Készült: 2019.06.20.22:44:42 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 85 2014.06.19. 2:07  84-89

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Hazánk gázellátása a jelenlegi instabil ukrajnai helyzet ellenére is biztonságban van, ugyanakkor fontos, hogy az ország fel legyen készülve arra a helyzetre, ha az orosz, illetve az ukrán fél nem teljesítené a gázszállításra vonatkozó szerződéses kötelezettségét. Arra az esetre, ha a tranzitszállítás mégis csökkenne, esetlegesen megszűnne, a zavartalan ellátás biztosítását az teheti egyedül lehetővé, hogy az elmúlt években számos lépést tett a magyar kormány a regionális energiabiztonság növelése érdekében. Ezek közül kiemelkedik a magyarországi gáztározó-kapacitás nemzeti tulajdonba vétele, valamint a magyar-szlovák gázinterkonnektor megépítése, amelyek egyaránt hozzájárulnak a zavartalan gázellátás biztosításához.

Az ukrajnai helyzet ugyanakkor minden eddiginél sürgetőbbé tesz további olyan beruházásokat, amelyek újabb szállítási útvonalak létrejöttét és az újabb forrásokhoz való hozzáférés lehetőségét biztosítják. Magyarország földrajzi adottságaiból fakadóan olyan ország, amely energiabehozatalra szorul, ezért érdekelt abban, hogy növekedjen az országban elérhető energia aránya, illetve biztosítva legyen az importforrások diverzifikációja.

Ezt felismerve, az előző ciklusban számos olyan eszközt sikerült visszavásárolnunk, elsősorban a gáztárolókat, amelyeket a szocialista kormányok privatizáltak. Ennek köszönhetően Magyarország polgárai ma már nagyobb biztonságban érezhetik magukat az energiaellátás mennyisége, illetve az érte fizetendő ár tekintetében is. Ezért kérdezem tisztelt államtitkár urat, miként készült fel, illetve készül fel a kormányzat az ukrán tranzit esetleges megszakadására, és ennek keretében miként járul hozzá Magyarország energiabiztonságához a gáztározók állami kézbe vétele.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 89 2014.06.19. 1:00  84-89

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Államtitkár úr, köszönöm szépen a választ. Arra azért szeretném felhívni a figyelmét, és a képviselőcsoportunk is egyértelműen elkötelezett ebbe az irányba, hogy a megfizethetőség mellett az ellátásbiztonság is legalább olyan fontos szempont legyen a kormányzati energiapolitikában, mint ahogy az a rezsicsökkentésnél tapasztalható volt. Már csak azért is, mert a közösségi tulajdon arányát az energetikai szektorban is növelni kell, mind a termelés, mind a hálózati elosztás, mind a nagy- és kiskereskedelem területén.

Ezen túlmenően még arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a hazai kitermelés fokozása szénhidrogének vonatkozásában, földgáz tekintetében csak akkor biztosítható, ha az eddigieknél még nagyobb figyelmet szentelünk a hazai meglévő előfordulások kutatására és kitermelhetőségük előkészítésére.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 162 2014.07.04. 15:08  157-174

BENCSIK JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A Németh Szilárd képviselőtársam által benyújtott törvényjavaslat minden magyar háztartás és minden magyar fogyasztó számára kiemelten fontos törvényjavaslatnak minősíthető. Ennek a vitáját, általános vitáját folytatjuk le ezekben a percekben.

Az én, a mi képviselőcsoportunk olvasatában alapvetően a közjó érvényre juttatásáról, a kormányzati felelősségről, a monopolisztikus erőforrásokhoz, de a létezésünkhöz, a létfenntartásunkhoz szükséges közszolgáltatásokhoz való hozzáférésről, társadalmi fenntarthatóságról és helyreálló közbizalomról szól.

(16.30)

Ahogy azt az előterjesztő képviselőtársam is említette expozéjában, a 2000-es esztendőkben szolgálatot teljesítő, egymás után következő neoliberális kormányzatok elhagyták az őrhelyüket, a szolgálati helyüket. Úgy ítélték meg, hogy a közjó érvényesítésére az úgymond közszolgáltatásokat végző gazdasági társaságok a piac szabályozó, önszabályozó erejénél, hatásmechanizmusánál fogva képesek lesznek biztosítani mind a fenntarthatósággal, a megfizethetőséggel, az ellátásbiztonsággal együtt járó szolgáltatási kötelezettségeket. De a dolog nem így működött. Alapvetően a szolgáltató, a profitérdekeltség alapján működő szolgáltató, amennyiben a kiszolgáltatott fogyasztót az állam, a törvényhozás, a fogyasztóvédelem nem védi meg, akkor ő nem fogja megvédeni, mert alapvetően abban érdekelt, hogy a lehető legkisebb költség érvényesítése mellett a lehető legnagyobb hasznot lehessen besöpörni.

A kiszolgáltatott helyzetben lévő, monopolisztikus közszolgáltatásokat igénybe vevő fogyasztót egyedül csak maga az állam tudja megvédeni, azzal, ha beavatkozik, és olyan szabályozási környezetet alakít ki, amely egyértelmű, világos feltételeket és kötelezettségeket ró magára a szolgáltatóra is, nem csak a szolgáltatást igénybe vevőre. És itt nemcsak az ellátásbiztonságról van szó, nemcsak a környezeti fenntarthatósági szempontok érvényre juttatásáról, hanem úgymond az állampolgári, a minimális állampolgári jogok érvényre juttatásának elősegítéséről is a közjó érdekében; a méltányos szolgáltatási körülmények biztosításáról, hogy maga a fogyasztó úgy érezze, hogy őt a pénzéért, a fizetségért ténylegesen kiszolgálják és nem kihasználják. Merthogy a szolgáltatást igénybe vevő jó, tisztességes esetben fizet az igénybe vett szolgáltatásért. Ha megfizeti a szolgáltatást, akkor egyértelmű, hogy annak a szolgáltatásnak úgy kell eljutnia a fogyasztóhoz, hogy emberi mivoltában is tiszteletben tartják. Tehát nemcsak hozzáférhető a szolgáltatás, nemcsak megfizethető, hanem mint fogyasztót tiszteletben tartja a szolgáltató, a köz szolgáltatását végző gazdasági társaság. Hát, a legnagyobb hiátus ebben esett a 2000-es években.

Nem volt véletlen az, hogy a 2010-es kormányváltás után a kormányzás első lépései közé tartozott ennek az igazságtalan helyzetnek a fölszámolása vagy legalábbis az orvoslás megkísérlése, amely persze társadalmi igazságossági kérdésként is felmerült, mert a mindenkori fizetésekhez képest a magyarországi közszolgáltatások igénybevételének az árszintje jelentősen meghaladta az európai szolgáltatási árszinteket, főleg a jövedelmekhez viszonyított paritásos összehasonlítás alapján. Ezt is hozzá kell tenni, hiszen az igazság ezt megkívánja.

Ugyanakkor a társadalmi igazságosság valóban megkövetelte azt, hogy a kormányzat közbeavatkozzon árképzési szabályozások átalakításával, a fölösleges elemeknek, díjelemeknek a kigyomlálásával ahhoz, hogy a rezsi mértéke befagyaszthatóvá váljon. Majd azt követően, látván azt, hogy ez még önmagában nem elegendő, és valóban a társadalmi fenntarthatóság, a szociális lecsúszásnak a megelőzése vagy annak ütemének a csökkentése megkívánja a rezsi tényleges csökkentését is, vagy ha úgy tetszik, az árszínvonal csökkentését is annak érdekében, hogy az életszínvonalat fenn lehessen tartani egy olyan időszakban, amikor egy nagyon elhibázott, rossz banki hiteltermék felfuttatásának következtében meglehetősen sok, közel 800 ezer magyar háztartás került hitelezési csapdahelyzetbe, és ez a kettő együttesen, a gazdaságnak a leülése egyik oldalról, a másik oldalról a közszolgáltatási díjak, energiaárak fokozatos, folyamatos állandó emelése és harmadsorban pedig a hitelcsapdába történő belekeveredés a társadalmi fenntarthatóságot veszélyeztette.

Én magam energetikával, fenntarthatósággal foglalkozó politikusként, szakpolitikusként a megoldások egy részét sokszor vitattam képviselőcsoportunkon belül is, a szakmai nyilvánosság előtt is. Szerintem helyesen tettem. Ugyanakkor a társadalmi igazságosság alapjaira épülő kormányzati politikát, amely a rezsicsökkentéssel teljesedett ki a fogyasztóvédelem területén, nem lehetett nem támogatni. Azt tudomásul kellett venni, hogy ez egy igazságos beavatkozás, amely lehetőséget biztosított arra, hogy a különböző közszolgáltatásokat igénybe vevő családok, háztartások jelentős része meg tudjon kapaszkodni és normális emberi körülményeket tudjon saját maga és családja számára biztosítani.

Erről szólt a kérdés. És amikor a közszolgáltatók a szolgáltatásra köteleződnek, köteleztetnek, és ezt érzi a fogyasztó nemcsak a zsebén, hanem a közérzetén is, hogy nincs egyedül, mert mellé állt maga az állam, amely a közjó fenntartása és érvényesülése szempontjából kitüntetett szereppel bír, akkor elkezd helyreállni a közbizalom. Elkezd helyreállni a közbizalom, és a fogyasztó megjelenik azokkal az észrevételekkel, kicsiny panaszokkal, de inkább jobbító szándékú észrevételekkel, amelyekkel még a szabályozási környezetet tovább lehet pontosítani, annak érdekében, hogy a fogyasztó úgy érezze, hogy nincs alárendelt, kiszolgáltatott helyzetben a szolgáltatóval szemben.

No, ezek voltak azok a javaslatok, amelyeket sorban hozott Németh Szilárd képviselőtársunk az elmúlt egy-másfél esztendőben, és egy ilyen javaslatcsomaggal találkozunk ennek az előterjesztésnek az általános vitája során is. Ezért is mondtam azt, hogy alapvetően a közjó érvényre juttatásának a kérdéséről, a kormányzati felelősségről, a közbizalom helyreállításáról, az erőforrásokhoz való hozzáférés feltételeinek szabályozásáról, biztosításáról van itt szó.

Kicsinynek tűnhetnek ezek a javaslatok, amelyek belefogalmazódtak, belefoglaltattak ebbe az előterjesztésbe, de azért a fizetési határidő meghosszabbítását én is szeretném megemlíteni, hiszen 8 nap helyett 15 nap áll majd rendelkezésükre a fogyasztóknak, hogy a kézbesítést követően legyen lehetőségük arra, hogy egyrészt számot vessenek a saját házikasszájuk állapotával, és tudják rangsorolni a befizetési kötelezettségeiket annak érdekében, hogy az is teljesítésre kerüljön, ugyanakkor a napi, havi megélhetési kötelezettségeknek is eleget tudjanak tenni a saját háztartásukon belül.

Természetesen praktikus ez azok számára is, akik nem rendelkeznek fizetési nehézségekkel, de éppen szabadságra mennek, és úgy alakul a szabadságolási idejük, hogy az a számlázási időszakba beleesik, a számlák kézbesítésébe beleesik, és amikorra megérkeznek, akkor azzal kell szembesülniük, hogy a szolgáltatás korlátozására kerül sor, mert kifutottak a 8 napos befizetési határidőből. Tehát ennek a 15 naposra történő méltányos emelése a közszolgáltatók részéről is elfogadható megítélésünk szerint.

És ugyanaz vonatkozik a számlák kézbesítésének adataira, adatközlésére vonatkoztatva is, hiszen ha alvállalkozók szállítják ki ezeket a számlákat, juttatják el a fogyasztók számára, és nem tüntetik fel a tényleges szolgáltatót a borítékon, akkor nagyon könnyen félre lehet tenni ezeket az értesítéseket. Aztán az egyik kerül a másikra, az egyik hirdetési újság takarja, jönnek a városi, városrészi újságok, azok megint rákerülnek, és akkor egyszer csak a nagytakarításnál veszi észre a fogyasztó azt, hogy előkerült egy boríték, amiben valamiféle csekkek vannak, de a borítékon nem a tényleges feladó van, hanem csak egy kézbesítő, de a tényleges feladó követeli a jogos jussát, szolgáltatási díját.

(16.40)

Tehát ez is a fogyasztóvédelemhez, a fogyasztók jobb tájékoztatásához, az érdekeik védelméhez kapcsolódik, ha egyértelműen és világosan kerül feltüntetésre azon a fránya borítékon, hogy kérem szépen, itt a vízműtől, itt a gázszolgáltatótól, itt pedig a villamosenergia-szolgáltatótól vagy éppen a telefonos társaságtól érkezett meg az értesítés, amelyben benne van a csekk is, és azt be kell fizetni.

Még egy gondolatot szeretnék a rezsipontokról szólni, hiszen a rezsipontokat kiegészíti immáron a honlap, nagyon helyesen, amely a szolgáltatások körülményeiről, díjairól online elérhető formában ad eligazítást a fogyasztók számára. Én mégis egy másféle rezsipontról szeretnék beszélni, és itt kitérnék arra is, hogy a fogyasztóknak is vannak kötelezettségeik, tehát ne gondoljuk azért azt, hogy csak a szolgáltatóknak és csak az államnak van kötelessége a közszolgáltatások biztonságos, hozzáférhető, fenntartható, megfizethető működtetésében. A fogyasztónak is vannak kötelezettségei, jogkövető magatartásra van szükség. Tehát akkor, amikor valaki szorult helyzetére hivatkozva tulajdonképpen a közt lopja meg és a fogyasztótársait lopja meg akár illegális áramvételezéssel, vízvételezéssel, akkor az nem mondható fenntartható és jogkövető magatartásnak. Nem beszélve arról, hogy időközönként ez már a közveszélyeztetés határát is súrolhatja.

Én magam is gyakorló polgármesterként, képviselőként is láttam, be tudok számolni ilyen helyzetekről. A városunkban, Tatabányán az elmúlt években évente egy lakóterületen, egy lokalizálható lakóterületen százmilliós nagyságrendű áramlopásra, károkozásra került sor, nem feltétlenül csak azért, mert a rászorulók vételezték a villamos energiát illegálisan, hanem azért is, mert voltak, akik nem tartották be ezeket a szabályokat. Ennek következtében más fogyasztók számára is az illegális vételezés következtében túlterhelt villamosvezeték rendszerből való kiesése okán elérhetetlenné vált a fogyasztás, pedig tisztességgel fizették az elfogyasztott energiának, közszolgáltatásnak az ellenértékét.

Ilyen esetben szükség van a közbelépésre, de elsősorban nem a törvény erejével szükséges lesújtani, hanem arra van szükség, hogy a szolgáltató, az érintett önkormányzat és azok a szociális szervezetek, amelyek vállalják a társadalmi felelősségnek ezt a fajta érvényre juttatását, odamennek ezekbe a közösségekbe, jelen vannak, szociális támogatás keretében jelenlétprogrammal, önkormányzattal, szolgáltatóval összefogva orvosolják a problémát, átépítik a hálózatot, mérhetővé teszik, előre fizethetővé teszik, az önkormányzat feltölti a szükséges forrásokat, és ha kell, akkor a volt köztársasági elnök a saját elnöki keretéből segít kályhákat vásárolni, a kályhákhoz pedig kapcsolódik a közmunkaprogram, a zöld hulladék összegyűjtése, annak a brikettálása, annak a kályhákban történő eltüzelése.

Ez a jelenlét, ha úgy tetszik, rezsipont, szociális, társadalmi, fenntarthatósági rezsipont, és a karitatív szervezeteknek is köszönetet kell mondani ezen a területen. Így áll össze a kép: a fogyasztóvédelem, a társadalmi, az állami, az önkormányzati és a karitatív szervezetek jelenléte, és ebben a közbizalomban lehet a jogokat és a kötelezettségeket egyensúlyba helyezni. Ezért szeretnék köszönetet mondani képviselőtársamnak is az előterjesztés megtételéért.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 48 2014.09.24. 2:13  47-52

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! "A magyarok 2010-ben úgy döntöttek, visszaszerzik, ami az övék, és nem hagyják, hogy legszebb épületeik rommá legyenek" - fogalmazott miniszterelnök úr a felújított Ludovika átadóünnepségén.

Ez a mindannyiunk számára fontos gondolat bátorított arra, hogy egy talán kisebb léptékű, de a tatabányai és a megyénkben élő emberek számára komoly közösségi üzenettel bíró épület megmentésében kérjem az ön közreműködését. Komárom-Esztergom megye székhelye, Tatabánya fiatal, mintegy 110 éves múltra visszatekintő város, így történelme során kevés kulturális értéket képviselő középületet emeltek. Még kevesebb élte túl a második világháborút, a bányászat okozta talajsüllyedéseket, továbbá a kommunista rendszer rombolását.

A térségünkben élő emberek ezért nagyon ragaszkodnak a megmaradt építészeti értékekhez; többségük legerősebben a volt bányászkórház épületéhez. A megye lakóinak nagy többsége nemzedékeken keresztül ebben a kórházban született. A megyei kórház intézményrendszere 1998-ban új telephelyre költözött, a megyei önkormányzattól az önkormányzati rendszer átalakítását követően állami tulajdonba került az épület. A másfél évtizede üresen álló objektum tetőhéjazata hiányossá vált, műszaki állapota fokozatosan leromlott.

Az intézmény átadása csak abban az esetben biztosítható az egészségügyi vagyonkör kivonásából, ha a kormányzat ezt támogatja. Ezért fordulok önhöz, hogy segítsen az épület megőrzésében. Nem pénzt kérünk öntől, hanem az irányú segítségét, hogy a bányászkórház épületegyüttese kormánydöntéssel városi tulajdonba kerülhessen, hogy a "Tatabánya hazavár" program keretében a város mindent megtehessen annak érdekében, hogy bérlakásokká alakíthassa.

Kérdezem tehát a miniszter urat, hogy a kormány támogatja-e a volt bányászkórház önkormányzati tulajdonba adását. Köszönöm szépen. Várom válaszát. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 52 2014.09.24. 1:03  47-52

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Miután Józsa képviselőtársam tetszését is elnyerte az államtitkár úr válasza, én nem is tehetnék mást, mindenesetre azt azért szeretném leszögezni, hogy az önkormányzat telekmegosztással kapcsolatos álláspontja egyezik a kormányzati szándékkal. Tudomásul vesszük azt, hogy a véradóállomásnak is működnie kell, de magát a főépületet és a főépülethez tartozó telket a fiatalokat közösségünkben tartani szándékozó "Tatabánya hazavár" program keretében szeretnénk hasznosítani. Ahogy említettem, kollégiumot és bérlakásokat fogunk az épületben kialakítani, mert a város két évtizeddel ezelőtt elindított munkahely-teremtési tevékenységének köszönhetően az újraiparosítás immáron szakképzett munkavállalók ezreit igényli.

Köszönöm szépen. Tisztelettel elfogadom a választ. (Dr. Fónagy János: Köszönöm szépen.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 26 2014.09.26. 15:13  17,19-123

BENCSIK JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A biztonságosan hozzáférhető és megfizethető energia hiányában egészen más világban élnénk az életünket, mint amelyet most megismertünk, amelyhez hozzászoktunk, és amelyben keressük mindannyian a boldogulásunkat. Egészen pontosan, ha nem lenne megfizethető, hozzáférhető, biztonságos energiaellátás Magyarországon, akkor nem működnének a mosógépek, nem működnének a háztartásokban a tűzhelyek, egyszerűen nem lenne biztonságosan szervezhető közlekedés, logisztikai ellátás, áru, élelmezés, biztonság, agrártevékenység, agrárgazdálkodás, de nem működnének a fűtési rendszerek, amelyek elektromos árammal vezéreltetnek, és ha a fűtési energiához szükséges primer erőforrások is hiányoznának, akkor a középületek és a lakóotthonok fűtési energiaellátása is bizonytalanságban lenne.

Tehát ezért is fontos a mai vitanap, amelyet kezdeményezett az LMP képviselőcsoportja.

(10.10)

De az a kérdés, amelyet feltettek, hogy mitől fosztja meg Magyarországot a paksi megállapodás, az én meglátásom szerint úgy válaszolható meg, hogy nem megfosztja, hanem lehetőséget biztosít az ország számára. Ha valamitől megfosztja, akkor az a bizonytalan villamosenergia-ellátás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány adattal kezdeném hozzászólásomat. A Paksi Atomerőműben 2013-ban a hazai bruttó, tehát a teljes villamosenergia-fogyasztás 36 százaléka került előállításra. A hazai energiatermelésnek, villamosenergia-termelésnek 50 százalékát biztosította a Paksi Atomerőmű. A két szám közötti különbségből világosan kitűnik, hogy a hazai energiaigény kielégítésére jelenleg import villamos energia rendelkezésre bocsátása szükségeltetik. Ennek mértéke a 2013-as esztendőben meghaladta a 28 százalékot, az idei esztendő eddig eltelt időszakában pedig már jóval meghaladta a 30 százalékot. Ha józanul gondolkodunk, akkor mindannyiunknak látni kell, hogy ez egy elviselhetetlenség felé elmozduló kitettség a villamosenergia-ellátás biztonsága vonatkozásában.

A következő húsz esztendőben Magyarországon a meglévő villamosenergia-termelő kapacitás túlnyomó többsége, mintegy 6500 megawattnyi kapacitás kivezetésre kerül, elöregednek az erőművek, pótolni kell őket. E kapacitáspótlás keretében beszélünk a Paksi Atomerőmű kapacitásmegújításáról, amely a miniszter úr által elmondottak alapján mintegy 2400 megawattnyi villamosenergia-kapacitást hoz be, hozna be ebbe az új, megújított infrastruktúra, erőművi infrastruktúra rendszerébe.

Ezen túlmenően még több mint 4000 megawattnyi új kapacitást kell kiépíteni, amely lehetőséget biztosít természetesen a megújuló energiák minél nagyobb arányban történő alkalmazására is. Tehát a 2400-on kívül még közel 4000 megawattnyi beépített kapacitásról kell gondoskodnia az energiapolitikának.

A legnagyobb energiatermelő erőművünk jelenleg Paks, amelynek az áramtermelő blokkjai 2032-37 között teljes egészében kivezetésre kerülnek. Tehát ezeket a blokkokat kell 2400 megawatt összteljesítménnyel pótolni.

Az energiaimport növekedése meglehetősen kockázatos. Éppen ezért az ország energiabiztonságának növelése a legfontosabb cél, de emellett, ahogy itt elhangzott az expozéban, a gazdasági versenyképesség is nagyon fontos tényező. Vannak szakpolitikai, szakmapolitikai előzményei is a korábbi kormányzati és országgyűlési döntésnek, hiszen nyílt társadalmi vita keretében, szakmai és társadalmi vita keretében vitattuk meg a nemzeti energiastratégiát, amelyet az Országgyűlés 2011 októberében jóváhagyott.

Az a megtiszteltetés ért abban az időszakban, hogy a szakmai műhelyt, amely a nemzeti energiastratégiát kimunkálta, én koordinálhattam, napi szinten vettem részt a munkájában. Sokan tudják azt rólam, hogy nem tartozom a feltétlen atomhívők táborába (Dr. Schiffer András: Hát ez az!), ugyanakkor a józan ésszel gondolkodók táborába igen (L. Simon László: Így van!), és annak érdekében, hogy az ország biztonságos energiaellátását lehessen garantálni, számos forgatókönyvet megvizsgáltunk. A lehetséges forgatókönyvek közül a legalkalmasabbnak az bizonyult, hogy az atomenergia jelenlegi szinten történő fenntartása mellett alapozunk a hazai előfordulású szénvagyonra is, tisztelt képviselőtársaim, illetve emellett a megújuló energiaforrásokra egyre nagyobb hányadban, mértékben.

Hármas célrendszert határoztunk meg: az ellátásbiztonságot, versenyképességet és fenntarthatóságot. A célok elérésének öt eszközét határoztuk meg, amelyben benne van az energiahatékonyság, benne van a megújuló energiaforrások alkalmazása, az atomenergia jelenlegi szinten történő fenntartása, a szén és lignit lehetőségek szerinti jelenlegi szinten történő fenntartása, és a regionális infrastruktúra-platformnak, tehát a hálózati elemeknek a kiépítése, hogy minél több helyről, több forrásból lehessen elsősorban a fűtési energiahordozóhoz hozzájutni.

Ezen eszközök megválasztását elsősorban az indokolta, hogy a hármas célt az ország adottságaihoz alkalmazkodva, az energiatermelési módok sokszínűségével tudjuk biztosítani. Ugyanis Magyarország jelenlegi határain kívül vannak azok az erőforrások, amelyeket még száz esztendővel ezelőtt az ország biztonságos energiaellátásának szolgálatába lehetett állítani, tehát nekünk figyelembe kell venni azt, hogy az országhatárokon belül milyen természeti adottságokkal rendelkezünk, és azokat milyen energetikai haszonvétre tudjuk felhasználni.

Az atomenergia az ellátásbiztonság tekintetében nélkülözhetetlen, biztonságos, olcsó üzemanyaggal rendelkezik, biztonsági tartalék halmozható fel belőle, akár két-három esztendőre lehet készletezni a szükséges primer erőforrást. Nemzetközi téren hozzáférhető, tehát Oroszország és Kazahsztán mellett Ausztrália és Kanada az a potenciális forrás, energiaforrás, amely rendelkezésre áll az atomenergiát békésen használó országok számára. Nagymértékben függetlenül tud működni a külső körülményektől, és nagyon magas a rendelkezésre állási aránya a működés során. Fenntarthatósági szempontból a karbonsemlegesség, azaz a minimális üvegházgáz-kibocsátás, ami szót érdemel, emellett az alacsony nyersanyagigény a beruházás során, valamint a kicsi területi igény, a kis mennyiségű hulladék, amelynek kezelése nemzetközi téren a lehető legszigorúbb és legátláthatóbb hulladékkezelési rendszerben történik meg.

Említette miniszter úr Oettinger biztos úr nyilatkozatát, amelyet 2013 májusában Prágában tett, amely szerint a közös célkitűzés a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, teljesen mindegy, hogy melyik nemzetállam milyen technológiát alkalmaz ehhez a villamosenergia-termelés előállításánál. Tehát a fentiekből is megállapítható, hogy a fenntarthatóság alapja a karbonsemlegesség, e tekintetben az atomenergia használata versenyképes, tehát ezt nem lehet eltagadni azoknak sem, akik csak környezetvédelmi szempontokat vesznek figyelembe a döntéseik meghozatala során.

Az egyes energiatermelési módok jelentősen eltérnek a szén-dioxid-kibocsátás tekintetében is. Ha teljes életciklusra, tehát üzemeltetés mellett az építés és leszerelés idejét is figyelembe véve tekintjük ezeket a kibocsátási paramétereket, akkor az egyik legalacsonyabb élettartamra vetített kibocsátási értékkel az atomerőművek rendelkeznek. Magasabb ehhez képest a fotovoltaikus, tehát a napelem és a geotermikus technológia élethosszra vetített szén-dioxid-kibocsátása, amely a rövidebb életciklusból, az egységenkénti alacsonyabb teljesítményből és a gyártási technológia eltéréséből ered. Ugyanez a megállapítás vonatkozik a technológiai berendezések előállításához szükséges nyersanyagszükségletre is. Tehát egységnyi villamosenergia-termelésre vetítve a nukleáris energiatermelés nyersanyag-intenzitása versenyképes, és számos esetben jobb, mint az egyéb energiatermelési módok értékei. E kedvező értékek annak köszönhetők, hogy az atomerőművek élettartamuk alatt jóval több villamos energiát termelnek, mint az egyéb erőműtípusok.

Amikor a nemzeti éghajlatvédelmi stratégiát állítottuk össze, a második stratégiát egy évvel ezelőtt, amelynek ugyancsak nyílt társadalmi és szakmai vitája volt két hónapon keresztül, akkor megnéztük azt is, hogy nyersanyagszükséglet vonatkozásában hogyan is állunk egy egységnyi villamos energia előállítása esetében. Szélerőműnél ugyanazon egységnyi villamos energia előállításához 3768 kilogramm vasra van szükség, fotovoltaikus erőműnél 4960 kilogramm vasra, atomerőműnél 457 kiló vasra. Szélerőmű esetében rézből 63 kiló, fotovoltaikus erőműnél 281 kiló, atomerőműnél 6 kiló.

(10.20)

Bauxit esetében szélerőműnél 43 kilogramm, fotovoltaikusnál 2180 kilogramm, atomerőmű esetében 27 kilogramm. Mind-mind mögött bányászati tevékenység áll, illetve kohászati tevékenység áll, kibocsátás áll, tehát tisztelettel kérem LMP-s képviselőtársaimat, hogy amikor fenntarthatóságról beszélünk, akkor a fenntarthatóságot teljes körben értelmezzük, és úgy tegyük egymás mellé a különböző technológiákat. (Dr. Schiffer András a laptopját mutatva közbeszól.) Ezért is mondtuk azt a nemzeti energiastratégiánál is, hogy figyelembe kell venni azt, hogy egységes, jól kezelhető energiamix álljon össze megújuló energia, atomenergia és a hazai előfordulású szénenergia felhasználásával.

A versenyképesség szempontjára szeretnék még kitérni. Az Európai Bizottság energiaügyi főigazgatósága az európai klíma alapot kérte fel az elmúlt esztendőben, hogy a különböző energiamixek termelési költségeit vizsgálják meg. Az energiaügyi főigazgatóság által készíttetett tanulmány részletesen elemzi a különböző összetételű energiamixek 2050-re várható termelési költségét. A jelenlegi energiapolitika megtartásával, magas megújuló részaránnyal, diverzifikált energiamixszel - ami hasonlatos a magyar nemzeti energiastratégiához - a megvizsgált forgatókönyvek alapján ez utóbbit találták a legkedvezőbbnek; megújuló nukleáris és fosszilis alapú termelést hasonló mértékben tartalmazó energiamixről van szó az európai klíma alap megállapítása szerint, amely a legkedvezőbb termelési költséggel lesz futtatható európai szinten a következő évtizedekben.

Oettinger úr azt mondta Berlinben 2013 novemberében, hogy nem lesz olyan zóna Európában, amelynek árammixében ne lenne majd atomáram, vagyis az atomenergia-mentes áramellátás nem kivitelezhető. (Dr. Schiffer András: A német kormány is...) Tehát ne legyünk álságosak, ne legyünk álságosak, fogadjuk el a lehetőségeket és az adottságokat, és a nemzeti érdekek figyelembevételével alakítsuk ki az ország fenntartható, megfizethető és a biztonságunkat szolgáló villamosenergia-mixét. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Nagyon fontos az is, hogy az egyes termelési technológiák nem önmagukban működnek, hanem egymással kölcsönhatásban, és éppen ezért a megújulóenergia-termelést szolgáló technológiák beillesztése többletköltséggel jár. Nem véletlen, hogy Paks jelenleg 13 forint körül állítja elő a villamos energiát kilowattonként, míg a megújulóenergia-átvétel 30 forint környékén van. (Dr. Schiffer András: De miért?) Ezzel együtt nem ellensége a kormányzat és a frakciószövetségünk sem a megújuló energiának. A következő hat esztendőben 2000 milliárd forintot fogunk fordítani energiahatékonysági, megújulóenergia-termelési kapacitásfejlesztésre és az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra. Tehát 2000 milliárd forintról van szó, amit kifejezetten megújulóenergia-hatékonysági beruházásoknál kíván a kormány felhasználni.

Tehát tisztelettel javaslom a képviselőtársaimnak, hogy úgy fogadjuk ezt a politikai vitát és a mögöttes tartalmat a paksi kapacitásmegújítással kapcsolatosan, mint egy lehetőséget az ország számára ellátásbiztonság, fenntarthatóság (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), versenyképesség és foglalkoztatási szempontból is.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 112 2014.09.26. 8:02  17,19-123

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Nagy érdeklődéssel hallgattam a vita során tett felszólalásokat, kifejezetten LMP-s képviselőtársaimat, hiszen ők kezdeményezték a mai parlamenti vitát. Azt azért sajnálom, hogy a vita végére az öt kezdeményező képviselőből ketten vannak (Dr. Schiffer András: Hány másodpercünk van még?), de hát a demokrácia, tetszik tudni, Schiffer képviselő úr, arról szól, és a szabadelvűség is arról szól, hogy tisztelettel meghallgatjuk egymást. Ha párbeszédre hívjuk képviselőtársainkat, akkor nagy tisztelettel nemcsak elmondjuk a véleményünket, hanem maradunk és meghallgatjuk őket. Ez a szép a politikában. (Dr. Schiffer András: Adjatok még időt!)

Amit Schiffer képviselőtársam és az időközben távozott Sallai Róbert Benedek képviselőtársam lojalitási próbának igyekezett beállítani, az nem más, mint az ismeretek gyarapítása, tisztelt képviselőtársaim. 2009-ben semmi más nem történt, mint az akkori szocialista kormány egy olyan előterjesztést hozott be, amely egylapos volt, ilyen (Mutatja.), és mindösszességében arról volt benne szó, hogy az alapján ki az, aki elviekben támogatja a paksi beruházást. Tudják képviselőtársaim, nem olyan fából faragtak engem, hogy én egy ilyen lapocskára egyszerűen rábólintsak, ezért tartózkodtam. Majd azt követően volt egy esztendőm arra klíma- és energiaügyi államtitkárként, hogy elemzéseket, tanulmányokat, különböző forgatókönyveket szépen egymás mellé téve végiggondoljam a kollégáimmal azt, hogy az ország villamosenergia-biztonságát hogyan lehet garantálni. Nem vagy-vagy, hanem is-is alapon, úgy, ahogy Szabó Zsolt államtitkár úr itt egy órával ezelőtt is elmondta.

Az a baj önökkel, hogy csak végletekben tudnak gondolkodni, a vagy-vagyban. Meg kell tanulni önöknek is is-isben gondolkodni, főleg akkor, ha az ésszerűség is ezt diktálja. Nincs abban a helyzetben Magyarország, hogy csak az atomenergiára próbálja alapozni az ellátásbiztonságot, vagy csak a megújuló energiaforrásokra. Nekünk mind a kettőre szükségünk van, sőt még a hazai előfordulású szénre és lignitre is szükségünk lesz ahhoz, hogy az ország biztonságos energiaellátását lehessen szavatolni. Nemzetbiztonsági kérdésről van szó. Önök politikai termékként használják a fenntarthatóságot. Én azt mondom, hogy vagyunk néhányan, akik pedig elég hosszú ideje - én magam 25 éve - közösségi szolgálat keretében foglalkozunk a fenntarthatósággal.

Önök itt hiányolják az energiahatékonysági és a megújuló energiás beruházásokat. Államtitkár úr elmondta egy órával ezelőtt, mintegy 2000 milliárd forint áll rendelkezésre a következő hat évben, s a vezérszónoki körben én magam is kiemeltem ezt. De hogy adjak példát önöknek arra is kollégáimmal, a mögöttem lévő választók közösségével, hogy mi az üresen beszélni, és mi az megcselekedni azt, amiről beszélünk, a közösség javára, felolvasnék néhány olyan fejlesztést Schiffer képviselő úr számára is, amelyeket az elmúlt két esztendőben valósítottunk meg, és a következő két esztendőben fogunk megvalósítani Tata-Tatabánya választókerületben. (Dr. Schiffer András: Adjál két percet, és válaszolok.)

Jelenleg több mint ötszáz lakás teljes körű korszerűsítésén dolgozunk. Van egy rezsi plusz program, tisztelt Schiffer képviselő úr, amelyről nem beszélünk, hanem megvalósítjuk. A távhőrendszer hatékonyságának a javítására a két város több mint félmilliárd forintot költött. Hőtárolót építettünk a fűtőerőmű mellé annak érdekében, hogy a nyári időszakban hétvégenként ne kelljen feleslegesen beindítani a kazánokat, hiszen a hét közben felmelegített víz tökéletesen elegendő arra, hogy egy 70 ezres város használati melegvíz-igényét ki tudja elégíteni. Közintézményeinkben 2 milliárd forintos épület-korszerűsítési programot valósítottunk meg, a megyei kórházban, óvodákban, iskolákban, bölcsődékben, művelődési házakban. Biogázerőművet építettünk több mint 1 milliárd forintért annak érdekében, hogy a zöldhulladékot, a szerves hulladékot, a regionális vízműnél keletkező szennyvíziszapot energetikailag tudjuk hasznosítani. Ugyanezt csináltuk a regionális hulladéklerakó depógázával.

Ez mind-mind megújuló energiaforrás-használat, illetve energiahatékonysági fejlesztés, beruházás. Nem mosolygunk, nem vigyorgunk ezen, hanem jó érzéssel tölt el bennünket az elvégzett közös munka eredménye. Ezen túlmenően egy 6 milliárd forintos biomassza-fűtőmű építésébe kezdtünk bele annak érdekében, hogy az orosz gáztól való függetlenséget jelentős mértékben tudjuk csökkenteni. A kutatás-fejlesztésben is ott vagyunk. Abszorpciós régi hűtési technológiát kombinálunk fotovoltaikával annak érdekében, hogy a kereskedelmi létesítményekben olyan hűtőberendezéseket tudjanak használni, amelyek megújuló energiát vesznek igénybe a hűtőközeg felfűtéséhez.

Tisztelt Képviselő Úr! Ha önök valóban átlátnák a magyar energiafelhasználás rendszerét, akkor nagyon jól tudnák, hogy a villamosenergia-felhasználásunk 5 százaléka kereskedelmi létesítményekben kerül elhasználásra. Azt gondolom, hogy Glattfelder államtitkár úr is alá tudja ezt támasztani. 5 százaléka! Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen hatásfokú berendezésekkel történik meg a hűtőpultok üzemeltetése. Magyar innovációval itt a lehetőség arra, hogy takarékoskodjunk. Ledkutatást végzünk a városban, és az alapján már gyártásba kerültek a közvilágítási lámpák, amelyek felszerelése történik a településeinken. Hát miről beszélünk?! Munkahelyek is itt állnak mögötte.

(14.00)

Önök csak beszélnek, mi cselekszünk. És akkor ott van az Edutus főiskola, ahol egy passzívházat, demonstrációs épületet is üzembe helyezünk még az ősz folyamán. És a facility menedzsmentképzést is elindítottuk, mert szükség van arra, hogy létesítménygazdálkodás területén legyenek felkészült szakemberek az önkormányzatoknál. (Dr. Schiffer András: Magyarország jobban teljesít.) De tudja, tisztelt Schiffer frakcióvezető úr, az a helyzet, hogy először el kell nyerni az emberek bizalmát, és azután két és fél évtizeden keresztül azt a bizalmat meg kell tartani. (Dr. Schiffer András: Két és fél évtizeddel ezelőtt ki vezette ezt az országot?) És ha megtartjuk, akkor velük együttműködve van lehetőség arra, hogy ilyen eredményeket lehessen elérni. És ne csak beszéljünk a dolgokról, hanem cselekedjünk is.

Köszönöm mindannyiuk megtisztelő figyelmét. Azt sajnálom, hogy saját figyelmét elvette saját magától Schiffer képviselő úr a folyamatos beszédével. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 266 2014.10.13. 3:56  261-278

BENCSIK JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Képviselőcsoportunknak az az egyértelmű álláspontja, hogy az orosz-ukrán külpolitikai helyzetre való tekintettel indokolt olyan szabályozási környezet kialakítása, amely a piaci szereplőket a magyar földgáztárolókban történő tárolásra ösztönzi. Talán emlékeznek még képviselőtársaim arra, hogy 2011 őszén, talán így október elején tárgyaltuk a nemzeti energiastratégiát, amelyben világossá és egyértelművé tettük azt, hogy Magyarország nagyon kiszolgáltatott helyzetben van energetikai vonatkozásban, hiszen kifejezetten a földgázellátás területén mintegy 80 százalékos importhányadra kényszerülünk akkor, hogyha biztonságosan szeretnénk kiszolgálni az ország lakossági fogyasztóit és ipari fogyasztóit. Számos olyan szakpolitikai cél megfogalmazására került akkor sor, amely ezt a kitettséget jelentős mértékben tudja csökkenteni. Ezek közé tartozott az a célkitűzés is, hogy Magyarország szerepét tovább kell növelni a közép-európai gázkereskedelem területén, olyan pozíciót kell elérnünk, amely a geopolitikai helyzetünkből fakadóan meglévő lehetőségeinket sokkal erőteljesebben és attraktívabban tudja kihasználni és a köz javára fordítani.

Talán még arra is emlékeznek képviselőtársaim, hogy az elmúlt esztendőben Lázár János, Rogán Antal képviselő urakkal közösen tettünk indítványt arra, hogy a magyar állam a hazai gáztárolókat vegye állami tulajdonba, vásárolja meg azokat annak érdekében, hogy az ország ellátásbiztonságát és ezt a közép-európai kereskedelmi pozíciót tovább lehessen növelni, javítani. Ennek következtében kerültek a most szóban forgó gáztárolók közösségi tulajdonba. Időközben a korábbi óvatosságra való iránymutatásainkat megalapozva sajnos olyan geopolitikai változások történtek a környezetünkben, amelyek nagyon is gyorsan teszik szükségessé azt, hogy minél nagyobb mértékben kerüljenek feltöltésre ezek a biztonsági, illetve kereskedelmi tárolók. Annak érdekében, hogy ez minél zökkenőmentesebben valósulhasson meg, született meg Mengyi Roland képviselőtársunk önálló indítványa, amely lehetőséget biztosít arra ? ahogy az elhangzott az előterjesztői expozéban is ?, hogy a közvámraktárként üzemeltetett földgáztárolóban elhelyezett földgáz tulajdonjogának átruházása innentől kezdve nem minősül a földgázellátásról szóló törvény szerinti kereskedelmi tevékenységnek. Azaz ez esetben engedélyezési eljárás lefolytatására sem lesz szükség, ami a partnerekkel való együttműködést tovább tudja javítani, és tudja biztosítani azt, hogy a magyarországi földgáztárolók feltöltöttsége elérje, legalább megközelítse a maximumot. Ez hazánk ellátásbiztonságát, illetve az ország közép-európai gázkereskedelmi piacon történő pozíciójavítását is erősítheti. Ebből kiindulva javasolja képviselőcsoportunk a tisztelt Országgyűlés számára, hogy támogassák ezt az indítványt. Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 194 2014.11.10. 1:06  193-199

BENCSIK JÁNOS, a Gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Az Országgyűlés Gazdasági bizottsága a határozati házszabály 84. § (3) bekezdése alapján kijelölt bizottságként 2014. november 5-i ülésén lefolytatta az általa benyújtott „Tájékoztató az Állami Számvevőszék 2013. évi szakmai tevékenységéről és beszámoló az intézmény működéséről” című beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat részletes vitáját.

A bizottság a részletes vita során a határozati házszabály 45. § (1) bekezdése alapján megtárgyalta a jelentés mellékletében szereplő módosító javaslatot, megvizsgálta egyben azt is, hogy az megfelel-e a határozati házszabály 42. §-ában foglalt követelménynek.

A bizottság a törvényjavaslat részletes vitáját 2014. november 5-én lezárta. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 136 2015.02.18. 14:14  117-158

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A gazdasági globalizáció kiveszi a hatalmat a közjóért felelős kormányok kezéből, és egy maroknyi tőkés társaság és pénzügyi intézmény kezébe juttatja, amelyet egyetlen kényszerítő erő mozgat: a rövid távú pénzügyi nyereségre való törekvés. Éppen ezért a saját környezeti erőforrásainál többet fogyasztó országok uralják a nemzetközi gazdaság szabályalkotó folyamatait, fogalmaz David Korten, a Harvard Egyetem közgazdászprofesszora.

Tisztelt Országgyűlés! Jól tudom, hogy ma nem az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió között kötendő szabadkereskedelmi megállapodás országgyűlési vitáján vagyunk, mégis engedtessék meg számomra, hogy a Paksi Atomerőmű kapacitás­fenntartását elősegítő törvénycsomag kapcsán mindannyiunk figyelmét ráirányítsam néhány, a közeljövőben meghozandó döntésünk szempontjából fontos körülményre.

A világ gazdasági erőforrásainak jelentős része egyre kevesebb természetes személy, valamint tőkés társaság tulajdonaként koncentrálódik. A természeti erőforrások gazdasági javakká történő átalakítását érintő nemzetközi előírások nem a társadalmi erőforrást gyarapító intézmények, köztük az oktatás és egészségügy megerősítését, hanem a puszta tőkeérdekek érvényesülését szolgálják. Mindezek hátterében pedig az erkölcsfogyatékosság és a pénzbetegség áll. Mert ahol a szakralitás eltűnik, ott a szellem elalszik, s vele együtt a morál is hanyatlik. A szeretet energiájának finom rezgése helyére benyomakszik a pénz energiájának durva zakatolása, a harangzúgás helyét pedig átveszi a kolomp zörgése.

A harmóniára való közösségi törekvés helyébe a kevesek átmeneti jólétét biztosító, létrontó törekvés, a természet és a társadalom kifosztásának folyamata lép. Olyan globális hatalmi struktúra jött létre, amely egy kézben összpontosítja a kereskedelem, a pénzpiac, a média és mindezeken keresztül az energetika erőforrásait is.

Kodolányi János az 1943-a szárszói konferencián a következőket mondta: „Sajátítsd ki a gondolatközlés eszközeit, sőt, teremts új eszközöket, s a szavak inflációját zúdítsd rá a tömegekre. Végül mindent elfogad, amit adsz neki, s mindent odaad, amit kívánsz tőle. Íme, a modern mágia.” S mára mindez meg is valósult.

Tisztelt Országgyűlés! A kontinensünk 70 esztendeig tartó békéjét szavatoló jaltai egyezmény szemeink előtt porladt szét. A globális hatalom most arra törekszik, hogy a potenciális riválisait és az azok között formálódó együttműködési rendszereket szétzilálja. A leglátványosabb frontvonal ma az Oroszország és Európa között az elmúlt két évtizedben létrejött, alapvetően energetikai együttműködési rendszer.

A másik kiemelt célpont pedig az Oroszországot, Kínát, Indiát, Japánt és az iszlám országok egy részét is magában foglaló eurázsiai pólus. Az a konkrét helyzet, amelyben ma vagyunk, globális szinten egyre élesebb birodalmi összecsapások, regionális szinten a közép-európai rendszerváltások kudarca nyomán növekvő feszültségek, lokális szinten pedig a magyar társadalom tehetetlen indulatainak eredőjeként írható le. Magyarország geopolitikai értelemben tektonikai törésvonal közepén, birodalmi érdekek ütközőzónájában helyezkedik el.

Az egyik veszély, ha tudatlanságból, felelőtlenségből, gyávaságból vagy puszta haszonelvűségből egy hervadó birodalom utolsó csatlósaivá válunk. A másik veszély, hogy a két birodalom között manőverezve, helytelen ön- és geopolitikai értékelésre alapozva, megfontoltságot nélkülöző vakmerőséggel elvétjük a lépést. A pozsonyi csata, Mohács, Trianon után ismét történelmi jelentőségű, kritikus elágazási ponthoz érkeztünk, és ennek a helyzetnek az ismeretében kell megvizsgálnunk és értékelnünk az előttünk lévő törvénytervezetet is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország bruttó villamosenergia-termelése 2013-ban 12, 2014-ben pedig további közel 4 százalékkal esett vissza, miközben a fogyasztás növekedése megközelítette az 1 százalékot. A külföldről vásárolt áram részesedése 2013-ban 28, 2014-ben már közel 32 százalékot tett ki. A Paksi Atomerőmű részesedése 37, a hazai lignittel működő Mátrai Erőműé 14,5 százalék volt.

Miután a paksi blokkok kapacitásának kihasználtsága megközelítette a 90, a mátrai ligniterőműé pedig a 75 százalékot, nyugodt lelkiismerettel jelenthetjük ki, hogy e két egység működőképességén múlik jelenleg hazánk biztonságos villamosenergia-ellátása és ezzel együtt társadalmi-gazdasági működőképessége. Az előttünk álló évtizedben a villamos­energia-felhasználás növekedése évi 1 százalék alatt marad a hatékonyság növekedése miatt.

A csúcsterhelés a jelenlegi 6600 megawattról 2020-ra 6700, 2030-ra 7300 megawatt közelébe emelkedhet. Ezzel szemben 2020-ra az üzembiztos áramtermelő kapacitásunk 6-7 ezer megawatt közé csökken. A kieső kapacitások elméletileg az import növelésével pótolhatóak, de ez az import megkétszerezésével járna, amely egyrészt gondot jelentene az átviteli hálózatok kapacitásoldalán, másrészt a környező országok elöregedő erőműparkjai is kiesnek a termelésből.

Nem az a kérdés tehát, hogy kiváltjuk-e 2025 után a kiöregedő paksi kapacitásokat. A kérdés az, hogy az ország biztonságos ellátásához szükséges 10 ezer megawatt névleges erőművi kapacitásban a paksi régi és új blokkok leszámítása után milyen erőművek maradnak, illetve kerülnek be. Az importszaldó növelése még középtávon sem helyettesítheti kellő biztonsággal a belföldi erőműépítést, mert a szomszédaink sem tudnak olcsóbban termelő erőműveket építeni, mint mi.

Már a következő hat évben ellátásbiztonságunk megőrzése érdekében 1500 megawatt teljesítményű erőműparkot kell építenünk. Mindez elsősorban megújuló forrásokra alapozva oldható meg, ráadásul az esetleges állami támogatások ebben az esetben az európai szabályokhoz is illeszthetőek.

2020 után további 2 ezer megawatt megújuló vagy alternatív, ma még nem ismert technológián alapuló kapacitás kiépítése válik elengedhetetlenné. Ugyanakkor a megújuló vagy annak hitt energiaforrások kimerítése is lehetséges lokálisan a túl­használat által, ezért a megújulók soha nem fogják kiváltani azt a még mindig növekvő energiamennyiséget, amit ma fosszilis energiahordozókból elhasználunk.

Ezért ellátás- és nemzetbiztonsági szempontból fontos a Mátrai Erőmű 600-800 megawattnyi kapacitásának megújítása is, de ezzel együtt is rögzítenünk kell, hogy az energiafelhasználás csökkentésének nincs alternatívája. Meggyőződésem, hogy a 2011-ben elfogadott nemzeti energiastratégia célrendszere továbbra is tartható, de nem odázható tovább a nemzeti erőmű-fejlesztési cselekvési terv elkészítése.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon egy valóban nemzetstratégiai és nemzetbiztonsági jelentőségű kérdésről vitatkozunk a tisztelt Ház sokat látott és hallott falai között, de hasonló jelentőségű döntés meghozatalára talán száz esztendővel ezelőtt került sor utoljára. Történelmi a pillanat, s ennek köszönhetően a felelősségünk is. Nincsenek csak jó vagy csak rossz döntések. Minden döntésnek megvan a maga nyeresége és vesztesége, mint ahogy a közösséget szolgáló és annak hátrányára váló hozadéka is.

(16.20)

Magyarországnak egyszerre van szüksége a hazai előfordulású ligniterőműre, a jól készletezhető fűtőelemekkel működő atomerőműre és a megújuló erőforrásokra alapozódó technológiák alkalmazására. Az első előnye, hogy hazai erőforrás, hátránya, hogy szennyezi a levegőt, míg a második beruházás sokba kerül, veszélyes technológia, de olcsóbban termel, a harmadik ugyan környezetbarát, de drága, ma még a fogyasztók által megfizethetetlen áramot állít elő. Ezért sem tettük le voksunkat 2011-ben az egyik vagy másik technológia kizárólagos alkalmazása mellett.

A magyar áramfogyasztók többsége is tisztában van ezzel a kényszerhelyzettel, s ennek tudható be mind a mai napig a nukleáris energia békés célú használatának jelentős mértékű társadalmi támogatottsága. Ugyanakkor a technológia telepítési költségének nagyságrendje, veszélyessége, az elhasznált fűtőelemek végső tárolásának, újrahasznosíthatóságának bizonytalansága megköveteli a minél átláthatóbb, a társadalmat mindinkább bevonó döntés-előkészítést, beruházást és későbbi üzemeltetést. Az elmúlt néhány esztendő e tekintetben kevésbé átlátható kormányzati döntései, továbbá a nemzetstratégiai kérdésekben elengedhetetlen, az ellenzék részéről is meglévő politikai konszenzus hiányának következtében a technológia irányában korábban meglévő társadalmi támogatottság erodálódni kezdett.

Tisztelt Képviselőtársaim! Attól tartok, hogy az előttünk lévő törvénytervezet sem szolgálja a társadalmi támogatottság fenntartását és további megerősítését, annak ellenére sem, hogy számos, az erőmű építésével, továbbá a nukleáris energia békés célú használatával kapcsolatos részletkérdést szakmailag megalapozott módon kíván szabályozni. Egyetértek azzal, hogy a tervezett beruházás adatainak azon része, amelynek nyilvánosságra hozatala Magyarország nemzetbiztonsági érdekeit sértené vagy veszélyeztetné, ne legyen nyilvánosan hozzáférhető. Ugyanakkor nem tudok egyetérteni azzal, hogy ez kiterjedjen azon adatokra is, amelyek Magyarország tárgyban érintett külügyi tevékenységére és nemzetközi szervezetekkel való kapcsolataira vonatkoznak. Továbbá aggályosnak tartom azt a bekezdést is, amely szerint üzleti titoknak minősül e törvény alkalmazásában minden olyan adat, tény, információ, amelynek nyilvánosságra hozatala az érintett felek jogosnak vélt érdekét, így különösen pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekét, személyiségi jogát sértené vagy veszélyeztetné. Végül pedig azt is, hogy a megállapodásokat, illetve szerződéseket előkészítő döntésmegalapozó adatok 15 esztendeig titkosításra kerülnek. Figyelemre méltó és árulkodó az a rövid bekezdés is, amely szerint a beruházással összefüggő létesítési és építési engedélyezési eljárás lefolytatására jogosult hatóság munkáját nemzetközi szakmai tanácsadó testület segíti.

Tisztelt Országgyűlés! Amint azt már korábban említettem, a jaltai megállapodás szavatosságának lejártát követően a világ újrafelosztása van napirenden. Magyarország geopolitikai értelemben tektonikai törésvonal közepén, birodalmi érdekek ütközőzónájában helyezkedik el, a globális szövetségi rendszer újjászervezése során pedig geopolitikai résben lakási helyzetünkből fakadóan, nem vitatva az euroatlanti beágyazottságunkkal együtt járó jogainkat és kötelezettségeinket, figyelemmel kell lennünk a formálódó eurázsiai szövetséggel való együttműködésünk lehetőségeire és veszélyeire is.

Számomra úgy tűnik, hogy az előttünk lévő törvénytervezet elismeri hazánk paksi beruházással kapcsolatos geopolitikai manőverezésének kényszerű keretrendszerét, ugyanakkor a nemzetet alkotó magyar társadalmat kizárja e formálódó, történelmi jelentőségű megállapodás átláthatóságából.

Miután a Paksi Atomerőművel kapcsolatos mintegy 4000 milliárd forintos beruházás egyaránt befolyásolja Magyarország biztonságos és megfizethető energiaellátását, mindenkori pénzügyi és környezeti fenntarthatóságát, továbbá az ebből fakadó környezeti és társadalmi jólétét és végül az ország szuverenitását, a magyar társadalomnak joga van a szóban forgó beruházással kapcsolatos és az ahhoz kötődő megállapodások megismerhetőségére, és e jogait a kormány, továbbá az Országgyűlés nemzetbiztonsági szempontokra tekintettel korlátozhatja ugyan, de azoktól teljes egészében meg nem foszthatja.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 146 2015.02.18. 2:11  117-158

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagy érdeklődéssel hallgattam Harangozó képviselőtársam kétperces felszólalását. Megértem azt, hogy az én felszólalásom első öt percét nem értette teljes egészében, hiszen egy összetett történelmi és geopolitikai keretrendszer felvázolását tartalmazta.

Ugyanakkor meglepő számomra, hogy az utolsó egyharmadban elmondottakra pedig nem figyelt. Hiszen olyan megállapításokat próbált az én számba utólagosan belerágni, ami az én felszólalásomban nem hangzott el. Tehát sem lopásról, sem korrupcióról nem beszéltem. Mindösszességében arról beszéltem, hogy egy ekkora beruházás esetében, amely nemzet­gaz­dasági és nemzetbiz­tonsági szempontból is meg­lehetősen fontos és kiemelt beruházása Magyar­országnak, nem lehet minden egyes elemére, minden egyes adatára azt mondani, hogy az nemzet­bizton­sági szempontból védett adat, és nincs joga a magyar társadalomnak ezekhez az adatokhoz hozzáférést biztosítani vagy hozzáférni és átteki-nteni.

Erről szólt a felszólalásom, és remélem, hogy a középső részben elhangzott energiaszakmai, energia­politikai kérdésekben elmondottak érthetőek is voltak és figyeltek is képviselőtársaim, Harangozó képviselő úr is, amiben viszont azt próbáltam fölvázolni, hogy meglehetősen kiszolgáltatott hely­zetben van az ország villamosenergiaellátás-bizton­ság szempontjából, tehát nagyon fegyel­mezetten, szakmailag, gazdaságilag, fenntarthatósági szempon­tokat is figyelembe véve, de a társadalom össz­érdekeit is figyelembe véve kell egy egészséges energiamixet, egy fenntartható villamosenergia-ellátó rendszert biztosítani a következő két évtized­ben. Köszönöm szépen. (Taps a kor­mánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 276 2015.02.20. 5:48  273-284

BENCSIK JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő, földgázellátásról szóló törvény gyorsított eljárásban történő tárgyalását az indokolja, hogy a földgázszektorban megszületett uniós rendeletekkel ez év márciusára összhangba kell hozni a hazai szabályozási környezetet is.

A földgázpiaci átvitelirendszer-üzemeltetők európai hálózata összesen öt szabályzat kidolgozását tervezi, és ezek közül három már elfogadásra került. Ahogy az az előterjesztői expozéban is elhangzott, mindezek elsődleges célja a piaci verseny élénkítése és ennek következtében a kedvezőbb gázárak biztosítása a fogyasztók számára. Ennek első lépése a szűkületkezelésre vonatkozó üzemi és kereskedelmi szabályzatok átdolgozása volt. Miután az átviteli hálózatok, továbbá az uniós tagországok közötti határkeresztező kapacitások korlátosan állnak rendelkezésre, ezért a meglévő és a kereskedők által lekötött kapacitások kihasználtsága korlátozná a piaci versenyt, és árfelhajtó hatást gyakorolna a belső piacokon.

A már bevezetett szabályok arra késztetik az engedélyes kereskedőket, hogy hatékonyan használják ki az általuk elnyert és lekötött kapacitásokat. Amennyiben ez mégsem történne meg, akkor az új szabályozás értelmében elveszítik az általuk lekötött, de ki nem használt kapacitásaikat, és azok visszakerülnek a gázpiacra, ahol ismét meghirdethetővé válnak az engedéllyel rendelkező kereskedőcégek számára. Mindez csökkenti a piaci erőfölénnyel történő visszaélés lehetőségét, de minősített helyzetekben kedvező hatást gyakorolhat az ellátásbiztonságra is.

Miután a kapacitásallokációs, továbbá egyensúlyozási szabályokról szóló kodifikációs javaslatokat ismertette a kormány képviselője, Aradszki államtitkár úr, csak néhány, a hazai gázpiac működését jelentősebben befolyásoló részletszabályozásra hívom fel a figyelmet.

Ezek sorába tartozik, hogy a kapacitáslekötés a rendszer-összekötési pontokon, továbbá a szállítóvezeték valamennyi betáplálási és kiadási pontján, elektronikus alapú kapacitáslekötési platformon, aukció útján, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal által jóváhagyott szabályok szerint történik ez év őszétől. A szállítóvezeték valamennyi pontján kilowattóra alapú elszámolás kerül bevezetésre. A gáztárolók üzemeltetésénél ugyancsak kilowattóra lesz a használatos mértékegység, az elosztóvezetéken ugyanakkor marad a megajoule-ban történő elszámolás.

Az egyetemes szolgáltatásra nem jogosult, 20 köbméter/óra feletti mérővel rendelkező felhasználók gázmérőjének jeladóval történő ellátását 2017. január 1-jével kötelezően meg kell oldani az engedélyeseknek.

Tisztelt Országgyűlés! A fenti módosítások nemcsak az uniós rendelkezések által támasztott megfelelési kötelezettségek teljesítését, hanem a hazai gázinfrastruktúra piacszabályozási körülményeinek jobb áttekinthetőségét, ennek következtében a vagyonelemek hatékonyabb kihasználását és ezzel együtt a végfelhasználók kedvezőbb feltételekkel történő kiszolgálását is eredményezhetik. A bevezetendő szabályok elősegíthetik a nemzeti energiastratégiában megfogalmazott nemzeti érdekek érvényre juttatását is. Mindehhez természetesen elengedhetetlen volt az átviteli infrastruktúra elmúlt években megvalósult tervszerű fejlesztése, a szűkös határkeresztező kapacitások fizikai értelemben vett felbővítése, az európai gázhálózathoz történő új hozzáférési pont, a szlovák-magyar határkeresztező kapacitás kiépítése, továbbá a hazai föld alatti gáztárolók közösségi tulajdonba vétele. Mindezen egymásra épülő ágazati és szakpolitikai lépések egyaránt eredményezhetik az ország ellátásbiztonságának növelését, továbbá elősegíthetik annak a stratégiai célnak az elérését is, hogy Magyarország legyen a regionális közép-európai gázkereskedés központja.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz képviselőcsoportja a fentiekben ismertetett indokok alapján támogatja a törvényjavaslat elfogadását.

Végül engedjék meg számomra, hogy egy személyes megjegyzéssel zárjam felszólalásomat. Az átlátható szabályozás, a piaci verseny erősödése, a hazai közműszolgáltató heteken belüli piacra lépése megítélésem szerint megteremti annak a lehetőségét is, hogy az általános rezsicsökkentés eredményeinek megőrzése mellett immáron a bérből és fizetésből élő, energiaszegénységben lévő fogyasztói csoportok számára további célzott kedvezmény kerüljön biztosításra. Javaslom tehát a tisztelt kormányzat számára az uniós elvekkel nem ellentétes tömbtarifa­rendszer bevezetésének érdemi megvizsgálását. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 281 2015.04.27. 2:10  280-295

BENCSIK JÁNOS, a Fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az Országgyűlés Fenntartható fejlődés bizottsága a határozati házszabály 32. § (2) bekezdése alapján vitához kapcsolódó bizottságként a 2015. április 8-ai ülésén lefolytatta a kiégett üzemanyag és a radioaktív hulladék kezelésének nemzeti politikájáról szóló H/3883. számú határozati javaslat részletes vitáját. A határozati javaslatot megvizsgálva a bizottság megállapította, hogy az megfelel a határozati házszabály 44. § (1) bekezdésében foglalt alkotmányossági, nemzetközi és európai uniós jogi követelményeknek, illetve a jogalkotás szakmai követelményeinek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A fenntarthatóság számára és a társadalom széles rétegei által is elvárás a radioaktív hulladékok és kiégett üzemanyagok biztonságos elhelyezésének és további felhasználásának megoldása, az emberi egészség és a környezet védelme is ezt indokolja. Az atomenergia békés célú alkalmazásának hazai szabályozása megfelel az Európai Unió előírásainak. A tervek már magukban foglalják a Pakson üzemelő négy blokk meghosszabbított üzemideje által keletkezett hulladékot is, valamint a két megépülő blokkot is. Ez a nemzeti politika a radioaktív hulladék leszerelésére és elhelyezésére vonatkozó követelményeket, továbbá a meglévő programokhoz való illeszkedést mutatja be. A kormány feladata olyan nemzeti politikai program kidolgozása, amely a keletkezéstől a végleges elhelyezésig tart, évente felülvizsgált közép- és hosszú távú tervekkel. Maga a nemzeti politika ötévenként, indokolt esetben gyakrabban kerül felülvizsgálatra a miniszter által.

A bizottság saját módosító javaslatot nem fogalmazott meg, és április 8-án a részletes vitát lezárta. Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 301-303 2015.04.27. 3:33  296-315

BENCSIK JÁNOS, a Fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az Országgyűlés Fenntartható fejlődés bizottsága a határozati házszabály 32. § (1) bekezdése alapján kijelölt bizottságként a 2015. április 8-ai ülésén lefolytatta az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és annak Kiotói Jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről szóló 2007. évi LX. törvény módosításáról szóló T/4020. számú törvényjavaslat részletes vitáját. A törvényjavaslatot megvizsgálva a bizottság megállapította, hogy az megfelel a határozati házszabály 44. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, vagyis megfelel az Alaptörvényből eredő tartalmi és formai követelményeknek, illeszkedik a jogrendszer egységébe, és megfelel a nemzetközi jogból és az európai uniós jogból eredő kötelezettségeknek és a jogalkotás szakmai követelményeinek is.

A törvényjavaslat a Nemzeti Klímavédelmi Hatóság feladatainak megfelelő színvonalon történő ellátását és végrehajtását szolgáló díjfizetési rendszer bevezetéséről rendelkezik. A hatóság kötelező feladatellátása a közvetlenül alkalmazandó uniós jogi rendeletekből fakad, amely feladat ellátásához megfelelő pénzügyi háttérre van szüksége. Az új díjbevételi rendszer amellett, hogy a vállalkozói terheket csökkenti, a Nemzeti Klímavédelmi Hatóság létrehozásával és üzemeltetésével kapcsolatos költségeket is fedezi, így a hatóság működése és működtetése nem terheli a központi költségvetést, azt saját bevételeiből tudja biztosítani.

A tervezett díjfizetési rendszer átlagosan 25-40 százalék közötti tehercsökkenést jelent az érintett piaci ágazat számára a 2009 óta fizetett díjakhoz képest. A hatósági díj biztosítja a rendszeres hatósági ellenőrzési feladatok ellátását, az ehhez szükséges speciális tárgyi, dologi feltételek megteremtését, a teljes ágazatot lefedő klímagáz-adatbázis fenntartását és üzemeltetését, a képzési rendszerek fenntartását, a képesítési és vizsgáztatási feladatok ellátását. Ennek keretében megfelelő törvényi szabályozáshoz köti a hatósági felügyeleti díjfizetési rendszert, amely egyben átláthatóságot biztosít a beszedett díjak elszámolását illetően is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottság az április 8-ai ülésén saját módosítási szándékot fogalmazott meg, így a határozati házszabály 45. § (5) bekezdése alapján részletes vitát lezáró bizottsági módosító javaslatot nyújtott be, és a részletes vitát lezárta. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) A módosító javaslat pontosítást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy vállalkozások és természetes személyek milyen európai parlamenti és tanácsi rendeletek előírásai szerint végezhetik a fluortartalmú, üvegházhatású…

ELNÖK: Kérem szépen, tessék lezárni a vélemény ismertetését!

BENCSIK JÁNOS, a Fenntartható fejlődés bizottságának előadója: …gázokkal kapcsolatos tevékenységüket és milyen képesítéssel kell rendelkezniük. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 230 2015.05.11. 3:27  225-238

BENCSIK JÁNOS, a Fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Fenntartható fejlődés bizottsága vitához kapcsolódó bizottságként a 2015. április 21-ei ülésén lefolytatta az energiahatékonyságról szóló T/4285. számú törvényjavaslat részletes vitáját, és megállapította, hogy a határozati házszabály 44. § (1) bekezdése szerint megfelel az abban támasztott alkotmányossági, jogi, jogalkotási, szakmai követelményeknek. A bizottság nem nyújtott be részletes vitát lezáró módosító javaslatot, és a törvényjavaslat részletes vitáját 2015. április 21-ei ülésén le is zárta.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jelen jogszabály elfogadásával a nemzeti energiastratégia keretrendszerébe illeszkedő nemzeti energiahatékonysági cselekvési terv megkapja azt a megfelelő jogszabályi környezetet, amely lehetővé teszi azt, hogy a most nagyságrenddel megnövekedés előtt álló európai uniós és állami forrásokból képződő pénzügyi eszközök, alapok a lehető legnagyobb hatékonysággal kerüljenek felhasználásra, valóban állami, és ahogy itt az előttem szóló képviselő úr is említette, önkormányzati fejlesztések, beruházások keretében. De azt rögzíteni kell, hogy a szóban forgó miskolci beruházás is alapvetően európai uniós, illetve hazai állami forrásokból, kormányzati költségvetési forrásokból valósulhatott meg. Ez a keretrendszer, amely így létre fog jönni, a stratégia, a cselekvési tervek, a jogszabályi környezet, illetve a pénzügyi alapok, pénzügyi eszközök és a kellő szakmai háttérstratégiák, részletes stratégiák ‑ az épületenergetikai, épület-korszerű­sítési stratégiát is ebbe beleértve ‑ lehetőséget biztosítanak arra, hogy a következő 4-5 esztendőben jelentős energiamegtakarításokat tudjon elérni Magyarország.

Egyetlenegy dologra kell odafigyelni, és ez a bizottságban is megfogalmazódott, az pedig az energiastatisztika pontosságának, illetve kiterjesztettségének a megerősítése, annak érdekében, hogy az elvégzendő energiahatékonysági beruházások, fejlesztések hasznosulását is le lehessen mérni, hogy mekkora megtakarításokat, energiamegtakarításokat lehet a különböző területeken a különböző technológiák általi beavatkozással elérni. Emellé persze egy kiterjedt monitoringrendszerre is szükség van, annál is inkább, hiszen az európai uniós források egy jelentős része az éghajlatváltozással kapcsolatos kibocsátás­csökkentési feladatokra fordítható, és itt a pontos elszámolás érdekében egy erős monitoringrendszer fölállítása is szükséges.

A Fenntartható fejlődés bizottsága többségi álláspontja szerint a törvényjavaslat alkalmas az energiahatékonysággal kapcsolatos állami, önkormányzati, illetve gazdasági feladatok keretszabályozási feladatainak betöltésére. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 224 2015.10.12. 1:23  223-226

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Hazánk társadalmi és gazdasági fenntarthatóságának alapvető feltétele az olyan fogyasztóvédelem működése, amely elősegíti a tudatos fogyasztói magatartás kialakulását, a fogyasztói bizalom és a tisztességes piaci működés erősödését. Az új szemléletű fogyasztóvédelem egy olyan fogyasztói környezet létrejöttét támogatja, amelyre a jól tájékozott fogyasztó, a jogkövető vállalkozások és a hatékony jogi környezetet biztosító, erős hatóság kölcsönös együtt­működése a jellemző.

Az Országgyűlés a tavaszi ülésszak során módosította a fogyasztóvédelmi törvényt, amelynek a rendelkezései már hatályba is léptek. A módosítás több ponton érinti a békéltető testületek eljárását, továbbá bővül a vállalkozások fogyasztók irányába meglévő tájékoztatási kötelezettsége. Beillesztésre került a törvénybe az online adásvételi, illetve szolgáltatási szerződés fogalma is.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mindezekkel kapcsolatosan kérdezem öntől: miként erősíthetők tovább a vásárlói jogok, és milyen változtatásokat tervez a kormány a 15 éve működő békéltető testületek eljárásrendjében a hatékonyabb fogyasztói jogérvényesítés érdekében? Várom megtisztelő válaszát.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 18 2015.12.01. 4:50  17-20

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Néhány nappal a véres terrortámadások után a világ ismét Párizsra figyel. Tegnap kezdte meg munkáját az ENSZ 21. klímakonferenciája, amelyen 195 ország küldöttsége ült le a tárgyalóasztalokhoz. Célul egy olyan globális egyezmény megkötését tűzték ki, amelynek betartásával vissza lehet fordítani az ipari forradalom óta bekövetkezett éghajlat-módosulást, de legalábbis mérsékelni lehet annak egyre gyorsuló ütemét. Olyan megállapodásra van szükség, mely a fejlett és fejlődő országokra egyaránt vonatkozik, kellően ambiciózus és kellően igazságos.

Az éghajlat módosulása már nemcsak a jövő nemzedékek problémája, hanem a miénk is, hiszen egyre erőteljesebben érezzük annak kedvezőtlen hatásait. Az egyre gyakrabban jelentkező hőhullámok egyaránt próbára teszik emberi szervezetünket, élő és élettelen épített környezetünket. A rendkívüli időjárási jelenségek következtében megnehezülnek a mezőgazdasági munka külső feltételei, s jelentős terméskiesésekre is fel kell készülni.

Magyarországot különösen is érintik ezek a hatások. Elég csak azt felidézni, hogy a Duna vízszintje az elmúlt tíz évben már négyszer haladta meg a 8 métert. 1945 előtt erre sohasem volt példa. Csak nemzeti szintű összefogással, erőt próbáló és pénzügyi tartalékainkat megcsapoló védekezéssel voltunk képesek úrrá lenni a veszélyhelyzeten. Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország az elmúlt évtizedekben már bizonyította elkötelezettségét az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, amelynek során számottevő eredményt értünk, illetve szenvedtünk el.

Az épületenergetikai programoknak, az energia- és anyagtakarékos termelési technológiák elterjedésének köszönhetően jelentős mértékben csökken hazánk üvegházhatású gázkibocsátása. De arról sem szabad megfeledkezni, hogy közben a hagyományos nehézipar és mezőgazdasági termelés is összeomlott, melynek következtében munkahelyek százezreit is elveszítettük. Magyarország tehát nagy árat fizetett azért, hogy 40 százalékot meghaladó mértékben csökkentette e káros gázok kibocsátását, miközben az globálisan 56 százalékkal növekedett.

Tisztelt Országgyűlés! Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a kevesek gazdasági gyarapodása érdekében a természeti környezetből kivont erőforrások felhasználása nem tükrözi az emberiség térbeli és időbeli eloszlását. Az élelem és víz nélkül maradó térségekben egyre erőteljesebb geopolitikai konfliktusok alakultak ki, s mindezek kedvezőtlen következményeitől Európa s benne Magyarország sem mentesülhet. Erre figyelmeztet bennünket az irányunkban egyre csak fokozódó migrációs nyomás is.

A gyors változások tehát biztonságpolitikai kérdéseket vetnek fel, amelyekre átfogó felkészülési és alkalmazkodási keretrendszer kialakításával adható hathatós válasz. A probléma globális természetű, de annak kedvezőtlen hatásai lokálisan jelentkeznek. Nem elegendő tehát a kibocsátásközpontú megelőzés, a megváltozó éghajlati körülményekhez alkalmazkodnunk is kell. Hazánk 2030-ig 40 százalékos kibocsátáscsökkentést vállalt a most formálódó nem­zetközi egyezmény keretében. De ezzel együtt meg kell terveznünk a sikeres alkalmazkodás kereteit is, mégpedig úgy, hogy az elveszített százezres nagyságrendű munkahely jelentős részét is pótolni tudjuk.

Tisztelt Országgyűlés! Figyelő szemeinket ismét Párizsra vetjük, de közben ne feledkezzünk meg nemzeti megmaradásunk szempontjából legfontosabb feladatunkról sem, amely nem lehet más, mint megelőzni az elkerülhetőt, és ezzel egy időben felkészülni az elkerülhetetlenre.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

(9.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 76 2016.03.29. 3:01  75-80

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! A közelmúltban nyilvánosságra került, állatokat ért bántalmazással kapcsolatos sajnálatos esetek kapcsán több alkalommal napirendre került a tisztelt Ház előtt az állatok védelmének ügye. Hallottunk már a kormány, a Földművelésügyi Minisztérium, továbbá annak háttérintézményei állatvédelmi tevékenységéről.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Megismerhettük az állatvédelem területén tett jogalkotási lépéseket, a megtett hatósági intézkedéseket, továbbá az igényelhető állatjóléti támogatások rendszerét.

(15.00)

Ezek mind nagyon lényeges területek, örömteli eredményekkel. Azonban még pontosabban kell látnunk a problémát, a megvalósult és tervezett jogszabályi változásokat, hogy képviselői munkánkkal is segíthessük az állatok védelmének ügyét. A megfe­lelő jogszabályi háttér megteremtése kettős célt szolgál. Egyfelől lefekteti a mindenki számára kötelező normákat, másfelől rendelkezik a normasértés szankcióiról.

Az állatbántalmazások kapcsán tapasztalhattuk, hogy a büntetések önmagukban nem bírnak elegendő visszatartó erővel. Ugyanolyan fontos, hogy a társadalom szemléletének egészséges változása alapozza meg a jogkövető magatartást: te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél ‑ olvashatjuk A kis hercegben.

Az állatvédelem tehát ott kezdődik, hogy az ember eleve tudja, mi a jó az állatnak. A jószág jólétének biztosítása elsősorban a gazda felelőssége, ezért mindenekelőtt neki kell tisztában lennie azzal, hogy az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi felelőssége. Mindezen kötelesség a teremtés rendjéből fakad. A felelős állattartás, az állati élet méltóságának tisztelete olyan alapvető érték, ami az ember és állat viszonyát döntően kell hogy meghatározza. A normák megismertetése, a kulturált állatvédelem minél szélesebb körben való terjesztése lényeges kormányzati közfeladat. Mindezek figyelembevételével egy olyan egymásra épülő program alkalmazása szükséges, ami az egyértelmű jogszabályi háttérre épülő konkrét intézkedéseket és az ezekhez kapcsolódó szemléletformáló programokat egyesíti.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ezért kérdezem most öntől, hogy a jogszabályi háttér kialakítása mellett milyen nevelő és szemléletformáló programokat hajtott végre a kormány az állatok védelme és a fe­lelős állattartás elterjedése érdekében. Várom megtisztelő válaszát. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 80 2016.03.29. 1:05  75-80

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az állatvédelem területén és az állatmenhelyek üzemeltetésében szerepet vállaló társadalmi szervezetek, egyesületek, civil mozgalmak a társadalmi felelősségvállalás területén példaértékű munkát és szolgálatot végeznek. Éppen ezért helyénvaló dolog az, ha itt, az ország Házában is köszönetet mondunk mindazoknak, akik ilyen jellegű közösségi és társadalmi munkát végeznek. És helyénvaló dolog az, ha a Földművelésügyi Minisztérium ezeket a civil szervezeteket, menhelyeket működtető egyesületeket továbbra is támogatja. Reményeink szerint ennek a felelős állattartással kapcsolatos gyakorlatnak az erősödése kevesebb kóbor állatot eredményez.

Ha megengedi, itt még megemlíteném azt is, hogy a mezőgazdasággal, állattartással foglalkozó mezőgazdasági vállalkozásokban is jobb és megbecsült helyük lesz a haszonállatoknak. Válaszát tisztelettel elfogadom. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
149 26 2016.05.10. 13:57  21-34

BENCSIK JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az éghajlat olyan érték, amely a létfeltételeinket biztosítja, ezért védenünk kell. Feladatunk tehát az üveg­házhatásúgáz-kibocsátás csökkentése és a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodási készségek erősítése. Erre kötelez bennünket az előrelátás és a felelősség, kiváltképpen amelyet a gyengébbek és a jövő nemzedékek iránt viselünk. Ha ma nagy mennyiségű üvegházhatású gázt juttatunk a levegőbe, akkor az több évtized múltán is érzékelteti kedvezőtlen hatását. Az éghajlatváltozás ezért a nemzedékek közötti igazságosság próbaköve is. A gyengéket és szegényeket különösen is sújtja, ezért az emberek és a nemzetek közötti igazságosság próbája is egyben.

Magyarország számára az éghajlatváltozással kapcsolatos legfontosabb feladat, hogy a józan észre és az egészséges életösztönre hagyatkozva megelőzzük az elkerülhetőt, és időben felkészüljünk az elkerülhetetlenre. Éppen ezért Magyarország a kezdetektől fogva támogatta és segítette az új globális, jogi erővel is bíró egyezmény kialakítását, amely irányt ad a következő évtizedekre a klímaváltozás kedvezőtlen hatásainak kezeléséhez. Fontosnak tartjuk a fejlett és fejlődő államok közötti szolidaritáson alapuló megegyezést és a méltányos teherviselést.

Mindezek alapján rögzíthetjük, hogy a párizsi megállapodás figyelembe veszi a magyar nemzeti érdekeket is, miután a méltányosság, a közös, de egyben megkülönböztetett felelősség és az eltérő képességek elve egyaránt érvényesül benne. Tehát Magyarország a globális probléma kialakulásában betöltött szerepe és a jelenlegi gazdasági ereje alapján kell hogy kivegye részét a nemzetközi erőfeszítésből.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Párizsban elfogadott dokumentum megfogalmazása szerint a közös fellépésnek szoros összefüggésben kell állnia a fenntartható fejlődéssel és a szegénység felszámolásával. A megoldásra váró globális probléma egyszerre környezeti és társadalmi jellegű. Elsődleges oka, hogy megnövekedett az emberi civilizáción átáramló anyagmennyiség. A gazdasági növekedés kényszere viszont nem teszi lehetővé a környezeti és társadalmi erőforrások szükséges és elégséges mértékű megújulását. Egyre erőteljesebb geopolitikai konfliktusokhoz vezet, hogy a természeti környezetből kivont erőforrások felhasználása nem tükrözi az emberiség térbeli és időbeli eloszlását. Az erősebbek kizsákmányolják a gyengébbeket.

Éppen ezért a most tárgyalt nemzetközi megállapodás úgy fogalmaz, hogy a nemzeti szinten megfogalmazott éghajlatváltozási stratégiáknak be kell épülniük a gazdasági, társadalmi és környezeti szakpolitikákba is. Kiemelt feladatként határozza meg a kibocsátáscsökkentést, az alkalmazkodási készségek erősítését, továbbá az innováción alapuló technológia- és tudásátadást. Nem kerülheti el a figyelmünket, hogy a gyors változások egyben biztonságpolitikai kérdéseket is felvetnek, melyekre csak átfogó felkészülés és alkalmazkodási keretrendszer kialakításával adható tartós és hathatós válasz.

Olyan éghajlatváltozási stratégiára van szükség, amely a nemzetközi klímapolitika, a hazai zöldgazdaság-fejlesztés és a változásokhoz történő alkalmazkodás átfogó keretrendszere, amely az éghajlatvédelem céljait és cselekvési irányait tükrözi mind ágazati, mind területi dimenziókban a szakpolitikai és gazdasági tervezés számára.

A Magyar Országgyűlés már 2012-ben ilyen szemléletű nemzeti éghajlatváltozási stratégiai keretrendszer létrehozását írta elő a kormány számára. A Magyar Földtani és Geofizikai Intézet keretein belül 2012-ben létrehozott Nemzeti Alkalmazkodási Központ munkatársai az Országos Meteorológiai Szolgálattal együttműködésben 2013 során elvégezték a korábbi nemzeti éghajlatváltozási stratégia felülvizsgálatát, és előkészítették az új keretrendszert, amely egyaránt célként tűzi ki a káros kibocsátások mennyiségének további csökkentését és a bekövetkező változásokhoz történő alkalmazkodási feltételek megteremtését.

Tisztelt Ház! Miután a probléma globális természetű, ezért nem elegendő a kibocsátás-központú megelőzés. Miközben hazánk 20 év alatt 40 százalékkal csökkentette az üvegházhatású gázok kibocsátását, addig globálisan 56 százalékkal növekedett.

(11.20)

Mindeközben ipari és mezőgazdasági munkahelyek százezreit veszítettük el, s elviselhetetlen mértékű energetikai függőségi helyzetbe kerültünk. Ahogy köztársasági elnök úr is jelezte, Magyarország komoly áldozatokat hozott a 2000‑es esztendőt megelőző időszakban is és az azt követő időszakban is, hiszen a gazdaság fejlesztésére fordított erőforrásainak jelentős részét éppen a zöld anyag- és energiatakarékos gazdaság fejlesztésébe fordította.

Az ismertetett okok miatt a stratégiai keretrendszerbe illesztett hazai dekarbonizációs útiterv hajtóereje nem csupán a nemzetközi kötelezettségek teljesítése, hanem a fenntarthatóság felé való átmenet nemzetstratégiai céljainak elérése, a fosszilis tüzelőanyagoktól történő függés mérséklése, az anyag- és energiatakarékos technológiák térnyerése, a megújuló energiaforrások elterjedésének elősegítése.

A párizsi egyezmény a részes felek számára előírja a nemzeti szintű alkalmazkodási stratégiák elkészítését, továbbá a rendszeresen frissített alkalmazkodási közlemények benyújtását. Kiemelt szemponttá válik a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás. Az alkalmazkodási stratégiák elkészítése során kiemelt szempont kell legyen az éghajlatváltozásból fakadó hatások és a kiszolgáltatottság értékelése, a szükséges lépések kidolgozása a kiszolgáltatott emberekre, azok közösségeire és ökoszisztémákra való tekintettel.

A fenti elvárások szinkronban vannak a Nemzeti Alkalmazkodási Központ által elkészített és a magyar kormány által már jóváhagyott stratégiai keretrendszerben megfogalmazott célokkal és eszközökkel, így a most tárgyalt törvény elfogadását követően az beterjeszthetővé válik megerősítés céljából az Országgyűlés számára is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem lehet más célunk, mint az éghajlati sérülékenységi vizsgálatokra alapozott, ágazati és területi szintű alkalmazkodás feltételeinek megteremtése. Az éghajlati változásokra rugalmasan reagáló, a kockázatokat megelőző, a káro­kat minimalizáló nemzeti alkalmazkodási stratégiára van tehát szükség.

2012 utolsó napjaiban arról döntött a tisztelt Ház, hogy az éghajlatváltozás várható magyarországi hatásainak, természeti és társadalmi-gazdasági következményeinek, valamint az ökoszisztémák és az ágazatok éghajlati sérülékenységének értékelésére létre kell hozni a Nemzeti Alkalmazkodási Térinformatikai Rendszert, a NATéR-t. A sérülé­keny­ség­vizsgálat célja annak feltárása, hogy az egyes térségek, ágazatok mennyire veszélyeztetettek az éghajlatváltozás hatásaival szemben. A NATéR részét kell hogy képezze egy természeti erőforrás-kataszter, amelynek feladata, hogy területi szintű értékelést adjon a hazai természeti erőforrások mennyiségi és minőségi jellemzőiről, azok változásairól. Mindezt azért is szerettem volna kihangsúlyozni, mert az előttünk fekvő párizsi egyezmény kiemelten kezeli az információkhoz történő nyilvános hozzáférés fontosságát, továbbá valamennyi kormányzati, így az önkormányzati szint részvételét is.

A május első napjától már minden regisztrált felhasználó számára elérhető Nemzeti Alkalmazkodási Térinformatikai Rendszer objektív információkkal segíti a változó körülményekhez igazodó, rugalmas települési és ágazati döntés‑előkészítést, a döntéshozást és a tervezést. A NATéR közvetlenül támogatja a második nemzeti éghajlat-változási stratégia megvalósulását, felülvizsgálatát, értékelését, valamint a környezeti és energiahatékonysági operatív program végrehajtását, annak ellenőrzését. Az EGT és a Norvég Alap által támogatott rendszer abban is segítségére lehet a kormányzatnak, hogy a rendelkezésre álló szűkös anyagi források össztársadalmi szempontból a legnagyobb haszonnal párosuljanak.

Elsődleges célként kell rögzítenünk, hogy a közjó érdekében a fejlesztés növelje a települési és térségi autonómiát, tartalmazzon hazai hozzáadott értéket, hazai munkaerőre és beszállítókra alapozódjék, segítse elő a nemzetközi piacokra való kijutást, bizonyuljon üzletileg is fenntarthatónak, kapcsolódjon össze a vidék felzárkóztatásával. Ez utóbbit már csak azért is szem előtt kell tartanunk, mert a Párizsban elfogadott egyezmény előírásainak megfelelően a részes felek pénzügyi alapot hoznak létre a kibo­csátáscsökkentés, továbbá az alkalmazkodás elősegítésére. A pénzügyi alapoknak az éghajlatvédelem során kidolgozott technológiák és a megszerzett tudás átadását is segíteniük kell.

Magyarországnak e tekintetben sem kell szégyenkeznie, hiszen számos olyan innovációval rendelkezünk, amelyeket megoszthatunk a fejlődő országokkal. Magyarország szerint a finanszírozás bár fontos, de nem lehet önmagában a cél, hanem a célok elérésének csak egyik eszköze. A Zöld Klíma Alap kiemelkedő szerepét elismerjük, de a finanszírozásban az is fontos, hogy ne csak a köz-, de a magánfinanszírozás is bevonásra kerüljön. Az ezzel kapcsolatos elkötelezettségünket mutatja, hogy egy esztendővel ezelőtt a magyar kormány döntése alapján hazánk egymilliárd forint felajánlást tett a Zöld Klíma Alap részére. Emellett tárgyalásokat folytatunk a fejlődő államok számára támogatást nyújtó Globális Zöld Növekedési Intézettel az intézethez való csatlakozásunk érdekében.

Tisztelt Országgyűlés! Az éghajlatváltozás nem új keletű jelenség, ám ahogy eltávolodtunk a természeti létalapjainktól, alkalmazkodóképességünket a gyors változásokkal szemben szinte teljes egészében elveszítettük. A modern társadalmak civilizációs vív­má­nyai rendkívüli mértékben sérülékennyé váltak a külső környezet változásaira. A Párizsban elfogadott egyezmény egy biztató kísérlet arra, hogy a világ nemzetei közös erőfeszítést tegyenek arra, hogy civilizációnk fennmaradhasson, és esélyt adhassunk az utánunk jövő nemzedékek megszületése és megélhetése számára is.

A keretegyezmény nem ellentétes a magyar nemzeti érdekekkel, harmonizál a kormányzat által már jóváhagyott éghajlatváltozási stratégiai keretrendszerrel, így annak aláírását a Fidesz képviselőcsoportja támogatja. Ahhoz viszont, hogy a felvázolt célok teljesedésbe is menjenek, értékváltásra van szükség. Értékváltás nélkül semmilyen technikai megoldás vagy a fenntarthatóságot célzó politikai tárgyalás, nemzetközi megegyezés sem vezethet célra. Az új érték lényege pedig, hogy minden embert azonos méltóságúnak tekint, képességeitől függetlenül, és mindenki számára emberhez méltó körülményeket követel meg. Köszönöm megtisztelő bizalmukat. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 70 2016.05.12. 11:31  1-148

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Városnak és vidéknek egy a sorsa, egy sors- és kockázatközösséget alkotnak, éppen ezért sikeres vidéki fölzárkózásra esély sincs a központi helyzetben lévő városok fejlesztése, modernizálása nélkül. Mind foglalkoztatási, tehát megélhetési szempontból, mind a magasabb kulturális szolgáltatáshoz való hozzáférés szempontjából, mind az egészségügyi ellátás keretein belül biztosított szolgáltatások fejlettségének, hozzáférhetőségének a szempontjából vizsgálva nagyon fontos az, hogy egy-egy régió, két-három kistérség, két-három járás vonzáskörzetében a rájárási távolságban lévő központi város tekintetében rendelkezésre állnak-e azok a szolgáltatások, amelyek egyrészt a mindennapi boldoguláshoz szükségesek, másrészt pedig egy térség sikeres fölzárkózásához vagy a versenyképesség javulásához mindenképpen fontos, hogy magáénak tudhasson.

(Dr. Szűcs Lajost a jegyzői székben
Móring József Attila váltja fel.)

Ezért szeretném ráirányítani képviselőtársaim figyelmét a „Modern városok” programra, amely a költségvetés fejezetében is helyet és szerepet kapott. 153 milliárd forintot irányzott elő a kormányzat a 2017-es költségvetésen belül ezeknek a feladatoknak az ellátására. Időnként hallok olyan ellenzéki felvetéseket, hogy a „Modern városok” programba beillesztett fejlesztések, amelyekről a kormány a megyei jogú városok polgármestereivel állapodik meg, nem indokoltak, nem szolgálják sem a helyben, sem pedig a térségben élők érdekeit. Lehetséges az, hogy egy-egy beruházás esetében annak méretezéséről folyik vita ‑ nagyon helyesen ‑, de a beruházás indokoltságáról nem nagyon hallottam még vitát a helyi közösségeken belül.

Néhány példát szeretnék fölvázolni a saját választókerületem tekintetében, hogy értsük azt, hogy egy városban végrehajtandó fontos, kormányzat által támogatott fejlesztés milyen hatással bír, milyen szolgáltatásjavulást tud magával hozni a környező településeken élők mindennapi életében. Talán a foglalkoztatás a legfontosabb. Ha munka van, akkor minden van, akkor van megélhetés, lesz otthon, polgári létmódot lehet élni. Igen, de ahhoz, hogy a munkába el lehessen jutni, megfelelő közlekedési körülményekre is szükség van. Éppen ezért kiváltképpen fontos, hogy a megyei jogú városokban, a megyeszékhelyeken olyan integrált közlekedési csomópontok jöjjenek létre, amelyek a különböző jármódok együttes találkozási pontjaként is értelmezhetők és használhatók.

(14.10)

Fontos, hogy a térségi autóbusz-közlekedés kerüljön kapcsolatba a távolabbi pontokra való eljutást segítő vasúti közlekedéssel. Fontos az, hogy a személyautóval vidékről beérkezők le tudják tenni az autójukat, őrzött, megfelelően, kulturáltan kialakított parkolókban, fel tudjanak szállni a vonatra, és a távolabbi céljukat kényelmesen, biztonságosan el tudják érni, kifejezetten a fővárosi agglomerációs térségben, ahol mindannyian tudjuk, hogy személygépjárművel bejutni igen keserves a munkahelyekre, de ha valaki közösségi közlekedési járatokat használva érkezik, akkor sokkal könnyebb, de akkor a környékbeli nagyvárosokban le kell tegyék az autójukat, és vasútra kell szállni.

(Ikotity István elfoglalja helyét a jegyzői székben.)

Vagy ugyanígy, akik kerékpárral próbálják megközelíteni ezeket a közösségi közlekedési állomásokat, számukra is megfelelő körülményeket kell kialakítani. Ezért kiváltképpen fontos az, az én választókerületem központjában, Tatabányán is, hogy a régóta várt vasútállomási fejlesztés megvalósuljon.

De ugyanilyen fontos, hogy az ipari parkot megközelítő úthálózat is bővüljön, mert az az ipari park, ahol tízezer ember dolgozik, és a környékbeli települések sokaságáról oda járnak be az emberek, nem lehet, hogy csak egyetlenegy be- és kijárattal rendelkezzen, nemcsak biztonsági szempontból, hanem a munkavállalók méltányos elbírálása, a munkavállalókkal való méltányos bánásmód szempontjából is, hiszen nem várható el, hogy egy műszakváltás során egy órával hamarabb induljanak el, és egy órával később érjenek haza csak azért, mert az az egyetlenegy csomópont nem tud olyan áteresztő sebességet biztosítani, hogy a dolgozók normális, biztonságos körülmények között tudjanak a munkába el- és a mun­kából hazajárni.

Tehát kiváltképpen fontos, hogy olyan közlekedési fejlesztések valósulhassanak meg a „Modern városok” programján keresztül, amelyek a térségben élők mindegyikét, minden munkavállalóját segítik.

Vagy a magasabb kulturális szolgáltatáshoz való hozzáférés nem a térségben élők érdekeit is szolgálja? Dehogynem. Egy megyei könyvtár fejlesztése, amely ma már tudásközpont, információs központ, az mindenki számára fontos. Nemcsak a megyeszékhelyen élők számára, hanem a környékbeli kisebb városokban, kisebb településeken élők számára is. Minden kistelepülésen hasonló felszereltségű információs tudásközpontot nem lehet kialakítani. De ha a megyeszékhelyeken ez rendelkezésre áll ‑ márpedig a „Modern városok” programja lehetőséget biztosít Tatabánya esetében is erre ‑, akkor a környékbeli járásokon élők is részesedni fognak ebből a szolgáltatásból.

Vagy a vidéki településeken élő és mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozók számára nem fontos az, hogy az előállított termékeiket normális körülmények között, vonzó, modern városi piacokon és vásárcsarnokokban tudják értékesíteni? Ha vidékfejlesztésről beszélünk, akkor a vidékfejlesztésnek egy nagyon fontos központi eleme, hogy a termékek, a termelvények, amelyek előállításra, megtermesztésre kerülnek, azok el tudjanak jutni a városba. Tehát mindezek azt mutatják, hogy városnak és vidéknek egy a sorsa. Nem lehet különválasztani, és a városokban létrehozandó nagyobb fejlesztések a vidéken élők érdekeit is szolgálják. Tehát bátorítok mindenkit arra, hogy a 2017. évi költségvetést ezért is támogassuk, hogy ez a 153 milliárd forint többségében jó közösségi célokat tudjon szolgálni.

Egy olyan kérdésre szeretném még röviden felhívni képviselőtársaim figyelmét, amelyről még kevesen tudnak az országban. Közép-dunántúli képviselőtársaimmal azt szeretnénk, hogy ne is tudjanak sokkal többen erről a problémáról, amely egy földtani veszélyhelyzetből fakad, és katasztrófaközeli helyzetet idézett elő. A teremben jelen lévő Kontrát Károly képviselőtársam, államtitkár úr is érintett ebben a kérdésben.

Mindenki tudja azt, talán történelemföldrajzból és az ország gazdaságtörténetéből, hogy az elmúlt száz esztendőben a Közép-Dunántúlon a bányászat következtében jelentős mértékben kellett csökkenteni a karsztvízszintet, mert akkor lehetett biztonsággal a bányászati tevékenységet végezni. Olyan mértékben lesüllyesztették a kiemelt karsztvíz következtében ennek az egységes víztartó rendszernek, vízbázisnak a vízszintjét, hogy akár Pápán, akár Tata környezetében a források elapadtak. Tatán több mint negyven forrás aludt el, és az ötvenes-hatvanas években átminősítették a korábbi, forrásokkal táplált vizes területeket építési területté. Nyolcezer ember él csak Tatán intenzív források által táplált területen, mert a források a bányászkodás befejeztét követően ismételten visszajöttek. Vannak olyan lakóépületek, ahol percenként 500 liter karsztvíz kerül a felszínre, mert a háromépületes lakóépületet a régi kürtő kellős közepére építették.

Tehát valóban kimondhatjuk azt, hogy földtani veszélyforrásról beszélünk, katasztrófaközeli helyzetről beszélünk, éppen ezért szükség van arra, hogy koordináltan, a kormányzat közreműködésével, irányításával, önkormányzatok bevonásával történjék meg a teljes körű föltérképezése a problémának, az állami háttérintézmények közreműködésével.

Nem véletlen, hogy a belügyminiszter úr nemrégiben intézkedett arról, hogy egy operatív bizottságot kell felállítania Hoffmann Imre helyettes államtitkár úrnak. Ez a munkabizottság létre is jött, megkezdte a működését, de szükség van arra, hogy tisztességgel végiggondoljuk és végigértékeljük az egész hatásterületre kiterjedően, a Pápától Tatáig terjedő területre vonatkozóan, hogy milyen jellegű beavatkozásokra van szükség. A veszélyeztetett infrastruktúra felmérésével, a veszélyeztetett lakóépületek lehatárolásával, a rendezési tervek, hatályos rendezési tervek felülvizsgálatával, és a visszatérő hihetetlen mennyiségű karsztvíz hasznosításának a lehetőségével egyetemben, amely akár az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjából is kedvező lehet. Tehát nemcsak kártételekkel és veszélyhelyzettel, hanem haszonvét-lehetőségekkel is szemben állunk.

Viszont ahhoz, hogy ez az operatív bizottság kielégítően tudja végezni a munkáját, költségvetési forrásokra is van szükség. Talán ha időben minimalizáljuk ezeket a káros hatásokat, akkor a későbbiekben meg tudunk takarítani nagyobb mértékű költségvetési kiadásokat, ezért egy olyan módosító indítványt nyújtottam be, amely mintegy 150 millió forint átcsoportosítását szorgalmazza annak érdekében, hogy ez az operatív bizottság az elkövetkezendő hónapokban, a 2017. esztendőben a rárótt kormányzati feladatot el tudja látni, és a veszélyeztetett területeken élő polgárok vagyonának és életének a biztonságát tudják erősíteni a meghatározott, szakmailag pontosított beavatkozások irányának meghatározásával.

Ebben kérem majd a kormányzat megértő együttműködését, képviselőtársaim támogatását, és tisztelettel megköszönöm mindannyiuk figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 84 2016.05.24. 15:03  43-102

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megnyugvással tapasztaltam az elmúlt három óra eszmecseréje során, hogy nem egy általános tőkésgazdaság-elle­nes­ség uralta el a beszélgetés fonalát. Alapvetően a globális tőkegazdaság egy olyan deformálódott válfajával kapcsolatosan fogalmazódtak meg kritikai észrevételek, amely a pénzbetegség és az erkölcsfogyatékosság összeszorzódásában gyökerezik. Egy olyan eldeformálódott tőkés gazdasággal kapcsolatosan fogalmazódtak meg kritikai észrevételek, amely a helyi természeti erőforrások és a helyi társadalmak erőforrás-megújulására sem időbeliségben, sem minőségében nem biztosít kellő lehetőséget, alapvetően csak a profit maximalizálása az, ami elsődleges szempontként jelentkezik a működésében.

Éppen ezért ez a nemzetközi megállapodás­tervezet érzékenyen veti fel a nemzeti önrendelkezés kérdését, és komoly következményekkel járhat mind a természeti, társadalmi, mind pedig a gazdasági fenntarthatóságra. Éppen ezért fontos kiemelni azt, hogy az Országgyűlés mellett működő Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsa ‑ amelynek elnöki feladatait a mindenkori házelnök, jelenleg Kövér László házelnök úr látja el ‑ ebben a kérdésben egyéves szisztematikus munkát követően állást foglalt, mely állásfoglalást az elmúlt év decemberében adta ki, és ez év február elején minden frakció és frakcióvezető számára megküldte a házelnök úr, mint az NFFT elnöke, ezt a dokumentumot.

(A jegyzői székben Gúr Nándort
Ikotity István váltja fel.)

A kiadott állásfoglalás magába foglalja a tanácsot alkotó sokféle értéket és érdeket képviselő intézmények, szervezetek tapasztalatait, tudását, mondhatjuk azt is, hogy egy széles körű konszenzus alapján elfogadott állásfoglalásról van szó. A magyar tudományos élettől kezdve az egyházi életen keresztül civil szervezetek, munkavállalói, munkaadói oldal, de még a parlamenti pártok, frakciók által delegált képviselők is jelen vannak ebben a testületben, tehát mondhatjuk azt, hogy valóban egy széles körű konszenzus alapján alakult ki az álláspont. Ezen álláspont kialakítása során részletesen megvizsgáltuk azt, hogy a Magyarország és az Egyesült Államok közötti kereskedelem jelenleg milyen állapotban is van, mit mutatnak a számok. Ha ez alapján megnézzük, azt látjuk, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok együtt a világ GDP-jének mintegy 50 százalékát képviselik, és a tárgyalások eredményeként esetlegesen létrejövő szerződés a világ legnagyobb kétoldalú kereskedelmi egyezményét hozhatja létre.

(14.00)

Ezen belül a magyar-amerikai kereskedelem nagyságrendje mind a két ország számára makroszinten nézve viszonylag csekély mértéket képvisel. 2014-ben az Egyesült Államokba irányuló export a teljes magyar kivitel 3,5 százalékát, az onnan származó import a teljes magyar behozatal mindössze 1,9 százalékát tette ki. Ha megnézzük azt is, hogy az exportáló vállalataink között szinte kizárólag Magyarországon működő multinacionális vállalatokat találunk, és ha még tovább megyünk, és megnézzük azt is, hogy az exportnak legalább felét, de inkább 60 százalékát maguk a Magyarországon működő, amerikai tulajdonban lévő vállalatok állítják elő és exportálják az Egyesült Államokba, akkor megteremtjük azt az alapot, hogy helyes tárgyalási álláspontot alakítsunk ki.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ugyanis a hazai tulajdonú vállalatok leginkább beszállítóként, tehát közvetve intermedier, tehát köztes félkész termékeket állítanak elő. Ezeket a félkész termékeket juttatják be ebbe az exportfolyamatba, amit amerikai tulajdonban lévő, Magyarországon működő gazdasági társaságok továbbítanak az Egyesült Államokba végfeldolgozásra. Fontos hangsúlyozni azt is, hogy a magyar-amerikai kereskedelemben a vámok szintje jelenleg is meglehetősen alacsony. 2015 májusában a magyar exportot az Egyesült Államokban átlagosan 1,5 százalékos valós vám terhelte, míg az amerikai termékek magyarországi effektív vámszintje ennél valamivel magasabb, mintegy 2,6 százalékos volt. Éppen ezért és ebből következőleg a magyar-amerikai kereskedelemre a TTIP-megállapodás és az azon belüli vámok lebontása nagyon csekély mértékű, mintegy további 0,5 százalékos exportnövekedést és 0,7 százalékos importbővülést hozna. A GDP tekintetében ez egy 0,1 százalékos változást jelentene, eredményezne.

Nagyon fontos volt az NFFT állásfoglalása kialakításánál a beruházó és a fogadó állam közötti vitarendezési eljárás áttekintése. Ugye, az egyik legvitatottabb kérdése ennek a befektetési megállapodásnak, és ennek megnyugtató rendezése az egész egyez­mény elfogadásának sarokköve lehet. Nem véletlen, hogy itt a vita során számtalanszor, számtalan felszólalásban ez elhangzott. Tehát az ISDS intézményéhez mások által is felemlegetett módon nagy felháborodást kiváltó ítéletek kötődnek. Ezek elsősorban a választottbíráskodás súlyos rendszerhibáira vezethetők vissza. Az állásfoglalás kialakítása során megállapítottuk azt, hogy indokolatlan tulajdonképpen az ISDS alkalmazása, hiszen fejlett, stabil jogrendszerű szerződő felek között egyáltalán nem indokolt lehetőséget teremteni a beruházásokkal kapcsolatos jogviták választott bíróság elé történő utalására.

Ugyanakkor megteremtheti a nyomásgyakorlás lehetőségét a jogalkotókra, hiszen a külföldi beruházó kártérítési eljárással fenyegetve kísérletet tehet annak megakadályozására, hogy az állam, tehát a nemzetállam a köz érdekében szabályozásokat fogadjon el, például a környezetvédelem, az egészségügy, az élelmiszer-biztonság vagy akár a foglalkoztatáspolitika területén. Ezek az egyoldalú előnyök kifejezetten a külföldi beruházók esetében jelennek meg. Ezek olyan extra jogosultságot jelentenek a külföldi beruházóknak, amelyek a hazai tulajdonú vállalatokat nem illetik meg sem Magyarországon, sem pedig az Európai Unió más tagállamaiban. Cserében azonban semmilyen kötelezettséget nem ró ez a vitarendezési mód a külföldi beruházókra. A magas perköltségek miatt csak a multinacionális vállalatok számára elérhető lehetőség, ebből szinte teljes egészében kizáródnak a nemzetállami kis- és közepes vállalkozások.

Ebben az eljárási rendben az alapvető eljárásjogi garanciák is hiányoznak. A választott bíróság esetében nem érvényesülnek az egyes alapvető eljárásjogi garanciák, hiszen titkos, nincs fellebbezés, az egyezmény egységes értelmezése, továbbá a választott bírák függetlensége nem minden esetben biztosított. Az alaptalan pereskedést ösztönözheti az is, hogy az eljárás eredményeként csak az állam marasztalható el, kötelezhető kártérítésre. A beruházónak a saját perköltségén kívül nincs vesztenivalója; tehát az akár spekulatív perlést is magával hozhat. Ennek a vitarendezési módnak az esetleges beemelése Magyarország számára érdemi jogi és pénzügyi kockázatot jelent, amely alkalmas lehet a jogalkotók illegitim politikai befolyásolására is. Fenntarthatósági szempontból pedig mind a természeti, mind a társadalmi-gazdasági, nemzeti tőke erodálását jelenthetné.

A környezeti és globális hatások területén egyet emelnék ki, az pedig a közlekedéssel, az áruszállítással kapcsolatos. Míg maga a kereskedelem általában a társadalmi jólét növelésének egyik forrása, addig a kereskedelem fizikai megvalósítását jelentő szállítás jelentős külső gazdasági hatásokkal, környezetterheléssel, szennyezéssel jár, ami jólétcsökkentő hatású. Gondoljunk csak bele a Magyarországon keresztülhaladó tranzit kamionforgalom szállópor-terhelésre gyakorolt kedvezőtlen hatására és annak következményeire.

Tisztelt Képviselőtársaim! Örömteli ennek a határozati javaslatnak az Országgyűlés elé való behozatala, beterjesztése, amelyhez a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács észrevételeit javaslom megfontolásra az előterjesztő számára. Éppen ezért három pontban indítványozom módosító indítvány keretében annak kiegészítését. A határozati javaslat 1. pontjában, hasonlóan a Gyöngyösi Márton, illetve Schmuck Erzsébet által elmondottakhoz, a kormányt hívja fel arra, hogy határozottan és következetesen azt az álláspontot képviselje az Európai Unió intézményeinek tagállami kormányzati részvételével működő döntéshozó és döntés-előkészítő tevékenysége során, hogy az Európai Unió és Kanada közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás, tehát a CETA, hasonlóan az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerséghez vagy a szolgáltatások szabadkereskedelmi egyezményéhez, vegyes nemzetközi megállapodásnak minősül, amely létrejöttéhez minden egyes tagállamban a saját alkotmányos szabályoknak megfelelő ratifikációs eljárás is szükséges.

Itt többen is kiemelték azt, hogy a CETA szövegében benne foglaltatik az a kitétel, hogy amennyiben az egyezmény ideiglenes alkalmazása befejeződik és az nem lép hatályba, az egyezmény rendelkezései alapján követelés nyújtható be az ideiglenes alkalmazás alatt történő bármilyen ügyben az egyezmény szabályi és eljárásrendje alapján. Tehát kártérítési kötelezettség akkor is érintheti Magyarországot, ha Magyarország nem ratifikálja a CETA-t mint egyezményt.

A következő módosító javaslatban a határozati javaslat 2. pontját érinteném. Eszerint az Országgyűlés felhívja a kormányt, hogy ne támogassa olyan szabadkereskedelmi megállapodás létrejöttét, amely nem garantálja a vámok további mérséklésével, eltörlésével egyidejűleg a nem vám jellegű kereskedelmi akadályok olyan leépítését, amely az Európai Unió és Magyarország kialakult és bizonyítottan a közjót szolgáló védelmi szintjét ‑ beleértve a termékek, szolgáltatások minőségét, az egészségügyre, a munkavállalói jogok védelmére, a fogyasztóvédelemre, a környezetvédelemre vonatkozó szabályok minőségét is ‑, érdemben nem csökkenti, nem rontja, valamint a közszolgáltatások szabályozását nem befolyásolja.

Olyan intézményi megoldást tartalmaz, amely az Európai Unió jogalkotása során bármely harmadik ország számára az Európai Unió szerveit vagy tagállamait megelőző véleménynyilvánítási jogot biztosít. Nem zárja ki a befektető és a fogadó nemzetállam közötti vitarendezési eljárások bármilyen formájának alkalmazását stabil alkotmányos jogállamok között. Továbbá nem biztosítja a kereskedelem növekedése káros mellékhatásainak, különösen a szállítás környezetszennyezésének hatékony szabályozását a tárgyalásokkal egyidejűleg.

(14.10)

Nem biztosítja az egyezmény összhangját az ENSZ fenntartható fejlődési céljaival.

Végül pedig az Országgyűlés felhívja a kormány figyelmét, hogy ne támogassa olyan szabadkereskedelmi megállapodás létrejöttét, ahol a tárgyalásai során nem garantálják folyamatosan a tárgyalások széles körű nyilvánosságát, nem gondoskodnak a társadalom tájékozódási, részvételi lehetőségeinek biztosításáról.

Végül, tisztelt képviselőtársaim, egy új ponttal is javaslom kiegészíteni a Schiffer úr által beterjesztett határozati javaslatot, mely szerint az Országgyűlés felhívja a kormányt, hogy forduljon az Európai Bírósághoz, kikérve a bíróság véleményét arra vonatkozóan, hogy tisztázza az EU és az Egyesült Államok között készülő szabadkereskedelmi egyezmény és az EU és Kanada közötti hasonló ratifikálásra váró kereskedelmi egyezmény részét képező befektető-állam vitarendezési mechanizmus, illetve a helyette újabban javasolt befektetési bírósági rendszer jogszerűségének kérdését az európai jog alapján.

Tisztelt Képviselőtársaim! Talán ezekkel a módosító indítványokkal azok a garanciális feltételek is megteremthetők, amelyek itt a legtöbb hozzászólásban megfogalmazódtak. És itt is szeretnék köszönetet mondani a házelnök úr által elnökölt Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsnak, hogy ezeknek a javaslatoknak a megfogalmazásában szívesen közreműködtek, és azoknak a szakértőknek a tudományos munka, a különböző érdekvédelmi szervezeteknek a közös összefogására, amellyel hozzásegítették magát az NFFT-t, hogy ezeket a javaslatokat mindenki, így az Országgyűlés és természetesen a magyar kormány számára is megfogalmazzák. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 79 2016.09.27. 15:14  62-99

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Érdekes felszólalásokat hallottunk a vezérszónoki körben, hiszen a szocialista képviselőcsoport szónoka, illetve az imént a függetlenek közül Szabó Szabolcs képviselő úr hovatovább megkérdőjelezte az Országgyűlés nyitott működésének az alapjait és fontosságát. Megmondom őszintén, én kifejezetten örülök annak, hogy itt az Országgyűlésben tárgyalhatjuk ennek a meglehetősen fontos kereskedelmi egyezménynek az ügyét, támogatjuk vagy sem, mert megítélésem szerint a lisszaboni szerződés jóváhagyása, 2007 karácsonya óta ekkora horderejű kérdés nem nagyon volt itt az Országgyűlés asztalán. Legalábbis olyan szerződés, olyan megállapodás, amely ilyen mértékben és ilyen mélységben képes befolyásolni az egész Európai Unió és azon belül Magyarország jövendőjét.

Nagyon helyes, hogy itt van ez az előterjesztés, hogy nyílt vita keretében tudunk állást foglalni ebben a kérdésben, ki-ki elmondhatja a maga véleményét, ha tetszik, ha nem, ez a parlament műfaja értelemszerűen, ezért választottak bennünket eltérő országrészekben, eltérő közösségek, más-más társadalmi és anyagi helyzetben lévő közösségek, választókerületek. Természetes az, hogy egy nagyobb képviselőcsoporton belül is lehetnek legalább részben eltérő álláspontok egy ilyen horderejű kérdésben.

Európában talán egyedül a Magyar Országgyűlés tárgyal ebben az időszakban erről a szerződésről, annak ellenére, hogy pénteken Pozsonyban egy visszafogott felkérés keretében Malmström asszony azt kérte a tagállami kormányoktól, hogy a kereskedelemért, külkereskedelemért felelős miniszterek hagyják jóvá az október 27‑ei aláíráshoz szükséges döntéseket, aláírásukkal szentesítsék előzetesen az ideiglenes hatályba léptetés lehetőségét, és tartózkodjanak a tagállami kormányok attól, hogy más véleményformáló vagy döntéshozó testületek elé terjesszék. Kérem szépen, Magyarországon az Országgyűlés tárgyal erről a kérdésről, és szerintem ez egy fontos dolog.

Nem volt még módom köszönetet mondani képviselőtársaimnak, hogy júniusban, amikor Schiffer András határozati javaslata keretében tárgyaltunk már a CETA-ról, azt a módosító indítványt támogatták, amelyet én nyújtottam be, és ennek köszönhetően állt elő tulajdonképpen egy ilyen blokkolási helyzet, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy a jelen parlamenti körülmények között tárgyaljuk ezt a témakört, hiszen a Magyar Országgyűlés az ideiglenes hatályba léptetést blokkolta a módosított határozati javaslat elfogadásával ez év júniusában.

Továbblépve: én a szabályozott kereskedelemnek vagyok a híve. Azt gondolom, hogy a tőkealapú társadalmi-gazdasági berendezkedésnél jobbat még nem nagyon találtak ki. Kiváltképpen azon tőkealapú gazdaságot és az abban működő szabályozott kereskedelmet támogatom, amely figyelembe veszi a tehetséget és a szorgalmat, és nem a puszta erőfölény az, amely ennek a tőkének a piacra jutási lehetőségeit elősegíti és a gyarapodáshoz hozzásegíti. Fontosnak tartom az Európai Unió egységességét is, de fontosnak tartom a közösségi ellenőrzés megfelelő szinten való fenntartását mind uniós, mind pedig nemzeti döntéshozói szinten. Én a magam részéről azt mondom, hogy elsősorban a szabályozott kereskedelemben azoknak a portékáknak kell lehetőséget biztosítani, akár tengerentúlról történő beszállításra vagy saját portékáink kiszállítására, amelyek tekintetében nincs normális, bejárható távolságon belül helyettesítő termék. Ez végtelenül fontos. Abban igaza van Sallai úrnak, hogy a helyi gazdaságok színes szövedéke csak abban az esetben tud kialakulni és megerősödni, ha nem kell tengerentúlról behozott ugyanolyan termékekkel versenyezni, például a csemegekukorica vonatkozásában.

Mi jelentősége van annak, hogy a tengeren keresztül, óriási tengerjáró hajókra felpakolva ezeket a termékeket, amelyek itt is előállításra kerülnek és ott is előállításra kerülnek, tehát egymást helyettesíteni tudják, ide-oda hurcikáljuk, és elképesztő mértékű szennyezést okozzunk az egész légkörre való tekintettel? Ennek nem sok értelme van. Juharszirupot itt nem lehet előállítani, helyes, ezért a kereskedelmi megállapodásokban szabályozott kereskedelem keretében jöjjön. Csemegekukoricának nem biztos, hogy kell jönnie, és szerintem csirkének meg disznóhúsnak sem nagyon. A mi gazdasági térségeinkben, az országon belüli régiókban számos olyan mezőgazdasági adottsággal rendelkező terület van, amely megfelelő színvonalon, sőt azt kell mondjuk, hogy egészségesebb körülmények között tudja előállítani a megfelelő minőségű élelmet.

Egyetértünk abban is, hogy korszakhatárhoz érkeztünk. Szinte a patkó minden szegletében ülő képviselőtársaim ezzel egyetértenek. S talán még abban is, hogy következmények nélkül nem lehet továbblépni, átlépni ezen a korszakhatáron. Egyik képvi­selőtársunk említette itt, hogy a természeti erőforrások elvonása az egyik oldalon, a másik oldalon pedig a hulladék kibocsátása és saját életterünk elszennyezése egy nagyon komoly kockázat. Ez együtt jár a különböző világrészek társadalmi lecsúszásával, egész országok méltatlan helyzetbe kerülésével. Ha továbbmegyünk, akkor ezeket az erőforrásokat, legyen ez természeti erőforrás, de ma már humán erőforrásról is beszélhetünk, térben és időben a következő nemzedékekre való tekintettel is jelentős mértékben elhasználtuk. Ennek vannak nehezen visszafordítható következményei, akár az éghajlat-mó­do­sulás, vagy azok a társadalmi elégedetlenségi megmozdulások, amelyek a világ különböző részein tapasztalhatók, amelynek következménye tulajdonképpen a migrációs folyamat is.

Összességében megállapíthatjuk azt, hogy a geo­politikai környezet jelentős mértékben megingott. Ehhez hozzájárult a jaltai szerződés szavatosságának a lejárta is. Amit látunk, az tulajdonképpen a világ újrafelosztása. A világ újrafelosztására való törekvésekkel találkozunk minden területen. Ennek az újrafelosztásnak a célja az erőforrásokhoz való szabad hozzáférés vagy korlátlan hozzáférés biztosítása, megint csak a természeti erőforrások és az emberi képességek, az emberi erőfeszítések tekintetében is, valamint a piacok egységes játékszabályok alapján történő megszervezése. Tulajdonképpen erről szólnak a szabadkereskedelmi egyezmények.

Mindamellett, hogy én tisztelem a tőkealapú társadalmi-gazdasági berendezkedéseket, és a mi városunkban, választókerületünkben is együttműködünk nációra való tekintet nélkül a különböző befektetőkkel, sőt, ha nincs helyettesítő termék, amit az országban elő tudunk állítani, akkor még támogatjuk is, hogy megtelepüljenek az országban és a térségünkben, de azt semmiképpen nem szeretnénk, ha külföldi vállalatok, de nem is külföldi vállalatok, mert ezek transznacionális vállalatok, ezek nem saját nemzeti identitással rendelkező vállalatok, hanem bizonyos országokban vagy akár több országban is telephellyel rendelkező vállalatok, nem multi-, hanem transznacionális vállalatok, amelyek tulajdonképpen felette állnak az egész világnak, és ezek a vállalatok részt kérnek az európai jogalkotásból.

(13.00)

Alapvetően érzékelhető az a törekvés, hogy a demokratikusan megválasztott kormányok fölé akarnak kerülni, és a szabályozott kereskedelem egy magasabb szintjére szeretnének eljutni, ez pedig a szabadkereskedelmi megállapodás.

Na, ezen a szűrőn keresztül kell nézni alighanem a CETA-t is, az Európai Unió és Kanada közötti szabadkereskedelmi megállapodást is. Két kultúra találkozik, erről is volt szó: az egyik az elővigyázatosság elvét tartja fontosnak, ez a mi kultúránk, az európai kultúra, az Európai Unió jogrendjében ez található és ez a gyakorlat, és van a kockázatalapú megközelítés, ez pedig alapvetően az amerikai földrészt érinti és annak az északi részét, ahol egészen más szempontok dominálnak. Nem mondom azt, hogy az emberi egészség védelme ott nem fontos, egészen biztos, hogy fontos, csak másként, míg Európában az elővigyázatosság elve azt mondja, hogy csak olyan termékek hozhatók forgalomba, amelyekről bizonyított, hogy egészségre ártalmatlanok, tehát a jelenlegi tudásunk, a tudomány jelenlegi szintje szerint nem károsak az emberi egészségre; ez egy nagyon helyénvaló megközelítés. Míg ez a másik, ez a tengerentúli megközelítés alapvetően arról szól, hogy a terméket piacra lehet vinni, és utólagosan kell bebizonyítani annak, akinek nincs tetszésére az adott termék vagy kockázatosnak tartja, hogy az az emberi egészségre kockázatokat jelent.

Na most, a legújabb technológiák, mondjuk, a biotechnológia esetében elképesztően nehéz dolog ezt egy laikusnak vagy akár nemzeti kormányoknak is a későbbiekben bizonyítani olyan időtávon, hogy jelentős mértékű károsodások véletlenszerűen se következzenek be az egyén vagy éppen a közösség egészségi állapotában. Tehát óriási a különbség, ezt kell megértenünk, ez a nagy kockázat, hogy az egyik az elővigyázatosság kultúrája, a másik pedig a kockázatalapú megközelítés kultúrája.

A befektetési bírósági rendszerről nem sokat mondanék, de ez egy elég érdekes kérdés ahhoz, hogy két mondatot váltsunk erről, hogy ez a magyar jogalkalmazásban hogyan is jelentkezne. A dolog lé­nyege az, hogy nem a nemzetállami joghatóság és nem is az európai uniós joghatóság alá kerülne a vitás kérdések rendezése, hanem valójában a befektetési bírósági rendszer keretébe, ahol egyrészt megfogalmazódik a megállapodásban a jogos elvárás fo­galma, tehát egy befektető jogos elvárása méltányolandó szempont a döntések meghozatalánál, másrészt pedig a bizonyítás terhe a kormányokon van, és a kormányoknak kell indokolniuk egyes piacszabályozási döntések vagy fogyasztóvédelmi döntések szükségességét, diszkriminációmentességét, legitimitását. Nagy kérdés, hogy mondjuk, a chipsadó egy ilyen esetben, ha létrejön ez a megállapodás, akkor milyen mértékben lesz tartható az egészségvédelmi, fogyasztóvédelmi szempontok érvényre juttatása érdekében.

Kétségtelen, hogy van ennek gazdasági jelentősége is. Magyarország esetében 0,2 százalékra tehető az a kereskedelmi volumen az összkereskedelmi volumenből, amely Kanada és Magyarország között jelenleg fennáll és működik. Ha megnézzük azt, hogy európai szinten milyen változások várhatók, lehetett itt hallani, olvasni különböző tanulmányokat: a Tufts Egyetem az Egyesült Nemzetek Szervezete global policy modelljét alkalmazva végigfuttatta a CETA hatáselemzését, amely Európában a munkahelyek csökkenését, a bérek csökkenését és hozzávetőlegesen 0,5 százalék GDP-csökkenést jelzett előre, és alapvetően bemutatta azt, hogy azon tengerentúli cégeknek, vállalatoknak jelent ez előnyt, akik Európában, köztük Magyarországon termelnek, termeltetnek, a részegységeket, alkatrészeket visszaszállítják, és ott szerelik be végtermékké, késztermékké. Ez azért nem teljes egészében szolgálja a magyar gazdaság egyenszilárdságú fejlesztését.

Vannak a tagállamoknak fenntartásaik, a lengyeleknek is, a szlovéneknek is éppen a befektetési bírósági rendszerrel kapcsolatosan. Azt is tudjuk, hogy Belgiumban két tartomány, Vallónia és Brüsszel tartomány elutasította vagy elutasítani szándékozik a megállapodást. Ez még azt is magával hozhatja, hogy Belgium a ratifikációs eljárás során sem tudja majd támogatni a szerződést.

Szerintem további egyeztetésekre lenne szükség Magyarország és a velünk egy sorsközösségben élő közép‑európai országok között, és én továbbra is azon az állásponton vagyok, hogy ha a parlament úgy dönt, hogy mindent egybevetve, a gazdasági, gazdaságdiplomáciai kérdéseket is - ahogy Németh Zsolt képviselőtársam elmondta, nagyon fontos, kiemelten fontos szempont -, mindezeket egybevetve a CETA támogatása mellett dönt, én akkor se látom, hogy mondjam, túlságosan jónak és helyénvalónak, hogy az összes tagállam ratifikációs eljárásának befejezését megelőzően, tehát a jóváhagyott döntéseket megelőzően ideiglenesen hatályba léptetésre kerüljön. Igen kockázatos vállalkozás lenne ez az Európai Unió és Magyarország részéről is. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 89 2016.09.27. 2:13  62-99

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Gyöngyösi képviselőtársamat szeretném megnyugtatni, hogy én 2007-ben is itt ültem a teremben a lisszaboni szerződés szavazásánál. Nem támogattam ezt a nagy jelentőségű szerződést. Az el­telt 9 esztendő engem arról győzött meg, hogy akkor helyesen döntöttem. Éppen ezért húztam párhuzamot a lisszaboni szerződés és a jelenleg tárgyalás alatt lévő nagy nemzetközi szabadkereskedelmi egyez­mény jelentősége között.

Elfogadom, hogy málnaszörppel vagy málnasziruppal is lehet helyettesíteni a kanadaiak juharszirupját, de ha szabályozott kereskedelmi keretek között próbálunk meg együttműködni, akkor is kell engedni és kompromisszumokra kell jutni. Én azt gondolom, hogy ez egy vállalható kompromisszum lenne, hogy jöjjön a juharszirup, viszont ne jöjjön az a temérdek mennyiségű sertés- és marhahús, ami alapvetően befolyásolja olyan ágazatoknak, fontos agrárágazatoknak és élelem‑előállító ágazatoknak a működését, ahol azért a magyar munkaerő, a magyar tulajdonban lévő gazdasági társaságok által foglalkoztatott magyar munkaerő jelentős számban van még, hála istennek, jelen.

Ami pedig a különböző multinacionális társaságok közötti különbségtételt illeti, nagyon fontos, hogy tegyünk. Egyetértek azzal, hogy az összeszerelő tevékenységet végző gazdasági társaságok viszonylag kis hozzáadott értékkel járulnak hozzá nem csak a magyar költségvetés bevételeihez, még a helyi önkormányzatok helyi adóbevételeihez is, és a foglalkoztatás területén olyan mértékű béreket sem tudnak biztosítani, amellyel tisztességes megélhetést tudnak nyújtani a munkavállalónak.

Viszont vannak olyan végterméket előállító, transz­nacionális, multinacionális társaságok Magyarországon is, amelyek erre képesek, és a fejlesztést is, a mérnöki tevékenységet is hozva (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) igazán magas hozzáadott értékű végtermékeket állítanak elő. Ez fontos, hogy ezt leszögezzük. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 236 2016.10.10. 1:47  233-248

BENCSIK JÁNOS, a Fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Fenntartható fejlődés bizottsága szeptember 19-ei ülésén megtárgyalta a beszámolót és annak Országgyűlés általi elfogadását indítványozza. A bizottság az Országgyűlés és a kormány figyelmébe ajánlja az állampolgári jogok biztosi beszámolójában is rögzítetteknek megfelelően, hogy az államigazgatási és pedagógusi képzés területén a képzési tananyagokban nagyobb szerepet kell szánni a környezeti, a természeti és a fenntarthatósági szempontok érvényesülésének. A bizottság egyetért és támogatja a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes ál­tal kezdeményezett „Fák nemzetünk jövő gene­rá­ci­óiért” elnevezésű or­szá­gos faültetési programját, amelynek alapvetése, hogy minden, az adott évben születő magyar gyer­mek számára ültessünk egy fát. Cél­szerűnek tart­juk a kormány demográfiai prog­ramjához iga­zít­va a szük­séges költségvetési anyagi fedezetet is biztosítani a program végrehajtásához.

A bizottság ugyancsak fontosnak tartja ráirá­nyí­tani az Országgyűlés figyelmét a hivatal transzatlanti szabadkereskedelmi megállapodásokkal és Magyar­or­szág génmódosítás-mentességével kapcsolatos állás­foglalásaira.

Végül a bizottság egyetért a szószóló azon álláspontjával, miszerint a természeti erőforrások vé­del­me és megőrzése új szemléletű hulladék­gaz­dál­ko­dást kíván meg, különösen a körkörös gazdál­ko­dás­ra, valamint az ipari ökológiára való átállás folya­matában. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(17.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 266 2016.10.10. 6:22  259-278

BENCSIK JÁNOS, a Fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Fenntartható fejlődés bizottsága október 3-i ülésén tárgyalta meg a Kanada és Európai Unió között kötendő szabadkereskedelmi egyezményre vonatkozó kormányzati határozati javaslatot, illetve az időközben csatolt szerződést, és megállapította többségi véleményként a bizottság, hogy a legnagyobb probléma ezzel a szerződéstervezettel, hogy a magánérdeket a közérdek elé állítja, a puszta tőkeérdeket a közjó elé helyezi.

Egyértelmű célja a kereskedelmet akadályozó korlátok felszámolása, tehát a szabályozási akadályok leépítése, hiszen az Európai Unió és Kanada közötti kereskedelmi kapcsolatok eddig is szabadon működhettek; már ami a vámtarifát illeti, ez a 3 százalékos vámtarifa érdemben nem befolyásolta a kereskedelem volumenét. Ugyanakkor a két kultúra közötti eltérő szabályozási közeg megnehezíthette elsősorban a tengerentúli, tehát a kanadai és a Kanadán keresztül az egyesült államokbeli gazdasági társaságoknak az európai piacra történő belépését, hiszen az elővigyázatosság elvén alapuló európai gazdasági és társadalmi kultúra feszül össze a kockázatalapú megközelítésű angolszász, amerikai társadalmi és gazdasági kultúrával.

Látni kell azt is, és ez a bizottsági ülésen is megállapításra került többségi véleményként, hogy a megegyezés hatálya ki fog terjedni azokra a társaságokra, amelyek kanadai telephellyel rendelkeznek.

(18.50)

Az egyesült államokbeli székhellyel rendelkező gazdasági társaságok közül több mint 400 kanadai telephellyel is rendelkezik, tehát ezen társaságok a megállapodás joghatálya alá kerülnek, és számukra biztosítottá válik az Európai Unió piacára való kedvező feltételekkel történő belépés.

A bizottság megállapította azt is, hogy az „elővigyázatosság” kifejezés az 1600 oldalas szerződési szövegben nem szerepel. Van egy áttételes utalás az elővigyázatosság elvének gyakorlati alkalmazására vonatkozóan. Maga a szerződés úgy fogalmaz, hogy a felek a vitás kérdéseiket a WTO SPS szabályozási rendszerének, ennek a megállapodásnak a figyelembevételével tisztázzák. Ez a Világgazdasági Tanácson belül elfogadott állategészségügyi és növény­egész­ség­ügyi megállapodás, amely viszont úgy utal az elő­vigyázatosság gyakorlati alkalmazhatóságára, hogy a részes felek azt csak átmenetileg, ideiglenesen vezethetik be. Tehát abban az esetben, ha egy nemzeti törvényhozás fogyasztóvédelmi, egészségvédelmi szem­pontból az elővigyázatosság elvére hivatkozva korlátozó döntést hoz, akkor azt csak ideiglenesen teheti meg.

A következő probléma, amit megállapítottunk, hogy többször utal a szerződés szövege arra, hogy ez egy élő, tehát egy folyamatosan alakuló és fejlődő szerződés. A részes felek megint csak a vitás kérdéseket vagy a kellőképpen még ki nem dolgozott, a fekete dobozokban meglévő kérdéseket egymással egyeztetve, párbeszéd útján véglegesítik. Ez megint csak az elővigyázatosság elvének a megkérdőjelezését hordozza magában.

További vitás kérdésként merül fel a szerződésben a beruházási, befektetési védelemnek a kérdése. Ez összefügg az általam korábban mondottakkal is. A szerződés a beruházókat tulajdonképpen a nemzetállami joghatóságok és az európai jog fölé emeli, és így a befektetői érdekek a közjó fölé helyeződnek.

Abban az esetben, ha egy befektető előveszi a szerződést, és az alapján elindít egy eljárást, a választott bíróság pedig ugyancsak előveszi a szerződést, és azt mondja, hogy van egy utalás a WTO SPS rendszerére, amelyben az elővigyázatosság elve csak átmenetileg érvényesíthető, akkor azt mondhatja a bíróság, hogy tisztelt hölgyek és urak, ez az átmeneti időszak lejárt, és ennek megfelelően szíveskedjék a nemzeti törvényhozás ezeket a korlátozó elemeket leépíteni, és szíveskedjék a megállapított kártérítést a felperes kasszájába befizetni. Népegészségügyi és munkajogi visszalépésre kerülhet sor mindezek következtében a nemzeti joghatóságok, az országgyűlések, parlamentek részéről.

Éppen ezért a bizottság úgy határozott, hogy módosító indítványt nyújt be, amellyel az egész egyezmény elutasítását kezdeményezte, 5 igen szavazattal, 3 tartózkodás ellenében. Azt viszont meg kellett állapítanunk szomorúan, hogy a Törvényalkotási bizottság ezt a Fenntartható fejlődés bizottsága által benyújtott módosító indítványt nem támogatta. Köszönöm megtisztelő figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 234 2016.10.24. 2:10  225-236

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Talán még vagyunk néhányan ebben a Házban olyan képviselők, akik jól emlékeznek a szocialisták utolsó kormányzati időszakában meghozott energiapolitikai és árszabályozási intézkedéseire, amikor is a kormányzásuk utolsó esztendejében jelentősen megnövelték a gázárakat (Dr. Szakács László közbeszól.), és mindazonáltal megszüntették a gázártámogatást (Dr. Szakács László: 20 dollárról 100-ra nőtt!), tehát azt a lakossági támogatást, amely lehetőséget biztosított a fogyasztói terhek csökkentésére. (Dr. Szakács László: Nem jól tudod!)

A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal kimutatása alapján 2012 óta a következő változások következtek be, amelyek a rezsicsökkentésnek is köszönhetők. A 2012. évi 94,8 milliárd forintról 2016-ra 53,9 milliárd forintra csökkent a 30 napon kívüli kintlévőség, míg a hátralékos fogyasztók száma 1 millió 550 ezer főről 986 ezer főre csökkent. Ezt jelentette a rezsicsökkentés ahhoz képest, amit önök a kormányzásuk utolsó esztendejében a fogyasztókat terhelő döntésekhez képest elértek. (Dr. Szakács László: 2016 van! Ez van a naptárban!)

Mindezekkel kapcsolatosan még azt is érdemes itt elmondani, hogy a MEKH-nek figyelembe kell venni a földgáz árának változását a fogyasztói árak meghatározása, az indokolt költségek rendszeres és részletes felülvizsgálata, valamint az alapján végzett árelőkészítés során, amely a törvényi szabályozás alapján a magyar energetikai és közműszabályozási hatóság hatáskörébe tartozik. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)

Éppen ezért nincs szükség az indítvány tárgysorozatba vételére. Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
226 4 2017.05.19. 10:33  1-78

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Urak! Az elmúlt két nap során a Ház falai között többször is elhangzott, hogy a 2018-as költségvetés a munkából élőkről, a családokról és a biztonságról szól.

Mint egy egyéni választókerület képviselője fontosnak tartottam átbogarászni a 2018. évi költségvetés-tervezetet és megnézni azt, hogy ez a három fontos, kiemelt, fenntarthatóság szempontjából is fontosnak mondható kérdés miként is jelenik meg a gyakorlatban, elsősorban a vidék gyakorlatában. Igyekeztem megtalálni azokat a költségvetési utalásokat, amelyek a saját választókerületemben, a Tatai-medencében is hozhatnak érdemi változásokat 2018-ban mind a munkából élők, mind a családok életében a megélhetés, a megélhetéshez szükséges fizikális és szellemi erőforrások gyarapítása szempontjából és mindannyiunk közös biztonsága szempontjából.

Azt kell mondanom, hogy fontos tételként rögzítésre került a költségvetés háttérfejezeteiben, hogy folytatódik a béremelés mind a garantált bérminimum, mind pedig a minimálbér vonatkozásában. A mi térségünkben ennek azért van jelentősége, mert ez egy nyomást gyakorol a versenyszférában az ipari parkokban foglalkoztatottak, az ott élő munkavállalók bérére. Már a 2017-es idei esztendőben is tapasztalható volt ez a kedvező változás. Egészen biztos vagyok abban, hogy a következő évben foganatosított béremelések kedvező hatást fognak gyakorolni a bérek alakulására.

De talán még ennél is fontosabb, hogy a „Modern városok” program fejezetében is ott vannak azok a százmilliárdok, amelyek lehetőséget biztosítanak azokra az infrastrukturális fejlesztésekre, amelyek a gazdasági környezet versenyképességének növelését szolgálják, azok a közlekedési fejlesztések, amelyek a térségben meglévő, akár oroszlányi, tatabányai, tatai ipari parkok további bővülésének a feltételéül szolgálnak.

Ezen túlmenően azt is megnéztem, hogy a korábban vállalt kormányzati kötelezettségek mögé miként kerülnek a források, hogy a szakképzés feltételeinek javulása, általában az oktatási intézmények infrastruktúrájában végrehajtandó kedvező változások finanszírozási feltételei vagy éppen az egészségügy infrastruktúrájának, tehát a térségi kórházi ellátás feltételeinek javítása megtalálható vagy sem. Azt kell mondjam, hogy ezek a kérdések is megnyugtató módon rendeződhetnek a 2018-as esztendőben, ezeknek is megtaláltam a forráshátterét.

Azt is fontosnak tartom, hogy ha már biztatjuk a fiatalokat a családalapításra és a gyermekek vállalására, akkor az ehhez szükséges finanszírozási, állami támogatási háttér is rendelkezésre álljon. Itt nemcsak az adókedvezményekre, a családi adókedvezményre gondolok, hiszen az már egy bevett szokás és gyakorlat, legfeljebb annak a mértéke változik kedvező irányban évről évre. De fontos az is, hogy a prosperáló gazdasági térségekben, amelyek nemcsak az ott bent megszületett és bent élő fiatalok számára biztosítanak megélhetést, hanem az ország más területéről is a belső mobilizációnak köszönhetően sokan érkeznek, és otthont szeretnének maguknak létesíteni, azt viszont saját erőből nem tudják, szükségük van a családi otthonteremtési támogatásra. Jelentős mértékben bővül ennek a költségvetési fedezete is.

Ennek a hatását is lehet látni akár Tatán, Tatabányán, hiszen százával épülnek az új lakások és családi házak. Ugyanakkor az is érzékelhető, hogy a helyi önkormányzatoknak is nagyobb figyelemmel kell fordulniuk e kedvező változásokhoz való sikeres kapcsolódás érdekében, hogy előkészített, közművesített területek is rendelkezésre álljanak. Biztathatom a települési vezetőket a 2018-as költségvetési tervezet láttán, hogy van értelme tovább dolgozniuk azon, hogy a saját településeiken új lakóövezetek kerüljenek kialakításra és ott a CSOK támogatásával épüljenek új lakások, épüljenek új otthonok, hiszen a gazdaság fejlődése ‑ legalábbis a mi térségünkben ‑ az elkövetkezendő esztendőben is biztosított lesz.

A biztonság. Azért azt látjuk, hogy geopolitikai viszonyrendszerünk meglehetősen ingatag, ezért fontos, hogy az ország biztonságát, a határok biztonságát is megfelelő színvonalon tudjuk tartani. Örülök annak, hogy végre érdemi változás tapasztalható költségvetési szinten is, hiszen mintegy 100 milliárd forinttal növekszik az ország biztonságát szolgáló költségvetési tételeknek az összege. Ezen belül láttam azt is, hogy a saját térségem, választókerületem egyetlenegy katonai objektuma, a tatai dandár is a fejlesztendő területek közé tartozik, fontos is. Sajnos katonáink a jelenlegi helyzetben nem feltétlenül rózsásnak mondható elhelyezési körülmények között élnek és teljesítik a szerződéses katonai szolgálatukkal együtt járó kötelezettségeket. Tehát mind az ellátásukban, az ellátási körülményeikben, mind pedig a haditechnikában, a védelmi felszerelésekben az elkövetkezendő esztendőben érdemi változás olvasható ki a 2018-as költségvetésből.

Két olyan tételt kerestem még a költségvetésben, amellyel kapcsolatosan többször is felszólaltam itt az Országgyűlésben. Az egyik a tatai visszatérő források. Sajnos nem találtam erre vonatkozó tételes költségvetési sort. De azt mindenképpen köszönöm, hogy a bányászat felhagyását követően visszatért tatai források által okozott veszélyhelyzetek felszámolására érdemi kormányzati lépés történt az elmúlt egy esztendőben, hiszen a Belügyminisztérium létrehozott egy operatív bizottságot, amely európai uniós forrás felhasználásával a feltérképezését végzi az egész Észak-Dunántúlnak, hogy a visszatérő karsztforrások ‑ Tata esetében több mint ötvenről beszélünk ‑ milyen veszélyt jelentenek az épített környezetre és az ott élő lakosság biztonságára.

Ugyanakkor szeretném fölhívni a tisztelt kormányzat figyelmét arra, hogy két nagyon fontos beavatkozási pont is van. Az egyik az 1-es számú országos főút balesetveszélyessége, hiszen Tata város átkelési szakaszán az út alatt van egy 8 méter átmérőjű kürtő, forráskürtő, ami működött az 50-es éveket megelőzően.

(8.10)

A bányászat után a karsztvíz nívója lesüllyedt több mint száz métert, ez a bányászat felhagyását követően visszapótlódott, újra élővé vált a kürtő, és útbeszakadások vannak, amelyeket lokálisan ugyan kezelnek, de sok százmillió forintos beavatkozásra lesz szükség a Magyar Közút részéről, hogy ezt a veszélyhelyzetet ki lehessen küszöbölni. Tehát tisztelettel javasolom, hogy az országos közúthálózatot üzemeltető nonprofit társaság számára költségvetési fedezetet biztosítsanak annak érdekében, hogy a veszélyhelyzetet minimalizálni lehessen.

A másik pedig a visszatérő források, amelyek a város időközben elépített, az 50-60-70-es években elépített, régi rét- és kaszálóterületeit veszélyeztetik. Ott lakóházak vannak, tömbházak, családi házak vannak, a források visszajöttek, a víz megy, keresi magának az utat, veszélyezteti ezeket a lakóépületeket, méltatlan körülmények között kell hogy éljenek az emberek, veszélyhelyzetben, ez is biztonsági kérdés. Tehát szükség lenne arra, hogy a régi vízelvezető rendszereket ‑ legyenek azok természetes vízfolyások, legyenek azok mesterséges csatornák ‑ rendbe tegyük. Éppen ezért módosító indítvánnyal is fordultam a tisztelt kormányzat irányába, hogy erre figyeljünk oda, hogy a biztonság nemcsak a határok védelmével, hanem a határon belüli biztonságos lakhatási feltételek megteremtésével is összefüggésben van.

Végezetül azt is szeretném megköszönni, hogy a neszmélyi borvidék régi hírnevének és fényének helyreállítása érdekében az elmúlt esztendőben mintegy 300 millió forintot biztosított a központi költségvetés, hogy a borvidék központi régiójának főútjaként szolgáló gazdasági út rendbe legyen téve, de szükség lenne arra is, hogy a borvidék kapujaként működő Baj település ‑ amely zsáktelepülés egyébként, onnan lehet elindulni a szőlőhegyekbe a kirándulóknak ‑ belső főútjának a rendbetételéhez is érkezzen támogatás. Ez már turisztikai és gazdaságfejlesztési kérdés.

Ezek a beruházások tudják együttesen biztosítani azt, hogy fenntartható vidék jöjjön létre az ország nyugati felében is, a Dunántúlon a neszmélyi borvidéken, ahol a helyi gazdálkodók által létrehozott értékekre alapozódó, a helyi gazdaság színes szövedékét felmutatni tudó helyi gazdaság alakulhasson ki. Ez fogja biztosítani a belső kohézióját magának a térségnek, mindamellett, hogy az iparfejlesztés, az ipari parkok működtetése a városi lakosság szempontjából fontos.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 264 2017.05.22. 15:21  205-308

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Még a vitanap kezdeti szakaszában Harangozó Gábor képviselőtársam úgy fejezte be a hozzászólását, hogy programalapú fejlesztéspolitikára van szükség. Teljesen igaza van, egyetértek ezzel, gyakorlati oldalról, tapasztalatokon nyugvó oldalról megközelítve is, de ezen túlmenően arra is szükség van, hogy az adott térségben, a tájban élők közössége érték- és érdekszövetséget is alkosson. Tehát nagyon fontos az, hogy pontosan meghatározott célok mentén kezdődjön meg az adott térség fejlesztése, de legalább olyan fontos az is, hogy érték- és érdekszövetség álljon mögé, és a szükséges tudással rendelkezzen az a közösség, amely azokat a célokat meg is akarja valósítani.

1990-ben, amikor először megválasztottak közösségi szolgálatra, és Tatabánya polgármestere lehettem, akkor egy év leforgása alatt összeomlott az egyoldalú szocialista nagyipar Tatabányán és a térségében, a szomszédos városokban, mondhatjuk Oroszlányt és Dorogot is. Csak Tatabányán 12 ezer munkahely szűnt meg, tehát 12 ezer ember és a családjaik veszítették el teljes egészében vagy részben a megélhetésüket. És ami ott maradt az egyoldalúan fejlesztett, meglehetősen környezetszennyező nagyipar után, az egy szabdalt, roncsolt, rekultivációra, a tájsebek begyógyítására váró terület volt. Ehhez hozzátartozik az is, hogy ez a nagyipar elszennyezte a felszíni vizeket, a felszín alatti vizeket, szennyezte a levegőt, a talajt.

Tehát amikor újra kellett gondolni azt, hogy hol, milyen erőforrásokkal rendelkezve, miként akarjuk a jövőt berendezni, akkor szembe kellett nézni azzal is, hogy a táji erőforrások olyan mértékben roncsolódtak, használódtak el, hogy ha azok helyreállításával nem fogunk foglalkozni legesleghamarabb is, elsőként, akkor hiába gondolkodunk mi a munkahelyek pótlásán, hiába gondolkodunk azon, hogy majd olyan otthonos környezetet fogunk kialakítani, ahol az emberek majd jól érzik magukat, és esetleg a helyben lakók, akik elvándoroltak, azok majd vissza fognak jönni ebbe a térségbe, a Tatai-medencébe dolgozni és élni.

Nem volt mást tenni, mint szóba kellett állni egymással, és nemcsak a polgármestereknek, nemcsak az önkormányzatoknak, hanem a polgármestereknek szóba kellett állni a gazdasági társaságok képviselőivel is, azokkal is, akik éppen bebukóban voltak, és azokkal is, akik éppen akkor gondolkodtak azon, hogy vállalkozást hozzanak létre saját maguk, családjuk és a közösség többi tagjának megélhetését is biztosítva. És szóba kellett állni a civil szervezetekkel, azokkal a civil szervezetekkel, akik a saját közvetlen környezetükben fontosnak tartották azt, hogy valami elmozdulás legyen, valami kitörés legyen, mert ők azt mondták, hogy ott szeretnének élni, és azt szeretnék, hogy a gyerekeik és az unokáik is ott éljenek.

És akkor létrejött egy olyan szövetség, az Által-Ér Szövetség ‑ ami a tájat keresztülszelő legnagyobb folyó, végül is egy ér, amely viszi a vízgyűjtő terület vizét egészen a Dunáig ‑, és ebben a szövetségben megfogalmaztuk a legfontosabb célokat, elsajátítottuk a szükséges tudást. Voltak olyan elődök, akik ott születtek vagy ott éltek és ott dolgoztak, akikre érdemes volt odafigyelni. Közigazgatás-szervezésben Magyary Zoltánra, innováció területén Bláthy Ottó Tituszra vagy Öveges professzorra, aztán a fenntartható vízgazdálkodás és agrikultúra területén Mikoviny Sámuelre, akit Selmecbányáról is ismerünk, aki Tatán az Esterházy-uradalomban töltött el jó néhány esztendőt, és a mocsárvilágból egy gyönyörű szép, tervszerűen kialakított halastórendszerrel járult hozzá a térség fejlődéséhez, az uradalom fejlődéséhez, öntözhető gyümölcsösöket hoztak létre.

Tehát amikor megvan a természeti erőforrás, megvan a cél, megvan a tudás és megvan az érték- és érdekszövetség, akkor el lehet indulni, és akkor lehet nézni azt, hogy milyen külső forrásokat lehet megszerezni a belső meglévő bevételeket kiegészítendő. Nem mindig álltak rendelkezésre ilyen források! Az a helyzet, hogy 1990 óta végzem ezt a fajta közösségi munkát, 2010 után jöttek be azok a fejlesztési források, amelyeket be lehetett illeszteni azokba a mozaikszerű kis lukacskákba, ahonnan még az a fejlesztés, az a szolgáltatás, az az infrastruktúra-elem, legyen az fizikális, legyen az szellemi infrastruktúra, hiányzott.

Az ipari park fejlesztése mellett, ami a legfontosabb volt számunkra, oda kellett figyelni ahhoz is, hogy a környezet rehabilitációja is megtörténjen. De ha már az ipari parknál tartunk, három ipari park található a Tatai-medencében: Oroszlány ‑ egyéb­ként szocialista vezetésű város, lehet vele együttműködni, a városvezetéssel ‑, Tatabánya és Tata, három ipari park. Ma már visszapótoltuk azokat az elveszett munkahelyeket, amelyeknek elszenvedtük a hiányát a kilencvenes évek elején, és olyan nagy hozzáadott értékű tevékenységek kerültek meghonosításra, amelyek, én azt mondom, hogy vetekszenek ma már akár a debreceni vagy akár a győri ipari kultúrával. Ki a fene gondolná azt, hogy Tatabánya Magyarország egészségügyi iparának a zászlóshajója? Márpedig ez így van.

Szükség volt ahhoz, hogy olyan kutatás-fejlesztés kerüljön be, ahol biológusokat foglalkoztatnak, száz diplomás biológust kellett fölvenni az elmúlt években annak érdekében, hogy orvosi reagensek előállításához szükséges, megfelelően felkészült munkaerő legyen. És egy részük jött a térségből, egy másik részük Budapestről, a harmadik részük az ország különböző pontjairól, és nagyon sokan jöttek vissza kalandból Magyarországra, mert azt mondták, hogy van értelme ilyen innovatív közegben munkát vállalni és dolgozni.

De ettől még nincs kolbászból a kerítés. És ha valaki azt gondolja, hogy egy-egy lépéssel előrébb tudott jutni, és alapszinten tudta az ott élő emberek megélhetését biztosítani, akkor az tévúton jár, mert az kevés. Igaz, hogy az sem helyénvaló, ahogy Korózs képviselőtársam pontos adatokat hozott, csak azt egy két évvel ezelőtti vitában kellett volna elmondania, mert 2015-ös átlagjövedelmekről beszélt, tehát megnéztük, itt megnéztem, és 2015-ös átlagjövedelmekről beszélt, és nem bruttóról, hanem nettóról. De egyébként igazat mondott, csak nem tette hozzá, hogy egy más idősávból és másként számolva kell értelmezzük. De ezzel együtt azt mondom, hogy tényszerű, és lehet vitatkozni erről is.

De egy biztos, hogy a mai átlagjövedelmek sem elegendőek ahhoz, hogy minden tekintetben lehessen biztosítani az elveszett fizikai erő pótlását, a megromlott egészségi állapot helyrehozatalát, a folyamatos tanulás költségeit, a gyermekek vagy az unokák iskoláztatását. Hát persze, ezt nem lehet. Tehát itt is kellett két és fél évtized ahhoz, hogy el tudjunk jutni odáig, hogy alapszinten meglegyen a biztonság. És akkor ehhez mit kellett még tenni? Éltünk a pályázati lehetőségekkel, ha volt. Rendbe raktuk a hulladékgazdálkodást regionális szinten, 85 település részvételével, mert annak semmi értelme nincs, hogy akár egy város vagy két-három kisebb város saját maga nekiálljon, és ilyen fejlesztéseket megvalósítson. Vagy a regionális szennyvíztisztító modernizálása. Az is az utóbbi években valósult meg milliárdos beruházással.

Mi abban a helyzetben vagyunk, hogy bányából kapjuk a vizet. Tehát egyedül az Észak-dunántúli Regionális Vízmű az, amely két vízbányából, karsztbányából bányászati technológiával kapja a vizet. Ezeket a vízbányákat is rendbe kellett tenni, biztonságba kellett helyezni a technológiát azért, hogy háromszázezer ember számára az egészséges ivóvizet lehessen biztosítani.

Aztán eljutottunk odáig is, amire létrehoztuk alapvetően magát az Által-Ér Szövetséget, rendbe raktuk, gatyába ráztuk magát az Által-eret, az Által-ér vízgyűjtő területét. A belépő szennyező forrásokat már minimalizáltuk, utána tettük rendbe az Által-eret, és próbálkozunk azzal, hogy a tatai Öreg-tó rehabilitációjához szükséges források is rendelkezésre álljanak. És végeztük tovább a szolgáltatási infrastruktúra fejlesztését. Igen, amiről itt beszélt Rétvári államtitkár úr, 10 milliárdos fejlesztést tettünk bele a tatabányai Szent Borbála Kórházba. (Gőgös Zoltán: De mikor?)

(19.30)

És lehet azt mondani, hogy nincs értelme, mert kevés az orvos, meg kevés az ápoló. Hát persze, azzal is kell foglalkozni, de a fejlesztéspolitikai oldalát is kell látni, hogy egy helyi közösségnek, egy politikai vezetésnek vagy települési vezetésnek alapvető kötelessége az, hogy ha 60-70 évvel ezelőtt épült laktanyaépületekben folyik a kórházi ellátás, arra tulajdonképpen alkalmatlan infrastruktúrával, azt ki kell váltani. Ha három és négy telephelyen történik ugyanez, akkor nem lehet jól szervezni a betegutakat, egy helyre kell telepíteni, egy helyen kell megépíteni. Ha energiahatékonysági források is rendelkezésre állnak? Akkor tegyük oda a fejlesztéspolitikai források mellé, és a meglévő épületeket, amiket meg érdemes megtartani, azokat újítsuk föl, mert kevesebb lesz majd a rezsi, de a használati érték is helyre fog állni.

Lehet azt mondani, hogy helytelen a kormánynak és a kormánypártoknak az az álláspontja, hogy elsősorban nem a lakosság számára biztosítjuk az energiahatékonysági forrásokat. Amikor államtitkár voltam, én azt mondtam, hogy leghatékonyabban akkor fogjuk tudni fölhasználni ezeket az összegeket, ha az állam és az önkormányzatok kötelező feladatkörébe tartozó közintézményeket fogjuk felújítani. A büdös életben ‑ elnézést a szóért, kifejezésért ‑ nem fogunk végére jutni az intézményfelújításoknak, a korszerűsítésnek, ha az energetikai célú forrásokat nem vonjuk be. Hála istennek, hogy most a 2014-20-as fejlesztési időszakban is ez lett a prioritás, hogy a kórházaink, az iskoláink, a kormányzati hivatalok, a rendőrség, a járásbíróságok és minden szépen újul meg. Lehet azt mondani, hogy ezek nem olyan látványos beruházások, mert szükségből jár oda az ember, nem pedig szórakozni. Na de könyörgöm, az alapvető állami, önkormányzati szolgáltatásokat mégiscsak csak olyan körülmények között kellene igénybe venni, amely a lehető legolcsóbban fenntartható, korszerű, biztonságos, és még néz is ki valahogy településképi szempontból.

Lehetne sok mindenről beszélni, egyetlenegy dologról szeretnék még. Itt elhangzott az, hogy nem szeretnek az emberek földdel foglalkozni, és nehéz őket rábeszélni. Szeretni kell őket; a tájat is, amiben élünk meg azokat az embereket is, akik potenciálisan még a végén földműveléssel fognak foglalkozni. Ki a csuda gondolta, hogy az egyháztáji vásár Naszályról, egy kétezres kistelepülésről ki tudja úgy nőni magát, hogy a szomszédos nagyvárosban arra rá lehet szervezni egy gördülő kosár bevásároló közösséget, és néhány hónap szervezőmunka után ennek a közösségnek van 500 stabil vásárlója, és hetente kell átadónapot tartani annak a 10-15 termelőnek, akik folyamatosan ott vannak, pedig össze kell rakniuk a csomagokat és kell hozniuk. Ma már egy-egy átadási napon félmilliós forgalom valósul meg. De elkötelezett emberek kellettek ehhez is, helyi hősök, azok, akik valamihez értettek, tudtak lépni. Na, őket kell támogatni, megtalálni, támogatni, segíteni, sokszor nem pénzzel, hanem jó szóval, szeretetteli odafordulással.

Aztán látni azt, hogy az az asszony, aki otthagyta a három műszakot, a biztos egzisztenciát, vett egy tehenet és elkezdett sajtot készíteni, és elkezdte vinni, elkezdett piacozni, és nem tudott még teljesen megélni belőle az egész család, de hozzájut ilyen lehetőségekhez, piachoz segítjük, akkor megveszi a második és a harmadik tehenet, és végigjárja a falut, és azt mondja, hogy emberek, ott az a hátsókert, az a 600-800 négyzetméter, azt ti nem használjátok ott semmire, adjátok már ide. Vörös herével, ezzel, azzal én ezt szépen be fogom vetni, és rendben van a terület, megvan a termék, piacra lehet menni. (Dr. Apáti István közbeszól.) Ehhez már mi kell? Sorolhatnám államtitkár urak felé, hogy mit kellene még csinálni.

Az kellene még, mondjuk, hogy a neszmélyi borvidék fejlesztéséhez is rendelkezésre álljanak azok a források, amelyekre várnak a gazdák, és akkor össze lehet rakni a táji erőforrásokat a hozzáértéssel, a tudással, a kultúrával, a helyi identitással, és meg lehet teremteni azokat a piaci lehetőségeket a vá­ro­sokban, ami a város és vidék, a város és kör­nye­ze­tében lévő falvak együttműködését helyre tudja állítani, ha nem is olyan rendben, mint amilyen volt 70-80 esztendővel ezelőtt, a háborút, a kolhozosítást megelőzően, de minden bizonnyal sok falusi fiatal ember számára az ott maradás gondolatát ez fel tud­ja ébreszteni, és ott lehet tartani. Köszönöm szépen a figyelmet.

Számunkra a vidékfejlesztés ezt jelenti, hogy a vá­rost és a vidékét együtt kezeljük, és próbáljuk összebarátkoztatni azokat az elemeket, azokat az em­be­reket, közösségeket, amelyeket módszeresen szét­vá­lasztottak 40-50 esztendővel ezelőtt. (Taps a kor­mánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
229 60 2017.05.30. 1:23  57-66

BENCSIK JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Az előttünk fekvő törvényjavaslat egyértelmű célja az Országgyűlés munkájának teher­men­tesítése. A veszélyes áruk szállítására vonatkozó nemzetközi egyezmények mellékleteinek módosításával kapcsolatos előterjesztések az elmúlt évek so­rán rendszeresen kerültek a tisztelt Ház elé. Ennek oka az volt, hogy a Genfben, Bernben és Vilniusban kö­tött egyezmények részletszabályait tartalmazó mellékletek a nemzetközi szervezetekben zajló folya­ma­tos munka, valamint a tudományos és technológiai előrelépés miatt többször módosultak. Az indítvány szerint a jövőben törvény helyett elég lesz csak kormányrendeletként kihirdetni azokat a nemzetközi megállapodásokat, amelyek ezeknek az 1000-1200 oldalas mellékleteknek valamelyikét módosítják.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindamellett, hogy a törvényjavaslat tehermentesíti az Országgyűlést, a gyorsabban megjelenő módosításoknak köszönhetően a hazai vállalkozásoknak is több idejük marad fel­ké­szülni a változásokra, ezért a Fidesz-frakció támogatja a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a figyel­met.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 74 2017.06.23. 3:00  73-78

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt hét esztendő gazdaságpolitikai intézkedései kétségkívül éreztetik már a kedvező hatásukat, 2013-ban hazánk kikerült az akkor már egy évtizede zajló túlzottdeficit-eljárás alól, és ennek köszönhetően az államháztartási hiány rendre a GDP 3 százaléka alatt teljesül, a GDP-arányos államadósság pedig folyamatosan csökken.

2016-ban már mindhárom nagy nemzetközi hitelminősítő ismét befektetésre ajánlotta, befektetési kategóriába emelte a szuverén magyar államadósságot, így Magyarország visszanyerte önrendelkezését a nemzetközi pénzügyi környezetben. Mindez lehetővé tette azokat a gazdaságpolitikai intézkedéseket, amely a magyar emberek, a családok boldogulását, a vállalkozások erősödését és a hazai gazdaság növekedését szolgálják. A magyar gazdaság mára egy kiegyensúlyozott és a korábbinál gyorsabb növekedési pályára állt, a gazdaságpolitika előtt álló kihívások központi eleme pedig átkerült a munkaerőkérdésre.

A további erősödéshez szükség van a termelékenység és a versenyképesség együttes fokozására, amivel együtt kell járjon a bérek fokozatos emelkedése is. A kormány ennek érdekében is tett már figyelemre méltó lépéseket. A vállalkozások terheinek a 6 éves béremelési és járulékcsökkentési megállapodásban vállalt jelentős csökkentése jótékony hatást gyakorolhat a versenyképességre, ösztönzi a vállalati beruházásokat, illetve lehetővé teszi a magasabb termelékenységű munkaerő bérének növelését úgy, hogy a vállalati jövedelmezőség ne romoljon eközben.

A gazdaság további erősödése a vállalkozások innovációs képességének fejlesztésétől függ. A vállalati innovációt segítheti a nemzetközi kutatás-fejlesztési együttműködések ösztönzése, de az adópolitika területén is vannak még kihasználatlan lehetőségek. A hazai innováció erősödését segíthetik a digitális fejlesztések, a megfelelő képzési rendszer, a mobil munkaerő, illetve az ország arra irányuló képessége, hogy nagy brandeket vonzzon hazánkba, sőt akár új hazai brandek létrejöttét segítse elő.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdezem, hogy ön szerint milyen mértékben javult hazánk versenyképessége; a termelékenység és az innováció területén mennyiben sikerült érdemi előrelépéseket elérni; továbbá milyen lépések megtételét tartja szükségesnek az ország versenyképességének további javulása érdekében? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 78 2017.06.23. 1:05  73-78

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Ország­gyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt egy esztendőben, beleértve az idei esztendőt és ezeket a hónapokat is, az látható, hogy az ipari szektorban egy 30-40 százalék közötti béremelésre került sor. Ennyi volt az az extra haszon, profit tulajdonképpen, amelyet a befektetők az elmúlt években elkönyveltek a munkavállalók rovására.

Belátták azt, hogy a munkaerő biztosítása érdekében erről az extra nyereségről le kell mondani, ez szolgálja a megmaradásukat és a jövőbeni versenyképességüket, hiszen a legjobb munkavállalókat kell itt tartani. De a továbbiakban csak akkor lehet nagyobb bérkibocsátás az ipari szektoron belül is, ha az innováció következtében a termelékenység javul, ezért nagyon fontos az a kormányzati álláspont, hogy kétszeresére emeli az innovációs pályázatok keretösszegét annak érdekében, hogy dinamizálni lehessen a hazai gazdaságot. Köszönöm szépen, a válaszát elfogadom. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 48 2017.10.02. 2:58  47-52

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! A Tatai-medence települései az idei esztendőben emlékeznek meg a szénbányászat 120 évvel ezelőtti kezdeteiről, továbbá a nagy múltú szakma kultúra-, gazdaság- és társadalomformáló szerepéről. Ugyan­akkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy az eről­tetett iparosításnak negatív hatásai is voltak. A kiter­melendő szénkészlet jelentős része a karsztvízszint alatt helyezkedett el, így annak felszínre hozatalához a vízszint süllyesztésére volt szükség. Az erőltetett vízkitermelés következtében elapadtak Tata forrásai. A forráskürtőket eltömedékelték, az évszázadokon át vizes rétként és kaszálóként használt földeket építési területté nyilvánították, majd beépítették.

A bányászati tevékenység megszűntével meg­kez­dődött a felszín alatti karsztvíztározók vissza­töl­tő­dése. Mostanra helyreállt az eredeti nyugalmi víz­szint, és egytől egyig újjáéledtek a tatai források. Az időközben beépített területeken jelenleg 8 ezer tatai él, 8 ezer tatai számára jelentenek napi gondot az egyre intenzívebbé váló források által előállított veszélyhelyzetek. A városban olyan lakóépület is talál­ható, amelynek alagsorában egy percenként 500 liter vízhozamú forrás éledt újjá. A felszínre bukó források következtében útbeszakadásokkal, a köz­mű­vek használhatatlanná válásával, továbbá a napi 30 ezer köbméternyi karsztvíz elvezetésének meg­ol­datlanságával szembesülnek az érintett lakók.

Tata város önkormányzata évekkel ezelőtt ön­erő­ből kezdte meg a veszélyforrások feltérképezését. A problémahalmaz kezelése jócskán meghaladja a helyi közösség teherbíró képességét, ezért másfél évvel ezelőtt a Belügyminisztérium segítő közre­mű­ködését kértük. Kezdeményezésünkre létrejött egy operatív munkacsoport, és néhány héttel ezelőtt egyedi kormányzati döntés is született a legégetőbb beavatkozások központi költségvetésből történő fi­nan­szírozásáról.

Tisztelt Államtitkár Úr! Közben a várost keresz­tülszelő négysávos állami közút is beszakadt, mivel az út alatt egy aktív forráskürtő helyezkedik el. Az első intervenciós csomagban nem került nevesítésre az érintett útszakasz, ezért a város lakóival együtt kérdezem, van-e remény arra, hogy belátható időn belül megszüntetésre kerül az utat érintő tart­ha­tat­lan állapot.

Továbbá kérdezem, hogy a kormány tervezi-e át­fogó intézkedési terv kidolgozását a közép-du­nán­túli újraéledő források által okozott veszélyhelyzetek felszámolására. Várom megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 52 2017.10.02. 1:10  47-52

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Valóban nagyon fontos, hogy ez a kérdés, amely nemcsak Tatát, hanem az egész Közép-Dunántúlt érinti, megfelelőképpen kerül pozicionálásra a nemzeti vízstratégiában, amely lehetőséget biztosít arra, hogy a szükséges kutatási, felmérési feladatokat is elvégezze a kormány. Fontos az a 328 millió forint, amely azonnali támogatásként immáron rendelkezésére áll a tatai önkormányzatnak, és az is nagyon fontos, hogy az érintett négysávos út, a Május 1. út helyreállításához szükséges tervek elkészíttetése is folyamatban van.

Tiszteletteljes kérésünk az a tataiak részéről, hogy a tervek elkészültét és engedélyeztetését követően a következő évi állami költségvetésben a Magyar Közút számára biztosításra kerüljön a kivitelezéshez szükséges összeg is. Ez lesz igazából megnyugtató Tata város közössége számára.

Válaszát az együttműködést és az eddig hozott kormányzati döntéseket figyelembe véve elfogadom. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 24 2017.10.03. 6:03  23-44

BENCSIK JÁNOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A közérdekű nyugdíjas-szövetkezet a munkaerőpiacon még aktív idősebb korosztály számára teremti meg a lehetőségét annak, hogy tagjai a szaktudásukat, megszerzett munkatapasztalatukat szövetkezeti keretek között adhassák át a fiatalabb korosztálynak, illetve hogy a munkavégzésükkel jövedelmet szerezhessenek. A magyar társadalom elöregedésével egyre növekszik az időskorúak társadalmon belüli részaránya. A nyugdíjasok nem elhanyagolható része a nyugdíj megtartása mellett is aktívnak tekinthető, és szeretné a nyugdíjból származó jövedelmét munkavállalás útján kiegészíteni.

Az OECD-tagállamok átlagában a 60-64 év közötti korosztályon belüli munkavállalók aránya 47,6 százalék, tehát megközelíti az 50 százalékot. Ez az arány Magyarországon mindössze 25,4 százalék. Az adatokból kitűnik, hogy az idősebbek foglalkoztatása Magyarországon semmiképpen sem tekinthető magasnak, így jelentős tartalékok rejlenek az idősebb korosztály, illetve a már nyugdíjban részesülők foglalkoztatásában.

A magyar gazdaság bővülése magával hozta a munkahelyek számának növekedését is. 2010 óta 700 ezerrel többen dolgoznak az országban, s miután Magyarország társadalmi összetétele is elöregedőben van, ezért kiemelten fontos, hogy az idősebb, még aktívnak mondható korosztály számára vonzó munkavállalási feltételeket biztosítson a törvényhozás.

 

 (10.30)

Ezt a célt kívánta elősegíteni a 2017. július 1-jé­vel hatályba lépett közérdekű nyugdíjas-szö­vet­ke­ze­tek­ről szóló törvény. A jogszabály értelmében a nyug­díjas-szövetkezet tagja a szövetkezettel tagsági megállapodást köt, amely kiterjed a személyes közreműködés konkrét tartalmára, módjára, ellentételezésére. A tag személyes közreműködését a nyugdíjas-szövetkezet által harmadik személy részére nyújtott szolgáltatás keretében is teljesítheti. Fontos kitétel, hogy a szövetkezet tagjai közül a tagok 90 százalékának öregségi nyugdíjban kell részesülnie.

A törvény minimális anyagi kötelezettséget állapít meg a szövetkezeti tagok számára. Az öregségi nyugdíjas tag részére a pénzben juttatott jövedelem nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül, amely után 15 százalék személyi jövedelemadót kell fizetni. A tagot nem terheli nyugdíj-, illetve egészségügyijárulék-fizetési kötelezettség. A nyugdíjas-szövetkezet és öregségi nyugdíjas tagja között fennálló jogviszony nem minősül adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszonynak, illetve a közérdekű nyugdíjas-szövetkezet és az öregségi nyugdíjban részesülő természetes személy tagja között fennálló jogviszony nem eredményez szociális­hozzá­járu­lás-fizetési kötelezettséget.

Tisztelt Országgyűlés! A hatályban lévő törvény szerint viszont nem minősül öregségi nyugdíjasnak a korhatár előtti ellátásokban részesülő személy, így az átmeneti bányászjáradékban részesülők több ezres hazai közössége sem. Köztudott, hogy az egykor mélyművelésű bányában dolgozó, 25 év szolgálati időt megszerző vagy 5000 felszín alatti műszakot teljesítő munkavállalók korengedményes ellátásban, azaz átmeneti bányászjáradékban részesülnek. A je­lenleg 45-63 év közötti több ezres, többségében szakképesítéssel rendelkező potenciális munkavállalói körnek a legális munkaerőpiacba történő újraintegrálása nemzetgazdasági érdeknek is tekinthető. Az átmeneti bányászjáradékban részesülők legnagyobb számban épp az iparilag fejlett régiókban élnek, ahol mára a legnagyobb munkaerőhiány mutatkozik.

Jelen törvényjavaslatunk a közérdekű nyugdíjas-szövetkezetekről szóló törvény által biztosított kedvezményes foglalkoztatási lehetőséget kívánja kiterjeszteni az átmeneti bányászjáradékban részesülőkre is. Azok az állampolgárok, akik legalább 25 évet föld alatti munkakörben töltöttek el vagy az ennek megfelelő műszakszámot teljesítették, átmeneti bányászjáradékban részesülnek. Hazánkban a nyugdíjkorhatárt el nem érő, átmeneti bányászjáradékban részesülő állampolgárok a nemzetgazdaság számára egy ezres nagyságrendben jelen lévő, megbízható, nagy tapasztalattal rendelkező munkaerő-tartalékot jelentenek.

A törvényjavaslat kiegészíti a közérdekű nyugdíjas-szövetkezetet szabályozó szövetkezeti törvényt, valamint a kapcsolódó ágazati törvényeket az átmeneti bányászjáradékban részesülőkkel, megteremtve ezzel annak a lehetőségét, hogy a kedvezményes foglalkoztatás őket is megillesse.

A tervezet vitájához és elfogadásához az előterjesztő képviselőtársaim nevében is jó szerencsét kívánok! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 44 2017.10.03. 15:59  23-44

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Bevallom őszintén, hogy én nem szégyellem, hogy képviselő vagyok, ha úgy tetszik, kijáró képviselő vagyok, hiszen egyéni országgyűlési képviselőnek választottak meg a Tatai-medencében, és az ott élők időközönként megkeresnek olyan javaslatokkal, elvárásokkal, amelyek csak országgyűlési, parlamenti szinten kezelhetők, orvosolhatók. Így történt ez ebben az esetben is. Már az eredeti törvény elfogadását követő hetekben, nyári időszakban is megkerestek az átmeneti bányászjáradékban részesülők közül néhányan, majd a nyár végén és kiváltképpen a szeptember első hétvégéjén megtartott bányásznap keretében meglehetősen sokan, számomra is meglepő mértékben sokan kerestek meg azzal a javaslatukkal, sőt elvárásukkal, hogy a közérdekű nyugdíjas-szövetkezetekről szóló törvény hatálya alá bekerülhessenek ők maguk is, akik alapvetően a 45-63 év közötti korosztályhoz tartoznak.

A Nyitrai képviselő úr által elmondottak közül egyetlenegyet emelnék ki, ez pedig a nyugdíjprémium, amelynek kifizetésére a következő esztendőben sor kerülhet annak függvényében, hogy miként teljesít a hazai gazdaság. Ha a hazai gazdaság jól teljesít, és a GDP meghaladja azt a mértéket, küszöbértéket, amely fölött lehetőség nyílik a nyugdíjprémium kifizetésére, akkor az megtörténhet. Ahhoz viszont működőképes, erős, jól teljesítő gazdaságra van szükség, ahol pedig elengedhetetlen a munkáskezek jelenléte is. Ez a törvény, ha kicsiny mértékben is, de ebben tud segítséget nyújtani, hogy azokban a térségekben, ahol rendelkezésre áll ez a viszonylag fiatal, öregségi nyugdíjkorhatárt még el nem érő kör, értenek is valamihez, fegyelmezetten, közösségben is tudnak dolgozni, azok hozzájárulnak az adott regionális gazdaság erősödéséhez, kiteljesedéséhez, ami összeadódik nemzetgazdasági szinten, amely megteremtheti a lehetőségét a nyugdíjprémium kifizetésének.

Varga László képviselőtársam azzal indokolta a törvénytervezet elutasítását, miszerint a legalacsonyabb nyugdíjjal rendelkezőket löki be úgymond a törvénytervezet és a kormány a munkaerőpiacra. Szó sincs erről. Önnek is tudnia kell, hiszen hasonlóképpen egy iparosodott és korábban a bányászat által erősített, támogatott térség képviselőjeként dolgozik, hogy a bányászjáradékkal rendelkezők nem ebbe a körbe tartoznak.

 

 (11.30)

 

Tehát egy magas, az országos átlagot jóval meghaladó, nyugdíjszerű ellátmányban részesülnek. Az átminősítéssel jelentős anyagi hátrány nem érte őket, azt viszont én is mondhatom - és ezt több alkalommal elmondtam annak idején a saját képviselőcsoportom ülésén is -, hogy azok, akik 25 esztendőt lehúznak egy mélyművelésű bányában, és 5 ezer műszakot töltenek ott, azok érzelmileg élik meg rosszul ezt a fajta átminősítést.

Ugyanakkor ez minden szakmacsoportra kiterjedt a 2012-es döntés során, hiszen egy nagyon erőteljes, világos klauzulát, határvonalat húzott meg az Országgyűlés többsége, amely szerint vannak az öregségi nyugdíjak, tehát van az öregségi nyugdíjellátás, és ezen kívül pedig vannak a különböző szerzett jogosultságok alapján megállapított nyugdíjszerű, de nem nyugdíjként nyilvántartott ellátási formák. Ez alapvetően érzelmi feszültséget és problémát jelentett, nem pedig az anyagi helyzetben történő érdemi változást.

A törvényjavaslat visszavonására én nem látok indokot, hiszen egy, ha még kicsinynek mondható, néhány ezres csoportnak az érdekei kerültek is ide megvitatásra, mégiscsak ez egy képviseleti munka, képviselői vállalás. Legfeljebb annyit tehetek, hogy ha visszatérek a választókerületembe, akkor tájékoztatni fogom mindazokat, akik indítványozták e törvénytervezet benyújtását, hogy a Szocialista Párt a visszavonását javasolja, javasolta a tervezetnek. (Dr. Varga László: De azt is mondd el, hogy miért! - Dr. Szakács László: Elmegyünk mi is szívesen, megérveljük! - Dr. Józsa István: Ne csak ezt mondd el, János!)

Sneider Tamás képviselőtársam, alelnök úr támogatását tisztelettel köszönöm. Azzal a kiegészítéssel vagy szűkítéssel, hogy az átmeneti bányászjáradékban részesülők, hogyha élnek a közérdekű nyugdíjas-szövetkezeten keresztüli munkavállalás lehetőségével, aligha fognak mélyművelésű bányában dolgozni. Tehát itt, Magyarországon az európai uniós kötelezettségek vagy megkötöttségek figyelembevételével az utolsó mélyművelésű bánya is - amely nagy számban foglalkoztatta a bányászokat - bezárásra került. A rekultiváció ez év végén lezárul a Vértesi Erőmű térségében.

Ahol dolgoznak - és az sem veszélytelen -, az a mély­építés, építőipari kivitelezés, parképítés, parkfenntartás; ezek azok a szakmacsoportok, ahol a leginkább el tudnak helyezkedni, el is tudtak helyezkedni, többségében legális körülmények között, és szűk keresztmetszetben nem teljesen legális körülmények között, ezt is tudjuk. Szeretnének legálisan dolgozni, ezért is történt meg az ő megkeresésük, hogy ne kelljen sakkozni az év végén, az utolsó egy-két hónapban, hogy a meglévő járadékuk és a munkaerőpiacon elérhető jövedelmük szinkronban legyen a hazai szabályozásokkal. Ez a törvényjavaslat erre, ha nem is a legoptimálisabb, de egy használható megoldást indítványoz.

Szakács képviselőtársam kirohanását nem egészen értettem. Még azt is megkérdőjelezte, hogy tisztában vagyok-e azzal a társadalmi és gazdasági keretrendszerrel, ahol az elmúlt 30 esztendőmet leéltem.

Szeretném jelezni, hogy igen, Szakács képviselő úr, teljes egészében tisztában vagyok. Húsz évig szolgáltam polgármesterként azt a közösséget, ahol alapvetően egy, a bányászhagyományokra épülő, és nemcsak a kulturális hagyományokat, hanem az emberi kapcsolatokat is magába foglaló bányászhagyományokra épülő közösség éli az életét. És köszönnek az emberek, fogadják a köszönésemet, 30 év múltán is, és igyekeznem kell, hogy akár még nyugdíjas bányászoknak előre tudjak köszönni a tisztelet jeléül, mert bizony az is előfordul, hogy jobban iparkodnak ők a köszöntéssel, mint ahogy én tudok reagálni.

Tehát ez a legfontosabb a képviseleti munka során is, hogy ha vannak dolgok, amiben nem értünk egyet, a párbeszéd az meglegyen, és a kölcsönös tisztelet megadja az alapot arra, hogy olyan kérdéseket, amelyek vitatottak egy-egy témában, azt át lehessen beszélni, át lehessen gondolni, és ennek a szóba elegyedésnek az első és nagyon fontos eleme az a köszönőviszonyban való lét, tehát a nexus, a közvetlen kapcsolattartás.

Említette, hogy a kormány alapvető élelmiszerként a vadhús forgalmi adóját csökkentette. Hát, meg a vadcsirkéét minden bizonnyal, meg a vadhalét; tény az, hogy nem olyan egyszerű a halat kifogni, főleg nem horgászati módszerekkel. De hát azért a hal, a sertés, a baromfi, a tej, az mind-mind ebbe a körbe tartozik, ahol az általános forgalmi adó mértéke csökkentésre került, mert ezek alapvető élelmiszerek. Tehát ez kerül bele a vásárlói kosárba, természetesen ezt kell lecsökkenteni, ahogy a nemzetgazdaság teherbíró képessége ezt lehetővé teszi, és szépen fo­ko­zatosan, de folyamatosan bekerültek ebbe a kosárba mindezen alapvető élelmiszerek, belekerült a vadhús is természetesen. (Dr. Szakács László: Belekerül a kenyér is.)

Említette, hogy Dél-Dunántúlon, a mecseki, komlói bányászat leépítését követően milyen nehéz helyzetbe került az adott térség foglalkoztatási és megélhetési szempontból. Ugyanilyen nehéz helyzetbe került az észak-dunántúli térség is, ahonnan én érkeztem, ahol ellátom a képviselői munkát, egész Komárom-Esztergom megye, az oroszlányi, a dorogi és a tatabányai szénmedencékkel együtt.

Azt is mondhatja képviselő úr, vagy mondhatná, hogy könnyű volt a mi helyzetünk, hiszen autópálya érte el ezt a térséget a 80-as évek végére, éppen akkorra, amikor összeomlott a hagyományos szocialista nehézipar, és könnyebb volt a talpra állás. Viszont hogyha jól emlékszem, akkor a Toller képviselőtársam, volt polgármestertársam által is szorgalmazott 6-os számú autópálya, tehát az M6-os, ha jól számolom, nem vagyok teljesen biztos benne, de úgy tíz éve már legalább szolgálja a Dél-Dunántúl fejlődését, elérhetőségét, és az elérhetőség, az autópálya elérhetősége a gazdaságfejlesztés szempontjából, már ami a sikeres gazdaságfejlesztést illeti, szükséges, ezt senki nem kétli. De azért az eltelt idő alatt, hogyha nemcsak beszélnek a gazdaságfejlesztés fontosságáról, főleg egy olyan időszakban, amikor láthatjuk, hogy Európa ezen terén, itt, Közép-Európában az európai átlaghoz képest jelentősebb befektetésekre, munkahelyteremtő beruházásokra kerül sor, akkor mi a fittyfenét csinál képviselő úr, azon kívül, hogy időközönként eljön, itt kioszt bennünket, akik valamiféle referenciával már rendelkezünk a helyi gazdaságfejlesztés területén, és kioszt azért, mert rétegérdekeket ugyan, ez esetben pont azoknak az átmeneti bányászjáradékban részesülőknek az érdekeit képviseljük (Dr. Szakács László: Mióta a Fidesz vezet, nem nagyon fejlődött semmi sem!), akik mellett önnek is ki kellene állnia és szót kellene emelnie. Erre itt fenyegetőzik, hogy vissza kell vonni ezt a törvényt, mert ez nem jó (Dr. Szakács László: Ezt Varga mondta, de egyetértek vele!), és nem támogatja az érintetteket, akik kérték ennek a beterjesztését. (Dr. Szakács László: Ha elmegyünk Tatabányára, akkor elmondjuk, hogyan gondoljuk!)

Aztán azt is mondta, hogy ezt csupán üzletként kezeli a kormány és a kormánypárti frakció. Hallott ön Czeglédy úrnak a nevéről? (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Igen!) Czeglédy úrnak a nevéről hallott (Dr. Józsa István: Koholt vádak!) ott Vas megyében, Szombathely környéke, ahol mi a kutyafülét csinált? (Dr. Varga László: Az ítélet megvan már? Azt is ismerteti, képviselő úr?) A közérdekű diákszövetkezet, diákokat foglalkoztató szövetkezet esetében, hát, finoman szólva, nem teljesítette egyrészt a közkassza irányába meglévő kötelezettségeket (Dr. Józsa István: A NAV lefoglalt mindent, alaptalanul!), másrészt pedig, ha teljesítette is, csak késedelmesen teljesítette a diákok által elvégzett munka ellenértékét. (Dr. Varga László: De nem volt még ítélet! - Dr. Szakács László: Az ítéletet is olvasta már?) Tökéletesen igaza van, hogy ha ön ebből, Szakács úr (Dr. Szakács László: Politikai ügy!), ebből a tapasztalatból, személyes tapasztalatából indul ki, hogy az önök politikai közössége hogyan tekint a szövetkezeti alapon működő foglalkoztatás irányába (Dr. Varga László: Politikai ügyről beszélsz! Nem volt még ítélet!), akkor persze, erre a következtetésre jut. Na, de ez nem feltétlenül kell hogy általános legyen az egész országban vagy más politikai közösségeken belül.

 

(11.40)

 

Tisztelt Varga Képviselő Úr! (Dr. Szakács László: A Fidesz már tudja az ítéletet!) Igen, az egy nagyon fontos lépés volt a szocialista kormányzat idejében, amikor az utolsó pillanatban a távhő általános forgalmi adóját 5 százalékra csökkentették. Ez egy nagyon fontos döntés volt; kár, hogy ugyanezzel a döntéssel együtt megszüntették a kompenzációt a gázárak tekintetében, és ennek következtében azzal az áfacsökkentéssel - egy tollvonással, egy törvényhozással, a Bajnai-csomagban volt, az IMF kérte önöktől ezt a döntést, meghozták ezt a döntést - a gázár-kompenzáció lenullázódott. (Dr. Varga László: Kormányváltásig volt kompenzáció! Az utolsó pillanatig volt!) Azért emlékszem ilyen jól erre, mert 2010-ben, amikor épp az energetikai ügyekért felelős államtitkári feladatot láttam el, az kellett legyen az első döntés, hogy be kellett vezetni a távhő-szer­ke­zet­váltási támogatást annak érdekében, hogy ne kelljen azonnal mintegy 30 százalékos díjemelést bevezetni a távhőszolgáltatás területén. (Dr. Varga László: Az utolsó pillanatig megvolt a kompenzáció!) Igaza van, nagyon fontos volt az 5 százalékos áfacsökkentés azon a területen, de emellett született egy olyan döntés, amely az ország külső függőségi viszonyából fakadóan megkerülhetetlen volt az önök részéről.

Végezetül, összességében szeretném megköszönni ezt az érdekes beszélgetést, inkább beszélgetés volt, mint vita, és arra szeretném önöket biztatni, hogy a részletes vita során is támogassák az előterjesztést annak érdekében, hogy az átmeneti bányászjáradékban részesülők köre be tudjon kapcsolódni a közérdekű nyugdíjas-szövetkezeti tevékenységbe, és ezzel értelmes elfoglaltsággal, pótlólagos jövedelemhez jutva, a 45-63 év közötti, átmeneti bányászjáradékban részesülők be tudjanak kapcsolódni abba a közösségi értékteremtő folyamatba, amely a már öregségi nyugdíjban részesülők számára akár a nyugdíjprémium rendelkezésre bocsátását is tudja elősegíteni. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 76 2017.10.30. 2:54  75-80

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt esztendők kormányzati intézkedései meghozták a várt eredményeket: sikerült helyreállítani a baloldali kormányok gazdaságpolitikai hibái következtében megrendült pénzügyi egyensúlyt és ezáltal megteremteni a gazdasági növekedés feltételeit. 2013-ban Magyarország kikerült az akkor már egy évtizede zajló túlzotthiány-eljárás alól, az államháztartási hiány rendre a GDP 3 százaléka alatt teljesül, a GDP-arányos államadósság pedig folyamatosan csökken. 2016-ban mindhárom nagy nemzetközi hitelminősítő befektetésre ajánlott kategóriába emelte a szuverén magyar államadósságot. Így hazánk visszanyerte önrendelkezését a nemzetközi pénzügyi környezetben is.

Sor kerülhetett az adórendszer, a szakképzés és az államigazgatás szerkezeti átalakítására, amely javította hazánk versenyképességét, illetve olyan gazdaságpolitikai intézkedésekre került sor, amelyek a magyar emberek, a családok boldogulását, a vállalkozások erősödését és ezzel együtt a dinamikus gazdasági növekedést szolgálják.

A magyar gazdaság mára egy kiegyensúlyozott és a korábbinál gyorsabb növekedési pályára állt. A további erősödéshez a termelékenység és a versenyképesség fokozására van szükség, amivel együtt kell járjon a bérek fokozatos emelkedése is. A kormány érdemi intézkedései közül fontosnak tartom kiemelni a tavaly született hatéves bérmegállapodást.

A hazai gazdaság finomhangolása során szükség van a jelenlegi külkereskedelmi kapcsolataink, exportlehetőségeink tudatos kihasználására és azok továbbfejlesztésére is. Kiemelten vonatkozik ez az innovatív, magas hozzáadott értékű termékek és szolgáltatások értékesítésére. A hazai munkaerő képzése, az állami és a magánszektor versenyképességének fokozása, a magyar emberek jövedelmének emelése, a hazai innováció ösztönzése és a külkapcsolatok fejlesztése körültekintő összehangolást igényel. Éppen ezért kérdezem tisztelt államtitkár urat: miként alakultak, javultak-e hazánk exportlehetőségei? Milyen lépéseket tett, illetve tervez megtenni hazánk versenyképességének további javítása érdekében a kormány? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 80 2017.10.30. 1:09  75-80

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Október hónapban Tatabányán három termelő befektető fejlesztését adhattuk át százmilliárd forint értékben, ezer munkahelyet hoztak létre. Én ott személyesen azt tapasztaltam, hogy a szolgáltatási színvonal növekszik a disztribúciós központ létrehozásával, egy másik orvos­tech­nológiai cég kutatási reagenseket állít elő a hazai és az európai gyógyszeripar számára, ahol diplomás biológusokat, biokémikusokat alkalmaznak, míg az autóipari beszállító Bridgestone innovatív termékek előállítására bővítette a csarnokát, és a jó munkaerő megtartása és a külföldön tapasztalatokat szerzett munkavállalók hazacsábítása érdekében 40 százalékos béremelési programot indított el.

Tehát az a javaslat helyi szintről a kormányzat irányába, hogy az innováció, a szolgáltatás minőségének javítása (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az az út, amely tudja versenyképesség szempontjából javítani Magyarország pozícióját.

A válaszát köszönettel elfogadom. (Taps a kormánypártok soraiban.)