Készült: 2020.08.14.01:49:20 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

317. ülésnap (2013.10.28.),  5-8. felszólalás
Felszólalás oka Napirend előtti felszólalások
Felszólalás ideje 9:25


Felszólalások:   1-4   5-8   9-12      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr.

Szintén napirendi előtti felszólalásra jelentkezett Kalmár Ferenc András, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője: "A székelyek nagy menetelése" címmel. Öné a szó, képviselő úr.

KALMÁR FERENC ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ötvenes években egyik beszédében a kereszténydemokrata Konrad Adenauer a következőket mondta, idézek: "Munkánk célja, hogy az európai nemzetállamok határai eltűnjenek. Célunk az, hogy Európa egy közös otthonná váljon, a szabadság otthonává."

(13.20)

Az akkor útjára indított gondolat és munka ott tart, hogy a mai Európa egyik jelmondatává vált "az egység a sokszínűségben" szlogen. Európában minden hetedik polgár tagja egy etnikai kisebbségnek, és gyakorlatilag nincs olyan ország, amely etnikailag egyszínű volna. Meg vagyok győződve arról, hogy európai keretek között a magyar közösségek problémáit is meg lehetne oldani. Nem kérünk többet, de kevesebbet sem, mint ami más európai uniós nemzetnek jár. A magyarság, bárhol is éljen, nem fogadja el, hogy másodrendű polgára legyen Európának, de azt sem, hogy másodrendű, hazátlan nemzetként kezeljék. Amit elértek a dél-tiroli németek, a finnországi svédek, de ha keletre nézünk, a moldáviai gagauzok, miért nem lehetne elérni a Kárpát-medencei magyar közösségeknek?

A Székely Nemzeti Tanács a székelyek nagy menetelésével kívánt nyomatékot adni vasárnap az egységes autonóm Székelyföld iránti elkötelezettségének. Az SZNT kezdeményezését valamennyi erdélyi magyar politikai szervezet és erdélyi történelmi magyar egyház felkarolta. E bátor kezdeményezésre a két háromszéki település, Bereck és Kökös közötti 55 kilométeren át egy 120 ezer főből álló menetoszlop hívta fel a figyelmet az egységes autonóm Székelyföld igényére.

Nem igaz, hogy a területi autonómia, legyen az akár etnikai alapú is, veszélyezteti egy ország integritását. Az Európa Tanács 1832/2011. számú határozatának 7. pontja az autonómiát említi mint megoldást az egyes államok területi integritása és a területén élő nemzeti közösségek, kisebbségek önrendelkezési joga összeegyeztetéseként. Vége annak az időszaknak, amikor a magyar nemzeti közösségeink kiszolgáltatottak voltak, a világháborúk veszteseinek voltak elkönyvelve, és így is kezelték őket. Ma európai nemzetek vannak, mindegy, mely ország területén élnek többségben vagy kisebbségben. E nemzetek tagjai európai polgárok, nem alattvalók, a jogaik pedig nem kegyből, hanem törvénytől garantáltak.

Hangsúlyozom, a kiállásunk szolidaritást jelent, senki ellen nem irányul, csupán a jogok védelmében történik; jogaink és fennmaradásunk, valamint a több mint 1100 éves Kárpát-medencei életünk és kultúránk védelmében. A nagy menetelés résztvevői a kiáltványban kijelentették, hogy Székelyföld nemzeti, etnikai, nyelvi hovatartozástól függetlenül közös hazája a terület minden lakosának, és a területi autonómia lesz a teljes és tényleges jogegyenlőség intézményi garanciája. Azoknak a szomszédos országokbéli polgároknak, akik féltik országuk integritását, azt üzenjük, hogy ne a magyaroktól féltsék azt, veszélyesebbek azok a politikusaik, akik nem bírnak szakítani a sztálini szemlélettel, és nem értik meg húsz év után sem azokat a demokratikus megoldásokat, amelyeket Európa más részein már rég sikerrel alkalmaznak. Egész Európa, így a Kárpát-medencei nemzeteink számára sincs más előremutató megoldás, mint az együttműködés. Intolerancia vagy tolerancia, konfliktus vagy partnerség, leépülés vagy prosperitás, ez itt a tét. A kérdés most regionális, de a kockázat európai.

Végezetül engedjék meg, hogy idézzem a dél-tiroli parlament elnökének, Vezzali úrnak a jellemzését a Dél-Tirolban élő olasz és német közösségek viszonyának alakulásáról. Ez a jellemzés érvényes egész Európára, és nagyon remélem, hogy az ott tapasztalt pozitív fejlemények a mi közép-kelet-európai térségünkben is hamarosan bekövetkeznek. Idézem Vezzali úr szavait: "A háború után egymás ellen voltunk. Aztán az 1971-es autonómia elnyerése után egymás mellett éltünk és dolgoztunk. Most ott tartunk, hogy egymással vagyunk, de a jövőbeli, mindenki által nagyon várt állapot az egymásért való ténykedés."

Tisztelt Ház! Ehhez a várva várt "nemzeti közösségek egymásért" állapot eléréséért szükséges és kérjük a Jóisten kegyelmét úgy nemzeteinkre, mint egész Európára.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. A kormány nevében Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr kíván válaszolni.

DR. SEMJÉN ZSOLT miniszterelnök-helyettes: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselő Úr! Mindenekelőtt elismerésünket, szolidaritásunkat és azonosulásunkat fejezzük ki a székelységnek, Erdélynek, a Székely Nemzeti Tanácsnak és a megvalósult magyar egységnek.

A legfontosabb üzenete a székelyek nagy menetelésének az, hogy nem vagyunk alávalóbbak egyetlen más népnél sem. (Taps a kormánypártok soraiban.) Amit másoknak lehet, azt nekünk is lehet. Amit másoknak szabad, azt nekünk is szabad. A magyarság soha nem kért, soha nem követelt semmi olyasmit, ami ne volna általánosan elfogadott az Európai Unióban, és egyetlenegy olyan programpontunk nem volt, amire ne tudnánk számos példát mondani az Európai Unióban.

Szembe kell néznünk azzal, tisztelt Ház, hogy Románia nem tartotta be már a gyulafehérvári gyűlésen ígérteket sem, egyébként a trianoni és a párizsi békeszerződésben foglaltakat sem, és az, ami történik, bizony kísértetiesen emlékeztet arra, ahogy felszámolták a Maros Autonóm Tartományt, vagy ahogy Ceauşescu átrajzolta a magyarság kárára az ezeréves székely megyék határait. Hová tűntek, tisztelt Ház, az államalapító és őshonos magyar kisebbség, magyar nemzetrész százezrei a gyulafehérvári gyűlés óta? Az ő eltűnésük a bizonyítéka annak, hogy nem tartották be saját vállalásaikat Románia részéről. Nincs hova hátrálnunk, ha meg akarunk maradni!

Szembe kell néznünk azzal, hogy a hallgatás nem vezetett sehova, és elég volt abból, hogy a magyarság, az erdélyi magyarság, a székely magyarság a román belpolitika pofozóbábuja legyen. Elég volt! Az autonómia nem kegy, amit a románság a magyarságnak ajándékoz. Az autonómia, az önrendelkezés emberi jog a közösség szintjén, tehát ez jár nekünk. És innen üzenem barátainknak és ellenfeleinknek is, hogy bármit csinálnak, nem mondunk le a természet rendje szerint minket megillető jogokról. És újra és újra meg fog ez történni a Székelyföldön és a nagyvilágban mindenütt.

Azt pedig különös örömmel állapíthatjuk meg, hogy ebben a kérdésben mégiscsak egy nemzeti konszenzus kezd kirajzolódni, hiszen az állampolgársági törvényt mégiscsak 97,7 százalékos többséggel fogadta el a Magyar Országgyűlés. Már vita nincs azon, hogy szavazati jog illeti meg a határon túli magyarságot, és autonómia tekintetében is konszenzus van a magyar Országgyűlésben a tekintetben a parlamenti pártok között, hogy a tömbmagyarságnak területi autonómia jár, a szórványmagyarságnak pedig kulturális autonómia. A tételmondat, tisztelt Országgyűlés, az, hogy autonómia egyenlő megmaradás.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:   1-4   5-8   9-12      Ülésnap adatai