V013-4/2007.
(V013-4/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Az "Együtt Egymásért, Egy-másért Alapítvány" működésének nemzetbiztonsági kockázatát vizsgáló bizottságának
2007. november 28-án, szerdán, 10 óra 06 perckor
a Képviselői Irodaház I. emelet III. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
Elnöki megnyitó *
Dr. Szilvásy Istvánnak, az Állami Egészségügyi Központ főigazgatójának a meghallgatása *
Dr. Szilvásy István hozzászólása *
Kérdések, hozzászólások, reflexiók *
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Demeter Ervin (Fidesz), a bizottság elnöke
Tóth Károly (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Cser-Palkovics András (Fidesz)
Dr. Simicskó István (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Bárándy Gergely (MSZP) Tóth Károlynak
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz) dr. Cser-Palkovics Andrásnak (Fidesz)
Meghívottak részéről
Hozzászóló
Dr. Szilvásy István, az Állami Egészségügyi Központ főigazgatója
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 03 perc)
DEMETER ERVIN (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Köszöntök mindenkit! Folytatjuk a parlamenti vizsgálóbizottság reggel megkezdett ülését. Az ebéd utáni folytatásban Szilvásy István urat, a BM Kórház volt főigazgatóját fogjuk meghallgatni. Köszöntöm Szilvásy István urat!
Dr. Szilvásy Istvánnak, az Állami Egészségügyi Központ főigazgatójának a meghallgatása
DR. SZILVÁSY ISTVÁN, az Állami Egészségügyi Központ főigazgatója: Jó napot kívánok!
ELNÖK: Bizonyára tudomása van arról, hogy az Országgyűlés egy vizsgálóbizottságot hozott létre, amely az Egymásért, Egy-másért Alapítványhoz kapcsolódó ügyeket vizsgálja. Ennek keretében a bizottság elfogadott egy munkatervet, és közös egyetértéssel döntött azokról a személyekről, akiket meg kíván hallgatni. Ezek közé a személyek közé tartozik ön is.
A mai bizottsági ülésen azt szeretnénk tisztázni, arról szeretnénk információt, felvilágosítást kapni öntől, hogy ön, illetve az ön által akkor - ez a BM Kórházat jelenti - vezetett intézmény milyen kapcsolatban volt az alapítvánnyal, mikor és milyen támogatásban részesítette önöket. Az lenne a tiszteletteljes kérésem, hogy ennek megfelelően egy rövid - önre bízom - terjedelmű bevezetővel mondja el nekünk, és utána lehetőséget biztosítunk a képviselőknek, hogy ha vannak kérdéseik, akkor feltegyék.
Öné a szó, parancsoljon!
Dr. Szilvásy István hozzászólása
DR. SZILVÁSY ISTVÁN, az Állami Egészségügyi Központ főigazgatója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A BM Központi Kórház főigazgatói beosztását 2005. október 1-jétől töltöttem be, majd 2006 júniusában - nyilván a Belügyminisztérium szétválása következtében - már az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium kórháza volt. Szeretnék egy rövid, talán nem a tárgyhoz tartozó bevezetést mondani, hogy megérthető legyen a kórház szakmai vezetésének az álláspontja. A BM Központi Kórház 2006. június 30-án a 2118. kormányhatározat kapcsán végül is elindult azon az úton, hogy négy intézmény integrálódásával létrejött ez év július 1-jén az Állami Egészségügyi Központ. Ez azt jelentette, hogy a 2005 októberétől elindított fejlesztéseket - amelyek a minőségirányítási rendszer, a humánerőforrás-fejlesztés, illetve egyéb orvosi eszköz fejlesztését jelentik - tulajdonképpen a kormányhatározat után vissza kellett fogni, illetve azokat a fejlesztéseket, amelyek forrásigényesek voltak, el kellett halasztani, napolni. Ekkor még nem lehetett tudni a végső összevonás sorsát, de a vezetés tisztában volt azzal, hogy milyen pálya az, amit le fog írni a BM Központi Kórház, tehát az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Központi Kórháza.
Röviden talán annyit, hogy a kórház a rendvédelmi szervek speciális kórháza volt, nem volt területi ellátási kötelezettsége. Alapvetően feladata volt, de a feladatai ellátása kapcsán célja is, hogy jó kapcsolatot ápoljon a rendvédelmi szervekkel, azok vezetőivel. Természetesen a gyógyító munkájában ez feladatként is jelentkezett, valamint az állományuk ellátásában. Egy nagyon nagy kórházi igényjogosulti állomány volt ez idő tájt is, és az egész országra kiterjedő.
Érthető, hogy abban az időszakban, amikor a kórház vezetése fejlesztéseken gondolkodik, amikor tudja azt, hogy milyen módon kell javítani a kórház szakmai ellátottságát, orvostechnológiai ellátottságát, nyilvánvalóan minden forrásra igényt tart, igényt tarthat. Emiatt a mi kórházunk is két alapítványt tartott fenn, illetve volt benne érdeke. Az egyik a Földes István-féle alapítvány, a másik a BM Központi Kórházért Alapítvány. Az alapítványokkal való kapcsolat, illetve a forrásbevonás finanszírozása alapvetően nem volt idegen a mi kórházunktól sem. A többi önkormányzati kórházról meg köztudott, hogy muszáj ilyen eszközökkel is élni. Azt lehet mondani tehát, hogy önmagában egy alapítvánnyal való kapcsolatfelvétel vagy -tartás nem volt szokatlan a mi intézményünktől sem.
Az Egymásért, Egy-másért Alapítvány kiemelten közhasznú nemzetközi alapítvány, amely kapcsán a bizottság érdeklődik, hogy milyen kapcsolata volt az IRM Központi Kórházával. 2006 novemberében előzetes bejelentkezés után fogadtam az alapítvány kuratóriumának elnökét, jogászát és munkatársát.
180
Uk(181-190) - Szilvásy István
Nyilván itt az előzetes ismerkedés után részben azokat az információkat, amelyek a kórház céljaira vonatkoznak nagy vonalakban - illetve, ezek azért ismertek is - előadtam, és azt a szándékukat nyilvánították ki, tehát 2006 novemberében, hogy a központi kórházat közvetlen módon szeretnék támogatni olyan eszközfejlesztésben vagy bármilyen programban, ami a kórház számára előrevivő. Itt csatlakoznék, hogy mi ekkor már tudtuk, hogy a kórház intenzív fejlesztésére nincs lehetőség. Köszöntem szépen a tájékoztatást, és végül is elváltunk.
A kórház funkcionális szerveivel, illetve saját szakközegeimmel természetesen átbeszéltük ezt az ajánlatot, illetve a rendszeres vezetői értekezleteken, ahol egy kórházban nyilvánvalóan részt vesznek a szakmai vezetők, de a funkcionális szervek vezetői - személyügy, jogász, ápolás, orvosi szakterület -, ezeket megismerték. Alapvetően úgy nézett ki, próbáljunk meg valami olyan programot találni, amivel azt a felajánlást, amit számomra, illetve a kórház vezetése számára megismertettek, tudjunk élni. Azonban a november után jön a december, egy nehéz hónap, telt-múlt az idő - a karácsonyra készülés, illetve a szabadságok időszaka -, nem tudtunk foglalkozni ezzel a kérdéssel. Majd februárban magam kezdeményeztem, hogy nézzünk már utána, hogy ez a felajánlás élhet-e, hiszen addigra már megszületett a 2009/2007. számú kormányhatározat is, ami egyértelműen meghatározta, hogy négy intézmény az Állami Egészségügyi Központ intézményeibe fog integrálódni. Ez a Honvéd Kórház, az IRM Központi Kórház, az Országos Gyógyintézeti Központ - a Szabolcs utca -, és a MÁV Kórház. Tehát akkor már eldőlt az, hogy a BM Központi Kórház átszervezése, illetve leszervezése megvalósul.
Ez az időszak volt az is, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az elődintézményekből - az 5400 főből - az Állami Egészségügyi Központ mintegy 2900-3000 dolgozót fog tudni foglalkoztatni. Ez azt jelentette, hogy valamennyi intézmény tudta, hogy jelentős - az összállomány közel 50 százalékát, vagy a körüli - létszámot el kell bocsátani. Ez nem egy könnyű feladat egy vezető számára, tudatosítani az állománnyal, hogy bizony, a sorsunk az , hogy június 30-áig dolgozunk, és a betegeket ellátjuk a tudásunk szerint, de azzal a tudattal, hogy július 1-jétől nem biztos, hogy mindenki az új intézményben dolgozik. Utalnék arra, hogy a szakmai döntések az Állami Egészségügyi Központ személyügyi kialakítására június közepétől váltak biztossá. Tehát ez azt jelenti, hogy egy olyan időszakot kellett lemenedzselnie valamennyi elődintézmény vezetésének, ami bizony az állománnyal való intenzív foglalkozást, a felkészítést, azért a pályájuk további sorsának a rendezését jelentette, tehát egy nagyon intenzív humánerőforrás-gondozást jelentett.
Ez az időszak volt az, amikor kezdeményezésemre újra a szakközegeim valamilyen módon felvették a kapcsolatot az alapítvánnyal. Úgy emlékszem, hogy mi kerestük meg az alapítványt ekkor. Hiszen nyilván novemberben volt egy névjegykártyacsere, tehát nem volt ez olyan bonyolult dolog. Utána az események a jogászok bevonásával zajlottak, elkészült a szerződéstervezet, megköttetett a szerződés, valamennyi aláíró, akinek ezt alá kellett írni, aláírta. Ezzel megvalósult az a kapcsolat, ami az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium és az Egymásért, Egy-másért Alapítvány kapcsolatát jelentette. Az összes többi esemény, amit utána nyilván én is hallottam a médiából, meglepett. Alapvetően kórház és az alapítvány közti kapcsolatot - meggyőződésem - ezek a dolgok nem érintették, semmilyen módon nem befolyásolták. Igazán nem érzem azt, hogy ez az intézmény bármilyen módon a bizottság témáját illetően érintett lenne.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük. A kérdések következnek. Cser-Palkovics András képviselő úr!
Kérdések, hozzászólások, reflexiók
DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Három rövid kérdésem lenne az igazgató úrhoz. Az első: jól értem-e - csak a pontosítás kedvéért -, hogy első ízben az alapítvány vezetői keresték meg önt, illetve az ön intézményét? Ha igen, tehát először az alapítványtól érkezett a megkeresés, akkor logikusan merül fel a kérdés, hogy elhangzott-e az első találkozó alkalmával, hogy miért pont az ön által vezetett intézményt keresték meg, hiszen hasonló jellegű problémákkal természetesen sok más egészségügyi intézmény is - akár a fővárosban, akár más településen - küszködött. Tehát miért pont az ön intézményét keresték meg, volt-e erről szó, indokolták-e ezt, volt-e erre olyan magyarázat, ami érdekes lehet itt a bizottság munkája szempontjából.
A harmadik kérdés, hogy amikor pedig önök, már 2007 elején úgy döntöttek, hogy megpróbálják ezt a kapcsolatot felvenni az alapítvánnyal, és megnézni, hogy milyen gyakorlati együttműködést lehet kialakítani, akkor felmérték-e, hogy pontosan mi ez az alapítvány, mivel foglalkozik, vagy önmagában azokból a dokumentumokból, személyes találkozóból indultak ki, amit még 2006 novemberében a megkeresést követően lefolytattak. Végeztek-e valamilyen jellegű, ha nem is vizsgálatot, ez a szó valószínűleg nem helyes, hanem megnézték-e esetleg az illetékes bíróságon, hogy az alapítvány bejegyzett-e, utánanéztek-e az interneten, hogy milyen tevékenységet folytat, vagy bármivel próbálták-e felmérni, hogy ez az alapítvány valójában mivel foglakozik, és miért kereshették meg éppen az ön intézményét?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük. Alelnök úr!
TÓTH KÁROLY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Csak azért, hogy fennmaradjon a bizottságban ez a nagy együttműködés és nyugalom, ami az elmúlt hetekben volt, szerintem ne kerülgessük! Ennek az ügynek - a mi vizsgálatunk szempontjából nem ügynek -, a támogatásnak egyetlen kérdése lehet, én azt szeretném feltenni. Kértek-e az alapítvány vezetői öntől bármilyen közreműködést arra, hogy az akkor a Miniszterelnöki Hivatalt - azt hiszem, akkor még igen - vezető Szilvásy Györgynél bármilyen ügyben járjon el az érdekükben? Mert ez az egy elem, amely a bizottság érdeklődési körébe, hatáskörébe tartozik a kérdésekben. Én erre az egyszerű kérdésre szeretnék választ kapni. Ha megkaptuk a választ, akkor világossá válik minden más - számomra legalábbis - a vizsgálat szempontjából.
ELNÖK: Természetesen minden képviselőnek lehetősége van... (Tóth Károly: Akármit kérdezhet felőlem.) Így van, és eddig az volt a gyakorlatunk - javaslom, ezt őrizzük meg -, hogy minden képviselő eldönti, mit tart fontosnak, és azt megkérdezi. Nyilván nem vagyunk egyformák, lehetnek különböző kérdések.
Szeretnék én is élni a kérdezés lehetőségével. Említette, hogy egy szerződés köttetett az alapítvány és a kórház között. Mikor született ez a szerződés, mi volt ennek a tartalma, és kérem, hogy a megvalósulásáról adjon nekünk tájékoztatást!
2006 novemberében, és ebből a szempontból jogos az alelnök úr kérdése, hiszen akkor már, ismereteink szerint titkos nyomozás folyt az alapítvány ellen, tehát 2006 novemberében, amikor önt előzetes bejelentés alapján megkereste az alapítvány vezetője és két másik személy, akkor - nyilván egy főigazgató elfoglalt ember, tehát nem mindenkivel tud beszélni, aki vele szeretne beszélni - tett-e valami előkészítő lépést? Megkérdezte-e a titkárnőjét, hogy nézze meg a telefonkönyvben, vagy tett-e valamilyen előzetes tájékozódást az alapítvánnyal kapcsolatban? (Dr. Simicskó István megérkezik a bizottsági ülésre.)
Amikor a találkozó létrejött az alapítvány kezdeményezésére, illetve a képviselőjének a kezdeményezésére, nyilván mondott valamit az alapítvány elnöke, hogy mi motiválja őket, hogy az alapítvány pont ezt a kórházat támogatja.
Mondott-e valami ilyen információt? Nyilván vagy mondta, vagy feltételezhetően ön megkérdezte, hogy milyen nagyságrendről van szó. Volt-e önnek valami elképzelése arról, hogy honnan származik az alapítvány bevétele, kik az alapítók, kik a támogatók, tehát hogy milyen pénz fog a kórházhoz kerülni? Volt-e erről valamilyen ismerete, illetve tett-e fel ezzel kapcsolatban valamilyen kérdést? Ebben az időszakban, amíg ön ennek a kórháznak a főigazgatója volt, ezenkívül megkereste-e más alapítvány hasonló szándékkal? Ha igen, akkor abból mi valósult meg? Csatlakozva az alelnök úr kérdéséhez, ön a testvérével, Szilvásy György miniszter úrral beszélt-e, beszélgetett-e erről az eseményről?
Összegyűjtjük a kérdéseket, és akkor egyszerre lehetne válaszolni. Vagy ha esetleg túl sok egyszerre... (Dr. Szilvásy István egyetértőleg bólint.) Akkor parancsoljon, öné a válaszadás lehetősége. Addig Simicskó képviselő úr türelmét kérném.
DR. SZILVÁSY ISTVÁN, az Állami Egészségügyi Központ főigazgatója: Köszönöm. Lehet, hogy egyszerre több kérdésre is válaszolok, de talán nem biztos, hogy minden kérdést úgy fogtam meg, ahogy önöket érdekli. Ha nem úgy, akkor kérnék szépen pontosítást.
Az alapítvány vezetői megkerestek-e? Az információm az volt, az előjegyzési naptáramban az szerepelt, hogy az Együtt Egymásért, Egy-másért Alapítvány vezetője szeretne találkozni. Nagyon sokan vannak így. Nem szoktam megkérdezni, hogy ki és miért, ugyanis a kórház tulajdonképpen ilyen szempontból nyitott. Lehetnek problémák, lehetnek ünneplések, hogy jó a betegellátás, tehát ezt csak az időm korlátozta. Természetesen ha sorolni kellett, akkor lehetséges, hogy egy olyan időpontot kaptak, amiről én nem tudok, hogy hogyan alakult. Más esetekben sem vizsgálom azt, hogy ki, mikor és miért jelentkezik be. Ez ott derül ki. Természetesen amikor valaki megérkezik a témájával, és van egy olyan specialitás, amihez nem értek, tehát vagy gazdasági szakember kell, vagy jogász, akkor behívom, hogy azon nyomban próbáljuk meg rendezni, választ adni vagy elindítani a folyamatot, hogy ne csak én hallgassam meg, mert nem biztos, hogy attól előremennek a dolgok.
Hogy miért pont a mi kórházunkat támogatta ez az alapítvány, merthogy a többi kórházat is támogathatta volna? Hadd kérdezzek vissza, de nem udvariatlanul: a többi alapítvány miért nem támogatott minket? Amikor az ember kap egy felajánlást, akkor nem azt nézi, hogy az egyéb kórházakat hányan és hogyan támogatják, hanem inkább arra gondol, örömteli dolog az, hogy valaki felfigyelt arra a teljesítményre, tevékenységre, amit a kórház végez, és valamilyen szándékból támogat. Úgy gondolom, ma Magyarországon az, hogy ezt is várjuk, hogy az intézményeket, a jó ügyeket támogassák azok, akik erre képesek, az én gondolkodásomban nem a sandaság feltételezése van. Természetesen az én gondolkodásomban úgy szerepel egy ilyen vezetői döntés, hogy a szakemberek, a jogász ellenjegyzésével, a gazdasági szakember ellenjegyzésével írok alá bármit is, de ez szabály, és főleg egy egészségügyi intézményben célszerű is, nehogy elszálljon a gazdálkodásunk.
Hadd hivatkozzak arra, hogy életszerűtlen feltételezéseket kérdeznek, természetesen joggal, hogy történt-e ilyen. Alapvetően életszerűtlen, hogy ha valaki bejön és tesz egy ajánlatot, én nem kérdezhetem meg direktben, hogy ez önöknek honnan van. Vagy el tudom dönteni, hogy maga a felajánló, az Együtt Egymásért, Egy-másért Alapítvány - egyébként egy nagyon jól hangzó, és napjainkban az új kórháznak is a szlogenje lehetne...
ELNÖK: Jó ötlet! (Derültség. - Dr. Simicskó István: Ezek után meg különösen...)
DR. SZILVÁSY ISTVÁN, az Állami Egészségügyi Központ főigazgatója: Ez önmagában meghatározó. Nemzetközi, kiemelten közhasznú alapítvány. Hát, ennél jelentősebb szavakat nem lehet egy alapítványról elmondani. Hozzáteszem, hogy a döntést, hogy ez a kapcsolat megvalósuljon, természetesen megállapodásnak, szerződésnek kell alátámasztania, enélkül az egész csak egy beszélgetés. Erre szeretném irányítani, hogy függetlenül attól, hogy én most mit gondoltam bizonyos mértékig, érdekességből esetleg rákérdeztem - nem emlékszem ilyenre. Azt pedig végképp nem értem - ez az érdekes benne -, hogy önök azt mondják, hogy 2006 novemberétől már titkos nyomozás történt. Hát, elnézést, de februárban, amikor a szerződés megköttetett, a sajtóban fotóval jelent meg a kuratórium elnöke, valamint én is. Akkor miért nem szólt nekem valaki, hogy itt gond van?
ELNÖK: Ez egy másik kérdéshez tartozik, amiről beszélt.
DR. SZILVÁSY ISTVÁN, az Állami Egészségügyi Központ főigazgatója: Világos, csak én ezzel kapcsolatban úgy gondolkodom, hogy novemberben, amikor megkeresett, miért feltételeztem volna, hogy itt különösebben érdeklődni kellene. A testvérem, a bátyám tevékenységét nem kötöttem össze azzal, hogy bármilyen módon az egészségügyi intézménnyel kapcsolatban neki dolga lenne. Ez egyébként sem szokásos. Ő közgazdász, én orvos vagyok. Nem szólunk bele egymás dolgaiba, főleg ő az enyémbe nem, mert nem ért hozzá. Ezzel kapcsolatban sem volt részemről megkeresés, mert az ügy jelentősége ugyan örömteli volt, talán a cikkben az is szerepelt, hogy az egészségügyben ritkán vannak csodák, de most valami ilyesmi történt, hogy kapott a kórház egy támogatást, pont abban az időszakban, amikor egyébként tényleg szükséges is volt. Ilyen prekoncepcióm nem volt, hogy alaposabban a Cégbíróságnál és egyéb helyen - amennyiben a jogászi ellenjegyzéshez szükséges a cégbírósági adatok felmérése, akkor ez nyilvánvalóan megtörtént, de nem igazán tudnék most erről mit mondani.
A szerződés tartalmáról, illetve megvalósulásáról. Mint említettem, a kórház alapvetően azt a célt, amely az eszközfejlesztésre irányul, amit szeretnek a cégek, illetve akár a támogatók is, hogy akár egy altatógéphez kötődjön a nevük stb., én tudtam, hogy ilyet nem lehet felajánlani. Ugyanakkor, mint említettem, 900 dolgozó elbocsátása volt várható, és nem tudtuk azt, hogy az ÁEK hány dolgozót vesz át. Mint kiderült, az IRM Központi Kórházából mintegy 270-et, tehát nagyon jelentős állományelbocsátás történt. Emiatt, valamint mivel a szakmai fejlesztéseket nem tudtuk véghez vinni, voltak olyan szakterületeink, ahol a nővérek igen nehéz körülmények között, még az átlagosnál is nehezebb körülmények között hajtották végre a feladataikat a krónikus hospice osztályunkon. Kifejezetten ragaszkodtam ahhoz, hogy a humánerőforrás megbecsülése történjék ebből az alapítványi adományból. Ez zajlott a március 15-i ünnepségünkön, amiről szintén fotóval illusztrált beszámoló történt. Ezek után alakult ki nem sokkal talán a jelzés, hogy gond van az alapítvánnyal. Én erről azt gondolom: március 15-én és 16-án miért nem jött hozzám valaki, aki tudta, hogy az alapítvánnyal ilyen tekintetben gond van, és hogy itt mondjuk nem kell fotózkodni velük?
És akkor visszacsatolnék: úgy tudom, nem az alapítvány tevékenységével volt alapvetően probléma. Ha azt nézzük, az alapítványi célok, a struktúra, a szervezet ma is betölti a funkcióját. De nem tudom, nem követtem figyelemmel. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Simicskó képviselő úr!
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Engem elsősorban az érdekelne - ön egy fontos egészségügyi intézet vezetője, főigazgatója -, hogy az ön vezetői gyakorlata az elmúlt évek tapasztalata alapján hogyan viszonyul a különböző megkeresésekhez. Hallottunk néhány mondatot arra nézve, hogy a titkárnő a naptárjába beírja a különböző megkereséseket. Mindenkit, aki önt személy szerint keresi, fogadott, vagy pedig - elég sok vezetőt láttam már az elmúlt időszakban - általában vannak különböző szűrők is, amíg eljutnak oda, nem mindenkit rögtön a főigazgató fogad.
Tehát ebben a rendszerben, ha végigtekintünk, az ön vezetői gyakorlata érdekelne, hogy mindenkit fogadott, aki önt kereste, vagy pedig volt valamilyen előzetes szűrő beépítve - egy osztályvezető, főosztályvezető, bárki más -, aki mondjuk első körben tárgyalt azokkal, akik megkeresték - úgy általánosságban kérdezem most inkább ezt -, vagy pedig azon nyomban ön úgy járt el, hogy bárki, aki jelentkezett, fogadta őt.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Cser-Palkovics András képviselő úr!
DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak egyrészt az ön által feltett kérdések jogosak, úgy gondolom, ez is ennek a bizottságnak az egyik feladata, hogy az ilyen típusú kérdésekre válaszokat találjon, de az én kérdésem - biztos félreérthetően tettem fel - újra feltenném. Nem arra irányult elsősorban, hogy ki tudta-e találni azt, hogy..., hanem, hogy amikor ennek az alapítványnak a vezetői és ön leültek az első találkozójuk alkalmával, akkor ott elmondták-e azt, hogy ők miért pont ezt az intézményt keresték meg. Ugye, ez azért jelentős, amit az alelnök úr direktebben, egyértelműbben tett fel, fel - én kicsit finomabban -, mert nem biztos, hogy a direkt megkeresés az egyetlen lehetséges forgatókönyv erre a kapcsolatfelvételre. Hiszen lehet, hogy ők tudták, csak nem mondták el, hogy miért történik ez a megkeresés. Az én kérdésem mindösszesen csak annyi volt, hogy tettek-e bármilyen megjegyzést, elmondták-e azt, hogy miért ezt az intézményt választották, amikor döntöttek arról, hogy melyik egészségügyi intézmény vezetőjét keresik meg, kérnek tőle egy találkozót, és ajánlják fel a támogatási segítségüket, vagy erről nem esett szó. Mindösszesen erre irányult a kérdésem.
Köszönöm.
ELNÖK: Valóban, ahogyan a főigazgató úr mondja, nem az alapítvány célkitűzéseivel van a probléma. Arról tudjuk önt tájékoztatni, a vizsgálóbizottság eddigi munkája során azt az információt kapta, hogy azzal van probléma, hogy a vám- és pénzügyőrség gyanúja szerint 1,2 milliárd forint áfa és vám befizetését mulasztotta el az alapítvány. Tehát az a probléma , hogy honnan szerezte a pénzt. Arról nyilatkoztak, hogy ezt adományként fogják továbbadni, és értékesítették. Tehát, ha le akarom egyszerűsíteni, az a gyanúja a vám- és pénzügyőrségnek, hogy bűncselekményből származó pénzt osztott az alapítvány. Nyilván ebben a legkevésbé vétkes az, akinek osztja, de ez a gyanú az alapítvánnyal szemben. Illetve még az, hogy ennek egy jelentős részét elsikkasztották, ez új elem, de ezek még gyanúk, nyilván az igazságszolgáltatás végzi a dolgát, és ki fogja deríteni.
Elnézését kérem, de mi nem ismerjük a szerződést a kórház és az alapítvány között, és úgy látom, hogy feltételezi rólunk. Ezért szeretnék annak a tartalmáról kérdezni. Tehát, hogy milyen célra, mekkora összeg, egyszeri alkalom, többszöri alkalom, tehát mit tartalmazott ez a szerződés, és mi valósult meg belőle, mi van még megvalósulás előtt esetleg?
Arra is kérem a válaszát - igyekszem pontosítani a kérdésem -, ha önhöz eljön egy alapítványi képviselő, és valami felajánlást tesz, akkor indokolta-e valamivel, hogy miért pont ennek az intézménynek próbál támogatást adni. Elmondta-e - vagy ön rákérdezett-e -, hogy kik a támogatói? Leegyszerűsítve: honnan származik a pénz, amit az alapítvány jótékony célokra használ? Ebben az időszakban, amikor ön volt a főigazgató, volt-e más alapítvány, amely hasonló kisebb-nagyobb felajánlásokat tett?
Ez az alapítvány 2004 májusában alakult, ha jól tudom, és 2007-es a szerződés. Tehát 2005-ben, 2006-ban nem kaptak önök semmilyen támogatást? Erre csak rákérdeznék, kérem, hogy erősítse meg, jól értem-e ezt. Illetve, tudott-e ön arról, hogy önnek egy testvére is kapcsolatban áll ezzel az alapítvánnyal? Nem szükségszerű természetesen, hogy tudjon róla, de tudott-e, akár az alapítvány képviselője megemlítette-e, hogy uram, mi kapcsolatban vagyunk a testvérével, vagy a testvérétől értesült, hogy X feladatot végzünk, ami ilyen munkához kapcsolódik?
Van-e még valakinek kérdése, mert ha nincs, öné a szó. (Nincs jelzés.)
DR. SZILVÁSY ISTVÁN, az Állami Egészségügyi Központ főigazgatója: Talán az utolsóra válaszolnék, mert az a legegyszerűbb. Nyilván a középső testvéremről van szó. Tehát melyik testvéremről kérdezett most?
ELNÖK: Most egyszerűen mondanám, hogy mindegyik testvére kapcsolatban volt az alapítvánnyal, de mondja azt, amelyiknek nem volt, tehát emelje ki azt a testvérét, akinek nem volt kapcsolata az alapítvánnyal! (Derültség.)
DR. SZILVÁSY ISTVÁN, az Állami Egészségügyi Központ főigazgatója: Igen. Tehát Péter bátyám, akinek a tevékenységét talán önök is megismerhették. A legkevésbé én tudtam arról, hogy milyen módon áll kapcsolatban az alapítvánnyal. A médiából tájékozódtam elsősorban. Hogy ennek mi a háttere, ez ilyen személyes, családi jellegű, tehát nincs igazán jelentősége. Mondjuk úgy, hogy "babona".
Hogy a kórház kapott-e támogatást? Hogyne kapott volna! Két alapítványa működött, és folyamatosan, adott esetben valamennyi osztálya valamilyen módon kapott. Ez egy metodika, ez a forrásbevonásnak egy működési metódusa, hogy aki a kórházat támogatni szeretné, befizet az alapítványra, és a kórházi alapítvány kuratóriuma dönt arról, hogy hova fejleszt abból a pénzből. Tehát ez a normál menet. Az, hogy közvetlenül a főigazgatót keresi meg, és nem az alapítványba fizet be, mint egy polgár, hanem maga az alapítvány keres meg, számomra nem vetődött fel, hogy ez problematikus lehet, hiszen maga az alapítvány azért egy jelentős intézmény, a nevét nem akarom még egyszer elmondani. Tehát nem gondolnám, hogy őket feltétlenül arra kellett volna kérnem, hogy akkor fizessenek be az egyik alapítványunkba. Tehát úgy gondolom, ilyen szempontból természetesen a jelentkezőt, vagy a hozzám bejelentkezőket tudtam sorolni, hogy kit hogyan kezeljek, legalábbis úgy gondolom. (Gulyás József megérkezik a bizottsági ülésre.)
Miért pont ezt az intézményt keresték fel? Erre nem tudok válaszolni. Ugye, nem kérdezhettem azt, hogy miért pont minket kerestek fel, akkor esetleg azonnal az a verzió lehetett volna, hogy "miért, tud jobbat?". Tehát itt azért van egy udvariassági dolog is, nem kérdezhetek olyan dologra rá egy ilyen beszélgetésnél, amikor ajánlatot tesznek. Ez persze nem jelenti azt, hogy óvatlan az ember, csak nem udvariatlan. Mert természetesen azután, amikor az ember a benyomásait megszerezte, megbeszélve a vezetőkkel - azért ott is elég nagy tapasztalat volt a támogatásokkal kapcsolatban az orvosszakmai vezetők részéről is -, tehát ebben valamilyen módon konszenzus alakult ki, hogy amennyiben fenntartják ezt a támogatást, akkor a kórház befogadja.
A szerződés tartalmáról. Nyilván most fejből nem fogom tudni elmondani, de alapvetően a humánerőforrás támogatására, a kifejezetten nehéz körülmények között dolgozó munkatársaink támogatására, de nem feltétlenül kötötten, csak erre a feladatra, hanem alapvetően erre vonatkozik. Így lett megnevezve, tehát nem egy CT-berendezésre, egy ultrahangra, hanem a humánerőforrás megbecsülésére. Hiszen a BM-kórházban addigra már a szürkeállomány volt az egyedüli, ami hatalmas értéket képviselt, hiszen - mint említettem - átszervezés, leépítés alatt állt.
A vezetői tapasztalatom, hogy hogyan viszonyultam a megkeresésekhez. Alapvetően azért ez zártabb intézmény volt, és a rendvédelmi szervekkel, vezetőkkel, tábornokokkal, dolgozóival volt kapcsolata, nem volt olyan nagyon nehéz beazonosítani, hiszen területi ellátási kötelezettsége nem volt a kórháznak. Abban a kapcsolatrendszerben, amely működött, azért ismertem, hiszen 1996 óta dolgoztam a határőrség vezető orvosaként, valamint előtte a határőrségnél - csapatnál, illetve az országos parancsnokságon -, tehát a mechanizmust, a résztvevőket, akiket el kellett látni, ismertem, emiatt - úgy gondolom - a szűrőt is jelentős mértékben be tudtuk iktatni. Hiszen sokszor valóban igaz, hogy a főigazgatót olyan kérésekkel keresik, amit alacsonyabb szinten meg lehet oldani, és időt rabló. Gondolok a kollégáimra, akár a hivatalvezetőre, az orvosigazgatóra, az ápolási igazgatóra, a jogászra. Hozzájuk el lehetett irányítani adott esetben, de aki ragaszkodott ahhoz, hogy hozzám szeretne jönni valamilyen ügyből kifolyólag, és ha még kiderült, hogy igazán nem is volt olyan jelentős ügy, természetesen előbb-utóbb, lehet, hogy előbb, lehet, hogy kicsit várnia kellett, de én fogadtam. Ez nyilvánvalóan az egyéb feladatoktól is függött. Köszönöm.
ELNÖK: Simicskó képviselő úr!
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen. Engem az érdekelne, amit a főigazgató úr jogosan felvetett - a fényképezésekre utalva -, hogy tett-e valamit, amikor ez a botrány úgymond első hírként megjelent. Valamilyen lépést foganatosított-e? Ha igen, akkor mit? A szerződésről az elnök úr beszélt, hogy igazából nem ismerjük ezt a szerződést. Egyáltalán létezik-e még ez a szerződés, vagy felbontásra került? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Főigazgató úr, csak hogy értsük egymást, és egy nyelven beszéljünk. Amikor azt kérdezem öntől, hogy mivel indokolta az alapítvány képviselője, hogy pont önöket támogatja, akkor lehet azt mondani, hogy nem indokolta semmivel. A fantáziám alapján én úgy képzelem el, hogy elmegy önhöz az alapítvány elnöke, és azt mondja, hogy főigazgató úr, kérem, én egy rendőrtiszt voltam, most megtehetem, hogy jótékony célokat támogassak, itt rendőröket gyógyítanak, ezért gondoltam erre. Most csak egy példát mondtam. Ez viszonylag szokatlan, hogy az ember nem mondja, hogy miért akarom támogatni. Elfogadom, akkor jól értettem, hogy semmivel.
Más alapítványok kérdése: azt kérdeztem öntől, hogy más alapítvány adott-e pénzt. Az én olvasatomban nem. Ön említette, hogy van két saját alapítványa a kórháznak, amely azért született, hogy a kórház finanszírozását kiegészítse. Természetes, hogy az alapítvány a kórház alapítványa, és nem egy másik alapítvány. Ez az alapítvány teljesen más céllal született, nyilván nem azzal, hogy a kórházat támogassa. Van-e olyan úgynevezett külső alapítvány, amely ezenkívül támogatta a kórházat? Ha jól értem, akkor nincs.
A szerződéssel kapcsolatban a kérésem a következő: ha meg tudja tenni, hogy ebből a szerződésből a vizsgálóbizottság kapjon egy példányt, akkor választ fogunk kapni ezekre a kérdésekre. Alapvető kérdésnek gondoltam, hogy mikor, mennyit, mire. Ebből a "mire" kérdésre válaszolt: humánerőforrás-fejlesztésre. De hogy mikor és mennyit, szerintem alapvető kérdés. Talán még annyit, hogy ez egyszeri vagy többszöri alkalom. Ha ezt megtenné, hogy erre is válaszolna, azt megköszönném.
Egyszerűsítsünk a családtagokkal való beszélgetések kérdésében! Bármikor bármelyik testvérével beszélt-e valamit az alapítványról, erről az alapítványról? Így szólna a kérdésem, hogy pontosabb vagy tágabb legyen.
Az alelnök úr szeretne még kérdezni vagy véleményt mondani.
TÓTH KÁROLY (MSZP): Kérdezni szeretnék. Ha azt játsszuk, elnök úr, hogy felteszed háromszor a kérdést csak azért, hogy egyformán értsük, akkor én is szeretném feltenni a kérdést - önmagamnak teszem fel, de ha válaszolnak rá, az csak plusz adalék az ügyben. Én úgy értettem az igazgató véleményét, hogy a kórháznak van két alapítványa, amely kívülről kapott pénzt, és támogatott belső kórházi pénzeket. Szeretném megkérdezni, hogy ugye nem az történt, hogy a kórház átadta a pénzt a saját alapítványának, majd az elosztotta, hanem ez a két alapítvány természetesen külső forrásokat vont be. Ilyen külső forrás lehetett magánszemély, vállalkozások, pályázati formák, bárki írt ki pályázatot, akár harmadik alapítvány, amely a kórház alapítványa. Csak azért szeretném mondani, elnök úr, hogy akkor én jól értem, hogy a kórház két alapítványa külső forrásokat próbált mindig szerezni annak érdekében, hogy a kórház belső feladatait segítse megoldani - ha már sokszor feltesszük a kérdéseinket, és hogy értsük egymást.
ELNÖK: Jól érti az alelnök úr. Amikor a kórház alapítványai létrehozásra kerültek, akkor a főigazgató úr még nem volt főigazgatója ennek a kórháznak. A kórház pontosan azért hozott létre alapítványt, hogy külső forrásokat oda fizessenek. Ha valaki azt mondja, hogy a kórházat szeretné támogatni akár azért, mert meggyógyították a keresztapját, vagy nyert a lottón, és emlékszik arra, hogy a múltkor egy sikeres rendőrt meggyógyítottak, nekik legyen hova befizetni. Tehát ebből a szempontból volt egy kialakított működési mechanizmus, hogy aki a kórház működését támogatni szerette volna vagy támogatta, a két alapítványba befizetett. Most az az új a dologban, hogy nem a több év alatt kitaposott utat választották, aki támogatni akarta a kórházat, és befizetett arra az alapítványra, amit a kórház intézményesen a saját rendszerében bevont, hanem egyéb formában támogatták. Tehát itt merőben másról van szó.
Megadom a szót a főigazgató úrnak azt követően, hogy Cser-Palkovics András képviselő úr kérdezett.
DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnézést, igazgató úr, az első kérdéshez kapcsolódik az én kérdésem. Egy zárójeles megjegyzés: elhangzott, hogy közvetlen megkeresés volt, közvetlen támogatásfelajánlás volt. Tehát a kórházi alapítványhoz képest merőben eltérő támogatási ajánlattal érkezett ez az alapítvány a főigazgató úrhoz. A kérdésem arra vonatkozna, hogy a botrány kirobbanását követően volt-e önnek vagy a kórház vezetéséből, bármelyik intézmény vezetéséből bárkinek személyes találkozója, telefonbeszélgetése vagy e-mail váltása az alapítvány bármely képviselőjével. Köszönöm.
ELNÖK: Megértését kérném, mert még egy képviselő úr jelentkezett, és csak most vettem észre. Gulyás képviselő úr, parancsoljon!
GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon sajnálom, hogy változatlanul az a gyakorlat, hogy a plenáris ülések és a bizottsági ülések egyidőben vannak. Jegyzőként nem tudtam megoldani, hogy itt is legyek, így a délelőttről lemaradtam. Egy megjegyzéssel hadd kezdjem! Azok a kérdések az imént elhangzottak, amelyeket én magam is felvetettem volna. Az nem olyan egyedülálló ennek az alapítványnak az esetében, hogy nem egy intézmény vagy egy önkormányzat alapítványát keresi meg és azon keresztül támogat egy célt, hanem közvetlenül az intézményt vagy az önkormányzatot. Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy a Szentendrei Önkormányzat esetében ez történt, hiszen az alapítvány ott sem a város alapítványát kereste meg, hanem a város vezetőit. Köszönöm.
ELNÖK: Főigazgató úr, kérjük, hogy a kérdésekre válaszoljon.
DR. SZILVÁSY ISTVÁN, az Állami Egészségügyi Központ főigazgatója: Akkor talán pontosítsuk azt, hogy egy beszélgetés folyamán, amely természetesen lehetett ilyen, hogy valamilyen hivatkozás történt a rendőrségre vagy a BM Kórházra, ilyen előfordulhatott, de arra nem emlékszem, hogy valami jelentős indok lett volna arra, hogy most miért konkrétan a kórházat. Nem volt semmi különösebb ideológia. Ez az egyik.
A másik, hogy többszöri volt-e. Részleteiben tényleg minden kiolvasható a szerződésből. Van egy kis probléma, hogy én azóta az Állami Egészségügyi Központnak vagyok a főigazgatója. Az IRM Központi Kórházban február 28-ig egy felszámolószervezet működik, amelynek van egy vezetője. Tőle célszerű bekérni. Ebben közre tudok működni, amennyiben valami más nem gátol, vagy célszerű legalábbis jelezni, hogy keressék elő. Ezzel nem lehet gond. Szerintem nagyon sok konkrétumra rávilágít, akár arra is, hogy kik írták alá, milyen módon. Most így hirtelen nincs előttem maga a formátum sem.
ELNÖK: Bocsásson meg, tehát hogy mikor és mennyi, erre nem emlékszik fejből?
DR. SZILVÁSY ISTVÁN, az Állami Egészségügyi Központ főigazgatója: A nagyságrend 1-2 millió forint havonta. Azért nem szeretnék mondani számot, mert ez le van írva konkrétan, hogy mennyit, milyen határidővel, sőt talán még olyan módon is érvényesíthető ez a szerződés, hogy ha nem teljesíti ez az alapítvány, akkor mi eljárhatunk adott esetben, hogy behajtsuk. Tehát lehetséges, hogy ilyen is van a szerződésben. Valamire emlékszem, de konkrétan nem. Az biztos, hogy korrekt. Az a cél, amit kitűzött támogatni, a szerződés alapján is következtethető, hogy valószínűleg meg tudott valósulni. Olyan nagyon sok esemény történik egy kórházon belül, hogy van úgy, hogy nem is találkozom mondjuk egy hétig a testvéreimmel, és abszolút feledésbe is merül, mert valami más elveszi a figyelmet. A szerződéskötéskor készült fotó - anyukám szokta kivágni ezeket az újságcikkeket - megvan, tehát ilyen alapon a család is tájékozott volt, de olyan, hogy én részleteiben elmondtam volna, hogy itt most hűha, de nagy pénzhez jutott a kórház, biztosan nem volt.
Azért szerettem volna mondani, hogy ez valóban nem volt egy általános megoldás, hanem a kórházat támogatni vágyók megkeresték a működő alapítványainkat, megkapták a felvilágosítást, és így tudtak hozzájárulni. Természetesen - mint említettem - nem volt általános, hogy nekem alapítványokat és a felajánlásokat kellett fogadnom, de hozzáteszem, például az elmúlt héten, ennek most direkt nem mennék bele a részleteibe, ugyanígy ünneplő közönség előtt vettem át az Állami Egészségügyi Központ részére egy felajánlást. Tehát ez is elképzelhető. Nehezen tudom megítélni, mert 2005 októberétől a BM-kórház nagyon mélyrepülésben volt - most nem szeretném taglalni, hogy miért -, nagyon kemény munkával sikerült visszahozni. Igazán nem is foglalkoztunk olyannal, hogy akár forráskeresés, a vezetés sem, és nem is ért minket ilyen. Tehát nem tudom megítélni, hogy ez milyen gyakori egy ilyen intézmény életében, és utalnék arra, hogy a feladatrendszere azért zárt volt, tehát országos hatáskörű volt ugyan, de azt az állományt, populációt és igényjogosultakat szolgálta ki, akiket jól ismerünk, hogy a BM-kórház feladatrendszerében mi szerepelt.
ELNÖK: Köszönjük. Van-e valakinek még kérdése? (Jelzésre.) Igen!
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Bocsánat, csak annyit még - elnézést kérek, elnök úr -, hogy utána mit tett a főigazgató úr, amikor a botrány kiderült? Volt-e utána találkozó? Erre nem kaptunk választ, ha a főigazgató úr erre válaszolna, azt megköszönném.
DR. SZILVÁSY ISTVÁN, az Állami Egészségügyi Központ főigazgatója: Tehát először is, megdöbbenéssel vettem én is ezt az információt, és az első gondolatom - mint mindig ilyenkor, és ezt ne vegyék túlzott érzelgősséggel -, mindig arra szoktam először gondolni, hogy aki bajba kerül, annak kell-e, lehet-e segíteni. Most is volt az elmúlt napokban ilyen, és a munkatársaimat arra kértem, hogy próbálják meg az illetőt megkeresni, aki bajba került, hogy szorul-e segítségre. Ez nem jutott el arra a szintre, hogy bármilyen tett követte volna, hiszen - mint említettem - a kórház igencsak keményen dolgozott az integráción, de a gondolataimban ilyen szerepelt, hogyha tudok segíteni - elsősorban nyilván egészségügyi szempontból -, akkor valamilyen módon fel tudom-e ajánlani. Ilyen gondolat volt bennem, de tettekig nem fajult a dolog, és abszolút emberiességi, semmiféle érdek vagy egyéb nem volt mögötte.
ELNÖK: Köszönjük szépen a főigazgató úrnak, hogy eljött és válaszolt a kérdésekre. Nekünk az a dolgunk, azt a feladatot kaptuk az Országgyűléstől - többek között -, hogy ennek az alapítványnak, illetve azok vezetőinek a szándékait próbáljuk meg rekonstruálni, kitalálni. A kérdéseink erre irányultak, úgyhogy ezért nem az ön szándékait kutattuk, hanem az a dolgunk, hogy az alapítvány motivációit találjuk meg. Erre vonatkozóan igyekeztünk az ebből adódó kérdéseket megfogalmazni, és még egyszer köszönöm szépen, hogy eljött.
DR. SZILVÁSY ISTVÁN, az Állami Egészségügyi Központ főigazgatója: Köszönöm én is, és remélem, tudtam segíteni. (Elhagyja az üléstermet.)
ELNÖK: Köszönjük szépen. Viszontlátásra!
Még egy hozzátennivaló: Gulyás képviselő úrtól megértést kérünk a bizottsági időpontok kialakítása miatt. Több képviselőhöz kell alkalmazkodni, meg bizottsági ülésekhez, az még talán jobban leköti sokszor a képviselőket, a plenáris ülésről könnyebben hiányzik egy képviselő, ha nem az ő témája fut, mint a bizottsági ülésről. Talán ennek tudható be, hogy a délelőtti ülésen, amikor a képviselő úr nem tudott itt lenni jegyzői feladatai miatt, az alapítvány kurátora, Gyarmati György elmondta, hogy úgy működött az alapítvány, hogy az alapítvány kereste meg azokat, illetve az alapítványt keresték meg azok, akik támogatást kértek. Tehát nem az volt a gyakorlat, hogy ők kutatták fel a célterületeket, hanem őket keresték meg, az esetek döntő többségében ilyen volt, de úgy gondolom, sikerült tisztázni a BM-kórház főigazgatójával, amit lehetett. (Tóth Károly jelzi, hogy szólni kíván.)
Ami a következő heti bizottsági ülést illeti - hogy itt maradjunk -, arra van egy fix időpontunk, amit egy meghallgatásra váró miniszterrel és a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatójával egyeztettünk, tehát kedden 11 órakor ér rá Szilvásy György miniszter úr és Laborc Sándor. Ehhez kell alkalmazkodni, mi más időpontot javasoltunk, ez egy közösen kialakított időpont. Nyilván meg kell oldanunk még, hogy a két elmaradt meghallgatott, az alapítvány jogi képviselője és kurátora, aki decemberi időpontot kért, mert külföldön van, illetve Szilvásy Péter, aki valami oknál fogva - majd kibogozzuk, hogy miért - nem tudott eljönni, kapjon lehetőséget.
Van-e a bizottság tagjai közül valakinek felvetése, észrevétele, ami a későbbi munkánkat segíti? (Tóth Károly jelez.) Ami akadályozza? (Tóth Károly: Persze.) Alelnök úré a szó.
TÓTH KÁROLY (MSZP): Ha elnök úr zárt ülésről tájékoztat - amiért én hálás vagyok, én azt hittem ez az információgyűjtés időszaka -, akkor azt szeretném kérni, hogy pontosan tájékoztasson. Azt mondták, hogy általában az alapítványt keresték, de nem egyszer előfordult, hogy maga az alapítvány keresett meg szervezeteket. (Dr. Cser-Palkovics András: Kétszer.) A kettő az nem egy, András - nálam, én matekból akkor jobb voltam, mint te -, tehát nem egy alkalommal az alapítvány keresett meg másokat. De azt javasolom inkább, elnök úr, hogyha valóban komolyan gondoltuk, hogy eredményesek akarunk lenni, akkor csak akkor tartsunk zárt ülést, ha a zárt ülés témáját tiszteletben tartjuk. Ha nem, én örömmel támogatom, hogy minden ülésünk nyilvános legyen, mert az a legnagyobb zöldség, hogy zárt ülést tartunk azért, hogy utána házibajnokságot játsszunk arról, hogy ki mit hallott azon a zárt ülésen.
Tehát azt szeretném kérni, elnök úr, hogy az eredeti szándékunk szerint minimalizáljuk a zárt ülést, legyen nyilvános. Most mindenki hallgathatta, bármelyikünk megkísérelhetné elmondani a meghallgatott helyett, hogy ő mit mondott, nincs esélyünk. Csak azt szeretném kérni, elnök úr, hogy értem, vannak indokolt zárt ülések, nem akarok kötözködni, mélyen egyetértek az elnök úr minden szavával és a bizottsági vezetési módszereivel is, de arra szeretném kérni az elnök urat, hogy amikor zárt ülést tartunk, akkor az zárt ülés, és majd meglátjuk, hogy annak a témája hogyan tud bekerülni a zárónyilatkozatba. De ha itt tartunk elnök úr, én bármikor kész vagyok benyújtani a saját változatomat, de úgy gondoltam, hogy akkor csináljuk végig az adatgyűjtést. Ami zárt ülés, az zárt ülés, én ígérem, hogy nem tájékoztatok, és hálás lennék elnök úrnak, ha elnök úr sem tájékoztatna a zárt ülésen elhangzottakról. Gulyás képviselőtársamnak minden esélye megvan arra, hogy ha nem tudott itt lenni, bemegy a titkárságra, és majd elolvassa a zárt ülés jegyzőkönyvét, azt a jegyzői pulpituson is meg tudja tenni más fontos megbízásai között.
ELNÖK: Abban bizonyára egyetértünk, hogy a bizottság tagjainak lehetősége van elolvasni a jegyzőkönyvet, és abból tud pontosan tájékozódni. Nota bene! Azért nem hiszem, hogy olyan mértéki8g korlátozni kellene a képviselőket, hogy a képviselőtársuknak egy válaszban ne utalhassanak a zárt ülés olyan részére, ami nem képez államtitkot.
Tehát, ha bejött és köszönt a vendég, az nem képvisel államtitkot. Ez az, ami a zárt ülés részét illeti. Természetesen az ülések nyilvánosak, ebben egyeztünk meg, amikor a Nemzetbiztonsági Hivatal ténykedésére és kapcsolatára vonatkozó kérdéseket vetjük fel, akkor azok - értelemszerűen csak azok - voltak zárt ülés keretében.
Van-e valakinek észrevétele? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor a bizottság ülését berekesztem, köszönöm mindenkinek a jelenlétet.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 00 perc)
|
Demeter Ervin |
Jegyzőkönyvvezetők: Ulrich Ferencné és Vicai Erika