ÖTB-7/2009.
(ÖTB-96/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Önkormányzati és területfejlesztési bizottságának
2009. április 15-én, szerdán, 10 óra 8 perckor
a Képviselői Irodaház I. emelet II. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Résztvevők *
Elnöki bevezető, a napirend elfogadása *
A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvényjavaslat (T/9257. szám) (Általános vita) *
Kérdések *
Gordos József válaszai *
Vélemények *
Gordos József reflexiói *
Döntés az általános vitára való alkalmasságról *
A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9298. szám) (Általános vita) *
Rytkó Emília szóbeli kiegészítése *
Kérdések *
Rytkó Emília válaszai *
Vélemények, észrevételek *
Rytkó Emília reflexiói *
Döntés az általános vitára való alkalmasságról *
Egyes törvényeknek az országgyűlési és önkormányzati képviselői, valamint a polgármesteri összeférhetetlenséggel kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9005. szám) [Dr. Hankó Faragó Miklós és Gusztos Péter (SZDSZ) képviselők önálló indítványa] (Általános vita) *
Dr. Hankó Faragó Miklós szóbeli kiegészítése *
Kérdések, vélemények, hozzászólások *
Dr. Hankó Faragó Miklós reflexiója *
Döntés az általános vitára való alkalmasságról *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9056. szám) [Dr. Magyar Bálint (SZDSZ), dr. Csapody Miklós (MDF), dr. Világosi Gábor (SZDSZ) és Karsai Péter (MDF) képviselők önálló indítványa] *
Döntés tárgysorozatba-vételről *
Az önkormányzati miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása *
Varga Zoltán önkormányzati miniszterjelölt tájékoztatója *
Kérdések *
Varga Zoltán önkormányzati miniszterjelölt válaszai *
További kérdések, vélemények *
Varga Zoltán önkormányzati miniszterjelölt reflexiói *
Varga Zoltán önkormányzati miniszterjelölt reflexiói *
Határozathozatal *
Egyebek *
(Általános vita)
(Általános vita)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
[Dr. Hankó Faragó Miklós és Gusztos Péter (SZDSZ) képviselők önálló indítványa]
(Általános vita)
A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9056. szám)
[Dr. Magyar Bálint (SZDSZ), dr. Csapody Miklós (MDF), dr. Világosi Gábor (SZDSZ) és Karsai Péter (MDF) képviselők önálló indítványa]
Elnököl: Gy. Németh Erzsébet (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Kovács Zoltán (Fidesz), a bizottság alelnöke
Balogh József (MSZP), a bizottság alelnöke
Szabó György (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Buzás Péter (MSZP)
Ecsődi László (MSZP)
Hajdu László (MSZP)
Dr. Lamperth Mónika (MSZP)
Dr. Mester László (MSZP)
Molnár Gyula (MSZP)
Papp József (MSZP)
Pál Tibor (MSZP)
Sós Tamás (MSZP)
Dr. Steiner Pál (MSZP)
Warvasovszky Tihamér (MSZP)
Dr. Bácskai János (Fidesz)
Bebes István (Fidesz)
Dr. Bóka István (Fidesz)
Erdős Norbert (Fidesz)
Horváth István (Fidesz)
Kósa Lajos (Fidesz)
Meggyes Tamás (Fidesz)
Dr. Ódor Ferenc (Fidesz)
Tasó László (Fidesz)
Dr. Tilki Attila (Fidesz)
Vigh László (Fidesz)
Geberle Erzsébet (SZDSZ)
Nógrádi László (KDNP)
Hock Zoltán (független)
Helyettesítési megbízást adott
Ecsődi László (MSZP) megérkezéséig dr. Buzás Péternek (MSZP)
Dr. Lamperth Mónika (MSZP) megérkezéséig Pál Tibornak (MSZP
Sós Tamás (MSZP) távolléte idejére Gy. Németh Erzsébetnek (MSZP)
Dr. Steiner Pál (MSZP) megérkezéséig Balogh Józsefnek (MSZP)
Bebes István (Fidesz) megérkezéséig Vigh Lászlónak (Fidesz)
Horváth István (Fidesz) megérkezéséig dr. Kovács Zoltánnak (Fidesz)
Meggyes Tamás (Fidesz) megérkezéséig dr. Bácskai Jánosnak (Fidesz)
Dr. Ódor Ferenc (Fidesz) megérkezéséig dr. Tilki Attilának (Fidesz)
Dr. Hankó Faragó Miklós, országgyűlési képviselő (SZDSZ)
Varga Zoltán önkormányzati miniszterjelölt
Dr. Papp Imre szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Gordos József osztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Rytkó Emília főosztályvezető (Önkormányzati Minisztérium)
Jauernik István államtitkár (Önkormányzati Minisztérium)
Dr. Bujdosó Sándor szakállamtitkár (Önkormányzati Minisztérium)
Dr. Tatár Attila tűzoltó altábornagy, főigazgató (Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság)
Dr. Benkő Tamás János jogász (Pénzügyminisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 8 perc.)
Elnöki bevezető, a napirend elfogadása
GY. NÉMETH ERZSÉBET, a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok mindenkinek! Köszöntöm a képviselőtársaimat, meghívott vendégeinket, érdeklődőket az Önkormányzati és területfejlesztési bizottság mai ülésén.
A mai ülésünket két részletben tartanánk, úgy, ahogy az előzetes napirendi javaslatban, a meghívóban jeleztem. Először négy napirendi pontot tárgyalnánk, és várhatóan 12 órától pedig az új önkormányzati miniszterjelölt meghallgatására kerülne sor.
Szeretném kérdezni képviselőtársaimat, hogy a napirendi javaslathoz van-e bárkinek észrevétele, kiegészítése. (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor kérdezem a bizottságot, elfogadja-e a mai napirendi javaslatot. Aki elfogadja, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Ez egyhangú. Köszönöm szépen.
A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvényjavaslat (T/9257. szám) (Általános vita)
Tisztelt Bizottság! Rá is térünk akkor az 1. napirendi pontunkra, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvényjavaslatra a T/9257. szám alapján. Itt általános vitára való alkalmasságról fogunk dönteni.
Köszöntöm a napirendi ponthoz megjelent Gordos József osztályvezető urat és dr. Benkő Tamás jogászt a Pénzügyminisztérium részéről. Először önöknek adnám meg a szót, amennyiben kívánnak a törvényjavaslattal kapcsolatban bármit elmondani. Parancsoljon, osztályvezető úr!
Gordos József (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése
GORDOS JÓZSEF (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Urak! Nagyon röviden összefoglalnám a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvényjavaslat lényegét.
Először is törvényi szintű szabályozásra kerül sor az eddigi kormányrendelettől eltérően. Ezt az indokolta, hogy nagy társadalmi jelentősége van az ügynek, és szinte mindenkit érint valamilyen szinten vagy érinthet, főleg mint károsultat mindenkit érinthet a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás ügye. Elterjedt EU-s tapasztalat az észrevételünk szerint is, hogy általában minden tagállam törvényi szinten mondja ki a fő, lényeges szabályokat. Jelen esetben mi is törvényjavaslatot terjesztettünk elő, amelyet majd a részletszabályokat illetően még több rendelet egészítene ki, és ezek alkotnának lényegében egy egészet, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás rendszerét.
A kötelezett személye változik a jelenleg hatályos szabályozás szerint. Itt most a jelenleg mellérendeltségi viszonyban lévő üzembentartó, illetve tulajdonos mellett az üzembentartóra tesz javaslatot a tervezet mint elsőszámú kötelezettre, akit kötelez a szabály a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás megkötésére. Ez főleg a veszélyes üzemből eredendően a Ptk.-ból levezethető módon került így meghatározásra.
A törvénytervezet bevezetné vagy bevezeti a központi kártörténeti nyilvántartást, ami egy objektívebb alapon mérhető, objektív alapokra épülő díjmegállapítási rendszert tenne lehetővé. Ez hosszabb távon akár a bonus-malus rendszert föl is tudja váltani, illetve amennyiben a bonus-malus rendszer érvényben marad a jelenlegihez hasonló formában, annak egy teljesen megbízható, objektív alapját teremti meg.
A gépjármű-biztosítás megújítása jelenleg naptári évhez kötődik, ami azt jelenti, hogy minden biztosítási időszak első napja január 1-je. Ezen a jelenlegi rendszeren a törvényjavaslat tervezete változtat, mivel a biztosítási évforduló a biztosítás megkötését követő következő év következő napja. Tehát itt is érvényben maradna az, hogy egy évre szól az időszak, egy év a biztosítási időszak. A díjhirdetés ugyanúgy október 30-ig történne ugyanolyan formában, mint jelenleg. A díjhirdetés, a következő évben alkalmazandó díjtarifák ugyanúgy a meghirdetett díjtarifák alapján kerülnek meghatározásra, csak ezt a nagy január 1-jei, óriási nagy adminisztrációs terhet és óriási nagy megterhelést, ami az egész rendszernek nagy megterhelést jelent, lényegében egyenletesebben az év folyamán elosztaná ez a rendszer, ez a megoldás.
A díjfizetéssel kapcsolatban is történtek pontosítások, változások. Egyértelműbben kerül meghatározásra, hogy díj nem fizetése miatt mikor szűnik meg a biztosítási szerződés, ami sokkal könnyebben követhető és kiszámítható, mint a jelenlegi rendszerben. Ez lényegében a kötelezettség fennállásától számított 60. nap. Tehát ha a 60. napig nem tesz eleget az üzembentartó a díjfizetési kötelezettségének, akkor díj nem fizetése miatt megszűnik a biztosítás. Ezt követően egy fedezetlenségi időszak áll be, és ennek az időszaknak a fedezetlenségi díját határozza meg a kártalanítási számla kezelője, mivel ebben az időszakban a kártalanítási számla áll helyt a bekövetkezett károkért. Ez ugyanúgy meghirdetésre kerülne az éves díjakkal együtt, mint ahogy a biztosítók jelenleg meghirdetik az éves díjaikat.
A gépjármű-kategóriák felülvizsgálata megtörtént, bár ez a törvényjavaslatból nem látszik, ez majd a rendeletben kerül meghatározásra, de ennek az lenne a lényege, hogy a jelenlegi köbcentiméteren alapuló kategóriákat fölváltaná egy teljesítményalapú kategóriarendszer, ami sokkal korszerűbb, és megfelel az EU-s szabályozásnak is, illetve az EU-ban alkalmazott normáknak is.
Szabályozásra került még - igaz, hogy elég röviden és keretszabály jelleggel - a gépjárműflották ügye, ahol alapvető szabályokat, illetve az alapvető szabályoktól eltérés lehetőségét szabályozza a törvényjavaslat.
Több olyan pontja is van ennek az új rendszernek, ahol egyszerűsödne az ügyfél-adminisztráció, ugyanis a rendszerből, a gépjármű-nyilvántartásból a kötvénynyilvántartáson át a biztosítók megkapnák azokat a lényeges adatokat, ami alapján az ügyfélnek nem kellene befáradni egyes átírás, illetve szünetelés alkalmával a biztosítóhoz és bemutatni a szükséges dokumentumokat. Ezt lényegében már a rendszer szolgáltatja a biztosítóknak.
Azt hiszem, hogy ez lett volna a lényegi összefoglalása. Várjuk szeretettel a kérdéseket. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, osztályvezető úr. A bizottság tagjaié a szó, első körben kérdések. (Dr. Kovács Zoltán jelentkezik.) Kovács alelnök úr, parancsoljon!
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Azt szeretném megkérdezni, hogy a MÁV ÁBE esete kapcsán a biztosító csődje vonatkozásában nem gondoltak-e részletesebb szabályozásra. Ez egy példa, tehát annak az esete, így értem. Nem lett volna-e szükség ennek egy részletesebb, komolyabb szabályozására a jogszabályban?
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés? (Nincs jelentkező.) Egy kérdést szeretnék én is föltenni. Újsághír volt az, hogy az ügyfelek, tehát a biztosítást megkötő autósok számára valamilyen módon lehetne egyszerűsíteni az ügyintézést azzal, hogy a saját biztosítója, akinél a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást megkötötte, vele áll kapcsolatban, elintézi tulajdonképpen a vétlen autósnak a kárfelmérést, illetve a kárkifizetést, és utána a két biztosító egymás között rendezné ezt a kérdést. Pontosan tudom, hogy ez valamiféle biztosításidíj-emelkedéssel járna, ha ezt így meg lehetne oldani, de hogy ezen elgondolkodott-e a kormányzat akkor, amikor ezt a törvényelőkészítő munkát elvégezte. Azt gondolom, nagyon sok autóst kellemetlen és méltatlan helyzetbe hoz az, hogy ő tisztességesen kifizeti a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítását, és aztán a károkozó fél, ha ő nem rendelkezik biztosítással, akkor egy Canossa-járásra kényszeríti a biztosítását rendben és tisztességesen fizető autóst. Köszönöm szépen.
Van-e még kérdés? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor osztályvezető úré a szó. Parancsoljon!
GORDOS JÓZSEF (Pénzügyminisztérium): Köszönöm. Először is csőd-, illetve garanciaalapnak nevezhetjük ezt a bizonyos intézményt, amennyiben létrejön egy ilyen. A biztosító garanciaalapjával kapcsolatban már folytak megbeszélések, tehát egy-két éve elkezdődött általános jelleggel, és nemcsak a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást illetően, hanem átfogó módon a biztosítókra vonatkozóan.
Nem titok az, hogy az Európai Bizottságban is folynak előkészítő megbeszélések ezzel kapcsolatban, és hasonlóan az OBA-, BEVA-alaphoz, várható, hogy egy irányelv készül ebben a témában. Igazából úgy tűnik, hogy itt fölgyorsulnak a pénzügyi válság kapcsán ezek az események, mert egy jelentés, ami most látott napvilágot a pénzügyi területet illetően, az úgynevezett Larosiére-jelentés szintén megemlíti ezt, hogy célszerű lenne létrehozni a tagállamokban egy ilyen garanciaalapot a biztosítók csődje esetén, tehát a biztosítottakat, az ügyfeleket kárpótlandó alapot. Ezzel kapcsolatban a mi álláspontunk, illetve a Pénzügyminisztérium álláspontja az volt, hogy egyrészt átfogó jelleggel szeretnénk szabályozni, tehát nem kimondottan a gépjármű-biztosítás területén, ezen belül még természetesen nemcsak a biztosítóegyesületek vonatkozásában, hanem átfogó módon az egész biztosítási rendszerre. Mivel már folytak előkészületek, és most is folyik az Európai Bizottságban előkészület ezzel kapcsolatban, vélhetően erre az anyagra, tehát ennek a véglegezésére alapoznánk mi is ezt a jellegű szabályrendszert, tehát nem most, jelenleg a kötelező gépjármű-biztosítás kapcsán.
Egyébként pedig a MÁV ÁBE-vel kapcsolatos tapasztalatok azt mutatják, hogy nem feltétlenül a rendszer hiányosságai vezettek oda, hogy létrejött ez a helyzet, hanem több dolog is előidézte ezt, és még egyszer ismétlem, nem a biztosítási rendszer szabályozottsága miatt alakult ki ez a helyzet.
Az ügyintézéssel kapcsolatban, illetve azt hiszem, hogy lényegében egy aktív kárrendezésre vonatkozott ez a kérdés. Tehát, hogy a saját felelősségbiztosító rendezze a kárt, ne pedig a károkozó felelősségbiztosítója, mert így a biztosító a szolgáltatásnyújtás színvonalában jobban érdekelt lenne, és még egyszerűbb is lenne a rendszer, hiszen mindenki a saját biztosítójával áll kapcsolatban.
Nagyon kevés ilyen rendszer van. A tagállamok példáit mindig igyekeztünk szem előtt tartani, amikor előkészítő munkálatba kezdtünk a gépjármű felelősségbiztosítás rendszerét illetően. Sajnos nagyon kevés példát találtunk erre az aktív kárrendezésre. Nagyon nehéz ennek a szabályozása. Tehát itt igen bonyolult és kifinomult piaci működésre van szükség ahhoz, hogy ez jól tudjon működni a gyakorlatban. És nagyon nehéz rögtön a szabályozás oldaláról megoldani a problémát. Tehát úgy éreztük a kezdetek kezdetén is, hogy talán a mi piacunk még nem annyira fejlett. A tagállamok közül talán 3-4 tagállamban van erre példa, ott sem teljes mértékű, és ott is inkább a biztosítók közötti megállapodások alapján működik, tehát ez az alapja az egésznek. Egyébként pedig az aktív kárrendezés értelemszerűen nem tud működni abban az esetben, amikor olyan valaki szenved kárt, mondjuk, egy gyalogos, egy kerékpáros, akinek éppen nincs saját felelősségbiztosítója. Tehát ez a rendszer nem teljes.
A működő példák azt mutatják, hogy személyi sérüléses károkra nem terjed ki, csak a dologi károkra terjed ki ez a kárrendezési mód. Talán lehet valami átalányalapon kárt rendezni, hogy egy átlag kárnagyság milyen, de nagyon valószínűsíthető, és a témába bevont egyéb partnerek is ezt valószínűsítették, hogy áremelkedéshez, díjemelkedéshez vezetne, hiszen a saját ügyfeleikkel szemben elnézőbbek és megértőbbek a biztosítók. Tehát itt a kár nagysága, a kifizetett kárösszeg vélhetően emelkedne. Illetve problémák adódhatnak az elszámolásokkal kapcsolatban még a biztosítók között is. Ezt előre szabályozási úton megoldani egyelőre kicsit még nehéz lenne. Tehát nem látjuk, hogy mi a működőképes megoldás.
A versenyterületet érintő szerv véleménye az volt, hogy a magyar piac sajátosságát figyelembe véve a nagy biztosítók - és itt főleg két nagy biztosítóra kell gondolnunk - pozícióit betonozná be ez a rendszer, mivel ők ebben a vélhetően megnövekedett díjemelkedéses időszakban jobban helyt tudnának állni, és kevésbé szolgálná egyelőre ez a rendszer a kisebb biztosítók érdekét.
Tehát mindkét problémát megvizsgáltuk, mindkét probléma napirenden marad egyébként, tehát középtávon mindkét problémát szeretnénk valamilyen módon megoldani, csak még a szabályozás finomítására és háttéranyagokra van szükség.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjaié a szó. Vélemények, észrevételek. (Jelzésre:) Kovács alelnök úr!
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke: Ha jól értettem, akkor arról beszélt, hogy jelenleg ez a szabályozás nem készült el, hanem most kezdték el vagy folyamatban van. Ez alapvetően ügyféloldalról nem egy megfelelő megoldás, illetve fel kellene gyorsítani ennek a, nevezzük, csődhelyzetnek a szabályozását, mert itt csökkentett kártérítést kaptak az ügyfelek egy idő után, tehát nem volt pénz a rendszerben.
A másik a kártalanítási számla, a garanciaalap, amely gyakorlatilag ügyféli, biztosítói pénzeket kezel, és erre a befizetők semmilyen befolyással nem rendelkeznek. Például egy befektetési politikát illetően most a gazdasági válság idején ez eléggé előtérbe kerül. Tehát még vagyonvesztés is bekövetkezhet egy ilyen garanciaalapnál.
Ezért több mindennel egyetértünk a törvényjavaslatban, amik hiányoznak belőle, ezek azok, amikkel igazán nem értünk egyet, mert éppen ez nem ügyfélbarát törvényjavaslat e tekintetben, ha ezek kimaradnak belőle, hiszen ezek okozták a legnagyobb problémát, nagyon sok médiabéli híradást is hallottunk róla.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor kérem a választ, ha kíván osztályvezető úr valamit reagálni.
Parancsoljon!
GORDOS JÓZSEF (Pénzügyminisztérium): Csak pontosítani szeretném. Tehát a garancia itt igazából a kártalanítási számla, ami a MABISZ berkeiben működik, amit meg is fogalmazunk, és meg is határozzuk lényegében, hogy milyen szabályok szerint működik. Tehát ez a garanciaalap és ez a kártalanítási számla, ami a kötelező gépjármű-biztosítás rendszerében van, igazából valóban a biztosítóktól kapja a pénzt, mert bizonyos összeggel hozzájárulnak a működéséhez, és ez a kártalanítási számla vagy garanciaalap viszont nem fektet be. Tehát ez kimondottan az ismeretlen gépjárművek és a biztosítással nem rendelkező károkozók által okozott károk megtérítésére szolgál.
A mi garanciaalapunk, amiről mi beszéltünk - sajnos a név és az elnevezés egy és ugyanaz ebben az esetben, illetve a kártalanítási számlát lehetne csak kártalanítási számlának nevezni ezután, és a garanciaalap az, amiről mi beszéltünk, ami átfogó módon szabályozná a biztosítók csődje esetén a kártalanítást. Ennek az előkészítésére már folynak a munkálatok. Valóban úgy látjuk mi is, hogy a válság is, illetve ez a konkrét eset is mindenképpen azt kívánja, hogy ezek felgyorsuljanak.
Döntés az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs további észrevétel, akkor kérem, hogy döntsünk az általános vitára való alkalmasságról. Ki az, aki egyetért a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló T/9256. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságával? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Áttérünk a második napirendi pontra, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény módosításáról szóló T/9298. számú törvényjavaslatra. Itt is az általános vitára való alkalmasságról döntünk.
Köszöntöm a napirendi ponthoz megjelent Rytkó Emília főosztályvezető asszonyt, az Önkormányzati Minisztérium részéről.
Parancsoljon!
Rytkó Emília szóbeli kiegészítése
RYTKÓ EMÍLIA (Önkormányzati Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Egy hosszú ideje napirenden lévő kérdésre kíván megoldási javaslatot tenni a benyújtott törvényjavaslat. Ez a javaslat a jelenlegi képviselői létszámnak differenciált, összességében azonban mintegy 22 százalékos csökkentését irányozza elő, amit javasolunk általános vitára.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjaié a szó. Kérdések első körben. (Jelzésre:) Kósa képviselő úr!
KÓSA LAJOS (Fidesz): Tulajdonképpen én nem kérdezni szeretnék, csak tájékoztatni az önkormányzati bizottság tagjait, mert a főosztályvezető asszony ezt nem tette meg. Ez az anyag szerepelt a KÖEF előtt, és az önkormányzati szervezetek egyöntetűen elutasították, mert nem tartották alkalmasnak arra, hogy egyáltalán a vita alapja legyen. Tehát a KÖEF még Gyenesei úr vezetésével azt mondta, hogy ezt a javaslatot nem tartják alkalmasnak, tulajdonképpen vitaalapnak sem tekintették különböző okok miatt; más-más szervezetek, más-más alapon, de egyöntetűen elutasították. Csak gondoltam, ezt érdekességként a bizottsággal mint a KÖEF egyik tagja, érdemes közölni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Geberle képviselő asszony!
GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ): Köszönöm szépen. Ezt a törvényjavaslatot Gyenesei István önkormányzati miniszter úr terjesztette be, és annak fényében, hogy valószínűleg változás várható az Önkormányzati Minisztérium élén, az volna a tiszteletteljes kérdésem, hogy nem lenne-e célszerű megvárni az új miniszter beiktatását, szándékait ezzel a törvénnyel kapcsolatban. Tehát én tennék egy bátortalan javaslatot a vita elnapolására.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Köszönöm szépen, képviselő asszony. Szeretném tájékoztatni a bizottságot, hogy az előzetes országgyűlési napirend alapján ez a jövő héten napirendre kerülne az Országgyűlésben, ezért mint első helyen illetékes és kiemelt bizottságnak meg kell tárgyalnunk. Természetesen a bizottság meghozhatja azt a döntést utána, hogy nem tartja általános vitára alkalmasnak.
Hock képviselő úrnak adom a szót.
HOCK ZOLTÁN (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Nekem egyetlen rövid kérdésem lenne. Mit várnak ettől a törvénytől? Mi az, ami a szabályozásnak ezt az új formáját, módját, a képviselők számának ilyen radikális csökkentését eredményezi? Mit várnak ettől, akár pénzügyileg, akár a működés hatékonyságát tekintve, akár a demokrácia-hozzáférés szűkítésének egyfajta pozitív következményeit? Mit várnak ettől a törvénytől?
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés? (Dr. Ódor Ferenc és dr. Kovács Zoltán jelentkezik.) Ódor képviselő úr, parancsoljon! (Dr. Ódor Ferenc: Először Kovács alelnök úrnak adjon szót, ha kérhetem.)
ELNÖK: Tehát alelnök úrnak adjam a szót, és utána. Jó, rendben. Kovács alelnök úré a szó, parancsoljon.
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Azt szeretném kérdezni, erre nem kaptunk itt a felvezetésben magyarázatot, hogy mi indokolja a megyei önkormányzatoknál ezt a változást, amely egy választó köré a korábbi kettőből egyet csinál, illetve a megyei jogú városnak is része lesz a megyei önkormányzat képviselőinek a választásában. Nem gondolják-e mondjuk, hogy Zala vagy akár Csongrád megyében a két-két megyei jogú város szavazói eldönthetik mondjuk a megyei önkormányzatok összetételét is? Nyilván adódik ez a választópolgárok létszámából.
ELNÖK: Köszönöm. Ódor képviselő úré a szó.
DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony, a megértését is. A kérdés egyrészről a megyei önkormányzatok felé irányul, hogy egy jelentős létszámcsökkenés szerepel ebben. Ebben sem volt megegyezés. A kérdésem akkor, hogy ez magyarul a KÖEF működésére vonatkozóan egy ítéletet is jelent-e, ezt szeretném kérdezni, vagy lehet, hogy ezt a minisztertől kell hogy megkérdezzük, tehát ha ott nincs támogatás az egyik oldal részéről. Ez tipikusan, hogy kit kérdezünk meg, hogy a békákat kiszárítjuk vagy nem. De itt a megyei önkormányzatok képviselete ezt nem támogatta, és más önkormányzati képviseletek sem támogatták. Akkor az a kérdés, hogy kell-e nekünk oda elmenni a KÖEF-ülésre, elmondani a véleményünket; láthatóan ez nem befolyásol semmit.
A másik kérdés. Egy listán szerepelhet, csak el kell hogy döntse, hogy hol szerepel, illetve a megye, illetve a megyei jogú város, amiről már alelnök úr volt szíves kérdést föltenni. A harmadik rész pedig, hogy nem kellene-e talán egy embernek adni a képviseletet egy településen, tehát olyan mértékűen lecsökkent. Van bizonyos probléma, igen, azt látjuk mindannyian, ha nagyon alacsony számú településlakosság van, de akkor itt tényleg elmegyünk a 200 főre lecsökkenéshez. Nem látjuk azt, hogy ez pénzügyileg indokolt-e, vagy pedig úgy, hogy minél kevesebb ember döntsön. Ha ezt tendenciájában nézzük, akkor 20 év múlva majd egy ember lesz a megbízott, mert 20 év után ilyen irányú változást látunk a törvényben. Tehát ezért mi ezt nem támogatjuk, és azt gondoljuk, hogy ez most nem a legaktuálisabb. Ha a pénzügyi indokait nézzük, akkor kíváncsiak lennénk, hogy ez mit jelenthet egy pénzügyi elszámolásban, ha maximummal számolunk minden képviselői helyet tiszteletdíjban, ha erre vonatkozóan tetszik tudni nekünk valami tájékoztatást adni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. (Jelentkezésre:) Vigh képviselő úré a szó.
VIGH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Érdeklődöm. Zala megye egy aprófalvas településszerkezetű megye. A 257 településből több mint 240 kistelepülés, és abból is az 50 százalék 500 lélekszám alatti. Az ott élő képviselők tiszteletdíj nélkül vállalták a közben való dolgozást, senki nem kap tulajdonképpen semmilyen honoráriumot ezért, sőt, egy-egy falunapra ők teszik be a pénzüket. Elmondták, hogy ha akarnak egy jó kis falunapot csinálni, akkor ők viszik a sört, meg sorolhatnám a másikféle dolgaikat. Érdeklődöm, ez mekkora megtakarítást jelent a büdzsének, valaki kiszámolta-e, ha a kistelepüléseken nem hat, illetve hét-nyolc fő lesz képviselő, akkor ez mekkorát hoz a büdzsének. Várom a válaszát.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. (Jelzésre:) Tilki képviselő úr, parancsoljon!
DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Én a jogszabály általános indokolásában az első mondatra kérdeznék rá, ami így hangzik, hogy "Magyarország XXI. századi felemelkedéséhez kisebb, hatékonyabb, de az állampolgárait felnőttként kezelő államra van szükség". A kérdésem az lenne, hogy ebben a jogszabályban melyik az a rész, ami az állampolgárokat felnőttként kezeli, ez mit takar az általános indokolásban.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdés van-e még? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor főosztályvezető asszonyé a szó. Parancsoljon!
RYTKÓ EMÍLIA (Önkormányzati Minisztérium): Köszönöm szépen. A pénz körül folyik a kérdések egyik része. Erre azt tudom mondani, hogy a számítások szerint ennek az egész csökkentésnek két kimutatható haszna van: az egyik egy 3 milliárd forintos évenkénti megtakarítás, ami elsősorban a képviselői tiszteletdíjakból és a rájuk eső működési költségből, járulékokból tevődik össze, a másik pedig válaszol képviselő úrnak arra a kérdésre is, hogy talán nem jó túlzottan ez a megfogalmazás, hogy az állampolgárokat felnőttként kezeli, de mindenképpen az a szándék vezérelte a jogalkotót, a tervezet elkészítőjét, bocsánat a tévedésért, hogy itt az önkormányzatok döntéshozatala hatékonyabbá váljék, nagyobb felelősséggel, kevesebb személlyel és operatívabban szülessenek meg a testületi döntések.
Szeretném megjegyezni - és azt gondolom, ez megfelel a valóságnak -, hogy én ott voltam a KÖEF-nek azon az említett ülésén, az ismereteim szerint ez nem a KÖEF elé beterjesztett anyag, hanem egy visszavett és a KÖEF észrevételeivel korrigált, azoknak legnagyobb részét tartalmazó olyan előterjesztés, amiben ha csak a választási törvény első szakaszában a testületi létszámokat tekinti képviselő úr, akkor is látszik, hogy ez igenis a KÖEF véleményével korrigált anyag.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Vélemények, észrevételek. A bizottságé a szó. (Jelentkezések.) Molnár képviselő úrnak adom a szót.
MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Azt szerettem volna, hogy a vita egy későbbi szakaszában szóljak, de akkor meg fogom ezt tenni, ha szükséges, természetesen. Én magam is azzal kezdtem volna, hogy legyünk azért tárgyszerűek a KÖEF-et illetően. Két fontos dolgot szeretnék itt megosztani a tisztelt bizottsággal. Az egyik az, hogy a KÖEF egy bizonyos pillanatában, amikor 13 javaslatról vitatkoztunk, akkor azt mondtuk, hogy persze a kormánynak legyen annyi bátorsága, hogy ha a szándékait fenntartja, akkor nyújtsa be azokat a javaslatokat úgy is, hogy a KÖEF többsége támogatását nem bírja. Viszont persze azt is kértük, hogy jelezze ezt a vitában, hogy ezt a saját álláspontjaként nyújtja be, és vannak olyanok, amiket pedig a hét önkormányzati szövetség támogatásával tesz.
Ami ezt a javaslatot illeti, itt egy picit szerintem menjünk vissza a kályhához, és tegyük a szívünkre a kezünket. Azt pontosan tudjuk, hogy az önkormányzati rendszer reformjának ez egy nagyon pici, mondhatjuk azt, hogy elhanyagolható szegmense. Nem ettől fog az önkormányzati rendszer fényesen csillogóan és a polgárok számára hatékonyabban működni. Viszont azt is pontosan tudjuk, hogy a társadalmi elvárás arról szól, hogy ezen a területen is kell és szükséges bizonyos lépéseket tennünk. Meg kell találni, a politikának szerintem ez most a dolga, hogy meg kell találni azt a vékony ösvényt, amiben a társadalmi elvárásnak is meg tudunk felelni, de mégsem teszünk olyan lépést, ami adott esetben felesleges és túlzó.
Csak a tegnapi szavazásunkra szeretnék visszautalni, nem arra, amin önök nem vettek részt, hanem amin egyhangúan szavaztunk a képviselői költségtérítésről. Ha ma olvasták a sajtóban, láthatták, hogy a 4 milliárdos népszavazás éppen négyévi költségtérítése az országgyűlési képviselőknek, de pontosan tudjuk azt, hogy az emberek többsége azt várja, hogy ezen a területen tegyünk lépéseket.
Ezért én a magam részéről mint az önkormányzati szövetség elnöke, de mint országgyűlési képviselő is azt gondolom, hogy kell ezzel foglalkozni. Tehát azt javasolnám saját magunk számára, hogy engedjük ezt a törvényt tovább, sok minden fog történni, ahogy Geberle képviselő asszony is elmondta, lesz új miniszter, a miniszternek nyilván van ezzel valamifajta személyes szándéka is. Azt hiszem, hogy akkor járunk el helyesen, ha ezt a dolgot nem söpörjük a szőnyeg alá, foglalkozunk vele, és ennek a tartalmát adott esetben a parlamenti vitában fényesítjük és csiszoljuk.
Szeretném elmondani, hogy mi, a hét önkormányzati szövetség, pont ezen alapelv miatt azt mondtuk, hogy látunk olyan megoldást, amely elfogadható számunkra, ezért differenciáltabb csökkenést feltételezünk. Ami azt jelenti, hogy a kicsiknél gyakorlatilag szinte semmit, mert azt gondolom, hogy egy 3-5 fős testületen belül, pontosan azért, hogy egyáltalán az az esély és a lehetőség megteremtődjék, hogy a helyben a közélet iránt fogékony embereknek legyen lehetőségük véleményt alkotni, azt tartsuk meg, és ahogy megyünk fölfelé, úgy növekszik az arány.
Ha jól emlékszem, egy átlag 25-27 százalékos csökkentés jött ki az alapján, hogy a nulla és a mondjuk, negyven százalék közötti csökkentés átlaga azt hozta ki, hogy az egészen nagy településeken, mondjuk például a fővárosban, a kerületekben egy 30-40 százalék körüli csökkentés. Nyilván vannak kényes kérdések az ilyen reform típusú lépéseknél, ez a megyék kérdése. Azt gondolom, hogy nem a megyék igen vagy nem kérdését kell most ebben a pillanatban megvitatni, hanem azt, hogy a megyék milyen szerepet vállalnak abban, ha egy ilyen létszámcsökkentést, még egyszer mondom, a társadalmi elvárás és a működőképesség vékony ösvényét megtalálva, mégiscsak megteszünk.
Azt kell mondanom, hogy a benyújtott javaslat, ahogy főosztályvezető asszony is elmondta, egy módosított változata annak, ami a KÖEF előtt szerepelt. Például a KÖEF előtt egy teljesen elfogadhatatlan kétfős testület szerepelt még a legkisebb településeken, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha egyvalaki igazoltan távol van, akkor ketten, a polgármester és még valaki gyakorlatilag döntést tudnak hozni. Gondoljanak bele, hogy a kötelező bizottsági rendszer felállítása milyen dilemmákat vet fel, mondjuk, egy ötfős vagy egy háromfős testületben.
Tehát mindezek alapján azt mondom, hogy ne mondjunk nemet arra a társadalmi elvárásra, amely a képviselői létszámcsökkenésről szól. Ennek a tartalmát, ami itt most szerepel, én magam is vitatom, tehát sok ponton módosítást tudok elképzelni. Még egyszer mondom, bizonyos szempontból a kisebbeknél gyakorlatilag teljes visszakorrigálását, tehát, hogy maradjon minden úgy, ahogy jelenleg van, és a nagyobbaknál pedig egy látványosabb, érzékelhetőbb csökkentést, mert azt gondolom, hogy akkor azt az alapelvet nem sértjük, amit a bevezetőben is hallottunk.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bóka képviselő úr!
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Lehet, hogy nem figyeltem, de arra a kérdésre, hogy a javaslatból levezethető költségcsökkentés éves szinten mennyi lesz...
ELNÖK: Hárommilliárd.
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Három? Akkor elnézést! Tehát nem tudom, hogy ekkora összegért érdemes-e meglépni ezt az egész módosító indítványt. Egy kicsit az egész javaslatot pótcselekvésnek érzem, hogy foglalkozzunk valamivel, valamihez nyúljunk hozzá. Én is Molnár képviselővel értenék egyet, hogy jóval differenciáltabban kellene megoldani ezt az adott kérdést, ha ezen a területen probléma van.
Én ugyan a helyi önkormányzatoknál ezt a társadalmi elvárást túlságosan nem érzem. Nyilván ez abból adódik, hogy egy olyan választókerületből jöttem, ahol a legnagyobb település állandó lakosságszáma 13 500 fő, és alapvetően inkább aprófalvak találhatók a választókerületemen belül. De én értéknek érzem azt, hogy intézményesen minél több ember foglalkozik a közügyekkel. Különösen kistelepüléseken, 500 fő alatti településeken, 1000 fő alatti vagy 2000-3000 fő alatti településeken. Szerintem az érték, hogy intézményesen nem öt ember, hanem hét, nyolc vagy kilenc ember foglalkozik e feladatokkal. Ráadásul az a tapasztalatom, és megerősítem a Vigh képviselő úr által elmondottakat, hogy főleg a kisebb településeken, ahol arányosan szintén tartalmaz csökkentést a testületek létszámát illetően ez a javaslat, gyakorlatilag mindenfajta díjazás, költségtérítés nélkül végzik a képviselők a munkájukat.
Biztosan gondolom, szerintem nem kellene ezzel a témával foglalkoznunk, mert ettől nem fog jobban menni sem az ország dolga, sem pedig az önkormányzati rendszer működése. Mindenképpen nagyon erőteljes differenciálást javasolnék, és a kistelepülésekhez, avagy a 20 ezer fő alatti településekhez semmilyen módon nem nyúlnék hozzá. Szerintem ott ilyen társadalmi elvárás nincs, a megtakarítás pedig minimális. Azt gondolom, hogy borzasztóan nagy érték, hogy intézményesen minél több ember foglalkozik a köz ügyeivel. Nem mindegy, hogy egy 1000 fő alatti településen hét vagy hat ember, vagy tíz-tizenegy ember foglalkozik intézményesen a köz ügyeivel, mindenfajta jövedelem, tiszteletdíj és költségtérítés nélkül.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kósa képviselő úr!
KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Valóban, a pontosítás igaz. Ezt a javaslatot egyébként, ami így az asztalunkon van, a KÖEF egyáltalán nem tárgyalta. Különböző verziókat tárgyalt, aminek az egyeztetése egyébként már csak azért is nehézkes volt, mert a végén maga a minisztérium sem tudta pontosan nyomon követni, hogy hányadik verzió hányadik pontját tárgyaljuk éppen. Az előző verziókat nem támogatta a KÖEF, különböző okok miatt, ezt meg nem tárgyalta meg, tehát ez a pontosítás abszolút igaz.
A helyzet az, hogy két szempontból közelítettük ezt a kérdést. Van egy szigorúan vett általános vitára való alkalmassági feltételrendszer. Ha most szorosan vesszük a dolgunkat, exlex kormányállapottól függetlenül, a bizottság pro forma arról dönt, hogy ez a javaslat vajon alkotmányos-e és megfelel-e azoknak a szabályoknak, amelyek általános vitára alkalmassá teszik. Ezt is vitattunk egyébként, mégpedig azért, mert az alkotmány teljesen világosan általános, egyenlő és titkos választójogról beszél, e javaslatnál pedig, anélkül, hogy ehhez a szabályozáshoz hozzányúlna egyébként, szélső esetben egy 200 fős településen 66 választópolgár választ egy képviselőt, míg mondjuk, Debrecen esetében 12 500.
Ez olyan mértékű aránytalanság, amire egyébként korábbi alkotmánybírósági határozat már utalt annak kapcsán, amikor az Alkotmánybíróság arra kötelezte a parlamentet, illetve a kormányt, hogy a parlamenti választások esetén a választókerületek létszámarányait igazítsa ki. Megjegyzem, ilyen aránykiigazítási kötelezettség az önkormányzatoknál is van, ezt az önkormányzati vezetők tudják. Tehát, ha belső migrációs okok miatt nagyon eltolódnak az arányok a képviselő körzetek között, akkor azt ki kell egyenlíteni, vagy csökkenteni kell egyébként az önkormányzat létszámát, ha nem tudják kiegyenlíteni. (Sós Tamás távozik az ülésről.)
Itt viszont egy olyan törvényt hozunk, amely nagyon komoly aránytalanságokat rögzít, anélkül, hogy ennek egyébként az alkotmányos lábát megteremtenénk. Ez volt az az ok, és emiatt egy kicsit aggályosnak tartom ezt, hogy ez egyáltalán általános vitára ebben a formában alkalmas-e, vagy ki kell egészíteni olyan alkotmánymódosításra irányuló kezdeményezéssel - úgyis ez is kétharmados, tehát teljesen mindegy, hogy most egy vagy két törvényhez nyúlunk hozzá -, amely egyébként az önkormányzati választások esetében beleteszi azt a kivételt, hogy itt az általános, titkos és egyenlő választójogot hogyan kell értelmezni. Mert a mostani jogértelmezés az Alkotmánybíróság szerint is egységes a parlamenti választás esetén és az önkormányzati választás esetén.
Megjegyzem, egy másik aggályt ez a törvény kezel, tehát ez erénye, nevezetesen, hogy korábban a megyei jogú városok választóit kevesebb jog illette meg, mint a megyei jogú városokon kívüli választópolgárokat, mert a megyei jogú városok választópolgárai csak a saját településükre tudtak szavazni, polgármesterre és testületre, míg más településen élők tudtak szavazni testületre is meg megyére is. Most ezt kezeli a rendszer. A főváros megint külön van, bár a fővárosban is van lehetőség arra, hogy kerületekre és a nagy testületre, tehát kicsit analóg módon értelmezve a dolgot, tudjanak szavazni. Ezt kezeli viszont cserébe, a többi önkormányzati szövetség, meg nagymértékben sérelmezte, pontosan azon az alapon egyébként, ami az olyan megyék esetén, ahol a megye népességének a közel 50 százaléka egy megyei jogú városban lakik, ott ez meg aggályos tud lenni. Mert egyébként teljesen világos, hogy a feladatellátás tekintetében két teljesen különböző szervezetről van szó.
Tehát azt akarnám ezzel mondani, hogy addig, amíg a megyei jogú városok és az egyéb települések pontos státuszát nem rendezi a szintén kétharmados önkormányzati törvény, ezt így önmagában megpiszkálni mindig aggályos lesz, tehát nem állítok nagyon bonyolultat akkor, amikor azt mondom, hogy az önkormányzati rendszert ilyen értelemben rendszerként kell kezelni. Tehát tudni kell, ha itt valahol elcsavarunk egy csavart, akkor a rendszer egy teljesen másik végén is csavarodik a fogaskerék. Ezért én az általános vitára való alkalmasságát emiatt vitatom, megmondom őszintén, és nem javaslom a bizottságnak, hogy ezt szavazza meg.
A teljesen másik megközelítés pedig maga a praktikum vagy az élet, vagy a politikum oldaláról van. Azt el lehet mondani, hogy egy egészen biztos: nem ettől döglik a légy. Tehát ha alkalmasan megválasztott három feladattól mentesítjük az önkormányzati rendszert, akkor tízenmilliárdokat tudunk megtakarítani, úgy egyébként, hogy tudok olyan három feladatot mondani, amelynek a megszüntetésével senkit nem zavarunk, mert a választópolgárok nem is fogják észrevenni, sőt áldják a neveinket akkor, ha mondjuk a kiskereskedők számára a telephely-engedélyezési eljárást a jelenleginél sokkal inkább leegyszerűsítjük. Ott vannak a nagy pénzek. Ez a 3 milliárd forint nagyon sok pénz, persze, de egyébként az egész feladattal, amit mi összeszenvedtünk, meg a minisztérium is ebben az ügyben, nem áll arányban ez a megtakarítás. Ráadásul ha a feladat oldaláról mondjuk, akkor állítom, hogy az önkormányzatok által ellátott feladatok fő köreit vagy a fő hatásköröket ezres létszámban kellene csökkenteni, nem háromban, ott lenne igazán megtakarítás. Így aztán igazából a hegyek nagy vajúdás után egeret szülnek ebben az ügyben, ha jól megfontoljuk.
Azt is szeretném hangsúlyozni, persze a vitában is elhangzott, hogy ez egyfajta társadalmi elvárás, társadalmi igény. De mi azt azért tudhatjuk, hogy attól, hogy valami társadalmi elvárás vagy igény, nem kézenfekvő, hogy azt azonnal teljesíteni kell. Én például egészen biztos vagyok benne, hogy az ingyen sör intézményének a bevezetése általános társadalmi pozitív fogadtatásra találna, sőt van, ahol ezt igénylik is. Például a labdarúgó-bajnokság meccsein egy átlag negyedórát énekel függetlenül a szurkolóközönség összetételétől a stadion, hogy legyen ingyen sör. Ettől óvakodnék azért, hogy most az ingyen sör mellett érveljek, bár tudom, hogy vannak, akik megosztottak ebben a kérdésben.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy persze, vannak társadalmi elvárások, de igazából a társadalom jogosabban várja el azt, hogy egy önkormányzat normálisan működjön, meg ne tegyék pokollá az életét, és egy kiskereskedő szempontjából, ha neki teljesen feleslegesen minden évben a mérésügyi hivatallal ellenőriztetnie kell a mérlegét, akkor mindegy, hogy egyébként mekkora létszámú testület vezérli ezt le neki vagy sem. Tehát ezek olyan dolgok, amelyekkel lehet érvelni, de szerintem nem ütősek.
A politikum oldaláról amúgy meg tényleg van egy teljesen exlex helyzet. Tehát nem véletlen az, hogy kormányváltás idején az a szokás, hogy visszavonja a leköszönő kormány - vagy megbukott kormány, most mindegy - az összes, általa beterjesztett javaslatot, és rábízza az utódjára, hogy mi az, amit fenntart, mi az, amit nem tart fenn. Tehát nem szokás kész helyzetek elé ilyen mértékben állítani egy új kormányt, már csak az udvariasság is azt diktálná, bár most ez már mindegy, mert a leköszönt kormány effektív leköszönt, tehát nem tudja visszavonni a javaslatait, de erről aztán tényleg nem tudjuk, hogy ez most akkor kinek az álláspontját tükrözi, mert olyan kormány, ami ezt megtárgyalta, konkrétan már egyáltalán nincs. Tehát én semmi módon, semmilyen érvet nem látok amellett, hogy ezt általános vitára alkalmasnak találjuk. Azt javaslom, hogy vegyük le napirendről.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Hock képviselő úré a szó.
HOCK ZOLTÁN (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igyekszem néhány mondatban összefoglalni a véleményemet. Engem ez a törvénytervezet kísértetiesen emlékeztet 2006-ban az új Országgyűlés megalakulása körüli ötpárti tárgyalásokra, amikor az Országgyűlés a maga dolgait viszonylag gyorsan rendezte, tehát a tiszteletdíjakat, a bizottsági pótlékokat, aztán hirtelen hozott egy döntést, és korlátozta az önkormányzatok ebbéli tevékenységét és döntéshozatali struktúráját.
Szilárd meggyőződésem, és ebben Bóka képviselő úrral maradéktalanul egyetértek, miszerint nem érzékelem azt, hogy a magyar társadalom, tehát a közönség elsősorban az önkormányzatok létszámának a csökkentéséért szomjazik, sokkal jobban érzem azt, hogy valahogy inkább az Országgyűlés létszámának a csökkentéséről szeretnének ők most már magvas gondolatokat hallani, ne adj' isten, konszenzussal elfogadott törvényt látni. Azt követően lehet érdemben beszélni, hogy a magyar közigazgatás második vonala, tehát az önkormányzati rendszer átalakításának a keretében hozzá kell-e nyúlni adott esetben a képviselők létszámának a csökkentéséhez.
Szilárd meggyőződésem, és azért is kérdeztem főosztályvezető asszonyt, hogy mi a célja ennek a törvénynek, nyilván ön ezt képviseli most, mások hozták a politikai döntést, hogy ez ebben a formában és ilyen kontextusban megszülessen. Ha az a szerénynek tekinthető megtakarítás a cél, a 3 milliárd forint, ami a durván 3000 milliárdos önkormányzati háztartásnak egy ezreléke, tehát nem nevezhető szignifikánsnak a megtakarítás, talán ki se mutatható ez az egész halmazban, akkor azt gondolom, hogy egyszerűbb lenne a szabályozás irányából megközelíteni, és a tiszteletdíjak kifizetésének a módja, a mértéke, az okszerűsége és a szükségszerűsége oldaláról megközelíteni, vélhetően több hasznot tudnánk vele termelni.
Jön a második kérdés, ez a politikai kérdés, lehet-e célja az Országgyűlésnek, lehet-e célja a politikának az, hogy a demokrácia hozzáférési felületeit szűkítse azon helyi kisközösségek aktív polgárai tekintetében, akik adott esetben tiszteletdíj nélkül, hazafias lelkesedésből, egész egyszerűen a közélet iránti bármilyen elkötelezettség okán részt akarnak venni a helyi közügyek intézésében. Én láttam már ilyen magyar állampolgárt, tehát vannak ilyenek is, nem feltétlenül az a néhány 1000-10 ezer forintos tiszteletdíj utáni sóvárgás okán lesznek képviselők, ennek megfelelően maga a szabályozás irányát is teljesen elhibázottnak és eltévesztettnek tartom.
Az általános indokolásban az olvasható, hogy az elfogadás esetén a kisebb létszámú önkormányzati testületek hatékonyabban működhetnek, illetve költségtakarékosabb működése várható. A költségekről beszéltünk már. Nem gondolom azt, hogy ha az eddig héttagú, kilenctagú testületből most három- vagy öttagú, vagy még több, hatékonyabb lesz. Azt aggályosnak tartom, hogy ha egy települési önkormányzatnál, egy városinál, mondjuk egy budapesti kerület esetében átlagosan 3-5000 azon választópolgárok száma, akik egy önkormányzati képviselőt megválasztanak. Ezen javaslat szerint ez 10 ezerre fog felemelkedni.
Azt hiszem, hogy távolítjuk egyszerűen a közéletet, távolítjuk az önkormányzatot ezáltal a választóktól. Ez nem lehet helyes cél, nem lehet helyes irány, hiszen igazándiból az kellene hogy vezérelje a döntéseinket, hogy hogyan tudjuk inkább integrálni a polgárokat, hogyan tudjuk integrálni magába a közéletbe, magába az önkormányzatiságba az embereket, és nem az, hogy távolítsuk egy ilyen pótcselekvéstől, mert megmondom becsülettel, szimplán pótcselekvésnek tartom ezt a törvényt, mert az ég egy adta világon semmit nem old meg. Azt gondoljuk, hogy ki tudunk pipálni egy ilyen kötelező stílusgyakorlatot, ha már az Országgyűlés létszámának a csökkentésében nem tudunk megállapodni, akkor gyorsan rohanjuk le az önkormányzatokat és kaszaboljuk le őket, miközben az önkormányzati rendszer bizalmi indexe lényegesen jobb az Országgyűlés hasonló mutatóinál, de ehhez képest hatalmi helyzetünkből fakadóan ennek az irányába közelítjük meg ezt a kérdést, ezt teljesen helytelennek tartom.
Arra a felvetésre, hogy tegnap az Országgyűlés megszavazta a népszavazásról szóló előterjesztést, amely a képviselők költségtérítésére vonatkozik, azért szeretném emlékeztetni képviselő urat, hogy másfél hónappal ezelőtt nyújtottunk be egy törvénytervezetet, amelyet ha a parlament nem söpör le az asztalról, lehet, hogy népszavazás se lett volna, az Országgyűlésnek lehetősége lett volna saját hatáskörében ezt a kérdést rendezni, és ettől kezdődően alkotmányosan okafogyottá vált volna a népszavazás kiírása. Sajnálom, hogy ez nem történt meg. Ennek megfelelően valóban egyhangúlag mindenki lelkesen megszavazta a népszavazást. El lehetett volna intézni ezt a kérdést is. Ennek megfelelően azon túlmenően, hogy a kormány most megbukott, új kormány van vagy nincs új kormány, nem tartom jónak az irányt.
Még egy hiányosságára szeretném felhívni a tisztelt egybegyűltek figyelmét. Indokoltnak tartanám, hogy a kistérségi rendszernek valamilyen szintű jogi szabályozását is ebbe a törvénybe kellene belefoglalni, hiszen itt olyan közjogi lehetőségeik vannak a kistérségeknek, amelyeket vélhetően a képviselőválasztással kapcsolatban és azzal összefüggésben lehetne vagy kellene hozni, hiszen az pillanatnyilag a mi megítélésünk szerint lóg a levegőben.
Ezért én is azoknak a véleményét tudom támogatni, hiszen ez a saját véleményem is, hogy ez a törvény ebben a formában nem alkalmas arra, hogy az Országgyűlés tárgyalja.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ódor képviselő úré a szó.
DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. A véleményeknél ezt nem gondolom, hogy Rytkó Emília felé kellene címezni. Csak a bizottság tagjaként említem, hogy 3 milliárd forintról volt szó. Ha jól emlékszem, december második felében megjelent egy, az önkormányzati miniszter által 5 milliárd forint szétosztásra kerülő, tehát egy ilyen határozat. Az 5 milliárd forint volt, most meg 3 milliárdról beszélünk úgy, hogy picit lesöprünk a törvényből, egy olyan törvényből, amit ha át kívánunk alakítani, akkor egy egész rendszert akarnánk átalakítani. Értjük a dolog lényegét, minél távolabb vinni a mindennapoktól. Úgy látszik, hogy ennyi idő alatt érett meg a helyzet.
A társadalmi igény felvetődött a parlament létszámának a csökkentésére, 49 alkalommal elutasítva, utána aztán befogadva, hogy majd lehet erről tárgyalni. A választási rendszerekből fakadóan akkor azt kéne csinálniuk, hogy kérem, tárgyaljuk együtt. Ez volt a KÖEF álláspontnál is, hogy akkor erről is beszéljünk együtt. Ugyan más törvények szabályozzák, de akkor az egészről. Ez egy feltuningolt társadalmi igény. Holnapután, ahogy itt elhangzott, mindenről lehetne egy ilyet.
Ha képviselő és polgármester is valaki, akkor inkább azt mondják, hogy polgármester úr, mint képviselő úr, mert a képviselőről már kitalálták, hogy az csak egy huncut lehet. A következő támadás megy a polgármester és a megválasztott képviselők ellen. Tehát, ha így nézzük, valakik nagyon keményen azon dolgoznak, hogy a demokrácia alapjait jelentő választott embereket támadják, a választott embereket tegyék felelőssé mindenegyes olyan nehézségért, amit a mindennapok emberei megélnek. Tehát ezért én ma nem társadalmi igényként értékelem, hanem a kormány részéről megalapozott igény, hogy ne őket, ne a legfelsőbb részeket bántsák az emberek - nem is velük találkoznak, velük csak a tévéhíradókban -, és akkor azt lehet mondani, hogy azért, mert itt vannak ezek, nem hárman, öten, és most jó lenne, ha csak hárman lennének. (Dr. Lamperth Mónika megérkezik az ülésre.)
Tehát ezt a dolgot most teljesen elhibázottnak vélem, hogy most beterjesztjük, és erről vitatkozunk a parlamentben. Lehet átfogóan a rendszerről. Nagyon kényelmetlen helyzet ez, hogy most akkor hirtelenjében mondjuk meg. Azzal mi, megyék nem értünk egyet, a megye, megyei jogú város kérdésénél ez eddig működött, és ha megyei jogú, akkor ugyanazokkal a jogosítványokkal rendelkezik, nem adhat át megyének feladatokat, neki kell elvégezni. Akkor miért is tetszenek duplán választani? Tehát ezzel az alapelvvel vitatkoznánk.
Alapvetően az, hogy kevesebben vagyunk, kevesebb ember fogja majd gyakorolni a hatalmat - mondom, csak a tendenciát tessenek nézni. Lesz ebből még egy, csak sokáig kell élnünk, és akkor ugyanezt a gondolatot nem tudják lesöpörni. A demokrácia nem arról szól, hogy szűkítünk egy irányban, hogy minél kevesebb ember gyakoroljon hatalmat, hanem akkor azt a választópolgárok akaratából. Ha 3 milliárd forint ilyen alaptörvény megváltoztatására tud lehetőséget adni, akkor holnapután nem tudom, mennyiről, de akkor már biztos százmilliós nagyságrendben is majd lehet precedens jelleggel előhozni.
Ezért nem javaslom, nem támogatom, azon indokból sem, hogy van egy új miniszterjelölt, ma meghallgatjuk, az ő gondolatai szerint aztán majd megpróbáljuk ezt átalakítani, vagy pedig az van, hogy folyamatában vinni kell a dolgokat. Itt olyan nagy támogatást nem kapott, úgyhogy nem gondolnám, hogy ez egy szerencsés dolog lenne. Gyenesei miniszter úr a beiktatásakor azt mondta, hogy ő olyan ügyeket szeretne a parlament elé hozni, amelyeknek van realitása az elfogadásra. Ennek a törvénymódosításnak az elfogadására nem nagyon látszik realitás, látva azt, hogy nem feles törvényről van szó. Kár egy ilyen kudarcba belemenni, hacsak nem az van, hogy akkor azt lehet mondani, hogy akik nem támogatják, azok azt akarják, hogy szórják a pénzt. Hárommilliárd forintról beszélünk. Szeretném itt megjegyezni, hogy 5 milliárdot, nem mondom, hogy szórtak, de 5 milliárd a rendszerben megmaradt ilyen év végi ajándéknak, amit gyorsan el kell költeni december 31-ig.
Tehát azért mondom, hogy így nézzük ezt az egész átalakítási gondolatot, és akkor azt hiszem, hogy teljesen felesleges volt.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kovács alelnök úr!
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke: Tisztelt Bizottság! Ha a 3 milliárd forintot levetítjük a képviselőkre - ugye mintegy 6000 képviselővel lenne kevesebb az országban -, akkor félmillió forintot kell hogy keressenek a képviselők. Legalábbis ez a 6000 képviselő, akikkel kevesebb lesz. Szerintem ez irreális számítás. Ráadásul ennek fele járulékként visszamegy a büdzsébe, tehát még ennél is kevesebbről beszélünk mint megtakarításról.
Én inkább azt látom, hogy a közbeszédben az önkormányzatok most első számú közellenséggé váltak a hitelfelvétel, a kötvénykibocsátás, az eladósodás, a létszámproblémák kapcsán. Ennek nyilván megvan a politikai indoka, hogy ne arról beszéljünk, ami valóban feszíti az ország közvéleményét, hanem álproblémákat hozzunk be a parlament elé. Azt gondolom, hogy többek között ez is ezek közé tartozik, ezzel a látszatmegtakarítással.
Ami pedig magát a tartalmát illeti, azt kell mondjam, hogy a közvetlen demokráciával szemben a közvetett demokráciát részesíti előnyben, mert ha megnézik a javaslatban, a töredékszavazatok esetén az elszámolás több mandátumhoz juttatja, mint az egyéni körzetben megválasztott képviselőket, hiszen, ha azt nézzük, hogy tizenkettőből hét egyéni, öt kompenzációs lista, vagy a hat egyéni mellett négy kompenzációs lista van, ez a korábbi arányokhoz képest is erőteljesebben közelít egymás felé. Azt gondolom, hogy ez a közvetlen demokráciát nem segíti elő.
Ami igazán megtakarítást hozhatna a közigazgatásban - van ilyen -, ilyen például a dekoncentrált szervek, a kiszervezett háttérintézmények létszámának csökkentése. Az több tízmilliárdos megtakarítást hozna, véleményem szerint, a jelenlegi rendszerben, de a minisztériumoknak kellene hozzányúlniuk a saját háttérszervezeteikhez.
Ami az önkormányzatokat illeti, és erre Vigh László utalt a kistelepülésiek kapcsán, 1800 település az, amely 1500 lélekszám alatti. Ebből adódóan, ha végignézzük a rendszert, ott a legcsekélyebb tiszteletdíjakat fizetik, illetve a legtöbb esetben egyáltalán nem fizetnek. Sőt, ha kapnak is tiszteletdíjat, azt jótékony célra a település érdekében fel szokták ajánlani. De nyilván ez a büdzsében jelentkezik kiadási oldalon a kistelepüléseknél is.
Ha megnézzük, mondjuk, Csehországot, ott éppen duplája az önkormányzatok száma a magyarországinak, és mégsem panaszkodnak különösebben az önkormányzati világra így, mint mi, és megtakarítás szempontjából sem kerül előtérbe. Éppen most Lengyelországgal együtt pénzösszeget kívánnak felajánlani támogatásként a gazdasági válság enyhítésére, pedig hát kétszer annyi ott is az önkormányzatok száma, mint Magyarországon. Emlékeim szerint 6400 van Csehországban. Igaz, lehet ellentétes példát hozni, a finn példát, ahol pedig jóval kevesebb van, mint Magyarországon.
A törvényjavaslatban ez egy elgondolkodtató kérdés, hogy ha a megyei jogú város kérdéséhez valahol hozzányúlunk, akkor meg kell nézni, hogy például igaz-e innentől kezdve a 4 százalékos küszöb. Mert sok esetben százezres nagyságrenddel növekszik a választópolgárok száma, és 4 százalék a bejutási küszöb. Ha több lesz a választópolgár, akkor érdekes, hogy ehhez miért nem nyúlunk hozzá adott esetben, mert az egyik húzza magával a másikat, mert az arányok e tekintetben meg fognak változni.
Nem ugyanaz, mondjuk, egy Pest megye, nem ugyanaz egy Csongrád megye, Hajdú-Bihar, vagy akár Zala megye, ott a két megyei jogú város, Nagykanizsa, Zalaegerszeg, a létszáma gyakorlatilag fele az egész megye összlétszámának.
Úgy gondolom, nem teljesen átgondolt a rendszer, és bele-belekapott. Egyetértve azzal, ami az imént elhangzott többek részéről is, hogy csak csináljunk valamit, mert hátha ezzel bizonyos társadalmi feszültségeket levezetünk - úgy gondolom, hogy ezzel semmilyen társadalmi feszültséget nem fogunk tudni levezetni, ezért nem támogatjuk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor főosztályvezető asszonyé a szó.
Parancsoljon!
RYTKÓ EMÍLIA (Önkormányzati Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Az előttünk lévő törvény, egy választási törvény, hiszen az önkormányzati testületek választásának a módosítására tesz javaslatot. Természetesen az elhangzott kérdések egy része, ami nem a választást érinti, nem e bizottság létéből fakad, és nem e törvény választási ügyeire vonatkozó választ igényel.
Azonban alelnök úr felvetésére azt mondom, hogy jogos az, amit ön mond, ám nem lett aránytalanabb a mostani rendszer annál, ami a jelen pillanatban van. Tehát ugyanazokat az arányokat tartja meg az egyéni mandátumok és a kompenzációs listás mandátumok között. A felvetése egyébként természetesen igaz.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelzésre:) Kósa képviselő úr, parancsoljon!
KÓSA LAJOS (Fidesz): Én csak a félreértések elkerülése végett teszem ezt. Hevesen bíráltuk ezt a javaslatot, de azért a bizottságnak tudni kell, hogy pont a főosztályvezető asszonynak van az egyik legkevesebb köze hozzá, nem tehet erről, ez alkalmatlan személyen elkövetett autodafé. Tehát volt már ilyen a történelemben, szegény Tiszát is felkoncolták az első világháború végén, pedig ő volt az egyetlen, aki ellenezte a háborúba való... (Dr. Lamperth Mónika: Csak tisztogasd az emlékét ezzel.) Most ennél békésebbek vagyunk, úgyhogy nem neki szól ez, hanem ennek az egész nagyon fura helyzetnek, hogy itt most tulajdonképpen nem egészen tudjuk, hogy mit csinálunk.
Köszönöm szépen.
Döntés az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Remélem, hogy tudjuk, hogy mit csinálunk, éppen ezért kérdezem a tisztelt bizottságot, ki az, aki egyetért azzal, hogy a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára alkalmas a T/9298. számon. Kérem, aki egyetért, az kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Ez 14 igen. Ki az, aki nem? (Szavazás.) 14 nem. Ki az, aki tartózkodott? (Szavazás.) 1 tartózkodással a bizottság nem találta általános vitára alkalmasnak az előbb említett törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen a segítséget.
Áttérünk a 3. napirendi pontunkra, egyes törvényeknek az országgyűlési és önkormányzati képviselői, valamint a polgármesteri összeférhetetlenséggel kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslatra a T/9005. szám alapján.
Köszöntöm az egyik előterjesztőt, dr. Hankó Faragó Miklós SZDSZ-es képviselőt, és köszöntöm dr. Papp Imre szakállamtitkár urat az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium részéről. Előterjesztőé, Hankó képviselő úré a szó, parancsoljon.
Dr. Hankó Faragó Miklós szóbeli kiegészítése
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Az összeférhetetlenséggel összefüggő törvényjavaslat az, amelyet önök most tárgyalnak. Csak nagyon röviden egyetlen mondat erejéig utalnék arra, hogy ez egy olyan közjogi intézmény, amelynek az a célja, hogy egy testület függetlenségét nemkívánatos befolyástól, összefonódástól, zsarolástól, érdekérvényesítéstől, korrupciótól és még lehetne sorolni néhány dolgot, amelytől megvédeni hivatott.
A törvényjavaslat alapvetően két részből áll. 12 évvel ezelőtt, amikor az 1997. évi V. törvénnyel az országgyűlési képviselők jogállását módosítottuk, és jelentős összeférhetetlenségi szabályokat építettünk az akkori törvénybe, akkor az indokolásban többször is elhangzott mindkét oldal részéről, hogy alapvetően szükséges Magyarországon a különböző közjogi testületekre vonatkozóan összeférhetetlenségi szabályokat alkotni, részben, mert hiányosak voltak, részben pedig változtatni azokon. Akkor az országgyűlési képviselőkre vonatkozóan egy máig is működőképes, alapvetően korszerűnek tekinthető szabályozást sikerült megalkotnunk. Ezt az Alkotmánybíróság egy pár héttel vagy hónappal későbbi döntésében egyértelműen meg is erősítette.
Az is egyértelmű volt ugyanakkor, hogy a szabályozásból kimaradt az, ami ennek a törvényjavaslatnak nagyjából az első szakaszában olvasható, és amely persze tudom, hogy nagyon nagy vitákat fog kiváltani, és nagyon nagy érdekellentéteket fog keletkeztetni, de azt hiszem, hogy akkor is nyíltan kell róla beszélnünk.
Amikor 1994-ben föloldottuk az addig meglévő szabályozást, és lehetővé tettük, hogy az önkormányzati politikusok egyben országgyűlési képviselők is legyenek, utóbb már mondhatom, véleményem szerint nagy hibát követtünk el, ennek a következményeit ma is viseljük. A szabályozásnak tehát az első része arról szól, hogy az országgyűlési képviselői összeférhetetlenségen változtatva az önkormányzati politikát kívül rekesszük az Országgyűlésen. Ezt hosszabban most természetesen nem szeretném fejtegetni, de ha a vita kialakul, szívesen bekapcsolódnék ebbe a részébe.
A másik része az önkormányzati politikusokra vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokat pontosítja részben, és egy kiegészítést tartalmaz. Nem szeretném, ha azt hinnék, hogy valamilyen módon rejtve van ez a dolog a sorok között, ezért nyíltan fölhozom azt a legfontosabb tételét, amely erről szól, ez a felügyelőbizottsági tagságra vonatkozó összeférhetetlenségi szabály beépítése.
Az önkormányzati képviselőkre vonatkozóan 2000-ben alkotott törvényt az Országgyűlés, és akkor is, ott is elkövettük azt a hibát, hogy a szabályozást nem tettük teljes körűvé. Az, ami igazából országgyűlési képviselők számára magából az országgyűlési képviselői státuszból eredően tilalmazott, az önkormányzati képviselők esetében a gazdasági összeférhetetlenségi szabályok esetében nem áll fenn. Ezért kívánjuk a szabályozást ezzel kiegészíteni.
Tudjuk pontosan, és beszéljünk nyíltan, mert szerintem annak van csak értelme, ha nyíltan elmondjuk, hogy ma semmi másról nem szól az önkormányzati képviselők felügyelőbizottsági tagsága, mint egy burkolt jövedelemkiegészítésről, egyetlen célja és egyetlen funkciója teljesen egyértelműen ez. Azt hiszem, ezt nem kell mondjam, mindenki tudja, a közvélemény is, azok is, akik hozzá értenek.
Nem igaz az az érv, amit föl szoktak hozni általában ezzel kapcsolatban sokan, hogy a cél az elsősorban, hogy az önkormányzat tulajdonában lévő cégek tevékenységét ennek révén lehessen ellenőrizni. Aki valamelyest is ért a joghoz, ismeri a gazdasági társaságokról szóló törvényt, az pontosan tudja jól, hogy a felügyelőbizottságban milyen végzettséggel, milyen ismeretekkel rendelkező személyeket kell delegálni. Senki nem gondolja azt, véleményem szerint, hogy önmagában az önkormányzati képviselői státusz ezt feltétlenül megalapozná és szükségessé tenné. Ezt természetesen mindenhol, minden létező nagyságú településen pontosan tudja a közvélemény és mindenki, csak ennek az a következménye is még, hogy ezek a típusú jövedelmek általában nem ismertek. Ezek azok a jövedelmek, amelyeket nem lehet megtalálni az önkormányzatok honlapján, az esetek nagy részében még ezeknek a cégeknek a különböző felügyelőbizottsági státuszban lévő tagjait is viszonylag nehezen lehet megtalálni.
Azt hiszem, hogy a tiszta közélet érdekében ezeket az egyébként korábban elmulasztott szabályokat feltétlenül indokolt megalkotni. Erre vonatkozóan egyébként az Alkotmánybíróság is egyértelműen kifejtette az álláspontját. Az összeférhetetlenségi szabályozás tekintetében igen nagy mozgástere van az Országgyűlésnek, ciklus közben is változtathat a szabályokon, ezt az akkori, 1997-es törvénnyel kapcsolatos döntés teljesen egyértelművé tette.
Mi tehát azt szeretnénk, ha a következő parlamenti ciklus kezdetétől az országgyűlési képviselőkre, az önkormányzati képviselőkre vonatkozóan pedig a hatálybalépést követően létesített pozíciókra a mainál egy sokkal egyértelműbb, világosabb és a tiszta közélet, tisztább közélet érdekében megfelelő szabályozás váljon hatályossá; a javaslat benyújtásának ez volt a célja.
Köszönöm a türelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Államtitkár úrnak adom meg a szót, parancsoljon.
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Képviselő úr expozéjához annyiban kapcsolódnék, hogy alkotmányos kényszer nincs ebben a tárgykörben, a kormány nem kívánja felnyitni a jelenlegi szabályozást. Nem támogatjuk a javaslatot.
Köszönöm szépen.
Kérdések, vélemények, hozzászólások
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelentkezésre:) Kósa képviselő úr, parancsoljon!
KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Kedves Előterjesztő! Tisztelt Bizottság! Azért imádom hallgatni az SZDSZ jogelméleti fejtegetéseit, mert mindig rájövök arra, hogy mi az a dialektikus jogelmélet. Annak idején, ha visszaemlékszünk rá, lex Demszkynek hívták azt a javaslatot, amit egyébként az akkori Horn-kormány terjesztett a parlament elé, amit Hankó úr is mondott, amiben feloldották a parlamenti képviselőség és a polgármesterség közötti összeférhetetlenséget, '90-ben ugyanis így fogadta el, ezzel az összeférhetetlenséggel fogadta el a törvényt. Csak akkor még nem volt világos, hogy Demszky lesz-e főpolgármester vagy csak parlamenti képviselő, lex Demszkynek is hívtuk annak idején, és ezt nem kérték ki maguknak felháborodva a jogelméleti SZDSZ-es dialektikák, hogy itt felháborító cinkezésről van szó, mert akkor ez volt az érdek. De most már az SZDSZ-t ez a feszítő probléma nem érinti alapvetően, hogy bejutnának tömegével a polgármesterek az SZDSZ képviseletében a parlamentbe - részint polgármester sincs annyi, meg képviselő se nagyon mutatkozik -, így most tehát visszaálltunk a jogelméletnek egy másfajta felfogására. Őszintén szólva én ezzel nem bátorkodtam volna idejönni, főleg ezzel a körítéssel, amit egyébként az előterjesztő mondott.
Kedves Előterjesztő! Tessék olvasni az ÁSZ irományait. Például az Állami Számvevőszék az önkormányzati vállalkozói vagyon kezelése esetén kifejezetten kívánatosnak tartotta azt a mi esetünkben is, sőt felkérte az önkormányzatot rá, hogy tegyük lehetővé, hogy az önkormányzati képviselők az önkormányzati vagyont illetően azoknak a vállalatoknak a felügyelőbizottságában foglaljanak helyet, mert ezen keresztül tudják közvetlenül nem irányítani, de legalább felügyelni a saját testületük által tulajdonolt vagyont. Ezek szerint akkor a komplett ÁSZ-t el kell csapni, mert hogy ilyen felháborító, alkotmányellenes javaslatot tettek.
Csak azt akarom mondani, hogy az a kijelentés, hogy a felügyelőbizottsági tagság kizárólag jövedelemkiegészítésre jó, egyszerűen felháborító. Két ok miatt. Egyrészt egy csomó felügyelőbizottság van, ahol önkormányzati képviselők dolgoznak - nincs tiszteletdíj, tehát ez jövedelemkiegészítésre nem jó. Nem utaznak, nem mennek sehová, az állatkertben ellenőrzik a vagyongazdálkodást mint felügyelőbizottsági tagok, például Debrecenben.
Másrészt, mondom még egyszer, más szempontból, az államháztartási törvényre hivatkozva, az Állami Számvevőszék egy másik anyagában kifejezetten kívánatosnak tartotta ezt a megoldást, és azt mondta, hogy ez a vagyongazdálkodás ellenőrzésének egy megfelelő módja. Tehát szó sem volt itt nem tudom milyen hatalmi ágak elválasztásáról.
Csak halkan jegyzem meg, hogy azt a gondolatot - nem tudom, figyeltek-e -, amit Hankó Faragó úr mondott, hogy javaslatuk lehetővé teszi - idézem szó szerint - "az önkormányzati politika kirekesztését a parlamentből", na most ezt pont itt elmondani, egy önkormányzati bizottsági ülésen, merész gondolat, de mindenképpen bátorságra vall. Szabadjon megjegyeznem, hogy nem tudom, hogy kell érteni az önkormányzati politikát. Semmiképpen sem kell kirekeszteni a parlamentből. Azon a szinten nyilván, hogy senki nem akarja a parlament plenáris ülésén megvitatni, hogy a Paprika utcában a vízelvezetést hogyan kell megoldani. Ez önkormányzati kérdés.
Viszont egy rahedli költségvetési módosítás abszolút nyersen érinti az önkormányzati érdekeket. Egy sor törvényt az önkormányzatok hajtanak végre, muszáj szólni. Sőt egyébként az is nagy hiba, hogy nem kellő mértékben érvényesül az önkormányzati szempontrendszer, ezért fogadhatunk el olyan elképesztő butaságokat, amelyeket most is elfogadtunk a válság kellős közepén. Például azt, hogy az oktatási intézmények átszervezésének törvényi határidejét, szemben a korábbi, nyár közepi időponttal, március 31-ére hoztuk előre, amit lehetetlen megcsinálni, mert addig a költségvetést nem tudjuk elfogadni. Ha visszaszámoljuk az előzetes szükséges egyeztetési folyamatot, akkor egy oktatási intézményt sem lehet átszervezni.
Pont nem érvényesül kellően az önkormányzati szempont. Egyszerűen ez nem pártpolitika, meg válságkezelés, meg nem tudom, micsoda, csak az, hogy egy kicsit jobban figyeljen a parlament erre, hogy egy gyakorló képviselő feláll, és megkérdezi, hogy kedves kormány, mi annak az értelme, hogy január 1-jétől a szociális intézményhálózatban a vezetők kinevezését határozott idejűről határozatlanra alakítottuk át. Lényegében, ha bejár dolgozni, és nagyon nagy hibát nem követ el, onnan fog nyugdíjba menni, függetlenül attól, hogy a teljesítménye egyébként micsoda. Pont, hogy érvényesíteni kellene ezt. (Sós Tamás visszatér az ülésre.)
Ezért aztán én az egész javaslattal nem értek egyet, az indoklást meg kifejezetten mókásnak tartom, amikor azt mondja, hogy - idézem szó szerint, mert tényleg kicsit vicces - "a hatalmi ágak elválasztásának elvéből következően a törvényhozói hatalomba nem tartozhatnak bele az önkormányzati pozícióban lévők". Tiszta agyrém. Ugyanis a következő a helyzet, ha belegondolnak, kedves képviselők: különböző jogszabály-alkotási folyamatokban az önkormányzati képviselők tevőleges aktorok, rendeleteket és határozatokat fogadnak el. Tehát külön mókás általánosan azt mondani, hogy rekesszük ki a képviselőket a törvényhozói folyamatból. Szerintem ez súlyos tévedés. Azt javaslom, hogy ezt ne támogassuk, mert nem alkalmas arra, hogy a parlament ezt tárgyalja.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Papp képviselő úr következik.
PAPP JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Nekem egy kérdésem lenne, hogy mi indokolja az országgyűlési képviselők kizárását a fejlesztési tanácsokból az előterjesztő szerint, hiszen ezek nem választott testületek, más alapon és más célokkal működnek. Mi az az indok, ami miatt az országgyűlési képviselőknek ebből a testületből ki kellene maradniuk?
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nógrádi képviselő úr következik.
NÓGRÁDI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm. Ehhez a vitához saját tapasztalatból szeretnék néhány gondolatot elmondani. Harmadik ciklusban vagyok országgyűlési képviselő, és a második, illetve harmadik ciklusban egyúttal polgármester is. Álmodozom azokról az időkről, amikor csak képviselő voltam, és nem voltam polgármester, mert mérhetetlenül nagy megterhelés és fizikai erőfeszítés a kettőt együtt csinálni.
Viszont hadd mondjam el, és ezt a választókörzetem néhány polgármestere jegyezte meg, amikor körülbelül egy év együttes képviselőség, polgármesterség után egy fórumot vezettem, és ott különböző gyakorlati dolgok kerültek elő, hogy minden országgyűlési képviselőt legalább egy évig be kellene ültetni a polgármesteri székbe, mert egész másképp viszonyulna az élethez, a gyakorlati problémákhoz a törvényalkotásban.
Tehát azt hiszem, hogy magánemberként, mint személy, mint családapa, rendkívül megterhelő a kettő együtt, ugyanakkor nem tudnám úgy csinálni az országgyűlési képviselői munkát, ha nem lennének mögöttem a polgármesteri és a helyi tapasztalatok.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lamperth Mónika képviselő asszony következik.
DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Én '94 óta, amikor országgyűlési képviselő lettem, és részese voltam annak a jogalkotási folyamatnak, amikor felülvizsgáltunk bizonyos összeférhetetlenséget, azt az álláspontot vallom - és nem látom okát, hogy ezt most felülvizsgáljam -, hogy jó az, ha a polgármesterek ott vannak az Országgyűlésben.
Akkor is azt gondoltam, ma is azt gondolom, hogy a jogalkotó munkában és egyébként pedig az Országgyűlésnek nemcsak a jogalkotó munkájában, hanem az ellenőrzési funkciójában is jó az, ha a települési szempont, a településeken a helyi közszolgáltatások ellátásának szempontja is megjelenik a Magyar Országgyűlésben. Ezt szerintem a polgármesterek, az önkormányzati vezetők tudják a legjobban képviselni, és ez pártpolitikától független, ez igaz a kormánypárti országgyűlési képviselőkre és az ellenzékiekre is, legyenek bármilyen párt színeiben polgármesterek, illetve képviselők.
Ebben a bizottságban egyébként mindig is érték volt az, hogy mi ezt a szempontot megpróbáltuk a pártpolitikai sárdobálásból kivonni, de ehhez az is kellett, hogy az a - bocsánatot kérek a címkézésért! - cinikus megközelítésű hangnem, amit Kósa Lajos képviselőtársam az előbb itt előadott, ne uralja el ennek a bizottságnak a munkáját. Bár a szabad demokrata előterjesztő bizonyára nem szorul az én védelmemre, de azért azt el kell mondjam a tisztesség okán, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége az elmúlt években következetesen szigorítás párti volt az összeférhetetlenségekben, más ügyekben is.
Az én álláspontom az, és emellett szeretnék érvelni, hogy érték az, ha az Országgyűlésben a települési szempont a polgármestereken keresztül és képviselőkön keresztül jelenik meg. Engem az csöppet sem zavar, ha az önkormányzati feladatellátás tekintetében, mondjuk, meg tudnak állapodni a pártpolitika fölött ellenzéki és kormánypárti képviselők, polgármesterek egy-egy ügy érdekében. Szerintem ez az ügyeknek hasznára van. Én csak sajnálni tudom azt egyébként, hogy ez az erő nem volt elég ahhoz, hogy a pártpolitikai érdeket fölülírva érdemi lépéseket tudjon elérni az önkormányzati rendszer átalakításában. Ennek egy másik oka van, ezt nem akarom most idehozni.
Ami a felügyelőbizottsági összeférhetetlenséget illeti, azt gondolom, hogy az előterjesztőnek az a szándéka, hogy ez ne formális tisztség legyen, hanem megpróbálja a valóságos ellenőrzési funkciót behozni, az szerintem egy elismerésre méltó szándék, erre igenis szükség van. Biztos vagyok abban, hogy egyébként a tulajdonosi ellenőrzést jól csinálni a településen élő emberek érdeke, tehát, hogy valódi ellenőrző funkció legyen a felügyelőbizottságoknál. Én nem tartom bajnak azt, ha ezt az önkormányzati képviselők teszik. Tehát nekem ez a dolog rendben van. De az bizonyos, hogy arra nézve valamilyen garanciát és erősebb garanciális szabályokat ki kéne találni, hogy ez hogyan történik, és hogyan valósul meg a gyakorlatban.
Én például fontosnak tartanám, nem ennek a törvénynek a funkciói közé tartozik, de érdemes lenne azzal foglalkozni, hogy a helyi nyilvánosságot hogyan lehetne úgy megerősíteni, hogy abból ez a meghatározó erejű, mondjuk, helyi televízió, helyi rádió, helyi lapoknál az önkormányzat mint tulajdonos a polgármester színéhez igazodó kizárólagossága, mondjuk, valamilyen kontroll alá kerüljön.
Tehát az a közszolgálati funkció az önkormányzati helyi média egy jelentős részében, ami az ellenőrző funkció lenne, nagyon töredékesen tud érvényesülni. Most nem fogok itt pártpolitikai "izéket" mondani, de negatív példák tömegével lehet találkozni a helyi médiában. Igaz? Igaz. Szóval szerintem, ha az összeférhetetlenség és a kontroll szerepét szeretnénk erősíteni, akkor ebben érdemes lenne esetleg más eszközöket is nézni.
Az érvekből kiderül, hogy ezt ilyen formában nem fogom támogatni, de a jó szándékát és a célkitűzéseit nem kérdőjelezem meg az előterjesztőnek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nálam a további sorrend Geberle képviselő asszony, Molnár Gyula képviselő úr, Hock képviselő úr, Tasó képviselő úr. Geberle képviselő asszonyé a szó.
GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Nagy élvezettel hallgattam az eddigi hozzászólásokat, és végigtekintve itt a bizottság összetételén, nincs kétségem afelől, hogy mi lesz ennek a törvényjavaslatnak a sorsa.
Lamperth Mónika képviselőtársam is elmondta, hogy nem vitatja el a törvénymódosítás jó szándékát. Igen, valóban felismertük, hogy az a Kósa úr által emlegetett lex Demszky, amit egyébként akkor az Országgyűlés nagy többséggel elfogadott, tehát nem a Szabad Demokraták Szövetségének volt csupán az ötlete, az SZDSZ javasolta, de nem lehetett volna belőle törvény, ha a parlament nagy többséggel nem támogatja. Kétharmados törvényről volt szó.
Ha továbbmegyünk Kósa képviselőtársam logikája szerint, akkor egyszerűen nem volna szükség országgyűlési képviselői választásokra, akkor egyszerűen ültessük be a polgármestereket a parlamentbe, azt gondolom, hogy ez is egy javaslat lehet, ez is egy jó megoldás lehet. De ha az ön logikája szerint megyünk végig, akkor kizárólag a települési vezetők, a polgármesterek alkalmasak arra, hogy az ország érdekében törvényeket hozzanak.
Nógrádi képviselőtársam itt említette, hogy micsoda mérhetetlen megterhelést jelent egyszerre polgármesternek lenni és képviselőnek is lenni, nem beszélve családapának, és egyéb más családi funkciókat is ellátni. Tulajdonképpen azt gondolom, hogy ez nagyban közrejátszik abban, hogy az országgyűlési képviselők tevékenysége és munkája ilyen rossz megítélés alá esik, mert mit lát a választópolgár, azt, hogy a polgármester itt is ül, ott is ül, ebben a székben is teljesítenie kell, abban a székben is teljesítenie kell. Azt gondolom, hogy ilyen felelősségteljes feladatot, mint egy nagyváros vagy akár egy kisközség vezetése, illetve az országgyűlési képviselői munka ellátása ezt nem teszi lehetővé.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Molnár képviselő úr, parancsoljon!
MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Bocsánat, hogy még egyszer szólok. Nem szeretnék itt az aláírásgyűjtő hölgy szóvivőjévé válni a bizottságban, de nem tudom, hogy képviselőtársaim vagy a polgármester kollegák megkapták-e azt a levelet, amelyben aláírásgyűjtést kezdeményez ugyanaz a hölgy, aki a tegnap sikeresen lezárt népszavazás kezdeményezője volt, amiben ezt a polgármesteri összeférhetetlenség kérdését veti fel.
Tehát itt is azt szeretném mondani, amit az 1. napirendi pont kapcsán mondtam, hogy nekünk azért azzal is számolni kell, hogy van egy ilyen típusú társadalmi elvárás. Azt gondolom, hogy vissza kell térnünk az előző napirendhez, nem tudom, Hankó Faragó képviselő úr itt volt-e már akkor, amikor arról beszélgettünk, hogy jól láthatóan zajlik valami Magyarországon, amit nem tudunk megfogni pontosan. Ez arról szól, hogy a közhatalom különböző szereplői, amikor azt nézik az embereknél, hogy mi a véleménye a parlamenti képviselőről, kormányról, postásról, tűzoltóról, polgármesterről, akkor azt látjuk, hogy a polgármester magasan van pozícionálva, és ez mintha valamiért nem tetszene itt sokaknak. Tehát mintha a helyi közéletben az önkormányzati képviselő és a polgármester mint közszereplő nem elutasított közszereplőként szerepel.
Ezért azt gondolom, és én is csatlakozom azokhoz, akik ezt mondták, hogy ennek a javaslatnak inkább az a szelleme aggasztó, amelyik azt mutatja, mintha valami átláthatatlan dolog lenne ezek mögött az ügyek mögött, mintha az lenne a legnagyobb baj a vagyonnal való hatékony gazdálkodásban, az önkormányzatok működésében, a helyi hatalom működésében, ami odabent történik azokban a testületekben. Ezért azt hiszem, hogy ez a szellemiség, ez a szellem egy rossz irány, ezt nem nagyon tudom jó szívvel támogatni. Sokkal inkább gondolom azt, hogy az összeférhetetlenség ilyen típusú ügyei helyett az átláthatóság felé kellene tolni, ami egyébként még egyszer mondom, egy kistelepülésen, kisvárosban így is, úgy is valóság.
Az összeférhetetlenségnek vannak ennél sokkal komolyabb problémái egy kistelepülésen, mondjuk az, hogy a közalkalmazott egyben a tulajdonosi testületnek is adott esetben a tagja lehet, tehát például mondjuk a pedagógus, mondjuk például az orvos, különböző, egyébként saját magáról döntő szereplők. Ezek sokkal kényesebb és izgalmasabb kérdések.
Azt hiszem, hogy az egy nagyon izgalmas vita, amire most nem alkalmas valószínűleg a pillanat, hogy lefolytassuk, hogy Magyarország mi is, Magyarország az erős központi hatalom igénye, vagy pedig Magyarország a 3200 település szövetségeként fogható fel. Azt gondolom, hogy ha ezt a vitát kinyitjuk, akkor azt is pontosan szabályozni kell, ahogy mondjuk létezik egy erős érdekegyeztető tanács a munkaadók-munkavállalók esetében, úgy azt is meg kell vizsgálni, hogy egyébként ha döntünk valakikről, valakinek a sorsáról, akkor az ő érdekük hogyan tud megjelenni a döntéshozatal szakaszában. Volt erre már Magyarországon megoldás vagy van a világban megoldás, mint például a kétkamarás parlament lehetősége, vagy pedig olyan típusú érdekérvényesítő rendszer, amely adott esetben képes arra, hogy valóban a döntéselőkészítés szakaszában befolyásolja a döntéseket. Az a szándék, hogy teljes egészében elszakítani a központi hatalmat a helyi hatalomtól, nem hiszem, hogy a XXI. században elfogadható irány.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hock képviselő úr, parancsoljon!
HOCK ZOLTÁN (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Röviden előrebocsátva, hogy nem kívánok cinikus lenni, de Hankó Faragó Miklós képviselő úrnak ittam a szavait, mert az ember ritkán éli meg, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége elismeri, hogy akár még időnként hibázhatnak is, tévedhetnek. Mi azok vagyunk, akik '94-ben nem támogattuk a törvény módosítását, hiszen világos hatalmi filozófiai szempontból fogalmazta meg az Antall-kormány annak idején az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályait, nem azért, mert bárkit ki akart volna rekeszteni, nem azért, mert azt gondolta volna, hogy egy polgármester, egy megyei közgyűlési elnök alkalmatlan arra, hogy egyben országgyűlési képviselő legyen, hanem egy nagyon világos filozófiai megközelítése volt. Nevezetesen azt valljuk, hogy egy országgyűlési képviselőnek általában mind a tízmillió magyar állampolgár tekintetében, mind a 93 ezer négyzetkilométer vonatkozásában kell gondolkodnia és döntéseket hoznia, és általában nem értünk azzal egyet, ha az Országgyűlés adott esetben bizonyos partikuláris érdekek mentén is szerveződik.
Abban egyetértek Nógrádi László képviselő úrral, hogy az önkormányzati világban megszerzett empirikus tapasztalatokat jól lehet hasznosítani az országgyűlési képviselői munka során. Csak a nálunknál régebb óta demokráciában élő országokban ezt úgy szokták gyakorolni, hogy a politikai tevékenységet az önkormányzatokban kezdik el, és nem az ország miniszterelnöki szintjének az elfoglalásával, hanem ennek van egyfajta fejlődési logikája, aminek az eredményeként eljutunk odáig, hogy az ember szélesebb kitekintésben és más kontextusban is képes döntéseket hozni.
Ennek megfelelően minden nagyrabecsülésem a polgármester hölgyek, urak, megyei közgyűlési elnökök tekintetében fennáll, de úgy gondolom, hogy a szabályozás nem valaki ellen, egy bizonyos halmaz ellen irányul, hanem általában az állam működtetésének egy filozófiai kérdése. Ezért a magunk részéről, mint ahogy 1990-ben mi magunk, tehát az MDF vezette kormány volt ennek az előterjesztője, '94-ben nem támogattuk az akkori Horn-Kuncze-kormány javaslatának az elfogadását, ellene szavaztunk, ebből logikusan következik, hogy most ezt az összeférhetetlenséget a magunk részéről tudjuk támogatni.
Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy a többi része az összeférhetetlenségnek, ami a helyi önkormányzati képviselők, polgármesterek vonatkozásában van, azt gondolom, hogy mindenképpen csiszolásra érdemes és alkalmas, nyilvánvalóan azt újra kell gondolni. Vélhetően célszerű lett volna, lenne kikérni ebben az önkormányzati szövetségek és mások vélekedését, hogy ők maguk hogyan látják a helyi közügyeik szervezése tekintetében ezt.
Azt is hozzáteszem, hogy nagy elégtétel lett volna számomra, Miklós, ha ezen javaslatot a szabad demokraták a gyakorlatban azzal támasztották volna alá, hogy az ország legnagyobb önkormányzatában, amely a legtöbb közintézményt, gazdasági társaságot tartja fönn Budapest esetében, amelyet a szabad demokraták 19 éve vezetnek, egyfajta önmegtartóztatás keretében bejelentették volna, hogy azt a néhány tucat, száz emberüket visszavonják a felügyelőbizottságokból, ezzel is jó példát mutatni mindenkinek, hogy mi a szabályozás új iránya. Azt gondolom, hogy e nélkül egy kicsit hiteltelenné válik.
Ezért nem lehet ugyan szétválasztani az ember véleményét, mert az egyik részével én magam egyetértek, a másik részével meg nem értek egyet, de azt javasolnám a tisztelt bizottságnak, amely várhatóan ezt a javaslatot el fogja utasítani, érdemes higgadtabb, nyugodtabb körülmények között, nem emóciók által vezéreltetve, hanem kicsit az objektivitás irányába és elmozdulva adott esetben egy tartalmasabb beszélgetést folytatni a szabályozást irányáról. Mert elképzelhető, hogy tudunk olyan érveket mondani egymásnak, amelyek túllépnek a partikuláris érdekeken, és lehet, hogy egy életképes, működőképes törvényt is lehet alkotni. Vélhetően ez nem lesz az, de ettől függetlenül a jó szándék tetten érhető benne.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tasó képviselő úr!
TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Csak egy rövid mondat. Mégiscsak fülembe cseng Medgyessy Péter akkori kijelentése, erről csak ennyit. Többet nem akarok hozzátenni, mert ezt részben érintette már Hock képviselő úr is.
Azt mindenképpen szóvá kell tennem, hogy amikor azt érzem, hogy intézményes támadás indul a tisztségviselők ellen, akiket választottak, az mégiscsak felháborít. Ezt mindenképpen szóvá kell tennem, hiszen ez egy folyamat. Nem a mostani előterjesztés tárgyalásával kezdődött ez el, hanem már korábbról datálódik. Ugyanis világosan láttuk 2006-tól kezdődően, hogy a választók bizalma megingott a mostani kormánypártok politikáját tekintve, és történt egy őszi választás 2006-ban, amikor világossá tették mindenki számára, hogy mi a véleményük a választóknak az önkormányzati berkekben lévő tisztségviselőktől.
Innentől kezdődően elindult egy folyamat, amely azt indította el, hogy kizárják a tisztségviselőket, akiket választottak, a döntéshozatal folyamataiból. Így történt az meg, hogy Magyarországon, talán példátlan módon, de a legkevesebb tisztségviselő, akit választottak, van benne a döntéshozatal folyamatában. Gondolok itt az EU-s pénzekre többek között. Engem megdöbbent, hogy ez egy folyamat, és következő állomásaként ma tárgyalunk erről az előterjesztésről.
A másik nagyon fontos dolog, hogy egy álságosságot mindenképpen fel kell fednem, szerintem mindenki észreveszi, de mégiscsak szóvá kell tennem. Amikor arról beszélünk, és arról kommunikálnak a kormánypártok, hogy csökkenteni kell a politikából élők létszámát, akkor hogy kapcsolódik ehhez az a folyamat, amikor pontosan ennek az ellenkezőjére tesznek javaslatot? Arról van most szó, hogy akik egyébként településeiken vagy térségükben olyan emberek, akiket a választók megválasztanak és tisztségekkel megbíznak, azok most nem lehetnek más testületben tisztségviselők. Tehát magyarul, ha ez a szabályozás bejönne - bár nyilvánvalóan nem fog hatályba lépni -, akkor az történhetne meg, hogy azok kiesnek, akik egyébként nagyon széles körű társadalmi megbízatásra alkalmasnak találtatnak, illetve nagyon széles támogatói körrel rendelkeznek. Ez rendkívül aggályos és alapjaiban el kell vetni.
Ami nagyon fontos még, hogy nem értem, hogy mi a baj a polgármesterekkel, hiszen a polgármesteri és a képviselői tevékenységgel kapcsolatosan nem hiszem, hogy nem kéne megemlíteni, mondjuk azt, amikor egy képviselőnek van több cége. Mondjuk a parlamentben több képviselőnek van nagyon sok cége, nem is egy, nagyon nagy cégek, milliárdos vállalkozások, azt nyugodtan lehet vezetnie, ott nem is merül fel a korrupció gyanúja, semmi sem, de a polgármesternél mindenképpen fölmerül.
Én ezt a polgármesterek nevében visszautasítom, mert nem lehet ilyen módon indokolni, indoklásban leírni sem ilyen kijelentéseket, amiket egyébként olvashatunk. Egy olyan élőlény a polgármester, akit üldözni kell? Mitől más? Nem lehet már képviselő meg polgármester is egyben? Nem értem. Vagy például egy egyetem rektora mennyivel másabb, mint a polgármester? Ő lehet képviselő, az nincsen tiltva, vagy nem lenne tiltva a szabályozásban, a polgármester meg igen.
Megdöbbentő ez a hozzáállás, és egyértelműen arra irányul, hogy a választópolgárok által megbízott tisztségviselőket kirekesszék a döntéshozatal folyamatából.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kovács alelnök úr!
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke: Tisztelt Bizottság! Felmerült bennem, hogy Hankó Faragó Miklós és Gusztos Péter haragszik-e Lakos Imrére. Ugye pont az SZDSZ képviselője éppen most alpolgármester, országgyűlési képviselő, fővárosi képviselő, körülbelül egy A/4-es lapra tudja a funkcióit felírni mint névjegyre. (Közbeszólás: És tanácsnok!) Hallom, még van egy-két funkciója.
A napirendi ponthoz visszatérve - és e személyes megjegyzést tegyük félre, vélhetően nem haragszik a két előterjesztő párttársára és országgyűlési képviselőtársára -, azt gondolom, hogy az SZDSZ politikáját mindenkor a saját helyzetük határozza meg, az üléspontjuk határozza meg az álláspontjukat. Ebben az ügyben is így történik.
Amikor az volt az érdeke az SZDSZ-nek, hogy a lex Demszky megszülessen, hiszen ott hosszú időre kitolódott az önkormányzati választás közötti időintervallum, illetve a parlamenti választások közötti időintervallum, és nem lehetett tudni, hogy mi lesz, mondjuk december 11-én még május-júniusban, akkor éppen ez volt az érdeke.
Én emlékszem Dióssy László veszprémi polgármesterre, aki azóta a mindenkori MSZP-SZDSZ-kormány dzsoli dzsókere, szintén ugyanezt szerette volna, mint SZDSZ-es megyei jogú városi polgármester, első feltétele az volt, amikor még éppen a Fidesz felé orientálódott, de ugye ha a Fidesz nyer, akkor majd '94-ben megváltozik a törvény, és lehet polgármester egyébként országgyűlési képviselő. De úgy tudom, valamelyik vezető testületnek is tagja volt nagyon sokáig az SZDSZ-ben.
Ami a jogszabályt illeti, valóban egyetértek Molnár Gyulával, két olyan momentum van ebben a törvényjavaslatban, amelyik eleve azt feltételezi, hogy itt valami rossz dolog történik az önkormányzatokban, és eleve hamisságok történnek. Erre utalt Tasó László képviselő úr is, és ezért rendkívüli módon be kell korlátozni a polgármestereket vagy a települési képviselőket.
A másik ilyen, hogy kivegyük a tulajdonosi körből az önkormányzati képviselőket, illetve a polgármestereket, ez összefügg az imént elmondottakkal, és miért kerülnek egyébként hátrányosabb helyzetbe más foglalkozási ágakkal szemben. Amíg a parlamentben ül, mondjuk, egy állatorvos vagy netán egy tanár, akkor az addig nem tanít. Vagy átszervezik az órarendet, mert éppen megválasztották képviselőnek. Ismerek ilyen pedagógus képviselőt is a '98-2002 közötti időszakból a Fidesz padsoraiból. Őket miért nem záruk ki a parlamentből? Mert netán az oktatási ágazatban jó lobbistának minősülnek, és akkor arra a törvényre komoly hatással vannak? Úgy tudom, hogy egyébként a parlamentben az önkormányzati ágazat mellett a pedagógusok ülnek a legnagyobb számban egyébként. Rájuk miért nem hozunk ilyen szabályokat?
Úgy látjuk, hogy a jelen helyzetben, meg a jövőben is hosszú ideig ez a szabály ilyen módon nem változtatható meg, legalábbis a mi álláspontunk szerint, ezért nem is támogatjuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nógrádi képviselő úr!
NÓGRÁDI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen. Hock Zoltánnak szerettem volna megjegyezni, hogy elvben egyetértek vele, minden szakmára igaz az, hogy illik végigjárni egy szakma hierarchiáját, csak elfelejti, hogy azokban az országokban, amelyekre itt hivatkozott, ott demokrácia volt, tehát az ottani közszereplők beleszülettek egy demokráciába, minket pedig néhány ciklus választ el a rendszerváltástól, amikor minden szinten egyszerre kellett közélet iránt érdeklődő emberekkel betölteni a hézagokat.
A másik pedig, hogy Geberle Erzsébetnek mondanám, hogy igaz, hogy túlzsúfolt most a képviselő és a polgármester teendője, de emlékeztetném, hogy volt egy kísérlet egyszer egy háromhetes ciklusra, amire, ha most a politikai hovatartozástól függetlenül visszaemlékezünk, akkor tudhatjuk, hogy volt idő tisztességesen felkészülni a bizottsági ülésekre, parlamenti plenáris üléseken részt venni, és volt idő a helyi körzettel és a közélettel foglalkozni. Tehát csak hozzáállás kérdése, hogy hajlandók vagyunk-e újragondolni egy képviselői munka és a közéleti munka megfelelő szervezését.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Kíván-e még valaki szólni? (Senki sem jelentkezik.) Ha nem, akkor engedjen meg nekem is néhány gondolatot a tisztelt bizottság. Számomra az egy érdekes dolog, hogy két olyan párt képviselője támogatja ezt az előterjesztést - Kovács alelnök úr gondolatain továbbmenve -, hiszen az én tudomásom szerint még egy képviselő van ilyen szerepben, mint amiben Lakos úr, maga Hock Zoltán, aki kerületi képviselő, fővárosi képviselő és parlamenti képviselő is egyben. No pláne, azt gondolom, hogy ez Nógrádi képviselő úrnak is - és nem szeretnék itt személyeskedni - lehet egyfajta bemutató arra, hogy lehet ezeket a funkciókat és feladatokat, noha persze Budapestről talán könnyebb ezt ellátni, egy embernek így elvégezni.
Azokkal a véleményekkel értek egyet, és magam ahhoz csatlakoznék, hogy lehet, hogy 1990-ben jó döntés volt az úgynevezett lex Demszky létrehozatala, de az 1994-es törvénymódosítás óta egyértelműen bebizonyosodott, és ennek már tizenegynéhány éve, hogy jó az, ha a polgármesterek, önkormányzati képviselők, az önkormányzatban tevékenykedők itt ülnek az Országgyűlésben.
Szeretném aláhúzni azt a nagyon fontos kérdést, hogy volt egy jó pár olyan ügy és volt egy jó pár olyan téma, amiben a polgármesterek, önkormányzati emberek, akik egyben országgyűlési képviselők is, össze tudtak fogni a települések érdekében, és néhány olyan ügyben, akár költségvetési kérdésekben, akár más ügyekben közösen tudtak véleményt képviselni. Tehát én magam továbbra is azt támogatnám, hogy nem kell az önkormányzati embereket kivenni, illetve nem kell az önkormányzati embereknek kivonulni a Magyar Országgyűlésből.
A felügyelőbizottsági tagsággal kapcsolatban egy gondolatot engedjenek még meg, mint annak az önkormányzatnak az egyik tagja, ahol a legnagyobb közszolgáltató cégek 100 százalékos önkormányzati tulajdonban vannak. Időnként, ha máskor nem, az éves üzleti tervek, illetve a beszámolók elfogadásakor maga az önkormányzati testület, a Fővárosi Közgyűlés alakul át egy úgynevezett tagi társasági közgyűléssé, amikor a tulajdonosi érdekeknek megfelelően tulajdonosként, nem pedig a közgyűlés tagjaként hozzuk meg azokat a fontos döntéseket, amelyek ezeket a közszolgáltatásokat meghatározzák a következő évre.
Igenis elvárható az az önkormányzati képviselőktől, hogy rendelkezzenek olyan képességekkel, olyan ismeretekkel, amelyek birtokában meg tudják hozni ezeket a döntéseket. Azt gondolom, hogy ha valaki önkormányzati képviselőséget vállal, akkor igenis a saját emberi tisztessége megköveteli azt, hogy felkészüljön ezekben az ügyekben, és még ha úgynevezett laikusként is, de képviseli a saját önkormányzatának érdekeit ezekben a felügyelőbizottságokban.
Szeretném én is azokat a mondatokat nagyon-nagyon zárójelbe tenni, ha úgy tetszik, visszautasítani, amelyek bármiféle suskust vagy nem tisztázott dolgokat vetnének fel a felügyelőbizottsági tagságok és az ott keletkezett jövedelmek alapján. Az önkormányzati képviselőknek a vagyonnyilatkozatukban szerepeltetni kell azt, hogy egyébként milyen felügyelőbizottságban, hol tagok, és ezért mennyi tiszteletdíjat vesznek fel. Ha ezt adott testületben valamelyik önkormányzati képviselő nem teszi meg, vagy nem korrekten teszi meg, akkor az adott képviselő-testületnek kell vele szemben eljárnia. Nagyon bízom benne, hogy ezt az illetékes képviselő-testületek meg is teszik.
Éppen ezért én magam sem fogom támogatni általános vitára való alkalmasságra ezt a törvénymódosítási javaslatot. Köszönöm.
Van-e még valakinek valami? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor Hankó Faragó Miklós képviselő úré a szó. Parancsoljon!
Dr. Hankó Faragó Miklós reflexiója
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Már azért érdemes volt előterjesztenem ezt a törvényjavaslatot, hogy mondjuk ezt a vitát végighallgathassam. Rendkívül tanulságos volt, nagyon-nagyon tanulságos volt, és azt kell hogy mondjam, hogy egyértelműen megerősített abban az álláspontomban, hogy helyes volt ezt a törvényjavaslatot benyújtani.
Szeretném mindazoknak megköszönni a véleményét, akik nem személyes sértésnek tekintették a törvényjavaslat benyújtását, és nem cinikusan álltak hozzá. Az is nagyon hasznos volt, ami észrevételeket ebben a tekintetben kaptam. Az ember mindig tanul.
Én egy szóval nem mondtam, hogy helyesnek tartottam akár akkor is, '94-ben, amikor a sokak által lex Demszkynek titulált törvényjavaslatot a kormány benyújtotta. Megszavaztam egyébként, mint ahogy akkor a kétharmados többsége a parlamentnek szintén megszavazta. Való igaz, hogy az MDF akkor ezzel nem értett egyet. Erre is jól emlékszem.
Mellesleg, hogy azokra a megjegyzésekre csak úgy összefoglalva nagyon röviden válaszoljak, hogy most éppen ez állt érdekünkben, és ezért nyújtottuk be. Csak az mondhat ilyet, aki nem nagyon foglalkozik azzal, hogy mi hangzik el az Országgyűlésben és milyen javaslatok kerülnek be, mert 1997-ben ilyen tartalmú javaslatot nyújtottam be, és azt követően minden egyes ilyen típusú törvénymódosításnál ezzel azonos tartalmú javaslatokat nyújtottam be, akkoriban módosítóként, most önálló törvényjavaslatként.
Az Alkotmánybíróság határozata teljesen világos és egyértelmű. Mindazokra a szabályozásokra, amelyeket mi is szeretnénk, és még egyébként természetesen másokra is, minden további nélkül lehetősége van az Országgyűlésnek. Ha abból az elvből indulunk ki, amit oly sokan képviselnek itt a bizottságban is, meg egyébként persze tudom pontosan, a parlamentben is, hogy helyes és jó, ha beülnek az önkormányzati politikusok, akkor csak arra szeretném önöket figyelmeztetni, hogy önmagában az egy rendkívül méltánytalan és igazságtalan helyzetet teremt, hogy 3200 önkormányzati képviselő és nem tudom hány száz vagy hány ezer polgármester nem lehet tagja az Országgyűlésnek. Azaz azok a polgármesterek és önkormányzati politikusok, akik bekerülnek, helyzeti előnybe kerülnek az összes többi önkormányzati politikussal szemben, és ezt egyébként, ha önök megkérdezik azoktól, akik nem ülnek... (Zaj.) A morgásból hallom, hogy megint fején találtam a szöget. Szóval teljesen egyértelmű, hogy ez azt a helyzetet teremti, hogy azok a települések, amelyeknek a politikusai, helyi politikusai egyúttal országos politikusként bent ülhetnek a parlamentben, sokkal nagyobb helyzeti előnyben vannak, mint mindenki más.
Az nagyon meglepett, amikor Molnár képviselő úr elmondta nekem, hogy Seres Mária ebben a tekintetben is aláírást kezd el gyűjteni. Nem tudtam róla. Semmilyen módon a dologhoz semmilyen közöm nincs, Seres Máriát nem ismerem, soha nem találkoztam vele, nem írtam neki levelet, nem küldtem semmit, tehát semmilyen tekintetben nincs közöm ahhoz, hogy ő ebben a dologban aláírást gyűjt, már csak azért sem, mert immáron 12 éve nagyjából hasonló jellegű javaslatokat nyújtottam be.
Azzal is tökéletesen tisztában voltam, amikor idejöttem a bizottságba, hogy a szavazási arány hogyan fog alakulni, ezt most is meg tudom jósolni, két igen szavazatot fogok kapni. Ez engem attól még nem tántorít el, hogy a javaslatomat fönntartsam.
Nagyon köszönöm az észrevételeket, és köszönöm a türelmüket.
Döntés az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Nem tudom, államtitkár úr kíván-e reagálni, ha nem, akkor kérdezem a tisztelt bizottságot, ki az, aki általános vitára alkalmasnak tartja az egyes törvényeknek az országgyűlési és önkormányzati képviselői, valamint a polgármesteri összeférhetetlenséggel kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslatot a T/9005. szám alapján. Aki ezzel egyetért, tehát általános vitára alkalmasnak találja, az kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Ez 2 igen. Ki az, aki nem? (Szavazás.) 27 nem. Köszönöm szépen. A bizottság nem támogatta általános vitára.
Köszönöm szépen Hankó képviselő úrnak is és államtitkár úrnak is a segítséget.
Még egy gyors napirendi pontunk lenne, tisztelt bizottság, mielőtt a miniszteri meghallgatásra kerül sor, mégpedig döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről és általános vitáról, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat T/9056. szám alapján, dr. Magyar Bálint, SZDSZ, dr. Csapody Miklós, MDF, dr. Világosi Gábor, SZDSZ és Karsai Péter, MDF képviselők önálló indítványáról.
Megint csak köszöntöm Rytkó Emília főosztályvezető asszonyt az Önkormányzati Minisztériumtól. Kérdezem, hogy az előterjesztő képviseletében van-e itt valaki. (Nincs jelentkezés.) Ha nincs, akkor kérdezném főosztályvezető asszonyt, hogy mi a véleménye a törvényjavaslatról.
RYTKÓ EMÍLIA (Önkormányzati Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Ugyanannak a választási törvénynek egy még radikálisabb csökkentésére készített javaslat van előttünk, mint amit az imént egy napirendi pontban már a tisztelt testület tárgyalt. Ez a javaslat a választási rendszer lényegét is érinti, hiszen az egyes választási rendszert az 5000 fős településekig kívánja levinni. A választási eljárási törvény módosítása nélkül azonban, tehát maga a törvény olyan belső hibákkal is küzd, ami egyszerűen a megvalósíthatóságot lehetetleníti el, ezért ez a törvény nem támogatható a kormány részéről.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Nyilvánvalóan a 2. napirendi pontunkhoz ez a törvénymódosítási javaslat elég nagy mértékben hasonló, főosztályvezető asszony elmondta a különbségeket. Kérdezem a bizottságot, hogy van-e kérdés először. (Jelentkezésre:) Kósa képviselő úr, bár nem tudom, kihez teheti fel a kérdést, mert az előterjesztők nincsenek itt.
KÓSA LAJOS (Fidesz): Jól olvasom ezt? Próbálom értelmezni, mert ez sokkal rosszabb szövegszerkesztés és követhetetlenebb, mint amit a kormány előterjesztett, de ebből, amit mi tárgyalunk, hiányzik az önkormányzati törvényben lévő bejutási limit, ha jól látom. Ugye? Tehát nem véletlen. Akkor csak felhívnám a bizottság képviselőit, hogy ebben már bejutási limit sincs, szemben az előző javaslattal meg a mostani rendszerrel. Tehát nincs benne limit.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még hozzá észrevétel? (Jelentkezésre:) Kovács alelnök úr, parancsoljon!
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke: Már elment Hankó képviselő úr, de csak annyit szeretnék elmondani, hogy erre mondtam azt, hogy az üléspontjuk határozza meg az álláspontjukat. Ez is azt mutatja, hogy a 2 százalék körül álló párt igyekszik a limitet eltörölni, hogy legyen esélyük bejutni a különböző önkormányzatokba.
Még egy szempont. A megyei jogú városokat pont fordítva kívánja szabályozni a megyékben, tehát a jelenlegi állapotot kívánja fenntartani, nem úgy, mint a kormány-előterjesztés.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, kérdezem főosztályvezető asszonyt, kíván-e reagálni. (Jelzésre:) Nem.
Döntés tárgysorozatba-vételről
Kérdezem a tisztelt bizottságot, ki az, aki egyetért azzal, hogy a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény módosításáról szóló T/9056. számú törvényjavaslatot tárgysorozatba vegye az Országgyűlés. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Egy igen. Ki az, aki nem? (Szavazás.) Huszonhét nem. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Egy tartózkodás. A bizottság nem javasolja a tárgysorozatba-vételt.
Tisztelt Bizottság! A miniszterjelölt úr megérkezett. Tíz perc technikai szünetet javaslok, utána folytatjuk munkánkat.
(Szünet: 12.01 - 12.12.)
Az önkormányzati miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk a bizottsági ülésünket a mai 5. napirendi pontunkkal, az önkormányzati miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatásával.
Szeretettel köszöntöm Varga Zoltán önkormányzati miniszterjelölt urat, illetve Bujdosó szakállamtitkár urat és Jauernik államtitkár urat, bár tudom, hogy a kormány megbízatásával megszűnt államtitkár úré is, de azt gondolom, hogy fontos, hogy itt van.
Tisztelt Bizottság! A Házszabály 132. § (3) bekezdése alapján írja elő a törvény az országgyűlési bizottság előtt a miniszterjelölt meghallgatását, és utána nyílt szavazással határozunk a miniszterré történő kinevezés támogatásáról vagy nem támogatásáról. A tisztelt bizottság pontosan tudja, hogy mi ilyenkor a szokás, hiszen már néhány önkormányzati miniszterjelöltet meghallgattunk ebben a ciklusban is.
Először átadnám a szót Varga Zoltán miniszterjelölt úrnak, kérem, hogy ossza meg gondolatait a bizottsággal. Öné a szó, parancsoljon.
Varga Zoltán önkormányzati miniszterjelölt tájékoztatója
VARGA ZOLTÁN önkormányzati miniszterjelölt: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Most már ez a második meghallgatás, mert fél 10-től a Sport- és turisztikai bizottságban volt egy meghallgatás, ahol annyit azért elmondhatok, hogy meggyőző többséggel alkalmasnak találtak ennek a posztnak a betöltésére. Azért ott ezen a meghallgatáson az ember sok tapasztalatot tud szerezni, különösen akkor, amikor először kerül egy ilyen szituációba, hogy mint miniszterjelöltet meghallgathassa egy bizottság.
Ott a szememre vetették azt, hogy egy csomó konkrét kérdésre nem tudtam konkrét választ adni. Ezt szeretném most itt azzal megelőzni, hogy számomra a legfontosabb dolog az, hogy azt az emberi tisztességemet és azt az emberi tartásomat, hogy az elmúlt 20 év politizálásában hol helyi, hol középszinten, hol máshol, regionális szinten politizáltam, hogy soha nem vetették a szememre azt, hogy egy ígérgetős ember vagyok, aki megígér mindent, és utána aztán az egész a feledés homályába merül. Ezért most nézzék el nekem, ha konkrét kérdésre konkrét választ nem adok, mert most nem tehetem meg.
De nyilvánvalóan nagyon fontos az, hogy a bizottság képet kapjon, hogy azért mégis mit gondolok az önkormányzatiságról, hisz a bizottságnak ez az egyik szakterülete. Ebben nem szeretném megkerülni azt a dolgot sem, ami nyilvánvalóan mindig előtérbe kerül, és teljesen világosan tudjuk, miniszterelnök úr is ezt bejelentette a parlamentben, hogy ez a kormány most arra tette föl a dolgát, hogy azt a válságot, amely ma Magyarországon van, és amelyet közös érdekünk valamilyen módon leküzdeni, azt közösen meg tudjuk tenni, és ebből az Önkormányzati Minisztérium sem vonhatja ki magát. Tehát ilyen tekintetben ez az elkövetkezendő időszakban feladatot tud nekünk nyújtani.
Az önkormányzati területen mi az, ami ezt a válságot leginkább tudná kezelni, mert mi tudja kezelni? Az, hogy egy hatékony, egy olcsó, a szolgáltató államot leképezve egy szolgáltató önkormányzat alakuljon ki. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos dolog lenne, hogy az elkövetkezendő időszakban világosan tudva, hogy ebben a következő egy évben ezt nem tudjuk megoldani, de legalább lépéseket tegyünk annak irányában, hogy ez a lehető leggyorsabban kialakuljon.
Itt szeretném emlékeztetni a bizottságot arra, hogy miniszterelnök úr a parlamenti expozéjában elmondta, hogy nyitott a kormányzat és magam is arra, hogy az önkormányzati ügyekben a politikai kétharmados törvénymódosításhoz szükséges szavazati arányokat tudjuk hozni a parlamentben. Tehát a magam részéről és azt gondolom, hogy a miniszterelnök úr részéről is ezt úgy lehetett érteni, hogy nyitott a kormányzat arra, hogy elkezdjünk egy olyan változtatást, amely nyilván nem rövid távon, de hosszú távon az önkormányzati rendszert átalakítja.
Biztos lesz ilyen kérdés, de nem is akarom megkerülni, a másik bizottságban is ez fölmerült. Az közhely, hogy ma azért a magyar önkormányzatokban egyszerre van jelen a pazarlás és a hiány. Aki ezt nem látja, az nyilvánvalóan esetleg nem ismerheti, de hát itt, akik az asztal körül ülnek, mind önkormányzatban dolgozók, több éve a rendszerváltás óta vagy még régebben dolgoznak, tehát pontosan tudják, hogy ez sajnos ma jelen van, és hogy ezt nem lehet megoldani, annak nyilvánvalóan a struktúra is lehet az oka. Én nem szeretném megkerülni a területi középszint dolgát, már csak azért sem, mert nyilván az önéletrajzomból kiderül, hogy a megyei közgyűlésben azért eltöltöttem egy kevés időt. Azt gondolom, hogy nem az a kérdés, hogy minek nevezzük, az a kérdés, hogy legyen egy erős középszintje a magyarországi önkormányzatiságnak. Szerintem nem azon kell vitatkozni, hogy ezt hogyan nevezzük, hanem azt a kérdést kell eldönteni, hogy a feladat- és hatásköri dolgokban hol, milyen feladatot és hatáskört hova, milyen szintre rendelünk, és utána aztán azt majd el lehet dönteni, hogy milyen struktúrában, hogy lehet hatékonyabban, az emberek érdekében, szolgáltató önkormányzatként a lehető legjobban ezt a dolgot megtenni.
Tehát három dolgot szeretnék itt ebben az ügyben kiemelni. Azt gondolom, hogy az elkövetkezendő önkormányzatnak hatékonynak, szolgáltató típusúnak és együttműködő típusúnak kell lennie. Ha sikerül ennek a csíráit az elkövetkezendő időszakban elültetni, és ez a csíra majd valamikor kikel, akkor azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos és példaértékű lépés lesz.
Azt gondolom, hogy még akkor is, ha tudom, hogy ma komoly viták vannak az önkormányzati dolgok körül, azért a kistérségek szintje mindenféleképpen egyfajta eredményt hozott, még akkor is, ha ebben nyilvánvalóan vannak javítanivaló feladatok, de az, hogy ma már egyre többen gondolják azt, hogy a feladatokat közösen és együttműködve kell megoldani, azt gondolom, hogy mindenféleképpen fontos. És ebben a szabályozás kérdését szerintem abba az irányba kell vinni, hogy a lehető leginkább felhasználóbarát legyen, tehát az önkormányzatok számára legyen a lehető legfelhasználóbarátabb, hogy minél könnyebben ki tudják alakítani ezeket az együttműködéseket.
A sport és a turisztika dolgáról most nagyon konkrétan nem szeretnék beszélni, az elmúlt két és fél órában a másik bizottságban gyakorlatilag csak ezzel faggattak, a konkrétumoktól, a konferenciaközponttól kezdve, hogy mi lesz a Puskás Ferenc Stadionnal. Megmondom őszintén, fogalmam nincs, hogy mi lesz a Puskás Ferenc Stadionnal. Az lenne a csoda, ha én most ezt azonnal tudnám, előhúznám a kalapból a nyuszit és mondanám a megoldást, hiszen ezt a dolgot hosszú idő óta nem sikerült megoldani.
Tehát azt gondolom, hogy az Önkormányzati Minisztérium azokkal a fő területeivel, amelyek az önkormányzatok, a sport, a turisztika, a katasztrófavédelem és a választási ügyek - tudom, hogy a bizottság előtt éppen Rytkó Emília asszonnyal az előző napirendi pontban bőségesen kitárgyalták az ezzel kapcsolatos ügyeket. Ez egy elég kompakt kis dolog. A kollégáim közül, akik itt vannak mögöttem, mindegyikkel volt már egy beszélgetés, az elkövetkezendő időszakban nyilván ezek folytatódnak, és mihelyst - remélem - a bizottság is alkalmasnak talál majd ennek a megtisztelő feladatnak a betöltésére, ahogy köztársasági elnök úrtól megkapjuk a megbízólevelet, elkezdődik a nagyon gyors munka, hogy minél hamarabb elő tudjon állni az a program, amely a parlament többségének a biztosításával, a parlament többségének a segítségével el tudja kezdeni a munkát.
Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, és tisztelettel várom a kérdéseket, és megpróbálok a lehető legjobb módon válaszolni. Még egyszer, nézzék el, ha esetleg ma bizonyos konkrét kérdésekre nem fogok tudni konkrét választ adni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterjelölt úr. A bizottság tagjaié a szó. Először a kérdések következnek.
Kovács alelnök úr!
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke: Tisztelettel köszöntöm a miniszterjelölt urat. Először engedjen meg egy kérdést a személyes életútjával kapcsolatban. Az életrajzában 1979 és '97 között van tizennyolc év, amelyet egy mondattal ismertet, ami arról szól, hogy az orosházi üveggyárban dolgozott. Lehet-e ide még valami személyes életútbéli momentumot felsorolni, ami jelentős? Illetve megkérdezném, hogy a politikai tevékenysége '90 előtt miben merült ki.
Ami a konkrét kérdéseket illeti, az egyik az, hogy ön szakértőnek vagy politikusnak tartja-e magát. A másik, hogy arról beszélt az imént, hogy válságkezelésre készül az új kormány. Konkrét lépések tekintetében egy válságkezelés mindig megszorításokat jelent. Önkormányzati vonatkozásban milyen konkrét lépéseket terveznek? Benyújtásra került korábban egy hitelfelvételi plafontörvény az önkormányzatokat illetően. Fenn kívánja-e tartani ezt a törvényjavaslatot?
Ön is említette, hogy az imént a képviselők létszámcsökkentéséről tárgyalt az önkormányzati bizottság. Fenn kívánja-e tartani a benyújtott törvényjavaslatot, hiszen a minisztérium képviselője, illetve a parlamenti menetrend szerint ez már a jövő héten tárgyalásra kerülne? Mi a véleménye egyáltalán erről a kérdéskörről? Konkrétan: mennyi megtakarítást vár el ön ettől a létszámcsökkentéstől, ami beterjesztésre került?
Látom, hogy itt van a katasztrófavédelem vezetője is. Az elmúlt időszakban a tűzoltók képviselőtől képviselőig jártak, attól való félelmükben, hogy úgynevezett "tűzoltó-visszaállamosításra" kerül sor. Hogy látja ön ezt a kérdést? Valóban felmerült-e, hogy a tűzoltók visszaállamosításra kerülnek? - mármint a hivatásos önkormányzati tűzoltók.
Az önhikis rendszer mindig nagy vitát vált ki. Gondolt-e ennek a rendszernek az átalakítására, illetve hogy látja az önkormányzatok helyzetét, tekintettel arra, hogy több mint egyharmada önhikis rendszerből tud működni? Változik-e valami e tekintetben?
Arról beszélt, hogy hatékony szolgáltató és együttműködő önkormányzatokat kívánnak kialakítani, illetve ehhez kapcsolódó lépéseket megtenni az elkövetkezendő egy évben. Következik-e ebből az, hogy nem hatékony, nem szolgáltató és nem együttműködő a jelenlegi önkormányzati rendszer?
A költségvetési vitában tavaly azt mondta, és most is arról beszélt, hogy az önkormányzati rendszer egyrészt pazarló, másrészt hiánygazdálkodás van jelen, és hogy még mindig vannak tartalékok az önkormányzati struktúrában. Melyek ezek a tartalékok? Kíváncsi lennék rá. Erre utalt ön a költségvetési vitában a felszólalásában.
Az önkormányzatok életében, főleg ott, ahol nagyon sok panelépület van, elindult egy panelprogram 2001-től. Ebben voltak zökkenők. Például volt olyan év, ha jól emlékszem, a 2007-es esztendő, amely kimaradt, aztán a tavalyi esztendőben is december 16-án került kihirdetésre a panelpályázatok eredménye. Hogy látja a finanszírozását? Folytatódik-e ez a program? Főleg nagyvárosokat érint ez a kérdéskör. A megszorításnak áldozatul esik-e a már kihirdetett finanszírozás is?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Erdős képviselő úr!
ERDŐS NORBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Engedjék meg, hogy a bizottság egyetlen Békés megyei tagjaként én azért örömömet fejezzem ki, hogy Békés megyei lesz a miniszter. Remélem, hogy ez Békés megyére nézve jár előnyökkel. Hadd kérdezzek megyei vonatkozású dolgokat.
Mit gondol a miniszter úr az M44-es útról? Hogyan gondolja az M44-es fejlesztését? Hogyan gondolkodik Békés megye 75 településéről? Mit kíván tenni értük? Miniszter úr elkötelezettségét Közép-Békés irányában ismerjük, hiszen ott indult a választókörzetben, ennek a 11 településnek a képviseletét tűzte zászlajára. Remélem, hogy ez a 11 település még többet tud profitálni a miniszterré válásából.
Szintén egy helyi momentumra szeretnék rákérdezni. Nagyon sok telefont kaptam a tegnapi nap folyamán. Ön, miniszterjelölt úr, képviselő Orosházán, a helyi képviselő-testületben, a megyénél, a megyei önkormányzatnál. Le kíván-e mondani valamelyik pozíciójáról?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bebes képviselő úré a szó.
BEBES ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Miniszterjelölt Úr! A 2009-es költségvetés vitájában elég komoly vita alakult ki, többek között az önkormányzatok saját bevételeit illetően, hogy azok elégségesek-e, magasak-e. Mi úgy véljük, hogy túltervezettek ezek a bevételek. Ráadásul az utóbbi időben már számok is bizonyítják azt, hogy bizony az önkormányzatok, főként a gazdasági válság hatására, jóval kevesebb bevételhez fognak jutni, mint amit a költségvetés tervezett számukra. Hogy fogja ezt kezelni minisztersége alatt, hogy ilyen irányú folyamatok indultak meg? Ráadásul nagyon sok olyan feladatot kaptak az önkormányzatok az elmúlt időszakban, ami bizony a kiadásaikat komoly mértékben emeli.
Ugyanehhez tartozik még, hogy forrásokat vettek el az önkormányzatoktól a költségvetés során, tehát a bevételeik ennek megfelelően csökkentek. Folytatódni fog ez a folyamat most a válságkormány áldásos tevékenysége hatására? Tehát tovább szegényednek el majd az önkormányzatok, és további feladatokat fognak majd nekünk juttatni? Így bizony nagyon nehéz helyzetek fognak adódni az önkormányzatok esetében.
Én is arra a rövid mondatára szeretnék rákérdezni, amit itt a rövid bevezetőjében mondott, hogy az önkormányzatoknál némely esetben pazarlás mutatkozik. Soroljon föl nekünk ebből példákat, szeretnénk azért hallani, hogy mik azok, amik pazarlóak egy önkormányzati rendszerben, amelyek most már teljesen lecsupaszítottak.
Még egy kérdés, a többcélú kistérségi társulások. Talán két évvel ezelőtt még aránylag azok az alakuló kistérségi társulások hellyel-közzel tudtak működni, az előző évben már mutatkoztak problémák, most pedig a költségvetés elég szűken méri a forrásokat a többcélú kistérségi társulások számára, ráadásul a működési feltételek is szigorodtak. Ha ez a tendencia folytatódni fog, akkor bizony nagyon keményen egymásnak fognak feszülni a többcélú kistérségi társulásokat alkotó önkormányzatok, és bizony szét fogják feszíteni a rendszert, amit nem éppen az önkéntes módszerrel alakítottak ki. Mit tervez tenni ebben a tekintetben a válságkezelő kormány?
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kósa képviselő úr, parancsoljon!
KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Tisztelt Bizottság! Nem vagyunk nagyon könnyű helyzetben, mert a miniszterjelölt úr a rövid felvezetőjében nagyjából meg is mondta, hogy konkrét kérdésekre nem nagyon fog tudni konkrét választ adni. El is ismeri. Így nem nagyon könnyű ez a meghallgatás, főleg annak a tükrében, hogy egyébként úton-útfélen mindig csak azt hallottuk, hogy itt az a legnagyobb baja az országnak, hogy az ellenzéknek nincs programja. Most éppen egy minisztert hallgatunk meg, aki konkrét kérdésekre nem nagyon tud konkrét választ adni, de akkor inkább általános kérdéseket fogok feltenni.
Bajnai miniszterelnök úr az expozéjában tegnap a következőt mondta. Ez a kormány válságkezelő kormány, sem őt, sem kormányát nem vezetik újraválasztási szempontok, nem fognak indulni a választásokon. Ennek fényében ön ezt elfogadja vagy sem? Tehát egyszerű a kérdés: 2010-ben fog-e indulni mint jelölt bármilyen választáson, és ha igen, akkor mit szól ehhez Bajnai Gordon úr, vagy ezt még nem közölte a miniszterelnökkel, hogy ön egy olyan kormánytag, aki a miniszterelnök első beszédjének legfontosabb kijelentését konkrétan nem tartja magára nézve kötelezőnek, vagy éppen kötelezőnek tartja? Ez nem konkrét kérdés, erre éppen lehet válaszolni.
Másrészt valóban azt mondta a miniszterelnök úr, hogy alapvetően a kormánya kétfajta miniszterből tevődik össze: vannak a régi motorosok, akik már korábban is kormányzati pozíciót töltöttek be, meg vannak a szakértők, akik úgymond kívülről jönnek. Ön nyilvánvalóan pártpolitikus, '90-ben lépett be az MSZP-be, és parlamenti képviselő is. Tisztázta-e a miniszterelnök úrral, hogy ön akkor miféle minisztere a Bajnai-kormánynak, mert hogy szakértőnek nem az, meg régi motorosnak sem lehet mondani?
Kifejezetten érdekelne az, és ezt mint parlamenti képviselőnek talán tudnia kell, hogy az előző kormány tavaly november 17-én, majd 19-én Brüsszelben aláírta az Európai Unióval az egyetértési megállapodást, illetőleg március 10-én annak a módosítását. Miután ez a Közlönyben megjelent, ezért nem mint miniszterjelölt kell hogy tájékozódjon erről. Ez egy nagyon-nagyon fontos dokumentum, kapcsolódik a hitelfelvételhez. Egyetért-e az abban foglaltakkal, különös tekintettel arra vonatkozólag, ami az önkormányzati rendszert érinti ebben a megállapodásban, különösen az egyetértési megállapodás eredeti szövegében? Ráadásul akkor már megkérdezem, hogy mit szól ahhoz, hogy egyébként november 17-én aláírja a magyar kormány ezt az egyetértési megállapodást, és decemberben egy olyan költségvetést fogadtat el a parlamenttel, ami ellentétes ezzel a megállapodással. Hogy lehet ezt az ellentmondást feloldani?
Az is érdekelne, miniszterjelölt úr, hogy mint parlamenti képviselő hogyan szavazott annál a törvénynél, ami az oktatási intézmények átszervezését úgy szabályozta, hogy szemben a korábbi határidővel, ami a tanév végét, illetőleg az új tanév megkezdése előtti időszakot jelölte meg az oktatási intézmények átszervezésének határidejéül, most az oktatási törvény módosítása ezt március 31-ig bezárólag követelte meg, ezzel egyébként az önkormányzatok számára teljesen lehetetlenné téve az oktatási intézmények átszervezését. Ha figyelembe vesszük azokat a kötelező egyeztetéseket, amelyeket a törvények előírnak, akkor az oktatási intézmények átszervezéséről a költségvetés megszavazása előtt kellene dönteni, ami nem könnyű műfaj. Azért kérdezem ezt, mert egyébként erről nem mint miniszterjelöltnek kell önnek tudni, hanem hogy mint parlamenti képviselő hogyan szavazott erről. Kérem, tájékoztasson arról, hogy a szavazásának mi volt alapvetően a motivációja.
Ugyanezt kérdezném azzal a szabállyal kapcsolatban, hogy mint parlamenti képviselő, hogyan vélekedik az ágazati miniszter azon rendeletéről, ami január 1-jéről az önkormányzati szociális intézményeknél a vezetők megbízását határozott idejűről határozatlanra változtatta, ezzel egyébként megszüntetve azt a lehetőséget, hogy az önkormányzat ötévente mondjuk felülvizsgálja az adott vezető munkáját, hanem aki egyszer oda bekerült, az onnan megy nyugdíjba. Kifejezetten érdekel, hogy önnek mint parlamenti képviselőnek erről mi volt a véleménye.
Végezetül azt szeretném megkérdezni, amit nagyon fontosnak tartunk, hogy a korábbi időszakban arra nem volt példa, hogy egy miniszter egyszerre legyen önkormányzati képviselő, megyei képviselő és parlamenti képviselő, nem volt ilyen. Ki volt ez? (Közbeszólás: Gyenesei.) Bocsánat, Gyenesei úr. Nem, ő megyei képviselő volt, de önkormányzati, nem helyi. Tehát ez az első eset, hogy helyi önkormányzati képviselő, megyei képviselő, parlamenti képviselő és miniszter is valaki. (Közbeszólás: Szakértő.) És szakértő is egyúttal. Tehát hogy ezt fönt kívánja-e tartani, vagy valóban ezt a meglehetősen meghökkentő helyzetet hogyan kívánja kezelni?
Végül az a helyzet, hogy az Önkormányzati Minisztérium valamikor egy nagyon komoly, fajsúlyos minisztérium volt, annak megfelelően egyébként, hogy az államháztartás egyik komplett ágazatát, ami pro forma a legtöbb pénzt használja, költi el a központi költségvetésből a saját bevételeivel együtt, tehát hogy ezt a rendszert irányította. Ennek a tárcának a legkiterjedtebb a kapcsolatrendszere egyébként a különböző társadalmi alrendszerekkel. Az előző miniszter elődjei is ennek megfelelő súlyú politikusok voltak, Lamperth Mónika, illetve Bajnai Gordon, aki most konkrétan miniszterelnök. Gyenesei Istvánról már ezt nem lehet elmondani. Ön hogy gondolja, vissza tudja-e valamelyest tornázni ennek a minisztériumnak a súlyát, vagy vannak-e ezzel kapcsolatban tervei, még akkor is, ha elvileg csak egy évre ön a miniszter?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, Kósa képviselő úr. Tisztelt Bizottság! Nem Varga Zoltán parlamenti képviselő meghallgatása zajlik, azt gondolom, hanem Varga Zoltán önkormányzati miniszterjelölt meghallgatása. Hogy ezt egy kicsit orientáljam, szeretném a tisztelt bizottság emlékezetébe idézni a Házbizottság 1990. május 15-i, 1995. február 23-i, különös tekintettel 1998. november 26-i, 2002. szeptember 26-i és 2006. június 1-jei állásfoglalását, amely a következőképpen szól: "A miniszterjelöltek meghallgatása a következőket foglalja magába: a miniszterjelölt rövid bemutatkozása, ennek keretében életrajzának és eddigi pályafutásának ismertetése, majd a tárcára vonatkozó elképzeléseinek vázolása, ezt követően bizottsági kérdések az életútra, az ágazati tárca vezetési elképzelésére, programjára, egyúttal a személyes program ismertetésére terjedhetnek ki." Köszönöm szépen.
Következik Buzás képviselő úr.
DR. BUZÁS PÉTER (MSZP): Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Tisztelt Bizottság! Az a helyzet, hogy Erdős Norbert képviselőtársammal egyetértek abban - dél-alföldi régióbéli -, hogy örülök annak, hogy a régióból kerül ki a miniszterünk. Bántás nélkül hadd mondjam, hogy Kósa polgármester kollegámmal ellentétben, mivel egy régióban vagyunk, az elmúlt időszakban ráláttam arra a munkára, amit Varga Zoli csinált, és ugyan nem a tudományos cikkek szintjén, de a gyakorlati munka szintjén szerintem a Varga Zoli belép most a miniszterek sorába körülbelül azzal a tudással, mint amivel te beléptél Debrecenbe polgármesternek.
Hozzáteszem, hogy Debrecen irányítását én jónak tartom, gyönyörű a város, remek a főtere, de nem hinném, hogy most a korábbi önkormányzati miniszternek az észrevételeire is egy kicsit apellálva, nagyon bele kéne ebbe mélyedni. Én úgy hiszem, hogy a Varga Zoli életútjából is kiolvasható az, hogy körülbelül miért gondolt rá most ennél a feladatnál a miniszterelnök.
Én nem kérdezek olyat tőled, hogy hol lesz normatívaemelés, és hogy körülbelül milyen többletforrásokra számíthatunk. Erről nekem is vannak elképzeléseim. Viszont, amit tudunk otthon mondani az embereknek, ezek a fejlesztések. A fejlesztésekhez kötődően kérdezek egy olyat, hogy már annak idején a Medgyessy-kormány útjára indította ezt az EU Önerő Alap pályázati ügyet. Akkor még fölülről nyitott volt ez. Ma már szó nincs arról, hogy ez nyitott lenne, és a gazdasági válság közepette, azt gondolom, hogy az önkormányzatoknál, ahol ez komoly működési nehézségeket is okozhat, a fejlesztésekre egyre kevesebb forrás marad. Hogy látod ennek az alapnak a helyzetét? Mi a célod ezzel? Esetleg ezt hogyan kívánod abba az irányba továbbfejleszteni, hogy a válság okozta önerőgondokat minél jobban tudja orvosolni?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Vigh képviselő úr következik.
VIGH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Olyan választókerületből érkeztem, amelyhez 102 település tartozik, és ebből 100 kistelepülés. Érdeklődöm, hogy mit kíván tenni a kistelepülések megmaradása érdekében, hiszen településeink lakosságszáma folyamatosa fogy, ami annyit jelent, hogy 10-20 fővel minden évben kevesebb ember születik, mint amennyien meghalnak. Ezt tovább rontja az elköltözési hullám a városok irányába.
Ezt sújtja az iskolabezárási hullám. Érdeklődöm, hogy tovább kívánja-e szűkíteni az alapfokú oktatás intézményrendszerét. Az intézményrendszer továbbszűkítése más gondokat is felvet, hiszen ezek az iskolák étkeztetéssel, konyhával rendelkeznek, és ezek a konyhák nemcsak az iskolába, óvodába járó gyerekeket látják el, hanem a közalkalmazottaknak, köztisztviselőknek, a helyben élő nyugdíjasoknak is étkezést biztosítanak, és az iskolabezárásoknak több vonulata is van.
Érdeklődöm, hogy tovább kívánják-e szűkíteni a postáink létszámát. Volt egy olyan folyamat, hogy a 600 lélekszám alatti településeken bezárnak a posták, bezáratják őket. Tudni kell, hogy a 600 lélekszám alatti települések központi települések voltak, 3-6 település tartozott hozzájuk. Van olyan településünk, ahol megszűnt a postahivatal, és a mobil posta kivitte a küldeményt, nem volt otthon a nyugdíjas úr, és elvitték egy központi postára. A központi postára nem tudott elmenni a nyugdíjas, mert közben megszűnt az autóbusz-közlekedés, vasútvonaluk nincs. Ezek olyan problémák Zala megyében, egy aprófalvas településszerkezetben, ami nagyon nagy gondot jelent az ott élőknek.
Érdeklődöm, tovább kívánják-e szűkíteni a vasúti szárnyvonalakat. Elkezdődött egy bezárás. Ezt a bezárási folyamatot tovább kívánják-e növelni?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Geberle képviselő asszonyé a szó.
GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt úr! Három nagyon rövid kérdést szeretnék föltenni. Ön is említette a bevezetőjében, hogy a pazarlás és a hiány egyszerre van jelen az önkormányzatokban. Azt tudjuk, hogy a nehéz gazdasági helyzet, a válság az önkormányzatokat sem kíméli, sőt rontja a helyzetüket - a csökkenő adóbevételekre gondolok, a növekvő hiteltörlesztési terhekre. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy az önkormányzati társulások, illetve az önkormányzatok saját belátására bízott racionalizálás jelentősen csökkenthetnék ezeket a terheket. Azt szeretném kérdezni, hogy milyen területeken és milyen típusú összegzést tart ön elképzelhetőnek az önkormányzati társulások ösztönzésére, illetve a saját hatáskörű racionalizálásra.
A második kérdésem is ehhez kapcsolódik. Itt már említette alelnök úr az önhikis települések kérdését. Tudjuk, hogy a települési önkormányzatok közel egyharmada önhibáján kívül hátrányos helyzetű település. Ugyanakkor átnézve ezeknek a településeknek a listáját és az egyéb forrásszerzési képességeit, lehetőségeit, azt vettem észre, hogy nagyon sok település nem él azokkal a lehetőségekkel - akár társulási formában, akár önmaga is -, amivel pályázati forrásokhoz juthatna, akár uniós, akár kormányzati pályázati forrásokhoz.
Nagy hibának tartom, hogy az önhikis kritériumrendszerben nem szerepel az, hogy mondjuk, saját magukon is segítsenek ezek a települések. Tervez-e ön valamilyen változtatást abban a tekintetben, hogy az önhikis kritériumrendszerbe bekerüljön, mondjuk, az, hogy az olyan településeket, amelyek soha semmilyen formában nem próbáltak meg pályázni különböző forrásokra, valamilyen módon rászorítsuk erre a forráshoz jutási formára?
A harmadik kérdésem pedig az lenne, hogy az Alkotmánybíróság 2005-ös határozata kimondja, hogy a választókerületeket módosítani kell. Azt szeretném kérdezni, hogy tervezi-e ön, hogy belecsap ebbe a munkába, hiszen, ha minden igaz, alig másfél év múlva önkormányzati választások lesznek, tehát jó lenne, ha ezek a körzetek kialakulhatnának.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lamperth képviselő asszonyé a szó.
DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Nekem nem okozott olyan dilemmát az ön besorolása, mint amilyet ez Kósa Lajos képviselő úrnak okozott, merthogy én nagyon figyeltem arra, amit a miniszterelnök úr mondott.
Bajnai miniszterelnök úr azt mondta, hogy a válságkezelés szempontjából kulcstárcáknál olyan szakértő minisztereket kér föl, akik vállalják azt, hogy nem kívánnak országgyűlési képviselőként vagy bármilyen pártpolitikai tisztségben indulni, és természetes egyébként, hogy a kormánynak vannak olyan tagjai is, akik politikusok.
Tehát azt gondolom, hogy egy szocialista országgyűlési képviselői, szocialista megyei közgyűlési előélettel rendelkező politikusnál, aki egyébként ért ahhoz a területhez, amire vállalkozott - és én ilyen szempontból nem tartom ezt egy mesterséges határnak, hogy szakértő vagy nem szakértő valaki, mert ismerek olyan politikusokat szép számban, akik értenek ahhoz, amit csinálnak, és ilyennek tartom a miniszterjelölt urat is -, ez nem olyan súlyos dilemma, aminek alapján kellene itt ma eldönteni, hogy alkalmasnak tartjuk-e őt vagy sem.
Van egy nagyon fontos kérdés, amit itt föltett Kósa Lajos képviselőtársam, bár én egy picit más aspektusból szeretnék ezzel kapcsolatban kérdezni is, és egy picit véleményt is formálni. Ez az egyetértési megállapodás, aminek szerintem is egyébként egy fontos része az, ami az önkormányzatokra vonatkozik; ez is azt sugallja, és a miniszterelnök úr tegnapi beszéde is, hogy a válságkezelés olyan intézkedéseket igényel, amelyek az egész magyar társadalmat és intézményrendszert érintik valamilyen módon.
Az én álláspontom nagyon világosan az, hogy nem lehet kivétel az önkormányzati szféra sem. Az önkormányzati szektornak is részt kell vennie a válságkezelésben, kell, hogy valamilyen módon érintse. Ha azt kérjük Magyarországon az emberektől, hogy a nyugdíjasok fogadják azt megértéssel, hogy a 13. havi nyugdíj megszűnik, merthogy védeni kell a tizenkettediket meg a tizenegyediket; ha azt mondjuk, hogy a válságkezelésben áldozatot várunk és nagyobb áldozatot azoktól, akik egyébként tehetősek, akkor azt gondolom, hogy ez alól nem lehet kivétel az önkormányzati szféra sem.
Talán hiteles ez az álláspont az én számból, amikor hosszú éveken keresztül dolgoztam azért miniszterként is és képviselőként is, hogy az önkormányzati szféra több forrást kapjon, és a torta szeletelésében sikerült is az önkormányzati érdekszövetségekkel együtt eredményt elérni. Ma szerintem világosan kell erről beszélni. Nem lehet, hogy az önkormányzati szférát ez mondjuk a jövő évi költségvetésben így vagy úgy ne érintse.
Én megértéssel fogadom azt miniszterjelölt úrtól, hogy most nem tud konkrét számokat mondani, hiszen nincs abban a helyzetben, hogy most konkrét számokat mondjon. De a kérdésem arra vonatkozik, hogy egyetért-e azzal a megállapítással, bár utalt erre, de azt gondolom, hogy ez egy fontos kérdés, hogy a válságkezelésben az önkormányzatoknak is részt kell vállalni. Egyébként én tudok a saját önkormányzatomnál - én Kaposvár város képviselője vagyok - olyan beruházásokról, olyan döntésekről, amelyek igenis pazarlóak. Például nem kellett volna úgy átvenni egy jégcsarnok-beruházást a vállalkozási szférából, hogy annak a működését semmilyen módon nem tudják rentábilisan garantálni. Nagyon sokba kerül a kaposvári embereknek ez a presztízsberuházás, amit iszonyatos pazarlásnak tartok. Ezt csak zárójelben jegyzem meg, többször elmondtam már nyilvánosan.
A másik kérdés, amit szeretnék föltenni, ahhoz kapcsolódik, amit miniszterjelölt úr említett is a bevezetőjében és a programjában, ez a panelprogram. Személyesen a panelprogram folytatását nagyon fontosnak tartom. Van egy olyan bejelentése miniszterelnök úrnak, hogy az építőipari kapacitások jobb kihasználására, illetve a gazdaságélénkítésre és az építőipar megsegítésére egy 1800 milliárd forintos EU-forrásos csomag került bejelentésre és kerül majd átcsoportosításra. Támogatja-e a miniszterjelölt úr azt a kezdeményezést, hogy a kormányfő dolgozzon ki javaslatot arra nézve, hogy ebből a forrásból a panelprogram folytatására valamilyen meghatározott összeg biztosításra kerüljön? Azt hiszem, hogy ez fontos, az önkormányzati tárca zászlóshajóprogramja lehet, ha ebben sikerült eredményt elérni. (Ecsődi László megérkezik az ülésre.)
Az utolsó kérdésem pedig a kistérségi program továbbfolytatására vonatkozik. Szándékában áll-e miniszterjelölt úrnak a kistérségi programot és a kistérségi támogatási rendszert folytatni?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Horváth képviselő úré a szó.
HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Megmondom őszintén, önkormányzati vezetőként elég szomorú vagyok, és egy kicsit furcsának is tartom ezt a mostani meghallgatást, illetve az elnök asszonynak az ezzel kapcsolatos tájékoztatását, mert mintha úgy tekintenénk, hogy egy olyan meghallgatásról van itt szó, amikor a következő mondjuk négy-öt évben vagy akár négy évben lehet egy teljes értékű minisztériumi munkát végezni az önkormányzatok érdekében azokkal az önkormányzatokkal, amely önkormányzatok ennek a mostani kormánynak talán a legmostohább gyermekei voltak.
Csak szeretném önöket emlékeztetni arra, szerintem ilyen nincs ma Európában, talán még a világosan sem, hogy három év alatt ez a negyedik miniszterjelölti meghallgatás, három év alatt gyakorlatilag a harmadik önkormányzati miniszterjelöltet hallgatjuk meg vagy a negyediket, főleg akkor, amikor 2005-ben azt lehetett hallani, hogy több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak, és jelen pillanatban az önkormányzatokat 2003-as szinten finanszírozzuk nominálértéken. Tehát három év alatt ez a negyedik önkormányzati miniszter.
Először is azt szeretném megkérdezni a miniszterjelölt úrtól, és én is szeretnék Lamperth Mónika képviselőtársam szavaira utalni, hogy én is figyeltem arra, amit a miniszterelnök úr mondott. Először is szeretném megkérdezni, hogy hogy hívják a minisztériumot, ez egy nagyon fontos dolog számomra, ugyanis tegnap a miniszterelnök úr úgy mutatta be a minisztériumot, hogy Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium. Ez azért is nagyon fontos kérdés, mert itt Magyarország megváltását az európai uniós pénzektől várjuk, és az NFÜ is önmagában elindult NFÜ-ként, aztán átment az Önkormányzati Minisztériumhoz, aztán átküldte a Gazdasági Minisztériumhoz. Most igazából nem tudjuk, hogy hol van az NFÜ. Önnek vannak regionális tapasztalatai a dél-alföldi régióra vonatkozóan. Nyilván azért vannak NFÜ-vel kapcsolatosan, illetve területfejlesztéssel kapcsolatosan is feladatmegosztások. Tehát jelen pillanatban hogy hívják a minisztériumot, milyen kompetenciája van a minisztériumnak, és milyen forrásai vannak a minisztériumnak? Ez egy zsákutca, és a költségvetés elfogadása után vagyunk, tehát igazából szabad pénzeszközökkel nagyon ez a minisztérium se tud gazdálkodni. Tehát kérdezem, hogy mit jelentett a tegnapi "területfejlesztési" szó, és utána tudok majd újabb kérdéseket adott esetben feltenni.
Amit még szeretnék megkérdezni a miniszterjelölt úrtól, hogy ön szerint miben hibázott az elődje. Az ön elődjének igazából egy éve se volt, ugyanúgy nagy reményekkel egy évvel ezelőtt meghallgattuk az akkori jelölt urat, elmondta, hogy mit tervez majd a minisztériumban. Igazából arról nincs szó, hogy ott miért volt váltás. Tehát nyilván ha valahol váltás van, akkor annak szakmai okai is vannak. Ön hogy értékeli az elődje munkáját, illetve rövid távon mit tervez azonnali intézkedésnek? Azt gondolom, ma a közvéleménynek ezt nem lehet válasznak adni, hogy kérek egy kis türelmet, mert meg kell majd ismerkednem, meg majd ezután alakítom ki a programomat. Tehát konkrétan azt szeretném kérdezni, hogy mit tervez holnap, mit tervez holnapután, mert most válság van, azonnali intézkedések szükségesek. Igazából az volt ennek a mostani konstruktív bizalmatlanságnak is a lényege, hogy olyan szakértő minisztériumokat hozzunk létre, akik azonnali intézkedéseket tudnak hozni. Tehát szeretném kérdezni, hogy mik az azonnali intézkedések, illetve hogy ön szerint eddig miért nem jól működött, miért nem működött jól ez a tárca.
Azt is szeretném megkérdezni, és azt hiszem, erre már előttem valaki utalt is, hogy mi fog fájni az önkormányzatoknak, mert megmondom őszintén, számomra nem pozitív az a beköszönés, amikor azt tetszik mondani, hogy pazarolnak az önkormányzatok. Gyakorló önkormányzati vezetőként azt kell hogy mondjam, hogy nem tudom, hogyan tudunk igazából pazarolni, mert egyik nadrágszíjat húzzuk a másik nadrágszíj után. Ezután azt mondani, hogy pazarolnak az önkormányzatok... Konkrétummal, hogy mire tetszik itt gondolni, illetve konkrétan mi fog fájni az önkormányzatoknak, mert erről se beszéltünk.
Azt láttuk, hogy a 2009-es évi költségvetés tervezésénél az állam, illetve a kormány az önkormányzati bevételeket túltervezte, ennek köszönhetően normatívákban viszont alacsonyabbat kaptunk. Tehát igazából minden egyes önkormányzati racionalizálási programnak nem tudja az önkormányzat a gyakorlatban a hasznát kivenni, mert a következő évben annyival kevesebb normatívát kap, és folyamatosan gyakorlatilag saját magunkat sanyargatjuk, így tudunk csak előremenni. Tehát mi fog fájni konkrétan az önkormányzatoknak, illetve az önkormányzati bevételek realitását hogyan szeretné helyretenni a költségvetésben, illetve feltételezhető-e, hogy a következő időszakban az önkormányzatokat érintő területeken költségvetés-módosítás is lehet adott esetben a parlament előtt?
Nyilván most egy ismétlő kérdés az, hogy mi a programja, mert ebben az is benne van, hogy mit szeretne rövid távon meg középtávon, illetve azonnal cselekedni. De hát tényleg hogyan képzeli ezt a munkát negyedik miniszterként három év alatt az önkormányzatok területén?
A sportinfrastruktúrát engedje meg miniszterjelölt úr, hogy azért ne tudja megúszni. Én nem a Puskás Ferenc Stadionra gondolok, de nyilván ön is mint gyakorló megyei vezető, tapasztalhatta, hogy akár a megyei önkormányzatoknál vagy akár a településeknél a sportinfrastruktúra nagyon rossz állapotban van. Itt 1-2 milliárd forintból megyei szinten lehetne atlétikapályákat, műfüves pályákat, tehát egy alapinfrastruktúrát az adott megyékben kiépíteni. Azt gondolom, hogy ez mindenféleképpen szükségszerű lenne.
Ha megengedik, akkor most nem Somogy megyéről vagy akár Békés megyéről, hanem szűkebb pátriámról, Tolna megyéről beszélnék, ahol ezekkel az infrastruktúrákkal nem rendelkezik ez a megye. Tehát azt gondolom, hogy rövid távon itt a sportinfrastruktúránál, illetve a tornatermek további fejlesztésénél van elmaradása a kormánynak. Itt kis pénzből a helyi önkormányzatoknak, illetve a helyi fiatalságnak komoly infrastruktúrafejlesztést lehetne tenni.
Azt is szeretném megkérdezni, hogy az elmúlt években folyamatosan felmerül a választópolgárok részéről, és talán ebben a mostani gazdasági helyzetben egy ilyen helyi gazdaságot is élénkíthet, helyi vállalkozókat tudnának bevonni az önkormányzatok a szociális bérlakás építésével kapcsolatosan. Sajnos egyre nagyobb az igény a szociális bérlakásra. Ismerve a következő időszak gazdasági történéseit, ez az igény még nagyobb lesz. De ezáltal, hogy ezek a szociális bérlakások kiépülnek, a helyi gazdaságba tud valamiféle pénz is beáramolni, és az önkormányzat egyszer szociális bérlakásos igényt ki tudná elégíteni, illetve a helyi gazdaságba tudna egy kis pénzt bevinni. Fontos nyilván a panelprogram is, de én a szociális bérlakás építését ugyanúgy fontosnak tartanám.
A tűzoltókkal kapcsolatosan szeretném felhívni a miniszterjelölt úr figyelmét, hogy többéves elmaradása van az államnak a tűzoltók korábbi túlórái kifizetésében, ahol több megyében különböző polgári perek zajlanak. Ezt a kérdést az elődjének is már többször feltettem, hogy az elmaradt járandóságaikat mikor kapják meg a tűzoltók. Ebben tudott-e már tájékozódni, illetve mint mondhatunk a tűzoltóknak? Szükségesnek tartja-e, hogy egy felügyeleti szerv nem egyezik meg a helyi tűzoltókkal, hanem arra hivatkozott eddig mindig az Önkormányzati Minisztérium, hogy meg kell várni a bíróságok döntését, aztán, ha a bíróság azt mondja, hogy jár a tűzoltóknak, akkor kifizetem, ha azt mondja, hogy nem jár, akkor nem fizetem ki? Most az egyik megyei bíróság azt mondta, hogy jár, a másik azt mondta, hogy még tárgyal. Azt gondolom, hogy méltatlan az egész helyzet, és nem tisztességes, azt kell hogy mondjam.
A következő, amit mondani szeretnék, nem feltétlenül csak az ön minisztériumát érinti, hogy az önkormányzatok adóerő-képességével kapcsolatosan kívánja-e adott esetben ezt átvizsgálni. Több önkormányzat nehezebb helyzetben van, vagy az esetleges iparfejlesztésnél megnövekedett iparűzési adónak egy nagyobb részét most már elvonja az állam. Korábban ez egy jó szabályozásnak tűnt, de azt gondolom, hogy az idő ezt átírta, tehát érdemes lenne ezt az adóerő-képességi helyzetet átvizsgálni.
Első körben ezt szerettem volna kérdezni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen első körben Horváth képviselő úr kérdéseit. Következik Pál képviselő úr.
PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Miniszterjelölt Úr! Első körben én csak két rövid kérdést tennék fel. Egyrészt Horváth képviselő úr már utalt a tűzoltóságokra, hiszen ez is a tárcához tartozik.
Az elmúlt időszakban különböző szakmai konferenciákon elhangzott olyan felvetés, hogy a tűzoltóságok nem jó helyen vannak az önkormányzatoknál, államosítani kellene őket, össze kellene vonni a rendőrséggel. Volt egy ilyen szakmai vita. A kérdésem nagyon egyszerűen arról szól, hogy ön hogy látja, várható-e, hogy a következő időszakban ebben változás lesz, vagy pedig úgy ítéli meg, hogy az önkormányzatoknál jó helyen vannak a tűzoltók. Már csak azért is, mert a tűzoltóságok mindennapjai összeforrtak az önkormányzatok életével. Tervez-e ebben valamilyen változást, ami a következő időszakra vonatkozik?
A másik pedig, hogy a felvezetőjében jelezte a tartalékokat. Én magam is azt gondolom, hogy egyébként van az önkormányzatoknál - nem egyes önkormányzatoknál, hanem általában a rendszerben - tartalék, ez leginkább a közszolgáltatási területeken, az oktatás, az egészségügy, a szociális terület, az intézményrendszer egészében található tartalék. Még mielőtt nagyobb vitát váltanék ki, nem azt mondom, hogy egy önkormányzatnál, hanem akár, ha területben vagy megyében gondolkodunk, különösen az alapfokú oktatási intézményekben.
Azt láttam, hogy az Oktatási Minisztérium törekvése, amikor azt mondja, hogy az állami iskolarendszert beállítja - el lehet kezdeni, hogyha valaki nem tudja fenntartani az iskolát, akkor átadhatja az államnak és az működteti. Hiller miniszter úr ezt már korábban jelezte. Ön hogy látja? Érdemes ebben az ügyben a két minisztériumnak tovább dolgozni, nevezetesen pont azért a tartalékért, ami az alapfokú oktatási intézményeknél megvan? De ugyanez igaz egyébként a szociális intézményrendszerre is, ha rendszerként nézzük az egész területet, és ugyanez igaz az egészségügyre is.
Szándékozik-e ilyen tárgyalásokat folytatni pont azért, hogy ezt a tartalékot oly módon kiaknázni, hogy nem sértve a szolgáltatást, az ott lévők érdekeit, de egy más szervezéssel azért ez felszínre kerüljön, és akár az önkormányzatok számára ebből vissza lehessen forgatni más juttatásokat?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hock képviselő úré a szó.
HOCK ZOLTÁN (független): Köszönöm. Első körben és rövidebben. Igen tisztelt miniszterjelölt úr, igyekszem betartani a kérését, miszerint konkrét kérdéseket ne tegyünk fel, mert azokra úgysem fog tudni válaszolni. Ezért néhány személyes megjegyzést engedjen meg.
Alapvetően korrektnek és bátornak tekintem a belépőjét. Korrektnek azért, mert megmondta, hogy igazándiból fogalma sincsen arról, hogy a tárcánál mit is akar majd csinálni az elkövetkezendő napokban, és bátornak azért, mert ezek után igent mondott erre a felkérésre. Nyilván az idő majd meghozza ennek a gyümölcsét és a következményeit.
Tréfát félretéve, még egy megjegyzésem lenne. Én Buzás, illetve Erdős urakkal szemben nem örülök annyira annak, hogy Békés megyei, mert ha az előző vitákat végighallgatta volna, akkor ebből logikusan következik, hogy annak örülnék, ha újpesti lenne, és nyilván meg mások másnak örülnének, de pont erről vitatkoztunk ebben a kérdésben.
Az elnök asszony az előbb világosan tudtára adta a bizottság tagjainak, hogy a Házbizottság állásfoglalása szerint a miniszter életútjával és személyes programjával kapcsolatban lehet kérdéseket feltenni. A személyes életútját írásban megkaptuk, köszönjük szépen. A személyes programtól viszont megkímélt minket, ezért ezzel kapcsolatban nehéz kérdéseket feltenni.
Az elkövetkezendő egy-két napban, amire utalt is, kollégáival sokat fog beszélgetni, és gondolom, ismerkedik ezzel a területtel, tehát a kormányzatnak ezzel a szegmensével, hogy mit is kellene tennie. Van-e a fejében olyan terv, elképzelés, hogy mondjuk, a jövő héten, amikor ezeken a személyes beszélgetéseken túl lesz már, mely törvényekkel, adott esetben módosítással, új törvényekkel fog komolyabban elkezdeni foglalkozni? Az első körben nyilván azokkal a törvényekkel, amelyek 51 százalékos többséget igényelnek az Országgyűlésben, hiszen ezt a kormánytöbbség át tudja vinni. Adott esetben a hátralévő időszakban vállalkozik-e kétharmados törvényekhez való hozzányúlásra?
Nagyon érdekelne általánosságban, hogy ha egy év múlva letelik a miniszteri megbízatása, akkor most hogy gondol előre, hogy mire fognak emlékezni az emberek, az önkormányzatok vagy általában a magyar közönség, hogy Varga Zoltán minisztersége alatt mik történtek. Mire fog törekedni? A Bajnai miniszterelnök által meghirdetett válságkezelés keretében célul kitűzött államháztartási hiány csökkenésére, tehát általában a restrikcióra és a megszorításra, az önkormányzati rendszer meglévő értékeinek a megőrzésére, bizonyos elért eredmények konzerválására, átmentésére, vagy adott esetben van önben egy olyan vízió, amely jelentősebb radikális átalakításokat céloz meg, vagy adott esetben egy új típusú kormány tagjaként gyakorlatilag a miniszterelnöki akarat végrehajtójaként fognak emlékezni önre egy év múlva? Mennyire fogja érezni azt, hogy adott esetben az immáron leszűkített tárcájának a képviseletét megpróbálja lehetőség szerint a legpozitívabban integrálni az összkormányzati munkába és tevékenységbe?
Érdekelne az, hogy amikor Bajnai miniszterelnök úr önt felkérte - és ez rejtélyes, mert senki nem tudja, hogy mikor kérte fel, hiszen egészen ellentmondásosak voltak ebben a híresztelések, hiszen még hétfőn reggel is államtitkári rangra igyekeztek beállítani az önkormányzati területet, aztán kiderült, hogy mégis minisztérium lesz. Ez nem baj, tehát ez egy jó dolog. De amikor felkérte, voltak-e feltételei? Megfogalmazta-e mint miniszter, aki nyilván a kormányfőnek alárendeltjeként működik, de mint miniszter, mindenképpen szeretné, ha el tudná érni, el tudná végezni azt a munkát ebben az egy évben? - vagy akárhány hónapban, amennyi hátra van még, mert ez nem nagyon derült ki a felvezetéséből.
Ennek megfelelően nagyon nehéz lesz önnel kapcsolatban állást foglalni, hiszen nem ismertette meg a bizottság tagjaival, hogy végül is mit is akar maga csinálni az elkövetkezendő egy esztendőben. Az elmondottak alapján úgy tűnik, hogy gyakorlatilag egy ügyintézői miniszter lesz.
Valóban többen hivatkoztak már arra, hogy ön a negyedik önkormányzati miniszter, aki ebben a ciklusban ezen bizottság előtt beszámolt az elképzeléseiről. Egyikük, Lamperth Mónika képviselő asszony itt ül, aztán voltak még Bajnai Gordon és Gyenesei István miniszter urak is, akik legalábbis két A/4-es gépelt oldalban összefoglalták, hogy mit is akarnak ezzel a közjogi felhatalmazással kezdeni az elkövetkezendő egy esztendőben.
Számomra tényleg élmény volt hallgatni, hogy megkímélt minket ettől, tehát becsületesen meg is mondta, hogy először majd körbenézne meg beszélgetne a kollégáival, ez ismétlés volt, így van, képviselő úr, csak azért mondom, hogy elmondhassam a következő mondatot. Ezek szerint akkor arra is szavazunk mi, hogy ön beszélgethessen a kollégáival, és annak egyfajta gyümölcseként valamikor majd adott esetben megismerszik az ország és az önkormányzatok azzal, hogy az új önkormányzati miniszternek milyen szándéka is van.
Azt kérem, hogy ezt ne vegye személyes bántásnak és sértésnek, de engedje meg, hogy az ön miniszteri belépője is formabontó volt és egyedi, sajátságos, nyilván a politikatörténet erről is meg fog emlékezni. Ennek megfelelően megkímélném attól, hogy a gyermekek után járó alsó tagozatos normatívák változását hogyan kívánja majd befolyásolni, és még arról sem szeretnék kérdéseket feltenni, hogy a helyiadó-rendelethez, adótörvényekhez, amiket a Gazdasági Minisztérium éppen változtatni akar, milyen a viszonya az Önkormányzati Minisztériumnak, mert hogy az alapvetően befolyásolja az önkormányzatok sajátságos, egyedi bevételeit. De erre nyilvánvalóan nem tudna konkrétan válaszolni, ezért ezt a kérdést majd akkor teszem föl, ha vélhetően azt fogja mondani, már lehet konkrétan is kérdezni.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bóka képviselő úré a szó, parancsoljon.
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Nagyon szépen köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Már említette, hogy konkrét dolgokra nagyon nehezen tud válaszolni, de azért egyértelmű, hogy a Bajnai-kormány, az MSZP-kormány egyfajta megszorító csomagra készül. Azt gondolom, megkérdezte, hogy milyen megszorításokra számíthatnak az önkormányzatok, milyen módon alakul akár 2009-ben a normatív finanszírozás, a kötött és a kötetlen normatívák milyen módon alakulnak, a kistérségi finanszírozás 2009-ben milyen módon alakul mondjuk július 1-jétől, és mi várható 2010-ben, tehát az önkormányzati rendszernek milyen módon kell kivennie a részét ebből a megszorításból, legalább nagyvonalakban. Én azt gondolom, hogy ha valamit elvállalok, akkor valamilyen feltételrendszerben kívánok mozogni.
A második, hogy a közszférát milyen módon fogja érinteni a megszorítás. Az önkormányzati rendszerben van a legtöbb közszolga. Annyit lehetett hallani, hogy kétéves bérbefagyasztásról lehet szó. A két év mit érint? 2009-et, 2010-et, vagy 2010-et, 2011-et? A bérbefagyasztás nominálértéken történő befagyasztást vagy reálértéken történő befagyasztást jelent? Gondolom, ez ügyben is konzultáltak vagy kommunikáltak miniszterelnök úrral.
Nagyvonalakban az önkormányzatok saját bevételeit képező helyiadó-rendszerrel mit tervez? Várható-e változtatás 2009-ben, vagy már csak 2010-ben egyáltalán, mik lesznek legalább a fő irányok az iparűzési adó tekintetében vagy a vagyoni típusú adók tekintetében?
Ha érintőlegesen elmondaná, hogy a két nagyon fontos terület - annak ellenére, hogy nem ez a szakbizottság -, a sport és a turizmus azt jelenti, hogy az ön spektrumában fog-e maradni. Tehát a sporttal és turizmussal az ön minisztériuma fog foglalkozni? Amennyiben nem, akkor ki? Amennyiben viszont önnél marad, akkor milyen szervezeti struktúrában fogja a sportot és a turizmust irányítani?
Nagyon szépen köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bácskai képviselő úré a szó, parancsoljon.
DR. BÁCSKAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Ön is bizonyára emlékszik, nem volt az még olyan rég, mikor a közigazgatási hivatalok önkormányzatok feletti törvényességi ellenőrzési lehetőségét visszavonták. Először is egyetért-e ön ezzel miniszterjelöltként is? Második kérdésem, hogy önnek, illetve a közigazgatásból ön szerint nem hiányzik-e ez a funkció. Harmadik, hogy tervez-e ennek érdekében bármilyen lépést is.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Ódor képviselő úr, parancsoljon!
DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Varga úr megyei önkormányzati elnök volt kétszer is. Az eddigiekben azt tapasztaltuk, hogy a megye mint veszélyes üzem, óvatosan kellett a táplálását is megtenni, nehogy túlhevüljön. Tehát akar-e valamit vagy tud-e tenni valamit? Az előző miniszteri meghallgatáson azt hangoztatták, hogy azonos lesz a megítélés a középszint és a települési szint között. Ezt nem tapasztaltuk. Kíván-e minisztersége alatt ezen változtatni? Érzi-e azt a furcsaságát ennek a dolognak, hogy mivel ellenzéki kézbe kerültek a megyék, ezzel milyen a megítélésük? Biztos, hogy nem mi döntünk, de eddig se mi döntöttünk, hanem a megyei területfejlesztési tanács.
Nem ezt kérdezem, hanem mint önkormányzat, amiről ön beszélt a középszint szükségességéről, hogy minek nevezzük. Az alkotmány ezt eldönti meg a törvény eldönti, hogy minek nevezzük, az összes többi kreálmány és az nem önkormányzat. Addig mit tetszenek csinálni? Bocsánatot kérek, ha ez nem mindenkinek tetszik, de nekünk sem. Tehát erre szeretnék kérdezni, hogy középszinten mit kezd.
Bácskai úr mondta, hogy van a törvényességi ellenőrzés ebben a kérdésben. Többször nekifutottunk, látható az eredmény. Ebben miniszter úrnak lesz-e más álláspontja, mint az eddigiek, mert az eddigiek nem vezettek eredményre? Próbálunk-e ebben közösen valamit tevékenykedni, és van-e ebben valamiféle úgynevezett megengedő magatartás?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tilki képviselő úré a szó. Parancsoljon!
DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Szintén a közigazgatási hivatalok kérdésköréhez kapcsolódóan azt szeretném megkérdezni, hogy ön jogszerűnek találja-e azt a gyakorlatot, ami azután alakult ki, miután a regionális és a megyei közigazgatási hivatalok kérdését a parlamenten belül nem tudtuk rendezni, miszerint valószínűleg felsőbb utasításra megyei vagy régiós közigazgatási hivatalok települési jegyzőket keresnek meg, és arra buzdítják őket, hogy a képviselő-testületek adjanak egy olyan nyilatkozatot, miszerint továbbra is kérik azt, hogy megyei közigazgatási hivatalok lássák el a törvényességi felügyeletet. Nyilván ezt azért kérdezem öntől, hiszen az orosházi képviselő-testület tagjaként valószínűleg ön is találkozott ezzel a problémával.
A másik kérdésem, hogy a működésképtelen helyi önkormányzatoknak az úgynevezett 6/3-as támogatási rendszerén fognak-e változtatni, esetlegesen felkészül-e arra, hogy tömegével fogják a települések a csődhelyzetet bejelenteni vélhetően a második félévben. Dolgozott-e ki erre valami stratégiát, tervez-e erre valamilyen stratégiát kidolgozni?
Mivel nem tudjuk, hogy a területfejlesztés önhöz tartozik-e vagy sem, azért egy területfejlesztéssel kapcsolatos kérdésem lenne még. Változtat-e azon a kialakult gyakorlaton, miszerint sajnos a kormányhoz közel álló színű települések igen túlzott mértékben nyernek akár az EU-s pályázatokon is? Mondom úgy ezt, hogy korábbi miniszterünk a megyéből, Veres János városa, Nyírbátor, minden pályázaton nyert a megye többi településének a rovására. Most ön Békés megyéből kerül a miniszteri székbe. Ez azt jelenti-e, hogy majd Békésben egy település, tegyük fel, Orosháza, az ön városa kap majd minden pénzt a többi Békés megyei település rovására?
Figyelemmel kísértem én is, amit mondott az akkor még miniszterelnök-jelölt úr, aki arról beszélt, hogy az eladósodott városok élén fideszes önkormányzatok vannak. Azt szeretném megkérdezni, hogy tudja-e, hogy melyik a legeladósodottabb település, és az milyen vezetésű.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tasó képviselő úré a szó. Parancsoljon!
TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak egy rövid kérdésem lenne, előtte egy megjegyzés. Nekem a tortáról az imént, amikor elhangzott, inkább az osztogatás jut eszembe, nem az elosztás.
A másik pedig az, hogy a polgármester kollegám mondta, benne van az anyagban, hogy miért is kérte föl a miniszterelnök úr a miniszterjelöltet arra a feladatra, amire most készül. Én nem találtam meg benne, bár kétszer is kinyomtatták, de bizonyára benne van, és oka is van ennek.
A kérdésem pedig arról szól, hogy most második éves a területfejlesztés szempontjából hátrányos helyzetben lévő települések besorolása. Kívánnak-e ezen változtatni, van-e ilyen szándéka a miniszterjelölt úrnak? A másik pedig az, hogy vajon a támogatási összeg, amit a leghátrányosabb régiókban próbálnak elosztani, végül is mennyi lesz, és mikor férhetnek hozzá majd a térségek. Ha jól emlékszem, akkor legalább háromszor volt már ebben változás, de még nem indultak el a programok sem.
Egyébként a területfejlesztési pénzekről nem kell sokat gondolkodni, mert egy alkalommal elmondta a frakcióvezetőnk, hogy az uniós pénzek mindig követik Bajnai urat, úgyhogy először mint kormánybiztos kezelte, aztán mint önkormányzati miniszter kezelte, aztán mint gazdasági miniszter kezelte, most nyilvánvalóan akkor meg a MeH-nél lesz.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a tisztelt bizottságot, van-e még kérdés. (Senki sem jelentkezik. - Közbeszólások: Első körben nincs!) Első körben nincs, mondja itt Horváth és Steiner képviselő úr.
A miniszterjelölt úré a szó. Parancsoljon!
Varga Zoltán önkormányzati miniszterjelölt válaszai
VARGA ZOLTÁN önkormányzati miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Nem könnyítették meg a helyzetemet a tisztelt bizottsági tagok, de nyilván ez a rendje egy ilyen bizottsági meghallgatásnak, nekem meg az a kötelességem, hogy álljam a kérdéseiket.
Ha megbocsátanak, én megpróbálom csokorba szedni ezeket a kérdéseket, mert nagyon sokan érintették ugyanazt a dolgot. Először a személyemet érintő kérdésekre szeretnék válaszolni, függetlenül attól, hogy nem minden érinti nyilvánvalóan a miniszteri megbízatásomat, de jobb, ha itt és most tisztázunk bizonyos dolgokat.
Kovács polgármester úr kérdésére válaszolva, én tényleg 1979-ben kerültem az üveggyárba, és üzemmérnökként végigjártam azt a ranglétrát, amit egy ilyen nagyvállalatnál végig lehet járni, és 1985-ig, a vállalat privatizálásáig dolgoztam ott. Műszaki igazgatóhelyettesként kerültem át az amerikai céghez, amely megvásárolta a felszámolásból az orosházi üveggyárat, ahol annak a főmérnöke voltam egészen 1997-ig, amikor átléptem egy politikai pályára. Az az igazság, büszke vagyok arra, hogy egy munkahelyen ilyen hosszú időt lehúztam, ez ma már egyáltalán nem egy tipikus pályapélda.
Az önkormányzati képviselői tagságomra vonatkozóan is volt kérdés. A Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács elnöke is vagyok, a brüsszeli Régiók Bizottságának a tagja is vagyok, tehát azért van mit csinálnom. Minden olyan tisztségemről le fogok mondani, amely jogilag összeférhetetlen, ez teljesen természetes, ez nem is kérdés. Az összes többivel kapcsolatban pedig azokkal a szervezetekkel fogom ezt megbeszélni, amelyek engem erre a posztra delegáltak. Azt gondolom, hogy ez így tisztességes, és nem itt kell nekem erre a dologra válaszolnom.
Az önhikivel kapcsolatban is több kérdés volt. Azt gondolom, hogy ennek a bizottságnak feltétlenül tudnia kell, hogy ez egy PM-irányítás alatt működő ügy, ráadásul egy viszonylag szigorú struktúra, szabály alapján az Államkincstáron keresztül egy meghatározott rendszer szerint kerül ez a pénzügyminiszter elé, és ő dönt ebben a kérdésben. Ha ebben van módosítási javaslat, akkor azt gondolom, hogy erre mindenkinek nyitottnak kell lennie, magam is nyitott vagyok az ilyen típusú dolgokra.
A panelkérdés is felmerült. Azt gondolom, hogy a már odaítélt panelügyekre a pénz megvan. Tehát nem lehet, hogy az elvonásra kerül. Teljesen természetesen van egy olyan probléma, hogy sokkal több az igény, mint amennyi forrás van. Amit Lamperth Mónika miniszter asszony mondott, azt én egy nagyon fontos és járható útnak tartom, tehát magam is kezdeményezni és támogatni fogom, hogy ezeknek a paneldolgoknak a pályázati dolgaira meglegyen a fejlesztési forrás, mert ez nem csak Budapest dolga, ez nagyon sok vidéki városnak szorító kérdése, és egyfajta megtakarítás is lehet más oldalról, tehát működtetés, üzemelés oldaláról, amiben nyilvánvalóan nagyon sok család megélhetését és biztonságát lehet tudni.
Itt azért én szeretném kérni az önkormányzatokat, ugye itt van egy egyharmados vállalása az önkormányzatoknak, hogy azért ezt próbálják előteremteni, hiszen ez számukra is fontos dolog.
Még egy dolog volt, az önkormányzati tűzoltósági ügy, amely nyilvánvalóan egy elég érzékeny terület. Itt tényleg több bíróság hozott ilyen-olyan döntést. Azt gondolom, hogy nekem nincs jogom a bíróságok ítéletét bármilyen módon kétségbe vonni, még akkor sem, ha a megyei bíróságok tényleg eltérő ítéletet hoznak. Úgy vagyok tájékoztatva, hogy ebben várjuk a Legfelsőbb Bíróság jogegységi döntését, és nyilvánvalóan, amikor ez a döntés megszületik, akkor, mivel bírósági ítélet kötelezi az önkormányzatot arra, hogy ezt a kérdést rendezze, az ítéletnek megfelelően ez rendezésre kerül.
Azt gondolom, hogy azt minden gyakorló önkormányzati vezetőnek tudnia kell, hogy jogerős bírósági ítélet hiányában az Áht. nem ad arra lehetőséget, hogy különböző pénzeszközöket fizessen ki. Tehát ez teljesen természetes, hogy várjuk, hogy a Legfelsőbb Bíróság milyen jogegységi határozatot fog hozni.
Pál képviselő úr, önkormányzati államosítás. Azt gondolom, ebben csak a saját személyes véleményemet tudom megfogalmazni, mert én idáig nagyon nem foglalkoztam ezzel a dologgal. Számomra nem az a kérdés, hogy most ki a gazdája ennek a dolognak, hanem, hogy hol lehet egy feladatot racionálisabban, hatékonyabban ellátni. És ha ebben a szakma azt mondja, hogy ezt most ebbe az irányba kéne vinni, és azt a feladatot, amit ezeknek a szerveknek el kell látni, azt az egész önkormányzati és az egész államigazgatási rendszer szerint olcsóbban és hatékonyabban el tudják látni, akkor azt gondolom, hogy egyiktől sem kell félni. Az az igazság, hogy mint egy buta mérnök, ilyen mérnöki szemmel szeretnék ebben a dologban gondolkodni, hogy racionálisan, és nyilvánvalóan megértve mindenféle érzelmi és egyéb dolgot, de egyeztetések, beszélgetések alapján ezek a kérdések teljes mértékben normálisan kezelhetőek.
Erdős képviselőtársamnak csak annyit szeretnék mondani, hogy nem szeretnék részrehajló lenni, de nyilván annyit azért mindenki tud, hogy a szubjektív elemek bizonyos döntésekben elég erősen befolyásolják az embert. Még egyszer mondom, minden magyar önkormányzat felelős minisztere szeretnék lenni, nem csak Békés megye 75 településéé, és különösen nem csak Közép-Békés térségéé ebben a dologban.
Nagyon sok kérdés volt személyemet érintően és az Önkormányzati Minisztériumot érintően - posta, vasút, egyéb dolgok. Megmondom őszintén, én egyetlenegy kispostát és egyetlenegy vasutat nem akarok bezárni. Remélem, a képviselő urat ez a válasz kielégíti.
A miniszterelnök úr tegnap esti mondata, megmondom őszintén, engem is meglepett. De engem önkormányzati miniszternek kért föl. Tehát ebben a tekintetben nincs semmiféle problémám. Az Önkormányzati Minisztérium mostani statútuma alapján kért fel miniszternek. Én is még vasárnap más híreket olvastam a különböző híradásokban, még hétfőn is más híreket, de azt gondolom, hogy egyelőre ez van, tehát Önkormányzati Minisztériumnak hívják a testületet, és én pedig önkormányzati miniszterjelölt vagyok még ebben a pillanatban.
Azt gondolom, hogy még egy megjegyzése volt Lamperth Mónika miniszter asszonynak, ami kapcsán tényleg ki kell mondani, hogy mindenkinek részt kell vállalnia a válságkezelésben. Tehát, amikor én azt mondtam, hogy az önkormányzati rendszerben a pazarlások és a hiányok együtt vannak jelen, nyilvánvalóan ebbe mindenki a saját tapasztalata szerint elég erősen bele tud kapaszkodni, de éppen a miniszter asszony mondott olyan ügyeket, amelyek egy adott településre jellemzőek, de azt gondolom, hogy ha valaki tételesen megnézi egy város költségvetését, akármelyiket, mindenhol lehet találni olyan típusú kiadásokat, amelyek megspórolhatóak lennének. Ez nem azt jelenti, hogy ezek a feladatok, amelyeket az adott önkormányzat ellát vagy támogat, ne lennének fontosak. Persze, hogy fontosak, minden ilyen dolog. De amikor arról van szó, hogy a meglévő forrásokkal szűkösen tudunk csak gazdálkodni, akkor teljesen természetesen az ember megnézi, hogy melyek azok a kiadások, amelyek a legkevésbé fájnak, és ezeket a kiadásokat bizony el lehet hagyni. Nem azt mondom, hogy teljes mértékben el kell törölni, de lehet időben korlátokat szabni.
A Dél-alföldi Regionális Tanács történetében emlékszem olyan LEKI-s pályázatra, önök ismerik pontosan, hogy melyek ezek a körök, hogy egy adott település, amely a LEKI-körbe beadta a pályázatát, a saját vendégházának a felújítására adta be, hogy azt szeretné fölújítani. Azt gondolom, hogy amikor ilyen dolgok történnek, akkor nyilvánvalóan az embernek jogos az a felvetése, hogy bizony a rendszer nem mindig működik jól és nem mindig működik hatékonyan. Tehát az elkövetkezendő időszakban ezeket a dolgokat lehet megváltoztatni.
Geberle asszony, képviselőtársam is tett föl nekem kérdést. Egyik részére, az önhikire már próbáltam utalni. Azt gondolom, hogy itt lehet bizonyos dolgokon változtatni, de a PM-es és az államkincstári struktúrán érdemes ezeket megtenni. Magam is találkoztam olyan leghátrányosabb helyzetű térségben lévő településsel, és itt sem mondom meg, melyik volt ez a település, amelynél most már ez nem igaz, mert még a LEKI-ben is kell valamekkora önrész, de volt olyan időszak, amikor nem kellett, és akkor sem pályázott, amikor gyakorlatilag 100 százalékos támogatást kapott arra az ügyre, amely számára megoldható lett volna. Sajnos vannak ilyen települések. Azt gondolom, hogy ez nem központi szabályozás kérdése, ez egy helyi, lokális ügy, amit nyilvánvalóan a saját település lakóinak kell megoldani, azt gondolom.
Nem hiszek abban, hogy minden felmerülő problémára lehet olyan megoldást és olyan szabályozást találni, ami utána az egész rendszernek jó lenne. Tehát nagyon vigyázni kell arra, hogy az ember milyen szabályozást vezet be, mert esetleg az egyik struktúrának jó, úgy a másiknak már éppen a hátrányára válik. Éppen ezért az egyik legfontosabb dolog az elkövetkezendő időszakban, hogy ezeket a szabályokat próbáljuk változtatni, és ez válasz arra is, Hock képviselő úr mondta ezt, hogy feles törvénnyel gyakorlatilag azért lehet az életet bizonyos mértékig könnyíteni. Azt gondolom, hogy ezeket a dolgokat kell elsősorban megtennünk, hogy minden olyan szabályozási kört, amelyek egyrészt az önkormányzatok vagy az önkormányzatok közelében lévő vállalkozások, hisz azért az önkormányzatok ezer szállal kötődnek a helyi vagy a térségi vállalkozásokhoz, és a gazdasági válság között ez még fokozottabban felmerül, és még fokozottabban előtérbe kerül, hogy ezeket a szabályokat a lehető legközelebb hozzuk úgy az élethez, hogy az egyszerűség azért ne menjen annak a kárára, hogy itt végül mindenki azt csinál, amit akar. De azt sem lehet, hogy a szabályozások bizony gúzsba kössék azokat a helyi innovatív erőket, amelyek szerintem ma a magyar önkormányzati rendszerben benne vannak. Ennek a kihasználása különösen fontos ma abban a szituációban, amikor arról van szó, hogy takarékosan, új megoldásokat keresve és a leghatékonyabban próbáljuk ezeket a dolgokat megoldani.
Az előző bizottságban is megtettem a javaslatomat, mert érzem, hogy egy picit nem jó belépő, ha az ember rögtön azzal kezdi, hogy nem nagyon tud a konkrét kérdésekre válaszolni. Ez nem azért van, mert nem vehetném azt a bátorságot, hisz itt vannak mögöttem a kollegák, és azonnal lehetne írni a cetliket, hogy mik a különböző válaszok erre. Egyrészt tényleg szeretném megőrizni a saját hitelességemet is ebben a dologban. Önök pontosan tudják, bejelentette miniszterelnök úr, hogy az elkövetkezendő napokban, pénteken a programról kormányülést tart, a jövő héten gyakorlatilag elindulnak az ezzel kapcsolatos törvényjavaslatok vitái a parlamentben. Tehát szeretnék visszajönni ehhez a bizottsághoz, és magam fogom kezdeményezni ezt, hogy amikor világosan látszik, hogy a válságkezelési programnak mik az irányai, mert azért egy részét tudjuk, hisz azok a nyilatkozatok, amit magam is aláírtam képviselőként, napvilágot látnak, de van egy lába, és ma még nem mindent tudunk. Azt gondolom, hogy akkor lehet egy értelmes, nagyon világos és a konkrét kérdésekre konkrét választ adó bizottsági ülést is lefolytatni, ami nyilvánvalóan az elkövetkezendő időszak dolga.
Egyrészt fölmerült itt a költségvetési módosítás. Az nem az önkormányzati miniszter dolga, az a pénzügyminiszter hatásköre. Nem hiszem, hogy az elkövetkezendő időben erről szó lenne. 2009-re elfogadott költségvetése van a parlamentnek, tehát azon kívül, mint ami a 13. havi fizetésnél megjelent változás, abban nem gondolom, hogy 2009-ben itt normatíva- és egyéb ügyek változása szóba kerülhet a mai tudásunk szerint. Az egy komoly feladat és komoly lecke lesz, hogy a 2010-es költségvetési dolga hogyan áll össze, hisz azért önök mind rutinos parlamenti képviselők, ellenben velem itt voltak ilyen vélemények, tudják, hogy az elkövetkezendő időszak már arról fog szólni, hogy a következő éves költségvetés hogyan és mi módon fog felállni.
Tehát egyrészt köszönöm szépen a biztatásokat, köszönöm szépen a kérdéseket, és nyilván tudom, hogy lesz még egy kör, de akkor ezt még egyszer meg fogom köszönni. A kritikákat is köszönöm, mert azt gondolom, hogy minden értelmes ember a kritikából kell hogy tanuljon, és azt el kell hogy raktározza magának. Nagyon bízom abban, hogy ha a politikai vitákon túlleszünk, akkor tudunk egy értelmes párbeszédet folytatni abban a tekintetben, hogy az elkövetkezendő időszakban azokat a csírákat elültetjük-e, amelyek kikelnek, vagy pedig nem ültetjük el, és akkor alapvető változás az elkövetkezendő időszakban nem fog tudni megtörténni.
Én magam nyitott vagyok minden változtatásra. Azt gondolom, hogy miniszterelnök úr szavából az kiderülhet, hogy nincs ezekben a kérdésekben, különösen önkormányzati részen tabutéma, tehát minden dolog az asztalra kerülhet, és a parlament bölcsessége el fogja tudni dönteni, hogy melyik irányban induljon el a magyar önkormányzatiság.
Köszönöm szépen a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterjelölt úr. Kérdezem a tisztelt bizottságot, további kérdések, észrevételek, vélemények. (Jelzésre:) Bácskai képviselő úr, parancsoljon!
DR. BÁCSKAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! A közigazgatási hivatalokra vonatkozó kérdésre nem kaptunk semmiféle választ, ha jól figyeltem. Köszönöm.
ELNÖK: A közigazgatási hivatalokat kérdezte a képviselő úr. Parancsoljon, miniszterjelölt úr!
VARGA ZOLTÁN önkormányzati miniszterjelölt: Elnézést kérek. Azt gondolom, hogy ez a parlamentnek egy mulasztásos törvénysértése, ahogy erre az Alkotmánybíróság fölhívta a figyelmet. Ez a parlament leckéje. Ha a magánvéleményem érdekes ebben a kérdésben, erre is az vonatkozik, hogy teljesen nyitott vagyok mindenfajta megoldásra. Azt gondolom, hogy az asztal két oldalán ülő felek egyikének sem érdeke, hogy az önkormányzati törvényességi felügyelet ne álljon helyre. Keressük azt a megoldást, hogy ezt hogyan lehet helyreállítani. Mivel ez egy kétharmados döntést igényel a parlamenttől, azt gondolom, hogy meg kell hogy tudjunk egyezni ennek a kérdésében, hisz még egyszer mondom, ez a parlament tekintélyét súlyosan romboló dolog, és nem hiányzik senkinek, hogy a mai önkormányzatok egyrészt azt érezzék, hogy nincs törvényességi felügyelet, meg azért vannak olyan ügyek, amelyek nincsenek lerendezve, hisz van egy hiátus ebben, és ez egy fontos dolog lenne. Tehát nyitott vagyok ennek a kérdésnek a megoldásában.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kósa képviselő úr!
KÓSA LAJOS (Fidesz): Tisztelt Jelölt Úr! Tisztelt Bizottság! Sok kérdésre nyilván nem tudott válaszolni, de nem árult zsákbamacskát, ezt meg is mondta. Viszont egy abszolút lényegbe vágó kérdés az, hogy ismeri-e ön az egyetértési megállapodást és annak a kiegészítő egyetértési megállapodás nevű módosítását, amit a kormány írt alá az Európai Közösséggel, mert lényegében abban van leírva a mostani válságkezelő kormányprogram veleje. És ez egy válságkezelő kormány. Sok kérdésre lehet azt mondani, hogy politikai kekeckedés volt, de a helyzet az, hogy az ebben vállaltak pillanatnyilag a magyar kormányt kötelezik. Ha egyetért vele, hogy kívánja teljesíteni az ön tárcájára vonatkozó passzusokat? Erre a kérdésre kérem, hogy válaszoljon.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, észrevétel? (Jelzésre:) Kovács alelnök úr!
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelölt Úr! Én elfogadom, hogy több kérdésre nem lehet itt most promt válaszolni. Volt néhány olyan kérdés, amelyben gyakorlatilag folyamatban lévő ügyről volt szó. Ilyen például a beterjesztett törvényjavaslat, nem egy, nem kettő, amit nyilván áttanulmányozott.
Én elfogadom azt, hogy nem minden kérdésre lehet egyből itt válaszolni, és nyilván itt vannak az ön munkatársai, akik valóban tudnának önnek segíteni ebben. Azért vannak itt, mert különben lehetnének máshol, végezhetnék a munkájukat a minisztériumban. De van néhány olyan feltett kérdés, amelyre szerintem illett volna azért válaszolni. Mert ezek nem olyanok, mint amit Hock Zoltán példaként mondott, hogy az általános iskolai normatíva mennyi lesz, hiszen nem tudjuk, hogy maga a költségvetés is hogy fog állni, hogy fog állni az ország egy hónap múlva. Elfogadom, hogy az ilyen pénzügyi dolgokra nem lehet válaszolni.
De hogy ha az elmaradt tűzoltóbért ki kell fizetni, azt az önkormányzat fizeti-e vagy a minisztérium fizeti-e, mi ebben az álláspontja... Az, hogy az önkormányzati létszámcsökkentés - nyilván már alakított ki álláspontot, ha más nem, képviselőként, a jelenleg folyamatban lévő törvényjavaslatról. Visszavonja-e, átíratja-e az apparátussal? Ezekre lehet válaszolni, mert azt gondolom, hogy ezek nem a pozíció újdonságából fakadó kérdések, vagy az, amire, mondjuk, Kósa Lajos utalt az imént. Ezekkel kapcsolatban azért jó néhányunkban maradt hiányérzet az elmúlt másfél óra után.
ELNÖK: Köszönöm. Horváth képviselő úr!
HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelölt Úr! Szomorú vagyok, mert gyakorlatilag nem kaptunk választ a kérdéseinkre. Konkrét kérdés volt a szociális bérlakások kérdése, hogy meg kívánják-e vizsgálni ezt a részt. Azt gondolom, hogy mindenképpen a sportról és a turisztikáról valamiféle elképzelése kell hogy legyen a jövendőbeli miniszternek, tehát akár a sportinfrastruktúra-fejlesztéssel vagy a turisztikával kapcsolatosan legalább körvonalak, hogy ezt szeretné végezni.
Megmondom őszintén, azért is csalódott vagyok, mert nem látom azt, hogy a miniszterjelölt úr, miután miniszter lesz, mit kíván tenni. Legalább egy rövid távú program, amikor azt mondom, hogy igen, itt ez a rossz, és holnaptól én jövök, és ezentúl ez jobb lesz. Nyilván kényes kérdésnek tűnik, én feltettem azt a kérdést, hogy mi indokolta, hogy tizenegy hónap után ennek a tárcának újra új minisztere legyen. Nyilván valami hiba volt az elmúlt tizenegy hónapban. Ön szerint mi nem működött jól? Mitől lesz ön jobb miniszter, mint az előző?
Arra sem kaptunk konkrét választ, hogy mi fog fájni az önkormányzatoknál. Lamperth Mónika képviselő asszony arra utalt, hogy biztos lesz elvonás az önkormányzatoknál. Azért konkrétan csak van valamilyen elképzelés, hogy milyen területen és milyen mértékű lesz ez az elvonás, és hogy mikortól tudják ezt tervezni. Azt meg nonszensznek tartom, hogy azt tetszik válaszolni, hogy a Pénzügyminisztérium hatásköre a költségvetési rendelet módosítása, mert nyilván azért előtte a Pénzügyminisztériumnak a szakminisztériummal valamiféle együttműködése kell hogy legyen. Tehát nem a Pénzügyminisztérium csóválja az Önkormányzati Minisztériumot, hogy a források hogyan vagy miképpen működjenek.
Tehát azt szeretném kérni, hogy a konkrétan megfogalmazott kérdésekkel, illetve a konkrét programmal kapcsolatosan tessék konkrét választ adni a jelölt úrnak. Azt is fontosnak tartom, hogy a miniszterelnök úrral azért tisztázzák, hogy mi a feladata a minisztériumnak, illetve hogy hívják a minisztériumot, mert azért nem egy büfében lévő beszélgetéskor mondta ezt a miniszterelnök úr, hanem a parlament nyilvánossága előtt, egyértelműen önkormányzati és területfejlesztési minisztériumként említette ezt a minisztériumot. Gyakorlatilag ez van benne a köztudatban. Azt gondolom, hogy nem szerencsés, főleg ilyen válságkezelő promt kérdéseknél gyakorlatilag össze-vissza beszélni, amennyiben ez egy elszólás volt. Nem látom a konkrét programot, illetve az előremozdulást az önkormányzatoknál.
Tehát tessék a megszorításokról, illetve az egyéb programokról konkrétan beszélni.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Lamperth képviselő asszonyé a szó.
DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Azért kértem szót, mert szeretnék precizírozni. Horváth képviselő úr a számba olyan szavakat adott, amiket nem mondtam. (Horváth István: Elvonás lesz az önkormányzatoknál! Most mondta az előbb...!)
ELNÖK: Lamperth képviselő asszonynál a szó.
DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Én hihetetlen türelemmel végighallgattam, ugyanezt kérem öntől is. Elmondom, mi az, amit mondtam, és mi az, amit nem mondtam.
De még előtte szeretném elmondani képviselőtársaimnak, hogy azért az nem unikális ebben a bizottságban, hogy egy miniszterjelölt meghallgatásán mindenre azt mondják, hogy nem kaptak választ, és hogy nem elégedettek a válaszokkal. Volt már ilyen jó néhányszor. Háromórás, négyórás, ötórás - olyan hosszú nem volt azért - meghallgatás után is. Tehát azt gondolom, hogy itt talán kicsit túlhajtott ellenzéki szerepről van szó, de ez az én szubjektív véleményem.
Amit viszont szeretnék elmondani, hogy mit mondtam, és mit nem mondtam. Következetesen, kétszer is mondta ezt az "elvonás" szót. Én nem ezt a szót használtam, és nem véletlenül. A fideszes képviselőktől érdemes néhány dolgot tanulni - nem sok mindent, de néhányat igen. Tehát a szavak használatának a tudatossága önöket egészen jól jellemzi, ezt most dicsérőleg mondom. Tehát nem véletlen, hogy nem az "elvonás" szót használtam, hanem azt mondtam, hogy az önkormányzatoknak is részt kell vállalni a válságkezelésben, és ha a Magyar Köztársaság kormánya és Országgyűlése, az Országgyűlés többsége áldozatvállalást kér az állampolgároktól - aminek senki nem örül, de ma olyan helyzet van a gazdasági világválság miatt, hogy ezt kell tennünk, ezt mondja minden vezető, hozzáértő, közgazdász. Ezt mondják azok, akik kiállnak programmal. Önök nem mutatnak ilyet, de ez is tudjuk, hogy miért van.
Én azt mondom, ez az én álláspontom, és megkérdeztem miniszterjelölt urat, hogy egyetért-e azzal, hogy a válságkezelésben részt kell-e venni az önkormányzatoknak is. Mert én azt gondolom, hogy igen. És hogy ez most az állami támogatás csökkentése, vagy a kieső saját bevételek terhének viselése, vagy milyen formában történjék, erről még nincsen, a miniszterjelölt úr állítása szerint sem konkrét kormányzati állásfoglalás, amin nem lehet csodálkozni, hiszen most állnak neki e program kidolgozásának.
Én azt is sokra értékelem, hogy a miniszterjelölt úr nyitottságot mutatott, hogy erről tárgyalni akar. Nyitott arra, hogy tárgyaljon erről az érdekszövetségekkel, parlamenti bizottságokkal és másokkal. Azt gondolom, hogy konkrétumot vagy ennél több konkrétumot mondani akkor lehet, ha egyrészt az a program már megvan, mert szerintem ez is nagyon konkrét dolog. Azt gondolom, hogy ebben érdemes lenne egyébként részt venni a bizottságnak is, hiszen ez egy olyan időszak lesz Magyarország életében, amikor mindenkinek a saját részét, saját felelősségét ehhez hozzá kell tennie.
Ha a miniszter úr nyitottságot mutat, hogy a bizottsággal ezeket az elgondolásokat, elképzeléseket megosztja, megbeszéli, és a bizottság előtt erről lehet disputát folytatni, akkor azt gondolom, hogy közös felelősségünk ebben részt venni, függetlenül attól, hogy ellenzéki oldalon ül valaki vagy kormánypárti oldalon. A saját szavaim interpretálásához ezt szerettem volna hozzátenni, mert egyáltalán nem mindegy.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bebes képviselő úr!
BEBES ISTVÁN (Fidesz): Elnézést, hogy szólok, egy rövid reakció. Az a helyzet, hogy ne dugjuk már homokba a fejünket. Az itt ülők túlnyomó többsége önkormányzati képviselő vagy éppenséggel polgármester. Tehát mindenki tisztában lehet azzal, hogy a válság összes problémája a végén az önkormányzatoknál fog lecsapódni, mind a szociális szféra tekintetében, mind abban, hogy az önkormányzatokhoz fognak jönni az emberek különböző problémáik megoldásának a segítéséért. Az önkormányzatokhoz jönnek többek között azért, hogy mondjuk, munkahelyteremtő programokban próbáljunk meg közösen, együtt részt venni.
Az önkormányzatokhoz jönnek, hogy a szociális bérlakást próbáljuk meg felújítani, a panelprogrammal kapcsolatban említette az államtitkár úr, hogy vegyenek részt benne az önkormányzatok továbbra is az egyharmad pénzösszeggel. Minden egyes téma nálunk csapódik le és még minket érintsenek ezek után különböző megszorítások! Azt gondolom, ezt a felelősséget kell felvállalnia a miniszternek, hogy igenis álljon ellen, mert nálunk jelentkezik a gazdasági válság hatására a legtöbb probléma. Kérem, ezt vegyék figyelembe és a miniszterjelölt úrnak is ezt kell figyelembe vennie és így kell keményen kiállnia az önkormányzati szféra mellett a különböző intézkedésekben.
És higgyék el nekem, hogy nem lehet további feszültséget okozni az önkormányzati szférában, hiszen folyamatosan csökkentjük a létszámot mind az oktatásban, mind a szociális szférában, mind a közigazgatásban, és egyre toljuk a feladatokat az önkormányzati dolgozókra, és akkor ezek után még olyanokat hallunk, hogy négynapos munkahét! Én azt hiszem, hogy ezek azok a gondok, amelyeket nagyon komolyan végig kell gondolni és ebben nagyon nagy felelősséggel bír az önkormányzati miniszter. Ezt kell végiggondolni és ha erre alkalmasnak találja magát, hogy ezt a problémát kezelni tudja - amit jelen pillanatban még nem látok -, akkor tölti be a szerepét, hogy megvédje az önkormányzatokat és ezáltal az embereket is. Hiszen mi tudunk egyedül jelen pillanatban talán még az embereknek vigaszt nyújtani minden mással ellentétben. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hajdu képviselő úr, parancsoljon.
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelölt Úr! Képviselői pályafutásom alatt pár ilyen meghallgatáson részt vettem és mindegy, hogy milyen előjelű kormány volt, a kérdések, a jelölt cikizése körülbelül mindig ugyanígy zajlott. Tehát új a nap alatt nem volt és szerintem jelölt úr is tudta, hogy mit fog itt kapni és mire kell készülnie. De mégis két-három dolgot szeretnék megemlíteni, nem útravalóként, csak jó tanácsként. Az egyik az, hogy az Önkormányzati Minisztérium a mi szemünkben, ahol sok polgármester és sok önkormányzat által elkötelezett ember van, nem egy minisztérium a sok közül, hanem a legfontosabb minisztérium. A mi számunkra az, hogy az Önkormányzati Minisztériumban a mi ügyeink képviselete hogyan zajlik, rendkívül fontos, és ezért hihetetlen bizalommal kezeljük, mindegy, hogy melyik oldalon vagyunk, azt a minisztert, aki ebben a minisztériumban a mi ügyeinket kormányozza.
Az előbb Bebes képviselő úr mondott pár nagyon jó gondolatot, mert valóban így zajlik az ügy. Többek között, ha majd az egészségügyi reformhoz fognak nyúlni, az is nálunk fog lecsapódni vagy a megyei önkormányzatnál, vagy a helyi, járóbeteg-ellátónál. Ha a közoktatáshoz kell nyúlni, az is nálunk fog lecsapódni, mert nem az Oktatási Minisztérium hajtja végre a feladatot, hanem bármi is történik, az az önkormányzatoknál csapódik le. Nincs önálló közoktatási végrehajtó minisztérium, hanem mi vagyunk a végrehajtók. És ugyanazt el lehet mondani egyébként az államigazgatás korszerűsítésénél is. Még újabb feladatok áttétele és ezáltal decentralizálva az állami közigazgatást, nálunk többletfeladatként jelenik meg. Az fog megjelenni, hogy bizonyos bürokratikus dolgokban egyszerűsítések lesznek, amire kevés az idő. Ha van valahol pazarlás, az energiákban és minden egyebekben, az éppen az önkormányzatoknak a közigazgatási kötelezettségeikben van.
Csak egyetlen példát szeretnék kiemelni: nem régen csináltattam egy számítást. Két szomszéd egymással 15 éve folyamatos feljelentő viszonyban van. Ehhez meghallgatás kell, szakértői vélemény, bíróság, újra visszakerül, újra kezdődik, az önkormányzatunknak ez körülbelül 3-3,5 millió forintjába került eddig. Négy kvalifikált jogászt köt le ez a vita. Egy diófa a vita tárgya, amiről a több tonna falevél áthullik, meg több zsák dió a másik oldalra, az jó, hogy a dió odahullik, de a falevelet nem hajlandó átlapátolni. Egy önkormányzatnak ilyen szinten ebben az ügyben részt venni? Önkormányzati fogadóóra, polgármesteri fogadóóra, jegyzői fogadóóra! Az igazgatási osztályunk, amelyik ezzel foglalkozott, a tanácsi rendszerváltáskor hét emberrel dolgozott, most 52-en vannak, és az ügyekre hónapokat kell várni. Az emberek együttélési kultúrája olyan szinten van szabályozva, hogy mindenhez joguk van, mindenhez jegyzőkönyv készül, meghallgatások vannak, határozatok, bírságok és mindent, ami létezik, nekünk kell csinálni.
Tulajdonképpen azért nem irigyeljük és azért kérek szolidaritást az itt lévő polgármesterektől a miniszterjelölthöz, mert bármi is történik az új kormány válságkezelésében, az egész biztos, hogy megjelenik a mi településeinken, és nekünk nagyon fontos az, hogy tudjuk, hogy abban a minisztériumban olyan miniszter van, aki érti, ismeri a mi problémáinkat. Mi ismerjük az ön életútját, tudjuk, hogy nyolc évig megyei közgyűlési elnök volt, ismeri a települési problémákat, tehát én javaslom azt, hogy szavazzunk bizalmat a miniszterjelölt úrnak, egyébként meg sajnálatos módon a gyakorlat és az idő dönti majd azt el, hogy képesek voltunk-e a feladattal megbirkózni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki szólni? (Nincs jelentkező.) Akkor miniszterjelölt úré a szó. Parancsoljon!
Varga Zoltán önkormányzati miniszterjelölt reflexiói
VARGA ZOLTÁN önkormányzati miniszterjelölt: Köszönöm szépen a lehetőséget a második körre. Én azt tudom mondani, és elnézést, ha tényleg valami kimaradt, hogy azt a törvényjavaslatot, amit a kormány nyújtott be, a kormány vonhatja vissza. Jeleztem, tehát itt a miniszterjelölti meghallgatás során ezt nem tudom semmilyen határozottsággal állítani, hogy mi lesz. Ha a kormány továbbra is fenntartja, akkor bent lesz, ha visszavonja, akkor visszavonja, de ez a kormány hatásköre.
Amit Kósa polgármester úr kérdezett, azt én nagyon szívesen bevallom, hogy szó szerint nem tudom, hogy mi van abban a rendeletben. Most már idetették a kollégáim, el tudtam olvasni. Én erről beszéltem. Hisz itt arról van szó, hogy az önkormányzati szektor reformja, beleértve a helyi önkormányzatok közös feladatvállalását is, a közös hivatalok kialakítását, ösztönző, hatékony szabályozás. Ez az a kör, amiről azt gondolom, hogy érdemes újra kinyitva átbeszélni. Ez szerintem mind a két oldalnak fontos dolog. Persze, hogy az ország vállalt egy olyan kötelezettséget, amivel a költségvetés valamilyen konszolidáció irányába elindulhat. Ez egy olyan lehetőség, amely valódi konszolidációt jelenthet. De mivel a magyar alkotmány, magyar szabályozás olyan, hogy ez kétharmados döntést igényel, teljesen természetes, hogy ez egy politikai megállapodás legyen.
Azt gondolom, hogy amit Bebes képviselő úr és Hajdu képviselő úr mondott, az fontos és végszónak is talán beillik: én érzem ennek a felelősségét. Érzem én is - és persze tudom, hiszen mindenki tudja -, mivel az emberek élete a helyi településeken, kistérségekben, régiókban folyik, hogy kivel állnak kapcsolatban, nyilvánvalóan a helyi önkormányzati vezetőkkel, polgármesterekkel. Tehát ilyen tekintetben a felelősségem azért is dupla, mert adott esetben bizony olyan döntést is végre kell hajtani, hiszen egy kormány tagságát vállaltam el, amivel nem biztos, hogy feltétlenül egyetértenek az ott lakók.
Utaltak itt az oktatás, az egészségügy és egyéb dolgok átalakítására. Segítsen abban mindkét oldal, hogy ezeken a problémákon túl legyünk. Tudom, hogy például volt ilyen döntés, amiben konszenzus volt itt, a bizottságban, mindkét oldal konszenzusa, és mégis valamilyen módon, amikor a parlamenti szavazásra került sor, akkor a frakciófegyelem ezt megváltoztatta, és mégsem ment át az a közös konszenzusos döntés, ami itt, a bizottságban kialakult. Ez egy fontos dolog lenne, hogy ebben azért akkor vállaljuk fel azt, hogy próbáljuk a saját frakciótársainkat meggyőzni abban a kérdésben, hogy ez így legyen. És ez nyilván vonatkozhat mind a két oldalra, nemcsak az ellenzéki, hanem nyilván a kormánypárti oldalra.
Csak azt tudom ígérni, hogy tiszta lelkiismerettel, tiszta szívvel és időnként érzelemtől sem mentesen, de azért a realitásokat figyelembe véve fogom ezt a minisztériumot irányítani, amely, még egyszer mondom, Önkormányzati Minisztérium a mai statútum szerint.
Köszönöm szépen a lehetőséget, köszönöm szépen a támogatást, a bizalmat azoknak, akik bizalmat adnak az elkövetkezendő időszak munkájára. Remélem, hogy az ellenzéki képviselők, akik ma esetleg nem bíznak bennem, az idő talán ezt a dolgot megváltoztatja, és egy bizonyos idő múlva úgy tekintenek erre, hogy talán érdemes lett volna megszavazni ma a jelöltségem támogatását.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Harmadszorra, Kósa képviselő úr. Parancsoljon!
KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Bizottság! Elnézést, arra vállalkoznék, hogy összefoglaljam az álláspontot, ami a problémánk. Teljesen nyilvánvaló, hogy nyilván minden meghallgatáson fel lehet tenni egy csomó politikailag kekec kérdést, és nincs olyan jelölt, aki mindenre tud válaszolni, főleg, ha egy küzd harminccal.
Ami az igazi probléma, az a következő. Valóban a miniszterelnök - és szemmel láthatóan ezt komolyan gondolta a beszédében - úgy értékelte, hogy vannak a válságkezelés szempontjából kulcstárcák, oda hív, úgymond, külső szakértőket. A többi tárcánál meg régi motorosokat hív, meg valakiket. A koncepcióval van a bajunk. Varga képviselő úr, képviselőtársunk, nem akarom őt megbántani. Hogy is mondjam? Varga képviselőtársunk felkérése az önkormányzati miniszteri székbe, kívülálló számára esetlegesnek tűnik. Alátámasztja ezt az a reakció, amit a bejelentés kapcsán a parlamenti padsorokból mindenki egyöntetűen képviselt, hogy: a Varga úr hol ül, ki az? Nem csak az ellenzék kérdezte ezt, a kormánypárti frakciók is.
És ez nem a Varga úr személyével kapcsolatos, mert 386 ember közül nem lehet mindenkit ismerni. A koncepcióval van baj, és ezt többen elmondtuk, hogy nem lehet egyetérteni azzal a miniszterelnöki koncepcióval, hogy vannak a válságkezelés szempontjából kulcstárcák, szemmel láthatóan az önkormányzati tárca nem az, miközben mi fogjuk meginni a levét az ügynek. Az összes önkormányzat, a polgármesterek, a képviselők, mert hozzánk jönnek az emberek, amikor majd az önkormányzat nem tudja a panelprogram önrészét kifizetni. Mert miből lenne, amikor egyébként már meg sem tud élni a normatívákból? Hozzánk fognak jönni szociális segélyért, hozzánk jönnek majd munkáért, mi adjunk nekik mindent, de nincsen már semmink, egyáltalán nincsen semmink.
Ebből a szempontból, a válságkezelés szempontjából, az emberek nézőpontjából - nem a költségvetési egyenleget nézem én - nem kulcskérdésnek tekinteni az önkormányzati rendszert, amelynek majd az lesz a dolga, hogy valahogy levezényelje ezt, kinek mi lesz a feladata. Az ellenzéknek könnyű, mert azt mondja, hogy menjetek tüntetni a Parlament elé, a kormánypártoknak nehezebb ezt mondani, tehát ott majd nyilván kell valami okosság. Csak a problémánk az, és ez az egész koncepción átsüt, hogy szemmel láthatóan a miniszterelnök a válságkezelésben nem gondolja ezt fontosnak. Azért van ez a választás.
A Szocialista Párt tele van erős önkormányzati emberekkel, bárkit fel lehetett volna kérni. Bárkit. És ez nem a Varga úr személyét illető probléma. Azt gondolom, hogy egy ilyen szituációban, függetlenül attól, hogy most elvonás, megszorítás, Bajnai-csomag, nem az, ezen lehet vitatkozni, de itt a válságkezelés érdeme szempontjából az országnak ad rossz esélyt, ha egy olyan ember vezeti a tárcát, akit szemmel láthatólag maga a miniszterelnök sem értékel úgy, hogy kulcsszerepe van a válságkezelésben, holott mi fogjuk meginni ennek a levét. Ezért nem tudjuk támogatni, túl azon, hogy van egy csomó kérdés, amiből persze viccet lehet csinálni. A lényeg, azt gondolom, ez.
És ezt nem csak azért mondjuk, mert persze az ellenzék nem szokta megszavazni a miniszter támogatását, de a válságkezelés sikere szempontjából ez egy stratégiai hiba, és azért kicsit független a Varga úr személyétől. Az viszont napnál világosabb, hogy ebből a szempontból a Varga úr személye biztos nem jó arra, amire egyébként szükség lenne.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a bizottságot, kíván-e még valaki szólni. (Senki sem jelentkezik.) Ha nem, akkor tisztelt bizottság, engedjék meg, nem terveztem ilyen típusú hozzászólást, de... (Varga Zoltán felé:) Engedje meg a miniszterjelölt úr, hogy mint bizottsági tag hadd mondjam el először, és önnek utána természetesen fogok még szót adni.
Tisztelt Bizottság! Nem terveztem ilyen típusú hozzászólást, de azt gondolom, Kósa képviselő úr, aki, többször elhangzott itt ma már, viszonylag ritka vendég ennek a bizottságnak az ülésén, és azt gondolom, hogy nemcsak ritka vendég, hanem igazából talán miniszterjelölt úr életrajzát, illetve szakmai felkészültségét sem volt módja teljes mértékben áttanulmányozni.
Varga Zoltán országgyűlési képviselőtől, területi, települési önkormányzati képviselőtől, két cikluson megyei önkormányzati elnöktől, megyei közgyűlési elnöktől, a Brüsszelben a régió tanács tagjától, illetve a dél-alföldi régió fejlesztési tanácsának elnökekétől elvitatni az ő szakértelmét és hozzáértését az önkormányzati és területfejlesztési kérdésekhez, azt gondolom, nem lehet.
Én szeretnék még egy dolgot a mai meghallgatásból kiemelni, az pedig az a fajta nyitottság és együttműködési készség, amit, azt gondolom, itt a miniszterjelölt úr ma a bizottság mindkét oldala felé többször nagyon hangsúlyozottan kifejtett. Azt gondolom, hogy a bizottság akkor jár el helyesen, ha ezzel a nyitottsággal, ezzel az együttműködési készséggel élni próbál.
Mind kormánypárti, mind ellenzéki oldalról elhangzott, és azt gondolom, hogy ezt miniszterjelölt úr is többször kifejtette a kérdésekre adott válaszában, hogy van egy helyzet ma Magyarországon. Nyilvánvalóan senki nem gondolhatja azt, hogy ezt a helyzetet egyetlenegy szféra, az önkormányzati szféra fogja megúszni anélkül, hogy bármilyen intézkedést tennie kellene adott helyen, adott településen, adott önkormányzatnak, adott polgármesternek.
Azt gondolom, hogy akkor járunk el helyesen, ha ma miniszterjelölt urat támogatja a bizottság, egy új konzultáció lehetőségével, amikor is a minisztériumban a különböző folyamatban lévő ügyeket, akár beterjesztett törvényjavaslatokat végiggondolva, a szakértői csapatával végigkonzultálva, illetve a leendő kormányprogrammal - amiről miniszterelnök úr is beszélt az Országgyűlésben tegnap - visszajön ide, a bizottság elé, egyfajta olyan együttműködés keretében, amire, azt gondolom, ennek a bizottságnak az életében eddig is volt példa az elmúlt időszakban.
Most adnék szót miniszterjelölt úrnak, és utána Kovács alelnök úrnak.
VARGA ZOLTÁN önkormányzati miniszterjelölt: Kedves Elnök Asszony! Meghallgatnám Kovács polgármester urat, és utána.
ELNÖK: Rendben. Kovács alelnök úré a szó.
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke: Tisztelt Bizottság! Abból indulnék ki, amit Kósa Lajos megkezdett, és amire utána reflektált az elnök asszony. Az önkormányzatok az elmúlt három évben már válságkezeléssel foglalkoznak helyben, amit egyetlenegy más ágazat nem tesz meg. Az önkormányzati ágazat az, amely jelentős mértékben elszenvedte a veszteségeket, indirekt módon még az egészségügyi ágazattal is, hiszen nagyon sok önkormányzati kórház van. Újra azt mondani, hogy ezen felül tessék további megszorításokat tenni ebben az ágazatban, túlzott és súlyos hátrányokat okoz, nem az önkormányzatoknak, mert az egy elvont fogalom, hanem az ott élő embereknek az önkormányzati közszolgáltatások vonatkozásában.
Mi ezt kifogásoljuk, és erről beszélt Kósa Lajos, hogy azt szerettük volna, ha ez az ágazat egy rendkívül erős embert tudhat magáénak, hiszen mindenki megfogalmazta itt egyébként a kérdésein keresztül az aggodalmait. Nem Bajnai Gordon és nem is a miniszter úr fog találkozni közvetlenül az emberekkel, mert most úgy látom, hogy általában az az új divat, hogy mindenki a fülére tesz egy telefont, még a sajtó számára is, mintha komoly beszélgetést folytatna, hogy nehogy válaszolni kelljen. Lehet, hogy éppen előtte fél perccel mondta azt, hogy na hívjatok fel, mert itt a sajtó és meg kell úsznom ezt a beszélgetést. A polgármesternek, az önkormányzati képviselőnek, aki otthon lakik, neki kell kimennie az utcára, és ő találkozik közvetlenül az emberekkel.
A miniszterek elég messze kerülnek, nyilván lesznek majd fórumok, ahol az odavezényelt helyi erők majd biztosítják azt a jó hangulatot, ami egyébként nem található meg az önkormányzatok területén élő emberek körében, de nekünk naponta oda kell mennünk. Pusztán ez az aggodalma itt minden képviselőnek, és ha a szocialista képviselők is mélyen magukba néznek, ők ugyanezt érzik. Ráadásul még viselik annak a terhét is mint kormánypárti képviselők, amit a negatív döntések tekintetében az igen gombbal fognak kifejezni, ami az ország lakosságát érinti és még pluszban teherként jelentkezik náluk. Ez valóban nem a miniszterjelölt személyéhez kötődik, hanem magához az ágazathoz. És mi ezt kifogásoljuk, ez a problémánk és ezért nem támogatjuk a jelöltet.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem a bizottság tagjait, szólni kíván-e még bárki. (Nincs jelentkező.) Akkor miniszterjelölt úré a szó. Parancsoljon!
Varga Zoltán önkormányzati miniszterjelölt reflexiói
VARGA ZOLTÁN önkormányzati miniszterjelölt: Köszönöm szépen a szót most már a harmadik körben. Én azt gondolom, hogy egy dologban igaza van Kósa polgármester úrnak. A szocialista frakcióban több alkalmas személy is van, aki ezt a posztot betöltheti, ezt készséggel elismerem és nyilvánvalóan ez az erősségünket is jelzi. (Moraj, derültség.)
Tehát én azt gondolom, hogy erre mi büszkék is lehetünk. Az, hogy a miniszterelnök miért engem kért fel erre, nem tőlem kell megkérdezni, hanem tőle. Ez az ő kompetenciája. Azt gondolom, hogy ön is tudja, hogy ezt a posztot nem pályázat útján szokták betölteni. Megmondom őszintén, erre büszke vagyok, nem számítottam a jelöltségre. Én teljesen világosan tudom azt, hogy nemcsak itt az önkormányzati bizottságban lévő, hanem a parlament többi bizottságában dolgozó szocialista képviselő közül is van alkalmas személy, aki ilyen posztot be tudna tölteni. Ez engem még erősít is, mert azt gondolom, hogy nálunk ebben a kérdésben csapatmunka van és biztos vagyok benne, hogy azok a kollégák, akiknek bizonyos szakterületen több a tapasztalatuk, segíteni fogják az én munkámat.
Nem tudom, hogy önöktől várhatom-e ezt a segítséget, a mostani megnyilvánulásaik alapján nyilván nem, de már azt egy pozitív dolognak fogom fel, ha önök ezt nem akadályozzák, hanem tűrik. Még egyszer szeretném megköszönni, ha úgy látja bárki, hogy tudja támogatni az én jelöltségemet. Az ellenzéki oldalnak pedig csak azt tudom mondani, hogy szeretném bebizonyítani, hogy amit ma itt önök mondtak, az nem felel meg a valóságnak. Ezt nyilván csak az idő tudja feloldani és megoldani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A jelölt miniszterré történő kinevezésének támogatásáról fogunk dönteni. Kérdezem a bizottságot, ki az, aki támogatja Varga Zoltán jelölt úr miniszterré való kinevezését. (Szavazás.) Tizenöt igen. Ki az, aki nem? (Szavazás.) Tizennégy. A bizottság támogatta Varga Zoltán önkormányzati miniszterré történő kinevezését. Köszönöm szépen mindannyiuknak.
VARGA ZOLTÁN önkormányzati miniszterjelölt: Köszönöm szépen a támogatást.
ELNÖK: Az egyebek napirendre térnénk át. A holnapi miniszteri meghallgatás nem itt lesz, hanem a Delegációs teremben 11 órakor.
Két bizottsági üléssel ezelőtt Bóka képviselő úr javaslatára a bizottság nevében Bajnai Gordon, akkor még gazdasági miniszternek írtam egy levelet az úgynevezett tervellenőrrel kapcsolatban és erre megérkezett a válasz. Azt szeretném kérni a tisztelt bizottságtól, mivel ez egy viszonylag hosszú szakmai válasz, hogy vegyük ezt tudomásul. Az én számomra az a meggyőző ebben az ügyben, hogy olyan tervezői, tervellenőri feladatot vállalnak ezek a tervellenőrök, akik két nagyon fontos tervezésben a kiviteli dokumentációt nézik át. Illetve a tervezői árak vonatkozásában a kamarák díjszabása csak ajánlást tartalmaz, így a tényleges vállalkozási díj a szerződő felek közös megállapodása alapján jön létre. Ezt a szakmai választ el kéne, hogy fogadjuk. Nem kell róla szavaznunk, de természetesen szót fogok adni. Bóka képviselő úré a szó.
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Ne tessék haragudni, de nem tudom, hogy miért kellene elfogadni ezt a választ. Ezt gyakorlatilag valamennyi, köztartózkodásra szolgáló önkormányzati építménynél alkalmazni kell. Ha megnézte azt az anyagot, amit beadtam a bizottság titkárságára, ebben láthatta, hogy valamennyi lényeges elemet felül kell vizsgálni. Tehát gyakorlatilag másodjára végzi el a tervezői munkát ez a tervező, amit értelmetlennek tartok. Ezért bízunk meg komoly tervezői irodákat közbeszerzés alapján, hogy ezt a feladatot végezzék el. Most még egy tervellenőrt bízunk meg, amire nincsen forrás, ráadásul a 30-40 százalékért, amit elkérnek, meg sem tudja csinálni ezt a munkát. Ez egy újabb sarc, amit lehúznak rólunk. Ha megnézik a mellékletet, gyakorlatilag minden közintézménynél kell alkalmazni tervellenőrt. És nem fognak olcsóbban dolgozni, ha komolyan veszik a munkájukat.
ELNÖK: Kovács alelnök úr!
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke: Ha belegondolunk, ez a harmadik körös átnézése a rendszernek, mert az első, hogy megtervezik, utána az építési engedélyt mérnökök adják ki, jogilag meg még átnézi a jegyző is. És ez a harmadik kör. Ráadásul mindannyian tudjuk, hogy a díjszabás mennyiben szabad megállapodás tárgya, akár magánklinikára megy valaki, akár ügyvédhez megy, akár közjegyzőhöz, mert ott is van egy díjszabás, ami irányadó, és ott megmondják, hogy mennyit kell fizetni, ugyanúgy, ahogy itt is, és nem fognak lemenni egy mérnöknap alá a díjszabásban, csak azért, mert önkormányzatokról van szó.
Ezek milliós kiadást jelentenek, itt az építőipari lobbinak vagy a tervezői lobbinak sikerült egy szabályt benyomni a rendszerbe. Egyébként a miniszteri meghallgatáson pont ezekről beszéltünk, hogy a bürokráciacsökkentés kiadáscsökkentést is jelent, másrészt ilyenekben védje meg a miniszter, mondjuk, a másik miniszterrel szemben az önkormányzati szférát.
ELNÖK: Bóka képviselő úr!
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Elnök Asszony! Így jönnek a többletfeladatok és a pénzek, ilyen ágazati jogszabályalkotás tekintetében, amik nem közvetlen kiadást jelentenek. Itt vagyunk az európai uniós pályázatok küszöbén gyakorlatilag, és ezt nekünk alkalmazni kell. Az más dolog, hogy hogy tudjuk alkalmazni, vagy hogy tudjuk beilleszteni a pályáztatási folyamatba, hogy legyen mégis építési engedélyünk adott kérdésben, de ezek jelentős problémák.
Egy egymilliárdos beruházásnál ez 15-20-25 millió forintos többletkiadást jelenthet. De amennyiben ezt szó nélkül hagyjuk, és ez így marad, akkor javaslom, hogy az önkormányzati bizottság kezdeményezze a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumnál, hogy a tervellenőrt ellenőrző szakértő jogszabály általi kötelező alkalmazására is legyen mód és lehetőség, aki teljes mértékben felülvizsgálja azt, hogy a tervellenőr korrekten és jól számolta ki az adott munkával kapcsolatos tételeket. Amerre megy Magyarország a bürokrácia tekintetében, a többletfeladatok tekintetében, ez már egyszerűen vicc.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy mondatra szeretném felhívni a tisztelt bizottság és elsősorban Bóka úr (Dr. Bóka István: De ezt tényleg kezdeményezem!) figyelmét. "Ezen előírás indoka, hogy a kivitelezési dokumentációt, szemben az építésügyi hatósági eljárásban jóváhagyott építészeti műszaki dokumentációval, egyetlen hatósághoz, illetve szakhatósághoz sem kell benyújtani ellenőrzésre." Azt gondolom, hogy ezen ellenőrzés megteremtéséről szól itt ez a kormányrendelet, de várok javaslatokat, és utána a bizottság dönt.
Kósa képviselő úr!
KÓSA LAJOS (Fidesz): Szeretném felhívni a bizottság figyelmét, hogy amikor megépítik az építményt, akkor van a használatbavételi engedélyezési eljárás, ahol egyébként az érintett szakhatóságok ellenőrzik a kivitelezés szabályszerűségét, nemcsak jogi értelemben, hanem műszaki megfelelőségi értelemben, és amikor a használatbavételi engedélyt kiadják, akkor van az az ellenőrzés, amit már a gyakorlatban végeznek el. Tehát most a helyzet az, hogy kétfajta ellenőrzés duplikációjáról van szó, aminek az indoklása téves. Amiről az elnök asszony beszél, azt egész pontosan a műszaki használatbavételi engedélyezési eljáráskor kell a szakhatóságnak, nemcsak az építési hatóságnak, hanem a többinek, ÁNTSZ, satöbbi, mindenkinek ellenőrizni. Megjegyzem, a kiviteli tervdokumentáció alapján is.
Tehát ezt egyébként megcsinálja, csak nem előzetesen, hanem amikor megépítették. És ha rosszul építették meg, akkor nem az építtetőt, hanem a kivitelezőt kötelezik, hogy javítsa ki azokat a hibákat, amelyek adott esetben nem teszik lehetővé, hogy használatbavételi engedélyt adjon az építési hatóság.
ELNÖK: Bóka képviselő úr!
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Nem tudok mást. Tehát, amennyiben a kiviteli tervvel kapcsolatban lenne meg ez a kötelezettség, akkor persze ez abszolút működhetne, mert bevallom őszintén, én nem rendelném meg, aztán vállalnám azt, hogy mi ennek a következménye, hiszen a kiviteli tervdokumentáció gyakorlatilag azokat a finomhangolásokat végzi el, amik az engedélyezési terv alapján működnek. De nem adnak építési engedélyt. Tehát építési engedélyt tervellenőri nyilatkozat nélkül nem adnak. Ez a komoly gond és probléma, és egy abszolút felesleges feladat.
Tehát azért bízunk meg szakértőt. Mintha én megbíznék egy ügyvédet, és akkor köteles lennék még az adásvételi szerződést ellenjegyző ügyvédet ellenőriztetni egy másik ügyvéddel, hogy ő vajon helyesen és szakszerűen járt-e el. Szerintem ez nonszensz.
ELNÖK: Kovács alelnök úr!
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke: Ez papíron történő ellenőrzést jelent, nem ténylegeset. Kósa Lajos arról beszél, hogy amikor elkészül az építmény, akkor ott huszonnyolc szakhatóság nézi meg, a vízművektől a tűzoltókon keresztül az ÁNTSZ-ig. Ez pedig papíron történik ellenőrzésként, és ettől még egyébként tervtől eltérően építhet bárki bármit. Azért, mert ellenőrizve van a terv, attól még eltérhetnek ettől. És akkor mi van? Akkor csak a használatbavételi engedélynél derül ki. Itt pedig előzetesen egy olyan kontrollt építenek be, aminek semmi értelme nincsen, azonkívül, hogy valaki jól jár, mert kap érte pénzt.
ELNÖK: Balogh alelnök úr!
BALOGH JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: Lenne egy kompromisszumos javaslatom. Alapvetően értem én annak a rendelkezésnek a célját, amit itt próbál védeni a miniszter úr. Hozzáteszem, hogy nekem a saját tapasztalataim is alátámasztják, hogy számos esetben a kiviteli tervezés során nem biztos, hogy egy csomó műszaki előírást számításba vettek. Például itt gondolok a mozgáskorlátozottak által igénybe vett terület ilyen célú tervezési szempontjai figyelembevételére. Most ugye további rendelkezések várhatók, különösen a hőszabvány és egyéb más hasonló témák kiviteli tervi érvényesítésében.
Nekem a javaslatom az lenne - és értem én a problémát, amit itt a polgármester-kollégák voltak szívesek fölvetni -, hogy mi lenne, ha azzal válaszolnánk, hogy értjük mi ennek a rendelkezésnek az értelmét, de a jelen helyzetben ez túl bürokratikusnak tűnik, hogy vizsgálnák meg, hogy például a műszaki ellenőrzésnek tennénk kötelezővé. Számos esetben csinálják is, a műszaki ellenőrök naplóbejegyzéssel, utólagos reklamációval, és a műszaki ellenőrzés részévé kellene kötelezően tenni, mert az az igazság, hogy azért az esetszám e tekintetben nem tűnik túlságosan nagynak. Tehát azt mondom, hogy száz ügyből körülbelül öt-hat esetben jogos ez az előírás és a plusz adminisztráció, de az igazság az, hogy az esetek többségében azért mégsem jellemző.
Az, hogy leszakad Pécsen a tíz évvel ezelőtt épített fedett uszodának a belső burkolati része, egyéb ilyen más problémák természetesen ezt alátámaszthatják, de az esetszám körülbelül százból öt az én ismereteim szerint.
Tehát a lényeg, hogy vizsgálná felül a minisztérium ezt a vonatkozó szabályt, aszerint, hogy nem lehetne-e ezeket a kontrollfeladatokat egyszerűbben megoldani, például a műszaki ellenőrzés feladatainak szigorúbbá tételével, és akkor lehetne egy ilyen kompromisszumot a két érdekelt fél között írásban jelezni a minisztérium felé.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hajdu képviselő úr!
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Ez a kérdés valós. Azt nem tudom, hogy milyen felső értékhatára van ennek. Nem mindenre, egy kerítés engedélyezésére nem kell ilyen. Tehát van egy értékhatár, ahol ez belép.
Tehát például egy ötmilliárdos beruházásnál egy kiviteli engedélyezési terv több talicskányi tervanyag. Azt egy köztisztviselő, aki megkapja, hogy ő majd fogja engedélyezni egyetlenegy személyben a hivatalnál, ugye majd megküldi a szakhatóságoknak, egyebek, de végül ő fogja engedélyezni. Ezt a mennyiségű tervet nem képes átlátni. És aki ezt a több talicskányit készítette, arról az emberről semmit nem tudunk.
A mi esetünkben szabályozza a jegyző. Szerintem a Jegyzők Szövetségét kellene megkérdezni vagy valamelyik közigazgatási hivatalt ennek a tapasztalatairól, mert ez értékhez kötött. Tehát nem úgy van, hogy mindenféléhez, akármilyen apró építési engedélyezéshez kell egy ilyen tervellenőr, de például olyan hatalmas beruházásoknál, mint a mi esetünkben van több is, annál a mi érdekünket is szolgálja, hogy legyen ilyen tervellenőr. Ki kellene egészítenünk ezt a levelet vagy véleményeztetnünk szerintem valamilyen jegyzői érdekképviselettel, és szerintem a közigazgatási hivatallal is, mielőtt nagyon belebonyolódnánk ebbe az ügybe.
Tény, hogy egész kis település, például Fót, ahhoz képest, hogy milliárdos beruházásokat engedélyeznek. Mindössze három ember az egész hivatal, de jogosultak, mert város, engedélyt kiadni. Tehát ott biztos, hogy kell valamilyen olyan kontroll, ami egyben a várost is segíti, mert ez egyébként, ha elvégzik tisztességesen, egy felelősség-átvállalás, amit ők csinálnak, de valóban úgy van, ahogy Kovács alelnök úr mondta, hogy ezek a meglévő dokumentációt ellenőrzik. Tehát nem kéne a helyszínen, meg egyéb, de fontos dolog, hogy azok mindenféle egyéb szabványnak, uniós ajánlásnak és sok dolognak megfelelnek-e vagy nem, és maga az a cég rendelkezik-e olyan jogosítvánnyal, hogy egyáltalán ilyen tervet készíthet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ecsődi képviselő úr!
ECSŐDI LÁSZLÓ (MSZP): Szeretném javasolni a tisztelt bizottságnak, hogy hívjuk meg ide a szakértőt. Mert abban sok igazság van, amit Bóka képviselő úr felvetett. Ez növeli a költséget, ugyanakkor a feladatuk viszont pont a te érdekedet védik, hogy öt év múlva ne vigyenek el láncra verve, hogy milyen kivitelezések voltak. (Moraj.)
A másik oldala viszont az, hogy ebből ez nem derül ki, hogy ez a műszaki ellenőrt pótolná vagy helyettesítené.
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Alkalmazunk egy tervezőt egy beruházás tekintetében, közbeszerzéssel választjuk ki. Jogszabály határozza meg, hogy annak a szervezőnek milyen jogosultsággal kell rendelkeznie, hogy milyen altervezőket vonhat be ebbe a dologba, szintén jogszabály határozza meg. Ezt követően a közbeszerzési dokumentációra, hiszen nyilvánvalóan nagyobb építményekről van szó, közbeszerzési tanácsadót alkalmazunk. Bizonyos európai uniós pályázatok tekintetében a kiviteli terveket ellenőriztetnünk kell, 30 nappal előtte be kell jelentenünk az illetékes közreműködő szervezetek részére. Ki kell választanunk műszaki ellenőrt, bonyolítót, aki végzi a munkát, általában 1 százalékos megbízási díj fejében attól függően, milyen munka van. Azt szintén jogszabály szabályozza, hogy ki lehet bonyolító. És mivel kell rendelkeznie. Azon túlmenően jogi szempontból szintén a hatóság az, aki ellenőrzi azt, hogy a terv megfelel-e a jogszabályok előírásainak maradéktalanul. De ha gondunk és aggályunk van a terv tekintetében, akkor azt gondolom, hogy a tervellenőrzés egy állami feladat. Hiszen a hatóságot segíti, mert a hatóság nem tudja a feladatát megfelelő módon végezni, ellátni, mert nem tud, ahogy Hajdu képviselő úr mondta, több talicskányi anyagot ellenőriztetni. Akkor ez állami feladat, ezt neki kell finanszíroznia.
Egyébként én a szakmával beszéltem és ők azt mondják, hogy képtelenség ilyen megbízási díj. 30-40 százalékos megbízási díj tekintetében képtelenség felülvizsgálni ezeket a terveket. Kidobott pénz lesz. Ha Magyarországon tényleg az lenne a probléma, hogy minden tizedik ház összedől, akkor persze, valamerre mozdulni kell. De lehet, hogy ha tervellenőrt alkalmazunk, akkor is be fog szakadni a pécsi uszoda mennyezete, mert vélhetően a tervellenőr, meg a tervező valamilyen módon egy tálból fog enni. A tervező majd mondja, hogy majd én hozom a tervellenőrömet és így lesz majd kedvező a díjazás.
Érdemi munkavégzés nem fog történni, egy újabb dolog, amivel leszednek bennünket. Hadd mondjam el, hogy milyen intézményekre vonatkozik. Például iskolaépület, egy legalább 120 tanulóra tervezett iskola, ami egy nyolcosztályos általános iskola. Már itt is alkalmazni kell. Pedig itt semmi bonyolult technikai megoldás nem kell, de már itt kötelező lenne tervellenőrt alkalmazni.
Üzletközpont, ami 750 m2-t meghalad. A 750 m2-t nálunk a kis méretű Spar, meg egyéb üzletek meghaladják. Nem értem, nem értem.
ELNÖK: Köszönöm. Adnék még szót Szabó alelnök úrnak.
SZABÓ GYÖRGY (MSZP), a bizottság alelnöke: Úgy látom, hogy ez a kormányrendelet 2007 októberében született, és az jutott eszembe, hogy "úristen, előtte is építkeztünk". Ugye?
Folyamatosan arról beszélünk, hogy jó lenne gyorsítani a beruházásokat. Hát ez biztos, hogy segít abban, hogy még lassabbak legyenek a kivitelezések és válságkezelésről beszélünk közben. Nem vagyok hajlandó elfogadni mindaddig, amíg ide nem jön egy szakember, aki ezt a kormányrendeletet alkotta, mert nem a miniszterek alkotják. És ha azt mondja, hogy uraim, erre azért volt szükség, mert olyan problémák tömkelegével találkoztunk, hogy..., és meggyőz bennünket, akik ebben a témában laikusok vagyunk. Hát hívjuk ide azokat, akik az ilyen kormányrendeleteket alkották, és ne nyeljük le szó nélkül a meggyőződésem szerint valamilyen érdekcsoport lobbija által kiharcolt dolgokat, amik bosszantják az állampolgárt, bosszantják az önkormányzatokat és lassítják a beruházások kivitelezését. Ha meggyőznek róla, akkor igen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A két javaslatot kombinálnám össze, de nem a következő ülésre, mert 22-én viszonylag hosszú ülésünk lesz, hanem az azt követőre. Addigra - gondolom - az új nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter is átveszi a tárcáját, holnap fogjuk meghallgatni. Akkor kérünk egy tájékoztatást ennek a kormányrendeletnek a megmagyarázására, illetve a hatékonyságának és értelmének a bemutatására. Ha ezzel egyetért a tisztelt bizottság, kérem, szavazzanak. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Van más egyebek? Kósa képviselő úr, parancsoljon.
KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tulajdonképpen kérni szeretném a bizottsági tagokat valamire. Az elmúlt időszakban volt néhány olyan törvénymódosítás, amelynek az indokoltsága - főleg ilyen válságos időszakban - csak mérsékeltnek mondható, és Botka képviselőtársammal, tehát a Megyei Városok Szövetségével kezdeményeztünk néhány törvénymódosítást, és azt szeretném kérni, hogy ha lehet, ezt támogassuk. Az egyik az oktatási törvénynek az a módosítása, amiben az intézmények átszervezését visszaállítanánk a korábbi határidőre, hogy ne március 31-ével kelljen elrendelni mindent, hanem maradjon a régi rend. Ezt több megyei jogú város polgármestere is aláírta.
A másik annak a miniszteri rendeletnek a módosítására vonatkozik, amely a szociális igazgatásról szóló és a szociális törvényben van, vagyis állítsuk vissza a szociális intézményvezetők megbízását határozott időre. A határozatlan idejű megbízás alakuljon vissza határozottra, maximum 5 évre lehessen megbízni őket. Ebben is kialakult közöttünk egy egységes álláspont.
Az egészségügyre ez nem vonatkozik, csak a szociálisokra.
A szociális törvényben szeretnénk ugyanúgy rögzíteni, ahogy egyébként az oktatási törvényben is rögzítve van, hogy az oktatási intézmények magasabb vezetői megbízása öt évre szól. Itt is azt szeretnénk csinálni, hogy a szociális intézményekben is magasabb vezetői megbízás legyen, ne vezetői megbízás, mert akkor a vezetői megbízást, ha visszavonja az ember, az automatikusan hivatalvesztés. Tehát a köztisztviselői jogviszony felmondását is jelenti, az pedig a munkaügyi bíróságoknál sokkal nehezebb macera, mintha valaki csak a magasabb vezetői jogviszonyt szünteti meg, de egyébként közalkalmazottként ott marad valaki az intézménynél.
A harmadik szerintem talán a leglényegesebb, az önkormányzati vezetők ezt fogják érteni, hogy átmeneti időre kezdeményeznénk azt, hogy a korlátozási kártalanításoknál, kisajátításoknál ne három év legyen a határidő, hanem hat év. Mert most konkrétan kiszámoltuk, hogy durván csak az önkormányzati rendszert éves szinten ez 120 milliárd forintos kifizetésre kötelezné. Az államot egyébként a különböző beruházások kapcsán még ennyi terheli, mert hogyha állami érdekű a szabályozás hátrányos volta vagy a korlátozás, azt az államnak kell kifizetnie. Mi úgy látjuk, hogy itt konkrétan 200 milliárd forint kifizetésére egyszerűen nincs lehetőség, ezért azt gondoltuk, hogy átmenetileg, amíg mondjuk túljutunk a válságon, ezt felemelnénk hat évre.
Szeretném kérni a képviselőket - ezt is a szocialista nagyvárosi polgármesterekkel együtt kezdeményeztük -, hogy ha lehet, ezt támogassák már, mert azt gondoljuk, hogy valahogy a túlélésünket érdemes ilyen apróságokkal is segíteni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még egyebek? (Jelzésre:)
Balogh alelnök úr!
BALOGH JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: Csak annyi észrevételem lenne a Kósa polgármester úrhoz, hogy tudod, hogy ez már egyszer el lett halasztva. Nem is egyszer.
KÓSA LAJOS (Fidesz): Csak akkor nem volt válság, most meg válság van. De most mit csináljunk? Senki nem tudja kifizetni.
BALOGH JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: Jó, én nem vitatom. Persze, én mindent elfogadok, amit mondtál, de már egyszer ez el lett halasztva, de lehet, hogy nem jól emlékszem, lehet, hogy már kétszer is.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A mai bizottsági ülést lezárom. Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 14 óra 41 perc.)
|
Gy. Németh Erzsébet |
Jegyzőkönyvvezetők: Földi Erika, Horváth Éva Szilvia és
Lajtai Szilvia