Készült: 2019.06.26.13:24:27 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 93 2014.06.02. 8:34  56-124

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Ennek a törvényjavaslatnak számos hibás pontja van, felszólalásomban ezek közül az egyikre szeretnék koncentrálni. Ez a gyenge pont az a súlyos aránytalanság, ami a törvényjavaslatban megfogalmazódik.

Mi ez az aránytalanság? Korábban is láthattuk, a Fidesznek van arra hajlama, hogy akik velük nem értenek egyet, vagy egészen egyszerűen csak más élethelyzetben vannak, azokat lenézze, urambocsá' büntesse. Hallhattuk korábban fideszes politikus szájából, hogy akinek semmije nincs, az annyit is ér. Hallhattuk korábban fideszes politikus szájából, hogy a nem rájuk szavazó nagyvárosiak és budapestiek zöme egészen egyszerűen panelproli. A Fidesz kommunikációja sokat finomodott azóta, és bár időnként kicsúszik egy-egy vérlázító nyilatkozat azóta is, azért arra ügyelnek, hogy nyilvánvaló ellenszenvüknek ne adjanak hangot. Arra viszont egyáltalán nem ügyelnek, sőt törekszenek rá, hogy a velük egyet nem értőket valamilyen módon büntessék, és általában a törvényjavaslatokat úgy szabják át, hogy az a saját hatalmi berendezkedésüket szolgálja.

A törvényjavaslat pontosan megfelel ezeknek az inkorrekt elveknek. Elsősorban azzal felel meg ennek a célnak, hogy Budapesten a választópolgárokat megkülönbözteti. Budapesten számos nagy és patinás kerületben április 6-án baloldali győzelem született. Ilyen nagy kerület például Óbuda Békásmegyerrel, ilyen nagy kerület például Újpest, ilyen nagy kerület például Angyalföld, ilyen nagy kerület például Zugló, ilyen nagy kerület például választókörzetem, Kőbánya és Kispest, ilyen nagy választókerület Erzsébet, ilyen nagy választókörzet és kerület Csepel, hogy csak néhányat említsek. Most önök ezeknek a kerületeknek a polgárait leértékelik ebben a törvényjavaslatban, bár nemcsak őket, teszem hozzá, de elsősorban őket: azt üzenik nekik, hogy aki baloldali, az annyit is ér. Annak a szavazata annyit is ér. Mennyit? Kevesebbet. Önök egy olyan törvényjavaslatot terjesztettek be, ami leértékeli a baloldali többségű kerületben élőknek a szavazatait, és felértékeli olyan kis kerületben élők szavazatait, mint a budai Várnegyedben és a Krisztinavárosban lakókét vagy éppen a Belvárosban lakókét. Félreértés ne essék, számomra ezek a választók is szimpatikusak. Azzal nem értek mélységesen egyet, hogy lényegesen többet ér ebben a választási rendszerben, amit önök megfogalmaztak, egy belvárosi szavazat, lényegesen többet ér egy budai Várnegyedben vagy Krisztinavárosban lakó szavazata, mint adott esetben egy kőbányai vagy kispesti szavazat. Ez egészen egyszerűen felháborító és egészen egyszerűen igazságtalan. Ez az egyik és talán legfőbb oka annak, hogy ezt a törvényjavaslatot vissza kell önöknek vonnia.

De szeretnék rámutatni egy másik aránytalanságra is: az érdekérvényesítési lehetőségekben megbúvó aránytalanságra. Bármennyire is nem értek egyet azzal, hogy a főváros működését kerületi működésekre szabdaljuk szét, ugyanakkor reálisan számot kell vetni azzal, hogy önök képesek és erőszakkal keresztülverik az Országgyűlés fideszes pártkatonáin - ha már önök ezt a kifejezést használták - ezt a törvényjavaslatot, és meg fog valósulni. Mi természetesen az összes alkotmányos lehetőséget ki fogjuk meríteni, hogy ezt megakadályozzuk. De amennyiben ez a törvényjavaslat mégis valósággá lesz, akkor, amikor jönnek a városfejlesztésekről szóló javaslatok, kevesebbet vagy ugyanannyit fog érni annak a szava, aki nagy kerületek választóit képviseli, mint azoknak a szava, akik ehhez képest lényegesen kisebb kerületek polgármestereként jutnak majd be a Fővárosi Közgyűlésbe. Felveti ez annak a veszélyét, hogy azokban a kerületekben arányaiban jóval kisebb fejlesztés fog megvalósulni, ahol baloldali szavazók élnek többségében, mert az önök gyakorlatából, valljuk be őszintén, sosem hiányzott a büntetés gyakorlata, soha nem mentek a szomszédba azoknak a városoknak, választókörzeteknek a megbüntetéséért, akik nem önökre adták zömében a voksukat.

Magyarán ez a törvényjavaslat mindenképpen súlyos aránytalanságot fogalmaz meg, leértékeli a nagy kerületekben lakó választópolgárok szavazatát, és amennyiben megvalósul, a működés során felértékeli azoknak a pici, most is ékszerdoboz jellegű kerületeknek a lobbiértékét, amelyekben jóval kevesebben élnek, mint az általam felsorolt nagy budapesti kerületekben. Ez egészen egyszerűen elfogadhatatlan.

Arra kérem önöket, hogy ne akarjanak erőből politizálni.

(18.00)

Ne akarjanak mindent úgy átírni, hogy az önök hatalmi érdekeit szolgálja. Nézzék a budapestiek érdekét, nézzék a baloldali szavazók érdekét! Zárójelben meg kell jegyeznem, hogy nem csak a baloldali szavazókat értékeli le ez a törvényjavaslat. Bár én számos kérdésben nem értek egyet az LMP-vel, és szinte semmiben nem értek egyet a Jobbikkal, de az LMP-s szavazók és a jobbikos szavazók sem érdemlik azt meg, hogy leértékeljék őket. Márpedig, ha lényeges változások nem állnak be a pártpreferenciákban, e szerint a törvényjavaslat szerint nem lesz LMP-s polgármestere Budapest egyetlen kerületének sem, nem lesz jobbikos polgármestere egyetlen budapesti kerületnek sem. Én ezt ugyan nem bánom, de lényegesen kevesebb mandátuma lesz ezeknek a pici pártoknak Budapesten a Fővárosi Közgyűlésben, mint amelyet egyébként a rá adott voksok alapján egy arányos választási rendszerben, a mostani rendszerben képviselni tudnának. Ezzel a gyakorlattal akkor sem értek egyet, ha egyébként ezekkel a pártokkal részben vagy teljes egészében nem értek egyet.

Összefoglalva tehát, ezt az aránytalanságot, amely megnyilvánul a választók egy részének leértékelésében, a nem fideszes választópolgárok leértékelésében, és megnyilvánul megvalósulás esetén a főváros működésében, ezt nem lehet megengedni. Még egyszer kérem, sőt követelem, hogy ezt a törvényjavaslatot vonják vissza.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 28 2014.06.11. 8:19  17-77

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Egy cinikus törvényjavaslat fekszik most itt előttünk; cinikus, mert indoklása a velejéig hamis.

Nézzük meg gazdasági szempontból, hogy szüksége van-e a költségvetésnek most, a rekkenő nyári hőségben friss és rendkívüli adóbevételekre. Varga Mihály miniszter úr meghallgatásán elmondta, hogy a kormányzat megítélése szerint a költségvetés stabil lábakon áll, és bár úgymond kisebb kiigazítások év közben elképzelhetőek, de az államháztartás hiányát a kormány álláspontja szerint semmilyen veszély nem fenyegeti. Most ebből következően rendkívüli és új bevételekre elkapkodott, néhány nap alatt a parlamenten keresztülvert törvényjavaslatban sincs szükség.

Szeretném megjegyezni - ha már gazdasági törvényekről, gazdasági hatásokról beszélünk -, hogy a törvényjavaslat a Fidesz által alkotott jogszabályokat is megsérti. Szeretném a tisztelt Ház figyelmébe ajánlani, hogy a gazdasági stabilitásról szóló 2011. évi CXCIV. törvény 30. §-ának (1) bekezdése kifejezetten előírja, hogy bármilyen új bevételfizetési kötelezettség esetén a bevételt meg kell határozni, hogy az államháztartás mely alrendszerébe folyjék be - ez világos törvényi előírás. Ennek ellenére a törvényjavaslatban egyetlen betű nem szól arról, hogy ez a rendkívüli módon kivetett büntetőadó az államháztartás alrendszerei közül melyiknek a bevételét fogja gyarapítani, milyen politikai, társadalompolitikai vagy gazdasági célokra kívánja azt a kormány felhasználni.

Teljesen világos, hogy ha a költségvetés helyzete ezt a bevételt nem indokolja, akkor az okokat máshol kell keresni. A költségvetés bevétele már csak azért sem indokolhatja, tisztelt képviselőtársaim, mert bár itt sokat vitatkoztunk a stadionépítési lázról és arról, hogy mennyire felesleges több mint 80 milliárd forintot elkölteni ilyen célokra a magyar labdarúgás mostani állapotát és színvonalát tekintve, most ehhez képest még jobboldali újságírók is megállapították, hogy ez a tervezett 8-10 milliárd forinti összeg még egy fél stadion felépítésére sem elegendő.

Világos tehát, hogy miközben egy 9 milliárdos bevétel egy helyi önkormányzatnak megduplázhatja akár az éves bevételét, egy nagyobb helyi, települési önkormányzatnak, ugyanakkor az államháztartás egészét tekintve nem olyan jelentős összeg, aminek ilyen gyors, sürgős, kivételes eljárásban való bevezetését, néhány óra alatti megtárgyalását és döntéshozását az Országgyűlésben indokolná. Világos, hogy az okok máshol keresendőek.

Elég az elmúlt napok médiával kapcsolatos híreit fellapozni, hogy az ember pontosan tudja, hogy melyek ezek az okok. Csak így tallózva ezek között a hírek között: a közpénzből fenntartott Magyar Távirati Iroda szelektíven válogat a hírek között, aközött, hogy miről tudósít és miről nem tudósít; előfordul, hogy elmegy sajtótájékoztatóra a Magyar Távirati Iroda munkatársa, még kérdéseket is tesz fel, és aztán egyébként semmilyen hír ebből nem keletkezik. Teljesen világos módon, ami a kormány számára kellemetlen téma, arról jobb, ha az állampolgárok nem is tudnak, és ha a közpénzből fenntartott médiát ilyen rövid pórázon tartja a Fidesz, akkor világos, hogy mindenki, aki a Magyar Távirati Iroda híreiből tájékozódik az országban, az zömében a kormányról kedvező híreket fog hallani, és a Fidesz számára, a kormány számára kedvezőtlen híreket pedig nem fog hallani, nem olyan mértékben legalábbis, amilyen mértékben ez elhangzik.

Szintén minapi hír, hogy a Klubrádió utolsó vidéki frekvenciáját is elvették, lényegében egy kormánytól független, nem a konzervatív, hanem a baloldali és liberális szemléletet tükröző, független média szórási lehetőségeit korlátozva. Korlátozzák lényegében azok körét, akikhez eljuthat a kormánytól független, a kormány ellenére megfogalmazott vélemény.

És itt van az elmúlt napok legnagyobb botránya: az Origo meg merte szellőztetni, hogy Lázár János közpénzből milyen úton vett részt, milyen szállodában lakott, mennyi pénzt költött erre az útra, és nagy ebben a kérdésben a titkolózás. Az egy külön témát megér, hogy egyébként ez az út ennyi pénzt indokolt-e, de nem ez a törvényjavaslat témája.

(9.30)

Az viszont a törvényjavaslathoz tartozó dolog, hogy ezt mindenki az országban a sajtószabadság fontos elemének értékelte, és ami utána történt, azt pedig a sajtószabadság szégyenének. Ezt követően ugyanis az történt, hogy felmondtak annak az újságírónak, aki főszereplője volt e cikk megjelentetésének. Világos üzenet volt, és az Origo szerkesztőségében dolgozó sajtómunkatársak és mindenki más a magyar médiában világosnak tartotta ezt az üzenetet: baráti telefonokra úgymond simán le lehet váltani Magyarországon ma olyan újságírókat, olyan főszerkesztőket, akik olyan hírekről tudósítanak, olyan tényeket szellőztetnek meg, ami a kormány számára kellemetlen, mindeközben a Fidesz tenyeréből evő média számára pedig bőségesen szolgáltat információt, ha a politikai ellenfelek lejáratásáról van szó.

Azt is el kell mondanom önöknek, tisztelt képviselőtársak, hogy a gyakorlat bizony igazolja azt a tézist, hogy jelenleg Magyarországon a médiapiacon a fortélyos félelem igazgat. Mert nem csak ezek a megírt tapasztalatok jelentik a sajtószabadság korlátozását. Sajnos, nem egy esetben számolnak be nekem nagyvállalatok és szerkesztőségek olyan esetekről, hogy kifogásolják kormányzati körökben, fideszes körökben, ha úgymond egy független piaci szereplő olyan lapoknál, olyan médiumoknál is elhelyez hirdetést, amelyek tartalma a kormánynak nem tetsző. Terjed az a gyakorlat, hogy piaci szereplők figyelmét is felhívják arra, hogy a kormány szempontjából nézve ez nem szerencsés magatartás, és tekintettel arra, hogy ennek a sürgős és kivételes kormányzásnak, ami napok alatt bármilyen törvényt átver a parlamenten, ki van szolgáltatva a független piac bármely szereplője, a cégek egy része ért a szóból, és nem reklámozzák termékeiket olyan újságokban, olyan médiumokban, olyan online felületeken, amelyek a kormány számára kellemetlenek. Nem egy ilyen esetet hallottam személyesen, fogadóórámon (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) is az elmúlt napokban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvény a sajtószabadság megsértését jelenti, nem támogatható. Egyetlen dolog van vele: ezt önöknek vissza kell vonniuk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 127 2014.06.11. 8:47  120-146

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A benyújtott törvényjavaslat módja meglehetősen érdekes, de nem szokatlan. Az új házszabály ugyan nem ismeri azt a fogalmat, hogy sürgős és kivételes tárgyalási mód, lényegében változatlan tartalommal az új házszabály kivételes tárgyalást írt elő ezekben az esetekben, de úgy látszik, sem a Fidesz, sem a kormány nem vette ezt észre, és lényegében a működését sürgős, kivételes módban folytatja. Ez egy rossz gyakorlat és káros gyakorlat, ráadásul ebbe a sürgős és kivételes, sokszor kapkodásba torkolló gyakorlatba rendszeresen belefér az, hogy a Fidesz legfontosabb döntéshozói különböző képviselői indítványok formájában nyújtják be a központi akaratot, miközben semmi akadálya nem lenne annak, hogy a hivatalban lévő kormány, ha az adótörvényeket érinti egy változás, maga tegyen javaslatot a törvények megváltoztatására.

Természetesen ebben az esetben is joggal lehetne feltenni azt a kérdést, hogy mi indokolja ezt a kapkodást, mi indokolja azt, hogy a Magyar Országgyűlés lényegében néhány órás vitákat követően ripsz-ropsz fontos törvényeket hozzon. Az sem teljesen világos, hogy akkor a Fidesz és a kormány most szabadságharcot folytat, vagy pedig az uniós akaratnak akar megfelelni. Ennek a törvényjavaslatnak az indokolásában - itt szóban is elhangzott - többször felmerült, hogy ezt uniós jogharmonizáció követeli meg, ilyen-olyan európai uniós előírások következtében hozzá kell nyúlni a magyar törvényekhez. Megjegyzem, a Fidesz tényleg eldönthetné, hogy akkor most az-e a gyakorlat, hogy kiállunk a magyar érdekekért, és nem feltétlenül kell egy országgyűlési képviselőnek hanyatt-homlok benyújtani egy törvénymódosítást, hogyha Brüsszelben a jogszabályok, irányelvek változnak, vagy egyáltalán mit akarunk kezdeni ebben a helyzetben.

A törvényjavaslat néhány elemét aggályosnak tartjuk, mert nem látjuk pontosan, hogy mit hoz a jövő. Bár szemérmes mondatok itt elhangzottak arra nézve, hogy különböző adókedvezmények sorsa a jövőben mi lesz, és ha majd megismerjük az uniós szabályozást, akkor majd valamilyen törvényt kell a Magyar Országgyűlésben alkotni, de mégiscsak az a tény, hogy ebben a törvényjavaslatban lényegében a kihirdetést követően megszűnnek olyan adókedvezmények, mint az energiahatékonysági és a szélessávú internetszolgáltatási beruházásra vonatkozó, jelenlég még igénybe vehető fejlesztési adókedvezmények. Zárójelben jegyzem meg, hogy néhány órával ezelőtt egy másik törvény vitájánál L. Simon László a zárszavában üdvözölte egyébként azt a képviselői felvetést, hogy az egész országban legyen ingyenes az internet hozzáférése. Tehát ez ügyben nagy lépéseket nem tettünk előre, de már ugyanannak a napnak a délutánján egy másik törvényjavaslat vitájában pedig a Fidesz egy másik országgyűlési képviselője arra tesz javaslatot, hogy a még létező kedvezményeket, ha nem is az ingyenes internetre, de legalább a szélessávú internet minél több háztartásba történő eljuttatását célzó beruházások tekintetében a fejlesztési adókedvezményeket szüntessük meg. Nos, ezt hívják úgy, hogy kiszámíthatatlan kormányzás, tisztelt képviselőtársaim, ami, hogyha ilyen tartalmi aggályok nem merülnének fel, hanem csupa jó szándékú kezdeményezés lenne a törvényjavaslatban, akkor is aggályos lenne.

Szeretnénk, hogyha a kormány visszatérne a megszokott gyakorlathoz; nem eldugva, nem álruhában nyújtaná be a különböző, nyilván központi akaratot tükröző törvényjavaslatokat, hanem a megalakult kormány, most már 41 államtitkárral is kiegészülve, felvállalná, hogy ez az ő álláspontja, és benyújtaná a Magyar Országgyűlésnek, természetesen úgy, ahogy azt ilyenkor a jogszabályok is előírják, és úgy, ahogy egyébként ilyenkor ezt illik, lefolytatná a törvényjavaslattal kapcsolatban a szükséges társadalmi egyeztetéseket a szakmai szervezetekkel, az érdekvédelmi szervezetekkel és ha kell, a civil szervezetekkel is.

Ez a kapkodás, ez a kiszámíthatatlan kormányzás súlyos következményekkel jár, tisztelt képviselőtársaim, jár következményekkel külföldön is, és jár következményekkel belföldön is. Nem lehet csodálkozni akkor, amikor a különböző külföldi hitelminősítő intézeteknek rossz véleményük van az ország gazdaságpolitikájáról és ennek következtében az ország gazdaságpolitikai kilátásáról. Nem lehet csodálkozni, hogy hazai beruházók, olyanok, akiknek még lenne pénzük, akik még hitelképesek és egyébként élhetnének a kedvezményes hitelfelvételi lehetőségekkel, azok nem indítják be a beruházásaikat, mert nehéz bármilyen üzleti döntést meghozni egy olyan országban, ahol néhány órás időkeretbe szorított vita, majd azt követő azonnali szavazás után, lényegében egyetlen napon belül ki lehet vetni egy szektorra egy 10 milliárdos adóterhet. Ez minden, csak nem kiszámíthatóság, és akkor nem csodálkozhatunk, ha ennek következtében a hazai piaci szereplők döntései nyomán a beruházások, bár egy tragikusan alacsony pontról kétségkívül elmozdultak, változatlanul kritikán aluli mennyiségben csordogálnak csak, ahelyett, hogy beindítanák a gazdaságot, és ahelyett, hogy munkahelyeket teremtenének, és nem csodálkozhatunk, ha ilyen kapkodó és kiszámíthatatlan kormányzást követően külföldön sem jobb a vélemény az országról.

Azért nem nagyon segíti elő a tisztánlátást és a kiszámíthatóságot, hogyha különböző interjúkba elbújtatva szembesülünk azzal, hogy nagy valószínűség szerint jövő héten a kormány - legalább most már a kormány - javaslatot fog tenni a költségvetési törvény megváltoztatására.

Nyilván néhány beruházással összefüggésben a hiányszám megváltoztatását is jelenti mindez, és erre mindössze képviselői, frakcióvezetői nyilatkozatokból lehet következtetni, azt pedig, hogy mi a gyakorlat az Országgyűlésben, láttuk itt a mai nap folyamán is. Ennek következtében a külföldi megítélésünk ugyanolyan rossz, mint ahogy a hazai piaci szereplők beruházásokat elhalasztó döntéseiben ezt tapasztalhatjuk. Utalnék csak arra, hogy nemrégiben a Fitch Ratings, az egyik nagy hitelminősítő intézet változatlanul a befektetésre nem ajánlott kategóriában, azaz a bóvli kategóriában hagyta Magyarországot, ráadásul úgy, hogy a kilátások tekintetében javulásra nem számít.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársak! Összegezve tehát: értjük mi a jogharmonizáció követelményét, ezzel együtt az az álláspontunk, hogy csak olyan törvényjavaslat támogatható, amely nyíltan, átfogó koncepció részeként, társadalmi vitát követően a kormány maga képében érkezik az Országgyűlés asztalára. Ezt a kapkodó törvényhozást, ennek a kapkodó törvényhozásnak a különböző termékeit, amiben nem láthatjuk, hogy a ma megszüntetett adókedvezmények tekintetében néhány hónap múlva mi jön, a magunk részéről, a szocialisták részéről nem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 141 2014.06.11. 2:06  120-146

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Több képviselőtársam is emlegette, én magam is szóvá tettem, hogy káros irány a törvényjavaslatban az, hogy többek között az energiahatékonysági beruházások fejlesztésiadó-kedvezményét megszünteti. Az MSZP álláspontja szerint nemhogy megszüntetni, hanem kiterjeszteni kellene ezeket az adókedvezményeket, és változatlanul szorgalmazzuk a panelprogram folytatását és kiterjesztését. Folytatását, hiszen ez a program 2010-ben leállt a kormány akkori döntése következtében, és kiterjesztését szorgalmazzuk, mert bár igaz, hogy Magyarországon a korszerű energiafelhasználási normáknak, hőszigetelési, épületszigetelési normáknak legkevésbé a panelépületek felelnek meg, de bizony a hagyományos építésű, régi építésű lakóházak túlnyomó többsége szintén nem felel meg a mai követelményeknek.

Ennek a programnak a folytatása kifejezett előnyökkel járna, miközben leállítása konkrét károkkal jár. Károkkal jár, hiszen nagyobb a környezetszennyezés, és károkkal jár, mert drágább a háztartásokra jutó rezsiköltség. A program folytatásának és lakóházakra való kiterjesztésének előnyei pedig nyilvánvalóak, környezetkímélő megoldás lenne, olcsóbbá válna a lakás tulajdonosainak és felhasználóinak az ezekben a házakban való tartózkodás és mindennapi élet. És ami emellett még egy további nagyon fontos járulékos elem, ez munkahelyteremtő beruházásokkal is járna. Hiszen az építőiparnak adott megrendeléseken keresztül több tízezren jutnának ennek következtében munkához.

Összegezve tehát, az MSZP változatlanul szorgalmazza a panelprogram folytatását és hagyományos lakóházakra való kiterjesztését. Ez lenne az igazi irány, nem az, ami ebben a törvényjavaslatban van.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 247 2014.06.19. 8:26  240-255

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Örülök, hogy megismertük egymást. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az egyik kérdés, ami megfogalmazódott bennem a törvényjavaslat elolvasását követően és a benyújtás körülményeit követően, az, hogy a kormánynak vajon hány avatárja van. Tán azért is, mert nemrég újra megnéztem ezt a remek filmet. Talán ismert, hogy a hindu mitológiából származik az "avatára" szó, eredetileg például Visnu isten megtestesülését jelentette, és azokra az esetekre is használja azóta is a szleng, amikor valami alászáll az égből és egy konkrét testet öltve jelenik meg.

Mondhatnám, ha a kormány avatárjairól beszélek, hogy amikor a kormány alászáll mintegy az Országgyűlésbe - ha fennkölt szavakat akarok használni -, akkor különböző avatárokat használ ehhez, és képviselőkön keresztül, mintegy avatárokon keresztül nyújtja be a szándékát. Ezzel egyáltalán nem becsülöm le képviselőtársaimat, mert tudom, hogy kiváló képességű emberekről van szó, de a jelenség akkor is szemet szúr.

Az "avatár" kifejezést persze kevésbé fennkölt dolgokra is használják. Például az internetes szlengben avatárnak nevezik, ha valaki akár a saját fényképével, akár egy talált fényképpel szól hozzá különböző fórumokon, akár közösségi portálokon. Ismert az a jelenség, amikor egyetlen felhasználónak több ilyen avatárja is van, és akkor jól szét lehet trollkodni egy-egy bejegyzést az interneten.

Ha kevésbé fennkölt kifejezést szeretnék használni erre a jelenségre, aminek most tanúi vagyunk, akkor azt mondanám, hogy a kormány különböző avatárok képében próbálja széttrollkodni az Országgyűlés ülését, miközben sokkal egyértelműbb lenne az a helyzet, ha a saját szándékait nem megtestesüléseken keresztül, saját nevében nyújtaná be a tisztelt Háznak. Minden lehetőség fennáll erre, hiszen nem csak kiválóan felkészült képviselők ülnek a padsorok között; nyilván kiválóan felkészült miniszterek és államtitkárok, bár nem minden esetben vagyok erről meggyőződve, de legyünk engedékenyek, kiválóan felkészült miniszterek és államtitkárok dolgoznak a kormányban, akár hivatalosan ők is benyújthatnák a törvényjavaslatot.

De nem ez történik nem egy esetben. Sorozatban látjuk, hogy a kormány valami miatt ódzkodik attól, hogy a saját nevében tegyen javaslatokat, és egész bonyolult, számos törvényt módosító csomagokat, parlamenti szlengben salátatörvényeket mások nevében nyújtat be az Országgyűlésnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez még akkor is aggályos jelenség, ha egyébként a törvényjavaslat tartalmával akár több vonatkozásban egyet is érthet az ember. Jelen esetben is erről van szó. A törvényjavaslat számos pontja valós problémákat kezel, valós problémákat jó módszerrel próbál orvosolni, s ezekkel a törekvésekkel részben egyet is lehet érteni - megjegyzem, nem minden esetben. Van a törvényjavaslatnak akár aggályosnak is tekinthető pontja.

Szóba került már a társasági adóról szóló törvény módosítása. Én is ezzel szeretnék egy picit foglalkozni. A társasági adóról szóló törvény jelenleg hatályos szövege előírja, hogy ha egy vállalkozásnak kapcsolt vállalkozásai vannak - mondjuk, leányvállalata van -, akkor az egymás közötti elszámolást kötelezően piaci áron kell nyilvántartani a könyvelésekben, kiküszöbölendő különböző könyvelési trükköket, amivel akár nyereséget lehet eltüntetni, át lehet vinni veszteségeket egy majd később megszüntetendő cégbe, vagy nemzetközi vállalkozások esetében ezekkel a trükkökkel lehet pénzt egyik országból a másikba átcsoportosítani, egyáltalán trükközni azzal, hogy egy vállalatcsoporton belül a különböző eredmények vagy veszteségek hol jelenjenek meg, az éppen adózás szempontjából legkedvezőbb esetet optimalizálva.

Ennek kiküszöbölésére a jelenleg hatályos törvény azt mondja ki, hogy bizony minden ehhez hasonló esetben a visszaélések elkerülése érdekében a piaci értéket kell feltüntetni, és bizony erre számos törvényi szabályozás is szolgál, hogy ezt szigorúan be lehessen tartani. Nem egy esetben adóhatósági vizsgálatok pontosan azt próbálják felderíteni, hogy ezek a könyvelések adott esetben pontosak-e, vagy esetleg adóelkerülés formájában meghamisított adatok szerepelnek, a tényleges piaci értéktől eltérő adatok szerepelnek a könyvelésben.

Ezt a szigorú szabályozást kívánja most ez a törvényjavaslat feloldani bizonyos esetekben. Azt mondja a törvényjavaslat, hogy ezt a szigorú rendelkezést, nevezetesen, hogy piaci értéket kell a könyvelésekben alkalmazni, nem kell a jövőben kötelezően alkalmazni azokban az esetekben, ha az adott vállalkozás, leányvállalat, tehát a vállalkozáscsoport valamelyik eleme az államnak ad át valamilyen szolgáltatást, beruházást, vagyontárgyat.

A törvényjavaslatnak ezen pontja megítélésem szerint aggályos. Kiskaput teremt, ami rossz esetben akár korrupciót is jelenthet. A jövőben ugyanis, ha ezt a törvényt az Országgyűlés ebben a formájában fogadja el, egy vállalkozás, ha úgymond szívességet tesz egy önkormányzatnak, akkor ennek tényleges piaci értékét a könyvelésben nem kell feltüntetni.

(18.10)

Nyilván ismert képviselőtársaim előtt az a széles körben alkalmazott gyakorlat, hogy különböző cégek, amelyek egy önkormányzat közigazgatási területén valamilyen vállalkozást szeretnének létrehozni, valamilyen beruházást szeretnének eszközölni, nem egy esetben annak érdekében, hogy a helyi képviselő-testület ezt a beruházást támogathassa valamilyen önkormányzati jogszabály módosításával, közcélú felajánlásokat tesznek. Ezzel önmagában így nincs is semmi baj, közcélú felajánlásként, mondjuk, egy cég, a beruházás kiegészítő elemeként felújít egy parkot, felújít egy közteret, urambocsá, épít egy tornatermet, és más, ehhez hasonló szívességet tesz az önkormányzatnak, és az önkormányzatnak ez nem kerül pénzébe, az adott vállalkozásnak kerül pénzébe. Eddig ezekben az ügyekben tisztán láthattunk, bármennyibe is került ez a közcélú felajánlás, a pontos piaci értéke a könyvelésekben követhető volt.

A jövőben ez válik bizonytalanná. Ez válik bizonytalanná, és azt, hogy egy beruházás egy adott önkormányzat közigazgatási területén igényelt-e olyan önkormányzati támogatást, ami adott esetben kimerítheti a hűtlen kezelés vádját, sokkal nehezebb lesz tetten érni vagy kimutatni. Ezt a kiskaput, tisztelt képviselőtársaim, nem érdemes megnyitni. Messzire vezetne, attól tartok, hogy beláthatatlan következményei lennének.

Ezért igazából két kérésem lenne a kormányhoz. Az egyik, hogy miközben a javaslat számos pontjával egyetértünk, a jövőben legyen kedves saját javaslatait saját neve alatt bejelenteni és benyújtani az Országgyűlésnek. A másik: ebben a konkrét kérdésben pedig azt kérem, hogy az előterjesztők, bocsánat a kifejezésért, az avatárok a törvényjavaslatnak ezt a pontját vonják vissza, ne nyissák meg ezt a kiskaput, mert beláthatatlan következményei lennének.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 188 2014.06.23. 4:53  177-195

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Ez a hitelszerződés brutális mértékben fogja megnövelni a magyar államadósságot, amely így is iszonyú terheket jelent a magyar társadalom számára. Az összes eddigi szakmai érvben önök azt állították, hogy ez azért nem fog problémát okozni, mert a magyar adósság úgymond csökkenő pályára állt.

Hölgyeim és Uraim! Ez egészen egyszerűen nem igaz. Bármelyik hivatalos adatot nézik meg, megnézik például az Államadósság Kezelő Központ számait, akkor azt látják, hogy még soha ilyen magas nem volt a központi költségvetés adóssága. Ha megnézik önök például a Magyar Nemzeti Bank legutolsó, e tárgyban publikált számát, akkor azt láthatják, hogy a gazdaság teljesítményéhez képest az államadósság mértéke meghaladja a 84 százalékot, nem csökkenő, hanem növekvő pályára állt az elmúlt négy évben a magyar államadósság. Ezek a tények.

Persze, mondhatnák, hogy elvégeztek különböző hatástanulmányokat, és ezek alapján állítják azt, amit állítanak. Az a baj, hogy ez egészen egyszerűen hazugság. Felháborítónak tartjuk, hogy ma egy bírósági ítéletből kellett megtudnia Magyarország közvéleményének, hogy a kormány semmilyen elemzést, semmilyen hatástanulmányt nem rendelt. Egy ilyen horderejű ügyet úgy terjeszt be a Magyar Országgyűlésnek, hogy kizárólag a saját munkatársai által elkészített szakmai számításaira alapozza az előterjesztést. Ilyen horderejű ügyben ez egészen egyszerűen megengedhetetlen, kisebb horderejű ügyben is pimaszság lenne.

Mondhatnánk azt is, hogy rendben, akkor rendeljünk mi egy ilyen tanulmányt. Ezt a magunk részéről meg is tettük egyébként. Az Országgyűlés költségvetési bizottságának elnökeként múlt hét csütörtökön levélben fordultam Kovács Árpád úrhoz, a Költségvetési Tanács elnökéhez. Azt kértem tőle, tekintettel a súlyos aggályokra, a Költségvetési Tanács - mint egy független szakmai, jogosítványokkal ellátott testület - saját hatáskörében készítse el ezt a tanulmányt, bocsássa a Magyar Országgyűlés képviselőinek rendelkezésére, és a Magyar Országgyűlés ezt követően hozzon csak döntést.

Ennek érdekében az MSZP frakciója ma kezdeményezte, hogy ezt a vitát és ezt a szavazást halasszuk el egy olyan időpontra, amikor megalapozott szakmai számítások állnak rendelkezésre. Önök ezt az érvet is lesöpörték az asztalról, a napirendről történő szavazás során világossá tették, hogy ma ebben a kérdésben szavazni akarnak. Az sem kétséges, hogy a kormánypárti képviselők, akik maguk sem olvashattak semmilyen tanulmányt e tárgykörben, hogyan fognak szavazni.

Ez a döntés egyet jelent: a mai nappal visszahívjuk az oroszokat. Visszahívjuk az oroszokat, és az ő pénzükből, az ő cégeikkel akarjuk ezt a beruházást alapvetően megvalósítani. Ez nemcsak az államadósságra fog brutális terheket rakni, hanem az energiafüggőségünket is nagyobbá teszi. Sőt, egy olyan ország irányába teszi ezt az energiafüggést naggyá, amely ország az elmúlt hetekben világossá tette, ha nagypolitikai érdekeinek érvényesítéséről van szó, akkor semmilyen eszköztől nem riad vissza.

Magyarország ezt a döntést ebben a formájában nem hozhatja meg. Az MSZP-nek határozott álláspontja, hogy erre az előterjesztésre nemet kell mondani.

Tisztelt kormánypárti Képviselők! Az önök felelőssége most nagy. Megértem én a frakciófegyelmet, sok minden mást is. Egyet viszont lássanak világosan: ez a következő évekre, évtizedekre alapvetően teszi kockázatossá Magyarországon az államháztartás helyzetét és az energiaellátás kérdését.

(17.00)

Ezt a kockázatot nem lehet felvállalni. Önök egy vak ló bátorságával akarják nekivezetni az országot a falnak. Kérem, ezt ne tegyék! Kövessék az MSZP példáját, szavazzanak nemmel!

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 212 2014.06.30. 9:25  207-233

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az MSZP a Kúria döntését üdvözölte. A Kúria döntését üdvözöltük, hiszen világossá tette, hogy mi az a banki hiba, amely miatt egy egységes jogértelmezéssel a devizahiteles-problémacsomagban rendet kellett vágni. Üdvözöljük azt, hogy kimondta a Kúria, mik azok a tisztességtelen elemei a szerződéseknek, amelyeket a bankok nem alkalmazhatnak a jövőben, és amelyekért a terheket vállalniuk kell. Ez a törvényjavaslat a Kúria döntésének átvezetését jelenti, ezért a jogszabály az MSZP támogatását élvezni fogja. Élvezni fogja, hiszen a devizahiteles-problémacsomag egy részének megoldásával enyhít a terheken, ha nem is oldja meg magát a problémát. Enyhít a terheken, hiszen ki fogja mondani az Országgyűlés, hogy a bankoknak a tisztességtelen szerződésekért és az egyoldalú módosításért fizetniük kell, az ügyfelet ezért kártérítés illeti meg.

Ugyanakkor világossá tettük és tesszük most is, hogy ez a megoldás az egész problémahalmaznak egy kisebbik részét oldja csak meg. Az MSZP javaslata az, hogy a kormány minél előbb nyújtson be olyan törvényjavaslatot, amely az egész devizahiteles-problémát kezeli. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy a teljes megoldást először tavaly őszre ígérte a Fidesz, aztán a Kúria döntésére hivatkozva ezt idén tavaszra tolta. Most már nyár van, és most azt mondja a Fidesz, hogy a teljes megoldással meg kell várnunk az őszt. Reméljük, az idei őszre gondoltak, és nem a következő vagy még távolabbi őszre.

Szögezzük le ugyanakkor, hogy a devizahiteles-problémacsomag fő eleme nem az árfolyamrés, hanem az árfolyamkockázat és maga az árfolyam. Ismeretes, de kevésbé hangoztatott tény, hogy 2010 áprilisában, közvetlenül a kormányváltás előtt egy euróért 265 forintot kellett fizetni. Ugyanezért az euróért most olyan 307-309 forintot kell fizetni, attól függően, hogy a napi árfolyamok hogy mozognak.

(18.10)

2010 áprilisában egyetlen svájci frankért 185 forintot kellett fizetni a Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyamai alapján, ez könnyen ellenőrizhető. Itt a romlás még drámaibb, hiszen a mai napon a svájci frankért 254 forintot kellett fizetni, ha valaki vásárolni szeretett volna.

Négy év fideszes kormányzásnak az egyik nyilvánvaló kára a forint gyengesége. Szeretném arra emlékeztetni a tisztelt képviselőtársaimat, hogy a forint 2010-ben, a kormányváltást követően először két fideszes képviselő nyilatkozata alapján rendült meg, egyikük azóta külgazdaságért felelős államtitkári rangot kapott a legfrissebb Orbán-kormányban; az volt az első mélyütés a válság után rendbe tett forint esetében, és a forint azóta sem tért magához, köszönhetően a következetlen, sokszor kiszámíthatatlan gazdaságpolitikának és egy olyan felelőtlen szemléletnek, amely során a kormány a forintot sorsára hagyta.

Az elmúlt években hónapról hónapra követhettük a forint gyengülését, és nagyon sokáig azt hihettük, hogy egyszerűen csak tehetetlen a kormány, egyszerűen csak nem tartozik a prioritásai közé, második, harmadik helyen állhat legfeljebb a gazdaságpolitikai szempontrendszerben a forint erősítése vagy a forint értékállóságának megvédése, és tehetetlen egyszerűen a folyamatokkal szemben.

Az elmúlt hetekben világossá vált, hogy erről szó nincs, emögött egy tudatos kormányzati döntés húzódik meg, amelyet Varga Mihály miniszter úr el is ismert a Költségvetési bizottság ülésén: kerek perec kijelentette, hogy a forint árfolyamának kérdése, a forint erőssége vagy gyengesége tekintetében a kormány nem rendelkezik feladatkörrel, ezt a piaci folyamatok alakítják. Ez súlyos tévedés, egyébként következetlenség is, hiszen a Fidesz ellenzékben egyáltalán nem ezt gondolta, ez számos nyilatkozatból tetten érhető volt. Hogy csak a legemlékezetesebbet említsem: a Fidesz ellenzéki álláspontja szerint 300 forint fölötti euróárfolyamnál a kormánynak mennie kell. Ha önök következetesek lennének, akkor most elmennének. De nem, most azt mondják, hogy a kormánynak nincs dolga a forinttal, ami egészen egyszerűen képtelenség.

Magyarország mindenkori kormányának igenis dolga a Magyar Nemzeti Bankkal közösen a forintot védeni, nem sorsára hagyni kell a forintot, hanem a lehetőségekhez képest, a piaci folyamatok által adott lehetőségeken belül erősíteni. De a forint nem erősödik, hanem gyengül, mert a kormány ebben a kérdésben nem csinál semmit, szemmel láthatóan jó neki ez az állapot. Csak ez az állapot családok százezreinek katasztrofális állapotot jelent, mert ha ma is 265 forintba kerülne az euró, ma is 185 forintba kerülne a svájci frank, akkor kevesebb ilyen törvényjavaslattal kellene az Országgyűlésnek bíbelődnie, mert ezek a családok tudnák fizetni a havi törlesztőrészleteket.

Ezek a terhek azért elviselhetetlenek elsősorban, mert közben bedőlt a forint, és az, hogy bedőlt a forint, az önök gazdaságpolitikájának köszönhető elsősorban. Ahogy az is egyértelmű, hogy a mi régiónkban négy év fideszes kormányzás után a forint lett a legsebezhetőbb valuta: bármi történik a világban, a forint sokkal nagyobb mértékben gyengül, mint a régió többi valutája.

Ezért az MSZP azt javasolja, hogy a kormány ezen a téren ne legyen tétlen, és avatkozzon be a folyamatokba. Azt javasoljuk, hogy a kormány igenis vállaljon felelősséget és terheket a devizahiteles-problémacsomag rendezéséből. Azt javasoljuk, hogy a presztízsberuházások elhalasztásával, törlésével hozzon létre egy pénzügyi alapot - a mi számításaink szerint ez több százmilliárd forint is lehet -, és ennek a pénzügyi csomagnak a terhére igenis vállaljon részt a nehéz helyzetbe került családok devizahitel-terheinek mérséklésében. Azt javasoljuk továbbá, hogy a kormány aktívan segítse azt elő, hogy a bajba jutott hitelesek egy lízingszerződéssel kiválthassák a mostani devizahiteleket, és így adósból bérlővé válva otthonukban maradhassanak, ne kelljen ingatlanuktól megválni.

Összegezve tehát, előrelépésnek tartjuk, hogy a Kúria döntését követően a kormány a javaslatával világossá tette, hogy a tisztességtelen szerződésekért és módosításokért a bankoknak vállalnia kell az anyagi felelősséget. De nem tartjuk elegendőnek ezt a lépést a probléma kezelésére, és nem tartjuk elegendőnek azt a kormányzati magatartást, ami széttárja a kezét, ha a forint árfolyamáról van szó, ahelyett, hogy aktív gazdaságpolitikával, kiszámítható, a magyar gazdaság növekedését segítő gazdaságpolitikával a forintot újra helyzetbe hozná, és ezzel a problémát érdemben kisebbítené. Ezekkel a javaslatokkal tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot, hölgyeim és uraim.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 32 2014.07.04. 7:50  25-48

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz tett egy kis lépést előre a benyújtott törvényjavaslattal, majd a zárószavazás előtt egy módosító indítvánnyal ebből a pici lépésből is visszahátrált egyet. Az MSZP támogatja az előrelépést, bármilyen pici is. Támogatjuk, mert jogos, hogy a Kúria döntését az Országgyűlés átírja egy törvénybe. Jogos, mert a Kúria kimondta, hogy az árfolyamrés alkalmazása tisztességtelen volt, és a Kúria kimondta, hogy az egyoldalú kamatemelés, szerződésmódosítás tisztességtelen volt.

Helyes, hogy a megoldást ezt követően nem bízzuk perek tízezreire, akár százezreire, hanem egy olyan egységes törvényt fogadunk el, ami ezt a problémát megoldja, a problémának ezt a részét megoldja, és nem több százezer, hanem néhány tucat, esetleg néhány száz perrel a probléma rendezhető: a problémának az a része, ami az árfolyamrésből fakadt, a problémának az a része, ami az egyoldalú kamatemelésből fakadt. De ez a problémának a kisebbik része.

A devizahitesek azért kerültek bajba, mert gigantikus árfolyamveszteséget szenvedtek el az elmúlt évek alatt. Ez a valódi probléma, és erre a törvényjavaslat semmilyen megoldást nem kínál. 2010-ben - közvetlenül a kormányváltás előtt - egy euróért 265 forintot kellett fizetni, a tegnapi napon ugyanezért az euróért már elkértek 312 forintot is. 2010 áprilisában - a kormányváltás előtt - egy svájci frankért 185 forintot kellett fizetni, ugyanez tegnap 255 forintba is került. Ez az az árfolyamveszteség, ami a devizahiteles családok túlnyomó többségét veszélybe vagy kilátástalan helyzetbe sodorta, és ez az a probléma, amin a kormány nem akar, vagy nem tud segíteni.

Az MSZP javaslata egyértelmű: Magyarország Kormányának köze van az árfolyamhoz, a Magyarország Kormánya által alkalmazott gazdaságpolitika közvetlen befolyással van a forint erősségére vagy a forint gyengeségére. Önök az elmúlt négy évben olyan gazdaságpolitikát folytattak, ami a forintot nem erősítette, hanem gyengítette, sőt brutális mértékben meggyengítette. Sőt, a szemléletük is megváltozott, vagy legalábbis most már bevallják, hogy eszük ágában nincs a forintot erősíteni. Ezt támasztja alá az a dokumentum, amit a magyar kormány készített és kiküldött Brüsszelbe, az úgynevezett konvergenciaprogram, amelyben már 307 forintos árfolyammal számol az euró tekintetében.

(10.30)

Ennél még szomorúbb, hogy az önök gazdasági csúcsminisztere kijelentette néhány héttel ezelőtt, hogy a kormánynak nincs dolga a forint árfolyamával. Ehhez csatlakozik a Matolcsy György vezette Magyar Nemzeti Bank is, amely szintén kimondja, hogy a magyar jegybanknak nincs árfolyamcélja. Ezek azok a tudatos lépések, amelyek a gazdaságpolitika mellett sorsára hagyták a forintot, és mivel sorsára hagyták a forintot, ezen keresztül bajba sodortak olyan családokat, akik korábban devizahitelt vettek fel. Ez a fő probléma.

Ezért ennek megoldására az MSZP egy javaslatot nyújtott be a tisztelt Háznak. Ebben a javaslatban egyrészt sürgetjük azt a szemléletváltozást, hogy a kormány térjen vissza a 2010 előtti kormányok gyakorlatához: olyan gazdaságpolitikát folytasson, amellyel nem gyengítik a forintot, hanem erősítik, nem hagyják sorsára nemzeti valutánkat.

Ugyanebben a javaslatban azt is megfogalmaztuk, hogy a presztízsberuházások rovására és más, teljesen fölösleges kormányzati kiadások rovására mintegy 300 milliárd forintot különítsenek el azért, hogy legyen fedezet a devizahiteles szempontból bajba jutott családok sorsán enyhíteni. Legyen kormányzati, állami forrás arra, hogy az árfolyamveszteséget részben pótolva ezek a családok ne kerüljenek bajba a továbbiakban, hanem a bajból ki tudjanak kecmeregni.

A harmadik fontos eleme a mi javaslatunknak az, hogy az eszközkezelő helyett - amely nem töltötte be funkcióját - a kormány hozzon létre egy olyan ingatlanalapot, ami a legnehezebb helyzetbe került devizahitelesek problémáján tudna segíteni; azoknak a devizahiteleseknek a problémáján, akik tulajdonképpen már azt kockáztatják, hogy ki kell költözniük otthonukból. Az ő esetükben ez az ingatlanalap megoldást jelenthetne, tulajdonosból bérlővé válva - egyfajta lízingszerződéssel - lakásukban, otthonukban maradhatnának, és az ő helyzetük is rendeződhetne. Ezek tehát az MSZP javaslatai. Azt kérjük, sőt követeljük a kormánytól, hogy az ebben a határozati javaslatban foglaltakat legyen kedves magára nézve kötelezőnek elismerni.

De a most benyújtott módosító indítvány még a törvényjavaslat eredeti állapotához képest is visszalépést tartalmaz: szűkíti ugyanis a lehetőségeket. Szűkíti azok körét, akiken ez a törvény, ez a törvényjavaslat segíteni tudna. Ezzel a szűkítéssel az MSZP nem ért egyet. Álláspontunk szerint teljesen mindegy, hogy valaki az Európai Unióhoz történő csatlakozás előtt vagy után vett fel hitelt. Az a lényeg, hogy a magyar jogszabályok szerint ennek a hitelnek a felvételére jogosult volt.

Márpedig a magyar jogszabályok nem az uniós belépéssel, hanem 2010 (sic!) végétől, az első Orbán-kormány idején biztosítottak arra törvényben garantált lehetőséget, hogy bárki devizaalapú hitelt vehessen fel Magyarországon. Ennek az akkori kormánynak ugyanúgy Orbán Viktor volt a miniszterelnöke, ugyanúgy Varga Mihály volt akkor pénzügyminisztere, most nemzetgazdasági csúcsminisztere, és csak említést teszek róla, hogy akkor egyébként Járai Zsigmondnak hívták a Magyar Nemzeti Bank elnökét.

Álláspontunk szerint tehát ilyen szűkítés elfogadhatatlan, ezért mi erre a módosító indítványra nemmel fogunk szavazni, miközben a törvényjavaslat egészét pedig támogatandónak tartjuk. Támogatandónak, mert a problémának egy pici részét kétségkívül megoldja, ugyanakkor változatlanul szorgalmazzuk, hogy az MSZP javaslatait fogadja meg a kormánytöbbség, kezelje az árfolyam, a gyenge forint okozta problémát (Németh Szilárd István közbeszól.), mert csak egy komplex segítségnyújtás oldhatja meg végleg és megnyugtatóan ezt a problémát. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 44 2014.07.04. 0:00  25-48

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Azért kértem még egyszer szót, mert a vitában elhangzott egy szerintem téves okfejtés, nevezetesen az, hogy a forint árfolyama ebben a problémahalmazban nem játszik szerepet. Ez egészen egyszerűen tévedés.

Az MSZP elfogadhatatlannak tartja, hogy a forint egy hibás gazdaságpolitika következtében ma annyira gyenge, hogy több mint 310 forintot kell fizetni egy euróért, annyira gyenge, hogy több mint 250 forintot kell fizetni egy svájci frankért. A devizaalapú hiteleknél az árfolyamkockázatról beszéltünk évekig, hogy ez volt a fő gond a hitel felvételekor, és az árfolyamveszteség okozta a megélhetési problémát családok százezreinél, sodorta veszélybe ingóságaikat és ingatlanjukat. Alapvetően téves az a nézet, ami a forintot sorsára hagyná, akár a kormánypártok fogalmazzák meg, akár a Lehet Más a Politika képviselői fogalmazzák meg ezt a nézetet.

A kormánynak van köze a forinthoz, van köze és eszköze is rá. Olyan költségvetési és a jegybankkal közösen olyan pénzügypolitikát kell folytatni, ami nem hagyja sorsára a forintot. Ha a forint ugyanolyan erős lenne, mint ahogy egyébként az utolsó szocialista kormányzás során átadtuk önöknek, akkor a problémák több mint 90 százaléka ma nem állna fenn, és családok százezrei nem nyögnék ennek a terheit.

Ehhez képest amit a törvényjavaslat orvosol, az csak egy pici szelete a problémahalmaznak. Igaz, azt orvosolja, ezért a törvényjavaslatot támogatjuk, de változatlanul fenntartjuk, hogy forinterősítő lépésre van szükség, a kormány, a parlament nem hagyhatja magára a forintot és rajta keresztül családok százezreit. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 56 2014.09.15. 2:30  55-61

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt hetekben számos olyan hír jelent meg, amelyek a jegybank fényűző közpénz-felhasználási gyakorlatáról szóltak. Kiderült, hogy a Magyar Nemzeti Bank a teljes idei felsőoktatási keretösszeg több mint másfélszeresének megfelelő összeget, 200 milliárd forintot költene különböző alapítványok támogatására, 90 milliárd forintért épületvásárlási-épületfelújítási programba kezdett, 18 milliárd forintért megvásárolta az egyik legdrágább budapesti irodaházat, de nem sajnálja a milliárdokat saját önfényezésére sem, milliárdokat költ reklámcélokra.

Remélem, egyetért velem abban, hogy Matolcsy György jegybankelnöknek nem feladata a matolcsyzmus oktatásának finanszírozása. Remélem, abban is egyetérthetünk, miniszter úr, hogy a Magyar Nemzeti Bank nem ingatlanügynökség és nem feladata az ingatlanspekuláció.

Tisztelt Miniszter Úr! A pénzszórást sunyi módon azt követően gyorsították fel, hogy az MNB felügyelőbizottságának mandátuma lejárt, így az igazgatóság kikerült egy testületi kontroll alól.

Önnek mint az államháztartásért felelős miniszternek tudnia kellett arról, hogy az MNB a valós értéknél drágábban vásárolta meg az Eiffel Palace irodaházat. Tudnia kellett arról is, hogy az ügylet mögött offshore hátterű cégek is felbukkantak sajtóértesülések szerint.

Tisztelt Miniszter Úr! A jegybank és a kormány egymástól független működése nem jelentheti azt, hogy az illetékes miniszter behunyja a szemét, ha a jegybank jogszabályból nem levezethető módon, százmilliárdos nagyságrendben szórja a közpénzt. Ezért szükségesnek tartom, hogy tisztázza a közvélemény számára, hogyan értékeli a jegybank szokatlan mértékű és szokatlan módon történő költekezését. Mit szól ilyen példátlan pazarlás láttán? Egyáltalán mit tenne ön mint a tulajdonos képviselője? Tisztelettel várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 60 2014.09.15. 1:06  55-61

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A válasz értékelhetetlen volt, hiszen a Magyar Nemzeti Bank gyakorlatáról miniszter úr gyakorlatilag egyetlen szót sem szólt. Márpedig a Magyar Nemzeti Bank gyakorlatára a magyar törvények vonatkoznak, nem a francia és nem az angol törvények. Példátlan, hogy a magyar felsőoktatás éves támogatásának másfélszeresét elköltheti egy sajátos közgazdászképzés megvalósítására, saját kedvenc sportjának támogatására. Ilyen alapon egyébként akár stadionokat is építhetne a Magyar Nemzeti Bank, törvény azt sem tiltja, de nyilván az is kicsapná a biztosítékot, és joggal.

Miniszter úr, a mai nap híre: az Eiffel Palace megvásárlása környékén a botrány tovább gyűrűzik. 15 millió eurót nyert az ingatlancég a magyar adófizetők pénzéből, és ráadásul ezt a szerződést Trócsányi László igazságügyi miniszter ügyvédi irodája készítette. Összenő, ami összetartozik, ez a panama most már az égig ér. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen. A választ nem fogadom el. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 106 2014.09.15. 0:12  105-106

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Matolcsy Györgynek előbb-utóbb meg kell jelennie az Országgyűlésben, és előbb-utóbb felelnie kell. Megvárom a jegybankelnök urat. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 26 2014.09.16. 11:27  21-65

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az MSZP-frakció támogatni fogja ezt a törvényjavaslatot, hiszen számos olyan problémát orvosol, ami a Kúria döntéséből következik, és ami a családok helyzetét megkönnyíti. Ugyanakkor engedtessék meg nekünk, hogy nemcsak a problémának azt a részét látjuk, amit a törvényjavaslat meg kíván oldani, hanem a problémának azt a részét is látjuk, ami részben a törvényjavaslatban szerintünk rosszul szerepel, és a problémának azt a részét is látjuk, amit a törvényjavaslat egyáltalán nem érint.

Az elmúlt négy évben a Fidesz számos kísérletet tett arra, hogy a bankokat valamilyen módon megregulázza. Hiába mondtuk többen, elemzőkkel összhangban, hogy óvatosan kell bánni ezzel, mert nem elég jó ezen a téren a fogyasztóvédelem, és minden olyan túlzott lépés a kormány, illetve az Országgyűlés részéről, amely a bankok életét nehezíti, előbb-utóbb azzal a következménnyel jár, hogy a bankok meg fogják nehezíteni ügyfeleik dolgát. Pontosan ez történt. Önmagával semmi probléma nincs a bankadóval, ezt már a szocialista kormányok is bevezették, viszont figyelmeztettünk arra a brutális mértékre, amit az Orbán-kormány alkalmazott, figyelmeztettünk arra, hogy ennek könnyen az lehet a következménye, hogy a bankok a veszteségeiket az ügyfelekre hárítják át.

Pontosan ez történt. Pontosan ez történt, ezért most, amikor a fogyasztókat, a hitelezőket védi a törvényjavaslat, akkor azért nem árt elmondani, hogy a bankok többek között azért emeltek egyoldalúan kamatokat, azért emeltek egyoldalúan díjtételeket, mert a kormány által zsebükből kivett pénzt akarták a fogyasztóktól visszaszerezni. Ez természetesen nem egy jó magatartás, félreértés ne essék, de kiszámítható magatartás volt piacgazdasági körülmények között, és ezzel a kormány nem számolt. Magyarán: a Fidesz-kormány egyoldalúan nehéz helyzetbe hozta a bankokat, pontosan tudván, hogy a bankok ezt követően egyoldalúan nehéz helyzetbe fogják hozni a hitelezőket, a fogyasztókat. Ezért örülünk annak, hogy ez a törvényjavaslat ezt a gyakorlatot megszünteti, és azt a védelmet megadja a hitelezőknek, amit tulajdonképpen négy-öt éve meg kellett volna kapniuk.

A másik probléma magában a törvényjavaslatban van, hiszen egy ponton ez a törvényjavaslat átesik megítélésünk szerint a ló túloldalára. Teljesen jogos elvárás, hogy gátat kell szabni annak a gyakorlatnak - amiről részben az előbb is beszéltem -, hogy a bankok egyoldalúan kamatot emelnek, sőt, ha nem kamatot emelnek, akkor más díjtételekkel, költségelemekkel teszik nehézzé a hitelfelvevők életét, illetve könnyítik meg zsebüket.

Ugyanakkor azzal az előírással, amelyet a törvényjavaslat alkalmazni kíván, átesik a ló túlsó oldalára, nevezetesen azzal az előírással, hogy egyfajta kamatemelési moratóriumot helyez kilátásba és tesz kötelezővé. Egyikünk sem jövőkutató, egyikünk sem látnok, egyikünk sem tudhatja, hogy mit hoz a jövő, ezért sokkal indokoltabb lenne egy olyan szabályozás, amely a Magyar Nemzeti Bank hivatalos kamatpolitikájához köti ezt a szabályozást, hiszen nagyon könnyen előállhat olyan eset, amikor - akár már egy hónap múlva vagy akár fél év múlva - a Magyar Nemzeti Bank kénytelen lesz kamatot emelni a forint védelmében. Indokolatlan azt mondani, hogy ebben az esetben egyetlen más bank sem emelhet kamatot.

Ezért mi egy olyan szabályozást tartanánk szükségesnek a benyújtott törvényjavaslat vonatkozó passzusa helyett, ami azt mondja, hogy igen, gátat kell szabni a kamatemeléseknek és a díjtételeknek, de a kamatemelés mértékében legfeljebb a Magyar Nemzeti Bank kamatemelésének mértékéig a törvényjavaslat megengedő, annál is inkább, mert a törvényjavaslat a fogyasztókról szól, a fogyasztói hitelekről beszél. És ahogy az előbb említettem, ha a bankok életét törvényekkel nehezebbé tesszük, akkor a bankok nehezebbé fogják ügyfeleik életét tenni, és ez a gyakorlat folytatódhat ebben a konstrukcióban is. Ha ugyanis a bankoknak megtiltjuk, hogy a fogyasztókkal szemben ilyen eljárást alkalmazzanak, és egyébként ez helyes, akkor könnyen lehet, hogy a bankok a könnyebb ellenállás irányába fognak elmozdulni, és a vállalkozókon verik le ennek minden következményét. Ott ugyanis a törvényjavaslat nem vezet be moratóriumot, így a bankok könnyen a vállalkozói hitelek terén, a vállalkozókon verhetik le minden következményét annak, amit egyébként a törvényjavaslat a családok védelmében jogosan megpróbál megvalósítani.

De elsősorban az a problémája ennek a törvényjavaslatnak, amiről egyáltalán nem beszél, és itt kifejezetten a devizahitelesek gondjairól szeretnék szólni. Teljesen világos, hogy a devizahitelesek legnagyobb veszteségét az árfolyamkockázaton kellett hogy elszenvedjék, márpedig az árfolyam nem független a kormány gazdaságpolitikájától.

(10.40)

Az elmúlt néhány évben ezen a téren elszabadult a pokol. A forint olyan mértékben gyengült meg, hogy fő problémájává vált a devizahiteles problémahalmaznak. Magának a Magyar Nemzeti Banknak a saját statisztikája szerint is egy átlagos havi törlesztőrészlet összege 2010 óta 70 százalékkal növekedett, és ez nagyobb részben az árfolyamkülönbség alakulásából ered. Ezért teljesen egyoldalú dolog a probléma kisebbik részét orvosolni, miközben a probléma nagyobb részével, az árfolyammal, a gyenge forinttal semmit nem kíván a kormány kezdeni.

Hogy a helyzet mennyit romlott, arra, engedjék meg nekem, hogy néhány számot idézzek. 2010 áprilisában egy euró átlagosan 265 forintba került. A mai nap reggelén egy euró több mint 314 forintba kerül. 2010 áprilisában a svájci frankért átlagosan 185 forintot kellett fizetni. A mai nap reggelén a svájci frankért több mint 260 forintot kell fizetni. Márpedig a forint gyengülésének, sőt kimondom, gyengítésének első számú felelőse a kormány, Orbán Viktor és Matolcsy György együttműködése. Az a politika, amely az első években sorsára hagyta a forintot, majd az utóbbi hónapokban már nyíltan hirdette meg gyakorlatilag, hogy a forintot nem is kívánja megvédeni. Egyre több elemző beszél a forint tudatos gyengítéséről.

Ez egyértelműen a kormány gazdaságpolitikának következménye. Ezért az MSZP azt mondja, hogy miközben támogatja a probléma egy kisebbik részének orvosolását, szembe kell nézni a probléma nagyobb részével is, és a forint erősítésére is szükség van. Amennyiben a kormány erre nem hajlandó, akkor ennek következményét viselnie is kell. Azt mondjuk, hogy a kormány, a Fidesz ne halogassa a devizaalapú hitelek forintosítását, hiszen ezt már idén őszre megígérte. Most idén ősszel azt ígéri, hogy majd jövő tavasszal fogja megoldani, jövő tavasszal nyilván meg fogja ígérni, hogy majd megint őszre tologatja ezt a határidőt, folyamatosan és folyamatosan kibújva a felelősség hatálya alól. Olyan ez nagyjából, mint amikor az első világháborúban azt mondták a katonáknak, hogy mire a levelek lehullanak, hazatérhetnek otthonaikba, de nem mondják meg nekik, hogy hány évnek kell ehhez eltelnie, hogy végleg lehulljanak azok a levelek. Ezért mi a devizaalapú hitelek minél előbbi forintosítását szorgalmazzuk, mégpedig a Fidesz kormányzását megelőző hónap átlagos árfolyamán. Magyarán... (Z. Kárpát Dániel: Megkésve bár, de törve nem.) Magyarán a Fidesz-kormánynak ezért a forintgyengítésért viselnie kell a következményeket, és azt a veszteséget, amit ezzel a gazdaságpolitikával okozott magyar családok százezreinek, meg kell számukra téríteni.

Összefoglalva tehát, a törvényjavaslatot az MSZP-frakció támogatni fogja. Egy téren módosító indítvánnyal kívánunk élni: a kamatmoratóriumot össze kívánjuk kötni a Magyar Nemzeti Bank kamatpolitikájával, és azt szeretnénk ebben a törvényjavaslatban látni, hogy legfeljebb a Magyar Nemzeti Bank kamatemelésének mértékéig, de bizony a kamatokat emelhetik a kereskedelmi bankok, hiszen súlyos veszélyeket rejtene, ha a Magyar Nemzeti Bank kamatot emelne, miközben az ország összes többi bankja ezt nem tehetné meg.

Másodszor, a törvényjavaslat kiegészítéseként változatlanul szorgalmazzuk a devizaalapú hitelek minél előbbi forintosítását. Ennek érdekében tegnap az MSZP egy országgyűlési határozati javaslatot nyújtott be a tisztelt Háznak, és azt kérjük a kormánypárti többségtől, hogy ezt ugyanúgy támogassa, mint a probléma kisebbik részének megoldását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 72 2014.09.24. 0:11  71-72

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr, de a Nemzeti Bank elnökétől személyesen kívánom hallani a választ, úgyhogy megvárom az ennek megfelelő alkalmat. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 192 2014.09.24. 3:56  181-196

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! Egészen elképesztő, hogy a Fidesz még az összegző módosító javaslat vitájában is mellébeszél a probléma lényegét tekintően. A probléma lényege ugyanis a gyenge forintból fakad. Az általános vitában is jeleztük: határozati javaslatot nyújtunk be a Háznak - ezt meg is tettük - annak érdekében, hogy a devizahitelesek törlesztőrészletei a jelenleginél nagyobb mértékben csökkenhessenek. Mert miközben támogatjuk a benyújtott törvényjavaslatot, nem feledkezhetünk meg arról, hogy a helyzet azért vált ennyire súlyossá, mert Orbán Viktor gazdaságpolitikája és Matolcsy György pénzügypolitikája tönkretette a forintot.

A kormányzást 2010-ben a Fidesz erős forinttal vette át úgy az euróhoz, mint a svájci frankhoz képest. Ez ma már a múlté. Jelen pillanatban a forint gyengébb, mint valaha, és ez az igazi probléma, tisztelt képviselő hölgyek és urak. Ezért van az, hogy a devizahitelek törlesztőrészletei soha nem látott magasságokba emelkedtek. Ezen részben változtat a benyújtott törvényjavaslat, ezért fogjuk támogatni, ugyanakkor nem oldja meg az összes problémát. Más hozzászólókhoz hasonlóan mi magunk is a mielőbbi forintosítás mellett szállunk síkra, és olyan árfolyamon, ami egy erős forinton és nem pedig a mostani gyenge forinton alapul.

Azon természetesen lehet vitatkozni, hogy ennek terheit ki viselje, egy viszont nem lehet vita tárgya: ezt a forintot a pazarló módon költekező jegybank pénzügypolitikája és Orbán Viktor kormányának kiszámíthatatlan és befektetésellenes gazdaságpolitikája idézte elő. Ezen kell tehát elsősorban változtatni. Megjegyzem, ha a kormány áttér a jegybankkal közösen arra az útra, ami ellentétben a korábbiakkal nem gyengíti, hanem erősíti a forintot, akkor nemcsak a probléma kisebbedik, hanem a forintosításnál alkalmazott megoldás terhei is csökkennek.

A másik észrevételünk már az általános vitában az volt - és itt csatlakozom Schiffer képviselőtársamhoz -, hogy úgy kell a törvényjavaslatot benyújtani és megszavazni a végén, hogy az a pénzügyi stabilitást nem veszélyezteti. Márpedig olyan környezetben, amikor legkésőbb a jövő esztendőben a Magyar Nemzeti Bank egészen biztosan kamatemelésre fog kényszerülni, tarthatatlan lesz az az állapot, hogy a többi bank hitelkamatszintjét pedig két évre befagyasztják. A mi megítélésünk változatlanul az, hogy a Magyar Nemzeti Bank kamatpolitikájának és a kereskedelmi bankok által alkalmazott kamatnak egymással összhangban kell lennie. Ezen a törvényjavaslat nem változtatott, ennek érdekében mi egy módosító indítványt adtunk be azért, mert a pénzügyi stabilitással azoknak az embereknek a pénzét - és nem a bankokat - védjük, akiknek a betétje a magyar bankokban van, márpedig ez gyakorlatilag minden magyar állampolgárt érint így vagy úgy. Rájuk való tekintettel javasoljuk tehát ennek a módosító indítványnak a megszavazását.

Összegezve tehát: az MSZP álláspontja szerint a probléma gyökere a legyengült forint, ennek ellenére a benyújtott törvényjavaslatot támogatni fogjuk, hiszen valamelyest enyhít a terheken.

Köszönjük szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 116 2014.10.13. 2:09  115-122

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Megvárhatnám, míg jegybankelnök úr befejezi a külön konzultációt, és meghallgatja a kérdést, amit feltennék neki? (Dr. Matolcsy György dr. Völner Pállal beszél, majd elfoglalja helyét.) Köszönöm szépen a lehetőséget.

Tisztelt Elnök Úr! Az elmúlt hetekben egészen elképesztő, különös és gigantikus pazarlásba kezdett a Magyar Nemzeti Bank, amelynek ön a vezetője. Csak kapkodtuk a fejünket. Először nyilván úgy döntött a Magyar Nemzeti Bank vezetése, hogy fellendíti az ingatlanpiacot, az ingatlanbizniszt, és maga is nagybevásárlóként megjelenik ezen a fontos piacon. Ennek keretében rögtön vásárolt egy kastélyszállót. Amikor ebből a sokkból magunkhoz tértünk, akkor azt láttuk, hogy itt nem álltak meg, hanem rögtön vásároltak egy luxusirodaházat Budapesten, amely minden bizonnyal a legdrágább irodaház itt a fővárosban.

Különösen felháborító az utóbbi esetben az, hogy annál a megjelent árnál, amely egy honlapon nyilvánossá vált, jóval drágábban vették meg egy offshore-hátterű cégtől. Nyilván ehhez kellett egy szakértői becslés, nehogy olcsóbban meg tudják vásárolni. De ez még mind nem volt elég, a szerződést Trócsányi miniszter úr ügyvédi irodája készítette. Jobb európai országokban ilyenért a miniszter azonnal távozik, ha egy ilyen kiderül. És amikor mindez még nem volt elég, akkor kiderült, hogy önök 200 milliárd forintot elkülönítettek, és alapítványok rendelkezésére bocsátották, annak érdekében, hogy úgymond az ön gazdasági nézeteit, közgazdasági gondolkodási nézeteit taníthassák.

Szeretném jelezni, hogy a Magyar Nemzeti Bank egyenlege része az államháztartásnak, minden egyes fillér közpénz. Mégis, hogy képzelik, hogy ilyen horderejű pénzköltésbe kezdenek? Várom válaszát. (Taps az MSZP és a Jobbik mögött helyet foglaló függetlenek soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 120 2014.10.13. 1:08  115-122

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm. Ez a válasz meglehetősen különös, legalább annyira, mint az ön közgazdasági nézetei. Szeretném elnök úr figyelmét felhívni arra, hogy ön kérdezhető itt az Országgyűlésben, ez nem csorbítja a jegybank függetlenségét, önnek természetesen minden döntéséért felelnie kell, adott esetben itt az Országgyűlésben, az Országházban.

De akkor nézzük csak meg, miből is származik az ön által említett nyereség. Abból, hogy először miniszterként, aztán jegybankelnökként hathatósan közreműködött a forint gyengítésében. 2010-ben, mielőtt ön még miniszter lett volna, egyetlen euróért körülbelül 265 forintot kellett fizetni, napjainkban ez kicsi javulás után, de még mindig a 310-es sáv közelében van. Jegybankelnök úr, önök elsősorban a forint védelmével kellene hogy törődjenek; azt nemhogy nem tudták megvédeni, hanem kifejezetten gyengítették szakmai tevékenységükkel, miközben ilyen horderejű költekezésbe kezdtek.

Ez egészen egyszerűen elfogadhatatlan. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és a Jobbik mögött helyet foglaló függetlenek soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 6 2014.10.14. 5:09  5-8

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy-két órán belül a napirend megtárgyalása során sokat fogunk vitatkozni a 2013-as évről. Engedje meg a tisztelt Ház, hogy erről az évről napirend előtti hozzászólásban is megemlékezhessek, hiszen 2013 nem csak a matematikai szabályok szerint volt egy páratlan év; ebben az évben bizony olyan horderejű dolgok történtek, hogy ez az év gazdaságpolitikai, társadalompolitikai szempontból is egy páratlan esztendőnek bizonyult.

Tisztelt Ház! Ha megnézzük, hogy 2013-ban milyen évünk volt, akkor először is le kell szögezni, hogy 2013 a növekvő adók esztendeje volt. Bár az Orbán-kormány azzal az ígérettel és deklarált céllal alakított kormányt, lépett kormányra, hogy csökkenti az adókat, ez a törekvése nem sikerült, sőt pont az ellenkezője történt. 2013-ban többféle adót fizettünk, mint 2010-ben, és ténylegesen több, összegszerűen több adót fizettünk. 2013-ban majdnem 6900 milliárd forinttal fizettünk több adót, mint 2012-ben. Megállapíthatjuk tehát, hogy 2013 a növekvő adók éve volt.

Ha megnézzük a következő jellemvonását ennek az évnek, akkor sajnos azt kell mondanom, hogy minden törekvés dacára 2013 a leszakadó keresetek esztendeje volt. Meg kell jegyeznem, hogy bár 2013-ban számos intézkedés történt annak érdekében, hogy a reáljövedelmek ne csökkenjenek tovább, ha megnézzük többéves összehasonlításban, akkor sajnos azt kell mondanunk, hogy hosszabb távon ez a törekvés nem sikerült. Azért állítjuk, hogy 2013 a leszakadó keresetek éve volt, mert összességében közel 1 százalékkal kisebb volt a reáljövedelem, mint kettő évvel korábban, 2011-ben, hiába voltak a 2013-as erőfeszítések.

Sőt, ez az az év, amikor kiderült, hogy a családbarát politikát hirdető kormány törekvései a családi adózás tekintetében is megbuktak. Ha megnézzük a statisztikai adatokat, akkor látjuk, hogy a két évvel korábbi állapothoz képest a gyermektelen családok esetében a veszteség mintegy 0,5 százalékos volt, addig ugyanez a veszteség az egygyermekes családoknál 1,6, a kétgyermekes családoknál pedig 1,4 százalék volt.

Magyarán, családbarát politika hirdetése ide vagy oda, a gyakorlatban két év távlatában a gyermekes családok zöme nagyobb veszteséget szenvedett el, mint a gyermektelen családok, nagyobb mértékben csökkent ezekben a családokban a reáljövedelem, mint a gyermek nélküli családok esetében.

Ha megnézzük, hogy mi jellemzi még 2013-at, akkor el lehet mondani, hogy a brutális megszorítások éve volt. Ez volt az az esztendő, amikor a kormány 1000 milliárd forintnak megfelelő összeget vont ki az egészségügyi ellátásból, az oktatásból, a nyugdíjrendszerből és a szociális ellátásból.

Ha megnézzük, hogy a 2013-as évet mi jellemezte, akkor azt kell mondanunk, hogy 2013 az emelkedő, a növekvő államadósság és a gyengülő forint éve volt. Szeretném egyébként megjegyezni, hogy a forint gyengítése tette lehetővé a Magyar Nemzeti Banknak azt a példátlan és őrült költekezést, amiről az előbbi hozzászólásban is szó volt. És szeretném azt is leszögezni, hogy a jegybank függetlensége nem adhat senkinek felmentést az ésszerűtlen gazdálkodásra és a közpénzek pazarlására.

Ha megnézzük, hogy a 2013-as évet mi jellemezte, hát akkor megállapíthatjuk, hogy az a kapkodó és kiszámíthatatlan gazdaságpolitika éve volt, hiszen a benyújtott költségvetés már másfél hónap alatt megbukott, és még további hét alkalommal módosított az Országgyűlés kormány- vagy képviselői indítványra a költségvetésen. Valószínűleg csak azért ennyiszer, mert közben nyári szünetet tartott az Országgyűlés, ezért nem tudta minden hónapban módosítani a költségvetést.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! 2013 maga volt az állami piramisjáték éve, aminek a lényege az, hogy minél lejjebb van valaki, annál többet szed be tőle az állam, annak érdekében (Az elnök csenget.), hogy aki minél feljebb van, annál jobban járjon.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP és az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 26 2014.10.14. 24:01  19-104

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt ÁSZ-elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Ha össze kellene foglalni egy-két mondatban, hogy a 2013-as esztendő, amelyet a zárszámadás is tükröz, tulajdonképpen milyen év volt, akkor azt kell mondanom önöknek, hogy sajnos először is a növekvő adók éve volt; másodszor, ha többéves távlatban figyeljük a reálkeresetek és a reáljövedelmek alakulását, akkor minden 2013-as pozitív tendencia ellenére – több­éves távlatban ? a leszakadó jövedelmek és keresetek éve volt. Ha a megszorítások oldaláról nézzük a benyújtott költségvetést és a zárszámadást, amely ennek a végrehajtását tükrözi, akkor a brutális megszorítások éve volt. Egyetlenegy dologban egyetértek az előttem szóló fideszes vezérszónokkal, igen, az emelkedő államadósság éve volt, hozzáteszem ? ezt ő is említette ?, és a gyengülő forint éve volt. Végezetül: egy kapkodó és kiszámíthatatlan gazdaságpolitika éve volt.

Ezeknek a társadalmi és gazdasági változásoknak a lényege az, hogy a Fidesz egyfajta állami pilótajátékot vezetett be Magyarországon, aminek az a lényege, hogy minél inkább egy piramis alján találja magát valaki, annál több pénzt vonnak el tőle, és minél inkább a piramis csúcsán a magas jövedelműek közé tartozik valaki, annál több kedvezményben részesül.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nézzük a megállapításokat részletesen! Először is, a Fidesz-kormány azt ígérte, hogy csökkenteni fogja az adókat. Ennek azonban pont a fordítottját tette: 2010 után több adót vezetett be, mint amennyit megszüntetett, sokkal több félét, nagyjából olyan harminc új adónemet vezetett be, de nemcsak az adónemeket szaporította, nemcsak az adófélék sokaságát figyelhetjük meg, hanem sajnos ennek logikus következményeként az adó mértékének emelkedését is megfigyelhetjük. Ha ezt összesítve nézzük, akkor 2013-ban közel 6900 milliárd forinttal több adót szedett be a kormány, mint az azt megelőző 2012-es évben.

Szó volt már arról, hogy ez vajon milyen folyamatok eredménye, és igaza van-e a kormánynak abban, amikor arról beszél, hogy nem arról van szó, hogy egyes embereknek növekedtek a terhei, hanem arról van szó, hogy többen fizetnek adót az országban, és ennek tulajdonképpen örülni is kell, ezért folyt be több adó a költségvetésbe, amit egyébként ők sem tagadnak.

Ha most megnézzük a tényeket, akkor sajnos ez a megállapítás így, ebben a formájában nem igaz, hiszen az az egykulcsos adó, amit a Fidesz bevezetett ? és több év alatt folyamatosan vezette ki a korábbi személyi jövedelemadó elemeit ?, az emberek zömének nem adócsökkentést, hanem adóemelést hozott. A Fidesz manapság büszke arra, hogy több ember fizet adót Magyarországon, mint korábban. Na de miért kell arra büszkének lenni, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy aki minimálbért keres, és korábban a szocialista kormányok idején nem kellett adót fizetnie, mert mentesítettük az adójóváírás formájában az adófizetési kötelezettségek alól, azt a Fidesz megadóztatta? Miért kell annak kormánypárti sorokban örülni, hogy ha valaki eddig nulla százalék személyi jövedelemadót fizetett, akkor ezentúl viszont már 16 százalék személyi jövedelemadót fog fizetni?

Hölgyeim és Uraim! Rengeteg ember keres minimálbért Magyarországon, a versenyszférában az emberek zöme minimálbért keres vagy az akörüli keresetsávban helyezkedik el a fizetése. Ezeknek az embereknek tételesen fejenként növekedett az adójuk ahhoz képest, amit a szocialista kormányok alatt fizetniük kellett. Ezek olyan folyamatok, amelyek tagadhatatlanok.

Adócsökkentést is hozott az Orbán-kormány, az igaz: a legmagasabb jövedelmi sávban, ahogy az előbb említettem, a piramis csúcsán lévő embereknek igenis komoly mértékben csökkent az adója. Ez önmagában nem lenne baj, de ennek fedezetét részben az alacsony vagy közepes keresetűek adójának megemelésével teremtette elő a kormány, és ez az, amit mi károsnak, társadalompolitikai szempontból kifejezetten megengedhetetlennek tartunk.

Azt is meg kell mondanom önöknek, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy miközben a kormány családbarát politikát hirdetett, aközben ? ha megnézzük figyelmesen a számokat ? azt tapasztalhatjuk, hogy a reálkeresetek alakulása egyáltalán nem volt kedvező a családok esetében, sőt összességében a statisztika pontosan kimutatta ezeket a kedvezőtlen tendenciákat: az egy- és kétgyermekes családok reáljövedelme nagyobb mértékben esett vissza a kétéves időszakot figyelembe véve, mint a gyermektelen családoké. 2011-hez képest 2013-ban, ha az összes embert nézzük, akkor közel 1 százalékkal kevesebb volt a reáljövedelmük. Ha ezt pedig megnézzük a családtípusok szerint, akkor azt kell mondanom, hogy míg a gyermektelen családok esetében két év alatt mintegy 0,5 százalékot csökkent a reáljövedelem 2011-hez képest 2013-ban az éves átlagokat figyelve, addig az egygyermekes családok esetében ez már 1,6 százalékos volt, míg a kétgyermekes családok esetében a reáljövedelem kétéves csökkenése mintegy 1,4 százalékos volt.

(11.30)

Tehát miközben a kormány a családok támogatásáról beszélt, 2013-ben az elmúlt két év tendenciáját figyelembe véve a családok nagy részének ? hiszen a családok nagy részében egy vagy két gyermek van ? a reáljövedelme családi szinten csökkent.

Említettem már, tisztelt Ház, hogy a 2013-as év a brutális megszorítások éve is volt egyúttal. A kormány ma már büszke arra, hogy sikerült teljesíteni a deficitszámokat, és ez ügyben dicséretet kaptunk Brüsszeltől, ami egyébként helyes. Csendben jegyezném meg, hogy ezt megelőzően a kormány szabadságharcot hirdetett Brüsszellel szemben, ehhez képest néhány hónap leforgása alatt álláspontot változtatva arra lett büszke, hogy az európai uniós normáknak megfelelt. Ez nem helytelen, csak jelzem, hogy korábban esze ágában sem volt ezeknek a hatásoknak megfelelni. Ahhoz, hogy ezek a célok teljesüljenek, brutális megszorításokra volt szükség, 2013-ban mintegy 1000 milliárd forintot vontak ki az előző évekhez képest olyan nagyon fontos területek támogatásából, mint az egészségügyi ellátás, az oktatás, a nyugdíjrendszer és a szociális ellátórendszer. Erre nem lehetünk büszkék.

Azt is el kell mondanom, hogy mindezt úgy sikerült megvalósítani, hogy közben az államadósság emelkedett. Részleges beismerő vallomással is felért a fideszes vezérszónoklat ebből a szempontból, amely ezt beismerte, bár hozzátette, hogy itt eltérő módszerekkel is lehet ezt számolni. Igen, valóban vannak módszerek. A hazai gyakorlat igyekszik egyetlen hónap államadósság-mutatója alapján meghatározni a tendenciát, és ezért a kormány nem rest különböző trükköket is bevetni annak érdekében, hogy egyetlen hónapban, decemberben valóban kimutatható legyen az előző decemberhez képest az államadósság csökkenése.

De az államadósság sajnos olyan természetű dolog, hogy nem egyetlen hónap adatát kell figyelembe venni. Hiába trükköz a kormány, hiába fogja vissza az adott hónap kifizetéseit, hiába hozza előre később is teljesíthető törlesztőrészletek kifizetését, hiába szorítja le a kincstári egységes számlán lévő pénzmennyiséget december hónapban sokkal kisebb mértékre, már-már kockázatos mértékre, ez nem változtat az általános tendencián. Az általános tendencia pedig az, amit a novemberi, majd a januári, februári és márciusi adatok tükröznek, nevezetesen az államadósság elleni harcot az Orbán-kormány elbukta. Akár ennek az államadósságnak összesített számát vesszük figyelembe, akár az államadósság különböző mutatóinak az alakulását, nem beszélhetünk csökkenő adósságpályáról, ellenkezőleg, a magyar államadósság ma nagyobb, mint valaha volt, nagyobb, mint Orbán Viktor kormányzásának elején volt, és az államadósság aránya a gazdaság teljesítőképességéhez képest is, még a Magyar Nemzeti Bank friss statisztikái szerint is növekvő tendenciát mutat. Utoljára talán 1994-ben volt ilyen rossz ez a mutató, mint az elmúlt időszakban.

Ez az emelkedő államadósság, mint ahogy szó volt már korábban róla, részben a gyengülő forintnak köszönhető. Fideszes képviselőtársam a vezérszónoklatában utalt rá, hogy a forint bizony gyengült. Valóban gyengült, és 2011-ben, 2012-ben, 2013-ban még találgathattuk, hogy ennek mi az oka. Az-e az oka, hogy a kormány és a Magyar Nemzeti Bank egyszerűen a sorsára hagyja a forintot, vagy mögöttes szándékok is meghúzódnak emögött. Ma már tudjuk, hiszen sem a kormány különböző tagjai, sem maga a jegybankelnök nem titkolja, hogy semmilyen árfolyamcél nem lebeg a szemük előtt. Ebből következik, hogy erős a gyanú, hogy a forint gyengülése tudatos gazdaság- és monetáris politikának a következménye, magyarán, nem egyszerűen sorsára hagyta a kormány és a jegybank a forintot, hanem a maga eszközeivel közbenjárt annak érdekében, hogy ez a forint gyengüljön.

Nemrég kiderült ennek lehetséges célja is, hiszen a Magyar Nemzeti Banknak normális állapotban veszteségesnek kell lennie, mint minden jegybanknak a világon és Európa számos országában, hiszen nem egy nyereségorientált gazdasági vállalkozásról beszélünk, hanem egy olyan intézményről, amelynek elsődleges feladata a forint védelme, az infláció leszorítása, az árstabilitás megteremtése, és ez a cél fontosabb annál, mint hogy az adott intézmény nyereséges vagy veszteséges. Röviden úgy foglalható ez a tendencia, ez az összefüggés össze, hogy ha a Magyar Nemzeti Bank veszteséges, akkor az emberek többsége és a vállalkozások többsége nyereséges, míg fordított esetben pedig arról beszélhetünk, hogy ha a Magyar Nemzeti Bank nyereséges, akkor ennek árát Magyarország fizeti meg.

Pontosan ez történt, a forintot gyengítették, és ezt az egész ország fizeti meg, részint a devizahitelek felszaporodásával, felduzzadásával, hiszen forintban kell visszafizetni, részint pedig az államadósság kedvezőtlen alakulásával, és az államadósságot mindnyájunknak, még talán unokáinknak, sőt nem talán, biztosan unokáinknak is kell fizetnie. És ez a nyereség, amely a forint gyengítéséből származott, kiváló alkalom volt arra, hogy a jegybank elnöke olyan pazarló gazdálkodást vezessen be, amire korábban soha nem volt példa, és olyan személyes allűrökre és passziókra költsön több száz milliárd forintot, mint luxusingatlanok vásárlása és egy sajátos oktatási program támogatása. 2013-ban, ahogy a forint gyengült, a jegybank nyeresége így emelkedett, és most már teljesen világos, hogy mi volt ennek az oka, tisztelt hölgyeim és uraim.

Ha arról beszélünk, hogy mennyire volt kiszámítható ez a költségvetés és ez a gazdaságpolitika, nos, azt kell mondanom, hogy 2013-ben egy kapkodó és kiszámíthatatlan gazdaságpolitikát folytatott az ország. Kezdjük talán azzal, hogy hogyan indult ez az egész. Matolcsy György azt mondta, hogy a magyar út egy tündérmese, amely egy éven belül sikeres lesz, ennek a lenyomata pedig a 2013-as költségvetés. A kormány pedig azt is hozzátette, hogy annyira fontosnak tartja a stabilitást, hogy 2013-ban teljesen szokatlan módon egyébként már nyár folyamán benyújtja az ország költségvetését. Igen ám, de azóta már tudjuk, hogy ezt semmiféle számítás nem előzte meg, vagy ha igen, akkor ezeket a számításokat nyugodtan ki lehet dobni, hiszen az elfogadott költségvetés, amelyet decemberben fogadtunk el, alig hasonlít arra, amit a kormány nyáron még benyújtott. Sőt, még az a példátlan eset is előfordult, hogy a Költségvetési Tanács számára a kormány más anyagot küldött kötelező véleményezésre, mint amit a parlamentnek végül benyújtott.

A Költségvetési Tanács július 16-ai határozata megállapította, és ez ténykérdés, hogy a 2013-as költségvetési törvénytervezet benyújtása óta a parlament számos, a büdzsé bevételi és kiadási oldalát, valamint az adórendszert több esetben jelentős mértékben módosító javaslatot fogadott el. Ennek következtében a költségvetés megszavazott sarokszámai alapjaiban különböznek a tanács által vizsgált költségvetési törvénytervezettől. Ami pedig a tündérmesét illeti: az, ami Matolcsy Györgynek tündérmesének látszott, az az emberek számára sok esetben egy rémálomnak bizonyult. A Fidesz előszeretettel hívja 2013-at a fordulat évének, ami abból a szempontból kétségtelenül igaz, hogy míg 2012-ben egy komoly visszaesést produkált Orbán Viktor és kormányának gazdaságpolitikája, addig 2013-ban ez a visszaesés megállt.

(11.40)

De ha megnézzük, hogy ez a szerény növekedés, amit 2013-ban a gazdaság produkált, miből táplálkozik, akkor láthatjuk, hogy ennek legfontosabb összetevője a mezőgazdaság teljesítménye. Ha pedig a mezőgazdaság teljesítményét megvizsgáljuk, teljesen világos, hogy 2012-ben egy példátlanul rossz időjárás és egy példátlanul rossz mezőgazdasági termelés következett be, míg 2013-ban egy kedvező időjárás normális, 2012-höz képest pedig sokkal jobb mezőgazdasági termelést eredményezett. Ez a fordulat tehát nem elsősorban gazdaságpolitikai természetű, amit a kormány fordulatnak állít be, az jórészt nem más, mint időjárás-változás. Időjárás-változás és ennek következtében egy jobb mezőgazdasági termelés.

Tisztelt Ház!Hölgyeim és Uraim! Az a költségvetés, amelyet a kormány még nyáron benyújtott és az Országgyűlés decemberben elfogadott, másfél hónap után megbukott, már módosításra szorult. Sőt, abban az évben még hétszer módosította az Országgyűlés különböző javaslatokra a költségvetést. Amikor tehát fideszes képviselőtársaim azt mondják, hogy teljesítettük a hiánycélt, akkor erre azt mondom, hogy igen, teljesítettük, de tegyék hozzá, hogy többek között azért, mert az eredetileg tarthatatlan számokat többször korrigálták. Sőt, nemcsak az eredetileg tarthatatlan számokat korrigálták, hanem menet közben felmerült újabb és újabb ötletek kedvéért módosították Magyarországköltségvetését. Ez minden, csak nem kiszámítható és átlátható gazdaságpolitika. Csak azért nem módosította a kormány és az Országgyűlés minden hónapban a költségvetést, hölgyeim és uraim, mert közben volt nyári szünet is, ezért van az, hogy végül is nem tizenkétszer nyúlt hozzá az Országgyűlés ehhez az elfogadott törvényhez.

Sőt, ha megnézzük, hogy mikre teremtett forrásokat utólag a kormány, mert újabb és újabb ötletei támadtak, akkor ezek között vannak bizony erősen botrányos ügyek is. Az egyik költségvetés-módosítás, tisztelt Ház, azért vált szükségessé, mert a kormány szemet vetett az E.ON földgáz-nagykereskedésére. Nemcsak szemet vetett rá, hanem meg is vásárolta. Ez volt a költségvetés egyik módosításának indoka. Mára világos, hogy ez egy teljesen elhibázott vásárlás volt, amely súlyos veszteségek forrása. Ma már világos, hogy úgy kötötték meg a szándéknyilatkozatot, az előzetes egyezményt, hogy nem vettek figyelembe hozzá nagyon súlyos kockázati tényezőket. Már a meghirdetett szándék után mutatták ki szakértői elemzések, hogy bizony ennek az ágnak a megvásárlása több száz milliárd forintos kockázatokat rejt magában. Orbán Viktort és kormányát ez nem zavarta, nem érdekelte. Viszont több per után a kormány kénytelen volt kiadni a sajtónak ezeket a háttérszámításokat. Ebből világossá vált, hogy az E.ON földgáz-nagykereskedés megvásárlása akár 600 milliárd forint veszteséget is hozhat az országnak. Elsősorban a miatt a kockázat miatt, hogy az Oroszországgal kötött megállapodás következtében Magyarországnak bizonyos mennyiségű gáz árát akkor is át kell utalnia, ha egyébként nem kéri annak a leszállítását. Ez adott esetben több száz milliárd forintos veszteséget is jelenthet.

Jellemző, hogy ezt a válság előtt született megállapodást azóta sem tárgyaltuk újra. Pedig indokolt lenne, és ez egy olyan kockázati tényező, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni, amely alapján világossá vált, hogy az az egyik módosítás, amelynek következtében önök a már elfogadott költségvetést megváltoztatták, az Magyarország érdekeit sérti. Több száz milliárd forintos veszteséget is jelenthet. És mit tesz isten, ennek a szerződésnek is az egyik haszonélvezője az a Gazprom, amelynek elnökét nemrég fogadta Orbán Viktor. Egyre több kérdőjel merül fel ezekkel a tárgyalásokkal kapcsolatban, és egyre több kétely merül fel azzal kapcsolatban, hogy vajon az ország érdekeinek megfelelőek-e ezek a megállapodások. Az biztos, hogy több száz milliárd forintos veszteség ennek az érdeknek nem felel meg.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! 2013 a sorozatosan módosított költségvetések éve, 2013 egy olyan év, amely során a kormány egy sajátos pilótajátékot vezetett be, és ennek a politikának, ennek a pilótajátéknak az a lényege, hogy minél inkább alul van valaki a társadalmi jövedelmek kimutatásában, annál rosszabbul jár, annál több adót kell fizetnie; minél inkább a piramis csúcsán van valaki a fizetések tekintetében, annál több kedvezményre számíthat. Ez a politika, hölgyeim és uraim, elfogadhatatlan, akár tükrözi ezt a folyamatot a 2013-as zárszámadás, akár nem. Tekintettel arra, hogy ez számunkra elfogadhatatlan, ezt a törvényjavaslatot a Magyar Szocialista Pártnem fogja támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
20 102 2014.10.20. 5:12  101-112

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Néhány hónappal ezelőtt a Magyar Nemzeti Bank új vezetése valóságos ámokfutásba kezdett. Miközben elsősorban az lenne a dolga, hogy őrizze a forint értékét, kiderült, hogy ezt a feladatát nem tudja vagy nem hajlandó ellátni, a forint jóval gyengébb, mint évekkel ezelőtt, és mindeközben ahelyett, hogy ezt az alapfeladatát ellátná, olyan tevékenységekbe kezdett, ami nem dolga a mindenkori jegybanknak. Ráadásul a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény értelmében a Magyar Nemzeti Bank társadalmi felelősségvállalásra a befolyt bírságokból fordíthat összegeket, de a Magyar Nemzeti Bank esetében nem ez történt.

Csak kapkodtuk a fejünket! Az első felháborító hír az volt, hogy a Magyar Nemzeti Bank jól fizetett és megfáradt vezetőinek jár egy luxus-kastélyszálló azért, hogy a napi munka után legyen hol megpihenniük. Erre nem sajnálták a pénzt, és egyfajta ingatlanbizniszt élénkítő tevékenység keretében megvásárolták a tiszaroffi kastélyszállót.

De ez nem volt elég, számos más ingatlan mellett az i-re a pontot Budapest legdrágább irodaházának megvásárlásával tették fel. Ennek az ingatlannak a megvásárlása botrányos körülmények között zajlott. Nem egyszerűen az botrányos, bár az is, hogy milyen horribilis áron, hány milliárd forintért vásárolta meg ezt az ingatlant a Magyar Nemzeti Bank, hanem az is külön botrány tárgyát képezi, hogy egy honlapon talált árhoz képest jóval drágábban vette meg ezt az ingatlant. Ehhez egy külön értékbecslőt alkalmaztak, ez másként nyilván nem jöhetett volna létre.

Az is botrányos, hogy az adásvételi szerződést az egyik kormánytag, nevezetesen Trócsányi igazságügy-miniszter úr volt ügyvédi irodája, pontosabban, mostani ügyvédi irodája végezte el. Jobb helyeken a miniszter azonnal távozik, ha egy ilyen kiderül.

De még ez sem volt elég. Matolcsy György úgy döntött, hogy sajátos és a világon sehol nem akceptált közgazdasági nézeteit oktatni fogják Magyarországon, és ehhez nem sajnálta 200 milliárd forint elkülönítését sem. Ez a 200 milliárd forint több, mint a teljes hazai felsőoktatás éves állami támogatásának a másfélszerese. Ez a teljes támogatás másfélszerese, egy különös, sehol nem akceptált és Magyarországon egyébként tragikus eredményt hozó gazdasági nézetcsokor népszerűsítésére. S mindezt úgy, hogy a Magyar Nemzeti Bank a függetlenségre hivatkozva semmilyen módon nem kíván válaszolni ezekre a kérdésekre. Matolcsy György itt az Országgyűlésben az azonnali kérdések órájában lehetőséget kapott arra, hogy mindezeket tisztázza, de ehelyett csak a jegybanki függetlenségre tudott hivatkozni. Márpedig a jegybanki függetlenség senkinek nem ad felmentést arra, hogy felelőtlenül szórja a közpénzt.

A Magyar Nemzeti Bank esetleges veszteségét a mindenkori költségvetés téríti meg, ezért szerencsés években a Magyar Nemzeti Banknak eredménytartalékot illik képeznie a nyereségéből, pontosan azért, hogy a veszteséges években ne kelljen a magyar adófizetők pénzéből ezt kompenzálni.

(16.40)

Ehelyett több száz milliárd forintot herdált el közpénzből a Magyar Nemzeti Bank. A függetlenséget mi is tiszteletben tartjuk, azonban az Állami Számvevőszék jogosult ellenőrizni a Magyar Nemzeti Bank gazdálkodását. Az éves keretben ezt a vizsgálatot kevésnek tartjuk, külön vizsgálatot szorgalmazunk. Ilyen példátlan pénzpazarlás, a közpénzek ilyen elherdálása azonnali célvizsgálatot igényel.

Mindezt magától egy fideszes pártpolitikus által irányított Állami Számvevőszék, úgy látszik, nem kívánta megtenni, ezért szorgalmazzuk, hogy az Országgyűlés határozatban szólítsa fel az Állami Számvevőszéket, hogy ezt a munkát végezze el, és derüljön ki, hogy miért pazarolják a közpénzt a Magyar Nemzeti Banknál. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
20 112 2014.10.20. 1:56  101-112

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Szeretném először is leszögezni, hogy egy bizottsági meghallgatás egészen más műfaj, mint egy ellenőrzés. A bizottsági meghallgatás jó esetben sok kérdésből és sok válaszból áll, de ismerjük a kormánypárti többségű bizottságok gyakorlatát, hogy a legtöbb esetben lényegében csak az előterjesztő tud szót kapni, utána frakciónként egy-egy kérdést még fel lehet tenni, és utána a bizottsági ülést berekesztik. De ha még alaposan ki is tudnánk tárgyalni egy bizottsági ülésen belül, ez akkor sem helyettesíti az erre szakosodott és erre jogosult állami szervek ellenőrző tevékenységét. A Magyar Nemzeti Bank függetlenségét pont az garantálja, hogy sok ilyen szerv nem létezik. Az Állami Számvevőszék viszont ilyen szerv, végzi is a Magyar Nemzeti Bank vizsgálatát évről évre, általános keretek között.

A mi kérésünk és indítványunk arra irányul, hogy ezeket a pazarlásokat külön célvizsgálat keretében vizsgálja meg az Állami Számvevőszék. Ez olyan horderejű és olyan szerteágazó tevékenységet jelent és olyan mértékű pazarlást, amit egy félnapos vagy akár egész napos bizottsági üléssel sem lehet helyettesíteni. Ott legfeljebb politikai következtetéseket kell levonni, de itt valószínűleg meg kell állapítani a felelősséget, a jogi felelősséget is.

Ezt várjuk az Állami Számvevőszéktől, hogy saját hatáskörben rendeljen el ilyen vizsgálatot, és azt várjuk el a tisztelt Háztól, hogy a határozati javaslat támogatásával, a tárgysorozatba vétellel adjon kellő impulzust az Állami Számvevőszéknek arra nézve, hogy ne várjon a sült galambra, kezdje el az ellenőrzést. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 2 2014.10.28. 5:03  1-4

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Különös keretek között fogja rövid időn belül elkezdeni az Országgyűlés az adótörvények vitáját. Szinte azzal egy időben, hogy a kormány benyújtotta az adótörvényekre vonatkozó javaslatot, botrányos értesülések láttak napvilágot Magyarországon és külföldön. Ezen értesülések szerint Magyarországon vezető állami tisztségviselők korrupciós botrányban érintettek. Erre hivatkozva ezektől a vezető tisztségviselőktől és másoktól ? nem tudjuk pontosan, kiket érinthet ez ? az Amerikai Egyesült Államok megtagadta a beutazási lehetőséget.

Egy egész ország kérdezgeti azóta, hogy kik ezek a vezető tisztségviselők, hiszen a kormánynak és az országnak elemi érdeke lenne minél előbb tisztázni ezt a botrányos ügyet. Nem mindegy ugyanis, hogy Magyarországról az a kép él-e itthon és külföldön, hogy ahogy más országokban, úgy nálunk is előfordul sajnos korrupció, de erre, ahogy más országokban szokás, a hatóság azonnal, gyorsan reagál és lecsap, vagy pedig azok a híresztelések erősödnek-e meg, amit sajnos bő számban olvashattunk az elmúlt hetekben, hónapokban, hogy Magyarországon a korrupciót állami szintre emelték. Az adótörvényekkel összefüggésben különös fényt vet az egész történetre az a tény, hogy több újság arról cikkezett, hogy magának az adóhatóságnak az első számú embere és helyettesei érintettek ebben a kitiltási botrányban.

Márpedig az adótörvényekkel és a hazai adófizetési morállal összefüggésben elemi érdekünk lenne tisztázni, hogy az az adóhatóság, annak az adóhatóságnak néhány vezetője, első számú vezetője, amelyiknek dolga beszedni az adót Magyarországon, érintett-e. A kormánynak eddig, úgy tűnik, sem kedve, sem ideje nem volt arra, hogy ezt tisztázza. Pedig ez a mai világban nem lenne túl bonyolult, államtitkár úr. Hívja fel Vida Ildikót, mondjuk, skype-on ? ez ma még ingyen van ?, valahogy így: szervusz, Ildikó, András vagyok, mondd már el nekem, hogy érintett vagy-e a botrányban! Ha erre az a válasz, hogy kedves András, nem vagyok érintett, akkor önnek, államtitkár úr, azt kell erre válaszolnia ? a minisztere helyett, ha már ön helyettesíti ?, hogy oké, rendben van, ezerrel adjál ki, légy szíves, egy közleményt, mert ezt a dolgot haladéktalanul tisztázni kell.

Vagy lehet egy másik eset: igen, András, sajnos rajta vagyok azon a listán, ami a kitiltottak jegyzékén szerepel. Ebben az esetben önnek, államtitkár úr, azt kellene mondani, hogy rendben, javaslatot fogok tenni haladéktalanul Varga Mihály miniszter úrnak, hogy azonnal indítson belső vizsgálatot, azonnal tegyen rendőrségi feljelentést, hiszen a törvények szerint minden gyanú esetében ez kötelező az államigazgatáson belül, és azonnal függesszen fel a vizsgálat és az eljárás idejére téged az állásodból. Elnézést, de ezt kell tennem, akár szabadságon vagy, akár nem.

Ez nem történt meg. Annak a Varga Mihálynak, akinek van ideje telefonálni akkor, amikor neki nem tetsző tévécsatornákkal kapcsolatban azonnali hatállyal ellenőrzést rendel el, erre a telefonra nem volt ideje. Érdeklődéssel várom államtitkár úr válaszát, hogy neki vajon belefért-e ez a munkaidejébe. Néhány percről lenne mindössze szó, és fontos következményekkel lehetnénk tisztában.

Ezzel összefüggésben szeretném leszögezni, hogy Magyarországon a kormány nem várhatja el a tisztességesen adózó állampolgároktól, hogy az adót tisztességesen megfizesse, ha maga a NAV, annak első számú vezetője keveredik korrupciós botrányba. Ezért tehát elemi érdeke mindnyájunknak, hogy ezt a kérdést tisztázzuk. Különösen azért, mert botrány ide vagy oda, azt a netadót, amit önök be akarnak vezetni, semmilyen körülmények között nem lehet támogatni. Sem gazdaságpolitikai, sem pedig, a történtek után, morális értelemben.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 68 2014.10.28. 14:23  61-202

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Mélyen Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az adótörvények mai vitája eddig egyetlenegy pozitívumot tartalmaz, nevezetesen: a kormány képviseletében az államtitkár úr expozéja, valamint a fideszes vezérszónok hozzászólása üdítően és a szokásoktól eltérően rövid volt. Ez minden erénye a mai vitának, innentől kezdve sajnos már csak a hátrányokat lehet sorolni.

Egyébként köztünk szólva megértem ezeket a rövid hozzászólásokat, amelyek a korábbi adótörvényi vitákhoz képest lényegesen kurtább felszólalásokat eredményeztek, mert erről az adótörvény-tervezetről sokat mondani érdemben valóban nincs miért. Ezzel az adótörvénnyel kapcsolatban még rövidebb államtitkári expozé is elhangozhatott volna, nevezetesen, hogy bejelenti államtitkár úr, hogy visszavonja a kormány ezt a törvényjavaslatot. (Gőgös Zoltán: Így van!) Még további időt spóroltunk volna meg, a magyar családok pedig további szenvedéseket spórolhatnának meg ennek következtében, és egyáltalán nem zavart volna, hogy az előttem szóló fideszes képviselő elsőként üdvözölte volna a törvényjavaslat visszavonását, és én csak második lehettem volna ebben a sorban. Nem ez történt.

Tisztelt Ház! Ez a törvényjavaslat egész egyszerűen tarthatatlan. Kezdjük azzal, hogy egyáltalán miért van szükség adóemelésre. Ha megnézik a kormány elmúlt hetekben megtett nyilatkozatait, akkor azt látjuk, hogy minden rendben van. A gazdaság szárnyal, egyre jobb és jobb lesz az élet Magyarországon, az államháztartási hiány rendben van, tervezett keretek közé szorítottuk, az államtitkár úr is említette expozéjában ezt mint egy erényt. No de, ha a gazdaság rendben van, és a most hatályos adótörvényekkel, az idei adóbevételekkel biztosítható az államháztartás hiányának kellő keretek közé szorítása, akkor miért van szükség, tisztelt hölgyeim és uraim, a jövő esztendőben adóemelésre? Ha minden rendben van, mik azok a pluszkiadások, amelyek igénylik, hogy a kormány mohósága újabb és újabb adóemelésekben öltsön testet?

Utalnék arra, hogy Varga Mihály miniszter úr nem is olyan régen, egy egyébként nagy vihart kiváltó bejelentésében azt helyezte kilátásba, hogy a magyar adóterhek aránya a gazdaság erejéhez képest fokozatosan csökkenni fog, fokozatosan csökkenni fog az állami újraelosztás mértéke. Ki is számolták a szavai nyomán, hogy változatlan adórendszert feltételezve ez a meghatározott évekre vonatkozóan mintegy 1700 milliárd forintnyi megszorítást, kiadáscsökkentést tenne szükségessé. Majd utána jönnek a cáfolatok, hogy á, nem lesznek megszorítások, tulajdonképpen arról van szó, hogy a gazdaság szárnyal, és szép lassan ugyanezek az adóbevételek egyre kisebb hányadát fogják jelenteni a gazdaság teljesítményének, csökkenni fog ezáltal az állami újraelosztás mértéke.

Alig telt el néhány hét és ugyanez a miniszter beterjeszt egy adótörvény-javaslatot, amely konkrét adóemeléseket tartalmaz. Amikor mi, ellenzéki képviselők azt mondjuk, hogy lépten-nyomon az egyik legnagyobb hiba, amire figyelmeztetünk, az a kormány gazdaságpolitikájának teljes kiszámíthatatlansága, akkor többek között erre gondolunk. Amikor azt mondják, hogy a gazdaság szárnyal, akkor miért emelnek adót? Ha azt mondják, hogy csökkentik az állami újraelosztás mértékét, akkor miért emelnek adót? Ezekre a kérdésekre sem az államtitkári expozéban, sem az előttem szóló fideszes képviselő úr hozzászólásában nem kaptunk magyarázatot.

Most néhány konkrétum, kezdjük elemenként! Orbán Viktort szeretném idézni: azt mondta nem is olyan régen, hogy Magyarországon 2018-ra minden háztartásban lesz szélessávú internet. Nem vitatom. Igaz, hogy amikor a miniszterelnök úr ezt a kijelentést tette, elfelejtette hozzátenni, hogy azért, hogy egyébként meg jól megadóztassa a kormány ? azért lesz szélessávú internet. Nem azért, hogy a XXI. században az emberek lehetőségeit, akár álláskeresési törekvéseit az internet segítségével támogassuk, hanem azért, hogy egy újabb adó, pontosabban, egy korábbi adó kiterjesztése az internethasználatra is kellőképpen hazavágja ezt az elképzelést.

Ne legyenek ugyanis kétségeik, hiába itt minden fogadkozás; egy jogállamban és egy piacgazdaságban, tetszik vagy nem, a szolgáltatónak jogában áll különböző költségelemeket elismertetni. Hiába tiltják meg önök valamilyen ágon ezt, egy másik ágon ezeket a különadókat ugyanúgy tovább fogják hárítani a fogyasztókra, ahogy ez történt a korábbi különadók esetében is. Ez történt a bankadók jelentős részével, de ez történt a távközlési adóval is korábban. Szépen a szolgáltatók különböző költségelemekkel visszaszedték azt a fogyasztóktól, amit adó formájában az állam elvett tőlük.

Megjegyzem: ráadásul, ha ezek a szolgáltatók bármilyen módon árat emelnek, az természetesen 27 százalékos áfaköteles lesz. Tehát adott esetben még többet kell majd a fogyasztónak fizetnie, mint amit a szolgáltatónak, mert természetesen az áfa az állam zsebébe fog vándorolni ezen a tranzakción is. Magyarán, bármit mondanak önök az internetadóval kapcsolatban, egyetlenegy lehetséges megoldás van: kivenni a törvényből, ha az egészet nem hajlandók visszavonni, akkor az erre vonatkozó passzusokat egészen egyszerűen törölni kell a törvényből.

További rossz hír az embereknek, további rossz hír akár a családoknak is, hogy a kormány a kafetériajuttatások megadóztatására is határozott törekvéseket vázol fel ebben az adótörvény-javaslatban. Márpedig ennek, ahogy ezt érdekvédelmi szervezetek már meg is mondták a sajtón keresztül, egyetlen következménye lesz: ezek a kafetéria­juttatások csökkenni fognak. Nem fogja vállalni a munkáltató, főleg a kisvállalkozások, hogy ennyivel növekedjenek a havi kiadásai, azt fogja vállalni adott kereteken belül maradva, hogy annyival csökkenti a juttatások értékét, hogy neki ebből többletterhe ne származzon. Márpedig ha az adóemelések közül csak a kafetéria ilyen irányú hatását vesszük figyelembe, és csak az internetadó bevezetését vesszük figyelembe, akkor a mi szakértőink is arra jutottak, de más szakértők is, az újságokban meg is jelent, azokra a számításokra jutottak, hogy bizony egy átlagos keresetű kétgyermekes család esetében ezek az adóemelések havonta akár 10 ezer forintot is kivehetnek a zsebből.

Bizony, ennyit jelent az otthoni internetelérés megadóztatása, a mobilinternet-előfizetés megadóztatása, általában a családokban már vannak okos­telefonok, akármilyen hihetetlenül hangzik is kormánypárti képviselőink számára. És bizony az Erzsébet-utalvány csökkentésével, a Széchenyi-pihenőkártya juttatásainak csökkentésével, az önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulás, az egészségpénztári hozzájárulás, a helyi bérlet, az iskolakezdési támogatás, a munkahelyi étkeztetés eddigi munkáltatói támogatásának megadóztatásával ezek a kiadások a keret csökkentésével a jövőben a családokat fogják terhelni. Vagy ők maguk is visszafogják a fogyasztásukat, de feltételezem, nem az volt a cél, hogy kevesebbet üdüljenek, kevesebbet utazzanak a családok, vagy pedig ennyivel fog nekik többe kerülni az eddigi támogatások megvonásával ugyanez a juttatás, ugyanezek az utazások, ugyanezeknek a szolgáltatásoknak az igénybevétele.

A kormány fantáziája nem ismer határokat, ha adóemelésről és adónemek kivetéséről van szó. Tényleg csak címszavakban néhány adóelem emelése: új pénzügyi különadó bevezetése a befektetési alapok forgalmazásának tekintetében. Nem aprózza el a kormány, rögtön 25 százalékkal indít. Nehogy már a különböző megtakarítások békében hozhassanak a konyhára mindazoknak, akik ilyen megtakarításokkal rendelkeznek, mert a szerencsés emberek közé tartoznak a mai Magyarországon.

(12.40)

Csak így szemezgetve a további adónemek között: szabad kezet kapnak az önkormányzatok az adókivetésben. Lényegében saját testületi hatáskörben az önkormányzatok az eddigi korlátok felszabadítására saját belátásuk szerint emelhetnek, illetve vezethetnek be adókat. És bizony szomorú szívvel kell látnunk, hogy a pálinkás szabadságharc területén a kormány térdre kényszerült, és le kellett tennie a fegyvert. Bizony, ahogy a többi szabadságharcot is elbukta az Orbán-kormány, ezt a szabadságharcot is elbukta az Orbán-kormány. Az uniós szabályokhoz igazodva pálinka bér- és magánfőzéssel kapcsolatos akciói, eljárása a jövőben bizony adóköteles lesz.

De nem állt meg itt a kormány. Ha már ezt a szabadságharcot elbukta, úgy általában kiterjesztette a népegészségügyi termékadót ? közkeletű nevén a chipsadót ? az alkoholokra. Valamelyik kormánytagnak nagyon szívügye lehet a mézes pálinka: a benyújtott törvénytervezet ezt az egy kivételt engedi meg. Ha kellő méztartalmú és legfeljebb 40 százalékos cukortartalmú az adott égetett szesz, akkor ezt az adóemelést megúszhatja. Ez lényegében egyetlen termékre vonatkozik, a mézes pálinkára. Jó egészséget kívánok az illető kormánytag számára! Nyilván úgy gondolta, mentsük, ami menthető. Szerény siker, azt kell mondanom.

Ha szemezgetünk a további adóemelések között, akkor bizony a környezetvédelmi termékdíj miatt, akármilyen furcsa is, a fürdés is drágább lesz Magyarországon. Remélem, hogy ez a népegészségügyi szokásokon nem változtat, és a higiénés szokásokon nem változtat, de bizony a rendszeres tisztálkodás e miatt a kiterjesztés miatt drágább lesz Magyarországon a jövő esztendőben, mint ahogy eddig volt.

És végül, de nem utolsósorban említhetném az élelmiszer-felügyeleti díjat, amelyet a többszörösére, egészen pontosan a 60-szorosára emelnek önök. Ez az adóemelés lényegében minden takarmánnyal, feldolgozott állattal, állatgyógyszerrel kereskedőt, állatok szállítását végző céget sújtani fog. A mostani 0,1 százalékos mértékről sávos rendszerben 60-szorosára, 6 százalékra emelik, több tíz milliárd forintot remélve ettől a bevételtől, és ugyanezzel a mozdulattal több tíz milliárd terhet róva ezekre a cégekre, ezekre a mezőgazdasággal összefüggő vállalkozásokra.

Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Összegzésképpen meg kell állapítanunk, hogy ennek a törvényjavaslatnak azon kívül, hogy egyáltalán benyújtották, az a legnagyobb hibája, hogy konzerválja és fenntartja a jelenlegi gazdaságinövekedés-ellenes és igazságtalan adórendszert. Ezért az MSZP-frakció, hogy mi is mentsük, ami menthető ? nem a mézes pálinkára gondolunk ?, módosító indítványok benyújtásával próbál érdemben változtatni ezen a tarthatatlan helyzeten. Szeretném bejelenteni, hogy az alapvető élelmiszerek áfáját 5 százalékra kívánjuk csökkenteni annak érdekében, hogy minél olcsóbb legyen a magyar embereknek ezen termékek megvásárlása, és hogy kellő segítséget adjunk ahhoz, hogy a kormány a korrupció elleni harcban is sikeresebb legyen, ezt kiterjesztjük korábbi elképzeléseinkhez képest a cukorra és az étolajra is, meggátolva az ezzel kapcsolatos áfacsalásokat és visszaéléseket, egyúttal ugyanezen termékek tekintetében olcsóbbá téve az élelmiszert a magyar családok számára.

A másik módosító indítványunk egészen evidens, és talán szóba sem kellene hozni, de azért megteszem: az internetadóval kapcsolatos rendelkezések teljes eltörlésére tettünk javaslatot egy módosító indítványban. Nem lehet ezt toldozgatni-foldozgatni, nem lehet felső limitekkel ezt a hibát már tompítani. Nem lehet abban az illúzióban élni, hogy nem fogják ezeket a terheket a fogyasztókra áthárítani, az internetadót úgy, ahogy van, el kell törölni.

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 112 2014.11.10. 2:10  111-118

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! 2010, az önök kormányzása óta a Magyar Nemzeti Bank saját kimutatásai szerint is a devizahiteles családok havi törlesztőrészlete 70 százalékkal emelkedett, és ennek döntő része az árfolyamkülönbségből, a forint gyengüléséből adódott.

Ezért több mint négy éve várja több százezer devizahiteles problémával küszködő magyar család, hogy önök erre valamilyen megoldást nyújtsanak. Ezt részben megtették, és kilátásba helyezték, hogy forintosítani fogják a devizahiteleket. Egy ország várta lélegzet-visszafojtva, hogy milyen árfolyamon kívánják önök ezt a forintosítást elvégezni, hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy ez az alfája és az ómegája a probléma megoldásának vagy pedig elodázásának. Nos, önök a minap bejelentették, hogy gyakorlatilag napi árfolyamon kívánják a devizahiteleket forintosítani.

Ez egészen egyszerűen cinikus, felháborító és egyenlő a választók becsapásával. Önök nem ezt ígérték, hanem a probléma megoldását ígérték. Azért cinikus ez a döntés, mert önök korábban lehetővé tették azok számára, akik rendelkeztek kellő készpénztartalékkal, hogy 180 forintos svájcifrank-árfolyamon kifizethessék devizatartozásukat. Azoknak, akiknek volt pénze, 180 forinton tették ezt lehetővé. Azoknak, akiknek nincs pénze, most azt ajánlják, hogy 256-257 forintos svájcifrank-árfolyamon forintosítsák a devizahiteleket. Ez egészen egyszerűen felháborító.

Az MSZP változatlanul azt szorgalmazza, hogy a 2010-es kormányváltást megelőző hónap árfolyamán, akkor egyébként 185 forintba került egy svájci frank, oldják meg ezt a problémát. Önök minapi döntésükkel rámutattak, hogy erre viszont nem hajlandók. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 116 2014.11.10. 1:09  111-118

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Államtitkár úr, valamit szedhet ? hadd igazítsam helyre a szavait! Orbán Viktor volt az a miniszterelnök, aki lehetővé tette a devizahitelek bevezetését Magyarországon. Akkor a jegybank elnökét Járai Zsigmondnak hívták, és egyébként ezekből a devizahitelekből a fideszes vezető képviselők is szép számmal vettek fel, ez az akkori vagyonbevallásukból bőven kiderül, több nyilvános adásban be is vallották. Ugyanez vonatkozik a fideszes vezetésű önkormányzatokra. Nem gondolnám, hogy ilyen mennyiségben voltak megtévesztett politikusok és emberek Magyarországon.

Attól pedig az Isten mentsen meg bennünket, hogy 2016-ban, ahogy ön mondta, már ne legyen devizahitel Magyarországon, ha ezen az árfolyamon akarják forintosítani a devizahiteleket! Államtitkár úr, nem tudom, kiszámolta-e, hogy egy átlagos devizahitelesnek ez az árfolyam, ha forintosítja a tartozásait, azonnal durván megemeli a törlesztőrészleteit, nem könnyíti a terhét, hanem növeli. Önök ne tetézzék a bajt, hanem csökkentsék! Ne okozzanak további problémát, hanem oldják meg a problémát! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ez az önök dolga!

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 52 2014.11.17. 2:44  51-57

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Igazából az első kérdésem az, hogy ki irányítja az önök tárcáját, hiszen a minap az ön minisztere azt mondta, hogy nem lesz kötelező forintosítani a devizahiteleket, néhány órán belül a kormányszóvivő megcáfolta, és úgy tűnik, övé volt az utolsó szó.

De devizahiteles-problémák tekintetében nemcsak ebben a részletkérdésben hazudtak először. Korábban azt ígérték a választóknak, nem is olyan régen, hogy kedvezményes árfolyamon fogják a devizahiteleket forintosítani. Nos, ebben az ügyben nincs helye a finomkodó megfogalmazásnak. Néhány nappal ezelőtt önök sunyi módon bedobták, hogy ? a korábbi ígéretekkel ellentétben ? piaci árfolyamon kívánják forintosítani a devizahiteleket. Ez durván az euróhitelek esetében 309 forintos, a svájcifrank-hiteleknél pedig 256 forintos árfolyamot jelent.

Államtitkár úr, kérdezhetem ezek után joggal, hogy ez most vicc vagy komoly. Mert viccnek durva lenne. Önök eddig is csak a jómódúaknak segítettek, amikor korábban lehetővé tették, hogy akinek volt pénze, az 180 forintos árfolyamon átválthassa a devizahiteleket. A többieket viszont magukra hagyták, sőt a forint árfolyamának gyengítésével újabb és újabb terheket raktak a nyakukba. Csak emlékeztetném, államtitkár úr, hogy 2010 áprilisában egy svájci frankért 185 forintot kellett fizetni. Jelenleg 71 forinttal drágább a svájci frank, és önök ezen a piaci árfolyamon kívánják átváltani. Márpedig a Magyar Nemzeti Bank ? nemcsak ellenzéki képviselők szavai szerint ? statisztikája szerint is egy átlagos havi törlesztőrészlet 2010 áprilisa óta, az önök kormányzása óta 70 százalékkal növekedett, és ennek nagyobb része az árfolyamkülönbség alakulásából fakadt. Ha önök tehát valóban segíteni kívánnának az embereken, akkor a 2010-es kormányváltás előtti árfolyamon forintosítanák a devizahiteleket. Nemcsak fair bankokra, fair kormányzásra is szükség van, a devizahiteles családok 70 százaléka ugyanis kilátástalan és veszélyeztetett helyzetbe került.

Tisztelettel kérdezem tehát államtitkár urat, miért az emberekkel fizetteti meg a kormány a rossz kormányzás árát. Tisztelettel várom válaszát. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 56 2014.11.17. 1:08  51-57

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Ezt a választ nem lehet elfogadni. Hát államtitkár úr egészen másról beszélt, mint amilyen problémákat én feszegettem.

Nem tudom, államtitkár úr tudja-e, hogy ez a piaci árfolyamon való forintosítás mit jelent. Egy egész ország számolgat, ugyanis én is számos jelzést kaptam kőbányai és kispesti tulajdonosoktól; egy 6-7 milliós panellakás ára ezzel a piaci árfolyamon való forintosítással, önmagában a tőkerész 11 millióra fog emelkedni. Ezt jelenti a piaci árfolyamon történő forintosítás. (Németh Szilárd István: Ne beszélj már hülyeségeket!) Ugye mert átszámolják, államtitkár úr, tudja, ez így megy!

Még egyszer szeretném a figyelmébe ajánlani: ezen a forintosításon a devizahitelesek veszítenek; önök nyernek és a Magyar Nemzeti Bank nyer, a Matolcsy György vezette jegybank, amelynek újabb több mint százmilliárd forint fog rendelkezésére állni oktatási programok finanszírozására (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ahelyett, hogy ezt a pénzt visszaadnák a devizahiteleseknek.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban. ? Gőgös Zoltán: Zongorafelújítás lesz!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 208 2014.11.17. 6:37  191-218

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Már az adótörvények vezérszónoki vitájában is utaltunk rá, hogy ezzel az adótörvénnyel, őszintén szólva, egyetlen dolgot lehet és kell csinálni: visszavonni. Ez az adótörvénycsomag brutális adóemeléseket tartalmaz bizonyos tekintetben, és ilyen értelemben egy átgondolatlan törvényjavaslat, amelynek egyetlen célja van: a költségvetés mohó bevételi forrásait kielégíteni, függetlenül attól, hogy ez mekkora terhet zúdít az emberekre, az adófizető polgárokra.

Amikor a bizottsági ülésre készültünk, akkor még élt bennünk a remény, hogy ha lesz kormánypárti módosító vagy kormány által kezdeményezett módosító indítvány, akkor az ennek a célnak fog megfelelni, és legalábbis nagy részét a törvényjavaslatnak kihúzza, azokat az új adónemeket, amiket bevezetni szándékoznak, elfelejti, nemcsak egy időre, hanem lehetőség szerint örökre, mert ez a törvényjavaslat már a benyújtásakor is számtalan komoly, az embereket sújtó adóemelést tartalmazott.

Kezdjük először is azzal az adónemmel, amit nem kevesebbszeresére, mint 60-szorosára javasol emelni a kormány, és ez az élelmiszerláncok felügyeleti díja. Egy nagyon elvont kategóriának tűnik ez a díj, és utána díjnak nevezik, mintha nem is adó lenne, de gyakorlatilag ez az árra rakódó sávos százalékos kulcs, ami a hatályos törvények szerint 0,1 százalékos, és a sávos rendszerben ezt nem kevesebbel, mint 60-szorosával a Fidesz és a Fidesz kormánya 6 százalékra kíván emelni. Ne tévedjünk, ez az áfa mellé egy újabb adó. Az élelmiszereket ? szemben az MSZP javaslatával, ami legalább az alapvető élelmiszerek tekintetében 5 százalékos áfa alá javasolja rendelni ? 27 százalékos áfa sújtja, ehhez jön hozzá ez a 6 százalékos díjnak nevezett, gyakorlatilag adókategória, a kettő együttes összege értelmében az áfa és az élelmiszerlánc-felügyeleti díj együttes százalékos kulcsa már 33 százalékos. A legtöbb élelmiszert ilyen durva adó fogja terhelni a következő évben, hogyha az Országgyűlés a Fidesz-kormány javaslatát elfogadja.

Felemeltük szavunkat a kafetéria adóztatásának durva megváltoztatása és emelése ellen is, és számos egyéb finomságokra is fényt derítettünk elemzőkkel együtt. Egészen elképesztő, hogy a Fidesznek mi minden jut az eszébe arról, hogyha adó kivetéséről van szó, nem átall szappanra, samponra és papírra is kivetni mindenféle adókat. És ahogy már korábban is jeleztük, a Fidesz elvesztette a pálinkával kapcsolatos szabadságharcot, és most már a pálinka is adóköteles termék lesz. De ha már az adózásnál eszükbe jutott a pálinka, akkor nem álltak meg, és a chipsadó kiterjesztésével lényegében a chipsadót az alkoholokra általában is kiterjesztették.

Azt reméltük, hogy ezt a törvénycsomagot visszavonják, de legalábbis olyan módosító indítványt adnak be ? ha beadnak egyáltalán ?, amely a netadón kívül, amit kénytelenek voltak visszavonni - re­méljük, egyszer és mindenkorra ?, azon kívül még számos más, általunk kifogásolt, elemzők által, szakmai szervezetek által kifogásolt adót is kivesznek a törvényjavaslatból. Nem ez történt, ezzel ellenkezőleg, újabb és újabb adónemek jutottak a kormány eszébe.

Magának a bizottsági ülésnek a körülményei is botrányosak voltak. Hölgyeim és Uraim! Egészen egyszerűen megengedhetetlen bármilyen országban és Magyarországon is, hogy annyira kiszámíthatatlanul alakítsák a törvényeket, ezen belül az adótörvényeket, hogy szinte már rá se lehet ismerni a benyújtott változatra. Általános gyakorlattá kezd válni a Fidesz esetében, hogy egy törvényjavaslathoz olyan terjedelmű módosítóindítvány-csomagot fűznek hozzá, ami legalább akkora terjedelmében, mint az eredeti törvénycsomag volt; ez történt most is. Az, hogy egyébként ezt a 150 oldalas módosítóindítvány-csomagot képesek voltak a bizottsági ülés előtt néhány órával kitalálni, az már több mint vérlázító. Egyébként szeretném jelezni, hogy nem az a megoldás, hogy akkor ezentúl egy nappal korábban kapják meg a képviselők, hogy legalább át tudják olvasni, az a megoldás, ha a kormány alapvetően egy benyújtott törvényjavaslatot nem ír át. Ez a kiszámíthatóság egyik általános feltétele kellene hogy legyen Magyarországon is.

Hab a tortán, hogy a bevezetendő új adónemek között megint azt tapasztalhatjuk, hogy aki nem tetszik a Fidesznek, azt újabb adóval vagy adóemeléssel sújtja, aki meg tetszik a Fidesznek, azt meg valahogy megvédi; ez történt most is. A dohányadó kiterjesztésével, a dohányadó megemelésével hogy, hogy nem, mindenkit nehéz helyzetbe hoznak, kivéve azt a dohánycéget, amelyik korábban arról híresült el, hogy Lázár Jánossal szoros kapcsolatokat tart fenn. Ha tehát valaki haver, akkor az a cég megmenekül a Fidesz adóztatási törekvése alól, ha valaki nemhogy nem haver, de kifejezetten nem tetszik a kormánynak, mert tárgyilagos híradókat készít elfogult kormánypárti híradó helyett, akkor azt pedig megbüntetik, mint ahogy történt a reklámadó kiterjesztésével és az RTL Klub újbóli megsarcolásával.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Ez a gyakorlat, ez a módszer ugyanolyan botrányos, mint amilyen botrányos a beterjesztett javaslatoknak és módosító indítványoknak a tartalma. Miután sem a forma, sem a tartalom nem fogadható el számunkra, változatlanul az a követelésünk, hogy ezt a törvényjavaslatot a kormány vonja vissza. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 16 2014.11.19. 15:00  1-157

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselő­cso­portja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ha a kormányzati megszólalásokat nézzük akár az ülésteremben, akár az üléstermen kívül, akkor azt látjuk, hogy jelenleg is minden rendben, valóságos győzelmi jelentések sorozata minden egyes kormánymegszólalás, és ennél már csak a jövő évi kilátások a kedvezőbbek. Én szeretnék arról beszélni, hogy ezzel szemben mi az igazság; hogy mi az igazság akár a kormány saját terveihez képest is, de legfőképpen mi az igazság az ország valódi állapotához, valódi folyamataihoz képest.

Nézzük először a kormány saját terveit! Van mit nézni ugyanis, hiszen önök 2011-ben a Széll Kálmán-terv keretében elkészítették az úgynevezett konver­gen­ciaprogramot, ami a 2011-2015. évekre szóló legfontosabb kormányzati törekvéseket és az ezzel összefüggő számokat tartalmazta. Vessük most össze, tisztelt hölgyeim és uraim, a 2015-re vonatkozó elképzeléseket két különböző kormánydokumentum szerint; nézzük meg, mit ígértek, milyen törekvéseket vázoltak fel a konvergenciaprogramban, és ehhez képest mit tartalmaz a 2015. évre szóló költségvetési törvényjavaslat.

Nos, ha az államháztartási hiánnyal kezdjük, akkor önök 2011 környékén még úgy látták, hogy a jövő esztendőben ezt a hiánycélt 1,5 százalékosra lövik be. Ha megnézzük, hogy önök ehhez képest milyen hiánnyal számolnak, akkor csak ezen az egy soron azt láthatjuk, hogy mintegy 400 milliárd forinttal fognak többet költeni, mint ahogy ezt a konvergenciaprogramban saját maguk egyébként előzetesen prognosztizálták.

Ha megnézzük az államadósság alakulásával kapcsolatos kormányzati terveket, akkor azt látjuk, hogy 2015-re nézve a konvergenciaprogramban azt ígérték, hogy az államadósság aránya nem lesz több mint 64,1 százalék, ehhez képest a benyújtott költségvetési törvényjavaslat már 75,4 százalékkal számol; a valóság egyébként még ennél is rosszabb, de erről majd később.

Ha csak azt nézzük meg, hogy az önök két különböző terve között mennyi az eltérés, akkor azt mondhatjuk, hogy az államadósság mintegy 3800 milliárd forinttal magasabb annál, mint amivel önök korábban számoltak. Saját terveiket sem tudják ezen a területen és más területen sem tartani.

Ha megnézzük, hogy mit ígértek az úgynevezett különadók tekintetében, akkor önök még a 2011. év elején azt ígérték, hogy az úgynevezett pénzügyi különadókat 90 milliárd forintra fogják mérsékelni 2015-re; előtte brutálisan megemelték ezeket az adókat.

(11.30)

Most ha megnézzük, hogy mivel számolnak a költségvetési törvényjavaslatban, akkor szó nincs ezeknek az adóknak a csökkentéséről. Ellenkezőleg, mintegy 405 milliárd forintos bevételt remélnek ezektől a pénzügyi különadóktól, több mint 310 milliárd forinttal vesznek ki többet a pénzügyi szektor zsebéből, mint amivel egyébként önök saját maguk is számoltak néhány évvel korábban.

Ha megnézzük, hogy a pénzügyi szervezeteken kívül a különböző ágazati különadók területén mit ígértek, akkor abban pedig azt láthatjuk, hogy 2015-re teljesen meg kívánták ? egyébként helyesen - szün­tetni ezeket az ágazati különadókat. Sajnos, eszük ágában nincs ezt az ígéretet valóra váltani, az ágazati különadók tekintetében több mint 230 milliárd forintot fognak beszedni a jövő esztendőben.

Van egy terület, ahol örültünk volna, ha nem teljesítik túl ezeket a terveket. Ez a nyugdíjrendszerrel és a szociális kiadásokkal összefüggő kiadások csökkentése. Eleve nem örültünk annak, hogy önök a konvergenciaprogramban ezeknek a kiadásoknak a csökkentését irányozták elő, annak meg végképp nem örülhetünk, hogy a jövő évi költségvetési törvényjavaslatban ezt a kiadáscsökkentést sajnálatos módon túlteljesítik. Azt kell mondanunk, hogy a nyugdíjrendszerre és a szociális kiadásokra mintegy 130 milliárd forinttal költenek kevesebbet, mint ahogy maguk ígérték korábban, és egyébként azzal a csökkentéssel sem lehet egyetérteni.

Tehát ha megnézzük az önök friss tervszámait a saját korábbi terveikhez képest, akkor is látszik, hogy az ígéretekhez képest bizony súlyos deficitben vannak. Ha megnézzük a tényleges gazdasági folyamatokat, akkor egyébként a baj még ennél is nagyobb. Jelenleg ugyanis az zajlik a gazdaságban, hogy van egy pénzbeáramlás, és ezzel párhuzamosan pedig van egy tőkekiáramlás. Ahelyett, hogy tőkebehozatal történne. Így az a pénz, ami érkezik az országba, nem beruházásokra lesz elköltve, alapvetően spekulatív célokra használják fel ezt a többletbevételt a gazdaságban. Amire pedig szükség lenne, hogy a meglévő tőke itt maradjon, az önök gazdaságpolitikájának köszönhetően sajnos elkezdett kivonulni az országból. Ez egy nagyon veszélyes folyamat, hiszen mint mindjárt látni fogják, a külföldi tőke néhány területen a gazdaság meghatározó erejét jelenti, ezzel játszani, ezt a bizalmat eljátszani nem lenne szabad.

Ha a gazdaság növekedési kilátásait nézzük ugyanis, akkor az állapítható meg, hogy ennek nem belföldi motorjai vannak elsősorban, leszámítva néhány nagy gazdasági szigetet, hanem alapvetően az európai uniós forrásokra épül. Azokra az uniós forrásokra, amelyekre nagy szüksége van az országnak, és attól az Uniótól érkeznek ezek a pénzek, amellyel önök szabadságharcban állnak időnként ? hála istennek, csak időnként ?, és amely Uniónak mi is tagjai vagyunk, a zászlaját egyszerűen képtelenek elviselni a Magyar Országgyűlés üléstermében. (Gúr Nándor: Botrányos!)

Ha megnézzük, hogy az uniós forrásokon kívül milyen belföldi forrásai vannak egyáltalán a gazdasági növekedésnek, a gazdaság és az ipari teljesítménynek, akkor azt látjuk, hogy ez döntően az autógyárakhoz kötődik. Az autógyárak létrejötte, a már meglévő beruházásai viszont korábbi kormányzatokhoz és nem az önök kormányzásához kötődnek. Hogy mennyire nagy szerepe van ezeknek a gazdasági szigeteknek az ország vérkeringésében, az abból is látszik, hogy az idei örvendetes gazdasági növekedésben például az is szerepet játszik, hogy hétvégén is dolgoznak ezek az autógyárak, és amikor egyszer az egyikük ? ez nevezetesen az Audi ? néhány hétre leállt, akkor azonnal nagyon durva visszaesés mutatkozott az ipari termelésben. Ha a gazdaság állapotát nézzük tehát, akkor azt látjuk, hogy döntően nem a hazai tulajdonú kis- és középvállalkozások jelentik a gazdaság gerincét és motorját; a gazdasági növekedés fő forrásai elsősorban az autógyárak és az uniós források révén gyarapodnak.

Ha a hazai kis- és közepes vállalkozások lehetőségét nézzük, akkor azt látjuk, hogy ezek a vállalkozások, ellentétben a kormányzati szép szavakkal, sanyarú helyzetben vannak. Elsősorban azért vannak sanyarú helyzetben, mert az elmúlt évek drámai fogyasztáscsökkenését követően hiába van szerény mértékű fogyasztásnövekedés az országban, az önök törvényjavaslata ennek a fogyasztásbővülésnek a hatását messze túlbecsüli.

A kisvállalkozók valójában egy kettős présben vannak. Bevételi oldalról sújtják őket a gazdaságpolitikájuknak azok a következményei, amelyek a korábbi években csökkentették a fogyasztást, és amelyek még mindig akadályai a fogyasztás és ezen belül a kereslet bővülésének Magyarországon. Ha a kisvállalkozók bevételi forrásait nézzük tehát, akkor azt látjuk, hogy egy présben vannak, a fogyasztás bővülésének elmaradása, érdemi elmaradása miatt pluszbevételi forrásra piaci oldalról a kisvállalkozások nem számolhatnak. Mindeközben az önök adópolitikája költségoldalról egy másik présbe szorítja őket, hiszen ezek a kisvállalkozások képtelenek igazán érdemben áthárítani a rájuk kivetett pluszadónemeket, ezt kénytelenek valamilyen módon lenyelni, és a kormányzati bér- és adópolitika pedig szintén döntően a főleg minimálbéren foglalkoztatott munkavállalókat alkalmazó kisvállalkozásokat terheli.

Önök ugyanis az elmúlt években egy olyan drasztikus minimálbér-növekedést erőltettek a kisvállalkozókra, amiből a dolgozók, akiknek ebből érdemben részesülniük kellett volna, szinte semmit nem láttak, hiszen azt elvitték az adóemelések, ugyanakkor ennek révén a kisvállalkozók adóterhei drasztikus mértékben nőttek. Ennek az egésznek nem voltak nyertesei tehát a kisvállalkozásnál dolgozók, nem voltak nyertesei maguk a kisvállalkozások. Egy nyertese volt ennek az egésznek, az önök kormánya, aki ezeket az adóbevételeket besöpörte. A kisvállalkozások tehát költségoldalról is szorításban vannak, bevételi oldalról pedig a fogyasztás olyan mértékű bővülésére, amely ebből a sanyarú helyzetből kirángatná őket, nem számíthatnak.

Ha megnézzük, hogy a beruházások hogyan alakulnak Magyarországon, akkor azt láthatjuk, hogy a beruházások döntően állami és EU-s forrásokból valósulnak meg, a vállalkozások helyzete egyszerűen nem teszi lehetővé, hogy maguk is érdemben hozzájáruljanak a beruházások növeléséhez Magyarországon. Mindehhez párosul egy gyenge forint, ami a jövő esztendőben is tartósan gyengélkedik az önök, illetve a Magyar Nemzeti Bank politikájának köszönhetően.

És akkor most térjünk rá a gyenge forinttal is összefüggésben az államadósságra! Önök minden törekvése arra irányul, hogy ez az államadósság az év egyetlen kitüntető napján legyen rendben. Ez az év kitüntetett napja minden esztendőnek az utolsó munkanapja, az önök által és egyébként Európában is szokásos államadósság-szabályok ezt a napot nézik, ezen a napon mennyi az államadósság, függetlenül attól, hogy az év másik 364 napján ez az államadósság hogyan alakul. Önök már tavaly is trükközésre kényszerültek, hogy ezen a kitüntetett napon az államadósságot leszorítsák, hogy legalább ezen az egy napon legyen rendben. Erre önök tavaly körülbelül 500 milliárd forintot áldoztak néhány nap erejéig, különböző trükkök keretében. Idén már ? mert az államadósság sajnos növekszik ? az év többi 364 napján körülbelül 900 milliárdos trükköt kell majd alkalmazniuk az év utolsó munkanapján. És ha ez a tendencia folytatódik, akkor jövőre, ami a költségvetési törvényjavaslatban is szerepel, már 1100-1200 milliárdra lesz szükségük szakértői számítások szerint, hogy különböző trükkökkel arra az egy munkanapra le tudják szorítani az államadósságot a törvényekben előírt mértékre.

A gazdaság tehát köszöni szépen, rosszul van. De nincs jól a társadalom sem. (Tessely Zoltán: Te sem vagy jól.) Elnök úr, úgy látom, fideszes képviselőtársaim nem értik, és tolmácsra van szükségük. (Moraj a Fidesz soraiból.) Kérem, segítsen nekik. Sajnos, a társadalom sincs rendben, az önök politikája egyfajta állami pilótajáték; egy olyan állami pilótajáték, amely egy olyan piramist épít és valósít meg, amelynek során azok, akik jövedelem tekintetében ennek a piramisnak a tetején helyezkednek el, és a legjobb helyzetben vannak, azoknak önök egyre többet adnak.

(11.40)

Azoktól pedig, akik ennek a piramisnak jövedelmi tekintetben az alján helyezkednek el, egyre többet vesznek el. Ahelyett tehát, hogy az esélyek egyenlőségén dolgoznának, a felső tízezernek kedveznek minden egyes politikai döntéssel. De nemcsak a felső tízezer a kedvezményezett; kedvez­ményezetti kör az önök holdudvara is. Minden törvényjavaslat, minden egyes állami döntés azt a célt szolgálja, beleértve még az adótörvényeket és az állami szabályozásokat is, hogy az önök holdudvara jól járjon, annyira, hogy ha kell, törvényekkel, jogszabályokkal vetélytársakat is képesek gyengíteni, rossz esetben ki is iktatni. Ez a holdudvar hozzáfér bőségesen az EU-s forrásokhoz és az állami javakhoz, de mindenki más nyögi a többletadókat. Sőt, önöktől még az sem áll távol, hogy akit ellenfélnek tekintenek, egyedi döntésekkel többletadót, büntető adót is kivessenek, mint ahogy ezt egyébként néhány tévétársaság esete is mutatja.

Hölgyeim és Uraim! Ez a költségvetés egy elszegényedő társadalomköltségvetése és egy olyan világkép érvényesítése, ahol önök és az önök haverjai jól járnak, mindenki más viszont nyögi az önök (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeretét leteltét.) kormányzásának terheit az országban. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból. ? L. Simon László: Bravó, ez nagyon nívós volt!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 14 2014.11.21. 14:30  1-64

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bármit is mond a kormány és bármit is mond a Fidesz vezérszónoka, ez a törvényjavaslat nem fedheti el azt a tényt, hogy az elmúlt hónapokban a Fidesz és a kormány kétszer is becsapta az embereket. Először becsapta az embereket akkor, amikor azt ígérte nekik, hogy a forintosítás nem piaci árfolyamon fog végbemenni. Ilyen nyilatkozatot tett személy szerint Varga Mihály miniszter úr is az elmúlt hónapokban, Rogán Antal frakcióvezető úr is az elmúlt hónapokban, és csak néhány héttel ezelőtt még Kósa Lajos is egy tiszta pillanatában világossá tette, hogy a devizahitelek forintosítása nem lehetséges piaci árfolyamon, mert ez nem lenne fair a devizahitelesekkel szemben. Most erre önök benyújtották azt a törvényt, amelyik cáfolta ezeket a miniszteri, kormánytagi, frakcióvezetői, képviselői megszólalásokat, s világossá tette, hogy eddig hazudtak az embereknek, igenis piaci árfolyamon fogják ? ha a törvényjavaslatot az Országgyűlés változatlan formában elfogadja ? forintosítani ezt a hitelállományt.

Másodszor akkor hazudtak az embereknek, amikor egy felelős kormánytag, név szerint Varga Mihály azt mondta, hogy nem lesz kötelező az ügyfélre nézve ez a forintosítás. Néhány órát élt ez a hazugság, és maga a kormányszóvivő tette helyre Varga Mihály miniszter urat, amikor kijelentette, hogy de bizony igen, nagyon kevesek úszhatják csak meg, speciális körülmények között azt, hogy a kötelező forintosítás rendelkezése alól mint fő szabály alól kibújjanak.

Ezek után most itt összevissza beszélnek, és próbálják azt a látszatot kelteni, hogy önök igazából nem tehetnek mást, mert a Kúria jogegyenlőségi döntése (Németh Szilárd István: Jogegységi!) erre kötelezi önöket. Ez az újabb hazugság, tisztelt hölgyeim és uraim, ugyanis ez egészen egyszerűen nem igaz, hiszen tanult ember Rogán Antal is, Varga Mihály is, Kósa Lajos is egyébként, tehát korábban, amikor ugyanez a döntés már ismert volt, nyilván a döntés ismeretében nem állíthattak volna ilyen hazugságokat. Már csak azért sem, mert az a tétel, amit önök itt most a vitában többször is elmondtak meg a bizottsági ülésen is kifejtettek, hogy nem lehet mást tenni a Kúria döntése után, mint hogy piaci árfolyamon forintosítanak, ez egészen egyszerűen nem igaz.

Térjünk vissza ehhez a jogegységi határozathoz! Mit, milyen kérdést kellett vizsgálnia a Kúriának? Nézzük az első ilyen bekezdést és az első pontot! A Kúria azt vizsgálta ? idézem szó szerint a határozat indoklását ?, hogy: „A devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződés mint szerződéstípus tisztességtelen-e amiatt, hogy az árfolyamkockázatot, kedvezőbb kamat ellenében, korlátozás nélkül a fogyasztó viseli.” Erre a kérdésre a Kúria ? összhangban egyébként Polt Péter legfőbb ügyésszel ? azt az álláspontot fejtette ki, illetve azt a döntést hozta, hogy nem tisztességtelen az ilyen devizaszerződés; ez igaz. Ebből az következik, hogy egyoldalúan a bankokra hárítani ennek következményeit valóban nem lehet. Az viszont nem igaz, hogy ez megkötné önöknek a kezét abban, hogy valamilyen megoldással és konstrukcióval a piacinál kedvezőbb árfolyamon tegyék lehetővé a devizahitelesek számára ezeknek a hiteleknek a forintosítását.

Mondok erre két lehetséges példát is, sőt kezdjük egy harmadikkal, elhangzott már itt a vitában. Erre volt egy példa egyébként a végtörlesztés intézménye is, ami ? összefüggésben a mai törvényjavaslattal ? egy tisztességtelen lépés volt. Pontosabban tisztességtelen lépés az, hogy amit lehetővé tettek azok számára, akik rendelkeztek olyan készpénzállománnyal, hogy a végtörlesztés konstrukcióját bevállalhatták, azt nem teszik önök lehetővé azoknak, akik pénz híján vagy egyéb okok miatt akkor ezt a döntést nem hozhatták meg. Bizony, akkor 180 forintos árfolyamon, tehát nem piaci árfolyamon, hanem 180 forintos árfolyamon tették lehetővé egy konstrukció keretében, hogy a devizahitelesek azon része, aki képes fizetni, ezeket a hiteleket egy összegben visszafizethesse. Tehát már a múltban, az önök kormányzása idején is volt arra precedens, hogy egyébként, ha az állam akarja, ha a kormány akarja, ha az Országgyűlés ennek megfelelő törvényeket hoz, akkor igenis lehetővé válhat a piacinál kedvezőbb átváltási árfolyam alkalmazása.

De abban is téved Németh Szilárd képviselő úr, hogy a Magyar Nemzeti Bank ebben semmilyen szerepet nem vállalhatna. A Magyar Nemzeti Bank valóban nem egy kereskedelmi bank, nem az a fő dolga, hogy hitelt nyújtson embereknek vagy vállalkozásoknak; tisztelettel felhívom figyelmét, hogy ennek ellenére a Magyar Nemzeti Bank folytat ilyen tevékenységet. Az önök által egyébként gyakran sikerként hangoztatott kisvállalkozói kedvezményes hitelprogram például igenis egy olyan konstrukció, amelyben a Magyar Nemzeti Bank a piacinál lényegesen kedvezőbb kamattal biztosít hiteleket döntően kisvállalkozások számára, beruházásokra. Tehát ez az állítás sem felel meg a valóságnak.

Az az állítás sem felel meg a valóságnak, hogy a szocialista-liberális kormányzás a korábbi kedvezményes kamatozású, államilag támogatott kölcsönöket megszüntette volna. Nem szüntette meg, hölgyeim és uraim; igaz, hogy jelentősen korlátozta annak a felső határát, egyébként teszem hozzá, joggal, mert az államnak nem feltétlenül dolga, hogy az adófizetők pénzéből olyanok hitelfelvételét támogassa, akik mondjuk, 100 milliós lakást akarnak ebből építeni. Azt viszont lehetővé tettük a későbbiekben is, hogy 15 millió forintos felső határig, aki erre a kedvezményes kölcsönformára igényt tart, az ezt a hitelt felvehesse.

Németh Szilárd képviselő úr itt említette, hogy a sorainkban ül egy 2003-as miniszter, aki egyébként pofátlan módon felvett ennél magasabb hitelt is.

(10.20)

Nos, szeretném a képviselő úrnak elmondani, hogy én 2003-ban miniszter voltam, és nem vettem fel 15 milliónál magasabb hitelt. 2006-ban vettem fel egyúttal svájcifrank-hitelt és kedvezményes hitelt is. Ez két dologra bizonyíték. Egyrészt arra, hogy nem szüntettük meg ezt a kedvezményes konstrukciót, másfelől pedig arra, hogy Németh Szilárd képviselő úr az imént hazudott, amikor azt állította, hogy itt a sorainkban olyan miniszter ül, aki annak idején ezt a kedvezményes hitelplafont nem tartotta magára nézve kötelezőnek. A képviselő úr bocsánatkérését szívesen fogadom a folyosón, ha lelkileg érez magában erőt ehhez. (Németh Szilárd István: Nem talált! Én másra gondoltam! De ez így jó!)

Térjünk vissza a törvényjavaslathoz! Ez a törvényjavaslat, ahogy az előbb mondtam, becsapva az embereket, rájuk kényszerít egy piaci árfolyamú forintosítást. Az MSZP álláspontja ezzel szemben az, hogy ezt így, ebben a formájában nem szabad megtenni. Csak olyan formában szabad a forintosítást végrehajtani, ahogy erről korábban Varga Mihály, Rogán Antal és Kósa Lajos beszélt: a piacinál lényegesen kedvezőbb árfolyamon. Ebben egyébként az államnak szerepet kell vállalni, hiszen az a jogegyenlőségi határozatból valóban következik, hogy ennek terheit a bankokra nem háríthatja a törvényhozás, legfeljebb akkor, ha módosítja visszamenőleges hatállyal akár még az alkotmányt is, hiszen a kétharmadban, mint tudjuk, semmi sem lehetetlen.

Már csak azért is fontosnak tartjuk az állami szerepvállalást, mert a forintot alapvetően az önök gazdaságpolitikája és felelőtlen nyilatkozatcsokra tette hidegre. Az önök memóriája meglehetősen szelektív; ha a 2010 előtti időszakról beszélnek, akkor csak kormányzati felelősség van, de nincs például világgazdasági válság. Ha 2010 utáni folyamatokról beszélnek, akkor meg természetesen mindenki felelős, a nemzetközi folyamatok elsősorban, kivéve az önök kormányzása. Ez egész egyszerűen így, ebben a formában nem igaz. Mások is utaltak már rá, Harangozó képviselőtársam például a mai vitában, hogy a forintot először Kósa Lajos és Szijjártó Péter nyilatkozata döntötte be. 2010 tavaszán történt mindez, nem sokkal az önök kormányzásának megkezdését követően, egy olyan kormányzás megkezdését követően, amikor is önök egy erős és stabil forintot örököltek a szocialista és liberális kormányzattól. (Révész Máriusz: Hét százalék hiánnyal!) Erős és stabil forintot örököltek, Révész Máriusz képviselőtársam, aki nem bír magával és kiabál az ülésteremben; ez akkor 185 forintot jelentett, ha a svájci frankról beszélünk. (Révész Máriusz: Hét százalék!) 185 forintot jelentett, képviselőtársam, a Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyamszámai alapján, az euró esetében pedig 265 forintot. Ezek voltak azok az árfolyamok, amelyek a Magyar Nemzeti Bank kimutatása szerint az önök kormányzását megelőző hónap átlagát jelentették. Ez nem a mi kalkulációnk, nem is elemzők véleménye, ez a Nemzeti Bank által hivatalosan közzétett adatsorból világosan, tényszerűen kiolvasható.

A svájci frank esetében ez a 185 forintos árfolyam akkor ment 220 forint fölé, amikor megszólalt Kósa Lajos és Szijjártó Péter. És sajnos tartósan ott maradt, és tovább romlott, köszönhetően elsősorban az önök valóban kiszámíthatatlan és ötletszerű gazdaságpolitikájának. Ez a gazdaságpolitika vezetett oda, hogy a nem euróövezetbe tartozó régiós valuták közül a forint a legsebezhetőbb valuta, minden negatív nemzetközi fejleményre a legnagyobb mértékben veszít értékéből, a régiós valuták ehhez képest sokkal stabilabbak. Egyébként ez szintén kiolvasható a Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyamaiból.

A mi állításunk tehát az, hogy nem a bankok, nem az ügyfél volt az, akik tönkretették volna a forintot, viszont az önök kormányzása, Matolcsy György minisztersége, majd jegybankelnöksége is hozzájárult ehhez a tényhez, jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a forint gyengült. Igaz, Matolcsy György jegybankelnökként ennek kedvezményezettje volt, ennek a kedvezménynek köszönhetően vásárolhatott luxusingatlanokat, kastélyokat vagy irodaházakat, ennek a gyenge forintnak köszönhető nyereség révén költhetett több mint 200 millió forintot saját közgazdasági nézeteinek oktatására. Ez egészen egyszerűen tűrhetetlen! A Magyar Nemzeti Bank több száz milliárd forint eltapsolása helyett, amit kastélyokra, luxusingatlanokra, oktatási programokra költ, inkább azon fáradozhatna, hogyan vállalhatna szerepet a devizahitelesek megsegítésében ? nos, ez lenne az igazi cél. A Magyar Nemzeti Banknak ez sokkal fontosabb feladata lenne, mint Matolcsy György közgazdasági nézeteinek oktatása. Ezzel szemben a Magyar Nemzeti Bank nem vállal szerepet a forintosításban, pontosabban amilyen szerepet vállal, az neki további, legalább 100-150 milliárd forintos nyereséget jelent, viszont szerepet vállal olyan oktatási programok luxusfinanszírozásában, amihez egyébként a Magyar Nemzeti Banknak jóval kevesebb köze van, mint az ország pénzügyi folyamataihoz, köztük a devizahiteles-problémához.

Hölgyeim és Uraim! Egy szó, mint száz, az MSZP ragaszkodik ahhoz, hogy miután a forintot elsősorban a kormány gazdaságpolitikája és a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikája gyengítette az elmúlt több mint négy évben, azon az árfolyamon forintosítsák a devizahiteleket, amilyen árfolyamon önök megkezdték a kormányzást. Ez pedig a svájci frank esetében 185 forintot, az euró esetében pedig 265 forintot jelent. (Dr. Répássy Róbert: Mély gazdasági megalapozottság!) Azt várjuk el, hogy befejezve az emberek megtévesztését, a nyíltszíni hazudozást, nem mutogatnak a Kúriára, nem mutogatnak a bíróságokra (Tessely Zoltán: Ülj le!), viszont megnézik, hogy mit tehetnek az emberekért, és készek állami szerepet vállalni a devizahitelesek problémáinak megsegítésében. Ezt várjuk, ezt követeljük a kormánytól! Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 30 2014.12.02. 15:01  25-152

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Kezdjük talán rögtön a legnagyobb horderejű változtatással, ami tekintetében ez a törvényjavaslat súlyos megállapításokat tartalmaz, és ez a magánnyugdíjpénztárak helyzete. Tekintsük át röviden, hogyan is jutottunk el idáig, mielőtt a javaslatról ejtenék pár gondolatot.

Először is, ami a mostani törvényjavaslatban van, az már a sokadik, talán utolsó zsarolás. Utolsó zsarolás azok felé az emberek felé, akiknek még van valamennyi megtakarítása. Évekkel ezelőtt a Fidesz azt ígérte a magánnyugdíjpénztárban lévő, akkor még mintegy 3 millió embernek, hogy megvédi a magánnyugdíjpénztárakat. Láttuk, hogy mi lett ennek az ígéretnek a sorsa. Ennek az ígéretnek az lett a sorsa, hogy elvették mintegy 3 millió ember mintegy 3000 milliárd forintos megtakarítását, és a mai napig nem lehet tudni, hogy pontosan mire költötték el. Így védte meg a Fidesz a magán-nyugdíjpénztári vagyont. Nem lehet tudni, hogy pontosan mire költötték; egy részét az államadósság csökkentésére, ez világos, ez durván ennek a megtakarításnak a fele. De hogy a további pénznek mi lett a pontos sorsa, azt a mai napig nem lehet minden kétséget kizáróan megismerni. A „megvédés” szó azóta a „rablás” szinonimája.

Azt ígérte továbbá a Fidesz akkor az embereknek, hogy egyéni nyugdíjszámlákat fog bevezetni, és ez alapján mindenki számára világossá válhat, hogy a jövőben milyen nyugdíjra számíthat. Ebből az ígéretből sem lett semmi, a Fidesz nem vezette be az egyéni számlák rendszerét. Ennek következtében, csak hogy világos legyen, a jövőbeni nyugdíjak nem attól fognak függni, hogy valaki mennyi járulékot fizet be, vagy valaki keresete után a munkaadója mekkora járulékot fizet be a nyugdíjkasszába, hanem kizárólag attól fognak függni, hogy az akkori állam járulékokból mekkora bevételekkel rendelkezik az adott évben, és ezt milyen mértékben tudja a nyugdíjasok között szétosztani. Végképp elválnak egy életpálya során megszerzett jövedelmek és ennek járulékai attól, hogy egyébként a nyugdíjba menetel után az egykori munkavállaló mekkora nyugdíjra lesz jogosult.

Szeretném azt is világossá tenni, hogy a nyugdíjrendszerben 10-15 év múlva súlyos lyukak lesznek. (Dr. Rétvári Bence: 2010-ben azok voltak!) Annak idején a magán-nyugdíjpénztári rendszerek kidolgozásakor és bevezetésekor pontosan ennek a demográfiai változásnak a felismerése volt a vezérlő motívum, világossá vált, hogy a népesség adatai, ennek a mozgása következtében valamikor, a most már nem túl távoli jövőben tisztán a járulékok befizetéséből az emberekhez, nyugdíjasokhoz méltó nyugdíj nem lesz folyósítható. Ezért került bevezetésre a magánnyugdíjpénztár rendszere, aminek pontosan az volt elgondolásakor a lényege, hogy nemcsak a járulékok fognak játszani a jövőben, hanem igenis mindenki, aki után a munkaadója járulékot fizet magánnyugdíjpénztárba, illetve személy szerint is befizet bizonyos összeget a magánnyugdíjpénztárak rendszerébe, ezzel kiegészítve az állami nyugdíjat, ezzel megtámogatva élvezheti időskorában ezeknek a befizetéseknek a hozamait.

(10.50)

Most lényegében nem történik semmi, az egyéb­ként tényleg néhány gyermekbetegségben szenvedő magán-nyugdíjpénztári rendszert önök mindenképpen meg akarják szüntetni anélkül, hogy cserébe tíz vagy tizenöt év múlva bármi pluszt betennének a nyugdíjrendszerbe. Ennek következményei világosak: mintegy tíz-tizenöt év múlva a járulékok mennyiségéből csak egy jóval kevesebb, arányaiban a mai nyugdíjaknál kevesebb nyugdíj lesz folyósítható, igaz, ez már nem az önök kormányának lesz a felelőssége és dolga. Ezzel együtt súlyos felelőtlenség a tíz-tizenöt év múlva regnáló államra ilyen megterhelést hagyni, az utókorra ilyen örökséget hagyni annak biztos tudatában, hogy az állami nyugdíjrendszer önmagában tizenöt év múlva nem lesz elegendő normális, értékelhető, nyugdíjas élethez méltó nyugdíjak folyósítására.

Még így, ilyen zsarolássorozat után is voltak emberek, több mint 60 ezren, akik úgy döntöttek, hogy nem hisznek önöknek ‑ egyébként ezt jól tették ‑, és megtartják magán-nyugdíjpénztári megtakarításaikat. Most ők jönnek sorra. Az ő vagyonukra fáj a kormány foga. (Dr. Nagy István: Nem fizetik a díjakat.) Szeretném elmondani, hogy önök milyen rendszert hoztak létre. Először is, egy olyan szabályozást vezettek be, amely mellett a magánnyug­díjpénztárak működése nem biztosított. Egyenes út vezet a mostani szabályozás mellett afelé, hogy a magánnyugdíjpénztárak vagyona szép lassan lemorzsolódik. Csakhogy ez a folyamat részben pontosan az önök szabályozása miatt következik be, s nem pedig azért, mert önmagában a magánnyug­díjpénztárak életképtelenek lennének.

Önök tehát azt az elvet alkalmazzák, egyébként nem először kormányzásuk alatt, hogy először létrehoznak olyan szabályokat, amelyekkel hosszú távon tönkretesznek egy egyébként jól működő rendszert, majd utána arra hivatkozva, hogy a rendszer nem működik jól, végleges megszüntetésére tesznek javaslatot. Ez az önök módszere. Most pontosan ez zajlik. Ha a törvényjavaslatot elfogadja az Országgyűlés, akkor a maradék több mint 60 ezer magán-nyugdíjpénztári tag mintegy 200 milliárd forintos megtakarításait veszik át önök egy tollvonással, ellopva ezzel az emberek pénzét; mert igenis, ez a pénztártagok pénze. Amikor úgy döntöttek, hogy önként ebben a rendszerben maradnak, pontosan kiszámítható volt, hogy mekkora vagyonnal és a vagyonnak mekkora hozadékával, hozammal rendelkeznek. Ezek az emberek öntudatos, saját nyugdíjukra, majdani nyugdíjukra gondoló állampolgárok, akik méltán igényelhetik, hogy ez a pénz valamikor az övék legyen; valamikor az övék legyen, és forrásává váljon a nyugdíj-kiegészítéseiknek. Önök ezt rabolják el tőlük. Kárpótlásul semmit nem adnak cserébe, leszámítva a hozamot, természetesen, de ez a minimum lenne. Cserébe őket is belökik az állami nyugdíjrendszerbe, abba a nyugdíjrendszerbe, amelyről az előbb elmondtam, hogy tizenöt év múlva súlyos forráshiánnyal fog szembenézni.

Másodszor próbálják tehát megvédeni az embereket, amiről most már pontosan tudjuk, hogy az önök szóhasználatában mit jelent. Amikor önök valakit meg akarnak védeni, akkor az a gyakorlatban azt jelenti, hogy ki akarják rabolni őket. A mi álláspontunk egyértelmű, ezt a vagyont, az embereknek ezt az átlagosan 3-4 millió forintos megtakarítását önök egyszerűen nem vehetik el. Ez a jogos tulajdonosuknál kell hogy maradjon. Gondolkodni legfeljebb azon lenne érdemes, hogy hogyan tegyük életképessé a magánnyugdíjpénztárak rendszerét, szemben az önök mostani szabályozásával, ami valóban lehetővé teszi, hogy ez a magánvagyon gyarapodjon, és egyre több hozamot hozzon, hogy a pénztárak működési feltételeire tisztességes források álljanak rendelkezésre. Ez tehát ennek a törvénycsomagnak az egyik, talán legsúlyosabb következménye, ha ebben a formában a tisztelt Ház elfogadja ezt a javaslatot.

A másik nagyon súlyos csomag ebben a törvényjavaslatban a szociális támogatások átalakítása. A képlet itt is sajnos egyszerű, önök persze nagyvonalúan megengedik, hogy az önkormányzatok a jövőben is saját hatáskörben eljárva, a saját bevételeikre hagyatkozva milyen szociális támogatási rendszert működtetnek egyes településeken, csak éppen a hozzá szükséges forrásokat most már nem biztosítják számukra. Ezzel gyakorlatilag az önkormányzatok jó részének szociális támogatási rendszerét átírják, kereteit pedig megkurtítják. Cserébe odalökik nekik, hogy egyébként lényegében bármilyen adót kivethetnek a településükön, de ismerjük a gyakorlatot: a települési önkormányzatok, szemben a kormánnyal, nem jeleskednek abban, hogy sok adót vessenek ki helyben, egyébként ez a gyakorlat helyes. Ennek következtében viszont szociális támogatásokra kevesebb pénz marad.

A szociális támogatási rendszeren belül önök meg fogják szüntetni a lakásfenntartási támogatást. Meg fogják szüntetni az adósságkezelési támogatást és szolgáltatást. Önök meg fogják szüntetni a méltányos közgyógyellátást. Önök meg fogják szüntetni a méltányos ápolási díjat. Önök meg fogják szüntetni az óvodáztatási támogatást. Meg fogják szüntetni a beilleszkedést segítő programot is, így a jövőben az érintettek már nem vehetnek részt többek között az egyéni képességeket fejlesztő vagy az életmódot formáló foglalkozáson, tanácsadáson, illetőleg a munkavégzésre történő felkészülést segítő programban sem.

Ezzel az intézkedéscsomaggal és az önkormányzati támogatások megkurtításával szociális katasztrófahelyzetbe fogják sodorni az országot, olyan évek után, amikor az összes hazai és külföldi elemző egyértelmű és tragikus folyamatról ír. Egyértelmű és tragikus adatok állnak ugyanis rendelkezésre a tekintetben, hogy az országban a szegénység évről évre nő (Dr. Rétvári Bence: 2010-ig.), egyre többen vannak egyre reménytelenebb helyzetben. Minden adat, minden kutatás, ami az elmúlt években ezen a téren született, mind-mind ezt támasztja alá. Egy ilyen helyzetben pedig önök mit tesznek? Nem megpróbálják orvosolni a bajt, hanem tetézik a bajt azzal, hogy a szociális támogatási rendszerek úgymond átalakításával jelenleg létező támogatási formákat egy tollvonással megszüntetnek, és az önkormányzatok támogatását ezen a téren is komoly mértékben csökkentik.

Ehhez képest a törvénycsomagban elbújtatva még van azért néhány kisebb jelentőségű, de megemlítésre méltó epizód is. Az apróságok közé tartozik, hogy az önök egyik ígéretét újra elhalasztják, mármint a megvalósítását. Korábban ugyanis azt ígérték, hogy a társasági adó egykulcsos lesz. Ennek bevezetését ugyanakkor ebben a törvényjavaslatban szemérmesen egy évvel elhalasztják, ebből az ígéretből jövőre szintén nem lesz semmi.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

És végül, de nem utolsósorban hab a tortán, az önök kapkodó és kiszámíthatatlan kormányzásának bizonyítéka ebben a törvényjavaslatban, hogy módosítják számos ponton a nemrég elfogadott adó­törvénycsomagot. Még meg sem száradt a tinta a november 18-án elfogadott adótörvénycsomagon, önök ebben a törvényjavaslatban máris hét módosítást és számos hatályba léptető rendelkezés eltörlését fogalmazzák meg. Felmerül a kérdés, hogy ha néhány héttel az adócsomag elfogadása után már ennyi ponton kell ezt az elfogadott adótörvénycsomagot módosítani, akkor önök egyáltalán tudják-e, hogy mit akarnak csinálni.

Itt az Országházban nem először tesszük szóvá, de amikor a 2015. évi, a jövő évi költségvetést tárgyaljuk, még zajlik az idei költségvetési törvény módosításának vitája. Amikor önök benyújtják az idei költségvetés módosítását, akkor egy-két hétre rá bizottsági módosító indítványokkal gyökeresen átírják a már benyújtott törvényjavaslatot, két hét leforgása alatt újabb és újabb ötletük támadt; és ebben a törvényjavaslatban pedig ‑ ahogy említettem már ‑ hab a tortán, hogy a 18-án elfogadott adótör­vény­csomag­hoz máris számos módosítást fűznek, számos ponton módosítani akarják. Hát, ez minden, csak nem kiszámítható kormányzás!

(11.00)

Hölgyeim és Uraim! Végezetül, ez a törvényjavaslat hatalmas terjedelme mellett számos pontján egészen egyszerűen elfogadhatatlan intézkedéseket tartalmaz. Nem értünk egyet a szociális támogatási rendszer ilyen megkurtításával és átalakításával, nem értünk egyet a magán-nyugdíjpénztári vagyon elrablásával, nem értünk egyet a kiszámíthatatlan és kapkodó kormányzás újabb és újabb jelével, tényével.

Ezért ezt a törvényjavaslatot a Szocialista Párt nem tudja támogatni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 46 2014.12.02. 2:03  25-152

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Azért kértem egy kétperces reagálási lehetőséget, mert Rétvári Bence államtitkár úr egészen egyszerűen valótlanságokat állított itt az Országházban. Sajnálom, hogy államtitkár úr közben elhagyta a termet.

Szeretném államtitkár úr szavaival szembeállítani, ugye, ő azt mondta, hogy a szegénységi folyamatok tekintetében jobban állunk, és ’11 óta javult a helyzet. Szeretném államtitkár úr szavaival ellentétben a valóságot elmondani; ha nekem nem hisz, akkor a Magyar Tudományos Akadémia szociológusainak kutatására hivatkoznék. Az elmúlt néhány napban tették közzé ennek a kutatásnak az eredményét, és egyébként azért volt nyílt ez a tanácskozás, mert a Központi Statisztikai Hivatal valamilyen rejtélyes oknál fogva ‑ forráshiányra hivatkoznak egyébként ‑ nem közli a szegénységre vonatkozó legfrissebb adatokat.

Nos, a Magyar Tudományos Akadémia tanácskozásán a szociológusok megállapították, hogy az elmúlt néhány évben meredeken romlott a helyzet szegénység tekintetében. Szó nincs arról, amit államtitkár úr mondott, hogy 2011 óta ez a folyamat javult volna. Sőt, a szegénység legnagyobb részben a gyermekeket sújtja. Az összes grafikon, amit publikáltak, arra utal, hogy 2010-2013 között meredeken romlott a szegénység szempontjából a helyzet Magyarországon. Sőt, még a visegrádi országokhoz képest is lemaradtunk, nemhogy az EU átlagától kerültünk messzebb.

A legsúlyosabb helyzet a gyermekszegénység tekintetében tapasztalható. Ezt a tudósok megállapításaiból idézem szintén. Magyarország kifejezetten sereghajtó e tekintetben Bulgáriával és Romániával egy csoportban, és ami különösen nagy szégyen a kormány szociálpolitikájára nézve: minden európai uniós tagországban, még Romániában is ezt a romló tendenciát vagy megállították, vagy megfordították, Magyarországon a helyzet pedig tovább romlott az önök kormányzása alatt.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 244 2014.12.08. 5:46  229-296

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A költségvetési törvényjavaslat második olvasatban történő vitájának a során le kell szögezni, hogy a kormány által benyújtott módosító indítvány, illetve javasolt módosító indítvány, amelyet a Költségvetési bizottság nyújtott be végül, tovább növeli Magyarország költségvetésének kockázatát, elsősorban azzal, hogy különböző kormányzati kiadások fedezetéül az Országvédelmi Alap rendelkezésére álló összeget mintegy felére csökkentette. Ez egy 30 milliárd forintos elvonás. Ezzel azt a keretet, amellyel korrigálni lehetne, módosítani lehetne az esetleg elszámolt makropályát, felére csökkentve növelte a költségvetés a jövő évi gazdaságpolitika kockázatát.

Ugyancsak a kockázatot növelte az az intézkedés is, az az indítványrész is, amelynek során a személyi jövedelemadó-bevételeket minden különösebb hatástanulmány nélkül, egyszerűen azért, mert a kormány optimizmusa erősebbé vált, mint a költségvetés benyújtása idején volt, megemelte mintegy 5 százalékponttal.

Ugyanakkor a kormány nem volt rest további átcsoportosításokat javasolni különböző presztízsberuházások érdekében. Ennek keretében Orbán Viktor Várba költözése további több mint 2 milliárd forinttal drágul, hiszen a benyújtott módosító indítvány, a kormány által előkészített és benyújtott módosító indítvány a Miniszterelnökség Várba költözésére további összeget irányzott elő. Ismeretes, hogy jelenleg abban az épületben, amelyet Orbán Viktor kiszemelt, egy táncszínház működik. Ennek a táncszínháznak az elhelyezésére tartalmaz az összegző módosító javaslat mintegy 2,5 milliárd forintot. Ennyivel drágul tehát Orbán Viktor Várba költözése.

A módosító indítványok mellett a legfontosabb, amit el kell mondanunk és le kell szögeznünk, az az, hogy ugyanakkor legnagyobb bánatunkra és sajnálatunkra a költségvetés alapjellege nem változott meg. Az alapjelleg változatlan, ez a költségvetés adóemelésekre épül, különböző adónemek kiterjesztésével és új adónemek bevezetésével a bevételi oldalon, és ugyanakkor a kiadási, az elosztási oldalon pedig tovább folytatja azt a tragikus társadalompolitikai folyamatot, amely az ország kettészakadásához és részbeni elszegényedéséhez vezet.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Néhány nappal ezelőtt a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetében bemutatták a magyar szegénység alakulásának legfrissebb számait. Ez az előadás-sorozat és tanulmánysorozat nyilvános volt, eredetileg nem így tervezték a kutatók, ugyanakkor tekintettel arra, hogy a Központi Statisztikai Hivatal forráshiányra hivatkozva beszüntette a magyarországi szegénységre vonatkozó adatok publikálását, a szociológusok úgy döntöttek, hogy nyilvános előadás keretében ismertetik az ezekre az adatokra és az Eurostat adataira épülő tendenciákat és ezeket a számokat.

Nos, szemben a kormány állításával, amely arról szólt, hogy a szegénység terjedését sikerült megállítani, kiderült, hogy a valós folyamatok pont az ellenkezőjét mutatják. A szegénység terjedését nemhogy sikerült volna megállítani, hanem pont ellenkezőleg, gyorsuló ütemben egyre nagyobb tömegek kerülnek a szegények közé. Mindenféle mutatóban és összehasonlításban Európa sereghajtói közé tartozunk, és a legtragikusabb ezekben a folyamatokban az, hogy a szegénység legnagyobb kárvallottjai a gyermekek. Legnagyobb ütemben ugyanis Magyarországon a gyermekszegénység nő. Ebben nemcsak az európai uniós átlaghoz képest vagyunk súlyos lemaradásban, azt kell mondanom, hogy a visegrádi országokhoz képest is rosszul állunk. Gyermekszegénység tekintetében sereghajtóként például Bulgáriával és Romániával vagyunk egy csoportban. Sőt, amíg a legtöbb országban, még Romániában is, tisztelt hölgyeim és uraim, a kedvezőtlen tendenciák egy részét sikerült megállítani vagy visszafordítani, addig Magyarország ebben a tekintetben is rosszul teljesített. Nálunk ezek a mutatók nemhogy megálltak süllyedésben vagy romlásban, vagy visszafordult volna ez a tendencia, ezek a számok, amelyek a KSH és az Eurostat számaira épülnek, világosan jelzik, hogy Magyarországon a szegénység egyre nő.

Hölgyeim és Uraim! Ennek megállítására a Magyar Szocialista Párt egy átfogó módosító csomagot nyújtott be, ugyanakkor a bizottsági üléseken a kormánypártok képviselői ezt nem támogatták. Ebben a formában tehát ez a költségvetés az adóemelés és az elszegényedés költségvetése, ezért mi ezt nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 42 2014.12.15. 6:47  25-58

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Már a törvényjavaslat címe sem pontos. Noha a költségvetés megalapozásáról beszél, szó nincs arról, hogy ezt a munkát a törvényjavaslattal a Ház elvégezné. Már a törvényjavaslat tárgyalása során is szembesültünk ugyanis azokkal a kormányzati és politikusi törekvésekkel, amelyek újra és újra átírták a már benyújtott törvényjavaslatot, akár az utolsó pillanatban benyújtott módosító indítványok révén is.

A gyöngyszemek közé tartozik, hogy a már elfogadott adótörvényeket is igyekszik a törvényjavaslat változtatni, és azért mondtam azt, hogy ezzel együtt ezzel a törvényjavaslattal ezt a munkát, a költségvetés megalapozását nem tudjuk elvégezni, mert miközben elkezdjük a vitáját az összegző módosító indítványnak, aközben Varga Mihály miniszter úr egy újabb javaslatot nyújtott be, amiben, egy különálló törvényjavaslatban ismét módosítani kívánja a frissiben elfogadott adótörvényeket. Hát milyen megalapozása ez, tisztelt Ház, a jövő évi költségvetésnek, ha folyamatosan, hétről hétre, sőt most már óráról órára, újra és újra módosítják azokat az elfogadott adótörvényeket például, amelyek tényleg megalapozhatnák a jövő évi költségvetést, legalábbis bevételi oldalról, legnagyobb sajnálatunkra egyébként adóemelések formájában?!

Azt is láthatjuk, hogy újabb és újabb ötletekkel áll elő a kormány a törvényjavaslaton kívül is. Ha kiderül, hogy nincs elég adóbevétel, akkor a legfrissebb ötleteként pedig bedobja, hogy az autópályák bevezető szakaszaira, illetve az elkerülő gyűrűkre is vessen ki adót útdíj formájában a kormány, és természetesen ezzel az egyébként senkivel nem egyeztetett javaslattal óriási közfelháborodást váltva ki, egyébként méltán.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat ugyanakkor számos szociális támogatás megszüntetését célozza, és ezenkívül foglalkozik a magánnyugdíjpénztárak meg­maradt vagyonával is.

Szeretnénk jelezni, hogy a szocialista képviselőcsoport és a szocialista képviselők, bizottsági elnökök többen is megpróbáltak információt szerezni ilyen fontos törvényjavaslatok tárgyalása során, annak kapcsán.

Éppen a mai nap próbáltunk kísérletet tenni arra, hogy a Költségvetési bizottságban képet kapjunk arról, hogy az a 3000 milliárdnyi magán­nyugdíj­vagyon, amelyet a kormány elkobzott annak idején az emberektől, milyen módon lett felhasználva, hogyan szolgálta az államadósság csökkentését, miközben az államadósság tételesen nőtt közben, és az államadósság csökkentésére nem fordított nagyon súlyos pénzek költségvetési célú felhasználása pontosan hogyan is történt meg.

Már elhangzott a vitában, hogy ezt az Országgyűlés nem tudta megvitatni. Ma a Költségvetési bizottság sem tudta megvitatni, mert a Költségvetési bizottság kormánypárti többsége ezt a napirendi pontot leszavazta. Külön vicces volt egyébként, hogy az egyebek napirendi pontot is leszavazta a kormánypárti többség. Talán tartottak tőle, hogy az egyebek között még szóba kerülhetnek érdemi kérdések is.

Szintén a Költségvetési bizottságban kíséreltük meg ‑ egyébként eredményesen ‑ meghallgatni a magánnyugdíjpénztárak képviselőit arról, hogy mi a véleményük a törvényi szabályozásról. Teljesen világossá vált, hogy a törvényi szabályozás mostani formájában, ha ez a terv megvalósul, akkor a még megmaradt magán-nyugdíjpénztári vagyont is el fogja kobozni, erre a körülbelül 200 milliárd forintra is fáj a költségvetés urainak a foga, semmi sem drága ennek érdekében.

Szóba hoztuk azt a szakmai javaslatot is, hogy egyébként hasznos lenne a mostani passzusok közül kivenni a magánnyugdíjpénztárakra vonatkozó rendelkezéseket, annak érdekében, hogy ezeknek a pénztáraknak az érdemi működését valóban megalapozó törvényjavaslatokat lehessen megtárgyalni a tisztelt Ház falai között, de erre szintén nem volt lehetőség.

Márpedig ha erre lehetőség lett volna, akkor azt a szakmai javaslatot is sikerült volna megvalósítani, ami azt célozná, hogy ezek az emberek, akik a saját döntésükkel pénztártagok maradtak, valóban élvezhessék megtakarításaik gyümölcsét, ne kelljen ezt gyakorlatilag kötelezően beszolgáltatni az állami költségvetésbe, pontosabban: a nyugdíjrendszerbe, hiszen ez a szakmai javaslat világossá tette, hogy érdemes lenne azt megfontolni, hogy ezek a létező magánvagyonok, amelyekhez jogos tulajdonosaik okkal ragaszkodnak, átvihetők legyenek az önkéntes nyugdíjpénztárakba. Ezzel teljesülne az eredeti cél, és megszűnne a mostani versenyhátrány is, hiszen miközben az önkéntes nyugdíjpénztárakat számos adókedvezmény támogatja mint intézményt, aközben a megmaradt magánnyugdíjvagyont nemhogy támogatná a kormány, ellenkezőleg, olyan lehetetlen szabályokat ír elő a pénztárak számára, amelyek teljesíthetetlenek, így ez a 200 milliárd forint minden bizonnyal el fog veszni.

Hölgyeim és Uraim! Ahogy említettem, az úgynevezett megalapozó, költségvetést megalapozó törvényjavaslat lényegében egy megalapozatlan költségvetést fog előkészíteni a jövő évre, egy kapkodó gazdaságpolitikával, olyan intézkedésekkel, amelyek az emberek jogos igazságérzetét sértik, olyan intézkedésekkel, amelyek újabb és újabb adóötlettel rukkolnak elő, és olyan intézkedésekkel, amelyek elveszik a megmaradt pénztártagoktól, több mint 60 ezer embertől a magánnyugdíjvagyonát.

Ezek a rendelkezések elfogadhatatlanok, az MSZP ezeket nem fogja támogatni. Köszönöm szépen, elnök úr és tisztelt Ház, a türelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 191-193 2014.12.23. 1:45  190-199

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Elfogadom.

ELNÖK: Igen. A képviselő urat illeti a szó.

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Azt már megszokhattuk, hogy ha a Fidesz valakit meg akar védeni, akkor az jobb, ha menekülőre fogja a dolgot, és sajnos az sem teljesen új keletű, hogy a Fidesz ezért a fajta furcsa védelemért védelmi pénzt kér az emberektől.

Nemrég önök a fejükbe vették, hogy megvédik azokat az embereket, akik használják az M0-s körgyűrűt, illetve használják az autópályák budapesti bevezető szakaszait. Nos, sajátos Fidesz-módját választották a megvédésnek: úgy döntöttek, hogy ezek az emberek a jövőben évi 5 ezer forintot kell ahhoz fizessenek, hogy ezeket az autóutakat, illetve bevezető szakaszokat használhassák.

(16.50)

Államtitkár Úr! Ez egészen egyszerűen elképesztő! A települések polgármesterei, képviselő-testületei pártállástól függetlenül tiltakoznak. Nemcsak Kispest szocialista polgármestere, Gajda Péter írt ez ügyben levelet a miniszternek, nemcsak a kispesti képviselő-testület szavazta meg ezt az állásfoglalást, Gyál egyébként fideszes polgármestere is helyteleníti az összes ilyen elképzelést, és egyáltalán, minden józan ember úgy gondolja, hogy fizetőssé tenni azt, ami eddig ingyenes volt, az nem jelenti az emberek megvédését. Egy dolgot jelent: védelmi pénzt.

Államtitkár Úr! Ez egy teljesen őrült, agyament ötlet! Ne akarják ezen a módon megvédeni az embereket! Hallgassanak a települések testületeire és polgármestereire, akár fideszesek, akár MSZP-sek!

Várom válaszát. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 197 2014.12.23. 1:03  190-199

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Csak emlékeztetném önt, hogy ön annak a minisztériumnak az államtitkára, amelyik betervezte a költségvetésbe ezt a pénzügyi többletet, tehát jogos, hogy önt kérdezem ezen a téren.

Változatlanul nem értem egyébként, hogy mi abban az igazságos, hogy megsarcolnak olyan embereket, akik eddig ilyen adót nem kellett hogy fizessenek. Tisztelettel felhívom a figyelmét egyébként: abból, hogy egyes embereknek, akik csak a megyében közlekednek, olcsóbbá teszik a rendszert azzal, hogy az éves autópálya-bérlet az ő esetükben tagadhatatlanul csökkenni fog, még nem következik, hogy olyan embereknek viszont fizetni kelljen, akik eddig semmilyen pénzt nem fizettek ezen a címen.

Államtitkár Úr! Vezessék be nyugodtan a megyei matricát, egy fontos kiegészítéssel: akik eddig nem fizettek érte, azoknak eztán se kelljen. Ez lenne az igazságos megoldás, csak önök ennek a szónak a jelentését évek óta nem tudják már. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 24 2015.03.09. 2:11  23-26

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha jól látom, államtitkár úr fog válaszolni. Hát akkor, tisztelt Államtitkár Úr! 2013 júniusában a kormány szinte örömhírként számolt be arról, hogy a magyar állam 3 milliárd forint közpénz felhasználásával 49 százalékos, kisebbségi minősített befolyást szerzett a Széchenyi Bankban. Akkor a tulajdonszerzés, úgy tűnt, Orbán Viktor régóta hirdetett tervébe illeszkedik, amely szerint a magyar bankok részesedését tartósan 50 százalékra kell emelni a hazai bankrendszerben.

Az üzlettel kapcsolatban egy kérdés mind a mai napig nem világos; már a tárgyalások időpontjában egészen nyilvánvaló volt, hogy a miniszterelnökkel jó kapcsolatban álló Töröcskei István bankja ijesztő számokat produkál. 2013-ban több mint 2 milliárd forintos veszteséget szenvedett el, ami egy kisbanknál csőd közeli helyzettel egyenlő. Több mint nyilvánvaló, hogy a kormánynak tisztában kellett lennie a bank számaival. Akkor mégis miért szállt be az állam a pénzintézetbe? Miért volt fontos, hogy 3 milliárd forint közpénzzel tőkét emeljenek, és ezzel egy masszívan veszteséges bank 49 százalékos tulajdonosává tegyék a magyar államot?

2014 novemberében a Magyar Nemzeti Bank átvette az ellenőrzést a Széchenyi Bank felett, sőt az engedélyét is visszavonta. A jegybank vizsgálatot is indított, feljelentést tettek hűtlen kezelés és más visszaélések ügyében.

Tisztelt Miniszter Úr! Pontosabban Államtitkár Úr! Hogyan fordulhatott ez elő egy felerészben állami tulajdonú bankban? Államtitkár Úr! Kérem, adjon az Országgyűlésnek számot arról, hogy miért döntött úgy a kormány, hogy egy csőd közeli bank felét vásárolja meg, majd felszámolása után a nagybefektetőket kártalanítja, mindezt az adófizetők pénzéből.

Várom a válaszát és a felelősök megnevezését. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 24 2015.04.07. 2:13  23-26

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! 2013-ban még a Matolcsy György vezette Nemzetgazdasági Minisztérium felügyelete mellett létrehozott Magyar Nemzeti Kereskedőház vagyona ‑ a szerződés alapján ‑ a Quaestor-csoport kezelésébe került. Hogy pontosan mekkora vagyon, azt a közpénz egyértelmű érintettségének ténye ellenére következetesen titkolják, azonban a költségvetési adatok szerint legalább 3, de akár 6 milliárd forintot is Tarsoly Csabának adhattak. Ez azonban korántsem a teljes összeg, a Külügyminisztérium mintegy 4 milliárd forintnyi államkötvénye ‑ aminek csak a pénzbeli ellenértékét tudták kimenteni, a kamatot már nem ‑ is érintett. Ezzel tehát kimutatható kár érte a magyar államot, és akkor még nem is említettem azt a 72 milliárd forint névértékű részvényt, amit igen nagyvonalúan szintén a Quaestor kezelésére bíztak.

Miniszter Úr! Mégis, milyen megfontolások vezették önöket arra, hogy az emberek pénzét offshore hátterű magáncégre bízzák? Milyen motiváció játszott szerepet akkor, amikor a Magyar Államkincstár helyett profitérdekelt vállalkozókra bíztak újabb és újabb tízmilliárdokat? Mit nyertek önök ezzel, mert hogy Magyarország csak vesztett az ügyön, az már mindenki előtt egészen nyilvánvaló. Tekintettel arra, hogy az Alaptörvény szerint hazánk az átlátható költségvetési gazdálkodás elvét érvényesíti, felkérem arra, hogy az Országgyűlés előtt felelősségük tudatában számoljanak el a közpénzt érintő döntésekről.

Ennek keretében kérdezem: Milyen vezetői döntés alapján és mekkora közvagyon került a Quaestorhoz? Milyen miniszteri döntés alapján kerültek a Külügyminisztérium értékpapírjai a Quaestorhoz, annak ellenére, hogy azt a törvények szerint csak az Államkincstár kezelhette volna? Kit terhel annak a felelőssége, hogy az értékpapírok után járó 300 millió forint kamatot a minisztérium elvesztette, ezzel Magyarországot károsítva meg? Tisztelettel várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 58 2015.04.20. 2:12  57-60

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Már az előző kérdésből is világos, hogy önök előtt is ismert, hogy Budapest közepén Kispest, Ferencváros és Pesterzsébet találkozásánál, a volt Budapesti Vegyiművek területén több mint 1300 tonna veszélyes hulladék szennyezi a környezetet és jelent környezetvédelmi katasztrófaveszélyt. Április 15-én Kispest, Pesterzsébet és Ferencváros polgármestereivel, köztük Szabados Ákos és Gajda Péter polgármesterurakkal, alpolgármesterével, önkormányzati képviselői­vel mint a térség egyik országgyűlési képviselője magam is jelen voltam azon a környezetvédelmi bejáráson, melyet az Illatos úti gyártelepen tartottunk.

Ezek a fotók, tisztelt államtitkár úr (Felmutatja.), akkor készültek, önmagukért beszélnek. Elképesztő állapotok uralkodnak, Isten szabad ege alatt ezek a hordók rozsdásodnak, rohadnak, és a bennük lévő szennyezőanyag akadálytalanul folyik a talajba. 2008-ban számolták fel a Vegyiműveket. A hatóság egyébként többször megbírságolta. Uniós támogatással elkezdődött egy kármentesítés, ez azonban 2011-ben forráshiány miatt leállt. Furcsa paradoxon, hogy a robbanásveszély elkerülése miatt locsolni kell ezeket az anyagokat, és ez a locsolás egyébként maga is mossa bele a környezetszennyező anyagokat a talajba.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az önkormányzati képviselők és polgármesterek egy közös nyilatkozatot fogadtak el. Azóta egyébként több száz fős aláírással egy petíció is született, amelynek az a lényege, hogy haladéktalanul lépni kell, és ehhez a kormány segítségét várjuk. Azonnal el kell szállítani onnan ezt a veszélyeshulladék-mennyiséget biztonságos területre, hogy aztán egyébként a következő hónapokban elkezdődhessen az érdemi kármentesítés. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Ehhez sem a felszámolónak, sem az önkormányzatoknak nincs forrása, ezért kérjük ehhez a kormány támogatását. Várom válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 122 2015.04.28. 14:47  117-160

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az előterjesztést, az expozét hallgatva, az volt a benyomásom, hogy a jövő évi költségvetést tárgyaljuk éppen. Az államtitkár úr által felsorolt érvek, fejlemények akár a jövő évi költségvetés expozéját is alátámaszthatták volna, de éppen nem azt tárgyaljuk, hanem az idei költségvetés módosítását. Tesszük ezt egy olyan időpontban, amikor már csak napok választanak el bennünket attól, hogy egyébként tényleg elkezdjük tárgyalni a 2016-os, a jövő évi költségvetést.

Korábban is többször a kormány szemére vetettük, hogy miért nem gondolja át jobban a gazdaságpolitikáját, miért nem gondolja át jobban ennek különböző előirányzatokra való lefordítását a költségvetésben, miért kell ilyen gyakran módosítani a költségvetést. Azt hihetnénk, ha megnézzük, hogy egy évben az Országgyűlés milyen törvényjavaslatokkal foglalkozik, akkor toronymagasan a költségvetés módosítása vezet. Úgy tűnik, hogy a kormánypártok kedvenc szabadidős elfoglaltsága és munkahelyi elfoglaltsága is egyben az aktuális költségvetést éppen módosítani.

Felmerül a kérdés, hogy mennyi a szavatossági ideje az Orbán-kormány bármelyik költségvetésének, ha most áprilisban már az idei költségvetés módosítását tárgyalja a tisztelt Ház. Mi az, ami előre nem látható, mi az, ami négy hónap elteltével már korrekcióra szorul?

Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Azt kell mondanom, hogy a Fidesznek úgy tűnik, mindig van ideje módosítani a költségvetést, de soha nincs ideje egyszer jól megcsinálni, úgy, hogy egy egyébként kiszámítható, nem válságokkal terhelt gazdasági környezetben, mondjuk, egy évet kibírjon, és tényleg csak olyan tételekkor kelljen hozzányúlni, ami valóban nem látható előre, és minden más esetben pedig próbáljon a kormány legalább egy évre előre gondolni és ne csak a következő hétre, mert ha csak a következő hétre gondol, akkor gyakran ezeket a terveket az idő átírja, és néhány hónap elteltével már módosításra szorulnak.

Nem gondolom, hogy a kormány ne tudna előre gondolkodni abban a tekintetben, hogy akar-e, mondjuk, bankot vásárolni, vagy akar-e részesedést vásárolni a tulajdonban, miért ne lehetett volna előre tudni, hogy a kormány részesedést akar szerezni az Erste Bankban. És ha a BKV adósságállományáról beszélünk, nem az elmúlt négy hónapban keletkezett ez az adósságállomány, szó nincs rendkívüli fejleményről, ezt lehetett tudni már tavaly novemberben, decemberben, hogy valamit a BKV adósságrendezésével kezdeni kell. De akkor nem jutott eszükbe, viszont most a költségvetés módosításával mégiscsak sort kerítenek erre.

Tisztelt Ház! Úgy gondoljuk, hogy ebben a tekintetben nagyobb előrelátásra lenne szükség. Amikor elemzők egyébként rendszeresen a kormány szemére vetik a gazdaságpolitika kiszámíthatatlanságát, akkor számos más elem mellett például a kiszámíthatatlansághoz ez is hozzátartozik, hogy olyan esetekben, amikor nem hirtelen háborúba megyünk, és ez rendkívüli kiadást generál, hanem a kormány szándékainak a megváltozásáról van szó, akkor miért nem lehet egy hosszabb időre előretekinteni.

Mondhatnám ezt az úthálózat fejlesztése kapcsán is. Most jött rá a kormány, hogy egy kicsivel több pénz kell az úthálózat fejlesztésére? Miért nem lehetett ezt novemberben, decemberben tudni, és miért nem akkor, a költségvetési törvény megtárgyalásánál esetleg a módosító indítványok tekintetében nyújtották be ezeket a javaslatokat?

Emlékezzünk vissza arra, hogy a költségvetés tárgyalásakor a tavalyi év végén, az utolsó utáni pillanatban is nagyon komoly mennyiségű módosító indítvány érkezett a tisztelt Ház elé, akkor is úgymond a rendkívüli fejlemények generálták, legalábbis a kormány szerint. Valójában arról volt szó, hogy a kormányzat szándéka az, ami folyamatosan változik, a belső alkumechanizmusok véletlenszerűen dobják a felszínre a mindenkori döntéseket, és ezek puszta átvezetését a költségvetésben elvégeztük tavaly, az utolsó utáni pillanatban, és végül is most is alapvetően erről van szó, áprilisban a tavaly elfogadott költségvetést már a friss szándékoknak megfelelően módosítjuk.

Nem feltétlenül a szándékokkal van egyébként probléma, bár majd erre is kitérek, hogy néhány esetben azért mi láttunk itt hiányosságokat, hanem arról, hogy ezt miért nem lehet időben elhatározni. Miért nem lehet előre látni néhány hónappal, ahelyett, hogy egyébként mindig, amikor eszükbe jut, toldozgassák-foldozgassák a költségvetést?

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Ország­gyűlés alelnöke foglalja el.)

Szeretném arra emlékeztetni tisztelt képviselőtársaimat, hogy azért ez a módosítás rejt kockázatokat is a Költségvetési Tanács véleménye szerint; nevezetesen, hogy az államadósság, ha kismértékben is, a törvényjavaslat elfogadásával, de emelkedhet. Noha éppen az adósságcsökkentés az egyik olyan gazdaságpolitikai cél, amiben egyébként a kormánnyal egyetértünk. Amikor időnként kritikával illetjük ezt a tevékenységet, akkor pont arról van szó, hogy az a meghirdetett és kívánatos mértékben nem bír csökkenni, és most ezzel a törvényjavaslattal a korábbi államadósság még emelkedhet is, nemcsak természetesen abszolút értékben, ez magától értetődő, hanem a gazdaság teljesítményének százalékában is, amit gyakran szoktunk mutatóként idézni.

Szükség van-e ezekre a megoldásokra? Szükség van-e bankvásárlásra vagy banki tulajdonszerzésre? Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látjuk, úgy ítéljük meg, hogy az Orbán-kormány kezében a tulajdon rossz kezekben van. Elég, ha csak a nemzeti parkok történetére utalok, hiszen éppen a minap módosította a fideszes többség az Országgyűlésben, és bizony, a nemzeti parkok területének egy része is magánérdekeket fog szolgálni.

(18.00)

De ha már bankról beszélünk, a Széchenyi Bank történetére is emlékszünk, az sem egy olyan sikertörténet, amikor a kormány annyira büszke lehetne, hogy milyen jól igazgat egy bankot. Emlékeztetőül: folyamatos veszteségeket termelt, és újra és újra több milliárd forintot kellett belepumpálni ahhoz, hogy a tevékenységét végezni tudja.

Úgy látjuk tehát, hogy a kormány nagyon sok pénzt, súlyos milliárdokat költ arra, hogy olyan területeken bevásárolja magát, ami nem feltétlen ördögtől való, csak éppen a mérték hibádzik. Az elmúlt években több mint ezermilliárd forintot költött az állam bankvásárlásokra, energetikai cégek megvásárlására, és ugyanakkor, miközben a versenyszférában ilyen horribilis összegekért szerzett tulajdont, tulajdonrészeket, aközben meg azokat a szolgáltatásokat, ahol a versenyszférával ellentétben az állam elsődleges feladata a színvonalas szolgáltatás, hagyja lepusztulni. Nem sok jót tudunk mondani az oktatási rendszer állapotáról, de végképp nem tudunk jó szavakat mondani az egészségügy állapotáról.

Miközben az állam a saját feladatait, amit rajta kívül nem vagy csak marginálisan lát el a magánszféra, a magánérdek, ennél sokkal jobb színvonalon kellene ellátni, úgy látjuk, hogy ezekre a területekre arányaiban egyre kevesebbet költ, miközben a piac területére merészkedik, ott több mint ezermilliárd forintot költ el, hogy tulajdonrészt szerezhessen, és ennek a tulajdonrészszerzésnek tulajdonképpen a közjó szempontjából az égvilágon semmi jelentősége nincs, mert állami szabályozással, a szabályrendszer kialakításával itt a törvényalkotásban egyébként is a kívánatos célokat el tudnánk érni.

Miközben tehát ezekre a szerintünk fölösleges célokra ilyen mértékben áldoz pénzt, súlyos pénzeket a kormány, a szociális szféra támogatására nem jut kellő költségvetési forrás.

Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! A benyújtott törvényjavaslatban egyébként helyes célként, ha nem is helyes mértékben, de szerepel a gyermekélelmeztetés, gyermekélelmezés támogatása. Ugyanakkor el kell azt mondanom, hogy korábban önök 3,5 milliárd forintról beszéltek. A beterjesztett törvényjavaslat 3 milliárd forinttal megelégszik. De ennél nagyobb baj, hogy szakértők szerint nagyjából 7 milliárd forintról kellene beszélnünk az idei néhány hónapra, már ami hátra van ebből az évből.

Ehhez képest, miközben a céllal egyetértünk ‑ mindjárt mondani fogom, hogy miért ‑, úgy látjuk, hogy a betervezett mérték nem kívánt mértékben támasztja alá ezt az ambiciózus célt. Ami miatt a céllal egyetértünk, az az, hogy az elmúlt években drámai mértékben növekedett Magyarországon a szegénység, a gyermekszegénység is, és egyre gyorsuló ütemben zajlik a társadalom kettészakadása, egy egyre vékonyabb, egyre jobban élő elit és a társadalom nagy része, a küszködő emberek hétköznapjai pedig egyre nehezebbé válnak. Elsősorban a jövedelempolitika, a személyi jövedelemadó-politika és a szociálpolitika az, ami ezért bűnös, és természetesen az a fideszes többség, amely ezeket a törekvéseket szavazataival itt az Országgyűlésben támogatja.

Miközben tehát éppen a szegénység elleni küzdelem jegyében a gyermekélelmezésre fordított összegek növelésével egyetértünk, úgy látjuk, hogy a kellő mértéket ez a törvényjavaslat nem tartalmazza, ezért nyilván módosító indítványban fogunk javaslatot tenni a szükséges forrás előteremtésére.

Szintén tartalmazza az előterjesztés a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának támogatását. Szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat, hogy a tavalyi tárgyaláskor, a költségvetés tavalyi tárgyalásakor az MSZP ezt az összeget emelni javasolta, körülbelül 5 milliárd forinttal javasoltuk volna emelni az előirányzatot, illetve javasoltuk is. Ezt az önök többsége akkor nem fogadta el. Örülünk annak, hogy részben belátták a tévedésüket, és most legalább 2 milliárd forint többletet biztosítanak. Itt is úgy ítéljük meg azonban, hogy nem kellő mértékű ez az emelkedés.

Ugyanakkor kritikaként megfogalmazható, hogy nem lép a kormány a fogyatékos személyek ellátása körüli összes problémával kapcsolatban, hiszen a civil fenntartású lakóotthonokban élő fogyatékos emberek ellátásáról ez a javaslat sem szól, pedig ez ügyben elég komoly tüntetéssel kellett szembesülnie a kormányzatnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Végezetül a szociális ágazati pótlékról szeretnék mondani néhány szót. Korábban Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár azt ígérte, hogy júliustól 15 milliárd forint béremelésre is fordítható forrás. Nos, a beterjesztett törvényjavaslatban ez a 15 milliárd forint nem szerepel. Erre csak emlékeztetném a kormányt.

Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A beterjesztett törvényjavaslat tulajdonképpen egy újabb foltozgatása a már elfogadott költségvetésnek. Egy átfogó módosítást látnánk szívesen, egy olyan átfogó módosítást, ami radikálisan szakít ezzel a gazdaság-, adó- és társadalompolitikával, azzal a felfogással, ami Magyarországon egyre kevesebb embernek egyre többet juttat ‑ a felső elitről beszélek ‑, miközben a társadalom legkevésbé jól kereső és átlagos keresettel rendelkező tagjai egyre nagyobb nehézségekkel kell hogy számoljanak. Minden statisztikai adat sajnos ezeknek a rétegeknek az egyre nehezebb helyzetéről, sőt szegénységéről számol be.

Tisztelt Ház! A szükséges módosító indítványokat ebben a szellemben készítjük el és terjesztjük önök elé. Kérem önöket, hogy ezeket majd támogassák. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 10 2015.05.11. 2:08  1-12

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Néhány dologról miniszter úr nem beszélt, engedje meg, hogy ezekre kitérjek. Nem beszélt a miniszter úr arról, hogy Magyarország a nagy nemzetközi hitelminősítők szemében változatlanul bóvli kategóriában van. Bóvli kategóriában van. Olyan országokat tudunk a régióból mindössze megelőzni, mint Ukrajna vagy Horvátország, és hogy jelezzem, hogy van még hova fejlődni, tisztelt miniszter úr, a hitelminősítők minősítése alapján előttünk jár Románia, Litvánia, Lengyelország, Szlovákia és Csehország is. Ennyit talán a gazdaság hitelességéről.

A másik, amiről nem beszélt miniszter úr, hogy Magyarországon Európában az egyik legalacsonyabb a vállalkozói kedv, sőt a kis- és középvállalkozások tekintetében a helyzet még rosszabb, nálunk szűnt meg a legtöbb kis- és középvállalkozás az elmúlt időszakban.

Nem beszélt miniszter úr arról sem, hogy a kormány optimizmusa határtalan volt, amikor néhány évvel ezelőtt bevezette az úgynevezett adósságképletet, kiderült, hogy az adósságállomány csökkentésében mégse annyira sikeresek, hiszen a minap éppen a Költségvetési Tanács elnöke hívta fel a figyelmet arra, hogy az eredeti törvények szerinti előírásokat a kormány konvergenciaprogramja, költségvetési törvényjavaslatai nem fogják tudni teljesíteni, egyszerűen azért, mert az adósságállomány érdemben nem tudott csökkenni, úgy, hogy egyébként önök 3000 milliárd forintos nyugdíjvagyont eközben eltapsoltak.

És végül nem beszélt miniszter úr arról, hogy terjed a jövedelmi, a dolgozói szegénység az országban, köszönhetően éppen az önök által alkalmazott személyi jövedelemadó-politikának, ugyanis ellentétben a szocialista kormányok gyakorlatával, ahol a minimálbér nem viselt személyi jövedelemadót, önök 16 százalékra emelték a korábbi nulla mértéket, ezzel nagyon sok dolgozói családban előidézték azt az állapotot, hogy nem tudnak kijönni a fizetésből hó végéig.

Nincs okuk ennyire büszkének lenni, miniszter úr! Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 44 2015.05.11. 2:21  43-49

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Gondolom, ön fog válaszolni.

A devizahitelesek ezekben a napokban kapták kézhez bankjuktól az elszámolásról szóló tájékoztatót. A fogadtatást látva, gondolom, ön sem lepődik meg azon a felháborodáson, amelyről a sajtó rendre beszámol, és amely a hozzám érkezett levelekből is árad. A panaszok egybehangzóak: sokan nem tudják értelmezni a levelek tartalmát, nem értik, hogyan, mi alapján jöttek ki a számok. Az pedig végképp magyarázatra szorul, hogy a hitelesek még az elszámolás után is nagyon sok pénzzel tartoznak bankjuknak.

Az érintettek nem egyszerűen csak csalódottak, hanem úgy érzik, hogy becsapták őket, mindenekelőtt azzal, hogy önök felkorbácsolták a várakozásokat. Ezúttal is felelőtlen kommunikációs kampányokkal ígérték a törlesztőrészletek 20-30 százalékos mérséklését. Ennek a fele sem igaz.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az elszámolásokból világosan látszik, hogy a devizahiteleseket 2010-ben önök tették lejtőre. Fideszes politikusok akkori összevissza beszéde bedöntötte a forint árfolyamát, drámai módon megnövelve a hiteltartozásokat. Meg sem kísérelték, hogy erősítsék a forintot. Figyelmük csak a tehetős hitelesek megsegítésére terjedt ki, akik gond nélkül ki tudták fizetni tartozásukat kedvező átváltási árfolyamon. Az adósságcsapdában vergődő többség számára a szánalmas ócsai telepet kínálták megoldásnak. Önök szemrebbenés nélkül lesöpörték javaslatunkat, hogy az elszámolás a 2010-es kormányváltáskori árfolyamon történjen. Ez lett volna az igazságos és méltányos, ez hozhatott volna valós tehercsökkenést.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdezem öntől: meddig kívánják még az embereket ámítani, átverni? Érez-e ön személy szerint felelősséget a kormány szemfényvesztő döntéseiért? Tervezi-e a kormány, hogy érdemi megoldást kínál a devizahitelesek számára, vagy sorsukra hagyja őket? Tisztelettel várom válaszát. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 48 2015.05.11. 1:09  43-49

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Elnök úr, ez a válasz elfogadhatatlan. Először is azért, mert az államtitkár úr hazudik.

Az MSZP-frakció legalább öt törvényjavaslatot nyújtott be a devizahitelesek megsegítésének érdekében. (Taps és közbeszólások az MSZP padsoraiban: Úgy van!) Egész egyszerűen nem felel meg az az állítás a valóságnak, hogy ezekről ön nem tud, nem beszél róla.

Másodszor: az önök kormánya, Orbán Viktor első kormánya tette lehetővé törvénnyel 2001-ben, hogy a devizahitelek Magyarországon elterjedhessenek. (Kunhalmi Ágnes: Így van!)

Harmadszor: 2010-ben 265 forintot kellett fizetni 1 euróért és 180 forintot 1 svájci frankért. Ezzel szemben ma 304 forintba kerül 1 euró és 292 forintba 1 svájci frank. Ezért javasoltuk, hogy a 2010-es árfolyamon forintosítsák a devizahiteleket, ne azon az árfolyamon, amely az önök gazdaságpolitikájának köszönhetően meggyengült forintot eredményezett.

(14.40)

Emlékeztetem államtitkár urat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy Kósa Lajos és Szijjártó Péter képviselő urak döntötték be először a forintot, és az önök gazdaságpolitikája tartotta lejtmenetben.

Elfogadhatatlan a válasz. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 6 2015.05.19. 4:53  5-8

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt azt várja és várta a kormánytól, hogy szakít az eddigi gazdaság- és társadalompolitikájával, szakít azzal a politikával, amely a kevesek javát szolgálja, miközben az ország többségét sújtja. Ebben a várakozásunkban csalódnunk kellett. A kormány által benyújtott adótörvények és költségvetési törvényjavaslat cserbenhagyta a magyarok többségét, fenntartja ugyanis azt a csalárd társadalom- és gazdaságpolitikát, amely elsősorban azoknak kedvez, akik a legjobban keresnek, akik a legnagyobb vállalkozások tulajdonosai, azok a cégek, amelyek a kormánnyal különalkut kötnek és azok a cégek, azok a tulajdonosok, akik a Fidesz haverjainak számítanak. Múlt hét óta sajtóhírek alapján már nem titok, hogy ez olyannyira így van, hogy a kormány egy minisztere és maga a miniszterelnök beismerte, hogy igen, a pályázatokon a nyertesek névsorát lényegében a kormányfő hagyja jóvá. Ez tarthatatlan állapot. Tarthatatlan állapot, mert ezért cserébe a munkavállalók zöme, a jövedelemmel nem rendelkezők, a kisvállalkozók szorult helyzetbe kerültek, és ebben a szorult helyzetben maradtak.

A benyújtott költségvetési törvényjavaslat ugyan­akkor súlyos mulasztásokat is tartalmaz. Ez a benyújtott költségvetési törvényjavaslat cserbenhagyta az egészségügyet, az egészségügyben dolgozókat, ez a törvényjavaslat cserbenhagyta az oktatás területét, ez a törvényjavaslat cserbenhagyta a szociális szférát, ez a törvényjavaslat cserbenhagyta az önkormányzatokat. Az MSZP ezért olyan módosító indítványokat fog kidolgozni, amelyek ezen változtatnak és a gazdaság- és társadalompolitikát a helyes irányba indítja el. Olyan javaslatokkal fogunk élni, amelyek elsősorban a közepes és alacsony keresetű munkavállalóknak kedveznek. Őket szintén cserbenhagyta a kormány, mert a benyújtott, mindössze 1 százaléknyi szja-mérséklés a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha valakinek kevés a jövedelme, akkor számára ez ezer forintos adócsökkentést jelent, hogyha valakinek kellően magas jövedelme van, akkor pedig az ő esetében ez havonta akár a 20 ezer forintot is elérheti; pont fordítva kellene legyen.

Mi a nettó béreket akarjuk növelni. A nettó béreket akarjuk növelni adócsökkentéssel, úgy, hogy ez a nettó bérnövekedés nem hozza nehéz helyzetbe a kis- és közepes vállalkozásokat, általában nem hozza nehéz helyzetbe a munkaadókat, legyen szó akár a versenyszféráról, legyen szó akár a közszféráról; mert igen, ma már a versenyszférában és a közszférában is olyan keveset keresnek az emberek, hogy a dolgozói szegénység terjed az országban. Míg korábban, akinek volt munkajövedelme, arra számíthatott, hogy boldogul, ez mára gyökeresen megváltozott. Gyökeresen megváltozott, mert miközben a szocialista kormányok alatt a minimálbér után nem kellett személyi jövedelemadót fizetni, addig az Orbán-kormány a személyi jövedelemadót 16 százalékos többletadóval sújtotta, a minimálbért 16 százalékos adóval sújtotta.

Ezen a politikán változtatni kell. A mi módosító indítványaink csomópontjában a nettóbér-emelés fog állni, az ország többségének kedvez majd ez a javaslat, ezt adócsökkentéssel fogjuk elérni, ez nem hozza nehéz helyzetbe, sőt könnyíti a kis- és közepes vállalkozások helyzetét, s a módosító indítványainkban pedig a cserbenhagyott egészségügyet, az oktatáspolitikát és a szociálpolitikát, valamint az önkormányzatokat kívánjuk támogatni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kérem, hogy a benyújtott módosító indítványokat majd támogatni szíveskedjenek, és köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 28 2015.05.27. 6:54  21-53

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is szögezzük le, hogy a reklámadó közgazdasági tartalmát tekintve egészen egyszerűen egy különadó, politikai célját tekintve pedig egészen egyszerűen egy büntetőadó. Amikor a reklámadóról vitatkozunk, teljesen félrevezető annak a mértékéről vitatkozni. Amikor a reklámadóról vitatkozunk, akkor egyetlen helyes magatartás van, azt mondani, hogy ez a szektor nem kell hogy viseljen az árbevétel után semmiféle különadót, semmiféle büntetőadót.

Ezzel a törvényjavaslattal egyetlenegy dolgot lehet csinálni: visszavonni. Ez a büntetőadó és ez a különadó a hazai médiapiacot tekintve, a hazai médiaviszonyokat tekintve teljesen elhibázott és fölösleges. Világos, hogy a funkciója a kormány oldaláról egyértelmű, a még úgy-ahogy független médiumokat térdre kényszeríteni, valamilyen módon a lojalitást megvásárolni vagy ennek hiányát megbüntetni.

Nézzük meg, hogy milyen médiaviszonyok vannak ma Magyarországon! Torzak. Ma Magyarországon olyan médiaviszonyok vannak, amikor a független sajtó ‑ legyen szó elektronikusról vagy nyomtatott sajtóról ‑ a túlélésért harcol, a túlélésért küzd, a kormánypárti sajtó pedig köszöni szépen, jól elvan. Jól elvan, költségvetési forrásokból gazdagan kistafírozva, illetve állami reklámmegrendelésekkel a pénztárcát vastagon megtömve. Ez a médiahelyzet tragikus és szomorú.

A közmédia egyáltalán nem látja el azt a funkciót, amelyet bármely országban egy közmédiának el kellene látnia. A közmédiára egyetlen mondat jellemző, hogy egy régi alternatív szöveget idézzek: a hírnök jön és integet, mert hírek már rég nincsenek. Ez a mai ülésnapra is igaz, az egész heti ülésünkre igaz. A magyar közmédia nem tartja közvetítésre méltónak több tíz milliárd forintos állami támogatásból sem, hogy a parlamentnek azon ülését, ülésnapjait közvetítse, amikor nem kisebb dolgokról esik szó, mint éppen a média világát sújtó reklámadó vagy éppen a jövő évi költségvetés, de még hozhatnék ennek a hétnek a napirendjei közül néhány olyat, amit közfelháborodás kísér, illetve élénk viták tarkítanak, és joggal tarthatna számot arra az igényre, hogy az ezzel kapcsolatos országgyűlési vitát, a döntéshozók vitáját pró és kontra élőben figyelhesse az, ki a mai magyar közéletben kíváncsi még a hírekre.

Egy olyan torz médiavilágot építenek önök, amelyben az állami megrendelésekkel, reklámmegrendelésekkel jutalmazzák a különböző hűbéreseket, jutalmazzák azt a médiaszegmenset, amely hajlandó és képes az önök politikájának propagálására, mindenki más pedig boldoguljon, ahogy tud egy olyan világban, amikor egyre inkább a reklámbevételek jelentik egy-egy média túlélési lehetőségeit. Elég szétnézni az állami reklámok megoszlásán, teljesen világos, hogy ezt a megoszlást már régen nem az generálja, hogy hol mekkora az olvasottság vagy a nézettség.

Normális viszonyok mellett egy állami hirdetésnél meg kellene azt vizsgálni, hogy a célközönség mit olvas, mit néz, mit hallgat, és a reklám elhelyezésének legjobb módja az lenne, hogy azokon a felületeken adnának fel hirdetést, amelyet az adott célközönség nagy számban látogat. Erről szó nincs, ez a szempont eltűnt a kormányzati megrendelések oldaláról, egyetlen szempont maradt: a lojalitás megvásárlása, jutalmazása. A reklámadó pedig nem más, mint mindenki más megbüntetése. Mindenki más megbüntetése, hiszen azok a médiacégek, amelyek jóban vannak a kormánnyal, amelyek a kormány kegyeltjei, azok számíthatnak arra, hogy a reklámbevételek oldaláról a kormány bőségesen kárpótolja majd őket a kieső bevételek miatt, pontosabban az árbevétel után fizetendő adó miatt. Az összes többi, lényegében a független hazai sajtó viszont erre nem számíthat, az ő esetükben marad a büntetés.

Ezért az MSZP álláspontja szerint a médiaadó, a reklámadó még ebben a megváltoztatott formájában sem támogatható. Ez a törvényjavaslat sem egészében, sem részleteiben nem fogadható el, az MSZP ezt a törvényjavaslatot egy az egyben, egészében és részleteiben is visszautasítja. Az az álláspontunk, hogy erre a piacra semmiféle különadót nem kell kivetni, a költségvetési bevétel oldaláról ez teljesen indokolatlan, bőséggel meg lehetne találni a forrást egy-egy kiadás terhére a költségvetési vitában, amelyet sajnos a közvélemény egyenes adásban nem tud követni, erre majd számos példát fogunk mi magunk is elmondani.

Ennek a reklámtörvénynek egyszerűen semmi haszna, semmi keresnivalója a médiapiacon, ezt vissza kell vonni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 67 2015.05.27. 11:11  54-122

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselő­csoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Fordulatra van szükség a gazdaságpolitikában, és fordulatra van szükség a társadalompolitikában. (Font Sándor: Biztos visszamegyünk 2009-be?)

A mindenkori költségvetés töményen tartal­mazza azokat a politikai elképzeléseket, amelyeket a mindenkori kormány fontosnak tart. Ebből a szempontból, hölgyeim és uraim, azt kell mondanom, hogy a benyújtott költségvetés a cserbenhagyás költségvetése. Szó nincs arról, hogy az adó­csökkentés költségvetése lenne, ezzel szemben a cserbenhagyás költségvetése.

Azért a cserbenhagyás költségvetése, mert Magyarország többségének ez a költségvetés nem nyújt jövőt, perspektívát. Ez a költségvetés ugyanazt folytatja, amit az előző költségvetések, a Fidesz elmúlt ötévi kormányzása alatt, ennek az a lényege, hogy a keveseknek kedvez a többség kárára.

Önök bátrabbak is lehettek volna. Bátrabbak is lehettek volna, akár csak a saját korábbi mon­dataikat, törvénybe is iktathatták volna. Például azokat a mondatokat, amelyek arról szóltak, hogy a személyi jövedelemadóban most már lassan meg kéne bizony fontolni, hogy a jövedelemadó kulcsa egy számjegyű legyen. Ezt például Varga Mihály is megfogalmazta, de miniszterként a benyújtott költségvetésben erről megfeledkezett.

A benyújtott költségvetéshez számos egyéb törvényjavaslat is kapcsolódik. Ezek vitája szintén a héten fog megkezdődni. Ahogy a korábbi szónokok is komplex egységben tekintették ezeket, én is ezt fogom tenni. Mindnyájan tudjuk, hogy miköbzen önök a személyi jövedelemadó-rendszeren belül a legmagasabb jövedelműeknek érdemben csökkentették az adójukat ‑ a legmagasabb jövedelműeknek valóban érdemben csökkentették az adójukat ‑, aközben a legalacsonyabb jövedelműeknek érdemben növelték az adójukat. Ez a szomorú tény.

Amikor önök öt évvel ezelőtt elkezdték a kormányzást, akkor a minimálbér után nem kellett személyi jövedelemadót fizetni. A szocialista kormányzások alatt ugyanis ez a jövedelmi sáv nem viselt személyi jövedelemadót. Önök, amikor bevezették az egykulcsos személyi jövedelemadót, akkor becsapták ezeket az embereket, hiszen a korábbi adómentes jövedelmüket 16 százalékos kulccsal terhelték meg. Ez egészen egyszerűen elfogadhatatlan. Most ebből elengednek 1-et, de szeretném jelezni, hogy a szocialisták álláspontja szerint a minimálbérnek sem 16, sem 15 százalékos adót nem lenne szabad viselnie.

Ez a jövedelemadó-rendszer túl azon, hogy igazságtalan ‑ hiszen a legalacsonyabb keresetűek adóit terheli meg ‑, azonkívül gazdaságpolitikai szempontból is káros. Mindnyájan tudjuk azt a szomorú tényt, hogy minél kevesebb elkölthető jövedelme van egy családnak, annál kevésbé tudja azt megfontolni, hogy mire költi. Egy alacsony keresetű család lényegében az utolsó fillérig elkölti a jövedelmét. Tekintettel arra az adóemelésre, amit önök ebben a körben végrehajtottak, a dolgozói szegénység drámai mértékben növekedett Magyarországon.

Ez egészen egyszerűen azt jelenti, hogy azok a családok, amelyekben a keresők a törvényben előírt minimálbért keresik, azok a családok bizony a ma ismert adatok szerint a társadalmi létminimum szintje alatt élnek. Magyarán: a hivatalosan törvényekben, szabályokban biztosított minimálbér nem elegendő a tényleges megélhetéshez. Ezek a családok nem tudnak azon gondolkodni, hogy mennyit költsenek cipőre, mennyit költsenek élelmiszerre, és mennyi legyen, mondjuk, a megtakarításuk. Ezeknek a családoknak nem telik arra, hogy legyen bármilyen meg­taka­rításuk.

A szociológiai felmérések szomorúan mutatják azt a tényt, hogy ezen családok és a magyar családok jelentős, nagyon jelentős része tartozik ebbe a körbe. Egészen egyszerűen nem rendelkeznek még csak egyhavi bérnek megfelelő megtakarítással sem. Ha egy váratlan kiadás esik be ezekbe a családokba, akkor egészen egyszerűen nincs hova nyúlni.

Tekintettel arra, hogy ezek a szerény jövedelmű emberek és családok az utolsó fillérig elköltik a fizetésüket, egyszerű közgazdasági tény, hogy ha ezeknek a családoknak a jövedelme nő, akkor a fogyasztás is nőni fog Magyarországon. Ezért a szocialisták javaslatában a társadalmi igazságosság és az a gazdaságpolitikai igény, hogy a belföldi fogyasztás bővülése is járuljon hozzá érdemben a gazdasági növekedéshez, összekapcsolódik.

Ne felejtsük el, hogy a fogyasztás csak néhány hónapja emelkedik újra Magyarországon. Az önök adópolitikája miatt ez évekig stagnált, illetve csökkenést mutatott. Ennek a fordítottjára van szükség. A mi javaslatunk világos és egyértelmű. Abba az irányba kell határozott lépéseket tenni, hogy a minimálbér minél kisebb adót viseljen. Ezért az MSZP többkulcsos személyi jövedelemadó-rendszerre fog javaslatot tenni: még ezen a héten benyújtjuk az ezzel összefüggő indítványunkat.

Ebben a javasolt adókulcsrendszerben minél kevesebbet keres egy dolgozó vagy egy kisvállalkozó, ez rájuk is vonatkozik értelemszerűen, annál több marad a zsebében, annál kisebb adót kell fizetnie.

(14.10)

Magyarán, a Fidesz néhány évvel ezelőtti ígéretét nemcsak számon kérjük a kormánytól, de javaslat formájában be is nyújtjuk, de abban a formában, hogy az alacsonykeresetűek esetében egyszámjegyű személyi jövedelemadóra fogunk javaslatot tenni még ezen a héten. Ez az, ami a társadalmi igazságosságnak megfelel.

Tehát, ellentétben azzal, amit Rogán Antal mondott, az elmúlt öt évben a nettó minimálbér veszített vásárlóértékéből, pontosan az adóemelkedések miatt. Kevesebbet lehet vásárolni ma a nettó minimálbér aktuális értékéből, mint a Fidesz kormányzásának kezdetén. Ez a szomorú tény.

Az pedig, hogy az előző ciklusban csak szerény mértékben emelkedett volna a nettó minimálbér, egészen egyszerűen hazugság, hiszen már akkor is az volt a helyzet, hogy az első Orbán-kormány után a szocialisták törölték el a minimálbér adóját, már pusztán abban az egy esztendőben is több százalékponttal növekedett a nettó minimálbér, nemhogy a teljes ciklusra vonatkozóan.

Engedjék meg, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy pár szót mondjak az államadósságról is. A Fidesz frakcióvezetője és vezérszónoka felszólalásának egy izgalmas pontján egyszerűen megszakított egy számsort, amikor az államadósság alakulását fejtegette, és idézte az ezzel összefüggő adatokat. Valamilyen furcsa oknál fogva megállt 2010-nél. Talán nem véletlenül. (Rogán Antal: Azóta csökkent a GDP-arányos államadósság!) Azért, tisztelt frakcióvezető úr, mert az ön szavaival ellentétben a bruttó és nettó államadósság az önök kormányzása alatt komoly mértékben növekedett. (Közbeszólás az MSZP soraiból: 5000 milliárd.) Sőt, úgy növekedett, hogy önök ezenközben 3000 milliárd forintnyi nyugdíj-megtakarítást egészen egyszerűen elpocsékoltak; miközben azt akarták tenni, hogy adósságcsökkentésre fordítják, a kimutatható számsorokban ma a magyar állam bruttó és nettó adóssága magasabb, mint az önök kormányzásának kezdetén volt.

És ha már az államadósság-mutatóra célzott itt bekiabálásában frakcióvezető úr, csak szeretném emlékeztetni, hogy a Ház asztalán fekszik egy másik törvényjavaslat, ami éppen az úgynevezett adósságképlet megváltoztatását célozza, tudniillik képtelenek tartani az önök által bevezetett adósságképletet. Ez is mutatja, hogy az önök bicskája az államadósság érdemi csökkentésébe beletört, 1-2 százalékponttal valóban sikerült lejjebb tornázni, de még egyszer mondom, úgy, hogy 3000 milliárdnyi nyugdíjvagyont önök elpocsékoltak. De ehhez is különböző trükköket kellett önöknek bevezetni az év utolsó munkanapján, amikor a hivatalos törvények és adatok feldolgozása szerint az államadósság-mutatókat egyáltalán mérik.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amellett, hogy a szocialisták javaslata egy igazságosabb adórendszert fog eredményezni, ha önök ezt elfogadják, természetesen javaslatot fogunk tenni azoknak a területeknek a támogatására, a támogatás növelésére, amelyek az önök kormányzásának a vesztesei. Az önök kormányzásának az egyik nagy vesztese az egészségügy; az önök kormányzásának az egyik nagy vesztese az oktatáspolitika; az önök kormányzásának az egyik nagy vesztese a szociális szféra; az önök kormányzásának egyik nagy vesztese az önkormányzati szféra.

Tisztelt Ház! Egy igazságosabb adórendszerrel, egy növekedést jobban támogató gazdaságpolitikával és a legfontosabb területekre juttatott többlettámogatásokkal tartanánk csak elfogadhatónak ezt a költségvetést. Ha önök indítványainkat elfogadják, akkor erről lehet szó, ha elutasítják, akkor számunkra ez a költségvetés elfogadhatatlan. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 8 2015.05.30. 18:28  1-52

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Eleve sajátos körülmények között kerül sor a törvényjavaslat vitájára. Normális esetben egy ház építését az alapoknál kezdjük el, ezt követően húzzuk fel a falakat, majd kerül rá a tető, majd a külső-belső burkolás és egyéb szépészeti munkák elvégezte után készül el a ház. Ez kellene vonatkozzon a költségvetési törvényjavaslatra is, itt viszont azt látjuk, hogy a Fidesz, illetve a kormány fordított sorrendben kezdte el a törvényjavaslatok tárgyalását.

(8.30)

Tegnap délutánig lehetett módosító indítványokat beadni a központi költségvetési törvényjavaslathoz, illetve az ezzel összefüggő adótörvényekhez. Azt hihetnénk, hogy úgy folyt le a költségvetés általános vitája, hogy a költségvetést megalapozó törvényekről már döntést hozott a tisztelt Ház. Erről azonban szó nincs. A költségvetési törvényjavaslat általános vitájának lezártát követően kezdjük el megtervezni, illetve egyáltalán a vitát arról, hogy hogyan is kellene megalapozni azt a költségvetési törvényjavaslatot, amit többórás vita után tegnap az általános vita tekintetében befejezett a tisztelt Ház.

Tehát fordítva ül a Fidesz, illetve a kormány a lovon. Először beterjeszti a költségvetési törvényjavaslatot, majd ezt követően igyekszik egy második törvényjavaslatban azt megalapozni. A józan paraszti ész és a logika legelemibb szabályai szerint ennek pontosan fordítva kellett volna történnie. Már túl kellett volna esnünk a költségvetési törvényjavaslatot megalapozó vitán, ehelyett pont fordítva történik. Ezt kezdjük el most, és amit meg kellett volna alapozni, annak az általános vitáját tegnap befejeztük. Ez eleve egy sajátos helyzet. De ha egyszer így gondolták a törvényalkotók, pontosabban a beterjesztők, hiszen nem mindnyájunkra vonatkozik ez a fordított gondolkodás, akkor folytassuk le ma ezt a vitát!

Ebből a törvényjavaslatból, tisztelt képviselőtársaim, a legelső, ami teljesen világos, az az átfogó stratégiai elképzelések teljes hiánya. A Fidesznek lényegében évek óta nincs konzisztens, pontosan, részleteiben is egymással összhangban álló gazdaságpolitikája, viszont látunk folyamatos improvizálást, ad hoc kormányzást és a mindenkori kormányzati akaratnak a törvényekbe való átvezetését. Ebben a törvényjavaslatban is, amely forma és tartalom szerint a költségvetési törvényt kellene hogy megalapozza, ennek lehetünk tanúi. Kezdjük el tehát kicsit részletesebben is boncolgatni ezt a törvényjavaslatot!

Az első rögtön összefügg azzal, amit az előbb említettem, hiszen ez a törvényjavaslat egy beismerő vallomás abban a tekintetben, hogy a Fidesz-kormánynak beletört a bicskája az államadósság elleni harcba. Nagyon ambiciózus tervekkel érkezett az Orbán-kormány. Azt mondta, hogy az államadósság borzasztóan magas szinten van ‑ egyébként ebben nem tévedett, bár azt is hozzá szeretném tenni, hogy Európában ezzel azért korántsem állunk egyedül, tehát nem lógunk ki nagyon a sorból, de tény, hogy a magyar államadósság sokkal nagyobb annál, mint amit a gazdaság egészséges körülmények között el kellene hogy viseljen. Az tehát egy helyes célkitűzés volt, hogy az Orbán-kormány azt mondta, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel ezt az államadósságot csökkenteni igyekszik. Ezzel azonban két súlyos gond van. Az egyik, hogy a kormány rendelkezésére álló minden eszköz között olyan eszközöket is alkalmazott, amelyekkel egyszerűen nem lehet egyetérteni. Hiszen annak érdekében, hogy az államadósságot csökkentse, elvette több mint 3 millió ember mintegy 3000 milliárd forintos nyugdíj-megtakarításait. Éppen a napokban közöltek több elemzést arra nézve, hogy vajon meddig bírja ki a hazai nyugdíjrendszer. Az elemzők ezt körülbelül 10-15 éves távlatra becsülik. Ezt követően viszont, a demográfiai trendek miatt, egyre kevesebb aktív dolgozó járulékaiból kell fedezni egyre több nyugdíjas nyugdíját.

Ilyen körülmények között egy előrelátó kormány nem csökkenti azokat a lehetőségeket, amelyek a mostani munkavállalók majdani nyugdíját alapoznák meg, hanem igyekszik ezt növelni. Ennek pont a fordítottját tette az Orbán-kormány, elvette ezeket a nyugdíj-megtakarításokat. Ezeknek a ma aktív munkavállalóknak a majdani nyugdíjából ez a 3000 milliárd forint súlyosan hiányozni fog, és senki nem fogja betenni a rendszerbe ezt a pénzt, mert ilyen irdatlan mennyiségű pénz a mindenkori kormányoknak nem fog rendelkezésre állni. Ez tehát egy elfogadhatatlan eszköz volt.

De nézzük, hogy a cél, amit szolgálni kívántak ezzel, megvalósult-e. Ugyanis azt a célt szolgálta az Orbán-kormány szerint ez a szabad rablás, hogy ennek a 3000 milliárd forintnak a segítségével csökkentsék az államadósságot. Nos, miközben elvették az emberektől ezt a 3000 milliárd forintot, ez a cél egyáltalán nem teljesült. Egyáltalán nem teljesült, az Orbán-kormány alatt az államadósság nemhogy csökkent volna, hanem folyamatosan növekedett évről évre. Ezek a szigorú tények. A kormány a mostani törvényjavaslatban nem tesz mást, mint kicsit szemérmesen, de cseppet sem pironkodva ezt elismeri, és a saját maga által bevezetett adósságképletet törölni javasolja. Hát persze, mert ennek az adósságképletnek az alkalmazásával, ha változatlanul hagynánk, akkor mintegy 700 milliárd forintnyi megszorítást kellene az országra rázúdítani, és ez a korábbi megszorításokhoz képest is egy brutális újabb megszorítás lenne a Fidesz-kormány részéről. Ezt nyilván nem vállalhatták.

Azt viszont pontosan tudniuk kellett ennek a most eltörölni szándékozott adósságképletnek a bevezetésekor, hogy az abban megfogalmazott célok nem fognak teljesülni. Egyszerűen irreális gazdasági növekedési elképzeléseken alapult ez a szigorú adósságképlet. Egész egyszerűen ez nem volt más, mint a külföldi befektetők megtévesztésére, megnyugtatására kitalált egyszeri kommunikációs akció, és itt a beismerés: képtelenek a saját maguk által, nem a külső erők által, a saját maguk által meghatározott adósságképlet előírásainak megfelelni. Vagy ha megfelelnének, annak olyan súlyos megszorítás lenne az ára, ami még az Orbán-kormány egyébként megszorításoktól hemzsegő gyakorlatában is kirívó lenne.

Ezzel összefüggésben tehát önök beismerték, hogy az államadósság elleni harcban kudarcot vallottak, és ahelyett, hogy azon törnék a fejüket, hogyan lehetne érdemben, hatékonyan csökkenteni az államadósságot, inkább az ezzel kapcsolatos szabály eltörlésére, pontosabban megváltoztatására tesznek ebben a törvényjavaslatban kísérletet.

Ezzel összefüggésben van egy másik eleme is ennek a törvényjavaslatnak, ez még inkább árulkodó, ha úgy tetszik, felháborító. Ebben a törvényjavaslatban megpróbálják szép csendben elmúlasztani az úgynevezett Összefogás az Államadósság Ellen Alapra vonatkozó rendelkezéseket. Nos, az Összefogás az Államadósság Ellen Alapra vonatkozó leképzelések kezdettől fogva szintén pőre kommunikációs célokat szolgáltak, érdemi segítségnyújtás nélkül. Ezt szinte mindenki tudta az országban, kivéve azt a néhány naiv embert, akik akár egy percig is elhitték ennek a kormánynak, hogy az államadósság elleni küzdelmet komolyan gondolja, és személy szerint jelentős áldozatokat hozva segítették az államadósság elleni küzdelmet, adott esetben néhány millió forint erejéig is. Ők a személyes pénzüket, megtakarításaikat tették bele abba az alapba, amiről kezdettől fogva tudható volt, hogy eleve nem gondolták komolyan, maguk a kormánytagok sem jeleskedtek egyébként személyesen példát mutatni és komoly összegeket betenni ebbe az adósság elleni alapba, ellentétben néhány naiv Fidesz-hívő magánszeméllyel, aki súlyos milliós áldozatokat vállalt annak érdekében, hogy ez a küzdelem az ő részéről segítséget kapjon. Ezzel együtt ez a küzdelem kudarcot vallott, és ez az államadósság elleni alap csendben kimúlt. Ennek megszüntetésére szintén ebben a törvényjavaslatban tesznek javaslatot.

És végül az államadósság elleni küzdelemről még egy utolsó gondolatsor. Persze, önök időnként védekeznek azzal, hogy oké, igaz, hogy az államadósságot nem tudták érdemben csökkenteni, ellenben jó kövérre hizlalták, de ha megnézzük a gazdaság teljesítményéhez képest, akkor ez a csökkenés mégiscsak kimutatható. Igen, kimutatható, de korántsem érdemi mértékben. Az, hogy néhány százalékponttal csökkentik ezt az államadóssági mutatót, sajnos érdemben a súlyos adósságterheken nem változtat. Ahhoz sokkal nagyobb mértékű csökkentésre lenne szükség. Ehhez az államadósság elleni küzdelemben vagy kevesebb hitelfelvételre lenne szükség, vagy sokkal markánsabb gazdasági növekedésre lenne szükség, de erre a Fidesz gazdaságpolitikája egészen egyszerűen alkalmatlan.

(8.40)

Ráadásul ezt a néhány százalékpontos csökkentést is csak különböző könyveléstechnikai trükkökkel sikerül megvalósítani. Ismeretes, hogy az államadósság-mutató fő szabálya, egyébként ez európai szabály, nem egy statisztikai átlagot határoz meg, hanem az év egy kitüntetett napján, egyetlenegy napján nézi meg az államadósságot, és ezt veti össze a gazdaság teljesítményével. A Fidesz-kormány taktikusan rájött arra, hogy nem kell általában küzdeni az államadósság ellen, elég erre az egy napra koncentrálni, és ha akkor sikerül az államadósságot különböző trükkökkel a minimumra szorítani, akkor függetlenül attól, hogy előtte és utána ez az államadósság rekordokat dönt, a mutató tekintetében egy technikai csökkentést lehet kimutatni. Sajnos, ez a csökkentés tényleg csak technikai.

Évről évre egyre több pénzbe kerül ez a technikai trükk. Több száz milliárd forintnyi pénzt kell ahhoz most már évről évre megmozgatni, hogy ezen az egy bizonyos kitüntetett napon, amikor mérik ezt a mutatót, ezek kellően szépek legyenek, és előtte-utána pedig kerül, amibe kerül, illetve legyen, aminek lennie kell, az államadósság rekordokat döntöget. Ennyit tehát arról, hogy ez a törvényjavaslat csendben, halkan beismeri, hogy az államadósság elleni küzdelem kudarcot vallott, ebbe a Fidesz és a kormány bicskája beletörött.

Tisztelt Ház! Szórakoztató volt a Fidesz vezérszónokát hallgatni, miközben a törvényjavaslatot méltatta és az átláthatóság növeléséről beszélt. Ebben a törvényjavaslatban ennek pont az ellenkezője van. Hogy lehet az átláthatóság növekedéséről beszélni, mikor ez a törvényjavaslat a titkosításba bevont adatsorok és elemzések kiterjesztését tartalmazza, nem pedig a csökkentését? Ez a törvényjavaslat megakadályozza a közérdekű adatkérést bizonyos esetekben, amelyek korábban egyébként nem voltak tilosak. Egészen konkrétan az államháztartás finanszírozásával kapcsolatos adatokat két évre, a háttérszámításokat pedig tíz évre lehet titkosítani, ha ezt a törvényjavaslatot változatlan formában a tisztelt Ház elfogadja. Ez nem az átláthatóság növelése, tetszik érteni! Ez az átláthatóság csökkentése, a titkosítási szabályok kiterjesztése olyan adatsorokra, amelyek eddig egyébként ebbe a titkosítási körbe nem tartoztak bele.

Szórakoztató volt hallani egyébként a Fidesz vezérszónokának mondatait arról is, hogy a beterjesztett törvényjavaslat adócsökkentéseket tartalmaz. Ez így nem igaz. A beterjesztett törvényjavaslatban konkrétan az egykulcsos társasági adó bevezetésének elhalasztása szerepel, nevezetesen, hogy a társasági adó hatálya alá tartozó egyes gazdasági szervezetek ahelyett, hogy csökkenthetnék az eredeti tervek szerint a társasági adójukat, pontosabban az állam mérsékelné a társasági adójukat, az marad a mostani magasabb mértéken. Hogy lehet az adóteher csökkentéséről beszélni, méltatva egy törvényjavaslatot, amikor egyébként az pont arra tesz javaslatot, hogy ez a mérséklés elmaradjon? Ez kifejezetten szórakoztató volt.

Abban egyébként igaza van a Fidesz vezérszónokának, hogy tartalmaz enyhítéseket adó tekintetében a beterjesztett törvényjavaslat. Ennek viszont erkölcsi és morális értéke meglehetősen kétséges. A beterjesztett törvényjavaslat az adóamnesztia lazítására tesz ugyanis javaslatot. Miről van szó, tisztelt képviselőtársaim? Az elmúlt években vezette be a Fidesz azt a gyakorlatot, hogy ha valaki állampapírokba öt évre fekteti a pénzét, akkor az adóhatóság nem firtatja ennek eredetét; feltéve persze, hogy állampapírba fekteti, öt évig és így tovább. Nem mondom, hogy eleve elképzelhetetlen ilyen adóamnesztiát törvénybe foglalni, feltéve persze, hogy az adóterhek itt is igazságosak. Az már bevezetésekor is necces volt, hogy olyan kedvező adómértéket állapított meg erre a pénzmosásra, mert ez tulajdonképpen egy legalizált pénzmosás, ami lényegesen alacsonyabb volt, mint az itthon adózó emberek aktuális személyi jövedelemadó-kulcsa, a beterjesztett törvényjavaslat azonban ezzel összefüggésben is egy lazításra tesz javaslatot. Lényegében a jogszabálytervezet azt tartalmazza, hogy a korábbi öt év helyett elég egyetlen évre lekötni ezeket a pénzeket, ezt követően a pénzmosás sikeresen megtörtént, az illető anélkül, hogy az adóhatóság zaklatná, szabadon rendelkezhet egy méltányos, a személyi jövedelemadónál méltányosabb adó megfizetése után a pénzével.

Az előterjesztő ezt azzal indokolta szemérmesen, hogy egyébként így akkor majd bekerül a gazdaság keringésébe, tehát milyen jó javaslatról van szó. Megjegyzem, ha már egyszer az államadósság elleni küzdelemről az előbb hosszasan megemlékeztem, akkor talán mégiscsak hagyni kellett volna azt a célt, ha már adóamnesztiáról van szó, hogy állampapírt vásároljanak a pénzmosásra hajlamos és egyébként ehhez komoly pénzösszeggel rendelkező magánszemélyek, mert az érdemben tudná csökkenteni a külső eladósodottságot. Természetesen magát a hitelezési gyakorlatot nem befolyásolná, de legalább a külső eladósodottságot tudná azzal mérsékelni, hogy egyre nagyobb hányada az államadósságnak nem devizában, hanem forintban van. Még ezt is megkönnyíti a törvényjavaslat. Az, hogy ezzel szemben inkább a gazdaság keringésébe tegyék bele ezt a pénzt, egész egyszerűen szemfényvesztés, nincs másról szó, mint arról, hogy az eddigi öt év helyett most már egy év után ezek az emberek tisztára mosva bárhonnan is származó vagyonukat, mehetnek Isten hírével, és kezdhetnek bármit a pénzükkel.

Tisztelt Ház! Ez a törvényjavaslat tehát egész egyszerűen elkésett és fő javaslatait tekintve elfogadhatatlan. Elkésett, mert miközben a költségvetési törvényt igyekszik megalapozni, a költségvetési törvényjavaslat tárgyalása után kezdik meg egyáltalán a vitáját, tartalmában pedig elfogadhatatlan, mert az államadósság elleni küzdelemben beismeri a bukást, az adóamnesztia tekintetében megkönnyíti a pénzmosást, és a beígért adócsökkentéseket pedig bizonytalan időre elhalasztja, elnapolja, ahelyett, hogy az államháztartás folyamatait egyre átláthatóbbá tenné; ellenkezőleg, ezt több évre titkosítani szándékozik.

Ezért az MSZP számára ez a törvényjavaslat elfogadhatatlan. Tisztelt Elnök Úr!Tisztelt Ház!Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 60 2015.05.30. 14:18  53-116

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az MSZP álláspontja szerint ez az adórendszer, amelyet önök öt évvel ezelőtt bevezettek, azóta folyamatosan fenntartanak, és most is csak kismértékű korrigálására tesznek javaslatot, társadalmi szempontból igazságtalan, a gazdasági növekedés tekintetében pedig inkább visszahúzó, mintsem hajtóerejű.

Társadalmi szempontból igazságtalan, mert önök az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetésével elsősorban azoknak kedveztek, akik a legjobban keresnek az országban, és azokat sújtották, akik a legrosszabbul keresnek ebben az országban. Önök azzal kezdték a kormányzást, hogy azokat a munkavállalókat, akik korábban nem kellett hogy személyi jövedelemadót fizessenek, mert a szocialista kormányzás biztosította számukra ezt a lehetőséget, a korábbi nullaszázalékos személyi jövedelemadó-kulcs helyett 16 százalékos személyi jövedelemadó-kulcssal sújtották. Egészen egyszerűen a munkavállalók 80 százalékának önök vagy növelték az adóját, vagy a legjobb esetben is szinten hagyták.

A munkavállalók 20 százalékának, a legjobban kereső 20 százaléknak érdemben csökkentették az adóját, ez igaz. De ez nem igazságos társadalmi szinten. Nem igazságos, hogy önök azoknak az adóját növelik, akik minimálbért keresnek, és azoknak az adóját csökkentik elsősorban, akik havi több mint egymillió forintot vagy még többet keresnek. Ez az önök személyi jövedelemadó-politikájának a legfontosabb jellemvonása.

Ez az adópolitika felelős azért, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy Magyarországon az önök kormányzása alatt az úgynevezett jövedelmi szegénység nőtt. Ez azt jelenti, hogy mivel a nettó minimálbér kevesebb összeg, mint a hivatalosan létező társadalmi minimum összege, ezért azok, akik minimálbért keresnek az országban, hivatalosan is szegénynek számítanak, elsősorban azért, mert önök a nulla százalék személyi jövedelemadó helyett 16 százalékkal adóztatják ezeket a jövedelmeket. Most nagyvonalúan arra tesznek javaslatot, hogy ezt mérséklik 1 százalékponttal, és a 16 után már csak 15 százalékot kell fizetni. Ennek a javaslatnak pontosan az a hibája, mint az összes eddigi javaslatuknak, ennek az adócsökkentésnek is az lesz a következménye, hogy az adófizetők legjobban kereső 20 százaléka örülni fog, amikor meglátja a nettó fizetést, és a legrosszabbul kereső 80 százaléka pedig vagy nem fogja tapasztalni ezt a csökkenést, vagy minimális mértékben. Tehát érezhető mértékben ez a csökkenés nem lesz a dolgozók számára nyilvánvaló.

Egy egyszerű példán is ezt könnyen be lehet mutatni. Ha valaki 100 ezer forintot keres havonta ‑ tehát valamivel kevesebbet, mint a minimálbér ‑, akkor az ő esetében az önök nagyvonalú ajánlata ezer forinttal fogja megnövelni a fizetését, ha valaki, mondjuk, az állami szférában plafonnak tekintett 2 millió forintot ‑ és több állami vezető eléri ezt a plafont ‑ visz haza havonta, pontosabban, ennyi a bruttó keresete, az ő esetében viszont 20 ezer forinttal marad több a zsebben. 20 ezer forint adókedvezmény azoknak, akik havonta 2 milliót keresnek, ezer forint adókedvezmény azoknak, akik kevesebbet keresnek, mint a magyar minimálbér, na ez az, amit mi társadalmilag mélyen igazságtalannak tartunk.

(11.50)

Ezért a tegnapi nap folyamán módosító indítványokat nyújtottunk be, olyan módosító indítványokat, amelyek ezt az igazságtalanságot kiküszöbölik. (Dr. Répássy Róbert: Ez kemény!) Tettük egyébként ezt azért a tegnapi napon, mert furcsa módon az önök többsége úgy rendelkezett, hogy még el se kezdődik az adótörvények általános vitája, a hozzá benyújtott módosító indítványokat egy nappal korábban már le kell adni, ellentétben az általános gyakorlattal, amely szerint az általános vita végéig van erre lehetőség. Semmi baj, megtettük.

Ez a javaslat, amelyet a szocialista frakció nyújtott be az adótörvényekhez, egy többkulcsos személyi jövedelemadó-táblára tesz javaslatot. A mi álláspontunk szerint ennek az adótáblának úgy kellene kinéznie, hogy 5, 10 és 15 százalékos adókulcsokat tartalmaz; azoknak, akiknek az éves fizetése ‑ éves fizetésről beszélek, nem havi fizetésről, mint Matolcsy György esetében ‑ nem éri el a 2 millió forintot, azok számára 5 százalék lenne a személyi jövedelemadó-kulcs. Ezért az ő esetükben a Fidesz egyik korábbi ígéretét valósítjuk meg, néhány évvel ezelőtt még maga Varga Mihály nyilatkozott arról, hogy belátható időn belül egy számjegyűvé kívánják tenni a személyi jövedelemadó kulcsát. Erről az ígéretükről azóta megfeledkeztek, mi ezt az ígéretet visszahozzuk ide annak társadalmilag igazságos formájában: azoknak csökkentjük elsősorban az adókulcsait, akik a legkevesebbet keresik ebben az országban. Egyébként ez a javaslat, amellett, hogy társadalmilag igazságos, a gazdasági növekedést is nagyobb mértékben támogatja (Dr. Józsa István: Fogyasztásélénkítő.), mint az önök adórendszere; azért, mert ez fogyasztásélénkítést fog eredményezni.

Mindannyian ismerjük azt a szomorú tényt, hogy minél kevesebbet keres egy család, annál inkább figyelnie kell a hó végének közeledtét, mert a legszükségesebb vásárlásaira sem futja az adott hónapban. Ezeknek a családoknak számos elhalasztott fogyasztásuk van, és abban bíznak, hogy egyszer majd jön egy jobb fizetés, amiből ezeket az elhalasztott fogyasztásicikk-vásárlásokat ‑ ruháról be­szé­lek, műszaki cikkekről beszélek ‑ majd megvásárolhatják.

Teljesen világos, hogy minden egyes adókedvezmény, amely ebben a szomorúan keveset kereső családi szférában ad a dolgozóknak, vásárlást fog generálni, ez pedig élénkíteni fogja a belföldi fogyasztást, elsősorban a szolgáltatásokban, a kereskedelemben dolgozó kisvállalkozók bevételeit fogja növelni, amennyiben önök az indítványunkat elfogadják. Ezért az MSZP javaslata, szemben az önök adógyakorlatával, nemcsak társadalmi szempontból igazságos, hanem a belső fogyasztás élénkítése szempontjából a gazdasági növekedést is erősebben támogatja, mint az önök adórendszere.

Az MSZP-frakció azonban nemcsak az adókulcsok megváltoztatását tartotta fontosnak, hanem a családi adókedvezmények kérdésében is ‑ szemben az önök álláspontjával ‑ azt a véleményt fogalmazza meg, hogy minden gyermek egyforma adókedvezményt kell hogy kapjon a magyar államtól. Nincs az rendben, hogy minél jobban keres valaki, annál több adó- vagy járulékkedvezményt kap a magyar államtól. Úgy gondoljuk, hogy minden gyermeknek azonos kedvezményt kell kapnia a magyar államtól. Ezért mi a gyermekkedvezményt általánosan kiterjesztjük, és nemcsak hogy kiterjesztjük, hanem biztosítjuk a beadott módosító javaslatban azt a lehetőséget, hogy amennyiben ezt a befizetett adókból már nem lehetne leírni, sőt a befizetett adókból és járulékokból együttesen sem lehetne leírni, ezt az adóhatóság visszatérítse az illető munkavállalónak. Ez hívják egyébként negatív adónak a nemzetközi adófogalmak között.

Ezzel biztosítjuk, hogy azok a háromgyerekes munkavállalók is, akik minimálbért keresnek, teljes mértékben meg tudják kapni azt a gyermekkedvezményt, amit a legjobban kereső munkavállalók kapnának meg ugyanebben a helyzetben.

Ez az igazi családtámogatási politika és nem az, amit önök folytatnak, amivel önök csak a legjobban kereső családokat támogatják ilyen mértékben, a többieknek pedig azt üzenik, hogy sajnáljuk, a ti adókedvezményetekre már nem futja, mert nem kerestek annyit. Ezt az igazságtalanságot is orvosolni kívánjuk.

A harmadik eleme a beterjesztett javaslatcsomagunknak pedig az alapvető élelmiszerek áfájának 5 százalékosra való mérséklése. Ez a korábbi javaslatunkban is így volt, nem az MSZP az egyetlen frakció egyébként, amely ezt javasolta a tisztelt Házban, az igazság kedvéért ezt tegyük hozzá, de következetesen ragaszkodunk ehhez a javaslathoz, és úgy gondoljuk, nem csak a sertéshús esetében indokolt ezt megtenni. Egyébként, államtitkár úr, rosszul tudja, a szegény családok legfontosabb étele nem elsősorban a sertéshús, sokkal inkább a csirke far-hát. Valami oknál fogva önöknek a sertéshús a kedvence. Mi ezt nem vitatjuk, de úgy gondoljuk, hogy ez nem elsősorban a magyar családokon, hanem a sertéságazaton segít. (Dr. Répássy Róbert: Mire utal? Mire gondolnak?) Disznóságokra gondolok, államtitkár úr, ha már így kérdezi.

Tehát ennek az 5 százalékra való mérséklésnek nem elsősorban a szerény helyzetben lévő családok lesznek a legnagyobb nyertesei, hanem a sertéságazat, amit egyébként nem vitatunk, tehát nem probléma, ha a sertéságazaton önök segíteni kívánnak azzal, hogy versenyképesebbé teszik a termékeiket, azt hiányoljuk viszont, hogy hiányzik mellette az a további csomag, az élelmiszereknek az a további csomagja, amit a szerény helyzetben lévő háztartások is előszeretettel vásárolnak.

Ezek képezik tehát az MSZP-frakció módosító indítványának gerincét. Úgy gondoljuk, ezek az indítványok azok, amelyek érdemben orvosolják a bajt, szemben az önök beterjesztett törvényjavaslatával.

Végezetül, ha már vitáról van szó, akkor legyen valódi vita: a Fidesz vezérszónoka hozzászólásában finoman szólva pontatlanul fogalmazott néhány kérdés esetében. Az egyik ilyen kérdést talán most már megválaszoltam, hiszen ő azt mondta, hogy a szocialista kormányzás alatt a családok helyzete rosszabb volt. Én az előbb rámutattam, hogy éppen a szerényebb keresetű családokat jobban támogatta az MSZP-kormány adópolitikája, mint az önök esetében.

De akkor egy további hazugságot hadd tisztázzak itt a tisztelt Ház falai között! Önök számtalanszor elmondták már, hogy az MSZP-kormány megszüntette a családi adókedvezményeket, csak nem tették hozzá, hogy nem megszüntettük a családi adókedvezményeket, hanem beépítettük a családi pótlék összegébe. (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból. ‑ Révész Máriusz: Jaj, jaj, Sándor!) A képviselőtársam, úgy látszik, bevett valamilyen gyógyszert (Az elnök csenget.), ezért egyfolytában ilyen kiabálási kényszere van, semmi probléma. Lapozzon egy kicsit az elmúlt időszakok ténytárában, meg fogja találni ezt! Egy az egyben beépítettük az adókedvezményt a családi pótlékba, ezzel megnöveltük a családi pótlék összegét.

Ezzel pontosan azt biztosítottuk, amit a mostani indítványunk is céloz, hogy minden család kapja meg azt az összeget, ne csak a legjobban kereső családok, az első Orbán-kormány ugyanis előszeretettel alkalmazta ugyanezt az adópolitikát a családok tekintetében, magyarán: a legjobb helyzetben lévő családokat támogatta. Azzal, hogy az MSZP ezt a kedvezményt beépítette és ezzel megnövelte a családi pótlék összegét, biztosította, hogy valamennyi család hozzájutott ehhez a pénzhez, nem pedig csak azok, akik a legjobban kerestek. Ennek köszönhető, hogy az MSZP kormányzása alatt a családi pótlék összege többszörösére emelkedett annak, amit az Orbán-kormány hagyott örökül ránk 2002-ben.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Természetesen, ha a vitában felmerülnek további észrevételek, akkor örömmel állunk rendelkezésre. Egyet kérek: mindenki tényszerűen nyilatkozzon, nem ferdítse el a valóságot.

Még egyszer és összefoglalva: szemben a Fidesz javaslatával, amely folytatja az elmúlt évek gazdaságpolitikai szempontból fogyasztást mérséklő, társadalmi szempontból igazságtalan adórendszerét, az MSZP indítványai társadalmilag igazságos és gazdasági növekedést ösztönző adótörvényekre, pontosabban: módosításokra tettek javaslatot. Az a kérésünk, hogy ezeket a javaslatokat mérlegelve fogadják el önök, és akkor legalább részben megfelelnek néhány ígéretüknek; részben megfelelnek annak az ígéretüknek, hogy a személyi jövedelemadó kulcsát egy számjegyűre mérséklik, részben megfelelnek annak az ígéretüknek, hogy a magyar családokat kívánják támogatni az adópolitikában azzal a különbséggel ‑ ellentétben a mostani igazságtalan rendszerrel ‑, hogy igazságos rendszerben fog történni mindez.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Hosszan tartó taps az MSZP soraiban. ‑ Dr. Józsa István: Úgy van!)

(12.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 263 2015.06.08. 6:14  254-273

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az összegző módosító javaslat vitája, sajnos azt kell mondjam önöknek, a beadott módosító indítványok fogadtatása és részben kormánypárti tartalma tekintetében csalódást okozott számunkra.

Azok a módosítási szándékaink, úgy néz ki, rendre elvéreznek, amivel ezt a törvényjavaslatot próbáltuk javíthatóvá tenni. Az MSZP képviselőcsoportja világossá tette úgy az általános vitában, mint a bizottságokban a részletes vita során, hogy nem ért egyet azzal a kormánypárti törekvéssel, amely az átláthatóság növelése helyett a titkolózás növelésére tett, úgy tűnik, eredményes kísérletet e törvényjavaslatban. Nem értünk egyet azzal, hogy a költségvetést megalapozó háttértanulmányok, számítások titkosításra kerülhetnek, ezzel ellenőrizhetetlenné válnak olyan fontos számítások, amelyek a költségvetés megalapozását megerősíthetik vagy megkérdőjelezhetik.

A második érdemi kifogásunkról szó esett már ebben a mai vitában is. Nem értünk egyet azzal a törekvéssel, hogy a kormány határozott szándéka, úgy néz ki, a magyarországi pénzmosás lehetőségeinek kiszélesítése, megkönnyítése. Korábban is vitattuk azt a szabályt, amely lehetővé teszi, hogy itthon bizonytalan eredetű jövedelmeket betéve a stabilitási megtakarítási számlára lényegében az adóhatóság keze közül az illető magánszemély kibújhat. Ez akkor is így van, ha egyébként a jövedelme megalapozott és legális forrásból származott, de egyébként akkor is így van, ha mindez nem igaz. Ebben a törvényjavaslatban önök ezt a szabályt nem szigorították, nem megnehezítették a pénzmosás további terjedését Magyarországon, hanem kifejezetten megkönnyítették, és a bizottsági vitákban az ezzel összefüggésben beadott módosító indítványunkat, amely ezt a könnyítést megakadályozta volna, leszavazták.

Végül szeretnék arról szólni röviden, hogy hogyan fulladt kudarcba önöknek az a törekvése, hogy Magyarországon Európa legszigorúbb adósságszabályát alkalmazzuk. Annak idején, amikor ezt a szabályt önök törvénybe iktatták, ezt korszakos jelentőségűnek minősítették. Igaz, hogy Matolcsy György, aki akkor miniszterként jegyezte ezt a törvényjavaslatot és korszakos jelentőségűnek nevezte a saját indítványát, már felfelé bukott, és most a Magyar Nemzeti Bank élén gondoskodik arról, hogy több százmilliárd forint értékben herdálja a magyar közpénzeket a saját közgazdasági nézeteinek oktatására különböző alapítványokon keresztül.

A magyar adósságállomány az önök kormányzása során nem csökkent, hanem növekedett. Sőt, azt kell mondanom, hogy azt az ambiciózus célkitűzést, hogy a magyar adósság mértékét a gazdaság összteljesítményéhez mérjék és ezen belül érjenek el csökkentést, ahogy azt egyébként a különböző mutatókban Európában a maastrichti kritériumok meg is követelik, ezt a tevékenységüket is mérsékelt siker koronázta. Itt a csökkentés ugyan kimutatható, de korántsem a korábbi ambiciózus mértékben, mindössze néhány százalékponttal. Ezt is azok után, hogy önök mintegy 3000 milliárd forintnyi nyugdíj-megtakarítást, mintegy 3 millió ember megtakarítását, amellyel majdani nyugdíját részben fedezhette volna, egész egyszerűen a törvény erejével elvették az emberektől. Ezt szándékaik szerint az adósságcsökkentésre fordították, azonban ez az adósság adataiban gyakorlatilag kimutathatatlan, mert amennyit önök egyáltalán ezzel az elrabolt pénzzel csökkenteni tudtak az adósságállományon, lényegében a forint gyengítésével az összes ezzel kapcsolatos törekvésüket lenullázták, és az adósságállomány, köszöni szépen, hízik továbbra is.

Ezt a néhány százalékpontos csökkenést, amely a GDP-hez viszonyított arányokban tagadhatatlanul kimutatható, és amelyet az ambiciózus célokhoz képest szerény mértékűnek minősítettem, ráadásul mindenféle trükkökkel tudják csak elérni, visszaélve azzal a lehetőséggel, hogy egy kitüntetett naptári nap mindössze az az intervallum, amikor ennek a mutatónak meg kell felelnie a hatályos normáknak. Mindenféle pénzügyi trükkökkel biztosítják, hogy ezen az egy napon a mérséklés kimutatható legyen, független attól, hogy előtte vagy utána való nap az adósságállomány újra nagyon magas mértéket mutat. Egyébként ez évről évre egyre több pénzbe kerül, önöknek ezen a napon most már több százmilliárd forintot kell annak érdekében megmozgatniuk, hogy ezt a kreatív csökkentést, ami, még egyszer mondom, még így is csak szerény mértékű, egyáltalán produkálni tudják.

Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az összegző módosító javaslat vitája, az azt megelőző bizottsági részletes vita egy dolgot bizonyított be: nevezetesen azt, hogy a kormánypárt magatartása és ez a törvényjavaslat javíthatatlan. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 34 2015.06.15. 7:48  21-50

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az MSZP módosító indítványai, amelyeket a költségvetési törvényjavaslathoz, illetve az ezzel összefüggő, úgynevezett megalapozó csomaghoz, illetve az adótörvényekhez benyújtottak, alapvetően azt a célt szolgálták, hogy szemben az Orbán-kormány eddig gyakorlatával, egy igazságosabb és a gazdasági növekedést erőteljesebben támogató költségvetés és ezzel összefüggő adótörvényrendszer szülessen.

Tettük ezt abból a megfontolásból, mert teljesen világos a különböző statisztikai adatokból, hogy az Orbán-kormány rossz úton jár, az ország gazdaságát, társadalmát olyan irányban fejleszti vagy fejleszti vissza a törvényjavaslatokkal, a gazdaságpoliti­kájával, amely ellentétes az ország többségének érdekeivel. Ez a gazdaságpolitika a keveseket támogatja a többség rovására. A keveseket támogatja, hiszen olyan adótörvényt vezetett be már 2010-ben ‑ és minden kritika dacára ezen adótörvényhez foggal-körömmel ragaszkodik változatlanul ‑, amely a korábbi adómentesség helyett az alacsonykeresetűek adóját drasztikusan megemelte. Miközben adócsökkentésről beszélnek, a szomorú igazság az, hogy a minimálbér, amely Orbán Viktor kormányzásának kezdetekor még nem viselt személyi jövedelemadó-terheket, ennek a kormányzásnak a következtében ma már 16 százalékkal kell hogy adózzon. Nulláról 16 százalékra emelték a legkevesebbet keresők fizetését. (Sic!) Ezzel szemben vagy ezért cserébe a legjobban keresők adóját pedig drasztikusan csökkentették. Ennek következtében előállt egy olyan helyzet, amelyben az ország 10-20 százaléka élvezi ennek a gazdaságpolitikának összesen az előnyeit, az ország 80-90 százaléka, a munkavállalók 80-90 százaléka pedig elszenvedi ezt a gazdaságpolitikát.

Ennek következtében, ahogy ezt számos vizsgálat is kimutatta, az országban rohamosan terjed a szegénység. Rohamosan terjed nemcsak abban az értelemben, hogy egyre több a szegény ember Magyarországon, és ez a folyamat gyorsul, hanem abban az értelemben is, hogy akik szegénységben élnek, azok helyzete egyre kilátástalanabb. Tehát mélyül is a szegénység, és a szegények létszáma pedig sajnos bővül. Sőt, olyan új jelenséggel is szembe kell néznünk, mint az úgynevezett dolgozói szegénység, ami azt jelenti, hogy akiknek van munkajövedelme, azok sem tudnak boldogulni az országban, ha keveset keresnek, és a Fidesz által rájuk által kivetett magas adót kell hogy elszenvedjék.

Ma Magyarországon a hivatalos minimálbér nettó összege kevesebb, mint a létminimumhoz szükséges jövedelem egy családban. Ez egészen egyszerűen tűrhetetlen. Az MSZP álláspontja az, hogy a legkevésbé jól keresőket, a legkevesebbet keresőket 15 százalékos adókulccsal sújtani is óriási hiba, sőt több mint hiba, ez már bűn.

Az MSZP indítványai ezért elsősorban ezen a problémacsomagon próbáltak segíteni. Szemben a Fidesz gyakorlatával, mi a módosító indítványainkban érdemben javaslatot tettünk a szociális támogatások növelésére. Érdemben javaslatot tettünk, hiszen a családtámogatások, a családi pótlék összege és más családtámogatások hosszú évek óta változatlanok, semmilyen emelésben nem részesültek, miközben a jól keresők különböző kedvezményeit folyamatosan bővíti a kormány. Ezen a gyakorlaton változtatni kellett.

Ennek a kormányzásnak szomorú következ­ménye, hogy az oktatáspolitika is, az oktatási terület is béklyók között mozog, és ami az egészségügyben ma zajlik, az egészen egyszerűen tarthatatlan. Egészen egyszerűen tarthatatlan; ha bárki odakerül, hogy kórházi ellátásra szorul, a saját bőrén érezheti ennek a kórházi ellátásnak a minőségromlását, azt a szörnyű helyzetet, hogy a betegek egyre kiszol­gáltatottabb helyzetben vannak, egyre hosszabb várólistát kénytelenek végigvárni, hogy végre a kezelésükhöz hozzájussanak; a felszerelések egyre rosszabbak.

(12.40)

A másik oldala ennek a szomorú ténynek pedig az, hogy az egészségügyben dolgozók bérezése pedig minősíthetetlenül gyenge. Ennek egyik súlyos következménye, hogy egyre több a pályaelhagyó, ápolók és orvosok mennek el a szakmából, sőt mi több, mennek el az országból.

Az MSZP álláspontja szerint az oktatásra is több pénzt kell áldozni, ennek megfelelően a módosító indítványaink ezt is megcélozták. És természetesen mi érdemi bérfejlesztést kívánunk a pedagógustársadalomnak, az ehhez szükséges fedezetet módosító indítványaink tartalmazták.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Végül néhány szót az adótörvényekhez beadott módosító indítványokról, hiszen államtitkár úr is beszélt az adótörvényekről, néhány keresetlen mondat még ehhez. A bevezetőmben már utaltam rá, hogy Magyarországon most egy tűrhetetlen adórendszer működik, ez az adórendszer a korábbihoz képest megemelte az alacsony keresetűek adóját, miközben csökkentette a legjobban keresők adóját. Ezen kívánunk változtatni. A mi indítványaink pontosan azt a célt szolgálják, hogy minél kevesebbet keres valaki, annál kevesebb adót kelljen fizetni, ezért a mostani 16 százalékossal szemben 5, illetve 10 százalékos, alacsonyabb szja-kulcsokat kívánunk bevezetni, elsősorban a minimálbér és az átlagos keresetű munkavállalók, kisvállalkozók javára. Határozott lépéseket kívánunk tenni abba az irányba, hogy a nettó bérek emelkedésével szűnjön meg az az igazságtalanság, hogy a nettó minimálbér nem éri el a hivatalos létminimum összegét.

Tisztelt Ház! Az MSZP-frakció azt kéri a képviselők többségétől, hogy ezeket a módosító indítványokat támogassák. Ezeknek a módosító indítványoknak a támogatása egyet jelentene: egy igazságosabb és a fogyasztás növelésén keresztül a gazdasági növekedést erőteljesebben támogató gazdaságpolitikát Magyarországon. Ehhez kérjük a támogatásukat.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból. ‑ Szelényi Zsuzsa tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 6 2015.06.16. 4:46  5-8

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Fordulatra van szükség a gazdaságpolitikában, és ezen belül fordulatra van szükség az adópolitikában is. Fordulatra van szükség, mert amikor a Fidesz 2010-ben kormányra került, akkor azonnal nekilátott az adóemelésnek. S nemcsak abban a formájában, ami közismert, hogy több mint negyven új adófélét vagy új adómértéket vezetett be, hanem abban a formájában is, hogy azonnal durván elkezdte megadóztatni a legalacsonyabb keresetűek jövedelmét.

Ez az MSZP álláspontja szerint elfogadhatatlan; elfogadhatatlan, mert sérti a társadalmi igazságosságot. Ma Magyarországon a nettó minimálbér kevesebb, mint amennyiből a hivatalos statisztikák szerint meg lehet élni, mert kevesebb, mint a létminimum. Egészen egyszerűen elképesztő az, hogy a legalacsonyabb keresetűektől, akiknek a jövedelme nem elég a boldoguláshoz, önök 16 százalékos adót szednek be, és ebből finanszírozzák például a stadionépítkezéseket. Ez egész egyszerűen elképesztő! Viszont ezzel párhuzamosan a legmagasabb jövedelműek adóját érdemben mérsékelték, a társadalmi igazságosságot pofon verve.

De ez nemcsak a társadalmi igazságosságot veszélyezteti, hanem egészségtelen a gazdaság működése szempontjából is. A magyar gazdaság versenyképességének egyik legfontosabb mutatója ugyanis az, hogy a teljes bérköltségből, a bruttó bérből és azok járulékaiból mennyit von el az állam. Magyarországon ez a mérték közel 50 százalékos, több mint 10 százalékponttal magasabb, mint a visegrádi országokban szokás. Nem véletlen, hogy a működő tőke beáramlása az elmúlt évben lényegében megállt Magyarországon.

Az MSZP követelése tehát nemcsak társadalmilag igazságos, hanem a gazdaság működése szempontjából javítja a versenyképességet, sőt, még a fogyasztást is támogatja. Támogatja, mert szomorú tény, hogy a legkevesebbet kereső családok szinte az utolsó fillérig elköltik a jövedelmüket, mert nincs más választásuk. Ha a nettó bér emelkedik ezeknél a családoknál, akkor azt szinte kizárólag fogyasztásra fogják fordítani, megtakarításra az ő esetükben sajnos nincs mód. A fogyasztás bővülésén keresztül márpedig a gazdasági növekedést belföldről lehet támogatni, hiszen a mostani gazdasági növekedés motorjai a multinacionális cégek és a stadionokat építő építőipar. A mi álláspontunk szerint a kis- és közepes vállalkozásokat nagyobb mértékben kell ebbe bevonni, ezért csökkenteni kell az ő terheiket is.

Az MSZP tehát egy olyan új adórendszert javasol, amely az alacsony keresetűek adóját mérsékli elsősorban. Szemben a mostani, a kormány által javasolt 15 százalékos kulccsal, a minimálbér 5 százalékkal, az átlagos keresetűek 10 százalékkal kellene hogy adózzanak. Ez azt jelenti, hogy több mint 10 ezer forinttal nőne egy minimálbért kereső nettó bére, és több mint 20 ezer forinttal nőne egy átlagos keresetű munkavállaló nettó bére. Mert nem a bruttó béreket, hanem a nettó béreket kell növelni az országban, azt, ami az emberek zsebében marad, azt, amiből költekezhetnek; nem a bruttó bért, ami alapvetően az állam adóit tartalmazza.

A mi javaslatunk tehát nemcsak társadalmilag igazságos, hanem a gazdaságpolitika szempontjából is kívánatos. Ez ritka együttállás. Nagyon gyakran a versenyképesség szempontjai szemben állnak a társadalmi igazságosság szempontjaival, ez most nincs így. Ha az Országgyűlés ma az adótörvények szavazásánál elfogadja az MSZP javaslatait, akkor ez jó lesz a keményen dolgozó kisembereknek, jó lesz a kis- és közepes vállalkozásoknak, és a belföldi fogyasztás élénkítésén keresztül jó lesz a gazdaság egészének is.

Ezért tisztelettel kérem a Házat, hogy a javaslatainkat érdemben megfontolni szíveskedjenek, és a mai szavazásokon támogassák elképzelésünket. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 32 2015.06.16. 8:07  23-37

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az összegző módosító javaslat tárgyalása során sajnos nem beszélhetünk arról, hogy a különböző bizottságok, amelyek megtárgyalták és elbírálták a részletes vitában a beadott módosító indítványokat, támogatták volna a javaslatainkat.

Ennek ellenére a mai ülésnapon lesz mód az MSZP javaslatainak plenáris ülésen való támogatására, hiszen a frakciónk úgy döntött, hogy ‑ élve a házszabály adta lehetőségeivel ‑ kikéri szavazásra a bizottságban a kormánypártok által leszavazott javaslatainkat. Ezért a vita ezen szakaszában a szavazást megelőzően ezekről az indítványokról szeretnék részletesebben is szólni.

Az MSZP helyzetértékelése egyrészt abból indul ki ‑ részben megegyezve az LMP helyzetértékelésével ‑, hogy Magyarországon drámai mértékben növekszik a szegénység és ezen belül a dolgozói szegénység. A dolgozói szegénység növekedésének az a legtragikusabb kísérőjelensége, hogy hiába van valakinek munkája, ha a keresete túlságosan alacsony és a minimálbér környékén van, akkor az, amit zsebbe kap, amit hazavisz magának, a családjának annak érdekében, hogy fenntarthassák az életüket, kevesebb, mint a hivatalos létminimum összege. Nem az égből szállt alá ez a jelenség, hanem a Fidesz adópolitikájának következményeként. Ugyanis míg a korábbi szocialista kormányok alatt a minimálbért nem sújtottuk személyi jövedelemadóval, addig a Fidesz, ahogy kormányra került, ezzel kezdte az adótörvények átalakítását: a minimálbért 16 százalékos adóval sújtotta a korábbi nullaszázalékos szja-mérték helyett, így teremtve meg részben a forrását annak, hogy a legmagasabb jövedelműek adóját viszont csökkenthesse. Tekintettel arra, hogy ezt a brutális mértékű, nulláról 16 százalékra történő adóemelést a keresetek növekedése nem tudta kompenzálni, előállt az a helyzet, hogy az elmúlt években a minimálbér, a nettó, zsebben maradó, hazavihető minimálbér összege reálértékben csökkent. Kevesebbet lehet ma vásárolni a minimálbér zsebben maradó részéből, mint 2010-ben, az első kormányváltás idején. Ez az alapvető oka annak, hogy ilyen drámai mértékben megnőtt az úgynevezett dolgozói szegénység Magyarországon.

Ennek a növekedésnek, a szegénység növekedésének egy másik gazdaságpolitikai következménye is volt, miközben társadalmilag mélyen igazságtalan volt ez a változtatás. A másik következménye nem a társadalmi igazságosság, hanem a gazdasági növekedés világába tartozó következmény volt: az, hogy a belföldi fogyasztást ez a gazdaságpolitika nem támogatta észrevehetően. Hiába remélte a kormány, hogy előbb-utóbb majd elromlik a hűtőszekrény, és ki kell cserélni, ha az embereknél kevés pénz van, akkor hiába romlik el a hűtőszekrény, a cseréjére nincs mód, legfeljebb valamilyen toldozgatással-foldozgatással, barkácsolással kivitelezett javításra. A hivatalos KSH-adatok, amelyek a gazdasági növekedésről beszámolnak, ezt a tényt tartalmazzák is.

A fogyasztás az elmúlt időszakban részben csökkent a korábbi években, éveken keresztül, a Fidesz gazdaságpolitikájának következményeként, és most is csak minimális mértékű növekedésről lehet beszámolni, miközben a multinacionális cégeknek jól megy, elsősorban az exportra termelő cégeknek jól megy, az építőipar kétségkívül kapott megrendeléseket, most sajnos nem a lakásépítésekre, hanem a stadionépítésekre, ezért ezek a szektorok húzzák az egész gazdaságot.

Ezért a gazdasági növekedés fő mutatói kecsegtetőek, de ha megnézzük, hogy a belföldi fogyasztás, a kis- és közepes vállalkozások teljesítménye ehhez hogyan járul hozzá, akkor azt látjuk, hogy gyakorlatilag sehogy; azért sehogy, mert az embereknek nincs pénzük arra, hogy költsenek.

Ezért az MSZP javaslata egy gazdaságpolitikai, adópolitikai fordulatot célzott meg: szemben a 2010-es fordulattal, amikor a kormány a legalacsonyabb jövedelműek adóját fokozatosan nulláról 16 százalékra emelte, az MSZP javaslatai most ennek csökkentését célozzák meg. Természetesen ezt egy lépcsőben nem lehet elvégezni, ezért első lépésként ‑ de ezt csak az első lépésnek tekintjük ‑ egy olyan módosító indítványt adtunk be, amely háromkulcsos adórendszert vezetne be 5, 10 és 15 százalékos kulcsokkal. Természetesen a 10 százalékos kulcs az átlagos jövedelműek adókulcsára vonatkozna, és az 5 százalékos, legalacsonyabb szja-kulcs pedig a legalacsonyabb keresetűeket terhelné a mostani 16 százalék és a kormány által javasolt 15 százalék helyett. Ez komoly pénzt hagyna az embereknél, a családoknál, egy minimálbért kereső esetében ez a növekmény, ami zsebben maradó növekmény, több mint 10 ezer forint, az átlagos keresetűeknél pedig ennek a duplája. Ez az, amire szerintünk szükség van ‑ szükség van a társadalomi igazságosság megteremtése miatt, és szükség van arra is, hogy a fogyasztás bővülésén keresztül a gazdaság, a kisvállalkozások szektora is levegőhöz jusson, kereslethez jusson, bevételhez jusson, és ezért ez a szektor is hozzá tudjon járulni a gazdasági növekedéshez végre.

Van a javaslatainknak egy másik eleme, amiről szintén szeretnék szólni. Tekintettel az ilyen alacsony nettó bérekre, a Fidesz hiába próbálja a családi adókedvezményt kiterjeszteni, hiába próbálja lehetővé tenni, hogy még a járulékokból is le lehessen vonni, amennyiben a hivatalos adóból nem lenne lehetőség (Németh Szilárd István közbeszól.) levonni a gyermekkedvezményeket, még így is az a helyzet, hogy akik a legkevesebbet keresik, azok nem vehetik maradéktalanul igénybe a családi adókedvezmények összegét, szemben a legmagasabb keresetű emberekkel. Ez mélyen igazságtalan, hiszen különbséget tesz gyermek és gyermek között (Németh Szilárd István: Miért hazudsz? Az a kérdés, hogy miért hazudsz!), különbséget tesz gyermek és gyermek között. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból. ‑ Az elnök csenget.) Önöknek a támogatás szempontjából, az adókedvezmény szempontjából kevesebbet ér egy szerény jövedelmű családba születő gyermek, mint egy olyan családba született gyermek, ahol például a jövedelmi szintek az önök fizetésének szintjén vannak. Ez a szomorú igazság. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Ezért az MSZP javaslata azt célozza meg, hogy adó-visszatérítés formájában azok is maradéktalanul igénybe vehessék a családi adókedvezményeket, akiknek erre most nincs lehetőségük.

Tisztelt Ház! Tekintettel arra, hogy a javaslatunk társadalmilag igazságos, gazdasági növekedés szempontjából pedig kifejezetten kívánatos következményekkel járna (Németh Szilárd István: Láttuk 2002 és 2010 között!), arra kérjük a tisztelt Házat és a kormánypárti képviselőket is, hogy változtassanak eddigi magatartásukon, és szavazzák meg az indítványainkat. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 68 2015.06.22. 2:08  67-74

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Önök többek között egy olyan ambícióval kezdték a kormányzásukat, hogy gátat vetnek a magas állami fizetéseknek. Igaz, ez a gyakorlatuk és ígéretük nem tartott ki egészen napjainkig. Önök már 2013-ban megváltoztatták azt a jogszabályt, hogy az állami vezetők nem kereshetnek többet havonta 2 millió forintnál. Ez a jogszabályváltozás lehetővé tette, hogy a Magyar Nemzeti Bankban irreális keresetek alakuljanak ki. Úgy látszik, hogy ha már egyszer az önök emberei ülnek ott, akkor már semmi sem drága.

Tisztelt Államtitkár Úr! Csak mondok néhány példát. Matolcsy György jegybankelnök úr még viszonylag szerény a maga közel 2,4 millió forintos havi jövedelmével; nem így Balog Ádám, a monetáris tanács elnökhelyettesi tisztségét betöltő alelnök. Ő több állást is betölt az alelnöki pozíciója mellett, többek között a Magyar Pénzverőnél, a Diósgyőri Papírgyárnál, az Országos Betétbiztosítási Alapnál, illetve két, a Magyar Nemzeti Bank által alapított alapítványnál is funkciót tölt be. Ezekből és a havi fizetéséből összesen havonta 4,8 millió forintot keres. De hasonlóan jól járt Polt Péter legfőbb ügyész felesége is, aki a jegybank ügyvezető igazgatója, hivatalos adatok szerint fizetése közel 5 millió forintot kóstál. (Balla György közbeszól.)

Tisztelt Államtitkár Úr! Arról is mondaniuk kellene valamit, hogy miközben önök ezt a törvénymódosítással lehetővé tették, amikor Matolcsy György hivatalba lépett, a Magyar Nemzeti Banknál havonta kevesebb mint 400 millió forint volt a teljes bértömeg, ugyanakkor az elmúlt évben a bérjuttatások összege már átlépte az 1 milliárd forintot. Államtitkár úr, hogy van ez önöknél? Tisztelettel várom a válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 72 2015.06.22. 0:58  67-74

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Államtitkár Úr! Ön nem változik. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Te sem!) Pontosan úgy működik, mint egy leharcolt zenegép egy rossz vidéki kocsmában (Lázár János: Ezt a mezőkövesdiek nevében kikérjük! ‑ Derültség a Fidesz soraiban.) ‑ történhet bármi, mindig azt az ócska slágert tolja.

Államtitkár Úr! Szeretném a rövid emlékezetébe idézni (Folyamatos zaj. ‑ Az elnök csenget.), hogy 2013-ban önök változtatták meg, az ön szavazatával azt a törvényt, ami ezeket a fizetéseket most lehetővé tette. Vagy önök úgy vannak vele, hogy ha előző kormányok neveztek ki vagy parlament nevezett ki vezető tisztségbe valakit, akkor csökkenteni kell a fizetését, de ha az önök legfőbb ügyészének a feleségéről van szó, akkor rögtön 5 millió forintot is kereshet? (Balla György: Jaj, de gyenge!)

Államtitkár Úr! Tudom, hogy nem szokása, de tegyen egy kivételt, próbáljon meg egy egyenes, tiszta, őszinte választ adni a kérdésemre: csípi az önszemét ez a magas fizetés vagy nem? Próbáljon meg válaszolni! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 82 2015.06.29. 2:05  81-88

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Azt eddig is tudtuk, hogy a jegybank vezetői nem restellnek mellékállásokat elvállalni, és nem restellnek ezért komoly fizetést, tiszteletdíjat húzni, azonban új jelenség, hogy ezt elfelejtik bevallani a vagyonnyilatkozatukban, noha a törvény erre őket kötelezi. Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, és Gerhardt Ferenc alelnök együtt különböző alapítványoktól összesen mintegy 26 millió forintot kerestek, azonban ezt nem tüntették fel vagyonnyilatkozatukban, márpedig ez bűncselekmény.

Ennek a bűncselekménynek a tényét maga az ügyészség is elismerte, azonban megalkotott egy olyan mondatot, amely a magyar nyelvnek egy páratlan leleménye, hogy mégis mindezek ellenére miért nem nyomoz az ügyben, miért nem tekinti végső soron mindezt bűncselekménynek. Az ügyészség közleménye a következőket mondja: „A feljelentett személyek” ‑ mármint a Magyar Nemzeti Bank elnöke és alelnöke ‑ ”a tiszteletdíjjal közvetlen kapcsolatba nem kerültek, az összegek a tudatukban saját jövedelemként nem jelentek meg, így arra következtetni, hogy a valótlan adatok szolgáltatását tudatuk átfogta volna, nem lehet.” Ez a fogalmazás egészen egyszerűen gyöngyszem, szóval, ilyet koszorús költők sem tudtak volna kitalálni, nemhogy az ügyészség.

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Mégis hogy van ez? Önök szerint Matolcsy György nem volt tudatában annak, hogy mintegy 14 millió forintot keresett? Ha tudatában volt, akkor miért nem vallotta be? És ha nem vallotta be, akkor önök szerint ez miért nem bűncselekmény? Tisztelettel várom a válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 86 2015.06.29. 0:58  81-88

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Hát, ez vicces. Szóval, ezek szerint van az a pénz, ami alapján önök úgy gondolják, hogy ennek nem kell megjelennie a tudatban. De az a helyzet, hogy bár én nem vagyok nagy véleménnyel Matolcsy György tudatállapotáról, ennek többször hangot is adtam, azért azt én sem gondolnám róla, hogy nincs tudatában.

Ugyanakkor történt valami, ami cáfolja az ön szavait: a módosított vagyonnyilatkozat, amiből kiderült, hogy az alapítványoktól származó jövedelme egy részét megtartotta a jegybanki elnök úr magának, és egy részét utalta csak tovább alapítványoknak. Na most, hogy van az, hogy valaki olyan furcsa módosult tudatállapotban van, hogy az őt megillető pénz egy részét megtartja magának, egy részét elutalja, de nincs annyira tudatában mindennek, hogy be is vallja a vagyonnyilatkozatában? Legfőbb ügyész úr, ön szerint hogy van ez? (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 100 2015.09.21. 2:10  99-108

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! „Nem tartom elfogadhatónak, hogy miközben az ország komoly kihívásokkal néz szembe, ma ezeknél az intézményeknél előfordulnak havi négy-öt, sőt esetenként hétmillió forintos fizetések is.” ‑ jelentette ki Orbán Viktor az Országgyűlésben 2010-ben.

A Fideszben az álláspont azóta nagyot változott. Ennek eredményeként a Magyar Közlöny 2015. szeptember 15-i számában megjelent egy határozat, amely alapján emelni kell az állami cégek vezetőinek fizetését. Ez adott esetben 5 millió forintos fizetés, jövedelem is lehet havonta (Németh Szilárd István: Nem igaz!), és erre még jöhetnek prémiumok és egyéb juttatások.

Tisztelt Ház! Nem tartom elfogadhatónak azt a gyakorlatot, sőt kifejezetten pofátlannak tartom azt a gyakorlatot, amikor egy kormánypárt, ha olyan emberek, vezetők fizetéséről van szó, akiket még nem ő nevezett ki, akkor szűkmarkú, és az ország érdekeire való tekintettel korlátozza fizetésüket, amikor egyébként meg saját embereinek kell fáradnia a kasszához, akkor módosítja az általa bevezetett szabályokat, és amit az elődöknek nem volt szabad, azt lehetővé teszi saját kinevezettjeinek, azok barátainak, rokonainak és bizalmasainak. Ez egészen egyszerűen szégyen.

Egy olyan helyzetben, amikor Orbán Viktor 2010-es nyilatkozata óta, köszönhetően a Fidesz által alkalmazott személyi jövedelemadó-politikának, a jövedelmi szegénység nem csökkent, hanem nőtt az országban, ezzel párhuzamosan önök pedig lehetővé tették, hogy az állami vezetők akár ötmilliós fizetést is kapjanak. Ez egész egyszerűen elfogadhatatlan magatartás.

Kérdezem az alelnök urat, mivel indokolja, hogy míg 2010-ben ilyen korlátozás érvényben volt, most magukra nézve ezt a korlátozást megszüntették. Tisztelettel várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 104 2015.09.21. 1:14  99-108

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Ház! Tisztelt Alelnök Úr! Segítek. Polt Péter legfőbb ügyész felesége például közel 5 milliót keres a Magyar Nemzeti Banknál, sőt a Magyar Nemzeti Bank egyes vezetői is különböző alapítványoknál kapott fizetésükkel, javadalmazásukkal együtt többet keresnek, mint az ön által mondott összeg. Például Balog Ádám, a monetáris tanács elnökhelyettese a Pallas Athéné Alapítványnál is kap juttatást, összesen 2,9 milliót havonta. A fizetésével együtt ez közel 5 millió forint juttatás havonta. Az élet naponta cáfolja az ön szavait.

És egy friss hír, létrehoztak 7,2 milliárd forintért egy Kasselik-Ház nevű céget, amelynek vezetésébe az ön elnöke a saját rokonát és bizalmasait ültette. Ennek a cégnek egy célja van: megvenni egy újabb luxusirodaházat a Vörösmarty téren a hírek szerint, és persze az alapítvány kuratóriumánál pedig busás jövedelemhez juttatni a bizalmasokat, rokonokat és haverokat. Alelnök Úr! Tegye már össze ezeket a tényeket! (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 8 2015.10.07. 15:18  1-88

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselő­csoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselő­tár­saim! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy hozzá­szólá­somban öt szempont köré csoportosítsam észre­vételeinket. Szeretném először is leszögezni, hogy az öt szempont alapján mi a véleményünk a beter­jesztett törvényjavaslat folyamán a folyamatok­ról, a tükörről, ami ezeket a folyamatokat tükrözi és a folyamatok következményeiről.

Először is, a magyar költségvetés fő jellemzője az, hogy átláthatatlan. Másodszor: a 2014-es eszten­dő kiváló gazdasági eredményei egyszeri kedvező folyamatokon alapultak, hosszú távon ez ebben a formájában fenntarthatlan. Harmadszor: a 2014. évi folyamatok nem javították, hanem rontották az ország versenyképességét. Negyedszer: a 2014. évi folyamatok alapvetően igazságtalanok társadalmi szempontból; és ennek következtében ötödször: ezeknek a folyamatoknak lényegében csak egy szűk kör látja a hasznát.

Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy részlete­sebben is kifejtsem ezt az öt szempontot, illetve az öt szempont alapján a véleményünket. Először is, az államháztartás működésének átláthatósága nem javult. Erre ma már nemzetközi vizsgálatok is utal­nak. Nemrégiben megnézték egy általános norma­rendszer szerint az Európai Unió, sőt az OECD-tagországok költségvetését, államháztartási folyama­tait aszerint, hogy mennyire átláthatóak, követhe­tőek. A vizsgálat végeredménye Magyarország szem­pontjából lesújtó, tisztelt hölgyeim és uraim. A magyar költségvetés a legátláthatatlanabb az egész Unióban, sőt majdhogynem az egész OECD-ben is. 100 pontból 49-et kapott Magyarország a költség­vetés átláthatósága szempontjából, ez elégtelen. Ezzel Magyarország az úgynevezett korlátozott infor­máció kategória alsó végén szerepel. Ahogy az elemzők megállapították, a költségvetés átlátha­tóságának hiánya a korrupció melegágya is, egyéb­ként erre Domokos László, az Állami Szám­vevő­szék elnöke is utalt egy rövid kitétel erejéig.

Nézzük kicsit pontosabban! A költségvetési törvényben a megállapítások szerint nem tartalmiak a magyarázatok. Nem frissülnek az indoklások az újabb és újabb dokumentumokban. A vizsgált nyolc­féle költségvetési dokumentumból Magyarországon három nem is készül el, ezek közül az egyik, ami nagyon fontos lenne, a költségvetési irányelvek, koráb­ban, a korábbi ciklusokban létezett ez a foga­lom, a tisztelt Ház tudott erről vitatkozni a kormány előterjesztése alapján. Ez ma a magyar parlament működéséből teljességgel hiányzik. Ismeretlen Magyar­országon a féléves jelentés kategóriája is, ami pontosan számot adna a költségvetési folyamatok alakulásáról. A dokumentumokban a nemzetközi meg­álla­pítások szerint nincsenek funkcionális bontásban a kiadások részletezve. És végül, de nagyon fontos megállapítás, hogy a maradékok, tartalékok elköltése és az átcsoportosítás lényegében teljesen a költségvetési felügyeleti rendszeren kívül törté­nik, a kormány rendelkezésére egy olyan gigan­tikus házikassza áll, amelyben lényegében hetente, ha akarja, naponta hozhatja a saját döntéseit arra, hogy mire költi ezeket a sokmilliárdos házikasszában rendelkezésre álló forrásokat.

Másodszor: a 2014. évi, valóban nagyszerű gazdasági mutatók jórészt egyszeri folyamatok ered­ményeként jöttek létre. Egyik legfontosabb eleme az EU-s pénzkifizetési ütem gyorsítása. Ez a 2014. évben csúcsra járt. Mintegy 1845 milliárd forint uniós támogatást fizettek ki ebben a választási évben. Ez soha többet nem tud megismétlődni, már csak a Magyarországnak szánt csökkenő források miatt sem. Ez egyszeri és megismételhetetlen telje­sít­mény, egyébként pozitív hatása van kétségtelenül. Egyfelől eredmény, hogy Magyarország ilyen gigan­tikus nagyságrendben tudott ebben az esztendőben uniós forrásokat lehívni és elkölteni, ezzel önma­gában nagy probléma nem is lenne, de ezt viszont nagy hiba beállítani a magyar gazdaság teljesítő­képességének, netán a kormány teljesítményének, az végképp nagy hiba lenne. 2014-ben a korábbi évekhez képest a kedvezőbb időjárás is segítette a gazdasági növekedést az agrárszektor eredményein keresztül.

Harmadszor: a 2014. évben az olaj és a gáz világ­piaci ára gyakorlatilag megfeleződött és ez a gazdaságot tovább élénkítette, ezen keresztül több adó­bevétel folyt be. Sajnálatosan meg kell állapíta­nunk, hogy minden törekvés ellenére az olaj és gáz világpiaci árának megfeleződése ilyen mértékű ár­csök­kenést belföldön egyáltalán nem eredményezett.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Harmadik állításunk az, hogy ezek a folyamatok nem tarthatók fenn középtávon sem, és ezek a folyamatok nem javítják, hanem rontják Magyarország verseny­képességét.

(10.30)

Figyelmeztető jel, hogy a növekedési ütem idén 3 százalékra mérséklődik várhatóan, 2016-ban pedig az előrejelzések, elemzők szerint 2,5 százalék körüli szintre lassul.

Miközben a kormány egyfolytában arról beszél, hogy a magyar reformok működnek, meg kell állapítanunk, hogy nemzetközi összehasonlítások alapján a reformok eredményességének az égvilágon semmi jele, sőt ellenkezőleg, Magyarország versenyképessége folyamatosan romlik.

A régiós országok között, ha csak a gazdasági növekedést nézzük, 2015 második negyedévében - és ez a lassulásra utal - a cseh gazdaság 4,4 százalékkal, a román gazdaság 3,7 százalékkal, a szlovák gazdaság 3,1 százalékkal tudott nőni, míg Magyarország 2,4 százalékos gazdasági növekedést tudott mindössze felmutatni.

Ami pedig az előbb hivatkozott versenyképességi rangsorokat illeti, hölgyeim és uraim, a nemzetközi versenyképességi rangsorokban minden évben egy-két helyezéssel romlik Magyarország pozíciója, a 60. hely fölött van valamennyi vizsgált évben a magyar versenyképesség a rangsorban elfoglalt helyét illetően.

Ezt tükrözik egyéb adatok is. 2014-ben több adót fizettünk, mint a 2010. évi kormányváltáskor. Sőt, nemcsak több, hanem többféle adót is fizettünk. Volt, hogy hetente változtak az adószabályok, és közelítette a harmincat a Fidesz által bevezetett új adók száma.

Ez a kedvezőtlen folyamat az állami újraelosztáson is meglátszódott. Amíg 2010-ben az államháztartás összes kiadása valamivel kevesebb volt, mint a GDP fele, ez az arány folyamatosan romlott, egészen pontosan emelkedett, és 2014-ben már az 54 százalékot is meghaladta. Ez pontosan jelzi az állam, a kormány mohóságát, folyamatosan újabb és újabb terheket ró az emberekre, újabb és újabb terheket ró a gazdálkodókra.

Ugyanakkor az állam működése tekintetében egyáltalán nem visszafogottak a számok. Míg 2010-ben a GDP mintegy 15,3 százalékát fordította a magyar állam közvetlenül a működésére, ugyanakkor 2014-ben ez a szám már a 18 százalékot is meghaladta. Ha saját magáról van szó, akkor a kormány sokat és szívesen költ.

Tisztelt Ház! Az előző három szempont után rá kell térnem egy következőre, a negyedik szempontra, és ezek alapján sajnos meg kell állapítanunk, hogy a 2014. évet ugyanazok az igazságtalan folyamatok jellemezték, mint az előző éveket és sajnos az azóta eltelt időszakot is. Az egész gazdaságpolitikai filozófiai rendszer, az egész társadalompolitikai filozófiai rendszer egy alapvető igazságtalanságra épül. Ez pedig nevezetesen az, hogy a kormány azoknak a terheit csökkenti előszeretettel, akik a legjobb helyzetben vannak az országban, miközben azok terheit, akik ezekbe a kiváltságos rétegekbe nem tartoznak bele, folyamatosan növeli. Ez egy mélyen igazságtalan társadalomfilozófia. Ennek következtében Magyar­országon az embereknek körülbelül 20 százaléka jár jól, míg a 80 százalék napról napra él.

Ez a Magyar Szocialista Párt álláspontja szerint mélyen igazságtalan és alapvető változásra szorul, 180 fokos fordulatra van szükség ebben a felfogásban. Az államnak ugyanis a mi felfogásunk szerint nem azokat kell támogatni, akiknek egyébként is jól megy, hanem azokat kell támogatni, akik a középosztályhoz tartozván egyre lejjebb és lejjebb süllyednek anyagi helyzetük tekintetében, és azokat kell támogatni, akik a legkilátástalanabb helyzetben vannak az országban. Ennek pont a fordítottja történik.

És végül ötödször. Ezekből az igazságtalanságokból fakadóan egy nagyon szűk réteg élvezi ennek a kormányzásnak a hasznát. Ennek a szűk rétegnek van egy teljesen objektív szegmense. Azok, akik az adópolitika révén jól járnak mindenféle egyéb kedvező jelek nélkül is, kormányzati segítség nélkül is, akik terhein érdemben csökkentett az állam, ők a legjobban keresők 20 százalékához tartoznak.

De van sajnos egy másik eleme is, nevezetesen, a kormány 2010 óta - és ez a ’14. évi folyamatokra is jellemző volt - egy gigantikus állami gépezetet hozott létre, és ennek a gépezetnek egyetlen célja van: a Fidesz holdudvarát pénzelni. Míg 2010 előtt Magyar­országon az számított korrupciónak, hogyha megsértették az általános törvényeket, 2010 után egészen egyszerűen olyan törvényeket hozott a mindenkori kormánytöbbség, ami segítette azok pluszjavadalmakhoz való jutását, akiket kedvezményes rétegként a kormány kiválasztott. Nem a törvények kijátszásával juttattak trafikokat új tulajdonosoknak, hanem a törvények megváltoztatásával, és nem a közbeszerzési törvények kijátszásával juttattak súlyos pénzeket törvénytelenül haveroknak, hanem a közbeszerzési törvények és jogszabályok olyan megváltoztatásával, amelyek eleve kedveznek azoknak, akiket a Fidesz kedvezményezni kíván. Közeli barátokról, rokonokról és a Fidesz holdudvaráról beszélünk.

Hogy csak friss példákat említsek egészen a kö­zel­múltból. Egészen elképesztő, hogy Magyarországon törvényes eljárásban súlyos milliókat lehet azzal keresni, hogy arra adnak kommunikációs tanácsokat egy minisztériumnak, hogy hogyan kell aktívan hallgatni. Néhány kormánytag esetében az az álláspontunk, hogy ingyen is befoghatnák a szájukat, de hogy súlyos milliókért kapnak tanácsokat arra nézve, hogy hogyan kell úgymond aktívan hallgatni és értelmesnek látszani mindeközben, ez egészen elképesztő. És mindezt nem a törvények kijátszásával, hanem olyan jogszabályok megalkotásával, amelyek ennek a folyamatnak kedveznek.

Jól jellemzi a helyzetet az egyik örökös nyertes nyilatkozata, aki egyenesen arra a következtetésre jutott, hogy ha Istennek egyszer az a szándéka vele, hogy folyamatosan nyerjen a pályázatokon, akkor ő mit tehet Isten akaratával szemben. Nos, hölgyeim és uraim, az én meglátásom szerint ez nem Isten akaratából történt, nagyon is emberi kezek irányították azokat a pályázati kiírásokat és döntéseket, amelyek révén örökös nyertesekről beszélhetünk Magyar­országon, és ma már nem az a hír, ha egy kormány közeli csoport, egy kormány közeli vállalkozó komoly összeget nyer egy közbeszerzési eljárás keretében, hanem az a hír, ha véletlenül nem ő nyer. Nem Isten akarata tehát, hanem nagyon is emberi szándékok és nem tisztességes emberi szándékok motiválják ezeket a döntéseket.

Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindezek alapján, tekintettel arra, hogy szakmai szempontból a Magyar Köztársaság (sic!) költségvetése átláthatatlan, és ami pedig látható és érzékelhető belőle, az társadalmilag igazságtalan, a Magyar Szocialista Párt a benyújtott törvényjavaslatot nem fogja támogatni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 115 2015.10.21. 15:17  110-137

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselő­csoport­ja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ősz van, és ilyenkor normális az, hogy a tisztelt Ház adótörvényekről tárgyal. Ennek most mégis van egy sajátos bája és különös jelentő­sége. Az a sajátos bája annak, hogy éppen most adótörvényekről tárgyal az Országgyűlés, hogy tulaj­donképpen ezt a feladatot a kormány szándékai szerint nyár elején már abszol­válnunk kellett volna. Hiszen akkor, mint képvi­selőtársaim erre jól emlé­keznek, a kormány hatal­mas sikerként könyvelte azt el, hogy a jövő évre vonatkozó költségvetést a hozzá kapcsolódó adó­törvényekkel együtt nem a szokásos menetrendben, ősszel, illetve tél elején fogadja el az Országgyűlés, hanem már a nyári szünet előtt elfogadja a parlament.

(16.50)

Mi már akkor jeleztük, hogy valószínűleg ezek a törvények nem lesznek hosszú életűek, és a kormány folytatni fogja azt a kedvenc gyakorlatát, hogy valamit beterjeszt kapkodva, kapkodva elfogadtatja az Országgyűlés fideszes és KDNP-s többségével, majd ezt követően, mikor rádöbben, hogy mit is csinált, akkor apránként elkezdi módosítgatni. Vagy ha nem is egyszerűen egy hiba korrigálásáról van szó, hanem az előrelátás hiányáról, amikor pár hét vagy pár hónap múlva eszébe jut, hogy tulajdonképpen még mit akart, mit szeretett volna ezzel a törvényjavaslattal elérni, akkor újra nekilát ennek a munkának.

Magyarán, teljesen normális, hogy most az adótörvényekről tárgyalunk, de tulajdonképpen a kormánynak végre el kellene döntenie, hogy ezt 3-4 havonta akarja‑e az Országgyűléssel megvitattatni, vagy pedig elegendőnek látja ezt egy évben egyszer megtenni.

Ennek egyébként nemcsak formai jelentősége van, tisztelt képviselőtársaim, hanem igenis van egy nagyon fontos tartalmi eleme is, nevezetesen: egy kormány gazdaságpolitikája akkor kiszámítható, ha stabil törvények alkotják, és nem olyan törvények, legyen szó akár a költségvetési törvényről ‑ by the way, nem mellesleg éppen az idei költségvetés módosítása is napirenden van az Országgyűlésben. Tehát ha ezek a gazdaságpolitikai tárgyú törvények nem ilyen 3-4 havonta, volt olyan év, amikor havonta kerülnek módosításra, hanem hosszú időre előre tudja a kormány, hogy mit akar, egy csomagba beterjeszti a szándékait tartalmazó változtatási paragrafusokat, passzusokat, és ezt vitatja meg az Országgyűlés és az üzleti szféra, a polgárok tudják, hogy mire számíthatnak.

Magyarországnak olyan kormánya van ‑ erről később majd bővebben is fogok beszélni ‑, amikor erről nem beszélhetünk. Nem kiszámítható a működése, és elsősorban a gazdaságpolitika terén kapkodó, és ennek sajnos vannak negatív következményei is.

Miközben egyébként bírálom teljes joggal a kormány előrelátásának hiányát, le kell szögeznem, hogy a beterjesztett törvényjavaslatban igenis ‑ és ezt ellenzéki képviselőként ritkán tudom elmondani ‑ vannak támogatható elemek. Kritikánk részben a passzusok egy részével van, részben pedig elsősorban azzal, ami kimaradt belőle. Erről majd kicsit később. Mert igenis vannak támogatható elemek benne.

Támogatható elemnek tartjuk azt, hogy azok az adófizetők, akik rendesen megfizetik az adóikat, időben és semmilyen módon nem vétenek a szabályok és törvények ellen, úgynevezett kiemelt adózó kategóriájába kerülnek, és számukra egyszerűbbé válik az adózás, és több olyan kedvezményt élvezhetnek majd a jövőben, amelyet egyébként korábban nem. Ez lehetővé teszi egyébként a hatékonyabb adóbehajtást is, hiszen ha az adóhatóságnak nem minden adózóra kell kiemelten figyelnie, hanem elsősorban a renitens adózókra kell nagyobb figyelmet fordítania, akkor ez reményeink szerint az adóbehajtás hatékonyságát javítani tudja.

Vannak tehát ebben a törvényjavaslatban egyéb­ként támogatható elemek, és támogatható elem a környezetbarát szemlélet is, bár ezen a téren ‑ ezt majd részletesebben is ki fogom fejteni ‑ a kormány nem volt elég bátor. A környezetbarát intézkedések terén sokkal messzebbre is mehetett volna, mint amennyire a törvényjavaslatban elmerészkedett.

De amivel folytatni szeretném ezt a sort, hogy ezek a kedvező intézkedések, ezek a kedvező rendelkezések ebben a törvényjavaslatban ugyanakkor az adóhatóság tekintetében nem tekinthetők egyébnek, mint egyfajta ráncfelvarrásnak. Mert ha megnézzük, hogy az adóhatóságról milyen kép alakult ki az elmúlt években országhatáron belül és országhatáron kívül, akkor azt kell mondanom, hogy ez a kép lehangoló.

Az adóhatóságról kialakult képben, sajnos azt kell mondanunk, hogy igenis az az általános közvélekedés, hogy az adóhatóság különbséget tesz cég és cég között ‑ ez egyébként megfogalmazott hivatalos vádak szerint a korrupció egyik melegágya ‑, azonkívül az adóhatóságról az a vélekedés is kialakult, hogy cég és cég között politikai megrendelésre is különbséget tesz. Nem egy esetben írt a hazai sajtó arról, hogyan gyakorolt az adóhatóság szekatúráján keresztül vállalkozókra, cégtulajdonosokra nyomást a kormány bizonyos ügyekben, annak érdekében, hogy céljait hatékonyabban el tudja érni.

Amikor tehát az adóhatóságról egy borzasztó rossz kép alakult ki itthon és külföldön, akkor nem elegendő a ráncfelvarrás. Sőt, ugyan nincs benne a törvényjavaslatban, de éppen Tállai államtitkár úr tartotta az expozét az előterjesztő nevében, hát egyáltalán nem tartjuk megnyugtatónak azt a megoldást, hogy a rendszerváltozást követően, egyébként egyedülálló és példátlan módon az adóhatóságot közvetlenül egy országgyűlési képviselő, egy államtitkári rangú politikus irányítja, egy olyan időszakban, amikor az adóhatósággal kapcsolatban megfogalmazott gyanúk, vádak némelyike-másika pont azt taglalta, ahogy az előbb említettem, hogy egyébként a kormány politikai céljai érdekében időnként az adóhatóságot egyfajta bunkósbotként használja. Mint tehát mondtam, ez egyfajta ráncfelvarrás. Ezzel együtt ez az összkép, ami a ráncfelvarrás után keletkezik, összességében nem kedvezőtlen.

Ahogy az előbb említettem, hasznos és jó eleme a törvényjavaslatnak, hogy a környezetvédelem területén végre érdemi lépéseket is megpróbál tenni, de nem megy elég messzire, amikor ezen az úton elindul. Helyesnek és támogatandónak tartjuk azt az elképzelést is, hogy ‑ leegyszerűsítve mondom ‑ az elektromos autók a jövőben olcsóbbak lesznek, ha valaki ilyet vásárol. Ezen a téren viszont a kormány mehetett volna sokkal messzebbre is, hiszen a környezetvédelem a jövőt szolgáló egyik legfontosabb tevékenysége lehetne a mindenkori politikának, ehhez képest a törvényjavaslatban megfogalmazott intézkedések meglehetősen szerények. Mert ha annak fényében nézzük a javasolt változtatásokat, hogy egyébként ezeket a környezetbarát termékeket Európában a legmagasabb, 27 százalékos áfa sújtja, akkor ezen a téren lehetett volna a kormány bátrabb is, lényegesen nagyobb adókedvezménnyel segíthetné a környezetbarát technológiák, termékek elterjedését. Itt akár azt is javasolhatnánk a kormánynak, hogy a legkedvezőbb, legalacsonyabb áfakulcsot használva, terjessze el ezeket a korszerű technológiákat, és nemcsak a tömegközlekedésben és általában a közlekedésben, hiszen ott a károsanyag-kibocsátás nagyon magas, hanem egyébként más területeken is.

Ismerjük a kormány álláspontját, hogy a napelemektől például kifejezetten hideglelést kap, hiszen ahogy L. Simon László itt, a parlamentben megfogalmazta, Magyarországon az a baj, hogy most hagyjuk, hogy nincs elég szél, hogy nem elég szeles az ország, de hogy éjjel nem süt a nap, ami egyébként egy kétségtelenül pontos természettudományos megállapítás, csak azért tegyük hozzá, hogy a magyar gabona szempontjából van elég napsütés az országban, a magyar alma, a magyar paprika, a magyar körte szempontjából van elég napsütés az országban, de a kormány álláspontja szerint ahhoz, hogy ezzel, mondjuk, elektromos áramot termeljünk, nincs elég napsütés az országban.

Mi azt gondoljuk erről egyébként, hogy nemcsak éjjel van sötét, de a kormányzati fejek egyikében-másikában is világosságot kell tenni, hiszen úgy tűnik, itt-ott a sötétség eluralkodott. Ezen a téren tehát még a javaslat jó irányba mozdul el. Úgy gondoljuk, hogy nem eléggé mozdul el ebbe az irányba, sokkal bátrabb lépésre ösztönöznénk a kormányt.

Tállai államtitkár úr említette a pálinkával összefüggő szabadságharcunkat. Itt azért szerényebb lennék a kormány helyében, egyszerűen beismerném, hogy ez nem sikerült. Igaz, hogy a kormány szerint, államtitkár úr szavai szerint, ha jól figyeltem expozéjára, a változtatás nagyon pici mértékű, valóban, mindössze egyetlen szó. Eddig adómentességet élvezett, most nem élvez adómentességet. Ez a pici változás, hogy ezentúl fizetni kell olyanért, amiért a kormány eredeti szándéka szerint lényegében nem kellett volna fizetni, és bizonyos mennyiséghatárig az otthon lefőzött párlat adómentességet élvezett volna.

(17.00)

Ezt a szabadságharcot csúnyán elbukta a kormány. Egyébként ez borítékolható volt. Ennek a szabadságharcnak a végeredménye az, hogy az otthon lefőzött pálinka után mégiscsak kell fizetni, a korábbihoz képest sokkal többet, többszöröse a változása annak, ami egészséges lenne, ugyanakkor a minőségi pálinka forgalmazása az országban meg drasztikusan visszaesett, nem összefüggéstelenül az otthon lefőzött pálinka mennyiségével.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Azt gondolhatnánk, és a Fidesz vezérszónoka erre utalásokat is tett, hogy itt minden rendben, mert pont jó az, hogy ilyen pici változások vannak csak és nem kell rettegni az adóváltozásoktól. Azt kell mondanom, hogy mi szocialisták szerettünk volna sokkal több adóváltozást látni, ha már egyszer a kormány néhány hónap után mégis meggondolja magát és hozzányúl a már elfogadott adótörvényekhez. Ugyanis itthon és külföldön számos kritika éri a kormány adó- és gazdaságpolitikáját. Emlékeztetném önöket néhányukra.

Először: még a nyár előtt Magyarország legnagyobb gazdasági partnere, Németország itt működő cégei tették világossá, hogy elégedetlenek a kiszámíthatatlanság, illetve a korrupció miatt a magyar gazdaságpolitikával összefüggésben. A másik ilyen figyelmeztető jelnek kellett volna lenni, hogy ellentétben a kormány várakozásaival, a hitelminősítő intézetek nem vették ki az országot a bóvli kategóriából. A harmadik ilyen figyelmeztető jel, a minap egy neves befektetési szakember világított rá, hogy az uniós pénzeső igazából elfedi a magyar gazdaság súlyos gyengeségeit, és hogy ennek következtében 2020 tájékára egy komolyabb probléma is várható az országban. Igaz, mit érdekli Orbán Viktor kormányát, hogy mi lesz 2020-ban, ők akkor már biztosan nem fognak kormányozni.

De ugyanakkor, ha eddig ez nem lett volna elég, akkor figyelni kellene a Magyar Európai Üzleti Tanács állásfoglalására, amely kézzelfogható ország­stratégiát sürget, ráadásul olyat, ami valódi társadalmi konszenzuson alapul. De hát tudjuk, hogy a társadalmi konszenzus és a párbeszéd helyett a kormány bevezette az úgynevezett NER-t, amelynek keretében saját magával és legfontosabb híveivel konzultál, és úgy gondolja, hogy akkor ezzel minden vitát, konzultációt le is tudott a maga részéről. Ellentétben tehát a NER-nek nevezett konzultáció hiányával, valódi társadalmi konszenzusra lenne szükség. És ahogy már említettem, nagy szükség lenne a kiszámíthatóságra, hiszen a vállalatok sikerét jóval nagyobb mértékben befolyásolja ‑ idézem az állásfoglalást ‑ a szabályozói környezet, amelyben működnek, mint a saját erőfeszítéseik. Itt Magyarországról van szó természetesen.

(Az elnöki széket dr. Hiller István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Az üzleti világ számára ‑ fogalmazza meg a dokumentum ‑ a legnagyobb kockázatot a kormány kiszámíthatatlan intézkedései jelentik. Erre azért oda kellene figyelni. Ahogy azt az anyag megállapítja, hogy miközben ez más országban sem teljesen ismeretlen, ha nem is ilyen mértékben, az valódi hunga­rikum, hogy a korábbi ígéretekkel ellentétben a különadók nem kerültek kivezetésre, sőt újak jöttek helyettük.

Ezek tehát a megállapítások gazdasági részei, de szociális téren is súlyos megállapítások vannak. A népesség egyharmada szegénységben él, és döbbenetes tény, fogalmazza meg a dokumentum, hogy a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élők 43 százaléka gyermek. Hozzáteszem, döbbenetes, hogy Magyarországon a kormányt a szociális érzékenységre üzletemberek figyelmeztetik, hiszen ezek már az ő csőrüket és az ő szemüket is csípik, hogy pestiesen fogalmazzak.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A beterjesztett törvényjavaslatban vannak pozitív elemek, ezek egy része támogatható is, de súlyos hiányosságai vannak abban, amihez nem nyúl hozzá, és a kormánynak be kellene vallania, hogy a szabadságharcot, amelyet folytatott, elvesztette. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 8 2015.11.04. 12:00  1-40

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miközben Matolcsy György beszámolóját hallgattam, azon gondolkodtam, hogy vajon kik a kedvenc művészei.

Azt, hogy kik a kedvenc festői, úgy-ahogy lehet sejteni, hiszen a Magyar Nemzeti Bank műkincsvásárlási programjában szereplő festmények nyilván megfelelnek az elnök úr kényes ízlésének, bár elég eklektikus képet mutatnak ezek a vásárlások. Azt viszont, hogy ki lehet vajon a Magyar Nemzeti Bank elnökének kedvenc költője, könnyű volt kitalálni ‑ minden bizonnyal Kosztolányi Dezső.

Kosztolányi Dezső egyik költeménye, a Költő a huszadik században című vers jutott eszembe erről a beszámolóról, amely költemény annyira megihlette a Magyar Nemzeti Bank elnökét, hogy beszámoló címén maga is egy szabad verset rögtönzött. Ez a szabad vers erősen hajaz viszont Kosztolányi Dezső költeményére, és engedjék meg, hogy ez utóbbiból idézzek, ez pontosan kifejezi a jegybankelnök úr hozzáállását: „És önmagamat önmagammal / mérem. / Szavam ha hull, tömör aranyból / érem. / Mindegyiken képmásom, mint királyé, / s a peremén / a gőgös írás: / én.”

Ennyi derült ki ebből a beszámolóból, tisztelt hölgyeim és uraim. Egészen elképesztőnek tartom, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnöke, másodpercekre rá, hogy elmondta öntömjénező beszámolóját, gyáván megfutott a parlament plenáris üléséről, és nem kíváncsi a képviselői hozzászólókra, alelnökét hagyva itt túszul, hogy a képviselői hozzászólásokat végighallgassa, és azokra reflektálni tudjon.

Ritkán hallhatunk az Országgyűlésben ennyire önelégült, ennyire öntömjénező beszámolót, mint ahogy azt az elmúlt percekben a Magyar Nemzeti Bank elnöke megtette. Azért is feltűnő ez a vélemény, mert azok az eredmények vagy eredménytelenségek, amelyek ezt a korszakot jellemezték, szerénységre kellene hogy intsék a jegybank elnökét.

És engedjék meg, hogy röviden azért reagáljak a Fidesz vezérszónokának a hozzászólására, ami tágabban értelmezve a gazdaságpolitikáról is szólt, csak néhány tévedést elkövetett ebben a hozzászólásban. Szóval, a világ nem nagyon becsüli ezt a magyar gazdaságpolitikát, azért szeretném a figyelmét erre felhívni. Ezt a magyar gazdaságpolitikát a bóvli kategóriába vágták az önök kormányzása alatt, és nem így örökölték.

Amikor átvették a kormányzást 2010-ben, még befektetésre ajánlott kategóriában volt a magyar államadósság, az önök kormányzásának az idején került ez a bóvli kategóriába, és ma is ott van; most várjuk, hogy a jövő heti döntések végre kihúzzák‑e ebből a méltatlan kategóriából Magyarországot. De megnézhette volna a Fidesz vezérszónoka a versenyképességi rangsor alakulását: csak tavaly óta két helyet rontottunk ezen a versenyképességi rangsorban elfoglalt helyezésünkön. Ez sem arról tanúskodik, hogy a világ annyira honorálná és értékelné a magyar gazdaságpolitika lépéseit.

S ha egyébként a képviselő hölgyek és urak megnézik a forint árfolyamának alakulását, és ha a Magyar Nemzeti Bank elnöke röviden erre is kitért volna nagyképű beszámolójában, akkor azért el lehetett volna azt mondani, hogy 2010-ben a Magyar Nemzeti Bank hivatalos adatai szerint az éves átlagárfolyama az eurónak 275,4 forint volt, míg 2015-ben az első féléves átlagszám 307,45. És ha már korszakváltásról beszélt a jegybankelnök úr, akkor elmondhatjuk, hogy 2012-höz képest ‑ amikor átvette a Magyar Nemzeti Bank vezetését, és maga is úgy ítélte meg, hogy ez korszakhatár volt ‑ 18-20 forinttal kell többet fizetni egy euróért. Ezekre ennyire büszkék? És ráadásul a forint tudatos gyengítésének a következménye a Magyar Nemzeti Bank nyeresége, azért erről sem szabad megfeledkezni.

A Magyar Nemzeti Bank nyereségével kapcsolatban lehetne felelős döntést is hozni. Örültem volna, ha az államtitkár asszony azért a hozzászólásában legalább pár gondolatot erről mondott volna, mert a jegybank függetlensége nem zárja ki, hogy a kormánytagoknak legyen véleménye a jegybank monetáris politikájáról. De a tény az, hogy ez a nyereség most szabadon elkölthető prédává vált a Magyar Nemzeti Bank által. Lehetne másra is fordítani, mint műkincsvásárlásokra és ingatlanvásárlásokra, hiszen létezik az az összefüggés ‑ erre helyesen rámutatott a Fidesz vezérszónoka, csak nem vitte tovább a gondolatot ‑, hogy ez úgy működik, hogy amikor a jegybank veszteséges, akkor ezt a veszteséget a központi költségvetésnek kell állnia.

(10.10)

De éppen ezért egy felelős jegybanki gazdálkodás alapeleme kellene hogy legyen, hogy amikor a jegybanknak nyeresége van, akkor ebből nyereségtartalékot képez, pont azokra az időkre, hogy amikor a forint újra gyengülni kezd ‑ hiszen előbb-utóbb be fog következni ez a folyamat ‑, akkor legyen miből pótolni ezt a veszteséget, és ne kelljen a központi költségvetésnek az adófizetők pénzéből jótállnia a jegybanki veszteségért. Nem ezt teszi a Magyar Nem­zeti Bank, hanem egy olyan gigantikus programba kezdett, amire példa egészen egyszerűen nem volt az elmúlt évek gazdaságtörténetében.

Az természetesen önmagában nem ördögtől való, sőt, akár helyeselhető is, hogyha a társadalmi felelős­ségvállalási program keretében a Magyar Nemzeti Bank mecénásként karitatív tevékenységeket, oktatási tevékenységeket támogató pénzintézetként jelen van a hazai piacon, csak nem kéne mértéket veszteni. Mert az, ami itt folyik, egészen egyszerűen pazarlás. Pazarlás, hiszen csak oktatási programokra mintegy 250 milliárd forintot tolt be különböző alapítványokba a Magyar Nemzeti Bank. Ez az összeg jelentősen nagyobb, mint a magyar felsőoktatás éves támogatása. Igaz, a magyar felsőoktatásban különböző egzakt tudományokat lehet tanulni, míg ennek a 250 milliárd forintnak a célja, különböző alapítványokon keresztül, a matolcsyz­mus oktatása egészen egyszerűen. Tehát az, hogy a matolcsyzmus oktatására másfélszer annyi pénzt tol alapítványokba a Magyar Nemzeti Bank, mint a magyar felsőoktatás éves állami támogatása, ez egészen egyszerűen több a soknál. Az ingatlanvásárlásokról pedig nem is beszélve, hiszen, hogy ezt az oktatási tevékenységet úgymond kellő körülmények között el lehessen végezni, az utóbbi évek egyik legambiciózusabb ingatlanbe­fektető cégévé vált a Magyar Nemzeti Bank, olyan mér­tékben, olyan milliárdos összegekért vásárolt különböző luxusingatlanokat szerte az országban és Budapesten is. Még egyszer mondom, egy szerény mértékű társadalmi felelősségvállalási programot még üdvözölni is lehetne, de ilyen mértékű aránytévesztést egészen egyszerűen nem lehet szó nélkül hagyni.

És természetesen, ha a jegybank vezetőinek saját keresetéről van szó, akkor egyáltalán nem szerény ez a jegybanki vezetés. Mert miközben a forintot sorsára hagyták, a saját fizetésükről azért gondoskodtak. Míg korábban, amikor a mostani jegybankelnök még a kormány tagja volt, akkor közös döntéssel alkottak meg olyan jogszabályokat, amelyekben korlátozták a Magyar Nemzeti Bank vezetői fizetésének felső határát, addig, amikor kiderült, hogy ezt a pénzt most már ők keresik meg, mert ők ülnek ott ezekben a pozíciókban, akkor kevesellték, és megváltoztatták ezeket a szabályokat.

Így aztán egyáltalán nem csípi a szemüket, hogy a legfőbb ügyész felesége jegybanki alkalmazottként közel ötmillió forintot keres. És az sem csípi a szemüket, hogy különböző alapítványokon keresztül, azok vezetőségében, kuratóriumában szerepet vállalva, a jegybanki vezetés jelentős számban részesül pluszjuttatásokban, olyannyira, hogy van olyan alelnök, aki sokkal többet, közel hárommillió forintot kap havonta az alapítványi kuratóriumi tagságokért, mint egyébként az 1,9 milliós fizetése. Sőt, Matolcsy György jegybankelnök is mintegy 14 millió forintot keresett pluszban, igaz, hogy ezt a vagyonnyilatkozatában elsőre nem sikerült feltüntetnie.

Más földi halandó esetében ez akár felvetné a költségvetési csalás bűncselekményének gyanúját is, de a Legfőbb Ügyészség, amely dönteni hivatott abban, hogy ez most bűncselekmény vagy nem, úgy ítélte meg, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökének tudata nem tudta átfogni azt, hogy plusz 14 millió forintos jövedelemre tett szert. Az a jegybankelnök pedig, akinek ügyészségi papírja van arról, hogy évi 14 millió forintos pluszjavadalmazást tudatával nem képes átfogni, itt, a parlament pulpitusán, mielőtt gyáván megfutott volna, mást sem tett a beszámolójában, mint saját magát dicsérte az egekig.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nehéz dolga van a képviselőknek akkor, amikor komolyan kéne venni a parlament plenáris ülését, olyan körülmények között, amikor a tárgyalás menete egészen egyszerűen méltatlan a tisztelt Házhoz. Nehéz komolyan venni ezt a beszámolót, amikor a Nemzeti Bank elnöke sem veszi komolyan. Komolyan csak saját szavait vette, igaz, ott nem fukarkodott a dicsérő szavakkal.

A mi álláspontunk szerint a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikájának az eredménye egy folyamatosan gyengülő forint. A Magyar Nemzeti Bank gazdálkodásának eredménye pedig egy olyan gigantikus oktatási, műkincsvásárlási és ingatlanbefektetési program, ami egy ingatlan- vagy oktatásmenedzselő cégnek is becsületére válna, de ilyen mértékben méltatlan a Magyar Nemzeti Bankhoz. Hölgyeim és Uraim! Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 257 2015.11.23. 7:00  183-368

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Amikor az ellenzéki képviselők arról beszélnek, hogy a korrupció ellen úgy kellene a leghatékonyabban küzdeni, hogy azt az intézményesítést szüntessük meg, ami 2010 óta tapasztalható, akkor nem a levegőbe beszélünk. Hiszen olyan országban élünk, ahol a korrupció most már nem azt jelenti, hogy ügyeskedő emberek, korrupt emberek kijátsszák a törvényeket, hanem olyan országban élünk, ahol eleve olyan törvényeket hoznak, amelyek egy kiválasztott kör számára súlyos milliárdokat hoznak a konyhára, közpénzből.

Ennek a törvénykezési gyakorlatnak világos példái vannak: ha önök Andy Vajnának kaszinót akarnak juttatni, akkor olyan szabályokat hoznak, hogy koncesszióban ezt megkapja; ha önök a teljes dohányforgalmat, a kiskereskedelmi forgalmat, a trafikokat saját kedvezményes körüknek akarják átjátszani, akkor nem a kiskapukat fogják ezentúl kihasználni, hanem olyan törvényeket alkotnak, amelyeket egyébként a lobbisták írnak, és ennek következtében jutnak új tulajdonosokhoz, pontosabban koncesszióba ezek a kis üzletek. És ha utólag úgy látják, hogy a haszon nem érte el a számított mértéket, akkor megint törvényt módosítanak, hogy a forgalomba olyan termékek is bekerülhessenek, amelyek ezeknek az üzleteknek a nyereségét, profitját növelni fogják; mindent úgy, ahogy a kedves megrendelő, a háttéremberek kérnek a kormánytól.

A közbeszerzéseket pedig eleve úgy írják ki, hogy nem az a hír ma Magyarországon, hogy megint egy kormány közeli cég nyert el valamilyen közbeszerzést, hanem az a hír, ha kivételesen nem egy kormány közeli, Fidesz közeli cég nyert el egy közbeszerzést. Ebben vannak számkivetettek, mint Simicska Lajos, vannak új kedvencek, és vannak örökös nyertesek. Például a Századvég, úgy tűnik, örökös nyertesnek számít, és zsinórban kapja a súlyos milliárdokat különböző közbeszerzések elnyerésével, és még az sem zavarja önöket, hogy olyan témában is elnyernek közbeszerzést, amely témában csak arra jogosult személyek tekinthetnének bele minősített adatokba, és ilyen jogosítvánnyal ezek a munkatársak nem rendelkeznek, adott esetben még nemzetbiztonsági kockázatot is jelentve.

Hogy mennyire sajátjukként tekintenek minden közpénzt, arra a Magyar Nemzeti Bank is, majdnem azt mondtam, jó példa, de valójában rossz példa. A Magyar Nemzeti Banknak most egy olyan elnöke és olyan vezetése van, amelyik úgy gondolja, hogy saját passzióira költheti a közpénzt. Különböző alapítványoknak 250 milliárd forintnyi közpénzt juttattak, hogy aztán egyébként az alapítványok kuratóriumán keresztül a jegybanki vezetők tekintélyes pénzösszegekhez jussanak, de erről majd egy kicsit később. Ugyanez a Magyar Nemzeti Bank az ingatlanpiac egyik legnagyobb szereplőjévé lépett elő, mintha ez lenne a fő profilja: ingatlanvásárlásokra mintegy 26 milliárd forintot költött. És ha a Matolcsy család otthon családi vacsora közben úgy látja, hogy kellene költeni egy kicsit az asszony falujában is, ahol éppen polgármesterkedik, akkor egymilliárdért ott is vásárolnak egy ingatlant, nehogy már ez a falu, ahol az asszony a polgármester személyesen, rosszabbul járjon, mint más kedvezményezettek. Ha éppen műtárgyakban utazik a Magyar Nemzeti Bank elnöke, akkor 9 milliárd forintnyi közpénzt elkölt műtárgyvásárlásokra.

És akkor most itt az alapítványokról és a kuratóriumokról. Szóval, nemcsak hogy a saját passziójukra hozták létre ezeket az alapítványokat ‑ ez a passzió egyébként Matolcsy György közgazdasági nézeteinek az oktatása, hogy nevén nevezzük ezt a passziót ‑, hanem ezeket az alapítványokat részben saját magukkal töltötték fel. Nem szégyellnek ezektől az alapítványoktól nagyon komoly közpénzeket lenyúlva tiszteletdíjat felvenni: maga a jegybank elnöke mintegy 14 millió forintot vett fel alapítványok kuratóriumi tagságáért, és az egyik alelnök is, név szerint Gerhardt Ferenc is több mint 12 milliót keresett ilyen módon, a közpénzekből létrehozott alapítványokban kurátori szerepet vállalva.

Most azt gondolnánk, hogy ezt természetesen bevallják, de még azt a hibát is sikerült elkövetni nem kis botrányt kavarva, hogy a vagyonnyilatkozatukban ezeket az összegeket nem tüntették fel.

(18.40)

Szeretném elmondani önöknek, hogy a hatályos magyar jog szerint ‑ és ezt Polt Péter is elismerte itt, a parlament plenáris ülésén ‑, hogyha valaki ilyen összegeket a vagyonnyilatkozatában, noha van törvényi kötelezettség a feltüntetésre, nem ír be, akkor ez bizony bűncselekménynek számít. Úgy hívják ezt a bűncselekményt tételesen, hogy költségvetési csalás bűncselekménye, amiért adott esetben börtönbüntetés is jár. És amikor egyébként feljelentés érkezik a Legfőbb Ügyészséghez költségvetési csalás alapos gyanúja miatt, akkor erre az ügyészség azt a választ adja, hogy ez azért nem költségvetési csalás, azért nem bűncselekmény, mert nevezett személyek ‑ még egyszer mondom: a Magyar Nemzeti Bank elnökéről és alelnökéről beszélünk ‑ tudata nem tudta átfogni, hogy ők mintegy mellékesen több mint 10 millió forintot kerestek, ha pedig a tudatuk nem tudta átfogni, akkor a szándékosság nem mutatható ki, ergo nem bűncselekmény, nem költségvetési csalás. Na most, amikor ennyire nyilvánvaló módon pártos egy ügyészségen belül a költségvetési csalás megítélése, akkor azért joggal beszélhetünk arról, hogy Magyarországon az ügyek elbírálása bizony pártos, és hogy a korrupció sajnos intézményesült az állami szférán belül.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Itt az Ország­gyűlésben azon kellene gondolkodnunk és azon kellene dolgoznunk, hogy olyan törvényeket alkossunk, amelyek kizárják azt, hogy a holdudvar legyen a nyertese a közbeszerzési pályázatoknak, kizárják azt, hogy a holdudvar gazdagodjék. Olyan törvényeket kellene alkotnunk, amelyek mindenki számára egyenlő esélyeket biztosítanak, önök viszont zsinórban gyártják azokat a jogszabályokat, amelyek csak a haverokat és a rokonokat juttatják kedvezményezett helyzetbe. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP sora­iban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 30 2015.12.01. 11:58  21-38

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mi az, hogy senki nem firtatta az átalakulás szükségességét? Lehet, hogy a Fidesz-frakción belül nem, de hát idézni fogom az adóhatóság volt vezetőjét, Vida Ildikót, aki például azok közé tartozik, akik firtatták, sőt bírálták ezt az átalakulást.

De kezdjük az elején! Önök ezt a törvényjavaslatot, néhány órával azt követően, hogy egyáltalán benyújtották az Országgyűlésnek, kivételes eljárásban meg is fogják a mai napon szavazni. Ez egészen egyszerűen példátlan. Nem az önök gyakorlatában, hanem úgy általában Európában. Az, hogy egy ilyen horderejű változást, ami nem kisebbet jelent, mint azt, hogy Magyarország néhány nap múlva, ha a törvény hatályba lép, közvetlen politikai irányítás alá vonja az adóhatóságot, ezt önök néhány óra leforgása alatt fogják megtárgyaltatni az Országgyűléssel és dönteni róla. Ez egészen egyszerűen botrányos.

Régi elv a jogban, és tulajdonképpen a demokratikus kommunikációban is az az elv, hogy hallgat­tassék meg a másik fél is. Önök megváltoztatták ezt a gyakorlatot. Az önök vezérszólama úgy szól, hogy hallgattassék el a másik fél. Ennek a kivételes eljárásnak egyetlenegy célja van, az, hogy a magyar Országgyűlésben és általában a magyar közbeszédben, a közvéleményben minél kevesebbet lehessen, kelljen beszélni erről a szégyenletes döntésről, amire önök most készülnek. Ez az egyetlen célja és oka a kivételes eljárásban történő tárgyalásnak.

Ugye, azt nem gondolják komolyan, hogy el­hisszük, hogy tegnapelőtt alkották meg ezt a jogszabálytervezetet, mikor hónapok óta nincs vezetője az adóhatóságnak, hosszú hetek óta különböző cikkekben, nyilatkozatokban adagolják a közvéleménynek, hogy mire készülnek? Senki nem hiszi el önöknek, hogy magával a jogszabály tervezetével nem készültek volna el ezelőtt több hónappal. De csak tegnap nyújtották be. Ennek a sietségnek, hogy ma döntést is kívánnak hozatni róla, egyetlenegy oka van: minél kevesebbet beszéljünk erről a botrányról.

És akkor most térjünk vissza Vida Ildikó lemondásához, ha már a firtatásról van szó. Idézek abból a levélből, amit Vida Ildikó írt az egykori munkatársainak. „Lemondásomhoz az elmúlt öt év folyamatos küzdelmei, a NAV szervezetét és személyi állományát alapjaiban érintő kormányzati elképzelések, valamint a NAV-életpályára tett javaslatunk elutasítása vezettek. Ugyanakkor április közepén mélységes megdöbbenéssel szembesültem a NAV átalakítására, személyi állományára vonatkozó kormányzati elképzelésekkel, hiszen a NAV-ot senki nem kérdezte meg, szervezetünket, illetve annak felépítését, hatékonyságát, az egyes munkafolyamatokat senki nem tanulmányozta. Bármelyik, általam ismert elképzelés végrehajtása, mivel azok megítélésem szerint a költségvetés érdekeit és a szervezet működőképességét is veszélyeztetik, részemről vállalhatatlan.” ‑ írta az adóhatóság volt vezetője. Ami egy dolgot jelent: Vida Ildikónak még van lelkiismerete, ellentétben önökkel, tisztelt kormánypárti képviselők, akik gátlástalanul benyújtották ezt a törvényjavaslatot, és arra készülnek, hogy ma meg is szavazzák.

Tisztelt Ház! Ez a törvényjavaslat, ha változatlan formában fogadja el az Országgyűlés ‑ márpedig ezt fogja tenni, kétségeink nincsenek ‑, nem kevesebbet jelent, mint hogy önök közvetlen politikai irányítás alá helyeznek egy fegyveres testületet, egy testületet, amelynek van jogköre nyomozati tevékenységre, és amelynek van jogköre adott esetben titkosszolgálati eszközök bevetésére is. Egészen példátlan európai demokráciák esetében, hogy közvetlen politikai utasításra működjön egy ilyen szervezet.

Az állapotokat egyébként egy tegnapi cikk is ékesen példázza. Látszólag nem ide tartozik, mert egy apró kis szösszenetről van szó. Az egyik internetes portál munkatársai egy fotósorozat keretében pózoltak Szijjártó Péter külügyminiszter kikukázott zakójában és nyakkendőjében. Nem is tartozna ez ide, ha a cikkben mintegy mellékesen meg nem említették volna, hogy a zakót megvásárló magánszemély nem akarja, hogy személye ismertté váljon, és egészen pontosan azért nem akarja, hogy ismertté váljon a személye, mert fél attól, hogy ezentúl a NAV, az adóhatóság folyamatos zaklatásának lesz kitéve.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ilyen országban élünk, ilyen országgá változtatták Magyarországot önök, amikor embereknek a politikai véleményüket is titkolni kell, pontosabban, ha a véleményüket nem is titkolják el, de legalább a személyüket titkolni kell, mert minden további nélkül el tudják képzelni, egyébként nem előzmények nélkül, hogy akinek a kormány politikai vagy üzleti okokból nem tetszik, arra első körben ráküldik az adóhatóságot, hogy érezze a törődést.

Számos cikk jelent meg az elmúlt években arról, hogy ha az államnak szüksége van egy vagyontárgyra, de az illető fél vonakodik azt eladni, akkor hogy, hogy nem, mintegy varázsütésre naponta ott teremnek az adóhatóság munkatársai, és mintegy addig vizsgálódnak, amíg a végén végül mégiscsak belátja, hogy jobb lesz eladni ezt. Cikkek sorozata jelent meg arról, hogy aki valamilyen szempontból kényelmetlen az önök kormányzására nézve, ugyanezzel az atrocitássorozattal kell hogy számoljon. Ez egészen egyszerűen példátlan, botrányos és megengedhe­tetlen.

Egyébként az, hogy az adóhatóságot átalakítják, mégpedig úgy, hogy minél kevesebb ember szemében legyen szálka, már legalábbis az önök szemében, az azért nem előzmények nélküli. A politikai szándékú átszervezés egyébként már csaknem három évvel ezelőtt megkezdődött, amikor 2013. január 1-jei hatállyal egy kormányrendelettel megszüntették a NAV elitcsapatát, a Kiemelt Ügyek Adóigazgatóságát. Ez a valamikori csaknem 400 fős szervezet a belföldi és a külföldi céghálózatokat működtető, milliárdos adócsaló maffiacsoportok elleni küzdelemre specializálódott.

(10.40)

Önök úgy döntöttek, hogy erre a szervezetre nincs szükség. Vajon miért? Utána néhány hónapon belül jöttek is a botrányosnál botrányosabb leleplezések, kiderült bizony, hogy a NAV belső gyakorlata korántsem egységes. Ha valaki kedves a Fidesznek, akkor nyugodtan végezheti a dolgát, mondjuk, Andy Vajnáról beszélek, nem számít különösebb vegzálásra az adóhatóság részéről, ugyanakkor, ha valaki önök számára kellemetlen, ott viszont sűrű ellenőrzések várhatóak a közeljövőben.

Már 2014 tavaszán a dokumentumok nemcsak azt bizonyították, hogy a NAV egyes vezetői állítottak le vizsgálatokat, hanem egészen konkrétan azt is, hogy a kiemelt ügyekért és adózókért felelős főigazgató ténylegesen megakadályozta egyes áfacsalás­gyanús ügyekben a felderítést. Egyébként a diszkrimináció ékes példája, hogy a kisvállalkozókat kötelezik az online pénztárgépek alkalmazására, azokat szigorúan ellenőrzik, de ahogy az előbb említettem, ugyanez a kötelezettség Andy Vajna milliárdos üzleteire nem terjed ki. Világos, hogy az állam terjeszkedik az önök kormányzása alatt, és azt követően, hogy az emlékezetes kitiltási botrány oka kifejezetten az volt, hogy az adóhatóság nemhogy nem küzd a korrupció ellen, de kifejezetten elleplezi ezeket az ügyeket, önök most egy olyan törvényt raknak le az Országgyűlés asztalára, amelyben ezentúl a maradék függetlensége is megszűnik egy ilyen szervezetnek, és közvetlen politikai irányítás alá kerül. Egy fideszes országgyűlési képviselő ezentúl közvetlenül utasíthatja mindenféle politikai hátsó szándékokból is az adóhatóság munkatársait, és egy fideszes országgyűlési képviselő ezentúl betekinthet bármelyikünk adótitkaiba. Ez az, ami szerintünk botrányos.

Tisztelt Ház! Az államtitkár úr több nyilatkozatot is tett a közelmúltban. Ezekből a nyilatkozatokból körülbelül a következőket tudtuk meg. És az államtitkár úr személyében az adóhatóság leendő vezetőjét köszönthetjük itt, az Országgyűlés falai között, hiszen nyílt titok, hogy ő lesz a törvénnyel létrehozott új szervezet politikai vezetője. Az államtitkár úrtól például megtudtuk, hogy adózni magyarul kell, ami kétségkívül egy pontos és frappáns megállapítás, mintegy jelezve felkészültségét a témában, és amikor firtatták nyelvtudását, akkor arra azt válaszolta, hogy egyébként hegedülni sem tud. Ez kétségkívül szintén egy pontos és fontos megállapítás, és egyébként ezen a téren ugyanabban a cipőben járok, mint az államtitkár úr: én sem tudok hegedülni, igaz, nem is kívánom megpályázni a NAV vezetőjének székét. Egy dolgot viszont biztosan tudunk az adóhatóság leendő vezetőjéről, azt, hogy a festményekhez kiválóan ért. Csalhatatlan érzékkel ismeri fel, hogy ha egy festményen Orbán Viktor Puskás Öcsi társaságában szerepel, akkor ennek a festménynek (Dr. Hargitai János: Ez igazán része az előterjesztett törvénynek!) mekkora az értéke.

Hát, akkora az értéke, hogy először kap egy stadiont az a város, amelynek egykor polgármestere volt, most meg kap karácsonyra egy adóhatóságot. Ez kétségtelenül kiváló helyzetfelismerésre utal. De engedtessék meg nekünk, hogy az adóhatóság leendő vezetőjével kapcsolatban ennél magasabb szakmai elvárásaink vannak. Ne vegye zokon, tisztelt államtitkár úr, de én magam is úgy vagyok vele, mint sokan ebben az országban: használt autót azért nem vásárolnék öntől. Ne vegye ezt személyes sértésnek!

Összegezve tehát: botrányos körülmények között ma az Országgyűlés el fog fogadni egy botrányos tartalmú törvényt. Ennek a törvénynek az lesz a következménye, hogy a Fidesz egyik országgyűlési képviselője, egyébként államtitkári beosztásban közvetlen politikai utasítást adhat. Elküldenek a korábbi 400 fő szakember mellett több mint 2 ezer további szakembert. Pedig álláspontunk szerint nem a létszámot, hanem a korrupciót kell csökkenteni az adóhatóságon belül. Na, ez az, amire ‑ úgy tűnik ‑ önök viszont következetesen továbbra sem hajlandóak.

Ezért ez a törvény számunkra elfogadhatatlan. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
126 30 2015.12.15. 12:26  21-53

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Megszokhattuk, hogy ha a Fidesz egy nap alatt keresztülver egy törvényjavaslatot az Országgyűlésen, akkor résen kell lenni, mert legtöbbször ilyenkor néhány nap múlva derül ki, hogy mi is a törvényjavaslat valódi oka és szándéka a hangzatos jelszavak mögött. Itt is élnünk kell a gyanúperrel, annak ellenére, hogy nem világos rögtön a mai napon, hogy ki lesz ennek a törvényjavaslatnak a haszonélvezője. Mert, ahogy ezt már ellenzéki képviselőtársam elmondta itt az előző percekben, ez a törvényjavaslat nemcsak arról szólt, amit a vezér a kongresszuson beígért, hogy az áfát csökkentjük, hanem széles területekhez hozzányúl, a fővárosi forrásmegosztáson kívül még a filmiparral is foglalkozik egy keveset.

Vártam, hogy az expozéban, illetve a Fidesz vezérszónokának szájából elhangzik valami magyarázat erre nézve, hogy ez itt és most miért ennyire fontos, de ennek hiányában kénytelenek vagyunk találgatásokra hagyatkozni. Mert, tisztelt hölgyeim és uraim, a legeslegfontosabb kérdőjel rögtön az építőipar áfacsökkentésével kapcsolatban az, hogy ezt miért csak négy évre csinálják. Ha önöknek ez ennyire fontos, ha az építőipar ennyire stratégiai ágazat, ha a munkahelyteremtés csak és kizárólag ezen keresztül oldható meg, ha a családokat támogatni legjobban úgy kell, hogy az új építésű lakások árát csökkentjük, akkor miért akarják ezt csak négy évig csinálni?

Mi az oka annak, hogy eleve úgy nyújtották be ezt a törvényjavaslatot, hogy 2016 és 2019 között lesz négy boldog éve az építőiparnak, amikor a brutálisan magas, világviszonylatban is első helyen álló 27 százalékos áfa helyett csak 5 százalékos áfa fogja terhelni az új építésű lakások árát, akkor miért csak négy évre szól? Ha ennyire fontos nekünk az építőipar, ha ennyire fontosnak tartjuk a munkateremtést az építőipari ágazaton keresztül, ha ennyire úgy gondoljuk, hogy a családok boldogságához vezető legfontosabb feltétel az, hogy legyen egy új lakásuk, amit vásárolhatnak, akkor miért csak a következő négy évben fontos ez? Miért nem fontos ez a Fidesznek 2020. január 1-je után? Ez az első kérdés.

Semmilyen magyarázatot nem hallottunk arra, hogy miért ideiglenesen, négy évre vezetik be ezt a rendelkezést. Semmilyen magyarázatot nem hallottunk erre nézve. Azt hittük egyébként, hogy már jól vannak lakva, hiszen a hírek tele vannak azzal, hogy ki mikor, hol vásárolt és mekkora lakást a kormánytagok közül. Azt hittük, hogy már mindenkinek van, a kormánytagok tízéves gyerekének is van lakása. Mégis lemaradt valaki, és kell most a következő négy évben megsegíteni őt egy kevés árcsökkentéssel, hogy új lakáshoz jusson? Vagy annyira fejükbe szállt a kudarc, hogy nem Magyarországon épült fel egy neves autógyártó gyára, hanem Szlovákiában, hogy az autógyártás helyett az építőipar felé fordultak durciból? Vagy Mészáros Lőrinc fejébe vette, hogy a következő években az építőiparban próbál szerencsét? Vagy a miniszterelnök veje szólt az apósnak, hogy most, hogy már megvolt az izzólámpabiznisz, és az informatika sem látszik eléggé kifizetődőnek, mégis szerencsét próbálna az építőiparban négy évig, aztán majd jön a következő biznisz? Hogy még jobban a mi lábunkra tudjon állni?

Tényleg érthetetlen! Ha egy szemernyi igazság is van abban, amit önök az előbb elmondtak, hogy miért fontos ez az ipar egésze szempontjából, hogy az egyik ágazatot ennyire komoly segítségben részesítik, ha valóban fontos az, hogy a munkahelyeket ezen az ágazaton keresztül kívánják bővíteni, ha valóban úgy gondolják, hogy a magyar családok megsegítésének ez az egyik legfontosabb záloga, akkor miért gondolják azt, hogy ez csak négy évig fontos az országban? Egészen egyszerűen érthetetlen.

A másik érv, ami miatt úgy gondoljuk, hogy ez egy rossz irány, az az, hogy ha megnézzük, hogy Magyarországon a társadalmi problémák közül mi van az első helyen, akkor nem azt találjuk, hogy az építőipar válsága. Nem azt találjuk az első és legfontosabb problémák között. A legfontosabb problémák között olyanokat találunk, mint a dolgozói szegénység növekedése, az egyre több és bonyolultabb adókból álló adórendszer, általában a bürokrácia és ilyenek. Mert ha valóban az emberek boldogulását akarják elősegíteni, akkor miért nem állítják vissza például a minimálbér adómentességét, úgy, ahogy egyébként örökölték a szocialista kormányoktól? Csak úgy látszik, ez csípte a szemüket, és 16 százalékos adóval sújtották azokat a béreket, amelyek korábban nem kellett viseljék a személyi jövedelemadó terheit. Miért nem itt kezdik?

Nem olvassák a statisztikai adatokat, hogy 2010 óta az egyik legfontosabb társadalmi problémává a dolgozói szegénység és általában a szegénység növekedése vált? Úgy gondolják, hogy ha egyébként ez az egyik legfontosabb probléma Magyarországon, akkor ahelyett, hogy ezt csökkentenék, az építőipar áfáját, az új építésű lakások áfáját kell csökkenteni? Ez a legfontosabb problémája Magyarországnak? Többször és nemcsak mi, szocialisták, hanem más ellenzéki pártok is szorgalmazták, hogy igen, egy olyan országban, ahol ilyen tűrhetetlenül magas az áfakulcs, 27 százalék, ahol egyébként még az önök beismerése szerint is az éhezés és a szegénység napi szinten jelen lévő probléma, akkor miért nem az alapvető élelmiszerek áfáját csökkentik 5 százalékra?

Ebbe az irányban elmozdult a régióban több ország is. A legfrissebb ilyen útra lépett ország éppen Románia, ahol csökkentették az élelmiszeripari termékek áfáját. Magyarország nem ezen az úton jár, valami oknál fogva Magyarország az építőiparban látja a felemelkedés zálogát, legalábbis a következő négy évben. Nem ebben látták a zálogát az elmúlt öt esztendőben, és nem ebben látják a zálogát 2020 után, amikor az egészet, amit most beterjesztenek, úgy, ahogy van ebben a törvényben, egy tollvonással megsemmisítik. És ahogy drasztikusan csökkenhetnek ‑ ez még nem tény, de csökkenhetnek ‑ az új építésű lakások árai, úgy 2020. január 1-jével meg drasztikusan emelkedni fognak, ez már most látszik, mert önök ezt a törvényjavaslatba így kódolták bele.

De hát az összes többi kérdőjel az abból fakad, hogy ha már egyszer ezt beígérték és ennyire fontosnak tartották, akkor miért foglalkoznak még minden mással ebben a törvényjavaslatban? Mi az, amiről nem tudtak ezelőtt három héttel, és most kell egy nap alatt, kivételes eljárásban keresztülnyomi a parlamenten? Nem volt ismert a BKV finanszírozásának problémája?

(9.40)

Tarlós úr nem beszélt erről a Fidesz-kong­resszuson, hogy egyszer csak most eszükbe jut, hogy meg kellene segíteni a fővárost? Hát persze, de ezt önök sajátos módon teszik, úgy segítik meg a fővárost, jó szívvel adják a pénzt, mert nem a sajátjukból adják. Nem pluszpénzt kap a kormánytól, hanem egyrészt előírják a fővárosnak, hogy mire költheti a saját pénzét, beleszólnak a független önkormányzatok döntési mechanizmusaiba, de ami még ennél is súlyosabb: a kerületektől vesznek el pénzt azért, hogy a fővárosnak több pénze legyen. Hát persze, hogy jó szívvel adják, mert a kerületi pénzeket adják oda, és nem plusz kormánytámogatást adnak a fővárosnak.

Ebben a törvényjavaslatban az építőipari ágazattól, a családoktól, a munkahelyteremtéstől teljesen függetlenül önök egészen egyszerűen megváltoztatják az úgynevezett forrásmegosztás rendszerét, azt az osztozkodási mechanizmust, ami az adóbevételekből a fővárost és a fővárost alkotó kerületeket megilleti.

Pici változtatásnak látszik az a másfél százalékpont, amivel csökkentik a kerületi önkormányzatok pénzét ‑ és amivel több pénzzel gazdálkodhat a főváros ‑, de tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt miniszter úr, az én választókerületemhez tartozó egyik önkormányzatban, Kispesten ez 50 millió forintot jelent mínuszban a következő évben. Ennyit vesznek el Kispest önkormányzatától. Ez Kispesten egynegyede a szociális támogatásra fordítható összegeknek. A szociális támogatásra fordítható összegek egynegyedét önök elveszik egy kerülettől ‑ nem egytől, az összes kerülettől ‑, hogy a fővároshoz adhassák, mert nem akarnak saját pluszforrásokat kormányzati tartalékokból ‑ az nyilván kell a stadionépítésekre és más egyéb, hasonló dolgokra ‑, hanem a kerületi pénz­ből csippentenek le, és azt adják oda Tarlós Istvánnak karácsonyi ajándékként. A kispesti önkormányzatnál jóval nagyobb költségvetési főösszeggel dolgozó kőbányai önkormányzatnál ‑ a választókerületemhez tartozó másik önkormányzatnál ‑ nyil­ván még ennél is rosszabb a helyzet, hiszen arányaiban több pénzről van szó.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a filmiparnak mi köze a családokhoz, a munkahelyteremtéshez és az építőiparhoz és így tovább. Önök szemérmesen hallgatnak arról, hogy egyébként itt a filmiparral kapcsolatos törvényeket is módosítják. Vártam, hogy kiderüljön, hogy ez mitől lett hirtelen stratégiai ágazat, hogy egy nap leforgása alatt, mintegy megvilágosodásszerűen a magyar parlamentnek ezzel a problémával meg kell ismerkednie, és rögtön döntést is kell hozni róla. Őszintén szólva, az érvek között egyet sem hallottam, ami ezt megmagyarázná. Az ember ilyenkor elgondolkodik, hogy megint Andy Vajna szólt valamelyik kormánytagnak, hogy valamit kellene csinálni, mert nincs elég főszerep az asszonynak, vagy valami, és kellene egy kicsit támogatni ezt a tevékenységet és így tovább. (Közbeszólások az MSZP és a Jobbik soraiból.)

Félreértés ne essék, az adócsökkentés, a lehetőségek növelése jó dolog, feltéve persze, ha nem a máséból adják, hanem a kormány saját bevételeit csökkentik ezzel, csak éppen olyan területeken követik el mindezt, ami nem tartozik a magyar társadalmi problémák első öt legfontosabb problémája közé, és nem tartozik a magyar gazdaság legfontosabb stratégiai ágazatai közé, bár az építőipar valóban egy fontos ágazat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Összefoglalva: egészen egyszerűen elképesztő, hogy önök ebben a törvényjavaslatban egy nap leforgása alatt megkötik az önkormányzatok kezét úgy általában, hogy mire fordíthatják a bevételüket. Egészen elképesztő, hogy önök egy nap leforgása alatt elfogadtatnak a saját törvénygyárukkal egy olyan törvényt itt az Országgyűlésben, ami a kerületektől elvesz pénzt, és ezt adják egy lendülettel a fővárosnak. Egészen elképesztő az, hogy mindezt becsomagolják, mintha kizárólag itt és most csak az építőiparról lenne szó, és még utóbbival kapcsolatban is egészen elképesztő, hogy elhallgatják, hogy mindössze négy évig gondolják ezt a kiváló rendszert fenntartani és működtetni, utána önök ezt el akarják felejteni úgy, ahogy volt.

Tisztelt Ház! Ezek azok a problémák, amelyek miatt úgy gondoljuk, hogy a szokásos trükkökkel van dolgunk: a Fidesz elővesz egy dolgot, ami kétségkívül megoldásra várhat, azt megoldja, hogy mellette, mint egy csomagban, lenyomjon az Országgyűlés torkán egy rakás olyan dolgot, ami viszont egészen egyszerűen elfogadhatatlan. Úgy segít egy területen, hogy közben más területekről csoportosít át oda pénzt, ezeket a területeket lehetetlen helyzetbe hozva.

Ezért, ezek miatt a kritikák miatt nem tudjuk ezt a törvényjavaslatot maradéktalanul támogatni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP so­ra­iban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 70 2016.02.22. 1:55  69-72

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az önök kapkodó törvényalkotó munkája már számos zavart eredményezett, az egyik ilyen zavar az, hogy kit illet meg az önkormányzatok által kivetett pénzbírság. Erről két törvény is rendelkezik, és egymásnak ellentmondó módon: míg a költségvetésről szóló törvény nagyon helyesen úgy rendelkezik, hogy az így kivetett bírságból származó bevétel 100 százaléka a települési önkormányzatot illeti meg, addig ugyanerről a szabálysértési törvény úgy rendelkezik, hogy az ilyen bevétel az államháztartás központi alrendszerének bevételét képezi.

A kérdésem benyújtása után az Államkincstár levelet küldött több önkormányzatnak, ebben pedig arról tájékoztatja az önkormányzatokat, hogy a központi alapba kell az így keletkezett bevételeket befizetni, meg is adja az ezzel kapcsolatos számlaszámot.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ön is nyilván jól tudja, hogy egy ilyen tájékoztató levél nem lehet ellentétes egyetlen hatályban lévő törvénnyel sem, márpedig a költségvetési törvénnyel ez a tájékoztató kincstári levél tételesen ellentétes. Tisztelettel kérdezem az államtitkár urat, hogy miközben ez számos önkormányzatot komoly mértékben zavar és érint, így választókerületem két települési önkormányzatát, Kőbányát és Kispestet is hátrányosan érinti ez a jogszabályi hézag, azt kérdezem tisztelettel az állam­titkár úrtól, mikor kívánja a kormány helyreállítani ezt a zűrzavart. Mikor akarja kiküszöbölni ezt a koherenciazavart? Mikor kíván benyújtani egy olyan törvénymódosítást, amely jogszabályi hézag nélkül, egyértelműen, kizárólag a települési önkormányzatokat jelöli meg a bevétel gazdájaként? Tisztelettel várom válaszát. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
140 26 2016.04.11. 2:53  25-31

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Eurostat, az EU statisztikai hivatala szerint az Eximbank úgynevezett foglyul ejtett pénzügyi intézmény, ami látszólag önálló csak, de gyakorlatilag az állam és így az államháztartás része, éppen ezért hivatalosan azt javasolták a KSH-nak, hogy az Eximbank az államháztartási körön belülre kerüljön besorolásra. Az ilyen intézmények esetében a kormánynak viselnie kell a vállalkozás bármilyen nem megfelelő teljesítményének a következményét.

Az elmúlt hónapokban a bank legalább 41 milliárd forintot helyezett ki a kormányhoz közel álló vállalkozásokhoz, az Eximbank tevékenységét egy törvényjavaslattal 2013 végén ugyanis megváltoztatták, így belföldi cégek is kaphatnak hitelt a nemzetközi versenyképességük javítása érdekében. Valójában azonban csak annyi történt, hogy létrehoztak egy sokadik kifizetőhelyet, hogy zavartalanul és számolatlanul öntsék a közpénzt a haverok zsebébe.

Sok mindent elmondhatnánk az Orbán-kor­mányról, kivéve azt, hogy gátlásos lenne. Az elmúlt hónapokban jutott például Eximbank-hitelhez egy, a Garancsi István érdekeltségébe tartozó cég a Ko­paszi-gát megvásárlásához. Egy másik cég egy 16 milliárd forintos tőkealapra kiírt pályázatot nyert el, itt a cégvezető felesége Rogán Antal miniszter ex­neje. Andy Vajna közel 7 milliárd forintos hitelhez jutott a TV2 megvásárlásához, közpénzzel is megtámogatva a botrányos működést. Tették mindezt abban reménykedve, hogy ezt a trükköt az Eurostat nem veszi észre. Tévedtek, lebuktak.

Az államadósság szempontjából ez azt jelenti, hogy a legutolsó, rendelkezésre álló mérleg alapján az 572 milliárd forintos külső forrásállomány a GDP arányában közel 2 százalékkal emelné meg az adósságrátát. 2014-ben például eszerint egyáltalán nem csökkent az állam adóssága. Hiába trükköztek, félő, hogy az államadósság elleni harcot is elbukják.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ebbe a helyzetbe az Orbán-kormány átlátszó trükkjei és féktelen mohósága miatt került az ország. Kérdezem tehát: mikor szoknak le a trükközésről, mikor vetnek gátat a mohóságnak? Mit kívánnak tenni, ha ezt a harcot is elbukják? Tisztelettel várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
140 30 2016.04.11. 1:04  25-31

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A tények a következők. Az Eximbank százszázalékos állami tulajdonban van. Kettő: önök változtatták meg a működését úgy, hogy a belföldi mutyikat is lehetővé tegye, és ne csak az exportot finanszírozza. Három: ez a mohóság vezetett oda, hogy az Eximbank hitelkihelyezése ma már sokszorosa az eredeti exportot finanszírozó hitelkihelyezéseknek.

Negyedszer: az Eximbanknak nincs saját betétállománya, a kihelyezéseket további hitelek terhére folyósítja, mert például az állampapírok után a magyar kormánynak, a magyar államnak kell majd helytállnia, ezért szakmailag teljesen világos az az érv, hogy ha végső soron a hitelekért az állam vállal felelősséget, akkor az Eximbank az államháztartás része, és ebből következően az államadósságot is duzzasztják ezek a hitelállományok. Államtitkár úr, nem kellett volna mohónak lenni… (Az elnök kikapcsolja a mikrofont.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
145 30 2016.04.26. 6:25  21-44

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Múlt péntek óta pontosan tudjuk, hogy mit akartak eltitkolni. Múlt pénteken a Magyar Nemzeti Bank nem tehetett mást, miután minden pert elveszített, mint hogy a honlapjára feltette azokat az adatokat, amelyeket szocialista képviselők kipereltek a Magyar Nemzeti Banktól.

(10.10)

Ezzel párhuzamosan ‑ bár nem tették fel a honlapjukra ‑ nekem e-mailen keresztül elektronikus formában eljuttatták azokat az adatokat, amelyek a pénteken nyilvánosságra kerülteket kiegészítik. Egyébként ezek tartalma is szégyenletes a Magyar Nemzeti Bankra nézve. Először is szeretném megjegyezni, hogy a hozzánk e-mailben eljuttatott adatok nyilvánosságát az MSZP meg fogja teremteni, ahhoz bárki más hozzáférhet ebben az országban.

Nézzük a tényeket! Kezdetben arra gyanakodtunk, hogy egyszerűen egy hóbortos jegybankelnökkel van dolgunk, aki a saját személyes céljaira, hóbortjaira nem restell közpénzek milliárdjait elkölteni. Azt gondoltuk, hogy kedvet kapott Matolcsy György az ingatlanpiaci megmérettetésre, és a Magyar Nemzeti Bankból egyfajta ingatlankezelő vállalatot csinálván különböző luxusingatlanok vásárlásába kezdett. Azt gondoltuk kezdetben, hogy nemcsak Habony Árpádot jellemzi a műkincsek imádata, hanem a jegybank elnökét, Matolcsy Györgyöt is, és ennek keretében közpénzekből különböző műkincseket vásárol. Azt gondoltuk, hogy egy valóságos életművésszel van dolgunk, és a napvilágra került tervek szerint ezért tervez borozót nyitni a Várban a Magyar Nemzeti Bank, és ezért tervez megvásárolt ingatlanaiban különböző wellnessrészlegeket; javították gyorsan ezeket a terveket, de minden feliratot azért az idő rövidsége miatt nem tudtak eltüntetni.

Tehát azt hittük kezdetben ‑ egyébként ez is önmagában szégyenletes ‑, hogy nincs másról szó, mint hogy közel 300 milliárd forintot a Magyar Nemzeti Bank elkölt saját személyes vesszőparipáira, egyszerűen azért, mert megteheti, mert a kormánynak mint a tulajdonosi jogokat gyakorló szervezetnek egy szava nincs a tekintetben, hogy a Magyar Nemzeti Bank tevékenysége valóban a Magyar Nemzeti Bank tevékenységének felel‑e meg, vagy valami egyéb más dolognak is. De a kormánynak egyrészt egy szava nem volt, másrészt valamennyi esetben, amikor a Magyar Nemzeti Bank megpróbálta eltitkolni ezeket az adatokat, akkor a kormány támogatta itt a parlamentben a törvényjavaslatot; ennek szűkített változatát, ami a Magyar Nemzeti Bank elnökének fizetésemelést irányoz elő, pedig épp ezekben a percekben erősítette meg a kormány, hogy szintén támogatja, nyilván azért, mert egyetért ezekkel a célokkal.

Múlt péntek óta pontosan tudjuk, hogy nem egyszerűen egy magyar nábobról, közpénzekből habzsi-dőzsi vállalkozásokba kezdő jegybankelnökről van szó, hanem egy olyan kiterjedt üzleti tevékenységről, ami felveti a törvényellenesség gyanúját is. Egészen elképesztő, hogy a Magyar Nemzeti Bank közpénzekből próbál meg Fidesz-közeli vállalkozásoknak olyan forrást biztosítani, ami médiabirodalmak létrehozására, finanszírozására irányul, hogy közpénzekből képes a saját rokonait támogatni több tízmillió forint értékben. Egészen elképesztő, hogy a Magyar Nemzeti Bank nyereségét, ami abból keletkezett ‑ és ezt ne felejtsük el ‑, hogy Matolcsy György kormánytagként is és jegybankelnökként is a forint gyengítésén dolgozott ahelyett, hogy az erősítésén fáradozott volna, ebből keletkezett ez a nyereség, amit most ilyen botrányos módon költ a Magyar Nemzeti Bank.

Ezek után azt gondolnánk, hogy valami személyi konzekvenciának leszünk tanúi. Az Oszmán Birodalomban ilyenkor a szultán azért selyemzsinórt küldött. Demokratikus jogállamban természetesen ez nem gyakorlat, nem lehet gyakorlat. Demokratikus jogállamokban ilyenkor az, aki lebukott, fogja magát és lemond, és magánemberként néz szembe a következményekkel. Nem ez történt. Matolcsy György a botrány kirobbanása után, a botrányos adatok ömlése óta él és virul, eszébe nem jut lemondani, viszont a Fidesznek eszébe jut fizetésemelést adni neki.

Egészen elképesztő, hogy ahelyett, hogy egyébként szedné a sátorfáját, és a Magyar Nemzeti Bank éléről, a magyar gazdaságpolitikából eltűnne ilyen botrányos előzmények után, ehhez képest a Fidesz úgy gondolja, maga Matolcsy György is úgy gondolja, hogy olyan korszakos tettet hajtott végre ezzel a botrányos működéssel, hogy nemhogy le kéne mondania, ellenkezőleg, fizetésemelést kéne adni neki. És ha már Matolcsy György fájlalta, hogy ez ellenzéki képviselőknek nem jutott eszébe ‑ múlt héten fájlalta itt a plenáris ülésen Matolcsy György, hogy miért nem MSZP-s képviselők tettek javaslatot az ő fizetésének az emelésére ‑, nekünk mellesleg eszünkbe se jutna ilyesmi ezek után, megteszi ezt most helyettünk a Fidesz, és az egész törvényjavaslatból néhány szépséghibát leszámítva még annyi maradt, hogy a botrányos tevékenységet folytató jegybankelnök fizetését ötmillió forintra növeli. Egészen elképesztő, hölgyeim és uraim!

A Magyar Szocialista Párt álláspontja az, hogy minden adatnak, ami a közpénzek elherdálásával kapcsolatos, nyilvánosságra kell kerülni, mindenkinek, aki ebben vétkezett, vállalnia kell a felelősséget, ezt a törvényjavaslatot pedig úgy, ahogy van, el kell felejteni és vissza kell vonni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban. ‑ Dr. Schiffer András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
149 6 2016.05.10. 5:05  5-8

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! Fordulatra van szükség. Fordulatra van szükség a politikában, fordulatra van szükség a kormányzásban. Fordulatra van szükség annak érdekében, hogy a nehéz helyzetben lévő többséget támogassuk a jó helyzetben lévő kisebbség helyett.

Azért van szükség fordulatra, mert 2010-ben önök, az önök kormányzása olyan útra terelte az országot, amely, ha nem állítjuk meg ezt a folyamatot, már középtávon katasztrófába torkollhat. Katasztrófába torkollhat, mert a szakképzett emberek egyre nagyobb tömege fogja elhagyni az országot, és néhány év, évtized múlva, ha ez a politika folytatódna, Magyarország az alulképzett közmunkások és nyugdíjasok országává válna. Ezt minden energiánkkal meg kell akadályozni.

Fordulatra van szükség, mert önök, amikor 2010-ben hatalomra kerültek, teljesen érthetetlen módon első intézkedéseik egyikével azonnal megemelték a minimálbér adóját, azét a minimálbérét, amely addig adómentességet élvezett. Ennek következtében a nulla százalék szja helyett ma már 15 százalék adót kell hogy viseljen a legalacsonyabb jövedelműek bére. Egy másik intézkedésükkel ‑ bár azóta erről elfeledkeztek ‑ pedig bevezettek egy kétmilliós fizetési bérplafont az állami szférában. Ez utóbbinak egyébként lett volna értelme, érdekes, hogy pont ezt szívták vissza. De nem álltak meg a minimálbér megadóztatásánál, tovább fokozták a nehéz helyzetben lévők bajait azzal, amikor a szociális rendszer átalakításával, lényegében a szociális támogatások nagy részének felszámolásával, megszüntetésével, az önkormányzatoktól való elvételével további nehéz helyzetbe sodorták azokat, akik már addig is bajban voltak.

(9.20)

Nem véletlen, hogy egyre szemérmesebbé válnak, és a Központi Statisztikai Hivatal már a korábbi módszertan szerint számított létminimumot nem akaródzik közölni; igaz, hogy helyette ezt kutatóintézetek ugyanezzel a módszertannal közben megtették. A számok pedig ijesztőek és tragikusak, hölgyeim és uraim. A számok azt mutatják, hogy több mint 4 millió ember él ma Magyarországon a létminimum alatt. A számok azt mutatják, hogy 2010 óta, amióta önök kormányoznak, bocsánat, amióta önök hatalomban vannak, azóta a szegénység nem csökkent, hanem nőtt Magyarországon, és ez nemcsak tragikus, hanem kifejezetten szégyenletes.

Apropó, kormányzás: a másik súlyos hiba, hogy önök összetévesztik a kormányzást a hatalomgyakorlással. A kormányzás lényege a közjó szolgálata lenne. Ha a nagy ellátórendszerekkel érdemben törődnének, akkor érdemben törődnének az oktatással, érdemben törődnének az egészségüggyel. Ehelyett egyáltalán nem a közjóval, hanem a saját jóságukkal, a saját javadalmazásukkal törődnek. A hatalomgyakorlás professzionális és gigantikus méreteket öltött, üzemszerűen csapolják le a közpénzeket, hogy ebből egy soha nem látott klientúrát építsenek. Létrejöttek a klánok, létrejöttek a klientúrák, és nem véletlen, hogy a száz leggazdagabb magyar listáján most már egyre többen, akik korábban nem voltak rajta, kifejezetten Orbán Viktorhoz, a miniszterelnökhöz és környezetéhez köthetők. Közben az ellátórendszerek közül a talán két legnagyobb és legfontosabb, az oktatás és az egészségügy egész egyszerűen lerohadt. Önöket csak a központosítás érdekelte, hozzá nem értő emberek kinevezésével elsorvasztják az oktatást Magyarországon, egyre nagyobb problémát okozva a feltörekvő generációk tanulásában. Ezért tehát fordulatra van szükség; fordulatra, hogy betartassuk önökkel az eredeti ígéreteiket, és például visszaállítsuk a 2 milliós bérplafont az állami szférában, amit önök közben visszacsináltak, és fordulatra van szükség, mert nem csinálták vissza a minimálbér szégyenletes megadóztatását. Újra csökkenteni kell az alacsony keresetűek adóját. Fordulatra van szükség, mert helyre kell állítani a kormányzás becsületét, a magánvagyonok gyarapítása helyett ismét a közjóval kellene hogy törődjön egy demokratikus kormány. És végül, de elsősorban a rászoruló többséget kellene támogatni a felső tízezer és a haverok helyett, a felső tízezer és a harácsoló klientúra helyett.

Hölgyeim és Uraim! Önök erre a fordulatra képtelenek, ezért kell önöknek megbukniuk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 8 2016.05.13. 20:16  1-52

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselő­cso­port­ja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az adótörvények kapcsán az egyik leg­fon­tosabb kérdés, hogy az az adófilozófia, amely törvényjavaslatok formájában itt fekszik több tör­vényben is egyébként az Országgyűlés asztalán, mennyiben szolgálja az ország fejlődését, mennyire szol­gálja a vállalkozások versenyképességének javí­tá­sát, mennyiben szolidáris azokkal, akik az országban ne­héz helyzetben vannak és rosszul élnek, és egyéb­ként végül, de nem utolsósorban mennyiben járul hozzá a költségvetés bevételeihez.

Nos, ha a törvényjavaslatok egészét nézzük, ak­kor először is meg kell állapítanunk, hogy egyáltalán nem igaz az a szlogen, hogy az Orbán-kormány az adócsökkentések kormánya lenne, ennek pont az ellenkezője az igaz. Ha valamennyi adónemet nézzük és megnézzük, hogy egy évben a vállalkozásoktól a jövedelem hány százalékát szedi be a kormány, akkor az elmúlt években ez a tendencia sajnos azt mutatja, hogy összességében nő a vállalkozások és a tár­sa­dalom adóterhelése, ahelyett, hogy csökkenne.

Ez úgy áll elő szinte minden évben az aktuális adó­csökkentésekre és egyébként -emelésekre vo­nat­kozó törvényjavaslatokkal, hogy a Fidesz kivá­laszt egy-két adónemet, amiben hangzatos bejelentésekkel meg­tá­mo­gatva kihirdeti az adócsökkentést, de nem szí­ve­sen beszél az ezzel párhuzamosan benyújtott olyan té­telekről, amelyek egyébként meg csendben, alat­to­mosan, folyamatosan növelik a családok adóterheit.

Ezért van az a faramuci helyzet, hogy miközben önök mindig el tudják mondani egy-két adónemnél, hogy látványos csökkenés következik be, addig összességében az adóterhek növekednek, több tucat adófajtát vezettek be egyébként önök 2010 óta, ami­óta kormányoznak, és most is arról van szó, hogy csend­ben, alattomosan emelkednek, nem kis mér­ték­ben olyan adótételek, amelyek korábban kedve­zőbbek voltak annál, mint amit ez a törvényjavaslat tartalmaz.

Ha már a Fidesz vezérszónoka emlékezet­fris­sí­tés­ről beszélt, akkor tegyük teljessé ezt az emlékezet­frissítést, mert ugyanebben a hozzászólásban némi me­móriazavarról tett a képviselő úr tanúságot, ami­kor a szocialista kormányzásról beszélt, és gálánsan megfeledkezett néhány olyan tételről, amely cáfolta volna az állításait.

Kezdjük a személyi jövedelemadóval! Önök arról beszélnek, hogy a személyi jövedelemadót idén 15 százalékra csökkentették. Miért nem beszélnek arról, hogy kormányzásuk kezdetén a minimálbért keresők személyijövedelemadó-terheit nulláról 15 százalékra növelték? (Dr. Hargitai János: Nagyon helyesen!) Nem csökkentették, növelték!

Miért nem beszélnek arról, hogy ebben az or­szág­ban a rendszerváltást követően csak szocialista kormányok alatt volt adómentes a minimálbér? Valahányszor jobboldali kormányok voltak, vala­hány­szor Orbán Viktor kormányzott, mindig szinte az első intézkedések egyikébe tartozott, hogy a mini­málbér adókedvezményét eltörölte, és növelte az alacsony keresetűek adóját. Most is ezt tették 2010‑ben. Közben volt egy közbeszólás, hogy nagyon helyesen. Örülnék, ha ezt hozzászólásban is kifejtené a képviselő úr, hogy mi az a sajátos szemlélet, ami miatt a Fidesz és koalíciós partnere egyszerűen utálják a minimálbért keresőket. Miért van az, hogy valahányszor kormányra kerülnek, a legelső ‑ nem a második, nem a harmadik, nem a tizenkettedik, szinte a legelső ‑ dolguk az, hogy növeljék a mini­málbért keresők terheit?

Miért gondolják, hogy egy helyes adópolitika az, amelyben pont azok adóterheit növelik az országban, akik a legkevesebbet keresik? Egyszer már valaki magyarázza ezt meg, mert beszélnek önök katá­sok­ról, kivásokról meg családi adókedvezményről, min­den olyan dologról, ami az önök szívének kedves vagy amiről úgy gondolják, hogy ezen keresztül be le­het mutatni az adócsökkentések kormányának nagy­szerű tetteit, de nem beszélnek soha arról, amikor adót emelnek, és soha egyetlen szóval nem voltak képesek megindokolni, hogy az elmúlt években, valahányszor kormányon voltak, következetesen, kivétel nélkül emelték az alacsony keresetűek adóját. (Tállai András: A jövedelmet is.) Miért, milyen filozófia áll emögött, hogy az alacsony keresetűek adóját növelni kell, erre egyetlen egyenes, egyetlen értelmes mondatot sem hallottunk. Államtitkár úr azt mondja, hogy közben a jövedelmet is növelik.

(8.50)

De őszintén szólva azt kellene megnézni, államtitkár úr, hogy a nettó jövedelem hogy változott. Mert ha a minimálbéresek nettó jövedelmét nézzük 2010 óta, akkor az a helyzet, államtitkár úr, hogy ha megnézi a Statisztikai Hivatal adatait, és ebből kiszámolja, hogy a reálértékét megőrizte-e 2010-hez képest a nettó minimálbér ‑ az, ami zsebben marad, tetszik tudni, nem az, ami befolyik adóként a kormányhoz ‑, akkor az történt, hogy a minimálbér ma Magyarországon kevesebbet ér, kisebb a vásárlóértéke, mint 2010-ben a kormányváltáskor volt. Pont azért, mert azt az adóemelkedést, azt a 15 százalékos adóemelkedést hosszú évek alatt sem tudta kompenzálni a bruttó bérek növekedése. Nagyon sajnálom, államtitkár úr és kedves fideszes képviselőtársak, de hát az embereket mégiscsak az érdekli, hogy a zsebben mennyi marad! A bruttó kedves a kormánynak, a bruttó bér, mert az valójában már az adókat is tartalmazza, de ez nem kedves a munkáltatónak, aki kifizeti ezeket az adóterheket, nem kedves a munkavállalónak, aki szintén kifizeti ezeket az adóterheket.

A minimálbér vonatkozásában az elmúlt években, az elmúlt hat évben az történt, hogy önök megemelték a vállalkozások bérköltségeit, megemelték a munkavállalók adóterheit, ennek következtében a minimálbér mai értéke kevesebb, mint 2010-ben volt. Egyetlenegy dolog változott: a minimálbéresek adóján keresztül többletbevétel folyt be az államkasszába. Fontos a költségvetési egyensúly, de amikor annak a megteremtésén fáradozik a kormány és a Fidesz, akkor nem azok adóemelésével kell ezt a kérdést megoldani, akik egyébként a legkevesebbet keresik az országban.

Egyébként ennek az adópolitikának szomorú következményei vannak. Pont ennek az adópolitikának az egyik szomorú következménye az, hogy a dolgozói szegénység növekszik az országban. Egészen konkrétan ez alatt azt értjük, hogy ma már azok az emberek is a létminimum alatt élnek, ahol egyébként van kereső a családban, adott esetben mindkét felnőtt keres és jövedelemmel rendelkezik a családban, csak éppen keveset keresnek, mondjuk, minimálbért keresnek, és azt tapasztalják, hogy egyre kevésbé lehet ebből megélni.

A másik szomorú következménye ennek az adó- és bérpolitikának pedig a kivándorlás növekedése, mert sok egyéb motiváció is van természetesen, de egy durva különbség van: bárhova megy egy magyar munkavállaló Nyugat-Európában, azt tapasztalja, hogy ha van állása és az ottani viszonyok szerinti minimálbért keresi, akkor abból meg lehet élni. Bárhol vállal munkát Magyarországon egy fiatal vagy egy középkorú házaspár és minimálbért keres, akkor pedig azt tapasztalja, hogy ebből a minimálbérből Magyarországon nem lehet élni, nem lehet megélni. Mert amíg Nyugaton a minimálbér lehetővé teszi, hogy egy szerény lakást béreljen egy család belőle, addig Magyarországon a minimálbérből ez egészen egyszerűen nem gazdálkodható ki. Ez a döntő oka annak, hogy családok százezrei, fiatalok százezrei döntöttek úgy, hogy Nyugaton próbálnak szerencsét és ott élnek meg, mert ott még a relatíve ottani viszonyok szerinti alacsony keresetekből is meg tudnak élni, amíg Magyarországon nem. A másik szomorú és tragikus következménye az itthon maradottak számára pedig az, hogy a dolgozói szegénység pedig növekszik.

Ha már emlékezetfrissítés, mert fideszes képvi­selőtársam említette a családi adókedvezményeket, hogy az egy baloldali kormányzás alatt miért csökkent. Egy dolgot elfelejtett hozzátenni képviselőtársam, hogy ezzel párhuzamosan meg a családi pótlék nőtt, éppen azért, mert baloldali kormány volt. A bal­oldali meg a jobboldali kormányok közötti gondol­kodásbeli különbség egyik legfontosabb eleme az, hogy amikor önök családról beszélnek, mindig csak a csa­ládok egy részére gondolnak. Ha kicsit korrekten fogalmaznak, akkor hozzáteszik, hogy azokra a családokra gondolnak szinte kizárólag, ahol van munkajövedelem, de ha őszinték lennének és olvasnák a sta­tisztikai adatokat, akkor valójában az a helyzet, hogy önök elsősorban azokon a családokon segítenek, ahol magas a jövedelem a családban, ahol érvényesíteni lehet maradéktalanul az adókedvezményeket. Az elmúlt évi családi adókedvezményeket vizsgál­va szinte az összes szociológiai elemzés azt állapította meg, hogy a támogatás túlnyomó része a jó jövedelemmel, a magas jövedelemmel rendelkező családokhoz ment. Tehát egyfelől még az előbb beszéltem arról, hogy a minimálbéresek esetében hogyan emelik meg önök az adójukat, teljesen érthetetlen módon és büntető jelleggel, addig a családi adóked­vezmények esetében pedig azt tapasztaljuk, hogy ezeknek a kedvezményeknek a nagy része minden felmérés szerint a vagyonos családok zsebében landol.

A családi pótlék: pont ez a fontos különbség a baloldali és a jobboldali gondolkodás között, hogy a baloldali politikusok számára az összes család fontos, képviselőtársam, önöknek meg nem. Ugyanis a családi pótlékot jövedelemtől függetlenül minden család megkapja, amíg az adókedvezményeket azok a családok vehetik csak igénybe, ahol van munkajövedelem, és az Magyarországon sajnos a családok egy részéről nem mondható el. Ha önök megnézik a baloldali kormányok idején az adókedvezményeket és a családi pótlék rendszerét együtt, amit így családtámogatásnak nevezhetnénk, akkor bizony azt kapnánk, hogy ezek a támogatások nagyobb összeget értek el egy család esetében, és egészen biztosan sokkal nagyobb összeget értek el az alacsony jövedelmű családok esetében, a jövedelemmel nem rendelkező családok esetében, mint az önök kormányzása alatt. Ha már az emlékezetfrissítésnél tartunk, akkor ezt azért el kellett mondanom.

Nézzük a beterjesztett törvényjavaslat alapvető élelmiszereket érintő részét! Egyrészt akár örvendezhetnénk azon is, de jó, ne tegyük ezt ilyen feltételes módba, örvendezzünk azon, hogy legalább a Fidesz részben elfogadta a szocialisták és más ellenzéki pártok korábbi javaslatait arra nézve, hogy az alapvető élelmiszerek áfáját csökkentsük. Korábban is abból indultunk ki, hogy ha már egyszer ez a helyzet az alacsony keresetűek esetében, ahogy az előbb ezt elmondtam, akkor nézzük meg az összes olyan lehetőséget, amivel ezeken a terheken valamelyest enyhíteni lehet. Az egyik ilyen eszköz igenis az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentése. A törvényjavaslat örvendetes módon ebbe az irányba elmozdul, és ebből a szempontból örülünk annak, hogy legalább részben, ha nem is teljes mértékben a javaslatainkat megfogadták. Változatlanul szorgalmazzuk ugyanakkor, hogy a csökkentés valamennyi alapvető élelmiszerre terjedjen ki, ne csak néhány kiválasztott termékre.

Mert máris itt egy ellentmondás, hogy a tej esetében, amely kétségkívül egy alapvető élelmiszernek számít, önök a friss tej áfáját csökkentették, de a boltokba kerülő termék áfáját azonban változatlanul hagyták. Az ugyan előrelépés, hogy a termelők versenyképességét ezzel kétségkívül javítják, viszont a bolti árakhoz érdemben nem járul olyan mértékben hozzá, mint ha a végtermék áfáját is csökkentették volna ugyanilyen mértékben, úgy, ahogy egyébként a Szocialista Párt korábban és más ellenzéki pártok javasolták. Magyarán, tettek egy bátortalan lépést előre, de ez felemásra sikeredett. Mi ezt keveselljük. Változatlanul úgy gondoljuk, hogy a cél nem lehet kevesebb, mint az összes alapvető élelmiszer áfájának csökkentése. Erre nézve többször is adtunk be kidolgozott javaslatokat. Tessenek ezeket jó szívvel olvasgatni és tanulmányozni!

További ellentmondás az áfacsökkentéses javaslatban, elhangzott a hozzászólásokban, hogy az étkezőhelyi vendéglátásban az ételek és nem alkoholtartalmú italok áfája csökkenni fog a következő évben. Teljesen érthetetlen, hogy ezt az áfacsökkentést a menzára miért nem terjesztik ki. Hogy van az, hogy a vendéglátóiparnak kedvében járnak ‑ ez egyébként nem egy ördögtől való gondolat, ezt önmagában nem bírálnánk ‑, de a diákok étkeztetése tekintetében ezt a kedvezményt nem akarják megadni? Ez teljesen érthetetlen. Miért nem terjesztik ki az áfacsökkentést azokra az élelmiszerekre, amelyeket kiszállítanak a különböző menzákra, a gyermekétkeztetésen belül, a diákétkeztetésen belül kerül felhasználásra, és ott egyéb­ként szintén egy árcsökkentést jelenthetne, ezzel is csökkentve azoknak a terheit, akik számára egyre elviselhetetlenebb az élet Magyarországon. Tehát itt további ötleteink lennének még. Egy kis bátorságot vehetnének. Ne álljanak meg félúton, ahol áfacsökkentésbe kezdtek, ott következetesen ezt vigyék végig valamennyi termékre, és egyébként ha már egy terméknél a vendéglátásban csökkentik az áfát, terjesszék ki ugyanezeket az adócsökkentéseket a menzai kajára is.

Nem lehet egypár szó erejéig nem érinteni a jövedéki adókat. Erről természetesen a következő napirendnél részletesen lesz szó. Itt összefüggésben csak annyi, hogy ott azért nagyon komoly adóemelések vannak elrejtve elsősorban a cigaretta esetében. Adott esetben akár 400 forinttal is emelkedhet egy doboz cigaretta ára.

Részletesen ki fogjuk fejteni, de tulajdonképpen amit jövedéki adó címen előterjesztettek az üzemanyagok árára vonatkozóan, az még a házszabályi követelményeknek sem felel meg, de erről a következő napirendi pontban részletesen.

(9.00)

Tagadhatatlan tény, hogy volt, ahol viszont igenis nagyon bátrak voltak önök; bár őszintén szólva, ha az ember újságot olvas, akkor majdnem mindig ki lehet számítani, hogy utána a kormány milyen törvényjavaslattal kedveskedik a társadalomnak és a parlamentnek. Az elmúlt hetekben bőséggel olvastuk a híreket, a kormányhoz, személyesen a miniszterelnökhöz közel álló személyek hol milyen kastélyokat vásároltak az országban. Ennyire kiszámíthatóan, képviselőtársaim, azért nem kellene működniük. Ha az ember néhány hétig tanulmányozza ‑ nem feltétlenül nagy örömmel ‑ azokat a híreket, hogyan gazdagodik megint a miniszterelnökhöz személyesen, akár családilag is köthető elit, akkor máris, néhány hét múlva jön egy törvényjavaslat, amely ezt adókedvezményekkel még jól meg is támogatja, és nem kis mértékben. Nem kis mértékben, hölgyeim és uraim!

Ha kastélyfelújításra vállalkozik egy cégcsoport, akkor egészen elképesztő, akár 32 milliárd forintos adócsökkentésben, adókedvezményben is részesülhet. Ha egyetlen vállalkozás, mondjuk, a kastélyok tucatját újítja fel az országban, matematikailag az önök által beterjesztett törvényjavaslat szerint akár 32 milliárdos adókedvezményben is részesülhet. Csak itt az arányokról: a már említett jövedékiadó-emelés kapcsán 20 milliárdos többletbevételt vár a kormány, különböző tételeknél kimutatható, hogy az áfacsökkentés ‑ éppen államtitkár úr elmondása sze­rint ‑ mintegy 55 milliárdos tételt jelent a költségvetésben. Tehát miközben önök látszólag ilyen nagylelkűen az áfacsökkentésben 55 milliárdot a társadalomnál hagynak, ezzel szinte megegyező összegeket fizetnek ki majd adókedvezmény formájában azoknak a vállalkozóknak a zsebébe, akik kastélyfelújítási programban jeleskednek Magyarországon, néhány héttel azt követően, hogy az ember olvashatta a napi sajtóban, hogy a fideszes elit már megint, már megint, már megint és már megint kastélyokat vásárol. Azért ennyire direkt összefüggéseket nem kellene találni!

Most tényleg már csak az a kérdés vetődött fel, hogy Mészáros Lőrinc cége, Garancsi István cége vagy valaki más, aki a miniszterelnökhöz köthető, az lesz ennek a törvényjavaslatnak a nyertese. Azért ennél egy kicsit szemérmesebben kéne csinálni. Ez már tényleg gátlástalan, komolyan mondom! Önök a kastélyfelújítást annyira fontosnak tartják azt követően, hogy néhányan kastélyra tettek szert a fideszes elitben, hogy olyan mértékű adókedvezményeket tud­nak adni egyetlenegy vállalkozásnak, ami simán összevethető más adócsökkentések összes évi bevételével vagy bevételkiesésével. Egészen elképesztő!

Azt én megfontolásra ajánlanám fideszes képviselőtársamnak, mert pontosan tudom, hogy akik a konzervatív patkóban ülnek az Országházban, azok túlnyomó többségének nincs kastélya, azok túlnyomó többsége nem rendelkezik olyan vállalkozással, ami érdekelt lehet kastélyfelújításban. Meddig fogják önök szavazataikkal támogatni, hogy a saját szűk elitjük ilyen szemérmetlen módon élvezze az önök szavazatának következményeit? Ezen azért előbb vagy utóbb el kéne gondolkozni. Így vagy úgy tettestársak közvetve, és ez a jobbik eset még. Ezt én az önök helyében megfontolnám.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az előttünk lévő adó­csomag, ahogy az előbb említettem, összességében nem az adócsökkentések kormánya szlogent iga­zol­ja, ezzel pont ellentétben. Az előttünk lévő adócsomag összességében változatlanul hagyja vagy nö­ve­li az alacsony keresetűek terheit, miközben jelentősen csökkenti a magas jövedelműek terheit. Ez a politikai irány elfogadhatatlan. Köszönöm szépen a figyelmet. (Dr. Vas Imre: Taps, taps! ‑ Tukacs István tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 78 2016.05.13. 13:27  73-118

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A legelső kérdés, amit fel kell tennünk ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy minek nevezzelek. Az biztos ugyanis, hogy a címe pontatlan. Ennek a törvényjavaslatnak az a címe, hogy Magyarország 2017. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló ilyen és ilyen számú törvényjavaslat. Ha megnézzük a tartalmát, látjuk, hogy a legkevésbé szól erről. Önmagában komikus a költségvetés megalapozásáról beszélni ebben az időszakban, még akkor is, ha egyébként minden egyes szakasz, minden egyes bekezdés erről szólna. Azért komikus, tisztelt képviselőtársaim, mert az idei költségvetés módosításáról a jövő évi költségvetési törvényjavaslattal párhuzamosan, gyakorlatilag azzal egyidejűleg tárgyal a tisztelt Ház.

Mennyiben tekinthető önmagában megalapozottnak az idei költségvetés, hogy már most májusban módosítani kell? Mennyiben volt ez tavaly májusban megalapozott? Az akkori megalapozó törvényjavaslatok mennyiben biztosították a kiszámíthatóságot, az előreláthatóságot, egyáltalán azt, hogy ez a költségvetési törvényjavaslat módosítás nélkül kibírjon több mint egy évet? Hát nem bírt ki! Még egyszer mondom, ha ennek a törvényjavaslatnak minden egyes szakasza, minden egyes bekezdése valójában a jövő évi költségvetési törvényjavaslat megalapozásáról szólna, az a tény önmagában, hogy az idei költségvetést ezzel párhuzamosan, ezzel egyidejűleg már módosítani kell, megkérdőjelezi a kormány előrelátását a költségvetés tekintetében.

(Mirkóczki Ádámot a jegyzői székben
Hiszékeny Dezső váltja fel.)

De nézzük a tartalom felől közelítve, és még csak nem is azt vizsgálva, hogy az egyes tartalom önmagában elfogadható vagy elfogadhatatlan. Mi köze a költségvetési törvényjavaslat megalapozásához a temetőkről és a temetkezésekről szóló törvény módosításának? Ez kifejezetten morbid. De hogy vidámabb vizekre evezzek: mi köze a jövő évi költségvetési törvényjavaslat megalapozásához a mozgóképről szóló törvény megváltoztatásának? Abban reménykedem, hogy az előző morbid téma után a mozgóképek tekintetében akár vígjátékokat is készíthetnének ‑ remélem, fognak is ‑, de ha az idei költségvetés módosításáról, a jövő évi törvényjavaslat előkészítéséről fog majd valaki egyszer mozgóképet készíteni, az sokkal inkább lesz tragikomédia, mint vígjáték.

Önmagában az is megkérdőjelezhető, ha már megalapozásról beszélünk, hogy a kormány az előkészítés során korrekten járt-e el. Két nagyon fontos vezető is hozzám fordult mint a Költségvetési bizottság elnökéhez. Handó Tünde május 11-én írt érdemi észrevételeket, hozzám intézve levelét ‑ az Országos Bírósági Hivatal elnökéről beszélünk ‑, valamint a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke, Péterfalvi Attila is kifogásokat tett hozzám intézett levelében. A tartalmi kifogásokon túl mind a két levélnek közös eleme az, hogy az Országgyűlés elé beterjesztett törvényjavaslatok érdemben különböznek azoktól a javaslatoktól, amelyeket számukra hivatalból véleményezésre megküldtek. Magyarán arról van szó, hogy ezeket a fontos intézményeket és azok vezetőit megtévesztette a kormány, más tartalmú szöveget küldött nekik véleményezésre, mint amit aztán az Országgyűlés számára benyújtott. Ezért mindkét elnöknek egyetlen választása maradt: észrevételeiket és kifogásaikat levélben megküldeni az Országgyűlésnek. Ennek a levélnek a címzettje én vagyok, de a Költségvetési bizottság elnökeként természetesen gondoskodtam arról, hogy az Országgyűlés nyilvánossága és a közvélemény megismerhesse ezeket a tartalmi és formai kifogásokat, valamennyi képviselőtársamnak megküldtük ezeket a leveleket.

S akkor feltehetném azt a kérdést is, hogy mi köze van a jövő évi költségvetési törvény megalapozásához a bejegyzett élettársi kapcsolatokról szóló törvényi rendelkezések megváltoztatásának. Mennyiben alapozza meg ez a gazdasági növekedést vagy bármit, ami a költségvetési törvényjavaslattal összefügg?

Valójában, ha jóhiszeműek akarunk lenni, akkor nem történt más, mint az, hogy a kormányon, az Országgyűlés tavaszi ülésszakának végéhez közeledvén, egyfajta kapuzárási pánik lett úrrá. És az összes olyan törvényjavaslatot, ami a kormány berkeiben keletkezett, az összes olyan szándékot, amit még sebtében meg akarnak valósítani az Országgyűlés tavaszi ülésszakának vége előtt, összegyúrtak egy törvényjavaslattá, és egy gigantikus salátatörvényben benyújtották az Országgyűlésnek. És ezt elnevezték a költségvetési törvényt megalapozó törvényjavaslatnak, ha már egyébként ilyen kötelezettsége a kormánynak van, hogy erről mindenképpen be kell adnia egy jogszabálytervezetet.

(14.00)

Na de hát, miért lennénk jóhiszeműek, amikor azt látjuk, hogy a kormány zsinórban különböző törvényekbe eldugva rejti el valódi szándékait, amit elsősorban szeretne megvalósítani? És ebből a szempontból, ha nagyon precízek szeretnénk lenni, akkor már ennek a törvényjavaslatnak az elnevezését meg kellene változtatni. Valójában ez nem a Magyarország 2017. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló törvényjavaslat, hanem a titkosítás megalapozásáról szóló törvényjavaslat. Ez ennek a salátatörvénynek a valódi szándéka.

Nézzünk néhány kisebb tartalmi észrevételt! Kezdjük a bejegyzett élettársi kapcsolatokkal. Ez a költségvetéshez egyáltalán nem kapcsolódik ‑ ez az egyik. A másik: teljesen érthetetlen számomra, hogy miért nem elégszik meg a Fidesz és a kormány az „élni és élni hagyni” elvével. Az teljesen rendjén van, hogy egy kormány a maga fontos értékrendjét különböző támogatási formákkal is megvalósítja vagy megvalósítani igyekszik. Ez rendjén van. Rendjén van, hogy a kormánynak van egy határozott elképzelése, még ha ez vitatható is, a családokról, és rendjén van, hogy a családok támogatását fontosnak tartván, igaz, hogy a gyakorlatban ez persze a jómódú családok támogatását jelenti, de most nem nyitom ki ezt a vitát, az rendjén van, ha önmagában fontos a Fidesznek és a kormánynak a család, akkor annak támogatásáról különböző törvényjavaslatokban igyekszik gondoskodni ‑ hogy jól vagy rosszul, az egy más kérdés.

Na de miért nem hagy békén másokat? Tehát aki ebbe nem fér bele, azt miért kell emellett még büntetni? Nem elég, hogy azokat támogatják, akik beleférnek? A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényi rendelkezések megváltoztatásával önök ezeket az embereket kirekesztik az öröklés lehetőségéből és a különböző adókedvezmények lehetőségéből, ami eddig járt nekik. Miért kell őket büntetni azért, mert más normák szerint élnek, mint amit önök fontosnak tartanak? Miért nem lehet őket békén hagyni? Miért kell őket megbüntetni?

Egy korábbi törvényjavaslat tárgyalásánál már utaltam arra, hogy ugyanígy van ez a társadalom­fel­fo­gásukkal. Én persze vitatom azt a társada­lom­felfogást, hogy elsősorban a legjobban keresőket támogatják. Ha akarják, támogassák. De miért kell ezért cserébe büntetni azokat, akik keveset keresnek? Önök mindig ezt csinálják. Van egy modell, amit szeretnének támogatni, még ha ez a modell vitatható is, de még magából a szándékból azért nem szabadna nagy ügyet csinálni. De nem elégednek meg ezzel, hanem aki ebből kilóg, azt büntetik. Ha a gazdagokat akarják támogatni, akkor ezzel párhuzamosan nem elégednek meg azzal, hogy csökkentik az ő adóikat, hanem rögtön büntetik azokat, akik keveset keresnek, az ő adóik megemelésével.

Ha a családokat akarják támogatni, akkor nem elégszenek meg azzal, hogy a családokat valamilyen módon támogassák, még akkor sem, ha egyébként ez elsősorban a jómódú családok támogatását jelenti, hanem aki ebből a családmodellből valamilyen szempontból kilóg, és eddig valamilyen törvényi kedvezményt élvezett, azt megbüntetik azzal, hogy ezeket a törvényi kedvezményeket megszüntetik. Túl azon, hogy ennek a jövő évi költségvetési törvényjavaslathoz az égvilágon semmi köze nincsen, ez a mentalitás, hogy az „élni és élni hagyni” elvét önök folyamatosan megsértik, és aki valamilyen szempontból önöknek nem tetszik, nem szimpatikus, ez egészen egyszerűen elképesztő.

Na de térjünk rá a titkosításra; hát, nem az első kísérletük. Remélem, erről is azt fogja mondani majd a kormányszóvivő, hogy: de nem sikerült. Azért az több mint bájos, hogy maga Handó Tünde is kifogásolja ezeket a rendelkezéseket, ezeket a titkosítási törekvéseket, és rögzíti, hogy a Kúria töretlen gyakorlata alapján a javaslatban szereplő adatokat az állami pénzt kezelő gazdasági társaságok mindenképpen kötelesek kiadni. Az önök szemét csípi a Kúria töretlen gyakorlata. Ezért beterjesztettek olyan rendelkezéseket ebben a salátatörvényben, amelyekkel lényegében túlmennek azon is, amit eddig már megpróbáltak.

Ez a törvényjavaslat, ha változatlan formában fogadja el az Országgyűlés, akkor a gyakorlatban odavezet, hogy az energetikai területeken semmilyen fontos gazdasági információ nem ismerhető majd meg, ezek titkosak maradnak, minden más állami és önkormányzati cégnél pedig lényegében az adatkezelők lelkiismeretére lesz bízva, hogy mit hoznak nyilvánosságra. Ugyanis abban, hogy az arányosság tekintetében mi az elfogadható, ők lesznek az illetékesek. Ezzel a gyakorlatban még azon is túlmentek, amiket a Magyar Nemzeti Bank alapítványaival kapcsolatban az Alkotmánybíróság törölni méltóztatott.

Egy olyan titkosítási törekvés bontakozik itt ki a szemünk előtt, aminek egyetlen célja van, hogy azok a közérdekű adatok, amelyek az elmúlt időszakban kínosak voltak a nyilvánosságra kerülésüket követően a kormány számára… ‑ az állami vállalatokkal kapcsolatban még egyszer ez a baki úgymond ne ismétlődhessen meg. Eleve az adatgazda rendelkezhessen arról, kvázi bemondásra, hogy mi az, ami megismerhető, mi az, ami nem. És ezzel lényegében titkosítják az állami vállalatoknál folyó üzelmeket. Ha egyébként makulátlan hírűek lennének ezek a működések, akkor még azt mondanánk, hogy: hát, nem szép, de... Na de hát szó nincs itt makulátlan hírnévről! Azt látjuk, hogy a közpénzek, ott, ahol ez csak lehetséges, elveszítik közpénz jellegüket, a közvagyon, ahol ez csak lehetséges, elveszíti közvagyon jellegét ‑ ha egyébként az önök által kinevezett vezetőkön múlik.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Összegezve megállapítható, hogy ennek a gigantikus törvényjavaslat-csomagnak valójában egyáltalán nem célja a jövő évi költségvetési törvény megalapozása. Nem is lehet célja, amikor éppen az idei költségvetési törvény módosításával bizonyítja be maga a kormány, hogy nem képes előre látni egy évet. Ennek a törvényjavaslatnak az a célja, hogy mindent, amire önök készülnek, azt még gyorsan beterjesztik az Országgyűlésnek, hogy még a tavaszi ülésszak vége előtt elfogadhassuk.

A legfontosabb célja pedig a részletekben elrejtve az, hogy titkosítsák azokat az üzelmeket, amelyek az állami vállalatoknál zajlanak. Ez egészen egyszerűen elképesztő és egészen egyszerűen elfogadhatatlan. Köszönöm szépen. (Dr. Józsa István tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 120-122 2016.05.23. 2:04  119-128

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Elfogadom.

ELNÖK: Elfogadja, nagyon szépen köszönöm. Burány Sándor képviselő úré a szó, parancsoljon!

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Hát, akkor haladjunk, alelnök úr! Szeretném öntől is megkérdezni, ha Matolcsy György ma már nem ért rá, hogy tisztességesnek tartja-e ön, hogy a Magyar Nemzeti Bank alapítványai a közbeszerzési eljárások mellőzésével költötték, herdálták el milliárdszámra a közpénzeket, annak ellenére, hogy egyébként ezt jogszabály is ilyen értékhatároknál előírja. Tisztességesnek tartja-e, alelnök úr, hogy Matolcsy György az alapítványok révén súlyos milliárdokkal tömte ki unokatestvérének, Szemerey Tamásnak Növekedési Hitelbankját?

Tisztességesnek tartja-e, alelnök úr, hogy ez a bank aztán meghálálta ezeket a közpénzeket, így például magának a jegybankelnök fiának bútorgyárvásárlásra 405 millió forintnyi hitelt folyósított? Tisztességesnek tartja-e, alelnök úr, azt a tényt, hogy Száraz Istvánnak, aki szintén rokona Matolcsy Ádámnak, illetve Szemerey Tamásnak, médiavásárlás címén 500 millió forintot adtak? Tisztességesnek tartja-e, alelnök úr, hogy egyébként Szemerey Tamás mint bankelnök Szemerey Tamás vállalkozót az érdekeltségein keresztül több milliárd forintnyi hitelhez juttatta?

Tisztelt Alelnök Úr! Ismerjük az önök eddigi gyakorlatát, maga a jegybankelnök úr is megpróbált mellébeszélni az elmúlt heti ülésen. Most önön a sor. Azt szeretném, ha nem beszélne mellé, és válaszolna arra az egyszerű kérdésre, hogy mindezeket tisztességesnek tartja-e. Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 126 2016.05.23. 1:08  119-128

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Alelnök Úr! Hát, világos kérdést tettem fel önnek, azt kérdeztem, hogy tisztességesnek tartja-e ezeket az eljárásokat. Például azt, hogy a jegybankelnök egy alapítványon keresztül az unokatestvér bankját közpénzekkel kitömi, majd ez az unokatestvéri bank a saját fiát egyébként több mint 400 millió forint hitelhez juttatja. Nem azt kérdeztem öntől, hogy egyébként alelnöki tevékenysége miben merül ki, hanem azt, hogy ezt tisztességesnek tartja-e. Nem világos számomra, hogy a kérdésemet nem értette-e vagy a „tisztesség” szó fogalmával nincsen egészen tisztában.

De akkor még egy kérdésre legyen kedves válaszolni a következő egy percben, ami önnek rendelkezésére áll. Azt tisztességesnek tartja-e, hogy Szemerey Tamás gyakorlatilag vagy strómanokon keresztül, vagy személyesen olyan mértékű médiabirodalmat vásárolt, amilyen mértékűt tapasztalhattunk? A főszerkesztő, a Versus volt főszerkesztője és volt újságírói mind megerősítették, hogy gyakorlatilag Szemerey Tamás volt a tulajdonos. Tisztességesnek tartja-e ezt?

Ez az egyszerű kérdésem. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 114 2016.06.06. 1:25  113-123

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Feltételezem, hogy az államtitkár úr válaszol. Tisztelt államtitkár úr, még 2014. február 22-én az M3-as autópálya Szilas pihenőhelyén tartott sajtótájékoztatón bejelentették, hogy uniós forrásból 134 kilométer hosszan majdnem 22 milliárd forint tervezett összköltségű felújítás elvégzése válik lehetővé, kifejezetten említették a felújítandó utak között a 441-es utat. A 441-es út Ceglédet és Kecskemétet köti össze, Nagykőrösön áthaladva. Ez az út a kevésbé fejlett Dél-Pest megyei térség egyik legfontosabb közlekedési útvonala. Az út rossz állapota miatt az ott élők nagy reményekkel várták a kormányzat által beígért felújítást. Éppen ezért csalódva vették tudomásul, hogy hiába telt el két év az államtitkári bejelentés óta, a 441-es út felújítása elmaradt, a kátyúk okozta balesetek után néha-néha elvégzett javítások pedig nem oldották meg a problémát.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdezem ezek után, hogy a kormány mikor tartja be az ígéretét, mikor újítja fel az azóta még rosszabb állapotba került 441-es utat. Egyszerű kérdés, várom válaszát. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 122 2016.06.06. 0:20  113-123

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget. A helyzet az, hogy államtitkárok jönnek-mennek, de a probléma változatlanul megmarad, erre nézve pedig újra csak egy ígéretet hallottunk. Az a baj, államtitkár úr, hogy ígéretekkel már tele a padlás, a helyieknek viszont konkrétumok kellenek, ezért válaszát nem tudom elfogadni. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Jóisten!) Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 268 2016.06.06. 4:46  265-278

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ami a cafetériáról szóló javaslatot illeti, a cafetéria mindig is egy szükségmegoldás volt. Olyan béren kívüli juttatás, amely jobb híján a dolgozókat, munkavállalókat jobb lehetőségekhez juttatta. Szögezzük le rögtön, hogy nem önmagában a cafetéria rendszerével volt az Európai Uniónak kifogása, hanem elsősorban a végrehajtás Fidesz-kormány által bevezetett módját kritizálta, nevezetesen, hogy monopolhelyzetet teremtett, különböző cégeket kizárva a felhasználás lehetőségéből. Ez volt tehát a változtatás alapvető adminisztratív oka. Ebben az értelemben tehát jogosak a felvetett észrevételek, de tisztázzuk, hogy tulajdonképpen nem a cafetériával magával, hanem a ca­fe­téria mostani, jelenleg fennálló rendszerében létrehozott monopolhelyzettel volt Brüsszelnek problémája.

A mi álláspontunk az, hogy a béren kívüli juttatások helyett sokkal helyesebb lenne egy olyan többkulcsos adórendszer bevezetése és alkalmazása, ami elsősorban az alacsonyabb jövedelmi sávokban csökkenti az adóterheket, hiszen 2010 után a Fidesz kormányai a minimálbérre elsősorban, de tulajdonképpen minden alacsony jövedelemre a korábbinál nagyobb adóterhet róttak ki, bár ők ezt adócsökkentésnek nevezték, de valójában az egykulcsos adó csak a legnagyobb jövedelemmel rendelkezők esetében hozott érdemi adócsökkentést. Bevezetésének évében a társadalom 60 százaléka számára, a munkavállalók 60 százaléka számára ez adóemelést jelentett, mint ahogy ezt a kimutatások pontosan tartalmazták. Ezért változatlanul azt javasoljuk, hogy a cafetéria-rendszer toldozgatása-foldozgatása helyett inkább teremtsük meg annak a lehetőségét, hogy a munkavállalók egyébként is többet kereshessenek nettóban az adójuk csökkentésével, így több pénzük maradjon vásárolni, hiszen annál a személyes szabadságnál, hogy mindenki eldöntheti, hogy a saját fizetését mire költi, minden más megoldás csak szűkíti a lehetőségeket. A cafetéria rendszerében egy meghatározott körben van lehetőség a felhasználásra, míg ha a nettó bérek nőnének, akkor mindenki szabadon rendelkezhetne, minden munkavállaló arról, hogy a többletpénzeket hogyan használja fel.

Ami egyébként az összegző módosító javaslat egészét érinti, lehetőség lett volna az adórendszeren keresztül egyrészt küzdeni a dolgozói szegénység ellen, másrészt támogatni a gazdasági növekedést. Ezt a lehetőséget viszont a kormánytöbbség nem használta ki. Az ezt célzó ellenzéki indítványokat leszavazták.

Miközben szükség lenne arra, hogy a 2010 után mélyülő és növekvő dolgozói szegénységen adócsökkentéssel változtassunk, az előbb a cafetéria-rend­szernél a többkulcsos adórendszer bevezetése során tulajdonképpen erre céloztam, aközben azért látszik a gazdasági adatokból, hogy idén az első negyedévben lehasalt a gazdaság, és pusztán az uniós támogatásra és az autógyártókra alapozott gazdasági növekedés komoly kockázatokat rejt magában. Hiszen az, hogy az uniós források lehívása most már nem feszített, erőltetett ütemben történik, valamint az, hogy az Audi visszafogta a termelését, már lényegében padlóra küldte a magyar gazdaságot az első negyedévi adatok szerint.

Reménykedhetünk persze abban, hogy a további hónapokban ez a helyzet változik, de a reménykedésen túl érdemes lenne ebbe az irányba lépéseket is tenni. Márpedig a mostani adórendszer, ahogy az előbb említettem, az alacsony jövedelműeket azért sújtotta az elmúlt években, ezért sokkal érdemesebb lenne egy olyan jövedelempolitikát folytatni az adórendszeren keresztül is, amely a fogyasztók elkölthető pénzének növelésére szolgál. Erre a jelenlegi rendszerben nincs lehetőség a mi megítélésünk szerint, ezért változatlanul egy belföldi keresletet erősen korlátozó adópolitikával állunk szemben. Bár az eredetileg benyújtott törvényjavaslat az áfacsökken­té­seken keresztül ezen némileg enyhített, de az alapvető jellegét nem változtatta meg.

(18.50)

Ezért mi az összegző módosítójavaslat-csomag láttán, az elfogadott javaslatokat látván változatlanul csalódottak vagyunk. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 32 2016.10.10. 2:15  31-37

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány javaslatára a Fidesz úgy módosította a jövedéki adókról szóló törvényt, hogy 2016 októberétől emelkedjen az üzemanyagok ára, 1-jétől ugyanis, ha a kőolaj világpiaci ára 50 dollár alá csökkenne, automatikusan adóemelés lép életbe. A lépés indokolatlanul nehezíti a magyar családok, a magyar vállalkozások mindennapjait, elvonva még azt a minimális megtakarítást is, amit az alacsonyabb olajár az embereknél hagyna. Az adóemelés ráadásul nyilvánvalóan előre eltervezett volt, a kormány a 2017. évi költségvetést alig 42 dolláros olajár mellett tervezte meg. Nem véletlen, hogy az Országgyűlésnek felajánlott - úgymond felajánlott - 40 és 50 dolláros küszöbérték közül a kedvezőtlenebb került elfogadásra. Ez rögtön 6 forinttal emelte a benzin és 13 forinttal a dízel fogyasztói árát. Hiába nyújtott be az MSZP az adóemelés visszavonásáról törvényjavaslatot, ezt a törvényjavaslatot a Gazdasági bizottság még tárgysorozatba sem vette.

Tisztelt Államtitkár Úr! A Fidesz - igaz, még ellenzékben - sokkal alacsonyabb ár mellett tört még lándzsát. 2004 körül 40 dolláros olajár mellett adócsökkentést követeltek még, kormányon viszont 50 dollár alatt már adót emelnek. A benzináremelés lendületesen folyt, és folyik most is, napjainkban is. 2011 végén 16 forintot emeltek a magánhasználatú gázolaj jövedéki adóján, 2012 elején pedig a 25 százalékos áfát az Európában rekordernek számító 27 százalékra emelték fel.

Önök az adóemelést azzal indokolták, hogy a többletbevételre szüksége van a költségvetésnek. Ha így van, ha valóban így van, kérdezem önt: csak nem újabb helikoptertúrára gyűjtenek? - már ha érti, államtitkár úr, hogy mire gondolok. (Németh Szilárd István: Jaaaj!) Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 36 2016.10.10. 1:05  31-37

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Ön az elmúlt pár percben gyakorlatilag az egyetlen dolgot csinálta, úgy látom, amihez ért: mellébeszélt. (Moraj a kormánypártok soraiban.) Én belátom, hogy ez kiválóan megy, de őszintén szólva, örültem volna, ha a rendelkezésére álló néhány percben válaszol arra az egyszerűen feltett kérdésemre, hogy míg a Fidesz ellenzékben 40 dolláros olajár mellett adócsökkentést követelt, most, 50 dolláros olajár mellett miért emeli a jövedéki adót. Erre a kérdésre viszont az elmúlt pár percben egyszerűen képtelen volt válaszolni, államtitkár úr; azért ennél jobb teljesítményre számítottunk még az ön esetében is. (Derültség és közbeszólások az MSZP soraiban.)

Megértem, hogy most, hogy a kormányban szaporodnak a bulibárók, ez sokakat megzavar, szemmel láthatóan az ön felkészítőjét is megzavarta, szeretném, hogyha a jövőben egyenes kérdésekre egyenes választ adna.

(14.10)

Ami pedig a mi kormányzásunkat illeti, akkor a családi pótlékot megemeltük (Felzúdulás a kormánypártok padsoraiból.), és adómentes volt a minimálbér (Az elnök csenget.), ellentétben az önök mostani kormányzásával. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 30 2016.10.11. 14:25  21-44

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Elöljáróban hadd legyen egy személyes kérésem. Nem tudom, milyen vitamint szed Szűcs Lajos képviselőtársam, de én is kérek belőle. Szemmel látható, hogy ennek a vitaminnak az egész életvitelre óriása hatása van, sőt, még arra is képessé teszi felhasználóját, hogy időnként átruccanjon egy párhuzamos valóságba, remélhetőleg különösebb veszély nélkül, és onnan még vissza lehet jönni. Időnként én is szeretnék átmenni egy-két percre egy párhuzamos valóságba, ezért kérem tisztelettel, hogy azt a vitamint, amit szed, annak a receptjét vagy a gyártóját ossza meg velünk is, időnként nekünk is szükségünk lenne rá.

De térjünk vissza ebbe a valóságba, amiben élünk itt Magyarországon, itt a Föld bolygón, és beszéljünk erről a törvényjavaslatról, ami itt a tisztelt Ház asztalán fekszik! Valahányszor a kormány vagy a Fidesz kivételes eljárást kezdeményez, aminek a lényege az, hogy gyakorlatilag 24 óra leforgása alatt átver az Országgyűlésen egy törvényjavaslatot, akkor mindig két kérdés merül fel. Az első kérdés az, hogy történt-e valami katasztrófa a világban, beütött-e a ménkű, bármilyen olyan, nem várt fejlemény bekövetkezett-e, hogy ha a Magyar Országgyűlés nem lép 24 órán belül, akkor összedől a világ. Mert lehetnek olyan helyzetek, árvíz, katasztrófák, urambocsá’ háború, amikor valamilyen szabályozást, amire korábban nem gondoltunk, 24 óra leforgása alatt nemzeti érdekből el kell fogadni.

Az első, amire a bizottsági ülésen próbáltunk választ keresni ‑ de hiába, mert választ nem kaptunk rá ‑, hogy milyen katasztrófa történt a sporttámogatás világában, hogy ennyire sürgősen, kevesebb, mint 24 óra leforgása alatt egy javaslatból, amelyet korábban senki nem ismert a megalkotóin kívül, máris megszavazott törvény lesz a tisztelt Házban. Semmilyen ilyen eseményt nem tudtak kormánypárti képviselőtársaink felidézni, semmi olyan nem történt, ami ezt a sietséget indokolná. Ezért a másik lehetőségre gondolunk. A másik lehetőség, amikor ilyen gyorsan megy keresztül az Országgyűlésen egy törvényjavaslat, az, hogy a benyújtók röstellik, és szeretnék ezt az egész szégyent minél gyorsabban megúszni, minél rövidebb idő alatt túlesni rajta. Mert, tisztelt hölgyeim és uraim, ez a törvényjavaslat valóban szégyenletes. Nem a sport támogatásáról szól, hanem arról, hogy egyébként közérdekből felhasznált közpénzek hogyan veszítsék el közpénzjellegüket, és hogyan váljanak titkossá a jövőben. Nem arról szól, hogy a sporttámogatásnak az adókedvezményekkel űzött módja, gyakorolt módja vajon arányos vagy nem, beváltotta-e a hozzáfűzött reményeket vagy pedig nem; mondjuk, beválthatta volna a hozzáfűzött reményeket, ha valóban teljesítményorientált, egyébként piaci viszonyok között nem nagyon megélő, de az ország szempontjából fontos olimpiai sportágak támogatására ment volna el a legtöbb pénz az elmúlt években.

De mint tudjuk, nem ez történt, hanem profitorientált, üzletivállalkozás-szerűen űzött sportágakba, nevezetesen a labdarúgásba áramlott a pénzek jelentős része, és ezen belül sem a legsikeresebb ‑ bár mondjuk, nemzetközi sikerekről itt nem nagyon beszélhetünk, de mondjuk, legalább a hazai, nemzeti bajnokságokban legsikeresebb ‑ egyesületekhez folyt be a legtöbb pénz, hanem kormánypárti politikusok és elsősorban a miniszterelnök kedvenc csapatához.

Beszélhetnénk tehát egy ilyen törvény megalkotása során arról, hogy ez a rendszer így, ahogy van, egészséges-e, de a törvényjavaslat még csak nem is erről szól. Ezért nem is akarom megnyitni azt a vitát, hogy egyébként a sporttámogatásnak ez a formája beváltotta-e a hozzáfűzött reményeket. Ez a törvényjavaslat semmi másról nem szól, mint hogy az adókedvezményként egyesületeknek átadott pénzek a jövőben legyenek titkosak. Ez egész egyszerűen elképesztő!

Először is szögezzük le, hogy egy olyan pénz, amit nem a költségvetésbe fizetnek be, hanem meghatározott célokra el lehet költeni, az közgazdasági tartalmát tekintve közpénz, mert a költségvetésnek egy átengedett felhasználási módja. Sokkal átláthatóbb lenne egyébként, ha ez befolyna a költségvetésbe, és az Országgyűlésben megvitatnánk, hogy valóban a Felcsútra kellene-e ennek a legnagyobb részét fordítani ‑ ez is egy érdekes vita lenne ‑, de nem, egy olyan rendszert talált ki korábban a kormány, amit azt mondja, hogy ezt rábízza a gazdálkodókra, támogassák kedvenc klubjukat, sportegyesületüket, s a többi, s a többi. Még egyszer mondom, ez akár be is válthatta volna a hozzáfűzött reményeket.

De miért legyen ez titkos adat? Miért legyen ez titkos adat? Olyan nagy probléma kerekedne ebből? Én azért kértem szintén az előbb a vitaminból, mert kormánypárti képviselőtársam, Szűcs képviselő úr azt mondta, hogy vannak, akik nem akarják magukat politikai támadások kereszttüzében találni azért, mert egy kézilabdacsapatot támogatnak. Hát, én igyekszem elolvasni az újságokat, de őszintén szólva, ilyen típusú politikai támadásra egyetlenegyre nem emlékszem az elmúlt években, hogy egy kedves, vidéki kisváros női kézilabdacsapatát támogatta volna egy cég, és ebből politikai botrány kerekedett volna. Szóljanak, ha ilyet olvastak volna az elmúlt években; én egyetlenegy ilyen esetre sem emlékszem.

Számos olyan cikket olvastam viszont, ami ezeknek a támogatásoknak az aránytalanságát tárta fel, és felvetette azt a kérdést, hogy valóban Felcsút-e az a község Magyarországon, amelynek a sportja ilyen mértékű támogatásra szorul, valóban a Puskás Akadémia-e az a sportegyesület, amelyet ilyen mértékben, ilyen aránytalan mértékben más labdarúgó-szakosztályokhoz képest támogatni érdemes. S valóban, a közpénz felhasználásának az ellenőrzése nemcsak azért jogos igény, mert szeretnénk tudni, hogy ki keresi a miniszterelnök kegyeit, hanem azért is jogos igény, hogy e mögött meghúzódhat-e esetleg korrupció.

Ezt azért hoztam szóba, mert már Rogán Antal helikopterezési szokásaival kapcsolatban is felmerült az a fogalom, hogy barter, hogy úgymond ezért a helikoptertúráért nem kellett fizetni, azt két cég, a feleség és egy másik vállalkozó cége egymás között lebarterezték úgymond. Más kérdés, hogy a könyvelők ilyen könyvelési technikáról nem nagyon tudnak, hogy a barterezést hogy kell elkönyvelni a cég különböző számlái között, de ha már használják ezt a kifejezést, hogy barter, hadd vessem fel annak a lehetőségét, hogy azért ennél nagyobb mértékben is lehet úgymond barter Magyarországon, és igenis elemi érdeke a közvéleménynek, hogy megtudja, hogy az a cég, amely egyébként egy viszonylag sikertelen, nemzetközileg nem jegyzett futballakadémiát támogat Magyarországon, egyébként ennek a pénznek akár a többszörösét bármilyen állami támogatás formájában visszakapja-e a közeljövőben vagy a távoli jövőben. Ezek igenis jogos összefüggések.

(10.20)

Mert ha arról van csak szó, hogy barterezés keretében egyes cégek nagyobbat hasíthatnak olyan pályázatokon, amelyek elvileg mindenkinek nyitva kellene hogy álljanak, de valahogy mindig csak bizonyos cégek nyerik el a megfelelő összegeket, és mindössze azért nyerik el ezt, mert cserébe támogatták a miniszterelnök kedvenc klubját, akkor az bizony már egy olyan típusú barterezés, amely felveti a korrupció lehetőségét is, és ez közügy. Ezért kell nyomon követni ezeknek a pénzeknek a felhasználását, hogy hova irányul, hogy lehessen tudni ezekről a cégekről, hogy egyébként, ha már ilyen mértékű szívességet tesznek Magyarország miniszterelnökének, akkor bármilyen más üzleti siker formájában ezt a szívességet visszakapják-e, és ha igen, akkor hány­szorosan. Ez magától értetődő elemi érdek.

Néhány évvel ezelőtt ez még nem volt olyan nagy szégyen. Annak idején, amikor Simicska Lajos és Orbán Viktor még jóban voltak, akkor csendben megmosolyogtuk a Közgép reklámjait bizonyos focimeccseken, de teljesen nyíltan felvállalt dolog volt. Most úgy látszik, mára ez a dolog már szégyenné vált. Egyébként bizonyos értelemben akár örülhetnénk is ennek a fejleménynek. Ha valóban a politikai támogatástól való félelem (sic!) indokolná ezt a törvényjavaslatot, akkor hadd mondjam el azt, hogy amennyiben ciki ma Magyarországon már a miniszterelnök kedvenc klubját támogatni, akkor ennek akár örülhetnénk is, mert valóban ciki. Valóban ciki. Ha a cégvezetők jelentős része kezd erre rádöbbenni, akkor függetlenül attól, hogy ez a törvényjavaslattal való megoldása szégyenletes, az önmagában egy pozitív fejleménye a hazai közéletnek, mert ez valóban ciki.

Tételezzük fel, hogy nincs mögötte barter, hanem egyszerűen csak a földijének a kedvét keresi ma Magyarországon tehetős vállalkozó. A mindenkori miniszterelnököknek vigyázniuk kell, hogy a barátok és a környezet között kik azok, akik valóban a köz érdekében támogatják az ő tevékenységét, és kik azok, akik egyszerűen csak talpnyalók. Most úgy néz ki, hogy a törvényjavaslat benyújtása mögött az egyik meghúzódó indok az, hogy a talpnyalók egy része most már szégyelli, hogy ő talpnyaló, és ez neki sok pénzébe kerül. Igaz, hogy a pénzt a továbbiakban is oda akarja adni, ahova ezt illik, ahova eddig megszokta, de már röstelli, és nem akarja vállalni a nyilvánosság előtt. Ez a része akár még örvendetes is lenne. De még egyszer mondom, ez még mindig nem indok arra, hogy ezt a folyamatot titkosítsák.

A másik része viszont valóban közérdek. Igenis joga van tudni újságírónak, egyszerű állampolgárnak, bárkinek ebben az országban, hogy azok a cégek, amelyek részt vesznek egyébként sikertelen klubok nagy mennyiségű, nagy összegű támogatásában, ezt hányszorosan kapják vissza állami megrendelések és állami támogatások formájában. Ez közérdek.

Tisztelt Ház! A tegnapi bizottsági vitában különböző érvek hangzottak el pró és kontra, hogy miért kell ennek nyilvánosnak maradni ‑ nyilván az ellenzéki képviselők, köztük mi is emellett érveltünk ‑, és aközött, hogy miért kell titkosítani. Volt olyan érv is, amely például a személyi jövedelemadó analógiáját próbálta segítségül hívni, és azt mondta, hogy ahhoz hasonlóan, ahogy egyébként az titkos, ha valaki a személyi jövedelemadójának az 1 százalékát egyháznak felajánlja, ilyen értelemben teljesen logikus, hogy a hasonló módon működő sporttámogatás is legyen titkos. Csak hát ez a sporttámogatás nem hasonló módon működő támogatás, mint ahogy erre a bizottsági vitában felhívtuk tegnap a figyelmet. Mert amíg a különböző egyházakat támogató magánszemélyeknél indokolt, hogy ez maradjon titokban ‑ mindjárt elmondom, hogy miért ‑, addig ez egyáltalán nem indokolt a sporttámogatás esetében.

Nézzük először a magánszemélyeket! Ma Magyarországon vallásszabadság van, és ez teljesen helyénvaló, hogy így van. A vallásszabadság azonban legalább két dolgot jelent. Nemcsak azt jelenti, hogy mindenki szabadon gyakorolhatja a saját vallását, vagy akár saját döntése alapján lehet vallási szempontból semleges is, közömbös is, de azt is jelenti, hogy egyébként senkit nem lehet kényszeríteni arra, hogy a saját hitét megvallja, mert ez egy érzékeny, személyes adat, amely egyedül a vallásgyakorló személy által hozható nyilvánosságra a saját döntése alapján, és senki más erre nem kényszerítheti őt. Ez így teljesen helyénvaló dolog ‑ de ez egyáltalán nem igaz a sporttámogatásra. Mert mégiscsak lássuk be, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a Felcsútnak szurkolni azért mégsem vallás ‑ ma még. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 180 2016.11.02. 2:08  179-186

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Az, amit önök az ön vezetésével művelnek a Magyar Nemzeti Banknál, egyrészt mértéktelen, másrészt erkölcstelen, harmadrészt szabálytalan. Mértéktelen, mert ha például ingatlanvásárlásról van szó, akkor önök mértéktelenül sokat költenek az adófizetők pénzéből ezeknek az ingatlanoknak a megvásárlására, jellemzően a könyv szerinti érték többszöröséért vásárolnak ingatlanokat. A korábbi példákat is említhetném, de csak egy friss, mai példát mondok. A Millenáris Irodaház Classicért 6 milliárd helyett 8 milliárdot fognak fizetni, a Millenáris Irodaház Avantgarde-ért a könyv szerinti érték dupláját, több mint 2 milliárdot szurkolnak le, a Posta-székházat, az úgynevezett Buda Palotát pedig csaknem 83 százalékkal drágábban vásárolják meg. Ez mértéktelenség.

Az pedig erkölcstelenség, hogy ön a saját barátnőjét a saját intézményénél, a saját munkahelyén olyan fizetésért alkalmazza, amiről a magyar munkavállaló csak álmodni tud; de nemcsak őt, hanem a barátnő közvetlen családtagjait is, jut pénz a kedves mamának is.

Az pedig egyenesen szabálytalan, hogy önök ‑ mint ahogy egy bírósági ítéletben ez nyilvánvalóvá vált ‑ közvetlenül finanszírozzák a költségvetést azáltal, hogy állampapírokat vásárolnak. Ez nemcsak erkölcstelen, nemcsak mértéktelen, hanem szabálytalan a hazai és az európai törvények szerint is. Nem véletlen, hogy az Európai Központi Bank jelezte, hogy vizsgálja a Magyar Nemzeti Bank tevékenységét.

(14.30)

Elnök úr! Tisztelettel várom a válaszát, hogy ezt a mértéktelenséget, ezt az erkölcstelenséget és ezt a szabálytalanságot mikor kívánják felszámolni. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 184 2016.11.02. 1:05  179-186

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! A kezemben lévő papír egyértelműen bizonyítja, hogy ön nem mond igazat. Hiszen abban az ítéletben, amelyben önök pert vesztettek Tóth Bertalan frakcióvezető társammal szemben, világossá vált, hogy 2015. február 17-én közvetlenül az Államadósság Kezelő Központtól értékpapírt vásároltak, több mint 9 millió euró értékben.

Elnök úr, több mint 9 millió euró értékben! Ez a hazai törvények szerint is szabálytalan, és a nemzetközi törvények szerint is szabálytalan, mert nem a másodlagos piacon vásárolták ezeket az értékpapírokat, hanem közvetlenül a kibocsátó Államadósság Kezelő Központtól. Ez pedig sérti a hazai és nemzetközi szabályokat.

Nem véletlen, hogy az EKB vizsgálja az önök tevékenységét meglehetősen hosszú idő óta. Remélem, hogy ez a vizsgálat tisztázza ezeknek a pénzeknek a sorsát. Még egyszer mondom, bírósági ítéletben kiperelt adatról van szó, amire hivatkozom. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 92 2016.11.07. 2:57  91-97

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Unió statisztikai hivatala, az Eurostat október 21-i közleménye szerint magasabb a magyar államadósság annál, mint amennyit a magyar kormány, illetve a Statisztikai Hivatal bevall, amennyit el akar hitetni. Szerintük ugyanis az Eximbank az államháztartás része, és tartozásának meg kellene látszódnia az államadósság számain, a hiány számain. Az Exim­bank egyébként elvben a külkereskedelem támogatására lett létrehozva, a gyakorlatban azonban a Fidesz haverjainak vállalkozásait segíti, az ő zsebüket gyarapítja. Így például az Eximbank adott pénzt Andy Vajnának, hogy megvegye a TV2-t, és szintén az Eximbank adott pénzt Garancsi Istvánnak, hogy megvegye a Kopaszi-gátat. Az Eximbank adósságai mintegy 2 százalékponttal növelnék meg a magyar államadósságszámokat, márpedig ez igen komoly különbség.

Ráadásul alapos a gyanú, hogy a Magyar Nemzeti Bank közvetlenül finanszírozza a költségvetést, és ezzel megsérti az uniós szabályokat. A jegybank alapítványai ugyanis olyan tevékenységeket finanszíroznak, mint az oktatás, a könyvkiadás, a műkincsvásárlás, amelyek alapvetően nem jegybanki, hanem állami feladatok. Ennek beszámítása szintén emelné a hiányt.

De ráadásul a jegybank alapítványainak költekezését az Európai Központi Bank is vizsgálja már elég hosszú ideje. Nemrég egy levélben ezt az EKB megerősítette. Teljesen világosak a szabályok itthon és az EU-ban, a jegybankok nem finanszírozhatják a költségvetést, és az Európai Központi Banknak szemet szúrt, hogy a Magyar Nemzeti Bank alapítványai nagy tételben vásárolnak állampapírokat. Az EKB beígérte, hogy szigorúan fog eljárni, adott esetben kötelezettségszegési eljárás indulhat Magyarország ellen.

A tét tehát nem kicsi. Ráadásul az MSZP által kiperelt egyik dokumentumból teljesen világosan látszik, hogy a Magyar Nemzeti Bank egyik alapítványa, nevezetesen, a Pallas Athéné Domus Concordiae 2015 februárjában több mint 9 millió euró értékben vásárol közvetlenül az Államadósság Kezelő Központtól állampapírokat.

Tisztelt Miniszter Úr! Ezek után két kérdésem van: mikor hagyják már abba a számokkal való trükközést? És kérem, válaszoljon arra is, hogy mikor fejezik be a költségvetés szabálytalan finanszírozását. Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 96 2016.11.07. 1:07  91-97

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Ez a válasz elfogadhatatlan. Csak azért nem mondhatom, hogy rég hallottam ilyen mellébeszélést, mert hétről hétre hallunk ilyen mellébeszélést. (Dr. Rétvári Bence: Frakcióülésen, vagy hol?)

Tisztelt Államtitkár Úr! Azért Andy Vajnáról kellett volna beszélnie, ha már kérdeztem. Garancsi Istvánról kellett volna beszélnie, ha már kérdeztem. Megértem, hogy az ön karakterében is van fejlődés, és látszik, hogy vannak dolgok, vannak személyek, amelyeket és akiket már ön is szégyell. Ha már beadtam az interpellációt, önmagában ezért érdemes volt, hogy kiderüljön, hogy mindent azért még ön sem akar vállalni, és vannak dolgok, amelyeket már ön is szégyell. De tekintettel arra, hogy tíz évvel ezelőtti, egyébként vitatható esetekről beszélt, egyetlen konkrét észrevételt sem mondott. Az Eurostat szégyenpadra ültette Magyarországot. Nem vita, egyszerűen azt mondják, hogy a magyar államadósság számai nem felelnek meg a valóságnak. Az EKB meg nem vitatkozik a Magyar Nemzeti Bankkal, hanem vizsgálja.

Államtitkár úr, ez a válasz elfogadhatatlan. (Dr. Bárándy Gergely: Magyarán csal.) Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
186 6 2016.11.11. 11:01  1-36

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az első kérdés, amit fel kell tennünk az előttünk fekvő adótörvénycsomaggal kapcsolatban, az az, hogy ez már az igazi-e.

Azért kell ezt a kérdést feltennünk, mert bár a Fidesz minden év tavaszán úgymond a kiszámíthatóság jegyében elfogadja a kormány költségvetési törvényjavaslatát, a jövő évre vonatkozó költségvetési törvényjavaslatát, a hozzá kapcsolódó adótörvényeket ‑ de a kiszámíthatatlanság jegyében ezt néhány hónap múlva már elkezdi módosítani. Ez az elmúlt években rendre így történt, és így van ez most is. Semmi értelme tavasszal megtárgyalni úgy az adótörvényeket, hogy annak a szavatossági ideje mindössze néhány hónap. Egy jó adótörvénynek minimum egy év a szavatossági ideje. Hát, évek óta nincs jó adótörvénycsomagunk, hónapról hónapra toldozgatja-foldozgatja a Fidesz.

Az még hagyján, hogy a megszokott rend szerint tavasz után ősszel is hozzányúlnak az adótörvényekhez, de még erről sem tudhatjuk, hogy pontosan a kormány elképzeléseit tartalmazza-e. Varga Mihály a múlt heti éves bizottsági meghallgatásán szóba hozta a járulékcsökkentést, de ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy nem tudja, mikortól, nem tudja, hány százalékpontos csökkentéssel, és nem tudja, meddig lehet ezt az adócsökkentést végrehajtani. Ahogyan arról sem volt még halvány fogalma, hogy egyébként a munkavállalók hogyan kapják majd meg ezt az adócsökkentést fizetésemelés formájában.

Ha minden igaz, és lehet hallgatni a híreket, Orbán Viktor is megvilágosodott, és rájött, Lázár Jánossal együtt, hogy a hazai versenyképességgel súlyos gondok vannak, és ezért valamit csinálni kell. Ha minden igaz, jövő szerdán a kormány ezzel kapcsolatban tárgyal is néhány javaslatot. Jó esélyünk van tehát arra, hogy a most előttünk fekvő törvényjavaslat messze nem az igazi, és jó kormányzati, illetve fideszes-KDNP-s szokás szerint majd a szavazások előtt egy nappal az illetékes bizottságok ülésén fogják benyújtani azt a módosító javaslatot, ami a valódi szándékaikat tartalmazza, aztán másnap erről már szavaz is a tisztelt Országgyűlés.

Ez szokott lenni az általános menetrend. És ahelyett, hogy a kormány és a Fidesz meg a KDNP ezen a gyakorlaton változtatna, szakítana ezzel a gyakorlattal, úgy néz ki, hogy beleálltak abba, hogy ezt évről évre, hónapról hónapra így fogják csinálni.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy a toldozgatás-foldozgatás helyett ideje segítséget adnunk a kormánynak a tekintetben, hogy mit is kellene csinálni a versenyképesség érdekében; mit is kellene csinálni annak érdekében, hogy az ország kettészakadása ne folytatódjon, hanem megálljon; mit kellene csinálni annak érdekében, hogy jóval kevesebb szegény ember legyen az országban; mit kellene csinálni abban a tekintetben, hogy a szegénységen belül az alacsony keresetű munkavállalók szegénysége ne nőjön, hanem mérséklődjön; mit kellene csinálni annak érdekében, hogy a magyar gazdaság versenyképesebb gazdaság legyen a mostaninál.

Ennek egyik eleméről már beszéltem, tehát a kiszámíthatóságot jó lenne most már felírni maguknak egy papírlapra, és mindennap az íróasztalukon tartani. Egyszerűen nem lehet versenyképes egy olyan gazdaság, amiben a legfontosabb törvények szavatossági ideje mindössze néhány hónap. De ez csak az egyik eleme a versenyképességnek.

A versenyképesség másik eleme, hogy azok a beruházók, akár itthon, akár külföldön, akik azt fontolgatják, hogy munkahelyeket hoznak létre Magyarországon, azok számára a bérköltségek hogyan alakulnak. A kiszámíthatatlanság mellett a hazai gazdaság versenyképtelenségének egyik oka pontosan az, hogy Magyarországon a bérekre, a nettó bérekre rakódó adó- és járulékterhek nemzetközi összehasonlításban kirívóan magasak. És kirívóan magasak, minél inkább közelítünk a minimálbérhez.

(8.40)

A magyar minimálbért Európában az egyik legmagasabb adó sújtja. Ez nemcsak versenyképességi kérdés, ez társadalompolitikai kérdés is. Az MSZP évek óta szorgalmazza a fizetésemelés programját. Úgy néz ki, hogy valami ebből a kormánynak is beakadt, ha évekig nem is figyelt oda a szocialisták javaslataira, az elmúlt napokban több megnyilatkozás arra utalt, hogy most már ők is fontosnak tartják a fizetésemelést (Dr. Gyüre Csaba: Szóban!) ‑ szó­ban legalábbis.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! A helyzet az, hogy a fizetéseket kétféle módon lehet emelni, és úgy látszik, hogy a Fidesz csak az egyikhez ért. Az egyik módja a fizetésemelésnek, amikor az adórendszeren nem változtatunk, és mindig előírjuk a gazdaságnak, a munkaadóknak, hogy hány százalékkal emeljék a bruttó béreket. Ennek jelentős része elmegy adóba, ezt pontosan tudjuk. A másik útja lehetne a fizetésemelésnek ‑ és ez egyúttal a versenyképességet is növelné, tisztelt államtitkár úr ‑, ha adócsökkentéssel oldanánk meg azt, hogy elsősorban az alacsony keresetű munkavállalók fizetése, az a fizetés, ami a zsebben marad, emelkedjék.

Évek óta azt látjuk, hogy a kormány erre a megoldásra egészen egyszerűen nem hajlandó, és az elmúlt napok megnyilatkozásai is arra utalnak, hogy egyfajta barterben képzeli el az egészet, hogy majd valamennyivel csökkenti a munkaadók személyi jövedelemadóra rakódó járulékterheit, és cserébe elvárja a munkaadóktól, hogy egyébként emeljék a dolgozóik fizetését. Ez egy rossz barter, bár rossz barterből az elmúlt hetekben láttunk már egyéb példákat is, de erre most nem térnék ki.

A jó megoldás az lenne, ha az alacsony keresetű munkavállalók személyijövedelemadó-terheit mérsékelnék. Ez a 15 százalékos kulcs ugyanis egy elviselhetetlen teher. Magyarországon egyre inkább kevesebb jelentősége van annak, hogy mennyi az átlagkereset, mert kettészakadóban van az ország. Persze, önök ilyenkor hoznak nemzetközi példákat, amikben megmagyarázzák, hogy tetszőleges nyugati országban a legkisebb jövedelmek és a legnagyobb jövedelmek közötti különbség tulajdonképpen magasabb, mint Magyarországon, ezért Magyarországon ezzel úgymond nincs mit tenni. Márpedig igenis van, tisztelt hölgyeim és uraim, azért van, mert ezek az összehasonlítások egy szempontból alapvetően elhibázottak; nevezetesen, hogy bármelyik nyugat-európai országba mennek önök, ott a minimálbérből meg lehet élni. Magyarországon pedig ez egészen egyszerűen nem igaz. Magyarországon a nettó minimálbér kevesebb, mint a létminimum. Ezért azoknak az embereknek ‑ munkavállalókról beszélek, nem is munkanélküliekről ‑, akiknek nagyon kevés a keresete, sovány vigasz, hogy cserébe az átlagos keresetek nőnek, a magas jövedelmi sávokban pedig a bérek egyenesen az egekbe szöknek.

Tisztelt Ház! Ez a helyzet egészen egyszerűen tarthatatlan. Tarthatatlan az, hogy Magyarországon már munkajövedelemmel rendelkező emberek sem élnek meg a fizetésükből.

Ezért ahelyett, hogy a kormány fordítva ülne a lovon, az egészet közelítsük meg a helyes szempontból, és a problémát a valódi gyökerénél fogjuk meg. Ne a járulékcsökkentéssel kezdjük, hanem a személyi jövedelemadó csökkentésével, a mostani 15 százalék helyett jóval alacsonyabb, akár nulla százalékot is lehetne alkalmazni az alacsony jövedelmeken, mondjuk, a minimálbéren. Volt már erre precedens, a szocialista kormányok idején ez így volt. Ezt önök megszüntették. Ennek drámai következményei lettek, a nettó minimálbér értéke csökkent 2010 után. Ezt csak részben ellensúlyozták a bruttó emelések. A legjobb esetben is tavalyra érték el a nettó minimálbér esetében azt, hogy a vásárlóértéke megegyezzen a 2010-es mértékkel. Kimaradt hat év. Miközben a magas jövedelműek reálbére növekedett, aközben a legkevesebbet keresők reálbére legjobb esetben is tavaly ott tartott, mint 2010-ben, a kormányváltás idején. Ez a felelős azért, hogy Magyarországon dolgozói szegénység van, de nem csak ezért felelős, ez a felelős azért is, hogy Magyarországon úgy általában az az adóék, amelyet úgy számolnak ki, hogy a nettó béreket mekkora járulékok és adók terhelik, példátlanul magas nemzetközi összehasonlításban. Ez pedig már versenyképességi kérdés, és Magyarország, a magyar gazdaság versenyképtelenségének (sic!) egyik fő akadálya.

Tisztelt Ház! Ami előttünk fekszik, az egy alapvetően elhibázott adórendszer foldozgatása, nem több, mint ráncfelvarrás, és még nem tudhatjuk, hogy ez a módosítás lesz‑e a végső, vagy jövő héten előáll a kormány az igazi megoldással. Akár így, akár úgy, az az adórendszer, ami a kiskeresetűek terheit az egekbe növeli, vagy cserébe a magaskeresetűek terhét mérsékelni tudja, hosszú távon tarthatatlan. Az a társadalmi helyzet, ami ennek következtében előállt, nevezetesen, hogy a szegénység és a dolgozói szegénység egyre nagyobb mértékben terjed, az pedig egész egyszerűen elviselhetetlen.

Hölgyeim és Uraim! Sajnos, ez a szomorú helyzet. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 106 2016.11.14. 1:50  105-108

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Mint ismeretes, Kőbánya-Kispest a főváros egyik legforgalmasabb közlekedési csomópontja: itt van a 3-as metró felújított déli végállomása, számos vasútvonal közbenső állomása, illetve végállomása, számos BKV- és Volán-buszjárat végállomása és közbülső megállója, itt található a közvetlenül a Liszt Ferenc repülőtérről érkező busz végállomása is, ezért sok, külföldről érkező turista is áthalad a csomóponton.

Ehhez képest a vasútállomáson a fővároshoz méltatlan és áldatlan állapotok uralkodnak: már egy kisebb eső után is megáll a víz a perontetőkön, hogy később az utazók nyakába zúduljon, sőt, az állomás közepén sokszor kikerülhetetlen, bokáig érő tócsákat okoz az esőzés; a mozgólépcsők nem működnek, miközben a lépcsők is már jó ideje elfogadhatatlan állapotban vannak. A Kőbánya-Kispest vasútállomás régóta teljes rekonstrukcióra szorul, teljes egészében fel kell újítani az utasforgalmi épületeket, a gyalogos-felüljárót, halaszthatatlan az új lépcsők és mozgólépcsők építése, az akadálymentesítést biztosító liftek beépítése, a peronmagasítás, a peronok burkolatának felújítása.

Ismereteim szerint a rekonstrukcióra már kiírták a pályázatot, ezért a kérdéseim arra irányulnak, hogy megkötötték‑e már a szerződést a kivitelezőkkel. Mikor számíthatnak a kőbányaiak, a kispestiek, a fővárosiak és a külföldiek arra, hogy a KÖKI-n végre normális állapotok uralkodjanak? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 24 2016.12.05. 2:36  23-29

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A na­pok­ban példátlan, legalábbis addig példátlan, a köz­vé­le­ményt joggal megrendítő és joggal felháborító eset történt a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórházban: az egészségügyi intézmény IX. emeleti várójának női mosdójában egy többnapos ‑ ismétlem: több­na­pos! ‑ holttestet találtak, ott, ahol elvileg legalább naponta kellene takarítani.

Tisztelt Ház! Egyszerűen nincsenek szavak a tör­téntek kommentálására. Szavak nincsenek, de tények vannak, ezek sorába tartozik, hogy egyre több sajtóhír, beszámoló jelent meg az utóbbi időben a Jahn Ferenc Kórházban uralkodó tarthatatlan álla­po­tokról.

A tényekhez tartozik, hogy miközben a kormány szuperkórházak építésével ötletel, csak ígérgeti a már meglévő kórházak fejlesztését. A Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház és Rendelőintézet közel 380ezer ember ellátását végzi, a sürgősségi osztályon naponta átlagosan 90-100 beteg fordul meg. A dolgozók rendkívül nagy leterheltség mellett végzik munkájukat, április 1-jétől 24 órás sebészeti ügyeletet is el kell látniuk, ami további terheket ró az orvosokra és a szakdolgozókra.

Tisztelt Államtitkár Úr! A kórházban történt döbbenetes esemény következmény, következménye annak, hogy az önök kormánya 2010 óta évente nagy­jából 400 milliárd forintot von el az ágazatból, lerohasztották a kórházakat és szétverték az alap­ellátást ‑ ez is szégyen. Napjainkban többen halnak meg kórházi fertőzésekben, mint autóbalesetben, az orvoselvándorlás, az ápolóhiány krónikus méreteket öltött. Az önök egészségügyi politikájában nincs sem emberség, sem pedig erőforrás.

Hogyan volt lehetséges, hogy napokig nem tűnt fel egy holttest a kórházi mosdóban? Elrendelte‑e a miniszter úr vagy az államtitkár úr, hogy a konkrét eset kivizsgálását, a felelősségre vonást követően átvi­lágítják a kórházakat? Érez‑e személyes felelős­séget a Jahn Ferenc Kórházban történtekért? Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 28 2016.12.05. 1:02  23-29

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Ez a válasz egészen egyszerűen elfogadhatatlan, államtitkár úr. Az a baj, hogy önök a győzelmi jelentéseiktől képtelenek észrevenni a valóságot. Egészen egyszerűen példátlan az, hogy ennyi orvos megy külföldre. Egészen egyszerűen példátlan az, hogy ilyen krónikus az ápolóhiány. Egészen egyszerűen példátlan az, hogy miközben az emberek gyógyulni mennek a kórházba, egyre többször hallunk ilyen tragikus esetekről.

Az teljesen mindegy, hogy 3 vagy 5 napos volt ez a holttest. Többnapos holttest nem lehet egy kórház mosdójában észrevétlenül! Egyszerűen elfogadhatatlan az ezzel kapcsolatos példálózás; és államtitkár úr, nem egyedi eset, sajnos.

Azóta Győrben is találtak egy többnapos hullát egy kórházban. Önök ezt megpróbálják megmagyarázni?! Ennél kevesebbért egy miniszternek illene lemondania. Államtitkár úr, megismétlem, ez a válasz elfogadhatatlan. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 6 2016.12.08. 6:17  1-36

BURÁNY SÁNDOR, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy három sajátos körülményre hívjam fel a figyelmet, és aztán természetesen a módosító indítványokról is beszélni fogok a bizottsági ülésen elhangzottakkal összhangban.

Az első sajátos körülmény: a házszabálytól való eltérés folytán egy olyan vitára kerül sor itt a tisztelt Házban, amikor a törvényjavaslatról és az ahhoz benyújtott módosító indítványokról egyszerre tárgyalunk. Ezt a házszabálytól való eltérést mi is támogattuk, annak érdekében, hogy az Országgyűlés minél gyorsabban elfogadja azokat az adótörvényeket, amelyeket január 1-jétől alkalmazni kell. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ezzel a törvénnyel, azzal, ami benne van, egyetértenénk.

A második sajátos körülményre is hadd hívjam fel a figyelmet. Vas képviselőtársam a bizottsági üléssel kapcsolatban egyrészt azt hangsúlyozta, hogy a többségi vélemények a bizottsági ülésen bár nem hangzottak el, de nyilván erre gondoltak a kormánypárti képviselők. Hát, ez egy nagyon sajátos műfaj az Országgyűlésben: nem a bizottsági ülésen elhangzottakat, hanem a bizottsági ülésen a kormánypárti képviselők által gondoltakat adja elő a többségi előadó. Emlékezetem szerint erre még nem volt példa a tisztelt Házban, de nem baj, jobb később, mint soha megismerni a kormánypárti képviselők gondolatait, ha nem is a bizottsági ülésen, legalább az Országgyűlés plenáris ülésén.

A harmadik sajátos dolog: Vas képviselőtársam teljesen félreértette az ellenzéki érvelést és annak jó néhány elemét. Ezzel kapcsolatban azt kell sajnálattal megállapítanom, úgy tűnik, hogy a PISA-fel­mé­rést a jövőben nemcsak a diákokra, hanem az országgyűlési képviselőkre is ki kell terjeszteni és ezzel kapcsolatos teszteket végeztetni a tisztelt Ház tagjaival, mert fideszes képviselőtársam szemmel láthatóan szövegértelmezési problémákkal küzd. Akkor nekifutunk még egyszer, tisztelt Ház.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mert látom, hogy közben a kormányoldalon helycsere történt, Varga miniszter úrnak nem volt alkalma és érkezése meghallgatni a vezérszónokokat itt a tisztelt Ház falai között; akkor hadd mondjam el államtitkár úrnak ‑ bár ő személyesen ott volt a bizottsági ülésen ‑ és Vas képviselőtársamnak is még egyszer, hogy mik voltak az érveink.

Először is hadd szögezzem le, hogy ez a megállapodás egy kényszermegállapodás. Varga miniszter úr azt a feladatot kapta Orbán Viktortól, hogy menjen el a falig. Ezt meg is tette, de az aláírás környékén a nyilatkozatokból világos volt, hogy több érdekvédelmi szervezet ezzel a megállapodással ebben a formában nem ért egyet, kényszerből írják alá ezt a megállapodást. Mintha egy nagy népi hurrá övezné ezt a csomagot, de szögezzük le, hogy erről szó nincs. S azért nincs erről szó, mert pont az a baj ezzel a törvényjavaslattal, amit az érdekvédelmi szervezetek némelyike megfogalmazott a nyilvánosság előtt, és amit tegnap a bizottsági ülésen ellenzéki képviselők, elsősorban a Szocialista Párt képviselői kifejtettek; nevezetesen, bár kétségtelen tény, hogy a Fidesz egyvalamiben következetes, de ezen a téren kár következetesnek lennie, ez a következetesség ugyanis arra irányul, hogy akár munkavállalókról, akár munkaadókról van szó, a legnagyobbak, a legjobban keresők, a legjobb helyzetben lévők terheit mérsékli, a legrosszabb helyzetben lévők terheit pedig növeli. Ez a megállapodás is ezt tartalmazza.

Tisztelt Ház! Tegyük tisztába, hogy a társasági adó jelenleg kétkulcsos, 19 és 10 százalékos kulcsokból áll. Ez a határ 500 millió forintnál húzódik. Jelenleg azoknak kell 19 százalék adót fizetni, akiknek az adóalapja meghaladja az 500 millió forintot. Az, hogy egykulcsossá tesszük, ebben a körben azt jelenti, hogy a kormány az összes vállalkozás néhány tized százalékának mérsékli az adóját, cserébe a minimálbér drasztikus, 15 százalékos megemelésével a kisvállalkozók bérterheit pedig megnöveli. Az MSZP módosító indítványai arra irányultak, hogy a kisvállalkozók terhei ne növekedjenek, sőt lehetőség szerint csökkenjenek, s ezzel együtt érjük el azt, amit a kormány javaslata nem tud elérni, hogy a munkavál­lalók legalább 100 ezer forintos nettó minimálbért kereshessenek.

A mi javaslatunk megspórolná a legnagyobb vállalkozások, a multinacionális vállalkozások esetében a 19 százalékról 9 százalékra való csökkentést. Ezt egyedül a kisvállalkozói körben tartjuk megfontolhatónak, sőt támogatandónak. Azt a 30 milliárd forintot mi is a kisvállalkozóknál hagynánk, de cserébe azt a több száz milliárd forintot is, amit a legnagyobb cégeknek elenged a kormány, mi a kisvállalkozások és a minimálbér növekedésére fordítanánk. Egy olyan csomagot nyújtottunk be, amely a járulékok mérséklésével lehetővé teszi, hogy a kisvállalkozások terhei is valamelyest csökkenjenek, de elsősorban a minimálbér nettó összege érje el a 100 ezer forintot, és végre haladja meg a létminimum összegét, mert az a sajnálatos helyzet, hogy Magyarországon ‑ ellen­tét­ben a nyugat-európai országokkal ‑ a minimálbérből nem lehet megélni. Javaslatot nyújtottunk be továbbá annak érdekében, hogy a nyugdíjemelés haladja meg a 3 százalékot. A kormány által beterjesztett javaslatot ezen a téren keveselljük, akár a nyugdíjasok, ezen belül a kisnyugdíjasok helyzetéből, akár a Magyar Nemzeti Bank inflációs prognózisából indulunk ki.

Mi ezeket az indítványokat nyújtottuk be tegnap a Törvényalkotási bizottság ülésén. Sajnáljuk, hogy kormánypárti képviselőtársaink ezeket az indítványokat nem támogatták. Ha az Országgyűlés elfogadná a javaslatainkat, akkor úgy mérséklődnének a kisvállalkozások terhei, hogy közben lehetővé válna a nettó minimálbér 100 ezer forintra való növelése úgy, hogy ebbe a kisvállalkozók nem roppannának bele.

Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Elnök Úr! Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 10 2016.12.08. 12:16  1-36

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előbb bizottsági kisebbségi előadóként egyszer már szóba hoztam a PISA-jelentést. Nem gondoltam volna, hogy még egyszer szóba kell hoznom, bár nem oktatáspolitikáról esik szó a tisztelt Házban. Nos, ez a PISA-jelentés azt állapította meg a magyar diákokról, hogy a tanultakat katasztrofálisan alkalmazzák a mindennapokban. Az előbb azt javasoltam, hogy ezeket a kompetenciateszteket terjesszék ki a képviselőkre is, hiszen szemmel láthatóan itt, ott, amott szövegértelmezési, szövegértési problémák vannak.

A PISA-jelentéssel szemben a magyar oktatási rendszer védelmezői azt szokták felhozni, hogy cserébe azért, hogy nem nagyon tudják a magyar diákok a gyakorlatba átültetni mindazt, amit tanultak, óriási lexikális tudással rendelkeznek, mert a magyar oktatási rendszer hagyományosan a lexikális ismeretek sulykolására koncentrál. Witzmann képviselőtársam hozzászólását hallgatva úgy tűnik nekem, hogy ezzel a másodikkal is baj van, hiszen a hozzászólása, bár egy komoly történelmi áttekintésre próbált meg vállalkozni, komoly lexikális ismeret-hiányra utalt, erről tett tanúbizonyságot.

Engedje meg, képviselőtársam, hogy kiegészítsem, illetve kiigazítsam mindazt, amit az ön történelmi áttekintése tartalmazott, ami nagyjából a rossz diák magatartásához hasonló, akit a vizsgán Zsigmond német-római császárról és magyar királyról kérdeznek, és azzal kezdi a válaszát, hogy: nagy király volt, de Mátyás meg még nagyobb király volt, és akkor inkább erről szeretnék beszélni.

Képviselőtársam, megértem, hogy vannak témák, amikről ön szeret beszélni, de azt láttam a hozzászólásából, hogy vannak témák, amikről meg szeret hallgatni. Engedje meg, hogy ezekről beszéljek, ha már ilyen történelmi áttekintéssel múlatta az időt a felszólalása nagy részében, ahelyett, hogy a beterjesztett törvényjavaslatról beszélt volna. Először is, engedje meg, képviselőtársam, úgy bírálni az MSZP-kormányok áfa-adópolitikáját, hogy közben egyetlen szót sem említ arról, hogy most magasabb az áfa kulcsa, mint bármelyik MSZP-kormány idejében volt, az enyhén szólva komoly ismerethiányról tanúskodik.

Tisztelt Képviselőtársam! A Jézuska hozta vagy a Mikulás hozta a 27 százalékos áfát, tisztelt Witzmann képviselőtársam? Az én emlékeim szerint nem a Jézuska, nem is a Mikulás, hanem a kormánypárti képviselők, többek között az ön szavazataival lett 27 százalékos Magyarországon az áfa. (Witzmann Mihály: Az enyémmel biztos nem!) Úgy bírálni az MSZP áfa-adópolitikáját, hogy egyébként az ön szavazatával ezek az áfaterhek nem csökkentek, hanem nőttek, és ezt rezzenéstelen arccal előadni, képviselő úr (Witzmann Mihály: Az enyémmel nem!), egy színészválogatáson, egy castingon ez remek teljesítmény lenne bizonyos szerepek elvállalása esetében (Z. Kárpát Dániel többször közbeszól.), de a történelmi igazság ismerete terén ön megbukna, hiszen azért ebben az ügyben legalább némi önkritikát kellett volna gyakorolni, ha mások áfacsökkentési vagy áfaemelési gyakorlatát akarja bírálni. Még egyszer mondom, ott bírálni korábbi gyakorlatot, ahol az önök idejében ez az adónem magasabb minden korábbi kormány által bevezetett és parlamenti többség által bevezetett adónemnél, enyhén szólva pofátlanság, tisztelt képviselőtársam.

A másik, ha már az emlékezetkiesést említettem: elfelejtett arról beszélni, hogy valahányszor Orbán Viktor kormányt alakított, az egyik legelső intézkedése az volt, hogy a minimálbért megadóztatta. Mert hogy, hogy nem, a szocialista többségű kormányok első intézkedéseinek egyike mindig az volt, hogy az önök által bevezetett minimálbért terhelő adót megszüntette. Erről valahogy elfelejtett beszélni. Ez így volt egyébként 2002-ben is, amikor megszüntettük az önök által bevezetett minimálbérre kivetett magas adóterheket ‑ sajnos az önök kormányzását követően újra ezzel kell majd kezdeni, hiszen 2010-ben Orbán Viktor a második kormányzását szintén azzal kezdte, hogy a minimálbért megadóztatta, a korábbi nulla százalék szja helyett 16 százalékos adót vetett ki rá, többek között egyébként éppen képviselőtársam szavazatával is támogatva.

Ha már a családokról beszélt, tisztelt képviselőtársam, az rendben van, hogy a családi adókedvezményekről említést tesz, de ha már a családokról beszél, akkor nézzük a családtámogatások teljes rendszerét, hiszen az MSZP kormánya volt az 2002-ben, amelyik megduplázta a családi pótlék összegét, ugyanis a mi filozófiánk középpontjában az áll, hogy minden magyar gyermek megérdemli ugyanazt a támogatást a kormánytól és az Országgyűléstől, szemben az önök gyakorlatával, amelyik ezt a támogatást hagyja inflálódni a legrosszabb helyzetben lévő családoknál, miközben adókedvezményt vezet be azoknál, akik a legjobb helyzetben vannak és ezt az adókedvezményt igénybe tudják venni.

Tisztelt Képviselőtársam! A családi támogatás rendszeréről úgy beszélni, hogy elhallgatjuk annak egyik nagyon fontos elemét és egy olyan elemét, amit egyébként az MSZP-kormány nem picit emelt meg, hanem rögtön meg is duplázott, enyhén szólva komoly történelmi ismerethiányról tanúskodik. Egyébként szintén elfeledkezett egy dologról, miközben a saját béremelési gyakorlatukat dicsérte, ami köztünk szólva hagyna kívánnivalót maga után, hogy egyébként az MSZP-kormány 2002-ben a közszférában 50 százalékos béremelési programba kezdett. Erről ön elfelejtett említést tenni, miközben elég sok időt szentelt a vezérszónoki hozzászólásában az MSZP-kormányok teljesítményének.

Tisztelt Ház! Ezek után azt állítani, hogy az Orbán-kormány az adócsökkentések kormánya, egészen egyszerűen barokkos túlzás. És nemcsak azért, mert önök megadóztatták a legalacsonyabb keresetűeket, és nemcsak azért, mert önök Európában a legmagasabb, 27 százalékos áfát vezették be az országban, hanem azért is, mert nagyjából olyan 40 új adónemet vezettek be, amikről korábban nem is hallottunk. Miközben azt ígérték, hogy az adóbevallás el fog férni egy söralátéten, aközben lassan összeszámolni se nagyon tudjuk fejből azoknak az új adónemeknek a számát és fajtáját, amelyeket az önök kormányzása alatt bevezettek.

És egyébként a gazdasági sikerekről, képviselőtársam, szintén úgy beszélt, hogy súlyos tényekről nem tett említést. 2010 után, miközben egy szolid gazdasági növekedéssel adtuk át önöknek a kormányzást, önök rögtön produkáltak 2012-ben egy recessziót. Erről Witzmann képviselőtársam valahogy elfelejtett beszélni. Én megértem, hogy a Fidesz nem szívesen emlékszik arra, hogy a gazdaságpolitikája hogyan vitte recesszióba az országot, és erről nem szívesen beszél, de attól ez még történelmi tény.

Az is történelmi tény, hogy az az egykulcsos személyi jövedelemadó és az azzal párosuló minimálbér-emelési program olyan nehéz helyzetbe hozta a kisvállalkozókat és az adófizetőket egyaránt, hogy miközben a minimálbérek vásárlóértéke a legjobb esetben is tavaly érte el a 2010-es mértéket ‑ tavaly, képviselőtársam, a 2010-es mértéket ‑, aközben a kisvállalkozók bérterheit drasztikusan megnövelték.

(9.50)

Ennek következtében 2012-2013-ban a versenyszférában a kisvállalkozói körben több tízezer álláshely szűnt meg az országban. Ezekről ön elfelejtett beszélni. Ezeket nem hoztam volna szóba, de ha egy ilyen történelmi áttekintést hallottunk, akkor úgy gondoltam, hogy egészítsük ki ezt azokkal a tényekkel, amelyeket képviselőtársam elfelejtett megemlíteni. De akkor térjünk át a törvényjavaslatra, és ahogy említettem volt, az MSZP ezzel kapcsolatos módosító indítványaira.

Tisztelt Ház! A benyújtott törvényjavaslatban a nyugdíjemelés mértéke a jövő évre nézve nem változik. Beszélnek önök különböző nyugdíjemelési mértékekről, de valójában az a helyzet, hogy a benyújtott törvényjavaslatban ‑ ellentétben az önök ígéretével, ami 1,6 százalékos nyugdíjemelést tartalmazna, már­mint az ígéret ‑ továbbra is 0,9 százalék van, tehát kevesebb mint 1 százalék van beterjesztve. A bizottsági ülésen államtitkár úr azt mondta, hogy majd a kormány rendeletben fogja ezt szabályozni. Őszintén szólva, ezt nem nagyon tudtuk ott értelmezni, ezt törvényben szokás rendezni, és erre tett kísérletet az MSZP, és megadta az esélyt önöknek már a bizottsági ülésen arra, hogy támogassák azt, hogy a nyugdíjak 3,2 százalékkal emelkedjenek a jövő esztendőben. Akár a Magyar Nemzeti Bank hivatalos inflációs adatait, prognózisait tekintjük, akár egyébként a nyugdíjasok helyzetét, ez a 3,2 százalékos nyugdíjemelés több mint indokolt.

Ezen túl az MSZP javaslatai arra vonatkoztak, hogy ellentétben a kormány javaslatával, a minimálbér nettó összege érje el, haladja meg a 100 ezer forintot, és ezen továbbmenve a garantált bérminimum összege pedig a nettó 126 ezer forintot haladja meg. De ellentétben a kormány javaslataival, mi a nettó 100 ezer, illetve 126 ezer forintos minimálbért és garantált bérminimumot úgy kívánjuk elérni, hogy nem hozza ez lehetetlen helyzetbe, megoldhatatlan helyzetbe a kisvállalkozókat, olyan járulékmérséklési programot nyújtottunk be a módosító indítványainkban, ami ennek terheit ellensúlyozza, sőt, valamelyest még kedvezőbb helyzetbe is kerülnek a kisvállalkozások, mint az önök javaslatával, még úgy is, hogy a 100 ezer forintos nettó minimálbért sikerülne elérni.

Ennek persze kell forrás. Ha egyszerre tárgyalnánk átfogóan az adórendszert és a költségvetési törvényt, akkor ennek valamennyi eleméről itt most egyszerre lehetne beszélni a Házban. Nyilván akkor a mozgástér is nagyobb lenne, hogy egy átfogó adóváltoztatással, egy jövedelmi és adóváltoztatással és koncepcióval az egész politikájukat állítsuk feje tetejéről a talpára, nevezetesen, ne a legjobb helyzetben lévő vállalkozásokat, ne a legjobban kereső munkavállalókat, hanem a legrosszabb helyzetben lévő kisvállalkozásokat és a legrosszabb helyzetben lévő munkavállalókat segítsük ezekkel az adópolitikákkal.

Az MSZP kénytelen volt alkalmazkodni a benyújtott törvényjavaslathoz bizonyos értelemben, ezért erre az átfogó javaslatra várniuk kell, amíg el nem kezdjük újra átfogóan tárgyalni az összes adótörvényt, összhangban a költségvetési törvényjavaslattal. Ezért most egyetlenegy forrást tudtunk találni ezeknek az intézkedéseknek a finanszírozására, nevezetesen: a legnagyobb vállalkozói körben, ami kevesebb mint a vállalkozások 1 százaléka, a társasági adó szinten tartására.

A mi javaslatunkban tehát senkinek nem emelkedne az adója, még a legjobb helyzetben lévő vállalkozásoknak sem ‑ igaz, az ő esetükben nem is csökkenne ‑, a kisvállalkozásoknak csökkenne a tár­sa­sá­gi­adó-mértéke, hiszen ott a 9 százalékot mi támogathatónak tartjuk, viszont úgy vezetnénk be 100 ezer forintos nettó minimálbért az országban, hogy ez a kisvállalkozóknak nemhogy nem emelné, valamelyest még csökkentené is az összes bérköltségét.

Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kérem, hogy az MSZP javaslatait és ezt a koncepciót támogatni szíveskedjenek. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
198 46 2016.12.13. 7:39  37-61

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Végül is, hallgatva az expozét, ami nem volt ötperces, azon gondolkoztam, hogy mennyi időt érdemes rászánni erre a törvénymódosításra, ha már egyszer a kormány kivételes eljárásban kérte a megtárgyalását. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy most délelőtt elindul a törvényjavaslat tárgyalása, délután pedig az Országgyűlés döntést hoz magáról a törvényről. Semmi kétség afelől, hogy az Országgyűlés fideszes és KDNP-s többsége ezt a javaslatot támogatni fogja.

A kivételes eljárás, tisztelt hölgyeim és uraim, ugyanakkor nem egy napi rutin. Olyan esetekre való, amikor valami olyan horderejű és váratlan esemény történt az országban, amelynek kezelése az eddigi törvényi feltételek között nem oldható meg, és ezért az ország elemi érdeke, hogy adott esetben egy-két napon belül az Országgyűlés reagáljon erre a nem várt új helyzetre, és megalkossa a szükséges jogszabályokat. Kérdés, hogy most mi indokolja a kivételes eljárást, hiszen a beterjesztett törvényjavaslat mögött ilyen nagy horderejű, váratlan, nem várt természeti csapás, gazdasági vagy társadalmi mozgás nincs, ami indokolná azt, hogy miért kell most egy nap alatt megtárgyalni és elfogadni ezt a törvényjavaslatot.

Az ugyanis ismert tény, hogy a sportegyesületek két kézzel kapkodnak a kormánypárti képviselők után, a különböző szakszövetségek ugyanezt teszik. A törvényjavaslat ezen a téren hoz egy olyan változást, hogy ezt a lehetőséget a jövőben lehetővé teszi a politikai vezetők, államtitkárok, miniszterek, sőt ad absurdum, a miniszterelnök számára is. Semmi akadálya nincs a jövőben, hogy mondjuk, az úszószövetség elnöke Orbán Viktor legyen. Most nyilván ez képtelenség, az viszont nem képtelenség, hogy egy államtitkár vagy egy miniszter töltse be ezt a posztot.

Kérdés, hogy a sport támogatásának ez a módja helyénvaló-e, hogy valóban az-e a korszerű sportfinanszírozás legjobb eszköze, ha az egyes szövetségek minél nagyobb embert igyekeznek megszerezni a maguk számára, függetlenül attól egyébként, hogy az a politikus ért-e ahhoz a sportághoz, amelynek elnöki tisztségét elvállalja. A lényeg az, hogy a kormány környékéről minél több pénzt, minél több állami támogatást tudjon juttatni az adott szövetségnek, amit aztán jól-rosszul az a szövetség elkölt különböző módokon.

(11.10)

Mi úgy ítéljük meg, hogy ilyen horderejű változásra sem a hazai sportban nincs szükség, és ha megnézzük, hogy a kivételes eljárást milyen váratlan esemény indokolhatta a közelmúltban, akkor egyetlenegy dolog történt: Gyárfás Tamás lemondása az úszószövetség elnöki posztjáról.

Tehát ez volt az a váratlan esemény, ami karácsony előtt gyors döntésre sarkallta a kormány döntéshozóit, és ripsz-ropsz beterjesztették az Országgyűlés számára azt a törvényjavaslatot, ami sok egyéb más dolog mellett ezt a kérdést is elvarrja. Semmi akadálya, nem akarok nevekkel példálózni a továbbiakban, semmi akadálya, hogy egy miniszter, egy államtitkár vagy akár a miniszterelnök betöltsön a jövőben ilyen állásokat, pontosabban: ilyen megbízatásokat.

Mi ezt nem tartjuk támogatható útnak. A sport finanszírozását nem arra kellene építeni, hogy melyik szövetségnek van erősebb embere a szövetség élén, melyik szövetségi elnök tud a kormánytól több pénzt kijárni, hanem a teljesítménynek és az átláthatóságnak kellene érvényesülnie.

A másik változás ‑ erről egyébként az expozéban államtitkár úr nem hallgatott, és a fideszes vezérszónok képviselőtársam is őszintén elmondta ‑, a másik fajsúlyos eleme ennek a törvényjavaslatnak, hiszen több kisebb kérdésben is módosítja a hatályos jogszabályokat, az pedig az, hogy az offshore cégek adóztatása tekintetében nem bezár egy kiskaput, hanem fenntart egy kiskaput.

Az a kormánytörekvés egyébként támogatható lenne, hogy az offshore cégek működése legyen átlátható. Ha valakinek offshore cégekben olyan jövedelme van, amely a hazai adóhatóság figyelmét elkerülte, akkor ezekről a pénzekről adjon számot, a hatályos jogszabályok szerint adózzon utána, és az is elemi érdeke az országnak, hogy egyébként a Magyarországon mozgó nagy offshore cégek esetében mindig lehessen tudni, hogy ki a tulajdonos.

Ez nem pontosan fedezhető fel minden esetben, hogy egy más példát mondjak, a letelepedési kötvény körüli offshore bizniszben, ami eddig érdekessé vált szál, az mind kormányközeli emberek irányába mutatott. De ha a magyar államnak egy ilyen horderejű kérdésben, a betelepülés kérdésében, pénzért történő betelepítés kérdésében megérte offshore cégekre bízni ezt a bizniszt ahelyett, hogy a konzuli szolgálatokon keresztül bonyolította volna le, nos, ez már pontosan mutatta az erre a rossz gyakorlatra való hajlandóságot.

Nos, ez a törvényjavaslat nem megszünteti ezt a lehetőséget, hanem egy kiskapu fenntartásával lehetővé teszi, hogy mielőtt az igazság pillanata eljönne, azoknak, akiknek még mindig van offshore számlákon a hazai adóhatóság számára láthatatlan vagyona, jövedelme, az egy kedvező adózáson keresztül ezt befizethesse, és minden egyéb jogkövetkezmény és adófizetési kötelezettség alól mentesülhessen.

Ha a kormánynak az lett volna a törekvése, hogy az összes kiskaput ezzel kapcsolatban zárja be, az MSZP ezt támogatható javaslatnak gondolná, viszont ez a törvényjavaslat egy újabb kiskaput tart fenn ezen a téren, ezt viszont mi egyáltalán nem tartjuk támogathatónak.

Összegezve tehát úgy gondoljuk, hogy az égvilágon semmi nem indokolta azt a kapkodást, azt a sietséget, ami miatt ezt a törvényjavaslatot most egy nap alatt el kell fogadnunk. Az egyetlen olyan változás, ami ezen a téren bármi mozgást jelentett volna, az a Magyar Úszó Szövetség élén történt változás.

Ha a kormány úgy gondolja, hogy ez megér egy kivételes eljárást, hogy a jövőben egy politikai vezető is betölthesse akár Gyárfás Tamás megüresedett székét, akkor lelkük rajta, mi a magunk részéről ezt a fajta törvényalkotási tevékenységet nem támogatjuk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 269 2017.02.20. 5:47  240-280

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A keresztény és a vallási hagyományok azoknak az életét is meghatározzák, akik nem feltétlenül járnak templomba. A kultúránk mindennapjait át- és áthatják ezek a hagyományok, sokszor magunk se tudunk róla. Amikor valaki kételkedik, és azt mondjuk rá, hogy tamáskodik, akkor azok, akik ezt a kifejezést használják, nem mindig lehetnek azzal tisztában, hogy hitetlen Tamásra nyúlnak, utalnak vissza ezek a szavak, de tőle függetlenül egy általános, közhasznú szóvá vált azok számára is, akik mondjuk, a Bibliát sorról sorra nem ismerik, és soha nem is olvasták.

Magának az egyháznak a hagyományai is változtak az évszázadok során, még ha azért sok-sok száz éve ezek a hagyományok már rögzültek. Maga az egyház vett át korábbi, urambocsá’ egyébként pogány ünnepeket is, pontosabban előszeretettel határozott meg egyházi ünnepként olyan napokat, amelyek korábban más vallások, a kereszténységhez képest pogány vallások ünnepei voltak. Ilyen például a téli napforduló is, de még tudnék mondani példákat. A húsvét nem ilyen. Krisztus halálának az évét ha nem is lehet pontosan tudni, de egyébként, hogy milyen hónap milyen napra esett, azt viszont igen, ellentétben a születési idejével, amit ilyen értelemben pontosan nem tudunk meghatározni. Ha a történelmi tényekből indulunk ki vagy a csillagok állásából, hiszen tudjuk, hogy különös égi jelenség jövendölte meg Jézus születését, akkor akármilyen furcsának tűnik és képzavarnak, amit mondok, de azt mondhatjuk, hogy Jézus a legkorábban Krisztus előtt 7-ben, de legfeljebb Krisztus előtt 4-ben született. Aztán konszenzussal egy zsinaton eldöntötték, hogy mikor legyen Jézus születésnapja, és azóta ezt a hagyományt a kereszténység tartja is, legalábbis Nyugaton. (Derültség a Jobbik soraiból.) Tudomásom szerint az ortodox kereszténységnek bizonyos ünnepnapjai más napokra esnek, ha ez így nem volt elég világos.

De maguknak az ünnepeknek vannak társadalomban rögzült hagyományai is, és ezeket viszont érdemes figyelembe venni. Kár arról teológiai vitát nyitni, hogy a szenteste teológiai értelemben milyen. Tény és való, hogy Magyarországon legalábbis a családoknak az a karácsonyeste, függetlenül attól, hogy ez teológiai értelemben pontos vagy pontatlan. De magánál a húsvétnál is vannak társadalmi szokások. A húsvéthétfő tudomásom szerint nem egyházi ünnep, viszont egy olyan társadalmi népszokást kell vele elismerni, hogy azt hiszem, talán még a forradalom is kitörne, ha kétségbe vonnánk, hogy húsvéthétfő munkaszüneti nap legyen-e a jövőben.

Ilyen értelemben, ha szabad ezt a kifejezést használnom, egyáltalán nem ördögtől való, amikor bizonyos egyházi ünnepek mellett az egyházi ünnepekhez kapcsolódó társadalmi szokásokat is figyelembe veszünk. Mélyen egyetértek Ikotity István képviselőtársam szavaival, aki azt mondta, hogy nagyon fontosak a teológiai tételek, nagyon fontos maga a vallás is, ugyanakkor itt a parlamentben nekünk lehetőség szerint olyan törvényeket kell megalkotni, amelyek figyelembe veszik a nagy hagyományokat, a vallási előírásokat és hagyományokat is, az esetleg hozzákapcsolódó társadalmi szokásokat is, és egyfajta társadalmi konszenzusra törekedvén, a közjót szolgálva kell a törvényeinket, a döntéseinket meghozni. Ebben a tekintetben teljesen mindegy, hogy egyénileg, képviselőként a lelkiismeretünk parancsa is benne van-e a szavazatunkban vagy sem, a lényeg az, hogy a parlamentnek a közjóra kell törekedni, a közjót kell szolgálni, és ilyen értelemben nem teológiai tételeket kell törvénybe iktatnia.

Ezért tehát csak azt szeretném javasolni tisztelettel, mert kicsit elment a vita ebben, hogy kinek van igaza, és melyik zsinat mikor mit csinált, és melyik az igazán nagyobb egyházi ünnep, kár erről vitatkozni. Tény és való, hogy az egyházi ünnepeket munkaszüneti napban is el kell ismerni, az egyház társadalomszervező erő, az egyházi hagyományok nagyon erős hagyományok, ezeket tisztelni kell, de én is úgy gondolom, hogy legalábbis megfontolandó a december 24-e ebből a szempontból, mint szintén munkaszüneti napként való elismerés, függetlenül attól, hogy az egyház melyik ünnepet tartja a nagyobbnak, egyszerűen azért, mert maga az egyház is emelt be társadalmi szokásokat egyházi ünneppé nyilvánításban, maga a nép is tett hozzá saját szokásokat létező egyházi ünnepekhez. Nekünk azt kell figyelembe venni, hogy a magyar társadalom igényei szerint, a magyar gazdaság teherbíró képességét is figyelembe véve mi a racionális döntés. Erre kérem képviselőtársaimat, függetlenül attól, hogy a lelkiismeretük parancsa ebben a kérdésben számukra mit ír elő.

Összegezve tehát, ezeket a kiegészítő gondolatokat nem a javaslatot cáfolva kívántam megtenni, azt kiegészítve próbáltam ebbe az irányba módosítani a közös gondolkodásunkat. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

(20.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 277 2017.02.20. 2:00  240-280

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az egyházon belül sem volt mindig egységes az, hogy milyen ünnepeket tartsanak, milyeneket nem. Ha már a reformációról szó esett, elég régen olvastam már, de egyik kedvenc olvasmányom volt Merlétől a Francia história vagy históriák, nem tudom pontosan, mi volt az első könyv címe, aztán az egész regényfolyamnak nyilván históriák. Abban van egy nagyon szép jelenet, amikor a báró úr az ő háza népét megtéríti katolikus hitről református hitre. Persze, mennek az érvek, és hallgatnak is a rá a férfiak. Az asszonyok egy kicsit kétkedtek, nehezebben fogadták el, hogy Szűz Máriát ezentúl nem kell nekik, sőt, nem is szabad szentként tisztelni, de végül szépen a báró úr egész háza népe, úgy, ahogy kell, áttér a református hitre.

Majd az egyik embere megkérdezi a báró urat, hogy jó-jó, de mi lesz a szentek ünnepével, ugye, azokat ugyanúgy megünnepeljük, mint eddig. A válasza a hittérítőnek az volt, hogy erről szó sem lehet, mert ha nem ismerjük el a szenteket, akkor természetesen nem fogjuk megünnepelni az ő napjukat sem. Akkor döbbent csend lett a teremben, mert rájöttek, hogy 50 ünnepet buktak el évente az áttéréssel.

Úgyhogy lehet, hogy Kálvinnak és Luthernek világos elvei és meggyőződésből fakadó álláspontja volt ebben a kérdésben, de gyanítom, hogy a báró uraknak egyéb megfontolásaik is voltak. Tehát már a kereszténység történetében bizony az egyházi ünnepek is változó napokon és változó számban zajlottak. Ez csak egy kiegészítő adalék, nem újra nyitva és egyáltalán nem cáfolva az eddigieket. Csak szeretném jelezni, hogy, még egyszer mondom, nem ördögtől való megfontolni a gazdasági és társadalmi hatásokat sem.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
201 8 2017.02.22. 14:01  1-28

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Alelnök Úr! Kezdjük rögtön azzal, hogy Matolcsy György egy szempontból következetes: ahogy tavaly, idén is azt a magatartást követte, hogy a Magyar Nemzeti Bank tevékenységéről szóló beszámolójánál meg sem hallgatja a frakciók vezérszónokait, expozéja után azonnal távozik, további munkákat alelnök úrra hárítva és bízva. Ez példátlan!

A kormány esetében is megszokhattuk, hogy államtitkárok helyettesítik a minisztereket ‑ egy törvénygyár esetében ez még elfogadható ‑, de a kormány is tartja magát ahhoz a gyakorlathoz, hogy ha egy fontosabb téma szerepel az Országgyűlésben, nevezetesen, mondjuk, a költségvetést nem az államtitkár, hanem általában a miniszter szokta ismertetni, és illik egyébként az expozé után az első kört legalább megvárni, hogy személyesen is szembesülni lehessen a különböző frakciók álláspontjával, adott esetben kritikájával.

Tisztelt Ház! Matolcsy György szabad kezet kapott a jegybank vezetésére, és ahogy ezt az elmúlt években tapasztalhattuk, a szabad kéz politikájából szabadrablás lett a Magyar Nemzeti Bankban. Ha a Magyar Nemzeti Bank elmúlt évekbeli tevékenységét vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy ahelyett, hogy a monetáris politikáról szólnának a napi hírek, a napi hírek ingatlanfejlesztésekről szólnak, műkincskereskedésről szólnak, sajátos bérfelzárkóztatási programokról szólnak, sajátos oktatásfejlesztési tevékenységről szólnak. Nem erről kellene szólniuk a híreknek.

Nézzük rögtön a bérfelzárkóztatási programot! Matolcsy György elnök úr, azt hittük, figyelemmel kíséri az MSZP javaslatait, hiszen az MSZP-frakció évek óta következetesen sürgeti Magyarországon a bérfelzárkóztatás programját, viszont tökéletesen félreértette a fő csapásirányt. Míg az MSZP álláspontja szerint a bérfelzárkóztatást elsősorban az alacsony keresetűek esetében kell elkezdeni és megvalósítani, addig a Matolcsy György vezette jegybank úgy gondolta, hogy ezt felül kell kezdeni, és a bérfelzárkóztatási programot magára értette.

Az oktatásfejlesztés területén is félreértette a szakmai követelményeket. Miután a PISA-jelentés nyilvánosságra került és kiderült, hogy a hazai közoktatásban súlyos gondok vannak, és egyébként sajnos a felsőoktatásban is egyre több problémáról, gondról kell hogy értesüljünk, az ember azt hinné, ha a Magyar Nemzeti Bank már oktatásfejlesztési programba kezd, akkor ezekkel a problémákkal szembesülve ezeken az állapotokon próbál segíteni, de ezt is félreértette Matolcsy György. A Matolcsy György által vezetett jegybank oktatásfejlesztési politikája lényegében kimerül ‑ igaz, jó drága pénzen ‑ Matol­csy György közgazdasági nézeteinek népszerűsíté­sében.

Ha megyünk tovább a hírekben, akkor azt látjuk, hogy mint a hajdani ikv-k mai utódja, egy ingatlankereskedő, ingatlankezelő vállalattá kezd válni a Magyar Nemzeti Bank, olyan kastélyvásárlási programba kezdett, ami egészen egyszerűen példátlan a Magyar Nemzeti Bank történetében.

És ha már kastélyok, oda nyilván kellenek berendezési tárgyak is, és bár ez sem elsődleges célja a Magyar Nemzeti Banknak, de egy olyan műkincskereskedő programba kezdett, ami párját ritkítja, bármelyik aukciós ház a világon megirigyelhetné ezt a tevékenységet.

(9.50)

De miből volt erre pénz? Mert oké ‑ ponto­sab­ban nem oké ‑, hogy ennyi pénzt elherdálnak, de kell azért pénz, amiből ez ellopható. Ezt a pénzt Matolcsy György részint még volt miniszterként, részint a Magyar Nemzeti Bank elnökeként a forint gyengítésével kereste meg. Az a Magyar Nemzeti Bank, amelynek a forint védelme kellene legyen az egyik legfontosabb feladata, következetesen partnerül szolgál a kormánynak abban a forintgyengítési akcióban, ami 2010 óta zajlik, és amelynek következtében a magyarok pénze ma jóval kevesebbet ér a nemzetközi piacon, mint 2010-ben ért. Az a sajátos helyzet alakult ki ennek következtében, hogy ebből a forintgyengítésből több száz milliárd forint nyereség keletkezett a Magyar Nemzeti Banknál, ennek az árát az emberekkel fizettették meg, és ezt a nyereséget pedig jórészt elherdálták.

Kezdjük akkor kicsit részletesebben is! A szabad kéz politikája mit jelentett? Matolcsy Györgyöt megajándékozta a Fidesz-többségű parlament egy olyan helyzettel, hogy több mint egy évig felügyelőbizottság nélkül működött. Ma a törvények teljesen világosan előírják a felügyelőbizottság működését a Magyar Nemzeti Banknál.

Ráadásul egy év után, amikor ezt a helyzetet felszámolták, akkor nem tértek vissza a korábbi gyakorlathoz, amelynek keretében az Országgyűlés frakciói, három ellenzéki frakció is küldhetett szakembereket a felügyelőbizottságba, megváltoztatva az íratlan játékszabályokat, gondoskodtak róla, hogy Papcsák Ferenc személyében az egyik leghírhedtebb fideszes országgyűlési képviselő és volt polgármester legyen a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának elnöke, és a korábbi három, ellenzéki pártok által delegált szakember számát egyre redukálták, teljesen önkényes alapon.

Így aztán nem volt és jelenleg sincs olyan erős felügyelőbizottság, amely érdemben rácsaphatna arra a pazarlásra, a közpénzeknek arra az elherdálására, ami a Magyar Nemzeti Banknál folyik. A szabad kéz politikájának jegyében Matolcsy György úgy döntött, hogy alapítványokat hozat létre a Magyar Nemzeti Bankkal. A konstrukciónak az volt a célja, hogy az alapítványokba kipumpált közpénz ‑ hogy Bánki Erik fideszes képviselő szavait idézzem ‑ úgymond elveszíti majd közpénz jellegét, erről nem kell utána már számot adni, és nyugodtan lehet nyakló nélkül bármire költeni, anélkül, hogy a nyilvánosság vagy az Országgyűlés előtt erről számot kéne adni valakinek is.

Nos, ebben viszont tévedtek, mert egyrészt jogerős bírósági ítéletek kötelezték a Magyar Nemzeti Bankot arra, hogy az alapítványi költekezésekről is adja ki az adatokat, és amikor a Fidesz megpróbálta egy törvényjavaslatban garantálni azt, hogy a közpénzek átláthatatlansága állandósuljon a Magyar Nemzeti Banknál és az alapítványoknál, akkor erre még az az Alkotmánybíróság is nemet mondott ‑ ez már ennek az Alkotmánybíróságnak is csípte a szemét ‑, amely Alkotmánybíróság döntő többségét a Fidesz töltötte fel hozzá hű, lojális emberekkel.

Ha a bérfelzárkóztatási programot nézzük, akkor itt szintén nagyon-nagyon félreértett valamit a Magyar Nemzeti Bank. Míg az MSZP évek óta követeli a kis pénzű emberek fizetésének emelését, addig a Magyar Nemzeti Bank úgy döntött, hogy ebben a bérfelzárkóztatási programban nem vesz ugyan részt, de a saját vezetői körében a fizetéseket drasztikusan megemeli. Így kerülhetett sor arra, hogy a legfőbb ügyésznek a Magyar Nemzeti Banknál dolgozó felesége több mint ötmillió forintos fizetést kaphatott, és a törvények megváltozatásával lényegében most már a jegybanki vezetés is sokmilliós havi fizetést vihet haza; annak ellenére, hogy a kormányzást 2010-ben úgy kezdték, hogy ezeket a fizetéseket limitálták.

Az oktatásfejlesztési program sajátosságairól már beszéltem, de azért mégiscsak példátlan, hadd említsem meg, hogy mondjuk, az „Egyensúly és növekedés” című kötetet, ami Matolcsy György nézeteinek népszerűsítésére szolgál, alapítványi pénzből finanszírozta, és hasonlóan a „Hazai és globális gazdasági és pénzügyi trendek” című tartalmilag azonos elemzést is sok száz millió forintból rendelték meg.

De ezek a pénzek mind eltörpülnek az ingatlanfejlesztési programhoz képest. Ha már ingatlanfejlesztés, akkor persze ne valami panellakásra tessenek gondolni, hanem kastélyokra és értékes ingatlanokra. Csak néhány ezek közül: svábhegyi villa mintegy egymilliárd forintért; a budai várnegyedben, az Úri utcában nagy értékű ingatlan szintén egymilliárd forintért; 2010. október végén a jegybanki alapítványok több mint hétmilliárd forintért vásárolnak újabb ingatlanokat.

De azért üdülőt is vásároltak ‑ és nemcsak a tiszaroffi kastélyszállóról beszélek itt ‑, szintén több mint egymilliárd forintért megvásárolták a balatonkenesei MÁV-üdülőt. Ez a terület valójában Balatonakarattyához tartozik. Nem mellesleg: 2014-ben független jelöltként itt Matolcsy György felesége nyert választást és lett polgármester.

Itt egy kitérőt tennék, hölgyeim és uraim. Szeretném leszögezni, hogy senkinek a magánéletével nem kívánok, nem kívánunk foglalkozni, azzal viszont igen, ha a magánélet közpénzekbe, súlyos adófizetői forintokba kerül. Azért az, hogy abból tudunk értesülni az akkor még szilárdnak tűnő házasságról, hogy Matolcsy György az általa vezetett jegybankon keresztül abban a községben, ahol a felesége polgármester, vásárol nagy értékű üdülőt, mégiscsak több a soknál. Egyébként ennek a házasságnak a válságáról is onnan értesültünk elsősorban, hogy súlyos közpénzekért alkalmazza a Magyar Nemzeti Bank Matolcsy György új párját. Személy szerint sok boldogságot kívánunk jegybankelnök úrnak, viszont sajnáljuk, ha ez a boldogság az adófizetőknek pénzébe kerül. Ez az, ami közügy, erről beszélni kell, az összes többi magánügy.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egy dologról még meg kell emlékeznem. Bár a napirendi pont szerint a Magyar Nemzeti Bank 2015. évi éves jelentését tárgyaljuk, de az előttem szóló vezérszónok, Bánki Erik képviselő úr időben is és egyéb összefüggéseiben is tágabb módon értelmezte ezt az előterjesztést, és beszélt a minimálbérek 2017-es emeléséről is. Hogy ez hogy függ össze a jegybankkal, persze azt majd talán bővebben is hallhatjuk kifejteni, de ha már ez a bérfejlesztés szóba került, akkor hadd szögezzem le, hogy ennek a bérfejlesztésnek a legnagyobb nyertese a kormány.

Ennek a bérfejlesztésnek az a következménye, hogy azok a dolgozók, azok az alkalmazottak, akik minimálbért keresnek, ebből a nettó minimálbérből nem tudnak Magyarországon megélni, még ez a megemelt minimálbér is a létminimum alatt van, ugyanakkor nemzetközi összehasonlításban, Európában példátlan módon a magyar állam a munkavállalótól és a munkaadótól összesen ugyanannyi adót szed be, esetenként több adót szed be, mint a nettó fizetés.

Ha megnézzük a minimálbéreket, megnézzük a garantált bérminimumot, és megnézzük ezek adóját, azokat az adókat és járulékokat, amelyeket fizetnek a munkavállalók, és hozzáadjuk azokat az adókat és járulékokat, amelyeket fizetnek a munkaadók, akkor rendre azt tapasztaljuk, hogy legalább annyi adót szed be az állam, mint amennyit hazavisz a dolgozó, aki egyébként ebből a keresetből nem tud megélni.

Ezért ezt a bérfejlesztést mi nem tudjuk maradéktalanul támogatni. Több javaslatunk is volt. Elsősorban azt szorgalmaztuk, hogy olyan járulékcsökkentéssel párosítsuk a minimálbér emelését, ami a kisvállalkozókat nem teszi tönkre, ugyanakkor a dolgozó annál is több pénzt vihet haza, ami a Fidesz javaslata alapján egyébként megvalósult.

Tisztelt Ház! Sokáig lehetne még beszélni arról, hogy a Magyar Nemzeti Bank különböző programjaiban hogyan herdálja el a közpénzt. Erre valószínűleg a rendelkezésre álló idő is kevés lenne, és az MSZP döntése alapján szeretném jelezni, hogy megosztott vezérszónoki párosban a továbbiakat képviselőtársam, Szakács László képviselő úr fogja elmondani. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 34 2017.03.06. 2:38  33-39

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A múlt héten a miniszterelnök arról beszélt, hogy nagyon bántja, hogy mindig magyarázni kell a gazdasági sikereket. Remélem, az nem bántja, ha a kudarcokat kell megmagyaráznia, mert van mit megmagyarázni.

Az Európai Bizottság ugyanis közzétette az úgyne­vezett országjelentést, ami megmutatja, hogy egy ré­gió mennyire vonzó az ott dolgozó cégeknek, mennyire biztosít vonzó és fenntartható környezetet az ott élőknek, dolgozóknak. Méri a gazdaság, az élet­színvonal, az oktatás, az egészségügy minőségét is.

(Az elnöki széket Jakab István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Hazánk helyzete elkeserítő. 2013-hoz képest mindegyik régiónk helyzete romlott. Sőt, a keleti tagállamok közül gazdasági téren csak egyetlen régió van, amelyben a hanyatlás jelei mutatkoznak, ez pedig az észak-magyarországi régió. Ebben a régióban az egészségügyi ellátás minősége az utolsó előtti helyre volt elég a 263-ból. Ez egészen egyszerűen szégyen!

(14.10)

A nyugat-európai régiók elérhetetlen messzeségbe kerültek tőlünk, ez is fájó, de ez még úgy-ahogy megmagyarázható. Az azonban elvárható lenne, hogy a környező országok ne hagyjanak minket állva. Márpedig pontosan ez történt: erősödő régiót találunk Bulgáriában, Csehországban, Észtországban, Litvániában, Lengyelországban pedig hármat is. Uniós átlag felett teljesít nemcsak Prága, hanem a vidéki Közép-Csehország és már a közeli Pozsony is.

Tisztelt Államtitkár Úr! Önök az Iparkamara ülésén 2010 óta tartó gazdasági fordulatról beszéltek. Olyasvalamiről, ami a valóságban sajnos nem létezik. Egyedül Észak-Magyarország esetén van fordulat, itt ugyanis a helyzet rosszabb, mint valaha. Ha ez önök szerint biztató, akkor mit tekintenének katasztrofálisnak? Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 38 2017.03.06. 0:53  33-39

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr, a szót. Attól tartok, hogy államtitkár úr, miután elolvasta ezt a jelentést, a kudarc a fejébe szállt, mert amiket itt elmondott, azt józanul nem lehetett volna elmondani. Nyilvánvalóan valamilyen tudat­módo­sító hatása alatt áll. (Felzúdulás, közbekiáltások a kormánypártok soraiból.) Tisztelettel kérem állam­titkár urat, amennyiben ez a tudatmódosító enge­dé­lyezett termék, és nem ártalmas az egészségre (Folya­matos közbekiáltások a kormánypárti pad­sorokból. ‑ Az elnök csenget.), akkor ossza meg Ma­gyarországgal ennek a receptjét vagy az elérhető terméket.

Sok millióan élnek ugyanis ebben az országban, akik nem látják ilyen rózsaszínűen a helyzetet, pontosan úgy látják a helyzetet, ahogy az Unió megállapította; 2013 óta egyértelműen romlottak ezek a számok, az önök kormányzásának kudarcát is jelezve.

Ezt a választ egészen egyszerűen nem lehet el­fo­gadni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 240 2017.03.06. 9:48  233-256

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kezdhetném a végén, hiszen a Törvényalkotási bizottság ülésén az új keletű parlamenti szokásokat tekintve meglepően konstruktív hangulatban próbáltunk a beterjesztett törvényjavaslaton változtatni annak érdekében, hogy a problémát valóban orvosolja vagy nagyobb mértékben orvosolja, mint ahogy azt az előterjesztők szándékozták.

Azt gondoltam, hogy államtitkár úr köszönetet mond a módosító indítványok szerzőinek, akár Németh Szilárd képviselő úrnak vagy akár nekem, a szocialista képviselők egyikének, aki ezt az indítványt jegyezte, hiszen olyan indítványokat nyújtottunk be, amikről ön beszélt a sajtótájékoztatóján a múlt héten, valamint beszélt ma reggel napirend előtt a tisztelt Házban is, de a törvényjavaslat ezt nem tartalmazta, egészen pontosan: azt az elemét nem tartalmazta az önök kommunikációjának az eredetileg benyújtott törvényjavaslat, hogy megegyezés esetén a hiteles a további követelésektől mentesülni fog. Erről beszélt ugyan államtitkár úr az országos sajtó előtt a múlt héten, valamint ma napirend előtt a Harrach képviselő úrnak adott válaszában, ugyanakkor a törvényjavaslat eredetileg ezt az elképzelést nem tartalmazza.

Ezt a hiányosságot a bizottsági ülésen korrigáltuk. Itt két különböző koncepció alakult ki. Fideszes képviselőtársaink egy olyan módosító indítványt nyújtottak be, amely államtitkár úr kommunikációjának megfelelően valóban azt tartalmazza, hogy amennyiben a felek, a hitelező és a hitelezett megegyeznek egymással, akkor lehet a becsült ár alá is menni az árverésnél, viszont ebben az esetben a további kötelezettségek alól az adós mentesül. Ezt a bizottsági ülésen a szocialista, valamint a fideszes és KDNP-s képviselők is támogatták a szavazatukkal.

Nagyon sajnálom ugyanakkor, hogy az MSZP módosító indítványát nem támogatták a kormánytöbbség tagjai, mi ugyanis ehhez képest is továbbmentünk. Azt javasoltuk a módosító indítványban, hogy megegyezés hiányában is, amennyiben az árverés sikeres, az adós a további kötelezettségek alól mentesüljön. Tanulságos volt egyébként, ahogy a képviselők a bizottsági ülésen, valóban konstruktív légkörben próbáltak olyan élethelyzeteket felsorolni, hogy milyen esetben segít a törvényjavaslat, mi az, amiben finomításra szorulna, és mi az, amit a módosító indítványok elfogadásával érdemben valóban elő lehet mozdítani és problémaként meg lehet oldani.

Az egyik ilyen dilemma a bizottsági ülésen az volt, hogy amennyiben az a módosító indítvány támogatást kap ‑ mint az előbb mondtam, a bizottsági ülésen mi is támogattuk ‑, hogy megegyezés esetén a további kötelezettségektől mentesüljön az adós, akkor érdekeltté teszi-e vajon a hitelezőt, a bankokat abban, hogy ebbe az egyezségbe belemenjenek, hiszen a bank szeretné a pénzét visszakapni, lehetőleg minél nagyobb arányban visszakapni a hitelezőtől azt az összeget, vagy az árverésen befolyt összegből ezt mentesíteni, amely az ő könyveléseiben tartozásként szerepel.

(18.00)

Abban a biztos tudatban, hogy megegyezés esetén további igénnyel hitelezőként nem léphet fel, ez kételyeket támaszt a tekintetben, hogy vajon a bankok részéről a megegyezési hajlandóság erős lesz vagy sem. Ezt az élet majd eldönti. Mindenesetre, ha az MSZP-s módosító indítványokat elfogadnák, akkor ez a probléma nem állna fönn, hiszen mi azt mondtuk, hogy megegyezési szándéktól, illetve ténytől függetlenül, a sikeres árverést követően a hiteles, az adós mentesüljön a további tartozások kötelezettsége alól.

Van még idő átgondolni, képviselőtársaim, azt javaslom, hogy a holnapi nap folyamán az indítványunkat legyenek kedvesek támogatni. Az MSZP egyébként ezt a törvényjavaslatot és a módosító indítványt is támogatni fogja a szavazásokon, hiszen abból indulunk ki, hogy ha a 140 ezer ember problémájának egy részén, akik egyébként már teljesen reménytelen helyzetben vannak, az Országgyűlés tud segíteni, akkor igenis képviselőként ezt kötelességünk megtenni.

Azonban itt azért álljunk meg egy szóra! Ez a törvényjavaslat ugyanis valóban azokon és csak azokon a családokon segít, akik már reménytelen helyzetben vannak. Akik nem tudják fizetni a hiteleiket. Akik esetében az ingatlanjuk, az a lakás, az a ház, amit otthonuknak reméltek, árverezésre kerül. Az ő esetükben már ennél a stádiumnál tartunk. És miközben támogatjuk, hogy ennek a 140 ezer családnak, akik ilyen reménytelen helyzetbe kerültek, oldjuk meg vagy enyhítsük, amilyen mértékben csak lehet, ezt a problémáját, fel kell tenni a kérdést, hogy ha olyan sikeres volt az adósmentő fideszes politika, akkor miért van még mindig 140 ezer család ebben a reménytelen helyzetben.

A bizottsági ülés konstruktív volt, itt a parlamenti megszólalásokra ez már nem annyira jellemző. Megpróbálom visszafogni magam, ezért csak röviden és tárgyszerűen mondok néhány szót a történetiségéről a devizahiteles problémának, ha már önök szóba hozták.

1. Tény, hogy a devizahitel-gyakorlatot az első Orbán-kormány vezette be Varga Mihály minisztersége idejében és Járai Zsigmond jegybankelnök, korábbi fideszes miniszter idején. Ez hozta létre azt a konstrukciót, amit önök most támadnak.

2. Nem igaz az az állítás, hogy az államilag támogatott lakáshiteleket megszüntettük. Korlátoztuk 15 millió forint felső határ értékben, pont azért, mert úgy gondoltuk, hogy az államnak nem dolga megsegíteni azokat az embereket, akik egyébként is jó anyagi helyzetben vannak. Nem célja az államnak kedvezményes kölcsönnel támogatni azokat, akik a harmadik-negyedik lakásukra veszik fel, meg nyakló nélkül, felső határ nélkül lehetett kedvezményes állami kölcsönöket felvenni nagyon nagy összegű és akár a harmadik-negyedik ingatlan megvásárlására is. Nem megszüntettük, hanem korlátoztuk 15 millió forintban egyébként ezt a felső határt, ami egy mai átlagos család esetében még Budapesten is elegendő lenne egy kétszobás panellakás megvásárlásához, az ország más vidékein pedig minden további nélkül akár még ennél nagyobb lakás vagy ház megvásárlására is elegendő lenne. Úgy gondoltuk, ellentétben az önök filozófiájával, hogy a rászorultakon kell elsősorban segíteni; önök már akkor is szerették a legjobb helyzetben lévőket támogatni, a mostani politikájuk pedig ezt még tovább viszi, még nagyobb mértékben, ahogy ezt az első Orbán-kormány idején tették.

A következő dolog, amit szeretnék szóba hozni, hogy a fideszesek és a KDNP-sek tulajdonképpen a devizahiteleseket kétszer hozták nagyon rossz helyzetbe. Először 2010-ben, amikor ostoba nyilatkozatokkal, később pedig ostoba gazdaságpolitikával bedöntötték a forintot. Ha ezt nem tették volna meg, akkor a devizahiteles probléma nem létezne, és lehetne fizetni a kölcsönöket. Ez így van. Ugyanis az árfolyamkockázat volt a probléma, és az árfolyamveszteség volt a probléma, tisztelt képviselőtársaim, bármit is mondanak. Ha ez nem létezne, ezek fizethető hitelek lettek volna mindazok esetében, akiknek megmaradt a munkájuk.

A második eset, amikor önök cserben hagyták a hiteleseket, pedig az volt, amikor korábbi ígéreteikkel is szembefordulva, piaci árfolyamon váltották át a devizahiteleket forintra. Egyébként a Magyar Nemzeti Banknál ezzel több száz milliárd forintos nyereséget okoztak, amit látunk, hogy azóta kastélyvásárlásra, műkincsvásárlásra és egyéb dolgokra herdálnak el.

Mind a két esetben világosan elmondtuk akkor is az álláspontunkat, és hogy mennyire jelzi, hogy ezek valódi problémák voltak, azt az mutatja, hogy önök piaci áron forintosították a devizahiteleket, ezzel prolongálták a problémát nagyon sok család számára. Ennek következtében kell most a parlamentben azokon segíteni egy törvényjavaslattal, akik már olyan reménytelen helyzetben vannak, hogy árverésre bocsátják az ingatlanukat. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 268 2017.03.06. 3:42  261-270

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hogy stílszerű legyek: blöff, blöff és blöff. A Magyar Nemzeti Bank elnökének beszámolója és egyébként az ebből az alkalomból előadott expozéja a parlamentben körülbelül ezzel a három szóval jellemezhető.

Kezdjük talán a legsúlyosabb blöffel, azzal, hogy itt a plenáris ülésen szembesített bennünket Matolcsy György egy egészen elképesztő összeesküvés-elmélettel, amiben nem kevesebbet állított, mint hogy egy külföldi, egyébként velünk szövetséges nagyhatalom Magyarország négy városában és egyébként úgy általában a pénzügyi rendszer stabilitásának megkérdőjelezésével meg akarta buktatni a magyar kormányt. Azóta több parlamenti bizottság is kénytelen volt foglalkozni az üggyel. Van, ahol ezt nem engedték meg a kormánypárti képviselők, de ahol hivatalból le kellett folytatni ezt a vitát, ott egész egyszerűen kiderült, hogy erről szó nincs. Azzal kell szembesülnünk, hogy fel kell tennünk a kérdést: a Magyar Nemzeti Bank elnöke vajon paranoiás-e, és ha igen, akkor ez a betegsége lehetővé teszi-e egyáltalán, hogy hivatali tisztségét betöltse?

Ha a Magyar Nemzeti Bank beszámolójára koncentrálunk, akkor elképesztő állításokat tapasztalunk. Ezek közül talán a legsúlyosabb, hogy miközben pénzügyi stabilitásról beszél, aközben a Magyar Nemzeti Banknak az a filozófiája, egyébként a kormánnyal összhangban, hogy úgymond nincs árfolyamcélja, magyarán a forintot a sorsára hagyja. Ez a mai napig egy gyenge forintot eredményez, amiből bár az exportáló multinacionális cégek jól profitálnak, egyébként az ország többsége számára kedvezőtlen hatásokat biztosít.

(19.10)

Az pedig egészen elképesztő, hogy büszke olyan üzleti sikerekre önelégült, öntelt módon, aminek egyébként egyetlenegy forrása volt, az, hogy a piaci árfolyamon történő forintosítást követően a devizahitelesek kisemmizésével a Magyar Nemzeti Bank százmilliárdos nyereségre tett szert. Őszintén szólva, ezt inkább röstellni kellene, nem pedig büszkének lenni rá, mert ez a nyereség nem a Magyar Nemzeti Bank gazdálkodásából fakad, nem a költségtakarékos intézkedésekből fakad, ami a bank saját teljesítménye, hanem olyan, a magyar népre kényszerített törvényekből fakad, aminek egyértelműen a Magyar Nemzeti Bank haszonélvezője volt.

Ha megnézik az utána történt eseményeket, ahogy egyébként Demeter Márta képviselő asszony erre már utalt is, egészen elképesztő, hogy hogyan próbálták meg eltitkolni, hogy hogyan herdálják el ezt a nyereséget alapítványokon keresztül egészen elképesztő célokra, mint például a jegybankelnök gazdaságpolitikai nézeteinek népszerűsítésére, műkincsvásárlásra, kastélyvásárlásra, felsorolni is nehéz, hogy mi mindenre herdáltak el több száz milliárd forintot.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Egészen egyszerűen ez a beszámoló így, ebben a formában elképesztő ferdítése az igazságnak, súlyos hiányosságai vannak, hogy nem beszél őszintén azokról a problémákról, amelyek a Magyar Nemzeti Bank háza táján keletkeztek. Tisztelt Ház! Ezt a beszámolót egész egyszerűen lehetetlenség elfogadni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
204 46 2017.03.07. 5:00  37-53

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat egy tipikusan olyan törvényjavaslat, amelyet a Törvényalkotási bizottság szokott benyújtani, mielőtt a zárószavazásra sor kerülne, kisebb jogtechnikai pontosításokat, adott esetben egyes könnyítéseket is alkalmazva. Ez a jogszabály-mó­do­sítási tervezet egy tipikusan ilyen bizottsági ajánlásnak megfelelő, összegző módosító javaslatnak megfelelő törvényjavaslat. De hát nem az, hanem egy önálló indítvány. Nem akkor nyújtották be, amikor a jövedékiadó-törvényeket tavaly júniusban tárgyaltuk, hanem néhány hónap gondolkodási idő után. Úgy tűnik, hogy a Fidesznek soha nincs elég ideje arra, hogy jól megalkosson egy törvényt, de mindig van ideje arra, hogy újra és újra módosítson egy törvényt.

Többször elmondtam már itt a tisztelt Ház falai között, most is kénytelen vagyok megismételni, mert a helyzet szinte semmit nem változott, miközben a Fidesz, illetve a kormány mindig előrehozza az adótörvények és a költségvetési törvény tárgyalásának időpontját és már kora nyáron megtárgyaljuk ezeket a törvényjavaslatokat úgymond a kiszámíthatóság jegyében, ezeknek a törvényeknek, amelyeket a kiszámíthatóság jegyében elfogadunk, a szavatossági ideje mindig nagyon gyorsan lejár. Most is, még mielőtt hatályba lépne az eredetileg elfogadott törvényjavaslat, máris gyakorlatilag egy módosító indítványt nyújtanak be hozzá. Annak idején a Nemzetgazdasági Minisztérium a jövedéki adóról szóló törvény módosítását, amelyet tavaly júniusban fogadtunk el, mintegy évig csiszolgatta, mint egy gyémántot, de hát nem lett ez a törvény a maga egészében egy csiszolt gyémánt, és az időtávolsága is erősen kérdéses.

Ha már egyszer hozzányúlnak ehhez a jöve­déki­adó-törvényhez, akkor az ember azt gondolná, hogy korrigálják ennek a jövedékiadó-törvénynek az egyik legnagyobb igazságtalanságát, amely családok millióinak keseríti meg az életét Magyarországon. Emlékeztessünk rá, ez a jövedékiadó-törvény tartalmazza Európa egyik legfurcsább szabályát, amely lényegében azt mondja ki, hogy ha a világpiacon olcsóbbá válik az üzemanyag, akkor a magyar állam gyorsan megemeli annak jövedékiadó-tartamát, nehogy véletlenül a családok olcsóbban vásárolhassák az üzem­anyagot a benzinkutaknál. Ez egy képtelen módosítás volt tavaly júniusban, egy képtelen szabályozás egy olyan időszakban, amikor egyébként, hál’ istennek, a világpiacon már huzamosabb ideje alacsony a kőolaj hordónkénti ára. De ezt sajnos a hazai benzinkutakon nem lehet különösebben észrevenni, mert abban a pillanatban, hogy a világpiaci ár 50 dollár alá csökken, a magyar állam gondosan, az önök szavazatainak köszönhetően megemeli ennek az adótartalmát, így ez a termék nem lesz olcsóbb. Ha már egyszer benyújtanak egy törvénymódosítást, amely az eredeti jövedékiadó-törvényt annak hatálybalépése előtt módosítja, akkor ennek igazán lett volna értelme, ez viszont sajnálatos módon hiányzik ebből a törvényjavaslatból.

Nem becsülöm le a konyakos meggy horderejét, tisztelt Ház, kedves képviselőtársaim, mert ez egy nagyon fontos termék, nagyon sokat segít az alapanyagokat előállító gazdáknak, hogy azt a minimális jövedéki adót enyhítsük, illetve eltöröljük, ami erre, gondolom, az alkoholtartalma miatt korábban ki volt vetve. Nem akarok ezen különösebben ironizálni, de hát a konyakos meggy jelentősége eltörpül az üzemanyagárak jelentőségéhez képest, érdemben sokkal nagyobb segítség lenne az országnak, ha az üzemanyagárak adószabályozásán változtatnának.

Tisztelt Ház! Sok szót nem érdemes vesztegetni erre az egy érdemi enyhítést egy termékcsoport esetében és több jogtechnikai pontosítást tartalmazó törvényjavaslatra.

(11.00)

Ennek jelentőségét nem lebecsülve csalódottságunknak kell hangot adjunk. Sokkal nagyobb horderejű változtatást megérdemelne ez a jövedéki törvény, ha már egyszer a kiszámíthatóság jegyében, annak hatálybalépése előtt módosítja a tisztelt Ház. Köszönöm szépen a figyelmet. (Bangóné Borbély Ildikó tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 198 2017.03.13. 4:43  197-200

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kőbányán az önkormányzat vezetése 2014-ben azzal a hangzatos szólammal vágott bele a MÁV-tól, illetve a magyar államtól való átadás-átvételbe, hogy ha az önkormányzat lesz a MÁV-telep gazdája, akkor az ott lakók számára megszűnik a káosz, a jogi rendezetlenség, az ott lakók gazdái lesznek ezeknek az ingatlanoknak.

Seszták Miklós, a fejlesztési tárca vezetője kérdésemre válaszolva már a miniszteri meghallgatásán határozott ígéretet tett arra, hogy a MÁV-telepi lakásokat az évtizedek óta ott élő egykori MÁV-alkal­ma­zot­taknak adják el. Idézem a miniszter urat: „Én a gaz­dasági életből jövök, és tőlem semmi nem áll messzebb, mint ha egy dolgot nagyon hosszú idő alatt akarnak elvégezni. Egy dolgot biztosan ígérhetek: ezt az ügyet záros határidőn belül le tudjuk zárni.”

De hát mégsem történt ez olyan gyorsan, kénytelen voltam írásbeli kérdést is feltenni. A tárca nevében Fónagy János államtitkár úr tájékoztatott, hogy arra szólították fel a MÁV-ot, hogy a lakásokat a jelenlegi bérlőknek kell eladni. Ezt követően, bár nem volt gyors ez a folyamat, a MÁV a lakásokat átadta a Nemzeti Vagyonkezelőnek, a vagyonkezelő pedig azt továbbadta a kőbányai önkormányzatnak azzal, hogy majd ők adják el a lakásokat.

Úgy nézett ki, hogy az egész folyamat, ha lassan is, de hepienddel zárul. Nem ez történt. Az ott lakókat ekkor egy hidegzuhany érte: kiderült, hogy egészen egyszerűen átverték őket. Az igazság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy a jogi helyzet nem egyszerű. Tény, hogy az úgynevezett Jancsi-telep évtizedeken át a MÁV tulajdonába tartozott, viszont túl sok figyelmet nem fordított rá a cég, így fokozatosan romlott az utcák, a házak állapota. Az ingatlanokat az ott lakók javítgatták. Ugyanakkor az eredeti lakók közül sokan elhunytak, és családtagjaik amolyan szokásjog alapján örökölték úgymond a lakásokat. Így aztán a telepen élők közül mára körülbelül 130-170-re tehető a jóhiszemű, jogcím nélküli lakáshasználókká válók száma.

Tény, hogy rendezetlenek a nyilvántartások is. A telekhatárok nem ott húzódnak, ahol a papír szerint lenniük kellene, a közművek nem a közterületek alatt húzódnak, hanem a házak alatt. Az ingatlanok hat helyrajzi számon fekszenek, nem pedig minden telek képvisel egy-egy önálló helyrajzi számot.

Tény, hogy a helyzet bonyolult volt, ezért kellett volna speciális szabályokat létrehozni, megalkotni, az önkormányzatnak viszont, úgy néz ki, esze ágában sincs mindez.

A MÁV-telepiek érdemi információt nem kapnak az önkormányzattól, az átadás-átvétel elhúzódásának okairól, maradt, ami volt: csaknem 250 lakót továbbra is a kilakoltatás fenyeget, az önkormányzat egészen egyszerűen bérleti jogviszonyra tesz kísérletet, és azzal fenyegeti az erre nem hajlandókat, hogy ellenkező esetben kilakoltatja az ingatlanokból őket.

Tehát 2014-ben, a választáskor is világos volt, hogy ezek csak fideszes kampányígéretek voltak, a lakókat hitegették és becsapták. Számos pletyka, legenda és rémhír kering azóta is a Jancsi-telepen; meg kell mondanom, tekintve az ügy rendezetlenségét: nem alaptalanul.

Felmerült, hogy Fidesz módra az egész nem más, mint egyfajta ingatlanbiznisz, olyan helyzetet teremteni, hogy az ott élőknek ne legyen maradása, így vagy úgy, de megszabadulni ezektől a bérlőktől, és aztán az egész telepet valamiféle ingatlanbiznisz keretében másra lehetne hasznosítani.

Személyes álláspontom az, képviselőként ezt képviseltem korábban is, hogy egy olyan speciális, több évtizedek alatt kialakult helyzet van Kőbányán a MÁV-telepen, ami speciális szabályozást igényelne, erre viszont az önkormányzat nem hajlandó, ugyanolyan szabályokat akar alkalmazni erre a bonyolult jogi és szociális helyzetű telepre, mint bármelyik más önkormányzati lakásra. Becsapták az ott élőket, nem ezt ígérték nekik.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 243 2017.03.20. 11:50  236-262

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Amit eddig hallottunk, az meglehetősen ellentmondásos érvrendszer volt, erre mindjárt kitérek, de végül is az igazságot tartalmazták a hozzászólások. Ez a törvényjavaslat ebben a formájában nem egyéb, mint egyfajta bosszú, a szemet szemért elv érvényesítése. Elég durva eszköz, ráadásul az előzmények tekintetében sajnos azt kell mondanom, hogy még csak nem is példátlan. A Fidesz mindig kész volt törvényjavaslatokkal vagy egyedileg nehéz helyzetbe hozni neki nem tetsző cégeket, vagy ellenkezőleg, kifejezetten előnyös piaci helyzetbe hozni neki tetsző cégeket vagy vállalkozókat, magánszemélyeket.

Mondok néhány ilyen törvényt a korábbi időszakokból: ha azt akarja a Fidesz, hogy Andy Vajna vetélytárs nélkül nyithasson kaszinót, és folytathasson olyan szerencsejáték-tevékenységet Magyarországon, amit semmilyen más vetélytárs gyakorlatilag nem tud folytatni, akkor létrehoz egy olyan törvényt, amely ezt lehetővé teszi annak az egy embernek, óriási profitra szert téve ezáltal. Ha a Fidesznek érdekében áll egy üzleti tárgyaláson nyomást gyakorolni, akkor nem átall adott esetben az adóhatósággal is érvelni úgymond ‑ ez egy erős érv ‑, addig helyezi az adóhatóság eszközével, az adóhatóságot bunkósbotként használva nyomás alá az adott vállalkozót, amíg az be nem adja a derekát, el nem adja üzletrészét a kormánynak vagy a kormány valamilyen háttérintézményének. Az ilyen gyakorlatról is születtek sajnos újságcikkek és hírek, sajnos tragikus halálesetek is Magyarországon. Ha a Fidesznek nem tetszik valamelyik kereskedelmi televízió, akkor kész azonnal módosítani a reklámtörvényt annak érdekében, hogy a neki nem tetsző médiát milliárdos költségekbe verje.

Ezeknek a javaslatoknak a sorába illik bele ez a mos­tani törvényjavaslat is. Bár a törvényjavaslat nem biztos, hogy csak a Heinekent fogja eltalálni, mert aggódhatnak a MilkyWayt vásárló kismamák is, és aggódhatnak a San Pellegrino ásványvizet fogyasztó hazai vevők is, mindkét termék borítóján, cso­magolásán jól látható vörös, ötágú csillag található. A szabályozás természetesen rájuk is vonatkozni fog.

Ennek a történetnek, ennek a sajátos háromszögnek az Igazi Csíki Sör, a Heineken romániai leányvállalata és a hazai politikai többség alkotják a szereplőit, és azt kell mondanom, hogy egyik szereplő sem vétlen, természetesen a hibák súlya más és más. Én nem tartom teljesen vétlennek az Igazi Csíki Sör forgalmazóját, tulajdonosát sem, félreértés ne essék, nem tartom ugyanis helyesnek azt a gyakorlatot, hogy ha valakinek nem elég jó a terméke, akkor egyfajta nemzeti marketinggel próbál kufárkodni ‑ hogy Lázár János szavait idézzem az előző expozéból ‑, és így piaci előnyökre szert tenni.

Szögezzük le, a Csíki Sör, amely árát tekintve egy kézműves sör kategóriájának megfelelő sör kellene hogy legyen, ennél jóval gyengébb kategória. Az Igazi Csíki Sör mint ital, 200 forintos árfekvésben nagyjából egészen normális termék lenne bármilyen piacon, ott lenne a sorban, mondjuk, a Dreherrel vagy a Sopronival vagy a Borsodival, de olyan pénzért kínálják, amennyiért valóban kézműves söröket szoktak vásárolni a hazai piacon, és ennek a sörnek a minősége ezeknek a kézműves söröknek a minőségét nem éri el.

Ennek a gyártónak, amely az Igazi Csíki Sört előállítja, az ősbűne az, hogy egy nemzeti marketinggel próbálja áthidalni a sör tényleges minősége és annak túlzott ára közötti szakadékot. Ez egy üzleti hiba, nem ördögtől való. Nekem ugyan kevéssé tetszik, mert szeretem, ha egy termék elsősorban a minőségével próbál engem meggyőzni és nem valamilyen más eszközt alkalmazni, hogy engem vásárlásra ösztönözzön, de láttunk már ilyet a piacon más gyártótól is.

Nem vétlen ebben az ügyben a Heineken romániai leányvállalata sem. Egészen nevetséges volt az indoklása, amivel az Igazi Csíki Sört mint márkanevet megtámadta. Nem beszélem a románt, tehát elnézést kérek, ha a Ciuc Premiumot rosszul ejtem ki, de aki a Ciuc Premium elnevezést vizuálisan összetéveszti az Igazi Csíki Sörrel, mint egy vizuális megjelenéssel, azon szemorvos nem segít. Teljesen világos, hogy a Heineken romániai leányvállalata egy mondvacsinált, hamis indokkal támadta be a román bíróságon az Igazi Csíki Sör gyártóját, pontosabban a terméket, a névhasználatot, ezzel valóban egy pici vetélytársat hozva lehetetlen vagy legalábbis kellemetlen helyzetbe a piacon.

(18.40)

De ez a törvényjavaslat a legnagyobb bűn, mert erre pedig az a válasz, hogy a hazai politikai hatalom bosszút áll a Heineken magyarországi leányvállalatán ‑ hazai gyárról beszélünk, hazai munkásokat foglalkoztató gyárról beszélünk ‑, a Heineken romániai leányvállalatának piaci magatartása miatt. Ez megengedhetetlen! A törvényhozást nem lehet bunkósbotként használni.

Lázár miniszter úr érvelése több ponton is sántít. Először is a védjegy-védjegy vitában nem ugyanaz történik most Magyarországon, mint ami történt Romániában. Talán világosan beszéltem az imént, hogy a román bíróság jogerős döntését komolytalannak tartom, bár sajnos a jogerős döntés akkor is végrehajtható döntés, na de azt a bíróság hozta. Nem a román nemzetgyűlés hozott egy olyan törvényt, amely lehetetlen helyzetbe hozta az Igazi Csíki Sör gyártóját, hanem a román bíróság. Ha egy kicsit is követjük azt az elvet, hogy a hatalmi ágakat szétválasztjuk egymástól, akkor a politikai törvényalkotásnak és a jogalkalmazásnak, a bírósági jogalkalmazásnak egymástól független hatalmi ágaknak kellene lenniük. Ebből következően egy törvényhozás törvényt nem alkothat a szemet szemért elve alapján egy bírósági döntésre válaszul.

A fideszes vezérszónoklatban, illetve Lázár miniszter úr indoklásában keveredtek a kufárkodással kapcsolatos aggályok és az önkényuralmi jelkép sértő volta miatti aggódás elemei. Azt kell mondanom, hogy ha a Heinekenre tekintünk, akkor valószínűleg nagyon kevés ember van az országban, aki ettől a terméktől megijed. Ha tiltott önkényuralmi jelképekről, annak az indoklásáról, alkalmazásáról beszélünk, akkor teljesen világos, hogy azokat az egyébként tételesen felsorolt jelképeket soroljuk ebbe a kategóriába, amelyek alkalmasak a köznyugalom megzavarására, arra, hogy másokban félelmet vagy undort keltsenek. Nyílt titok, hogy a Heineken egyébként a labdarúgás egyik nagy szponzora. Ez akár még kedves is lehetne a Fidesznek, de úgy látszik, hogy nem az. Ha már labdarúgás, hát szóval, szögezzük le, hogy bizony a labdarúgópályák lelátóin a szurkolók időnként nem úgy viselkednek, hogy az nyugodtságot keltsen a környezetükben. Én már láttam olyan szurkolói csoportokat nem is egyszer, amelyek félelmet keltettek emberekben, amelyek alkalmasak voltak a köznyugalom megzavarására, de olyan Fradi-szurkolót, megmondom őszintén, még nem láttam, aki megijedt volna egy Heineken-sörtől. Ilyet nem nagyon lehet látni. (Szávay István: Senki nem ijedt meg! Nem erről van szó. ‑ Dr. Apáti István: Más típusok vagyunk.)

Tehát az az érvelés, hogy ez Magyarországon megütközést, félelmet kelt, nem nagyon állja meg a helyét. (Szávay István: Nálad!) Hadd utaljak Szijjártó Péter miniszter úrra ezen a téren, akinek semmi baja nem volt ezzel a jelképpel, hiszen 2014-ben, amikor stratégiai megállapodást kötött a magyar állam és a Heineken, egyébként Heineken-sörrel a kezében miniszter úr azt mondta, koccintva a holland tulajdonossal vagy a menedzsmenttel, hogy a sörgyártó a magyar-holland gazdasági együttműködés egyik legjelentősebb képviselője, így a Heineken is hozzájárul ahhoz, hogy Magyarország ma jobban teljesít. Most ha ez a jelkép sértő, akkor sértő volt már a rendszerváltás idején, sértő volt már akkor, amikor egyébként az önkényuralmi jelképekről a Magyar Országgyűlés a jogszabályt megalkotta, és sértő volt 2014-ben is, amikor ezzel az önkényuralmi jelképpel a kezében koccintott a kormány minisztere egy stratégiai partnerrel. Magyarán, teljesen világos, hogy ez csak egy ürügy. Ez csak egy ürügy, annak az ürügye, hogy most egy konkrét leányvállalatot, a Heineken magyarországi leányvállalatát megbüntessék.

Összegezve: az az álláspontunk, hogy a jogalkalmazás, a törvényalkotás eszközeivel a piaci folyamatokba durván beavatkozni, bármely céget kedvező helyzetbe vagy bosszúból kedvezőtlen helyzetbe hozni egyedi döntésekkel, az a jogállam megcsúfolása. A Heineken magatartása vitatható és vitatandó is, erre nem az a válasz, hogy a törvényhozást, a törvényalkotást bunkósbotként használjuk politikai fegyverként. A védjegy-védjegy, a szemet szemért elve nem jó magatartás. Hogy Gandhit idézzem, a szemet szemért elve vakká fogja tenni az egész világot.

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Legalább mi itt ne legyünk vakok, és ne asszisztáljunk egy bosszúhadjárathoz, amely egy cég ellen irányul, és egy céggel vívja ezt a harcot a magyar kormány vagy annak többségét adó Fidesz-KDNP-frakció. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)