NAEB-5/20009.
NAEB-9/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés A Nabucco földgázvezeték előkészítésének és megvalósításának folyamatát segítő eseti bizottságának
2009. június 24-én, szerdán, 10 óra 05 perckor
az Országház főemelet 55. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
Tájékoztató a Kaszpi-térség potenciális forrásországaiban szerzett, Nabuccóval kapcsolatos tapasztalatokról *
Julia Nanay (PFC Energy, USA) tájékoztatója *
Kérdések, hozzászólások, reflexiók *
Tájékoztató a Nabucco-projektről, az államközi megállapodások egyezetési folyamatáról, valamint a Nabucco International Board felállításával kapcsolatos kérdésekről *
Bayer Mihály nagykövet tájékoztatója *
Dr. Józsa István tájékoztatója *
Kérdések, hozzászólások, reflexiók *
A bizottság jelentéstervezetének és határozati javaslatának megvitatása és elfogadása *
Hozzászólások *
Szavazás a bizottság jelentéséről és a határozati javaslatról *
Előterjesztő:
Julia Nanay senior director, PFC Energy (Washington, USA)
Előterjesztő:
Bayer Mihály, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet
Előterjesztő:
Dr. Kóka János elnök
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Dr. Kóka János (SZDSZ), az eseti bizottság elnöke
Balla Mihály (Fidesz), az eseti bizottság társelnöke
Dr. Józsa István (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Dr. Szabadkai Tamás (MSZP)
Firtl Mátyás (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Veres János (MSZP) dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Balla György (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP)
Németh Zsolt (Fidesz) Balla Mihálynak (Fidesz)
Meghívottak részéről
Hozzászóló
Julia Nanay senior director (PFC Energy, USA)
Bayer Mihály, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet
Kaderják Dániel szakértő
Megjelent
Szaniszló Attila (Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt.)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 05 perc)
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ), az eseti bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Megkezdjük az ülésünket. Megállapítom, hogy a jelenléti ív szerint határozatképes számban vagyunk jelen az ülésen.
Külön tisztelettel köszöntöm Nánay Júlia asszonyt, aki elfogadta a meghívásunkat. Ő Washingtonból érkezett, a PFC Energy cég vezetője, akivel több körben folytattunk konzultációt a Nabucco ügyében, a térség energiapolitikai szakértője, és közvetlen közelről, Washingtonból követi nyomon az Obama-adminisztráció energiapolitikai kérdésekben elfoglalt pozícióját. Kíváncsiak vagyunk arra, és ezért javasoltuk napirendi pontként, hogy ő hogyan látja most a Nabucco ügyét.
Kérdezem, hogy a kiküldött napirendhez képest van-e bárkinek módosító javaslata. (Nincs jelzés.) Ha nincs, kérem, hogy szavazzunk a napirendről. Ki van mellette? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Rátérünk az első napirendi pontra, melyben - ha megengedi, Bayer nagykövet úr, akit szintén nagy tisztelettel köszöntök - először Nánay Júliának adnám meg a szót, és őt hallgatnánk meg, hogyan látja most a kérdést; különösen a Kaszpi-térség potenciális forrásországaiban szerzett, Nabuccóval kapcsolatos tapasztalatairól szeretnénk őt kérdezni. Tisztelettel üdvözlöm még egyszer.
Julia Nanay (PFC Energy, USA) tájékoztatója
JULIA NANAY senior director (PFC Energy, USA): Köszönöm, és nagyon örülök, hogy meghívtak, és én is megtiszteltnek érzem magamat. A washingtoni PFC Energy vállalat senior directora vagyok, ezzel a térséggel foglalkozom, és elég gyakran utazom azokba az országokba, amelyek a földgázzal kapcsolatban valamit jelentenek Európának, és különösen Magyarországnak.
Szerintem azért is elég nagy jelentősége van ennek a kérdésnek Amerikában, mert ha visszagondolunk az utóbbi évekre - és különösen az 1990-es évek végére -, Amerika nagyon sok energiát fektetett abba, hogy csővezetékeket biztosítson, amelyek a volt szovjet térségből Azerbajdzsánon, Törökországon keresztül vezetnek, és ez úgy az olajat, mint a földgázt is érintette. Most persze a földgázkérdés Amerikát is sokkal jobban érdekli a klímaváltozás és az ezzel kapcsolatos kérdések szempontjából, hogy a világ energiáját hogyan lehetne növelni, és hogy ne csak az olajra fektessünk annyi hangsúlyt, hanem a földgázra is.
A földgázkérdésbe persze Azerbajdzsánt és Türkmenisztánt is bevonja, és mióta kormányváltás volt Türkmenisztánban, Amerika elég sok energiát fordít arra, hogy a türkménekhez hogyan lehet közelebb jutni, és hogyan lehetne a földgázt abból a térségből is nyugatra eljuttatni. A Nabucco-kérdés tulajdonképpen talán fontosabb Európának, mint Amerikának abból a szempontból, hogy ezt a földgázt nem Amerika nem fogja felhasználni, hanem ez Európába fog eljutni, de akkor is nagyon támogatjuk most ezt az egész lehetőséget, hogy Türkmenisztánból hogyan lehetne eljuttatni a földgázt Azerbajdzsánba. Persze itt van az iráni kérdés is, ami most ott történik, ez a hirtelen instabilitás, hogy vannak ott ezek a nagy demonstrációk, és a választás elég rosszul dőlt el a Nyugat szempontjából. Már csak azért is, mert Iránban ez az instabilitás nehézségeket jelent nemcsak a Kaszpi-térség országainak, de a nyugati országoknak is, amelyek szeretnének valahogy Iránnal tárgyalni, és valamilyen békésebb megoldást látni ebben az országban a nukleáris kérdésekben is. De mivel most vannak ezek az iráni rezgések, Amerika talán még erősebb hangsúlyt fog fektetni arra, hogy Türkmenisztán valahogy direkt kapcsolódjon Azerbajdzsánhoz, nem csak Iránon keresztül, így a Kaszpi-tengerben futó csővezeték megépítése, amiről már a '90-es évek óta szó van, szerintem megint elő fog jönni.
Hogy hogyan lehet ezt az egészet megoldani úgy, hogy mindenkinek jó legyen, hogy az oroszok is valahogy meg tudják ezt élni, az lesz a nehezebb kérdés. De szerintem Amerika most elég sok energiát fog fordítani arra, hogy elősegítse ezeket az országokat, úgy Türkmenisztánt, mint Azerbajdzsánt és Törökországot, hogy valamilyen kilátás legyen arra, hogy ez a gáz Közép-Ázsiából nyugatra jusson.
A Nabucco szerintem nem lesz kész 2011-12-re. Lehet, hogy el fog tolódni, és nem lesz kész erre az időpontra, de nem látom annyira reménytelennek, mint néha olvassuk a sajtóban vagy néhányan mondják. Lehet, hogy a Nabuccónak nem azonnal lesz jövője, de szerintem - most, hogy az európai bankok, például az EBRD jelezte, hogy hajlandó elég komoly pénzt nyújtani a csővezetékhez - ez most egy processzus lesz, ami pár év alatt fog lezajlani. De ha a törökök és a többi ország júliusban vagy augusztusban aláírja az IGA government agreementet, amit várnak, akkor onnan kezdve szerintem az évek folyamán valahogy pozitívan le fog zajlani. Köszönöm.
Kérdések, hozzászólások, reflexiók
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megnyitnám a kérdések sorát, és én kezdeném. Hogyan látja, az Obama-adminisztráció politikája mennyiben változott Oroszország, illetve Irán viszonylatában? Korábban az Egyesült Államok volt a legkomolyabb támogatója a Nabucco-projektnek. Azt is lehet mondani, hogy Washingtont mintha sokszor jobban érdekelte volna Európa energiabiztonsága, mint Brüsszelt, hiszen az Európai Bizottság jelentős alkalmakkor késlekedett megtenni azokat a lépéseket, amelyek előremozdíthatták volna a Nabucco-projektet. Európa megosztottá vált. A Kelet-Közép-Európában, illetve Kelet-Európában élő, az energiaválságok által közvetlenül érintett 150 millió ember érdekeit mintha sokszor Washington erőteljesebben képviselte volna, mint az Európai Bizottság, illetve az Európai Unió különféle testületei.
A kérdésem tehát az, hogy számíthat-e Európa, Közép-Ázsia továbbra is erre a nagyon erőteljes amerikai támogatásra. Többségben vannak-e a kongresszusban azok a képviselők, illetve többségben van-e az Obama-adminisztrációban az az álláspont, hogy ezt továbbra is kiemelt projektként kelljen kezelni, vagy pedig úgy tűnik, hogy ez valamekkora hangsúlyt vesztett?
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy más kérdés, észrevétel van-e ezzel kapcsolatban. (Jelzésre:) Firtl képviselő úr!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Nekem lenne még egy rövid kérdésem. Ha ön, a térség szakértője úgy fogalmazta meg a mondandóját, akkor szeretném megkérdezni - állandóan azt halljuk, hogy Oroszország az utolsó molekulát is felvásárolta a térségben -, hogy hogyan látja ön ezt a kérdést? Valóban ez történt meg? Az önök megfogalmazása szerint Türkmenisztán és Azerbajdzsán vonatkozásában erőteljesebb politikát szeretnének folytatni a földgázkérdésben. Ezzel szemben az a hír járja mindenfelé, hogy Oroszország az utolsó molekulát is felvásárolta. Tehát ez lenne a kérdésem.
A következő az, hogy ebben a térségben mennyire érzékelhető a kínai jelenlét, a kínai gazdasági potenciál jelenléte akár a földgázvásárlás tekintetében is. A kérdés folytatása - amit elnök úr is megfogalmazott -, hogy az USA miként látja, én azt mondanám, Közép-Európa szerepét, nem is igazán európai viszonylatban, mert mi ebben lennénk érdekeltek, ezen belül Magyarország szerepét is az elkövetkezendő időben?
ELNÖK: Társelnök úr!
BALLA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság társelnöke: Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Nekem egy nagyon rövid kérdésem lenne. Hogyan látja, hogy a Kaszpi-térségben mely országok azok, amelyek az új adminisztráció számára felértékelődtek, illetve az új amerikai adminisztráció fontosnak tartja azokat az országokat? Melyek azok az országok, amelyeket kiemelten kezel?
ELNÖK: Józsa képviselő úr
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Szeretném kifejezni az örömömet, hogy Nánay Júlia itt van körünkben, ugyanis eddig Kóka elnök úr folytatott tárgyalásokat Amerikában, és ez az első alkalom, hogy személyesen fordulhatunk szakmai véleményért. Azt hiszem, Magyarország hálás lehet ezért a támogató magatartásért, amit az Egyesült Államok folyamatosan tanúsít a Nabucco-gázvezeték, illetve egyáltalán Európa kiegyenlített energiapolitikájának fejlesztése, alakítása felé.
A Nabucco-vezeték három része - az egyik vége, másik vége, közepe - az, ami kritikus lehet. A felőlünk lévő vége az európai vége - szeretnénk fogyasztókká válni, ez teljesen egyértelmű, erre Európában igény van, és áldozatvállalási készség van. Komoly tárgyalások folynak magáról a vezetékről - bécsi egyeztetések. Szeretnék majd beszámolni az "Egyebek" keretében a múlt heti ankarai tárgyalásainkról. Remélhetőleg eredményre vezetnek. Maga a vezeték is össze fog állni. A legkritikusabb a betáp. Itt reálisan kerül szóba - különös tekintettel a mai vagy a közelmúlt iráni eseményeire - Irak, Észak-Irak szerepe. A személyes tapasztalataim szerint Észak-Irak, Kurdisztán tartomány közbiztonsági állapotai kiegyenlítettek, lehetővé tennék a komolyabb kitermelést és a gázszállítási lehetőségeket, ugyanakkor nem kellően rendezett a meglátásunk szerint, illetve a gyakorlati tapasztalatok alapján a bagdadi kormánnyal való együttműködés.
Az lenne a kérdésem, hogy lát-e lehetőséget arra, illetve szeretném, ha kérésként továbbítaná, hogy fontosnak tartanánk, hogy Amerika nem csekély befolyásával Irakra ebben a belső egyeztetésben, amelynek a végeredménye az lehetne, hogy Észak-Irak betáplálójává válhat a Nabuccónak, Bagdad álláspontja is kialakuljon, mert eddig onnan pozitív jelzést nemigen kaptunk. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs több kérdés, akkor visszaadnám a szót Nánay Júlia asszonynak.
JULIA NANAY senior director (PFC Energy, USA): Elég sok kérdés hangzott el. Én nem beszélek az amerikai adminisztrációval, de persze figyelem, és beszélek emberekkel, akik a kormánnyal dolgoznak. Ez az egész kérdés, hogy mennyire fog Amerika Nabucco mögé állni, szerintem Európa is kezd efelé húzódni, és csak annyiból, hogy van egy német vállalat is a Nabuccóban, amely német vállalat eléggé azt mondja, hogy a német kormány őket is támogatja, és hogy a Nabuccót is támogatja. Gondolom, hogy most, hogy ez az iráni helyzet így kitört - és a németek részéről Merkel is hangsúlyozta, hogy nem felel meg, ami történt a választásokkal, és azt hiszem, új választásokra is hivatkozott -, a németek is, akik a türkménekkel elég szorosan együttműködnek, talán jobban fogják támogatni a Nabucco-lehetőséget.
Európa gázkérdése, és ez főleg Németországot érinti, mivel növekszik a gázhasználat Európában is, több földgázt kell majd szerezni különféle lehetőségekből - LNG, talán belső gáztermelésből és másfajta gázból is növekedhet -, szerintem a diverzifikáció és a gáz megszerzése mindenféle lehetőséggel kapcsolatban nemcsak oroszoknak, hanem az európaiaknak is fontos lesz. A Nabucco támogatása persze egy dolog, hogy azok országok támogatják, amelyek a földgázt használják, de az, hogy a kitermelt földgázt mennyire lehet majd kihozni ebből a közép-ázsiai térségből, talán nehezebb kérdés. Szerintem Amerika megint sokkal jobban fog figyelni Közép-Ázsia felé, azért is, mert ott van Afganisztán. Amerika most visszaszerezte Kirgizisztánban a repülési lehetőséget, illetve a bázist, hogy az afgán háborúban segítsen. Az amerikai vállalatok nagyon nagy befektetők Kazahsztánban, Azerbajdzsánban és nagyon nézik Türkmenisztánt. Szerintem az amerikai adminisztráció ebben a kérdésben elég komoly lépéseket fog tenni, ott van Dick Morningstar a Caspian AMBOI részéről, úgyhogy ott is eléggé dolgoznak ezen.
A kínai kérdés kicsit nehezebb, mivel Kína minden szempontból előrébb van Közép-Ázsiában, mert Kína bejön, és megépíti a csővezetékeket, és a Nyugat persze másképp indul a kérdés felé. Az biztos, hogy Magyarországnak és a kelet-európai országoknak nagyon fontos, hogy erősödjön a kapcsolata az új amerikai adminisztrációval is, szerintem minél többen mennek innen Washingtonba, és érintkeznek a kormánnyal, annál jobb, hogy a magyar kérdéseket és magyar gondokat az adminisztráció elé hozzák. De Amerikában, mivel a lengyelek és a csehek elég aktívak, szerintem nem felejtik el a közép-európai érdekeket.
A kérdés, hogyan kerül gáz a Nabucco-csővezetékbe, de szerintem ez valahogyan meg fog oldódni. Kurdisztánból csak a gáztartalom egy része kerülhet bele, és tudom, hogy Azerbajdzsán az oroszoknak is akar eladni földgázt, de talán 2016-17-18-ban lesz elég földgáz ott kitermelve, hogy juthat több is, ami ebbe a gázcsővezetékbe mehet. Hogy mi lesz a megállapodás Bagdad és Kurdisztán között? Lehet, hogy Amerikának van erről elképzelése, amit szeretne elintézni ezzel, de szerintem Amerikának idővel egyre kevesebb beleszólása lesz abba, hogy mi történik Irakban, és az irakiak fogják elhatározni, hogy mikor és hogyan lehet majd ezt a földgázt onnan kivinni, és hogyan fog Törökország és Irak, illetve Bagdad és Kurdisztán ebben megegyezni. Ezt egyelőre nem tudom, de ahogy látom, ebbe Washingtonnak nem lesz túl nagy beleszólása.
Köszönöm.
ELNÖK: Hadd kérdezzem még meg az iráni helyzettel kapcsolatban: a nemzetközi közvélemény egy részét meglepetésként érte az a hír, hogy Moszkva sietett elismerni Ahmadinezsad elnök választási győzelmét. Sokan azt mondják, hogy az orosz diplomácia részéről ez a nemzetközi közvéleményt is potenciálisan provokáló lépés. Lehet-e ennek összefüggése - kérdezem, így finoman - azzal az oroszországi ambícióval, amely arról szól, hogy Irán a lehető legkisebb mértékben és a legkésőbb tárja fel a saját energiaforrásait Európa számára, hiszen sokan azt mondják, hogy Irán jelentős szénhidrogénkészleteinek kitermelése és Európa irányába történő eljuttatása érdemben veszélyeztetné Oroszország regionális szénhidrogén-monopóliumát.
JULIA NANAY senior director (PFC Energy, USA): Ez persze mindig az, mert a Sanghai Corporation Organizationnek éppen akkor volt az értekezlete Moszkvában, amikor lezajlott az iráni választás, és már be volt tervezve, hogy Ahmadinezsad megy Moszkvába, úgyhogy ez az egész valahogy összejött. De nemcsak az orosz, hanem a többi ország is, amely ebben a Sanghai organizációban részt vesz, mind elismerte Ahmadinezsad megválasztását, és persze a törökök is felhívták, és mondták, hogy várják az új elnökségét.
Persze az oroszoknak számít, hogy Ahmedinezsad, és nem valamilyen hirtelen nyitott Irán áll előttünk, ahol mindenki befektet, és kihozza a földgázt. Ettől nem kell félni egyelőre. Irán ezzel az egész térségnek, meg talán az orosz gázkilátásnak, és tulajdonképpen a világnak sok jót hozna, mert kiszabadítaná a földgázt Európa használatára, hogy ne csak az orosz földgáz legyen, ami ezen a részen nagy részét jelentené az európai használatnak. De Irán nagyon messze van még attól, még ha minden tökéletes is lenne abban az országban, hogy a földgázt ki tudja termelni, és hogy olyan mennyiségben juttasson a világpiacokra, ami tényleg számítana. Ettől egyelőre nem kell félni, akár Ahmedinezsad vagy akárki más jönne, szerintem ez még nagyon messze van, és tulajdonképpen Iránnal a helyzet egyelőre bizonytalan marad.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ezzel áttérnénk a második napirendi pontra. Bayer Mihály nagykövet urat kérdezzük arról, hogy hol tart az államközi, kormányközi megállapodások egyeztetési folyamata, illetve a Nabucco International Board felállításával kapcsolatos kérdések hogyan tehetők vissza az asztalra. Ehhez a napirendi ponthoz kapcsolódóan tennék javaslatot arra, hogy az egyebek helyett inkább itt mondaná el Józsa képviselő úr azt, hogy mit végeztek Ankarában, mert ez a két dolog valószínűleg szorosabban összetartozik.
Úgyhogy először Bayer nagykövet úrnak adnám meg a szót egy általános áttekintésre, és utána Józsa képviselő úrnak.
Nagykövet úr!
Bayer Mihály nagykövet tájékoztatója
BAYER MIHÁLY, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Ha megengedik, öt kérdésről beszélnék röviden, annak függvényében, hogy melyek voltak talán a legfontosabb dolgok, amelyek az elmúlt hónapban, a Nabucco-bizottság legutolsó ülése óta történtek, részben körülöttünk, részben magunk által generálva.
Május 21-e óta két kormányközi konferenciafordulóra került sor. Jártam Washingtonban, ahol egyik oldalról gyakorlatilag azt a konzultációsorozatot folytattam, amit már tavaly májusban elkezdtünk az amerikai partnereinkkel, és ahogy Nánay Júlia is mondta, úgy látom, hogy ez hasznos, gyakorlatias és rendszeressé váló együttműködés, és ennek Washingtonban is örülnek. A másik oldalról viszont sikerült felvenni a kapcsolatot az új adminisztrációnak azokkal a vezetőivel, akik a potenciális forrásországokkal foglalkoznak, illetve Dick Morningstarral is tudtam találkozni.
Tartottam néhány előadást: ezek közül egyet Washingtonban, az Atlantic Councilnál, de itt, Budapesten is különböző helyeken. Arra készülök, hogy holnap Pozsonyba menjek, ahol elsősorban azért teszek látogatást, mert a szlovák partnereink nagy érdeklődést mutatnak a Nabucco International Board elképzelése iránt, és kérték, hogy kaphassanak tájékoztatást. Általában a Nabuccóról szeretnének beszélni, mert keresik annak a módját, hogy ehhez hogyan lehet kapcsolódni. A kormányközi tárgyalásról egy kicsit később beszélnék. Maradjunk Washingtonnál, mert úgy gondolom, részben kapcsolódva az előzőekhez, talán érdekes lehet ebből a szempontból is.
Az amerikai álláspontot abban tudnám összefoglalni, hogy az új adminisztráció is komoly támogatást nyújt, komoly támogatást ígér a Nabuccónak és általában vagy szélesebb értelemben véve a déli energiafolyosónak. Úgy gondolom, ez számukra fontos biztonságpolitikai, geopolitikai és gazdasági érdekek folytán is, hiszen azokat a benyomásaimat elég erősen őrzöm, amikor kimondva-kimondatlanul is jelentkezett, hogy az amerikai cégek egyre inkább szeretnek Türkmenisztánban üzlethez jutni. Tehát a türkmenisztáni változásokat nemcsak arra felhasználni, hogy segítsenek Európában az energiagondjaink megoldásában vagy diverzifikációs céljaink elérésében, hanem Kazahsztánhoz hasonlóan Türkmenisztánban is, ahol hatalmas készletek vannak, komoly üzleti lehetőségeket látnak. Azt gondolom, ez jó általában Európának, mert a térség helyzetét egy ilyen jelentős gazdasági jelenlét tudja befolyásolni, a másik oldalról jó a Nabuccónak, mert ezen keresztül az elérhető energiabázis is természetesen kiszélesedik, és jó a déli energiafolyosónak is, hiszen sokkal nagyobb flexibilitást ad a későbbi vezetéktervek megvalósításához is.
A másik, amit megint csak nagyon jól lehetett érzékelni, hogy az amerikai adminisztráció talán egy kicsikét most szélesebben közelíti meg ezeket a kérdéseket, és kevésbé egyértelmű hangsúllyal a Nabuccóról beszél, hanem inkább beszél a déli energiafolyosóról, vagy inkább beszél általában Európa energiabiztonságáról, és abba helyezi bele az egyes projekteket.
Volt még egy nagyon fontos, számomra új elem - ezt lehetett egyébként várni is -, nevezetesen az egyik központi kérdés az én benyomásaim szerint most az, hogy az orosz-amerikai kapcsolatokat hogyan lehet alakítani, ezt az úgynevezett resetet hogyan lehet elkezdeni megoldani. Ennek az előkészítése keretében, hangsúlyozom, az én benyomásaim szerint az amerikai adminisztráció arra törekszik, hogy ne azokat a kérdéseket helyezze a középpontba, amelyek ezt nehezíthetik, tehát lényegében vitákat generálhatnak, hanem azokat keresik, ahol az együttműködés lehetőségei kerülhetnek elő. Ebből a szempontból aki követi, esetleg naponta olvassa, láthatja, hogy például Morningstar is sokkal empatikusabban viszonyul például energiaügyekben az oroszországi helyzethez, az orosz törekvésekhez, és semmi olyan megjegyzést nem tesz, amelyből mást lehetne kiolvasni.
Úgy gondolom, ez önmagában fontos, de kicsikét taktikai elem. Majd meglátjuk, hogy néhány hónap múlva ezek a kapcsolatok hogyan alakulnak, merre lehet elvinni, és ennek milyen hatása lesz. Úgy gondolom, hogy amit Nánay Júlia mondott, azt maximálisan tudom osztani az amerikai új adminisztráció törekvéseivel kapcsolatban akár a Kaszpi-térséget, akár a közép-ázsiai országokat illetően, tehát itt számíthatunk arra, és nekem ezt megígérték, hogy segítenek nekünk, a Nabuccónak és a déli folyosónak ezekben az országokban, beleértve Törökországot is, akár konkrétan a kormányközi megállapodás vagy a többi ügy előmozdítása érdekében.
Egy dolgot még szeretnék kiemelni, nevezetesen azt is látnunk kell, hogy az amerikai adminisztráció még nem járt a végére a politika felülvizsgálatának az energiakérdéseket illetően. Tehát amit most látunk, az egy szakasza ennek az evolúciónak. Nem tudom megmondani, hogy ez meddig fog tartani, és hogy pontosan milyen új premisszákat fog eredményezni. De ilyen szempontból viszont feltétlenül úgy látom, a Nabucco-bizottság delegációjának a látogatása, akár az én látogatásom is nagyon jó időszakban történt, hiszen akkor tudtunk a potenciális döntés-előkészítőkkel beszélni, amikor még ők is keresik az információt, a felek gondolatait, adott esetben akár be is tudják építeni a maguk anyagaiba, a maguk javaslataiba azt, amiről mi beszélünk. Tehát ilyen szempontból is azt gondolom, mind a két látogatás nagyon jól szolgálta azokat az érdekeket, amelyeket mi jelenítünk meg az Egyesült Államokban. Én természetesen részletesen beszéltem a Nabucco helyzetéről, óvatosan optimista képet festve, hiszen nagyon sok dolog történt. Azt gondolom, erről a Nabucco-bizottság múltkori ülésén beszéltünk. Tájékoztatást adtam a MOL, illetve az OMV iraki, kurdisztáni vásárlásáról is, az ebből származó esetleges lehetőségekről és dinamizmusváltozásról.
Ezzel kapcsolatban - talán egy picit Józsa úr kérdésére is reflektálva - azt tudom mondani, hogy kettős reakciót láttam az amerikai partnerek, elsősorban a State Department-partnereink részéről. Az egyik oldalról ők nem szeretnék, ha bármely európai partnerük vagy más partnerük Irakban olyan lépéseket tenne például energiaügyben, amely ronthatná a központ és Kurdisztán amúgy is bonyolult kapcsolatrendszerét. A másik oldalról azt is látják, hogy például akár ez a Pearl-projekt jelentheti azt, hogy segíti, erősíti az együttműködési készséget a központ és a kurd vezetés között. Tehát nem is ellenzik, ha valaki olyan lépést tud tenni, amely ebben az ügyben elősegítheti a stabilizálódást, a megértést a két fél között. Én rendelkeztem olyan információkkal, amelyekkel be tudtam mutatni bizalmas formában, hogy körülbelül hogyan látjuk mi ezt a kérdést, és egyáltalán mit jelenthet a központ és a kurd vezetés számára ez a projekt. Úgy gondolom, ez elég megnyugtató volt számukra abban a tekintetben, hogy mi ezzel a cégeink - tehát úgy gondolom, az a kormányok támogatását élvezve nem feszültséggerjesztés - lehetőségeinek a kihasználását és az ország helyzetének javítását is próbáljuk elérni.
Tárgyaltam több mindenkivel például finanszírozási kérdésekről is. Úgy gondolom, a Nabucco finanszírozása tekintetében Washingtonban is van elmozdulás. Emlékszünk arra, hogy Budapesten az EIB maximum 25 százalékát ígérte a bekerülési költségnek, tehát mintegy 2 milliárd eurót. Én magam már novembertől kapcsolatban vagyok az EBRD-vel, és láttam a folyamatot, amelynek keretében ők a Nabucco finanszírozási helyzetét, lehetőségét vizsgálták. Emlékszem a számokra. Az illetékes igazgató most már 1 milliárd eurót említett publikusan, ami finoman szólva is legalább kétszerese vagy két és félszerese annak, mint amit legelőször hallottam, hogy körülbelül mi az, amin gondolkodhatnak. Itt is van valami, ami nagyon fontos. Az International Financial Corporation is elég egyértelműen azt mondta, hogy pénzt fog adni, összeget még nem tud mondani, de valószínűleg többet annál a százmilliónál, mint amit korábban emlegettek. Úgy gondolom, ez nagyon fontos, mert olyan intézmények álláspontja kezd kristályosodni, amelyek egy ilyen projekt finanszírozásában meghatározóak lehetnek, és a projekt pénzügyi feltételei szempontjából sem mindegy, hogy ők mit adnak. Úgy gondolom, ez is feltétlenül jó volt.
Amit még szeretnék elmondani - talán ez is a bizottságra tartozik -, hogy Washingtonban változatlanul nagyon pozitívan viszonyulnak ahhoz, amit Magyarország tesz a Nabuccóhoz. A januári csúcsértekezletet az euroatlanti együttműködés egyik fontos példájának nevezték, és azt mondták, hogy egyrészt segített helyreállítani a Nabucco hitelességét, másrészt pedig rendkívül pragmatikus irányba vitte el a Nabucco előkészítését. Ezt tehát mindenképpen egyfajta fordulópontnak, kulcselemnek tartjuk az elmúlt időszak fejleményeit tekintve. Változatlanul igénylik azt a kapcsolatot, amit különböző formákban velük fenntartunk.
Ez alkalommal módom volt találkozni az Energiaügyi Minisztérium egyik helyettes államtitkárával. Őt a korábbi látogatásaimból is ismerem, most átkerült az Energiaügyi Minisztériumba. Részletesen beszéltünk a Nabuccóról. Ők egy kicsit pragmatikusabban közelítik meg, iparági és gazdasági szempontokból is. Őket például nagyon érdekli az, hogy az energiahatékonyság tekintetében Európa mit tesz, beleértve Magyarországot, és én azt sem tartom kizártnak, hogy esetleg itt még valami együttműködést is találhassanak.
A kormányközi konferencia két fordulója során, talán most már elmondhatom - és hozzáteszem, itt Törökország a partner -, lezártuk az egyeztetéseket. Ez nem azt jelenti, hogy kész van a szöveg, bár én azt reméltem, hogy a május végi fordulóval is lezárjuk az egyeztetéseket, és tovább léphetünk az aláírás előkészítése felé.
Viszont akkor még két marad két nyitott kérdés. Az egyik nyitott kérdést Törökország kérte fenntartani, ez az úgynevezett initial entry point - ezt talán eredeti vagy elsődleges betáplálási pontként kellene magyarra fordítani - kérdését. Hiszen látható, hogy azért a MOL és az OMV kurdisztáni bevásárlása okozott némi fejfájást Törökországban, és ennek két oka van. Egyrészt az, hogy a törököknek is vannak kontaktusai a gázipar kapcsán Irakban, és a benyomásaim szerint valószínűleg ez versenyhelyzetet is teremthet, másrészt pedig a törökök szeretnek mindenről minél nagyobb hasznot lehúzni, és még nem derült ki, hogy ennél a projektnél milyen formában lehet ezt majd elérni. Tehát nem szabad gyorsan döntésre vinni a dolgot.
A másik kérdés pedig az adózás ügye volt. Akkor abban állapodtunk meg, hogy ha egy héten belül senki nem tör csendet, akkor ezek le vannak rendezve. Hát törtek csendet, elsősorban a törökök. Mi egy mondatot tettünk - tisztán a pontosítás kedvéért, amit akár e-mail-váltásokkal is le lehetett volna rendezni, de muszáj volt hétfőn összeülni -, reményeim szerint véglegesen rendeztük a betáplálási pontok kérdését, és úgy gondolom, olyan adózási szöveghez jutottunk, ami elfogadható lesz minden partnernek.
Most kicsit megint limbóban vagyunk, hiszen ott abban állapodtunk meg, hogy ha pénteken 18.00 óráig, tehát a munkaidő végéig senki nem jelentkezik, hogy bármifajta kérdése van, akkor szakértői szinten lezártnak tekintjük a szöveget. A török partnerek viszont jelezték, hogy ők ezt így nem tudják elfogadni, ugyanis náluk ezt a szöveget be kell mutatni a politikai vezetésnek. Egyébként ez hallatlanul fontos információ, ugyanis eddig a politikai vezetést az energiaminiszter jelentette. Ma a politikai vezetést a miniszterelnök jelenti, tehát úgy gondolom, olyan szöveg van a birtokunkban, ami Törökországban már a legfelsőbb politikai szintek jóváhagyását követeli meg, tehát lényegében közel kerültünk ahhoz, hogy ha innen kapunk egyértelműen pozitív választ, akkor lezárt a szöveg, és hozzá lehet kezdeni az előkészítéshez.
Azt hiszem, maga a szöveg kiegyensúlyozott és jó, a Nabucco-konzorcium megfigyelőként ott volt a tárgyalásokon, javaslatokat tehetett, szerintem számukra is megfelelő, és kellően fogja segíteni a projektet. Tehát most lényegében az a kérdés, hogy a partnerek mondanak-e valamit, illetve mi is még egyeztetünk az IRM-mel és a Pénzügyminisztériummal, mert szerintem ezekről a kérdésekről el kell mondaniuk a saját véleményüket. De remélem, hogy elfogadható lesz, és ha a törököknek is elfogadható, és a négy tagállam közül senki nem tör csendet, akkor viszonylag belátható időn belül kijelenthető lesz, hogy kész a szöveg.
Az aláírás kérdése egy másik ügy, itt több szempont is van. Azt tudom mondani, hogy Magyarország a Bizottsággal és Ausztriával együtt - és azt gondolom, Románia és Bulgária álláspontja sem különbözik ebben - azt szorgalmazza, hogy amilyen gyorsan csak lehet, írjuk alá a szöveget. Úgy gondolom, júliusban aláírni technikai halasztást jelent, tehát lényegében ezzel tudjuk tartani a budapesti megállapodást, hogy június végéig lesz kormányközi megállapodás. Tehát egy-két hét nem jelenthet presztízskérdést, és ennek van technikai oldala is. Mi most már elkezdtük a magyar meghatalmazás előkészítését, de ezt másoknak is meg kell tenni, tehát vannak technikai kérdések, és amíg nincs végleges szöveg, addig ez nehéz.
Törökország pontos álláspontját még nem ismerjük. Elhangzott, hogy esetleg jelöljük ki most a dátumot, hogy technikailag majd szeptemberben legyen, én ezt nem tartom jónak sem politikai értelemben, sem a Nabucco-konzorcium, illetve a projekt szempontjából, hiszen Azerbajdzsán vagy nélkülünk - mármint a Nabucco nélkül - hozza meg a végső befektetési döntést a Şah Deniz II. fejlesztéséről, vagy velünk, de ahhoz valószínűleg igényelni fogja, hogy láthassa a jóváhagyott, aláírt kormányközi megállapodást. Tehát itt azért van még teendő. Épp ma reggel beszéltem a Bizottság illetékesével, és ha kell, akkor a törökökkel és másokkal is fogunk beszélni, hogy ezt a kérdést ne húzzuk, hanem zárjuk le, és lépjünk át az előkészítő munka következő szakaszába.
Az utolsó, amiről szeretnék beszélni, a PSA, illetve az úgynevezett projektet támogató megállapodás. Megállapodtunk a konzorciummal arról, hogy Budapesten hozzálátunk most már az előkészítés előkészítéséhez - ha szabad ezt mondani -, hiszen elég vaskos az a dokumentum, amit tervezetként a konzorcium elkészített. Miután talán most már csökkeni fognak a terheink a kormányközi megállapodás előkészítését illetően, a tárcákkal hozzá fogunk látni ennek a szövegnek az előzetes tanulmányozásához és véleményezéséhez. Majd valamikor július folyamán - még a nyári szünet előtt - szeretnénk a NIC-kel leülni egy előzetes egyeztetésre, egy nulladik találkozóra, hogy mi mit látunk ebben szükségesnek, ők mit tartanak szükségesnek, hogyan vigyük tovább az egyeztetéseket, hiszen azért ezt több tárca bevonásával, elég összetett folyamatban kell végezni. Ennek a fő felelőse az NFGM, itt az én szerepem elsősorban mint az egyik magyar egyeztető személyére fog korlátozódni, de ha szükséges, természetesen igyekszem ezt segíteni más oldalról is, de szeretném a bizottságnak hangsúlyozni, hogy ez már nem a Külügyminisztérium feladata és hatásköre. Mindenesetre eddig is jó együttműködésben dolgoztunk a tárcákkal, azt gondolom, ezután is így fogunk. Most nem mondanék mást a Nabucco Boardról.
Washingtonban szó volt erről, ott is várják a fejleményeket. Tájékoztattam őket arról, amit legutóbb elmondtam a bizottságnak, hogy bizottsági és más partnereink mit kértek, mit javasoltak nekünk. Ők is egyetértenek azzal, hogy a politikai támogatást valamilyen módon generálni kell, fenn kell tartani, tehát adott esetben erre valamifajta intézményi struktúra is szükséges lehet, és kérték, hogy tartsuk őket képben. Úgy gondolom, ez fontos is, hiszen feltétlenül jó lenne, ha az Egyesült Államok felvállalna, elfoglalna itt egy megfigyelői státuszt, és most arra készülök, hogy majd a nyári szünet után, amikor Brüsszelben is tisztábbak lesznek már a kérdések, akkor fogunk tudni kezdeni.
Ahogy mondtam, Szlovákia érdeklődik, a lengyelek is érdeklődnek iránta, tehát azért van folyamatosan érdeklődés. Éppen azért, hogy a partnereinket képben tarthassuk, elfogadtam egy meghívást a grúz nagykövettől, hogy 3-án egy ebéden találkozom a Nabuccóban és a Nabucco környékén érdekeltséget felmutató országok misszióvezetőivel vagy vezető diplomatáival, attól függően, hogyan szervezik meg, és természetesen erről is részletesen be fogok számolni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a nagykövet úr beszámolóját. Most átadnám Józsa képviselő úrnak a szót az ankarai látogatás tapasztalatairól, és utána nyitom meg a kérdéseket.
Dr. Józsa István tájékoztatója
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy néz ki, hogy a folyamatoknak, dolgoknak van objektív része, mert a beszámolómban szeretném megerősíteni néhány elemét annak, amit Bayer Mihály nagykövet úr elmondott.
Tehát a Magyar Országgyűlés gazdasági és informatikai bizottságának delegációja Podolák György elnök úr vezetésével a múlt héten, 17-én és 18-án viszontlátogatást tett Ankarában, viszonoztuk az ottani hosszúnevű: ipari, kereskedelmi, energiaügyi, természeti erőforrások, informatikai és technológiai bizottság - talán az egyik legnagyobb bizottság - budapesti látogatását.
Nagyon nagy barátsággal és protokollal fogadtak bennünket; az első megbeszélést a házelnökükkel, Köksal Toptan úrral folytattuk, aki különleges integráló személyiség az egyébként meglehetősen bonyolult török belpolitikai viszonyok között, tehát nagy tiszteletben álló, nagy tekintélynek örvendő politikus. Ezen a félórás megbeszélésen átfogóan szóba kerültek a gazdasági kérdések - ezen belül Törökország mint tranzitország az energiahordozók tekintetében -, és kifejezte szándékukat a Nabucco gázvezeték építésében, illetve megvalósításában való következetes részvételükre, és bizonyos elköteleződést mutatott, mikor felvetettük az ütemterv kérdését, hogy természetesen azt is súlyának megfelelően kezelik.
Ezt követően - ez a Nabuccóhoz csak érintőlegesen kapcsolódik - találkoztunk az ottani európai ügyek bizottságának elnökével, illetve magával a bizottsággal, ezt ott EU-harmonizációs bizottságnak nevezik. Itt látszott végül is a legnagyobb aktivitás e kérdés irányában is, tehát ők nagyon elkötelezettek. Van egy elképzelt céldátumuk: 2023-ban lesz 100 éve, hogy a mai köztársaság megalapításra került, és ennek egy szimbolikus betetőzésének gondolják, hogy ha nem is mondták ki az uniós csatlakozást, de valamilyen formában Európa részévé váljanak. Ennek keretében is szóltunk energetikai kérdésekről, ők rögtön visszacsatolták a különböző uniós csatlakozási fejezetek megnyitásának elhúzódásához.
A hosszúnevű bizottság elnöke Soner Aksoy úr, aki véletlenül - vagy nem véletlenül - pont Kütahya képviselője, ahol Kossuth a másféléves törökországi emigrációját töltötte, tehát neki külön van egy személyes kötődése a magyar-török barátság irányában. Ez alapvetően jól hangolta a két bizottság közötti tárgyalást, ami hasonlatosan a magyarországi viszonyokhoz, igen feszített tempóban történt, mert közben megkezdődött a plenáris ülés, ezért nézték az órájukat, hogy ki mikor fog hozzászólni, és hol az egyik, hol a másik rohant ki. Mindenesetre az elnök úr végig ott volt, és részt vett - mert ez volt a legátfogóbb tárgyalás - a kormány részéről, ami egy pozitívum, hogy egy parlamenti delegáció tárgyalására eljött a külügyminiszter külgazdasági főtanácsosa, a főosztályvezető, Celalettin Kart úr. Vele tudtunk a legtöbbet beszélni magáról a Nabuccóról. Ha konkrétumokba nem is bocsátkozott ezen a megbeszélésen, kifejtette az irányú elkötelezettségüket, hogy júliusban valamilyen megállapodás valószínűleg meg fog születni.
A részletekből kiderült, hogy az álláspontjuk meglehetősen differenciált, tehát nem annyira egyértelmű, mint például a magyar álláspont. Ők sokkal több célt kívánnak ezzel elérni. A díszvacsorán volt szerencsém pont szemben ülni Kart úrral és ott az energia- és gázmérlegükről is beszélni. Ők megoldották elég jelentősen a diverzifikálást. Működik egy 5 milliárd köbméternyi LNG-termináljuk, ahová Algériából hozzák a gázt. Ez elméleti kapacitás, mert nem használják ki. Iránból van egy 5 milliárd köbméternyi beszállításuk. Azt mondta, hogy Iránból kapják, de alapvetően türk gáz van benne. Két évvel ezelőtt abból adódott a gázellátási problémájuk, hogy a Türkmenisztán-Irán-vezetéken volt probléma, tehát Irán nem kapta meg Türkmenisztánból a télen szükséges mennyiséget, és ekkor az Irániak a belföldi ellátásukat részesítették előnyben, és nem adták át Törökországnak a szerződött, ütemezett mennyiséget, tehát ebből Törökországban problémák adódtak. Ez tehát egy ilyen jelzés volt, hogy az iráni kapcsolattal az elvi-politikai részen túl gyakorlati problémáik is vannak. Oroszországból két vezeték van. Az egyik a régi, a nyugati vezeték Bulgárián keresztül halad, azon elméletileg 5 milliárd köbmétert kaphatnak. Ennél sokkal jelentősebb a '99 óta működő Blue Stream - a tenger alatt -, ezen 23 milliárd köbmétert kapnak, tehát ez a döntő számukra. Pozitívan nyilatkozott a szakmai kapcsolatról, tehát részükről nem jelzett problémát az oroszországi gázszállításokat illetően. Kifejtette, hogy ők a Nabuccót nem egyszerűen vezetéknek tekintik, hanem Törökország energetikai elosztó terminálszerepének az erősödését Európa irányába. Azon a durva miniszterelnöki kijelentésen túl, ami - ha jól emlékszem, 3 hónappal ezelőtt - elég negatív visszhangot kavart az Unióban, ezt ott vissza is vonták, de azért a tartalmat, ami emögött meghúzódik, ők viselhető módon igyekeznek képviselni. Ami szerintem mindenképpen pozitívum, hogy magán a Nabuccón és a stratégiai ügyön túlmenően a kétoldalú kapcsolatokat rendkívül fontosnak tartják, személy szerint Bayer nagykövet úr tevékenységét nagyon pozitívan értékelték, és ki bírtuk hozni a végén, hogy ők úgy látják, hogy júliusban lesz aláírás.
Köszönöm.
Kérdések, hozzászólások, reflexiók
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megnyitnám a kérdések sorát. Értem, hogy most az IGA-ra kell koncentrálni. Azt is értem, hogy a másik megállapodás, a Project Support Agreement is úton van, de kicsit az a félelmem, hogy ezek a dolgok egy procedurális vágányon haladnak előre, a Nabucco International Boardról időről időre megállapítjuk, hogy támogatná Szlovákia és esetleg Lengyelország is. Korábban beszámoltam arról, hogy Romániából, Bulgáriából elég határozott, támogató nyilatkozatokat kaptam. Én magam is ugyanezt tapasztaltam, mint a nagykövet úr az Egyesült Államokban. Ott is nagyon izgalmas felvetésnek tartják. A kérdés az, hogy ez mitől lesz meg, és azon túl, hogy most ismét javaslatot teszünk a parlamentnek arra, hogy határozati javaslatában erősítse meg a Nabucco International Board felállításának szükségességét, mit tudna tenni a nagykövet úr, mit tudna tenni a bizottság, mit tudnék tenni személy szerint én, mint a bizottság elnöke annak érdekében, hogy az IGA aláírását követően e board felállítása irányába öles lépésekkel menjünk.
A következő kérdésem: a nagykövet úr elmondta, hogy a finanszírozás hogyan áll. Elmondta, hogy nagyjából 3 és 4 milliárd dollár közötti pénz a finanszírozó, a nemzetközi finanszírozó intézményektől rendelkezésre áll. Tekinthető-e ez úgy, hogy ha elkötelezettséget is jelentene ugyanez, akkor gyakorlatilag összeállt a 8 milliárd euró, tehát a résztvevő konzorciális partnerek készek-e finanszírozni a maradékot, vagy még mindig van egy különbség a beruházási költségek és az elkötelezettség között? Az most mindegy, hogy a beruházók bankhitelből vagy saját forrásból finanszírozzák egyébként, a kérdés inkább az, hogy a többi az ő terhük lenne-e. Ez a kérdés.
A következő kérdésem külpolitikai természetű. A nagykövet úrtól is megkérdezném, mint - azon kívül, hogy nagykövet, elismert külpolitikus vagy diplomata, fogalmazzunk pontosabban - mindenképpen jelentős külpolitikai tapasztalatokkal rendelkező diplomatától, mert ezt gondolom korrekt és precíz meghatározásnak. Hogyan látja most Irán ügyét részben az elnökválasztás, részben az orosz reakciók tekintetében? Irakról beszéltünk - izgalmasnak tartjuk. Iránt hogyan látja, nagykövet úr?
Szeretném megkérdezni, hogy egyéb kérdés van-e? (Jelzésre:) Balla Mihály társelnök úr!
BALLA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság társelnöke: Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Az én kérdésem egy tegnapi Die Welt-cikkre vonatkozna, amely elég pozitívan áll a Nabuccóhoz, másrészt pedig ott megemlítődik, hogy mintegy 3,8 milliárd eurót fordít az Európai Közösség erre a beruházásra. A kérdés az, hogy mennyire reális kép az, amit lefest a német sajtó. Mennyire biztos, hogy ez az összeg rendelkezésre áll az ön ismeretei szerint? Nekem is hangsúlyozott kérdés, hogy az iráni helyzet mit hozhat, illetve a török-iráni megállapodás mit jelenthet, hogyan áll ez a kérdés.
ELNÖK: Kékesi képviselő úr!
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Két kérdésem lenne a nagykövet úrhoz. Egyrészt én is a finanszírozásról kérdeznék. Ha az acélárak változnak, akkor is nagyjából 7-8 milliárdos nagyságrend körül van, feltételezve az összköltséget, még nem értük el az 50 százalékát az eddig megismert hitelnyújtási bejelentések összességével. Tehát azt gondolom, hogy ha egy normál projektet alapul véve az önrész 20-30 százalékát feltételezem, tehát még egy 20-30 százalék hiányzik a projektből. Tudható-e erről valami, hogy honnan származna, esetleg milyen potenciális partnerek vannak ebben, akik a későbbiekben szerepet vállalnának? Ez volna a kérdésem egyik fele. A másik fele viszont az volna, hogy én a bizottságon belül is folyamatosan azt hallottam a meghívottainktól, például a MOL képviselőjétől, hogy a kockázatát nem tudják felvállalni ennek a beruházásnak, azt a bizonytalansági tényezőt, hogy még ha kellő finanszírozás társul is ehhez a projekthez, azt a piaci szereplők nem tudják vállalni, lesz-e betáp, vagy nem lesz betáp. Tehát milyen állami vagy nemzetközi garanciák vannak akár az IGA-megállapodásban előre tervezve, hogy ezt a kockázatot a piaci szereplők számára elfogadható mértékűre csökkentsük? Ez az egyik kérdésem.
A másik kérdést persze nem biztos, hogy jó szereplőnek teszem fel, de mivel itt van a MOL képviselője, esetleg tud segíteni benne. Az Európai Unió a közös politikák keretében mintegy 5 milliárdos keretet elfogadván kijelölt különféle, a közép-európai hálózatokat összekapcsoló gázvezetékek megépítésére vonatkozó támogatási kereteket, amelyek - most nem a szépség kedvéért mondom - Magyarország számára arányosan nagyon szép támogatást nyújtanak. Hol tart ez a projekt, kezdve attól, hogy a nyomvonalak esetleg már kialakításra kerültek-e, illetve - ugye, én folyamatosan ezzel próbálok operálni - a már meglévő ismert gázmezők vagy akár finoman célozhatok arra, hogy megint a közelmúlt híre, hogy itt a Dráva mentén mintha sikeres gázmezőfeltárásokra került volna sor, ezeknek a bekapcsolási lehetősége mennyire illeszkedik a Nabucco megépítéséhez? Ez volna a második kérdésem.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Józsa képviselő úr!
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Kicsit furcsa, hogy a tájékoztatóm után kérdezek, de pont ez adta az impulzust, és Bayer nagykövet úr sokkal mélyebben ismeri ezeket a kérdéseket. Tehát nekünk az volt a benyomásunk, hogy ez egy 75 milliós ország, amely a világ 17. legerősebb gazdasága, a válság előtti hét évben évi 7 százalékos növekedést produkált, és rendkívül komoly acélgyártási, csőgyártási és vezetéképítési kapacitással rendelkezik, bár azt, hogy regionális hatalom, ők szeretnék több mindenben is. A tárgyalások során ez a járulékos hatás, ami nemcsak az, hogy gáz és vezeték, hanem hogy azt meg is kell építeni, üzemeltetni kell, ezek a pozitívumok a török fél irányában szóba kerültek-e, vagy egyáltalán hogyan látja, nagykövet úr, érvényesíthetők lesznek-e a későbbiekben?
ELNÖK: Firtl képviselő úr!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Hogy ki ne maradjak a sorból, ezért nagykövet úrtól kérdezném - hiszen Nánay Júlia is említette, hogy a németek egyre inkább érdekeltek ennek a projektnek a megvalósításában -, a nagykövet úr hogyan látja, hogy a választások után ez az érdeklődés tovább növekszik-e például úgy, hogy az RWE még nagyobb forrásokat biztosít ennek a megvalósítása érdekében.
A másik kérdés szintén Nánay Júlia által megfogalmazottakból fakad számomra a nagykövet úrhoz. A projekt indítási időpontját - hiszen Nánay Júlia azt mondta, hogy a 2011-12-es időpont kitolódik - a nagykövet úr hogyan látja? Mikorra várható, esetlegesen annak függvényében is, hogy a németek esetleg intenzíven vesznek részt ebben? Egyrészt a MOL is, ebben a vonatkozásban az OMV-val együtt iraki viszonylatban is biztosan erősödhet.
Az itt elhangzottak kapcsán szeretném elmondani - és ebből a kérdés is fakad -, ami a képviselő úr törökországi látogatása kapcsán felmerült. Jómagam is voltam az európai ügyek bizottsága tagjaként kint, mi egyébként nagyon erőteljesen tapasztaltuk, hogy ők bizony minden egyes alkalommal kérdéssé tették számunkra, hogy miben segítjük, mi módon tudjuk segíteni az uniós csatlakozást. Ebből fakad a kérdés, hogy a jelenlegi tárgyalásoknál miként jelenik meg az, hogy az elmúlt időszakban felerősödtek olyan hangok, hogy tulajdonképpen az unióban Törökország csatlakozásánál egy különleges státusz lenne, nem is igazán csatlakozás. Ez felmerült-e kérdésként, és ez mennyiben tudja befolyásolni a kormányközi megállapodás aláírását? A regionális hatalom kapcsán a törökök elég hangsúlyozottan értésünkre adták azt is, hogy náluk 6 vagy 8 csővezeték van jelenleg is. Ebből fakadóan az ő biztonságuk hellyel-közzel megoldott, de mégiscsak a regionális pozíciójuk növelése céljából miként jelenik meg a Nabucco ezen a területen?
Csatlakoznék még ahhoz a kérdéshez, ami itt elhangzott, az iráni-török kapcsolatoknál, hogy lesz egy külön török-iráni megállapodás a szállításokra vonatkozóan. Esetleg ez miként áll?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ha nincs más kérdés, akkor nagykövet úr, parancsoljon!
BAYER MIHÁLY, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet: Köszönöm szépen. A múltkor az egyik kollégámmal beszélgetve azt mondtam, hogy bizonyára én vagyok hosszú évek óta az a külügyminisztériumi diplomata, aki a legszorosabb parlamenti ellenőrzés alatt dolgozik. (Derültség.) Úgyhogy Nánay Judit láthatja, hogy ez a megállapítás igaz, hiszen a munkámat és az egyéb kérdéseket is mindig hatalmas érdeklődés fogadja, és rendkívül sok kérdést kapok. Ezek a kérdések tulajdonképpen röviden és hosszan is megválaszolhatók, mert mindegyik bonyolult, de igyekszem azért nem visszaélni az idővel.
A Nabucco Board kérdése. Úgy gondolom, a Nabucco Boardot két oldalról kell megközelíteni. Egyik oldalról mint egy nagyon sokfajta érdeket és érzékenységet, szempontot involváló politikai folyamatot, másik oldalról pedig szervezeti, szervezési szempontból kell megközelíteni, hogy ez hogyan hozható létre, hogyan, kikkel működtethető, milyen a finanszírozás, és így tovább. Most ott tartunk az én benyomásaim szerint, hogy a potenciális érdekeltek vagy bevonandók körében van egy elfogadható mértékű - vagy e feletti - politikai támogatás és érdeklődés, de egyelőre több fontos szereplő részéről még nincs meg a készség a konkrétumok részletes megvitatására. Ezek közül kettőt említenék, akikkel ebből a szempontból mindenképpen szorosan együtt kell működni; az egyik Törökország, a másik pedig az Európai Bizottság. Az Európai Bizottságtól kapott jelzések, finom utalások egyértelműen azt az üzenetet továbbították, hogy egyelőre ne siessünk, és úgy gondolom, meg kell várnunk, ha tetszik, ha nem, bár magam is szívesen mennék ezzel előre, de hát nem az a kérdés, hogy én akarom-e, hanem hogy mit diktálnak a diplomáciai realitások, feltételek.
Ugyanis azt gondolom, hogy a Bizottság majd akkor fogja tudni meghatározni az INB-vel kapcsolatos saját álláspontját, ha valószínűleg meglesz az új energiabiztos. Ugyanis ma tudjuk, hogy ez hogyan áll, de azt nem tudjuk, hogy hogyan fog állni mondjuk fél év múlva. Piebalgs biztos környezetéből megmondták, hogy egyelőre nem fognak kinevezni új délifolyosó-koordinátort. De biztos, hogy nem fog kinevezni a következő biztos sem? Ha mondjuk kinevezik, akkor a szervezeti részét máshogy kell gondolni, mint ahogyan most gondoljuk. Tehát ezekben a kérdésekben biztosan ősszel is szükség lesz még némi időre, és csak aztán merül fel az institucionalizálás kérdése. Ezzel kapcsolatban vannak itt-ott ellenkezések, mert általában Brüsszelben nem szeretik, ha új intézményeket hoznak létre, és azt nem a jelenleg működő struktúrák körül lehet valahogy megszervezni; az plusz pénz, plusz ember, abból mindig vita van, tehát a Bizottság ettől ódzkodik. Úgy gondolom, még velük sem folytattunk olyan mélységű tárgyalásokat - hiszen nem volt erre mód és lehetőség -, aminek a keretében a koncepciónkat pontosítani tudjuk, és közös koncepcióvá fejlesztjük a fontos partnerekkel, amikor majd ezeket a szervezeti kérdéseket is meg lehet válaszolni.
A másik ilyen partner Törökország. A törökországi reakció egyértelműen az volt, hogy a dolog érdekes, ők ezt szívesen támogatnák, de akkor térjünk rá vissza, ha aláírtuk a kormányközi megállapodást.
Tehát úgy gondolom, ezt is figyelembe kell vennünk akkor, amikor ezt előkészítjük. Ma úgy látom, hogy ősszel, a nyári szünet után - és tényleg, amikor már remélhetőleg aláírtuk a kormányközi megállapodást - lehet elkezdeni azokat az első puhatoló tárgyalásokat, az alapvélemények összegyűjtésén túl, mert összegyűjtöttük, és ezt a Külügyminisztérium vezetése számára össze is foglaltam, elsősorban Brüsszelben elkezdve, hogy ott azért mi van, milyen hangok vannak, mit gondolnak. Még akár az is szempontot jelenthet, hogy - ha jól emlékszem - január 1-jétől különállóan alakul meg az energia-főosztály, tehát nem transport and energy lesz a DG, hanem DG transport és DG energy lesz, tehát ott is lesz egy szervezeti változás.
Úgyhogy sok olyan dolog van, amelyek bizonyos értelemben befolyásolhatják az ő lehetőségeiket az állásfoglalásra, de mindenképpen szeretném elkezdeni az egyeztetéseket a partnereimmel - a tanácsi formációjú intézményeket is beleértve -, hogy merre menjünk, és utána lehetne a többi partnert megkeresni, és adott esetben Törökországgal, és másokkal is beszélni. Én erre készülök. Nekem erre egyébként felhatalmazásom, jóváhagyásom van a Külügyminisztérium vezetésétől, hogy egy ilyen felfogásban induljunk neki. Biztos vagyok abban, hogy ősszel erről lehet és kell is majd többször beszélni.
A finanszírozás kérdéséről szólnék. Akár a Die Weltet, akár a magánbankokat, az EIB-t is figyelembe véve abból indulok ki, hogy ahogy Nánay Júlia is mondta, igyekszem a Nabuccót egy folyamatnak tekinteni. Ugyanis ha mindennap komolyan venném azt, amit a sajtó ír, akkor már régen feladtam volna, már nem itt ülnék, hanem bevonultam volna egy sötét szobába, és gondolkoznék azon, hogy egyáltalán miért kellett elvállalnom. Naponta temetik, naponta éltetik a Nabuccót ma is, hiszen az újságíróknak naponta kell írniuk és nyilatkozniuk, mert el kell adni az újságot. Nekem nem kell.
Úgy gondolom, akkor járunk el helyesen, ha nemcsak én, hanem mások is, akik a Nabuccóval foglalkoznak, folyamatként kezelik a dolgot. Ha abból indulok ki, hogy mi volt tavaly áprilisban, amikor engem meghallgatott a külügyi bizottság, mit tudtam elmondani ezekben a kérdésekben, és ma mit tudunk elmondani, akkor egy nagyon jelentős változás van. Akkor azt tudtam mondani, hogy a finanszírozás kérdése nyitott. Ma azt tudom mondani, és úgy gondolom, felelősséggel tudom azt mondani, és ezt az iparági szereplők, a banki szereplők is így gondolják, hogy a Nabuccónak nem finanszírozási oldalról lesz problémája. Ugyanis ezen elkötelezettségek tekintetében, amelyeket az EBRD, az EIB, ERC jelentett be, de tudjuk azt, hogy Eximbankok is hajlandóak pénzt adni, persze az kell, hogy a projekt egy érettebb szakaszba kerüljön, amikor már tudják, hogy milyen cégek lehetnek beszállítók az építkezésbe. Ők is hajlandóak ehhez pénzt ígérni. Úgy tudom, hogy a Hongkong-Sanghai Banking Corporation, amely a Nabucco-konzorcium pénzügyi tanácsadó cége, intenzív tárgyalásokat folytat kereskedelmi bankokkal is arról, hogy a szükséges további pénzt odaadják. Körülbelül 2,4 milliárdot mint önrészt a cégnek be kell tenni. Ez egyenlő arányú. Hogy aztán majd ez így lesz, az egy másik kérdés, vagy a részvényesi arányok a konzorciumon belül pár év múlva is ugyanilyenek lesznek, az megint egy másik kérdés.
Amit hangsúlyozni szeretnék - és ebből a szempontból a Die Weltre utalva nem tudom, hogy ezt mindet közösségi pénznek kell-e tekinteni -, hogy az EBRD-ben nemcsak európai uniós tagállamok vannak a legjobb emlékezetem szerint. Hogy ők a 3,8 milliárdot honnan szedik össze, de ha hozzátesszük a 200 milliót, amit euróban az Európai Bizottság felajánlott a recoveryből, az is hozzáadódik, és el tudom képzelni - anélkül, hogy erről bármilyen részlettel szolgálni tudnék -, hogy a későbbi időszakban még fel lehet vetni azt, hogy közösségi finanszírozást hozzá lehet adni. A Nabucco zászlóshajóprojekt, és én azt is mondanám nagyon óvatosan - és ne idézzenek -, a faltörő kos szerepét is eljátszhatja a Nabucco abban a tekintetben, hogy ha a Nabucco létrejön, akkor egy olyan tengely jön létre, amely az egész délenergia-folyosó szempontjából meghatározó. A Nabucco mintáját, know-how-ját más vezetékek is tudják majd követni, és sokkal könnyebb lesz azokat felépíteni, hiszen a térségben van gáz, csak ki kell termelni a föld alól. Úgy gondolom, ilyen szempontból a Nabucco az eddigieknél is több közösségi figyelemre tarthat igényt vagy szolgál meg, főleg ha tudunk haladni ezekben a kérdésekben.
Hadd hangsúlyozzam még egyszer, hogy nem a finanszírozása lesz a Nabucco alapvető problémája. Ilyen szempontból a kormányközi megállapodás lényeges, hiszen amikor a bankok megkezdik a konzorcium kérelmének a feldolgozását, akkor a kormányközi megállapodást, a mentesítési eljárás döntéseit és jó néhány más dokumentumot nagyon alaposan meg fognak vizsgálni, hogy megnézzék, ezekből milyen rizikók származnak, milyen garanciákat biztosítanak a kormányok, növelik, vagy csökkentik ezzel a vezetékkel szembeni rizikókat. Ez hatással lesz arra, hogy milyen áron kapja majd, hány százalékra kapja majd a Nabucco-konzorcium a hitelt. Ha jók ezek a dokumentumok, akkor olcsóbban kapja, ha nem annyira jók, valószínűleg drágábban. Végső soron majd a bekerülési költségre ez hatással lehet, de ma még nem tartunk itt. Úgy gondolom, ez a következő időszaknak lehet a kérdése.
Iránt illetően nem mondom, hogy én Irán-szakértő vagyok, bár Közel-Kelettel foglalkoztam. A kilencvenes évek közepén, második felében négy évig vezettem az afrikai és közel-keleti főosztályt a Külügyminisztériumon belül, és élharcosa voltam annak, hogy nehogy már odaadják nekünk Iránt. Addig ez az ázsiai főosztályon volt, de annyi zűrös területe volt az afrikai és közel-keleti főosztálynak, hogy még egy iráni nem kellett. Ez most már - úgy gondolom - logikusan bekövetkezett, hiszen az Európai Unióban Iránt a Közel-Kelet részeként tekintik. Ebben a pozíciómban természetesen foglalkozni kell iráni kérdésekkel is.
Ma még nem tudom megmondani, hogyan fog változni a helyzet. Többfajta alternatívája van az iráni fejleményeknek. Lehetséges, hogy valamifajta megegyezés irányába menjenek el a dolgok, de én nem ezt gondolom. Jobban tartok attól, hogy adott esetben Iránban egy autoriter, még autoriterebb vezetés felé fognak elmenni a dolgok. Ugyanis azt követően, hogy a vallási vezető lényegében megerősítette a választási eredményeket, és ha úgy tetszik, a jelenlegi elnök mellett foglalt állást, ettől nehezen fog tudni most már eltérni. A következő időszakban majd mindenki konszolidálni akarja a helyzetét. Ez azt fogja jelenteni, hogy elsősorban úgy gondolom, az Ahmadinezsad mögötti erők próbálják meg elsősorban megtenni, ez pedig nekik további lehetőséget fog adni. Ha ez következik be, akkor nem lesz könnyű az Egyesült Államok számára az a politika, amit szeretnének Iránnal, egyfajta nyitást a kapcsolatok bizonyos rendezése tekintetében megvalósítani.
Szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon korai még ebben állást foglalni. Bízzunk benne, hogy nem így lesz. Én most egy rosszabb szcenárióra gondolok. Ennek adok nagyobb valószínűséget, mert látható, hogy a vezetés határozottan fellépett, akár a sajtó kezelésétől, a tüntetések kezelésétől kezdjük ezeket nézni, és nem is nagyon emlékszem arra, bár Iránt soha nem követtem ilyen figyelemmel, hogy egy vallási vezető lényegében alacsonyabb rangú csoportok közötti vitában ilyen mértékben állást foglalt volna. Mindig felülemelkedett az egészen. Ő lebegett valahol, és az ő szava így lehetett döntő. Ma az én értelmezésemben ez példa nélküli, viszont el is döntheti a kérdéseket. Én ezt gondolom ma Iránról.
Ha idehozhatom az iráni gáz és Törökország kérdését, Nánay Júliával teljes mértékben egyetértek, hogy ha mondjuk az amerikai szándékok, amelyek egyébként abszolút mértékben megfelelnek az Unió és - azt gondolom - Magyarország érdekeinek is, megvalósulnának, akkor mondjuk ma erről megszületik egy döntés, holnaptól zöld fény, a csapataink startolhatnak a szerződések megkötése és a munka irányába, akkor is hosszú ideig tartana, mire ezeket fel lehet építeni. Úgy gondolom, 8-10 év az a minimum, amire Iránnak szüksége van, hogy érdemi mennyiségű gázt tudjon Európa számára biztosítani. Akkor is kérdés az, hogy el akarják-e hozni elsősorban a déli területeken lévő gázt vezetéken, és akkor is el akarják-e még hozni vezetéken Észak-Iránba, az iráni török határra és a Nabuccón keresztül eljuttatni Európába, ha az LNG felé mozdulnak el teljes mértékben - például Katar példáját követve -, és az LNG-vel egy sokkal szélesebb piacot, sokkal flexibilisebb piacot próbálnak maguknak megszerezni. Ezekben a kérdésekben még nincs válasz, tehát nem tartom gyorsnak.
Ez részben válasz arra a kérdésre, ami Törökországot illeti. A török cégek tárgyalnak. A TPAO szeretne bemenni, és mindenfajta dolgokat akar csinálni, sőt a szándéknyilatkozatokat aláírta. Az én tudomásom szerint ezen túl nem jutottak a törökök, ugyanúgy, ahogy a TOTAL és mások igazából nem tudtak érdemben elindulni Iránban a maguk projektjeivel. A törökök bizalmasan azt mondták, hogy ők sem fognak tudni, hiszen a jelenlegi nemzetközi helyzet Irán körül őket is befolyásolja.
Oroszország álláspontját egy kicsit úgy látom, hogy kétfenekű - már elnézést a kifejezésért. Az egyik oldalról természetesen ők is figyelembe veszik azokat a szempontokat, amelyek például az amerikai-orosz kapcsolatokban Irán összefüggésében megjelennek, a másik oldalról nem vagyok biztos abban, hogy Oroszország számára ez a jelenlegi helyzet. Ha Irán nukleáris programja bizonyos értelemben kontroll alatt tartható, akkor az nem rossz, ugyanis leköti Európát, leköti az Egyesült Államokat. Irán kapcsán mindig lehet taktikázni. Ez az orosz magatartásban mindig is jelen volt, ezután is jelen lehet. Biztosan felmérték azt is, hogy mennyi esélye van egy elmozdulásnak, és ehhez nekik mit kell megengedni vagy mennyire kell visszafogni magukat. Van általános érdek a nukleáris proliferáció tekintetében, úgy gondolom, az amerikai-orosz megközelítések egybeeshetnek, de nem tudom, ezeket mennyire írják felül az egyéb taktikai megfontolások. Én magam nem számítok arra, hogy Oroszország lesz a leghatékonyabb és legaktívabb partnere az Egyesült Államoknak és az európai vezető hatalmaknak az iráni kérdések megoldásában.
A Nabucco-tulajdonosok és a pénzügyi kockázat, egyáltalán mikor lesz kész a vezeték: kezdjük az utóbbival! Én mindig azt a dátumot említettem, ha engem akár a sajtó, akárki más kérdezett a Nabucco indulásáról, amit a Nabucco-konzorcium honlapja meghirdet: 2014. De azt gondolom, nem ez a fontos.
Visszatérnék erre a folyamatdologra, ugyanis a Nabucco-konzorciumnak három dolgot kell tudnia biztosítani: az egyik, hogy legyen vezeték; a másik, hogy legyen kereslet; a harmadik, hogy legyen gáz, és ennek egyszerre, egy pillanatban kell lennie, különben vagy nem lesz kereslet, vagy nem lesz gáz, vagy nem lesz cső. De az sem jó, ha van cső és van kereslet, de üres a cső, és nincs gáz, amit beletegyünk. Hiszen ez azért pénzügyi szempontból is nagyon bonyolult konstelláció, mert miért építsen valaki, miért fektesse a 7 vagy 8 milliárd euróját acélcsőbe, ami majd rozsdásodik egy idő után, ha nincs benne semmi, vagy elkoszolódik.
Tehát úgy gondolom, a konzorcium szempontjából - és mi nem kényszeríthetjük a pénzügyi szempontokat alapvetően meghatározónak tartó magánvállalkozásokat -, hogy ez lesz a kulcskérdése annak, hogy a vezetéket mikorra lehet és kell megépíteni. Azt gondolom ma, annak a relatíve még korlátozott információmennyiségnek a birtokában, amit az iraki dolgokról lehet tudni, hogy ez a 2014 vagy környéke úgy elvben reális is lehet, hiszen ha az a 15 milliárd köbméter gáz, amit a MOL vár exportra ettől a mezőtől, akkor lényegében ezzel elindulhat, ha Azerbajdzsánból majd csak 2016-17 környékén jöhet leghamarabb gáz. Tehát lehet, hogy előbb lesz iraki gáz a vezetékben, mint azeri gáz, és biztosan előbb lesz - már amennyire biztosnak lehet mondani -, mint türkmén gáz, hiszen a három ország közül ma Türkmenisztán van a legtávolabb attól, hogy gázt tudjon juttatni Európába. Tehát ez elég bonyolult konstelláció, és ezeket a szempontokat a konzorcium mindig figyelembe fogja venni, akkor is, ha elvileg minden kész. Ha látja, hogy mire megépítette a vezetéket, még nem lesz elérhető a gáz, biztosan halasztani fog, és ez üzleti, nem politikai döntés lesz.
A kockázatot illetően abban látok ma kockázatot, hogy a Nabucco-konzorcium tulajdonosai, akik egyébként mind 16,67 százalékig tulajdonosai a cégnek, nem azonos pénzügyi-gazdasági helyzetben vannak. Még a státuszuk sem azonos, hiszen a Botas 100 százalékig állami tulajdon, gyakorlatilag az energiaügyi vagy természeti erőforrások minisztériuma direkt irányítása alatt áll. A bolgár cég is 100 százalékig, és a román cég is majdnem 100 százalékig állami tulajdon, miközben a másik három cég magántulajdon. (Firtl Mátyás: Az OMV is.) Bocsánat, igen, jogos, az OMV is, de azért akkor is, az OMV más jogi kultúrában dolgozik, maradjunk ennyiben. Tehát a különböző cégeknek különböző a helyzete, kockázatviselő-képessége. Kérdés például, hogy az állami tulajdonú cégek esetében igényelik-e, tudnak-e a kormányaik - ha maguk nem tudják finanszírozni az equityt, tehát a vállalati részt, a 400 millió eurót - kormánygaranciát adni, akkor a dolog például megoldódhat.
Tehát ezek ma mind kérdések, és nyitva hagynám azt a részt is, hogy adott esetben a Bizottság vagy az Európai Közösség milyenfajta garanciát tud adni, amit például a bankok elfogadnak ebben a tekintetben, és akkor a pénzügyi kockázatok csökkenthetők. Ezek megint olyan kérdések, amelyek a folyamatban még viszonylag messze vannak, tehát maholnap még valószínűleg nem ezekkel kell foglalkozni.
Az interkonnektorok. Örülnék neki, ha Szaniszló Atilla - akivel egyébként, mint a Nabucco Steering Committeet segítő egyik legfontosabb magyar személlyel a MOL-tól, rendszeres, jó, korrekt és konstruktív kapcsolatban állunk - esetleg kiegészítené, ha úgy gondolja. Nem mondanám, hogy olyan nagyon jól jártunk azzal, amit ebből az 5 milliárd euróból a Bizottság megajánlott. Inkább azt mondanám, hogy többet kaptunk, mint mások. Mert nekem azért volt némi hiányérzetem, hogy miért kell például egy akárhányadik francia vagy belga interkonnektorra többet adni, mint amennyit mi összesen kaptunk, és akkor hol van itt a szolidaritás, illetőleg mennyire érzékelték vagy vetették fel azok, akik eredendően kezdték szétosztani a pénzeket, hogy azért mégiscsak nálunk nem volt gáz, meg mondjuk a tagállamok közül Bulgária szenvedett a januári válságtól elsősorban. De ez talán egy olyan projekt volt, ami más célokat is szolgálat, politikaiakat is, nemcsak a gazdasági problémák enyhítését vagy éppenséggel az energiabiztonság javítását.
Ezzel együtt is azt hiszem, nagyon fontos, hogy ezekhez kaptunk pénzt. Tudomásom szerint a magyar-román interkonnektor épül, tehát ahhoz extra - mondhatnám, talált - pénz jött és a magyar-horvát is abban a szakaszban van, hogy kihirdették a tender nyertesét. Azt nem tudom megmondani, hogy pontosan hol tart az építkezés előkészítése, de lényegében a tender megszületett, eredmény van, tehát elvben akár az kezdhető is egy adott szakaszban. Ez viszont már nemcsak egy szimpla interkonnektor lenne, hanem 6 milliárdos kapacitásával gyakorlatilag a horvátországi LNG-terminálhoz való hozzáférést is biztosíthatná. Tehát ez ilyen szempontból komoly vezeték.
Tudomásom szerint a magyar-szlovák interkonnektor ennél hátrább tart, ott azért - ebben a szűk körben mondom - van egy olyan probléma is, hogy ha ezt most felépítjük, amennyire értem, bár az iparági szereplőknek kell tudni erre választ adni, a kérdés az, honnan teszünk bele gázt. Ugyanis a gáz ma lényegében a Testvériségből jön nekünk is meg a szlovákoknak is, és egyelőre még nem reális az, hogy mi mondjuk délről - mert egyelőre sem a Nabucco, sem a Déli Áramlat, sem a horvát LNG-terminál nincs kész, hogy Szlovákiába azon keresztül jöjjön gáz. Itt viszont visszatérünk ahhoz - és ebben megcáfolhatnak, mert mondom, ebben nem tartom magam kellően autentikusnak -, hogy építünk egy acélvezetéket, amin egy darabig nem fog folyni gáz. Tehát hogy mikorra lesz ennek valójában gazdasági biztonsága és egyéb szempontból is racionalitása, ezt meg kell válaszolni, de úgy gondolom, ezzel együtt is fontos lehetőségeket jelenthet.
A német érdeklődés és a német álláspont - úgy gondolom - lassan módosul. Németországban is tapasztaltam vitákat - és itt legyek önkritikus: egyszer voltam Berlinben, lehet, hogy többször kellene menni, de hát az utazásból is megárt a sok, úgyhogy arra is vigyáz az ember, meg takarékoskodunk is -, a németek között belsőleg is van némi megközelítésbeli különbség. Vannak, akik hozzánk hasonlóan - vagy majdnem hozzánk hasonlóan - gondolkodnak a Nabuccóról, és vannak, akik azt mondják, és tapasztalataim szerint ez Merkel környezetében is megjelenik, hogy az energiacégek elég gazdagok ahhoz, hogy ne szívjanak el még pénzt a közösségi forrásokból. Finanszírozzák csak meg, keresnek elég jól a saját bizniszükön!
Azt látom, hogy ebben a tekintetben van némi elmozdulás, de talán ehhez hozzájárul az is, hogy azért az Északi Áramlat sem feltétlenül diadalmenet. Ott is lassan haladnak a dolgok, a környezetvédelmi hatástanulmány láthatóan nyúlik, mint a rétestészta, hiszen épp most jelentették be a napokban a svédek, hogy kitolták a jóváhagyás határidejét, a finneknél is húzódik a dolog. Szerintem nem véletlenül jelentek a német hadseregnek ismételten gondjai azzal, hogy ahol a vezeték lenne, ott egyébként katonai gyakorlóterület van, ezek azért általában nem szoktak véletlenül történni. Tehát láthatóan ott is van gond, és még mindig azt kérdezem: honnan lesz gáz bele? Ezt sem látom. Legalábbis, hogy párhuzamosan két vezeték lenne, mindkettő 27,5 milliárd köbméteres teljesítményű, és nem látom, hogy honnan van ma Oroszországban 55 milliárd köbméter gáz, hogy ezeket megtöltsék. Tehát valószínűleg csak egyről van szó, és lehet, hogy később, itt is megjelennek ugyanazok a dilemmák.
Egyébként hadd említsem meg, hogy azt látom, Franciaország esetében is van egy ilyen elmozdulás. Korábban szakértői szinten eljutottunk oda, hogy hát ez a Nabucco jó, meg túl vagyunk már a török dilemmán, amikor a törökök nem engedtek Gas de France-t vásárolni a Nabucco-konzorciumból. Ezen túl vannak, és talán a politikai szinteken is megjelent, hogy Franciaország is kezd odaállni, pozitívabban viszonyulni a Nabuccóhoz. Tehát ez is pozitív része a folyamatnak.
Utolsóként Törökország uniós csatlakozása, a Nabucco és egyebek. Maga a kormányközi megállapodás ezekkel a kérdésekkel nem foglalkozik, ezt nem érinti, hiszen az arra szolgál, hogy a vezeték felépítése és működtetése számára hozzon létre egységes jogi kereteket abban az öt országban, amelyet ez a vezeték átszel. Azt viszont itt-ott érzékeljük, hogy van frusztráció Törökországban, hiszen nem véletlenek ezek az Erdogan-kijelentések. Azt hiszem, ez annak a következménye, hogy Törökország tipikusan olyan ország - és keveset láttam ilyet, megmondom őszintén -, ahol minden mindennel összefügg, és nem is mindig tudjuk, hogy mi függ össze mivel. Itt is minden mindennel összefügg, tehát nem véletlenül tesz Erdogan ilyen kijelentéseket, mint mondjuk Brüsszelben az év elején, aztán délután visszavonja, hogy az nem úgy hangzott el, és ő nem is úgy gondolja. Ők okos fiúk, és úgy gondolom, nagyon jól értik ezt a fajta politizálást.
Végül az egyik legnagyobb gondom személyesen a kormányközi konferencián az volt, hogy ha megállapodtunk valamiben, néhány perc múlva biztosan elhangzott valami a török delegációtól, ami ezt a megállapodást relatívvá tette, és kerülgette az embert a frász, hogy akkor most két vagy három hét múlva, ha összejövünk, akkor is így lesz-e még. Általában úgy volt, de ezt a fajta bizonytalansági tényezőt a törökök mindig fenntartották, fenntartják ezekben az ügyekben. Azt is mondanám, hogy Törökország ma már nem az a Törökország, mint ami 1999-ben volt, amikor az Unió eldöntötte, hogy majd csatlakozási tárgyalásokat és közeledési folyamatot indít el. Úgy látom, Törökországnak ma már az Unión kívül vannak más orientációs pontjai. Az egyik egy regionális hatalmi szerep, aminek legalábbis a megszerzését adott esetben egy gyors vagy gyorsabb uniós csatlakozás nehezítheti is, hiszen akkor alkalmazkodnia kell a közös kül- és biztonságpolitikai szempontokhoz.
A másik az energiakérdés. Törökország pontosan tudja, hogy olyan földrajzi fekvése van, hogy gyakorlatilag minden energiavezetéknek keresztül kell mennie rajta. Ez vonatkozik bizonyos értelemben a Déli Áramlatra is, mert a Déli Áramlat vagy megszerzi Ukrajna jóváhagyását ahhoz, hogy saját magukat megkerüljék, vagy pedig Törökország jóváhagyását, hogy Törökországot is megkerüljék, illetve nélküle hozzanak el valamennyi orosz gázt Európa felé. Tehát ott is megkerülhetetlen tényező Törökország. Ha esetleg akadályozni nem is tudja feltétlenül véglegesen, de lassítani, bonyolítani tudja a folyamatot.
A török érdekek valószínűleg esetenként túlhangsúlyozottak, vagy Törökország talán túlértékeli egyes esetekben a saját lehetőségeit. Például Törökország ma nem tudja átvenni azt a gázt sem, amit leszerződött, mert ott is drámaian visszaesett a gáz iránti kereslet. Ugyanakkor változatlanul mondják, hogy Törökországban gázhiány lesz 2011-12-13-ban, ehhez plusz gáz kell, hadd ne soroljam. Nekem tehát az a benyomásom, hogy ezekben a kérdésekben a politika egy kicsit a saját zsákutcájába vitte be magát. Most nagyon nehéz kijönni és azt mondani, hogy tévedtünk, ez igazából már nem is kérdés, lesz nekünk elég gáz, nincs erre szükség. Mondom, a haszonelvűség is ebben a mentalitásban alapvetően benne van, tudják, hogy átmennek rajtuk a vezetékek, különben nem lesznek vezetékek. Amit ebből ki lehet hozni az utolsó centig, azt ők ki akarják hozni, és értik, hogy ezt hogyan lehet tárgyalási oldalról is megkísérelni megvalósítani. Talán ennyit mondanék. Ha valami kérdés van, nagyon szívesen válaszolok.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs több kérdés, akkor megköszönöm a nagykövet úr részletes beszámolóját.
A bizottság jelentéstervezetének és határozati javaslatának megvitatása és elfogadása
Rátérünk a következő napirendi pontra, amely az Országgyűlésnek benyújtandó jelentéstervezet és határozati javaslat megvitatása és elfogadása. A jelentés korábbi változatát a tagok már az előző ülésen kézhez kapták. A mostani változat pontosításokat, technikai módosításokat és kiegészítéseket tartalmaz. Szeretném külön megköszönni Bayer Mihály nagykövet úrnak, a MOL- és a Nabucco-bizottság titkárságának a segítségét a végső változat elkészítésében. A jelentéstervezet tartalmilag az első félévi időszakot vizsgálja a mostani ülésig. Szerkezetileg három része van. A bizottság tevékenységét mutatja be, megállapításokat, javaslatokat tesz, illetve mellékleteiben bemutatja a politikai, gazdasági szempontokat és az elmúlt időszak legfontosabb lépéseit, eredményeit.
A javaslat külön kitér a nemzetközi Nabucco-board és -secretariat létrehozására, az államközi megállapodás hazai jóváhagyásának elindítására kéri fel a kormányt, illetve a 2011-es magyar EU-elnökség felkészülése során kiemelt európai célkitűzésként kezeli a Nabucco-vezeték megvalósítását.
Mielőtt tovább mennénk a határozati javaslat tárgyalására, szeretném kérdezni, hogy van-e megjegyzés a jelentéstervezettel kapcsolatban. (Jelzésre:) Társelnök úr!
BALLA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság társelnöke: Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. Nagyon rövid megállapítást szeretnék közölni részben a jegyzőkönyv számára is. Mind a Fidesz, mind a KDNP elfogadja, támogatja az előterjesztéseket, és a Házbizottság soros ülésén is ugyanezt az álláspontot fogja képviselni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kékesi képviselő úr!
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Én alapvetően most csak kérdeznék. Egyrészt a határozati javaslat tervezete a most kiosztott anyagban nincsen benne. Én küldtem egy módosító javaslatot a tervezet 2. pontjához, de nem tudom kontrollálni, hogy beépült-e. (Kaderják Dániel: Benne van a 15. oldalon.) Jó!
ELNÖK: A jelentéstervezetről beszélünk, de áttérhetünk a határozati javaslatra is.
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Egy napirendi pont keretében látom ezeket, ezért nem tudtam szeparálni, és nem nagyon akarok még egyszer megszólalni. Egyrészt egy olyan típusú kérdést tennék fel, hogy ha úgy is utalt rá az elnök úr, hogy Bayer nagykövet úr tevékenysége egyébként is nagymértékben meghatározza a bizottság tevékenységét, hogy akkor azok a szempontok beépültek-e, amelyek általa felvetésre kerültek. Lényegében a határozati javaslat tervezeténél ugyan érzékeltem, hogy ott más a hangsúly az International Boarddal kapcsolatban, de szakmailag egyetért-e az itt felvetett határozati javaslatokkal. Én magamtól támogatnám, de ha szakmai vélemény ezt megalapozza, akkor természetesen magabiztosabban tudok ilyet állítani. Köszönöm.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Mielőtt megadnám a szót Bayer nagykövet úrnak, hogy elmondja a véleményét erről, szeretném elmondani, hogy a bizottság titkársága apró, tartalmi kérdéseket nem érintő javaslatokat tett a határozattervezethez: a magyar kormány csak kormány, valamint nem országgyűlési határozat, hanem határozat. Ezek igazából egy országgyűlési határozattervezet formai kellékei. Az International Nabucco Boardra pedig, mint nemzetközi védnöki testületre - zárójelben: International Nabucco Board - hivatkozunk, tekintettel arra, hogy a korábbi országgyűlési határozat is így nevezete meg ezt a testületet.
Nagykövet úr!
BAYER MIHÁLY, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet: Köszönöm szépen. A határozattervezetben két pont van, amely lényegében, ha úgy tetszik, a kormánynak feladatot ad, vagy erre vonatkozik. Az egyik a kormányközi megállapodás, tehát a Nabucco nemzetközi szerződés jóváhagyási folyamatának a mielőbbi megkezdése. Úgy gondolom, ez jó, pozitív. Tehát mi ezt tesszük akkor is, ha ez nincs benne a határozatban, de ennek az üzenete nagyon pozitív. Én ezt messzemenően osztom és támogatom. Ez a személyes véleményem - most nem tudok külügyminisztériumi álláspontot képviselni, mert nem mi vagyunk a témában a bizottság partnere, hanem az NFGM.
Úgy gondolom, a másik is egy jó és pozitív üzenet. Ha Magyarország felvetett egy témát, azt tovább viszi, és emögött van parlamenti támogatás, az erősíti a helyzetünket, erősíti a Nabuccót, úgyhogy én ebben sem látok semmilyen problémát.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Józsa képviselő úr!
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Egy szóval kapcsolatban lenne kérdésem a nagykövet úrhoz. Egy korábbi terminológia volt, amely a 2. pontban szerepelt, hogy "az Európai Unió által stratégiai projektként megjelölt". Úgy érzem, azóta előrelépett a "támogatott projekt" kategóriába. Melyik az igaz?
BAYER MIHÁLY, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet: Én soha nem voltam multilaterális diplomata...
ELNÖK: Milyen diplomata?
BAYER MIHÁLY, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet: Multilaterális. Tudom, hogy a nemzetközi szervezetekben minden szónak jelentősége van. A mi szempontunkból, amikor kimegyünk a terepre dolgozni, ezt senki nem fogja megkérdezni. Azt gondolom, hogy ami biztos a Nabuccót illetően és nem vitatott, hogy a Trans-European Networkön, a Transzeurópai Hálózaton belül az energiaprojektek között a Nabucco szerepel. Ez a TEN-E projekt. Ez biztos. Hogy aztán támogatják, kiemelt-e, ez mindig ízlés kérdése. Bármi megfelel, lehet "támogatott". Támogatja a Nabuccót az Európai Bizottság.
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Az Unió minősítését írjuk bele.
BAYER MIHÁLY, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet: Azt gondolom, lehet a "támogatott"-at is használni. A "kiemelt" szóval óvatos lennék, mert a bizottság a "kiemelt" szót mindig igyekszik kerülni, hiszen a bizottságnak figyelnie kell a különböző tagállamok közötti arányokra is.
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Pénzt rendelt mellé, úgyhogy támogatják.
ELNÖK: Tekintettel arra, hogy két korábbi országgyűlési határozatban is "stratégiai projektként" szerepelt, illetve a statútumunk is stratégiai projektként kezeli, ezért ezt nem bántanám. Emellé beírhatjuk, hogy egyébként általunk támogatott. Azt gondolom, egészen eddig "stratégiai projektként" szerepelt (Firtl Mátyás: Következetesen!). Ez erős, következetes mondás volt, amúgy meg most hosszan ki kellene fejteni, hogy a Trans European Networkben támogatottként szerepel, de mégis mit jelent az, hogy támogatott, mennyi pénzzel, erkölcsileg vagy anyagilag. Szerintem ez a legbékésebb megfogalmazás, és nem gondolom, hogy ennek volna szerepe ebben a dologban.
A kérdésem az, hogy Józsa képviselő úr el tudja-e fogadni, ha marad a "stratégiai projektként" megjelölt kifejezés.
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Erre vonatkozott a kérdésem, hogy megjelölte-e az uniós stratégiai projektet. Tudomásom szerint nem.
BAYER MIHÁLY, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet: A TEN-E-projektek stratégiai projektek.
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Áttételesen.
BAYER MIHÁLY, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet: Csak négy ilyen van.
ELNÖK: Köszönöm. A többi rendben van. Szeretném megkérdezni, hogy másoknak rendben van-e, illetve szeretném megkérdezni az MSZP képviselőit, hogy támogatják-e, hogy a frakció Házszabálytól való eltérést kezdeményezzen. Kezdeményeztük már a Házszabálytól való eltérést - csak ha ez esetleg felmerül.
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Természetesen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ezzel is megvagyunk, a határozati javaslattal. A törökországi úti beszámolóra is sor került. Egyéb utakról nem tudunk beszámolni - a nyár során kerül sor egyiptomi, azeri, türkmén és esetlegesen egyéb utakra -, ezért a mai bizottsági ülés napirendi pontjaival végeztünk.
Kérdezem, van-e az egyebek között bármi. (Dr. Kékesi Tibor: Nem szavaztunk a jelentésről.) Bocsánatot kérek!
Szavazás a bizottság jelentéséről és a határozati javaslatról
Szeretném, ha szavaznánk először a jelentésről. Ki van mellette? (Szavazás.) Egyhangú. A bizottság egyhangúlag elfogadta.
Ki ért egyet a határozati javaslattal? (Szavazás.) Egyhangú. A bizottság egyhangúlag támogatta. Köszönöm szépen.
Ha az "Egyebek" keretében más nincs, megköszönöm a részvételt, a gyorsíró hölgyeknek pedig a segítséget. Az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 40 perc.)
|
Dr. Kóka János |
Jegyzőkönyvvezetők: Szoltsányi V. Katalin és Vicai Erika