Készült: 2020.08.09.16:58:27 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

58. ülésnap (2010.12.07.),  74-82. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita folytatása és lezárása
Felszólalás ideje 31:17


Felszólalások:   74   74-82   82-110      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr.

Tisztelt Országgyűlés! Most a határozathozatal következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a költségvetési bizottság T/1498/552. sorszámon előterjesztett módosító javaslatát, amely a 2011. évi főösszegeket tartalmazza. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a költségvetés fő számait 249 igen szavazattal, 83 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! A számvevőszéki és költségvetési bizottság elkészítette tájékoztatóját a T/1498/553. sorszámon. Ez a mai naptól a számítástechnikai hálózaton és az interneten is elérhető lesz.

Felhívom figyelmüket, hogy a Házszabály 121. § (7) bekezdése alapján a tájékoztatást követően a fejezetek bevételi-kiadási főösszegét, a hiány mértékét nem érintő kapcsolódó módosító javaslatokat lehet csak benyújtani.

(12.50)

Tájékoztatom önöket, hogy a számítógépes hálózaton elérhetők azok a módosító javaslatok, amelyekről a költségvetési bizottság döntése alapján csak a következő határozathozatal során kell szavazni.

Kérem a képviselőket, hogy a korábban benyújtott módosító indítványaikat az új fő számok ismeretében tekintsék át, és szükség szerint azokat új változatban terjesszék elő.

Tisztelt Országgyűlés! A Házszabály 121. § (7) bekezdése alapján a részletes vitát újból megnyitom és egyben elnapolom. Ennek folytatására és lezárására jövő heti ülésünkön kerül sor, a képviselői felszólalásokra is ekkor lesz lehetőség.

Most pedig kettő perc technikai szünetet tartunk. (Rövid szünet. - Számos képviselő elhagyja az üléstermet.)

Kérem tisztelettel képviselőtársaimat, aki nem vesz részt a vitában, húzódjon ki a folyosóra. (Zaj.) Halász államtitkár úrnak is szóljanak már.

Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Megadom a szót Braun Márton képviselő úrnak, Fidesz.

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kicsit kényelmetlenül érzem magamat a Házban, hiszen egy ilyen témát, mint a Bethlen Gábor Alapról szóló törvényjavaslat, úgy érzem, egy kicsit méltatlan, ideges és ingerült vita övez, holott ez az a kérdés, amiben nemzeti egyetértést és együttműködést kéne mutatnunk. De talán a költségvetési sarokszámok elfogadása hozzájárul ahhoz, hogy kicsit lenyugodjanak a kedélyek, és építőbb jellegű vitát tudjunk folytatni.

Tisztelt Miniszter Úr! Miniszterelnök-helyettes Úr! A Bethlen Gábor Alap létrehozásához és annak névválasztásához szeretnék gratulálni, hiszen a mellettem ülő Potápi Árpád képviselő úr is elmondta, hogy Bethlen Gábor volt az a személy, aki nemcsak államférfiként, hanem gazdaságpolitikusként is említésre méltó, és tevékenységével nagyban hozzájárult nemzeti büszkeségünkhöz.

Ezzel kapcsolatban szeretnék ahhoz a részhez hozzászólni, amit miniszter úr is említett, hogy a Bethlen Gábor Alap nemcsak egy kulturális, oktatási, érzelmi együvé tartozás támogatására szolgál, hanem igenis gazdaságpolitikai jelentősége is van, hiszen ez lehet az az eszköz, amely a választási programunkban is meghirdetett Kárpát-medencei gazdasági együttműködési régiónak az egyik hatékony támogatási formája lehet.

Ezzel kapcsolatban szeretném fölhívni miniszterelnök-helyettes úr figyelmét, hogy érdemes a Bethlen Gábor Alapban álló forrásokat az egyébként meglévő európai uniós forrásokhoz kapcsolni, és itt ne csak a saját forrásainkra gondoljunk, hiszen a mellettünk lévő, szomszédos országokban hasonló források nyíltak meg, és azokhoz is érdemes társítanunk ezeket az összegeket, illetve ezeket a forrásokat.

Hadd hívjam még föl a figyelmét önnek arra, hogy számos olyan program van, amelyik eleve a határ menti együttműködéséket segíti. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezeket támogassuk és erősítsük a Bethlen Gábor Alapból, hiszen ezek a programok kimondottan a határ menti együttműködésre, illetőleg a határ menti vállalkozások együttműködésére épülnek.

Nagyon fontosnak tartom, hogy az alap - amint elhangzott a Fidesz vezérszónokától, Balla Mihálytól is - átlátható, elszámolható. Fontosnak tartanám, hogy ne csak átlátható, elszámolható, hanem kiszámítható legyen, számolni lehessen vele minden évben. Arra kérem a képviselőtársaimat, hogy minden évben gondoljunk arra, hogy ezt az alapot fel kell tölteni a költségvetési viták során, illetőleg a költségvetésből, hogy minden évben új és új programokat tudjunk indítani.

Én is szeretném a tisztelt Házat arra biztatni, hogy támogassa ezt az előterjesztést, és arra szeretném kérni önöket, hogy ezt egy jobb hangulatban együttműködve tegyük meg, hiszen ez egy olyan cél, ami mellett, azt hiszem, valamennyien kiállhatunk, és deklaráltan támogathatjuk. Úgyhogy további jó vitát kívánok önöknek.

Ha megengedi a miniszterelnök-helyettes úr, hadd említsem meg, hogy csütörtökön lesz egy olyan programnak a záró konferenciája, amely a turisztikai desztinációk együttműködését támogatná a szlovák-magyar határ mellett. Kilenc magyar és szlovák civil szervezet hozta ezt létre, a záró konferenciája csütörtökön lesz, a HUSK magyar-szlovák együttműködés keretében. Szeretettel meghívnám erre miniszterelnök-helyettes urat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Volner János képviselő úr, Jobbik.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kissé vegyes benyomásokkal vagyok az előttünk fekvő törvényjavaslattal kapcsolatban, ugyanis ismét egy olyan törvény van előttünk, amelynek természetesen a Jobbik egyetért a céljaival, hiszen a határon túli magyarság megsegítéséről, gazdasági eszközökkel történő támogatásáról rendelkezünk, azonban azért vegyesek a benyomásaim, mert azt látom, hogy az a szakmai aprómunka, ami ezt a javaslatot tartalommal töltené meg, hiányzik mögüle.

Egyelőre azt látom, hogy egy gazdasági előterjesztés, egy alapvetően gazdasági témájú előterjesztés fekszik előttünk, de a legnagyobb káosz most a kormány minisztériumai között éppen a két gazdasági tárcánál van. Még kialakult struktúrájuk sincs a minisztériumoknak, folyamatosan adják-veszik egymás között a hatásköröket, és ez bizony erős kétségekkel tölt el engem.

De hogy belemenjünk rögtön itt a részletekbe is: Kőszegi Zoltán és Potápi Árpád János fideszes képviselőtársaim arról beszéltek, hogy végre rendszerbe vannak foglalva a források, egy helyre összpontosulnak a forrásfelhasználások, könnyebb lesz ezt az ügyet ilyen módon kezelni. Én azt látom az eddigiekből okulva, hogy az önök számára ez elsősorban PR-szempontból fontos, mert jól kommunikálható, nagy számokat tudnak egyszerre megjeleníteni a közvélemény előtt, és ezeket felmutatják, élnek, gyakran élnek a nemzeti retorika erőteljesen használt eszközeivel, azonban hiányzik mögülük a tartalom.

(13.00)

Gondoljunk csak arra, amikor itt a törvényjavaslatban rendelkeznek arról, hogy turisztikai, idegenforgalmi, vendéglátó-ipari tevékenységet támogat majd a magyar állam a határ túloldalán, kérdezem én önöket: mi változott az előző kormányhoz képest ezen a téren az új kormány kormányzása alatt? Hát, tisztelt képviselőtársaim, az égvilágon semmi! Ilyen jellegű törvényi előterjesztéseket nem láttunk, egyik gazdasági minisztérium előterjesztésében sem láttunk még erre vonatkozó szakmai anyagokat megjelenni, nem látjuk azt, hogy ezen a téren önök egyáltalán megértenék a probléma lényegét, és elszakadnának attól, ami az eddigi hibás gyakorlatot jelentette. Nem látjuk azt, hogy a Magyarországot érintő országimázsban bármilyen változás állna be. Beszélhetünk mi itt arról, hogy támogatjuk a turisztikát, de ezek üres szavak maradnak addig, amíg önök nem hozzák meg azokat a szakmai aprómunka körébe tartozó lépéseket, amelyek valóban egy gazdasági fellendülést hoznának ezen a területen. Itt csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy az elmúlt húsz évben például Magyarország fővárosának - de ez számos határ menti régióra, amelyeknek most esélyük lenne együttműködni a határokon túli magyarsággal is a turisztika, idegenforgalom szintjén - gyakorlatilag elhalt az idegenforgalma a szomszédos országokhoz képest is, mert egész egyszerűen nem történt semmi.

Itt két kulcsszó van, amit a kormánynak szem előtt kellene tartania. Az egyik az ismertség, a másik a bizalom. Uraim! Ahhoz, hogy meg tudjuk szólítani a külföldi turistákat, a potenciális turistajelölteket, erre a két dologra építeni kellene. Először is olyan nyelvet kell beszélni, amit a külföldiek is megértenek, és itt most nem arról beszélek, hogy a német turistákhoz németül szóljunk, hiszen ez egy alapkövetelmény. Az lenne ennek a lényege, hogy lehetőség szerint azokon a fórumokon, olyan módon célozzuk meg a turistákat, hogy azok valóban odataláljanak az általunk kijelölt, megjelölt turisztikai célpontokra; olyan határon túlnyúló együttműködésre lenne szükség, amely képes lenne megszólítani egy kellő vásárlóerővel bíró nyugat-európai vagy amerikai turistát is akár, és arra sarkallni, hogy a határ innenső és túlsó oldalán egyaránt vegyen igénybe különböző turisztikai szolgáltatásokat. Nagyon sokszor olyasmire kell gondolni most a hétköznapok szintjén, hogy megszáll Magyarországon egy wellness-szállóban, de átmegy a határ túloldalára, mondjuk, a Vajdaságba, és ott befizeti a gyermekét egy lovardába vagy egy hegyi kirándulásra. Gyakorlatilag ez így, együtt lenne egy olyan értelmes programtervezet, egy olyan gazdasági alappal rendelkező terv, amelyet gyakorlatilag most itt teljesen hiányzónak látunk a kormány előterjesztései között.

Én nem is azt kérem számon, hogy egy törvényjavaslaton belül oldjunk meg mindent. Én azt kérem számon, hogy a szakpolitika, amely megalapozná ezeket a döntéseket, és amely gazdasági erőt lenne képes felmutatni a másik oldalon, az hiányzik mögülük. Egész egyszerűen ez ügyben nem történt semmi.

Nem történt semmi Magyarországon még érdemben az épített környezettel kapcsolatban. Önök ugyan elfogadtak egy törvényt, de az is alapvetően arról szól, hogyan pateroljuk ki a hajléktalanokat a Belvárosból. Megjegyzem, egyébként egyetértek, ez is az országimázs egy fontos része, hogy bizonyos korlátozó intézkedésekkel éljünk, de alapvetően azt látjuk, hogy meglehetősen besavanyodott, unalmas, a turisták számára egyáltalán nem vonzó magyarországi városképet láthatunk gyakorlatilag szinte mindenhol, vagy legalábbis nagyon sok helyen, és ez elsősorban az önök törvényhozói felelőssége, az önöké, akik jelenleg rendelkeznek a kétharmados felhatalmazással.

És kérdezem én, tisztelt képviselőtársaim: ha ezen a téren önök nem tudtak eredményt felmutatni még idehaza sem, hogyan szeretnék megoldani a határon túli magyarság problémáját? - kérdezem én. Még idehaza sem megy! Azt kérem, legalább kezdjenek el ezzel foglalkozni. Végre fejezze be a két gazdasági minisztérium az egymással fenntartott civakodást, legyen vége ennek a veszekedéses folyamatnak, végre foglalkozzanak azzal, ami a dolguk lenne, és lehetőség szerint az ellenzék részéről érkező konstruktív és szakmai javaslatokat, amelyekkel egyébként mi valósággal elhalmoztuk önöket a saját szakértői gárdánk segítségével az elmúlt időkben, fogadják be, és lehetőség szerint tegyék a kormányprogram részévé.

Továbbmennék. Akkor, amikor a felsőoktatási, közoktatási, a tudományos kutatást, fejlesztést érintő elképzelésekről értekeznek, ugyanilyen jellegű hiányosságokkal küzdenek, és ugyanilyen hiányosságokat tapasztalunk a kormányzati politika gyakorlatilag minden szintjén. Önök most már arról rendelkeznének, hogy milyen módon oldják majd meg a határon túli magyarság felsőoktatási, innovációs problémáit. Kérdezem én, tisztelt képviselőtársaim: mi változott itthon ezen a téren az elmúlt időszakban? Hát az égvilágon semmi! Nincs Magyarországnak tudományos stratégiája! Akkor, amikor a Magyar Tudományos Akadémia éves beszámolóját hallgattuk, és a kormányoldalt arról faggattuk, milyen elképzelései vannak a kormánynak arról, hogy az alkalmazott kutatás alapját jelentő alapkutatás hogyan kapcsolódik össze, milyen átjárás lesz a két szektor között, milyen kompetenciákat kíván egyáltalán ebben az erőforráshiányos gazdasági környezetben a kormányzat felerősíteni, akkor az égvilágon semmit nem tudtak erre mondani, gyakorlatilag maga a miniszter úr is széttárta a karját, és semmit nem tudott rá érdemben válaszolni.

Tehát akkor, amikor ezekkel az óriási hiányosságokkal szembesülünk, azt gondolom, az ellenzék önöktől teljes joggal kéri számon, hogy hol maradnak az érdemi kormányzati előterjesztések, hol marad az az önök által többször is megígért, konstruktív ellenzéki javaslatokat befogadó kormányzati magatartás, amely alapja lehetne egy valódi nemzeti együttműködésnek, alapja lehetne annak, hogy Magyarországon végre elinduljon a tudományos fejlődés. Meggyőződésem ugyanis az, hogy ha itthon nem történik ez ügyben semmi, akkor a határon túli magyarság számára sem lesz ez a közeg kellően befogadó.

Én kérem azt ismét önöktől, most már nem először, és ahogyan elnézem, nem utoljára, konstruktív módon viszonyuljanak az ellenzéki kezdeményezésekhez, foglalkozzon végre mindkét gazdasági minisztérium azzal, ami a dolga lenne, kezdjék el végre a szakmai aprómunkát, legyen vége ennek a kommunikációs és tettekben megnyilvánuló káosznak, ami eddig az önök tevékenységét jellemezte.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő hozzászóló Ágh Péter képviselő úr, Fidesz.

ÁGH PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor a parlamentbe kerültünk, akkor mindannyian azzal a szándékkal fogtunk a munkánkhoz, hogy valami jót, valami maradandót tegyünk. A nemzetpolitikában különösen fontos, hogy tevékenységünk sikeres legyen, hiszen az elmúlt években mostohagyermekként voltak kezelve a határon túli magyarok, pedig ők is ugyanolyan magyarok, mint mi, nekik azonban kisebbségben kell naponta megmaradniuk identitásukban. Amíg számunkra ez természetes, addig a Vajdaságban, Erdélyben, a Kárpátalján és a Felvidéken, valamint a Kárpát-medence minden más régiójában hétről hétre, évről évre tenni kell ezért a magánéletben és a közéletben egyaránt. A nemzeti együttműködés kormánya célként fogalmazta meg, hogy segíteni kívánja őket. Ennek eredményeit már eddig is láthattuk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, kijelenthetjük, hogy nemzetpolitikában az elmúlt 8 hónap alatt többet tett az ország vezetése, mint amennyit elődei 8 év alatt. Ezen azonban nem tudunk meglepődni, hiszen emlékezzünk arra, hogy 2004-ben az akkori kormánypárti politikusok a kettős állampolgárság kampányában olyan üzeneteket fogalmaztak meg, melyek azt sugallták, hogy a kisebbségben élő nemzettársaink nem mások, mint idegen állampolgárok, akik a magyar állam által nyújtott lehetőségeket akarják kihasználni. Ezt a csorbát küszöböltük ki azzal, hogy elfogadtuk az egyszerűsített honosítási eljárásról szóló törvényt. Azonban itt nem állt meg az Országgyűlés többsége és a kormány, partnerként viszonyultak a határon túli magyar szervezetekhez. Ennek tudható be, hogy hosszú évek után ismét összehívták a Magyar Állandó Értekezletet. Ezzel az elhanyagolt magyar-magyar kapcsolatokat az egymás iránti felelősségvállalás váltotta fel.

Az összetartozás-tudat erősítése érdekében büszkék vagyunk arra a kezdeményezésre is, amely arra irányul, hogy az iskolák határon túli magyar területekre tudjanak osztálykirándulásokat szervezni. Büszkék, hiszen a Fidesz ifjúsági társszervezete, a Fidelitas már 2005-ben kezdeményezte ezt. A program hozzájárulhat ahhoz, hogy a Kárpát-medence ne csupán térkép legyen a fiatalok fejében, hanem élő kapcsolatokat, emlékeket, élményeket jelentsen.

(13.10)

Tisztelt Ház! Most ismét egy előremutató kezdeményezésről tárgyalunk, a Bethlen Gábor Alapról. Az indítvány a határon túli magyarságnak a szülőföldön való anyagi és szellemi gyarapodását, az anyaországgal bővülő és erősödő kapcsolattartást elősegítő programok megvalósítására, pénzügyi forrás képzésére és felhasználási céljaira tesz javaslatot. Teszi ezt azért, mert a jelenlegi rendszer nem alkalmas arra, hogy ez a cél hatékonyan és maradéktalanul megvalósuljon.

A javaslat előnyeiről az elmúlt felszólalásokban már sokat hallhattunk. Én itt azt szeretném üdvözölni, hogy az indítvány rögzíti, hogy indokolt az oktatás-nevelési támogatás kiterjesztése az óvodásokra is, mivel a gyermekek további iskoláztatását sokszor a legelső döntés határozza meg. Ez a javaslat az identitás megőrzését szolgálja, hiszen ez az egyik legfontosabb feladatunk. A magyarságtudat megőrzése, a demográfiai válság kezelése ugyanis közös nemzeti ügy.

Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzeti együttműködés kormánya az egyszerűsített honosítási eljárással, a MÁÉRT működtetésével, a határon túli osztálykirándulásokkal és most a Bethlen Gábor Alappal azt üzeni, hogy nem mond le egyetlen magyarról sem. Éljenek bárhol, számíthatnak az anyaországra, hiszen összetartozunk.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, kíván-e még valaki élni a hozzászólás lehetőségével 2 percben, 15 percben. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Jelzi, hogy igen. Öné a szó, miniszterelnök-helyettes úr.

DR. SEMJÉN ZSOLT tárca nélküli miniszter: Nagyon szépen köszönöm. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretném megköszönni a külügyi bizottságnak, az emberi jogi bizottságnak, a kulturális bizottságnak és az oktatási bizottságnak a szinte egyhangú támogatását, és szeretném jelezni, hogy természetesen a különböző pontosításokban partnerek vagyunk. Tehát javító meglátásokat örömmel fogadok, amint azt Pálffy István képviselő úr is jelezte, illetve Lukács Tamás az emberi jogi bizottság elnökeként szintén jelezte. Ezeket örömmel fogadjuk és várjuk.

Ha megengedik, néhány reflexiót tennék az elhangzottakra, elsősorban a Szabó Vilmos képviselő úr által elmondottakra, aki legalább ötször elmondta azt a sajátos meglátását, hogy ez a törvény lényegében a Szülőföld Alap változatlan formában való beterjesztése. Na most, drága jó képviselő úr, ha ez valóban így lenne - nem így van egyébként, de ha valóban így lenne -, akkor miről beszélt húsz percet? Hogyha ez az önök által megfogalmazott Szülőföld Alap szó szerinti átvétele, akkor ezt önnek lelkesen üdvözölnie kellene, nem pedig opponálni.

A másik sajátos logikai érdekesség volt, amit mondott, hogy miért nem egyeztettünk a MÁÉRT-tel. Ez azért vicces egy picit, mert önök szüntették meg a MÁÉRT-et. Mi visszaállítottuk a MÁÉRT-et, éppen azért, hogy egyeztessünk vele. Önök már csak azért sem tudtak egyeztetni vele, mert éppen megszüntették. Tehát mi pontosan azért állítottuk vissza a MÁÉRT-et, hogy a MÁÉRT észrevételei, meglátásai bekerüljenek ezekbe a döntésekbe. És itt szeretném jelezni, hogy pontosan a MÁÉRT-on elhangzottak szellemében fogantatott mindez, és a MÁÉRT szakbizottsága általi előkészítettség fogja jellemezni ezeket a döntéseket.

Arra a kérdésre, hogy miért ilyen gyorsan hoztuk az Országgyűlés elé: képviselő úr, ön pontosan tudja, hogy nincs vesztegetnivaló időnk. Pontosan tudja, hogy nagyon határozott és gyors lépéseket kell tennünk annak érdekében, hogy ne roggyanjanak meg bizonyos alapvető határon túli magyar intézmények. Ezért fontos, hogy a 2011-es költségvetés tekintetében már ez az új Bethlen Gábor Alap érvényesüljön.

A fővád, ha jól értettem, a centralizáció volt. Fogalmazhatunk így is, de éppen az a lényege az előterjesztésnek, hogy egy helyen, átlátható, áttekinthető és ellenőrizhető módon szülessenek a döntések. Mert az előző időszakban éppen azok a bizonyos - hogy mondjam - zavaros vízként jellemezhető párhuzamosságok voltak a jellemzők, amin keresztül csorgott ki a pénz. Ezért nagyon fontos, hogy éppen az ÁSZ által ellenőrizhető módon mi megteremtjük az átláthatóságot, az ellenőrizhetőséget és az elszámoltathatóságot.

Szávay képviselő úrnak egy megjegyzésére szeretnék reflektálni; azt mondta, hogy az lenne a szerencsés, ha a magyar iskolába járó gyermekek támogatása közvetlenül a családokhoz jutna el. Magam is úgy gondolom egyébként, hogy ez lenne a hatékony. Ugye, ezt szlovák nyomásra a szocialista kormány változtatta meg. Elvileg tökéletesen egyetértek önnel. Azonban a helyzet az, hogy vannak külpolitikai realitások. Számunkra a legfontosabb az állampolgárság megadása és ennek zavartalan és zökkenőmentes biztosítása. Ez azt jelenti - ez most a személyes véleményem -, hogy nem terhelném a Szlovákiával való kapcsolatunkat most ezzel az egyébként jogos kérdéssel. Csak jelzem azt, hogy meg fogjuk találni a jogilag és külpolitikailag is járható utat e tekintetben.

Amire még szeretnék reflektálni, az, hogy lényegében egybecsengett, amit részint Szávay István képviselő úr, Dorosz Dávid, illetve Mile Lajos képviselő úr mondott, aminek az volt a gondolati lényege - azt hiszem, Mile Lajos képviselő úr ki is mondta -, hogy többpárti kuratórium lenne helyes, vagy egy másik megfogalmazás szerint úgy hangzott a vád, hogy a kormány a saját embereit ülteti döntési pozícióba. Hát kiket kellene egy kormánynak döntési pozícióba ültetni, hogyha nem azokat az embereket, akikben a kormány bizalma megvan? Az ellenzéki pártok képviselőit kellene odaültetni? Ilyen alapon azt is mondhatnák, hogy delegálni akarnak képviselőket, mondjuk, a minisztériumokba.

A helyzet az, hogy azt teljesen természetesnek és helyesnek tartom - ezért is csináltuk így egyébként -, hogy a MÁÉRT-be meghívást kaptak az ellenzéki pártok. Mégpedig azért, hogy a nemzetpolitikai koncepciót az egyetemes magyarság együtt alakítsa ki: a határon belüli összes párt és a határon túli szervezetek, éljenek azok a Kárpát-medencében vagy bárhol a nyugati emigrációban. Tehát a nemzetpolitika kialakításában helyes, hogy minden politikai párt és erő részt vegyen. Azonban a parlamentáris demokráciának éppen az a lényege, hogy az ilyen típusú dolgokban, mint a Bethlen Gábor Alap, a kormányé a döntés és a kormányé a felelősség.

Mile Lajos képviselő úrnak arra az észrevételére szeretnék még reflexiót tenni, hogy a Bethlen Gábor név különböző alapítványok és egyesületek formájában foglalt. Ebben persze van igazság, de az érem másik oldala az, hogy ha a magyar történelem legnagyobb személyiségeinek a nevét nézem, nincs olyan név - Szent Istvántól Széchenyin át Pázmány Péterig -, akinek a neve valamilyen alap, valamilyen egyesület, valamilyen alapítvány tekintetében, hogy úgy mondjam, ne lenne foglalt. Ezért azt gondolom, hogy persze jogos észrevétel, amit mond, de vannak olyan dolgok, aminek nincs megoldása abban az értelemben, hogy nincs optimális megoldás. Mert csak úgy lehetne ezt akkor kikerülni, hogyha nem a nemzetünk egy mindenki által elismert, nagy formátumú személyiségéről neveztük volna el ezt az alapot. Ezért azt gondolom, hogy kisebb probléma az, hogy hasonló nevű alapítvány már létezik, mintsem az, hogyha nem olyan személy nevét viselni ez az alap, aki általánosan elfogadott módon a magyar nemzet egészét és célkitűzéseit testesíti meg.

Befejezésül örömmel jelenthetem - mint a mostani költségvetési számokból bárki által látható -, hogy a határon túli támogatások összege jelentősen nőtt, és szeretném jelezni, mint azt bevezetőmben elmondtam, hogy ha vannak racionális javaslatok, akkor arra természetesen nyitottak vagyunk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterelnök-helyettes úr. Az általános vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. A törvényjavaslatot T/1746. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/1746/71. számon megismerhették.

Kezdeményezem, hogy a részletes vitát a törvényjavaslat által érintett jogszabályok tartalmára figyelemmel két szakaszban folytassa le az Országgyűlés. Felkérem Móring József Attila jegyző urat, ismertesse a vitaegységeket.




Felszólalások:   74   74-82   82-110      Ülésnap adatai