OTB-14/2008.
(OTB-60/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Oktatási és tudományos bizottságának
2008. október 21-én, kedden, 10.14 órai kezdettel
a Képviselői Irodaház V. emelet 532. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Megnyitó *
A napirend elfogadása *
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló T/6133. számú törvényjavaslat *
A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása *
A Nemzeti Tehetség Program elfogadásáról, a Nemzeti Tehetség Program finanszírozásának elveiről, valamint a Nemzeti Tehetségügyi Koordinációs Fórum létrehozásának és működésének elveiről szóló határozati javaslat (H/6416.szám) (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként) *
Brassói Sándor (Oktatási és Kulturális Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások, válaszok, reflexiók *
Brassói Sándor (Oktatási és Kulturális Minisztérium) reflexiói *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
A bizottsági előadó kijelölése *
A Kábítószerügyi eseti bizottság tevékenységéről (2007. november - 2008. október) szóló J/6554. számú jelentés); a Kábítószerügyi eseti bizottság tevékenységéről (2007. november - 2008. október) szóló jelentés elfogadásáról szóló H/6555. számú határozati javaslat *
Winkfein Csaba, az Országgyűlés Kábítószerügyi eseti bizottság elnökének szóbeli kiegészítése *
Hozzászólások, kérdések, észrevételek *
Dr. Felvinczi Katalin (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) reflexiói *
Winkfein Csaba, az Országgyűlés Kábítószerügyi eseti bizottsága elnökének reflexiója *
Egyebek *
3.a) A Kábítószerügyi eseti bizottság tevékenységéről (2007. november - 2008. október) szóló jelentés (J/6554. szám)
(A Kábítószerügyi eseti bizottság önálló indítványa) (Általános vita)
Elnököl: Dr. Szabó Zoltán (MSZP), a bizottság elnöke
Deák Istvánné (MSZP)
Földesi Zoltán (MSZP)
Mohácsi József (MSZP)
Katanics Sándor (MSZP)
Kormos Dénes (MSZP)
Rónavölgyi Endréné (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Szabó Gyula (MSZP)
Tatai-Tóth András (MSZP)
Tóth Tiborné dr. (MSZP)
Dr. Pósán László (Fidesz)
Révész Máriusz (Fidesz)
Tóth Ferenc (Fidesz)
Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP)
Almássy Kornél (független)
Helyettesítési megbízást adott
Zsigó Róbert (Fidesz) Almássy Kornélnak (független)
Dr. Sándor Klára (SZDSZ) távozása után dr. Szabó Zoltánnak (MSZP)
Botka Lajosné (MSZP) Földesi Zoltánnak (MSZP)
Katanics Sándor (MSZP) 10.25 óráig Deák Istvánnénak (MSZP)
Mohácsi József (MSZP) 10.40 óráig Rózsa Endrének (MSZP)
Cseresnyés Péter (Fidesz) Révész Máriusznak (Fidesz)
Pánczél Károly (Fidesz) Tóth Ferencnek (Fidesz)
Pokorni Zoltán (Fidesz) dr. Pósán Lászlónak (Fidesz)
Kuzma László (KDNP) dr. Hoffmann Rózsának (KDNP)
Winkfein Csaba (MSZP), az Országgyűlés Kábítószerügyi eseti bizottságának elnöke
Brassói Sándor (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Dr. Felvinczi Katalin (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Koleszár Katalin osztályvezető (Pénzügyminisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 14 perc)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok a bizottság tagjainak, meghívott vendégeinknek! Az október 21-ei bizottsági ülést megnyitom. Az aláírt jelenléti ív alapján megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
Tisztelt Bizottság! A mai ülés napirendjére tett javaslatomat a meghívóval együtt kapták kézhez. Kérdezem, hogy van-e ahhoz valakinek módosítása, kiegészítése. (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor megkérdezem a tisztelt bizottságot, hogy elfogadja-e a mai ülés napirendjét a kiküldött meghívóban foglaltak szerint. (Szavazás.) Igen, a bizottság elfogadta a napirendet.
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló T/6133. számú törvényjavaslat
A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása
Tisztelt Bizottság! Soron következik a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat kapcsolódó módosító indítványainak megtárgyalása. A törvényjavaslatot T/6133. számon kapták kézhez, a kiegészítő ajánlástervezet mindenki előtt ott fekszik, ha minden igaz. Köszöntöm a napirendi pont tárgyalásán a kormány képviseletében megjelent Koleszár Katalin osztályvezető asszonyt.
A mi előzetes áttekintésünk alapján egy olyan kapcsolódó módosító indítvány van, amely a bizottság feladat- és hatáskörébe tartozik, ez pedig a kiegészítő ajánlásban 2. számmal jelzett, Balogh Zoltán és Szászfalvi László képviselő urak által benyújtott módosító indítvány, amely - meglepő módon - az egyházi kiegészítő normatívák rendezésével kapcsolatos javaslat. A előterjesztő képviselőjét kérdezem a kormány álláspontjáról.
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja az indítványt.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. (Révész Máriusz jelentkezik.) Révész képviselő úr!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Egy rövid indoklást szeretnék kérni.
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Mondhatom?
ELNÖK: Tessék parancsolni, hogyne!
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Az indok az, hogy az alkotmányügyi bizottság által benyújtott T/6133/14. számú indítvány tartalmazza azt az összeget, amely az egyházakkal egyeztetve volt, és a számítás a megfelelő önkormányzati, illetve pályázati adatok alapján elvégzett számítások eredményét tartalmazza. Ez 3 408,75 millió forint. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, megjegyzés van-e?
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Az a javaslat nincs itt.
ELNÖK: Az nem kapcsolódó módosító indítvány. (Révész Máriusz jelzésére:) Révész képviselő úr!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Emlékeim szerint az alkotmányügyi bizottság javaslata nem volt előttünk, tehát szerintem azt is szerencsés lett volna tárgyalni. Akkor azt hadd kérdezzem meg, hogy az egyházak azt az összeget elfogadták-e.
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Tudomásom szerint nem emeltek kifogást.
ELNÖK: Amennyiben további kérdés, megjegyzés, vélemény nincsen, akkor szavazásra... (Révész Máriusz jelzésére:) De van. Révész képviselő úr!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Ez egy kardinális kérdés, legalábbis az én számomra, mert abban az esetben, ha az egyházakkal született egy megállapodás, és ha ezt az egyházak elfogadták, akkor én is meg fogom vagy meg tudnám szavazni az alkotmányügyi bizottság javaslatát. Viszont ez egy fontos kérdés, abszolút nem lényegtelen ez az információ szerintem, tehát nagyon pontos választ szeretnék kapni arra, hogy ez volt az az ügy, amelyben az Állami Számvevőszék is jelezte, hogy ő úgy számolja, hogy nem a törvények, megállapodások szerint kapta a pénzt az egyház. Abban az esetben hogyha azt az összeget, amely az alkotmányügyi bizottság javaslatában szerepel, az egyházak elfogadták, a kormány elfogadta, abban az esetben itt megegyezés van, és akkor mi is támogatni fogjuk. Viszont azt a választ én egy kicsit gyengének tartom, hogy tudomásom szerint nem emelt kifogást. Még egyszer szeretném megkérdezni, hogy elfogadta az egyház, vagy nem fogadta el. Akik ezt a javaslatot beterjesztették, mindketten református lelkészek, tehát még akár feltételezhetném is, hogy a református egyház esetleg... Ugyan nincs szoros összefüggés a képviselők és a református egyház között, de mégis azt gondolom, hogy ez a két ember akár ismerheti is a református egyház véleményét. Tehát még egyszer szeretném megkérdezni, hogy az egyházak ezt elfogadták, vagy nem. Ettől függ a szavazásunk. (Tatai-Tóth András jelentkezik.)
ELNÖK: Képviselő úr, az a probléma, hogy a minisztériumok felsorolásáról és hatásköréről szóló törvény értelmében az egyházi kapcsolatok a művelődési és oktatási minisztérium hatáskörébe tartoznak, így feltételezhetően a tárgyalásokat is ők folytatták le. Ha tehát az osztályvezető asszony nem tud a dologról, akkor most itt nem tudunk választ kapni erre a kérdésre.
Először az osztályvezető asszonynak adom meg a szót, hogy nyilatkozzék, hogy tud-e válaszolni vagy nem, utána pedig Tatai-Tóth András képviselő úr következik.
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Személyesen több olyan egyeztetésen vettem részt, amely nem erről szólt, hanem arról a bizonyos kormányrendeletről, amely tárgyalva lett. Ezeken az egyeztetéseken mindannyiszor napirendi pont volt ez. Ez augusztus óta ismert az egyházak előtt, és azóta - nem tudom másképp fogalmazni - nem emeltek kifogást; az egyetértésük hivatalosan vagy papíros formában nyilván nincs a kezemben. Azt viszont meg szeretném jegyezni, hogy a másik indítványt, amely ehhez kapcsolódik, biztosan nem egyeztették az egyházakkal. Amennyiben ez a református egyháznak a véleménye, az nem feltétlenül egyezik a többi érintett egyházéval. Tehát az a 14. számon benyújtott indítvány biztosan ismert az egyházak előtt, a kérdéseikre a válaszokat megkapták, a számokat, a háttérszámításokat, a háttérszámításokban szereplő adatokat ismerik, magyarázatot is kaptak hozzá.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tatai-Tóth képviselő úr kért szót.
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Egy rövid megjegyzést szeretnék tenni Révész képviselő úr felvetésére. Az a bizonyos ÁSZ-állásfoglalás a 2006. évi elszámolásra vonatkozott, itt pedig kifejezetten a 2007. évi zárszámadásról van szó. A két ügy között én nem látok most összefüggést. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Jó... (Révész Máriusz jelzésére:) Révész képviselő úr!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Én meg azt gondolom, hogy van összefüggés, mégpedig azért, mert hogyha az egyik évben vita volt az elszámolás módját illetően, akkor két dolog lehetséges: vagy az egyik fél változtatta meg az elszámolás rendszerét, úgy, hogy a másiknak is megfelelő legyen, vagy a másik. A harmadik lehetőség az, hogy a vitás helyzet továbbra is fennáll. Azt gondolom, hogy ha 2006-ban nem egyformán számoltak az egyházak, az ÁSZ és a kormány, akkor ugyanaz lesz 2007-ben is, és megint nem lesz konszenzus. Ezért továbbra sem tudok mást mondani, hogy ha ez az egyházak számára elfogadható dolog, akkor megszavazom, de nincs erről elegendő információnk. Ez esetben viszont nem tudom megszavazni, hiszen még egyszer mondom, az Állami Számvevőszék is másképp számolt, mint a kormány, és az egyházak is másképp számoltak, mint a kormány, úgyhogy erről az egy kérdésről nehezen tudnék szavazni. Ez az egy szavazás lesz a zárszámadás kapcsán, szerencsésebbnek tartottam volna, ha kicsit precízebben felkészülnek belőle a kormányzat részéről, mert nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy ezt a kérdést valószínűleg fel fogjuk tenni.
ELNÖK: Képviselő úr, azt tudom erre mondani, hogy akár felkészül osztályvezető asszony, akár nem, neki nincs hatásköre erre a kérdésre válaszolni. Erre a kérdésre vagy az egyházak képviselői nyilatkozhatnak, hogy igen, ők elfogadják, vagy a kormány részéről valaki, akinek politikai felelőssége van, és politikai felelőssége tudatában állíthatja a bizottságnak. Osztályvezető asszony köztisztviselő, mint ilyen, nem jogosult nyilatkozni, hogy mit fogadtak el az egyházak és mit nem, ugyanakkor politikailag számon kérhető kijelentést sem tehet. Ez a helyzet. Mindenkinek módjában áll így, úgy vagy amúgy szavazni, ennél okosabbak azt gondolom, ebbe a kérdésben nem leszünk. Képviselő úrnak volna megjegyzése, akkor parancsoljon.
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Abszolút nem értek egyet elnök úrral. Számtalan esetben a bizottságot tájékoztatták, hogy ez a szakszervezetük által elfogadott álláspont. Ezt az Országos Érdekegyeztető Tanács elfogadta az egyeztetések során. Igen, ezek tények. Én most ezt kérdeztem, hogy az egyházakkal egyeztetve volt-e, és elfogadták-e? Elnök úr, számtalan esetben jegyzőkönyvből előkereshető, hogy ezek a tényszerű állítások ismertetésre kerültek a bizottság előtt. Ez nemcsak számunkra, hanem néhány szocialista képviselő számára is olyan információ lenne, ami a szavazás eredményét vagy módját befolyásolhatná. Nem gondolom, hogy itt most valami csodanyilatkozatot kérek, mivel voltak tárgyalások, elismerte a hölgy is, hogy voltak. Azt kérdeztem, hogy zajlott, elnök úr erre rám förmedt, hogy nincs joga senkinek megmondani, szerintem meg van.
ELNÖK: Képviselő úr, én nem förmedtem senkire, én abban próbáltam dűlőre jutni, hogy amiben itt és most nem kaphatunk választ, arra megpróbáljunk választ keresni. Tatai-Tóth képviselő úr.
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Csak jelezni szeretném, hogy amíg a 2006-os vita körülbelül 3 milliárd forintról szól, itt a kormány által támogatott javaslat és a képviselői önálló indítvány között 100 millió forint körüli eltérés van. Alapjában véve nem rengeti meg az egyházak, iskolák finanszírozását, tehát én azt gondolom, hogy a képviselőcsoportunk a kormány által támogatott megoldást fogja megszavazni, és nem hiszem, hogy ilyen kérdéseket önálló képviselői indítvánnyal kellene korrigálni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Pósán képviselő úr, de tisztelt bizottság, szeretném jelezni, hogy pillanatnyilag azt a vitát folytatjuk, hogy milyen magasan repülne a víziló, ha tudna repülni. Köszönöm szépen. Pósán képviselő úré a szó.
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Lehet, hogy elnök úr úgy gondolja, hogy a víziló repüléséről vitatkozunk, én viszont azért kértem szót, hogy pontosítsam Tatai-Tóth képviselő úr felvetését, 3,5 milliárd. (Elnök: 3,7-et mondott osztályvezető asszony.) 3,7-et? Akkor bocsánatot kérek, én hallottam rosszul.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Pillanatnyilag számunkra elérhető információk teljességének birtokában vagyunk, így tehát tudunk szavazni. Kérdezem a tisztelt bizottságot, támogatja-e a kiegészítő ajánlás 2-es pontja szerinti, Balog Zoltán és Szászfalvi László urak által benyújtott módosító indítványt? Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) Ez 10. Aki nem támogatja? (Szavazás.) Ez 13. A bizottság a módosító indítványt nem támogatja.
Kérdezem a bizottságot, van-e valakinek igénye, tudomása olyan indítványról, amelyről szavaznunk kellett volna, de nem tettük? (Nincs jelentkező.) Ilyet nem látok, akkor a napirendi pontot lezárom, megköszönöm osztályvezető asszonynak a részvételt.
A Nemzeti Tehetség Program elfogadásáról, a Nemzeti Tehetség Program finanszírozásának elveiről, valamint a Nemzeti Tehetségügyi Koordinációs Fórum létrehozásának és működésének elveiről szóló határozati javaslat (H/6416.szám) (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként)
Tisztelt Bizottság! Soron következik a Nemzeti Tehetség Program elfogadásáról, a Nemzeti Tehetség Program finanszírozásának elveiről, valamint a Nemzeti Tehetségügyi Koordinációs Fórum létrehozásának és működésének elveiről szóló határozati javaslat. Ezt H/6416. számon kapták kézhez. A javaslat általános vitáját folytatjuk első helyen kijelölt bizottságként. Köszöntöm a napirendi pont tárgyalásához a kormány képviseletében Brassói Sándor főosztályvezető-helyettes urat és Orbán Anikó referenst.
Tisztelt Bizottság! A határozati javaslat önök előtt fekszik, ha igaz. Megadom a szót a kormány képviselőjének. Parancsoljon!
Brassói Sándor (Oktatási és Kulturális Minisztérium) szóbeli kiegészítése
BRASSÓI SÁNDOR (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Tisztelt Bizottság! 2008. június 13-án került kihirdetésre a 78/2008. OGY határozat, amely ebből a bizottságból indult el, és ez az, amely a nemzeti tehetségkutató szervezeteknek és különösen a kormánynak feladatul rótta, hogy a határozati elvekre figyelemmel 2008. szeptember 30-ig a Nemzeti Tehetség Tanáccsal hozzon működésbe egy nemzeti tehetség programot, és szabja meg azokat a finanszírozási feltételeket, amelyek között a Nemzeti Tehetség Program megfelelően működni képes, továbbá tegyen javaslatot a Nemzeti Koordinációs Fórum működésére, összetételére.
A kormányzat részéről az Oktatási és Kulturális Minisztérium - gyakorlatilag mindvégig egy nagyon szoros együttműködésben a Nemzeti Tehetségsegítő tanáccsal, annak elnökével - dolgozta ki a tehetségprogram javaslatát, az a tehetségsegítő szervezetek különböző szakmai fórumain, rendszeres ülésein is több körben előtérbe került és előkerült. Úgyhogy a tárca ilyen értelemben, eleget téve ennek a felkérésnek, egy olyan koncepciót készített el, amely a nemzeti tehetség program szerkezetét, struktúráját igazította egyrészt azokhoz a stratégiai dokumentumokhoz, amelyek egyik oldalon megadják a húszéves időtávra azt a rugalmas keretet, amelynek a keretei között, kétéves intézkedési tervek mentén tételesen és részletesen lehet majd szabályozni azt, hogy a tehetségsegítés elvei ezen programtervezet alapján milyen módon, hogyan történhetnek meg.
Másrészt, nyilván végig egyeztetve a tehetségtanáccsal, illetőleg a kormányzati szervekkel, döntés született a kormány részéről kormányhatározattal arról, hogy a tehetségprogram finanszírozását milyen szabályok mentén és milyen keretek között próbálja megvalósítani. Ez a kormánydöntés megszületett, ez év szeptembere közepén született meg, és abba bekerültek azok az elemek, amelyek egyrészt a Tehetség Alap működésére vonatkozóan nem mint elkülönített alap, hanem mint a fejezeti források körében nevesített fejezeti költségvetési előirányzat rendelkezésbe hozzák magát a Tehetség Alapot, másrészt pedig a Munkaerő-piaci Alap és az állampolgárok által felajánlható 1 százalék, továbbá az Innovációs Alap keretei között megteremtődnek azok a források, amelyekkel a tehetségprogramot működtetni lehet ezen elvek mentén. Természetesen az is szerepel a javaslatban, hogy a kormány a Tehetségügyi Koordinációs Fórum felállását követően, velük egyeztetve határoz a kétéves akcióprogramokról, amelyek már tételesen fogják tartalmazni azokat a működő és új programokat, amelyek keretei között a tehetségsegítés elvei ezen célkitűzés alapján meg tudnak valósulni.
Úgyhogy arra kérjük a bizottságot a kormányzat részéről, hogy támogassák az általános vitára való alkalmasságot. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Megnyitom a napirendi pont vitáját. (Révész Máriusz jelzésére:) Elsőként Révész képviselő úr kért szót.
Kérdések, hozzászólások, válaszok, reflexiók
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Hogy őszintén tudjunk beszélni erről az anyagról, előbb fel kell tenni egyetlen kérdést. A héten beterjesztésre került a 2009. évi költségvetés. Erre a programra, a nemzeti tehetség programra a 2009-es költségvetésben mennyi pénzt fogunk fordítani, ha a beterjesztett költségvetési javaslat alapján fogadja el a költségvetést a parlament?
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Bocsánat, egyben van kérdés és hozzászólás?
BRASSÓI SÁNDOR (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Egyrészt a tervezetben a...
ELNÖK: Bocsánat, egy pillanat! (Dr. Pósán Lászlónak:) Van még kérdés?
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Csak azt akartam megkérdezni, hogy egyben van-e vélemény és kérdés.
ELNÖK: Én egyben gondoltam, de ha van még kérdés, akkor tegyük fel! (Dr. Pósán László nemet int. - Brassói Sándornak:) Akkor tessék parancsolni!
BRASSÓI SÁNDOR (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Egyrészt a tárca fejezeti kezelésű előirányzatai körében 500 millió forintos keretösszeg van nevesítve erre a feladatra, másrészt pedig a kormányzat elindította a Munkaerő-piaci Alapról, a támogatásokról szóló törvény módosítását, amelyben a jelenlegi, hatályos szöveghez képest megjelenik a nemzeti tehetség program, és a kormányzat rendelkezik arról, illetőleg pillanatokon belül benyújtja az Országgyűlésnek, hogy a jelenlegi felosztási szabályok körében megjelenik a Tehetség Alapra fordíthatóság 3 százalék mértékéig, ami jellemzően gyakorlatilag 1 milliárd forintos, kicsivel valószínűleg több mint 1 milliárd forintos keretösszeget jelent. Ez tehát már önmagában másfél milliárd forint, és akkor nem beszéltünk arról, hogy mind az Innovációs Alap terhére, mind pedig az állampolgárok adójának 1 százaléka felajánlásai terhére is meg lehet valósítani olyan további fejlesztéseket, amelyekkel természetesen a Nemzeti Tehetségügyi Koordinációs Fórumnak egyet kell majd értenie, amelyben a bizottság, a Nemzeti Tehetség Tanács, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és az oktatási és kulturális miniszter közösen kell hogy döntéseket hozzanak.
ELNÖK: (Dr. Pósán László és Szabó Gyula jelzésére:) Pósán képviselő úr, aztán Szabó Gyula képviselő úr!
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Bocsánatot kérek, főosztályvezető-helyettes úr, de olyan címszóval, hogy nemzeti tehetség program, erre rákeresve a szövegben nincsen 500 millió. Arra lennénk kíváncsiak, hogy akkor milyen címszó alatt szerepel. Köszönöm.
BRASSÓI SÁNDOR (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Tehetség Alap címen szerepel emlékeim szerint, bocsánatot kérek. Kell hogy szerepeljen benne szerintem...
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, hogy rövidesen előttünk lesz a 2009. évi költségvetési törvény tervezete, és akkor arról kimerítő vitát fogunk folytatni, no sőt pláne amennyiben nem elegendő a forrás, akkor módosító indítványokkal módunkban áll majd kiegészíteni azt. (Dr. Hoffmann Rózsa jelentkezik.)
Szabó Gyula képviselő úr, aztán Hoffmann Rózsa képviselő asszony következik.
SZABÓ GYULA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A felvezetőben elhangzott, hogy a nemzeti tehetség program a különböző szakmai szervezetek fórumán is - ha jól emlékszem a fogalmazásra, úgy hangzott, hogy - előtérbe került, de nem tért ki arra, hogy az előkészítés időszakában sikerült-e a szakmai szervezetek támogatását megnyerni ehhez a programhoz. Azt gondolom, ez egy nagyon fontos dolog, hiszen a programnak a végrehajtása nagyban múlik azon, hogy a szakmai szervezetek egyetértenek-e vele, támogatják-e, vagy inkább vitatják, és megpróbálják akadályozni a végrehajtását. Lehet-e tudni arról, hogy milyen támogatást élvez ez a szakmai szervezetek között?
ELNÖK: Hoffmann Rózsa képviselő asszonynak ígértem szót.
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Tisztelt Bizottság! A Kereszténydemokrata Néppárt a tehetségügyet kiemelt fontosságúnak tartja, ezért is támogattuk annak idején az országgyűlési határozatot a nemzeti tehetség programról. Fel kell tennem azonban a kérdést, hogy mennyire gondolja komolyan a kormány a tehetség támogatását, mennyire van tisztában azzal, hogy a tehetséggondozás alapvetően a közoktatásban kezdődik, és csak akkor lehet sikeres, ha sok tehetséges pedagógus is van, akik szívügyüknek tekintik ezt a témát. Most arról szeretnék itt röviden beszámolni, hogy a nyár elején beterjesztettem egy törvényjavaslatot, amelynek az volt a lényege, hogy a közoktatásban dolgozó azon pedagógusok, akiknek doktori címük van, felsőoktatásbeli társaikhoz hasonlóan részesülhessenek magasabb besorolásban. Ezt a Foglalkoztatási és munkaügyi bizottság mint a témát első helyen tárgyaló bizottság leszavazta. Önmagában már ez is eléggé elgondolkodtató, de még inkább elgondolkodtató volt az az érvelés, amit az Oktatási és Kulturális Minisztérium képviselője a bizottság ülésén elmondott, miszerint - a jegyzőkönyvből kikereshető, nem szó szerint, de tartalmilag hűen idézem -: a kormánynak nem áll szándékában támogatni vagy szaporítani a kutatótanárok létszámát a közoktatásban. Ezt egy olyan anakronizmusnak és olyan súlyos ellentmondásnak érzem, hogy ismételten fel kell tennem a kérdést: hogyan képzeli a kormány, hogy a pedagógusok körében a tehetséget, az önégető kutató munkát nem támogatja, nem segíti, ugyanakkor azt képzeli, hogy a gyerekek tehetséggondozása a korábbinál eredményesebb lesz.
Ennek a bizottsági ülésnek a tanulságai alapján számomra ezek a további határozatok meglehetősen üresnek tűnnek, ezért nagy tisztelettel arra kérem az Oktatási és tudományos bizottság jelen lévő képviselőit - ezt a módosítást ismételten, talán más formában be fogom nyújtani -, hogy amennyiben tényleg fontosnak tekintik a tehetségprogramot és a tehetségkérdést, akkor egyrészt támogassák ezt a kezdeményezést, másrészt próbáljanak hatni frakciótársaikra, hogy a Foglalkoztatási és munkaügyi bizottság ne kaszálja el mégis ezt a javaslatot.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Csak a pontosítás kedvéért: a doktori vagy PhD fokozattal rendelkező pedagógusok magasabb besorolását a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény ma is lehetővé teszi, a különbség a más területen dolgozókhoz képest az, hogy nem írja elő. Tehát a felsőoktatásban kötelezővé teszi az én nem tudom milyen kategóriába való besorolást; tudom is én hol kötelezővé, a közoktatásban dolgozók esetében lehetővé teszi azt. A kormány álláspontja ezzel kapcsolatban eleddig az volt, hogy ezt azért nem támogatja, mert a PhD fokozat megszerzése a felsőoktatásban dolgozók számára előírás, tehát ott kötelező, a törvény előírja, hogy valaki vagy megszerzi bizonyos időn belül, vagy nem foglalkoztatható tovább, míg ilyen előírás a közoktatásban nem létezik. Nem feltétlenül kell ezt az érvelést elfogadni, ez egy védhető érvelés megítélésem szerint.
Ha csakugyan azt mondta a kormány képviselője a bizottság előtt, hogy azért nem, mert nem áll szándékában a kutatótanárok számát növelni, azt csak elég komoly csacsiságnak tudom tekinteni. Most itt nem gondolom, hogy ítélkeznünk kellene a másik bizottságban elhangzott kijelentés miatt, azt azonban, hogy a bizottság ezt a kérdést képviselő asszony érvei alapján, illetőleg a kormány általam idézett érvei alapján tekintse át, ebben én mindenképpen partner lennék. Azt gondolom, hogy ezt napirendre fogjuk tűzni attól függetlenül, hogy van-e jelen pillanatban élő, benyújtott törvényjavaslat, illetőleg ki vagyunk-e erre jelölve vagy sem.
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Itt nem a megfogalmazásnak a csacsiságát vagy nem csacsiságát kifogásolom, de az elszólások nagyon gyakran megmutatják a gondolkodásmódot. E mögött egy olyan gondolkodásmód volt, hogy nincs szükség a közoktatásban a tehetséges tanárokat különösebben segíteni, mert az, aki a közoktatásban heti 22-25 órában dolgozik, és ez mellett kutatómunkát végez, tudományos eredményt mutat fel, arról nyugodtan kimondhatjuk, hogy a tehetséges tanárok kategóriájába tartozik, és elemi érdekünk lenne őket ösztönözni. Itt egy olyan szemléletbeli hibára szeretném felhívni a figyelmet, amelyről úgy gondolom, hogy egy szakmai kérdésektől nem elzárkózó oktatási és tudományos bizottságban van helye, és a dolgok összefüggnek, ezért hoztam ide. Amennyiben ez az elszólás egy gondolkodásmódot tükröz, akkor nem tudok hinni abban, hogy a kormányzatnak komoly szándéka a tehetség program sikerre vitele.
ELNÖK: Képviselő asszony, részemről a csacsiság egy understatement volt, mondhattam volna azt is, hogy az én gyanúm szerint a kormány képviselőjének most elhangzott nyilatkozata tükrözi a kormány álláspontját, de ezt nem akartam mondani, mert jelen pillanatban nem tudom bizonyítani. Tudomásul vettük képviselő asszonynak a kérését, és azt gondolom, a bizottság ezzel foglalkozni fog.
Most viszont térjünk vissza a napirendi ponthoz. Tóth Tiborné képviselő asszony, bocsánat.
TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP): Köszönöm szépen. Azt gondolom, többen vagyunk itt, akiknek több évtizedes oktatói munka van a háta mögött, és semmi újszerűség nincs abban, amikor arról beszélünk, hogy a közoktatásban is a gyermekekkel való foglalkozás differenciáltan működik.
Ennek két oldala van, egyrészt a felzárkóztatás, esélyegyenlőség közelítése, másik pedig a tehetséggondozás kérdése. A jószívű ember az ügy mellé áll, hiszen akkor, amikor kicsit a nemzeti tudatunkat, nemzeti önbecsülésünket is akarjuk erősíteni, akkor büszkén mondjuk, hogy a magyar nemzet hány tehetséget adott a világnak. Hogy ez ne csak a múltban, hanem a jelenben és a jövőben is így legyen, ebben óriási felelősségünk van nekünk is. Ezért is gondolom, hogy rendkívül fontos a tehetséggondozás területén meglévő értékeket egyrészről megőrizni, másrészt pedig ennek az újszerűségét meghatározni, megfogalmazni és a gyakorlatát is kialakítani.
Kérdezhetnék, hogy van-e kialakult gyakorlat a tehetséggondozás területén. Természetesen van, hiszen akár a tanítási órákon, akár szakkörökben, művészeti oktatás keretében vagy mondhatnám azt is, tehetséggondozó műhelyekben is történik. Miért van szükség, kérdezhetjük tovább, ennek az átgondolására? Azt gondolom, hogy elsősorban azért, mert lényegesen több tehetség létezik, amely nem kerül a felszínre, amely ott marad azért, mert nem vesszük észre, vagy mert nem kerül olyan közegbe, ahol ez a tehetség kibontakozhat. Azt tapasztaltam az elmúlt időszakban, hogy ez azért is lehetséges, nem kizárólag, de azért is, mert ez a tehetséggondozás jelenlegi rendszere eléggé eklektikus, egymástól elszigetelt, és én abban látnám a Nemzeti Tehetség Program lényegét, hogy ez a szétszabdaltság megszűnne, és egyfajta hálózati rendszerré lehetne alakítani. Egymásra épülő rendszerré, amelynek személyi, tárgyi, pénzügyi feltételei jobban biztosíthatók lennének.
Mondok példát. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében kicsiben mi ezt a hálózatot már megcsináltuk, nagyon jól működő tehetség decentrumok vannak, amelyek tanév közben, de nyári szünetben is tehetséggondozó táborokban működnek. Azt lehet mondani, hogy meg vannak a szakmai, tárgyi feltételei ezek működésének, de pénzügyi oldalról rendkívül bizonytalan a fenntartása, ugyanis például ez a tehetséggondozó program, amelyik most Borsod-Abaúj-Zemplén megyében valósul meg, a megyei közalapítvány pályázati forrására épül, amely vagy létezik, vagy nem. Tudjuk, hogy a megyék is millió gonddal küszködnek. Viszont ha ez az országos hálózat kiépülhet és ennek a pénzügyi forrásai is biztosítottak lennének, hosszú távon tervezhető lenne a tehetséggondozás, és azok az elszigeteltségek is oldhatóak lennének, amelyek ma jellemzőek. Úgy gondolom, hogy a Nemzeti Tehetség Alap felülről való nyitottsága még inkább társadalmi közüggyé is teheti a tehetséggondozás kérdését, hiszen nemcsak állami forrásokból, költségvetési forrásokból gazdagodhat ez az alap, hanem akár hozzá is lehet tenni a személyi jövedelemadóból egyéni felajánlásként, tehát mindenki megmutathatja, hogy mennyire komolyan gondolja a tehetségek fejlesztését, és szavakban teszi vagy akár, ha van rá lehetősége, anyagilag is támogatja ennek a programnak a megvalósítását.
Összességében azt mondom, hogy jóleső érzéssel olvastam végig ezt az anyagot, azt látom, hogy ennek az alapjai megvannak, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében ebben a dologban elindultunk, ha így biztonságosabb lehet és nemcsak itt, hanem az ország egész területén, akkor ez mindannyiunk számára nagyon fontos lesz, ezért javaslom, hogy terjesszük ezt be a Parlament elé. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. (Dr. Pósán László jelentkezik.) Pósán képviselő úr.
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Én nem olvastam ilyen nagy lelkesedéssel ezt a szöveget, bevallom őszintén. Az volt az érzésem, amikor végignéztem, hogy ez először is egy hosszú kívánságlista, de hogy hol a program, azt megmondom őszintén, nem láttam, merthogy ebben semmi olyan dolog nincs, ami a téma szempontjából megfogható lenne. Magyarán bizonyos ütemezések, hogy mit, mikor, hogyan, de ez egy csak kívánságlista. Nesze semmi, fogd meg jól. Baráti társaságokat felülről megszervezni valamikor Saint-Juste akart 1792 táján. Én azt gondolom, ez nem egy szerencsés megoldás.
Én azt vártam volna ettől a programtól, hogy minimum tartalmaz néhány olyan konkrétumot, amely kiindulópontokat takar. Lehet ez sokféle. Én nem hozom azt újra elő, amit Hoffmann képviselő asszony felvetett. Ha csak azt írják bele, hogy a tehetséggondozásban jeleskedő tanároknak valamiféle fokozottabb megbecsülése, akkor azt értem, de hozzá kellene rendelni, hogy milyen formában történik ez. Pályázati úton? Mindenki pályázik majd valahova? Vagy beépül a bérébe? Vagy milyen technikával történik? Mert ez egy megfoghatatlan dolog. Nem értjük... (Zaj.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Kérem szépen, hogy hagyjuk a képviselő urat beszélni. Mindenkinek módja lesz utána az ellenvéleményét kifejteni.
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Azt sem igazán értem, ha már itt a tehetség kérdéséről van szó, és szerepel ebben a szövegben a tehetségek széles spektrumán a sport- és a művészi tevékenység is, hogy akkor hogy kell ezt érteni, mert az elmúlt esztendőkben jelentősen leépítették a művészeti iskolákat. Mindig azt mondjuk, a bizottsági ülésen is, hogy ha van valami, ahol akár a hátrányos helyzetű térségekben a kisdiákoknak van egyetlenegy kitörési pontjuk, az pont a művészeti oktatás meg a sport, ahol az előző esztendőkben jelentős mértékű leépülés történt. Olyan drasztikusan visszanyesték a normatívákat, hogy ihaj-csuhaj. Itt valami egész egyszerűen nem stimmel. Akkor legalább azt láttuk volna, hogy ez a program azt tartalmazza, hogy a következő, mondjuk a 2010. évi költségvetésben a művészeti oktatás normatívája olyan típusú korrekcióra fog szorulni, hogy... - most csak mondtam valamit. Az már egy konkrétabb, megfoghatóbb valami lenne.
Ugyanilyen szempontból gondjaim vannak azzal is, hogy az elmúlt esztendők tapasztalata nem hitelesíti ezt a felvetést. Mert akár a tanulmányi versenyek, beleértve ebbe a közoktatást, akár a felsőoktatásnál az OTDK-források - hogy azok most összegszerűen hogy és mint változtake, abba nem mennék bele - lehívása hihetetlenül bonyolulttá vált, és óriási átfutásokkal lehetséges, a Bursa-ösztöndíjakról nem is beszélve, mert az önkormányzati források beszűkültek, a Bolyai-ösztöndíjak dolgáról nem is beszélve, ami szintén visszaesett, a posztdoktori ösztöndíjak vagy PhD-keretszámokról nem is beszélve. Tehát rengeteg olyan dolog van, ahol az elmúlt évek tendenciái nem hitelesítik ezt a bizonyos kívánságlistát.
Én azt is vártam volna - és ez sem hitelesíti sajnálatos módon ezt a listát -, mert mind a mai napig nem tudjuk, nem tudják az intézmények, hogy például az MA-képzésnek a 30 százalékos elosztási formája milyen technikával és logikával fog történni. Adott szakok 30 százalékával? Ugyanis a tehetséggondozás szempontjából ez, akármilyen furcsa is, egy kulcskérdés; egy kulcskérdés, tisztelt képviselőtársaim, hogy az, aki beiratkozik az egyetemre, és teszem azt, hasra ütve mondom: lengyel nyelvet tanul - azért mondom direkt ezt, mert ez egy viszonylag kicsi terület -, öten tanulják, és legalább egy tudhatja-e azt, hogy MA-n továbbmegy, vagy pedig le lesz az egész radírozva, mert országosan dől el, hogy az összes felsőoktatási intézmény hallgatói részarányának a 30 százaléka lesz csak MA, de hogy milyen leosztásban és hogy, nem lehet tudni, és még azt sem lehet tudni, hogy utána intézményen belül hogy és milyen elvek mentén. Azt gondolom, hogy ilyen szinten kellene kiindulni egyáltalán, hogyha épkézláb dolgot akarunk csinálni, mert egyébként kiakaszthatjuk a falra, nézegethetjük, bekereteztethetjük nagyon szépen, csodálatos lesz, megvilágíthatjuk reflektorokkal, csak nem lesz belőle semmi. Ez a legnagyobb probléma.
Ezen túlmenően hol vannak még gondok? A sportkiválóságok felfedezésére volt valamikor egy Bozsik-program - az sincsen. Akkor legalább azt láttam volna, hogy a sport területén azt tervezik, hogy..., és akkor oda van írva valami szép dolog! De itt csak annyi van, hogy a sport területén is keressük meg a tehetségeket. Na, ezzel nem jutottunk előrébb, az az igazság. A tehetségsegítés négy nagy célterülete megfogalmazva - erre tényleg nem tudok mit mondani, csak hogy nesze semmi, fogd meg jól. Az állampolgárok mindennapi élete mint az első nagy célterület. Hogy kell ezt érteni?
Hogyha azt akarjuk, hogy társadalmi elfogadottsága, valamiféle megbecsültsége legyen, vagy hogy a köztudatban valamiféle értéke legyen annak, hogy tehetség van, akkor, én azt gondolom - egyszer már elmondtam, elmondom még egyszer -, van néhány terület, ahol az állam pénz nélkül, csak a szabályozók szintjén, e tekintetben jó példával tudna elöl járni. Ilyen lehet az, amikor az állami területen az álláspályázatok esetében - ebbe bele kell érteni akár a köztisztviselői oldalt, bele kell érteni a közalkalmazotti oldalt, és bele kell érteni a bírósági, ügyészségi rendszert - azt mondják, hogy minden olyan állásnál, amely közpénzből van finanszírozva, a diploma minősége, hogy summa cum laude, cum laude, rite, és így tovább, egy kötelező rangsort kell hogy jelentsen. Mert ma nincs ilyen, sehol nincs ilyen, és jó néhány olyan állást tudunk, amely állás betöltését... Már mindent kötelező meghirdetni, az utolsó portásállást is - már elnézést kérek a portásoktól, nem őket akarom megsérteni! -, mindent kötelező meghirdetni, de a másik oldalon nincs semmi olyan kritérium, amely ebből a szempontból orientáló lehetne. Ezek szabályozási kérdések. Én azt vártam volna, hogy beleveszik akár ezt is, hogy az elfogadás, az érték szempontjából, a társadalmi elfogadás szempontjából az állam a maga területén ezt és ezt megpróbálja már most érvényesíteni - nem látunk ilyet. Lehetne pedig, azt gondolom, nem egy borzasztóan nehéz dolog.
Van még egy problémám. Állítólag van, lesz erre 500 millió forint. Hogy ez így van-e vagy nem, nem tisztem most eldönteni, de az a legnagyobb probléma, hogy az ebben megfogalmazott - úgymond - "feladatok" sok mindenről szólnak, csak arról nem, hogy a tehetséggondozást igazából támogatná. Ilyenek vannak benne, hogy: létre kell hozni egy tehetségtérképet. Ez nyilván azt fogja jelenteni, hogy majd alakul néhány bt., kft., amely a tehetségtérkép-feldolgozásban jeleskedik, lehet, hogy a Cartographia vállalat új profilja lesz, nem tudom. Aztán itt van, hogy adatbázisokat kell létrehozni, aztán itt van ennek a térképnek a folyamatos bővítése, internetes közzététele, tehát minden van, ami konkrétum, csak véletlenül sem a tehetséggondozáshoz kapcsolódik. Ez mind-mind, ha úgy tetszik, egy üzleti vállalkozás; néhány cég majd zsebreteszi az ezzel kapcsolatos pénzeket, de ebből nem lesz tehetséggondozás. Úgyhogy az a legnagyobb probléma, hogy ebből az egészből nem lesz tehetségprogram, hanem csak beszélünk róla. Kicsit az az érzésem, hogy beszélünk a semmiről. Szerintem ezzel kár egymás idejét rabolnunk. Köszönöm szépen. (Több képviselő jelentkezik szólásra.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mindig nagyon örülök Pósán képviselő úr hozzászólásának, mert kicsit felpezsdíti a hangulatot, és sok új hozzászólást generál - most is örvendetesen megszaporodtak a jelentkezők. Annyit engedjen meg, képviselő úr, csak a pontosság kedvéért, hogy a 2008 és 2028 közötti 20 év 2008. január 1-jén kezdődik és 2028. december 31-én ér véget, úgyhogy semmivel nem vagyunk elkésve.
Tóth Tiborné képviselő asszony kért szót.
TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a magyar közoktatásban a tehetséggondozás nagyon-nagyon régi és nagyon jól bevált gyakorlatokat őriz. Gondoljunk csak vissza a szerkezetváltó iskolákra! Hoffmann kolléganőm volt az első nyolcosztályos gimnázium pedagógiai programjának a kidolgozója. Vagy mondhatnám a hatosztályos gimnáziumokat, amelyekben magam is részt vettem. De a megyei tehetséggondozó gimnáziumok, a gyakorlóiskolák, az Arany János tehetséggondozó program, az ösztöndíjak, a különböző versenyek mind-mind a tehetséggondozás színterei voltak, ahol a diákok felé fordulva szerettük volna kiválasztani a legtehetségesebbeket, és egyéni fejlesztésben, kiváló tanárok alkalmazásával szerettük volna eljuttatni őket az optimumhoz. Azt gondolom, hogy a magyarországi sikerlisták a tehetséggondozásnak kedveztek. Nézzük csak a versenyeredményeket vagy akár csak a továbbtanulási rangsort mutató iskolai rangsorokat, amelyek nyilvánvalóan az egyes iskolák tehetségkiválasztó és -gondozó munkáját voltak hivatottak segíteni. Sokkal kevesebb szó esett a hátránykompenzálásról, a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek segítéséről, és így tovább.
Azt gondolom, hogy az Új tudás program, amely nemrég indult, az esélynövelési szándékában azért ellenpontoz inkább a hátránykompenzálásra, mert ez volt az a mostohább terület, amelyet a magyarországi sikerlistáknak az iskolákban létrejövő pedagógiai hozzáadott érték szerinti rangsora nem segített, mert ilyen nem volt eddig. Most kezdjük felépíteni ezt a rendszert. Az ellenpontozás tehát érthető, de azt gondolom, tudnunk kell, hogy az esélynövelés szándéka az Új tudás programban nemcsak a hátrányos helyzetű gyerekeknek teremt esélynövelést, hanem a tehetséges gyerekeknek is. Talán a tehetségekről kevesebb szó esik, bár úgy gondolom, hogy koncentráltabban. Erről tanúskodik most az a program is, amelyről közösen gondolkodunk. Az Új Tudás Programnak a komplexitás az egyik olyan sajátossága, amely nemcsak a gyermekek fejlesztésével foglalkozik, hanem az ehhez kapcsolódó összes dologgal, a tudástartalmakkal, annak átadási módjával, iskolaszervezési eljárásokkal, és teljesen egyetértek Hoffmann Rózsa kolléganőmmel abban, hogy a tehetséggondozásban részt vevő pedagógusok kérdésével is. A komplexitás megnyilvánul abban is, hogy a tehetségkeresés folyamata elkezdődhet már a kora gyermekkorban, de a program komplexitása azt jelenti, hogy ott nemcsak a hátrányos helyzetűeket fedezhetjük fel, hanem a kiemelkedő tehetségeket, kísérhetjük őket az óvodáztatáson az általános iskolai tanulmányokig, a középfokú oktatástól egészen a felsőoktatásig, és a folyamatos segítés programelem módszertanával bontakoztathatjuk ki őket, és mint többször is elhangzott már, nemzeti értékünk a tehetség, vagy pedig vizsgálhatjuk a tehetség hasznosulását, amely nem kis figyelmet érdemlő eleme ennek a programnak. Teljes ez a figyelési folyamat a kora gyermekkortól a tehetség hasznosulásáig.
Pár mondatot mondanék a pedagógusok kérdéséről. Tehetséggondozásra csak kiemelkedő tehetségű pedagógusok képesek. Nagyon sok ilyen pedagógusunk van, a tudományos fokozatú dolgokban való részvételről Szabó Zoltán kollégám tett említést, de az Új Tudás Programon belüli elemekre szeretném felhívni az itt ülők figyelmét. A kutatótanárok ösztönzése kimondottan ezt a célt szolgálja, és ezt a célt szolgálja a minőségi munkáért járó kereset-kiegészítésben levő lehetőség. 20 éves igazgatói gyakorlatomra hivatkozom most, amikor ez a havi rendszerességgel és egy főre lebontottan értendő 5250 forintos pénzösszeg adott módot arra, hogy a teljesítményértékelési rendszerek mentén a tehetséggondozásban kiemelkedő pedagógusoknak nagyobb jövedelmet biztosíthassunk. Úgy gondolom, hogy az Új Tudás Programnak a pedagógusok ösztönzése című fejezete is ezt a célt szolgálja. Ebben a fejezetben teljesítményfüggő rész "pillanatnyilag csak" az a teljesítménymotivációs pályázati alap, amely a kiemelkedő pedagógusmunka megbecsülését célozza. Ez 2,9 milliárd forinttal van benne a költségvetésben, de ezt a teljesítményszegmenst szeretnénk növelni a jövőben. Úgy gondolom, hogy közös átgondolásunk eredménye lehet, ha a minőségi munkáért járó jövedelem-kiegészítés szempontja lenne a béremelési rendszerünknek, a tehetséggondozásban részt vevő tanárok megbecsülése pedig egyre nagyobb hangsúlyt kaphatna.
A programnak a legnagyobb értéke az a komplexitás, amely összefogja a magyar tehetséggondozás helyzetében rejlő lehetőségeket, a pénzeszközöket, és egy hálózati rendszer kiépítésével próbálja egységessé tenni a rendszert. Kérem, akár elhiszik, akár nem, ez a egy modell-program. Ez egy olyan modell-program, amely a gyakorlatban rejlő jó elemekre építve komplex módon fejleszt tovább, és ehhez a fejlesztéshez pénzt is rendel. Hiller István miniszter úrnak a tegnapi válasza, amelyet Kormos Dénes kérdésére válaszolva mondott el, hogy összességében 17 milliárd forint szolgálja azt a célt, hogy a tehetségfejlesztés programjára minél nagyobb figyelmet fordíthassunk. Az 500 millió forint a Nemzeti Tehetség Programhoz csatlakozó összeg.
Bízom benne, hogy az az összeg nagyon jól fog hasznosulni, és már csak egy gondolatsort szeretnék ehhez hozzáfűzni, hogy segíteni fogja azt, hogy a Magyarországon működő jó gyakorlatokat hálózatba szervezzük. Kiemelkedően jó a gyakorlata Borsod-Abaúj-Zemplén megyének, kolléganőm is ezt említette, Kormos Dénes kollégám is ennek a hálózatnak egyik nagyon fontos segítője volt, de említhetném én például az erdősiskola tehetséggondozó kezdeményezést, amely jól működik Magyarországon több mint öt éve a Veszprém megyei egyetemhez csatlakoztatva Nagykanizsán, Szolnokon, és így tovább, ez a már működő rendszer követhető minta Magyarországon.
Ez a program rendszerbe szervezi a jó gyakorlatokat, megszervezi az egymástól való tanulás lehetőségeit. Utalnék itt arra a két konferenciára, amely tehetséggondozással foglalkozott. Debrecenben és talán három évvel ezelőtt Győrben a tehetséggondozási konferencián miniszter úr részvételével gondolkodhattak a magyar pedagógusok és résztvevők, hogy hogyan tovább ennek a programnak a mentén.
Köszönöm, örülök, hogy szólhattam, és az Új Tudás Program komplexitásába való belehelyezésével talán egy kicsit nagyobb perspektívát sikerült nyitni, beleértve a tehetséggondozásban részt vevő pedagógusok teljesítményének az elismerését és ennek a szándéknak a jövőben való fokozottabb érvényesítését. Köszönöm.
ELNÖK: Mi is örülünk, hogy szólt, képviselő asszony, és egy korábbi vitára válaszolva szeretném jelezni, hogy a költségvetés új változatában is a 11-es címszám, 4-es alcímszám, 34-es jogcímszám alatt szerepel a Nemzeti Tehetség Program 500 millió forinttal. Ennek a kérdésnek sikerült a végére járni. Bocsánatot kérek, elvesztettem a fonalat. (Révész Máriusz jelentkezik.) Bocsánat, Révész képviselő úr kért szót.
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Az anyagban több szimpatikus gondolat is van, számos gondolattal egyet is lehet érteni, nincs is vita benne. A probléma azzal van, hogy konkrétumokat hiányolunk belőle. Akárhol felcsapjuk és elkezdjük olvasni, mondjuk 2.4. pont: Esélyteremtés sokszínűsége, tehetségsegítő programok. Olvasom: "A tehetségsegítő programokhoz való hozzáférés esélyének egyenlőségét, a programokba való bekerülés kritériumainak nyilvánosságát, a bekerülés folyamatának ellenőrizhetőségét biztosítani kell. Kiemelten fontos a programok elérhetőségében az egyenlőség megteremtése..." stb., stb., stb. Így megy 20 oldalon keresztül. Azt gondolom tisztelt képviselőtársaim, hogy egy programot az elemzéstől az különbözteti meg, hogy konkrétan leírjuk, hogy mit akarunk elvégezni, milyen irányba menjünk el.
Amikor néhány évvel ezelőtt beszélgettünk erről, akkor ez egy konkrét program volt. Fel lett írva, hogy hány iskolában, milyen módon lettek kiválasztva a gyerekek, milyen képzésben fognak részesülni. Az a gond, hogy most elfogadunk egy anyagot 2008 és 2028 között, gratulálok. Az a kérdés, hogy 2009-ben és 2010-ben mi lesz? Hogy 2009-ben vagy 2010-ben mi lesz, az ebből az anyagból nagyon csekély mértékben derül ki.
Amit képviselő asszony előttem elmondott, Új Tudás Program. Rendben van, hogy a tehetséggondozásban részt vevő pedagógusok bérét növelni kell, de mikor? A 2009-es költségvetésben ez szerepel? Itt van a lehetőség, jövő héten fogunk vitatkozni, akkor nézzük, hogy mit tudunk ebből az egészből valóra váltani. Van egy elemzés, hosszú távon általánosságban sok szimpatikus gondolat van benne, ugyanakkor az a véleményünk, hogy nem más, mint egy PR-akció. Megint úgy kell tenni, mintha csinálnánk valamit, nagy erőfeszítésbe telik a kormányzás látszatát fenntartani. Megint itt tartok ennél a mozzanatnál. Elfogadjuk ezt, igazából majd a következő költségvetésre visszatérünk, akkor egész más irányba fogunk menni. Az elmúlt években, mint ahogy Pósán képviselőtársam célzott rá, pont ellentétes irányba mentünk mindennel. Az oktatásra építettük a támogatásokat. Azok járnak oktatásra, akik ezt meg is tudják fizetni. Ez lenne a tehetséggondozás? Azok sportolnak vidéken és Budapesten is, akiknek a szülei meg tudják ezt fizetni. Tehetség? Nem tudom. Én elfogadom, amit képviselő asszony elmondott, Borsod megyében van egy jól működő gyakorlat. Ott van, írjuk le, tegyünk javaslatot arra, hogy minden megyében ezt a gyakorlatot konkrétan hogyan kell bevezetni, és ezt költségvetési forrásokból finanszírozzuk.
Ez olyan dolog lenne, ami mögé oda tudnánk állni, mint ahogy Borsod megyében is pártállástól függetlenül e mögött a program mögött ott állnak szocialisták és sok jobboldali egyaránt. De itt most mi mögé álljunk oda? Ez a gond: itt most mi mögé álljunk oda?
Én értem is, meg tudom is, hogy miért készít a kormányzat húszéves terveket, de továbbra is az a véleményem, hogy nem húszéves terveket kellene csinálni, hanem mondjuk kettő-, három-, esetleg ötéveseket, tehát belátható távra kellene kijelölni, hogy...
ELNÖK: Ez az utóbbi nagyon rokonszenves. (Derültség.)
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tudom, hogy vannak felhangjai is mondjuk az öt évnek meg a hároméves terveknek is, de mégiscsak valami belátható távra van szükség. Azt mondjuk, hogy 2028-ra hova szeretnénk eljutni? Tűzzük ki mondjuk a ciklus végét első körben!
Tehetséggondozó szakköri foglalkozások finanszírozása. Ez nagyszerű lenne, ha benne lenne. Tehát én például szívesen venném, ha el tudnám olvasni, hogy 2009-ben, 2010-ben vagy 2011-ben mi módon fogjuk a tehetséggondozó szakköröket finanszírozni. De aki azt mondja, hogy ezt e határozati javaslat alapján meg tudja mondani, annak gratulálok, mert ez nincsen benne. Elvi szinten benne van: jó lenne, hogyha majd finanszíroznánk, meg ha a tanárok, akik ebben részt vesznek, majd kapnának pénzt, de hogyan? A konkrétumok hiányoznak.
Az 500 millió forint - közben mi is megnéztük - valóban benne van az új változatban is, de 500 millió forint erre a programra édeskevés, ez nagyon-nagyon kevés.
A törvénynek a 31. §-a egyébként a következőképpen szól: "A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi törvény 4/A § (1) bekezdés b) pontja alapján kijelölt előirányzat felhasználási célja a 2009. évi személyi jövedelemadó-rendelkezéseknél a gyermekszegénység elleni program támogatása, feladatai és a nemzeti tehetség program feladatai. Felhasználása a 2010. évi költségvetési törvényben kerül megtervezésre.". Ez nagyon jó, az mondjuk egy konkrét dolog, hogy 2010-ben már megtervezésre kerül valami, ezt örömmel üdvözöljük, de 2009-ben hogyan megyünk előre? Szinte ennyi konkrétum található ebben a témában a költségvetésben, illetve még az 500 millió forint, ami benne van, de ez azért édeskevés. És ugyanez a probléma, még egyszer mondom, az egész előttünk lévő anyaggal.
Én tehát azt javasolnám a tisztelt képviselőknek, hogy ha ezt az egész problémakört komolyan akarják venni, akkor ezt most vonják vissza, és terjesszenek be mondjuk egy vagy két hónap múlva egy olyan anyagot, amely azt veszi számba, hogy a következő évben vagy a következő három évben ezen a területen milyen konkrét, határozott lépéseket akarnak tenni annak érdekében, hogy a tehetségek ne kallódjanak el. Ezt el fogjuk fogadni, lesz belőle két sikeres sajtótájékoztató, és az ég egy világon semmi nem fog történni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Tatai-Tóth András jelzésére:) Tatai-Tóth András képviselő úr kért szót.
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): A részletekkel nem szeretnék foglalkozni, és nem lepett meg sem Pósán képviselő úr, sem Révész Máriusz képviselő úr hozzászólása, hiszen hogyha 2002 óta a kormányzat egyetlenegy olyan javaslatot sem tudott letenni, amelyben egy fikarcnyi jó dolgot talált volna a Fidesz, akkor nagyon csodálkoztam volna, hogyha most, hat-hét év elteltével ez a kormányzat egy olyan kezdeményezést tudott volna beterjeszteni, amelynek egy eleme, egyetlenegy eleme... (Révész Máriusz közbeszól.)
ELNÖK: (Révész Máriusznak:) Bocsánat, képviselő úr, önre is vonatkozik, hogy hagyjuk beszélni azt, akinél a szó van.
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Tehát csodálkoztam volna rajta, hogyha a beterjesztett javaslat akár egyetlenegy eleme is elnyerte volna a Fidesz tetszését.
Az elhangzottak közül csak néhány olyan ügyre reagálnék, amely ugyan nem tartozik szorosan a tehetséggondozáshoz, de muszáj rá reagálnom.
Itt van a művészeti iskolák kérdése. Mi történt az elmúlt években? Beindult egy olyan tendencia, hogy a művészeti iskolák égisze alatt bizonyos helyi erők, vállalkozások, akár országos kiterjedtséggel is, úgy vették igénybe az állami támogatásokat, hogy mögötte nem volt valóságos teljesítmény. Ennek a felszámolását tűztük ki célként, mert az erőforrások leszívása önmagában még a zenei, művészeti területen sem jelent tehetséggondozást. Az, hogy egy vállalkozó több száz millió forintot igénybe vesz a központi költségvetésből olyan címen, hogy ő művészeti iskolákat üzemeltet, de közben nem történik semmi képzés az iskolákban, nem jelent tehetséggondozást. Ennek véget kellett vetni, ezért rendeltük el a felülvizsgálatot, a minősítést, és úgy tűnt el több mint 50 ezer gyerek a művészeti iskolai képzési rendszerből, hogy egyetlenegy érdemleges panasz nem hangzott el szülői részről. Tehát gyakorlatilag valószínű, hogy ez az 50 ezer gyerek fiktív volt a rendszerben.
Ha arról van szó, hogy tehetséggondozás, akkor annak van egy feltétele: hogy működjön az iskola, hogy felkészült tanár legyen, és hogy a gyerek eljárjon az iskolába. Ha nincsen zongoratanár, nincs zongora, nincs gyerek, vagy ha ezek hárman nem találkoznak egy időben, akkor nincs zongoristanevelés, tehetséggondozás. Ezt azért szerettem volna hozzátenni.
Hoffmann képviselő asszony is csak a kérdés felvetését tartotta fontosnak; hogy a válaszokat meghallgassa, az már nem annyira fontos. Beszéljünk egy szót az iskolai tehetséggondozásról és a tehetséges kutató pedagógusokról! Természetesen minden olyan kutatás, amely összefügg a közoktatás alapfeladatával, fontos; hogy a pedagógusok, a közoktatásban dolgozó pedagógusok olyan kutatómunkát végezzenek, amelytől jobb lesz a közoktatás, fontos. Öncélú kutatótanárok megjelenése a közoktatásban, akik leszívják a közoktatásra fordítandó pénzt, de a munkájuk nem hasznosul a közoktatásban, nem kell, ennek nem a közoktatásban van a helye; megvan erre a megfelelő intézményrendszerünk a felsőoktatásban, az Akadémia környékén. Világossá kell tehát tenni, hogy a közoktatásnak nem az a feladata, hogy a közoktatástól független kutatóhelyeket tartsunk fenn. Ami viszont a kutatótanárok elismerésére vonatkozik, a Tóth Tiborné által hosszasan elemzett Új tudás programban a kutatópedagógusi ösztöndíjra jelentős források vannak biztosítva, tehát a közoktatásban dolgozó kutatótanárok a közoktatáshoz kapcsolódó kutatásaikra megfelelő feltételeket kapnak az Új tudás program keretében.
Pósán képviselő úrnak és Révész képviselő úrnak is mondom, hogy itt egy beterjesztett parlamenti határozati javaslat van. Azért ezt a formát választottuk, mert lehetőség van módosító indítványok kidolgozására. Tehát azokat a nagy okosságokat, amelyeket önök az imént itt elmondtak, foglalják írásba, terjesszék be módosító indítványként, és hogyha azok valóban a magyar tehetséggondozás érdekét és célját szolgálják, akkor azokat természetesen be fogjuk illeszteni, és támogatni fogjuk. Ez a rendje ennek, azon kívül, hogy lesöprik a tárgyalóasztalról ezt az anyagot, azon kívül van egy ilyen lehetőség is, hogy normális javaslatokkal járuljanak hozzá ahhoz, hogy valóban az önök által jónak tartott formában valósuljon meg ez a program.
Nem tudom elfogadni azt a javaslatot, hogy vonjuk vissza, és három hónap múlva adjunk be egy új javaslatot. Arról önöknek, bármi lenne is benne, ugyanez lenne a véleményük, tehát ennek a túráztatásnak sok értelmét nem látom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelzésre:) Pósán képviselő úr, utána Deák Istvánné képviselő asszony.
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Örülök, hogy Tatai-Tóth András a magyar tehetséggondozás egyszemélyi élő idolaként lépett fel. Én azt szeretném mondani, hogy lehet módosító javaslatokat benyújtani, hogyha van mihez - de jelenleg nincs mihez. Ebből a szempontból tehát ez a felvetés nem volt életszerű.
Azt szeretném elmondani, hogy Tatai képviselő úr kifogásolja, hogy a részletekkel foglalkozunk. Lehetne erre olyan bölcsességeket mondani, hogy az ördög a részletekben bújuk meg, és sok minden hasonlót. Én elhiszem, hogy a képviselő urat zavarja a részletek hiánya, ezek szerint érzi, hogy itt valami nem stimmel. Elismerem azt is, hogy a tényekhez való közelség megzavarja a koncepcióalkotást, úgyhogy ilyen értelemben hogy is mondjam, értem a felháborodását. Ami engem zavar, az a következő még az előbbieken túl, engedtessék meg, hogy elmondjam.
Lehetséges források között említette főosztályvezető-helyettes úr az Innovációs Alapot. Azt gondolom, hogy az Innovációs Alap létrehozásával kapcsolatosan is voltak komoly vitáink. Abban egyetértettünk, hogy ha arra szolgál egy alap, hogy valóban a gazdasági életben hasznosuló új, kreatív és egyéb megoldásokat kívánja ösztönözni, akkor legyen egy ilyen. A probléma az, hogy az Innovációs Alap eddigi működésével kapcsolatban rengeteg probléma van. Nem kívánom újra előhozni, de az Állami Számvevőszéktől kezdve nagyon sokféle vélekedés hangzott el ezzel kapcsolatban, és eddig is olyan típusú dolgokat finanszírozott meg az Innovációs Alap, aminek semmi köze nincs ahhoz, amit egyébként a törvény deklaráltan feladatának előír. Most pedig egy újabb olyan megcsapolási irányt látok, ami az Innovációs Alap eredeti szándékát, a törvényben rögzített feltételeit sérti. Azt gondolom, ez így nincs rendjén. Az Innovációs Alap kötelező befizetés, adó jellegű járulék, ha szabad így fogalmazni, és ezt kifejezetten a gazdasági élet nagyobb hozzáadott értéket képviselő ágazatainak a felkutatására lenne ésszerű használni, ami versenyképesebbé tehet bizonyos szektorokat. Most pedig forráselvonást látok innen pont egy olyan időszakban, amikor világszerte az a kérdés, hogy hogy lehet a gazdaságnak újra lökést adni. Ez a tehetség program szépen hangzik, de mire ebből bármi lesz a gazdaságban, az nem holnap lesz, hanem 10 meg 20 év múlva, viszont az Innovációs Alap jelenlegi megcsapolását, azt gondolom, jelen esetben nagyon nem lenne szerencsés megtenni arról nem is beszélve, hogy ez szintén törvénymódosítást igénylő feladat.
Ezzel személy szerint nagyon nem tudok egyetérteni, mint ahogy azzal sem tudtam egyetérteni, hogy az Innovációs Alapból középkori magyar zene tanulmányozására fordítottak 70 millió forintot. Volt ilyen pályázat, tisztelt képviselőtársaim. Meg olyan is volt, hogy a kulturális élet a budapesti műsorkalauz tükrében, 50 milliós támogatással az Innovációs Alap terhére. Lehetne még sajnos sorolni ezeket a példákat. (Elnök: Képviselő úr, hadd jegyezzem meg, most nem az Innovációs Alap a téma.) Elnök úr, azért hoztam ezeket... (Elnök: Értem, csak szerettem volna megjegyezni, most a Nemzeti Tehetség Programot kellene tárgyalni.) Van még egy a tehetség témakörével kapcsolatosan. Konzekvensen azt mondom, hogy ez nem program, engedtessék meg nekem ezt a szuverén jogot fenntartani. A témához kapcsolódóan azt gondolom, amit Tatai képviselő úr felvetett, az öncélú kutatótanárokra nincs szükség. Nem tudom, ön mit tekint öncélú kutatásnak. Ma a magyar közoktatásban, ha egy tanár mondjuk doktori védésen vesz részt, doktori disszertációt készít, az általában a következő témakörökből szokott állni: A verzió: vagy a szaktárgyához kapcsolódik vagy matematikából, történelemből, magyarból, fizikából, nem tudom, miből. B verzió: pedagógia tárgykörből. Akármelyiket nézem, egyik sem az, ami a közoktatástól távol állna és öncélú lenne. Nem értem, hogy miről szól az ön felvetése, hogy öncélú kutatótanár. Amikor egy gimnáziumi tanár, mert többnyire a középszintű oktatásban lévő tanárok között találunk erre példát, készít egy doktori disszertációt teszem azt a XIX. századi spanyol irodalomról, akkor az a következőt jelenti képviselő úr, hogy az illető azzal kezdi minimum, hogy megtanul spanyolul, és ezzel színesíti az iskola nyelvi kínálatát. Ez a minimum, hogy tud spanyolul, mert különben nem tud hozzányúlni a témához. Lehet, hogy az oktatáson belül a spanyol irodalom nem kitüntetett súllyal szerepel, de tudnak például ráépíteni, és spanyol nyelvű szakkört indítani. Azt gondolom, ez nem ördögtől való dolog.
Azt, amit Hoffmann Rózsa felvetett, szerintem arról szólna, és érdemes is lenne behozni a rendszerbe, hogy ne lehetőség legyen a besorolásnál, hanem kötelező része legyen, mert a fenntartók szempontjából az önkormányzatokat meg lehet érteni, hogy okkal, indokkal nem tudnak pénzt ráfordítani arra, amit így is nehéz fenntartani.
Erről szól a dolog, és ilyen kijelentéseket tenni, hogy öncélú kutatótanár, ez kifejezetten a közoktatásban dolgozó, a napi munkáján túltekintő és valami szakmai nívót maga elé kitűző tanároknak a megsértése volt, szerintem ez nem volt szerencsés, képviselő úr. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Engedje meg, hogy megjegyezzem, hogy attól, hogy valaki a XIX. Századi spanyol irodalomból disszertációt ír, nem feltétlenül tud spanyolt tanítani. A nyelvtanár és az irodalomkutató nem ugyanaz a fogalom. Más kérdés, hogy egyébként a kutatótanár funkciójának megítélésében inkább az önéhez állok közelebb, de ettől ez még tény marad. (Deák Istvánné jelentkezik.) Deák Istvánné képviselő asszonyé a szó.
DEÁK ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Bizottság! Egy ország nagyságát, azt gondolom, az is mutatja, hogy hogyan bánik tehetségeivel, és milyen lehetőségeket biztosít a tehetségek megtalálására, gondozására, fejlesztésére.
Magyarországon az elmúlt évtizedekben, de azt mondhatom, évszázadokban is jelentős kezdeményezések, jelentős programok zajlottak a tehetségfejlesztés és a tehetséggondozás terén. Éppen ezért a magam részéről óriási dolognak tartom, hogy ez a munka és ezek az eredmények ma az Országgyűlés előtt egy határozat formájában jelennek meg, hiszen ez is mutatja, hogy a kormánynak nagyon fontos a tehetség gondozása, a tehetséges fiatalokkal való bánás és az ő tehetségüknek a maximális kibontakoztatása. Ezt országgyűlési szintre országgyűlési határozattal emelni azt gondolom, mindannyiuknak a megbecsülése, és mindazon feladatok megbecsülése, amelyek jelenleg folynak ezen a területen. Ezért én el tudom fogadni programnak azt az anyagot, ami itt szerepel, mert annak az összefoglalásaként jelenik meg, amely nemcsak a mi kormányunk, hanem az előző kormányok ideje alatt is különböző programokban, projektekben, feladatokban megjelent. Azt gondolom, ez pozitív és nagyon fontos lépés.
Hogy itt nemcsak a tehetségekről, hanem a tehetségekkel foglalkozó pedagógusokról is szó van, ez is mutatja ennek a jelentőségét, hiszen tehetséges gyerekeket tehetséges pedagógusok tudnak jól irányítani és a tehetségük kibontakoztatásában segíteni. Ebben az elmúlt évtizedekben is nagyon jó lehetőségek voltak a közoktatás területén, ahogy itt hallottuk is, ha csak arra gondolok, hogy a közalkalmazotti törvény lehetővé teszi kétévenként a közalkalmazottak számára, hogy egy év kutató-fejlesztő munkára menjen, amit a fenntartó finanszíroz. Minden magára adó fenntartónak nagyon fontos lehetőség, hogy ezzel éljen. Az elmúlt évek pályázati rendszere is, ahol innovatív iskolákat, innovatív pedagógusokat, kutató pedagógusokat támogattak ezek a programok, mind-mind olyan tehetségfejlesztő programok elindítását segítette a közoktatás területén is, amelyet Hoffmann képviselő asszony hiányolt a kezdeti hozzászólásában.
A pályázatok ma is segítséget nyújtanak, lehetőséget teremtenek arra, hogy a kutató pedagógusok részt vehessenek. Számtalan olyan program van a középiskolákban, ahol együtt kutatnak a pedagógusok, diákok, de azt el kell, mondjam, hogy talán a felsőoktatásban, a pedagógusképzésben még nagyobb erőt kellene arra csoportosítani, hogy meg is tanítsuk a pedagógusokat arra, hogy kutató pedagógusokká váljanak, mert akkor tudják átadni a diákoknak azokat a készségeket, képességeket, amelyben ők maguk is kutatókká válhatnak, és tehetségüket igyekezhetnek kibontakoztatni. Vannak erre programok. Én az én iskolámat 18 éve működtetem, úgy is hívják, hogy képesség- és tehetségfejlesztő iskola, és egy olyan programnak vagyunk a részesei, ahol harmadik osztálytól kapcsolódhatnak be a gyerekek kutatómunkába, és már harmadik osztályosok, általános iskolai harmadik osztályos gyermekek készíthetnek olyan kutatómunkát, amelyben félévente-évente bemutatják az elért sikereiket, eredményeiket, versenyeken vesznek részt - persze ez a középiskola teljes intervallumára igaz.
Tehát nagyon sok jó példa és nagyon sok jó eredmény van, ezért nagyon fontos, hogy ennek legyen egy kerete. Én ezt a nemzeti tehetség programot egy keretnek érzékelem, amelyet tartalommal tölt meg a mai gyakorlat és az elmúlt évtizedek gyakorlata, amelyet jó gyakorlatként továbbvihetünk, illetve amelyet tartalommal tölt meg az a költségvetésiforrás-rész, amely ezt biztosítja, maga az Új tudás program, ahol például éppen az én területemhez tartozóan, a korai fejlesztés időszakában nagyon fontos lesz a tehetséggondozás, a tehetségek megtalálása és megfelelő szintű fejlesztése.
Nem látom be azt, miért ne lehetne húsz évre tervezni, hiszen a tehetségfejlesztés pont egy olyan terület, amely, azt gondolom, kormányokon, ciklusokon átívelő kell hogy legyen, és kell hogy legyen egy iránymutatás - függetlenül attól, hogy mely kormányok jönnek-mennek, hogy milyen gazdasági helyzet van -, egy olyan program, amelyhez nyúlni, ragaszkodni nekünk, pedagógusoknak lehet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Kormos Dénes jelzésére:) Kormos képviselő úré a szó, és, tisztelt bizottság, senkibe nem akarnám belefojtani a szót, de hadd kérjem, hogy az idővel való gazdálkodást tartsuk egy kicsit szem előtt a hozzászólások méretezése során. Köszönöm szépen.
KORMOS DÉNES (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Először is szeretném megköszönni mindenkinek a véleményét, amit a nemzeti tehetség programmal kapcsolatban elmondott. Nagyon tanulságosak voltak ezek a vélemények, és ez a vita nyilvánvalóan alkalmat ad arra, hogy a felfokozott politikai életben leterhelt politikusnak ne csak egy szakértői sillabusz alapján legyen lehetősége mondjuk véleményt megfogalmazni, mert esetlegesen a program egészét nem volt módjában elolvasni - egy ilyen nehéz, zaklatott időszakban ez sajnos előfordul. És nyilvánvalóan az is előfordul, hogy nem volt mód és lehetőség konzultálni, találkozni egy ilyen bizottsági vita előtt azokkal, akik többek között nem politikusok, hanem a szakma oldaláról kezdeményezői egy nemzeti tehetség programnak.
Van egy jó hírem a politikusok számára, beleértve magunkat is: folytathatjuk ezeket a vitákat, de a szakma ettől függetlenül dolgozik, és, jelentem tisztelettel, sokkal előbbre tart, mint amilyen szinten ma ez a vita itt folyt. Ez számomra megnyugtató. Azt hiszem, a lényeg itt van. Az, hogy mi különböző okok miatt milyen módon adjuk egymásnak az intelmeket, az hozzátartozik ehhez a műfajhoz, ezt természetesen meg kell nézni, és hogyha ebben találkozási pontok vannak, annak nagyon kell örülni.
Hadd reagáljak konkrétan néhány dologra!
Keret jellegű program vagy konkrét program? Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a tavaszi ülésszak határozati javaslatát benyújtottuk, azt egy egyéves előkészítő, egyeztető munka előzte meg. A Nemzeti Tehetségsegítő Tanácsban lévők közül, akik ott dolgoznak, senki egyetlenegy fillér tiszteletdíjat nem kap. A Nemzeti Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége több mint száz szakmai civil szervezetet tömörít - beleértve kitűnő határon túli szakmai szervezeteket is, amelyek képviselői minden ülésünkön jelen vannak -, és minden ülésünkön egyeztetett véleményről van szó. E szervezetek a következőt mondták, és ezt azért mondom el, mert lehet, hogy hiba is ez, én ezt elismerem, ezt majd pótolni kell... De itt zárójelet nyitok: a www.tehetseg.hu honlapon minden anyag, az itteni tárgyalási dokumentumok és elképzelések rendelkezésre állnak. Tehát ha valakinek a zaklatott politikai közéleti szerepe nem teszi lehetővé, hogy minden információt összeszedjen, a mai világban egy kattintással elérheti ezeket a legfontosabb dolgokat, és láthatja, hogy mi a szakmának a véleménye.
A szakma véleménye a következő: ne tegyünk egy nemzeti tehetség programba konkrétan behatárolt kereteket, azért, mert megemlítésre került itt a Borsod megyei hálózati program, amely egy jó gyakorlat, de én tudom mondani a győri Talentum műhelyt, kolléganőm tudta mondani a matematikait, és az egyházi intézmények is működtetnek egészen más és kitűnő programokat. Azt mondjuk tehát, hogy ne tegyünk le egyedül támogatandó, üdvözítendő dolgokat, mert a magyar tehetségügy egyik legnagyobb értéke, hogy sokféle módon, sokszínű módon, sok szereplővel tudott eredményeket elérni az elmúlt időszakban. Azt kérték, hogy vessünk fel a problémákat, mutassuk meg, ami érték jelenleg a magyar tehetségügyben, és világítsunk rá olyan területekre, amelyeket az elkövetkező időszakban kezelni kell. De ne tegyünk le rá konkrét recepteket, mert akkor az a késztetés történhet bárki részéről, hogy csak arra a területre vagy arra a megoldásra szabad pénzt fordítani, mert az az üdvözítő. Egyetlenegy olyan szakmai szervezet sem volt, amely azt mondta, hogy konkrétan ezt vagy azt a modellt tegyük közkinccsé, és innentől kezdve a magyar tehetségügy szervezése eszerint történjen. Ez az, amit keret jelleggel megfogalmaztak ezek a szervezetek, beleértve az Akadémiát is, hiszen Pálinkás professzor úr az előkészítő időszaktól kezdve folyamatosan benne volt. A szakmai szervezetek tehát azt mondták, hogy ezekkel a keretekkel induljunk el.
Miért hosszabb távon? Azért, mert hosszabb távon kell meghatározni a kereteket és a konkrét intézkedéseket. Magában a programban benne van, hogy a kétéves akciótervek azért fontosak, mert menet közben a folyamat fejlődése, értékei és problémái aktuálisan hozhatnak olyan időszakos feladatokat, amelyek orientálják a pályázati kiírást vagy éppenséggel azt a beszámolót, amit kétévente az Országgyűlésnek meg kell tárgyalnia, és amire azt mondja: kereteiben elfogadtunk egy programot, de ebből most ennek az időszaknak - és hamarosan egy ilyen táblázatot is összerakunk -, felkészülési időszaknak, a működtetés időszakának vannak olyan részei, feladatai, amelyekre nagyobb figyelmet kellene fordítani, mert talán nem tartalmaznak olyan szintű szakmai és anyagi garanciákat, amelyek ezt megnyugtatóvá tehetnék. Tehát ha egy statikus programnak nevezett irányt teszünk le, akkor ez ellen ma a szakma tiltakozik. És azt mondták, hogy azért jók a kétéves akciótervek, mert ezen kereteken belül ezt lehet pontosítani.
2008-tól indul, és ez nem értelmezhető. Az én emlékeim szerint az országgyűlési határozatot a tavaszi ülésszak végén fogadtuk el, és az arról szólt, hogy az Országgyűlés egyetért a nemzeti tehetség program létrehozásával, és felkéri a kormányt, hogy a Nemzeti Tehetségsegítő Tanáccsal együttműködve ez év szeptemberében terjessze elő a programot. Ha ez a munka nem indul el, és nem indulnak el a folyamatok - majd mondok néhány konkrét elemet -, akkor ma nem lennénk itt. És nehogy azt higgyük, hogy ha most - reményeink szerint - megszületik ez a határozat, ha ezen elvek a programból, az alapról és a koordinációs fórumról elfogadást nyernek, innentől kezdve indul meg a dolog! Nagyon nagy bajban lennénk, ha ez így lenne. Ez a folyamat folyamatosan megy.
Tehetséges fiatalok önszerveződését felülről vezényelni nem lehet. Képviselő úr, teljesen egyetértek ezzel az aggodalommal, és ez szerintem egy nagyon korrekt aggodalom volt. Hogy miért került be a programba, arra nagyon egyszerű a válaszom: mert amikor leültünk a Kutató Diákok Országos Szövetségével és a különböző szakmai diákszervezetekkel, azok azt mondták, hogy nagyon szívesen gondolkodnának akár szakmai kollégiumban, akár egyéb vonatkozásban - ezt csak azért mondtam, hogy ilyen jellegű is lehet -, mert egy csomó olyan téma van, amellyel ők foglalkoznának, és nagyon jó lenne rendszeresen olyan fórumot teremteni, ahol ők összejönnének, ehhez feltételt kérnének, és akik azonos területen dolgoznak a különböző műhelyekben, egyetemeken, a különböző területeken, akár egyetemi szakkollégiumban is, azoknak legyen egy olyan hely, lehetőség vagy forma, amit ők hoznak létre, nem valaki a fejük felett - és ha Pósán képviselő úr erre a veszélyre gondolt, akkor neki teljes mértékben igaza van -, de ehhez a program tartalmazzon egy olyan keretet, hogy ha ők benyújtják ezt a szakmai programot a koordinációs fórum elé, akkor ők ebben mozgásteret kapnak. Ma, én úgy gondolom, ez fontos. Fontosak azok a közösségek, akár társadalmi, de bármilyen területein is a kormánynak, ahol a tehetségek és tehetségígéretek dolgoznak. Adjunk ezeknek a közösségeknek terepet, hogy ezt kivitassák, és az általuk létrehozott produktum menjen.
Következő ilyen kérdés a térképek elkészítése. Ez is hoz olyanfajta rémképeket, hogy ez megint csak valamiféle üzleti vállalkozás. Megint jó szívvel ajánlom, mert az ismétlés mindig fontos, hogy a www.tehetseg.hu linken vagy honlapon belül tehetségpontokra tessenek szíves rákattintani. Nagyjából 100-150 tehetségpont már jelezte, hogy kíván csatlakozni ehhez a programhoz, reméli, hogy az Országgyűlés elfogadja, erről szólt az október 19-i debreceni konferencia is. Az ajánlások és a műhelyekre vonatkozó szakmai kritérium elfogadásra került, itt vannak nálam, rendelkezésre állnak. Ez erről a linkhelyről elérhető. Ezt a tehetségtérképet, hogy hol... ja, és ha rákattintunk, azt is látjuk, hogy mit csinálunk, milyen területen dolgozik, hol fogad diákokat, milyen szakemberei vannak. Ha én mondjuk azt mondanám, hogy valamilyen területen van egy tehetségígéretes gyerekem, akkor oda rákattintva látom, hogy hol van legközelebb az a pont, ha esetleg az iskolámban vagy a térségemben nincs, ahová elmehetek és kérhetek tanárt.
Az is látszik, ha a térképet megnézzük, hogy ezen pontok eloszlása egyenetlen. Vannak az országnak olyan területei, ahol ritkán fordul elő, és ez veszélyezteti az egyenlő hozzáférést. Úgy gondolom, hogy ez a térkép egyértelműen azt mondja, hogy a programnak és a hálózatépítésnek kifejezetten feladata lesz, mint ahogy mi is a sajátunkat megtettük, hogy a fehér foltokra odafigyeljen. Jelentem nagy tisztelettel, hogy a térkép elkészítését a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács végzi, akkreditálja az egységesen elfogadott szakmai szempontok szerint a tehetségpontokat, jelenleg ezért a munkáért négy szakmai bizottságban folyik a munka, senki egyetlen forint térítési díjat nem vesz fel, és nem is tart erre igényt, mert úgy gondolja, azért jött létre ez a szakmai szervezet, hogy ezen a területen dolgozzon. Tehát a térképek ezért szükségesek. Egyébként hálózatot és rendszert építeni nagyon nehéz.
Források és fenntarthatóság. Nem beszéltünk mindenről. Van egy 2013-ig terjedő Új Magyarország Fejlesztési Tervünk, abban nagy tisztelettel ajánlom mindenki figyelmébe, ott van kiemelt programként, amiről beszéltünk, hogy a magyar géniuszok befogadást nyert, ez 700 millió forintról szól. A pályázati kiírás gyakorlatilag most az ősz folyamán meg fog jelenni.
A felsőoktatási kiválósági program, szerintem képviselő úr is tudja, milyen területen jelent ösztöndíjakat, benne van ebben a közoktatási lába is, ha ezt összerakjuk, akkor a benne foglalt pályázati kiírások teljes mértékben megfelelnek azon alapelveknek, amit a Nemzeti Tehetség Programban lefektettünk. Miért tettük ezt? Azért, hogy ha vannak európai uniós forrásaink, akkor ezen források pályázati felhasználása és a ehhez rendelt program koherens rendszert képezzen egy nemzeti tehetség program kiépítésével európai uniós pénzen, mert a kezdeti időszak és a rendszer kiépítése és feltételek megteremtése jóval nagyobb forrásokat igényel.
Miért volt fontos a Nemzeti Tehetség Alap behozása a rendszerbe? Azért, mert sajnos megtapasztaltuk elég gyakran és elég sokan minden területen, hogy ha a pályázati forrásoknak vége szakad, akkor is jó lenne folytatni a programokat. Mindenki részéről, aki azt veti fel, hogy van-e e mögött pénzügyi garancia, az egy teljesen normális és jogos érv. A kormányzatban megegyezés született a tekintetben, hogy a munkaerő-piaci képzési alap 3 százaléka, ami több mint 1 milliárd forint, az alap rendelkezésére áll. Megegyezés született, és itt nyilván szabályozás kell az 1 százalékkal kapcsolatban, ami azért nagyon fontos, mert itt társadalmi szerepvállalásról van szó, szülő érdeke, közösség érdeke, hogy tudjon csatlakozni ehhez.
Az Innovációs Alappal kapcsolatban egyetértek, volt ezzel vita. Drága képviselő úr, az egyik legkomolyabb probléma a tehetségek produktumainak hasznosulása. Képviselő úr pontosan tudja, lehet, hogy jobban, hogy az utóbbi időben Magyarországon a bejelentett innováció tekintetében hogy állunk európai szemmel. Látunk-e olyat, hogy fiatal szakemberek nem nálunk valósítják meg önmagukat, hanem kikerülnek valahova más helyre? Tehát, amikor azt mondjuk, hogy az Innovációs Alapnál gondolkodjunk azon, hogy az alap céljaihoz illeszkedően, onnan forrást nem elvonva olyan pályázatok jelenjenek meg, amelyek pontosan ezt az innovációt, pontosan a tehetségek produktumainak hasznosulását segítik, akkor ez rendelkezésre áll. Az alapnak ez alapvetően érdeke, meg mindenkinek érdeke, és nyilvánvalóan ott vannak a gazdaság szereplői is. Tudok mondani olyat, amit folyamatosan hirdetünk, és nem is megbántva őket, hanem dicsérve, mondjuk a General Electric pont a mi hálózati programunk nyílóvilág programjához járul hozzá 250 ezer dollárral, mert azt mondja, hogy fontos a tudás és az üzleti kultúrának a meghonosítása, és a tehetséges fiatalok felszínre hozása. Vagy mondhatnám a Csányi Alapítványt, amely tagja a Nemzeti Tehetségsegítő Tanácsnak, milliárdos nagyságrendű alapítvány, és tehetséggondozó programok támogatása a célja. Egyre többen jelentkeztek érdeklődők a gazdaság szereplői részéről, ezért jelent meg javaslatként az ő részvételük, az ő szerveződésük, s adott esetben későbbiekben olyan jogi környezet kialakítása, ami ezeket a támogatásokat is bevonja.
Azért tartottam fontosnak ezt elmondani, mert minden aggodalommal és problémafelvetéssel, ami itt elhangzott, egyetértek. Azt kérem nagy tisztelettel képviselőtársaim mindkét oldalon, mivel a program elindult, a szakma kéri, hogy adjuk meg számukra ezt a keretet, ezt a mozgásteret, kitöltik tartalommal, mert már elkezdték kitölteni, ez a folyamat megy. Adjuk meg ezt a lehetőséget az alapnál a garanciát, adjuk meg a koordinációs fórumnál, hogy a társadalmi, szakmai kontrollja meglegyen, bizonyos tekintetben függetlenül a kormányzattól, és jó értelemben szakmai nyomást gyakorolva és keretjelleggel fogadjuk el ezt a programot, a súlypontjai lehet, hogy 2 vagy 4 év múlva változnak, ez természetes. Ez egy épülő programnál előfordulhat. Ez erről szól. Ez történt nagyjából az előkészítés kapcsán.
Nagy tisztelettel kérem, hogy próbáljunk valamilyen módon minden vita és egyéb ellenére vagy mellett vagy azzal együtt mutatni azoknak, akik azt kérik tőlünk, és ezt ne úgy vegyék, hogy jól hangzik. Ez komolyan így, és most azt gondolják, hogy kicsit rájátszom, mert miért ne tenném, szívügyem, belefér nekem. Kérdezzék meg őket. Forduljanak a Nemzeti Tehetségsegítő Tanácsnál Csermely Péter professzor úrhoz, és kérjenek a frakció részére állásfoglalást, hogy hogy áll ez a szervezet ehhez a programhoz, és ha olyan dolog hangzik ott el, amit nem jól mondtam, akkor most megkövetek mindenkit, mert nem volt szándékomban senkit félrevezetni az ügyben.
Ennek alapján kérem, hogy segítő véleményüket tegyék meg, de mutassuk meg, hogy oda tudunk állni egy ilyen program mellé. Ez nem a mi oldalunk vagy egyes képviselők ügye, úgy gondolom, és nem vegyék patetikus végszónak, ennél azért kicsit többről van szó. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt továbbadnám a szót, szeretném jelezni, hogy egy napirendi pontunk még hátravan, amelynek előadója, Winkfein Csaba képviselőtársunk 1 óra 50 perce itt ül az ajtó előtt, és 12-kor bizottsági ülése kezdődik. Tehát ha egy újabb kört indítunk ebben a vitában, akkor azt leszek kénytelen javasolni, hogy ezt a napirendi pontot napoljuk el, és egy másik alkalommal tárgyaljuk meg a Kábítószerügyi eseti bizottság tevékenységéről szóló jelentést.
(Jelzésre:) Pósán képviselő úr, aztán Tatai-Tóth képviselő úr.
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Rövid leszek. Csak azt szeretném mondani, hogy egyetértek Kormos képviselő úrral, és azt szeretném javasolni, hogy a megszövegezést szerencsésebb lenne a minisztérium helyett Kormos képviselő úrra bízni, mert az általa elmondottak és az itt leírtak elég távol állnak egymástól. Csak azért hadd vessem ezt fel, mert - ez egy kiragadott példa - én valóban egyetértek a fiatalok szakmai fórumaival, de a szövegben, tessék elővenni, itt van benne sajnos, hogy szorosan kötődő baráti társaságokról van szó, tehát ide nem ugyanaz van leírva, mint amiről mi beszéltünk. Én tehát maximálisan egyetértek azzal, amit Kormos képviselő úr mondott - én is így gondolom. Szakmai fórumokat kell teremteni nekik, ahol össze tudnak jönni, ahol szakirányultsági értelemben a tehetséghez kapcsolódó dolgokról van szó, de ez teljesen független... (Kormos Dénes: Adjunk be közös módosítót!) Bármi ilyesmi lehet. Én csak azt mondom, hogy a szöveg ebből a szempontból sajnálatos módon alkalmas arra, hogy teljesen mást olvasson ki belőle az ember, és ez már nem az értő és nem értő olvasásnak a kérdése sajnálatos módon, ez az igazság. (Derültség.)
A másik, amit mondani szeretnék, hogy azzal is egyetértek, hogy az Innovációs Alap effajta felhasználása miatt aggódom, nem látok garanciát rá, merthogy korábban is törvénybe volt foglalva, hogy mire használható fel az Innovációs Alap, és nem arra használták fel. (Kormos Dénes: Kell egy garanciális alap!) Kell egy garanciális alap. Bocsánat, de a törvényhez képest milyen nagyobb garanciát tudunk mondani? És a törvényt nem tartották be eddig. Nekem itt vannak olyan problémáim, amelyek miatt óhatatlanul vannak persze az emberben aggodalmak.
Hogy üzlet vagy nem üzlet? Legyünk jóindulatúak, és mondjuk, hogy akkor nem üzlet. Viszont van egy olyan része, amellyel nem tudok mit kezdeni: az életpálya nyomon követése. Az életpálya nyomon követése, hogy a végzősökkel mi fog történni, most is feladata az egyetemeknek. (Deák Istvánné: Meg a középiskoláknak!) A gyakorlatban - hozzáteszem, én csak az egyetemekről tudok nyilatkozni - azt látom, hogy az egyetemi világban ez most egy bődületes, baromi nagy adminisztrációs pluszterhet jelent érdemi eredmény nélkül; nincs érdemi eredménye, mert honnan az ördögből lehetne tudni, hogy ki hova fog menni? A tehetségek esetében az életpálya-nyomonkövetés ugyancsak igényelni fog, ha tetszik, ha nem, valamiféle adminisztrációt, ahhoz hozzá kell majd rendelni akkor néhány állástól kezdve az ördög tudja mi mindent, és nem lesz érdemi eredménye, mert képtelenség - képtelenség! Senkit nem lehet arra kötelezni, hogy havonta számoljon be a KSH-nak, hogy éppen hol jár - hacsak nem lesz egy ilyen alkotmányos fordulat -, és most mondtam valami bődületes butaságot. Ha nem nyilatkozik az illető, ha nem ad életjelet magáról, senki nem fogja tudni, hol van, merre, meddig. Én erre mondtam, hogy vannak benne életidegen elemek, amelyeket jó lenne kigyomlálni, kiszedni, mert így képtelenség lesz megcsinálni.
Bocsánat, még egyetlenegy dolgot akarok felvetni, ami a közoktatás kérdéséhez kapcsolódik. Számos visszajelzés van - és ezeket is érdemes lenne ennek apropóján végiggondolni; az ezzel kapcsolatos aggályainkat már korábban elmondtuk -, hogy az integrált oktatás hogyan hat a tehetséggondozás kérdésére. Eltelt már némi idő, amióta a közoktatásban az integrált oktatás erőltetésével már érzékelhető folyamatok vagy eredmények vagy nem eredmények vannak, ez nézőpont kérdése. Ez, én azt látom, hogy kifejezetten károsan hatott a jó képességű gyerekek nevelésére vonatkozóan jó néhány esetben, számos ilyen visszajelzéssel lehet találkozni. Nem merném azt állítani, hogy mindenhol és mindig így van, és fordítva sem, ezt sem szabad egy kaptafára húzni, márpedig korábban az érvelésekben mindig az volt. Köszönöm szépen. (Kormos Dénes jelentkezik.)
ELNÖK: Tatai-Tóth képviselő úr, aztán Kormos képviselő úr következik.
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Egy nagyon rövid megjegyzésem van, elnök úr. Hogyha az lenne a kutatótanárokkal kapcsolatban az álláspontom, ahogy azt Pósán képviselő úr bemutatta, akkor én magammal sem értenék egyet. (Derültség.) Tehát nincs közöttünk vita. (Dr. Pósán László közbeszól.) Nincs közöttünk vita ezen a területen. Csak hogy érthető legyen az álláspontom: azt a típusú kutatótanárt kell a közoktatásban támogatni, akiről Deák Istvánné beszélt. És elképzelhető, Pósán képviselő úr, lehetséges, hogy az Innovációs Alapot olyan célra költik el, ami nem kapcsolódik az innovációhoz, előfordulhat elméletileg még az is, hogy a tehetséggondozásra, a gyerekekre szánt pénzt olyan tanári munkára, uram bocsá' olyan tanári kutatómunkára fordítják, amelyből nem hasznosul a tehetséges gyerekek számára semmi. Elméletileg még ez is előfordulhat, én erről beszéltem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kormos képviselő úr!
KORMOS DÉNES (MSZP): Csak egy mondat, mert ennyit ígértem. Ezek megint olyan kérdések és felvetések, amelyekkel foglalkozni kell. A nyomon követés technikája megvan, a szakmai szervezetek már letették, nem igényel adminisztrációt. Ha vannak még ilyen kérdések, a képviselő úrnak vagy bárkinek a frakcióból szívesen állok rendelkezésre, akár a vita előtt is, hogy ezt tisztázzuk. Köszönöm.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Lezárom a vitát. A kormány képviselőjének adom meg a szót válaszadásra, azzal az intelemmel, amit az előbb megfogalmaztam.
Brassói Sándor (Oktatási és Kulturális Minisztérium) reflexiói
BRASSÓI SÁNDOR (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Azt gondolom, hogy Kormos képviselő úr nagyon részletes és kimerítő választ adott egy csomó olyan kérdésre, amit én felírtam. Ezekre nem kívánok választ adni, hiszen a költségvetési tételekkel kapcsolatban feltett kérdésekre világos válasz született, és, mint mondtam, ezek pontosan megtalálhatók magában a jogszabályban magára a tervezési metodikára is. Hiszen - valljuk meg őszintén! - 2008 őszén megmondani, hogy 2019-re milyen pályázati csomagot fogunk kiírni... Meg tudnánk tenni természetesen, konkrétan a szervezetek részéről semeddig nem tart egy pályázati programot összeállítani, csak pontosan azt nem látva, hogy akkor milyen tanulói csoport milyen módon mire szeretne pályázni, milyen tehetségek bukkannak fel. Így természetesen nem lehet. Ezért van ez a keret jellegű program, és teljesen természetesen én is azt jelzem, hogy ezt oly sok körben egyeztettük a tehetségsegítő szervezetekkel, oly mértékben igazodik ez az ő szakmai elvárásukhoz, hogy azt gondolom, ilyen értelemben egy mintaértékű együttműködéssel történt meg ennek a programnak az elkészítése. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Szavazás következik. Kérdezem a tisztelt bizottságot, általános vitára alkalmasnak tartja-e a...
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Bocsánat! Kormos Dénes átdolgozásában nem lehet? (Derültség. - Deák Istvánné: Kormos Dénes hangján!)
ELNÖK: Képviselő úr, a határozati javaslat a kézhez kapott anyag 2. oldalán négy, azaz négy darab pontból áll - erről szavazunk.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Az a tiszteletteljes kérdésem tehát, hogy a bizottság általános vitára alkalmasnak tartja-e a H/6416. számon benyújtott javaslatot. (Szavazás.) Tizenhárom igen. Aki nem? (Szavazás.) Hat nem.
A bizottság tehát általános vitára alkalmasnak találja a javaslatot.
A bizottsági előadókról majd későbbiekben...
A bizottsági előadó kijelölése
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Kormos Dénest javaslom.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Akkor a napirendi pont tárgyalását lezárom. Megköszönöm a kormány képviselőjének a részvételt. (Rövid szünet. - Megérkeznek a 3. napirendi ponthoz meghívott vendégek.)
A Kábítószerügyi eseti bizottság tevékenységéről (2007. november - 2008. október) szóló J/6554. számú jelentés); a Kábítószerügyi eseti bizottság tevékenységéről (2007. november - 2008. október) szóló jelentés elfogadásáról szóló H/6555. számú határozati javaslat
Tisztelt Bizottság! Soron következik a Kábítószerügyi eseti bizottság 2007 novembere és 2008 októbere közti tevékenységéről szóló jelentés, illetőleg az e jelentés elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája. A jelentést J/6554. számon, a javaslatot H/6555. számon kapták kézhez. Köszöntöm a napirendi pont tárgyalására megjelent Winkfein Csaba képviselőtársunkat, az eseti bizottság elnökét, a napirendi pont előadóját, illetőleg dr. Felvinczi Katalint a Szociális és Munkaügyi Minisztérium képviseletében.
Tisztelt Bizottság! Mielőtt megkezdenénk a vitát, mint említettem volt, egy ügyrendi kérdést kell tisztáznunk. Winkfein képviselőtársunknak bizottsági ülésre kell majd távoznia... (Winkfein Csaba: 1 órakor.) Tessék? (Winkfein Csaba: 1 órakor.) 1 órakor. Jó, akkor ez az ügyrendi kérdés remélhetőleg elesik. (Közbeszólások. - Derültség.)
Ebben az esetben megnyitom a vitát. Elsőként Winkfein képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon!
Winkfein Csaba, az Országgyűlés Kábítószerügyi eseti bizottság elnökének szóbeli kiegészítése
WINKFEIN CSABA, az Országgyűlés Kábítószerügyi eseti bizottságának elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az eseti bizottság múlt hét kedden tárgyalta és elfogadta az idei, tehát 2007. november és 2008. október közötti éves jelentését. Ez a jelenlegi eseti bizottságnak a második ilyen anyaga, ami a Ház előtt van. Az elsőt ez év márciusában kapta meg a tisztelt Ház.
A munkánkat munkaterv alapján végeztük, és ez alapján próbáltuk a jelentést is összeállítani. Négy fő területet határoztunk meg, közösség és együttműködés, kezelés és ellátás, prevenció és kínálatcsökkentés, mint ahogy az anyagban önök is olvashatják. A bizottság tíz alkalommal ülésezett, illetve két munkaértekezletet tartott, és egy alkalommal Budapesten az Országos Toxikológiai Intézetben kihelyezett ülést tartott. Mint ahogy jeleztem, meghatározott napirendi pontok szerint mentünk végig, egyetlenegy új téma került a bizottság asztalára a nyári eseményeket követően, egy rendkívüli eseti bizottsági ülést hívtunk össze a 2008. július-augusztusban történt túladagolási esetek miatt.
A jelentés összeállításában a bizottság szakértői segítették a munkánkat, ez alapján készítettük el ezt a húszoldalas anyagot. Azt gondoltam, hogy nem mennék végig az anyagon, mindenki láthatta és olvashatta, kiemelném, ha van annyi idejük, a prevenciós részét, mert azt gondolom, hogy ez különösen érdekes lehet az önök bizottságának.
A bizottságunk kiemelten foglalkozott a prevenció kérdésével, az adott szaktárcákat kérdeztük meg ezzel kapcsolatban, hogy jelenleg hogy állunk. Azt kell elmondanunk, hogy a nemzeti drogstratégia, amelyet 2004-ben fogadott el a Parlament mind az öt párt támogatásával, tizenkét prevenciós szintet határozott meg, család, iskola, munkahely, szórakozóhely, stb. Itt a szociális minisztérium évről évre pályázatokat ír ki prevencióval kapcsolatban, 2007-ben már iskolán kívüli prevenciós programokat is megfogalmazott, illetve írt ki pályázatot ezekre a szaktárca.
Ezenkívül univerzális prevenciós programokat elsősorban közoktatási intézményekben működtetnek. Amit évről évre látunk, hogy évente körülbelül 120-150 ezer diákot érintenek ezek a pályázatok, 2008-2009-ben az 5-11. évfolyamos diákok 35 százalékát, és az a cél 2010-re, hogy minden közoktatásban részt vevő felsős, tehát 5-8. évfolyamos diák részesüljön drogprevencióban.
Szeretnénk azt elérni, és kérjük ebben az önök segítségét is, hogy az iskolák pedagógiai programjának része legyen az egészségnevelés, egészségfejlesztési stratégia, ennek keretében a szenvedélykeltő szerekkel kapcsolatos megelőzés is.
Amit még el lehet mondani, hogy az elmúlt időszakban főként célcsoport-specifikus és színtérspecifikus programok valósultak meg. Fontosnak tartjuk, és ezt folytatni is kellene a pedagógus továbbképzésben, ugyanis azt látjuk, érdemes folytatni ezt a munkát, hogy a pedagógusok is jobban képben legyenek. A prevenciós programok akkreditációját és minőségbiztosítását is fontosnak tartjuk.
Iskolai színterekhez köthető programok közül kiemeltük a Háló-mozi programot, az egyensúly programot, több kortársképzés, ezenkívül 2001 óta "A köztes átmenetek a drogban" című kiállítást emeltük ki az anyagban, amely több mint 40 városban mutatta be ezt a szakmai anyagot. Gondolom, ezek nagy eredmények. Évről évre támogatásban részesül a Sziget Fesztivál civil faluja. Különböző programokat emeltünk még ki, például a Szenvedélyek Napja, a Kábítószer-ellenes Világnap programját.
Nagyon fontosnak tartja a családi színtereket, ezen a területen nemcsak az iskolai közösség, hanem a családon belül is szintén kiemelt fontosságú a prevenciós tevékenységben. Biztonságos szórakozóhely-programok, illetve a különböző plázákhoz kapcsolható alternatívák és egyéb más programok is kiemelésre kerültek az anyagban Azt kell látni, hogy több területen elindultak ezek a drogprevenciós programok, így a munkahelyekhez kapcsolható drogmentes munkahely program, a Magyar Honvédségen belüli prevenciós programok, a büntetés-végrehajtáson belüli programok mind-mind kiemelt jelentőséggel bírnak.
Megjegyeztük az anyag végén, hogy nagyon fontos a mai fiatalokhoz való információ eljuttatásban az Internet, a különböző honlapok megjelenítése, itt a Nemzeti Drogmegelőzési Intézetnek a www.ndi-szip.hu szakmai információs portáljáról külön foglalkoztunk az anyagban, illetve civil szervezeteket hallgattunk meg, hogy ők hogy látják ezt az informatikai területet. Itt az Északi Támpont Egyesület képviselőit hallgattuk meg, illetve az NDI-nek a szakemberei mutatták be a szakmai információs portált, és ezzel kapcsolatban különböző szakmai véleményeket fogalmaztunk meg.
Röviden ennyi lett volna a prevencióval kapcsolatos terület. Megpróbáltuk úgy összetenni ezt az anyagot, hogy leírtuk, amit láttunk, hogy milyen információkat kaptunk a bizottságban, valamint a bizottságunk és a nálunk lévő, öt párt által delegált képviselők javaslatait próbáltuk megfogalmazni. Úgy tettük össze az anyagot, hogy minden egyes rész végén odaírtuk, hogy milyen szakmai javaslataink, észrevételeink vannak, és ezt kiemeltük az anyag végén egy összegzésben, illetve szakmai felsorolással is találkozhatnak a képviselő hölgyek és urak, ha az anyagot végigolvassák. Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna most elmondani.
ELNÖK: Én is köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Megnyitom a határozati javaslat fölötti együttes, általános vitát. (Deák Istvánné jelentkezik.) Deák Istvánné képviselő asszony.
Hozzászólások, kérdések, észrevételek
DEÁK ISTVÁNNÉ (MSZP): Ez a jelentés nagyon szerteágazó és nagyon részletes munka, amelyet köszönettel vennék magam részéről, de talán a bizottság nevében is, hiszen nagyon sok olyan információt tartalmaz, amely ezen a területen ennek az időszaknak eredményét és előrelépését is hozta.
Ugyanakkor én magam is elsősorban azt a területet vizsgáltam jobban, ami a bizottság közvetlen területéhez jobban tartozik, inkább az iskolák szerepét a prevencióban, a megelőzésben, illetve azokat a gyakorlatokat, amelyek jelenleg is folynak. Magam is mint iskola vezetője, évek óta részt veszünk azokban az OKM és SZMM által kiírt pályázatokban, amelyekre pillanatnyilag mintegy 170 millió forintot biztosít a kormány a középiskolák számára a drogprevenciós pályázatok keretében, és nagy öröm számomra, hogy már legalább 120-150 ezer diákhoz eljut évenként ez a pályázat és ez a felvilágosító munka.
Nagyon fontos, hogy ebben a pályázatban olyan minősített szakmai szolgáltatók vesznek részt, akik tanácsokkal segítséget nyújtanak a diákoknak, pedagógusoknak és a szülőknek. Ez egy olyan komplex program, amely nemcsak a gyerekek számára teszi lehetővé az ismeretek megszerzését, de bevonja ebbe a pedagógusokat is továbbképzés formájában, és bevonja a szülőket tájékoztatás formájában, hogyan és miképpen tudnak ők ezzel a problémával megküzdeni vagy a problémát magát megelőzni.
Ezért nagyon fontos, hogy ezekre az elkövetkező időkben is jelentős forrást tudjunk csoportosítani, ha lehet, akkor esetleg még többet, hiszen nagyon jó javaslatnak tartom, hogy ez ne csak a középiskolákban legyen, hanem kerüljön le az 5-8. évfolyamra is. A prevenció sok esetben erre a korosztályra fontos, hiszen sajnos időnként már a középiskolai munkában el vagyunk ezzel késve, hiszen ott már a gyerekeknél nem a megelőzés, hanem a kialakult problémának a visszaszorítása vagy megoldása a feladat. Jó lenne tehát, ha ezt a pályázati forrást emelni lehetne, és ezt elsősorban az 5-8. osztályok számára akár osztályfőnöki órák, akár külön foglalkozások keretében lehetne felhasználni, ahogyan erre pályázati vagy egyéb források biztosíthatók.
Az önkormányzatok is nagyon sok esetben foglalkoznak ezzel a kérdéssel, hiszen létrejöttek a KEF-ek, amelyek működnek, és nagyon szoros kapcsolatot tartanak fenn az intézményvezetőkkel, az intézményekben azokkal a pedagógusokkal, akik a gyermekvédelemmel foglalkoznak, vagy egyéb területen dolgoznak. A mi kistérségünkben is működnek ezek a szervezetek, rendszeresen szerveznek programokat, tartanak felvilágosító előadásokat. Itt is el kell azért mondanom, hogy nagyon jó lenne, ha ezeknek a működése folyamatos és kiegyensúlyozott lenne, ha ebben előre tudnánk lépni; jobban lehetne tervezni hosszú távon, az ezen a területen dolgozókat összefogva együttműködni, mert itt a pedagógusoktól kezdve az önkormányzatok át a rendőrségig, a gyermekjóléti szolgálatig mindenki együtt van, tehát ők koordinálják ezt a munkát, és ennek a biztonságos működését mindenképpen garantálni kell.
Természetesen beszélhetünk azokról a konferenciákról is, amelyek ezen a területen megjelennek, akár a mentálhigiénia, akár a drogprevenció területén, mindegyik nagyon hasznos az intézmények számára. Ha ehhez pedagógus-továbbképzés keretében segítséget kapnak az iskolák, akkor egyre nagyobb számban tudnak ebben részt venni majd a pedagógusok is, hiszen a probléma elsősorban mindig ott, az iskolákban csapódik le, és ott lehet az első körben segíteni, vagy ott lehet megmutatni, hogy hogyan tovább, merre induljanak el a szülők vagy akár a diákok is, ha ezt a problémát meg szeretnék oldani.
Kiemelten fontosnak tartom ezeknek a programoknak az indítását, illetve folytatását a középiskolákon belül a szakképző iskolákban, mert a középiskolás korosztályban talán kimutatható is lenne, ha kutatásokat végeznénk, hogy bizony a szakképző iskolákban, elsősorban a szakmunkásképzésben a gyerekek számából adódóan lényegesen nagyobb sajnos a drogfogyasztás vagy az arra hajlamosító szociális és egyéb tényezők. Ezért nagyon fontos volt az a program, amelyet úgy hívunk, hogy Add a kezed!, amely szakemberek igénybevételével 42 szakképző iskolában segítette ezeknek a programoknak a kiteljesedését, a prevenciós programokat, a megelőzést. Természetesen az iskolák pedagógiai programjaiban is megjelennek az egészségnevelő programok, amelyek - ahogy itt is elhangzott - komplex programok, nemcsak a drogprevencióról szólnak, hanem általában az egészségnevelésről, de más egyebet is, az ajzószerektől kezdve a mentálhigiénéig mindent kell hogy tartalmazzanak. Talán ha efelé megyünk el, hogy egy komplex program kereteibe tudjuk beilleszteni a drogprevenciót, és ezáltal minél szélesebb körben tudjuk igénybe venni a szakembereket, még eredményesebb és még sikeresebb munkáról tudunk beszámolni majd a következő ilyen jelentésben.
Segíti ezt talán a NAT-ba való bevezetésével is, hogy mint kiemelt feladat belekerült az egészségnevelés, és így az iskoláknak már nemcsak lehetőségük, hanem kötelezettségük is, hogy erre külön odafigyeljenek.
Még két területet szeretnék nagyon röviden megemlíteni. Az összefoglalóban szerepelt az a kijelentés, hogy a drogfogyasztás a pubertáskorú gyerekeknél viszonylag elég magas, és itt olyan programokra lenne szükség, amelyek az ebből adódó magatartási, tanulási és egyéb problémákkal foglalkoznak. Ehhez kellenének olyan programok, amelyek alapján a pedagógusok ezeket a problémákat megfelelően tudnák kezelni, ezekben segíteni tudnának, illetve amelyekkel a rehabilitációs célú foglalkozásoknál egy jelentős szakmai segítséget tudnának nyújtani. Ezt valamilyen szinten mindenképpen célszerű lenne a pedagógusképzésbe beépíteni, és ott egy kicsit az erre szakosodott pedagógusokat segíteni, de nemcsak a pedagógusképzésbe, hanem a pedagógusátképzésekbe is jó lenne ezeket talán még intenzívebben beemelni.
Azt hiszem, röviden most ennyit mondanék. Köszönöm szépen a munkacsoport, illetve az albizottság munkáját, amellyel sokat segítenek az iskolában folyó munkában is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. (Révész Máriusz jelzésére:) Révész képviselő úr!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Végigolvasva a Kábítószerügyi eseti bizottság anyagát azt gondoljuk, hogy az összességében korrekt, tisztességes képet ad a helyzetről, ez a helyzet azonban nem túlságosan biztató. Született egy nemzeti stratégiai program a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében, de úgy tűnik, olyan jelentősen nem sikerült visszaszorítani ezt a helyzetet, az elmúlt években jó esetben stagnálás figyelhető meg. Ráadásul azt hiszem, hogy volt egy időszak, amikor a stratégiai célkitűzésekhez képest jelentős mennyiségű pénzt sikerült kivonni a rendszerből - nem tudom pontosan a számokat, egy időben követtem -, például a prevenció területén 2000-ben, amikor konszenzussal sikerült elfogadni ezt a stratégiát, egy kicsit nagyobb összeget szántunk erre.
Azt halljuk, hogy a középiskolások 30 százaléka részesül ilyen prevenciós képzésben. Szerintem ez ennél a korosztálynál rendkívül kevés. Biztos vagyok abban, hogy itt nagyon-nagyon fontos lenne, hogy előrelépjünk, és nagyon fontos lenne, hogy ennek a forrásait betervezzük a következő évi költségvetésbe.
Örülnék, hogyha ennek az anyagnak az elkészültét felhasználnánk arra is, hogy 3-4 nagyon határozott, nagyon konkrét javaslatot terjesszünk az Országgyűlés elé, amit külön elfogadna az Országgyűlés - és ehhez még most sincs késő -, mert szerintem ezeknek a jelentéseknek akkor van igazán értelme, hogyha áttekintjük, milyen helyzet alakult ki, amiről most, még egyszer mondom, van egy többé-kevésbé korrekt kép, tehát nincsenek elmismásolva a problémák, és utána azt mondjuk, hogy ebből az anyagból induljunk el, innen rugaszkodjunk el, és az elkövetkező egy vagy két évre ezt a három célkitűzést fogalmazzuk meg magunknak nagyon konkrétan és határozottan. Biztatnám az anyag készítőit, talán még nincs késő ahhoz, hogy azon kívül, hogy azt mondjuk: elfogadjuk ezt az áttekintést, még azt mondjuk, hogy ezt a három célt szerencsés lenne elfogadni.
Egyetlen dologra szeretnék rákérdezni, ami benne is van, meg nincs is benne. Azt írja az anyag: "2007-ben az előző évhez képest jelentős csökkenés jelentkezett a kezelt drogbetegek számában, az összes beteg tekintetében 13 százalékkal, az elsőként kezelésre kerültek esetén 29 százalékkal. A büntetőeljárás alternatívájaként az elterelésben részt vettek száma az eddigi stabil növekedés után mintegy 25 százalékkal csökkent 2007-ben.". Aztán néhány mondat magyarázza is ezt a helyzetet. De hogy a bizottság számára is, a mi számunkra is teljesen konkrét legyen, szólni kell erről. Ez egy kicsit be van csomagolva, de az elkövetkező mondatokból azért az derül ki, hogy ez nem feltétlenül azért van, mert ennyit javult a helyzet, hanem azért, mert kapacitásszűkítés és számos más probléma volt, ami abba az irányba vitte a dolgot, hogy azok a kábítószer-fogyasztók, akik eddig valamilyen módon megjelentek a rendszerben, 2007-ben eltűntek a látómezőből. Én egyébként az egész jelentés legeslegnagyobb problémáját ebben látom, tehát ebben a 2007-re vonatkozó adatban, mert úgy gondolom, hogy ha van kábítószerezés Magyarországon, és kétségkívül van, akkor mindenkinek a számára, nekik is, a törvényalkotóknak, a kezelőknek a számára is az a kedvezőbb helyzet, hogyha ezek a kábítószer-fogyasztók észlelhetők, akkor lehet foglalkozni velük.
A 2007-es adatokból számomra az derült ki, hogy sikerült azt elérni, hogy láthatatlanná sikerült tenni a kábítószer-fogyasztók egy részét. Ez pont ellentétes folyamat azzal, amit el akarunk érni, hogy pont a láthatatlanból is a látható mezőbe kellene behozni ezeket az embereket, úgyhogy nem tudom, önök mennyire látják ezt valós problémának?
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. (Tóth Tiborné dr. jelentkezik.) Tóth Tiborné képviselő asszony.
TÓTH TIBORNÉ DR (MSZP): Nagyon fontosnak tartom, hogy a jelentés feltérképezi a helyzetet, tehát egy kis adatsor és egy kis anyag tájékoztat arról, hogy hogyan is állunk ma drog ügyben Magyarországon. Ha stagnálás van, márpedig az biztos, hogy romlás nincs, óriási eredménynek tartom, óriásinak. El kell, hogy mondjam, hogy már 20 évvel ezelőtt a nyugati határszélen lévő iskolám drogstratégiáját kellett felépíteni, hiszen a határ mentén rendkívül veszélyeztetett volt ez az iskola, és bizony minden lehetőséget megragadtunk arra, a kortárs segítő csoporttól megkezdve a szülő-diák vagy határon átnyúló együttműködésen át mindent az egészségügyi hálózat igénybevételéig ahhoz, hogy a drog terjedésének gátat tudjunk szabni.
Úgy gondolom, hogy az ottani tapasztalataimról két mondat erejéig szólnék. Egyaránt veszélyeztetettnek éreztem vagy éreztük a hátrányos helyzetű gyerekeket vagy az elhagyatott körülmények között élőket, akik menekülésként nyúltak drogokhoz, nyilván nem a legdrágább drogokhoz, és a kiemelkedően tehetségeseket. A kéttannyelvű gimnáziumi tagozatunkon ugyanannyi veszélyeztetett gyerek volt, ahol a szülők anyagi helyzete megengedte, hogy a kábítószer luxusának áldozzanak. Ha ez kollégiumi háttérrel van párosítva, egy együttlét van a gyerekek között, akkor a veszélyeztetettség halmozott. A közoktatásban dolgozóknak a figyelmét erre szeretném irányítani, hogy egyaránt veszélyeztetett mindkét véglet, nagyon oda kell figyelnünk tehetséges gyerekeink ügyére. Hajlamosak vagyunk kevésbé odafigyelni, pedig legalább olyan fontos. Bízom benne, hogy ez a jelentés hozzájárul ahhoz, hogy a Nemzeti Drogstratégia dolgaihoz kellő alappal és kellő háttérrel szolgáljon, meg abban is, hogy mindannyian fontosnak érezzük a drog elleni fellépést. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Amennyiben több hozzászóló egyelőre nincs, akkor, ha megengedik, most elnöki szerepkörömből kiesve magam is hozzászólnék. Határozottan azt gondolom, hogy a kábítószer probléma magyarországi szintjéhez képesti visszaszorítása rövid távon legalábbis nem lenne helyes célkitűzés, valószínűleg még mindig nem olyan drogfertőzött, mint a többi nyugat-európai ország. Sajnos, arra kell készülnünk, hogy itt további növekedés lesz. Ha ennek a növekedésnek a dinamikáját sikerül visszaszorítani, csökkenteni, vagy azt sikerül elérni, hogy ez a dolog stagnáljon vagy legalábbis súlyosabban egészségkárosító drogok helyett az úgynevezett "könnyűdrogok" területén következzék be inkább, akkor ezzel is eredményt értünk el.
Mindenkinek az elégedetlenségét tiszteletben tartom és egyet is értek vele, hogy ha azzal irányul, hogy nem értünk el elég eredményt a prevencióban, nem értünk el elég megfelelő korosztályú tanulót, a prevencióra fordítható költségvetési erőforrások nem elegendőek, mind lehetséges szempontok. Azt azonban szeretném megjegyezni, hogy abban a kérdésben, hogy célszerű-e a problémát láthatóvá tenni, mert így könnyebb kezelni vagy súlyosabban kell büntetni a kábítószerrel való visszaélést, ebben a kérdésben egyszerre nem lehet igenlő álláspontot elfoglalni. Azt tudomásul kell venni, hogy ha elfogadom Európa legszigorúbb drogtörvényét, és azt mondom, hogy aki a droggal megpróbálkozik, az az ördöggel cimborál és ennek megfelelően büntetőjogi üldözésben részesítem, akkor bizony a drogfogyasztás egyre nagyobb része fog illegálisan történni. Ezzel szemben, ha vannak olyan, a drogfogyasztást nem legalizáló, de a büntetés mértékét adott esetben megfelelő együttműködés esetén csökkentő vagy akár a büntetéstől megfelelő együttműködés esetén eltekintő büntetőjogi törvények, amelyek ezt lehetővé teszik, akkor nagyobb mértékben várhatunk el együttműködést drogfogyasztók részéről. Nagyobb mértékben tudjuk a drogproblémát igazából okozó terjesztői magatartást büntetni. Ennek megfelelően azt gondolom, hogy miközben tisztelet és elismerés illeti az Orbán-kormányt a 2000-ben elfogadott drogprevenciós stratégia ügyében, és ezt a drogprevenciós stratégiát a költségvetési lehetőségekhez képest, de a 2002-2006-ban hatalomra került kormányzat is folytatta. Közben továbbra is élesen fennmarad az a vita, hogy akkor érünk-e el jobb eredményt, ha a nem terjesztő drogfogyasztókat drákói szigorral büntetjük, vagy abban tesszük érdekeltté őket, hogy a prevenciós vagy gyógyító intézményrendszerrel együttműködjenek, netán a bűnüldözéssel is együttműködjenek a terjesztő magatartás visszaszorítása érdekében.
Szóval annyit akarok mondani, hogy meg lehet próbálni egy szájból egyszerre hideget és meleget fújni, de az ritkán szokott sikerülni. Vagy arra az álláspontra helyezkedem, hogy kímélet nélkül börtönbe csukok mindenkit, legalább is megteremtem ennek a jogi hátterét, aki akár látott is életében drogot, vagy arra az álláspontra helyezkedem, hogy meg kell akadályozni, hogy a drogfertőzöttség vagy drogfogyasztás terjedjen. Aki drogfogyasztó, azt meg kell próbálni erről elterelni, aki függő azt meg kell próbálni gyógyítani. Ez a két magatartás egyszerre nem működik egész egyszerűen. Köszönöm szépen. (Révész Máriusz jelentkezik.) Révész képviselő úr.
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Nem akarom újra nyitni a vitát, hogy hogy is van a büntetésekkel kapcsolatban, de arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy annak, hogy 2007-ben a kábítószer-esetek egy része láthatatlanná vált, semmi köze nincs a büntetésekhez, másról van szó. Egyszerűen arról van szó, hogy az egészségügyi kapacitás- és hozzáférés-szűkítés is okozta ezt a helyzetet. Az okozza ezt a helyzetet, hogy a kábítószeresek egy része, ez nagyon jól be van csomagolva az anyagban, az egészségügy nagyszabású átszervezésének köszönhetően nem a legcélszerűbb ellátást kapja meg. Ha nem a legjobb ellátást fogja megkapni, nem azt, ami speciálisan számára szükséges lenne, akkor valószínűleg ez a társadalomnak plusz költségeket fog jelenteni, hosszabb távon ez többe fog kerülni.
Azt gondolom elnök úrral ellentétben, hogy a tiltásoknak megvan a maga helye és szerepe, lehet vitatkozni, hogy hol kell belőni pontosan ezt a cikket, ha például megnézzük, hogy a dohányzás esetében milyen visszaszorulás figyelhető meg az Egyesült Államokból kiindulva az angol szigeteken, ahol már a pubokból is kitiltották a dohányzást. Ott is volt felháborodás, de a tiltásoknak erőteljes szerepe volt a dohányzás visszaszorításában is. Ráadásul a Fidesz mindig is úgy gondolkodott, hogy a prevenció fontos, és a 2002-es költségvetéshez képes, ha jól tudom, 2003-2004 környékén a prevencióra szánt források mintegy a felére estek vissza. Azt gondolom, hogy ezekre a kérdésekre kell pénzt fordítani, hiszen amikor 2000-ben elfogadtuk a drogstratégiát, akkor nem azt gondoltuk, hogy 2008-ra, 8 év alatt sikerül azt elérni, hogy a középiskolás korosztálynak - amelyet illetően vannak bizonyos felmérések, és Budapesten, a nagyvárosokban és vidéken más-más arányok vannak - igen nagy része kipróbálta a drogokat, és egy igen nagy része rendszeresen használja is. Tehát a középiskolás korosztályban, azt gondolom - de ebben talán konszenzus van az anyag készítőivel -, a 30 százalékos prevenciós mutató rendkívül kevés. Én tehát nagyon szívesen megszavaznék egy valami olyan típusú határozati javaslatot is az anyag kapcsán, és ebben szerintem konszenzus van, hogy az elkövetkező két-három évben - tehát ne húszéves távlatra mondjuk, hanem rövid távra - ezt a 30 százalékos arányt fel kell emelni 90 százalékra, az ehhez kapcsolódó forrásokat pedig a költségvetésben biztosítani kell. Ez egy értelmes, előremutató javaslat, és azt gondolom, hogy ebben mindkét oldal, sőt az anyag készítői között is egyetértés tudna kialakulni.
A másik határozati javaslat, amely körvonalakban megfogalmazódott a fejemben, az, hogy a drogügy kapcsán határozottan felül kellene vizsgálni azt, hogy az egészségügyi rendszer átalakítása ily módon célszerű módon sikerült-e vagy sem. Mert nekem nagyon-nagyon szilárd meggyőződésem, hogy ha egy drogos beteg, egy drogbeteg nem kapja meg azt a kezelést, amit mondjuk 2006-ig megkapott, akkor az a beteg akkor fog bekerülni újra az egészségügyi ellátórendszerbe, amikor már sokkal súlyosabb lesz a helyzete, és amikor már az ő egészségügyi kezelése sokkal többe fog kerülni a társadalomnak. Ez nagyon-nagyon feketén-fehéren le van írva a 18. oldalon, és számomra egy elég szomorú adat ez: az összes beteg 13 százalékkal, elsőként kezelésbe került betegek esetén pedig 29 százalékkal csökkent a szám - majdnem az egyharmada eltűnt a betegeknek, miközben egyébként az anyag is azt mondja, hogy inkább stagnálás van. Szerintem tehát ez egy drámai figyelmeztetés, és lehet, hogy talán nem 2009-ben, 2010-ben, de 2011-2012 környékén mindenképpen meg fognak jelenni az egészségügyi rendszerben ezek az eltűnt betegek, arra, azt hiszem, mindannyian mérget vehetünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm, képviselő úr.
Azt gondolom, nincsen közöttünk vita. Én nem azt mondtam, hogy azért csökkent 2007-ben a megfelelő ellátásban vagy az ellátásban részesülők száma, mert szigorodtak a büntetőjogi rendelkezések, de egyszerre szigorú büntetőjogi szankciókat követelni, és azt javasolni vagy azt előnyben részesíteni, hogy ha már van drogfertőzöttség, akkor az minél inkább váljék láthatóvá, ezt a kettő egymásnak ellentmond. Hasonlóképpen nincs közöttünk vita a tiltás kérdésében sem. Én sem gondolom azt, hogy ne kéne tiltani a droggal kapcsolatos visszaéléseket (Révész Máriusz közbeszól.); azt gondolom, hogy a tiltásnak a drákói szigora és a kérlelhetetlensége az, amit illetően kettőnk között különbség van, hogy tudniillik milyen mértékben üldözzük a pusztán fogyasztói típusú magatartást, és milyen mértékben választjuk el azt a terjesztői, előállítói, és így tovább, magatartástól, amely voltaképpen az igazi veszélyt jelenti, mármint nem egészségügyi szempontból, hanem büntetőjogi szempontból. Ez természetesen hozzászólás volt, nem elnöki intelem. Köszönöm szépen.
(Deák Istvánné jelzésére:) Deák Istvánné képviselő asszonyé a szó.
DEÁK ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm szépen. Csak két pontosítást szeretnék mondani Révész Máriusz képviselő úrnak. Az, hogy a 2007. évben 13, illetve 29 százalékkal csökkent a drogbetegek kimutatott száma, nem jelenti azt, hogy az ellátott drogbetegek száma is ennyivel csökkent. Hogyha ezt a jelentést egy picit lejjebb is elolvassa, akkor ott egyértelműen benne van, hogy a drogbetegek megállapítása nem egyértelmű, hiszen néhány intézmény esetlegesen más betegségei, tehát a drogbetegségből adódóan vagy egyéb betegségek alapján tartja nyilván ezeket a betegeket, és ezért érdemes lenne azt vizsgálni, hogy ez mit jelent, és hogyan jelennek meg. Tehát itt, hogyha... (Révész Máriusz: Ha még tovább olvassa, ott van, hogy a szakmai állásfoglalások pedig nem így tartanák indokoltnak! Azzal zárul...!) Egy picit hogyha...
ELNÖK: (Révész Máriusznak:) Képviselő úr, kérjen szót, és meg fogom adni, esküszöm.
DEÁK ISTVÁNNÉ (MSZP): Tehát nem tartják indokoltnak ennek a csökkenését, ezzel én is egyetértek, csak ez nem jelenti azt, hogy csökkent, hanem más betegségeik folytán esetlegesen egyéb helyeken vannak nyilvántartva ezek a betegek. Tehát mivel más beavatkozásokat is igényelnek, akár pszichiátriai, akár egyéb beavatkozásokat, ezért nem vegytisztán itt jelennek meg, és jó lenne ezt esetleg részleteiben is vizsgálni. Én abban reménykedem, hogy egyébként ez mutatja a pontos ellátásukat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. (Révész Máriusz jelzésére:) Révész képviselő úr!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Nem akartam az egész bekezdést felolvasni, de ennek a bekezdésnek a vége úgy szól, hogy: "A detoxikálást igénylő eseteket a pszichiátriai osztályok végzik - azok egy részét is bezárták most -, annak ellenére, hogy a szakmai állásfoglalások a sürgősségi ellátást igénylő esetek között látják indokoltnak a betegek ellátását.". Tehát - hogy mondjam? - valóban árnyaltabb itt egy kicsit a kép, de az anyag készítői azt mondják, hogy az a helyzet, ami 2007-ben kialakult, az rossz irányba megy. Én csak erre hívtam fel a figyelmet. És azt mondom, hogy ha meg tudunk ebben állapodni, szerintem érdemes lenne egy külön határozattal megerősíteni, hogy ezt azért alaposan felül kellene vizsgálni, mert az anyag alapján úgy tűnik, hogy rossz irányba mennek a folyamatok: a betegek egy része eltűnik, egy másik részét pedig úgy kezelik, ahogy egyébként a szakma azt nem látja szerencsésnek. Így pontos a kép.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Amennyiben a képviselő hölgyek és urak részéről további hozzászólási igény nem jelentkezik (Senki nem jelentkezik.), akkor megadom a szót a Szociális és Munkaügyi Minisztérium munkatársának.
Dr. Felvinczi Katalin (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) reflexiói
DR. FELVINCZI KATALIN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Ha jól értelmezem a feladatomat, akkor némiképpen a tisztelt képviselő hölgyek és urak által felvetett szempontokra kellene a kábítószerügyi koordináció aspektusából és a jelentés tartalmát ismerve reflektálnom. Jól értem a feladatomat? (Deák Istvánné: Igen, így igaz!)
ELNÖK: Igazából ön értelmezi a feladatot, és saját hatáskörben jár el, amikor szól. (Dr. Pósán László: Egy jó viccet is szívesen meghallgatunk! - Derültség.)
DR. FELVINCZI KATALIN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Jó, azt majd a végén. (Derültség.)
Akkor nagyon röviden szeretnék néhány kérdésben minimális mértékben talán pontosítani az eddig elhangzottakhoz képest, és egy picit kitérnék a kezelésbe vontak kérdésére, hogy hogy is áll a számuk - ezek voltak talán a leghangsúlyosabb elemei a hozzászólásoknak.
Felvetődött az a szempont, hogy milyen jó lenne, ha már az általános iskolás korosztály körében is megvalósításra kerülnének ezek az iskolai drogprerenciós programok. Azt szeretném elmondani - és még itt helyezkedik el, az ajtóban, az Oktatási és Kulturális Minisztérium igen tisztelt képviselője (Közbeszólások: Visszajön! - Brassói Sándor helyet foglal az ülésteremben. - Derültség.) -, hogy jól tudjuk, hogy az oktatási és a mindenkori kábítószerügyi koordinációért felelős tárcának ez az iskolai szinten megvalósuló prevenciós programok támogatása iránti törekvése immáron 2001 óta működik, és talán az első év kivételével mindig arra törekedtünk, hogy az általános iskola felső tagozatos évfolyamai is bekapcsolódhassanak ebbe a tevékenységbe, pontosan azért, amit a képviselő asszony említett, hogy ugyanis a prevenciós beavatkozásoknak, az úgynevezett univerzális prevenciós beavatkozásoknak akkor kell megfogalmazódniuk, olyan üzeneteket kell képviselniük, amelyek érdemben tudják befolyásolni a felnövekvő generációk droghasználati szokásait, illetőleg meg tudják akadályozni, hogy a droghasználat kialakuljon.
Ilyen szempontból a kábítószerügyi koordináció régóta ebben az irányban fogalmazza meg a törekvéseit, hogy minél korábbi életkorban legyenek ilyen programok. Egyébiránt a közelmúltban napvilágot látott kutatási tapasztalatok egyértelműen amellett érvelnek, hogy az ilyen 5-8. évfolyamon a 10-14 év közötti populációban bemutatott programok azok, amelyeknek érdemi hatásuk tudnak lenni egyáltalán a droghasználat kialakulására. Középiskolai szinten alkalmazott programok ezt már nem befolyásolják. Egyébiránt már a 2001-es magyarországi vizsgálatból is kiderült, hogy abban az esetben, ha jelentős beavatkozás a 7-8. évfolyamon történik, ez az úgynevezett drogkipróbálási mutatókon is tükröződik, szemben ha csak középiskolában történik meg, az olyan, mintha nem lenne beavatkozás.
Ez egy abszolút indokolt, ezért is fogalmaz úgy a kábítószer stratégia megvalósítását előíró akcióterv, amelyet kormányhatározat formájában fogadtak el, hogy 2010-ben az 5-8. osztályos populáció teljességére ki kell terjeszteni az ilyen jellegű tevékenységeket, és ehhez forrást is rendelt a kormányhatározat.
Tökéletesen igaz, hogy a szakképző iskolák fokozott veszélyeztetettségűek, ehhez nem is kell semmit hozzáfűzni. A jövőre vonatkozóan kétségkívül jelentős célkitűzés lenne, hogy a kábítószer-probléma kezelése, a drogprevenció általában az egészségfejlesztési szempontok a pedagógusképzésben markánsan megjelenjenek akár a képzésben, akár a továbbképzésben. Ez azt hiszem, hogy nem fog politikai izgalmakat kiváltani, ez relatíve nem lesz könnyű, ugyanis olyan sok mindent kellene az iskolai oktatásba beletömködni, és ez megint csak az oktatási minisztérium tudja elmondani, hogy az ilyen jellegű, nem kifejezetten tudásátadó funkcióhoz kapcsolódó területeken energiákat szabadítson fel az iskola személyzete, itt azért részben szabályozási feladat is lehetséges, illetőleg a helyzet helyes értelmezése ki kell, hogy bontakozzon.
Révész Máriusz említette meg, hogy van olyan stratégiánk, amely azt a címet viseli, hogy a kábítószer visszaszorítása. Ez angolul úgy szól, hogy converting drug's problem. A közelmúltban is folyt az 1998-ban elfogadott deklaráció és akcióterv értékelése, és ha az ember elmegy ezekre a különböző ENSZ-es megnyilatkozásokra, akkor azt tapasztalja, hogy az ENSZ-tisztségviselők a visszaszorítás helyett a "containment" vagyis kézbentartás kifejezését alkalmazzák. Ez realisztikus helyzetértékelést tükröz. Jelen pillanatban nem reális és kivitelezhető az az elgondolás, hogy a problémát a maga teljességében visszaszorítsuk, eltüntessük. Ez vélhetően velünk élő probléma lesz az elkövetkező években is, de meghatározó feladat, hogy ezt kézben tartsuk. Ehhez kapcsolódik az is, ami felmerült a kezelésbe vontak problematikájánál, hogy mekkora a kábítószer érintettsége hazánknak és mennyi a kezelésbe vont kábítószer-használók százalékos aránya.
Szerintem nincs ez annyira bebugyolálva a jelentésben. Benne van az anyagban. Bizony, nem vagyunk elégedettek azzal, hogy hányan kerülnek a kezelő- és ellátórendszer látóterébe. Jelzem, soha nem is voltunk elégedettek ezzel, ezért is fogalmaz úgy a drogstratégia is, hogy nem az a vívmány, ha kevesen vannak a kezelésben, hanem a visszaszorulóban lévő drogérintettség mellett nőjön a kezelésbe vontak száma. Ez a célkitűzés. Ami a jelentésben megfogalmazódik, azt jelenti, hogy látszólag az egészségügyben korábban lévő droghasználók mintha eltűntek volna. Kétségkívül van lemorzsolódás, de még azért vannak egyéb szempontok, amire szeretném felhívni a figyelmet. Ezek a szerhasználók részben áttolódtak a szociális ellátórendszer oldalára, amit szintén érzékelünk, csak kevésbé tudunk számszerűsíteni.
A másik probléma, körülmény pedig az elterelésbe vontak számaránya, ami nem összességében csökkent, hanem az egészségügyi ellátást kapó elterelésbe vontak számaránya csökkent. Az viszont kedvező fejlemény, mert igenis állandóan azok a panaszok fogalmazódtak meg, hogy az egészségügyi ellátórendszer lát el olyan elterelteket, akiknek tulajdonképpen a megelőző, felvilágosító szolgáltatásban lenne a helye, és ebben benne volt az is, hogy az egészségügyi intézmények fegyelmezetlenek voltak az adatszolgáltatásukban. Ennek ellenére mint a drogmegelőzési intézet munkatársa és mint a kábítószerügyi koordinációügyi képviselő nem hallgathatom el, hogy igenis növelni szükséges az egészségügyi ellátórendszer érzékenységét arra, hogy drogbetegek másképpen működnek, mint a reumatológiai betegek. A drogbeteg nem motivált arra, hogy kezelésre kerüljön, esetükben a kezelési motivációt szükséges erősíteni, diverzifikált ellátásokat szükséges biztosítani, és ezenkívül feladat, és szerintem az eseti bizottság is ezen feladatnak szószólója legyen, a szakmai válaszok minőségi megfogalmazása. Ez pedig egy minőségi válasz, mert az a minőségi válasz, ha a drogbetegeknek szükségleteikhez igazodó kezelések állnak rendelkezésükre, és társadalmi szempontból is jó megoldás, mert ez az, ami költségeket csökkent majd hosszú távon.
Itt azonkívül, hogy nem tűntek el kliensek de facto drámai mértékben, az is kétségtelen tény, hogy nem mindig praktikus addiktológiai címszó alatt nyilvántartani az addiktológiai klienseket, néha a kedvezőbb az egészségügyi intézményeknek pszichiátriai kategóriákban számon tartani. Sok esetben ezenkívül indokolt pszichiátriai diagnózist is adni a kábítószert használónak, de ennek ellenére jó lenne, ha az egészségügyi ellátórendszer megfelelően tudna reflektálni a kábítószer problémával küzdők szükségleteire.
Azt hiszem, hogy erről a pontról ennyit gondoltam volna reflektálni az elhangzottakra. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e a tisztelt képviselő hölgyek és urak részéről ezek után még megszólalási igény? (Jelentkezésre.) Révész képviselő úr részéről van.
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Csak annyit szeretnék kérdezni, hogy elfogadhatónak látja-e az anyag készítője, hogy konkrét határozati javaslatokat fűzzünk az anyaghoz?
ELNÖK: Képviselő úr, attól tartok, ezt nem az anyag készítője, hanem a Házszabály nem teszi lehetővé. Jelentéshez csak elfogadom vagy nem fogadom el típusú határozatot lehet tenni. Ez természetesen nem zárja ki, hogy akár a mi bizottságunk, akár a Kábítószerügyi eseti bizottság, akár a bizottságok együttműködésben országgyűlési határozati javaslatot megfogalmazzanak, ami ezekre a kérdésekre kitér. Amennyiben további hozzászólási igény nincs...(Dr. Felvinczi Katalin jelentkezik.) De igen, tessék parancsolni.
DR. FELVINCZI KATALIN az ICSSZEM kábítószerügyekért felelős miniszteri biztosa (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Még egy fontos dolgot elfelejtettem mondani, nevezetesen azt, hogy felmerült szükséglet gyanánt, hogy az iskolák pedagógiai programjában jelenjen meg az egészségfejlesztés és a drog problémakezelése (Deák Istvánné: Benne van.) Benne van.
ELNÖK: Akkor Winkfein elnök úrnak, képviselőtársunknak adnám meg a szót.
Winkfein Csaba, az Országgyűlés Kábítószerügyi eseti bizottsága elnökének reflexiója
WINKFEIN CSABA, az Országgyűlés Kábítószerügyi eseti bizottságának elnöke: Köszönöm, hogy itt lehettünk, jó kis szakmai vitának vagyunk a végén. Mindig örülök, ha ezt a területet így tudjuk kezelni, és nem politikai alapon közelítjük meg, mert az nagyon szerencsés tud lenni, különösen ebben a helyzetben. Két dolgot szeretnék kiemelni, egyik a kábítószerügyi egyeztető fórumok kérdése. Igen jelentős eredményt tudtunk elérni mindannyian ezen a területen. Az anyagban, ha megnézik, 100 KEF alakult, abból 90 aktívan működik. Budapest eljutott odáig, hogy 3 kerület kivételével mindenhol működik KEF. Lehet látni, hogy több mint 1000 intézmény érintett volt a munkában. Azt gondolom, hogy ez igen jelentős eredmény. Az is eredmény, hogy ebben az időszakban 80 millió forintos pályázati pénzt tudtunk biztosítani erre a területre, illetve tudott a költségvetés biztosítani erre a területre, és bele is írtuk az anyagba és foglalkoztunk ezzel a területtel, hogy az egyeztető fórumoknak szeretnénk, ha egy jobb, kiszámíthatóbb támogatása lenne a jövőben, hiszen nagyon fontos helyi munkát tudnak ellátni.
A másik pedig, hogy az eseti bizottság várhatóan novemberben fogja elfogadni a következő időszakra vonatkozó munkatervét, amelyben elsősorban azzal szeretnénk foglalkozni, hogy a jelenlegi hazai drogstratégiát értékeljük. Ebben szakmai oldalról is elindult egy munka, és az eseti bizottságnak a következő időszakban ez lenne az egyik fő feladata.
Azt gondolom, hogy Révész képviselő úr mondatai, igényeit, illetve a jelentésben megjelent észrevételeket, javaslatokat egyrészt így tudjuk majd a következő időszakban kezelni, szerintem ez lesz a legjobb helye ennek, másrészt előttünk álló feladat, hogy 2009 után elfogadjuk az új, hazai drogstratégiát, hiszen 2009-ig szól a jelenlegi stratégia. Komoly feladataink vannak a következő időszakra nézve, ezeket a javaslatokat, észrevételeket, Révész képviselő úr által elmondottakat mind-mind ott tudjuk szerintem leghelyesebben leírni és beépíteni, ott vannak azok a lehetőségek, amelyekkel hosszú távon, kormányokon átívelően tudunk ezzel foglalkozni. Abban bízunk, hogy ez az új stratégia szintén ötpárti megállapodás eredménye tud lenni, és ebben szeretne az eseti bizottság részt venni és az előkészületekben segíteni.
Abban bízom, hogy egy komoly szakmai anyagot sikerül letenni. Nem értékelve az előző stratégiát, de megjegyezve, hogy nem biztos, hogy az a célravezető, hogy közel 100 célt határozzunk meg ebben a stratégiában, hanem fő prioritások mentén tudjunk gondolkodni, és abba az irányba elmenni.
Még egyszer köszönöm a lehetőséget, és kérem a tisztelt bizottságot, hogy támogassa a Kábítószerügyi eseti bizottság jelentését. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Tisztelt Bizottság! A szavazás van hátra, szavaznunk a jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslatról kell. Kérdezem tehát a bizottságot, hogy elfogadja-e a Kábítószerügyi eseti bizottság 2007. november-2008. október közötti tevékenységéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslatot, amelyet H/6555. számon kaptak kézhez? Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta a javaslatot.
Köszönöm szépen a kormány képviselőjének és az előterjesztőjének is, különösen azért, hogy igazodott a mi kissé hektikus munkarendünkhöz, és további jó munkát kívánunk a bizottságnak mindannyiunk érdekében.
Tisztelt Bizottság! Az Egyebek van hátra. Egyebek között annyi bejelentenivalóm van, hogy előreláthatólag jövő héten szerdán tartunk bizottsági ülést, és immár a költségvetésről. Az már megfontolás kérdése, de lehet, hogy a költségvetés megalapozásáról szóló törvényekről is kell tárgyalnunk, meg ami még beesik. Tehát ha valami nagyon közbe nem jön, akkor szerda 10 órára készüljünk a következő bizottsági ülésre. Van-e másnak bejelentenivalója? (Nincs jelentkezés.)
Ha nincs, akkor köszönöm szépen a bizottságnak részvételt és a munkát, az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 55 perc)
Dr. Szabó Zoltán
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Molnár Emese és Dancsecs Dóra