Készült: 2020.08.14.02:33:34 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

251. ülésnap (2013.02.11.),  25-28. felszólalás
Felszólalás oka Napirend előtti felszólalások
Felszólalás ideje 7:09


Felszólalások:   21-24   25-28   29-32      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Semjén Zsolt frakcióvezető-helyettes úr, a KDNP részéről: "Milánói ediktum - 1700 év" címmel. Parancsoljon!

DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az európai népek története 313 februárjában fordulóponthoz érkezett. A Római Birodalom társcsászárai, Konstantin és Licinius többnapos megbeszélést tartottak, aminek az egyik hatalmi központ, Milánó szolgált helyszínül. A legfontosabb megállapodásuk, mely milánói ediktum néven vált közismertté, rendelkezés formájában fogalmazódott meg, és folytatta Galerius türelmi politikáját, a keresztények üldözésének megszüntetését jelentette az egész birodalom területén. Eddig is szünetelt időnként az ókori totalitárius államhatalom keresztényellenessége, de csak időnként, mert a békés időszakok után még nagyobb buzgósággal gyilkolták a keresztényeket a birodalom feltételezett ellenségeiként. Most azonban többről volt szó, mint az állami erőszak szüneteltetéséről.

A kereszténység elnyerte azokat a jogokat, amelyekkel a Római Birodalomban elfogadott minden más vallás rendelkezett, vagyis bevett vallássá lett. Híveit többé nem üldözték, azok szabadon gyülekezhettek istentiszteleteik tartása végett, a hitükért bebörtönzöttek visszanyerték szabadságukat, elkobzott vagyonukat, sőt maguk az egyházi közösségek is rendelkezhettek vagyonnal, elfogadhattak örökségeket. A megállapodó felek eddigre felismerték, hogy a keresztény közösségi tulajdon az egész társadalmat szolgálja, biztosabban, mint más intézmények. A kereszténység nem államvallássá lett, csak bevett vallássá. Ennek az önmagában vallási téren bekövetkezett változásnak azonban Európa történetét alapjaiban befolyásoló következményei lettek. A keresztény hit szabadsága együtt járt az e hitből fakadó erkölcs érvényesülésével legfelsőbb szinten, vagyis a birodalmi törvényhozásban. A birodalom keleti fele számára Licinius már 313 nyarán kibocsátott rendelkezését - aminek lényege nyugaton is megvalósult - a következő években fontos törvények követték. Tilossá lett a keresztre feszítés, ami addig bevett kivégzési mód volt, törvény tiltotta, hogy a bűnözők homlokára bélyeget süssenek. A véres cirkuszi játékok tartása, a rabszolgák megölése, az újszülött csecsemők kitevése, magára hagyása, megölése, a gyerekkereskedelem, csak hogy a legfontosabbakat említsük, mind szigorúan tiltottá vált, és idővel megszűnt társadalmi elfogadottsága. A püspökök jogokat kaptak a házassági szerződések és a rabszolga-felszabadítások esetére. E törvények az emberek egyenjogúságáról szólnak korra, nemre, társadalmi helyzetre való tekintettől függetlenül.

Ezért - Török József történész professzor urat követve - joggal tehetjük fel a kérdést, hogy miként alakult volna Európa történelme a fenti törvények nélkül. A népvándorlással Európába érkező új népek sztyeppei törvényei, ha találkoznak Róma embertelen törvényeivel, miként válhattak volna humánusabbá? Megszülethettek volna-e egyáltalán az ember személyi szabadságjogai, amit ma emberi jogoknak nevezünk és az erre épülő európai civilizáció? Aligha. Ezért történelmi jelentőségű Nagy Konstantin döntése, amellyel a kereszténységet bevett, állami törvények által elismert vallássá tette, és ezért méltó és helyes, hogy 1700 év múltával itt, a Magyar Országgyűlésben is megemlékezünk erről. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Balog Zoltán miniszter úr kíván reagálni. Parancsoljon!

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Úr! Valóban nem lehet eleget beszélni arról, hogy az a - nevezzük most így - mozgalom, ami több mint kétezer év óta elindult a Közel-Keletről, a kereszténység, milyen kultúraformáló, milyen gazdaságformáló és milyen erkölcsformáló erővel rendelkezett, rendelkezik és hogy ez mit is adott nemcsak Európának úgy általában és az egész világnak, hanem ezen belül a magyarságnak is. Mert valóban az a gondolat, ami akkor ott megfogalmazódott, ami a mi hitünk szerint több mint gondolat, egy olyan egzisztenciális lehetőség az ember számára, hogy az életét egy olyan összefüggésbe helyezze, amely mélyebb és magasabb, mint amit az ember át tud fogni.

(14.30)

Valóban formálta - és megalapította - nemcsak a kultúrát, nemcsak a gazdaságot, hanem, ahogyan ön is említette, az emberi szabadságjogoknak is a bölcsője lett éppen a rabszolga-felszabadítással vagy éppen a nők egyenjogúsításának az erősítésével. És amikor ön arról beszél, hogy annak idején egy súlyos véres üldözésből bontakozott ki ez a mozgalom - tudjuk, hogy a mártírok vére magvetés -, akkor azért meg kell emlékeznünk arról, éppen ma is, hogy még ma is a világon a hitükért legtöbbet üldözött emberek éppen a keresztények, és szerintem e fölött a tény fölött nem hunyhatunk szemet semmiképpen.

Ha megengedi, akkor én még kiemelném egy kicsit, anélkül, hogy felekezeti villongásba keverednénk egymással, mondjuk így, szekuláris nyelven, egy olyan képességét a keresztény hitnek, amely nemcsak a túlélését, hanem az újabb és újabb virágzását tette lehetővé, ezt én most úgy nevezném, hogy önkorrekciós képesség. Tehát nevezhetjük ezt megújulásnak, nevezhetjük ezt szerzetesi megújulási mozgalmaknak, nevezhetjük reformmozgalmaknak, nevezhetjük újraevangelizációnak. Az az alapelv, amiről a reformátusok tévesen azt hiszik, hogy ők találták ki, hogy ecclesia semper reformanda - vagyis hogy az egyháznak újra és újra megújulásra, reformációra van szüksége -, egy közös alapelv, éppen a bencés tanításból következik. Tehát ez az az önkorrekciós képesség, amelyre újra és újra szükségünk van. A másik pedig, ami a mi alaptörvényünkben is lefektetődött, a szabadságnak és a felelősségnek az a dinamikája, az a kölcsönhatása, ami az ember életét meg kell hogy határozza. Azoknak, akik úgy gondolják, hogy a szabadságot már megkapták, kínáljuk ehhez a felelősséget, és úgy gondolom, hogy ez egy aktuális üzenet. És azoknak az erkölcsi alapelveknek a megfogalmazása, amelyek abból indulnak ki, hogy ne kívánj és ne tégy semmit a másiknak, amit nem szeretnél saját magadnak, ebből a minimalista programból - már ezt is jó lenne, ha meg tudnánk tartani - továbblépett a szeresd felebarátodat, mint önmagadat elvéig, sőt eljutott egészen odáig a jézusi etikában, hogy szeressétek ellenségeiteket. Itt még van tennivalónk bőségesen, de igyekszünk, és a kereszténység üzenete újra és újra megerősít bennünket. Köszönöm, hogy lehetőség adódott a megemlékezéssel arra, hogy mindezt elmondjam.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:   21-24   25-28   29-32      Ülésnap adatai