hogy a kétszintű kamarai rendszert hozta volna vissza a korábbihoz hasonló módon, tehát ezért nem tudtuk támogatni ezt a koncepciót.

Elhangzott az igazságszolgáltatás függetlensége, tehát a bírói hatalom függetlenségét ennek a jogszabálynak az elfogadása nem érinti, tehát továbbra is ugyanúgy a hatalmi ágak szétválasztásán alapul a magyar igazságszolgáltatás, tehát ilyen értelemben jogszabály nem befolyásolja.

(20.30)

Az elnökkel és a főtitkárral kapcsolatban az elhangzott kérdésekre: tehát a főtitkárra az elnök tesz javaslatot, illetve ő nevezi ki. A miniszternek valóban van egy olyan jogköre, hogy ezzel kapcsolatban kifogást emelhet. Itt talán arra utalnék, hogy mind a minisztériumban, mind a miniszterrel szemben egy fokozott igény jelenik meg mindig, amikor különböző eljárásokról ír a sajtó. Most ha semmilyen eszköze nincs abban, hogy hogyan tudja befolyásolni a megfelelő személyek kiválasztását, akkor gyakorlatilag egy olyan elvárás érvényesül vele szemben, amellyel szemben nincsenek eszközök, ahol ki tudja fejezni a véleményét, mondjuk, egy ciklust kitöltő elnök egy újraválasztás esetén. Tehát ezekre az esetekre is gondolnunk kell.

A Jobbik módosító javaslataival szemben az Igazságügyi bizottságban volt azért olyan módosító, amit támogatni tudtunk, ez beépítésre is került a javaslatok között.

A fegyelmi ügyeknél a kizárással kapcsolatos kérdéskörre a bizottságban is választ adtunk. Tehát ha valamelyik eljárásban a kizárás megül, a későbbiek folyamán éppen, mondjuk, a szakvélemény is megkérdőjeleződik, és esetleg a perekben is kihatása legyen ezeknek az ügyeknek.

A centralizáció kérdésére még annyit, hogy nyilvánvaló, hogy ha egy terület nem kellően szabályozott vagy túl liberalizált, akkor ahhoz képest az centralizációnak minősül, amikor itt rendet teszünk. Remélem, hogy ez a centralizáció nem terjed túl azokon a kereteken, amelyek a jogállamiság kritériumainak megfelelnek. Tehát erre próbálunk minden esetben figyelni a jogalkotás során.

A képviselő uraknak nagyon köszönöm a hozzászólásukban, hogy mindannyian támogatták azt, hogy ez a terület újraszabályozásra kerüljön. Nyilván különbözőképpen látjuk a pártállástól vagy a kormányoldaltól, ellenzéktől függően. Kérem mindenkitől, hogy amennyiben tudja, támogassa ezt a javaslatot. Köszönöm szépen. (Dr. Vas Imre és Vargha Tamás tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
147 12 2016.05.02. 4:46  9-12

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár Köszönöm szépen a szót elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon sajnálatos, hogy a Jobbiknál nemcsak a kormányzóképesség, a kormányzati tapasztalat hiányzik, hanem a meglévő joganyag tárgyilagos tanulmányozásának képessége is. Ugyanis a jogalkotó kiemelten kezelte az eladósodott személyek helyzetének rendezését és hogy hogyan tudja megóvni őket az árfolyam-módosítás kockázataitól. Ha ezeket figyelemmel kísérte volna, akkor valóban, az említett eszközök használata, amelyek elhangzottak ‑ az eszközkezelő, ami több mint 32 ezer családnak nyújtott lehetőséget arra, hogy a helyzetén könnyítsen, vagy éppen az adósságrendezésről szóló törvény, amit kényszerhelyzet híján valóban csak néhány száz család vett eddig igénybe ‑, mind-mind arról szól, hogy a kormány, a parlament felkészült, és olyan jogszabályi környezetet teremtett, ami lehetővé teszi ezeknek a nehéz sorba került családoknak a segítését, nagy részüknél helyzetük megoldását is. Nagyon sajnálatos, hogy önök demagóg módon azokat a családokat próbálják felhasználni, akik helyzetében a végrehajtási szakasz elérkezett.

Nem szabad összekeverni a közgazdaságot, a piacgazdaságot, a szociálpolitikát, a költségvetési kérdéseket, mert abból, amit képviselő úr előadott, nyilvánvalóan egy adathalmaz jött ki, egy hangulatkeltés (Z. Kárpát Dániel: Ne nekem mondja, hanem a csa­lá­doknak!), és nem veszik figyelembe azokat a körülményeket, azokat a jogszabályokat, amelyek az elmúlt időszakban is születtek. 2003 óta az úgynevezett téli kilakoltatási moratórium létezik a magyar jogrendszerben, ami december 1-jétől március 1-ig pontosan az időszaki viszonyokra, a téli időjárásra tekintettel tartalmazza a kilakoltatási moratóriumot, de ezt megfejelve a jelenlegi kormány, illetve a megelőző, 2010-től regnáló kormány 2010. augusztus 11-től biztosította, a végrehajtási eljárásban ne kerülhessen sor a devizahiteles problémakörrel érintett lakóingatlanok kiürítésének foganatosítására. Ezt képviselő úr is nagyon jól tudja.

Azt is tudja, hogy ez a végtelenségig nem fenntartható állapot, hiszen a lakáspiacon, a magánszférában a hitelezésre szükség van. De amikor a biztosíték nem biztosíték végső esetben sem a bankok vagy a hitelezők számára, vagy gondoljunk a magánhitelezőkre, ha képviselő úrnak lenne olyan hitele, ami jelzáloggal biztosított, soha az életben nem juthatna hozzá a követeléséhez, ha azokat a jogi eszközöket alkalmaznánk, amiket ön felvet. Tehát az adósságrendezésről szóló jogszabálynál tartottam, ami gyakor­latilag meghosszabbításra került 2016. március 1‑jé­től, akik túllépték, azok is igénybe vehetik, a csődvédelmi szolgálatok rendelkezésre állnak, az eszközkezelő rendelkezésre áll. Tehát az a kijelentés, hogy az út szélén hagyott családok vannak, és ha jól emlékszem, napalmot emlegetett képviselő úr, talán koránál fogva nem emlékezik a vietnami háború borzalmaira, ahol valóban ezt az eszközt bevetették, de a mi magyarországi viszonyaink között egy képzavar, amit ön alkalmaz ennek a kérdésnek a kezelésénél, amit higgadtan, nyugodtan kellene mindvégig megtárgyalni, nem hangulatot kelteni.

Mondom, nagyon sajnálatosnak tartom, hogy éppen a legkiszolgáltatottabbakat próbálják itt felhasználni, acélkeménységről beszélnek, amikor szilárd jogállam van Magyarországon, szociálpolitika létezik, megvannak azok az eszközök, hogy hogyan tudunk segíteni. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy amit ön itt a bankok kapcsán említ, hogy a gazdaság működőképességéhez a bankok szerepére szükség van, mind a piacon működő cégeknél, mind a lakossági hitelezéseknél. Az a fajta kommunizmusból megörökölt ideológiai rendszer, hogy fizessenek a bankok ‑ de kinek a pénze van a bankoknál? A lakosság pénze van a bankoknál. Ha azokat a pénzeket nem tudjuk a piacgazdaságba továbbforgatni, gyakorlatilag bedönthetjük az egész gazdaságot, a költségvetést, aztán nem lesz itt szociálpolitika sem, nem lesz eszközkezelő sem, nem lesz adósságrendezésben havi 25 ezer forint támogatás azoknak, akik ebben részt vesznek.

Ha végigvennék azoknak az utaknak a következményeit, amiket önök itt felvázolnak előttünk, akkor belátnák, hogy önöknek nem is kell a választáson indulni, mert kormányra ilyen programmal nem szabad kerülni, mert ez a biztos bukást és az ország gazdasági hanyatlását eredményezné. Remélem, si­ke­rült meggyőznöm azokról, amik elhangzottak, és revideálni fogják nézeteiket. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
147 54 2016.05.02. 2:06  53-56

DR. VÖLNER PÁL (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Az Országgyűlés 2011-ben kulturális örökségünk védelmében két em­lék­helyfokozatot vezetett be, a „nemzeti emlékhely” és a „történeti emlékhely” fogalmát. Ez azt jelenti, hogy nemzeti emlékhellyé nyilvánítható az a nemzet történelmében meghatározó jelentőséggel bíró helyszín, amely a magyarok és a nemzetiségek összetartozását erősíti, és identitásképző mivoltára a nemzet büszkén tekint. Ezek a helyszínek hazánk múltjában kiemelkedő szerepet játszottak, jelenleg tizenhármat tart számon a törvény.

Esztergomi képviselőként szándékom, hogy az esz­tergomi Várhegy nemzeti emlékhely kitüntető cím­ben részesüljön. Esztergom szerepe az ország és a katolikus egyház történelmében egyaránt kima­gasló: István királyunk uralkodása idején Esztergom volt a királyság székhelye, ide köthető a magyar keresz­tény egyház alapításának központja is; az esztergo­mi Várhegyen álló templom és érsekség 1010 és 1520 között a magyar egyház feje volt; első királyunkat, Istvánt ezen a helyen keresztelték és koronázták meg.

(12.30)

A XVI. században a török támadások során a vár katonai szerepe megerősödött, hatalmas jelentőséggel bírt, hiszen az ország fővárosának, Budának a kulcsa volt. Itt halt hősi halált Balassi Bálint. A várat végül Sobieski János lengyel király vezette keresztény seregek szabadították fel 1683-ban.

A bazilikában csodálhatjuk meg a Bakócz-ká­pol­nát, amely az egyetlen megmaradt reneszánsz kápolnánk. A XIX. században megépített bazilika az esztergomi érsekek temetkezési helye. Itt temették újra 25 évvel ezelőtt Mindszenty József hercegprímást.

Az általam elmondottak alapján meggyőződésem, hogy a helyszín országos jelentőségű állami megemlékezések méltó helyszíne lehet. Mindezek alapján kérdezem öntől, méltó-e az esztergomi Várhegy a nemzeti emlékhely kitüntető címére. Várom megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 236 2016.05.09. 0:57  233-241

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Csak ne érjen az a vád, de nem tudok más választ adni természetesen, mint ami a bizottságban is elhangzott, hogy látható volt, hogy ez egy technikai módosító csomag volt, ami a TAB elé került, és miután az önök részéről is elhangzott olyan kérdés, hogy a Kúriával egyeztetetten történt-e ez a beterjesztés, nem, és ez az egyszerű magyarázat, hogy nehogy bármilyen felhangja legyen a dolognak, hogy a korábbi szabályozástól eltértünk. Tudható az is, hogy a törvénynek majd egy későbbi szakaszban egy részletesebb átfésülése is történhet a későbbiekben. Nyilván akkor ezekre a kérdésekre majd vissza lehet térni.

Én azt hiszem, hogy sikerült egy olyan változatot elérnünk itt a vita során, ami mindenki által támogatott, és a kétharmados kérdésekben nyilvánvaló, hogy nagyon érzékeny lenne egy hirtelen rövidítése a határidőnek anélkül, hogy a Kúria, mondjuk, tudomással bírna arról, hogy van egy ilyen változtatás. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 240 2016.05.09. 0:58  233-241

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Egy konkrét témára kérdezett rá, tulajdonképpen az aláíróívekre. Szeretném megnyugtatni képviselő asszonyt, hogy a Nemzeti Választási Iroda javaslata alapján került be ebben a formában a törvényszövegbe a szabályozás. Valóban azok az indokok, hogy így a hitelessége és a feldolgozhatósága is sokkal sikeresebb lehet az előregyártott íveknek.

Erdős Ákost nincs módomban ismerni, de nyilvánvaló, hogy ha bármely olyan cég versenyképes a piacon, amely el tudja végezni ezt a tevékenységet, akkor ezeknél a beszerzéseknél tud indulni. Szerintem a Nemzeti Választási Irodát sem és a törvény-előkészítőket sem az a szándék vezette, hogy ennek a cégnek bármilyen megbízatása legyen, hiszen mi erről közvetlen tudomással nem is bírtunk, de köszönjük az információt.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
149 20 2016.05.10. 5:02  17-20

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Kár, hogy nincs annyi igazság vagy nincs igazság általában a felszólalásaikban, mint amekkora lendülettel ezt előadják, de nyilván a tartalom hiányát próbálják azzal pótolni, hogy retorikai szólamokba bocsátkoznak.

Magában a kérdésben az van, hogy miniszterelnöki védelmet meddig kapnak azok az emberek, akik megbuktak. Semeddig. Olyan emberekről nem tudunk, akik megbuktak volna, és miniszterelnöki védelemben részesülnének. A miniszterelnök úr is többször hangsúlyozta, hogy az illetékes hatóságoknál indítsák meg azokat az eljárásokat, amelyek szükségesek, önök nyilatkoztak, hogy megindították. Ha ezek az eljárások nem vezetnek eredményre, akkor nyilvánvaló, megint csak az igazságtartalmával van baj azoknak a kijelentéseknek, amelyeket tettek.

Ha végigvesszük az elszámoltatás kérdését azért az elmúlt évekből, akár a Hunvald-ügyre, a Juhász-ügyre, a Hagyó-ügyre vagy akár Kovács Béla ügyére gondolunk, akkor a kormány teszi a dolgát, és igenis megpróbálja és elszámoltatja ezeket az embereket, legyen szó bármelyik pártban felbukkanó botrányokról, visszaélésekről, korrupciókról. Úgyhogy nagyon javaslom önöknek is, hogy nézzenek szét a házuk táján, Janiczak Dávid, a különböző polgármestereik ügyleteinél, a többszörös kifizetéseknél. (Derültség.) Saját erkölcsi elveiket legalább kérjék rajtuk számon, akkor talán nem kellene ilyen hiteltelenül felszólalniuk itt a parlamentben. (Zaj.)

Offshore cégekről beszélt a képviselő úr. Olvassák el az Alaptörvényt, a vonatkozó előírásokat! Magyarországon ma az állam sem közbeszerzésben, sem másmilyen formában nem szerződik olyan cégekkel, amelyeknek a tulajdonosi szerkezete nem átlátható, és amelyekről nem tudjuk, hogy ki van mögöttük, be kell jelenteniük. (Közbeszólások a Jobbik soraiból. ‑ Dr. Schiffer András közbeszólása.)

Ha továbbvisszük ezt a vonulatot, amit mondanak, az Alstom-ügyben jelenleg is folyik nyomozás. Ezt a képviselő úr is nagyon jól tudja, csúsztatásokba bocsátkozik, és éppen hogy talán kormánypárti képviselőtársaim felszólalásaiból is megismerhették ezeket a Medgyessy Péter-ügyeket, hiszen ők is szóvá tették itt a parlament padsorai között is, és az illetékes hatóságok teszik is a dolgukat. Az, hogy éppen külföldön bukkannak fel ezek a szálak, azért, könyörgök, mit szólnának önök ahhoz, ha egy olyan államban élnénk, ahol a képviselők, volt miniszterelnökök után állandóan nyomozás folyna olyan címen (Dr. Schiffer András: Franciaország!), hogy mikor milyen számlamozgásaik vannak a cégeknél, anélkül, hogy konkrét adatok merülnének fel? Külföldön megtalálták a cégnél azokat az iratokat, amelyek dokumentálták, hogy ilyen visszaélések történtek, és ezek tették lehetővé azt, hogy konkrétan tudjanak eljárni a magyar hatóságok.

A képviselő úr szóvá tette, hogy azok a volt politikusok, akik az üzleti életben mozognak, ma éppenséggel a magyar gazdaságpolitikába illeszkedő módon üzleti tevékenységet folytathatnak. Ha amikor ön itt megbukna, elmenne, vállalkozást alapítana, és arra vágyna, hogy évtizedekig üldözzék, és ne kapjon lehetőségeket ugyanúgy, mint bárki más nyílt körülmények között, akkor azt mondom, hogy ön nem egy demokratikus államra, hanem egy diktatúrára vágyik.

És továbbkanyarodnék a dologra: végre ott bele merte szőni Farkas Flórián nevét is. Azért a Jobbiknál, jegyezzük meg, önök mindig a rasszizmus határán lavíroznak (Szilágyi György: Az a rasszizmus, hogy háromszor volt büntetve, és miniszterelnöki…), és pontosan az a cigányellenesség, ami bizottsági üléseken, itt a parlamentben is folyamatosan tetten érhető, diktálja önöknek azokat a szavakat, amelyekkel próbálják elhitelteleníteni a vezetőiket, próbálják egyúttal persze a kormányzat és a miniszterelnök személyét is ezzel kikezdeni. Ha van eljárás, ezeket a hatóságok le fogják folytatni. Ha felelősök vannak, azokat felelősségre fogják vonni.

A képviselő úr említette például az egyik FM-államtitkár nevét. Ki tiltja Magyarországon meg azt, hogy emberek találkozzanak, amit nem is vitattak? Több felszólalásban szóvá tették azt a gyanút, amit ön megfogalmazott. Az államtitkár úr, aki itt van a teremben, több ízben válaszolt, hogy 699 esetben, ha jól emlékszem, kerültek visszavonásra azok a kiírások, amelyeket szóvá tettek. Tehát megint csak arról van szó, hogy önök kreálni akarnak ügyeket konkrét tartalmak, konkrét tények nélkül, és gyakorlatilag önöknek az a bajuk, hogy ez a kormányzat hat éve sikeres gazdaságpolitikát folytat, nem a multinacionális cégek profitját gyarapítja, a jegybankelnök levitte az inflációt, a magas jegybanki alapkamaton keresztül nem finanszírozza a külföldi bankokat, ugyanúgy szövetségesei a korábbi kormányzati gazdaságpolitikának, anélkül talán, hogy tudatában lennének, mint ahogy ezt baloldali képviselőtársaik jelenleg is folytatják.

Nagyon sajnálom, hogy erre az útra léptek. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 150 2016.05.12. 14:56  149-158

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisz­telt Ház! Az európai kontinensen először a XIX. szá­zad­ban Franciaországban létrejött jogvédő szervezet megalakulásától hosszú út vezetett az Európai Unióban 2014 februárjában elfogadott, a szerzői és a szomszédos jogokra vonatkozó közös jogkezelésről és a zeneművek belső piacon történő online fel­hasz­ná­lásának több területre kiterjedő hatályú enge­dé­lye­zéséről szóló 2014/26/EU irányelvig.

Ezt megelőzően nem voltak uniós szinten har­mo­nizálva a közös jogkezelő szervezetekre vonatkozó tagállami előírások. Az irányelv elfogadásával ez az állapot megváltozott, s immár komoly terjedelmű, valamint irányelvi mércéhez képest rendkívüli rész­letezettségű uniós joganyaggal kell megfeleltetni a tagállami jogi szabályozást e területen is. Az irányelv két fő szabályozási területet foglal magában. Egy­részt minimumkövetelményeket állapít meg a szer­zői és a szomszédos jogok közös kezelésével foglal­ko­zó szervezetek felépítésére, irányítására és műkö­dé­sé­re nézve. E rendelkezések célja, hogy fejlessze e szervezetek működésének demokratizmusát és át­lát­hatóságát. Másrészt megteremti a zeneművek online felhasználásának közös jogkezelő szervezetek által történő, egynél több tagállam területére kiterjedő hatályú engedélyezésének kereteit. A szerzői jogok és a szerzői joghoz kapcsolódó jogok közös kezeléséről szóló törvényjavaslat elfogadásának elsődleges célja az Európai Unió közös jogkezelésre vonatkozó irány­elvének átültetése. Az irányelv átültetése szükségessé tette a jelenleg hatályos magyar közös jogkezelési rend­szer újraszabályozását s ennek keretében a közös jogkezelésre vonatkozó különtörvény megal­ko­tá­sát, valamint a szerzői jogról szóló törvény, illetve egyéb érintett jogszabályok egyes rendelkezéseinek módosítását. A törvényjavaslat tartalmazza továbbá a védjegytörvény egyes előírásainak olyan technikai jellegű módosításait, amelyek elfogadása az Európai Unió védjegyrendeletének módosítása okán, így különösen az Európai Unió szellemi tulajdonért fe­lelős hivatalának névváltozása miatt vált szük­ségessé.

A továbbiakban a törvényjavaslatnak a közös jogkezelés szabályozási rendszerét érintő, alapvető rendelkezéseit kívánom röviden ismertetni. E körben elsőként röviden szeretnék utalni arra, hogy kik is az e törvényjavaslat tárgyát képező közös jogkezelő szer­vezetek. A szerzői jogról szóló törvény értel­mé­ben a szerzői jogi védelem alatt álló művek főszabály sze­rint csak az alkotók engedélye alapján hasz­nál­ha­tók fel jogszerűen. A szerzőnek ugyanis kizárólagos joga van a szerzői műve bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználásának engedélyezésére. A szerző kizárólagos joga ennek megfelelően, hogy engedélyezze művének többek között a lemásolását, többszörözését, nyilvános előadását vagy a rádióban, televízióban való sugárzását, online hozzáférhetővé tételét.

Vannak azonban olyan esetek, amikor a fel­hasz­nálás sajátos jellege, illetve körülményei miatt a szer­zői jogosultaknak nincs lehetőségük arra, hogy egye­dileg engedélyezzék műveik felhasználását, illetve gyakorolják ezzel kapcsolatos egyéb jogaikat, például beszedjék a jogdíjakat vagy fellépjenek a jog­sértésekkel szemben.

Ilyen eset például, amikor egyszerre nagy szá­mú, különböző szerzőktől szár­ma­zó művek fel­hasz­ná­lása történik, például televíziós vagy rádiós su­gárzás. Ilyenkor a felhasználó számára is aránytalan nehézséget jelentene, ha egyenként kellene minden egyes felhasználni kívánt mű szerzőjével meg­álla­podni a felhasználás feltételeiről.

(21.50)

E közös jogkezelés jogintézménye az ilyen esetre kínál megoldást, és a probléma áthidalására jöttek létre világszerte a közös jogkezelő szervezetek a XX. század elején. A szerzői jogok és a szerzői joghoz kapcsolódó jogok közös kezeléséről tehát abban az esetben beszélhetünk, ha a művek, illetve a teljesítmények felhasználásának jellege vagy körülményei miatt a jogosultak egyedileg nem lennének képesek jogaikat gyakorolni, és ezért a jogaikat egy általuk létrehozott szervezet, a közös jogkezelő szervezet gyakorolja a nevükben.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Bizonyos felhasználások esetén a szerzői jogról szóló törvény kötelezővé teszi a közös jogkezelő szervezet útján történő joggyakorlást, de a jogosultaknak lehetőségük van arra is, hogy önként döntsenek valamely felhasználás tekintetében a közös jogkezelés keretében történő joggyakorlásról.

Hazánkban a közös jogkezelő szervezetek felépítésére, szervezetére, működésére, illetve gazdálkodására vonatkozó alapvető szabályokat jelenleg a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény tartalmazza. E törvény szabályozza a közös jogkezelő szervezetek tevékenységével kapcsolatos egyes hatósági és egyéb eljárásokat is.

Az Szjt. közös jogkezelésre vonatkozó szabályai utoljára 2012-ben módosultak jelentősen. E módosítás a hazai közös jogkezelőkre irányadó számviteli és gazdálkodási követelmények előírásával, a transzparenciát elősegítő rendelkezésekkel, valamint a jogdíjak felhasználásának szigorú keretek közé szorításával lényegében az irányelvben foglalt célokkal már azonos irányba mutató szabályokat fektetett le. Az irányelv átültetése érdekében azonban ismét szükségessé vált a közös jogkezelésre vonatkozó, jelenleg hatályos szabályok felülvizsgálata és az irányelv előírásainak való megfeleltetése.

Az átültetendő joganyag jelentős terjedelme és specialitása pedig indokolttá tette a közös jogkezelésre vonatkozó szabályok külön törvényben történő rögzítését. A törvényjavaslat számos rendelkezése a szerzői jogról szóló törvény szabályait veszi át vagy pontosítja azokat. Az irányelv átültetése érdekében mindazonáltal a jelenleg hatályos szabályokhoz képest több olyan koncepcionális változást is tartalmaz a törvényjavaslat, amelyek bizonyos kérdésekben átalakítják a jelenlegi közös jogkezelési szabályozási rendszert.

A törvényjavaslat legfőbb célja, hogy az irányelv átültetése mellett egyúttal megőrizze az elmúlt években kialakított, a közös jogkezelés hatékonyságát biztosító garanciális jogszabályi kereteket és ellenőrzési rendszereket. Fontos annak megelőzése is, hogy a magyar kulturális repertoár megfelelő és hatékony képviseletét az uniós szintű fellépés nem kívánt hatásai hátrányosan befolyásolják.

Az irányelv egyik legfontosabb alapelve, hogy a jogosultak szabadon választhatják meg, hogy melyik, akár hazai, akár külföldi közös jogkezelő szervezetet bízzák meg jogaik kezelésével. Erre tekintettel nem tartható fenn változatlanul az a jelenleg hatályos magyar szabályozás, amely szerint Magyarországon közös jogkezelési tevékenységet kizárólag a magyar jogszabályok alapján létrejött és szigorú követelmények mellett Magyarországon hatósági nyilvántartásba vett szervezetek végezhetnek.

A törvényjavaslat alapján főszabály szerint a közös jogkezelési tevékenység megkezdéséhez elegendő az ilyen tevékenység megkezdésének egyszerű bejelentése is. E főszabály mellett a törvényjavaslat a hazai közös jogkezelés legfontosabb területein azonban továbbra is előírja, hogy ezek tekintetében kizárólag olyan szervezetek végezhetnek közös jogkezelési tevékenységet, amelyek különleges előírásoknak is megfelelnek, és amelyek e tevékenységek végzésére előzetesen hatósági engedélyt szereztek.

E szervezeteket nevezi a törvényjavaslat reprezentatív közös jogkezelő szervezeteknek. Reprezentatívak, mivel velük szemben az egyik legfőbb elvárás, hogy tevékenységükkel érintett jogosultak, például zeneszerzők, előadóművészek jelentős részét képviseljék.

Erre azért van szükség, mert e szervezetek a tevékenységre vonatkozó engedély birtokában azon jogosultak nevében és érdekében is jogosultak és kötelesek eljárni, akik a szervezetnek nem adtak megbízást. Ezt nevezik az úgynevezett kiterjesztett hatályú közös jogkezelésnek, amely a jelenleg hatályos közös jogkezelési jogunknak is az egyik legfontosabb alapelve, és ezért fenntartandó. Fontosnak tartom kiemelni azt is, hogy a törvényjavaslat hatálya kiterjed azon szervezetekre is, amelyek bár más tagállamban rendelkeznek székhellyel, de közös jogkezelési tevékenységük Magyarország területére is irányul.

Az irányelv alapján új szervezeti típusként jelennek meg a javaslatban az úgynevezett független jogkezelő szervezetek. E szervezetek a közös jogkezelő szervezetektől eltérően a jogosultaktól szervezetileg elkülönülnek, és saját vállalkozási tevékenységet is végezhetnek. A független jogkezelő szervezetek tevékenysége a javaslat alapján ugyan nem minősül közös jogkezelésnek, de egyes, a közös jogkezelő szervezetekre irányadó garanciális előírások e szervezetekre is vonatkoznak.

Ugyancsak az irányelv szabályozási rendszerével összhangban a javaslat kitér azon követelményekre is, amelyek teljesítése esetén valamely közös jogkezelő szervezet immár nemcsak a letelepedési helye szerinti, hanem több, akár valamennyi uniós tagállam területén történő online felhasználásokat is engedélyezhet a zeneművek szerzői képviseletében. E követelmények között részletes adatfeldolgozási és egyéb adminisztrációs kötelezettségek szerepelnek.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem, engedjék meg, hogy a továbbiakban példálódzó jelleggel mutassam be a törvényjavaslat néhány egyéb elemét, amelyek többsége a közös jogkezelési irányelv átültetését szolgálja. A törvényjavaslat valamennyi közös jogkezelő szervezet vonatkozásában szabályozza az alapításra, szervezetre, működésre, gazdálkodásra, valamint a tevékenységgel kapcsolatos adatszolgáltatásra vonatkozó előírásokat, amelyek nagy része szintén a közös jogkezelési irányelv átültetésének célját szolgálja.

Ugyanitt említendőek meg azok a rendelkezések, amelyek a szerzőket, kapcsolódó jogosultakat jogkezeléssel összefüggésben megillető jogokat, a közös jogkezelő szervezeti tagságával kapcsolatos kérdéseket rendezik. Hangsúlyos célja a törvényjavaslatnak, hogy komoly átláthatósági követelményeket állapítson meg a közös jogkezelő szervezetek számára. E körben többek között egy évente a jogkezelési tevékenységüket részletesen bemutató, úgynevezett átláthatósági jelentés nyilvánosságra hozatalát írja elő számukra.

Külön rendelkezéseket tartalmaz továbbá a javaslat az e szervezetek által a tagjaik, más közös jogkezelő szervezetek és a műveket felhasználók számára nyújtandó tájékoztatás részletei vonatkozásában is. A szervezetek demokratizmusát erősítendő, olyan garanciális előírások is megfogalmazásra kerültek a javaslatban, mint a belső felügyeleti szerv létrehozására vagy a részletes összeférhetetlenségi szabályok fenntartására vonatkozó rendelkezések.

Az anyagi jogi és az eljárásjogi szabályok szerkezetileg elkülönülnek a javaslatban. Ennek megfelelően önálló rész szabályozza a közös jogkezelő szervezetek, illetve független jogkezelő szervezetek jogkezelési tevékenységével kapcsolatos eljárások szabályait. Ezek az eljárások két csoportra bonthatók. A jogkezeléssel kapcsolatos hatósági eljárásokban a javaslat értelmében továbbra is a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, mint a szellemi tulajdon védelméért felelős kormányhivatal jár majd el hatóságként, a hatósági eljárásokra irányadó általános szabályok alkalmazásával.

A hatósági ügyek közé tartoznak különösen a közös jogkezelő szervezetek és a független jogkezelő szervezetek nyilvántartásával és felügyeletével kapcsolatos eljárások. A jogkezeléssel kapcsolatos hatósági eljárásoktól már a hatályos jog szerint is elkülönülő eljárás a közös jogkezelő szervezetek által alkalmazott, úgynevezett díjszabások jóváhagyásával kapcsolatos eljárás. E díjszabások állapítják meg az adott év tekintetében, hogy a közös jogkezelő szervezetek által engedélyezett egyes szerzői jogi felhasználások esetében mekkora szerzői jogi jogdíjat kell fizetni. A díjszabásokat az igazságügyi miniszter hagyja jóvá, és a közös jogkezelő szervezetek ezeket saját nevükben évente hozzák nyilvánosságra a hivatalos értesítőben.

A javaslat alapján azonban a jövőben az igazságügyi miniszter jóváhagyása csak a reprezentatív közös jogkezelő szervezetek díjszabásai tekintetében előírás. Erre a garanciális elemre a reprezentatív közös jogkezelő szervezetek díjszabásai tekintetében azért van szükség, mert a közös jogkezelő szervezetek jogosultak kiterjesztett hatállyal közös jogkezelési tevékenységet végezni. A többi közös jogkezelő szervezet díjszabása kapcsán nem indokolt fenntartani ezt a kötelezettséget.

A javaslat tartalmazza továbbá a már hivatkozott, jelenleg hatályos szerzői jogról szóló törvény egyes rendelkezéseinek pontosítását is. E kisebb módosítások többsége a javaslattal való összhang megteremtését szolgálja, illetve egyéb technikai jellegű korrekciót tartalmaz.

(22.00)

A javaslatnak a szabadalmakról szóló törvényt, illetve a Nemzeti Kulturális Alapról szóló törvényt érintő módosító rendelkezései szintén a törvényjavaslattal való összhang megteremtését célozzák.

Tisztelt Ház! Az előzőekben ismertetett törvényjavaslat elfogadása szükséges ahhoz, hogy Magyarország eleget tegyen a közös jogkezelési irányelv átültetésére vonatkozó kötelezettségének. A törvényjavaslat elfogadásával biztosítható az is, hogy a magyarországi közös jogkezelési rendszer továbbra is a megfelelő hatékonysággal és a magyar kultúra védelmét is szolgáló garanciális keretek között működhessen. Kérem ezért, hogy a törvényjavaslatot, annak megvitatását követően, a szavazás során egyetértésükkel támogatni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 158 2016.05.12. 1:05  149-158

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr, csak nagyon röviden. Köszönöm képviselőtársaimnak, hogy ilyen elmélyülten foglalkoztak az előterjesztéssel.

Bangóné Borbély Ildikónak volt olyan észrevétele, hogy nem zajlott le előzetes vita. Nagyon széles körű vita és egyeztetés zajlott le, éppen azért is húzódott el a javaslatnak a benyújtása. Három körben is sor került egyeztetésre: már 2015 őszén a koncepcióról társadalmi egyeztetést folytattunk, ’16 tavaszán pedig lezajlott az a társadalmi egyeztetés, ami előírásra került, az OBH és a NAIH külön véleményadásra kerültek felkérésre, és valamennyi olyan vonatkozó szervezet bevonásra került, amelyek ezen a területen dolgoznak.

(22.30)

Remélem, hogy sikerült meggyőznöm képviselő asszonyt, és köszönjük, hogy előremutató lépésnek tekintik ennek a javaslatnak a benyújtását, és kérem a támogatását. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 162 2016.05.12. 3:08  159-162

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Csak néhány gondolat az elhangzottakkal kapcsolatban. Képviselő úr felszólalásával egy alapvető probléma van, hogy minden demokratikus jogrendszernek az az alapja, hogy az ártatlanság vélelméből indul ki. Ön ezt meg akarja fordítani, és a bűnösség vélelméből indulna ki a politikusok tekintetében. És mikor folytatódik majd ez a kör, és meddig fog elérni? Tehát nyilvánvaló, hogy nem egy jogállami megoldás az, amit elénk tárt.

Például a dupla büntetés: hogyha törvény előtti jogegyenlőség létezik, akkor hogyan lehetne duplán büntetni valakit ugyanazért? Nyilván hogyha jogi egyetemet végzett volna, képviselő úr (Novák Előd: Minősített eset!), akkor talán nem kellett volna ezekre a dolgokra kitérnem, de gyakorlatilag az első évet nem élné túl ilyen nézetekkel, sajnos azt kell hogy mondjam, a vizsgáztatás során természetesen.

Az álláshalmozás kérdésköre szóba jött. Azért szeretném azt leszögezni, hogy az, hogy ma nem ülhetnek polgármesterek a magyar parlamentben ‑ eltérően több nyugat-európai államtól ‑, egy olyanfajta önkorlátozás, ami itt megvalósult, az a kormánytöbbségnek köszönhető. Tehát sem a Jobbik szavazatai, sem egyetlen ellenzéki párt szavazatai ezt a helyzetet nem tudták volna elérni. Ez pusztán a kormánypártok elszántságának köszönhető, és ők szavazták meg. (Novák Előd: Meghátrálás!)

Az álláshalmozásról még annyit, hogy épp a közelmúltban volt az éppen alelnökségre törő Janiczak Dávid polgármester úr esetében, ami a par­la­mentben elhangzott, hogy öt helyről vett fel fizetést. Tehát gyakorlatilag önök vizet prédikálnak és bort isznak. Ha a saját házuk táján nem tudnak kicsiben rendet teremteni, akkor miből gondolják, hogy kormányon nagyobb fegyelmet tudna elnök uruk tartani ezekben a tekintetekben?

Tehát lehet, hogy egy kicsit több alázat és szerénység kellene ezekben a dolgokban, függetlenül attól, hogy abban egyetértünk, hogy a bűnözés visszaszorítása és a korrupcióellenes harc gyakorlatilag mindig a kormányzat homlokterében kell hogy legyen. Évről évre megtartják a legfőbb ügyész, a belügyminiszter, az igazságügyi miniszter az ezzel kapcsolatos konferenciákat, tájékoztatást adnak a tényekről, az esetekről, az esetek számáról. Tehát ebben a tekintetben szerintem nem érheti a kormányt vád.

Nem akarnék minden pontra külön-külön reagálni, de összességében csak azt szerettem volna bemutatni, hogy a jogalkotás, amit tud, ezen a területen elkövet. Amit a kormánypártok, mint politikai tényező tudnak tenni, azt hiszem, azt az elmúlt ciklusban is bebizonyították, hogy megtették, hiszen most a parlamentbe már egy olyan ‑ hogy mondjam ‑ szigorú szabályok alapján kerülnek be a képviselők, amelyek a tőlünk nyugatra lévő államokban, melyekre mindig mintaként tekintünk, sem valósulnak meg.

Én azt hiszem, hogy képviselő úr felvetései gyakorlatilag fontos témákról szólnak, de kellően súllyal kezeli őket a kormányzat, szeretném megnyugtatni. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 78 2016.05.17. 2:10  75-78

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Az Alaptörvény XVI. cikke a gyerekek szüleik iránti felelősségérzetét fejezi ki, amennyiben gondoskodniuk kell rászoruló szüleikről. De van, hogy ezenkívül a szülő vagy a szülő beleegyezésével a járási hivatal perben is érvényesítheti ezt az igényt. Az Országgyűléshez benyújtott Ptk.-módosítás a rokontartás szabályain nem változtatott, tehát a gyerekeknek ez a kötelezettsége továbbra is fennáll, és korábban is fennállt.

A tisztelt Házhoz benyújtott Ptk.-módosítás arra irányul, hogy bárki, aki a gyerek helyett teljesített ilyen tartást, az a múltra nézve követelheti a tartás költségeinek megtérítését a gyerektől, azaz egy megtérítési igényről van szó. Természetesen csak indokolt ellátási költségeket és csak a tartásra kötelezett gyerektől lehet kérni. Irányadó norma továbbra is, hogy nem köteles a szülőjét eltartani az, aki saját magát vagy a hozzátartozója gyerekei tartását veszélyeztetné. A megtérítés nem automatikus, a bíróság dönt az ilyen esetekben, az egyéni körülmények figyelembevételével. Ez a szabályozás gyakorlatilag éppen hogy azt a családon belüli erkölcsi kötelezettséget erősíti, ami nemcsak a szülőknek a gyerekekkel szemben, hanem a gyerekeknek a szülőkkel szemben is fennáll.

A kérdésében azt is észrevételezte képviselő asszony, hogy a kormány nem lép fel elég hatékonyan az időskori szegénység ellen. A magyar nemzeti vállalás az EU célkitűzéseivel összhangban tartalmazza a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség kockázatának kitett népesség arányának 5 százalékos csökkentését 2020-ig. Azt időarányosan teljesíteni tudjuk, tehát nem igaz, hogy ne változnának pozitív irányba a körülmények.

Ezenkívül a nyugdíjak értékmegőrzése is, amit 2010-ben és 2014-ben is vállaltunk, megvan. 8,4 százalékkal emelkedtek a nyugdíjak, ezzel szemben 2007 és 2010 között 8,5 százalékos volt a csökkenés. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 24 2016.05.18. 1:54  1-24

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr, csak nagyon röviden. A miniszter úr nagyrészt a felmerülő kérdésekre kitérően válaszolt, csak néhány pontosítást szeretnék tenni. Schiffer képviselő úr említette Szlovénia pénzügyi rendszerét. Itt egy teljesen más szabályozás volt érvényben. A jelenlegi új önálló zálogjogi, jelzálogjogi intézmény a korábbival sem azonos, hiszen német mintára bekerült az a biztosíték, hogy nem lehet kétszeresen követelni senkinek a jelzálogjog kötelezettjétől a megtérítését, hiszen ha igazolni tudja, hogy kifizette a tartozását, akkor vele szemben nem lehet fellépni.

A nyilvánossággal kapcsolatban a Jogász Egylet rendezvényén négy alkalommal voltak ezek nyilvánosak, tehát a szakértői kör, a szakértői hátországa bármelyik pártnak ezeken részt tud venni.

Még a járulékfizetésekkel kapcsolatban: mind az egészségügyi, mind a nyugdíjjárulék, a nyugdíj, illetve egészségügyi kiadások fedezetét szolgálja, és hogy az állam kivonulna a szociális szférából, ez a fajta módosítás sem jár semmiféle csökkentésével az állami szerepvállalásnak. Ez egy speciális eset, amikor mondjuk, az idősotthonoknál a nyugdíjból térítendő rész nem fedezi azt a szükségletet, amelyet az otthon számára ki kell egészíteni. A miniszter úr is említette, hogy legalább 70 százalék azok aránya, akik ezt jelenleg is önkéntesen teljesítik a hozzátartozók közül. Tehát csak a fennmaradó rész vonatkozásában merülhet fel ez a kötelezettség, ha valaki, mondjuk, szándékosan nem akar ezekhez a költségekhez hozzájárulni, és ott is a bírói út garantálja, hogy nem veszélyeztetheti a saját vagy kiskorú gyerekének az eltartását. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 64 2016.05.23. 3:25  61-66

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Amint ön előtt is ismeretes, a kormány kiemelt feladatának tekinti a hazai vállalkozások kutatás-fejlesztési tevékenységének támogatását és az innováció ösztönzését, ami hazánk versenyképességének egyik záloga. Az innováció és a szellemitulajdon-védelem intézményrendszere összekapcsolódik. A kormány által az elmúlt években az innovációval és az iparjogvédelemmel összefüggésben elfogadott stratégiák, programok szorosan összefonódnak, egymásra is tekintettel fogalmazzák meg az innovációval és az iparjogvédelemmel kapcsolatos célokat, illetve az ezen célok megvalósítását szolgáló feladatokat.

Az Európai Bizottságnak az Európai Szabadalmi Hivatallal és a Belső Piaci Harmonizációs Hivatallal 2013-ban közösen készített tanulmánya megállapította, hogy Magyarországon a szellemitulajdon-intenzív ágazatok az uniós átlagon felüli mértékű gazdasági súlyt mutatnak. Ennek megfelelően a kutatás-fejlesztési eredmény megfelelő oltalomban részesítése, szabadalmaztatása elsődleges fontosságú a vállalkozások számára. Mindezek fényében fontosnak tartjuk, hogy vállalkozásaink számára az oltalmi formák széles palettája álljon rendelkezésre szellemi tulajdonuk megfelelő védelemben részesítése érdekében. Az európai szabadalmi reform célja egy egységes hatályú európai szabadalmi oltalom megteremtése, ezáltal a belső piac egy szegmensének kiteljesítése.

Figyelemmel arra, hogy a kormány támogatja a tudáson és innováción alapuló exportképes termékekkel és gyártási folyamatokkal rendelkező kis- és középvállalkozások létrejöttét és növekedését, ezen kkv-k külföldi piacon való megjelenése akkor biztosítható, ha Magyarország is részt vesz az egységesülő oltalmi rendszerben. Mindezen körülményekre tekintettel hazánk a 2011-es uniós elnöksége alatt is prioritásként kezelte az uniós szabadalmi reform előmozdítását, és jelenleg is aktívan részt vesz a végrehajtási folyamatban.

A kormány a szellemi tulajdon védelmére irányuló nemzeti stratégiában, a Jedlik-tervben is politikai célként rögzítette az Egységes Szabadalmi Bíróságról szóló megállapodás ratifikációját. A ratifikációra vonatkozó döntés meghozatala előtt az Igazságügyi Minisztérium minden lényeges körülményt mérlegelni fog, így azt is, hogy a szabadalmi reform mennyiben érinti majd a hazai kis- és középvállalkozási szektort. Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 134 2016.05.24. 6:42  133-146

DR. VÖLNER PÁL (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Az egyes kárpótlással összefüggő törvények módosításáról szóló T/10727. számú törvényjavaslat módosítja a tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvényt, a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvényt, valamint hatályon kívül helyezi a kárpótlási jegy termőföldtulajdon megszerzésére történő felhasználásának egyes kérdéseiről szóló 1992. évi XLIX. törvényt.

A hatályos szabályozás szerint a tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1994. évi XXV. törvény foglalkozik a rendszerváltozás előtti, termőföldekre vonatkozó tulajdonosi háttér újraszabályozásával, továbbá a szövetkezeti és állami földek magántulajdonba kerülésének elősegítésével. Ennek céljából a kárpótlási törvény 15. § (1) bekezdése szerint a kárpótlás termőföldben történő biztosítása érdekében a szövetkezet vagy jogutódja kijelöli a tulajdonában vagy használatában álló termőföldterületet, amelyet a kárpótlási törvény mellékletében felsorolt jogszabályok alapján szerzett meg. Ezek az úgynevezett szövetkezeti földalapok. Az így kijelölt szövetkezeti termőföldek a jogszabály alapján árverés útján kerülnek értékesítésre. A jogszabály a szövetkezeti földek árverésén túl az állami tulajdonú földek, az úgynevezett állami földalap árverésre bocsátását is szabályozza.

A kárpótlási törvény 7. § (1) bekezdésének b) pontja határozza meg az állam azon kötelezettségét, amely szerint biztosítania kell a kárpótlási jegyet birtokló személyek részére, hogy a törvényben foglalt feltételekkel termőföldtulajdon megszerzésére használhassák fel a kárpótlási értékpapírjaikat. A kárpótlási célú szövetkezeti és állami földek magántulajdonba kerülését a hatályos jogszabályok alapján tehát árverések útján lehet biztosítani.

A kormány a termőföldárverések megtartását a döntési moratórium elrendeléséről szóló 1003/2010. (I. 19.) kormányhatározat alapján leállította. A hivatkozott kormányhatározatot hatályon kívül helyezte az 1146/2010. (VII. 7.) számú kormányhatározat 2010. július 8-án, de a földárverések megtartására irányuló kérdésekben támogató döntés nem született. Kárpótlási célú földárverésre így utoljára 2009-ben került sor. A kárpótlási célú földárverések elmaradását olyan kockázati tényezők figyelembevétele is befolyásolta az eltelt idő miatt, mint például az árverések több száz millió forintos becsült költsége, az árverések lebonyolításához szükséges szakértelem és technikai feltételek hiánya, az árverések eredményeképpen létrejövő elaprózott, gazdálkodásra alkalmatlan nadrágszíjparcellák.

(16.20)

Számadatokban is kifejezve a jogelőd kárpótlási hatóságok megközelítőleg 27 ezer árverést tartottak a rendszerváltás óta, ennek során összesen 26 830 darab árverés eredményeként 765 445 kárpótlásra jo­gosult jutott összesen 2 145 824 hektár földtulajdon­hoz. Az úgynevezett szövetkezeti földalapba tartozóan még egy darab, míg az állami földalapba tartozóan még 16 darab árverés van hátra összesen 1615 hektár földterületet érintően olyan települések vonatkozásában, mint például Békéscsaba, Nyíradony, Szeged, Solymár, Budapest XI. és II. kerületei.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalóan elmondható tehát, hogy figyelemmel az elhangzottakra, a kárpótlási jeggyel rendelkezők a hatályos jogszabályban foglaltak ellenére kárpótlási jegyeiket termőföldtulajdon megszerzésére a gyakorlatban napjainkban nem érvényesíthetik. A törvényjavaslatban szerepeltetett kárpótlási jogszabályokban meg­határozott jogalkotói cél megvalósítása, nevezetten az, hogy a kárpótlásra jogosultak kárpótlási igényeiket termőföldárverés útján is kielégíthessék, megakadt. Ennek eredményeként az utóbbi hét évben sem a kárpótlásra jogosultak nem tudták kárpótlási igényeiket érvényesíteni az említett földterületeket illetően, sem a földek megfelelő hasznosítása nem valósulhatott meg.

A javaslatban jelzett módosítások célja, hogy a kárpótlási folyamat lezárásának első lépéseként mind a szövetkezet vagy jogutódja tulajdonában vagy használatában álló termőföldterületek, szövetkezeti földalap, mind az állami tulajdonú, kárpótlási célú földek, állami földalap a kárpótlási cél alól felszabaduljanak, s elérhetővé váljon a hosszú ideje húzódó kárpótlási termőföldárverések kérdésének végső lezárása. A jelzett törvénymódosítások eredményeként az említett földterületek állami tulajdonba kerülnek, ami által rendeződik a kárpótlás során hátramaradt termőföldek tulajdoni helyzete, egyúttal lehetővé válik az érintett földeknek a földművesek által történő megvétele, azaz a „Földet a gazdáknak” program keretében történő értékesítése.

Tisztelt Ház! Az előzőekben ismertetett módosítások egy évek óta húzódó, a gyakorlatban nehezen kezelhető, a hatályos rendelkezésekkel érintett, valamennyi szereplő számára hátrányos, ugyanakkor kiemelt fontosságú kérdésben jelentenének előrelépést. Kérem ezért, hogy a törvényjavaslatot annak megvitatását követően a szavazás során egyetértő szavazatukkal támogatni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmet, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 146 2016.05.24. 3:21  133-146

DR. VÖLNER PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Csak néhány pontosítást tennék, illetve az elhangzottakra reagálnék. Azzal kezdeném, hogy a kávézási szokásaim eléggé visszaszorultak, ezért ezt a fajta megközelítést szeretném visszautasítani.

A bevezetőben, az expozéban is elhangzott, hogy gyakorlatilag öt települést érintő területen vannak ezek a földek, amelyek elérhetők. Ha erre rázúdítanánk egy termőföldárverési licitet kárpótlási jegyekkel, az elég kusza helyzetet eredményezne.

A másik dolog: nem tudom, képviselő úr emlékszik-e még arra, hogy a kárpótlási jegyek kibocsátása idején gyakorlatilag vagyon fejében lehetett kárpótlási jegyeket kapni, tehát nemcsak termőföld ellenében voltak jogosultak. Kizárólag a termőföldre koncentrálni ennek a kárpótlásnak a folyamatát ezért sem helyes, hiszen tudjuk, hogy a privatizáció során is felhasználtak kárpótlási jegyeket a hozamokkal együtt, önrészként lakásokat lehetett vásárolni rajta önkormányzati tulajdonból. Tehát számtalan olyan módja van, ahol felhasználható ez a mennyiség, amik ezzel a törvénymódosítással nem zárulnak le.

A mértékek összehasonlítása miatt említeném még egyszer, hogy az 1614 hektár a 2 145 824 hektárral áll szemben, ami az elmúlt időszakban kárpótlás révén kijutott magántulajdonba, és ez 765 445 tulajdonost jelentett. Látható, hogy maga az indítás ’91 után megvolt, és ha megnézzük, hogy kik maradtak gazdálkodók és kik azok, akik csak a vagyont kapták vissza, azt láthatjuk, hogy egy jóval szűkebb kör az, amelyik a gazdálkodók rétegét érinti.

A „Földet a gazdáknak” program kapcsán megint megemlíteném, hogy ehhez egy hitelprogram is kapcsolódik, tehát ha valaki nagyobb összegért vásárol, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy a gazdagok sorába tartozik, hanem azt, hogy vállal egyfajta kockázatot. (Sallai R. Benedek: Nem tudja összeszedni a 10 százalék önerőt.) A 10 százalék önerő ahhoz képest, amilyen összegekről és amekkora területekről, gazdalétszámokról beszélünk, szerintem más forrásból is megfinanszírozható. Persze, több ezer hektár esetén nyilván nem, de tudjuk, hogy a földtulajdonkorlátok és egyebek miatt ez sem elképzelhető történet.

A technikai feltételekről csak annyit, hogy azok nagyon elavult számítógépes rendszerek, amelyek annak idején kezelték a kárpótlási jegyeket. Erre rázúdítani egy újabb hullámot, egy nagyon bizonytalan dolog lenne, új rendszert kiépíteni 1600 hektárért pedig kidobott pénz lenne. Tehát egyfajta technikai lezárása ez a kárpótlási folyamatnak, amikor a termőföldet illetően ez a módosítás megszületik.

S még egy dolgot szeretnék megemlíteni: szabad rablásnak nevezni a nyilvánosan meghirdetett licitet egy kicsit erős. A rablás más fogalomkörbe tartozik, mint a nyilvános árverés, ahol rendre a helyben szokásos forgalmi áraknál magasabb értéken történik az értékesítés. Köszönöm szépen, csak ezzel szerettem volna kiegészíteni. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
157 2-4 2016.05.25. 14:30  1-16

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: (A hangosítás nem működik.) Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az állandó Nemzetközi Büntetőbíróság felállításának gondolata már az első világháború után felmerült, azonban tényleges lépések ez irányba csak a második…

ELNÖK: Államtitkár úr, a mikrofonnal vala­mi gond van. Vagy a kártyája, nem tudom, a helyén van‑e. (Dr. Völner Pál: A kártya!) Igen, akkor kártyaprobléma. (Dr. Völner Pál behelyezi a kártyáját a gépbe.) Köszönöm szépen.

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Elnézést. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az állandó Nemzetközi Büntetőbíróság felállításának gondolata már az első világháború után felmerült, azonban tényleges lépések ez irányba csak a második világháborút követő felelősségre vonással indultak meg.

E törekvések azonban a hidegháború kitörésével ismét megszakadtak. 1989-ben, a kétpólusú világ megszűntét követően ismét elkezdődtek a tárgyalások az ENSZ keretein belül egy állandó büntetőbíróság felállítására. Az erre vonatkozó tárgyalásokon hazánk is részt vett, és a szöveg lezárását követően 1999. január 15-én Magyarország képviselője a törvényjavaslatban is szereplő statútum szövegét aláírta. Az Országgyűlés 2001-ben határozatával belső jogi értelemben megerősítette azt, így Magyarország részéről a megerősítő okiratot 2001. november 30-án letétbe helyeztük az ENSZ főtitkárságánál. Ezzel a megerősítéssel nemzetközi jogi értelemben a statútum 2002. július 1-jén, hasonlóan a többi, a statútumot ratifikáló államhoz, Magyarország vonatkozásában is hatályba lépett. A statútum kihirdetésére idáig még nem került sor, s ezt hivatott most ez a javaslat pótolni.

Ezzel kapcsolatosan fontos megjegyezni, hogy nemzetközi jogi szempontból a statútum előírásai Magyarországot ettől függetlenül jelenleg is kötik, így azokat Magyarországgal szemben belső jogi kihirdetés hiányában is alkalmazni kell és lehet nemzetközi viszonylatban.

A kihirdetés szükségessége egyaránt indokolható alkotmányossági és nemzetközi jogi okokkal is. A tárgyalt szerződés tartalmától függetlenül az Alaptörvény előírja, hogy a nemzetközi jogban vállalt kötelezettségek és a belső jog összhangját biztosítani kell. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, egyrészt formai szempontból a nemzetközi szerződés szövegét át kell ültetni a magyar jogba egy jogszabállyal, ami jelen esetben a mostani törvényi szintű kihirdetéssel valósulna meg, másrészt tartalmilag a kapcsolódó belső szabályokat is hozzá kell igazítani a vállalt nemzetközi kötelezettségekhez.

A kihirdetéssel és a kapcsolódó törvénymódosításokkal a jogalkotó mindkét követelményt, így a tartalmit és a formait is teljesíti a jelen törvényjavaslat elfogadása útján. A statútum kihirdetésének másik indoka, hogy nem zárható ki elméleti szinten az, hogy egy kiadatási vagy egyéb járulékos ügy miatt a statútum értelmében Magyarország a bíróság eljárásába valamilyen módon bevonódjon.

A Nemzetközi Büntetőbíróság eljárásában való részvétel feltételei teljes mértékben csak a statútum kihirdetésével és a kapcsolódó belső jogszabályok módosításával teremthetőek meg, mert ennek hiányában a magyar hatóságok intézkedései csak a nemzetközi jogsegély és az európai uniós jogsegély szabályai között működhetnének.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magyarország a Nemzetközi Büntetőbíróság létrehozásának aktív támogatója volt az előkészületek folyamán annak a 60-70 országot tömörítő csoportnak a tagjaként, amelynek vezető és kezdeményező magvát az Európai Unió tagállamai képezték. Az immáron állandó, általános hatáskörű bíróság a népirtás bűncselekménye, az emberiesség elleni és a háborús bűncselekmények, továbbá jelenleg csak elvi lehetőségként az agresszió elkövetésében részes személyek felett rendelkezik joghatósággal. A bíróság e bűncselekmények ügyében eljárhat a nem nemzetközi fegyveres konfliktusok esetében is.

Az emberiesség elleni és a háborús bűncselekmények részletes meghatározását a statútum tartalmazza. A bíróság eljárását bármely részes állam, az ENSZ Biztonsági Tanácsa és a bíróság főügyésze kezdeményezheti.

A Biztonsági Tanács által történő kezdeményezés esetét kivéve a bíróság csak abban az esetben gyakorolhatja a joghatóságát, ha a statútumnak részese, vagy az az állam, amelynek területén elkövették a bűncselekményt, vagy pedig az elkövető állampolgársága szerinti állam; a nem részes államok azonban egy adott esetre korlátozva is elfogadhatják a bíróság joghatóságát. A bíróság a nemzeti intézményeket kiegészítő jellegéből, a komplementaritás elvéből következően a fenti feltételek teljesítése esetén is csak akkor járhat el, ha az erre egyébként jogosult állam nem kívánja vagy nem képes gyakorolni a büntető joghatóságát.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A statútum számos fontos büntetőjogi alapelvet nevesít, így a nullum crimen sine lege elvét, valamint a visszaható hatály tilalmát. A statútum kizárja a benne nevesített bűncselekmények elévülését. A bíróság csak természetes személyek felett ítélkezhet, akiket hivatalos minőségük nem mentesít a büntetőjogi felelősség alól, illetve az nem szolgálhat büntetésük csökkentésének alapjául. A statútum tartalmazza a nemzetközileg elfogadott eljárási alapelveket, így a vádlott jelenlétében lefolytatandó nyilvános tárgyalás követelményét és az ártatlanság vélelmét is.

(9.10)

A vádlottnak jogában áll megismerni a vádat, a védelme előkészítéséhez szükséges eszközökkel, illetve védővel rendelkezni. A statútum a sértettek és a tanúk megfelelő védelméről is gondoskodik, tekintettel a bíróság különleges joghatóságából következően elé kerülő ügyekre. A bíróság elsőfokú tanácsainak határozatai ellen fellebbezésnek van helye, megengedett továbbá az ítélet felülvizsgálata új, döntő körülmények utólagos felmerülése esetén.

A statútum kimondja a részes államok bírósággal való együttműködési kötelezettségét. A bíróság által kiszabható büntetések a legfeljebb életfogytig tartó szabadságvesztés, a pénzbüntetés és a bűncselekményből származó haszon elkobzása. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának helyét a bíróság jelöli ki az erre vállalkozó államok listájáról. A statútum abból indul ki, hogy a nemzetközi büntetőjog érvényesítése kétféleképpen valósul meg: egyrészt közvetlen érvényesítés, másrészt közvetett érvényesítés útján.

A statútum lehetővé teszi, hogy a hatálya alá tartozó nemzetközi bűncselekmények elkövetőit közvetlenül a nemzetközi jog, azaz a statútum alapján nemzetközi szervezet, azaz a bíróság előtt vonják felelősségre, függetlenül a nemzeti jogoktól. Másfelől a statútum által szabályozott bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonását nemzeti hatóságok a nemzeti jog alapján is végrehajthatják.

A komplementaritás elve ‑ ahogy azt a statútum preambuluma hangsúlyozza ‑ azt jelenti, hogy a bíróság eljárása a nemzeti büntető joghatóságokhoz képest kiegészítő jellegű. A komplementaritás materiális szempontból azt fejezi ki, hogy a nemzetközi bűncselekmények üldözése az egyes szuverén államoknak is feladata. A komplementaritás ebben az értelemben azt is jelenti, hogy a nemzetközi büntetőbíráskodás csak a legsúlyosabb jogsértésekre terjedjen ki.

A statútum ennek megfelelően a bíróság joghatóságát a nemzetközi közösség egészét érintő legsúlyosabb bűntettekre, a népirtásra, a háborús és az emberiesség elleni bűncselekményekre korlátozza. De még ezek esetében is csak akkor jár el a bíróság, ha a cselekmény kellő súlyú, és a nemzetközi közösség érdekében áll, hogy a bíróság ítélkezzen. Eljárási értelemben a komplementaritás azt jelenti, hogy nem a bíróságnak, hanem a nemzeti igazságszolgáltatásnak van elsődleges joghatósága.

A statútum értelmében a bíróságnak alárendelt joghatósága van, csak akkor foglalkozhat az üggyel, ha a nemzeti bíróságok képtelenek vagy nem hajlandók eljárni azon bűncselekmények elkövetőivel szemben, amelyeket a statútum a bíróság joghatósága alá utal. A részes államok közgyűlése évente ülésezik, ennek során áttekinti a bíróság működéséhez kapcsolódó fontosabb kérdéseket, és dönt többek között a bíróság éves költségvetésének elfogadásáról.

A bíróság bíráinak megválasztása háromévenként történik. A bíróság székhelye Hágában van. A statútum rendelkezéseinek fenntartása nem fűzhető. A bíróság önálló jogi személyiséggel rendelkező nemzetközi intézmény. Működésének költségei a részes államok által fizetett tagdíjakból, az ENSZ által biztosított alapokból, valamint önkéntes hozzájárulásokból kerülnek fedezésre.

Tisztelt Ház! 2010 júniusában került sor az ugandai Kampalában a Nemzetközi Büntetőbíróság statútumának átfogó módosító konferenciájára, ahol elfogadták a törvényjavaslatban is szereplő módosítást. A módosítás eredményeképpen a tiltott fegyverek használatának szélesebb köre válik statútum által büntetendő cselekménnyé, mert azok alkalmazása a módosítás eredményeképpen a nem nemzetközi fegyveres konfliktusokban is a statútum alá tartozó bűncselekmény lesz.

A törvényjavaslat tartalmazza e módosítás kötelező hatályának elismerésére vonatkozó felhatalmazást és a módosítás kihirdetését is. A statútum belső jogrendbe illesztéséhez szükséges a mentelmi joggal kapcsolatos, kétharmados szavazattöbbséget igénylő sarkalatos törvények, továbbá a büntető törvénykönyv és a végrehajtással kapcsolatos eljárási kérdéseket szabályozó törvények módosítása is.

A statútum 27. cikke úgy rendelkezik, hogy a statútum a hivatalos minőségre való tekintet nélkül egyaránt vonatkozik minden személyre. A statútum 27. cikke alapján a hatályos belső jogot úgy kell módosítani, hogy az érintett személyi kör jogállását szabályozó törvényekben biztosított mentelmi jog, illetve a büntetőjogi felelősségre vonást feltételesen elhalasztó egyéb mentesség ne akadályozza a bíróságot a joghatósága alá tartozó cselekmények szerinti eljárásában.

Ennek a szabálynak eleget téve a törvényjavaslatban az Alkotmánybíróság tagjainak, a Költségvetési Tanács elnökének és az országgyűlési képvi­selőknek a mentelmi joga is korlátozásra került. Az erre vonatkozó módosítások általánosságban kimondják, hogy ezek a tisztségviselők felelősségre vonhatóak lesznek a mentelmi joguktól függetlenül a hazánk által elismert joghatósággal rendelkező, nemzetközi bíróság joghatósága alá tartozó, büntetőjogilag üldözendő cselekmény miatt.

Az országgyűlési képviselők mentelmi jogának módosulása a magyar jogrend sajátosságaira tekintettel természetesen és szükségszerűen magával vonja a többi, az országgyűlési képviselők mentelmi jogával azonos mentességgel rendelkező tisztségvi­selők, így például az európai parlamenti képviselők, bírák, ügyészek mentelmi jogának módosulását is. A törvényjavaslat által alkalmazott általános megfogalmazással nemcsak a bíróság joghatóságába tartozó és a statútumban meghatározott bűncselekmények esetén lesz kizárt a mentelmi jogra való hivatkozás, hanem a nemzetközi jogban egyéb módon akár más nemzetközi szerződéssel, akár az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatával elismert, a jövőben létrejövő, a korábbi jugoszláv vagy ruandai törvényszékhez hasonló ad hoc bíróság esetén is.

A statútum elfogadása két bűncselekmény-tényállás megalkotását is szükségessé tette. Az egyik az ellenséges hadsereghez tartozó személyek alattomos megölését nyilvánítja büntetendő cselekménnyé. Ez a hitszegés bűncselekmény azt takarja, amikor egy védett személy minőségét ‑ például a megadásra való fehér zászlót vagy a harctéri orvosi minőséget ‑ csalárd módon használja valaki. A másik tényállás a magyar vagy a nemzetközi bíróság által jogerősen megállapított népirtás, emberiesség elleni vagy háborús bűncselekmény nyilvános tagadását minősíti bűncselekménnyé.

Emellett a módosítás a büntető törvénykönyvben a hadműveleti vagy megszállt terület fogalmát egy honvédelmi szempontból indokoltabb, megfelelőbben értelmezhető fogalomra cseréli. Mindezeken kívül szükséges egyéb, a Nemzetközi Büntetőbíróság eljárásához kapcsolódó belső jogi szabályok pontosítása, kiegészítése, amelyek a bíróság eljárásához kapcsolódó kiadatás esetén, illetve a bíróság ítéletének végrehajtására vonatkozóan teszik egyértelművé és alkalmazhatóvá a jelenlegi szabályokat.

(9.20)

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A bíróság statútumának kihirdetésével Magyarország a rá nézve nemzetközi szempontból már régóta fennálló kötelezettségnek teremti meg a belső jogi alapjait és feltételeit. Ezért a korábban önök számára ismertetett alkotmányossági és nemzetközi jogi érveket is figyelembe véve kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a T/10722. számú törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
157 16 2016.05.25. 1:47  1-16

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Először is köszönöm a támogató felszólalásokat, amelyek abba az irányba mutatnak, hogy a Házban nagyjából egyetértés van ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása kapcsán.

Néhány kérdés valóban elhangzott itt a hatálybalépéssel kapcsolatban, hogy 2006-ban miért vetette le az akkori parlament vagy az akkori kormányzat a napirendről, ezt nyilván ők tudják pontosan megválaszolni, hogy milyen szándékok mozgatták őket ebben a dologban. Egy konkrét dolog, a Btk. 333/A. § beiktatása, szeretném Staudt képviselőtársamat megnyugtatni, hogy a b) pontjában szerepel, hogy a jogerős ítéletben megállapított elkövetést tagadja, kétségbe vonja, jelentéktelen színben tünteti fel, tehát ezekre az esetekre vonatkozik. Nyilvánvalóan a tudományos kutatásokat ez a kérdéskör nem érinti, de ha valaki, mondjuk, arról ábrándozik, hogy bírósági döntések nélkül, mondjuk, rehabilitálni fogunk előző rendszerekben elítélt politikusokat, vagy azokat kedvező színben tüntetünk fel, vagy vitatunk olyan eseményeket, amelyek megtörténtek, bírósági ítéletek vannak róla, azokat valóban perújítás, semmisség és egyéb úton lehet csak vitatni és kétségbe vonni. Ezt foglalja magában.

Ami pedig a keretelv átültetését illeti, nyilván kötelezettségszegési eljárást vonna maga után, amennyiben az uniós jogalkotást nem követné a belső jogalkotási folyamat, de nyilván a bizottsági és a részletes vita során még ki tudunk térni akár a módosítók kapcsán az ezzel kapcsolatos kérdésekre. Köszönöm szépen még egyszer a támogatást és a szót. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 66 2016.05.30. 2:06  63-66

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Az Alaptörvény XIV. cikke tartalmazza, hogy a szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni. Az új polgári törvénykönyv értelmében a gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, külön élő szülő pedig elsősorban pénzben nyújtja. Erre elsősorban a szülők megállapodása az irányadó. Megállapodás hiányában természetesen a bíróság dönt, tehát elsősorban bírósági hatáskörökről beszélünk. Mérlegelendő körülmény ilyenkor a kötelezett teljesítőképessége, ideértve nemcsak a jövedelmi viszonyokat, hanem a vagyoni viszonyokat is.

A korábbi szabályozáshoz képest a törvény előírja, hogy határozott összegben kell a tartásdíjat megállapítani, és a jövedelemhez igazodó százalékos mérték ennek a határozott összegnek a megállapítását segíti elő. A szabályozás további újdonsága, hogy az inflációhoz történő automatikus hozzáigazítás lehetőségét is tartalmazza. A bíróság a marasztaló határozatában közvetlenül felhívja a munkáltatót, hogy a megállapított összeget vonja le és a jogosultnak fizesse ki, ha pedig végrehajtóhoz kerül az ügy, a gyerektartásdíj megelőzi a sorrendben az összes többi követelést, ezzel is biztosítva a gyerek szükségleteinek mielőbbi biztosítását.

Figyelemmel kell lenni arra is az ENSZ gyermekjogi egyezménye és a hatályos magyar jogi szabályozás alapján, hogy a külön élő szülővel való kapcsolattartás a gyermek joga, nem csak a külön élő szülőé. A kapcsolattartás megakadályozásában közigazgatási úton történő szankcionálás tehát azért van, hogy a gyermek kapcsolattartáshoz való jogát védjék, a gyermektartásdíj fizetésének elmulasztását, végrehajtása eredménytelenségét, ahogy ön is említette, megelőlegezett gyerektartásdíj előlegezésével kompenzálja az állam. Súlyosan kirívó esetekben, ha sem a polgári jogi jogérvényesítés, sem a bírósági végrehajtás nem vezet eredményre, és az állam általi előlegezés sem jelent megoldást, végső eszközként akár büntetőjogi felelősségre vonás is kezdeményezhető.

Tehát a jogi szabályozás keretei a bíróságnak tág keretet adnak ennek a kérdésnek a rendezéséhez. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 34 2016.06.06. 3:59  31-37

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselő Úr! A képviselő úr interpellációjában több büntetőeljárást érintett, amelyek végkimenetelét a kormányon akarja számon kérni. Valamennyien tudjuk azonban, és ön is nagyon jól tudja, képviselő úr, hogy a hatalmi ágak szétválasztására tekintettel a kormánynak semmilyen befolyása nincs az említett ügyekre. A kormánynak nincs hatásköre arra, hogy folyamatban levő büntetőügyekben döntést hozzon, vagy az ügyekben a döntés meghozatalát bármilyen módon befolyásolja.

Mit tehet a kormány, hogy a bűnösök elnyerjék méltó büntetésüket? Szigorú büntetőpolitikát folytat, és ehhez megteremti a szükséges jogszabályi hátterét. Úgy gondolom, a kormány ezt meg is tette. 2013. július 1-jével lépett hatályba az új büntető törvénykönyv, amely egy fejezetben „Korrupciós bűncselekmények” cím alatt szabályozza a közélet tisztasága elleni és a nemzetközi közélet tisztasága elleni bűncselekményeket, amelyek közül egyesek büntetési tétele emelkedett.

(14.20)

Szigorodott a hivatali bűncselekmények megítélése is. Most csak néhányat említettem az új büntető törvénykönyv rendelkezései közül, és természetesen ezek a rendelkezések csak a büntető törvénykönyv hatálybalépését követően elkövetett bűncselekményekre alkalmazhatók.

Az, hogy a képviselő úr által előhozott bűncselekmények elkövetésekor hatályos büntető törvénykönyv mennyire volt szigorú, talán az akkori kormányon kellene számon kérni. Mindannyian tudjuk, hogy a büntetőjogban nincs visszaható hatály, tehát az újonnan hozott törvényeket nem lehet alkalmazni a korábbi esetekben.

Azt hiszem, abban mindannyian egyetérthetünk, hogy az igazságszolgáltatással szemben az egyik legfontosabb elvárás az, hogy az állampolgárok ügyeiben észszerű, lehetőleg minél rövidebb idő alatt döntés szülessen. Annak idején az ügyáthelyezés lehetőségét, ennek megteremtését pont ez a cél motiválta.

A törvénymódosítás az időlegesen egy-egy bíróságon jelentkező aránytalan munkateher megszüntetésére és ezzel az ügyek minél előbbi befejezésének elérésére bevezetett egy speciális kijelölési szabályt, amellyel az eredetileg illetékes bíróság helyett egy másik bíróság kaphatta meg az ügyeket intézésre. Ez egy kivételes körülmények között alkalmazható válságkezelő intézmény volt, de az Alkotmánybíróság döntése alapján nem volt megfelelő a megoldás. Nyilvánvaló, hogy amikor ezt a parlamentben itt elfogadtuk, nem tudtuk az Alkotmánybíróság későbbi döntését prognosztizálni, tehát az egy erős összeesküvés-elmélet, hogy bármiféle módosítás azért történt volna, hogy a büntetőeljárások megakadjanak, netán furcsa kanyarokat vegyenek.

Tény azonban, hogy továbbra is jelentős társadalmi igény mutatkozik a büntető igazságszolgáltatás hatékony működtetésére, a büntetőeljárások időszerű befejezése iránt. Biztos vagyok benne, hogy a kormány a büntetőjogi reformjainak utolsó elemével, az új büntetőeljárási törvénnyel meg is fog felelni majd ennek az igénynek, várjuk majd akkor a képviselő úr támogatását is ennek a törvénynek a vitája során.

És ha már a politikusbűnözést is emlegeti a képviselő úr, először egy kicsit mindenki a saját elveinek megfelelően is eljárhatna, hiszen a Jobbik korábban több alkalommal is politikusbűnözésnek minősítette az álláshalmozást, sőt a párt alapszabályában is tiltja azt. Janiczak Dávid, Ózd jobbikos polgármestere ennek ellenére öt helyről közel 1 millió forintos fizetést vett fel. Ugyanígy említhetnénk Kovács Béla nevét, akit a végletekig védelmezett a Jobbik, és nem volt hajlandó vele szemben fellépni.

Tehát nemcsak mindig a büntetőjog normáit kellene figyelembe venni, ha politikáról beszélünk, hanem a saját pártunk háza táján is söprögetni kellene. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 231 2016.06.07. 1:43  220-231

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Csak röviden. Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az irányelv átültetésének április 10-e volt az ideje, mind az egyeztetési, mind a jogalkotási folyamatok elhúzódása miatt van, hogy a mai napon tudunk itt erről záróvitát folytatni.

Elhangzott a kérdés, hogy az SZTNH költségei milyen szinten terhelik majd itt a bevételeket. Ez egy kialakult rendszer, hiszen 2011 óta tartozik az SZTNH körébe ez a fajta tevékenység, de a költségek emelkedésére nem számítunk a jövőben. Az SZTNH mint a közös jogkezelőkkel kapcsolatot tartó szervezet, természetesen leegyeztette az előterjesztést, több körben megvolt az közigazgatási egyeztetése, a parlamenti vitát lefolytattuk, a bizottsági viták megtörténtek, tehát ismert volt a tervezet tartalma.

Schiffer képviselő úr által felvetett, hogy a Nemzeti Kulturális Alap rendelkezik szociális, illetve kulturális céllal a bevételek azon része felett, amely nem felosztható, illetve nem kifizethető bevétel a jogosultak hiánya miatt. Remélhetőleg az NKA működésének az átláthatósága biztosítja azt, hogy mindenki megnyugtatóan láthatja, hogy milyen célokra kerülnek ezek felhasználásra, többek között a Cseh Tamás-programot tudom említeni ebben a körben. Csak ennyivel szerettem volna kiegészíteni az elhangzottakat. Köszönöm a szót, elnök úr.

(20.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 239 2016.06.07. 1:57  232-239

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak szeretném Bárándy képvi­selő urat megnyugtatni, ahogy az eddigiek során is megpróbáltam a vita folyamán. Az adó és járulékok fejében az állam természetesen továbbra is nyugdíjat, egészségügyi ellátást biztosít.

Ami pedig a szociális juttatásokat illeti, ez nem kivonulást jelent az állam részéről. Elég precízen meg van fogalmazva a Ptk.-ban, és azt hiszem, ha azokra a módosításokra vagy az egyéves elévülési időre gondolunk, az mind-mind azt támasztja alá, hogy nem a kivonulást készíti elő az állam, hanem egy meglévő, természetjogon alapuló kötelezettségnek a megjelenítését, pontosítását szolgálja a Ptk.-ban, a korábbi rokontartási szabályokhoz képest precízebben.

Schiffer képviselő úr említette egyrészt, hogy neoliberális politikát folytatna a kormány, és ezért kerülne be ez a módosítás. Talán az előbb elmondottak is alátámasztják, hogy nem értünk egyet, hiszen ennek semmi köze a gazdaságpolitikához, és egyébként általában véve is vitatnám, hogy neoliberális gazdaságpolitika lenne a Fidesz-KDNP-kormány gazdaságfilozófiai hajtóereje.

Az önálló zálogjoggal kapcsolatban pedig csak megismételni tudom: gyakorlatilag olyanfajta szabályozás került bevezetésre, amely a német mintára megadja a biztosítékokat. Egyrészt nem lehet kétszeresen érvényesíteni a követelést azért, mert felhasználták ezt jelzáloglevél formájában és az önálló zálogjog keretében. Másrészt pedig a bankfelügyelet működése biztosítja azt, hogy nem alakulhatnak ki azok a fajta buborékok, amelyektől a képviselő úr is tart, és amelyek az amerikai piacon éppen a 2008-2009-es évek válságát okozták. De ezek Európában nem is jellemzőek. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 54 2016.06.08. 5:51  53-68

DR. VÖLNER PÁL (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés elé terjesztem a tőkepiac stabilitásának erősítése érdekében tett egyes kárrendezési intézkedésekről szóló 2015. évi CCXIV. törvény, az úgynevezett kárrendezési törvény módosítását. A tervezett módosítás a folyamatban levő kárrendezéssel összefüggő ok miatt vá­lik szükségessé, és kizárólag ezzel összefüggésben, a legszükségesebb körben pontosítja a kárrendezési tör­vény rendelkezéseit. A kárrendezés gyakorlatában fel­merülő problémák indokolják a parlament által 2015. december 15-én elfogadott törvény módosítását.

A 2015-ös év brókerbotrányainak legnagyobb veszteséget elszenvedett csoportok kárát enyhítő kárrendezési törvény kihirdetésére 2015. december 22-én került sor. A kárrendezési törvény 2016. január 1-jét követően hatályba lépett, ezzel megkezdődhetett a kárrendezés iránti kérelmek Kárrendezési Alaphoz történő benyújtása. A kárrendezési kérelmek benyújtására nyitva álló határidő 2016. február 15-ei lezárulását követően a kérelmek Kárrendezési Alap általi elbírálására 2016. március 31-ig került sor. A kárrendezésre jogosultaknak a kárrendezés során megállapított ellenérték kifizetésére 2016. május és június között kerül sor, azaz az ellenérték kifizetése jelenleg is zajlik.

Kárrendezés iránti kérelmet hozzávetőlegesen 32 ezer befektető nyújtott be. Az ellenérték kiszámítása során ‑ hozam levonása és önrész viselése ‑ hozzávetőlegesen 10 ezer befektetőnek a realizált hozama magasabb volt, mint a jelenlegi befektetése, így kárrendezésre az ő esetükben nem került sor. A Kárrendezési Alap várhatóan 21 ezer károsultnak fizet kárrendezést, körülbelül 38 milliárd forint összegben. Ebből már 18 500 károsult részére át is utalta a Kárrendezési Alap a kárrendezés összegét a kifizetőhelynél levő letéti számlára, összesen 32 406 397 168 forint összegben.

A Quaestor és a Hungária károsultjainak kárrendezése a kárrendezési törvény rendelkezéseinek megfelelően haladt. A Kárrendezési Alap beszerezte a befektetési vállalkozásoktól az ellenérték kiszámításához szükséges adatokat. A Quaestor esetében azonban problémák merültek fel, mert a Quaestor által kialakított, korábban nem ismert gyakorlat az volt, hogy a befektetők nem kizárólag a kibocsátáskor vásároltak kötvényeket, hanem a kibocsátást követően másodlagos piacon is, azaz a Quaestor Értékpapír Zrt. irodájában egyes kötvénysorozatokat folyamatosan forgalmaztak. Az ily módon, a másodlagos piacon vásárolt kötvények esetén a vételárban a befektető az időarányos kamatot, a kibocsátás és a vétel időpontja közötti időszakra vonatkozó, még jóvá nem írt kamatot is megfizette, az értékpapírszámlán a kötvény lejártakor pedig a teljes kamatot írták jóvá.

Mivel az értékpapírszámla-adatok szerint jóváírt kamat ebben az esetben nem tekinthető teljes egészében a befektetésen felül realizált pénzösszegnek, ezért szükséges pontosítani a kárrendezési törvénynek a hozam meghatározására vonatkozó rendelkezését. A problémát az okozta, hogy a Kárrendezési Alap, amely a törvény rendelkezései szerint járt el, az elmúlt nyolc évben realizált hozam levonásakor a másodlagos piacon vásárolt kötvények esetén az értékpapírszámla-kivonatokon szereplő adatok alapján a ténylegesen realizált hozamnál többet vont le.

A módosítás azért is szükséges, mert a kárrendezési törvény alapvető tézise az volt, hogy a befektetőnek azt a tőkét kell visszakapni, amit annak idején befektetett, azzal azonban, hogy a befektetési vállalkozás által jóváírt, magas hozamok nem tényleges gazdasági tevékenységből fakadtak, így azt a törvény tőketérülésnek tekinti, ezért a Kárrendezési Alapnak le kell vonni az értékpapírszámlán szereplő kötvények értékéből az elmúlt nyolc évben realizált hozamokat. Ha a Kárrendezési Alap a jogszabályi előírások figyelembevételével többet vonna le, mint amivel a befektető ténylegesen gazdagodott, az nem lenne összeegyeztethető a törvény alapvető céljával.

(12.40)

Ez az intézkedés azért bír különös jelentőséggel, mert 10 580 kárrendezésre jogosult elszámolását érinti. Ebből a körből 6155 kárrendezésre jogosult esetén növekedne a megállapított ellenérték, és hozzávetőlegesen 546 kárrendezésre jogosult esetén a levonandó hozam csökkenése miatt immár nem lenne megállapítható a Kárrendezési Alap által fizetendő ellenérték, ezeknél a befektetőknél a levonandó hozam korábban meghaladta a nyilvántartott kötvények értékét, így számukra kifizetés nem került megállapításra. A 6 ezer kérelem felülvizsgálata hozzávetőlegesen 1 milliárd 360 millió forint többletkiadást jelentene.

Összegezve: jelen törvénymódosítási javaslat a kormány azon szándékát tükrözi, hogy a brókerbotrányok legnagyobb veszteséget elszenvedett csoportjának kárát enyhítse, és ennek keretében az igazságos kárrendezés során megállapított ellenérték kifizetése a kárrendezésre jogosultaknak a törvény által előírt határidővel megtörténhessen. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 68 2016.06.08. 4:54  53-68

DR. VÖLNER PÁL (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Sajnos vissza kell néznünk a kezdetekhez. Ha megnézzük, hogy mi történt ebben az esetben, gyakorlatilag egy cég felszámolásra került. Képviselő úr is ügyvéd, tehát tudja, hogy a felszámolási eljárásokból az elmúlt húsz évben ki nyerhette vissza a vagyonát, vagy ki az, aki a követeléséhez hozzájutott, főleg, ha mondjuk, egy olyan besorolási körben van. Tehát a megtérülési arányokkal mindenki tisztában van.

Mindenki tudja, hogy 6 millió forintig volt a Befektető-védelmi Alap kötelezettsége megtéríteni azokat a károkat, amelyek a befektetői oldalról jelentkeztek. Ehhez képest született egy törvény, ahol 30 millió forintig hozzá lehet jutni a követelésekhez, gyakorlatilag ‑ ahogy a bizottsági vitában is többször elhangzott ‑ ex gratia az állam módosított egy jogszabályt, miután széles körű befektetői tömegeket érint ez a csapás, hogy magasabb megtérüléshez juthassanak hozzá. Ugyanakkor nyitva van előttük az a lehetőség, amennyiben a képviselő úr által vizionált, hatalmas vagyontömeget látják, amelyet a felszámoló majd értékesíteni tud, akkor választhatják azt a megoldást, hogy nem élnek ezzel a fajta kárrendezéssel, hanem a felszámolónál sorba állnak, és meg fogják kapni azt az ön szerint magasabb összeget, ami meghaladja azt, amit ebben a törvényben mi kínálni tudunk.

De látható, hogy igényt tartanak erre a kárrendezésre a jogosultak, pontosan azért, mert aki reálisan gondolkodik, és látja a gazdasági folyamatokat, az tudja, nem a felszámolás az a módszer, ahol ma valaki befektetőként visszakaphatja a pénzét. Tehát minden más, ami ezzel ellentétes állítás, olcsó politikai haszonszerzés, ami természetesen itt a Ház falai között megengedett, de illene megvizsgálni azt, hogy az alapproblémát az okozta, hogy ez a cég csődbe ment, ez a cég felszámolásra került, ehhez képest minden intézkedés, amit a kormány vagy a parlament meghozott, csak javított a befektetők helyzetén.

Az az értesítés, amit kiküldött a Kárrendezési Alap a jogosultaknak, nyilvánvalóan adatokat tartalmazott, hiszen éppen azokból az adatokból kiindulva vitatnak egyes tételeket, éppen ezekből az adatokból kiindulva lehetett tisztázni azt, hogy van például olyan eset, amikor névérték alatt történt az értékesítés, mert erre az esetre is kiterjed, amennyiben névérték alatti; mondjuk, a névérték alatti értékesítésnél is a hozamnál eltérés van, hogy hogyan lehet ezt kompenzálni.

A faktorálás pedig, tudjuk, az üzleti-pénzügyi életben bevett dolog, ne keverjük a jogi fogalmakat, mert az szintén csak megtévesztő. Általában a fak­to­rá­lásánál alacsonyabb értéken megvesz valaki egy biztos követelést, ahol majd aztán hozzájut a teljes követeléshez, és neki ez az üzlet, a másik félnek pedig az, hogy hamarabb jut a követeléséhez. Itt nem hamarabb jut valaki a követeléséhez, hanem hozzájut egy követeléshez, a másik esetben pedig ‑ ahogy elhangzott a vitában is ‑, mint a kóbor kutya vacsorája, vagy kap, vagy nem kap, de miután gazdája nincs, nem kap, tehát ezt egész biztosan lehet állítani.

Hogy a felelőssége kinek hol van ebben az ügyben? Szóba került például az ingatlankötvények kérdése, ahol 14 évre visszavetítette az emlékezetet képviselő úr. Én úgy emlékszem, hogy 14 évvel ezelőtt egy másik kormány regnált, az akkori kormány, az Erős János vezette MFB adott sok-sok milliárd forintot például a Quaestor által vitt ingat­lan­be­ru­há­zá­sok­hoz, azoknak a megtérülése is erősen kérdéses, mondjuk, a stadionprojektnél, ha ezt vesszük, mert azok általában olyan közösségi kiadások, amelyek üzleti alapon nagyon ritkán megtérülőek. Ezeket általában az állam szokta finanszírozni, és nem hitelből. Tehát aki hitelkonstrukciót választott, megkérdezhetjük, hogy felelősen gondolkodott-e, amikor ezt tette.

Mondom, 2010-ben lépett a jelenlegi kormány kormányzati pozícióba, tehát a megelőző időszak történései, hogy kinek mekkora alaptőkéje volt, az akkori Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete miért lazított azon az ellenőrzési metóduson, amit aztán csak a Nemzeti Bankba történt betagolásnál, a törvénymódosításoknál sikerült szigorítanunk, és rögtön kibuktak ezek a pénzügyi problémák a brókercégeknél, éppen hogy dicséret és elismerés illette a kormányzatot, hogy végre olyan irányba tudtuk terelni Magyarországon a pénzügyeket, amely a kiszámíthatóságot és a tőkepiaci megbízhatóságot garantálja.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
162 51 2016.06.13. 2:06  48-51

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Az országgyűlési képviselők vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségét az Országgyűlésről szóló törvény szabályozza. Ennek értelmében a megbízatás keletkezését követő 30 napon belül, illetve utána minden évben köteles minden képviselő vagyonnyilatkozatot tenni, és a megbízatás megszűnésekor szintén fennáll ez a kötelezettség. Ugyancsak köteles a képviselő csatolni a vele közös háztartásban élő házastárs, élettárs gyerekeinek a vagyonnyilatkozatát. Ezen adatokat az Országgyűlés a honlapon is publikálja, tehát ezek nyilvánosak. A kötelezettség elmulasztásához szankció is fűződik. A képviselő a képviselői jogait nem gyakorolhatja, javadalmazásban nem részesülhet, amíg ezt nem pótolja.

A vagyonnyilatkozatokról szóló nyilvántartást a Mentelmi bizottság ellenőrzi, hogy megfelelnek-e a valóságban az abban foglalt adatok. A képviselő vagyonnyilatkozatával kapcsolatos eljárást a bizottság elnökénél bárki kezdeményezheti, a valótlan adatközlés, illetve a vagyonnyilatkozat-tétel szándékos elmulasztása szintén szankcionált. Ebben az esetben a bizottság elnöke köteles kezdeményezni a képviselő összeférhetetlenségének a kimondását, ami jóval szigorúbb, mint egy anyagi szankció. Összeférhetetlenség kimondása esetén az Alaptörvény értelmében az országgyűlési képviselő megbízatása megszűnik. Alkotmányossági szempontból kiemelendő, hogy a vagyonnyilatkozat-tételi eljárások alapjog-korlá­to­zás­sal járnak, hiszen személyes adatok kerülnek nyíl­vánosságra, az átláthatóság és a befolyásmentesség biztosítása érdekében azonban az országgyűlési képviselők esetében az alkotmányossági mérce kisebb védettséget nyújt a személyiségi jogok tekintetében.

Csak összehasonlításként jegyzem meg, hogy mind az osztrák, mind a német szabályozás csak a képviselők jövedelmére tesz fel kérdést, így a németek csak a jövedelemről nyilatkoznak, az osztrák szövetségi és tartományi tanácsok képviselői pedig csak rendszeres és nem rendszeres jövedelmükről kötelesek nyilatkozni. Összevetésben tehát megállapítható, hogy a magyar szabályozás sokkal szigorúbb a környező államokénál. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 4 2016.08.22. 5:09  1-4

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Bojkottal kezdte megszólalását. Én úgy látom, hogy az LMP 60 százaléka is bojkottálja a mai ülést (Dr. Szél Bernadett: És a Fidesznél ez hány százalék?), úgyhogy a szavakkal egy kicsit óvatosan bánjunk, és talán foglalkozzunk azokkal a technikai kérdésekkel, amelyekre valóban irányult maga a feltett kérdés. (Dr. Szél Bernadett: Megvan a határozatképesség?)

Magáról a szabályozásról mint alapkérdésről beszélve: a magyar szabályozás például a finn mintát követi az Unión belül. (Dr. Szél Bernadett közbeszól.) Én is meghallgattam, képviselő asszony. (Dr. Szél Bernadett: Csak én nem hazudoztam. - Közbeszólás a Jobbik soraiban: És nem dugta a zsebébe a kezét!) Tehát a finn mintát követi. Hogy Finnország ne lenne demokrácia és ne lenne megfelelő náluk a választójog, ilyen támadásokkal sem a sajtóban, sem szakmai berkekben eddig nem találkoztunk.

Maga a szabályozás egyébként nem a Fidesz szabályozása, hanem a korábbi szabályozással megegyező. Tehát ha olyan nagy antidemokratikus deficit (sic!) lenne ebben a dologban, akkor azt hiszem, hogy ezt korábban is szóvá tehették volna, és nem itt a nyár közepén politikai performance keretében kellene ezt kezdeményezniük, mint a legutóbbi esetben is, amikor még az előterjesztő személye sem volt jelen a teremben az ellenzék részéről - úgy nagyon nehéz a napirendet tárgyalni. Most hál’ istennek, ezzel a problémával nem kell küszködnünk.

A jelenlegi szabályozás egy tiszta, átlátható rendszert teremt, tehát nem teszi lehetővé, hogy egyesek esetleg hamis tartalmú nyilatkozatokkal visszaéljenek a választás idején. Emlékszünk a magyar történelem bizonyos korszakaiból - bár lehet, hogy némely párt az ellenzék soraiból nosztalgiával -, amikor úgynevezett kékcédulás választásokkal vagy akár a holtak mozgósításával próbálták - és sikeresen is - machinálni a választási eredményeket. Ez a szabályozás ezt kizárja. (Dr. Szakács László: Vedd ki a zsebedből a kezed, Pali!)

A Magyar Alkotmánybíróság ez év áprilisában a 3086/2016. Ab-határozatában foglalkozott ezzel a kérdéssel, és megállapította azt, hogy az önök által kifogásolt szabályozás nem korlátozza az aktív választójogot. Ez egy technikai eljárási szabály, amelynek - mint említettem - komoly átláthatósági okai vannak azzal, hogy a külképviseleten gyakorolhatja a szavazati jogát, vagy hazatérhet. Utalnék arra, hogy vannak olyan példák is Európában, ahol nemcsak hazatérhet, hanem haza is kell térnie a választópolgárnak, mert esetleg megbírságolják, ha aznap nem szavaz. Ehhez képest szerintem egy sokkal humánusabb szabályozás van Magyarországon, és egy objektív szemponton, a lakóhelyen nyugszik, amelyet az érintett személy maga is egy nyilatkozattal, amit a járási hivatalban vagy akár a külképviseleten tesz, meg tud változtatni, és onnantól kezdve kérheti a levélben szavazók listájára történő felvételét. Tehát ez a technikai lehetőség most is adott.

Az Alkotmánybíróság a döntésében arra is kitért, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Vámos és társa kontra Magyarország ügyben meghozott döntése sem találta megengedhetőnek azt a kérelmet, amelyben az Emberi Jogok Európai Egyezménye sérelmét állította a levélben szavazás lehetősége tekintetében. Tehát egy strasbourgi döntés is alátámasztja, hogy a magyar szabályozás semmilyen alapjogot nem sért.

Ugyancsak ki kell emelni azt, hogy amikor maga a szabályozás született, akkor az Európai Tanács alkotmányossági kérdésekkel foglalkozó tanácsadó szerve, a Velencei Bizottság is foglalkozott ezzel a kérdéssel, és megállapította, hogy ez egy olyan pont, ami az állam diszkrecionális jogkörébe tartozik. Ez 2011-ben történt, tehát nem annyira régen.

(9.10)

A Velencei Bizottság arra jutott, hogy nem választási alapelvről, nem egy általános választási alapelvről van szó, amikor egy ilyen technikai kérdést szabályoznak, hanem egy tagállami hatáskörbe tartozó kérdésről. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból.)

Mint említettem, ha valaki személy szerint mégis ragaszkodik ehhez a jogához, akkor ezzel a címváltozási lehetőséggel ez megnyílik neki. Engedjük meg az állampolgároknak, hogy elsősorban ők dönthessék el, hogy ezt a jogot milyen formában akarják gyakorolni. Megállapítható tehát az, hogy ez egy olyan szervezési kérdés, amelynek a szabályozása nem aránytalan annak érdekében, hogy a választás egészének tisztasága megőrizhető legyen.

Utalnék arra, hogy ez valóban egy kétharmados kérdés. Az elmúlt években többször fel lehetett volna vetni ötpárti egyeztetéseken, vagy akár parlamenti bizottságokban szóba lehetett volna ezt a kérdéskört hozni, és nem ad hoc jelleggel, strandról berohanva kellene ezt a kérdést önöknek felvetniük. (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból.)

A másik pedig, hogy az ellenzék részéről ugyancsak egy olyan kérdésről beszélhetünk, amelynek a felvetését azért is indokolatlannak tartjuk, mert ilyen súlyú módosítást ilyen hirtelen véghez vinni, ez szerintünk (Dr. Harangozó Tamás: Sajnos lejárt az idő. Nagyon szívesen hallgatnánk… - Az elnök csenget.) nem átlátható. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 16 2016.08.22. 3:59  13-16

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Először is szeretném megköszönni ezt a kis történeti áttekintést, amelyben az ellenzéki pártokat részesítette a szavazati jog és a népszavazással kapcsolatos szabályozás tekintetében, és netán az MSZP múltbeli ténykedésére is sikerült némi fényt vetnie, tehát hogy pontosan azok tesznek szemrehányást a jelenlegi szabályozásra (Dr. Varga László: Mi vagyunk a hibásak megint. Végre!), akik a ’94-es szabályozásnál meg sem adták a külföldön tartózkodó magyaroknak azt a jogot, hogy külföldön is élni tudjanak a szavazati jogukkal.

Látható, hogy a mai nap nem egy jogi kérdésről szól, hanem egy tisztán politikai játszmának a része, kísérlet ennek a konkrét népszavazásnak az ellehetetlenítésére. Meg akarják ingatni azt a közbizalmat, ami a választójogi rendszer tekintetében fennáll (Dr. Szakács László: A kopaszokkal. Ja, nem, Men­gyivel. - Gőgös Zoltán: A Mengyi azt most megingatta.), és olyan kérdésben szólítanak fel bojkottra, illetve távolmaradásra, amelynek az érdekében látszatra azt akarják elérni, hogy minél többen el tudjanak menni szavazni. Tehát azért ez egy őrült logikai bukfenc, amit azért szerintem nehéz lenne akár a sajtóban, akár az egyszerű embereknek is elmagyarázni.

A másik kérdéskör, amit részletesen nem fejtettem ki az előző hozzászólásomban, és szintén a problémák közé tartozik, és gyakorlati problémáról tudunk beszélni, emlékszünk valamennyien az osztrák elnökválasztás kapcsán a levélszavazatok tárgyában leadott problémakörre. Tehát amikor mi arról beszélünk, hogy a választások tisztaságát veszélyezteti egy ilyen átláthatatlan szabályozás, akkor éppen a szomszédos Ausztriában van rá konkrét példa, ahol a levélszavazatok tekintetében fura mód megfordult a korábbi választási eredmény, rengeteg érvénytelen szavazat született, s az osztrák alkotmánybíróság, ha nem is mondta ki konkrétan azt, hogy elcsalták a választást, de olyan tömegű atipikus eltéréssel számolt, ami alapján kimondta, hogy meg kell ismételni a választást.

Valóban, ez egy sikeres kísérlet lenne, ha bevezetnénk a levélben való szavazás kiterjesztését, itt egy hasonló forgatókönyv keletkezne Magyarországon is, s ezzel valóban el tudnák lehetetleníteni a népszavazást, azonban kérem önöket, hogy néha tekintsenek távolabb, tehát vegyék komolyan a parlament munkáját vagy éppen a választási rendszer tisztaságának a fenntartását… (Derültség, közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban. - Dúró Dóra, körbemutatva: Miért, ti komolyan veszitek? - Az elnök csenget.) Nyilván egy komolytalan kezdeményezéshez egy komoly frakció nem adhatja magát; ezt azért csak zárójelben a bekiabálásokra mondanám. Tehát gyakorlatilag, amikor kialakulna egy olyan helyzet, ahol meg tudnák ingatni a közbizalmat akár a választójogi rendszerben egy ilyen ad hoc felvetéssel, az az önök malmára hajtaná a vizet, ez kétségtelen. Tehát önök valóban profi politikusként járnak el, de nem felelős politikusként, mert pillanatnyi érdek mentén próbálnak zavart kelteni.

Ami Halász János frakcióvezető úr szavaiban is elhangzott, hogy kampány közepén választási eljárási szabályokat módosítani, valóban magunkra húznánk egy olyan problémát, utána elszaladnának Brüsszelbe, Washingtonba, Törökországba netán, akik ott jobban szeretik a kapcsolatokat, hogy a magyar demokráciadeficitről beszéljenek, hogy itt kampány közepén választási eljárásokat módosítanak.

Úgyhogy szerintem tanulmányozzák az elmúlt húsz-egynéhány év történetét, ahogy frakcióvezető úr felvetette, s nézzék meg, hogy milyen nehéz és milyen sok egyeztetéssel járó folyamat az, amikor sikerül egy koherens és valóban hosszú időn át fenntartható szabályozási rendszert létrehozni, s ne ad hoc, egy-egy népszavazási esemény kapcsán próbáljanak meg improvizálni és ezzel zavart kelteni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 20 2016.08.22. 1:59  17-20

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Először is köszönöm képviselő úrnak, hogy legalább egy határozott vélemény elhangzott, hogy a Jobbik is arra buzdítja a szavazókat, hogy menjenek el a népszavazásra, és szavazzanak nemmel. Ez legalább egy világos és érthető álláspont volt. (Dúró Dóra: Ezerszer elmondtuk!) A többi megszólalással ellenben nem mindenben tudtam egyetérteni, amikor a parlament egyik leg­tapasztaltabb képviselőjét (Közbeszólások az MSZP és a Jobbik részéről.) azzal vádoljuk, hogy hazug és gyermeteg módon nyilvánul meg; akkor talán el kellene azon gondolkodni (Az elnök csenget.), hogy a jogfejlődésben vannak azért olyan lépcsőfokok, amelyeket nem lehet kihagyni, és nem kellene azért mindent kidobni, hogy mi történt öt éve, tíz éve vagy húsz éve. De lehet, hogy ehhez be kell iratkozni jogi egyetemre, amit tisztelt kollégám megtett, és jogvégzett emberként talán nem kellene őt kritizálni, amikor a jogszabályalkotásról vagy jogalkalmazásról beszél. Ehhez talán több tapasztalat kellene és több elmélyültség ezekben a kérdésekben.

Hazugnak és gyermetegnek nevezni azokat a fórumokat, gondolok itt az Emberi Jogok Bíróságára, az Alkotmánybíróságra, a Velencei Bizottságra, az ön állításaiban ez benne volt, ezek túlzások. Vagy éppen amit idéztem, az osztrák alkotmánybíróság döntése, ami szintén ebben a tárgyban született, az szerintem azért nagyon erős kilengés ahhoz képest, ami itt elhangzik szakmailag. Önök indulatból, erőből, hangulatkeltésből (Dr. Szakács László: Erőből?! A kopaszok voltak erőből!) próbálnak politizálni ahelyett, hogy ha egy szakmai kérdést vetnek fel, azt szakmailag konkrétan ki tudnák tárgyalni, és éppen azokban a bizottságokban vagy azokon a helyeken vetnék fel.

Tehát ennyit szerettem volna elmondani, mert a többi csak ismétlés, és nem akarnám az önök idejét rabolni, ahogy önök esetleg másokéval teszik. Köszönöm a figyelmet. (Vona Gábor: Én meghallgatnám még egyszer az érveket! - Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 188 2016.09.12. 2:03  185-192

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Valóban, az a legfőbb probléma a népszavazás kapcsán, hogy a különböző pártok nem ismerik fel a népszavazás demokratikus jellegét és annak fontosságát, hiszen már az ókori görög államokban felbukkant ez az intézmény, és ma is a népszuverenitás gyakorlásának fő formája a képviseleti demokrácia intézményrendszere mellett, amelyet gyakorlatilag Magyarországon is alkalmazunk olyan nagy horderejű kérdésekben, mint például ’97-ben, amikor a NATO-csatlakozásról volt szó, vagy 2003-ban, amikor az Európai Unióhoz történő csatlakozásról volt szó. Akkoriban nem kérdőjelezték meg a népszavazás intézményét az ellenzéki pártok, sőt szorgalmazták az ezeken való részvételt.

A népszavazás tehát a közvetlen hatalomgyakorlás általános és legerősebb formája, amely lehetőséget ad arra, hogy valamely kérdésben a nép közvetlenül tudjon dönteni, így komoly legitimációs funkciót tölt be. Szerintem akik nem élnek ezzel, ezt a funkciót, ezt a legitimitást is elveszítik, amit majd október 2-a bizonyítani fog, mivel ilyenkor a döntést közvetlenül a nép tudja meghozni. Ezt maga az Alaptörvény is kimondja, és az alkotmánybírósági döntés is intézkedik arról, hogy amikor ilyen módon történik döntés, akkor a képviseleti demokrácia bár elsődlegesnek tekinthető, de a közvetlen hatalomgyakorlás a népszuverenitásnak olyan kivételes formája, amely a képviseleti hatalomgyakorlás fölött áll, amint az 52/1997-es alkotmánybírósági határozat jelzi. A népszavazás intézményének fontosságát az is mutatja, hogy a népszavazás törvényalkotási kötelezettséget teremt az Országgyűlés részére. Tehát 180 napon belül, amennyiben érvényes és eredményes a népszavazás, akkor ennek megfelelő törvényt kell hozni, és ettől a törvénytől a kihirdetésétől számított három évig nem lehet eltérni, nem lehet módosítani. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 192 2016.09.12. 1:02  185-192

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Képviselő úr említette a brüsszeli bürokratákat. Valóban, ők már meghozták azt a döntést, amit egy képviseleti eljárásban részt vevő képviselő vagy kormányfő vagy államfő nyilvánvalóan a választók akaratának a figyelembevétele mellett hozott volna meg, amely ellentétes a mostani magyarországi folyamatokkal, és remélhetőleg ez a népszavazás kifejezi ezt a döntést.

A magyar kormánynak határozott álláspontja, hogy a szuverenitást érinti a betelepítési kvóta, amelynek gyakorlásáról Magyarország nem mondott le, amelyet nem ruházott át az Európai Unióra. A mi álláspontunk szerint egy országnak, egy államnak három jellemzője van: terület, lakosság, főhatalom. A terület adott; a lakosságról való döntés pedig nagyon fontos dolog, amit nem engedtünk át, amely nemzeti hatáskörbe kell hogy tartozzon. Ennek megváltoztatása nagyon komoly következményekkel jár a jövőre nézve, és ez a népszavazás fogja azt kifejezni, hogy ezt nem kívánjuk kiengedni a kezünkből. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 24 2016.09.13. 4:47  21-24

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ahogy beszédében is elhangzott, a tények erősen ellentmondanak azoknak a baloldali és liberális állításoknak, amelyek szerint nincs kötelező betelepítési kvóta.

Ha csak a tavalyi szeptember 22-ei döntésre gondolunk és az annak kapcsán keletkezett perre, talán egy bírósági per kellő bizonyítékot nyújt arra, hogy ez egy létező és valós probléma, és valóban egy kötelezettség miatt indult a per, hiszen enélkül nem lehetne ezt az ideiglenes intézkedést megsemmisíttetni.

De a nagyobb probléma az, amit a népszavazás segítségével is próbálunk kezelni, illetve felhívni rá a figyelmet, és kérni mindenki segítségét, hogy akadályozzuk meg az állandó, felső határ nélküli elosztási kvóták kialakulását, amellyel tavalyi adatokat figyelembe véve évente több mint 15 ezer migránst irányítanának ide automatikusan, megspékelve azokkal a családegyesítési elképzelésekkel, amelyek egyre kiterjesztőbben értelmeződnek, és gyakorlatilag azt eredményeznék, hogy többszörösét jelenthetné egy-egy befogadás, mint az adott személy befogadása.

Ami szintén a baloldali és a liberális kételyeket illeti, őket az sem győzi meg, amely események Nyugat-Európában történnek, vagy sajnos a tegnapi napon Magyarországon is volt egy olyan kísérlet, ahol egy 12 éves lánnyal szemben próbált egy migráns erőszakot elkövetni. Nem tudom, hogy azok a döntéshozók, akik a szemközti padsorokban ülnek, és ezeket a kormányzati intézkedéseket ellenzik, hasonló esetekben felfogják-e annak jelentőségét, hogy ezeknek az eseteknek az elszaporodása az ő lelkükön szárad. Vajon akkor majd kit fognak hibáztatni? A rendőrséget, a kormányzatot, amikor a helyzet előidézésében markáns szerepük lenne? Éppen a népszavazás negligálása is azt jelenti, hogy vastagon érdekeltek abban, hogy ebben a kérdésben ne tudjon markáns álláspont kialakulni Magyarország részéről, ne tudjuk felhívni Brüsszel figyelmét arra, hogy az itt élő emberek ellenzik idegen kultúrák, ellenséges kultúrák, olyan kultúrák megjelenését, amelyek vitatják az itt élők jogait is adott esetben a kereszt használatához, ahogy például Rétvári képviselőtársam említette az iménti felszólalásában.

És hogy ezek nemcsak politikai vitákat jelentenek: a képviselő úr is utalt rá, hogy a Bizottságnak a május 4-ei előterjesztése, javaslata, döntése, amelyet október-november folyamán fognak megvitatni a különböző tanácsi formációk, mind-mind abba az irányba mutatnak, hogy nemcsak hogy a kötelezettséget írják elő, hanem aránytalan és diszkriminatív pénzügyi terheket rónak azokra a tagállamokra, amelyek nem hajlandók ezeket teljesíteni. Gondoljunk arra, a 6500, illetve 10 ezer euróval szemben, amit egy-egy migráns befogadása, vagy éppen ügyének kezelése esetén az Unió pénzügyi teherként elfogad vagy támogatásként nyújt, ezzel szemben évente és személyenként 250 ezer eurónyi büntetéssel sújtaná mindazokat, akik nem hajlandók beállni a sorba.

És mindezt miért? Mit nyerhet cserébe az Unió? Mit nyerhet cserébe Európa? Mit nyerhet cserébe Magyarország? Semmilyen észszerű okot nem tudtak megnevezni arra, hogy miért ne tartsuk be az eddigi dublini rendszer szabályait, hogy miért vesszük semmibe a schengeni övezet védelmét; gondoljunk csak Görögország esetére!

Az az álszent hivatkozás, hogy Európában demográfiai problémák vannak, hogy a munkaerőpiaci helyzetet így meg lehet oldani, éppen az eltelt évek statisztikai adatai bizonyítják, hogy nem sikerült integrálni ezeket a bejövőket, sőt azokat a másod-, harmadgenerációs tömegeket sem, akik a korábbi bevándorlási hullámokkal érkeztek be. Németországban a tegnapi adat szerint az 50 legnagyobb foglalkoztatónál 60 fő helyezkedett el az elmúlt időszakban, ebből 50-et a német posta foglalkoztat, tehát a német iparnak sincs szüksége ezekre a szakképzetlen vagy éppen nem ebben a termelési kultúrában felnőtt tömegekre.

Minderre természetesen az a megoldás, amit miniszterelnök úr a tegnapi beszédében is említett, elismerve azt, hogy a háború és az üldöztetések a humanitárius segítséget igenis kötelezővé teszik, de ott kell segítenünk a helyszínen, és nem idehozni a bajt, mert utána már mi sem tudunk segíteni nemcsak rajtuk, hanem magunkon sem.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 86 2016.09.13. 11:17  85-100

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A bűncselekmények megelőzése és felderítése, a büntetőeljárások lefolytatása, a jogerősen kiszabott büntetések végrehajtása elképzelhetetlen az államok, illetve az igazságügyi hatóságok együttműködése nélkül.

A kölcsönös bizalom elve már évtizedes múltra tekint vissza a bűnügyi együttműködésben, ily módon a bírói határozatok és ítéletek kölcsönös elismerése az Unió tagállamai között az igazságügyi együtt­működés alapkövévé vált.

Különösen igaz ez annak fényében, hogy az uniós belső határok megszüntetése, illetve a mozgásszabadsághoz és a lakóhely szabad megválasztásához való jog gyakorlása miatt egyre magasabb azoknak a száma, akiket a lakóhelyüktől eltérő tagállamban von­nak büntetőeljárás alá. Könnyen belátható, hogy a hatékony együttműködés elképzelhetetlen az e jogterületeket érintő uniós szintű kodifikációs munka eredményeinek nemzeti jogba illesztése nélkül.

A számos jogi aktus mellett ugyanakkor az együttműködés gördülékenyebbé, hatékonyabbá té­tele érdekében folyamatosan figyelemmel kell lenni a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló, térséggel kapcsolatos egyes uniós jogi aktusok értelmezésére vonatkozó releváns európai bírósági joggyakorlatra is.

Mindezekre tekintettel az önök előtt lévő T/11232. számú törvényjavaslattal a jogalkotó eleget kíván tenni Magyarország európai uniós jogharmonizációs kötelezettségeinek, a már meglévő jogszabályi rendelkezések módosítása, pontosítása útján biztosítani kívánja az uniós jog és a magyar jog teljes összhangját, továbbá magyar, hazai jogalkalmazói tapasztalatok, észrevételek alapján egyszerűbbé és könnyebben alkalmazhatóvá kívánja tenni az európai uniós és nemzetközi bűnügyi együttműködést.

A módosítások érintik a büntető anyagi jogi, a büntető eljárásjogi, a büntetés-végrehajtási jogi, az európai uniós és a nemzetközi bűnügyi együttműködés, illetve a bírósági végrehajtási jog számos területét. A következőkben a legfontosabb változásokat emelném ki a törvényjavaslatból. Az európai elfogatóparancs végrehajtásával kapcsolatos gyakorlati tapasztalatokra és az Európai Bizottság észrevételeire figyelemmel indokolttá vált az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvény Magyarországra történő átadásra vonatkozó szabályozásának teljes újrakodifikálása, továbbá erre is figyelemmel a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvény egyes rendelkezéseinek módosítása.

(15.10)

Az új jogszabályok közül kiemelést érdemel az enyhébb kényszerintézkedés, a letartóztatás helyett elrendelhető ideiglenes kiadatási, illetve átadási házi őrizet és ideiglenes kiadatási, illetve átadási lakhelyelhagyási tilalom alkalmazásának bevezetése, amely érinti mind az európai, mind a nemzetközi elfogatóparancs intézményét. Ezen új rendelkezések indoka az, hogy sem az európai elfogatóparancs szabályait tartalmazó kerethatározat, sem pedig az egyes kiadatási egyezmények nem írnak elő letartóztatási kötelezettséget, továbbá az Alaptörvény, az Emberi Jogok Európai Egyezménye és az EU Alapjogi Chartája végső eszközként határozza meg ezt a kényszerintézkedést.

Ezek mellett nem hanyagolható el az sem, hogy Magyarországon lakóhellyel rendelkező személyekkel szemben sok esetben célszerűtlen lenne az előzetes letartóztatás elrendelése, különösen, ha kisebb súlyú bűncselekménnyel kapcsolatban rendelték el a nemzetközi körözést.

A kiadatás, illetve átadás eredményességének biztosítása érdekében az enyhébb kényszerintézkedések alkalmazása során kötelező lesz a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszköz alkalmazásának elrendelése. Az új szabályozás ugyanakkor biztosítja, hogy a kiadni, illetve átadni kért személy a miniszter átadásról, kiadatásról szóló pozitív döntését követően már letartóztatásban legyen, azaz a fizikai átadásának időpontjában már mindenképpen a hatóság rendelkezésére álljon.

A második fontos újítás továbbá az, hogy sor kerül a szabadságvesztés büntetés és a szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása átvételének és az európai elfogatóparancs végrehajtásának összehangolására, amellyel lehetővé válik, hogy magyar állampolgárokkal szemben büntetés végrehajtása érdekében egy másik tagállam által kibocsátott európai elfogatóparancs állampolgársági alapon történő megtagadása ne eredményezhesse a büntetőigény érvényesítésének ellehetetlenülését.

Harmadsorban, a törvényjavaslat biztosítani kívánja a büntetőeljárás során és az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról, valamint valamely harmadik félnek a szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához való jogról és a szabadságelvonás ideje alatt harmadik felekkel és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést.

Az irányelv átültetési határideje 2016. november 27-én jár le, a tagállamok tehát eddig az időpontig kötelesek megfelelni az abban foglalt rendelkezéseknek. Erre figyelemmel a büntetőeljárásról szóló törvény és az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvény módosítása is szükségessé vált, amely által Magyarország teljesíteni tudja európai uniós jogharmonizációs kötelezettségeit.

Negyedszer: a büntető törvénykönyv módosítása vonatkozásában figyelmet érdemel a közösség elleni uszítás törvényi tényállásának módosítása. A rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló uniós kerethatározat előírja a tag­államok számára, hogy hozzák meg azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a kerethatározat rendelkezéseinek 2010. november 28-ig megfeleljenek.

A magyar jogszabályok uniós joggal való összeegyeztethetőségének vizsgálatakor az Európai Bizottság azonban úgy látta, hogy a magyar büntetőtörvényi szabályozás nem megfelelő. Annak érdekében, hogy Magyarország elkerülje az emiatti kötelezettségszegési eljárást, a közösség elleni uszítás tényállásának az Európai Bizottság észrevételeire reflektáló módosítását tartalmazza a törvényjavaslat.

Ötödször: kiemelést érdemel a törvényjavaslat rendelkezései közül az úgynevezett kiterjesztett hatályú vagyonelkobzás is, amelynek érdekében a büntető törvénykönyvet és a bírósági végrehajtásról szóló törvényt kell kiegészíteni. A kiterjesztett hatályú vagyonelkobzás alapvetően két esetkört foglal magában. Egyrészt azokat a szabályokat, amelyek jelenleg is a büntető törvénykönyv részét képezik, azaz, hogy a bűnszervezetben való részvétel, a kábítószer forgalomba hozatala, illetve az azzal való kereskedés, továbbá az üzletszerűen vagy bűnszövetségben elkövetett embercsempészés elkövetésének ideje alatt szerzett vagyon vagyonelkobzását el kell rendelni.

Másrészt az e tárgyban 2014-ben elfogadott európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelés érdekében beiktatott módosítással vagyonelkobzás tárgyát képezheti az a vagyon, amelyet a törvényben felsorolt bűncselekmények elkövetője a büntetőeljárás megindítását megelőző öt évben úgy szerzett, hogy azt az igazolható jövedelme alapján törvényesen nem tehette volna meg. Az elkövető vagyoni helyzete, személyi körülményei és az igazolható jövedelme közötti feltűnő aránytalanságot a nyomozó hatóságnak, ügyészségnek kell bizonyítania, egyébként a büntető törvénykönyvben korábban bevezetett bizonyítási teher megfordítása a kiterjesztett hatályú vagyonelkobzás ezen esetkörére is irányadó.

Hatodszor: a büntető törvénykönyv módosítását igényli a piaci visszaélések büntetőjogi szankcióiról, piaci visszaélésekről szóló, ugyancsak 2014-ben megalkotott európai parlamenti és tanácsi irányelv is, amelyre tekintettel szükségessé vált a bennfentes kereskedelem büntetőtörvényi tényállásának módosítása, a tőkebefektetési csalás elnevezésének és tényállásának módosítása, a pénzügyi eszköz fogalmának módosítása, illetve egy új tényállás, a bennfentes információ jogosulatlan közzététele beiktatása.

Hetedszer: annak érdekében, hogy a kölcsönös bűnügyi jogsegélyegyezményben is említett videókonferencia útján történő meghallgatás nemzetközi viszonylatban is biztosított legyen, a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvényt ki kell egészíteni a zárt célú távközlő hálózat útján történő kihallgatásra vagy meghallgatásra vonatkozó részletszabályokkal.

Nyolcadszor: a törvényjavaslat fentiek mellett az Európai Bizottság több jelentésére is figyelemmel technikai pontosításokat is tartalmaz a gördülékenyebb együttműködés érdekében.

Tisztelt Elnök Úr!Tisztelt Ház! A törvényjavaslat elfogadása esetén az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködés, illetve a nemzetközi bűnügyi együttműködés hatékonyabbá tétele, továbbá a Magyarországon folytatott uniós és nemzetközi kapcsolódású büntetőeljárások mihamarabbi befejezése várható. Mint arra a korábbiakban már utaltam, a jogalkalmazás során felmerült gyakorlati tapasztalatok figyelembevételével, továbbá az e területet érintő uniós jogi aktusok végrehajtási szabályainak megalkotásával a jogalkotó nem késlekedhetett tovább. A módosításokkal tehát a nemzetközi és az uniós bűnügyi együttműködés alapvető területeinek pontosítása, az adott esetben továbbfejlesztése a kölcsönös bizalom elvének messzemenő figyelembevételével történik.

Mindezekre tekintettel kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa a T/11232. számú törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 62 2016.09.19. 2:07  59-62

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ismételten le kell szögeznünk, hogy jogos az állatvédőknek és a jóérzésű állampolgároknak azon igénye, hogy az állatok megfelelő védelemben részesüljenek.

A problémák azonban sokkal összetettebbek annál, hogy az MSZP által javasolt hangzatos, de eredményre nem vezető „emeljük meg a büntetési tételt” megoldással egyszerűen rendezhetőek lennének. Ezt mondják a civil szervezetek is. A minisztérium április elején konzultációt tartott a civil szervezetekkel és a tárgyalás során egyértelművé vált, hogy a civil szervezeteknek is elsődleges célja a hatékony megelőzés, azaz, hogy ne forduljon elő az, hogy bárki állatot kínoz, bántalmaz. A szervezetek úgy látják, hogy az állatok sérelmére elkövetett cselekmények megelőzése és visszaszorítása céljából az első és legfontosabb feladat a megfelelő magatartás, az állatokról való gondoskodásra való nevelés, oktatás és a felelős állattartás körülményeinek a megteremtése.

A másik fontos feladat annak elérése, hogy a civil szervezetek és a hatóságok hatékonyan tudjanak együttműködni. Ez tehát az a szabályozási vonal, amely együttesen eredményezheti, hogy javuljon a helyzet. A konzultáció eredményeként megállapodás született arról, hogy a civil szervezetek e három kérdéskörnek megfelelően munkacsoportokban teszik meg majd a javaslataikat, és ez a munka azóta is folyik, ebbe a munkába be lehet kapcsolódni, náluk lehet érdeklődni, hogy pontosan hol tart.

A büntetőjogi szankciókra visszatérve elmondható, hogy a bíróság jelenleg is kiszabhat végrehajtható szabadságvesztést. Ennek három év lehet a felső határa. Tehát inkább a jogalkalmazás körülményei, amelyek az új szabályozásnak megfelelően alakulnak, nem követték talán még a társadalmi igényeket, és abban az esetben szabható ki, amennyiben ez valóban indokolt. Elsősorban az emberi élet védelmére kell koncentrálnunk, ehhez viszonyítva lehet az állatok védelmét megvalósítani. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 90 2016.09.19. 2:08  87-90

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Az első kérdéssel összefüggésben jelzem, hogy a minisztérium nem rendelkezik semmilyen információval arról, hogy hány, magyarországi lakcímmel nem rendelkező személy esetében jelentették a hozzátartozók az adott személy halálát, mivel a választási eljárásról szóló törvény rendelkezése szerint a Nemzeti Választási Iroda törli a központi névjegyzékből azt, aki elhunyt, vagy aki elveszítette a választójogát. Tehát itt nincs minisztériumi hatáskör. Amennyiben változtatásokra vannak javaslatok, természetesen a kormánypártok erre nyitottak. Megjegyzem, ez kétharmados törvény, tehát az ötpárti egyeztetés mindenképpen szükséges hozzá. Ha a gyakorlatban is keresztülvihető és biztonságosabb javaslatokat tudnak tenni, ezeket meg tudjuk tárgyalni.

A negyedik kérdés kapcsán elmondhatom, hogy a szabályozásban foglalt különbségtétel azért indokolt, mert ha a választópolgárok széles köre számára biztosítaná a törvény a levélben szavazás lehetőségét, az adhatna éppen visszaélésekre lehetőséget. Nézzük meg, mi történt a szomszédos Ausztriában nemrégiben! Ugyanis egyáltalán nem ellenőrizhető, hogy aki bejelenti, hogy külföldön fog tartózkodni, az valóban ott is fog tartózkodni, így tehát következmények nélkül tehetnének olyan nyilatkozatot, amellyel veszélyeztetnék a választás tisztaságát.

A levélben szavazással kapcsolatban az Alkotmánybíróság határozatban kimondta, hogy a kifogásolt szabályozás nem érinti, ezért nem is korlátozza az aktív választójog részét képező szavazati jogot, az alapjog gyakorlását, a szavazás módját meghatározó technikai szabály nem zárja ki a szavazásból a külföldön tartózkodó magyar állampolgárokat, szavazhatnak külképviseleten, hazatérhetnek, akárcsak a korábbi szabályozás szerint, és ahogy az uniós államok többségében ez le van szabályozva.

Fontos megjegyezni, hogy a magyarországi lakóhellyel rendelkező választópolgár esetében sokkal közvetlenebb és erősebb a kapcsolat, mint akik külhoni magyarként szerezték meg az állampolgárságot, így intenzívebb kapcsolat keretében a szavazás e módja fenntartható. Köszönöm a kérdést. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
169 250 2016.09.26. 2:37  249-250

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Csak néhány gondolat a vezérszónoki körben elhangzottakra. Olyan észrevételek hangzottak el, hogy nem volt elegendő idő ennek a törvényjavaslatnak az előkészítésére, szakmai berkekben nem járt elég egyeztetésen. Csak ezzel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy a normaszöveg kimunkálását, a közigazgatási egyeztetésre bocsátását három hónapos előzetes érdemi, szakmai, társadalmi egyeztetés előzte meg. A koncepció elfogadása óta több mint húsz szakmai rendezvényen, vitaülésen mutattuk be a javaslatot országszerte, és ezt követően került csak a tisztelt Ház elé. Valamint az egyeztetések során mindvégig az Országos Bírósági Hivatal elnökével, a Kúriával, a Legfőbb Ügyészséggel, a Magyar Ügyvédi Kamarával, a Magyar Országos Közjegyzői Kamarával, a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamarával egyeztetésre került, ezt miniszter úr az expozéjában is elmondta.

Elhangzott olyan, hogy a pártfogó ügyvédi rendszer nem szerepel az előterjesztésben. Miután ez nem a Pp. része, hanem a Pp. elfogadását követően kell majd ezt az intézményt hozzáigazítani az új perrendtartáshoz, ezt követően valóban ez egy feladat lesz, amellyel majd foglalkozni fogunk.

(18.40)

Elhangzott olyan vád, hogy a családjoggal kapcsolatos perek csorbát szenvednének. Éppenséggel hogy bővülni fognak, hiszen a szülői felügyelettel kapcsolatos perek beemelésre kerülnek, a szülői felügyelet gyakorlásával kapcsolatos, tehát személyi állapottal kapcsolatos perré lesznek, ami a gyerekek érdekeit védi.

A bizonyítékok előterjesztésénél, hogy a szakértők igénybevétele pénzbe fog kerülni. Jelenleg is meg kell előlegezni a szakértői költségeket, illetve a költségmentesség szabályai külön kerülnek szabályozásra, nem a szakértői kérdéseknél. Tehát ez a válasz is megnyugtatóan rendezi ezt a kérdéskört.

Valamint a közérdekű perek kérdésénél volt még, hogy miért nem szélesebb ez a kör. Miután itt egy új intézményrendszerről van szó, a mostani, a munkajogi perekkel kapcsolatos, illetve a fogyasztói perekkel kapcsolatos indítást követően természetesen a tárca nyitott arra, hogy a megszerzett tapasztalatok alapján a későbbi Pp.-módosítások más ügyekre is kiterjesztésre kerüljenek.

Ezzel szerettem volna csak kiegészíteni az elhangzottakat. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 155 2016.09.27. 3:39  152-169

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Magyarország Kormánya örömmel tesz eleget Habsburg Károly főherceg felajánlásának, tesszük mindezt azért, mert álláspontunk szerint Habsburg Ottó életműve példaértékű minőséget képvisel az európai politika térképén. Habsburg Ottó többek között a Páneurópai Unió elnökeként, az Európai Parlament tagjaként, valamint a Páneurópai Piknik fővédnökeként kitüntető szerepet töltött be egy erős, keresztényszociális gyökerekre épülő Európa megteremtésében, valamint a magyarországi rendszerváltás megvalósulásában.

Habsburg Ottó mindig is büszke volt Magyarországhoz való kötődésére. Egy 2005-ös interjúban úgy fogalmazott: „Három nyelven születtem, magyarul, németül és franciául.” Egész életében kiállt a keresztény alapokra épülő Európáért, sajnálatát fejezte ki, hogy a 2005-ben tervezett európai alkotmányból kimaradt közös örökségünkre, a keresztény hitre való hivatkozás. Ennek a közös örökségnek a megóvása a mai Európa egyik legnagyobb kihívása.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat előzménye, hogy 2016 márciusában Magyarország Kormánya és Habsburg Károly főherceg között együttműködési szándéknyilatkozat került aláírására, amely az alábbiakat tartalmazza: az együttműködési szándéknyilatkozattal a felek kifejezték szándékukat egy olyan tudományos, kutató- és konferencia-központ, Habsburg Ottó archívum létrehozására, amely Habsburg Ottó teljes hagyatékát egységes gyűjteménybe rendezve méltó módon kezeli, gondozza, kiemelt tevékenységének tekintve a hagyaték tudományos kutatásának elősegítését. A hagyaték, egyben a létrehozandó archívum elhelyezésére a nemzeti Hauszmann-terv részeként a Budavári Palota szolgál. A hagyaték kezelését 99 évre a létrehozandó archívumnak engedik át a tulajdonosok. Magyarország Kormánya a hatályos jogszabályokkal és költségvetési lehetőségekkel összhangban vállalja az archívum létrehozásának és működtetésének finanszírozását.

A hagyaték egyébiránt a következő részekből tevődik össze: Habsburg Ottó különböző nyelven megjelent politikai cikkei, kiadott könyvei, könyvgyűjteménye, államfőkkel, meghatározó politikusokkal történt beszélgetései alapján készült tanulmányok és munkák, az Európai Parlamentben végzett 20 évnyi munkájának beszámolói, újságcikkek az Ausztriába történő visszatérés időszakából, levelezése, személyes tárgyai, kitüntetései, köztük 2 ezer darab díszpolgári cím, film- és fényképarchívum, továbbá egyéb dokumentumok és tárgyi emlékek, amelyeket a jövőben a főherceg a hagyatékhoz kíván adni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország számára hatalmas megtiszteltetés és lehetőség, hogy Habsburg Ottó hagyatékát hazánkban őrizhetjük. A fenti célok elérése érdekében kérjük, hogy támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 171 2016.09.27. 11:29  170-185

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önök előtt fekvő törvényjavaslatban foglalt módosítások új jogintézmények megteremtését és a meglevő szabályozásnak a joggyakorlat által felvetett pontosítását célozzák a büntetés-végrehajtási jog területén.

Engedjék meg, hogy a következőkben a legfontosabb változásokat összefoglaljam! Mint az ismert, az Emberi Jogok Európai Bírósága a büntetés-végrehajtási intézetekben tapasztalható zsúfolt elhelyezési körülmények miatt többször is elmarasztalta hazánkat, és a 2015. március 10-én meghozott úgynevezett vezető ítéletében az egyezményt sértő fogvatartási körülmények megszüntetésére irányuló cselekvési terv elkészítésére hívta fel.

A bíróság továbbá szükségesnek tartotta az Emberi Jogok Európai Egyezménye 3. cikkében meghatározott kínzás, illetve embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmának a megsértésével összefüggésben a jogsérelem bekövetkezésének megelőzését, illetve a sérelem bekövetkezése esetén megfelelő kompenzációt biztosító hatékony jogorvoslat bevezetését. A folyamatban lévő hasonló ügyek tekintetében a bíróság a vizsgálatot nem függesztette fel. Az ítélet végrehajtását az Európai Tanács miniszteri bizottsága a kormány által benyújtott cselekvési terv alapján ellenőrzi. A cselekvési terv 2015. december 9-én került megküldésre az Európa Tanácsnak. A törvényjavaslat elsődleges célja, hogy a magyar cselekvési tervben vállalt, börtönzsúfoltság felszámolására szolgáló férőhelybővítési programot kiegészítve a jogalkotás eszközeivel is segítse a probléma kezelését, és megteremtse a bíróság ítéletében meghatározott hatékony jogorvoslati rendszert.

Mindenképpen fontosnak tartom megemlíteni, hogy Magyarország nem az egyetlen Európában, amelynek szembe kell néznie a börtönzsúfoltságból eredő nehézségekkel, és az egyezménysértés következményeként a bíróság elmarasztaló, kártérítésre kötelező döntéseivel, így például Olaszországgal és Oroszországgal szemben szintén vezető ítéletet hoztak, de Bulgáriával, Görögországgal, Lengyelországgal és Romániával szemben is születtek elmarasztaló ítéletek.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága határozatában kiemelte, hogy a szabadságvesztés időtartamának jelentős csökkentése megfelelő jóvátétel lehet. Egy ilyen típusú jóvátétel azonban nem szolgálná azokat a büntetőpolitikai célokat, amelyek mellett a kormányzat már 2010-ben határozottan elkötelezte magát, vagyis a közbiztonság megerősítését és a törvénytisztelő emberek védelmét. A reintegrációs őrizet viszont, amikor az elítélt kontrollált körülmények között tölti a szabadságvesztésből hátralévő időt a számára kijelölt lakásban, már olyan garanciális szabályokkal övezett jogintézmény, amelynek révén a zsúfoltság csökkenthető, de nem a közbiztonság rovására.

A törvényjavaslat ennek tükrében a reinteg­rá­ciós őrizet alkalmazhatóságát kiterjeszti mind a személyi kört, mind annak időtartamát illetően. A módosítás értelmében már nemcsak az első alkalommal végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltekre, hanem valamennyi gondatlanul elkövetett bűncselekmény miatt elítéltre, illetve a visszaesőnek nem minősülő bűnismétlőkre is kiterjedne. Másrészt a reintegrációs őrizetben töltendő időt a bűnösség fokától függően és hosszabb tartammal határozza meg, szándékosság esetén a korábbi hat hónapi időtartamot tíz hónapra, míg a gondatlan elkövető esetén egy évre emeli fel.

A bíróság által megjelölt megelőző jogorvoslatként a büntetés-végrehajtásról szóló törvénybe egy új jogintézmény kerül, az egyezménysértő elhelyezési körülmények miatti panasz benyújtásának lehetősége a büntetés-végrehajtási intézet parancsnokához. A panasz alapján az intézet parancsnoka az elhelyezési körülmények javítása vagy ellensúlyozása érdekében a lehetőségekhez mérten megteszi a szükséges intézkedéseket. Indokolt esetben akár a fogvatartott átszállítását is kezdeményezheti, amiről az aktuális telítettségi mutatók alapján a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága dönt.

(Az elnöki széket dr. Hiller István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A börtönfejlesztések előrehaladtával már reálisan számolni lehet majd azzal, hogy lesz olyan kapacitással rendelkező büntetés-végrehajtási intézet, ahová a fogvatartott kapcsolattartási jogának sérelme nélkül átszállítható. Ha az átszállítás sértené a fogvatartott kapcsolattartási jogát, az erről hozott határozat bírósági felülvizsgálata kezdeményezhető.

Végül az egyezménysértő helyzet felszámolását célzó módosítások központi eleme a zsúfolt elhelyezési körülmények miatti jogsérelemmel arányban álló, hatékony kompenzációt biztosító hazai kártalanítási eljárás bevezetése. Az új kártalanítási eljárást szintén a büntetés-végrehajtásról szóló törvénybe építi be a javaslat, kiegészítve a büntetés-végre­haj­tási bírói eljárások körét. A büntetés-végrehajtási bíró független, pártatlan szervként bírálhatja el a kártalanítási igényt egyszerű eljárás keretében, és így rövid határidővel sor kerülhet a sérelem orvoslására. A kártalanítás minden olyan napra jár, amelyet a fogvatartott az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények között töltött. Kártalanítás iránti igény az alapvető jogokat sértő elhelyezés megszűnésétől számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül érvényesíthető.

A büntetés-végrehajtási intézet a kárigényhez kapcsolódóan a kifogásolt fogvatartási körülményekre vonatkozóan közöl adatokat, csatolja a fogva­tar­tá­si nyilvántartás alapján készített kivonatot, valamint azon egyéb iratokat, amelyek a jogalap megítéléséhez szükségesek. A büntetés-végrehajtási bíró speciális ismeretekkel és tapasztalattal rendelkezik az értékelhető fogvatartási körülmények számbavételekor. A büntetés-végrehajtási bíró iratok alapján is meghozhatja a döntést. Az eljárásban egyebekben illeszkedik a büntetés-végrehajtási bíró az eljárások általános szabályaihoz, ügyiratok alapján az eljárásra a bírósági titkár is jogosult.

Az eljárás során a pénzbeli kártalanítás mértékét a napi tétel törvényben meghatározott keretei között - amelynek alsó határa 1200 forint, felső határa pedig 1600 forint - a büntetés-végrehajtási bíró határozza meg, a napi tétel általa megállapított konkrét összege és az alapvető jogokat sértő fogvatartási körülmények között töltött napok szorzataként. Ez a megoldás megfelelő teret ad a bírói mérlegelésnek, lehetőséget biztosítva arra, hogy a büntetés-vég­re­haj­tási bíró a zsúfoltsággal együtt a fennálló egyéb alapvető jogokat sértő elhelyezési körülményeket összességükben értékelhesse, és az okozott jogsérelem súlyával arányban álló kártalanítást állapíthasson meg.

A módosítás a kártalanítás kifizetése iránti intézkedési kötelezettséget az igazságügyért felelős miniszter feladatkörébe telepíti. A kifizetésre a határozat kézbesítésétől számított 60 nap áll rendelkezésre. A módosítás értelmében a kártalanítással szemben a következő követelések kielégítésének van helye: a gyermektartásdíj behajtása iránti végrehajtási eljárásban érvényesített követelés, azzal a bűncselekménnyel összefüggésben megítélt polgári jogi igény, illetve a polgári bíróság által jogerősen megítélt kártérítés vagy sérelemdíj, amely miatt kiszabott szabadságvesztés végrehajtása tekintetében a kártalanítást megállapították.

A törvényjavaslat továbbá a gyakorlati szakemberek és jogalkalmazás oldaláról felmerülő észrevételek alapján olyan pontosításokat végez el, amelyek segítik a jogalkalmazást, és amelyek révén egyszerűbbé és átláthatóbbá tehető a szabályozás, illetve az egyes jogintézmények működtetése. Ezek közül kiemelném a fogva tartott anyák és gyermekük büntetés-végrehajtási intézetben, illetve javítóintézetben való együttes elhelyezésének módosítását. A büntetés-végrehajtási kódex jelenlegi szabályozása csak a büntetés végrehajtása során megszületett gyermekek esetében teszi ezt lehetővé. A javaslat kiterjeszti az együttes elhelyezés lehetőségét, és az anya a szabadságvesztés vagy a javítóintézeti nevelés végrehajtásának megkezdésekor, illetve az előzetes letartóztatás elrendelésekor is kérelmezheti az egy évnél fiatalabb gyermekével való együttes elhelyezését. Az együttes elhelyezés egy speciális, kifejezetten erre a célra kialakított részlegen, a gyermek megfelelő gondozását biztosító környezetben valósul meg.

(18.10)

Az alapvető jogok biztosa egyéni panaszbejelentés alapján lefolytatott vizsgálatot követően az ezzel kapcsolatos szabályozás felülvizsgálatára munkacsoport felállítását kezdeményezte az igazságügy-miniszternél. A munkacsoport működése során meg­vizsgálta az uniós államok szabályozását, és a hazai helyzet elemzését követően javaslatot tett az együttes elhelyezés kiterjesztésére. Az együttes elhelyezés alanyi körének kiterjesztésével tehát a törvényjavaslat célja a gyermeknek az anya általi gondozáshoz való jogát érintő megkülönböztetés felszámolása.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvényjavaslat elfogadása esetén az Európa Tanács részére megküldött cselekvési tervet kiegészítve szándékaink szerint hazánk eleget tud tenni a bíróság vezető ítéletében meghatározott követelményeknek, a preventív, illetve a kompenzációs jogorvoslat megteremtésével. Ezzel elérhetővé válhat, hogy a további kérelmeket a bíróság visszaadja nemzeti elbírálásra.

A bírósághoz benyújtott kérelmek száma folyamatosan növekszik. Ez év januárjában 3500 ügy volt, a legfrissebb adatok szerint 5000 ügy van a strasbourgi bíróság előtt. Annak érdekében, hogy a bíróság tömeges elmarasztalásait, valamint az euróban megállapított súlyos kártérítések és egyéb költségek megfizetését a magyar állam elkerülhesse, indokolt a hazai kompenzációs rendszer mielőbbi hatályba léptetése, ugyanis csak reális időn belüli megoldás esetén van meg az az esély, hogy a bíróság a kérelmek befogadását és vizsgálatát beszüntesse.

Mindezekre tekintettel kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa a T/12179. számú törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 185 2016.09.27. 3:53  170-185

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Először is szeretném megköszönni a jelen lévő képviselőknek, hogy szakszerűen és szakmailag nyilvánultak meg az előterjesztés kapcsán, noha nézetazonosság nyilvánvalóan nem volt teljesen összehozható. De néhány olyan felvetés elhangzott, amelyre szeretnék választ adni.

Először is, hogy a börtönzsúfoltságnak a kialakulása gyakorlatilag egyrészt az európai szemléletmód változásából is fakad és az emberi jogok bírósága gyakorlatának a fejlődéséből ered. Mint a bevezetőben is említettem, több európai országban is komoly intézkedéssorozatot váltottak ki ezek az ítéletek, ugyanis a strasbourgi bíróság nem egyedileg vizs­gálja ezeket az ügyeket, hanem gyakorlatilag mintegy nyomást gyakorolva az államokra, önmagában a börtönzsúfoltságnak, tehát mondjuk, a négyzet­méterhiánynak a megléte esetén gyakorlatilag té­te­lesen állapítja meg a fizetendő kártérítések összegét. Ugyanakkor ez a szabályozás, ami önök előtt van, gyakorlatilag figyelembe vette a strasbourgi gyakorlatot, figyelembe vette például az olasz megoldást, amit Strasbourg elfogadott, ugyanakkor azokat a magyar viszonyokat is, amelyeket szintén Olaszország esetében is akceptált a strasbourgi bíróság, amikor elfogadta az ottani kártérítési összeg megállapítását.

Ami a jogalkotási eszközöket illeti, tehát a bevezetőben is elhangzott és önök által is ismert, hogy a férőhelyek számának a növelése is folyamatban van, de nyilvánvaló, hogy ehhez idő kell. A feltorlódott ügyek kezelésére átmeneti szabályként mindenképpen például ennek a kártérítési vagy kártalanítási összeghatárnak a megállapítása szükségessé vált, valamint annak a bírói útnak a biztosítása, amelynek keretében elfogadják, hogy belső jogrenden belül kerülnek rendezésre ezek a kérdések.

A kompenzáció mértékét említettem, tehát a magyar viszonyokat figyelembe véve került kialakításra. Ami pedig a Sallai képviselőtársam által is üdvözölt reintegrációs őrizetnek a kiterjesztését illeti, az pedig egy maradandó elem, mert nyilvánvalóan a börtönbővítésektől függetlenül a rendszerben remélhetőleg ez is tartósan enyhítheti a börtönöknek a zsúfoltságát.

Az anya-gyermekkel kapcsolatban volt a felvetés Staudt képviselőtársamtól. Tehát kérelemre tud indulni egy ilyen eljárás, és valamennyi körülményt, a gyámhatóság véleményét is figyelembe veszik a döntéshozatal során, tehát nem alanyi jogon születik meg a döntés. Elméletileg ezek a problémák ott figyelembe vehetők, és ennek alapján lehet akár olyan döntést is hozni, hogy mégsem az anyával együtt helyezik el a gyermeket.

A Sallai képviselő úr által említett szabálysértési és büntetőeljárással, előzetes letartóztatással kapcsolatos kérdéskörök: mint már bejelentésre került többször, tehát a büntetőeljárási törvény rövidesen benyújtásra kerül a Ház elé, valószínűleg az eljárási kérdések keretében lehet majd az előzetes letartóztatás kérdésköréről érdemben majd tárgyalni.

Ennyit szerettem volna az elhangzottakhoz hozzáfűzni. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 286 2016.10.10. 1:08  279-286

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm egyrészt, hogy a javaslat nagy részével egyetért a Jobbik frakciója, és szakmailag elfogadhatónak tartja.

A Btk.-módosítás kapcsán szeretnék néhány gondolatot elmondani; tehát hogy maga kerethatározat ugyan - az átültetés, a korábbi - tartalmilag valóban lefedi a kerethatározat tartalmát, de az észrevételek alapján például csoportra vonatkozó a megfogalmazás, most pedig maga a kerethatározat „vagy valamely tagja ellen” kifejezést is használja.

Tehát ennyivel fognak bővülni a törvényi tényálláson belüli kifejezések, és maga a folyamatban levő kötelezettségszegési eljárás, miután nem szó szerint felel meg a magyar szabályozás az elfogadott kerethatározatnak, ezért került sor e módosításra részben, de ez nem jelenti azt, hogy bárki provokálta volna Brüsszelt, hogy egy kötelezettségszegési eljárást indítson egy ilyen ügyben, vagy bármilyen gyakorlatot meg kívánt volna változtatni a magyar kormányzat.

Ezzel szerettem volna kiegészíteni az elhangzottakat, és köszönöm szépen a vitában való részvételt mindenkinek. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 20 2016.10.11. 4:48  17-20

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Azt hiszem, olyan mércét állított a Jobbik elé itt az események kapcsán, amit nem tudnak majd megugrani, hiszen ha a Jobbik elmúlt években végzett tevékenységét, magatartását tanulmányozzuk, akkor láthatjuk, hogy attól függetlenül, hogy éppen cukiságkampány zajlik vagy éppen más megfogalmazásokat alkalmaznak, a Jobbik lényege nem változik. (Dr. Gyüre Csaba: Na, mi a lényege?)

Emlékszünk még, amikor 2008-ban Vona Gábor az iráni gárdát kívánta behívni a választások tisztaságának ellenőrzésére; emlékszünk a jól elhíresült mondatára, amely szerint az iszlám az utolsó reménye az emberiségnek, amire persze ma már a Jobbik nem kíván emlékezni, pontosan a kialakult migránsválság kapcsán. Ha belegondolunk, hogy 2010-ben a parlamentben Vona Gábor még Magyar Gárda-mellényben jelent meg, ami szintén nem illeszthető a cukiságkampány sorozatába, akkor láthatjuk, hogy álságos magatartást tanúsítanak: vagy ma, vagy akkor, amikor ezt tették. (Dr. Apáti István: Mondja ezt az SZDSZ ifjúsági tagozata. Elképesztő!)

Ha belegondolunk abba, hogy akkor még az Unióból való kilépés mellett agitáltak, vagy elégette az akkori alelnöke a pártnak az Unió zászlaját, akkor megint csak azt láthatjuk, hogy vagy hátat fordítottak régi önmaguknak, vagy csak álcázzák magukat, szintén a cukiságkampány jegyében. Jól emlékszünk arra az országgyűlési képviselőre, aki erőszakkal fenyegetett újságírókat a Magyar Szigeten karikás ostorral, amiért el is ítélték; nem akarom a részleteket felidézni. (Közbekiáltás a Jobbik soraiból: Pedig jó lenne!) Nem hallottunk arról, hogy a Jobbik bármikor is elhatárolódott volna ezektől a cselekményektől.

Vona Gábor azt is kijelentette, hogy ha kormányra kerül, akkor porig rombolja két kereskedelmi tévéadó székházát, és azok helyét sóval hinti be. Ezek is ma egy kicsit furcsán hangoznának a pártelnök szájából, ha a parlamentben ezeket a szavakat ejtené. Emlékezzünk arra is, amikor a párt jelenlegi alelnöke a Bankcenternél el akarta foglalni a székházat, akárcsak a Televíziót annak idején, amiből szintén rendőrségi ügy lett. A Jobbikot ebben az ügyben sem hallottuk megnyilvánulni, ahol a rendet vagy éppen a jogszabályok betartását kérte volna számon, sőt, alelnökként ölelte keblére ezt a tagját, illetve a Hatvannégy Vármegye vezetőjét.

Ha az Országgyűlésben végzett tevékenységüket elemezzük végig, jó néhányan vagyunk itt a teremben, akik emlékszünk, hogy a földtörvény elfogadásakor, amikor gyakorlatilag a parlamenti szabályokon keresztülgázolva, kolompolva (Dr. Apáti István: Veletek másképp nem lehet szót érteni! ‑ Az elnök csenget.), nem akarok jelzőt használni, hogyan viselkedve akarták megalázni a Ház tekintélyét. (Kepli Lajos: Büszkék is vagyunk rá!) Ugyanakkor nézhetjük… Büszkék, lám, most is elhangzott, tehát nem határolódnak el az akkori önmaguktól. Akkor döntsék el, hogy cukik, vagy pedig éppenséggel a felforgatás az alapelemük!

Vagy talán a Jobbik az egyetlen párt, amely származására való tekintettel szorította ki Szegedi Csanádot a soraiból (Derültség a Jobbik soraiból.), ami szintén elfogadhatatlan egy demokratikus párt történetében. (Dr. Staudt Gábor: Nem igaz! Hazudsz, Pál! Hazudsz!) Miért nem szorítják ki ugyanígy Kovács Bélát, teszem fel a kérdést, aki korrupciós és kémkedési ügyek miatt keveredett bele egy uniós botrányba. A mai napig nem hallottunk önöktől nyilatkozatot, ahol azt mondták volna, hogy nem értenek egyet párttársukkal, vagy ahol azokat az anyagi ügyeket, amelyeket ő vitt, kritizálták volna.

Tegnap éppen a közösség elleni uszítás volt a parlamentben a napi téma, a Jobbiknak egy örök problémája, hogy ez miért büntető tényállás. Tudhatjuk, hogy miért: mert korlátozni kell ezeket a hajlamokat, ezeket a cselekményeket, ezt az erőszakot, amit képviselne szívesen ezekben a kérdésekben. (Közbekiáltás a Jobbik soraiból: Vagy a hajlamot!) Szerencsére a büntetőjog eszközei ezt nem teszik tehetővé, továbbra is korlátozzák őket.

És akkor még egy gondolat. Vona Gábor azt mondta, hogy ő elvette a párt lelkét; én inkább úgy fogalmaznék, hogy eladta. Utalnék arra, hogy ma a Gárda-mellény helyett egy labirintust tetováltatott a vállára. Szerintem vigyáznia kell az országnak, nehogy ebbe a labirintusba valaha is belevihesse. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 71 2016.10.17. 4:07  69-73

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Az európai intézmények részéről 2011 óta folyamatos támadások érik Magyarországot a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés miatt, de a kormány eddig is sikerrel védte meg a legsúlyosabb büntetési nemet, és ezután is meg fogja védeni.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabására csak a legsúlyosabb, kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekmények elkövetőivel szemben kerül sor. Jelenleg a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltekkel szemben nagyrészt több emberen elkövetett emberölés, 14. életévüket be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés, illetve különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt szabták ki ezt a büntetést. Nem kétséges, hogy az ilyen bűncselekmények elkövetői fokozottan veszélyesek a társadalomra, s a büntetés céljának eléréséhez, azaz annak megelőzéséhez vagy hogy más hasonló, súlyos bűncselekményt ne kövessenek el, szükséges lehet a társadalom normakövető részétől akár az élethosszig történő elkülönítésük.

A tényleges életfogytiglan speciális prevenció mellett hatékony eszköze lehet az általános prevenciónak is. Mindig lesznek olyan elítéltek, akik az Emberi Jogok Európai Bírósága elé viszik ügyüket. Ehhez joguk van, a kormány erre felkészült. A kormány azonban meg fogja védeni a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés büntetést, s nem fogja hagyni, hogy kegyetlen gyilkosok, akik gyerekeket vagy idős, védtelen embereket, ártatlan áldozatokat öltek meg, úgy szabaduljanak, hogy még veszélyt jelentenek a társadalomra.

Megjegyezném, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága korábban a Magyar kontra Magyarország-ügyben azt rögzítette, hogy a tagállamoknak joguk van tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést kiszabni, ez önmagában nem ütközik az emberi jogok európai egyezményének kínzást és megalázó, embertelen bánásmódot vagy büntetést tilalmazó 3. cikkébe. A Magyar kontra Magyarország-ítéletben a bíróság csak a felülvizsgálati rendszer hiányát kifogásolta. Akkor a strasbourgi döntés nyomán a jogalkotó is lépett, s az Országgyűlés a bíróság ítéletének rendelkezéseit, korábbi joggyakorlatát s a magyar büntetőjog rendszerének koherenciáját is szem előtt tartva, az igazságügyi miniszter javaslatára 2014‑ben elfogadta az új szabályozást, amelynek alapján a tényleges életfogytiglanra ítéltek esetében 40 év elteltével kötelező a kegyelmi eljárás lefolytatása, ahogy képviselő úr is említette. Így az elítélt nincs megfosztva a szabadulás reményétől, biztosított számára a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének felülvizsgálata.

A szabályozás kialakítása során a jogalkotó figyelembe vette, hogy a Törköly kontra Magyarország-ügyben a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges legkorábbi időpontjának 40 évben való meghatározását elfogadhatónak tekintette. Kiemelném, hogy a strasbourgi bíróság most sem a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés jogintézményével szemben fogalmaz meg kifogásokat, hanem a szabályozás bizonyos részeit teszi kifogás tárgyává. A bírósági ítélet olyan elvárást vagy kitételt nem tartalmaz, amely a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés megszüntetését vagy az ilyen büntetésre ítéltek közül bárki szabadon bocsátását szorgalmazná. Kijelenthetjük tehát, hogy a jelen állás szerint a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés nincs veszélyben. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntése a képviselő úr interpellációjában említett ügyben nem végleges, s az Igazságügyi Minisztérium szakértői már dolgoznak a szükséges lépéseken, az ügynek a bíróság nagykamarája elé terjesztése érdekében.

(13.10)

Megemlíteném, hogy a kormány 2011‑ben nemzeti konzultáció keretében feltette a kérdést a választópolgárok részére, ahol a visszaérkezett 920 ezer kérdőívből kiderült, hogy a válaszadók 90 százaléka, azaz több mint 825 ezer ember a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés létjogosultsága mellett foglalt állást. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 299 2016.10.17. 5:17  208-299

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Csak röviden, lehet, hogy lesz benne néhány ismétlés. Először is szeretném megköszönni mindenkinek az aktivitását, aki gyakorlatilag illő módon vette ki a részét ennek a témának, ennek a módosításnak a megtárgyalásából. Remélem, hogy a távol maradók is majd a szavazásnál esetleg megváltoztatják az álláspontjukat, vagy felmérik ennek a kérdésnek a jelentőségét, súlyát.

Elhangzott néhány kérdés, bár részben a képviselőtársaim egymásnak is megválaszolták ezeket a kérdéseket, de az összefoglaló kedvéért. Sallai R. Benedek kérdezte, hogy mik az új elemek ebben az alaptörvény-módosításban. Először is: a „csoportos betelepítés” fogalma egy új elem, valamint a kvótákkal kapcsolatban volt kérdés, hogy a „kvóta” szót nem látta magában a módosításban. Valóban van egy absztrakciós szint, ami nem kívánja meg, hogy szó szerint szerepeljenek a cél eléréséhez kívánt dolgok, de itt a kérelmek egyedi elbírálásának a kötelezettsége biztosítja a kvóta kivédését, és gyakorlatilag ez a fajta megfogalmazás, ami a mostani módosításban található, a szuverenitás átruházásának a határait, annak a határvonalait a korábbinál pontosabban, világosabban jelöli meg, illetve maga az alkotmányos önazonosság mint identitás alaptörvényi szinten jelenik meg. Magának a törvényalkotónak pedig sui generis joga az, hogy megalkosson új jogi fogalmakat, amelyeket aztán akár a sarkalatos törvényben, akár más törvényekben világosan és részletesen kifejthet.

Az érvénytelen népszavazással kapcsolatban volt olyan célozgatás, talán Fodor Gábor képviselőtársam ré­széről, hogy ennek alkotmánymódosítási következ­mé­nyei nem lehetnének, de mindenki tudja, hogy az Or­szággyűlést megilleti az alaptörvény-módosítás jo­ga. Abban az esetben lehetne ez vitatható, ha az igenek kerültek volna többségbe, ami azért elég messze volt ezzel a bizonyos 2 százalék alatti aránnyal.

Nem lehetett volna kiírni a népszavazást, mert tiltott tárgykör. Ebben mind a Választási Bizottság előtt, mind a Kúria előtt, mind pedig az Alkotmánybíróság előtt különböző köröket lefutottak, akik ezt vitatták; ezek az ügyek lezárultak, tehát ez most már nem lehet vitatéma.

Azzal kapcsolatban hogy a közösségi jognak primátusa lenne a nemzeti alkotmányokkal szemben, amikor a miniszter úr összefoglalta a vezérszónoki kör után az elhangzottakat, elég világosan kifejtette az álláspontját. Ezt a kérdéskört mind a luxemburgi bíróság, mindenki az eddigiek folyamán udvariasan kerülgette, de mind Franciaországban, mind Németországban, mind az Unió egyéb nagy tagállamaiban nehéz lenne elképzelni, hogy ez nyíltan kimondásra kerüljön, és ezt az ottani alkotmánybíróságok elfogadnák.

Az „idegen” fogalma is, mint említettem az előbb, egy olyan fogalomalkotási lehetőség, ami aztán részletes kifejtésre kerülhet.

Hogy az Alaptörvénnyel kapcsolatban mi lenne az „identitás” fogalmában nehezen megfogható? Mint az előbb kifejtettem, gyakorlatilag konkrétan benne van az a négy elem, ami meghatározza akár az államformára, a népességre és az egyéb kitételekre vonatkozó megfogalmazásokat, amelyek beemelésre kerültek a mostani módosítással.

A Jobbik részéről elhangzott, hogy ők különböző időpontokban tettek javaslatot mind népszavazásra, mind alaptörvény-módosításra. Ha ennek ütemezését megvizsgáljuk a történtek függvényében, akkor láthatjuk, hogy a tavaly nyári időpontban még nem volt kvótatéma az Unióban, illetve nem volt elfogadott olyan kvótahatározat, amelynek mentén a népszavazás felmerülhetett volna. Miután ez megtörtént, a luxemburgi pert elindítottuk, és az állandó kvóták kérdése került szóba, akkor vetette fel a kormány, hogy a népszavazásnak aktuálisa van. Ekkor merült fel a Jobbik részéről, hogy elég lenne az alaptörvény-módosítás, de ma akik itt állunk vagy ülünk vagy vitatkozunk ezen a témán, nagyon jól tudjuk, hogy ez a bizonyos fajta 98 százalékos nem arány egy erős érv amellett, hogy az Alaptörvény módosításra kerüljön, és nemcsak a kormány hóbortjáról van szó, hogy egy alaptörvény-módosítást kezdeményezett.

A vita egyéb elemeibe nem bocsátkoznék bele; elég jóra sikerült itt a zárszó, amikor végül is sikerült eljutnunk odáig, hogy itt egy nemzeti ügyről van szó, ami a magyarság egészét érinti. Úgyhogy az egyéb felvetésekkel, amelyek nem konkrétan az alaptörvény-módosításhoz kapcsolódtak, és a vita folyamán eléggé részletesen kitárgyalásra kerültek, nem foglalkoznék. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 62 2016.10.24. 4:06  59-64

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs ellen bűncselekmények közül a legvisszataszítóbbak a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények. A jogalkotó kiemelkedő figyelmet fordít a gyermekekre, és e kiemelkedő figyelem fokozott büntetőjogi védelem biztosítását is jelenti egyben.

A 2013. július 1-jén hatályba lépett büntető törvénykönyv szigorította a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények büntetését. A sértett beleegyezése nélküli, de nem élet, testi épség ellen irányuló fenyegetés hatására megvalósuló szexuális aktust, az úgynevezett nemi zsarolást szexuális kényszerítésként rendeli büntetni. A bűncselekmény minősített esete a 18., illetve a 14. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szexuális kényszerítés, amelynek büntetési tétele 2-8 évig, illetve 5‑10 évig terjedő szabadságvesztés büntetés. Ugyancsak minősített eset, és 2-8 évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel büntetendő, ha az elkövető a hozzátartozója vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt álló személy sérelmére, illetve közte és a sértett között fennálló egyéb hatalmi vagy befolyásos viszonnyal visszaélve követi el a bűncselekményt.

A szexuális erőszak minősített esete valósul meg, és 5-10 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, ha a bűncselekményt 18. életévét be nem töltött személy sérelmére követik el, továbbá minősített eset a szexuális kényszerítéshez hasonlóan: az elkövető hozzátartozója vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt, illetve ‑ mint említettem ‑ egyéb módon befolyása alatt álló személy sérelmére követi el, és a 18. életévét be nem töltött sértett esetén 5-15 évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel büntetendő. Összehasonlításképpen, az emberölés alapesetének büntetési tétele 5-15 évig terjedő szabadságvesztés.

A védelem hatékony érvényesülését biztosítja a büntető törvénykönyvben a foglalkoztatástól eltiltás büntetés hatályos szabályozás kialakítása, amelynek értelmében a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény elkövetése, ha 18. életévét be nem töltött személy sérelmére követi el, eltávolítható, eltiltható bármely olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében 18. életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve vele hatalmi vagy befolyási viszonyban állhat.

A gyermekek védelmét szolgálja továbbá az a bűnügyi nyilvántartó rendszerrel kapcsolatos szigorítás is, miszerint a büntetlen előélet igazolását célzó hatósági erkölcsi bizonyítvány adattartalmaként megjelenik minden olyan foglalkoztatástól vagy tevékenységtől eltiltás, amelynek keretében a kérelmező 18. életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végezné, illetve befolyást gyakorolna vele.

A gyermekek védelme érdekéhez jelentős társadalmi érdek fűződik, így a 18. életévét be nem töltött személy nevelésére, felügyeletére csak olyan személy létesíthet munkaviszonyt, közalkalmazotti, közszolgálati viszonyt, aki kiskorúak sérelmére elkövethető bűncselekmények tekintetében hatósági erkölcsi bizonyítvánnyal igazolja, hogy nem szerepel ilyen nyilvántartásban, nem áll megalapozott gyanú alatt vagy büntetőeljárás alatt, és nem áll foglalkoztatástól eltiltás alatt.

(14.40)

Tehát ezek a munka törvénykönyvében, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényben és a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvényben is szigorításra kerültek.

Az ismertetett rendelkezések alapján elmondható, hogy a hatályos jogszabályok figyelembe veszik a gyermekek kiszolgáltatott helyzetét. Elsődleges célnak tekintik a gyermekek védelmét, de ha szükséges, akkor gyermekekkel szembeni szexuális bűncselekmények esetén a büntetések szigorítása felülvizsgálható. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 92 2016.10.24. 4:04  89-94

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A hatalmi ágak szétválasztásának elve mentén az Igazságügyi Minisztérium folyamatban levő eljárásokról nem fejti ki a véleményét, azokról nem nyilatkozik, eddig sem tette. Az Alkotmánybíróság 60/1992. határozata értelmében a jogalkotásról szóló törvény garanciális szabályainak mellőzésével hozott minisztériumi és egyéb központi állami szervektől származó, jogi iránymutatást tartalmazó leiratok, körlevelek, útmutatók, iránymutatások, állásfoglalások és egyéb informális jogértelmezések kiadása s az ezekkel való irányítás gyakorlata alkotmányellenes, mert sérti a jogállamiság alkotmányos követelményeit. Éppen ezért az Igazságügyi Minisztérium nem adhat állásfoglalást, illetve jogértelmezést sem általában, sem konkrét ügy kapcsán, különös tekintettel arra, hogy nem rendelkezik az adott esetre vonatkozó minden releváns információval.

Ugyanakkor az igazságszolgáltatásba vetett közbizalmat mindenképpen erősíteni kívánja a minisztérium, ennek helyreállítása a kormány egyik kiemelt célja. A közbizalom visszaállításához ugyanakkor nemcsak jogi eszközökre van szükség, hanem az igazságügyi kapcsolatok újragondolására és megerősítésére, amelynél a kulcsszó a demokrácia alappillérének számító együttműködés és dialógus. Egyik alapvető cél az eljárások időtartamának rövidítése, egyszerűsítése, hatékonyságának növelése, korszerűsítése. A másik fontos célkitűzés a bíróságok megítélésének javítása, az igazságos ítélkezéshez való jog, a tisztességes és eredményes eljárás megerősítése, valamint a szakértői és végrehajtói intézményrendszerbe vetett bizalom visszaállítása.

Az Alaptörvény értékeiből következik annak felelőssége is, hogy a felmerülő társadalmi problémákra a végrehajtó hatalom transzparens módon, a rendelkezésre álló eszközeivel megfelelő, a társadalom számára is elfogadható megoldást találjon. Ennek során a társadalmi igazságosság, a jogbiztonság követelményére is figyelemmel a joguralom érvényesülésével kell törekednünk.

Az Igazságügyi Minisztérium megalakulásával az igazságügyi miniszter célul tűzte ki a fentiek következetes képviseletét. Az igazságügyért felelős miniszter folyamatosan felelősséget visel a tágabb értelemben vett igazságszolgáltatási rendszer részét képező igazságügyi szervekkel, bíróságokkal, ügyészségekkel és egyéb szervekkel való kapcsolattartásért. Ennek keretében kapcsolatot tart ‑ a bírói függetlenség elvét tiszteletben tartva ‑ a Kúriával, az Országos Bírósági Hivatallal, az ügyészséggel és egyéb érintett intézményekkel.

A statútumrendelet szerint az igazságügyi miniszter látja el a közjegyzőkkel, ügyvédekkel, jogtanácsosokkal, bírósági végrehajtókkal és az igazságügyi szakértőkkel kapcsolatos feladatokat. Ez az igazságszolgáltatási tevékenységgel érintett hivatásrendekkel való kapcsolattartást, együttműködést és a jogszabályi keretek által megszabott felügyeleti tevékenységet is jelenti. A miniszter ennek során szakmai alapú együttműködést tart fenn a hivatásrendekkel, képviselteti magát a szakmai tanácskozásokon, bevonja az érintett szerveket, hivatásrendeket a jogszabály-előkészítő tevékenységbe a jogszabályi keretek között, továbbá közreműködik a szakmai kompetenciák fejlesztésében szakmai képzés, vizsgáztatás és képzési anyagok fejlesztése, jogi szakvizsga szervezése útján.

Az elmúlt években ugyanakkor számos olyan törvényjavaslat is került már a tisztelt Ház elé, amely akár közvetlenül, akár közvetetten az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom helyreállítását tűzte ki célul, vagy azt érintette; gondolva itt az új polgári eljárásjogi kódexre, az általános közigazgatási rendtartásról és közigazgatási perrendtartásról szóló törvényjavaslatra, de említeni lehet a végrehajtásról vagy a szakértőkről szóló törvényeket is.

Tehát a minisztérium a maga keretei között próbálja gyorsítani és hatékonyan elősegíteni ezeknek az eljárásoknak a lezárását. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 318 2016.10.24. 0:28  315-318

DR. VÖLNER PÁL, igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr, csak egyetlen mondat erejéig. Elhangzott képviselő úr részéről, hogy ez nem elégséges módosítás, de az is nyil­vánvaló, hogy nem ebben a törvényben, nem ennek a jogszabálycsomagnak a keretén belül tudjuk a bör­tön­építési, illetve férőhelybővítési programot fel­vo­nul­tatni, ami szintén ugyanennek az intéz­ke­dés­csomagnak a részét képezi, de nem képezi a mai vita tárgyát. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 12 2016.10.25. 4:40  9-12

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy nem ennek a kormányzatnak kellene ezeket a napirend előtti kérdéseket feltenni (Gőgös Zoltán: Ki nem támogatja az ügynöktörvényt?), hiszen a Fidesz azért alakult még 1988-ban, hogy véget vessen a kommunista rendszernek. Azért állt össze, hogy mi, fiatal demokraták újra szabad választásokat tarthassunk, Magyarország újra a szabad világ része lehessen, és igaz­ságot szolgáltathassunk 1956 hőseinek és a kom­mu­nista diktatúra áldozatainak.

A mi felfogásunk szerint a kommunizmus elleni küzdelem erkölcsi indíttatású és morális természetű. Mi pontosan tudjuk, hogy milyen az, amikor egy rendszer üldözi a polgárait, hiszen mi is éltünk abban a rendszerben (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból.), bennünket is zaklattak, lehallgattak, telepítettek ügynököket, sőt gumibotozásra is sor került, akárcsak tíz évvel ezelőtt.

Nekünk nem kell bemutatni, hogy milyen volt a kommunizmus. (Dr. Szakács László: A részei voltatok!) A kormány elkötelezett a XX. századi önkényuralmi rendszerek bűneinek feltárásában. Emlékeztetnék mindenekelőtt arra, hogy az Alaptörvény U) cikke a következőket rögzíti: a Nemzeti Emlékezet Bizottsága feltárja a kommunista diktatúra hatalmi működését, a kommunista hatalmat birtokló személyek és szervezetek szerepét, és tevékenysége eredményeit átfogó jelentésben, valamint további dokumentumokban közzéteszi.

Ezzel az Alaptörvényben rögzített szabállyal válik lehetővé az, hogy átfogóan, megfelelő szervezeti keretben, kellő alapossággal feldolgozásra és megismertetésre kerüljenek hazánk múltjának jelentős, eddig a nyilvánosság számára széles körben nem ismert, súlyos visszaélésekkel és tragédiákkal terhelt fejezetei.

A szabályozásnak az a célja és csak az lehet a célja, hogy a múltat feltárja és a felelősökre és az elkövetett bűnökre rámutasson, de nem járhat azzal, hogy a múlt bűneinek elszenvedői számára további sérelmeket okozzon, emléküket sértse.

Ami az ügynöklisták dolgát illeti, egyrészt ezek a listák, valamennyien tudjuk, hogy nem teljesek. Em­lékszünk akár csak a Dunagate-ügyre, ami a rendszerváltás hajnalán zajlott. Ebből kifolyólag erkölcsileg sem tehetjük meg, hogy egy hézagos listát hozzunk nyilvánosságra. (Szávay István: Úgy, hogy ki van huzigálva belőle!) Másik részről ezek az akták nem tesznek különbséget, ugyanis a beszervezettek között voltak aljas gazemberek, és voltak olyanok, akik áldozatnak is minősíthetők. Fontos megjegyeznünk, hogy aki kíváncsi arra, hogy a kommunista szolgálatok miket írtak róla, ezeket az aktákat kikérheti és betekinthet ezekbe.

(11.30)

Az állambiztonsági múlt adatainak és iratainak megismerhetősége és kutathatósága, valamint nyilvánosságra hozatala már a hatályos jogban is részletekbe menően szabályozott, a következő három pilléren alapulva: egyrészt a megfigyelés alanya korlátlanul megismerheti és kutathatja a rávonatkozó iratokat, és nyilvánosságra hozhatja azokat más megfigyelt és harmadik személy személyes adatainak kivételével; másrészt teljeskörűen biztosított az ano­ni­mizált iratok megismerhetősége, kutathatósága és nyilvánosságra hozatala; végül pedig a Nemzeti Emlékezet Bizottsága biztosítja a kommunista dikta­túrák hatalmi működésének, a hatalmat birtokló személyek és szervezetek szerepének feltárását. Ez a szabályozási rendszer tehát az Alaptörvényben előírtak szerint szolgálja a kommunista diktatúra működésének valósághű feltárását és a társadalom igazságérzetét.

Azt javaslom valamennyi parlamenti pártnak, hogy ha már ügynökökről van szó, azokat elsőként mindenki a saját soraiban keresse meg. A Jobbik például a mai napig nem szakította meg a kapcsolatot (Zaj a Jobbik soraiban.) azzal az európai parlamenti képviselőjével, akivel szemben nem a múltban, hanem a jelenben, az elmúlt években bizonyítottan eljárás folyik kémkedés gyanújával. (Derültség a Jobbik soraiban.) A tények azok tények, bármennyire is nevetnek ezen folyamatosan. Talán illene a jelenre is figyelni és nem csak a múltat kutatni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 60 2016.10.25. 2:37  53-60

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr, csak néhány gondolat. Hiszékeny Dezső képviselőtársam tett néhány olyan megjegyzést a törvénytervezetekkel kapcsolatban, amelyek nem állják meg a helyüket, tehát hogy maga a törvényjavaslat hatóságpárti lenne, holott nyilvánvaló, hogy a bírósági út kiszélesítéséről van szó, ami az ügyfeleknek a jogait nyilván sokkal inkább érvényesíthetővé teszi. Tehát ilyen értelemben éppen hogy a hatóságot hozná hátrányos helyzetbe, ha ebből a szempontból vizsgálnánk, amit ő maga is elismert, amikor kifogásolta, hogy a bírói út általánossá tétele, tehát hogy közvetlenül a bírósághoz lehet fordulni, az a másik oldalról szintén sérelmes volt számára.

A bruttó ügyintézési határidő, ami még szót érdemel. Miután a különböző határidő-szűkítések további lehetősége már csak elméleti lenne, ezért ez a bruttó ügyintézési határidő az a keret, amin belül ténylegesen az ügyek intézése, illetve a hatóság felelőssége, hogyha ezek nem zárulnak időben, megállapítható.

Felmerült Gyüre képviselőtársam hozzászólásában a közigazgatási bíróság kérdésköre. Ott voltunk ötpárti egyeztetőn, azt hiszem, hogy nem tartalmi kérdésekről vitatkozunk, hanem az előterjesztéseken kívüli ügyek előhozatala volt, ami elsősorban nem fért bele az egyeztetés kereteibe, ami miatt most még nincs itt ez a tisztelt Ház előtt. De nyilvánvaló, hogy egy olyan javaslatcsomaggal fogjuk majd zárni elfogadás előtt, ami akár a megegyezések alapján, akár a keretek közé igazítva az elfogadhatóságot és az alkalmazhatóságot lehetővé teszi. Hiszen az új eljárási keretek között sokkal gyorsabban, hatékonyabban, átláthatóbban folyhatnak majd az ügyek, valamint az új közigazgatási szervezetrendszer kialakítása, vagy a korábbi toldozott-foltozott Ket.-nek a koherencia­zavarait nyilvánvalóan ki lehet ezzel küszöbölni, a bírósági útnak a hozzákapcsolása pedig végképp ügyfélbaráttá teszi a rendszert.

Nemzetiségi szószóló úrnak köszönöm a hozzászólását. Nyilvánvalóan a gyakorlatban mindig vannak javítható dolgok, de úgy éreztem, hogy magukkal a keretekkel, a szabályozással nem volt probléma.

Köszönöm szépen mindenkinek a felszólalását. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 100 2016.11.02. 2:00  97-100

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! A kárpótlás, így az egyes tartós időtartamú szabadságelvonást elszenvedettek részére járó juttatásokról szóló 267/2000. számú kormányrendelet meghatározott juttatás és szociális jellegű ex gratia juttatás, amelyre senkinek sincs alkotmányból fakadó alanyi joga. Ezt az Alkotmánybíróság is megerősítette határozatában, amely szerint bárki hivatkozhat az ilyen jellegű sérelmekre, de a kárpótlásnak természetesen határt szabhat az ex gratia jellegből fakadó anyagi korlátok jelenléte. Kiemelte az Alkotmánybíróság is, hogy nincs a jogalkotónak alkotmányból eredő kötelezettsége, széles körű mérlegelési jog illeti meg, a személyi kört pedig a jogalkotó pontosan meghatározta.

Magyarország Alaptörvényének 2013. április 1‑jétől hatályba lépett módosítása az U) cikk (9) bekezdése értelmében ’90. május 2-át megelőzően az életüktől vagy szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak és az állam által a tulajdonukban igazságtalanul okozott károk folytán károsodottak számára pénzbeli vagy más vagyoni juttatást biztosító új kárpótlási jogcím jogszabályban nem állapítható meg. Tehát a kérdésben említett elhunyt jogosultak túlélő házastársai részére jogszabály-módosításra nincs lehetőség.

Megjegyezném egyébként, hogy ezeket a juttatásokat 2008-ban éppen az MSZP kormány fagyasztotta be (Dr. Rétvári Bence: Így van!), tehát érdekes a kérdésfeltevésnek ez a fajta megjelenítése.

Megemlíteném még, hogy az említett jogszabály alapján járó juttatásokra vonatkozó igényeket utoljára ’94. március 15., illetve az egyéb kárpótlásoknál 2012. március 30. napjáig lehetett előterjeszteni, és e határidők elmulasztása jogvesztéssel járt. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 192 2016.11.02. 4:36  189-192

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Nagyon sajnálom, hogy a képviselő úrnak nincsenek annyira mélyreható történelmi ismeretei (Moraj a Jobbik soraiban.), hogy igazán meg tudta volna idézni azt a kort, amelyben Nagyatádi Szabó István gazdálkodott, amelyben felnőtt, és össze tudná hasonlítani a mai viszonyokkal.

De hogy Nagyatádi Szabó Istvánról is említés essék, ő volt az egyik legnagyobb formátumú mezőgazdasági miniszterünk, valóban, és az egyik első parasztszármazású parlamenti képviselő, a legjelentősebb kisgazda politikusok egyike.

Már 27 évesen községi bírónak választották, gazdaságának irányítása mellett a politikai eseményeket is követte. 1904-től Somogy vármegye törvényhatósági bizottságának tagja volt. Az 1908 januárjában létrehozott Somogy Megyei Kisgazdák Egyesületének ő lett az elnöke és egyben a lelke. A szervezet pár hónap alatt Somogy megye egész parasztságát maga mögé állította, még ennek az évnek a nyarán országgyűlési képviselővé választották, és azóta viseli neve előtt a Nagyatádi előnevet. Első képviselőházi beszédével már feltűnést keltett, amikor arra kérte képviselőtársait, hogy a földművest ne parasztnak, hanem kisgazdának nevezzék, mivel a Dunántúlon a „paraszt” szó negatív értelmű.

A földreformtörvény 1920-as elfogadása után 400 ezer igénylő átlagosan egyhektárnyi termőföldhöz jutott ‑ ezt csak azért említem, mert ha a mai viszonyokkal összevetjük, akkor talán lehet mondani azt, hogy ma nagyobb eredményeket tudtunk elérni ‑, és ő 1909-ben Szentgálon megalapította az első kisgazda pártot (Ander Balázs közbeszól. ‑ Az elnök csenget.) Országos ’48-as Függetlenségi Gazdapárt néven.

Ha nagybirtokokról beszélünk, akkor megint csak azt mondom a képviselő úrnak, hogy vegye elő a történelemkönyveket, és tanulmányozza, hogy akkoriban (Z. Kárpát Dániel: Miért kell kioktatónak lenni? Ne legyél már ennyire bunkó!) mennyiből állt egy hitbizomány, mekkora birtokok álltak össze. Nagyatádi Szabó István munkássága, élete példaértékű a 2010-ben létrejött polgári kormány számára, amely kisgazda szellemiségű agrárpolitika megvalósítását tűzte ki célul. Ennek jegyében döntött úgy, hogy a kis- és középüzemek arányát a nagybirtokkal szemben 80 százalékosra emeli, hogy a mezőgazdaság gerinceként a családi gazdaságokat erősíti, és a magyar földműveseket a Nemzeti Földalapból földtulajdonhoz juttatja, törekszik a korábban szétvert feldolgozóipar újjáépítésére, és ezeket a vívmányokat Brüsszellel szemben is folyamatosa megvédi.

A „Földet a gazdáknak!” program keretében a kormány 2015 októbere és 2016 augusztusa között majdnem 200 ezer hektár termőföldet értékesített, összesen mintegy 30 ezer földműves, azaz a jogosultak egyharmada részére. Ezeknek a földeknek az értékesítése a piaci ár fölött, átlagosan mintegy 1,4 millió forint/hektár áron történt, ehhez az állam hitellehetőséget is biztosított. A 270 milliárd forintnál lehet sajnálkozni azon, hogy az államadósság-csökkentésre fordítódik, de ha arra gondolunk, hogy mikor erős az ország, mikor tudja a gazdákat támogatni, akkor nyilván nem maradhat eladósodott állapotban.

Mindez jól illeszkedik a kormány 2010 óta folytatott politikájához. Ugyanannyi állami földet jelenleg több mint tízszer annyian használhatnak, mint 2010 előtt. Minden haszonbérbe adást megelőz egy nyilvános pályázati eljárás. Elővásárlási jog alapján minden évben több milliárd forint értékben veszünk állami tulajdonba földeket. Kiemelt prioritást élvez a közösségi földhasználat erősítése. Önkormányzatok jutottak az NFA-tól 2010 óta 15 évre szóló ingyenes vagyonkezelői joghoz. A kormány 2020-ig szóló nemzeti vidékfejlesztési stratégiát készített el, amilyen évtizedek óta nem készült el Magyarországon.

2014-2020 között mintegy 3700 milliárd forint érkezik a mezőgazdaságra és a vidékfejlesztésre, ebből 2400 milliárd közvetlenül az agrárium részére jut, 1300 milliárd pedig a vidékfejlesztési programokra.

Mindezek érdekében a kormányzat Nagyatádi nyomain továbbra is felvállalja a küzdelmet itthon és külföldön egyaránt, és számítunk minden, magyar vidékért tenni tudó és akaró nemzettársunk támogatására és cselekvő részvételére.

Köszönöm figyelmüket. (Dr. Rétvári Bence és Ander Balázs tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 196 2016.11.02. 2:22  193-196

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Említette a képviselő úr is, hogy fegyelmi döntést hozott az önkormányzat. Ha jól emlékszem az újsághírekből, akkor a fideszes képviselők ugyanúgy megszavazták, hogy itt eljárás indult. Idézem Lázár János miniszter úr szavait ‑ a közelmúltban itt a Házban is elmondta ‑, hogy mindenki maga felel a tetteiért. Remélhetőleg itt is a pártatlan hatósági kivizsgálásokat és a bírói eljárást követően fény derül az igazságra, és annak megfelelően születik döntés.

Nagyon örülök, hogy a Jobbik ennyire figyelemmel kíséri a közpénzek sorsát és aggódik miatta, bár megjegyzem, hogy ha az össze nem vethető arányú fideszes önkormányzatokat az összevethető arányú jobbikos önkormányzatokkal összemérjük, mintha több botrány bontakozna ki az önök tájékán, de ez csak egy megjegyzés volt.

A dolog másik része, hogy ha ugyanezt az erkölcsi mércét felállították maguknak, akkor hogyan van az, hogy a Kovács Béla-féle ügyben, amely a kémkedési botrányról szól, és egy lebukott kém is segítette ezt, a mai napig nem nyilvánítottak véleményt ebben az ügyben. Hogyan van az, hogy a képviselőcsoportjuk rendelkezésére álló forrásoknak egy jelentős része egy rejtélyes vállalkozó cégcsoportjánál landol? Fuvarozó és autós cégekre gondolok, amelyek komoly tanulmányokat írnak önöknek. Erre a kérdésre sem válaszoltak. De mondjuk azt, hogy a Jobbiknál lévő pénz nem közpénz, ennek a sorsa nem érdekes.

Kétarcúságuk abban is tetten érhető, hogy frakcióvezetőjüknek a kiterjedt áfacsalási ügyéről a mai napig nem nyilvánítottak objektív véleményt, csak sunnyognak ebben a dologban. Vagy egy elfelejtett ügyet is hadd említsek: Novák Előd mire gondolt, amikor arról beszélt, hogy ki akarták szervezni a Jobbik százmilliós ingatlanjait. (Z. Kárpát Dániel: Beszélsz hülyeségeket! Nincs is ingatlanunk…)

Amíg ezeket a kérdéseket nem válaszolják meg, azt hiszem, nincs erkölcsi alapjuk arra, hogy bármilyen kifogást tegyenek a kormánypártok felé, főleg akkor, ha látható, hogy az itt felbukkanó ügyekben valószínűleg minden esetben, ahogy a miniszter úr is említette, az egyéni felelősség elve érvényesül. Köszönöm a figyelmüket. (Z. Kárpát Dániel: Hülyeségeket beszélsz! ‑ Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 202 2016.11.02. 4:35  197-202

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Néhány alapfogalmat tisztáznék, mert különben csúsztatásnak kellene minősítenem a felszólalásának a nagy részét. Először is a migráció és az, hogy valaki tartózkodási engedélyt kap Magyarországon, nem ugyanaz a fogalom. (Mirkóczki Ádám: Dehogynem, csak pénzzel.) Ebben talán megegyezhetünk.

A másik része, hogyha kötvényekről beszélünk, amit képviselő úr kihangsúlyozott a beszédében, tudhatjuk jól, hogy az egy államadósság-finan­szírozási eszköz. Az egy abszurd dolog, hogy az államadósság után fizetett kamat vagy jutalék összegéből lehetne bármit finanszírozni, hiszen ha nincs a kötvény, akkor nincs ez a költség, és nem bevétel, ami­ről beszélünk. Tehát ha nincs államadósság-finanszírozás, akkor nincs költségvetés. Ez egy állandóan jelen lévő költségelem, amelyet ily módon az adósságok megújításával lehet finanszírozni, hiszen ugyan az államadósság csökkenő pályán áll, de tudjuk, hogy ezt nem lehet pillanatok alatt nullára vinni. Az Alaptörvényben benne van, hogy 50 százalék alá kell vinni. Tehát ez a kormány, amit tudott, azt megtette az elmúlt években, és a legnehezebb gazdasági helyzetben is az államadósság-csökkentést be tudta tartani.

Ami a cserben hagyott devizaadósok kérdését illeti, képviselő úr nagyon jól tudja, itt ül 2010 óta, hogy ez a kormányzat mi mindent tett ebben a kérdéskörben, ami mintegy egymillió embert érintett. Először is a végtörlesztés kérdésére talán még mindannyian emlékszünk ‑ vagy nem akarunk rá emlékezni, ez elképzelhető, ha kritizálni akarjuk a kormány tevékenységét, de ezzel jó néhány adóst sikerült kimenteni, több mint 130 ezer adóst. Az árfolyamgát kérdésére valamennyien emlékszünk, amikor sikerült megállítani, hogy ne tudjanak emelkedni a törlesztőrészletek; az árfolyamrés alkalmazása, a pénzügyi intézmény által egyoldalú kamatköltségdíj-módosítás következtében a fogyasztókkal szembeni elszámolási kötelezettség kimondása szintén ennek a kormányzatnak a munkáját dicséri. Jövőbeni árfolyamkockázatok elkerülésére a jelzálogtartozások és a fogyasztói hitelek forintosítása, ami jelentős lépés volt; az az árfolyamkockázat, amiről képviselő úr beszél, azóta nincsen.

Emlékszünk a forintosítás időpontjára is, hogy éppen utána volt egy nagyarányú devizakondíció-romlás, amelyet sikerült kivédeni azzal, hogy a Nemzeti Bank megfelelően állapította meg a forintosításnak az időpontját. A fogyasztói hitelszerződések kamatkondícióinak átláthatóbbá és kiszámíthatóbbá tétele szintén ennek a parlamentnek a munkáját dicséri. A törlesztőképessé tehető családok számára a csődvédelem és a végrehajtási eljárások felfüggesztésének biztosítása. Az adósságaik könnyített feltételek szerinti rendezése.

Nagyon köszönöm egyébként a kérdést, mert fel tudtuk idézni mindazokat a pontokat, amelyeket tet­tünk ezekben a kérdésekben, amelyek 90 százalékban ‑ most már talán kijelenthetjük, hogyha képvi­selő úr egy százezres nagyságrenddel számol ‑ meg tudták oldani, elviselhetővé tették az adósságter­heket.

A forintosítási törvény alapján, mint említettem, a devizahitelek 90 százalékát sikerült átváltani. Az elszámoltatási törvényben a bankoknak fizetniük kellett ‑ arra is valamennyien emlékszünk ‑ a különböző, általuk egyoldalúan kreált költségeknek a visszatérítésével, kamatelszámolás, devizaátváltás-költ­sé­geknek a kérdésében. Az elszámolás és a fo­rin­tosítási törvények intézkedésein túl a Nemzeti Bank ’16 tavaszán a pénzügyi intézmények részére ajánlást adott ki, hogy kössenek megállapodásokat késedelembe esett jelzálogadósokkal, illetve felmondott jelzáloghitelek adósaival. És végül a magáncsőd intézménye, amelyet képviselő úr is említett, éppenséggel pontosan azok az eszközök, amelyeket említettem, azok a lehetőségek voltak azok, amelyek a magáncsőd intézményét csak korlátozott mértékben tették indokolttá az adósok számára, hogy igénybe vegyék. De ez is biztosítja, olyan megoldást teremt, amely után a lakóingatlan ugyan végrehajtás vagy kényszerértékesítés miatt nincs veszélyben, de a túladósodottak a csődvédelmi és törlesztési terhek könnyítése nélkül nem tudnának kijutni az adósságcsapdából, tehát ezt a lehetőséget nyitja meg.

Tehát az a vád, hogy ez a kormány ne foglalkozna az adósokkal, a bajbajutottakkal, a devizahitelesekkel, nem állja meg a helyét, mindig a lehetőségek függvényében a maximumot nyújtja a kormányzat. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 206 2016.11.02. 3:46  203-206

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Mindenki láthatja, hogy a magyar gazdaság egyre jobban teljesít. (Taps a Jobbik soraiban.) Engedje meg, hogy néhány aktuális példát említsek ennek alátámasztására. 2016 második negyedévében 2,6 százalékkal bővült hazánkban a GDP, ezzel az EU negyedéves alapon második legjobb eredményét elérve. 2016 első nyolc hónapjában 7,5 százalékkal emelkedtek a reálkeresetek a nemzetgazdaságban. Idén augusztusban 11,1 százalékkal nőtt éves összevetésben az ipari termelés. A járműalkatrészek gyártása 15,7 százalékkal bővült, a feldolgozóipar 12 százalékos emelkedést mutatott. Az Unióban Magyarországon nőtt a leginkább a lakásépítési kedv a második negyedévben: a kettőnél több lakásos társasházakra kiadott engedélyek száma 230 százalékkal emelkedett az előző év azonos időszakához képest.

Egyre több innovatív cég jelenti be, hogy beruház Magyarországon. Az elektromos buszokat gyártó BYD 6,2 milliárd forintos beruházással hozza létre első európai gyárát Komáromban. Az üzleti szoftvereket fejlesztő német SAP pedig 4 milliárd forintos beruházással teremt új munkahelyeket. Mindez azzal jár, hogy a magyar nemzetgazdaságnak egyre nagyobb szüksége van megfelelő munkaerőre. (Mir­kóczki Ádám: Van, csak külföldön!) Abból is látszik ez, hogy a munkanélküliség 4,9 százalékra csökkent, ilyen alacsony rátát 26 éve nem mértek hazánkban.

A gazdaság bővülésének természetes velejárója, hogy hiányszakmák alakulnak ki, olyan szakmák, amelyekben nincs elég jól képzett munkaerő, így ezen szakmák ismerete biztos megélhetést jelent az embereknek. A kormány nem ellenzi, ha hiányszakmába, a vonatkozó jogszabályokat betartva, akár eu­ró­pai uniós, akár nem uniós szomszédos országokból érkeznek munkások, hiszen ez az érintett személyeknek, cégeknek és Magyarországnak is előnyt jelent.

A hazai munkaerőpiac védelme és a magyar munkavállalók érdekeinek messzemenő figyelembevétele mellett van csak lehetőség külföldiek foglalkoztatására Magyarországon. Az engedélyezési rendszer egyik legfontosabb alapelve, hogy az Unión kívülről érkező munkavállalók csak akkor jogosultak Magyarország területén munkát végezni, ha az üres álláshelyet magyar vagy uniós állampolgárral nem lehet betölteni.

A Magyarországgal szomszédos, nem uniós tagállam polgárai számára biztosított egyszerűsített engedélyezési eljárásnak szigorú feltételei vannak, amelyek kialakítása során a kormányzat Magyarország munkaerőpiaci igényeit, gazdasági érdekeit messzemenően figyelembe vette. Megjegyzendő, hogy az elmúlt évben a kiadott engedélyek száma mindössze 5 ezer volt, miközben a kvóta 59 ezer volt. Mindebből egyértelműen kitűnik a kormányzati szándék, miszerint nem külföldiekkel, hanem alapvetően magyar munkavállalókkal kívánja a kormány megoldani a vállalkozások munkaerőgondjait.

A Jobbik azonban valóban zavaros és felelőtlen politikát folytat, láthatjuk ezt abból, hogy a népszavazás és az alkotmánymódosítás kérdésében sem tudtak felülemelkedni vélt pártpolitikai érdekeiken, hol támogatták az ország védelmét, hol nem. A Jobbik felelőtlen és zavaros politikája jó példa arra, hogy a párt elnöke korábban azt mondta, hogy az iráni Forradalmi Gárdát akarja behívni választási megfigyelőnek az országba, az iszlámot pedig, ahogy többször idéztük, az emberiség utolsó reményének nevezte. Ráadásul azzal a szélsőséges Betyársereggel van kapcsolata a Jobbiknak, amelynek az elnöke nácinak vallja magát, és Vona Gábor is elismerte, hogy vannak náci barátai. A Jobbik egy zavaros hátterű párt, amely, úgy tűnik, a pénzért és a hatalomért bármire képes, akár valótlan dolgok állítására is. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 210 2016.11.02. 1:45  207-210

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Engedje meg, hogy „Nyolc éve történt a dunaszerdahelyi gyalázat” címmel elhangzott napirend utáni felszólalására az alábbi választ adjam.

November 1-jén, 2008-ban Dunaszerdahelyen a DAC és a Slovan együttesek közötti labdarúgó-mérkőzésen lezajlott eseményeket Magyarország jelenlegi kormánya utólag is elítéli. Elfogadhatatlannak tartjuk a sportot kísérő erőszak bármiféle formáját, különösen, ha az a nemzetek közötti gyűlölködés megnyilvánulásaként jelentkezik. Ebből a szempontból is figyelemmel kísérjük a határon túli magyarsággal kapcsolatos fejleményeket, és ha szükséges, kifejezésre juttatjuk az esetleges negatív tendenciák feletti aggodalmunkat.

Megnyugvással tapasztaljuk ugyanakkor, hogy a Szlovákiában működő, magyar kötődésű csapatok és sportolók esetében hasonlóan súlyos incidensekre az elmúlt évek során nem került sor. Reményünket fejezzük ki, hogy a nyolc évvel ezelőtt történtekből az illetékes szlovák hatóságok is levonták a megfelelő következtetéseket, és a jövőben is biztosítani fogják a magyar vonatkozású, magyar sportolók vagy magyar csapatok és magyar szurkolók részvételével zajló sportrendezvények békés és nyugodt, a sport szelleméhez méltó megrendezését.

Engedje meg, képviselő úr, hogy azért még reagáljak a hazai hatósági fellépéseknél a hazai rendőrség munkájával kapcsolatos kijelentésére. Ezt vissza kell utasítanom. 2010 óta Magyarországon a rendőrség biztos, hogy betartja a vonatkozó jogszabályokat. Az más kérdés, hogy betartatja‑e azokkal is, akik, mondjuk, nem kívánják betartani. És a magyar külügy is minden olyan esetben fellép, amikor a magyar érdekek megvédéséről van szó. Köszönöm figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 331 2016.11.07. 2:42  318-331

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Csak a hozzászólások kapcsán néhány dolgot érintenék. Sallai képviselőtársam gyakorlatilag felháborodott, hogy hogy kerültünk ide, és hogy mit érdemel ez a módosítás. Mi, akik végigkísértük ennek a sorsát, tudhatjuk, hogy számtalan fordulója volt mind a bizottságban, mind a plenáris ülésen. Gyakorlatilag mindenki mindent elmondott, aki ebben a kérdésben gondolt, vagy éppenséggel, ha úgy veszem, képviselő úr, Sallai képviselő úr olyat is mondott, hogy az LMP nem tudjuk, hogy mit is gondolt, mert egyetlen módosító javaslattal nem élt a vitában. Tehát ez a felháborodás, hogy miért egy ilyen módosítás került a Ház elé, eltérő javaslat hiányában szerintem erősen megkérdőjelezhető.

Ami az alapproblémát illeti itt a vitában, az nem maga az Alaptörvény szövege, hiszen ez egy egyeztetett, csonka ötpárti egyeztető fórum által talált szöveg volt, amint említettem, az LMP sem kifogásolta. Maga az alaptörvény-módosítás szövege a Jobbiknak is megfelelt, tehát az egyeztetések során ez tisztázódott, az MSZP kezdetektől nem vett részt az egyeztetésekben, tehát ilyen értelemben az ő álláspontjuk nem mérvadó. A Fidesz-KDNP pedig ugyanúgy elfogadta, és a bizottsági módosító segítségével itt van a Ház előtt ez az egyeztetett, módosított szöveg.

Ami az alapproblémát jelenti, hogy valóban, ha a népszavazási kérdést tanulmányozzuk, megnézzük, akkor megfelel‑e ennek az alaptörvény-módosítás szövege, és megállapítható, hogy egy az egyben megfelel, hiszen arról szól, hogy a magyar parlament megkérdezése nélkül külső hatásra ne lehessen idegen népelemeket betelepíteni Magyarországra, ezt a módosítást szolgálja.

Az, hogy olyan módosító javaslatok is születnek más törvények körében, amelyek nem illeszkednek a népszavazási törvény keretei közé, ez a Jobbikkal folytatott vitának a lényege. De a kormány fenntartja azt az álláspontját, hogy ha ez a téma gyakorlatilag a migránskérdés felmerüléséig is egy vitatéma volt a pártok között, de nem a terrorizmussal, nem a betelepüléssel kapcsolatban volt a vita a most is hangoztatott kifogások kapcsán, akkor miért válna ez most konkrétan akutan a migránskérdés részévé. Korábban sem volt része és most sem volt része, és az alaptörvény-módosítás nem erről szól.

Úgyhogy én kérem a tisztelt pártok képviselőit, hogy a holnapi nap folyamán a szavazáskor támogassák az alaptörvény-módosítást. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 24 2016.11.10. 19:42  23-34

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! A versenyjog szerepe a tisztességes és szabad verseny, valamint a piaci működés alapvető mechanizmusának és ezáltal végső soron a fogyasztóknak a védelme. A versenyjogi jogsértések jelentőségét mutatja, hogy az Alaptörvényünk is tartalmaz versenyjogi rendelkezést, amikor az M) cikkben rögzíti, hogy Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit, fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.

A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény, valamint a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat elfogadása alapvetően két célt szolgál. Egyrészt a tagállamok és az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló kártérítési keresetekre irányadó szabályokról szóló 2014/104/EU irányelv átültetését, másrészt az eljárások gyorsítása, egyszerűsítése érdekében a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló törvénynek a vállalkozások összefonódására vonatkozó szabályainak módosítását a bürokráciacsökkentés jegyében. A törvényjavaslat tartalmazza továbbá a versenytörvény egyes előírásainak a fenti szabályozáshoz kapcsolódó, azokat kiegészítő kisebb módosításait.

A továbbiakban először a törvényjavaslatnak a versenyjogi jogsértésekhez kapcsolódó kártérítési keresetekre vonatkozó szabályozási rendszerének alapvető rendelkezéseit kívánom ismertetni. E körben elsőként fontosnak tartom annak szemléltetését, hogy mit is értünk versenyjogi jogsértés alatt, és miért vált szükségessé az említett kártérítési keresetek kapcsán egységes európai szintű szabályozás kidolgozása.

A legjelentősebb versenyjogi jogsértés a versenykorlátozó megállapodásban történő részvétel, ismertebb nevén kartellezés. Ez utóbbi különösen súlyos, az államháztartást és így közvetetten a magyar embereket leginkább megkárosító formája a közbeszerzési eljárásokban történő versenykorlátozó megállapodások megkötése. De idetartoznak természetesen az ugyanilyen kartellnek minősülő piacfelosztást vagy árrögzítést célzó kartellek is.

A versenyjogi jogsértésekhez kapcsolódó kártérítési keresetek egységes európai szintű szabályozása több szempontból is indokolt volt. Bár a közjogi jogérvényesítés, vagyis a versenyhatóságok eljárása meghatározó szerepet tölt be a versenyjogi jogalkalmazás során, fontos kiemelni, hogy az uniós versenyjogi rendelkezéseknek közvetlen hatálya van a magánjogi jogalanyok közötti jogviszonyokban az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata eredményeként. Ez azt jelenti, hogy ezek a rendelkezések olyan jogokat és kötelezettségeket keletkeztetnek az érintett személyek számára, amely jogokat ők maguk is jogosultak a nemzeti bíróságaik előtt érvényesíteni, a nemzeti bíróságoknak pedig biztosítaniuk kell ezek érvényesülését. A nemzeti bíróságok tehát lényeges szerepet játszanak a versenyjogi szabályok alkalmazása terén például azáltal, hogy kártérítést ítélnek meg a versenyjogi jogsértések sértettjei számára.

Azonban az uniós és a nemzeti versenyjogi jogsértéseken alapuló kártérítési keresetekre vonatkozó tagállami szabályok között korábban jelentős különbségek mutatkoztak. E különbségek egyrészt bi­zonytalanságot eredményeztek azzal kapcsolatban, hogy a károsult felek milyen feltételekkel gyakorolhatták kártérítéshez való jogukat, másrészt befolyásolták e jog érdemi érvényesülését is. Mivel a károsult felek gyakran a letelepedésük helye szerinti tagállamot választották kártérítési igényük érvényesítésének fórumaként, a nemzeti szabályok közötti eltérések egyenlőtlen feltételekhez vezettek a kártérítési keresetek vonatkozásában. Amellett, hogy a kártérítéshez való uniós jog érvényesítése terén jelentkező eltérések versenyelőnyt biztosíthattak egyes olyan vállalkozások számára, amelyek megsértették az uniós és a tagállami versenyszabályokat, visszatarthattak a letelepedéshez, valamint az áruk értékesítéséhez és szolgáltatások nyújtásához való jog azon tagállamokban történő gyakorlásától is, amelyekben a kártérítésekhez való jog hatékonyabban érvényesíthető. Mivel a tagállamokban alkalmazandó felelősségi rendszerek közötti különbségek hátrányosan befolyásolták a versenyt és a belső piac megfelelő működését is, szükségessé vált egy egységes, európai szintű szabályozás megalkotása.

Az Európai Unió 2014 novemberében fogadta el a 2014/104/EU irányelvet, amelyet megelőzően nem került sor uniós szintű harmonizálásra, csak az Európai Unió Bíróságának esetjoga biztosított iránymutatást a versenyjogi jogsértésekből eredő kártérítési igények érvényesítése tekintetében. Az irányelv elfogadásával ez a helyzet megváltozott, mivel az abban foglalt rendelkezések a lehető legteljesebb módon határozzák meg a versenyjogi jogsértésből eredő kártérítési perekben figyelembe veendő szabályokat.

Összefoglalva elmondható, hogy az irányelv a belső piac megfelelő működése, a jogbiztonság fokozása, valamint a vállalkozásokra és a fogyasztókra vonatkozó kiegyenlítettebb versenyfeltételek biztosítása érdekében tett rendkívül fontos lépésnek tekinthető, amely meghatározza az annak biztosításához szükséges szabályokat, hogy a versenyjogi jogsértés következtében kárt szenvedett személyek a jogsértővel szemben hatékonyan érvényesíthessék az elszenvedett kár teljes megtérítésére vonatkozó jogukat.

Az irányelv megalkotása során kettős cél fogalmazódott meg, egyrészt a versenyjog közjogi ‑ tehát a versenyhatóságok által történő ‑ és magánjogi érvényesítése közötti kölcsönhatás optimalizálása, másrészt annak biztosítása, hogy az uniós versenyjogi szabályok megszegésének sértettjei teljes körű kártérítéshez juthassanak az elszenvedett károkért.

Az európai szintű szabályozás szükségességét követően szeretnék néhány mondatban arra is kitérni, hogy az irányelv átültetése hogyan illeszkedik a magyar jogrendszerbe. Ahogyan arra korábban már utaltam, az Alaptörvényünk M) cikke szerint Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit, fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait. Ezen Alaptörvényben foglalt kötelezettség gyakorlati megvalósulását biztosítja, ezt az alapelvet erősíti az, hogy egyes tisztességtelen piaci magatartásokat követően nemcsak a versenyhatósági eljárás által kerül a tisztességes verseny és ezáltal a piaci egyensúly helyreállításra, hanem a tisztességtelen magatartás folytán kárt szenvedett személyek is könnyebben megfelelő kompenzációhoz juthatnak. A törvényjavaslat részét képező átültetésre került irányelv az e cél eléréséhez szükséges feltételeket biztosítja, valamint elősegíti, hogy az erőfölénnyel való visszaélés és a versenykorlátozó megállapodások, összehangolt magatartások folytán bekövetkezett piaci torzulás negatív következményei könnyebben korrigálhatóvá váljanak.

Kérem, engedjék meg, hogy most röviden bemutassam a törvényjavaslatnak a versenyjogi jogsértésekhez kapcsolódó kártérítési keresetekre irányadó legfontosabb rendelkezéseit, amelyek többsége a versenyjogi kártérítési irányelv átültetését szolgálja.

A törvényjavaslat hatékony védelmet kíván biztosítani a károsultak számára annak érdekében, hogy minél eredményesebben tudjanak fellépni azokkal a vállalkozásokkal szemben, amelyek jogellenes tevékenységük folytán nekik kárt okoztak.

Az irányelvvel összhangban igen széles körben határozza meg a kártérítésre jogosultak körét a törvényjavaslat, mivel a szabályozás szerint mindenkit megillet a kártérítéshez való jog, akinek versenyjogi jogsértéssel kárt okoztak, legyen az akár közvetlen vevő, akár közvetett vevő, azaz olyan személy, aki nem közvetlenül a jogsértőtől, hanem annak közvetlen vevőjétől vagy egy későbbi vevőtől vásárolta meg a jogsértéssel érintett árut.

Megerősítésre került továbbá, hogy a károsult teljes kárának megtérítésére jogosult. Köztudott, hogy a kártérítési keresetek indításának kardinális eleme a bizonyítékhoz való hozzáférés, ahogyan az is, hogy a versenyjogi kártérítési pereket információs aszimmetria jellemzi, ugyanis a kártérítési igény megalapozottságának igazolásához szükséges bizonyítékok gyakran kizárólag az ellenérdekű fél vagy harmadik felek birtokában vannak, és e bizonyítékokat a felperes nem ismerheti meg kellő mértékben, vagy nem fér hozzájuk.

A felperesek igényérvényesítésének megkönnyítése érdekében a törvényjavaslat lehetővé teszi a bíróságok számára, hogy a saját szigorú felügyeletük mellett, a felperes kérelmére elrendeljék meghatározott bizonyítékoknak akár az alperes, akár harmadik felek, többek között hatóságok általi feltárásra kötelezését. Mindez lehetővé teszi a felperesek számára igényük fennállásának valószínűsítését, valamint a kártérítés tényleges elérését. Az egyenlő esélyek biztosítása érdekében ugyanakkor ezt a lehetőséget a kártérítési keresetek alperesei számára is biztosítja a javaslat. Itt ismételten szeretném kiemelni, hogy a törvényjavaslat a versenyjogi jogsértésekkel kapcsolatos kártérítési igények érvényesítését oly módon kívánja megkönnyíteni, hogy eközben a versenyjog közjogi érvényesítése ‑ a jogsértések versenyhatóságok általi feltárása és szankcionálása ‑ se szenvedjen csorbát.

Az engedékenységi programok és az egyezségi eljárások fontos eszközei a versenyjog közjogi érvényesítésének, mivel hozzájárulnak a legsúlyosabb versenyjogi jogsértések felderítéséhez, hatékony eljárás alá vonásához és szankcionálásához.

(10.20)

A vállalkozásokat ugyanakkor visszatarthatja a versenyhatóságokkal történő együttműködéstől az, ha olyan, saját magukra nézve terhelő nyilatkozatokat ‑ mint például engedékenységi nyilatkozatokat vagy egyezségi beadványokat ‑ kellene feltárniuk, amelyek kizárólag a versenyhatóságokkal folytatott együttműködés céljából készültek. Ezen információk feltárása annak kockázatával járna, hogy az együttműködő vállalkozások, illetve vezetőségük a versenyhatóságokkal nem együttműködő többi jogsértőre vonatkozó feltételeknél rosszabb feltételek mellett számíthatnának a polgári vagy büntetőjogi felelősségre vonásra. Tehát az ilyen jellegű szabályozás az engedékenységi programok és egyezségi eljárások hatékony működését veszélyeztetné. Annak biztosítása érdekében, hogy a vállalkozások továbbra is készek legyenek engedékenységi nyilatkozatukkal, illetve egyezségi beadványukkal önkéntesen megkeresni a versenyhatóságokat, az ilyen dokumentumokat a törvényjavaslat kizárja a bizonyítékfeltárás köréből.

Szintén a közjogi jogérvényesítés hatékonyságának előmozdítását szolgálja a törvényjavaslat akkor, amikor egyes bizonyítékokat csak a versenyhatóság eljárásának befejezését követően enged feltárni annak érdekében, hogy az ne veszélyeztesse a versenyhatóság vizsgálati stratégiáját.

Az irányelv további alapvető jelentőségű eleme, hogy biztosítani kívánja, hogy csak a felperesek által ténylegesen elszenvedett kárt kelljen az alperesnek megtéríteni. Ennek érdekében lehetővé teszi a jogsértő számára, hogy a kártérítési igény elleni védekezésként arra hivatkozzon, hogy a ténylegesen bekövetkezett vagyoni veszteséget a felperes továbbhárította a saját vevőire, így a kár valójában nem is nála realizálódott. Az alperes ezen védekezése természetesen nem érinti a közvetett vevők kártérítéshez való jogát. A fentieken túl a törvényjavaslat ösztönzi a versenyjogi kártérítés során a peren kívüli eljárások igénybevételét, így csökkentve a bíróságokra nehezedő ügyterhet. A törvényjavaslat a jogbiztonság érdekében az irányelvben meghatározott szabályokat azoknál a kártérítési kereseteknél is alkalmazni rendeli, amelyek esetében kizárólag a magyar versenyjogi rendelkezések sérelme merül fel. Amennyiben ugyanis eltérő szabályok lennének alkalmazandók az uniós versenyjogi rendelkezések megsértése, valamint a magyar versenyjogi rendelkezések megsértése esetén, az értelemszerűen hátrányosan érintené a felperesek helyzetét, igényük mértékét, és akadályozná a belső piac megfelelő és egységes működését.

Mint már jeleztem, a törvényjavaslat másik fontos eleme a vállalkozások összefonódására irányadó rendelkezések módosítása. Az elmúlt években a Gazdasági Versenyhivatal a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény hatályos összefonódás‑engedélyezési rendszerének keretei között jelentős lépéseket tett a vállalkozások engedélyezési eljáráshoz kapcsolódó adminisztratív terheinek csökkentése és az eljárások gyorsítása érdekében. Mindezek eredményeként jelentősen csökkent az átlagos ügyintézési idő. A törvényjavaslat szerinti módosítások legfőbb célja e tendencia további erősítése és támogatása a következők szerint.

Megszüntetésre kerül a fúziós kérelmes eljárás, helyét átveszi az összefonódás-bejelentés és az annak alapján történő hivatalbóli eljárásindítás. Az összefonódás-bejelentést a törvényjavaslat szerint a Gazdasági Versenyhivatalnak haladéktalanul meg kell vizsgálnia. Ha az összefonódás-bejelentésben foglaltak elégségesek annak megállapítására, hogy az összefonódás nyilvánvalóan nem csökkenti jelentősen a versenyt, akkor a Gazdasági Versenyhivatal nem indít eljárást, és erről 8 napon belül hatósági bizonyítvány kiadásával értesíti a bejelentőt, ami alapján az összefonódás minden esetben végrehajtható.

Amennyiben viszont az összefonódás-bejelentés alapján nem nyilvánvaló, hogy az összefonódás nem eredményezi a verseny jelentős csökkenését, vagy az összefonódás-bejelentés alapján az nem dönthető el egyértelműen, akkor a Gazdasági Versenyhivatal 8 napon belül megindítja a versenyfelügyeleti eljárást az összefonódás vizsgálatára. Ha a 8 napos határidőn belül a Gazdasági Versenyhivatal nem intézkedik, a fúzió végrehajtható, a bejelentési díjat pedig vissza kell fizetni. A bejelentési rendszerrel így kiküszöbölhetővé válik a fúziós eljárások kétosztatú­sá­ga ‑ vizs­gálati, majd versenytanácsi szak ‑, így a beavatkozást nyilvánvalóan nem igénylő, egyszerűbb ügyekben, hiánytalan bejelentés esetén előfordulhat, hogy a fúzió végrehajtására 8 napot sem kell várni, anélkül, hogy ennek érdekében a Gazdasági Versenyhivatal erőforrásainak felesleges vagy túlzott terhelése lenne szükséges.

Az előzőek szerinti összefonódás-bejelentési rendszerhez kapcsolódó igazgatási szolgáltatási díjak meghatározásakor a törvényjavaslat abból indul ki, hogy ha a bejelentés alapján nem indul versenyfelügyeleti eljárás, akkor a versenytanácsi szakasz elmaradására tekintettel a Gazdasági Versenyhivatalnak a költségei mindenképpen alacsonyabbak lesznek, mint ha a hatályos szabályozás szerint eljárás indulna. Ezért a törvényjavaslat az összefonódás-bejelentés igazgatási szolgáltatási díját az úgynevezett egyszerűsített eljárás jelenlegi 4 millió forintos igazgatási szolgáltatási díjánál lényegesen alacsonyabb összegben, 1 millió forintban határozza meg. Ez a fúzióengedélyezési eljárással járó díjfizetési terheket jelentősen csökkenti.

Versenyfelügyeleti eljárás indítása esetén annak lefolytatása a hatályossal azonos lesz, így az ahhoz kapcsolódó további 3, illetve 15 millió forintos igazgatási szolgáltatási díj a törvényjavaslat szerint összességében nem változik. A hatályos szabályozás szerint egy összefonódás a GVH engedélyének beszerzéséig nem hajtható végre, ha az érintett vállalkozások együttes nettó árbevétele a 15 milliárd forintot meghaladja, és van legalább két olyan érintett vállalkozás, amelynek a nettó árbevétele az 500 millió forintot meghaladja. A törvényjavaslat értelmében a végrehajtási tilalommal is járó bejelentési kötelezettség tekintetében ez utóbbi, jelenleg 500 millió forintos küszöb a duplájára, 1 milliárd forintra emelkedik, ami az e körbe eső tranzakciók számát érdemben csökkenti, és ezáltal az érintett vállalkozások adminisztratív terhei is csökkennek. Az 500 millió forintos küszöbszám emelése ugyanakkor erősítheti azt az egyébként is meglévő problémát, hogy a viszonylag alacsony összesített forgalmú érintett piacokon az előbbi küszöbértéket nem teljesítő összefonódások is járhatnak a verseny jelentős mértékű csökkenésével, különösen erőfölény létrehozása vagy megerősítése révén.

Hasonlóképpen egyre gyakoribb, hogy a jelentős ötletpotenciállal bíró startupokat tőkeerős, nagy piaci erejű vállalkozások vásárolják fel, és miután jellemző, hogy ezeknek a startupoknak még nincs az összefonódás-bejelentési küszöböt elérő árbevétele, ezért az ilyen felvásárlások kívül kerülhetnek a versenyhatóság látómezején, noha ezeken a gyorsan változó piacokon egy‑egy ilyen felvásárlás hosszú távon is érdemben tudja befolyásolni a verseny körülményeit. Ezért a Gazdasági Versenyhivatal a végrehajtási tilalommal is járó bejelentési küszöbszám emelésével együtt egy új jogosultságot is kap, ami alapján a fenti küszöbszámokat el nem érő összefonódásokat is vizsgálhatja, ha az érintett vállalkozások nettó árbevétele együttesen az 5 milliárd forintot meghaladja, és nem nyilvánvaló, hogy az összefonódás nem csökkenti jelentős mértékben a versenyt. A jogbiztonság és a normavilágosság érdekében az érintett vállalkozásoknak az ilyen összefonódásokat is be kell jelenteni, ugyanakkor az ilyen esetekben a tranzakció végrehajtását a törvény nem tiltja ‑ ez a ver­senyhatóság esetleges beavatkozását azonban nem zárja ki. Ezzel is összefüggésben ‑ szintén a jog­biz­tonság érdekében ‑ a javaslat szerint az ilyen összefonódások esetén az eljárás megindítására ‑ szem­ben az általánosan érvényesülő 5 évvel ‑ legfeljebb az összefonódás végrehajtásától számított 6 hónapon belül biztosít a törvényjavaslat lehetőséget.

Végül a fentebb már említett engedékenységi politika, illetve egyezségi eljárások eredményesebbé tétele érdekében a javaslat szerint azon vállalkozások, akik elismerik a GVH előtt folyó eljárásaikban a jogsértést, és lemondanak a bíróság előtti jogorvoslat jogáról, a korábbi 10 százalék helyett 30 százalékig terjedő bírságcsökkentésben részesülhetnek majd. Továbbá a viszonteladási árrögzítést tartalmazó úgynevezett vertikális ‑ azaz nem versenytársak közötti ‑ megállapodásokra is benyújthatnak a vállalkozások akár teljes bírságelengedést vagy 50 százalékig terjedő bírságcsökkentést eredményező engedékenységi kérelmet. Ezzel együtt az ilyen korlátozások is olyannak minősülnek majd a jövőben, ami a részt vevő vállalkozások piaci részesedésének csekély mértékétől függetlenül szankcionálható.

Tisztelt Ház! Az előzőekben ismertetett törvényjavaslat elfogadása szükséges ahhoz, hogy Magyarország eleget tegyen a versenyjogi kártérítési irányelv átültetésére vonatkozó kötelezettségének, illetve a vállalkozások adminisztratív terheit csökkentő, ezáltal a bürokráciacsökkentést elősegítő fúziós szabályok hatálybalépéséhez. A törvényjavaslat elfogadásával biztosítható az is, hogy a kártérítési keresetek a károsultak érdekeinek figyelembevételével egy hatékony és mindenki számára elérhető igényérvényesítési eszközzé váljanak, amely számos garanciális rendelkezést épít be a hatályos jogszabályok közé. Kérem ezért, hogy a törvényjavaslatot annak megvitatását követően, a szavazás során egyetértésükkel támogatni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmet.

(10.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 32-34 2016.11.10. 5:20  23-34

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm képviselőtársaim aktivitását a vezérszónoki felszólalások során, bár sok minden olyat is hallhattunk, ami nem az előterjesztés tárgya, ezt képviselő úr is említette. (Z. Kárpát Dániel: Az általános vita keretei tágak!) Nyilvánvaló, hogy ezeknek a taglalását, a mindenre való kitérést nem lehet a mai vita keretei között lefolytatni.

Szakács László képviselőtársam tett olyan kifogásokat, hogy az állam bizonyos piaci területeken, például az energiaszektorban fokozott szerepvállalást tanúsít, illetve a versenyhivatali eljárások korlátozás alá kerülnek. Valamennyien tudjuk, hogy ez a fokozott szerepvállalás, ellentétben a megelőző időszak privatizációival, éppen az állam felelősségvállalását tükrözi, a fogyasztók és a piac szabályozottsága érdekében vállal nagyobb szerepet az állam.

Ami az árakat illeti, valamennyien emlékszünk a korábbi években lefolytatott vitákra, amikor a rezsicsökkentés témája volt folyamatosan napirenden. Akkor az MSZP kezdeti álláspontja még nem az volt, hogy ezeket a lépéseket meg lehetne tenni, hanem éppenséggel aggódott a szolgáltatók sanyarú sorsáért. Kicsit érdekes most az a felvetés, amikor azzal vádolják az állami szereplőket, résztvevőket, hogy nem a fogyasztók érdekében járnának el, hiszen a 20 százalékos energiaár-csökkenés, ami az elmúlt évek eredménye, kétségtelenül a kormányzathoz köthető, ezt bármennyire is vitatja az MSZP. (Dr. Varga László: Világpiaci árak!)

Ami a Népszabadság sorsát illeti, szintén felmerült, valamennyien tudjuk, hogy az MSZP pártalapítványa értékesítette a tulajdonrészét. (Bangóné Borbély Ildikó: Jaj, istenem!) Ezek után a rideg piaci körülmények közé került a Népszabadság, ahol kiderült, hogy nem lehet 5-6 milliárdos veszteséget felhalmozni tízéves működés során. (Felzúdulás az MSZP padsoraiból. ‑ Dr. Varga László: Ne beszélj már marhaságot!) És ilyen értelemben ez már nem is piacképes. (Dr. Varga László: Pökhendi hülye módon adod elő! Mit képzelsz?) Tehát valószínűleg a tulajdonos azért oldotta meg ezt a kérdést ily módon, hogy egy olyan csomagot tudjon eladni, ami talán utána életképes és működőképes. (Dr. Varga László: Szégyelld magad! Üljél le!) Az MSZP szégyellje magát, mert az MSZP adta el a tulajdonrészét (Dr. Varga László: Mit képzelsz? 17 milliárdot tapsoltatok el a kampányra! ‑ Nagy zaj.), és ezzel kivégezte ezt. Ha annyira közel állt önökhöz, akkor miért szabadultak meg tőle? (Folyamatos zaj, közbeszólások, köztük dr. Varga László: Hogy képzeled?!) Azt hiszik önök, hogy a kormánynak kell eltartani az MSZP lapjait? (Bangóné Borbély Ildikó: Andy Vajnának hány csatornát adtatok? ‑ Dr. Varga László: Ne nevetgélj! Vége lesz ennek!) Hát, számolják össze, minden nyilvános gyakorlatilag! (Az elnök csenget. ‑ Dr. Varga László: Válogasd meg a szavaidat!) De azt hiszem, ez sem a mai előterjesztés tárgya, csak megemlítettem, hogy ne maradjon elvarratlan ez a szál. (Dr. Varga László: A sok hülye internetes portál!)

Ami az irányelv-átültetést illeti… (Dr. Varga László: Azért elég legyen már! Szégyelld magad!) Kérem a jegyzőkönyvet… (Dr. Varga László: Be fogja írni! Ne mocskolódjál! ‑ Dr. Szakács László: Pontosan vezetik azt a jegyzőkönyvet!) Nagyon szép…

ELNÖK: Kérem képviselőtársaimat, nyugodjanak le!

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, hogy a képviselő úrral tegeződhetek mint képviselőtársammal, de azért szerintem a parlamentben azon elhangzott szavak alapján ennyi választ mindenképpen megengedhet a kormány képviselője is magának, miután csak a tényeket közöltem. (Dr. Varga László: Csak ne hazudj!) Lehet, hogy ez fáj önöknek. (Bangóné Borbély Ildikó: Nem a valós tényeket mondja! ‑ Dr. Szakács László: Lesznek majd még tények!)

Ami a versenyhivatali eljárást illeti, valóban egyfajta kiszélesítésről is beszélhetünk, hiszen nem 15 milliárd, hanem 5 milliárd fölötti értékhatár esetén is mód nyílik ezekre az eljárásokra.

Ami a kormány és a Versenyhivatal viszonyát illeti, ott pedig tudjuk, hogy a Gazdasági Versenyhivatal jogszabályi keretek között jár el és nem kormányutasításra. (Dr. Szakács László: Ti folyton szűkítetek!) Tehát a jogszabályok határozzák meg azt, hogy el kell járnia vagy nem, és azt milyen feltételek mentén és milyen következményekkel folytatja le.

Az egyéb említett történetek, mint a trafik- vagy a koncessziós ügyek témája, ezeket nyilván nem le­het e törvényjavaslat keretei között tárgyalni. A föld ‑ mint egy korlátozott eszköz, amely a gazdák ré­szé­re került értékesítésre ‑, az állami földtulajdon pedig (Z. Kárpát Dániel: Szégyen!) egy nagyon pozitív dolog, hiszen nem külföldi kézbe, nem cégek kezébe került (Bangóné Borbély Ildikó: Államtitkár úr, ez sem igaz!), ami a korábbi időszak gyakorlata volt.

A stratégiai megállapodások mennyiben érintenék a versenykorlátozást? Lehet, hogy képviselő úr még nem olvasott ilyet. Gyakorlatilag ezek szándéknyilatkozatok, hogy a felek együttműködnek. (Z. Kárpát Dániel: Sokat olvastam!) Olyanfajta tartalmuk, ami bármiben korlátozná a versenyt vagy a piacot, nincs.

Ami pedig a bankokkal való kapcsolatát illeti a kormánynak, megint csak azt mondom, nézzük meg az elmúlt évek történéseit. A bankok elszámoltatását, az adósoknak visszajuttatott, tisztességtelenül felszámolt összegnek a visszatérítését (Dr. Szakács László: Meg fogjuk nézni!), mind-mind azt tanúsítja (Dr. Szakács László: Jövő héten lesz egy ilyen kérdésem!), hogy éppenséggel fordítva zajlottak le ezek a folyamatok (Korózs Lajos: Külföldi részvények, Patai Mihály! És még sorolhatnánk.), mint ahogy önök felvetették.

Köszönöm szépen mindenesetre a képviselő urak aktivitását, és kérem a törvényjavaslat támogatását. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 36 2016.11.10. 12:10  35-50

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat nagyban hozzájárul a bürokrácia csökkentéséhez és a jogalkalmazó közönség érdekeinek széles körű kiszolgálásához. A módosításra kerülő törvények sorrendjét betartva a törvényjavaslattal az egyes törvények módosítása útján elérni kívánt célt a következők szerint igyekszem összefoglalni önöknek.

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításával kapcsolatban a törvényjavaslat egyrészt a végrehajtás megszüntetése, illetve kor­látozása iránt megindított perekkel kapcsolatos jogalkalmazói problémákra kínál megoldást. A hatályos rendelkezések értelmében ugyanis a szerződés adósa a szerződés érvénytelenségére hivatkozással egymástól függetlenül két külön pert is indíthat akkor, ha a szerződésből eredő követelés tárgyában a bírósági végrehajtást végrehajtási záradékkal ellátott okirattal rendelték el. Egyfelől végrehajtási perben kérheti a végrehajtás megszüntetését, illetve korlátozását, más­felől a szerződés érvénytelensége tárgyában az általános szabályok szerinti perben is érvényesítheti az igényét. A két perben a bíróságok lényegében egymással párhuzamosan ugyanazon ténybeli alapokon ugyanazon jog fennállását vizsgálják. Ez a megkettőzött perlés azon túl, hogy felesleges költséggel és idővel terheli a feleket, számos olyan eljárásjogi és anyagi jogi problémát okoz, amelyeket a bíróságok gyakorta eltérően ítélnek meg, ez pedig jogbizonytalanságot okozott.

A problémát az új polgári perrendtartásról szóló T/11900. számú törvényjavaslat megfelelően megoldja. Előbbi törvényjavaslat elfogadása esetén azonban az új szabályok csak 2018. január 1-jétől lépnek hatályba, az anomáliákat azonban addig is szükséges kezelni, méghozzá a Pp. hatályos rendszerébe beilleszthető módon.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat ezért két eljárásjogi eszközzel akadályozza meg azt, hogy lényegében ugyanazon tárgyban egymással párhuzamosan két per is lefolytatásra kerüljön, és mindezt úgy, hogy a hatályos jogszabályokhoz képest semmilyen jogot nem von el a felektől.

Egyrészt létrehoz egy speciális pertípust. Ha a fél a törvényjavaslat hatálybalépését követően a szer­ződés érvénytelenségére hivatkozással indít végre­hajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti pert, akkor külön érvénytelenségi pert már nem indíthat, és a végrehajtási perben elő kell terjesztenie az érvénytelenség tárgyában is a keresetét, méghozzá va­la­mennyi olyan érintettel szemben, aki ellen egyébként az általános szabályok szerint a pert meg kellene indítania. A bíróság tehát a végrehajtási per keretében dönt a szerződés érvénytelenségének megállapításáról, arra irányuló kérelem esetén pedig az ér­vénytelenség jogkövetkezményeinek a levonásáról is.

A másik eljárásjogi eszközként a törvényjavaslat sajátos felfüggesztési szabályokkal egészíti ki a Pp.-t. Így ha a fél a végrehajtási pert megelőzően indítja meg az érvénytelenségi pert, úgy a később megindított, érvénytelenségre alapított végrehajtási pert fel kell függeszteni az érvénytelenségi per jogerős elbírálásáig. Ugyanez érvényes akkor is, ha az érvénytelenségi pert nem a végrehajtási per felperese indítja meg, továbbá akkor is, ha a törvényjavaslat szerinti szabályok hatálybalépésekor mindkét per már folyamatban van.

(11.20)

A törvényjavaslat a fentieken kívül a jogérvényesítés megkönnyítése érdekében egy, a bíróságok által nagy számban követett gyakorlatot ültet át jogszabályba. A végrehajtás megszüntetése arra való hivatkozással kérhető, hogy a végrehajtási jog a követelés teljes egészére megszűnt, míg a végrehajtás korlátozása arra való hivatkozással, hogy csak a követelés egy részére. A végrehajtási perekben gyakran előfordul, hogy a fél kizárólag végrehajtás megszüntetését kéri, de a per adatai alapján ennek nem lenne helye, ugyanakkor korlátozásnak igen. Azért, hogy a félnek a végrehajtás megszüntetésére irányuló keresete esetleges elutasítását követően ne kelljen újabb pert indítania a korlátozás iránt, a törvényjavaslat előírja a bíróság számára azt, hogy a korlátozás lehetőségére a feleket figyelmeztesse, és lehetőséget biztosítson a felperesnek a kérelme megváltoztatására és az alperesnek az azzal szembeni védekezésre. A bíróság figyelmeztetése természetesen a felek vonatkozásában nem bír kötelező erővel.

A törvényjavaslat a Pp.-nek az elektronikus okiratokra vonatkozó szabályait is kiegészíti. Az elektronikus okiratok esetében is fontos ugyanis a megőrzés módja és az, hogy a megőrzött elektronikus okiratok esetében milyen módon biztosítható, hogy az idő múlása ellenére az elektronikus okiratba foglalt adatok esetében is felállítható legyen a hamisítatlanság vélelme. Ennek érdekében a törvényjavaslat rögzíti azokat a feltételeket, amelyek teljesítése esetén az archivált elektronikus okirat aláírt vagy bélyegzővel ellátott adatai az ellenkező bizonyításáig meg nem hamisítottnak tekintendők. A rendelkezés nem egyetlen konkrét archiválási módot szabályoz, hanem egy keretszabályt ad a részletes követelményeknek kormányrendeleti szinten való meghatározásához.

Végül a törvényjavaslat a Pp. módosításával egyszerűsíti az elektronikus kapcsolattartást is. A jogalkalmazói visszajelzések alapján ugyanis nincs igény az elektronikus igazolásoknak és tértivevények másolatainak folyamatos megküldésére. A törvényjavaslat tehát a módosítással az érintettek igényeinek való megfelelést kívánja biztosítani, a szabályozás így nagyobb rugalmasságot enged, és kevesebb terhet jelent a felhasználók számára.

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosítása kapcsán fontos kiemelni, hogy az egyrészt jogharmonizációs célú módosításokat tartalmaz az európai számlazárolási végzéssel kapcsolatban, másrészt a mező- és erdőgazdasági hasznosítású földek becsértékével kapcsolatos visszaélések lehetőségét igyekszik csökkenteni.

Az előbbi, jogharmonizációs rendelkezés a jogalkalmazók helyzetét igyekszik megkönnyíteni azáltal, hogy külön felhívja a figyelmet arra a körülményre, miszerint az európai számlazárolási végzéssel kapcsolatos eljárásokban a módosítás eredményeképpen megjelenítésre kerülő, az ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzés eljárásának létrehozásáról szóló 655/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben említett formanyomtatványok meghatározásáról szóló 2016/1823. bizottsági végrehajtási rendeletben meghatározott formanyomtatványokat kell alkalmazni.

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény a mező- és erdőgazdasági hasznosítású földek becsértékével kapcsolatban annak érdekében módosul, hogy biztosítsa a jogorvoslat lehetőségét az említett földek esetében a Nemzeti Földalap számára a megállapításra került, illetve kerülő becsértékek kapcsán. Ezzel is elkerülve az esetleges visszaélések lehetőségét, azaz a végrehajtási eljárás során a földek becsértékének nem valós, irreálisan magas forgalmi értéken történő megállapítását.

A jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény módosítása több célt kíván elérni. Egyrészt szintén tartalmaz jogharmonizációs rendelkezéseket, amelyek célja a jogalkalmazók segítése a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, továbbá az e területen folytatott együttműködésről szóló 2008. december 18-ai 4/2009/EK tanácsi rendeletre történő kifejezett utalással.

Emellett további jogharmonizációs rendelkezéseket tartalmaz a törvényjavaslat a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló 2012. október 25‑ei 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel kapcsolatban. Ugyanis a büntetőeljárási törvénnyel összhangban megjeleníti a büntetőeljárások valamennyi lehetséges kimenetelét azzal, hogy az eddigi felsorolásokat kiegészíti a nyomozás részbeni mellőzésére, valamint a vádemelés elhalasztására utalással.

A jogi segítségnyújtásról szóló törvényt érintő módosítások emellett egyértelműsítik a törvény szö­vegét a tekintetben, hogy a jogi segítői névjegyzékbe a jogi segítők a jogi segítségnyújtó szolgálattal kötött szolgáltatási szerződéssel és nem hatósági aktussal kerülnek. Ténylegesen eddig is szolgáltatási szerződések kötésével lehetett a jogi segítői névjegyzékbe kerülni, ugyanakkor a törvény szövegezése félreérthető módon hatósági aktusra, illetőleg hatósági eljárásra is utalt. A módosítás ezt a félreérthető fogalmazást hivatott kiküszöbölni.

További, a jogi segítségnyújtás rendszerének működtetése szempontjából fontos módosítás, hogy a törvény módosítása lehetővé kívánja tenni a jogi segítségnyújtó szolgálatnak a jogi segítői névjegyzék osztott nyilvántartását a tekintetben, hogy az adott jogi segítő pártfogó ügyvédként eljárva képes‑e a polgári peres eljárásokban 2016. július 1. napja óta hatályos szabályok szerinti elektronikus kapcsolattartásra. A jogi segítők viszonylag alacsony számából kiindulva, illetőleg arra tekintettel, hogy jelenleg a jogi segítői névjegyzéket vezető hatóságnak nincsen módja annak kiszűrésére, hogy jelenleg mennyi jogi segítői névjegyzékben szereplő ügyvéd rendelkezik a fent említett szolgáltatáshoz szükséges háttérrel, fontos egyfajta átmeneti időszakot teremteni mind a kormányzatnak, mind a jogi segítőknek ahhoz, hogy felmérhető legyen, hogy az eljárások teljes elek­tro­nizálását követően hány fő lesz képes a peres jogi se­gít­ségnyújtási szolgáltatások nyújtására. A jogi se­gí­tői névjegyzék differenciálása e célt kívánja elérni.

A bíróságok elnevezéséről, székhelyéről és ille­tékességi területének meghatározásáról szóló 2010. évi CLXXXXIV. törvény módosításáról szóló 2015. évi LX. törvény 2018. január 1-jei hatállyal az Érdi Járásbíróság felállításáról rendelkezik. Az Országos Bírósági Hivatal kezdeményezése alapján, tekintettel a bíróság elhelyezését szolgáló tervezési, kivitelezési folyamatokra, az illetékességi törvény és az ezt mó­do­sító 2015. évi LX. törvény módosítása vált szük­sé­gessé. A módosítás az Érdi Járásbíróság felállí­tá­sá­hoz szükséges infrastrukturális beruházás bizton­sá­gos megvalósíthatóságát szolgálja azáltal, hogy az Érdi Járásbíróság felállításának határidejét egy évvel, 2019. január 1-jére meghosszabbítja.

Az Érdi Járásbíróság illetékességi területe a ha­tály­balépést követően hét településre terjed majd ki, amelyek jelenleg a Budaörsi Járásbíróság illeté­kes­sé­gi területéhez tartoznak. Ezek Diósd, Érd, Puszta­zá­mor, Sóskút, Százhalombatta, Tárnok, Törökbálint. Az Érdi Járásbíróság felállításával egyidejűleg a Buda­örsi, a Budakörnyéki és a Szentendrei Járás­bí­ró­ság illetékességi területét is módosítja a javaslat annak érdekében, hogy e járásbíróságok illetékességi területe a megfelelő járások településeire terjedjen ki. A módosítás eredményeként a Budaörsi Járás­bíróság illetékességi területe megfelel a Budakeszi járás településeinek, a Budakörnyéki Járásbíróság illetékességi területe pedig a Pilisvörösvári járás valamennyi települését foglalja magában.

A fentiek miatt ajánlom a törvényjavaslatot a tisztelt képviselő hölgyek és urak figyelmébe, kérve ahhoz támogatásukat.

Köszönöm megtisztelő figyel­müket. (Taps a kor­mánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 50 2016.11.10. 1:32  35-50

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány dologra reagálnék, ami elhangzott, bár úgy láttam, képviselőtársaim egymásra is reflektáltak, úgyhogy részben sikerült a kérdéseket így is megbeszélni.

Korózs Lajos képviselőtársam az új Pp. kapcsán említette, hogy a jogi segítségnyújtás rendszere nem kidolgozott. Magán azon a bizottsági ülésen is elhangzott miniszteri biztos asszonytól, hogy az elkövetkezendő egy évben a kiegészítő jogszabályok rend­szere is kialakításra kerül a Pp.-n belül, tehát remélhetőleg ez a kérdés majd megnyugtatóan rendeződik. Persze, azokkal a problémákkal, amelyeket Rubovszky képviselőtársam és Staudt képviselőtársam említett, nyilván majd meg kell birkózni, hogy legyen elegendő jelentkező. Hogy ennek most anyagi vagy milyen kereteket kell biztosítani, hogy ez megoldódjon, ez az elkövetkezendő bő egy év feladata lesz.

Ami a 15. §-hoz kapcsolódó kérdés, a pártfogó ügyvéd, ez csak a peres eljárásban létezik, tehát a nemperes eljárások tekintetében nincs ilyen probléma, mert a jogi segítségnyújtás természetesen létezik, és azért nincs külön megemlítve, mert ott nem pártfogó ügyvédként szerepel a jogi segítségnyújtó.

Azt hiszem, még elhangzott, hogy itt egyfajta joghézag lenne a végrehajtási pereknél. Inkább én azt mondanám, egyfajta duplázódásról volt szó, tehát nem kezeletlenül hagyta a jog, hanem egy kettős megoldást alkalmazott, amit remélhetőleg sikerül most is és az új Pp.-ben is megnyugtató módon rendezni. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 52 2016.11.10. 18:21  51-70

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A civil nyilvántartást érintő kérdések szoros összefüggésben állnak az Alaptörvény szerinti egyesülési szabadsággal, ennek alapján mindenkinek joga van szervezeteket létrehozni és joga van szervezetekhez csatlakozni.

Az egyesülési jog sajátos területe az egyesülési jog alapján létrejött szervezetek nyilvántartásba vétele. A civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvény megalkotása fontos mérföldköve volt annak a szabályozási útnak, amelynek végcélja, hogy az egyesülési jog alapján létrejövő jogi személyek bírósági nyilvántartásba vétele gördülékenyen, kiszámítható eljárás során és nem utolsósorban gyorsan menjen végbe. Az elmúlt évek jogalkalmazói visszajelzései azonban azt mutatták, hogy a civil nyilvántartási törvényben szabályozott eljárás a gyakorlatban nehézkes, kiszámíthatatlannak tűnő és meglehetősen hosszadalmas. Mindez már az Alaptörvényben is garantált egyesülési jog gyakorlását, a mindennapokban történő érvényesülését is veszélyeztette. Erre figyelemmel a jogalkotónak a továbblépés lehetőségeit számba kellett vennie, s meg kellett találnia azokat az eszközöket, amelyek normatív módon, objektív alapon akadályozzák meg az eljárások elhúzódását.

Akár civil szervezet tagjaként, akár civil szervezet jogi képviselőjeként nap mint nap érzékelhetjük, hogy a nyilvántartásba-vételi eljárások során a bíróságok jogértelmezése sokszor nem egységes, és ezért a civil szervezetek számára kiszámíthatatlan, hogy milyen bírósági döntés születik kérelmük ügyében. A civil szervezetek nyilvántartásba-vételi és változásbejegyzési eljárásában az ügyész részvétele tovább nehezíti a bíróságok ügyintézését, mert az ügyész az eljárásokban kvázi ellenérdekű félként viselkedik. A bírósági hiánypótlásokat sokszor a bíróság nem is saját szakmai meggyőződése alapján adja ki, hanem már figyelembe veszi az ügyészség jogértelmezését, az ügyészek által megkövetelt formai követelményeket. A későbbi ügyészi fellebbezést megelőzendő olyan feltételek teljesítését is megköveteli a bíróság, amelyeket egyébként szükségtelennek tart, illetve amelyek hiányában is elfogadhatónak tartaná a kérelmet vagy más okiratot. A bírósági bejegyző végzéssel szembeni ügyészi fellebbezés tovább bonyolítja ezeket az eljárásokat.

Ezen körülmények ezért azzal járnak, hogy sok esetben a civil szervezet létesítő okiratában foglaltak nem fedik a tagok valós szándékát, hiszen az a bíróság és közvetlenül az ügyészség álláspontját tartalmazza számos kérdésben. Ezáltal elválik egymástól a jogi személy tényleges működése és a létesítő okirat szerinti működése, és végső soron a polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény III. Könyvének eltérést engedő fő szabályai, a felek magánautonómiájának a kibontakozása nem tud teret nyerni.

(12.20)

Mindenképpen indokolt tehát a nyilvántartó szerv szemléletén, a nyilvántartásba-vételi szabályokon változtatni annak érdekében, hogy a bejegyzési eljárás a közhiteles nyilvántartás vezetése szempontjából érdemi jelentőséggel bíró elemekre terjedjen ki, és a tagok kompetenciájában maradjanak azok a kérdések, amelyek a Ptk. alapján a tagok privát autonómiája körébe tartoznak.

Tisztelt Ház! Az előzőekben bemutatott problémák orvoslása érdekében került benyújtásra a jelen törvényjavaslat. A javaslat egyik célja annak biztosítása, hogy a civil szervezetek, egyesületek, alapítványok bejegyzési, illetve változásbejegyzési kérelmeinek elbírálásában az ügyész szerepe csökkenjen. A civil nyilvántartási eljárást szükséges racionalizálni annak érdekében, hogy az eljárás menete, időigénye kiszámíthatóvá váljon, továbbá hogy a törvény garantálja a nyilvántartott jogalanyok számára, hogy a szervezet döntéseinek nyilvántartási bejegyzése ne szenvedjen indokolatlan késedelmet.

A civil nyilvántartáshoz kapcsolódóan a törvényességi felügyelet területén a cél az, hogy a civil szervezetek feletti törvényességi felügyeleti eljárás egy egységes nemperes eljárásként kerüljön a nyilvántartó bíróság hatáskörébe. A javaslat a fenti céloknak megfelelően több ponton gyorsítja és módosítja a nyilvántartásba-vételi, illetve változásbejegyzési eljárásokat. Bővül az eljárásban használható mintaokiratok száma, többféle mintaokirat kerül rendszeresítésre. Az új okiratok a nyilvántartásba-vételi és a változásbejegyzési eljárásban is használhatók lesznek. Az új mintaokiratokat miniszteri rendelet fogja tartalmazni.

Nagyon fontos eleme a javaslatnak, hogy az egyesületek és a sportegyesületek esetében a bíróság csak a legszükségesebb törvényi feltételek meglétét vizsgálhatja a jövőben, jelentéktelen, apróbb hibák miatt bírósági hiánypótlásra már nem kerülhet sor. A bíróságnak a jövőben elsődlegesen azt kell vizsgálnia, hogy a benyújtott nyilvántartásba-vételi kérelem adatai és a kérelem mellékletei megfelelnek‑e az egyesület, a sportegyesület törvényi ismérveinek, továbbá e szervezetek vonatkozásában nyilvántartásba kerülő adatok megfelelnek‑e a törvényi követelményeknek. Így például természetesen vizsgálni kell, hogy a vezető tisztségviselő nem eltiltott személy‑e.

Az eljárás észszerűsítését és gyorsítását szolgálja a törvény erejénél fogva történő bejegyzés bevezetése is. A civil nyilvántartási törvény szerint a bíróságra előírt döntési határidő túllépése esetén az eljáró bírónak vagy titkárnak csupán be kell számolnia a bíróság elnökének arról, hogy mi volt a mulasztás oka. A kérelmező szervezetek érdekeire figyelemmel azonban a civil nyilvántartási eljárásban is indokolt fokozatosan bevezetni a cégjogban már ismert, a törvény erejénél fogva történő bejegyzés intézményét. Eszerint ha a bíróság az egyszerűsített, vagyis úgynevezett mintás eljárásban a rá irányadó határidőt elmulasztja, és további 30 napon belül sem történik bírósági intézkedés a kérelem elbírálása körében, akkor a bejegyzés a kérelemben foglalt adatokkal a törvény erejénél fogva megtörténik.

Fontos változás, hogy a javaslat, a cégeljáráshoz hasonlóan, az egyesület, az alapítvány és a sportegyesület esetén a nyilvántartásba-vételi, illetve a változásbejegyzési kérelemnek helyt adó, továbbá a közhasznú nyilvántartásba vételt elrendelő végzés ellen nem biztosít fellebbezési jogot. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kérelemnek helyt adó elsőfokú bírósági döntés azonnal jogerős lesz.

A fenti végzések vagy az azok meghozatala alapjául szolgáló iratok jogszabályba ütközése miatt, a cégeljáráshoz hasonlóan, azonban az ügyész, valamint az, akire a végzés rendelkezést tartalmaz, pert indíthat a szervezet ellen a végzés hatályon kívül helyezése iránt. A perben olyan jogszabálysértésre lehet csak hivatkozni, amit a nyilvántartásba-vételi eljárásban a bíróságnak észlelnie kellett volna. A nyilvántartásba-vételi, illetve változásbejegyzési ké­rel­met elutasító vagy részben elutasító döntéssel szemben továbbra is helye lesz fellebbezésnek.

A civil nyilvántartási törvény módosítása révén a kérelmező a változásbejegyzési eljárás alatt a változással érintett adatok körét nem bővítheti, vagyis az eljárás során kérelmét nem egészítheti ki új adatváltozással. Azonban a bíróság is csak egy alkalommal adhat ki hiánypótlásra felhívó végzést. A hiánypótlási végzésben a bíróságnak a kérelem minden hibáját meg kell jelölnie. A módosítás alapján átláthatóbbá válik a változásbejegyzési kérelem elbírálásának menete, mert nem lehet a kérelmet folyamatosan kiegészíteni, illetve a bíróság sem fog újra és újra hiánypótlási felhívást kiadni. A kérelem beadása után elhatározott további változást a jövőben a szervezeteknek új kérelemben kell bejelenteniük a bíróságnak.

A javaslat a változásbejegyzési eljárások gyakorlati tapasztalatai alapján egyértelműen kimondja, hogy az egyesületitag-jegyzéket a változásbejegyzési kérelemhez nem kell csatolni, továbbá azt is egyértelművé teszi, hogy a változásbejegyzési kérelemmel érintett körben vizsgálja csak a bíróság az iratokat. Ezzel elkerülhetővé válik, hogy a bíróság minden változásbejegyzés során újra és újra elbírálja az egyesületi alapszabály egészét, ami jelenleg az egyesület, illetve a sportegyesület által előre nem kiszámítható hiánypótlásokhoz vezet.

A javaslat újragondolja az ügyész szerepét a magánjogi alapokon létrejövő civil szervezetek működése körében, és ennek alapján az az elvi kiindulópontja, hogy az ügyész fellépését a civil szervezetek esetében a közérdek sérelmekor kell csak biztosítani. A bírósági nyilvántartásba vétel és a bíróság törvényességi felügyeleti jogköre kellő garanciát biztosít a magánjogi alapokon létrejövő szervezetek esetében, ezért az ügyész párhuzamos, ellenőrző funkciójára nincs szükség. A javaslat ezért a civil szervezetek, úgymint egyesületek, alapítványok feletti általános ügyészi törvényességi ellenőrzést megszünteti. A kü­lön törvényekben, például a sportról szóló törvényben, a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvényben az ügyész részére biztosított törvényességi ellenőrzési jog továbbra is megmarad. Fontos kiemelni, hogy az új szabályozás megvalósításához az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény módosítása nem szükséges. Az ügyészi ellenőrzési jog megszüntetése azzal a következménnyel jár a nyilvántartásba-vételi és vál­tozásbejegyzési eljárásokban, hogy az ügyész a civil szervezetek esetében ezekben az eljárásokban már nem vesz részt, részére az iratokat nem kell kézbesíteni, önálló fellebbezési jog pedig nem illeti meg. Mint arra az előzőekben utaltam, a nyilvántartásba vételt elrendelő végzéssel szemben ugyanakkor keresetindítási jog megilleti az ügyészt is, feltéve, hogy keresetét a civil nyilvántartásba bekerült adat jogellenességére, hibájára alapítja, vagy egyébként a közérdek sérelmét valószínűsíti.

A civil szervezetek törvényességi kontrollja ma két pilléren nyugszik: az ügyészség törvényességi ellenőrzési jogkörén és a bíróság törvényességi felügyeleti jogán. A bíróság a törvényességi felügyeleti tevékenységét ma aktívan ellátni nem tudja, mert annak előfeltétele, hogy az ügyészi törvényességi ellenőrzést követően az ügyészi intézkedés sikertelensége miatt az ügyész pert indítson a szervezet ellen. A bírósági törvényességi felügyelet tehát ma peres eljárásként szabályozott, holott az elérni kívánt jogi cél, vagyis a törvényes működés helyreállítása a nyilvántartó bíróság hatáskörébe tartozó nemperes eljárással is elérhető. Indokolt volt tehát e területnek a teljes átalakítása és a bírósági törvényességi felügyeleti eljárás teljes kidolgozása.

Fontos kiemelni, hogy az ügyésznek minden esetben megmarad a törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezéséhez való joga, amely szervezeti forma esetében az ügyészi törvényességi ellenőrzés külön törvények alapján továbbra is megmarad. Annyi változás történik, hogy a sikertelen törvényességi ellenőrzés után az ügyész nem pert, hanem törvényességi felügyeleti nemperes eljárást kezdeményezhet a bíróságnál.

A törvényességi felügyeleti eljárás kapcsán érdemes utalni arra, hogy a civil szervezetek feletti ügyészi törvényességi ellenőrzési jog megszüntetésével a civil szervezetek számviteli törvény szerinti beszámolója letétbe helyezésének és közzétételének szabályait is módosítani kellett. Az ügyész általános ellenőrzési joga megszűnik, így a szervezetet nyilvántartó bíróság számára kellett eszközt biztosítani arra az esetre, ha a letétbe helyezés és a közzététel elmaradását tapasztalja. Ezekben az esetekben nem törvényességi felügyeleti eljárásra kerül sor, hanem a bíróság bírságolhatja a szervezetet.

A nyilvántartásba-vételi és a változásbejegyzési eljárások mellett a hatályos civil nyilvántartási törvényben és a civiltörvényben több olyan eljárást talá­lunk, amelyek a civil szervezet működésével összefüggő rendellenesség vagy szabálytalanság megszüntetésére, a civil szervezet megszűnéséhez vezető el­já­rás kezdeményezésére irányulnak, és amelyek lefolytatása az ügyész aktív közreműködése nélkül nem lehetséges. Ezen eljárások jelenleg szükségtelen mó­don peres eljárások. A javaslat az alapítvány és az egyesület megszűnését megállapító peres eljárásokat nemperes eljárássá alakítja, és lehetővé teszi, hogy ne csak az ügyész, hanem maga a szervezet, továbbá akár az egyéb jogilag érdekelt, akár az egyesület tagja is megindíthassa. A javaslat az alapítvány kuratóriumi tagjának kijelölésére irányuló eljárás megindítását lehetővé teszi a jövőben az ügyész mellett jogilag érdekelt személyek előtt is.

Mint arra a bevezetőben is utaltam, az eljárási szabályok módosítása akkor érheti el a célját, ha az anyagi jogi szabályok is egyértelműek.

(12.30)

A javaslat ezért a Ptk. egyesületi szabályait is módosítja. A Ptk. módosítását célzó rendelkezések egyértelművé kívánják tenni, hogy az egyesületre vonatkozó szabályok közül melyik kógens, illetve melyik diszpozitív.

A Ptk.-módosítás másik fontos célja, hogy az egyesületek alapítása egyszerűbbé váljon. Jelenleg ugyanis számos olyan kérdést kell az alapszabályban kötelezően szabályozni, amelyek megértése, megfogalmazása a jogban járatlan tagok számára nehézséget okoz. Ilyen kérdés például a közgyűlés lebonyolításának, a közgyűlés tisztségviselői megválasztásának részletes szabályai. A bírósági hiánypótlások jelentős része is ezen alapszabályi rendelkezések javítására, módosítására irányul.

A javaslat megoldása az, hogy a Ptk. minden olyan lényeges kérdést rendezzen, amely egy kis taglétszámú és nem specifikus tevékenységet végző egyesület működéséhez elegendő. Egy ilyen egyesület alapításánál a bírósági nyilvántartásba vételhez elegendő lesz a legalapvetőbb tartalmi elemek feltüntetése az alapszabályban, mint például a szervezet neve, székhelye, első vezető tisztségviselői. A többi tartalmi elemre az alapszabályban nem lesz szükség, mert azt a Ptk. fogja tartalmazni.

A Ptk. módosításának elmaradása azzal a veszéllyel járna, hogy a bíróságok továbbra hosszas hiánypótlásra felhívó végzések kiadására lennének kénytelenek. Ugyanis, ha a Ptk. nem módosulna, az egyesület alapszabályában továbbra is rendezni kellene a belső szervezeti és működési szabályait úgy, ahogy azokra a Ptk. modellszabályt továbbra sem fog felkínálni. Erre azonban kellő jogi és gyakorlati tudás hiányában az egyesületek nem képesek. A törvényi modellszabály ugyanakkor alkalmas arra, hogy helyettesítse az egyedi alapszabályi rendelkezést, mert az alapszabályban nem kell rendezni, megismételni azokat a kérdéseket, amelyeket a Ptk. szabályoz. Az alapszabályban rendelkezni csak akkor kell, ha az egyesület el kíván térni a Ptk. szabályaitól.

Röviden utalni szeretnék arra, hogy a javaslat módosítja a polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvényt is. A módosítás pontot kíván tenni az egyesületek és az alapítványok Ptk.-ra történő áttérési folyamatának végére. A javaslat a 2017. január 1-jét követő első létesítő okirat módosításával köti egybe a létesítő okiratnak a Ptk. rendelkezéseihez való igazítását, és ezzel együtt megszűnik a törvényben jelenleg meghatározott véghatáridő, azaz 2017. március 15.

Végezetül meg kell említeni, hogy a javaslat új típusú bejegyzési eljárást honosít meg a cégeljárásban. A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény módosításáról szóló 2016. évi LXXVII. törvény 3. §-a módosította a Ptk. 218. §-ának (2) bekezdését. A zártkörűen működő részvénytársaság nyilvánosan működő részvénytársasággá alakulása egyidejűleg jelenti a jogi személy szervezeti, valamint pénzügyi és tőkepiaci változását is, azonban az érintett törvényi rendelkezések között nem állt fenn teljes összhang.

Magánjogi elemként a Ptk. a módosítás által nor­matív módon jeleníti meg, hogy a zártkörűen működő részvénytársaság részvényei nyilvános forgalomba akkor kerülhetnek, ha az a társaság működési formájának megváltoztatásához szükséges. Ugyanis a tőzsdei bevezetéshez szükséges nyilvános felhívást még a zártkörűen működő részvénytársaságnak kell megtennie. A javaslat ezen anyagi jogi szabály eljárásjogi részét rendezi.

A zártkörűen működő részvénytársaságok tőzsdei céggé válása hosszú, összetett folyamat, ahol a pénzügyi-tőkepiaci folyamatok jelentősége sokkal nagyobb, mint a cégeljárási szakasz. A gyakorlatban mégis a cégeljárás a záróelem, amely azonban kihatással lehet az egyébként már teljesedésbe ment tőkepiaci feltételekre is. E bizonytalanság kiküszöbölése érdekében a javaslat biztosítja, hogy a működési formáját változtató zrt. az új alapszabályát törvényességi vizsgálatra a cégbírósághoz előre benyújthassa.

Ha a cégbíróság az iratokat rendben találja, a nyilvános részvénytársaság adatait bejegyzi a cégjegyzékbe, azonban azok változási időpontjáról, hatályáról nem rendelkezik, vagyis azok függőben maradnak. A cégnek egy év áll rendelkezésére, hogy a részvényei tőzsdei bevezetéséről gondoskodjon. A tőzsdei igazolások bemutatásakor a cégbíróság igen rövid, 3 munkanapos határidővel gondoskodik a ko­ráb­ban már bejegyzett adatok véglegesítéséről, hatályának beálltáról.

A civil nyilvántartási törvény és a kapcsolódó törvények módosítása egységes rendszerben áll össze. A javaslat rendelkezései együttesen azzal járnak, hogy a civil nyilvántartási eljárások átláthatóbbá, kiszámíthatóbbá váljanak. A kérelmek sorrendisége, az egyszeri hiánypótlás, a bővülő mintaokiratok, a tisztuló anyagi jogi szabályok, az ügyész kikerülése az eljárásból és az azonnali jogerő mind azt szolgálják, hogy az egyesülési jog alapján létrejött egyesületek, civil szervezetek bírósági nyilvántartásukkal összefüggő ügyeiket gördülékenyebben tudják intézni.

A fentiek miatt ajánlom a törvényjavaslatot tisztelt képviselőtársaim figyelmébe, kérve ahhoz támogatásukat. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 70 2016.11.10. 2:58  51-70

DR. VÖLNER PÁL, igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Kép­vi­selőtársaim! Köszönöm egyrészt a vitában való ak­tív közreműködést. Korózs Lajos képviselőtársam is, Szávay képviselő úrhoz hasonlóan a bírságolás kér­dé­sét is említette. Ha figyelmesen elolvassuk a tör­vény szövegét, akkor látszik, hogy van a civil szer­ve­ze­teknek bizonyos kötelezettsége, ha emögött nem lenne szankció, akkor a bíróság teljesen eszköztelen lenne, de maga a megfogalmazás úgy szól, hogy bír­sággal sújthatja, tehát mérlegelheti a bíróság. Azt is mérlegelheti, hogy milyen keretek között, annak a szervezetnek milyen a mérete, milyenek az anyagi lehetőségei. Azért vannak országos szervezetek is sok száz milliós költségvetéssel, annál egy 5 ezer forintos bírság nem hiszem, hogy jelentős visszatartó erővel bírna attól, hogy ilyen mulasztásokba essenek. Sze­rintem a bíróság ennek a feladatnak meg tud felelni, és a jogorvoslati lehetőség is nyitva áll, hiszen fel­lebbezni lehet az ilyen döntések ellen. Talán ez kellő garanciát nyújthat.

Be nem nyújtott módosítókról nem tudok véle­ményt alkotni természetesen, de a változás­beje­len­té­sek­nél az a fajta sorrendiség megvan. Tehát egy­szerre be lehet adni többet, ha azok időben eltérnek, különböző határozatokat jelentenek. Magának a mó­do­sításnak a bővítésére nincs lehetőség. Tehát egy be­adott módosítási kérelem, változásbejegyzési ké­re­lem nem egészíthető ki utólag nyilvánvalóan. Itt így kell értelmezni, tehát szerintem itt is értelmezési kér­dés merül fel, nem hiszem, hogy ebből komoly súrlódási felület lenne közöttünk.

Rubovszky képviselő úrnak, elnök úrnak volt olyan felvetése, hogy a törvény erejénél fogva beálló bejegyzés. Itt felhívnám a figyelmet arra, hogy ez a mintaalapszabályok esetében, a mintabejegyzéseknél fordulhat csak elő, a többi esetben nem. Tehát ilyen értelemben megvan az a törvényi garanciális elem, hogy egy leegyeztetett tartalmú alapszabály alapján történik meg csak a bejegyzés, illetve a változás.

Elhangzott még számtalan olyan kérdés, amire szerintem ‑ miután jelen módosítás keretei között kicsit túlterjeszkednénk a tárgyon ‑, a civil szer­ve­ze­tek támogatására nyilván az EMMI jobban illetékes, és föl is merül mindig a költségvetési vitáknál. Én ennyire nem látom borúsan a helyzetet. A bíróságok szervezeti felépítése, tudjuk, ez egy kétharmados törvény. Ha az ellenzéki pártok részéről látnánk ru­gal­masságot bizonyos törvényjavaslatok tár­gya­lá­sa­kor, nyilván fel lehet vetni több kérdést. De magam csak az ítélkezési helyek témájára emlékszem, ahol egy elfogadott szövegjavaslatunk volt, de szintén neve­síthetem, és a Jobbik is azok között a pártok kö­zött volt, akik egyéb kérdésekkel kívánták összekötni a módosítás átvezetését.

Így nagyon nehéz ezekben a kérdésekben előre­lépni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kor­mánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 116 2016.11.23. 4:22  115-134

DR. VÖLNER PÁL (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat célja, hogy az úgynevezett életpálya-különbözet változatlan mértékben továbbra is megillesse az igazságügyi alkalmazottakat, valamint a nem ügyészként dolgozó ügyészségi alkalmazottakat. Az életpálya-különbözet jogintézménye a jogalkotó számára nem újdonság, hiszen annak a kiszámítási módjára, illetve a kifizetésére vonatkozó szabályozás 2001-ben került bele a két érintett jogállási törvénybe, nevezetesen az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvénybe, valamint az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvénybe, amelynek helyébe 2012. január 1. napjával a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény lépett.

Az igazságügyi alkalmazottak jogállásáról szóló törvény olyan személyek jogállását határozza meg, mint például a bírósági fogalmazó, a bírósági titkár, a tisztviselő vagy az írnok. Az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról szóló törvény az ügyészek mellett ‑ akiket az életpálya-különbözet jogintézménye és így jelen törvényjavaslat sem érint ‑ szabályozza például az alügyész, az ügyészségi fogalmazó, a tisztviselő és az írnok jogállását. Az igazságügyi alkalmazottak jogállásáról szóló törvényben, valamint az ügyészek és ügyészségi alkalmazottak jogállásáról szóló törvényben meghatározott elnevezések hasonlósága hasonló képzettségeket, képességeket, illetve feladatköröket is jelent.

Az életpálya-különbözet jogintézménye az elmúlt mintegy másfél évtizedben, azaz valamennyi parlamenti ciklus alatt az eredeti céljának megfelelően működött. A cél mindig az volt, hogy biztosítsa a köztisztviselőkre és a túlnyomó részben azonos megítélés alá eső más állami alkalmazottakra vonatkozó szabályozás közötti összhangot.

Ez azt jelentette, hogy a bíróságokon, illetve az Országos Bírósági Hivatalnál dolgozó igazságügyi alkalmazottak illetménye, valamint a nem ügyész ügyészségi alkalmazottak illetménye nem lehetett kevesebb, mint a köztisztviselők illetménye. Ha a különböző illetményszámítási módok alapján mégis alacsonyabb illetmény járt volna az igazságügyi alkalmazottnak, illetve az ügyészségi alkalmazottnak, úgy a különbséget életpálya-különbözet jogcímén kellett kifizetni.

A hatályos szabályozás alapján az életpálya-különbözet számítási alapja a kormánytisztviselőknek a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény szerinti illetménykiegészítéssel növelt alapilletménye.

(13.50)

Ugyanakkor a törvényjavaslattal módosítandó két törvénynek a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény rendelkezésére utalása kiüresedik 2017. január 1. napjától, tekintettel arra, hogy az állami tisztviselőkről szóló 2016. évi LII. törvény alapján a fővárosi, megyei kormányhivatalok állománya 2017. január 1-jei hatállyal állami tisztviselővé válik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenki egyetérthet abban, hogy mind az igazságügyi alkalmazottaknak, mind az ügyészségi alkalmazottaknak az eddigi illetménykiegészítésüket továbbra is meg kell kapniuk. Az önök előtt fekvő törvényjavaslat ezt kívánja orvosolni azzal, hogy az abban foglalt módosító rendelkezések egyértelművé teszik az igazságügyi alkalmazottak jogállásáról szóló és az ügyészségi alkalmazottak jogállásáról szóló törvények szerinti illetményszámítás 2017. január 1. napjától alkalmazandó módját; ezzel a törvényjavaslat egyértelművé teszi, hogy az érintett alkalmazottaknak járó életpálya-különbözet fennmarad.

Tisztelt Ház! Megítélésem szerint a törvényjavaslatom az esetleges jogalkalmazási bizonytalanságokat szünteti meg azzal, hogy az életpálya-különbözet jogintézményét változatlanul megtartja. Ajánlom ezért a törvényjavaslatot a tisztelt képvi­selőtársaim figyelmébe, és kérem támogatásukat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 134 2016.11.23. 0:50  115-134

DR. VÖLNER PÁL (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak röviden. Köszönöm egyrészt képvi­selőtársaimnak, hogy a céllal egyetértenek, hogy ezt az illetménykiegészítési kérdést rendezni kell. Másrészt sajnálom, hogy elmentünk mindenféle más irányba, akár a következő napirendi pontokhoz, munkaerőpiachoz kapcsolódóan is. És köszönöm, hogy elismerték, hogy a 3-szor 5 százalékos béremelés meg fog történni ebben a szektorban is, ami szintén annak a kormányzati munkának az eredménye, ami az elmúlt években zajlott, és abból a válságból ki tudtuk hozni az országot, ami a szocialista érát jellemezte.

Azt hiszem, azon lehet vitatkozni, hogy most ez‑e a legmegfelelőbb javaslat, ami a Ház elé került, de mindenképpen el kell érnünk azt, hogy ne érje sérelem az ott dolgozókat, és a bérüket megkapják a korábbihoz hasonló számítási mód alapján. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 170 2016.12.05. 2:10  167-170

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Képviselő asszony kérdéseiben több témakört is érintett. Talán kezdjük azzal, hogy a Buda-Cash Brókerház károsultjai egyrészt, ha kártérítési igényeiket benyújtották, a Befek­tető­védelmi Alaptól 6 millió forint értékhatárig az ezek szerint rendeződik. A másik része, hogy maga a brókerház felszámolás alatt áll, illetve azok a vagyonelemek, amelyeket magával rántott, a felszámoló érdekkörébe tartoznak, a felszámolás szabályai szerint jár el, nyilván a felszabaduló vagyon, az értékesített vagyonelemek a kártérítés alapjául fognak szolgálni.

A harmadik elem pedig a bűncselekményben részt vevő személyek vagyonára vonatkozó kérdés volt. Ebben a tekintetben a brókerbotrányok áldozatainak kártérítését szolgáló vagyon biztonságba helyezéséről szóló 2015. évi XXXI. törvényben a végrehajtásról szóló törvény módosításra került, itt beiktatásra került a 202/A. §, amely a bűncselekmények miatt indult büntetőeljárásban elrendelt zár alá vétel esetén zárgondnok feladatává tette, hogy a zár alá vett vagyon megőrzéséről a rendes gazdálkodás szabályai szerint gondoskodjon.

Ezen a területen a 2016. október 20. napján kihirdetett 2016. évi CIII. törvény, amely a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényt kiegészítette, a bűnügyi vagyon kezelésének szabályait meghatározó 160/A. §-sal, tehát ezek a vonatkozó szabályok, amelyek ezt a kérdéskört kezelik a büntetőeljárás keretében. Hangsúlyozom, itt azokról a magánszemélyekről van szó, akik a bűncselekményt elkövették és az ő vagyoni körükről.

Remélhetőleg a hatóságok kezdeményezésére a bíróság megfelelően engedélyezi ezeknek a vagyonelemeknek a bevonását. Az értékesítés során pedig, hogy hová kerülnek a vagyonelemek és milyen értékben, a vonatkozó szabályok szerint történik. Anélkül nincs befolyó kárfedezet, ha ezek a vagyonelemek nem kerülnek értékesítésre. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 270 2016.12.05. 0:37  265-270

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Csak Gyüre Csaba képviselőtársam felvetésére szeretnék válaszolni, ami mindkét törvény vonatkozásában fennáll, hogy valóban részt vettünk ezeken az ötpárti egyeztetőkön. Én úgy emlékszem, hogy a vitatéma a közigazgatási bíróságok kialakítása körül zajlott, és pontosan ott a kétharmados részeknél jelezte a Jobbik, hogy egyéb igényei lennének, hogyha ezeket a módosításokat vagy átalakításokat elfogadná. (Dr. Gyüre Csaba: Így van.)

Úgyhogy úgy érzem, hogy a törvény érdemi részében olyanfajta vita, ahol éles ellentétek merültek volna fel, nem zajlott, bár tiszteletben tartjuk természetesen a Jobbik tartózkodó álláspontját. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
194 22 2016.12.06. 5:00  19-22

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Az európai ügyészség létrehozásáról szóló rendelettervezet nemcsak a célkitűzéseit és eszközeit tekintve kiemelt jelentőségű, de Magyarország alkotmányos identitását, büntetőjogi szuverenitását is érinti, ezért rendkívül fontos, hogy a magyar kormány a hazai és összeurópai érdekeknek is leginkább megfelelő pozíciót foglalja el a tagállamok egyhangúságát igénylő uniós döntéshozatal során.

Fontosnak tartjuk, hogy egy ilyen lényeges uniós jogszabálytervezet kapcsán a kormány minél nagyobb legitimációs felhatalmazással képviselje a magyar érdekeket. Ezért is üdvözöljük, hogy az Országgyűlés is napirendre tűzte a kérdést. Az Európai Unió Tanácsában képviselendő álláspontunk kialakításánál igyekszünk a lehető legteljesebb mértékben figyelembe venni a képviselők megállapításait.

A kormány álláspontjának ismertetése keretében mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni, hogy mindvégig egyetértettünk azokkal az alapvető célkitűzésekkel, törekvésekkel, amelyek az európai ügyészség létrehozása mögött húzódnak. (Folyamatos zaj a teremben.) Az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények elleni fellépés alapvető közös érdeke a tagállamoknak. (Az elnök csenget.) Ebben a szellemben a rendelettervezet tárgyalásain a kormány részéről mindvégig komoly szakmai munkával, konstruktívan vettünk részt.

A jogbiztonság megőrzése mellett azt a célt tartottuk szem előtt, hogy a gyakorlatban is jól működő és hatékony szervezet álljon fel. Más tagállamok mellett magunk is többször felhívtuk a figyelmet arra, hogy az Európai Ügyészség felállításával a tagállamok a büntetőjogi szuverenitásuknak és az állam egyik alapvető funkciójának korlátozását vállalva az egyik leglényegesebb hatáskörük egy részét adják át az Európai Uniónak, ez pedig csak megfelelő feltételek mellett történhet meg.

(9.50)

A magyar kormány álláspontja mindvégig az volt, hogy egy ilyen rendelet csak akkor fogadható el, ha az a legteljesebb mértékben tiszteletben tartja a tagállamok alkotmányos berendezkedését és az Európai Unió jogának olyan alapvető princípiumait, mint a szubszidiaritás és az arányosság elve. Minden törekvésünk ellenére azonban úgy tűnik, hogy a jelenlegi tervezet nem képes ezt garantálni, emellett az is kérdés, hogy a javaslat által az Unió pénzügyi érdekeinek védelme szakmai és gyakorlati szempontból megalapozott keretek között valóban hatékonyan valósulna-e meg.

Ennek egyik legfőbb okát abban látjuk, hogy a jelenlegi szöveg alapján túlzottan nagy szerep jutna a központi szinten szerveződő állandó tanácsoknak. Történik ez annak ellenére, hogy az egységes európai büntetőjogi eljárás hiányában az új szervezet eljárását alapvetően a tagállamok nemzeti büntető eljárásjoga fogja meghatározni.

Félő, hogy amennyiben ezek a körülmények nem változnak, az új szabályozás akár a céllal ellentétes hatást válthat ki, terhesebbé, lassabbá teheti az eljárásokat, és akár hátráltatója is lehet a hatékony bűnüldözésnek. A kormány álláspontjának kialakításánál szintén figyelmet fordítunk arra a még mindig függőben levő kérdésre, hogy milyen bűncselekmények kapcsán járhat majd el az Európai Ügyészség.

A kezdetektől következetesen képviselt magyar álláspont mindvégig elutasította, hogy az Európai Ügyészség hatásköre az áfacsalásokra is kiterjedjen, tekintettel arra, hogy az adópolitika a tagállamok hatásköre. Az áfacsalások elsősorban és meghatározó módon a nemzeti költségvetésnek okoznak kár, így felderítésük elsősorban nemzeti érdek és nemzeti hatósági feladat.

Végül nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy a magyar alkotmányos hagyományok szerint az ügyészség felépítése, függetlensége és vádmonopóliuma az Alaptörvényben rögzített. Az Európai Ügyészséghez való csatlakozásunk szükségképpen magával vonná ezen elvek átgondolásának és akár az Alaptörvény módosításának szükségességét. Ezt azonban kizárólag akkor tudnánk támogatni, ha az uniós szerv felállításával a magyar érdekek védelmére figyelemmel is valóban hatékonyabb, valós hozzáadott értékkel bíró rendszer jönne létre.

A jelenlegi tervezet tehát számos ponton nem felel meg olyan, alapvető elvi szintű elvárásainknak, mint a szubszidiaritás elvének és az alkotmányos berendezkedésének teljes tiszteletben tartása, a hatékony működést biztosító szervezeti és eljárási keretek, valamint az uniós és nemzeti szinten is megmutatkozó hozzáadott érték.

A fent részletezett aggályok alapján, valamint tekintettel a tényre, hogy a szerződések szerint az Európai Ügyészség létrehozása csak egy lehetőség arra nézve, hogy milyen eszközökkel harcoljunk az Unió pénzügyi érdekeinek sérelme ellen, a tervezetet jelenlegi formájában nem tudjuk támogatni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 177 2016.12.12. 3:45  174-179

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Kép­vi­selő Úr! Tisztelt Ház! Ahmed H. egy szír állam­pol­gár­ságú férfi, akit a tavaly szeptember 16-án Rösz­kénél történtek miatt terrorcselekmény bűntettében és tömegzavargás résztvevőjeként elkövetett határzár tiltott átlépésében mondta ki bűnösnek első fokon a Szegedi Törvényszék, és ezért tíz év fegyház­bün­te­tésre ítélte.

Ez a bírói döntés egy elsőfokú nem jogerős ítélet. Sajtóértesülésekből szerzett tényállás szerint Ahmed H. megafonon keresztül hergelte a határnál összegyűlt bevándorlókat, rázta a kordont, meg­do­bál­ta a rendőrök sorfalát, így akarta a rendőrséget arra kényszeríteni, hogy engedjék be Magyar­or­szág­ra a lezárt határ szerb oldalán összegyűlt tömeget, továb­bá az elsők között lépett illegálisan Magyar­or­szág területére, amikor áttört a tömeg.

Az Igazságügyi Minisztérium nem adhat állás­fog­lalást, illetve jogértelmezést sem általában, sem konk­rét ügy kapcsán bírói szakaszban, különös tekin­tettel arra, hogy nem rendelkezik minden rele­váns információval az esetre vonatkozóan. Azt azért le kell szögeznünk, hogy támadásra felhívni, illetve megtámadni a magyar határt, a határt védő magyar rendőröket és erőszakkal betörni az országba igen súlyos bűncselekmény.

Valamennyien tudjuk azonban, hogy a hatalmi ágak szétválasztására tekintettel a kormánynak semmilyen ráhatása nincs a büntetőügyben hozott ítéletre. A kormánynak nincs hatásköre arra, hogy folyamatban levő büntetőügyekben döntést hozzon, vagy az ügyekben a döntést meghozatalát bármely módon befolyásolja. Magyarországon a bíróságok függetlenek, így a kormánynak nincs és nem is lehet beleszólása bírósági ítéletek meghozatalába.

Ezért a sajtóban megjelent hírekre és az ame­rikai külügyminisztérium nyilatkozatára is csak azt tudjuk nyilatkozni, hogy a magyar bírói függetlenség tiszteletben tartását mindenkitől elvárjuk, és elfogadhatatlannak tartjuk, hogy egy szuverén állam bírósági határozatának felülvizsgálatát követeljék, és egy, a törvényeket szándékosan megsértő, erősza­ko­san fellépő illegális határsértő súlyos cselekményét próbálják mentegetni. Magyarországon a bíróság dönti el, hogy valaki bűncselekményt követett-e el, és igenis, hogy a bíróság szabja ki érte a büntetést, és ez így is marad, függetlenül attól, hogy civil szer­ve­ze­tek vagy akik az ítélet ellen tüntetnek, egyetértenek-e ezzel.

Megdöbbentő, hogy ezek a civil szervezetek most már azért is képesek utcára vonulni, hogy védelmükbe vegyenek egy súlyos bűncselekményt elkövető személyt, aki a magyar rendőrök, a magyar határ s ezzel tulajdonképpen Magyarország elleni erőszakos támadást szított, irányított, s erőszakkal át is törte a határt. Ezek a szervezetek rendszeresen támadják a kormány határvédelmi és terrorellenes intézkedéseit, a bevándorlási szabályok szigorítását. Úgy tűnik, ők legalizálni akarják a bevándorlást, és migránsokkal akarják betelepíteni Európát. Mi vi­szont nem kérünk azokból, akik nem tisztelik tör­vé­nyeinket és erőszakkal lépik át a határainkat.

Határozottan fel kell lépnünk a törvényeinket megsértőkkel szemben, s meg kell előznünk, hogy ilyen és hasonló esetek előfordulhassanak, különös tekintettel arra, hogy az Europol is arra figyel­mez­te­tett, miszerint terroristák ezrei érkezhettek Euró­pá­ba az illegális migránsok közé vegyülve, s nagy valószínűség szerint újabb támadásokat akarnak elkövetni.

Összességében elmondhatjuk, hogy mindegy, hogy kicsoda Ahmed H. és kik a követői, a magyar tör­vények rájuk is vonatkoznak, és a magyar bíró­sá­gok ennek megfelelően járnak el. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 34 2017.02.21. 3:50  21-35

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár:Köszönöm a szót, elnök úr.Tisztelt Elnök Úr!Tisztelt Ház! Először is szeretném megköszönni képviselőtársaimnak a hozzászólásokat. Bár, azt hiszem, a hozzászólások tartalmából is kiderült, hogy kicsit szélesebb kört merített fel a téma annál, mint ami konkrétan előttünk van. De nagyon jól rávilágított azokra a nehézségekre, amelyek a törvény megalkotásánál keletkeztek. Ugyanis sokszor éri a kormányzatot az a vád, hogy nem egyeztet a pártokkal. Azt hiszem, hogy e törvénycsomagoknak pontosan az egyeztetésénél derült ki az, hogy az ellenzék semmilyen formában nem hajlandó kétharmados részeket elfogadni a törvényalkotási folyamatban, tehát nem akarnak önálló közigazgatási bíróságot felállítani. Részben az MSZP a saját maga üldözési mániája által pártbíróságokat vizionált. Kicsit erős a mai alkotmányos rendszerünkön belül (Dr. Bárándy Gergely: Hát, ha egyszer azt javasoltok!), hogy bárki ilyet megpróbálna felállítani, vagy ezt sikeresen végig tudná vinni. Tehát megnyugtatom Bárándy képvi­selőtársamat: sem ilyen szándék, sem ilyen lehetőség nincs a kormányzat részéről sem és a magyar alkotmányos rendszeren belül sem.

A másik kérdéskör, amit Staudt képviselőtársam vetett fel: valóban az ellenzék megpróbált más sarkalatos törvényekben szabályozott kérdéseket hozzákötni ennek a csomagnak az elfogadásához, és ezért is döntött úgy a kormányzat, hogy nem nyújtja be, miután egy parttalan vita kerekedett volna belőle, netán a nem tudom, hányadik alaptörvény-mó­do­sítás víziójánál kötöttünk volna ki. Így nem lehet rendezett jogállami keretek között jogot alkotni, hogy mindent mindennel összekötünk, és gyakorlatilag nem tudunk eredményt elérni.

De az is kiderült Staudt képviselő úr felszólalásából, hogy egyébként az, hogy Magyarországon is legyen közigazgatási különbíróság, ahogy az Unió tagállamainak nagy részében van, önmagában nem alkotmányellenes, és ez bármikor újból behozható majd a Ház elé, ha a politikai csillagzat úgy fog állni. Nyilvánvaló, hogy ezt előbb vagy utóbb az utódaink meg fogják tenni a parlamentben.

A másik kérdéskör, hogy miért vagyunk ma itt. Nyilvánvaló, hogy a közigazgatási perrendtartás eredeti tervezete feltételezte, hogy egy önálló közigazgatási bíróság jön létre, ez azonban a most általam említett okok miatt nem valósulhatott meg, így valóban nem került benyújtásra ilyen tervezet. Tehát minden olyan mondat vagy vita, amit ennek keretében folytattunk a tisztelt Ház falai között, tulajdonképpen az ellenzék részéről felesleges volt, felesleges volt felvetni ezeket és vitatkozni róluk. Ennek a módosító munkának a során maradtak olyan kifejezések a törvénytervezetben, amelyek nem a kétharmadosság átlépését célozták, csak jelölni akartuk azt, hogy közigazgatási bíróságként jár el az egyébként most is létező bírósági szervezeten belül ezekben az ügyekben a bíróság. Ezt lehet szigorú módon úgy értelmezni, hogy átléptük az alkotmányosság kereteit, mert valóban más sarkalatos törvényben ez a kérdés másképp került szabályozásra. Ezért vagyunk ma itt.

Azt hiszem, hogy az a módosítás, amelyet a Törvényalkotási bizottság behozott a Ház elé, betű szerint követte az Alkotmánybíróság döntését. Itt megint csak azt mondom, hogy a pártok közötti egyeztetés ebben az esetben, miután az Alkotmánybíróság előírta, hogy mit kell tennünk, kicsit túlértékelné a mi szerepünket, hogy még alkotmánybírósági döntés után majd okosabbat találunk ki, mint amit előírtak számunkra. Tehát ezért ez a tervezet van itt ma előttünk.

Azt hiszem, hogy akik ezt nem fogadják el, azok az Alkotmánybíróság döntését nem fogadják el. Tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy szavazzák meg ezt a javaslatot. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
204 4 2017.03.07. 5:07  1-4

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. A képviselő úr beszédét hallgatva úgy tűnt, mintha valami nagyon tragikus helyzet lenne Magyarországon, és valahol az utolsó sorban kullognánk a jogállamok között, s minden bajunk forrása a politikusi vagyonnyilatkozatok elégtelen volta lenne. Én ezért néhány kis példával szeretném illusztrálni, hogy hogyan is nézünk ki például az európai mezőnyben, hogyan szabályozzák ezt tőlünk nyugatabbra. Vagy felvetném azt a kérdést, hogy minden ilyen jellegű nyilatkozat egyfajta alapjog-korlátozást jelent, ami teljesen jogos a politikusokkal, a közszerepet vállalókkal szemben, de hogy ennek milyen a mértéke, és hogy mennyire szolgálja a kitűzött célt, azt szeretném bemutatni, hogy a jelenlegi szabályozás ugyanúgy, ahogy a többi uniós tagállamban, megfelelően, sőt néha szigorúbban rendezi ezt a kérdést.

Először talán Németországra térnék ki, amelynek a demokratikus berendezkedését vagy éppen az ottani tisztviselőknek a tisztességét talán nem vitatta a képviselő úr sem az elhangzottak folyamán. Németországban csak jövedelemnyilatkozatot kell tenniük a Bundestag képviselőinek évente, ez sem forintra, márkára vagy euróra kimutatott pontos kimutatás, hanem tíz jövedelemkategóriát állítanak fel, amelyen belül meg kell jelölniük, hogy a rendszeres jövedelmük az adott évben melyik sávba tartozott; tehát akár a tizedik kategóriánál 250 ezer euró felett, de ezen túlmenően további részletezést nem tartalmaz. Megállapítható tehát, hogy a szabályozás jóval enyhébb, mint a magyar szabályozás, ahol vagyonnyilatkozatot kell tenni, és a jövedelemről is nyilatkozni kell a képviselőknek. A felsőház képviselőinek semmilyen nyilatkozatot nem kell tenniük.

A szomszédos Ausztriában, amelyben szintén, mondhatjuk úgy, hogy nem vitatható jogállami szabályozás működik, hasonlóan a német szabályozáshoz, csak a rendszeres és a nem rendszeres jövedelmekről kötelesek nyilatkozatot tenni a képviselők, és nem kell kitérniük sem a hozzátartozóik vagyonára, sem a képviselők egyéb vagyonára. A szabályozás természetesen az állami tisztviselőket, államtitkárokat, minisztereket is hasonlóan érinti.

Svájcban, ami a legrégibb demokráciák közé tartozik, a kétkamarás parlament tagjainak úgynevezett érdeknyilatkozatot kell tenniük, amelyben arról nyilatkoznak, hogy mely társaságban vagy mely egyesületben töltenek be és milyen tisztséget, de még a társaság formáját és nevét sem kell pontosan feltüntetniük, igazából a saját szerepüket kell tisztázni.

Romániában hasonló módon vagyon- és érdeknyilatkozatot kell tenni, amely szintén uniós tagállam, tehát a jogharmonizáció során nyilvánvalóan az uniós normáknak megfelelően szabályozták ezeket a kérdéseket.

Szlovéniában minden képviselőnek vagyon- és jövedelemnyilatkozatot kell tennie, ez sem szigorúbb a magyar szabályozásnál. A családtagoknak csak abban az esetben kell vagyon- és jövedelemnyilatkozatot tenniük ‑ eltérően a magyar szabályozástól ‑, ha valamilyen indokolatlan vagyonnövekedés miatt tisztességtelen gyarapodás gyanúja merül fel, ebben az esetben ők is kötelesek nyilatkozni, hogy a vagyon eredetét tisztázni lehessen.

(9.10)

Horvátországban a vagyon eredetének a megjelölését kell eszközölniük a vagyonbevallásban, akár öröklött, akár szerzett vagyonról van szó. Belgiumban szintén kötelező a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség, de ez a családtagokra nem terjed ki, ellentétben a magyar szabályozással. Lengyelországban szintén nem szigorúbb a szabályozás, és a hozzátartozókra szintén nem terjed ki. Ha Franciaországot vesszük alapul, megint csak megállapíthatjuk, hogy Franciaországban sem szigorúbb a szabályozás.

Tehát összességében ‑ ha soroljuk a nyugati példákat ‑ az állapítható meg, hogy az, hogy egy ország milyen állapotban van, milyen a politikusok mentalitása, nem a szabályozásból vezethető le, hanem abból, hogy mennyire tartják be a törvényeket.

A képviselő úrnak azt a felvetését visszautasítanám, hogy aki politikus, az egyben korrupt is lenne, bár lehet, hogy ez önkritikát is jelent, én többre tartom a képviselő urat, de az ártatlanság vélelme ugyanúgy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) megilleti a képviselőket, mint bármely más magyar állampolgárt. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
204 95 2017.03.07. 9:07  94-109

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önök előtt fekvő, az egyes büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló T/14232. számú törvényjavaslat nélkülözhetetlen és gyors megalkotását egy szó: a jogbiztonság indokolja.

A jogbiztonság a jogállam nélkülözhetetlen eleme, amelynek fogalmát az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata töltötte meg tartalommal. A jogbiztonság az állam és elsősorban a jogalkotó kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jogrendszer egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előre láthatóak legyenek a norma címzettjei számára.

Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben azt is kifejtette, hogy a jogbiztonság megköveteli a jogszabályok olyan világos és egyértelmű megfogalmazását, hogy mindenki, akit érint, tisztában lehessen a jogi helyzettel, ahhoz igazíthassa döntését és magatartását, és számolni tudjon a jogkövetkezményekkel.

Az Alkotmánybíróság a legutóbbi négy évben két olyan határozatot hozott, amely a büntetőeljárásról szóló törvénynek a bíró kizárására vonatkozó rendelkezéseire irányul. A 2013-ban meghozott határozatában alkotmányos követelményként azt rögzítette, hogy a nyomozási bíróra vonatkozó szabályok szerint eljáró törvényszéki egyes bíró is kizártnak minősül az ügy érdemi elbírálásából, majd a 2016 novemberében kihirdetett határozatában azt állapította meg, hogy alkotmányos követelmény az is, hogy a büntetőügy további elintézésében ne vegyen részt olyan bíró, aki az eljárás bármely korábbi szakaszában, így akár a nyomozás során bíróként járt el.

A jogbiztonság érvényre jutásának szándéka, az alkotmányos követelményeknek a jogalkalmazás számára történő egyértelművé tétele indokolja, hogy a jogalkotó a hatályos büntetőeljárási törvénynek az említett alkotmánybírósági határozatokkal összefüggésben álló rendelkezéseit módosítsa. Ennek megfelelően a törvényjavaslat túlnyomórészt a büntető eljárásjog, részben pedig a büntetés-végrehajtási jog területét érintő módosításokat tartalmaz, amelyeket a legfontosabb változtatásokra koncentráltan kívánok bemutatni.

A bíró kizárására vonatkozó rendelkezéssel összefüggésben közzétett alkotmánybírósági határozatok indokolása szerint az Alaptörvényben foglalt pártatlanság követelménye megkívánja, hogy a büntetőügy további elintézésében ne vegyen részt olyan bíró, aki az eljárás bármely korábbi szakaszában, így akár a nyomozás során bírói feladatokat látott el, ugyanis azzal szükségszerűen együtt jár a bizonyítékok bizonyos szintű előzetes értékelése.

Az Alkotmánybíróság határozatában rögzített alkotmányos követelmény érvényre juttatása érdekében pedig nélkülözhetetlen a bíró kizárására vonatkozó rendelkezés újraszövegezése annak kimondásával, hogy a vádemelést követően a bíróság további eljárásából ki van zárva, aki a vádemelés előtt nyomozási bíróként vagy nyomozási bíró határozata elleni fellebbezés tárgyában eljárt.

Ezzel együtt indokolt a nyomozási bíró hatáskörét tágítani, amellyel megteremthető, hogy az előzetes letartóztatás meghosszabbítása és az ideiglenes kényszergyógykezelés felülvizsgálata tárgyában az elrendeléstől számított egy éven túl is döntést hozhasson, hiszen a kényszerintézkedések hatálya alatt töltött hosszabb idő nem indokolja a döntéshozó fórum megváltoztatását.

A nyomozási bíró hatáskörének változtatása folytán módosítani kell a nyomozási bíró határozatával szemben bejelentett fellebbezés elbírálásának fórumrendszerére vonatkozó hatályos szabályokat. Az alkotmányos követelmény érvényesítése szükségessé teszi a katonai büntetőeljárásban ugyanezen feladatokat ellátó bírósági fórumrendszerre vonatkozó rendelkezéseknek az általános eljárási szabályokkal történő összhangba hozatalát.

A törvényjavaslat a büntetőeljárási törvénynek a kézbesítésre vonatkozó szabályát is korrigálja, összhangban a technika fejlődésének a mindennapokra gyakorolt hatásával. A gyakorlati tapasztalatok abba az irányba mutatnak, hogy ismeretlen helyen tartózkodó terhelt esetében a hirdetményi kézbesítés korlátozott elérhetőséget biztosít a kézbesítendő ügyirathoz, mivel az arról szóló értesítés a küldő hatóság, ügyészség vagy nyomozó hatóság és a meghatározott helyi önkormányzat hirdetőtábláján kerül kifüggesztésre.

A folyamatosan bővülő lakossági internethasználatra tekintettel a hozzáférhetőség érdekében a törvényjavaslat rendszeresíti a hirdetmények interneten történő közzétételét. Ezzel a módosítás egyúttal megszünteti a feltehetően az adminisztráció terhei és a bűnügyi költségként el nem számolható költségvonzatai miatt kevéssé alkalmazott sajtóhirdetmény útján történő értesítés lehetőségét, és az értesítést hirdetményi kézbesítés útján rendeli közzétenni.

A bűncselekmény elkövetési eszközeinek és az abból származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról szóló irányelv értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az érintett személynek tényleges lehetősége legyen a későbbi elkobzás céljából vagyon befagyasztását elrendelő határozatot a bíróság előtt megtámadni. Ez a határozat a hatályos eljárási törvény alapján a lefoglalásról és a zár alá vételről rendelkező határozatnak felel meg, amelyek közül az utóbbi esetében a bírósági jogorvoslat lehetősége már szabályozott. A módosítással lehetővé válik a nyomozó hatóság elkobzás, vagyonelkobzás biztosítására elrendelt lefoglalás tárgyában hozott határozata elleni panaszt elutasító határozattal szemben is a bírósági felülvizsgálat.

A határzárral kapcsolatos bűncselekmények különeljárását a hatálybalépést követően számos kritika érte amiatt, hogy a fiatalkorúakra vonatkozó különeljárási szabályok alkalmazására nem kerülhetett sor, ezért a fiatalkorúakkal szembeni megkülönböztetett bánásmód e területen nem volt érvényesíthető.

(14.50)

Legutóbb az alapvető jogok biztosa kezde­mé­nyez­te a határzárral kapcsolatos különeljárás olyan mó­dosítását, amely a fiatalkorú terheltekre vo­nat­ko­zó eljárási szabályok alkalmazására nyújt lehető­sé­get. Miután a kormány elfogadta, törvény­javas­lat­ként az Országgyűlésnek benyújtotta az új büntető­eljárási törvény tervezetét, amelynek rendelkezései e tekintetben jelen törvényjavaslattal egyezők, célszerű a határzárral kapcsolatos különeljárások fiatal­korú­akra vonatkozó, jól körülhatároltan és hatályos törvénybe is beilleszthető újításainak érvényesítése az új büntetőeljárási törvény hatálybalépése előtt.

Az alapvető jogok biztosa ajánlására kerül sor a bün­tetések, az intézkedések, egyes kény­szer­intéz­kedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló törvény és végrehajtási rendelete motozásra vonatkozó szabályainak a módosítására azzal a céllal, hogy egyértelműek legyenek a motozás tartalmi elemei. A büntetés-végrehajtási jog területét érinti az a módosítás is, amely az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítás sza­bá­lyainál végez egyebek mellett az azonos soron lévő követelések kielégítése tekintetében apróbb pon­tosításokat.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A tör­vény­ja­vas­lat elfogadásával biztosítható lesz az alkotmányos követelményeknek a normaszövegben való egyér­telmű megjelenítése és az említett irányelvnek való teljes körű megfelelés. A nyomozási bíró hatáskörére vonatkozó törvénymódosítással mentesülnek a tör­vény­székek azon ügyek elbírálása alól, amelyeknek a törvényszék elsőfokon eljáró egyesbírája a nyomo­zási bíróra vonatkozó szabályok szerint jár el, és egyúttal az ítélőtáblák is, amelyek a jelenleg hatályos törvény szerint az ilyen ügyekben fellebbviteli fórum­ként funkcionálnak. Miután ezzel össze­füg­gés­ben növekedhet azon bírák száma, akik nem kizártak az ügy érdemi elbírálásából, és akikből megala­kít­ható a másodfokon eljáró tanács, tovább javulhatnak az ítélkezés időszerűségi mutatói.

Mindezekre tekintettel kérem a tisztelt Or­szág­gyűlést, hogy támogassa a T/14232. számú tör­vény­javaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kor­mány­pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
204 109 2017.03.07. 2:08  94-109

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak néhány mondattal reagálnék az elhangzottakra. Először is köszönöm azt, hogy nagy vonalakban szakmailag támogathatónak tartották képviselőtársaim a hozzászólásaikban a javaslatot, illetve annak a céljait.

Bárándy képviselőtársamnak volt néhány konkrét javaslata például a bíróságok bővítésével kapcsolatban. Azt hiszem, meghaladja e törvényjavaslat kereteit, hogy ezt a kérdést kitárgyaljuk, hiszen nyilvánvaló, hogy nem ennek kapcsán kell ezt a kérdéskört felvetni és tanulmányozni. (Dr. Bárándy Gergely: Minek kapcsán?) Azt gondolom, hogy a folyamatban lévő eljárási törvények is mind-mind azt célozzák, hogy a bíróságok leterheltsége csökkenjen, és a bírói létszámok tekintetében ez is egyfajta megoldást jelenthet, de ez nyilván csak egy része ennek a kérdéskörnek.

A bíróságoknak az elfogultsága vagy nem elfogultsága, a függetlenség, pártatlanság követelménye, az érvényesül, hogy milyen szinten döntenek a bírák ezekben a kérdésekben, önmagában nem befolyásolja azt, hogy milyen döntésre jutnak. A másik része a dolognak, hogy jogegységesítési döntéseket pedig csak a Kúria hozhat, és ezek az ügyek, amelyeket kifogásolt, nyilván nem kerülnek fel a Kúria szintjére.

A létszámemelésnél szintén már Budapestnél említésre került, hogy itt a nagy létszámú bíróságok miatt nem okoz gondot az eljáró bíróknak a kiválasztása, de egy szempontot még figyelembe kell venni: a vidéki bíróságokon és a fővárosi bíróságokon azt az ügyszámot, ami egy-egy bíróra jut, tehát nyilvánvaló, hogy ez is egyfajta racionális korlátot képez ezen a területen, hogy hogyan lehet ezeket a kérdéseket megoldani.

Abba a témakörbe nem merülnék mélyen bele, hogy az alkotmányozó hatalom felülalkotmányoz-e vagy sem, illetve az Alkotmánybíróság hatásköreibe, miután itt, ebben az előterjesztésben ezek nem kerültek megkérdőjelezésre. Ezt a vitát később is le tudjuk majd más törvénytervezetek kapcsán folytatni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 2 2017.03.08. 30:08  1-18

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A büntetőjogi reform keretében megszületett új büntető törvénykönyv és büntetés-végrehajtási kódex után szükségszerűvé vált az új büntetőeljárási törvény meg­alkotása is. Az önök előtt fekvő T/13972. számú törvényjavaslat a 2003. július 1-jén hatályba lépett, de az azóta a sok módosítás következtében egységes jellegét elvesztett, a gyakorlatban nehezen alkalmazható, büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény felváltására irányul.

A javaslat elfogadása esetén Magyarország hatodik büntetőeljárási kódexe születik meg. Az első büntetőeljárási kódex, az 1896. évi bűnvádi perrendtartás több mint 50 évig volt hatályban, azt a jogirodalomban az európai eljárásjogokat is megelőző, haladó szellemű kódexként tartják számon. Az ezt követő három kódex, az 1951. évi, az 1962. évi és az 1973. évi a szocializmus pártállami elvárásainak megfelelően született, majd utóbbit a rendszerváltozással a jogállami követelményeknek megfelelően igyekeztek módosítani. Ennek ellenére továbbra is magán viselte annak a korszaknak a jegyeit, amelyben született.

A korábbi eljárási kódexek indokolásából is kiolvasható, hogy újat kell alkotni, ha a megelőző törvény koherenciája a sorozatos módosítások folytán megkopik, összefüggései elhalványulnak. A különböző szempontok szerint többször módosított kódex felváltása tehát egy idő után önmagából fakadó szükség. Ez igaz a hatályos ötödik büntetőeljárási kódexre is. Gondoljunk csak arra, hogy az 1998-ban elfogadott törvény 2003. július 1-jén úgy lépett hatályba, hogy a kódex rendelkezéseinek több mint a felét törvénymódosítások érintették, majd elfogadását követően annak szövegét 89 törvény és 15 alkotmánybírósági határozat összesen 1809 helyen változtatta meg.

A romló koherencia még akkor is az új kódex megalkotását indokolná, ha más oka nem lenne az új törvény megalkotásának. Az új kódex megalkotásának szükségességét azonban ennél jóval több tényező indokolta. Egyre erősebb lett az igény, hogy fékezzük meg az eljárások túlzott elhúzódását, hogy reagáljunk a jogalkalmazók által megfogalmazott igényekre, valamint a változó kor újabb és újabb társadalmi kihívásaira. A 2015. évben a büntetőeljárások lefolytatása több mint egyötödével több időt vett igénybe, mint tíz évvel korábban; mindez azt mutatja, hogy az ügyek elintézése nehezebbé, időigényesebbé vált a hatóságok számára. Ezzel párhuzamosan a büntetőeljárásban részt vevő jogalkalmazók is egyre hangsúlyosabban fogalmazták meg igényeiket a büntetőeljárással szemben. A jogalkalmazóknak szükségük van olyan eljárási szabályokra, amelyek alapján az egyszerű megítélésű, kisebb súlyú ügyeket kevés idő- és anyagi ráfordítással zárhatják le. A komolyabb ügyek­ben pedig szükség van olyan eszközökre, amelyekkel hatékonyabban és gyorsabban felelősségre lehet vonni a bűncselekmény elkövetőjét.

Edmond Locard fogalmazott úgy, hogy „a múló idővel az igazság az, ami elenyészhet”, de magunk is számtalanszor láthattuk, hogy a valódi bűnösök sem büntethetők a törvény teljes szigorával, ha az elkövetés óta hosszabb idő telt el. Azt is láthatjuk, hogy a hatályos büntetőeljárásban már rendelkezésre állnak egyes egyszerűsítő eszközök, de még mindig nem vehetők igénybe a kívánt mértékben. A hatóságok egyre inkább igénybe veszik az eljárást egyszerűsítő megoldásokat, de további egyszerűsítő megoldásokra is szükség van. Ahhoz, hogy a megoldások működhessenek, olyan eljárási rendszert kell felépíteni, ahol nemcsak a hatóságok, hanem a másik fél is érdekelt az ügy mielőbbi lezárásában. Mindezek mellett a folyamatosan változó társadalmi, gazdasági környezet is indokolja új intézmények bevezetését; a sok új intézmény pedig egy új rendszert kíván. Az elektronizáció és a hozzá kapcsolódó társadalmi szokások robbanásszerű átalakulása azt igényli, hogy a büntetőeljárás is nyisson ebbe az irányba, és alkossa meg azokat a szabályokat, amelyek nemcsak a hatóságok, hanem a büntetőeljárással érintett társadalom érdekeit is szolgálják.

A társadalom joggal várja el, hogy a hatóságok az érintettek, a sértettek és a különleges bánásmódot igénylő személyek különös kíméletével járjanak el. A társadalom joggal várja el azt is, hogy a büntetőeljárások ne csak gyorsak, hanem hatékonyak is legyenek, azaz a bűncselekmények elkövetőjét kivétel nélkül, minél kevesebb társadalmi ráfordítás mellett, tisztességes eljárásban vonják felelősségre. A hatékonyság gátját jelenleg számos, a tisztesség sérelme nélkül lebontható adminisztrációs teher, túlzott formalizmus képezi, ahogy a lehető legkevesebb munkaidőt és költséget igénylő egyszerű eljárási formák is hiányoznak.

Tisztelt Ház! A több oldalról is megfogalmazott igényekre válaszul a kormány megalkotta a büntetőjogi reformjának utolsó elemét, az önök előtt fekvő törvényjavaslatot. Az eljárások megújítása nélkül a reform többi eleme, így a büntető törvénykönyv következetessége sem érvényesülhet kellően hatékonyan, mert ‑ ahogy Csemegi Károly is rávilágított ‑ bíró nélkül nincs jog, és a jog írott malaszt, ha nincs bíró. Tehát nem tud érvényesülni az anyagi jog sem, ha nincsenek meg a megfelelő eljárási szabályok. Az új Btk. szigora és következetessége sem mehet teljesedésbe, ha a büntetőeljárás nem képes érvényt szerezni a szabályainak. Az új büntetőeljárási törvény megalkotása tehát nemcsak a joggyakorlat és a társadalom felől jelentkező jogalkotási szükséglet, hanem az anyagi büntetőjog hatékony érvényesülésének mellőzhetetlen eszköze.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy ezek után a törvényjavaslat hosszához képest tömören, azonban a jelentőségének megfelelően részleteiben bemutassam a javaslat főbb pontjait.

A javaslat erősíti a bíróság döntéseinek szakmai megalapozottságát, és az általános eljárásban a bírói tanácsokból mellőzi a laikus elemet. Az általános eljárásban a bíróság első fokon egyesbíróként, ülnökök közreműködése nélkül jár el.

(9.10)

Azonban akkor, ha ‑ különösen az ügy bonyolultsága miatt ‑ a bírói tanács elé utalja az ügyet, nem két ülnök, hanem két további hivatásos bíró segíti majd a munkáját.

Létrejött egy olyan új ügycsoport, ahol a szakmaiságot még szigorúbb bírósági összetételi szabályok erősítik. Az úgynevezett gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmények miatt a bíróság első fokon is kötelezően három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el. De a tanács egyik tagja itt a törvényszék gazdasági vagy polgári ügyszakának bírája lesz, aki így a kapcsolódó jogág szakmai szempontjait a büntetőeljárásban is érvényesíteni tudja.

A büntetőeljárás során a bűncselekmény sértettjei sokszor újabb traumák sorát élik át: kötelesek akár számos alkalommal beszélni az őket ért sérelemről, amely során igazmondásukat és elfogulatlan nyilatkozatukat az eljárás többi szereplői gyakran az érdekeiknek alárendelve, kellő empátiát mellőzve próbálják ellenőrizni. A sértetteknek többnyire találkozniuk is kell a terhelttel, sor kerülhet megalázó szakértői vizsgálatokra, és sokszor a büntetőeljárás lezárásakor még a vagyonukban bekövetkezett kár sem térül meg.

Az új büntetőeljárásban mindezeket a tényezőket úgy minimalizálja a törvényjavaslat, hogy lehetőséget biztosít a sértettek és egyéb különleges bánásmódot igénylő személyek számára az egyéni jellemzőiken alapuló megkülönböztetett bánásmódra. A másodlagos traumatizáció elkerülése érdekében, ha szükség van rá, a hatóság akár telekommunikációs eszközzel, videoközvetítéssel is kihallgathatja őket, vagy elektronikusan rögzítheti az eljárási cselekményt azért, hogy csak a legritkább esetben kerüljön sor az ismételt kihallgatásra. Emellett a hatóság köteles lesz kerülni az eljárási cselekmény megismétlését, és azt is, hogy a különleges bánásmódot igénylő személy a büntetőeljárásban részt vevő más személyekkel szükségtelenül találkozzon.

A személyek kíméletét és védelmét azonban nemcsak ezek a szemléletes példák, hanem intézkedések egész rendszere biztosítja. A sértett, ha kívánja, hatékonyabban juthat hozzá a vagyoni kártérítéséhez is a büntetőeljárásban, sokkal szélesebb körben köthet az ügyész olyan megállapodást a terhelttel, aminek feltétele a sértett kárának megtérítése. A közvetítői eljárásra is tágabb körben kerülhet sor. Ha pedig az ügyész kvázi próbaidőként feltételesen felfüggeszti az eljárást, akkor a legtöbb ügyben köteles lesz előírni, hogy a gyanúsított térítse meg a sértett kárát is, különben az ügy későbbi megszüntetésére nem lesz lehetőség.

A javaslat továbbra is az anyagi igazság, a valósághű tényállás megállapítását tűzi ki célként, de emellett jelentős újításokat vezet be a bizonyítás rendszerében. Nem kell majd bizonyítani azt, aminek valóságát a vádló, a terhelt és a védő együttesen elfogadja. Így a bizonyítás valóban azokra a kérdésekre koncentrálható, amiben a vita fennáll.

Strukturális jelentőségű újítás a bíróság tény­állástisztázási kötelezettségének újragondolása, azaz hogy a bíróságnak kell-e hivatalból bizonyítania azokat a tényeket, amelyek a vádat támasztják alá. A hatályos törvény szerint kell, mert a bíróság akkor is köteles a tényállás felderítésére, ha az ügyészség ennek érdekében nem tesz semmilyen indítványt. Ezzel szemben a javaslat szerint a bíróság nem kötelezhető arra, hogy elvégezze azt a bizonyítást, amit az ügyész nem is indítványozott. Tehát következetesen érvényesülő kívánalom, hogy a bíróság ne vegye át a vádló szerepét, és az ügyész viselje az esetleges mulasztása miatti felelősséget. Ez persze nem jelenti azt, hogy a bírónak tilos lenne a lelkiismerete szerint szükséges bizonyítás elvégzése, ha arra senki nem tett indítványt. Ha ez a lehetőség nem lenne adott, a bíróság azt a nyilvánvalóan szükséges bizonyítást sem végezhetné el önállóan, ami a terhelt felmentéséhez vezethet: például a kóros elmeállapot vizsgálata érdekében sem rendelhetne ki önállóan szakértőt. Ebben az új, a perbeli funkciók megosztását erősebben érvényesítő rendszerben is alapvető szempont marad tehát az anyagi igazság, vagyis a valóság kiderítése.

A javaslat egyik legjelentősebb újításának tekinthető, hogy integrálja a bűncselekmények felderítése és bizonyítása érdekében lefolytatható titkos információgyűjtés szabályait a büntetőeljárási törvénybe. A leplezett eszközök részben összefoglalt új szabályozás megszünteti a bűnüldözési célú titkos információgyűjtés során sokszor tapasztalható anomáliát, ami a bizonyítékok elvesztésében jelenik meg, egyúttal magasabb fokú garanciát is teremt a titkos eszközökkel való visszaélés megelőzésére. Tehát a javaslat új, hatékonyabb eszközzel ruházza fel a hatóságokat. Ugyanakkor a javaslat az állampolgárokat is védi azzal, hogy ‑ az eddigiektől eltérően ‑ egy konkrét személlyel szemben bűnüldözési célból nem folytatható korlátlan ideig bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés. Ennek határideje maximalizált, 360 napnál nem tarthat tovább.

A javaslat nem csak a sértettek és különleges bánásmódot igénylő személyek érdekeit védi azáltal, hogy jelentős mértékben újraszabályozza az eljárási cselekmények telekommunikációs eszközök használatával történő lefolytatását. Az új megoldás szerint akár a terhelt jelenléte is teljeskörűen biztosítható lesz az eljárásban telekommunikációs eszközökkel. Mindez azonban nem jár azzal, hogy a hatóságok vagy a bíróság bizonyos esetekben el lenne zárva az eljárásban részt vevő személy közvetlen, személyes kihallgatásától. A javaslat e technológiai fejlesztésre elsősorban mint hatékonyságot növelő lehetőségre és védelmi eszközre tekint.

A javaslat új rendszerben helyezi el a szabadság elvonásával és korlátozásával járó kényszerintézkedéseket is, amelyben mind rendszerszinten, mind a részletszabályokban a fokozatosság elvét hangsúlyozza. A javaslat a letartóztatást nemcsak elvi síkon tekinti a legsúlyosabb esetekben alkalmazandó kényszerintézkedésnek, hanem a letartóztatás kiváltására alkalmas intézmények jelentős átalakításával olyan megoldásokat kínál, amelyek valós lehetőséget nyújtanak arra, hogy alkalmazásukkal a letartóztatás a legsúlyosabb esetekre szoruljon vissza.

A javaslat a hatályos házi őrizet, lakhelyelhagyási tilalom, az eltiltás és a jelentkezési kötelezettség szabályait egységes elnevezés alatt, bűnügyi felügyeletként szabályozza annak érdekében, hogy a távoltartással együtt minél rugalmasabban, egyénre szabva legyen alkalmazható. E két kényszerintézkedés magatartási szabályainak betartását két további eszköz segíti elő: a nyomkövető technikai eszköz és az óvadék. Előbbi hatékonyságához nem férhet kétség: a technikai eszközzel követhető a terhelt pozíciója, és az eszköz riaszt, ha a terhelt elhagyja a kijelölt tartózkodási helyet vagy megpróbálja eltávolítani a nyomkövetőt. A jelenleg szinte teljesen mellőzött óvadék intézménye szélesebb körben lesz alkalmazható, egyre erősebb biztosítékká válik. Az óvadék nemcsak a terhelt jelenlétének biztosítását szolgálja majd, hanem a bűnügyi felügyelet és a távoltartás valamennyi magatartási szabályainak megtartását. Nemcsak akkor veszti majd el a terhelt az óvadék összegét, ha az eljáráson való meg nem jelenése miatt letartóztatják, hanem bármilyen magatartási szabály megszegése miatt, például ha a kijelölt lakását a tiltás ellenére elhagyja, bizonyítékokat próbál meg eltüntetni vagy újabb bűncselekményt követ el.

A személyi szabadságot érintő kényszerintézkedések újraszabályozott rendszerében tehát a bűnügyi felügyelet és a távoltartás olyan mértékben lesz egyéniesíthető és biztosítható, hogy a letartóztatás igénybevételére valóban csak a legsúlyosabb esetekben kerül majd sor, így a börtönzsúfoltság is jelentősen csökkenthető.

A javaslat a hatékonyság érdekében a vagyont érintő kényszerintézkedésekben is számottevő előrelépést tesz. A bűncselekmény elkövetéséből származó vagyon elkobzása érdekében a zár alá vételt százmillió forint összegig az ügyészség vagy a nyomozó hatóság is elrendelheti a jövőben. Ugyanakkor a garanciák megőrzése érdekében az ilyen döntés ellen biztosított lesz a közvetlen bírósági felülbírálat lehetősége.

A javaslat kétszakaszos új nyomozási modellt vezet be, amelyben világosan elhatárolja, melyik szerv melyik szakaszért felel. Az első szakaszban, a felderítésben a nyomozó hatóság önálló, rugalmas, kötetlenebb formájú eljárása adott, amibe az ügyészség csak kivételesen, lényegében törvénysértések esetén szólhat bele.

A vizsgálat során ezzel szemben az ügyész irányít, ő dönt az egyes nyomozási cselekményekről, mert csak ő dönthet arról, milyen bizonyítékokra van szüksége ahhoz, hogy eldönthesse, vádat emel, egyezséget köt a terhelttel, elterelő intézkedéseket tesz vagy megszünteti az eljárást.

(9.20)

A nyomozás e két szakasza között a cezúrát a terhelt bekapcsolódása jelenti, hiszen más típusú feladatokat és kompetenciát követel meg egy ismeretlen bűncselekmény feltárása, mint egy megalapozottan gyanúsítható személy büntetőjogi felelősségének vizsgálata.

A javaslat a nyomozás vizsgálati szakaszába integrálja a büntetőeljárás vádemelési szakaszát azért, hogy az érdemi döntés meghozatalára, illetve elterelő intézmények igénybevételére az eddigiekkel szemben ne csak a nyomozás formális befejezése után kerülhessen sor. Jelenleg például közvetítő eljárásra csak akkor utalhatják az ügyet, ha már a tényállás minden részletét feltárták, amikor pedig nem sikeres a közvetítői eljárás, vádat kell emelni.

A közvetítői eljárás alkalmazására a mai szabályoknál már jóval szélesebb körben lesz lehetőség; pél­dául olyan bűncselekmények miatt vagy olyan elkövetők esetében is, amikor a teljes büntetőigényről vagy an­nak túlnyomó részéről nem mondhatunk le, de annak egy részéről igen. Az ügyész tehát egyezség ke­re­tében tehet majd olyan ajánlatot a terheltnek, hogy az elkövetett bűncselekmény jellege miatt még közvetítői eljárást követően sincs lehetősége az eljárás megszüntetésére, sem a korlátlan enyhítésére, de amennyiben részt vesz az elterelésben, akkor csak meghatározott mértékű büntetést fog indítványozni, és ennél súlyosabbat a bíróság sem szabhat ki.

A másik jelentős elterelő intézmény a feltételes ügyészi felfüggesztés, amely a vádemelés elhalasztása helyébe lép, és a közvetítői eljáráshoz hasonlóan nem a vádemelés egy alternatívája lesz, hanem a gya­núsítástól kezdve rugalmasan alkalmazható elterelési lehetőség. Ennek az intézménynek a hatályos és új rendszerében is két alapvető formája van: az általános, amely bármely kisebb súlyú bűncselekmény esetén alkalmazható, és a speciális, meghatározott bűncselekmények esetén alkalmazható eset. Az általános eset nem változik, de a speciális esetek köre kibővül: minden olyan bűncselekmény esetében lehetőség lesz az eljárás felfüggesztésére, ahol a Btk. szerint a terhelt eljárás során tanúsított meghatározott magatartása alapján meg kell szüntetni az eljárást.

A javaslat a garanciák megtartása mellett jelentősen egyszerűsíti a vádirattal szemben megfogalmazott formai és tartalmi előírások rendszerét.

A javaslat kiemelkedő újítása, hogy kiemelt szerepet szán a terhelti együttműködésnek az eljárások során. Az időszerűség és a pergazdaságosság elveinek megfelelve az európai államok többsége eljutott annak felismerésére, hogy pragmatikus szempontok alapján érdemes eltérően kezelni azokat az ügyeket, amelyekben a terhelt beismer, azokkal az eljárásokkal szemben, amelyekben a tagadó terhelt bűnösségét kell bizonyítani. A javaslat az európai büntetőeljárási trendekre építve új rendszert hoz létre. Ebben a rendszerben a terhelt a gyanúsítotti kihallgatástól kezdve az eljárás jogerős befejezéséig lehetőséget kap arra, hogy a törvényben meghatározott kedvezőbb elbírálás fejében beismerje a bűncselekmény elkövetését, és ezzel rövid úton lezárulhasson a büntetőeljárás. Fontos rendező elv viszont, hogy ezt minél később teszi, annál kisebb kedvezményre számíthat. Természetesen a terhelt beismerésének ösztönzése nem lépheti át a tisztesség határait. Ennek biztosítására a javaslat szigorú garanciális szabályokat tart fenn.

Az új eljárási törvényben a beismerés kétféle megegyezéshez vezethet. Az első esetben az ügyész és a terhelt a nyomozási-ügyészi szakban a bíróságtól függetlenül formális megállapodást köthet olyan intézkedésekről, amelyek meghozatala az ügyész hatáskörébe tartozik. Ilyen a közvetítői eljárásra utalás, a vádemelés elhalasztása helyébe lépő feltételes ügyészi felfüggesztés vagy a megrovás. Itt a büntetés vagy annak meghatározott mértéke értelemszerűen szóba sem kerülhet.

A megegyezés másik formája a bíróság által kiszabható szankciókról és egyéb jogkövetkezményekről az ügyész és a terhelt között, a védő részvételével létrejövő olyan formális egyezség, amely egészen az előkészítő ülés megkezdéséig megköthető. A bíróság ekkor kizárólag a megállapodás törvényességét vizsgálhatja, annak tartalmát nem változtathatja meg, a megállapodást jóváhagyja vagy elutasítja.

Mindemellett a kiemelt szereppel felruházott előkészítő ülés keretében is történhet megegyezés, amely valójában nem eredményez formális megállapodást, inkább a terhelt jóváhagyását, belenyugvását igényli. Ebben az esetben, ha a terhelt elfogadja a vádiratban kilátásba helyezett, pontosan meghatározott mértékű szankciót és a bűnösség beismerésével lemond a tárgyalásról, a bíróság a vádiratban foglaltnál súlyosabb szankciót nem alkalmazhat. Természetesen a terhelt az előkészítő ülést követően is bármikor beismerheti a bűnösségét, és a beismeréssel érintett körben lemondhat a tárgyaláshoz való jogáról.

A javaslat a bírósági eljárást is gyorsítja és egyszerűsíti. A nemzetközi jogfejlődéssel összhangban a terhelt tárgyalási jelenlétét jogként és nem kötelezettségként közelíti meg. Kötelezettség csak akkor lesz, ha a bizonyítás érdekében a bíró azt indokoltnak tartja. A jelenlét jogáról tehát bármely ügyben le lehet mondani, ha a megfelelő garanciák ‑ első­sor­ban a védő közreműködése ‑ adottak.

A javaslat a hatályos szabályozástól eltérően a bírósági szakasz kezdetén a vádirat alapján megtehető adminisztratív intézkedésektől élesen elkülöníti a tárgyalás érdemi előkészítését, amely az előkészítő ülésen összpontosul. Az eljárásban részt vevők, illetve a lefolytatók alapos felkészültségét igénylő új rendszer célja, hogy érdemi és koncentrált tárgyalás-előkészítésen keresztül a vád és a védekezés tartalma, eszközei, módjai minél előbb és egyszerre rögzülhessenek. Így a bírósági szakban lefolytatott bizonyítás keretei lehetőség szerint már a bírósági eljárás kezdetén tisztázódnak. Ennek szellemében a javaslat a tárgyalás írásbeli előkészítése mellett a fő hangsúlyt az előkészítő ülésre helyezi, amely a tárgyalási bizonyítás koncentrálásának is kiemelt színhelye, azaz bírói kontroll mellett a feleknek itt lesz lehetőségük rögzíteni a bizonyítás alapvető irányát.

Az ítéletek indoklása rövidebb, a bíróságok munkaterhe pedig kisebb lesz azáltal, hogy a bíróságnak bizonyos körben csak azokat a rendelkezéseket kell megindokolnia, amelyeket fellebbezéssel támadtak, de még ezeket is oly módon, hogy kerülje a terjengősséget és a feleslegesen részletező indokolást.

A javaslat a másodfokú eljárás alapjait megtartva egyszerűsíti annak szabályait. A teljes felülbírálat mellett bővül a korlátozott felülbírálat esetköre. Ez azt jelenti, hogy a tényállás az elsőfokú ítéletben megállapítottak szerint rögzül, annak helyességét a másodfokú bíróság nem vizsgálja.

A perkoncentrációt segítő újdonság, hogy az új bizonyítékok ezen a ponton is csak korlátozottan terjeszthetők elő, vagyis ha a fél legalább valószínűsíti, hogy arról az elsőfokú határozat kihirdetését követően szerzett tudomást.

A javaslat jelentősen segíti a büntetőperek befejezését azzal, hogy szélesíti a másodfokú bíróság reformatórius jogkörét, vagyis azon esetek körét, amikor a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságot nem az eljárás megismétlésére kell utasítani, hanem az ítéletet a másodfoknak kell megváltoztatnia. Az elsőfokú bíróságot csak akkor lehet majd megalapozatlanság miatt új eljárásra utasítani, ha a bíróság nem állapított meg tényállást, vagy az teljes egészében felderítetlen. Fontos újítás, hogy még ezekben az esetekben is jogorvoslattal támadható lesz az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező és az új eljárásra utasító döntés. E kettős korlát a legszükségesebb esetekre szorítja majd vissza az eljárás megismétlését.

A harmadfokú eljárásban már nem kerül sor az ügy teljes felülbírálatára, annak terjedelme jelentősen szűkül.

A javaslat nemcsak az eljárásban részt vevő kiskorú sértetteket és tanúkat, hanem a fiatalkorú terhelteket is megkülönböztetett bánásmódban részesíti. Ezt fejezi ki a fiatalkorúak elleni büntetőeljárás céljának új, markáns meghatározása is. Az ilyen eljárások speciális célja a fiatalkorú nevelésének előmozdítása, társadalmi beilleszkedésének biztosítása, a bűnismétlés megelőzése és a jóvátétel.

A büntethetőség alsó korhatárának közelmúltbeli leszállítása és a terhelti együttműködés rendszerének fiatalkorúakra történő kiterjesztése fokozatos követelményeket támaszt az eljárás tisztességessége és szakszerűsége tekintetében. Ezért a javaslat a vádemelés előtt is kötelezővé teszi a védő jelenlétét azon fiatalkorú terhelt részvételével tartott eljárási cselekményen, amely közvetlenül szolgálja a bizonyítást.

A javaslat megőrzi az ülnökrendszert a katonai büntetőeljárásban is azzal, hogy az ülnök rendfokozatára vonatkozó kisegítő rendelkezést vezet be a tábornok rendfokozatú terhelt elleni büntetőeljárásban.

A javaslat megújítja a gyorsításra kifejezetten alkalmas egyes külön eljárásokat, a bíróság elé állítást és a tárgyalásmellőzéses eljárást. A bíróság elé állítás alkalmazásának feltételei bővülnek. A hatályos büntetőeljárási törvényben a tárgyalás mellőzésének nevezett eljárás büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárásként került a javaslatba. Alkalmazásának lehetősége jelentősen bővül: már beismerés hiányában is alkalmazható lesz kisebb súlyú, legfeljebb három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény esetén, míg beismerés esetén az ötévi szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén is alkalmazható lesz. Tapasztaltuk, hogy az ügyek többsége első fokon jogerőre emelkedik, mert az érdemi döntést a felek nem tartják sérelmesnek.

A javaslat a pótmagánvádas eljárást a magánvádas eljáráshoz hasonlóan külön eljárásként, önálló fejezetben szabályozza, a szabályozás így könnyen áttekinthetővé, koherenssé válik, és a sértetti igényérvényesítést is megkönnyíti.

(9.30)

A javaslat a határzárral kapcsolatos bűncselekmények eljárásában a garanciát erősítő korrekciókat hajt végre.

A kiemelt jelentőségű ügyek külön eljárása mára nagyrészt kiüresedett, a szabályozás eredeti célja az új büntetőeljárási kódex általános jogalkotási célkitűzéseivel átfedést mutat, ezért a javaslat e külön eljárás fenntartását nem tartja indokoltnak. A javaslat a jelenlegi különleges eljárásokat új rendszerben szabályozza. A jogerős döntés járulékos kérdésekben való korrigálását egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban lehet elvégezni, a büntetőeljárásra szorosan véve nem tartozó eljárások a büntetés-végrehajtási bíró hatáskörében külön törvényben jelennek meg.

A javaslat jelentősen megkönnyíti a kártalanítási eljárást is azzal, hogy bevezeti az osztott szerkezetű kártalanítást, ami két eljárást, az egyszerűsített, tarifarendszeren alapuló kártalanítási eljárást és a kártalanítási pert foglalja magában.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Sokáig lehetne sorolni, hogy ezeken a főbb pontokon túl egyes részletszabályait tekintve miben lesz észszerűbb, hatékonyabb és gyorsabb a büntetőeljárás, amit a javaslat koherens és átlátható rendszerként épít fel. Az Alkotmánybíróság korábbi elnöke, Paczolay Péter a „Jó állam ‑ jó jog” című írásában helyesen mutatott rá arra, hogy a kormányzati célkitűzések akkor számíthatnak igazán hatékony érvényesülésre, ha azokat minimális szinten az egyet nem értők is elfogadták.

Ennek jegyében a kodifikáció során az Igazságügyi Minisztérium rendkívül széles körű egyeztetést folytatott. A hivatásrendek, a jogtudomány képviselői mellett nemcsak a közigazgatási egyeztetés során, hanem a kodifikáció kezdetétől fogva részt vettek a koncepció és a szöveg kidolgozásában. A közigazgatási egyeztetés is szélesebb körben zajlott, mint amit a jogszabály előír. Részt vett a Legfőbb Ügyészség, az Országos Bírósági Hivatal, a Kúria, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala és a Magyar Ügyvédi Kamara is.

A minisztérium meghallgatta, figyelembe vette olyan, a kormánnyal szemben egyébként döntően kritikus civil szervezetek véleményét is, mint a Társaság a Szabadságjogokért, a Transparency International és a Magyar Helsinki Bizottság. A törvényjavaslat ötpárti egyeztetése során pedig a pártok képviselői tettek szakmai észrevételeket, amelyek jó részét a minisztérium beépítette a tervezetbe. Az egyeztetés során a törvény szakmaiságáról az ellenzéki pártok képviselői is meggyőződhettek, és hogy úgy mondjam, kedvez ően is nyilatkoztak ebben a tekintetben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztában vagyunk azzal, hogy a hatékonyság és az eljárás mielőbbi befejezéséhez fűződő érdek, valamint az eljárás alá vont személyek jogai érvényesítésének követelménye ellentétbe kerülhet egymással. Meggyőződésünk azonban, hogy ez az ellentét nem feltétlen, és a javaslattal sikerült olyan megoldásokat találni, amelyek úgy erősítik az eljárás hatékonyságát, hogy közben nem hátráltatják, hanem kifejezetten támogatják az abban részt vevők jogait.

Azt gondolom, hogy az elmondottak alapján az önök számára is levonható az a következtetés, hogy az új büntetőeljárási törvénnyel nemcsak a törvény dogmatikai egységének, a jogalkalmazók igényeinek és a társadalom elvárásainak teszünk eleget, hanem olyan előremutató új büntetőeljárásunk lesz, amelynek jelentősége az 1896. évi kódexhez mérhető.

Engedjék meg, hogy ehhez mérten befejezésként az első büntetőeljárási kódex előterjesztőjének, Erdély Sándor igazságügy-miniszternek az expozéjából idézzek, ami 1896. szeptember 4-én hangzott el: „Ha a büntető perrendtartást komolyan meg akarjuk. alkotni, akkor nem szabad a folytonosan váltakozó ellennézetek tömkelegében eltévedni, akkor határoznunk kell, és ha valamit jónak találtunk, nem szabad azt egy képzelt jóért odadobni. Aki a maga nézete mellett nincs fanatizálva, aki a saját meggyőződését nem tartja csalhatatlannak, az igen könnyen alávetheti magát az ország azon óriási nagy érdekének, amely ma már kérlelhetetlenül parancsolja, hogy büntető perrendtartásunkat most már már haladék nélkül megalkossuk.”

A törvényjavaslat legfontosabb, leglényegesebb elemeinek kiemelésével és rövid bemutatásával az volt a szándékom, hogy meggyőzzem önöket arról, miszerint a javaslat választ ad a jogalkalmazók által jelzett igényekre és a társadalmi elvárásokra. A kidolgozott megoldások alkalmasak a kívánt cél elérésére, hatékonyabb, gyorsabb büntetőeljárást eredményeznek. Hogy ez így legyen, mindannyiunk közös érdeke. Ezért kérem Önöket, hogy a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 18 2017.03.08. 5:04  1-18

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Csak néhány szóban, hogy ne maradjanak teljesen válasz nélkül a felmerült kérdések.

Bárándy képviselő úr, azzal kezdeném, hogy köszönöm a jelenlévőknek, hogy összességében támogatták a javaslatot, és azt a munkát, amit itt közösen végeztünk, pozitívan értékelték. A törvényszékek leterheltsége hangzott el.

Ugyan nem tárgya ennek a mostani törvényjavaslatnak, de nyilván egyeztetések folytak, hogy mennyiben tudja ezeket a bíróság kezelni. Összességében azt is elmondhatom, hogy évről évre a bíróságok finanszírozása az ítélkezési munkához megfelelően emelkedik. Most már a béremelések időszakát is elértük. Remélem, hogy ezzel nem lesz probléma. Az ülnöki pénzek mértéke szerintem nem összemérhető a bíróságok kiadásaival, és az is látható, hogy a bírósági munka feltételeinek, a létesítmények biztosítása is évről évre nagyobb invesztíciókat kap, tehát ez lehetséges.

Felmerült olyan kérdés, ami az ügyészség szerepét érintette. Nyilván az egy másik törvény kérdéskörébe tartozik. Tudjuk, Magyarországon milyen történelmi hagyományokkal alakult ki a független ügyészség, tehát nem kormányzatnak alárendelten működik, és hierarchikus szervként került kialakításra. Láthattunk olyan példákat is az elmúlt években, amikor pontosan még nem volt szabályozva, hogy a felettes ügyész véleménye nélkül nem lehet elengedni úgymond az ítéletet, és utána tud csak az ügyészség változtatni, hogy születtek olyan döntések, ahol esetleg helye lett volna a fellebbezésnek. Tehát annyiban ezt nem zárnám ki, hogy ez egy rossz jogintézmény, hogy a felettes ügyészt bizonyos jogok megilletik ezekben az ügyekben.

A képviselő úrral tárgyaltuk, hogy az előzetes letartóztatás tekintetében lesznek javaslataik, vagy akár a kirendelt védővel. Valóban az ügyvédi törvényben tudjuk ezt majd szerintem megnyugtatóan rendezni. Szerintem ‑ magával az ügyvédi kamarával folyamatos egyeztetésben vagyunk ‑ nyilvánvaló, hogy a hivatásrend véleménye lesz a mérvadó, és a minősítés tekintetében is ők kapják meg a jogosítványokat. Tehát ez megnyugtatóan rendeződni fog.

Staudt Gábor képviselő úr említette a végrehajtási törvény rendelkezéseit. Valóban, azzal a kiegészítő törvénycsomaggal, ami pontosan a törvénybe beemelt leplezett eszközökkel kapcsolatos módosítókat érinti, hiszen ott hatályon kívül helyezések is lesznek, ebben a körben ez kezelhetővé válik. Remélem, hogy ez megnyugtatóan biztosítja majd a kompromisszumot.

Szél Bernadett képviselő asszony, köszönjük, hogy összességében pozitívan értékelték. Az ülnökök tekintetében csak annyit mondanék, hogy az egyeztetések során gyakorlatilag mindenki egyetértett a módosítással. Az LMP képviselője is részt vett az egyeztetéseken, korábban ez nem hangzott el, ez tehát kicsit most így meglepetésként ért engem.

A távoltartás intézményénél a bíróságnak is megvan a joga az eljárás azon szakaszában is, hogy intézkedni tudjon. A sértetti jogok kiterjesztését, örülünk, hogy hasonlóan értékeljük.

Számtalan kérdésre kitért még, de ezek részletezésére, ha megengedi, akkor nem térnék ki, majd akár bizottsági szinten is összesíteni fogjuk, vagy ha akár felmerül egy olyan kérdéssor, akkor írásban tudunk részleteiben válaszolni a kérdésekre, mert részben egyébként tartalmazza is a törvény a felvetéseknek egy részét, csak esetleg nem azon a helyen került feltüntetésre. Volt olyan rész, ami kikerült a törvényből. Ezek a módosítások is mindig egyeztetések során történtek, tehát nem a minisztérium önhatalmúlag húzta ki.

Összességében még azt szeretném elmondani a törvényjavaslatról, hogy nyilvánvalóan a hivatásrendek sem egyeztek meg minden kérdésben, illetve mindenkinek más érdekei vannak. Kompromisszumok születnek. Ugyanígy az ötpárti egyeztetésen is, elmondhatom, hogy ilyen született. Mindenesetre nagyon pozitív példának tekinteném, ha megtanulnánk úgy együtt dolgozni itt a parlamentben, hogy teljes egyezségre nem tudunk jutni, de ha vannak előrelépések, azokat is pozitívként tudjuk elfogadni, és esetleg összességben elfogadható törvényjavaslatokat tudunk majd támogatni.

Köszönöm a mostani támogatást. Remélem, majd a szavazásnál is el tudunk jutni odáig, hogy ez meg is maradjon. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 12 2017.03.20. 4:53  9-12

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A 2017. március 14-én hozott ítélet valóban két írástudatlan bevándorló kérelme ürügyén született, akik tranzitzónában várták meg kérelmük elbírálását. Szeretném hangsúlyozni, hogy az eljárás mindenben megfelelt az Alaptörvény és a vonatkozó magyar belső szabályozásnak, és a szabályozás is mind a dublini egyezmény, mind a schengeni egyezmény összefüggéseit figyelembe véve született. Tehát Magyarország jogszerűen járt el. Természetesen az ítélet ellen fellebbezni fogunk a Nagykamarához, ahol öttagú bírói testület fogja megvizsgálni ismételten az ügy lefolytatását.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 72. cikke értelmében a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség, ahová ők be kívántak jutni, nem érinti a közrend fenntartásával, illetve a belső biztonság megőrzésével kapcsolatos tagállami hatáskörök gyakorlását.

Ugyancsak fontos megemlíteni, hogy a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló 2013/32/EU parlamenti és tanácsi eljárási irányelv lehetővé teszi, hogy az Unió és egyes tagállamok megalkossák azon országok listáját, amelyeket menekültügyi szempontból biztonságos származási, illetve biztonságos harmadik országgá kívánnak minősíteni. Ennek azért van jelentősége, mert ha nem olyan országból érkeznek a bevándorlók, ahol ezt a biztonságos státuszt meg lehet állapítani, akkor valóban érdemben kell menekültügyi kérelmükkel foglalkozni.

De a megalkotott jogszabálycsomagban is szerepelt, hogy Magyarország Szerbiát ilyen biztonságos államnak tekinti, amire az elmúlt évek tapasztalatai kellő alapot adnak. Az Unió együttműködik Szerbiával menekültügyi intézményeinek kiépítésében, fejlesztésében, társulási tárgyalásokat folytat. És ugyancsak kihangsúlyoznám azt is, hogy Görögországon keresztül érik el általában Szerbiát ezek a bevándorlók, amely a schengeni övezet tagja, uniós tagállam. Kiemelném azt is, hogy Törökországgal az Unió tagállamai egyezményt kötöttek, amely szerint az illegális bevándorlókat Törökország is visszaveszi. Ha Törökország nem lenne biztonságos országnak tekinthető, akkor nyilván ez az egyezmény nem születhetett volna meg.

Ezért is érthetetlen számunkra, hogy amikor a felállított tranzitzónában várakozó bevándorlók kérelmét elbíráltuk és elutasító határozat született, akkor ezzel Strasbourg érdemben foglalkozott, olyan értelemben, hogy az érintettek eltűnése ellenére a megbízott civil szervezet ‑ illetve inkább azt mondom, ügyfélkutató civil szervezet, mivel folyamatosan keresi ezeket a lehetőségeket, hogy Magyarországot beperelje ‑ képviseletének hatására a tényeket és a jogi környezetet figyelmen kívül hagyva azt a döntést hozta, hogy Magyarország nem biztosította az egyezménynek megfelelően ezeknek a bevándorlóknak a jogait.

Nagyon fontos kérdés persze az is, hogy mi számít bevándorlásnak, mi számít menekültkérdésnek. Ugyanis ezek a jogi fogalmak sincsenek tisztázva ezekben az eljárásokban. Mi élesen elkülönítjük a bevándorlási kérdést és a menekültkérdést, míg Nyugat-Európában, Strasbourgban és Brüsszelben gyakorlatilag menekültkérdésként kezelték egészen eddig ezeket az ügyeket. Látható, hogy a legutóbbi, határzárral kapcsolatos szabályozás már a Tanácsban nem kapott kritikákat, tehát elfogadják a magyar álláspontot fokozatosan a tagállamok. De ez nem jelenti azt, hogy a Bizottság vagy netán Strasbourg is hajlandó lenne jogilag értelmezni a fennálló helyzetet, és ne a korábbi politikai mainstream mentén, a liberális elvek mentén hozná meg a döntéseit, illetve kritikáit.

Összességében tehát elmondható, hogy Magyarország továbbra is kiáll amellett, hogy szabályozása megfelel az európai normáknak és az emberi jogok tekintetében, és reméljük, hogy a Nagykamara előtt ennek megfelelő döntés fog születni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 157 2017.03.20. 2:04  153-161

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Valóban, az Emberi Jogok Európai Bírósága egy kedvezőtlen döntést hozott Magyarország számára. Gyakorlatilag egy szélsőséges emberi jogi jogértelmezés útján juthatott el eddig a döntésig.

Az ítélet azonban nem végleges. Az emberi jogok európai egyezményének 43. cikke (2) bekezdése értelmében a felek három hónapon belül, jelen esetben június 14-ig kérhetik az ügynek a bíróság Nagykamarája elé terjesztését, ha az ügy az egyezményhez vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek értelmezését vagy alkalmazását érintő lényeges kérdést vagy egy, egyébként általános jelentőségű lényeges kérdést vet fel.

A képviselő úr által említett uniós szabályozás szerintünk eléri ezt a mértéket, tehát mindenképpen jogos a felülvizsgálat beterjesztése. Erről a kérelemről a bíróság öttagú bírói testülete határoz, amely az eddigi tapasztalatok alapján akkor támogatja az ügyek Nagykamara általi felülvizsgálatát, amennyiben az ügy új jogi kérdéseket vet fel, vagy az esetjog belső koherenciáját érinti, a kamara ítélete lényegesen eltér a korábbi esetjogtól, a korábban kifejtett elvek pontosításának szükségességét veti fel, esetleg európai vagy globális jelentőségű kérdéseket érint.

Álláspontunk szerint a migráció kérdése európai jelentőségű, önmagában ez is megalapozhatja a Nagykamara felülvizsgálatát. Magyarország mindig betartotta a nemzetközi szerződéseket, a jövőben is ennek megfelelően fogunk eljárni. Természetesen az ítélettel nem értünk egyet, és a felülvizsgálatot határidőben benyújtjuk. Megjegyezném még, hogy az ítélettel érintett jogi szabályozás az Alaptörvénnyel összhangban van, alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság nem állapította meg. Az Országgyűlés nemrégiben fogadta le a szigorítását, amit elnök úr is aláírt, hamarosan a Magyar Közlönyben megjelenik és hatályba lép. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 161 2017.03.20. 1:05  153-161

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm. Ahogy képviselő úr is említette, az ítélet abszurditását bizonyítja, hogy bármelyik magyar állampolgár vállalna ennyi kellemetlenséget 3 millió forint ellenében, ha ez jogsérelemnek minősül. Hangsúlyozni kell, hogy az ítélet által megkérdőjelezett magyar szabályozás uniós jog alapján épült föl, tehát az uniós jog és az ítélet is konfliktusban áll egymással. Gyakorlatilag az ítélet megállapításai az uniós menekültügyi szabály alapvető működését veszélyeztetik. Sőt, tágabb kontextusban ez az ítélet kétségbe vonja az uniós tagállami vezetők által meghatározott, a migrációs válságkezelésre vonatkozó politikai irányvonalat is, amelynek alapja a külső határok feletti kontroll biztosítása és az illegális migrációs hullám megállítása.

Összességében tehát minden, jog által biztosított lehetőséget meg kívánunk ragadni annak érdekében, hogy meg tudjuk védeni a jogi határzár intézményét, és ezzel az Európai Unió és a magyar állampolgárok védelmét szolgáljuk. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 204 2017.04.03. 1:59  201-208

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! 2015-ben valóban korábban nem látott méretű migrációs hullám öntötte el Európát, és megvalósult az a képtelen koalíció, hogy az európai csúcsvezetők, az embercsempészek és az úgynevezett jogvédő szervezetek ezt maximálisan támogatták. Valamennyien emlékszünk arra az ellenszélre, amelyben fel kellett vonultatnunk a határra a honvédséget és a rendőrséget, ki kellett építenünk a műszaki határzárat, és ki kellett építenünk azt a jogi határzárvédelmet, ami azóta is védi Magyarország és Európa határait.

(Az elnöki széket Jakab István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A képviselő úr által idézett eset is 2015 őszére nyúlik vissza, amikor az úgynevezett tranzitzónában feltartóztatásra került az a két, bangladesinek mondott személy, az Iliasz Iliasz és Ali Ahmed nevű egyének, akik aztán a lefolytatott hatósági eljárás és bírósági döntés alapján nem kapták meg a menekültstátuszt, és Szerbia felé távoztak a tranzitzónából. Becsatlakozott a folyamatba a Helsinki Bizottság, amely meghatalmazást kért az egyénektől, és beperelte Magyarországot a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság előtt, utaltam az úgynevezett jogvédő szervezetek tevékenységére. Ennek a pernek az eredményeként a strasbourgi bíróság meghozta azt a fals döntést, ahol a tényeket teljesen figyelmen kívül hagyva elmarasztalta Magyarországot.

Szeretném megnyugtatni a frakció tagjait és az ülésteremben ülőket, hogy természetesen felülvizsgálattal fordulunk a Nagykamara felé. Magyarország nem fogadja el ezt a döntést, nem kíván fizetni az úgynevezett jogvédőknek és azoknak a személyeknek, akik nincsenek is meg, és ki tudja, hol landolna a pénzünk. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 208 2017.04.03. 1:03  201-208

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Utalt arra, hogy ténybeli alapokat nélkülöző állításokat hangoztatnak ezek a szervezetek, illetve vádak érik a határon szolgálatot teljesítő rendőreinket, akik a legnagyobb szakszerűséggel és a kormány jogi, anyagi támogatását élvezve végzik feladatukat. Valóban felháborítóak például az ítéletnek azok a momentumai, amikor arra utalnak az előbbi bangladesi esetben, hogy Szerbia nem lenne biztonságos ország. Holott tudjuk, hogy az Unióval kötött megállapodás alapján még Törökország is ennek minősíthető. Vagy azok a kifogások, hogy írástudatlan személyek wifihozzáférése korlátozott volt; kérdezem, akik a nevüket sem tudták aláírni, vajon hogy igazodnak el a világháló különböző nyelvein.

De folytathatnám a sort. A lényeg az, hogy ezeket természetesen a fellebbezés során mind szóvá fogjuk tenni. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(17.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 100 2017.04.04. 1:59  99-105

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyarország és a Vietnami Szocialista Köztársaság között létrejött, az elítélt személyek átszállításáról szóló egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslat célja a Magyarország és a Vietnami Szocialista Köztársaság között az elítélt személyek átszállítására vonatkozó szabályok megállapítása an­nak érdekében, hogy az elítéltek társadalomba történő visszailleszkedésének elősegítése céljából saját államukban tölthessék le végrehajtandó büntetésüket. Az egyezmény meghatározza az elítélt személyek átszállításának feltételeit és megtagadási okait, az eljárás lefolytatása érdekében megküldendő iratokat, rögzíti az átszállítási kérelmek megküldésére és fogadására kijelölt központi hatóságokat, az átadás szabályait, átvett ítéletek végrehajtásának szabályait, rendezi a tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó szabályokat a felek között, valamint az elítélt személy irányába.

Az egyezmény rendelkezik az átmenő szállításról, a nyelvhasználatról, a költségek viseléséről, a más nemzetközi szerződésekhez való viszonyról és a vitarendezésről. Az egyezmény kihirdetését törvényben szükséges megtenni, mivel az állampolgárok alapvető jogait és kötelezettségeit is érintő kérdésekben kell állást foglalni.

Az egyezményben nem szabályozott kérdésekben a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény rendelkezései az irányadók.

Tisztelt Ház! Az egyezmény csak akkor léphet hatályba, ha a részes államok saját nemzeti joguknak megfelelően kihirdetik az egyezmény rendelkezéseit. Kérem ezért, hogy a törvényjavaslatot, annak megvitatását követően, a szavazás során egyetértésükkel támogatni szíveskedjenek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 106 2017.04.04. 2:05  105-111

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyarország és a Vietnami Szocialista Köztársaság között létrejött kiadatási egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslat célja Magyarország és a Vietnami Szocialista Köztársaság között a kiadatási eljárás jogi kereteinek megteremtése.

Az egyezmény meghatározza a kiadatási bűncselekmények körét, a kiadatás megtagadásának kötelező és mérlegelhető okait, rögzíti a kiadatási kérelmek megküldésére és fogadására kijelölt központi hatóságokat, a kiadatási kérelem tartalmi elemeit és kötelező mellékleteit, valamint rendezi a harmadik állam részére történő továbbadás, illetve a kiadatási kérelmek ütközésének eseteit.

Az egyezmény rendelkezik a specialitás elvének érvényesüléséről, az egyszerűsített kiadatásról, az ideiglenes letartóztatásról, a személy átadásáról, illetve annak elhalasztásáról, az ideiglenes kiadatás intézményéről, valamint az átmenő szállításról. Az egyezmény tartalmazza továbbá a tárgyak elkobzásáról, a költségviselésről, a más nemzetközi szerződésekhez való viszonyról és a vitarendezésről szóló rendelkezéseket.

Az egyezmény kihirdetését törvényben szükséges megtenni, mivel az állampolgárok alapvető jogait és kötelezettségeit is érintő kérdésekben kell állást foglalni. Az egyezményben nem szabályozott kérdésekben a nemzetközi bűnügyi jogszegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény rendelkezése az irányadók.

Tisztelt Ház! Az egyezmény csak akkor léphet hatályba, ha a részes államok saját nemzeti joguknak megfelelően kihirdetik az egyezmény rendelkezéseit. Kérem ezért, hogy a törvényjavaslatot annak megvitatását követően, a szavazás során egyetértésükkel támogatni szíveskedjenek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 112 2017.04.04. 17:01  111-119

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az Európai Unióról szóló szerződés szerint az Unió egy belső határok nélküli, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térséget kínál a polgárai számára, ahol a személyek szabad mozgásának a biztosítása a külső határok ellenőrzésére, a menekültügyre, a bevándorlásra, valamint a bűnmegelőzésre és a bűnüldözésre vonatkozó megfelelő intézkedésekkel párosul.

A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megteremtése, ahogy azt az idézett bekezdés is említi, nem képzelhető el hatékony bűnüldözés nélkül, amelynek egyik nélkülözhetetlen eszköze a bűnügyi jogsegély, a tagállamok közötti bűnügyi együttműködés.

A közelmúlt sajnálatos eseményeire figyelemmel a büntetőügyekben eljáró hatóságok együttműködésének hatékonyságát tovább kell növelni. E cél elérése érdekében a területet érintő jogharmonizáció, az egyes nemzetközi és uniós intézmények jogfejlődése az elmúlt évtizedekben folyamatos és jelentős változáson ment és megy keresztül.

Az önök előtt lévő törvényjavaslat ennek megfelelően elsősorban az európai uniós és nemzetközi bűnügyi és szabálysértési jogi együttműködés területét érinti, de módosításokat tartalmaz a büntető anyagi jog, a büntetőeljárási jog és a bűnügyi nyilvántartási rendszer egyes területeivel összefüggésben. Ezek mellett pedig technikai jellegű módosításokat tartalmaz.

Engedjék meg, hogy a következőkben a módosítás tényleges tárgyköreit szem előtt tartva ismertessem a törvényjavaslatot. A büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv, amelynek átültetési határideje 2017. május 22-én lejár, az Európai Unió tagállamai közötti bűnügyi jogsegély egyszerűsítését, hatékonyabbá tételét célozza. Az egységes, formalizált együttműködés a hatályos rendelkezéseknél részletesebb szabályokat tartalmaz a jogsegélykérelmek előterjesztésére, az azokkal kapcsolatos döntésekre és végrehajtási kérdésekre nézve. Az irányelvnek megfelelően a törvényjavaslat a formai követelmények, szigorú határidők bevezetésén túl egyszerűbb dogmatikai megközelítést alkalmaz a kibocsátó és a végrehajtó tagállamok döntéseivel összefüggésben is.

A hatályos intézményrendszer alapján az Európai Unió területén kialakult eltérő, sok esetben indokolatlan adminisztratív terhet és költséget eredményező gyakorlat a jogsegélyi együttműködést nehézkessé, időben elhúzódóvá tette. Az európai nyomozási határozat, az egységes és egyszerű megközelítést alkalmazva, egyértelművé teszi, hogy a tagállamok magával az európai nyomozási határozat kibocsátásával igazolják eljárásuk jogalapját, jogszerűségét.

Az európai nyomozási határozatban a kibocsátás jogszerűségének felelőssége egyértelműen a kibocsátó tagállamot terheli, amely igazodik a határozatok kölcsönös elismerésének, érvényesülésének uniós alapelvéhez, és egyértelműen illeszkedik a hasonló uniós intézmények sorába. A kibocsátó tagállam ilyen mértékű felelősségének előtérbe kerülése jelentős előrelépés, amely azonban jogos elvárás egy olyan nemzetközi jogrendszerben, amelynek alapja a kölcsönös bizalom elve.

Az ismertetett jogdogmatikai változás az irányelvet alkalmazó tagállamok tekintetében a bűnügyi jogsegély szabályozásának teljes körű átalakítását indokolja. Erre az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvény módosításával kerül sor. Tekintettel arra, hogy az európai nyomozási határozat hatálya a szabálysértésként szankcionált cselekmények tekintetében is alkalmazandó, így indokolt a szabálysértési jogsegélyről szóló törvény mindezzel koherens módosítása is.

Az európai nyomozási határozattal érintett egyes jogintézmények érdemben nem változtak. Ugyanakkor jelentős újítás, hogy az Európai Unión belül a jövőben már lehetőség lesz a más tagállamban fogva tartásban lévő, akár szabadságvesztés büntetést töltő, akár előzetes letartóztatásban lévő személyek ideiglenes átszállítására, „átkérésére" is, annak érdekében, hogy a kibocsátó tagállamban is el tudják végezni azokat az eljárási cselekményeket, amelyekhez a terhelt jelenléte feltétlenül szükséges. Erre a hatályos szabályok alapján kizárólag az európai elfogatóparancs kibocsátásával kerülhet sor.

Az új jogintézmény a fokozatosság, arányosság elvét is szem előtt tartva, a külföldön fogva tartásban lévő személyeket érintő eljárások esetén egy újabb, a hatályos intézményrendszerbe jól illeszkedő, hatékony, ugyanakkor az európai elfogatóparancshoz képest kevésbé beavatkozó jellegű eszközt biztosít a bűnüldözés számára.

Az európai nyomozási határozat átültetésével összefüggésben, a jogszabályi koherencia biztosítása végett indokolttá vált a büntetőeljárásról szóló törvény, valamint a bírósági végrehajtásról szóló törvény módosítása is.

A büntető törvénykönyv hatályos szövege a terrorizmusra vonatkozó szabályozását tekintve nem teljes mértékben felel meg a nemzetközi elvárásoknak. A terrorizmus elleni küzdelemről, valamint a terrorizmus elleni küzdelemről szóló tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv tervezetének előkészítése 2016. november végén lényegében lezárult, az irányelvtervezet szövege érdemi, tartalmi szempontból véglegesnek tekinthető. Az irányelvtervezet alapján a külföldi terrorista harcosok elleni hatékonyabb fellépés érdekében a terrorista célból történő utazást, valamint az ilyen célból történő utazás szervezését is büntetni kell, ha annak célja terrorcselekmény elkövetése, terrorcselekményben való részvétel, illetve terrorcselekményhez történő hozzájárulás, vagy terrorista csoport tevékenységében való részvétel, vagy terrorizmusra való kiképzés.

Az Európa Tanács terrorizmus megelőzéséről szóló egyezményének kiegészítő jegyzőkönyve lényegében azonos módon rendeli büntetni a terrorcselekmény elkövetése vagy az abban való részvétel, il­let­ve az ahhoz történő hozzájárulás, valamint a ter­ro­riz­musra való kiképzés céljából történő külföldre uta­zást, az ilyen utazás szervezését és finanszírozását. Az Európa Tanács pénzmosás elleni intézkedések hatékonyságát vizsgáló monitoringcsoportjának je­lentése is kisebb technikai hiányosságokat észrevételezett a büntető törvénykönyv terrorizmus finanszírozására vonatkozó tényállása kapcsán. Ezekre te­kin­tettel, a terrorizmussal összefüggő hatékony és egy­séges nemzetközi fellépés érdekében szükséges volt a büntető törvénykönyv kiegészítése és módosítása.

Az Európai Unió Bírósága a Balogh-ügyben 2016. június 9. napján hirdetett ítéletet. A Bíróság kimondta, hogy az uniós joggal ellentétes a külföldi ítéletek elismerésével kapcsolatos magyar szabályozás, amely a tagállami ítéletek tekintetében az elismeréses eljárás teljes körű, szisztematikus alkalmazását írja elő. A bíróság ítéletére tekintettel elkerülhetetlenné vált a külföldi, ideértve a tagállami ítéletek érvényesülésével kapcsolatos jogszabályi környezet átalakítása. Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy külföldi ítéletek érvényesülésének hatályos rendszere a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvény rendelkezésein alapul, amely még a kölcsönös elismerés és kölcsönös bizalom elvén alapuló uniós jogrendszert megelőző, Európa tanácsi rendszerben gyökerezik. Azóta azonban a jogelvi alapok területén is jelentős fejlődés történt, és a magyar állampolgárokat érintő tagállami ítéletek száma is többszörösére nőtt.

Magyarország uniós csatlakozása előtt a külföldi ítéletek elismerésére évente legfeljebb néhány száz esetben került sor. Mára az Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer útján megküldött, magyar állampolgárokat érintő tagállami ítéletek száma éves szinten több ezerre emelkedett, folyamatosan emelkedik, a közeljövőben várhatóan a tízezret is eléri. Nyilvánvaló, hogy a hatályos, jelentős adminisztratív terhekkel nehezített elismeréses eljárás alkalmatlanná vált a tagállami ítéletek érvényesülésének biztosítására.

Az ország uniós csatlakozása óta e rendszer felülvizsgálatára mindezek ellenére nem került sor, így a hatékony, ugyanakkor a tagállami ítéletek jogkövetkezményeinek teljes körű érvényesülését biztosító rendszer kialakítása nem kizárólag a Balogh-ügyben hozott ítélet miatt volt időszerű kérdés.

A törvényjavaslat előkészítése során ‑ többek között az Országos Bírósági Hivatal, a Legfőbb Ügyészség és a bűnügyi nyilvántartó szerv bevonásával ‑ áttekintettük az uniós és az Unión kívüli államok bíróságai által hozott büntetőítéletek magyar büntetőeljárásokkal kapcsolatos jelentőségét, a kialakult joggyakorlatot, a rendelkezésre álló statisztikai adatokat.

(14.20)

Ez alapján egyértelmű szakmai konszenzus alakult azzal összefüggésben, hogy a tagállami ítéletek érvényesülését és az úgynevezett harmadik, nem uniós külföldi államok ítéleteinek érvényesülését elkülönült jogi szabályozással, elkülönült rendszerben kell kezelni.

A tagállami ítéletek tekintetében főszabályként kell biztosítani a közvetlen érvényesülés lehetőségét, és csupán kivételes, törvényben meghatározott esetekben kerülhet sor a tagállami ítélet magyar jogszabályoknak történő megfeleltetésére. A megfeleltetés feladata, hogy a tagállami ítélet rendelkezései meg­különböztetésmentesen, egy azonos ügyben hozott magyar ítélet rendelkezéseivel azonos módon, azonos jogkövetkezményekkel érvényesüljenek.

Ezzel szemben a harmadik államok estén indokolt volt felszámolni azt a joggyakorlatban kialakult bizonytalanságot, amely a harmadik államok ítéleteinek egyes kérdésekben közvetlen, más esetekben csupán az elismeréses eljárást követő érvényesülést biztosított. E körben is egyhangú szakmai konszenzus alakult ki azzal összefüggésben, hogy az egységes joggyakorlatot, a harmadik államok ítéleteinek egységes érvényesülését kizárólag az biztosíthatja, ha a harmadik államok esetében az ítélet csupán az elismeréses eljárás lefolytatását követően érvényesülhet, vagyis e körben az elismeréses eljárást egyértelműen teljes körűvé kell tenni.

Ez az elvárás arra tekintettel is különösen indokolt, hogy nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a harmadik ország ítélete alatt nem csupán az Európa Tanács tagállamainak, de a Föld bármely országának ítéletét érteni kell. A harmadik államok ítéleteinek mindennek megfelelő érvényesülését a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvény módosítása, pontosítása biztosítja.

Az Európai Unió tagállamai tekintetében az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvény kiegészítése vezeti be a tagállami ítéletek közvetlen érvényesülését biztosító figyelembevétel és a megkülönböztetésmentes, a magyar jogszabályokban meghatározott következményekkel azonos érvényesülést biztosító megfeleltetés jogintézményeit.

A figyelembevétel egy olyan jogszabályi feltételrendszer, amely a büntetőügyben eljáró bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság számára írja elő, hogy saját eljárásukban, saját hatáskörben ‑ tehát bármiféle külön eljárás nélkül ‑ biztosítsák a tagállami ítéletek érvényesülését, ha az a kialakított feltételrendszerrel nem ellentétes. Ehhez kapcsolódóan természetesen nem maradhatott el a büntetőeljárásról szóló törvény módosítása sem.

A megfeleltetés ezzel szemben az arra kijelölt bíróság által folytatott külön eljárás, amelyre azonban csak szűk körben, a törvényben meghatározott esetekben kerülhet sor. A javaslat biztosítja, hogy az ezzel kapcsolatos kellő jártasságot feltételező eljárást egy arra specializálódott, kizárólagos illetékességgel rendelkező bíróság végezze. Éppen a gyakorlati tapasztalatok és a hatékonyság igénye okán egyes esetekben ‑ amikor egy büntetés vagy intézkedés végrehajtásának átvételére kerül sor ‑ a javaslat old e merev kötöttségen, és a megfeleltetésre a végrehajtás átvételére jogosult bíróságot jelöli ki.

Ugyancsak a hatékonyság, időszerűség elvárásának érvényesülését biztosítja, hogy a megfeleltetésre minden esetben kizárólag az alapjául szolgáló döntéshez elengedhetetlenül szükséges mértékben ke­rüljön sor, így elkerülhető a döntéssel össze nem függő rendelkezések indokolatlan vizsgálata is. Ezzel ugyanakkor együtt jár a megfeleltetéssel kapcsolatos döntés kiegészítésének, kijavításának megkönnyítése is.

A Balogh-ügyben hozott ítélet következtében felül kellett vizsgálni a külföldi ítéletek magyar bűnügyi nyilvántartásba való bekerülésének a szabályozását is. A bűnügyi nyilvántartási rendszer szabályozásának áttekintése során az elismerés, megfeleltetés átalakítása mellett figyelembe kellett venni azt is, hogy a jelenlegi szabályok szerint a magyar állampolgárra vonatkozó tagállami ítéletet kötelezően el kell ismerni, ez azonban a gyakorlatban nem érvényesül teljeskörűen, mert a hatályos rendszer képtelen kezelni a tagállami ítéletek rendkívül nagy számát. A kötelező elismerés rendszere tehát nem csupán a Balogh-ügyben hozott ítélet alapján nem tartható fenn, de annak fenntartása államigazgatási szempontból sem hatékony, mert attól függetlenül írja elő az elismerés lefolytatásának kötelezettségét, hogy arra egyébként ténylegesen szükség van-e vagy sem. Mindezek alapján jelenleg előfordulhatnak olyan helyzetek, hogy valaki úgy kaphat hatósági erkölcsi bizonyítványt, hogy a tagállami ítéletek nyilvántartásában ezt kizáró tagállami ítélet szerepel, de azt nem veszik figyelembe.

A javaslat a fentiekre tekintettel olyan rendszert vezet be, amely szabályozási szinten képes biztosítani azt is, hogy a büntetőeljáráson kívül eljáró hazai hatóságok, minden olyan esetben, amikor az eljárásukban valóban szükség van a tagállami ítélet figyelembevételére, azt az adott eljárásban ellenőrizhessék, és kellően rugalmas eljárásban megfeleltetését kezdeményezhessék. A javaslat ezért eddig nem jelentkező feladatokat telepít a bűnügyi nyilvántartó szervre, amely révén azonban elérhető, hogy az eddig nem kellően hatékony rendszer helyett egy szabályozási szinten zárt rendszer jöjjön létre, és ne fordulhasson elő, hogy valaki úgy kap hatósági erkölcsi bizonyítványt, hogy egyébként ezt kizáró tagállami ítéletet hoztak vele szemben.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvényjavaslat elfogadása nem csupán Magyarország nemzetközi és európai uniós kötelezettségének teljesítését biztosítja, és ezzel jelentős előrelépést tesz a hatékony büntetőjogi együttműködés irányában, de több olyan jogintézmény működését is racionalizálja, illetve növeli azok alkalmazásának hatékonyságát, amelyekkel összefüggő szabályozás felülvizsgálata már önmagában is időszerű volt.

Mindezekre tekintettel, kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa a T/14683. számú törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 130 2017.04.10. 1:50  127-134

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. (Közbeszólások a Jobbik soraiból. ‑ Az elnök csenget.) Tisztelt Képviselő Úr! A Jobbik válaszában mindig szerepel, hogy ők szakmai alapon választják ki a legjobb szakértőket, akik természetesen, ha rokonok, akkor még szakértőbbek, ahogy a felolvasottakból kiderült. Ez csak azért elgondolkodtató a jövőre nézve, mert a Jobbik ’18-ban kormányra akar kerülni, és ott, ahol egy autószerelő írja a párt közlekedési programját ‑ valóban, autókat már látott, tehát mindenhez érthet (Közbeszólások a Jobbik soraiból.) ‑, de ha még a temetőkhöz is ő ért a legjobban, azért, mert a pártigazgató édesapja, ez egy kiváló teljesítmény.

De félretéve az ironikus hangnemet, valóban elgondolkodtató, hogy az a biztos útja, hogy szakértővé váljon valaki egy ilyen radikális gyökerekkel rendelkező pártnál, amelynek ugyan a lelkét már elvették, ahogy pártelnök úr említette ‑ nem tudjuk, hogy ki vette el, Simicskát is szokták emlegetni, mint tudjuk ‑, de abba az irányba indultak el, hogy előbb rokonná kell válni, és utána kaphatunk állást és pénzt. Ez nem biztató a jövőre nézve. Csak azt tudom mondani, hogy jogilag ebben mennyi a kifogásolható, nyilvánvaló, ha a bűncselekmény mértékét elérné és lennének feljelentések (Közbeszólások a Jobbik soraiból.), akkor az illetékes hatóságok kivizsgálnák. Tehát ennyiben lehet, hogy felmenteném a Jobbikot, lehet, hogy bűncselekményt nem követnek el, azonban az a visszás ebben az egész történetben, ahogy ők berobbantak a magyar politikai közéletbe, ahogy meghirdették ezt a programjukat, ahogy kifejtették azt, hogy a rokonoknak, ismerősöknek juttatott állások, lehetőségek teljesen összeférhetetlenek a politikai nézeteikkel, ugyanakkor azt látjuk, mint ha az történt volna, hogy egy rókát beeresztettek egy tyúkólba, és mindenki fut mindenfelé. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 134 2017.04.10. 0:42  127-134

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Pontosítanám az előbb elmondottakat. Azt említettem, hogy ezekben az ügyekben nem folynak vizsgálatok, holott van egy ügy. Kovács Béla nevét valamennyien ismerjük itt (Felzúdulás a Jobbik soraiban.) a parlamentben, ahol az európai uniós korrupciós ügynökség, az OLAF folytat vizsgálatot fiktív foglalkoztatások miatt. Mint európai parlamenti képviselő szintén a Jobbik háttérembereit foglalkoztatta és juttatott nekik állást, pénzt az uniós forrásokból. Ott úgy látszik, egy kicsit szigorúbbak a hatóságok, komolyabban veszik akár az etika felé elhajló követelményeket.

Reméljük, hogy a Jobbik pártvezetését és tagságát is eléri majd ez a követelményszint. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 154 2017.04.10. 1:58  151-158

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Az ön által felvetett kérdésekre, ha a magyar bíróságról és a magyar perrendtartásról beszélnénk, akkor korrekt és beazonosítható válaszokat tudnék adni. Valóban, az Magyarországon elképzelhetetlen, hogy ha valaki az eljárás egy korábbi szakaszában a szakértőnek bedolgozva részt vett, az utána peres félként előadhassa, illetve a peres fél képviselőinek véleményét nem vehetik figyelembe szakértőként.

Ugyancsak érdekes tény, hogy a Gyurcsány-kormány által delegált bíránk Strasbourgban gyakorlatilag egy eset kivételével soha nem jelentett be összeférhetetlenséget, tehát valóban a Helsinki Bizottság által vitt ügyekben sem, illetve konkrétan az em­lített ügyben sem, ahol a Helsinki Bizottság a kép­viseletet is ellátta, sőt amikor Magyarország kontra Helsinki Bizottság ügy volt, akkor sem. Az egyetlen ügy Baka főbíró úr ügye volt egyébként, amelyben bejelentette.

Ugyancsak érdekes a bírák kiválasztási mechanizmusa, ahol tudjuk, akkor a kormány delegálhatta, de ma ez nyilvános pályázatokon dőlhet csak el, noha erre vonatkozóan sincs jogszabály. Ugyancsak rendhagyó a bíróság működése abban a tekintetben, hogy gyakorlatilag jogalkotásra kényszerít államokat, gondoljunk csak a börtönzsúfoltság kérdésére.

De képviselő úrnak az anyagi részre vonatkozó kér­désére is válaszolva: összességében eddig Magyarország a 2003 előtti és utáni időszakot, tehát a ’93-ban való belépésünket tekintve 4 milliárd 361 millió 893 ezer forintot fizetett ki különböző eljárásokból eredően; ebből majdnem 2 milliárd forintot az eljáráselhúzódások miatt, ami nyilván nem ennek a kormánynak a tevékenységéhez köthető. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 158 2017.04.10. 1:01  151-158

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Ahogy a kormány részéről nyilatkoztunk, a Nagykamarához fordulunk az ügyben, tehát nem történik kifizetés. Reményeink szerint a tényadatok korrekt figyelembevétele mellett az előző döntést nem erősíti meg a Nagykamara.

Amit még elmondhatunk itt az ügyek kapcsán, hogy egyfajta biznisszé vált a strasbourgi ügyek vitele. Vannak olyan ügyvédi irodák, amelyek például a börtönzsúfoltságra ráállva, a közmédiában szerepelve, Magyar Györgytől kezdve mondhatnék több ilyen kötődésű ügyvédi irodát, akik szisztematikusan a magyar állam ellen fellépve akarnak sok-sok millió forinttal az adófizetők pénzén gazdagodni. Az a része pedig, amit a képviselő úr említett, hogy olyan ügyekben, ahol nyilvánvalóan megtörtént a jogsértés, a társadalom többségének akaratával egyezően történnek meg az eljárások, különböző okokra hivatkozva baloldali politikusok kártérítéseket kaptak. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 164 2017.04.19. 9:58  163-180

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvényt és a közigazgatási perrendtartásról szóló törvényt már korábban elfogadta.

A két kódex a közigazgatás rendszerszintű megújítását célzó jogalkotási tevékenység része volt. E célok mentén az eljárásjogi oldalon számos eredményt mutattunk fel már eddig is. A legfontosabbakat kiemelve: a járási hivatalok megerősítése, a bürokráciacsökkentéssel összefüggő eljárási egyszerűsítések, a központi hivatalok rendszerének felülvizsgálata, s ezzel a hivatali rendszer racionalizálása, vagy éppen a jelen javaslat alapját képező két eljárási kódex megalkotása.

Ahogy már említettem, 2018. január l-jei hatálybalépéssel fogadta el az Országgyűlés a két eljárási törvényt, és a törvény helyébe lépve tölti be a hatósági eljárásokra vonatkozó általános eljárásjogi kódex szerepét, tehát a korábbiak helyébe lépve. Az új eljárási kódex rendszerszerűen megújítva, paradigmaváltással biztosítja a közigazgatás törvényes működését, és az ügyfelek tisztességes eljáráshoz való jogának érvényesülését.

(17.50)

Mindezekre tekintettel január 1-jéig minden hatósági eljárásjogi tárgyú, illetve ilyen jellegű rendelkezést is tartalmazó jogszabályt a hatósági eljárásjog új szabályozási rendszeréhez szükséges hozzáigazítani. Az önök előtt fekvő javaslat a törvényi szintet igénylő módosítási javaslatokat tartalmazza. Az egyes eljárások és eljárási részcselekmények vizsgálatakor bizonyos általánosítható szempontokat vettünk figyelembe a kodifikáció során. Ezek az általánosítható kérdéskörök: a felfüggesztés lehetővé tétele, a függő hatályú döntésben a kérelmezett jog gyakorlására vonatkozó rendelkezés kizárása, a kérelem kormányablaknál történő előterjesztésének kizárása, a hiánypótlási felhívás többszöri alkalmazásának lehetővé tétele, a fellebbezés lehetőségének az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény szerinti esetein kívüli lehetővé tétele, az ügyintézési határidők meghosszabbítása.

A kodifikáció legfontosabb tartalmi aspektusai közül fontos kiemelni, hogy a hatósági eljárásjog egész szabályozási struktúrája változáson megy keresztül, például miniszteri rendelet már nem állapíthat meg kiegészítő eljárásjogi rendelkezést. Ezért számos helyen a törvények felhatalmazó rendelkezéseinek módosítására kerül sor, a jelenleg miniszteri rendeleti szinten lévő eljárásjogi rendelkezések magasabb jogszabályi szintre történő helyezése érdekében.

Számos, kifejezetten ágazati jellegű jogintézmény szabályozása került ki az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvényből, így például a közmeghallgatás, a közreműködő hatóság, a hatósági közvetítő, a tanúsító szervezet. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ezek a jogintézmények a közigazgatási eljárásjogban megszűnnének létezni. Az ágazati joganyagban azonban minden egyes eljárástípusban külön-külön került felmérésre, hogy hol és milyen jogszabályi szinten szükséges, illetve lehetséges bevezetni azokat mint kiegészítő eljárásjogi rendelkezéseket.

Az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény végrehajtási rendeletei közül kiemelést érdemel a szakhatósági közreműködésre vonatkozó sza­bályozás megreformálása. A kódex hatálybalépését követően vagy törvény, vagy az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény végrehajtására kia­dott, a szakhatósági kijelölésekről szóló egységes kor­mányrendelet tartalmazhat kizárólag szak­hatósági kijelöléseket, és e jogszabályok is csak köz­érdeken alapuló, kényszerítő indok alapján. Ezért minden ágazat tekintetében szükséges arról gondoskodni, hogy a hatályos szakhatósági kijelölések vagy dere­gu­lálásra kerüljenek, vagy törvényi szintre kerüljenek, vagy a hatályos szakhatósági kijelölések deregulációja mellett az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletben szükséges azokat nevesíteni. E végrehajtási rendelet megalkotására a későbbiekben kerül sor.

Kiemelést érdemel az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény terminológiájának változása is. A hatósági eljárásjogban bevezetésre kerül a „hatósági döntések véglegessége” azok „jogereje” helyett, a „közigazgatási per” a „bírósági felülvizsgálat” helyett, az „azonnali végrehajthatóság” fogalma a „fellebbezésre tekintet nélküli végrehajthatóság” helyett, a „kérelem visszautasítása” az „érdemi vizsgálat nélküli elutasítás” helyett, továbbá változik a lefoglalás szabályozása is. Így ezen technikainak tekinthető módosításokat is elvégzi a javaslat.

Engedjék meg, hogy áttérjek a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény hatálybalépésével összefüggő módosítások összefoglalására. A közigazgatási perrendtartásról szóló törvény hatálybalépésével szükségessé váló módosítások három csoportba oszthatók. Az első körbe tartoznak azon rendelkezések, amelyek technikai jelleggel összehangolják a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény és az ágazati törvények terminológiáját. A második csoportba a deregulálandó jogszabályok tartoznak. Végül pedig szükséges volt a közigazgatási perrendtartásról szóló törvénytől eltérő, illetve az azt kiegészítő olyan szabályok közigazgatási perrendtartáshoz igazítására, amelyek rendeltetése, hogy az ágazati sajátosságok perjogi megjelenítését biztosítsák.

A módosítások döntő többsége terminológiai-technikai jellegű. Tekintettel arra, hogy a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény teljeskörűen szabályozza a közigazgatási ügyekben eljáró bíróságok hatásköri és illetékességi szabályait, az ágazati szabályozásban az eljáró bíróság hatáskörére vagy illetékességére vonatkozó rendelkezések hatályon kívül helyezésre kerültek.

Módosítást igényeltek a kontradiktórius eljárásokat nemperes eljárásra utaló rendelkezések is. Ezekben az esetekben jellemzően a közigazgatási per váltotta fel a korábbi nemperes eljárást. A nem kont­radiktórius közigazgatási bírósági eljárások esetében továbbra is indokolt volt a közigazgatási nemperes eljárás fenntartása. Tartalmi változást jelent az, hogy az új szabályok szerint ezekben a nemperes eljárásokban bírósági titkár önállóan érdemi döntést már nem hozhat.

A közigazgatási perrendtartásról szóló törvény fenntartja a korábbi szabályozást a tekintetben, hogy főszabályként a benyújtott keresetlevélnek nincs a közigazgatási cselekmény hatályosulására halasztó hatálya. Így az ágazati joganyagokban meglévő olyan szabályok, amelyek azt mondják ki, hogy a keresetlevél benyújtásának nincs halasztó hatálya, szintén hatályon kívül helyezendők.

A köztestületekre vonatkozó közigazgatási perrendtartásbeli szabályozás egységesíti a jelenlegi vegyes gyakorlatot, és a közigazgatási perek közé sorolja a köztestületekkel kapcsolatos jogvitákat. A különös perek között található köztestületi felügyeleti perre tekintettel a köztestületi törvényekből elhagyásra kerülhetnek a közigazgatási perrendtartásból is következő rendelkezések, mint a perindítás lehetősége, a keresetlevél benyújtására nyitva álló határidő, a bíróság által alkalmazható eszközök és a felügyelőbiztos kirendelésének legfontosabb szabályai, akárcsak például a tag által a köztestületi fegyelmi döntésekkel szembeni bírói út megnyitására vonatkozó szabályok.

Az eljárási határidőkre vonatkozó szabályok kap­csán fontos kiemelni, hogy az ágazati jogban gyak­ran alkalmazott soronkívüliség alapvetően a bírósági ügyvitel rendszerébe tartozó jogintézmény, amelyről való döntés valójában a bíróság elnökének a hatáskörébe tartozik, ezért az ágazati szabályokban a soron kívüli eljárásra vonatkozó szabályok hatályon kívül helyezésre kerültek.

Tisztelt Országgyűlés! Záró gondolatként, kérem, engedjék meg, hogy ismételten hangsúlyozzam, a különböző ágazati eljárástípusok megújítását nem tűzte ki célul e javaslat. A jogalkalmazói tapasztalatok beszerzése, rendszerezése után kezdhető el egyáltalán az eljárási kódexek szabályozásának esetleges finomhangolása, majd a bürokráciacsökkentés és az egyéb eljárásjogi egyszerűsítést zászlajára kitűző programok keretében az ágazati eljárások megreformálása. Az alapok adottak, a jogrendszer koherenciája biztosított a törvényi szintű módosítások elfogadásával, ezt követően folytatódhat az állami működés további egyszerűsítése, a jó állam kiépítése kapcsán kimunkált célokra, elvárásokra is tekintettel, a jogalkalmazók tapasztalataira kiemelten építő, a modern, szolgáltató állam eszméjének megfelelő választ adni képes eljárások, eljárási megoldások kialakítása, további fejlesztése.

Végezetül hangsúlyozni szeretném, hogy a közigazgatás fejlesztésének 2010 őszén megkezdett folyamatában új fontossági súlypontokkal, új elképzelésekkel igyekszünk kielégíteni a szolgáltató közigazgatás iránti társadalmi és gazdasági igényt.

Meggyőződésem, hogy a két eljárásjogi kódex, az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény és a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény, valamint az önök előtt fekvő javaslat, majd az erre épülő jövőbeli egyszerűsítések képesek biztosítani, hogy a közigazgatási eljárásjog és a közigazgatási perjog újból egyenlő súllyal, együttesen nyújthasson garanciát az állampolgárok számára az Alaptörvényben biztosított tisztességes eljáráshoz, valamint a jogorvoslathoz való jog érvényesülése tekintetében, biztosítva a közigazgatás törvényes működését.

Kérem ezért a tisztelt képviselőtársaimat, hogy az elmondottak alapján a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 180 2017.04.19. 1:19  163-180

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Néhány felvetés elhangzott, hogy miért kormányrendeleti szinten kerülnek szabályozásra bizonyos ágazati szabályok, a felhatalmazás miért kormányrendeleti szinten jelenik meg. Mint utaltam rá az expozéban is, hogy miniszteri szintről kormányrendeleti, törvényi szintre emelkedik, ezért került megnevezésre a kormány bizonyos esetekben.

Elhangzott az NMHH-nak, a hírközlési hatóságnak az a hatósági eljárása, amikor lezárt helyre bemehet. Nyilvánvaló, hogy ezt ilyenkor rendőrségi közreműködés és ügyészi engedély alapján teszi. Tehát az általános szabályozás ezekre az esetekre is vonatkozik. Talán ezek voltak, amelyeket leginkább érintettek.

Amire még Staudt képviselőtársamnak válaszolnék, hogy vannak bizonyos, nemcsak technikai jellegű módosítások. A szakpolitikai egyeztetések a tárcákkal lezajlottak, nyilvánvalóan csak a technikaiakkal próbáltuk a módosításokat átvinni, viszont a szaktárcák igényeit is figyelembe kellett venni ezeknek az átültetésénél. Ebből lehettek esetleg olyan kisebb eltérések, amelyek meghaladják a technikai kereteket. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 182 2017.04.19. 13:13  181-196

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önök előtt fekvő, a titkos információgyűjtés szabályainak az új büntetőeljárási törvénnyel összefüggő, továbbá a bírósági végrehajtás során a sértettnek megítélt polgári jogi követelések kielégítési sorrendjére vonatkozó rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat két, egymástól elkülöníthető területtel foglalkozik. Egyrészt a titkos információgyűjtés szabályait kívánja megújítani az új büntetőeljárási kódex tartalmi változásaira tekintettel, másrészt a bűncselekmények sértettjeinek biztosít kedvezőbb pozíciót a megítélt polgári jogi igények végrehajtása során, az ilyen igények hatékonyabb érvényesítése érdekében.

Az új büntetőeljárásról szóló törvény tervezetének általános vitáját 2017. március 8. napján tartotta az Országgyűlés. Ahogy az akkor is elhangzott, az új büntetőeljárásról szóló törvény egyik legjelentősebb újítása, hogy integrálja a bűncselekmények felderítése és bizonyítása érdekében folytatható titkos információgyűjtés szabályait a büntetőeljárási törvénybe, és e különleges nyomozási tevékenységet egyszerű, átlátható és a többi büntetőeljárási rendelkezéssel koherens rendszerbe foglalja.

Az új büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat a hatályosnál számos kérdésben részletesebb szabályozást és magasabb fokú garanciákat biztosít. E részletesebb szabályozás célja a hatósági tevékenység átlátható, ellenőrizhető és számonkérhető szabályainak lefektetése. A koncepcionális átalakítás következményeként az új büntetőeljárási törvény elfogadását követően, a nyomozásra jogosult szervekre vonatkozó ágazati törvények alapján nem lesz végezhető valamely konkrét bűncselekményt vizsgáló, bűnüldözési célú titkos információgyűjtés. Ilyen célú tevékenységet kizárólag a büntetőeljárásról szóló törvény alapján, a leplezett eszközökre vonatkozó rendelkezések szerint lehet majd folytatni.

A büntetőeljárási szabályozás átalakítása, az új büntetőeljárási törvényben tervezett reformok mellőzhetetlenné teszik a titkos információgyűjtés végzéséről szóló ágazati törvények módosítását is, így a rendőrségről szóló törvény, a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvény és az ügyészségről szóló törvény módosítását. Tehát csak a most tárgyalt törvényjavaslatban foglalt módosításokkal együtt képes a jogalkotó a kitűzött célok megvalósítását, illetve a szándékaink szerinti hatékonyabb bűnüldözési tevékenység elősegítését támogató normatív környezet kialakítását biztosítani.

A leplezett eszközöknek az új büntetőeljárásról szóló törvényjavaslatban kialakított cél- és eszközrendszerére tekintettel a fentebb említett ágazati törvényekben kizárólag a konkrét bűncselekmény gyanújához nem kapcsolódó titkos információgyűjtés szabályrendszere maradhat. Emellett azonban a titkos információgyűjtést szabályozó egyéb törvények rendelkezéseit az új büntetőeljárási kódex rendelkezéseivel is összhangba kell hozni, ugyanis mindkét adatszerzés mögött azonos elvek húzódnak meg. Rendezni kell tehát a bűnüldözési és az egyéb célból folytatható titkos információgyűjtés kapcsolatát is.

A titkos információgyűjtés szabályozásáról a módosítással érintett két legfontosabb ágazati törvény, a rendőrségről szóló törvény és a NAV-törvény hatályos formájában nagyrészt egyezően rendelkezik, emiatt a két szabályrendszer hiányosságai is azonosak. Koncepcionális jelentőségű zavart okoz például, hogy a titkos információgyűjtés céljai között mindkét törvény olyan feladatokat határoz meg, amelyek a büntetőeljárással átfedést mutatnak, ami az alkalmazás során bizonytalanságot okoz.

Mindkét törvényről egyaránt elmondható, hogy az egyes célok és a titkos információgyűjtést folytató szervek törvényben meghatározott feladatai közötti kapcsolat szabályozottsága nem kellően kidolgozott jelenleg. Különösen igaz ez a rendőrség egyes különleges feladatok ellátása céljából létrehozott szervezeti egységei tekintetében. A jogbiztonság fenntartása és a célhoz kötöttség magasabb garanciális szintre emelése érdekében ezért nélkülözhetetlen egyrészt az egyes szervek feladatmeghatározásának pontosítása, másrészt az egyes célok olyan definiálása, amely megteremti a normatív alapokon álló mérlegelés lehetőségét.

Mindkét törvény esetén megállapítható, hogy a titkos információgyűjtés egyes eszközeire vonatkozó szabályok nem koherensek, az ugyanazon eszközökhöz tartozó rendelkezések a vonatkozó fejezeten belül szétszórva helyezkednek el. Más esetben egyes rendelkezések nem kellően cizelláltak, így például a fedett nyomozók és a titkos információgyűjtés bírói engedélyhez kötött eszközei esetén.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat legfontosabb célkitűzése, hogy kijavítsa és magasabb garanciális szintre emelje a titkos információgyűjtés szabályait, amely három főbb pontban foglalható össze. Egyrészt a bűnüldözési célú titkos információgyűjtés elválasztása a más, rendészeti vagy nemzetbiztonsági célú tikos információgyűjtéstől, másrészt az új büntetőeljárásról szóló törvényjavaslatban megfogalmazott normatív rendelkezések átvezetése az ágazati törvényekben, harmadrészt pedig a számtalan helyen meglévő következetlenség felszámolása.

Az ágazati törvényeket érintő módosítások első főbb iránya a titkos információgyűjtés folytatását megalapozó, a törvény által megengedett célokat érintő módosításokban érhető tetten. Ennek megfelelően a javaslatban foglalt módosítások eredményeként a konkrét bűncselekmény felderítése, megszakítása, a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyon felkutatása, az elkövető elfogása és a bizonyítékok megszerzése mint cél kikerül e törvényekből.

A titkos információgyűjtés ágazati törvényekben meghatározott egyes céljai a javaslat szerint igazodnak a titkos információgyűjtést folytató szervek törvényben meghatározott feladataihoz, egyben az engedélyezés során alkalmazható szempontrendszert is szolgáltatnak. A titkos információgyűjtésnek az említett törvényekben meghatározott, rendészeti jellegű egyes céljait illetően a javaslat szerinti új rendelkezések a titkos információgyűjtést folytató szervek törvényben meghatározott feladataihoz igazítva immár egyértelműen határozzák meg az egyes célok tartalmát és egyben az engedélyezés során alkalmazható szempontrendszert is szolgáltatnak. Hangsúlyozni kell, hogy a célok tekintetében a javaslat a módosítani kívánt törvényekben jelenleg is meglévő célok következetes, precíz megfogalmazásával és megjelenítésével a normavilágosság követelményének jobban megfelelő szabályozást kíván megvalósítani.

Az előzményekre tekintettel ki kell térni a bűnmegelőzési célból végezhető titkos információgyűjtés lehetőségére, szabályozására. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy azt a hatályos törvényi rendelkezések is tartalmazzák. Tehát a javaslat ebben a körben nem fogalmaz meg teljesen új titkos információgyűjtési célt. E tekintetben a probléma leginkább az a hatályos szabályozásban, hogy hiányzik annak normatív definiálása, hogy mit kell érteni bűnmegelőzés alatt, illetve mit takar az ilyen jellegű titkos információgyűjtő tevékenység. A javaslat ezt a hiányosságot kívánja pótolni.

A javaslat ebben a tekintetben egy lépcsőzetes meghatározási megoldást kíván kialakítani. Erre tekintettel a legáltalánosabb jelleggel a rendőrség mint szervezet feladatai között rögzíti, hogy mit kell általában bűnmegelőzési tevékenység alatt érteni. Ezt az általános feladatmeghatározást követi már kifejezetten a titkos információgyűjtésre vonatkozó normatív szempontrendszer, amely azt rögzíti, hogy milyen feltételek esetén folytatható általában titkos információgyűjtés bűnmegelőzési céllal. Ez a feltételrendszer szűkebb, mint a rendőrség feladatai között megadott általános bűnmegelőzési definíció. Ez a megfogalmazás általában vonatkozik a titkos információgyűjtésre, azaz a nem bírói engedélyhez kötött eszközökre is.

Végül a szabályozás utolsó lépcsője a legsúlyosabb jogkorlátozást megvalósító, bírói engedélyhez kötött eszközök alkalmazására vonatkozik. A javaslat e körben az előzőhöz képest is szűkebb és konkrétabb feltételeket állapít meg a bírói engedélyhez kötött eszközök bűnmegelőzési célú alkalmazásával szemben. Rá kell mutatni, hogy a javaslat ezen rendelkezése kizárólag a szervezett bűnözéssel szembeni fellépés során engedi meg a bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtést bűnmegelőzési céllal. E körben a javaslat szerinti célok szűkültek a korábban megismert tervezetbeli szabályokhoz képest.

A változtatások második csomópontja a koherencia megteremtése az új büntetőeljárásról szóló törvényjavaslatban szabályozott leplezett eszközök rendszerével. Az új büntetőeljárási kódex a leplezett eszközökkel együtt az egyéb célú titkos információgyűjtés szabályozásának alapjait is módosította. Emiatt a javaslat a kétféle adatszerzés során érvényesülő, ugyanolyan jellegű rendelkezések esetében az egységes terminológia kialakítása érdekében a technikai jellegű módosításokat is elvégzi. Az előbbire példa az egyes eszközök és az engedélyezési eljárás szabályainak egységes megfogalmazása.

Végül a titkos információgyűjtéssel kapcsolatos módosítások harmadik tárgykörét a technikai következetlenségek, nyilvánvaló pontatlanságok és ész­sze­rűtlen kodifikációs megoldások korrigálása jelenti.

(18.50)

Szeretném hangsúlyozni, hogy a javaslatnak nem célja az ágazati törvényekben a nem bűnüldözési célú titkos információgyűjtés hatályos kereteinek a tartalmi megváltoztatása. A javaslat semmit nem von el és semmit nem változtat az eszközök olyan megkülönböztetésén, amely a jelenleg hatályos törvényekben megtalálható. Nem változik az alapvetően titkos információgyűjtésnek nevezett eszközök két csoportja, az engedélyhez nem kötött eszközök és az engedélyhez kötött eszközök köre. Így mind a lehallgatás, a számítógép vagy a lakás titkos átkutatása és a történtek rögzítése, az elektronikus hírközlési forgalom megfigyelése ezek után is bírói engedélyhez kötött eszköz marad.

Garanciális előrelépés lesz ugyanakkor az ellenőrizhetőség magasabb foka, amellyel kapcsolatban két szabályozási kérdéskört érdemes kiemelni. Az egyik maga a titkos információgyűjtés elrendelése, a másik pedig a titkos eszközök alkalmazása. A javaslat mindkét esetet érintően előrelép, mert míg a hatályos rendőrségi törvényben a bíró mérlegelési szem­pontjai nincsenek meghatározva, a javaslat ki­ala­kítja az elrendeléskor vizsgálandó szempontrendszert. A titkos eszközök alkalmazásának folyamatát illetően pedig megnyílik annak lehetősége, hogy a bíró miután kiadta az engedélyt, bármikor bekérje az iratokat annak ellenőrzésére, hogy az engedélynek megfelelően zajlik-e a titkos tevékenység. Ha pedig a bíró azt tapasztalja, hogy az engedély kereteit túllépik, megállíthatja az általa törvénytelennek tartott titkos információgyűjtés folyamatát.

Komoly garanciális előrelépés az is, hogy a javaslat az engedélyezés határidejére minden rendészeti célhoz arányos, precízen meghatározott időtartamot rendel.

Az adatkezelés területét érintően kiemelendő, hogy a javaslat az egyes célokhoz igazodva pontos időtartamot határoz meg a titkos információgyűjtésből eredő adat megőrzésére.

A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényt illetően a javaslat a nemzetbiztonsági feladatokat, a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységét tartalmilag nem érinti, kizárólag az új büntetőeljárási törvényjavaslatban végrehajtott terminológiai változások átvezetése miatt szükséges módosításokat tartalmazza.

A titkos információgyűjtés szabályain túl a javaslat a bírósági végrehajtásról szóló törvényt is módosítja. A bűncselekmények sértettjeinek a végrehajtási kielégítési sorrendben való előrébb sorolása történik meg azáltal, hogy a javaslat szerint a sértett kártérítési igényének a kielégítése megelőzi az állami igényeket, így például a bűnügyi költség behajtását. Ezzel a jogalkotó egy régóta fennálló, a sértettekre nézve méltánytalannak minősíthető helyzetet kezelne. A javaslat ezen része kifejezetten kapcsolódik az új büntetőeljárási kódex megalkotása során is érvényesített azon kormányzati célkitűzéshez, amely alapján elvárás volt a büntetőeljárás során a sértettekre nézve kedvezőbb jogszabályi környezet kialakítása. Úgy gondolom, kijelenthető, hogy ebben a kérdésben is konszenzus alakult ki a kormány és a pártok között, mindenki egyetért ezzel a jogalkotói célkitűzéssel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elhangzottak alapján önök is megbizonyosodhattak arról, hogy a javaslat mind a titkos információgyűjtés, mind a végrehajtási eljárás tekintetében szakmai alapokon nyugszik. Az új szabályok célja a jelenleg ellentmondásokkal terhelt, jogalkalmazási bizonytalanságokkal is jellemezhető jogi szabályozás felülvizsgálata révén precízebb, pontosabb, hatékonyabb eljárást eredményező szabályozás kialakítása.

Kérem önöket, támogassák a javaslatot, hogy az új büntetőeljárásról szóló törvénnyel együtt a büntetőeljárás határterületét képező titkos információgyűjtés is rendezettebbé váljon.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 196 2017.04.19. 2:20  181-196

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm. Megpróbálok röviden válaszolni, de a kérdésfeltevők egy része távozott már.

Mesterházy Attila képviselőtársamnak volt egy fel­vetése a strasbourgi ítélettel kapcsolatban. Az öt­pár­tin is tisztáztuk, hogy ezek a kérdéskörök a Be. ha­táskörébe tartoznak, hogy hogyan lesz átalakítva az a rendszer a későbbiek során, amiről Répássy kép­vi­selőtársam is beszélt. A jogalkotási folyamat nem volt tárgya ennek a törvénycsomagnak, amely kimondottan a Be.-hez igazította ezeket a törvényeket.

Csak megerősíteni tudom, hogy gyanú nélküli lehallgatás természetesen a jövőben sem lesz, mint ahogy eddig sem volt. Azt is csak megerősíteni tudom, ami Staudt képviselőtársam kérdéséhez kapcsolódik: a szabályozás emelkedett garanciális szintjében semmiképpen nem történt semmilyen visszalépés.

Ami nehézséget okozott néhányaknak, akik nem vettek részt az egyeztetéseken: a bűnmegelőzés és az előkészítő nyomozati szakasz elhatárolása a Be. belépésével és az új szabályozással egyértelműen megvalósult. Tehát a megelőzés a rendőrségi törvényben és a NAV-törvényben megmaradt, míg a nyomozás-előkészítő szakasz bekerült a Be. nyomozati szakaszai közé.

Ikotity képviselőtársamnak is voltak felvetései, például a 360 napos korlátozás, ami most belépett. Szeretném megnyugtatni, ha jelen lenne, hogy ezek 90 napos szakaszokból állnak össze, tehát 90 naponként dönthet a bíró ennek a meghosszabbításáról. A 360 nap egy olyan maximum, ami eddig nem létezett a törvényben.

Összességében azt tudom megerősíteni, hogy az előttünk álló törvény lényegében azokat a módosításokat tartalmazza, hogy a büntetőeljárásba beemelt elemek után koherens maradjon a törvény szerkezete, és továbbra is a rendészeti célú, a nemzetbiztonsági, illetve bűnmegelőzési célú megfigyeléseket szabályozza véleményünk szerint garanciálisabb szinten.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 198 2017.04.19. 5:45  197-208

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat az igazságügyi jogalkotást érinti, a polgári nem peres eljárásként lefolytatásra kerülő csődeljárások és felszámolási eljárások hatékonyabb végigvitelét szolgálja. A csődtörvényt és az egyes kapcsolódó törvényeket módosító jogszabálycsomag az utóbbi években tapasztalt joghézagokat és a visszaélési lehetőségeket igyekszik megszüntetni, a jogszabályok közötti koherencia megteremtését célozza, ezenkívül igyekszik a sokszor feleslegesen bonyolult eljárási lépéseket egyszerűsíteni, és a joggyakorlat tapasztalatai alapján a szabályozást javítani.

A felszámolási eljárások hatékonyságának növelése érdekében az előterjesztés a következő célokat tűzi ki: a csődvagyon teljes körű összegyűjtése; a csődvagyont csökkentő jogellenes ügyletek megelőzése, szankcionálása és a fedezetelvonó ügyletek eredményes megtámadása; az eljárásokat lassító és költségesebbé tevő adminisztratív terhek csökkentése; az eljárások átláthatóbbá, ellenőrzöttebbé tétele; a bírók felesleges munkaterheinek csökkentése, de ezzel párhuzamosan egyes eljárási határidők lerövidítése; a hitelezők érdekeinek védelme az adós, az adós tulajdonosai és volt vezetői csalárd intézkedéseivel szemben; nagyobb hitelezői kontroll a felszá­moló tevékenysége felett; a fizetésképtelenségi szakértői szakma ‑ felszámolói vagyonfelügyelők ‑ haté­ko­nyabb állami ellenőrzése, velük szemben a szakmai követelmények növelése, jogsértések esetén a jogsértés súlyával adekvát szankció alkalmazása mind a bíróság, mind pedig a nyilvántartásukat vezető hatóság által.

A felszámolási eljárásokban a jogalkotói cél a hitelezők érdekeinek fokozottabb figyelembevétele, tehát annak az elvnek az érvényesítése, hogy a fizetésképtelen adós vállalkozás piacról történő kivezetésekor a közhitelezők és a magánhitelezők követelései minél nagyobb arányban megtérüljenek. Ennek részeként a jogalkotó célul tűzte ki, hogy a felszámolási költségek ne növekedjenek indokolatlanul, ezért a felszámoló szervezeteknek az adós működtetésével és a vagyongazdálkodással, vagyonértékesítéssel ezzel összefüggő tevékenysége felett hatékonyabb lesz a bírósági és a hitelezői kontroll. A törvénymódosítás csökkenti a bírák munkaterhét, ezzel párhuzamosan növeli a bírósági titkári jogkörben meghozható végzések körét.

A törvénycsomag célja ezenkívül a jogalkalmazásban problémát jelentő egyes rendelkezések pontosítása, az ellentmondások kiküszöbölése, a joggyakorlat által jelzett problémák megszüntetése. Ezek közül a legfontosabb, hogy a kormány figyelembe vette a Kúrián felállított joggyakorlat-elemző csoportban elhangzott bírósági véleményeket, többek között azoknak a pereknek a tapasztalatait, amelyeket a hitelezők vagy a felszámolók kezdeményeznek az adós volt vezetői ellen.

(20.00)

A csődtörvény, valamint a cégtörvény módosítása többek között azt célozza, hogy eredményesebb legyen a fellépés azokkal a volt vezetőkkel szemben indított perekben, akik az adós fizetésképtelenségi vagy fenyegető fizetésképtelenségi helyzetében figyelmen kívül hagyták a hitelezői érdekeket, és ennek következtében az adós vállalkozásnál olyan vagyoncsökkenés következett be, amely a hitelezők kö­ve­teléseinek megtérülését hátrányosan befolyásolta.

A törvénymódosítás ezenkívül a polgári anyagi jogszabályok változásával összefüggésben egészíti ki a fizetésképtelenségi eljárási szabályokat, többek között egyértelművé teszi a fizetésképtelenségi eljárásokban a zálogjogi bizományos, tehát a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett biztosítéki célú vételi jog és biztosítéki célú jogátruházás jogosultjának helyzetét.

A törvénycsomag a hitelbiztosítéki nyilvántartás­ba bejegyezhető hitelbiztosítéki nyilatkozatok kö­rét kiegészíti a fiduciárius jellegű hitelbiztosítéki nyi­latkozatokkal, kapcsolódva a polgári törvénykönyv legutóbbi módosításához. A hitelbiztosítéki törvény módosítása azért szükséges, hogy bárki számára meg­ismerhető legyen az a körülmény, ha az adós a vagyonát vagy annak meghatározott részét biztosítékul lekötötte.

A felszámolási eljárások sikerét alapvetően befolyásolja az adós vagyonának hatékony és teljes összegyűjtése. Ennek érdekében a felszámoló szervezet feladatainak részletezése, valamint egyéb törvények módosítása is szükségessé vált.

A törvénymódosítás hatékonyabbá teszi a felszámoló szervezetek feletti hatósági ellenőrzést, elsősorban annak érdekében, hogy megfeleljenek a jogszabályi feltételeknek. A bírósági eljárásokban is következetesebb lesz a felszámoló szervezetek számonkérése annak érdekében, hogy a jogszabályokban meghatározott kötelezettségeiket a tőlük elvárható gondossággal teljesítsék. A kormány célja az, hogy a felszámoló szervezetekkel szemben a szakmai követelményeket növelje és azokat egyértelműen meghatározza.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány célja, hogy az eljárások gyorsításával, hatékonyságának növelésével, a csődvagyon teljes körű összegyűjtésével, az eset­leges visszaélési lehetőségek visszaszorításával és következetesebb szankcionálásával a felszámolási eljárások nagyobb megtérülést eredményezzenek a hitelezők számára. A törvény-előkészítés során ezért többször is egyeztetés történt a bíróságokkal és a szak­mai szervezetekkel, és a javaslataikat beépítettük.

(Az elnöki széket Jakab István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Felhívom továbbá a figyelmet arra, hogy a törvényjavaslat figyelembe veszi a Nemzeti Versenyképességi Tanácsnak az üzleti környezet versenyképességének javítását szolgáló intézkedési tervében megfogalmazott, a fizetésképtelenségi eljárásokra vonatkozó elvárásokat is. Kérem ezért a tisztelt Országgyűlést, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 208 2017.04.19. 1:43  197-208

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Szakács László kép­viselőtársamnak volt néhány kérdése, cég­cso­port­vagyonra vonatkozóan volt javaslata, cég­cso­port­vagyon bevonásra kerüljön egy-egy felszámolási eljárásnál. Utalnék arra, hogy a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja ezt a kérdéskört még nem tárgyalta ki, de az eddig elhangzottak alapján ezt a fajta módosítást senki nem támogatta. Ehelyett a felszámoló keresetindítási lehetőségei növekedtek a törvénytervezetben, illetve ennek a határideje nőtt. Tehát az eszközök erősödtek.

Ugyancsak egy félreértés lehetett talán a képviselőtársam részéről az a felvetés, hogy a támogatási eszközök tartozzanak be a felszámolói vagyonba. De ezek eddig sem tartoztak bele, hiszen ezeknek az eszközöknek az a célja, hogy társadalmi szempontból újrahasznosuljanak. Utalt itt például a Jeremie-alapok működésére.

Staudt képviselőtársam szerintem átfogóan ismertette az egész területet, és nagy kritikai éllel vitte végig az utóbbi évek változásait, de nyilvánvalóan ellenzéki oldalról másképp is láthatók ezek a történések. (Dr. Staudt Gábor: Egyetértek.)

Arra utalhatok még, hogy a kiemelt cégek köre, amikor szóba került, nem kell azért nagyon messze elrugaszkodnunk a valóságtól, gondoljunk csak a Malév vagy a MAL történetére, valóban nemzetgazdasági szempontból sem mindegy, hogy egy ad hoc és esetleg nem felkészült felszámoló felszámolási eljárásának a keretében kerültek volna felszámolásra vagy pedig a maximális közérdeket figyelembe vevő állami cég segítségével.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 210 2017.04.19. 6:07  209-220

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az üzleti kapcsolatokban egyre nagyobb jelentősége van annak, hogy a gazdasági szereplők és a fogyasztók is információval rendelkezzenek arról a társaságról, amellyel kapcsolatba lépnek. Magyarországon az állam már 2008 óta biztosít ingyenes céginformációt, amit bárki az interneten keresztül megismerhet. Az üzleti partnerek az internetes vásárlások, a határon át­nyúló szolgáltatások elterjedésével egyre gyakrabban külföldi partnereket, értékesítő cégeket jelentenek, amelyekre vonatkozó naprakész információknak szintén mind nagyobb jelentőségük lesz. Ezt felismerve az Európai Unió is határozottan elkötelezett az európai céginformációk biztosítása ügyében.

Jelen törvényjavaslat az Európai Parlament és Tanács 2012. június 13-i 2012/17/EU irányelvének átültetését szolgálja, amely a tagállami központi nyilvántartások, a kereskedelmi nyilvántartások és a cégjegyzékek összekapcsolásáról szól.

Az irányelv célja kettős: egyrészt biztosítja, hogy külön uniós portálon keresztül, amely a már működő e-Justice portál lesz, bárki céginformációhoz jusson egy uniós székhelyű cégről. Az irányelv másrészt azt is biztosítja, hogy a cégnyilvántartások összekapcsolásával a tagállami nyilvántartó szervek az erre a célra szolgáló elektronikus rendszeren keresztül egymásnak adatokat szolgáltassanak. E rendszer elnevezése a Business Registers Interconnection System, vagyis rövidítve BRIS.

A BRIS rendszer indulásához szükséges informatikai, technikai előkészületek hazai és uniós szinten is már bő fél éve intenzíven folynak, így a törvényjavaslat már ezen egyeztetések, tesztelések tapasztalatait is figyelembe veszi.

(20.50)

Ezek közül kiemelhető, hogy az uniós portálon keresztül a kezdeti időszakban minden tagállamban a korlátolt felelősségű társaságok, a részvénytársaságok, az európai részvénytársaságok, továbbá az Európai Unió valamely tagállamában bejegyzett vállalkozás által alapított fióktelepek és kereskedelmi képviseletek adatai lesznek elérhetőek. Ennek megfelelően a törvényjavaslat is e cégformákra nézve tartalmaz rendelkezéseket.

Az irányelv tételesen meghatározza azokat az alap­adatokat, amelyeket a tagállamoknak az e-Jus­tice portálon keresztül bármely érdeklődő számára ingyenesen kell biztosítani. Ezek a cég cégjegyzékszámát, nevét, székhelyét jelentik, amelyek alapján arról lehet meggyőződni, hogy a cég valóban létezik. Ha ezen túlmenően bárkinek további, az irányelvben meghatározott többletadatra vagy akár cégiratra lenne szüksége, ahhoz már költségtérítés ellenében szintén korlátozás nélkül hozzájuthat. A tagállamoknak továbbá lehetőségük van arra, hogy az irányelvben nem nevesített további iratokat, adatokat is elérhetővé tegyenek.

Tisztelt Ház! Mint azt már jeleztem, a BRIS rendszer másik célja, hogy a tagállami cégnyilvántartások közötti adatcserét lehetővé tegye. Ehhez szükséges, hogy a BRIS rendszerbe bekötésre kerülő cégek olyan azonosítót kapjanak, amelyet az Unió minden tagállamában azonosan képeznek. Ezt nevezi az irányelv végrehajtási aktusa EUID-nak. Az EUID‑t a magyar cégekre a cégnyilvántartás informatikai rendszere automatikusan fogja generálni, a cégeknek ezzel kapcsolatosan kötelezettsége nem merül fel. A magyar cégbíróságnak, illetve az egyes tagállami cégnyilvántartást vezető szerveknek a BRIS rendszeren kell egymást értesíteniük, ha a nyilvántartásukban szereplő, EUlD-val rendelkező társaságok, fióktelepek esetében csődeljárás, felszámolási eljárás vagy más kényszermegszüntetési eljárás indul. A többi érintett nyilvántartás pedig szintén e rendszeren keresztül veszi át ezen adatokat.

Fontos kiemelni, hogy az uniós rendszer, az e-Justice portál adatot nem tárol, tehát semmiféle cégadatot vagy cégiratot nem kell ténylegesen uniós adatbázisnak átadni sem a tagállamok közötti kommunikációhoz, sem a céginformáció biztosításához. A kiépülő rendszer ugyanis csupán egy egységes informatikai csatorna, amely lehetővé teszi az egyes cégnyilvántartások elektronikus úton való elérhetőségét, és azt, hogy ezekből a cégnyilvántartásokból elektronikusan adatot lehessen kérni és kinyerni.

A törvényjavaslat a BRIS rendszer kiépülését lehetővé tevő rendelkezések mellett kis részben pontosító jellegű rendelkezéseket is tartalmaz. Így a törvényjavaslat kijavítja a tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló egyesüléséről szóló törvényben a hivatkozásokat, észszerűsíti továbbá a magyar cégek határon belüli, de megyehatáron átnyúló székhelyáthelyezésének cégbírósági ügyintézését. A módosítással lehetővé válik, hogy az a cégbíróság döntsön a kérelemről, amely a cégről, a cég korábbi ügyeiről minden szükséges információval rendelkezik, vagyis a bejegyzett székhely szerinti cégbíróság. A jövőben e cégbíróság jegyzi be a cégjegyzékbe az új székhelyet, és csak ezt követően teszi át a cég aktáit az új székhely szerinti cégbírósághoz.

A törvényjavaslat megszünteti a számviteli beszámolók be nem nyújtása miatt induló cégbírósági törvényességi felügyeleti eljárást. Ennek oka az, hogy 2009 óta a cégbíróságnak nincs szerepe a számviteli beszámolók letétbe helyezése, közzététele során, így rendszeridegen módon maradt meg a cégtörvényben ezen eljárástípus. A beszámoló benyújtásának elmaradása esetén ugyanis a Nemzeti Adó- és Vámhivatal jár el teljes jogkörrel, és jogosult szankcióként akár a cég adószámának törlésére is. A NAV eljárása mellett párhuzamosan felesleges és szükségtelen évente több tízezer ügyet cégbírósági hatáskörben is megindítani.

Tisztelt Ház! A törvénytervezet a fenti pontosító rendelkezések mellett is elsődlegesen jogharmonizációs célokat szolgál. A törvénytervezet jelentősége abban áll, hogy idén nyártól minőségi javulást eredményez egyrészt az európai céginformációk elérhetőségében, másrészt abban, hogy a határon átnyúló gazdasági eseményekről való információ, így például egy hazai cég külföldi tulajdonosának felszámolása gyorsan, elektronikusan elérhetővé, ismertté váljon.

Kérem ezért a tisztelt Országgyűlést, hogy a fenti rendelkezésekkel és törekvésekkel egyetértve fogadja el a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 220 2017.04.19. 1:09  209-220

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szakács képviselőtársamnak volt egy olyan kérdése, hogy miért csak most került sor erre a fajta kodifikációra. Tudható, hogy ennek az irányelv-átültetésnek nemcsak jogszabályi, hanem technikai háttere is van, és tavaly ősszel jutottak odáig a tagállamok, hogy megállapodtak abban, hogy milyen információáramlást lehetővé tevő technikai megoldásokat, programokat alkalmaznak. Gyakorlatilag ezt követően lehetett csak kialakítani azokat a jogszabályi kereteket, amelyekkel most jelentkeztünk a Ház előtt.

A másik felvetés az volt, hogy miért nem törvényi szinten jelenik meg a szabályozás minden eleme. Az irányelvnek minden eleme törvényi szinten jelenik meg. Azok a technikai részletek, amelyek jelenleg is rendeleti szinten kerültek szabályozásra ‑ például a cégjegyzékszám kialakítása vagy éppenséggel a költségtérítés mértéke, ami változó, hiszen az a mindenkori költségekhez kell, hogy igazodjon ‑, változnak. S Gyüre Csaba képviselőtársamnak is mondom, hogy a BRIS-rendszeren belül a költségeket természetesen nem haladhatják meg a díjak, amelyek felmerülnek. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 222 2017.04.19. 1:25  221-233

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat célja a Magyarország és a Vietnami Szocialista Köztársaság között létrejött, a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló egyezmény kihirdetése. Az egyezmény célja a Magyarország és Vietnam közötti bűnügyi eljárási jogsegélyforgalom jogi kereteinek megteremtése. Az egyezményben Magyarország és a Vietnami Szocialista Köztársaság kötelezettséget vállal arra, hogy ilyen irányú megkeresés esetén bűnügyi jogsegélyt nyújtanak egymásnak. Az egyezmény meghatározza a jogsegélykérelem megtagadásának kötelező és mérlegelhető okait, rögzíti a jogsegélykérelmek megküldésére és fogadására kijelölt központi hatóságokat, a jogsegélykérelem tartalmi elemeit és kötelező mellékleteit, továbbá költségviselési és adatvédelmi szabályokat tartalmaz.

Az egyezmény kihirdetését törvényben szükséges megtenni, mivel az állampolgárok alapvető jogait és kötelezettségeit is érintő kérdésekben kell állást foglalni. Az egyezményben nem szabályozott kérdésekben a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvény rendelkezései az irányadók. Az egyezmény csak akkor léphet hatályba, ha a részes államok saját nemzeti joguknak megfelelően kihirdetik az egyezmény rendelkezéseit.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem a tisztelt képvi­selőket, hogy fogadják el a törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 165 2017.05.02. 1:54  162-169

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! (Moraj, közbeszólások az MSZP padsoraiban, köztük: Szégyellem magam! ‑ Az elnök csenget.) Valamennyien ismerjük a Szocialista Párt legújabb szlogenjeit: tegyünk igazságot, fizessenek a gazdagok! Nyilván ebbe a körbe illeszkedik Botka úr kampánya is. Nekem Simon Gábor éhségmenete jutott az eszembe, amikor ezeket a híreket olvastam, hogy mennyire eltér a valóság azoktól a hirdetett, fennkölt eszméktől, amelyeket mondanak. (Bangóné Borbély Ildikó: Mészáros Lőrinc? Andy Vajna? Bánki Erik? ‑ Közbeszólások az MSZP padsoraiban.)

De hogy a tényekről is szó essék: Botka Lászlónak mint polgármesternek (Zaj az MSZP és a Jobbik padsoraiban. ‑ Az elnök csenget.) a helyi önkormányzatokról szóló törvény előírásai szerint vagyonbevallást kell adnia, aminek alapján egyéb, darabonként vagy készletenként a mindenkori közszolgálatról szóló törvény szerinti illetményalap hathavi összegét, 231 ezer forintot meghaladó értékű ingóságait fel kell tüntetnie. Ha tehát valóban van egy 20 millió forint fölötti luxusterepjárója, azt mindenképpen illett volna beleírnia. Megnéztem, nem volt benne, valóban. (Zaj az MSZP padsoraiban. ‑ Heringes Anita: És a Rogán Antal szobája?) De a Rolex órák árfekvése is, ahogy látható volt az internetes fórumokon, jócskán meghaladja ezt az összeget.

Ezt a kötelezettséget a vagyonnyilatkozatot vizsgáló bizottság (Folyamatos közbeszólások az MSZP padsoraiban. ‑ Az elnök csenget.) tartja nyilván és ellenőrzi. Nyilván megvan most a lehetőségük Szegeden, hogy górcső alá vegyék ezt a kérdést, mert ezek a témák megingathatják a feladat ellátásához szükséges közbizalmat. (Gúr Nándor: És óránként 11 millió Mészárosnak?) Ennek megfelelően akár az összeférhetetlenségi kérdéseket is megállapíthatja a bizottság.

Ehhez jó munkát kívánok nekik; a választóknak meg azt, hogy végre lássanak tisztán a Szocialista Párt kampánya és a szocialista vezető képviselők luxuséletmódja között. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban. ‑ Heringes Anita: Mészáros, Mengyi!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 169 2017.05.02. 0:49  162-169

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért ha a tényeket nézzük, ha jól tudom, Botka László már nem hordja ezeket az órákat, tehát nevelő hatása van a sajtónak és ezeknek a felvetéseknek. Vagy ha belegondolunk, akár még egy magyarázat létezhet: nem Rolex órákat, hanem hamisítványokat hordott. Ez sem lenne meglepő egyébként, mert akkor szinkronban lenne az a szöveg, amit hirdetnek és az, amit a karjukon hordanak az ilyen politikusok. (Közbeszólások az MSZP és a Jobbik padsoraiban.)

De ez még mindig nem ad magyarázatot természetesen a luxusterepjáróra, amelyről szóló híreket hetek óta feszülten várjuk, hogy felbukkan a vagyonnyilatkozatban, vagy milyen jogcímen használja, és miért ő az, aki közlekedik vele, és szerényen kifelejti a vagyonbevallásából. (Bangóné Borbély Ildikó: Ettől nem tud aludni, államtitkár úr? Mészárostól tud aludni?) Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 189 2017.05.02. 1:58  186-193

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Először is a büntetőeljárás során az elkövetők származását a bíróság nem vizsgálhatja ‑ ezt elöljáróban szeretném közölni. Mindenkire ugyanúgy vonatkoznak a törvények.

Az pedig, hogy a bíróság hogyan alkalmazza a törvényeket, a hatalmi ágak különválasztása folytán nem a kormányzat kompetenciájába tartozik. Valamennyien emlékszünk rá, hogy 2010 után a büntető törvénykönyvben jelentős szigorításokat eszközölt ez a kormányzat, gondoljunk akár a három csapás törvényre és a büntetési tételek kiszabásánál a bírói mérlegelés kereteinek a megvonására. Tehát törvényhozói oldalról, amit el lehetett követni, amit meg lehetett tenni, azt hiszem, mind a parlament, mind a kormányzat megtette.

Ugyanakkor egyedi ügyekben ‑ bár örömmel hallom, hogy csak elsőfokú ítéletről van szó, tehát amennyiben probléma van, a másodfok korrekciókat tud végrehajtani ‑, be kell látnunk mindannyi­unk­nak, hogy sem a magyar parlamentnek, sem a magyar kormánynak semmiféle ráhatása nincs és nem is lehet a bíróságok működésére. A bíróságok belső szabályzatai, előmeneteli rendszere alapján kell kialakítani azt az egészséges joggyakorlatot, amely révén a társadalom igazságérzete és a jogszabályok betartása valahol találkozik. Nem ismerem az ügy részleteit, egyébként sem nyilváníthatnék benne véleményt, bár ha jól értettem, volt egy ilyen tartalmú kérdés képviselő úr felszólalásában, de összességében csak azt tudom mondani, hogy ezekben az büntetőügyekben, ami a környezetet illeti, mind a parlament, akár az önök segítségével, mind a kormányzat teszi a dolgát.

Remélem, hogy ebben az ügyben is majd egy olyan ítélet fog születni, amely valóban megfelel az elkövetés körülményeinek és a büntető törvénykönyv tényállásának. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 193 2017.05.02. 0:57  186-193

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Örömmel hallottam, hogy képviselő úr is egy véleményen van velem a tekintetben, hogy nem lehet a származás befolyásoló tényezője annak, hogy milyen ítélet születik. De továbbra is csak azt tudom megerősíteni, hogy a kormány tiszteletben tartja a magyar bírói függetlenséget.

Magyarországon bíróság dönti el, hogy valaki bűncselekményt követett-e el, ha igen, milyen bűncselekményt követett el, és a bíróság szabja ki az érte járó büntetést. Tehát sem a korábbi, sem a mostani ítéletek kapcsán nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezeket minősítsük. A Kúrián is működik egy bíróijoggyakorlat-elemző csoport. Ennek alapján valóban azt szeretnénk elérni, illetve, ahogy említette, az elnök úrék is rengeteget dolgoznak ezen, hogy valóban világos, tiszta keretek között és olyan ítéletek szülessenek, amelyek mind a jognak, mind pedig a társadalom elvárásainak megfelelnek. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 2 2017.05.05. 6:30  1-20

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! Mint ahogy az önök előtt is ismeretes, a tisztelt Ház 2016. november 22. napján fogadta el az új polgári perrendtartásról szóló törvényt, amely 2018. január 1. napján lép hatályba. Az új polgári perrendtartás számos újítást vezet be a hatályos szabályozáshoz képest, amelyeknek célja a polgári per hatékonyságának, azaz az eredményes és észszerű időn belül történő lefolytatásának a biztosítása.

Az új kódex által életre hívott változtatások ugyanakkor természetszerűleg vonják maguk után a jogrendszer felülvizsgálatát, az új jogintézményekhez, új szabályozási megoldásokhoz igazodó jogszabályi környezet kialakításának a szükségszerűségét. Az általam most bemutatni szándékozott törvényjavaslat is az új polgári perrendtartás szabályozásának kiteljesedését szolgálja, a szabályozás új eleméhez szükségszerűen kapcsolódó részletszabályok megteremtésével.

A jelenleg hatályos polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény rendelkezései szerint az általános meghatalmazás csak a nyilvántartást vezető konkrét bíróság előtt pótolja az egyes perekre szóló külön meghatalmazást. E szabályok megreformálása már régóta napirenden van, tekintettel arra, hogy az általános meghatalmazások nyilvántartása jelenleg nem egységes és nem is közhiteles, a nyilvántartás bíróságonként elkülönül, ráadásul a tényleges gyakorlatban még mindig papíralapú.

A 2018. január 1. napján hatályba lépő új polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 71. § (3) bekezdése szerint ugyanakkor az általános meghatalmazások országos és közhiteles nyilvántartását az Országos Bírósági Hivatal elnöke működteti. Az országos elektronikus nyilvántartás lényegi ismérve, hogy abba bármely bíróság, illetve ‑ bírósági végrehajtási cselekményekkel kapcsolatos feladatai ellátása érdekében ‑ az önálló bírósági végrehajtó is közvetlenül betekinthet.

A bírósági peres és nemperes eljárásokban az általános meghatalmazások ilyen módon történő nyilvántartásával hatékonyan biztosítható az általános meghatalmazáson alapuló képviseleti jog fennállásának és terjedelmének azonnali és hiteles igazolása. A törvényjavaslat tehát alkalmas eszközt kínál arra, hogy a képviseleti jogot ne kelljen külön-külön igazolni az egyes bírósági eljárásokban, hanem elegendő legyen annak fennállását csak az egységes nyilvántartásban ellenőrizni.

Az általános meghatalmazást a törvényjavaslat alapján elegendő egyetlen bíróság előtt, a szükséges nyilvántartási eljárás lefolytatásának eredményeképpen bejegyeztetni a nyilvántartásba, és ez már akár az ország összes bírósága előtt kiválthatja az egyedi meghatalmazást. Mindez adminisztrációs terhektől mentesíti a bíróságokat, mert nem kell valamennyi érintett bíróságon bejegyeztetni az általános meghatalmazást és lefolytatni az ezzel kapcsolatos nyilvántartási eljárást, ha a fél több bíróság előtti eljárásra kívánja feljogosítani a képviselőjét.

Az új szabályozás várhatóan a bírósági eljárások elhúzódásának mérséklésében is szerepet játszhat, mert nem lesz szükséges a felet a képviseleti jog igazolására például a bírósági tárgyaláson külön felhívni és erre tekintettel adott esetben magát az eljárási cselekményt is elhalasztani.

Más szemszögből nézve az adminisztrációs tehertől mentesülnek az eljárásban részt vevő felek is, mert ‑ ahogy az már korábban is említésre került ‑ szükségtelenné válik a fennálló képviseleti jog különböző eljárásokban történő ismétlődő igazolása, ha a fél több bíróság előtt folyamatban levő különböző eljárásokkal összefüggő képviseletre hatalmazza meg ugyanazt a képviselőjét. Nem kell továbbá a félnek valamennyi érintett bíróságon nyilvántartásba vetetnie általános meghatalmazását, elegendő lesz ezt egy alkalommal megtennie.

A törvényjavaslat konkrétan meghatározza a nyilvántartás adattartalmát, valamint eljárási rendet határoz meg a nyilvántartásba történő adatbejegyzés vizsgálatára, és hiánypótlást tesz lehetővé, ha az adatbejegyzés iránti kérelem hiányosságait orvosolni szükséges.

Az adatbejegyzés iránti kérelem megfelelő előterjesztését formanyomtatvány alkalmazásának követelménye segíti. Az adatbejegyzés iránti kérelem a szükséges feltételek fennállásának hiányában elutasítható, azonban a jogorvoslati jog természetesen rendelkezésre áll. A közhitelesség és naprakészség biztosítása érdekében a bejegyző bíróság hivatalból is átvezetheti a nyilvántartáson azokat az adatváltozásokat, amelyeket különösen más hatósági nyilvántartások ‑ például cégnyilvántartás ‑ adatai alapján saját maga észlel. A szabályozás a Ptk. általános meghatalmazásokra vonatkozó rendelkezéséhez is igazodik. Amennyi­ben öt év elteltével az általános meghatalmazás a Ptk. alapján hatályát veszti, a rendszer auto­matikusan törli a nyilvántartásból a meghatalmazást.

A törvényjavaslat részletesen tartalmazza a nyilvántartás adatainak megismerésével és kezelésével összefüggő garanciális eljárási szabályokat, kiemelten érvényesítve a kezelt adatok megfelelő szintű védelmét.

A törvényjavaslat tehát az új polgári perrendtartás szabályozási koncepciójában célként kitűzött perhatékonyság kiteljesedését szolgálja, egyben a modern kor kihívásaihoz és technológiai lehetőségeihez illeszkedő nyilvántartási rendszer megvalósítását célozza.

Tisztelt Ház! Általános jelleggel kívántam bemutatni a bírósági peres és nemperes eljárásokra adott általános meghatalmazások közhiteles nyilvántartásáról szóló törvényjavaslat célját, a szabályozás lényegi ismérveit, annak remélt társadalmi hatásait. Hangsúlyozom ugyanakkor, hogy ez a javaslat az önök által már elfogadott új polgári perrendtartáshoz kapcsolódik, az új kódex általános meghatalmazásokra vonatkozó szabályozásának megfelelő alkalmazásához szükséges törvényi szintű rendelkezéseket tartalmazza.

Kérem a tisztelt Országgyűléstől a törvényjavaslat megvitatását és elfogadását. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)