Készült: 2019.10.16.13:31:11 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

83. ülésnap (2003.09.08.), 293. felszólalás
Felszólaló Horváth László (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 7:34


Felszólalások:  Előző  293  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Nyilván a kései órának és az én kicsit már szórt figyelmemnek tudható be, hogy rossz gombot nyomtam meg, illetve először nem is nyomtam, de megpróbálom röviden, tényleg az időre való tekintettel összefoglalni azt, amit szerettem volna mindenképpen elmondani, de gondoltam, hogy az előterjesztőkhöz tudok majd kapcsolódni a mondandómmal.

Mindenekelőtt üdvözölni szeretném ezt a kezdeményezést, magát az előterjesztést, és talán, ami sokkal fontosabb az én üdvözlésemnél, az az, hogy maga a szakma, a lovastársadalom is nagyon nagy várakozással tekint az eseti bizottság működése elé, ami nyilván nagyon nagy felelősséget is jelent az eseti bizottság számára, hiszen helyzet van. Bár kicsit fájlalom, hogy korábban nem sikerült létrehoznunk egy ilyen bizottságot, az elmúlt ciklusban sajnos nem volt tapasztalható az az összparlamenti összefogás, ami most nagyon jó, és hála istennek, hogy kibontakozni látszik, merthogy az uniós csatlakozás előtt igenis van mit tenni, és kötelességünk is tenni a lovasért és a lovastársadalom érdekében.

Azt hiszem, nagyon fontos látnunk, hogy a magyar lovasélet, lótenyésztés, lovassport és -turisztika egyszer volt már nagyon kiemelt pozícióban. Sajátságos körülmények között ez a hetvenes és nyolcvanas évek időszakára tehető, amikor egy akkori rendszerspecifikus gazdasági irányítási, szervezeti és finanszírozási környezetben az állami gazdaságok, téeszek és minisztériumok révén bizony piacvezető volt egész Európában a magyar lótenyésztés, -turisztika és -sport. Ugyanakkor a nyolcvanas évek végére, kilencvenes évek elejére, ahogy eltűnt az akkori környezet, a lovastársadalom szinte magára maradt - ez érhető mind a tenyésztésre, a hatósági szabályozásra, ilyen nem is létezett -, és gyakorlatilag egy évtizedig önerőből próbálta magát újraszervezni, talpra állítani ez a társadalom.

Azt hiszem, a 2000. és a 2001. év áttörést jelentett, hiszen a Széchenyi-terven belül kiemelt alprogramként tudott megjelenni a lovasturisztika, és ez együtt járt azzal - és erre szeretném felhívni a figyelmet nagy tisztelettel -, hogy kidolgozásra került egy részletes fejlesztési program. Ezt én tisztelettel el is tudom juttatni önöknek, de talán meg is van; ez azt jelenti, hogy nem kell mindent elölről elkezdeni, mert képzésről, tenyésztésről, felelősségbiztosításról, védjegyrendszer bevezetéséről, szolgáltatók kategorizálásáról, mindenről már volt szó, minden írásban is kidolgozásra került, ezeket kellene továbbvinni, hiszen akkoriban a Gazdasági Minisztérium, az FVM, az Oktatási Minisztérium nagyon jól együtt tudott működni. Most is ott van a minisztériumok asztalán az a hatósági szabályozás, ami nagyon sok mindenben előrevinné az ügyeket.

Az EU-csatlakozás kapcsán láttuk azt, hogy lovashagyományokban talán nem annyira gazdag országok is nagyon komoly pénzösszegeket tudtak mobilizálni a lovasélet fejlesztése kapcsán. Elég csak az ír, portugál, spanyol példákra gondolni. A magyar lovasélet, a magyar lovastársadalom sajátságos helyzetben van most a csatlakozás előtt, mert egy-két dologban ugyan kell alkalmazkodnunk, de nem kell felzárkóznunk. Ez talán egy olyan ágazat, ahol piacvezetők vagyunk, ahol nem felzárkóznunk kell, hanem a piacvezető pozíciót kell megerősíteni. Erre viszont szükségünk van azért, hogy a hagyományos magyar fajták ne kerüljenek rossz helyzetbe, hogy a hagyományos magyar fajták legalább olyan karriert tudjanak befutni, mint amilyet például a tenyésztési és sportszempontból talán nem olyan értékes andalúz ló be tudott futni az elmúlt évtizedben. Erre rendkívüli módon felhívnám a figyelmet, ez nagyon fontos.

Nagyon fontos az állami ménesek helyzetének gyors áttekintése, hiszen ménesek tűntek el az elmúlt évtizedekben, olyanok is, amelyek Imperiált és Kincsemet adták ennek az országnak meg Európának. Ugyanakkor például Bábolnán ma az a helyzet, hogy a bábolnai ménesnek nincsen legelőterülete; ami van, az nem nevezhető optimálisnak. Márpedig a ló - ha arról beszélünk - egy olyan alkotása a Jóistennek, amelyik legel. Legelőterület nélkül állami ménesek nemigen képzelhetők el.

Ami nagyon lényeges kérdés, és ami talán nem várathat magára, a lóverseny kérdésének az áttekintése. Sajátságos itt a helyzet, mert egyfelől rendkívül nagy gazdasági eredménnyel járó tevékenységről van szó, ugyanakkor a telivértenyésztés szempontjából beláthatatlan következményei lennének annak, ha a magyar lóversenyzés ebbe a szomorú állapotba süllyedne lejjebb és lejjebb. Ezt mondom önkritikusan is, hiszen az elmúlt években sem sikerült ez ügyben rendet tenni, de ez nem jelenti azt, hogy lemondhatunk annak a szándékáról vagy igényéről, hogy rendet tegyünk, mert ma a magyar lóversenyzés mindenféle gazdasági és telekspekulációk és rosszul átgondolt privatizációs folyamatok eredményeképpen rendkívül szomorú állapotban van. Pedig vannak olyan országok, például Finnország - a finnek azért mégsem mondják magukat lovasnemzetnek -, ahol a lóversenyzés rendkívül komoly gazdasági eredménnyel járó tevékenység. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet, ami most nagyon aktuális: a fajták levédése. Konkurencia van ezen a ponton: a lengyelek, az osztrákok, a csehek igyekeznek olyan fajtákat levédeni - és ez a majdani európai uniós támogatások szempontjából rendkívül lényeges -, amely fajtákra mi is igényt tarthatnánk, és tartanunk is kell. Szerintem a bizottságnak ezzel az üggyel is azonnal és soron kívül foglalkoznia kellene.

Köszönöm szépen a türelmet. Csak annyit szeretnék még mondani, hogy a ló hátán persze nemcsak a pénzét költő vendég fér el, hanem ha uniós csatlakozásról beszélünk, akkor a ló hátán a nyeregtáskában elfér kultúra, hagyomány, önismeret, mások tisztelete. Úgyhogy már csak ezért sem mondhatunk le négylábú barátunkról.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

 

(22.40)

 




Felszólalások:  Előző  293  Következő    Ülésnap adatai