Készült: 2019.06.19.10:29:07 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

150. ülésnap (2016.05.11.), 12. felszólalás
Felszólaló Tóbiás József (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 21:48


Felszólalások:  Előző  12  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

TÓBIÁS JÓZSEF, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy ország költségvetése mindig pontosan tükrözi az adott kormány társadalomfilozófiáját, azt, hogy hogyan gondolkodik a megtermelt javak állami újraelosztásáról, milyen prioritásokat állít föl, és milyen fejlesztéseket tűz ki maga elé. Ezt tartalmazza a 2017-es költségvetési tervezet is.

Az előttem felszólalók nagyon szép szavakkal illették a jövő évi költségvetést. Szép szavakkal, de nem igaz szavakkal. Mert az előttünk fekvő költségvetés, tisztelt képviselőtársaim, a szemfényvesztés költségvetése, amely alapjaiban elhibázott, megalapozatlan felvetésekre, gazdasági pályára épül, társadalomfilozófiájában a reménytelenség tartósságát, a társadalom további kettészakítottságát, gazdaságpolitikájában pedig Magyarország régiós országoktól történő további lemaradását vetíti előre. Az emberek többségének a 2017-es költségvetés semmilyen reményt nem ad helyzetének változására, tovább folytatódik az ország lerablására épülő, Fidesz-közeli vállalkozóknak, családtagoknak súlyos milliárdokat számolatlanul nyújtó kormányzás.

Varga Mihály azt mondta, a 2017-es költségvetés biztosítja, hogy minden magyar ember léphessen egyet előre. Összekötözött lábbal nem lehet előrelépni! Összekötözött lábbal helyben lehet topogni; jó lenne, ha egyszer ezt önök is kipróbálnák. Hiszen az elmúlt hat évben önök összekötözték a magyar társadalom tagjainak 80 százalékát. A többieket, a saját haverjaikat, családtagjaikat pedig elképesztő előnyökhöz biztosították. Amíg egy ápoló vagy egy pedagógus az elmúlt években összekötözött lábakkal egy helyben toporgott vagy legfeljebb a csúszás megakadályozása révén kapaszkodni szeretett volna, addig az önök politikai kiválasztottjai nem egyet, hanem tízet léptek előre, havonta.

A jövő évi nyugdíjemelést csak nagyítóval lehet észrevenni, miközben önök éppen az elmúlt napokban emelték a jegybank elnökének, felügyelőbizottsága vezetőjének és tagjainak 5 millióra, illetve 3,5 millióra a fizetését.

(10.00)

Egy olyan országban, ahol a Fidesz hatéves kormányzásának következtében a létminimum alatt él a teljes lakosság több mint 40 százaléka, azt várnánk egy költségvetési törvényjavaslattól, hogy fordulatot hajtson végre. A jómódúak és a haverok helyett elsősorban a nehéz sorban élő embereken és családokon próbáljon meg segíteni a kormány. De nem! Önöknek az első a család ‑ mármint a miniszterelnök-közeli családok sora. És a családhoz tartozó szereplők, a Mészáros-, Tiborcz-, Garancsi- és a Matolcsy-klán ennek jegyében működnek. Létrejöttek a klánok, létrejöttek a klientúrák, és nem véletlen, hogy a 100 leggazdagabb magyar listáján egyre többen, akik korábban nem voltak rajta, kifejezetten az önök politikai és gazdasági világához tartoznak. Önöket csak a központosítás érdekelte. A hozzá nem értő emberek kinevezése és a törvényalkotással biztosított gazdasági előnyök megszerzése.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2017-es költségvetés tartalmával kapcsolatosan szeretném megelőlegezni, egy picit visszatekinteni az elmúlt hat év gazdaságpolitikai eredményeire. A 2010 óta tartó gazdaságpolitika eddigi eredményei: lemaradtunk az Európai Unióban a regionális partnereinkhez képest. Az államháztartásiegyensúly-javulás csak átmeneti, az államadósság már 25 ezer milliárd fölé nőtt, és a hiányt, és ez a legfontosabb, a hiányt csak a ma­gánnyugdíjpénztári vagyon államosításával sikerült csökkenteni úgy, hogy a GDP 3 százaléka alá kerüljön. Enélkül önök 2010 óta egyetlenegy évben sem lettek volna képesek 3 százalék alá szorítani a költségvetési hiányt.

A szegénység nőtt. A legszegényebb és a leggazdagabb tized közötti különbség tízszeres, tisztelt képviselőtársaim. Utoljára ilyen a rendszerváltás után az első egy-két évben volt. A beruházási klíma továbbra sem javult. A meggyengült forintért ‑ a forint 20 százalékkal ér kevesebbet, mint 2010‑ben ‑ az a Matolcsy György felel, aki azt mondja, hogy nincs szükség meghatározni a Magyar Nemzeti Banknak a forintárfolyam-politikáját. Akkor kinek? Önöknek? Akkor önöké a felelősség. A beruházásokhoz nélkülözhetetlen uniós forrásbeáramlás reálértéken kevesebb lesz a 2014-2020-as költségvetési időszakban, mint a megelőző hét évben. A kisebb forrást is teljes egészében fel kívánják használni a következő években.

A 2017-es költségvetés a jelenlegi kedvezőbbnek mondható gazdasági folyamatokhoz képest is kissé optimista feltételezések mellett a gazdagokat még jobban támogató évet vetít előre. Jellemző, hogy még a kormány kedvenc elemző cége, a Századvég is elismerte ezt az állítást. Számításaik szerint a legfontosabb élelmiszerek, tej, tojás, baromfihús áfájának csökkentésével az alsó jövedelmi kategóriába tartozó négyfős családok esetén az éves megtakarítás elérheti a 10-15-20 ezer forintot. Családonként és évente 15-20 ezer forintot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez alamizsna. Ezzel a döntéssel önök megint csak a tehetősebbeket kívánják támogatni.

Az elmúlt időszakban Magyarország gazdasági mutatói elfogadhatóak voltak, amit főleg, és ez el is hangzott, az európai uniós források lehívásának felpörgetése okozott, és az adóbevételek felülteljesülésében mutatkozott meg. A régió országaihoz képest viszont továbbra is lemaradásban vagyunk. 2016-ban a magyar kormány 2,5 százalékos növekedést vár, míg Szlovákia 3,2, Lengyelország 3,7, Románia pedig 4,2 százalékkal bővül az Európai Bizottság, valamint az OECD szerint. 2017-ben a tervezés 3,1 százalékos növekedéssel számol, amit az Európai Bizottság és az OECD is túlzottnak minősít, jobb esetben 2,8 százalékra lehet tervezni 2017-ben.

Eközben a magyar kormány politikai orientációja és intézményrendszere miatt nemzetközileg immár rendkívül aggasztó mértékben szigetelődik el, ami nagymértékben be is szűkíti az érdekérvényesítő képességét. A kormány különutas, piacellenes, újabb és újabb korrupciós esetekkel tarkított gazdaságpolitikája miatt Magyarország nemzetközi megítélése várhatóan továbbra sem változik. Ráadásul a magánszektor beruházási kedvét is aláássa. A nemzetközi szervezetek, így az OECD megállapítása szerint ugyan javultak Magyarország gazdasági mutatói, de mindez hosszú távon nem fenntartható. A magyar kormány vagy nem tesz eleget azért, hogy a növekedést megalapozó dolgaink jó irányba változzanak, vagy még inkább ront is a helyzeten.

Míg az OECD elismeri, hogy a beruházások 2012 óta újra növekedni kezdtek, a növekedésért viszont leginkább a külföldi multinacionális cégek beruházásai és az európai uniós transzferek felelősek, miközben a magyar cégek, különösen a kis- és középvállalkozások alig mernek beruházni. Ennek az az oka, hogy túl gyorsan és kiszámíthatatlanul, átláthatatlanul változtatnak a szabályokon. A beruházások elmaradásához és a külföldi működő tőke beáramlásának elmaradásához érdemben hozzájárul, hogy a kormány által bejelentett makrogazdasági mutatók közül az államadósság számait az Eurostat már nem tartja hitelesnek. Ez önmagában sokkal nagyobb kárt okoz a hitelminősítőknél, mint ha a kormány engedne ebben a vitában, és korrigálná az államadósságunkat. Ugyanakkor nem segíti a bóvli kategóriából történő kimozdulásunkat, ahogyan a Magyar Nemzeti Bank az alapítványain keresztül finanszírozza elsősorban önnönmagát és haverjait, majd pedig, mint kiderült, a költségvetést és a rokonokat is egyaránt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ilyen környezetben önök, nem tanulva az elmúlt évek hibáiból, megint tavasz végén, nyár elején akarnak a következő évi költségvetésről dönteni. Amikor még nincsenek elfogadott adótörvények, nem látszik, hogyan teljesülnek a bázisév, vagyis 2016 tervszámai. Az azonban már biztosan látszik, hogy a tavaly ilyenkor elfogadott idei költségvetés már megbukott, hiszen éppen a héten nyújtotta be a kormány az annak kiigazításáról szóló törvényjavaslatát. A 2017. évi költségvetési törvényjavaslatban szereplő számok ugyanilyen nem igazságon és megalapozatlanságon nyugszanak. Gaz­daságkutatók szinte kivétel nélkül hangsúlyozzák, hogy a költségvetés transzparenciája egyáltalán nem javult, sőt romlott. Merthogy göngyölített tervadatokon alapul a 2017-es költségvetés.

Hát, akkor mondjuk el, ez hogyan néz ki! A 2017-es költségvetés a 2016-os tervszámokon alapul. A 2016-os tervszámok viszont a 2015-ös tervszámokon alapulnak. Mindez azt jelenti, hogy a jelenlegi benyújtott költségvetés olyan távol van a valóságtól, mint Makó Jeruzsálemtől. Ráadásul most már saját hatáskörben kívánják változtatni a költségvetést. Hiszen elfogadták azt a törvényjavaslatot kormánypárti többséggel, hogy mostantól kezdve úgymond színházat tartunk itt az ülésteremben, jól elvitatkozunk a költségvetésről, a miniszterelnök és a kormány pedig dönt arról, hogyan rendezi át a költségvetést saját kénye-kedve szerint.

A 2017-es költségvetésnél is, mint ahogy az elmúlt években, világosan látszik, ha tavasszal nyújtják be, és nem látjuk a valós számokat, és nem az alapján tervezzük meg a következő évünket, akkor az úgy néz ki, hogy nyáron az aratásnak van az ideje, nem a vetésnek. És különösen nem a költségvetésnek. Az új szerkezetben benyújtott költségvetésnek közgazdaságilag értelmezhető jelentősége nincs, az átláthatóságot, a korábbi évekkel való összehasonlítását szinte lehetetlenné teszi, a szerkezeti változás csak annyit jelent, hogy most már a tagolást három táblázatba tették, hogy ne lehessen összevetni a hónapokon belüli változásokat, és a nullás költségvetéshez próbálják meg igazítani terveiket.

De valójában ez egy 180 fokos fordulatot jelent. Ki kell mondani, hogy az egész költségvetési tervezet csupán szemfényvesztés, nevén kell nevezni, ez a költségvetés nem szól másról, mint hogy önök pánikban vannak, és megpróbálnak osztogatni, amúgy a saját maguk többségének. A költségvetési hiány 2,4 százalékra történő felemelésének másik lényeges következménye, hogy ezzel a strukturális deficit is emelkedik jövőre. Ezzel pedig a kormány megsérti az Európai Unió által előírt szabályt, amit önök, a magyar törvényhozás a stabilitási törvénybe is átemelt, és amely Magyarország esetén előírja a GDP arányában 1,7 százalékos strukturális deficit teljesítését.

(10.10)

A deficit mértékét az államadósság, a GDP és a gazdaság potenciális növekedési üteme szerint határozzák meg, tehát a magyar gazdaság mindössze 1,7 százalékos hiányt tud elviselni hosszabb távon, éppen ezért ehhez közeledni és nem távolodni kellene.

Figyelemmel arra, hogy a gazdasági stabilitásról szóló törvény is tartalmazza magát a strukturális deficithez való közeledés kötelezettségét, ezért a költségvetési törvényjavaslat nem felel meg valamennyi közpénzügyi előírásnak. Ezzel kapcsolatban még a Költségvetési Tanács is aggályokat emelt.

A költségvetés tervezete szerint jövőre a kormány a szociális területre kevesebbet fog költeni GDP-arányosan és a kiadások megoszlását tekintve, mint az idén. Szeretném visszaidézni: az 1990-es évek eleje óta nem volt ilyen az alsó tized és a felső tized közötti jövedelemkülönbség Magyarországon. A szociális támogatások mértéke nagyrészt változatlan marad, csupán néhány ellátás összegét növeli, de pofátlanul alacsony mértékben növeli ahhoz képest, amit az állam magára és a vezetőire kíván költeni a 2017. évben. Mindez a létminimum alatt élők arányának emelkedése mellett azt jelenti, hogy a kormány semmit nem ad abból a növekedésből, ami várható. Magyarország még mindig alulteljesít a szociális kiadások tekintetében. Miközben jövőre 3,1 százalékos növekedéssel számol a kormány, 2 százalékponttal csökkenti az államháztartás összes kiadásai közül a jóléti funkciókra fordított kiadások arányát. A tágan értelmezett szociális területre, amelyben a társadalombiztosítási és a jóléti szolgáltatások is benne vannak, ennek arányát jövőre még kevesebb mértékben határozza meg a GDP-hez képest.

A válság kellős közepén, 2009-ben a GDP-nek még 17,7 százalékát fordította az akkori kormány szociálpolitikai, jóléti kiadásokra; ez 2017-ben 14 százalékra zsugorodik. Nyolc év alatt a kormány közel 4 százalékponttal csökkentette a szociális területre fordított kiadások arányát, miközben önök azt kampányolják, hogy Magyarország jól teljesít. Jövőre a kormány még kevesebbet fog a szociális támogatásokra költeni. Látható, hogy két év alatt több mint 25 milliárd forintot vontak ki csak a segélyezésre szánt keretből. A tavaly megszüntetett, önkormányzatok által nyújtott segélyek kifutása után jövőre még egy sorral kevesebb lesz ezen a területen is. Az önkormányzatoknak adott támogatás, amiből helyben adhattak volna segélyeket, ugyanakkora lesz, mint idén, a járásokhoz került segélyek kerete több mint 7 milliárd forinttal csökken jövőre, azzal együtt, hogy 1500 forinttal emelkedik az ápolási díj alapösszege, valamint az időskorúak járadéka 5 százalékkal, ami nagyjából 1400 forintos emelkedést jelent.

A költségvetés indoklása több helyen kiemelten említi a bölcsődei rendszer átalakítását, az ellátási formák bővülését. Ehhez képest, ha megnézzük, a IX. fejezet indoklásából világosan kiderül, hogy csupán 200 millió forintot szán a kormány az átalakításból adódó többletfinanszírozásra. Jövőre sem jut több a hajléktalan személyek ellátására, az autisták támogatására, a jelnyelvitolmács-szolgáltatás támogatására, a szociális és gyermekvédelmi szolgáltatások fejlesztésére majd feleannyi pénzt szán a kormány, mint 2016-ban. Ugyanakkor, ahogy elhangzott, emelkedik a kétgyermekesek után járó adókedvezmény mértéke, gyermekenként 15 ezer forintra. Az egygyermekeseké változatlanul 10 ezer forint lesz, ahogyan a háromgyermekeseké sem változik gyermekenként 33 ezer forintról. Így 2017-ben már 274 milliárd forint adó- és járulékbevételt enged el a kormány a családok támogatása érdekében. Ez a támogatási rendszer ma a kormány többgyermekes tagjai nagyobb családi támogatásban részesülését hozza, összesen többet, mint egy átlagbérrel rendelkező család és a gyermekeik vonatkozásában. (Dr. Répássy Róbert közbeszól.) De ma a legkevesebb állami támogatást, tisztelt képviselőtársaim, a munka nélkül lévő szülők gyermekei kapják. Ez azt jelenti, hogy ma Magyarországon önöknek van saját családbarát kormányzati programja, Magyarország la­ko­sainak viszont nincs sem gyermektámogatási, sem családtámogatási programja.

A kormány azt hirdeti, hogy jövőre az infláció mértékével emeli meg a nyugdíjakat, amely így ‑ sze­ret­ném mondani, az elmúlt tíz évben nem volt rá példa ‑ megalázó módon mindössze 0,9 százalékkal fog emelkedni. Mindez a több százezer létminimum alatt élő nyugdíjas számára valójában néhány száz forintot fog jelenteni, amitől továbbra sem fognak jobban élni, hiszen a gyógyszer, a lakhatás költségei továbbra sem csökkennek. A rokkantsági ellátásokra for­dított kiadásokat tovább csökkentik: az idei 323 milliárd helyett 320 milliárdot terveznek 2017-re.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az oktatási terület finanszírozásával kapcsolatosan a bemutatott kiadásnövekedés ugyancsak a szemfényvesztés kategóriájába tartozik. A gazdasági elemzők szerint egyértelmű, hogy abból, hogy a közoktatás és a szakképzés több pénzt fog kapni, gyakorlatilag semmi nem látszik majd 2017-ben. Ugyanis a költségvetésben egészen egyszerűen az a pénz van feltüntetve, ami a jelenlegi szolgáltatási színvonal becsületes finanszírozásából, illetve a pedagógus-életpályából következik; annál egyetlen fillérrel sincs több. 2015-ben ez a két terület együtt elműködött nagyjából 610-620 milliárd forintból, természetesen figyelembe véve azokat a pénzeket is, amelyeket 2015 végén még külön kaptak ‑ a KLIK, illetve a szakképzés egy kormányhatározattal, és figyelembe véve mindenféle késedelmesen fizetett számlák állományát is. Ehhez képest 2016-ra, illetve 2017-re annyi történik, hogy a kormány odaadja egyrészt azt a pénzt, amit 2015-ben alultervezve rögzített a költségvetésben.

Ugyanez a helyzet az egészségügyben: nem látszik, hogy önök mit szeretnének a költségvetésen keresztül, hogyan akarják kezelni az alapvető problémákat az egészségügy területén. A saját kinevezettekre, a kormánybiztosokra meg a nem tudom, milyen kincstárnokokra, egyéb kinevezettek bérére van forrás, az ágazati bérfejlesztésre, a háziorvosi rendszer finanszírozására, korszerűsítésére nincs.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök azt mondták, hogy minden ember lépjen egyet előre, és önök az elmúlt években mindig magyar emberek javát akarták ‑ hát el is tudták venni. Lassan már nem lesz mit elvenni. A kormány cserbenhagyja a szociálisan rászorult rétegeket, a gazdasági növekedésből semmit nem kíván számukra átengedni, az egyes ellátások értéke továbbra sem emelkedik; ami pedig megalázó, az a 0,9 százalékos nyugdíjemelés, amely az évtized legalacsonyabb mértékű emelése. Önmagában sértő, hogy össze akarják kapcsolni az élelmiszeráfa-csökkentéssel, hogy akkor már akár lehet 1,8 százalék is. Tisztelt Képviselőtársaim! Az alapvető élelmiszerek áfáját kellene csökkenteni. A fogyasztói kosarat figyelembe véve, a nyugdíjasok fogyasztói kosarát figyelembe véve kellene csökkenteni, mert akkor lehetne igaz akár az önök állítása is.

És végezetül, amiben úgy látom, hogy eléggé elszánt a kormányzati politika, és teljesen mindegy, hogy a valódi Magyarország milyen kihívásokkal néz szembe: önök nem hajlandóak lemondani jövőre sem a százmilliárdokat felemésztő, felesleges és elhibázott presztízs- és luxusberuházásokról, miközben ezeknek a pénzeknek valójában a szociális területen, az oktatás területén és az egészségügyi szektorban lenne a helye.

Ezért a Magyar Szocialista Párt ezen a három területen kíván benyújtani átfogó költségvetés-mó­do­sító csomagot, mert a valódi Magyarországon a pedagógus, a rászorult szociális munkás, a fizikai munkás, az orvosok, az ápolók várják azt, hogy 2017-ben ne az ő csúszásuk, hanem az önök önkorlátozása legyen érvényben. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  12  Következő    Ülésnap adatai