Készült: 2020.08.05.12:45:33 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

4. ülésnap (2010.05.20.),  107-174. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 3:25:01


Felszólalások:   59-106   107-174   174      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk ülésünket. Bejelentem, hogy elnöki munkámat Tarnai Richárd és Nyakó István jegyző urak segítik.

Soron következik a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Orbán Viktor, Fidesz, Semjén Zsolt, KDNP, Kövér László, Németh Zsolt, Kósa Lajos, Fidesz, képviselők önálló indítványát a T/29. számon megismerhették.

Tisztelt Országgyűlés! Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Semjén Zsolt úrnak, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP), a napirendi pont előadója: Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak, és minden magyarok, akik a rádió és a televízió közvetítése útján figyelemmel kísérik mai ülésünket itt a Magyar Köztársaság területén, a Kárpát-medencében és szétszóratva a nagyvilágban!

Tisztelt Ház! A kettős állampolgárságról szóló törvény meghozatalának evidenciának kellene lennie, mert a Magyar Országgyűlésnek nem arról kell számot adni a történelem színe előtt, hogy miért tárgyaljuk ezt a törvényt, hanem arról kell számot adnunk, hogy miért nem tárgyaltuk réges-régen, közfelkiáltással elfogadva.

Tisztelt Ház! Miért kell ez a törvény? Egész egyszerűen azért, mert ez következik a nemzeti szolidaritásból. Ezt a törvényt akkor is meg kellene hoznunk, ha nem lett volna Trianon; amint bölcs elődeink a törvényhozásban 1886-ban hasonló törvényt hoztak, természetesen más történelmi körülmények között, de hasonló gondolat ihlette őket, hogy a bukovinai székelyek és a csángó magyarok részesei lehessenek közjogi értelemben is a magyar nemzetnek, amint nyelvi, szellemi, kulturális értelemben egyébként is részei.

Ha nem lett volna Trianon, akkor is meg kellene hoznunk ezt a törvényt, de volt Trianon, aminek következtében a magyar nemzet egyharmada más országok joghatósága alá került; úgy ment át felettük a határ, hogy el sem hagyták a szülőföldjüket. A velük való szolidaritás és ennek a gesztusnak a megtétele a trianoni határokon kívül rekedt magyarság felé a legelemibb erkölcsi kötelességünk (Általános taps.), és egy súlyos igazságtalanság orvoslásának is a lehetőségét jelenti.

Mondok önöknek egy példát. Ausztriában az ausztriai magyarság nagy része emigráns magyar, akik 1956-ban vagy a '70-es években, a Kádár-korszak idején emigráltak Ausztriába. Ausztria befogadta őket, osztrák állampolgárságot, osztrák útlevelet kaptak, és a rendszerváltás megnyitotta számukra a lehetőséget, hogy megkapják a magyar útlevelet. Nagyon helyesen, van magyar útlevelük. De a Lajta menti magyarságnak, a burgenlandi magyarságnak, akik soha életükben a falujukat sem hagyták el, az őshonos magyarságnak nem lehet állampolgársága. Ez mélységes igazságtalanság, amelyet most ezúton orvosolhatunk.

Van még egy szempont, tisztelt Ház: 1994. december 5-ének a szégyene. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) Bocsánat, 2004. december 5-ének a szégyene; az a szégyen, amikor egy kormány a saját nemzete ellen kampányolva a magyarság egyharmadát közjogi értelemben kirekesztette a magyar nemzetből. Ezt a határon túli magyarság egyfajta lelki Trianonként élte meg. Ennek a sebnek a begyógyítása, amennyire lehet, legelemibb erkölcsi kötelességünk. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik padsoraiból.) De december 5-ének van még egy üzenete. Mindennek ellenére, a kormányzati propaganda ellenére december 5-én a magyar emberek többsége igennel szavazott, és az ő politikai akaratuk természetes küldetést és kötelezettséget jelent számunkra, hogy ennek a politikai akaratnak megfelelően is ezt a törvényt meghozzuk.

Tisztelt Ház! Elmondok önöknek egy történetet. Nem szoktam magánéleti dolgokkal előhozakodni, azt gondolom, hogy teljesen más a közélet és más a magánélet, de most hadd mondjak el önöknek egy családi természetű dolgot. Édesanyám erdélyi, a második világháború után jöttek át Magyarországra, a bátyám pedig a '70-es évek folyamán valamikor disszidált Svédországba, ahol politikai menedéket kapott, megkapta a svéd állampolgárságot, a svéd útlevelet. A rendszerváltást követően, néhány évvel ezelőtt besétált a stockholmi magyar nagykövetségre, azt mondta, hogy ő Semjén György, itt vannak a papírjai, és kéri a magyar útlevelet. Azt mondták, hogy isten hozta, drága Semjén úr, és postafordultával megkapta a magyar útlevelet. Tehát a bátyám megkaphatta a magyar útlevelet. De édesanyámnak a rokonsága, a barátai, az egykori szomszédjai, akik soha nem hagyták el Erdélyt, akár a városuk vagy a falujuk határát sem, őnekik nem lehet magyar állampolgárságuk. Ezt az igazságtalanságot kell orvosolnunk ebben a törvényben. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik padsoraiból.)

Vagy gondoljunk a Vajdaságban élő magyarokra. Nemrég voltam Szabadkán, ahol értelemszerűen szerb állampolgárok voltak a társaságunkban, akik különböző nemzetiséghez tartoztak. Az ott lévő szerb állampolgárságú, román nemzetiségű embereknek volt román állampolgársága, az ott élő szerb állampolgárságú, szlovák nemzetiségű embereknek volt szlovák állampolgársága, a szabadkai horvátoknak volt horvát állampolgársága, csak az őshonos szabadkai magyaroknak nem volt magyar állampolgársága.

Tisztelt Ház! Nagyon fontosnak tartom leszögezni, nem gondolom azt, hogy a magyar nemzetre, a magyar nemzeti érdekekre bármilyen kárt vagy veszélyt jelentene az, ha egy Pilisben élő szlovák polgártársunk a szlovák identitásának megfelelően fölveszi a szlovák állampolgárságot is, ha egy gyulai román fölveszi a román állampolgárságot, vagy a választókerületemben egy Bátyán élő, horvát kultúrát, horvát nyelvet bíró ember él a lehetőséggel és fölveszi a horvát állampolgárságot, ez nem megszegényesülést, hanem gazdagodást jelent nekünk, és természetesnek tartom, hogy ők fölvehessék a szlovák, a román, a horvát állampolgárságot.

(20.10)

De ugyanúgy természetesnek tartom, hogy a határainkon kívül élő magyarok ezekben az országokban szintén felvehessék a magyar állampolgárságot. (Taps.) Azt gondolom, tisztelt Ház, hogy mindenkinek lehessen annyi állampolgársága, ahány valós identitása van.

Miről szól ez a törvény, tisztelt Ház? Azért kell ezt nagyon pontosan elmondanunk, mert számos félreértés, félreértetés vagy rosszindulatú félremagyarázás tapasztalható. Egyedi kérelemre történik az állampolgárság megadása, mégpedig egyszerűsített, könnyített, gyorsított eljárással, kedvezményes eljárással azok számára, akik vagy akiknek felmenői magyar állampolgárok voltak, vagy vélelmezhetően a valamikori Magyarországról származtak el, és valamilyen szinten beszélik a magyar nyelvet. Fontosnak tartom tisztázni, hogy a vélelem azért fontos, mert például a csángó magyarok esetében okiratilag, családilag visszamenőleg aligha igazolható ilyesmi. Viszont a Magyarországról való származás az ő esetükben vélelmezhető. Ne rekesszük ki őket ebből a lehetőségből!

A nyelvtudás esetén nem az az elvárás, hogy a nyelvtudományok doktora legyen a Tudományos Akadémián, hanem az, hogy a saját nyelvjárásában, a saját környezetében el tudjon egy ügyet intézni, például ezt az ügyet, magyarul. Azt is nagyon fontosnak tartom, benne van a javaslatunkban, hogy a személyi okmányok, az anyakönyvi iratok kiadásánál a név, a családnév, a személynév és a helységnév magyar helyesírással kerüljön bejegyzésre. Számos könny, fájdalom, sérelem és megaláztatás eredt abból, hogy azt írták a személyi okmányaiba Kolozsvár helyett, hogy Cluj. Nem azt írták, hogy Kovácsné, hanem azt, hogy Kováčová. Azt gondolom, a legelemibb kötelességünk, hogy Magyarországon, ahogy ő kéri, az okmányaiban ezek a helységnevek és személynevek magyarul szerepeljenek. (Taps.)

Tisztelt Ház! Néhány ellenvetés is volt, szeretnék ezekre röviden reflektálni. Főleg a választójog körül merültek fel kérdések, nyilván rossz a lelkiismeret bizonyos helyen, ebből kifolyólag aggodalmak vannak, de fontos, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk. Ez az állampolgársági törvény, nem pedig a választójogi törvény. Ez a törvény sem pluszjogot nem ad, sem jogot el nem vesz senkitől. Hasonló a helyzetük, mint a külföldön élő magyar állampolgároknak. Tehát nincs A és B kategóriájú, nincs első- és másodrangú magyar állampolgár. Egy magyar nemzet van, egy magyar állampolgárság van. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.) És bár méltatlan, hogy ilyen kérdésekről szólni kell itt, de miután ama december 5-én ez komoly formában elhangzott, és egy kampány épült erre, ezért az egészségügyi és nyugdíjellátás tekintetében is szólnom kell néhány szót.

Tisztelt Ház! A helyzet a napnál világosabb. Mindenkinek ott van az egészségügyi ellátása, ahová az egészségügyi járulékát fizeti. Mindenki onnan kap nyugdíjat, ahová a nyugdíjjárulékát fizette. Tehát ahogy ez a törvény nem a választójogi törvény, ugyanúgy ez a törvény nem a társadalombiztosítási törvény. Egyébként azt gondolom, végtelenül sértő a határon túli magyarokra, amikor azzal vádolják őket, hogy azért akarnak magyar állampolgárok lenni, hogy a magyar egészségügyi ellátást vegyék igénybe. Világos, hogy aki át akart jönni, már átjöhetett. Aki a szülőföldjén akar magyar lenni, tegyük lehetővé neki ilyen megaláztatás nélkül, hogy magyar állampolgár lehessen. Megjegyzem egyébként, hogy a legnagyobb létszámú magyarság, a romániai és a szlovákiai magyarság esetében nem azon az alapon jogosultak bizonyos ellátásokra, hogy magyar állampolgárok, hanem azon az alapon, hogy uniós állampolgárok. Mint román állampolgár uniós állampolgár, ebből kifolyólag jogosult az ellátásokra, hasonlóképpen, mint egy német, egy francia vagy egy spanyol.

A legsúlyosabb állítás körülbelül úgy fogalmazható meg, hogy mivel nem itt fizet adót, ne lehessen állampolgár. Tisztelt Ház! Akkor aki ezt állítja, annak azt is állítania kellene, hogy aki mondjuk, öt évre kimegy Münchenbe dolgozni, miután ott kapja a fizetését és oda fizeti az adóját, annak fel kellene függeszteni vagy korlátozni kellene az állampolgárságát? Vagy netán annak, aki külföldre megy férjhez, külföldre megy feleségül valakihez, és nem is jön vissza Magyarországra, őt meg kellene fosztani a magyar állampolgárságától? Abszurd, tisztelt Ház, ez a gondolkodás. Ezért nagyon pontosan szeretném leszögezni azt, hogy az adózás és az állampolgárság között nincs ok-okozati viszony.

A másik széltében-hosszában hangoztatott kérdésfelvetés az, hogy mit szól majd ehhez az Európai Unió, és mit szólnak a szomszédaink. Tisztelt Ház! Nem ez a végső szempont, de vegyük komolyan. Nem ez a végső szempont, mert a Magyar Országgyűlés először, másodszor és harmadszor az egyetemes magyarságnak tartozik felelősséggel, nem pedig valaki másnak. (Nagy taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik soraiban.) Az egyetemes magyarságnak - térben és időben. Térben itt, a mai Magyarországon, a Kárpát-medencében és a nagyvilágon, és időben is, mert felelősséggel tartozunk a történelem színe előtt az őseink felé, akiktől ezt a hazát, akiktől a nyelvünket örököltük, akiktől a kultúránkat örököltük, és felelősséggel tartozunk az utódaink tekintetében is, akik majd el fognak számoltatni egyszer minket, hogy hogyan sáfárkodtunk ezzel az örökséggel.

Az Unió tekintetében, tisztelt Ház, az Európa Tanács 1997. november 6-án az európai egyezményben feketén-fehéren kimondta, hogy minden állam saját joga, minden állam szuverén joga, hogy maga döntsön állampolgársági ügyeiben. Akkor lenne probléma az Európai Unió fórumai előtt, ha ez a törvény diszkriminatív lenne. De ez a törvényjavaslat nem diszkriminatív. Akkor lenne diszkriminatív, ha etnikai megkülönböztetést tartalmazna. Ez a törvény nem tartalmaz etnikai megkülönböztetést. Ha például egy brassói szász, akinek a felmenői a magyar királyságból származnak, és valamilyen szinten tud magyarul, úgy érzi, hogy ragaszkodnia kell a magyar hagyományokhoz, az erdélyi örökségéhez, a magyar kultúrához, és valamilyen szinten tud magyarul, ő sincs kizárva abból a lehetőségből, hogy amennyiben kéri, szabad akaratából felvehesse a magyar állampolgárságot. Nincs etnikai diszkrimináció, tehát semmilyen szempontból nem ütközik az Európai Unió előírásaiba.

(20.20)

És még egy szempont, tisztelt Ház; Románia hasonló szisztémát alkalmaz: egyedi kérelemmel, gyorsított eljárással. Románia havonta 10 ezer útlevelet ad ki vagy igyekszik kiadni, elsősorban a Moldáv Köztársaság területén élő román identitású emberek részére, akik egyébként az Unión kívül vannak, és ezzel az útlevéllel mint európai uniós polgárok jelentős részük rögtön megy Olaszországba, Spanyolországba és Franciaországba munkát vállalni. Az Európai Unió ezt - egyébként nagyon helyesen - nem sérelmezte. Ha Romániának szabad, akkor nekünk is szabad. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.) Ha a román, a szerb, az olasz, a német, a portugál és a francia állam megteheti, akkor mi, mint a Magyar Országgyűlés, mi is megtehetjük.

És nézzük a szomszédainkat, tisztelt Ház! A legtöbb magyar a Román Köztársaság területén él, s mint mondottam, a mi törvényjavaslatunk lényegében a román mintát követi. Tehát probléma e tekintetben nem lehet. Örömmel értesültünk róla, hogy Traian Băsescu elnök úr pozitívan nyilatkozott e tekintetben, mondván, ha Románia ezt megteheti a külföldön élő románok tekintetében, akkor természetes, hogy Magyarország is megteheti ezt a külföldön élő magyarok tekintetében. Ha Románia megteheti ezt a Moldáviában élő románok tekintetében, akkor Magyarország is megteheti ezt az Erdélyben élő magyarok tekintetében.

Szlovákia tekintetében, tisztelt Ház, néhány dologgal érdemes tisztában lennünk. Miután választási kampány, nem is akármilyen választási kampány zajlik Szlovákiában, nyilván semmilyen szempontból nem lenne szerencsés, ha mi bármi módon beszállnánk ebbe a választási kampányba. Ugyanakkor fontos, hogy ne is hagyjuk magunkat provokálni. De nagy naivság kell azt gondolni, hogy a Szlovákiával való problémáink e miatt a törvényjavaslat miatt vannak. Szlovákiában mégiscsak hatályban vannak a Beneš-dekrétumok, amelyek alapján legellentétesebben a legalapvetőbb emberi jogi normákkal magyarok százezreit - nem beszélve a németekről - üldözték el a szülőföldjükről, vették el a tulajdonukat, nyomorították meg, rabolták ki, és számos esetben tragikus módon ölték meg ezeket az embereket. S ezek a törvények - még akkor is, ha nem alkalmazzák őket, de így vagy úgy - a hatályos szlovák joganyag részei.

Emlékezzünk Malina Hedvig kálváriájára vagy a dunaszerdahelyi rendőrterrorra, vagy arra a példátlan botrányra, amikor Sólyom László köztársasági elnökünket nem engedték be Szlovákiába. Amikor egy összpárti delegációval Brüsszelben voltunk, akkor pontosan azt mondtuk el a francia nemzetiségű partnerünknek: el tudja azt képzelni franciaként, hogy Sarkozy elnök urat ne engedjék be Németországba? Vagy elképzelhető az nyugat-európai ésszel, hogy Merkel asszonyt ne engedjék be Elzász-Lotaringiába? Vagy a nyelvtörvény kapcsán elképzelhető Elzász-Lotaringiában az, hogy egy német orvos ne beszélhessen németül a német betegével vagy a német asszisztensével? Ez elképzelhetetlen. Tehát a problémáink nem e miatt a törvényjavaslat miatt vannak.

Tisztelt Ház! Nagyon fontosnak érzem itt nagyon világossá tenni, hogy a szlovák kormánnyal való viták és a szlovák kormány magatartása, különösen a szélsőséges Ján Slota-féle politikai csoport tekintetében nem összetévesztendő a szlovák néppel. A szlovák néppel történelmi sorsközösségben voltunk, és történelmi sorsközösségre vagyunk ítélve, ezért nagyon fontos, hogy világos különbséget tegyünk a szlovák belpolitika és a szlovák nép között, akik felé a kinyújtott kezünk mindig kinyújtva van. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

Szerbia tekintetében világos a helyzet: Szerbia is biztosította - nagyon helyesen - minden szerb számára a lehetőséget a szerb állampolgárságra, függetlenül attól, hogy hol él, és a nyilatkozataikban is támogatják a mi kezdeményezéseinket.

Ukrajna vonatkozásában valóban vannak alkotmányossági problémák, hiszen az ukrán állam elvileg tiltja a kettős állampolgárságot, de világosan látnunk kell, hogy ez nem a maréknyi kárpátaljai magyarság miatt van, hanem a Dnyeperen túli közel 20 millió orosz vonatkozása miatt. Megindultak a tárgyalások Martonyi miniszter úr tekintetében is, és magam is folytattam tárgyalásokat, és azt kell mondanom, hogy meg fogjuk tudni oldani ezeket a problémákat. De itt hadd mondjam azt, hogy ha az ember, mondjuk, Ungváron van, akkor napi tapasztalat, hogy a Kárpátalján élő románoknak van román állampolgárságuk, az ott élő szlovákoknak van szlovák állampolgárságuk, és azt kell mondanom, hogy az Ukrajnában élő oroszok tömegének van orosz állampolgársága. Ha nekik lehet, nekünk is lehet. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

Osztrák, szlovén és horvát barátaink tekintetében, hála istennek, nincs probléma.

Összefoglalásul azt mondhatom önöknek, tisztelt Ház, hogy akikkel szót lehet érteni, azokkal szót értünk. De akik nem akarnak szót érteni velünk, azok miatt nem adhatjuk fel természetes jogainkat.

Tisztelt Ház! Ama december 5. után a csíksomlyói zarándoklat alkalmával az ottani emberek egy fekete gyertyát küldtek nekünk ide a parlamentbe. (Fekete gyertyát helyez tartóval a szónoki emelvényre.) Ez nem a harag, hanem a fájdalom kifejezése volt. Most, pünkösd idején adja meg a Szentlélek bölcsessége és vezessen mindnyájunkat úgy, hogy nemzettársaink polgártársaink lehessenek, és jövő ilyenkor székelyföldi testvéreink fehér gyertyát küldjenek ide nekünk az Országgyűlésbe, az ország Házába, ami az ő házuk is, ami az egyetemes magyarság közös háza. Adja Isten, hogy így legyen!

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Hosszan tartó taps.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az alkotmányügyi bizottság álláspontjának ismertetésére kerül sor, ötperces időkeretben. Megadom a szót Répássy Róbertnek, a bizottság előadójának.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Előterjesztők! Az Országgyűlés alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsága május 19-ei ülésén megtárgyalta a törvényjavaslatot, és azt ellenszavazat nélkül, 4 tartózkodással tárgysorozatba vette, valamint ellenszavazat nélkül, 4 tartózkodással általános vitára ajánlotta az Országgyűlésnek. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.) Köszönöm a bizottság nevében a tapsot.

A bizottsági vitában elhangzott, a törvényjavaslat célja, hogy egyszerűsítse a magyar állampolgárság megszerzésének, illetve visszaszerzésének lehetőségét. Eddig mindazoknak legalább egy év előzetes magyarországi tartózkodást kellett igazolni, akik magyar állampolgárságot akartak, de csak azoknak mindössze egy évet, akik egyébként magyarok. A tervezett módosítás megszünteti az etnikai elvet, és a felmenők állampolgársága, illetve a magyar nyelvtudás alapján teszi lehetővé a kedvezményes állampolgárságot. A kedvezmény most már a magyarországi tartózkodásnak nem az egy évre mérséklése, hanem mint kritériumnak a teljes eltörlése. Ami nem változik, hogy továbbra is egyéni kérelemre, egyéni elbírálással lehet magyar állampolgárságot szerezni.

Az új törvény és főként végrehajtási utasításai szigorú biztonsági intézkedéseket tartalmaznak majd, hogy bűnözők vagy más biztonsági kockázatot hordozó elemek ne válhassanak a magyar állampolgárság által uniós polgárrá, illetve ne juthassanak magyar útlevélhez. Aki úgy kér magyar állampolgárságot, hogy Magyarországon nem telepszik le, annak a magyar állampolgársága csak Magyarországon jár majd jogokkal és kötelezettségekkel, hiszen a nemzetközi jog értelmében szűkebb pátriájában továbbra is eddigi állampolgársága számít meghatározónak, hacsak az érintett országok másként nem döntenek. Ezért nemcsak a szándéka, de a lehetősége sincs meg annak, hogy Magyarország bármely állammal szemben bármiféle követeléseket támasszon ott élő új állampolgárai miatt. A leendő magyar külügyminiszter ezzel együtt is sietett találkozni leendő partnereivel a szomszédos országokban, így az egyedüliként aggodalmakat hangoztató szlovák külügyminiszterrel is, hogy biztosítsa őket a magyar állampolgársági reform szándékairól.

(20.30)

Az új magyar szabályozás lényegében azonos lesz a román, a szerb és a szlovák állampolgársági joggal, amelyek szintén a felmenők állampolgársága alapján és az országban tartózkodás kritériuma nélkül teszik lehetővé az állampolgárság felvételét, és ha kevésbé is, de hasonlítani fog a horvát és a szlovén szabályozásra is, amelyek az etnikai hovatartozás alapján ugyanezt teszik.

A bizottsági vitában az előterjesztő Fidesz és KDNP képviselői természetesen támogatták a törvényjavaslatot. A Magyar Szocialista Párt képviselője szó szerint úgy fogalmazott, hogy "azt az irányt, amely ebből a törvényjavaslatból látszik, a Magyar Szocialista Párt jó iránynak tartja, ez folytatása annak, amit még a most távozó kormány miniszterelnöki megbízott útján, az ő irányításával indított el", ezzel együtt a javaslat időzítését rossznak és veszélyesnek tartották. A Jobbik Magyarországért Mozgalom örömmel üdvözölte a javaslatot; és ugyanígy üdvözölte a javaslatot a Lehet Más a Politika tanácskozási joggal a bizottságban megjelent képviselője is, egészen pontosan úgy fogalmazott, hogy egyetértenek a fő irányvonalakkal.

A bizottságban - csak érdekességképpen elmondom - megjelent és szót kapott Patrubány Miklós úr, a Magyarok Világszövetségének elnöke, aki hasonlóan üdvözölte a törvényjavaslat benyújtását, igaz, számos ponton a javaslattól eltérő javaslatokat is tett, de ezzel együtt is támogatta a törvényjavaslatot.

Végezetül szeretném elmondani, hogy az alkotmányügyi bizottság vitájának összegzése a következőképpen foglalható össze: az alkotmányügyi bizottság szerint a javaslat nem ellentétes a magyar alkotmánnyal, a javaslat nem ellentétes a nemzetközi joggal, az állampolgársági jog a magyar állami szuverenitás része. A törvény tehát mindenben megfelel mind a nemzetközi jogi, mind az alkotmányos követelményeknek.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az emberi jogi bizottság álláspontjának és kisebbségi véleményének az ismertetése következik. Megadom a szót Gulyás Gergelynek, a bizottság előadójának, öt percben.

GULYÁS GERGELY, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Tisztelt Országgyűlés! A ma délutáni ülésén az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága az előterjesztést megtárgyalta, és azt általános vitára alkalmasnak találta. A szavazásnál kizárólag a Szocialista Párt tartózkodott, a többi frakció képviselői a javaslatot támogatták.

Az érvek hasonlóak voltak ahhoz, amit Répássy Róbert képviselőtársunk előadott. A javaslat egyrészt eleget tesz a népszavazás véleményt nyilvánítani szándékozó résztvevői többségi véleményének. A népszavazás kétségkívül nem volt érvényes, de a véleményt nyilvánítani szándékozók többsége a kettős állampolgárság megadása mellett foglalt állást.

A bizottság is úgy ítélte meg, hogy a javaslat összhangban áll a nemzetközi joggal, semmilyen extraterritoriális hatálya nincsen, egyedi kérelemre adja meg azokban az esetekben és azokkal a jogosultsági feltételekkel az állampolgárságot, amit a törvényjavaslat világosan rögzít.

Szintén üdvözlendő, hogy ez a törvényjavaslat véget vet annak a kettős megkülönböztetésnek, amit az előterjesztő is említett, hiszen az eddigi állampolgársági törvény vérségi alapon különbséget tett egy Egyesült Államokban élő magyar, illetve egy Erdélyben élő magyar között, noha a különbség éppen az volt, hogy az utóbbi soha nem költözött el a lakóhelyéről, mégis az előbbi volt jogosult arra, hogy az állampolgárságot megszerezze.

A bizottságban felmerültek bizonyos kérdések, különösen a nyelvismeret igazolásával kapcsolatosan, azonban úgy ítéljük meg, és a többség úgy ítélte meg, hogy ezek a végrehajtási rendeletekkel pontosan rendezhetőek.

Fontosnak tartjuk azt, hogy a státustörvény jelenlegi formájában ellentétes ezzel a törvényjavaslattal, tehát ott ezt a koherenciazavart majd ki kell küszöbölni, ugyanis fontosnak tartanánk azt, hogy a jogosultság feltételei között a végrehajtási rendeletekben azt is rögzíthessük, hogy a magyarigazolvány önmagában is igazolja a jogosultságot, azonban jelen pillanatban a magyarigazolvány igénylésének is feltétele a külföldi állampolgárság, tehát ezt mindenféleképpen meg kell majd szüntetni, de erre a státustörvény módosítása, illetve a végrehajtási rendeletek lehetőséget adnak.

Szintén fontos, hogy ez a törvényjavaslat nem dönti el a választójog kérdését, nem is foglalkozik azzal. A választójogi törvény során erről is lehet tárgyalni, a bizottságnak ezért ebben a kérdésben nem kellett állást foglalnia.

Úgy gondoljuk, még egy fontos szempontot figyelembe kell venni, ez pedig főleg a szlovák tiltakozások kapcsán jegyzendő meg. Egyetlenegy államnak sincsen nemzetközi jogi kötelezettsége arra vonatkozóan, hogy a saját állampolgárai nyilvántartását más államokkal ismertesse, ezért aztán függetlenül attól, hogy más államok milyen szankciókat helyeznek kilátásba az állampolgárság megadása esetére, úgy gondoljuk, hogy ha a magyar államigazgatás megfelelően működik, ennek nincs, nem lehet és nem is lesz jelentősége.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A kisebbségi véleményt Nyakó István képviselő úr ismerteti. Megadom a szót öt percben.

NYAKÓ ISTVÁN, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A bizottsági ülésen látszott némi ellentmondás az azon kérdésünkre adott válasz kapcsán, hogy a határon túli magyar szervezetekkel megtörtént-e a módosító javaslat megtárgyalása, véleményezték-e azt. Az egyik jobbikos képviselőtársunk maga mondta el, hogy a parlament alakuló ülésén érdeklődött a határon túli magyar szervezetek képviselőitől arról, hogyan bírálják majd el a magyar nyelv ismeretét a kérelmezőknél.

A jelen lévő kisebbségi vezetők ezt nem tudták megmondani. Egy konkrét válasz érkezett állítólag Szász Jenő úrtól, miszerint a határon túli szervezetek maguk döntenek majd arról, hogy ki tud magyarul, ki kaphat állampolgárságot. A bizottsági ülésünkön az előterjesztő nevében jelen lévő Németh Zsolt úr ezt tagadta, cáfolta; később várjuk majd, hogy mi az igazság ebben a kérdéskörben.

Való igaz, a szlovák kérdésről - fogalmazzunk így - már beszéltünk. Tudomásunk szerint Bugár Béla és Csáky Pál urak azt kérik, hogy halassza el a Magyar Országgyűlés ezt a döntését. Tudjuk jól, Szlovákiában választások vannak, és ennek a választásnak, ennek a választási kampánynak az ostora, a vége nem rajtunk, a Magyar Országgyűlésen, nem a magyar állampolgárokon csattanhat, hanem a Szlovákiában élő magyarságon, a magyar kisebbségen. Nem az ész diktál, és nem az ész az úr Szlovákiában ebben a pillanatban, hanem a kampány; mindenki győzni akar.

Németh úr elmondta, hogy tárgyalni fognak a szlovákokkal, de jelentem, ma a szlovák Külügyminisztérium portása is csak az asztalra csapna, és azt mondaná, hogy szó sem lehet róla, márpedig úgy látszik, ott mindenkinek nagyon hamar eljár a keze, ezt tapasztalhattuk is. Még egy hónap van az ottani választásokig. Nehogy összeüljön a szlovák parlament, és olyan visszavonhatatlan döntéseket hozzanak a választási kampány hevében, amit aztán a kint élő magyarok fognak elszenvedni! Ennek szólt egyébként a tartózkodásunk is.

Végül, de nem utolsósorban kisebbségi véleményként megállapítást nyert, hogy a Fidesz módosító javaslata a jelenlegi szabályozásnak egyfajta továbbfejlesztése, így az tartalmában közelebb áll az elmúlt időszak kormányzati felfogásához, mint a Magyarok Világszövetsége 2004-es elképzeléseihez.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 20-20 perces időkeretben. Ezek között kétperces felszólalásokra nincs lehetőség.

Megadom a szót Németh Zsoltnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

NÉMETH ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Négy kérdésről szeretnék röviden szólni. Az egyik kérdés úgy hangzik, hogy mi a helye az új kormány politikájában a kettős állampolgárságnak. A második kérdés, amit érinteni szeretnék, hogy mit szólnak mindehhez a külhoni magyarok, mert azt hiszem, valóban nem árt egy kicsit körbejárni a külhoni magyarok álláspontját a kettős állampolgársággal kapcsolatban. A harmadik kérdés, amit érintenék, hogy mit hozhat a kettős állampolgárság Kis-Magyarországnak, nekünk. A negyedik kérdés, amit érintenék, hogy európai jogállami-e az a megoldás, ami előttünk fekszik, vagy pedig biztonsági fenyegetést jelent a térségre, Magyarország szomszédsági kapcsolataira nézve.

(20.40)

Nézzük az első kérdést! Úgy látjuk, hogy a nemzeti együttműködés rendszerének ki kell terjednie a nemzetpolitikára is, annál is inkább, mert katasztrófa sújtotta területnek tekinthetjük. Nem kontinuitásra van itt szükség az MSZP politikájával, Nyakó képviselő úr, hanem radikális szakításra van szükség ezzel a nemzetpolitikával. (Hosszan tartó taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik padsoraiban.)

Kövér László képviselő úr fogalmazott úgy 2002-ben, hogy attól tart, hogy a Fidesz választási vereségének legnagyobb vesztesei nem különféle magyarországi társadalmi csoportok lesznek, hanem a külhoni magyarság lesz. Nyolc év távolából keserűen állapíthatjuk meg, hogy igaza volt Kövér Lászlónak: az elmúlt nyolc esztendő legnagyobb vesztesei valóban a határon túli magyarok lettek. Felgyorsult a népességfogyás a körükben, egészen drámai méreteket ölt az asszimiláció folyamata, az elvándorlás folyamata, politikai szervezeteik aggasztó mértékben széttöredezettek.

Magyarország az elmúlt esztendőkben egyetlen látványos fejlesztést nem karolt fel a határon túli magyarok körében: se Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, se párkányi híd, se státustörvény, se magyarigazolvány. Azt gondolom, hogy ez a mérleg lesújtó, katasztrofális, 2004. december 5-e viszont valóban volt, 2004. december 5-e megkerülhetetlen a kettős állampolgárság kérdése kapcsán. Úgy vélem, hogy nem volt más 2004. december 5-e, mint az őszödi hazugságpolitika főpróbája. (Taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik padsoraiban.) Sajnálatos módon ennek az őszödi hazugságpolitikának az lett az eredménye, hogy a határon túli magyarság körében sikerült hosszú évekre elhinteni a kiábrándulást Magyarországból, az anyaországból, oly mértékben, hogy december 5-ét követően a Székelyföldön kocsmákban kiszögezték, hogy magyar állampolgárt nem szolgálunk ki.

Előfordult Székelyföldön március 15-én 2005-ben, 2006-ban, hogy megtapsolták a román államelnök üzenetét, míg kifütyülték a magyar miniszterelnök üzenetét; nem véletlenül. Ez a kiábrándulás máig hat, és úgy gondolom, hogy ha 2004. december 5-éről beszélünk, akkor arról is beszélnünk kell, hogy nem csupán a határon túli magyarokban hintették el a kiábrándulás mételyét, hanem az anyaországban, Magyarországon is a gyanakvást a határon túli magyarokkal szemben. Egy olyan jagói gonosz politikának voltunk a szemtanúi ezekben az esztendőkben, amely szembefordította az anyaországot a határon túli magyarokkal. Nem hittünk a szemünknek, amikor bejelentette Gyurcsány Ferenc, hogy a kettős állampolgárságról szóló népszavazáson nemmel fognak szavazni, hogy arra biztatják a magyar embereket, hogy nemmel szavazzanak. Valóban, ahogy Semjén Zsolt szólt, egy lelki Trianonnal ért fel december 5-e.

Ha egy nemzeti elkötelezettségű kormány lép kormányra, úgy gondolom, hogy megkerülhetetlen 2004. december 5-ének a gyógyítása. Erről szól ez a törvénytervezet, ami itt előttünk fekszik, tisztelt hölgyeim és uraim. (Taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik padsoraiban.)

Valóban egy nemzeti fordulatra van szükség a magyar kormányzat politikájában: a nemzeti összetartozás politikájának kell átvennie a nemzeti gyűlölet politikájának a helyét, és méltó kezdete a nemzeti összetartozás politikájának az, hogy előttünk fekszik két olyan jogszabály is, ami ezt a célkitűzést, a nemzeti összetartozás politikáját szolgálja. Az egyik, hogy június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává fogjuk nyilvánítani. Paradoxon, hogy 2004. december 5-e után Magyarországon gomba mód kezdtek el szaporodni a trianoni emlékművek. Azt gondolom, hogy örvendetes, és köszönet illeti az összes jelen lévő és jelen nem lévő polgármestert, aki az elmúlt esztendőkben felkarolta a trianoni megemlékezéseknek ezt a meglehetősen új keletű mozgalmát, és ennek biztosít keretet június 4-e nemzeti összetartozás napjává való nyilvánítása. Szeretnénk megköszönni mindazoknak, akik 2004. december 5-e után nem a düh, nem a gyűlölet, hanem a nemzeti összetartozás irányába próbálták terelni a megrendült Kárpát-medencei magyarság érzelmeit és a cselekedeteit. (Taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik padsoraiban.)

És valóban itt fekszik a kettős állampolgárságról szóló törvény, hölgyeim és uraim, 2004. december 5-ének a gyógyítása. Fogadjuk meg, képviselőtársaim, hogy Magyarországon magyarellenes uszítást soha többé nem tűrünk! (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van! -Taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik padsoraiban.) Én bízom abban, hölgyeim és uraim, hogy a Magyar Szocialista Párt - meggyőződésem szerint sem a párt tagjai, sem a párt támogatói - nem osztották ezt a politikát, amit meghirdetett az akkori pártelnök (Taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik padsoraiban.), és bízom abban, hogy a Magyar Szocialista Párt megragadja azt a lehetőséget, hogy ennek a törvénynek a támogatásával a Szocialista Párt visszatérhessen a konszenzusos magyar nemzetpolitikához. (Lázár János: Gyurcsány hol van? - Dr. Vadai Ágnes: Írjad fel! Úgyis azt szoktátok csinálni!)

Hölgyeim és Uraim! A külhoni magyarok mit szólnak a kettős állampolgárságról szóló törvényhez? Mit szólnak ők? Meghatónak érzem azt, hogy Nyakó István aggódik a határon túli magyarok véleménye tekintetében, hogy milyen hatással lesz a határon túli magyarokra ez a jogszabály. Úgy gondolom, hogy megfelelően eligazítja a Szocialista Pártot, Nyakó urat az, ha fellapozzák a 2004. novemberben megtartott utolsó Magyar Állandó Értekezlet ülését: ott minden határon túli magyar szervezet és minden magyar parlamenti párt egyöntetűen aláírta, hogy támogatjuk a kettős állampolgárság megadását, két kivétellel, az akkori két kormánypárt kivételével. Ezt követően nem is hívta össze aztán a magyar miniszterelnök a Magyar Állandó Értekezletet. Dokumentum van róla; azt gondolom, hogy nem túlságosan nehéz előkeresni ezt a dokumentumot.

De vizsgáljuk meg azt, hogy milyen hatással van a határon túli magyarokra a kettős állampolgárság szociológiai és politikai értelemben, mert ez egy fontos kérdés. Tíz esztendővel ezelőtt nagyon sok érv hangzott el a kettős állampolgárság ellen a mi berkeinkben is, hiszen tartottunk attól, hogy az elvándorlást drámai mértékben felgyorsítaná a kettős állampolgárság megalkotása, és úgy gondolom, hogy megalapozottak voltak ezek a félelmek. Biztos vagyok benne, hogy tíz évvel ezelőtt valóban nagyon nagy arányú elvándorlást eredményezett volna a határon túli magyar területekről Magyarországra, reális volt ez a félelem, de azt hiszem, eltelt tíz esztendő, és alapvetően megváltoztak ezek a szociológiai tendenciák.

Ha a határon túl vagyunk, akkor azt hallhatjuk, hogy aki akart, az elment. Nyilvánvalóan jó lenne felméréseket látni e tekintetben, de én meg merném még azt is kockáztatni, tisztelt Ház, hogy az elvándorlás tekintetében lehet, hogy a kettős állampolgárság nemhogy felgyorsítja, hanem éppen csökkenti az elvándorlási hajlandóságot, mert növeli a határon túli magyarok körében a biztonságérzetet, a mindennapi, hétköznapi biztonságérzetet, és ezáltal lehet, hogy egy éppen ellentétes, szülőföldön való maradást segítő hatást fogunk tudni kiváltani szociológiai értelemben ezzel a jogszabállyal.

(20.50)

Egy másik nagyon fontos dilemma és kérdés volt, hogy hogyan érinti ez a határon túli magyarok alapvető stratégiai politikai célkitűzéseit, hogyan érinti az autonómiát a kettős állampolgárság megadása. Lehet-e, nem paradoxon-e az, hogy mi majd autonómiát fogunk követelni a szomszédos államokban kettős állampolgároknak?

Azt gondolom, hogy nem mehetünk el túlságosan egyszerűen ezek mellett az aggodalmak mellett, megalapozottak ezek, és legalábbis formállogikailag mindenféleképpen. Úgy vélem, hölgyeim és uraim, hogy ugyanakkor tisztáznunk érdemes, alapvetően a határon túli magyarság számára a megmaradásnak két garanciája van. Az egyik garanciája egy erősödő nemzeti integráció, egy határokon átívelő nemzeti integráció. Erről szól a kettős állampolgárság.

A másik előfeltétel viszont a jogaiknak, az alapvető életkörülményeiknek a megnyugtató rendezése azokban az államokban, amelyekben élnek, és erről szól az autonómia. Úgy gondolom, hogy a két célkitűzés, az autonómia és a kettős állampolgárság nagyon is megfér egymás mellett, adott esetben segítheti az érvényesülését, hiszen az autonómia, az a lakóhely szerinti állam irányában megfogalmazódó követelése a határon túli magyaroknak, míg az állampolgárságot értelemszerűen a magyar államtól várhatják a határon túli magyarok. Tehát az autonómia és a kettős állampolgárság nem gyengíti, hanem meggyőződésünk szerint erősíti egymást, és ennek tükröződnie kell a nemzeti elkötelezettségű kormány politikájában is.

Hölgyeim és Uraim! A harmadik kérdés, mit hozhat Magyarországnak, mit hozhat Kis-Magyarországnak a kettős állampolgárság. Úgy gondolom, hogy 2004. december 5-ét követően nem lehet kétséges az, hogy az 52 százalékos egyértelmű többségi akarat azt jelzi, azt követeli meg a Magyar Országgyűléstől, hogy hajtsa végre a Magyar Országgyűlés azt a népakaratot, ami 2004. december 5-én az 52 százalékos többségben megnyilvánult.

Nem lehet kérdéses tehát ez. Ugyanakkor én bízom abban, hogy az a nemzeti fordulat, amiről beszélünk, visszafelé is hatni fog. Hatni fog a magyar államigazgatásra, hatni fog a magyar diplomáciára. Ugyanis a magyar államnak az egész nemzetet kell szolgálnia, a külhoni magyarok nem szegény rokonok, nem kolonc az ország nyakán, nem biztonsági kockázat, nem feketéző idénymunkás, hanem magyar állampolgárok lesznek, mégpedig egyenrangú magyar állampolgárok lesznek a külhoni magyarok mivelünk. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

S ha ők egyenrangúak lesznek mivelünk, akkor úgy gondolom, hogy megkezdődhet a magyar államigazgatásban az a nemzeti integrációs politika, amely az elmúlt esztendőkben talán pont azért nem teljesedhetett ki, akár a polgári kormányok időszakában sem, mert nem voltak egyenrangú magyar állampolgárok a határon túli magyarok. Úgy gondolom, hogy a magyar állampolgárság intézményére épülhet rá a határokon átívelő nemzeti integrációs politika az egyes ágazatok tekintetében is.

A harmadik megjegyzésem: mit hozhat Magyarország számára a kettős állampolgárság? Létrejöhet egy olyan összmagyar intézmény a kettős állampolgárságon, az állampolgárság intézményén keresztül, amely világossá teszi azt, hogy a 15 milliós magyarság állama, a magyar állam az állampolgárság intézményén keresztül fogja tudni elérni a jövőben, első alkalommal a történelmünk során, öt kontinens magyarságát.

Azt hiszem, hogy egy felbecsülhetetlen lehetőséget hordoz, ha tovatekintünk a Kárpát-medencén, és az egész világmagyarságra tekintettel gondolkodunk az állampolgárság hatásáról, a magyar gazdaság, a magyar tudomány, a magyar szellemi élet egészen egyedülálló energiákat lesz képes felszabadítani, ha sikertörténetet sikerül faragnunk a kettős állampolgárság intézményének a megteremtéséből.

Hölgyeim és Uraim! Befejezésül pedig engedjék meg, hogy a nemzetközi vonatkozásokra röviden kitérjek. Európai jogállami megoldás vagy pedig biztonsági fenyegetés a kettős állampolgárság? Szögezzünk le néhány dolgot! A külhoni állampolgárság általános elfogadott jogintézmény, az állami szuverenitás nélkülözhetetlen tartozéka, világossá tettük, hogy nem tömegesen adnánk meg - ami valóban ellentétben állna a nemzetközi jogi elvárásokkal -, hanem egyénileg nyitjuk meg a magyar állampolgárság megszerzésének a lehetőségét.

Világossá tettük azt is, hogy egy diszkriminációt kívánunk megszüntetni külföldi magyar és külföldi magyar között, nem új jogintézményt hozunk létre, hiszen eddig is voltak külföldi magyarok, de voltak olyan külföldi magyarok, akiknek lehetett, és voltak olyan külföldi magyarok, akiknek nem lehetett magyar állampolgársága. Tehát diszkriminációt szüntetünk meg.

Harmadsorban a kedvezményes visszahonosítással megszüntetünk egy szubjektív etnikai elvet a honosítási eljárásban, és objektív kritériumokat. Tehát a felmenők állampolgárságát, illetőleg a nyelvtudást határozzuk meg, és egy világos, tiszta jogi helyzetet teremtünk ilyen értelemben a kedvezményes állampolgárság megszerzése tekintetében. Azt hiszem, erre a nemzetközi partnereink ugyanúgy, mint ahogy a potenciális jogalanyok és az összes jogorvoslati miegymás vonatkozásban számítanak.

Negyedszer: általános a külhoni állampolgárság intézménye a szomszédaink körében a szerbeknél, a horvátoknál, a szlovéneknél, a románoknál, a szlovákoknál, tehát öt szomszédunknál a külhoni állampolgárság jogintézménye egészen bevett és gyakorlat. Így a reciprocitás elve alapján Magyarország bevezetheti ezen viszonylatokban teljesen természetszerűleg a kedvezményes állampolgárságot. Természetesen nyitottak vagyunk a párbeszédre most is, hiszen Martonyi János már az osztrák, a szerb, a szlovák, a horvát és az ukrán partnerével egyeztetett ebben a kérdésben, de továbbra is nyitottak leszünk a végrehajtási rendeletek megalkotásának a folyamatában is, hiszen szomszédainkkal egy együttműködésben, egy új Közép-Európa építésében vagyunk érdekeltek, és úgy gondoljuk, hogy a kettős állampolgárság ennek, egy új Közép-Európa építési tervének nagyon fontos tartozéka.

Tisztelt Ház! Befejezésül pedig a Szlovák Köztársaságban miniszterelnöki szinten hallható nemzetbiztonsági retorikával kapcsolatban szögezzük le, hogy ez evidens, hogy ez a választási kampány része. Úgy gondoljuk, hogy Szlovákiára nem a magyar állampolgárság, hanem éppen Fico, illetőleg Slota politikája jelent fenyegetést. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.)

Összegezve, ha a külhoni magyarok akarják, ha a magyar társadalom akarja és érdekelt a kettős állampolgárságban, ha egy európai és jogállami megoldással van dolgunk, akkor úgy gondolom, hogy nagy nyugalommal tehetjük le a nemzeti együttműködés rendszerének az alapkövét a magyar állampolgárság kiterjesztésének révén.

Kérem, támogassák ezt a döntésünket, szándékunkat. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Harangozó Gábor úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.

HARANGOZÓ GÁBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Országgyűlés, miközben elsődleges felelőssége van az ország lakosaival szemben, történelmi, erkölcsi és politikai felelősséggel tartozik a határon túli magyarság nyelvének, kultúrájának, magyarságtudatának megmaradásáért, a magyarokat összetartó történelmi, érzelmi és kulturális kapcsolatok erősítéséért, a nemzetközösség megőrzéséért.

(21.00)

A szomszédos államok felelőssége is elvitathatatlan valamennyi állampolgárukért, de a magyar államnak is minden eszközzel segítenie kell, hogy határon túli nemzettársaink szülőföldjükön magyarként boldogulhassanak, és szoros kapcsolatot tarthassanak velünk, anyaországi magyarokkal. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Minden eszközzel segítenünk kell őket abban, hogy egyszerre lehessenek hagyományaikat ápoló, azokra büszke magyar hazafiak és megbecsült állampolgárai annak az országnak, amelyhez szülőföldjük tartozik. A korszerű európai felfogás nemzet és állam viszonyáról azon alapul, hogy a politikai állam és kulturális nemzet nem feltétlenül azonos fogalmak, egyformán létezik az állampolgárok közössége és az egyazon anyanyelvi közösséghez, úgynevezett kulturális nemzethez tartozók szolidaritása is. Ezért olyan fontos eleme az európai normáknak a kisebbségek jogainak biztosítása.

Az MSZP éppen ezért nyitott aziránt, hogy folyamatosan újragondoljuk a határon túl élő nemzettársainkhoz való viszonyunkat, és keressük az összetartozás új, konkrét eszközeit és szimbolikus kifejezőit is. Egyetértünk azzal is, hogy új lehetőségek nyíltak meg a kettős állampolgárság végiggondolására azzal, hogy a szomszédos országokban élő magyarság legnagyobb része ma már európai polgár, nyugati, északi és keleti határaink jó része átjárhatóvá vált, elvesztette jelentőségét, a szabad mozgás természetessé vált.

Az MSZP éppen az összetartozás és a kapcsolattartás megkönnyítése érdekében, a külhoni magyarság érdekeit szolgálva törekedett mindig jó viszonyra a szomszédainkkal. Ezért tartotta mindig fontosnak a határon túli magyarok szerveinek és az ottani magyarok utazásának, kultúrájának, tanulásának anyagi és erkölcsi támogatását. Ezért bővítette a magyarigazolvánnyal járó jogosítványokat, ezért tette azóta is sok eszközzel könnyebbé a honosítási eljárásokat, amelynek következtében három hónapra csökkent azok ügymenete.

Jelen törvényjavaslat ezt az egyszerűsítést folytatja, amelynek irányát mi is támogatjuk. Aki valóban a határon túli magyarság sorsáért érez felelősséget, az a törvényjavaslat előkészítésében, időzítésében és különösen az érintettekkel való egyeztetés kezdeményezésében is tekintettel van erre; az vigyáz arra, hogy miközben szavakban használni akar, tettekben se ártson a határon túli magyarságnak.

Az MSZP-nek vannak javaslatai a tervezett törvény tartalmához is, de most a legfontosabbnak azt tartja, hogy ne okozzunk jóvátehetetlen kárt az időzítéssel, az előkészítetlenséggel, a körültekintő egyeztetés hiányával a határon túli nemzettársainknak.

Az MSZP az alábbi álláspontot képviseli ebben a kérdésben. Szolgáljuk minden eszközzel a határon túli magyarokkal való kapcsolat erősítését, szabad mozgásukat és szabad kapcsolattartásukat az anyaországgal, erősítsük valóságos és szimbolikus eszközökkel a nemzetközösség tudatát. Erősítsük a szülőföldön való boldogulás és a magyarként való megmaradás esélyeit. Könnyítsük és terjesszük ki a kettős állampolgárság korábban is meglévő lehetőségét olyan módon, hogy a határon túli magyarok könnyebben juthassanak magyar állampolgársághoz, de senki se használhassa fel választási érdekek, pártérdekek eszközeiként őket.

Aggasztó volt Semjén Zsolt nyilatkozata, aki azt mondta: senki ne higgye, hogy ezt a törvényt a határon túli magyarok érdekében kell meghozni. Ő úgy folytatta a mondatot, hogy a törvényt saját lelkiismeretünk kedvéért kell meghoznunk. Mi azt javasoljuk, hogy megfelelő időzítéssel és kellő előkészítéssel kerüljük el a látszatát is annak, hogy a törvényt nem a határon túli magyarokért fogadjuk el. (Moraj a Fidesz soraiból. - Taps az MSZP soraiból.) Éppen a határon túli magyarok egy fontos közössége, a felvidéki magyarok fejezték ki aggodalmukat a törvény időzítése miatt.

Az egyik felvidéki magyar vezető egyenesen katasztrofális időzítésről beszélt. Az MKP elnöke, Csáky Pál pedig nyilvánosan kérte, hogy a törvény vitáját és megszavazását halasszák a szlovákiai parlamenti választások utánra. A Magyar Szocialista Párt ugyanezt kéri. Ne kerülhessen sor a szavazásra, a törvény elfogadására olyan időpontban, amelyben ez nyilvánvalóan árt a felvidéki magyarság érdekeinek. A magyar parlament semmilyen módon ne segítse a szlovákiai magyarellenes erők választási sikerét, és ne hozza nehéz helyzetbe a felvidéki magyar szervezeteket.

A Magyar Szocialista Párt ezért a halasztást és a normális előkészítést javasolja a következő érvek alapján. Éppen a határon túli magyarság érdekében nem szabad hozzásegíteni a szlovákiai nacionalista erőket a győzelemhez. Ugyan nem a szlovák miniszterelnök diktálja a magyar belpolitikát, és nem is fenyegetheti saját állam a magyar polgárait, és az is világos, hogy ő is pártpolitikai, választási érdekből cselekszik, de ettől még a magyar parlament nem követheti az ő rossz példáját. Nem feledkezhet el a lényegről saját pártpolitikai megfontolásai alapján.

A diplomáciai kakaskodás helyett tartós, megnyugtató rendezés kell. Saját lelkiismeretünk megnyugtatása nem előbbre való, mint a határon túli magyarok tényleges érdeke. Ezért azonnal meg kell kezdeni a konzultációt az érintettekkel, a határon túli magyarok képviselőivel. Érdemes a kérdésről Kárpát-medencei nemzetközi konferenciát rendezni, a szándékok tisztázása érdekében világossá kell tenni, hogy a szándék az összetartozás erősítése és nem a határok revíziója vagy az állampolgári lojalitás megkérdőjelezése. A kettős állampolgársági törvénnyel párhuzamosan pontosítani kell a választási törvényt is a lakcímbejelentés feltételei, az életvitelszerű itt-tartózkodás törvényes bizonyításának tisztázása érdekében.

Világossá kell tenni, mi történik a kettős állampolgárságot felvevő magyarok esetében a határon túli magyaroknak járó eddigi kedvezményekkel. Az előkészítetlenség miatt nem kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy a kettős állampolgársággal nem jobb, hanem rosszabb helyzetbe kerülnek.

Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz nemrégiben politikai nyilatkozatot tett a nemzeti együttműködésről. A jelenlegi törvényjavaslatnak az összes ellenzéki párt és a határon túli magyar szervezetek bevonásával történő felelős előkészítésével a külhoni magyarság érdekeinek megfelelő időzítéssel gyakorolhatná ezt az együttműködést.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Simicskó István úrnak, a KDNP-képviselőcsoport vezérszónokának.

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindannyiunk életének igazi nagy kihívása, talán nem túlzás, ha azt mondom, tudománya a problémák felismerésének képességét megszereznünk és azok megoldásában tevőlegesen részt vennünk. Igen tisztelt képviselőtársaim, felismerni a bajokat és nem belenyugodni, hanem tenni az igazságtalansággal szemben, tenni a rosszal szemben. A politikai döntéshozók számára, számunkra az élet igazi értékét csak az a szolgálat adhatja, amellyel az emberek, a közösség, a nemzeti közösségünk felé fordulunk. Felismerni a nemzet bajait, felismerni a nemzet gondjait, és mindent megtenni azért, hogy ezeket orvosoljuk, ezeket megoldjuk.

Igen tisztelt képviselőtársaim, meggyőződésem, hogy mindezt persze feltűnés nélkül, hiúság nélkül, szerény alázattal kellett volna már megtennünk, kellene most megtennünk, mert ez a feladatunk, ez a küldetésünk, ez a felelősségünk, hogy a magyar nemzet valamennyi tagja iránt ezt a lépést, ezt a döntést meghozzuk.

Tisztelt Országgyűlés! Ma, amikor a magyar állampolgárságról szóló LV. törvény módosításáról folytatjuk le az általános vitát, felemás érzés és sok-sok emlékkép gyülemlik fel bennem, és azt hiszem, hogy mindannyiunkban. Azért mondom, mert ma itt általános vitát folytatunk. Vitát folytatunk arról, amiről már régen nem kellene vagy talán sohasem kellett volna vitatkoznunk. (Taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt húsz évben Magyarország, az anyaország sokszor érthetetlen, sőt értelmetlen, önmarcangoló vitát folytatott erről a kérdésről, hogy megadjuk-e a magyar állampolgárságot az önhibájukon Magyarország határain túl rekedt nemzettársainknak.

(21.10)

Ezért, tisztelt Országgyűlés, ha már többen elmondták, hogy személyes kérdés is ez számukra, és személyes érzésüket is megosztották önökkel, engedjék meg, hogy én is elmondjam ezt, és úgy vélem, hogy nem túlzok, amikor azt mondom, hogy ez az az eset, amikor az egyik szemünk sír, a másik pedig nevet. Az egyik szemünk örül, a másik pedig szomorú.

Miért mondom mindezt? Az elmúlt időszakban, 2004. december 5-e óta, mondhatnám azt is, hogy 1990 óta, vagy akár azt is mondhatnám, hogy 90 éve hány és hány határon túl rekedt magyar ember halt meg úgy, hogy az anyaország nem tette meg értük azt a becsületbeli lépést, hogy elfogadta volna a kinyújtott segélykérő kezet, hogy legalább lelküket magyarságukban megerősítve hagyhatták volna el a földi életet. Nagy adósságunkat rendezhetjük ma itt, tisztelt képviselőtársaim. Történelmi időket élünk. 20 vagy talán 90 év után eljött az a pillanat, amikor a magyar társadalom kétharmados felhatalmazást adott a Fidesz-KDNP-együttműködésnek, hogy rendezzük végre ezt a kérdést.

Tisztelt Országgyűlés! Mi elkötelezettek vagyunk a Kárpát-medencei magyarság sorsa iránt. Mi olyan államban szeretnénk élni, amely óvja és segíti a magyarságot fizikai, egzisztenciális és lelki értelemben is, amely nem megosztja a nemzetet, amely nem szembeállítja a határon túli magyart az anyaországi magyarral, hanem összefogja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi megígértük, hogy első lépésünk lesz, hogy megadjuk a magyar állampolgárságot a határon túl rekedt nemzettársainknak. Megígértük és meg is tesszük. Bizonyára mindenkinek van személyes élménye, határon túli történeteket sokan tudnának mesélni itt. Semjén Zsolt elnök úr erről beszélt, hogy milyen személyes élmények érték - a gyertya kapcsán is - székelyföldi útjai során meg származása révén is. Én decemberben jártam Nagybecskerek mellett Muzslán, a Délvidéken. A legutolsó olyan magyar település a Délvidéken, ahol még jelentős számban él - mintegy 7000-7500 - magyar ajkú, magyar nemzetiségű ember. Egy olyan fórumra hívtak, ahol körülbelül 150-180 ember volt jelen. Ennek fele diák volt. Én ott föltettem a kérdést számukra, hogy ha megadnánk az állampolgárságot, fölvennék-e, van-e igény rá részükről. Vagy esetleg az élet könnyebb oldaláról nézik mindezt? A boldogulásuk, az egyéni sorsuk szempontjából a beolvadást, az asszimilációt választják? Egyöntetűen, mindannyian föltették a kezüket, hogy igen, kívánják, akarják, várják már régóta azt, hogy megadjuk az állampolgárságot nekik. Érezzük át ezt a felelősségünket!

Tisztelt Képviselőtársaim! A Kárpát-medencei magyarság több mint ezeréves történetében volt hadakozás, voltak belső viták, megosztottság, árulás, önsanyargatás és önsorvasztás is. Hosszú volt az út, míg idáig eljutottunk. Itt állunk az útnak azon szakaszán, amikor az önbecsülésünket visszanyerhetjük, az önbecsülésüket visszaadhatjuk a határon túli magyaroknak is és magunknak is. Nagyon komoly lépést tehetünk ennek érdekében. Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy a magyar nemzet végre a bölcsesség útjára léphet. Itt állunk ennek az útnak az elején. A magyar nemzet megérkezett a bölcsesség útjára, amely nem más, mint a megmaradás és a felemelkedés útja.

Talán egy személyes példát még elmondhatok. Én magam gyermekkorom óta harcművészetekkel foglalkozom, és nálunk amikor olyan szintre jut el ez ember, azt mondhatja, hogy a tudásával a "megérkezett" státust elérte. A megérkezett ember egy nemzeti közösség számára is rendkívüli módon fontos, mint ahogy minden egyén számára fontos a bölcsesség azon útján végigjutni, hogy a megérkezettség állapotát elérhessük. Azt hiszem, hogy ez is nagyon fontos kérdés most, és érezzük át ennek e jelentőségét, ennek a felelősségét! Igen, a nemzet megérkezhet a bölcsesség útjára ezzel a lépésünkkel, ezzel a döntésünkkel.

Azt kívánom mindannyiunknak, hogy tartsuk rajta ezen a bölcsesség útján a magyar nemzetet. Ez a mi közös felelősségünk, mindannyiunk felelőssége. Ez az út vezet oda, hogy fel- és elismerjük más nemzetek, szomszédos nemzetek értékeit, hagyományait, kultúráját. És ha már itt többen szóltak a szomszédokról, bár mi a be nem avatkozás politikáját folytatjuk ebben a kérdéskörben, de az biztos, hogy ha valaki ezen törvény ellen a szomszédságban, a szomszédság politikusai körében, a politikai tényezői körében gyűlöletet kelt, uszít, gyalázkodik, vádaskodik, rágalmaz, az azt mutatja, hogy nem erős az a nemzet, nem erősek azok a politikusok. Mert az igazi erő - az ókori bölcsektől szeretném idézni ezt a gondolatot - azt jelenti, hogy ha igazán erős vagy, akkor légy szelíd, légy szerény, hogy környezeted tiszteljen, semmint féljen tőled. Én azt látom, hogy ez az üzenet jó, ha elmegy egyes szomszédos politikusok irányába. Bízzunk benne, hogy meghallják ezt.

Ez a törvénymódosítás nem irányul senki ellen, ez a törvénymódosítás senkit sem bánt. Ez a törvénymódosítás nem öncélú, ez a törvénymódosítás hasznos, mindenkinek hasznos. Hasznos a magyar nemzetnek, hasznos a határon túli magyaroknak, hasznos a szomszédainknak is, ha fölismerik ezt a gondolatot, és föl kell hogy ismerjék. Bízom benne, hogy nagyon sok józan erő van, aki ezt a tételt, ha nem is tudja szó szerint, de fölismerte ennek az üzenetét, ennek a lényegét. Mert a gyűlölködés az önsorvasztó, az minden nemzetet elolvaszt és nem megerősít, amit mi egyébként szeretnénk, hogy megerősödjenek; szomszédaink, szomszédos barátaink is nyilván.

Mi örömmel fogadtuk - ahogy Semjén elnök úr beszélt - a szomszédos népek azon döntését, amikor megadták a határon túl rekedt nemzettársaiknak az állampolgárságot. Mi nem szeretünk kettős mércével mérni. Mi azt szeretnénk, ha a szomszédaink is örömmel fogadnák ezt a döntést, mert nem ellenük szól; ez értünk szól elsősorban. Ez jelenti a békét egyébként mindannyiunk számára.

Végezetül engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy elmondjam azt, hogy nagyon-nagyon sok törvényt hoztunk már itt a parlamentben. Egy törvényjavaslat általános vitájánál és a zárószavazásoknál is nyilván nagyon-nagyon sokan az ész alapján hozunk döntéseket, a ráció, a racionalitás alapján hozzuk meg a döntéseinket: hasznos-e az ország számára, hasznos-e az adott közösség számára.

Ez a törvénymódosítás, kedves képviselőtársaim, sokkal több a puszta ész, a józan ész diktálta törvénymódosításnál. Ez a törvényjavaslat magában hordozza mindannyiunk közös szívét, a nemzet szívét hordozza magában. És jó döntést - mint tudjuk, kedves barátaim - csak szívvel lehet igazából hozni. Én azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat, ez a törvénymódosító javaslat, az állampolgárságról szóló törvényjavaslat magán hordozza azt a régi, platóni üzenetet, amely megfogalmazza az eszes lélekkel való döntés jelentőségét.

Azt hiszem és azt kívánom mindannyiunknak, hogy eszes lélekkel hozzunk együtt bölcs döntést, és támogassák a törvénymódosító javaslatot. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a következő vezérszónoknak megadom a szót, tájékoztatom a házbizottság tagjait, hogy annak érdekében, hogy az állampolgárságról szóló törvényjavaslat vitájában mindenki részt vehessen, a házbizottság korábban összehívott ülésére nem ma este, hanem holnap délelőtt 10 órakor kerül sor a Delegációs teremben.

Most pedig megadom a szót Gyüre Csaba úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.

(21.20)

DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Történelmet ír ma a Magyar Országgyűlés. És én büszke vagyok arra, hogy ennek a parlamentnek, ennek a történelmi parlamentnek tagja lehetek.

Egy idézettel kezdeném: "minden magyar felelős minden magyarért" - írta Szabó Dezső. És mi, magyarok nem voltunk felelősek a határainkon túl élő magyar testvéreinkért évtizedeken keresztül. Most ezt, ezt a régi mulasztást fogja pótolni a Magyar Országgyűlés, amikor a határainkon túl élő magyar testvéreink állampolgárságát tárgyaljuk. Egyik szemem picit szomorú, a másik azonban örül, amikor ezt a törvénytervezetet olvasom.

Örülök, mert végre elérkeztünk egy történelmi pillanathoz, elérkeztünk egy történelmi ponthoz, egy nagy adóssághoz két évtizednyi elmaradás után. Véleményünk szerint ezt a problémát már 1990-ben az Antall-kormánynak rendeznie kellett volna. Miért is tartozunk ezzel? De nem csak ezzel tartozunk, tartozunk mással is. Ezzel együtt 1920. június 4-e, Trianon emlékével. Mert mind a mai napig a Magyar Országgyűlés még nem nyilvánította emléknappá a magyar nemzet legtragikusabb dátumát. És igenis, ezt akarjuk, és nagyon örülünk annak, hogy ezzel egyidejűleg a Fidesz-KDNP beterjesztette a nemzeti összetartozás napjára vonatkozó törvényjavaslatát, mint ahogy ezt megtette már korábban a Jobbik Magyarországért Mozgalom is.

1920. június 4-e, Trianon gyászos napja. Úgy tűnt, hogy hosszú időre megpecsételődött a Kárpát-medencei magyarság csonka országának határain túl élő magyarjainak sorsa. Három és félmillió magyarra a számkivetettség, a megaláztatottság, az idegen országba taszítottság várt. Nem maguk választották ezt a sorsot, nem ők hagyták el hazájukat, és még csak nem is a haza hagyta el őket, hanem felelőtlen nagyhatalmak döntöttek a fejük fölött, az ő megkérdezésük nélkül a saját sorsukról. Ezeket az embereket, ezeket a családokat nem kérdezte meg senki, hogy akarnak-e más országban, más hazában élni. Ezeket az embereket nem kérdezte meg senki, hogy akarnak-e más állampolgárai lenni. Ezeket az embereket nem kérdezte meg senki, hogy el akarnak-e szakadni magyar nemzettestvéreiktől, hogy el akarnak-e szakadni rokonaiktól, hogy el akarnak-e szakadni barátaiktól, családtagjaiktól.

A döntés igazságtalan és egyben hihetetlenül könyörtelen volt. Nem foglalkozott senki az etnikai határvonalakkal, nem foglalkoztak a gazdasági közösségekkel, nem foglalkoztak a történelmi tradíciókkal, és még kevésbé foglalkoztak az itt élő emberekkel, az itt élő családokkal. A mai napig a teljes Európa szégyene, hogy valamiféle igazságtétellel nem próbálkoztak meg, csak az úgynevezett fasiszta, illetve nemzetiszocialista országok. A XX. század közepén az olasz és német segédlettel megvalósuló első és második bécsi döntések, amelyekkel előbb 12 ezer négyzetkilométer, később 45 ezer négyzetkilométer tért vissza Magyarországhoz, az etnikai határokra voltak figyelemmel, nem pedig a nagyhatalmi érdekekre. A második világháború befejezésével, a párizsi békediktátumok életbe lépésével, a kelet-közép-európai kommunista rezsimek kialakulásával ismét reménytelenné vált a határainkon túl élő nemzettestvéreink élete.

De 45 év elnyomás, erőszakos asszimiláció, beolvasztási kísérlet után a szocialista rendszer bukásával mégis megcsillanni látszott a remény a pozitív változásra. Azonban szavakon és látszatintézkedéseken kívül az elmúlt húsz évben semmi jelentős intézkedés nem történt. A parlamenti pártok nem tűzték a kilencvenes években napirendre a határainkon túl élő magyarok állampolgárságát. Egy szervezet volt ekkor, a Magyarok Világszövetsége, amely küzdött a határainkon túl élő magyarok állampolgárságáért. (Taps a Jobbik soraiban.)

Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság ülésén, ahol ezt előzetesen tárgyaltuk, megjelent Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke, aki elmondta, hogy pici és keserű gyümölcse a törvényjavaslat a 2004. december 5-ei népszavazásnak. Hozzátette, hogy alapvetően jóvátételnek, egy történelmi igazságtételnek kell tekinteni az állampolgárság visszaadását. 1945-ben egy tollvonással tudták visszaadni az állampolgárságuktól megfosztott zsidók állampolgárságát, a magyarok állampolgárságát mégsem tudta senki visszaadni mind a mai napig. Leszögezte még a Magyarok Világszövetségének elnöke, hogy nem ért egyet a Magyarok Világszövetsége azzal az elvvel, hogy nyelvtudáshoz, nyelvhasználathoz kell kötni az állampolgárság visszaadását, hiszen a vérségi elv és a területi elv önmagában is elég. Elmondta még azt is, hogy 1995 óta, mióta küzdenek, először kompromisszumos javaslattal álltak elő, egy külhoni állampolgársági javaslattal, amely még nem tartalmazott szavazati jogot. Azonban ma már a Magyarok Világszövetsége hivatalos álláspontja szerint szavazati joggal bíró teljes állampolgárságot szeretnének, és ezért küzdenek.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom alakulásától fogva fő célkitűzésének tekintette a határainkon túl élő magyarok állampolgárságának megadását. Mi, a Jobbik Magyarországért Mozgalom csak egységes Kárpát-medencei magyarságban gondolkodunk. (Taps a Jobbik soraiban.) Közreműködtünk és kampányoltunk alakulásunkat követően már rögtön a népszavazásban a Magyarok Világszövetsége mellett 2004. december 5-én.

De ha már itt tartunk, akkor szót kell hogy ejtsek a XXI. század legszégyenteljesebb eseményéről itt Magyarországon, ahol nyilvánvalóan felvetődik a Magyar Szocialista Párt felelőssége. (Taps a Jobbik és a Fidesz, a KDNP soraiban.) A 2004 őszén kormányra lépett Gyurcsány Ferenc, aki ellene fordult saját nemzetének, és hazug kampánnyal próbálta meg az emberek véleményét befolyásolni ebben az országban. (Moraj, közbeszólások a Jobbik és a Fidesz, a KDNP soraiban.) Már akkor ki kellett mondanunk, nekünk, jobbikosoknak, hogy Gyurcsány Ferenc hazudik. Hazudik, mert félrevezette a nemzetet, félrevezette a választópolgárokat, azért, hogy elárulhassuk a magyar nemzettestvéreinket, akik a határon túl élnek. Szégyenteljesnek tartottuk azt, hogy Magyarországon létezik olyan politikai erő, ami ráadásul kormánypárt, hogy erre vetemedik, és nem törődik sem felelősen, sem felelőtlenül a magyar nemzettestvéreink sorsával. Ennek köszönhető, e kormány tevékenységének a XXI. század eddigi legnagyobb szégyenfoltja.

A Jobbik a programjában elsődleges és fajsúlyos szerepet szánt a magyar állampolgárság kérdésének. Programunk egyértelműen abba az irányba fordult, hogy nemcsak a kettős állampolgárságot kell hogy megadjuk a határainkon túl élő magyarjainknak, hanem a választójogot is. (Taps a Jobbik soraiban.) Programunk, amelyet elkészítettünk "Radikális változást" címszó alatt a 2010-es választásokra, mind az aktív, mind a passzív választójog megadását tartalmazta, mivel a Jobbik Magyarországért Mozgalom kétkamarás parlament helyreállítását, felállítását látta célszerűnek, és ebben az esetben a Felsőházban kívántuk megoldani a határainkon túl élő magyarok képviseletét, együtt az egyházakkal, együtt a civil szervezetekkel és együtt a Magyarországon belül élő nemzeti kisebbségekkel.

Mivel a Jobbik Magyarországért Mozgalom 2010-ben nem tudott kormányt alakítani, ezért nyilván módosítanunk kell a programunkon, és figyelembe kell venni azt, hogy a jelenlegi kormánytöbbséggel bíró Fidesz-KDNP milyen javaslatot tett le az asztalra. Mivel ez a program nem tartalmazza a kétkamarás parlamentet, ezért a Jobbik Magyarországért Mozgalom ennek megfelelően változtatta meg a programját, és alakítottuk át annak rendje-módja szerint azzal, hogy továbbra is ragaszkodunk a határainkon túl élő magyarok választójogának megadásához, azaz mind az aktív, mind a passzív választójoghoz.

(21.30)

E vonatkozásban előterjesztettünk egy törvényjavaslatot is az alkotmány módosításával kapcsolatosan, amikor is a 200 fős, maximum 200 fős parlamenti létszámról hozott törvényjavaslatot, törvénymódosítást a Fidesz-KDNP. Ezen kívül, mint tudjuk, maximum 13 nemzeti kisebbségi hely megadására tett a kormánypárt javaslatot. Ezzel mi a magunk részéről egyet is értettünk, de kiegészítő javaslatunkban előterjesztettük, hogy további 26 fővel bővítsük maximálisan a parlament létszámát, amely 26 főben a külhoni magyarság kapná meg a képviseletet a magyar Országházban. Ezt a javaslatot tartjuk fenn jelenleg is. (Taps a Jobbik soraiban.)

Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság korábbi ülésén tárgyalta a magyar állampolgársággal kapcsolatos törvény módosítását. A szocialista frakció álláspontját ismertették, és kifejtették azt, hogy rossznak tartják az időzítést. Én azt tapasztaltam, hogy az elmúlt húsz esztendőben a Szocialista Párt mindig rossznak tartotta az időzítést, amikor ez a téma fölmerült. (Taps a Jobbik, a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) Ha a Szocialista Pártra bízzuk, nyilván ötven év múlva is időszerűtlen lesz még ez a döntés. Mindaddig lesz időszerűtlen, amíg egyetlenegy magyar él a határainkon túl, mert ők soha nem vezetnék be! Ha ebbe az irányba mennénk, itt soha nem lenne állampolgárság a külhoni magyarjainknak!

A Fidesztől vártuk, hogy egyik első javaslata legyen a kettős állampolgárság, mint ahogy nekünk is ez. Megkaptuk, és ennek örülünk. Örülünk, de azért egy pici üröm is van ebben az örömben, mert Répássy Róbert képviselőtársam az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság ülésén kifejtette, hogy a jelenlegi kormánypárt nem ért egyet a szavazati jog megadásával a jövőben sem. Ezért egyik szemem picit szomorú, a másik azonban nagyon örül. Nagyon örül, hogy végre állampolgárságot kaphatnak a külhoni magyarok, de nem kaphatnak szavazati jogot, sem aktívat, sem passzívat, és ezért egy kicsit szomorú.

A másik problémám, problémánk a törvénytervezettel, hogy feltételként írja elő a meghozandó törvénytervezet 2. § (2) bekezdése - amely módosítani akarja a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény 4. § (3) bekezdését - a magyar nyelv tudását. Ismertetem ezt a paragrafust: "Az (1) bekezdés b) és d) pontjában meghatározott feltételek fennállása esetén - kérelmére - kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, akinek felmenője magyar állampolgár volt vagy valószínűsíti magyarországi származását, és magyar nyelvtudását igazolja."

Sajnos tapasztaltuk azt, hogy a szórványban élő magyarság ma már részben, kis részben elvesztette a nyelvét. Elvesztette a nyelvét, mert nem volt lehetősége a magyar nyelven való oktatásra, nem volt lehetősége a továbbtanulásra, nem volt lehetősége, hogy katonaként a magyar nyelvét használja, nem volt lehetősége, hogy hitéletében a magyar nyelvét használja. Ezért sokan elvesztették, és bizony olyan vér szerinti magyar testvéreinket fosztunk meg ezzel a magyar állampolgárságtól, akiknek talán még a magyar identitás itt a szívükben megmaradt, és őket is megilletné ez a magyar állampolgárság. (Taps a Jobbik soraiban.)

Reméljük azt, hogy ez az állampolgársági törvény megszületik, illetve biztosak vagyunk, hiszen a Jobbik Magyarországért Mozgalom teljes mellszélességgel támogatja azt. De reméljük azt, hogy a határainkon túl élő magyarok ingyen kapják meg majd azokat az útleveleket, amelyekkel majd a magyar állampolgárságukat végre igazolhatják. És nagyon örülök annak a felvetésnek is, amit Semjén Zsolt képviselőtársam tett, amikor elmondta azt, hogy nemcsak az állampolgársági törvényen kell változtatni, hanem azon is, hogy hogyan fogjuk leírni a határainkon túl élő magyarjaink nevét és születési helyét. Mert igenis felháborítónak tartjuk azt, hogy például aki az 1940-es évek első felében született Marosvásárhelyen, amikor még Marosvásárhely volt, és ma itt él Magyarországon magyar állampolgárként, és nem írják be még ma sem a személyi igazolványába azt, hogy születési helye Marosvásárhely, hanem azt kell beírni, hogy Tîrgu-Mureş, ami sérti minden józan gondolkodású magyar embernek az érdekét és szívügyét. És ha már itt tartunk, akkor a nevét is úgy írják be például a kárpátaljai magyarjainknak, akik megkapják a magyar állampolgárságot, amit még ők maguk sem tudnak kiolvasni, mert úgy írják be. Tehát ezen is változtatni kell.

Összegezve: a Jobbik üdvözli a magyar állampolgárságról szóló törvénymódosítást, azonban ezt csak kezdeti és első lépésnek tekinti. Azonban nagyon hamar kell lépnünk. Az országgyűlési választásokról szóló törvény módosításával kapcsolatban létrejövő paritásos bizottságban és az azt követő törvénymódosításban a Jobbik küzdeni fog, és azt az utat fogja járni, hogy választójogot is kaphassanak a határainkon túl élő magyar testvéreink.

És végül egy Kölcsey-idézettel fejezném be. Kölcsey Ferenc Parainesis Kölcsey Kálmánhoz című művében írta a következőt: Mert tudd meg, e szóban, haza, benne foglaltatik az emberi szeretet és óhajtás tárgyainak egész összessége. Oltár, atyáid által istennek építve; ház, hol az élet első örömeit ízleléd; szüleid, nevelőid, barátaid, rokonaid, mind csak egészítő részei annak.

Bízunk abban, hogy a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, délvidéki, őrvidéki magyar testvéreink újra saját hazájuknak tekinthetik Magyarországot.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik, a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelettel és meghatottan köszöntöm valamennyi képviselőtársamat ezekben a történelmi órákban.

Tisztelt Országgyűlés! Folytassuk munkánkat! Hiába, a meghatottság néha zavart okoz az embernél...

Megadom a szót az LMP képviselőcsoportja képviseletében Mile Lajos képviselőtársamnak.

MILE LAJOS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Lehet Más a Politika a közbeszédben csak kettős állampolgárságról szóló törvényként ismert törvényjavaslatot támogathatónak tartja, szeretné azt megszavazni.

Elöljáróban fontos megjegyezni, hogy az LMP nem kíván egy olyan olcsó versengésben részt venni, amelyben hangos és még hangosabb deklarációkkal kívánják eldönteni a felek, hogy ki a jobb, ki a nagyobb magyar. Meggyőződésünk, hogy a nemzetpolitikai feladatok kezelése, a nemzeti szolidaritás megjelenítése nem hangerő, nem cikornyás külsőségek kérdése, hanem az értő odafigyelés, a gondos, körültekintő munkálkodás eredménye. Bízunk benne, hogy az előttünk levő törvényjavaslat vitája során ennek lehetünk részesei, hiszen a benne foglaltak és az érintettek is megfontolt, kulturált politikai magatartást várnak el mindannyiunktól.

Természetesen látjuk, hogy a tervezet a kisebbségben élő magyarok számára elsődlegesen érzelmi, morális szempontból fontos, ám ez a szempont egyáltalán nem elhanyagolható, sőt a sérelmekkel, kitaszítottsággal terhes helyzetben fokozottan méltányolandó. Óvunk tehát mindenkit attól, hogy ennek a javaslatnak az elfogadásától csodát várjon. Tekintsük inkább úgy, mint egy munkaigényes folyamat nyitányát, és egyben biztatást, reményt jelentő kezdetet. Jelentse ez annak a kezdetét, hogy a magyar politika értelmesen és hatékonyan kívánja segíteni a kisebbségben élő magyarok identitásának erősödését, nyelvi, kulturális értékeinek megőrzését, féltő ápolását, a kisebbségi lét egyetemes értékteremtő képességének kibontakozását, a magyar kultúra egészébe való folyamatos szervesülését, európai létünk gazdagítását.

A mostani állapot kimondottan diszkriminatív, és valóban indokolt, hogy a szomszédos államokban élő magyarokat a magyar jogrend ne tekintse másodrangú állampolgároknak a világ más részén élén magyarokhoz képest sem.

(21.40)

A diszkrimináció megszüntetése jogunk és kötelességünk is, ám a különbségtétel nem csupán magyar-magyar viszonylatban helytelen, hanem általános emberi jogi szempontból sem elfogadható. A magyar politikának súlyos adósságai is vannak a kisebbségben élő magyarokkal szemben, azaz az anyaország és a magyar kisebbségek viszonya egyáltalán nem nevezhető optimálisnak. A 2004-es népszavazás óriási károkat okozott. Egy vitatható kezdeményezés és egy vitathatatlanul helytelen kormányzati hozzáállás következményei fájdalmas rombolást okoztak. Bizalmatlanság lett úrrá, indulatok, sérelmek, sebek keletkeztek, máig sajognak begyógyítatlanul. Nem, nem a belpolitikai viszályokra, hercehurcákra, acsarkodásokra gondolok, ezek itt most nem lényegesek, sőt egyenesen figyelmen kívül hagyandók. Azokra a magyarokra gondolok, akik a szomszédos országokban élték-szenvedték végig ezt a szerencsétlen kísérletet, az azzal járó politikai alattomosságot és önzést, annak minden lesújtó következményével együtt.

Reméljük, ez a törvényjavaslat az anyaország és a kisebbségi magyarok közötti viszony, magyarok és magyarok közötti viszony normalizálásának fontos lépése, annak a szándéknak és reménynek a megnyilvánulása, hogy jóvá akarjuk, jóvá tudjuk tenni, ami történt. Az LMP támogatni akarja ezt a szándékot. Azt is helyesnek tartjuk, hogy az előterjesztés nem kíván automatizmust, hanem egyéni kérelem alapján akarja az állampolgárságot megadni, a nemzeti hovatartozás mellett tiszteli az egyén döntési szabadságát. A belső késztetés ilyen esetben is elsőbbséget élvez, hiszen az azonosulás csak így emberi, és csak így érvényes, bármilyen külső kényszer hamisságot, önmegtagadást, a személyiség leértékelődését hozza magával. Az is helyes, hogy a javaslat illeszkedik a nemzetközi jogrendhez, az európai gyakorlatban fellelhető különböző megoldások között megállja a helyét, nem sérti az európai normákat.

Az LMP azt reméli, hogy ezzel a törvényjavaslattal olyan úton indulunk el, amely egy korszerű nemzetképhez vezet el bennünket, egy olyan nemzetfogalomhoz, amelybe természetesen bele tartozik minden, magát magyarnak valló ember és mindenki, aki sajátos kultúrájával, egyedi etnikai, nyelvi, kulturális jegyeivel, hagyományaival gazdagít bennünket. Olyan nemzetet szeretnénk, amelyben nem a traumák dominálnak, hanem az otthonosság és a megértés, ahol egymásra találunk mi, magyarok, mi, emberek. Megítélésünk szerint ez a törvényjavaslat alkalmas eszköz lehet az elinduláshoz, ám ehhez szembe kell néznünk a tervezet néhány problémás elemével is.

Az 1993. évi LV. törvény 1. §-ának (1) bekezdése így fogalmaz: "A magyar állampolgárok között az állampolgárság keletkezésének, illetőleg megszerzésének jogcíme alapján különbséget tenni nem lehet." Ugyanezen törvény 2. §-ának (2) bekezdésében ezt találjuk: "Azt a magyar állampolgárt, aki egyidejűleg más államnak is állampolgára, ha törvény másként nem rendelkezik, a magyar jog alkalmazása szempontjából magyar állampolgárnak kell tekinteni."

Tisztelt Képviselőtársaim! Az LMP irtózik attól a veszélytől, hogy a javaslat és az azt megfogalmazó jó szándék belpolitikai marakodások martalékává váljon. Ennek elkerüléséhez viszont szükség van az előterjesztő egyértelmű megnyilvánulásaira, nyílt, egyenes megfogalmazásaira. Az idézett törvényi helyeket ugyanis a módosító javaslat érintetlenül hagyja. Ezzel kapcsolatban az előterjesztők részéről is eltérő nyilatkozatok láttak napvilágot. Igaz, az alkotmány vonatkozó szakaszát nem módosítottuk, így a helyzet akár megnyugtató is lehet, hiszen az alkotmány állandó lakhelyhez köti a választói jogot. A kétféle beszéd mégis zavaró.

Kérdezzük tehát: mi az előterjesztők szándéka a felvetődő kérdések megoldására? Nagyon szerencsétlen lenne, ha ismét szociális demagógia venné körül a javaslat értelmezését. Hogyan kapcsolódik tehát az előterjesztéshez a szociális ellátások, kiemelten az egészségügyi ellátás ügye? Az előterjesztő akár nevetségessé is teheti az esetleges demagógokat, ha ezt a kérdést most tisztázza, habár Semjén Zsolt képviselő úr expozéjában elég megnyugtató mondatok hangzottak el ezzel kapcsolatban. Köszönjük szépen. Ugyanide tartozik még mindig a választójog, amit már említettem. Ha a törvény másként nem rendelkezik - idéztem az imént. Hogyan kívánják ennek értelmében a választójogi törvényt módosítani? Az LMP ebben az esetben már most leszögezi, hogy a választás jogát értelemszerűen köti a politikai közösségben való cselekvő részvételhez. Most kellene tudni az előterjesztők idevágó álláspontját, még mielőtt félreértéseket szülne, illúziókat kellene, vagy felerősítené a handabandát az esetleges hallgatás. Abban van az igazán nagy kockázat, ha most nem egyértelmű a szándék.

A módosító törvényjavaslat 2. §-ának (3) bekezdésében olvashatjuk: "Kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, akinek felmenője magyar állampolgár volt vagy valószínűsíti magyarországi származását." Azt mondja, valószínűsíti. Hát, ez bizony eléggé körvonalazatlan, pontatlan, merem mondani: pongyola, slendrián megfogalmazás. Tessék mondani, hogyan is kell csinálni ezt a valószínűsítést? Szóval, ezt a kitételt módosítani kívánjuk, de már most jelzem, hogy az "igazolja" kitétel frappánsabb és könnyebben értelmezhető lenne. Lesznek még módosító javaslataink a névhasználat szabályozásával kapcsolatban, valamint érdemes felvetni a vonatkozó költségek problémáját is.

Ám van még itt egy kissé homályos szövegrész: valószínűsíti magyarországi származását, mint már idéztem. Nem ártana pontosítani, mert így könnyen elveszünk térben és időben. Ugyanis most melyik Magyarországról beszélünk? A Trianon előtti történelmi Magyarországról vagy az 1920 utániról? A történelmi események ismeretében bizony nagyon fontos ezt tisztázni, főleg azok érdekében, akik élni akarnak a megteremtendő lehetőséggel. Ezzel kapcsolatban is nyújtunk be módosító indítványokat. Idetartozik az a kérdés is, hogy ha a kérelmező valamelyik felmenője magyar állampolgár volt, akkor ez hanyadíziglen érvényes. Meddig kell végigbogarászni a családfát, hogy valószínűsíthető legyen a magyarországi származás? Láthatjuk, hogy az előterjesztésnek ez a része enyhén szólva is rozoga, igyekszünk jobb állapotba hozni.

Helyesnek tartjuk, hogy egyszerűsíteni és gyorsítani akarják az ügyintézést. A három hónapos határidő azért tűnik egy kicsit merésznek, mert nem vagyunk abban bizonyosak, hogy az egyes hivatalok, egyáltalán a magyar közigazgatás elég felkészült-e egy ilyen feszes iram tartására. Csak reméljük, hogy igen. A gyorsítás szándékának viszont mintha kicsit ellentmondana a 11. § (2) bekezdése, miszerint e törvény rendelkezéseit a 2011. január első napját követő eljárásokban kell alkalmazni. Miért csak ilyen későn? Elképzelhető, hogy már csak emiatt is tisztázni kellene a jelen javaslat és más törvények módosításainak összefüggéseit. Említettem már a körültekintés fontosságát hozzászólásom elején; az időzítés miatt jegyzem meg ismét. Méltányolható, hogy az előterjesztők régi adósságként értelmezték a kettős állampolgárságra vonatkozó javaslat benyújtását. Kissé patetikusan fogalmazva az is elismerésre méltó, ha a nemzeti önbecsülés részeként fogják fel az előterjesztést. Ám óvatosan mégis megkérdezem: nem kellett volna egy kicsit várni? Legfeljebb a szlovákiai választások végéig.

Meggyőződésem, hogy a határainkon túl élő magyarok többsége örömmel fogadja a javaslatot, sőt történelmi pillanatnak tartják ezt az időszakot, mint ahogy a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének közgyűlésén erről meg is bizonyosodhattam. Mégis bakafántoskodnék egy keveset. Egy kis kivárással nem segítettünk volna többet a felvidéki magyaroknak, hogy nagyobb eséllyel küzdjenek a politikai képviseletükért? Le kell szögeznünk, hogy az időzítés vonatkozásában a teljes felelősség az előterjesztők vállán van. Csak remélni tudjuk, hogy a leendő kormányzat diplomáciai előkészítő tevékenysége, tárgyalási rátermettsége képes tompítani az időzítés miatt felvetődő aggályokat. Viszont határozottan kérdezem: ugye, mindig egyeztetni fogunk a kisebbségben élő magyarok képviseleti szerveivel, amikor őket érintő kérdésekkel összefüggő politikai döntéseket hozunk?

Arra kérem tehát az előterjesztőket és a tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat, hogy segítsenek a felmerült problémák tisztázásában, módosító indítványainkat is úgy kezeljék, mint a segítő szándék természetes politikai eszközét. A Lehet Más a Politika éppen ezért várja el az egyértelmű válaszokat az előterjesztőktől, és ellenzéki pártként ezért mondja az előterjesztésre, hogy igen.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az LMP-frakció álláspontját megosztva két vezérszónok ismerteti. Most megadom a szót Szabó Timea képviselő asszonynak.

(21.50)

SZABÓ TIMEA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mile Lajos frakciótársam lényegében elmondta, hogy bizonyos módosításokkal, illetve pontosításokkal az LMP frakciója támogatja a jelen törvény módosításait, főleg ha ez egy értelmes párbeszéd kezdetét jelentheti. Így én ehhez nem is nagyon fűznék további véleményt. Szeretném viszont a jogalkotók figyelmét felhívni a törvény egy másik pontján lévő visszásságra, ez a visszásság pedig a hatályban lévő állampolgársági eljárásra vonatkozik, ezen belül is a kérelem elutasítására.

A jelen jogszabály nem teszi kötelezővé a kérelem elutasításánál az elutasításra vonatkozó indoklást, illetve nem ad jogorvoslatra lehetőséget. Ez, tisztelt képviselőtársaim, Európában egyedülálló gyakorlat. Az Unió 27 tagállamából Magyarországon létezik egyedül az, hogy nem lehet fellebbezni az elutasító döntés ellen. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy akár egy kárpátaljai vagy egy erdélyi magyar származású kérelmező nemcsak hogy arra kényszerül, hogy újra végigmenjen egy költséges, fárasztó és hosszadalmas eljáráson, hanem igazából azt sem tudja, hogy miért kell újra végigmennie ezen az eljáráson, hiszen nem kap érdemi indoklást, nem tudja, hogy a következő kérelemben mi az, amit megváltoztasson.

Az LMP úgy gondolja, hogy ez alapvető emberi méltóságot sért, és leginkább azokat hozza méltatlan helyzetbe, akiken a jelen módosító javaslat segíteni kíván. Így az LMP azt javasolja, illetve arra kéri a jelen lévő képviselőket, hogy támogassák az LMP erre vonatkozó módosító javaslatait, hiszen ez a kiegészítés szintén egy olyan adósságot kíván törleszteni, amely leggyakrabban a határon túli magyar kisebbségekkel szemben áll fenn.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Bejelentem, hogy további írásban előre jelentkezett felszólalók vannak: Hargitai János, KDNP; Gőgös Zoltán, MSZP; Kalmár Ferenc, KDNP; Gaudi-Nagy Tamás, Jobbik; Szávay István, Jobbik; Zagyva György Gyula, Jobbik; Dúró Dóra, Jobbik. Mielőtt az írásban előre jelentkezett felszólalóknak adnék szót, bejelentem, hogy kétperces felszólalásra jelentkezett Kovács Péter úr, a Fidesz-frakcióból. Képviselő urat illeti a szó.

KOVÁCS PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Nemcsak akkor találkozom én határon túli magyarokkal, amikor a XVI. kerület polgármestereként állampolgársági esküt adok, hanem pontosan a mai nap van tizenöt éve annak, hogy egy felvidéki magyar lányt vettem feleségül. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.) Úgyhogy higgyék el nekem, tudom, hogy mit mondanak a határon túli magyarok.

Mindannyian emlékszünk arra, hogy 2004. december 5-én milyen méltatlan esemény történt Magyarországon, és mi lett annak a népszavazásnak a vége, amely a XVI. kerületben érvényes és eredményes volt. És mindannyian tudjuk, hogy ezután a határon túli magyarok csalódottak voltak, és azt mondták, hogy cserbenhagytuk őket.

A XVI. kerületi önkormányzat képviselő-testülete a következő képviselő-testületi ülésén egyhangúlag hozott egy olyan határozatot, hogy minden egyes elcsatolt országrészen a XVI. kerület testvérvárosi kapcsolatot létesít egy másik magyar településsel. Azóta Pozsonypüspöki, Érmihályfalva és Kishegyes is a XVI. kerület testvérvárosa. És amikor a testvérvárosainkba megyünk vagy ők jönnek ide, akkor ők mindig megemlítik ezt a csúnya emlékű december 5-ei napot, és néhány pálinka után elmondják, hogy akkor a Magyar Köztársaság anyaországból anyósországgá változott.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt az idő, hogy példát vegyünk a határon túli magyarok bátor kitartásából, példát vegyünk a XVI. kerületi önkormányzat döntéséből, és kérem önöket, hogy a mostani törvényjavaslatot egyhangúlag szavazza meg a Ház.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. További kétperces hozzászólás nincs, így megadom a szót Hargitai János képviselő úrnak, a KDNP képviselőcsoportjából.

DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Több okunk is van arra, hogy úgy járjunk el, ahogy tervezzük. Egyrészt korábban is szerettük volna ezt a törvényi kérdést rendezni, de akkor nem volt erőnk hozzá. A szándékunk akkor is megvolt, amikor kormányon voltunk, de akkor csak a státustörvényt tudtuk megalkotni, amit aztán a szocialisták, amikor mi elveszítettük a hatalmat, elszegényítettek. Most nemcsak a szándékunk van meg, hanem az erőnk is megvan ahhoz, hogy ezt a kérdést végre rendezzük.

Több okunk is van erre. Az egyik - ami már szóba került - a 2004. december 5-ei gyalázatos népszavazás. Akkor nem tudtuk sikerre vinni Gyurcsány Ferenc és a szocialisták ellenpropagandája eredményeként ezt a kérdést. Akkor is tudtuk, hogy az állampolgárság nemcsak egy jogi kötelék, hanem érzelmi kötelék is állam és polgárai között. Akkor ez az érzelmi kötelék lazult meg, ez az érzelmi kötelék szenvedett csorbát. Ezért is korrekciót kellene tenni.

De van alkotmányos kötelezettségünk is, amiért így kell eljárnunk, és utalnom kell az alkotmány 6. § (3) bekezdésére, a felelősségi klauzulára. Ez a klauzula azt mondja, hogy a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határon kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását. Ez az alkotmányos szakasz kötelez minket arra, hogy ezzel a felelősségünkkel most éljünk.

Érdemes azt is megvizsgálni, hogy a nemzetközi jog szabályai hogyan változtak az évtizedek során ebben a kérdésben, mert ha erre rátekintünk, ez is további bátorítást ad nekünk minden fenyegetőzés ellenére is, ami esetleg bizonyos szélsőséges politikai erők szájából esetleg a szomszédos országokban politikailag motivált okokból megfogalmazódik. Addig, ameddig 1963-ban az Európa Tanács még arról hozott egyezményt, hogy hogyan kerüljék el a kettős állampolgárságot - ami egyébként megbukott, az az egyezmény soha nem vált be -, addig az 1997. november 6-án hozott európai egyezmény - amelyet szintén az Európa Tanács hozott - már bátorítást ad a kettős állampolgárságra. Ezt az egyezményt hirdette ki az Orbán-kormány 2002-ben az akkori III. törvényben.

Ha megnézzük, hogy ez az egyezmény mit mond számunkra további bátorításként, akkor az egyezmény következő pontjait citálnám ide. Az államot illetékessége kapcsán a 3. cikkely a következőt fogalmazza meg: "Minden állam a saját joga szerint határozza meg, hogy kit tekint a saját állampolgárának." Ez már eddig is elhangzott. Egy következő fontos mondat ebből az egyezményből. A 3. cikkely 2. §-a azt mondja, hogy "az ilyen jogszabályt más államok csak akkor kötelesek elfogadni, amennyiben az összhangban van a nemzetközi egyezményekkel". Az a törvény, amit mi beterjesztünk, egyezik a nemzetközi egyezményekkel. Akkor kötelesek ezt elfogadni, ha a nemzetközi szokásjoggal is megegyezik az adott törvény, amit előkészítünk. A mi törvényünk semmilyen nemzetközi szokásjogi szabályt nem sért. És akkor is kötelesek elfogadni, ha az állampolgárság tekintetében az adott törvény az általános jogelvekkel összhangban van. A mi törvényünk ilyen.

Az Alkotmánybíróság is ezt a kérdést vizsgálta akkor, amikor az adott népszavazást Alkotmánybíróság elé citálták. Akkor az Alkotmánybíróság többek között a diszkriminációtilalom szempontjából is vizsgálta az akkori törekvéseket, és az Alkotmánybíróság többek között megfogalmazta azt, az, hogy leszármazáshoz vagy nyelvismerethez kötjük a magyar állampolgárság megadását, nem sérti a diszkrimináció tilalmának általános jogelvét.

Feltehetjük magunknak azt a kérdést is, és joggal tesszük fel - eleget riogatnak minket -, hogy lehet-e ennek következménye, érintheti-e hátrányosan, mondjuk, a Felvidéken élő magyarokat, ha élnek ezzel a lehetőséggel, és magyar állampolgárságot is kérnek.

(22.00)

Én azt gondolom, és meggyőződésem, hogy Szlovákia is így fog eljárni, hogy minden nemzetközi jogi normát be fognak tartani, akkor több oknál fogva sincs lehetősége arra, hogy retorzióval éljen az ottani állampolgárokkal szemben.

Az egyik hivatkozási alap, amit megtehetnék, maga az 1948-as emberi jogi egyezmény és nyilatkozat, ami a következőket mondja, már 1948-ban a következőket mondta: mindenkinek joga van az állampolgársághoz, ettől önkényesen senkit nem lehet megfosztani. Ennek a nyilatkozatnak a 11. cikkelye azt jelenti, hogy az állampolgárság joga ma már emberi joggá vált, emberi jogi kérdésekben pedig óvatosan kell eljárniuk az adott államoknak. De más érvelést is megtehetek, és ez a más érvelés épp az európai uniós tagságunkból ered, mi is az Európai Unió tagjai vagyunk, a környezetünkben lévő államok többsége is, Szlovákia egészen biztos, hogy igen.

Az Európai Unió az európai polgár státusának létrehozásával, ami valójában nem egy állampolgári státus, hiszen az Európai Unió nem egy állam, de végül is ez a státus hasonlít az állampolgársághoz, ez egy származékos állampolgárság, amit megalapoz egy tagállam állampolgársága, különböző jogokat fűz ehhez az állampolgársághoz, többek között a szabad mozgás és tartózkodás jogát egy másik állam területén. Tehát az Európai Unió joga, a Közösség joga generálja azokat a helyzeteket, hogy az egyik állam területén törvényszerűen fognak élni olyan állampolgárok, akik nem tartoznak az adott állam állampolgárságához. Ez az egyik európai vívmány, sőt az Európai Unió ezt nemcsak elfogadja, hanem kívánatos helyzetnek tartja.

Az európai polgár jogai közé tartozik az, hogy helyben választójoggal rendelkezik, ott, ahol él, ha nem tagja az adott államnak, és egyben uniós szinten is rendelkezik választójoggal. Diplomáciai védelem illeti meg az ilyen polgárt, petíciós joggal rendelkezik az Európai Parlament irányába, panaszjoggal élhet az európai ombudsmanhoz, és az alkotmányszerződés szerint az alkotmányszerződésben megfogalmazott nyelveken kommunikálhat az európai uniós intézményekkel. Hivatkozhatom egy európai bírósági döntésre is, ez a 369. döntés 1990-ből. A Michelet-ügy a következőket mondja: az uniós állampolgárságból fakadó jogok nem tagadhatók meg a kettős állampolgároktól. Ez az európai bírósági döntés egy spanyol esetet tárgyal, ahol kimondták ezt a jogelvet. Tehát értelmetlen lenne retorzióval élni, mondjuk, egy felvidéki magyar esetében, aki magyar állampolgárságért folyamodik, hisz az Európai Unió jogából és ebből az európai bírósági döntésből is következik, hogy érdemi retorziót úgysem lehet ellene tenni, mert az Európai Unió joga egyébként is garantál számára olyan típusú jogokat, amelyekkel állampolgárként is rendelkezne.

Ezért azt gondolom, hogy ezen érvek alapján nem kell attól tartanunk, hogy valamifajta retorzió éri azokat a Kárpát-Európában élő állampolgárokat, tehát külhoni állampolgárokat, akik mondjuk, magyar állampolgárságot akarnának szerezni. Nyilvánvalóan meg kellene oldani ezt a kérdést azért is, amit Semjén Zsolt az expozéjában is elmondott, az mégiscsak egy lehetetlen helyzet, hogy azok, akik kivándorlással hagyták el Magyarországot - egyébként világszerte sok millióan vannak, sőt a leszármazóik is nyilvánvalóan élnek és léteznek, mert a magyar állampolgárság a leszármazás folytán öröklődik -, minden gond nélkül megszerezhetik a magyar útlevelet, és biztonsággal élhetnek, akár itt, az Európai Unió területén, akik pedig a határaink mentén élnek, és a nemzetközi békediktátumok fosztották meg őket a magyar állampolgárságuktól, azok ilyen szempontból hátrányt szenvednek. Tehát ezt a lehetetlen helyzetet is illene megoldanunk.

Ady Endre azt mondja: csak akkor születnek nagy dolgok, ha bátrak vannak, akik mernek nagyokat tenni. Nem gondolom azt, hogy ez ma bátorság kérdése. Az egyszerűen abnormális, hogy húsz éve, a rendszerváltás óta nem tudtuk megoldani ezeket a kérdéseket. Most, hogy van rá felhatalmazásunk, mi meg fogjuk oldani. Látva, hogyan szólalnak meg itt a különböző frakciók, azt is mondhatom, biztosra vehetem, hogy a kétharmadosnál is jóval nagyobb politikai szándék van ennek a kérdésnek a rendezésére.

Önök döntik el, tisztelt szocialista képviselők, hogy megszerzik a saját bátorságukat, és velünk tartanak, vagy maradnak ott, a padsoraikban szemlesütve (Zaj az MSZP soraiban.), és végignézik azt, hogy önök nélkül fog megszületni ez a törvény. (Taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm megtisztelő együttműködésüket, és átadom az ülés vezetését Latorcai János alelnök úrnak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

ELNÖK: Szép jó estét kívánok! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretettel köszöntök mindenkit. Folytatjuk a vitát. Kétperces felszólalásokra kerül sor. Elsőnek Szilágyi László képviselő úr kért szót az LMP-frakcióból. Képviselő úr! (Szilágyi László: Nem kértem szót, elnök úr.) Köszönöm. Akkor Varga László képviselő úr következik, a KDNP-frakcióból.

VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Három rövid mondatban, három rövid gondolatban szeretném megnyugtatni azokat, akiknek aggályuk van.

Többen felvetették, hogyan fogják, és kik fogják ellenőrizni a magyar nyelv tudását. Beszélgetve egymással megegyeztünk abban, hogy aki magyar útlevelet kér, magyar állampolgárságot kér, biztos, hogy úgy kötődik ehhez az országhoz, hogy legalább a Miatyánkot biztosan el tudja mondani magyarul, mert megtanította rá az édesapja vagy az édesanyja.

A másik dolog pedig az, hogy az ellen mint magyar állampolgár és az Országgyűlés képviselője tiltakozom, hogy Slota vagy a szlovákok határozzák meg, hogy itt mi mit csinálunk. (Taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik soraiban.) Van őnekik elég dolguk.

A harmadik dolog pedig, tisztelt képviselőtársak: én úgy gondolom, hogy aki ebben a történelmi törvényben igennel szavaz, az hálás lehet Istennek, vagy ha úgy fogalmaz, a sorsnak, hogy részese lehet ennek a parlamentnek és ennek a történelmi döntésnek. (Taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Gúr Nándor képviselő úr következik, az MSZP-frakcióból.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Véleményem szerint a nemzeti szolidaritás fontossága megkérdőjelezhetetlen. Trianon s Trianon igazságtalansága megítélésem szerint nem kérdéses. Azt gondolom, hogy akkor, amikor ma a kettős állampolgárság törvénytervezetéről tárgyalunk, akkor igazából a kérdés valójában csak az lehet, hogy azt az irányt, amit mi is jónak tartunk, megfelelően időzítjük-e, és nem a szlovák állami vezetők igényeinek a kielégítése jár a fejemben, hanem annak a kérdésnek a megfontolása, amit a Magyar Koalíció Pártja elnöke, Csáky Pál mond s vele együtt talán mások is, azt, hogy nélkülük róluk döntések ne szülessenek, az ő véleményük kerüljön meghallgatásra. Számomra mindössze ez a kétely a tekintetben, hogy abba az irányba kell-e elmozdulni, ami a törvénytervezet keretei között megfogalmazódik.

Talán azt mondhatom, hogy a tisztázott vagy épp a tisztázatlan kérdések tekintetében - átnézek LMP-s képviselőtársamra, Mile Lajosra - amit elmondott, azon túl nincs más olyan kérdés, amelynek fékeznie kell bennünket abban, hogy e kérdés tekintetében a Ház falai között akár egyetértésre is jussunk.

(22.10)

De még egyszer: azt szeretném kérni a tisztelt Ház falai között minden képviselőtársamtól, hogy azt gondolja meg, hogy az időbenisége, az egy-két hónapon belülisége mennyire fontos ennek a törvénytervezetnek az elfogadása kapcsán. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen a türelmét, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak kétperces felszólalásra jelentkezett Gyimesi Endre képviselő úr, a Fidesz-képviselőcsoportból.

DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! XVI. kerületi polgármestertársam elmondott egy példát arra, hogy hogyan próbálták enyhíteni azokat a sebeket, amelyeket ez az Országgyűlés okozott a 2004. december 5-i gyászos emlékezetű nappal. Zalaegerszeg városa "tiszteletbeli zalaegerszegi polgár" kitüntető címmel ruházta fel a határon kívüli magyarokat, azokat, akik úgy érezték, hogy erre igényt tartanak.

Akkor, amikor a Művészetek Palotájában hatszáz marosvásárhelyi ember nézett rám, és szabadkozva mondtam, hogy nem nekem kellene itt állnom, és nem tiszteletbeli zalaegerszegi polgári címeket kellene átadni, hanem Magyarország miniszterelnökének, és bizony magyar állampolgárságot, akkor hatszáz meghatott ember nézett vissza rám, és bizony az idősebb emberek könnyeztek, ugyanúgy, mint amikor a kétezredik ugyanilyen kártyát átnyújtottam pár esztendővel később.

A mai nap folyamán is közgyűlés volt Zalaegerszegen, és néhány tucat zalaegerszegi polgári kártyát tudtam átnyújtani: ez talán ékes válasz Nyakó István buta felvetésére, hogy vajon akarják-e a magyar állampolgárságot a külhoni magyarok.

Sajó Sándor versét tudom idézni: "Magyarnak lenni: nagy s szent akarat, / Mely itt reszket a Kárpátok alatt". Ezt a nagy szent akaratot váltsuk valóra együtt, és csatlakozom polgármestertársamhoz: százszázalékos szavazattal, egyhangúlag fogadjuk el ezt a javaslatot!

Köszönöm. (Taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra kért szót Gőgös Zoltán képviselő úr, az MSZP-frakció részéről.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal szeretném kezdeni, hogy szerintem olyat Nyakó Pista nem mondott, amiről itt képviselő úr beszélt; ezt majd nyugodtan vissza lehet kontrollálni.

Itt ma egy nagyon komoly és nagyon fontos szimbolikus ügyről beszélünk, azt gondolom, de miután én nagyjából tíz éve rendszeres kapcsolatban vagyok határon túli magyar barátaimmal, és akkor még teljesen normális munkahelyem volt, tehát nem azért jártam ki, mert politikusként ünnepségeken akartam villogni; egyébként erre is volt példa, én is mondhatnám, hogy nekem meg hétszáz ember örült, amikor kint voltam legutoljára március 15-én (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Hol?), de nem ez a lényeg. Én azt szeretném elmondani, vagy arról szeretnék inkább beszélni, mert erről talán kevés szó hangzott el, hogy nagyon fontos dolog ez, amiről most dönteni fogunk, de én is felhívnám a figyelmet, hogy volt már olyan ügy, amivel sokat ártottunk, és ez nem csak a népszavazás volt (Moraj a Fidesz padsoraiban.), hogy arról nem beszéltünk, hogy ezen kívül mik azok a gyakorlatias ügyek, amivel abban is segíthetünk, hogy akinek majd lesz kettős állampolgársága, annak esetleg a kenyere is nagyobb legyen.

Amikor először jártam kint Szilágy megyében egy testvérfalu-kapcsolat ügyében, akkor láttam, hogy mennyi mindent kellene ott tenni ahhoz, hogy legalábbis, mondjuk, az a terület, ahol én dolgoztam, az agrárium, meg annak a környezete egy kicsit fejlettebb legyen, és mennyi mindent kellene segíteni. Akkor elhatároztam, hogy ebbe nagyon intenzíven bele kell állni az itthoni magyarságnak, mert ezzel segítünk legtöbbet, hogy ha gazdasági kapcsolatrendszerekben próbálunk segíteni, és ha mondjuk, vegyes vállalaton keresztül, ottani magyar embereknek adnak munkát.

Szeretném jelezni, hogy azért eljutottunk oda, hogy ebben a tíz évben most már nagyon sok barátom - üzlettárs, egyéb - alakított vegyes vállalatot Romániában, Szilágy megyében főleg, hiszen ez a kapcsolat volt a legfontosabb, vagy úgy éreztük, hogy ez volt a leginkább élő kapcsolat, és több száz embernek adnak munkát, amiért nagyon-nagyon sok köszönetet kaptunk már, de nem ezért csináltuk. Nem beszélve arról, hogy amikor 2002-ben én képviselő lettem, és pont egy aktuális ügy volt, mondjuk, ott egy Szilágyzovány nevű, kis, ezer lakosú színmagyar településen, hogy egy úgymond népkonyhát és egy ilyen szociális vendégházat kellene építeni, amihez holland egyházi kapcsolatok is segítettek, de még hiányzott sok minden, főleg az uniós normák miatt, akkor én elindítottam egy támogatáskérést a képviselőtársaim körében - hát, meg kell mondjam, hogy túl nagy sikerem nem volt. Azt nem mondom, hogy kizárólag a szocialista képviselőtársak adtak ehhez adományt, de nagyon-nagyon gyér volt erre a felhívásra a válasz. De nem estünk kétségbe: néhány vállalkozó barátommal, aki azóta is rendszeresen segít, azért eljutottunk oda, hogy ez a ház működik, és a falu szegényei ingyen kapják a napi meleg ételt, és ezen kívül közösségi célokat is szolgál, főleg ifjúságnevelési és egyházi, oktatási célokat is szolgál.

Ezen túl, amikor láttuk, hogy mennyire nincsenek tisztában az európai uniós szabályrendszerrel a kinti termelők, akkor több hivatali emberrel, vállalkozókkal folyamatosan tartottunk tájékoztatókat; senki nem küldött bennünket, senki nem pozicionált bennünket, csak ösztönből, hogy itt segíteni kell, ugyanis azok az ott élő magyar gazdálkodók, akiknek a háromnegyed része nem igazán tud még románul sem, nagyon nehezen tudott eligazodni az európai uniós, főleg román nyelvű kiadványokban. Úgyhogy soha nem volt olyan, hogy én ne egy autónyi kiadvánnyal mentem volna ki, amit természetesen a magyar gazdálkodók használtak, de 90 százalékban ugyanazok a paraméterek.

Szeretném mondani, hogy én magam lepődtem meg legjobban, amikor vasárnap délelőtt, mondjuk, egy RMDSZ-es szervezésben 600-700 termelővel kellett ezeket a dolgokat megkonzultálnunk, nem beszélve arról, hogy folyamatosan segítettük az ottani egyházat vetőmaggal, tenyészállattal, most éppen múlt héten egy traktorral.

Tehát, kedves barátaim, én úgy gondolom, hogy lehet ilyen nagy patetikus dolgokat előhozni ebben a Házban, de azért, ha mindenki magába néz, hogy a saját tevékenysége kapcsán megtett-e mindent, hogy ott is kicsit jobb lét legyen, és elgondolkodott-e azon például a Szilágy megyei helyhatósági választások után a Fidesz, hogy ha nem támogatta volna az RMDSZ-szel szembeni jelöltet, akkor most Szilágy megyében magyar megyei elnök lenne, nem csak alelnök. Hogy ilyenkor úgy elgondolkodtak-e ezen (Dr. Navracsics Tibor: Azóta is gondolkodunk. - Derültség a Fidesz padsoraiban.), hogy érdemes volt-e akkor ott is szembenállást generálni ebben a megyében két magyar szereplő között, mert azért ez egy kicsit, úgy gondolom, jellemző ránk. Ezért biztos nem örültek az ottaniak; én tudom, hogy nem örültek, mert pont jártam ott.

A másik, hogy nagyon tiszteletre méltó, amit ők a saját magyarságuk fenntartásáért tesznek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és én úgy gondolom, ezt kellene leginkább segíteni. A nyelvi kultúra megőrzésében is rengeteg olyan ügy van: Arany János-napok több éve zajlik, általában a feleségem a nyelvi vetélkedő zsűrielnöke magyartanárként, és arra is figyeltem, hogy aki ezt megnyeri - hiszen ezek általános iskolai vetélkedők -, azért annak a csapatnak legyen módja Magyarországon nyaralni, és megnézni ezt a gyönyörű épületet, amiben most éppen erről az ügyről tárgyalunk, mert egyébként nem biztos, hogy lehetősége lenne rá. Meg azért arra is oda kell figyelni, hogy ha az ember talál egy tehetséges, nagyon jól rajzoló kislányt egy pici magyar faluban, akkor segítse már ahhoz, hogy magyarországi képzőművészeti középiskolában tanulhasson; nyilván ehhez mindenféle anyagi és erkölcsi segítséget megadtunk. De ugyanezt mondhatom: a gyöngyösi főiskolán vagy a miskolci egyetemen tanuló, ugyanebből a faluból származó barátaim gyerekei, akik most itt tanulnak.

Tehát én is azt gondolom, hogy folytatni kell azt az állampolgárságijog-megszerzési könnyítést, amit elkezdtünk, hiszen lényegesen könnyebb most, mint jó pár évvel ezelőtt, de azért vigyázzunk; én nem tudok mást mondani, mint hogy nagyon vigyázzunk az időzítéssel. Itt senki közülünk nem mondta azt, hogy ezt a törvényjavaslatot nem támogatjuk.

(22.20)

Itt egyedül arról van szó, hogy én már tapasztaltam olyat a határon túli magyarok körében, amikor ártottunk bizonyos ügyekkel, azzal, hogy beleavatkoztunk az ottani ügyekbe. Tehát én azt gondolom, hogy ezt érdemes megfontolni. De nyilván, ha a döntő többség úgy látja, és ugyanezeket a visszacsatolásokat kapjuk, mondjuk, arról a területről, ahol egyelőre csak aggódnak ezért, hogy miért nem tudunk még várni két hetet, hiszen van itt ezer feladat még a kormányalakítás és egyéb kapcsán, gondolom én... (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiban.) Miért olyan fontos ez, hogy most, a szlovákiai választások előtt próbáljuk meg ezt a törvényt úgy, hogy velük egyeztetve nem is volt, áterőltetni? (Közbeszólás a Fidesz soraiban.)

Én csak erre hívnám föl a figyelmet, meg arra, hogy várom mindenkinek a támogató segítségét. Mindig lesznek olyan ügyek, amikben majd esetleg meg fogom keresni a képviselőtársakat, hiszen rengeteg megoldandó feladat van még, nemcsak a Székelyföldön, hanem a szórványmagyarságban is, hiszen a két terület nem ugyanaz, én erre is szeretném felhívni a figyelmet. Ha mindenki megteszi azt, amit a saját területén meg tud tenni az ottani magyarok érdekében, akkor úgy gondolom, hogy az a teher, amivel esetleg bizonyos korábbi döntések terhelték ezt a kapcsolatrendszert, sokkal gyorsabban oldódhat, mint ahogy ezt bárki gondolná.

Én erre biztatnék mindenkit, és ebben is kérem a segítségüket. És még egyszer mondom, hogy ezt a dinamizmust ebben az ügyben szerintem egy kicsit fékezni kellene, de természetesen mindenkinek lelke rajta, hogy figyelembe veszi-e a határon túli magyarok véleményét ebben az ügyben. Ha egy közösségnek ártunk ezzel, és egyébként a többi nem reklamálja, hogy ezt holnap szavazzuk meg, akkor én nagyon megfontolásra javasolnám, de nem fogunk szembemenni, én legalábbis biztosan nem fogok szembemenni ezzel a dologgal, de nekem is lelkiismeret-furdalásom lesz, ha emiatt, mondjuk, a felvidéki magyarságnak bármilyen hátránya származik, még akkor is, ha közvetlenül valószínűleg ezt nem lehet majd igazolni.

Én ezt kérem önöktől, és a korrektséget, tehát, hogy amikor arról beszélünk, hogy ki mit tett meg mit csinál, akkor ne mondjunk olyat, hogy a státustörvény óta nem történt semmi, mert, ha jól emlékszem, az ingyenes vagy kedvezményes utazási dolgokról pontosan az elmúlt nyolc évben született döntés. Tehát azért, ha korrekten akarunk egymás szemébe nézni, akkor ezeket is el kell mondani.

Én még nagyon-nagyon sok mindent tudnék felsorolni, nagyon sok köszönőlevelet tudnék felolvasni (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiban.), de nem teszem. De természetesen, ha valaki le akarja csekkolni, nyugodtan fölhívhatja Szilágy megye református esperesét, Lukács József urat, még a telefonszámát is megadom, fölhatalmazott erre egyébként (Közbeszólások és derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.), úgyhogy bátran. Meg fog lepődni, képviselő úr, mert attól, hogy valaki óriási nagy magyar zászlóval szaladgál a hátán, még nem biztos, hogy nagyobb magyar, mint aki a gyakorlatban segít, mondjuk, a határon túli magyaroknak.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most kétperces hozzászólások következnek. Elsőnek Szatmáry Kristófnak adom meg a szót, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt Soltész Miklós fogja követni, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából.

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedtessék meg, hogy szóljak, bár nem terveztem, hogy hozzászólok, hiszen azt gondolom sok más képviselőtársammal együtt is, hogy ez a törvényjavaslat talán szavakban el sem mondható érzelmeket vált ki, de szocialista képviselőtársaim mégis rávettek erre.

Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek! Nagy érdeklődéssel hallgatjuk az önök fölszólalásait e törvény kapcsán. Viszont azt gondolom, hogy az ország nagy része és a határon túli magyarság egyetlenegy mondatot nagyon hiányol önöktől. Azt, hogy elnézést és bocsánat, mert ezt még nem hallottuk önöktől.

Köszönöm szépen. (Nagy taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Soltész Miklós képviselő úr következik, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából.

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Meghatódva hallgattam Gőgös Zoltán elmélkedését. (Derültség a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 2002. december 6-án a gyergyószentmiklósi Szent Miklós-búcsún önök közül több tucat, vagyis egy fél tucat szocialista képviselő jelen volt Egerből, illetve az V. kerület polgármestere. Önöket tisztelettel, szeretettel, megbecsüléssel fogadták.

A templom szentélyében, a templom legbelső részében ültették le önöket mint képviselőket, mint kormánypárti képviselőket. Azok az emberek, akik 20-30-40 kilométereket gyalogoltak a keresztaljakkal, kint a mínusz 20 fokban vettek részt a szertartáson.

Önök megitták az ottani vendéglátók pálinkáját, önök jóllaktak (Közbeszólás a Fidesz soraiban.), önök jól érezték magukat, majd két év múlva ugyanezeket az embereket önök kitagadták a nemzetből, önök eltaszították őket. (Gőgös Zoltán: Most kiről van szó?) Ezek után ön, Gőgös Zoltán, ne haragudjon, egy ilyen üzleti előadást tart nekünk a magyarságszeretetről; felejtse el, tisztelt uram! (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.)

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Szocialista Képviselőtársaim! (Gőgös Zoltán közbeszól.) Önök - ahogy Szatmáry Kristóf is mondta, és a többi felszólaló is mondta - bocsánatot kell hogy kérjenek nemzettársainktól. (Gőgös Zoltán: Nincs miért. - Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Önöknek elnézést kellene kérniük, elnézést kell kérniük nemzettársainktól, az itteni magyaroktól is, saját szavazóbázisuktól is, akiket átvertek, és azoktól az emberektől, akiket önök kitagadtak.

Egyébként ne fenyegessék a szlovákiai magyarokat azzal, hogy ezzel veszítik el a választást, hiszen akik most őket fenyegetik, azok az önök internacionalista barátai, szocialista barátai. Velük beszéljék meg a kérdést!

Köszönöm figyelmüket. (Derültség, közbeszólások és hosszan tartó taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Gőgös Zoltán képviselő úr következik két percre, az MSZP-frakcióból. (Közbeszólások a Fidesz soraiban. - Az elnök csenget.)

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Soltész képviselő úrnak mondanám, hogy én nagyon szívesen bocsánatot kérek, de először kérjen bocsánatot a Fidesz, amiért a helyhatósági választásokon Szilágy megyében nincsen magyar elnök.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Közbeszólás az MSZP soraiban: Így van. - Ez így van! - Akkor tessék bocsánatot kérni!) Majd ha bocsánatot kérsz, én is, figyelj! (Közbeszólások.)

ELNÖK: Én tisztelettel megkérem a képviselő urakat, hiszen amennyiben bejelentkeznek, mindenkinek fogok adni szót, de kérem, hogy a magándiskurzusokat és -párbeszédeket lehetőleg nélkülözzék. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Most Pósán László képviselő úr következik, a Fidesz képviselőcsoportjából, két percre. Képviselő úr, öné a szó.

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Egyetlenegy dologra szeretnék emlékeztetni: azt a szórólapot, ami arról szólt, hogy ne szavazzanak a magyarországi magyarok a kettős állampolgárságra, a Gyurcsány-kormány kellő cinizmussal a határon túl, Erdélyben nyomtatta. Azt gondolom, ez elég szégyen.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most rendes felszólalásra Kalmár Ferenc képviselő úrnak adom meg a szót, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

KALMÁR FERENC ANDRÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kilencvenes évek elején a közszolgálati tévében láttunk egy olyan riportot, amely a Székelyföldön készült, és amelynek az utolsó kérdése, amit a riporter feltett egy idős székely úriembernek, az volt, hogy mit remél a lezajlott rendszerváltástól. A válasz a következő volt: azt, hogy egyszer még magyarok lehessünk.

Azóta eltelt közel húsz év, és végre valóra válhat ez a remény. Természetesen már korábban is lehetett volna erről tárgyalni, sőt döntést is hozni, de Magyarországnak olyan kormánya volt az elmúlt nyolc évben, amely ahelyett, hogy segítette volna ezt a folyamatot, inkább akadályozta, sőt kemény, közpénzből finanszírozott propagandával a nemzet ellen dolgozott.

Az elmúlt húsz évben térségünkben a második világháborús berögződések feloldódtak, és egy új Európát, az együttműködés és kölcsönös megbecsülés Európáját építjük. Leomlott a berlini fal, Németország egyesült, a balti államok függetlenek lettek. Joggal reméltük, hogy a megváltozott politikai helyzetben a magyar nemzeti sorskérdések is megnyugtatóan rendeződnek.

Nemzetünk a XX. század viharait követően az anyaországon kívül még hét szomszédos országban él, és nyugodtan mondhatjuk, hogy a hivatalos statisztikák szerint is legalább minden ötödik magyar ebben a helyzetben van.

(22.30)

De ezekben a padsorokban is, a budapesti parlamentben ülnek képviselők, akik határon túlról származnak. Ismerek nagyváradit, szabadkait és én magam brassói születésű képviselő vagyok. Brassóban éltem le életem első harminc évét, és hogy itt egy zárójelet tegyek a beszédemben, megnéztem az útlevelemet, hogy milyenek is a magyar okmányok. Valóban úgy van, hogy az útlevelemben nem az van - történetesen nálam van (Előveszi az útlevelet.) -, hogy Brassó, hanem Braşov-Brassó. És ez is már egy fél lépés előre, mert ezt tavaly decemberben váltottam ki, azelőtt csak Braşov volt benne. Ezen a téren is van azért mit tennünk.

A másik zárójel, amit itt szeretnék tenni, hogy több képviselőtársam felszólalásában előfordult az a kérdés, hogy ki fogja megmondani, hogy ki a magyar. Kérem szépen, nem kell messze mennünk. Az erdélyi szászok esetében a német hatóságok az egyháztól fogadták el az igazolásokat. Úgyhogy gyakorlatilag ugyanezt a gyakorlatot követhetnénk mi is.

Az előttünk álló előterjesztés a határokon átnyúló nemzeti integráció irányába mutat, úgy, hogy erre egy eurokonform megoldást kínál, amely nem irányul senki ellen. Saját tapasztalataim is azt mutatják, hogy egy polgár, akiben az elvárt identitás nem azonos a természetes identitásával, belső feszültségekkel küzd, és emiatt sosem fogja a benne rejlő értékeket a felszínre hozni. Nem jó ez senkinek; nem jó az egyénnek, nem jó az anyaországnak, de nem jó annak az országnak sem, ahol ez a polgár lakik.

Furcsa az uniós tag Szlovákia kormányának az idejétmúlt anakronisztikus álláspontja. Azzal fenyegetőznek, hogy megfosztják szlovák állampolgárságuktól a felvidéki magyarokat. Óhatatlanul felmerül az emberben a kérdés, hogy mi volna a következő lépés. Talán a felvidéki magyarok készíthetik újra a hatvankilós batyukat? Ez az egész magatartás a negyvenes éveket idézi. Csakhogy ne feledjük, akkor Európa ezen tájain Sztálin jelentette a politikai mércét, ma pedig, hála istennek, a helyzet már nem az. Észre kellene venni, hogy ma már nincsenek előjogokat élvező vagy bűnösnek kikiáltott nemzetek. Valójában minden nemzet múltjában vannak úgy szégyellni való, mint dicső tettek is, még akkor is, ha nem egyformán ítélünk meg bizonyos történelmi eseményeket.

A magyar nép nem kér több jogot, mint más nemzetek, de kevesebbet sem. Nekünk is jogunk van, sőt kell is rendeznünk közös nemzeti dolgainkat. A XX. században többet veszítettünk, mint bármely más európai nemzet. Dolgaink előremutató rendezésében akár pozitív diszkriminációt is kérhetnénk az európai nemzetek közösségétől. Ha ezt nem is tesszük, de legalább a jól működő európai modelleket próbáljuk alkalmazni a Kárpát-medencében.

A magyar állampolgárság kiterjesztése nemcsak identitáserősítést szolgálhat, hanem fékezheti az elvándorlást és az asszimilációt is. Továbbá egyfajta elégtételt jelent azok számára, akik feje fölött változott a határ, és generációkon keresztül ennek ellenére megőrizték magyar identitásukat.

Pünkösd közeledtével végezetül is, párthovatartozástól függetlenül, Csíksomlyó szellemében magyar emberként kérem, hogy minden képviselőtársam így szavazzon.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra László Tamás képviselő úr jelentkezett, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Képviselő úr!

LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az állampolgárság nem pusztán jogi kategória, hanem az önazonosság-tudat erősítésén keresztül valami egész hihetetlen erőforrás; lelki, mentális erőforrás, közösségi, társadalmi erőforrás, sőt ki kell mondani, gazdasági erőforrás is. Az öntudatos ember eleve gazdasági erőforrás is.

Egy nagyon fontos elemet szeretnék mondani, ezért kértem szót. Nemcsak a határon túli vagy a szórványban élő magyarság számára fontos ez, nemcsak nekik erőforrás, hanem számunkra, az anyaországbeli magyarság számára is identitáserősítő hatású, sőt úgy gondolom, először nekünk van szükségünk erre. Tehát ez az állampolgárságról szóló törvény elsődlegesen az anyaországról szól. Nekünk kell helyreállítani az önazonosság-tudatunkat, a saját önbecsülésünket kell először helyreállítani ennek a törvénynek a százszázalékos megszavazásával. Magunknak tartozunk ezzel, nem csak a határon túli magyarságnak.

A 2004. december 5-ei szavazáskor volt egy olyan cédula, amire az volt írva, hogy "összetartozunk". Ezt kilincsfülként adtuk a lakásokban. A végzetes szavazás után nagyon sokan levágták róla azt, hogy "össze", és csak az maradt, hogy "tartozunk". És úgy gondolom, hogy most ezt a tartozást kezdjük kiegyenlíteni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most rendes felszólalásra Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak adom meg a szót, a Jobbik képviselőcsoportjából.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! És ezúton szeretném még külön köszönteni Rácz Sándort, a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnökét, aki ott fenn ül a karzaton, az '56-os Munkástanácsok elnöke, vezetője, '56-os szabadságharcos. (Taps. - Rácz Sándor felállva köszöni meg a tapsot.)

Egy olyan pillanathoz érkezett a Magyar Országgyűlés működésének ezen 2010. évében, amikor valóban ezen törvény egy olyan emelkedett pillanatot biztosít számunkra, hogy ki tudunk szakadni a hétköznapi görcsökből, ellenségeskedésekből vagy legalábbis vitákból, felül tudunk emelkedni, és egy összmagyar, egy össznemzeti ügy mellett tudunk hitet tenni. Ennek az a legeklatánsabb példája például, hogy előttem szólott László Tamás képviselőtársam, aki nekem a XV. kerületben ellenfelem volt, vitézül küzdöttünk, ő jutott be egyéni képviselőként, én budapesti listán jutottam be, és mégis megtapsoltam az ő beszédét, amikor arról beszélt, hogy a magyar állampolgárság visszaadása, kiterjesztése elcsatolt területen élő testvéreim számára egy megkerülhetetlen kötelezettsége a magyar nemzetnek, a Magyar Országgyűlésnek.

És hát ez a sor folytatódik, hiszen előtte szólott KDNP-s képviselőtársam, Kalmár Ferenc, ugye, Brassó városának szülötte. Jómagam pedig Brassó vármegyéből származtam el, hiszen nagypapám, Horváth-Gaudi István Hétfaluban született, Hosszúfaluban, 1920 után kellett családjával elhagyni ősi szülőföldjét, hétfalusi csángó ő maga is, énbennem is így csángó vér folyik, és ő is Brassó városában járta iskoláit. Egy olyan világban járt Brassó városában iskolába, amikor a három nemzet tisztességes módon élt együtt a magyar királyság területén, mégpedig három magyar, három szász és három román középiskola volt Brassóban.

Azóta ez a helyzet drámaian megváltozott, hiszen belecsapott a nemzet testébe egy hatalmas villámcsapás. 1920. június 4-e szentesítette meg azt a nemzetcsonkolást, amelynek eredményeképpen a Magyar Királyság, a Szent Korona országaiból kétharmadot levágtak a nemzet testéből. Egy 232 ezer négyzetkilométeres országból csináltak egy 93 ezer négyzetkilométeres országot, amelyet tulajdonképpen így nyugodtan nevezhetünk és kell is neveznünk csonkának. Én inkább a "csonka" szót használnám, és nem a "kis" szót, hiszen a merjünk kicsik lenni politikáját, ugye, a mellettem ülő MSZP-s képviselők foglalták el, és már eleget ártott Magyarországnak ez a "kis" szó. (Moraj az MSZP soraiban. - Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(22.40)

Látom, Kovács László már nincs itt. Persze megkérdezhetnénk, hogy vajon miért nincs itt Gyurcsány Ferenc, és miért nem néz szembe velünk, képviselőkkel (Taps a Jobbik, a Fidesz, a KDNP és az LMP soraiban.), miért nem néz szembe a magyar választókkal, hiszen ő volt az, aki azt a kampányt vezette, amelynek keretében ilyen plakátok készültek el. (Felmutatja.) "Ha fontos családunk boldogulása és az ország és a nemzet sorsa, hozzunk felelős döntést! A népszavazáson: 2x nem!" Ezt a 2004. december 5-ei népszavazási kampányban fogalmazta meg Gyurcsány Ferenc. Többek között azt is megfogalmazta, hogy a kettős állampolgárság egy politikai haszonszerzésért felállított csapda.

Úgyhogy ilyen mélységbe tudott süllyedni a magyar politika egy olyan helyzetben, amikor 3,5 millió magyart csatoltak el 1920-ban, az utódállamok martalékává dobták a magyar nemzet szerves részét képező testvéreinket, akik ezer év óta meglehetősen tisztességesen és jól együtt éltek azokkal a nemzetekkel, akik itt, a Kárpát-medencében élnek, és akik számára ugyanilyen csapdahelyzetet jelentett a trianoni csonkolás, hiszen gróf Apponyi Albert a trianoni békediktátumról tartott béketárgyaláson, ahol reménytelen volt a helyzet, de mégis elmondta több nyelven előadott kiváló beszédében, hogy ez a béke, ez a diktátum igenis olyan bombát ültet el Közép-Európa ezen tájékában, amely ki tudja, mikor robban fel, és egy olyan gennyes sebet fog okozni a nemzet testén, a régió testén, amely orvoslást kell hogy szerezzen.

Nagyon örömteli dolog az, hogy az orvoslás egyik része most úgy tűnik, hogy megtörténik, és nagyon remélem, hogy teljes körű egyetértéssel fog megtörténni, hiszen a páli út mindenki számára nyitva áll, még ha olyan sokat vétkeztek is a nemzet ellenében, mint ahogy azt a szocialisták tették. Az SZDSZ már nem tud itt lenni, hála istennek (Derültség a Fidesz soraiból. - Taps a Jobbik és a Fidesz soraiban.), de gondolom, majd ők is elgondolkodnak azon, hogy miért tették azt, amit tettek. És bizony, aki itt veszi magának a bátorságot, hogy ezt az előterjesztést, amely magyar nemzettestvéreink a nemzet testébe való ölelését, visszacsatolását jelenti, ezt nem támogatja, akkor az kiírja magát a magyar történelemből.

Ne felejtsük el azt sem, hogy a magyar történelemben ezt követően nagyon nehéz időszakok következtek el. Három nagy korszakot szeretnék röviden végigelemezni, majd utána röviden kitérnék arra is (Moraj és derültség az MSZP soraiból.), az időkeretemben fogok maradni, kedves szocialista képviselőtársaim, nem kell aggódni, meg fogom oldani egy időn belül is, de úgy gondolom, hogy a Szent Koronával egy házban, hála istennek itt van velünk a Szent Korona, a Szent Korona, amely szimbolizálja a nemzet egységét, és amely egy olyan épületben található most velünk együtt, amely egy olyan időszakban épült, amely egy olyan erős, egy olyan egységes ország produktuma, amely ilyen csodálatos alkotásokra volt képes, és amely épületben ott van minden magyar testvérünk vére, verítéke, nagyon sokunknak, felmenőinek minden fáradsága és minden reménye. Ezt a reményt tudja most erősíteni, visszaadni nagyon sokaknak ez a jogszabály, amely kedvezményes honosítással, a magyarországi lakhely megkövetelése nélkül fogja az elcsatolt területeken élő magyarok számára biztosítani a magyar állampolgárság könnyített feltételekkel történő megszerzését.

Azonban érdemes és kell szólni arról, hogy milyen válaszok születtek 1920 után ebben a kényszerhelyzetben, mert ne felejtsük el, a trianoni békediktátum egy évet adott az elcsatolt területen élő nemzettársainknak arra, hogy eldöntsék, ott maradnak szülőföldjükön, és akkor elvesztik a magyar állampolgárságot, vagy elhagyják szülőföldjüket, de akkor magyar állampolgárok maradhatnak. Több százezer honfitársunk akkor úgy döntött, hogy inkább elhagyja szülőföldjét. Egy nagyon nehéz gazdasági helyzetbe került, a vörös diktatúra utáni időszakban a két háború közötti Magyarország mégis meg tudta találni a felemelkedés útját, és egy önálló pénznemet, önálló, erős hadsereget tudott létrehozni. Ennek köszönhetően a revízió jelentős eredményeket hozott, hiszen az elcsatolt területek közel felét sikerült visszaszerezni, és ez egyáltalán nem vitéz nagybányai Horthy Miklós vagy Bethlen Istvánék bűne, hogy ezeket az eredményeket nem sikerült megtartani, hiszen a müncheni megállapodás és a bécsi döntések igenis nemzetközi jogilag akkor érvényes megállapodások voltak, és a Vörös Hadsereg pusztításának és megszállásának köszönhető az, hogy nem sikerült ezeket az eredményeket megtartani. Annak köszönhető az is többek között, hogy a Magyar Szocialista Párt jogelődje, a Magyar Dolgozók Pártja, majd az MSZMP diktatúrát gyakorolhatott az országban, olyan diktatúrát, amelynek képviselői most is itt ülnek, például Lendvai Ildikó, aki maga is cenzorként dolgozott azon (Moraj az MSZP soraiból. - Derültség a Fidesz soraiból.), hogy a szólásszabadságot eltiporják (Taps a Jobbik soraiban. - Szórványos taps a Fidesz soraiból.) Magyarországon.

Ez a revíziós politika eredményre vezetett, és el kell mondani azt is, hogy bizony a revíziós törvények visszaadták a magyar állampolgárságot az elcsatolt területeken élőknek, e Ház falai között született a Corpus Juris 1941-es kötetében az 1941. évi XX. törvény, amelynek díszkiadása (Felmutatja.) piros-fehér-zöld keretben tette közzé például a visszatért Délvidék Szent Korona országához való visszacsatolásának törvényét, amelyben kimondták azt, hogy igenis visszaadja, egy törvénnyel visszaadták mind Észak-Erdély, mind Dél-Felvidék, mind Kárpátalja, mind pedig Délvidék magyarságának a magyar állampolgárságot. Azonban jött a Vörös Hadsereg, és jött a Vörös Hadsereg szuronyain a bolsevik diktatúra, amelynek nyomán a magyar emberek elvesztették ismét állampolgárságukat, és ennek köszönhetően egy olyan helyzetbe kerültek, ahol kiszolgáltatva az utódállamok kénye-kedvének, fosztották meg őket vagyonuktól, javaiktól, nyelvüktől, és megfosztották őket az egyenjogú tisztes létezés feltételeitől. Többek között több tízezer magyar embert legyilkoltak Tito partizánjai 1944-ben. A beneši dekrétumok - igen helyesen mondta Semjén Zsolt - mai napig is hatályban vannak, ez elfogadhatatlan, tűrhetetlen, hogy gyakorlatilag a kollektív bűnösség elve alapján taszították ki a magyarságot az emberek köréből; három évig a hontalanság éveiben nem is volt magyar állampolgárságuk a felvidéki magyaroknak, sőt mi több, azt tervezték, hogy az összes felvidéki magyart kitoloncolják a szülőföldjükről. Szerencsére ez nem sikerült, azonban teljesen komolytalan és nevetséges arra hivatkozni, hogy az a Szlovákia bármilyen módon mértékadó lehet ennek az ügynek a megítélésében, amely Szlovákia közösséget vállal ezekkel a beneši dekrétumokkal. A mai napig is hatályban tartja, sőt mi több, a földvisszaszerzési eljárásokban Nemzeti Jogvédő Szolgálatunk felvidéki ügyvéd kolléganője többször ütközött olyan ügyekbe, amikor a beneši dekrétumokra hivatkozva nem adják vissza a magyar embernek a neki járó földet.

Ez a tűrhetetlen helyzet mindenképpen orvoslandó. Azonban az orvoslásnak nem lépett a korrekt útjára nyilván a szocialista diktatúra, de utána 1990-ben sem történt meg ez. Ezt most hosszú lenne végisorolni, hogy miért, hiába mondta Antall József, hogy 15 millió magyar miniszterelnöke, ezek után nem jöttek olyan lépések, amelyek a magyar állampolgárság visszaadását eredményezhették volna, és 1998 és 2002 között sem lépett oda az akkori kormányzat az állampolgárság ügye mellé. Bár nem volt kétharmados többsége, de úgy gondolom, napirendre tűzhette volna, és bár nem hiszem, hogy akkor is kapott volna támogatást a szocialista-SZDSZ-es ellenzéktől ez az ügy, de mindenképpen meg kellett volna kísérelni. Ehelyett sajnálatos módon az történt, hogy a Magyarok Világszövetsége, amely ezt az ügyet zászlójára tűzte, hiszen ez a kötelezettsége a legnagyobb összmagyar civil szervezetként, megfosztásra került a költségvetési támogatásától. Nagyon kérem a Fidesz-KDNP képviselőit, a képviselőtársaimat, hogy orvosoljuk ezt is, legyen ez egy alkalom arra, hogy túllépjünk rengeteg régi sérelmen. Én is hajlandó vagyok például Kövér Lászlónak megbocsátani azt, hogy nemrégiben a Hír TV csatornáján engem ostobának nevezett azért, mert a nemzeti önrendelkezést követeltem a felvidéki magyarok számára, és azt mondtam, hogy egy erős hadsereg igenis szükséges ahhoz, hogy nyomatékot adjon a mindenkori magyar állam követeléseinek; sőt mi több, még az sem zárható ki, hogy ha a nemzetközi szélforgás úgy hozza, akár a helsinki záróokmány előírásai szerint békés úton határmódosítás is megtörténhessen, népszavazással, az ott élő emberek közös akaratával. Tehát ez legyen egy alkalom arra, hogy ezeket a sérelmeket felülírjuk, és ebben az esetben biztos vagyok benne, hogy egy új, valóban egy új nemzeti együttműködés kialakulhat.

S nem lehet elhallgatni a délvidéki magyarok nehéz helyzetét. Az ő számukra az 1945 utáni törvények egyébként határozott álláspontom szerint nem vették el az állampolgárságukat, hiszen a magyar állam nem kötött Jugoszláviával olyan egyezményt, amely megfosztotta volna őket ettől, és éppen ezért a délvidéki magyarok számára egy különösen nagy megváltás lesz, hogy ezt a lehetőséget, a magyar állampolgárságot megkapják. Vissza lehet őket ölelni keblünkre, hiszen valóban a lelki töltet sokkal jelentősebb, mint a közjogi töltet, bár a Délvidéken élő és Kárpátalján élő magyarok számára igenis a túlélés, az életben maradás egyik legfontosabb eszköze.

Ukrajnával nyilvánvaló módon el kell érni azt, mint ahogy Izrael és Moldávia elérte, hogy a kettős állampolgárságot Ukrajna vonatkozásában elfogadja. A magyar állam az Európai Unió kapujában áll Ukrajnához képest, igenis meg kell követelni Ukrajnától, hogy ne büntesse, hanem tűrje el, hogy a kárpátaljai magyarok magyar állampolgárságot választanak.

(22.50)

S arról is szólni kell, hogy ez az ügy egyben a szabadkai Kiss Lászlónak és Kiss Erzsébetnek is elégtételt ad, akiknek a próbaperét 2005-től képviseltem. Néhány hónapja hozta meg a Legfelsőbb Bíróság azt a végleges döntését, amellyel végül is nem ismerte el a magyar állampolgárságukat, hivatkozott a régi 1945-ös és 1948-as jogszabályokra, amelyek még a bolsevik önkényuralom jogszabályai. Őket igenis meg kell követni, Kiss Lászlót is, aki időközben elhunyt, nem tudta kivárni azt, hogy megváltásra kerülhessen az ő sorsa és a többi testvérünk sorsa is.

És el kell mondani még néhány észrevételt, amiket módosítási indítványként beterjesztettem. Két szempontot mondanék el gyorsan. Azt gondolom, hogy a magyar nyelv igazolásával nagyon felelősen kell bánni. Megfontolásra javaslom, hogy ezt ne alkalmazzuk, hiszen ebben az esetben a szórványvidéken élőket azzal büntetjük, amit elszenvedtek az elmúlt kilencven évben, hogy nem engedték őket magyarul tanulni. Ha valaki vissza szeretne csatlakozni a magyar nemzet testébe, akkor engedjük meg ezt neki, és gondoljunk a tengerentúli magyarokra is, akik közül nagyon sokan az elcsatolt területekről kerültek emigrációba, és ők nem tudnak magyar állampolgárságú felmenőt igazolni.

Végül, de nem utolsósorban itt van a csángók ügye. A csángókról majd Szávay képviselőtársam fog hosszabban beszélni. A csángó klauzulát is pontosítani kell, mégpedig úgy, hogy csángó testvéreinknek a magyar nemzethez való tartozását kell valószínűsíteni, és külön nevesíteni kell, hogy román állampolgárságú testvérekről van szó, mert ez csak őket érinti; egy speciális jogszabályhelyről van szó.

Összességében tehát azt mondom, hogy ez a történelmi pillanat mindannyiunk számára egy nagy megváltás, és bízom benne, hogy az összmagyarság ezzel felemelkedhet az összetartozás és a felemelt fejű haladás útjára. Ugyanakkor ne felejtsük el követelni számukra a nemzeti önrendelkezést, hiszen a magyar államnak az is kötelezettsége, hogy védhatalmi státusszal elérje a legmagasabb szintű önrendelkezést magyar testvéreink számára.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt továbbmennénk, tisztelettel kérek minden további felszólalót, hogy e törvény szellemiségének emelkedettségét személyeskedésekkel lehetőleg ne árnyékolja. Köszönöm szépen.

Kétperces megszólalásra Nyakó Istvánnak adok lehetőséget, MSZP-frakció.

NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Valóban, itt már elhangzott, illetve az előbb hallottam, hogy amikor az MVSZ igen tiszteletreméltó képviselőjét bejelentette az előttem szóló, akkor tapsoltak a Fidesz soraiban. De a történelmi hűséghez az is hozzátartozik, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség volt az, amely 2000-ben megvonta ennek a szervezetnek az állami támogatását, sőt a vezetőjével kapcsolatban akkor több fideszes személytől elhangzott az, hogy nemzetbiztonsági kockázatot rejt az ő személye. Ezzel együtt a taps most biztos helyénvaló volt.

De azt gondolom, hogy amikor tapsolnak a Jobbik képviselőinek, amikor egy jóízűt kommunistáznak, persze meg lehet tenni, adott esetben az asztal alatt tapsolnak, amikor egyet cigányoznak - erre is volt már példa (Felzúdulás.) -, esetleg hummognak akkor, amikor zsidóznak egyet - mert ma ilyenre is volt példa -, akkor gondoljanak arra, amikor megtapsolják a náci Németországot és azoknak a tetteit, akik 1944-ben elfoglalták ezt az országot, elvitték Bajcsy-Zsilinszky Endrét... (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.)

ELNÖK: Képviselő úr, én nem hallottam itt a mai este folyamán egyetlenegy olyan felszólalást sem, amelyikben a náci Németország sorra került volna. Nem szeretném, ha ebbe az emelkedett vitába ezt a politikai fordulatot belevinnénk. (Nagy taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Újra rendes felszólalásokra kerül sor. Szávay István képviselő úr kért szót, a Jobbik képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! 1920. június 4-én egy egész nemzetet bénított meg a fájdalom, Trianonban akkor a magyarság egyharmadát helyezték idegen, sőt ellenséges uralom alá. Kilencven esztendő telt el azóta, kilencven esztendeje fogyatkozunk, pusztulunk, veszítjük el számban és identitásban magyarságunkat. Az elmúlt harminc évben már nemcsak a határon kívül, hanem itt a határon belül is. De még a mai napig is minden negyedik magyar gyermek Magyarország határain kívül születik.

1920. június 4-én abban a gőgös, erkölcstelen palotában - bocsánat, nem volt kiszólás a dolog -, szóval abban a bizonyos palotában a népek önrendelkezési jogának elismerése, ez a magasztos elv Közép-Európa minden egyes nemzetének és népének kijárt, egyedül nekünk, magyaroknak nem. És bár a magyarság, a határon túli magyar közösségek teljes önrendelkezési joggal a mai napig sem rendelkeznek, mégis úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat egy nagyon komoly előrelépés, nagyon fontos gesztus, nagyon nemes tett, egy üdvözlendő cselekedet, olyan lépés, amivel a magyar állam nemcsak a kezét nyújtja ki, hanem minden egyes polgára kifejezheti a közös együvé tartozás érzését a határon túli magyar testvéreinkkel.

Örömmel hallom - többször elhangzott -, hogy emelkedettek ezek a percek, emelkedett ez a néhány óra, amikor ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, hiszen egyfajta, ha nem is egyértelmű, de talán tapintható konszenzus kezd itt kialakulni, ha úgy tetszik, nemzeti együttműködés ebben a kérdésben. Bevallom önöknek őszintén, egyáltalán nem akarok személyeskedni, de el kell mondjam, hogy könnyeket csal a szemembe az a meghatottság, amikor szocialista képviselőtársaim folyamatosan, egymást túllicitálva beszélnek annak fontosságáról, hogy a határon túli magyarság véleményét meg kell hallgatni és ki kell kérni. Nos, kedves szocialista képviselők, önök ezt egyáltalán nem tartották fontosnak akkor, amikor a felvidéki és az erdélyi magyarság feje felett átnyúlva, az ő vezetőik véleményét figyelmen kívül hagyva, a fejük fölött kötötték meg annak idején a magyar-román és a magyar-szlovák alapszerződést. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ugyanakkor mégis örömömre szolgál - hogy valami kedveset is mondjak önöknek, bár őszintén szólva nehezemre esik, mégis örömömre szolgál -, hogy, ahogy Németh Zsolt képviselő úr is fogalmazott, valamiféle esély talán mégiscsak mutatkozik arra, hogy ennek a nemzetpolitikának a konszenzusos útján a mai napon önök is el fognak indulni. De ne is hánytorgassuk a múltat, beszéljünk inkább a jelenről vagy a jövőről!

Semjén Zsolt képviselő úr felszólalásában, illetve expozéjában külön kitért a csángók helyzetére. Erről magam is szerettem volna beszélni, és terveztem is, hogy egy ezzel kapcsolatos módosítást benyújtok, mert bevallom őszintén, a törvény szövegéből számomra nem teljesen egyértelmű, hogy a csángó közösségre is vonatkozik ez a törvény, de Németh Zsolt utána úgy fogalmazott, hogy világos, tiszta jogi helyzetet teremtenek. Én tisztelettel arra szeretném kérni önöket, hogy amikor ezt a törvényt végszavazásra bocsátják, vagy ha ennek a végrehajtási rendeletét meg kell fogalmazni, akkor külön figyeljenek arra, hogy ez a törvény minden kétséget kizáróan alkalmazható legyen arra a néhány tízezer keletre szakadt vagy keleten maradt vérünkre. A történészek dolga annak megítélése, hogy ők ott maradtak vagy oda települtek - többségük kétségkívül oda települt -, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a legelhagyatottabb és leghátrányosabb helyzetű magyar közösségről van szó. Kiemelt köszönet és hála illet mindenkit - olyan sokan vannak, hogy nem merem őket felsorolni, nehogy valakit kihagyjak -, azokat a civil szervezeteket, alapítványokat és magánszemélyeket, akik ott is és itt Magyarországon is küzdenek és dolgoznak azért, hogy a moldvai magyarság megtarthassa önazonosság-tudatát, megtarthassa nyelvét, kiszélesedhessenek az anyanyelvi oktatás lehetőségei, és megteremtődjön a lehetőség arra, hogy a misét is anyanyelvükön hallgathassák. Nem olyan régen volt, még emlékezhetünk rá, amikor román papok a csángó falvak templomaiban románul prédikálták azt, hogy a magyar az ördög nyelve. Figyeljünk rájuk, ne hagyjuk magukra a moldvai csángókat!

És ha már náluk járunk, főleg velük kapcsolatban is jutott eszünkbe egy-két konkrét módosító javaslat, amiket most szeretnék önöket megosztani, és kérem a megtisztelő támogatásukat ezekhez. Nézzék el nekem, mert nagyon lelkes és bizakodó, ugyanakkor még kezdő törvényhozó vagyok, de én délután már azon gondolkodtam, hogy a névhasználat mellett a települések magyar nevének használata vajon miért nem biztosított ebben a törvényben.

(23.00)

Itt többen hivatkoztak már erre, többen beszéltek is erről, Semjén képviselő úr is, Gyüre Csaba is megemlítette, Kalmár képviselő úr is. Ezt sehogy sem találtam meg a törvényben, lehet, hogy az én hibám, mindenesetre ezzel kapcsolatban éltünk egy konkrét módosító javaslattal. Kérjük ennek befogadását, hogy a települések magyar neveinek használata is lehetővé válhasson.

Másik hasonlóan konkrét módosító javaslatunk, amihez szintén az önök támogatását is szeretnénk kérni, a magyar névhasználat teljessé tétele. Ebben a törvényjavaslatban csak az utónevek magyar megfelelőjének használatáról van szó. Szeretnénk kezdeményezni, hogy a családnevek magyar fordítása vagy a családnevek magyar megfelelőjének használata is lehetséges legyen. Van különbség a kettő között, hiszen főleg Moldvában, de más határon túli területen is számos ottani magyar család visel magyar hangzású, kiejtve magyarosan is hangzó, mégis román, szlovák, szerb vagy ukrán helyesírású családneveket. Mindenképpen örvendetesnek tartanánk, hogy ezeknek a neveknek a magyar fordítása, magyar helyesírása, a kereszt- és családnevek magyar használata e törvény által lehetővé váljon.

Ez a két konkrétum volt, amit szerettem volna önökkel megosztani. Amellett, hogy még egyszer kifejezem örömömet afelett, hogy talán konszenzusra tud jutni a tisztelt parlament ebben a fontos kérdésben, szeretném felhívni a továbbiakban is elsősorban a tisztelt kormánypárti képviselők figyelmét, hogy a továbbiakban se feledkezzünk meg a határon túli magyarokról, ne feledkezzünk meg kultúrájuk megőrzéséről, támogassuk jobban, erőteljesebben oktatási és kulturális intézményeiket, amelyek az elmúlt két kormányzati ciklusban meglehetősen méltánytalan helyzetbe kerültek. Itt konkrét intézmények nevei is elhangzottak.

Nagyon fontosnak tartjuk a szülőföldön maradást, ezt a célt szolgálja a benyújtott törvényjavaslat is. Úgy gondoljuk, hogy a legfontosabb cél, amit nekünk el kell érnünk, és követnünk kell a határon túli magyar közösségek megmaradása szempontjából, azt úgy fogalmaztuk meg a programunkban, hogy megmaradni a szülőföldön magyarnak. Támogassa ez a törvény is ezt a törekvést, és támogassák az önök további tettei is ezeket a törekvéseket.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most kétperces hozzászólások következnek. Elsőnek Wittner Mária képviselő asszonynak adom meg a szót, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt Potápi Árpád képviselő úr követi, ugyancsak a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő asszony, öné a szó.

WITTNER MÁRIA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! 1920 - Magyarország keresztre feszítése. Nem tudom, hogy olvasták-e azt a könyvet, egy osztrák pap, Siegfried atya írta: A magyarság öt-seb titka. A Trianon szakrális feldolgozása. Aztán jött 2004, a népszavazás, és a megtévesztett választók a magyar állampolgárság ellen szavaztak. És akkor arra gondoltam, nem tudok kimenni Csíksomlyóra, mert szégyenérzet és pír önti el az arcomat erre a népszavazásra. Aztán rájöttem, miért kell, hogy magamat büntessem mások miatt. És kimentem. És a kocsmában, ahol ki volt írva, hogy magyarokat nem szolgálunk ki, odamentem a fiatalemberhez, és azt mondtam: "Uram, messziről jött ember azt mond, amit akar. De ha ön megmondja a nevét, én bebizonyítom magának, hogy én igennel szavaztam." Megmondta a nevét, és a 2001-ben elhangzott parlamenti beszédből dedikáltam neki egyet. Mondtam, ha ezt elolvassa, rá fog jönni.

Most itt vagyunk. Azt hiszem, bármennyire erőlködünk is, egyetlen dolog ellen senki nem tehet. Aki fölöttünk van. Mert az ő keze irányít mindent, bármennyire tiltakozunk ellene. És most megkapják nemzettársaink az állampolgárságot, és egy nemzetté egyesülünk. Mert mi magyarok vagyunk. Büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, és büszke vagyok arra, hogy ennek dacára tiszteletbeli székely vagyok. Már nem is kérem, hogy szavazzák meg, mert azt hiszem, hogy ez mindannyiunk kötelessége.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Nehéz most megszólalni a levezető elnöknek, egy ilyen emelkedett hozzászólás után, de tisztelettel arra kérek mindenkit, hogy tartsa be a Házszabály előírásait, és próbálja a gondolatait abba az időkeretbe belefoglalni, amire a Házszabály lehetőséget ad. Potápi Árpád képviselő úr következik.

POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy röviden én is hozzászóljak a vitában. Úgy vélem, hogy az Országgyűlés 1990 óta mulasztásos alkotmánysértést követ el, hiszen a Magyar Köztársaság alkotmányának 6. §-a, mégpedig a III. fejezetben, kimondja, hogy a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatok ápolását. Büszke vagyok arra, hogy 2001-ben tagja voltam annak a parlamentnek, amely meghozta a szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvényt, amelyben részben enyhítette ezt a mulasztásos alkotmánysértést.

Sokan szóltak már arról, hogy személyesen is érintettek ebben a törvényjavaslatban. Sokan vagyunk így, hiszen Magyarországon két és félmillió ember közvetlenül vagy közvetett módon, szülei, nagyszülei, ősei vagy barátai, rokonai révén kötődik az elszakított területekhez. Én mint a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének elnöke magam is érintett vagyok. Hiszen ha nagyszüleim 15 ezer társukkal együtt nem jöttek volna át Magyarországra, akkor magam is érintett lennék.

Végezetül kérem szocialista képviselőtársaimat, hogy szakítsanak végre a régi reflexeikkel, és fogadják el ezt a törvényt. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk az előre bejelentett felszólalásokat. Zagyva György képviselő úrnak adom meg a szót, a Jobbik képviselőcsoportjából.

Képviselő úr, öné a szó.

ZAGYVA GYÖRGY GYULA (Jobbik): Tisztelt Ház! Először, mielőtt belekezdenék a felszólalásomba, válaszolnék a szocialista képviselők azon kérdésére, hogy miért kell ennyire sietni ezzel a törvénnyel. Azért, mert ez a parlament lépéskényszerben van, mert nyolc év óta azt várják tőle, hogy... Azt várják tőle... (Több szocialista képviselő közbeszól.) Azt várják tőle... Hadd mondjam már végig! (Derültség.) Akkor arrafelé fordulok, jó? (A Fidesz padsorai felé:) Önöknek mondom, de (Az MSZP padsorai felé:) értsék önök. (Derültség.) Így könnyebb lesz. Tehát ez a parlament kényszerhelyzetben van, ennek a parlamentnek kell megoldani, amit önök tettek tönkre, és ennek a parlamentnek kell lemosni a gyalázatot, amit önök kentek mindannyiunkra. Ezért kell nekünk most azonnal elfogadni ezt a törvényjavaslatot.

Jómagam, aki nem vádolható azzal, hogy a Fidesz minden egyes lépésével egyetértene, ebben, ígérem, teljes mértékben konstruktív leszek, és semmiféle offenzivitást nem fogok gyakorolni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Köszönjük.) Hiszen 2004. december 5-e óta várok arra a pillanatra, hogy megkapja az elszakított területeken élő magyar testvériség a magyar állampolgárságot.

(23.10)

Nagyon büszke vagyok arra, hogy én is megnyomhatom ezt a gombot, amivel szentesíteni fogjuk. (Taps a Jobbik, szórványos taps a KDNP soraiban.)

Két olyan pontot szeretnék előhozni, amit a törvénytervezet tanulmányozása alatt találtunk, találtam, amire mindenféleképpen fel szeretném hívni a figyelmet. Mivel jómagam egy olyan szervezetnek vagyok a vezetője, ami szerte a Kárpát-medencében működik - a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom -, és emiatt a Kárpát-medence minden részéről van tapasztalatunk, hogy az ott élő magyarok - akár szórványban élnek, akár tömbben -, milyen problémákkal küzdenek, ezért van arra rálátásom, van rálátásunk mint szervezetnek, hogy például az önök által a magyar nyelvtudáshoz kötött igazolást hogy szerzi meg, hogyan igazolja majd a leendő magyar állampolgár, hogy tudja a magyar nyelvet. Ez egy kicsit nehéz a szórványmagyarság olyan részeinél, ahol önhibájukon kívül nem tudnak magyarul.

Szávay képviselőtársam említette a csángó magyarokat, de említhetnénk Krassó-Szörény vármegyét, a dél-erdélyi részek nagyon sok faluját, említhetném a Délvidék olyan részeit, ahol, higgyék el, rengeteg olyan magyar ember van, aki önhibáján kívül nem tud magyarul, mert például vegyes házasságban született, olyan szülőktől, akik feladták az identitásukat már régen, viszont ő ragaszkodna a magyar nemzethez, a magyar nemzethez szeretne tartozni. Ne taszítsuk el azzal, hogy mondjuk, olyan szintű magyar nyelvtudást kérünk tőle, amit esetleg nem tud teljesíteni. Tisztelettel kérem majd a fideszes képviselőktől is, hogy ezt vegyék figyelembe. Meg szeretném kérdezni például majd önöket, hogy milyen nyelvtudásra, milyen szintű nyelvtudásra gondoltak. Hallottam már itt, hogy társalgási szintű s a többi. Ez eléggé sértő is lehet, mondjuk, olyan embereknek, akik a Szerémségben élnek például, és semmilyen lehetőségük nincs arra, hogy megtanuljanak rendesen magyarul, és pontosan mi adnánk meg abból a lehetőséget nekik, hogy nem kérjük előre tőlük ezt, hanem megbízunk bennük és megadjuk a lehetőséget. Higgyék el, amikor az állampolgárság, a magyar útlevél a kezükben lesz, öt év múlva nem lesz gond a magyar Miatyánkkal.

Válaszolnék Varga képviselőtársamnak erre a felvetésére. Higgye el, hogy vannak olyan emberek, akik a szívükben magyarok, de nem tudnak elmondani egy Miatyánkot magyarul. Sajnos, ez a szórványmagyarokra is igaz, illetve a kanadai és amerikai vagy ausztrál emigrációban élő, mondjuk, harmadik generációs fiatalokra meg végképp igaz. Rengeteg olyannal találkoztam, akik nagyon-nagyon szeretnek minket, szeretnének a magyar nemzethez tartozni, érdekli őket a magyar közélet, érdekli a magyar nemzet sorsa, csak mondjuk, ezt angolul olvassák el.

Vannak ilyen érdekes dolgok, és higgye el, képviselőtársam, hogy aki benne van ebben a közösségben, tehát sokat jár akár a szórványba, akár az emigrációba, vagy tartja velük a kapcsolatot, tudja, hogy nem ennyire egyszerű a helyzet, hogy csak az kér majd magyar állampolgárságot, aki tökéletesen beszél magyarul, vagy el tud mondani egy Miatyánkot magyarul. Adjuk meg nekik a lehetőséget!

Van még egy másik nagyon fontos dolog, amire fel szeretném hívni a figyelmet. Benne van ebben a törvénytervezetben - idézem -, hogy miniszteri véleményt kérhet többek között a rendőrségtől és az illetékes nemzetbiztonsági szolgálattól a magyar fél. Azt a kérdést szeretném feltenni, hogy pontosan ki fogja feltenni ezt a kérdést, és ugyanolyan mérvadó lesz-e a szerb, román és szlovák titkosszolgálat véleménye, mint mondjuk az ottani magyar szervezetek véleménye vagy ezt hogy gondolták. Mert ez nagyon érdekes kérdés.

Nem tudom, hogy önök közül hányan találkoztak már vagy hányan szenvedték meg a szerb, román és szlovák titkosszolgálat módszereit. Nekem sajnos volt már szerencsém benne, illetve nagyon sok olyan határon túli ismerősöm van, akit folyamatosan zaklatnak ezek az említett titkosszolgálatok. Az én számításom szerint több száz vagy esetleg több ezer olyan határon túli társunk vagy testvérünk lehet, akinek többek között esetleg azért nem javasolja majd az illetékes nemzetbiztonság, hogy a magyar fél megadja az állampolgárságot, mert esetleg túlságosan nemzetinek vagy túlságosan magyarnak tartja. Gondolok itt akár a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjaira, de mondhatnám bármelyik nemzeti szervezetet az elszakított területeken, akik működnek, több civil szervezetet. Mert például Délvidéken egy újonnan alakult magyar párt, a Magyar Remény Mozgalom éppen azzal küzd, hogy a szerb belügyminiszter fenyegeti őket betiltással, mindenfélével, csak azért, mert kiállnak a magyarság jogaiért, és össze tudták gyűjteni a 10 ezer aláírást, ami ahhoz volt szükséges, hogy bejegyezzék őket. Nem gondolom azt, hogy például a szerb titkosszolgálat javasolná vagy jó véleményt adna róluk. Tehát kérném, hogy ezt gondolják át, hogy milyen szinten akarják alkalmazni, vagy a gyakorlatban majd hogy fog működni, erre lehetne megoldást találni.

Fel szerettem volna hozni a magyar helységnevek problémáját majd az útlevélben, de akkor Semjén Zsolt képviselőtársam megnyugtatott, mert én sem találtam meg ebben a törvénytervezetben ezt a pontot. Lehet, hogy a mi hibánk, nem tudom, hogy pontosan hol szerepel benne, de nagyon örülök, hogy ez elhangzott, és önök elmondták, hogy ez majd így lesz. Bízom benne, hogy ez igaz is. (Derültség az MSZP padsoraiban.) Ettől függetlenül beadtunk egy módosító javaslatot, hogy ha esetleg mégsem lenne benne, akkor mi már ezt megoldottuk. (Dr. Semjén Zsolt: 20. §.) Nem hallottam, hogy mit válaszolt. (Dr. Semjén Zsolt, dr. Orbán Viktor: 20. §.) Jó, majd megnézem. Lehet, hogy mi nem találtuk meg. (Dr. Semjén Zsolt: Az eredeti törvény 20. §-a! - Zaj. - Az elnök csenget.)

ELNÖK: Kérem, hogy a kétoldali beszélgetéseket, ha lehet, korlátozzuk, és próbáljon a képviselő úr visszatérni abba a mederbe, ami ennek a törvényjavaslatnak az általános vitáját jellemzi. Köszönöm. (Zaj.)

ZAGYVA GYÖRGY GYULA (Jobbik): Ezeket a problémákat szerettem volna felvetni. Ezenkívül még egyszer elmondom, hogy nagyon büszke vagyok arra, hogy részt vehetek ennek a törvénynek a megszavazásában.

Végezetül még szocialista képviselőtársaimhoz annyit, hogy amennyiben végig szeretnék ülni még ezt az ülést és lehajtott fejjel végighallgatni, hogy miket fogunk még önökre itt mondani (Derültség az MSZP padsoraiban.), azt úgy fogom értékelni, mint a vezeklés első lépcsőjét. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik, a KDNP és a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most újra kétperces hozzászólások következnek; Kőszegi Zoltán és Tessely Zoltán képviselő urak kértek szót, a Fidesz képviselőcsoportjából. Elsőként Kőszegi Zoltán képviselő úrnak adom meg a szót. Képviselő úr!

KŐSZEGI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most már tudományosan is igazolt tény az, hogy felnőttkori betegségeinknek sokszor gyerekkori trauma az oka.

Trinanon traumája egy genetikai okozója lehet jelenkori nemzeti bajainknak, és éppen ezért mindannyiunknak fáj. Akik esetleg úgy gondolják, hogy őket közvetlenül nem érinti vagy személyesen nem érintettek Trianon kérdésében és ezáltal a magyarság fájdalmában, azok is gondolkozzanak el rajta, mert minden bizonnyal ez a 90 évvel ezelőtti trauma nagyon sok jelenkori nemzeti bajunk egyik okozója - éppen ezért mindannyiunknak fáj.

De sokan szégyenkezünk és sokunknak fáj az is, hogy 2004. december 5-e nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, bár sokat tettünk annak érdekében, hogy valahol orvosoljuk Trianon sebeit.

(23.20)

Dabason, az én kis városomban 2004. december 5-e óta ez a nap a szeretet és az összetartozás ünnepe. Nagyon sok példát hozhatnánk arra, hogy kiknek és miért fontos orvosolni Trianont. Nekem is van egy-két történetem, engedjenek meg ezek közül kettőt feleleveníteni.

Néhány évvel ezelőtt egy idős, 82 éves bácsival találkoztam Székelyföldön, aki azt mondta, hogy egyetlenegy vágya van - 82 éves volt akkor -, hogyha holnap azt mondaná neki valaki, hogy újra magyar, akkor ő örömmel meghalna. És egy másik: sokan nem tudják, nem tudjuk, hogy a soknemzetiségű Kárpátalján 1920 után a csehek arra kérték a 12 ezres kárpátaljai magyar zsidó közösséget, hogy mondjanak le magyarságukról, hogy a közigazgatásban ne kelljen a magyar nyelvet használni, de a zsidóság nem vállalta azt, hogy izraelita, hanem kitartott amellett, hogy magyarok, és éppen ezért a közigazgatásban a magyar nyelvet használni kellett.

Most, ezzel a törvénnyel, ha ezt megszavazzuk, akkor fejet hajtunk mindenki előtt, minden meghalt és élő magyar előtt. (Közbeszólás: Idő!) Ezért arra kérek mindenkit, hogy ne bátorsággal (Az elnök kikapcsolja a mikrofont.), hanem a magyarok iránt érzett szeretettel szavazzanak. (Taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az idő előrehaladott voltára tekintettel is kérek mindenkit, hogy tartsa be a Házszabály előírásait.

Tessely Zoltán képviselő úr következik.

TESSELY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! A felelős magyar kormány, a parlament megalakulásának napján Bicskén magyar-magyar találkozó volt. Vendégül láttuk magyar testvéreinket Temerinből, Rétből, Tusnádfürdőről. Ezen a felemelő estén, az alakuló ülés biztató híreit hallva, a réti delegáció vezetője könnyeivel küszködve köszönte meg ezeket, és üzent a magyar parlamentnek. Ennyit üzent: uraim, tegyék a dolgukat!

Én úgy gondolom, nem egészen erre gondolt, mint ami itt ma történik, hanem arra gondolt, hogy kiegyenesedve és becsülettel, nem előadásokat tartva egymásnak, illetve a kamerának, arról beszélünk, ami a dolgunk: amit öt éve elrontottunk, azt kijavítjuk, és nem előadásokat tartunk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Majd arra kérek mindenkit, hogy a felszólalásakor tűzze fel a hajtókájára a mikrofont, mert különben ilyen recsegő hangot ad, ami zavarja a hozzászólás érthetőségét.

Most rendes felszólalásra következik Dúró Dóra képviselő asszony, a Jobbik-képviselőcsoportból. Képviselő asszony, öné a szó.

DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyik legfájóbb mulasztását pótolhatja a Magyar Országgyűlés ennek a törvényjavaslatnak a megszavazásával.

Nem csak Trianon miatt fáj, 2004. december 5-e óta duplán fáj. Ki kell mondanunk azt is, hogy az elmúlt húsz év szégyene az, hogy 2010-ben nekünk ma még erről egyáltalán itt beszélnünk kell. Ugyanehhez hozzá kell tenni azt is, hogy az elmúlt húsz év kormányainak felelőssége ebben a kérdésben nem azonos. A javaslattevők érdemeit természetesen nem szeretnénk elvitatni, és nagyon örülünk annak, hogy az új összetételű Országgyűlés ilyen elkötelezettséget mutat a határon túli magyarok ügye iránt, és biztosítani szeretnénk a többséget arról, hogy az ilyen és ehhez hasonló lépésekben, amelyek a határon túli magyarok érdekeit szolgálják, legyenek ezek akár szimbolikus, akár érdemi intézkedések, a Jobbik támogatására számíthatnak. Partnerei leszünk az ilyen lépések meghozatalának.

De ez a javaslat csak egy, bár nagyon fontos része annak, amit ennek az Országgyűlésnek a határon túli magyarság érdekében meg kell tennie. Ugyanilyen szimbolikus lépés volt már az alakuló ülésen a Székely himnusz eléneklése is. Ez nemcsak a székelységnek szólt, hanem szólt minden egyes határon túli magyarnak. Örömmel tudatom önökkel, hogy azóta megkérdeztem az Országgyűlés illetékes szerveit, hogy elhangzott-e már valaha így, teljes egészében a Székely himnusz ebben a Házban, és azt a tájékoztatást adták, hogy most először történt meg az, hogy ebben a Házban teljes egészében a Székely himnuszt elénekelték a képviselők. (Taps a Jobbik és a KDNP soraiban.)

Történelmi és szimbolikus tett volt ez, de szimbolikus volt a Székely himnusz éneklése alatt a szocialista frakció viselkedése is. Az egy dolog, hogy nem énekelték velünk a Székely himnuszt, az lehet a műveletlenségük következménye is (Derültség, zaj az MSZP soraiban.), ha esetleg nem tudják ennek a szövegét. De az, hogy a szélen ülő képviselők kimennek, a frakcióvezetőjük és több képviselőjük pakolászik, s nem képes a Székely himnuszt vigyázzban végigállni, azt gondolom, a Magyar Országgyűlésben tűrhetetlen magatartás. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.)

Sok szó esett már 2004. december 5-éről, de fontosnak tartom, hogy világosan kimondjuk: lehet, hogy jogilag nem kötelezte ez a döntés az Országgyűlést arra, hogy ezt a javaslatot elfogadja, de erkölcsileg mindenképpen, hiszen az igenek akkor többségbe kerültek. Azóta a szocialistáknak kormányzásuk idején több évük volt, hogy ezt megtegyék, és nem tették meg. Ebben az MSZP felelőssége elvitathatatlan. Nemhogy nem adták meg ezt a javaslatot, és nem adták meg az állampolgárságot az elszakított magyaroknak, nem képesek a Székely himnusz alatt vigyázzban állni az Országgyűlés alakuló ülésén, de arra képesek, hogy ugyanerre az alakuló ülésre a szívükre tűzzék Izrael állam zászlaját egy kitűzővel, és úgy jöjjenek be erre az alakuló ülésre, és képesek arra, hogy ez ellen a javaslat ellen nevetséges érveket... (Közbeszólás az MSZP soraiból: Érveljenek!)

ELNÖK: Képviselő Asszony! Legyen szíves, ne térjen el a tárgytól, próbáljunk ott maradni, ami ennek a törvénynek az általános vitájára jellemző, és a társadalmi kritikát a másik frakció felé majd máskor javasolnám megfogalmazni. Köszönöm.

DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Azt gondolom, nem ezt a magatartást kell követnie egy országgyűlési képviselőnek, amit ebben a kérdésben a szocialisták követnek. Úgy gondolom, az országgyűlési képviselőknek és magának az Országgyűlésnek is az egyik legfőbb kötelessége az, hogy minden egyes magyar emberrel éreztesse, bárhol is él a világban, nemcsak elvárjuk azt, hogy rendületlenül szeressék hazájukat, hanem a hazájuk viszontszereti őket.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az én monitorom üres. Tisztelettel kérdezem, kíván-e még valaki szót kérni. Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem Semjén Zsolt urat, előterjesztőként kíván-e most válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Semjén Zsolt: Nem kívánok.) Nem kíván.

Az általános vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Napirend utáni felszólalásra nem kerül sor.

Megköszönöm munkájukat, a ma esti, éjszakai vitánk emelkedettségét. Holnap reggel 11 órakor folytatjuk az Országgyűlés ülését.

Ezzel a mai ülésnapot bezárom.

(Az ülésnap 23 óra 29 perckor ért véget.)



Erdős Norbert s. k.

Nyakó István s. k.

jegyző

jegyző

Szilágyi Péter s. k.

Dr. Szűcs Lajos s. k.

jegyző

jegyző

Dr. Tarnai Richárd s. k.

jegyző

A kiadvány hiteléül:

Dr. Soltész István

az Országgyűlés főtitkára



Szöveghű jegyzőkönyv

" A 2010-2014-es országgyűlési ciklus

399 Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 4. ülésnapja 2010. május 20-án, csütörtökön 400




Felszólalások:   59-106   107-174   174      Ülésnap adatai