FVEB-9/2007.
(FVEB-9/2006-2010.)
az Országgyűlés Fogyasztóvédelmi eseti bizottságának
és Mezőgazdasági bizottságának
2007. szeptember 5-én, kedden, 14 órakor,
a Parlament főemelet 40. számú Delegációs termében megtartott
együttes üléséről
A fogyasztóvédelmi eseti bizottság részéről:*
Helyettesítési megbízást adott:*
A mezőgazdasági bizottság részéről:*
Helyettesítési megbízást adott:*
Megjelentek/jelen lévők/részt vevők*
Határozatképesség megállapítása*
Dr. Süth Miklós tájékoztatója*
Dr. Sohár Pálné tájékoztatása*
A fogyasztóvédelmi eseti bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Alexa György, a bizottság elnöke
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ), a bizottság alelnöke
Molnár Béla (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Józsa István (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Török Zsolt (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Geberle Erzsébet (SZDSZ)
Bagi Béla (Fidesz)
Farkas Sándor (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz)
Szatmáry Kristóf (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Geberle Erzsébet (SZDSZ) megérkezéséig dr. Hankó Faragó
Miklósnak (SZDSZ)
Borenszki Ervin (MSZP) dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Dér Zsuzsanna (MSZP) Alexa Györgynek (MSZP)
Lombos István (MSZP) dr. Varga Lászlónak (MSZP)
Bagi Béla (Fidesz) megérkezéséig Farkas Sándornak (Fidesz)
Nyitrai Zsolt (Fidesz) Szatmáry Kristófnak (Fidesz)
A mezőgazdasági bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke
Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Ángyán József (Fidesz)
Bagi Béla (Fidesz)
Kispál Ferenc (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Czerván György (Fidesz) Örvendi László Józsefnek (Fidesz)
Járvás István (Fidesz) Kispál Ferencnek (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz) Jakab Istvánnak (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP) Font Sándornak (Fidesz)
Dr. Süth Miklós országos főállatorvos, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium élelmiszerlánc-biztonsági, állat- és növény-egészségügyi főosztályának vezetője
Dr. Sohár Pálné, az Országos Élelmiszer-biztonsági és Táplálkozástudományi Intézet élelmiszer-adalék- és kémiai szennyezőanyag főosztályának vezetője Dr. Biacs Péter (Magyar Élelmezés-ipari Tudományos Egyesület)
Széplaki László (Pest Megyei Fogyasztóvédelmi Egyesület)
Megjelentek/jelen lévők/részt vevők
Dr. Bognár Lajos országos főállatorvos-helyettes, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal élelmiszerlánc-biztonsági elnökhelyettese
Hódyné Sütő Sarolta (Gazdasági Versenyhivatal)
Mészáros László (Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal)
Dr. Szeitzné dr. Szabó Mária (Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal)
Dr. Dobi Bálint (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Punor István (Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége)
Folláth Györgyné (ÉFOSZ)
Dr. Gyovai Pál (Pest Megyei TESZÖV)
Dr. Dömölki Lívia (OFE Budapest)
Dr. Bernáth Tibor (MAFE)
Wittich Tamás (NFH)
Dr. Dévényi Péter (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Gyetvai Béla (Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal)
Kovács Anita (Lánchíd Rádió)
Dr. Stefánka Zsolt (Magyar Tudományos Akadémia)
Dr. Szilágyi Péter (Képviselői Kutatószolgálat)
Széplaki Ferenc (Pest Megyei Fogyasztóvédelmi KHE)
Incze Nikoletta (Országgyűlés Sajtószolgálata)
Bőti Attila (MR1 - Kossuth Krónika)
Dr. Szieberth István, a Fidesz szakértője
Lőrinczné Táborfi Julianna (ETE)
Dr. Darvas Béla (MTA NKI)
Dr. Nagy Imre Zoltán (BMF)
Hajtun György (Magyar Mezőgazdaság)
Kruppa Márton (MTI)
Bak Mihály (Független Hírügynökség)
Dr. Brunner Péter (OTH-ÁNTSZ)
Petre Anett (Mix Magazin)
Szabó Péter
Zsakóné Gellért Ildikó, a KDNP szakértője
Dr. Nagy József, az MSZP szakértője
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 3 perc)
ALEXA GYÖRGY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban (ELNÖK): Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntöm a megjelent képviselőket és meghívott vendégeinket, valamint az érdeklődő sajtót.
Szeretném önöket tájékoztatni egy helyzetről: egy órára hirdettünk együttes ülést a mezőgazdasági bizottsággal, ez a mezőgazdasági bizottság önhibáján kívül még nem tudott idáig elkezdődni, hiszen még jelen pillanatban is tart a mezőgazdasági bizottság ülése. Viszont úgy döntöttünk Font Sándor elnök úrral, a mezőgazdasági bizottság elnökével, hogy ennyi várakozás már érdemtelen a jelenlévő meghívottak, előadók és bizottsági tagok számára, ezért elkezdjük az ülést, amelyhez valószínűleg a mezőgazdasági bizottság tagjai folyamatosan csatlakoznak. Ilyenkor azt szoktam mondani, hogy a parlament bizottsági ülései nemcsak a jelenlevők, hanem a jegyzőkönyv számára is készülnek, tehát azt gondolom, hogy teljes értékű ülést tudunk ezen a módon is tartani.
Határozatképesség megállapítása
A fogyasztóvédelmi bizottság a jelenlevő tagjaival, illetve az írásos helyettesítések alapján határozatképes. Elnök úrral abban maradtunk, hogy az ülés első felét ő vezeti, ezért átadom a szót Font Sándor elnök úrnak.
(Az elnöklést Font Sándor, a mezőgazdasági bizottság elnöke veszi át.)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a mezőgazdasági bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr.
Köszöntöm én is a megjelent bizottsági tagokat, köszöntöm a megjelent meghívottakat és a kedves érdeklődőket. Még egyszer elnézést kell kérnem, a mezőgazdasági bizottság soha nem látott, vagy már régen látott hevülettel kezdett neki az őszi ülésszak tárgyalásra kitűzött törvénytervezete megvitatásának. Emiatt várhatóan fél háromtól tudnak csatlakozni - a legújabb információm szerint - a bizottság együttes üléséhez, ezért döntöttünk úgy elnök úrral, hogy az ülést kezdjük meg.
Elnök úrral való egyeztetés alapján az ülés menetét a következőképpen javasoljuk elfogadni a jelenlévő bizottsági tagoknak: meghallgatnánk dr. Süth Miklós országos főállatorvos urat, aki már jelen van, és meghallgatnánk utána dr. Sohár Pálnét, az Országos Élelmiszer-biztonsági és Táplálkozástudományi Intézet élelmiszeradalék- és kémiai szennyezőanyag főosztályának vezetőjét; látom, már el is foglalta az előadói helyét. Majd pedig a bizottság tagjainak adnánk meg a szót, hogy kifejtsék véleményüket az eddig hallottak és a saját információjuk alapján.
Ennek megfelelően megadom a szót dr. Süth Miklós országos főállatorvos úrnak.
DR. SÜTH MIKLÓS országos főállatorvos: Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Képviselő Hölgyeim és Uraim! Nagyon-nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, hogy ismételten van lehetőségem arra, hogy arról a tevékenységről, amelyik az élelmiszerlánc-biztonsági hatósághoz kötődik, néhány gondolatot kifejtsek.
Azt tudom, hogy ma rendkívül célzottan és egy konkrét ügy kapcsán, annak az ügynek a kronológiájáról és magáról a hatósági intézkedésekről kell, hogy szót ejtsek, de mindenféleképpen szeretném ezt az egész kérdéskört elhelyezni abban az élelmiszerlánc-biztonsági tevékenységben, amely az elmúlt időszakban kezd körvonalazódni, és az elmúlt időszakban az első alapjait letettük.
Az első és legfontosabb dolog, hogy tavaly augusztus elsején megszületett az a döntés, hogy egy egységes élelmiszerlánc-biztonsági szervezet központi irányítása jöjjön létre az FVM-ben, ami meg is történt. A növény- és talajvédelmi főosztály, valamint az élelmiszeripari főosztály és harmadrészt az állategészségügy és élelmiszer-ellenőrzés egy közös főosztályban, az élelmiszerlánc-biztonsági, állat- és növény-egészségügyi főosztályban koordinálja azokat a hatóságokat, amelyek felügyelete mellett dolgoznak.
A tárgyalt kérdéskör kifejezetten a guargumit érinti, de azért volt fontos, hogy ezt a szervezetet megemlítsem, mert egy olyan növénytermesztési gyakorlatról és egy olyan növényről van szó, amely első körben természetesen a növényvédelmi hatóság munkatársainak felügyelete alá tartozik. De amikortól ebből már - mint jelen esetben is - élelmiszer-adalékként bekerül az élelmiszer-előállítás gyakorlatába vagy egyáltalán magába az élelmiszeradalék-forgalmazásba, innentől már az élelmiszerlánc-biztonsági és állat- és növény-egészségügyi igazgatóságokhoz tartozó hatósági kollegáink feladatává válik.
Abból a szempontból is nagyon fontos, és magához az egész guargumikérdéshez is szorosan kötődik a kialakult egységes szervezet, ugyanis közösen kellett gondolkodnunk azon, hogy egyáltalán mit lehet valószínűsíteni, mi lehetett az oka annak, hogy Európa több országába bekerülhetett olyan guargumi, amelyik dioxinnal szennyezett. Ezt a dioxinnal szennyezett guargumit természetesen abból a szempontból kellett megvizsgálnunk a szakemberek szintjén is, hogy hogyan lehet az, hogy 400-600-szoros mennyiségben tartalmaz dioxint. Ez azért nagyon fontos, mert volt olyan európai ország, ahol a vizsgálatok során arról kaptak információt, hogy a késztermék 30 grammjának elfogyasztása már átlépheti az egészségügyi határértéket. Ebből a szempontból én azt gondolom, hogy egy rendkívül indokolt élelmiszer-biztonsági eseményről beszélünk, ahol meg kell vizsgálnunk mindent, hogy mi lehetett ezzel kapcsolatban, és mi lehetett az, ami okozta a fogyasztók egészségének - ma a szakemberek sem tudják megmondani, hogy milyen mértékű - veszélyeztetését.
Ma azt tudjuk, hogy a dioxinnak a különböző élelmiszerekben van határértéke, de magában a guargumiban eddig nem volt. Azaz nemcsak hogy Magyarországon, hanem Európa más országában, sőt a nagyvilágban sem vizsgálták a guarguminak a dioxinnal való szennyezettségét. Ez azért nagyon fontos, mert természetesen Magyarországon is működik az a monitoringrendszer, amely a maradékanyagok vizsgálatára hivatott. Ez a rendszer évtizedek óta hatékonyan szolgálja azt a garanciális rendszert, amely mind a magyarországi élelmiszer forgalomba hozatalának, mind az Európai Unió szabad kereskedelmének és harmadik országok irányában az export lehetőségét biztosítja. Ennek keretében Magyarországon évtizedek óta történik dioxinvizsgálat, de természetesen olyan élelmiszerekből, olyan adalékokból, olyan alapanyagokból, amelyek tartalmazhattak az eddigi szaktudásunk szerint dioxint.
A dioxin zsírban oldódó vegyület, ennek megfelelően húsokban, így sertéshúsban, baromfihúsban, sertészsírban és azokban az olajokban, amelyek tartalmazhatnak dioxint, Magyarországon is egy folyamatos felmérés volt. Nem volt Magyarországon még olyan eset, amely azt indokolta volna, hogy bármilyen oknál fogva más élelmiszert is vizsgálni kellene. Ezt azért is tartom fontosnak hangsúlyozni, mert a dioxinügy során volt egy olyan cég, amely az elsők között jelent meg a médiában. A cég Túróvarázs nevezetű termékéhez egy olyan lekvárt használt föl, amely Szlovákiából érkezett Magyarországra, és feltételezhetően ez a Szlovákiából érkezett lekvár tartalmazott olyan guargumit, amelyik szennyezett volt dioxinnal. Ez a cég évek óta eleget tesz annak a kötelezettségének, hogy önellenőrzés keretében a saját termékeit saját költségeire vizsgáltatja. Többek között dioxinra is vizsgáltatta, és az elmúlt időszakban egyetlenegy alkalommal sem volt olyan vizsgálati eredmény a hatóság birtokában, nemcsak Magyarországon, hanem más európai uniós országban sem, amelyik felhívta volna a figyelmet arra, hogy dioxint kellene keresni egy ilyen összetett termékben is, ahol egy másik alkotó, jelen esetben a lekvár lehet az, amelyik akár dioxinnal szennyezett guargumit tartalmaz.
Ami ennek a dioxinügynek a másik nagyon komoly tanulsága, és én azt gondolom, hogy ez nemcsak Magyarország számára, hanem az egész világ élelmiszer-biztonsági szakemberei számára, hogy egy olyan problémát sikerült már, ahogy az előbb említettem, felderíteni, amelyre eddig nem volt gyakorlat. Pont az az aktualitás, amelyik a mai napon van, és érdekes az egybeesés, hogy pont a mai együttes bizottsági üléssel egy időben egy olyan hír is napvilágot látott, minthogyha valamelyik termékről eddig nem került volna említés. Erről a termékről, és természetesen magáról az előállítóról is, ahogyan ennek a gyakorlata mutatta, minden egyes esetben egészen pontos megnevezést adtunk, pontosan azért, hogy a fogyasztók a terméket vissza tudják azonosítani. Ez nem azt jelentette, hogy egyértelműen a fogyasztóra bízzuk, hogy ő eldöntse, hogy ezt a terméket leveszi, vagy nem veszi le, hanem tájékoztattunk róla, hogy ezzel a termékkel volt ilyen probléma. Mi több, az első pillanatban azt mondtuk, hogy az összes E-412, mivel nem tudunk róla többet. Csakhogy a guargumi - ennek E-412 a jelölése - szennyezett lehet dioxinnal, és ennek megfelelően, míg a hatósági eljárás nem megy előbbre, és Európa többi országa nem gyűjt még több adatot, addig, akik tehetik, ne fogyasszanak ilyen terméket.
Ahogy szűkült a lehetőség, hogy miként tudjuk a lakosságot erről tájékoztatni, és hogy miként tudunk hatósági intézkedést végrehajtani, természetesen megtettük azokat az intézkedéseket is, hogy ahol tudomásunk volt róla, azonnal megszüntettük ezeknek a termékeknek a forgalmazását. Sőt maguk a cégek ennek a kötelezettségüknek nagyon sok esetben eleget tettek, azaz saját maguk az élelmiszer-vállalkozói felelősségük keretében beszüntették azoknak a termékeknek a forgalmazását, amelyet hatóságunk is úgy fogalmazott meg, hogy vagy indiai laboratóriumi vizsgálat nélkül lévő termék, azaz a dioxinnal történő laboratóriumi vizsgálat nélküli guargumi Indiából érkezett, vagy, ha az adott cégtől érkezett.
Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy az a szűkítés, amelyet az Európai Unió szakemberei is az első időszakban csak az India Glycol Ltd.-nek tulajdonítottak, nem biztos, hogy helytálló volt, hiszen ma már azt is látjuk - jó néhány héttel később, és információ van róla -, lehet, hogy nemcsak ennek az indiai cégnek, hanem akár más indiai cégek termékében is megjelenhetett. Tehát teljesen jó volt az a döntése a hatóságunknak, amikor azt mondtuk, hogy ha Indiából származó, vizsgálati eredmény nélküli guargumit kívánnak felhasználni, azt ne tegyék mindaddig, amíg hitelt érdemlően akkreditált laboratóriumi eredménnyel nem tudják bizonyítani, hogy az a termék a fogyasztók egészségére ártalmatlan.
Ami szintén nagyon fontos, mert ez is egy egyedi ügy volt, hogy Magyarországon még nem találkoztunk azzal, hogy olyan eseménybe kelljen beavatkozni, egy olyan élelmiszer-biztonsági eseménybe, amelynek nincs múltja. Mert nem volt, hiszen nem tudott róla egyetlenegy ország sem, hogy egy ilyen probléma előfordulhat, hanem hirtelen kialakul egy szituáció, és azt kell megfelelő módon, hatósági intézkedésekkel egybekötve úgy kezelni, hogy minél kevesebb - és lehetőség szerint ez a minél kevesebb a nullához közelítsen -, a lehető legkevesebb érintett lehessen benne. Ezért is választottuk azt a stratégiát, hogy hármas megkeresést eszközöltünk ebben.
Egyrészt megkerestük magát a fogyasztót. A fogyasztók legszélesebb rétegéhez próbáltunk eljutni, hogy tudjon róla, hogy van egy ilyen probléma, ezzel az elkövetkezendő napokban, hetekben - és ahogy az első pillanatban is mondtam, akár hónapokban - kell, hogy foglalkozzunk, azaz felkészülten tudja fogadni, hogy miről is van szó.
A másik pont nem más volt, mint magát azokat a vállalkozásokat értesíteni, akik kapcsolatba kerülhettek guargumival. Nagyon sokszor fölmerült a kérdés, hogy miért mondtunk ilyen nagy számot, hogy 200 ezer. Nagyon egyszerű, mert ha megnézzük akár a jelenlegi esetet, a jelenlegi esetnél is azt tudom elmondani, hogy 7 olyan tételről van ma már tudomásunk, amelyik Magyarországra érkezett, és nem a dioxin-, hanem a pentaklórfenol-tartalma volt magasabb. Ez egy cégen keresztül érkezett Magyarországra, viszont az egy cégen keresztül 610 vállalkozáshoz jutott el.
Az első pillanatban mindösszesen két olyan guargumitételről tudott Európa, amelyről úgy tűnt, hogy dioxinnal szennyezett, ezt követően folyamatosan emelkedett a szám, mígnem a 80-as számot is meghaladtuk ma már. Ez azt jelenti, hogy egy olyan szituációt kellett kezelni, ami mindenkinek újdonság volt. Viszont én azt gondolom, egy olyan gyakorlatot választottunk, amelyről legalábbis azt tudom mondani, hogy nagy totálban nézve nagyon hatékonynak minősíthető pont abból kifolyólag, hogy pontos információja legyen mindenkinek. A pontos információ alapja nem más, mint az, hogy legyen róla írott anyag. Ezért is mondtuk azt, hogy legyen egy hivatalos honlapunk, ez a www.oevi.hu honlap, ahol mindenki, függetlenül attól, hogy az élelmiszerlánc milyen szereplője - fogyasztója, előállítója, forgalmazója vagy hatósága - azonnal pontos információt kapjon mindenről, ami Magyarországon keletkezik, mint információ, vagy esetleg más európai uniós tagországban, vagy a világban bárhol, ami érinti ezt a kérdést.
Ezen a honlapon megjelentettünk minden olyan információt, ami fontos lehet a lakosság számára. Hoztam magammal egy nagyon rövid kivonatot is ebből, amely igazán csak a fellépő hatás szempontjából lehet fontos, hogy hány címszó az, amely alatt megjelentettünk sok-sok oldalt, hogy pontos információja lehessen mindazoknak, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak. Mi több naprakész információja legyen, mert ahogy az elején ígértük, megpróbáltuk négyóránként frissíteni ezt az oldalt. A kollegáim erejüket nem kímélve - a későbbiekben majd néhány számot is szeretnék erre említeni - megtették azt, hogy a leggyorsabb és a legpontosabb információ juthasson el mindenkihez.
A tájékoztatásnak, és én azt gondolom, a hatékony intézkedésnek is az egyik legfontosabb része nem más, minthogy az Európai Unióban működik az a gyorsriasztási rendszer, amelyet Magyarországon a Magyar Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal kezel. A Magyar Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal megtette a hatóságok irányába történő információátadást, hogy dioxinnal szennyezett guargumi akár Magyarországra is érkezhetett. Én arról a tevékenységről tudok beszámolni természetesen, amely közvetlenül a mi hatóságunkat érinti, ennek megfelelően az élelmiszerláncban lévő guarguminak a felhasználásáról, legyen az állatgyógyászati termék, vagy legyen az maga az élelmiszer, amelyik a fogyasztók elé jutott.
Az az anyag, amelyet, ha jól látom, önök is megkaptak, majdnem a legfrissebb adatokat tartalmazza, mert értelemszerűen óráról órára változik a kép; néhánnyal még emelkedik a különböző számok mértéke. Ez az anyag azt tartalmazza, hogy amikor az első kérdéskör felmerült az Európai Unióban, hogy valami történhetett az Indiából származó guargumival, az július 7-én esett meg. Ezt követően nagyon hosszú idő telik el, július 31. a következő időpont, amikor pontosítást kap a többi európai uniós tagország, köztük Magyarország is, hogy igen, mi az, és mi történhetett. Ekkor kaptunk egy pontos céget, aki Magyarországon is forgalmazza többek között a guargumit. Ennél a cégnél még azon a napon megtörtént a helyszíni ellenőrzés. A helyszíni ellenőrzésen, mint ahogy ezeknek a riasztásoknak is jellegzetessége, a pontos információt mindig csak az tudja, aki a helyszínen lévő ellenőrzést végrehajtja. Itt is valószínűsítik, hogy idekerült, és ezen a cégen kerülhetett tovább.
Az az akkor még tudott két tétel, amelyik szennyezett volt, egy olyan magyarországi vállalkozáshoz került, aki két üzemében használhatta fel. Az egyik üzemben nem használtak fel guargumit, a másik üzemben lévő ellenőrzés pedig egyértelműen bizonyította, hogy az akkor még tudottnak vélt, és mindösszesen két pozitív tételnek vélt guargumitételből nem kapott. Azaz Magyarország ebből a szempontból eleget tett annak a kötelezettségének, ami erre irányult.
A következő, és ez volt a legfontosabb dátum, én azt gondolom, a guargumi esetében, az az a pillanat, amikor az Európai Unió a tagországaiban gyűjtött adatok, valamint a svájci cég vizsgálódása tükrében azt a megállapítást hozta, hogy igazán nem tudunk semmit. Vagy tudunk is valamit, de még nem merjük azt mondani, hogy ez a helyzet, vagy mi a helyzet, azaz mindenki kezdjen el adatot gyűjteni. Ez egy csütörtöki nap délutánja volt. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a balomon helyet foglaló dr. Bognár Lajos, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal élelmiszerlánc-biztonsági, állat- és növény-egészségügyi elnökhelyettese a szobámban volt, valamint az élelmiszer- és takarmánybiztonsági igazgató, dr. Búza László úr is, és együttesen értelmeztük azt a levelet, amely arról szólt, hogy minden tagország tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a fogyasztók biztonságát szem előtt tartva a szennyezett guargumi-tételeket próbálja visszatartani.
Csütörtök délután azonnali intézkedésként megtörtént az az utasítás, hogy maga a hivatal kezdjen meg az intézkedéshez előkészíteni minden anyagot. Megtörtént értelemszerűen még ezen a napon délután ennek az anyagnak a magyarra fordítása, és annak a felhívásnak az elkészítése, amelynek a megyei hatósághoz kellett továbbkerülnie. Természetesen az intézkedést magán a területen kell meghozni, tehát el kellett juttatnunk az információt a megyei hatóságainkhoz, el kellett juttatni az információt az ipar képviselőihez, el kellett juttatnunk az információt a társhatóságainkhoz.
A társhatóságainkhoz való információeljuttatásban én azt gondolom, hogy szintén egy egyedi megoldást próbáltunk meghonosítani, és úgy tűnik, hogy ez hatékony is. Ha a jövőben hasonló eset következik be, mert bármikor, bármi bekövetkezhet sajnos ezen a területen is, akkor azt gondoljuk, hogy ez egy hatékony megoldás volt, hogy az országos tisztifőorvos hivatalát, a Honvédelmi Minisztériumot, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumot, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumot, valamint valamennyi regionális közigazgatási hivatalt értesítettünk. Kifejezetten azzal a kéréssel értesítettük őket, hogy mi az, amit jelen pillanatban tudunk, és mi az, amiben segítséget kérünk. Így a regionális közigazgatási hivataloktól kértük azt a belföldi jogsegélyt, amelyet a Ket. lehetőségként biztosít számunkra, hogy mivel nem mi vagyunk az engedélyező hatóság az élelmiszer-forgalmazás területén, így náluk van nyilvántartva, hogy hol lehetnek azok a forgalmazó egységek, akiket nekünk, ha majd pontos információnk lesz, ellenőrizni szükséges. Ez volt az a másik irány, hogy több adatot gyűjtsünk, és hogy ha már pontosabb információnk lesz, azonnal és hatékony intézkedést tudjunk végrehajtani. A magyarországi problémát mi úgy ítéljük meg, hogy hatóságunk, amilyen mértékben csak tudta, megpróbálta lefedni, és megpróbálta eszköz- és erőforrásainak maximumában ezt ellátni.
A másik jellegű probléma nem más, minthogy az Európai Unión belül, és természetesen az Európai Unió lényegét kihasználva a termékek szabad forgalma történik meg. Azaz nemcsak a Magyarországon előállított termék, hanem az Európai Unió bármely más országában előállított termék Magyarországra bejutva ugyanúgy veszélyeztetheti a fogyasztókat. Ennek megfelelően Magyarországnak is ugyanaz a lehetőség áll rendelkezésére, hogy a gyorsriasztási rendszeren kapott információk alapján eldönti, hogy milyen intézkedéseket tesz.
Az elmúlt időszakban, és én azt gondolom, hogy sok esetben elhíresültek azok a cégek és azok a termékek, amelyek más országban kerültek előállításra. Így ebből a szempontból én azt gondolom, hogy az a csokoládés szójaital, amelyik megjelent a polcokon és megjelent a médiában, az is jól mutatja, hogy igen, nem Magyarországon került előállításra, és természetesen megérkezik egy másik országba, mert megérkezhet, mert ez jelen pillanatban a kereskedelmi dokumentumokkal kísért termékek lehetősége. Tehát ettől a pillanattól kezdődően még egy olyan kör is bekapcsolódott ebbe a rendszerbe, hogy külső, más hatóságok vizsgálati eredményeinek van kitéve a magyarországi élelmiszer-ellenőrzési rendszer.
És még nem beszéltem egy harmadik elemről, azokról a harmadik országokról, akik szintén Magyarországra forgalmazzák termékeiket. Nemcsak Európába jutott el Indiából ebből a guargumiból, hanem az első elosztási lista is azt mutatta, hogy Amerikába, Japánba, Ausztráliába is; és biztos, hogy nem volt teljes a sor, amit én most felelevenítettem. Magyarország volt az egyetlen tagország, aki egy olyan jellegű levelet megfogalmazott az Európai Unió ezen területét koordináló szervének, hogy állásfoglalást kértünk abban, hogy mit tegyen a tagország, mit tegyen Magyarország annak érdekében, hogy a harmadik országokból érkező termékeken is elvégezhesse a vizsgálatokat, milyen intézkedéseket kell, hogy hozzon.
Addig is, ami nagyon fontos, és azt gondolom, hogy nem hangsúlyoztam eddig eléggé, az első pillanattól kezdődően megvolt az a kötelezettség, hogy aki vagy Indiából származó, vagy ismeretlen eredetű és laboratóriumi vizsgálat nélküli guargumit használna fel, annak az önkorlátozás keretében ezt fel kellett függesztenie. Mi több, a hatóságunk ezt elkezdte visszaellenőrizni, amikor már abba a fázisba ért ez a guargumikérdés, hogy visszaellenőrzést lehetett eszközölni benne.
A visszaellenőrzések kapcsán szintén nagyon fontos az, hogy eljutottunk igenis a szankcionálás határáig. A szankcionálás szempontjából, és ez egy nagyon fontos tanulság számomra, hogy az elvégzett vizsgálatok, ma már, mondhatom azt, hogy 5689 vállalkozást érintettek. Tehát egy kicsit több mint egy hónap alatt több mint 5600, közel 5700 egységet kellett utolérnünk, 5700 egységben kellett hatósági munkatársainknak jelen lenniük. Ebben a közel 5700 egységben munkatársaink zár alá helyeztek 2456 élelmiszer-adalékanyagot vagy már előre készített élelmiszert. Ez eléri az 1 millió 174 ezer 523 kg terméket. Ez az a mennyiség, ahol már konkrét intézkedést is végre kellett hajtani. Már maga a szám is mutatja, hogy elég jelentős tevékenységet kellett végrehajtanunk.
Ami szintén fontos, az előbb említettem, hogy a visszaellenőrzések során olyan vállalkozásokkal is szembetaláltuk magunkat, akik nem tettek maradéktalanul eleget a hatóság felhívásának. Ebben az esetben a hatóságnak egy lehetősége van, hogy a legszigorúbb módon eljárjon ezekben az esetekben. A mai napig 26 darab bírság került kiszabásra, a 26 darab bírság esetében 20 millió 420 ezer forint került hatósági bírságként határozatba foglalásra.
Fontos azt is látnunk, hogy milyen problémák miatt kellett ezt kiszabni. Voltak olyanok, akik késedelmesen szolgáltattak adatot. A nagy többség mellett sajnos ma még voltak olyanok, akik úgy értékelték, hogy ez nem az ő hibájuk, ennek ellenére nem tettek eleget annak a kötelezettségüknek, amelyre a hatóság felszólította, vagy nem határidőre tettek eleget. Volt olyan, aki pontatlanul szolgáltatott adatot, volt olyan, aki az adatszolgáltatását teljes mértékben elmulasztotta, és sajnos volt olyan is, aki hamis adatot szolgáltatott, azaz lenyilatkozta, hogy ő soha nem használt fel guargumit, és természetesen kollegáim nemcsak hogy hisznek, hanem szeretnek is erről megbizonyosodni, a megbizonyosodás alkalmával felfedezték, hogy guargumi felhasználása történt, és természetesen ezt szankcióval illették.
Ami egy érdekes, és sokakat megmosolyogtató, de mégis nagyon komoly tanulsága van a dolognak, hogy volt olyan illegális cég, aki eddig illegálisan vállalkozott, de mégis eleget tett a hatóság azon felszólításának, hogy jelentse be, ha guargumit használt fel. Szóval, ebben nekem egy kettőség érzésem van, mert ez azt mutatja, hogy egyrészt jó úton haladunk, mert ha más nem, akkor egy másik ügy kapcsán önmagát leleplezi az, aki eddig nem tett eleget, mert figyel a hatóság intézkedéseire. Azt remélem, abból a szempontból is jó úton haladunk, hogyha összehasonlítjuk az 5689 vállalkozásnál történt ellenőrzést, és ennek a tükrében a csak 26 bírságot, akkor ez arányában viszonylag jó aránynak mutatkozik.
A munka súlyával kapcsolatban én azt gondolom, szükséges néhány gondolatot tennem. A szükségesség abból ered, hogy egy ilyen eseményre nem lehet felkészülni. Egy ilyen eseményt előre nem lehet tervezni, ennek tükrében mégis megpróbáltunk adatokat gyűjteni, hogy a jövőben történő érvelésünknek lehetőséget biztosítson. Ez arról szólt, hogy napi ellenőrzési feladataikat és napi rutinmunkáikat hajtják végre kollégáink a vidéken, ugyanebben az időszakban a célellenőrzés, a nyári célellenőrzés is folyamatban volt, és ezt követően még egy guargumiügy is beesett. Ennyi eseményre egyszerre egyetlenegy hatóság sem képes felkészülni. Értelem szerint prioritásként kezeltük, mivel a guargumi jellemezte ebben az időszakban azt a közvetlen fogyasztói biztonsági kérdést, ahol intézkedni kellett, így a másik két eseményt addig hatóságunk természetesen halasztotta. Ami szintén fontos, hogy nyár volt, a szabadságolás időszaka, amikor nem könnyű mozgósítani a kollégákat. Ilyenkor természetesen nincs hétvége, nincs éjszaka, nincs nappal, a kollégáim azon a csütörtök délutánon, másnap, péntek reggelig készítették az anyagokat, és pénteken már megjelent az internetes honlapon minden információ pontosan. Péntek koradélután már meg tudtuk azt a sajtótájékoztatót tartani, ahol a legszélesebb körét próbáltuk a magyarországi médiának és így Magyarország lakosságának utolérni.
Ennek a munkának a másik oldalán arról tudok beszámolni, hogy a mai napig - bár ez a mai nap igazából a tegnapi napot jelenti - a kollegáim 18 ezer 596 túlmunkaórát végeztek. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon nagy szám, ami azt mutatja, nagyon sok munkánk volt abban, hogy közel 6 ezer vállalkozást utolérjünk. Ami szintén egy kicsit jelzi, és számunkra lehetőséget biztosít, hogy a jövőben a hasonló eseményekre, élelmiszer-biztonsági eseményekre fel tudjunk készülni, hogy a gyűjtött adatok alapján 75 ezer kilométert kellett autózniuk összesen minden megyénkben, hogy elérjék azokat a vállalkozásokat, ahol visszaellenőrzést kellett tennünk.
A költségeiről a vizsgálatoknak még nem tettem említést. Többféle adat jelent meg, ebben saját magam is hibás voltam. Mivel két vegyületre kellett vizsgálni, az első információm is úgy szólt, hogy meg kell kétszer szoroznunk a 220 ezer forintot, amely eredendően a hatósági díjtételtáblában rendeletileg rögzített. Tehát nem a hatóság dönti el, hogy mennyiért vizsgál, hanem megfelelő gazdasági számításokkal alátámasztva ennyibe kerül maga a vizsgálat. Ha ezt hatóság rendeli meg, ha társhatóság rendeli meg, vagy hogyha önellenőrzés keretében rendeli meg bárki ezt a vizsgálatot, akkor természetesen ennyit kell érte fizetni. Viszont az a másik szennyezőanyag, amely a pentaklórfenol volt, a pentaklórfenol-vizsgálat jóval olcsóbb, 35 ezer forintot jelentett.
Minden egyes esetben, amikor már az Európai Uniótól megkaptuk azt a lehetőséget, hogy ha kellő számú vizsgálat áll egy-egy tagország rendelkezésére, akkor dönthetett úgy, hogy először pentaklórfenolt vizsgál, és hogyha már pentaklórfenol-pozitivitás van, akkor természetesen a drágább vizsgálatot már nem kell elvégezni. Nemcsak hogy a vizsgálat díja, hanem maga a vizsgálat gyorsasága is jóval gyorsabb, sokkal gyorsabban adott eredményt számunkra is. És ma is ezt tartom, hogy először pentaklórfenolra szűrjük a mintákat, és ezt követően, ha kell, folytatjuk.
Mivel az európai uniós szabályozás lehetőséget biztosít arra, hogy azok a vizsgálatok, amelyek pluszként jelentkeznek bármely ország hatósága számára, azt átterhelje azoknak, akik igénylik a vizsgálatot, így Magyarország is azt a gyakorlatot valósította meg, hogy lehetett a magyarországi akkreditált laboratóriumokban vizsgáltatni, de más, az Európai Unióban elfogadott, akkreditált laboreredmény alapján hatóságunk felszabadította a mintákat. Ami nagyon fontos, hogy ez a munka azért elismerést is kiváltott. Azt kell, hogy mondjam, hogy egy új tagország, Románia Magyarországot választotta referenciaországként, és a magyarországi referencialaboratóriumot használja a mai napig is arra a célra, hogy a Romániában gyűjtött hatósági minták vizsgálata megtörténjen.
Azt gondolom, hogy ez a kérdés abból a szempontból nagyon fontos, hogy határainkon kívül is úgy ítélték meg, hogy a magyarországi tevékenység más, mint az eddigi gyakorlat. Mivel ilyen még nem volt, ennek megfelelően természetesen más kell, hogy legyen. Viszont a jövőben azt tervezzük, hogy a hasonló esetekre való felkészülésre, kifejezetten azt gondolom, úgy, mint a járványügyben, az élelmiszer-biztonsági eseményekben is szeretnénk gyakorlatokat tartani, azaz kifejezetten próbajelleggel riasztásokat elvégezni, hogy nézzük meg, hogyan tudnak az élelmiszerlánc szereplői együttesen működni.
Ugyancsak ez az esemény hozta bennünk azt a megérlelt gondolatot, hogy míg a járványügyben van egy felülről nyitott keret kifejezetten a járványos állatbetegségek felszámolására, megfontolandó, hogy kellene egy hasonló keretet az élelmiszer-biztonsági eseményekre is nyitni. Ugyanis nincs olyan hatóság a világon, amelyik tervezni tudná, hogy a következő évben milyen élelmiszer-biztonsági események során kell intézkedéseket eszközölnie; így, ettől az időponttól kezdődően azt sem lehet valószínűsíteni, hogy ez mennyibe fog kerülni.
Még egy nagyon fontos dolgot szeretnék kiemelni, mert ez is az elmúlt időszak aktualitásához tartozik. Tavaly augusztus 1-jével indítottam a szervezeti kérdést, és ennek volt egy olyan folyománya, amelynek során eljutottunk odáig, hogy ismételten a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal azzal az élelmiszerlánc-ellenőrző hatósággal egy minisztériumi felügyelet alatt dolgozik, ahol az információk és az operatív intézkedések megtörténnek. Ezúton is meg kell köszönnöm a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatalnak azt a kiváló munkáját, amelyet csak így lehetett ellátni, hogy együttesen, egy szervezet két pontjaként dolgoztunk ebben a kérdésben. Ugyanis az a 3 fő átlagosan, aki segítette közvetlenül azt a munkát, hogy naprakészen tudjuk tájékoztatni az Európai Unió többi országát, az természetesen a két szervezet együttműködése nélkül nem valósulhatott volna meg.
Tehát én azt gondolom, hogy fontosak azok az aktuális kérdések, amelyek a változást mutatják, másrészt az a konkrét ügy, amelynek kapcsán ezt kellett, hogy tegyük, az abba az irányba mutat, hogy ez jó változás. Mi több azt gondolom, az is egy fontos változás lesz, hogy október 1-jétől azon élelmiszer-biztonsági tevékenységekkel, amelyek eddig a humán egészségügyi hatóságnál, az ÁNTSZ-nél jelentek meg, azok most megjelennek az Élelmiszerlánc-biztonsági Hatóságnak az elnökhelyettessége alatt. Ez azért is nagyon fontos, mert akár a guargumiügyben is látni kell, hogy van egy importőr, aki behozhatta volna esetleg közvetlenül Indiából a terméket. De van egy kereskedő is, aki Európából behozza Magyarországra az adalékanyagot, és van egy cég, amelyik felhasználja ezt az adalékanyagot, egy komplett adalékot készít belőle, amelyből termékeket állítanak elő. Aztán van egy olyan cég, aki ezt felhasználja, van egy olyan cég, aki ezt forgalmazza, és nem beszéltünk még azokról a vendéglátóipari egységekről, ahol a például a fagylaltkészítésnél használhatták. És nemcsak a jégkrémgyártásnál, az iparszerű előállításnál, hanem a például a vendéglátás keretében is a saját tudomásunk szerint is történhetett felhasználás, és több esetben a kollegáink bírságoltak ebben az esetben is, amikor cukrásztermékeknél került felhasználásra maga a szennyezettnek vélt guargumi.
Amit végezetül szeretnék említeni, én azt gondolom, hogy egy nagyon komoly munka van mögöttünk, és nagyon komoly munka van előttünk is, mert ezek az események azért felhívják arra a figyelmet, hogy természetesen nemcsak Magyarországon, hanem az egész Európai Unióban ezeket a kérdéseket szabályozott módon, megfelelő mértékben kezelni kell. Senki nem gondolta volna egy fél évvel ezelőtt, és itt szeretnék visszautalni, miközben már fél évvel ezelőtt is előfordulhatott, hogy szennyezett guargumi jutott az Európai Unióba, hogy olyan termékekre kell a hatóságoknak időt, energiát, pénzt fordítani, amelyekkel kapcsolatban eddig nem létezett probléma. Ez a jövőben sem zárható ki, fel kell rá készülni, és én azt gondolom, ez egy jó alap volt arra, hogy bizonyítsuk, hogy már egy váratlan szituációban is tudunk intézkedni, de azt gondolom, a jövőben még nagyobb szervezettséggel kell fölkészülni a váratlan eseményekre.
Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen dr. Süth Miklós országos főállatorvosnak a beszámolót. Megkérem dr. Sohár Pálnét, az OÉTI főosztályvezetőjét gondolatainak kifejtésére, különös tekintettel arra, hogy a napirendi pontunk címe: Adalékanyag-felhasználás az élelmiszeriparban, az élelmiszeripari adalékanyag-felhasználás fogyasztóvédelmi vonatkozásai.
Röviden én ezt úgy foglaltam össze az ülésünket megelőző sajtótájékoztatón, hogyan jutottunk el idáig, hogy a hagyományos, természetes alapú élelmiszer-előállítást, élelmiszer-feldolgozást követően most egy nagyüzemi, E-anyagokkal feldúsított élelmiszer-fogyasztásra szoktatták rá az egész országot, de úgy látjuk, hogy az egész világot. Van-e ebből visszaút? Milyen lehetőségeket, esetleg milyen veszélyeket rejt az E-anyagok világa a fogyasztott élelmiszerek területén? Átadom a szót dr. Sohár Pálnénak.
DR. SOHÁR PÁLNÉ (Országos Élelmiszer-biztonsági és Táplálkozástudományi Intézet): Köszönöm a meghívást, és azért is szívesen jöttem erről a témáról beszélni, hiszen rengeteg fals információ kering a fogyasztók között és mindannyiunk között. Néha a pedagógusok, az orvosok is olyan nyilatkozatokat tesznek, amelyek nem teljesen felelnek meg a valóságnak, ezért én azt gondolom, hogy érdemes higgadtan és az adatok alapján, a tudomány elért eredményei alapján az egész kérdést áttekinteni.
Tudjuk jól, és mindenkit izgat, a lakosság egyik fő problémája az, hogy az élelmiszerekkel milyen szennyező vegyi anyagokat fogyasztunk el. Ettől mindenki fél, mindenütt a világban. Ahol ezzel kapcsolatban felméréseket végeztek, szinte a terrorizmussal azonos szavazatot kapott az élelmiszerekben lévő vegyi anyagoktól való félelem. Ezeknek a vegyi anyagoknak egy külön, speciális csoportját képezik az élelmiszer-adalékanyagok, hiszen abban különböznek a többitől, hogy nem elkerülhetetlenül vagy véletlen szennyezés folytán jutnak az élelmiszerekbe, hanem szándékosan adják hozzá az élelmiszerekhez valamilyen kedvező hatás elérése céljából.
Ne higgyük azt, hogy ez egy új találmány, és hogy az élelmiszer-adalékanyag csak a nagyüzemi termelés egyik mellékzöngéje, hiszen ősi idők óta használnak adalékanyagokat az emberek. Az egyiptomi kultúrában leírták, a római kultúrában használtak élelmiszerszínezékeket, például salétromozták a sót, tudták azt, hogy a nitrit, amelyik az egyik legkritikusabb adalékanyag a mai tudásunk szerint, az nemcsak a sónak a színét változtatja meg, hanem a tartósítását is. Egyébként ezt már dédapáink is használták az otthoni feldolgozásban, de ugyanígy kénezték a hordókat, tehát a borkészítésnél a kéndioxid évszázadok óta jelen van.
Tehát az adalékanyagokat használták, de a nagy-nagy különbség az, hogy amikor a kémiai ipar a XIX. század második felében megindult, akkor egyszerre rengeteg sok szintetikus anyagot állítottak elő a régi, félig-meddig természetes anyagok helyett, amit már megszoktunk, meg a gyakorlat alapján kialakult, hogy az nem okoz az embereknek egészségártalmat. Sorozatban jöttek az új anyagok, amelyek technológiai szempontból megfelelőek voltak adalékanyag céljára, de nem előzte meg semmiféle egészségügyi vizsgálat, és bizony felhasználásra kerültek az egészségre ártalmas anyagok is. Itt mindig a vajsárgát szoktam említeni, amit egészen a II. világháború végéig Magyarországon a margarin festésére kötelezően használtak. Egyszerű indikációs módon az ellenőr a piacon tudta ellenőrizni, hogy a vajat hamisították-e margarinnal vagy sem, és kötelező volt használni. De ez egy rákkeltő anyag volt, ezzel mutatták ki először laboratóriumban állatkísérlettel egy vegyi anyagról, hogy rákot képes előidézni, és mégis eltelt 40-50 év, amíg a betiltása megtörtént.
Ma már ennél sokkal előbbre tartunk, de azért mondom el ezeket a régi dolgokat, hogy a helyére tudjuk tenni az egész kérdés jelentőségét, és ne higgyük azt, hogy hirtelen szakadt ránk ez a probléma. Ma már az élelmiszer-adalékanyag felhasználását előzetes egészségügyi vizsgálathoz kötik. Körülbelül az ötvenes években indult meg világösszefogással, a FAO és a WHO égisze alatt különböző nemzetközi szervezetek kidolgozták azokat a feltételeket, hogy hogyan lehet egyáltalán egy anyagról megállapítani, hogy az ártalmas vagy nem. Pont az adalékanyagok voltak a modellek, ezen dolgozták ki, hogy milyen módon lehet kiválogatni a rendelkezésre álló anyagok közül a fogyasztó számára legkevésbé veszélyes anyagokat.
Magyarországon az élelmiszer-adalékanyagok felhasználását az Európai Unió direktíváinak átvételével készült élelmiszerkönyv-előírások tartalmazzák, amelyek technikai szempontból teljesen azonosak az unióssal. Formailag valamennyire eltérnek, de szeretném említeni, hogy jelenleg folyik az élelmiszer-adalékanyagok kérdésének felülvizsgálata az Európai Unióban. Rendelet lesz belőle, nem direktíva, hanem azonnali hatályba lépés várható, és mindenki számára kötelező lesz ez a rendelet. De ez társul azzal is, hogy minden egyes jelenleg érvényes adalékanyag-előírást, ami formáját tekintve olyan, hogy megszabja az előírás azt, hogy milyen anyagokat szabad felhasználni, megszabja azt is, hogy melyik élelmiszerhez lehet felhasználni, és azt is, hogy milyen mennyiségben. Mindezeket az előírásokat egyenként felül fogják vizsgálni, amilyen gyorsan a munkaterv megengedi, és csak a felülvizsgált, újra jóváhagyott és toxikológiai státusában megerősített adalékanyagok fognak átkerülni az újabb pozitív listára.
Azokat a feltételeket, hogy mikor lehet megengedni egyáltalán egy adalékanyag felhasználását, ezt az a bizonyos, már említett FAO-WHO szakértői bizottság által indított mozgalom alakította ki. Úgy érzem, hogy ebben minden benne van, ehhez lehet javaslatot tenni, akár az új átdolgozással kapcsolatban is, de ebben formailag minden benne van, ami a fogyasztó egészségét védi. Az alap ugyanis az, hogy csak engedélyezett anyagot szabad felhasználni. Itt már lehet válogatni, hogy természetesen csak a megvizsgáltak, és amiben nagyjából biztosak lehetünk, hogy abban a mennyiségben nem ártalmas, amilyen mennyiségben használjuk.
Egy nagyon fontos következő szempont, hogy nem használható föl semmiféle adalékanyag a fogyasztók félrevezetésére. Rengeteg sok ilyen cikk jelenik meg, ezt meg is próbálják kihasználni többen, viszont ez egy alapelv, ez benne van szó szerint az előírásainkban, hogy technológiailag feltétlenül indokoltnak kell lennie; ugyanis meg kell indokolni, hogy miért van rá szükség. Még az is benne van az előírásainkban szó szerint, hogy a fogyasztó érdekében történjen a felhasználás, és nem a gyártó az első ebből a szempontból. Tehát csak ezeket lehet fölhasználni, és mindenképpen csak a feltétlenül, a cél elérése szempontjából szükséges legkisebb mennyiségben.
Nagyon sok ellenérv van mégis az adalékanyagokkal kapcsolatban, de ezekről nem akarok itt most beszélni. Ennek módszerét pontosan leírták, lefektették, és a menetében különösen fontos, hogy az egész világon egységesen végrehajtott módszer van arra, hogy milyen módon kell az állatkísérleteket elvégezni; több dózissal, csak szakértők értékelhetik az eredményeket és a többi. Ezt csak azért említem, hogy amikor azt mondják, hogy a gyártó maga végzi el ezeket a vizsgálatokat, ez nem teljesen felel meg a valóságnak. A nagyon nagy műanyag- vagy gyógyszergyártóknak valóban vannak olyan toxikológiai laboratóriumai, ahol ilyen vizsgálatokat végezhetnek, de az adalékanyag-gyártóknak nem, hanem ők elküldik a mintát. De nem lehet csalni, mert pontosan le van írva, hogy hogyan kell ezeket a kísérleteket elvégezni, és azok eredményét pedig független szakértői bizottságok értékelik. Ennyit a toxikológiáról.
Vitatkozni lehet azon, és szoktak is, hogy mikor lehet technológiailag indokoltnak tekinteni egy adalékanyag felhasználását. Én mindig azt szoktam mondani, hogy ez kétoldalú dolog, mert van, amikor a gyártó számára jelent előnyt egy adalékanyag-felhasználás, és van, amikor a fogyasztó számára. Amin vitatkozni lehet, az a színezés, és ezzel kapcsolatban van a legtöbb ellenérv az emberek között, hogy miért kell színezni az élelmiszereket. Van, amelyiket kell színezni, van, amelyiket nem, de mindenre rá van írva, hogy van-e benne színezőanyag, vagy nincs, és hogyha én személy szerint nem akarok valamilyen adalékanyagot, színezőanyagot fogyasztani, akkor ki tudom választani azt, amelyikben nincs benne. Ebben nem különbözünk az Európai Unió többi országától, Magyarország, mint az Európai Unió egyik tagországa, vállalta, hogy jogharmonizációs kötelezettségeinek eleget tesz, az ország nem változtathatja meg az uniós jogszabályokat.
Viszont, amit tudni kell, hogy amit szabad beletenni, azt nem kötelező beletenni. Ez tehát egy engedély, egy határ, hogy ezt lehet, ilyen mennyiségben, de ennél kevesebbet is, hogyha ő elő tudja állítani kisebb adalékanyag-mennyiséggel, és ugyanolyan kívánatos, eladható marad a termék. Itt sajnos vannak szomorú tapasztalataim, mert próbáltam annak idején én magam is, lelkesen próbálkoztam, amikor az Unióhoz való csatlakozással nagyon megnőtt az adalékanyagok felhasználása, és egy-két gyártót rávettem arra, hogy ne tegyen bele színezéket, hanem természetes színezékkel készítse el, és nem voltak eladhatók a termékek Magyarországon. Először is a fogyasztók egy része például nagyon színezékellenes, de a fogyasztók egy sokkal nagyobb része - a gyerekeket is beleértve - szereti a harsány színeket, és ha ezt nem látja, akkor nem veszi meg. A gyártó pedig nyilván olyat gyárt, ami eladható, amit a fogyasztó szeret és keres, és nyilván mindannyian így vagyunk ezzel, ebben nincs különbség a gyártó és a fogyasztó között. Ez egyben szomorú, de reménykeltő is, hogy egyszer talán majd eljutunk Magyarországon is odáig, hiszen a nyugati piacokon ezeket el lehetett adni.
(Az elnöklést Alexa György, a fogyasztóvédelmi eseti bizottság elnöke veszi át.)
Azonban azt is tudnunk kell, amikor nagyon tiltakozunk az adalékanyagok felhasználása ellen, hogy bizony az olcsóbb élelmiszerek azok, amelyek több adalékanyagot tartalmaznak, mert bizonyos dolgokat adalékanyagokkal lehet ellensúlyozni, és ezáltal lesznek olcsóbbak. Az ilyen üdítőitalok nyilvánvalóan kevésbé értékesek, az adalékanyaggal előállított termék olcsóbb és kevésbé értékes, mint a gyümölcslé. A gyümölcslében nincsenek adalékanyagok, tiltják is az európai uniós előírások, hogy hozzáadjanak adalékanyagokat. Ha az üdítőitalok adalékanyagokkal készülnek, ha az felhígul, annak nincsen színe, ezért bele kell tenni a színezékeket, de hát ennek ez az ára.
Nagyon fontos követelmény az, ami a guarral kapcsolatban előjön, hogy csak a megengedett tisztaságban, magyarul a lehető legnagyobb tisztaságban előállított adalékanyagokat szabad fölhasználni. Számos adalékanyag van, amelyeket nemcsak élelmiszerekhez használnak, hanem például takarmányokhoz.
A takarmányokról nem volt szó eddig, arról nem volt szó, hogy a takarmány szennyezett-e guarral vagy sem, pedig így is elfogyaszthatjuk az állati eredetű élelmiszereken keresztül. De van egyébként különböző tisztaságú guar, így például ipari tisztaságú, hiszen a kozmetikai ipar, a gyógyszeripar és a textilipari is használ guart, és van, amit meg élelmiszeripari célokra lehet felhasználni, ennek más a tisztasága. De az árban is különbség van, és itt az ellenőrzés alapvető fontosságú, hogy élelmiszeripari célokra csak a lehető legtisztábbat vásárolják meg. Az előírásoknak megfelelő guarnak nincs határértéke, és abszolút irreális is, mert akkor a sztrichninre is írhatnánk elő határértéket, bele lehet keverni, mert reálisan nem látható benne. Itt nem adalékanyag-problémáról van szó, hanem az adalékanyagban lévő szennyeződés problémájáról.
Vannak olyan termékek, a színezékekre visszatérve, amelyeknél el kell fogadnunk, hogy adalékanyaggal készül, például egy cukorkának, ha nincs színe, nem lehetne megkülönböztetni a különböző ízeket, ezért színezik, mert a szín alapján tudják kiválogatni, hogy milyen ízűt óhajtanak fogyasztani. Vannak olyan élelmiszerek, ahol el kell fogadni, hogy ez a fogyasztó érdeke, és nem a gyártóé, bár a gyártók az ilyen emulgáló anyagok nélkül például nem tudnának margarint gyártani. A zsíros és a vizes bázist nem lehet összekeverni vagy stabilan megtartani, ezért az én érdekem is, mint fogyasztóé, hogy ha margarint akarok fogyasztani, azt úgy állítsák elő, olyan minőségben, hogy az kezelhető legyen, megfelelő legyen az állaga. Ennyit az adalékanyagok technológiai indokoltságáról.
Azt még elfelejtettem mondani, mert nem mondtam végig a toxikológiai megítélést, hogy az állatkísérletek alapján hatástalannak bizonyult szintekből nagyon nagy biztonsággal, minimum száz, de a szennyező anyagok tekintetében sokszor ezerszeres, sőt több ezerszeres biztonsági faktorral számolják ki az ember számára elfogadható, megengedhető szintet. Például a dioxinok esetében is több ezerszeres a biztonsági faktor a megengedhető, tolerálható szint esetében. Tehát nem úgy kell ezeket az értékeket, a megengedhető napi értéket számolni, hogy éjféltől éjfélig, hanem például a dioxinok esetében élettartamon át, a többinél pedig egy huzamosabb időszakon át. Tehát ezekre nem úgy tekintünk, hogy ha egyik nap többet fogyasztott valaki, akkor biztosan meg fog betegedni, hanem hosszabb időszakra kihat, és ezért vannak a nagy ráhagyások.
Csoportosítani úgy szokták az adalékanyagokat mindenütt a világon, hogy mire szolgálnak. 23 adalékanyag-csoportot különböztetnek meg a magyar és az európai uniós előírások, ezek az egészség megőrzésében játszanak szerepet. Ezeknek igen nagy jelentőségük van, hiszen élelmiszereket lehet vele tartósítani, de vannak eleve a csoportba tartozó élelmiszerek, mint például a magvak, természetes őrlemények, így például a szentjánoskenyérmag, a keményítő és a többi. Ezek, ha bekerülnek a szervezetbe, olyan cukrokra bomlanak le, mint például a poliszacharidok, amelyek teljesen közömbösek a szervezet számára, és ezért szabad ennyi élelmiszerbe beletenni őket, mert nem jelentenek az ember számára egészségügyi kockázatot.
Az a baj, hogy a szabályozásnak van egy olyan ki nem mondott része - bár azt hiszem, le van fektetve valahol, tehát van rá azért szabály -, hogy egyes adalékanyagoknak nincs határértéke, és ilyen a guargumi is. Ezeket nem határértékkel szabályozzák, hanem csak azt mondják ki, hogy a gyártási folyamat, a technológia érdekében a megfelelő mennyiségben, tehát nem túl nagy mennyiségben bele lehet tenni. Ezért van aztán az, hogy a guart senki nem ellenőrzi az élelmiszerekben, hiszen az összetevői olyanok, mint az élelmiszerekben lévők, és nincs határértéke. Mert csak azt kell ellenőrizni, amelyre határérték-előírásaink vannak.
Uniós irányelv van érvényben, egy általános és egy külön speciális irányelv az édesítőszerekre, színezőanyagokra és az összes többire együttvéve. Készül egy új, négy rendeletből álló szabályozás, amely az adalékanyagokról szól. Ez majd részben az aromákról is szól, mert ezekről is sok tévhit merül fel, vagy mondhatnám úgy is, hogy sok mindent hordanak össze róla, de ugyanígy készül az enzimekről is. Egy harmadik elem, hogy a szabályozás tartalmazni fogja az eljárás, a felhasználás menetét is.
De mi a helyzet a fogyasztókkal kapcsolatban? Erről már nagyon sokszor beszéltünk, és az emberek nagy részét ugyan sikerült meggyőzni, de el kell ismerni, ők is mondanak tanulságos dolgokat számunkra, ha ezen a kérdésen vitatkozunk. Viszont sajnos a sajtó elfogultan foglalkozik az élelmiszer-adalékanyagokkal, és szinte mindig a szenzációhajhászás szempontjából, és általában csak a negatívumokat sorolják fel meg a féligazságokat. Mindenféle mondvacsinált dolgokat tesznek közzé az interneten, amit mindenki letölthet, és továbbíthatja azokat, és nemegyszer nyilvánvaló számunkra, hogy hozzá nem értő dolgokat mondanak. Ez az egész világon téma, nemcsak Magyarországon, a szakértők sokat foglalkoznak vele, de mindig arra jutnak, hogy a türelmes, őszinte, adatokra épülő beszélgetéseket kell előtérbe helyezni. Már szóba hoztuk, hogy a témában műsorokat kellene csinálni, amelyekkel az emberek minél nagyobb részét elérhetik. Vannak dolgok, amelyeket fel kell ismerni, és tudni kell a kockázatokról is. Itt említhetem az allergiát például, mert vannak emberek, akik egyes adalékanyagokra érzékenyek lehetnek. Azért érdekes, a jelölési rendeletben benne van, hogy csak a kéndioxidot kell feltüntetni, mint allergén anyagot, és mást nem; tehát mindössze csak egy szerepel.
Tény és való, félre lehet vezetni a fogyasztót, bár ez tilos, de ezért van az élelmiszer-ellenőrzés, és ha ilyet tapasztalnak, akkor büntetni kell. Nekem a legnagyobb fájdalmam az adalékanyagok felesleges és túlzó alkalmazása, hogy olyan élelmiszerekben is alkalmazzák, ahol megítélésem szerint nem lenne szükséges. Én azt nem veszem meg. Tehát ezt lehet tenni. Az előnyei, amit nem lehet letagadni: ilyen élelmiszer-választékot nem lehetne élelmiszer-adalékanyagok nélkül gyártani. Az más kérdés, hogy kell-e ennyi, tehát szükség van-e ekkora élelmiszer-választékra. Biztos, hogy van olyan, aki azt mondja, hogy nem, és van olyan, aki igen. Minél feldolgozottabb egy élelmiszer, annál nagyobb valószínűséggel kell adalékanyagot beletenni. Egyszer egy hölgy felhívott engem, föl volt háborodva, mert vett egy burgonyapüré-port és azon négy E-szám volt. Azt mondtam neki, hogy én megcsinálom otthon a burgonyapürét, és nincs benne se E-szám, se adalékanyag, mert frissen megfőzöm a burgonyát és megcsinálom belőle a pürét. Ahhoz viszont, hogy egy port lehessen tejjel összekeverve három perc alatt az asztalra tenni, el kell viselni az adalékanyagokat, például hogy ne kéküljön meg, tehát hogy kivédjem az enzimes barnulást, kell beletenni, meg hogy porszerű legyen, hogy amikor összekeverem a tejjel, akkor annak az állaga valamennyire hasonlítson a burgonyapürééhez.
Tehát valamit valamiért, ez megint olyan dolog, amit tudatosítani kell a fogyasztóban: ha otthon alap-élelmiszerekből, alapanyagokból készítem el az ételeket, akkor azokban nincs adalékanyag, hiszen a nyers, feldolgozatlan élelmiszerekben a magyar rendelkezések - ugyanúgy, mint az Unióban mindenütt - tiltják ezeknek a felhasználását.
Még egy dologra akarok reflektálni, ami elég sokszor előjön és nagyon félrevezető, hogy ezeket már Amerikában betiltották. Amerikában mások az adalékanyagok, vagy nem mindenben azonosak a magyarokkal, például a színezékek esetében a náluk tehát, az amerikai cégek által gyártottak vannak, semmi toxikológiai különbség a FAO és WHO szakértői bizottság minősítése szerint nincs köztük, allergiát okozhat az is meg ez is, azt ott gyártják, ők azt favorizálják, mi mást. Tehát azzal, hogy Amerikában mit engednek meg, mit nem, nem állnak előrébb, mint mi, még adalékanyagok esetében sem, mert például paradicsomkészítményeket nálunk tilos festeni, az ő Barbecue szószukban meg öt színezék van. Ezt csak úgy mondom, mert ezt vizsgáltuk, és láttam, hogy így van. Tehát nagyon jó, hogy foglalkoznak vele, és szélesebb körben még több felvilágosító tevékenységet kellene folytatni az adalékanyagokkal kapcsolatban, megtanítani az embereket, hogy nézzék meg, mi van az élelmiszer címkéjén, milyen feliratok vannak. Ne csak azt vizsgálják, hogy E-számok vannak-e rajta, hiszen ez félrevezető, mert az E-számmal jelölt adalékanyagok között szerepel néhány vitamin, az aszkorbinsav, a tokoferol, a riboflavin, aminek van E-száma, és az egyiket az enzimes barnulás megakadályozására, a másikat antioxidánsként, a harmadikat színezékként használják élelmiszer-adalékanyagként. Tehát önmagában nem az adalékanyagokkal van baj, hanem azoknak a túlzott fölhasználásával, vagy ha valaki véletlenül túlérzékeny valamelyik adalékanyagra és ezt nem tudja még vagy nem figyelt oda és elfogyasztotta, akkor annak tényleg okozhat valamiféle ártalmat.
Még valami eszembe jutott. Azt szokták mondani, hogy igen, ezek a toxikológiai vizsgálatok egy-egy anyagra vonatkozóan készülnek, az összes többire nem, és mi van, ha több adalékanyag van együtt. Tessék meggondolni, hogy egy élelmiszerben hány százezer anyag van, tehát az élelmiszer egy rendkívül összetett, nagyon sok komponensű rendszer, és ebben a rendszerben mindenféle kémiai reakciók lezajlanak. Bizony az utóbbi időben nem az adalékanyagok között keletkező - bár erre is van példa - toxikus komponensek hívják fel magukra a figyelmet, hanem az élelmiszerben jelenlévő természetes komponensek is alkothatnak egészségre ártalmas összetevőket hőhatásra például. Azt soha nem lehet várni, hogy minden élelmiszert mindenre megvizsgáljunk, vagy azt, hogy minden összetevőt vagy az összetevők kombinációját külön-külön toxikológiailag meg lehessen vizsgálni. Nagyon jó volna elérni azt, hogy bízzanak az engedélyezők nem a hatóságokban, hanem az Unióban vagy az egész világon a tudóstársadalomban, aki ezek mögött az engedélyek mögött áll, az ő tudásukban, és jó lenne, ha ezeknek a félrevezető információknak nem volna ilyen örömteli fogadtatása a közönség részéről. Ezért minden alkalommal el kell mondani, amit az érvek alapján el lehet. Mondom, lehet nem szeretni is az adalékanyagokat.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető asszony. Szeretettel köszöntöm az időközben folyamatosan megjelenő mezőgazdasági bizottsági tagokat. Font elnök úr is visszatér az ülésre, egy halaszthatatlan dolog miatt kellett kimennie.
Kérdezem a jelenlevő képviselőket, bizottsági tagokat, hogy van-e kérdésük, véleményük az elhangzottakhoz. Parancsolj!
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Elnézést, hogy Süth Miklós úr előadásáról lemaradtunk, sőt Sohárné asszony előadásába is úgy kellett belekapcsolódnunk.
Most egy konkrét kérdést fogalmaznék meg, a véleményemet majd talán egy kicsit később mondom el. Én úgy érzem, hogy az európai uniós csatlakozás és az élelmiszer-biztonság egy éles vízválasztó volt Magyarország történetében. Azzal nagyjából minden magyarországi lakos tisztában van, hogy nekünk volt egy nagyon jó élelmiszer-biztonsági törvényünk, egy ellenőrzési hatóságunk, és nem voltak korábban ilyen ügyek, mint amióta európai uniós tagok vagyunk. Ezek előrebocsátásával szeretném megkérdezni a toxikológust, hogy hogy alakult az adalékanyag-felhasználás az EU-csatlakozásunk előtt és után. Illetve hallottuk, hogy tudósok hada áll minden engedély mögött, akik nagyon aprólékosan, állatkísérletekkel bizonyított eljárás után adnak ki vagy nem adnak ki egy engedélyt és határozzák meg a dózist különböző élelmiszerekre.
Nekem úgy általában, miután már nem vagyok mai gyerek, az a véleményem, hogy minden rendelkezés annyit ér, amennyit abból én vissza is ellenőrzök, mert a gazdasági érdekek úgy tűnik, hogy a mindennapok során minden egyéb szabályozást fölülírnak, különösen egy olyan, már-már durva piaci versenyhelyzetben, mint ami például az élelmiszeripar területén kialakult. Csúnya feltételezés részemről, de attól tartok, hogy hozzá-hozzányúlnak olyan eszközökhöz is, hogy konkrét legyek, mint egy kis túldozírozás, ha a versenyhelyzet ezt megkívánja. Az ellenőrzéshez visszakanyarodva, csak szúrópróbaszerűen vagy rendszeresen történik az ellenőrzés? Tehát hogyan történik ezeknek a rendelkezéseknek a betartatása?
Még egy kis érdekességet hadd mondjak zárójelben azzal kapcsolatban, hogy a paradicsom festése tilos. Nekem hirtelen a ketchup jutott eszembe meg a paradicsomtermesztési tapasztalat. Különböző évjáratok vannak, egyszer így pirosodik az a zöldség, másszor úgy pirosodik, a ketchup pedig olyan standard, hogy csak na, annak a színe szinte a márkához kötődik. Lehet, hogy én teljesen naivan azt hiszem, hogy ezt valószínűleg mesterségesen idézik elő.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Talán segítség előadóinknak, ha összegyűjtjük a mondanivalónkat ezen az oldalon, és utána egyben adunk egy reagálási lehetőséget. Molnár úr jelentkezett először, közben mondom, hogy nekem itt most többfajta kiegyenlítésre kell odafigyelnem, részint, hogy mind a két politikai oldal, de mind a két bizottság is egyenlően tudjon megnyilvánulni. Úgyhogy Molnár úr után Ángyán úrnak adnék szót, és utána, biztosan nem haragszik, Varga képviselő úr következne.
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Főállatorvos úrtól hallottuk, hogy ilyen eseményre nem lehet felkészülni, ezt nem lehet tervezni, ugyanakkor az elmondottakból azt látom, hogy igenis ő és a szervezete ezt tervezte, erre felkészült. Elmondásából én azt a tanulságot vonom le, hogy itt egy jól összehangolt gépezet kezdett el dolgozni. Az, hogy ez mennyire hatékony, vagy mennyire nem hatékony, az egy kérdés. Ha egy agresszív, valóban életet veszélyeztető esemény következik be, akkor tudnánk meg, de jó lenne, hogyha nem kellene megtudnunk. Mégis azt kell kérdeznem, hogy ön hogyan látja Magyarország pillanatnyilag felépített szervezeteinek a működését? Ha valóban egy komoly mérgezési esemény következik be, mennyire tudják enyhíteni, csökkenteni ennek a hatását?
A második kérdésem pedig az, hogy igazából én magam nem tudom eldönteni, hogy volt-e valóban vészhelyzet. Beindult a gépezet egész Európában, nagyon sok minden történt, nagyon sok pénzt elköltöttünk, de bennem van egy olyan érzés, hogy valódi mérgezési helyzet nem volt. Én nem találkoztam olyan eredménnyel, ahol olyat mutattak volna fel, hogy amennyiben ez kikerül a polcokra, és az emberek megeszik, annak egészségkárosító hatása van.
Sőt, én egészen megdöbbentem azon, hogy a polcról bizonyos gyártók olyan termékeket vetettek le, amelyekről önök kimutatták, hogy messze a határérték alatt van. Ez viszont énbennem, és azt hiszem, nagyon sokakban egy bizonytalan érzést keltett, mert ha nem mérgező, miért kellett levenni? Ezzel a lépéssel ezek a gyártók megkérdőjelezték a vizsgálati eredményt, amelyik vizsgálati eredmény kimondta, hogy nem mérgező, nincs határérték fölött, és ők mégis levették. Ez egy rendkívüli bizonytalanságot okozó lépés volt a részükről. Hogy viszonyulnak önök ehhez, és mit tudnak arról, hogy miért kellett ezt megtenni. Én a gyártó helyében otthagytam volna, mert lám, itt a papírom, hogy nem mérgező.
A harmadik kérdésem, hogy oldjuk a feszültséget, ön azt mondta, hogy illegális cég is tett bejelentést. Kérdezném, hogy ezek után feljelentették-e az illegális gyártásért, vagy amnesztiát kapott ezért a lépéséért? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Ángyán képviselő úr.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Én is elnézést kérek, de rajtunk kívül álló okokból nem tudtuk meghallgatni a tájékoztatót, és megmondom őszintén, hogy én csak a második előadás végére értem ide.
Ha kérdésről van szó, akkor azzal a megjegyzéssel kapcsolatban szeretném főosztályvezető asszonyt megkérdezni, hogy mégis hogy látja, ön azt mondta, hogy ez a bizonyos kölcsönhatásügy nem vizsgálható. Készséggel elfogadhatjuk, hogyha ennyiféle anyag jelenik meg, borzasztóan nehézkessé válik az egész rendszer, hogyha mindenre, mindennek páronként meg kellene vizsgálni a kölcsönhatásait vagy az együttes hatásait. De ez nem azt jelenti, hogy gyakorlatilag fogalmunk nincs, hogy mi történik az élelmiszereinkkel, amikor megesszük? Akkor ki vizsgálja ezt?
A tudományra hivatkozni egy szokásos dolog, én magam is onnan jövök, és körülbelül tudom, hogy mit tud egy tudós. Azt bizton állíthatjuk, hogy a tudomány sem vizsgálja ezeket a kérdéseket, hogy a különböző cégek, különböző adalékanyagai, ha egy térbe, egy élelmiszerbe kerülnek össze, akkor mi történik. Ez valószínűsíthetően egy olyan lőporos hordó, amely egyszer majd csak föl fog robbanni. A véleményét szeretném kérni: azt gondolom, talán jobban járnánk, hiszen volt élelmiszer-ellátásunk eddig is, évezredeken keresztül, és volt egy olyan megjegyzése is, hogy ezek nélkül az adalékanyagok nélkül ma már elképzelhetetlen az élelmiszer-előállítás, az élelmiszeripar működése. Volt élelmiszer-ellátás hosszú időszakon keresztül az egész világon, de most egy olyan gazdálkodási és élelmiszer-ellátási rendszer alakult ki, hogy gyakran a világ másik végéből, egy ismeretlen folyamatból, ellenőrizetlen körülmények között előállított, és ide kerülő élelmiszereket vagyunk kénytelenek befogadni. Ez a helyzet annyiban lett súlyosabb, amire Bagi Béla is talán utalt, hogy mióta az Európai Közösséghez csatlakoztunk, még talán nehezebb nekünk itt a határokon ellenőrizni, hogy tulajdonképpen mi érkezik be.
A konkrét kérdésem az, ki vizsgálja azt, hogy ha egy élelmiszerben összekerülnek ezek a különféle adalékanyagok, akkor mi történik, milyen reakciók zajlanak le, milyen neokombinánsok keletkeznek ezekből az anyagokból. A metabolitjaink, ha le is bomlanak, mert a metabolitokat vizsgálják, de ezeknek nem széndioxid meg víz a végterméke, tehát egyáltalán nem terminális lebomlásról van szó, hanem aktív gyökök keletkeznek, amelyek adott esetben egy élelmiszerben újra reakcióba lépnek egymással, és valóban, ahogy mondja, miután nem vizsgálják, fogalmunk nincs, hogy mi keletkezhet ezekből. Gyanakszom arra, hogy azok az allergiák, amelyek folyamatosan szaporodnak, és mi ezt detektáljuk, de nem tudjuk megmondani az okát, és ebben talán nem kis szerepe van ennek az egész élelmiszer-ellátási és ellenőrzési rendszernek, ami valóban úgy tekinti, hogy ez az érdeklődési körén, vagy a reálisan vizsgálható kérdések körén kívül esik, hogy ezekkel az adalékanyagokkal mi történik, amikor ezek egymással reakcióba lépnek. Szeretném a véleményét hallani erről, és valamiféle megoldási javaslatot is, hogy mégis hogyan lehetne ezt a kérdéskört tisztázni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Varga képviselő úr, utána pedig Geberle képviselő asszony és utána Farkas képviselő úr.
DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Köszöntöm én is az előadókat. Hadd köszönjem meg először, talán ebben az ügyben nem hangzott el elégszer a köszönet az elmúlt hetek után az illetékeseknek és a hatóságoknak. Én magam azt látom az anyag alapján is, amiből - én nem szégyellem - nagyon sokat tanultam az elmúlt lassan másfél órában, azt látom, hogy nagyon hatékonyan, gyorsan és határozottan léptek fel a magyar hatóságok ebben az ügyben.
Nagyon jó dolog, hogy jól követhetőek azok az események, amelyek megtörténtek, és oly sok más mellett, amit feltehettem volna kérdést, de már megkérdezték előttem, egy dolgot nem állhatok meg, és talán furcsa, hogy ebben a pillanatban én kérdezem ezt. Július elején, láthattuk ezt az időpontot a kronológiai áttekintésben, amikor a gyorsriasztási rendszeren az első riasztás érkezett arról, hogy lehet egy ilyen ügy, lehet ilyen szennyezettség, igazából az első konkrét információ Brüsszelből arra nézve, hogy mi a nagykereskedő és mi a forgalmazó - aki ilyen szennyezett tételeket forgalmazhat országunkban - feladata. Egy szóval arra szeretnék rákérdezni, hogy ez a gyorsriasztási rendszer, túl a jó magyar tapasztalatokon és a jól működő tapasztalatokon, erősíthető-e esetleg Magyarország által?
Megmondom őszintén egy picit bizonytalan vagyok laikusként, és jogászként én nem értek az élelmiszer-biztonsághoz ilyen tekintetben, de azért több mint három hét telt el a gyorsriasztás után, mire a konkrét cégekhez első körben eljutottak a hatóságok. Éppen ezért én látok problémákat ezen a téren, és véleményem szerint ezt a tevékenységet erősíteni kellene, ezért azt gondolom, e téren előbbre kellene lépniük a hatóságoknak.
(Az elnöklést Jakab István, a mezőgazdasági bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Időközben átvettem rövid időre az elnöklést, és megadom a szót Geberle képviselő asszonynak. Parancsoljon!
GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ): Köszönöm szépen. Mind főállatorvos úrhoz, mind főosztályvezető asszonyhoz volna elöljáróban egy megjegyzésem, hiszen ez valóban szokatlan, és emlékezetem szerint Magyarországon nem volt még olyan eset, hogy a nyári időszakban ehhez hasonló eset előfordult volna, de fontos, hogy mégis mindezt kezelni tudták. Bár a média is és néhány képviselőtársunk az első ijedelem után sokszor feleslegesen keltett olyan aggodalmat, ami tulajdonképpen elvitte abba az irányba ezt a történetet, amivé fajult.
Nagyon impozáns az az összeállítás, amit itt az események kronológiájáról kaptunk, és külön köszönöm, hogy a végén arra is figyelmet fordított, hogy a munkatársai fényképe is szerepeljen benne; megérdemlik, hogy mi képviselők tájékozottak legyünk arról, hogy kik vettek részt ebben a munkában.
Főosztályvezető asszony felé pedig: úgy éreztem magam megint, mint az iskolapadban, és ezért nagyon hálás vagyok, ugyanis nagyon fontos, hogy tudjunk ezekről a dolgokról ilyen, számunkra, képviselők számára is "lebutított" formában, hiszen nagyon lényeges, hogy ezt a választópolgároknak át tudjuk adni.
Egyetlen kérdésem volna, és itt némiképp kapcsolódnék Bagi Béla képviselőtársamhoz, aki az első kérdést feltette. Ő azt kérdezte, hogy szúrópróbaszerűen ellenőrzik-e ezeket az élelmiszereket. Én azt kérdezném, hogy ezeknél a nagy áruházláncoknál amikor ezeket az óriási szezonális akciókat meghirdetik, direkt nem mondok nevet, de mindenki rá fog jönni, mire gondolok, például a gazdaságos virslinél, ahol látszik, hogy irreálisan a piaci ár alatt van, én borzasztó kíváncsi volnék, hogy annak mi köze van mondjuk a húshoz. Tehát amikor már nem is az a fajta piaci szempont vagy gazdasági szempont érvényesül, hogy becsalogatom a vásárlót az alacsony árú virslivel - maradjunk ennél a példánál -, és majd a vásárló mást is meg fog venni, hanem ezeket 110 forintos kilós áron látom, akkor énbennem borzasztó kérdések merülnek föl, hogy vajon mi lehet abban, amit 110 forintért virsli néven el lehet adni. Tehát ezekre a nagy akciókra - mint ahogy láttuk a húsvéti sonkavásárnál, hogy ott voltak ilyen akciók - van-e valami speciális vizsgálati formájuk?
Még egyszer köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Farkas képviselő úr!
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Előadók! Több kérdés vetődött fel bennem, lehet, hogy részben a tudatlanságomból adódóan. Azt tudjuk, hogy nagyon jó, hogy ezeknek a különböző adalék- és kiegészítő anyagok jelentős része elég régóta benne van már az élelmiszereinkben, de azért én is kíváncsi lennék arra, mert még sosem hallottam arról, hogy ez a guargumi mióta szerepel a mai élelmiszereinkben. Azt, hogy E412, sokszor olvastam, de nem tudtam, hogy mi ez, megmondom őszintén, de szerintem így van ezzel a magyar lakosság 99,9 százaléka. Ez az egyik kérdésem.
A másik az, hogy van-e róla információ - szerintem ez a kérdés izgalmasabb, bár nem akarok az indiai mezőgazdász barátaimnak semmiféle kellemetlenséget okozni -, mert azért elgondolkodtató, hogy milyen termelési környezet vagy milyen termesztési technológia az, ahol ilyen magas dioxinnal fertőzött adalékanyag kerül ki egy országból. Én jártam Indiában, tehát nem akarom őket bántani, de azt is meg kellene kérdezni ebben az esetben, hogy egyáltalán az ottani élelmiszer- vagy takarmányellenőrzési rendszer mennyire biztonságos Európa számára, vagy fordítva, és nemcsak Európa, hanem a világ számára is, mert most gyakorlatilag beterítették vele a világot. Azt, hogy mi okozhatta - és ez a kérdésem lényege -, én nem tudom megmondani, mert mint gyakorló növénytermesztő és gazdálkodó el sem tudom képzelni, hogy ez hogyan történhet, illetve lennének fogalmaim, de ezek a rémálmaimban se jöjjenek elő.
Van egy harmadik kérdésem is. Ha nincs ez az európai uniós csatlakozásunk, akkor a magyar hatóságok észre vették volna-e ezt? Ez egy érdekes kérdés, mert nagyon sokszor fölvetődik bennünk az, hogy a mi élelmiszer-biztonsági és élelmiszer-ellenőrzési rendszerünk jobb volt, mint az Európai Unióé. Talán nem érné-e meg a saját nemzetünk, saját lakosságunk érdekében, még ha ez plusz költségvetési forrás is - mert csak a mi érdekünk, minden Magyarországon élő ember érdekében - egy bizonyos másodlagos ellenőrzési rendszert beépíteni? Ezt nem tiltja az Európai Unió. Ezt csak gondolatébresztésként és figyelemfelkeltésként mondtam.
A negyedik kérdés egy kicsit messzebbre visz, de ehhez a kérdéshez kapcsolódik. Nevet nem akarok említeni, így is gyorsan rájönnek, hogy kiről van szó. Magyarországon több cég van több telephellyel, ahol különböző összefogások, együttműködések alapján élelmiszer-ellenőrző laboratóriumokat működtetnek, vagy a termék minőségét vizsgáló laboratóriumot működtetnek. Nekem ezzel mindig problémáim vannak - de lehet, hogy ez az én személyes szociális problémám -, hogy mennyire lehet hiteles. Ha én finanszírozom az adott laboratóriumomat és én felügyelem, és az kiad egy bizonyos oklevelet vagy végzést a termékről, hogy márpedig ez megfelel ennek és ennek, akkor - nem vagyok kételkedő ember, de azt azért tudom, hogy aki fizet, általában az szokott egyebet is csinálni - mennyire biztonságos ez a rendszer ma Magyarországon? Mindenféle rossz szándék és rosszindulatú megjegyzés nélkül kérdezem, hogy mennyire tartják önök ezt biztonságosnak.
Köszönöm szépen.
(Az ülés vezetését Alexa György, a fogyasztóvédelmi eseti bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Én is köszönöm. Jakab alelnök úr jelezte, hogy szeretne kérdezni.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Összevont Bizottság! Először két észrevételem lenne, és azt követően néhány kérdésem.
Az egyik észrevételem az, hogy a WTO jelenlegi és későbbi döntései alapján várhatóan egyre inkább a fejlődő országok előtt is meg kell nyitni a magyar piacokat. Ez hosszú távon elég komoly veszélyt jelenthet a magyar fogyasztó számára. Ezért nagyon fontos, hogy tudjuk, milyen élelmiszerek, élelmiszer-alapanyagok és honnan érkeznek be az országba.
A másik megjegyzésem az, hogy valamennyiünk számára nagyon fontos - a mezőgazdasági bizottságban ma megint hosszan tárgyaltunk erről -, hogy a magyar élelmiszer-ipari termelő, legyen az gazda, aki alapanyagot termel, feldolgozóüzem, aki azt feldolgozza, vagy éppen kereskedő, aki forgalomba hozza, tiszta, egészséges és megbízható terméket hozzon forgalomba, és jó kommunikáció legyen közöttünk és azok között az állampolgárok között, akik a termékeinket fogyasztják. Itt mindenképpen szükséges a munkát még tovább fokozni.
A harmadik az, hogy van egy olyan sajátos szempont, hogy számunkra termelők számára ez a nagyon jó, eredményes minőség-ellenőrzés, minőségbiztosítás egyfajta piacvédelmet is jelent, tehát mi ezt a magunk részéről így fogjuk fel. Ez nemcsak a mezőgazdasági termelők számára fontos tény, hanem valamennyi magyar polgár számára fontos, mert nemzetgazdasági szempontból is nagyon lényeges, de humán-egészségügyi szempontból is. Ezeket úgy gondoltam, hogy szóba hozom, mert talán néhány gondolatot ébreszt bennünk.
Ami a kérdésekhez tartozik, de már az észrevételekből adódik, az a következő. Van-e ma olyan jelzőrendszerünk, van-e nálunk olyan monitoring - tudjuk, hogy uniós tagok vagyunk, tudjuk, hogy a schengeni egyezmény mit ír elő számunkra, de ezek ellenére is, mert nem tiltják meg nekünk, és talán egy kevés önszorgalommal, kis költséggel megoldható lenne -, hogy tudjuk, hogy mi érkezik be az országba? Tehát az a kérdésem, hogy tudjuk-e, mi érkezik be az országba.
A másik kérdésem pedig a következő. Azt már látjuk, hogy amikor bejelentések alapján a hatóság végzi a munkáját, akkor sikeres, eredményes. A kérdésem az lenne, hogy ezen túlmenően van-e olyan, a hatóságok által - nem titokra vagyok kíváncsi -, az élelmiszer-ellenőrző, így nemzetbiztonsági hatóságok által tervszerűen összeállított, ellenőrzési, vizsgálati program, ahol tartaniuk kell a különböző cégeknek attól, hogy bármelyik váratlan pillanatban kapnak egy könyörtelenül szigorú ellenőrzést. Én azt gondolom, hogy kérdéseinkkel ezekre talán sikerült ráirányítani a figyelmüket.
Számunkra nagyon fontos, és talán egy gondolat, hogy a termelő, az alapanyag-termelő magyar gazda számára, adottságainkat és az eddig előállított minőséget figyelembe véve is úgy ítéljük meg, hogy elengedhetetlenül fontos, hogy nagyon szigorú ellenőrzések legyenek. Arra is gondolok, hogy ha az ellenőrzések gyakoriságát nézem egy piacon, egy árusnál meg egy áruházláncnál, akkor az egy egér - egy elefánt elméletet esetleg ne alkalmazzuk, hanem az áru, a forgalomba hozott áru tömegéhez igazított gyakorisággal végzett ellenőrzés talán kicsit nagyobb eredményre is vezethetne. Ezzel nem azt mondtam, hogy nincs eredmény, csak mi szeretnénk hozzájárulni, hogy még eredményesebbek legyenek. Köszönöm szépen.
(Az elnöklést Font Sándor, a mezőgazdasági bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Átveszem az ülés vezetését, Alexa György elnök úr hozzászólóként kért lehetőséget.
ALEXA GYÖRGY (MSZP): Ismét szeretettel köszöntöm előadóinkat!
Amikor egy ilyen szakkérdésbe belemegy az ember, aki nem képzett kémikus, bár lehet, hogy az elején azt hitte, több választ kap, és több kimenetet lát, de inkább újabb kérdések fogalmazódnak meg. Főosztályvezető asszony azt mondta, és talán laikus emberként nekem is ezzel van igazán problémám, az adalékanyagok felesleges és túlzó alkalmazásának lehetőségével. Talán a bevezetőben és a sajtónak is mondtam, én magam a legnagyobb kockázatot abban látom, amikor az adalékanyagok alapvetően nem a vásárló érdekében kerülnek a termékbe, hanem kizárólag üzleti alapon, a jobb eladhatóságot szolgálva.
Nyilvánvalóan a XXI. század modern világában egy bizonyos szinthez hozzászoktunk, hogy hogyan kell kinéznie annak a terméknek, amit hajlandóak vagyunk megvenni, és én is azt gondolom, hogy adalékanyag nélkül néhány termék esetében ez nem is jöhetne össze, de azért felmerül az, amire a képviselő asszony is célzott, hogy hirdetnek egy terméket, aminek az árából nem következik, hogy abban hús is lehet, holott hústermék. Mi pótolja azt a húst, és mennyi minden mást kell belerakni, amelyek esetleg önmagukban nem károsak. Itt hadd mondjam el, szerencsés is, hogy együtt tárgyaljuk a két kérdést, a konkrét dioxinügyet és az adalékanyagok dolgát, meg egy picit szerencsétlen is, mert lehet, hogy kívülről, erről a bizottsági ülésről felületes híradást adó általában az adalékanyagokat teszi felelőssé minden bajunkra, pedig erről szó sincs, még a guargumi esetében sem.
Az a kérdésem, hogy egyszer van egy élelmiszerkönyvünk, vannak európai uniós direktívák, de hogy lehet megállj-t parancsolni, és nem kellene-e megállj-t parancsolni az adalékanyagok mértéktelen megjelenésének? Azt gondolom, ha szabályozást kell ehhez módosítani, akkor szabályozzunk!
A másik, amit szeretnék kérdezni önöktől, mert aztán van még egy kérdésem főállatorvos úrhoz is, ez az, hogy én azt gondolom, mi az Európai Uniónak nem szenvedő alanyai vagyunk, hanem egyenrangú partnerei és részesei. Magyarul, bár talán az az időszak elmúlt Magyarországon, amikor úgy gondoltuk, hogy onnan csak jó és kitalált dolog jöhet. Azt gondolom, az Európai Unió működése, az ott kialakult gyakorlatok ugyanúgy javíthatóak, mint bármilyen magyarországi gyakorlat. Azt gondolom, hogy az Uniót magát érik olyan kihívások az elmúlt években lejátszódott bővítésekkel, egyébként az élelmiszer-gazdaság területén is -, amit talán a törvényhozók nem teljes mértékben gondoltak végig. Mi magunk is lehetünk javaslattevők e tekintetben, és én kíváncsi lennék, hogy önök milyen javaslatokat tennének, mert ezzel a sok országgal, a sok ország eltérő színvonalú élelmiszer-ellenőrzésével az a tétel, hogy egyébként, aki behozta azt az adott terméket, az felelős az ellenőrzéséért, ez a gyakorlatban, mondjuk úgy, hogy hibákat hordozhat magában.
Elhangzott itt, hogy nálunk nagyobb volt az élelmiszer-biztonság az uniós csatlakozás előtt; a választék, jelentem, meg kisebb volt. Tehát azért ezek összefüggő kérdések, és én úgy gondolom, a magyar fogyasztók nem a választék szűkítését várják el senkitől e tekintetben, hanem azt, hogy biztonságos legyen az, amit a polcokról levesznek. Ez lehet, hogy az Uniótól is több figyelmet, megerősített szabályozást, akár új megoldások alkalmazását is igényli. El tudom képzelni, hogy akár Magyarország is ezekben offenzívan szót emel, annál is inkább, mert hogyha valaki figyelmesen elolvasta főállatorvos úrék beszámolóját, akkor ott azt látja, hogy júliusban derült ki az Unió egyik végében, hogy szennyezett guargumi jelent meg a piacon, és a magyar hatóságokhoz augusztus elején érkezett bejelentés. Én onnantól fogva egyébként a dolgot már megnyugtatónak látom, mert a magyar hatóságok nagyon komolyan vették a dolgot, főállatorvos úr is elmondta, hogy milyen gépezet indult be.
De mi történt július eleje és augusztus 2. között? Itt belép az, hogy akkor talán nem minden esetben megbízható az a háttér, amit mi megbízható háttérnek gondolunk. Akkor pedig nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is jelezni az Unió illetékes szervezetei felé, vagy akár más uniós tagállamok felé. Annál is inkább, mert én is úgy gondolom, ahogy Jakab úr mondta, és konkrétummal alá is támasztotta, hogy az Uniós országokból felénk irányuló áruk behozatala vélhetőleg nőni fog, már csak akkor is, hogyha a kivitelt növelni akarjuk, ami pedig alapvető érdekünk. Ennek kapcsán még egy kérdés, amit én általában szoktam előadóinktól kérdezni: mi a mi dolgunk? Mi a törvényhozás dolga? Van-e a törvényhozásnak dolga akár az élelmiszer-adalékok kapcsán, akár a guargumiügy kapcsán.
A főállatorvos úrhoz: teljesen véletlen, hogy a mai ülésünkkel párhuzamosan jelent meg az interneten egy cikk a Délvilágban, ami egy konkrét esetről szól, egy szegedi székhelyű, sütőipari alapanyaggyártó vásárolt jelentős mértékben szennyezett guargumit. Nagyon érdekes, mert március-május a fölhasználás időpontja, míg a Magyarországra beérkező információ, sőt akár az Unióban megjelenő információ pedig júliusi keltezésű. Itt a cikk igazából azt kifogásolja, hogy a helyi hatóságok felléptek a dologban, zárolták a raktárban szereplő árukat, de jelen pillanatban még nem hozták nyilvánosságra az érintett cég nevét.
A cikkből az is kiderül egyébként, és ez még jobban nehezíti a guargumi-történet megértését, hogy bár a dioxinnak semmi helye nincs a guargumiban, de a további közvetett felhasználások következtében válhat olyan elenyészővé a mértéke a termékben, hogy mindenfajta toxikus határérték alatt jelenik meg. És bár semmi keresnivalója nincs semennyi dioxinnak sem az adott termékben, igazából emberi fogyasztásra alkalmas az adott termék, és ettől még nem mérgező. Ezt nyilvánvalóan nagyon nehéz ebben az egész történetben laikus szemmel megérteni. Tehát ennek kapcsán érdeklődnék, főállatorvos úr, hogy mi az ön hozzászólása ehhez az íráshoz. Annál is inkább, mert el tudom képzelni, hogy a mi ülésünk kevésbé érdekelné a nyilvánosságot e nélkül az internetes hír nélkül, és én azért célszerűnek tartanám, hogy a fogyasztók hiteles forrásból tájékozódjanak.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Visszaadom az ülés vezetését Alexa György elnök úrnak.
(Az ülés vezetését Alexa György, a fogyasztóvédelmi eseti bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Úgy látom, további jelentkező nincs. Egy dolgot szeretnék kérdezni, mert én magam az ülés vezetésében próbáltam a kérdéseket és a hozzászólásokat különválasztani. Hozzászólásra készül-e bármelyik képviselőtársam, vagy pedig mondjuk úgy, hogy a vita lezárásához közelítünk? (Nincs jelentkező.) Vannak tanácskozási jogú meghívottaink. Őket kérdezem, hogy van-e közülük olyan, aki szeretne kérdezni, hozzászólni. Széplaki úr a Pest Megyei Fogyasztóvédelmi Egyesület képviseletében, állandó meghívottunk.
SZÉPLAKI LÁSZLÓ (Pest Megyei Fogyasztóvédelmi Egyesület): Egy kérdésem volna csak a főosztályvezető asszonyhoz. A német sörtisztasági törvény mintájára esetlegesen egy adalékmentesítési programot nem szándékoznak-e elindítani a kenyér előállítása kapcsán? Konkrétan arra gondolok, hogy valamelyik nap egy híradás kapcsán a pékek közölték, hogy a kenyér fogyasztói árát jelentős mértékben emelik, és tételesen az adalékanyagok áremelkedésére hivatkoztak, illetve az energiaárakra, satöbbi, satöbbi. Elhangzott itt a tanácskozáson, hogy ezeket az adalékanyagokat akkor méltányos hozzáadni ezekhez a termékekhez, ha ez a fogyasztó érdekeit szolgálja. Én úgy gondolom, hogy itt nem igazán a fogyasztó érdekei jelennek meg ebben a kérdésben.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm szépen. Parancsoljon!
DR. BIACS PÉTER (Magyar Élelmezés-ipari Tudományos Egyesület): Biacs Péter vagyok a Magyar Élelmezés-ipari Tudományos Egyesület képviseletében. Néhány kiegészítést szeretnék csak tenni, mert amúgy egyetértek mindazzal, ami az előadók részéről elhangzott.
Az egyik kiegészítésem azzal kapcsolatos, hogy fölvetődött, hogy miért alkalmaznak guargumit és mióta alkalmazzák. India egyenjogúvá válása után, tehát a második világháború után, konkrétan az 1950-es évektől jött a guargumi és került használatra az európai piacokon sűrítőszerként, lényegében a keményítőt és a keményítőhöz hasonló származékokat cserélték le vele. Hetedannyi kell csak guargumiból, mint búza- vagy kukoricakeményítőből, ez adja meg a gazdaságossági hátterét, és természetesen az összetételben így az adalékanyag mennyiségét is lehetett bizonyos mértékig csökkenteni. Az egy más kérdés, hogy az adalékanyagok összes mennyisége valóban emelkedett az elmúlt évtizedekben. Ma egy magyar ember körülbelül 700 kiló élelmiszert fogyaszt egy évben átlagosan, adalékanyagból a számítások szerint 3,5 kiló fogy, tehát ez azt jelenti, hogy fél százaléknyi mennyiségben fogyasztunk adalékanyagokat. Ennek körülbelül 90 százaléka természetes anyag - erre már utaltak az előadók is -, körülbelül 10 százaléka tehát az, ami ipari termék, és ezért, a szintetikum jellege miatt megkérdőjelezhető, mert szennyezett is lehet, meg toxikus is lehet.
Alexa úr említette, hogy a választék bővült. Erre nézve csak azt a számadatot tudom mondani, hogy 1990 előtt 5000 élelmiszer volt a piacon, ma a legutolsó számadat 61 ezer terméket említ meg, tehát fokozatosan növekedett és az uniós csatlakozásunk után is növekedett. Az Unióban 80 ezer élelmiszertípust forgalmaznak, legalábbis pillanatnyilag ezt a számot mondják, és a világpiacon 220 ezer élelmiszer-féleséget különböztetünk meg. Hát ne adja isten, hogy ez mind bekerüljön Magyarországra, mindenesetre föl kell rá készülnünk.
A guargumi, ha bizonyítottan szennyezett termék marad, akkor elérhető az Unióban az - bár nehézségek árán -, hogy az Unió határain ezt a terméket valamifajta monitoring jelleggel vizsgálják. Lehet, hogy az elején csak minden tizedik szállítmányt, aztán kiderül, hogy továbbra is erősen szennyezett, akkor eljuthatunk odáig is, ameddig például az iráni pisztácia eljutott, hogy minden egyes szállítmányt meg kell állítani és mintát kell róla venni, csak így ereszthető be az Unióba.
A másik feladata lehet az európai uniós képviselőinknek - tehát nem a magyar törvényhozóknak, hanem a Magyarországról az Európai Parlamentben dolgozó képviselőknek -, hogy ezt a bizonyos új élelmiszer-rendeletet, adalékanyag-rendeletet még a születésekor vegyék górcső alá, vegyenek részt ennek vitájában, használják a magyar szakértelmet, ahogyan Sohárné is jelezte ezt, és aktívan szóljanak közbe, hogy a rendelet, ami minden országra kötelező lesz, és nem irányelv, ahogy eddig volt, megfeleljen a magyar érdekeknek is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Főállatorvos úr talán nem bántódik meg, ha udvariasságból először főosztályvezető asszonyt kérem a válaszadásra.
DR. SOHÁR PÁLNÉ (Országos Élelmiszer-biztonsági és Táplálkozástudományi Intézet): A csatlakozás után nagyon megnőtt, körülbelül háromszorosára nőtt az adalékanyagok száma Magyarországon a korábbi magyar adalékanyag-előírásokhoz képest. Arra nagyon büszke vagyok - mert azért a régi előírásokban elég komoly szerepem volt -, hogy egyetlen olyan adalékanyagot sem engedélyezett Magyarország előtte, ami az uniósban nincs benne, tehát egy nagy halmazból egy kicsi volt a magyarországi, vagyis amit mi korábban engedélyeztünk, azt az Unió is mind engedélyezi, csak sokkal többet és többféle élelmiszerben engedi ezek használatát, tehát liberálisabb az uniós adalékanyag-szabályozás, mint a magyar volt. Ennek részben az is volt az oka - ami itt később is fölmerült -, hogy én bizony mindig megkérdeztem, hogy miért teszi bele, miért annyit tesz bele, bizonyítsa be, hogy tényleg annyit kell beletenni, és meg is csinálták a gyártók. Annak idején az OÉT mint egészségügyi intézet független volt, tehát nem tőlünk függött semmi a termelésben, elfogadtak független szakértőnek bennünket. Már a vége felé úgy is jöttek az üzemek, hogy ha kevesebbet tesznek valamiből, akkor nem érik el azt a hatást, és kölcsönösen megbeszéltük, úgyhogy én is rengeteget tanultam ebből az akadékoskodásból, hogy egy-egy adalékanyag használatához hozzájáruljunk, vagy nem.
Fölmerült itt az is, hogy régen nem voltak ilyen ügyek. Voltak azért ilyen ügyek, emlékszem az ólmozott paprika ügyre az elmúlt tíz évből, és biztos, hogy előtte is voltak ilyen ügyek. Mások már a kérdésfeltevéssel válaszoltak erre azzal, hogy minél nagyobb a piac, minél többféle áru jön be minél több helyről, annál nagyobb a valószínűsége vagy a veszélye annak, hogy ilyen esetek előfordulnak.
Az ellenőrzésről nyilván a főállatorvos úr fog beszélni, de azért hadd mondjam el, hogy az ÁNTSZ-ek is végeztek ilyen vizsgálatokat, töredékét persze az állat-egészségügyi hálózat által végzett vizsgálatoknak, századrészét vagy ötvenedrészét, nem lehet összehasonlítani a számát illetően, de mivel én készítettem a terveket, hogy mit vizsgáljanak meg, ezért nem állom meg, hogy ne mondjam el a következőt. Mi mindig annak a szempontnak a figyelembevételével választottuk ki a helyet, és tudni kell, hogy az ellenőrzést általában nem a gyártóhelyen, hanem valahol a kereskedelemben vagy elosztó helyeken, nagy raktárakban végezték, és mivel volt egy olyan népegészségügyi program, amelyik a betegségekben nagy szerepet játszó faktorok vizsgálatát tűzte ki az egészségügy céljául, így mi elsősorban a rákkeltő hatású vagy rákkeltő hatásra gyanús vegyületeknek a felmérő vizsgálatát végeztük el. Tehát olyanokat végeztünk, amit utána az egészségügy nem végzett. Tavalyelőtt 800, tavaly 400 zöldségfélének a nitráttartalmát vizsgáltuk, amit kér is az Unió minden országtól, nincs mentség. Tehát túl azokon az óriási számokon, amit főállatorvos úrtól fognak hallani, azért az ÁNTSZ-nek is végeznie kellett valamilyen ellenőrzést az éves terv alapján. A megyéknek ki volt adva, hogy mely megyének, milyen mintát kell vennie és mikor.
Bár nem az én kérdésem, de hadd szóljak bele ebbe is, hogy voltak olyan élelmiszergyártók, akik levették a polcról azokat a termékeket, amelyek nem haladták meg az Unió által még elfogadott határértéket, de annyira ártott számukra a listán való megjelenítés és az, hogy nekik ilyen termékük ott van, hogy levették a polcról, pedig egyetlenegy magyar gyártó nem volt hibás. Itt tulajdonképpen minden magyar gyártó áldozat, rengeteg sok pénzt fizet az államon kívül a vizsgálatokért, és nem tehet róla, mert ez egyszerűen kivédhetetlen volt az én megítélésem szerint. A guarra nem volt dioxin-határérték, guarra nem kellett ellenőrizni, és nagy multi cégek szállítottak számukra, egyébként uniós előírásoknak megfelelő minőségű guart, azt használták föl; pechjük volt. Engem az is érdekel, hogy majd ezért kapnak-e kártérítést, amikor lezárul az egész ügy, azoktól a nagy nemzetközi cégektől, akik behozták ezeket a szennyezett adalékanyagokat Magyarországra.
Nagyon érdekes volt a professzor úr kérdése, és nyilván nem is tudok mindenre válaszolni, hogy mi lesz velük, ha belekerülnek az élelmiszerbe. Amikor megesszük, hogy akkor mi lesz velük, arra talán még inkább tudok válaszolni, mint arra, hogy magában az élelmiszerben mi történik vele. Meg kell, mondjam, hogy amikor az ötvenes években megindult az adalékanyagokkal ez a modellfelállítás, hogy hogyan kell a biztonságról meggyőződni, akkor még ott szerepelt a pontok között, hogy az adalékanyagokat azzal az élelmiszerrel együtt is kell vizsgálni, amiben föl akarják használni. Ezekre a vizsgálatokra dollármilliók mentek el, mert egy-egy adalékanyagot százféle élelmiszerhez adhatják, és aztán rájöttek, hogy ez pénzben megfizethetetlen és elérhetetlen.
Tudni kell, hogy mindig benne volt a régi élelmiszer-törvényben is, és tulajdonképpen az uniós előírások is utalnak erre, hogy soha nem lehetünk biztosak. A mai tudásunk szerint a nem ártalmas anyagokat lehet fölhasználni, de mindig figyelni kell, ma már a gyártónak is jeleznie kell, és az adalékanyag-gyártónak is gyűjtenie kell azokat adatokat, az újabb megismeréseket, hogyha bármilyen negatív tünetet észlelnek valamely adalékanyag fölhasználásával kapcsolatban, akkor azt kötelesek jelenteni, és abban a pillanatban a törvényhozók fölülvizsgálják az eddigi engedélyeket, és változtatnak rajta.
Most, ebben az évben is visszavontak egy színezékengedélyt, egy vörös színezék engedélyét, amit megmondom őszintén, én nem engedtem volna már régen, mert egy közismert dolog, a kémiával kapcsolatos, de összefügg a professzor úr kérdésével, hogy ha adott színezékeket megeszünk, akkor az a gyomorban az adott kötés mentés bomlik, és aromás amin lesz belőle. Az aromás aminok mind rákkeltők, éppen ezért ezeket a Magyarországon vagy Európában használt adott színezékeket úgy építik föl, hogy mindegyiknél valamilyen savas csoportot visznek be a molekulába, és ezzel azt érik el, hogy nem az aromás amin, hanem annak mondjuk a szulfosavas sója keletkezik, ami viszont már nem rákkeltő. És ez a piros színezék tartalmazott egy olyan részt a molekulájában, amiből aromás amin keletkezett.
Az Európai Unió visszavonta ezt a színezéket, de egyébként elég marginálisan használt színezék volt. Tehát, ha valamire azt mondjuk, hogy gyanús lehet, vagy lehet más természetes anyaggal helyettesíteni, akkor azt kell tenni. De egyébként, hogy ezekkel mi történik a bélszakaszban, mi lesz belőle, milyen a felszívódása, ezt soha nem vizsgálta senki. Úgy emlékszem, a ciklamáttal kapcsolatban volt ilyen vizsgálat, de minden egyes vonatkozását annak sem vizsgálták.
Meg kell, mondjam, a guar, úgy emlékszem, korábban nem szerepelt a magyar adalékanyag-szabványban, az uniós csatlakozásunk után vettük fel a listánkra. És bár kizárt dolog, hogy maradhat benne szennyezettség, de ha mégis, akkor természetesen be kell tiltani, és majd a szentjánoskenyérmag-lisztet fogják helyette használni, alkalmazni. Mi okozhatta mégis a szennyezést? Én magam is végig követtem az eseményeket, de erről nekem is csak hipotéziseim vannak. 13-án hívják össze a szakértői bizottságot, majd az Unió ismerteti ennek az egész dolognak a következményeit. Biztosan lesznek hosszú távra szóló következményei is ennek a dolognak.
Ami biztos, hogy abban az üzemben nemcsak élelmiszer-tisztaságú guart gyártottak, így ott előfordulhatott az is, hogy a pentaklórfenol sokkal kisebb mennyiségben volt jelen, mint a dioxin, mert mindig összefügg ez a kettő, tehát olyan nincs, hogy nem volt benne csak az egyik, és a másik nem. Elképzelhető, hogy ezt a guart együtt gyártották az élelmiszeriparba szánt guarral, a kettő valahogyan összekeveredett, és ez a guar textilipari célokat szolgált volna. Úgy tudom, hogy kint voltak az ellenőrök, a szakemberek, de nem nagyon akarták beengedni őket a gyárba, úgyhogy nem tudják pontosan, hogy emberi hiba, tévedés, vagy esetleg más okozta a guar szennyezettségét. Az ilyen hibákat egyébként csak a tervszerűen összeállított ellenőrzési program tudja megakadályozni.
Felmerült, hogy felesleges a túlzott adalékanyag-felhasználás, hogy ezek alkalmazásával jobban el lehet adni a termékeket. Azért ezt nem tartom jónak, hogyha ezért használják. Én úgy értettem az ezzel kapcsolatban mondottakat, hogy akkor kell alkalmazni, ha nincs más, és nem helyettesíthető semmi mással. Ha van helyette más, természetes anyag, akkor nem kell beletenni az adalékanyagot, és például nem is teszi bele a pék a kenyérbe. Esetleg a szakmai színvonal javításával lehetne ezen változtatni, ez ellen valamit tenni, de olyan nincs, hogy jobb lesz tőle az élelmiszer, és ezért többet veszünk belőle. Mert nehogy már úgy akarjunk lefogyni, hogy rossz élelmiszereket gyártunk, mert akkor könnyebb lesz fogyókúrázni.
Tehát önmagában az, hogy élvezhetőbb vagy jobb az élelmiszer, semmiképpen nem hátrány. A húskészítmények esetében felhasználható adalékanyagok egy régi fájdalmam. Én annak idején az élelmiszer-bizottságban ellene is szavaztam és jegyzőkönyvbe is vettük, amikor növelték az idegen fehérje felhasználását. Azért olyan olcsóak ezek a termékek, mert nem hús, hanem fehérje - szójafehérje vagy tejfehérje - adható hozzájuk. Akkor persze színezni kell, és ez az én fájdalmam; mivel ez egy szürke, ronda színű valami és paprikával nem lehet megszínezni, ezért engedi az Unió a színezéket. Magyarországon nem volt szabad hústermékeket színezni az uniós csatlakozás előtt.
Hogyan lehetne ezek ellen fellépni? Mondanám én, hogy öntudatos vásárló, de hát ott a pénzkérdés is: hiába öntudatos egy vásárló, sajnos az olcsóbb élelmiszereket megveszi egyszerűen azért, mert olcsó. Tudja, hogy nem olyan jó, és van olyan része, amit a macskával sem etet meg. Tényleg ilyen hibák is előfordulnak. Nem tudom, hogy ez mennyire szabályozás kérdése, mennyire nem.
A törvényhozásnak van-e dolga az adalékanyagok kérdésében? Az adalékanyagokat most már az Unió szabályozza. Van benne szerepe, de ebben már az európai parlamenterek fognak szavazni, tehát ezt kinn tárgyalják meg. Magyarországról szakértők mennek, akik nagyon jól felkészülnek. Ebbe bele lehet szólni, lehet kérni, ki is viszik az észrevételeinket, de Magyarország csak akkor tud valamit elérni, ha tud hozzá partnereket szerezni egyhuszonötöd szavazatunk van, és akármennyire akarunk valamit és akármennyire igazunk van, nem tudjuk elérni, ha nem tudunk magunk mellé partnereket találni és más országokat is meggyőzni. Ha nem mindig ugyanazok utaznak ezekre a szakértői értekezletekre, akkor ezek az ideiglenes szövetségek is fölbomlanak, vagy nem is tudja, aki megy, hogy kivel érdemes összefogni és tárgyalni arról, hogy ebben a dologban álljunk ki, mert különben leszavazzák.
Ha a cégek nevét nyilvánosságra hozzuk - itt megint visszajön az, hogy hibás vagy nem hibás, határérték alatt volt-e a terméke -, az iszonyú nagy presztízsveszteség, tehát abban az esetben, ha az egészségre nem ártalmas a termék, én meggondolandónak tartom, hogy mi a helyes megoldás.
Az adalékanyag-mentesítési programmal kapcsolatos kérdést azért köszönöm, mert amikor az Európai Unióhoz csatlakoztunk, akkor lehetett kérni különböző dolgokat, és mi a magyar kenyeret adalékanyag-mentesre kértük. Benne is van a magyar fehér és barna kenyérnél magyarul, nincs is lefordítva, dőlt betűvel, hogy a mesterséges adalékanyagokat és az emulgáló szereket nem engedjük be a kenyérbe, tehát ebben tett valamit Magyarország, a kenyér védelmében. Az volt az indokunk, hogy a csomagolt kenyérbe beletehetik, ez a tömegkenyérre vonatkozik. Sajnos a pékárukra nem, de a fehér és barna kenyérre vonatkozik, hogy nem szabad beletenni. Tessék megnézni az előírást. Vannak azért jó kenyerek, csak nem sok helyen, úgyhogy tényleg áldozatot kell hozni, hogy az ember olyan helyre elmenjen, ahol jó kenyeret kap.
A három és fél kiló adalékanyag-fogyasztás, amit elmondott Biacs professzor úr, akkor volna ijesztő, ha ezek nem élelmiszer jellegű természetes anyagok volnának. A mesterségestől pedig tényleg tartózkodni kell, tehát ha valamit ajánlani lehet, akkor akinek nincs rá szüksége, az mesterséges édesítő szereket ne fogyasszon, hanem inkább ne egyen édesített élelmiszereket, és így el tudja kerülni. Ezt a javaslatot tudom tenni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm, főosztályvezető asszony. Főállatorvos úr, hallgatjuk.
DR. SÜTH MIKLÓS országos főállatorvos: Nagyon szépen köszönöm. Nagyon jó volt, hogy az udvariassági sorrend került betartásra, mert nagyon sok kérdés megválaszolásra került, amit magam is köszönök, mert ez is nagyon jól mutatja, hogy két minisztérium által felügyelt szervezet és a szakemberek is milyen jól tudnak együtt dolgozni, ha ezt maga a probléma indokolja. Megpróbálnék válaszolni a felmerült kérdésekre, pont annak érdekében, hogy mindegyikünkben egy tisztább kép tudjon kialakulni, és a jelenlegi helyzetre és a jövőre vonatkozóan is esetleg közös lehetőségeket tudjunk magunknak megfogalmazni.
Bagi képviselő úr volt szíves felvetni azt a kérdést, hogy miként is alakul magának az élelmiszer-ellenőrzésnek a gyakorlata, és fölemlítette azt az időszakot, amikor egy törvény keretében, egy hatóság által és egy egységes szervezetben történt ennek az ellenőrzése. Én magam természetesen egy viszonylag rövidebb időszakra látok rá. Amire rálátok, ott azok a feladatok, amelyek egyértelműen látszanak, hogy egy élelmiszerláncban tudnak megvalósulni, és az élelmiszerlánc különböző szakértőinek a közös gondolkodása szükséges hozzá, mint akár ez a mai alkalom is példa erre, nagyon jó, ha azok a szakemberek nem külön épületekben és külön intézményekben vannak, akiknek a szaktudása szükséges egymás mellé. Ezt felismerve a mostani törekvés kifejezetten arra irányul, hogy ezt minél multidiszciplinárisabbá tegyük, minél több szakember egy szervezetben jelenjen meg. Azt remélem, hogy az elkövetkezendő időszakban ebben komoly előrelépés fog történni, mivel ez egy olyan terület, ami alapvetően fontos a fogyasztók biztonsága érdekében.
Jelenleg ez az ellenőrzés úgy történik - mint ahogy főosztályvezető asszony is megfogalmazta -, hogy mindegyik hatóságnak van saját ellenőrzési terve. Viszont azt is kell mondanom, hogy ebből van egy többéves nemzeti ellenőrzési terv, ahol a hatóságok összehangolják a feladataikat. Természetesen mindazok, akik ezen a területen dolgoznak, más-más aspektusból közelítik meg. A fogyasztóvédelem speciálisan a fogyasztó érdekeit, főként a gazdasági érdekeit képviseli, ezen a területen különösen, mivel két szakhatóságnak is, mind az ÁNTSZ-nek, valamint a hozzá tartozó országos koordinációt ellátó szerveknek, mind pedig az élelmiszerláncban jelenlévő növény-egészségügyi, állat-egészségügyi hatóságnak - és itt az "élelmiszer" szót is hozzá kell tennem - megvan a saját ellenőrzési rendszere.
Ami most az élelmiszer szempontjából érint minket, ez a monitoringrendszer, amelyik Magyarországon több évtizede működik, legalább négy elemet foglal magában. Ebből egy maga a toxikus elemeknek, a maradék anyagoknak a vizsgálata. Ezzel párhuzamosan a mikrobiológiai vizsgálatokra is van egy éves, előre tervezett monitoringgyakorlatunk. Természetesen a minőségi összetevőire nézve is a termékeknek, ami nem az élelmiszer-biztonságra, hanem kifejezetten a minőségi paraméterek vizsgálatára irányul, szintén megvan az éves szintű tervezése. Valamint a radiokémiai vizsgálatoknak is megvan a tervezése, mert értelemszerűen ez is közvetlenül a fogyasztók egészségét befolyásolhatja.
Egy nagyon fontos adatot szeretnék megemlíteni. Az az igazgatóságunk, amelyik közvetlenül foglalkozik a terv összeállításával, majd az Európai Unióval történő egyeztetésével, kiszámolta, hogy mennyi pénz lenne szükséges ahhoz, hogy minimum szinten eleget tudjunk az ilyen jellegű kötelezettségünknek tenni. A magyarországi előállítás gyakorlatának és a kibocsátás volumenének megfelelően összeállított mintavételi terv 1,6 milliárd forintot igényelne, és ez kizárólagosan az élelmiszer-ellenőrzéssel foglalkozik, az állategészségügyön belül is, nem beleértve a friss zöldség-gyümölcs monitoring programját és természetesen nem beleértve ma még, de reméljük, az idő előrehaladtával beleértve azokat a monitoring jellegű ellenőrzéseket, amelyekről a főosztályvezető asszony tett említést.
Ez azért is egy nagyon fontos szám, mert abba az irányba kell haladnunk, hogy ez rendelkezésére álljon annak a hatóságnak, amelyiknek ez a feladata, pont azért, hogy pénzügyi akadálya ne lehessen annak, hogy megfelelő információt kapjunk. Ezáltal arra a kérdésre is egy fél választ már tudok adni, hogy Magyarországon egy olyan megfelelő információrendszer álljon rendelkezésünkre, ami nemhogy az Európai Unióban lévő riasztásra reagál, hanem Magyarország is akár más európai országok számára fontos riasztásokat tudjon kezdeményezni, mert olyan mennyiségű vizsgálatot tudunk elvégezni.
A vizsgálatok számát többször említettem. A 2006-2007. évben is ebben egy csökkenés látható. Itt megint össze kell kötnöm egy másik kérdéssel is a válaszomat. Ez pedig nem más, minthogy az Európai Unió szabályozásán belül, pont azért, mivel heterogén az Európai Unió 27 tagországának élelmiszer-ellenőrzési rendszere és hagyománya, megpróbálta Magyarország törvényben, európai uniós rendeleti szinten szabályozni az élelmiszer-higiéniai csomagot. Az élelmiszer-biztonság terén fontos az, hogy az Unió minden tagországa együttesen ugyanannak a feltételrendszernek feleljen meg. Én azt gondolom, az Európai Unió számára is jó néhány év áll tapasztalatként rendelkezésre, hogy mennyire lehetséges a különböző hagyományokon az egységes élelmiszer-ellenőrzési rendszer kialakítása európai uniós szinten. Ennek érdekében azt gondolom, hogy Magyarország részéről is támogatandó az a szervezet, amely az Európai Unió részéről a tagállamok megfelelőségét ellenőrzi. Ez az élelmiszer-ellenőrzési hivatal minden egyes tagországban ellenőriz, és azokban az országokban is, amelyek az Európai Unióba beszállítanak. Ezek az ellenőrzések természetszerűleg a hatóságok részéről kötelezettséget jelentenek, hiszen az elmúlt időszakban kéthetente voltak ilyenek a különböző tématerületekben.
Érdemes az eredményekről is beszélni, mert nagyon sokszor kritika éri a magyarországi gyakorlatot. Ennek ellenére én azt gondolom, Magyarország hagyományai és lehetőségei jóval jobbak, és a szakembereink is kiválóak. Azt remélem, hogy az Európai Unió szakembergárdája is fel fogja ismerni, hogy ennek a hatósági gyakorlatnak vannak hagyományai.
Minden egyes ellenőrzési gyakorlattal kapcsolatban lehet hiátusokat találni, hogy csak hasonló példát, eseményt említsünk, mint ami a közelmúltban volt a paprikaügy kapcsán, amikor egy európai uniós tagországon keresztül érkezett a dél-amerikai paprika Magyarországra is. A guargumiügy is jól mutatja ezt, hiszen Svájcon keresztül érkezett Magyarországra a szennyezett guargumi. Az Európai Unió azt mondta, hogy két tagország volt, ma már tudjuk, hogy még egy harmadik tagország is volt, aki közvetlenül hozott be guargumit. Tehát több olyan rés van az Európai Unió pajzsán, amelyet az Európai Uniónak együttesen, európai szinten is kell kezelnie.
Az ilyen közös megbeszélésekre nagyon jó fórum az országos főállatorvosok megrendezett ülése, ahol tájékozódhatunk; ezért is sajnálom, hogy a 13-ára tervezett ülés elmarad. Nagyon kíváncsi lettem volna ugyanis, hogy mi az az új információ, ami a guargumival kapcsolatosan az első közös együtt gondolkodását jelenthetné a tagország főállatorvosainak, valamint az Európai Unió döntéshozóinak.
A magyarországi hatósági ellenőrzési rendszer létezik, működik, és azt reméljük, hogy azok a változások, amelyek folyamatban vannak, és amelyeknek az első lépéseit fogjuk október 1-jén megélni, tovább javítják lehetőségeinket és munkánk színvonalát. A kérdés megjelenése és újragondolása reményeink szerint azt fogja eredményezni, hogy a szervezet és a szervezet finanszírozásának kérdései is nyitottan és ismételten megjelenjenek. Biztos vagyok benne, hogy több olyan döntés fog megszületni a parlament részéről is, amely ezt támogatni fogja. Előkészítés alatt van egy olyan törvény is, amely a tárcák és a főosztályok előkészítését és együttműködését élvezi, és amit egy egységes élelmiszerlánc-biztonsági törvényben kívánnak megjeleníteni, hogy egy homogén rendszer segítse mindenki munkáját az elkövetkezendő időszakban.
A következő kérdéskör, amelyik felmerült a guargumival kapcsolatban, hogy milyen tapasztalataink vannak, különösen azért, hogy azt mondtam, egy ilyen eseményre nem lehet felkészülni. Elnézést kérek Molnár alelnök úrtól, hogy pontatlanul fogalmaztam e téren. Pontosan azt szerettem volna mondani, hogy fel kell készülni a nem várt eseményre, csak azt nem tudjuk tervezni, hogy mi lesz, és hogy mikor. Nem tudom azt mondani, hogy a következő időszakban mit tervezhetünk, sajnos ezt nem tudom. A pontatlan fogalmazásom okozhatta azt, hogy azt mondtam, nem lehet felkészülni.
Fel kell, hogy készüljünk, de ahogy fogalmaztam megszólalásom első részében, igenis el kell jutni odáig, hogy gyakorlatokat tegyünk, és a felkészüléshez nagyon fontos egy ilyen bevetés. Mert mi lett volna abban az esetben, hogyha az Európai Unió egy olyan vegyületet enged be, amelynek az adott szituációban lévő hatását nem látjuk. Nem tudjuk még azt sem, hogy milyen hatása lesz ennek a szennyezésnek, amelyről azt sem tudjuk, mikor kezdődött. Ahogy most láthatjuk, valóban úgy tűnik, hogy már márciusban megtörtént a szennyezett tétel felhasználása nemcsak Magyarországon, hanem más tagországokban is, de ma sem tudom megmondani, hogy hány ilyen terméket fogyasztottunk el itt Magyarországon, amit más európai uniós tagországban állítottak elő, nemhogy júniust és augusztust, hanem akár márciust megelőzően is. Nincs rendelkezésre álló információja erről egyik hatóságnak sem, az Európai Unióban sem.
Ami viszont fontos, hogy a gyakorlatokat rendszeressé kell tenni, hogy mi az a legrosszabb, hogy tudjuk mennyi időn belül tudjuk visszaküldeni a terméket. Feltételezve, hogy az informatikai rendszer működik országosan, egy riasztást tartunk, amelyben kifejezetten felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy teszt jellegű riasztás történik, és ezzel mérni tudjuk, hogy mi kerül vissza a gyártóktól, forgalmazóktól, mi kerül vissza az élelmiszer-előállítóktól, azaz próbáljuk lemodellezni a helyzetet. Az Európai Unióban sem volt még ilyen gyakorlat, de kollégáink már dolgoznak azon, hogyan lehetne még jobban felkészülni az ilyen jellegű, előre nem tervezhető eseményekre.
Ami szintén nagyon fontos, és felvetődött, hogy valóban volt-e veszély. Nagyon nehéz megítélni ezt a kérdést pont abból kifolyólag, hogy a veszély miben mérhető. Az azonnali hatásban, vagy a 25-50 éves intervallumban? Egyértelműen azt tudjuk mondani, volt egy olyan tagország, ahol a késztermék 30 grammjában volt annyi dioxin, amennyi már meghaladja az egészségügyi határértéket. Nem lehet tudni, hogy nálunk lesz-e ilyen, Magyarországon találunk-e ilyen terméket, azt tudjuk valószínűsíteni, hogy remélhetőleg eleget tesznek az élelmiszerlánc mindazon szereplői a kötelezettségüknek, akik érintettek.
Nagyon sok kritika érte azt, hogy miért hagyjuk azokra a szereplőkre a döntést, akik érdekeltek ebben. Nem tudunk mást tenni, egyetlen más hatóság sem tehet mást, hiszen kizárólagosan ő viheti tovább a termékét. A nyomon követhetőséget, mint ahogyan azt az európai uniós jog is tartalmazza, az élelmiszergyártóknak, a vállalkozóknak kell tudniuk. A hatóság egyébként még abban sem biztos, hogy valóban azt a listát kapta meg, amely a pontos adatokat tartalmazza. Egyébként nemcsak egy hivatalban gyűjtöttük az adatokat, és utólag igazolódott, hogy voltak olyan cégek, amelyeket más országok listáján találtunk meg, és ezért tudtuk kiszabni azokat a bírságokat, amelyek végül kiszabásra kerültek.
Azt tudni kell egyébként egy ilyen dioxinszennyezésnél, hogy ennek az emberi szervezetbe való bekerülését követően 7-8 év a feleződés ideje. Éppen ezért, mivel akár a levegőből is felvesszük, minden olyan faktort csökkenteni kell, amely a felhalmozódását teszi lehetővé az emberi szervezetben. Ennek megfelelően úgy véljük, nagyon fontos lépés volt, amit megtettünk, még akkor is, ha nincs is közvetlen vagy közvetett hatása a szennyezésnek. De senki nem tudja megmondani, hogy lesz-e egyáltalán olyan eset, amikor a szennyeződésből eredő felvétel, dioxinfelvétel valamikor akár daganatos, akár idegrendszeri megbetegedést okoz egyeseknél néhány év múlva. Ezt nem lehet megítélni, ezért hatósági szempontból meggyőződésünk szerint tiltani kell, mert mint ahogyan főosztályvezető asszony elmondta, nincs határértéke magának a guarguminak. Az élelmiszerekben van, azaz van a tejre, van a húsra határérték, de ezekben az esetekben a hatóság feladata és lehetősége, hogy ezekkel a kérdésekkel érdemben foglalkozzon.
Felmerült az a kérdés is, hogy nem volt-e problémás, hogy olyan termékek is bekerültek, amelyek esetén maga a késztermék az élelmiszer-biztonsági határértéket nem lépte át. Én azt gondolom, hogy ez volt a vállalkozások legjobb döntése, hogy levették a polcról a termékeket. A vállalkozók ezzel kifejezetten a fogyasztói bizalmat kívánták megerősíteni, hogyha a legkisebb gyanúja is van arra, hogy az a termék a fogyasztó egészségkárosodását okozhatja, akkor nem fogja a piacon tartani. Nagyon jó példák vannak, és ebből a szempontból egy pozitív eredményként értékeltük adott esetben, hogy volt olyan cég, aki önkéntesen az első napon felvállalta, és levette a polcról; egyébként ez a Fornetti volt.
Egy kiváló tulajdonosa van ennek a cégnek, legalábbis élelmiszer-biztonsági szempontból. Amikor az ő eredményeit nyilvánosságra hoztuk, akkor volt szerencsém személyesen beszélni vele. Nem titkolta, hogy ő azt tudta, hogy vagy nyer, vagy nagyon nyer. Igaza volt, mert ha pozitív lett volna a mintája, mivel ő nem engedte ezt a terméket a fogyasztók elé, el tudta volna mondani, hogy igen, az én termékem nem került a fogyasztók elé, mert önkorlátoztam magam, ha pedig kiderült volna, mint ahogy kiderült róla, hogy nem volt ilyen anyag a termékében, ezzel is azt bizonyította, hogy a maximumot megteszi a fogyasztói érdekében. Ő pénzben is ki tudta fejezni, hogy ez neki már az ő döntésével mekkora piaci előnyt jelentett.
Azt remélem, hogy akik még nem ismerték föl és sajnos akár valóban adatot szolgáltattak, ők is a jövőben rájönnek arra, hogy megváltozott ez a helyzet: nem azt díjazza a fogyasztói társadalom, aki elbújik, hanem azt díjazza, aki igenis kiáll amellett, hogy az ő tevékenysége egy olyan tevékenység, amiért felelősséget tud vállalni. Ez az élelmiszer esetében, egy bizalmi termék esetében még inkább hangsúlyozott.
Ángyán képviselő úr felvetett egy kérdést, hogy miként és mit tudunk róla. A hatóságok szempontjából szeretnék csak egy mondatot hozzátenni. Természetesen a hatóságnak az a lehetősége van meg, hogy amire határérték van, arra tud vizsgálni. A szakemberek, a tudósok értelemszerűen a fejlődés tükrében folyamatosan tudják azokat az információkat szolgáltatni, amelyek az elkövetkezendő időszakban meghatározzák a hatóság operatív munkáját is.
Itt is egy párhuzamot szeretnék még említeni: a szarvasmarhák szivacsos agyvelősorvadását sok-sok évvel ezelőtt nem vizsgálta egyetlen ország sem, ma Magyarország is több tízmillió forintot költ el ennek a betegségnek a folyamatos monitorozására.
Varga képviselő úr volt szíves felvetni azt az időbeni kérdést, hogy valóban egy gyors rendszer mennyire gyors rendszer, és eltelt három hét. Ez egy nagyon érdekes helyzet. Tehát valóban, ha azt vesszük, eltelt három hét, viszont ha most március 14-ét nézzük, akkor hosszú-hosszú hetek és hónapok teltek el. Sajnos ez a problematikája, ami jelen pillanatban az élelmiszer-ellenőrzésnek és biztos, hogy más területek ellenőrzésének is megvan, mindaddig nem kerül a hatóságok szeme elé és nem tudnak intézkedni, amíg nincs konkrétum. A felvetés is az volt, hogy lehet, hogy került Magyarországra, majd amikor az első konkrétum három hét után megérkezett, abban az esetben is az volt, hogy úgy tűnt, mintha jött volna Magyarországra, végül kiderült, hogy mégsem érkezett Magyarországra. Tehát sajnos ez a relativitás benne van, hogy hosszú vagy rövid az az idő, valóban onnantól tud reagálni a hatóság, amikor konkrétum van.
Egy dolgot lehetett volna tenni. Ha megfelelő lehetőség áll rendelkezésünkre egy olyan nyitott keretben, mint amit említettem, hogy igen, a vizsgálatokat viszonylag számolatlanul a fogyasztók érdekében meg lehet tenni, akkor előfordulhat, hogy nemcsak a guargumit, hanem Indiából származó más termékeket is már hamarabb lehetett volna akár dioxinra is vizsgálni. Természetszerűleg, ha 220 ezer forint egy-egy vizsgálatnál az a díjtétel, amelyet még a hatóságnak önmagának is bele kell ebbe fordítania, akkor egy nagyon komoly összeget kell terveznünk arra, hogy ez valóban végezhető legyen. A gyorsításra ez az egy lehetőségünk van, megadni azt a módot, hogy akár a saját vizsgálataink is segítsék a jövőben az Európai Unió többi országának intézkedéseit, és természetesen elsődleges feladatként Magyarországon tudjuk garantálni a magyarországi fogyasztók biztonságát. Ebben az esetben valóban az európai intézkedés és a magyarországi intézkedés között eltelt egy idő, de azért hadd mondjak egy pozitív példát is.
Van egy másik probléma, ami Kínából ered. A fehérjét mint az egyik legértékesebb összetevőjét kívánják hamisítani eddig még csak állati takarmányoknak, ma már úgy tűnik számunkra, hogy ez az élelmiszereknek és a melamin kérdése. Magyarország élen jár abban, hogy az első riasztásokat mi küldtük, ami szintén annak köszönhető, hogy olyan szakemberek dolgoznak egymás mellett, akik a takarmányban érezhető problémára felhívták a figyelmet, és így azonnal az élelmiszeres kollegák is tudtak rá reagálni. Szóval vannak ilyen esetek, csak értelemszerűen ehhez pénz, pénz, pénz és nagyon sok pénz kell. Ez végül is háború, és tudjuk, hogy ehhez pénz, pénz és pénz szükséges.
Nagyon szépen köszönöm képviselő asszonynak a köszönetét. Azt gondolom, hogy valóban azok a kollegáink, akik nem tudtak a szabadságuk alatt pihenni és feltöltődni az elkövetkezendő 365 napra, nagyon-nagyon sokat tettek annak érdekében, hogy a magyarországi fogyasztók biztonságban legyenek. Ahogy képviselő asszony is fogalmazott, néha ők sem értették, hogy ennek ellenére a munkájuk nemhogy elismerést, hanem rendkívül erős kritikát kap. Én azt gondolom, hogy ma már mindegyikünk tudja, hogy a kritika építő kritika volt, és azt reméljük, a jövőben még inkább meg tudunk felelni az elvárásoknak. Hatóságunk intézkedésének nem mindig megfelelő a kommunikációja, és így kevésbé látható annak az 1647 munkatársunknak a közvetlen munkája, akik ebben részt vettek.
Az áruházláncok kérdése egy nagyon fontos kérdés. Értelemszerűen az élelmiszer-ellenőrző hatóság nem egy gazdasági érdekeket vizsgáló hatóság, tehát természetesen mi sem úgy állítjuk össze az ellenőrzési tervünket, mint a Gazdasági Versenyhivatal, hanem úgy, mint egy élelmiszerre fókuszáló és a fogyasztók egészségét és biztonságát hivatott hatósági intézményrendszer. Viszont az elmúlt két évben azért megjelent egy új elem: a célvizsgálatok.
A célvizsgálatok több célt szolgáltak. Egyrészt szolgálták azt a célt, hogy Magyarország lakossága számára a mindennapi munkánkból kiragadjuk azokat a pontokat, időszakokat, amikor kézzelfoghatóvá tesszük, hogy mit is tesz a hatóság. Nemcsak akkor dolgozunk, minden nap dolgozik a hatóság, viszont sokkal könnyebben érthető volt mindenki számára, hogy nyári célellenőrzés, húsvéti célellenőrzés, karácsony-szilveszteri célellenőrzés. Ennek is van egy olyan része, hogy azért ellenőrzünk húsvétkor, mert a sonka esetében lehet, hogy vannak nem felelősen gondolkodó vállalkozók, azért ellenőrzünk karácsonykor az időszakra jellemző termékeket, mert egyrészt az árról, másrészt az áron keresztül természetesen akár a minőségről vagy a biztonságról is lehet, hogy információkat tudunk kapni. Tehát elkezdtük ezt beépíteni, az alapvető cél a fogyasztók egészsége és biztonsága, de természetesen ennek a mindennapokban más területekre való kihatása is nagyon fontos.
Farkas képviselő úr nagyon érdekes kérdéseket vetett fel. Többet is följegyeztem magamnak, amire szeretnék néhány gondolatot mondani. Egyáltalán az az első kérdés, hogy milyen környezetben történik az előállítás Indiában, és a guargumin keresztül mit is vállal fel az Európai Unió, mit vállalnak fel az európai uniós tagországok. Egészen fura, ellentmondó híreket lehetett hallani. Először fölmerültek az erdőtüzek, aztán felmerültek az ott lévő árvizek és az ott felhasznált fertőtlenítő szerek.
A pentaklórfenol annak ellenére, hogy tiltott az Európai Unióban, úgy tűnik, hogy Indiában még mindig felhasználják fertőtlenítésre és a növényvédelem területén is. (Dr. Sohár Pálné: Öt éve tilos Indiában.) Ennek ellenére ha megnézzük a cég honlapját, a mai napig is lehet látni ott pentaklórfenol-tartalmú készítményt. Tehát ott vannak azok az információk, amelyek rakódtak egymásra, hogy mi történhetett. Ahogy főosztályvezető asszony is említette, a mai napig nem tudjuk, hogy mi történt. A svájci cég kint járt, de érdemben nem tudta az európai uniós tagországokat tájékoztatni arról, hogy mi történt. Ma nem tudok beszámolni arról, hogy mit tervez az Európai Unió; tervez egy egységes ellenőrzést, a FAO szakemberei elmennek ehhez a céghez, remélem, az elkövetkezendő időszakban lesz lehetőség erről beszámolni.
Abból a szempontból viszont a termesztési környezet fontos, és megint csak az együtt dolgozó szakemberek, hogy amikor közösen gondolkodtunk róla, hogy mi történhetett, a növény-egészségügyi szakemberek azt mondták, hogy el nem tudják képzelni, hogy a környezetből vette föl a guargumi ezt a mennyiségű dioxint. Hüvelyes növényről van szó, nem tud rá ennyi ülepedni, és mivel nem egy olajos növényről van szó, nem tud ennyit felszívni a talajból, tehát itt valami másnak kellett történnie. Én ma is annyit tudok mondani, hogy a szakemberek véleménye szerint valami másnak kellett történnie, miközben valóban a környezet is meghatározza, hogy mi történik. Magyarország annak érdekében, hogy a magyarországi lakosság minél nagyobb biztonságban legyen, ismételten egy vizsgálatsorozatot indított el, amelynek az eredményeit várjuk, és esetleg nemcsak guarguminál, hanem más termékeknél is szeretnénk kizárni annál, ami hasonló termesztési környezetből származik, hogy esetleg dioxinnal szennyezett lehet.
Az is egy nagyon fontos új felvetés volt, hogy ha nincs a csatlakozás, észre vettük volna-e. Azt tudom mondani, hogy kizárólag akkor vettük volna észre, hogy ha valamelyik élelmiszer esetében, amire határérték van megállapítva és vizsgálat történik rá, kiemelkedett volna a dixoinszennyezettség. Viszont a magyarországi vizsgálatok mindegyike eddig azt mutatta, hogy volt olyan termék Magyarországon, ahol ez a vizsgálati határérték fölött volt, de nem érte el az egészségügyi határértéket, azaz nem lett volna gyanús a termék. Tehát ebből a szempontból biztos, hogy más információs halmazhoz jutunk, ha 27 tagország gyűjti az adatokat, mintha egy tagország gyűjti az adatokat. Az európai uniós csatlakozásnak az élelmiszer-biztonság területén lévő esetleges, ma még nem egyértelműen a mi elvárásainkat mutató szabályozása negatív eredmény, de biztos vannak másak is köztük, mert ha 27-en gyűjtik az adatokat, akkor az mindig többet jelent.
Bár a mai napig kérdéses számunkra, és erre sem tudjuk a választ, hogy miért vizsgálta meg először bárki is ezt a guargumit, tehát nem tudjuk, mi volt az oka, nem kaptunk még rá választ, hogy miért is jutott valakinek eszébe, hogy eddig még soha nem vizsgáltuk, de ma megvizsgáljuk a guargumit, hogy van-e benne dioxin. Azért fontos kérdése az elkövetkező időszaknak, mert folyamatban van a laboratóriumi hálózat átalakulása, a laboratóriumok működésének szabályozása. Az európai uniós szabályozás szerint az élelmiszeripari vállalkozók felelőssége, mi több azt mondja, ő a felelős azért, amit előállított, tehát neki kell az ellenőrzést, a laboratóriumi vizsgálatokat elvégeztetnie.
Mi is úgy ítéltük meg ebben, hogy nem árt, hogyha egy állami kontroll, hatósági kontroll megmarad Magyarországon erre a tevékenységre, és bár az állategészségügyi törvény módosításának megelőző módosításakor beleírtuk azt, hogy igaz, hogy nemzeti akkreditáló testület, speciális, minőségirányítási szempontból is megfelelő akkreditáció van, de ez szakmailag szükséges. Ezt tehát az állategészségügyi törvénybe beépítettük, a takarmányozás és az élelmiszer-vizsgálatok területén beépítettük ezt, mert azért az állategészségügyi vizsgálatok megfelelősége is fontos kérdés, főleg ha egy állatról emberre terjedő betegségről van szó.
Ami még fontos, az az, hogy úgy ítéljük meg, az engedélyezésben hatóságunknak továbbra is, a jövőben is fontos szerepe lesz. Vannak nemzeti referencialaboratóriumok és ellátandó feladatok. Ezeket a nemzeti referencialaboratóriumi feladatokat a tagország maga is elláthatja, vagy mint most láthattuk, Románia Magyarországgal végeztette el, tehát mással is elláttathatja. A kérdés az, hogy melyik a gyorsabb és melyik olcsóbb. Azt gondolom szakmai szempontból, engedjék meg, hogy ezt mondjam, a gyorsaság a fő szempont és a fontosabb. Amennyiben az azonnali hatást nem látjuk, hanem az évtizedekben mérhető hatása nem zárható ki, nem mindegy, hogy három nappal előbb, vagy három nappal később van meg a vizsgálati eredmény. Tehát mind az állategészségügy, mind a takarmányozás területére, mind az élelmiszer-események területére, a friss zöldség-gyümölcs esetére egy olyan hatósági kontroll beépítése szükséges, amely az azonnali és megfelelő kontrollt tudja biztosítani.
Jakab alelnök úr több kérdést is fölvetett. Fölvetette azt is, hogy az elkövetkezendő időszakban az ipari és a mezőgazdasági termékek területén egyre nagyobb lesz azon országok részvétele, akik ma úgynevezett fejlődő vagy harmadik országok, vagy így lépnek be, és az Európai Unió piacaira kívánnak beszállítani. Ebből a szempontból is azt gondolom, egyetlen lehetőségünk van, érzékelve valóban azt, hogy a mezőgazdasági termékekkel szemben az ipari termékek lehet, hogy prioritást élveznek bizonyos tárgyalásokon, így egy lehetősége marad a tagországnak, felépíteni azt a hatósági rendszert, amelyik a harmadik országból beérkező terméket kontrollálja a hazai termékek védelme érdekében.
A piacvédelem kérdése is ilyen. Nem egy piacvédelmi szerepet töltünk be, minden egyes tagországban indirekt módon vagy akár direkt módon is az állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző hatóságnak a szankcionálási rendszere, az intézkedései egyben a piacot is védik. Nem a piac, hanem elsősorban a fogyasztók biztonsága szempontjából védik, de ma már a piacra is hatással van. Az első pillanattól kezdve, amikor munkámat a hivatalban megkezdtem, az volt a legfőbb célunk, hogy azokkal a szakmai szervezetekkel, akik az állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző hatósággal kapcsolatba kerülnek, azokkal kitűnő partnerkapcsolatot alakítsunk ki. Fontos volt, hogy ne az legyen a cél, hogy a hatóság már megint szigorú, hanem az, hogy ez a hatóság azért szigorú, mert a szigorával egy olyan biztonságot nyújt, hogy továbbra is szállítunk az Amerikai Egyesült Államokba, szállítunk Távol-keletre vagy az Európai Unióba.
Ha nem tud ilyen garanciális rendszert működtetni a hatóság, legyen az az állategészségügyi ellenőrző szolgálat, növény-egészségügyi vagy élelmiszer-ellenőrző szolgálat, akkor a piac védelmét veszélyeztető dolgok ellen nem tudunk tenni megfelelő módon, sem az ellen, hogy a magyarországi termelés megfelelő módon piacot találjon magának. Mert ez csak akkor működik, ha Magyarországon olyan termékeket állítanak elő, amelyek konkurenciát jelentenek a Magyarországra beérkező termékekkel szemben.
Az is nagyon fontos dolog, hogy tudjuk, mi érkezik be az országba; részben. Az élő állatokról nagyon pontosan kell tudnunk mindent, a feladó ország értesíti a fogadó országot, hogy mikor, milyen állatok, milyen azonosítással érkeznek, viszont az élelmiszer területén ez nincs így. Magyarország - és ez egy későbbi kérdéshez is kapcsolódik - az ír főállatorvos kollegája felvetéséhez csatlakozott. Ez kifejezetten abban az időszakban történt, amikor Magyarországon a Mega Trade-ügy volt, előtte néhány héttel Németországban húsbotrány volt, de ugyanígy ez Angliában és Írországban is jelentkezett, csak kevésbé volt róla hír. Felmerült, hogy kellene egy olyan szabályozás, amelyik nem korlátozza senki szabad kereskedelmét, csak lehetőséget biztosít arra, hogy tudjuk, honnan, mi indult el, és hogy tudjuk, hova és mikor érkezik. Ma is van a guargumi esetében négy olyan cég, amelyről nincsen tudomásunk, de nemcsak nekünk nincs, hanem azoknak az országoknak sincs, ahol ezeknek a cégeknek lenniük kellene. A külföldi listán szerepel négy olyan cég, aki vásárolt belőle, de ezek a cégek sehol nincsenek nyilvántartva, így meg sem tudjuk őket találni. Ha előzetesen tudjuk, hogy egy ilyen cég létezik, akkor értesíteni tudjuk, de így nem is tudjuk, hol van.
Nincs teljes egyetértés a tagországok és az Európai Unió Bizottsága között ebben a kérdésben, de abban elkötelezettek, hogy ne nehezítsék tovább a vállalkozók életét, és adminisztratív plusz terheket ne rójanak a vállalkozókra. Én azt gondolom, hogy ez egy rendkívül fontos kérdés lesz az Európai Unió tagországai között, hogyan tudják közvetíteni, hogy azért a fogyasztók védelme és egészsége elsőbbséget élvez, ami a vállalkozók számára hozhat plusz hozadékot az adminisztrációs teher ellenére is.
A programokat említettem az elején. Én azt remélem, a mostani strukturális átalakítás, amelynek jelenleg az első lépéseit éljük, azt is fogja eredményezni, hogy az a magyarországi élelmiszer-biztonsági hivatal, ahol a kockázatelemzés, a kockázatbecslés és tudományos alapon történő feladat-végrehajtás történik, ott nemcsak az a 18 fő fogja a munkáját végezni. Most "csak" néhány ezer kollegát mondok, aki ebben dolgozik, de úgy fog ez szervesen összekapcsolódni az átalakuláskor, hogy a szakemberek valóban élő, napi, direkt kapcsolatba kerülnek egymással, hogy a tudományban lévő kollegák valóban az elvárt eredményeket tudják hozni, amelyek az ügyek előmozdítását, a fejlődést teszik lehetővé.
A jövőben az Európai Unió megadja azokat az irányszámokat, amelyek alapján ki lehet számolni a vizsgálati minimum mennyiségét. Többet lehet végezni természetesen, többet lehet ellenőrizni, amennyit akar a tagország, de a rá jellemző kibocsátási volumenére tekintettel állapítják meg, mi az a mennyiség, amit vizsgálni kell. Magyarországnak ezt a tervét eddig minden évben elfogadták, de ha nagyobb garanciát szeretnénk, akkor nagyobb befektetések is szükségesek hozzá.
Ha abból az irányból közelítjük meg a képviselő úr felvetését, hogy aki kevés terméket visz a piacra, és aki hipermarketen keresztül értékesít, erre is van Magyarországon egy több éve működő rendszer, amely a svéd ellenőrzési rendszer magyarországi adaptációja, ahol egy képletbe behelyettesítik azokat a faktorokat, amelyek alapján megállapítjuk, hogy milyen gyakorisággal kell az ellenőrzéseket végrehajtani. Itt egyetlenegy problémát láthatunk, a gyakoriságot. Ha olyan pozitív érték jön ki, hogy ez egy tudatos vállalkozás, megbeszéljük mindazt, ami szükséges, ismeri a szabályokat, betartja a jogszabályokat, minőségirányítási rendszert működtet, az elmúlt időszakban nem volt kifogás vele szemben, és még sorolhatnám a további faktorokat, abban az esetben is ez a rendszer kétéves gyakorisággal írja elő az ellenőrzést.
Abban az esetben, ha eljutunk odáig, hogy ez egy közepes vállalkozás, akkor évente féléves gyakorisággal, és ha ez egy rossz vállalkozás, akkor negyedéves gyakorisággal. Erre mondhatjuk azt is, hogy jó, mondhatjuk azt is, hogy rossz. Jelen pillanatban azzal a lehetőséggel, amivel bírunk, még ezt sem könnyű végrehajtani, de ennek tudunk ma megfelelni. Ha egy olyan döntés megszületik, hogy ezt fokozni kell, akkor azt tudjuk mondani, hogy a fokozáshoz erre és erre lenne szükség, hogy meg tudjuk tenni.
Ez egy nemzetközileg elfogadott gyakorlat, és látni kell azt, hogy negyed év és két év az az intervallum, amikor egyszer eljutunk egy vállalkozáshoz. Ha a magyarországi vállalkozások számát megnézzük, ez azt jelenti, hogy több százezer cég van ma Magyarországon, aki az élelmiszerrel valamilyen módon kapcsolatba kerül. Ezt - most kerekítem a létszámot - egy 1500 fős apparátussal kell ellenőrizni, amiben természetesen mindenki benne van. Nagyon nagy szerep jut az élelmiszerrel foglalkozó vállalkozók tudatosságának, önellenőrzésének, önkontrolljának, és nagyon nagy szerep jut annak, amit szintén az elmúlt időszakban bevezettünk, hogy azok a szakmaközi szervezetek, azok a civil szerveződések, akik információhoz jutnak, célzott vizsgálatokra adjanak nekünk lehetőséget. Sokkal könnyebb, hatékonyabb és látványosabb ellenőrzést végrehajtani, ha tudjuk, hogy mikor hova kell menni, de ez pont azt nem veszi be a rendszerbe, hogy amikor nem tudjuk, hogy hova és mikor kell menni, akkor mit lehet tenni. Tehát valahol a kettő között van az az egészséges határ, amit meg kell találni, hogy a jelenlegi tudatosság alapján az élelmiszer-vállalkozások szempontjából és a hatóságok lehetőségei szempontjából hol van a középút.
Alexa elnök úr kérdéseiben megjelent az a gondolatkör, ami az EU szinten való javaslattételre irányul. Amint említettem, Írország volt az első, aki felvetette az áruk mozgásának egy lehetséges informatikai rendszerét, Magyarország volt a második tagország, aki felszólalt, és azt mondtuk, hogy nemcsak az állati eredetű termékek esetében, hanem általában az élelmiszer esetében szeretnénk ezt a rendszert. Magyarország volt az, aki a higiéniai csomag, tehát a 852, 853, 854/2004. EK rendelet megjelenésével kapcsolatban, amikor még csak szavazati jog nélkül, tanácskozási joggal vett részt az üléseken, a módosításaiban minden egyes esetben a szigorítás mellett foglalt állást. Ez megint csak nagyon nehéz kérdés, mert ha mi a szigorítás mellett foglalunk állást, ezzel a vállalkozásoknak a lehetőségét is szigorítjuk, tehát itt is egy kényes egyensúlyra kell törekedni, hogy meddig lehet szigorítani, és melyek azok a határok, amelyek átlépése esetleg már a magyarországi vállalkozásoknak a versenyképességét tudja befolyásolni.
Felmerült a kérdés, hogy mit lehetne még tenni. Meggyőződésünk, hogy különböző szintű egyeztetéseket kellene végrehajtani annak érdekében, akár az Európai Unió biztosával is, hogy mit tud Magyarország tenni, milyen elképzelései vannak az elmúlt időszakban a tagországként gyűjtött tapasztalatai alapján és esetleg miként lehet ebben a jogalkotás folyamatát akár európai uniós szinten is változtatni.
Amit saját magamnak még felvetettem - és ez volt az a konkrét kérdés, ami azt gondolom, sokunkat foglalkoztat, akik itt a mai napon megjelentünk -: hogy mi történt Szegeden. Egy érdekes esemény előtt állunk, ami egy kicsit emlékeztet engem a szaloncukor kérdésére, amikor karácsony után merült fel, hogy hogy lehet az, hogy a fán olyan szaloncukor volt, ami a fogyasztók egészségét befolyásolja. Azt kell mondanom, hogy sajnos egy rossz kommunikáció eredményének vagyunk ismételten a tanúi, ami ismételten a tapasztalatainkat bővíti. Addigra a hatóság már rég megtette az intézkedést, tehát a fára már nem kerülhetett olyan szaloncukor, ami akkor kiváltotta a lakosságnak azt az érzését, hogy nem tett meg mindent a hatóság annak érdekében, hogy elkerülje ezt a problémát. Ebben az esetben is így volt, ami azt jelentette, hogy már hetekkel ezelőtt megtörtént az intézkedés, amikor nyilvánossá és tudható vált számunkra, hogy van egy ilyen probléma Magyarországon, még aznap felkerült az oevi.hu honlapra nemcsak a cég neve, hanem megint pontosan a termék megnevezése is. Az az anyag is, amelyet összeállítottunk a mai napra, jól példázza, hogy nem tudhattunk róla, hogy ma ennek ilyen médiaérdeklődése lesz, ennek ellenére a kollegáim a 14. oldalon ezt a kérdéskört egészen részletesen, az anyag adta keretek között már leírja.
Tehát a nyilvánosságra hozatal megtörtént. Csongrád megyei igazgató főállatorvos kollegámmal már többször egyeztettem, és ő is arra gondolt, hogy ez nem azt a nyilvánosságot nem akarta megadni a terméknek és a vállalkozónak, mint ami ebben az esetben első pillanattól kezdődően a hatóságunk gyakorlata volt, hanem őt két nappal ezelőtt kérdezte meg a helyi sajtó általánosságban a guargumi Csongrád megyei tapasztalatairól, és ennek kapcsán mondta el, hogy volt olyan cég is, aki... Tehát ő két nappal ezelőtt azért nem akart ismételten cégnevet felhozni, mert egy olyan ügyről van szó, ami augusztus közepén, augusztus 20-a előtt nyilvánosságra lett hozva.
Ma a sajtó képviselőinek is többször elmondtam, hogy azért nem igazán értem az ügyet az ő részükről, mert augusztus 20-át követően az első híradásban a Magyar TV1 már hírt adott erről az ügyről. Augusztus 20-a óta azért jó néhány nap eltelt, és értelemszerűen egy megyében megjelent általános hírből hirtelen egy országos hír lett, ami természetesen országos hír, de nem ma, hanem már jó néhány nappal ezelőtt is országos hír volt. Már azon a sajtótájékoztatón is, amelyet a kormányszóvivői tájékoztatóval egybekötöttünk, hogy a legszélesebb médianyilvánosságot érjük el, felhívtuk a figyelmet, hogy a legfrissebb, a legnaprakészebb információ mindig ezen az oevi.hu honlapon volt, lesz elhelyezve.
Tehát a nyilvánosságra hozatal kérdés sem lehet, mint ahogy itt a cég neve megjelent. Ahogy főosztályvezető asszony is fogalmazott, itt igazán nem a cég hibázott, ő sem tudta, hogy neki ezt vizsgálnia kellett volna, az elsők között volt a megyei igazgató tájékoztatása szerint, aki Csongrád megyében egyáltalán jelezte, hogy ő guargumit használ fel. Az, hogy most jutott el abba a fázisba, hogy nem kettő, nem 23, hanem már 85 olyan guargumitételről tudunk, amelyik pozitív, azt is mutatja, hogy az augusztus 20-át megelőzően jutott el addig valahol másutt is a vizsgálat, hogy ez nem tartható forgalomban, és nem is került forgalomba.
Egy nagyon fontos dolgot én is mindig elfelejtek. Az első pillanattól kezdődően, amikor azt mondtuk, hogy szennyezett guargumi lehet Magyarországon, azzal egy időben a vállalkozásoknak megtiltásra került az ismeretlen eredetű guargumi felhasználása, ami bárhonnan a világból jön, és az indiai guargumi felhasználása, tehát az első pillanattól ők ezeket nem használhatták föl. A mostani helyzet is jól mutatja, hogy ennek a guargumikészletnek, amiről most derült csak ki nyár végén, hogy szennyezett volt, március 14-e és június 1-je között megtörtént a felhasználása, amikor még szó sem volt arról, hogy egyáltalán dioxinnal szennyezett guargumi érkezett az Európai Unióba Svájcon keresztül.
Tehát nagyon jól mutatja a helyzet, hogy azért ez egy érzékeny terület, és az érzékeny területnek megvannak azok a relativitásai, amiket nem tud a hatóság mindaddig kiszűrni, amíg egyáltalán nem találkozik szembe magával a problémával. Itt, a Csongrád megyei esetben ez a kérdés így válik kerekké, hogy igen, amikor információ volt, a hatóság megtette az intézkedését, de amikor az első riasztás történt, már akkor a cég nem használt fel, nem is használhatott fel szennyezett guargumit, mert március 14-e és június 1-je között már ezt mind felhasználta. Érdekes a helyzet, nagyon nehéz ma megértenünk, de pont ebből adódik ennek az élelmiszer-hatósági ellenőrzésnek és élelmiszer-biztonsági tevékenységnek az a benne rejlő kockázata, ami csak csökkenthető, de nullára nem lehet sohasem csökkenteni.
Széplaki úrnak az adalékanyagok mentesítési folyamatára irányuló fölvetésére főosztályvezető asszony reagált. Az is fontos, hogy fölhívjuk a magyarországi vállalkozók figyelmét arra, hogy több olyan lehetőségük van, amivel önkéntesen is előjöhetnek. A magyarországi lakosság olyan mértékben hall élelmiszer-biztonsági eseményekről, hogy ezek arra érzékenyítették, hogy ha egy pozitív kezdeményezés van, ebben a konkrét esetben akár maguk a vállalkozók vagy a vállalkozókat tömörítő szervezetek vagy akár civil szervezetek ha megfelelő kontroll mellett valóban azt tudják garantálni, hogy tudnak olyan terméket előállítani, ami adalékanyag-mentesített, az egy olyan pozitív érték, ami készpénzre is váltható a mindennapokban.
Felmerült az Európai Unióban, hogy az Unióban előállított termékek hogyan aránylanak a Magyarországon előállított termékek arányához. Erre egy dolgot tudok mondani, a Magyarországon megtermelt termék és az itt megtermelt termékből előállított élelmiszer hatóságunk szigorú felügyeletét élvezi. Ennek megfelelően ezekre a termékekre sokkal több mindent tudunk garantálni, mint egy termékre, amellyel a forgalmazásban találkozunk. Én azt gondolom, hogy ez is olyan jellegű üzenet, ami a magyar lakosság számára szól, de azt látom, hogy nagyon gyakran feladnak hirdetéseket, és kihasználják ezt. Azzal hirdetik a terméket, hogy az a magyar élelmiszerlánc során előállított magyar termék, használják a magyar fogyasztó jelzőt, azt remélve, hogy ugyanúgy elfogynak a termékei.
Az utolsó kérdéskör, amelyről azt gondolom, már említésre került többünk által, de azt is gondolom, mi a jövőben is ezt az utat szeretnénk járni, felmerült a nyilvánosság kérdése. Nagyon nehéz megítélni, hogy mikor kell, és mikor lehet, mikor szabad a nyilvánossághoz fordulni. Az új törvénytervezetünkben mi kötelezettséget akarunk róni a mindenkori országos főállatorvosra, hogy amikor a fogyasztó egészségét befolyásoló, nem kis mértékű, hanem nagy jelentőségű, nem kicsi, hanem nagy mértékű szennyezés bekövetkezik, az erre vonatkozó, ilyen jellegű döntéseket a hatóságnak kell meghoznia, hogy a nyilvánossághoz fordul-e és hogy mikor.
A guargumi kérdése: a guargumi súlyos vagy nem súlyos? Ezt most nem tudjuk megítélni, azt kell mérlegelni, hogy ha olyan közvetlen történés van, amely befolyásolja az emberek egészségét, függetlenül attól, hogy mikor, hogy most vagy 25 év múlva lesz daganatos megbetegedés, akkor egy kötelezettsége legyen a hatóságnak és a hatóságot vezető mindenkori személynek arra, hogy neki legyen lehetősége a nyilvánosságra hozásra. Ebben van veszély is, de rendkívüli előnye is van, ha megfelelő módon tudjuk a magyar lakosságot elérni, ami hozzájárul ahhoz is, hogy kialakuljon a tudatos fogyasztó, aki tudja, érti, hogy a tájékoztatás mit jelent. Mert akkor különbséget tud tenni aközött, hogy például egy pohár tejföl fogyaszthatósági ideje lejárt, vagy guargumival 400-szorosan szennyezett termék kerül elé. Ehhez összefogásra is szükség van, és kifejezetten a fogyasztók biztonságát kell a tájékoztatásban előtérbe helyezni, hogy tudja, minden az ő érdekében történik. Ez esetben a fogyasztó nem fogja választani az ilyen terméket, és természetesen a vállalkozások is ennek megfelelően fognak erre felkészülni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Szeretném megköszönni a bizottsági tagoknak, meghívott vendégeinknek a kitartást, és hogy részt vettek mai bizottsági ülésünkön. Azt gondolom, nagyon hasznos volt a mai összejövetel, és azt a célt, amit magunk elé kitűztünk, hogy figyelemfelhívó, tájékoztató ülést folytassunk, természetesen elértünk. Kollégáinknak, szakértőinknek is köszönöm a részvételt, illetve a részletes tájékoztatást. Ha megengednek egy személyes megjegyzést, a mi élelmiszerlánc-biztonsági érzetünket az önök felkészültsége, szakmai elkötelezettsége biztosan elősegíti. Köszönöm szépen. További jó napot kívánok mindenkinek!
(Az ülés befejezésének időpontja: 16 óra 55 perc)
|
Font Sándor |
Alexa György |
Jegyzőkönyvvezetők: Bihariné Zsebők Erika és Ferenc Zsuzsanna